„Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, De mi férfiak, férfiak maradjunk. És nők, a nők – szabadok, kedvesek S mind ember, mert ez egyre kevesebb...”
BEVEZETÉS A NŐTUDAT VILÁGÁBA...
8 TIPP AMIT NEKED IS TUDNOD KELL ÖNMAGAD MEGERŐSÍTÉSÉHEZ
1
MIRŐL SZÓL A NŐTUDAT? Az életed boldogság arcáról: a választásodról, a mantráidról, a múltadról, a jelenedről, a holnapodról, a legyőzésről, az életed megnyeréséről,
a
tanulásodról,
a
belső
hangodról,
a
visszavágyódásaidról, a magad megismeréséről. Van egy ősi mesterség: az ember megismerésének fejlesztése, az önismeret. Régen letűnt kultúrák sem nélkülözhették, a miénk meg pláne nem. Művelték e mesterséget sámánok, varázslók, papok, ördögűzők, áloműzők, jósok, remeték, próféták és papok. A világ másmás
területein:
dzsungelben,
sivatagban,
falvakban
és
metropoliszokban, bárhol, ahol akadt egy csendes, árnyékos hely, sátor vagy szentély, kolostor vagy jóshely, ahol két ember összeült, hogy megbeszéljék közös ügyeiket. Az egyik segítséget kért, a másik megpróbált segíteni. A módszerek látszólag különböztek persze, a kultúrák saját kifejezési módján, más nyelven, más aspektusból vizsgálva, de a lényeg azonos, mindig ugyanaz visszhangzik: a szubjektív emberi problémák ugyanazok maradtak...
„Ki vagyok én?” Amit az életünkben megtanultunk, általában lépésről-lépésre haladva tettük meg. Mégis sokunk életében adódik úgy, amikor nem elég egy lépés, vagy éppen nem látjuk a következőt. Valami megszakadt, véget ért és egy mély szakadék tátong előttünk. De van tovább! Ott a folytatás! Mekkorát tudsz ugrani? És hogyan állsz fel: egyenes derékkal vagy egy életre belegörbülve?
2
Új utak, új kapcsolatok, új szokások. Tanulnivalók…A lényeg, hogy Te megmaradj, ne add fel! Persze a vég történhet kényszerből, azt hiszed, hogy nincs hozzá közöd -megjegyzem, az is a Te döntésed, ha benne maradsz egy rossz kapcsolatban. Az is a te döntésed, ha tovább vergődsz egy számodra nem megfelelő munkában, szenvedsz a pénztelenségtől, a bizonytalanságtól, félsz a holnaptól. De határozhatsz úgy is, hogy elég volt! Eddig és nem tovább - vagy legalábbis nem erre. Megérett a gondolatod, változást akarsz! Gyere velem, hátha Neked is itt a segítség! ÚJRAKEZDÉS... Amikor a házasságomnak véget vetettem 22 év után, sokan neveztek bátornak, pedig nekem akkor az volt a meggyőződésem, hogy kényszerből tettem, de így utólag belátom, én döntöttem. A miértekre persze fel tudnék sorakoztatni egy csomó érvet, mégis inkább annak adok hangsúlyt, hogy akkor az én értékrendembe már egyáltalán nem fértek bele a történtek, és ezért voltam képes a változtatásra. (Te ismered az értékrendedet? Hogy mi a legfontosabb Neked? – és nem másoknak…) Ha Neked is megvan a saját értékrended, annak tényezőiből néha tudsz engedni, és van olyan, amiből nem tudsz. Valami nagyon erős belső megérzés nem enged, ami miatt nem is akarsz. Ha már újrakezdés, akkor hogyan? Mik azok az első lépések, amikkel érdemes számolni? Tényezőkkel, amiket jó, ha tudatosítunk?
3
Tanulhatsz más kárán is, megspórolhatsz magadnak felesleges köröket. Mivel ezt sem tanították nekünk az iskolában, kénytelenek vagyunk megtanulni az élet sulijában. Érdemes és lehet is elhajolni a pofonok elől – ezt a súlyos tapasztalatom mondja. És jöhet az újabb tanulás, ami remélhetőleg nem a könyöködön jön ki majd, amit unsz, vagy nem is érdekel – most magadról tanulsz, magadon segítesz! A párom állandóan azt a jól bevált mantrát ismételgeti, hogy „mikor tanulod már meg?”. Például mikor tanulom már meg, hogy hogyan kell begyújtani a kályhát? Azóta, jelentem, a hasábok is gúlában állnak, és azt is meg kellett tanulnom 40 évesen, hogy attól, hogy méz, még nem kell az ágyneműnek is ragadnia a reggeli ágyban-kávétól. De még nagyobb melót (= tanulást) igényelt például az, hogy ne feltételezgessek egy helyzetben „példáulléééén…” - hanem kérdezzek. Tisztább, gyorsabb és hatékonyabb. Reklám ízű, de a francba is, bejött. Meg
kell
tanulnunk,
hogy
hogyan
bánjunk
optimálisan
a
legkézenfekvőbb eszközeinkkel: · a gondolkodásunk irányításával, · a lehetőségeink felismerésével, · s ezek tudatos testreszabásával, a „nekem a legjobb” szerint. Érdemes újrakondicionálni magunkat. Hoztunk, kaptunk egy csomó mintát: szüleinktől, a környezetünktől – de ha ma már nem működnek, nincs is szükség rájuk, akkor újakat kell megtanulni, begyakorolni, használni. Az újrakezdés kicsit skizofrén állapot is lehet, mert már a túlparton vagyok, a hátam mögött megannyi tapasztalás, mégis olyan, mintha most bújtam volna ki újra a tojásból.
4
De az is lehet, hogy az eddig jól működő életünk, egyik pillanatról a másikra kártyavárként omlik össze, és úgy tűnik, nincs tovább. Mit jelent új életet kezdeni? Amikor vidékről felköltöztem a fővárosba, senkit nem érdekelt, hogy hogyan éltem addig, amíg nem közlekedtem hídon, körforgalomban, aluljáróban. Hogy egyik nap még főnökasszony voltam, másnap már beosztott. Neked is az a dolgod, ami nekem volt: újraépíteni önmagad! Szóval, hogyha „felébredtél”, akkor hidd el, hogy az élet minden pillanatában választhatsz, teljesen mindegy, hogyan alakult eddig az életed, ettől a pillanattól, most teljesen új irányt adhatsz neki – önmagadnak. Kitalálhatod magad! Nyüszítés, fájdalom és bukdácsolás helyett, tiszta szívvel és teli torokból! Elsőre furcsán hangzik, de működik!
„Újat teremtünk, minőségit, „megjavítjuk az életünket”
Nem az egyetlent mondom meg kedves Olvasóm, de ha Te is végigrágod magad ezeken a pontokon, nem hiszem el, hogy ne kezdene el az agyad sebesebben forogni, hozzátenni, elvenni, alakítani a Te szád íze szerint. Nézd meg, neked segít-e élni! Mit tudnál az én kosaramból a magad számára hasznosítani? Szeretettel kínállak, vegyél! Kezdheted az új életedet - már felvértezve! Mert bizony, nekünk Nőknek kell az erősebbnek lennünk, ha akarunk valamit. A férfiainkat szeressük, de tartsuk szem előtt, hogy nagyra nőtt
5
kisfiúk, őket is Nő-Anya szülte és nevelte. Hát ezért oly elsődleges nekik a törődés, az odafigyelés, a babusgatás – persze, kinek-kinek a saját szeretetnyelve szerint. Erről szól „A Szeretetnyelvről szeretettel” című e-book, amit szintén ajándékba szántunk neked. És akkor még hol van a mi szeretetünk? Hát legeslegjobb, ha saját magunkkal kezdünk. Amíg nincs be- és elfogadás (mert hát Nőként ez az elsődleges feladatunk is, ugye?), amíg nincs szeretet bennünk önmagunk iránt (és nem a másiktól várjuk el), addig nincs önbizalmunk. Márpedig önbizalommal leszünk képesek irányítani az életünket és a családunkét is. Ha az nincs, megette a fene – mondaná jó, régi barátosném.
8 TIPP ÖNMAGAD MEGERŐSTÉSÉHEZ Változtasd meg a gondolkodásod! A hogyant is megtudod, egyszerűbb, mint gondolnád.
I) A választás nálad van! „Rosszul gondolkozik az, aki a külsőleg megvalósíthatót összetéveszti a belsőleg lehetségessel.” Aki nem maga veszi kezébe a gyeplőt, azt majd irányítják mások, félrevezetik, meghatározzák. A félrevezetés nem rossz szándékot feltételez, egyszerűen a felülről jövő tanács félrevihet, mert nem a tied,
6
nem te találtad ki, nem illik rád. A meghatározás még súlyosabb, nincs hatalmad saját magad felett, a hatalmat birtoklók megmondják neked a tutit. Hogyan érezheted ettől magad? Ha az életed magad választod, döntő lépést teszel, hogy (végre!) felnőtt és önálló légy. Tedd fel a kérdést magadnak: eddig azt választottad, hogy nem választasz? Az
újrakezdésben
a
lehetőséged.
Dönts
jól:
áldozat
vagy,
a
megérdemlem kategória? Mert tudod, hogy fejben dőlnek el a dolgok, tervezd meg, vágyj rá! Itt az alkalom, hogy átgondold: - ki szeretnél lenni? - milyen életet akarsz élni? - minek az elérésére vágysz? Színtiszta önismeret, amikor felszínre hozod a benned rejtőző erőket és értékeket, az új céljaidhoz igazítva. Egy negyvenes barátnőm kikottyantotta, hogy ő a második a szeretett férfi életében. A mosolya kényszeredett, amikor arról mesél, hogy a családban is másodiknak született, a férjének is a második felesége volt. Szemmel láthatóan, nem érezte túl jól magát a bőrében, vagy ebben a szerepben.
Váratlanul
érte
a
kérdésem:
Te
a
másodosztályt
választottad? Eszerint is működik az élete… Ha eltávolítjuk magunkból a negatív képeket, a bántást, azzal helyet adhatunk az újnak, a pozitív emlékeknek, a dicséreteinknek, a bátorító kijelentéseinknek.
7
II) Hajítsd ki a saját papagájodat! „Megkapja a jót, aki jót vár, s ennek ellenkezőjét is…”
Te is visszahallod, hogyan beszélsz magadról? Állandóan bizonygatsz vagy éppen védekezel? „Mert én ilyen vagyok, és kész, ilyen volt az anyám is, nincs, mit tenni.” Mai trend: „ikrek vagyok” - akkor netán lúzer? „Persze, hogy utálom a pénzt” - meg akarom is. „Bal lábbal keltem fel” – ja, akkor ma már semmi jót nem várhatok? „Ez is csak velem történhet meg.” „Szeressen engem úgy, ahogy vagyok.” Determinálod magad. Magadba mantrázol olyan dolgokat, amik a látszólagos kényelmedet szolgálják, hiszen nem is hagynak kilépni a komfort zónádból, ugyanakkor a saját határaidat szűkíted be, a személyiséged fejlődését zárod ki. Saját magadat gáncsolod el és közben bosszúsan nézel körül, ki lökött el már megint? Élethelyzeteinket sokszor külső faktorok határozzák meg, viszont viselkedésünk
szabályozása
a
hatalmunkban
van,
tőlünk
függ.
Szerintem így fonódik össze a determinizmus a szabadságunkkal. Epikétosz is figyelmeztet arra, hogy azzal kell foglalkoznunk, ami tőlünk függ. Egy adott helyzetben is sokféleképpen lehet viselkedni. Krízishelyzetben kihívás előtt állunk, ami arra késztethet, hogy a túlélésünkhöz akár megváltoztassuk a magunkról kialakított képünket. Ezt a külvilág először furcsállhatja, de ha Te ki tudsz állni önmagadért, előbb-utóbb megbékélnek, elfogadnak, de az is lehet, hogy eltávolodnak Tőled. Erre mondják, hogy bajban ismerszik meg a barát. Új értékrended
8
alakulhat ki az új élethelyzetben, de már a célod felé vezető úton is más lesz a fontos, mint eddig volt… Lányaim apja erősítette sokszor így magát, s minket is, ha olyan vendégségbe kellett mennünk, ami nem éppen volt kedvünkre: „én jól tudom érezni magam, ha akarom”. Az élethelyzeteim adottak. Ebben determinált vagyok. Rajtam áll azonban, hogyan viselkedem e helyzetekben. Itt csillanhat meg először a saját szabadságom, mert én döntök, én választok – ezt ne feledd!
III) Ma van, nem tegnap és nem holnap. „Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap még annyira féltél.” Ma kell cselekedned! Hiába az édes évek – amit ott, akkor elrontottál, azon már úgysem tudsz változtatni. Lásd be, hogy ragaszkodsz valamihez, ami elmúlt és csak lehúz. És felesleges a lila köd is, a „majd lesz valahogy”. Többféle változás létezik, van ami nem jelent teljes megszűnést. Pl. egy szerelmi kapcsolatod meghal, de újjászülethet, ha dolgoztok rajta. Vagy elmúlik az egyik, bele akarsz halni, és pár hónap múlva jön egy sokkal jobb… hányszor játszódott le ez a folyamat a történelem során? De adódhat olyan változás is, ami végérvényes, például ha elveszítünk valakit. Az elengedést is tanulni kell, a „most”-ra összpontosítani, hogy túléljük a fájdalmat. A „miértek” és „mi lett volna, ha…” találgatások csak energiát visznek és nem adnak igazi választ. Helyette sokkal előrébb
9
vivő a napi feladatok megoldása, a „hogyan?”-ok. El kell látni önmagunkat és dolgoznunk kell. Gondolkodásunk
fegyelmezetlenségének
következtében
rengeteg
energiát pazarlunk el azzal, hogy túl sokat időzünk a múlt és a jövő irrealitásában, analizáljuk az elmúlt helyzeteket, ijesztgetjük magunkat, avagy vigasztaljuk az elképzelt jövővel. Bár most nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne tervezzünk, ne legyenek vágyképeink, nagyon is fontosak, főleg nekünk, Nőknek, hogy tudjuk, mit akarunk. Csak vegyük számba a „most mit tudnék tenni” alapképletet! Mulasztásaink és tévedéseink okozója sok esetben ez az elsiklás a valóság, a jelen fölött. Az életvezetésed egyik legnagyobb csapdája, önbecsapása az „átmeneti korszakok és helyzetek” megmagyarázása: „á, ez csak átmeneti állapot”: mert szerelmes vagyok, mert anyám beteg, mert a gyerekem érettségizik, mert lakásra gyűjtök, mert most depressziós vagyok, mert hideg van... Mindig van valami, amire hivatkozva érveket gyűjthetsz és felmentést adhatsz magadnak arra, hogy miért nem éled most... Amikor rövid ideig egyedül éltem, úgy próbáltam magam nyugtatni, megszabadulni a napi rossz érzéseimtől, hogy az adott életszakaszomat, „átmenetinek” nyilvánítottam. Akkor ez ott segítség, túlélés volt...Vártam a jövőt, aztán egyszer csak eljött a ma, és döntenem kellett… Ha viszont Te elhatározod, hogy most utazni akarsz (vagy muszáj), hova is kéred a jegyed? Pontosan meg kell határoznod, ki kell mondanod, a kalauz nem tudja. És nem is halaszthatod holnapra. A halogatásod amúgy is balul üt ki, s megint csak rajtad csattan! Még erre sem vagy képes, mondja a szuperegód (= felettes én) az egódnak. Veszekedés, blamálás van odabent, aztán csodálkozol, hogy félsz, hogy szorongsz.
10
Szelidítsd meg a mumusaidat, vagyis menj bele, csináld meg, azt amitől félsz, és nem lesznek félelmetesek, el is tűnnek. Én többször is kipróbáltam, és sikerült! Ha túl nagynak látod a feladatot, vagy félsz tőle, kezdd el kisebb lépésekben: a nagy elefántot is falatokban tudod lenyelni, legalábbis könnyebben boldogulsz vele. S ne felejtsd, a választás itt is a tiéd, ezt muszáj tudatosítanod, ezzel teremted meg a szabadságodat: a fülével kezded, vagy a farka tetszik?:) S még egy tipp: az első osztályú életed kiválasztásával nem árt elkezdeni a régi, poros, ma egyáltalán nem működő darabok elengedését (itt nem a használt mosógépedre gondolok). Valaminek a hurcolása csak súlyzó neked, és foglalja a helyet. Ugye érted? Nincs új munkád, ha nem érsz rá, ha mindig a régit csinálod. Nem jön új kapcsolat sem, ha nincs hely a szívedben vagy az ágyadban. És nem tudsz hatékony, értelmes szokást sem kialakítani mindaddig, amíg a régit ki nem űzöd magadból. Valaminek a befejeződése egy másik dolog kezdete. Itt és most. Egy ismerősöm lakása teli van az elmúlt házasságából kicsempészett aranyos kis tárgyakkal, nem tud és nem is akar szabadulni tőlük, hát az övéi. Mennyire destruktívak ezek? Hogy érzi magát a lelked, vagy a gyomrod, ha rájuk nézel? Hol az emléktárgyakat fogdossa, hol az emléktárgyak fogják Őt, nem eresztik egymást – közben meg ketyeg az idő.
11
IV) Győzelem helyett nyerj! „Meghalni és szeretni még nem elég. Születni kell minden nappal újra.”
Nem érdemes rágni a csontot, de még nyalogatni sem. Hasonlót érezhettél Te is, amikor a „sérült” énünk még dacoskodik, még időzik a múltban, főleg ha egy impulzus ér, rögtön bekattan a régi mechanizmus. Majd jól kitaláljuk, hogy miért nem. Falakat állítunk magunk elé, s még be is sértődünk, mint Nyuszika. Nyuszikának elromlott a fűnyírója, elment hát Malackához kölcsönkérni az övét. Amíg haladt Malacka háza fele, egyre csak mondogatta magában: „Úgyse fogja odaadni, biztosan félti tőlem. Úgysem lesz az olyan, mint az enyém.” Egyre mérgesebb lett, s mire odaért Malacka ajtajához, bekiabált neki: „Ba*** meg a fűnyíródat, Malacka!” Az előítéletes gondolkodást, meg annak hozadékait is nyugodtan lapátra tehetjük. S lám, leomolnak lábaink előtt a korlátok, s az újrakezdő szárnyalhat! Nem kell senkit legyőznie, a győztes többnyire úgyis egyedül marad. Bár a vesztes sem túl közkedvelt, folyton másokra van utalva, más számlájára él. Elvesz (elfogad), és nem ad. Micsoda egyensúlytalanság ÉS kiszolgáltatottság! De nyerni! Megnyerni a saját életedet, az a feletti hatalmat, az igen! Nyertesként élni, életelv. Ha a párkapcsolatod szűnt meg, esélyt jelenthet az igazi megtalálására, ha a munkahelyedet veszítetted el, még új karriert is befuthatsz egy
12
másik pályán, vagy a régen vágyott dolgaiddal foglalkozhatsz. Egy megterhelőnek tűnő feladat teljesítése, ráirányíthatja a szemedet arra, hogy mit tudsz a legjobban csinálni, mire vagy képes… Csak vedd észre a lehetőségekre nyíló ajtókat, máris sokat tettél a túlélésedért. Gazdag vagy, nézz csak körül mennyi mindened van! Tudsz, képes vagy adni is, elhiszed? Pillants néha a mérlegedre! Újra meg újra adsz és elfogadsz: gondolatokat, érzelmeket, életformát, biztonságot, örömöket – egymásnak
egymástól.
De
vajon
magadtól
magadnak?
Amikor
biztonságot is akarsz, meg a kaland szabadságát is. Őrzöd a megszokott útjaidat, de a változást is akarod. Szeretsz, de néha unod, sőt utálod az érzéseidet. Ne vádold magad, fogadd el, és annál jobban szeretgesd. Az érzésekkel
nem
érdemes
vitatkozni,
annál
inkább
érdemes
a
gondolatainkra hatni. És mit gondolsz, hogyan? A számunkra fontos kapcsolatunkon, de a gyermekünkön is sok mindent faraghatunk, nevelhetünk, kritizálhatunk, ami nem tetsző nekünk, de csak az elfogadáson belül. Ha szeretünk, és nem rekesztünk ki onnan, akkor egy kapcsolat
(gyermek)
mindent
„kibír”
és
változik
is.
De
ahogy
megtagadjuk vele a közösséget, vagy a szeretetünk megvonását érzi, tönkremegy. Így van ez önmagunkkal is. Az önmagunk szeretetével és elfogadásával. Rossz passzban, „szereteten kívül” nincs mozgatóerő a változásra. Ha másként nem megy az önmagad szeretete, akkor vedd karba a kicsi Énedet, mondjuk a kisgyöngyikét, vagy kisévikét, mindjárt szelídebbek lesznek a vonásaid, ugye?
„Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait.”
13
Érzed Te is, milyen disszonáns, hogy fogadd el magad, s közben törekedj a személyiséged fejlesztésére, vagyis a változásra? Én ezt a tanácsot úgy veszem, hogy ok: „az vagyok, aki vagyok, úgysem lehetek más, miért féljek hát fölfedezni ki vagyok”. De a tanulással, a gondolkodással, a tudatosítással a szemléletemen, a hozzáállásomon képes vagyok változtatni. És szerintem törvényszerű is, hiszen a dolgok maguk is változnak, az ezekhez való alkalmazkodás kulcsa pedig a megfelelő rugalmasság. Tudom, minden sikerkönyv ezzel van tele, hogy vedd kezedbe az életed irányítását. Én mégis abban hiszek, hogy úgy irányítsd az életed, hogy közben másokat ne kelljen legyőznöd. Egyrészt, mert akkor arra megy el az energiád, másrészt pedig azért, mert számomra az az igazi nyertes, aki saját erőből, vagyis nem mások letiprásával aratja le a babért… Megtérül ez bőségesen.
V) „Életfogytig” tanulj! „Tudod, én olyannak látom az embert, mint valami zárt bimbót. A legtöbb dolog, amit olvas vagy cselekszik, nincs rá hatással, de vannak aztán olyan élmények is, amelyeknek különös a jelentésük, énje szempontjából. Ezek mind felpattantanak egy-egy szirmot a bimbón; így fakad fel aztán egyik szirom a másik után, míg végre kinyílik az egész virág.”
Tudod, hogy a legnagyobb tőkéd a szellemi? Mekkora gazdagság az, ha egy probléma megoldásához van „eszköztárad”, ha nem csak a
14
megszokott sémákban gondolkodsz, ha a bőségkosaradban vannak életrevaló képességek. Olyan készségekre teszel szert, amik az életedet könnyítik, a kapcsolataidat javítják, az önmagad megismerését segítik. Van arcod, stílusod, és tudod képviselni magad. Reálisan értékeled magad, és el is éred, hogy mások is méltányoljanak. Ilyen tantárgyak az iskolai oktatásunkban nem ismertek. Ki- és lemaradsz, ha felnőtt fejjel is az ösztön-énednek (=szükségletek azonnali kielégítése, nem érdekli a biztonság, fantáziavilágban él) engedelmeskedsz. Nem mellesleg, ha a realitáselven működő éned is megszólal, akkor van csak a hajbakapás benned! Ismered-e a szokásaidat, a reagálásaidat helyzetekre, a gondolkodási mechanizmusaidat? Mersz kérdezni? Mersz válaszolni? Mersz kételkedni? Önmagadban is? Mersz változni? S a tanulással kapcsolatban, érdemes az alapokról indulni, s tán legkifizetődőbb, ha mindjárt Magadon kezded a tanulást. Amikor hosszú éveken keresztül vállalkozó voltam, pénzügyileg abszolút menekültem a racionális szembenézéstől. Későbbi vizsgálódásaim során tudatosodott, hogy a pénzügyi személyiségtípus szerinti besorolásnál már egyáltalán nem a menekülő volt rám a jellemző, s ezt a határtalan jó (boldogság) érzést, amit magamnak okoztam, hát kívánom Neked is!
15
Magasan hozzákapcsolódik az önértékelésemhez, hogy méltányos fizetséget vagy díjazást akarok kapni az erőfeszítéseimért cserébe, s tágult a szabadsághatárom is, mert ura lettem a pénzemnek, s nem ő nekem. Persze, ez egyedül nem jöhetett volna létre, mindig voltak segítőim, szakemberek, most már a támogató körömnek nevezem őket. (Megjegyzem, az nem biztos, hogy a pozitív változás felé terel, ha „csak úgy” dumcsizol a barátnőiddel vagy szomszédoddal…Főleg, ha lehúzó panaszáradatban veszel részt, pedig ezt kimagaslóan bírják egyesek művelni, bízom benned, hogy te már ilyenekben nem veszel részt, vagyis tudsz nemet (ha kell, indokot) mondani.)
VI) Halld meg a hangod! „Az igény valóságot szül. A dolgok megvalósulásának az a kezdete, ha makacsul rájuk gondolunk.” A saját, belső, kreatív, „szabad gyerek” hangodat. Általa tudsz teremteni, vágyakozni, vele tudsz elhatárolódni a nagy nyájtól, erős vagy, és bátor, nem állíthat meg semmi sem. Cserébe adj időt magadnak, engedd meg a hátradőlést! Erre a befelé figyelésre nagy szükség van. A társadalmi elvárások és az agresszív média elég nyomást gyakorol rád, sokszor kéretlenül. Észreveszed-e, ha az ingerek nélkül már nem tudsz létezni, ha állandó a tv-, rádió- vagy telefon-csörömpölés? Észrevétlen fejlesztheted ki a túlingereltség és a zaklatottság igényét. Félsz a csendtől, az önmagaddal való maradástól? Rossz társaság vagy magad számára, vagy menekülsz valami „hasznosba”? Aztán öntudatlanul rohansz mókusként az általad előidézett kerékben? A már túlzsúfolt napodhoz keresel még valamit? Valamit vagy valakit? Lehet, hogy
16
hiányzol Magadnak? Ahogy a belső énedre találsz, megtanulsz az intuíciódra hallgatni, erős és megbízható vezetője leszel magadnak, aki a döntéseknél nem csak a hideg racionális oldalt veszi figyelembe, hanem hallgat a megérzéseire, és fordítva. Tudatosan mersz dönteni a saját értékeid, a hajlamaid és a jövőképed mellett.
„ Ami fontos, csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra, egy pillanatig sem szabad elengedni, egy napon valóság lesz. ” Ismerős Neked is a manapság oly divatos mondás: „ha sokat foglalkozol valamivel, és hiszel is benne, megszületik a megoldás”? Legyen ez akár a párkapcsolatod vagy az életfeladatod. Egy próbát megér. Locsold csak, majd meglátod, hogy nő:)
VII) Lehetőleg ne hagyj maradékot! „Életünk története gyökerek leengedéséből és felszedéséből áll. Mindkettőnek eljön az ideje.” Ha újrakezdesz valamit, általában nagy energiákat kell mozgósítanod, sok a tennivalód. Mindent elölről. Szétugrálod magad, keresed az utakat, a kapcsolatokat, önmagadat. A kiegyensúlyozottságnak nyoma nincs, annál inkább a kipróbálás, az újdonságok tiszavirág élete, az elmulasztott dolgok gyors ki- és megélése, az el nem végzett, fontos feladatok nyomasztó restanciája. Nem kell ezen csodálkozni, ha nem élted ki és meg maradéktalanul az életed, ha egy sor dolgot ki sem
17
próbáltál, mondván, nem jutott rá idő, akkor bizony szépen és deprimáltan vagy lázas sietséggel szeretnéd pótolni a mulasztottakat. A „le ne maradjak valamiről” őrület vezérel – de gyakran tetten érjük a visszavágyódást, kórosabb esetben a „fixálódást”, amikor valaki megreked a személyiségfejlődés bizonyos fokán (persze itt is fontos árnyalni, hiszen a legtöbb ember kisebb vagy nagyobb mértékben fixálódik a korai életszakaszainak valamelyikében). A hangsúly a mértéken van. Lehet, hogy nem játszottál eleget ovis korodban és ma nem teljesedsz ki a munkádban, a lármás, kocsmai esték sokkal inkább érdekelnek, mint pl. egy önfejlesztő könyv. (ez a Te esetedben nem így van, hiszen itt vagy és olvasol) Ezek jeleznek, hogy visszavágysz a felhőtlen diákkorodba, s ilyenkor fordul elő tipikusan, hogy valaki ötven évesen húsz évesnek öltözik, vagy úgy is viselkedik. (Persze, most sarkosan
fogalmaztam,
csak
hogy
jobban
érzékeltessem
az
élethelyzetet.) Amikor görcsösen kapaszkodsz az elmúltba, nem vagy képes úgy működni, teljesíteni, ahogyan magadtól elvárnád, beindul automatikusan a saját védelmi rendszered, a jelennel való szembenállás, védekezés vagy hárítás. „Amortizálod” magad, mert lehetetlenné teszed a konfliktusaiddal
való
szembenézést,
azt,
hogy
hatékonyan
tudj
megküzdeni az új kihívásokkal. Hogy az elhárító mechanizmusaid milyen mértékben játszanak szerepet az életedben –
megspékelve túl sok
elfojtással (amikor is a vágyainkat eltemetjük) – tisztán lekövethető. Látható, hogy mekkora energiát von ez el, vagyis hogy mitől nem tudjuk már a normális határon belül vezetni, kézben tartani az életünket. Ha meg végre azt döntöd, hogy most a kezedbe veszed a saját életedet, éld meg a perceidet, a napjaidat úgy, mintha ez lenne az utolsó napod, hónapod, éved! Ha kell varrd el a szálakat, ha kell vállald föl önmagad,
18
de ne maszatolj! Csak kérlek, ne rohanj, ne hagyj maradékot, végezd el a dolgod, ma.
VIII) Ismerd meg önmagad! „Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.”
Mert ez tud előrébb vinni, ez tud éltetni, ez tud önbizalommal felvértezni. Aki vagy. A delphoicától (jósnő) is kérhetnéd a jóslást a jövődre, azt fogja mondani, hogy:
„Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod sorsodat. Mert a sorsod Te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.” Ki vagyok én? Hol a helyem a világban, az emberi kapcsolatok rendszerében? Miért vagyok boldogtalan, miért rossz a közérzetem? Miért nem tudom kibontakoztatni a képességeimet? Miért keveredem újra és újra hasonló jellegű konfliktusokba? Miért nem szeretnek úgy, és
19
annyira, ahogy igényelném? Miért nem tudok én szeretni? Miért ér annyi kudarc és bántás? Miért nyomasztanak félelmek és bűntudatok? Egyáltalán mit érek én? Miért nem tudok úgy élni, mint a többi ember? – akik látszólag olyan könnyedén haladnak előre az élet útjain, de négyszemközt ugyanezt kérdezik valakitől, vagy titokban önmaguktól. A kérdezés
már
eredmény.
Messzebb
vezet,
mint
az
önmagunk
tömjénezése, vagy a környezet, az objektív körülmények vádolása. Vállaljuk fel magunkat és fedezzük fel rejtett kincseinket! Ez már az ÚT. Ha érezted már azt, hogy nincs akaratod, nem tudsz összpontosítani, vagy gondod van az önuralmaddal, nehezedre esik a pozitív hozzáállás, az
ítélkezés
elfogulatlansága
–
ne
add
fel!
Ezek
mind-mind
fejleszthetőek, tanulhatóak s taníthatók, ezáltal Te is képes vagy rá…
20
ÖSSZEFOGLALVA A tudatosulás alapfeltételei, vagyis azok a tippek, amivel elkerülheted a csapdahelyzeteket,
gondolkodásra
késztetnek,
vázlatosan
az
újrakezdésed bibliája is lehet. Írd ki akár ezeket a jelmondatokat, és gyakran mondogasd magadnak, meg fogod látni a szónak – mantrának – ereje van!
A választás nálad van. Hajítsd ki a saját papagájodat! Ma van, nem tegnap és nem holnap. Győzelem helyett nyerj! Életfogytig, inkább -hosszig tanulj! Halld meg a belső hangod! Lehetőleg ne hagyj maradékot! Ismerd meg önmagad!
Az újrakezdésed az origódhoz vezet vissza, sok mindentől megválsz, másokat befogadsz, és az eddigieket is újra gondolod, más helyi értéket alakítasz ki. S közben leszoktál az önmagad szeretetéről?
21
Most, hogy úgyis mindent másként akarsz, ill. valaminek a kezdetén vagy, elhatározhatod azt is, hogy eztán rendszeresen sort kerítesz az életedben mindarra, ami Neked örömöt jelent. Látod, a hangsúly az önismereten van, hogy tudod-e hogy Téged mi tölt, mi lazít? Önismereted megalapozásához segítségül ajánlom neked a
„Ki vagyok én? - életrevaló önismereti módszerek” tudáscsomagját, amit ha végigcsinálsz, garantáltan közelebb kerülsz a válaszaidhoz, a miértjeidhez és ezáltal egy sokkal boldogabb, kiegyensúlyozotabb életvitelhez.
Olvass
róla
bővebben
a
Nőtudat
honlapján:
http://notudat.hu/tukor/ A boldogságod arcát akkor is ismerned kell, ha fájdalmat érzel, így tudsz magadon segíteni. Mert kilábalni a problémádból, felállni és újrakezdeni az életet úgy érdemes, hogy tudod, magadra számíthatsz! Ezt kívánom Neked, teljes szívemből, ennél több erőt nem is képzelek. A Nőtudat inspirál a számodra megfelelő út kiválasztásában és mindig a tudatosságra buzdít: hogy ne csak megéld a dolgaidat, hanem abból tanulva, legközelebb jusson eszedbe: másként is lehet... Ne felejtsd, nem fekete és fehér a világ és ha ilyenformán nézed, mindig van másik megoldás...
„A kölcsönösség nem valami újkeletű kór, amelyben egyik-másik ember szenved. Valamennyien kölcsönös függésben élünk, s ebből kezdünk „mostanában” kinőni. A cél az, hogy a kölcsönös függésen alapuló kapcsolatok kezdetén tapasztalható emelkedett közérzetet, az
22
eufóriát olyankor tapasztalja meg az ember, amikor végre egyedül van. A partnert az embernek önmagán belül kell hordoznia. Ezután az ember előreléphet az evolúcióban, és megtalálhatja azt a romantikus kapcsolatot, amely valóban illik hozzá.”
Szeretettel a személyes fejlődésedért, ami az egyetlen fény az alagút végén: Jakab Gyöngyi
23
