A
Nádasdyak nem tartoztak azon főuraink közé, akik pazar paloták és kastélyok sorát emelték, jóllehet a család 16–18. századi fénykorában az adottságok – politikai súly, műveltség, házasságok révén kialakított rokoni kapcsolatok és jövedelem – megvoltak ehhez. A magyarázat viszonylag egyszerű: a jeles Nádasdyak napjai javarészt várvédelemmel, katonáskodással és nem a bécsi udvarban való forgolódással teltek, s nagy törést okozott a famíliának Nádasdy (III.) Ferenc részvétele a Wesselényi-féle összeesküvésben, amelyért főés jószágvesztéssel fizetett. Az 1554-től nádor Nádasdy Tamás, majd fia, a „Fekete bég” néven elhíresült (II.) Ferenc idejében a részekre szakadt ország lényegében állandósult hadszíntér, ahol inkább védművek, mint paloták kellenek, s bizony messze még a hazai kastélyépítészet kivirágzását előidéző teréziánus kor belső békéje.
S
amikor az utóbbi eljött, (V.) Ferenc éppúgy katona volt, mint elődei többsége, csak ő nem a törökökkel szemben, hanem az örökösödési háborúkban csillogtatta kiváló hadvezéri képességeit. Alig tartózkodott itthon, nem igazán volt módja építkezni, sőt élete utolsó szakaszában horvát bánként Varasdon (Varaždin, Horvátország) élt. (Bécsben vett ugyan egy palotát 1775-ben, és ott is hunyt el 1783-ban, de ez az épület már nem áll.) Nádasdy Ferenc után viszont százados csend következett. Az utódok között már nem találunk az országtörténet szempontjából kimagasló politikust vagy katonát, s építkezőt is csak egyet, a következő Ferencet, aki a 19. század végén Nádasdladányban emeltetett remek kastélyt a családjának. Ami tehát valóban a nevükhöz köthető, az a középkori nemzetségi központ régészetileg fellelt emléke, néhány, rövid ideig tulajdonolt vár s mindössze két másik jelentősebb, ma is álló műegyüttes, a sárvári várkastély és a nádasdladányi rezidencia.
VARGA KÁLMÁN
74∞&£∞§™
A csejtei Nádasdyvár légi felvételen
74∞&£∞§™
NÁDASDY– REZIDENCIÁK
NÁDASD
A nádasdi rotunda rekonstrukciós rajza. (P. Hajmási Erika régész kutatásai alapján Rónai Károly építész készítette)
Léka vára légi felvételen és 17. századi rézmetszeten (jobb oldalon)
34
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
A Nádasdyak középkor távolába visszanyúló történetének első értékelhető építészeti lenyomata a közelmúltban a névadó faluban, a Vas megyei Nádasdon feltárt erődített rotunda maradványa. A körtemplom 11. századi eredetű, később ezt lakótoronnyal tették védelmi funkcióra alkalmassá. A kis együttes a környék legmagasabb dombján épült, lakótornyából északkeleti és északnyugati irányban a Rába völgye, délre és nyugatra a hegyháti utak látszottak, északra a Kőszegi-hegységig és a stájer hegyekig lehetett vigyázni a vidéket. A régészek szerint a torony aljában talált és az oltár előtt földbe mélyített középkori sírok a Nádasdy nemzetség legkorábbi temetkezési helyeként azonosíthatók, azaz itt állt a család középkori kiserődje és nemzetségi temploma. Ennek feltárt romja és néhány eredeti részlete fölött ma a 19. század végén emelt templom magasodik.
KAPUVÁR A Kanizsai-örökséggel a Nádasdyakra szállt másik komoly erősség az először 1162-ben „castrum nostrum Capu” néven említett Győr-MosonSopron megyei Kapuvár volt. A 16. században a végvári vonal fontos eleme, nevéhez illően Bécs – korábban a gyepűrendszer – kapuja volt, ezért kiépítésére sokat költöttek. Nádasdy 1542-ben Sennyei Ferencet nevezte ki kapui várnaggyá, aki már a következő esztendőben újraásatta és belül ún. latorkerttel, vagyis kihegyezett cölöpsorral vétette körül az árkokat. A későbbi években nagyobb munkálatok is kezdődtek olasz mesterek részvételével: ágyúbástyákkal modernizálták és korszerű erőddé formálták. Mindezek ellenére a Győrt
LÉKA 1532-ben a Kanizsai család férfiágon kihalt, s az egyetlen leány, Kanizsai Orsolya kezével a család óriási birtokai és várai Nádasdy Tamás tulajdonába kerültek. Az átkerült erősségek egyike a 13. század elején a nyugati határszéli német betörések ellen épült lovagvár, Léka (Lockenhaus, Ausztria) volt. A hol királyi, hol főúri erősség a klasszikus, sziklákra épült és kora gótikus részleteket mutató védművek közé tartozik ötszögletű öregtornyával, fölfutó falrendszerével, belül lakórészekkel, kápolnával és lovagteremmel. A család csak időközönként tartózkodott itt, de a védelemhez szükséges ellátást új kút fúrásával javították és rendbe hozták a lakóhelyiségeket, a konyhát, 1669-ben pedig elővárral bővítették ki a robusztus épületet. A háborús időket átvészelő impozáns együttest a Nádasdyak alig néhány évtizedig birtokolták: a felségárulási perben bűnösnek talált Nádasdy (III.) Ferenc más elkobzott jószágaival együtt a kincstárhoz került, majd 1676-ban Esterházy Pál csatolta hercegi birtokaihoz. Eredeti állapotát ma is őrzi, modern kori történetében az 1956-os esztendő hozott fordulatot, amikor Paul Anton Keller osztrák író vásárolta meg. Ma a Keller család által életre hívott alapítvány kezeli, amely a fellegvárban gyógyintézetet, megtekinthető múzeumot működtet, melyet az elővárban kialakított panzió egészít ki. Léka jelentőségét a Nádasdyak múltjában a rövid tulajdonlás ellenére megnöveli, hogy a településen az általuk emelt Szent Miklós-templom alatt található a család kriptája. A sírboltban a 19. század elejéig ide temetkező Nádasdyak és a velük rokon Draskovichok nyugszanak. A família jelesebb tagjai közül említésre méltó a templomot is alapító Nádasdy (III.) Ferenc és felesége, Esterházy Julianna vörös márvány síremléke s azzal szemben Nádasdy Tamás, valamint párja, Kanizsai Orsolya szarkofágja.
Kapuvár, 17. századi rézmetszet
1594-ben elfoglaló és a Rábaközbe betörő oszmán hadak sikerrel ostromolták és négy évig megszállva tartották. Egy 1587-ben készült összeírás a vár lakóhelyiségein kívül (sütőház, öreg szoba, az úr szobája stb.) számos gazdasági célú tárházat (sáfárház, életesház, ecetesház, káposztásház, torony alatt való pince stb.) sorol fel, ami arra utal, hogy a vár nemcsak katonai, hanem gazdasági központ szerepét is betöltötte. Az erősség körül kialakult katonatelep a 16. század közepén már mezőváros volt, az összeírás idején 37 család lakta. A vár sorsa ugyanaz lett, mint Lékáé: a Wesselényiféle összeesküvésben részes Ferenc lefejezése után ez a vár is a kincstár kezelésébe került, majd 1681-ben gróf Esterházy Pál örökjogon – Nádasdy felesége, Esterházy Julianna révén – szerezte meg magának. A középkori vár végül is nem élte túl a török elleni, majd a kuruc harcokat, és romba dőlt. Kőanyagát felhasználva 1750ben emelték a helyén azt az azóta többször átalakított barokk kastélyépületet, amely – az utóbbi években ismét felújítva – napjainkban is látható és a település polgármesteri hivatalának ad otthont.
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
35
EGERVÁR
Az egervári Nádasdyvárkastély légi felvételen
A Zala megyében található várkastélyt 1288-ban említi először egy oklevél, „castrum Egerwar” néven. Amikor Kanizsai Orsolya hozományával együtt a Nádasdyakhoz került, az erősség már rossz állapotban volt. Ferenc nádor a testvérének, Kristófnak adta tovább, aki 1558-ban költözött ide feleségével, Choron Margittal. Nádasdy Kristóf az 1560-as években reneszánsz stílusú rezidenciává építtette át, annak jellemző szabályosságával, stílusjegyeivel. (Ennek emlékét őrzi a délkeleti saroktoronyba falazott Nádasdy–Choron-címer.) A négy saroktornyos, minden oldalról zárt épületegyüttes a belső várat alkotta, melyet egy külső, megerősített palánkvár és vizesárok vett körül. Egervár fontossága Kanizsa eleste (1600) után nőtt meg, és bár 1664-ben a Bécs ellen vonuló szultáni seregek felgyújtották, katonai jelentőségét a törökök kiűzéséig megtartotta. Az utolsó hadi cselekmények a vár körül 1706-ban játszódtak le, amikor Heister Hannibál császári tábornok csapatainak egy
36
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
része a győztesen előrenyomuló – és Heistert is fogságba ejtő – kurucok elől a falak közé húzódott, majd szabad elvonulás fejében megadta magát. 1671-ben Egervár is elkobzásra került. 1676-ban Széchényi György kalocsai érsek vásárolta meg, s egészen 1873-ig a Széchenyi család tagjai birtokolták. A szatmári béke után a vár erődítményjellegét meg kellett szüntetni, ezért 1712–13-ban a külső várat és a belső vár épületének északi szárnyát elbontották, s így kialakult a ma is álló kastély U alakú épülettömbje. A 19. század vége és a 20. század első fele az épület megállíthatatlannak tűnő pusztulásának időszaka. 1945 után államosították, majd helyreállítását az Országos Műemléki Felügyelőség 1960–65 között végezte el. Az utóbbi években európai uniós támogatásból felújított és korszerűsített műemléket a helyi önkormányzat jelenleg kulturális–turisztikai célokra hasznosítja.
POTTENDORF
Pottendorf. Kofler Nicolaus vízfestménye, 1810
Nádasdy Tamás egyik legnagyobb birtokszerzési akciója az 1660-as években az Alsó-Ausztriában fekvő, Bécs városához közel eső pottendorfi uradalom megvétele volt, melyet először zálogba vett, majd tulajdonjogát is megszerezte. A Fischa folyó partján épült pottendorfi vízivár a középkorban a magyarok betörései elleni határ menti erődítménynek épült, és e formáját a 17. századra is megőrizte, mint ahogy Nádasdy 1660. március 9-én írott egyik leveléből sejthető: „Oly alkalmatosságot offeralnak [ajánlanak, felkínálnak] az Lajta mellett ki erős helyes is, gyönyörűséges is, 100 ezer forintot köll legalább érte adnom, inkább az erejéért mint másért kapván rajta.” A levélrészlet arra is példa, hogy e háborús korszakban a Nádasdyak nem annyira reprezentatív rezidenciák „gyűjtésére”, mint inkább a nyugati védővonalakat erősítő védelmi pontok kialakítására törekedtek. Ugyanakkor érdekes – és jellemző a Nádasdyak művelődéstörténeti karizmájára –, hogy a hűtlenségi per során leltárba vett várbéli értékek között százas nagyságrendű műalkotást tartalmazó képtár, könyvtár és – mai fogalmaink szerint – iparművészeti remekmű volt. (A kollekciók hollétét nem ismerjük, egyes adatok szerint egy részüket I. Lipót megtartotta, más részük főúri és egyházi gyűjteményekbe szóródott szét.) A Nádasdy-időszak az ismert események miatt csak rövid, alig évtizedes intermezzo maradt a vár történetében. Nádasdy (III.) Ferenc 1670. szeptember 3-i letartóztatása után Pottendorf kamarai igazgatás alá, később a Stahrembergek zálogába került. 1737–1738 között a várat barokk kastéllyá építették át a neves osztrák építész, Franz Anton Pilgram irányításával. 1803-ban Esterházy (II.) Miklós herceg vásárolta meg, de komolyabb átalakításokat már nem végeztek rajta. A második világháború alatt az épületet több bombatalálat érte, s olyannyira megrongálódott, hogy helyreállítása azóta is csupán a tervek szintjén merül föl. A romos várkastélyt 2006-ban az ausztriai Esterházy-vagyont gondozó alapítványtól Pottendorf önkormányzata vette meg, kérdés azonban, hogy lesz-e elegendő forrása az épület újjáépítésére és hasznosítására. A pottendorfi kastély napjainkban
CSEJTE
Az egykor Nyitra megyei Csejte (Čachtice, Szlovákia) sziklákra épült váráról az első adataink a 13. századból valók. A török időkig több országbáró tulajdonolta, majd 1569-ben királyi adományként, pontosabban a végvári rendszerben kulcsfontosságú Kanizsa váráért cserébe Kanizsai Orsolya, Nádasdy Tamás felesége kapta meg. Jelentősége a család szempontjából az „Erős Fekete bég” idejére esik, kinek felesége, Báthory Erzsébet gyakran tartózkodott Csejtén, sőt párja halála (1604) után Sárvárt végleg fiuknak, Pálnak adva át, ide, illetve a vár aljában álló reneszánsz kiskastélyba költözött. Az özvegyet 1610 karácsonyán itt fogták el, s máig tisztázatlan vádak alapján tartották bebörtönözve 1614-ben bekövetkezett haláláig. Személyiségéről, „bűneiről” azóta is legendák keringenek, irodalmi értékű és kommersz művek születnek, s mivel a szörnyű történetek igazságtartalmának feltárásában eleddig a történeti kutatások bizonytalan eredményeket hoztak, Csejte egy szadista nagyasszony vérengzéseinek helyszíneként él a köztudatban. Az 1671-ben szintén az elkobzott javak közé tartozó vár és uradalom először a Drugethek, majd az Erdődyek tulajdonába került. A kuruc háborúkban többször cserélt gazdát, s 1711 után azon váraink közé sorolták, melyeknek katonai potenciálját meg kellett szüntetni, azaz fel kellett robbantani az erősséget. Ma egyike a Felvidék romantikus, sejtelmes várromjainak, s a kuriózumokat hajhászó turizmusiparágnak köszönhetően talán nincs is olyan turista, aki arra járva ne vélné látni az öreg falak között bolyongó Erzsébet asszonyt és áldozatait…
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
37
NÁDASDLADÁNY
SÁRVÁR A Nádasdy család legjelentősebb, a 16–17. században a szó legszorosabb értelmében rezideális székhelyének kétségkívül a Vas megyei Sárvár tekinthető. A szintén a Kanizsai vonalról megörökölt erősség első írásos említése 1327-ből maradt fenn, amikor is Károly Róbert királyi birtoka volt. Uralkodóink többször eladományozták, majd visszavették, mígnem 1424-től egy bő évszázadon át a Kanizsai család birtokolta, s a 16. század elejére a korábbi várat palotaszárnyakkal és védművekkel egészítette ki. Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya esküvője (1535) után Sárvár lett a központja a szépen gyarapodó Nádasdy család uradalmainak, ahol férje sűrű távolléteiben Orsolya asszony intézte a gazdasági és háztartási ügyeket. Jóllehet a vár sohasem került a török elleni harcok első vonalába, a rablóportyák elleni védelemül 1549–1562 között fokozatosan megerősítették és a szárnnyal bővített vármagot olaszbástyás, vizes árkos, modern erődítménnyé formálták. Ekkor készült a kaputorony és a hozzá vezető – annak idején felvonóhidas – híd is. A vár további megerősítését egy korabeli felirat szerint 1588-ban kezdték meg, ekkor építették át zárt udvarossá az ötszögletű vártömböt, és vastagították meg a védműveket. Az „összeesküvő” Nádasdy nevéhez fűződik a belső terek barokkba hajló pompájának kialakítása. E tekintetben egyedülálló a pazar díszterem Hans Rudolf Miller osztrák származású művész által 1653-ban festett falképciklusa, amely a monumentális csatakép műfajának egyik legkorábbi, máig megőrződött hazai példája. A tizenöt éves háború (1591–1606) magyarországi harcait örökíti meg, kö-
38
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
Sárvár 17. századi rézmetszeten (fent) és napjainkban
zéppontjában a megrendelő nagyapjának, a „Fekete bég”-nek híres sziszeki csatajelenetével. A mennyezetképet az 1660-as években ornamentális elemekből, puttókból és haditrófeákból kialakított díszes stukkókeretbe foglalták. A boltozat többi freskója a pápai, győri, tatai, budai és kanizsai vár ostromának és elfoglalásának állít emléket, míg az oldalfalak utólag, 1769-ben készült képei ótestamentumi jeleneteket ábrázolnak (Dorffmeister István művei). A műfaj népszerűségét jelzi, hogy a sárvárihoz hasonló török–magyar csataképek voltak Zrínyi Miklós csáktornyai várában, Batthyány Ádám rohonci kastélyában és Lippay György érsek pozsonyi palotájában. 1671-ben Sárvár is a többi Nádasdy-vár sorsára jutott, ám Draskovich Miklós, Nádasdy Krisztina férje visszavásárolta. Több tulajdonosváltás után végül 1875ben házasság útján a bajor hercegi családhoz került, amely 1945-ig birtokolta. Az államosítást követően az 1950-es évektől művelődési intézménynek és vármúzeumnak ad otthont egészen napjainkig. Egyes részeit a közelmúltban felújították, megtartva az együttes 17. századi formáját.
Az arisztokrácia „szürke” rétegébe tartozó Nádasdy Lipót a 19. század közepén alakította ki birtokai új központját a Fejér megyei Sárladányban. Halála után Ferenc nevű fia egyedül örökölte a Nádasdy-vagyont és a mai kastély helyén álló kisebb kúriát. Ezt az épületet bővítették ki és építették át 1873–76 között Tudor-stílusban a historizáló építészet hazai jeles képviselője, Linzbauer István tervei alapján. Ha a kastély művészet- és építészettörténeti helyét akarjuk kijelölni a historizmus 19. századi virágzása idején, akkor bő másfél évszázadra kell visszatekintenünk. Hazánk építészetében a harmonikus nyugalmú, nemes egyszerűségű klasszicizmust az 1840-es években váltotta fel a szabálytalan formavilágú, dinamikus és mozgalmas romantika. Ennek külön irányzataként tartjuk számon az angliai windsori kastély (1824–40) hatásaként megjelenő Tudor-stílust (Nagyugróc, Oroszvár, Galánta stb. kastélyai), melynek – olykor a mór és iszlám építészet motívumaiból is válogató – formakincséből a század második felében különleges atmoszférájú, gotizáló világi épületek nőttek ki. Előkelő hely illeti meg közöttük Nádasdladányt, mely amellett, hogy a család történeti folytonosságának egyfajta emblémája volt, a kor „high-tech” épületének is számított. A változatos térkialakítású, mozgalmas összképet mutató kastélyt a család ősi mivoltát reprezentáló otthonaként emelték. Belső helyiségei közül különleges szépségű a családi arcképcsarnok elhelyezésére készült, mívesen faragott faburkolattal, kovácsoltvas díszítéssel és hatalmas márványkandallóval ékesített Ősök Csarnoka, valamint a faragott bútorzatú galériás könyvtár. A korszak legismertebb mesteremberei, Jungfer Gyula díszműkovács, &ék Endre asztalos, valamint Kratzmann Ede és Forgó István üvegművesek műhelyeiben ké szültek a díszes kovácsoltvas csillárok, a könyvtár galériakorlátja, a pompás falburkolatok, a könyvtárterem berendezése és az Ősök Csarnokának festett üvegablakai. Utóbbiban a család híres tagjait – Nádasdy Tamás nádort, Kanizsai Orsolyát, a „Fekete bég”-et stb. – ábrázoló, egész alakos festményeket helyeztek el. Közülük a két leghíresebb festményt Benczúr Gyula készítette az építtetőről, Nádasdy Ferencről és korán elhunyt feleségéről, Zichy Ilonáról. A kastélyban a kor szokásainak megfelelően elkülönültek egymástól
a főszárny földszintjén található reprezentatív társasági terek, a családtagok emeleti szobái, a mellékszárny vendéglakosztályai és az alagsorba vagy a melléképületbe kerülő kiszolgálóhelyiségek. A kastélyban őrizték a Nádasdyak képtárát, levéltárát és könyvtárát is. A reprezentativitással jól megfért a korszak minden műszaki újdonsága, mint például a csatornázás, a lég- és padlófűtés, a gáz-, később pedig a villanyvilágítás. A szobákat a telefon elődjével, beszélőcső-hálózattal is ellátták. A rezidenciát 24 hektáros, tájképi jellegű park övezte, mesterséges vízeséssel és tóval, melynek kis szigetét fahídon lehetett megközelíteni, kanyargós utakkal, bástyaszerű víztoronynyal és játszóházzal. A kastély mellett valaha pálmaház állt, és kicsit távolabb kapott helyet az egykori fácánkeltető. A második világégés után az itthon maradt családtagok jóvoltából az Ősök Csarnokának 1945-ben erősen megsérült képei a Magyar Nemzeti Múzeumba, a családi levéltár az Országos Levéltárba, a könyvtár anyaga pedig a Széchényi
Könyvtárba került. A következő évtizedekben a kastély volt „munkásnők üdülője”, ÁFÉSZ-iroda, óvoda, posta és rendőrség is, majd 1982-től a rendszerváltásig a honvédség vezetői számára kialakított vadászlak. A park felét kiparcellázták, építményei javarészt elpusztultak. Az épületet 1993-ban nyilvánították műemlékké, s ha lassan is, de helyreállítása lépésről lépésre azóta is halad. Felújított tereiben jelenleg kiállítások láthatók, és itt működik a Kanadából 1998-ban hazatelepült, tavaly elhunyt Nádasdy Ferenc által életre hívott akadémia.
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
39
