7. Fejezet
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
7. Fejezet
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Ebben a fejezetben rövid életrajzi jegyzeteket közlünk némely a könyvben szereplő személyekről. A lista önkényes kiválasztás eredménye, a neveket betűrendben soroljuk fel. A bemutatott személyek kiválasztása nem azért történt, hogy ezzel valamely szervezethez vagy párthoz való tartozásukat sugalljuk. Ezeknek az embereknek a közös jellemzője az, hogy a múltban vagy napjainkban a vegyipari, olaj- és gyógyszeripari kartell gazdasági vagy politikai ügyintézőiként tevékenykedtek.
234
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Abs, Hermann Josef (*1901 †1994) Hermann Josef Abs a német gazdaság egyik kulcsfigurája volt az 1930-as évek végétől az 1970-es évekig.
•
1940-től kezdve Abs az IG Farben felügyelőbizottságának tagja volt, és leginkább a pénzügyi tranzakciókkal foglalkozott.
•
Főállásban Németország legnagyobb bankjánál, a Deutsche Banknál az igazgatótanács tagjaként szakértői feladata az volt, hogy biztosítsa a bank számára a első helyet a megszállt európai országokban.
•
Abs sok más olyan társaság felügyelőbizottságának is tagja volt, melyeknek köze volt Kelet-Európa német megszállásához.
•
Az IG Farben által épített auschwitzi gyárkomplexum létesítése során létrejött pénzügyi tranzakciók 80%-át a Deutsche Bank bonyolította, és ezek keresztülmentek Abs kezén is.
•
1953-ban Abs a német delegáció vezetője volt a német külső adósságokról szóló megállapodásnál, mely végül viszonylag alacsony kártérítéseket hozott a németek háború utáni és II. világháború során keletkezett adósságait tekintve, beleértve az áldozatok szövetségeinek összes jövőbeni követelését is.
•
Abs Németországban és a megszállt országokban közvetlenül is érintett volt a zsidó vállalatok kisajátításában.
235
7. Fejezet
•
A háború után Absot rövid időre bebörtönözték, de hamar visszakerült az üzleti életbe – annak köszönhetően, hogy kapcsolatokat épített ki a brit és az amerikai megszálló erőkkel.
•
Mielőtt újra betöltötte volna korábbi beosztását a Deutsche Banknál, Abs a német újjáépítési hitelintézet („Kreditanstalt für Wiederaufbau”) feje és Konrad Adenauer pénzügyi tanácsadója volt. Ily módon aktívan részt vett a német gazdaság újbóli megerősítésében.
•
Az 1960-as években Abs 30 vállalat felügyelőbizottságának volt tagja – 20 vállalatnál a bizottság elnökeként tevékenykedett – ami egyedülálló hatalmat jelentett számára.
236
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Adenauer, Konrad (*1876 †1967) Konrad Adenauer, Németország első kancellárja volt a háború után és hatalmát arra használta fel, hogy náci párthíveit visszajuttassa a hatalomba.
•
Miután Adenauer 1933-ban elveszítette kölni polgármesteri pozícióját, 1934 augusztusában felvette a kapcsolatot magas rangú náci politikusokkal és emlékeztette őket a náci mozgalomnak tett szolgálataira. Ezt követően kisebb-nagyobb összegeket kapott a náci kormánytól.
•
A megszálló erőkkel 1949-ben tartott tárgyalások során Adenauer erőfeszítéseket tett arra, hogy megmentse a Bayer gyógyszertársasághoz tartozó laboratóriumokat a leszereléstől.
•
14 évig tartó hivatali ideje alatt Adenauer stratégiai megfontolásból visszahelyezett egyes náci bűnösöket kormánypozíciókba. Másokat hozzásegített ahhoz, hogy mentesüljenek a börtönbüntetés alól és visszanyerjék magas szintű vállalati pozícióikat.
•
Ezen náci bűnösök egyike volt Hans Globke, akit Adenauer saját nemzetbiztonsági tanácsadójaként alkalmazott.
•
Egy másik példa Walter Hallstein, akit Adenauer támogatott abban, hogy a „brüsszeli EU” kialakításának főkonstruktőre legyen, valamint az úgynevezett „Európai Bizottság” első elnöke.
237
7. Fejezet
•
1956-ban Adenauer szövetségi hírszolgálat (Bundesnachrichtendienst – BND) néven megalapította a német titkosszolgálatot. A BND fejét és alkalmazottainak nagy részét a korábbi náci SS és a Gestapo személyzetéből toborozták.
További információk: GB5KA364
238
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Ambros, Otto (*1901 †1990) Otto Ambros 1938 és 1945 között az IG Farben végrehajtó bizottságának tagja volt. • Ambros üzemvezetőként felügyelte az „IG Auschwitz” gyár / koncentrációs tábor helyszínének kiválasztását, tervezését, felépítését és működését. •
1940 és 1945 között Ambros a Négyéves Terv (Vierjahresplan) Hivatala vezetőjének Carl Krauchnak a tanácsadója volt, valamint a Hivatal „kutatási és fejlesztési” osztályát vezette.
•
Miután Ambrost kinevezték a háborús célokat szolgáló vegyianyagokért felelős hadiipari vezetőnek (Wehrwirtschaftsführer), személyesen emelt szót Adolf Hitlernél a Sarin és a Tabun nevű idegmérgek használatáért.
•
Ambros fejlesztette ki az IG Farben számára a Sarin nevű vegyifegyvert 1939-ben és a Somant 1944-ben.
•
Az IG Farben elleni vizsgálat során a nürnbergi ítélőszék számon kérte Abroson a II. világháború során elkövetett bűneit. Bűnösnek találták „rabszolgasorba döntés” bűntettében, és nyolc év börtönre ítélték.
•
1952-ben szabadult a börtönből anélkül, hogy teljes idejét letöltötte volna. Ezt követően tanácsadóként alkalmazták Konrad Adenauer mellett ill. különböző gyógyszeripari vállalatoknál.
További információk: GB5OA882
239
7. Fejezet
Augstein, Rudolf (*1923 †2002) Rudolf Augstein, a Der Spiegel hírmagazin kiadója egyike volt a legfontosabb újságíróknak a háború utáni Németországban.
•
Augstein arra használta befolyását, hogy elterelje a közvélemény figyelmét a nácik felelősségéről a német parlament, a Reichstag 1933-ban történt leégéséért. A Der Spiegel azt a mítoszt terjesztette egy cikksorozatban, hogy a Reichstagot Marinus van der Lubbe gyújtotta fel, akit egyedüli elkövetőnek állítottak be.
•
Augstein felhasználta a korábbi SS- és Gestapo-tisztek tapasztalatait egy „oknyomozó újságírási” rendszer felállításához azzal a céllal, hogy a háború utáni német politikát befolyásolja.
•
Augsteinnek az úgy nevezett „Spiegel-ügyet” követő bebörtönzését 1962-ben propaganda célokra használták fel, hogy a közvélemény szemében „baloldali” beállítottságúnak tüntessék fel. Nem meglepő, hogy ezt követően a Der Spiegelt úgy tekintették, mint a sajtószabadság védelmezőjét.
•
Augstein magas rangú náci tisztviselőket ültetett szerkesztősége egyes vezető beosztásaiba is: Wilfried van Ovent, a náci propagandaminiszter, Josef Göbbels személyes sajtótisztjét, Augstein személyesen választotta ki dél-amerikai tudósítóvá, és ő maga írta alá újságíró-igazolványát
240
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Paul Carell, a II. világháború alatti külügyminiszter Joachim von Ribbentrop sajtótisztje rendszeresen írt Augstein magazinjába. Georg Wolffot, a Reich Main Biztonsági Hivatal magas rangú tisztviselőjét a Der Spiegel az 1950-es évek elején foglalkoztatta, majd végül az 1960-as években főszerkesztőhelyettes lett. Horst Mahnke, a Reich Main Biztonsági Hivatal egy másik magas rangú tisztviselője a Der Spiegel külügyi osztályának a vezetője volt. Mahnke később írt az Axel Springernek is. Karl-Friedrich Grosse, Ribbentrop minisztériumának magas rangú tisztviselője a Der Spiegel berlini irodájának lett a vezetője. Erich Fischer, az egyik osztályvezető Göbbels minisztériumánál kiadói igazgató lett a Der Spiegel düsseldorfi irodájában. Rudolf Diels, a Gestapo első vezetője cikksorozatokat írt saját titkosrendőrségéről, mely fehérre mosta a háború utáni Németországban tevékenykedő korábbi kollégáit. 1933-ban Diels – mint a Gestapo megbízottja – Marinus van der Lubbe fő vallatója volt a Reichstag leégését követően.
További információk: GB5RA733
241
7. Fejezet
Bangemann, Martin (*1934) Martin Bangemann, német politikus az Európai Bizottság tagja volt 1989 és 1999 között. •
1989 és 1995 között az európai bizottsági tagságának első ciklusában Bangemann belső piaci és iparügyi biztosként működött.
•
Biztosként Bangemann az 1990-es években bajba került, amikor kemény pénzeket fogadott el beszédek tartásáért – annak ellenére, hogy ez tiltott volt a biztosok számára.
•
Bangemannt hivatali hatalommal való visszaéléssel is vádolták, miután bizottsági sofőrjével levitette a bizottság limuzinját Dél-Franciaországba, hogy a jachtjánál találkozzon vele.
•
Bangemann a Jacques Santer-Bizottságban EU-biztosként az ipari ügyekért, az informatikai és telekommunikációs technikákért volt felelős. 1999-ben belekeveredett egy csalási botrányba és kénytelen volt lemondani az egész Santer-féle Bizottsággal együtt.
•
A Santer-Bizottság lemondását követően, csupán néhány hét múlva Bangemannt kinevezték a spanyol telekommunikációs társaság, a Telefonica igazgatótanácsába. Az EU 1999-ben pert indított ellene az esetleges érdekütközés miatt. Később a vádat ejtették, miután Bangemann beleegyezett abba, hogy 2001 előtt nem kezdi meg a munkát a Telefonicánál.
További információk: GB5MB824
242
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Bolkestein, Frits (*1933) Frits Bolkestein 1999 és 2004 között a belső piacokért és szolgáltatásokért volt felelős az Európai Bizottságban. • 1996-ban Bolkestein, aki abban az időben a kormányzó VVD párt vezetője volt Hollandiában, megpróbálta rábeszélni a holland egészségügyi minisztert, Els Borstot, hogy vetessen fel egy koleszterincsökkentő gyógyszert a holland egészségügyi rendszer által támogatott készítmények listájára. A Cozaar nevű gyógyszert a Merck, Sharp & Dome forgalmazta, amelynek abban az időben Bolkestein volt az igazgatója. A Netwerk hírműsor szerint Bolkestein állítólag arra ösztönözte Borstot, hogy csökkentse a Zocor – egy Merck, Sharp & Dome által forgalmazott másik gyógyszer – támogatási korlátját. •
Mialatt Bolkestein a belső piacért és szolgáltatásokért felelős EU-biztosként működött, megfogalmazta a „Belső piaci szolgáltatások direktíváját”. Az úgynevezett „Bokestein-direktíva” célja az volt, hogy lényegében a náci jogász, Walter Hallstein által megtervezett koncepció szellemében megteremtse a szolgáltatások egységes piacát.
•
2001-ben Bolkestein megtagadta az intézkedést, miután európai parlamenti képviselők azzal fordultak a Bizottsághoz, hogy vizsgálja ki a pénzügyi szolgáltató Deutsche Börse egyik részlege, a Clearstream által vezetett titkos számlákkal kapcsolatos vádakat. Öt évvel később, 2006-ban az EU-besúgó Paul van Buitenen – aki 1996-ban kiteregette a Santer-Bizottság botrányát – azt állította, hogy Bolkestein tagja volt az orosz „Bank Menatep” tanácsadó testületének.
243
7. Fejezet
A Bank Menatepet egy francia parlamenti képviselő, Harlem Désir korábban azzal vádolta, hogy egy titkos számlát tart fenn a Clearstreamnél. Ennek kapcsán felmerülhet az a kérdés, hogy van-e ennek köze ahhoz, hogy Bolkestein megtagadta a Clearstream elleni intézkedést. •
Bolkestein 1960-tól 1975-ig a Royal Dutch petrokémiai vállalatnál dolgozott.
További információk: GB5FB421
244
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Bosch, Carl (*1874 †1940) Carl Bosch 1931-től haláláig az IG Farben felügyelőbizottságának elnöke volt. • 1910-ben Fritz Haberrel együtt kifejlesztettek egy eljárást, mellyel nagy mennyiségben tudtak ammóniát termelni robbanóagyagok előállításához. Ez az ammóniagyártásban egy nagyon jövedelmező egyeduralmi helyzetet teremtett Bosch társasága, a BASF számára, és később az IG Farben számára is. •
1918-ban Bosch a német kormány gazdasági tanácsadója volt az I. világháborút követő béketárgyalások során. A győztes hatalmak azon eredeti szándéka ellenére, hogy leszerelnek minden vegyipari gyártóberendezést, Boschnak sikerült kialkudnia, hogy a gyárak megmeneküljenek. Viszonzásképpen a szövetséges erők a festékanyagiparra és a Haber-Bosch-féle ammóniagyártási eljárásra vonatkozó titkos információkhoz jutottak.
•
1925-ben, az IG Farben megalapítását követően Bosch az igazgatótanács elnöke lett.
•
1931-ben, Carl Duisberg halála után Bosch az IG Farben felügyelőbizottságának elnöke lett. Ezt a magas beosztást 1940ben bekövetkezett haláláig megtartotta.
•
1937-ben Boscht kinevezték a Kaiser Wilhelm Egyesület elnökévé, amely a Kaiser Wilhelm Intézetek ernyőszervezete volt, és a náci éra alatt folytatott etikátlan tudományos kutatások élenjárója. Az egyesületet magán- és közpénzekből finanszírozták. A magánfinanszírozók közé tartozott az IG Farben és a Rockefeller Alapítvány is.
További információk: GB5CB992
245
7. Fejezet
Daitz, Werner (*1884 †1945) Werner Daitz volt a német ellenőrzés alatt álló Európa náci „nagytérség”-elméletének egyik fő szószólója. •
Werner Daitz műszaki vegyészetet tanult és 10 éven át a „Schön & Co.” vezérigazgatójaként dolgozott. A gyár később az IG Farben részévé vált.
•
1916-ban Daitz volt az első, aki az „Európai Gazdasági Közösség” kifejezést megalkotta. Negyven évvel később ezt a kifejezést használták követői az Európai Unió elődjének megnevezésére.
•
Nagyjából ugyanabban az időben kezdett Daitz gazdasági és társadalmi témájú cikkeket és könyveket publikálni, amelyekben főként a náci Németország által vezetett nagy európai gazdasági piacra koncentrált.
•
1931-ben Daitz tagja lett Hitler náci pártja birodalmi vezetésének, mint a gazdasági ügyek felelőse.
•
1933 után Daitz a náci pártot képviselte a Reichstagban.
•
1933-ban Daitz a náci pártban a különleges ügyek hivatalának vezetője lett, később pedig a külkereskedelmi irodáé. A külkereskedelmi iroda volt a náci ideológia egyik fő ötlettára, amelyet Arnold Rosenberg, Hitler egyik külügyi propagandistája vezetett.
246
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
•
1939-ben Daitz megalapította az Európai Gazdasági Tervező és Makroökonómiai Egyesületet, amelyet a náci párt külkereskedelmi irodája finanszírozott.
•
Az Európai Gazdasági Tervező és Makroökonómiai Egyesületnek közvetlen fiókágazata volt a Nemzetgazdasági Rend és Nagytérségi Gazdaság Központi Kutatóintézet, melyet Arno Sölter vezetett.
További információk: GB5WD198
247
7. Fejezet
Davignon, Étienne (*1932) Étienne Davignon korábbi európai biztos, jelenleg a Bilderberg-csoport elnöke és a Gilead gyógyszertársaság igazgatósági tagja.
•
Davignon 1977-től 1981-ig, a Jenkins-féle Bizottság idején az ipari piacokért, vámunióért és ipari ügyekért felelős EU-biztos volt, 1981-től 1985-ig, a Thorn-féle Bizottság idején pedig az ipari és energiaügyekért felelős biztos.
•
Davignon tagja a Trilateral Commissionnek (Háromoldalú Bizottságnak).
•
1989-tól 2001-ig a belga Société Générale de Belgique nevű társaság elnöke volt.
•
1990-től a Gilead Sciences nevű gyógyszeripari társaság igazgatósági tagja – ez ugyanaz a társaság, amelynél Donald Rumsfeld, az USA korábbi védelmi minisztere tevékenykedett igazgatósági tagként, ill. az igazgatótanács elnökeként.
•
2005-ben Davignon a titokzatos Bilderberg-csoport elnöke lett, amelynek a titkos üléseit zárt ajtók mögött tartják, mindenkitől távol, és csak az arisztokrácia, a politika, az üzleti élet, a bankok és a sajtó világának gazdag és hatalmas ultraelitje látogatja, kizárólag meghívásos alapon.
További információk: GB5ED424
248
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Frattini, Franco (*1957) Franco Frattini jelenleg olasz külügyminiszter, korábban európai biztos volt.
•
Frattinit 2004-ben nevezték ki a Bizottságba, kiválasztását azonban viták kísérték, mert felmerült a vád, hogy szabadkőműves.
•
2008-ban Frattini olyan terveket jelentett be, hogy ujjlenyomatot vennének mindenkitől és átvilágítanák mindazokat, akik átlépik az EU határait. A következő évben minden új EU-útlevélben kötelezővé vált a digitális ujjlenyomat és fénykép alkalmazása. 2011-től pedig minden EU-n kívüli állampolgárnak, aki vízumot kér az EU-ba, meg kell adnia a biometrikus adatait.
•
Frattini szövetségeseit, többek között az olasz miniszterelnököt, Silvio Berlusconit is vádolták már azzal, hogy kapcsolatokat tartanak fenn a szabadkőművesekkel és a maffiával.
További információk: GB5FF666
249
7. Fejezet
Globke, Hans (*1898 †1973) Hans Globke dolgozott a nácik Holokauszt-törvényein, és ő volt Adenauer, Németország első kancellárja mögött a „szürke eminenciás”. •
Globke jogot és politikai tudományokat tanult, mielőtt csatlakozott a porosz és később a német civilszolgálathoz.
•
1929-ben Globke a porosz belügyminisztérium közigazgatási tanácsosa lett.
•
A Reichstag leégése után részt vett a „Felhatalmazó Törvény” és a porosz „Feloszlatási Törvény” megírásában. Ezt követően áthelyezték a német belügyminisztériumba.
•
Globke a faji kérdések szakértőjeként szerzett hírnevet. Dolgozott a vezeték és keresztnevek megváltoztatásáról szóló törvény második végrehajtási rendeletén („Zweite Verordnung zur Durchführung des Gesetzes über die Änderung von Familiennamen und Vornamen”).
•
A törvényeknek és rendeleteknek, amelyeken Globke dolgozott a belügyminisztériumban, lényeges szerepük volt a nürnbergi faji törvények útjának kikövezésében.
•
1936-ban társszerzője volt a nürnbergi faji törvényekhez írt kommentárnak.
•
A II. világháború alatt Globke jelentős szerepet játszott a náci Holokauszt-törvényeknek az annektált európai területekre történő átültetésében.
•
A háború utáni Európában Globke lett a „szürke eminenciás” az első nyugat-német kancellár, Konrad Adenauer mögött. Ebben a szerepében óriási hatalommal rendelkezett egy új Németország kialakításában és a „brüsszeli EU” terveinek kidolgozásában.
További információk: GB5HG188
250
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Göring, Hermann (*1893 †1946) Hermann Göring egyike volt a vezető náci politikusoknak, valamint ő volt az IG Farben által irányított négyéves terv irányítója.
•
Göring a Német Dél-Nyugat Afrika (ma: Namíbia) első birodalmi biztosának volt a fia.
•
Az I. világháborúban, miután kezdetben a német szárazföldi erők oldalán harcolt, csatlakozott a német légierőhöz. 1917ben egy repülőszázad vezetője lett, 1918-ban pedig kinevezték a légierő egyik századának parancsnokává. Az I. világháború végére Göring kapitányi rangban volt.
•
1922-ben, miközben történelmet és közgazdaságtant tanult Münchenben, Göring találkozott Hitlerrel. Kinevezték a Sturmabteilung (SA) első vezetőjének. 1928-ban a nácipárt képviselője lett a német parlamentben, majd a második parlamenti ciklusa során annak elnökké választották. Ebből a pozícióból Göring döntő szerepet játszott a német demokrácia lerombolásában és a diktatórikus náci rezsim létrehozásában.
•
1933-ban Göring birodalmi légügyi miniszter lett, és megkapta a német légierő újjáépítésének feladatkörét. Ebbéli erőfeszítésének támogatására Hitler először előléptette a létező legmagasabb katonai rangba – „Generalfeldmarschall” (vezértábornagy) lett – mielőtt 1940-ben létrehoztak egy még magasabb rangot – „Reichsmarschall” (birodalmi tábornagy) – mely címre rendeletileg Göringet nevezték ki.
251
7. Fejezet
•
1936-ban Göringet kinevezték a négyéves terv teljhatalmú biztosává azzal a feladattal, hogy négy éven belül készítse elő a német hadsereget a háborúra. Carl Krauch, aki egy ilyen pozícióért lobbizott, később kulcsszerepet kapott a tervben. Ezt követően egy születésnapi ünnepség alkalmából Göring köszönetet mondott Krauchért az IG Farben igazgatótanácsának elnökének, Hermann Schmitznek.
•
A négyéves terv vezetői székében Göring volt felelős a megszállt területek gazdasági kizsákmányolásáért. Az a tény, hogy emberek milliói haltak éhen, Göring szemében „szükségszerű” volt.
•
1940-ben, bár Göring négyéves tervét meghosszabbították, befolyása a náci rezsimben megfakult. Hitler elégedetlenné vált Göringgel, aki morfiumfüggő lett. 1942-ben a négyéves tervvel kapcsolatos feladatok többségét Albert Speer Fegyverkezési Minisztériuma vette át.
•
Miután a háború véget ért, Göring a fő háborús bűnösök nürnbergi perében vádlott volt. 1946-ban bűnösnek találták egy béke elleni bűntett megvalósítására irányuló közös tervben ill. összeesküvésben való részvétel; háborús erőszak kitervelése, kezdeményezése és kivitelezése; háborús bűnök; valamint emberiség elleni bűntettek miatt. Akasztás általi halálra ítélték, de röviddel az ítélet végrehajtása előtt öngyilkosságot követett el.
További információk: GB5HG322
252
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Heath, Edward (*1916 †2005) Edward Heath brit miniszterelnök volt 1970 és 1974 között. Nagy-Britannia 1973 januárjában az ő miniszterelnöksége alatt csatlakozott a „brüsszeli EU”-hoz: • Heath sokáig dédelgette a vágyat, hogy országát bekapcsolja az európai szövetségbe. Parlamenti beiktató beszédében, amelyet 1950. június 26-án az angol alsóházba történt belépésekor tartott, nyíltan felszólította a kormányt, hogy csatlakozzon a Schuman-tervhez. A francia külügyminiszter, Robert Schuman mindössze egy hónappal azelőtt nyújtotta be ezt a tervet, mielőtt Heath a brit parlament tagja lett. A Schuman-terv közvetlenül vezetett a „brüsszeli EU” létrehozásához. •
Heath-t szoros kapcsolatok fűzték a Kartell elitjéhez, részt vett a titokzatos Bilderberg-csoport 1976-os ülésén, és 1980-ban beszédet tartott a Rockefeller által vezetett Háromoldalú Bizottság ülésén. Baráti szálak fűzték a Glaxo gyógyszeripari társaság elnök-vezérigazgatójához, Sir Austin Bide-hoz.
•
Heath egy másik közeli barátja volt Eric Roll, aki később Ipsden bárója lett és a brit lordok házának is tagjává vált. Roll is gyakori résztvevője volt a Bilderberg-csoport üléseinek, és a csoport befolyásos irányító bizottságához tartozott.
•
Miután a francia elnök, Charles de Gaulle az 1960-as években megvétózta Britannia belépését a „brüsszeli EU”-ba, Heath meghívta Chequers-be vidéki miniszterelnöki rezidenciájába a volt náci jogászt, Walter Hallsteint, aki akkorra már az Európai Bizottság elnöke volt. Ez volt Hallstein Chequers-ben tett láto-
További információk: GB5KG822
253
7. Fejezet
gatásainak egyike Heath miniszterelnöki ciklusa alatt. A színfalak mögött a Nagy-Britannia 1973-ban bekövetkezett uniós csatlakozását megelőző évtizedben Hallstein és Heath számos alkalommal találkoztak, és szorosan együttműködtek. •
Andrew Roth 1973-ban megjelent „Edward Heath – Ein Mann für Europa” című könyvének német kiadásához írt előszavában Hallstein összegezte Heath szerepét Nagy-Britannia „brüsszeli EU”-nak való kiszolgáltatásában nyíltan kimondva, hogy: „Ennek a csatának a sikere döntő mértékben az ő győzelme volt.”
További információk: GB5EH388
254
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Ilgner, Max (*1899 †1966) Max Ilgner az IG Farben igazgatótanácsának tagja volt és – minden jel szerint – a fő összekötő a náci kormány és az IG Farben között. • Ilgner beleszületett a vegyiparba, apja a BASF-nél dolgozott. Miután a porosz tisztjelöltek iskoláját elvégezte Berlinben, Ilgner vegyészetet, jogot, kohászatot és politikai gazdaságtant tanult. •
1924-ben a Cassella, az első kemoterápiás gyógyszereket előállító társaság beszerzési vezetője és aláírásra jogosult képviselője volt.
•
Miután a Cassella beolvadt az IG Farbenbe, Ilgner a központi pénzügyi osztály vezetője lett Berlinben.
•
A következő években létrehozott egy rendszert a náci kormány manipulálásához, amely „Ilgner-rendszerként” vált ismertté. Az IG Farben berlini irodáiban létrehozták az Ilgner által vezetett „Berlin NW7”-et (politikai gazdasági osztályt) a kormányképviselőkkel fenntartott kapcsolatok ápolására.
•
Az IG Farben Ilgner által vezetett berlini irodáiban működő gazdasági osztályt arra használták fel, hogy kémkedjen a náci kormánynak külföldön. Jelentéseit a kormányhivatalokban széles körben felhasználták.
•
Ilgner bennfentes tagja volt az ipari vezetők úgynevezett „Fkörének”. Az „F-kör” Ilgner irodájában találkozott és Göbbelsnek, Hitler propagandaminiszterének nyújtott tanácsokat a német iparágak külföldi propagandáját érintő kérdésekben.
255
7. Fejezet
•
Max Ilgnert 1938-ban kinevezték a hadiipar vezetőjének.
•
Az IG Farben berlini irodáiban Ilgner feladata az volt, hogy kidolgozza az európai nagytérségi gazdaság létrehozásának stratégiáit. Ebben a tekintetben elnökhelyettesként aktívan képviselte az IG Farbent a Közép-európai Gazdasági Fórumon, amely a német ipar, a bankok és a kereskedelmi egyesületek érdekcsoportja volt a közép-európai piac leigázására.
•
Mielőtt a német hadsereg megszállta Lengyelországot, Ilgner egy kívánságlistát nyújtott be a náci kormányhoz azokkal a gyárakkal, amelyeket az IG Farben kisajátítana. Ez az eljárás minden esetben megismétlődött, mielőtt a nácik megszálltak volna egy újabb országot.
•
Ilgnert 1945-ben az amerikai hadsereg letartóztatta és három év börtönbüntetésre ítélte háborús bűneiért; bűnösnek találták a megszállt területek kifosztásában és kizsákmányolásában megnyilvánuló emberiség elleni bűntettek, valamint üzemek elkobzásának vádjában.
További információk: GB5MI444
256
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Kohl, Helmut (*1930)
• •
•
•
• •
Helmut Kohl volt német kancellár és a gyógyszeripar főállású lobbistája. • Helmut Kohl egyike volt azoknak a politikusoknak, akiknek az útját a II. világháború után a vegyipari és gyógyszeripari ágazatok szisztematikusan egyengették a legmagasabb kormányzati pozíciók felé. 1959-től 1969-ig Kohl a gyógyszeripar főállású lobbistája volt a vegyipari szövetségben („Verband der Chemischen Industrie”). 1969-ben Kohl a német Rheinland-Pfalz tartomány miniszterelnöke lett, egy olyan tartományé, amely a gyógyszeripar szoros befolyása alatt áll. 1982-ben Kohl megszerezte a legmagasabb pozíciót a német szövetségi kormányban – kancellár lett egy úgy nevezett konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal. A Gyógyszerkartell komoly segítséget nyújtott Kohlnak abban, hogy a BASF közönséges munkatársából egyenesen a hatalom csúcsán találja magát. Kohl különös érdeklődést mutatott Európa egyesítése iránt. Ő volt a Maastrichti Szerződés és az euró fő konstruktőre. Főként az ő befolyásának volt köszönhető az a döntés, hogy Frankfurt lett az Európai Központi Bank székhelye. Helmut Kohl 16 éven keresztül támogatta a gyógyszerkartell globális politikai érdekeit a Német Szövetségi Köztársaság kancellári irodájából. 1995-ben, Kohl kancellársága idején történt, hogy egy fegyverkereskedő egy sor be nem vallott adománnyal támogatta a kereszténydemokrata pártot, a CDU-t. A botrány 1999 novemberében még nagyobbra duzzadt, amikor az államügyészség Augsburgban elfogatási parancsot adott ki a CDU korábbi gazdasági vezetője ellen, akit adóelkerüléssel vádoltak, mert nem vallott be egy fegyveripari lobbistától kapott adományt. Az is kiderült, hogy a pénz nem egyszeri kifizetés volt, és hogy a CDU már régen alkalmazott egy titkos bankszámlarendszert adományok fogadására. Kohl azonban ismételten megtagadta az adományozók kilétének felfedését, és még mindig nem világos, hogy a CDU párt hány millióhoz jutott valójában ezen a módon. További információk: GB5HK841
257
7. Fejezet
Krauch, Carl (*1887 †1968) Carl Krauch az IG Farben felügyelő bizottságának az elnöke volt.
•
Carl Krauch vegyészetet tanult, és a BASF-nél kezdte pályafutását 1912ben. 1922-ben a BASF ammóniagyárának igazgatója lett Merseburgban.
•
1929-ben Krauch az IG Farben nagynyomású vegyészet (“Hochdruck-Chemie”) üzletágának vezetője, majd 1934-ben az IG Farben igazgatótanácsának tagja lett.
•
Az IG Farben nagynyomású vegyészeti üzletágának vezetői beosztása mellett a Wehrmacht közvetítőirodájának (“Vermittlungsstelle Wehrmacht”) a vezetője lett, azaz kapocs az IG Farben és a német hadsereg között.
•
1936-ban Krauch a Négyéves Terv Hivatalánál a Kutatási és Fejlesztési osztály vezetője lett. A Négyéves Terv Hivatala egy kormány egyik osztályaként működött, amelyet azzal a feladattal hoztak létre, hogy Németországot négy éven belül felkészítse a háborúra. Az osztály létrehozása előtt Krauch aktívan lobbizott egy olyan részlegért, amelynek feladata a háborús mozgósítás volt.
•
1938-ban Krauch a Négyéves Terv Hivatalában a vegyipari termékekre vonatkozó különleges ügyek vezérképviselője lett. Szakterülete az IG Farben által gyártott mérgesgáznak a következő háborúban történő kiterjedt alkalmazása volt.
258
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
•
1939-ben előléptették a gazdasági növekedés osztályának elnökévé, amely a Négyéves Terv Hivatalán belül működött.
•
1940-ben Krauch követte Carl Bosch-t az IG Farben felügyelő bizottságának elnöki székében. Új pozíciója mellett azonban Krauch tovább tevékenykedett a Négyéves Terv Hivatalában is.
•
1948-ban Krauchot Nürnbergben hat év börtönre ítélték háborús bűnökért: emberek szolgasorba juttatása és rabszolgamunkaerő deportálása miatt.
•
1950-ben szabadon engedték és a Chemische Werke Hüls AG felügyelő bizottságának tagja lett, az egyik olyan társaságé, amely az IG Farben feloszlása után alakult.
További információk: GB5CK498
259
7. Fejezet
Merkel, Angela (*1954) Angela Merkel 2005-ben lett német kancellár, szoros kapcsolatok fűzik a vegyipari lobbihoz.
•
Merkel fizikát tanult a lipcsei egyetemen Kelet-Németországban 1973 és 1978 között. Később kvantum-kémiáról szóló disszertációjával doktori fokozatot szerzett. 1978 és 1990 között Kelet-Berlinben a tudományos akadémia központi fizikai kémia intézetében dolgozott és tanult.
•
Németország újraegyesítése után, 1990-ben Merkelt parlamenti képviselőnek választották a Bundestagba.
•
In 1991-ben a női és ifjúsági ügyek minisztere lett Helmut Kohl kabinetjében. 1994-től 1998-ig környezetvédelmi és nukleáris biztonsági miniszterként szolgált. Szoros kapcsolat fűzte Kohlhoz és „Kohl-lányként” („Kohls Mädchen”) lett ismert. 2000-ben Merkel követte Kohlt a CDU pártelnöki székében.
•
2005-ben Merkel Németország kancellárja lett. Egy nem sokkal megválasztása előtt tartott beszédben azt mondta: „Németország népének nincs joga a demokráciához és egy szabad piacgazdasághoz a jövőben!” Nyilvánvaló volt, hogy Merkelt jól kiokosították a Kartell képviselői.
•
Egyik közeli tanácsadója a BASF főigazgatója, Jürgen Hambrecht. A II. világháború alatt a BASF is az IG Farben Kartell egyik tagja volt.
További információk: GB5AM988
260
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Oettinger, Günther (*1953) Günther Oettinger 2010-ben lett energiaügyekért felelős európai biztos.
• 1972-ben Oettinger jogot és közgazdaságot kezdett hallgatni a tübingeni egyetemen. 1984-től ügyvédként dolgozott Ditzingenben. •
Politikai pályafutása 1983-ban kezdődött, amikor átvette az „Ifjúsági Unió” – a kormányzó konzervatív párt ifjúsági szervezete – elnöki pozícióját szűkebb hazájában, Baden-Württemberg tartományban.
•
Az Ifjúsági Unió elnöki székében töltött ideje alatt Oettinger társalapítója volt az „Andenpakt”-nak. Az Andenpakt politikusok nem hivatalos csoportja volt, közéjük tartozott Roland Koch (Hessen régió) és Christian Wulff (Alsó-Szászország) tartományi miniszterelnökök, Matthias Wissmann és Franz-Josef Jung korábbi miniszterek, Elmar Brok képviselő, valamint az európai parlament korábbi elnöke, Hans-Gerd Pöttering.
•
2005-ben Oettinger Baden-Württemberg miniszterelnöke lett. Hivatali ideje alatt egy beszédben dicshimnuszokat zengett egyik elődjéről, Hans Filbinger náci jogászról. Ahelyett, hogy Filbingert annak a náci bűnösnek írta volna le, aki valójában volt, Oettinger megpróbálta a náci rezsim ellenzékeként beállítani.
•
Még úgyis, hogy Oettinger nyilvánvaló kísérletet tett Filbinger náci múltjának megmásítására, Angela Merkel továbbra is őt jelölte Németország európai biztosának. Ennek eredményeképpen 2010-ben energiaügyekért felelős európai biztos lett. Talán nem meglepő azonban, hogy kinevezése sok kritikát váltott ki az európai politikát és a globális energiaügyeket illető hiányos tapasztalatai miatt. További információk: GB5GT422
261
7. Fejezet
Ophüls, Carl Friedrich (*1895 †1970) Carl Friedrich Ophüls német jogász volt.
•
Ophüls közgazdaságtant és jogot tanult, mielőtt 1923-ban a német külügyminisztériumban kezdett dolgozni.
•
1925 és 1931 között Ophüls a londoni német nagykövetségen dolgozott.
•
Miután a nácik hatalomra kerültek, Ophüls szabadalmi bíróként és kerületi bírósági igazgatóként dolgozott Frankfurtban, Németországban.
•
1942-ben tanári megbízást kapott a frankfurti egyetemtől.
•
A háború után Ophüls a német kormány jogi tanácsadója lett az európai integrációt érintő kérdésekben. 1955 és 1958 között német nagykövet volt Belgiumban.
További információk: GB5CO266
262
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Ortoli, François-Xavier (*1925 †2007) François-Xavier Ortoli 1973-tól 1977-ig az Európai Bizottság elnöke volt, 1977 és 1984 között pedig európai biztos.
•
Ortoli 1968-ban Franciaország gazdasági és pénzügyminisztere lett. 1969-től 1972-ig pedig ipari és tudományos fejlesztési miniszter volt.
•
Ortoli 1973-ban az Európai Bizottság elnöke lett, 1977-ig szolgált ezen a poszton. A következő bizottságban, Roy Jenkins alatt, gazdasági és pénzügyekért felelős európai biztos volt.
•
1983-ban részt vett a „Gyáriparosok Európai Kerekasztala” első értekezletén, amely egy befolyásos érdekcsoport volt többek között a vegyipar, a petrolkémiai és a gyógyszeripar magas rangú képviselőinek a részvételével. Azon az értekezleten, amelyen Ortoli is jelen volt, a Shell petrokémiai társaság, a Ciba-Geigy vegyi-/gyógyszeripari társaság és az ICI vegyipari társaság magas rangú képviselői vettek részt.
•
1984-ben, közvetlenül az Európai Bizottságban eltöltött utolsó ciklusa után Ortolit kinevezték a Total francia petrolkémiai társaság elnökévé
További információk: GB5FO552
263
7. Fejezet
Reithinger, Anton (*1898 - ? )
Anton Reithinger az IG Farben politikaigazdasági osztályának a vezetője volt Berlinben. Az osztály feladata a náci kormány számára külföldön történő kémkedés volt, jelentéseit széles körben felhasználták a náci kormányhivatalokban.
?
•
Anton Reithinger az IG Farben közgazdasági osztályát („Volkswirtschaftliche Abteilung” – Vowi) vezette a berlini NW7 irodákban.
•
Reithinger „Vowi” osztályának a feladata a náci kormány számára történő kémkedés volt külföldön. A Vowi-jelentéseket széles körben használták a kormányhivatalokban, így bő teret kínáltak a manipulációhoz
További információk: GB5AR877
264
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
von Ribbentrop, Joachim (*1893 †1946) Joachim von Ribbentrop 1938 és 1945 között német külügyminiszter volt. Elítélt háborús bűnös, 1946-ban a nürnbergi pert követően felakasztották.
•
Miután harcolt az I. világháborúban Németország oldalán és főhadnagyi rangot ért el, von Ribbentrop egy francia bor- és likőrtársaság értékesítési képviselője lett. 1920-ban feleségül vette Anna Elisabeth Henkellt, Otto Henkellnek, a Henkell & Co. pezsgőgyár gazdag vezetőjének a lányát. Az 1920-as évek alatt von Ribbentrop import-export társasága a legnagyobbak közé tartozott Németországban.
•
Von Ribbentrop az 1920-as évek végén találkozott Adolf Hitlerrel és 1932-ben belépett a náci pártba. Ezt követően kapcsolatokat épített ki a nácik és más befolyásos egyének között.
•
Miután Hitler hatalomra jutott, von Ribbentrop a náci párt külpolitikai tanácsadója lett. Később, 1935-1936-ban általános meghatalmazott birodalmi nagykövet volt. Miután két évig Londonban volt német nagykövet, 1938-ban Németország külügyminisztere lett.
•
Von Ribbentrop volt Hitler és a német kormány növekvő angolellenes hangulatának hajtóereje. 1939-ben kulcsszerepet játszott a német-szovjet meg nem támadási szerződés tárgyalásában.
265
7. Fejezet
•
Franciaország és más nyugat-európai országok sikeres elfoglalása után Ribbentrop külügyminisztériuma lett felelős az ezekben a régiókban élő zsidókért. Von Ribbentrop aktívan részt vett azokban a régiókban a zsidók szervezett meggyilkolásában, és 1943-ban ennek fejében 1 millió birodalmi márkát kapott ajándékul Adolf Hitlertől.
•
Von Ribbentropot 1945-ben letartóztatták és a nürnbergi ítélőszék bűnösnek találta béke elleni bűncselekményekben, támadó háború tudatos tervezésében, háborús bűnökben és emberiségellenes bűntettekben. Halálra ítélték és 1946 októberében felakasztották.
További információk: GB5JR411
266
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Sarkozy, Nicolas (*1955) Nicolas Sarkozy Franciaország jelenlegi miniszterelnöke, mely pozíciót 2007 óta tölti be.
•
Sarkozy magán- és gazdaságjogot tanult Franciaországban a Paris X Nanterre egyetemen. Ezt követően vállalkozási és családjogra szakosodott ügyvédként dolgozott. Egyik kliense Silvio Berlusconi, az olasz miniszterelnök és médiamogul volt.
•
Sarkozy politikai pályafutása 1982-ben kezdődött, amikor Franciaország egyik leggazdagabb településének, Neuilly-sur-Seinenek a polgármestere lett, ahol egészen 2002-ig volt hivatalban.
•
2002-ben Sarkozy francia belügyminiszter lett. Hivatali ciklusa alatt megakadályozta a házasságot a francia gyógyszeripari törpe, a Sanofi és a svájci/német gyógyszeróriás Aventis / Hoechst között. 2004-2005 között Sarkozy francia pénzügyminiszter volt, majd ezt követően – 2005-2007-ben – ismét belügyminiszterként működött.
•
2006-ben Sarkozy bejelentette tervét, hogy indulni fog Franciaország elnöki címéért. Megosztó választási kampánya során abbeli igyekezetében, hogy ráijesszen a fősodorban mozgó Franciaországra, Sarkozy széles körben kritizálta a külföldieket és az emigránsokat. Sőt, odáig ment, hogy a Párizs külterületén élő a szavazati joggal nem rendelkező fiatalokat „söpredéknek” nevezte, ezzel szándékosan felkorbácsolta a politikai hangulatot és önmagát a „jog és rend” jelöltjeként állította be.
További információk: GB5NS721
267
7. Fejezet
Sölter, Arno (*1911 †1987) Arno Sölter erősen támogatta a nácik nagytérség-elméletét.
•
Sölter a „Nemzetgazdasági Rend és Nagytérségi Gazdaság Központi Kutató Intézetének” a vezetője volt.
•
1941-ben Sölter megírta „A Nagykartell” („Das Großraum-Kartell”) című befolyásos könyvet, amely egy német uralom alatt álló Európa gazdasági tervét vázolta fel.
•
A II. világháború után Sölter egy ipari lobbicsoportnál, a német iparszövetségnél („Bundesverband der Industrie” – BDI) dolgozott.
További információk: GB5AS335
268
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
Sutherland, Peter (*1946) Peter Sutherland 1985-től 1989-ig európai biztos volt, valamint számos multimilliárdos multinacionális vállalat igazgatóságában tevékenykedett, többek között a BP petrolkémiai társaságnál. • Sutherland jogot tanult a dublini egyetemen, majd 1982-ben Írország főállamügyésze lett. •
1985-ben került az Európai Bizottsághoz versenypolitikai biztosként. 1990-ben, miután ciklusa lejárt, a BP petrolkémiai társaság igazgatótanácsának tagja lett, 1997-től pedig elnöke.
•
1992-ben, BP igazgatósági tagsága alatt, tagja lett egy bizottságnak, amely az Európai Bizottság alatt működött, és az EU úgynevezett „belső piacának” a működéséről készített jelentéseket.
•
1995-ben a Világkereskedelmi Szervezet vezérigazgatója lett.
•
2007-ben, a BP-nél betöltött elnöki tisztségével egyidőben, Sutherland az Európai Bizottság elnökének, Barrosonak az energiaügyi és klímaváltozási tanácsadója lett.
•
A BP igazgatótanácsában betöltött elnöki pozíciója mellett a Goldman Sachs International igazgatóságának is elnöke. Korábban egyike volt a skót királyi bank külső igazgatósági tagjainak, valamint a multinacionális gépipari vállalat, az ABB igazgatósági tagjainak.
•
Sutherland tagja a Bilderberg-csoport befolyásos irányító bizottságának. Európai elnöke a Rockefeller Alapítvány által finanszírozott Háromoldalú Bizottságnak, amelynek a tagsága a japán, európai és észak-amerikai üzleti világ, a média, az akadémia, a politika világának, valamint a nem kormányzati szervezeteknek az elit vezetőiből tevődik össze.
További információk: GB5PS961
269
7. Fejezet
ter Meer, Fritz (*1884 †1967) Fritz ter Meer az IG Farben igazgató tanácsának tagja volt, elítélt háborús bűnös.
•
Ter Meer vegyészetet és jogot tanult Franciaországban és Németországban, ezt követően pedig apja vegyipari társaságánál, a Dr. E. ter Meer & Cie-nél dolgozott. 1925-ben a társaság beolvadt az IG Farbenbe.
•
1925-ben ter Meer az IG Farben igazgatósági tagja lett, és maradt egészen 1945-ig. Emellett tagja volt az IG Farben munkabizottságának és műszaki bizottságának is.
•
Ter Meer a német hadügyminisztérium II. szekciójának igazgatója volt.
•
1939-ben meggyőzte a német hadifegyverek ügynökségét az IG Farben által gyártott Tabun elnevezésű mérgező gáz használatáról.
•
1941-től ter Meer felelt az IG Farben gyárának üzemeléséért az auschwitzi koncentrációs táborban.
•
1943-ban ter Meer a birodalmi fegyverkezési és haditermelési miniszter teljhatalmú olaszországi meghatalmazottja lett.
270
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
•
Ter Meer-t 1945-ben letartóztatták és ítélőszék elé kellett állnia az IG Farben elleni nürnbergi perben, ahol bűnösnek találták háborús bűnökben, valamint a megszállt területek kifosztásában és kizsákmányolásában, üzemek lefoglalásában, emberek szolgasorba hatásában és rabszolga-munkaerő deportálásában megnyilvánuló emberiség elleni bűntettekben. Hét év börtönre ítélték, de már korábban, 1950-ben szabadult.
•
1952-ben ter Meer a Bayer felügyelő bizottságának elnöke lett.
•
Az IG Farben Kartell elleni nürnbergi per során Fritz ter Meer ügyvédje külön hangsúlyozta, hogy kliense céljait egy totális európai gazdasági terület koncepciója alakította.
További információk: GB5FM677
271
7. Fejezet
Wurster, Carl (*1900 †1974) Carl Wurster az IG Farbennél és a Degeschnél dolgozott, és azok közé tartozott, akik felelősek a Zyklon B elnevezésű mérgező gázért.
•
Wurster vegyészetet tanult és 1924-ben a BASF-nél kezdett dolgozni. 1925-ben az IG Farben szerveskémiai részlegéhez került.
•
1934-ben az IG Farben szerveskémiai részlegének vezetője lett.
•
Wurster az IG Farben tulajdonában lévő Degesch – a Zyklon B gyártója – ügyvezető testületének is tagja volt. Ezt a mérgesgázt használták az auschwitzi gázkamrákban.
•
1938-ban tagja lett az IG Farben igazgatótanácsának.
•
1952-ben az átszervezett BASF ügyvezető igazgatója lett.
További információk: GB5CW892
272
Ki kicsoda a „brüsszeli EU”-ban?
273
