TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS................................................................................................................3 1.1 TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA....................................................................................4 1.2 HIPOTÉZIS .................................................................................................................4 2. MENTÁLHIGIÉNÉ TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ...................................................5 2.1 A MENTÁLHIGIÉNÉ FOGALMA.....................................................................................6 2.2 LELKI EGÉSZSÉGPROMÓCIÓ........................................................................................6 2.3 POZITÍV MENTÁLHIGIÉNÉ ...........................................................................................7 2.4 A LELKI EGÉSZSÉGVÉDELEM LÉPCSŐI .........................................................................8 3. A RÁKBETEGEK KRÍZISHELYZETBEN ..............................................................9 4. A MENTÁLHIGIÉNÉ SZEREPE A SZOCIÁLIS MUNKÁS TEVÉKENYSÉGÉBEN................................................................................................. 13 4.1 A SEGÍTŐ TALÁLKOZÁS FÁZISAI ...............................................................................14 4.2 SZOCIÁLIS MUNKÁS ÁLTAL VÉGZETT CSOPORTMUNKA .............................................. 15 4.3 A SZOCIÁLIS MUNKÁS FELADATAI CSOPORTMUNKÁBAN............................................16 5. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZRENDELŐINTÉZET BEMUTATÁSA ........................................................................17 5.1 VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA ............................................. 18 5.2 AZ ÖNSEGÍTŐ CSOPORTOK ....................................................................................... 19 6. ÖNÁLLÓ KUTATÓI MUNKÁM .............................................................................23 6.1 KUTATÁS CÉLJA ...................................................................................................... 23 7. A VIZSGÁLT TEREP BEMUTATÁSA ...................................................................24 7.1 JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZBAN SZERZETT TAPASZTALATOM .......................................................................................................... 24 7.1.1. Az egészségügyi ellátáshoz való jog ................................................................26 7.1.2 Hetényi Géza Kórház Intézmény szociális munkással készített interjú ..............27 7.1.3 Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának lelkigondozók által készített interjú ...................................................................................................................... 29 7.1.4 A Hetényi Géza Kórházban az önkéntes segítők munkájának megfigyelése....... 34 8 A KUTATÁS ELEMZÉSE .........................................................................................35 8.1 HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZ SZOCIÁLIS SZAKEMBER TEVÉKENYSÉGÉNEK ELEMZÉSE .......35 8.2 VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLAT KÉT LELKIGONDOZÓJÁVAL KÉSZÍTETT INTERJÚ ELEMZÉSE .......................................................................................36 8.3 A SZOCIÁLIS MUNKÁS ÁLTAL NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁS HATÉKONYABB FORMA, MINTA AZ ÖNKÉNTESEK ÁLTAL VÉGZETT SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ........................................... 37 9. KONKLÚZIÓ ............................................................................................................ 38 9.1. SZAKMAI JAVASLAT ............................................................................................... 39 IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................ 41 IDÉZETEK JEGYZÉKE .............................................................................................. 43 MELLÉKLETEK .......................................................................................................... 44
2
1. BEVEZETÉS Az onkológiai szociális munkások rendkívül sok szerepet és funkciót töltenek be a kórházi és az otthoni egészségügyi gondozás területén, hogy a rákos megbetegedéssel küzdő személyeket segítsék mikró és makró szinten. E feladatoknak és funkcióknak az a szerepe, hogy
javítsák
a
gondozás
színvonalát,
valamint
segítsék
azon
egészségügyi
gondozórendszerek zavartalan és hatékony működését, melyekben a pácienseket gondozzák. A rákkal kapcsolatos pszichoszociális területek komplexitása és változatossága hozta létre a magasan képzett szakemberek iránti igényt, akiket arra képeztek ki, hogy a betegség teljes folyamatában többszintű értékelést adjanak és beavatkozást nyújtsanak. Az onkológia szociális munkások a világ minden fontos onkológiai kezelési központjában és közösségi egészségügyi intézeteiben a pszichoszociális szolgáltatások elsődleges ellátói, mind a rákkal és annak pszichoszociális hatásával kapcsolatos tudásuk, mind pedig szakmai sokoldalúságuk révén. Képzettek a megelőzésben, a képzésben, a pártfogásban, a kutatásban és a tanácsadásban. Szerepük több okból is központivá vált az onkológiai gondozásban. A szociális munka a XX. század elején alakult ki az interdiszciplináris egészségügyi gondozási csoport lényeges alkotórészeként, amikor Ida Canon lett az első kórházi szociális munkás a bostoni Massachusetts General Hospital-ban 1919-ben. A kórházi szociális munka akkor indult be, amikor felismerték, hogy „a betegségek forrásai nem kizárólag biológia eredetűek; a betegség kezdete, a felépülés és a funkciók újbóli felvétele szociális erők hatása alatt is áll. A szociális munka beintegrálása az orvosi kezelésbe áthelyezi a hangsúlyt a kizárólagos biológiairól a bio-pszichoszociális modellre, amelyben a pácienst olyan egyénként tekintik, akinek nem csak orvosi, hanem személyes (személyi) története is van, aki emberileg egyszerre erős és gyenge, és akinek kötelezettségei vannak, felelősséget érez, és bizonyos dolgokat előnyben részesít.(Ross, J. 1995)”1 Az egészségügyi szociális munka kezdetétől eltelt hetven évben onkológiai szociális munkások dolgoztak és dolgoznak ma is mind kórházi, mind otthoni (beteg) környezetben, állami és magán szociális szolgáltatásokban, és közösségi szervezetekben, amelyek a rák által érintett emberek sokaságának nyújtanak szolgáltatásokat.2
1
Ross J. Hospital Social Work. In: Encyclopedia of Social Work, 19th edn, (Kórházi Szociális Munka - A Szociális Munka Enciklopédiája, 19. kiadás) Washington, D.C. NASW Press, 1995. 2 Elizabeth D. Smith, Katherine Walsh-Burke, és Chris Crusan: Szociális munkások onkológiai képzésének alapelvei www.socialworkers.org/.../pricinpalsOfTraining.doc
3
1.1 Témaválasztás indoklása Több mint 15 évet dolgoztam a segítő szakmában. Tíz évig nővérként ápoltam a betegeket, majd
ezt
követően
egy
támogató
szolgálatnál
személyi
segítő
munkakörben
tevékenykedtem. Azért választottam dolgozatom témájaként: A mentálhigiéné szerepe a rákos betegek életében, hogy bemutassam mi a lelki egészségvédelem szerepe a szociális munkás tevékenységében, ezen belül is a lelki egészség megtartása, fokozása, az esetlegesen kialakuló pszichés betegségek és működészavarok megelőzésének felismerése. Nagyon sok rákbetegségen átesett, ma gyógyultnak nevezhető emberrel találkoztam és mondták el az élethelyzetüket, hogy ők miképpen élték át mindennapjaikat, hogyan élnek most, mi az, ami hiányzik ahhoz, hogy jobb életminőségben élhessenek, vagy éppen mi az, ami szebbé és jobbá tette életminőségüket még a betegségük ellenére is. Kutató munkám lényege, hogy ezeket a tapasztalatokat összegezve rámutassak a lelki támogatás fontosságára.
1.2 Hipotézis 1. Hetényi Géza kórház onkológiai osztályon a mentálhigiéné jelentősége, mint lelki egészségvédelem a rákos betegek rehabilitációjában. 2. A lelkigondozók szerepe a rákos betegek és hozzátartozók pszichés állapotának segítésében 3. Az önkéntes segítők hatékonysága a rákos betegek érdekében folytatott szociális csoportmunkában. 4. A szociális munkás által nyújtott szolgáltatás hatékonyabb forma, mint az önkéntesek által végzett segítségnyújtás.
4
2. MENTÁLHIGIÉNÉ TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A "mentálhigiéné" kifejezés először amerikai szerző, W. Sweetster (1797-1875) könyvében fordul elő 1843-ban. Ezután több könyv jelent meg e témakörből, melyek főként az elmebetegek intézeti és polgári jogaival, szociális problémáival foglalkoztak. 1901-ben használta először R. Sommer a "pszichés higiéné" kifejezést. Szakszerűbben először egy depresszióból gyógyult beteg foglalkozott könyvében a kérdéssel: Clifford W. Beers (1876-1949). Saját elmegyógyintézeti sorsából kiindulva 1908-ban a pszichiátriai ellátás javításában kereste a lelki egészségvédelem útjait. Az elmeosztályon kialakítandó emberséges bánásmód, a jobb gyógyulás feltételeinek megteremtése indította el a mentálhigiénés mozgalmat. Ez a svájci származású nagy amerikai pszichiáter, Adolf Meyer (1866-1950) támogatásával került hódító útjára. Az elmeintézeti ellátás javítása mellett a pszichés bántalmak és betegségek megelőzése, a visszaesés megakadályozása volt a cél. Meyer az eddig pusztán szociális támogatás helyett - szakszerű "mentálhigiénés törődést" alakított ki: felesége a kórházból kikerült betegeket otthonukba követte - mai szóval kifejezve -, gondozta. Megalakult az Országos Mentálhigiénés Bizottság, mely az első nemzetközi kongresszusát 1930-ban Washingtonban tartotta. A második világháború után a közben megalakult Elmeegészségügyi Világszövetség (World Federation for Mental Health -- már itt is a "mentálhigiéné" kifejezés helyett megjelenik a "mentális egészség" fogalom) 1948-ban Londonban szervezte első kongresszusát. A világbékével foglalkoztak, a harmadik világháború elkerülésével. Közben a mentálhigiénés mozgalom fokozatosan terjedt ki a gyermekegészségügyre (egyik jelszó: "A gyermekkor a mentálhigiéné aranykora"), az orvostudományra, az iparra és az élet egyéb területeire. Érthető, hogy elsősorban a pszichiáterek közül kerültek ki az úttörők és a követők. A pszichés megközelítések úttörőjeként kell számon tartanunk Jean Martin Charcot-t (1825-1893), akinek a hipnózis és a szuggesztió terén végzett munkássága iskolateremtő volt. Hatással volt Freudra - aki nála is tanult -, hisz első hipnotikus kísérleteit is Breuerral az ő nyomán kezdte.3
3
A lélek egészségvédelme. http://vitalitas.hu/konyvek/lelekegeszseg/lelekeg4.htm
5
2.1 A mentálhigiéné fogalma A mentálhigiéné egy összetett szó, amely a latineredetű mens – elme és a görög eredetű higiéné – tisztaság, egészség szavakból áll. A lelki egészség: a bio - pszicho- és szociális jólét együttesét jelenti. „Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség nem egyenlő a betegség hiányával, hanem a teljes fizikai, mentális és szociális jólét állapotát jelenti. A mentális egészség az általános egészségi állapot egyik összetevője, egyben olyan erőforrás, amely a mindennapi élethez, a sikeres életvezetéshez szükséges” (Grezsa1998:9). „…a mentálhigiéné nem csupán a pszichés megbetegedések és a magatartászavarok megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem is, mégpedig pozitív értelemben, mindazoknak a folyamatoknak és intézkedéseknek, tevékenységeknek összessége, amelyek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatot erősebbé, fejlettebbé, magasabb szervezettségűvé teszik. A mentálhigiéné fogalmával kifejezhető egy-egy ország, régió, társadalmi réteg vagy közösség lelki egészségi állapota, de az intézményrendszer és programrendszer is, amely ennek javítására hivatott. Egészen tág értelemben a mentálhigiéné területére sorolható a pszichés betegségek kezelésének hatékonysága (a korai kezelésbevétel, illetve a másodlagos és harmadlagos prevenció is), de a rehabilitáció hatékonysága is, továbbá a lelki funkciók szempontjából fogyatékosok, károsodottak, teljesítmény-ill. adaptációképtelenek rehabilitációja, ellátása is. Így a mentálhigiéné értelmezése akár a szociálpolitika és a szociális gondoskodás területére is terjedhet” (Buda 2002:9). Úgy is fogalmazhatunk, hogy a mentálhigiéné az egyén és a közösség pozitív jó állapotának jó érzését jelenti. Interdiszciplináris szemléletet és gyakorlatot is jelent. A mentálhigiéné szemlélet, megközelítés, viszonyulás a segítő részéről s ebben a viszonyulásban benne van a segítő kapcsolat, fejlesztő, közösségi kapcsolat.
2.2 Lelki egészségpromóció Tudor (1996) lelki egészségpromociós megközelítése a lelki egészség védelmét és maximalizálását hangsúlyozza, s az alábbi nyolc ismérvet ajánlja: 1) megküzdési (coping) képesség; 2) feszültségek és stresszek uralásának képessége; 3) megfelelő énkép és önazonossági érzés; 4) önértékelés; 6
5) önfejlesztés, a fejlődés képessége; 6) autonómia; 7) változási képesség; 8) szociális támogatások igénybevétele, társadalmi mozgalmakban való részvétel. A WHO az ún. Ottawa Charter elnevezésű állásfoglalásában (1987) a következőképpen határozta meg az egészségpromóciót: „…az egészségpromóció olyan folyamat, amely képessé teszi az embereket, hogy fokozzák kontrolljukat egészségük felett, ill. javítsák azt. A teljes testi, lelki és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyén vagy csoport, képes kell, legyen azonosítani és megvalósítani célkitűzéseit, kielégíteni szükségleteit, és/vagy megváltoztatni környezetét, vagy megküzdeni azzal…” Az egészségpromoció nem csupán az egészségügy felelőssége, hanem az egészséges életmódon át terjed ki a jólétig.” (Buda, 2003:20; 1998:14) „Az egészségpromóció modellje paradigmája éppen azért terjed el általában is az emberi egészséggel kapcsolatban, mert az egészség fenntartását és fejlesztését célozza, míg a megelőzés szemlélete erősen kötődik a pszichopatológiához, a pszichiátriához, és a betegségek kialakulását kívánja megakadályozni” (Buda 2001:33).
2.3 Pozitív mentálhigiéné ·
A személyiség fejlesztése, hogy ellenállóvá váljon a káros hatásoknak (pl. jó emberi kapcsolatok kialakítása, aktív és kreatív tag legyen a csoportokban, közösségekben;
·
Az individuális megfogalmazása a szocializáló család, a kortárscsoport, ill. később az intim kapcsolatok, a referencia csoportok és a közösségek vegyék körül fejlesztően és védően a személyiséget;
·
Önismeret, vallásos hitt;
·
A pozitív mentálhigiéné vonatkozásában említhetjük példaként a krónikus szervi, fizikai betegek és rokkantak esetét, akik pszichésen nagyon jó állapotban maradhatnak, különösen, ha önsegítő csoportokba tömörülnek és azokban aktívak;
Buda Béla (1998) a következőképpen fogalmazza meg: rossz körülmények között is lehetséges olyan hatásrendszerbe kerülni, amely a személyiség autonómiáját és aktivitását fokozza, önhatékonyságának megtalálását és átélését segíti (self efficacy) és úgynevezett empowerment effektust ér el. Az empowerment erővel, hatalommal való felruházottságot
7
jelent, annak a képességnek és érzésnek az átélése, hogy életünk, sorsunk alakulása felett kontrollal rendelkezünk
2.4 A lelki egészségvédelem lépcsői A mentálhigiéné több diszciplína tudására épül, jelenti a társadalomtudományok összességét. A mentálhigiénés mozgalom központi kérdése a prevenció volt. A megelőzés jelentőségére Caplan (1964) háromféle prevenciós célt említ: ·
primer prevenciót: a lelki bántalmak előfordulásának csökkentését;
·
szekunder prevenció: a tartalmuk megrövidítését;
·
tercier prevenciót: a pszichés betegségek által okozott kár csökkentését.
A primer (elsődleges) prevenció célja, hogy egy adott népességen belül csökkenjen, mérséklődjön a mentális rendellenességek és különböző zavarok előfordulása, s ezek előfordulási
aránya.
Történhet
a
környezet
megváltoztatásával
és
az
egyén
problémamegoldó képességének erősítésével. Az egyén nemcsak befogadója az ismeretnek, hanem aktívan képes lesz formálni a környezetét és arra hatást is tud gyakorolni. A csoportokkal, közösségekkel végzett szociálismunka hozzá tud ehhez járulni. A primer prevenciójának szempontjából ez a krízis felismerésének és intervenciójának, a copingstratégiák erősítésének felel meg. A szekunder (másodlagos) prevenció célja a korai stádiumban lévő esetek gyors, hatékony megoldása, amikor még mozgásban van vagy nem rögzült az állapot. Egyszerűben fogalmazva, ha a probléma már jelen van, de az a cél, hogy ne legyen több hasonló problémájú ember. Például daganatos, rákos betegek pszichés állapotának csökkentésére jól alkalmazható a csoportmunka keretében az önsegítő csoportok bevonása, mint a leghatékonyabb módszer. A tercier prevenció célja Caplan (1964) szerint az elszenvedett mentális betegségek további károsító hatásainak, következményeinek, defektusainak csökkentése, ami tulajdonképpen egy széleskörű rehabilitáción alapul. A rehabilitáció magában foglalja azt a törekvést, hogy a felépült betegek múltbéli nehézségeik a lehető legkevésbé akadályozzák a családjukhoz, munkájukhoz való visszatérésében, valamint a közösség társadalmi életébe való újbóli bekapcsolódásukban. Ezáltal mérsékelhető a családtól, munkahelytől, társadalomi csoporttól való elidegenedés, mégpedig oly módon, hogy a személy a betegség szimptómáinak enyhülésével párhuzamosan visszaszerzi régi szakmai ismereteit és társas készségeit, vagy újakat sajátít el. Ezt szolgálják például a kórházi kezelés igénybevételét
8
elkerülő intézkedések, amelyek a segített közvetlen környezetében próbálnak beavatkozni. Fontos említést tenni a harmadlagos prevenció esetében a terápiás munka jelentőségére is, ügyelni kell a kompetencia határokra.
3. A RÁKBETEGEK KRÍZISHELYZETBEN „A személyiség nem kapcsolódik a rákkal, de meghatározza, hogy milyen pszichés és szomatikus inzultusokra lesz érzékeny az egyén, és hogy számára e terheléseknek mi lesz a jelentősége” (Hegedűs L. 1996:21). A gyógyító csoport minden tagjának szem előtt kell tartania két esetet, az egyik, hogy minden rákbeteg, ahogyan testi úgy lelki vonatkozásban is egyedi esetnek tekinthető, másik dolog, hogy a rákbeteg nem tekinthető pszichikai értelemben patológiás esetnek, ha csak nem megbetegedése előtt is az volt. Érzelmi és indulati reakcióit, magatartásbeli sajátosságait - még ha olykor orvosnak, nővérnek, családtagjának is nehéz azokat elviselnie
– a krízishelyzetek egész sorozatával küszködő
ember
természetes
megnyilatkozásának kell tartani. Minden pszichikai értelembe vett krízishelyzet kényszerhelyzet, mindig a teljes embert terheli meg azzal, hogy döntésre kényszeríti, amely személyes érdekeit egyformán érinti. (Pl. egy emlőrákos nő esetében az, hogy meggyógyuljon, de személyes érdeke az is, hogy testének integritása megmaradjon). A krízishelyzetben megmutatkozó ellentétes késztetések konfliktust okoznak, amely mindig félelembe ágyazott benső feszültséget teremt. A félelem a legáltalánosabb negatív töltésű emberi érzés, érzelem. Veszélyhelyzet tudatosulásakor keletkezik az egyénben, azzal a felismeréssel, hogy nincs eszköze a veszély elhárítására. Ha reális alapon sikerül a beteggel megértetni, hogy veszélyhelyzet elhárítható, akkor a beteg nem fog félni. A rákbetegség lefolyása alatt számos esetben kerülhet a beteg krízishelyzetbe. Sok kiváltó ok halmozódhat és pánikként törhet elő, ami öngyilkossági kísérletbe torkollhat. Azt, hogy egy krízishelyzetben mitől fél leginkább a beteg - még ha olykor nehéz is kideríteni – azért fontos tudni, mert csak ennek ismeretében kaphat hatásos lelki támogatást. A beteg félelmei többfélék lehetnek: ·
halálfélelem
(elidegenedéstől,
visszautasítástól,
izolálódástól,
kapcsolataik
megszakadásától) szorongó aggodalmat kelt bennük ez az érzés, hogy nem tudják feladataikat többé ellátni; ·
félelem a fájdalomtól; (a betegség minden fázisában jelen van) 9
·
félelem a testi integritás elvesztésétől;
·
félelem a magatehetetlenségtől; (lelki egyensúly fenntartása, önállóság megtartása)
·
félelem az alkalmazkodástól. (betegséghez, szakemberhez, kezelésekhez, stb.)
Arra kell törekedni, hogy a beteg elfogadja betegségét, pozitív és negatív dolgokkal együtt. Tudomásul kell venni az önmagukban bekövetkezett változásokat, mind pedig helyzetük megváltozását, családi, baráti és munkahelyi viszonyaikban. A lelki értelembe vett krízishelyzetekben a beteg reakciói félelmeivel vannak kapcsolatban. A lelki védekező mechanizmusok az úgynevezett elhárítások, amelyek segítik felkészíteni a beteget a krízishelyzet konfliktusának ésszerű megoldására. Ilyen elhárító mechanizmusok a következők: ·
tagadás (negáció);
·
elfojtás (represszió);
·
projekció (kivetítés);
·
racionalizáció (ésszerűsítés);
·
szublimáció (átszellemítés);
·
represszió (visszaesés)
A lelki védekező mechanizmusok végső soron nem a betegség folyamatos tagadásának szolgálatában állnak, hanem éppen ellenkezőleg: általuk a beteg időt nyer az alkalmazkodásra, a realitások „józanabb” megközelítésére, a helyes felismerések vezetik el azután a beteget, a helyes döntésekhez, például ahhoz, hogy elfogadja betegsége tényét, hozzájárulását adja a kezeléshez. A döntés megszületése egyben az első lépés arra, hogy a beteg továbbjusson egy krízishelyzetből, mégpedig mintegy többszörös nyereséggel, mert lelki feszültsége csökken, testi romlását orvosolhatják, környezete – családja, gyógyítói – pedig könnyebben fogadják el betegként.: „Hasonlatos védekező mechanizmusok szerepe a sebben képződött varéhoz. A csúnya képet mutató var alatt, a var védelmében gyógyul a seb. Amikor a seb begyógyult, a var lelökődik” (Hegedűs1996:26).
3.1 Krízis A depresszió, és reménytelenség érzésének megjelenése gyakran már a diagnózis hallatán érzékelhető. A lemondás és visszavonulás együtt járhat a kínzó kérdés megjelenésével: „Miért éppen én?” Többször hallani betegektől, hogy nem ittam, soha nem dohányoztam, 10
vigyáztam magamra, akkor hogyan lettem beteg?” A kérdés megválaszolhatatlan volta önmagában is azt eredményezheti, hogy a tudattalan fantáziákban megjelenik a bűntudat, az illető úgy érzi, valamikor valamiben hibázott, valamit nem helyesen tett stb., és most ez a büntetés, illetve, hogy igazságtalan sorscsapás érte. Ezeknek a gondolatoknak a feldolgozása és a háttérben lévő szorongások feltárása enyhítheti a depresszív állapotot, és csökkentheti a szorongás szintjét. A valódi szembesülés és a betegség elfogadása azt jelenti, hogy a beteg a negatív és pozitív érzelmeit egyaránt kifejezi, és szorongva ugyan, de képes megkezdeni harcát a gyógyulásért. Azok az érett emberek, akiknek személyisége a körülmények változtatásához rugalmasan képes alkalmazkodni, nagy valószínűséggel előbb vagy utóbb sikeresen megoldják érzelmi kríziseiket, rákos betegként pedig belső lelki erőiket megfelelően mozgósítják, jól együttműködő, egyenrangú partnerek az orvos – beteg kapcsolatban, a gyógyító csoport munkájába bevonhatók. Egy ilyen helyzet kedvezően befolyásolja a gyógyulási kilátásaikat. Onkológiai osztály látványának leküzdése azonnal megváltoztatja a beteg közérzetét, jelentkezik a szorongás és a tartós tehetetlenség érzése. Anamnézisükből kiderül, hogy a rák kialakulását megelőzően alapvető hiányt éltek át önmagukban és kapcsolataikban. Gyakran a betegek élettörténetében krízisek, traumák, pl. válás, haláleset, a szeretett személy (lélektani értelemben a tárgynak elvesztése, amihez annyira kötődött) elvesztése és más konfliktusok összetorlódása szerepel előzményként. „A segítségre szoruló, beteg emberre valóban figyelni és vele együtt érezni csak az tud, aki kellőképpen ismeri önmagát, aki tisztában van saját erősségeivel és gyengéivel egyaránt, aki felt tudja mérni, hogy a mások szenvedése, halála milyen hatással lehet rá.” (Hegedűs 1996:69) Krízis: fordulatot, ítéletet jelent, a görög „Krizei” szóból származik. A görög „krisis”szó egyszerre jelent „veszélyt” és „lehetőséget”. Caplan szerint (1964) válsághelyzet, a pszichológiai kiegyensúlyozatlanságának időtartama annál a személynél, aki olyan veszélyes körülményekkel kénytelen szembenézni, amelyek számára fontos problémát jelentenek, ám ezeket sem elkerülni, sem megoldani nem képes szokásos problémamegoldó eszköztárával, képességeivel. A krízis időtartama és szakaszait igen sok tényező befolyásolhatja. Jacobs szerint a krízisállapot hat-nyolc hétig tart; ·
Kiváltó hatás (ideje órákban mérhető);
·
Megrettenés és nyugtalanság (ez néhány napig tart);
·
Alkalmazkodás időszaka (heteket vesz igénybe); 11
·
Helyre áll az egyensúly (néhány hónap alatt).
A krízis nem betegség, de betegséget okozhat. A krízisben lévő embernek a viszonyulása a környezetében élő emberekhez megváltozik. Másokat annak függvényében ítél meg, hogy kap-e tőlük segítséget. A tájékozódó attitűdök rendszere összeomlik, és nincs önmagára vonatkozó jövőképe. Sok mindent tud a problémáról, de ismereteit nem tudja rendszerezni, átgondolni. A szociális munkásnak, mint szakembernek mindezekkel a folyamatokkal tisztában kell lennie, mert csak ennek ismeretében tud hatékonyan segíteni kliensének. Krízis intervenció: Az elsődleges (primer) megelőzés fontos lépése, amelynek lényege: Olyan dinamikus, rugalmas, változékony, az adott esetben gyorsan alkalmazkodni képes tevékenység, amely csak speciális szervezésben valósulhat meg. A krízis intervenció alapvető célja megóvni a válságba kerülő egyént attól, hogy a krízis állapot pszichiátriai betegséghez vagy öngyilkossághoz vezessen. A lelki betegségek megelőzésének három formája van: 1. Primer (elsődleges) megelőzés: Idetartozik a krízisintervenció abban az esetben, ha átmeneti a lelki folyamat még nem visszafordíthatatlan. 2. Szekunder (másodlagos) megelőzés: A lelki bántalmak tartalmának megrövidítése Itt már a beteg embert kell kezelni, a kompetencia határok betartása fontos. 3. Tercier (harmadlagos) megelőzés (rehabilitációs programmal függ össze).
12
4. A MENTÁLHIGIÉNÉ SZEREPE A SZOCIÁLIS MUNKÁS TEVÉKENYSÉGÉBEN ·
Segítőbeszélgetés
·
Esetkezelés
·
Csoportos foglalkozás
·
Ügyintézés
·
Adminisztráció
·
Tanácsadás
·
Információnyújtás
·
Érdekképviselet
·
Esetmenedzser (esetszervező)
Az esetmenedzser feladatok végzésében vannak bizonyos különbségek, attól függően, hogy a szociális munkás milyen környezetben, és az adott intézményen belül milyen szerepben működik. Az esetmenedzsernek szoros kapcsolatban kell állnia a többi szolgáltatóval, egyeztetni, összehangolni és időzíteni tevékenységüket annak érdekében, hogy az ügyfeleket sikeresen összehozza az erőforrásokkal. A szakembernek ismernie kell a közszolgáltatásokat, az ügyfelek jogait, a különböző szervezetek ügyfélkezelői céljait és eljárásait, és rendelkeznie kell közvetítő és képviselői készségekkel (Dean Hepwort – Jo Ann Larsen (1998:155-156). A szociális munka – tevőleges részvétel a társadalom szociálpolitikai
céljainak
magvalósításában,
a
társadalom
szociális
gondjainak
kezelésében, következésképpen a szociális munkás annak gyakorlati végrehajtója. A szociális munka, mint szakma a társadalmi fejlődés folyamatában alakult ki (Kovács 2006: 236). A szociális munka funkciójának lényegét tekintve problémamegoldás, mely alatt a probléma elviselhető szintre való csökkentését kell érteni. A szociális munka alapjában véve nem problémamegoldó, hanem problémakezelő tevékenység, amely a gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy konkrét eseti bajokra talál megoldást ez is a tényleges küldetése. A szociális munkás tevékenysége a segítőkapcsolatban valósul meg. A szociális szakembernek megfelelő önismerettel kell rendelkeznie, ahhoz, hogy professzionális segítséget tudjon nyújtani. Természetesen a segítési folyamatot meghatározza a szociális munkás egész személyisége, szemlélete, értékrendje, ahogyan ő megnyilvánul a segítői folyamatban. A professzionális kapcsolat kialakításához elengedhetetlenül fontos a 13
kommunikáció kialakítása, valamint, hogy képes legyen a meghallgatásra is. A verbális, a nonverbális kommunikáció eszközeinek alkalmazása nagy gyakorlatot és odafigyelést igényel. A kimondott szónak legyen hitelessége, ami a szakembert is erősíti a segítői kapcsolat kialakításában. Ha hiteles magatartással és megfelelő empátiával, értő figyelemmel, odafordulással képes vagyok meghallgatni a problémájával küzdő embert, akkor elfogadja személyemet, hamarabb építhetek ki vele bizalmi kapcsolatot, ami alapja a segítő és a segített kapcsolatának, a feltétel nélküli elfogadásnak. A mentálhigiénés szemléletű segítő kapcsolatnál fontos, hogy térben és időben jól elhatároljuk a személyes szféráinktól.
4.1 A segítő találkozás fázisai (6-8 alkalom) 1) Bevezető fázis: (két alkalommal) Bevezető fázis körvonalazásból áll. Cél: felmérni, hogy milyen az élethelyzet, krízishelyzet, milyen az érzelmi helyzete, ami akkor jelen van. Meghallgatom, visszakérdezek a probléma feltárására törekszem, amit a kliens meg tud fogalmazni egyedül, vagy hozzásegítem a Rogers féle módszerrel. A célmeghatározás nagyon fontos. Innen tudunk elindulni közösen a klienssel a problémamegoldás felé. Az adatokhoz, az információhoz jutás is nagyon fontos. 2) Munka fázis: A szerződéskötés fázisa. A segítő kapcsolatnak a szerződéskötést kontrollálni kell. Lehet változtatni, de a segítő felelőssége, hogy mennyire engedi a kliensnek. Fontos, hogy a szociális munkás jelezzen a kliens felé, ha a segítői tevékenység már rég nem a szerződésben foglaltakról szól. Fontos a képessé tevés az empowerment. 3) Lezáró, befejező fázis: Leválasztó fázis, amikor befejeződik a szerződésben rögzítettek teljesítése, amit minden esetben értékelés követ. A szociális munkás reflektál, összegzi munkát és tanulságot von le. Fontos a leválasztás, de a kapcsolat felújíthatóságát, mint lehetőséget nyitva hagyjuk számára, vigyázva, nehogy azt érezze, nem bízunk abban, hogy önállóan képes megállni a helyét. Nagy szerepe van a szociális munkásnak az esetkezelésen kívül a csoportmunka kialakításában, ahol csoportos keretek között tudja végezni a lelki egészég védelmét, megőrzését. „Szociális munkások is egyre nagyobb számban dolgoznak együtt a csoportok „színterén” különböző helyzetű emberekkel, s jönnek rá maguk is, hogy mennyi erővel és élménnyel képes gazdagítani egy-egy jól sikerült csoportülés a csoportok tagjait.” (Hegyesi– Talyigás 2006:6)
14
4.2 Szociális munkás által végzett csoportmunka Azt szeretném bemutatni, hogy a szociális munka / szociális munkás a csoportos munkaformával hogyan tud hozzájárulni egyéni, csoportos szükségletek igényének kielégítéséhez. A fogalmakat tekintve a gyakorlati szakemberek számára „csoportmunka” (group work) sokféle ember és a legkülönbözőbb szakemberek tevékenységét jelentette. Később a csoportmunkások a szociális munka művelői közé sorolták magukat és „szociális csoport-munkáról” (social group work) kezdtek el beszélni, ami legközelebb az egyéni esetkezeléshez állt. A csoport munka Mary Richmond nevéhez fűződik, „nagy örömmel” hívta fel a figyelmet az 1920-as években arra „az új tendenciára, mely szerint ügyfeleinket abból a szemszögből vizsgáljuk, amit kiscsoportos pszichológiának nevezünk. A
szociális
munkások
elkerülhetetlenül
az
egyéni
esetkezelésben
szerzik
a
csoportmunkához szükséges tapasztalataikat és készségeiket: és ennek során megértik a kettő között lévő szoros kapcsolatot. A csoportmunka emberek kis csoportjával végzett célorientált tevékenység, mely szocioemocionális igények kielégítése és feladatok végrehajtása érdekében történik. A csoportmunkát, mint célorientált - megtervezett, előre megszabott rend szerint zajló – tevékenységet fogja fel, melyet a szociális munkás a szakmai gyakorlat kontextusában végez az emberekkel. Cél lehet például a csoporttagok rehabilitációja, oktatása, társas kapcsolataik építésének vagy fejlődésüknek elősegítése. A szociális munkások előmozdíthatják, hogy a csoporttagok vezetői készségeket sajátítsanak el, és ez által nagyobb felelősséget vállaljanak a csoport fejlődéséért. „A kliensek szükségleteinek kielégítésével kapcsolatosan Levine (1979:11) azt tartja, hogy „a csoportterápia a legtöbb területen tud segíteni, ahol az egyéni terápia nem tud, feltéve, ha rendelkezésre áll egy megfelelő csoport és az egyén elfogadja azt, mint kezelésének módját”. „A csoportok segítenek a tagoknak annak felismerésében, hogy nincsenek egyedül problémáikkal. Lehetővé teszik, hogy megosszák egymással gondjaikat, és hogy megtudják, másoknak is hasonló problémáik vannak (Yalom 1975, Shulman 1979) (Hegyesi –Kozma 2006:45). A csoportmunka által lehetőség van arra, hogy a tagok egymáson segítsenek, támogassák egymást, visszajelzéseket adjanak egymásnak, hasznos javaslatokat tegyenek, és információkat nyújtsanak a többieknek.
15
4.3 A szociális munkás feladatai csoportmunkában Feladatok meghatározása. Fontos az a tény, hogy a szociális munkás és a kliensek feladatai különböznek egymástól, ezért egyértelműen el is kell határolni őket egymástól.”tűzzék ki a célokat”. Ezen elv szerint mind a szociális munkásnak, mind a csoporttagoknak megvannak a maga feladatai Közvetítés. A szociális munkás egyik központi feladata az, hogy közvetítsen a kliensek igényei és az intézmény szolgáltatásai között. Kérdés, hogy az igények hogyan elégíthetők ki a szociális szférában: az egyik az, hogy akkor tudunk megfelelni az igényeknek, ha megtanultuk felismerni őket, a másik pedig az, hogy akkor, ha létrehozunk egy megfelelő szolgáltatási struktúrát. Bár ez igaz lehet, mégis szomorúan kell megállapítanunk azt, hogy bármerre, nézünk, mindenütt felismert, de kielégítetlen igényeket látunk, jól kigondolt, de működni nem képes intézményi rendszereken belül. A munka megkövetelése. A szociális munkás közvetítő funkciót lát el, egyértelművé teszi a szerződésben foglaltakat, és megköveteli azok betartását, ugyanis ez a szerződés köti össze a klienst és az intézményt. Tekintély. A csoportban ugyanúgy, mint az egyéni interjús helyzetekben továbbra is fontos az autoritás témája: a szociális munkás – megosztja tekintélyét, és meg tanul együtt élni a segítő folyamat eseményei fölött gyakorolt „felhígult” kontrollal. Intimitás. A szociális munkás segít ügyfeleinek az intimitás témájának kibontásában, úgy, hogy mobilizálja az emberi együttlétből és a kölcsönös segítségnyújtásból fakadó gyógyító hatású erőket. A csoporttagok emocionálisan hatnak egymásra, és az érzelmi kölcsönhatás által kialakult magatartásforma alkotja az új dimenziót, melyre a szaktudásnak irányulnia kell. A bizalmasság, bensőséges kapcsolat kialakítását követően az interperszonális kapcsolaton kívül fontos a csoporttagjai között az interakció. A csoporttag „belső dialógusának „nagy része nyíltan folyjon, úgy, hogy internalizált szerepeket valós személyek játsszák és a szociális munkás működése egyértelműen és nyíltan a közöttük lévő akcióra és reakcióra irányuljon. A megfogalmazott cél hatalma. Ahogy a tagok szerepét korlátozza az idő és a cél, ugyanúgy a szakemberét is. A szociális munkás hatalmát növeli, mivel energiáit arrafelé irányítja, amit ő és a kliense együtt igyekeznek elérni, afelé, amit tesznek. Nem kell megkülönböztetnem, megváltoztatnom a klienst, tiszteletben kell tartani a jellemüket, személyiségüket, erkölcsüket, modorukat, szokásaikat. A szociális munkás csak belép a folyamatokba, majd távozik onnan. Más szóval, csak egy kis epizód az ügyfél életében.
16
5. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZ-RENDELŐINTÉZET BEMUTATÁSA Intézmény neve
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza KórházRendelőintézet, Szolnok
Székhelye
Szolnok, Tószegi út 21.
Létrehozását elrendelte
15759/1895 JNSZ megyei szabályrendelet
Működési területe
Jász-Nagykun-Szolnok megye és egyes szakmákban regionális feladat a törvényeknek és az ellátási szerződéseknek megfelelően
Alapító szerv
Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlése
Fenntartó szerv
Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlése
Fenntartó szerv címe
5000 Szolnok, Kossuth Lajos u. 2.
Felügyeleti szerv
Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlése. Az intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatát átruházott hatáskörben a Megyei Közgyűlés elnöke hagyja jóvá
Az alapító okirat módosítása 2007. október 1-jétől hatályos. A kórház tevékenységi köre: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház- Rendelőintézet 2007. januárjától négy telephelyen működő egészségügyi szolgáltató. Az egyetemi centrumoktól közel egyenlő távolságra fekvő, az Alföld középpontjában elhelyezkedő intézet a megye mintegy 418 ezer lakosát, illetve a megyehatáron átnyúlva több mint 500 ezer embert lát el. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény 1. sz. melléklete értelmében 2007. április 01-től 1 040 aktív és 241 krónikus ágyon fogadja a betegeket. A fekvőbeteg ellátásban 2006-ban mintegy 42 000 beteg, míg a járóbeteg ellátásban 273 000 beteg került gyógykezelésre. A négy telephelyen felnőtt és gyermek, aktív és krónikus, járó- és fekvőbeteg szakellátást, rehabilitációt, utókezelést, gondozást nyújtó, gyógyító-megelőző ellátás történik. Az
17
ezekhez kapcsolódó diagnosztikai szolgáltatások (labor, röntgen, patológia, CT, MR) magas szinten állnak a betegellátás rendelkezésére.
5.1 Váci Egyházmegye kórházlelkészi Szolgálatának bemutatása Beer Miklós püspök három éve alapította a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatát Faragó Artúr atya közreműködésével. Az Egyházmegye kórházpasztorációs tervét 2004. június 28-án írták alá. A kórházlelkészi szolgálat az első évben a kórházakkal kötött megállapodást a kórházlelkészi, a lelkigondozói és az önkéntes beteglátogatói munka lehetőségeiről.
Eközben
a
Klinikai
Lelkigondozók
Ökumenikus
Egyesületének
segítségével elkezdődött a jövendő kórházi lelkigondozók kiképzése. 127 jelentkezőből választották ki a 16 reménybeli munkatársat. A szolgálat életének második évében munkába állította lelkigondozóit. Akkor 13 kórházban 6500 betegágy tartozott hozzájuk. A lelkigondozók
nemcsak
a
betegekkel,
hanem
hozzátartozóikkal,
valamint
az
egészségügyben dolgozókkal is foglalkoznak. Folyamatos továbbképzésen és szupervízión vesznek részt a dolgozók, előadásokat tartanak tudományos konferenciákon. A harmadik évében már terjeszkedik a szolgálat. Fél éve önkéntes-programba kezdett. Az összehangolt munka eredményeképpen a jelenleg 12 kórházban dolgozó 14 főállású lelkigondozó mellett (akik az egészségügyi reform következtében most 6200 betegágyért felelnek), 52 önkéntes beteglátogató szolgálja a betegeket. Megszületett az Ember a Kórházban Közhasznú Alapítvány, a szolgálat céljainak a támogatására. Kik tartoznak ehhez a szolgálathoz? Mindazok, akik a betegeket szolgálják az egyházmegyében. Különösképpen főállású lelkigondozóink. Egyházmegyénk az ország első, egész egyházmegyét átfogó, szervezett lelkigondozói hálózatával rendelkezik. Őket minden kórházban megtalálhatjuk. Egyházmegyénk alkalmazásában állnak, nem a kórházak szűkös költségvetésétől veszik el a pénzt. Kiképzésüket a Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesületénél kapják Debrecenyi Károly István és Dr. Egri László szakmai vezetése eredményeképpen. Jelenleg 12 kórházban 14-en dolgoznak teljes vagy részállásban. A lelkigondozó elsődleges feladata a lelkigondozói beszélgetés folytatása a betegekkel. Ezt indokolja a sokféle krízis-helyzet, amibe betegségük vagy más életkörülmények miatt kerülnek a kórházban tartózkodók.
18
5.2 Az önsegítő csoportok Az önsegítő kifejezés arra utal, hogy az illető „egyedül vagy társai irányítását segítségül hívva tesz erőfeszítést arra, hogy a mindennapi élet néhány kihívásának eleget tegyen. A professzionális szociális csoportmunka mellett a szociális munkásnak ismernie kell a társadalom önszerveződéséből létrejövő önsegítő csoportokat is. Ismernie kell a csoportformákat, hogy megítélhesse, hogy melyik lenne a leghatékonyabb eszköz a kliensek támogatására, érdekérvényesítése szempontjából. Az önkéntes szerveződések és a szociálpolitika kapcsolata horizontálisan szerveződő önsegítő csoportok vagy szolidarisztikusan egymást segítő mozgalmak, illetve a közösségek szervezete szolgálatok, valóságos szabad választási lehetőséget kínálnak az állami és piaci ellátás mellett. Hatásukra a jóléti ellátási rendszerek rugalmasabbá, érzékenyebbé, új szükségleteket befogadni képessé válnak. A szervezet az uniformizáltság felé tereli a kliensét, egyformává, egyenlővé teszi. A szervezetek kontrollálják az egyént, míg ez fordítva nem lehetséges, az egyéneknek nincs kontrollja a szervezet felett. Ezzel szemben születik az önsegítő csoportok filozófiája. A megnövekedett önkéntes, civil szerveződések számának növekedésével kérdésessé vált az állami szociális intézmények és az új szerveződések – köztük az önsegítő csoportok – viszonya. Arra a kérdésre, hogy átadhatók-e állami szociálpolitikai feladatok önkéntes, civil szerveződéseknek, köztük az önsegítő csoportoknak, és milyen mértékben. Ezzel kapcsolatosan több probléma merült fel, amelyről Ferge Zsuzsa írt részletes tanulmányokat (Várnai Györgyi 1991: 130-133.). ·
„Nem biztos, hogy minden településen minden probléma megoldására van megfelelő szakértelemmel rendelkező (piaci vagy nem piaci) vállalkozó.” Az önsegítő csoport önkéntes szerveződés – bármikor bármiért felbomolhat, megszűnhet. A hiány átmeneti vagy végleges betöltését csak az állam (helyi önigazgatás) képes garantálni.
·
A következő probléma a jogszerűség. „Az állampolgár az állammal szemben jogokat formálhat ellátására”. Egy önsegítő csoporttal kapcsolatban ilyen jogszerűség nem várható el. Magánkezdeményezések nem kényszeríthetők arra, hogy minden rászorulónak szolgáltatást nyújtsanak, így „az elutasított rászoruló nem találhat jogi védelmet”. (Várnai Györgyi 1991:130-133.)
19
·
Amennyiben önkéntes szerveződések látnak el addig az állam hatáskörébe tartozó feladatokat, nehéz biztosítani a szolgáltatás világnézeti semlegességét. „Amilyen fontos, hogy különböző világnézetű emberek megtalálják saját közösségeiket, ugyanolyan fontos az is, hogy az egyén ne kényszerüljön más világnézethez való alkalmazkodásra”. Az önsegítő csoportok viszont szabadon meghatározhatnak – esetleg rejtetten is – világnézeti kritériumokat a szolgáltatás alapjaként.
·
Ha az önkéntes szerveződések az állam helyére lépnének, hasonulnának ahhoz, rövid időn belül elveszítenék mindazokat az előnyöket, amelyekkel eddig rendelkezett, a személyességet, a rugalmasságot, az érzékenységet, és mindezzel megszűnnének a bürokrácia számára termékeny kihívást jelenteni.
Az önkéntes szerveződések az autoritásuk megőrzése érdekében törekedniük kell a nem létező – piaci és állami – rendszerek kiegészítésére, gazdagítására, az állammal való együttműködés új formái révén. Meg kell védeni magukat az államosítással szemben, ami a világon sehol nem könnyű feladat, hiszen nagy részük finanszírozása az államtól függ. Az állam és az önkéntes szerveződések viszonyában kettős motívum működik: 1. megőrizni az önszerveződés saját arculatát, 2. ugyanakkor a bürokratikus államot demokratikus állammá fejleszteni. Itt fejlődhetnek ki az ellenőrzés és részvétel új formái és módszerei, a kliensek partnerré válása, s mindezzel a szolgálatot igénybe vevő új típusú hatalommal felruházása (empowerment). E szerveződések védelmében a kliensek az állam (önkormányzat) által működtetett intézményekben is küzdhetnek ezen új formák meghonosításáért, az állami (helyi önkormányzati) intézmény társadalmi ellenőrzése alá helyezéséért. (Várnai 1991:132-133.) „A lelki egészség és szociális biztonság az egyéni problémakezelés szempontjából veti fel a kérdést, hogy a társadalomnak milyen céljai vannak, rövid vagy hosszú távon próbálják elérni az egyéni problémák megoldhatóságát. Ezt a lelki egészség és szociális biztonság társadalmi hierarchiában elfoglalt helye határozza meg”. (Gosztonyi 1996:155.) Az önsegítő csoportok jó részét olyan problémáktól szenvedő emberek hozzák létre, amelyeknek megoldását a modern világ az egészségügy szakembereinek tevékenységi köreibe sorolja. Az egészségügy rendszere – mint hatalmi (paternalisztikus) kontroll egy formája – infantilizálja a betegeket és az állampolgárokat. Az állampolgárok megkísérlik az orvosok zárt értékrendszerét megbontva saját egészségkultúrájukat (egészséges életmódjukat) irányítani, megszervezni, ellenőrizni, amely folyamat az egészségügy 20
átpolitizálódásához vezet. Az önsegítés az állampolgári szükségletek spontán kielégítése, az orvosi kezelés alternatívájaként emberi erőforrásra építő humán szolgáltatások. A segítő és a kliens egyenlőtlen pozíciója, a kettőjük között hierarchikus viszony, a kliens erős függősségéből adódóan a segítő szuggesztív hatása a meghatározó. A hívatásos segítőt a szerepe a tudás monopóliumával ruházza fel, míg az önsegítő csoportok által megvalósított kezelés során folyamatosan teljes körű tapasztalatcserére kerül sor. Az egyenrangúságra épülő munkakapcsolat eredményeként nem alakulhat ki tudásmonopólium, nincs szükség speciális szakmai nyelv kialakítására, így a tudás mindenki számára elérhető. Az önsegítő csoportban csökken a társadalmi távolság a felek között. A csoportok összetétele többségében egységes, tapasztalatcsere az általuk választott nyelven történik. Míg az egészségügyben a kezelési helyzet alapszituációja az „alárendelt” kliensekre és a „fölérendelt” kezelőszemélyzetre osztja a résztvevőket, az önsegítő csoportokban ez a fajta „osztálykülönbség” sem figyelhető meg. Az önsegítő csoportok megalapításában és eredményes kihasználásában leginkább azok vesznek részt, akik a hagyományos szakmai segítséghez is ugyanilyen valószínűséggel és könnyen juthatnak hozzá. A szociálpolitikai szempontból arra hívja fel a szociális munkás figyelmét, hogy külön erőfeszítést igényel olyan kulturális közegekbe is eljuttatni, „meghonosítani” ezt a csoportformát, amely hagyományos eszköztárától távol esik, de szükségleteik kielégítésének esélyeit, érdekérvényesítésük eredményességét nagymértékben javítaná. Az önsegítés elve a századelő
humanizálódási törekvéseinek egyik
fő
irányaként
kristályosodott
ki
Amerikában. A jelenséggel már csak azért is érdemes foglalkoznunk, mert keletkezésének társadalmi háttere sok hasonlóságot mutat jelenlegi hazai viszonyainkkal, azokkal a humán szükségletekkel, amelyek intézményes kereteink között eddig kielégítetlenek maradtak. „Hétköznapi értelemben általában akkor lehet önsegítésről beszélni, ha az egyén valamilyen önálló akciót, tevékenységet, cselekvéssort hajt végre, és ennek révén személyisége gazdagodik, lelki egyensúlya stabilizálódik, lelki funkciói egy magasabb szervezettségi szintre kerülnek”. (Gerevich J. 1989)
Mind az önsegítő, mind az „önálló problémamegoldás” a pszichés problémákhoz pedagógiai szempontból közelít, ezért lehet az, hogy érdeklődés a kettő együttese felé fordul. Emellett több dolog utal arra, hogy az önálló problémamegoldás önsegítő megközelítése elősegítheti olyan önattribúciók kialakulását, amelyek a változásra vonatkoznak, ez pedig megnöveli az esélyt arra, hogy a kezelés hatása generalizálódjon, és 21
hosszabb ideig fennmaradjon. Az önsegítő csoportok első megjelenése a XX. századra, míg a tömeges elterjedésük a század második felére tehető. Napjainkban már számos önsegítő csoport működik, mind fejlett, mind fejlődő országokban, mely csoportok különféle problémák kezelését tűzik ki maguk elé a gyermekneveléstől az azonos betegségben szenvedők csoportjáig. „Katz értelmezésében „Az önsegítő csoportok a kölcsönös segítésre és egy speciális cél elérésére alakult önkéntes kiscsoport struktúrák. Rendszerint azonos élethelyzetű emberek hozzák létre, egymás kölcsönös segítésére. Társulásuk célja egy közös szükséglet kielégítése, közös egészségkárosodás vagy probléma leküzdése, a kívánt a társadalmi illetve személyes változás előidézése. Az ilyen csoportok kezdeményezői és tagjai úgy látják, szükségleteiket nem elégítik ki, vagy nem tudják kielégíteni a meglévő szociális és egészségügyi intézmények”. (Soós Zsolt 2005:106)
22
6. ÖNÁLLÓ KUTATÓI MUNKÁM 6.1 Kutatás célja Szakdolgozatom témakörének vizsgálatában két kutatási módszert alkalmaztam. Kvalitatív metódusként alkalmaztam a megfigyelés és az interjúkészítés módszereket. A kutatásom célja, hogy felderítsem a Jász- Nagykun- Szolnok Megyei Hetényi Géza kórház onkológiai osztályán a mentálhigiéné jelentőségét, mely biztosítsa a rákbetegségben kezelt egyének lelki egészségvédelmét a gyógyulásuk, vagy betegségükből adódó jobb életminőség szinten tartását. A pozitív mentálhigiéné nagymértékben hatással van a kezelés alatt álló rákbeteg rehabilitációjára, ezért nem mindegy az egyén, a család, a hozzátartozó és a társadalom számára sem, hogy az intézmény, ahol a gyógyító szolgáltatást végzik, a kezelt beteget, mint fogyasztót, a klienst, a szolgáltatást igénybe vevőt milyen minőségi szolgáltatásokkal tudják ellátni. Elsődlegesnek gondolom, hogy kezelések által minden egyén humánusan megkaphassa az osztályon mindazt, amit a jogszabály szempontjából legitim és kivitelezhető. Az életszemléletemet nagymértékben a remény, a szeretet és a hit határozza meg. Számomra a lelkigondozás prioritásként szerepel a gyógyításban, ezért elengedhetetlenül fontosnak tartom azt a szemléletet, hogy a testet együtt kell kezelni a lélekkel. Ezt szeretném az interjú alapján a lelkigondozókkal úgy megvilágítatni, amelyből felszínre kerülhetnek a pozitívumok és a negatívumok egyaránt. Vagyis azt szeretném szemléltetni, hogy a szociális szakmának, hivatásnak, küldetésnek milyen jelentősége van - a segítőbeszélgetésnek - a beteg szemszögéből nézve. A kutatásom harmadik hipotéziseként az önkéntes segítők hatékonysága a rákos betegek érdekében folytatott szociális csoportmunkában szeretnék rálátást kapni. Tisztába vagyok azzal, hogy kevés az orvos Magyarországon főleg az onkológusok, onkopszichológusok, de ennek ellenére vannak és képeznek ki olyan szociális szakembereket, akik kihívásnak veszik az onkológiai osztályon való megméretetést, és pszichésen sokat tudnak tenni a rákbetegek életminőségéért. Az utolsó hipotézisem, hogy a szociális munkás által nyújtott szolgáltatás hatékonyabb forma, mint az önkéntesek által végzett segítségnyújtás kutatása, azért érdekel, mert a szociális szakember az a professzionális személy, aki a szükségletekhez tudja igazítani a célokat, a célokhoz pedig az erőforrásokat. És pont ezeket az erőforrásokat kell és szükségszerű mozgósítani, mert terheket vesz le az állam és az önkormányzatok válláról.
23
7. A VIZSGÁLT TEREP BEMUTATÁSA 7.1 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórházban szerzett tapasztalatom Megfigyelés Az intézmény területén a kutatásom három hétig tartott az intézmény szociális munkás koordinálásával. Ez idő alatt aktív megfigyelőként vettem részt, az általam felállított hipotézisemet próbáltam igazolni, hogy az mennyire állja meg a helyét, vagy pont az ellenkezőjét tudtam a kívánt kutatásommal bizonyítani. A Szociális Munka Etikai Kódexét jelenlegi formájában a Szociális Szakmai Szövetség 2005. április 29-i Küldöttgyűlése fogadta el. A szociális szakember munkáját az Etikai Kódex szabályainak betartásával végzi. Szükségleteket elégít ki az emberi jogok figyelembevételével, és alkalmazza a munkájához szükséges törvényeket: ü 1949.évi XX. törvény a Magyar Köztársaság alkotmánya ü 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról ü 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról ü 1993 évi szociális törvény 1/2000.(I. 7. )SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló jogszabály ü 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről ü 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyv (változások 2010. 05.1-től) ü 1997.évi CLIV. törvény célja az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének szabályozása, ü 1997.évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról ü 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról,
ü 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, ü 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásról, ü 2007. évi LXXXIV. Rehabilitációs járadék Alkalmazza továbbá mid azokat a törvényeket, amelyek szükségesek munkafolyamatában. Megfigyelésem szerint a szociális munkás az alábbi eszközöket használja a szociális rehabilitáción belül: szociális rizikótényezők szűrése (szociális anamnézis felvétele), anyagi és szervezési segítség (ügyintézési feladatok), közvetlen segítő tevékenység (pl. 24
segítőbeszélgetés), kapcsolatfelvétel a családdal, hozzátartozóval, területi szociális intézményekkel, informálás kórházi, illetve szociális szolgáltatásokról, elbocsájtás előkészítése, (pl. szociális otthoni elhelyezés). 1. A szociális munka formái: ·
Egyénekkel végzett szociális munka (esetmunka)
·
Adminisztratív
·
Kutatói munka
·
Családkezelés
Kapcsolattartás ·
Önkormányzatokkal
·
Okmányirodával
·
Civil szervezetekkel
·
Háziorvossal
·
Intézményekkel (iskola, óvoda,)
·
TB, APEH, Államkincstár
·
Rendőrséggel
·
Családsegítő szolgálattal
·
TEGYESZ
Az egyénekkel és a családtagokkal, hozzátartozókkal interperszonális kapcsolat folyik. Maximálisan gondoskodik arról, hogy a beteg mentálisan jó állapotban kerüljön vissza otthonába. Amennyiben olyan személyről van szó, aki önmaga ellátásáról gondoskodni képtelen és nincs hozzátartozója, vagy egyéb okok miatt az egyén további ellátását a hozzátartozója sem tudja felvállalni, akkor szintén gondoskodik bentlakásos intézményről a beteg beleegyezésével. Mindkét esetben a kutatói munka aktív részese a szociális szakember. A családtagokkal folytatott segítői munka szintén legtöbbször adminisztratív jellegű. Információszolgáltatás családtagoknak, hozzátartozóknak. 1993 évi szociális törvény 1/2000.(I.7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények
szakmai
feladatairól
és
működésük
feltételeiről
szóló
jogszabály
alkalmazásával látja el a szociális szakember munkáját. Az intézmény szociális munkás munkakört betöltő szakember hatáskörében dönthet az önállóan végezhető szakmai feladatokban. Felelősséggel tartozik a rábízott feladatok maradéktalan elvégzéséért. Kötelessége a betegek adatainak bizalmas kezelése a titoktartás, az 1997.évi CLIV Egészségügyi törvény ismerete, betartása, az intézeti utasítások ismerete, betartása. 25
7.1.1. Az egészségügyi ellátáshoz való jog 1997.évi CLIV. törvény célja az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének szabályozása, valamint a lakosság égészségi állapotának alapvető javítása. A jogszabály biztosítja a betegek alkotmányba is rögzített alapvető emberi és állampolgári jogait, valamint ezeknek a jogoknak az érvényesülését és érvényesítését az egészségügyi ellátás igénybevétele során. 37. § (1) Az egészségfejlesztés célja az egészségi állapot és az életminőség javítása, valamint az egészség védelme. Minden betegnek joga, hogy – az egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó szakmai és etikai szabályok megtartásával – az egészségi állapotának megfelelő ellátáshoz jusson. Betegjog mindazon jogosultságok összessége, melyek az egészségügyi ellátás során az azt igénybevevő személyt megilletik, függetlenül attól, hogy az ellátást igénybevevő személy betegsége miatt vagy más okból kerül kapcsolatba az egészségügyi ellátással (pl. szűrő vizsgálatok). Alkotmányunk az egészséghez való jogot, mint alkotmányos jogot deklarálja, míg az egészségügy ellátáshoz való jog szabályozása a hatályos Egészségügyi Törvényben valósul meg. Az Egészségügyi Törvényben rögzített betegjogok az ember autonómiájának elismerését, a gyógykezelés alatti jogok érvényesítését, ezáltal az orvos-beteg közötti kapcsolat őszintébbé, bizalmasabbá tételét is szolgálják. Hatályos, egészségügyről szóló törvényünk az alábbi betegjogokat nevesíti: ·
A megfelelő szintű egészségügyi ellátáshoz való jog
·
Az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jog
·
A kapcsolattartás joga
·
Az intézmény elhagyásának joga
·
A tájékoztatáshoz való jog
·
Az önrendelkezéshez való jog
·
Az ellátás visszautasításának joga
·
Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga
·
Az orvosi titoktartáshoz való jog
Ugyanez e törvény továbbiakban magában foglalja a betegek kötelezettségeit is. Méltányossági gyógyszertámogatásra csak a biztosított jogviszonyban lévő személyek jogosultak. Ez lehet normatív, amelyet a beteg írásbeli kérelmére és a kezelő orvosnak az adott gyógyszerre vonatkozó javaslatára indított államigazgatási eljárás lefolytatásával
26
lehet, vagy a méltányossági kérelmeket a Megyei Egészségbiztosításai Pénztárhoz (OEP) továbbítják, hiszen az elbírálásra az OEP főigazgatója jogosult. ·
A fájdalomcsillapításhoz való jog. A fájdalomcsillapítás törvényi szinten szabályozott betegjog. A fájdalom szubjektív tünet, ezért azt minden esetben egyénre szabottan kell kezelni.
·
A betegjogi képviselő segítség nyújtása a beteg, valamint a beteg hozzátartozója részére
·
A gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájutás törvényi szabályozása.
·
Egészségügyi ellátás alatt, kórházi körülmények között is biztosítani kell a szabad vallásgyakorlást, az ezzel kapcsolatos feltételeket az egészségügyi szolgáltatónak biztosítania kell.
7.1.2 Hetényi Géza Kórház Intézmény szociális munkással készített interjú Hol szerezted meg a szociális munkás képesítésedet és mikor? Budapesten, 2004-ben Mióta dolgozol a kórházban? Hetedik éve. Milyen gondolat vezérelt arra, hogy szociális munkás legyél? Szociális érzékenység, az idősek szeretete. Az egész intézmény területén helyt kell állnod, ha szociális ügyeket kell intézni az osztályokon bent fekvő ellátottaknak, amennyiben igénylik és szükségszerű? Minden osztályon, kivéve a Pszichiátria, mert ott van szociális munkás. Az onkológiai osztályon sem alkalmaznak szociális munkást, volt már rá eset, hogy hívtak? Ha igen, akkor milyen ügyben? Házi gondozást, temetés. Szerinted az onkológia osztályon szükségszerű lenne, hogy ugyan úgy legyen szociális munkás, mint például a pszichiátrián?
27
Nem szükséges. Nem érzed úgy, hogy igen sok és felelősségteljes munka hárul rád már az intézmény nagyságát is ismerve? Sok a beteg, több a probléma. Megoldható. Információm szerint a szülészetre és a koraszülött részre is jár ki mindennap kórházi szociális munkás a Kistérség Többcélú Társulás Gyermekjóléti Szolgálatától innen Szolnokról. Ezeken a helyeken neked nem kell ellátnod a szociális teendőket? Szülészeten,- temetés- szociális gondokban segítés. Inkább a gyerekosztályon problémától függően. Milyen a kapcsolatod a Gyermekjóléti Szolgálattól kijáró szociális munkással, a pszichiátriai osztályon dolgozó szociális munkással? Jó a kapcsolatunk, szükség esetén segítjük egymást kölcsönösen. Mennyire vagy önálló a munkádat tekintve? Nagyon. Jó kapcsolat kialakítása hivatalokkal (Önkormányzat, Posta, stb.). Tájékozottság nagyon fontos Közvetlen felettesem az ápolási igazgató. Vannak ügyek, amit te sem tudsz megoldani rajtad kívül álló okok miatt, és ilyenkor mit teszel? Kudarcként élem meg. Csoportos foglalkozást valamelyik osztályon igényelték már? Előadás ápolóknak Mi az, amit hobbyként szívesen csinálsz? Varrok, kötök. Betegek- dolgozok: szociális munka, néha útmutatás
28
Nagyon szépen köszönöm az interjút a feltett kérdéseimre, kívánok neked a továbbiakban jó munkát és jó egyészséget.
7.1.3 Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának lelkigondozók által készített interjú A két lelkigondozó a kórház egész területén tevékenykedik, hogy segítsen azoknak a betegeknek, akik igénylik a lelkigondozást. Úgy látom, hogy a lelkiegészség védelem 2004-ben a Kórházlelkészi Szolgálatának működésével elkezdődött a kórházban, amelyre igen nagy szükség van és igénylik az intézmény területén. Mivel a beteggel való találkozás egy bizalmi kapcsolaton alapul úgy láttam jobbnak, ha érdeklődésemet interjú formájában kivitelezem. Személyes találkozásunk alkalmával tisztáztam a két lelkigondozóval, hogy információhoz szeretnék jutni egy interjú keretén belül, amelynek tartalmi részét a szakdolgozatom részeként szeretném majd felhasználni. Mindketten készségesen álltak a rendelkezésemre, hogy segítsék munkámat. Pontosítottuk az időpontot az interjú elkészítéséhez, amelyet elkészítettem és itt most bemutatok. A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata Lelkigondozókkal készített interjú
Hogyan jött létre és mikor? Marcsi: Beer Miklós püspök 2004. január 9. én alapította a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatát Faragó Artúr atya közreműködésével. A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálattal miként kerültetek kapcsolatban és mióta vagytok itt lelkigondozók? Anikó: Volt egy hirdetés az újságban és arra jelentkeztem, mivel én tradicionálisan is hívő ember vagyok, és a lelkigondozói tevékenységemet úgy veszem, mint egy küldetést. Marcsi: én az alakulás óta, Anikó egy fél évvel később jött ide. Arra szeretnék választ kapni tőletek, hogy mit jelent a „paraklétikus lelkigondozás”, hogyan kell ezt értelmezni? Anikó: A „paraklétikus lelkigondozás” vagy paraklétikus együttlét. Szentlélek, akit Jézus maga helyett küld. Tehát a Szentlélek által való szolgálat ez. Ezért nevezik az egyszemélyes lelkigondozói szolgálatot paraklétikus (erősítő, vigasztaló, bátorító) lelkigondozásnak, vagy valakivel való paraklétikus együttlétnek. 29
Marcsi: A lelkigondozói szolgálatom eredményeként leszűrt lelkigondozói hitvallásom egyik alaptétele ez: Lenni annyi, mint kapcsolatban lenni. Egész-séges embernek lenni azt jelenti. - 1. Kapcsolatban vagyok „fölfelé”, Istennel, - 2. Befelé önmagammal, - 3. Kifelé embertársaimmal és a természettel. Így is fogalmazhatnék: egész-séges kapcsolatom van a transzcendenssel, az immanenssel és a homo sapienssel. Milyen végzettséggel dolgozik itt egy lelkigondozó? Anikó: Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet Tanszékén lelkigondozói szakon sajátítottunk el az elméleti tudásunkat. Mindketten hívő emberek vagyunk, ebben a szellemben nőttünk fel és éljük mindennapjainkat. Felvételkor milyen kritériumok voltak? Marcsi: Felvételkor igen kemény beszélgetésen kellett átesni, több órás, ez egy olyan szűrő, hogy megfelelünk-e, alkalmasak vagyunk-e erre a küldetésre. Az onkológiai osztályra milyen rendszerességgel szoktatok menni? Marcsi: Ahogyan igénylik a betegek, hívásra szoktunk menni, segítségünkre van egy gyorshívó telefon, ezen érnek el az osztály személyzetei, amikor szükség van ránk. Anikó: Megosztjuk a munkánkat, legtöbbször külön, külön megyünk oda, ahová hívnak. Nagyon igénylik a betegek, hogy menjünk hozzájuk, de ketten vagyunk és mennünk kell más osztályra is, hiszen ott is vannak igen súlyos idős emberek, és vannak nem idős daganatos, rákbetegségben szenvedők, akik a segítőbeszélgetést igénylik nagyon. Ők még gyógyulni akarnak és keresik a kiutat. Onkológiai osztály mitől más, mint a többi osztály? Marcsi: Az onkológia osztály kb. 40 ágyas, mindig telt ház van, ebből is látszik, hogy igen sok a kezelésre váró beteg. Stigma! Az a szemlélet, hogy innen már nem megy haza senki, leírják a beteget. Ezt a betegek többsége érzi. Az emberi arcokról a betegek nagyon sok mindent meg tudnak állapítani. Meg kell találni azt a megnyilvánulási attitűdöt, ami mindig az adott helyzetben a legmegfelelőbb, és a leghitelesebb visszajelzést szolgálja a beteg részére. Egy diagnózis stigmatizációja miatt „ne temessük már el a beteget”. Anikó: Havonta egyszer járunk Budapestre, szupervízióra, nagyon jól felkészítenek bennünket, hogy erősek legyünk, és a beteget is azzá tudjuk tenni. A türelmes, odafordulással, empatikus meghallgatással oldódik a betegemberben a szorongás, a 30
feszültség. A célunk, hogy ő változtatni tudjon a saját maga helyzetén. A beszélgetések megváltoztatják őket, mindent másképpen látnak, és ők maguk is megváltoznak, kivirulnak a szó szoros értelemben. Igénylik, kell velük foglalkozni. A betegek erről szívesen beszélnek, hogy oldják a feszültségüket a segítőbeszélgetések? Anikó: Persze, igen, elmondják, hogy sokkal jobban aludtak, már nem szoronganak annyit, mert megoldódott a probléma, ami a feszültséget, szorongást váltotta ki. Elmondják, hogy unatkoznak a kórház falai között és a betegségükkel vannak elfoglalva, arra koncentrálnak. Hogyan tudjátok mindezt elérni? Marcsi: Természetes, hogy a beteg ember mindenfelől segítséget vár az adott problémájára. Személyes szabadságát tiszteletben tartva, saját döntése alapján kér meg bennünket, hogy beszélgessünk vele. Egy olyan mély bizalmi kapcsolat alakul ki két ember között, amelyhez rendkívül sok
minden társul.
A segítő külső
megjelenése,
megnyilvánulása, ahogyan megszólítja, értő, figyelő, empátiával, odaadó magatartás tanúsítása, ezzel tudjuk megnyilatkoztatni a többletképességünket. Röviden ennyi. Szeretnek beszélni, jól esik nekik a meghallgatás, van olyan beteg, aki többször igényli, hogy legyetek mellettük? Anikó: Igen. Sokan igényelnek bennünket, és ennek mi nagyon örülünk, mert ez egy visszajelzés is a munkánkra, hogy igényt tartanak ránk a betegek. Előfordult már olyan eset is, hogy pszichésen teljesen összeomlott beteg emberen tudtunk segíteni. Testileg gyógyították (műtét, kezelések), de lelkileg volt nagyon maga alatt. Látta, hogy megyünk a szobatársaihoz beszélgetni rendszeresen, és megkérdezte, hogy vele is beszélgetnénk, mert szeretne beszélgetni velünk. Neki halálfélelemtől volt szorongása nem tudta túl tenni magát a diagnózis megállapítását követően.
Az öröm, hogy láttuk a változást rajta
pozitívan, tudott mosolyogni, terveket, célokat állított maga elé, egyszóval átértékelődött az értékrendje, megváltozott a személyisége. Amennyiben a beteg nektek mond el bizalmasan olyan dolgot, ami őt bántja, nyomja a lelkét, akkor ezt elmondhatjátok orvosnak, nővérnek, vagy az intézmény szociális munkásnak? Anikó: Van titoktartási kötelezettség, ezt mindig betartjuk. Mindent a beteg kérésére teszünk, nélküle nem. 31
Az intézményi szociális munkással milyen a kapcsolatotok? Marcsi: Jó, állandó kapcsolatban vagyunk vele is. Jelezzük felé azt az információt, amennyiben bebizonyosodik, hogy a lelki okok súlyosságát nem csak a betegség fokozza, hanem egy probléma, amit a beteg saját maga fogalmazott meg. Nem tudja, vagy nincs tisztában azzal a betegsége miatt sem, hogy a megoldatlan problémáját kinek mondhatja el, és ez végett szorong. Sok az ilyen beteg, akinek a betegségén kívül más problémája is adódik? Igény van a kiscsoportos foglalkozásokra, vagy egyéni segítőbeszélgetési forma a lelkigondozók munkamódszere? Marcsi: Kiscsoportos foglalkozásokat még nem tartottunk, inkább egyéni segítő beszélgetésekkel próbálunk könnyíteni a betegek lelkén. Az odafordulás, a meghallgatás nagyon kell nekik. Maguktól megnyílnak és adják ki magukból azt, ami ki kívánkozik. Van, amikor a lelki okokat nem is a betegség nyomja legjobban, hanem egy rendezetlen családi helyzet és ezt nekünk mondja el először. Mi nem szociális munkások vagyunk, a beteg érzelmi szintjén próbálunk haladni. Anikó: De szívesen részt vennénk egy irányított csoportos foglalkozáson, ahol ráláthatnánk arra, hogy egy-egy betegre milyen hatással van a csoport, hogyan tudnak lelkileg pozitívan kitörni a szorongásaikból, felszínre hozva érzelmeiket, a félelmet, amely a legnagyobb probléma a rákos betegeknél. Úgy látom én személy szerint, hogy kevés az információáramlás ahhoz, hogy az ismeretlentől ne féljenek. Ezekkel a betegekkel, napi szinten emberi közelségben foglalkozni kell, hogy pszichésen a rejtett problémákat fel tudják dolgozni. Szoktatok a kórház személyzetével, orvosokkal, nővérekkel, intézményi szociális munkással összeülni és megbeszélni a problémákat? Anikó: Igen. Team foglalkozásoknak nevezzük, amikor megbeszéljük a betegekkel kapcsolatos dolgokat a személyzettel. Kicseréljük gondolatainkat, sajnos erre csak havonta egyszer jut idő. A személyzet is túl van terhelve. Vannak betegek, akik a krízis állapotuk miatt annyira befelé fordulnak, mert kilátástalanak érzik helyzetüket, hogy képtelenek jelezni fontos gondolataikat, ezt észre lehet venni, vagy kimondják?
32
Marcsi: Az ilyen betegekről jelzést kapunk, azonnal felkeressük, de előfordul, hogy nem tudunk vele kommunikálni, mert nem akar. Ennek is van egy módszere, csak ott vagyunk mellette, és következő alkalommal is megyünk hozzá és a többiekhez. Ellenkező esetben jelentjük az osztályos orvosnak az állapotát. Ez több mint hívatás, jó látom? Anikó: Igen. Ez egy küldetés. Elhívatottságból csináljuk. Az önzetlen segítés másokon. Van különbség férfi és női beteg között? Marcsi: Igen van. Sokkal nehezebben viselik betegségüket a férfiak, mint a nők, nehezebben is nyílnak meg. A hívő és a nem hívő beteg között a vesztesség feldolgozása másképpen történik? Anikó: A hívő beteg jobban fel tudja dolgozni, mint a nem hívő az őt ért vesztességet. Kapaszkodó a nem hívőkben is meg van. Nagyon súlyos állapotban már ők is hisznek „valamiben”, és kérik, hogy imádkozzunk velük. Megnyugtatja őket. Hozzátartozóknak is próbáltok segíteni? Ez hogyan történik? Marcsi: Megkeresnek bennünket itt a kápolnában, legtöbbször egy szeretteik elvesztése után, és együtt imádkozzunk. Szintén folytatunk velük is segítőbeszélgetést, mert igénylik Anikó: Több alkalommal visszajönnek, ez egyénfüggő is, ki mennyi idő alatt tudja feldolgozni a vesztességet, ami őt érte. De van egy folyamat, amit mi irányítunk és képessé tesszük arra, hogy nélkülünk, segítség nélkül tudjon boldogulni a mindennapi életben. Mit gondoltok, meddig lehet ezt csinálni? Marcsi: Én 6 éve csinálom, erre tettem fel az életem, szeretem csinálni. Kevesen vagyunk, de ide nem olyan könnyű embereket találni. A családom nagyon támogat és jók a vezetőink, ők törődnek a mi lelkünkkel is. Továbbképzések, oktatás, szupervízió havonta egy alkalommal Budapesten ahol kibeszélhetjük mi is magunkat és segítenek lelkileg feltölteni bennünket is. Jó lelki vezetőink vannak. Anikó: Én ugyanezeket tudom nyilatkozni. Nagyon szépen köszönöm a kétszemélyes interjút, és azt, hogy készségesen segítettetek! További jó munkát, jó egészséget kívánok nektek! 33
7.1.4 A Hetényi Géza Kórházban az önkéntes segítők munkájának megfigyelése A magyar Rákellenes Liga szervezésében került sor 2010. szeptember hónapban az önkéntesek továbbképzésére, amelynek kezdeményezője egy rákbetegségből gyógyult egyik önkéntes. Ezek az önkéntesek csak az onkológián végzik az önkéntes munkájukat, vagy a beteg otthonában palliatív ellátás keretein belül. Nagyon nagy segítséget tudnak nyújtani a kórházban lévő rákos betegeknek elsősorban, de ezzel enyhítik a szociális szakember hiányt is az onkológiai osztályon. Az onkológiai osztályon állandó jelleggel 40 fő beteget kezelnek, de van, amikor még plusz négy, öt fővel többet látnak el - mondta a megbízott osztályvezető főorvos előadásában, amelynek én magam is részese voltam. Az alábbi kérdésre, hogy a következőket mondta: A betegek lelki kezelésére van szakemberük? Pszichiáter kollégák segítségével, konzílium keretében oldjuk meg a lelki gondozást. Sajnos, az osztálynak önálló, főállású onko-pszichológus specialistája nincs, de talán ebben is lesz előrelépés a közeljövőben. Megkezdődött viszont az önkéntes segítők, illetve a betegklubok szervezése, mely nagy segítséget nyújthat betegeinknek, és akinek igénye van rá, részt vehet a kórház központi szervezésű istentiszteletein. Az onkológiai osztályra egy önkéntes jár ki, aki kezdeményezte az önkéntesek mielőbbi képzését. A Contact Mentálhigiénés Konzultációs Szolgálat 2010.03.01.- 2011.11. 30. időszakra egy projekt megvalósítása keretében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkéntes Centrumot működtet, az önkéntesség szerepének fontosságát hangsúlyozza. A 2009. áprilisban kiírásra került TÁMOP 5.5.2. pályázati kiírás, amelynek célja az Önkéntesség elterjesztése Magyarországon. Közvetlen cél: Az önkéntesség helyi szintű fejlesztésére koncentráló szolgáltató- fejlesztő szervezeti kör kialakítása és megerősítése önkéntes centrum kialakításával és működtetésével Jász-Nagykun-Szolnok Megyében hét kistérség bevonásával. Hosszú távú cél: Az önkéntes tevékenység társadalmi megbecsülésének emelése, az önkéntesek bevonásával a civil szervezetek, valamint az állami és az önkormányzati intézmények, a vállalati szféra kapacitásának növelése és az általuk nyújtott szolgáltatások emelése. A harmadik hipotézisem: Az önkéntes segítők hatékonysága a rákos betegek érdekében folytatott szociális csoportmunkában még nincs jelen, de reménykedve és bízva a szervezők pozitív hozzáállásában, mielőbb megoldódik ez a feltevés is.
34
8 A KUTATÁS ELEMZÉSE 8.1 Hetényi Géza Kórház szociális szakember tevékenységének elemzése Az első hipotézisemben vizsgáltam a Hetényi Géza kórház onkológiai osztályon a mentálhigiéné jelentősége, mint lelki egészségvédelem a rákos betegek rehabilitációjában. „A gyógyászati alapellátás, hogy először gyógyítunk, azután rehabilitálunk, a holikus orvoslás lényegének mond ellent”. „Valójában a gyógyító tevékenységnek minden fázisában rehabilitásközpontúnak kell lennie. Pontosabban: az orvoslási folyamat csak akkor valóban gyógyító – de ekkor még abban az esetben is az, ha teljes gyógyulás be sem következhet - , ha a betegség mibenlétének felfedésére irányuló tevékenységek (diagnosztikai vizsgálatok) és a felismert
betegségek megszüntetésére irányuló
beavatkozások (kuratív orvosi tevékenységek) mindig tekintettel vannak a beteg pillanatnyi és várható életminőségére, és szorosan összefonódnak a beteg lehető legjobb életminőségének fenntartására irányuló rehabilitációs tevékenységekkel”. (Hegedűs 1996:41) A rehabilitáció szoros összefüggésben van az életminőséggel, vagyis rehabilitálni annyit tesz, mint törekednünk arra, hogy a betegnek visszaállítsuk képességeit – a két alapvető emberi képességet, a testi-lelki egészséget és az önrendelkezést. Megfigyelésem alapján és az interjú során azt a következtetést vontam le, hogy nem alkalmaznak külön szociális munkást az onkológiai osztályon, sőt más osztályokon sem, ahol krónikus betegeket többségében kezelnek. A magyar jogrendszerben, bár konkrét törvény nem szabályozza a szociális munkások kórházi tevékenységét, az egészségügyi intézmények szakmai minimum feltételeiről szóló 60/2003.(X.20) ESzCsM rendelet mellékletében megjelenítették a szolgáltatás szükségességét. A rendeletekben továbbá nincs szó ellenőrzésekről és határidőkről. Arról sem rendelkezik, hogy a szakemberek foglalkozását hogyan fogják finanszírozni az intézmények. Az intézmény szociális munkása látja el a szociális jellegű problémákkal kapcsolatos ügyintézéseket az onkológiai osztályon és más osztályokon is, ahol erre igény és szükség van. A betegek lelki kezelésére fizikai képtelenség, hogy jusson ideje. A szociális ügyintézéssel kapcsolatos feladatokat, amelyet a munkaköri leírása is beszabályoz pontosan és felelősségteljesen elvégzi. A megfigyeléseimen kívül közös megállapodásunk szerint előre megszerkesztett kérdések alapján készítettem vele az interjút. Azt a következtetést vontam le, hogy munkáját rugalmasan kezeli, jó kapcsolatai vannak az intézmény területén, az osztályon dolgozó szakemberekkel, önállóan végzi munkáját. Közvetlen feletesse az ápolási igazgató. 35
8.2 Váci Egyházmegye kórházlelkészi Szolgálat két lelkigondozójával készített interjú elemzése A két lelkigondozó személyében olyan embereket ismerhettem meg, akik megjelenésükkel, empatikus hozzáállásukkal, a bennük rejlő humánus közelítésükkel, született készségekkel, képességekkel, etikus attitűdökkel, megfelelő önismerettel - és még sorolhatnám tovább a különféle jelzőket - látják el a lelki gondozást az intézmény egyes osztályain. Örömmel tapasztaltam, hogy vannak, ilyen segítő személyek, akik önzetlen segítséggel képesek az embertársaikat lelkileg gyógyítani, teljes odafordulással, értékrendi megkülönböztetés nélkül a segítői elhívatottságukat nap, mint nap küldetésként végezni. A hitük által olyan spirituális gondolkodással élnek, amely meghatározza a személyiségüket, ezáltal látásmódjukat, szemléletüket, mindez kihat munkájukra, kapcsolataikra, ezáltal a lelki gondozást professzionális szinten tudják elsajátítani. Ők azok, akik lelki erőt nyújtanak azoknak a betegeknek, hozzátartozóknak, akik igényt tartanak szolgáltatásukra és szükség esetén hívják őket az osztály személyzetén keresztül, vagy felkeresik a kórház területén kialakított kis kápolnában. Az intézményben történő krónikus betegellátáshoz viszonyítva létszámilag kevesen vannak. Rendszerességgel egyéni segítőbeszélgetéseket folytatnak, nagyon sok olyan problémát tárnak fel, amelytől a betegek napokon át szoronganak, mert nem tudják, hogy problémáikkal kihez forduljanak. Egy segítőbeszélgetés alkalmával ezek a problémák felszínre kerülnek, és maga a beteg kéri meg a lekigondozót, hogy segítsen a problémájának megoldásában. Azt tapasztaltam, hogy igen jó kapcsolatot alakítottak ki az intézmény szociális munkásával, észrevételeiket, a beteg problémáit azonnal jelzik, hogy mielőbb megoldódjon. Csoportos foglalkozásokat még nem tartottak, de szívesen részt vennének egy ilyen foglalkozáson, ahol láthatnák az egyéneket, akikkel segítőbeszélgetést folytattak, hogy csoportban hogyan nyilvánulnak meg, és milyen hatással lenne rájuk pszichésen. Közel hat éve folytat a két lelkigondozó segítőbeszélgetéseket, segítőmunkájuk során olyan tapasztalatokra tettek szert, mivel emberi közelségben tudnak lenni, amelyre más szakember „időhiány miatt” képtelen. Pozitívként értékeltem, hogy számukra havonta egy alkalommal a vezetőség szupervíziót tart Budapesten, ahol lelkileg foglalkoznak velük is, és ez a kis közösségi összefogás, a család megértése, támogatása adja számukra azt a többletet lelkileg, hogy mindig frissen és újult erővel tudják küldetésüket a beteg emberek megsegítésére fordítani.
36
8.3 A szociális munkás által nyújtott szolgáltatás és az önkéntesek által végzett segítségnyújtás összehasonlítása A szociális munkás munkamódszereit és az önkéntesek által biztosított munkát sajnos nem lehet összehasonlítani, mert nincs mit mivel. Az onkológiai osztályon nem dolgozik szociális munkás rendszerességgel, az intézményi szociális munkás a munkájából adódó terheltségét figyelembe véve képtelen mélyebb terjedelembe ellátni a valójában fontos feladatokat az onkológiai osztályon. Egy szociális szakemberrel két munkakört nem lehet hivatalosan elvégeztetni, erre törvény van. De vajon kinek kellene meglátni és jelezni ezeket a hiányosságokat ez itt a nagy kérdés? Gondolom, vannak team foglalkozások, ahol a diszciplínák megbeszélik problémáikat, és azt is tudják, hogy adott esetben egy intézmény területén ki kompetens egy ügy elintézésében, vagy kezdeményezésében. Az önkéntesek munkájával erőforrások szabadulnának fel, ha jól működtetik őket. Viszont a munkáltatónak is vannak kötelezettségei az önkéntesek felé. Értem ez alatt a védőfelszerelést, védőoltást, szakmai továbbképzést, szupervízió biztosítása stb., amit a 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű tevékenységről, amely 2005. október 1-jén lépett hatályba és meghatározza a közérdekű önkéntes tevékenységek alapvető szabályait. Feltételezzük, hogy van szociális munkás az onkológiai osztályon. A szociális szakember elméleti, gyakorlati tudását, készségeit, képességeit felhasználva érdekeltté tudja tenni a betegeket arra, hogy őszinte bizalommal fordulhatnak hozzá is személyesen vagy csoportos foglalkozás keretében tudja segíteni problémáik megoldásában. A szakember az, aki az önkénteseket is tudja koordinálni az adott osztályon egy csoportos foglalkozás keretében, egy közvetítő szerepet tölt be a kliens és az önkéntes segítő között. Amennyiben az önkéntes hasonló élethelyzetű, mint az onkológiai osztályon kezelt daganatos vagy rákbetegségben diagnosztizált egyén, akkor az önkéntes munkának valódi hatékonysága sokkal erőteljesebben fog mutatkozni. Ők a hiteles segítők, akik mintát, példát tudnak mutatni a sorstársaknak. A lelki egészség pozitív gyógyulásának egyik legfontosabb előrelépése én úgy gondolom, ez lenne. Születhetnek jogszabályok arra, hogy hol a helye a szociális munkásnak, vagy fejleszteni kell az önkéntes munkát, én úgy gondolom és hiszem, hogy minden jogszabály csak annyit ér, amennyit ebből megvalósítanak. Ha egy szervezet jól működteti az önkéntes segítőket, akkor a társadalom számára ők igen hasznos munkaerők, és ez által munkabért, pénzt lehet megtakarítani. A negyedik hipotézisem: A szociális munkás által nyújtott szolgáltatás hatékonyabb forma, mint az önkéntesek által végzett segítségnyújtás, azt látatja, hogy sajnos ezen a területen még van mit tenni. 37
9. KONKLÚZIÓ A felállított hipotézisek valódiságát vagy megcáfolását a következőképpen próbálom értékelni a kórházban eltöltött gyakorlati idő alatt szerzett megfigyeléseim és a két interjú alapján, valamint a kutatásom összegzését humánusan mérlegelve. ·
Első hipotézisemmel azt lehetet igazolni, hogy a minőségbiztosítás területén még van mit tenni. Hetényi Géza kórház onkológiai osztályán a mentálhigiéné jelentősége, mint lelki egészségvédelem a rákos betegek rehabilitációjában még kíván némi fejlődést annak érdekében, hogy minőségileg magasabb szintű ellátásban részesüljenek a rákos betegek. A szociális munkás szakember olyan professzionális tudással rendelkező szakember, akinek „közelebb kell lennie a betegágyhoz”, hogy lássa és tudja a szolgáltatást igénybevevő személy, hogy van számára egy kulcsfontosságú szakember a medicinán kívül, akihez bizalommal fordulhat. Szükség esetén tud ventilálni, ki tudja beszélni magát a szakembernek, közösen feltárják a problémát, megfogalmazzák, és megkeresik azokat az erőforrásokat, hogy a holikus szemléletű gyógyítás igazából kezdetét vegye a rákos beteg életében minden onkológiai intézményben, vagy intézmény egyes osztályain. Urbanekné szavait idézem a szociális munkás hiányát illetően: „Akit elfogad partnerül a beteg, mert attitűdje nem hagyományosan merev kórházi hierarchiát tükrözik, akivel nincsenek kommunikációs nehézségei, akivel szemben nem „alávetett”. Akit elfogad partnerül a hozzátartozó, mert képes a beteggel valódi személyközi kapcsolat kialakítására, s képes csökkenteni a kórházi elszigeteltséget, s ez által könnyit a hozzátartozó helyzetén is” (Urbanekné 1992: 77-78). A hiányosságokat figyelembe véve az első hipotézisem vizsgálata alapján a mentálhigiéné
jelentősége,
mint
lelki egészségvédelem a rákos betegek
rehabilitációjában, csak részben igazolódott. ·
Második hipotézisem állítása beigazolódott, mert a lelkigondozók maximálisan megtesznek mindent annak érdekében, hogy munkájukat, mint küldetést, napról napra újult erővel, jó lelkiállapotban végezzék olyan betegek körében, akik a szolgáltatásukra igényt tartanak és hívják őket. A lelkigondozók szerepe a rákos betegek és hozzátartozók pszichés állapotának segítésében biztosított. Több hasonló lelkigondozóra lenne szükség a kórház területén, mert ami nagyon fontos, hogy van tisztaszívből jövő mosoly az arcukon, amelyből a szeretet árad az 38
öszíntességgel együtt. Erre az első benyomásra van szüksége a kétségbeesett rákbeteg embernek nehéz pillanataiban. Az ő szeretetük a „legnagyobb hatású gyógyszer” a lelkileg a rákbetegben kezelt egyén számára. ·
Harmadik hipotézisem részben igazolódott be, hiszen most van kialakulóban a kórház területén az önkéntes segítői munka, amelyre nagyon nagy szükség van a kórház területén, de elsődlegesen is az onkológiai osztályon és a krónikus betegeket ellátó részlegeken. Nagyon sok önkéntes rákbetegségből gyógyult személy fogja ellátni az önkéntes munkát a kórház onkológiai osztályán, akik elvégezték a tanfolyamot és lelkesen várják, hogy hasonló élethelyzetű embertársaikon szívvel, lélekkel segítsenek. Alulról szerveződéssel indult el a képzés, a Magyar Rákellenes Liga szervezésében az önkéntesek számára, hogy ezzel is segítség a daganatos, rákos betegek
lelki
egészségét.
Hasonló
élethelyzetű emberek
önzetlen
segítségükkel, támogatásukkal, a leghitelesebbek tudnak lenni egy krízis helyzetben lévő beteg ember számára és időközben ezzel a saját én erejük is erősebb lesz. ·
Negyedik hipotézisemmel azt szeretem volna igazolni, hogy a szociális munka által nyújtott szolgáltatás hatékonyabb forma, mint az önkéntesek által végzett munka. Nem sikerült bizonyítanom, mivel az önkéntesek most szerveződnek, akikből majd önsegítők lesznek. Szociális munkás szakember az onkológiai osztályon nem áll alkalmazásban, ezért az összehasonlításukat csak egy elméleti rendszer keretein belül lehetséges bemutatni. Az intézmény szociális munkása, akinek a nevében is benne van, hogy egy intézményben lévő osztályokon kezelt betegek szociális ügyeit intézi, szerintem több aspektusból sem lenne összeegyeztethető, hogy elássa azokat a feladatokat, amely nem az ő hatáskörében tartozik. A szakember részéről adott interjú, még ha rövid válaszokkal is, de sok mindenre következtet. Én törekedtem arra, hogy kevés szavakból értsem, amit kell.
9.1. Szakmai javaslat A szociális munkás szakember olyan professzionális tudással rendelkező személy, aki nagymértékben hozzá tud járulni ahhoz, hogy a beteg ember lelki egészsége, mentális állapota a jó-lét állapotába kerüljön, és ennek alapján élje meg napjait az onkológiai osztály falai között, majd kikerülve otthonába olyan segítséget, támaszt tudjon igénybe venni a szociális szakember segítségével, amely számára a legmegfelelőbb. Ehhez viszont arra van szükség, hogy az osztályon legyen szakember, aki egyénre szabott mentálhigiénés
39
gondozási tervet készít, felállít közeli és a távlati célokat, és azt a rehabilitáció középpontjába helyezi. Közösen együttműködve az onkológiai osztály team csoportjával arra törekszenek, hogy a kezelés alatt álló személy leghatékonyabban legyen bevonva a gyógyulásának kimenetelében, vagy egy jobb minőség szinten tartásának elérésében. A habilitáció képességet jelent, vagyis: re- habilitálni annyit tesz, mint törekednünk arra, hogy a betegnek visszaállítsuk képességeit – a két alapvető emberi képességet, a testi-lelki egészséget és az önrendelkezést. Ehhez szükséges az a szakember, aki elméleti tudását, készségeit, képességeit, az Etikai Kódex ismeretének betartásával képes mozgósítani minden olyan erőforrást a beteg érdekében, amely legitim és végrehajtható. A lelkigondozók az interjúban lelkesen említették, hogy havonta egyszer Budapestre mennek fel szupervízióra, ahol lelkileg ők is feltöltődnek, ahol az ő lelkük is gondozás alatt van ezen az összejövetelen. Mert azok az emberek, akik vezetik a lelkigondozókat tudják és tisztában vannak azzal, hogy egészségügyben „kiégett” „beteg lelkekkel” nem lehet hatékonyan dolgozni. Az interjú során említésre került a betegember, aki az onkológiai osztályon kezelt, az a stigma elől nem szabadul. Erősen elgondolkodtató ez a szemlélet, hogy egyenesen leírják a beteget, amit a beteg nagyon jól megérez. Ezzel szemben az a meglátásom, hogy szükség van arra a szakemberre, aki rendszeresen foglalkozik (esetkezeléssel, vagy csoportos foglalkozás keretén belül) a kórházban töltött időszak alatt a kezelésre váró személlyel. Tanácsadást, de akár a hozzátartozóknak is lehetséges csoportfoglalkozás keretén belül lelki támogatást biztosítani. A szakember erőforrásként tudja hívni a csoportba az önsegítőket, akik közreműködésével olyan csoportosulások alakulhatnak, hogy a kórházban kezelt betegek otthonukban távozva is egy csoporthoz való tartozást valósíthatnak meg az azonos élethelyzetükre való tekintettel. Célratörő, hatékony segítői módszer, megoldható egy céltudatos szakember közreműködésével.
Kulcsszavak: szociális munkás, mentálhigiéné, rehabilitáció, daganatos betegek.
40
IRODALOMJEGYZÉK Buda Béla. (1998) Elmélet és alkalmazás a mentálhigiénében. Budapest. TÁMASZ. Buda Béla. (2001) A lélek közegészségtana /vázlatok, tervek, tanulmányok/.Budapest. Animula Kiadó Buda Béla. (2002) A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései. Budapest. Animula Kiadó. Buda Béla. (2003) A lélek egészsége /a mentálhigiéné alapkérdései /Nemzeti Tankönyvkiadó. Debreceni Károly István. (1999) A Spiritualitás Mint Híd /Lelkiség a hospice-ban /. Earl Babbie: (1996) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest. Balassi Kiadó Eckhardt Sándor Prof. Dr. és Dr. Vasváry Artúrné. (2002) Amit az emlőrákról tudni kell. Budaörs. SpringMed Kiadó. Gosztonyi Géza. (1996)- A szociális munka elmélete és gyakorlata III - Közösségi szociális munka. Budapest. Semmelweis Kiadó (155.) Gosztonyi Géza, Pik Katalin. (1998) A szociális munka szótára. In: Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, Grafit Kiadó. Grezsa
Ferenc.
(1998)
Bevezetés
a
mentálhigiénébe.
Budapest.
(Segédanyag
posztgraduális mentálhigiénés képzésekhez). Gyökössy Endre. (1983) Bevezetés a Paraklétikus Lelkigondozásba. Budapest. Készült a Ráday Kollégium Sokszorosító Műhelyében. Hárdi István. (1992) A lélek egészségvédelme. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft. (48-73.) Hegedűs László. (1996) Lélektani vonatkozások a rákgyógyászatban. Budapest. Magyar Rákellenes Liga. Kalocsa: Kaloprint Nyomda Kft
41
Hegyesi G.et al. (2006) A szociális munka elmélete és gyakorlata 4. kötet. Budapest. Wesley János Kiadó. Eckhardt Sándor Prof. Dr. és Dr. Vasváry Artúrné. (2002) Amit az emlőrákról tudni kell. Budaörs SpringMed Kiadó. Rege Sándor. (2005) Rákkönyv a gyógyulásról. Budapest Sirály Kiadó Rosen, M. Gerald (1993) Az életproblémák önálló megoldásának önsegítő megközelítése. In: Gerevich József szerkesztette: Mentálhigiénia. Budapest. T-TWINS Kiadó. 205. Ross J.(1995) Hospital Social Work. In: Encyclopedia of Social Work, 19th edn, (Kórházi Szociális Munka - A Szociális Munka Enciklopédiája, 19. kiadás) Washington, D.C. NASW Press, Smith, ED., Walsh-Burke, K., és Crusan, C.: Szociális munkások onkológiai képzésének alapelvei www.socialworkers.org/.../pricinpalsOfTraining.doc (letöltés: 2010. 09.04) Urbanekné László J. (1992) Szociális munka kórházakban. Esély. 1. 76-83. Tari Annamária. (2008) Sejtem…a daganatos betegségek pszichológiája. Budapest. Európai Könyvkiadó. Soós Zsolt. (2005) A szociális munka alapjai. Pécs. Comenenius Bt. Várnai Györgyi. (vál. és szerk.) (1991) Szociálpolitika és társadalom. Válogatás Ferge Zsuzsa tanulmányaiból. Budapest. T-Twins.
42
IDÉZETEK JEGYZÉKE
Buda Béla. (2001) A lélek közegészségtana /vázlatok, tervek, tanulmányok/. Budapest. Animula Kiadó. 33, 43. Buda Béla. (2003) A lélek egészsége /a mentálhigiéné alapkérdései /. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 12. Dean Hepwort.Jo Ann Larsen. (1998) A környezet változtatása, erőforrások teremtése, tervezése.In: Tánczos Éva - Gosztonyi Géza.(szerk.) A szociális munka elmélete és gyakorlat 2. kötet. Szociális munka egyénekkel és családokkal. Salgótarján. Népjóléti Képzési Központ. 155. Hárdi István. (1992) A lélek egészségvédelme. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft. 50. Hegedűs László. (1996) Lélektani vonatkozások a rákgyógyászatban. Budapest. Magyar Rákellenes Liga Kalocsa: Kaloprint Nyomda Kft. 6, 21, 69. Gerevich József. (1989) Közösségi mentálhigiéne. Az önsegítés fogalomköre a nyugati kultúrában. Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 182. Grezsa
Ferenc
(1998)
Bevezetés
a
mentálhigiénébe.(Segédanyag
posztgraduális
mentálhigiénés képzésekhez) Budapest. 11-12. Eckhardt Sándor Prof. Dr. és Dr. Vasváry Artúrné. (2002) Amit az emlőrákról tudni kell. Budaörs SpringMed Kiadó. 48. Rege Sándor.(2005) Rákkönyv a gyógyulásról. Budapest Sirály Kiadó. 35. Rosen, M. Gerald (1993) Az életproblémák önálló megoldásának önsegítő megközelítése. In: Gerevich József szerkesztette: Mentálhigiénia. Budapest. T-TWINS Kiadó. 205. Tari Annamária. (2008) Sejtem…a daganatos betegségek pszichológiája. Budapest. Európai Könyvkiadó. 16.
43
Mellékletek 1. számú melléklet: Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház / Intézményi engedély/ 2. számú melléklet: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat / Intézményi engedély/ 3. számú melléklet: Betekintési nyilatkozat a dolgozathoz.
44
