54

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

1/54

1. Az írás elızményei, kialakulása és jelentısége. Az írás típusai (fajtái) Az írás kb. 5000 évre tehetı, kb. kr. e. 3200-tól vannak leletek. Az írás létrejöttének okai: gazdasági tevékenység kialakulása; vallási tevékenység; állami tevékenység. Az írás fogalma: Nyelvileg kifejezett gondolatok maradandó rögzítésére szolgáló, emberi közösségektıl elfogadott, egyezményes grafikai jelek rendszere. Az írás, látási ingerek útján felfoghatóvá teszi az elröppenı szót, lehetıvé teszi ismereteink átörökítését késıbbi nemzedékekre. Az írás elızményei, kialakulása: Az emberi közlésben már igen fejlett az írás. Nem tudni, hogy mi volt az elsı emberi közlés (mimika, gesztus), de a beszéd kialakulása nagyon jelentıs. Az írás elızményei:
Tulajdonjegy (billog): állattenyésztı népek alkalmazták jószágaik megjelölésére, ezzel jelezték a tulajdonos kilétét.
Rováspálca: Az emlékeztetés legelterjedtebb eszköze volt világszerte, kölcsönadott értékek nyilvántartására használták.
Csomóírás: A kínai hagyomány szerint a csomójelek az emlékeztetés legısibb jelei, zsinegre csomókat kötöttek, számadatok rögzítésére használták.
Kagylóírás: nyugat-afrikai négerek üzenetváltás céljára használták a kagylófüzéreket, arokónak nevezik, a kagylók számából és helyzetébıl olvasható ki az arokó tartalma. Az észak-amerikai indiánok is használták (ez a vampum).
Barlangrajzok: Az ısember a barlang falára rajzolt már kr. e. 20-25 ezer évvel, itt örökítette meg a vadászatokat, és amit fontosnak tartott. Elıször Franciaország. területén találtak ısember rajzokat 1879ben Marcelino de Sautuola spanyol régész (altamirai barlang), az 1890-es években más barlangokban is találtak rajzokat, a tudományos világ is elismerte azok valódiságát. (1940-ben is tártak fel Lascaux-ban.) A fejlıdés következı foka: A barlang fala helyett kıre, fára, csontra kezdték rögzíteni az ábrázolásokat, ezek már nem voltak olyan részletesek és természethőek, csak a legjellemzıbbeket ábrázolták, kevés vonallal, vázlatosan. A jeleket egyre gyakrabban használták, jelentésük állandósult, kialakult a képírás (piktográfia). Legtöbb nép a más népeknél bevált írásjeleket vette át, és ezt módosították saját céljaikra. Az írás jelentısége: A biológiai fejlıdés, a munka és a társadalmi együttélés mozdította elı az emberi intellektus kibontakozását, ezek hatása vezetett a gondolkodás és a beszéd kialakulásához (ezek különböztetik meg az embert az állattól). A fejlıdés harmadik láncszeme az írás, összefonódik az elızıekkel. Az írás fajtái:
Képírás – piktográfia: Az átmeneti kıkor sziklaképein feltőntek a többszínő festmények, már mozgásban ábrázoltak embert és állatot, a barlangrajzok egyre stilizáltabb formában, a lényegre szorítkozva, pár vonással utalnak az ábrázolt tárgyra, ez a jelképes ábrázolás vezetett a képírás jeleinek kialakulásához, az újkıkor festészete tovább mélyítette ezt a haladást. A képírás legfıbb jellemzıje: konkrét tárgyakat ábrázol, melyek hol egy szót, hol egy egész mondatot jelentenek, de nem egy nyelv szókincséhez kötve; ki-ki a saját nyelvén olvashatja és értelmezheti a képírás stilizált ábráit. A képírás képi ábrázolásból alakult ki, végsıkig leegyszerősített ábrákból áll, célja a gondolatközlés. Képírásos emlékek: Észak-Amerika keleti partján lakó indián törzsek nomád életmódot folytattak, állatbırökkel borított kúp alakú sátrakban laktak, a keleten élı törzsek alakították ki az észak-amerikai indiánok képírását, a feljegyzéseket bölénybırre írták. Az indián képírás legnevesebb emlékei: Téli Krónikák, az év legfıbb eseményeire emlékeztetı feljegyzéseket tartalmazták, jelentısek a Húsvét-szigeti írásos fatáblák is, a bennszülöttek kohau rongo-rongonak nevezték, ezen nem tiszta képírás van, a fogalom-, és a szóírás elemei is megtalálhatók benne. 20 fatábla maradt fenn, 280-300 jelet véstek rájuk, 700 különbözı jel ismétlıdik.
Fogalomírás - ideográfia (a fogalomírás egyes jelei az ideogrammák). A képírás jelei konkrét tárgyakat ábrázolnak, látási ingerek útján érzékelhetıek, a fejlıdés során szükséges lett a képírás jeleit más összefüggésben is használni: kép által jelölték a fogalmakat (két egymás mellé rajzolt láb: a végtagot jelenti és a menés, a járás fogalmát is). Ekkor beszélünk fogalomírásról, jeleinek értelmezése társadalmi közmegegyezést feltételez, a jeleknek nincs rögzített hangértékük. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

2/54

Szó- és szótagírás: A beszédünket alkotó szavak kettısek minden szónak körülírható jelentése van és van a hangalak vagy hangtest; a jelentés és a hangalak szétválasztása döntı szerepet játszott az írás fejlıdésében. Az idı múlásával a képírás és a fogalomírás jelei nemcsak a szavak értelméhez kapcsolódtak, a szavak hangalakjával is összefonódtak. A jelek egy-egy hangsort, hangzócsoportot képviseltek, így jutott el a fejlıdés a szóíráshoz. Fontos jelenség volt: a szavakat szótagokra bontották és minden szótagot megfelelı jellel érzékeltettek, az írásjelek mennyisége jelentısen csökkent, a kínaiaknál és japánoknál jellemzı fıleg a szó és szótagírás.
Betőírás: A szavak itt beszédhangokból állnak, a szavakat alkotóelemeire, hangokra bontották. Volt ahol a szóírás jeleinek kezdıjelét használták a szó leírására, ez az akrofónia, így jutott el az ember az egyes hangokat jelölı betőíráshoz. Az írásmód a beszédhangokat, a szavak hangalakját rögzíti, közömbös számára a leírt szavak tartalma. Van ahol csak a mássalhangzókat jelölték az írásban a magánhangzókat hozzá kellett olvasni.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------2. Az ókori írások (ékírás; egyiptomi írás; kínai írás; betőírás; görög írás; latin írás)

Az ékírás: megteremtıi a sumérok voltak, kr. e. 3200-ból vannak leletek, égetett agyagtáblákból már könyveket is készítettek, a sumér ékírás a képírásból alakult ki, késıbb fogalomírás lett, majd szóírás és végül kevert szó- és szótagírás sok értelmezı jellel. Az írásjelek ékalakúak voltak, egy-egy hangot, szótagot vagy szót ék alakú jelek kombinált csoportja jelölt. Az ékírás elterjedt Elı-Ázsiában és Babiloniában is (kr. e. 3000-ben már sokszorosítottak itt szövegeket). Asszíriában kr. e. 650-ben könyvtárat is alapítottak, itt minden könyv ékírással íródott égetett agyagtáblára, sokat fel is tártak. Nehéz volt az ékírás megfejtése, 1802-ben Georg Friedrich Grotefendnek részben sikerült, 1840-ben volt csak teljes eredmény Henry Creswicke Rawlinson kutatása nyomán. Az ékírást kr. u. 31-ig használták. Az egyiptomi írás: Kb. kr. e. 4000 évvel ezelıtt alakultak ki az egyiptomi mőveltség csírái, fokozatosan kifejlıdött az egyiptomi írásrendszer is kr. e. 2900 körül, már igen fejlettnek mondható. Egyiptomi írásfajták: hieroglif, hieratikus, démotikus, ezek egymás mellett is léteztek! Az írásjeleket kezdetben felülrıllefelé, az írás hasábjait jobbról-balra haladva rótták, kr. e. 2000 táján megváltoztatták az irányt, már vízszintes sorokba, jobbról-balra írtak.
Hieroglif írás: képjeles írás, az egyiptomiak reprezentáló írása volt (monumentális díszítés), fıleg emlékoszlopokon, sírfeliratokon használták. Meghaladta a képírást, bonyolult rendszerő szó- és szótagírás és mássalhangzó írás is (nem jelölték a magánhangzókat). Használtak értelmezı jeleket (determinatívomokat) is. Az egyiptomi írásban ezer jel volt, ebbıl kb. 400-500-at mindig használtak, 24 mássalhangzó jel volt. Az írás megfejtésére véletlenül jöttek rá: 1798-99-ben Napóleon egyiptomi hadjáratán Rosette városában találtak egy fekete bazalttáblát, háromféle írással volt rajta szöveg (hieroglif, démotikus, görög). 1822-ben sikerült megfejteni a hieroglif írást (Jean Francois Champollion).
Hieratikus írás (vagy papi írás): Ez a hieroglif egyszerősített változata, köznapi életben, levelezésben, feljegyzésekben használták, a jelek egyszerőbbek, képszerőségüket elvesztették. A hieratikus írás úgy viszonyul a hieroglif íráshoz, mint írott bető a nyomtatott betőhöz.
Démotikus írás (vagy népi írás): dılt kézírásra hasonlít, itt már nincs képszerőség, kr. e. VII. században vezették be Egyiptomban, ez a hieratikus írás további egyszerősítése, gyorsírás jellegő, 1000 éven keresztül használták, a kereszténység elterjedéséig, ekkor az egyiptomiak is átvették a görög abc-t. Papirusztekercs: Az egyiptomiak kıbe, fába, elefántcsontba vésték írásukat eleinte, a Nílus mentén sok nád és papirusz sás volt, ezt kihasználták és ez terjedt el a mindennapi életben az íráshoz. Csak itt termett a papirusznövény ezért világ-monopólium volt Egyiptom, igen megkérték a papirusz árát. A könyveket is tekercsekre írták, a legnagyobb papirusztekercs könyvtár Alexandriában volt, Ptolemaiosz alapította, a görög mőveltség minden irodalmi és tudományos értéke együtt volt itt, több százezer tekercsbıl állt a könyv-tár, ez volt az ókori világ legnagyobb könyvtára. Az állomány 250 éven át gyarapodott, kr. e. 43ban kigyulladt, még sok értékes könyv megmaradt, késıbb ezek is elpusztultak a keresztények elpusztították. Az ásatások alkalmával (1750-tıl) sok papirusztekercset találtak.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

3/54

Kínai írás: képi ábrázolásra vezethetı vissza, képírás jellegő, az írásjelek idırıl-idıre elvesztették képszerőségüket, már minden szó vagy szótag írására külön jelet használnak, a kínai írás igen szép, szinte mővészi. Az idık folyamán gyorsan nıtt a jelek száma, szimbolikussá váltak, több, mint 40.000 jelet használnak. még ma is, de a mindennapokban „csak” 3-5 ezret, az írásreformmal (1955) egyszerősítették az írást. Papír: A kínaiak kezdetben csontokat, bambuszrudakat használták az íráshoz, majd selymet. Igen nagy jelentıségő: kr. u. 105-ben faháncsból, kenderbıl, rongyból papírt kezdtek készíteni. A papír rövid idı alatt kiszorított minden más írásra használt anyagot, sok idı telt el, míg más népek is tudomást szereztek a papír feltalálásáról. 750 körül a mongolok és az arabok ellesték a papírgyártást, ettıl kezdve terjedt tovább más népekhez is (1272. Olaszország; XIV. század Franciaország; 1390. Németország és a többi nyugati állam; Magyarországon csak 1520 körül van hiteles adat, ismert a nagyszebeni, a brassói és a kolozsvári papírmalom). Sokáig kézzel készítették a papírt, rongyokból, lepréselték, majd kiteregették száradni, száradás után enyvvel vagy keményítıvel kezelték. Az európaiak elıször kételkedtek a papír tartósságában. A papírszükséglet emelkedett, hulladékrongy egyre kevesebb volt, pótanyagot kellett kitalálni, 1840-ben jutottak el a fához (cellulóz elıállítása), mely a papír legfontosabb nyersanyaga lett. A papírgyártást is gépesítették, az elsı síkszitás papírgyártó gépet 1799-ben találták fel, ezzel már vég nélküli papír jön létre, 1820-ban szárítóhengert is építettek, ma meg már gépóriások készítik a papírt.

Betőírás kezdetei: (föníciai-, arameus-, héber írás) A föníciaiak kr. e. XIII. században kivívták függetlenségüket és kr. e. VIII. századig meg is tartották azt. Az egyiptomi hieratikus írást használták, majd kialakították kr. e. XIV-XIII. században saját abc-jüket, jelentıs, hogy megismertették a világot írásmódjukkal, arámi közvetítéssel sok helyre elkerült a föníciai írás, szinte mindenhol elterjedt a Közép-Keleten.
A föníciai írás: Az ósemiták írásából, a protosínai írásból alakult ki a föníciai írás, majd ebbıl alakult ki a görög írás, késıbb a latin és közvetve az egész európai írás. A föníciai írás, mint minden keleti írás, jobbról balra haladt, elıször folyamatosan írtak nem hagytak ki szóközöket, késıbb vonalakkal, majd pontokkal jelölték azokat, az abc-jük minden betőjének adtak nevet. Csak a mássalhangzókat jelölték, az olvasónak kellett hozzátenni a megfelelı magánhangzókat olvasáskor. A föníciai írás legnevezetesebb emléke a „moabita kı”, francia kutatók találták meg a Holt-tenger környékén 1868-ban, a kı kr. e. IX. századból származik, ma a párizsi Louvre-ban van.
Az arameus írások: Az arámiak (arameusok) a föníciaiaktól vették át a betőírást, jobbról balra haladnak ık is az írásban, kr. e. VII. századtól eltávolodtak az eredeti mintától, a szögletes betők lekerekedtek, mővészi hatású, kurzív írás lépett a helyükbe. Az arámi betőformákat átvették a héberek, az arabok és az iráni népek is.
A héber írás: Kr. e. XIV-XII. században a héber törzsek bevándoroltak Palesztinába, kr. e. XI. században önálló állammá szervezıdtek, ez késıbb felbomlott, kr. e. 142-ben jött létre a második önálló zsidó állam, majd Róma provinciája lettek és nagy távolságokra szóródtak szét a zsidók. Régen egész Palesztinában ékírást használtak, aztán áttértek a föníciai íráshoz hasonló betőírásra. A föníciai betők neveit szó szerint átvették; a héber írás is jobbról balra haladt az írásban. A kánaánita héber írásnak legrégibb emléke a „gezeri naptár” kr. e. 900-ból származik. A héber írás történetében nagy fordulat volt a babiloni fogság, átvették az arámi betőírást, kr. e. VI. századtól már a gömbölyded, hajlékony vonalú arámi betőkkel írták a héber szövegeket. Késıbb, úgy 200 év alatt kialakították sajátos, máig megırzött betőtípusukat, a kvadrátát, ez mássalhangzóírás volt. A zsidóságot szétszórták nyelvük holt nyelv lett. Késıbb kialakult az V-VI. században az írásmódjuk két változata: palesztinai, babiloni. A VIII. század végén bevezették a tibériási gyakorlatot, betők alá és fölé tett pontokkal, vonásokkal jelölték a magánhangzókat. A kvadráta használata évszázadokon át csak a templomi szolgálatra korlátozódott, de 1948ban Palesztina egy részén új izraeli állam született, ekkor ismét a héber lett a hivatalos államnyelv, a szókincse a mai élet körülményeinek megfelelıen bıvül.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

4/54

Görög írás: Délkelet-Európában magas színvonalú mőveltség volt, a fénykor kr. e. 1700-1100 közzé esett, ez a Mükéné korszak. Görög törzsek építették Mükénét, késıbb bukását is ık idézték elı, pusztításaik miatt a kulturális szint nagyon mélyre zuhant, csak kr. e. VIII. századtól kezdve indult meg újból a fejlıdés. Az ókori görög írás: A föníciai király fia (Kadmosz) bejárta a görög szigeteket, és megajándékozta a görögöket a betőírás ismeretével, tehát a föníciaiaktól vették át a görögök az abc-t (16 betőjelet) kr. e. VIII. században. Kiegészítették az abc-t, 24 bető lett (alpha, béta, gamma stb.), az írás iránya jobbról balra haladt, csak késıbb tértek át a balról jobbra haladó írásra, közben volt átmenet is, a busztrofedon (ökörszántás). Kr. e. VII. századtól a sorok váltogatva, egyszer jobbról balra, egyszer balról jobbra haladtak, csak kr. e. 500-tól vezették be általánosan a balról jobbra haladó írásmódot. Legbecsesebb görög írásos emlék, a Dipülon-kancsó kr. e. VIII. századból. A görög írásnak a századok folyamán több változata alakult ki, nagyobb részen a nyugati (dór) abc volt elfogadott, Kis-Ázsia Égei-tengerre nézı partján és a szigeteken a keleti (ion) abc. Kr. e. V. századtól nıtt az ion befolyás, tért hódított az ion nyelvjárás és betőik használata, az ion írást hivatalos írássá minısítését: kialakult az ógörög abc kr. e. 403-ra. A latin írásban kr. u. IX. században alakult ki a kétféle betőalak (latin kisbető - karoling minuscula), ezt vették át a görögök, kialakult náluk is a kisbető, azaz a minuscula. Az ógörög írásban nem hagytak szóközt a szavak között, de a fejlıdés folyamán ez a hiányosság is eltőnt. Az ókori görög nép a betőket is a maga képére, a maga irodalmi igényeinek és szükségletének megfelelıen alakította, finomította és tovább adta az utókornak. Az ókori Görögországban az írni és olvasni tudás már nem kiváltság volt, ez már követelmény. Pergamen: A papirusz mellett kr. e. 2. században feltőnt az írás újabb anyaga a pergamen. II. Eumenész könyvtárat alapított Pergamon városban és versengeni kezdett a könyvgyőjtésben Alexandriával. A görög városok és a Közel-Kelet kereskedelmének nagy része ekkor Pergamonon keresztül bonyolódott le, gyorsan meggazdagodott a város és az uralkodó nagy hévvel győjtötte a kéziratokat, úgy akart felülkerekedni, hogy több pénzt kínált egy mőért, mint az alexandriai könyvtár, erre az egyiptomi kormány betiltotta a papiruszkivitelt. Amikor elmaradtak a papiruszszállítmányok, pergament kezdtek az íráshoz használni. A kikészítés módját nem ık találták ki, viszont a pergament ık alkalmazták elıször nagyobb mennyiségben az írás anyagául (juh- és kecskebırbıl készítették).

Latin írás: Az etruszkok és a görögök írása egyidejőleg hatott a latin bető kialakulására, tılük vették át az abc-t kr. e. VII. századtól. Kr. e. 312-ben rögzült a latin abc, 23 betőbıl állt (A B C D E F G H I K L M N O P Q R S T V Z X Y). Eleinte merev és szögletes volt a latin betők alakja, késıbb jelentıs változások jöttek, világos és tiszta vonalvezetéső, határozott rajzú, finom hajlatú betők alakultak ki, ezek díszítıelemek is az emlékmőveken.
Capitalis: A római bető mővészi tökéletességő megnyilvánulása, nem írott, hanem tervezett, rajzolt képet nyújtanak; alkalmazták épületeken, szobrokon; papiruszon és pergamenen is. A capitalis mai fogalmaink szerint nagybetős írás, kr. e. III. században tőntek fel a szóközöket jelölı pontok, elıtte megszakítás nélkül folyt az írás.
Capitalis quadrata: Ez a capitalis írás átalakított változata, az írnokok és másolók írásmódja, vagyis a könyvírás betője volt.
Rustica: Könyvírásra használt másik betőfajta (rusticus = parasztos, goromba, faragatlan), mely kr. e. I. században alakult ki, keskeny, nyújtott írás volt, esztétikai szempontból messze elmaradt a capitalis írás mögött.
Unciális írás: A latin bető kifejlıdésének újabb állomása, kr. u. 170 körül alakult ki, egyszerőbbé és kerekdeddé váltak a betők, kiszorították a capitalis quadratát és a rusticát is.
Félunciális betőtípus: Az V. század elejétıl alakult ki, ettıl a betőtípustól kezdve különbözı a betők magassága, egyes betőknek alsó (f, g, p, q) és felsı száruk (b, d, h, k, l, t) van. Az unciális és félunciális betőtípus századokon keresztül élt egymás mellett. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

5/54

3. A középkori írások (indián-; székely-magyar-; arab-; japán-; latin-; glagolita-, cirill írás) A közép-amerikai indián kultúrák írásai: Mexikó indián népei szarvasbırre és növényi rostokra írtak (fügefa háncsára, az agavé levelére). Általában mindent oldalnézetben ábrázoltak, az írást iskolákban oktatták, de ismerete nem vált közkinccsé, nem terjedt el a néprétegek körében.
Miszték írás: İk jártak elıl az írásrendszer kialakításában, írásuk a fejlıdés során ideografikus (fogalomírás) jelleget öltött. A miszték képírás megfejtésében nagy jelentıségő Alfonso Caso mexikói régész, 1951-ben közreadta egy miszték kódex értelmezését angol fordításban.
Azték írás: A misztékektıl vették át az írást, az azték írás ırzi a képírás jellegét, már állandósult hangértékő szójeleket használtak. Kézírásuk úgy készült, hogy meghúzták az ember, az állat vagy a tárgy körvonalait, majd a kész rajzot kiszínezték.
Maják írása: A misztékektıl vették át az írást, a maja írásjelek már erıs stilizáltságot mutatnak, minden írásjegyük kis négyzetet tölt ki, állandósult hangértékő szójeleket használtak. A székely-magyar rovásírás: A magyarság egy részének, a székelyeknek saját írásuk volt, ezt a XV. századi történetírók is megerısítik, vannak fennmaradt rovásírásos emlékek is: „nikolsburgi ábécé”; templomokon (Derzs, Bögöz, Enlaka, Karácsonfalva); „Marsigli-féle naptár” (csak másolata van meg, Luigi Ferdinandó Marsigli másolta le 1690-ben, a névnapokat és az egyházi ünnepeket tartalmazza). A székely-magyar rovásírás a türk írás családjához tartozik, a türk írás az arámi írásból származik, szogd közvetítéssel. A magyarokat az Ural-vidéki ıshazájukban érte a türk írás hatása, így vettük át a rovásírást, melynek 16 betője hasonlít a türk betőkre, egyes jelek a görög abc-bıl származnak, a sorvezetés jobbról balra halad. A székely rovásírás a pogány magyarság általánosan használt írása volt, a kereszténység semmisítette meg, a magyarság a kereszténység felvételével vallást cserélt és átvette a latin abc-t. A betők többsége alkalmazható volt a magyar nyelvre, kis részüknél voltak nehézségek, ezekre fokozatosan alakult ki a megfelelı jelölés, századokba telt, míg kialakult az egységes írásuk. A latin betős magyar írás legelsı emlékei a latin nyelvő kancelláriai oklevelek, I. István király által szervezett kancellária készítette ezeket. A gyakorlatban lassan, sok változáson keresztül menve alakult ki a magyar helyesírás rendszere. Arab írások: 634-44 között létrejött a muszlin állam, mely vallási és politikai egységbe fogta össze az arab törzseket, diadalmaskodott az iszlám vallás. A nomád arab törzsek élénk kapcsolatba kerültek az arámiakkal és átvették tılük a betőírást. (Ennek bizonyítéka a 328-ból fennmaradt „namárai sírkı”.) Az arabok is jobbról balra haladva írnak.
Kúfi írás: Az arab írás önálló fejlıdésének eredménye a VII. században elterjedt kúfi írás, ez igen dekoratív írás, Kúfa városáról kapta a nevét. Nagy számban készültek a Korán másolatai, ennek nagy szerepe volt a kúfi írás elterjedésében, a pénzeket is kúfi írással ékesítették. A muszlin vallás tiltja az emberek és az állatok ábrázolását, így a díszítıelemek növényi jelek, geometrikus jelek, vagy részletek a Koránból. Az iszlám térhódításával együtt járt az arab írás széleskörő elterjedése, minden muszlin hitre áttért nép átvette az arab írást. Az írás fejlıdésében eltérések alakultak ki (más fajta írással rögzítették a Karán szövegét), differenciálódtak az arab írások: 1. földrajzi tényezık miatt: nagy különbségek vannak, kialakultak a regionális vagy helyi változatok az írásban; 2. funkcionális eltérés is kialakult, mást használtak: a karán írására és a hivatali írásra.
Naszkhi írás: Ez az arab írás hajlékony vonalvezetéső kurzív típusa, századokon át egymás mellett élt az arab írás két változata, míg a XI. században a naszkhi kiszorította a kúfit. Az arab írásban 28 mássalhangzó van és erre csak 17 grafikus jelet használnak, az egyes betők hangértékét egy, kettı vagy három ponttal különböztetik meg, így oldják meg a hiányzó betők problémáját. 700-800 között megoldást kerestek a magánhangzók jelölésére is, csak három alapmagánhangzót (a, i, u) jelölnek az írásban (kettıt a betőjegyek fölé húzott jellel, egyet pedig a betők alá tett vonással fejezik ki). Japán írás: Az elsı európai ember 1543-ban szállt partra elıször Japánban, ezután sok misszionárius és kereskedı látogatott el hozzájuk, de japán részrıl szakítás történt, a XI. századtól sógunok uralkodtak, a XVII. századtól elzárkóztak a külföldtıl, 1612-ben kiőzték az európaiakat, a japánoknak megtiltották hazájuk elhagyását, mindennel akadályozták, hogy európai könyvek bejuthassanak Japánba. Ezt az elzárkózó politikát 1868-ban számolták fel, amikor megbuktatták a sógunokat. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

6/54

A IV. századtól szoros kapcsolat állt fenn Japán és Kína között, a japánok szinte mindenben kínai példát követtek, a IV-V. században vették át a kínai írásjeleket, saját nyelvükre igazították és kialakult a japán írás - két szótagírás:
hiragana: a VIII-IX. században alakították ki kínai írásjelek egy csoportjából, kurzív jellegő szótagírás (71 jelbıl áll), ezzel írják a ragokat, a névutókat és az igekötıket
katakana: a XI. század végén hozták létre, a hiragana továbbfejlesztése, szögletesebb jelekbıl áll (71 jel), ezzel írják a külföldi földrajzi és személyneveket, a hangutánzó és az indulatszavakat. Ezek mellett megtartották a kínaiaktól átvett 25.000 írásjegyet is, jórészük feledésbe merült, a XIX. század végére már „csak” 3-4 ezer jelet használtak, ez a kanji, ezzel a fogalmakat írják. 1958-ban részleges írásreformot hajtottak végre, a kanjik számát 1853-ra csökkentették, 1942-ben elrendelte a kormány, hogy az írásnak vízszintesen kell haladni jobbról balra. Latin írás a középkorban:
A latin írás kisbetője - karoling minuscula: Alkuin szerzetes minta-iskolát rendezett be Tours-ban és munka közben kialakította a karoling minuscula nevő új betőformát, itt már kialakult a latin írás kisbetője a VIII. század végére. (Nálunk és más latin betőkkel író országokban ma is ezeket használják.) Betői világosak, könnyen és gyorsan írhatók. A Római Birodalomban államvallás lett a kereszténység, ez terjedt tovább és a kereszténységgel együtt a latin írás is terjedt, míg a középkorban világírás lett (Amerikában is ez terjedt el).
A gót bető: A karoling minusculát a XI. században felváltották a gót betők, melyek keskeny, szögletes betőformák, a gömbölyő vonalak megtörtek. A XIII-XIV. században Európa-szerte elterjedt a gót betős írás, ezt a betőt nem lehetett gyorsan írni, így rövid idın belül kialakult a folyóírás, a gót kurzív. Ez megteremtette a betők olyan egybeírását, mely mai kézírásunkat is jellemzi.
A humanista írás: A XIV. században a firenzei humanista tudósok másolni kezdték az antik szerzık mőveit és felújították a karoling minuscula formáit.
A latin bető térhódítása: A latin betős írást átvették az újlatin nyelveket beszélı népek (kiv.: román nép), a germán, a magyar, a finn nép, a szlávok (lengyelek, csehek, szlovákok, horvátok, szlovénok és vendek), az Észak- és Dél-Amerikaiak és Ausztrália is, a múlt század közepén a vietnamiak, 1863-ban a románok, 1908-ban az albánok, 1928-ban a törökök. Glagolita írás: A IX. században a bizánci császár két papi képzettségő embere Morva-országba ment a kereszténységet hirdetni, Konstantin és Metód testvérek voltak. Metód a bizánci birodalom egyik tartományának volt kormányzója, idısebb korára lett szerzetes, Konstantin a bizánci császári udvarban nevelkedett, Római útja során lett szerzetes (Cirill). Konstantin és Metód a Bibliát és egy kánonjogi könyvet fordított és ekkor Konstantin szláv abc-t szerkesztett, a görög kisbetőbıl, a minusculából, ezt nevezik glagolita írásnak, ezt vitték magukkal 864-ben Morvaországba. (Tehát nem a cirill írás, hanem a glagolita írás származik Konstantintól, azaz Cirilltıl.) A glagolita abc 40 betőbıl állt, olyan betőket is tartalmazott, melyek nem képviseltek külön hangértéket és új betőket is bevezettek. Késıbb a glagolita írás átalakult, betőformái szögletessé váltak, a szavak betőit nem kapcsolták össze, csak szorosan egymás mellé írták. Ezt az írást a csehek, a lengyelek, a horvátok, a szerbek, a bolgárok is átvették. VI. István pápa 896-ban megtiltotta a szláv nyelvet és írást, volt ahol még ezután is használták, de a XVII. században végleg elsorvadt, kiszorította a cirill írás, illetve a latin. Cirill írás: Kliment szerkesztette meg a görög unciális betők felhasználásával a cirill írást, mely a glagolitánál egyszerőbb vonalvezetéső, 43 betőbıl álló abc. Átvettek 24 görög betőt, 5 betőt a glagolitából, a többi bető saját ötlet volt. A hittérítés szolgálatába állították a cirill írást és így terjedt tovább széles körben. A cirill nyomdabetőket többször megreformálták, 1710-ben adott ki rendeletet I. Péter, majd jelentıs írásreform volt 1918-ban is. A XVII. században megteremtették a román nyelv sajátosságaihoz alkalmazott cirill abc-t, aztán 1800 után egyre gyakrabban merült fel az a gondolat, hogy áttérnek a latin betőkre, majd 1863-ban hivatalosan is áttértek a latin betős írásra, egy ideig egymás mellett élt párhuzamosan a kétféle írás a románoknál, majd végleg áttértek a latin betőkkel való írásra. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

7/54

4. A könyvkultúra a középkorban Elızmények: A görögök, a rómaiak, az egyiptomiak "könyvei" a papirusztekercsek, Afrikában termı papirusznövénybıl állították elı. A papiruszlapok törékenyek és merevek voltak, nehezen lehetett hajtogatni, nehéz volt a használatuk és tárolásuk is, más anyagra volt tehát szükség, mely helyettesítheti a papiruszt. Rövid idı múlva megtalálták ezt az anyagot, ez volt a pergamen, (valószínőleg kr. u. IV. században keletkezett és a középkorban uralkodó volt). Borjú-, kecske- és juhbırbıl vékony, hajlékony, sárgásfehér színő lapokat állítottak elı, a lehúzott bırt meszes vízben áztatták, majd a megpuhult szırzetet és húst lehúzták. Ezután a bırt egy kereten kifeszítették és száradás után éles késsel mindkét oldalon lekaparták és habkıvel csiszolták. Késıbb egymásra rakták és egyformára vágták a lapokat, két fatábla közzé fogták és bevonták a fatáblát bırrel. A pergamenrıl kiderült, hogy sokkal jobban megfelel a könyvkészítésre, mint a papirusz. Elıször a pergament is tekercsekbe göngyölítették, aztán ráébredtek, hogy hajtogatva sokkal célszerőbb a használata. A kéziratos könyv, a kódex: Az új könyvanyag - a pergamen célszerősége hozta létre a kódexeket, jelentıségük óriási, ezek már hasonlítanak a mai könyvtesthez. A kódexeket a középkorban nagyritkán papiruszra írták, de fıleg pergamenre és késıbb inkább papírra. A kódexnek igen nagy elınyei vannak a tekercsekkel szemben: a pergamen mindkét oldalára írhattak, anyagot és helyet takarítottak meg, tartósabbak és ellenállóbbak voltak. A kódexek kr. u. I. században tőntek fel és a IV. században már világszerte általánossá váltak. A kódexek írása a középkorban a kolostortokban élı szerzetesek feladata volt, de késıbb világi emberek is foglalkoztak ezzel. Az elsı kolostori másolómőhelyek Itáliában létesültek, ahol a Benedek-rendi szerzetesek reggeltıl-estig másolták a Bibliát és más szent könyveket. Innen átterjedt a kódexírás Írországba, majd elterjedt az egész kontinensen.
Kódexek készítése: másolómőhelyekben (scriptoriumokban) készültek a kódexek; a másolást a scriptorok végezték; nagyobb másolómőhelyekben volt aki a scriptor munkáját javította (rublikátor), voltak akik a könyvkötészetre specializálódtak (könyvkötık) kialakult a kódexek díszítése, kis képek készítıje a miniator, egész oldalas képeké az illuminator volt; legismertebb megmaradt kép az iniciálé.
Kódexek formája: A lapszámozás még ismeretlen volt, nem volt még címlap, helyette a kódex elején incipit liber (kezdıdik), a végén pedig explicit liber (végzıdik) volt. A kolofon adatai: hol, mikor és ki másolta a kódexet és a mőhely neve. Egy kódex általában több mővet tartalmazott, nagyrészt hármat. A nagy gonddal és mővészettel kiállított kódexlapokhoz megfelelı mővészi kötés is kellett, a könyvkötı szerzetesek arra törekedtek, hogy a legszebb és legtökéletesebb kötésekkel lássák el a kódexeket. Az odaadó munkának köszönhetıen a kódex valóságos mőtárgy lett.
Jelentısebb magyar kódexek: Anonymus históriája (1200 körül latin nyelven íródott), a Pray-kódex misekönyv (1228 körül), Kézai Simon krónikája, melyet latinul írt (1284 körül), a magyar kódexmővészet legnagyszerőbb darabja a Bécsi Képes Krónika (Kálti Márk-1358), és igen jelentısek a Mátyás könyvtárában lévı kódexek: Corvin-kódexek (Philostratos-kódex). A középkori könyvkultúrák:
Bizánci kultúrkör: fı célja keresztény szemléletben átmenteni a görög-római kultúrát, az egyházi mővek voltak fontosak, a bizánci kódexek díszítése sematikus, arany színezéső.
Arab kultúrkör: közvetítı jellegő volt, a pogány örökségbıl sok mindent megmentettek, ami egyébként megsemmisült volna, itt a fejedelmi mővek voltak fontosak.
Nyugati vagy római kultúrkör: sok mindent megsemmisített, de egy sajátos kereszténykultúra jött létre és ez terjedt el Európában, majd szerte a világon. Mindegyik kultúrkörben ismerték és használták a kódexet, az arab és a keresztény kódexek sokkal színesebbek, érdekesebbek és értékesebbek, mint a bizánci kódexek. A kódex fénykora a XVI. század elsı feléig tartott (könyvnyomtatás kialakulásáig). A XV. században sok egyházi és világi hatalmasság győjtötte a kódexeket (pl.: Lorenzo de´Medici és Mátyás király). Index: A VI. század elején megszületett az elsı index is, a római egyház által ajánlott listát tartalmazta, amit nem ajánlottak az tiltott is volt és arra törekedtek, hogy meg is semmisítsék azokat. Ezzel szemben Cassiodorus létesített egy kolostort és azt a feladatot adta a szerzeteseknek, hogy idejük egy részét az ókori irodalom másolásával töltsék, ezáltal sok mővet sikerült megmenteniük az utókor számára. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

8/54

Másolás: Az egyetemek létrejöttével fontossá vált az egyházi mővek mellett a világi mővek megjelenése is, kialakult a másolás. Világi vállalkozók végezték a másolást (stationariusok), kézzel sokszorosították az egyetemi jegyzeteket és minden mást, amire igény volt, ez a tevékenység a könyvnyomtatás kialakulásáig virágzott. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------5. A könyvnyomtatás feltalálása és jelentısége, az ısnyomtatványok Elızmények: A könyvnyomtatással kapcsolatban az elsı eredmények a kínaiaknál ismertek, már az I. századtól, képeket, szövegeket állítottak elı úgy, hogy formát véstek kıbe, tükörvéséssel, azt befestékezték és levonatokat készítettek róluk. A VIII. században már fatáblákról nyomtattak könyveket, a XI. században már feltalálták a mozgatható betőkkel való nyomtatást is, de ez a találmány Kínában nem vált be, a kínai írásjelek sokfélesége miatt nehézkes volt a szedés. A XIV-XV. században a koreaiak homokformába, fémbıl öntötték a jeleket. Ezeknek a módszereknek az volt a hátrányuk, hogy minden jelet külön ki kellett vésni. Ezek az ismeretek arab közvetítéssel Európába is eljutottak, már itt is készítettek táblanyomatokat, melyeknek az volt a hátránya, hogy csak egyoldalasak voltak (játékkártyák, szentképek készítése; rövid szövegek; majd könyvek készítése). Ez volt az utolsó lépés a könyv-nyomtatás feltalálása felé. A könyvnyomtatás jelentısége: A XII-XIII. század szellemi fellendülése szükségessé tette az újat, idı és munkaigényes volt a könyvek kézzel való másolása, emiatt nagyon drágák voltak és csak a királyok, a könyvtárak és a gazdagabbak tudtak hozzájutni. Egyre nagyobb igény volt a könyvekre, ez szükségessé tette, hogy megvalósítsák, hogy könnyen és olcsóbban hozzáférhetıek legyenek azok. Abban az idıben a Biblia volt a legkeresettebb könyv. A nyomtatott könyvek ugyanazt akarták produkálni, mint a kéziratos könyvek, csak más technikával és több példányban. Döntı feladat volt: a betők mozgathatósága, variálhatósága, egyöntetősége. A könyvnyomtatás feltalálása: Gutenberg János több mesterséggel foglalkozott (aranymőves, ötvös), ismerte a táblanyomatokat, 1430 körül már foglalkoztatta az új találmánya, ismerte a nyomdász mesterséget is. Felszerelése még igen kezdetleges volt, késıbb továbbfejlesztette azokat és 1440-50 körül kidolgozta a cserélhetı ólombetőkkel való nyomtatás technológiáját (Mainz). Teljesen egyforma, azonos betőket tudott már elıállítani. A táblanyomatok módszerével csak kis terjedelmő könyveket tudtak készíteni, Gutenberg találmánya a táblanyomatoktól teljesen eltérı, más technikai problémát oldott meg. Gutenberg és valamennyi ısnyomdász törekvése az volt, hogy a nyomtatott betők a kézzel írott betőkhöz hasonlítsanak. Nem maradt ránk adat Gutenberg nyomdai berendezésérıl, a nyomdászat elsı negyven évébıl sem írás, sem kép nincs. A könyvnyomtatás kialakulása technikai vívmány volt, Gutenberg találmánya óriási jelentıséggel bírt, hiszen sokkal gyorsabb lett a könyvek elıállítása és olcsóbb is, így többen hozzájuthattak a könyvekhez, ezáltal fejlıdött a mőveltség is. Gutenberg a könyvnyomtatás feltalálásával messze meghaladta korának technikai szintjét, találmányának kiválóságát bizonyítja, hogy 350 éven át semmi lényegeset nem változtattak rajta. A könyvnyomtatás elterjedése: A könyvnyomtatás feltalálásának jelentıségét bizonyítja, hogy rövid idın belül Európa valamennyi civilizált országában elterjedt a könyvnyomtatás és hamarosan nyomdák alakultak és mőködtek. Gutenberg kölcsönökbıl indította meg nyomdáját Mainzban, elkészítette a 36 soros Bibliát, a 42 soros Bibliát és más mőveket is, alkalmazott segédeket is, majd Johann Fust-tal közösködött, de kifosztották mindenébıl és súlyos körülmények közzé került. Késıbb Fust vezette a nyomdát, de leégett az épület és a nyomdászok szétszéledtek a jelentısebb európai városokba, nyomdákat állítottak fel. Gutenberg alkalmazottai is önálló nyomdászok lettek.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

9/54

Jelentısebb nyomdák a XV. században:
Németország: (a könyvnyomtatás hazája) - Bamberg: ∗Albert Pfister - Köln: ∗Ulrich Zell (1462) - Beromünster: ∗Ulrich Gering (1470) - Basel: 1470-tıl 26 nyomda mőködöt, legjelentısebbek: ∗Bartholdus de Basilea; ∗Johannes Bergmann von Olpe; ∗Johannes Ammerbach (1478-80); ∗Michael Furter; ∗Johannes Frobenius - Ulm:: ∗Ludvig Hohenbang; ∗Johannes Zainer; (1470-1525), ∗Leonhard Holl (1482-85); ∗Conrad Dinckmuth (1483-92) - Nürnberg: ∗Johann Sensenschmidt (1470-78); ∗Regiomontanus (Johannes Müller) (1471-74); ∗Anthon Koberger (1473-1513) - Augsburg: ∗Günther Zainer (1468-75); ∗Johann Bamler (1472-92); ∗Anthon Sorg
Olaszország: 1480-ban már 40 városban volt nyomda - Subiacó: ∗Conrad Sweynheym; ∗Arnold Pannartz (1464) - Róma: ∗Sweynheym és Pannartz; ∗Georg Lauer (1469); ∗Ulrich Hahn - Velence: ∗Johannes de Spyra (1469-70); ∗Nicolas Jenson (1470-81); ∗Erhard Ratdolt (1476-86); ∗Giovanni és Gregori de Gregoriis testvérpár
Franciaország: - Párizs: a XV. század végén már 66 nyomda mőködött, nyomdászat kezdı éve 1470; ∗Ulrich Gering; ∗Michael Friburger; ∗Martin Kranz; ∗Pasquier Bonhomme - Lyon: a XV. század végére már 50 nyomda mőködött ∗Bartholomeus Buyer; ∗Antoine Vérard; ∗Philippe Pigouchet; ∗Simon Vostre
Németalföld: a nyomdászat kezdı éve 1473 - Aals: ∗Dirk Martens (1473) - Utrecht: ∗Nicolaus Ketelaer; ∗Gerhard de Leempt; ∗Richard Paffroet - Löwen és Culenburg: ∗Johannes Veldener (1476-78) - Haarlem: ∗Jakob Bellaert (1483) - Brügge: ∗Colard Mansion (1476-84)
Anglia: - London: ∗William Caxton (1476); ∗Wynkyn de Worde (1491); ∗Richard Pynson
Magyarország: - Buda: ∗Hess András (1471 március) ∗Mátyás birodalmában Hess András nyomdáján kívül más nyomdák is mőködtek. İsnyomtatványok: Külsı megjelenését tekintve az ısnyomtatvány közel áll a kéziratos kódexhez. Eleinte nem volt címlap, az elsı 1481-ben volt, de csak 1500 táján kezdett általánossá válni. A legkorábbi ısnyomtatványok általában gót betőkkel készültek, késıbb Itáliában alakították ki az antikvát, a humanista írás betőjét. Az ısnyomtatványok szövegében sok rövidítés és ikerbető volt, az iniciálék helyét kihagyták vagy kis nyomtatott betővel (reprezentánssal) jelezték az illuminátor számára, aki aztán kézzel festette azt. Néha az illuminálás elmaradt és ma is ott láthatók a reprezentánsok. Az ısnyomtatványokat általában bekötetlenül árusították, maga a vásárló készítette el a kötést saját ízlése szerint. Az ısnyomtatvány ívfüzetekbıl épül fel, ezt egymásba helyezett ívek képezik, nem volt lapszámozás. Az ısnyomtatványok győjtése, kutatása és számbavétele már a XVII. században megkezdıdött és tovább folyt a századok alatt. 1826-38 között jelent meg Ludwig Hain munkája, melyben több, mint 16 ezer ısnyomtatványt írt le, szerzıi betőrendben, tipográfiai sajátosságokkal együtt. Máig ez a legteljesebb ısnyomtatvány-bibliográfia, készültek kiegészítések is ehhez: 1902 - W. A. Copinger; 1914 - D. Reichling. Az összes fennmaradt ısnyomtatvány kb. 4045 ezer darab. A leggazdagabb magyarországii ısnyomtatvány-győjtemény az OSZK-ban van, 1748 darab. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

10/54

6. A nyomdászat és a könyvkiadás a XVI-XVIII. században A 16-18. századra a kézmőipari nyomdászat jellemzı, a 16. század új korszak kezdete az európai nyomdászat történetében; ez a század. a reneszánsz kiteljesedésének ideje, a könyvmővészet kibontakozását is magával hozta; sok nyomda alakult. A reformáció hatására megszaporodtak a magas példányszámú, nemzeti nyelvő kiadványok; visszaesés volt a könyvmővészetben. Jelentek meg kisebb számban szép, reprezentatív kiadványok, de a népnek szánt, magas példányszámú munkák olcsón, gyorsan, gyengébb kiállításban láttak napvilágot. Megjelent a könyveken a címlap és a lapszámozás; fametszeteket használtak illusztráláshoz. A legtöbb európai ország nyomdászatában és könyvkultúrájában hanyatlás volt a 17. században; a kapitalista jelleg került elıtérbe; a nyomdászok általában üzletemberek voltak; az üzleti megfontolások domináltak; fontos lett a nagyobb haszon elérése a mővészi kiállítás rovására is. Új tipográfiai és könyvstílus alakult ki; barokk, túlzsúfolt rajzok, agyondíszítés, hosszú címek, dagályos ajánlás jellemzı; új illusztrációs eljárás a rézkarc és a rézmetszet; a barokk idıszak egészére jellemzı a tipográfiai és mővészi hanyatlás. A 18. századra tehetı a francia forradalom, az ipari forradalom ideje és a felvilágosodás térhódítása. A polgárság megerısödése, elıretörése jellemzı; nagy változások voltak a kor könyvkultúrájában is. A vallási tárgyú mővekkel szemben megnıtt a világi témájú kiadványok száma; elıtérbe kerültek a nemzeti irodalmak termékei; megszaporodnak a nemzeti nyelvő munkák. A klasszicista könyvstílus vált jellemzıvé; a zsúfolt díszek helyét egyszerő, antik díszítıelemek foglalták el; eltőntek a hosszú címek és megjelentek a modern címlapok; az illusztrált könyvek száma csökkent, egyre több csak tipográfiailag felépített munka jelent meg; a klasszicista könyvmővészet megteremtıi angol nyomdászok voltak. Németország: Miksa császár felkarolta a könyvnyomtatást és Luther tanai is hatottak a könyv-nyomtatásra, nagy cél volt a Biblia megjelentetése. Jelentıs augsburgi nyomdász volt Johann Schönsperger 14811523 között mőködött, összefonódik a neve Albrecht Dürer könyvillusztrátor, betőmetszı nevével; fametszetei igen jelentısek. Strasbourgban sok kiváló nyomdász mőködött, a legnevezetesebb Johann Grüninger. A német reformáció legnevezetesebb nyomdászvárosa Wittenberg volt, Luther mőveinek jelentısebb közreadói Melchior Lotter és Hans Lufft nyomdászok voltak. Más városokban kifejezetten ellenreformációs törekvések voltak tapasztalhatók a nyomdászat terén is. Svájc: Bázel igen fontos hely volt a nyomdászatban, itt dolgozott Johannes Frobenius 1491-tıl; jelentetett meg Bibliát; a nyomda virágkora 1514-ben volt; késıbb fia Hieronymus Frobenius vezette a nyomdát. Baselben élt Hans Holbein, festı és könyvillusztrátor is; a legtehetségesebb fametszımester Hans Schützelburger volt ekkor. Bázelben megjelentek Luther mőveinek utánnyomásai Adam Petrinél és Thomas Wolfnál. Zürichben Christoph Froschauer nyomtatta az elsı svájci bibliát 1524-ben. Itália: Velencében 1488-ban nyitott nyomdát Aldus Manutius, nagy humanista nyomdász és kiadó volt; a kurzív és az újabb antiqua betők megteremtıje. Könyveit kis alakban jelentette meg (aldinák), ezeket magukkal vihették az emberek, kelendı volt; új utat nyitott a könyv-nyomtatásban. Késıbb fia, Paolo Manutius vezette a nyomdát, késıbb testvérei, majd II. Aldus is közremőködött a kiadásban, aki 1585ben feladta a nyomdát. Velencében és Firenzében mőködött a másik kiváló olasz nyomdászcsalád a Giunta család; utánuk Olaszországban a 17. században hanyatlás következett be a nyomdászatban; egyetlen jelentıs esemény a máig fennálló és mőködı pápai propagandanyomda alapítása volt 1626-ban Rómában. A 18. századi európai nyomdászat legmagasabb színvonalú képviselıje az olasz Gianbattista Bodoni; nyomtatványai mővészileg kiemelkedıek, bár sok a sajtóhiba szövegeiben. Franciaország: Itt mőködött a legtöbb nyomda a 16. században. I. Ferenc francia király támogatta a könyvnyomtatást és a nyomdászatot is. Negyven nyomda mőködöt; a nyomdák száma késıbb királyi rendelet következtében 24-re csökkent. A királyi szabadalmak miatt sok nyomdászcsalád vert gyökeret; apáról fiúra szállt a nyomdász mesterség. Itt munkálkodott Geoffroy Tory betőmővész; döntı szerepe volt a francia könyv és helyesírás reformálásában, a francia bető kialakításában; I. Ferenc 1530-ban kinevezte királyi tipográfusának. Jelentıs volt Jodocus Badius is; nyomdáját fia örökölte, de menekülnie kellett Párizsból, Genfben telepedett le és ott nyitott nyomdát. E(s)tienne család: A család feje Henry Estienne volt, az 1490-es évek végén kezdte meg mőködését, több, mint száz könyvet nyomtatott. Fia Robert folytatta a nyomdászatot; a király 1539-ben kinevezte udvari tipográfusának; késıbb el kellett hagynia Párizst, Genfben telepedett le, nyomdát rendezett be és folytatta bibliakiadásait. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

11/54

A család utolsó sarja 1674-ben halt meg; érdemük a gót betők kiküszöbölése, a nemzeti jellegő betők bevezetése, a kis alakú könyvek meghonosítása és az olcsó könyvek forgalomba hozatala. A francia könyvkultúra fejlıdését erısen gátolta a 17. században a Bourbonok szigorú ellenırzése és a katolikus egyház szigorú cenzúrája; kiemelkedı esemény volt a Királyi Nyomda megnyitása Párizsban 1640-ben; XIII. Lajos nevéhez főzıdik, a Louvre-ban rendezték be; betőöntödét is állítottak fel; eleinte imádságos könyveket nyomtattak, majd áttértek a bibliofil és mővészi jellegő kiadványok nyomására. Lyoni nyomdász volt Estienne Dolet, azzal vádolták, hogy eretnek könyveket nyomtat, így Párizsba hurcolták, halálra ítélték és 13 kiadványát nyilvánosan elégették. A 18. században a Didot család volt kiemelkedı Franciaországban; Francois Didot alapított nyomdát 1713-ban Párizsban; több generáción át alkottak jelentıs dolgokat. Németalföld: A németalföldi nyomtató mesterség a 16. századra egyenrangú lett az olasz és a francia nyomdászattal. Antwerpen hírnevét Christophe Plantin, a világhírő Plantin nyomda alapítója is növelte. Elıször könyvkötészeti mőhelyt nyitott, majd 1555-ben nyomdászatot is; rövidesen a nyomdászat középpontjává fejlesztette a várost; II. Fülöp udvari nyomdásznak nevezte ki; kiadta a Polyglott Bibliát (öt nyelvő Biblia) 1569-1572 között. Több, mint ezer könyvet nyomtatott; utódaira három nyomdát hagyott. Az antwerpeni nyomda Johannes Moretus vezetése alatt továbbra is fennmaradt, jelentıs munkája a Vulgata volt. A nyomda jelentısége a 17. századtól csökkent; Antwerpen városa 1875-ben megvette a nyomdát és múzeummá alakították; a Nyomdamúzeum ma is fennáll. A 17. században Németalföldnek kiemelkedı szerepe volt a könyvkultúrában; Leyden volt a legnagyobb jelentıségő nyomdászváros Európában, itt mőködött az Elzevir család. Louis Elzevir, Leydenbe könyvkereskedı lett; fia Matthys már nyomdászként dolgozott és az unokái is; könyveik elegáns alakúak voltak, tökéletes szedéssel és nyomással, szép papírral; hamar szétkapkodták könyveiket; az Elvezir nyomda hatalmas üzleti szervezetté fejlıdött. Nagy nyomdászcsalád volt a Blaeu család is; nyomdájukban töltötte tanulóidejét Misztótfalusi Kis Miklós; az alapító Williem Blaeu, majd fia, Jansson Blaeu vezette a nyomdát, mely Európa elsı üzemei közé tartozott, míg 1673-ban le nem égett. Az országban széleskörő sajtószabadság érvényesült, mód volt olyan munkák közzétételére, melyek másutt nem jelenhettek meg. A 18. században jelentıs nyomdászcsalád volt az Enschedé család Haarlemben mőködtek; a nyomdát Isaak Enschedé nyitotta meg 1703-ban; fiával együtt dolgozott; elsırendő üzem volt és a könyvnyomdászat múzeuma lett, vásárolt betőöntödét is; világhírő betőmintakönyvet adott ki; az Enschedé nyomda ma is fennáll. Orosz nyomdászat: A 16. században még virágzott a kéziratos könyvkultúra, az elsı orosz nyomdászok könyvei is a kéziratos könyvhöz hasonlítottak; sajátos orosz nyomdatechnikai eljárás volt a kétszínnyomás. Az elsı ismert orosz nyomdász Ivan Fjodorov volt; egyéni stílust teremtett, mely erısen hatott az ıt követı orosz nyomdászokra. Az orosz könyvnyomtatás vezetı mőhelye a 17. században a moszkvai udvari nyomda volt; de máshol is alakultak fejlett nyomdászmőhelyek. A világi tárgyú kiadványok száma nıtt; itt is megjelentek a rézmetszetek, visszaszorították a fametszetet; jeles moszkvai nyomdász volt Simeon Polockij. I.(Nagy) Péter cár reformpolitikája a nyomdászat területén is új korszakot eredményezett; 1700ban orosz könyvek nyomtatására adott megbízást; 1702-ben rendeletet adott ki orosz újságok nyomtatására; 1711-ben nyomdát állított fel Szentpéterváron. Moszkva az egyházi könyvkiadás centruma maradt, Péterváron fıleg világi, tudományos és politikai munkákat adtak ki és itt folyt az újságkiadást is. Nagy Péter nevéhez fontos írásreform is főzıdik; a 18. század közepére alakult ki az új írás mai formája; a könyvek tipográfiai színvonala emelkedett. Tudományos Akadémiát is alapítottak és hozzá nyomdát; a 18-19. században Európa egyik legjelentısebb nyomdájává vált. 1755-ben alapítottak Moszkvában egyetemet és hozzá nyomdát; a 18. század vége felé keletkeztek az elsı oroszországi magánnyomdák. Amerikai nyomdászat: Az elsı nyomdát 1539-ben állították fel Mexikó egyik városában; DélAmerikában az elsı nyomda 1584-ben jött létre Limában. Az ország más városaiban is nyíltak nyomdák; de csak a 18. században terjed el igazán a nyomdászat, ekkor már szinte minden dél-amerikai ország rendelkezett nyomdával. Észak-Amerika elsı nyomdája Cambridge-ben volt 1638-ban alapította Stephen Daye. más fontosabb nyomdák a 17. században: Maryland; New York; Philadelphia. A 18. század végén Észak-Amerika legjelentékenyebb nyomdászegyénisége William Bradford volt. Az amerikai nyomdászat 18. századi fellendülésében nagy szerepük volt Pennsylvania államban a német pietistáknak; legkiemelkedıbb könyvnyomtatók a Sauer-család tagjai voltak. Benjamin Franklin az amerikai nyomdászat leghíresebb alakja. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

12/54

7. A nyomdászat technikai fejlıdése, a könyvkiadás jellemzıi a XIX-XX. században. A könyvmővészeti mozgalom Általános jellemzık: A polgárosodás országonként nem egy idıben és nem egyenlı mértékben ment végbe; a polgárság szellemi, irodalmi téren pótolni akarta hiányait; egyre többen végeztek felsıbb iskolákat. A munkásrétegeknek is több ismeretre lett szükségük ahhoz, hogy a korszerően felszerelt üzemekben minél jobban tudjanak dolgozni; fokozódott a szakismeretek iránti igény. Kialakult a polgári iskolarendszer, különbözı iskolatípusok jöttek létre, kötelezıvé tették az általános iskola elvégzését; a középfokú iskolák és a felsıfokú oktatás differenciáltabbá vált, szakegyetemek, szakfıiskolák alakultak. Egyre nagyobb érdeklıdés lett a könyvek és kiadványok iránt; minden területen megnıtt a tájékozódás iránti igény; így szükségessé vált a nyomdaipar megújítása, gépesítése. A technikai haladás ezt lehetıvé is tette, új találmányok jöttek létre; a könyv elıállítását szinte teljesen gépesítették; a könyv tömegcikk lett, a tartalmi és mővészi kiállítása másodlagossá vált. Az ipari forradalom következtében modern nagyipar, gyáripar alakult ki; ennek követelményeként képzettebb, tanultabb munkásrétegekre volt szükség. A nyomdászat technikai fejlıdésének következményeként alacsonyabbak lettek a könyvárak, így szélesebb rétegek váltak könyvvásárlóvá. Differenciáltabb lett a könyvanyag; egyre több nemzeti nyelvő kiadvány jelent meg; tudományos és szakirodalomi, ismeretterjesztı olvasmányok, szépirodalmi mővek jelentek meg és kifejlıdött az ifjúsági és nıi irodalom is. Elterjednek az idıszaki sajtótermékek; a folyóiratok és a hírlapok. A nyomdatechnika fejlıdése 1880-ig: nagy fordulat volt, teljesen átalakult a nyomdaipar; találmányok születtek, a kézmőipari könyvnyomtatást a nagyipari nyomdászat váltotta fel.
Papírgyártó gép: feltalálója a francia Nicolas Louis Robert 1799-ben. A papír ára az 1840-es évekre a felére csökkent; Gottfried Keller szász takács faköszörületbıl kivont cellulózból készített papírt; így már olcsóbb lett az elıállítás és sokkal többet tudtak elıállítani, ez is hozzájárul, hogy a kiadványok tömegcikké váltak.
Sztereotípia: feltalálója az angol Lord Charles Stanhope; 1804-ben a cambridge-i egyetemi nyomdában vezette be; ez olyan eljárás, mellyel a mozgatható betőkbıl összeállított szedésrıl egybefüggı matrica, majd errıl nyomólemez készíthetı. Az elsı teljesen vasból készült sajtó elkészítése is Stanhope nevéhez főzıdik (1800).
Gyorssajtó: feltalálója Friedrich König volt 1810-ben Thomas Bensley könyvkereskedı és kiadó támogatásával és tıkéjével.
Rotációs gép: a gyorssajtóval elért nyomási teljesítményt még tovább fokozta; a gép összes mozgó alkatrészét henger alakúvá alakították és ezek összehangolt forgó mozgást végeztek. A tömeggyártásra is alkalmas elsı rotációs gépet Augustus Applegath építette meg 1846-ban a Times számára; késıbb többen tökéletesítették.
Betőöntıgép: 1862-ben J. R. Johnson és S. Atkinson találta fel a nagy teljesítményő, automatikusan mőködı betőöntı gépet; késıbb a francia Foucher tökéletesítette.
Szedıgép: az elsı széles körben alkalmazott szedıgépet Charles Kastenbein találta fel (1869).
Képsokszorosítási eljárások: A 18. század végén a fametszetnek új virágkora kezdıdött, megjelentek a tónusos fametszetek; elıállításuk olcsóbb volt; jelentıs Thomas Bewick.
Litográfia (kınyomtatás): feltalálója Alois Senefelder volt 1799-ben; igen fontos, hogy ezzel mővészi alkotásokat, kottákat, térképeket is lehetett sokszorosítani. Igen nagy hatással volt a fejlıdésre: a Braille-írás feltalálása (6 pont kombinációja); az írógép feltalálása (1870); a hangrögzítés terén a fonográf (Edison-1877) és a gramofon (Berliner-1887) feltalálása; a technikai információhordozók terén a filmgyártás megindulása stb. A nyomdaipar technikai fejlıdése 1880-1945 között:
Szedıgép: Joseph Thome fejlesztette ki 1880-ra; Ottmar Mergenthaler tökéletesítette 1883-ra a Linotype-szedıgép elsı modelljét. 1893-ban Tolbert Lanston elkészítette a Monotype-gépet.
Magasnyomásos illusztrációk gyors és olcsó nagyüzemi elıállítására a fényképezés feltalálása után került sor. Jelentıs volt a fényképezés feltalálása; Daguerre 1839-tıl alkalmazta az egy példányos fényképezést; majd Talbot 1841-tıl a sokszorosított fényképezési technikát. A 19. század közepétıl használták a fotocinkográfiát; mely fametszetek és rézmetszetes illusztrációk készítésére volt alkalmas, Georg Meisenbach szabadalmaztatta az eljárást (1882). E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)




13/54

Ofszetnyomás: teljesen kiszorította a litográfiát; feltalálója William Rubel (1904). Rakel-mélynyomás: ma is az egyik legolcsóbb és legnépszerőbb tömegsokszorosító eljárás. Kötések: Elterjed a kiadói kötés; vászon-, félvászon-, papírkötés, és megjelent a főzött könyv. A kézi kötést felváltotta a gépi kötés; elterjed a könyvborító vagy védıborító használata is.

A könyvkiadás jellemzıi: A kapitalista idıszakban minden ország nyomdaiparának fı jellemzıje, hogy kevés volt a modern nagyüzem és igen sok a kis nyomda. A nyomdák minden munkát elvállaltak a profit érdekében; késıbb bekövetkezett a könyvkiadás és a könyvkereskedelem specializálódása; központosulási folyamat volt jellemzı; nagy nyomdai és kiadói rész-vénytársaságok alakultak; ezek a könyv elıállításának minden munkafolyamatát egyesítették; hamarosan a banktıke is bekapcsolódott tevékenységükbe és segítette fejlıdésüket. Nagy francia kiadóvállalat volt pl. a Larousse, 1854-tıl számos lexikont jelentetett meg, ez tette világhírővé. Németországban 1871-tıl Lipcsének és Berlinnek volt vezetı szerepe a könyvkiadásban; Rt-k jöttek itt is létre, megkezdıdött a szakkiadók kialakulása. Németország könyvtermelése a 20. század elsı negyedének a végére a világ élvonalába emelkedett, megelızte minden más ország könyvkiadását; a német könyv világszerte elterjedt, fıleg Közép-Európában volt monopolhelyzetben. Angliai eredető a vasúti könyvárusítás; a Smith-cég állította fel az elsı pályaudvari könyvesboltokat. Konkurenciaharc folyt a nagy cégek között és a kis cégek ellen; a kisebb magánnyomdák és kiadók általában nem bírták a versenyt; egy részük szőkebb területre specializálta magát. Mővészi téren a kisebb magánnyomdák kiemelkedıek; ápolták a könyv-mővészeti hagyományokat; tılük indult ki a 19. század végén az új könyvmővészeti mozgalom. Szerzıi jog rendezése: Egyre több nem hivatásos kiadó (akadémiák, múzeumok, könyvtárak stb.) és állami nyomda jött létre; megváltozott a kiadók és a szerzık viszonya. A kiadók a sikeres írókat kedvezı szerzıdésekkel akarták magukhoz kapcsolni. Igen jelentıs volt a szerzıi jog nemzeti szabályozása: Anglia 1709; Franciao. 1793; Németo. egy része 1839-ben; Magyaro. 1867; igen fontos a nemzetközi szabályozás is; 1886ban a berni konvenció megállapította a nemzetközi kölcsönösség alapelveit a szerzıi jogvédelem terén. A szerzık szerzıdéses viszonyba léptek a kiadókkal; a szerzıdés feltételeit általában a kiadó szabta meg. Cenzúra megszőnése: A polgári államokban megszőnt a feudális jellegő, elızetes cenzúra. A polgári sajtótörvények kimondták a cenzúra eltörlését és a sajtószabadságot; mindig tartalmaztak olyan megkötéseket, elıírásokat, melyek révén az állam biztosította a felügyeletet a nyomdatermékek felett; a felelısségre vonás utólag, megjelenés után történt polgári bíróságok elıtt. Kiadványok minısége: A könyvkiadás olvasóit elsısorban a polgári és a polgárság alatti társadalmi rétegek jelentették; a kapitalista kiadók e rétegek megnyeréséért is mindent megtettek; irodalmilag értéktelen ponyvák, bestsellerek, giccses olvasmányok tömegét gyártották filléres áron. Visszaesés jelentkezett a könyv külsejében, tipográfiai, mővészi kivitelében; a 19. század fıleg a második fele, mélypont volt a könyvmővészet történetében. A modern könyvmővészeti mozgalom: A müncheni reneszánsz-mozgalom az 1870-es években bontakozott ki és Németország számos nyomdájának tevékenységén éreztette hatását. Feladatának és céljának a 16. századi reneszánsz könyvstílus másolását, utánzását tekintette az új technika eszközeivel és eljárásaival. A mozgalom eredményeként szép kiadványok születtek, de nem jött létre új modern könyvmővészet; a stílusirányzat megteremtıje Max Hutler volt. A könyvmővészet fellendülése az angol William Morris (1834-96) nevéhez főzıdik. Angliában már a 19. század elsı felében is voltak törekvések magánnyomdák részérıl a modern könyvmővészet kialakítására; Morris 1891-ben bibliofil nyomdát alapított, kézmőipari eljárással dolgozott: maga tervezte a betőket és reneszánsz díszeket, maga végezte a szedést, a nyomást kézi erıvel és felügyelt a kötésre is. 53 nyomtatványa jelent meg; mind szép, harmonikus munka; könyv-díszként csak a fametszetet használta. Magánnyomdák egész sora követte Morris példáját. Németországban a Jugendstílus jellemzı; minden mővészeti ágban éreztette hatását, a könyvekben is megjelentek az újszerő, sokszor erıltetetten modern díszítıelemek; ez csak próbálkozásnak bizonyult a könyvmővészet terén, nem vált be. Nagyobb jelentısége és eredménye volt az új német könyvmővészet megteremtésében az 1895-ben Berlinben megindított Pan és az 1899-tıl Lipcsében megjelenı Insel címő lapnak. Az Insel új korszakot hozott a német és európai könyvmővészetben; az elsıdleges cél nem reprezentatív díszmővek kibocsátása volt, hanem a tömegkiadványok mővészi szintő megvalósítása, olcsón, gyorsan, magas példány-számban, a legmodernebb technikai eszközök és eljárások alkalmazásával. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

14/54

Más német kiadók is bekapcsolódtak a könyvmővészeti mozgalomba és keletkeztek jelentıs magánnyomdák is. Az új könyvmővészeti mozgalom támogatói közé tartoztak a bibliofil társaságok is, melyek Németországban terjedtek el elıször és feladatuknak a modern bibliofil könyv népszerősítését tekintették. Jelentékeny új könyvmővészeti alkotások keletkeztek Németalföldön, a skandináv országokban, Csehországban, Lengyelországban és a cári Oroszországban is. A fejlıdés nem jellemzi a kapitalista könyvkiadás egészét, sıt a könyvtermés mennyiségét tekintve csak kis részét. Mőködtek a nagy, üzleti érdekeket elıtérbe helyezı kapitalista vállalatok, Rt-k; ezek produkálták a könyvtermés túlnyomó részét, sok silány kiadványt is. A könyvmővészet új eredményei azért rájuk is hatottak tartalmi és mővészi vonatkozásban is; a könyv tipográfiai színvonala emelkedett. A magyar könyvmővészetben is megmutatkozott kezdetben a modernség (Nyugat-kiadó), majd kialakult a két fıirány: a tipográfiai (Kner I.) és az illusztráció és tipográfia összhangján alapuló irányzat (Tevan A.). --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------8. Az idıszaki sajtó fejlıdése a XVII-XIX. században Az idıszaki sajtó jellemzıi: idıszerőség (aktualitás); idıszakosság (periodicitás); nyilvánosság Az idıszaki sajtó kialakulása:
1609-ben látott napvilágot az elsı két, heti rendszereséggel megjelenı hírlap Németországban: az Aviso Ausburgban és a Relatio Strassburgban.
Az elsı két angol nyelvő nyomtatott újságot Amszterdamban állították elı; 1626-ban a Corantót, késıbb a News Bookot. Az 1640-es évektıl már minden párt és irányzat megalapította újságját: 1643-ban indult Oxfordban az udvar lapja, a Mercurius Aulius, majd folytatásaként a Mercurius Civicus. 1643tól jelent meg a forradalmi szellemő Mercurius Britannicus, mely négy év után átpártolt az udvarhoz és királypárti lap lett. 1650-tıl jelent meg a Mercurius Politicus, Cromwell hivatalos lapja.
Az elsı francia hírlap a Gazette de France volt, 1631-ben alapították; ellenlapot is adtak ki 1648-53 között, ez volt a Courriere Francaise. Az elsı lapok tartalma és beosztása még kezdetleges volt; kommentár és véleménynyilvánítás nélkül közölték a híreket a városok sorrendjében; rovatok még nem voltak. Nyelvük a kiadó ország, nép nyelve; a hírlapok általában nemzeti nyelven jelentek meg. Az olvasók száma nagyon alacsony volt, az elıfizetık nagy része magasabb társadalmi állású ember. A sajtó megújulása a 17. században az elszórtan jelentkezı folyóiratok érdeme; tevékenységüket a polgárság szolgálatába állították, széles rétegek körében terjesztették a polgári ideológiát, eredményeiket vették át késıbb a 18. századi hírlapok is. A 17. századi folyóiratoknak két típusuk van: tudományos folyóiratok és a társasági, színházi lapok. A sajtótörvény kimondta az elızetes cenzúra és a hírközlés királyi joggá nyilvánítását; nagy viták voltak a törvény körül. A polgári forradalom után hatályon kívül helyezték ezt a sajtótörvény és törvénybe iktatták a polgári sajtószabadságot; Anglia megelızte a többi európai országot; itt volt 1695-ben az elsı polgári sajtótörvény. Az idıszaki sajtó a 18. században: Az elsı napilap a Daily Courant volt Angliában jelent meg 1702-ben. A polgári igényeket igazán kielégítı új folyóirattípus a 18. században alakult ki; a sajtótermékeken keresztül jutottak el a felvilágosult eszmék az emberekhez. Morális hetilapok az ide tartozó folyóiratokat; ezek már magyaráztak, rábeszéltek, kommentáltak, irodalmi stílusban vagy gúnyos hangon csúfolódtak és ítélkeztek az elavult dolgok felett (pl.: Angliában a The Review; Németországban a Teutscher Merkur; Magyarországon, az Ungarisches Magazin). A 18. század végén három tipikusan polgári lap indult Angliában, a Morning Chronicle; a Morning Post és a Times. Összesen négy lapból állt az újság az 1. és 4. lapon hirdetéseket közölt, a 2. és 3. lapon rovatokban közölte a híreket; szinte minden számban volt vezércikk.
Franciaországban a 18. században még virágzott a feudális abszolutizmus; sajtópolitikája akadályozta, lassította az idıszaki sajtó fejlıdését; a cenzúra miatt fiktív megjelenési hellyel jelentek meg a lapok; ezek voltak a forradalom elıkészítıi (pl. Journal de Verdun stb). A forradalom hivatalos lapja a Moniteur volt, szinte egész Európában elterjed és jelentıs lap volt a Journal des Débats is. 1793-ban kerül hatalomra a jakobinus diktatúra, mely törvénybe iktatta a sajtószabadságot.


E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

15/54

Németországban az abszolutista politika akadályozta a sajtó fejlıdését; ennek következményeként egy sajátos újságfajta keletkezett, az Intelligenzblatt, azaz hirdetési újság. II. Frigyes elvben eltörölte a cenzúrát, de rendeletileg megszabta, hogy az újságoknak mirıl szabad írni, ilyen szellemben jelent meg a Vossische Zeitung és a Spenersche Zeitung.
Az osztrák sajtó (kivéve a Bécs-ellenes Mercurius Hungaricust) a 18. század nagy részében jellegzetesen feudális képzıdmény; fontos lap volt a Wienerisches Diarium, késıbbi címén Wiener Zeitung, a bécsi udvar hivatalos lapja; csak II. József uralma idején (1780-90) enyhül a cenzúra szigora; aztán 1790 után I. Ferenc még a korábbinál is szigorúbb ellenırzést vezetett be.
Oroszországban I.(Nagy) Péter cár rendelete nyomán indul 1703-ban a Vedomosti (Hírek) címő hírlap.


Az üzleti jellegő idıszaki sajtó létrejötte a 19. században: A 19. század elsı felében szinte minden országban a sajtószabadságért folyt a küzdelem. A polgári sajtónak a 19. század második felében át kellett alakulnia, hogy kielégíthesse a megnövekedett érdeklıdést. A nagy kereslet nagyobb példányszámú lapkiadást követelt, ennek feltétele volt az új technikai találmányok és eljárások bevezetése. A korszerősítéshez több pénzre volt szüksége a lapkiadóknak; a gazdasági alapot a hirdetések adták; a hirdetık fizették meg a fejlesztéshez szükséges költségeket.
1836-ban alapította Émile de Girardin francia szerkesztı a La Presse címő lapot; ı volt az elsı, aki az elıállítási, terjesztési költségeket és nyereségét hirdetésekre alapozta. A lap alacsonyabb ára miatt megnıtt az elıfizetık száma, ezzel együtt a lap példányszáma is; a megnövekedett olvasóközönség jobban vonzotta a hirdetıket, így emelkedett a hirdetések száma. A La Presse és a Siecle már tipikusan kapitalista lapok voltak; ezek a késıbbi üzleti sajtó elıfutárai. Szerkesztıik már az olvasók kiszolgálását, érdeklıdésük kielégítését tartották szem elıtt; elsekélyesedett a lap tartalma; a komoly politikai cikkeket szenzációs hírekkel helyettesítették és a tárcarovatban helyet adtak az izgalmas, kalandos rémregényeknek.
Az USA-ban az elsı hirdetésen alapuló lap, a Sun volt; 1833-ban indult; majd a Morning Herald 1835-tıl. A kapitalista amerikai lapok mindent megtettek a nagyobb haszon érdekében, hirdetési rovataikban is gátlástalanul reklámoztak mindent, amiért pénzt kapnak.
Angliában az 1850-es években eltörölték a hírlapadókat; ezután került sor az olcsó tömegsajtó megteremtésére; jelentıs a Daily Telegraph 1855-tıl.
A 19. század második felében Európa minden polgári államában létrejöttek kapitalista lapok, valamenynyi mögött hirdetı cégek voltak, melyek a lap alacsony árát biztosították hirdetéseikkel (pl.: a francia Petit Journal; a német Berliner Zeitung am Mittag; az osztrák Neue Freie Presse stb.) A kapitalista sajtót a hirdetı nagy cégek és szervek tartották fenn; a lapkiadók eladták nekik az újság nyilvánosságát; a hirdetık érdekei a lapok tartalmát is megszabták, az újságnak érdeke volt, hogy a hirdetıkhöz alkalmazkodjék.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------9. Az idıszaki sajtó fejlıdése a XIX. század végétıl napjainkig
Az angol nagy példányszámú sajtó jelentıs képviselıje az 1896-ban indult Daily Mail címő lap; Lord Northcliff indította; fél pennybe került és példány-száma öt év után egymillióra emelkedett. Az angol imperializmust támogatta, ezért a kormány is rokonszenvezett vele, a magas példányszám pedig a hirdetıket vonzotta. A tömegeket leginkább érdeklı híreket a lap elején, vastag betős címekkel kiemelve közölték és a folytatásos regényeket mindig a legizgalmasabb résznél szakították meg. Már illusztrált lapot is lehetett fél pennyért venni, ez volt a Daily Mirror. A másik angol újságfejedelem, Lord Beaverbrook is indított tömeglapokat: Daily Express; Sunday Express; Evening Standard. A 19. század utolsó évtizedeitıl a tıkeerıs nagyvállalatok kartellekbe, trösztökbe tömörülnek; a sajtónál is létrejöttek a nagy újságvállalatok, monopóliumok; nyomdát, papírgyártást, kiadót és a terjesztést is kézben tartották; a nagy lapkiadók a napi-, heti-, vidéki és illusztrált lapok egész sorát adták ki.
Az USA-ban a 19. század végén két nagy konszern, a Scripps és a McRae közt folyt erıs konkurencia harc; késıbb egyesültek és Nyugat-Amerika sajtójának majdnem az egészét birtokolták. Nagy lapkiadó vállalattal rendelkezett a magyar származású George Pulitzer is; legnevezetesebb lapja a New York World 1883-ban indult. Legnagyobb ellenfele William Randolph Hearst, a New York-i Morning Journal alapítója volt. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)


16/54

Magyarországon a dualizmus korának legnagyobb lapkiadói a Légrády-testvérek (Pesti Hírlap), az Est-Lapok konszern (Pesti Napló, Az Est, Magyarország) és a katolikus egyház újságkiadója, a Központi Sajtóvállalat volt (Nemzeti Újság, Új Nemzedék, Új Lap). Németország két sajtótrösztje, a Hugo Stinnes- és a Hugenberg-féle vállalat a két világháború között nagy szerepet játszott a nemzeti szocializmus hatalomra jutásában és kiszolgálta a hitleri uralmat. A sajtómonopóliumok létrejötte után racionalizálási intézkedések jöttek; csak a jövedelmezı lapokat tartották meg a vállalatok, összevontak vagy megszüntettek újságokat. A sajtótermékek terjesztése és a hírek beszerzése és továbbítása terén nagy jelentısége van a közlekedés és a távközlés fejlıdésének. Modernizálódásuk hatékonyan segítette a sajtó és a hírszolgálat alakulását; kezdetben a megjelenés idıszakosságát a postajáratok gyakorisága határozta meg, ezért jelentek meg pl. a 17. században hetente a lapok. A postajáratok elterjedését és gyorsaságát segítette az utak kiépülése; eleinte a napilapokat is postakocsik szállították. Angliában szállították elıször vasúton a sajtót 1840 körül; egy ideig a híreket is vasúton továbbították. A távíró feltalálása igen meggyorsította a híradást; Morning Chronicle használta elıször 1845-ben.

Hírügynökségek: Hírszolgálati és távirati irodák alakultak; ezek látták el hírekkel a lapokat. A 19. század második felétıl ezek már nagy tıkével mőködı, nemzetközileg szervezett vállalkozások voltak; egy vagy több ország híranyagát szolgáltatták a szerkesztıségeknek (pl.: a francia Havas (1832; 1944-tıl Agence France Press, rövidítve AFP); a német Wolff (1849); az angol Reuter (1851); a Magyar Távirati Iroda stb.). Idıszaki sajtó a 20. században: A könyv és a lapelıállítás fejlıdése új távlatokat nyitott; a modern közlekedési eszközök és távközlési berendezések rendkívüli fejlıdést tettek lehetıvé (repülı, telefon, rádió, televízió, képtávíró, telex, mőholdak). A technikai fejlıdés a nyomtatás, a szedés, az illusztrációsokszorosítás stb. terén is folytatódott, még napjainkban is; a modern technikai forradalom elıre nem látható eredményekhez vezethet a lapkiadás és terjesztés terén is. Napjainkban a különbözı sajtótermékek és egyéb audiovizuális ismerethordozók hatalmas számban jelennek meg; nem az információhoz való hozzájutás, hanem a köztük való eligazodás a gond. A folyóiratok számottevı része ma még nyomtatott formában jelenik meg, de egyre gyakrabban már párhuzamosan adják ki a nyomtatott és az elektronikus verziót és egyre több olyan folyóirat van, melyek már csak az interneten jelennek meg. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------10. Az információrögzítés és -közvetítés új eszközei a XIX-XX. században A 19. század jellemzıi: Igen nagy hatással voltak a fejlıdésre az alábbiak: a Braille-írás feltalálása (6 pont kombi-nációja) az írógép feltalálása (1870) a fényképezés megjelenése (Daguerre-1839; Talbot-1841) a hangrögzítés terén a fonográf (Edison-1877) és a gramofon (Berliner-1887) feltalálása a távíró feltalálása igen meggyorsította a híradást; Morning Chronicle használta elıször 1845-ben drót nélküli távírót használtak 1894-tıl kiemelkedıen fontos a telefon feltalálása is; Graham Bell (1876); ill. a telefonközpontok kiépülése 1878-tól (Puskás Tivadar)
megjelentek a néma filmek is 1895-tıl
a vasút hatása is fontos - gyorsabb volt az újságok eljuttatása








A 20. század jellemzıi:
A könyv és a lapelıállítás fejlıdése új távlatokat nyitott; a modern közlekedési eszközök és távközlési berendezések rendkívüli fejlıdést tettek lehetıvé (repülı, telefon, rádió, televízió, képtávíró, telex, mőholdak stb.). A technikai fejlıdés a nyomtatás, a szedés, az illusztrációsokszorosítás stb. terén is folytatódott, még napjainkban is; a modern technikai forradalom elıre nem látható eredményekhez vezethet a lapkiadás és terjesztés terén is.
Új technikai információhordozóként jelent meg a film; eleinte állományvédelmi célokra használták; késıbb az adatokat már mikrofilmre írták. A mozgóképbıl kialakult a hangosfilm is.
Fontos a magnó megjelenése (szalagos-1935; kazettás-1963; video-1950-70).

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)
















17/54

Elırelépést hoztak a hangdokumentumok tekintetében a bakelitlemezek (elektromechanikus); a magnószalagok; a videoszalagok (elektromágneses); az 1990-es évektıl pedig az optikai információhordozók megjelenése hozott újítást, a CD-k, a CD-ROM-ok elterjedése. A videodokumentumok terén a videojelek lemezre rögzítésével elıször Baird végzett sikeres kísérleteket 1927-ben; a következı fontos állomás 1965-ben a mágneslemezes megoldás volt, az Ampex cég gyártotta; az igazi megoldást a videolemezek terén is a lézertechnika jelentette; a mai videolemezeken már audiofelvételeket és digitális információkat is lehet tárolni. Nagyon nagy jelentıségő 1920-tól a rádiós mősorszórás megindítása (USA) - hazánkban 1955. Igen fontos az 1930-as évektıl a televíziózás; 1949-tıl színes TV; 1962-tıl mőholdas TV-zés (Magyarországon 1980-tól); kábel TV 1972-tıl. A rádió és a TV megjelenése igazi tömegkommunikációs forradalom volt; igencsak felgyorsult a hírközlés. Jelentıs a telefax 1971-tıl (pillanatok alatt továbbítja a képet és a szöveget) és a telex 1980-tól (szövegtovábbításnál jelentıs). Kiemelkedı fontosságú a számítástechnika térhódítása (1948-tól); a számítógépes szövegszerkesztés elterjedése; a fényszedés; a fénymásolás stb. Nyomtatott dokumentumok hatalmas mértékő elszaporodása jellemzı; napilapok elıretörése. Gyakorlatilag lehetetlenné vált akár egy tudományterület, akár a világ szépirodalmának áttekintése. A szak- és a tényközlı irodalom iránti igény egyre nı; a népesség egyre nagyobb hányada vesz részt a közép- és felsıfokú oktatásban, egyre több szakma van, mely megköveteli az egész életen át tartó tanulást; a mindennapi élethez is egyre több információra van szükség. A tudományos ismeretszerzés forrásaként elsı helyen már régóta nem a könyv áll, hanem a jóval gyakrabban megjelenı folyóirat és az utóbbi években mindinkább elıtérbe kerülnek a számítógépes hálózatok. Az internet használata dinamikusan tör elıre; a számítógép igen gyorsan fejlıdik és mobilizálódik. Jelentıs az elektronikus dokumentumok megjelenése; a folyóiratok nagy része nyomtatott formában jelenik meg, de egyre gyakrabban már párhuzamosan adják ki a nyomtatott és az elektronikus verziót és egyre több folyóirat már csak az interneten van jelen.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------11. Az ókori könyvtárak Az emberiség elsı könyvtárainak alapjait az ókori Kelet és a Földközi-tenger medencéjének népei rakták le; hamar felismerték a dokumentumok összegyőjtésének és megırzésének fontosságát. Kezdetben ezek a tárak egyszerre voltak levéltárak, könyvtárak és múzeumok is; együtt ırizték az igazgatási, gazdasági okmányokat az irodalmi mővekkel. Az elsı könyvtárak templomokhoz, templomok mellett létrehozott papés írnokképzı iskolákhoz csatlakozva jöttek létre; a tanítás segéd-, ill. tananyagának győjtıhelyei voltak. Könyvtár és levéltár csak a kr .e. 3. évezredben kezdett különválni. A megszaporodott okmányok miatt szükségessé vált a raktározáshoz külön szoba építése; a 3. évezred második felétıl már önálló épületet szántak az iratok elhelyezésére; az elévülési idı 150 év volt, eddig ırizték az iratokat. Az irodalmi mőveket témák szerint csoportosították; a polcon a keresést ovális táblák segítették. A katalógus a könyvtári tevékenység fejlettségére utal; a címek sorrendje a polcon lévı táblák sorrendjét követte. Könyvtáros vagy levéltáros nem volt; a könyvtárak gondozása az írnok feladata volt. Eblai könyvtár: Az emberiség eddig feltárt legrégibb agyagtábla-könyvtára az eblai könyvtár kr. e. 2500ban keletkezett. Valószínőleg kr. e. 2250 táján égett le, a lángok kemény cseréppé égették az agyagtáblákat, így maradhattak meg az utókor számára. A könyveket fapolcokon tárolták két teremben; az egyikben kb. ezer gazdasági okmányt, a másikban kb. 15 ezer táblát; a kettı között egy katalógusra emlékeztetı győjtemény állt. Igen nagy mérető (50x50 cm-es) táblák is elıkerültek. A könyvtári anyag szövegei mitológiai jellegő elbeszélések, istenhez szóló himnuszok, varázsszövegek és közmondásgyőjtemények voltak. Nagy számban találhatók lexikális szövegek; állatok listái; személynevek és foglalkozások felsorolása; helynévgyőjtemények; szótárak.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

18/54

Ninivei könyvtár: Ninive (Asszíria fıvárosa) romjai között találták meg a legkorábbi cserépkönyvtárat; az ebben tárolt „könyvek” agyaggá égetett táblák voltak. Kr. e. 650 körül jött létre a könyvtár; ékírásos táblákból állt; felállítását Assurbanipálnak (Kr. e. 650) tulajdonítják. (A könyvtár töredéke 1850 óta a British Museumban van, több mint 20 ezer agyagtáblát találtak meg.) A ninivei könyvtár is, nemcsak győjtötte, hanem másolta is a könyveket; a könyvtár rendelkezett személyzettel, többnyire írnokok voltak. A könyvtár állománya szakrendi felállítású volt; erre utalnak azok az agyagtáblák, amelyeken történelem, mennyiségtan, törvények stb. feliratok találhatók. Katalógusok is megkönnyítették a használatot; a mő kezdı szavai és a sorok száma volt feltüntetve. Állományában iratok; oklevelek; levelek; vallásos szövegek; történeti feljegyzések; csillagászati, matematikai, történelmi, gyógyászattal kapcsolatos mővek voltak. A könyvtár feladata az államvezetés kiszolgálása és a kultusz biztosítása volt; a könyvtár bizonyos mértékig közkönyvtár jellegő volt. Egyiptomi könyvtárak: Egyiptom esetében is az írnok szó két értelemben használatos: tekercsek írója és könyvtárosi teendıket ellátó személy. A könyvanyag, ill. tekercsek nagysága szerint késıbb az írnoki és könyvtárosi munka specializálódott. Az elıkelıségeknek házi-, magánkönyvtárai voltak; az elsı helyen a fáraó udvari könyvtára állt, ezt követték a fejedelmek könyvtárai. A templom, az iskola és a könyvtár öszszefüggı szervezetet alkotott, közös épületben helyezkedtek el; a templomi iskolák a könyvtárra támaszkodtak, a tudomány legerısebb támaszai voltak; vallásos, teológiai, filozófiai mővek mellett a többi tudományt is írásba foglalták; asztrológiai, földrajzi, orvosi irodalom is megtalálható volt. A könyvtárak az állami élettel és politikai eseményekkel is szoros kapcsolatban álltak, a fáraók különös gondot fordítottak rájuk. Kutatások bizonyítják, hogy volt könyvtár Téba város területén, Ramesseumban és az Edfuban talált templomban is. Ókori görög könyvtárak: Görögországban voltak az elsı jelentıs magánkönyvtárak; kr. e. 5-4. század fordulóján kezdtek szaporodni; elsısorban a tudósok és irodalmárok tartoztak a győjtık közé; a fejlıdés Platón és Arisztotelész munkássága, élete alatt volt a legdinamikusabb. A tudományos könyvtárak kr. e. 4. században Athén városában indultak meg; Platón akadémiája feltehetıen nagy tudományos győjteménnyel rendelkezett; Arisztotelész magánkönyvtárát egy iskolának adta, így alakult ki a világ elsı ismert fıiskolai könyvtára; ez a könyvtár történetileg átmeneti jellegő intézmény, egyszerre volt magán- és nyilvános könyvtár. A pergamoni könyvtár alapítója II. Eumenész volt kr. e. 2. században; ez már hasonlított a nyilvános tudományos könyvtárakhoz, több évszázadig mőködött, épülete példaképül szolgált. A világ elsı nagy szakkönyvtára a Hadrianus császár által kr. u. 2. században alapított orvosi fıiskola könyvtára volt. Alexandriai könyvtár: Alexandriában alapította kr. e. 290-280 körül Ptolemaiosz a Museion-t; volt itt állat- és növénykert, csillagvizsgáló és könyvtára az ókor legjelentısebb könyvtárává vált. Politikai szándék is vezérelte a győjtıszenvedélyt; a ninivei könyvtárat akarták túlszárnyalni; állománya elérte a 700 ezer tekercset. Az összetartozó tekercseket vödrökben tárolták; kétszárnyú, ember magasságú szekrényekben álltak; tetejükön félszobrok voltak, feltüntetve az író nevét és egy-egy idézetet. A Museion-t és létesítményeit a kincstár tartotta fenn; a cél az egész görög irodalom összegyőjtése volt. A könyvtárnak saját másoló tevékenysége is jelentıs; kiadói tevékenységet is folytatott, az elkészült másolatokat kereskedelmi forgalomba hozták; a szöveg fontosságára, hitelességére a könyvtár vezetıi jelentettek garanciát. A könyvtár katalógusa könyvtártörténeti jelentıségő; a világ máig leghíresebb címjegyzéke; a görög irodalom tekintetében bibliográfia. A könyvtár nagyrésze a királyi palotában volt; kr. u. 5. század után állománya elpusztult. Római birodalom könyvtárai: A kr. e. 2. század közepétıl kezdték a római hadvezérek a könyveket, ill. tekercseket is hadizsákmányként Rómába vinni; ettıl kezdve gyorsan terjedt a bibliofília és a kr. u. 4. század elején már 28 nyilvános, állami közkönyvtár mőködött; több helyen már kölcsönöztek is. A könyvtárakat neves tudósok vezették, a nagyszámú személyzetet rabszolgák és felszabadított rabszolgák alkották. Kr. e. 28-ban Augustus alapított könyvtárat Apollo templomának közelében, ill. hadvezére (Octavianus) tiszteletére is alapított könyvtárat. Kr. e. 39-ben nyílt meg az elsı nyilvános könyvtár, alapítója Asinius Pollio volt. A római könyvtárak építészetileg és berendezésükben is a hellenizmus jegyeit viselték magukon. Itália más városai sem akartak lemaradni Rómától, így az 1-2. században könyvtárakat alapítottak. A kor szokása volt, hogy a könyvtár a templommal, győlésteremmel és fürdıkkel kialakított együttes részeként mőködött. Rómában a magángyőjtemények is jelentısek voltak, egyik-másikban 60 ezer tekercs volt. Már keresztény könyvtárak is voltak. Konstantinápolyban (Bizánc) kr. u. 356 körül hozták létre a Császári Könyvtárat, alapítója II. Constantinus volt; a középkor egyik legfontosabb könyvtárává vált és 1100 éven át mőködött. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

19/54

A görög és római könyvtárak: Fı írásanyag a papirusz, késıbb a pergamen volt. A dokumentum-forma tekercs, késıbb kódex volt, mely már a könyv jegyeit viselte magán. A könyvtárak kialakulása a kr. e. 6. századtól követhetı nyomon, a kr. u. 2-3. században már minden nagyobb városban voltak könyvtárak. Uralkodói-, magán- és iskolai könyvtártípusokon kívül szakkönyvtárak és önálló tudományos könyvtárak is létrejöttek. A könyvtárak eleinte megfértek valamely intézményhez kapcsolódva egy-egy helyiségben; de a nagyobb könyvtárak már saját épületet igényeltek. Faládákban vagy agyagkorsókban; fából készült polcokon vagy szekrényekben, fali fülkékben és falmélyedésekben is tárolták a tekercseket; az egymásra rakott tekercsek között rájuk kötött ismertetı cédulák segítették az eligazodást. A nagyobb könyvtárak állományát szakcsoportok szerint rendszerezték. A római könyvtárakban a görög dokumentumokat általában külön tárolták; a nagyobb könyvtárakhoz másolószoba és mőhely is tartozott. A könyvtárak állománya elsısorban másolással gyarapodott, saját írnokaik által; vállalkozásként másolás és könyvkereskedelem még ritkán fordult elı. A csere már gyakrabban elıfordult, illetve ajándékozás, hagyaték és hadizsákmány szerzése során is bıvülhetett az állomány. Adattáblák jelölték a szakcsoportokat a polcokon, szekrényládákon; a katalógus elıfutárai tárgyszókatalógus jellegő leltárak voltak. A könyvtárakat általában tudósok vezették és tudós emberek dolgoztak mellettük ügyintézıként; a személyzethez még írnokok tartoztak és a könyveket ápoló szolgák, rabszolgákat is foglalkoztattak. A könyvtárvezetı társadalmilag igen magas állás volt. A könyvtár állományát sokáig csak helyben használták, késıbb Rómában több nyilvános könyvtár kölcsönzött is; eleinte kiváltságnak számított a könyvtárhasználat. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------12. A középkori könyvtárak Az arab könyvtárak: Az arab ábécé és írásbeliség kezdete a 7. századra tehetı, gyorsan terjedt. Legfontosabb íróeszközük a tinta és a zsidó eredető toll, írásanyaguk a papirusz, a pergamen és a papír volt; két kéziratforma létezett, a tekercslap és a kódex-könyv. (Utóbbi formája néhány dologban eltér az európaitól, a lapozás, számozás, írás-olvasás hátulról kezdıdik.) A könyv- és könyvtárkultúrában teljes volt a demokrácia, fizetség fejében bárki használhatta a könyvtárakat. Zsákmányszerzéssel, örökség útján; tudatos bıvítéssel; másolás és fordítás által gyarapították állományukat. Három fı könyvtártípus:
teológiai (alapfokú oktatás)
medreszek könyvtárai (középfokú oktatás, teljes tudományos és irodalmi skála)
udvari és magánkönyvtárak A könyvtárosok társadalmi tiszteletben élı, jól megfizetett tudósok voltak. A korszak elsı kiemelkedı könyvtára az Abbaszida dinasztia könyvtára volt Bagdadban. Több százezres állománya volt, az ókori tudományos irodalom győjtésének központja lett. Bagdad a 11. századig tartotta meg vezetı szerepét, jelentısége késıbb is nagy volt; 30 nyilvános tudományos könyvtára volt. Kairóban a 11. században a Fatimida dinasztia udvari könyvtára volt jelentıs. Az arab mőveltség hatott Spanyolországra; 70 nyilvános könyvtár jött létre és palotai könyvtárak. Jelentıs az Omajjád dinasztia könyvtára, Córdobában; a könyvtár állománya 400 ezer kötet volt, melyet katalogizáltak, használtak betőrendes és tárgyszavas katalógust is; felvezették a könyv címét, a szerzı nevét, életrajzi adatait és a kézirat méreteit. Minden könyvtári helyiség ajtajára listát függesztettek az ott található könyvekbıl; egy helyiség egy tárgykör mőveit tartalmazta szekrényekben. Kolostori könyvtárak Nyugat-Európában: A római birodalom széthullását követıen kulturális katasztrófa nem következett be, de a kereszténység államvallássá válása és a népvándorlás pusztításai is veszélybe sodorták az antik kultúrát. I. Theodosius császár 418-ban minden keresztényellenes könyvet elégettetett; a 6. században pedig napvilágot látott az elsı pápai index, mely felsorolta a keresztényeknek megengedett olvasmányokat; a keresztényellenes mőveket pusztították. A kereszténység tanainak rögzítése szervezett egyházi könyvtárak létrejöttéhez vezetett; eleinte liturgikus célokat szolgáltak; késıbb az egyházi oktatáshoz szükséges világi könyvekkel bıvülve alakultak keresztény könyvtárrá. A 3. századtól jelentıs a római pápai könyvtár és a veronai püspöki könyvtár (ez a világ legısibb, ma is fennálló könyvtára). A 6-7. században ír és skót szerzetesek tevékenysége nyomán a könyvkultúra eljutott az európai kontinensre is. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

20/54

Jelentıs kolostori könyvtári központ volt Angliában Canterbury, York; Franciaországban Tours, Luxeuil; Németországban St. Gallen, Salzburg stb. A 8-9. század fordulóján a könyvkultúra fejlıdése; az egyházi és a tudományos irodalom tervszerő győjtése jellemzı. A kolostorok száma évtizedenként kb. 50-nel gyarapodott Nagy Károly uralkodása alatt; a kolostornak elengedhetetlen része lett a könyvtár. A 9-12. században az egyházi és kolostori könyvtárak egyeduralma jellemzı Nyugat-Európában; csekély könyvállománnyal rendelkeztek; keresztény iratok, az ókor megmentett maradványai és 9-12. századi tudós, vallásos jellegő munkák. Ha újonnan rendeztek be egy kolostort, a könyvtár alapállományát, a szükséges liturgiai kéziratokat többnyire megkapták az apátságtól; késıbb ajándékokkal gyarapították az állományt, vagy az újonnan belépı szerzetesek hoztak magukkal könyveket. A vásárlások nehézségekbe ütköztek, a kéziratok rendkívül drágák voltak. Élénk csereviszony alakult ki a különbözı egyházi intézmények között. Mindenütt megfigyelhetı a könyvtár és a másolómőhely közötti kapcsolat; a könyvtárak állományának fejlıdése a másolómőhelyek szorgalmától és gyorsaságától függött. A másolómőhelyek feladata a másolás mellett az ahhoz szükséges anyagok biztosítása volt; pergamen, toll, tinta, festék, bırbevonat, fakötés stb. A könyvtár kezelıje fontos kolostori tisztségviselı volt; a kéziratokat eleinte a kincsekkel együtt a sekrestyében, vagy a kápolnában tartották; késıbb szekrényekben helyezték el; ezek szabadon álltak vagy falba építettek voltak. A cisztercieknél a kéziratok az ebédlı melletti helységben foglaltak helyet. Gyakran leválasztották a többi könyvtıl az istentisztelet céljaira szolgáló liturgiai kódexeket, továbbosztották a győjteményt belsı kolostori és külsı iskolai használatra szánt részre, végül prézens és kölcsönkönyvtárra tagolták. A rendszabályzat utasításokat közölt a kölcsönzésre vonatkozóan, az év egy napján összegyőltek a káptalan teremben a szerzetesek és a régi kölcsönzött könyveket visszaadták és újat kölcsönözhettek; a kölcsönzésekrıl listát vezettek. A kifelé történı kölcsönzésnél nyugtát és zálogot kértek, a rendszabályok ellenére sok könyv nem került vissza, ezért késıbb a kolostorok megszüntették a házból történı kikölcsönzést. A kolostori könyvtárak katalógusaiban elöl a szent iratok voltak az egyházatyák, szerzık szerint, majd az egyéb egyházi és világi irodalom. A középkori könyvtárügy lényeges fejlıdésen nem ment át, fellendülést a skolasztika gyakorolta a könyvtárügyre. Legjelentısebb kolostori könyvtár a Corbie. Középkori egyetemi könyvtárak: a 11-13. században jöttek létre egyetemek; a kolostori könyvtár típusa túlhaladottá vált, így jelentek meg új könyvtártípusként az egyetemi, uralkodói és magánkönyvtárak. Az egyetemi könyvtárak általában a már meglévı kolostori rendikönyvtárak továbbfejlesztésével vagy hagyományozás útján alakultak. A Sorbonne könyvtára 1250 körül alakult; állománya az egyetem bölcsészeti teológiai, jogi és orvosi fakultásainak megfelelı anyagot tartalmazta. A Sorbonne-on kívül Párizsban a középkor végéig még ötven kollégium létesült, mindegyiknek volt kisebb-nagyobb könyvgyőjteménye. Az egyetemen az oktatás anyagát képezı könyv munkaeszközzé vált, ez megváltoztatta az egyetemi könyvtárak belsı életét és használatát. Oxfordban 1327-ben Worchester püspöke alapította az egyetemi könyvtárat, de csak 1412-ben vették használatba. Cambridge-ben az egyetemi könyvtárról a 15. századból vannak értesüléseink. Lehetıvé tették a könyvek kölcsönvételét óvadék letétele mellett és ha a kölcsönözni kívánt könyvbıl volt másodpéldány; a kölcsönzésekrıl nyilvántartást vezettek és a katalógus segítségével évenként állomány-ellenırzést végeztek. Nyitottabbá váltak a könyvtárak és minıségileg átalakult a könyvtárhasználat, az oktatás és a tudomány szellemi mőhelyei lettek az egyetemi könyvtárak. Az egyik ismert olasz egyetemi könyvtár a bolognai; a prágai egyetemi könyvtárat IV. Károly alapította 1366-ban. Reneszánsz könyvtárak létrejötte Itáliában: A könyvkereskedelem legfontosabb központjai Velence és Firenze voltak; az egyik legismertebb Vespasiano da Bisticci üzlete, Mátyás is sokat rendelt tıle. Bisticci nagy követelményeket támasztott a kódexekkel szemben, az általa készített kódexek megfeleltek a reneszánsz ízlés követelményeinek: pontos szöveg, írásmód, miniatúradíszítés, kötés. A reneszánsz könyvtári állományok legnagyobb részét a kéziratok képezték, a nyomdászat célja ebben az idıben még a kéziratos könyv utánzása volt. Elterjedtek a kisebb mérető, vékony fatáblás vagy papírtáblás kötések. Rendkívül fontos egy új beszerzési mód, melyet a nyomdászat fellendülése, és a cenzúra kifejlıdése tett lehetıvé, a köteles példányokkal kapcsolatos intézkedések bevezetése. A régi kéziratok győjtésének eredménye Európa legnagyobb könyvtárainak megszületése. Jelentıs könyvtárak: Szent Márk székesegyház könyvtára; Velencében több tudós alapított könyvtárat; jelentısek a firenzei Mediciek és Urvino hercege is. Az olasz reneszánsz nagy hatással volt Mátyás könyvtárára is. A katolikus egyház legfontosabb könyvtára Rómában a Vatikáni könyvtár; udvari és egyházi könyvtár-ként szolgált, az egyház legfelsıbb szellemi könyvtára volt; a humanista könyvtár jellemzı jegyeit viselte magán. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

21/54

Elsı nyilvános könyvtár a San Marco kolostor könyvtár-a volt Firenzében 1441-ben; híres firenzei könyvtár a Bibliotheca Laurenziana is. A nagyobb könyvtárak állománya ezer kötet körül mozgott; a humanista könyvtárak legjellemzıbb tulajdonságai elvben elérni a teljesség és befejezettség állapotát, ill. a nyilvánosságra való törekvés, a pultrendszer kialakulása. A reneszánsz könyvtárak győjtıkörére egyetemes jellegő volt; jól megfértek egymás mellett az antik, a humanista, a skolasztikus és patrisztikus mővek. Az olasz reneszánsz Németországra erısen hatott; a városokban, az antik olasz mővek tették ki a könyvállomány nagy részét. A könyvkereskedelem központja Basel volt. A városi könyvtárak is a késıi középkor és a reneszánsz társadalmi változásainak köszönhetik keletkezésüket; ilyen könyvtár jött létre pl. Nürnbergben. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------13. A könyvtárak a XVI-XVIII. században A könyvnyomtatás elterjedése nagymértékben megváltoztatta a könyvtárügyet. Megszőnt a könyvhiány, a nagy példányszám csökkentette a könyvek árát. Az olcsó és nagy példányszámú könyv a könyvtárak anyagának növekedéséhez vezetett. A könyvtárak használata a 17-18. században még meglehetısen exkluzív, ennek egyik oka a magánkönyvtárak túlsúlya; a tulajdonosok bármikor visszavonhatták a könyvtárhasználatot. A 17. századtól néhány könyvtárhasználati szabályzatában liberálisabb formák érvényesültek. A városi könyvtárak struktúraváltozásai is ezt a folyamatot bizonyítják és ezt bizonyítja az is, hogy az udvari könyvtárak tudományos könyvtári funkciókkal bıvültek. Minden könyvtárhasználatot illetı pozitívum ellenére gyökeres változás nem következett be ebben az idıben, csak a következı idıszak polgári könyvtárügye oldotta meg a feladatokat. Az uralkodói és udvari könyvtárak a 16-18. században: Ebben a korban már szinte minden tehetısebb polgár és nemes rendelkezett kisebb-nagyobb könyvgyőjteménnyel; komoly állománnyal büszkélkedhettek a fıurak, a fıpapok és az uralkodók. A magánkönyvtárak legjellegzetesebb győjteményei az udvari könyvtárak voltak. Az eredetileg személyekhez kötıdı győjteményekbıl kastélykönyvtárak, udvari könyvtárak fejlıdtek, melyek sokszor még egyetemi könyvtárként, általános tudományos könyvtárként is mőködtek. A könyvtárak nagysága, pompája presztízskérdés volt; reprezentációs szükséglet, fényőzés. Nemcsak az udvar díszei voltak a könyvgyőjtemények, hanem a hivatalnokokat, az udvari tudományos kutatásokat kiszolgáló információs központok. Ebbıl a könyvtártípusból alakult ki sok fontos könyvtárügyi újítás: fıhivatású személyzet, állandó költségvetés, önálló könyvtárépület, kötelespéldány-jog stb. Általában kapcsolódott a könyvtárakhoz könyvkötészet, cenzúrahivatal, esetleg múzeum vagy egyéb más intézmény. A 17-18. században a kéziratok háttérbe szorultak, a legfontosabb helyet a nyomtatott könyv foglalta el, a győjtıkör kiterjedt atlaszokra, térképekre, képekre, rézmetszetekre, érmékre stb. is. A 16-17. században az egyetemi könyvtárak fejletlensége és a széles körök igénye miatt, az uralkodók sora adta át könyvtárát egyetemeknek, vagy átalakult nyilvános tudományos könyvtárrá. Így ajándékozta könyvtárát a königsbergi egyetemnek Brandenburgi Albrecht. Egyre jellemzıbb volt a nyilvánosságra való törekvés; pl. a francia királyi könyvtár, hannoveri Királyi nyilvános könyvtár. Ez a nyilvánosság viszonylagos volt, nem vált mindenki számára nyitottá a könyvtár, fıleg a tudósoknak. Egyetemi könyvtárak: A reformáció és ellenreformáció küzdelme sok új egyetem és egyetemi könyvtár alapításához vezetett; Németországban a könyvtárak felállítása fıként a kolostori állományokra támaszkodott. Az egyetemi könyvtárak tárgyi és személyi feltételei igen szegényesek voltak, szerényebbek az udvari könyvtárakénál. Egy-két kimagasló egyetemi könyvtár kivételével sok megállt a fejlıdésben. Az egyetemi könyvtárügy pozitív vonásai, hogy kialakult a központi egyetemi könyvtárak létesítésének irányzata, és egyértelmővé vált, hogy új egyetem létesítése nem történhet könyvtár nélkül. Szerény keretek között még szakfıiskolai könyvtárak is keletkeztek. Elsı könyvtárral is felszerelt evangélikus egyetem a marburgi volt (1527). Az oxfordi egyetem könyvtára 1602-ben nyílt meg 2500 kötettel, az 1700-as évek elején már 25 ezres állománnyal rendelkezett; a könyvtárat napi 5 órán keresztül látogathatták a tudományos fokozattal rendelkezı olvasók; alapítójáról a Bodleiana nevet kapta. A kor másik jelentıs egyetemi könyvtára a göttingeni volt; messze kiemelkedett a németországi egyetemi könyvtárak közül; vezetıje 1770-tıl Gesner professzor.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

22/54

Fontosabb magánkönyvtárak a 16-18. században: Mazarin bíboros könyvtára; vezetıje Gabriel Naudé volt, aki a könyvtártudomány elsı képviselıje. Célja volt, hogy a könyvtár tartalmazza minden tudományokból a legfontosabb könyveket, eredeti nyelven és fordításban is. 1609-ben Milánóban alapítottak nyilvános könyvtárként magánkönyvtárat; a könyvtár tanulmányok céljából mindenki elıtt nyitva állt; barokk teremkönyvtár volt; a könyveket nyelvi tagolásban, a kéziratos és nyomtatott könyveket külön csoportosítva tartották. Városi és iskolai könyvtárak a 16-18. században: A reformáció hatására iskolaalapítási hullám volt; a tankönyvek tárolásához szükség volt könyvtárra; így jöttek létre új könyvtártípusként a városi és az iskolai könyvtárak. Kezdetben templomi és kolostori könyvtárakat városi könyvtárrá nyilvánítottak; a 17. századtól egyre több nyilvános városi győjtemény létesült. A reformáció mozgalma Németországból indult; a városi könyvtárak alapításában Anglia is élen járt; az elsı angol városi könyvtár 1429-ben nyitott. Németországban a 18. századra már minden nagyobb városnak volt könyvtára; jelentıs Hamburg, Regensburg. Megszőntek az egyházi könyvkultúra terén lévı privilégiumai; a világi mőveltség elıretörése jellemzı; megjelentek a nemzeti nyelvő könyvek. A diákok és a tanárok kiszolgálására alkalmas könyvállományokra egyre nagyobb volt az igény. Gyakran protestáns szellemi központ alakult ki a templom, az iskola és a nyomda együttesébıl. Kialakultak az iskolai könyvtárak; győjteményüket az iskola tanárai kezelték vagy néha a lelkész. Összegzés: A 16-18. század könyvtárügyének változása elsısorban mennyiségi jellegő, kevés minıségi elırelépés volt. A városi könyvtárak kialakulása, az iskolák, egyetemek és könyvtáraik létrejötte igen jelentıs haladást jelentettek abban, hogy a könyv eljusson az emberekhez. Az írás-olvasás tudása általánosabb lett, megjelentek világi, olvasmányosabb, nemzeti nyelvő és olcsó könyvek; az olvasók tábora szélesedett. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------14. A könyvtárak fejlıdése a XIX-XX. században A kapitalista idıszak könyvtári kultúrája osztályjellegő; itt is folyik az osztályharc két vonatkozásban:
polgári könyvtárügyért
a kapitalista kulturális monopólium ellen Új könyvtári struktúrát igényelt a polgári kor (1800-1918), két könyvtárügyi szervezıdés vette kezdetét: Centralizált könyvtárügy: A könyvtár állami felügyelettel szervezıdik, felülrıl szervezett; az állam a döntı; ez sokáig jellemezte a könyvtárügyet. Erre példa a szovjet minta, ezt választották 1945 után a szocialista országok. Az egyházat a centralizált könyvtárügy háttérbe szorította.
Decentralizált könyvtár-ügy: Helyi (lakóhely, egyesület) kezdeményezés a meghatározó; az állam másodlagos szerepet tölt be; elsısorban alulról felfelé építkezik; pl.: USA és Anglia.


A könyv, az olvasó és a könyvtáros jellege, egymáshoz való viszonyuk jellemzi a társadalom könyvtárának, könyvtárügyének milyenségét; kapitalizmus idıszakának jellemzıi:
Joggá kezd válni a könyvtárhasználat, ami eddig kegy volt.
A könyv mindenki számára elérhetıvé; a munka, a tanulás, a szórakozás hétköznapi eszközévé vált; ennek egyik fontos feltétele volt a könyvnyomtatás nagyiparivá válása, hatalmas példány-számban és olcsón kezdtek elıállítani könyveket.
Igen megszaporodott a könyvek száma, könyvállomány óriási, tartalmi differenciálódás figyelhetı meg.
Az olvasók száma gyarapodik, az olvasói igények nınek, az érdeklıdés differenciálódik.
A 19. században új foglalkozási ágként kialakul a fıhivatású könyvtáros.
Átformálódtak a könyvtárépületek, elıtérbe került a funkcionális építés; a könyvtárak elhelyezéséhez egyre több helyiségre lett szükség; gyakorivá váltak a tágas olvasótermek, a teremkönyvtárak.
Változott a könyvtárak berendezése: egyszerőbb fa- és fémpolcok képezték, ez segítette a belsı helykihasználást; jelentıs változást jelentett a szabadpolc-rendszer kialakulása; a helyhiány kiküszöbölésére tárolóraktárakat hoznak létre és tömörraktározást alkalmaztak.
Átalakult a könyvtári belsı munka is: jelentıs az 1876-ban kiadott Dewey-féle Tizedes Osztályozás bevezetése; melynek a FID által elfogadott rendszere az ETO, ami az állomány tudományos osztályozására használandó. Nagy elırelépés az újítások használata, pl. mikrofilm-technika. Egyre nagyobb szervezettségre és szakértelemre volt szükség a könyvtárakban. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

23/54

A legfontosabb változás: a könyvtár szolgáltatássá alakult, már nem az ırzés az elsıdleges funkciója, hanem a tájékoztatás; a könyvtár már nem a könyvek tára, hanem dokumentum-, információtár.
Az új helyzet a korábbi könyvtárak átalakulásához vezetett és létrejöttek új könyvtártípusok is.


A polgárság különbözı rétegei létrehozták saját könyvtáraikat, új könyvtártípusok jöttek létre: Nemzeti könyvtár: A polgári korban a nemzeti könyvtárnak volt a legfontosabb szerepe, megerısödésében szerepet játszott a polgárosodás. Funkciói: tudományos könyvtár és nemzeti könyvmúzeum. Országon-ként általában egy nemzeti könyvtár alakult; enciklopédikus jellegőek és általában az ország legnagyobb könyvtárai; használatuk korlátozott. A nemzeti könyvtárak létrejöttéhez kapcsolódik a kötelespéldány rendelet; a nemzeti bibliográfia összeállítása és kiadása. A nemzeti könyvtárak feladatai: - Az adott nemzetre, országra, államra vonatkozó dokumentumok teljeskörő győjtése. - Az adott ország közigazgatási határain belül megjelenı dokumentumok teljeskörő győjtése. - Az adott nemzet szülötteinek megjelenı mőveit teljeskörően győjteni. - A külföldi tudományos irodalom javának beszerzése. Híres nemzeti könyvtárak: Bibliotheque Nationale (Párizs); British Museum Könyvtára (London); Library of Congress (Washington); Deutsche Bücherei (Lipcse); Rumjancev Könyvtár (Moszkva) stb.
Tudományos szakkönyvtárak: A modern könyvtárügy legfontosabb könyvtártípusa. A fejlett kapitalista országokban a 19. században jöttek létre szakkönyvtárak; győjtıkörük speciális, jelentıségük igen nagy. Megjelentetnek szakbibliográfiákat, megindul a dokumentáció, kialakulnak a tudományos tájékoztatás különbözı eljárásai és módszerei. A tudományos szakkönyvtárak két csoportra oszthatók: - általános győjtıkörő tudományos könyvtárak (tudományos akadémiák, tudományegyetemek könyvtárai, egyházi könyvtárak tartoznak ide) - speciális győjtıkörő tudományos könyvtárak (ezekre nagyobb igény van, a fejlıdés hatására alakultak ki, pl.: mezıgazdasági, mőszaki, orvostudományi stb. szakkönyvtárak)
Iskolai könyvtárak: A középkor óta léteznek Európában; fı feladatuk az iskolai oktató, nevelı munka segítése; a polgári korban differenciálódásuk figyelhetı meg, vannak: - iskola szintje szerint: elemi-, polgári-, középfokú iskolai könyvtárak - győjtıkör szerint: általános és szakjellegő iskolai könyvtárak - használat szerint: tanulói, ifjúsági és nevelıi, tanári könyvtárak
Közmővelıdési könyvtárak: A polgári kor egyik új könyvtártípusa ez is; elsı formáját a francia forradalom hívta életre, ez a nyilvános könyvtár (librarie publique), melynek feladata, hogy széles rétegeknek biztosítsa önmővelıdéshez és szórakozáshoz a dokumentumokat. Állami közmővelıdési könyvtárügy az 1850-es évektıl kezdve fejlıdött ki, a polgári államokban a legfejlettebb: - public library: Angliában, USA-ban alakult ki, fıleg a nagyközönség közmővelıdési igényét elégíti ki; van tájékoztató szolgálata (ezzel a tudományos könyvtárak felé közelít). Nagy hangsúlyt fektetnek referensz szolgálat szervezésére, fokozatosan komoly győjteményt építenek. Az amerikai módszerre jellemzı a szabad polcrendszer, a szótárkatalógus és egyszerőbb kölcsönzési rendszer. Az angolszász modell terjedt el a skandináv országokban is. - Volksbibliothek - népkönyvtár: Németországban alakult ki, felülrıl hozzák létre népfelvilágosító, népmővelı szándékkal; elsısorban kölcsönzıhely, tájékoztatószolgálata nincs, állományuk nem tervszerően és széleskörően fejlesztett; a népkönyvtárak és tudományos könyvtárak között nagy az elkülönülés, a szakadék; lényegesen különböznek a public libraryktól. Ez a német vagy porosz modell terjedt el Közép-Európában; Olaszországban a két modellt együttesen valósították meg.
Házi könyvtárak: A győjtemények kisebbek mint a középkoriak; leginkább az értelmiségi és a polgári könyvtárakhoz hasonlítanak; a tulajdonos érdeklıdését szolgálják; volt, aki kedvtelésbıl győjtötte a könyveket; lehet munkakönyvtár is.


E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

24/54

Szovjet modell a könyvtárügyben: Az 1917 utáni idıszaktól jellemzı. A Szovjetunióban nagy haladás volt a közmővelıdési könyvtárak fejlıdésében; a kormányzat komoly erıfeszítéseket tett az írástudatlanság leküzdésére és a népesség kulturális színvonalának emelésére. Elkobozták a magángyőjteményeket; átszervezték az államapparátust, ezek megadták a szervezeti alapot az országos könyvtári szolgálat kiépítéséhez. Az ország területén sok százezres (néha milliós) győjtemény jött létre; nagy állami, városi, megyei könyvtárak lettek; jelentıs győjteménnyel rendelkeztek az egyetemi, iskolai és katonai könyvtárak, ill. intézmények és társaságok is. A kormány gondoskodott a könyvtárak fejlesztésérıl; sok könyvtárnak kötelespéldányt biztosítottak; centralizált, államilag dotált könyvtárak voltak; erıs államvezetés alatt álltak. Megtalálható az Európában szokásos megkülönböztetés a tudományos és népkönyvtárak között, különbség funkciójukban volt. A szovjet könyvtárak széles körben használták a tizedes osztályozást; címleírásnál az angol-amerikai katalogizálási gyakorlatot alkalmazták bizonyos változtatásokkal; központi katalogizálást végeztek, a katalóguscédulákat megküldték könyvtáraknak és jelentıs bibliográfiai munka is folyt. A nemzeti és szakbibliográfiákon kívül minden könyvtár igyekezett az olvasókat ajánló bibliográfiákkal támogatni, sokat foglalkoztak az olvasókkal. Az iskolák nagyrésze rendelkezett saját könyvtárral fıleg kötelezı olvasmányokból. 1917-tıl nagyszámú könyvtárost képeztek ki; 1956-ban a közmővelıdési könyvtárakban (az iskolai könyvtárakat kivéve) már 126 ezer fizetett könyvtáros mőködött, ezeknek 85%-a rendelkezett felsı vagy középfokú képesítéssel. 1957 elején a Szovjetunióban 395 ezer könyvtár mőködött, ezekben 1,5 milliárd könyv volt. A könyvtárak átalakulása 1945 után: A második világháború utáni évtized elsısorban a helyreállítás, a rekonstrukciós feladatok, az állomány újjászervezése jegyében telt. A nagy nemzeti könyvtárak jelentıségükben és állományukban is tovább gyarapodtak; a közmővelıdési könyvtárak széles skálán mozogtak; a public library-n és a német népkönyvtáron kívül a szocialista államok közkönyvtári is igyekeztek a növekvı információmennyiséget feldolgozni és hozzáférhetıvé tenni. A kapitalista országokban folytatódott a fejlıdés; új technikát alkalmaztak; sok újítást vezettek be. A szocialista országokban 1945 után a szovjet modell volt a példa, de a tömegkönyvtár helyett az angol vagy a német mintát vették át; technikai infrastruktúra területén erıs hanyatlás volt jellemzı, az 1980-as évektıl csökkent csak lassan a lemaradás. Minden ország elkészítette saját nemzeti bibliográfiáját. Valóságos információáradat zúdult a könyvtárakra; a tudományos és szakkönyvtárak jelentısége fokozódott; a könyvtárak igyekeztek a kutatás, a termelés, az oktatás, a gyógyítás és államigazgatás munkáját elısegíteni. A könyvtárak állományának erıteljes gyarapodása a tárolás, rendszerezés és visszakereshetıség folyamatos korszerősítését tette szükségszerővé. Eleinte az írógép, késıbb a fénymásoló használata gyorsította a könyvtári munkát. A könyvtár elsıdleges funkciója a szolgáltatás lett, megszőnt ırzıhelyként funkcionálni. A 60-as években dokumentációs központok jöttek létre a szakma átfogására. Alapvetı változások jöttek a könyvtári munkában; az autonóm könyvtár mőködésképtelenné vált, rendszerek alakultak ki; a könyvtárak rádöbbentek, hogy együttmőködésre van szükség; közös információs rendszerek kialakítása és az informatikai támogatottság megvalósítása lett a cél. Ahhoz, hogy az állományok mindenki számára használhatóvá váljanak, minden könyvtárnak pontosan, egységes módszerekkel és szempontok szerint kell feldolgoznia állományát. Az 1970-es években az UNESCO, a FID és az IFLA kezdeményezésére kialakultak a dokumentumazonosítás érdekében a nemzetközi szabványok (ISO), az ISBN- és ISSN-rendszerek, ill. két nagy program indult: UBC (világ dokumentumállományának számbavétele) és UAP (világ dokumentumtermésének elérhetısége). A számítástechnika meghatározó tényezıvé vált a könyvtárakban, igyekszik a születı információk gyors és pontos számbavételét elısegíteni és az állomány-nyilvántartás automatizálását megoldani. A győjtemények katalógusa számítógépre került; igen fontos elırelépés a könyvtárak számítógépes hálózati összekapcsolása. A dokumentumtípusok köre kibıvült; a 20. század eleje óta a hang- és képrögzítés, a filmtechnika, az információhordozók széles skáláját vonultatta fel; a könyvtárakban zenei részleg, hanglemezgyőjtemények alakultak, mikrofilm- és videofilmtárak jöttek létre. Ma már online-katalógusok és együttmőködı hálózatok teszik a felhasználók számára elérhetıvé az információt; fontos cél, hogy a dokumentum is elérhetı legyen. A technikai fejlıdés következtében ma már egyre növekvı számban érhetık el hálózaton keresztül könyvtárak állománykatalógusai, bibliográfiák, teljes dokumentumok, statisztikai adatbázisok anélkül, hogy valaha is be kellene lépnie a felhasználónak a könyvtár épületébe; ezáltal egyre közeledünk egy újfajta könyvtár felé, a virtuális könyvtárhoz. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

25/54

15. A számítógép szerepe a könyv- és lapelıállításban, a kvt-akban. A könyv és a könyvtárak jövıje A számítástechnika térhódítása a könyvtárakban: A második világháború után a tudományos kutatások sohasem látott fejlıdése volt látható; információáradat öntötte el a világot. Ezek a folyamatok alapvetı változásokat hoztak a könyvtári munkába; az autonóm könyvtár mőködésképtelenné vált, rendszerek alakultak ki. Ehhez minden könyvtárnak pontosan fel kell dolgoznia az állományát egységes módszerekkel és szempontok szerint, hogy használható legyen mindenki számára. Ettıl kezdve a számítástechnika az információ hozzáférhetısége és ellenırizhetısége érdekében rendkívül fontos tényezıvé vált a könyvtárakban. A számítástechnika igyekszik a születı információk gyors és pontos számbavételét elısegíteni és az állomány-nyilvántartás automatizálását megoldani. Az elsı bibliográfiai adatbázisok keletkezése az 1960as évek közepére tehetı, amikor a referáló kiadványokat készítı intézmények kezdtek áttérni a számítógéppel vezérelt fényszedési technikára; ezután jöttek létre az elsı mágnesszalagos adatbázisok is. Az Amerikai Orvosi MEDLARS adatbázisából 1964-ben indult meg a kötegelt (batch) üzemmódú információ szolgáltatás. Az 1970-es években a számítástechnika és a lemeztáras rendszerek fejlıdése tette lehetıvé az online keresésre való áttérést. Az adatbázisok számának növekedésével szakkönyvtárak, egyetemi könyvtár is elkezdték használni ıket és mára már szinte alapvetı, hogy a könyvtárakban használják a számítástechnika adta lehetıségeket. Nemzetközi törekvések: A második világháború pusztítása után elsıként az 1895-ben Brüsszelben alapított Nemzetközi Dokumentációs Szövetség, a FID kezdte újjászervezni erıit; az 1946-ban tartott párizsi konferenciáján bıvítette szakmai programját többek között a szabványosítás kérdésével; számos új tag lépett soraiba. A FID egyik legjelentısebb eredménye az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) bevezetése volt; 1905-re alakították ki, az elsı táblázata 1905-07 között jelent meg; az ETO gondozása és korszerősítése ma is a FID egyik legfontosabb tevékenysége. Jelentıs az 1927-ben alakult IFLA, az 1960-as évek elejére fejlıdött világméretővé; számos szakágazati szervezete alakult és döntı szerepet játszott a könyvtárak közötti szoros együttmőködés kialakításában. Az ENSZ szervezeteként jött létre az UNESCO, mely a FID és az IFLA tevékenységéhez jelentıs politikai és anyagi eszközöket mozgósított a könyvtárközi együttmőködéshez. 1965-ig fontos rekonstrukciós feladatok, korszerősítés és állománygyarapítás folyt; nagy hangsúly került a könyvtáros-képzésre. A nemzetközi katalógusok teljesebbé váltak, a könyvtárközi kölcsönzés és a kiadványcsere világmérető szolgálattá lett. 1965-tıl a számítástechnika és az együttmőködés összefonódása igen fontossá vált. Az UNISIST program célja az volt, hogy elısegítse a csatlakozó kormányok és nemzetközi szervezetek információs munkamegosztásra és együttmőködésre irányuló törekvéseit. Az ENSZ létrehozott sok automatizált tájékoztatási rendszert az országok részvételével, pl. a Dokumentációs Centert Párizsban, 1952-ben. Az UNESCO-nak köszönhetı a dokumentumazonosítás rendszerének, az ISBN- és ISSN-rendszernek a kialakítása az 1970-es években és két nagy program, az UBC (Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel; célja, hogy minden dokumentum egységesen legyen feldolgozva) és az UAP (Kiadványok Egyetemes Hozzáférhetısége; célja, hogy az irodalom elérhetı legyen helyi, nemzeti és nemzetközi szinten is). Ahhoz, hogy a bibliográfiai szabványosítás a számítógéppel olvasható leírásra is kiterjedjen, bevezették az UNIMARC-ot, mely a nemzeti bibliográfiai központok közötti cserét teszi lehetıvé; ebbıl alakult ki a HUNMARC is. A világmérető együttmőködés mellett regionális tömörítések is megindultak; erre példa a skandinávok alkotta SCANNET program, melynek keretében munkamegosztással győjtik a világ dokumentumait. Az országos szinten való szervezıdés jeles példája a német Dobis, amely 15 nagy könyvtár kezelését végzi teljesen automatizálva a beszerzéstıl az olvasószolgálatig. Hazánk az 1950-es évektıl kapcsolódott be a FID és az IFLA munkájába, 1960 után pedig a KGST információs rendszerébe; országos központi katalógus kiépítése 1922-ben kezdıdött, 1952 óta az OSZK gondozza. A számítástechnika szerepe a könyv és lapelıállításban: A könyv és a lapelıállítás fejlıdése új távlatokat nyitott; a technikai fejlıdés a nyomtatás, a szedés, az illusztrációsokszorosítás stb. terén is folytatódott, és folytatódik napjainkban is; a modern technikai forradalom elıre nem látható eredményekhez vezethet a lapkiadás és terjesztés terén is. Napjainkban a különbözı sajtótermékek és egyéb dokumentumok nagy számban jelennek meg; nem az információhoz való hozzájutás, hanem a köztük való eligazodás ami inkább gond. A folyóiratok számottevı része ma még nyomtatott formában jelenik meg, de egyre gyakrabban már párhuzamosan adják ki a nyomtatott és az elektronikus verziót és egyre több olyan folyóirat van, melyek már csak az interneten jelennek meg. A könyveknél jelentıs a digitalizálásukra való törekvés; ebben nagy segítség az állandóan fejlıdı, gyorsuló számítástechnika és igen sok dolgos kezet igényel. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

26/54

A könyv és a könyvtárak jövıje: Az írni és olvasni tudás napjainkban már nélkülözhetetlen, alapvetı követelmény, igaz egyre nagyobb szerepet kapnak a rádió, a film, a televízió és a mágneskép. A könyvkiadás fellendülése, a világszerte eladott újságok óriási száma azt mutatják, hogy nem kell a könyv jövıjéért aggódni. Tény, hogy a televíziónézıket nem könnyő visszahódítani az olvasáshoz, de az illusztrált könyvek és lapok vonzóak lehetnek és a korszerő nyomdatechnika bıven kínál erre lehetıséget. A már régebben megjelent és most kiadott könyveket, folyóiratokat és újságokat könyvtárakban ırzik; az emberek a maguk szolgálatába állítják a számítógépeket, a rádiót, a filmet, a televíziót stb. és emellett tudják, hogy milyen fontosak a könyvek. Ma már egyre növekvı számban érhetık el katalógusok, bibliográfiák, teljes szövegő dokumentumok az Interneten; a felhasználóknak már nem kell belépni a könyvtár épületébe mégis elérhetik az információt; az Internet egyre közelebb visz bennünket egy új típusú, ún. virtuális könyvtár felé. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------16. A középkori Magyarország könyvkultúrája a XVI. század elejéig Könyvkultúra kezdetei hazánkban: az államalapítástól kezdve hittérítık hozták magukkal a latin kultúrát, a kereszténységet és a könyvet. Gyorsan elterjedt a latin írásbeliség hazánkban, mert a honfoglaló magyarságnak kiterjedt kultúrája volt, más jellegő igaz, mint a kereszténység, de hamar befogadták az újat; emellett a kalandozó magyaroknak már volt írásuk (székely-magyar rovásírás) és a kereszténység felvétele után ki kellett az embereket képezni a hittérítéshez, könyvekre volt szükség, amibıl tanulhatnak; a kereszténység elterjedésével tehát a latin írásbeliség is elterjedt hazánkban. Idegen papok segítségével képeztek ki magyar papokat, az elsı írásos emlékeink vallásos tartalmúak, és a nyelvtanításhoz kapcsolódnak. A 10. század végén iskolát is alapítottak Pannonhalmán. XI. század jellemzıi: a magyar írásbeliség folyamatosan fejlıdött; írásmővek, könyvek, oklevelek születtek, hivatalos írásforma alakult ki; de könyvkultúránk még kezdetleges volt Európához képest. A hittérítésben a bencéseknek volt nagy szerepük; iskolákat, kolostorokat, könyvtárakat, másolómőhelyeket hoztak létre. Az irodalom nyelve a latin volt, de már az elsı okleveleken is szerepeltek magyar helynevek és kifejezések. Emlékek: István király Intelmei (1015); Tihanyi apátság alapítólevele (1055, elsı eredeti magyar szórványemlékünk); István király törvényei; Szent László törvényei; Gellért püspök elmélkedései; Mór pécsi püspök legendáskönyve; Szelepcsényi kódex; Szent Márton kolostor könyvjegyzéke (elsı könyvj.) XII. század jellemzıi: Jelentıs Könyves Kálmán uralkodása (1095-1116); igen nagy mőveltségő volt (neve is mutatja) és fordulópontot jelentett a monostorok alakulása, ahol fellendült az írásbeliség; káptalani scriptoriumok jöttek létre; megjelent a kolostori könyvmásolás. III. Béla uralkodása (1172-96) is jelentıs, ı vezette be hazánkban 1181-tıl a kötelezı írásbeli hivatalos ügyintézést (bírósági ügyek; birtokok adásvétele stb.); jogi kódexet készítettek. Ekkor még elsısorban adminisztrációs jellegő volt az íráskultúránk, de fejlıdésnek indultak a könyvek is. Francia hatás is érvényesült ekkor hazánkban, Párizsba járt több diák és birtokos. Emlékek: Csatári Biblia (2 kötetes óriásbiblia, a románkori kódexkészítés csúcspontja); Halotti beszéd és Könyörgés (1192-95, elsı összefüggı magyar nyelvő szövegemlék); Gesta Hungarorum (Anonymus készítette a 12-13. század fordulóján); Admonti kódex (1100); Szent László gesta (1100, nemzeti eposz jellegő mő); Emst kódex (elsı legendáskönyv, szentek életét beszéli el). XIII. század jellemzıi: Kiemelkedı II. András uralkodása (1205-35); 1222-ben kiadta az Arany-bullát (király és a rendek írásos megállapodása). Az írásbeli kultúránk fejlıdött, felzárkóztunk Európához. A tatárjárás (1241-42) félbeszakította a fejlıdést; IV. Béla feladata az országépítés volt; ösztönzésére Itáliába mentek a diákok tanulni, sokan tanultak Bolognában jogot; erıs olasz hatás mellett stagnáló könyvkultúra a jellemzı erre az idıre. Emlékek: Pray kódex (sacramentariumokból és rituálékból áll, benne van a Halotti beszéd; utólag kötöttek bele, kézikönyvvé vált); Szent László-legenda; Julianus barát leírása (tatárok bejövetelérıl szól, Vatikáni könyvtárban ırzik); Leuveni kódex (domokos prédikáció-győjtemény, benne van az Ómagyar Mária-siralom, az elsı magyar nyelven fennmaradt költeményünk); Simon krónikája

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

27/54

XIV. század jellemzıi: Károly Róbert és I. Nagy Lajos támogatták a könyvkultúra fejlıdését, a mővelıdést; királyi könyvfestımőhelyt mőködtettek; már hazánkban is európai rangú kódexeket állítottak elı. Megszőntek a kolostorok, a monostorok, de több új szerzetesrendek jelent meg az országban; már több ember használta a könyvet. Emlékek: Nekcsei Biblia; Magyar Anjou Legendárium (képeskönyv, a képek megértését magyarázó szöveg segíti); Képes Krónika (1370 k., Kálti Márknak tulajdonítják; a hazai kódexirodalom csúcsteljesítménye); Király tükör (intelmeket, tudnivalókat tartalmaz az uralkodók részére) XV. század jellemzıi: Számbelileg és minıségben is fejlıdés jellemzı; egyre több kódex született; jelentıs az egyházi könyvek másolása; fejlıdött a hivatalos írásbeliség is; elérte hazánk az európai színvonalat. Igen jelentıs a szerzetesrendek munkássága, rengeteg kódexet másoltak, legjelentısebbek a karthauziak (néma barátok) és kiemelkedı a ferencesek munkája is, már magyar nyelvő kódexeket is készítettek. A kolostori és káptalani másolóhelyeken kívül már világi másolóhelyek is mőködtek hazánkban (Bártfa, Eperjes). A reneszánsz nagy fellendülést hozott; Magyarországon a 15. század második fele hozta a könyvkultúra csúcsteljesítményét; ez a középkori könyvkultúra fénykora hazánkban; a világ élvonalában voltunk ekkor. Mátyás uralkodása (1458-90) alatt a reneszánsz, humanista kódexek a jelentısek; reneszánsz hatás érvényesült hazánkban. Mátyás nagyon mővelt volt, jelentıs könyvgyőjteményre tett szert; fıleg Firenzében készítetett kódexeket; fontos volt számára a szöveg hitelessége mellett a szépség is; kódexei mindenben kiemelkedıek. A Bibliotheca Corviniana-ban 2-2,5 ezer kötet volt, ezek nagy része illusztrált, kézzel írt kódex; kötésük és belsejük csúcsminıségnek számít; görög-latin kettıség jellemzi a könyvtárat. Tartottak fenn Budán másoló és könyvkötı mőhelyt; olasz és magyar mesterek dolgoztak itt, nevük nem ismert; iniciáléik és miniatúráik a reneszánsz csúcsai. Erre az idıre esik a könyvnyomtatás feltalálása, már hazánkban is mőködött nyomda 1472-tıl Hess András vezetése alatt; itt jelent meg a Budai Krónika, mely tipográfiailag gyenge; a magyarok történetét tartalmazza, az iniciálék helyét üresen hagyták. Mátyás támogatta a nyomda felállítását és már a könyvtárában is voltak nyomtatott könyvek kis számban. 1480 körül ismét mőködött hazánkban nyomda Budán, Pozsonyban vagy vándornyomdaként, három kiadványa ismert. A nyomdák még Mátyás uralkodása idején megszőntek, negyven évig nem is volt nyomda hazánkban; megrendelésekkel külföldi nyomdákhoz fordultak; hazánkban majd csak a 16. században a reformáció hatására alapítottak újra nyomdákat Erdélyben és a Felvidéken; a török által megszállt országrészen tiltották. Mátyás halála után nagy visszaesés jellemzı; a corvina kódexeket széthordták, a másoló és könyvkötı mőhelyek megszőntek. Apácakolostorok jelentısége: A XV. század végétıl az apácakolostorokban nagy másolómunka és könyvírás zajlott; igen jelentıs, hogy már magyar nyelven írták a kódexeket; kiemelkedı a Margit szigeten lévı Domonkos rendi apácakolostor munkássága, Raskai Lea is itt írt és másolt (magyar nyelvő nemzeti kultúra megalapozása). Emlékek: Margit legenda (IV. Béla lányáról szól); Jókai kódex (1430); Bod kódex; BécsiMüncheni-Apor kódex; Festetich kódex; Vitéz János 26 kódexe; Kálmáncsehi prépost 4 kódexe; Corvinák. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------17. A magyarországi és erdélyi könyvkultúra a reformáció kezdetétıl a XVIII. század végéig A reformáció társadalmi és ideológiai mozgalom volt, a 16. században indult; a katolikus egyház ellen harcoltak, a hőbériség ellen irányult, a reformáció hatására keletkezett a protestantizmus. A könyvnyomtatás a reformáció terjedésével jelent meg Magyarországon, a törököktıl meg nem szállt területeken, fıleg Erdélyben. A törökök által megszállt területeken halálbüntetéssel sújtották a nyomtatást, be volt tiltva a nyomda alapítása. Csak Erdélyben, a Felvidéken és Nyugat-Dunántúlon alakulhattak nyomdák. A magyar kiadványok nagy része a 16. században még az országhatárokon kívül készült, fıleg Krakkóban (Vietor Jeromos) és Bécsben (Singrenius-nyomda). A protestantizmus elterjedésének eszköze a könyv volt, fontossá vált a nemzeti nyelvő könyvkiadás. Az elsı nyomtatott, teljesen magyar nyelvő könyv Krakkóból származik, a Vietor-nyomdában nyomtatták, Komjáthy Benedek bibliafordítása (1533) volt. A 16. századi magyarországi nyomdák:
Nagyszebenben 1529-ben alapítottak nyomdát.
Brassóban 1533-ban Honterus János (tudós, író, szász reformátor) alapított nyomdát; Bázel-ben tanulta a mesterséget. Nagy része volt benne, hogy az erdélyi szászság körében gyorsan el-terjedt és gyökeret vert a lutheri reformáció. A nyomdának nem volt magyar nyelvő kiadványa. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)













28/54

Sárvárújszigeten 1539-ben Sylvester János ösztönzésére gróf Nádasdy Tamás állított fel nyomdát; 1541-ig mőködött, itt jelent meg Sylvester latin magyar nyelvtankönyve, majd Abádi Benedek vezetése alatt az Újtestamentum (elsı teljesen magyar és Magyarországon nyomtatott könyv). Kolozsváron 1550-ben alakult a Hoffgreff-Heltai nyomda; kinyomtatták magyarul a bibliát, Werbıczi mővét, Tinódi L. S. énekeit, históriás énekeskönyvet, a magyarok krónikáját, számos ponyvakiadványt, népkönyvet. 1559-tıl Heltai Gáspár volt a nyomda tulajdonosa; német származása ellenére a 16. század egyik legjelentékenyebb magyar prózaírója volt, saját írásait is kiadta nyomdájában; meghonosította az antikva betőket; helyesírás ill. névegységesítés főzıdik a nevéhez. Halála után (1574) özvegye, majd fia vezette a nyomdát. Debrecenben 1561-ben Huszár Gál alapított nyomdát; ez hazánk legrégibb napjainkig meg-szakítás nélkül dolgozó nyomdája. Tevékenységét kezdetben a magyarországi reformáció ügyének szolgálatába állította, de közreadott világi témájú munkákat is. Késıbb a városé lett a nyomda. Gyulafehérváron Hoffhalter Rafael alapított nyomdát. Vizsolyi nyomda: legfontosabb terméke a Károli Gáspár által magyarra fordított és 1590-ben megjelent elsı teljes magyar protestáns biblia. Bártfán 1578-ban alapította Gutgesell Dávid nyomdát.

A 17. századi magyarországi nyomdák: 29 nyomdaszékhely volt, három város emelkedik ki az átlagból. Nagyszombati nyomda 1584-ben királyi privilégiumot kapott; minden engedély nélkül mőködı nyomdára a megszőntetés várt és megtiltották a nagyszombati kiadványok utánnyomását. A nyomdának minden kiadványából több példányt be kellett nyújtania a bécsi udvarhoz ellen-ırzésre; a kiadványok fıleg Telegdi Miklós mővei, népi iratok, kalendáriumok voltak. A nyomda 1640-tıl a jezsuita egyetem tulajdonába került; ettıl kezdve mőködése fellendült; az egyetemi tanárok tudományos és teológiai munkáinak kiadásával és énekes-, imádságoskönyv kiadványaival szolgálta az ellenreformáció ügyét. A nyomdának a 17. századból 465 nyomtatványa ismert. A 17. században a nagyszombati mellett még két katolikus nyomda mőködött hazánkban: a kassai jezsuita nyomda 1674-tıl és a csíksomlyói ferences nyomda 1676-tól.
Lıcsén a Brewer-család országosan ismert nyomdája tevékenykedett; Brewer Lırinc volt az alapító 1623-ban; itt jelentek meg a híres lıcsei kalendáriumok 1664-ig. A 17. században a lıcsei volt a legtermékenyebb hazai nyomda, összesen 586 kiadványa ismert.
Kolozsváron 1692-1702 között Misztótfalusi Kis Miklós volt a református egyházi és kollégiumi nyomda vezetıje. 1680-ban kezdett hozzá a nyomdászati ismeretek elsajátításához az amszterdami Blaeunyomdában; a nyomdászat minden ágát megtanulta; különösen betőmetszıként volt kiváló, tanítómesterét is felülmúlta. Önállósította magát, megbízások egész sorát kapta; 1685-ben saját költségén kinyomtatja a Károli-biblia új kiadását 3500 példányban (Aranyos Biblia), majd 1687-ben külön az Újszövetséget 4200 példányban és a zsoltárokat is. 1689-ben indul Kolozsvárra, ahol 1692-tıl munkálkodott nyomdászként. Kiemelkedı a nyomdászati tevékenysége; tudatos kiadói programja volt; csak hasznos, jó könyveket adott ki, pl.: abc-s könyveket; egyéb iskolai könyveket; orvosi munkákat. Kiadványai rendkívül ízlésesek, szépek, minden téren felülmúlta a korabeli hazai nyomdászokat.
Más nyomdák a 17. században: tovább mőködött a debreceni protestáns nyomda és újakat is létrehoztak: Gyulafehérvár 1620; Nagyvárad 1640; Sárospatak 1650.


A 18. századi magyarországi nyomdák: A nagyszombati, a lıcsei és a debreceni nyomdákat 1705-ben a császári csapatok elpusztították. Korlátozta a könyvnyomtatás fejlıdését a lakosság többségének szegénysége és kulturális elmaradottsága, ill. a bécsi udvar szellemi termékek létrehozását gátló tevékenysége: különbözı szabadalmak (privilégiumok) és szigorú cenzúraintézkedések; ez volt a privilégiumok százada. Jelentıs a 18. században, hogy megszőnt a protestáns üldözés; az 1760-as évektıl új korszak kezdıdött a magyar nyomdászatban; számos osztrák és német nyomdász jelent meg hazánkban és mőhelyeket alapítottak. Erısen emelkedett a nyomdatermékek száma és egy-egy kiadvány példányszáma is; a kiadványok nagy része az 1790-es évekig latin nyelvő volt, utána már fıleg magyar és német kiadványok jelentek meg; eleinte az egyházi munkák voltak túlsúlyban. A 18. század elején még egyházi tulajdonú nyomdák mőködtek, de 1774-tıl már világi nyomdák is alakultak.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

29/54

Nagyszombati Egyetemi Nyomda volt a 18. század legnagyobb és legjobban felszerelt magyarországi könyvnyomtató mőhelye; több kiadvány jelent meg itt, mint az összes többi nyomdában együtt. 1773ban (a jezsuita rend feloszlatásakor) az állam tulajdonába és a királyi kamara kezelésébe került a nyomda; 1777-ben Budára költöztették; 1795-tıl betőöntödéje és tanmőhelye is van.
Debreceni városi nyomdában szinte az egész 18. században csak néhány sajtó mőködött, kiadványai között kevés a nagyobb szabású munka; szigorodott a cenzúra; betiltották a kalendárium-kiadást. Debrecenben több nyomda is mőködött ebben az idıben.
Pozsonyban 1715-ben nyitott nyomdát Royer János Pál Salzburgból bevándorolt protestáns nyomdász, de csak 1720-ban kapja meg az engedélyt a munka megkezdésére.
Budai Landerer nyomda: 1724-ben Landerer János Sebestyén alapított nyomdát Budán; polgári jellegő világi nyomda volt. Késıbb özvegye, majd fia, Landerer Lipót Ferenc; aztán 1770-1802 között az ı özvegye, Landerer Katalin és fia, Landerer Mihály a nyomda vezetıi. Az alapító másik fia, Landerer János Mihály 1750-ben a pozsonyi Royer-nyomdát, 1774-ben a kassai jezsuita nyomdát megvásárolta és 1773-ban Pesten is nyitott nyomdát.
Más nyomdák a 18. században: Pest 1756, Trattner nyomda 1783; Sopron 1725; Gyır 1728; nagyváradi katolikus nyomda 1741; kalocsai érseki nyomda 1749; egri püspöki nyomda 1756 stb. A szigorú cenzúrarendelkezések, a privilégiumok s az olvasóközönség hiánya az egész 18. századon át nehezítette a könyvkiadást; a nyomdák jórésze mint kiadó is mőködött; az írók könyveiket sokszor mecénások segítségével vagy a maguk költségén adták ki, s honoráriumként kisszámú tiszteletpéldányt kaptak a kinyomtatott mőbıl. Ebben az új idıszakban megindul és lassan, de fokozatosan erısödött a hazai könyvkultúra polgári jellege; a fejlıdés az 1867-es kiegyezésig még kézmőipari körülmények között ment végbe. Könyvkereskedelem: csak a 18. század utolsó harmadában vált külön a könyvnyomtatástól és kezdett önálló foglalkozási ággá válni. Az elsı hazai hivatásos könyvkereskedı (aki már nem nyomdász és nem könyvkötı) Pesten Maus János Gellért volt; 1748-ban nyitotta meg könyv-kereskedését. Késıbb 1768-ban Weingand János Mihály, 1769-ben Köpf György nyitott könyvkereskedést szintén Pesten. Magyarországi idıszaki sajtó: Magyarország fáziskésésben volt, kb. 100 évvel maradt le. 1705-tıl jelent meg az elsı magyarországi idıszaki sajtótermék, a Mercurius Hungaricus; több felvidéki városban is nyomtatták: Kassán, Lıcsén, Bártfán, majd ismét Kassán; hiányzik a periodicitás; ez még nem igazi idıszaki kiadvány. Magyar nyelvő idıszaki sajtó csak 1780-ban indul meg az elsı magyar nyelvő hírlap, a pozsonyi Magyar Hírmondó volt.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------18. A magyarországi könyvkultúra a polgári korban (a XVIII. század végétıl 1918-ig) Jellemzık: A fordulat éve 1790 volt. Két fejlıdési tendencia jellemzı 1790-1867 között: polgárosodás; nemzeti önrendelkezési küzdelem. 1810-tıl Pest és Buda lett Magyarország szellemi központja, minden kulturális intézmény itt volt és a jelentısebb sajtótermékek is. Elmaradott volt továbbra is hazánk, mégis határozott fejlıdés látható 1830-tól (Nemzeti Színház; Nemzeti Múzeum megalakultak). 1830-48 a magyar történelem sikeres szakasza volt, kompromisszumot kötöttünk Béccsel, a politikai pereket hatályon kívül helyezték, Kossuthot is kiengedték a börtönbıl. Igen jelentıs volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, igen fontos a sajtó-szabadság kivívása és a debreceni nyomdák tevékenysége. 1849-67 az önkényuralom idıszaka volt, fontos az újbóli cenzúra. A kiegyezés után nagyon nagy volt a gazdasági fejlıdés hazánkban; Magyarország felzárkózott Európa középmezınyéhez. Igen elınyös hatása volt a könyvkultúrára az 1868 évi népoktatási törvénynek; bevezették a tankötelezettséget, fejlesztették a közép- és a felsı szintő oktatást; fontos lett az írni-olvasni tudás elsajátítása; jelentısek a polgári iskolák is; a népoktatási hálózat részei voltak (négy osztály volt, a mővelt középosztály tagjának érezhette magát, aki elvégezte a 4 évet); sikk lett az olvasási kultúra hazánkban (otthoni kiskönyvtárak alakultak; újságokat járattak). Kialakultak hazánkban a könyvkiadásban a kapitalista viszonyok. Fejlıdési folyamat: Feudális jellegő volt a könyvkiadás hazánkban, privilégiumokat lehetett szerezni, mőködött a mecenatúra (jómódúak vállalták a könyvkiadás költségét). A kapitalizálódási folyamat lassú, de folytonos volt hazánkban. Lassú technikai fejlesztés jellemzı, 15-20 év volt a lemaradásunk; 1839-tıl alkalmazták hazánkban a gyorssajtót; 1828-ban alapították az elsı magyarországi papírgyárat. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

30/54

A technikai fejlıdés haladt; 1873-ban bevették a rotációs gépeket; 1880-tól már gyártották is azokat az országban. A nyomdászok alapítottak szervezeteket, megalakult a Nyomdamunkások szervezete és a Nyomdatulajdonosok szervezete is. Ellenırzés: 1848-ig mőködött II. József cenzúra rendszere. Cenzúra: elızetes dokumentum-vizsgálat; kiadás elıtt be kellet mutatni a cenzornak a szövegeket, képeket, kottákat; változtatásokat javasolhatott, jóváhagyás esetén kiadható a mő, de meg is tilthatta a kiadást (kefelenyomatot hagyta jóvá). Revízió: utólagos cenzúra; eleinte a külföldön megjelent mővekre vonatkozott; 1803-ban listát adtak ki a tiltott könyvekrıl, ezeket nem lehetett forgalmazni. A revízió nem igazán mőködött jól, a cenzúra viszont igen. 1840 körül enyhült a hazai sajtóellenırzés; késıbb már kevésbé voltak szigorúak a cenzorok, egyre több lap jelent meg Magyarországon és újra beindult a könyvnyomtatás is. Sajtótörvény: 1848. április 11-én új sajtótörvényt adtak ki, mely polgári szellemő változásokat hozott; lényege: a cenzúra rendszer megszőntetése; nem kell engedély nyomda alapításhoz; privilégiumok megszőntetése; lapindítás kaució letételével; csak peres úton lehet valakit elmarasztalni. Sajtószabadság megszőnése: 1849 aug.-ban volt a világosi fegyverletétel, ezután újabb szigorítások léptek életbe: katonai cenzúra; megintési rendszer (kétszer figyelmeztettek utána felfüggesztés jött); engedélyeztetni kellett a terjesztést stb.. Az önkényuralom idején rendıri-katonai kézben és a cenzorok kezén volt hazánk; utólagos cenzúrát alkalmaztak, ez bevezette a nyomdák, kiadók öncenzúráját; volt tiltott könyvek jegyzéke is. Cenzúra hatása: könyvtermés csökkent; nıtt a tartalmilag értéktelen mővek száma; intézményessé vált a kötelespéldány szolgáltatás. Újabb sajtótörvényeket hoztak 1852-ben; 8 napon belül 4 példányban kellett beszolgáltatni a kiadványokat; sajtóvétség elbírálása polgári hatóság, bíróság jogköre. Nyomdák száma: A XIX. század elején csökkent, 1822-ben 43 nyomda mőködött az országban; legjelentısebb az Egyetemi nyomda volt; kiemelkedıek: Trattner cég; Landerer. A vidéki nyomdák egyre inkább elvesztették jelentıségüket a Pestiekkel szemben. Az 1850-60-as években lassú, fokozatos fejlıdés volt, 1850-ben 75, 1860-ban 106 nyomda volt hazánkban, megjelentek a tábori nyomdák is. Az Egyetemi nyomda kiadói vezetıi szerepe fokozatosan eltőnt, királyi biztost neveztek ki mellé. 1872-ben a nyomdászat szabadipar lett, rengeteg nyomda alakult hazánkban, 1914-ben már kb. 1200 nyomdánk volt. Kiadványok fajtái, nyelve és száma: 1820-ig mennyiségi visszaesés jellemzı, csak 130-140 könyvet adtak ki évente, késıbb az 1840-es évektıl fellendülés látható, már évi 420-430. Nyomdák és könyvkereskedések adtak ki fıleg könyveket, néha a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudós Társaság is. Igen jelentısek a szépirodalmi kiadványok (igen jelentıs írók publikáltak - Madách, Jókai, Kemény Zsigmond stb. - ez a szépirodalom fejlıdését jelentette); a kalendáriumok (tömegmővelésben, népmővelésben fontosak); a ponyva (rövid, érthetı, kelendı kiadványok) és 1830-tól jelentıs a politikai röpirat irodalom is (kis terjedelemnél nem kellett cenzúráztatni; politikai röpiratírók: Wesselényi; Kossuth; Széchenyi; Eötvös stb.). A kiadványok nagy része már magyar volt, de még német és latin munkákat is megjelentettek. 1843tól magyar nyelven folyt az oktatás hazánkban, a latin csak a tudományosság nyelve volt. Polgárosodás következménye, hogy viszonylag magas a tudományos mővek aránya, a szépirodalmi munkák csak 12-17 cím. Igen magas a magyar nyelvő kiadványok hányada 82-83%. Könyvek árusítása: Eleinte fıleg könyvkötık árulták a könyveket hazánkban, majd sokat fejlıdött a könyvkereskedelem; késıbb uralkodói engedélyhez volt kötve a könyvkereskedés mőködtetése, jelentısek: Pest; Buda; Debrecen stb. Ivanics nevéhez főzıdnek az elsı könyvárverések; könyvkereskedést nyitott Budán 1800-ban és antikvár könyvkereskedést Pesten 1815-ben. Késıbb több új könyvkereskedés. is nyílt hazánkban (pl.: Lampel Róbert; Lauffer testvérek; Ráth Mór stb.). Szerzıi jogi díjak: 1820-tól már fizettek szerzıi jogi díjakat hazánkban; a szerzıi jogi kérdések szabályozására törekedtek, de nem tudták megtárgyalni a rendeletet a történelmi események alakulása miatt. Késıbb 1875-ben és 1884-ben szabályozták a szerzıi jogok kérdését, a berni konvencióhoz nem csatlakozott Magyarország.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

31/54

Jelentıs nyomdáink:
Emich Gusztáv nyomdája: igen jelentıs; Emich könyvkereskedést nyitott 1841-ben; kiadta Petıfi öszszes költeményét 1847-ben és sok mást még mellette; 1867-ben kiadta a Bécsi Képes Krónikát, mellyel nagydíjat nyert Párizsban. Ebbıl a nyomdából alakult 1868-ban az Athenaeum nyomda: igényes munkák jellemezték, meghonosították a sorozatokat; olcsó, nagy példányszámú sorozatokat adtak ki (10 ezer példányban is); 1918-ban ez volt a legnagyobb magyarországi nyomda.
Landere-Heckanast: 1840-tıl Landerer-Heckanast a cég neve, mert társultak; fıleg magyar kiadványaik voltak; már kapitalista cég volt, itt nyomtatták ki 1848. márc. 15-én a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Késıbb politikailag óvatosak voltak; adtak a minıségre és a kiadványok kinézetére; jelentıs a lexikonkiadásuk; tankönyvek kiadása; a sorozatok kiadásának kezdeményezıi voltak. Késıbb ez a társulás adta a Franklin Társulat alapjait.
Franklin Társulat: 1873-ban alapították, volt papírüzemük is; ık adták ki az Olcsó Könyvtár sorozatot és a Kultúra és Tudomány sorozatot is. 1904-13 között igen sikeres volt a cég, ekkor König Gyula volt a vezetı.
Révai nyomda: 1869-ben könyvkereskedésként indult a családi vállalkozás, majd a Révai testvérek nyomdát is alapították 1880-ban; ez volt a magyar könyvkiadás vezetı intézménye; ık adták ki a Regényvilág sorozatot; az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben sorozatot (81 füzet); Jókai öszszes mővét díszkiadásban (1894-1905); a Révai nagylexikont stb.
Pallos kiadó: 1884-ben alapították; lexikonok kiadásában jelentıs - 1883-97 között adták ki a Pallos nagylexikont, mely enciklopédia is (ez a legjobb magyar lexikon); kiemelkedıek szak-lexikonjaik is. Megbukott a cég és megvásárolta a Révai nyomda.
Singer és Wolfner: 1885-ben alapították, szórakoztató munkákat; ifjúsági és gyermekkönyveket adtak ki fıleg; a mővelt középosztálynak, nıknek, gyerekeknek kedveztek.
Szent István Társulat: 1848-ban alapították, még a forradalom elıtt; cél a vallástól elfordult embereknek jó és olcsó könyveket adni; igen színvonalas kiadványaival hívta fel magára a figyelmet, fıleg katolikus kiadványaik voltak. 1904-tıl Rt. lett, igen jelentıs a munkássága. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------19. Az idıszaki sajtó Magyarországon és Erdélyben a kezdetektıl 1918-ig Magyarországon fáziskésében volt, a Habsburg-birodalomban a szigorú cenzúraviszonyok miatt csak nehezen jött létre a hírlap- és folyóirat-irodalom. Hírlapok a 18. században:
A hivatalos lap Bécsben a Wienerisches Diarium volt, ez a lap monopolhelyzetben volt. A magyar idıszaki sajtó megindulása szorosan kapcsolódik ehhez a laphoz, mert a Mercurius Hungaricust azért indították meg 1705-ben, hogy cáfolják a magyar függetlenségi harccal kapcsolatban a bécsi lapban közölt valótlan híreket. Az újság latin nyelven íródott, ez az elsı magyarországi idıszaki kiadvány; a Rákóczi szabadságharc tudósító lapja volt. A második számtól Mercurius Veridicus ex Hungaria (Igazmondó Magyar Merkuriusz) a lap címe. A periodicitás hiányzik; 6 nyomtatott és 1 kéziratos száma ismert; 1710-ig jelent meg, Lıcsén és Bártfán.
Az 1711-es Szatmári béke után nem lehetett kiadni újságot, az elsı magyarországi hírlap 1721-ben Pozsonyban jelent meg Bél Mátyás szerkesztésében, ez volt a Nova Posoniensia. A lap latin nyelven íródott; hetente jelent meg, fıleg az iskolai ifjúságnak szánták; a hírek mellett sokszor hozott tudományos közleményeket is. Latin és német nyelven íródtak a magyarországi újságok, a magyar nyelvő újságírás megindítására csak késıbb került sor.
Magyar Hírmondó: 1780-88 között jelent meg Rát Mátyás szerkesztésében Pozsonyban, heti két alkalommal; ez az elsı magyar nyelvő újság. 1782-tıl sőrőn változtak a szerkesztık (Mátyus Péter; Révai Miklós; Szacsvay Sándor; Barczafalvi Szabó Dávid). Késıbb több magyar nyelvő lap jelent meg, fıleg referáló lapok, de már politikai, ideológiai tartalommal is.
Magyar Merkurius: 1788-89 között jelent meg Pesten a Magyar Hírmondó folytatásaként; elpártoltak az olvasók más magyar nyelvő lapokhoz, így egy év után megszőnt a lap.
Magyar Kurir: 1786-1834 között jelent meg, ez a második magyar újság; Bécsben indította Szacsvay Sándor; hamar igen népszerő lap lett; a cenzúra egy idıre betiltotta. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

32/54

Hadi és Más Nevezetes Történetek: 1789-1803 között Bécsben jelent meg Görög Demeter és Kerekes Sámuel szerkesztésében, heti két alkalommal; 1792-tıl Bécsi Magyar Hírmondó a lap címe. A lap indulásától kezdve igen kedvelt volt, egyes számait újra kellett nyomtatni népszerőségük miatt; ebben az újságban már voltak illusztrációk és rézmetszetek is.
Bétsi Magyar Merkurius: 1793-1798 között jelent meg Pánczél Dániel szerkesztésében heti két alkalommal; fıleg Erdélynek szánta lapját; 1798-ban beleolvadt a lap a Magyar Kurirba.
Erdélyi Magyar Hírvivı: 1790-91 között Erdélyben jelent meg Fábián Dániel és Cserei Elek szerkesztésében.


Folyóiratok a 18. században:
Az 1760-as évek végétıl több lap jelent meg hazánkban más lap melléklapjaként; ezekben még kevés eredetiség volt, cikkeiket fıleg külföldi lapokból vették át; meséket, regényeket, természettudományi, matematikai ismeretek közöltek.
Az 1780-as években több német nyelvő folyóirat is megjelent; egyre több volt az irodalmi és kulturális melléklap hazánkban: Magyar Kurir mellékleteként jelent meg a Magyar Musa (1786-89), hetente kétszer; Magyar Hírmondó melléklapjaként jelent meg a Pozsonyi Magyar Musa, havonta egyszer; Bétsi Magyar Merkurius melléklapjaként jelentek meg az Újj Bétsi Magyar Musa (1793-94) és a Bétsi Magyar Bibliotheca (1793-95).
Elsı magyar folyóirat: Kassai Magyar Museum: 1788-93 között jelent meg; a kor legjelentısebb magyar íróival volt kapcsolatban, Kazinczy és Batsányi végezték a szerkesztést; esszéket, könyvkritikákat közöltek.
Mindenes Győjtemény: 1789-92 között jelent meg Péczeli József szerkesztésében; fıleg hasznos ismeretek terjesztését és az olvasás népszerősítését szolgálta, a nıi olvasókhoz is fordult. Eleinte heti két alkalommal jelent meg, majd évkönyv jellegővé vált.
Orpheus: 1789-92 között jelent meg Kazinczy szerkesztésében; szépirodalmi írásokat közölt és az irodalmi élet eseményeirıl adott hírt; összesen 8 száma jelent meg.
Uránia: 1794-95 között jelent meg Kármán József, Pajor Gáspár szerkesztésében Pesten; céljuk lányok, asszonyok megnyerése az irodalom, a nemzeti kultúra ügyének; 3 kötet jelent meg. A 19. század elsı fele: II. József és II. Lipót idején még volt bizonyos sajtószabadság, de I. Ferenc uralkodásától kezdve negatív a viszony a sajtó felé, a cenzúra végzetes hatással volt a haladó szellemő magyar újságírásra; hírlapjaink és folyóirataink szinte megsemmisültek; a folyóiratok 1795-re teljesen megszőntek hazánkban, az újságok csak vegetáltak. Több német hírlap és folyóirat jelent meg nálunk a századforduló környékén és csak egy magyar lap - Magyar Kurir - maradt életben. A polgárosodás és nemzeti önrendelkezési küzdelem jellemzı a kiegyezésig, utána kapitalizálódás. Az 1830-40-es években a sajtókultúra hasonlított hazánkban az Európaihoz. Az elsı politikai lap a Jelenkor volt. Hírlapok:
Hazai Tudósítások: 1806-08 között jelent meg Pesten Kultsár István szerkesztésében; eleinte csak belföldi híreket lehetett közölnie; késıbb 1808-tól Hazai és Külföldi Tudósítások lett a lap címe; majd 1840-48 között Nemzeti Újság címen mőködött. Több melléklapot is kiadtak, pl. Gazdaságbéli Győjtemény címmel, majd Hasznos Mulatságok címmel.
Erdélyi Híradó: 1827-48 között; Budapesti Híradó: 1844-48 között jelentek meg.
Pesti Hírlap: 1841-tıl jelent meg; Kossuth liberális lapja volt; itt honosodott meg a vezércikk. Rendkívül népszerő lap volt. Folyóiratok:
Erdélyi Híradó: 1814-18 között jelent meg Kolozsváron Döbrentei Gábor szerkesztésében; irodalomtörténeti jelentıségő lap; összesen 10 kötetben jelent meg.
Tudományos Győjtemény: 1817-41 között jelent meg Fejér György, majd Thaisz András, Vörösmarty M., Horváth István szerkesztésében; a lap kulturális centrum lett.
Felsı Magyar Országi Minerva: 1825-36 között jelent meg Kassán Dulházy Mihály szerkesztésében; negyedéves folyóirat volt. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)









33/54

Élet és Literatúra: 1826-28 között jelent meg Szemere Pál és Kölcsey Ferenc szerkesztésében; a fiatal irodalom elitjét publikálta, a magyar romantika megteremtıjének tekinthetı. 1823-33 között Muzárion lett a lap címe. Aurora: 1821-tıl jelent meg Pesten Kisfaludy Károly szerk., fıleg a nıolvasóknak szólt. Kritikai Lapok: 1831-36 között jelent meg Bajza József szerk. Figyelmezı: 1837-40 között jelent meg, irodalmi lap volt. Tudománytár: 1840-44 között jelent meg Toldy Ferenc és Csató Pál szerk. Pesti Divat; Honderő; Életképek: 1844-48 között jelentek meg.

A 1848-1919 közötti idı:
1848-49 között tábori újságok jelentek meg, egyre inkább elıtérbe kerültek az idıszaki kiadványok.
1849-67 (önkényuralom) között fejlıdött a lapkiadás és a szerkesztés a korlátozások ellenére. Jelentıs a Pesti Napló, Emich Gusztávnál jelent meg Kemény Zsigmond szerk. 1850-tıl bevették a hirdetési adót. 1851-ben sajtórendelet jelent meg; kimondta a sajtószabadságot és bevezette a megintés rendszerét. 1858-ban bevezették a hírlapbélyeget. Megjelenı lapfajták: politikai lapok; irodalmi, kulturális és tudományos folyóiratok; élc-, divat-, gyermek- és szaklapok (orvosi, jogi). Nevezetes lapok: Pesti Napló; Magyar Hírlap; Pesti Hírnök; Hölgyfutár; Budapesti Szemle; Vasárnapi Újság; Szépirodalmi Figyelı; Üstökös; Bolond Miska stb.
1867-1919: nagy példányszámú, olcsó, tıkés sajtó jellemzı, melynek alapja a hirdetés; ill. kapitalista fejlıdés és technikai megújulás. 1880-ban alakul meg az MTI magáncégként (1918-ban államosították). Jelentısebb lapok: Második Pesti Hírlap; Budapesti Hírlap; Esti Újság (elsı bulvár lap); Az Est lapok (Pesti Napló; Est; Magyarország); Az Újság; Népszava (munkáslap); Irodalmi folyóiratok (Vasárnapi Újság; Új Idık; Nyugat); Tudományos folyóiratok stb. 1878-ban alapították meg a Magyar Könyvkiadók Egyesületét. 1882-ben volt az elsı országos könyvkiállítás hazánkban. Az emberek többsége a ponyvát olvasta, voltak kiadók, melyek erre specializálódtak; kibontakozott a gyermek és ifjúsági irodalom is. Mostmár a magyar nyelv dominált a kiadásban, ezt követi a német; a latin visszaesett. Késéssel jelentkezett hazánkban a könyvmővészeti mozgalom, céljuk a tipográfiai színvonal emelése és a viszszásságok megszőntetése volt. Jelentıs nyomdák: Kner Imre - Gyoma; Tevan Andor - Békéscsaba. Jelentıs kiadó volt a Nyugat Könyvkiadó. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------20. A magyarországi könyvkiadás, könyvmővészeti mozgalom és a sajtóviszonyok 1918-1945 között Könyvmővészeti mozgalom: fáziskésés jellemzı hazánkban; jelentısek a nagy Rt-k törekvései, a Franklin, az Athenaeum, a Révai nyomdák neves mővészek illusztrációival próbálkoztak (Zichy Mihály, Munkácsy; Rippl-Rónai stb.) ill. kisebb nyomdák és kiadók is megpróbáltak könyvmővészeti eredményeket elérni. Jelentıs nyomdászok és nyomdák:
Kner Imre Gyomán munkálkodott, kiadói tevékenységet is folytatott. Régi magyar díszítımotívumokat használt a hazai hagyományırzés végett. 1886-ban Betőmintakönyvet adott ki; 1898-tól közigazgatási nyomtatványokat is kiadott, ezek állandó megrendelések voltak, ebbıl finanszírozta a technikai fejlesztéseket, ez a munka a munkaerı állandó foglalkoztatását biztosította. Könyvmővészeti törekvései jelentısek; 1890-tıl báli meghívókat nyomtatott mővészi illusztrációkkal, ezekért kapott az 1914. évi lipcsei nemzetközi könyvkiállításon aranyérmet. 1907-tıl haladó irodalmi termékeket adott ki; sorozatokat (Kner klasszikusok). Munkássága külföldön is ismert, jelentıs a külföldi visszhang; a hazai fogadtatás kedvezıtlenebb. 1920-tól újra elıtérbe kerültek a közigazgatási megrendelések. 1923-ban a nyomdászkongresszuson megismerte a modern klasszicista antikvát; kiadványait ezzel készítette a késıbbiekben illusztráció nélkül; ezek tisztán tipográfiai alkotások. Az 1930-as években a gazdasági válság és a fasizáló politika hatására csökkentek kiadványai; 1944-ben munkatáborba hurcolták, Auschwitzba került, ott halt meg. Jelentıs grafikusa volt Kozma Lajos. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

34/54

Tevan Andor Békéscsabán munkálkodott 1903-tól; modern magyar irodalmat és régi ill. modern külföldi irodalmat adott ki; jelmondata volt: "Nagy példányszámban jót és olcsón és mégis szépen". 1913tól megindította a Tevan Könyvtár címő sorozatát, jó kapcsolata volt a szerzıkkel, magas honoráriumot fizetett nekik. 1913-tól jelentette meg másik sorozatát, amatır bibliofil sorozat volt. 1923-24 között nagymérvő beszőkülés visszaesés volt jellemzı; 1927-tıl kiadói tevékenysége megszőnt, nyomdai munkákat és bérmunkákat vállalt (üzleti nyomtatványok; címkék; dobozok stb.) 1944-ben elhurcolták Bécsbe; 1945-ben hazatért és tovább dolgozott; nyomdáját 1949-ben államosították és ıt magát elbocsátották, ezután az Ifjúsági Kiadónál dolgozott; 1955-ben halt meg.
Nyugat Könyvkiadó: 1908-tól itt jelent meg a Nyugat címő folyóirat; 1911-tıl adták ki a Nyugat Könyvtár címő sorozatot. Jelentısége, hogy nagyon olcsó könyveket adott ki; kiadványai modernek voltak. 1920-ban csak két könyv jelent meg; 1929-tıl szórványosan évente néhány kötet jelent meg; 1933tól újból megindult a nagyobb számú könyvkiadás, tipográfiailag elmaradottak voltak a kiadványok.


Magyarországi könyvkiadás 1918-45 között: 1918. novembertıl liberális polgári viszonyok voltak és abszolút sajtószabadság. 1919. januártól a szovjet modellt vették alapul; államosítások, centralizálás jött; újra alkalmazták a cenzúrát és a politikai lapok egyegy párt nézeteit képviselték. Trianon után szétesett a történelmi Magyarország; visszaesés volt a papírgyártásban; 1923-tól mőködött a Lábatlani Papírgyár. A könyvkereskedelem a kiadókhoz kapcsolódott, önálló könyvkereskedés kevés volt; papírboltok, könyvtárak is árultak könyveket. 1929-ben tartották hazánkban az elsı könyvnapot. A könyvek száma fokozatosan emelkedett; az 1940-es években sok füzetes könyv jelent meg és egyre több idegen nyelvő kiadvány látott napvilágot. Növekedett az olvasás a parasztság és a munkásság körében is. Pozitív hatással volt könyvkultúránkra a könyvmővészeti mozgalom (kiemelkedı Kner I., Tevan A. munkássága); Bibliofil Társulat is jött létre és mőködött. Idıszaki kiadványok 1918-45 között: 1918-ban megszőntették az elızetes cenzúrát; a sajtószabadság hatására több új lap is indult; megszületett a kommunista sajtó, megjelent a Vörös Újság. Kiemelkedı az Internacionálé címő irodalmi és tudományos folyóirat. Több politikai lap indult, ezek pártfüggık voltak; kormánylap a Tanácsköztársaság; pártlap a Népszava. 1919-tıl nem volt politikai és gazdasági háttér, ez visszaesést eredményezett. 1919 után korlátozták a lapok mőködését; 1920-tól miniszteri engedélyhez kötötték az új lap indítását és a belügyminiszternek joga volt betiltani lapokat. Politikai engedményt tettek azon lapoknál, melyek évente csak 10-szer jelentek meg, azokat nem ellenırizték. 1939-ben több, mint négyszáz lapot beszüntettek. 1944-tıl törvényesítették az elızetes cenzúrát; az állami támogatás eszköz volt a cenzúrához. A lapok száma lényegesen lecsökkent; a papír ára megnıtt. A lapok 70%-a Budapesten jelent meg. Az egyetemi városokban irodalmi, tudományos lapok indultak; sokszínő volt a sajtó ezidıben, fıleg a politikai lapok: hagyományos polgári sajtó (Budapesti Hírlap); baloldali lapok (munkáslapok, németellenes lapok - Népszava; Szabad Szó) és jobboldali lapok (antifasiszta lapok - Új Nemzedék; Új Lap; Magyar Nemzet). A magyar tudományos folyóiratok külföldön is népszerőek voltak. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------21. A magyarországi könyvkultúra, idıszaki sajtó és az un. technikai közlésmódok 1945 után Három szakaszra bontható ez az idıszak: Elsı szakasz: 1944-48 - háborús károk helyreállítása, demokratikus viszonyok kialakítása. Második szakasz: 1949-89 - diktatórikus változat 1956-ig utána liberális változat: 1944-48 között nem kapitalista, pártokhoz kötött lapkiadás volt a jellemzı; majdnem csak pártlapok jelentek meg. A koalíciós idıkben igen jelentısek a pártlapok, független lap nem is volt. Politikai fordulat jött; megvalósították fokozatosan a szovjet módszereket kb. 1952-re; centralizálták a sajtót, több lapot megszőntettek, lapkiadásnál is jellemzı az erıs pártirányítás; 1951-tıl csak egy újság jelenhetett meg megyénként. A lapkiadás helyzete igen nehézkes volt, a pártfelügyelet közvetlenül hatott rá; lapkiadásban korlátozták a sajtót, csak jogi személy alapíthatott lapot, magánember nem. Az 1950-es évek elejére államosították a kiadókat, egyeseket összevontak; feladatonként elkülönültek a kiadók - profil struktúra volt jellemzı. Állami költségvetésbıl mőködtek a kiadók; államilag dotált, ellenırzött volt; pártkiadók jöttek létre; a könyvek olcsók, mert fedezte az állam. (Hazánk Európán belül közép szinten volt.)





E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

35/54

1953-ig szigorúan érvényesült, hogy tükrözıdjön a politikai látásmód; sok volt a kihagyás a mővekbıl; 1957-ben módosítottak, enyhült. Támogat; Tőr; Tilt - politikai látásmód volt a kiadványokra vonatkoztatva illetve a szerzıkre. Az állami dotálás elınye volt, hogy értékes kiadványokat is közzé lehetett tenni; olcsók voltak a kiadványok, így sokakhoz eljutottak; a népkönyvtárak száma jelentısen megnıtt. 1956-ban jelent meg az új sajtótörvény; 1959 után elıtérbe kerültek a kapitalista viszonyok a lapkiadásban; fokozódott a nyugati tıke jelenléte hazánkban, nyugatiak is alapítottak kiadókat nálunk. Könyvkiadás mennyiségi mutatói fejlıdést mutattak, fıleg 1960 után; emigráns magyar írókat nem adtak ki, majd csak az 1980-as években. Jelentek meg szamizdat kiadványok engedély nélkül, nem számottevıek, csak jelezték, hogy vannak. Az 1980-as évek végétıl megjelentek a magánvállalkozások, egyre több lett a magánkiadású könyv.
Harmadik szakasz (1989-tıl): a szocialista kísérlet válságba jutott, fordulat következett be; megérett a helyzet a struktúra változtatásra; megszőnt az állami jelleg, már legfeljebb csak egyes kiadványokat támogattak; megszőnt az állami felügyelet és a centralizált jelleg is. Az 1990-es évektıl a külföldi tıke vette át a vezetı szerepet hazánkban; az állami dotációs támogatás csökkent ill. megszőnt, alapítványi finanszírozás lépett a helyébe. A 10 legnagyobb példányszámú lapból 6 vidéki volt; a megyei lapok összpéldányszáma magasabb, mint a Népszabadságé; a lapkiadás nyugati lapok kezébe került (Springer Konszern). Idıszaki sajtótermékek 1945 után: Napilapok Folyóiratok Hetilapok Szabadság Magyarok Válasz Szabad Föld Szabad Nép Fórum Újhold Magyarország Népszabadság Valóság Csillag Esti Budapest Kortárs Nagyvilág Népszava Új Hang Új Írás Kis Újság Alföld Kritika Magyar Nemzet Látóhatár Tiszatáj Szabad Szó Élet és Irodalom Jelenkor Magyar Hírlap Élet és Tudomány Világosság Tömegtájékoztatás 1945 után: 1945-tıl állami ág a Rádió, igen nagy a jelentısége a rádiózásnak; az 1980-as évek második felétıl kezdtek alakulni helyi rádiók; 1990-tıl pedig már magánrádiók is. 1957. május elsején volt az elsı TV-adás, elıtte csak kísérleti adások voltak; gyors volt a terjeszkedés; mőveltségközvetítésben igen nagy jelentısége volt a televíziózásnak 1990-ig, azóta nem túl jó. Az 1970-es évekre utolérte a TV a rádiót, bár még több volt a rádiókészülék, mint a TV. Az 1980-as évek közepétıl megjelent a kábeltelevíziózás; 1984-tıl felgyorsult a terjeszkedése, országszerte elterjedt. Az 1990-es években megjelentek a helyi TV-k, megnıtt a helyi információk iránti igény. A TV 1995-ig volt állami jellegő; 1996-tól megjelentek a kereskedelmi TV adók is. Szükséges a törvényi szabályozás; nagy viták vannak napjainkban a Médiatörvény körül. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------22. A középkori Magyarország könyvtártípusai, fontosabb könyvtárai Magyarország a honfoglalás után a Nyugat-Európai kultúrkörbe tartozott. Róma hatására a keresztény vallás befogadásával ismerte meg a magyarság a könyveket. Miután a keresztény kultúrához csatlakoztunk, létrejöttek a kolostori könyvtárak hazánkban. A nyugat-európai hatás érvényesült a magyar könyvtárakban, a bizánci hatás nem mutatható ki. Nem tudni, hogy az elsı könyvtár mikor keletkezett hazánkban, valószínősíthetı, hogy Pannonhalmán volt az elsı könyvtár, kevés adat van róla. Az európai könyvkultúrába a X. század végén kapcsolódott be hazánk a térítı papok segítségével, még nagyon kicsi volt a győjtemény. Igen jelentıs Szent István törvénye, mely szerint 10 falvanként kötelezı egy iskola létesítése, a könyveket a királyi udvar biztosította, a többit a püspököknek kellett intézni; a püspökségeken kellett lenni könyvtáraknak (10-20 könyv már sok).

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

36/54

XI. század jellemzıi - kolostori könyvtárak: A Benedek rendiek (bencések) alapítottak hazánkban könyvtárakat, ezek kolostori könyvtárak voltak. Kiemelkedıek:
1055 - Tihanyi Bencés Apátság Könyvtára (15 kódexet kaptak)
1086 - Bakonybéli Bencés Apátság Könyvtára (86 kódexet írtak ekkor itt össze)
XI. sz. eleje - Pécsváradi Bencés Kolostor Könyvtára (egy hamisított oklevélbıl)
1093 - Pannonhalmi Bencés Monostor Könyvtára (80 kódex - 250 mő) Pannonhalmai könyvtár: jelentıs a pannonhalmi könyvjegyzék (1093), melyben 80 kódexet soroltak fel számonként és címszerint; 43 liturgikus mő volt, ezek az istentiszteletekhez fontosak és 37 egyéb mőveket tartalmazott, melyeket egyéni vagy közös olvasásra szántak, illetve világi könyveket az oktatáshoz. Tudatosan összeállított és gondosan összeválogatott győjtemény volt. A XI. századból szinte semmilyen könyvanyag nem maradt meg, fıleg a tatárjárás miatt. A könyvek elhelyezése a bencés könyvtárakban: liturgikus könyvek - ládákban a szentélynél; mindennapi olvasmányok - a sekrestyében; egyéni olvasmányok - kolostor keresztfolyosóján, falifülkékben; tanításra használt könyvek - kolostori iskolákban. XII. század könyvtárai hazánkban: A XII. századból nem maradt fenn könyvjegyzékünk; a világi emberek könyveirıl nincs adat, jelentıs Könyves Kálmán, neki valószínőleg már volt könyvtára. A bencések mellett új szerzetesrendek jelentek meg Magyarországon: premontreiek -1132, ciszterciták - 1142. Ebben a században valószínőleg nıtt a kolostori könyvtárakban a könyvek száma, külföldi tanulmányutakról is hoztak hazánkba könyveket. Új nemzetiségi monostorok létesültek és bıvült a káptalani iskoláztatás is. III. Béla uralkodásának idején (1148-96) püspökök és plébánosok magángyőjteményeket alakítottak ki és fejlıdtek a plébániai könyvtárak is. A kolostori könyvtárak viszont hanyatlani kezdtek, bár számuk még nıtt az újabb rendeletek miatt. Már megjelentek a világi magánkönyvtárak is, de alig van adat erre vonatkozóan. Az egyetemeken tanulók ıriztek néhány könyvet, illetve fıleg a Felvidéken és Erdélyben a világi munkakörben dolgozók. XIII. századi könyvtárai hazánkban: A könyvek a mindennapi élet természetes velejárójává váltak hazánkban, a század elsı 40 évére a békés fejlıdés jellemzı, újabb nemzetiségi monostorok jöttek létre. A tatárjárás (1241-42) sok templomot és kolostori könyvtárat elpusztított, a fejlıdés ellentmondásos, késıbb már differenciáltabb. IV. Béla uralkodása után (1270 után) változott az egyházi rend: a bencések visszaszorultak, újabb szerzetesrendek telepedtek meg hazánkban, igen jelentısek a domonkosok (nekik is voltak könyvtáraik, de egy sem maradt meg ezekbıl); a ferencesek (csak késıbb alapítottak könyvtárakat) és megjelentek a karthausiak is (ık állították elı a legtöbb kódexmásolatot). A királyi család nıtagjainak (Szent Erzsébet, Szent Margit, Mária) is voltak könyveik, fıleg vallásos jellegőek, de ezek nem a királyi könyvtárrészét alkották. A XIII-XIV. század fordulóját társadalmi zőrzavar jellemezte, felbomlani látszott az állam; könyvtártörténeti adat alig van ebbıl az idıbıl; erre az idıre tehetı a székesegyházi könyvtárak kialakulása. XIV. század jellemzıi: A század elején politikai és gazdasági fejlıdés látható hazánkban. A kolostori könyvtárakról kevés adat van, igen sok kolostor létesült hazánkban a XIV. században (pálos 30; ferences 60; domonkos 30; karthausi 4). A kolostori könyvtárak szerepét egyre inkább átvették a Székesegyházi könyvtárak: A püspökségeken székesegyházat hoztak létre, kevés adat van róluk. A székesegyházi könyvtárak valószínőleg gazdag győjteménnyel rendelkeztek; a tatárjárás alatt elpusztult a kalocsai; majd leégett a veszprémi (1276-ban, késıbb újraszervezték); a gyulafehérvári székesegyházat felújították, de késıbb az is leégett a könyvekkel együtt; Pécsi székesegyház könyvtára (nem maradt fenn adat, a pécsi egyetem könyvtáráról sem tudunk semmit)
Káptalani könyvtárak: A káptalanok intézték a különbözı jogi problémákat, ebbıl következhet, hogy könyvtáraikban igen magas a jogi (fıleg egyházjogi) munkák száma; megszilárdult a katolikus egyház jogi szerepe. A leggazdagabb a Váradi könyvtár volt hazánkban Mátyás uralkodásáig. A könyvtár egy része leégett, a megmaradt anyagot a törökök pusztították el. Jelentısek: Pozsonyi káptalan könyvei; Soproni-, Szepesi káptalan könyvtára; az Esztergomi káptalani könyvtára stb.
Fıpapi (püspök, prépost, kanonok) könyvtárak: kevés adat van ezekrıl; fıleg a külföldi egyetemeken tanult fıpapok alakítottak ki könyvtárakat, ezek püspöki magángyőjtemények voltak.
Plébániai könyvtárak: ezek a templomokhoz kapcsolódtak; rendeletben elı volt írva, hogy egyes könyveknek mindenhol meg kell lenniük.


E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

37/54

Plébánosi könyvtárak: a plébánosok maguk is győjtötték a könyveket, ezek magángyőjtemények voltak, de a plébánosok nem rendelkeztek vele; nem lehetett továbbörökíteni vagy eladni a könyveket.
Királyi könyvtárak: A XIV. század elejéig Magyarországon nem volt királyi könyvtár, csak néhány kötet volt helyenként (Könyves Kálmánnak valószínőleg volt könyvtára, de halála után szétszóródott, mert az utódai nem foglalkoztak a könyvekkel). 1310-42 között Károly Róbert uralkodott hazánkban, az ı nevéhez főzıdik az elsı magyarországi királyi könyvtár. Fiával (Nagy Lajos) együtt támogatták a könyvkultúrát. A XIV. században még inkább az egyházi könyvtárak a számottevıek hazánkban, fınemesek még nem győjtöttek könyveket és arra sincs adat, hogy városi könyvtárak lettek volna.


XV. század jellemzıi - reneszánsz könyvtárkultúra:
A XIV. században határozott fejlıdés volt a székesegyházi és a káptalani könyvtárakban, ez az irány a XV. században is folytatódott, maradt az egyházi jelleg a hazai könyvtáraknál. A legjelentısebb a Veszprémi Püspökség Könyvtára, errıl van a legtöbb adat is, magas az egyházi munkák száma és szegényes a világi irodalom. Kiemelkedı a Pozsonyi könyvtár, könyvjegyzéke szerint sok volt a könyvtárban az egyházjogi mő (ez csak a magyarországi káptalani és székesegyházi könyvtárakra jellemzı). A felsı papság foglalkozott joggal is, fıleg akik külföldön tanultak. A könyvtár könyveibıl jelentıs mennyiség fennmaradt saját, régi helyükön. A Zágrábi székesegyházi könyvtár jegyzéke 225 kötetet sorol fel szakcsoportonként, ebbıl 32 egyházjogi könyv volt. A könyvtár egyedi jellemzıje, hogy 24 orvosi könyvet is tartalmazott. A Váradi székesegyházi könyvtárról is maradt fenn feljegyzés 1419-bıl, ismert a könyvtáros neve: Nagymihályi Antal, késıbb kanonok lett. A könyvtárost már külön javadalommal látták el.
A plébániai könyvtárak közül kiemelkedı volt a Nagyszebeni könyvtár, innen több könyvjegyzék fennmaradt; 1442-ben 62 kötet volt a könyvtárban, egyházjogi könyvek itt nem voltak. Megemlítendıek még a Körmöcbányai plébániai könyvtár és a Szepesi városok könyvtárai. A peremvidéki városok plébániáinak könyvtárai a jelentısebbek, 1442-tıl már kölcsönöztek könyveket. A plébánosok könyvtárai valószínőleg késıbb bekerültek a plébániai könyvtárakba. Mővelıdéstörténeti szempontból igen fontosak a nıkolostorok könyvtárai, itt kezdték el az apácák a magyar nyelvő másolást.
Ebben a században megjelentek a világi magánkönyvtárak is hazánkban.
Továbbra is mőködött a királyi könyvtár, bár Zsigmond nem igazán volt könyvszeretı, de az ország fejlıdött uralkodása alatt (1387-1437). A reneszánsz hatása korán kimutatható hazánkban, Zsigmond korában idetelepült Pier Paolo Vergerio; Zsigmond közömbös volt, de Vitéz János rokonszenvezett vele, Vergerio könyvtára lett Vitéz János könyvtárának mintaképe. A XV. század második fele a magyarországi könyvtártörténet egyik virágkora, az itáliai hatás érvényesült. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------23. A humanista könyvtárak Magyarországon; Bibliotheca Corviniana A XV. század második fele a magyar könyvtártörténet egyik virágkora; itáliai hatás érvényesült, ez lényeges fordulatot hozott a hazai középkori könyvtárkultúrába. Magyarország intenzív politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatot tartott fenn Itáliával, ezért nálunk gyorsan és könnyen elterjedtek az olasz hatások. A reneszánsz kultúrában a könyv áll a középpontban, ez a szellemi élet legfıbb kincse, a mővelıdés gyakorlati eszköze; ezáltal a könyvtár vált a szellemi élet központjává.
Vitéz János könyvtára: az elsı magyarországi humanista könyvgyőjteményt Vitéz János hozta létre, ı a magyarországi humanizmus megteremtıje. Hunyadi János bizalmasa, majd Mátyás nevelıje volt; váradi püspökként, majd esztergomi érsekként tevékenykedett, míg kegyvesztett lett. 500 kötetes kódexgyőjteménye volt, fıleg Itáliában vásárolta és másoltatta a könyveket; bibliofil volt, még javított is. Könyvtára jellegzetes humanista könyvtár, fontos a görög/latin kettısség könyvtárában; győjteményének 5/6-a világi tartalmú volt; 38 kódex maradt fenn győjteményébıl.
Janus Pannonius könyvtára: Vitéz János unokaöccse volt Janus Pannonius; Itáliában tanult; Mátyás bizalmasaként küldöttként többször járt a pápánál, útjai során sok könyvet vásárolt. Nem volt bibliofil jellegő, a tartalom volt számára a fontos; latin/görög kettısség jellemzı az állományára. Janus Pannonius pécsi püspök lett, Pécsen tartotta könyveit is; a kutatások szerint kegyvesztettsége után Mátyás beolvasztotta könyveit a Corviniana-ba. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

38/54

Mátyás könyvtára - Bibliotheca Corviniana: Már V. László is vásárolt könyveket és Hunyadi Jánosnak is volt már könyvtára, bár lehet, hogy nem tudott olvasni. Az ı könyveiket Mátyás örökölte, akit Vitéz János nevelt és tanított. Mátyás jól megtanult latinul és igen könyvszeretı volt; lehetséges, hogy már fiatal korában vásárolt könyveket, nem tudni, hogy mikor kezdte el a könyvgyőjtést; konkrét dátumhoz nem köthetı könyvtárának alapítása, de az 1460-as évekre már jó nevő könyvtár volt. Mátyás tudatosan győjtötte a könyveket, humanista, reneszánsz szellemő volt, jelentıs az itáliai hatás. 1476 nagy fordulatot hozott, ekkor vette feleségül Mátyás a nápolyi királylányt Beatrixot, ekkor rengeteg humanista áramlott be hazánkba; itáliai mintájú udvartartás alakult ki. Ez Mátyásra is hatással volt, már jobban átgondolt győjtést folytatott és sokat adott a kódexek díszítésére is. A Bibliotheca Corviniana Európa élvonalában foglalt helyet, az elsı könyvtáros Galeotto Marzio volt; a második Taddeo Ugoleto, az ı nevéhez főzıdik a latin/görög kettısség kialakítása. Jelentıs a könyvtár mővészeti értéke, de tartalmi összetétele a legjelentısebb. Fénykorában 2000-2500 könyv lehetett a könyvtárban, fıleg kódexgyőjtemény volt, de már elvétve voltak nyomtatott könyvek is. Könyvészeti értékeket tartalmazott a könyvtár fennmaradtak olyan kódexek, melyek unicumnak számítanak, egyetlen fennmaradt példányok. A Vatikán után a Corviniana volt a második legnagyobb győjtemény, tartalmilag értékesebb is annál. Könyvtár elhelyezése: A könyvtár helyiségei elpusztultak, de valószínőleg a Budai vár Dunára nézı részén volt a könyvtár, az elsı emeleten; egy elıcsarnokból és két terembıl állt, az egyikben a latin, a másikban a görög könyvek voltak; három polcos állványok álltak a falak mentén, rajtuk feküdtek a kódexek tudománycsoportok szerint, piros bársonyfüggönnyel védték ıket. Az egyik terem közepén volt egy heverı, ezt használta Mátyás olvasáskor. A könyvtár nyitott volt, kölcsönözni nem lehetett, csak helyben használhatták. A könyvtár hanyatlása: 1496-ban meghalt Mátyás, ekkor állt a könyvtár a fejlıdés tetıpontján, de mivel Mátyásnak nem volt utóda, ezért a könyvtár a nemzet tulajdonába került. Az utódok (II. Ulászló, II. Lajos) nem foglalkoztak a könyvtárral, így hanyatlás következett, a könyvtár állománya szétszóródott: már megengedték a kölcsönzést, sok könyvet nem vittek vissza; emellett az uralkodók több könyvet elajándékoztak; illetve sok könyvet kivittek az országból zsákmányként. Késıbb a könyvek egy része visszakerült Magyarországra, de több külföldi országban is van Mátyás kódex; 216db megmaradt könyvrıl tudunk, ez eloszlik 16 ország 47 könyvtárában (hazánkban 52db van).
Más hazai könyvtárak is fejlıdtek a XV. században, az egyházi könyvtárakban nem érvényesült a humanizmus; a legjelentısebb egyházi könyvtár a Budai Káptalan Könyvtára, ez volt abban az idıben a második legnagyobb hazai könyvtár, fıleg egyházi munkákat tartalmazott, de már voltak világi mővek is. Fıpapi könyvtárak: Mátyás halála után nem ért véget a hazai reneszánsz kultúra, a fıpapok mindegyike könyvgyőjtésbe kezdett, voltak könyvtáraik; már világi munkákat is győjtöttek, de azért az egyháziak domináltak. Legfontosabb fıpapi könyvtárak: Bakócz Tamás könyvtára; Handó György kalocsai érsek könyvtára; Esztei Hippolit könyvtára (Esztei 12 évesen lett esztergomi érsek). A XV. században jelentısek a plébániai könyvtárak is, pl. Lıcsén 4 vagy 5 mőködött, jelentısek még: Pápai-; Selmecbányai-; Budaszentlırinci- (pálosok); Polozsmonostori könyvtárak is. (A XV. századból a polozsmonostori az egyetlen hazai fennmaradt könyvjegyzék.) A domonkosoknak és a karthausiaknak is voltak szórványozottan könyvtáraik hazánkban és a magyar nyelvő kódexmásolások miatt igen jelentısek az apáca könyvtárak. Világi kultúra nem bontakozott még ki a könyvtárak terén, csak egy-egy adat van erre vonatkozóan, jelentıs világi könyvtárak: Verbıczi István könyvtára; Kinizsi Pál feleségének könyvtára stb. Már kezdtek megjelenni a könyvtárakban a nyomtatott könyvek. Mátyás haláláig a magyar könyvtári élet egyközpontú volt, utána decentralizálódott, a fıpapi udvarok váltak központokká.


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

39/54

24. A magyarországi és erdélyi könyvtárak a XVI-XVII. században A XVI-XVII. század fontosabb eseményei hazánkban: reformáció hazai kibontakozása; katolikus restauráció; mohácsi vész (1526); 1520-30 között mozogtak a határok Magyarországon, az ország három részre szakadt. Az ország jó része a török hódoltság területére esett, könyvtári kultúráról itt szinte nem is beszélhetünk. A 10 egyházmegyénkbıl 7 a török hódoltsági területen volt, könyvtáraik elpusztultak, a Bibliotheca Corviniana széthullott, csak néhány ferences könyvtár mőködött tovább, adat nincs róluk. A humanizmus hatása a Felvidékre és Erdélyre hagyatkozott. Már fıleg nyomtatott könyveket használtak. XVI. század jellemzıi (késıreneszánsz): Egymásba fonódott a késıreneszánsz és a reformáció új kultúrája, ez a könyvtártörténetben részben igaz. A könyvtárpusztulások mellett új könyvtárakat is alapítottak a reneszánsz mőveltség megerısödése következtében. Jelentıs könyvtár ebben az idıben:
Demschwann János könyvtára: Besztercebányán győjtötte össze könyvtárát, fıleg kortárs írók mőveit győjtötte, 1000 kötettel rendelkezett, ezen belül 2 ezer mő volt; halála után utódai eladták a könyveit, a bécsi udvari könyvtárba kerültek, így maradtak fenn.
Zsámboki János könyvtára: Zsámboki udvari történetíró volt Bécsben, győjteménye kb. 6500 kötetbıl állt (nyomtatott könyvek; latin és görög kódexek). Az ı könyvtára volt a Corviniana után a legjelentısebb könyvtár hazánkban, fıleg filológiai és teológiai mőveket győjtött, tudományos könyvtára volt, az európai mőveltségre, tudományra igen hatásos volt.
Hazánkban voltak már magángyőjtemények is; fınemesek, katonatisztek, tanárok is rendelkeztek már könyvtárakkal (pl.: Rimay János; Zay Ferenc, Batthányi Boldizsár stb.). A reformáció hazai térhódítása:
A reformációval újfajta könyvtári módszer alakult ki. A káptalanok és a kolostorok ellen támadtak, ezzel együtt könyvtáraik ellen is (1526-ban 100 ferences kolostor volt; 1600-ban már csak 9).
Lutheri hatásra városi könyvtárakat alapítottak hazánkban; a protestáns egyházak az iskolákra bízták a könyvtárak alapítását, egyházi könyvtárak nem jellemzıek. (Kıszeg, Nagyszeben, Rátfa)
Fontosak a protestáns iskolák, kollégiumok könyvtárai; szép győjtemények jöttek létre, kiemelkedıek: Brassó, Debrecen, Sárospatak.
Jelentısek a protestáns lelkészek könyvtárai is, ezek 100-200 kötetes győjtemények voltak, kiemelkedı a Miskolci protestáns lelkészi könyvtár Csulyak István győjteménye (zempléni református esperes volt), ez 400 kötetes volt, a könyvtár sorsa ismeretlen. Jelentısek még: Geleji Katona István (gyulafehérvári iskolai rektor, majd erdélyi püspök volt); Török Balázs (galgóci prédikátor).
Voltak a protestáns tudósok könyvtárai is (Pápai Páriz Ferenc, Apáczai Csere János); fıleg orvosok, tanítók rendelkeztek kisebb győjteményekkel; alkotó értelmiségiek voltak; volt akiknek nem volt saját könyvtáruk, protestáns iskoláknak adományoztak könyvvásárlásra pénzt.
Megjelentek a vagyonosabb polgárok könyvtárai, ezek kicsik voltak, 50-100 kötettel.
Az iskolai és a magánkönyvtárakban nagyarányban voltak meg a lutheranizmus és a kubizmus mővei; a protestáns könyvtárakban igen fontos volt a magyar nyelvő irodalom, a nemzeti irodalom; tudósoknál, papoknál a teológia ágazatai domináltak. Fontos a könyvtárak társadalmi jelentısége, a nyugat-európai eredményeket közvetítették az iskolákban tanulók felé. Erdély: Eleinte magángyőjtemények voltak jellemzıek Erdélyben, elıször Bethlen Gábor Gyulafehérvárott alapított könyvtárat, felajánlotta a fıiskolának használatra; 1658-ban a törökök feldúlták a könyvtárat és csak 9 könyv maradt meg. Katolikus restauráció (ellenreformáció): Fordulópont a Tridenti zsinat volt (1545-63), ez az ellenreformáció elindítása; ezzel megerısítették az egyházi fegyelmet; az ellenreformáció legkiemelkedıbb magyarországi képviselıje Pázmány Péter; nagy könyvtára volt, de leégett. A katolikus restauráció késett hazánkban, de azért végig jelen volt, fıleg a Dunántúlon, itt nem tudott teret hódítani a protestantizmus.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)












40/54

Katolikus fıpapi könyvtárak egy része megmaradt és a jezsuiták munkája miatt újabb katolikus könyvtárak alakultak; jelentısek: Oláh Miklós (esztergomi érsek, Nagyszombaton és Bécsben volt könyvtára); Verancsics Antal (Oláh utódja volt); Telegdi Miklós (egyik legjelentısebb katolikus győjtemény volt az övé, a nagyszombati egyetem kapta meg); Kuthassy János; Lippay György (Pozsonyban volt a könyvtára, külön könyvtáros helyiséggel rendelkezett). Az ellenreformáció hatására az arisztokrácia nagy része visszatért a katolikus hitre; a fıurak anyagilag támogatták a katolikus egyházat; iskolákat alapítottak, könyvtárakat hoztak létre stb. Az uralkodók katolikusok maradtak, ez nagy segítség volt a katolikusoknak pozíciójuk visszaszerzésében. Újjászervezıdtek hazánkban a szerzetesrendek; a piaristák is alapítottak könyvtárakat, igen jelentısek a jezsuiták: kollégiumi rendszerek, iskolák alapítása. Megnyitották könyvtáraikat az írástudó polgárok, nemesek elıtt; idıszerően gyarapították győjteményeiket, kaptak könyveket az uralkodótól is. Jelentıs jezsuita könyvtárak: Pozsony; Nagyszombat; Kassa. 1635-ben Pázmány Péter megalapította a nagyszombati egyetemet és az egyetem könyvtárát (ma is mőködik, folytonos a mőködése - ELTE); 1690-ben 5500 kötet volt az egyetemi könyvtárban; ez volt Magyarország legjelentısebb könyvtára. Iskolai és egyetemi könyvtárak jellemzıi: megjelentek a könyvtári szabályzatok, a katalógusok; már alkalmaztak könyvtárosokat; szervezett könyvtárak voltak. Fınemesi könyvtárak is voltak, jelentısek: Eszterházy Miklós nádor és fia Pál könyvtára; Wesselényi Miklós és felesége Széchy Mária könyvtára; Batthányi Ádám könyvtára (fennmaradt a katalógus); Zrínyi Miklós könyvtára (Zágrádba került a könyvtár); Nádasdy Ferenc könyvtára; II. Rákóczi Ferenc katolikus fınemes könyvtára (1701-bıl könyvjegyzék maradt fenn, kisebb győjtemény volt); Bercsényi Miklós könyvtára. XVII. században differenciált könyvtári kultúra bontakozott ki hazánkban, fontos, hogy már a fınemesek is győjtöttek könyveket; nagy hiányosság viszont, hogy az ország nagy része kimaradt a fejlıdésbıl.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------25. A magyarországi és erdélyi könyvtárak a XVIII. században Elızmények, történelmi háttér: A XVII. században differenciált könyvtári kultúra bontakozott ki hazánkban, nagy hiányosság, hogy az ország nagy része kimaradt a fejlıdésbıl. A szatmári békekötés (1711) után a három részre szakított országot szinte teljesen újjá kellett építeni, különösen vonatkozik ez a középsı országrészre; a Felvidék és Erdély viszonylag kedvezıbb helyzetben volt. Igen jelentıs, hogy a XVIII. századtól megindulhatott a török hódoltság területén is az újjáépítés, az újjászervezés. A gazdasági jellegő fejlesztések voltak az elsırendőek; a közmővelıdés ekkor csak másodlagos szerepet játszott. A közmővelıdési feladatok nagy részének megoldása az egyházakra hárult, anyagi helyzetük kedvezı volta miatt. A századfordulón (1700) mőködı könyvtárak szinte kivétel nélkül egyházi alapításúak voltak, a katolikus egyház szerzetesrendjei rendelkeztek hozzáférhetı könyvtárakkal. Fıleg a katolikusok tevékenykedtek uralkodói segítséggel, de protestáns kezdeményezések is voltak, a fejlıdés lassan megindult. (Együttesen voltak jelen az egyházak hazánkban.) Katolikus egyház tevékenysége: erıs bázisokkal rendelkeztek (Kassa, Gyır, Nagyszombat stb.). Kiemelkedı a jezsuita rend nagyszombati könyvtára, mely 1635-tıl, az egyetem-alapítástól kezdve mőködött, csak tudósok, illetve a tanárok használhatták (1690-re 5300 kötetbıl állt az állomány). Nagyszombaton mőködött nyomda is, innen kapott könyveket a könyvtár, emellett máshonnan is ajándékként (1750-ben már 10 ezer kötetnél is több volt az állománya). 1774-ben királyi intézménynek minısítette Mária Terézia az egyetemet, ezzel a könyvtár is királyi vagy állami intézmény lett (ekkor 15 ezer kötet volt az állománya). Az egyetem és a könyvtár átkerült Budára, nem volt nyilvános a könyvtár, csak a hallgatók és a professzorok használhatták. (Évente 500Ft-ot meg a nyomda bevételét adták állománygyarapításra és már kapott kötelespéldányt is.) Az egyetemmel együtt 1784-ben Pestre költözött a könyvtár és már nyitva állt az érdeklıdık elıtt, ez az elsı modern értelemben vett közkönyvtárunk.
Jelentısek voltak a jezsuita akadémiák könyvtárai (pl.: kolozsvári), kiemelkedı volt a kassai jezsuita fıiskola könyvtára is, állománya különösen gazdag volt jog- és természettudományos mővekben.
Voltak városi katolikus könyvtárak is.
1773-ban megszőntették a jezsuita rendet; 1781-ben felszámolták a szerzetes rendeket, a kolostori könyvtárak nagy része megszőnt, magánkönyvtárakba, katolikus könyvtárakba került vagy elpusztult.


E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

41/54

Protestáns törekvések:
Jelentısek a protestáns könyvtárak is, a városi polgárok támogatták ezeket és az iskoláikat is (Sopron, Pozsony, Késmárk, Lıcse, Körmöcbánya stb.).
Protestáns fıurak is kezdtek könyveket győjteni, fıleg kortárs irodalmat szereztek be, legfeljebb pár száz kötetes könyvtárakkal rendelkeztek.
A protestáns egyházak iskoláinak, könyvtárainak igen komoly nehézségekkel kellett megküzdeniük, a cenzúra miatt kedvezıtlenebb helyzetbe kerültek a protestáns könyvtárak, a külföldi és az új könyveket nem engedte át a cenzúra. Erdély: A Rákóczi szabadságharc után a katolikus egyház itt is tért akart hódítani, de itt nem tudták háttérbe szorítani a protestánsokat, itt vallási egyenjogúság volt négy felekezet között, ebben az idıben ez egyedülálló. Jelentıs könyvtárak a kolozsvári protestáns könyvtár, a marosvásárhelyi könyvtár, a nagyszebeni könyvtár stb. Kiemelkedı lelkészi magángyőjtemény volt Nagyszebenben: ifj. Kölcséni Sámuel győjteménye, modern könyvtárral rendelkezett, az övé volt az akkori legnagyobb magyarországi magángyőjtemény. Az erdélyi protestáns oktatási intézmények könyvtárai az ellenreformáció idején igen szerény anyagi keretek között mőködtek. Más kiemelkedı könyvtárak a XVIII. században:
Debreceni református kollégium könyvtára, ez az oktatás igényeihez igazodott, igen jelentıs Maróti György könyvtárának megszerzése 1745-ben. A debreceni kollégium könyvtára volt az egyetlen, mely az ellenreformáció idején is a helyén maradhatott. Csak a városban lakók kölcsönözhették könyveiket, igen korán hozzáláttak szakkatalógus készítéséhez.
Sárospataki kollégium könyvtára is kiemelkedı, könyvtárának töredéke 1704-ben tért vissza erdélyi számőzetésébıl, melybe az ellenreformáció kényszerítette a XVII. század második felében (a könyvtár tekintélyes része Gyulafehérváron maradt).
Pápai református kollégium könyvtára viszonylag épségben élte túl az ellenreformációt, de komoly fejlıdésnek csak a század második felében indult.
Az evangélikus egyház oktatási intézményei közül kiemelendı a soproni lyceum könyvtára, mely kezdetben gyülekezeti könyvtár szerepet is betöltött, majd a XVIII. században két különálló intézménnyé alakult jogilag: gyülekezeti- és iskolai könyvtárrá. Még ekkor nem volt nyilvános, állománya kb. 10 ezer kötetbıl állt, fıleg a német tudomány mőveit győjtötték.
Jelentısek voltak a lelkészi könyvtárak (Bél Mátyás) és a polgári magánkönyvtárak is. Összegzés: A XVIII. század elsı felében csak a régebben létesült oktatási intézmények könyvtárai képviselték a hazai könyvtári kultúrát, igen jelentıs, viszont, hogy már minden országrészben létezett a könyvtári kultúra. A könyvtárak elsıdlegesen vallási szellemőek voltak, de a tudományt is támogatták, kiterjedt mindenkire, a parasztokra is. A század második felében erıteljesebb és rendszeres fejlıdés indult meg, az ország már túljutott a gazdasági mélyponton és fordulat következett be az általános könyvtári szemléletben is. A könyv, az olvasás, a világ tudományos megismerése egyre fontosabbá vált, elıtérbe került a közmővelıdés fontossága és a könyvtár nyilvánosságának kérdése is. Igen fontos, hogy megmaradt a folytonosság, minden jelentısebb alkotás meg volt a könyvtárakban, lépést tartottak az európai fejlıdéssel. A XVIII. század második felére jellemzı könyvtári kultúra kiemelkedı jegyei:
Határozott felfelé ívelı tendencia látható
Sok új könyvtár keletkezett és a korábbi könyvtárak állománya növekedett
Nıtt az olvasók és a könyvgyőjtık száma
Kibıvült a könyvet forgatók köre
A súlypont részben áthelyezıdött az egyházi könyvtárakról a világi könyvtárakra
A nagyobb győjtemények megnyitották kapuikat a nyilvánosság elıtt
Új könyvtártípusok jelentek meg, melyek a polgárosodás irányába mutattak (szakkönyvtárak, kabinetek)
A könyvtárak életére is hatott a felvilágosodás, a nemzeti tudat; 1777 - Ratio Educatio kiadása: könyvtárakról is rendelkezett
A híres kollégiumi könyvtárak tovább fejlıdtek (Debrecen, Kolozsvár, Sárospatak). --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

42/54

26. A fıpapi és fıúri könyvtárak a felvilágosodás idején A felvilágosodás eszméinek terjesztésében a vezetı szerepet fıuraink és fıpapjaink könyvtárai játszották, a XVIII. században igen jelentısek voltak a magánkönyvtárak, a fıpapi és a fıúri győjtemények közcélra hasznosultak. A század második felére a katolikus egyház vagyoni ereje megerısödött, kötelezıvé tették a papnevelést. Ekkor már valamennyi római katolikus fıpap udvarában volt könyvtár, emellett természettudományi múzeum; pénz- és régiséggyőjtemény; és rendszerint képtár is gazdagította a fıpapok palotáit. A fıpapi könyvtárak reprezentatív, díszes létesítmények voltak, fıleg csak belsı használatra (pl.: Erdıdy László nyitrai püspök könyvtára, mely a XVIII. század legelején keletkezett). Kiemelkedı fıpapi könyvtárak:
Klimó György könyvtára: Klimó György pécsi püspök volt, jobbágycsaládból származott, fıiskolát akart alapítani Pécsett, ezért győjtötte a könyveket, tudatos könyvtárszervezı volt. Nem kapott engedélyt fıiskola alapítására, de 1774-ben megnyitotta könyvtárát a nyilvánosság elıtt, győjteménye ekkor kb. 15 ezer kötetbıl állt és volt éremtára is. Klimo könyvtára volt Magyarországon az elsı nyilvános könyvtár, Koller József (kiváló történész) volt a könyvtárosa. Könyvtárának egyik legnagyobb értéke a Nyírkállói kódex volt és emellett sok értékes mővet megszerzett. A könyvtár ma a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem könyvtárának legértékesebb, mőemlék jellegő része.
Eszterházy Károly könyvtára: Gróf Eszterházy Károly egri püspök volt, hatalmas családi vagyon állt mögötte, egyetemet akart alapítani Egerben, az épületet is felépíttette és az egyetem részére győjtötte a könyveket. Líceum alapítására kapott engedélyt és 1793-ban megnyitotta könyvtárát is, Büky József volt a könyvtárosa. Eszterházy beolvasztotta könyvtárába az egri püspöki szeminárium könyvtárának és a gyöngyösi plébánia könyvtárának számos kötetét, illetve a bártfai plébánia könyvtárának jelentıs részét. A könyvtár legnevezetesebb kézirata az 1417-ben készült Dante-kódex. A könyvtár győjteménye kb. 16 ezer kötetbıl állt a megnyitáskor.
Batthyányi Ignác könyvtára: Batthyányi Ignác erdélyi püspök volt; tudományos társaságot, akadémiát akart alapítani, ezért győjtötte a könyveket, fıleg a magyar irodalmi ritkaságokat. Tudományos társaságot nem alapított, de 1798-ban megnyitotta könyvtárát.
Jelentısebb fıpapi könyvtárak voltak még Veszprémben, Sümegen, Szombathelyen, Vácon, Esztergomban, Pannonhalmán stb. és fontos a kalocsai érsek könyvtára is 1784-bıl. A XVIII. század végére már minden fıúri kastélyban volt könyvtár, a fıurak között voltak olyanok, akik csak hivalkodni akartak könyvtárukkal; mások mővelıdni, olvasni akartak. Sokan hazájuk, nemzetük fejlıdését, mővelıdését akarták szolgálni könyvtárukkal. Kiemelkedı fıúri könyvtárak:
Ráday könyvtár: Ráday Pál a ludányi kastélyában vetette meg a Ráday könyvtár alapjait. A Rákóczi szabadságharc bukása után visszavonult a közélettıl és 1714 táján saját kedvtelésbıl kezdett hozzá a könyvgyőjtéshez. Késıbb fia is folytatta ezt és szépen gyarapodó könyvtárat helyezett el péceli kastélyának két nagy termében. Utódjai is gondját viselték a könyvtárnak, mely a XVIII. század végére már 10 ezer kötetet tartalmazott 130 ezer forint értékben. A legnevesebb segítık, informátorok Bod Péter, Szilágyi Sámuel, Batsányi János és Kazinczy Ferenc voltak a könyvtár. Ráday Gedeon könyvtára már minden tudós, kutató elıtt nyitva állt és már kölcsön is adott könyveket. A könyvtár fejlıdése a XIX. században lelassult, szóba került a külföldre történı eladás, ezt viszont meghiúsította, hogy 1861-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület megvásárolta a könyvtárat, mely ma az egyházkerületi győjtemény Ráday könyvtáraként mőködik.
Teleki könyvtár: Teleki Sámuel erdélyi volt, de Bécsben mőködött; európai tanulmányútjai alatt kezdte győjteni a könyveket, melyeket Erdélynek győjtött. Hosszú ideig Bécsben tartotta a könyvtárát, az erdélyi udvari kancellária épületében (állandó könyvtárosa Mihelyes Sámuel volt). Teleki 1801-ben Marosvásárhelyre szállította könyvtárát 14-15 ezer kötettel, egy külön erre a célra emelt épületbe, melyen ez a felirat állt: „Musis patriis” - a honi múzsáknak (ez is jelzi, hogy közösségi, nemzeti célt óhajtott szolgálni). Teleki nyilvános használatra szánta a könyvtárát, 1794-ig 60 ezer forintot fordított a gyarapításra. Teleki halála után a könyvtár iránti érdeklıdés csökkent, a rendszeres állománygyarapítás szinte teljesen megszőnt, az élı könyvtár könyvmúzeummá alakult, ez a helyzet csak a XIX. századmásodik felében változott meg. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

43/54

Apponyi könyvtár: Apponyi Antal György Bécsben alapított könyvtárat 1774-ben. Fia, Apponyi Antal 1827-ben Pozsonyba helyezte át a könyvtárat és „litteris in patria agendis” (a hazai irodalom szolgálatára) jelszóval közkönyvtárrá nyilvánította azt. 1846-ban Nagyapponyba került a könyvtár.
Eszterházy könyvtárak: Jelentıs fıúri könyvtárak az Eszterházy család kismartoni és cseklészi könyvtárai is. Különleges és igen fontos funkciójuk volt, hogy az értelmiségiek, az arisztokráciából és a birtokos nemesektıl származók akadálytalanul hozzáférhettek az irodalomhoz.
Megemlítendık még: Bruchental Sámuel (szász nemzeti könyvtár, kb. 13 ezer kötettel); Csáky könyvtár


A fıúri könyvtárakat általában az jellemezte, hogy győjtıkörük általános jellegő, egész Európára kiterjedı, szinte "sablonos" volt; anyaguk nagy részben a felvilágosodás szellemét tükrözte. A fıúri könyvtárak enciklopédikus jellegőek voltak, a régi magyar irodalom és könyvkiadás számos értékes darabját ırizték. Jellemzı, hogy nem voltak nyilvánosak, de igencsak jelentıs a késıbbi nyilvánosságuk. A fıúri könyvtárak a tulajdonosok halála után széthulltak vagy az örökösök befagyasztották azokat, illetve külföldre kerültek, ennek ellenére mégis igen jelentısek a magyar könyvtár kulturában. Fontos győjtemények voltak még az eddigieken kívül a régi magyar könyvanyag győjtésére specializálódott könyvtárak vagy a szakkönyvtárak, pl.: Selmeci 1735-bıl szakkönyvtár; Szenci; Szarvasi (Tessedik könyvtára). Megjelentek ebben az idıben az olvasókörök, olvasókabinetek és a nyilvános kölcsönkönyvtárak is, melyeket német mintára alapítottak. 1792-tıl politikai ellenırzés alá kerültek a diáktársaságok, az olvasókörök, majd 1798-99-ben be is tiltották mindegyiket, csak a XIX. században kezdett néhány újra mőködni. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------27. A magyarországi könyvtárak a polgárosodás idıszakában (1802-1867) A XVIII. század végéig a könyvtárak fı jellemzıje, hogy általában zárt győjtemények; fı feladatuknak a könyvanyag megırzését tekintették; a könyvtárhasználók köre még igen szők volt, a könyvtárhasználat még nem jog volt, hanem külön kegy, mely a tulajdonos engedélyétıl, jóindulatától függ. A polgári igények kielégítésére ilyen könyvtári körülmények között nem lehetett gondolni, az a felfogás alakult ki, hogy a könyvtár olyan közintézmény, melynek fenntartásáról az államnak kell gondoskodnia. A könyvtárügynek ez az új polgári fejezete a francia forradalommal kezdıdött, a forradalom ugyanis állami tulajdonba vette a királyi könyvtárat, az egyházi könyvtárakat és a forradalommal szemben álló nemesek és papok könyvtárait ⇒ a polgári igényeknek megfelelı könyvtárügyet hoztak létre. A többi ország is követte a franciákat, így a XIX. században kialakult az új polgári könyvtári rendszer, ennek fı jellemzıje a különféle könyvtártípusok egymás melletti mőködése. A társadalom minden rétege érdeklıdéssel fordult a könyvek felé, a könyv a mindennapi tevékenység fontos eszközévé vált. Igen megszaporodott a könyvek száma, így a könyvtáraknak fel kellett adni az enciklopédikus jelleget; a különbözı típusú könyvtárak már együttesen vállalkoztak a teljes könyvtermés összegyőjtésére; az olvasói, használói igényeket együtt elégítették ki; a kor új típusú könyvtárai nyilvánosak vagy részben nyilvánosak voltak. Az enciklopédikus jellegő magánkönyvtárak egy részét közkönyvtárrá alakították, a tulajdonosok átadták könyvtárukat a köz használatára. (Széchényi Ferenc - Nemzeti Könyvtár; Teleki József - MTA Könyvtára stb.). A magánkézben maradt könyvtárak megálltak a fejlıdésben, muzeális győjteménnyé alakultak. Magyarország állami létét 1867-ig a Bécstıl való függés határozta meg. A magyar könyvtárügy fejlıdése nem az állam tevékenységének az eredménye, hanem a haladó szellemő emberek mozgalmaié. A könyvtárak fenntartását, fejlesztését az állam nem tekintette feladatának; Magyarország könyvtárügye minden téren elmaradott volt. Mindezek ellenére a XIX. században gyarapodott hazánkban a könyvtárak száma és kialakultak az egyes könyvtártípusok is, bár ezek még nem elégítették ki a polgári követelményeket. A polgári könyvtárügy fı sajátossága, a nyilvánosság még nem valósult meg hazánk könyvtárügyében, ugyanis a győjtemények nagy része még zárt vagy csak korlátozásokkal voltak használhatóak. A könyvtárak elsısorban a felsıbb társadalmi osztályok intézményei. Az állami és közmővelıdési könyvtárügy rendkívül elmaradott volt hazánkban. A polgári kor fontosabb új könyvtártípusai: Nemzeti Könyvtár; Tudományos és szakkönyvtárak; Iskolai könyvtárak; Közmővelıdési Könyvtárak.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

44/54

Négy igen fontos esemény, melyek jelentısen hatottak a magyar könyvtárügy ezen korszakára:
Mária Terézia 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, majd 1781-ben a többi szerzetesrendet is, ezáltal a zárt egyházi győjtemények anyaga bekerült az ország vérkeringésébe
1777-ben kiadták a Ratio Educations-t (célja az iskolaügy szabályozása, korszerősítése), ezzel elıírták a könyvtárak fejlesztését is
A nagyszombati egyetem és az egyetemi könyvtár Pestre költözött, majd Budára, ezáltal az ország szellemi és kulturális központjába került a könyvtár és közkönyvtárrá vált. [Az 1800-as évek elején igen kevés volt az Egyetemi könyvtár személyzete, de Schwartner Márton munkássága alatt a könyvtár állománya szakszerően és folyamatosan fejlıdött, igaz nem volt rendszeres a gyarapítás és hiányos volt a kötelespéldány is (1819-44 között csak évi átlag 350 kötet került be a könyvtárba). Szők körben már kölcsönöztek könyveket, a könyvtár nyilvános volt. 1824-43 között Fejér György a könyvtár igazgatója; gyenge akaratú ember volt, "szétfolyt" kezében a könyvtár, nem volt fejlıdés. 1844-tıl Toldi Ferenc lett az igazgató, akinek szinte mindent elölrıl kellett kezdenie, ennek ellenére ettıl kezdve céltudatos beszerzés, tervszerő belsı munka és nagy fejlıdés jellemzı a könyvtárra, a gyarapodás ugrásszerően megnıtt, már szakszerő és rendszeres volt a katalogizálás. 1849-re a könyvtárhasználók száma a duplájára nıtt. 1850-tıl új folyóiratolvasót létesítettek, 1867-re az Egyetemi könyvtár lett a magyarországi legnagyobb könyvtár (110-1210 ezer kötettel).]
1802-ben Széchényi Ferenc adománya által megalakult a Magyar Nemzeti Könyvtár Nemzeti könyvtárunk alapítása:
Széchényi Ferenc 1802-ben felajánlotta győjteményét a nemzetnek, ezzel lerakta Nemzeti Könyvtárunk alapjait. Sürgette a nemzeti kultúra, az irodalom és a tudomány ápolását; célja a Magyarországon megjelenı teljes anyag győjtése.
A könyvtár 1803-tól megnyílt a közönség elıtt, de nem állt rendszeresen a közönség rendelkezésére.
Az országgyőlés 1807-ben fogadta el Széchényi Ferenc felajánlását, így 1808-ban a Nemzeti Múzeumban lett megalapítva Nemzeti Könyvtárunk. Ekkor még a múzeum részlegeként mőködött a könyvtár.
1804-tıl meg-kapta a kötelespéldányjogot, 1848-ban a sajtótörvény is rendelkezett errıl (minden nyomda-termékbıl járt kötelespéldány a könyvtárnak).
Széchényi Ferenc második adománya a külföldi anyag volt és az 1830-as évektıl már az államtól is kapott pénzt a könyvtár az állománygyarapításra.
Jelentıs volt 1846-ban Horváth István könyvtárának megvásárlása (30 ezer kötet) és a Jankovics győjtemény megszerzése (35 ezer kötet). 1867-ben már 110 ezer kötetbıl állt az állomány, ehhez jöttek még a metszetek, és egyéb nyomtatványok.
1830-tól már adtak ki katalógusokat a könyvtár állományáról, a késıbbi feltárás viszont nem volt megoldott, az állomány nagy része az 1838-as árvíztıl kezdve 30 éven át rendszertelenül feküdt a raktárakban.
1848-ban új épületbe költözött a könyvtár és 1866-ban nyilvános olvasótermet is nyitottak. Tudományos és szakkönyvtárak: Hazánkban az ország agrár jellege miatt fıleg mezıgazdasági szakkönyvtárak alakultak: Georgikon → Gróf Festetich György Keszthelyen 1798-ban mezıgazdasági fıiskolát alapított, ez volt Európában az elsı ilyen jellegő iskola. 1810-12 között az iskola mellé könyvtárat is létesített, mely 8 ezer kötetes volt és korszerő könyvtárhasználati szabályzatot alkalmazott. Ez a könyvtár volt az elsı mezıgazdasági szakkönyvtár hazánkban, még nem volt nyilvános, de az iskola tanárai szabadon használhatták, mások a tulajdonos hozzájárulásával. Festetich fia 1839-ben függetlenítette a könyvtárat a családi könyvtártól, így szakkönyvtár lett. Jelentıs volt a Mosonmagyaróvári Mezıgazdasági Akadémia is, melyet 1818ban alapítottak, már az alapítólevélben is szerepel könyvek beszerzésére biztosított összeg.
Ipari, mőszaki szakkönyvtárak: Magyarországon az elsı mőszaki könyvtárat 1735-ben alapították, a Selmeci Bányászati Akadémia könyvtára volt ez. A kezdetektıl tudatos szakmai könyvbeszerzés jellemzı, ez volt az egész Habsburg-birodalom egyik legnevezetesebb könyvtára. Megemlítendı a Szenci Kollégium könyvtára, mely évi 1500 Ft-ot kapott az uralkodótól könyvbeszerzésre. Jelentıs a József Ipartanoda létrehozása (1848), 1850-tıl kezdték el könyvtáruk szervezését, az iskolai beiratkozási díjat használták fel könyvbeszerzésre. 1856-ban Mőegyetemmé alakították az iskolát, 1867-tıl már külön könyvtárost is alkalmaztak.


E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

45/54

Színtársulatok könyvtárai: Kelemen László színtársulatának könyvtára 1792 (1806-ban elkallódott); Kolozsvári színtársulat könyvtára 1798-1810 között mőködött Debrecenben; Nemzeti Zenede könyvtára 1836-ban alakult
Egyetemek kari könyvtárai: - Hittudományi kar könyvtára - Orvosi kari könyvtár (1828-Schordami Zsigmond, 1861-Semmelweis Ignác) - Állatorvosi kari könyvtár (Tolnai Sándor-1790: elsı önálló tanszéki könyvtár) - Egyetemi Csillagvizsgáló könyvtára (Pasquich János-1820) stb.
Tudományági könyvtár: - Országos Magyar Gazdasági Egyesület - 1837 - Országos Magyar Iparegyesület - 1842 - Természettudományi Társaság - 1841 - Orvosegyesület - 1842 - Kereskedelmi és Iparkamarák könyvtárai (Sopron, Temesvár - 1850; Pest, Kolozsvár - 1851; Brassó, Fiume - 1852 stb.) - Kereskedı Ifjak Társulata; Országos Erdészeti Egyesület - 1867


Iskolai könyvtárak: Az iskolai könyvtáraknak már ekkor van múltjuk hazánkban, de váltás majd csak a dualizmus korában (1867 után) következett be. Nagy szerepe van az iskolákban mőködı diáktársaságoknak; újjászervezıdtek az iskolai olvasókörök, nagy hullám az 1830-as évekre tehetı. 1836-ban betiltották ezeket a köröket, de késıbb 1840-tıl megint újjáalakultak vagy titkos szervezetként mőködtek tovább; hozzájárultak a reformeszmék terjesztéséhez. Köz(mővelıdési) könyvtárak: A közmővelıdési könyvtárak kezdeti formái:
Olvasókörök, kabinetek (olvasószobák): 1810-ben szervezıdtek újjá az olvasókörök és a kabinetek, melyek funkcióját késıbb a Kaszinók; az olvasóegyletek vették át. Kaszinók: Széchenyi István alapította Pesten 1827-ben a Nemzeti Kaszinót (ez volt az elsı kaszinó hazánkban). A kaszinók a fıurak mőveltségének emelését szolgálták, országszerte sok hasonló egyesület jött létre. A kaszinói könyvtárakban megjelentek a folyóiratok, hírlapok (újságolvasás céljára) és több tudományos mővet is megvásároltak; a kaszinókban készítették elı a forradalmat is. 1849 után az osztrák hatóságok erısen korlátozták a mővelıdési egyesületeket, nem mőködhettek a kaszinók, sok meg is szőnt közülük, mert nem kapták meg a mőködéshez szükséges engedélyt. 1867 elıtt csak elvétve voltak magyar olvasókörök, azok is fıleg vidéken. A parasztság részére is hasonló köröket akartak létrehozni, ezek nem jöttek létre, a parasztság csak a XIX. század második felében hozta létre saját erıbıl a saját közmővelıdési könyvtárait.
Kölcsönkönyvtárak: Újra népszerőek lettek a kölcsönkönyvtárak is, melyeket könyvkereskedık hoztak létre; mindenki számára nyitva álltak; katalógusok segítették a tájékozódást; fontos lett az üzleti jelleg, pénzért folyt a kölcsönzés. A XIX. század második felében már az ország minden városában volt kölcsönkönyvtár. A polgári közép- és alsórétegek kialakulásával és az értelmiség növekedésének hatására születtek meg a közkönyvtárak, melyek feladata, hogy széles rétegekhez eljuttassa az irodalmat, gyüjtıkörük enciklopédikus. 1867-tel új korszak kezdıdött a magyar közmővelıdési könyvtárak történetében. Magánkönyvtárak vagy Házi könyvtárak: Az egykori magánkönyvtárak átalakultak házi könyvtárakká és a polgári korban alakultak újabb magánkönyvtárak is. Megnıtt a magángyőjtık száma, értelmiségiek, írók, tudósok, orvosok stb., a polgárok egész sora vált könyvgyőjtıvé; házi könyvtárakat hoztak létre. Méretük kisebb, mint a régi magánkönyvtárak, csak a legszükségesebb szakmunkákat vagy a legkedvesebb írók mőveit győjtötték. Azok a fontosak, akik munkásságukban is érvényesítették a könyvtár hatását, akiknek látszik életmővükön (pl.: Vörösmarty Mihály stb.). Akadémiai könyvtár: Megkezdte mőködését a Magyar Tudós Társaság, 1826-ban Teleki József gróf a családi könyvtárát felajánlotta az Akadémia könyvtárának, ha nem egyesítik másik könyvtárral (36 ezer kötet). 1836-ig a Teleki házban volt a könyvtár, ekkor elköltözött és 1844-ben megnyitották a közönség elıtt. 1836-ban megkapta a könyvtár a kötelespéldányjogot, 1866-ban már több, mint 100 ezer kötetbıl állt az állomány. A könyvtár élén Toldi Ferenc állt 1851-ig, folyamatosan fejlıdött a könyvtár. 1865-ben felépült a MTA palotája, ide került a könyvtár és 1868-tól nyilvános lett. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

46/54

Megyei és városi könyvtárak: Megalakultak a megyei könyvtárak és a városi könyvtárak. Nemesi vármegyék székhelyein alapítottak az olvasni vágyók részére; könyvtárakat, ezek kettıs szándékkal jöttek létre: nemzeti nevelés; katolikus hit terjesztése. Az elsı megyei könyvtár 1810-ben nyílt Gyırben; 1820 után nem tudtak fejlıdni a megyei könyvtárak. Városi könyvtárak csak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után alakultak, Zombor-185?. Fontosak a munkáskönyvtárak is. Összegzés:
1802-67 között az állam könyvtárügyi tevékenysége szők körre vonatkozott (Nemzeti; egyházi; iskolai könyvtárak) a többi könyvtár egyéni kezdeményezéssel alakult.
1806-ban a II. Ratio Educations külön fejezetben foglalkozott a tudományos kutatás segédintézményeivel, így a könyvtárakkal is.
A belsı munka színvonala, az épületek, a felszereltség, a feltárás elmaradt az európai színvonaltól.
Lassan kialakultak a polgári jellegő könyvtár típusok, de kezdetlegesek voltak.
Megindult a fıváros központúság kialakulása (Magyar Tudós Társaság könyvtára; Nemzeti Kaszinó; Nemzeti Könyvtár stb.) Emellett voltak fontos vidéki győjtemények is. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------28. A magyarországi könyvtárügy fejlıdésének általános jellemzıi 1867-1945 között Jellegzetességek: Felzárkóztunk az európai középmezınyhöz Létrejött hazánkban is a polgári könyvtári kultúra Egyenetlen és lassú fejlıdés jellemzı, de a könyvtárak száma nıtt A könyvtárak állományának összetétele differenciáltabb lett A könyvtárak nagy része helyiségproblémákkal küszködött Fıleg a városokban nıtt az olvasók száma, a falusi lakosság ellátatlan volt Csekély az állami feladatvállalás










A dualizmus idıszaka (1867-1918): az olvasóközönség a népesség különbözı osztályaiból és nemzetiségeibıl tevıdött össze, befolyásoló tényezı volt a kulturális helyzet. Nıtt az újságolvasók száma. A nagy- és középbirtokosok, nemesi származásúak úri kaszinókat szerveztek. A polgárság rétegébıl rendszeres olvasóvá csak a 2.-3. nemzedék vált. A munkásság és a parasztság még iskolázatlan volt. A kiegyezés után a könyvtárak fejlıdése felgyorsult, az állami felügyelet még teljesen kialakulatlan volt, a fenntartó szervek nem voltak tájékozottak a könyvtárügy korszerő kérdéseiben. Jelentıs volt Eötvös József könyvtárpolitikája, de elgondolásait csak kis részben tudta véghezvinni, kevés volt a felhasználható pénz, az országgyőlés fukarkodott. A mennyiségi adatokból arra lehet következtetni, hogy a dualizmus korában emelkedett a könyvtárak száma, 1900-tól fıleg a népkönyvtárak száma nıtt (kb. 6000). A könyvtárak színvonala és teljesítıképessége alacsony volt, a könyvtárosok képzetlenek voltak, mindezek ellenére a könyvtárak jelentısége igen nagy. Könyvtári szervezetek:
1894-ben létrehozták az Országos Múzeumi és Könyvtárbizottságot, felügyeletük csak azokra terjedt ki, akik elfogadták.
1897-ben alakult a Múzeumok és Könyvtárak Tanácsa és a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelısége ⇒ irányították a magyar könyvtárak fejlıdését, irányítását; kiemelkedı tevékenységük a népkönyvtárak alakítása (1922-ben megszőntek). A könyvtárak új típusai: A kiegyezés után újraszervezıdtek a társulatok, egyletek. A városi és a közmővelıdési könyvtárak a XIX. század végén, a XX. század legelején létesültek, legjelentısebb a Fıvárosi Nyilvános Könyvtár, szakkönyvtári feladatot és helytörténeti győjtı feladatot lát el. A kölcsönkönyvtárak a városi lakosságot látták el, számuk és állományuk erısen megnövekedett. Az állami és népiskolák csaknem mindegyikében volt már könyvtár. Már a szegényebb anyagi helyzetőek is győjtöttek könyveket - magánkönyvtárak. Szocialista könyvtári kultúra: nagy gondot fordítottak az olvasási szükségletek kielégítésére. Létrejöttek a szakszervezeti- és a pártszervezeti könyvtárak ezek voltak a munkásság elsı könyvtárai.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

47/54

Tanácsköztársaság (1919): Az olvasók táborát igyekeztek növelni. Új könyvtárpolitikai alapelvek: a társadalmi állapot körvonalazása; az olvasóközönség és a közkönyvtárak kapcsolata. Az volt a fı elv, hogy mindenki hozzájuthasson az ország egész területén ahhoz a könyvhöz, amire szüksége van. Elıirányozták a közmővelıdési könyvtárak rendszerének kiépítését a fıvárosban (Fıvárosi Szabó Ervin Könyvtár), a vidéki városokban is hasonlót akartak szervezni. Gyári munkás-könyvtárakat, népkönyvtárakat alapítottak és a magánkönyvtárakról is gondoskodtak. A történelem közbeavatkozott, késıbb eltöröltek mindent, amit a Tanácsköztársaság alkotott. Nagy változás volt Szabó Ervin és társainak munkássága: angolszász mintára akarták a magyar könyvtármodellt megvalósítani, végül mégis szovjet hatás érezhetı. Hiba volt a túlzott államosítás (egyházi könyvtárak elkobzása), pozitívumként említendı a szakképzés megszervezése és a nyitottság meghirdetése. 1919 után: visszaesés volt a könyvtári kultúrában, a területvesztések miatt sok könyvtári anyagot elvesztettünk (pl.: Kolozsvár stb.), visszalépés volt a belsı munkában is. 1920-ban a könyvtárak kisebb hányada maradt csak az új Magyarország területén belül, kb. csak 40%. Az 1920-as években valamelyest emelkedett a könyvtárak száma, 1930-tól újra fejlıdés látható, az állam már nagyobb szerepet vállalt, kiemelkedı Klebelsberg Kunó munkássága. Két gyökeres változás jellemzı erre az idıre: 1. A könyvtárak száma, állománya csökkent (ezt háborús pusztulások idézték elı) 2. A tartalom teljesen megváltozott (az új könyvtárpolitika teljes erejével ellene volt Szabó Ervin munkásságának). Könyvtári szervezetek: 1922-ben alakult az Országos Magyar Győjteményegyetem, kezdeti sikerek után pangott, majd 1934-ben feloszlatták. 1923-tól mőködött az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ. Az új könyvtárpolitikával megszőntették a központi irányítási szerveket. A könyvtárak jellemzıi: az ország tudományos és szakkönyvtárai, a városi közmővelıdési könyvtárak csak lassan fejlıdhettek, gyors fejlıdés csak a debreceni és a szegedi egyetemi könyvtáraknál látható. Csak a legnagyobb városi könyvtárakat tartották nyilván, a tízezer kötet alattiakat már nem. Az idıközben elpusztult népkönyvtárakat újraszervezték, de a községek 2/3-ában nem volt könyvtár. és a népkönyvtárak állománya is igen kicsi volt. Szocialista törekvések: Legfontosabbak a szakszervezeti könyvtárak, ezek a két világháború között is fejlıdtek. Arra törekedtek, hogy a könyvtárakat közel vigyék az olvasóhoz; üzemekben, nagy vidéki városokban külön könyvtárakat létesítettek. Kiemelkedı szerepe volt a Fıvárosi Nyilvános Könyvtárnak a munkásmozgalom támogatásában. A szegényparasztság részére agrárszocialista olvasóköröket hoztak létre, de az elnyomás akadályozta mőködésüket. A II. világháború: elınytelenül hatott a magyar könyvtári kultúrára Magyarország háborúba való lépése, felemésztette a pénzt, sok könyvtár elpusztult teljesen vagy részben. A háborút követı évtizedek lehetıséget adtak arra, hogy az írásbeli közlés rendszere tömegközlési rendszerré válhasson. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------29. Az Országos Széchényi Könyvtár fejlıdése 1802-1945 között Gróf Széchényi Ferenc (1754-1820): Bécsben nevelkedett és végezte tanulmányait, ott kapott bevezetést a könyvtárismeret alapjaiba Denistıl az iskolai könyvtárostól; a felvilágosodás eszméi hatottak rá; a katonai helyett politikai pályát választott. II. József próbálta bevonni az államigazgatás teendıibe, magas állásokba nevezte ki, de ı hamar felismerte a jozefinizmus magyarellenességét. 1787-88-ban európai utazásokat tett, ezek a tapasztalatszerzést szolgálták. Hazatérése után kapcsolatba került a magyar tudományos élet jeles képviselıivel; felmerült az Akadémia alapításának terve. A Martinovics-összeesküvésben több bizalmas emberét elvesztette; elsı könyvtárosát, Hajnóczy Józsefet is. Visszavonult nagycenki birtokára; hozzákezdett könyvtára rendezéséhez és a hungarikumgyőjtés rendszeres kiépítéséhez. Körleveleket küldött szét az osztrák és német könyvkereskedıknek a magyar vonatkozású könyvek megküldése érdekében. Számos szakember segítette a munkáját; Tibolth Mihály volt a könyvtárosa; Denis rendszere alapján rendszerezte a győjteményt; nyomtatott katalógust készített az akkori 7 ezres győjteményrıl.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

48/54

Nemzeti könyvtárunk alapítása: Széchényi Ferenc 1802-ben felajánlotta győjteményét a nemzetnek; engedély kért az uralkodótól nemzeti könyvtár alapítására; II. Ferenc november 26-án megerısítette a nemzeti könyvtár alapítólevelét; ezzel Széchényi Ferenc lerakta Nemzeti Könyvtárunk alapjait. Sürgette a nemzeti kultúra, az irodalom és a tudomány ápolását; célja az volt, hogy megmentse az ország szellemi örökségét; a Magyarországon megjelenı teljes anyag győjtését célozta meg. A könyvtár állományát 1803-ban az egykori pesti pálos kolostor épületébe költöztették (ma Pázmány Péter Hittudományi Akadémia); 1803. nov. 10-én volt a díszes megnyitó, József nádor fıvédnöksége mellett. A könyvtár kezdeti mőködése: rendszertelen volt a pénzalap; hiányos a kötelespéldány-szolgáltatás; a napóleoni katonák miatt menteni kellett a győjteményt távolabbi vidékekre. Az elsı fıkönyvtáros Miller Jakab Ferdinánd volt. 1804-tıl megkapta a könyvtár a kötelespéldányjogot, 1848-ban a sajtótörvény is rendelkezett errıl (minden nyomdatermékbıl járt kötelespéldány). A király és az országgyőlés csak 1807-ben fogadta el Széchényi Ferenc felajánlását; 1808-ban törvény jelent meg a Magyar Nemzeti Múzeum megalapításáról, melynek alapja Széchényi könyvtára és értékes éremgyőjteménye volt. 1817-ben kezdték el a könyvtár állományának költöztetését a Múzeum épületébe. A könyvtár megtartotta önállóságát és a Széchényi családtól való függését, de a Nemzeti Múzeum szervezeti keretében mőködött. 1820-ban Széchényi Ferenc meghalt; végrendeletében fiára bízta a könyvtárat, mely 1820-tól Országos Széchényi Könyvtár néven mőködött tovább a Nemzeti Múzeum keretein belül. Kezdetben a jogi kérdések tisztázatlanok; a jogviszony körül viták voltak. Az 1825-ös országgyőlésen Széchenyi István kezdeményezésére megkezdıdött a Magyar Tudós Társaság megalakítása. Az 1826-os országgyőlésen szó volt a Magyar Nemzeti Múzeum állapotáról; ekkor három szervezeti egységbıl állt a múzeum: könyvtár; érem- és régiségtár; természettudományi-iparmővészeti tár. Az 1830-as évektıl kapott pénzt a könyvtár az államtól az állománygyarapításra; ennek ellenére az 1830-as országgyőlés jelentése szerint maradtak az anyagi nehézségek; az 1832-36-os jelentés már jobb eredményekrıl adott számot; ekkor 500 ezer Ft-ot szavazott meg új épület létesítésére. Pollack Mihály tervei alapján 1840-re lett kész az új épület. Ezidıben évi 100-300 Ft volt a beszerzési keret; Teleki József bonyolította a beszerzést, saját vagyonából is hozzájárult. Külföldi tudományos folyóiratokból 1831-ben 7, 1841-ben 17 féle volt a könyvtárban; rendszeressé váltak a kiadványcserék európai és amerikai társintézményekkel. Költözés: Az 1838-as pesti árvíz elárasztotta a Múzeum győjteményeit, emiatt átszállították a könyvtár állományát a Ludovika Akadémia épületébe; a könyvtár rendje teljesen felbomlott, használhatatlanná vált; 1846 nyarától költöztették a könyvtárat az új múzeumi épületbe; ekkor Kubinyi Ágoston volt a könyvtár igazgatója. A könyvtár minden nehézség ellenére Közép-Európa egyik jelentıs, gazdag győjteménye ekkoriban. 1849-tıl tudósok, tanárok, közéleti személyek már kölcsönözhettek is a könyvtárból. Az 1861-es országgyőlésen is szó volt az intézmény helyzetérıl; rendszeres éves beszerzési keret biztosítását és a kötelespéldány rendezését kérték; szorgalmazták a corvina kötetek hazakerülését; a katalogizálás befejezését; új állások szervezését és a könyvtár rendszeres helyben használatának lehetıvé tételét. Az országgyőlés 50 ezer Ft kegyelmi adományt szavazott meg a könyvtár részére és mellé évi rendszeres 12 ezer Ft-ot. 1866. június 4-én nyilvános olvasótermet nyitottak és bıvítették a személyzetet is. 1867-ben újra életbe lépett az 1848-as sajtótörvényben foglalt kötelespéldány-rendelet, nem tartalmazott büntetı szankciót; sok mulasztás volt és így a könyvtár állománya csonka maradt (csak az 1897. évi törvényben vezettek be csekély pénzbírságot a mulasztók ellen). 1868-75 között nem látogathatta a közönség a könyvtárat a nagyszabású rendezési munka miatt. 1876-ban négy osztály volt a könyvtárban: 1. nyomtatvány-osztály (273 ezer kötet); 2. kézirattár (20 ezer kézirat, sok ezer irodalmi levél, 380 kódex); 3. hírlaptár; 4. levéltár (egymillió oklevél, 35 ezer középkori eredető). 1900-tól nagy volt a helyhiány a könyvtárban az óriási állomány miatt; 1925 körül a néprajzi és az állattár kikerült az épületbıl, majd 1926-ban az Országos Levéltár is, így több hely lett a könyvtárnak. 1919-tıl az állami támogatás leszállítása miatt a győjtıkör majdnem teljesen a hungarikákra korlátozódott; nyomasztó anyagi helyzet volt jellemzı, még egyes ritkaságok másod-, harmadpéldányait is árverésre bocsátották. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

49/54

Trianon után (1920-tól) a kötelespéldányok egyharmadával kisebb területrıl érkeztek; a könyvtár belsı értékre való tekintet nélkül mindent megırzött, de még nem kapott meg minden nyomtatványfélét. 1924– 28 között hiányzott a dologi kiadásokra fordítható összeg 92%-a; a gazdasági válság miatt a beszerzési keret nagyon kevés volt. Egyre több volt a helyben olvasó, de a nyitva tartást korlátozták a világítás, a főtés magas költségei miatt. Az 1929. évi kötelespéldány-törvény lehetıvé tette az OSZK tisztviselıinek, hogy betekintsenek a nyomdák nyilvántartásaiba; a törvény végrehajtási utasítása csak 1935-ben jelent meg. 1936-tól a könyvtár egész állományát prézensz jellegőnek, azaz csak helyben olvashatónak minısítették. A könyvtár csak a felszabadulás után (1945-tıl) lett valójában nemzeti könyvtár, ezután jelentısége lényegesen megnıtt. 1949-ben vált ki a könyvtár a Nemzeti Múzeum kötelekébıl, azóta önálló; 1954-ben korszerő foto- és mirofilm laboratóriumot rendeztek be; nemzeti tulajdonba került a könyvanyag nagyrésze. A könyvtár 1985-ben ismét költözött, a budai várba felépült új épületbe. Állomány: Széchényi Ferenc második adománya a külföldi anyag volt és 16-17. századi kiadványokkal, magyar vonatkozású ısnyomtatványokkal is gyarapodott a könyvtár. 1820-ban 9200 kötet és 6 ezer térkép volt a könyvtár állománya 1826-ban 23 ezer mő, kb. 2 ezer kézirat és kb. 4 ezer kisnyomtatvány 1846-ra már 100 ezer kötetre gyarapodott az állomány. Adományok is érkeztek a könyvtárba; Széchényi Lajos 10 000 Ft értékben alapítványt tett a könyvtár javára; Illésházy István 6 ezer kötetes családi könyvtárát ajándékozta oda; a pozsonyi káptalantól és József nádortól közép- és újkori kéziratos anyagok érkeztek; jelentıs 1846-ban Horváth István könyvtárának megvásárlása (30 ezer kötet) és a Jankovics győjtemény megszerzése (35 ezer kötet). Folyamatosan kísérleteztek a külföldre került corvina kötetek visszaszerzésével; 1848-49-ben 2500 nyomtatvánnyal és 102 kézirattal gyarapodott a könyvtár 1867-ben már 110 ezer kötetbıl állt az állomány, ehhez jöttek a metszetek, és más nyomtatványok. Kölcsey Ferenc és Sándor Móric könyvtárával is gyarapodott az OSZK; nıtt a feldolgozatlan állomány (kb. 110 ezer kötet volt feldolgozatlan a kiegyezés után). Adományok és vásárlás útján fokozatosan tovább gyarapodott ritkaságokkal is a könyvtár; fontosabb adományok: Todo Gyula és felesége, Horváth Aranka régi magyar könyvekbıl álló győjteménye (1919); Apponyi Sándor hungarikum könyvtára (1925) 1932-ben a velencei egyezmény értelmében a bécsi könyvtárból újra magyar tulajdonba került 37 nagy értékő középkori kódexünk (Képes Krónika, Gesta Hungarorum, Zsámboki kódex, 16 corvina) 1938-ban 1 corvina, 12 ısnyomtatvány, 39 régi magyar könyv. 1834-ben Kresznevics Ferenc könyvtárát is megvették; a Marczibányi család 400 kötetes könyvgyőjteményt ajándékozott a könyvtárnak; Batthyány Gusztáv rohonci könyvtára, Pázmándi Horvát Endre (677 kötet) és Sándor István könyv- és éremgyőjteménye is jelentısek. Teleki József egyedi ajándékai: 1 corvina kötet, 1488-as Koberger-biblia; ısnyomtatványokban és aldinákban gazdag saját könyvtárát adta. Az Akadémia tagjai is megküldték saját mőveiket: Széchenyi I.; Vörösmarty M.; Toldy Ferenc stb. Katalogizálás és belsı munka a könyvtárban:
1799-1800-ban adtak ki alapkatalógust (Széchényi Ferenc által)
1803-ban és 1807-ben pótkötetek jelentek meg szakmutatókkal (gyakorlati használatra nem volt alkalmas, nem kialakult jelzetrendszer)
1830-tól folyamatosan adtak ki katalógusokat az állományról, de a késıbbi feltárás szinte nulla
1836-44 között végezték az állomány katalogizálását
1843-ban Kubinyi Ágoston lett az igazgató; nagy segítsége volt Horvát István könyvtárır, majd Mátray Gábor zenetudós. Kubinyi kidolgozta az egyes tárak mőködési szabályzatát; a győjtemények megnyíltak a közönség számára; nehézségek mutatkoztak a kis létszámú személyzet; a bútorozatlan helyiségek és az egységes rend hiánya miatt.
1849 után a kézirattár köteteinek nagy részét feldolgozták
1868-ban Eötvös megbízta Barna Ferdinánd segédırt a müncheni könyvtár tanulmányozásával, majd részletes rendezési terv készítésével 1868-75 között tartott a rendezés; 1875-ben nyitott meg újra a könyvtár.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

50/54

1876-ban indították meg a Magyar Könyv-Szemlét, mely szerény kezdeményezése a nemzeti bibliográfia kiadásának.
1937-ben referensz osztályt szerveztek; a használatról, a könyvtár állományáról és egyéb kérdésekrıl ad felvilágosítást. A könyvtár vezetıi: Fejérpataky László; Melich János; Hóman Bálint (a Múzeum fıigazgatója is), Lukinich Imre; jelentıs változást hozott Fitz József (könyv- és könyvtártörténész) kinevezése, ezután történt az áttérés az ETO-ra, a katalóguscédulákat már géppel sokszorosították.


A könyvtár feladatai:
∼minden Magyarországon megjelent dokumentum győjtése
magyar szerzık külföldön megjelent mőveinek győjtése
minden Magyarországról szóló mő győjtése
magyar összehasonlító nyelvészet tárgykörébe tartozó minden
hazai nem magyar nyelvő szerzık munkáinak győjtése

dokumentum

Eötvös szándéka volt, hogy nemzeti könyvtári feladatok mellett általános győjtıkörő tudományos könyvtár is legyen az OSZK, de a szerény anyagi helyzet miatt ez nem valósulhatott meg. Egyéb nemzeti könyvtári feladatokat sem látott el maradéktalanul a könyvtár: hazai könyvtárak együttmőködése; nemzetközi kapcsolatok kiépítése; könyvtárközi kölcsönzés stb. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------30. A magyarországi általános győjtıkörő tudományos könyvtárak és a szakkönyvtárak a polgári korban (1790-1945) A Habsburg-birodalomban az összbirodalmi érdek volt a fontos; a legfontosabb szakágazatokat mővelték, pl.: földmérés, bányászat stb. Tudományos könyvtárak:
Selmeci Bányászati Akadémia: 1735-ben bányaiskola volt; az elsı könyvek a adományok voltak; már a könyvtár alapításától tudatos szakmai könyvbeszerzés folyt; a könyvtár fejlesztése évenként rendszeres és céltudatos volt; az egész Habsburg-birodalom egyik legnevezetesebb könyvtára volt.
Szenci Kollégium: bányászati, geometriai, térképészeti, mechanikai és kereskedelmi ismereteket tanítottak; a király évi 1500 Ft-ot biztosított a könyvek gyarapítására; a könyvtárat tőz miatt Tatára helyezték, majd 1780-ban megszőnt.
Georgikon: 1810-12 között alakult az 1798-ban alapított Mezıgazdasági Szakiskola könyvtára; nem volt nyilvános könyvtár, de a tanárok és akik engedélyt kaptak, azok szabadon használhatták. Korszerő könyvtárhasználati szabályzata volt.
Magyaróvári Mezıgazdasági Akadémia: 1818-ban alapították; az alapítólevélben 1000 Ft-ot biztosítottak könyv és tanszer vásárlásra; 1863-ban 1300 kötet volt a könyvtárában.
Nagyszombati Egyetem: 1635-ben alapította Pázmány Péter; késıbb a jezsuita rend megszőnésekor (1773) állami intézmény lett az egyetem a könyvtárával együtt. Mária Terézia a Ratio Educationsban megszabta az egyetem feladatait és mőködési feltételeit. Az egyetemet a könyvtárral együtt 1777-ben Budára költöztették; kevés volt a személyzet, a fejlesztésre csak évi 500 Ft-ot kapott az egyetem. Szőkös volt a könyvtár új elhelyezése; az állomány hiányos, a pótlások nehézkesek voltak. 1779-ben jelent meg a könyvtár elsı szervezeti szabályzata; a könyvtár nyilvánossá vált; Mária Terézia meghatározta a beszerzés milyenségét a karok és a szaktanárok igényeihez igazítva; a könyvtár kötelespéldányjogot kapott. 1784-ben elköltözött a könyvtár Pestre a ferences rendház épületébe; Pest mozgalmas szellemi élete jótékonyan hatott a könyvtárra, az épület viszont nem volt alkalmas könyvtári célokra, nagy volt a helyhiány. A könyvtár éves kerete ekkor 125-1000 Ft között volt; ez nagyon kevés. A ritkaságtárat ekkor még nem kezelték külön, ekkor 900 ısnyomtatványt és 450 kéziratot ıriztek. 1785-86-ban mővelıdéspolitikai rendeleteket adtak ki; szabályozták a könyvtárhasználatot. A század végére 25 ezer kötetet árvereztek el a könyvtár állományából; a befolyt összeget gyarapításra fordították. A II. Ration Educations 1806-ban külön fejezetben foglalkozott a könyvtárakkal; magasabb igényeket támasztott a könyvtárosok szaktudásával szemben. Még az 1800-as évek elején is kevés volt a személyzet; a beszerzésre szánt keret még mindig kevés, csak évi 500 Ft.; a kötelespéldány szolgáltatás nehézkes és hiányos volt; az ajándékozások útján is nıtt az állomány. E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

51/54

Igen erıs cenzúra volt jellemzı ebben az idıben, ennek ellenére sikerült a könyvtárnak a haladó eszméket is megırizni. A reformkorban még mindig személyzeti gondok voltak, kevés volt a fizetés; csak lassú gyarapodás volt jellemzı és az épület állaga tovább romlott. 1843-tól Toldi Ferenc lett a könyvtár igazgatója; aki jelentıs szakember volt; a könyvtár gyarapodása ugrásszerően megnıtt; szakszerő és rendszeres volt a katalogizálás; a könyvtárhasználók száma a duplájára nıtt. 1848-ban új szervezeti szabályzatot adtak ki; 1850-ben új folyóiratolvasó szobát hoztak létre; az olvasók száma tovább nıtt; gazdag kézikönyvtár része volt. A kötelespéldány szolgáltatás még mindig nehézkes a felsıbb utasítások ellenére is; egyre több könyv került a könyvtárba ajándékozás és hagyaték útján; fontos külföldi cserekapcsolatokat építettek ki. Az 1850-es években Garay János elkészítette a kézirat és ritkaságtár katalógusát. 1867-tıl megszőnt a kötelespéldány jog; sorra alakultak tanszéki, szemináriumi és klinikai könyvtárak a központi könyvtártól függetlenül; legjelentısebb a földrajzi könyvtár volt. 1872-ben megkezdték az új könyvtárépület építését, mely 1876-ra lett kész; a költözés után újrarendezték és újból feldolgozták a könyvtár állományát; sok tudós látogatta a könyvtárat. Toldi után Horváth Árpád lett a könyvtár igazgatója; nem rendelkezett megfelelı képességekkel; ıt követte Szilágyi Sándor 1878-tól, ö már jó munkát végzett. 1892-tıl emelkedett a beszerzési keret évi 12 ezer Ft-ra; 1913-tól évi 40 ezer koronára és rendkívüli általányokat is kapott; ez még mindig kevés volt a mőködtetéshez; a gyarapítás legnagyobb része a vétel mellett az ajándékozás volt. 1906-ban felújították az olvasótermet.
Akadémiai könyvtár: 1826-ban az országgyőlés elfogadta a Magyar Tudós Társaság alapításáról szóló tervezetet és Teleki József gróf letette az intézmény könyvtárának alapjait; felajánlotta győjteményét, ha nem egyesítik azt másik könyvtárral. Az Akadémiai könyvtár feladata a Magyarországon megjelent, itt található könyv- és levéltári anyag győjtése és külföldi felderítése is. A rendszeres katalogizálás nem volt megoldott és a könyvkölcsönzés sem. 1836-ig a Teleki házban volt a könyvtár. Tudományáganként és három csoportra osztva rendszerezték a dokumentumokat; elkészítették a katalógusokat; itt is kevés volt a személyzet és a beszerzett mővek száma is. 1844-ben 100 ezer kötet volt a könyvtár állománya; 1849-ben találat érte az épületét és kevés választotta el a teljes pusztulástól. A szabadságharc után korlátozták az Akadémia mőködését; kevés gondot fordítottak a könyvtárra; a gyarapodás fıleg az adományokból adódott és jelentıs cserehálózatot tartott fenn. 1850-ig Toldi Ferenc vezette a munkálatokat; majd Hunfalvi Pál és Reviczki János. Csak olyan mőveket vásároltak meg, melyeket a tagok kívántak és melyek más pesti könyvtárakban nem voltak meg. Új akadémiai palotát építettek, 1865-ban ide került a könyvtár is; új szakrend szerint rendezték át az állományt, 50 szakra osztották; új könyvtári szabályzatot dolgoztak ki; olvasótermet és kutatószobát rendeztek be; 1868-tól nyilvános lett a könyvtár; kevés volt a személyzet így lassan ment a munka. 1890-re igen zsúfolt lett a könyvtár épülete; megoldatlan volt a folyamatos katalogizálás; 1913-ban már 240 ezer volt a könyvtár állománya; akadémikusok, egyetemi tanárok korlátozás nélkül bármikor használhatták a könyvtárat; más csak olvasóteremben olvashatott és nem kölcsönözhetett. Szakkönyvtárak:
József Ipartanoda: 1846-ban alapították; saját könyve nem volt ekkor; 1850-ban alapítottak, a beiratkozási díjat fordították könyvvásárlásra. 1854-ben áthelyezték az Ipartanodát Várpalotára; majd 1856tól Mőegyetemmé alakították; a könyvtár beszerzési kerete még mindig csak a beiratkozási díjak összege volt; 1867-tıl már fıfoglalkozású könyvtárost is alkalmaztak. és 1869-tıl megnyitották a könyvtárat a hallgatók számára is; kb. 2 ezer volt a könyvtár állománya.
Vincellér és Kertészeti Tanintézet: 1860-ban az intézkedtek szakkönyvek vásárlásáról; 1880-ban még csak ezer kötetbıl állt az állomány.
Színtársulatok könyvtárai: Kelemen László színtársulatának 1792-tıl volt könyvtára; színdarabokat, és szerepmásolatokat tároltak; 1806-ban felbomlott a társulat; a könyvtár elkallódott. A Kolozsvári színtársulatnak is volt könyvtára 1798-1810 között. A Nemzeti Zenede 1836-ban alakult; zenetudományi mőveket és kottákat tartalmazott a könyvtára.
Egyetemek önállósult karainak, tanszékeknek a könyvtárai: A 18. század elejétıl felállították a hittudományi kar, az orvosi kar az állatorvosi intézet, az egyetemi csillagvizsgáló könyvtárát; a többi tudományágban szakegyesületek jöttek létre, melyek szakkönyvtárakat hoztak létre (Országos Magyar Gazdasági Egyesület-1837; Országos Magyar Ipartestület-1842; Természettudományi Társaság-1841; Orvosegyesület-1842; Kereskedelmi és Iparkamarák könyvtárai-1850-tıl). E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)


52/54

Múzeumok, tudományos intézmények és egyesületek könyvtárai: 1914-ig több száz múzeum létesült könyvtárral (Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára; Iparmővészeti Múzeum Könyvtára 1870; Pedagógiai Könyvtár 1877; Mezıgazdasági Múzeum 1896; Kémiai Intézet Könyvtára 1881 stb.).

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------31. A magyarországi iskolai, közmővelıdési és házi könyvtárak a polgári korban (1790-1945) Különösen fontos korszak a 18-19. század; ekkorra tehetı a polgári könyv- és könyvtárkultúra kialakulása. Magyarországon 1790-tıl kezdtek kialakulni a nyilvános könyvtárak, bár még korlátozott volt a nyilvánosság. A 18. század végétıl létrejöttek az új, haladó gondolkodású polgári könyvtártípusok (Nemzeti-; tudományos és szakkönyvtárak; iskolai- ; közmővelıdési- és házi könyvtárak). Széchényi Ferenc 1802-ben felajánlotta győjteményét a nemzetnek, ezzel lerakta a nemzeti könyvtárunk alapjait. 1803-ban átszervezték hazánkban a szerzetesrendeket; a katolikus érseki könyvtárak tovább fejlıdtek; a protestáns könyvtáraknál csak lassú fejlıdés volt. A hazai fıúri könyvtárak tovább építették győjteményüket; a 19. század elsı felében közkönyvtárak lettek vagy a családok tulajdonába maradtak vagy külföldre kerültek vagy szétszóródtak; egy ideig igen sok magánkönyvtár mőködött hazánkban. A 19. század a polgári könyvkultúra fénykora; határozott gyarapodás figyelhetı meg; differenciálódtak a könyvtárak; növekedett az olvasók száma; a könyvtári belsı munka gyenge volt, de fejlıdött; kialakult a fıváros centrikusság. Negatívumként említendı, hogy sok állomány kicsi volt és nem fejlıdött; a falusi lakosság rosszul ellátott; csekély az anyagi ráfordítás és sok könyvtárban helységprobléma volt. Szabó Ervin és társai az angolszász mintát akarták megvalósítani hazánkban; fontosnak tartották a nyilvánosságot; országos rendszert akartak kialakítani; törekvéseik nem valósultak meg, úgy, ahogy akarták. 1919 után visszaesés volt jellemzı; Trianon után a területi elcsatolások miatt nagy volt a veszteség; még jobban erısödött a fıváros centrikusság; Magyarország könyvtárügyében maradt a középszerőség; a II. világháború tovább rontotta a helyzetet, nem volt anyagi támogatás és nagy volt a pusztulás a háború miatt. Iskolai könyvtárak a polgára korban: Az 1820-as évektıl az iskolai diáktársaságok könyvtárakat kezdtek szervezni; az uralkodó tiltotta a mőködésüket, így formálisan megszőntek, de valójában mőködtek tovább és 1840-tıl újabbak is létrejöttek. 1849 után új gimnáziumi, reáliskolai könyvtárak alakultak, az elemi népiskolákban csak késıbb történtek változások. 1867-ben rendeleti szabályozással szétválasztották a népkönyvtárakat és az iskolai könyvtárakat. A 20. század elején kezdtek differenciálódni az iskolai könyvtárak; iskolai szintek szerint alakultak ki könyvtárak: az alsó szinten népiskolai könyvtárak, a közép szinten gimnáziumi könyvtárak és szakiskolai könyvtárak. Voltak iskolák, ahol külön tanári és diák könyvtár volt. Közmővelıdési könyvtárak a polgári korban: Ezek a könyvtárak a közmővelıdést szolgálták; lehet mondani, hogy nyilvános könyvtárak, de csak egy adott kör számára. Egyre több olvasókabinet és kölcsönzı könyvtár alakult; jelentısek a városi könyvtárak. Sok városban létesült könyvtár általános gyüjtıkörrel; 1917-ig 57 városi könyvtár létesült. Alakultak könyvtárak múzeumok keretében; magánszemélyek hoztak létre üzleti jellegő kölcsönkönyvtárakat és alakultak egyesületi, kaszinói könyvtárak is. A falusi lakosság ellátása bizonytalan volt; falusi könyvtárak fıleg népiskolák keretében jöttek létre. 1897-1910 között a Múzeumok és Könyvtárak Fıfelügyelısége kampányt szervezett, melynek hatására 640 könyvtár alakult falvakban; ezeknek 3-7 száz kötet volt az állománya, nagy probléma volt, hogy nem fejlesztették ıket. 1904-tıl gazdasági népkönyvtárak is létesültek, több mint 3800 könyvtár, kevés könyvet tartalmaztak. Szerveztek legénységi könyvtárakat is a honvédségnél; léteztek a közmővelıdési és ifjúsági körök könyvtárai is és jelentısek a munkáskönyvtárak, melyeket munkásszervezetek vagy munkaadók hoztak létre; az 1920-30-as években 1500 munkáskönyvtár alakult, fejlesztették ıket; voltak szakszervezeti könyvtárak is. Házi könyvtárak a polgári korban: A korábbi magánkönyvtárak egy része átalakult házi-, családi könyvtárrá; a könyvek győjteménnyé alakultak; házikönyvtára elsısorban az értelmiségnek volt, használatra vagy bibliofil szándékkal hozták létre (pl.: Kossuth Lajos; Vörösmarty Mihály; Eötvös József könyvtára stb.); voltak akik csak kedvtelésbıl alakítottak ki házi könyvtárat. Nem alkottak külön típust, de létrejöttek a nemzetiségi könyvtárak is; a kulturális újjászületés hatására alakultak ki; felmerült a polgárosodás igénye.

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

53/54

Könyvtári belsı munka: A belsı munka elmaradt a kívánalmaktól; probléma volt a könyvtár állományának feltárása; sokáig nem volt egységes szabvány és szakrend. A Dewey-féle tizedes osztályozás nehezen terjedt; továbbfejlesztett változata, az ETO csak 1900-ban került hazánkba; 1917-ben még csak 7 könyvtárban használták; az OSZK 1930-tól tért át az ETO-ra; késıbb a többi könyvtár is követte. 1925-ben készült elıször hazánkban tárgyszókatalógus Moór Ferenc révén. 1930-tól kezdték sokszorosítani a katalóguscédulákat; kurrens és szakbibliográfiák terén még nem volt elırelépés; késıbb Zsámboly János és Gulyás Pál munkája volt jelentıs. A folyóirat feltárás és a külföldi szakirodalom hiányos volt; 1930-tól indult el a dokumentációs tevékenység, Káplány Géza nevéhez főzıdik. 1900-tól folyamatosan jelentek meg könyvtártudományi publikációk; igen kiemelkedı Szabó Ervin és Gulyás Pál munkássága. Eleinte nagyon kevés volt a szakképzett könyvtáros; a könyvtári szakmai ismeretek hiányosak voltak; ingyenes gyakorlatokat vezettek be. Sokáig nem kellett szakvizsga a könyvtárossághoz; késıbb egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a könyvtárosképzésre; 1908-ban indult az elsı könyvtáros tanfolyam; 1916-ban a fıvárosi könyvtáros továbbképzı tanfolyam és 1928-tól egyre több képzés. Felügyeleti szervek: 1894 Országos Múzeumi és Könyvtári Bizottság (sikertelen volt); 1897 Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa (elızı újjászervezése volt); Múzeumok és Könyvtárak Országos Fıfelügyelısége (komoly szerepe volt az I. világháborúig); 1920 Az elızıeket megszőntették; átalakították az irányítási struktúrát; szétválasztották a tudományos és az önmővelési könyvtárakat; 1922 Országos Magyar Győjteményi Egyetem (1934-ben feloszlatták); 1923 Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ (a Magyar Nemzeti Múzeum keretében mőködött önálló intézményként; itt bonyolították a külföldi könyvcseréket; a II. világháború után megszőnt) --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------32. A magyarországi könyvtárügy és a könyvtári struktúra fejlıdése 1945 után Három szakaszra oszthatjuk ezt az idıt:
1. szakasz: 1944-1949. ⇒ Az 1940-es évek végéig megmaradt a régi könyvtári struktúra hazánkban, még többpártrendszer volt, majdnem mindegyik párt tett lépéseket a fejlıdésben. A közmővelıdési ellátás gyenge volt, nem volt egy kikristályosodott, követhetı irányvonal sem. 1948 volt a fordulat éve, ez a szocialista kísérlet kezdete hazánkban. A könyvtárügyet ekkor szovjet mintára alakították, dominánssá vált az állami jelleg a fenntartásban és az irányításban is. A könyvtárakat államosították, a könyvtárügyet állami felügyelet alá vették, érvényesült a pártirányítás és egy hierarchikus struktúra jött létre. Nemzetközi programokba is bekapcsolódott Magyarország, átvettük a szabványokat.


2. szakasz: 1949-1989. ⇒ Nemzetközi kapcsolatoknál kötelezı volt a KGST országokkal való kapcsolat. A technikai felszereltségben 1950-tıl elmaradás látható, számítástechnikai cikkeket nem engedtek be hazánkba a nyugati országok és a hazai kormányzat sem. Felerısödött az angolszász befolyás, de nem lehetett a struktúrát megváltoztatni, mert az politikailag ellentmondásos lett volna. A struktúra évtizedekig jól mőködött, a gond a „felülrıl erıltetett nyomás” volt, nagyon érvényesült a pártbefolyás. Azért néhány elınyös változás is történt, bevezettek angolszász jellemzıket, pl.: szabadpolcos rendszer, gyermekkönyvtárak, különbözı részlegekre osztás (zenei) stb. Hátrányos volt a maradványelvő dotálás, a kultúra csak a maradék juttatásokat kapta és ezen belül is a könyvtárak voltak az utolsók. Magasszintő jogszabályok a könyvtárügyrıl: 1952 Minisztertanácsi határozat (megyei könyvtárak és járási könyvtárak alakultak); 1956 Törvény erejő rendelet (magyar könyvtárügy fejlesztésére vonatkozott); 1976-os rendelet (1987-ig volt érvényben). Párthatározat konkrétan nem született a könyvtárakra, csak olyan határozatok, melyek hatással voltak a könyvtárügyre is. A könyvtárakat a népmővelés részeként tekintették, de persze szovjet mintára történt a népmővelés. Könyvtárügyi konferenciák: 1952 A szakma kijelölte a legfontosabb tennivalókat; 1955 könyvtári törvény elıkészítése; 1970 felvetıdött a számítástechnika kérdése. Könyvtári irányítás: ez is centralizáló volt, 40 év alatt semmit nem változott. 1953 Országos Könyvtárügyi Tanács⇒ Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács⇒ Könyvtárügyi Tanács - lassan elhalt. Hálózati struktúra alakult ki: 10 szakkönyvtári, 28 intézményi, 19 megyei és 1 iskolai hálózat; közmővelıdési hálózatok (20 tanácsi, 40 szakszervezeti, fegyveres testületi hálózatok).

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k

Könyv- és könyvtártörténet szigorlat - II. évfolyam, 2. félév (2001)

54/54

Könyvtártípusok jellemzıi: Nemzeti könyvtár: 1940-tıl önálló (OSZK); 1948-tól (napjainkig is) helye a Budai Palota; 1952-tıl a Debreceni Egyetem könyvtára a második nemzeti könyvtárunk; Szakkönyvtárak: számuk megnıtt, frissen szervezett tanszéki könyvtárak; Köz(mővelıdési) könyvtárak: háború után nagy pusztulás, majd látványos növekedés (1947: népkönyvtári struktúra; 1959: falusi könyvtárak tanácsi tulajdonba; '50-es évek: public library; '60-as évek vége: már minden településen van könyvtár; '70-es évek: mozgó könyvtárak, audiovizuális dokumentumok, hangos könyvtárak); szakszervezeti könyvtárak: emelkedı tendencia ('60-as évek: hálózati keretek kialakulása; '70-es évek: észszerő beépülés; '80-as évek: szakszervezeti könyvtárak válságba kerülnek, stagnálnak); iskolai könyvtárak: 1971: tanulói és nevelıi könyvtárak összevonása; tanácsok támogatása jellemzı; az iskolai könyvtárak egy része ma sem felel meg a követelményeknek; házi könyvtárak: életszínvonal emelkedésével számuk nıtt, de ennek ellenére nem emelkedett a lakosság olvasási vágya (TV, video megjelenése); magán könyvtárak: '80-as évek végéig nem voltak. Könyvtári belsı munka: Elırelépés az '50-es években: címleírási szabvány; ETO alkalmazása; Cutterjelzetek bevezetése stb. '60-as évek: referencia szolgálatok kiépítése, élre a megyei könyvtárak kerültek. '70-es években csatlakoztunk a nemzetközi szabványokhoz; számítógépes feldolgozás lassú, kevés a pénz, nagy a lemaradás. Könyvtárosképzés: Kedvezı változás, hogy beindult az iskolarendszerő könyvtárosképzés, az anyagi megbecsülés továbbra sincs meg. 1948/49 könyvtárosképzés az ELTE-n; 1951/56 könyvtáros képzés a Pedagógiai Fıiskolán; 1962-tıl: könyvtáros/népmővelı szak a tanítóképzıkön; 1972 Szombathelyi és Egri Tanárképzı Fıiskolán tanár szakkal együtt van a könyvtár szak; 1990 Könyvtáros asszisztens képzés 1-3 éves, tanárképzıkön beindult a levelezı képzés is; Debreceni Egyetem (régi KLTE) könyvtáros/ informatikus képzés itt volt elıször.


3. szakasz: 1990-tıl ⇒ Nem volt centralizált modell, 1992-tıl nem volt hálózat (csak önkéntes alapon alulról felfelé haladva létesült), átalakultak a munkahelyek, ennek hatására megszőntek a szakszervezeti könyvtárak. Változásokon ment át az iskolai könyvtárügy, a Nemzeti Alaptanterv része lett a könyvtári ismeretek oktatása és megköveteli a könyvtárhasználatot, erre fel kellett készülniük a könyvtáraknak. Átalakultak a finanszírozás csatornái is: többcsatornás állami dotáció, önkormányzati finanszírozás, alapítványi finanszírozás, pályázatok és egyéb támogatási formák jellemzıek. Igen nagy jelentıségő a számítógépesítés; a tájékoztatás országos mérető megszervezése; katalogizálásban, bibliográfiai leírásban együttmőködés jellemzı. Nagy hangsúlyt fektetnek a könyvtárosképzésre, ma már több fıiskolán, egyetemen van könyvtár szak/informatika szakosodással együtt. Napirendre került a könyvtári törvény elıkészítése, majd 1997-ben meg is jelent, ez igen nagy elırelépés. 2000-ben megalakult a Könyvtári Intézet.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

E szterh á zy

Ká ro ly F ı isko la (E g er) – Kö n yvtá ro s - Készítette: S á n d o r Ju d it -

sza k