A SZEGED-FELSŐVÁROSI SZENT MIKLÓS PLÉBÁNIA LAPJA
892. szám
2012. április 8. Húsvétvasárnap
"Ne féljetek!" Istentől megáldott, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket kívánunk Kedves Híveinknek!
Tanúi vagyunk… ApCsel 10,34a.37-43 Péter így kezdte beszédét: "Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is. A tanítást ugyan Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. Ő mindenki Ura. Ti tudjátok, mik történtek a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában. Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Aztán megölték, keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta, igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után. Megparancsolta
2.
FELSŐVÁROS
2012. április 8.
nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt. A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát."
Mit láttak és hallottak a tanúk? Erre vonatkozóan ebben a szövegben eléggé hosszú a lista. A tény, amit az események igazolnak: „Isten nem személyválogató!” Keresztelő János fellépése és működése ezt igazolja és Péter és köre látta és hallotta ezeket. A Jánosban megnyilvánuló Szentlelket látták és hallották, sőt érezték is. De még inkább élettapasztalataik voltak arról, hogy Jézusban hogyan nyilvánult meg Isten Lelke. Látták és hallották, sőt átélték a betegekkel a gyógyulás örömét, a megszállottakkal a tisztulás örömét. Az apostolok tanúsága Jézus peréről, egyben saját gyengeségeiknek is bizonysága. A feltámadás melletti tanúság már nemcsak egy esemény hírül adása, hanem az apostolok és társaik szemlélet váltása és életmód váltása a Jézus-események kapcsán. Péter és társai ugyanis nem pusztán elmondták és feljegyezték az eseményeket, amelyeket Jézust követve láttak és hallottak, hanem tanúskodnak saját gyengeségeikről és változásuk történetéről is. Péter és körének megszólalása ezért fontosabb, mint az események lejegyzése, mert nemcsak Jézusról, hanem önmagukról is beszélnek, hogy mi történt velük Jézus földi élete után. A tanúságtevés személyes és egyéniség-függő feladat, amelyet belső kényszer mozgat. Amit átélt, azt nem tudja magában tartani és amit személyes következtésként az eseményekből levont, azt is közölnie kell. Amikor a tanúságtételt leírják, az írás csak részben tudja befogadni mindazt, amit a személy mond. Nemcsak azért, mert az elbeszélő esetleg nem elég ügyes író, hanem azért, mert az olvasó már nem közvetlenül a tanúságtevő személlyel kerül kapcsolatba, hanem csak az írásával. Ezért amíg Jézus életének a személyes tanúi éltek, addig nem is siettek lejegyezni mindazt, amit ők láttak és hallottak, mert az írás gyengébb, mint a személyes tanúságtétel, amely ugyanazt az élményt akarja felkelteni a hallgatóságában, amelyet maga is átélt. Mások az evangélisták és más az evangélium. Máté, Márk, Lukács és János szövegei mögött ott állnak a tanúságtevők információi, és ezeket rendezi írásba az evangélista. Ez viszont akkor történik meg, amikor már nincs aki elmondja élményét, kihalnak a tanúságtevők és az evangéliumot az örömhírt, papiruszra és pergamenre kell bízni. Ám az ősegyházban a személyes tanúságtétel nem szakadt meg az írások megszületésével. Ugyanis, a kevés kézirat miatt nem mindenki tudta elolvasni az írásokat, és a képzetlenség miatt nem mindenki volt képes olvasni a tanúságtevők lejegyzéseit. A tanúságtétel a szóbeli hagyományban folytatódott,
2012. április 8.
FELSŐVÁROS
3.
néha eltérve az írások pontos lejegyzéseitől. A hit hallásból ered (fides ex auditu), hallásból és meghallásból, és tanúságtevővé válásból. Ez a folyamat a szóbeli tanúságtevők hitétől, meggyőző erejétől függ. Az Írás csak segítség, nem kiiktatható, de az Írást csak akkor értették meg, ha Jézus tanítványaivá váltak. Péter, aki félelmében a főpap udvarán azt is letagadta, hogy ismeri Jézust, most tanúságot tesz Jézusról ebben a szövegben. Nem beszél önmagáról, de meggyőző misszionáló szavai mégis arról is szólnak, hogyan lett Krisztus követő, és mennyire szeretné, ha hallgatósága is az lenne. B. Gy.
EMBER, EGYHÁZZENE, LITURGIA 116. Feltámadott az Életet Ajándékozó Úr Isten kifürkészhetetlen akaratából ünnepi írásunk száma e sorozatban éppen a 116. zsoltár sorozatszámával egyezik meg: Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek, * dicsérjétek őt minden népek! Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmassága * és az Úr igazvolta örökké megmarad. Szabad-e minékünk, gyarló embereknek ezen a felfoghatatlan ünnepen bármit is mondani, ami csak egy tollvonásnyit is elhagyhat az ünnep misztériumából? Nem járunk-e jobban akkor, ha megint úgy teszünk, ahogyan minden ügyünkben tennünk kell: teljesen Istenre hagyatkozunk, aki az emberek számára kinyilatkozatott szavával gondoskodott arról, hogy nekünk Ővele kapcsolatban soha semmiféle kétségünk, semmiféle hiányérzetünk ne legyen!? Olvassuk tehát, imádkozzuk, és törjön fel bűnös emberi szívünkből a húsvéti örömujjongás úgy, ahogy méltó a mai ünnephez: 117. zsoltár Hálát adjatok az Úrnak, mert jó, * mert az ő irgalmassága örökkévaló. Mondja most Izrael: "mert jó * mert az ő irgalmassága örökkévaló". Mondja most Áronnak háza: * "mert az ő irgalmassága örökkévaló". Mondják most, akik az Urat félik: * "mert az ő irgalmassága örökkévaló". A szorongatásban segítségül hívtam az Urat * meghallgatott engem az Úr és tágasságra vezetett. Velem az Úr, azért nem félek * mit árthatna nékem az ember? Velem az Úr, az én segítőm * és én lenézek ellenségeimre.
4.
FELSŐVÁROS
2012. április 8.
Jobb az Úrban bizalmat tartani * mint az emberben bizakodni. Jobb az Úrban bizalmat tartani * mint a fejedelmekben bizakodni. Minden pogány-népek megkörnyékeztek engem * de az Úr nevében elvesztém őket. Körülvévén körülvettek engem * de az Úr nevében elvesztém őket. Körülvettek, mint a méhek + és fölgerjedtek, mint a tűz a tövisben * de az Úr nevében elvesztém őket. Reám rohanván feltaszítottak engem, hogy elessem * de az Úr megtartott engem. Az Úrban van az én erősségem és dicsőségem * és üdvösségemmé lett nekem. A vígasságnak és üdvösségnek szava * az igazaknak sátraiban: "Az Úr jobbja erőt cselekedett + az Úr jobbja felmagasztalt engem * az Úr jobbja erőt cselekedett!" Nem halok meg, hanem élek * és hirdetem az Úr cselekedeteit. Csapásaival igen megfenyített engem az Úr * de a halálnak nem adott át engem. Nyissátok meg nekem az igazság kapuit + bemenvén azokon, hálát adok az Úrnak * ez az Úr kapuja, az igazak mennek be rajta. Hálát adok néked, mert meghallgattál engem * és üdvösségemmé lettél. A kő, melyet megvetettek az építők * az lett a szegletnek fejévé. Az Úrnak műve ez * és csodálatos a mi szemeink előtt. Ez az a nap, melyet az Úr szerzett nekünk * örvendezzünk és vigadjunk rajta. Ó Uram, adj nekem segítséget + ó Uram, adjál jó szerencsét! * Áldott, aki jön az Úr nevében! Áldást mondunk rátok az Úr házából: * "Az Isten, az Úr, és megvilágosított minket!" Tartsatok ünnepet lombos ágakkal * föl, az oltárnak magaslatáig! Én Istenem vagy te, és hálát adok néked * én Istenem vagy te, és magasztallak téged. Hálát adok néked, mert meghallgattál engem * és üdvösségemmé lettél. Hálát adjatok az Úrnak, mert jó * mert az ő irgalmassága örökkévaló! Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor, * és mindörökkön örökké amen.
Aranyosi-Vitéz Gellért
2012. április 8.
FELSŐVÁROS
5.
Barsi Balázs atya húsvéti elmélkedése Testvéreim! Elmélkedjünk Isten végtelen szelídségéről, arról a végtelen tapintatosságról, ahogyan hozzánk közeledik. Ez a szokatlan, egyeseket megbotránkoztató szelídség a földön járó Jézusban, a szenvedő Jézusban ugyanúgy benne van, jelen van, mint a dicsőséges föltámadottban. Keresztelő Szent János fölhívta Izraelt. Egyébként Izrael, a zsidók ma is tudják, hogy Keresztelő János az utolsó próféta. Elgondolkodhat a zsidóság, hogy több próféta nincsen? 2000 év óta az Örökkévaló nem küld Izraelhez prófétákat? Testvérek, mi nem ravaszul kieszelt mesék nyomán hiszünk! Ezek tények. Abbamaradt a prófétizmus, mert megjelent a Názáreti Jézus, az Isten Fia, aki által mindent tudtunkra adott az Isten. Keresztelő Jánost, az utolsó prófétát megdöbbenti az, hogy Jézus nem tesz végleges rendet. Ő pedig azt jövendölte, hogy a fejsze már a fák gyökerére tétetett. A Messiás kezében szórólapát van. Elválasztja a tiszta búzát az ocsútól, most aztán rendet tesz Izraelben és az emberiség életében. És Jézus nem tett rendet. Nem választotta ketté az embereket bűnösökre és igazakra, hanem mindenkit hívott. Sőt, egyszer azt mondta, hogy "nem az igazakért jöttem...". Igazak? Csak beképzeltek vannak, mind bűnösök vagyunk! "...hanem a bűnösökért". Keresztelő Jánosnak ez nagyon nagy próbatétel volt. Jézus csodái is sohasem a lehengerlő isteni hatalom megnyilatkozásai, hanem mindig a szeretet cselekedetei. Testvérek! Akinek ilyen hatalom adatott a kezébe, mint Jézus Krisztusnak, azért megbotránkoztatja a hatalom embereit, hogy vidéken meggyógyít egy beteget...? Vagy az özvegynek az egyetlen fiát föltámasztja...? Hát ezek illenek a Messiáshoz? Ezek a vidéki tettek? Nem azt kellene, hogy kisöpörje Izraelből, mint valami szennyet, a római hatóságot, Pilátust meg a többieket? Testvérek, higgyétek el, hogy ez egy megbotránkoztatás volt Izraelben. Ma is megbotránkoznak: "Hát ha az Egyházban itt van Krisztus, akkor miért nem mutatkozik meg a hatalma?" Úgy látszik, Istennek más a hatalma. Mennyire hívja szeretettel az embereket és nem parancsol rájuk! És olyan szelíd, hogy elmondja: "az én követésem azért kereszthordozással jár. Azért nem lehet az én tanítványom, aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem." Testvérek, ez a szelídség még inkább megdöbbentő az ő szenvedésében. Az ő ellenségei ott állnak a kereszt alatt. A zsidó főpapságnak meg kellett várni az utolsó percet, hogy meghalt. És még akkor is azt ordítozzák: "Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről és akkor hiszünk neked!" Nem neki hinnének, hanem az agyukban lévő megalomániás istenképnek. Mert
6.
FELSŐVÁROS
2012. április 8.
az Isten, az olyan, hogy odavág. A Golgotán úgy fogták föl, hogy egyenlő súlycsoportba valók birkóznak: Krisztus és az ő ellenségei. És a nép, a mindenkori nép csak azt nézte, hogy melyik lesz az erősebb, majd arra szavazunk. Ez a gyalázat: az Isten nem birkózik a történelemben, az Isten elbukik a történelemben. Majd a történelem fölött fog ítélkezni. Pontosan azért nem szállt le a keresztről, mert Isten. Érted??? Mert nem kényszeríteni akar... Nem odavágni... Hát az megtérés lett volna, ha leszáll a keresztről? Mind fölsorakoztak volna. Azok, akik előtte való nap vagy délelőtt azt ordították, hogy "feszítsd meg őt!". Így vált fölfogást a mindenkori tömeg. A tömeg az nem nép, az az emberiségnek egy undorító kreációja, ahol ösztönök vannak, ahol nincs gondolkodás. Még akkor is azt várják, az utolsó percben, hogy szálljon le a keresztről, vágjon oda nekik. Talán nem ilyen durván, de az apostolokban is fölmerül, hogy: "Uram, aki megszabadítottad, aki halottakat támasztottál fel, miért tűröd ezt el?" Miért? A bűnök bocsánatáért. Testvérek, a megjelenései még megdöbbentőbbek. Mert most, hogy őt a Mennyei Atya a Szentlélek erejével föltámasztotta, a halál nem úr többet rajta, micsoda dicsőség, testvérek! Hogy megremegnek az apostolok, amikor találkoznak vele, és Jézus egyebet se tesz, hogy: "Ne féljetek!" Hányszor mondja, hogy "Ne féljetek!"? Figyeljétek ezt az isteni finomságot! Mi az első jel? Nem az, hogy gyorsan megjelenik, hanem üres a sír. Gondolkodj! Merülhet föl benned, hogy talán beszéltem neked valamiről. Aztán a leplek helyzete, ahogy beesve ott vannak a leplek. Nem kimászott alóla, hanem szabad! Ezt látva János már hisz is. A megjelenések előtt. Figyeled, micsoda finom? Mi nem tudunk így szeretni, mi lehengereljük a másikat és birtokolni akarjuk... Ha akarsz, követhetsz. Kaptál egy jelet, de vissza is utasíthatod! Mondhatod azt, hogy az üres sír nem jelent semmit. De mégis, milyen szelíd első jel ez! Testvérek, aztán a jeladásnak ez a végtelen finomsága, szelídsége tovább folytatódik. Az emmauszi tanítványok, hát, kiábrándultak Jézusból, mert nem jött el az Isten országa. Nincs a nagy csinnadratta, fölvonulás Jeruzsálemben. És hát búsan mennek haza. S a föltámadt Jézus úgy társul melléjük, hogy észre sem veszik: hát, egy idegen. Jaj, de jó meghatározás: egy idegen! Nagyon. Ők még mindig ott tartanak, hogy keresztfa, meg halál. S Jézus csak hallgatja: micsoda? Halál, hol a te győzelmed? De beszél velük. Figyeled? Nem azt mondja: nézzetek ide, én vagyok, boruljatok térdre. Figyeled, testvér, ez a te történeted ám, a tied is. És csak minden Húsvétkor jelensz meg a templomban... Ha most itt vagy, akkor miért nem vagy minden vasárnap itt? És ő nem kényszerít. Drága Testvérem, nem
2012. április 8.
FELSŐVÁROS
7.
veszed észre ezt az isteni finomságot? Majd ha mások lehengerelnek benneteket, azoknak hisztek! De a szeretetnek ez a tapintatossága...! És elkezd nekik beszélni arról, hogy: mit vártatok? Megváltást? De milyen értelemben? Úgy, hogy menjenek ki a szovjet katonák? A római katonák? Na és, ha kimentek, meg vagyunk váltva? nem mélyebb az emberi nyomor, mint a politikai és a gazdasági szint? Hát tényleg, az szabadulás lenne? És elkezd lángolni a szívük. Odaérnek a vendégfogadóhoz, és Jézus mintha tovább akarna menni, figyeld: ha most nem szólnak neki, akkor tovább megy. Hát... azért ez hihetetlen. Hát azért jött, hogy megmutassa önmagát, hogy fölemelje az embert, de ha most nem mondják azt, hogy "a nap már lemenőben, Uram, maradj velünk, mert esteledik." Miért nem mondasz ennyit egy ilyen húsvéti mise után? Most már Jézus, maradj velem! Miért nem hívod meg a családba? Ha nem, akkor továbbmegy, és folytatódik az életed ugyanúgy, ahogy eddig... Ezért mondja a Jelenések Könyve, maga az Úr a Jelenések Könyvében: "az ajtó előtt állok és zörgetek, kopogtatok". Simone Weil azt mondja: "mint egy koldus, olyan az Isten".Aki megnyit, ahhoz bemegyek és vele vacsorázok, ő meg énvelem. Aki nem nyit meg, továbbállok. Az Isten nem tör be hozzád ajtóstul. Más ideológiák betörnek, lehengerelnek. Isten nem. Ha az emmausziak nem szólnak, Jézus továbbmegy. Testvérek, micsoda szelídség van abban, hogy mi a célja ezeknek a megjelenéseknek! Az elsődleges célja az, hogy megmutassa az ő dicsőségét, de ez nem ám az ő dicsősége, csupán a Názáreti Jézusé, hanem a mienk is, mert mit mond nekik: "Ne Féljetek! Gyertek csak ide!" Mint a gyerekek. A gyereknek, a legkisebbnek, csecsemőnek mi kell? Hát tapogatás. "Hát tapogass meg, nem vagyok szellem!" Tehát akkor ez lesz a ti következő állapototok, nem a lelketek él csak tovább... És persze félnek mindig, és nem hiába említi Péter apostol, ez a galileai egyszerű halászember, hogy "vele ettünk és ittunk föltámadása után", mint a gyerekek. Mi a lényeg? Az, hogy "ettünk és ittunk". Mert féltek. És hogyan tudja föloldani a félelmét ilyen tenyeres-talpas egyszerű munkás embereknek, akiknek nincs tele a feje ideológiával, akik soha nem szokták meg, hogy álmodozzanak... Nem az ún. fölvilágosodás utáni Európa, ahol hülyék irányítanak, akik beadták Európának azt, hogy föltámadt az ő lelkükben, ...kitalálták, hogy Jézus az Isten. Féltek, és nem akarták elfogadni, hogy él, mert látták, hogy hogy halt meg... És akkor most hívja, hogy egyetek. Ad nekik halat; a zsidó, az tudja, hogy az olyan étel, ami az eljövendő világra utal. Ott, a tó partján, amikor esznek, hát legalább ott föloldódik az ember, s olyan lopva rá-rá néznek... Micsoda finomság...! De még a megjelenések céljában is, testvérek, az Úr Jézus, amikor megjelenik, mindig valami célja van. A legelső megjelenésé
8.
FELSŐVÁROS
2012. április 8.
nek az, hogy bejelentse nekik, hogy van bűnbocsánat. "Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, meg van bocsátva. Akinek megtartjátok, meg lesz tartva." Azóta a püspökök és a papok ezt adják át, nem én oldozlak föl, hanem Krisztus, engem is egy másik pap oldoz föl, a pápa is gyónik hetente. A Megváltó Krisztus, az Isten Fia, megszerezte a bűnbocsánatot, ezért jött el Húsvét este, hogy azt mondja: "A gyilkosoknak is van jövőjük, a paráznáknak is van jövőjük, az utcanőknek is...! Csak sírja el magát, csak kérjen bocsánatot..." Van jövője...! "Nem vagytok bezárva a saját bűneitekbe!" Aztán, amikor Péternek megjelenik... Azért mégis, testvérek, ő a főapostol. Láttátok az evangéliumban: "'együtt futott Simon Péter és János". János előbb ért oda, talán mert fiatalabb is és jobban tudott futni... Benéz, de nem mer belépni, mert kinek kell előre menni? A pápának. Erről van szó: az elsőnek. És ez a Péter az elárultatás éjszakáján galádul megtagadta Jézust. Azt mondta, hogy "nem is ismerem azt az embert". És most Jézus eljön, amikor halásznak a tó partján, megáll Jézus, fölismeri János, Péter beveti magát a vízbe, megy feléje, esznek megint, na és most, miután már megreggeliztek, hát most derül ki, miért jött el Jézus...? "–Simon, Jónás fia, jobban szeretsz, mint ezek? –Uram, tudod, hogy szeretlek. –Simon, Jónás fia, szeretsz engem egyáltalán? –Simon, Jónás fia, szeretsz engem?" Az első pápának nem kell fölsorolni a bűneit. Csak emlékezni rá. A nyilvános gyóntatás: micsoda tapintat...! Nem azt mondja: "Ugye megmondtam neked, mert forrófejű vagy, mert kapkodsz! Miket mondtál nekem az utolsó este? És előrántottad a kardodat. Megmondtam, hogy el fogsz bukni!" Nem mondja Jézus. Hanem azt mondja, hogy "szeretsz-e engem"? És amikor először is azt mondja, "szeretlek, Uram", akkor rögtön azt mondja, "legeltesd juhaimat, legeltesd bárányaimat". A pápának, a püspöknek, a papnak nem a híveket kell szeretni... hanem Krisztust. De oly kizárólagosan, oly vele egyesült módon, hogy az a két szív, az az emberi, papi szív és a Krisztus szíve egy legyen, hogy aztán így tudja a híveket szeretni: Jézus szívével, nem egy férfinak a szívével. Az üdvösségükért szeresse és minden embert. Testvérek, és Tamásnak is. Az a meglepő, hogy Jézus mindent hall most már. Itt van, hallja ám, hogy prédikálok... És tudja azt, hogy mit gondoltok... Meg azt is hallotta, hogy tamás azt mondta, maikor ő nem volt jelen, az első megjelenésekor, s megmondták, hogy "Az Úr él!" "Én nem hiszem, hacsak nem látom, hacsak meg nem tapogathatom a szegeknek a helyét!" Testvérek, most belegondol az ember, hogy muszáj volt a feltámadt Jézusnak a dicsőséges testén megőrizni a szegek helyét? És úgy jelenik meg, hogy megmutatja a szegek helyét: "Tamás, hát itt vagyok. Ne légy
2012. április 8.
FELSŐVÁROS
9.
hitetlen, hanem hívő." Aztán Mária Magdolnát is túlsegíti azon, hogy őt elkápráztatja az, hogy halott a Mester, hol a teste, ő egy halott testtel akarja megtölteni a kriptát, ezért nem is látja az élő Jézust... Ott áll mellette, és hiába szól hozzá, nem érti, úgyhogy Jézus arra vetemedik, amit sosem csinált meg, hogy egy asszonyt a nevén szólítja. Igaz, hogy Mártát megszólította, de csak azért, hogy megszidja. A végén már azt mondja: "Mária!" És akkor: "Mester!" Át akarja karolni a lábát. "Ne érints engem! Menj el, a tanítványaimnak mondd meg, vidd hírül!" És amikor a tanítványok körébe ér Mária, akkor lesz teljes a hite, akkor már nem azt mondja, hogy "láttam a Mestert", hanem azt, hogy "láttam az Urat", ami zsidóul azt jelenti, hogy "az ISTENT". Amen.
Gyereksarok TEÉRTED TETTE! Marci pajtásaival hazafelé tartott az iskolából, amikor egy mentőautó állt meg mellettük. A mentőből egy mozgássérült ember szállt ki. Két mankójával nehezen lépkedett. Marci és a fiúk nevetve utánozták bicegő járását. Az idegen szomorú tekintetet vetett rájuk, és lassan elballagott. Másnap a házuk előtt játszadozó fiúk ismét megpillantották a közeledő nyomorékot. - Nézzétek, ott jön a bice-bóca! - kiáltotta Marci. Édesapja éppen kijött a házból, és ő is észrevette a sánta embert. Szívélyesen üdvözölte, és behívta őt magukhoz, hogy megvendégeljék. Marci megszeppenve eltűnt a gyerekszobában. De apja hamarosan kihívta, hogy bemutassa a kedves vendégnek. - Pompás fiad van - szólt a sánta ember. - Érdemes volt őt kimenteni a vízből! Ez a szó a fiú szívébe nyilallt. Most megtudta, ki is a vendég tulajdonképpen. Óvodás korában ő mentette ki a patakból, amikor csúszkálás közben beszakadt alatta a jég. A férfi a jeges vízben szerezte a betegséget, amitől később nyomorékká váltak a lábai. Marci őszinte bánattal kért bocsánatot, amiért illetlenül gúnyolódott rajta pajtásaival. Jézus mindannyiunk megváltásáért vállalta magára a szenvedést a kereszten. De akikért meghalt, azok közül sokan gúnyt űztek belőle, és sokan ma is így tesznek. Mi soha ne legyünk iránta hálátlanok! Húsvét idején gyakran gondoljunk erre és imádkozzuk ezt a szép imát: "Imádunk téged Krisztus, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!" (S.I.)
10.
FELSŐVÁROS
2012. április 8.
Halottaink Jurics Sándorné Czombos Mária Kószó Jánosné Sánta Mária
élt 68 évet élt 66 évet
Nyugodjanak békében! Olvassuk mindennap a Szentírást! Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Szombat: Vasárnap:
ApCsel 2,14.22-32 ApCsel 2,36-41 ApCsel 3,1-10 ApCsel 3,11-26 ApCsel 4,1-12 ApCsel 4,13-21 ApCsel 4,32-35 Jn 20,19-31
Mt 28,8-15 Jn 20,11-18 Lk 24,13-35 Lk 24,35-48 Jn 21,1-14 Mk 16,9-15 1Jn 5,1-6
Híreink A mai vasárnap délután ¾ 5-kor titokcsere lesz a Rózsafüzér társulatnak. Húsvéthétfőn délelőtt 11 órakor és este 6 órakor tartunk szentmisét. Hétköznapokon reggel fél 8-kor közös zsolozsma a templomban. Kedden délután fél 5-kor gyűlést tart a Karitász csoport. Szerdán délelőtt 9 órától a Ferences Világi Rend tart összejövetelt. Szerdán délután 5 órakor Biblia óra. Csütörtökön délután 3 órakor Szent Pió imacsoport. Pénteken délután 5 órakor bérmálási oktatás. Pénteken délután 5 órától csendes szentségimádás egyházközségünkért. A jövő vasárnap délelőtt 10 órakor elsőáldozási oktatás. A jövő vasárnap délután fél 4-kor óvodások szentmiséje, utána közös játék. Kiadja a Szeged-Felsővárosi Szent Miklós Plébánia 6721 Szeged, Munkácsy u. 7-9. T: 420-172 e-mail:
[email protected] honlap: www.szegedfelsovaros.hu templomfelujitas.blogspot.com
