A 2012-es bugaci erdőtűz hatásainak vizsgálata légifelvételek és képosztályozási módszerek segítségével, a terület invazív fajai

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS INFORMATIKAI KAR TERMÉSZETI FÖLDRAJZI ÉS GEOINFORMATIKAI TANSZÉK

A 2012-es bugaci erdőtűz hatásainak vizsgálata légifelvételek és képosztályozási módszerek segítségével, a terület invazív fajai SZAKDOLGOZAT

Készítette:

Témavezető:

Ungureán Tamás

Dr. Szatmári József

Földrajz BSc szakos hallgató

egyetemi docens

Szeged 2014

Tartalomjegyzék TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ ........................................................................................... - 3 BEVEZETÉS ........................................................................................................................... - 4 1. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS.................................................................................... - 6 1.1 A Mintaterület bemutatása .......................................................................................... - 6 1.1.1 A terület elhelyezkedése .......................................................................................... - 6 1.1.2 A terület története ..................................................................................................... - 7 1.1.3 A terület geomorfológiája ........................................................................................ - 8 1.1.4 A terület faunája, állatvilága .................................................................................... - 9 1.1.5 A terület flórája, vegetációja .................................................................................... - 9 1.1.6 A két társulásalkotó növény jellemzése ................................................................. - 11 1.2 Magyarországi erdőtüzek ........................................................................................... - 14 1.2.1 A bugaci tűzeset és az okozott károk ..................................................................... - 16 1.3 A térinformatika ......................................................................................................... - 17 1.4 Raszteres adatszerkezet ............................................................................................. - 19 1.4.1 Raszteres adatmodell készítése .............................................................................. - 19 1.5 Távérzékelés és légifelvételezés ................................................................................. - 20 1.5.1 Nagyfelbontású légifelvételek készítése kisgépes és kisformátumú digitális fényképezőgéppel, alkalmazásuk környezeti vizsgálatokban ......................................... - 22 1.5.1.1 Történeti háttere és fejlődése .......................................................................... - 22 1.5.1.2 Kisformátumú légi felvételező rendszerek (SFAP) .......................................... - 23 1.1.5.3 A Szegedi Tudományegyetem képkészítő rendszere ........................................ - 23 1.5.2 Légifelvételek hasznosítása az erdészetben ........................................................... - 25 2. FELHASZNÁLT ADATOK ÉS FELDOLGOZÁSUK MÓDSZERE ......................... - 28 2.1 Légifelvételek feldolgozása Agisoft PhotoScan Pro-val ........................................... - 28 2.2 A terepbejárás bemutatása......................................................................................... - 31 2.2.1. Invazív fajok bemutatása és az invizivitás mértéke .............................................. - 33 2.2.2 Az egyes területek vegetációja és állapotuk felmérése .......................................... - 35 2.2.3 Adatok feldolgozása ArcMap 9.3 segítségével ...................................................... - 35 2.3 Erdas Imagine képosztályozás lépései ....................................................................... - 37 3. EREDMÉNYEK, TAPASZTALATOK .......................................................................... - 38 3.1 Vegetáció típusai és a tűz által elpusztított terület ................................................... - 38 3.2 Invazív fajok és megjelenési mértékük a vizsgált területen .................................... - 41 -1-

3.3 Erdas Imagine képosztályozási eredmények ............................................................ - 43 4. KÖVETKEZTETÉSEK ................................................................................................... - 44 ÖSSZEFOGLALÁS, JAVASLATTÉTEL ......................................................................... - 49 IRODALOMJEGYZÉK ....................................................................................................... - 52 INTERNETES HIVATKOZÁSOK..................................................................................... - 54 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS .............................................................................................. - 55 NYILATKOZAT ................................................................................................................... - 56 -

-2-

Tartalmi összefoglaló A szakdolgozatomban a tűz hatásait vizsgáltam a Bugaci Nagyerdőben: légifelvételek, képosztályozási módszerek és terepi szemrevételezés segítségével. Dolgozatom első részében bemutattam a mintaterületet és a 2012-ben történt tűzesetet. A szakirodalmi áttekintésben foglalkoztam még a távérzékeléssel és légifelvételezéssel. Elvégeztem a területen lévő vegetáció felmérését, meghatároztam az invazív fajokat és ezek mértékét. Az adatok felvételét a terepen a Trimble Juno SB típusú kézi PDA-val végeztem el. A rögzített adatokat az ArcMap 9.3 segítségével szerkesztettem és készítettem belőlük térképeket. A felmérésben az AgiSoft-ban elkészült légifelvétel és a terepbejárás segített. Az erdőben pusztító tűz határát terepi szemrevételezéssel mértem fel. A tűz pusztította területeken leégett fák mennyiségét képosztályozási módszerek segítségével kaptam meg. A terepbejárás, valamint a képosztályozási módszerek eredménye alapján a terület több mint fele leégett. A légifelvételeken és a terepi mérés során is megfigyelhető az, hogy a legnagyobb mértékben a fenyves és a borókás területek károsodtak. A fehérnyár vegetatív sarjtelepeinek köszönhetően képes a felújulásra. A vegetáció vertikális tagolódását vizsgálva tapasztalataim alapján a gyepszint már 2 év elteltével regenerálódott, ellentétben a lombkoronaszinttel. Az egyes vegetációtípusok elhelyezkedését

vizsgálva

megfigyeltem,

hogy

a

Bugaci

Nagyerdő

szélein

erdeifenyvesek és akácosok húzódnak, valószínűleg védő- pufferzónaként.

Az

eredmények alapján megállapítottam, hogy a terület több mint háromnegyed részén jelen vannak invazív fajok valamilyen mértékben. A legtöbb problémát okozó özönnövény a vizsgálatok alapján a fehér akác, ez majdnem a terület felén megtalálható. Ezen kívül a gyepszintben jelentős veszélyfaktor a selyemkóró, különösen annak fényében, hogy az elpusztult növényállomány eltávolítása és az újratelepítések a terület bolygatásával járnak. Dolgozatom végén megoldási lehetőségeket vázoltam fel az általam tapasztalt problémák kezelésére Kulcsszavak: Légifelvétel, Képosztályozás, Invazív faj, Fehérnyáras-borókás, Tűz, ArcMap, Bugac

-3-

Bevezetés

Szakdolgozatom témája a 2012-ben erdőtűz áldozatává esett Bugaci Nagyerdő légifelvételes és képosztályozásos kiértékelése. Ezen belül feladatom a légifotók geokorrekciója, a képek összeillesztése és az erdőtűz határainak kijelölése. A szakdolgozat végére szeretnék egy általános felmérési képet kapni az erdőről. Dolgozatomban bemutatom a területen lévő vegetációtípusokat ezen belül a védett ősborókást. Foglalkozom a társulás rehabilitációs folyamatával és az invazív fajok megjelenésével. Disszertációm témájának választásánál elsődleges szempont volt az, hogy napjainkban egyre fontosabb teret nyer a távérzékelés. Földünk tanulmányozásánál a műholdképek segítségével hatalmas területeket lefedhetünk, egyszerűbben, gyorsabban vizsgálhatjuk egy város szerkezetét, a hegységek elhelyezkedését. A felvételek sokrétűen felhasználhatóak, így az erdős részek nagyságát, a növények sűrűségét is vizsgálhatjuk. A képek egyre jobb felbontásban készülnek, mind a műholdakról és a repülőkről való fényképezés során is. Kíváncsi vagyok arra, hogy ez a technika meddig fog eljutni, mert rohamos tempóban fejlődik. A Szegedi Tudományegyetemen a Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszéken az oktatók a 2012-es bugaci tűzeset óta minden évben felvételezik az adott területet, így az adatok könnyen elérhetőek voltak számomra. A 2013-as felvételek még nem jutottak sorra a feldolgozásban. Ezek mellett témaválasztásom azért esett erre a témakörre, mert fontosnak tartom a magyarországi erdők védelmét és érdekel a növényállatvilág is. Az erdő rehabilitációs folyamatának vizsgálatakor, az invazív fajok megjelenésének mértékéről és a határok pontosabb kijelölésékor terepi munkára is szükség volt. A vizsgálat elkészítésének segítségére megkaptam a 2005-ben készült légifotót, melyen jól látszik a növényzet eredeti állapota a tűz előtt. Ennek segítségével könnyen felismerhetőek lesznek a 2012-ben és 2013-ban készült képeken található leégett részek. Az elmúlt két év képeit összehasonlítva fontos információkat kaphatunk a lágyszárú növényzet felépüléséről és a fák sarjainak képe is észrevehető a képeken. Rendelkezésemre álltak még vektoros állományok is, melyek a Bugaci- Nagyerdőt, az ősborókást és a tűz határát tartalmazzák. A bugaci erdőt ábrázoló shape fájl segítségével mérem fel az egyes parcellák adatait a terepi munka során. Az összehasonlításban, -4-

legfőképpen a tűz pusztító hatásáról a topográfiai térkép segítségével is képet nyerhetek. Dolgozatomban céljaim közé tartozik a légifelvételek feldolgozása és az ortofotó elkészítése az Agisoft PhotoScan Professional nevű programmal. A képosztályozásokat az Erdas Imagine 9.1-el végzem el és összehasonlítom a különböző évben készült légifelvételeket. Az ArcMap 9.3 program használatával hozok létre térképeket, melyek mutatják a tűz határát, a vegetáció milyenségét és az invazív fajok gyakoriságát, fajtáját. A kapott vektoros állomány szerkesztését a terepi munka után is ebben a programban végzem. A terepi munka során felmérem a területen lévő vegetációt, az invazivitás mértékét, a területek állapotát és a terület regenerációs képességét is. Felépítését tekintve egy problémamegoldás lépéseit követem a Földrajzi Információs Rendszerben, miszerint az első az adatok gyűjtése, második a kezelésük, majd az eredmények megjelenítése és a következtetések levonása a végső lépés. Mindenekelőtt

szakirodalmi

áttekintéssel

kezdem

a

dolgozatot,

amelyben

bemutatásra kerül röviden a térinformatika fontossága, a távérzékelés, légifelvételezés ezen belül is a kisgépes, kisformátumú légifelvételek készítése, feldolgozása és alkalmazása környezeti vizsgálatokban és a természetvédelemben. Ebben a fejezetben bemutatom még a Bugaci Nagyerdőt, amelyben főleg a fokozottan védett ősborókás tulajdonságait vizsgálom. Valamint a magyarországi erdőtüzeket és a bugaci tűzesetet is röviden taglalom. Az anyag és módszer fejezetben az adatok kezelésével, feldolgozásával foglalkozom. Röviden rögzítem az Agisoft-al való képfeldolgozást, az Erdas-ban felmerülő lépéseket és problémákat. Itt tárgyalom a terepi munka során felvett adatokat, létrehozott térképeket az ArcMap-ban. Ezek mellett egyéb, - a terepbejárás során folytatott méréseket, tapasztalatokat - is leírom. Azt ezt követő fejezetben az elkészült osztályozott képekből, térképekből úgy az egész, mint egy kijelölt, jól vizsgálható mintaterületre is bemutatom az eredményeket, majd következtetéseket vonok le az erdőt ért károkról, a tűz határairól, a növényzet pusztulásának mértékéről. Az értekezés befejezését egy rövid összegzéssel zárom, a felmerülő problémák megoldásának lehetőségét tárgyalom.

-5-

1. Szakirodalmi áttekintés 1.1 A Mintaterület bemutatása Ebben a fejezetben bemutatom a Bugaci Nagyerdő elhelyezkedését, történetét, geomorfológiai viszonyait. Részletezem a terület állat és növényvilágát. Külön foglalkozom a fehérnyáras-borókás két főalkotó növényfajával. 1.1.1 A terület elhelyezkedése Az Alföldön, a Duna és a Tisza között helyezkedik el a vizsgálandó terület, a Kiskunsági Homokhátságon. Ez megközelítőleg a Duna-Tisza köze természetföldrajzi egység közepe. A Kiskunsági Nemzeti Park része, amely a VI. számú védett egysége a területnek (TEMESI I. 1981). A bugaci falu központjától körülbelül 7 km-es távolságra fekszik (1. ábra).

1. ábra A mintaterület elhelyezkedése (Szerkesztve: ArcMap 9.3)

-6-

1.1.2 A terület története Bugac és környéke már évszázadok óta az állattenyésztés fontos színhelye. Maga a szó is a tehenekkel, bikákkal foglalkozó pásztorokra utal. A közel 30.000 kataszteriholdas (kh) terület négy részre különíthető el: Alsó- és Felső-Monostor (11.796 kh) valamint Kis- és Nagy-Bugac (6190 és 9779 kh). Az itt található település a 150 éves török hódoltság alatt semmisült meg. Ezután a XVIII-XIX. század folyamán Kecskemét darabonként vásárolta meg a területet korábbi tulajdonosaitól. A millenium idején (1894-96-ban) kap először jelentős hangsúlyt a térség, amikor – Herman Ottó természettudós, és Kada Elek polgármester javaslatára – művészek és publicisták látogatnak el Bugacra a különleges környezetet és a természettel szorosan együtt élő pásztorok életmódját tanulmányozni. A XX. század első évtizedeiben csak regionális szinten volt ismert ez a páratlan természeti-néprajzi érték. Országos és világhírnévre csak 1933-ban tett szert, amikor – négy lokálpatrióta újságírónak köszönhetően – Budapesten országos sajtóbemutatót szerveztek a helyi idegenforgalom felélénkítésére. A harmincas évek közepén megindult fejlesztéseknek a II. világháború vetett véget, amikor az állatállomány jelentős része a pásztorokkal együtt elmenekült a területről (HORÁK B. 1999). A második világégés után jelentős erdőtelepítéseket végeztek ezen a vidéken is. Az 50-es 60-as években létesült fenyő-, nyár- és akácerdők sikeresen kötötték meg a homokot, de nagymértékű környezetkárosító hatást okoztak a már meglévő vegetációra. Az ősborókást, a környező szikes tavakat és a bugaci pusztákat 1975-ben nyilvánították védetté. Innentől kezdve a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legjelentősebb természeti értéke, illetve legnagyobb egybefüggő területe (11488 ha). A rendszerváltás után folyamatosan fejlesztették a területet: Pásztormúzeumot, állattartó telepet hoztak létre, felújították a régi épületeket, túraútvonalakat alakítottak ki.

-7-

1.1.3 A terület geomorfológiája A Duna-Tisza közi medence kitöltő anyaga főleg miocén és oligocén korú sekélytengeri üledékek, melynek fő összetevője szarmata mészkő1. A felszíni takaró meghatározó formája a homokbucka (2. ábra), melyek a DunaTisza közi Hátság homoktakarójából jöttek létre (TEMESI I. 1981). Bugactól északra fekszenek még változatos parabola alakú hatalmas, mintegy 4 km-es formák, amelyek elérik a 12-18 méter magasságot is (BORSY Z. 1992). A homok és lösz nagy részét az Ős-Duna szállított hordaléka adja, melyet a pleisztocén és a holocén folyamán északnyugati szél rendezte buckasorokba (TEMESI I. 1981). (A homokbuckák kialakulásához számos tényező szükséges, elsődlegesen az áramlási viszonyoktól függ (BORSY Z. 1992). A holocén időszak elején a formák teljesen megkötődtek, majd a boreális fázisban a szél hatására újra mozogni kezdtek (BORSY Z. 1989). A buckasorok között szikes tavak jöttek létre (TEMESI I. 1981).

2. ábra A homokbucka jellegzetes növényzete (Saját felvétel)

1

(http://knp.nemzetipark.gov.hu/?pg=search&q=%C5%90sbor%C3%B3k%C3%A1s&x=12&y=9)

-8-

1.1.4 A terület faunája, állatvilága A terület ízeltlábúakban is gazdag. Gyakori a homokszínű sáska, illetve találkozhatunk az ország leghosszabb rovarjával, a sisakos sáskával is. Emellett a homoki hernyóölő, a homoki futrinka, a homoki szemeslepke és a hangyaleső is élőhelyet talál itt magának (TEMESI I. 1981). A kétéltűek és a hüllők is szép számban képviseltetik magukat: barna ásóbéka (Pelobates fuscus), zöld varangy (Bufo viridis), valamint zöld gyík (Lacerta viridis) és homoki gyík (Podarcis taurica) is megtalálható itt. A madárvilágból is népes fajlista talál táplálékot az ősborókás területén: feketerigók, szajkók, örvös galambok, vadgerlék, sárgarigók, fülemülék, egerészölyvek, lappantyúk, szalakóták és csókák figyelhetők meg a magasban. A gerincesek közül a nomád állattartás szerves részét képező szürke marhák, racka juhok és magyar félvér lovak is egyre nagyobb számban vannak jelen. 1.1.5 A terület flórája, vegetációja A honos flóra pionír, gyepes társulása az évelő nyílt homokpuszta gyep ezen a területen. Edafikus hatásokra (homokon) alakul ki extrém száraz, félsivatagi körülmények között. A borítottság nagyjából 50%-os, a vegetáció diverzitása a tavaszi és az őszi aszpektusban a legnagyobb, nyaranta a társulás általában kiszárad. Természetvédelmileg igen jelentős asszociáció, itt található meg a legtöbb hazai endemikus lágyszárú faj. A Bugacon is megfigyelhető alegysége a magyar vagy homoki csenkeszeses (Festucetum vaginatae) társulás. A névadó csenkesz taxonon kívül egyes árvalányhaj fajok (Stipa sp.), valamint szárazságtűrő mohák és zuzmók borítják a felszín jelentős részét. Emellett jelentős a mediterrán és szubmediterrán fajok száma is. A faji változatosság (diverzitás) nem túl nagy, de az évelő és az egyéves növényeken túl a félcserjék és a hagymás-gumós fajok is képviseltetik magukat. Közös jellemzőjük, hogy a terület folyamatos változását, a defláció által végzett talajmozgásokat tűrik, ezáltal döntő szerepet játszanak a szukcesszió következő fázisainak kialakulásában (FACSAR G. 1996). A természetes többszintű növénytakarót a legkitettebb területeken borókásnyárasok (Festucetum vaginatae juniperetosum) alkotják (3. ábra). Ez az asszociáció elsősorban a homokbuckák tetején, illetve azok déli oldalán alakul ki, valamint a -9-

meredek területeken, ahol talajképződésre nincs lehetőség, illetve ott, ahol a talajvíz nincs elérhető közelségben.

3. ábra Fehérnyáras-borókás, hátterében telepített fehérnyárral (Saját felvétel)

A gyepszintben állományalkotók a csenkesz fajok, a homoki csenkesz, a sziki csenkesz (Festuca vaginata, Festuca pseudovina), és az árvalányhaj fajok (Stipa sp.). Emellett fontos védett homoki taxonok is megjelennek: fekete kökörcsin (Pulsatilla nigrans), tavaszi kőhúr (Minuartia verna), homoki nőszirom (Iris) vagy a homoki kikerics (Colchicum arenarium). A talaj tipikus indikátorai még a homoki pimpó (Potentilla arenaria), a báránypirosító (Alkanna tinctoria), a borzas len (Linum hirsutum subsp. glabrescens), a pusztai kutyatej (Euphorbia seguierana) és a naprózsa (Fumana procumbens) is. Záródó lombkoronaszint nem alakul ki, csak szórványosan jelenik meg egy-egy nyárfa (BORHIDI A. 2003). Gazdagabb, nagyobb vertikális tagolódású társulás alakul ki a nagyobb buckák lapos tetején. Ez az úgynevezett teknőtípus (Junipereto-Populetum), amelyben a talajvíz - korlátozott mennyiségben, de - elérhető mélységben helyezkedik el. A lombkorona szintben itt uralkodó a fehér nyár (Populus alba) valamint esetenként a szürke nyár is (Populus canescens). A cserjeszint is fajgazdag. A társulásalkotó közönséges boróka (Juniperus communis) mellett ezekben a ligeterdőkben megjelennek a tövises cserjék is: a sóskaborbolya (Berberis vulgaris), a galagonya (Crataegus monogyna) és a kökény (Prunus spinosa). A gyepszintben is jelentős értékeket találunk három ritka orchidea faj képében, itt él a védett piros madársisak (Cephalonthera rubra), illetve a vörösbarna (Epipactis atrorubens) és a bugaci nőszőfű (Epipactis bagacensis). Emellett - 10 -

megjelennek átmeneti taxonok is, melyek az erdőszéleken alakítanak ki állományokat. Ilyenek például a közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale), a farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias), a nyúlárnyék (Asparagus officinalis) vagy a kőmagvú gyöngyköles (Lithospermum officinale) (BORHIDI A. 2003). A harmadik szubasszociáció már a deflációnak kevésbé kitett buckaoldalakon, illetve a völgyekben jön létre. A lombkoronaszint itt már teljesen záródik, a nyár fajok közé az Alföldön uralkodó erdőalkotó kocsányos tölgy (Quercus robur) is elegyedik (TÓTH K. 1975). A fényigényes pionír cserjék mellett már megjelennek a közönséges mezofil lombos erdőkben is előforduló taxonok, például a varjútövis (Rhamnus catarticus), a fagyal (Ligustrum vulgare), vagy a hamvas szeder (Rubus caesius). A gyepszint is diverzebb, a homoki fajokat itt is egyre inkább kiszorítják a tipikus erdei aljnövények, például az ernyős hölgymál (Hieracium umbellatum), az erdei szamóca (Fragaria vesca), a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum) vagy a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria) (BORHIDI A. 2003). 1.1.6 A két társulásalkotó növény jellemzése 1. Juniperus communis (közönséges boróka) (4.ábra) Ez a nyitvatermő növény a legújabb filogenetikai növényrendszertan alapján a fenyőfélék rendjébe (Pinales) és a ciprusfélék családjába (Cupressaceae) tartozik. Hazánkban endemikus faj, hiszen az egész Északi-félgömbön elterjedt (cirkumpoláris). A Raunkier-féle életforma kategória rendszerben kis fának-bokorfának minősítették, mert magassága általában nem haladja meg a 5-8 métert (NAGY B. 1980). Sötétzöld tőlevelei általában örvösen helyezkednek el a hajtásokon, 1-1,5 cm hosszúak és igen szúrósak (Schmidt G.-Tóth I. 2006). A faj legtöbbször kétlaki növényként viselkedik. A hím virágok április-május hónapban nyílnak, sárga színűek, a nőivarú virágok zöldek, majd az érés során sötétkék-feketéskék árnyalatot vesznek fel. A magok kifejlődéséhez két-három év szükséges (SIMON T. 2002). Igényeit tekintve xerofiton, heliofiton, a bázikus talajokat kedvelő (de kissé savanyú területen is megélő), zavarástűrő faj (SIMON T. 2002). Társulási képességeit tekintve is igen tág határok között mozog: megtalálható a nyíres-fenyérekben épp úgy, mint a karsztbokorerdőkben vagy az erdeifenyvesekben. Az egyes asszociációkban a környezeti hatásokhoz alkalmazkodva különböző változatai-alfajai alakultak ki. A nyáras-borókásokban

meghatározó

állományalkotó, - 11 -

a

homoki

tölgyesek

szegélyfajaként, az alföldi szukcesszió köztes állomásaként tartják számon. A gyógyászatban

tobozbogyóját,

fáját

és

illóolaját

elsősorban

emésztőszervi

megbetegedések esetén alkalmazzák. Párlata („borovicska”) gyomorerősítő hatású (SOÓ R. 1964). 2. Populus alba (fehér nyár) (4. ábra) A terület másik meghatározó faja rendszertanilag a Malpighi-cserjefélék rendjében (Malpighiales) és a fűzfafélék családjában (Salicaceae) található2. Akár a 2030 méteres magasságot is elérő, dél-eurázsiai faj. Idős törzsének és ágainak fehér kérge alapján lombtalan állapotban is könnyen felismerhető (SCHMIDT G.-TÓTH I. 2006). Koronaformája terebélyes, laza, szabálytalan alakú. Levelei kanyargós szélűek, tenyeresen tagoltak, tojásdad alakúak, fonáki oldaluk szürkén molyhos. A porzós és a termős virágok március-április folyamán külön-külön növényeken nyílnak. A toktermések repítőszőrös magokból állnak (BORHIDI A. 1998), április-májusban tömegesen borítják az egyedek környékét. A megporzást és a magok terjesztését is a szél végzi (SOÓ R. 1970). Széles ökológiai amplitúdóval rendelkező faj, amely a nedvesebb és a szárazabb környezetben is megtalálható, fontos pionír növény. Elsősorban folyóparti fűz-nyár ligeterdőkben található meg, de fontos szerepet tölt be a homoki szukcesszió-sorban is (nyáras-borókásak, homokpuszták, valamint homoki tölgyesek szegélytársulásában) (SOÓ R. 1970). Elsősorban a meszesebb talajokon nagy abiotikus tűrőképességét kihasználva fontos nemesítési alapanyag, fajtái és hibridjei tájfásításban és energia erdők telepítésekor kiemelkedő jelentőségűek (NAGY B. 1980).

2

(http://www.mobot.org/MOBOT/research/APweb/)

- 12 -

4. ábra Boróka, hátterében idős fehérnyár (Saját felvétel)

- 13 -

1.2 Magyarországi erdőtüzek A magyarországi erdőtüzek időszakosan jelentenek veszélyt, ami alapján két időszakot különböztetünk meg. Az év első felében, amikor elolvad a hó a mezőgazdasági munkák megkezdésével együtt a rét és tarlók égetését is megkezdik. Ennek ellenére a tűzhasználat elvesztette igazi funkcióját a mezőgazdaságban. A rét és tarlóégetés azonban megmaradt, amikor a rosszul felügyelt tüzek jelentik a veszélyt az erdős területekre, mivel az erdő még nem zöldül ki és a száraz tavalyi növényi részek könnyebben lángra kaphatnak. Ez az időszak a február és április közötti csapadékmentes hónapokra esik. Ez a féle tűz általában az új telepítésekben okoz nagyobb károkat, idősebb fákból álló vegetációban nem jelent nagy veszélyt3. A második tűzveszélyes időszak a nyári, aszályos hónapokra esik, amikor sokáig csapadékmentes az időjárás és nagyon meleg van. Ennek következtében a száraz avar fellobbanhat a lombos erdőkben, illetve a fenyőerdőkben a teljesen kiszáradt viaszos tűlevél. Ezeknek a tüzeknek az előfordulási időszakuk júniustól szeptemberig tart. A tavaszi tüzekkel ellentétben a nyári tüzek főleg az Alföldi területeken pusztítanak, főleg Bács-Kiskun és Csongrád megye szárazabb területein. A tűzesetek mindkét időszakban 99%-ban emberi gondatlanságból történnek, ilyenek az eldobott cigarettacsikk, meggyújtott tábortüzek az erdőben olyan helyeken, ahol az nincs kijelölve. Az országunkban kialakult tüzek mérete legtöbb esetben nem éri el az 50 hektárt. Az utóbbi évtizedekben megnőtt az erdőtüzek gyakorisága, aminek több oka is lehet. Elsősorban a szélsőségesebb éghajlatban, a kevesebb csapadékban, a magasabb átlaghőmérsékletben és az olyan telekben kell a megoldást keresnünk, amikor nem takarja hó az erdők avarszintjét. A klímaváltozás tekintetében nem csak a tüzek gyakorisága, hanem terjedési sebességük is megnövekedett. Ezeket nehezebb volt eloltani és nagyobb területeket öleltek fel. Fontos, hogy ezeket a tüzeket megelőzzük, mert az erdők regenerációjára sok időre van szükség. A Magyarországon található erdőkben a felszíni tüzek a jellemzőek, amikor az avar és egyéb kicsi elhalt növényi részek kapnak lángra, maximum kisebb cserjék. Nagy intenzitású tűz esetén ezek koronatűzzé fejlődhetnek, amelyek főleg fenyőerdőkben a jellemzőek, jellemzően a szárazabb alföldi fenyvesekben. Talajfelszín alatti tüzek az

3

(http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=tuzoltas_erdok_magyar)

- 14 -

ország területén nem jellemzőek, maximum helyenként a tőzegréteg meggyulladása történhet meg4. A tüzek megelőzésére jogszabály írja elő az erdőtűzvédelmi terveknek elkészítését és ezzel együtt megelőzési tevékenységüket és további jogszabályok is korlátozzák a tűzgyújtást az erdős területeken. 64. § Az erdőtűz elleni védelmével kapcsolatos feltételek megteremtéséről az erdőgazdálkodó köteles gondoskodni. 65. § (1) Erdőben tűz gyújtására és fenntartására – az erre a célra kijelölt helyek kivételével – csak az erdőgazdálkodó, annak hiányában az erdő tulajdonosa írásbeli engedélye birtokában levő személy jogosult5. Magyarországon az erdők tűzveszélyességi besorolást megyénként végzik. A 5. ábrán jól látható, hogy a bugaci Nagyerdő területe a nagymértékben veszélyeztetett, száraz, alföldi területen található.

5. ábra Magyarország megyéinek erdőtűzveszélyességi besorolása (Forrás: http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=tuzoltas_erdok_megye)

4 5

(http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=tuzoltas_erdok_magyar) (http://njt.hu/)

- 15 -

1.2.1 A bugaci tűzeset és az okozott károk Az évszázadok alatt kialakult egyensúlyt az 2012-ben bekövetkezett erdőtűz törte meg. A tűz április 29. és május 5. között tombolt a területen. A Tűzoltóságot április 29-én délután riasztották a hatalmas füstfelhő miatt. Késő délutántól már honvédségi helikopterek is részt vettek a tűz eloltásában, amit éjszaka is folytattak. Érdekességképpen megemlíthető, hogy a füst még a műhold felvételeken is látszódott, közel 700 km-es magasságból (6.ábra). A képen is jól látható a déli-délkeleti irányú szél tevékenysége, így a füst a főváros pereméig is eljutott6.

6. ábra A füst terjedése műholdképen (Forrás: http://met.hu/ismerettar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=194&hir=Bugaci_erdotuz_fust_faklyaja_Budapestet_is_ele rte)

További problémát jelentett a tűz eloltásával kapcsolatban, hogy a fák odvaiban a tűz napokig parázslott, így a kéreg leomlásával újra és újra meggyújtotta a száraz ágakat. A földi oltást a rossz talajviszonyok és az időről-időre feltámadó szél is nehezítette, ezért kellett a helikopteres segítséget is igénybe venni. Ezek okozták azt, hogy a tűz május 1-én a délutáni órákban újra fellobbant. Ekkor a területnek közel tíz százaléka (körül-belül 900-1000 ha) semmisült meg. A területet napokig figyelték mind légi, mind szárazföldi úton, a füst észlelése esetén az emberek rögtön a tűz forrásához mentek és eloltották azt. A tűz és a parázs a május 5-én érkező esővel aludt ki teljesen7.

6

(http://met.hu/ismerettar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=194&hir=Bugaci_erdotuz_fust_faklyaja_Budapestet_is_elerte) 7 (http://knp.nemzetipark.gov.hu/?pg=news_35_2100)

- 16 -

A tűz gyorsan terjedt és nagy intenzitással égett, melynek hatására a talaj 20-50 cm-es mélységig is megégett. A szakembereknek és a helyieknek közel egy hétig tartó megfeszített munkával sikerült csak az összes tűzfészket ártalmatlanítani. A leégett területen fenyvesek, borókások és nyárasak találhatóak. Elemzések szerint a védett terület több mint ötödrésze égett le az ötös kiemelt riasztású tűzben. A hatalmas pusztulás nemcsak a növényállományt érintette, hanem rengeteg ritka védett hüllő és madárfaj is elpusztult a katasztrófa során. Ráadásul a tűz pont a madarak költési időszakában következett be. Szakértők véleménye szerint körülbelül 50.000 fészekalj pusztulhatott el a tűz hatására. Szerencsére az elpusztult vegetáció visszaállítása mellett döntöttek a Nemzeti Park munkatársai, amelyhez a Belügyminisztérium 17 millió forint támogatást biztosít 33 új munkaerő alkalmazásához. A romok eltakarítása, illetve a friss telepítések azóta is folyamatosan zajlanak. A rekonstrukciós munkálatokkal egy időben folyamatosan végzik a károsodott területeken az invazív fajok irtását8.

1.3 A térinformatika Az elmúlt évtizedekben a technika nagy ütemben fejlődött, ennek hatására a térinformatika tudományága is sok új lehetőséget kapott a fejlődésre. Legfontosabb tényezője az előrehaladásnak, a számítástechnikának a megjelenése volt.

Az

informatika segítségével a földrajzban, földtudományban is új lehetőségek nyíltak meg a vizsgálatokra. A térinformatika széles körben terjed (KERTÉSZ Á. 1997). A térinformatika fogalma azonos a földrajzi információs rendszerek, FIR, GIS mozaik szavak jelentésével. Ezek a területi információk számítógépes feldolgozásával foglalkoznak. Ennek folyamata az adatfelvétel, bevitel, átalakítás és végül egy vonatkoztatási rendszerben történő feldolgozása. Ezt követően az eredmények megjelenítése a végső feladat (KERTÉSZ Á. 1997). A térinformatika és a geoinformatika elnevezést Magyarországon szinonimaként használjuk. A geoinformatika általános megfogalmazásban a földrajzi és földtudományi adatok informatikai eszközök segítségével való gyűjtését, feldolgozását jelenti. A térinformatikában két fő adatmodellt használunk az egyik a vektoros a másik pedig a raszteres adatmodell.

8

(http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kek-hirek-bulvar/oriasi-tuz-tombolt-a-bugaci-pusztaban-videoval-440025)

- 17 -

Kialakulását szemlélve az 1960-as évekig kell visszanyúlnunk az Amerikai Egyesült Államok határain belülre. Az 1964-ben sokkal nagyobb kapacitású számítógépet fejlesztettek ki az előző évekhez képest. Ezt kormányzati feladatok és tudományos programok segítésére hozták létre. Az első, széles körben elterjedt program a SYMAP volt. Ez volt az első földrajzi adatokat kezelni képes program. Ezekben az időkben sokkal elterjedtebb volt a raszteres adatnyerés, mivel ezeknek a felvétele jóval olcsóbb volt, mint vektoros adatállományok létrehozása. A 70-es években az emberek és a politika kívánsága szerint elterjedt a környezettudatos életmód. Ennek hatására megjelent a természetvédelem és az erőforrások tudatos hasznosítása. Ezeknek vizsgálatára a FIR-ek jelentős segítséget nyújtottak. A hardveres árak csökkenése jelentette azt, hogy az Információs Rendszerek egyre szélesebb felhasználó körben jelentek meg és a 80-as évek elejére sok szoftver készült ezek feldolgozására (KERTÉSZ Á. 1997). Az 1990-es években tört élre az informatika tudománya, így ez az elmúlt két évtized jelentette a látványos fejlődést a térinformatikában, amiben a legnagyobb szerepet a számítógépes alkalmazások gyors és széleskörű elterjedése játszotta. Az úgynevezett CAD (Computer Aided Desing) programok elsősorban látványos megjelenítést eredményeztek, de segítették az értelmezést is. A térinformatika szakemberei így segíthették a döntés előkészítést, a telephely-kiválasztást,

modellalkotást.

A

térinformatika

alkalmazási

területei

folyamatosan bővülnek, napjainkban leggyakrabban a földrajztudomány, hidrológia, területfejlesztés,

környezetvédelem,

geodézia,

geológia,

mérnöktudományok,

orvostudomány, és a régészet területén használják. Hazánkban is óriási lépésekkel fejlődött ez a tudományág az elmúlt évtizedekben. A különbség nagy differenciát mutatott a fejlett országok térinformatikai rendszereit tekintve, ám ez eltűnni látszik, de az Európai Uniós fejlettséget még nem sikerült elérni. Magyarországon csak az 1980-as években kaptak teret a térinformatikai rendszerek. Az 1990-es évek közepére már sikerült elérni azt, hogy országunkban 60 térinformatikai cég működhessen. 1995-ben a térinformatikai piac növekedésének mértéke 32%-os volt. Magyarországon megfigyelhető az a tendencia, hogy a tudományág fejlesztését főleg nem a kormány, hanem elsősorban a magánvállalatok végzik. Munkájuk több fontos szakterületre terjed ki, főleg a geodézia, térképészet és a közművek nyilvántartására. Az országos ingatlan-nyilvántartási rendszer (FÖMI) kiépítése a 70-es években kezdődött meg rendelet hatására. Az elmúlt évtizedben létrejött az Országos Térinformatikai Adatbázis (OTAB), melyek az 1:100000-es - 18 -

méretarányú

EOTR

térképeinek

digitális

feldolgozása.

Ekkor

készült

el

Magyarországon a Digitális Terepmodell a Katonai Térképész Szolgálat segítségével többek között a Földrajzi Név-Tár adatbázis is. Az ország adminisztratív határait a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hozta létre. Közműnyilvántartások is ebben az időben indultak Térinformatikai Nyilvántartó Rendszer néven (KERTÉSZ Á. 1997). A XXI. században nagy állami finanszírozású projektek voltak jellemzőek, de a 2000-es években a hazai gazdaság stagnálása a térinformatikai piac beszűkülését okozta. Ezekben az években a korszerű, gyorsan és egyszerűen telepíthető GIS szoftverek jelentek meg, például a Quantum GIS. A térinformatika hasznosulása nagy léptékben fog teret nyerni a közeljövőben, amihez jelentősen hozzájárul az informatikai világháló hatékonyabb felhasználása és szolgáltatásinak bővülése. Várható a megjelenésük a nemzetközi geoadat portáloknak (DOMOKOS GYÖRGY 2004).

1.4 Raszteres adatszerkezet A térinformatikai bemutatásnál megemlítettem, hogy két fő adatmodellt – a vektorost és a raszterest – használunk. Ebben a fejezetben a raszteres modellt mutatom be. Ennek a modellnek a választását több dolog is indokolhatja, például a viszonylag jó és gyors kezelhetőség számítógépen, a fedvények közötti műveletek végrehajtása egyszerűbb, mint a vektoros adatmodellnél. Az adatok előállítása folytatható automatikusan is. Egyre elterjedtebb raszteres adatmodellt használni (például műholdakról való távérzékelés) (VÉGSŐ F. 2009). 1.4.1 Raszteres adatmodell készítése A raszteres adatok előállítása két fő lépésből áll: 1. raszter háló fizikai kialakítása, oszlopok, sorok számának megadása és a képelem méretének meghatározása. 2.

a cella értékének megadása valamilyen mérés (pl. távérzékeléses módszerekkel) vagy geomatematikai, geostatisztikai eljárásokkal.

A

legismertebb eljárás talán az analóg képi, térképi információk digitalizálása, szkenneléssel.

- 19 -

A cellák megadásánál praktikus okokból négyzeteket szoktunk választani, mivel ezek számítógéppel könnyen kezelhetőek lesznek, majd a sorokat a bal felső sarokból indulva helyezzük el. A raszteres adatmodellek számos formában jelennek meg az adatgyűjtések folyamán. Ezek közül a leggyakoribbak a műholdakról készített légifelvételek és szkennelés által létrehozott adatok raszteres formában. (például: térképek és egyéb dokumentumok). Ezek közül a legmodernebb eljárás a távérzékelés. Ebben az esetben a pásztázó rendszer a repülőgépen vagy műholdon helyezkedik el, és a Föld felszínének bizonyos tulajdonságait tudjuk mérni anélkül, hogy a mérőműszer közvetlenül érintkezne a mérendő objektummal. A raszteres adatokat tekintve 3 különböző adattípust különítünk el: 1. tematikus adat: nem folytonos adatokkal leírható objektumok, mint például a talajtípusok adatai. Ez a típus hasonlít legnagyobb mértékben a vektoros állományra, a különböző típusokat éles határ választja el egymástól. 2. folytonos adat: folytonosan változó objektumok leírására szolgál, ilyen a hőmérséklet egy adott területen vagy a tengerszint feletti magasság. 3. képek: szkennelt térképek vagy fényképek. A fényképek leképező rendszerek segítségével készülnek, ilyenek a légi és űrfelvevő berendezések, digitális fényképezőgépek. A rögzítés történhet több sávban is, mely segít a terület vizsgálatában (VÉGSŐ F. 2009). 1.5 Távérzékelés és légifelvételezés Távérzékelésről 1972 óta beszélünk, amikor az első Landsat műhold üzembe lépett. A távérzékelés folyamán a műszer nem érintkezik a vizsgált tárggyal. A mérés folyamán beszélhetünk műholdas és légi távérzékelésről9. Az adatok felvételénél fontos szerepe van az elektromágneses energia érzékelésének, mely történhet fotografikus vagy elektronikus úton. A fényképezéskor olyan érzékeny filmet használunk, mely kémiai folyamatok révén képes érzékelni és rögzíteni az energia-változásokat. A kép elemzése, a különbségek felismerése és a

9

(http://www.geo.u-szeged.hu/~laci/ab-RS-jegyzet/TAMOP-RS-tananyag.html)

- 20 -

felismerés képessége az emberi szem lehetőségeiben rejlik, és egyben korlátozódik. A távérzékelési rendszerekben a vizsgálat tárgyáról visszavert vagy az általa kibocsátott sugárzást többféle módon lehet észlelni és feldolgozni. A két leggyakoribb rendszer a kamera és a pásztázó rendszer. A kamera rendszer vagy más néven azonnali képkészítő rendszer jellemzője, hogy a vizsgált felszín teljes területéről egyidőben készít felvételt. A pásztázó rendszerekben egy detektort találunk, mely a sugárzást érzékeli. A felszínről visszavert elektromágneses energiát érzékeli, ami arányos a beérkezett fotonok számával. Minden pásztázó rendszer a detektorral párhuzamos irányban pásztázza végig a vizsgált területet. A pásztázó rendszerek keresztsávos, köríves, sávmenti és oldalra tekintő típusba sorolhatók (MUCSI L. 2004). A légifényképeket a felvételi irány és a műszer objektívének nyílásszöge szerint csoportosíthatjuk. A felvételi irány alatt azt a vonalat értjük, amely átmegy az objektív középpontján és a fénykép síkjára merőleges. E szerint megkülönböztetünk állótengelyű, ferdetengelyű és vízszintes tengelyű felvételeket. Teljesen állótengelyű képek nem készíthetőek a repülőgép mozgása miatt, így csak olyan felvételt készíthetünk, amely 1-3 fokkal eltér a függőlegestől. Ez a felvételezési eljárás térképszerű benyomást nyújt. A ferdetengelyű felvételek a függőlegestől 15-75 fokkal térnek el. Ezek nagyobb területet fognak át és nagyobb területek áttekintésére alkalmasak. A vízszintes tengelyű légifelvételeket csak egészen különleges esetekben használják. Az objektív nyílásánál a 15 cm-es sokkal nagyobb, körülbelül négyszer akkora területet fed le, mint a 30 cm-es Az állótengelyű felvételeknél a szomszédos képeknek 60%-ban átfedésben kell lenniük. Így ez biztosítja, hogy minden rész minimum két egymás utáni felvételen rajta legyen. Az átfedést hossz vagy bázisirányú átfedésnek nevezzük. A repülés előtt repülési tervet kell készíteni, amit egy megfelelő méretarányú térképen kell rögzítenünk. Itt kell megadni a repülési magasságot, a terület nagyságát, a felvételi bázist, a sorok szélességét és a szükséges felvételek számát is. A légifényképezés során sok tényező okozhat hibákat, ilyenek az időjárás, képvándorlás, oldalgás, bázis és haránt irányú dőlés és a magassági eltérés. Döntő mértékben az időjárás és a vegetáció a fő befolyásoló tényező. Az időszak megválasztása a felvétel céljától függ. A felvételt tiszta, párátlan és felhőtlen időben kell elvégezni, hiszen így jönnek létre jól vizsgálható felvételek. A repülés megkezdése előtt a területen jól látható illesztőpontokat kell elhelyezni, melyek segítségével tudjuk - 21 -

felvételünket valamely térképi rendszerben elhelyezni. Ez megkönnyíti a tájékozódást is (DR. BÁCSATYAI L. – MÁRKUS I. 1992). 1.5.1 Nagyfelbontású légifelvételek készítése kisgépes és kisformátumú digitális fényképezőgéppel, alkalmazásuk környezeti vizsgálatokban 1.5.1.1 Történeti háttere és fejlődése Történeti hátterét, Magyarországot tekintve a nagyfelbontású légifelvételek az 1980-as évekig nyúlnak vissza, amikor a hazai EOTR térképezési programot nagyrészben fotogrammetriai eljárásokkal hajtották végre (BAKÓ G. 2010). Ennek ellenére külföldön az 1800-as évek végén is készültek hasonló típusú felvételek, például az amerikai függetlenségi háború ideje alatt hadászati célokra, 1887-ben német faállomány felméréséhez és az I. és II. világháborúban is (TOBAK Z. 2013). Ez a feladat lekötötte a rendelkezésre álló műszereket, ezért más célú felhasználásra nehezen voltak készíthetőek légifelvételek. A műszerek hiánya mellett gondot jelentett az is, hogy ebben az időben a felhasználók számára a felvételek titkosítva voltak. Ár-belvíz és erdősültség mérésére szükséges felvételek ezekben az időkben alig készültek és a megrendelés is sok időt vett igénybe. Ennek hatására az Árvíz és Belvízvédelmi Szolgálat létrehozta a légifényképezési stúdióját, amely viszonylag költséghatékony eljárással, gyorsan készített ezekre a célokra képeket. A fotózásra a Vízügyi Szolgálat repülőgépei

álltak

rendelkezésre.

Az

1970-es

évek

óta

Hasselbald

nevű

középformátumú fényképezőgépet használnak erre a célra, melyet a Hold séták alkalmával is használtak. A digitális fényképezőgépek megjelenése és a számítástechnika nagyütemű fejlődése újabb lehetőségeket nyitott a légifelvételek felhasználásában és az adott területek vizsgálatában. Teret hódított a digitális mérőkamerák használata is, ezért a VITUKI 2006-ban olyan programot indított, melynél jóval nagyobb felbontású digitális rendszer kialakítása volt a cél. A rendszer kiépítésének legfőbb szempontja az volt, hogy olyan kamerák legyenek, melyek képesek 1 centiméteres terepi felbontású, valamint 2500 méteres magasságból 30 cm/pixel felbontású felvételek készítésére (BAKÓ G. 2010). Összességében elmondható, hogy a légifelvételezés költséges és időigényes a feldolgozásuk, de az alacsonyabb árú kamerák és számítógépek lehetővé tették ennek a rendszernek a felhasználhatóságát (LICSKÓ B.-DITZENDY A. 2003). - 22 -

1.5.1.2 Kisformátumú légi felvételező rendszerek (SFAP) Az SFAP (Small Format Aerial Photography) rendszerek a hagyományos távérzékelési rendszerekhez képest jóval költséghatékonyabbak és a céloknak megfelelően alkalmazkodnak az időbeli és térbeli felbontásra egyaránt. A felvételezés kiértékelésének vizsgálatával átmenetet kapunk a hagyományos eljárások között, (műholdas megfigyelés, légifelvételezés) mivel ezek a képek csupán 100 méteres nagyságrendű magasságból készülnek. Az 1980-as évektől kezdődően lehetőség volt hiperspektrális képalkotásra is. Ezeket ásványok feltérképezésére használták elsősorban. Ezeknek fejlesztése időigényes feladat, mind a szenzorokat, mind a feldolgozó szoftvereket illetően. Az utóbbi években már mozgóképek készítésére is alkalmas hiperspektrális kamerát fejlesztettek ki. Ezen kamerán felvételeinek segítségével vizsgálhatjuk a növényzetet, mivel általános tulajdonságai közül megfigyelhető az 550 nm körüli reflektencia csúcs, illetve a kék és vörös elnyelése. Napjainkban ez a legújabb felszínborítottság vizsgálatára alkalmas eljárás (TOBAK Z. 2013). 1.1.5.3 A Szegedi Tudományegyetem képkészítő rendszere A Szegedi Tudományegyetem 2008. februárjában kezdte kiépíteni saját képkészítő rendszerét, melynek tesztelései után folyamatosan zajlanak a fejlesztései, mind a technikai hátterének, mind a módszer hatékonyságát illetően (SZATMÁRI J. et al. 2008). A rendszerrel készített felvételek látható, közeli-infravörös és hőtartományú infravörös sávokból származnak. Ezek segítségével vizsgálhatunk vízfelületeket és növényzet állapotának felmérésében is segítségünkre lehet a közeli-infravörös sáv. A rendszernek főkomponense egy Duncantech MS3100 CIR típusú kamera (7. ábra). A CIR megjelölés azt jelenti, hogy színes-infravörös képet tud készíteni. Ez egy digitális multispektrális kamera, mely a távérzékelés alapját adja.

- 23 -

7. ábra Duncantech MS3100 CIR kamera (Forrás: http://www.spectercam.com/secretprojects.htm)

A rendszerhez tartozik még egy, a repülési útvonalat rögzítő GPS szerkezet és egy adatgyűjtéshez tartozó bővítőkártya. Ennek a kiépített rendszernek a legjobb tulajdonsága, hogy közel valós időben megtekinthetőek a készült légifelvételek és rövid, körülbelül 1 órás telepítési időre van csak szükség. A kamera három különböző CCD szenzort tartalmaz, melyeknek feladata, hogy a területről, objektumokról érkező fényt az objektíven keresztül digitális jelekké alakítsák át. Ezek a szenzorok külön képesek tárolni a felbontott fény elemei részecskéit. Ennek alapján megkülönböztetünk vörös (RED), zöld (GREEN) és közeli infravörös (NEARIR) sávokat. Lehetőségünk van a szenzorokat külön-külön beállítani, így azoknak érzékenységét és az integrációs időt is állíthatjuk. Így a közeli infravörös beállításával jobb képet kaphatunk a növényzet illetve vízborítottságról. Az érzékelők egyenként 1392x1040 db pixelből épülnek fel, melyek fizikai mérete 4,65x4,65 mikron. Az intenzitásérték megkülönböztetésére 10 bit radiometriai felbontás áll rendelkezésre, így 1024 értéket különböztethetünk meg. Ennek segítségével így már kevés eltérés is azonosítató az objektumokon. A terepi felbontás az optika beállításától és a repülési magasságtól függ. Egy példa felvételezés esetén a Szegedi Tudományegyetemen használt Tokina AT-X 17 AF Pro objektívvel 1500 méteres magasságból elért térbeli felbontás 43 centiméter. A felvételezés előtt másik fontos feladat a repülési terv készítése, melyben a képkészítés sűrűségét kell meghatározni. Ennek számításához a repülési sebesség állandója és a lefedett terület méretei szükségesek. A tervben fel kell még tüntetni a szomszédos sorokat és képeket, mivel ez is erősen köthető a repülési magassághoz. A feldolgozáshoz elengedhetetlen, hogy minimum 50%-os bázisirányú és minimum 20%os harántirányú átfedés legyen. Ezeknek a feltételeknek függvényében 1500 méteres magasságból, 120 km/h–val haladó repülőgéppel 1 képet tud a kamera készíteni 6 másodpercenként, illetve merőleges kamera esetén a sorok távolsága 500 méter lesz. Az elkészült képeknek a mentését egy miniszámítógépbe helyezett National Instruments IMAQ 1428 típusú kártya végzi. A kamerából hálózatos kapcsolatos segítséggel - 24 -

érkeznek az adatok 3 csatornán keresztül. További beállításokra –mentési névre, helyre és érzékenységre – is szükségünk lehet az adatok rögzítésénél. Ezeket a Dt Control szoftver segítségével tehetjük meg. A GPS rendszerünk segítségével rögzíthetjük a repülési útvonalat, mely elengedhetetlen a feldolgozás megkönnyítésére. Ez egy Thales Mobil Mapper CE típusú GPS vevő. A navigáláshoza Digiterra Explorer mobilos verziója állt rendelkezésre. Ezek utólagos feldolgozásával méteres pontosságú repülési utat kaphatunk. A repüléshez, a felvételezés elkészítéséhez egy partner cég tulajdonában lévő Cessna 172-es kisrepülő áll rendelkezésre. A repülőre felszerelve van egy tartószerkezet, melybe a kamerát helyezhetjük, az adatrögzítő és energiaellátó szerkezet pedig a gép rakterében foglal helyet. Ez a rendszer körülbelül 13 000 Euro értékű, ehhez hozzászámoljuk a repülési költséget, amely 500 Euro óránként (TOBAK Z. et. at. 2008). A feldolgozásra kerülő képek RGB színmodellben készültek a Trimble Aerial Camera – PhaseOne P45+ (RGB/CIR) típusú kamera segítségével (8. ábra). Ezen külön használhatunk RGB és CIR típusú felvételek készítésre alkalmas objektíveket. A képek 10 cm-es geometriai felbontással rendelkeznek (TOBAK Z. 2013).

8. ábra Trimble Aerial Camera (Forrás: Tobak Z. Phd értekezés)

1.5.2 Légifelvételek hasznosítása az erdészetben A légifelvételeket számos körben hasznosítják. A felvételek szerepet kapnak térképészetben,

telekhatárok

ellenőrzésében,

felszínborítottsági

vizsgálatokban,

talajtérképezésben, ár és belvízvédelemben. Ebből a sorból nem maradhat ki az erdészet sem, ahol szintén számos körben hasznosítják a távérzékelés adta lehetőségeket. Az erdők nagy területeket ölelnek át, így az erdőrendezési feladatok szinte csak ezen légifelvételek segítségével történhetnek. Az erdőrendezés lehet közép vagy hosszú távú. A képeket 10 évente érdemes elkészíteni, így ellenőrizhetjük egy erdőfelügyeleten - 25 -

belüli erdőrendezési célokat: megvalósultak-e, új célokat tűzhetünk-e ki. Nagyon fontos, hogy segítségükkel minden egyes erdőrészletről fontos információkat, átfogó adatokat nyerhetünk (BÁCSATYAI L. - MÁRKUS I. 1992). Felhasználási területei: -

erdőállományok vizsgálata

-

faállományok vizsgálata

-

különböző fajok és erdőtípusok elhatárolása

-

erdőrendezési munka tervezése

-

tájékozódás

-

fatömeg és törzsszámbecslés

Az erdészetben célszerű olyan felvételt készíteni, melynek eredménye egy pankromatikus kép. Elkészítésének ideje nagyban függ az elvégzendő feladatunkkal és azzal, hogy mit szeretnénk megvizsgálni. Többféle vizsgálat esetén célszerű a képeket áprilisban készíteni, 1:10.000 méretarányban, sztereo átfedéssel. A légifelvételek szoftveres feldolgozása után általános bejárást végezhetünk. Áttekinthetjük a tájat, a különböző fafajok elhelyezkedését, megismerhetjük a terepviszonyokat. Egy átfogó megítélésben vizsgálhatjuk a veszélyeztető és károsító hatásokat. És egy terepi felmérésben jó segédeszköz lehet a tájékozódásban is. Részletesebb vizsgálatoknál a különböző erdőrészleteket határolhatunk el. Az erdőrészlet az erdőgazdálkodás legkisebb szervezeti egysége, mely fajösszetételben, faállomány korában és gazdasági szempontok alapján is hasonlónak tekinthető. A faállomány vizsgálatánál vizsgálhatjuk az egyes egyedek lombozatának fényvisszaverő képességét, a korona átmérőjét és szerkezetét, esetlegesen magasságukat, fajukat, állapotukat és durva becsléssel a korát is megmondhatjuk. A faállományok fajait is felismerhetjük 1000 méteres magasságból is. Ehhez segítségünkre főként a korona alakja, ágszerkezete és a szomszéd elegyfákhoz viszonyított mérete lehet, ha a képünk nagy felbontásban készült. Ha ezeknek az információk vizsgálata mellett se jövünk rá egy bizonyos fa fajtájára, akkor a fafajok igényeinek ismeretében vizsgálhatjuk a termelőhellyel kapcsolatos geomorfológiai viszonyokat és a domborzatot. Segíthet az is, ha kevés elegyfaj található a területen. Az elkészült képeken mérhetjük a koronák átmérőjét. Amennyiben a fényképezés bázisirányú parallaxisból készült, akkor magasságukat meghatározhatjuk.

- 26 -

Az erdőkárok felmérésében egy átfogóbb, részletesebb vizsgálatot kaphatunk, mivel a fákat felülről látjuk, így a lombozatot jobban vizsgálhatjuk (MURTHA 1972). Az erdővédelmi gyakorlatban ezeket a károkat két fő csoportba sorolják, ezek az abiotikus (földrengés, lavina, belvíz) és biotikus (gomba, rovar) károk. E két csoporton kívül megkülönböztetünk emberi tényezőkből álló veszélyeket is, ilyen például a környezetszennyezés vagy a tűz (DR. BÁCSATYAI L. - MÁRKUS I. 1992).

- 27 -

2. Felhasznált adatok és feldolgozásuk módszere 2.1 Légifelvételek feldolgozása Agisoft PhotoScan Pro-val A képek feldolgozására különféle programokat kellett felhasználnunk. A területről sok, mintegy 180 darab fénykép készült. Ezekből a képekből a későbbi feldolgozásra egy mozaikot kellett elkészítenünk, amihez egy olyan programot kellett választani, mely megkönnyíti a képek EOV koordinátáinak összekapcsolását. Ehhez az Agifost PhotoScan Pro nevű programot használtam, melynek lépéseiről ebben a fejezetben fogok beszámolni. A

felvételeinkhez

lehetőségünk

volt

hozzárendelni

a

képközéppontok

koordinátáit, amivel megkönnyítettük és meggyorsítottuk az ortofotó létrehozását. A képközéppontok megállapításához szükségünk lesz a GPS általi másodpercenként rögzített NMEA adatokra. Ennek segítségével tudjuk a repülési útvonal X, Y illetve Z koordinátáit meghatározni. Így generáltunk egy dBASE táblát, majd ennek idő adatait kapcsoljuk össze a kamera log fájllal, amivel minden képhez valós EOV koordinátákat rendeltünk (TOBAK Z. et al. 2008). Ezt egy Excel táblázat formájában mentettük ki és használtuk fel (9. ábra). Az Excel táblázatot egy .text (egyszerű szöveges) fájllá konvertáltam. Ennek létrehozásakor ügyeltem arra, hogy a képek sorszáma megegyezzen az általam behívott képek sorszámával. Fontos még az is, hogy az átláthatóság érdekében töröltem a számomra haszontalan információkat és a táblázat oszlopait szóközök vagy tabulátorok segítségével tagoltam.

1. ábra A felvételek adatai Excel táblázatban (Szerkesztve: Gimp 2)

- 28 -

A táblázat elkészülte után elindítottam az Agisoftot. Első használatakor érdemes megtekinteni egy-két beállítást, mely későbbiekben megkönnyíti munkánkat. Először is a Tools menü Preferences pontjában tekintettem meg, hogy a programnak hány mag használata van engedélyezve a számítógépünk processzorából. Nagyobb mennyiségű kép esetén nagyon nagy teljesítményű számítógépre van szükségünk a sikeres munka érdekében. Itt célszerű mindig a maximális beállítási lehetőséget alkalmazni. Elsőként a készített képeket adtam hozzá a programban, amit a Workflow menüben tettem meg az Add Photos menüpont segítségével. Ezt követően a Ground Control panel segítségével hozzáadtam kamera adatainkat a képekhez, ezzel megkönnyítve a munkát (10. ábra).

2. ábra Ground Control panel az Agisoft-ban (Szerkesztve: Gimp 2)

A Ground Control panel gombjai csak akkor lesznek aktívak, ha már betöltöttük a feldolgozni kívánt képeket. Itt az első ikonra kattintva hozzáadhatjuk képeinkhez a kamera adatainkat a .txt fájl hozzáadásával. Második gombra kattintva elmenthetjük az adatokat. A harmadik gomb egy nagyon hasznos funkció, mivel a legújabb digitális kamerák már rendelkeznek GPS beépített rendszerrel is, így ennek a gombnak a segítségével előhívhatjuk ezeket az adatokat is. A munkám során az első gomb megnyomására van szükségünk, a felnyíló ablakban kiválasztottam az elkészített szöveges fájlunkat. Ha ezt a műveletet jól csináljuk, a felnyíló Import CSV ablakban megjelennek az általunk behívott koordináták. Minden képhez külön-külön, és itt még lehetőségünk van egyéb módosításokra is. Ekkor különös tekintettel voltam arra, hogy a képek sorszáma között ne legyen eltérés, valamint arra is, hogy a képek sorszáma mögött szerepeljen a .tif kiterjesztés is. Következő lépés a koordináta rendszer beállítása, amelyet szintén a Ground Control panelen a Settings gomb megnyomásával értem el. A gomb megnyomása után egy újabb felugró ablakot kaptam. Itt kiválasztjuk a számunkra helyes koordináta rendszert, amely az én esetemben a HD72/ EOV rendszer. Változtathatjuk a Camera accurary beállítást, ahol a program 10 métert ad meg. Ez jelenti a navigációs

- 29 -

helymeghatározás megbízhatóságát. Ebben az esetben ezt 0-ra állítottam a további lépésekhez. Az érdemi rész 3 fő lépésből áll és a végén egy textúrával ellátott modell lesz az eredmény. Elsőként a Workflow legördülő menüből az Align Photos menüpontot választottam. A felugró ablakban az elérhető legmagasabb minőséget választottam, a második legördülő menüből pedig a Ground Control opciót, mivel már a folyamat elején betöltöttem a kamera adatait. Ennek eredménye egy pontfelhő lett (11. ábra).

3. ábra Az elkészült pontfelhő Agisoft-ban (Szerkesztve: Gimp 2)

A pontfelhő létrejötte után a Workflow menüben kiválasztottam az újonnan kisötétülő Build Geometry menüpontot. A modell elkészülése sok időt vesz igénybe, ezért a gépet magára hagytam. A felugró ablakban még lehetőségünk van pár beállítás változtatása, de itt mindent az alapbeállításon hagytam. A modell elkészítésének utolsó lépése szintén a Workflow menüben található, melynek lényege a textúra létrehozása. Ennek neve a Build Texture. A felugró ablakban mindent az alapbeállításokon hagytam, amit nem érdemes túl részletesre állítani az ortofotó készítésénél. Létrejöttével új ikonok jelennek meg, melyekkel a nézeteket változtathatjuk. Az ortofotó exportálása előtt illesztőpontokat helyeztem el a nagyobb pontosság elérése miatt. Ezeket a pontokat az eszköztáron található ikonnal is letehetjük, vagy az egér jobb gomb lenyomásával a Create Maker opciót választva is. A maker-ek lerakása után a File menüben az Export Ortophoto opciót, a felnyíló ablakban a Mosaic opciót választottam és a többi beállítást az alapokon hagytam. (12.

- 30 -

ábra). Ennek elvégzése után elkészítettem a kép EOTR szelvényekre osztását is, melyet ugyanebben a menüpontban értem el, azzal a különbséggel, hogy a Region pont beállításait is igénybe vettem.

4. ábra Az elkészült ortofotó Agisoft-ban (Szerkesztve: Gimp 2)

A műveletek elvégzése után létrejött egy Erdas-ban is elemezhető és osztályozható ortofotó. A létrejött ortofotóból egy körülbelül 10 km2-es sáv hiányzik. Ennek pontos okát nem tudni, de valószínűleg a program nem találta a szomszédos képek közötti illesztőpontokat. Sajnos ennek orvoslására nem került sor, mert sok időt venne igénybe a GCP-k elhelyezése kézimódszerrel. Az illesztőpontok megkeresése nehézkes, mivel ez egy nagyon sűrűn erdős terület, így a pontokat nem tehetjük a fák koronáinak tetejére. 2.2 A terepbejárás bemutatása A terepi munkára 2012. április 9-én került sor. A terepi eligazításban Filotás Zoltán, erdész segített. Feladataim célkitűzései közé tartozott, hogy a terület állapotáról, valamint a vegetáció milyenségéről általános képet kapjak. Az Egyetemtől kapott shape fájl, ami a

- 31 -

13. ábrán látható, erdőrészleteket jelöl. A percellákat külön-külön osztályoztam vizuális szemrevételezéssel,

majd

ArcGIS

9.3

segítségével

rendeztem

ezeknek

az

objektumoknak attribútum adatait. A munka során Trimble Juno SB típusú kézi PDA-t használtam a Digiterra 6.0 térinformatikai szoftverrel. A PDA-ra feltöltöttem a kapott shape fájlt, így ez nagyban segítette a tájékozódást a területen. Az egyes részletek felvett adatait papírra írtam le, ahova felkerült a vegetáció típusa, állapota, valamint az invazív fajok legsűrűbben előforduló fajának neve és ennek mértéke, amelyet 1-5-ig osztályokba soroltam. A későbbi tájékozódás végett leírtam a parcellák EOV X és Y koordinátáit, valamint az egyes poligonok azonosító számát. Az egyes osztályok leírásáról későbbi fejezetben lesz szó. Továbbá felvettem az egyes poligonokhoz tartozó különleges adatokat is, például az újonnan telepített nyárfákat, az elöregedő vegetációt. Esetlegesen a talaj minőségének változását a megjegyzés oszlopba írtam be. A legnagyobb mértékben elpusztított területeknek 5-ös számot adtam, a többit nem soroltam osztályokba. A papíron található felvett adatokat az ArcGIS segítségével, otthoni munkával gépeltem be és később elemeztem azokat. A terepbejárás során el nem jutott, bejárhatatlan erdőrészletek adatait a légifelvételek segítségével rögzítetem. Továbbá a területen készítettem fényképeket is, melyeknek készítési helyét az ArcMapban pont szimbólumként jelöltem és rögzítettem a bejárt útvonalat is. Az elkövetkezendő három fejezetben részletesebben mutatom be az egyes munkarészek folyamatát.

5. ábra A kapott Bugacerdőrészletek shape fájl (Szerkesztve: ArcMap 9.3)

- 32 -

2.2.1. Invazív fajok bemutatása és az invizivitás mértéke A terület bejárásánál az invazív fajok osztályba sorolásánál elengedhetetlen, hogy ismerjük a Bugaci Nagy-Erdőben megtalálható növényeket. Az invazív növény, másnevén özönnövény, általában egy olyan faj, mely más idegen területről érkezik. Legtöbb esetben ezeknek a növényeknek nincsenek speciális igényei, ezért életben maradásához szükséges feltételeit megtalálja, kártevője nincsen. Az ott őshonos növényeket elnyomva agresszíven terjeszkedik allelopátiás tulajdonsága miatt, így megváltoztathatja a táj ökológia képét is. Ezekről a növényfajokról rövid leírást készítettem, így megismerhetjük ezeknek a növények káros hatásait az őshonos vegetációra nézve. Ezek a növények a következők: 1. Mirigyes bálványfa (Ailathus altissima): Kínában és Koreában őshonos 20-25 méter magasra megnövő exóta fa. Gyors növekedésű, környezeti tényezőkkel szemben toleráns, fény- és melegigényes, fagyérzékeny növény. Agresszív vegetatív és generatív stratégiával rendelkezik: a talajfelszín közelében húzódó gyökerei sűrűn elágaznak és a növény föld feletti részeinek sérülésekor hatalmas sarjtelepek fejlődnek az itt kialakult járulékos rügyekből. Emellett hatalmas mennyiségű termést hoz, magjai sokáig csíraképesek. Allelopátiás hatású, kártevője és kórokozója jelenleg nem ismert (Udvardy L. 2004). 2. Fehér akác (Robinia pseudoacacia): É-Amerikában honos nagy fa (20-25 m). Meleg és fénykedvelő, elviseli a szárazságot és a sovány talajokat is. Allelopátiás hatású, zárt állományai alatt a biodivezitás jelentős mértékben csökken. Gyors fejlődésű, közepes élettartamú (80-120 év) fa. Eredetileg közel 300 éve telepítették a futóhomok megkötésére, valamint kedvező nektártermelő képessége és magas fahozama miatt (Nagy B. 1980, Schmidt G. 2003, Schmidt G. – Tóth I. 2006). Nagy mennyiségű magot fejleszt, melyek hosszú ideig elfekszenek a talajban. Csírázási erélye igen gyenge, de a magnyugalom megtörése után (például erdőtűz hatására) nagymennyiségben kelnek a fiatal egyedek. Emellett vegetatívan (gyökérsarjakkal) is sikeresen terjeszkedik (Sipos F. 2004).

- 33 -

3. Selyemkóró (Asclepias syriaca): É-Amerikából származó, lágyszárú évelő növény. Eredetileg dísznövényként, valamint jó mézelő tulajdonsága miatt érkezett Európába (Turcsányi G. 1995). A lazább talajokat kedveli, de ennél is fontosabb hogy nagy tömegben a degradált, pionír felületeken képes megtelepedni. Terjedése elsősorban vegetatív módon zajlik. Föld alatti rizómái augusztus-szeptemberben fejlődnek, terjedési távolságuk elérheti a 2-3 méter évente. Kedvező feltételek mellett hatalmas kolóniákat hoz létre (Sipos F. 2004) Bár sok virágot hoz, de magvai csak kis százalékban termékenyülnek meg. Allelopátiás hatású, de sok kórokozója és kártevője van (Bagi I. 2004). Mérgező! 4. Kései fürtösmeggy (Prunus serotina): É-Amerikából származó, közepes- vagy nagytermetű fa (10-20 m). Tág hőmérsékleti tűrőképességű, de elsősorban a jobb talajokon okoz nagyobb problémát. Fényigényes fa, de fiatal magoncai hosszú időn át elviselik a felsőbb szintek árnyékvetését. Gyors kezdeti növekedésű, hamar termőre forduló növény. Rendszeresen és sokat terem, gyökérsarjakat nem fejleszt, generatívan szaporodik. A bolygatott, zavart termőhelyeket részesíti előnyben. Sok rovarkártevője van, ugyanakkor szinte minden része ciántartalmú, ezért az állatok nem fogyasztják (Juhász M. 2004). A Kiskunsági Nemzeti Park területén még nagy problémákat nem okoz, de fennáll a nagymértékű terjedés és környezetkárosítás veszélye (Sipos F. 2004). 5. Amerikai nyár (Populus × euramericana syn. Populus × canadensis hibridek): a hazánkban is honos fekete nyárnak (Populus nigra) és az É-amerikai származású folyóparti nyár (Populus deltoides) természetes kereszteződéséből létrejött csoport összefoglaló neve. A többszörös hibridizációnak köszönhetően ezek a növények kiszorítják az őshonos nyárakat a természetes területekről. Eredetileg gyors növekedésűk miatt telepítették és telepítik őket, de termős fajtái hatalmas magmennyiséget produkálnak és a honos fajokkal keveredve jelentős géneróziót okoznak a magyar flórában. Általában igényesebbek, mint a fehérnyár és élettartamuk is jóval rövidebb (25-40 év) (Nagy B. 1980, Schmidt G. 2003, Schmidt G. – Tóth I. 2006). Egyes jól sarjadzó klónjaik vegetatívan is terjednek, bár ez elsősorban az ártereken jellemző (Sipos F. 2004). Az egyes területeken járva megállapítottam, hogy e növények közül melyik a legnagyobb mértékben előforduló növény és ezt 5 különböző osztályba soroltam.

- 34 -

Ezt az 5 osztályt a következőképpen állapítottam meg: 1. egyáltalán nem található meg a területen 2. 0-10%-ban fordul elő az egyes parcella területén 3. 10-25%-ban fordul elő az egyes parcella területén 4. 25-50-ban fordul elő az egyes parcella területén 5. 50% felett fordul elő az egyes parcella területén 2.2.2 Az egyes területek vegetációja és állapotuk felmérése A parcellák vegetációjának meghatározásában az ott előfordult leggyakoribb növénynek nevét adtam, miszerint megkülönböztettem fehérnyárast, borókást, fehérnyáras-borókást, erdei fenyvest, akácos és helyenként nyíltgyepet. A nyíltgyep meghatározásakor a területen szinte egyáltalán nem volt található fás szárú növény. A területen ezen kívül sok őshonos növény megtalálható volt kisebb számban, találkoztam tölggyel, galagonyával, fagyallal és helyenként csalánnal is. Állapotuk felmérésében a tűz pusztító hatását vizsgáltam, ennek alapján megkülönböztettem teljesen ép illetve leégett területeket. Ahol a legjobban sújtotta tűzkár a területet ötös számmal láttam el a leégett állapot attribútumát. 2.2.3 Adatok feldolgozása ArcMap 9.3 segítségével Az adatok felvétele után otthoni munkára került sor. Az első feladatatom az adatok begépelése volt az attribútum táblába. A kapott shape fájl attribútum tábláját alakítottam át és töröltem a számomra felesleges oszlopokat belőle (14. ábra). Ennek alapján attribútum táblám 11 oszlopot tartalmazott. Az új oszlopokat az Options menüben az Add Field opcióval adtam hozzá. A hasonló vegetációt tartalmazó részeket a Merge funkcióval vontam össze és a számomra felesleges területeket kitöröltem a shape fájlból. Majd az új poligonok területének méretét a méret oszlopra kattintva a Calculate Geometry opciót választva számoltam ki. Ehhez a lépéshez hasonlóan számoltattam ki a programmal a területek középpontjának EOV X illetve Y koordinátáját is.

- 35 -

6. ábra Az attribútumtábla ArcMap-ben (Szerkesztve Gimp 2)

Az útvonalat vonalas külön réteggént adtam hozzá a térképemhez, hasonlóan a fényképek készítésének helyét pont objektumként. A pont objektumokhoz a munka folyamatának végén hozzáadtam raszteres adatként az épp ott készült fotót (15. ábra).

7. ábra Egy elkészült fotó helyszíne, attribútumai (Szerkesztve: Gimp 2)

A begépelés és szerkesztés után következő feladatom a jól szemléltető térképek elkészítése volt. A térképek készítésénél mindig a szemléltetni kívánt oszlop adatait kategorizáltam különböző színek segítségével, melyeknek adatait a Label Features segítségével ráírtam minden egyes parcellára. Minden térképen elhelyeztem a fotók helyét és az útvonalat, valamint a layout nézet segítségével egyéb térképi elemeket adtam hozzá. Térképeimet jelmagyarázattal (Legend) láttam el, mely legfontosabb

- 36 -

eleme annak megértéséhez. A térképek bemutatását az „Eredmények” fejezetben végzem el, és ott számolok be az eredményeiről, valamint levonom a következtetéseket. 2.3 Erdas Imagine képosztályozás lépései Elsőként a fájl importálására volt szükség az Erdas-ban, mivel az Agisoft-ban kapott kép .tif kiterjesztésű, nekem pedig .img fájltípusra volt szükségem. A 2013-as ortofotót több, különböző módszerrel is osztályoztam. Az első, egyben legkönnyebb osztályozási módszer az Unsupervised Classification. A módszer automatikusan végzi a klaszterezést egy klaszterező algoritmus segítségével. Az ISODATA osztályozás elkészülésével a felhasználónak csak annyi feladata van, hogy a különböző klasztereket különböző színekkel lássa el. Ezt az elkészült raszter fájlt attribútum táblájában tehetjük meg, a Raster menüben az Attributes gomb megnyomásával. Ebben az esetben nehéz elkülöníteni a klasztereket sok osztály esetén, ezért kevés (4 vagy 6) osztály elkészítését alkalmaztam. Hasonló klaszterezési módszer az RGB Clustering folyamat, melyet az Interpreter, Ultilities menüpont alatt találhatunk. Ez a folyamat rengeteg osztályt hoz létre, mert 3 sáv összes adatát felhasználja. Ebben az esetben csak a leégett fák osztályait változtattam más színűre, hogy kiemelkedjen a többi klaszter közül. A másik módszer az irányított osztályozás, ebben az esetben a felhasználó beavatkozására nagyobb szükség van. Az osztályozás alatt tanulóterületeket jelöltem ki a Signature Editor segítségével. Ezeket a tanulóterületeket az AOI Tools Create Poligon funkciójával tettem meg. Majd a Signature Editorban hozzáadtam az adott területet és névvel, színnel láttam el.

- 37 -

3. Eredmények, tapasztalatok A fejezetben bemutatom az ArcMap-ben elkészült térképeket, az Excelben elkészült diagramokat és ezek eredményeit. Elemzem az elkészült ábrákat és egyéb tapasztalatokat is rögzítek. Beszámolok az Erdas Imagine 9.1-ben elkészült osztályozott képek hasznosságáról és problémáiról. 3.1 Vegetáció típusai és a tűz által elpusztított terület Az adatok feldolgozása után a következő eredményekre jutottam: A vizsgált terület (1748,4 ha) 17,53%-át akácos, 6,4%-át borókás, 35,6%-át fehérnyár, 27,9%-át fehérnyáras-borókás, 17,5%-át erdeifenyves és 10,6%-át nyíltgyepes vegetáció borítja a tűz pusztítása után (16. ábra). A típusok tekintetében igen diverzív az állomány, megtalálható nyílt-zárt gyep, cserjék, bokorerdők, zárterdők. A növényzet típusának vizsgálata során a csak akácfákból álló parcellát nem invazív fajként, hanem egy külön vegetációtípusként soroltam be. A vegetációt illetően nem tapasztaltam azt, amit a szakirodalom leír, miszerint a borókák a homokbuckák alján jelentkeznek, a fehérnyár pedig ezek tetején helyezkedik el. Az erdeifenyvesek a perifériás területeken találhatóak meg, így egyfajta védelmi funkciót is betölthet ez a vegetáció típus. Ez a periférikus elhelyezése a fenyőfajoknak a légifelvételeken is jól megfigyelhető (17. ábra).

A vegetáció típusának megoszlása (ha) 68,0

akácos 114,6 borókás

185,2

fehérnyár 306,6 622,7

fehérnyárasborókás erdeifenyves

487,4 nyíltgyep

8. ábra A vegetációtípusok megjelenése a területen hektárban (Szerkesztve: Excel)

- 38 -

9. ábra A vegetációtípusok elhelyezkedése a területen (Szerkesztve: ArcMap 9.3)

Az ArcMap-ben az adatok feldolgozása után a piros színnel jelölt területet kaptam leégett vegetációnként, melynek határa közel megegyezik a kapott tűz terjedési határával (20. ábra). Az eredményem a terepbejárás során felvett adatok szerint a terület több mint a fele károsult a tűz hatására (19. ábra). Egyes területeken 2 méter magas törzségést is megfigyeltem főleg a fehérnyárasokban. A legnagyobb mértékben a borókás részek és az erdeifenyvesek károsultak. A nyíltgyep területeken már nem látszódott a tűz pusztító hatása, ezek 1 év alatt regenerálódni voltak képesek a talajban található magok által. A gyepszintben szerencsére a védett növények sem károsodtak, a területen a terepbejárás alkalmával sok íriszt láttam (18. ábra).

10. ábra A védett homoki nőszirom megjelenése a terület gyepszintjében (Saját felvétel)

- 39 -

A leégett fehérnyárosokban erőteljesen megfigyelhető volt azok sarjadása, regenerálódási képessége. Körülbelül a sarjak mérete egy és másfél méter közötti volt.

A terület állapota (ha)

ép 885,73 898,76

leégett

11. ábra A vegetáció állapota hektárban (Szerkesztve: Excel)

A vizsgálat közben egyéb dolgokat is megfigyeltem a bugaci Nagyerdőben. Az erdő területén sok elöregedő állomány figyelhető meg, melyekben a vegetáció egészségi állapota rossz. Az elhalt, elégett fatörzsek otthagyásával megindult ezek szuvasodása, melynek problémáit a következő fejezetben taglalom. Azonban voltak olyan területek is, melyekről elszállították a fa maradványokat, ennek hatásairól is a későbbiekben számolok be, valamint az erdei utak fontosságáról is.

12. ábra A leégett és épen maradt terület elhelyezkedése (Szerkesztve: ArcMap 9.3)

- 40 -

3.2 Invazív fajok és megjelenési mértékük a vizsgált területen

A területen erőteljesen megfigyelhető az invazív fajok terjedése. Az erdőben az özönnövények megoszlása szerint, a terület 47,5%-a akáccal, 3,5%-a amerikai nyárral, 8,6%-a bálványfával, 2,3%-a feketefenyővel, 0,004%-a kései fürtösmeggyel és 18,9%-a selyemkóróval fertőzött (22. ábra). Ezek közül a legagresszívebb terjeszkedést a selyemkóró mutat. A legnagyobb mértékben azonban az akác elterjedése figyelhető meg, mivel sajnos erre a területre is betelepítették ezt a növényt a homok megkötése érdekében. Ez erőteljesen degradálja a fokozottan védett természetvédelmi terület ökológiáját. Az Ősborókás területén – mely a legnagyobb mértékben károsodott – nem figyelhető meg egyenlőre az özönnövények megjelenése, mely terület károsodási mértéke a légifelvételen is jól megfigyelhető. (21. ábra)

13. ábra A borókás területek nagymértékű pusztulása (Szerkesztve: Gimp 2)

Így ezzel együtt a terület 22,5%-án nem figyeltem meg valamilyen fajú invazív fajt. A 23. ábrán megfigyelhető az is, hogy az inkább az erdőrész periférián, illetve a nyíltgyepes vegetációkban jelennek meg a károsító hatású növények.

- 41 -

Az invazív fajok megjelenési mértéke a területen (ha) nincs akác 331,2

0,8

393,3

41,8

amerikai_nyár bálványfa

151,0 feketefenyő 61,9 830,7

kései_fürtösmeggy selyemkóró

14. ábra Az invazív fajok megjelenése hektárban kifejezve (Szerkesztve: Excel)

15. ábra Az özönnövények és megjelenési mértékük elhelyezkedése a területen (Szerkesztve: ArcMap 9.3)

- 42 -

3.3 Erdas Imagine képosztályozási eredmények A végrehajtott osztályozások igen hasonló információkat eredményeztek a terület állapotáról, mint a terepbejárás során felvett adatok. A képosztályozás alkalmával is kirajzolódott a bugaci Nagyerdő leégett területe, mind az automatikus osztályozás, mind az irányított osztályozás alkalmával. Az automatikus osztályozás alkalmával a legjobb eredményt a 4 különböző osztály létrehozása hozta. Az osztályozás során kirajzolódott, hogy a legtöbb fa a borókás területen égett le. Ez a 24. ábrán figyelhető meg, melyen a piros a leégett fákat, a zöld az épen maradt növényeket, a világosbarna pedig a nyílt homokfelszínt mutatja. A több beavatkozást igénylő osztályozás eredménye nem mutatott olyan jó képet a terület állapotáról.

16. ábra Automatikus osztályozás a borókás területeken (Szerkesztve: Erdas Imagine 9.1)

- 43 -

4. Következtetések Ebben a fejezetben a terepi munka és a légifelvételek vizsgálatának eredményeiből következtetéseket vonok le, beszámolok az eddigi tevékenységekről az erdő helyreállításának érdekében. Továbbá taglalom a tűz károsító hatásait és az egyes invazívok megjelenésének mértékére keresem a választ. Állításaim és következtetéseim egyes pontjait képekkel is alátámasztom. Az előző fejezetben beszámoltam arról, hogy nem figyelhető meg a fehernyárasborókás általános elhelyezkedése, miszerint a fényigényes borókák a homokbuckák tetején, a nyarak pedig azok alján helyezkednek el. Ennek oka az lehet, hogy a területen nem jelentős méretűek a homokbuckák, melyek a talajvíz elérését nehezítenék. A 2012es tűz hatására a klasszikus szukcessziós sorrend is megbomlott, amit a nyílt homokfelszín, a gyep kialakulása, a boróka megjelenése és a fehérnyáras-borókás vegetáció alkot. Ennek oka, hogy a nyíltgyepek hamar zártgyeppé alakulnak, mivel ez a szint taxonokban gazdag. A sorban előrébb kerül a nyárakkal való benépesítés, mert ezek a növények nem károsodtak olyan mértékben, mint a gyantás boróka. A boróka magas gyanta tartalma miatt szenvedte a legnagyobb károkat az erdeifenyvesek mellett. (25. ábra)

17. ábra A tűz pusztító hatása a gyantatartalommal rendelkező növényekben (boróka hátterében fenyvessel) (Saját felvétel)

- 44 -

Következő oka annak, hogy a nyár hamarabb regenerálódik, hogy a fehérnyár (Populus alba) vegetatívan (sarjakkal) szaporodik (26. ábra), ellentétben a borókával, ami generatívan (tobozbogyókkal). A boróka nem tud sarjakat hozni, mivel a földre „lekönyökölve” terjed, de a tűz pusztító hatása miatt az ehhez szükséges amúgy is csekély szervesanyag tartalom csökkent a homokfelszínen. Ennek megelőzése érdekében a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai fontos lépéseket tettek a boróka állományok pótlására. A Nemzeti Park mesterségesen szaporítja a borókákat, melynek forrásául a szomszédban található Bócsai Ősborókásban gyűjtött eddigi 8 mázsa borókabogyót fognak felhasználni. Ezeket a magokat részben elvetik, másik részéből pedig csemetéket nevelnek, melyeket 2015-ben terveznek kiültetni a leégett Bugaci Ősborókásba (MAGYAR G. 2012).

18. ábra A fehérnyár regenerálódása (Saját felvétel)

Érdekességképpen megfigyelhető az erdei utak fontos, gátló szerepe a tűz terjedésében, ami a 27. ábrán is jól látható. Az út baloldalára már nem jutott át a tűz, ennek oka az, hogy az utakon nem található növényzet, ami lángra kapjon és tovább terjedjen.

- 45 -

19. ábra Az erdeiutak gátló hatása a tűz terjedésében (Saját felvétel)

Az elhalt, elégett fák eltakarítása fontos kérdés, viszont elszállításával és otthagyásával is további károk keletkezhetnek az erdő egészséges vegetációjában. A területen megfigyeltem, hogy az elhalt farönköket különböző kártevők támadják meg (28. ábra). Ha ezeknek a kártékony szervezeteknek főleg - rovaroknak, bogaraknak több lehetőségük van a szaporodási helyek megtalálásában, akkor a területen ezek elszaporodhatnak. Az ilyen kártevők állományának növekedése azt eredményezheti, hogy megtámadják és károsítják az erdő ép, egészséges vegetációját is.

20. ábra Kártevők megjelenése az elhalt farönkökben (Saját felvétel)(Szerkesztve: Gimp 2)

- 46 -

Azonban ha elszállítjuk ezeket a területről és rendezzük, felbolygatjuk a területet, akkor kedvezünk az invazív növények megtelepedésének (29. ábra). A terepbejárás során még nem tapasztaltam a ledózerolt területeken ilyet.

21. ábra A leégett erdeifenyvesek eltávolítása az erdőből (Saját felvétel)

Az invazív fajok és azok jelenlétének mértékét több tényező is befolyásolja. Ahogy az előző fejezetben is említettem a fehér akácot betelepítették a területre, azonban ilyen nagymértékű megjelenésének oka az is lehet, hogy a tűz hatása kedvezett magjai csírázásának. Erről beszámoltak a KNP munkatársai is. A jelentésben leírtak szerint az idős akácfák közelében nagyszámú magonc volt megtalálható a 2012-es évvégén (MAGYAR G. 2012). A bálványfa is nagyszámban jelen van a területen. Ez a faj is nagyon veszélyezteti az ökológiai egyensúly felbomlását, mivel rengeteg sarjat hoz és így egyetlen akár egy kisebb erdő is kialakulhat. A gyepszintben nagyon agresszíven terjeszkedik a selyemkóró, ennek hátterében a nagyobb bolygatottság és a vaddohány telepeinek növekedése állhat. Ellenben a selyemkóró a gyepszint egyetlen kártékony faja a terület képére és vegetációjára nézve (30. ábra).

- 47 -

22. ábra Az agresszíven terjeszkedő selyemkóró (Saját felvétel)

Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az özönnövények főleg a lombkorona-szintet veszélyeztetik, mivel ez a legsérülékenyebb és leglassabban regenerálódó. A terület közel negyed részén nem találkoztam invazív fajokkal, ez főleg a leégett borókás területére terjed ki. Itt a tűznek olyan mértékű pusztító hatása volt, amit még a szélsőséges körülményeket elviselő özönnövények sem viselnek el. Az invazív fajok terjedésének megfékezésére a Nemzeti Park több lépést is tett a 2012-es évben. Elsősorban 156 hektárt sikerült megtisztítani az özönnövényektől, főként a fás szárúaktól. Majd a bugaci közmunka program keretein belül megközelítőleg 10 ha akác és bálványfa irtását végezték közel 20 napon keresztül, valamint november 15-től kezdődően 60 hektárnyi területet tisztítottak meg a selyemkórótól (MAGYAR G. 2012).

- 48 -

Összefoglalás, javaslattétel Dolgozatom elkészítésének minden fejezetéhez sikerült megfelelő szakirodalmat találni, melyek alátámasztották eredményeim hitelességét és a javaslatok tételében is segítségemre voltak. A terepbejárás során sikerült rögzítenem a vegetáció típusát, az állapotát és az invazív fajok megjelenésének mértékét is. Az adattáblát úgy hoztam létre, hogy az adatok később bővíthetőek legyenek és más egyéb tényezőket is vizsgálhassunk a területen. A légifelvételek feldolgozása időigényes feladat volt, mivel a nagyméretű fájlok osztályozása, exportálása nagymértékben igénybe vette a számítógép erőforrásait. Az Agisoftos és az Erdasos feldolgozás során is fennálltak nehezítő tényezők. Az Agisoftban egyes lépések sok időt vettek igénybe, ami megnehezítette munkám előrehaladását, hasonlóképpen történt ez az Erdas Imagine programban is. A vizsgálat módszerében és az eredmények megállapítása során különböző módszereket és eszközöket alkalmaztam. A terepbejárásnál az adatok felvételét a Trimble Juno SB típusú kézi PDA-t használtam. A vizsgálat vizuális módszerrel történt. Az eredményeim és következtetéseim hitelességének érdekében képeket is készítettem a területről. A légifelvételek feldolgozásában elsőként az Agisoft PhotoScan nevű programot használtam. Az elkészült ortofotón jól megfigyelhető a táj jellegzetes növényzete, felépítése és a terület állapota. A szemléletesebb pontosabb vizsgálat érdekében a képosztályozásokat az Erdas Imagine 9.1-el végeztem. Az eredmények megjelenítésére főként az ArcGIS 9.3-as terméket és az Microsoft Office Excel diagramkészítőjét használtam. Az

eredmények

megjelenítése

és

a

vizuális

szemrevételezés

után

következtetéseket sikerült levonnom. Következtetéseim és eredményeim hatására ebben a fejezetben teszek javaslatokat. A javaslataimat főként az erdő helyreállításának érdekében és az özönnövények terjedésének megakadályozására tettem. A bugaci Nagyerdő területén még a 2012-es évben elkezdődött a terület helyreállítása, amiről már az eredmények fejezetben is beszámoltam. Az elhalt, elégett faanyagokat kezdetben nem szállították el a területről, e munkafolyamat a mai napokban is történik. A növényi maradványok elszállítása sem a legkedvezőbb a terület ökológiai egyensúlyára nézve, mivel a terület bolygatása kedvez az özönnövények megjelenésében. A maradványok feldolgozására és elszállítására - 49 -

azonban szükség van, mivel nagy számban megfigyelhető ezeken a testeken a kártevők megjelenése és elszaporodása, ami veszélyezteti az egészséges vegetációt is. A kártevők szaporodásának megfékezésére másik módszer a permetezés lehet, de ezt fokozottan védett természeti területeken tilos használni. További javaslatom a kártékony élőlények túlszaporodása ellen az elpusztult fauna visszacsalogatása a Bugaci Ősborókásba. Ennek érdekében a területen elpusztult fák odvait mesterséges odúkkal helyettesíteném a területen őshonos madarak fészkelőhelyeinek biztosítása érdekében. Nem csak a madarak lehetnek természetes ellenségei az elszaporult kártevőknek, hanem egyéb kisebb gerinces állatok is. A kis és nagy emlősállatok szaporodását eleség kihelyezésével segíteném. A vegetáció helyreállításának érdekében szükség van az elpusztult állomány újratelepítésére. Ahogyan a Kiskunsági Nemzeti Park beszámolt 2012-ben elkezdődött a borókabogyók begyűjtése. A Nemzeti Park beszámolt arról, hogy ezekből a bogyókból csemetéket nevelnek, és egy részét szétszórják azon területen, ahol a boróka nem regenerálódik. Azonban ezekből célszerű lenne csak csemetéket nevelni, mivel ezeknek nagyobb a túlélési esélye. A területen nem figyeltük meg a boróka fényigénye szerinti elhelyezkedését, a csemeték elültetését tekintve érdemes lenne nagyobb fák védelmébe ültetni ezeket. Itt egy külön mikroklíma alakul ki, magasabb páratartalommal. A fák alá ültetés során nagyobb az esély arra, hogy a borókák nem száradnak ki. Az elpusztult fenyvesek helyreállítása is fontos lehet a területet nézve, mivel ez a vegetáció egy védelmi sávot nyújt az erdő belső területei körül. Egyébiránt ezek a fenyvesek egy pufferzónaként is szolgálhatnak, melyekben az invazív fajok megjelenése nem számottevő. Az Ősborókásban a fehérnyár sarjait karban kellene tartani, hogy ne szaporodjanak el túlságosan és nyomják el a borókák terjedését, amivel felborulna a szukcessziós sor. Az invazív fajok további irtása is fontos feladat, további területeket kellene megtisztítani az akác és bálványfa sarjaitól. A gyepszintet nézve a selyemkóró terjedésének korlátozása igen fontos és egyben nehéz feladat is, mivel a selyemkóró igen agresszív terjeszkedést mutat a területen. Kiirtásukat megnehezíti, hogy telepekben, hosszú fonalakat alkotva terjed. A selyemkóró leghatékonyabb pusztítását szakirodalomban is megtaláltam. E szerint a selyemkóró életciklusának két sebezhető szakasza van. Az első a csíranövények első háromhete és a bimbózás kezdetétől a virágzásig tartó időszak. A legeredményesebb irtása a júliusban elvégzett vegyszeres kezelés. Amit úgy hajtanak végre, hogy a növénybe injektálják a szert. Ez szétterjed a - 50 -

növényi nedvek áramlása következtében. Azonban ez Magyarországon csak a mezőgazdasági és az erősen művelés alatt álló területeken használható (BAGI I. 2004). A bugaci Nagyerdőben még nem áll fenn olyan mértékű terjedése a növénynek, hogy ezt a módszert kelljen alkalmazni.

- 51 -

Irodalomjegyzék DR. BÁCSATYAI L. – MÁRKUS I. (1992): Fotogrammetria és távérzékelés. Erdészeti és Faipari Egyetem, Erdőmérnöki kar, Sopron, kézirat BAGI I. (2004): Selyemkóró. In: MIHÁLY B. – BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Özönnövények. Biológiai inváziók Magyarországon. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 319-336. oldal BAKÓ G. (2010): Igen nagyfelbontású légifelvétel mozaikok készítése kis és középformátumú digitális fényképezőgéppel, Geodézia és Kartográfia 2010/6. BELÉNYESI M. – KRISTÓF D. – NEIDELT D. (2008): Távérzékelés a természetvédelemben, Gyakorlatok, Egyetemi Jegyzet, Gödöllő BORHIDI A. (1998): A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 250. oldal BORHIDI A. (2003): Magyarország növénytársulásai. Akadémia Kiadó, Budapest, 466-467.oldal BORSY Z. (1989): Az Alföld hordalékkúpjainak negyedidőszaki felszínfejlődése. Földr. Ért. 210-220. oldal BORSY Z. – JAKUCS L. – KERÉNYI A – MEZŐSI G. – PAPP S. – SZABÓ J. – SZÉKELY A. – ZÁMBÓ L. (1992): Általános Természetföldrajz. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 1998 DOMOKOS GY. (2004): A térinformatika fejlődése, helyzete Magyarországon, Térinformatikai infrastruktúra, FACSAR G. (1996): Évelő nyílt homokpusztai gyepek. In: FEKETE G. – MOLNÁR ZS. – HORVÁTH F. (szerk.):A Magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve a nemzeti élőhely-osztályozási rendszer. Vácrátót, 71-72, 114. oldal HORÁK B. (1999): Bugacpuszta idegenforgalmi krónikája. Szerzői magánkiadás, Kecskemét, 5-9. oldal JUHÁSZ M. (2004): Kései meggy. In: MIHÁLY B. – BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Özönnövények. Biológiai inváziók Magyarországon. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 273-292. oldal KERTÉSZ ÁDÁM (1997): A térinformatika és alkalmazásai, Holnap Kiadó, Budapest, 3-21. oldal LICSKÓ B.- DITZENDY A. (2003): Az 1999–2000. évi belvizek légi felmérésének tapasztalatai. Vízügyi Közlemények, IV. különszám: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998–2001. évi ár- és belvizekről,VITUKI 2003, 305–315. oldal NAGY B. szerk. (1980): Díszfák, díszcserjék termesztése és felhasználása. Kertészeti dendrológia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 55, 139, 252-253, 255. oldal

- 52 -

DR.MAGYAR GÁBOR szerk. (2012): A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság jelentése a 2012. évben végzett tevékenységről. 34, 56. oldal MUCSI L. (2004): Műholdas távérzékelés. Libellus Kiadó, Szeged, 10-30. oldal SCHMIDT G. szerk. (2003): Növények a kertépítészetben. Második, változatlan kiadás. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 245, 364-365. oldal SCHMIDT G. – TÓTH I. (2006): Kertészeti dendrológia. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 59-60, 118-119, 208209. oldal SIMON T. (2002): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok – virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 87, 223, 660. oldal SIPOS F. (2004): Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. In: MIHÁLY B. – BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Özönnövények. Biológiai inváziók Magyarországon. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó. Budapest. 399-403. oldal SOÓ R. (1964): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I. Akadémiai Kiadó. Budapest. 561. oldal SOÓ R. (1970): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve IV. Akadémiai Kiadó. Budapest. 543-546. oldal TOBAK Z. (2013): A városi felszín vizsgálata nagy térbeli és spektrális felbontású légifelvételek felhasználásával. Doktori (Phd) értekezés, Szeged TOBAK Z.- KITKA G. - DR. SZATMÁRI J. - BOUDEWIJN VAN LEEUWEN – DR. MUCSI L. (2008) Kisgépes, kisformátumú (SFAP) CIR légifelvételek készítése, feldolgozása és alkalmazása környezeti vizsgálatokban TEMESI I. szerk. (1981) Bugac- Ősborókás. Tájak – Korok – Múzeumok Szervező Bizottsága az Országos Környezet és Természetvédelemi Hivatal megbízásából, Éri István, Veszprémi Nyomda, Budapest DR. TÓTH K.

(1975): Második Nemzeti Parkunk a „Kiskunsági Nemzeti Park”. Az Erdő. 24. évfolyam 4.

szám. 147-152. oldal TURCSÁNYI G. szerk. (1995): Mezőgazdasági növénytan. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest. 323. oldal UDVARDY L. (2004): Bálványfa. In: MIHÁLY B. – BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Özönnövények. Biológiai inváziók Magyarországon. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó. Budapest. 143-160. oldal VÉGSŐ F. (2010): Raszteres adatszerkezet. Nyugat-Magyarországi Egyetem, 2-17. oldal

- 53 -

Internetes hivatkozások

1. http://knp.nemzetipark.gov.hu/?pg=search&q=%C5%90sbor%C3%B3k%C3%A1s&x=12&y=9 (Letöltve: 2014. április 14) 2. http://www.mobot.org/MOBOT/research/APweb/ (Letöltve: 2014. április 14) 3. http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=tuzoltas_erdok_magyar (Letöltve: 2014. április 14) 4. http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=tuzoltas_erdok_magyar (Letöltve: 2014. április 25) 5. http://njt.hu/ (Letöltve: 2014. április 25) 6. http://met.hu/ismerettar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=194&hir=Bugaci_erdotuz_fust_faklyaj a_Budapestet_is_elerte (Letöltve: 2014. április 27) 7. http://knp.nemzetipark.gov.hu/?pg=news_35_2100 (Letöltve: 2014. április 27) 8. http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kek-hirek-bulvar/oriasi-tuz-tombolt-a-bugaci-pusztaban-videoval440025 (Letöltve: 2014. április 27) 9. http://www.geo.u-szeged.hu/~laci/ab-RS-jegyzet/TAMOP-RS-tananyag.html (Letöltve: 2014. május 10)

- 54 -

Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetet mondani konzulensemnek, Dr. Szatmári Józsefnek, aki a témaválasztástól kezdődően segítségével, tanácsaival és az adatok biztosításával könnyítette Szakdolgozatom megírását. Ezen kívül szeretném megköszönni családomnak, Túri Évának és Ungureán Lászlónak, akik biztos hátteret nyújtottak számomra. Külön köszönöm testvéremnek, Ecseri Károlynak, aki a terepbejárás során segített a növények felismerésében és az adatok rögzítésében. A dolgozat TÁMOP-4.1.1.C-12/1/KONV-2012-0012 azonosító számú, ,,Zöld Energia Felsőoktatási Együttműködés - ZENFE" című pályázat keretein belül készült.

- 55 -

Nyilatkozat Alulírott Ungureán Tamás BSc szakos hallgató, kijelentem, hogy szakdolgozatomat a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának, a Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszékén készítettem, a Földrajz BSc (geográfus) diploma megszerzése érdekében. Kijelentem, hogy a dolgozatot más szakon korábban nem védtem meg, saját munkám eredménye, és csak a hivatkozott forrásokat (szakirodalom, eszközök, stb.) használtam fel. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozatomat a Szegedi Tudományegyetem könyvtárában, a kölcsönözhető könyvek között helyezik el.

................................

................................

Dátum

Aláírás

- 56 -