774 EOHLBAOH BERTALAN. ADALÉK A GÖRÖG NYELV KIEJTÉSÉNEK TÖRTÉNE TÉHEZ

774

EOHLBAOH BERTALAN.

ig éaü dig an, unt vemü't slaigt m vr ina herts hinaín. m vr ist, als op ig di *hend9 aüfs haüpt di'r lé'jsn zölt, be’t9nt, das got dig erhaltd zö' raín, unt sóm n, unt holt. Balassa J ózsef .

ADALÉK A GÖRÖG NYELV KIEJTÉSÉNEK TÖRTÉNE TÉHEZ. Számos és hivatott körökből indult ki ama mozgalom, eldön teni azon kérdést, megfelel-e a classicns ó-görög nyelv kiejtésének a mai Athénben és eszerint a mai Görögországban járatos új-görög nyelv kiejtése. Megállapodásra még nem igen lehetett jutni azon közelfekvö okból, hogy az ó-görög nyelv kiejtésére következtetni csakis azon nyelvekből vagy nyelvemlékekből lehet, melyek vagy közvetetlenöl vagy közvetve érintkeztek vele, azaz azon nyelvekből, melyek szókincsüket és fogalomképzeteiket a sokkal magasb fokon álló görög nép fogalomdúsabb nyelvéből gyarapították. De abból, hogy most az egyik vagy másik nyelvben — külö nösen rokon nyelveknél — ugyanazon betűk összetétele máskép hangzik mint valamely régibb nyelvemlékben, korántsem lehet azt a következtetést vonni, hogy a fiatalabb nyelv a fogalommal nevét és elnevezése kiejtését is átvette, úgy hogy pl. e szó fKöpoc*, mely latinban *Cyrus», úgy ejtetett volna ki, mint a latin, holott tudjuk, hogy a «C» betű «c£»*nek való kiejtése csakis a latin nyelv egyik külön sajátsága, mely a görögben nem volt meg. Különben látunk arra elég példát a modern nyelvekben is, hogy némely hangzó megvolt, mely ma már nem tartozik ugyané nyelv hangzócsopojbjába. Hogy messzire ne menjünk, itt van hazai nyelvünk, a magyar, melynek írott emlékei csak a XII. századig mennek vissza. Ott látunk egy — bizonyára kiejtésben is meglevő — «ch» mássalhangzót, mely a mai magyar nyelv használatában nem fordúl elő, és általában véve annyira szokatlan, hogy kiejtése a ma gyarnak nehézséget támaszt; a lágy hehezetes hangsó kemény hang-

Digitized by v ^ o o Q l e

A GÖRÖG NYELV KIEJTÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ.

775

'sóvá változott, 8 így, a mi a «Halotti beszédben*: *turchukat», az m ai nyelvünkön: «torkukat*. Épen úgy állunk ma az átvett kettős mássalhangzóval; a nyelvszokás ezt nem tűri, s közbeszúr a két mássalhangzó közé magánhangzót, vagy elválasztja egymástól a kiejtésben e kettős mássalhangzót elébe tett magánhangzóval. Pl. a X ü. és XIV. század magyar nyelvemlékeiben a «bratym» még úgy ej tetett ki, mint kiejtették a szlávok, kiknek nyelvkincsé ből ment át e szó és számos egyéb fogalom neve a magyarba, de ma a két mássalhangzó kiejtése szokatlan, s lesz az újabb kiejtés ben : «barátim»; hogy «udvar, asztal* eredetileg «dvor és sztol*, azt még megjegyezni sem szükséges. Az tehát, hogy a göröggel rokon latin nyelv a görög szókat latinul ejtette ki, még nem zárja ki azt, hogy az ó-görögben más kép hangzott az mint a latin «i», vagy hogy máskép hangzott a

776

KOHLBACH BERTALAN.

hogy a mai Görögországban — a szigeteket kivéve — ó-görög; eredetű lakó nincs. Helyesebb azon mód, melyet Bangabé kövei Berlinben a nyolczvanas években megjelent: «Die Aussprachedes Griechischen* czímti értekezésében szem előtt tart, melyben az idegen nyelvek átírásából bizonyítékokat hoz arra, hogy az Hegei és jón tenger mosta partokon ma dívó nyelvjárás kiejtése leginkább megközelíti a homéroszi görög nyelv kiejtését. A többi közt ntal Bangabé azon átírásokra, melyek az ó-görög: korszakban történtek oly népnél, mely gyakran s hosszú idők során keresztül érintkezett a görög culturával, érintkezett a görög tudománnyal, érintkezett az ó-görög élettel: értem a zsidókat,, kik számos ó-görög korszakbeli nyelvemlékeikben forrásúi szolgál hatnak az ó-görög nyelv kiejtése történetére nézve. Jelen rövid értekezés ezélj a összefoglalni ama hangtani törvényeket, melyeket levonhatni a talmnd és midrás irodalom szókincsébe átment görög, szók átírásából. *

•

♦

Ha tekintetbe vesszük, hogy Palaestina és tágabb értelemben Syria s az Eufrat és Tigris mosta dús Mesopotamia Kr. sz. e lő tt görög befolyásnak volt kitéve, megérthetjük azon rendkívüli hatást,, melyet a görög nyelv a zsidókra gyakorolt: görög lett az igazság szolgáltatás, görög a társadalmi élet, a héber, kaid és perzsa tu laj donneveket kiszorítja a görög elnevezés. A görögök culturája, a görögök magas műveltsége, előrehaladt ipara új czikkekkel, új. iparágakkal ismerteti meg keleti szomszédjaikat; a görög fény űzés új fogalmakat honosít meg, melyek a zsidóknál addig isme retlenek valának. A zsidó nép, mely oly könnyen alkalmazkodik más nép szokásaihoz, mely könnyed módon teszi magáévá szomszédja. nyelvét, mely mindig kész volt a jót és üdvösét befogadni intéz ményeibe, társadalmi életébe, csakhamar elgörögösödött; még azok is, kik előtt a héber, szyr és kaid nyelv nem volt idegen, a görög élettel görög fogalmakat is átkölcsönöztek, még akkor is, ha saját nyelvkincsükben létezett a fogalom és neve; a mi pl. azelőtt pOH volt, most 8/Xoc (tömeg) le tt; ha azelőtt Höllbö volt a háború neve, most a római hadjáratok óta icóXs(ioc lett. A római hódítással karöltve járt a görög nyelv terjedése; ha a zsidók legfőbb törvényszéke JTTTttD, ki ne ismerne benne a görög atívéőptov


777

A 6ÖBÖ0 NYELV KIEJTÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ.

(tanács, gyűlés) szóra? Vagy ha a hivatalos iratoknak [TD3K a nevük, előttünk áll a római «acta*. Oly nagy volt a görög befolyás, hogy még tisztán latin szókat is görög mezbe öltöztettek, mielőtt befogadták volna a talmudi és midrás irodalom nyelvkincsébe. Feltűnő jelenség ez a latin főnevekre nézve, melyek a nominativusbán «o<» képzőt kapnak, s még feltűnőbb, hogy még a participium prés. is akkép módosíttatik; így a latin «obtinens* a talmudban (Sabb. jer. VI. 4.) D2192K alakban fordul elő, mely nem egyéb mint a görög Ójktvóc átírása. Idegen szók átvételénél valamely más nyelv szókincsébe ren desen azt tapasztaljuk, hogy minden törekvés oda irányúi, amaz idegen szót, a mennyire csak lehet, a befogadó nyelvszokás szerint idomítani, hogy ezáltal idegen jellegét veszítve könnyebben mehes sen át a közhasználat nyelvébe. Leggyakrabban egyszerű átírásban nyilvánúl ez átvétel, a mi azonban azért nem helyes, mert mind addig, mig külön ortografía szerint kell használni valamely kifeje zést, mindaddig nem ment az át teljesen azon nyelvbe, melybe befogadtatik, valamint idegen marad használata, idegenszerű kiejtése. Ez okból helyeselhető hazánkban azon eljárás — ha arra ez értekezés keretében utalni szabad — melyet rég megelőztek a zsidó, arab és szyr irodalomban, hogy t. i. valamely idegen nyelv ből a kifejezést nemcsak kölcsönözték, hanem teljesen be is kebe lezték saját nyelvükbe. Hogy ezt minél könnyebben lehessen kiesz közölni, szükséges néha a szó alakján vagy egyes szokatlan hang zóin változtatni. E tény magyarázatáúl szolgál annak, hogy a talmud és midrás irodalmában az eredeti görög szó más alakot ölt, mely áldozatot köteles meghozni a nyelv a népetymologia oltárán, hogy valamely hangzó változása által elérhető legyen ama czél, mely az illető szó átvételekor lebegett szem előtt, t. i.: hiányzott valamely fogalom; új intézményt hoztak be, mire a nép nyel vében nem volt meg a kellő kifejezés; de ott volt a görög név, átvet ték azt, s lett belőle héber szó, melyre a héber nyelvtan szabályai érvényesek. így pl. új súlyegység fogalma vált szükségessé, s átvették a Xízpa (font) kifejezést, mely a többes számban már a héber végzőt veszi fel, s így találjuk a «Midrás Tauchúmáh»-ban: p o 1? o v a a n erpbo m ir o c-nexn D'bp® Sd n ra m - űr «r. Chanina nézete: minden csekel* súly mérték, mely előfordúl az Ötkönyvben, megfelel az aram «szelá»-nak; mi a prófétai köny-

Digitized by

778

KOHLBACH BERTALAN.

vekben fordúl elő, az megfelel a görög «Litra» súlyegységnek.* (V. ö. M. Tanchúmá IV. szakaszát Móz. V. k. HiO heti szakaszához: ed. Babér.) Néha megvolt valamely kifejezés az ó-héberben, de szokatlansága miatt inkább használták a görög kifejezést: így kifejezése a szentírásban (pl. Móz. III. k. 11. fej. 6 v.) a «n yúlt fogalmának, s mit olvasunk a «Midrás rabbát-nak elnevezett midrásgyűjteményben ? (A midrás alatt értjük a szentírás alle gorikus magyarázatát.) Móz. I. k. 3. fej. 21. v. «és készített Isten Ádám és neje számára bőröltözeteket, mikkel felöltözteté őket*. E vershez a Beresith rabba s nem különben a Tanchúmá Móz. I. k. XXIV. szakaszában, következő megjegyzést h o z : TO1K ‘r s '- l -np m :rO n o «mit értsünk «böröltö*etek. alatt? r. Jehósua b. Lévi magyarázza: nyúlbőrből készült*. Előttünk van a denominativ azaz Xa?ííK (nyúl) főnévből képződött melléknév Xdqtvov. De ha nehány kifejezésre utalni szükségesnek is tartottam, eltérítene a jelen értekezés szükebb themájától, ha kimutatni akar nám az egyes szók görög eredetét, mi nagyon messzire vezetne, mert több százra megy azon görög szók száma, melyeket elszórva találunk a két talmud és a midrás irodalom rengeteg szókincsé ben, mely nem kevesebb mint hat nyelvből kölcsönzi fogalmait, melyek közűi a keleti nyelveket kivéve, első sorban áll a görög, s csak második helyen a gracizált latin nyelv. Visszamenve tehát az átvétel módjaira, arra is kell utalnom, hogy a népetymologiánál gyakoribb a metathesis és metaplasmos útján átvett talmudi és midrási görög elem. Itt tekintetbe veendő, hogy az egyik nyelv se kiejtésben nem ismeri a hangot se írásban nem fejezheti ki azon jegyet, mely az eredeti szó jellemzője. Mivel pl. a görög «o» nem létezett a hébereknél, vagy körülírják a <2* betűvel, pl. e tulajdonnév DDH3K — E&8t]{*óc, vagy D13Ö3K (Sanhedr. jerus. III.) megfelel a görög E5{iaxo{ névnek. Abból, hogy pl. az előbbi névben az «y]» a héber ' betűvel iratik át, még teljes biztonsággal nem állíthatni, hogy az ó-görö gök az étát itának ejtették, mint következtette Bangabé, minthogy a héberben a magánhangzók hiányát a talmud korában az úgy nevezett «matres lectionis» (*1K) használata által törekedtek pótolni, úgy hogy pl. 'K megfelelhet ép úgy a görög ióta m int az éta betűnek, sőt még a görög «at» és «ei» kettős hangzónak is.



779

Megbízhatóbb a héberből való következtetés a mássalhangzók s kettőshangzók kiejtésére. Minthogy a héber átírásban bizonyos szabályszerűség mutat kozik, egymással szembe állíthatjuk a görög s — könnyebb meg értés czéljából — latin hangzókat és az ezeknek megfelelő héber írásjeleket, ítt-ott megvilágítva e phonetikai tüneményt egy tal mud, midrás v. targum irodalmából vett példával. a) Magánhangzók. Görög A-nak és latin «a*-nak megfelel a héberben rendesen K, vagy ritkán 1 pl. |1“KpK (Ezaj. 9. fej. 13. ptt2K targumi fordítása) nem egyéb mint a görög Tópawoc (uralkodó). Görög I E H

1. i e —

h. K vagy * * pl.,’^13* =

(tanácsnok); az K a gyök előtt elif prostbeticon s nem mint K ohut: Aruchjában magyarázza, helyettesítője az partikulának ; hogy a tőhöz tartozik, mutatja egy példa Bab-Bathra 143 a. szóban, hol az első K pótolja az b$ partikulát, míg a második a tőhöz tartozik. Egyetlen egy szóban ir&tik át az *)-vel m. p. = áíjp (levegő). Görög 0 latin o héberben 1 vagy 1$ Ű — rendesen 1K; néha 1K pl. = jcpóotójrov (arcz); néha meg 1, pl. a gyakran előforduló 10THTI szóban, melynek a görögben megfelel ISiwrrjs (tudatlan). Végre megfelel a görög X betűnek 1K vagy 1K vagy pedig D, mely leggyakoribb; egy szó van, mely népetymologia útján eltér a szabálytól, a mennyiben e betűt átírja a héber «váv» betűvel s ez az evangéliom talmudi átírása pK = Eoa^éXtov (Sabb. 116 a.); a népetymologia itt annyiban játszik szerepet, hogy mind flK ( = bűn), mind pedig IT^I ( = írott tekercs) eredeti héber szó, mely kettő kiejtésre egybehangzik a görög kifejezéssel. bJ K ettős hangzók (Diphthongok). Görög At> latin «au» héberben 11, pl. a6*pj = pIlK, így midr. Én. én. VII. fej. 8 v. "[Dttlp DRT magyarázatához r. Simon


780

KOHLBACH BERTALAN.

egy nézete idéztetik "pllK J1Ö2; néha HK pl. H. fej. 3 v. vagy 3.

= a&XV) n. o~

Gör. At 1. ai héberben X £o eu « 2$ Oi — « *T pl. DÖ^tűK szó a Bér. r.49-ik szakaszában a 82-ik Zsoltár 1-efr versében előforduló 2X3szóhoz következő magyarázatot fftz: ........ DÖ’tSK 3X3

JK3 3 T O J’X "I01P ~IDK pTOP ~l DW3 'i n '"I

r. Haggai r. Iszhák nevében magyarázza: hogy *ómed» helyett tnisszáb» alkalmaztatik a szövegben, azt mutatja, hogy «nisszáb* itt annyi, mint étoí(io^ ( = kész) a görögben. Görög Oo

1. u

héberben 1,

A spiritus asper rendesen K, ritkán H betűvel adatik vissza,, a spiritus lenis rendesen H, de láttuk a EVT1 szóban, hogy H betű is pótolja.

c) Mássalhangzók. héberben 2 latin b « 3 néha p « 8 « A « n « d « z < E « T; csakis nagy ritkán 2Es Zeóc át vanírva Tanchűma Móz. II. k. 38. fej. áll ugyanisD&PX, mi teljesenszabálytalan,mert mint «so» átírása külömben nem fordúl elő. Görög & 1. «th» a héberben rendesen D pl. Bér. r. 2. fej. 14 v. m a m a T J f l m m hozzátétetik nnn: jtsrniiK ( = afolyók legfontosbika), mi nem egyéb mint a görög a&$évrq<;; néha megfelel neki a D vagy 7, ritkábban a tO betű, m. pl. midr. Koheleth 11. szakaszában Q^ÍID DHIp kifejezést magyarázza r. Jehűda pTO^K szóval görögben áXijd-tvóv (bíborvörös). Görög K, latin k héberben rendesen 2 ; ezt már Dán. 3. fej. 4 v. látjuk, hol Kp*)? = o£ (hírnök); néha 3 pl. midr. Koh. 1 fej. 18 v. olvassuk: JŰH3K TÖT JET p nntPl «ivott bort és vegyí tett ént# (görögben: átxpatov); máskor megint a p betű fejezi ki pl. Móz. IV. k. 34. fej. 6. SlUn 0’ fordíttatik Dir'piK ( = ’Qxe<xvó« = tenger) szóval. Görög B

•

r

Digitized by

Google


781

Görög A latin 1 héberben b, néha 3 « m « M « Ö, gyakran 3 « N f n « 3 « 3 « X « DD vagy D3 « II « fi vagy 2 « P « P « r « n « S C 8 « rendesen D, ?, ómban X pl. PX&K = (liooc (középső) latin t héberben Ű vagy D Görög T « fi - 4> « f — « W « Dfi pl. Sanhedr. 21 b. magyarázva a bibliai helyet Móz. V. k. 17. fej. 17. v. rQ T kS 2T1T1 «ezüstöt és aranyat ne halmozzon maga számára t. i. a király, ki majdan uralkodni fog Izrael fölött* azt teszi hozzá a talmud: K3DJDK jrpS '1D «kivéve annyit, hogy fizethesse az élelmezést és zsoldot*,, e szó görögben: &|>tt>vía. Görög X, latin eh héberben: D, gyakran p, 3 vagy n. Megemlítendő még, hogy azon görög szók elé, melyek kettős mássalhangzóval kezdődnek, valamint a többi keleti nyelvekben, úgy a héberben is elif prosteticon járúl, pl. JTŰK =
Dr. K ohlbach B ertalan.


774 EOHLBAOH BERTALAN. ADALÉK A GÖRÖG NYELV KIEJTÉSÉNEK TÖRTÉNE TÉHEZ

Recommend Documents