A BORNEMISZA PÉTER TÁRSASÁG KULTURÁLIS ÉRTESÍTŐJE Új sorozat, III. évfolyam, 9. (25.) szám Bécs, 2008 november György Attila Karácsony Sose tudtam őszintén írni a karácsonyról. Lehet, valami mély, fekete pogányság rejtőzik lelkem mélyén, de az is lehet, mindössze csak a közhelyektől rettegek. Fenyő, kalács, töltött káposzta, család. Béke, meleg, hull a hó. És milyen jó, hogy ez így van. Aztán, ha felszabadul bennem az első három sor után a gátlás, akkor a karácsony az éjféli mise is. Néha. (Régóta nem, győzni akar bennem a pogányság.) A karácsony gyermekkorom recsegő hangú Kossuth-rádiója. Karácsony az ezüstfenyők, amelyeket a Gyimesekben loptunk saját hajdani birtokunkról. Karácsony a kerecsensólyom ünnepe az összes ködbe vesző, sosemvolt legendával együtt. Karácsony a szaloncukor felfűzése a cérnára, karácsony a macskadorombolás, karácsony a jóllakott semmittevés. Karácsony, amikor a csángók kimennek az éjféli mise után, és enni adnak az állatoknak – mert karácsony mindenkinek karácsony, akivel egy háztartásban él az ember. Karácsony a béke. Néha le kell írni az ilyen mondatokat is, mert nem lehet közhely, mi igaz. Karácsony a béke. Karácsony a születés ünnepe. Karácsony mindannyiunk születésnapja, mert mindannyian jézusok vagyunk egy kicsit. És júdások és péterek és pilátusok, hiszen rólunk és nekünk mindannyiunknak szól ez a teremtett világ. Karácsony a reményé: és nem azért, mert reménykedünk valamiben, hanem azért, mert karácsonykor eltompulnak a fájdalmak, s kínjaink kicsik. Mert karácsonykor mindenki elmosolyodik, ha csak egy percre is, és karácsonykor mindenki érez valami csendes szomorúságot, ami a tiszta lélek jele. Nem veszhet el az a világ, ahol mosolyogni tudnak, és elmélyülni az emberek, ha csak egy szempillantásra is. Innen a remény.
A tartalomból: Advent (2. oldal) MEGHÍVÓ: Advent a könyvtárban 2008. dec. 7-én 17:30 órakor (3. oldal) HEGEDÜS ENIKŐ A karácsony a képzőművészetben (4.-6. oldal) WASS ALBERT Karácsonyi versek NAGY GÁSPÁR Magyar karácsony (7. oldal) PRESSLER ÁGNES Karácsonyi szokások Olaszországban (8. oldal) GYERMEKEK OLDALA: MÓRA LÁSZLÓ Karácsonyi csengő ADY ENDRE Kis, karácsonyi ének (9. oldal) FIGYELŐ kiállítások, színház, felhívás, impresszum
(10. oldal)
És karácsony a pohárban remegő rubinszínű borok, karácsony a vidámság, karácsony a disznóölés időszaka, az erőteljesen megélt életé, mert valahol ott bizsereg bennünk a hajdani szaturnáliák emléke, az újjászülető Nap misztériumáé, a pogány szertartásoké is. Ez mind. S egy kicsit az őszinteség is. (György Attila – 1971-ben született Csíkszeredában, prózaíró, a Székelyföld szerkesztője. Fenti írását az Irodalmi Jelen közölte)
2.
III./9. 2008 november
ADVENT A szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. A karácsonyra való előkészület ideje, kezdete András naphoz (november30.) legközelebb eső vasárnap. Bod Péter református lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén: "Így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján." Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, ezen idő alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szűz Mária tiszteletére ajánlottak. Általában az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák társulnak. Advent időszakához is kötődik néhány ilyen. Például: - az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen. - az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet "édesgessenek" magukhoz. - Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni. - az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul. - Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból tűz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni. Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehetősen jó alkalmat adva a varázslásra. Az Egyház ajánlja ezen időszak szentjeinek segítségül hívását. (András, Borbála, Luca, stb.) A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki. Advent első vasárnapja Időpontja évről évre változik, mivel Szent András (november 30) napjához legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila, a szertartást vezető pap lila ruhát visel, valamint az adventi koszorú első gyertyája is lila. Advent második vasárnapja Színe hasonlóképpen a lila. Advent ünnepe mellett a nagyböjti időszak színe is lila, ezért egyes helyeken a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól. Advent harmadik vasárnapja Az öröm vasárnapja kiemelkedik a többi közül, mivel Advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, az öröm szimbóluma. Advent negyedik vasárnapja Újból a lila szín kerül előtérbe, amely a bűnbánatot szimbolizálja. Ezen a napon az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég. Modern, rohanó életünkben a szívünk, lelkünk mélyén mi is várakozunk valamire, valakire. Ez a négy hét a "szent várakozás" időszaka. Várjuk a Messiást, mert tudjuk "eljő és nem késik". "Ó szent magány, szép csönd, ó szűz nemesség, Szívem adventje, hófehér roráte, Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!" (Juhász Gyula)
III./9. 2008 november
3.
MEGHÍVÓ a Bornemisza Péter Társaság következő estjére
ÁDVENT A KÖNYVTÁRBAN Közreműködik:
Joó Imola és tanítványai 2008. december 7-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor Az előadás helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15
Gentile da Fabriano - 1423
Családias együttlétre várjuk ezen a sötét decemberi vasárnapon vendégeinket – remélhetőleg világos gondolatokkal, néhány részlettel dr. Joó Sándor legújabb prédikációs kötetéből és zeneileg is megerősítve az ünnepre való készülődést. Az est rendezését néhány tanítványommal együtt vállaltam, akik szívesen eljönnek körünkbe, hogy muzsikálásukkal emeljék a második meggyújtott gyertya fényét. Az est folyamán hallhatjuk Henter Nikol, Cséfalvay Dániel, Barnas Nikolaus és Gyöpös Krisztina zongora- es fuvolajátékát. Elhangzanak Mozart, Beethoven, Brahms es Kodály művei. Külön köszönetet kell mondanunk a Reisinger Zongoraüzletnek, melynek vezetője, Kommerzialrat Norbert Ludwig a hangszert ingyen rendelkezésünkre bocsátja, annak szállításával egyetemben. Így már nincs szükség az eddig használt "konzerv"-zongorára. Joó Imola
4.
III./9. 2008 november
Hegedűs Enikő
A karácsony a képzőművészetben A Krisztus születésével kapcsolatos ábrázolások forrásait az evangéliumok szűkszavú leírása mellett az Ószövetség messiás-jövendöléseiben, az apokrif iratokban, az egyházatyák feljegyzéseiben, a szentek elmélkedéseiben, nem utolsósorban a liturgiában és a misztériumjátékokban találjuk meg. Ebben a témában külön figyelemre méltó Szent Ferencnek és társainak grecciói karácsonya. Természetesen mindezek mellett minden egyes alkotás magán viseli készíttetője és alkotója szándékát, stílusát, az adott kor, hely és társadalom jellegzetes vonásait, és függ a befogadónak a mű iránti nyitottságától és érzékenységétől.
Giorgone „A pásztorok imádása” 1504 Kezdetek – a jászol A legrégebbi “karácsonyi képek” – az ókeresztény kor emlékein: a katakombák falképein és mintegy ötven szarkofág domborművén – leggyakrabban a trónoló Istenanya ölében ülő, gyermek Jézushoz siető napkeleti bölcseket ábrázolják. Jézus születésének megjelenítése ritkábban fordul elő, hisz a liturgiában is csak a 4. századtól szerepel, december 25.-én külön ünnepként. A 4. századi szarkofágdomborműveken a jászolba fektetett, szorosan bepólyált gyermek Jézus alakját egy vagy több pásztor veszi körül. A hagyomány szerint a jászol, amelyben az újszülött Jézus feküdt, egy fával kibélelt, sziklába vájt, teknőszerű üreg volt. Ebből őriznek öt – később görög felirattal ellátott – lécdarabot a római Santa Maria Maggiorebazilikában (a jászol-ereklyék a 7. század első felében kerültek Rómába). A keleti ikonokon a bepólyált gyermek jászla a szarkofágokra és a korabeli oltármenzákra emlékeztet. A sziklaüregbe helyezett jászol-szarkofág Jézus majdani sírbatételét vetíti elő. A betlehemi (Betlehem - ‘kenyér háza’) jelenet jászol-oltár motívuma az eukarisztikus kenyeret idéző, rejtett szimbólum, amelyet a nyugati középkori művészetben is megtalálunk (Párizs, Notre-Dame, Szent Anna kapu, 1180 k.) A jászol mögött már a korai ábrázolásokon feltűnik az ökör és a szamár képe. Jelenlétük az izaiási jövendölésre
utal: “Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászlát; Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg.” (Iz1,3) Nisszai Szent Gergely (+394) értelmezése szerint az ökör a törvény igájában élő zsidóknak, a szamár pedig a bálványimádás terhét viselő pogányoknak a szimbóluma. Jézus anyja Az istenanya, istenszülő (theotokosz) az efezusi zsinat (431) után kap állandó helyet a Jézus születése-jeleneten. A bizánci mozaikképek és ikonok (6-14. század) születés-ábrázolásain a Szent Szüzet egy sziklabarlang nyílásánál felállított, matracszerű fekhelyen látjuk pihenni, Jézus jászola mellett (a palermói Capella Palatina mozaikja a 12. századból). A keleti ábrázolásokon a kisded isteni mivoltának bemutatására kerül a hangsúly. Az istenanya tekintete és Jézusra mutató mozdulata a kép szemlélőit bevezeti az isteni titokba. Bár az itáliai duecento-trecento alkotások a bizánci képek hatására készültek, a hangsúly – a ferencesek és domonkosok lelkiségének hatására – egyre inkább az anya és gyermek közötti bensőséges kapcsolat kifejezésére tevődik át. A csillag A kora-bizánci (6. századi) ábrázolásokon feltűnő, a “Háromkirályok”-jelenetből átvett betlehemi csillag motívuma is a megtestesülésben feltáruló isteni kinyilatkoztatásra irányítja a figyelmet. A születés helye fölött megálló, hat, hét vagy nyolc ággal ábrázolt, néha üstökösre emlékeztető csillag fénycsóvája a gyermek Jézusra világít. Egyes ábrázolásokon a fénysugár Márián keresztül haladva ér el a gyermekhez, ezáltal is kifejezésre jutatva a Szent Szűz istenanyaságát. A betlehemi csillagot a 12. századtól megtaláljuk a nyugati Jézus születése-ábrázolásokon is. (Giovanni Pisano: a sienai dóm szószékének domborműve, 12651269) A középkori művészek a csillagban néha a galamb alakjában ábrázolt Szentlelket (ismeretlen 14. századi mester freskója: Assisi, Szent Klára-templom) vagy a gyermek Jézus alakját is feltüntették (Rogier van der Weyden [1399-1464]: Blandelin-oltár szárnyképe, 1453), az “angyali üdvözlet”-jelenetek azonos motívumához hasonlóan. Angyalok Az antik géniuszokra emlékeztető szárnyas angyalok és az Ámor-figurák hatására az itáliai reneszánszban feltűnő gyermekangyalok a születés-ábrázolásoknak szinte elengedhetetlen szereplői. Általában a megtestesülés helye fölött, az égben nagy angyali sereg gyűl egybe a kisded imádására, és az Istent dicsőítő és embereknek békét hirdető Gloria éneklésére. Mind a bizánci ikonok méltóságot sugárzó, kendővel fedett kézzel megjelenő vagy füstölővel tömjénező angyalai, mind a középkori és korareneszánsz műveken kórusban éneklő és különböző, lírai hangszereken játszó angyali kara a mennyei liturgia szolgálójaként szerepel. Az északi reneszánsz művészei az angyalokat mindig diakónus-
III./9. 2008 november ruhában, dalmatikában jelenítik meg. A mezítelen, pufók, játszó gyermekangyalok az itáliai cinquecento-settecento művészeinek kedvenc figurái. Az Alpokon túli barokk és rokokó ábrázolásokat is benépesítik. József Szent József alakja a legkorábban ugyancsak a 6. századi keleti alkotásokon jelenik meg. A leggyakrabban aggastyánként, a képek sarkában ábrázolt József a jelenet szemlélője, vagy gondolataiba mélyedve ül. A középkori északi művészetben József a jelenetnek nem csupán passzív szemlélője. Szinte zsánerfiguraként szerepel, ahogy mindennapi feladatát végzi, ácsol (kis keresztet is!), vagy a szülés körüli teendőkben segédkezik: vizet hord, tüzet gyújt és levest főz, egyes ábrázolásokon még meg is fújja, meg is kóstolja. Látjuk úgy is, amint éppen a saruját oldja ki, vagy a zokniját húzza le és lábát a tűznél melengeti. A tűznél melegedő, idős Szent József alakjának mintaképét a korabeli hóráskönyvek, kalendáriumok február hónap megszemélyesítő figurájában találjuk meg. József levetett lábbelije Mózesnek az égő csipkebokor előtt leoldott sarujára emlékeztet, s a kisdedben jelenlevő Isten iránti tisztelet jeleként is értelmezhető. Az Aachenben ereklyeként őrzött textildarabokhoz társult az a népies legenda, miszerint József harisnyájával pólyálták be a gyermek Jézust. Barlang, istálló, kalyiba, város A 6. századi bizánci ikonok hátterében egy sziklából nyíló barlang tűnik fel. A születés helyeként megjelölt barlang tiszteletét Szent Jusztinosz (+165), Origenész (184-254), később Szent Jeromos (347-420) is igazolja. A Születés-barlang fölé a 4. század elején Nagy Konstantin császár által építtetett bazilika a szentföldi zarándokok kedvelt helyévé vált. A barlang motívumát az itáliai trecento mesterei a barlangnyílás elé felállított, gerendákkal alátámasztott fa tetőszerkezettel egészítik ki (Giotto di Bondone [12261337]: padovai Aréna-kápolna falképe, 1305). Az Alpokon túli, késő-középkori alkotásokon a barlang helyett istállószerű kalyibát találunk. A szalmával fedett, gyakran eléggé viharvert tetőszerkezet épületromhoz kapcsolódik. Az így kialakított “istálló” motívumát a flamand és német művészektől az itáliai quattrocento festői is átveszik, s ezáltal ez a forma terjed el és lesz általánossá a születés helyének megjelölésénél. A képeken ábrázolt építmény mintája valószínűleg a középkori misztériumjátékok színtere lehetett, amelyet általában a templom oldalához kapcsolva állítottak fel. A középkori misztériumjátékoknak a képi megformálásra gyakorolt hatását a jelenet szereplőinek színpadias beállítása is érzékelteti. Ennek egyik legszembetűnőbb példáját Hugo van der Goes (1440 k.-1482) berlini képén látjuk, amelyen kétoldalt egy-egy montázs-figura húzza szét a “színpad” függönyét. A Jézus születése-ábrázolásokon a romos épületrészek Ámosz próféta jövendölését idézik: “Azon a napon felállítom Dávid leomlott hajlékát, és kijavítom falainak repedéseit, és mindazt, amije romba dőlt, megújítom, s ismét felépítem, mint hajdan volt.” (Ám 9,11) A romok egyben a reneszánsz korában jelentős antik világ jelképei és az ókori pogány és keresztény világ közötti kapcsolatra
5. is utalnak. Az északi reneszánsz alkotásokon megjelenő antik oszlop az apokrif iratoknak Mária szülésére vonatkozó leírását is idézi, miszerint a Szűz oszlophoz támaszkodva szülte a világra szent Fiát. (Rogier van der Weyden: Bladelin-oltár, 1452-1453) A nyugati képek háttérében már a karoling-kortól kezdve gyakori a bástyákkal megerősített, tornyokkal díszített város ábrázolása. (a lorschi evangeliárium kötéstáblája, 810 k.) A Betlehemre utaló városkép mintája a leggyakrabban a kép készítésének helye. Az ábrázolásokon talán a jelentősebb formai változás éppen a képek háttér-ábrázolásainál érzékelhető. A korai ikonok és kora-középkori táblaképek arannyal kitöltött hátterét felváltja az egyre mozgalmasabb és a legapróbb részletekre is kiterjedő külső és belső térábrázolás. A reneszánsz és későbbi korok alkotásain a perspektíva szabályaihoz igazodó téralkotás egyre hangsúlyosabb szerepet kap. A földön fekvő gyermek A 14. században élt Svédországi Szent Brigitta látomása alapján a Jézus születése-ábrázolások új képtípusa alakult ki. Az Isten emberré válását hangsúlyozó kép középpontjába a földre lefektetett, mezítelen gyermek Jézus alakja jelenik meg. Őt imádja a térdre boruló Szent Szűz. A kevés szalmára vagy Mária köpenyének szélére helyezett gyermek testét a késő-középkori alkotásokon általában fénykoszorú övezi. Szent József alakját is gyakran láthatjuk, már nem búsuló öreg emberként, hanem amint állva vagy térdelve imádózik és kezében a “Világ Világosságát” jelképező égő gyertyát tartja, melynek óvja is a lángját. Pásztorok, bölcsek, “királyok” A “gyermek imádása”-jelenetekhez gyakran kapcsolódik a “pásztorok imádása”-ábrázolás. A képtípus a 14. században, a ferencesek hatására terjedt el, a legkorábban Itáliában, majd a 15. századtól kezdve az Alpoktól északra is. A gyermek mellett álló pásztorokat – amint már említettük – az ókeresztény szarkofágokon már megtalálhatjuk. Szinte állandó kísérői a keleti és a nyugati születés-jeleneteknek egyaránt. A bizánci és a középkori képek oldalán vagy hátterében szereplő pásztorokat az Úr angyala szólítja meg, tudtukra adva a Megváltó születésének jóhírét. A “híradás”-jelenet önálló táblaképeken is szerepel (Taddeo Gaddi [+1366]: Híradás a pásztoroknak, 1328-1338, Firenze, Santa Croce). Számuk változó, legtöbbször a három királynak megfelelően három. A korai ábrázolásokon a nyájjal együtt, később egy pár állat kíséretében érkeznek a gyermekhez. Szintén a “háromkirályok” példájára a kisdednek ajándékokat is hoznak: bárányt, tejet, sajtot, bort és gyapjút. Alakjuk és jelenetek színterei a legtöbbször túl idillikus (Giorgione [1477-1510]: Pásztorok imádása, 1503 k.,Washington, National Gallery). A pásztor alakjához egyfajta pozitív értelmezésű gondtalanság kapcsolódott. Alakjuk azért is idealisztikus a reneszánsz művészek számára, mert közvetlen kapcsolatban állnak a humanista felfogásban oly fontos természettel. A 17. századi alkotásokon
6.
III./9. 2008 november
viszont a jelenet már az istálló sötétjében játszódik le. A sötétségben felragyogó, gyermek körüli fény világítja meg szemlélőinek arcát (Rembrandt [1606-1669]: Pásztorok imádása,1646, München, Alte Pinakothek). A barokk kor kedvelt témája. Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) sümegi freskóján (1757-1758) egy sajtot hozó, szőke hajú pásztor alakjában önmagát is megörökítette, amint a képből a szemlélőre kinéz. A pásztorok imádásának párhuzamát a “királyok” hódolásának képi megformálásában láthatjuk. A bölcsek Jézus előtti hódolata már a legkorábbi keresztény alkotásokon megjelenik. (Róma, Sta. Priscillakatakomba 2. századi falképe; Domitilla-katakomba, S. Sebastiano-katakomba 3. századi falképe). A bölcseknek a Máté-evangéliumban szereplő történetéből ezt a jelenetet ábrázolják a leggyakrabban.5 Szent Jusztinosz (+165) és kortársai számára a napkeleti bölcsek-“mágusok” hódolata a démonok hatalmának megtörését jelezte,6 a 4. századtól, az arianizmus elleni vita időszakában pedig a Jézus isteni mivoltában való hit kifejezésének lett eszközévé. A katakombák falképein a bölcsek egykorúak, keleti viseletük a Mithra-szobrok alakjainak ruházatát idézi. Fedetlen fővel jelennek meg, vagy gyakrabban frígiai sapkát hordanak (a lekerekített, előrehajló sapka a római diadalkapukon a keleti emberek, barbárok ismertetőjele). Számuk az első századokban még változó: a leggyakrabban három, néha kettő, sőt még tizenkettő is lehet. Hármas számuk valószínűleg a háromféle ajándékhoz kapcsolódva alakult ki. A ravennai San Vitale mozaikja (6. század) az adományt vivő Theodora császárnő köpenyének szegélyén jeleníti meg a három “király” alakját. A királynak aranyat, az Istennek tömjént és az embernek mirhát hozó három bölcs, “király” a 6. században nevet is kap. Még ereklyéiket is tisztelhetjük a kölni dómban.7 A ravennai S. Apollinare Nuovo mozaikképén (6. század) a pálmasorral jelzett ligeten át közeledő, és a gótok korabeli, díszes ruházatába öltözött három király alakja fölött nevük is megjelenik: SCS GASPAR (Gáspár) + SCS
MELCHIOR (Menyhért) + SCS BALTHASSAR (Boldizsár). A három különböző életkorban ábrázolt király mind a három embertípus, mind a három égtáj, mind pedig az akkor ismert világrészek (Európa, Ázsia és Afrika) képviselőivé lesz. Személyükben a pogány világ hódolata fejeződik ki az egész föld Urának színe előtt. Tiszteletük kifejezéseként, a középkorban koronáikat is “leteszik”. A késő-középkorban, valószínűleg a liturgikus játékok hatására gazdag kísérettel érkeznek. Lovasok, kutyák, és Európában mindenképpen Keletet idéző állatok: tevék, leopárdok, majmok is megjelennek. Gentile da Fabriano (1370 k.-1427) oltárképe (1423, Firenze, Uffizi) egyik legkiemelkedőbb példája a “királyok” felvonulásának. A művész nagyszerűen helyezi el, mozgatja a hatalmas embertömeget. Figyelme ugyanakkor a legapróbb dolgokra is kiterjed. (A legfiatalabb “királyról” apródja éppen most csatolja le a sarkantyút.) A “királyok” imádása az északi későgótika és reneszánsz művészei számára is kedvelt téma. Dürer csodálattal ír feljegyzésében a kölni dóm Stephan Lochner által (1405k.-1451) készített Háromkirályokoltáráról. A jelenetet a nagy német művész, Dürer (1471-1528) többször is ábrázolta. Fa- és rézmetszeteinek kompozíciói a közép- és kelet-európai későgótikus táblakép-festészet mintaképei, ezzel a témával kapcsolatban is. Figuráinak megformálása a legapróbb részletekig visszatükröződik erdélyi, például a csíki szárnyasoltár-táblákon is. (Csíkmenaság, egykori főoltár, 1543, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria) A barokk és az utána következő korok művészei tovább alakítják a kompozíciót. Idetartozna a karácsonyi témáknak, motívumoknak további tárgyalása és az iparművészeti ággá nőtt “Betlehemkészítés” előzményeinek, művészi példáinak bemutatása is.
Andrej Rubljov: Az ég kárpitját tartó angyalok - 1405
(Keresztény Szó, Gyulafehérvár)
III./9. 2008 november Wass Albert
7. Nagy Gáspár
Karácsonyi versek Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből előoson a téli szürkület. Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva koldus szatyorban gondot gyűjtenek. Egy vonat sípol messze valahol. Fulladtan vész el fák között a hang. Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze kísértethangon fölsír egy harang. Olyan este ez is csak, mint a többi: olyan a színe, nyirkos ködszaga. Pedig valahol szent titokpalástban csodát takargat ez az éjszaka…! Angyalok húznak a világ fölött. Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke! Megszületett az Igazság, a Jóság, akit úgy vártunk: megszületett végre! Keresik régen bölcsek és királyok, papok, költők és koldusok. Világmegváltó konferenciák várják jöttét és fényes trónusok! Megérkezett. Bámulják bamba szemmel barmok, cselédek, pásztorok. Talán van olyan is, aki letérdel s valami együgyű imát motyog. A jászol fölött fölragyog egy csillag, néhány angyal és gyermek énekel… Szelíden száll az ének és a pára szurtos ólból a fényes égre fel… Aztán a barmokat itatni hajtják. A hajnal megnyergeli rőt lovát és robotos nyomán a szürke élet megy úgy, mind eddig, megy tovább. Mintha nem történt volna semmi sem. Meresztgetik szemeiket a kandik: királyok, bölcsek, költők, hadvezérek… amíg lassan a csillag is kialszik. A zord-sötét zimankós fenyvesekből előoson a téli virradat. Ködrongyokban gunnyasztanak a házak s vacognak vedlő gondjaik alatt… Plarnhof, 1945. Karácsony
Magyar Karácsony Uraim, most már emelt fővel szégyenkezhetnek! És vihetik a koszorút, gyújthatják vagy fújhatják a gyertyát: várhatják karácsonyt, [hisz megnyerték ezt a háborút] Most már dicsérhetik is az ÁCSOT, aki nem barkácsolt, de ácsolt, és vitte súlyos keresztjét. Uraim, önök megtettek mindent, - bedobtak ezeregy gáncsot, hogy siettessék elestét! *** Itt egy kicsi ország most megnagyult Családja, mégis csonkán, riadtan várja a legszentebb Estét. (1993. december 12.)
Karácsonyéji ár(v)ulás Gyanútlanul hó esik a földre gyanútlanul Ő most születik gyanútlanul mondom a köszöntést gyanútlanul mindörökre így Gyanútlanul persze a sok pásztor gyanútlanul három a király gyanútlanul imbolyog a jászol gyanútlanul ki mellette áll Gyanútlanul rágcsálják a szalmát gyanútlanul most még szamarak gyanútlanul serdülő júdások gyanútlanul Heródes alatt Gyanútlanul szikrázik az égbolt gyanútlanul olvad el a hó gyanútlanul szépen megfeszítik gyanútlanul minden eladó
8.
III./9. 2008 november
Preszler Ágnes
Karácsonyi szokások Olaszországban Olaszországban a karácsonyfát már december 8-ától kezdve díszítik. Emiatt nemigen használatos az adventi koszorú. Nagyon népszerű viszont a betlehemi jászol készítése, nemcsak a templomokban, de az otthonokban is. Az ajándékokat vidékenként eltérően Szent Lúcia (S.Lucia), a Télapó (Babbo Natale), illetve a Befana hozza. Korábban vidéken használatos volt a mi betlehemezésünkhöz hasonló népszokás. Betlehemi jászol Az első jászol készítését Assisi Szent Ferencnek tulajdonítják, de ez nem egészen helyes. A szentre, 1222 karácsonyán Betlehemben járván, nagy hatást tett az ottani karácsonyi liturgia. Visszatérvén, engedélyt kért a pápától, hogy hasonló módon ünnepelhesse meg a karácsonyt a következő évben. Mivel azonban az akkori egyház tiltotta az előadásokat, a pápa csak azt engedélyezte, hogy templom helyett egy barlangban tartsa az ünnepi misét. Szent Ferenc a szalmával bélelt barlangba egy jászlat állított, élő állatokkal, amely mintegy háttérképként szolgált, miközben a szent prédikált a környékről összegyűlt híveknek. A mai értelemben vett első jászlat Arnolfo di Cambio készítette márványból 1283-ban és ma is látható a római Santa Maria Maggiore bazilikában. Az ötletet hamarosan más templomok is átvették, saját változatukat megvalósítva. A barokk és rokokó korban a jászolkészítés elterjedt az egész országban, a templomokból a házakba is eljutott, profán elemekkel bővülve. A hagyományos szereplőket kiegészítő, az adott kor divatjának megfelően öltöztetett alakok sokszor hétköznapi jeleneteket, mesterségeket, stb. ábrázoltak, gyakran háttérben szorítva az eredeti figurákat. A jászolkészítés önálló, jövedelmező mesterséggé fejlődött. A jászolkészítés fő központjai Genova, Nápoly és Szicília voltak. A gazdagok és az egyháziak versengtek, hogy egymást felülmúlják. Egyes jászlak nagyon fényűzőek voltak (arannyal, drágakövekkel díszítve), távol a karácsony igazi szellemétől. A népies változatban az alkalmazott anyagok természetesen sokkal egyszerűebbek. Genovában fa, Nápolyban főleg terrakotta, Szicíliában terrakotta, gipsz vagy viasz szolgált az alakok megformálásához. Sok jászol valóságos képzőművészeti alkotásnak számít. A jászolok gyakran mechanikus elemeket is tartalmaznak (például működő malmok, vagy patakok; változó megvilágítás, amely a nappal és éjszaka váltakozását utánozza). Nápolyban nagyon látogatott a jászoljairól híres S.Gregorio Armeno utca. Olasz karácsonyi édességek és eredetük Panettone Magas, kerekded sütemény, mazsolával és kandírozott gyümölccsel gazdagítva. A legenda szerint Ludovico il Moro udvarában találta fel egy Toni nevű, magát szakácsnak rögtönző szolga. A sütemény rögtön elnyerte az asztalnál ülők tetszését, valaki felkiáltott: Éljen Toni süteménye! Innen a név: panettone (pane di Toni - Toni kenyere) Pandoro Csillag alapú, magas, kúpszerű, kuglófra emlékeztető foszlós kalács. Veronából származik, a színe aranysárga, valószínű innen ered a neve: pan di oro = aranykenyér. Mások szerint a nevét onnan szerezte, hogy a fényűző velencei gazdagok asztalán vékony aranylemezkékkel díszítve tálalták. .
Torrone Hosszúkás és lapos, ostyába burkolt édesség, cukormasszába ágyazott manduladarabokkal. Több változata is van, puha vagy kemény cukorból, ostya helyett csokoládéval bevonva, illetve a mi mogyorós csokoládénkhoz hasonló variáns is létezik. A legenda szerint a cremonai cukrászok nászajándéka volt Bianca Maria Visconti és Francesco Sforza esküvőjére (1441). Nevét a város Torrazzo nevű tornyáról szerezte. Panforte A panforte Sienából származik, a XII. században készítették először a város kolostorjaiban. Erősen fűszerezett (innen a neve: forte = erős), liszt, mandula, cukor és méz hozzáadásával készített, ostyába burkolt kerek, lapos édesség, amelyet torta módjára szokás felvágni
III./9. 2008 november
9.
Gyermekek oldala - Gyermekek oldala - Gyermekek oldala Móra László
Ady Endre
Karácsonyi csengő
Kis, karácsonyi ének
Csingilingi, cseng a csengő, Száll a szánkó, mint a felhő, Csaknem elszakad a gyeplő, Csingilingi, cseng a csengő.
Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak.
Égi szánkót hajt az angyal. És mire az estihajnal Megjön a szép fenyőgallyal, Cseng a csengő, jő az angyal.
Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni.
Itt a Jézus angyalkája, Égben termett csodafája, S mindent, mindent aggat rája A kis Jézus angyalkája.
Isten-dicséretére Mégis csak kiállok, De boldogok a pásztorok S a három királyok.
Arany diót, arany csengőt, Ezüst lepkét, ringót rengőt, Amilyen még földön nem nőtt, S csilingelő arany csengőt.
Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék.
Kérünk Jézus angyalkája, Ahol sok a koldus, árva, Hol jóságod legtöbb várja, Ott pihenj meg legtovábbra.
Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám.
Hozz örömet, békességet, A szíveknek melegséget, Karácsonyi szép meséket, S az Istennek dicsőséget.
(Így dúdolgattam én Gyermek hittel, bátran 1883 Csúf karácsonyában.)
10.
III./9. 2008 november
˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜ KIÁLLÍTÁSOK Maurer Dóra: Szűkített életmű (Budapest, Ludwig Múzeum) A Budapesten és Bécsben is élő Munkácsy- és Kossuth-díjas művésznő az 1970-es évek óta a magyar képzőművészeti élet egyik meghatározó alakja, aki saját alkotótevékenysége mellett tanárként a jövő művészgenerációira is jelentős hatást gyakorol. A kiállított műveken keresztül láthatóvá válnak a művész munkásságát jellemző tendenciák: a frontálisan felfogott felületek torzítása, virtuális tér befordulása, a sík meggörbülése. Megtekinthető 2008. december 5. – 2009. február 22. között. Peter Kogler (Bécs, Museum Moderner Kunst, Stiftung Ludwig) Peter Kogler (1959) a Kassel-i Documenta kétszeres meghívottja, a nemzetközileg legelismertebb osztrák képzőművészek közé tartozik. A kiállításon a gazdag életmű több mint 100 alkotása látható, 1979-től napjainkig. Installációs munkáiban már a 80-as évek kezdetétől felhasználja a média- és a komputertechnológia nyújtotta új lehetőségeket, amennyiben ezeket az organikus világ motívumaival ütközteti. A kiállítás 2009. január 25-én zár. Vom Mythos der Antike (Antik mítoszokról, Bécs, Kunsthistorisches Museum) A népvándorlás és a kereszténység térhódítása sem tudta teljesen elfeledtetni az antik kultúrát a középkori Európában, melyet aztán a reneszánsz kor újra felfedezett. A mítoszok újjászülettek a főúri palotákat díszítő reneszánsz és barokk festményeken, freskókon és szobrokban. A kiállítás a múzeum igen gazdag saját mitológiai témájú anyagára épül, kapcsolatba hozva ezeket egy-egy, világhírű társmúzeumtól kölcsönzött hasonló, antik mítoszokat idéző remekművel. (2008. december 4. – 2009. március 1.) SZÍNHÁZ Mátyás király asztalánál (Budapest, Bárka Színház) „Megidézzük a nagy királyt: udvarát, bolondját, történeteit, könyveit és keressük a rejtélyes Mátyás titkát." A Hepp Trupp báb- és színházi társulat előadása. Előadások: 2008. december 7. és 21. (11 és 15 órakor.) Tisztelt olvasónk! Lapszámunkhoz ezúttal csekket is mellékeltünk, azzal a kéréssel, hogy lehetőségei szerint támogassa művelődési-irodalmi munkánkat, valamint a lap megjelentetését. Hozzájárulását előre is köszönjük! Tisztelettel: Dézsi-Szente Zsuzsa, a BPT pénztárosa Absender: P.b.b. Péter Bornemisza Gesellschaft A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15.
Österreichische Post AG Info.Mail Entgelt bezahlt
www.bornemisza.at “Wiener Post“ Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung. Erscheinungsort: Wien Verlagspostamt: A-1060 Wien Medieninhaber und Herausgeber: Péter Bornemisza Gesellschaft, A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. Tel.: +43/6767196330. E-Mail:
[email protected] Redaktion: Zoltán Kászoni /// Bankverbindung: Creditanstalt Bankverein, A-1011 Wien, Schottengasse 6 BLZ: 11000. Konto Nr. 00207578600, IBAN: AT581100000207578600; SWIFT (BIC): BKAUATWW
Lapunk letölthető a BPT honlapjáról: www.bornemisza.at
