(71)MARTIN G.1
A fenntarthatóság mérése a mezőgazdaságban Measuring sustainability in agriculture
1Pannon
[email protected] Egyetem, Georgikon Kar, PhD hallgató
Absztrakt A mezőgazdaság túlnyomórészt élelmiszertermelő szerepe az 1992-ben elfogadott 2078/92 EU tanácsi rendelet elfogadásával gyökeresen megváltozott. Az agrárszektor a termelési feladatokon túlmutatva társadalmi és környezeti kötelezettségeket is vállal, vagyis a Közösség országaiban a mezőgazdaság multifunkcionális agrármodellként értelmezhető. A fenntarthatóság elvei a mezőgazdaságban az agrárkörnyezetvédelmi programokon keresztül valósulhatnak meg. Az agrárkörnyezetvédelmi folyamatok nyomon követésére az Európai Unióban (EUROSTAT), a világ más országaiban (Ausztrália, Kanada) és szervezetek vezetésével (OECD) is dolgoztak ki indikátor-készleteket. Az agrárkörnyezetvédelmi mutatók létrehozásának célja, hogy a szakmapolitikai döntéshozók és a társadalom részére érthető, megfelelő információt adjanak a környezet, a mezőgazdaság valamint a gazdasági-társadalmi hatások komplex kapcsolatáról, a változások irányáról. Nincs általánosan elfogadott módszertan azt illetően, hogy a mezőgazdaság környezetre gyakorolt hatásait miként kövessék nyomon, vagy éppen az agrárkörnyezetvédelmi intézkedések hatékonyságát miként mérjék. Célunk a különböző indikátor-készletek bemutatása: mutatószámok kiválasztásának módszertana, kritériumok felállítása, alapvető elméleti és gyakorlati problémák és a lehetséges megoldások ismertetése.
Bevezető Az 1970-es évek Európájának intenzív mezőgazdasági gyakorlata és negatív környezeti hatásai a 90-es évek elejére hozták meg a változást az Európai Közösség agrárpolitikájában, ahol már a „Közös Agrárpolitika” (KAP) szerves és elengedhetetlen része a környezetvédelmi vonatkozások és irányelvek megvalósítása a mezőgazdasági gyakorlatban. Az Európai Unió Tanácsa (1999) 1259/1999 rendelete pedig megteremti a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok pénzügyi finanszírozását is. Az mezőgazdasági politika az egyik legfontosabb területe az Európai Közösségnek. Az Európai Bizottság javaslata alapján (EU Vonal, 2012) a 2014-2020 közötti periódus költségvetése "Fenntartható növekedés: természeti erőforrások" fejezet a teljes keret 37%-a lenne (371, 72 milliárd EUR), az alábbiak szerint: •
281, 8 milliárd EUR a KAP első pillérére (közvetlen és piaci támogatások);
•
89,9 milliárd EUR vidékfejlesztésre (II. pillér);
•
15,2 milliárd EUR további szakterületekre (kutatásra és innovációra; élelmezésbiztonságra; élelmiszersegélyre; mezőgazdasági válságokra képzett tartalékra és Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak). A 2013-at követő költségvetési ciklusban szintén nagy összegeket kívánnak fordítani a KAP célok megvalósítására. Hazai vonatkozásban az alábbi programok keretében vezették be a KAP irányelveit:
•
Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program
321
•
Agrár-környezetgazdálkodási Program (2004-2006)
•
Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) (2007-2013)
•
Darányi Ignácz Terv (2012-2020)
Az agrár-környezetvédelmi programok kidolgozása és gyakorlati bevezetése nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdasági tevékenységek hatásait komplex módon, több dimenzió mentén értékeljék. A multidimenzionális megközelítés alapját a fenntartható mezőgazdaság értelmezésén keresztül fogadhatjuk el. Fenntartható mezőgazdaság Annak ellenére, hogy a fenntartható mezőgazdaság definiálására és leírására több alternatív megközelítés született (Hansen, 1996), abban egyetértés van, hogy a fenntarthatóság a mezőgazdasági rendszerek azon képessége, hogy az időben folyamatosan változó, eltérő szükségleteket ki tudja elégíteni. A fenntartható mezőgazdaságot nem egy statikus rendszerként, sokkal inkább dinamikus változások sorozataként lehet jellemezni. Azok a rendszerek, amelyek jelenleg fenntarthatónak ítélünk meg, feltételezhető, hogy a jövőben már nem fognak megfelelni a ma felállított fenntarthatósági kritériumoknak (Norman et al., 1997). Továbbá abban is széles konszenzus figyelhető meg, hogy a fenntartható mezőgazdasági rendszerek multudimenzionális karakterrel bírnak (gazdasági, társadalmi és környezeti), amelyek koherensek a fenntartható fejlődés koncepciójával. Ahogy a fenntarthatóság meghatározása, úgy a megfelelő indikátor készlet kidolgozása, meghatározása is több nehézségbe ütközik (Bossel, 2001). A túlzottan kisszámú indikátorokból álló készletek esetén a döntő jelentőségű változások nem biztos, hogy a látótérbe kerülnek. Ezzel ellentétes esetben, vagyis amikor túlságosan nagy az indikátorok száma, az adatgyűjtés és elemzés megfizethetetlenül drágává és időigényessé válhat. Az Európai Unió és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által javasolt agrárkörnyezetvédelmi indikátor készlet (EUROSTAT, 2011) 32 mérőszámból, 97 különböző típusú (területhez kapcsolódó, mennyiséghez kapcsolódó, egyéb) adatból áll. A tanulmány az indikátorokat két típusba sorolta a kidolgozottságot illetően. Mindössze 13 indikátor “érett”, vagyis jól kidolgozott. A második, kevésbé kidolgozott csoportba olyan indikátorok találhatóak, amelyek kvantitatív mérhetősége problematikusabb (pl.: specializáció, genetikai diverzitás), nem állnak rendelkezésre adatok, vagy hiányosak. A fenti problémáktól eltekintve, a fenntarthatóság empirikus értékelésére az indikátorok olyan rendszerét kell kidolgozni, amelyeknek bázisául a gazdaság, a társadalmi igazságosság és a környezetvédelem hármas dimenziója áll (Bell és Morse, 2008). Indikátorok készletek – összetett indikátorok Abban az esetben, ha a fenntarthatóságot egy dinamikus koncepcióként fogadjuk el, és egyetértünk abban, hogy a fenntarthatóság önmagában nem eredményezhet egy bizonyos kívánatos „végterméket”, állapotot, akkor tisztán láthatjuk, hogy a fenntarthatóság, a mezőgazdasági tevékenységek hatásainak mérése és monitorozása még nehezebbé válik (Norman et al., 1997). Herdt és Steiner (1995) szerint nehéz eldönteni, hogy vajon hosszú távon fenntarthatóak-e az egyes mezőgazdasági termelési módok, különösen akkor, amikor a mezőgazdasági termelés során folyamatosan nő a mesterséges inputok aránya. A fenntarthatóság és a fenntartható mezőgazdaság koncepciói és definiálásának nehézségei
322
ellenére, a szakirodalomban számtalan olyan tanulmányt találunk, amelyek indikátorkészletekkel, vagy összetett mérőszámok segítségével jellemzik és követik nyomon a mezőgazdaság fenntarthatóságát. Az indikátorok meghatározása Az indikátorok azon számtalan lehetséges attribútum részhalmazai, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy egy adott tájat, vízgyűjtő területet vagy ökoszisztémát kvantitatív módon írjanak le. (Walker, 1998). Mások szerint (Mitchell et al., 1995) az indikátorok, alternatív mérőszámok, amelyeket akkor használunk, ha valamely jelenség leírását technikai vagy pénzügyi okok miatt közvetlenül nem tudjuk jellemezni. Változók, amelyek információt adnak más, nehezen mérhető változókról, és amelyek “benchmark”-ként használhatók különféle döntéshozatali folyamatokban.(Gras et al., 1989). Az indikátor ugyanakkor, Walker és munkatársai (1996a) szerint, egyfajta kommunikációs eszköz, amelynek segítségével a tudományos ismeretek és eredmények jól lefordíthatók olyan formára, amelyek széles társadalmi csoportoknak jól értelmezhető információt adnak. Összetett indikátorok – pro és kontra Az elmúlt évek során az indikátoroknak több típusát és csoportját különbözteti meg a szakirodalom. Javaslatra és kidolgozásra kerültek indikátor készletek (OECD, 2001; Zheb és Routray, 2003; Tar, 2008) és összetett indikátorok (Vecchione, 2010; Bos et al., 2007). Mindkét indikátor típusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Saisana és Tarantola (2002) az alábbi táblázatban foglalta össze az érveket és ellenérveket az összetett mérőszámokkal kapcsolatban (1. táblázat). 1. táblázat Érvek és ellenérvek: összetett indikátorok
Érvek Ellenérvek Összesít komplex, multidimenzionális Félrevezető politikai üzenetet jelenségeket, annak érdekében, hogy segítse hordozhatnak, amennyiben kidolgozása a döntéshozatali folyamatokat gyenge vagy helytelenül interpretálják Könnyebben interpretálhatóak, mint a Egyszerű politikai következtetések több elemből álló indikátorkészletek levonásának veszélye Időben jól szemléltethető egy gazdaság, Helytelen használat: pl.: kívánatos politikai mezőgazdasági rendszer, régió vagy ország célok támogatása, amennyiben a fejlődési iránya kidolgozási folyamat nem átlátható és/vagy hiányosak a koncepciók főbb irányvonalai A felhasználóknak lehetővé teszi, hogy Indikátorok kiválasztása és súlyozása komplex dimenziókat hatékonyan politikai vita tárgya lehet összehasonlítsanak A politika látóterébe helyezheti azokat a Elfedhet súlyos, negatív változásokat kérdéses területeket, amelyek egy gazdaság, bizonyos területeken, és így nehezebbé mezőgazdasági rendszer, régió vagy ország válik a hatékony megoldási lehetőségek teljesítésével, fejlődésével kapcsolatosak meghatározása Segíti a kommunikációt a társadalom Kevésbé hatékony intézkedések különböző csoportjaiban (lakosság, média, meghozatalához vezethet, ha kidolgozásuk stb.) és előmozdítja a felelősségre vonást során elvetik azokat a folyamatokat, amelyek nehezen definiálhatók, mérhetők Segít felépíteni/alátámasztani a háttér információkat mind a tudományos szakma, mind a laikusok számára A felhasználóknak lehetővé teszi, hogy komplex dimenziókat hatékonyan összehasonlítsanak
323
Lépésről-lépésre: indikátorok kidolgozása Az agrár-környezetvédelmi és a fenntartható mezőgazdaság mérésére kidolgozott indikátor készletek és aggregált indikátorok tartalma széles skálán mozog és mint ahogy nincs kizárólagos indikátor vagy indikátor készlet a folyamatok pontos leírására, így a mérőszámok kidolgozása, részleteiben heterogén képet mutat. A főbb lépések azonban meghatározásra kerültek (Nardo et al., 2005a, b; Gómez-Limón és Reisgo, 2009). 1. Elméleti keretek felállítása Első lépésként fel kell állítani azokat a kritériumokat, amelynek meg kell felelniük az egyes indikátoroknak. Wilson és Buller (2001) tanulmányában öt kritériumot foglalnak össze. Az itt említett feltételek az OECD, az EU és más szervezetek is elengedhetetlennek tartják mérőszámaik kidolgozása során. Az “5R” - , vagyis reliable – megbízható, relevant – releváns, reproducible – reprodukálható, representative – reprezentatív és realisable – megvalósítható – kritériumcsoportnak, nehéz teljes mértékben, bizonyos esetekben lehetetlen megfelelnie egy-egy indikátornak.. A Wilson és Buller által írt, Uniós projekt (FAIR CT95-274) keretében született tanulmány az alábbi meglátásokat fogalmazta meg a kritériumokat illetően. Megbízhatóság Az indikátorok sok esetben egy-egy bonyolult folyamatot próbálnak leírni és ez a folyamat leegyszerűsítésével valósítható csak meg. Ennek ellenére megbízhatónak kell maradnia a mérőszámnak, vagyis azt kell mérnie, amire hivatott. Az indikátorok megbízhatósága eltérő mértékű és földrajzi értelemben is nagy eltéréseket mutat (Brouwer és Crabtree, 1999). Az „5R” közül ez az egyik legnehezebben elérhető kritérium. Relevancia Az indikátorok relevancia mértéke eltérő lehet országonként, régiónként. Sok esetben egy adott kontextusban, helyzetben kell értékelni azokat, figyelembe véve az adott ökológiai, geográfiai, társadalmi, gazdasági és intézményi jellemzőket. A fizikai környezet leírására szolgáló indikátorok esetében pl. a relevancia mértéke a helyspecifikus környezeti állapottól függhet, és az eltérő területek optimális indikátorkészlete nagy valószínűséggel különböző lehet. Hogy mennyire releváns egy adott indikátor, az függ az aktoroktól is. Az agrár-környezetvédelemi politikák implementációja során az eltérő résztvevők más-más célok elérésében érdekeltek, az eltérő célprogramok kitűzéseivel összhangban. A környezetvédelmi civil szervezetek az agrárkörnyezetvédelmi programok segítségével kívánják előmozdítani a fenntarthatóságot. A környezetgazdászok általában a programok nyújtotta pénzügyi előnyöket hangsúlyozzák, a költség hatékonyság indikátorokra fókuszálva (Garrod et al., 1994; Garrod és Willis, 1995). Reprodukálhatóság Ideálisan, az indikátoroknak technikai és tudományos értelemben is jól megalapozottnak és más kutatók által is használhatónak, felhasználhatónak kell lenniük. Validitásukat nemzetközi standardokon és konszenzuson kell megadni. További elvárások a mérőszámokkal kapcsolatban, hogy megfelelően dokumentálhatóak, folyamatosan megújíthatóak legyenek, az adatok pedig megbízható adatszolgáltatóktól származzanak. Konzisztens és megismételhető módszerek alkalmazásával állítsák őket elő.
324
Reprezentativitás A reprezentatív indikátor lehetőséget kínál regionális és nemzetközi összehasonlításra is. Fontos, hogy létezzenek referencia pontok, amikhez a viszonyítást elvégezhetjük. A bázisértékek, állapot meghatározása pedig legális, tudományos, politikai normák alapján kell, hogy történjen. Megvalósíthatóság Amennyiben az indikátor teljes mértékben megfelel a megvalósíthatóság kritériumának, akkor a mérőszám egyszerű és könnyen interpretálható. Megmutatja az időbeli változásokat (trendeket); az előállításához szükséges adatok könnyen hozzáférhetőek, viszonylag alacsony költséggel elkészíthetők. Peco et al.(1999) leszögezi, hogy mind az öt kritériumnak („5R”) való egyidejű megfelelés egy-egy indikátor esetében nem lehetséges. 2.
Indikátorok kiválasztása és adatok gyűjtése PSR-modell: Pressure – State – Response, azaz Terhelés – Állapot – Válasz modell Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által javasolt és kidolgozott keretmodell. DPSIR-modell: Driving Force – Pressure –State – Impact – Response, azaz Hatótényező – Terhelés – Állapot – Következmény /Hatás – Válasz modell DSR: Driving force – State – Response, azaz Hatótényezők – Állapot – Válasz-modell Az OECD által, a kidolgozott keretmodell (OECD, 1997). A fenti modellek közös jellemzője, hogy megpróbálja leírni azokat az ok-okozati kapcsolatokat amelyeknek során az emberi tevékenységek terhelik a környezetet, megváltoztatva annak mennyiségi és minőségi paramétereit (1. ábra). Ezekre a változásokra válaszol a társadalom gazdasági, társadalmi, ágazat politikai és környezeti lépésekkel. A modellek által kezelt adatok, a hasonlóság alapján, nemzetközi szinten összehasonlításra adnak lehetőséget (Katonáné, 2004). 1. ábra (a) PSR-modell; (b) DSR-modell; (c) DPSIR-modell
Terhelés P
Állapot S
(b)
Állapot S
(a)
Válasz R
Válasz R
Hatótényező D
Állapot S
(c)
Terhelés P
Hatótényező D
Hatás I
Válasz R
325
3.
Indikátorok normálása A módszer biztosítja különböző mértékegységű adatok összevonhatóságát. Eredményül mértékegység nélküli adatokat kapunk.
4.
Indikátorok súlyozása A vizsgálni kívánt indikátorok az agrár-környezetvédelmi folyamatokra nem azonos mértékű hatást gyakorolnak. Ezt figyelembe véve az egyes mutatókat eltérő súllyal szükséges szerepeltetni. Általánosan elfogadott eljárás pillanatnyilag nincs a súlyozás problémájának kezelését illetően. Ismertek azonban olyan tanulmányok, amelyekben a szerzők statisztikai alapon álló súlyok segítségével juttatták érvényre az alkalmazott indikátorok hatásának eltérő nagyságát. Vecchione (2010) az Agricultural Sustainability Index (ASI) kidolgozása során a súlyozást az Analytic Hierarchy Process (AHP) módszer szerint végezte. A súlyarányok a téma szakértőinek véleménye alapján is meghatározásra kerülhetnek. Ebben az esetben azonban kerülni kell, hogy a szakértelmen túlmenően a súlyozásban más módon érdekelt felek kapjanak szerepet.
5.
Indikátorok összevonása A normált és súlyozott indikátorok összevonására a szakirodalomban számos módszert találunk. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a normalizált változók vagy al-indexek súlyozott átlagának a számítása és a mértani átlag. A Duero-medence (Spanyolország) területén található öntözött mezőgazdasági területek fenntarthatóságának mérésére kidolgozott összetett indikátor kialakítása során a szerzők (Gómez-Limón és Riesgo, 2009) a súlyok meghatározására és aggregálására is alkalmas módszereket alkalmaztak, így a Principal Component Analysis (PCA), a Multi-Criteria Decision Making (MCDM) és a már előbb említett AHP szerint is kalkuláltak.
6.
Közzététel Elengedhetetlen szempont az eredmények megfelelő közzététele. Ahhoz, hogy milyen módon jelenítjük meg eredményeinket, fontos kérdés annak eldöntése, hogy kinek szánjuk, a társadalom mely csoportjainak. Az egyik leggyakoribb módszer, ha az adatokat egyszerű táblázatokban, vagy pl. oszlop diagramok formájában közöljük. Az ilyen formában közétett eredmények megfelelő módon való értékelése sok esetben csak a szakemberek számára egyértelmű. Ezt felismerve a kutató társadalom részéről, bővülnek az adatok és eredmények megjelenítésének formái.
poligonális megjelenítés Ez a fajta megjelenítés (2. ábra) egyre elterjedtebb a kutatók körében (Steiner, 2000; Wei et al., 2009).
326
2. ábra 15 agrár-környezetvédelmi indikátor megjelenítése, O. Fernandes és Woodhouse (2008)
osztályozás A kanadai mezőgazdaság fenntarthatóságát mérő indikátor készlet esetén az eredményeket osztályokba sorolták a környezeti fenntarthatóság vagy egy adott politikai vonatkozás tekintetében (Lefebvre és Eilers, 2005). Az osztályokat (nem kívánatos, rossz, átlagos, jó, kívánatos) különböző színekkel társították, így mind a térképi, mind a lineáris grafikonos megjelenítés során könnyebbé teszi az eredmények értelmezését.
grafikai elrendezés
Az alábbi ábrán (3. ábra) a szerzők (Viglizzo et al., 2006) egy ún. „környezeti műszerfal” (environmental dashboard) formájában mutatják be az Argentin Pampákon vizsgált egyes farmtípusok teljesítményét eltérő mutatók mentén.
3. ábra „Környezeti műszerfal”, Viglizzo et al. (2006)
327
Walker és munkatársai (1996b) olyan formában jelenítették meg az adatokat (4. ábra), hogy annak segítségével a vizsgált területen (Young, Upper Murrumbidgee vízgyűjtő, Ausztrália) észlelhető változások iránya (pozitív-negatív) könnyen értelmezhető legyen. Az output-okat egy „jelentés kártyán” (report card) ábrázolták, ami összefoglalta az indikátorok értékét, minőségét (osztályok) és a trendeket. A gazdák egyértelműen láthatják, hogy melyek azok a területek ahol beavatkozás, változtatás szükséges a gazdálkodási gyakorlatban.
4. ábra „Jelentés kártya”, Walker et al. (1996b)
Összefoglalás A mezőgazdasági tevékenységek negatív hatásairól gyűjtött információk valamint a gazdasági és társadalmi elvárások folyamatos változásával egyidejűleg, megjelent annak az igénye, hogy az agrártevékenységek hatásait kvantitatív módon mérjék és az így gyűjtött adatokat a szakmai döntéshozók és a társadalom csoportjai részére megfelelő módon kommunikálják. Napjainkra a mezőgazdaság csupán árutermelő szerepe kibővült, mulktifunkcionálissá vált. Feladatai az Európai Unióban érvényre jutatott Közös Agrárpolitikában jól körülhatárolt gazdasági, társadalmi és környezeti érdekek és értékek mentén. A fenntartható mezőgazdaság irányvonalai, hasonlóan a fenntartható fejlődés koncepciójához, széles körben elfogadottak, azonban részleteit, gyakorlati megvalósíthatóságát illetően eltérő álláspontok figyelhetők meg. Az eltérő nézőpontokat figyelembe véve nem meglepő, hogy a mezőgazdaság teljesítményét, hatásait vizsgáló módszerek is heterogenitást mutatnak. A tanulmányozott szakirodalmak alapján a fenntartható mezőgazdaság mérése, jellemzése két nagy csoportba sorolható: indikátor készletekkel vagy összetett mutatószámok segítségével írják le a
328
mezőgazdasági tevékenységeket. Elmondható, hogy mindkét megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai, nincs kizárólagosság az egyik vagy másik típus alkalmazását illetően. A mérőszámok alapjául szolgáló, adatokkal szemben felállított kritérium rendszernek való teljes mértékű megfelelés megoldhatatlannak tűnő kihívás a szakemberek számára. A megbízhatóság, a relevancia, a politikai megfelelőség, a reprodukálhatóság, a reprezentativitás kritériumainak egy-egy adat eltérő mértékben felel meg. A mérőszámok kidolgozásának első lépései, az adatgyűjtés és indikátorok kiválasztása több módszer szerint történhet. A világ minden részén alkalmazott ok-okozati viszonyok feltárására és megjelenítésére kidolgozott rendszerek kerültek rövid bemutatásra (PSR, DSR, DPSIR). Az aggregált mérőszámok kidolgozásának módszerei is széles spektrumot ölelnek fel. Nincs általánosan elfogadott módszertan azt illetően, hogy milyen matematikai-statisztikai módszereket használjanak az összetett indikátorok kidolgozása során. A kidolgozás főbb lépéseiben (kiválasztás, adatgyűjtés, normalizálás, súlyozás, összevonás, közzététel) azonban konszenzus figyelhető meg. A fenntartható mezőgazdaság bemutatására használt indikátorok vagy indikátor készletek interpretálhatóságának formái is bővültek. Így feltételezhetjük, hogy a téma eredményeinek érthetősége, értelmezhetősége laikusok számára, egyre fontosabbá válik a fenntarthatósággal, fenntartható mezőgazdálkodással foglalkozó kutatók és szakértők számára is.
Felhasznált irodalom BELL, S., MORSE, S. (2008) Sustainability indicators. Measuring the incommensurable? Earthscan, London. BOS, M.G., VAN DEN BOSCH, H., DIEMONT, H., VAN KEULEN, H., LAHR, J., (2007) Quantifying the sustainability of agriculture. Irrigation and Drainage Systems 21. 1. 1-15. BOSSEL, H. (2001) Assessing viability and sustainability: a system-based approach for deriving comprehensive indicator sets. Conserv. Ecol. 5 (2), 12 BROUWER, F. AND CRABTREE, B. (1999) eds, Environmental indicators and agricultural policy. Wallingford: CABI. de O. Fernandes, L.A. and Woodhouse, P.J., 2008. Family farm sustainability in southern Brazil: An application of agri-environmental indicators. Ecologycal Economics 66 (2008) 243-257 EU VONAL, (2012) 2014-2020-as többéves pénzügyi keret http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=48, letöltés dátuma: 2012. augusztus 23. EURÓPAI BIZOTTSÁG (1999) Irányvonalak a fenntartható mezőgazdaság felé címmel kiadott közleményéről (COM(1999) 22 final) EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA (1999) A TANÁCS 1999. május 17-i 1257/1999/EK RENDELETE az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről EUROSTAT (2011) Data requirements, availability and gaps in agri-environment indicators (AEIs) in Europe. ISBN 97892-79-22086-9 GAETANO, V. (2010) GARROD, G.D., WILLIS, K.G. AND SAUNDERS, C.M., (1994) The benefits and costs of the Somerset Levels and Moors ESA. Journal of Rural Studies 10: 131-145. GARROD, G.D. AND WILLIS K.G., (1995) Valuing the benefits of the South Downs ESA. Journal of Agricultural Economics 46. 160-173. GÓMEZ-LIMÓN, J. AND RIESGO, L., (2009) Alternative approches to the constraction of composite indicator of agricultural sustainability: An application to irrigated agriculture in the Duero basin in Spain. Journal of Environmental Managemenet 90 (2009) 3345-3362 GRAS, R., BENOIT, M., DEFFONTAINES, J.P., DURU, M., LAFARGE, M., LANGLET, A., OSTY, P.L., (1989) Le fait technique en agronomie. Activité agricole, concepts et méthods d’étude. Institute National de la Recherche Agronomique, L’Harmattan, Paris, France. HANSEN, J.W., (1996) Is agricultural sustainability a useful concept? Agricultural Systems 50 (1), 117-143.
329
HERDT, R.W., STEINER, R.A. (1995) Agricultural sustainability: concepts and conundrums. In: Barnett, V., Steiner, R. eds, Agricultural sustainability: economic, environmental and social considerations. Viley, Chichester/NewYork/Brisbane/Toronto/Singapore, pp. 257 KATONÁNÉ, K., J., (2004) Környezeti mutatók – Agrár-környezeti mutató. Acta Agraria. 2004.13. khttp://www.date.hu/acta-agraria/2004-13/katonane.pdf LEFEBVRE, A. AND EILERS W., ET B. CHUNN EDS, (2005) Environmental Sustainability of Canadian Agriculture: Agri-Environmental Indicator Report Series – Report #2. Agriculture and Agri-Food Canada, Ottawa, Ontario. MITCHELL, G., MAY, A., MCDONALD, A., (1995) PICABEU: a methodological framework for the development of indicators of sustainable development. Int. J. Sistain. Dev. World Ecol. 2, 104-123. NARDO, M., SAISASNA, M., SALTELLI, A., TARANTOLA, S., HOFFMAN, A., GIOVANNINI, E. (2005a) Handbook on Constracting Composite Indicators: Methodology and Users Guide. OECD Statistics Working Paper. OECD, Paris. NARDO, M., SAISASNA, M., SALTELLI, A., TARANTOLA, S. (2005b) Tools for composite indicators building. Joint Research Centre-European Commision, Ispra, Italy. NORMAN, D., JANKE, R., FREYENBERGER, S., SCHURLE, B., KOK, H. (1997) Defining and implementing sustainable agriculture. Kansas Sustainable Agriculture Series, Paper #1. Kansas State University, Manhattan, KS OECD, (2001) Environmental Indicators for Agriculture – Methods and Results, vol. 3. Paris, France. ORGANIZATION FOR ECONOMIC CO-OPERATION AND DEVELOPMENT (OECD), (1997) Environmental indicators for agriculture. OECD Publication, Paris. PECO, B., MALO, J.E., OÑATE, J.J., SUÁREZ, F., SUMPSI, J. (1999) Agri-environmental indicators for extensive land-use systems in the Iberian Peninsula. In: Brouwer, F. and Crabtree B., eds., Environmental indicators and agricultural policy. Wallingford: CABI, pp. 137-156. PIORR, H. (2003) Environmental policy, agri-environmental indicators and landscape indicators, Agricultura, Ecosystems and Environmnet 98 (2003) 17-33 SAISANA, M. AND TARANTOLA, S. (2002) State-of-the-art report on current methodologies and practices for composite indicator development. Report EUR 20408 EN. European Commission–Joint Research Centre, Ispra STEINER, K., HERWEG, K., DUMANSKI, J. (2000) Practical and cost-effective indicators and procedures for monitoring the impact of rural development projects on land quality and sustainable land management. Agriculture, Ecosystems and Environment 81 (2000) 147-154 TAR, F. (2008) Fenntartható földhasználati stratégia kialakítása Magyarországon. Doktori (PhD) értekezés. Szent István Egyetem USDA, (2007) Sustainable agriculture: Definition and Terms http://www.nal.usda.gov/afsic/pubs/terms/srb9902.shtml#toc2 , letöltés dátuma: 2012. augusztus 23. VECCHIONE, G. (2007) Munich Personal RePEc Archive. VIGLIZZO E.F., FRANK, F., J. BERNARDOS,J., D. E. BUSCHIAZZO, D.E., CABO, S. (2006) A rapid method for assessing the environmental performance of commercial farms in the Pampas of Argentina. Environmental Monitoring and Assessment 117 (2006) 109–134 WALKER, J, (1998) Environmental indicators of catchment and farm health. In: Williams, J., Hook, R.A. and Gascoigne, H.L., eds, Farming Action Catchment Reaction: the Effects of Dryland Farming on the Natural Environment. Melbourne, CSIRO Publishing, 99-117. WALKER, J., ALEXANDER, D., IRONS, C. JONES, B., PENRIDGE, H. AND RAPPORT, D. (1996a) Catchment health indicators: an overview. In: Walker, J. and Reuter, D.J., eds, Indicators of Catchment Health: A Technical Perpective. Melbourne, CSIRO Publishing, 3-18. WALKER, J., RICHARDSON, P.B. AND GARDINER, T. (1996b) The report card: a case study. In: Walker, J. and Reuter, D.J., eds, Indicators of Catchment Health: A Technical Perspective. Melbourne, CSIRO Publishing. WEI, Y., DAVIDSON, B., CHEN, D., WHITE, R. (2009) Balancing the economic, social and environmental dimensions of agro-ecosystems: An Integrated modeling approach. Agriculture, Ecosystems and Environment 131 (2009) 263-273 WILLSON A. G. AND BULLER, H. (2001) The use of socio-economic and environmental indicators in assessing the effectiveness of EU agri-environmental policy. European Environment. 11(6)297-313 ZHEN L, ROUTRAY, J.K. (2003) Operational indicators for measuring agricultural sustainability in developing countries. Environ Manage 32(1)34–46
330
