A Bakator, a Vincellér és a Szüret Seidl Kristálytükör a mának Romhányi A festõkészlet egy életre szól Bolberitz

11/4/11

09:09

Page 1

.

B

1

ú

2

5

c

0

3

s

1

ú

s

1

z

á

m

lØpcso 11 bucsu.qxd

C

S

I S Z T E R C I

Z E N T

I

P

M R E

L É B Á N I A

Tisztelt Szentimrevárosiak! Kedves Testvérek!

H

uszonkettedik éve felé tartva a Lépcsõ új ruhát és tartalmat nyer az idén, a Búcsú alkalmával. E lélegzetvétel érdemes arra, hogy felidézzük az indulás pillanatait, amikor az ötlet gazdáiból feltörõ lendület által a 153 számból az elsõt járta át a nyomdafesték. Számomra a Lépcsõ legszebb korszaka volt ez, amikor a fiatalos tartalom okán örömmel vettem kézbe a lapalapító Virághalmy Judit által elrendezett oldalakat. A közösség élete látszott benne, építkezõ jelene. A rendszerváltozást követõ felszabaduló energia, e katarzis sodrása szükségszerûen kellett csendesedjen, melyet inkább az útkeresés idõszakának neveznék. Tizenegy évvel késõbb a kezdeti kedves és kifejezõ lépcsõ-rajzot felváltotta egy technikailag kifinomultabb embléma, amelynek támaszával az újság kellemes küllemet kapott. Legyen e néhány sor a köszönet és a hála gesztusa is mindazoknak, akik eddig bármilyen formában részt vettek az Lépcsõ készítésében, és szeretetükkel ápolták örökségét. Most ismét egy jelképes vonalon állunk; ezzel a számmal szeretnénk újabb fejezetet nyitni. Szeretnénk, ha a templom erkélyérõl a lépcsõre álló és a betûkkel összekapaszkodó szobrok derûjével e régi-új Lépcsõ továbbra is a közösség értékeit mutatná fel, a Szentimreváros és a Plébánia életének meghatározó személyeit és eseményeit merevítené az írás értékes, kézben tartható formájában a jövõ számára. Helytörténet, szellemi örökségvédelem, a digitális pipa és kuka, oroszországi levél, a lovagkirályok kora, a család színei, Makovecz Imre emlékezete, a jó példa ereje, Bolberitz-interjú, az Alkotmánybíróság elnökének gondolatai, vers mindenkinek: ezen cölöpöket kínálják a további oldalak. Az igényességre törekvõ megvalósítás most Tamás karnagyunk, templomunk zenei vezetõje keze munkája. Az összegyûjtött írások legyenek tehát ennek a kiemelkedõ közösségnek lelki és szellemi megújulására. Szeretnénk, ha elindíthatnánk egy párbeszédet, szeretnénk, ha érték lenne megjelenni, elolvasni, sõt eltenni ezeket a példányokat. Ebben kérjük a kedves olvasót, legyen Társunk! Áldott Szent Imre ünnepet kíván

URR ZSOLT IPOLY O. CIST.

PLÉBÁNOS

ÉS

HÁZFÕNÖK

A Bakator, a Vincellér és a Szüret Seidl { Kristálytükör a mának Romhányi { A festõkészlet egy életre szól Bolberitz

{ Vers mindenkinek Dencsik { In memoriam Makovecz Imre { 1956 emlékezete Dr. Paczolay { Levelek Moszkvából Virághalmy { Megôrizni és továbbadni Ládonyi { Új kód: szip-vas9. Ismered? Süveges { Végezd el kedvedet bennem! Ámon { A herceg tisztasága Bethlenfalvy { Szent Imre! Lájkolnád? Hervay

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

1

11/4/11

09:09

Page 2

B

udának a Várhegytõl délre esõ része, a Szent Gellért-hegy és az alatta elterülõ síkabb terület – részben a Duna árterületének számító Lágymányos és Kelenföld – régen csak nagyon gyéren lakott és alig mûvelt volt, jóllehet a rómaiak is ismerték a

Saxlehner vegyészekkel megvizsgáltatta a vizet s így derült ki, hogy különleges gyógyvízrõl van szó. Kutakat fúratott, palackozó üzemet indított be s a század végére már évente több millió palack vizet vitt Franciaországba, Angliába, sõt az Egyesült Államokba. kép: dr. Szevcsik Jenõ

lØpcso 11 bucsu.qxd

A Bakator, a Vincellér és a Szüret S

Z E N T I M R E V Á R O S

,

L

Á G Y M Á N Y O S

,

K

E L E N F Ö L D

Pest és Buda évszázadokon át mint „ikerváros” élt a Duna két szemközti partján. A jobb parton Buda természeti szépségeivel éles ellentétben állott Pest sík, a Duna-Tisza köze felé nyíltabb területe. Mindkét település egyre növekedett, míg 1873-ban e kettõt egyesítették Budapest néven, és lett Pozsony után Magyarország fõvárosa.

Cikkünk szerzõje a Ciszterci gimnáziumban érettségizett 1942-ben, két évvel késõbb a Mûegyetem hallgatója lett. Innen vitték el Breslauba; 1945. januárjában négy nap alatt 160 kilométert gyalogolt, majd 1945 áprilisában Dániába szökött. Építészmérnöki diploma: 1948. Állami tervezõirodák, építõipari kivitelezõ vállalatok munkatársa, tanár, kutatóintézeti tudományos osztályvezetõ, majd fõiskolai tanszékvezetõ. 28 szakkönyv, közel 60 cikk, 6 kötet fordítása, számos elõadás valamint 3 gyermek, 9 unoka és 12 dédunoka jelzi lendületét.

2

hegy lábánál fakadó melegvizû gyógyforrásokat. A XIII. században már szõlõt telepítettek a hegy déli, napsütötte lejtõire, és 1235-ben IV. Béla királyunk e területet a Pétervárad-Bélakúti ciszterci apátságnak adományozta (a Rend tehát 1912-ben „csak” visszatért ide!), akik az itteni kápolnák kegyurai, gazdasági majorok tulajdonosai és a helyi termés után a bortized tulajdonosai voltak. A török uralom idején is virágzott a szõlõmûvelés, a gyümölcstermesztés, és a melegvizû fürdõk látogatottsága sem csökkent – melyet a török-fürdõk építményei bizonyítanak. Sõt ezek Buda visszafoglalása után is látogatottak voltak. 1686-ban Lipót király, háziorvosának, Illmer doktornak ajándékozta a „Sárosfürdõ”-nek nevezett (a mai Szt. Gellért fürdõ helyén volt) gyógyforrást. E vidék fejlõdése igazán csak az 1867-es kiegyezés után vette kezdetét, amikor a hazai ipar fellendült. Fontos tényezõ lett a „Déli Vaspálya” (Déli vasút) megépítése, mely Új-Budát (a mai Kelenföldi pu. akkori neve) kötötte össze 1861-tõl Fiume-vel, majd 1876-ban a déli összekötõ vasúti híd forgalomba állítása. 1862-ben kisebb földtulajdonnal rendelkezett a környéken Saxlehner András, aki felfedezte Kelenföld Budaörs felé nyúló területein a gyomor-, bél- és egyéb hurutos bántalmakra kiváló „Hunyadi-keserûvíz” forrásokat. A fáma szerint Saxlehner egy sétája alkalmával megcsodálta az ott legelõ, csonttá-bõrré lesoványodott szamarat, melyet gazdája igyekezett mozgásra bírni. Megszólította a jó embert, mi a baja az állatnak? Az elpanaszolta, hogy hiába csapja ki szamarát a lapály dús füvére, az ottani víztõl szegény pára ürüléke állandóan híg, egyre soványabb lesz. Erre felfigyelve L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

A Gellért-hegy déli lejtõjén levõ – európai hírû borokat adó – szõlõk miatt 1859-ben ide költöztették az Entz Ferenc által alapított „Kertész- és Vincellér Iskolá”-t. Ékesen bizonyítják a mai utcanevek, hogy itt magasfokú szõlészet és borászat folyt (a régi dûlõk, határmezsgyék – ma utcák – nevei tanúskodnak errõl). A környék egyik legjobban bevált szõlõfajtája a „bakator-szõlõ”, az olasz, nápolyvidéki „bacca d'oro” (arany bogyó) volt. Azonban az 1800-as évek végén jelentkezõ filoxera itt is kipusztította a szõlõket: a Gellérthegy déli lejtõje kopár lett. Kevesen tudják, hogy gr. Széchenyi Istvánnak a Gellérthegy parkosításával kapcsolatos tervei is voltak. A hegyen „Üdvleldét” – olyan Walhalla-félét, magyar Pantheont – szándékozott létesíteni; ezt 1843-ban könyvben is ismertette. Jól ismerte honfitársait, mert többek között ezt írta: „...Kopár a hegytér ugyan, de egykor, mikor a mindent pusztítani szeretõ és a fanemmel is engesztelhetetlen háborúban levõ magyarországi lakosnak baltája még nem juta oda, lombos tölgy rengeteg lehete és ekkép, ha a fanem kiemelése ügyében jobbra fordul a magyar, idõvel ismét csend-kéjt lehelõ tölgyessé válhatik...” Amikor Széchenyi ezt írta, már közel három évtizede „csillagda” állt a hegytetõn, amit a 48-as szabadságharc leverése után lebontottak és 1852-ben fenyegetõ Citadellát építettek a helyére. Ezt a katonaság csak harminc évvel a 67-es kiegyezés után, 1897-ben adta át a Fõvárosnak, amikor is a fõbejárat feletti falszakaszt lebontották, jelezve, hogy erõdjellege megszûnt. (A második világháború 1944-45-ös tele sajnos erre alaposan rácáfolt!). Egész Pest-Budának komoly problémát jelentettek a dunai árvizek. Ezért az 1870-es években megindult a

11/4/11

09:09

Page 3

szabályozás: gátak közé szorították a hóolvadáskor veszélyessé váló folyót. A gátak által védett területek a város terjeszkedésének új lehetõségét jelentették. Erre nagy szükség is volt, hiszen az iparosodás óriási léptekkel haladt elõre. Azután az 1873-as városegyesítés eredményeként elkezdõdött a hídépítés: a déli összekötõ vasúti-híd után a millennium évére elkészült a Ferenc József híd (ma Szabadság híd), és elhatározták, hogy ide, Budára telepítik a Mûszaki Egyetemet. Elkezdték a hegyen a fásítást, 300.000 facsemetét ültettek, utakat építettek. Az új egyetem hatalmas központi épületét a feltöltött Duna-parton Hauszmann Alajos mûegyetemi tanár tervezte, s 1909-ben vették használatba, majd elkészült a vegyészeti- és könyvtárépület, a mezõgazdasági gépészeti épület, tanmûhely is. Kijelölték a vasúti töltés mögött az ipari területeket is. Azért települt elõszeretettel ide az ipar, mert a Mûegyetem közelsége biztosíthatta mûszaki gárdájukat, és az ott elért tudományos eredmények rövid úton megvalósíthatók lettek. Mindez természetesen azzal járt, hogy sokan itt kívántak letelepedni – a Mûegyetem oktatói, profeszszorai családjukkal, ismerõseikkel. Az egyetemi hallgatóknak kollégium épült, jöttek tudósok, mûvészek s felfedezték, hogy a Jókai által „Buda Riviérájá”-nak nevezett déli hegyoldal nemcsak szép, de egészséges is. A hegy lábánál bérházak, a hegyen villák épültek. Villamosok, HÉV-szerelvények szállították a környékrõl a munkásokat, dolgozókat. Egyre több ember települt le ezen a vidéken, s azok szellemi-lelki gondozásáról az itt gyökeret verõ szerzetesrendek gondoskodtak, s gondoskodnak ma is. A ciszterciek, lazaristák, Szt. Vincés apácák, a Notre Dame de Sion apácák, az Isteni Megváltó Leányai (Margitos) apácák, a pálosok. A hegyoldal nyugatra esõ része – mivel távolabb volt a lassan kiépülõ közlekedéstõl – sokkal lassabban épült be. Az 1930-as években a hegytetõrõl le lehetett ródlizni-síelni egészen a mai Villányi útig. A lakosság növekedése értelemszerûen magával hozta az iskolatelepítés szükségességét. Az igen színvonalas elemi iskolák mellett felmerült a középiskolák iránti igény. A Ciszterci Rend már 1880-ban szeretett volna itt fiú-gimnáziumot indítani, de erre csak 1912-ben nyílt lehetõség. Fiú-gimnázium mellett szükség volt leányok középfokú képzését biztosító intézményre: megszületett a Szt. Margit gimnázium. Buda déli részének rohamos fejlõdését látva a Fõváros is felvette fejlesztési tervébe e területet. A városrendezési tervek kidolgozója dr. Warga László professzor volt, kinek távlati terveiben fontos városképi szerepet kapott a Feneketlen-tó és környéke. Elképzelésének helyességét a mai helyzet meggyõzõen bizonyítja. A „feneketlen” tó eredetileg egy téglagyár agyagbányája volt, mint ahogyan a XIX. sz. végén ilyen volt a mai

Körtér területén is. A téglagyártásra alkalmas agyagrétegek között azonban nagytöménységû keserûvízerek húzódtak meg. Ezt nem tudták az itteni téglagyár dolgozói, s egy alkalommal egy nagyon bõvizû eret vágtak át, amelynek vize a mély gödörbe törve olyan sebesen árasztotta el az agyagbányát, hogy még a csilléket is ott kellett hagyni. A környék fejlõdésében-fejlesztésében a legszélesebb társadalmi rétegek egyforma súllyal vettek részt. Munkás és egyetemi tanár, mérnök és irodalmár, kereskedõ és orvos mind azon munkálkodott, hogy e vidéket szebbé, jobbá tegye. Ez a magyarázata annak, hogy e kerületben sohasem találtak megfelelõ táptalajra a szélsõséges politikai irányzatok.

kép: dr. Szevcsik Jenõ

lØpcso 11 bucsu.qxd

Sajnálatos tényként kell azonban megjegyezni, hogy a II. világháború vége felé, Buda hosszú ostroma mind anyagilag, mind pedig szellemi-erkölcsi-etikai vonalon pusztítólag hatott. Az idegen megszállók fegyvereinek védelmében olyan elemek kerültek itt is uralomra, akiknek alapvetõ érdeke volt az itteni, keresztény szellemi légkör megsemmisítése. Ennek érdekében elõször lump rétegekkel hígították fel a helyi lakosságot, majd 1951-ben elindították a kitelepítéseket, a sok áldozatot követelõ koncepciós pereket, majd vérbe fojtották 1956 forradalmát. Ma ott tartunk, hogy 3–4 generáció szüleinek, nagyszüleinek kell hálát adnunk azért a (sokszor életveszéllyel járó) nevelésért, ami lehetõvé tette a szabad, keresztény szellemi-erkölcsi alapú megújulást. DR

. SEIDL AMBRUS L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

3

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:10

Page 4

A

keresztény magyar állam kezdetén egy olyan család áll, amelynek minden ismert tagját szentként, boldogként tiszteljük. Szent István, Gizella és Imre alakját éppen az ôket övezô tisztelet miatt legendák szôtték körül, amelyek sokszor nem annyira róluk magukról, hanem a róluk alkotott képrôl, alkalmasint a személyükkel alátámasztani kívánt politikai célokról szóltak. Rendjén való dolog ez is, hiszen a példaképek valójában ma is a jelenben való eligazo-

amúgy sem túlságosan nagy számúak, gyakran zavarba ejtôen homályosan fogalmaznak, tág teret adva a különféle értelmezéseknek. Van ugyanakkor néhány olyan szöveg, amely biztosan a XI. század elsô évtizedeiben keletkezett, és minden valószínûség szerint személy szerint is köthetô Szent Istvánhoz. Ezek egyike az Intelmek címen ismert királytükör, amely mint Szent István I. törvénykönyve maradt ránk. A királytükrök – vagyis a jó uralkodó ismérveit felsoroló,

Kristálytükör a mának A

Z

I

N T E L M E K R Õ L

dást, a jelen kérdéseinek megválaszolását segítik, s nem volt ez másként évszázadokkal ezelôtt sem. Ha azonban történeti szempontból tekintünk rájuk, be kell látnunk, jóval kevesebbet tudunk róluk valóban biztosan, semmint gondolnánk. A források, amelyek 4

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

rendszerint egyházi személyek által írt erkölcstani munkák – jól ismertek az egész keresztény középkorból. A mûfaj elsô magyar képviselôje viszont némileg elüt a korabeli nyugat-európai párhuzamoktól. Nyilván egyházi személy írta ezt is – feltehetôen egy né-

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:10

Page 5

met klerikus –, gondolatvilágát azonban István király jelentôsen befolyásolta. A mû címzettje a trónörökös, és bár az Intelmekben nincs megnevezve, a hagyomány mindig is egyértelmûen Szent Imre herceghez kötötte. Az összesen tíz fejezetbôl és egy rövid bevezetésbôl álló szöveg a legnagyobb terjedelemben a keresztény hit megtartásával és az Egyháznak a királyságban elfoglalt helyével foglalkozik. A téma fontosságát az is mutatja, hogy mind az elsô, mind az utolsó fejezetek – összesen öt – errôl szólnak. A mû közepén vannak, úgymond, a világi témák: a fôemberek és a vitézek tisztelete, az igaz ítélet és a türelem, a vendégek befogadása, a tanács súlya és a hagyomány tisztelete.

Mindezek, ha csak a címeket nézzük, más korabeli királytükrökben is megtalálhatók, ha a hangsúlyok idônként máshová tevôdnek is. De vajon mi az Intelmek különlegessége? Miért tekintették az elsô király elsô törvényének, és mit jelenthet nekünk, mai magyaroknak? Két gondolatot érdemes kiemelni. Az egyiket úgy foglalhatnánk össze, hogy a királyi trónnak három lába van. Vagyis a királyi hatalom egyaránt kell támaszkodjék az Egyházra, az ország elôkelôire és a külföldrôl érkezett tanácsadókra. Aki a három közül bármelyiket megpróbálja kiiktatni, saját királyságát veszélyezteti. Ezen intelem igazságát mindjárt István halálát követôen sikerült két szerencsétlen sorsú uralkodónak is igazolnia, hiszen Péter az ország elôkelôit szorította háttérbe, Aba Sámuel pedig elôbb a külföldieket, azután az Egyházat is. Mai nyelvre fordítva, az országot nem lehet erkölcsi alapok, a hagyományok tisztelete és a mások által képviselt értékek megbecsülése nélkül kormányozni. Ez utóbbihoz kapcsolódik az Intelmek leggyakrabban idézett mondata is: „az egynyelvû és egy szokású ország gyenge és esendô”. Szent István korában – ez az

Intelmek szövegébôl is világos – nem általában a külföldrôl érkezô telepeseket értették vendégek alatt, hanem csak a királyi udvarba érkezô, idegen eredetû egyháziakat és lovagokat. Ôk biztosították a király, és rajta keresztül az ország számára a nemzetközi kapcsolatokat, a döntésekhez szükséges információkat, az ô révükön kerültek az országba új tudományok és új fegyverek. A mondat igazsága azonban mit sem változik, ha a vendégek késôbbi, a XII. századtól szokásos értelmét tekintjük. Az évszázadok során érkezett német, francia, olasz, zsidó, izmaelita, besenyô, kun, jász, és még ki tudja hányféle nép mind a magyar kultúrát gazdagította, Magyarországot erôsítette. Az Intelmek eredeti címzettje, tudjuk, nem hasznosíthatta az atyai tanítást. De azáltal, hogy az utókor e szöveget tekintette az ország elsô törvényének, kiterjesztette a címzettek körét, amelybe magunkat is beleérthetjük. És a törvény mindannyiunkat kötelez – még ha jelen esetben nem hatályos törvényrôl beszélünk is.

Cikkünk szerzõje régész, latintanár, középkorász, a Károli Gáspár Református egyetem docense, a középkori történelem oktatója. Gyermekkora óta, s most, négy gyermekes családanyaként is a Szent Imre plébáni-

F. ROMHÁNYI BEATRIX

ához tartozik, csaknem harminc éve énekel a templomi kórusban.

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

5

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:10

Page 6

duló vasárnapi diákmisével, valamint cserkészet, amelyhez, mint farkaskölyök jómagam is csatlakoztam. Néhány év múlva mindez alapvetõen megváltozott, az oktatás, a nevelés gyökeresen ellenkezõ irányt vett. Veszélyes lett ministrálni. Az iskolában is voltak besúgók. A hittanbeiratást megnehezítették. Akik mégis dacoltak ezzel, megtapasztalták a következményeket. A vallásosság formája s keretei módosultak – mondhatnám – alkalmazkodtak a lehetséges kiskapukhoz. Szilárd erõként áll szüleim példája elõttünk, de ilyen kapu lett a Regnum Marianum fiús cserkészvilága, a ministrálás a Batthyányi téren és a Margit körúti ferenceseknél. Az itt mûködõ, legendás Kapisztrán kórus tagjaként töltöttem sok évet – elõször a gyermek-, majd a felnõtt dalosok között. Az elõbb felsorolt minták erõs indítást kínáltak késõbbi hivatá-

Kedves Pál atya, hadd fogalmazzak képszerûen a magam segítségére: a kisbaba elsõ ajándéka az a hátizsák, amelyet minden körülmények között, az élete végéig visel. Születése után azonnal szülõi csomagot kap, amely növekszik napról-napra: önzetlen szeretet, féltõ gondoskodás, megtartó emberség sûrítik tartalmát. Meghatározó muníció ez a növekedõ palánta számára. Te hogyan emlékszel az elsõ rétegekre? 1941 szeptember 15-én születtem Budapesten, méghozzá Budán, édesapám vegyészmérnök, közgazdász, édesanyám az Angolkisasszonyoknál szerzett tanítói képesítést, de ezen minõségben a szépen sorban érkezõ gyermekek nevelése miatt nem próbálhatta ki magát. Én a harmadik vagyok, két bátyám, öcsém és húgom alkotják a teljes családot. Legidõsebb testvérem

A festõkészlet egy életre szól B

Bolberitz Pál Széchenyi-díjas római katolikus pap, filozófus, egyetemi tanár, a Szent István Akadémia elnöke, a Magyar Kolping Szövetség országos prézese, a Nemzetközi Cusanus Társaság tagja, a Szuverén Máltai Lovagrend magisztrális káplánja. Templomunkban tartott ünnepi szentmiséje után Csányi Tamás karnagy kérdezte életútjáról.

E S Z É L G E T É S

A

7 0

E S Z T E N D Õ S

1956-ban Svájcban, orvosként alapított új életet. Sajnos váratlanul hamar hagyott itt bennünket. A másik bátyám karmester, aki szintén külföldön, európai közegben, fõként operákat dirigál. Húgom 1945. febuár 3-án, a pincében született, a bombák robbanásának hangjával kísérve. Errõl magam is õrzök már homályos emléket. A másfél hónapos bezártság megviselt – bár a mi lakásunk nem szakadt le, csak a betört ablakok ürességére emlékszem. Öcsém a háború után született, építész. Négy fiú, egy lány; vagyis a mozgalmas gyermekkor igérete. Az akkori idõknek megfelelõ betelepítést, a kényszer együttlakást mi megúsztuk. Édesapámat – a mai ÉGISZ gyár elõdje igazgatójaként – természetesen nem kerülte el a rendszer szeme. Mint a kapitalisták bérencét (a cég akkor svájci tulajdon volt) – aki nem lépett be a pártba, a vallását mindig nyíltan megvallotta és nem volt hajlandó elítélni Mindszentyt – kitették az állásából. Késõbb hidrológus kutatómérnökként dolgozott tovább. Ebbõl (is) következik, hogy szüleim a szó legjobb értelmében voltak vallásosak, akik igyekeztek minden helyzetben segíteni palántáik növekedését. A lélek szakemberei úgy mondják, az elsõ néhány év meghatároz mindent, ami késõbb megkörnyékez minket. Iskoláskorod tehát szilárd háttérrel indult. Hol? 1947-ben állami iskolába kerültem, ahol még aktív hittanoktatás folyt, rendes tantárgyként, az iskolából in-

6

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

B

O L B E R I T Z

P

Á L

P R O F E S S Z O R R A L

somhoz. Különös szeretettel emlékezem Liska Zoltán atyára, aki a kamaszok nyelvének és lelkének értõjeként emberséges és vonzó keretek között vezetett minket az illegalitásban. Emlékezzünk meg az elõbb említett énekkar vezetõjérõl, Tamás Gergely Alajos atyáról. Sorsa a kommunista törmelékek pontos lenyomata. A fõhajtás elõtte illõ és igazságos. Kérlek, adj hozzá néhány avizót. Az aszketikus kinézetû ferences akkor még rendes tagja volt rendjének, akit a (koncepciós) Grõsz per kapcsán börtönbüntetésre ítéltek, megkínoztak, meggyötörtek. Egészségének, pszichés állapotának meggyengülése részbeni okozója a rendtõl való távoltartása, s bár bent lakhatott a rendházban, csak titokban misézhetett, mint a Margit körúti templom kántora és karvezetõje. Zeneakadémiai képesítése erre szakmai értelemben is alkalmassá tette, valamint az ügyesen egyensúlyozó Gábris Grácián atya vezetésével munkálkodását elnézték. Gyermek és felnõtt énekkar, gyermek és felnõtt zenekar – szép idõk – az egész országban vendégszereplõ készséggel, és Alajos atya személyiségének varázsával körülölelve. Sajnálatosan korai távozásában (1968) jelentõs terhet visznek azok, akik ütötték, verték, maradandó sérüléseket okozva e kiváló egyéniségnek.

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:10

Page 7

A középiskolás évek következnek...

kép: Bíró Judit

A Toldy Ferenc Gimnázium kamaszkorom újabb jelentõs szelete, ott éltem át a Forradalmat; egy 16 éves gimnazista számára, Antall József késõbbi miniszterelnök osztályfõnöksége alatt ez meghatározó élmény marad. Az egyenes és a görbe utat itt is tapasztalhattam, hiszen az ellenszélben mind a jellemesség, mind a jellemtelenség áttetszõvé vált. Fiúgimnázium lévén heves indulatot éreztünk, láthattuk a 26 éves, fiatal történelemtanár sorsát és tartását, akit – a mi érettségink után, 1959-ben – az állam eltiltott a tanítástól. Benke Valéria akkori oktatási miniszter egy titkosított rendelettel ugyanígy rendelkezett az egész osztályunkról – két évig megakadályozta továbbtanulásunkat. Megjegyzem örömmel, hogy mindenek ellenére mindegyikünk végül felsõfokú diplomát szerzett. Említetted, hogy a papi hivatás a gimnázium vége felé vált számodra egyedül válaszhatóvá. Ekkor mondtad meg szüleidnek is e szándékot. Miként alakult e képzés akkor? Az esztergomi egyházmegyében lettem papnövendék, az ottani, majd a Budapeti Központi Szemináriumban teltek a felkészülés évei. 1966-ban szenteltek pappá, ezután a Hittudományi Kar és a doktorátus következett. 1969-ben doktoráltam teológiából. Sokszor lehettem kisegítõ – fõként nyaranta – a zuglói fõplébánián, majd Szentendrén lettem káplán, hitoktató. Szentendrét karakteres szigetként õrzöm, mert a gyerekeket – minden állami megkísértés ellenére – az iskolai hittanra járatták. Onnan érkeztem a Villányi úti Szent Imre Plébániára – ez persze akkor nem ciszterci felségterület, hiszen a rendeket 1950-ben feloszlatták, meghagyván nyolc egyházi iskolát: a bencéseknek, a piaristáknak, a ferenceseknek és az Iskolanõvéreknek kettõt-kettõt. Ez nem gátolt abban, hogy ne ismerjem az illegalitásban mozgó ciszterci atyák jó részét, akik

akár civilben is megjelentek a plébánián. Vitányi György plébános, elkötelezett békepap, intelligens ember, hullámzó természet számos jó tulajdonsággal. Abban az idõben erõsen tiltották a hívekkel való templomon kívüli foglalkozást. Az állam politikai öszszeesküvésnek minõsített minden érintkezést a közösség tagjaival. Figyelték is mûködésünket sok szemmel. Nem volt könnyû helyzet, de Vitányi józan álláspontja szerint a templomban minden lehetõséget ki lehetett használni. Társaim ebben Ruppert atya – magas szinten ministráns és gyermeklélek-értõ –, Mádai atya, akivel a szemináriumból már jól ismertük egymást, valamint Birinyi atya és Vizy atya, – õk a gyóntatás, betegellátás, temetés háromszögében lettek példaadók. Így nézett ki a csapat. Iskolai hitoktatás akkor is létezett – 1968-69-ben járunk –, jómagam három intézményben tanítottam. Kevés gyerek, de szép élmények maradtak ezen évekbõl. A Bartók Béla úti, a Váli úti és a Bocskai úti iskolákban voltam hitoktató. Mádai atya a Köbölkút utcai iskolában tanított, Ruppert atya pedig a templomban. A hittanoktatás rendje szerint nem szabadott szemléltetõ eszközöket használni, valamint ifjúsági foglalkozást tartani. Bibliaóra címen elkezdtem egy elõadássorozatot a templomban. Évenként végigelmélkedtünk egyegy szentírási könyvet. Fiatalként természetesen fõként a fiatalokat igyekeztem megérinteni; s lassan nagyobb lett az õ létszámuk, mint az idõseké. A végén közel ötszázan jártak rendszeresen, minden hétfõn. A templomban találkoztunk – a visszhang, a gyakran néma mikrofon, a hideg egyaránt ellenfelünk volt, de ez a lendületes idõszak felejthetetlen számomra. E tevékenységet azóta sem hagytam abba, Esztergomban és a fõvárosban szintén, végigmagyaráztam már az egész Ószövetséget, az Újszövetséget nem is egyszer, most törzshelyem a városmajori templom, szerdánként este. Jelenleg éppen Péter apostol két levelét magyarázom. Alkalmad adódott hosszabb ideig ablakot nyitni a világra... 1973-ban kerültem az esztergomi szemináriumba teológiai tanárnak és tanulmányi prefektusnak. Innen küldött ki Lékai bíboros két évre Rómába, ahol a jezsuiták egyetemén szereztem tudományos fokozatot filozófiából. Hazatérve folytattam esztergomi szolgálatomat 1976–78-ig. Majd ez évben megüresedett Budapesten a filozófiai tanszék – mert Paskai Lászlót (elõdömet) veszprémi püspökké nevezték ki – amelynek vezetését kaptam feladatul. Emlékszel e olyan cölöpökre, egyéniségekre, akik a papi hivatás szépségét felmutatták neked? Nem tudok szerelmi csalódásról, villámcsapásról vagy a Jóisten hangos hívásáról beszámolni, mondjuk egy autóbuszon. A hivatás általában fokozatosan alakul ki. L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

7

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:10

Page 8

A hivatás kegyelme akárhányszor lassan és észrevétlenül mûködik. Ugyanakkor vannak egyértelmû jelek, amit valaki vagy észrevesz vagy becsukja a szemét. Kitûnõen érettségiztem, választhattam volna más utat, más pályát is, de úgy éreztem, mindez remek, de nekem kevés. Erõsödött bennem, miszerint ha nem leszek pap, akkor szép életet élhetek ugyan, de igazán sohasem fogom megtalálni a helyemet. Személyes elõdöd, példaképed ezen az ösvényen? Senki nem beszélt rá a papságra. Olvasmányaim erõsen ösztönöztek, kétségtelen, hogy akkor az olvasható betûk és a választék igényessége egészen más tartalmat kínált. Most különösen mintahiányos idõszakban élünk avagy a fiatalok elé gyakran méltatlan, hamar elfoszló arcok kerülnek. Hogyan tájékozódjanak, miként válasszanak járható utat a felelõsségválalás jelenkori válságával is megküzdve? A leglényegesebbnek tartom, hogy valakinek kedve legyen valamihez. Ha kedve van, akkor lelkesedik is, és ezt a lelkesedés terelhetõ egy bizonyos irányba. Nagy

szerepe lehet ebben a szülõknek és nevelõknek, akik felismerik a tehetséget. Édesapám mûvelt mérnökként jó szemmel fedezte fel azt, ami bennünk lakozott. Érzékeny karácsonyokra emlékszem, mert igen mostoha körülmények között, de mindig azt ajándékozta nekünk, amihez kedvünk volt. Azt hozta a Jézuska. Például a bátyám kapott egy hegedût. Óriási dolog volt ez abban a világban, de édesapám észrevette bátyám zenei tehetségét s kedvét. Más. A másik bátyámat vonzotta az üvegfújás technikája, így lepte meg õt karácsonyra egy erre alkalmas berendezéssel. Én szerettem festeni – máig õrzöm azt az olajfestékkészletet, amit édesapám közvetítésével a Jézuskától kaptam. Ha a szülõ rásegít, akkor a kocsi elindul magától – persze egyéni elhatározás és a kegyelemmel való együttmûködés is kell hozzá. Hetven esztendõ hosszú idõ. De bizonyosan voltak fontos állomások az életedben, melyek maradandó nyomot hagytak benned. Felidéznél ezekbõl? Hadd mondjak egyet, az egyik legfontosabbat. És ez a Szentimreváros.

Madárhangok csivitelnek, a szobám közelében, kinn a kertben. Fényes pallosával végigsuhint a táj felett a Nap; szikrázó fény árad mindenfelé. Zöld lombok bólogatnak a szélben! DENCSIK LÁSZLÓ

Makovecz Én az alapjainál kezdeném a dolgot. Azt mondanám, hogy a templom, az épület a benne lévõ emberekkel, a szertartások eszközeivel nem illusztrál. A templom nem hasonlat. A templomnak ilyen értelemben nem szabad „szépnek” lennie. Újra elõ kellene venni bizonyos egyszerû evidenciákat. Hogy a templom az Isten háza. Ha valaki ezt a szó legszorosabb értelmében elhinné egy másodpercre, akár sokadmagával, akár egyedül ül egy templomban, térdre kéne roskadnia, vagy talán még sokkal inkább – szerzetesi szokás szerint – arccal a padlóra kellene esnie. Nem tudok másból kiindulni, mint ebbõl.”

Imre

8

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

lØpcso 11 bucsu betet.qxd

11/2/11

09:25

Page 1

1956

hôseire emlékezünk Requiemmel immár hagyományosan a mai estén; ezzel tisztelgünk azok elôtt, akik a legnagyobb áldozatot hozták, életüket adták eszményeikért. A ma 55 évvel ezelôtti este amúgy még a remény és a felszabadulás, és nem a gyász estéje volt. „egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI” – írta Nagy Gáspár Öröknyár címû versében. Ma este emlékezni jöttünk. Az emlékezés azt jelenti, hogy nem felejtünk. Felejtenie a korabeli bájos vicc szerint annak a szegény papagájnak kellett, aki a Múzeum körúti ablakban nézelôdve meghökkenve észlelte, hogy az egyetemi ifjúság a megszokott jelszavak helyett új, egészen más szólamokat skandál. Papagájunk kétségbeesetten rikoltotta: „Te jó ég! Most mindent felejtsek el, amit eddig tanultam?” Mi emlékezünk, és nem felejthetjük el a hôsöket. Más kérdés a sebek és sérelmek felejtése – a kommunizmus 1956 elôtt, 1956-ban és azt követôen elkövetett bûneinek felejtése. Hogy a megbocsátás és a felejtés miként tartozik össze, arról Jorge Luis Borges argentin író Legenda címû parabolája a következôképp szól1: L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

lØpcso 11 bucsu betet.qxd

11/2/11

09:25

Page 2

„Ábel halálát követôen találkozott egyszer Ábel és Káin. A pusztaságban gyalogoltak, s messzirôl felismerték egymást, mert mind a ketten roppant magas termetûek voltak. A testvérpár leült a földre, tüzet rakott és evett. Hallgattak, ahogy a nap vége felé hallgatni szokott a fáradt ember. Elôbújt az égen egy csillag, még nem volt neve. A lángok fényénél Káin észrevette Ábel homlokán a kô nyomát, leejtette a kenyeret, amelyet épp a szájába készült venni, és bocsánatot kért a bûnéért. Ábel ezt felelte: – Te öltél meg engem, vagy én öltelek meg téged? Már nem emlékszem; együtt vagyunk, mint hajdan. – Most már tudom, hogy valóban megbocsátottál – mondta Káin –, mert a felejtés megbocsátás. Én is megpróbálok majd felejteni. Ábel lassan felelte: – Így igaz. Míg tart a lelkiismeret-furdalás, tart a bûn is.” A parabola szépen mutatja be a megbocsátás és felejtés fontosságát, de azt is, hogy mindennek alapja a bocsánatkérés. Úgy gondolom, hogy azt a fájdalmat kell elfelejteni lelkünk nyugalma érdekében, amit a sérelmek okoztak; el kell hagynunk a haragot és a dühöt; meg kell békélni ellenségeinkkel, mert csak így békélhetünk meg önmagunkkal. De nem kell és nem szabad elfelejtenünk, hogy mi történt, miért, és kik a felelôsök. Schopenhauer joggal mondta: „Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni”. Annyi szakmai kitérôt hadd tegyek, hogy a jog „hivatalból”, objektív számítás alapján felejt. Az idô múlásával elhalványulnak az emlékek, bizonytalanabbá válnak a tanúk, kétessé a büntetés, és az elkövetô is megjavulhat. Ezért a jog elismeri az elévülés intézményét. De: az elévülés nem teszi meg nem történtté a bûnt, csak a büntethetôségét szünteti meg. A közelmúltban több támadás jelent meg a sajtóban, melyek a kilencvenes évek elejének alkotmánybíráit támadták, és hibáztatták a rendszerváltás utáni igazságtétel elmaradása miatt. A kedv szerint válogató emlékezet (mely ez esetben csak felejt, de nem bocsát meg) otrombaságával szemben a helyzet az, hogy elôdeim megvédték a jogállamiság fontos elemét, a jogbiztonságot, ugyanakkor 1993 októberében kimondták, hogy nem lehet elévülést megállapítani a nemzetközi jog szerinti háborús bûncselekmények és az emberiség elleni bûncselekmények esetében. Ez az alkotmánybírósági döntés nyitotta meg az utat az 1956-ban elkövetett bûntettek elkövetôivel, például a sortüzet vezénylôkkel szembeni pereknek. L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

lØpcso 11 bucsu betet.qxd

11/2/11

09:25

Page 3

Visszatérve gondolatmenetünkre: a keresztény megbocsátás és felejtés kegyelme nem teszi elévülhetôvé az emlékezés kötelezettségét. Megható és elismerésre méltó, ahogy a Körtér környéken lakók közössége ôrzi és ápolja a vidék köztudottan viharos eseményeinek emlékét. A nemzet kollektív emlékezete válogat; néhány kiemelkedô személyiség szimbolizálja sorsfordító eseményeinket – 1848-49-et például a mártír miniszterelnök, és a vele egy napon kivégzett tábornokok szimbolizálják. A további áldozatok százainak nevét sem tudjuk. Hasonlóképp 1956-ot is a mártír miniszterelnök és társai jelenítik meg sokaknak, a pesti srácokat pedig például Mansfeld Péter. A környékbeli hôsök nevének évrôl-évre történô felsorolása ezért fontos, az anonim áldozatokat nevesíti számunkra. Ez átvezet ahhoz a gondolathoz: mire emlékezünk az áldozatok nevének elsorolásával? Tegnap a Mûegyetemen az egyetemi ifjúság emlékére elhelyezett koszorúra azt a feliratot írattam: „A szabadság és az igazság hôseinek.” Számomra 1956nak, születési évemnek üzenete a szabadság és igazság érdekében vívott küzdelem volt. Jól tudjuk, hogy a forradalmárok nemzeti függetlenséget és a demokratikus társadalom felépítését követelték. Ezen céljaik 1989-90 fordulatával valóra váltak, akkor is, ha ma népszerû csalódásainkat a rendszerváltás számlájára írni. A forradalmárok tudatosan vagy ösztönösen vállalt céljaiból igenis sok minden megvalósult. Ma szabadok vagyunk, és bár a szabadságnak – akárcsak a levegônek – inkább a hiánya tûnik fel, azért ne feledjük azt az áldozatot, amelyet ôk hoztak, és ami lehetôvé teszi, hogy ma itt lehetünk, hogy szabadon beszélhetünk, nyíltan megvallhatjuk hitünket. Ne becsüljük alá a szabadság vívmányait. Ami az igazságot illeti, a mai világ sokkal összetettebb, mint 55 éve volt. Akkor, október 23-án, és a következô napokban az igazság fehér, a hamisság fekete volt. Hol húzódik most a jó és a rossz határa? Kinek van igaza? Ma Pilátusként kérdezzük: „Mi az igazság?” A helytartó kérdése kétértelmû, pökhendi és cinikus, ugyanakkor végzetes bizonytalanságról árulkodik… Ezt érezzük mi is… Számomra, a jogász számára a szabadság és az igazság érvényesítése a jog révén azt jelenti, hogy az embernek adott eszközökkel törekszünk csökkenteni az emberi szenvedéseket. Ezért fontosak az emberi jogok, az emberi méltóság tisztelete, a törvényhozás és a bírói törvénykezés során minden érintett érdekének figyelembevétele.

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

lØpcso 11 bucsu betet.qxd

11/2/11

09:25

Page 4

Napjaink megemlékezései során gyakran halljuk, hogy 1956 eszményeinek életben tartásával kell lerónunk adósságunkat a forradalom hôsei elôtt. Valóban, a magunk életében kell szembesülnünk a szabadság és az igazság kihívásával. Méltók vagyunk-e azokhoz, akik életüket áldozták mások szabadságáért, és a közjó igazságáért? Vagy önös érdekek, megalkuvás és gyávaság, beletörôdés vagy júdáspénz, politikai indulat, sôt vak elfogultság vezet minket? Ha gyengeségünk miatt nem is tudjuk legyôzni ezeket az akadályokat, legalább törekszünk számot vetni velük? Szent Pál egyik legszebb mondata, a Timóteushoz írt második levelébôl egyszerre ad kulcsot 1956 bátor hôseinek megértéséhez, és egyben buzdítást számunkra: „Hiszen Isten nem a félénkség lelkét, hanem az erô, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.” Ennek a gondolatnak a jegyében gondoljunk bele saját életünkbe, hallgassuk a csodálatos zenét és emlékezzünk 1956-ra, a szabadság és az igazság hôseire.

DR. PACZOLAY PÉTER a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának elnöke

1 Scholz László fordítása. Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár; Jorge Luis Borges – V. A homály dicsérete (költemények) [A homály dicsérete – 1969]

Elhangzott a Ciszterci Szent Imre templomban, 2011. október 23-án, a Forradalom és Szabadságharc áldozatainak emlékére rendezett Mozart-hangverseny bevezetõjeként.

A Szent Imre napi Búcsú támogatója a XI. kerület, Újbuda Önkormányzata L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:10

Page 9

mek kavarogtak! Amikor eljött a nap, hogy el kellett döntenünk, megkockáztatjuk-e, hogy életünkbõl néhány évet ebben a városban töltsünk, a magam részérõl inkább az ösztöneim mondták ki a választ, mint a józan eszem. Így hát igent mondtunk, annak ellenére, hogy elõtte az elsõ, tájékozódó látogatás kifejezetten riasztó képet festett a városról.

Levelek Moszkvából Az elsõ benyomás

N

agy szeretettel köszöntöm az immár 21 éves Lépcsõt, mint lapalapító és az újság elsõ 11 évének szerkesztõje. Innen, Moszkvából írok nektek, 1956 km-nyire Budapesttõl. Igen, épp 1956 km választja el és köti össze örökre e két várost. Ahogy a gyerekeimnek is mondtam: soha egyetlen nép vezetõitõl nem szenvedtünk annyit, mint az oroszokétól. Elég csak Miklós cár 200.000 katonájára gondolni, akiket a 48-as magyar szabadságharc leverésére küldött segítségül az osztrákoknak, vagy a Tanácsköztársaság vészterhes 133 napjára, amelynek súlyos következménye volt a trianoni béketárgyalás kudarca, nem beszélve a „felszabadulásról”, amellyel évtizedekre kiszakadtunk Európa szívébõl, vasfüggönnyel elzárva immár nemcsak az elcsatolt országrészeinktõl, de az alapvetõ jogainkat védelmezõ európai szabadságtól is. És végül 1956. Innen, 1956 km-rõl döntöttek úgy, hogy tankokkal eltapossák a magyar fiatalság színe-virága, szabadságra éhezõ szép forradalmát. Amikor a felsorolás végére értem, a gyerekeim tágra nyílt szemmel várták a magyarázatot, ahogy – gondolom Ti is –, hogy akkor mi hozott mégis ide minket? Miért Moszkva? Úgy gondoltam, szívesen olvasnátok errõl idõrõlidõre, hiszen szentimrés szemmel különös dolgokat lát itt az ember. Lassan két éve, hogy itt vagyunk, így talán nem esem abba a hibába, hogy hirtelen felindulásból alkossak véleményt, ahogy az utazók gyakran teszik, amikor a böröndjükbe a fogkefe mellé az elõítéleteiket is elõre csomagolják. Az én lelki kofferem sem volt üres, képzelhetitek... Különösen, hogy azelõtt soha nem jártam Oroszországban, a fejemben csak elképzelések, indulatok, félel-

Egy hideg május eleji napon érkeztünk. A mai fejemmel tudom, hogy amit akkor láttunk, milyen sablonos, milyen képeskönyvszerû volt a valósághoz képest. Milyen jó, hogy volt bennünk elég kíváncsiság átlépdelni az elsõ benyomás szürke határmezsgyéjén, hogy késõbb bejuthassunk ennek a világnak bensõbb, ezerprizmájú lelkébe. Persze, az elegáns szállodában, a Tverszkáján, ahol éjjelnappal nyolc sávban tülekednek a luxusautók és a válogatott jármûvek, a limuzintól kezdve az itt-ott még felbukkanó rozsdaette Ladákig; a csillogó üzletsoroktól övezve, a minden mértékletességet nélkülözõ pompás és hatalmas épülettömbök dinoszauruszai között elveszettnek és nyugatinak éreztem magam, egyszerre visszavágyva a mi kedélyes Budapestünkre, és mégis tehetetlenül vonzódva ehhez az irdatlan tömeghez. A nagy sugárúton gyalogolva arra eszméltünk, hogy hirtelen hatalmas katonai jármûvek lepik el az utat. A metróaluljárókból hangya módjára áramlottak a katonák, az út szélén parkoló autókat több tucatnyi csuklós karú emelõ szedte össze, hogy percek alatt megtisztítsa az utat. Nem értettük, miért nézik szótlan tompasággal a járókelõk a történteket. A szívem összeszorult. Nem lehetünk olyan pechesek, hogy pont arra a napra érkezünk Moszkvába, amikor kitör valami katonai puccs! Igyekeztünk hosszú léptekkel mihamarabb hazatérni a szállodába. Senki semmi jelét nem adta, hogy bármi szokatlan lenne a városban. Másnap, a vállalat személyzeti fõnöke elgondolkodva nézett a távolba, mintha onnan várná kérdésünkre a választ, a nagy messzi semmibõl – majd tompán annyit mondott: talán a Gyõzelem napi felvonulásra készülnek. Talán. Hát így kezdõdött valahogy.

Diplomák: tanár, elõadómûvész, újságíró. Tevékenységek: szinkron, újságírás, film. Három gyermek édesanyja. 1978-tól „szentimrés”.

VIRÁGHALMY JUDIT

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

9

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:10

Page 10

N

agyapám, MEDGYASZAY ISTVÁN elsôsorban mint építômûvész ismert. Színes egyéniségét, lelki gazdagságát, játékosságát én már csak a családi történetekbôl, levelekbôl és írásaiból ismerhettem meg. Sokoldalú érdeklôdését végül is egy cél vezette: a magyar építészeti stílus megteremtése. Ezért utazott

kítve. Elbûvölte a vidék hangulata, a színpompás viseletek, az emberek vendégszeretete és bölcs józansága. Már mint befutott építész, sokszor emlegette, hogy ezek az egyszerû, természet közelében élô ácsmesterek voltak a legjobb tanítómesterei. Mindez pedig legmodernebb, korát megelôzô újításaival párosult. Eb-

Megôrizni és továbbadni „ A

M I

N É P Ü N K

Medgyaszay Emlékhely, családi ház (balra fent)

Útirajzaiból (Zselicszentpál) „Ezt a házelejit pingallik le?” (jobbra fent)

F O R M A K I N C S É B Õ L

”

nyugatra, ismerkedett a legújabb építészeti technikákkal, kutatta a régit, a kis falvak hagyományait, majd eljutott keletre, Indiába is. Hihetetlen gazdag életmûvet hagyott maga után. Fiatalon egyedül indult – Bartók és Kodály kortársaként – Kalotaszegre, Székelyföldre, Dunántúlra. Itt készültek útirajzai a népi építészet megannyi szépségét megörö-

Baár-Madas iskola ajtórács (elpusztult)

10

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

ben a szellemben épített szerte az országban templomot, melynek „tornya az ég felé tör, oda kívánkozik, mint a jámbor hívôk lelkei”; színházat, ami jellegzetesen magyar; iskolát, ahol igényes környezetben nevelkedhet a jövô nemzedék, és hat rá népünk mûvészete; és lakóházat – ami kényelmes, megjelenésében változatos, szerény díszítményeivel otthonos.

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:11

Page 11

Itt a közelünkben is érdemes egy pillantást vetni épületeire. Jellegzetes korlátmintájáról, fafaragásairól könnyû ôket felismerni: lakóházak az Orlay, Mészöly, Szabolcska Mihály, Eszék és Elek utcában, a BAH csomópontnál (a Schweidel utca felôl is), valamint a piacnál magasodó református templom is az ô alkotása. A felsorolásból nem hagyhatjuk ki fômûvét, a Gellért-hegy tetejére tervezett Magyar Nemzeti Pantheont. Medgyaszay István szavai, melyeket a veszprémi színház tervezése kapcsán írt, ma is érvényesek: „Az eleven kultúra nem élôsködik az idegen elmúlt korok mûvein, hanem alkot újat a maga életébôl, a maga lelkébôl valót. Alkossunk hát mi is újat, a mi népünknek valót a mi népünk formakincsébôl, és formáljuk azt a mi lelkünk szerint.” Családi házunkban pedig látogatható a Medgyaszay Emlékhely, melyet édesapám hozott létre nagy kitartással,

A Baár-Madas iskola (balra fent)

A Veszprémi Színház eredeti állapotában „a vasbeton mûvészi formája” (jobbra fent)

A Nemzeti Panteon

M. I. útirajzaiból – a Kõrösfõi templom. „Csak álltam és gyönyörködtem.” (balra lent)

A rárósmulyadi templom (jobbra lent)

Cikkünk szerzõje az építõmûvész Medgyaszay István unokája, 4 gyermek édesanyja, a Szentimrevárosi Egyesület aktív tagja. Család-

évekig tartó áldozatos munkával. Mindez nekünk is nagy feladat és felelôsség. Sok szeretettel várunk minden érdeklôdôt, hogy kincseinket továbbadhassuk!

jával a Szt. Imre templom közösségéhez tartozik. A Medgyaszay Emlékhely elõzetes bejelentkezés alapján látogatható.

LÁDONYINÉ BARTHA GABRIELLA

1118 Budapest, Ménesi út

kép: cst

59/b. Telefon: 3-652-503. [email protected]

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

11

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:11

Page 12

N

agyon jól estek Ipoly atya szavai szeptember elején: a kilenc órai mise a családok miséje. És nem szeretné az alsó hittanterembe küldeni a gyerekeket, mondván, hogy zavarnak. Nem baj, ha hangoskodnak, mert ezek az élet hangjai. A köztünk lévõ új élet, a jövõnk hangjai. Két hónap telt el azóta. És a hangok – hála Istennek – szaporodnak. Gyerekek, kisgyerekes családok egyre többen vagyunk a vasárnap kilenc órai szentmiséken. Soha nem elég a színezõlap. Soha nem elég a kiscsengõ. És mindig jól jön még néhány segítõ kéz. Ezért határoztuk el közösen: megpróbálunk lehetõséget teremteni arra, hogy ezek a misék egyre inkább az egészen kicsi, az óvodás és általános iskolás gyermekeket nevelõ családok otthonává, sõt talán közösségévé válhasson.

rekek minden vasárnap más-más család segítségével perselyeznek, mindig más-más család viszi az adományokat az oltárhoz. Továbbra is beborítják a gyerekek a szentély lépcsõjét a felajánlás alatt. A kiscsengõk egy része sajnos az idõk során elfáradt, de sikerült frissítenünk az állományt. Az átváltoztatás után közös éneklésre maradunk, majd a miatyánkhoz nagy kört alkotunk a szentélyben. A Scolaba Erdõs Zita továbbra is várja a friss erõt és lelkesedést. S persze a jó torkú énekes lányokat. Szeretnénk, ha a mise végi áldás nem a búcsúzást jelentené; vagyis ha azok a családok, akik szívesen találkoznak a többiekkel, akiknek van igényük arra, hogy megismerjék a másik családot, hogy beszélgessenek, a gyerekeik pedig örömmel szaladgálnak még a temp-

Új kód: szip-vas9. Ismered? A szervezés elsõ lépéseként címlista készült: egy szeptemberi mise után hatalmas csomagolópapírra írták fel az e-mail címüket azok, akik szeretnének részt venni a szervezésben, segíteni a megvalósításban és értesítést kapni a fejleményekrõl. Létrejött a szip-vas9 levelezõlista, vagyis a Szent Imre Plébánia vasárnap kilenc órai miséjére járók fóruma. Ma már hatvan fölött van a tagok száma. A listán keresztül igyekszünk folyamatosan közzétenni, ütköztetni, megvitatni a javaslatokat, és vasárnapról vasárnapra összegyûjteni a segítõ kezeket. Várjuk a közénk tartozó, segíteni tudó, vállalkozó kedvû családok további jelentkezését is Süvegesné Rudan Margit címén: [email protected]. A közös gondolkodás nyomán néhány új szokást igyekszünk meghonosítani, illetve régi lehetõségeket ismét élettel megtölteni. A mise elõtt Vízvárdy Rita nõvér jóvoltából – és vállalkozó családok segítségével – minden gyermek az adott nap evangéliumához kapcsolódó, kiszínezhetõ rajzot kap, hozzá színes ceruzát, hogy a prédikáció alatt színpompás képek születhessenek. A szentmise rövidebb, mint háromnegyed óra; olvasmányt egyet olvasunk, a prédikáció pedig tömör, az elején a gyermekeknek szóló rövid üzenettel, késõbb a felnõtteknek szóló néhány gondolattal. Nagy-nagy köszönet érte! A családok a misén is szerepet vállalhatnak: a szülõk olvasmányt olvasnak (Hervai Pali koordinálja), a gye12

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

lom melletti réten, némi harapnivaló mellett együtt maradhatnának. Rita nõvér vállalta, hogy a gyerekek számára rövid közös éneklést, körjátékot szervez-tervez a szentmise után. Ezen kívül aszfaltkrétát tudunk adni a kisebb-nagyobb alkotómûvészeknek, akik beboríthatják a templom melletti járdát. Nagy élmény volt valamelyik héten, hogy a Szentimrevárosi Darvak, Kató Csaba vezetésével érintõsrugbybemutatót és rögtönzött „edzést”, vagyis közös játékot szerveztek a tojáslabdával csak most ismerkedõ gyerekek és szülõk számára. Ebbe a mise utáni lehetõségbe Márialigeti Kati révén bekapcsolódott a SZIE is, az év hátralévõ idõszakában több alkalommal is fognak rövid programot szervezni a réten, vagy rossz idõ esetén a gimnázium épületében. Kedves Testvérek, itt tartunk most. Úgy érezzük, hogy jó irányba haladunk. Az ötletek összefogását szívesen vállaljuk. S ha lesznek vállalkozók, jelentkezõk, segítõk, akkor a közös vágyainkat együtt meg is tudjuk valósítani. Minden további ötletnek és segítõ szándéknak örülünk. Közös ügyünk a szip-vas9. Alakítsuk is közösen. SÜVEGES GERGÕ

ÉS

MARGIT

[email protected] [email protected]

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:11

Page 13

S

zent Imre földi élete rövid volt, csupán 20 és egynéhány év. Rövid, de gazdag élet. Mert lelke kedves volt Isten elôtt, sietve kiragadta ôt a gonoszság közepébôl. (Bölcs 4, 14). Gyakori imája, kérése lehetett a zsoltárok soraiból: Hogyan ôrzi meg tisztán útját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igéidet. Teljes szívbôl kereslek téged, ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek. (Zsolt 118, 9-10). Add, Uram, hogy tiszta életünk kedves legyen elôtted!

magyar ifjúság számára, mint példa, mint lehetôség! Hogy valóban sikerült is, az Isten különös kegyelme! Szent Imre és feleségének példája segítse a házastársakat az állapotbéli tisztaság megôrzésében! Egyetlen egy fiatal se féljen ettôl. Istent kell félni, de úgy, hogy tökéletesen megbízunk segítségében. Szent Imre és felesége is így tett. Közös volt törekvésük az egymás iránti szeretetre, Isten terveinek és elgondolásainak elfogadására. A méltó, tiszta, igazi eszményi szeretet

Végezd el kedvedet bennem! A

H E R C E G

Á L D O Z A T A

Szent Imre komoly nevelésben részesült: apai részrôl a honfoglaló Árpád vére folyt ereiben, anyai részrôl a szent életû Boldog Gizella tanította, vigasztalta és irányította lépteit. Fontos erényekre tanították. Szent István fiát leendô uralkodónak, hadvezérnek, nagy európai diplomatának és a trón várományosának tartotta. Tudományos tanulmányait apja a kor nagy tudósára, a Velencébôl jött bencés szerzetesre, Szent Gellért püspökre bízta, aki közel 7 évig nevelte. Tanult latinul és németül. Jelszó a bencések regulájából: Imádkozzál és dolgozzál! Szeret imádkozni. Élete folyását nagyban meghatározta egy veszprémi éjszakai ima, melyre ezt a választ kapta: „Felette dicséretes a szüzesség… kívánom én, te elmédnek és testednek szüzességét, ezt ajánld nékem.” Imre válasza az isteni szóra: „Végezd el kedvedet bennem!” Most jön az áldozat. A nagy választás: vidám és könynyelmû élet vagy fegyelmezett, Istennek és a hazának szentelt élet? E választás minden életbe induló fiatal elôtt ott áll! Melyik kell a kétféle életmódból? De vigyázzunk, mert a földi élet lezárásával az itt szerzett érdemek által jutalom vagy kárhozat lesz örök sorsunk! 15 éves korától ismét apja neveli, 23 éves korában befejezettnek tekinti. Rangjának megfelelô házasság következik. Lengyel, horvát és görög uralkodóház jöhetett számításba. Sík Sándor írja: „Lehetetlen, hogy ne látta volna atyja gondjait, mégis vállalta fogadalma következményeit… Nagy jót akart elérni fogadalmával, nagyobbat, mint az a veszteség, amely áldozatából származott Egész életünk tele van áldozatokkal. A nagyobb jó elérésének érdekében áldozatok sorára van szükség. Szent Imrének e törekvése fontos volt a mindenkori

Isten ajándéka. Nekik megadatott és sikerült, mert Isten minden ifjú magyarnak minden idôkre eszményül rendelte! A cél adva, az erô a sikerhez biztosítva. Most jön a lényeg! E cél elérésében a sikertelenség nem keserít el, Isten irgalmából felállunk, és újra kezdjük. Minden reggel van egy kérés, egy dicsôítés, és lelki öröm az új nap kezdetén. A bûnbeesés soha nem keserít el, még inkább Istenhez menekülünk, Mária velünk lesz! Legyen bátorságunk követni Szent Imre példáját! Aki szereti Jézust, az mutassa is ki a szeretetét áldozatok hozatalával. Tervezzük életünket az Oltáriszentség elôtt. Az áldozatok sorozatával tudunk érdemeket szerezni az örök üdvösségre. A szûzies élet a cél: szûzies, Istennek adott élet. Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges. (Mk 10, 27). A házasság szentség, ahol Isten sok-sok kegyelemmel halmozza el a házastársakat, ha ôk erre hajlandók és nem mondanak ellen az isteni akaratnak. A szentség nem téveszthetô össze az élvezeti cikkekkel! A házasság és benne a nô nem egy élvezeti cikk. A nô az élet hordozója és továbbadója. A nemi kapcsolat neki egész életét megváltoztató és befolyásoló tényezô lehet! Két ember közt sajnos könnyen elôfordul az összeveszés. A megbocsátás a házastársakra is vonatkozik, nem csak a haragban levôkre. Isten csak azoknak bocsát meg, akik másoknak is meg tudnak bocsátani. Ne felejtsük el azt sem, hogy a házasság szentsége egy állandó szentség, mely nem ismételhetô meg, akár csak az egyházi rend szentsége, tehát imában állandóan igényelhetô Isten segítsége.

Írásunk szerzõje a Szent Margit Gimnázium nyugalmazott matematika szakos tanára. Ezt megelõzõen a József Attila Gimnáziumban tanított 25 éven át. Az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa 15 évig, mint számítástechnikai szaktanácsadó, illetve szakfelügyelõ.

ÁMON OTTÓ

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

13

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:11

Page 14

S

fennmaradt történetek hangsúlyozzák továbbá azt is, hogy gyakran kísérte apját szerte az országban, trónörökösként mintegy felkészülve a rá váró uralkodói feladatokra. Húszas évei elején járhatott, amikor a király rábízta a bihari várhoz tartozó dukátust (önálló kormányzású országrészt), amelyet egyébként fiatal korában maga István is irányított.

zent Imrét a festményeken, szobrokon leggyakrabban a tisztaságot jelképezô liliommal a kezében, oldalán tôrrel (vagy karddal) ábrázolják – és hajlamosabbak vagyunk a fegyverrel szemben inkább a virágszálat észrevenni, s általában, Imrét valami mármár nôiesen légies, nem egészen ebbôl a világból való ifjúnak látni. Pedig ennek a jellemzésnek már halálá-

A herceg tisztasága VAJON MIT JE „SZENT IMRE E S E T B E N

lapkiadó. Régebben inkább közéleti témakörökben publikált, most elsôsorban építôipari, építészeti szaklapokkal, internetes portálokkal foglalkozik. 2007-ben jelent meg a Szent lovagok címû könyve, amely a lovagi eszmények mai érvényességének, életre válthatóságának kérdéseivel foglalkozik, s amely a lapunkban közölt cikknek is az alapja. Nôs, három gyermek édesapja.

14

S O K S Z O R

H E R C E G

H A J L A M O S A K

T E L M Û N E K

A szerzô újságíró, szerkesztô,

L E N T

T E K I N T E N I

E L H A N G Z Ó

K E M É N Y

T I S Z T A S Á G A

V A G Y U N K

–

D E

N E M

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

”? A

E G Y S Z E R Û E N B I Z T O S

nak körülményei is ellentmondanak: a feltehetôen 24 éves, vagy talán valamivel idôsebb fiatalember igencsak férfias szórakozás alkalmával, vadászat közben vesztette életét. Abból a ténybôl, hogy az errôl szóló történetek nem fûznek bôvebb magyarázatot ahhoz, hogy mit keresett Imre a vadászaton, arra következtethetünk: a vadászat szokásos idôtöltés volt a királyi udvarban, amibôl a herceg természetes módon kivette részét. De további tények is alátámasztják, hogy a Szent Imre oldalán függô tôr, illetve kard nem puszta díszlet. A fennmaradt forrásokból tudjuk, hogy ott volt a Fertô tónál, amikor Szent István király lovagjai legyôzték a nyugatról betörô II. Konrád seregeit. És joggal feltételezhetjük, hogy ha ott volt, akkor harcolt is (legalább 23 éves volt, tehát a lovagi szokások értelmében is fegyverképesnek számított). Nem tudjuk biztosan, hogy osztott és kapott-e sebeket, netán embert is ölt-e a csatában, de azt kell mondanunk: valószínûbb, hogy igen, mint hogy nem. Arról is szólnak történelmi források, hogy Imre a királyi seregben a varég-orosz eredetû katonákkal kiegészített nehéz fegyverzetû páncélos lovagok vezetôje volt. Ez a tény halála után az országon kívül is ismert volt, tehát minden bizonnyal nem csupán jelképes tisztségrôl volt szó. Az Imrérôl L

N É P É N E K Ü N K B E N

,

A

H O G Y

A Z

A

T I S Z T A S Á G O T S Z Ü Z E S S É G G E L J Ó

Ú T O N

S O R

,

H O G Y

E B B E N R O K O N

J Á R U N K

A Z É R

-

.

Tehát ha Imre herceget valamiféle gyámoltalan királyfinak – netán kissé szerencsétlen figurának – gondoltuk, sürgôsen felül kell bírálnunk ezt a képet: inkább egy vezetôi gyakorlattal rendelkezô, harcedzett, erôteljes fôúri lovagot kell magunk elé képzelni, ha a valóságot akarjuk látni; bármit is mutatnak a barokk és egyéb korokból származó kegyes-jámbor ábrázolások. A nagy kérdés az: hogyan illik ehhez a képhez az a tény, amit valóban Szent Imre életének meghatározó pontjaként kell számon tartanunk, a herceg szüzességi fogadalma? Vajon mi értelme volt ennek? A kérdés különösen akkor vethetô fel élesen, ha Imrére mint trónörökösre tekintünk. Ekkor ugyanis – gondolhatjuk joggal – az utódok nemzésének kötelessége legalább olyan súlyú erkölcsi parancs, mint bármiféle önmegtartóztatási fogadalom. A felvetés azonban mégsem olyan súlyos, ha figyelembe vesszük, hogy e fogadalmat Imre minden bizonnyal még (valószínûleg Ottó nevû) bátyja életében, tehát nem trónörökösként tette (feltehetôen szerzetesi életre készült, amiben nevelôjének, Szent Gellértnek a hatása is megnyilvánulhatott). Létezik olyan hagyomány, amely szerint Imre megnôsült, és fogadalmát a házasságban is megtartotta. Tudnunk kell azonban, hogy ezek a történek inkább a hitbuzgalmi irodalom

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:11

Page 15

kategóriájába tartoznak, nem az egyházi tanítás részei, és még kevésbé a történettudomány állításai. Valójában fogalmunk sincs arról, hogy a késôbbi trónörökössé válás gyakorolt-e valamilyen hatást Imre fogadalmára, milyen kísértésekkel, lelki kétségekkel szembesítette. Arra sincs hiteles történelmi adat, hogy Imre megnôsült-e, vagy sem. Az is csupán sejthetô, hogy Imrének a bizánci császári család egy tagját szánták feleségül, s a még gyermekkorú jegyest talán Magyarországra is hozták. (Egyes történészek ezzel hozzák összefüggésbe a veszprémvölgyi görög apácakolostor alapítását is, mondván: ide költözött kísérôivel, itt nevelkedett a kis menyasszony.) Akárhogy is történt, rossz nyomon járunk, ha a mellett, vagy az ellen próbálunk érveket találni: miért tette helyesen (vagy helytelenül) Imre herceg, ha házasként, trónörökösként is tartotta magát szüzességi fogadalmához. Ugyanis az ô szüzességi fogadalmát bátor, radikális tettnek kell tekintenünk akkor is, ha az

csak az (esetleges) házassága elôtti idôszakra vonatkozott. Ugyanis az a tágabb társadalmi közeg, amelyben élt, egyáltalán nem várta el ezt tôle. (És ebben igencsak hasonlított arra a társadalmi környezetre, amelyben most élünk…) Ha Imre herceg nem élt volna önmegtartóztató életet, akkor ezen Szent István király példás erkölcsû családja és a szerzetes nevelôk nyilván megbotránkoztak volna, de a kor általános szelleme nem ítélte volna el. Tudjuk, hogy a kor, amelyrôl szó van (a XI. század eleje) – a szerzetesség felvirágzásától eltekintve – a nyugati egyház történetének egyik erkölcsi mélypont-

ja: még a papok körében is gyakran elôfordult, hogy szeretôt tartottak, a korabeli társadalom laza normáit követve. Ami pedig a fiatal magyar királyság társadalmát illeti: Szent István idejében még éltek azok a pogány nagyurak, akik több feleséget, illetve ágyasokat tartottak maguknak (köztük például Ajtony és Koppány is, noha egyébként mindketten meg voltak keresztelve). Korántsem volt tehát magától értetôdô ebben a közegben a keresztény értelemben vett házastársi hûség követelménye és a paráználkodás tilalma. Ami tehát számunkra a lényeges Szent Imre herceg döntésében: olyan kötöttséget vállalt, amit az adott társadalom nem várt el tôle. Szent mivoltát ennek, és nem másnak köszönheti. Imre nemcsak megtanulta szerzetes nevelôitôl, de életében valóra is váltotta a keresztény önmegtartóztatás (aszkézis) mély titkát: a személy akkor válik igazán szabaddá, ha nem kényszerbôl, vagy érdekbôl, nem az elismerés kivívása érdekében, hanem tisztán szeretetbôl mond le önként valamirôl. Következik ebbôl az is, hogy nem önmagában a szüzesség az, amiért „kemény tisztaságát” emlegetjük. Ha a tisztaság azonos lenne a szüzességgel, akkor a férfinôi testi kapcsolatot a „piszkossággal” kellene azonosítanunk – ez pedig meglehetôsen ostoba állítás lenne (és közvetve a házasság szentségének a tagadását is jelentené). A tisztaság valójában – és elsôsorban – a szív tisztaságát, azaz a szándék tisztaságát, a belsô lelki élet és a külsô cselekedetek összhangját jelenti. Nem az a piszkos, akinek teste van, hanem aki azt hazugságra, önmaga és mások becsapására használja. Aki füllent azért, hogy mondjuk anyagi elônyökhöz vagy hatalomhoz jusson. Aki elindul egy helyes úton, de kényelmetlennek találja azt, és visszafordul, ráadásul olcsó érvekkel kimagyarázza magát. Az, aki szerelmet hazudik azért, hogy testi élvezetet szerezzen magának. Tehát valóban, a szüzesség elvesztése is lehet tisztátalanság, de nem azért, mert a testi kapcsolat rossz, hanem azért, mert adott esetben hazugságból, sanda szándékból következik be. Szent Imre a szobrokon és képeken nem egyszerûen azért tartja a kezében a liliomot, a tisztaság jelképét, mert nem volt nôvel testi kapcsolata. Ez önmagában akár még butaság, vagy fölösleges önsanyargatás is lehetne. Az ô tisztaságának a lényege a bátor, belülrôl fakadó, kemény következetesség; ezért tekinthetjük példaképnek.

A gyôri Szent Imre plébániatemplom elôtt álló, tömör kôbôl készült, 4 méter magas Szent Imre-alak, karddal és pajzzsal. Kezében a tisztaságot jelképezô liliom, lába a vaddisznót tiporja – mely lehet a gyilkos vadkan, de lehet a bûn és tisztátalanság szimbóluma is. A szobor Varga Ferenc alkotása.

BETHLENFALVY GÁBOR

L

É P C S Õ

/

2 0 1 1

/

B ú c s ú

15

lØpcso 11 bucsu.qxd

11/4/11

09:11

Page 16

L

ájkoljak. Mi van? – nem csodálkoznék ezen az ösztönös reakción, a cím hallatán. Legtöbbünk azonban már biztosan találkozott ezzel a kifejezéssel tizenévesek hasonló beszélgetésekor: Csá Béci, hallod, na ezt varrd össze! Ilyen fülöp-szigeteki arc leharapja élô kobra fejét, egy az egybe, érted, ott a videó a jútyúbon! Fullriszpekt, érted. Kitettem a fészbúkra, hatan már lájkolták is. Persze lehet azon vitatkozni, hogy van-e egyáltalán lájkolni ige, de amit használnak, az valahol már biztosan létezik. Ettôl szép az élô nyelv. A lájkolás (az angol like igébôl származik) jelentése: szeret, kedvel, tetszik. Eredete a Facebook.com kö-

rint. Szent Imre hercegrôl a következô hozzászólások érkeztek: türelem, tisztaság, hûség, kitartás. Nehéz megragadni Szent Imre alakját, hiszen nem sok mindet tudunk róla, és amit tudunk az is inkább a késôbbi korok értelmezése. Mégis nagyon érdekes, hogy népünk történetének elején kimagaslik egy fiatal ember, aki semmi nagyot nem tesz, csak ôszintén az Isten felé fordul. Ez a nyitottság az, ami példává teszi ôt, hogy abban a nehéz korban megtalálta az Úrhoz vezetô utat. A mi nehéz korunkban pedig jó ôt szemlélni akkor, amikor mi is szeretnénk türelmesek, tiszták, hûségesek és kitartóak lenni.

Szent Imre! Lájkolnád? T Ü R E L E M

Írásunk szerzõje több, mint 15 éve katekétaként szolgál a Szent Imrében, fõként ifjúsági közösségeket vezet, és évekig részt vett katekumen befogadó csoportokban is. Ettõl az évtõl õ lett a vasárnapi szentmisék animátora. Feleségével, Anitával, a plébánián ismerkedtek meg, négy gyermeket nevelnek.

,

T I S Z T A S Á G

,

H Û S É G

,

zösségi weboldal „like” elnevezésû, az oldalon megosztott tartalom pozitív megjelölésére szolgáló linkje. A Facebook „like” az egész internetes kommunikációra és azon túl az internet-felhasználók élôbeszédére is hatást gyakorolt. (forrás: szlengblog) Térjünk most vissza a témánkhoz: mit lájkolnánk Szent Imrében. És itt rögtön felmerül egy másik probléma a lájkolással kapcsolatban. Az addig rendben van, hogy lájkolom a haverom képét vagy a fülöp-szigeteki videót, de ugyanúgy használhatom ezt komoly témákra is? A probléma nem is a kifejezésben van, hanem abban, hogy elég-e ha valamirôl csak annyit mondok, hogy tetszik, vagy nem tetszik? Benne vagyok-e ebben a véleményben, vagy csak a felszínen maradok: ami tetszik – pipa, ami nem – kuka. Fontos, hogy meglássuk a dolgok lényegét is; mi az, amit tetszik benne, miért érint meg. Keressük meg most ezt Szent Imrével kapcsolatban! Plébániánk arckönyv (facebook) oldalán megjelent a következô kérdés: „Mit lájkolnál Szent Imrében? És a Szentimrében?” Magyarázatként pedig ez szerepelt: „A hozzászólásokban írd meg, mi az ami megfog téged Szent Imre herceg életében, és mi az, amit szeretsz a plébániánkban! A többiek hozzászólását pedig lájkolhatod! :)” Itt a lájkolás lényegesebb oldalára találhatunk, hogy mi az, ami személyesen megé-

K I T A R T Á S

Számunkra, szentimrések számára azonban ô még többet is jelent. Azt a közösséget, ahova tartozunk, a plébániánkat. Nagyon izgalmas kérdés, hogy mi tart meg engem ebben a közösségben, mit lájkolnék benne? Persze nagyon sokféle motivációnk lehet, de jó rácsodálkozni egymáséra, és ez segíthet abban, hogy én is megtaláljam, miért vagyok itt. A Plébánia arckönyv oldalán feltett kérdés második részére a következô válaszok érkeztek: „sokszínûség; a közösség húzó- és megtartó ereje; sok-sok jófej ember :); egy olyan plébánia, ami bevon, kapcsolatba hív, ahol belôlem is épül az Egyház; húzóerô; nyitottság és befogadás: bármikor, bárhol, bárkit :); a sok-sok nagyszerû közössége és a megújulás; rengeteg nevetés és sosem vagy egyedül...” A hozzászólásokból élô és színes közösség képe bontakozik ki. Sokan vagyunk itt, mégis egy közösséget alkotunk, amiben van, aki szolgál és tevékenykedik, van aki töltôdésre talál, van aki imádkozik és van aki annak örül, hogy meghallgatják a kérdését. És a legjobb benne, hogy tudjuk, mi a célunk: Krisztus lábnyomait keressük, hogy rátaláljunk a saját lépéseinkre. Ezért vagyunk együtt, ezért vagyunk egy közösség. Milyen közösség a szentimre? Formálódó, aminek hosszú múltja van, mégis mindig változó, és ahol „sosem vagy egyedül”. Lájkolnád? HERVAY PÁL

Felelõs kiadó: Urr Zsolt Ipoly O. Cist. plébános / A szoborportrékat Ágostházy Imre fényképezte. / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás / A la-

16

pot a kedves Olvasó adományaiból tartjuk fenn, melyekért ezúton is köszönetet mondunk.