7 A JOGI SZEMÉLY KRITÉRIUMAI, FAJTÁI, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE, KÉPVISELETE; A NEM JOGI SZEMÉLY SZERVEZETEK JOGALANYISÁGA

A/7 A JOGI SZEMÉLY KRITÉRIUMAI, FAJTÁI, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE, KÉPVISELETE; A NEM JOGI SZEMÉLY SZERVEZETEK JOGALANYISÁGA

Elméletek a jogi személyekről A jogi személyek mibenlétére vonatkozó elméleteket hagyományosan három fő csoportba szokás sorolni. 1.

Fikciós elméletek

Elismerik a jogi személyek létét, de lényeges különbséget látnak az ember és a jogi személy jogalanyisága között. Az ember, amellett hogy jogalany, testi-lelki realitással bíró biológiai lény is. Mivel az ősi római jogelv és a kánonjog szerint is jogok és kötelezettségek alanyai csupán emberek lehetnek, így a jogi személyek csakis fikció útján tekinthetők személynek. E felfogás szerint a jogi személy mint fiktív személy kizárólag jogi léttel bír. (Fikció: egy tudottan valótlan tény valósnak elfogadása és rá a valós tényre vonatkozó szabályok alkalmazása, vagy egy új életviszonyra egy más, korábbi életviszonyra vonatkozó jogszabály alkalmazása. ) Képviselői: Savigny, Puchta, Kierulff Az elmélet hibájának azt tartották, hogy nem vett tudomást arról, hogy kisebb-nagyobb közösségek, szervezetek, amelyek jogokkal és kötelezettségekkel voltak felruházva, a társadalomban mindig is valóságosan léteztek. Továbbá arról sem, hogy (képviselőjük útján) jognyilatkozatokat tesznek, jogokat, kötelezettségeket vállalnak, vagyis valóságos jogalanyokként viselkednek.

2.

Realitáselméletek

Gierke szerint a jogi személyek testi-lelki realitással bíró szociális organizmusok. Ezt bizonyítja a külső tapasztalás, hogy a népek, nemzetek, emberi közösségek alakítják a hatalmi viszonyokat, ezek hozzák létre az anyagi és szellemi kultúrát. Belső tapasztalás, hogy az emberek a közösségek részének is érzik magukat. Zitelmann a jogi személy lényegét tisztán a lelki realitásban, a testetlen akarat realitásában látta. Szerinte a jogalanyisághoz csupán akarat, jogi akaratképesség szükséges, a testiség ebből a szempontból teljesen felesleges. A jogi személyek ilyen értelemben testetlen akaratok. Az elmélet hibája, hogy a reális akarási folyamatot figyelmen kívül hagyja, erre pedig csak az ember képes. Binder a jogi személynek csupán az erkölcsi realitását hangsúlyozta. Szerinte minden közösségnek, mint valóságnak mindig valamely eszme az előfeltétele. Szerinte az ember és a jogi személy az erkölcsi világ valóságának részese, a jogi személy realitása is erkölcsi realitás. Saleilles szerint a jogi személy jogintézmény, a jogi értelemben vett cselekvésre megszervezett jogi organizáció. Jelli szerint a jogi személy (és általában a jogalany) is tiszta jogi fogalom, a jogalanyiság a jogtól adományozott képesség. 3.

Vagyoni elméletek

Brinz abból indult ki, hogy kétféle vagyon létezik: az egyik valamely természetes személyé (személyes vagyon), a másik egy meghatározott célé (célvagyon). A cél a jogi személy. Őt követve Szászy-Schwarz Gusztáv, aki szerint nemcsak a jogi személyek, de a természetes személyek vagyona is célvagyon, melynek célja az egyes ember szükségleteinek összessége. Asztalos László: minden ember és minden szervezet csak annyit ér, amennyi a vagyona.

4. Sajátos felfogások Windscheid akaratelmélete szerint az alanyi jog a jogrend adta akarási hatalom vagy akaraturalom. Az alanyi jognak két fajtája van: emberhez mint alanyhoz hozzáfűzűdő és alanytalan jogok. Az alanytalan jogok sem lehetnek meg képviselet nélkül: a képviselő akarata lesz jogilag irányadó. Kelsen a valóságos ember jogalanyiságát is tagadta, csakúgy mint az alanyi jogok létét. Szerinte mind a fizikai, mind a jogi személy a tárgyi jog normáinak egy-egy komplexuma. A fizikai személy mindazon jogszabályoknak az összessége, amelyek ugyanazon ember magatartását szabályozzák. A jogi személy azon jogi normák megszemélyesítése,amelyek több embernek valamely közös célra irányuló kölcsönös magatartását szabályozzák. (Moór Gyula ezeket az elméleteket a jogalany és az alanyi jog hagyományos fogalmát lerontó elméleteknek nevezte.)

1


Jogi személyt természetes személyekre bontó elméletek Jhering az alanyi jog lényegét a jogilag védett egyéni érdekben látta. A jogi személyt megillető jogok valóságos alanyainak is a jogi személyt alkotó természetes személyeket tekintette. A jogi személy a mögötte álló természetes személyeknek technikai képviselője. Hasonló nézeteket vallott Stammler is. Serment tágabb értelemben a jogi személy „adminisztrátorai” személyében látta a jogi személy jogalanyiságának valóságos megtestesítőit. Az adminisztrátorok jogait magánjogi jelegű, a jogi személy céljához kötött kezelési jognak tekintette. Hölder ugyanezt közjogi jellegű hivatali jognak minősítette. Ide sorolható Binder korai felfogása: jogi személynek tekintendő minden embercsoport, amelynek tagjai közös jogokkal bírnak.

A jogi személyekre vonatkozó elméleteket Moór Gyula rendszerezte, szintetizálta. Kidolgozta saját, ún. beszámítási elméletét: Gondolatmentében a jogi személy és a cselekvőképtelen természetes személy közt fennálló hasonlóságból indult ki. Hangsúlyozta, hogy a jog az emberi cselekvések szabályozásán keresztül gyakorol hatást a valóságra, emberi cselekvésre pedig csak ember képes. A jognak nem az egész (biológiai-pszihológiai) emberre van szüksége. Ebben az értelemben az ember mint jogalany a jogilag szabályozott cselekvéseinek beszámítási pontja. Ugyanígy a jogi személy is emberi cselekvésnek valamely egységes jogi cél érdekében normatív kapcsokkal való egységbe foglalása, azaz beszámítási pontja. A cselekvőképtelen természetes személy és a jogi személy képviselőjének emberi cselekvései megegyeznek abban, hogy ezeket a jog nem a képviselőnek számítja be, hanem egy másik jogalanynak, az általa képviselt természetes vagy jogi személynek. Szocialista elméletek (címszavakban): jogi személyek társadalmi rendeltetése a szocialista ideológia, politika és gazdaság előmozdítása, szocialista állam eszközei, főszabály a relatív jogképesség, alapvetően jogpozitivista felfogás. Eörsi: struktúraelmélet.

1. A JOGI SZEMÉLY FOGALMA A tudományos gondolkodás is történelmi kategória: mindkettőre rányomja a bélyegét az adott kor, annak társadalmi-gazdasági berendezkedése. A jog fejlődésének tükrében megállapíthatjuk: Az ember jogalanyiságát eredeti jogalanyiságnak, a jogi személyek jogalanyiságát pedig abból származtatott jogalanyiságnak nevezhetjük.

A magántulajdon kialakulásával az ember mint magántulajdonos individualizálódott, a magántulajdon új társadalomszervező erővé vált. Ebből absztrahálódott a „személy” kategóriája: személy az, aki tulajdonos, vagy legalább azzá válhat (potenciális tulajdonos). Emellett azonban megmaradtak, keletkeztek közösségi tulajdonok. A nagy vagyonnal rendelkező tulajdonosok vagyonuk egy részét egy általuk meghatározott cél elérése érdekében elkülönítve, mintegy önálló jogalanyként (ma alapítványként) működtették, avagy más személyek tulajdonával egyesítették és közös céljuk érdekében közösen működtették. A jogfejlődés később elismerte az elkülönített és meghatározott célhoz kötött vagyonok, illetve tulajdonosi közösségek, mint személyegyesülések jogalanyiságát, azaz jogi személyiségét. Kezdetben kereskedelmi társaságok jelentek meg, majd az ipari forradalom után tömeges igény mutatkozott a társas vállalkozások iránt. A jogi személy mint forma egyéb tartalommal is megtölthető volt: szociális, gazdasági, sport, szakmai stb. célokra is felhasználták.

Legáltalánosabban azt mondhatjuk: a jogi személy a társadalom által elismert és a jogrendszer által önálló jogalanyisággal felruházott célvagyon, szervezet. A polgári jogi jogviszonyoknak éppen úgy alanya lehet, mint maga az ember.

A jogi személy olyan szervezet, amelynek polgári jogi jogai, illetve kötelezettségei lehetnek. (kommentár)

2


2. A JOGI SZEMÉLY KRITÉRIUMAI A jogi személyek túlnyomó többsége valamilyen szervezet. Ezek mindegyike eleve nem lehet önálló jogalany, sőt sok közülük nem is igényli a jogalanyiságot (pl. baráti társaság, egyetemi évfolyam). Ezért nagyon fontosak a szelekciós szempontok, amelyek alapján eldönthető, hogy egy szervezet jogi személy lehet e vagy sem. A jogi személlyé minősítés kritériumai azok az általános feltételek, amelyeknek megléte szükséges ahhoz, hogy a jogrendszer egy szervezetet jogi személynek ismerjen el. Ezeken túlmenően az egyes jogi személy fajtákra a rájuk vonatkozó jogszabály további speciális feltételeket szabhat. Társadalmilag elismert cél A jogi személy létesítésének és magának a jogi személynek lehetőleg társadalmilag hasznos, de legalábbis tolerálható célra kell irányulnia. Vagyis nem lehet törvény által tiltott tevékenységre jogi személyt létesíteni. A törvényi tilalmak lehetnek általános tilalmak, amelyek minden jogi személyre kiterjednek (pl. bűncselekmény elkövetésére jogi személyt létrehozni tilos). Emellett léteznek speciális tilalmak (pl.gt-kre vonatkozó szabályok).

A jogi személy létesítésének polgári jogi alanyi joga két alkotmányos alapjogból vezethető le: egyrészt az egyesülési jogból, másrészt a tulajdonhoz való jogból és a tulajdonnal való rendelkezés szabadságából. (Ez utóbbin keresztül szerepet kap benne a társas vállalkozás és a szerződési szabadság is.) A jogi személy létesítése elsődlegesen személyi érdekek kielégítésére szolgál, tehát érvényesül a személyiség önrendelkezési joga is. A jogi személy létesítésének joga olyan alanyi jog, amelynek lényeges tartalma még törvénnyel sem korlátozható. Az államnak tehát alapvető kötelessége a joggyakorlás lehetőségének megteremtése, sérelem esetén megvédése, a lehetőségek szélesítése stb. Az esetleges korlátozások a szükségesség és az arányosság mércéjét alkalmazva megengedettek.

Állami nyilvántartásba vétel A jogi személy fajták jogszabályi elismerésében, a létrehozni szándékozott egyes jogi személyek állami nyilvántartásba vételében nyilvánul meg. A nyilvántartásba vétel túlnyomórészt konstitutív hatályú, ami azt jelenti, hogy a jogi személyt az állami nyilvántartásba vétel közhatalmi aktusa mint jogi tény keletkezteti. A konstitutív hatály kiterjed a bejegyzett körülmények megváltoztatására is, vagyis harmadik személyek irányában ez is csak akkor hatályos, ha a változást a nyilvántartásba bejegyezték. A nyilvántartás közhitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatokat, a bejegyzett jogok és tények fennállásának változását. Ebből következően senki sem hivatkozhat arra, hogy a bejegyzett adat, jog vagy tény fennállásáról nem tudott. A jogi személyek nyilvántartásába való betekintés a fél jóhiszeműségének, a betekintés elmulasztása a rosszhiszeműségének az egyszerű vélelmét teremti meg. A konstitutív hatályú nyilvántartásba vétel annyiban is több a deklaratív hatályúnál, hogy lehetővé teszi a jogi személyek feletti törvényességi felügyeletet. A törvényességi felügyelet kiterjed a jogi személyek valamennyi létszakaszára. A keletkezés létszakaszában, a nyilvántartásba vételt megelőzően a létrehozás törvényességének vizsgálatát jelenti, ami egyúttal a nyilvántartásba vétel előfeltétele is. A már létrejött jogi személyek működése feletti törvényességi felügyelet keretében az vizsgálandó, hogy a jogi személy működése megfelel –e a törvényi előírásoknak és saját alapító okiratának. A törvényességi felügyelet kiterjed a megszűnésre is.

3


A jogi személyek nyilvántartásba vételét a bíróságok végzik: gazdálkodó szervezetek esetén a cégbíróságok, nem gazdálkodó szervek esetén a megyei (polgári) bíróságok. (A költségvetési szerveket a pénzügyminisztérium tartja nyilván.) Ezek mellett egyes jogi személy fajták (pl. alapítványok) felett törvényességi felügyeletet gyakorol az ügyészség is. A jogi személy fajták tekintetében típuskényszer érvényesül: a felek csak olyan jogi személyt hozhatnak létre, amelyet jogszabály mint jogi személyt elismer és szabályoz. Ugyanakkor a jogi személy fajták nem alkotnak zárt kört: a jogalkotó bármikor létrehozhat új jogi személyeket, illetőleg meg is szűntethet.

Állandó szervezet A jogi személyek esetében is természetes személyek közreműködésére, mégpedig ügyintéző és képviseleti szervekre van szükség. Az ügyintéző a belső folyamatos működést biztosítják, a képviselők a külső viszonyokban a jogi személyek nevében járnak el, azaz jognyilatkozatot tesznek és elfogadnak, jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak (így tulajdont szerezhetnek, pert indíthatnak stb.). Az ügyintéző és a képviselő magatartása jogi értelemben a jogi személy magatartásának minősül, amiért a kívülállók irányában a jogi személy tartozik felelősséggel. A jogi személy szerveinek jogi értelemben a tagok személyétől, jogalanyiságától független, elkülönült szerveknek kell lenniük (ez akkor is igaz, ha a jogi személy tagjai maguk is jogi személyek).

Elkülönült vagyon A jogi személy vagyonának a tagok vagyonától elkülönült vagyonnak kell lennie, nem állhat fenn rajta egyidejűleg kétféle rendelkezési jog. A jogi személy vagyonát tipikusan a (létesítő tagok) alapítók bocsátják rendelkezésre, de egyes jogi személyeknél ez kívülállók részéről is történhet (pl. nyílt alapítványhoz csatlakozók). A működés megkezdésekor nem kell feltétlenül a teljes vagyonnak rendelkezésre állnia, rendszerint elegendő a „működés megkezdéséhez szükséges vagyon” (induló vagyon), a többit később kell biztosítani. Egyes jogi személyek esetében az induló vagyon minimális mértékét, illetőleg a jogi személy mindenkori vagyonának szükséges mértékét a jogszabály összegszerűen is meghatározza (pl. kft, rt).

Önálló vagyoni felelősség A polgári jogban a felelősség tipikusan vagyoni helytállást, vagyonnal való felelősséget jelent. A jogi személynek a tagoktól elkülönült saját vagyona tehát nemcsak a működéshez, hanem a kívülállók irányában nélkülözhetetlen önálló vagyoni felelősséghez is kell. Egyes jogi személyek esetén előfordul a tagok mögöttes felelőssége is (saját magánvagyonukkal), ami a kívülállók biztonságát növeli ugyan, a jogi személy és a tagok jogalanyiságának elkülönültségét viszont gyengíti. Ilyen esetben csonka jogi személyekről vagy jogi személyiség nélküli jogalanyiságról beszélhetünk.

További kritériumok o a szervezet huzamossága, relatíve tartós működése (ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy egy jogi személy egy meghatározott cél érdekében jöjjön létre) o gazdasági forgalomban való tényleges részvétel (eltérő intenzitású gazdálkodó szervezetek és non profit jellegű jogi személyek esetében)

4


o

saját név alatt történő megjelenés: nemcsak jogi személyek, hanem egyes természetes személyek (egyéni vállalkozók) és jogi személyiség nélküli szervezetek (társasáház, kkt, bt) is megjelenhetnek a gazdasági forgalomban önálló, saját név (kereskedelmi név, cégnév) alatt.

Köztes formák: a jog önálló jogalanynak ismer el nem jogi személy szervezeteket is. A magyar jogban ilyen a gt-k közül a kkt és a bt. Saját cégnevük alatt önálló jogalanyként vesznek részt a gazdasági életben. A társaság tartozásaiért a tagok másodlagosan, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Hasonló ehhez a társasházközösség jogállása, azzal az eltéréssel, hogy csak az épület fenntartása, karbantartása, a társasház működése körében rendelkezik önálló jogalanyisággal (relatív jogképességgel).  ld 6. pont

3. A JOGI SZEMÉLYEK FAJTÁI  közjogi és magánjogi jogi személyek Az elhatárolásra a jogi irodalomban több irányzat is kialakult, mindegyik relatív értékű: - fő ismérv a részvétel az állami uralom gyakorlásában - közfeladat ellátása a döntő - az állammal szembeni feladatteljesítő kötelezettség - szoros állami felügyelet - a magánjogi jogi személyek magánjogi jogügyletből (pl. szerződéssel) a magánautonómia alapján jönnek létre, ezzel szemben a közjogi jogi személyek közfunkciók ellátására jönnek létre, de a vagyoni forgalomban nem közhatalmi kényszerrel vesznek részt - Lenkovics: a közhatalom gyakorlása a lényeg. Ha egy jogi személy elsődleges feladata a közhatalom gyakorlása, ezen keresztül a közérdek érvényre juttatása, akkor közjogi jogi személyről van szó, még ha másodlagosan magánjogi jogalanyként, magánjogi jogviszonyokban is megjelenik (pl. állam, helyi önkormányzatok). Ezen túlmenően egyedi elbírálás kérdése, hogy egy jogi személy elsődlegesen közhatalmat gyakorol –e, és akkor közjogi személynek minősül vagy sem. Önmagában az a tény, hogy egy jogi személyt jogszabály hozott létre, vagy hogy fő tevékenysége mellett közfeladatokat is ellát, még nem elégséges az adott jogi személy közjogi jogi személlyé minősítéséhez.

 személyegyesítő és vagyonegyesítő jogi személyek Személyegyesítő jogi személyek azok, amelyek (az általános személyiségi önrendelkezési jog keretében) a személyiség önmegvalósítását, kiteljesedését, általánosságban a személyi érdekek előmozdítását valósítják meg. Vagyonegyesítő jellegűek azok, amelyek elsődlegesen a vagyoni érdek előmozdítását célozzák. A vagyonegyesítő jogi személyek fogalompárjaként lehetséges vagyonelkülönítő jogi személyekről is beszélni. Ezekről akkor van szó, ha egy nagy vagyon jogosultja vagyonát körülhatárolt alvagyonokra bontja, és ezek kezelését, az ezekkel való gazdálkodást önálló jogi személyekre bízza. Ilyenek voltak az állami tulajdonnal

5


gazdálkodó állami vállalatok, ilyenek ma a költségvetési szervek, közalapítványok, leányvállalatok, egyszemélyes kft és rt., zárt magánalapítvány.

 profitérdekeltségű és non profit jogi személyek Nyereségérdekeltségű az a jogi személy, amelynek alapvető célja rendszeres (üzletszerű) gazdasági tevékenyég folytatásával nyereség elérése. Saját bevételeikből tartják fenn magukat, elkülönült vagyonuk értékének állandó, folyamatos növelésére is törekszenek. Mivel alapvető feladata a vagyonukkal való gazdálkodás, ezeket a polgári jogban gazdálkodó szervezeteknek nevezzük.

685.§ c) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz; Mivel a törvény maga is utal arra, hogy az egyébként nem gazdálkodó szervezet jogi személyek gazdasági tevékenységére is alkalmazni kell a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó rendelkezéseket, ebből következően a megkülönböztetésnek nincs túl nagy jelentősége. A non profit szervezetek rendszerint nem (vagy elsősorban nem) saját bevételeikből tartják fenn magukat, bár saját bevételt is szerezhetnek kiegészítő- vagy melléktevékenységből. Vagyonukat általában csak kezelik, megőrzik, fenntartják illetve felhasználják. Non profit személyeknek nevezzük a gazdasági szférán kívüli, a társadalmi élet egyéb szektoraiban tevékenykedő jogi személyeket (társadalmi vagy civil szervezeteknek is nevezzük őket). Mivel az általuk végzett tevékenységek (oktatás, közművelődés, kultúra stb.) egy része közhasznú, ennek köszönhetően állami támogatásban részesülnek. A közhasznú szervezetekről külön törvény rendelkezik, amely tételesen felsorolja, hogy mely tevékenységeket ismer el közhasznúnak, illetve kiemelten közhasznúnak. Az ún. civil szféra erőssége jelzi az állam és a társadalom egymáshoz való viszonyát (mely feladatokat látja el az állam és melyeket engedi át).

 állami és nem állami jogi személyek A szocialista polgári jog tudomány megkülönböztette az állami jogi személyeket (állami vállalatok, egyéb állami gazdálkodó szervek, költségvetési szervek), szövetkezeti jogi személyeket, társadalmi szervezeteket és a magánvállalatokat.

6


Más szerzők társadalmi (állami és szövetkezeti) tulajdonon alapuló, szocialista társulási tulajdonon alapuló és a nem termelő tulajdonon alapuló társadalmi szervezeteket és egyesületeket különböztették meg. Más csoportosítás megkülönbözetett intézményeket és személyegyesüléseket: az intézmények dolgozói munkaviszony alapján tevékenykedtek, a személyegyesülések dolgozói tagsági jogviszony alapján. Egyéb felosztások: Hölder szerint vannak egoista és altruista jogi személyek. Előbbiben a tagok célja saját érdekeik érvényesítése, utóbbiban mások érdekeinek előmozdítása.

 hatályos felosztás (legfontosabbak)            

állam állami közjogi személyek helyi önkormányzatok állami, helyi önkormányzati és társadalombiztosítási költségvetési szervezetek jogi személyiségű gazdasági társaságok szövetkezetek egyéb gazdálkodó szervezetek (pl. erdőbirtokossági társulat) köztestületek (pl. MTA) alapítvány, közalapítvány közhasznú társaság egyéb társadalmi szervezetek (szakszervezetek, pártok) egyházak

Felosztás a Ptk. alapján: állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezetek.

4. A JOGI SZEMÉLYEK KÖZÖS SZABÁLYAI A jogi személy keletkezése 28.§ (4) A jogi személy jogképes. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. A szabály a jogi személy abszolút jogképességét deklarálja főszabályként. Vannak azonban kivételek, így pl. az erdőbirtokossági társulatok, hegyközségek stb., amelyeknek a relatív jogképessége tevékenységi körhöz kötött jogképességet jelent, azon kívül eső tevékenységet nem folytathatnak. A tevékenységi kör túllépésével kötött szerződések semmisek.

BH2002. 235. II. Az állam mint jogi személy csak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet polgári jogi szerződés, polgári jogviszony részese. A felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően reá ugyanúgy kihatnak az állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, mint a jogviszony többi alanyára.

7


29. § (1) A jogi személy létrejöttének és megszüntetésének feltételeit a jogszabály a jogi személy egyes fajtáihoz képest állapítja meg. Jogi személyt jogszabály is létesíthet. (2) A jogi személy létesítéséről szóló jogszabályban, határozatban vagy okiratban meg kell állapítani a jogi személy  nevét,  tevékenységét,  székhelyét és  ha erről külön jogszabály nem rendelkezik – képviselőjét. Ezek a jogi személy létesítésének minimális törvényi kellékei. A jogi személy létesítése – akár eredeti alapításról, akár átalakulással történő létesítésről van szó – két lényegi mozzanatból áll: a létesítő okirat elkészítéséből és annak alapján a jogi személynek a nyilvántartásba való bejegyzéséből. Jogi személyt létesíthet:  Jogszabály (ebben az esetben a létesítő jogszabály maga rendelkezik arról, hogy szükséges –e a jogi személy nyilvántartásba vétele is, vagy az a jogszabály hatálybalépésével keletkezik)  Létesítő határozat (alapulhat jogszabályi parancson, vagy csak közvetve, jogszabályi lehetőségen)  Létesítő okirat (pl. társasági szerződés)

(4) Ha jogszabály a jogi személy létrejöttét nyilvántartásba vételhez köti, a bejegyzett körülmények megváltoztatása harmadik személyek irányában csak akkor hatályos, ha a változást a nyilvántartásba bevezették. A szabályt a jogbiztonság, az áttekinthetőség és a nyilvánosság alapvető elveit szolgálja.

Képviselet (3) A jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője jogosult. Ha nem ő az aláíró, és jogszabály a nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. A bankszámla felett való rendelkezéshez minden esetben két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. Jogszabály ezektől a rendelkezésektől eltérhet. A jogi személy törvényes képviselője az, akinek képviseleti jogosultsága közvetlenül a jogszabályi rendelkezésen, létesítő okiraton, illetve hatósági rendelkezésen alapul. A jogi személy nevében tehát a

8


(törvényes) képviselője tesz és fogad el jognyilatkozatokat. A képviselő személyének mindig egyértelműen azonosíthatónak kell lennie. Képviseleti joggal több személy is felruházható. Ezek képviseleti joga lehet önálló, azaz egymástól függetlenül gyakorolható, vagy együttes, azaz a két vagy több képviselő által közösen gyakorolható. A képviseleti joggal rendszerint együtt jár az aláírási jog is, de ez nem szükségszerű. A hatósági döntésen alapuló képviselet leggyakoribb esete a felszámoló. A felszámolás alá vont cég nevében jognyilatkozatot csak a felszámoló jogosult tenni. Különbözik a felszámolástól a végelszámolás, amely esetben a képviselet csak akkor alapul hatósági határozaton, ha a képviselőt cégbíróság rendeli ki, egyébként a végelszámoló többnyire a cég korábbi képviselője.

Szervezet 30. § (1) Ha a jogszabály vagy – annak felhatalmazása alapján – az alapító határozat vagy okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe, üzeme, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya stb.) nem jogi személy. (2) A szervezeti egység vezetője az egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy képviselőjeként jár el. Jogszabály, alapító határozat vagy okirat ettől eltérően rendelkezhet. Ha a szervezeti egység nem jogi személy, a perben félként nem vehet részt, még akkor sem, ha egyébként Ptk. 30. § (2) bekezdése alapján - a jogi személy képviseletében eljárásra jogosult. A képviseleti jog és a jogképesség ugyanis nem azonos fogalmak. A (2) bekezdés egy vélelmezett képviseleti jog. A szerződési viszonyok körében a Ptk. ennél is tovább megy: 220. § (1) Áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben dolgozó alkalmazottat és tagot – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a körülményekből más nem következik – az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál a jogi személy képviselőjének kell tekinteni. (2) Az alkalmazott és a tag jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a korlátozásról tudott vagy tudomást szerezhetett volna.

BH1993. 637. A jogi személy szervezeti egységének vezetője a perben az egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy képviselőjeként jár el, ha jogszabály, alapító határozat vagy okirat ettől eltérően nem rendelkezik. A szervezeti egység megszűnése esetén azonban ez a képviseleti jog megszűnik. Lényeges eljárási szabályt sért ezért a bíróság, ha a szervezeti egységnek a per során való megszűnése ellenére nem hívja fel a jogi személyt arra, hogy a perbeli képviseletéről gondoskodjék, hanem ennek mellőzésével ítéletet hoz [Pp. 49. § (2) bek., Ptk. 30. § (1) és (2) bek.].

Megszűnés A Ptk. nem tartalmaz általános szabályt, csak a külön szabályokra utal.

9


Az elmélet szerint a megszűnés módja szerint lehet: jogutódlással és jogutód nélkül való megszűnés. Jogutódlással történő megszűnés esetén a jogelőd jogi személy jogai és kötelezettségei fennmaradnak, a jogviszonyban alanyváltozás következik be, helyébe a jogutód jogi személy lép. Jogutód nélküli megszűnés esetén a jogok és kötelezettségek megszűnnek. A megszűnési okok alapulhatnak jogszabályon, határozaton vagy a megszűnést kimondó okiraton. Különbséget tehetünk továbbá kényszer hatására bekövetkező (pl. bírósági megszűntetés, felszámolás), a felek akaratából bekövetkező (megszűntetés, végelszámolás) és egyéb törvényes okok között. A költségvetési szervek alapításának és megszüntetésének szabályait az Áht. 87-91/A. §-ai tartalmazzák. A gazdasági társaságok megszűnéséről Gt rendelkezik.

5. AZ ÁLLAM JOGALANYISÁGA 28. § (1) Az állam – mint a vagyoni jogviszonyok alanya – jogi személy. Az államot a polgári jogviszonyokban – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – a pénzügyminiszter képviseli; ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja, vagy más állami szervre ruházhatja át. (2) A kártérítési, megtérítési és kártalanítási kötelezettség, valamint a jóhiszemű személyek irányában vállalt szerződéses kötelezettség az államot költségvetési fedezet hiányában vagy az e célra biztosított költségvetési fedezetet meghaladó mértékben is terheli. (3) Erre irányadó jogszabályok szerint jogi személyek az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezetek. Az állam mint jogi személy más jogi személyekkel és a magánszemélyekkel egyenjogú és egyenrangú. Elvileg bármely polgári jogi jogviszony alanya lehet, kivéve azokat, amelyek jellegüknél fogva csak az emberhez fűződhetnek. Az állam személyiségét külön kell választani a kormány, illetve az országgyűlés jogalanyiságától. A kormány nem jogi személy, nincs perbeli jogképessége. Az országgyűlésnek sincs jogi személyisége, a képviselők által elkövetett jogsértés miatt az országgyűlést perelni nem lehet. Az állam vagyona az államháztartás körébe tartozó vagyon és az állam vállalkozói vagyona. Az államháztartás körébe tartozó vagyon magába foglalja a kincstári vagyont, a helyi önkormányzatok vagyonát, a köztestületek vagyonát stb. A kincstári vagyon körébe tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyek az állami feladatok ellátást szolgálják, a társadalom működését, a nemzetgazdaság céljainak megvalósítását segítik elő. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság képviseli az államot a kincstári vagyonnal kapcsolatos polgári jogi jogviszonyokban. Az állam vállalkozó vagyonát az Ápv. Rt. kezeli. 172. § Ha törvény eltérően nem rendelkezik, kizárólag az állam tulajdonában vannak a) a föld méhének kincsei,

10


b) a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvizek és természetes tavak, valamint ezek medre, c) a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget, d) az országos közutak, az országos törzshálózati vasúti pályák, a nemzetközi kereskedelmi repülőtér, továbbá az ország területe feletti légtér, e) a távközlésre felhasználható frekvenciák. f) a hírközlő hálózatok működéséhez, hírközlési szolgáltatások nyújtásához, illetőleg hírközlő hálózatok és szolgáltatások együttműködéséhez szükséges azonosítók és ezek tartományai. 174. § A kizárólag állami tulajdonban álló dolog birtokát, használatát, hasznai szedésének jogát az állam – törvényben szabályozott módon – másnak átengedheti. 175. § Az állam az egyes vagyontárgyait másra bízhatja, ebben az esetben – a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően – ez utóbbi gyakorolja a tulajdonost a polgári jogi kapcsolatokban megillető jogokat, és teljesíti a tulajdonos ilyen kötelezettségeit.

A gazdasági forgalomban a jogi személyeknek azonos jogokkal és kötelezettségekkel kell rendelkezniük, ezért a Javaslat az állam jogalanyiságát nem korlátozza a vagyoni viszonyokra.

6. A NEM JOGI SZEMÉLY SZERVEZETEK JOGALANYISÁGA (részletek a további tételekben) • • •

Polgári jogi társaság, építőközösség – nem személyek, nincs jogalanyiságuk Társasházközösség – relatív, funkcióhoz kötött jogalanyisága van Kkt, bt. - noha nem számítanak jogi személynek, teljes jogalanyiságuk van

Az új Ptk. tervezet a jogi személyek szabályozásának mennyiségét a jelenlegi sokszorosára növeli, döntő részt új elemekkel, bemutatására itt nincs mód. A fejezetrendszer átfogó képet ad a jövőbeli szabályok rendszeréről: I. Fejezet A jogi személyek jogképessége II. Fejezet A jogi személy neve III. Fejezet A jogi személy vagyona I. Fejezet A létesítő okirat II. Fejezet A jogi személy nyilvántartása III. Fejezet A bejegyzés alatt álló jogi személyek IV. Fejezet A jogi személy létesítésének érvénytelensége I. Fejezet A jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága II. Fejezet A jogi személy legfőbb szerve III. Fejezet A jogi személy ügyvezetése IV. Fejezet A jogi személy ellenőrző szerve V. Fejezet A jogi személy képviselete VI. Fejezet A jogi személy felelőssége A jogi személy törvényességi felügyelete A jogi személy határozatainak megtámadása Választott könyvvizsgáló I. Fejezet A jogi személy átalakulásának közös szabályai II. Fejezet Jogi személyek egyesülése III. Fejezet Jogi személyek szétválása I. Fejezet Jogutód nélküli megszűnés II. Fejezet Jogutódlással történő megszűnés VII. CÍM JOGI SZEMÉLYISÉG NÉLKÜLI JOGALANYOK

11

7 A JOGI SZEMÉLY KRITÉRIUMAI, FAJTÁI, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE, KÉPVISELETE; A NEM JOGI SZEMÉLY SZERVEZETEK JOGALANYISÁGA

Recommend Documents