Suli rumpli
Suli
rumpli 5.szám
Ebben a számban ezekről olvashatsz: Ballagás Érettségi Amerika ACES konferencia Önkéntes munka
Suli rumpli
Sziasztok, SuliKrumpli olvasók! Ez az újságunk utolsó száma, amelyben szeretnénk elbúcsúzni tőletek, és egyben megköszönni minden kedves írónk munkáját. Ez a szám nem tartalmaz annyi cikket, mint az előzőek, de reméljük, így is eleget tettünk az elvárásaitoknak. Tehát reméljük akkora szeretettel olvassátok, mint amekkora szeretettel készült, és előre kívánunk mindenkinek kellemes vakációt!
Suli rumpli
Nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor osztályfőnököm és egyben angol tanárom -Csapó András- engem kért fel az idei év ACESkonferencián való részvételre. Szinte gondolkozás nélkül igent mondtam rá, hiszen tudtam mekkora lehetőséget jelent ez az angol tudásom fejlesztésére, baráti kapcsolatok építésére és szórakozásra egyaránt.
A konferenciát április 8-tól április 12-ig rendezték Senecben, Pozsonytól körülbelül 30 km-re. Az ACES (Academy of Central European Schools) magyarul Közép-európai Iskolák Akadémiáját jelenti. 15 országból érkezett körülbelül 250 diák és tanár érkezett a seneci konferenciára. Mindenki, mintahogyan mi is a partner iskoláinkkal indultunk ezen a pályázaton. A mi partnereink – ahogy azt korábbi számainkban is olvashattátok – csehek és szlovákok voltak. Április 8.-án, kedden indultunk a hosszú útra, busszal és vonattal. Szécsényből Vácig busszal, majd onnan vonattal Senecig. Az út tényleg hosszúra sikeredett, de végül este 7 óra felé (reggel 10-től!) megérkeztünk a 4 csillagos Hotel Senecbe. Ez volt a rendezvény fő helyszíne, de ezen kívül még 4 szállodában voltunk elhelyezve. Még akkor este megtörtént a bemutatkozás, majd becsekkoltunk a szállodákba és vacsoráztunk. Azt gondolom, a következő nap volt a legmegterhelőbb számomra, ahogy arra a tanár úr is felkészített, hiszen egész nap csak angol szöveget, szavakat halottam mindenhonnan és figyelnem kellett, koncentrálni, hogy minden addig már megtanult szót újra elő tudjak keresni. Ezen a napon kellett előadást tartani az ott lévő összes diáknak arról, hogy hogyan szervezték meg a partneriskolák az ACES projekteket. Mi is sorra kerültünk Terezával és Adriánaval (a cseh és szlovák partnereinkkel). Azt gondolom, mindhármunkat nagy izgalom fogott el, amikor a többiek elé kellett lépnünk és angolul kellett megszólalnunk, hiszen nem túl nagy a gyakorlatunk ilyenekben. Szerencsére az előadás jól sikerült, mindössze 3 percünk volt bemutatni és elmondani hogyan is valósítottuk meg ezeket a projekteket. Délutánra már több külföldivel és magyarral is megismerkedtem, így az esténket már körülbelül heten együtt töltöttük. Sétálgattunk a tó körül, beszélgettünk, nevettünk sokat és körülbelül éjszaka egykor mentünk vissza a szobáinkba. Csütörtökön már elég kötött volt a program, hiszen még itthon, a konferencia előtt ki kellett választanunk egy úgynevezett délelőtti és délutáni workshop-ot, ami magyarul annyit jelent: műhely. Ezek tulajdonképpen csoportos foglalkozások voltak, ami az ismerkedést, magunk megismerését valamint a köztünk lévő különbségek felfedezését szolgálta. Azt, hogy rájöjjünk senki sem egyforma, de így is tökéletesen megérthetjük egymást, jóban lehetünk egymással, jól érezhetjük magunkat. Ezek a foglalkozások vidáman, játékosan, nevetve és fesztelenül teltek el. Elmondhattuk egymásnak álmainkat, terveinket az életben és céljainkat. Amikor épp nem volt programunk bemehettünk egy úgynevezett Pleasure & Leisure (Öröm & Szabadidő) szobába, ahol rengeteg kreatív és kézügyességet igénylő és nem igénylő dolog várt ránk. Készíthettünk, hűtőmágnest, képeslapot, festhettünk, rajzolhattunk, jelmezekbe öltözhettünk és parókákba, valamit volt még Wii és Xbox Kinect is. Szintén ezen az estén volt egy ACES Cremony, ahol nagykövetek és fontos személyek jelentek meg a
Suli rumpli 250 diákon kívül. „Welcome drink”-el fogadtak mindenkit és megtudtuk hol lesz a helyünk, hol kell leülnünk. Ezen a rendezvényen mindenkinek az ACES színeiben kellett megjelenni, ami kéket, fehéret és feketét jelentett. Mikor vége lett ennek a nagyszabású, érezhetően rangos eseménynek diszkó kezdődött, ahol összegyűlt valamennyi diák és együtt jól éreztük magunkat. Éjszaka 2 óráig táncoltunk, akár teljesen idegenekkel akár azokkal, akikkel már az előző napokban közelebbről megismertük egymást. A pénteki napon egy pozsonyi városnézés várt ránk, amin mi sajnos a tanár úrral betegség miatt nem tudtunk részt venni és egy reggeli vonattal hazaindultunk. Persze így is rengeteg élménnyel tértem haza és azt gondolom, erre a közel egy hétre örökre emlékezni fogok. Akikkel ott Senecben megismerkedtem mind a mai napig tartom a kapcsolatot és beszélgetünk. Rengeteget tanultam angolul, hiszen minden angol nyelven zajlott és rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, sőt még „világot” is láttam. Remélem lesz még ilyenre lehetőségem vagy ehhez hasonlóra az életben. Kurucz Karolina 10.a A hivatalos fotó a szervezőkkel
Az új barátok egy részével
Az előadás
A workshop
Suli rumpli
A jó idő és a tanév vége közeledtével a ballagás is eljön. Idén is, mint oly sok éve már virágdíszekben úszott az iskola. A végzős osztályok, diákjai egy gyönyörű szép ballagási ünnepséggel ajándékoztak meg minket, tanulókat és a szülőket, nagyszülőket, melyen felhívták figyelmünket arra, hogy a diákévek milyen hamar elmúlnak és a nagy betűs élet, eléggé hamar bekopogtat mindnyájunk életébe. A műsor nagyon megható volt, egy-két diák őszinte beszámolóval készült, hogy számára mit jelent elballagni, mások dalokba öntötték szavaikat. Nagyon sokszor azt kívánjuk: bárcsak mi is elballaghatnánk, elmehetnénk továbbtanulni vagy dolgozni, élhetnénk saját kis álom életünket, csakhogy ez nem ilyen könnyű. Hiszen ahhoz, hogy a ballagáshoz érjünk 4 évig kőkeményen kell tanulnunk, hogy majd az elérkezendő érettségin számot adhassunk tudásunkról. Most sem volt másképp: az érettségi megkezdődött, először az írásbelikkel. Míg mi otthon élveztük a 3 napos szünetet addig jó néhány tanuló az iskolapadban szenvedve írta meg a magyar, matematika és történelem érettségit majd az angolt és németet, amelyek sok esetben nem voltak könnyűek. Ezúton is szeretnék én és minden diáktársam nevében gratulálni az érettségizőknek, és kitartás mindenkinek. Remélem az év végi bizonyítványok mindenkinek jól sikerül és a kedves érettségizőknek sok sikert kívánok a szóbeli vizsgákhoz! Mester Júlia 10.c
Suli rumpli
Mivel az érettségi írásbeli része már lezajlott és a szóbeli egyre közeleg, egy pár érettségizőt megkérdeztem, hogy hogyan sikerültek nekik az írásbelik és mik a céljaik, terveik a továbbtanulást illetően. Mészáros Bianka: Én tavalyelőtt érettségiztem földrajzból, illetve tavaly emelt szintű angol érettségit tettem. Mindkettő ötösre sikerült. Idén szintén tettem egy emelt szintűt, méghozzá történelemből. Az idei érettségikkel kapcsolatban is úgy érzem, hogy jól sikerültek, szerintem annak, aki egész évben folyamatosan készült, nem volt nehéz az érettségi, csak felmérte azt, hogy mennyire tudod használni, amit megtanultál. Az a célom, hogy bekerüljek a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakára, később tolmácsként szeretnék majd dolgozni. Czank Dóra: Az érettségi írásbeli része nehezebb volt, mint amire számítottam, de remélem jól sikerült. Tanulmányaimat Budapesten szeretném folytatni, több főiskolát megjelöltem gazdasági és menedzsment szakon. Remélem, mindenkit felvesznek oda ahová jelentkezett. Pásztor Dóra: A matektól nagyon féltem és szerintem nagyon nehéz is volt. A töri és a magyar annyira nem volt nehéz, habár a szövegértésre nagyon kevés idő jutott. Mivel az angolt imádom így abból emelt színtűre mentem. Úgy terveztem, hogy Vácra megyek óvónőképzőbe, de ez sajnos nem jött össze. Így angollal megyek továbbtanulni és reményeim szerint spanyollal. Már meg van a középfokú angol nyelvvizsgám, de nem szeretnék itt megállni, szeretném angolból a felsőfokú nyelvvizsgát is megszerezni. Vincze Vivien: Szerintem nehéz volt az idei érettségi, könnyebbre számítottam. A matektól féltem a legjobban, de szerencsére meglett. Meg tudtam nézni a nem hivatalos megoldásokat az Interneten így tudtam kalkulálni, hogy kb. milyenre írtam. Bízom benne, hogy jó lesz. A töriben volt, hogy csak tippeltem és mind jó lett, úgyhogy szerencse is kell hozzá! OKJ-s képzésre szeretnék menni Pestre, szállítmányozás irányban. Más néven fuvarszervező szeretnék lenni. Legutoljára egy lány, aki kérte, hogy név nélkül írjam le véleményét. A matek jobb lett, mint vártam viszont a töri rosszabb, de összességében elég jó lett mindkettő tantárgy. Remélem majd a BGF suliban tanulhatok turizmus-vendéglátás szakon. Kívánom, hogy jövőre mindenki ott folytassa tanulmányait, ahol szeretné de előtte még sok sikert a szóbeli érettségihez. Mivel ez volt idén az utolsó újságcikkünk, a tanévzáró és a nyári szünet is hamarosan itt van, remélem, hogy mindenkinek egy izgalmakkal, kalandokkal és sok-sok bulival teli felhőtlen időszaka következik. Természetesen annak reményében, hogy mindenki sikeres érettségi vizsgát tesz. Mester Júlia 10.c
Suli rumpli
Nagynéném családjával Phoenixben lakik, Arizona államban. Már régóta hívott, hogy jöjjek "ki" hozzájuk, de csak most tudott megvalósulni ez az ötlet. Arizona az USA dél-nyugati részén található. Ha két szóval kellene jellemezni az államot, akkor ez a két szó: a forróság és a kaktusz. Érződik a vadnyugati "feeling". Sok ranch van, bukósisak nélkül lehet motorozni, terepjárón platón utazni, és sok indián él itt. Phoenix nagyon nagy és fiatal város, a legnagyobb Arizonában. A célom az, hogy megtanuljak angolul, ezért jöttem ki. A nagynéném egy montessori alapelvekre épülő iskolában tanít, itt segédkezem neki a 3-6 éves gyerekeknél. Mellette, pedig igyekszem felfedezni Amerikát, és élvezem, hogy itt lehetek. Az első napokról nem tudok sok mindent mondani, itthon voltam, hogy "átálljak" az itteni időzónára. Megnéztem a világ legnagyobb szökőkútját, másnap pedig felfedeztem Arizona kaktusz-mentes táját, mert olyan is van. Körülbelül 2000m magason már nyoma sem volt a sivatagnak, hanem hatalmas fenyők vették át a helyét. Egy kisebb városba, Flagstaffba mentünk, nekem nagyon tetszett, mert olyan tipikus amerikai városka volt. Pár napra rá pedig indultunk Las Vegasba, ami 5 órára van Phoenixtől. Las Vegas olyan, mint a filmekben: sok ember, luxus, hatalmas hotelek és kaszinók. Majdnem minden hotelnek van valamilyen témája, ez határozza meg a hotel stílusát, mint pl.: Ceasar's Palace, New York New York Hotel. Az utóbbiban olyan érzésed van, mintha New York utcáin sétálgatnál. Nekem a legkülönlegesebb hotel a Luxor volt, aminek piramis alakja van, és belülről be lehet látni az egész épületet. Las Vegasba inkább szórakozni járnak, van is egy mondás: What happens in Vegas stays in Vegas. Hat hétig maradok itt, szóval még lesz időm "tanulmányozni" az amerikaiak hétköznapi életét. Amit most el tudok mondani, hogy bárhova mész (boltokba, étterembe stb.) az alkalmazottak mindig rád mosolyognak és nagyon udvariasak. Az élelmiszerboltban adnak kóstolót a felvágottból, kávéból és csokiból (lehet, ez csak nekem érdekes) és a kínálat nagyobb, mint Magyarországon. Az autók sokkal nagyobbak, ráadásul itt majdnem mindenki terepjáróval mászkál és az autópályák is szélesebbek. Nem szeretek általánosítani, de az emberek itt nagyon közvetlenek. Jól érzem magam, és próbálok minden lehetőséget kihasználni.
Balázs Eszter 9.a
Suli rumpli
Már szinte itt van a nyári szünet, ezért biztosan mindenki tervezgeti a nyaralást és a különböző programokat.
Sokan vannak, akik viszont nem csak pihenni és szórakozni fognak. Lesz, aki önkéntes munkát végez majd, ugyanis az, aki 2016-ban vagy az után érettségizik, kell, hogy rendelkezzen 50 óra önkéntes munkával ahhoz, hogy megkaphassa az érettségi bizonyítványát. Arra, hogy megszerezd ezeket az órákat, Szécsényben is van lehetőség. Az Önkéntes Ponton, a Művelődési házban lehet jelentkezni. Aki még nem töltötte be a 18. életévét, az vigye magával valamelyik szülőjét! Jelentkezzetek minél többen!
Suli rumpli
Tanáraink egykor és most Felismeritek a képeken látható kisfiút? A göndör fürtök eltűntek, a haja is rövidebb lett, de talán néhány vonásáról felismerhető, hogy ő Csapó András tanár úr.
Korábbi
számunkban
indult
rovatunkat folytatjuk. Ezúttal Csapó András tanár úr életével foglalkoznék, ezért feltettem neki kérdéseimet és megkértem, mesélje el, hogyan jutott el idáig. „Elég kalandos út vezetett addig, hogy ebben az intézményben taníthassak, hogy tanár legyek. Az általános iskola után – ahova egyébként Balatonalmádiban jártam – egy nagyon jó hírű iskolába, a Pápai Református Gimnázium és Kollégiumba vettek fel. Büszke voltam, hogy abba az iskolába járhattam, ahol egykor Petőfi Sándor, Jókai Mór, Eötvös Károly, Lőrincze Lajos és Nagy László is koptatta az iskolapadot. A kollégiumi élet kihívásai akkor még túl nagynak bizonyultak, ezért fájó szívvel, de egy év után új iskolát választottam, így a lakóhelyemhez sokkal közelebb lévő Lóczy Lajos Gimnáziumban folytattam gimnáziumi éveimet, és itt érettségiztem 1999-ben. Középiskolásként mindig a humán tárgyakat szerettem, bár a földrajz és a biológia sem állt túl messze tőlem. Mégsem volt nehéz a pályaválasztás, és bár alapvetően visszahúzódó, idegen szóval intorvertált diák voltam, úgy döntöttem,
Suli rumpli
hogy a tanári pályán próbálok elhelyezkedni. Idáig azonban nem volt egyszerű eljutnom. Először az ELTE magyar-történelem szakára, valamint az esztergomi Vitéz János főiskola művelődésszervező-történelem szakára jelentkeztem, de az akkori felvételi követelményeknek nem tudtam eleget tenni. Gyors döntést kellett hoznom, hogy mihez kezdjek magammal, hiszen tisztában voltam azzal, hogy ha abbahagyom a tanulást, akkor nagyon nehéz lenne újrakezdeni és addig kell kihasználni a szellemi képességeimet a tanulásra, amíg fiatal vagyok. Így kerültem a székesfehérvári Pannon Idegenforgalmi, Vendéglátóipari és Logisztikai Szakközépiskolába, ahol érettségivel rendelkező fiatalokat vártak. Két évig tanultam itt, idegenforgalmi technikusi képzést szereztem, amivel lehetnék akár idegenvezető vagy szállodai alkalmazott is. Az itt eltöltött két év alatt szerettem meg annyira az angolt, hogy tudtam: mindenképpen ezzel a nyelvvel kell foglalkoznom munkám során. Fél évet töltöttem az akkor még Veszprémi Egyetemnek hívott, ma már Pannon Egyetemnek nevezett intézmény Idegenforgalmi szakán, de a félévi vizsgák felé közeledve már megfogalmazódott bennem a nagy elhatározás: angol tanár szeretnék lenni. Nagy hangsúlyt fektettem az angol tanulásra, és újra felvételiztem, majd 2002 nyarán örömmel olvastam az interneten, hogy felvettek, és már csak rajtam múlik, hogy tanár leszek-e. Az egyetemen eltöltött öt év felejthetetlen marad, akár az előadásokra, akár a szakestekre, akár a vizsgákra való készülésre, vizsgákra, egyetemi bulikra gondolok vissza. Bár volt néhány nehéz tárgy, büszkén mondhatom, hogy mindegyik félévben ösztöndíjat kaptam, és ami érdekesebb és nagy büszkeséggel tölt el: egy kivételével félévem
minden átlaga
jobb
egyetemi lett
a
Suli rumpli
középiskolai és általános iskolai átlagaimnál. Egyetemi tanulmányaim utolsó évében ismerkedtem meg Vincze Gyöngyi tanárnővel, akivel azóta is egy irányba vezet az utunk. A pályakezdés egyszerűnek tűnt, hiszen már az utolsó félév alatt tanítottam egy veszprémi nyelviskolában. Innen Isaszegre vitt az utam, ahol a Damjanich János Általános Iskolában töltöttem el fél évet. Szécsénybe 2008-ban érkeztem, és az idei volt az ötödik tanévem ebben a közösségben. Itt mindig szívesen tanítottam: a diákok és a tanárok is első naptól kezdve befogadtak, mindig bizalommal és megértéssel fordultak felém, probléma esetén segítőkészen hallgatták meg kérésemet. Különösen a szívemhez nőtt előző osztályom, akik bár nehéz esetnek bizonyultak,
emberségben
és
összefogásban
példaértékű
társaságnak
bizonyultak. Pár szót mondanék még a hobbijaimról is. Biztos sokan tudjátok, hogy régebben a futás volt a nagy szerelmem, és ultramaratoni távon egész szép sikereket értem el. A legnagyobb eredményem országos hatodik hely 100 km-es távon, de nagyon büszke vagyok arra is, hogy az UltraBalaton verseny 212 km-es távját kétszer is teljesítettem, mindkétszer a mezőny első felében végeztem, 12 órás futásban a világranglista első 150 futója között szerepeltem többször is. A futás nagyon sok időt vett el, és néhány élettani jel arra figyelmeztetett, hogy az ilyen komoly szintű futás helyett máshol kellene versenylehetőséget keresnem. Az, hogy versenyezzek, nagyon fontos számomra, a versenyzés mindig is életelemem volt. Az angolszász kultúra egyik kedvenc és egyre népszerűbb játékát, ún. kocsmasportját választottam, és darts-ozni kezdtem tavaly januárban. Az idei
versenyidényben
Suli rumpli
kezdtem játszani klubszinten, és a veszprém megyei másodosztályban ötödik helyet
sikerült
megszereznem,
párosban
pedig
klubtársammal
megyei
harmadikok lettünk. Országos versenyen is indultam, ahol 17. helyen végeztem. Érdekesség még, hogy egy nemzetközi webkamerás ligában is versenyzek, jelenleg az európai másodosztály tabelláját én vezetem, egyedüli magyarként az egész mezőnyben (több, mint 300 versenyző tagja ennek a szervezetnek). Ezen kívül ha tehetem, eljárok horgászni, úszni (többszörös Balaton átúszó vagyok) és kerékpározni. Említettem, hogy irodalom tanár szerettem volna lenni. Mindig is szerettem olvasni, sokáig olyan reményeket is tápláltam, hogy író leszek. Számos verset, novellát írtam, néhány meg is jelent ezek közül, és elég jó kritikák születtek ezek kapcsán. Egy olyan verset szeretnék megosztani Veletek, amit egy pályázatra írtam 2006. április 7.-én. Tavasz a csónakházban A tó partját mosó langyos eső megcsillanó szemcséiben látszik: ébredéssel teli új tavasz jő, s elkúszik a kihalt csónakházig. Bús téli álomból ébredő sereg, fa testek anyátlan tömkelege; poros esőszagban hempereg a friss szellő üde lehelete. Hosszú alakjuk bénultan bámul, álmukat kósza emlék hatja át: felidéznek gyáva megnyugvásul egy átvirrasztott téli éjszakát. Érkeznek atyáik hamarosan, vízre kél majd e szomorú had, délceg hullámlovaglásaikban élettel telt halvány remény fakad.
Suli rumpli
Suli rumpli 5.szám, 2013. június Ingyenesen letölthető online iskolaújság Kiadja: a II. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola Diákönkormányzata (3170 Szécsény, Rákóczi út 90.) Állandó szerkesztők: Szép Veronika és Kanyó Donatella Az újságban szereplő írások saját szellemi termékek. Köszönjük mindenkinek egész éves munkáját és, hogy velünk tartottatok. Engedjétek meg, hogy ezúttal külön megköszönjük Csapó Andrásnak az újságért végzett közreműködését.
