50. Jakócs Dániel. Gyors hír a hurmáról

32.szám

1 / 50

Hétköznapjaink Gyors hír a hurmáról Jakócs Dániel "... javasoljuk, hogy sürgősen olvassák el az erről írt cikkünket a Világszabadságon."

Gyors hír a hurmáról Már néhány hete erősen sárgulnak a gyümölcsök, számukat megszámolni még pontosan nem lehetett a lombok miatt. A termések mérete egyenletes, kb. 130 lehet a fán. Egy gyümölcs súlya 27 dkg. A fát 2002-ben ültettem, kezdetben lassan fejlődött, de az utóbbi években gyors növekedésnek indult. Hamarosan szedésre érett lesz, de csak utóérlelés után fogyasztható. Az utóérés ideje 10-30 nap. A Tescoban már árusítani kezdték egyik izraeli fajtáját sharon fruit néven. Mindenik fajtája nagyon finom és tápláló, ha időben kezdjük fogyasztani, de vigyázzunk !!! Mivel nálunk új gyümölcs, ezért nem ismerik ellenjavallatait. Akinek bármilyen hasüregi műtétje volt és bélösszenövése keletkezett, annak életveszélyes bélelzáródása lehet tőle, függetlenül attól, hogy milyen régen volt a műtét. Ezért javasoljuk, hogy sürgősen olvassák el az erről írt cikkünket a Világszabadságon. Az ellenjavallatokat sem orvosaink, sem az eladók nem ismerik. A hurma glükoz tartalma nagyon magas , elérheti a 19-20 százalékot, ezért cukorbetegek sem fogyaszthatják. Különben gyógynövény, csökkenti a magas vérnyomást, a fogínygyulladást, a vitaminhiányt. Gazdag karotinban, C, B1, P, B2,és E vitaminban. Nagy a kálium magnézium,vas, kalcium, foszfor, mangán, réz és különösen a jód tartalma. Hűtőszekrényben plusz 1-2 fokon március végéig tárolható. Nekem akkor ízlik a legjobban, amikor az íze édes vörös borra emlékeztet. Sajnos a magas cukortartalma miatt én is csak kóstolgatom, nem fogyaszthatok belőle legfeljebb egy felet. A nők különösen vigyázzanak. Az utóbbi időben gyakran szülnek császármetszéssel, de egyéb nőgyógyászati műtétek is veszélyt okozhatnak. Ne felejtsük el, hogy 20- 30 évnél régebbi műtét is veszélyt okozhat !!!

Jakócs Dániel

2 / 50

Hírek Javaslat Kossuth Lajos Baráti Társaság megalakítására szervezők

Alulírott népi értelmiségiek kénytelenek voltunk megállapítani, hogy nemzeti kultúránk legfontosabb és legértékesebb részeit honfitársaink egyre kevésbé ismerik. A nemzeti öntudat, a nemzeti önismeret üressé, tartalmatlanná vált és néhány szimbólumra redukálódott az utolsó húsz évben.

Javaslat Kossuth Lajos Baráti Társaság megalakítására Alulírott népi értelmiségiek kénytelenek voltunk megállapítani, hogy nemzeti kultúránk legfontosabb és legértékesebb részeit honfitársaink egyre kevésbé ismerik. A nemzeti öntudat, a nemzeti önismeret üressé, tartalmatlanná vált és néhány szimbólumra redukálódott az utolsó húsz évben. Ez teljesen érthető, hiszen nemzeti eszményeink legjobb megfogalmazójának és kifejezőjének a legfontosabb gondolatait szinte senki sem ismeri. Kossuth alkotmánytervezete modellje lehetne annak, hogy milyen a ténylegesen demokratikus alkotmány, konföderációtervezete pedig annak, hogy milyen elvek alapján lehetne megoldani több nép békés, gyümölcsöző együttműködését. Természetesen a konkrét helyzet változott, és ennek megfelelően lehetne alkalmazni az elveket, de tenni kell már most valamit, mert a nemzeti tudat elsorvadásával párhuzamosan nő a nacionalizmus, a szomszéd népek közötti gyűlölködés, amely minden népnek egyformán sok kárt és szenvedést okozott, és valószínűleg a jövőben is okozni fog. Kossuth eszmerendszerének e két sarokköve általánosítása volt az 1848-as európai forradalmi hullám eredményeinek és bukásának. Kossuth gondolatai elnyerték Lincoln Ábrahám, Herzen és Lev Tolsztoj elismerését. Herzen hatalmas ívű memoárjában az európai gondolkodás hegycsúcsának nevezte Kossuth-ot, angol költők verset írtak a tiszteletére. A balkáni szociáldemokrata pártok regionális szervezete pedig a XIX. század végén pártprogramjuk részévé tette Kossuth konföderációs elméletét. Egyetlen magyar gondolkodónak sem volt akkora hatása és tekintélye, mint neki, és egyben ő volt a legmagyarabb gondolkodó, mert hasznosította gyötrelmes történelmünk tapasztalatait és kifejezte dolgozó népünk eszményeit és vágyait, de úgy, hogy közben összeurópai távlatokban vizsgálta az eseményeket.

Kossuth mellett Petőfi volt, aki nemzeti öntudatunk megfogalmazásában a legnagyobb szerepet játszotta. Egész Európában a költészetnek nagy szerepe volt a nemzeti öntudat kialakításában, nálunk különösen. Petőfi látnoki fantáziája erős érzelmi hevülettel fejezte ki azokat a vágyakat és eszményeket, amelyeket a magyar nép homályosan érzett és akart, de világosan megfogalmazni nem tudott, amikor a következő sorokat írta:

„Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!

És addig? Addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell.”

Nem folytatjuk, minden művelt magyar embernek tudnia illene. Inkább arra hívjuk fel a figyelmet, hogy milyen messze vagyunk mindettől. „Bőség kosara” helyett hajléktalanság ezrek számára, éhezés milliók számára, a jogi egyenlőségnek még csak a látszata sincs meg stb., stb. Az utolsó 23 évben messzebb kerültünk Petőfi eszményeitől, mint korábban voltunk, de ez nem változtat azon, hogy Petőfi hosszú időre, lehet, hogy századokra előre meghatározta népi-nemzeti fejlődésünk feladatait. A fenti eszmények külön-külön már Petőfi előtt megvoltak nemzeti költészetünkben, elég utalni itt Csokonaira vagy Vörösmartyra, de Petőfi foglalta össze őket és tette egységes

3 / 50

rendszerré, tette érzékelhetőé belső összefüggéseiket. Mivel Petőfi eszményei más népek kultúrájában különböző változatban, de szintén megvoltak, az ő költészete vált a legnépszerűbbé a magyar költészetből az egész világon. Egyedül Petőfi az a magyar írók közül, akinek még az ötvenes években az összes költeményét lefordították oroszra, és nem is olyan régen kínai nyelvre is. Így legnemzetibb költőnk egyben a legsikeresebb, legnépszerűbb költőnk lett, mert nemzeti eszményeink egyben a legáltalánosabb emberi eszmények is. Jelenleg az orosz nyelv kb. 170 millió embernek az anyanyelve és 350 millió passzívan ért oroszul. Kínaiul beszél és ért a legszerényebb számítások szerint is 1200 millió, így Petőfi összes költeményei érthetővé váltak legalább 1500 millió ember számára, és a legtöbb ember megértheti hazánk keleti határától a Csendes-óceán partjaiig. Petőfi költészete, mint nemzeti eszményeink kifejezője és hordozója, magyarságunk lényege, már régen átlépte anyanyelvünk határait és száz és százmilliók kulturális közkincse lett. Ki merjük mondani, hogy lelkileg magyarnak csak azt lehet tekinteni, aki ismeri és vallja Petőfi összes költeményeinek eszmei üzenetét. Ez a legkisebb közös nevező. Tőlünk nyugatra - teljesen érthetően – német nyelvterületen ismerhető meg legjobban Petőfi költészete. Kossuth és Petőfi szellemiségét természetesen többen folytatták és védték a magyar kultúrában, elég csak futólag utalni olyan nevekre, mint Vajda János, Ady Endre, Juhász Gyula, József Attila és még sokan mások kultúránk különböző területein. Ahhoz, hogy bárki a nemzettudat szempontjából igazán magyarrá váljon, nyelvünk ismerete csak lehetőséget nyújt, minden nemzedéknek meg kell tanulni magának azokat a kulturális értékeket, amelyek bennünket magyarrá tesznek. Tanuljunk meg magyarnak lenni, és ebből a szempontból a hazafias szólamok és a szimbólumok semmit sem segítenek. Az igazi magyar nemzeti öntudat szempontjából most nagyon rosszul állunk, rossz a helyzet Kossuth elméleti hagyatéka szempontjából, ma alig ismerik. Ez érthető, mert az 1848/49-es szabadságharc bukása után néhány év kivételével a hivatalos hatalom nem szerette, iskolában nem tanították, és csak egy szűk népi értelmiség őrizte gondolatrendszerét. Megpróbáljuk ismertetni jogrendszerének legfontosabb alaptételeit, de semmilyen ismertetés nem helyettesíti teljes koncepciójának tanulmányozását. Alkotmánytervezetében éppúgy, mint „A dunai állam-konföderáció és a nemzetiségi kérdés”-ről írt munkájában azt vizsgálta, hogy miként lehet a magyar és szomszéd népek konkrét körülményei között a lehető legnagyobb szabadságát biztosítani minden vonatkozásban. Kiinduló pontja: „Szabad embert nem elégítheti ki a politikai szabadságnak azon paránnyá szétmosott adaga, mely abban határozódik, hogy időszakonként egy-egy szavazatot vet vagy milliók szavazata közé a választásoknál, neki sérthetetlennek kell magát éreznie egyéni jogaiban, s szakadatlan befolyással kell bírnia községi s megyei ügyeiben.” Ez a tétel már önmagában erős bírálata annak, a választási rendszernek, és az arra épülő politikai berendezkedésnek, amely most papíron uralkodik Európában, még akkor is, ha a konkrét megvalósítás szabályai nem teszik még ezt a parányi politikai szabadságot is látszatszabadsággá. A valóságban azonban azzá teszik. „Az ember egyéni jogai nem függhetnek a család, a község, a megye, az állam kényétől.” Az egyéni jogoknak éppúgy, mint a politikai jogoknak minden csorbítás ellen biztonságban kell lenniük. Az egyén szabadságjogait alkotmányba kell foglalni. Az alkotmányt a nemzetgyűlés nem változtathatja meg és nem sértheti meg. Kossuth e két művében nem ír arról, hogy ki alkotmányozhat. Mivel azonban világosan leszögezte, hogy a törvénykezésnek két fő alapelve kell, hogy legyen, a népfelség és az önkormányzat, jogosan feltételezhetjük, hogy az alkotmányról népszavazásnak kell döntenie. Miután leszögezte, hogy a személyes szabadságjogokat semmilyen felsőbb szerv nem változtathatja meg és nem veheti el, velük többet nem foglalkozik. Az egyéni szabadságjogok: a gondolkodás szabadsága, a lelkiismereti szabadság, az egyesülés (társulás) szabadsága. Az egy hiten lévők társulása az egyház, éppen ezért az egyháznak semmi köze sincs az államhoz, az államnak pedig az egyházhoz. Az egyház állami funkciókat nem tölthet be, bármelyik egyházból ki lehet lépni. A hitoktatás minden egyháznak a saját ügye, állami jövedelem nem jár érte. Megjegyezni csak annyit szükséges, hogy ez az elv biztosítja a tényleges vallásszabadságot is, mert az az egyház, amely anyagi támogatást kap a kormánytól, nehezen tekinthető teljesen függetlennek. A valláshoz hasonlóan Kossuth az azonos nyelvet beszélők közösségét is társulásnak tekinti és a nemzeti nyelvet nem tekinti a nemzet egyetlen kritériumának. Jól érzi, hogy a nemzet fogalma nem esik egybe az azonos nyelvet beszélők fogalmával, hogy a nemzeti nyelv egysége mögött mélyebb tényezők húzódnak meg s ezért „a territórium – azaz a terület – s nem nyelv szerint lehet és kell kormányozni”. „A nyelv is, mely maga egyedül még nem nemzetiség, s még a complet nemzetiség sem igényelheti azt, hogy ő legyen egyedüli factora a status organismusának” – írta Kossuth. Mindezt akkor írta – az 1850-es években –, amikor a nacionalista őrület csak kezdődött Európában és még senki sem gondolhatott arra, hogy olyan nemzetállamokat akarnak majd létrehozni, ahol mindenki anyanyelve azonos, és az egynyelvű nemzet érdekében „népességcseréket” hajtanak majd végre és milliókat telepítenek ki otthonaikból szerte Európában. Kossuth összes javaslatának az alapja az egyéni szabadságjogok biztosítása mindenki számára, és ebből következett a kisebbségek jogainak feltétlen elismerése. Az állam szervezetét három szinten tekintette át: község (település általában), megye, ország. Az egyes országok felett állt az összes szövetséges államot összefogó konföderáció. A konföderáció hatásköre a közös honvédelemre, a közös vámokra és a közös diplomáciára szorítkozott. Minden egyéb kérdés a konföderációba tömörült országok hatáskörében maradt, így a nemzeti függetlenség nem sérülhet. A konföderáció szükségességét éppen azzal indokolja, hogy: „Kisebb nemzetek csak egymás közti szoros föderáció által biztosíthatják politikai létüket, s nemzeti önállóságukat és függetlenségüket. Más különben politikai létüket a nagyobb hatalmak túlfajától örökké fenyegetve, nemzetiségük pedig elnyeletésnek kitéve lesz.” Ehhez és a következő részekhez több megjegyzésünk van, de az egységes megfogalmazás érdekében külön utószóban fejtjük ki. Kossuth alkotmánytervezetét úgy írta meg, hogy a konföderáció lehetőségéből indult ki. Az egyéni szabadságjogok biztosítása feltételezte azt, hogy az összes politikai intézmény az önkormányzatiság elve alapján épüljön fel. A helyi település (ez Kossuth-nál a község), a megye és az ország összes vezetőjét közvetlenül választják. Választásra minden állampolgár egyaránt jogosult. A községek és a megyék vezető szervei helyi kérdésekben teljes autonómiával rendelkeznek, ezeket a döntéseiket „felsőbb” szervek nem változtathatják meg, tehát községi kérdésekben a község, megyei kérdésekben a megye függetlenül dönt. A felsőbb szervek jogköre az alkotmányosság ellenőrzésére terjed ki. Sem a nemzetgyűlés, sem a kormány nem változtathatja meg az alkotmányt. Minden képviselő bármikor visszahívható, ha elvesztette választói bizalmát. Szerintünk is ez a tényleges demokratizmus legfőbb garanciája. A megválasztott szervek egyszerű többséggel döntenek, de Kossuth gondolt a kisebbség jogainak a biztosítására, különösen ott, ahol ennek gyakorlati jelentősége van. Ilyen a nyelvhasználat, és ennek kapcsán az oktatás kérdése. A községben a helyi többség nyelve a hivatalos nyelv, a megyében szintén, de a kisebbségnek mindenütt joga van megkövetelni, hogy az összes hivatalos dokumentum minden kisebbségi nyelven megjelenjen, hogy mindenhol az anyanyelvén beszélhessen, hogy gyermekei az anyanyelvükön tanulhassanak. A nyelvtanítás kötelező, de mindenki maga (vagy a szülő) dönti el, hogy milyen nyelven tanul. Kötelező nyelv nincs. Kossuth-nak gyakorlatilag igaza volt. A régi Jugoszláviában a Vajdaság területén a magyarok megtehették, hogy csak magyarul tanulnak, a szerbek természetesen csak szerbül. Éppen ezért a magyarok közül szinte mindenki, a szerbek közül az abszolút többség megtanulta mindkét nyelvet anyanyelvi szinten, természetesen általános műveltségének megfelelő

4 / 50

szókinccsel. Ott az emberekről nyelvtudásuk alapján nehezen lehetett megállapítani, hogy ki a szerb és ki a magyar. Ennek megvolt az eredménye. A vajdasági magyarok összehasonlíthatatlanul jobban tudtak szerbül, mint a szlovákiaiak szlovákul és a romániaiak románul. A kölcsönös tiszteletnek és a szabadságnak nagyon nagy felhajtó ereje van. Még csak annyit kell megjegyezni, hogy Kossuth szükségesnek tartotta községi és megyei szinten is megvitatni az egész ország ügyeit, és ha kell, a kormány döntéseit elemezni és megbírálni. Kossuth konföderációs gondolkodási rendszerének megfelelően a Kossuth Lajos Baráti Társaság szervezését nem csak a magyarországi határok között gondoljuk, hanem a szomszéd államok népeivel együtt. A Baráti Társaságot asztaltársaságok szövetségének képzeljük el, ahol a kölcsönös barátságok kiépítése, egymás megismerése és tényleges segítése ugyanolyan fontos cél lenne, mint az elméleti kérdések megbeszélése. Véleményünk szerint a közeli jövőben még nehéz sors vár ránk. A kölcsönös segítség megszervezését azonban már a létező baráti társaság tagjaival kell és érdemes megbeszélni, de a szervezést már most el kell kezdeni, mert így is késésben vagyunk. Bócz Ferenc Gyimesi László Dr Jakócs Dániel Dr Tütő László

Putyin elmondta az orosz álláspontot Junge Welt ... a G20 alkalmából

Putyin a G20 alkalmából tárgyalt Merkellel és Junckerral és elmondta az orosz álláspontot. Kifogásolja, hogy nem közlik a híreket, amely szerint Kiev fegyveresen támadja politikai ellenzékét, Oroszország pedig meg fogja védeni. A német televíziónak adott nyilatkozatát adták tegnap este.

MEGHÍVÓ Angyalföldi önkormányzat Györe Imre emléktábla-avatás

MEGHÍVÓ

A XIII. kerületi önkormányzat tisztelettel meghívja Önt GYÖRE IMRE költő, drámaíró és publicista (1934 - 2009) 80. születésnapja alkalmából megejtendő emléktábla-avatásra.

Az esemény helye: Budapest XIII. Babér utca 21., ideje: 2014. december 2. 11 óra

Méltató beszédet mond Tóth József XIII. ker. polgármester Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő

5 / 50

Közreműködik Merényi Judit előadóművész

Meghívó ELTE BTK Ruszisztikai Központja és Kelet-Európa Története Tanszéke Az antiszemitizmus történeti formái a cári birodalomban és a Szovjetunió területein

Meghívó

Az ELTE BTK Ruszisztikai Központja és Kelet-Európa Története Tanszéke tisztelettel meghívja Önt

Az antiszemitizmus történeti formái a cári birodalomban és a Szovjetunió területein

(Szerk.: Barta Tamás és Krausz Tamás)

című konferenciakötet bemutatójára.

Helyszín:

ELTE BTK, Főépület II. emelet 252. terem (I. Tóth Zoltán terem)

Időpont:

2014. december 3., 18 óra

A kötetet bemutatja:

Halász Iván egyetemi tanár, MTA TK JTI és Krausz Tamás egyetemi tanár

Moderátor:

Juhász József tanszékvezető, egyetemi docens

Tiszteletpéldányok a helyszínen vehetők át.

6 / 50

MIKSz állásfoglalás az USA világuralmi törekvéseiről Magyar Ifjúsági Közösségi Szervezet A hideghábor úbefejeződése óta az USA különös céltudatossággal tör a világuralom megszerzésére. Útjában posszibilis hatalomként egyedül Oroszország áll. Hogyan alakulnak ezen konfliktus szempontjából a Magyarországgal kapcsolatos USA elvárások ?

ÁLLÁSFOGLALÁSUNK AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK VILÁGURALMI TÖREKVÉSEIRÖL

Azt, hogy az Egyesült Államok céltudatosan a világuralom megszerzésére tör, régen tudhatja a világ Chomskynak a világon közismert művéből.: Mit akar Samu bácsi ténylegesen ? Ebben a műben Chomsky az 1945 és 1990 közötti amerikai külpolitikát elemzi. Ezt a művet világszerte ismerik, Magyarországot kivéve. Az USA külpolitikájának célja a világuralom megszerzése volt és maradt végig, ezt a célt követte minden lépése, intézkedése és nem válogatott az eszközökben: nemzetek között feszültséget szított, uszított és háborúkat robbantott ki. Az Egyesült Államok vezető köreinek politikája most érte el Európát, melynek első célpontja Oroszország volt, mivel a Szovjetunio felbomlása után sem tudta uralma alá hajtani. E cél érdekében akarta megszerezni a Krím-félsziget orosz tulajdonban lévő haditengerészeti támaszpontjait (1960 előtt nem volt Ukrajna része). Emiatt kellett összeugrasztani Ukrajnát Oroszországgal. A mai ú.n. ukrán válság nem egy nemzetek közti ellentét, hanem az Oroszország elleni amerikai ármánykodás áldozata. Oroszország részéről teljesen érthető, hogy nem akar az USA gyarmata lenni és védi nemzeti függetlenségét. Nekünk magyaroknak hosszú távon történelmi érdekünk volt és maradt, hogy jó viszonyban legyünk szomszédainkkal és érdekünk Oroszország sikeres gazdasági fejlódése, hiszen korábban, még a szovjet korszakban, ahogy most is, tőlük függött energiaellátásunk. Annak ellenére, hogy az elmúlt 24 év alatt bizonyos magyar körökből érték támadások az orosz kormányt és Oroszországot. Most az Egyesült Államok kormánya Magyarországot Oroszország ellen eszközként akarja használni és nem törődik azzal, hogy ez a mi közvetlen elemi érdekeinkkel ellentétes. Oroszországnak meg van a katonai ereje, hogy ha kell, meg tudja védeni magát a NATO-val szemben ! (A sors mentse meg a világot attól, hogy ez bekövetkezzen !) Nagyon örülnénk, ha az Egyesült Államok vezető körei a kölcsönös előnyök alapján hajlandóak lennének feltételek nélküli gazdasági együttműködésre Magyarországgal is, egyenlőre azonban ennek még látszata sincs meg. Az USA vezetése nyíltan befolyásolni akarja, hogy milyen legyen Magyarország kormánya, kikkel legyen szövetséges és milyen politikát folytasson. Természetesen ez a politika nem csak ellenünk irányul, hanem az összes közép-európai nép ellen is. Ennek ellensúlyozása érdekében keresnünk kell a kapcsolatot azokkal az erőkkel, akik készek összefogni az USA világuralmi törekvései ellen. Ez nyilvánvaló nemzeti érdekünk, éppen ezért a mai kormány is okosabban tenné, ha a régi ellentéteket igyekezne megszűntetni, mert azoknak nincs értelme és tartós szövetségi politikát alakítana ki a szomszéd országok népeivel. További fejlődésünk lehetősége, de még a németeké is ezt követeli. Akik a korábbi határokat feszegetik és revidiálni akarják, a múltban élnek és veszélyeztetik nemzeti függetlenségünket.

7 / 50

BUDAPEST, 2014 december 10.

MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖSSÉGI SZERVEZETE BALOLDALI FRONT - Kommunísta Ifjúsági Szövetség FÓRUM SZÍRIÁÉRT SZERVEZET JOGÁLLAMISÁG EGYESÜLET KIÁLLUNK VENEZUELÁÉRT - FB old. szerk. KIÁLLUNK OROSZORSZÁG MELLETT - FB old. szerk.

Meghívó: Tüntetések és politikai alternatívák Magyarországon A Marx Károly Társaság Fóruma és a Május Elseje Társaság Fáklya Klubja KRAUSZ TAMÁS vitabevezető előadása

MEGHÍVÓ

A Marx Károly Társaság Fóruma és a Május Elseje Társaság

Fáklya Klubja szervezésében

KRAUSZ TAMÁS

vitabevezető előadása:

Tüntetések és politikai alternatívák Magyarországon

2015. január 16-án, pénteken 16 órakor

8 / 50

a Bp. VIII. ker., Magdolna u. 5 alatt, a földszinti klubhelyiségben

(A József körúttól egy megálló kifelé a 9-es busszal, vagy a 83-as trolival.)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Kérjük, értesítsétek tagtársainkat, hívjatok másokat is!

Vezetőségek

MEGHÍVÓ Hungarovox Kiadó BARANYI FERENC Kossuth-díjas költő, műfordító születésnapi köszöntése

MEGHÍVÓ

A Hungarovox Kiadó tisztelettel meghívja Önt, kedves Hozzátartozóit, Barátait

BARANYI FERENC Kossuth-díjas költő, műfordító születésnapi köszöntésére

Közreműködik: KERES EMIL Kossuth-díjas színművész

Moderátor: KAISER LÁSZLÓ költő, író, a kiadó vezetője

Helyszín: RAM - Radnóti Miklós Művelődési Központ Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest XIII. Kárpát u. 23.

9 / 50

Időpont: 2015. január 28. (szerda) 17 óra

11 nap alatt 14-en fagytak meg hazánkban MSZF SZK "Az odafigyelés és a segítség életeket menthet"

11 nap alatt 14-en fagytak meg hazánkban

Budapest, 2015. január 21. (MSZF)

90-re emelkedett a fagyhalál áldozatainak száma, mivel a január 9-19. között eltelt időszakban 14-en fagytak meg Magyarországon – jelentette a Magyar Szociális Fórum szerdán reggel.

A legújabb áldozatok többsége saját fűtetlen otthonában hűlt ki, illetve kórháza kerülése után halt meg, mert már nem tudtak segíteni rajta. Két nő van köztük. A 13 áldozat közül a legfiatalabb 39 éves volt, a legidősebb pedig 88. Átlagos életkoruk 65,5 év.

Magyarországon 2014. október eleje és 2015. január 19. között összesen 90 rendkívüli kihűléses haláleset következett be. A megfagyott emberek közül 35-en a szabad ég alatt haltak meg, 33-an saját fűtetlen otthonukban, 22-en pedig kórházba szállításuk közben, vagy oda érkezésük után. A legfiatalabb áldozat 36, a legidősebb pedig 92 éves volt. A 90 elhunyt közül 15-en nők.

A Magyar Szociális Fórum arra kéri a lakosságot, hogy segítsen a bajba jutott embereknek, és hívja a 112 vagy a 3384186 segélyhívó számot. Az odafigyelés és a segítség életeket menthet – ajánlja a lakosság figyelmébe az emberjogi társadalmi mozgalom.+++

Kiadta: MSZF SZK

www.mszfszk.hu

11 nap alatt 14-en fagytak meg hazánkban MSZF SZK "Az odafigyelés és a segítség életeket menthet" PUBLIKÁLVA

11 nap alatt 14-en fagytak meg hazánkban

Budapest, 2015. január 21. (MSZF)

10 / 50

90-re emelkedett a fagyhalál áldozatainak száma, mivel a január 9-19. között eltelt időszakban 14-en fagytak meg Magyarországon – jelentette a Magyar Szociális Fórum szerdán reggel.

A legújabb áldozatok többsége saját fűtetlen otthonában hűlt ki, illetve kórháza kerülése után halt meg, mert már nem tudtak segíteni rajta. Két nő van köztük. A 13 áldozat közül a legfiatalabb 39 éves volt, a legidősebb pedig 88. Átlagos életkoruk 65,5 év.

Magyarországon 2014. október eleje és 2015. január 19. között összesen 90 rendkívüli kihűléses haláleset következett be. A megfagyott emberek közül 35-en a szabad ég alatt haltak meg, 33-an saját fűtetlen otthonukban, 22-en pedig kórházba szállításuk közben, vagy oda érkezésük után. A legfiatalabb áldozat 36, a legidősebb pedig 92 éves volt. A 90 elhunyt közül 15-en nők.

A Magyar Szociális Fórum arra kéri a lakosságot, hogy segítsen a bajba jutott embereknek, és hívja a 112 vagy a 3384186 segélyhívó számot. Az odafigyelés és a segítség életeket menthet – ajánlja a lakosság figyelmébe az emberjogi társadalmi mozgalom.+++

Kiadta: MSZF SZK

www.mszfszk.hu

Oroszország melletti rokonszenv-tüntetés Az Orientalista.hu és a Kiállunk Oroszország mellett Facebook-oldal "... kiállni Magyarország keleti nyitása és az Eurázsiai Gazdasági Unióval való kapcsolatfelvétel mellett"

Az Orientalista.hu és a Kiállunk Oroszország mellett Facebook-oldal, 2015 február 17.-én közös, Oroszország melletti rokonszenv-tüntetést tart Vlagyimir Putyin elnök budapesti munkalátogatásának napján.

Az Orientalista.hu és a Kiállunk Oroszország mellett Facebook-oldal egyrészt ezzel kíván kiállni Magyarország keleti nyitása és az Eurázsiai Gazdasági Unióval való kapcsolatfelvétel mellett. Másrészt szükségesnek tartja ellensúlyozni egyes, magyarországi politikai szervezetek felelőtlen, ruszofób uszítását, egyoldalú amerikai orientációját és a látogatást ellenző megmozdulásait. Harmadrészt úgy véljük, a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország kiállása lehet a biztosítéka annak, hogy a világ nemzetei megőrizhessék szuverenitásukat a nyugati, észak-amerikai, atlantista elnyomással szemben. Oroszország fellépése biztosíték arra is, hogy az ukrajnai polgárháborúnak ne essenek áldozatául az ország kisebbségei: magyarok, ruszinok, oroszok, románok, lengyelek.

Magyarország érdeke a nemzetközi párbeszéd; a magyar függetlenség és szabadság záloga, hogy ez mind a Nyugat, mind a Kelete felé biztosítva legyen.

11 / 50

Várjuk a különböző társadalmi egyesületek és civilszervezetek csatlakozását a következő drótposta címre: [email protected].

A SZERVEZŐK FELHÍVÁSA (ENGLISH DESCRIPTION IN THE BOTTOM!) Február 17.-én Vlagyimir Putyin orosz elnök Budapestre látogat. Az atlantista, Amerikából pénzelt erők erre a napra provokációt készítenek elő. Lépni kell! Az egyoldalú nyugati függést elutasítóknak is fel kell emelniük a hangjukat. Éppen ezért hívunk mindenkit február 17.-re, budapesti megmozdulásunkra. Az Orientalista.hu és a Kiállunk Oroszország mellett Facebook-oldal Oroszország melletti rokonszenv-tüntetést tart az orosz államfő budapesti munkalátogatásának napján. Elég Brüsszel és Washington diktátumaiból! Csatlakozzon hozzánk mindenki, aki ki kíván állni Magyarország keleti nyitása és az Eurázsiai Gazdasági Unióval való kapcsolatfelvétel mellett, és aki úgy gondolja, hogy a nyugati elnyomással szemben csak Oroszország képezhet ellensúlyt! Elég a felforgatókból, és a majdani forgatókönyv producereiből! Csatlakozzon hozzánk mindenki, aki szükségesnek tartja ellensúlyozni egyes, magyarországi politikai szervezetek felelőtlen, oroszellenes uszítását, egyoldalú amerikai orientációját és a látogatást ellenző provokatív megmozdulásait. Elég a NATO rejtett, népirtó háborújából! Csatlakozzon hozzánk mindenki, aki úgy véli, hogy Oroszország, és Vlagyimir Putyin kiállása lehet a biztosítéka annak, hogy a Don-medencében folyó konfliktusnak ne essenek áldozatul az ukrajnai kisebbségek: magyarok, ruszinok, oroszok. Magyarország érdeke a nemzetközi párbeszéd; a magyar függetlenség és szabadság záloga, hogy ez mind a Nyugat, mind a Kelete felé biztosítva legyen. Mutassuk meg, hogy mi vagyunk többen! Mutassuk meg, hogy Magyarország erős, független és nyitott! Mutassuk meg, hogy meg akarjuk menteni Kárpátalja és a Don-medence népét! Mutassuk meg, hogy Budapest nem a Majdan!

Движение Анти-Майдан Венгрии ! Венгерские друзья России и республики Донбасс проведут демонстрацию. Вы можете найти нас и присоединиться к нашей акции здесь: https://www.facebook.com/events/930161763684655/?ref_notif_type=event_mall_comment&source=1

Мы приглашаем общественные организации и иные движения присоединиться к нам. [email protected]

Способ связи:

Официальное заявление движения «Анти-Майдан Венгрии»: (оригинал: https://www.facebook.com/events/930161763684655/?ref_notif_type=event_mall_comment&source=1) Президент Российской Федерации Владимир Путин посетит с визитом Будапешт 17 февраля 2015 года. Ряд про-американские политиков Венгрии готовят провокацию к его прибытию. По факту, это те же силы, что провели кровавый переворот на Украине осенью 2013 года. Мы должны действовать! «Мы» - это те, кто считает необходимым заставить американских прихвостней считаться с нашим мнением! На данном основании мы приглашаем всех неравнодушных присоединиться к нам на демонстрации 17 февраля в Будапеште. Информационный сайт Orientalista.hu (сообщество востоковедов Венгрии1 ) и сообщество Фейсбук “Kiállunk Oroszország mellett” («За Россию горой») проведут митинг в поддержку России, в день визита российским лидером нашей столицы. Хватит слушать байки Вашингтона и Брюсселя! Присоединяйтесь к нам, если вы поддерживаете стремление правительства

12 / 50

Венгрии наладить диалог со славянскими странами. Присоединяйтесь к нам, если считатете Россию силу, противостоящей агрессии западных стран. Не потерпим провокаций со стороны агентов и организаторов «Будапешт-Майдана». Присоединяйтесь к нам¸если вы против русофобской пропаганды некоторых наших политиков, спонсируемых Белым Домом. Не повторим ошибок Украины, павшей в пучину братоубийственной бойни на радость Пентагону. Присоединяйтесь к нам, если считаете Россию державой, способной уберечь жителей Украины, Венгрии, России, Беоруссии, Польши и народ русинов от ужасов гражданской войны! Диалог народов- вот чего хотят венгры! Только разумный диалог Востока и Запада сможет гарантировать нашу свободу, достоинство и независимость. Присоединяйтесь к нам! Покажем им, что нас большинство! Покажем им, что Венгрия – сильная, открытая и независимая! Покажем им, что стремимся спасти жителей Донбасса и Закарпатской области! Покажем им, что Будапешт не Майдан!

Descr__iption in English:

The 'Orientalista.hu' webpage and the 'Kiállunk Oroszország mellett' ('Together we stand with Russia!') Facebook-page will hold a demostration in support of Russia in Budapest in 17 february, 2015. This is the day, when the Russian President, Vladimir Putin will visit Budapest, the capitol city of Hungary.

We would like to support the decision of the Hungarian Government to become more open towards Eastern countries. We urge Hungary to contact the Eurasian Economic Union. On the other hand we would like to raise our voice against the irresponsible, Russophobe warmongering, extreme Pro-American commitment of certain Hungarian political forces and against the Anti-Putin demonstration they would like to held. We also think that Russia and its President are forces, which will secure the sovereignity of the World`s nations against the threat of American, Western and Atlanticist opression. Russia is the force which can ensure that the minorities of Ukraine, especially the Hungarian, Russian, Romanian, Polish and Ruthenian people won`t become victims of the civil war! International dialogue is in the best interest of Hungary. Only dialogue toward with both Eastern and Western nations can ensure our freedom, liberty and independence!

We are looking forward NGOs and other organizations to join us! Write here: [email protected].

A MIKSZ Ügyvezető Testület nyilatkozata MIKSZ Ügyvezető Testület " aület keresztény felebaráti szeretetben bízva"

A hideg szedi áldozatait!

Sajnos a mostani téli szezonban is tömegesen fagytak halálra (nem csak az utcán, hanem saját otthonaikban is) honfitársaink.

13 / 50

Ezen tragédiák sorozatának megfékezése érdekében javasoljuk minden egyháznak, hogy legalább a hideg, fagyos időkben (természetesen az éjszakákra is) nyissák meg a templomok kapuit, ajtajait és az egyházak tulajdonában lévő, erre a célra alkalmas összes helyiséget, az arra rászorultak számára, hogy ne legyen több ember a fagyhalál áldozata!

Mi a keresztény felebaráti szeretetben bízva tesszük meg ezt a javaslatot. Bizakodásunk alapjául szolgál, hogy Ferenc Pápa születésnapján több száz hálózsákot osztott ki hajléktalanoknak, illetve a hírek szerint zord időkben be is engedte őket a Szent Péter Bazilikába. Emellett a világ evangélikusainak 2015-ös jelszava is reményt kelt bennünk, mely így szól: “Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére” (Rm 15,7). Úgy gondoljuk, hogy a kiemelt állami támogatással rendelkező történelmi egyházaknak nem kellene nehezére esnie egy ilyen gesztus megtételének a sanyargó tömegek felé. 2015. 01. 23. MIKSZ

Ügyvezető Testület

Mégis gyarmat leszünk! - az Európai Baloldal tiltakozása Európai Baloldal Sajtóiroda "Magyarország nem vehet részt agresszív jellegű katonai fenyegetésben"

Mégis gyarmat leszünk!

Az Európai Baloldal tiltakozik a terv ellen, hogy a NATO a kelet-európai csapattelepítés részeként Magyarországra is katonákat küldjön.

Az Egyesült Államok képtelen gazdasági eszközökkel uralni az évek óta tartó és nem szűnő gazdasági válságot, ezért katonai eszközökhöz nyúl a piacai fenntartásához és kiszélesítéséhez.

Oroszországgal kapcsolatban a gazdasági szankciók után megkezdődik a katonai fenyegetés azzal, hogy 7 országba telepítenek harci egységeket.

Magyarország nem vehet részt ilyen agresszív jellegű katonai fenyegetésben, különösképp, hogy annak fő célja egy illegitim, fasisztákkal kollaboráló puccsista junta támogatása.

A több százmilliárd forintos amerikai helikoptervásárlási projekt, a transzatlanti kereskedelmi paktum tárgyalásai és a 150 fős afganisztáni magyar haderő felajánlása után most a NATO csapattelepítésben való szervilis részvétel is csak azt erősíti, hogy a kormány semmiféle „szabadságharcot” nem vív az amerikai érdekek hazánkra erőltetése ellen.

A magyar társadalomnak nem más országok, hanem a korrupció ellen kell fegyverkeznie a nyilvánosság, a szólásszabadság fegyvereivel. Nem helikopterekre, hanem ingyenes internetre van szükségünk.

Európai Baloldal Sajtóiroda

14 / 50

http://www.munkaspart-2006.hu/

Alekszandr Zaharcsenko és Igor Plotnyickij, a Donyecki és a Luganszki Népköztárs Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!” KELET-UKRAJNA: Alekszandr Zaharcsenko és Igor Plotnyickij, a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság államfőinek közös nyilatkozata A fordító megjegyzései – háttérismertetője

Január 31-én – ismét – eredménytelenül zárult az un. Konzultatív Csoport megbeszélése Minszkben.

2014. augusztus végén a donyecki néphadsereg lendületes ellentámadást indított a Donyecki (és Luganszki) Népköztársaság területének megtisztításáért a kijevi juntának ott május eleje óta büntető terrorhadjáratot folytató csapataitól. A junta csapatai az összeomlás szélére jutottak. Ebben a helyzetben Kijev fegyverszünetet kezdeményezett. A kezdeményezést (sajnos, máig érthetetlen okokból) felkarolta az orosz diplomácia is, amelynek vezetője mindmáig rögeszmésen ragaszkodik az un. „tárgyalásos, békés rendezéshez”. (Mintha, mondjuk, 1942 elején – amikor a győztes moszkvai csata után a Vörös Hadsereg ellentámadásban volt – valaki, „a szovjet-német konfliktus békés rendezése” érdekében leállíttatta volna a szovjet támadást, és tárgyalásokat kezdeményezett volna Moszkva és Berlin között a háború beszüntetéséért.)

Szeptember 5-én elvi megállapodás született, amit 19-én egy Memorandum aláírása követett az 5-i megállapodás végrehajtásáról. Mind a két megállapodás – elért katonai sikereihez képest – hátrányos volt a Donbassz népi erői számára, amennyiben megfosztotta volna őket katonai sikereik jelentős részétől, és ezt az új, máris kedvezőtlenebb helyzetet konzerválta volna. A LEGFONTOSABB AZONBAN: KIJEVNEK ESZE ÁGÁBAN SEM VOLT BETARTANI SEM AZ EGYIK, SEM A MÁSIK MEGÁLLAPODÁST SEM. Sőt, az azt követő (novemberi, majd újévi) fegyverszüneteket sem. KIJEVBEN NEM IS TITKOLTÁK: A FEGYVERSZÜNETTEL: 1. lélegzethez kívántak jutni; 2. végrehajtani a megtépázott haderők, jórészt megsemmisült haditechnika cseréjét; 3. FELKÉSZÜLNI A MAJDANI ELLENTÁMADÁSHOZ, FELVONULTATNI A HADERŐKET ÉS FEGYVERZETEKET A TÁMADÁS KIINDULÓ PONTJAIHOZ. Miközben: 4. A „fegyverszünettel” gúzsba kötött néphadsereg meg volt fosztva az ellenlépésekkel, a szaporodó támadásokkal szembeni védekezés, illetve válaszcsapások lehetőségeitől is. FOLYTATÓDOTT A BÉKÉS TELEPÜLÉSEK ÁGYÚZÁSA IS: a helyi lakosság szerint ENNEK INTENZITÁSA FELÜLMÚLTA A „FEGYVERSZÜNET” ELŐTTI SZINTET IS. Miközben a néphadsereg visszavonta minden nehéztüzérségét a „tűzszünet” által előírt vonalak mögé (15-15 km a két fél közötti arcvonaltól) – A JUNTA A HELYÜKÖN HAGYTA EZEKET A FEGYVEREKET, sőt, a „tűzszünet” leple alatt, újakat is felvonultatott. E TAKTIKA EREDMÉNYEKÉNT A NÉPHADSEREG STRATÉGIAI POZÍCIÓI ÉSZREVEHETŐEN ROMLOTTAK , számos, stratégiai fontosságú települést, harcálláspontot a junta ismét hatalmába kerített, másokat –például Mariupol városát pedig katonai szempontból megerősített (ennek, persze, időnként az ellenkezője is előfordult).

Január 15-én Putyin elnök levelet írt Porosenko bábelnöknek, amelyben – a tűzszüneti megállapodás értelmében – ismét szorgalmazta a nehéztüzérség (kölcsönös) visszavonását (minthogy a pravoszláv karácsony idején, és után, teljes erővel kiújultak a békés települések elleni tüzérségi támadások). A néphadsereg ekkor visszavágott. Ennek hatására a kijevi bábelnök – aki figyelmen kívül hagyta Putyin levelét, rá négy napra maga volt kénytelen kérni a tárgyalások felújítását. ÁM EKÖZBEN IS UTASÍTÁST ADOTT CSAPATAINAK A DONBASSZ NÉPHADSEREGE ELLENI TÁMADÁSRA, A TÜZÉRSÉGI TÁMADÁSOK FOLYTATÁSÁRA. Kétszer is – január 16-án, és 30-án – meghiúsította a minszki tárgyalásokat, amennyiben NEM KÜLDTE EL KÉPVISELŐJÉT a helyszínre. Majd január 31-én képviselője mégis, váratlanul megjelent. És – az EBESZ képviselőjétől megtámogatottan – nagyjelenetet rendezett: mi az, hogy a két népköztársaság nem küldte el államfőit a tárgyalásra (merthogy, úgymond, ez a két vezető politikus is a minszki megállapodások aláírói között volt). Kijev egyik másik kifogása az volt: minthogy a két népköztársaság – az előbb említett okokból, január közepén ismét megindította támadását, aminek eredményeként számos stratégiailag fontos pontot, települést vissza-, illetve elfoglalt – ezek után már nem volt hajlandó visszatérni a frontvonalak szeptember 19. szerinti állapotához.

A minszki, un. „konzultatív csoport” tárgyaló delegációinak vezetői: az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) kijevi képviseletének vezetője; OROSZORSZÁG kijevi nagykövete; UKRAJNÁT Leonyid Kucsma, az ország 2004-ben

15 / 50

megbuktatott elnöke (jelenleg tisztázatlan jogállású nyugdíjas) képviseli. A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁGOT szeptemberben még valóban a két államfő képviselte (amivel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a kijevi junta, a két új államot el nem ismerve, MÉG VELÜK SEM HAJLANDÓ TÁRGYALNI – így, végülis, nem érthető a junta kifogása, illetve az, hogy egy merőben részletkérdésekről tárgyalgató testületben miért kell a két államfőnek részt vennie. Akiknek otthon ezerszer fontosabb dolguk van. És hogy legyen is, arról a minden képzeletet felülmúlóan barbár és kegyetlen, immár mindennapos ágyúzás is gondoskodik.).

Annak idején Leonyid Kucsma nyugdíjas, pályafutása során csúfosan leszerepelt államfőt Porosenko bábelnök nevezte ki személyes képviselőjének a tárgyalásokon. ÁMDE CSAK SZAVAKBAN – ennek mindmáig sehol sincs írott nyoma. Amely KINEVEZÉSI OKMÁNYBAN TÉTELESEN FÖL KELLENE, HOGY LEGYENEK SOROLVA AZ EXELNÖK, mint a mostani államfő személyes megbízottjának HATÁSKÖREI, JOGOSÍTVÁNYAI. Miután a két népköztársaság hónapok óta hiába sürgeti egy ilyen, jogilag is érvényes és kötelező kinevezési okmány prezentálását (MELY OKMÁNY HIÁNYÁBAN KIJEV BÁRMIKOR, BÁRMILYEN, E KÉPVISELŐJE ÁLTAL ALÁÍRT MEGÁLLAPODÁST, A MAGA SZÁMÁRA ÉRVÉNYTELENNEK NYILVÁNÍTHAT) – ezért a két államfő is kijelentette: szükségtelennek tartják a maguk számára a személyes jelenlétet. Így annak rendje és módja szerint: KINEVEZTÉK SZEMÉLYES MEGBÍZOTTAIKAT, ELLÁTTÁK ŐKET AZ ELŐBB VÁZOLT, SZÜKSÉGES OKMÁNYOKKAL – E DÖNTÉSÜKET PEDIG HIVATALOSAN, ÍRÁSOS FORMÁBAN IS KÖZZÉTETTÉK. Partnereikhez képest e politikusok még így is messze a legmagasabb rangúak: Gyenyisz Pusilin a donyecki, Vlagyiszlav Gyejnego a luganszki parlament első elnökhelyettese – MINDKETTŐ HIVATALBAN LÉVŐ POLITIKUS.

Február 2-án a két államfő együttes sajtótájékoztatóján tett közös nyilatkozatot a minszki tárgyalások kudarcának okairól.

„ Alekszandr Zaharcsenko és Igor Plotnyickij, a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság államfőinek közös nyilatkozata:

A minszki tárgyalások nem vezettek eredményre. A tárgyalások meghiúsulása kizárólag az ukrán fél hibájából következett be. Újfent megerősítjük: személyes meghatalmazottaink, Gyenyisz Pusilin és Vlagyiszlav Gyejnego, rendelkeztek mindazon meghatalmazással, amelyre a tűzszünetre, a nehézfegyverzeteknek az arcvonalról történő visszavonására vonatkozó dokumentumról szóló egyeztetéshez, illetve az újabb elválasztó vonalról 1történő egyeztetéshez szükségeltetett. Meghatalmazásukat nyilvánosan is megerősíti a DNR, illetve az LNR államfői által kiadott Rendelet.

Ezzel szemben Kijev képviselői először meg sem jelentek a tárgyalásokon, majd, valamifajta érthetetlen meghatalmazásokkal a tarsolyukban, érkeztek meg oda.

Ezzel összefüggésben Kijev és az EBESZ képviselőjének azokat a nyilatkozatait, miszerint a minszki tárgyalások a DNR és az LNR képviselőinek a hibájából hiúsultak volna meg, abszolút valótlan, a tényleges helyzetet elferdítő megnyilatkozásoknak tartjuk. Kijev, Porosenko úr az, aki nem kész a tárgyalásokra – az a Porosenko úr, aki ide-oda kapkod, és aki fél magára vállalni a felelősséget.

Hadd emlékeztessünk arra, hogyan is kezdődött a büntető hadjárat újabb hulláma. Az ukrán hadsereg parancsba kapta a donyecki repülőtér teljes visszafoglalását2, amelynek – mint emlékezetes – a minszki megállapodások értelmében a DNR ellenőrzése alá kellett volna kerülnie. Kénytelenek voltunk ezért, válaszul, kiszorítani az ellenséget a repülőtérről. Ahonnan, ne feledjük, állandóak voltak a Donyeck lakónegyedeire, más településekre mért tűzcsapások.

És mi történt azután? Ezt mindenki tudja, aki képes látni, hallani. Porosenko úr nyilvános hadparancsot adott a front teljes vonalán indítandó támadásra. Luganszkot, Donyecket, a Donbassz tucatnyi más városát rettenetes tűzcsapások érték. E bűntettek jellege, mértéke nyilvánvalóan tanúsítja: Kijev jó előre készült ezekre a cselekményekre, eltervezte azokat. Lakónegyedekkel szemben vetettek és vetnek is be mindmáig olyan harceszközöket, mint nagy magasságból ledobott nehéz légibombákat,3 reaktív sorozatvetőket, nagy kaliberű tüzérséget és aknavetőket. Az ellenség válogatás nélkül tüzel mindenre – mindegy, csak a mi térfelünkön legyen. Ezek nem tekintenek minket embereknek, és rögeszméjükké vált, hogy a Donyec-medencében elpusztítanak mindent, ami él és mozog.

Ilyen körülmények között meghoztuk az egyetlen lehetséges döntést: ezeket a fegyveres bandákat, a tüzérségükkel együtt minél távolabb szorítjuk Luganszktól és Donyecktől – megfosztandó őket még a lehetőségétől is annak, hogy e bűncselekményeiket megvalósíthassák. Bajtársaink hősiességével, életük árán is ez a cél immár megvalósulóban van. Január folyamán, a civil lakosság körében 242 fő volt a halálos áldozat, 273-an megsebesültek, 434 épületet pedig leromboltak. A DNR és az LNR fegyveres erőinek 92 harcosa esett el a harcokban, közülük 411 a sebesültek száma. Kijev részéről felkészítetlen tartalékosokat vetnek be a harcokba. Mi több, idegen zsoldosok jelenlétével is harcra kényszerítik őket. Az ember szinte sajnálja őket. Az igazi „légiósok” viszont – a

16 / 50

főtisztikar és kurátoraik4 – már az első lövések után kereket oldanak.

És mit hallottunk Minszkben? Azok után, hogy ők voltak azok, akik elkezdték a háború újabb hullámát, még azt ajánlják nekünk, hogy állítsuk vissza a tavaly szeptemberi választóvonalakat. De minek? Hogy ismét lőhessék a városainkat? Hogy ismét védtelen emberek pusztuljanak: nők, öregek, gyerekek? Nem, urak, felejtsék el! Maguk most ismét elszenvedik legújabb nagy vereségüket. A megkötött fegyverszünet után maguk újból becsaptak minket. Amikor mi beleegyeztünk a szeptember 19-i elválasztó vonalakba, tisztában voltunk azzal, hogy azok túl közel húzódnak a városainkhoz. De abból indultunk ki, hogy, a minszki memorandumnak megfelelően, a tüzérséget majd visszavonják. A nehéztechnika visszavonása helyett azonban maguk átcsoportosították, megnövelték erőiket, majd támadásba lendültek. Nem mi kezdtük a harccselekményeket, ilyen parancsokat mi nem adtunk ki. Mi kiálltuk a nyomást, súlyos védelmi harcokat folytattunk, és visszavetettük a támadókat. Maguk viszont százával pusztítják az ukránokat. Maguk bűntetteket követnek el a saját népük ellen.

Mi nem akarunk vért. Készek vagyunk megállnia – de csak ott, ahol jelenleg vagyunk. Nem leszünk hűtlenek a januárban elpusztult polgári lakosok, a januárban elesett bajtársaink emlékéhez. Mi a béketárgyalások hívei vagyunk. Kijevtől azt követeljük, hogy üljön le a tárgyalóasztalhoz, és tárgyaljon.5 Megismételjük: a mi képviselőinknek – a magukéival ellentétben – megvan minden szükséges felhatalmazásuk.

Felhívjuk a világközvéleményt, az európai szervezeteket, hogy végre vegyék már észre azt, ami itt folyik, hassanak oda a kijevi vezetésre, és ne engedjék tovább a háború további eszkalációját.

Most az ukrán néphez fordulunk. Barátaink, testvéreink – ne higgyetek a hatalombitorló kijevi juntának! Ne engedjétek meg neki, hogy testvérgyilkos háború folytathasson! Évszázadokig éltünk együtt, egymás mellett, tisztelve egymást. Az ő érdekeik: nem Ukrajna érdekei! Ők elmennek, de mi maradunk. És békés életünket fogjuk építeni.”

Eredménnyel járt a MIKSZ fölhívása A MIKSZ Ügyvezető-Testülete "A hideg szedi áldozatait!"

A MIKSZ Ügyvezető-Testületének 2015. 01. 23-án, 'A hideg szedi áldozatait!' címmel kiadott állásfoglalása elérte célját! Javaslatainkat illetve kérésünket elküldtük a magyarországi keresztény egyházaknak is, és a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről az alábbi válaszlevelet, és cikket kaptuk:

---------------------------------

Magyar Ifjúság Közösségi Szervezete Barabás György főtitkár

Tisztelt Főtitkár Úr!

Gáncs Péter elnök-püspök megkapta Ü-T-4/2015-ös iktatószámú levelét és az abban tett javaslatával egyetért. Egyházunk lehetőségeihez mérten próbál válaszólni a kihívásra. Ehhez kapcsolódóan küldjük tájékoztatásul az alábbi friss cikket.

Tisztelettel,

Jó Angelika hivatalvezető

17 / 50

---------------------------------

Belvárosi krízispontot nyit az Evangélikus Diakónia

Az Evangélikus Diakónia a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának épületében február 2-án megnyitja krízispontját a belvárosban, a Kálvin tértől két perc sétatávolságra. Az Üllői út 24. szám alatti központ utcára nyíló helyiségét tették alkalmassá arra, hogy tíz olyan rászorulót tudjon fogadni, akiknek – akár van saját otthonuk, akár nincs – nem áll módjukban nappal fűtött helyen tartózkodni. Az Evangélikus Diakónia belvárosi krízispontja február 27-ig munkanapokon reggel 8-tól délután 4-ig nyújt menedéket a hideg elől a betérőknek. A krízispont működtetésében a hivatásos szakemberek munkáját önkéntesek, valamint az Evangélikus Egyház Országos Igazgatóságán dolgozók szolgálata egészíti ki.

A krízispont megnyitásának ötlete egybeesett dr. Fabiny Tamásnak, a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai munkáért felelős püspökének mozgósításával. Felhívásában a püspök az egyház gyülekezetén túl megszólít minden jóakaratú embert, hogy vegye számba környezetében azokat, akik télen fokozott veszélyhelyzetben vannak, látogassa meg őket és biztosítsa számukra a túléléshez, az emberi méltóság helyreállításához szükséges segítséget. Felszólítja emellett a híveket, hogy nyissák meg a gyülekezetek fűtött helyiségeit a rászorulók előtt, ahogy tette már korábban a Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség Lázár Zsolt szervezésével és teszi más közösségek mellett az Evangélikus Egyház Országos irodája is.

---------------------------------

(Kapcsolódó állásfoglalásunk a facebook-on: https://www.facebook.com/mikszhungary/photos/pb.166370963379516.2207520000.1422999361./1042505649099372/?type=1

MEGHÍVÓ ANTIFASISZTA TILTAKOZÓ GYŰLÉSRE A Magyar Antifasiszta Liga Ügyvezető Testülete 2015 február 13-án a Szabadság térre

Antifasiszta Barátunk !

Az alkalom, hogy annak az országnak a vezetője fog pár nap múlva hazánkba érkezni, amelyik kiváló geostratégiai adottságai, hatalmas gazdasági és katonai ereje következtében, az egyik legszámottevőbb energia- és nyersanyag készletekre támaszkodó autarkt gazdálkodási képessége folytán ismét a világpolitikai események meghatározó állama lett, különös fontosságát adják a látogatásnak. Világosan fel kell ismernünk ugyanis, hogy gyakorlatilag Oroszország az egyetlen olyan állam mai világunkban, amelyik érdemi ellenpólust képes képezni éppen az energiahordozók, a nyersanyagkészletek birtoklásában, az egyes országok által követett gazdasági rend és társadalmi rendszer meghatározásában kizárólagos világuralomra törő Egyesült Államokkal szemben. Nem lehet nem észrevenni, hogy az USA napjainkban is változatlanul folytatja az erővel történő arcátlan és felelőtlen fenyegetéseknek, az állami szinten gyakorolt zsarolásnak, a közvélemény ipari mértékű félrevezetésének a politikáját, a más államok életébe, döntéseibe való cinikus és erőszakos beavatkozás gyakorlatát. És nem lehet nem felismerni, hogy éppen ez a stílus, az iszlám világ eltökéltebb érdekérvényesítésre irányuló politikai fordulatával szemben általa kezdeményezett „terrorizmus ellenes” fellépés eredményezte aztán magát a személytelen terror és erőszak valóban elítélendő világméretű fellángolását, a gazdasági-szociális helyzetük fokozatos ellehetetlenülése következtében radikalizálódó, az emberi méltóságuk, életfeltételeik megőrzésére amúgy esélytelen tömegeknek a jobboldali radikalizmus, a fasiszta ideológiai háttér felé közelítő, akár automatikusnak is mondható átcsoportosulását. És ami különösen negatív hatást gyakorol a világban uralkodó állapotokra, e társadalmi mozgások egyenesen elősegítik a szemétből előkapart sötét eszméknek és a nyomukban felidéződő, erő-centrikus rettenetes történelem látásnak a „nagy testvér” politikai irányvonalához igazodó, szinte elkerülhetetlen újjáéledését.

Szomorú, de jellemző aktualitását adja e jelenségeknek az Ukrajnában kirobbantott, egyértelműen az USA érdekei által szorgalmazott testvérháború, melynek igazi célja az egyetlen potenciális ellenfél, Oroszország katonai-gazdasági erejének csökkentése, támaszpontokkal fenyegetésének növelése – akár még nyílt katonai konfliktusba rántásával is. De nem kevésbé célozza az EU és Oroszország kölcsönös érdekeken alapuló együttműködésének megtorpedózását is, a saját termékei és a monopoltőke kezében lévő termelő kapacitások számára világrésznyi kivételes piaci előnyök kieröltetését – persze az ukrán nép vérének ontatásával !

18 / 50

Putyin elnök felelőssége óriási: egyrészt saját népének, másrészt a csak Oroszország segítségében reménykedhető Donyecki- és Luganszki Népköztársaságok elképzelhetetlen szenvedésekre kárhoztatott lakosainak érdekeit kell mérlegelnie, miközben egy éles és valóságos szárazföldi háborúba sodródás lehetséges elkerülésére is tekintettel kell lennie. De nem hagyhatja figyelmen kívül országában az egyértelműbb és határozottabb fellépés mind hangosabb követelését sem. Az illegitim, tömeggyilkos, a saját vétlen és védtelen, fegyvertelen civil lakossága ellen hagyományos haditechnikai eszközök tömeges bevetésével írtóhadjáratot folytató, lemoshatatlanul náci-fasiszta beágyazottságú ukrán báb-rezsimnek a kardcsörtető USA adminisztráció általi bősz támogatása világosan megmutatja: az elvtelen és parttalan USA-imádatuk folytán a hazai ruszofób burzsoá/liberális körök által közellenségnek kikiáltani óhajtott Putyin elnök mellett és az amerikai, tipikusan imperialista körök ellenében, ez utóbbiakat mélyen elítélve kell napjainkban a hazai antifasiszta közvéleménynek magát megjelenítenie !!!

Ebből a célból hirdetünk 2015 február 13-án a Szabadság térre tiltakozó gyűlést, 16:00 órai kezdettel, a Szovjet Hősi Emlékmű és az USA Nagykövetsége ’találkozásának’ emblematikus helyszínén, a Budapest felszabadulásának 70. évfordulója tiszteletére a Szovjet Hősi Emlékműnél a MEASZ és a Magyar Munkáspárt által szervezett megemlékezések befejeződése után, az Emlékmű előtti térségen. A gyűlés a fenti gondolatokkal konform álláspontunk kifejezésével az USA által tömeggyilkos fasisztákat támogató és a más országok szuverenitását, jogos érdekeit semmibe vevő, nyíltan Oroszország ellen irányuló politizálásának elutasítását, és ugyanezen okok következtében az Oroszországot támogató antifasiszta kiállást hivatott kifejezni; ezzel készülve Putyin elnök hivatalos látogatására. Kérünk, terjeszd felhívásunkat és részvételeddel erősítsed mondanivalónk hangját !

A Magyar Antifasiszta Liga Ügyvezető Testülete

19 / 50

Művészet Megszállt bennünket a náci német hadsereg Szász Benjamin 10.részlet Kortársam története II. kötet Első fejezet

Szász Benjamin Megszállt bennünket a náci német hadsereg 10.részlet Kortársam története II. kötet Első fejezet

Kellemes, langyos márciusi nap volt, már tavasziasan öltözve mentünk hazafelé Sz-i bácsi udvarának drótkerítése mellett. Hogy ne kelljen kerülnünk, Sz-i bácsi és szomszédja kertjét elválasztó barázdában örvényt tapostunk ki magunknak, és a velünk párhuzamos utcából ezen jártunk haza. Mivel senkinek nem okozott kárt ez a szokásunk, egyik szomszéd sem tiltakozott. Én már az iskolából mentem haza és velem volt még Anyám és véletlen útitársként két-három felnőtt. A kerítésen belül az udvaron szokatlan látvány fogadott bennünket. Bent minden rend nélkül néhány ágyú vagy valamilyen más tüzérségi fegyver volt elhelyezve. Pontosan soha nem igazodtam el a tüzérségi fegyverek között, akkor pedig még nekem nem is kellett volna. Mindenestre kerekük volt és vastag csövük és ebből látszott, hogy egyik helyről a másikra saját kerekükön kellett odahúzni. Most is néhány katona a kerekek karbantartásával, tisztogatásával, olajozásával foglalkozott. Látszott, hogy fontosnak tartották, hogy bármikor útra kerekedhessenek. Az is lehet, hogy két nappal előtte ők sem sejtették, hogy ezen a napon Sz-i bácsi udvarán találják magukat. Köztük két bajtársuk konyhaszékekre tett lavórban hideg vízben derékig levetkőzve mosakodott. Társaságunk nőtagjai ezt látva csak annyit mondtak, hogy brrr. Nálunk akkor még nem nagyon volt szokásban teljesen hideg vízben mosakodni. A gondoskodó feleségek vagy anyák mindig megmelegítették a vizet. Ezeket a katonákat nem zavarta, hogy hideg vízben kell mosakodni, vidáman locsolták magukra a vizet és egyenesen élvezték, hogy megmosakodhatnak. Különben is, hol lehettek azok a gondoskodó anyák. A nők miután kifejezték csodálkozásukat a hideg víz miatt, jobban megnézték a mosakodó fiúkat, és ez teljesen érthető. Hamarosan egyikük csodálkozva felkiáltott: „Te jó ég, hiszen ezek még gyerekek, szakálluk sincs nem lehetnek több 16-18 évesnél!”A társaság tagjai hamarosan arra a következtetésre jutottak, hogy rosszul állhat a németek dolga, ha ezt a korosztályt is be kellet hívni. A magyar lakosság jelentős része még mindig nem érzékelte eléggé, hogy a háború bennünket is nagyon érint, pedig egyre több család kapott értesítést arról hogy a családapa vagy a fiuk” hősi halált halt.”Ezzel az álszent frázissal akarták leplezni, hogy egy újabb áldozata lett annak az értelmetlen háborúnak, amelyet magyar uralkodó osztályok folytattak, hogy hatalmukat néhány hónappal meghosszabbítsák. Ekkor már a nép abszolút többsége tudta, hogy a németek elveszítették a háborút. Így kívülállóként harmadik személyben beszéltek a háborúról. Sajnos még nem sejtettük, hogy milyen szenvedések várnak ránk a következő hónapokban. Véletlenül összeverődött társaságunk egyetlen férfi tagja odament a kerítéshez és hangosan azt mondta a fegyvereket karban tartó német katonáknak, hogy „Sztálingrád, Sztálingrád”. Nem lehetett pontosan tudni, mit akart a német katonáknak ezzel mondani. Mert egy szót sem tudott németül. Mivel a katonák pedig egy szót sem tudtak magyarul, egy kényszeredett mosollyal válaszoltak és folytatták munkájukat. Beszélgetés nem alakulhatott ki. Én mint koravén gyerek Apám és Megyeri bácsi beszélgetéseiből pontosan tudtam, hogy a náci német hadsereg döntő vereséget szenvedett Sztálingrádnál és azóta kénytelen folyamatosan visszavonulni, valamint azt is, hogy közeledik a szovjet hadsereg végső győzelme. Nekem pedig megmagyarázták, hogy ezt idegen embereknek nem szabad mondani, mert az ország urainak ez nem tetszik és csak árthatunk maguknak. Hallgatni kell, mert akármit mondunk a szovjet hadsereg fog győzni, a győzelem nem tőlünk függ , várjunk türelmesen. Én ennek megfelelően hallgattam. Az természetesen érthető volt nekem, hogy Sztálingrád emlegetését nem tekinthetjük udvarias tettnek, de ezen túl sok mindent jelenthetett. Jelenthette azt a kérdést is, hogy Sztálingrádtól vonultak-e vissza ezekkel az ágyúkkal. Ez a kérdés azonban csak téves ismereteken alapulhatott volna, mert a német hadsereg még bent volt Romániában és ellenőrzése alatt tartotta még a bolgár határt is. Kelet felől tehát még nem kellett neki a szovjet hadsereg elől menekülni. Sztálingrád neve persze jelenthette azt is, hogy már Sztálingrádnál eldőltek régen a dolgok. Ezért fiúk nincs értelme tovább harcolni, hagyjátok abba az egészet és harc nélkül menjetek haza. A magyar dolgozó emberek akkori észjárása szerint ez lett volna a természetes és útitársunk valószínűleg ezt akarta megbeszélni a német katonákkal, csak éppen fogalma sem volt a náci német hadsereg belső szeleméről. Ott vitatkozni azon, amit Hitler megparancsolt elképzelhetetlen volt, arról már nem is beszélve, amit Sz-i bácsi és bajtársai csináltak, hogy egyáltalán nem lőttek a szovjet repülőgépekre, azok pedig viszonzásként nem bombázták őket. Tovább találgatni azonban, hogy mit beszéltek volna meg, teljesen fölösleges lenne, egyik fél sem tudta a másik nyelvét, társalgásról szó sem lehetett. Egyetlen személy beszélgethetett volna a német katonákkal mégpedig akcentus nélkül, folyékonyan, anyanyelvi szinten, bár tájszólással: Anyám: Ő azonban nem tárta fel német nyelvtudását, mert nem akart sem a német náci hadsereg, sem a helyi magyar urak ingyen tolmácsa lenni, egyik felet sem szerette. Ha tolmács kell neki hozzanak magukkal. Nép-és emberellenes erőket nem akart szolgálni. A helyi magyar uraknak, a jegyzőnek, a csendőröknek a kegyetlenkedéseit jól ismerte, a náci német hadsereg európai tevékenységeiről is jó ismeretei voltak, ezért jobbnak látta hallgatni. A fiatal német katonák kézzel-lábbal megmagyarázták, mit szeretnének illetve mit kérnek, már amennyire lehetett, és igyekeztek nagyon illemtudóak és udvariasak lenni. Örültek, hogy tiszta

20 / 50

szobában, vetett ágyban alhattak, hogy személyük biztonságban van, nem robban fel a kert kapuja, amikor kinyitják, a ház sarka mögül nem lőnek rájuk partizánok. Azt valószínűleg sejtették, hogy megjelenésüknek nem nagyon örülnek, de nem éreztek személyük ellen ellenséges viszonyt. Hogy kaptak-e belső eligazítást arról, hogy hogyan viselkedjenek, és ha kaptak milyent, ne tudhattuk, de nem győztes hódítóként, nem a világ leendő uraiként viselkedtek, ahogyan őket a II. világháborúról készült filmekben ábrázolták. Ez persze annyi vereség után önmagában is érthető lett volna. Tudniuk kellett, hogy hány kilométerre van tőlünk a német határ. Mindenesetre csendesek, szerények és illemtudóak voltak, és szorgalmasan tisztogatták az ágyúkat. A magyar lakosság női fele pedig aprólékosan figyelte, mondhatjuk tanulmányozta minden apró tettüket, szokásaikat. Érthető, mert ennyi idegen férfit korábban nem láthattak. Mindez csak néhány napig tartott és ágyúikkal együtt parancsnokságuk elvezényelte őket valahová a közelbe. Valahol megfelelő laktanyát alakítottak ki számukra. Helyük Sz.-i néninél nem sokáig maradt üresen, egy jómódú budapesti család albérletbe költözött ki hozzá, hogy a várható bombázásokat Isaszegen élje túl. A családapa vadász öltönyben járt, de öltözetét nem annak megfelelő vadászfegyver és látcső, hanem csak színházi kukker egészítette ki. Hogy honnan volt annyi jövedelmük, hogy minden munka nélkül mind a hárman--férj, feleség és már felnőtt lányuk-- az erdőben és a faluban szépen felöltözve sétálgathassanak, nem tudom. Kellően tájékozottak is lehettek, mert még a bombázások előtt néhány nappal kiköltöztek. Mai ismereteim alapján feltételezem, hogy angol nyelvű nyugati rádióadásokat hallgattak. Az első nagyon szomorú és tragikuskövetkezménye a német megszállásnak a magyar zsidók életében következet be. Már két hét múlva a megszállás után március 31.-én a zsidók számára elrendelték a sárga csillag viselését. Ezt közvetlenül nem a német hadsereg csinálta, végrehajtásában nem vett részt. A megszállásnak csak annyi szerepe volt ebben, hogy a magyar uralkodó osztályokon belül a szélsőségesebb antiszemita erőknek sikerült a közvetlen kormányzásban nagyobb szerephez jutniuk a megszállók árnyékában. Papíron a csendőrség nyilvántartásában már minden zsidó származású állampolgár az 1939-es zsidótörvény végrehajtása során sokkal korábban regisztrálva volt. A csendőrség a törvény végrehajtása során a teljes nyilvántartásban szükséges minden okmányt az összes állampolgárral beszereztette. Én még mindig őrzöm azokat a keresztleveleket és anyakönyvi kivonatokat, amelyeket Apám gyűjtött össze a családtagjairól Magyarországon és Romániában. Akkor még élt anyai nagyanyám, így számára is meg kellett szerezni nagyszülei keresztlevelét. Mivel anyai ágon az egész család győri volt az iratok beszerzése viszonylag könnyen ment. Apám estében azonban már nehézségeket kellett leküzdeni. Apám ugyan Erdély visszacsatolt részében született, de szülei nem, ők és a további teljes rokonság aranyosegerbegyiek voltak. Aranyosegerbegy pedig a határrendezés során Romániához került. Így az íratok egy részét onnan kellett beszerezni. Ez az egész ország vonatkozásában százezreket érintett, és így a csendőrségnek illetve a belügyi szerveknek éveken át nagy munkát kellett elvégezniük. A sárga csillag viselésének elrendelése csak annyit jelentett, hogy az állami nyilvántartásban régen meglevő láthatatlan hátrányos megkülönböztetés a ruhákra felkerülve láthatóvá vált. Célja pedig csak egy lehetett: megkönnyíteni az államhatalmi szerveknek bármikor kiemelni a zsidónak nyilvántartott személyeket az állampolgárok tömegéből. A konkrét esetben a csendőrség munkáját könnyítették meg, de a törvényt nem a csendőrség hozta, és a végrehajtási utasítást sem. A rendelet végzetes következményei hamarosan világossá váltak, de nem folytatom, visszatérek a helyi eseményekre. Hamarosan kiderült, hogy Sz-i néni pesti albérlői milyen, fontos információkkal rendelkeztek. 1944. április 3.-án elkezdődött Budapest angol-amerikai bombázása. Isaszeg felett pedig V-alakú kötelékekben megjelentek az angol vagy amerikai bombázók. Sznéni teraszáról a diófa hatalmas koronájának árnyékában ülve szabad szemmel is jól láthattuk a fejünk felett elhúzó repülőgépeket. A pesti vendégek a nagyobb elegancia kedvéért színházi távcsővel figyelték és próbálták megszámolni őket. Ekkor vált érthetővé, hogy milyen ágyúk a karbantartásával foglakoztak a német katonák. Légvédelmi ágyúk voltak és kb. 15-20 km-re tőlünk nyugatra már működésbe is lettek hozva. Nem tudjuk ma sem, hogy milyen hatásfokkal dolgoztak ezek az ágyúk, hányat találtak el a repülőgépek közül, de egyet biztosan tudtunk. Az alapvetőcélt nem érték el, megakadályozni a bombázást nem tudták, sőt még elrettenteni sem tudták a támadókat. Ahhoz nagyobb találati arányra lett volna szükség. Szerencsénkre minket a bombázók figyelemre sem méltattak, nyugodtan néztük őket a fa alól, és nem mentünk le a nyári konyha alatt húzódó pincébe, ahova pedig kötelesek lettünk volna lemenni. A repülőgépek megjelenését még időben szirénák sivítása adta tudtunkra. A pesti albérlők annyira nem törődtek az esteleges légiriadókkal, amelyek ránk is kötelezőek voltak, hogy továbbra is folytatták erdei sétáikat. Az egyik légiriadó után, amelyet mi a teraszon a diófa alatt töltöttünk el, a pesti albérlők hazaérve az erdőből azzal a javaslattal álltak elő, hogy együtt menjünk fel az Öreghegyre és onnan színházi távcsővel nézzük meg, hogyan ég a Rákosi pályaudvar, amelyet az amerikai gépek lebombáztak. Beleegyeztünk. Távcsővel tényleg láthattunk egy nem túl magas lángoszlopot és felette jóval magasabb gomolygó füstoszlopot. Hogy mi égett nem lehetett tudni. Maga az állomás kicsi volt. A pályaudvaron teherszerelvények sokáig nem tartózkodtak, gyorsan továbbküldték őket az előírt irányba. Raktáron legfeljebb talpfák lehettek, valószínűleg azok éghettek. A pályaudvar lényege a vágányok és váltók hatalmas hálózata volt. Ez pedig nem ég. Teljesen szétzilálni csak az összes vágány megrongálásával lehetett volna. Ezek a légitámadások csak zavarhatták a forgalmat, de megakadályozni nem tudták, és természetesen állandó rettegésben tartották a vasutasokat. Érdekes, hogy társaságunkban a felnőttek sem beszéltek arról, hogy ezek a bombázások mennyi kárt okoztak a magyar államnak. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy 1944 április 3.-án a háború elért bennünket attól függetlenül, hogy még mindig a diófa árnyékából vagy a hegytetejéről a távolból szinte csak nézőként figyeltük az eseményeket. A bizonyítványunkban azonban nyoma maradt az eseményeknek. 1944 április 1-i dátummal, valószínűleg csak néhány nappal később, az iskolavezetése lezárta a tanévet. A tanítás azonban tovább folytatódott. Minden bizonnyal a kiszámíthatatlan körülményekre való tekintettel két forgatókönyvet dolgoztak ki. Erre azonban már senki nem emlékezik.

Hadgyakorlat Hódos Mátyás ... egy véresen komoly ügyről

Hadgyakorlat

21 / 50

A királyi TV körülbelül harminc másodpercet szánt a következő hír közlésére: A magyar és az amerikai katonák közös hadgyakorlaton mutatták be a keletről támadó ellenséges erők támadását. A gyakorlat kitűnően sikerült, a támadó erőket megsemmisítették. A hadgyakorlatok természete már csak ilyen, hogy mindig fényesen sikerülnek. Így volt ez már Ferenc József korában is. Kapjuk fel a fejünket egy pillanatra és álljunk meg a „keletről támad” szavaknál. Szóval, a keletről támadók fogadására kell felkészíteni a jobb sorsra érdemes magyar és amerikai katonákat. Keletről? Lehet, hogy Japánból, esetleg Kínából érkeznek majd a támadók? Vagy közelebbről, esetleg Nepálból, vagy Afganisztánból - viszonzandó mieink látogatását nehéz sorsú hazájukba. Esetleg Oroszország jöhetne még szóba, hiszen legközelebbi keleti szomszédunk és szövetségesünk, Románia minden gyanú felett áll. Igen, Oroszország! A kincseket rejtő orosz föld. Jó, jó, de nekünk mi közünk az egészhez? Semlegesek lehettünk volna. De beléptünk a NATO-ba.

Reméljük, a hadvezetés nem gondolja, hogy amíg hadgyakorlatoznak, addig orosz kollégáik sakkoznak.

Tudd meg, Carmen… Kis Antónia Egy idős munkás a mai elidegenedett világban

Ez az elbeszélés azt ábrázolja , hogyan marad teljesen magára egy idős munkás a mai elidegenedett világban. A szerző neve írói álnév. A szerk.

Kis Antónia:

Tudd meg, Carmen…

Az idős férfi meredten nézett maga elé szobácskájában, majd izgatottam toporogni kezdett. Csinálni kéne itt valamit. De mit, de mit? Az ő erejéből csak egy-két órára futja. Na jó, legyünk őszinték: egy félórára biztosan. Mit lehet csinálni félóra alatt? Nem sokat…

Hát akkor mivel kezdjük, mibe fogjunk? Az ágyat már régóta nem veti be, de egy kicsit megigazíthatja, el szokta simogatni a gyűrődéseket, és ha olyan kedve van, még a párnákat is felrázza.

Nnna, ez megvan. Vásárolni ma nem kell, ott várja a hűtőben a kenyér, tej, margarin, kolbász. Minden van.

Az ebédet meg úgyis meghozzák. Nem valami különleges, de jó, hogy egyáltalán van. Az ételhordóját meg mindig gondosan elmossa. Két ételhordója van használatban, természetesen a nevével ellátva. Az egyiket elviszik tisztán, és meghozzák az ebédet a másikban.

22 / 50

Az öregember az ágyak végében álló sezlonra pillantott. A legkedvesebb helyre, az ő nagy titkára. Ez olyan nagy titok volt, hogy csak ő, meg egy másik személy tudott róla.

A szokványos hálószobabútor szokványosan volt használva. Egymás mellett a két ágy, az ő és a felesége ágya, előttük meg a sezlon ugye, a fal mellett meg a két ruhásszekrény, az akasztós meg a polcos, a fehérneműk számára.

Két éjjeli szekrény is volt persze, meg az udvarra néző két ablak között egy egész alakot mutató toalett-tükör, két oldalán fiókos részekkel, középen egy kis asztalkával. Mindez rendesen megpolitúrozva, mintha az örökkévalóságnak készült volna.

Valamikor volt az egyik ablak mellett egy virágállvány is, a felesége tartott ott mindenféle cserepes virágokat. De ahogy az asszony meghalt, ő az egészet kidobta. A másik sarokban egy asztalkán a tévé állt. Jó helye van ottan. Az ágyból jól odaláttak. A felesége ágya mellett meg ott volt a konvektoros cserépkályha.

Kidobhatta volna a sezlont is, bár délután csak jobb volt lefeküdni oda, meg hát ugye, ez egy kedves darab, az ő nagy titkának tudója.

Szék nem volt a szobában. Minek? Kint ettek a konyhában.

Régen, nagyon régen, amikor még a gyerekek is itt laktak, a lány, a kisebbik, ő aludt a sezlonon, a fiú meg egy szétnyitható ágyon a konyhában. Mert jó kis konyha ez, szép tágas, még a végiben egy jó kis kamra is van, a mindenféle himi-humiknak.

Igaz, hogy fürdőszoba nincs, és a vécé is kint van. De kit zavar az? Tisztességesen meg lehet mosdani lavórban is, fürdőbe is járhat, aki akar, meg zuhanyozni is lehetett annak idején a gyárban. Még a mosógépnek is meglett itt a helye, a felesége dicsekedett is nagyon, hogy neki milyen jó dolga van.

Persze voltak itt a házban, akik nagyon urizáltak. A kamrából zuhanyozó lett, a konyhából a régi nagy konyhaasztalt kidobták és étkezősarkot csináltak, még azokat a jó kis falikutakat is levették a beépített mosogató miatt.

Ez volt. Ez van. De térjünk vissza a sezlonra. De régen is volt az! Több mint harminc éve is megvan annak. A szomszédasszony, akit a többi asszony a házban „rüfkének” nevezett, bejött hozzájuk valamiért. Hogy miért is, ezt ma már nem tudja.

Gyakran megtörtént, hogy a szomszédok kölcsönkéregettek egymástól ezt-azt, főleg konyhai dolgokat. Valahogy olyan közös volt az élet ennek a háznak az udvarra néző körfolyosós, udvari, szoba-konyhás lakásaiban.

Benyitott hát a szomszédasszony és mivel a konyhában nem talált senkit, egyenesen bejött a szobába. Szép, fekete nő volt, nem az a girhes fajta, hanem olyan, akit teltkarcsúnak mondanak. Szép nagy fekete szemei és fehér fogai voltak. És ahogy ottan beszélgettek azon a szép napos délelőttön, hát kiderült, hogy mindketten éjszakai műszakban voltak. Az ő felesége meg mindig délelőttös volt, itt takarított egy közeli boltban. Hát, jól jött ki a lépés, mert ő, amikor reggel hazatérve az ágyba zuhant, pihenhetett nyugodtan.

Már csaknem kialudta magát, olyan félálomfélében, ébredezőben volt, amikor meglátta a szomszédasszonyt.

Hogy történt, hogy nem, gyorsan összemelegedtek ott, beszélgetve a sezlonon, mert a nő igen beszédes teremtés volt. Hát megtörtént, aminek meg kellett történnie. És jó is volt, de nagyon. Egyszer volt csak, az igaz. Hogy ilyen jól jött ki a lépés, már az is nagy dolog, ha jól belegondolunk. De sokszor felidézi magában ezt a szívmelengető dolgot. Ez az ő nagy titka.

A felesége, ez a szegény rendes asszony, már két éve is van, hogy meghalt. Hirtelen öregedett meg, nagyon megviselte őt az anyja halála. Pontosabban az, hogy az öregasszony olyan sokáig betegeskedett. Így lett belőle is öregasszony. Üres lett nélküle minden, de

23 / 50

nagyon. Most már egy kis szekrénykében lakik, amit kolumbáriumnak mondanak. Fehér márvány az ajtaja és a neve aranybetűkkel van oda felírva.

A fia „németben” van, ott dolgozik egy gyárban, azt mondja, jó pénzért, megnősülni nem akart, mert a német nőktől így is mindent megkap.

A lánya meg vidékre ment férjhez. De nem felejtkezett meg róla. Gyakran felhívja. Egy mobilt is kapott tőlük karácsonyra. „Hogy vagy papa?” – ezt kérdezi mindig tőle a lánya. „Hát jól” – mindig ezt válaszolja, mi mást is mondhatna? A lánya azt is kéri mindig, hogy látogassa már meg őket, merthogy nőnek ám az unokák, de nagyon. Volt is egyszer-kétszer náluk, de ezeket a látogatásokat mindig nagyon körülményesnek, fáradtságosnak találta. Hogy megvan a kapcsolat, az jó, már az is jó, hogy mindig telefonálnak.

Az a nagyobbik baj, hogy már nincs meg a brigádjuk, azt már nemigen meri mondogatni manapság, hogy ők sokszorosan kitüntetett szocialista brigád voltak. Micsoda élet volt az! Ha valami ünnep volt, akkor együtt kirándultak. Mint egy nagy család. Mert mindegyiknek olyankor ott volt a maga családja. De sok minden történt azóta. A régi cimborák közül sokan meghaltak vagy valami elfekvőben vannak. Pedig de sok erős, ügyes fickó volt köztük! Művelődtek is, operabérletet is lehetett venni a gyárban, meg színházakba is jártak.

Őt az opera jobban vonzotta, mint a színház, sokkal ünnepiesebbnek találta. Megérte, hogy kiöltözzenek oda, mert a színházban a színpadon csak beszélgettek erről-arról, meg néha mókáztak. Előfordult az is, hogy elbóbiskolt a színházban, annyira unalmasnak találta.

Az opera az egészen más. Ott gyönyörűséges zenéket játszottak, még most is nagyon örül, ha valamelyik dalt a rádióban meghallja. Neki jó hallása és szép hangja van, egyik-másik szép dalt meg is tanulta. Még ma is fújja. Eldanolja, és máris jobb kedve van.

Kedvence a Carmen. Annak a bizonyos Bizet-nek az operája. De szép is az, amikor a gyerekek énekelnek benne nagy vidáman! Na és amikor maga Carmen énekel vagy a Don Józsi! Ha ő jókedvre akarja deríteni magát, mindig elénekli, hogy: „Bűvös erő van e virágban”. Lám, most is ezt kezdi dudorászni. „Tudd meg, Carmen” – ezt egymás után többször is elénekli, elmondja. Lám, ezzel mindig jól telik az idő, most már nem is kezd bele semmiféle rámolásba, takarításba. Minek annyira sietni, előfordult már az is, hogy az, aki az ebédet hozza, már a déli harangszó előtt itt van. „Nélküled nem kell a világ” – zengi a sezlonra rogyva, a semmibe bámulva. „Imád e szív” – ezt már csak suttogja.

SZABÁLYTALAN KÖSZÖNTŐ A Világszabadság szerkesztősége Szerdahelyi István 2014 december 31-én lesz nyolcvanéves.

SZABÁLYTALAN KÖSZÖNTŐ

Szerdahelyi István 2014 december 31-én lesz nyolcvanéves.

Egy szabálytalan embernek szabálytalan köszöntő jár, s ha ez a szabálytalan ember a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Szerdahelyi István, akkor igencsak ügyelni kell minden szavunkra. Mert az idős, de korántsem aggó elméjű tudós, a magyar társadalomelmélet, az esztétika, a verstan, s ki tudja, még milyen diszciplínák avatott szakembere a véleményformálás nagymestere is. Sarkosan, de pontosan fogalmaz, és – ma nem szokásos módon – ugyanezt a pontosságot várja el beszélgetőtársaitól, vitapartnereitől, ellenfeleitől, ellenségeitől, akikre – jöjjenek azok bármelyik oldalról – csodák csodájára mindig odafigyel… Ha obligát tiszteletköröket tennénk, hamar felcsattanna: hülyék vagytok, barátaim. Ha e néhány sorban életművét próbálnánk elemezni, mosolyogva mondana valami hasonlót.

A szépíróként, költőként, regényíróként, esszéistaként is jelentős munkákat közre bocsájtó nyughatatlan értelmiségi legfontosabb munkáit korábban az esztétika, az irodalomtudomány, mostanában a társadalomelmélet igen változatos témaköreiben adta ki. A „mindenben kételkedem” elv, a dogmák következetes elutasítása jellemzi ezeket a munkákat, szóljanak azok a sohasem létezett

24 / 50

szocializmusról, a még létező kapitalizmusról, a családról, a nemzetiségi kérdésekről, vagy bármelyik égető közügyünkről. A kérlelhetetlen igazságkeresés, a tévedés kockázatát is vállaló könyörtelen vizsgálódás jellemzi. Hatalmas tudás, naprakész szakirodalmi tájékozottság bázisára támaszkodik, cikkeinek, tanulmányainak irodalomjegyzékei gyakran figyelmeztetik olvasóit, hogy mire is felejtettek el odafigyelni.

Gyakran ír úgynevezett morfondírozásokat, ezek vagy esszék, vagy tárcanovellák, esetleg mikro-tanulmányok, de minden esetben eleget tesznek mind az igazságkereső igénynek, mind a szépírói kívánalmaknak. Sokan az ő izgalmas szösszeneteinek olvasásával kezdik az Ezredvég folyóirat minden számának olvasását, s olyanok is akadnak, akik az ő írásai miatt fizetik elő a lapot. Igazuk lehet.

A Világszabadság létrejöttétől kezdve nagy tisztelettel követi a jeles tudós munkásságát, örömmel fogadja írásait, s szeretné, ha még gyakrabban köszönthetné szerzői között. Szükségünk van keménységére, kérlelhetetlen vitázó kedvére. Szükségünk van arra, hogy tanítson, és igen, ha rászolgálunk, le is hordjon bennünket. Világos szavaira, igazságaira, sőt tévedéseire is (világunk változásait figyelve) egyre gyakrabban támad igényünk, és még igen sokáig szeretnénk támaszkodni rá.

A magyar irodalom egyik vitatott, de sok szempontból kiemelkedő alakja tréfás átokként használja ezt a fordulatot: „dicsérjen meg téged a Szerdahelyi István”. Mi nem tartanánk ördögtől valónak, ha néha megdicsérne bennünket, de még nagyobb szükségünk van bíráló, eligazító szavára. Kívánunk neki még sok jó egészségben, jó erőben, alkotó kedvben eltöltött esztendőt, boldog születésnapot, és vidám, boldog új évet !!!

Várjuk további műelemzéseit és kritikáit.

A Világszabadság szerkesztősége

A HÉT VERSE - Első jel Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Illyés Gyula: Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Első jel Küldött elém ízt Belgrádig az ország, mihelyt a bolgár vonatot betolták. Másodosztályon mentünk – (hogy helyet kapjunk, ha éjjel aludni lehet). Az első s másodosztályú szakasz nem külön kocsiban volt, ahogy az nálunk szokás (hogy ne csak kényelem, hanem distance is, külön lég legyen). Nos, itt a háromféle fülke népe föl-alájárva, dudolva, beszélve egy kocsiban nyüzsgött, egy folyosón, megannyi szegény s módosabb rokon,

25 / 50

kit elválaszthat rang, hatalom, pénz, de boldogan vegyül s parolázik össze. Testvérként olvadt talán még a hagyma illata is a kényes hubigantba.

Ady egyik rendhagyó ars poeticájának elemzése Jakócs Dániel A közölt cikkében a szerző Ady egyik korai versét úgy mutatja be, mint amelynek a tartalmában már benne van a költő fejlődésének későbbi tendenciája.

Ady egyik rendhagyó ars poeticájának elemzése

Az élet

Ezt a költeményt Ady 1899-ben írta, s mivel az irodalomtörténeti dogma szerint Ady tényleg szimbolistának kinevezhető és rá jellemzőnek tartott verseit 1903 után írta, ezt a költeményét és a „Még egyszer” című és 1903-ban megjelent kötetben olvasható műveit figyelemre sem nagyon méltatják. Csak az „Új versek” című 1906-ban megjelent kötettől számítják az igazi Adyt. Az ebben megjelent műveket már 1903 után és ezekben minden megvan szerintük, ami alapján Adyt szimbolistának lehet tartani. Ezek azonban csak dogmák, és nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk őket, mivel azonban Ady életműve a XIX. és a XX. század fordulójának idején indult, ezt a tényt mégis figyelembe kell venni, ha meg akarjuk érteni, hogy miért nem foglalkoznak ezzel a művével. A két század fordulóján kezdődött hazánkban a divatok és irányzatok máig tartó rémuralma. A valóságban semmi olyan törvényszerűséget nem lehetett találni, amely alapján e századforduló után csak szimbolista vagy egyéb irányzat követőjeként lehet jó műveket írni. Ars poeticának sem csak azt a művet kell tekinteni, aminek ez a címe. Az igazi ars poeticában a szerző saját költészetét, annak sajátosságait jellemzi. Ilyen költeménye Adynak több is van, de csak ez a kettő, amelyekben ez a legfontosabb mondanivaló. Vallomás saját költészetéről. Először olvassuk el magát a költeményt. A mű átgondolása magától is sokat megmagyaráz. Azokat a részeket, amelyeket az ars poetica szempontjából a legfontosabbnak tartok, vastag betűvel gépeltem.

Az élet Az élet a zsibárusok világa, Egy hangos vásár, melynek vége nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs. Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak Kufár lélekkel hasznot, üzletet; Itt alkusznak, amott már áll a vásár, A jelszó mindig: eladok, veszek ! … Raktárra hordják mindenik portékát, Eladó minden, hogyha van vevő: Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, Rajongás, hit, eszmény és szerető. Aki bolond, holmiját olcsón adja, Az okos mindig többet nyer vele, A jelszó: egymást túl kell licitálni, Ádáz versennyel egymást verve le! A szív az üzlet leghitványabb tárgya, S eladják mégis minden szent hevét. Akad vevő rá, egymást licitálja, Hogy a holmit atomként hordja szét. Folyik a vásár harsogó zsivajban, Az egyik kinál, másik meg veszen, Csak néhol egy-egy végképen kiárult, Kifosztott lélek zokog csendesen.

26 / 50

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben, Bolondok bizton, balgák szerfelett, Eddig az ő példájukat követtem, Ezután én is másképen teszek, Lelkem, szivem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen… … De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Oh nincs erőm, én édes Istenem !!! ... A költő az alaptétel megfogalmazása után, mely szerint az élet egy hangos vásár, amelynek vége nincs, és amelyben meg lehet venni bármit, rögtön rátér a költemény egyetlen témájára, az érzelmekkel és eszményekkel folytatott össztársadalmi kereskedelemre. Az alaptételből megtudjuk, hogy a társadalmi fejlődés olyan szakaszba jutott, amikor azokat az értékeket is, amelyeket addig megosztottak, de soha nem cseréltek, adtak, de soha el nem adtak, megszereztek, de soha nem vásároltak, mint az erény, szerelem, meggyőződés, tudás, lelkiismeret, hit, barátság kereskedelmi árúvá váltak, ez az általános megvásárolhatóságnak az ideje. Igen ám, de ezek az értékek egyben erkölcsi értékek is, és ha elvesztik erkölcsi tartalmukat egyben értéktelenné válnak. Az eladott és megvásárolt hit, barátság, szerelem stb. már nem hit, nem szerelem, nem barátság, csak hitvány látszatuk csupán. Ezt azonban nem tételesen mondja ki, hanem érzékelteti a néhány végképpen kiárult lélek zokogásán keresztül. A továbbiakban minden az általános árukereskedelem szokásai szerint bontakozik ki. A bolond veszít, az okos nyer az üzleten. Csak néhány bolond, balga személy nem vesz részt ebben a kereskedelemben, és ennél a pontnál jut el a költő éppen a bemutatott árúcsere hatására egy rövid pillanatra arra döntésre, hogy ő is kitárja szívét, lelkét a piacra, túlad minden kincsén, kiárusítja önmagát. Ez a döntés azonban hirtelen fordulóponttá válik, és az egész kereskedelmi folyamat tagadásába csap át. Szinte döbbenetként éli meg, hogy azt az életet, azt a társadalmat, ahol minden erkölcsi és lelki értéket el lehet adni, nem tudja elfogadni, nem tud részt venni benne. Éppen az egész vásári folyamat átgondolása, átélése következményeként hangzik el a döntő emberi és egyben költői vallomás: „De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Oh nincs erőm, én édes Istenem !” Ez a szenvedélyes vallomás már az írói pálya kezdetén arról, hogy a műveiben kifejezett eszmények, hit, szerelem, barátság, röviden általános emberi lelki értékek a kor átlagától eltérően nem voltak, és nem lesznek soha eladók, határozta meg későbbi fejlődésének lényegét és jellegét, ezért válhatott Ady életműve az egész történelmi kor igazi kifejezésévé. Ezt a költeményt ezért kell tekinteni Ady egyik ars poeticájának, mert költészetének lényegéről írt és fontosabb kérdésről, mint, hogy milyen verslábakat akar alkalmazni.

Jakócs Dániel

A HÉT VERSE - Híradó Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Híradó Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben Rohant a vonat Jugoszlávián át. Mit látsz egy népből fülkéd ablakán át? Nézem álló nap az élő mozit, a híradót, mely engem okosít. Zöld fejét frissen most veti ki a paszuly, a krumpli, a kukorica nagy hantok közül: itt nem boronálnak? nem fogasolnak? Szántanak s kapálnak.

27 / 50

Kevés mező. Sziklás ösvény felén legel a jószág. Ahány a tehén, annyi az őrző: lányok, asszonyok; baljukban guzsaly, jobbjukban forog a gyalogorsó, mozdulatlan állnak, dolgoznak mégis, jobban, mint a gyárak: nincs rongyos ember; durva tán a vászon, de ezt valóban önköltségi áron kapja a férj, a fiú, az apa. Mert az a hű gyár nem áll meg soha. S nem drágít – azt a fonaladat, orsó, vágja el bármi – bár egy agrár- – olló!

A HÉT VERSE - Tovább Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Illyés Gyula: Tovább

Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Mit láttam még meg? Többet a szememnél. Multunkba láttam ennél a jelennél. A szerb falun át láttam a mienket, a szerb nép lelkén át a magyar lelket. Kerek és tömött erre mind a község, megannyi zömök erősség s közösség. A vasrostélyos, emeletes házak nem magyarmódra, nem szétszórva állnak, mintha nem házak, hanem egy nomád had hosszan elnyúló sátrai volnának ütve útfélre, mintha csak egy éjre, mert készen egyre a továbbmenésre… Minden kis község áll itt, mint a vár, nem kerülgeti a nemzet-halál. Alattuk – érzed – jó mély a gyökér s csak vastagul, ha ömlik rá a vér.

28 / 50

Kőkerítések. Mésszel festve nagy, szemkápráztató ciril felirat: zsivió… národ… závod… zsivió! A raktárokon piros lobogó. Szűk udvarok, de tiszták. Lugas zöldel.

A halott fiú balladája Hódos Mátyás "... ki nem látta, nem érti meg."

Hódos Mátyás: A halott fiú balladája

Felhőkből hó és bomba hull, ha reggel van, ha alkonyul. Hol tegnap üres volt a járda Halottakból rakott domb áll ma. Egymásra hányva fekszenek női és gyermek tetemek. Köztük ősz hajú öregek viaszfehérek, merevek. Az ember-domb legtetején Egy széttárt karú kislegény, aki nemrég vigyázzban állva áldást kért vérző hazájára.

Lesz áldás, avagy elmarad, elvágta egy vad pillanat, a kereszt mögül előmásztak a géppisztolyos halál-árnyak. Nem is tudhatta meg soha, mivé lett, hozzá mostoha, az elárult, a vérző ország, melyhez odafűzte sorsát. Most hályog van halott szemén, fagyott, merev a kislegény,

29 / 50

aki, míg élt, vigyázzban állva áldást kért szegény hazájára.

Évtizedre új évtized, ki nem látta, nem érti meg. A napi gondok elfedik a romlás véres képeit. Mossák a le nem moshatót buzgó szerecsenmosdatók. Fújják az élő parazsat, vérszagra gyűl az éji vad. Az új sárkányfog vetemény elhazudja a kislegényt, aki akkor vigyázzban állva áldást kért árva hazájára.

Ajánlás: Tudd, nem lesz sem áldás, sem remény, ha elfeledjük a kislegényt, ki egykor, zászló előtt állva, áldást kért magyar hazájára!

2004.03.05.

A HÉT VERSE - Tovább Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

llyés Gyula: Tovább

Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Mit láttam még meg? Többet a szememnél. Multunkba láttam ennél a jelennél. A szerb falun át láttam a mienket, a szerb nép lelkén át a magyar lelket. Kerek és tömött erre mind a község,

30 / 50

megannyi zömök erősség s közösség. A vasrostélyos, emeletes házak nem magyarmódra, nem szétszórva állnak, mintha nem házak, hanem egy nomád had hosszan elnyúló sátrai volnának ütve útfélre, mintha csak egy éjre, mert készen egyre a továbbmenésre… Minden kis község áll itt, mint a vár, nem kerülgeti a nemzet-halál. Alattuk – érzed – jó mély a gyökér s csak vastagul, ha ömlik rá a vér. Kőkerítések. Mésszel festve nagy, szemkápráztató ciril felirat: zsivió… národ… závod… zsivió! A raktárokon piros lobogó. Szűk udvarok, de tiszták. Lugas zöldel. Cseréptető, de csupa félkör zsindely. A hegy kopár, a mező buja dísz: a Morava-völgy. Feltünt végre Nis.

A HÉT VERSE - Csillag Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Illyés Gyula: Csillag Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Táguló szemmel néztem dél felé. Alkonykor értünk a határ elé. Vártam szomjun az új látnivalót. Mit láttam? Az est-hajnal csillagot; de azt duplán is: fent, egy csúcs fölött s lent egy folyócska habjai között. Ottfent büszkén állt, mint az örök lélek, ittlent zihálva nyargalt, mint az élet. Kísért a csillag, jött Bulgária

31 / 50

bérce és bokra közt is, hű kutya. Állt felettem és vágtatott velem, mint végzetünk, mint a hű szerelem; el-eltűnt, fürgén hidak alá bújva, annál hívebben, szebben tűnt fel újra!

A HÉT VERSE - Csillag Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Illyés Gyula: Csillag

Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Táguló szemmel néztem dél felé. Alkonykor értünk a határ elé. Vártam szomjun az új látnivalót. Mit láttam? Az est-hajnal csillagot; de azt duplán is: fent, egy csúcs fölött s lent egy folyócska habjai között. Ottfent büszkén állt, mint az örök lélek, ittlent zihálva nyargalt, mint az élet. Kísért a csillag, jött Bulgária bérce és bokra közt is, hű kutya. Állt felettem és vágtatott velem, mint végzetünk, mint a hű szerelem; el-eltűnt, fürgén hidak alá bújva, annál hívebben, szebben tűnt fel újra!

32 / 50

Olvasnivaló Könyvfölajánlás Szarka István "..költészete olyan művészet, amelyből megismerjük korunk emberének lelkivilágát."

KÖNYVFÖLAJÁNLÁS Szarka István ajándékát szerkesztőségünk nevében is nagyon szépen köszönjük. Az ő művei az igazi és a szó mélyebb értelmében az igazi autonóm művészet létezésének a lehetőségét bizonyítják. Autonóm művészet , mert a piacgazdaság mindent bomlasztó körülményei között teljesen szabad a pénz hatalmától , és a kritika pénzre váltható dicsérete sem érdekli. Kitűnő formaművész , termékeny író, de mindig csak szíve és esze parancsára írt. Mindig orvosi munkájából élt . Hány olyan írót ismerünk , aki autonóm , független írónak szeretne látszani , de a népi demokratikus korszakban ez csak annyit jelentett, hogy szembenállását hangsúlyozta a népi demokráciával szemben, hogy nyugati elismerést kapjon és mindenről megfeledkezett, mihelyt állami kitüntetést kapott, és hányat olyant , aki ma nem mer igazat írni és kifejezni a nép tragédiáját, nehogy lekommunistázzák, és megkérdőjelezzék liberalizmusát. Szarka István költészete olyan művészet, amelyből megismerjük korunk emberének lelkivilágát.

Alábbi könyveimből ajándékképpen korlátozott számot fölajánlok:

-- Szender a holdudvarban (Százhét vers 1997-2000-ből, Curiosa Nova Kiadó, Budapest, 2001)

-- A bíbor oroszlán (99 vers 2001-2003-ból, Curiosa Nova Kiadó, Budapest, 2004)

-- Balzsamos sebek csorognak (102 vers 2004-2006-ból, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2007)

-- A dér tüze (101 vers 2007-2008-ból, Hungarovox Kiadó, 2009)

-- Zöld karácsony (101 vers 2009-2010-ből, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2011)

-- Gyere (Versek 2011-2012-ből, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2013)

Érdeklődést a +3630/210-7763-as számon várok: Szarka István

33 / 50

Olvasói vélemények A legújabb morgolódás K. Pál nyugdíjas tanár "... De Gaulle már régen megmagyarázta hiányos műveltségű honfitársainak, hogy Európa az Urálig terjed."

A legújabb morgolódás

A 31. számban már megígértem ezt a morgolódást, illik teljesíteni. Egyes magukat liberálisnak nevező politikusok, újságírók, riporterek igyekeznek az európaiság fogalmából a kelet-európai országokat kirekeszteni, köztük természetesen Oroszországot is. (Teszik ezt annak ellenére, hogy De Gaulle már régen megmagyarázta hiányos műveltségű honfitársainak, hogy Európa az Urálig terjed.) Ezeknek a személyeknek a siralmas tájékozatlanságára vet fényt Szemere Bertalan következő megállapítása: „Kinek nem hazája Hellász és különösen Attika? A hellén nép az összes emberiség ifjúságát képviselvén, nagy emberei minden művelt nemzetbelinek elődei”.(Szemere Bertalan: Utazás Keleten II. rész, Budapest, 1873, 230. l.) Ezen riporter urak úgy látszik, nem tartoznak a művelt nemzetbeli honfitársaink közé. Szemeréhez hasonlóan Hauser Arnold a művészetek története alapján bizonyítja, hogy a mai értelemben vett európai kultúra nem létezett az antik görög kultúra előtt. Görögország az európaiság bölcsője. ( Hauser Arnold: A művészet és az irodalom társadalomtörténete, 2. kötet, Budapest, 1980, 65.l.) Akik valamelyest ismerik az óorosz és az abból elágazott nagyorosz, ukrán és fehérorosz kultúrák történetét, tudják, hogy ezek már keletkezésük elején közvetlenül és nagyon szorosan az antik görög kultúra előzményeire épültek. Kultúrájuk mindig az európai kultúra része volt, és nincs szükségük Nyugat- Európa, sem pedig a NATO és az USA áldására. Az Európai Uniót pedig helytelen így nevezni, legjobb esetben Nyugat-európai Uniónak tekinthetjük, de ma már ez is kétséges, mivel vezetése nem a Nyugat-európai népek érdekeit képviseli. Lehet, hogy helyette más szervezetet kellene létrehozni.

Pali bácsi

K. Pál nyugdíjas tanár

Az ( X+kettedik) soron kívüli morgolódás Pali bácsi Sajnos társadalmi életünk olyan, hogy nap- nap után csak morgolódni lenne okunk, állandóan pedig nem morgolódhatunk. Ennek ellenére beidegződött tanári szokásaim miatt egy olyan eset késztetett morgolódásra, aminek semmilyen gyakorlati jelentősége nincs. Arról van szó, hogy ismerőseim között egyesek azt állították, hogy megbukott a rendszerváltás, és arról kezdtek vitatkozni, hogy miért és mikor bukott meg. ...

Az ( X+kettedik) soron kívüli morgolódás Sajnos társadalmi életünk olyan, hogy nap- nap után csak morgolódni lenne okunk, állandóan pedig nem morgolódhatunk. Ennek ellenére beidegződött tanári szokásaim miatt egy olyan eset késztetett morgolódásra, aminek semmilyen gyakorlati jelentősége nincs. Arról van szó, hogy ismerőseim között egyesek azt állították, hogy megbukott a rendszerváltás, és arról kezdtek vitatkozni, hogy miért és mikor bukott meg. A rendszerváltás szó itt eufémizmus, azaz körülírás és ráadásul pontatlan, mindenki úgy érti, ahogyan akarja. A szocialista irányú fejlődésünk idején a kapitalizmus nagyon népszerűtlen fogalom volt széles dolgozó rétegek előtt, ezért hívei számára célszerűtlen volt hívei számára megmondani, mit mire váltanak fel. Ha pontosan megmondjuk, hogy mi volt valóban a rendszerváltás, azt kell mondani, hogy kapitalista restauráció. A kapitalista restauráció pedig Magyarországon sikeresen befejeződött, és most kapitalizmus van annak minden tragikus következményével. A kapitalizmus ma hazánkban köszöni szépen jól van, és alapvető tulajdonságai győzelmesen bontakoznak ki. Egyelőre nem beszélhetünk arról, hogy megbukott. Számos tulajdonsága közül most azt emelem ki, amit már Marx a Tőkében leírt, és ma is változatlanul érvényesül. Ez röviden a következő: azok a viszonyok, amelyek a gazdagságot termelik, azzal együtt kitermelnek egy folyamatosan növekvő és egyre nagyobb mértékben munkanélkülivé váló proletariátust. A munkanélkülivé váló proletariátus mindig nagyobb arányban nő, mint a gazdagság. Minden valóságos válság végső oka a tömegek szegénysége, - írja Marx. A munkanélkülivé vált tömegek arányának az állandó növekedése pedig már a 2010-es évek előtt arra vezetett, hogy állandósult a munkanélküliség, átmenetileg sem szűnik meg és tömeges, mivel nőtt a tömegek szegénysége. Ezért a válság is szüntelen válsággá vált, legfeljebb kicsit enyhül vagy erősödik. A következmény a teljesen reménytelen helyzet, a mai kapitalizmus öl, butít és nyomorba dönt. P. S. a kölcsönös megértés érdekében remélem sikerül kideríteni mire gondoltak egyesek, amikor a rendszerváltás bukásáról beszéltek.

34 / 50

Pali bácsi K. Pál nyugdíjas tanár

3. ( X+3.) morgolódás K. Pál nyugdíjas tanár Arról szól, hogy lehetséges-e...

A 3. ( X+3.) morgolódás Arról szól, hogy lehetséges-e...

Ez nagyon enyhe, annyira enyhe morgolódás lesz, hogy inkább évődésnek tekinthető. Van egy magyar rádióadó, amelyik büszkén „világhírű magyar adónak ” titulálja magát, és közben csak magyar nyelven sugározza műsorait. Magyarul pedig kb. tizenötmillió ember tud beszélni. Ahhoz, hogy egy rádióadó tényleg világhírű legyen legalább az emberiség felének értenie kellene. Az emberiség létszáma pedig a legújabb, valószínűleg nem egészen pontos számítások szerint 7,125 milliárd, azaz több, mint hétezer millió. Ennek a tizenötmillió annyira kicsi tört része, hogy szóra sem érdemes. Ha magyarul legalább ezermillió ember értene, az is kevés lenne az igazi világhírhez. Sajnos magyar nyelven nem nagyon lehet világhírhez jutni. Ezután nekem egy háború utáni reklám jutott az eszembe, amely így hangzott: „Punk a márka, punk vezet, punknál jobb csak punk lehet.”

Szép dolog az önbizalom, de egyelőre érjük be azzal, hogy nincs, és még sokáig nem lesz „ világhírű magyar adó”.

Pali bácsi

35 / 50

Politika Mozgásban a világ erőviszonyai Morva Tamás. Az aktuális világpolitikai események mozgató rugóit az USA egyeduralmi geopolitikai törekvései fogják egységesen értelmezhető keretbe. Az eredeti publikáció Horváth Károly irói álnéven történt.

Horváth Károly

MOZGÁSBAN A VILÁG ERŐVISZONYAI

Szeptember 4-5-én NATO csúcsértekezlet volt Walesben széleskörű részvétellel. Az ülés előkészítésének és határozatainak irányát döntően az amerikai politika határozta meg. E politika középpontjában Oroszország állítólagos agressziójának megállítása és visszaszorítása állt, de rejtetten, bár nem egészen mellékesen, olyan célok is, mint az európai és azon túl terjedő német befolyás visszaszorítása, és a megfelelő légkör létrehozása az amerikai-EU szabadkereskedelmi övezet közeli elfogadtatásához. E politikai irány és a napirenden levő lépések beilleszkednek az Amerika által már régóta követett célokba és magán viselik a jelen nemzetközi helyzet sajátosságait.

Az 1947-ben meghirdetett Truman-elvben Amerika jogot formált más országok belpolitikájába való beavatkozásra, és a hidegháborús politika segítségével törekedett a Szovjetunió befolyásának visszaszorítására, végső soron létének felszámolására. A Szovjetunió 1991-ben történt megszűnésével azonban világhatalmi politikájuk inkább formájában, mint lényegében változott. Az Egyesült Államok továbbra is jogot formált arra, hogy ha vélt vagy valós érdekei megkövetelték, az ENSZ-ben elfogadott nemzetközi jogszabályok fölébe helyezze magát és hatalmi eszközökkel érje el céljait. A megállapodásokat megszegve fenntartotta a NATO katonai szövetséget, és a meggyengült Oroszországot csak formálisan és átmenetileg tekintette partnernek.

A Szovjetunió megszűnésével szétesett a birodalom és határterületein új országok sora jött létre, többek között a nemrég a figyelem középpontjába került Ukrajna. 1997-ben Carter elnök legfőbb tanácsadója, Brzezinski, A nagy sakktábla c. könyvében Oroszországról és Ukrajnáról így írt: „Ukrajna nélkül Oroszország nem válhat eurázsiai birodalommá”. E felismerés jegyében a nyugati politika szavakban, külsőségekben erősen megtámogatta Ukrajna önállósodási törekvéseit, de a legutóbbi időkig nem igazán fogadták be és részesítették gazdasági támogatásban. Az Oroszországgal a múltból fennmaradt gazdasági kapcsolatok jó része még tovább élt ugyan, de az oligarchák kíméletlen és korlátozatlan uralma miatt a függetlenné vált ország népének életszínvonala még az orosz életszínvonalnál is mélyebbre zuhant.

Brzezinski azonban nem elégedett meg Oroszországnak az 1991 után bekövetkezett meggyengülésével és úgy vélte, hogy Oroszország esetleges megerősödésének eleve útját kell állni, és ezért már 1997-ben további Oroszország elleni lépéseket, egy „második szakaszt” javasolt. Szerinte egy második szakaszban az Orosz Föderációt fel kell osztani különböző „banánköztársaságokra”, amit a külpolitikájukban megszokott módon nem saját érdekként, hanem a demokrácia, a piacgazdaság és az orosz nép érdekeként indokolt. „Figyelembe véve az ország méreteit és sokszínűségét – írta egy cikkében – a decentralizált politikai rendszer és a szabad piacgazdaság a leginkább kívánatosak, hogy felszabadítsuk az orosz nép alkotói potenciálját és Oroszország hatalmas természeti kincseinek készleteit. Az Európai Oroszországból, Szibériai Köztársaságból és Távolkeleti Köztársaságból álló Oroszországi Konföderáció egyes részeinek ugyancsak könnyebb lenne fejleszteniük szorosabb gazdasági kapcsolatokat szomszédjaikkal. A konföderáció minden alanyának módjában lesz kihasználni saját lokális alkotó potenciálját, melyet Moszkva nehéz bürokratikus keze sok évszázadon keresztül elnyomott. Továbbá a decentralizált Oroszország kevésbé lesz fogékony a nagyhatalmi mobilizációra” („Eurázsiai geostratégia” c. cikk, Foreign Affairs, 1997. szeptember-október)[1]. Csak az idézet utolsó mondata utal a valódi célra.

Ennyiben az Oroszország elleni jelenlegi koncentrált támadás csak a régóta megfogalmazott célok felelevenítése és a jelen helyzethez való igazítása. De a világhatalmi erőviszonyok változása a második világháború óta felgyorsult, az erőviszonyok többször is átrendeződtek.

36 / 50

Változások a második világháború után

Az első időszak kedvezett a forradalmi erőknek. A Szovjetunió a háború után gyorsan leküzdötte óriási háborús veszteségeit, helyreállította az országot, és igyekezett helytállni a kedvező nemzetközi helyzetből fakadó kötelezettségeknek. A létrejött kétpólusú világban ő lett a haladó erők fő támasza. Segítette Kelet-Németországban és a közép és keleteurópai országokban a szocialista államhatalom létrejöttét. A távolkeleten még a háború utolsó szakaszában szétverte a japán szárazföldi csapatokat és fegyverszállítmányokkal járult hozzá a kínai felszabadító harc sikeréhez. A Kínai Kommunista Párt sikerre vitte a felszabadító harcot és forradalmat, megalakult a Kínai Népköztársaság.

A második világháborúban győztes Szovjetunió kezdetben nagy népszerűségnek örvendett, a világ népei békére vágytak, sokan felismerték, hogy a háborúk végső oka a tőkés világrend. Angliában rögtön megbukott a tory kormány és jöttek a munkáspártiak. Franciaországban és Olaszországban megerősödött a kommunista párt, a kommunisták vezették a partizánmozgalmat és hozták a legtöbb áldozatot, a háború után joggal nőtt meg a népszerűségük. Azonban azokban az országokban, ahol az amerikai-angol csapatok verték ki a náci németeket, hamarosan helyreállították a tőkés rendet, miközben az egymás közötti erőviszonyok átrendeződtek.

A második világháborúig a nemzetközi arénán fő szerepet játszó, a két legnagyobb gyarmattartó hatalom, Anglia és Franciaország másodrendű szerepbe süllyedt. A gyarmati rendszerek szétestek, a volt gyarmati országok sorra kivívták függetlenségüket. Anglia a második világháború óta az USA védnöksége alá helyezte magát, így próbálta menteni a menthetőt, de a birodalom már menthetetlen volt és az ország egyre súlyosabb belső nehézségekkel küzd, nagyhatalmi szerepe jórészt a múlté lett. De Gaulle megpróbálta Franciaországot talpra állítani, ennek része volt a közös piac kezdeményezése és a NATO-tól független haderő fejlesztése, utódai alatt azonban kezdetben lassú, az utóbbi időben rohamos visszaesés következett be. Németországot és Japánt (a két háborús ellenfelet) Amerika segítette talpra állni, nagy gazdasági sikereket értek el, de Japán az utolsó tíz évben visszaesett és a hatalmas Kína mellett nem tud önálló nagyhatalmi szerepet betöltetni, súlyos belső bajokkal is küzd.

A Szovjetunió az ötvenes évek második felében élre tört a rakétatechnikában és a világűrkutatásban. Az egész világ izgalommal figyelte az űr meghódításának első lépéseit. Az előny azonban nem lehetett tartós, mintegy tíz év alatt az Egyesült Államok behozta hátrányát és átvette a vezetést. Éles vetélkedés, harc folyt a befolyási övezetekért is. A Szovjetunió támogatta Kubát, Egyiptomot és Szíriát, a függetlenségüket kivívott Afrikai országokat. Ilyen széles fronton azonban nem bírta a többszörösen nagyobb erőforrásokkal rendelkező tőkés világgal, az új gyarmatosító gazdasági és politikai behatolással szembeni harcot. Legfőképpen pedig odahaza nem tudta népének azt nyújtani, amit az – hatalmas áldozatvállalásai után – joggal elvárt a hatalomtól.

A kilencvenes évek elejétől az Egyesült Államok lett az egyetlen szuperhatalom, de a „gonosz birodalmának” összeomlásával sem köszöntött be a világbéke kora, a világ egy percre sem maradt háborúk nélkül. Az összeomlást és rendszerváltást a Jugoszláv Népköztársaság sem tudta elkerülni, és a Balkánon az átmenet véres háborúk több hulláma révén ment végbe. Részben a nemzetiségi ellentétek motiválták, közben azonban a népek a nagyhatalmi törekvések áldozatai lettek. A keleteurópai és a balkáni piac megnyitásának fő nyertese Nyugat-Európa, ezen belül elsősorban Németország lett. A közös piacot Európai Unióvá szervezték át, új tagokkal erősítették meg, a tagállamok egy részének részvételével bevezették a közös valutát, az eurót. Egy ideig úgy tűnt, hogy az Unió és az euró gazdasági téren átveheti a vezető szerepet.

Az Egyesült Államok számára a 21. század kedvezőtlen előjelekkel indult. Egy súlyos gazdasági válság előjelei mutatkoztak, amelyre a FED a pénzügyek, a tőzsde liberalizálásával válaszolt, és ezzel a későbbi időpontra tolta ki, de egyben tovább súlyosbította az esedékes válságot. A 2001. szeptember 11. terrortámadás politikai fordulóponttá vált. A terrorizmus elleni harc címén a hivatalos politika rangjára emelkedett a más államok belügyeibe való katonai beavatkozás, a kormányok megdöntése, új Amerika-barát kormányok hatalomba helyezése. Sem az Afganisztáni, sem az iraki háború nem oldott meg semmit, zavaros viszonyok maradtak vissza, a háborúk és a nyomában járó pusztulás és nyomor az iszlám megerősödéséhez vezetett az afrikai országokban és a közelkeleten.

A Szovjetunió bukásának, túlzás nélkül mondhatjuk, egyik fő tényezője volt a hatvanas évek végén Kínával kialakult ellenséges viszony, amelyet elmélyített a Mao és Nixon elnökök között 1972-ben létrejött megállapodás. Kínában az ötvenes évek nagy fellendülését két évtized politikai viharai váltották fel. Mao halála után Teng Hsziao-ping vette át a vezetést és az általa 1987-ben elindított reform és nyitás politikája Kína hatalmas gazdasági fellendülésének vetette meg az alapját. Az Egyesült Államok először támogatta Kínát, vállalatai német és más cégekkel versenyben nagy beruházásokat valósítottak meg Kínában, és az amerikai piac is megnyílt a kínai áruk előtt. Ma már Amerika belső piacán a kínai áruknak óriási a súlya, Kína dollárkészletei a legnagyobbak a világon. Kína regionális és világhatalmi pozíciója megerősödött és folyamatosan tovább erősödik.

A világgazdasági válság következményei

37 / 50

2007-ben az Egyesült Államokban kitört a gazdasági válság, amely 2008-ban világgazdasági válsággá szélesült, és az erőviszonyok új átrendeződésének vetette meg az alapját. A válság legsúlyosabban az Egyesült Államokat, majd Európát érintette. Obama elnököt az afgán és iraki háborúk befejezését ígérő és szociális programmal választották meg, de válságkezeléssel kellett foglalkoznia. Tanácsadói nyomán a pénzgazdálkodás további lazításával és a bankszektor megtámogatásával próbált megoldást találni, sikertelenül. Szociális programjának megvalósítását a kongresszus megakadályozta. Az utóbbi két évben az uralkodó körökben a konzervatív belpolitikát és agresszív külpolitikát követelő erők erősödtek meg.

A válság világossá tette az Egyesült Államok és a világgazdaság struktúrájának mély ellenmondásait, a tőkés gazdálkodás tarthatatlanságát. De az uralkodó társadalmi rétegek még makacsabbul ragaszkodnak a hatalomhoz, tovább centralizálják a hatalmat, sok országban egy új fasizmus van kialakulóban. Az Egyesült Államokban a belső bajok szorítják a vezetést, a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek és a közeli jövőben a lakosság többségévé váló fekete és főleg latino népesség, amelyen belül különösen nagy a mély szegénységben élők aránya, valódi politikai változást igényelne. E problémák elöl a fegyverkezésbe és a külpolitikába menekülnek. A válságból kivezető utat – a tőkés országok hagyományainak megfelelően – a hadiipari fejlesztésekben, az új fegyverek tömeges gyártásában vélik megtalálni. Az új fegyverek az eddiginél is hatékonyabban képesek a tömegpusztításra és új elemként a kiszemelt központok, célszemélyek megsemmisítésére.

A válság a világ több pólusúvá válását mutatta meg; az Egyesült Államok vezető körei azonban ebbe nem akarnak belenyugodni. Újra napirendre kerültek a világuralmi törekvések, szorosabbra igyekszik fonni a baráti államok körét és általános támadást indított az általa ellenségesnek nyilvánított országok ellen szerte a világban. Elsősorban Kína feltartóztatása vált politikája célpontjává, mert további megerősödésétől féltik Amerika jövőbeli világpozícióját.

Kínában is nehézségeket okozott a válság, exportcégek zártak be, millióknak kellett a falura visszamenni. A több szektorú kínai gazdaság azonban részben a belső szükséglet kielégítése felé fordult, részben új külső piaci kapcsolatok kiépítését kezdte meg. A gazdaság a korábbi két számjegyű növekedési ütemhez képest lassult, de évi 7 százalék feletti GDP növekedéssel tovább erősíti világgazdasági pozícióit.

A 2011-ben még csak potenciális új Kína-politikát Kissinger könyvében így jellemezte: „Neokonzervatívok és más aktív külpolitikát sürgető politikusok azzal érvelnének, hogy a bizalmon alapuló kapcsolatok előfeltételei a demokratikus intézmények. Ebben a felfogásban a nem demokratikus társadalmak természetükből adódóan instabilak és hajlamosak az erő használatára. E miatt az Egyesült Államoknak kötelessége a lehető legnagyobb befolyást, sőt nyomást gyakorolni pluralistább intézmények megteremtésére ott, ahol azok nem léteznek, és különösen azokban az országokban, amelyek fenyegetést jelenthetnek az amerikai biztonságra. Ezen nézetek szerint a nem demokratikus államok rezsimváltása az amerikai külpolitika végső célja, a béke kérdése Kínával nem annyira stratégiai kérdés, hanem inkább a kínai kormányzat megváltoztatásának ügye”. (H. Kissinger: Kínáról, N. Y. 2011, Bp. 2014, 541. old.) Az utóbbi két évben éppen e körök politikai befolyása és külpolitikája került előtérbe Amerikában.

Obama elnök engedett a nyomásnak és maga is képviseli az új politikai irányvételt. Újjáválasztása után, tavaly az év elején új stratégiát hirdetett meg, mely szerint a külpolitikában a Csendes óceáni térségre kell a hangsúlyt áthelyezni, ennek jegyében idén körbe látogatta Kína szomszédos országait és amerikai támogatást ígért nekik Kína előretörésével szemben. Vietnamot is megpróbálják Kínával szembe fordítani. Megerősítették az USA hadiflottájának a térségben lévő erőit.

A közelkeleten 2011-ben forradalmi tüntetéssorozat robbant ki, leváltottak kormányokat, új népbarát politikát követeltek. Az arab tavaszt két oldalról is támadták, az iszlám saját céljaira igyekezett kihasználni, például Egyiptomban iszlám barát elnök és kormány alakult. Amerika is veszélyt látott a tömegmozgalmakban, de egyúttal az iszlám előretörésében is. Az egyiptomi iszlám elnököt és kormányt megbuktatta, helyreállította a katonák korábbi Amerika és Izrael barát uralmát.

A válság az európai országokat és az Uniót is súlyosan érintette. Következményeként leépült a francia német együttműködés, amely korábban az EU politikáját meghatározó tényezővolt, és helyébe a német dominancia lépett. Merkel német kancellár a válságban szigorú megtakarítási politika érvényesítését követelte a tagállamoktól, ami különösen a déli tagállamokban a válság elmélyülését eredményezte. Ellentét alakult ki a gazdag és a válságot is viszonylag jobban viselő északi országok és a déliek között, miközben a volt szocialista országok gazdasága a déli államokénál is súlyosabb helyzetben van. Amerika igyekszik kihasználni az Unióban levő ellentéteket és Európát bevonni az atlanti közös piacba. Az amerikaiak saját válságuk megoldását remélik a piac kitágulásától. Az amerikai cégek egy része már offenzívát indított a nyugateurópai cégek átvételére, a közös piac ennek az akciónak a kiterjesztését jelentené és Nyugateurópa ugyanúgy járna, mint Keleteurópa a rendszerváltás után, Keleteurópa meg még tovább süllyedne lefelé. Az EU új vezetésében nagy súllyal vannak képviselve az Amerika barát politikusok.

A nyugatnak az oroszokkal való együttélését, amit a G7 országok G8-ra való bővítése jelzett, a nyílt ellenségesség váltotta fel, a G8 ismét G7-re szűkült. Az amerikai külpolitika oroszellenes fordulatának első megnyilvánulása az új közelkeleti feszültséggóc létrehozása, az oroszbarát Aszad szíriai elnök és országa elleni támadás volt. A támadás egyik oka, hogy a szíriai partokon van

38 / 50

Oroszország hadihajóinak földközi tengeri kikötője, ami nélkülözhetetlen az orosz hajók jelenlétéhez. Ezt a harcot nem amerikai csapatok vívják, hanem felizzították a helyi nemzetiségi ellentéteket és különböző iszlám csoportokat uszítottak Aszad ellen. A támadás azonban a szírek erős ellenállásába ütközött és az egyik legerősebb iszlám harcoló csapat, az Iszlám Állam, különösen kegyetlen önálló, nyugat ellenes politikát folytat, Irak területén is agresszíven terjeszkedik. Amerika egy újabb iraki háborúval került szembe, amelyet szövetségeseivel együtt, saját részről csak légierővel akar megvívni.

A közelkelet mellett Amerika Európára is nagy figyelmet fordít. A szíriai sikertelenséget egy újabb orosz ellenes lépéssel akarták ellensúlyozni. Ukrajnában a tömegek lázadását a nemzetiségi ellentétek irányába terelték, oligarchikus és fasiszta kormányt hoztak létre, amire a délkeleti megyék orosz lakossága a függetlenség kikiáltásával válaszolt. Az ukrán kormány-csapatok és a toborzott külföldi zsoldosok támadásával szemben az oroszok sikeresen védték meg magukat Oroszország nem katonai támogatásának köszönhetően. A nyugat igyekezett kiprovokálni egy ukrán-orosz háborút, de Oroszország kitért a direkt katonai konfliktus elöl. Ennek ellenére az ukrán helyzetért az „orosz agressziót” teszik felelőssé és nem titkoltan NATO-orosz háborút készítenek elő. Lengyelországban és Romániában orosz ellenes katonai támaszpontot építenek. Ukrajnát gyorsan mozgó NATO alakulattal védik az állítólagos orosz agresszió ellen. Amerikai hadihajók Fekete tengeri jelenléte erősödött. Putyin ellen az egész világ médiában személyes hajszát indítottak, mert Putyin bukása esetén az orosz oligarchák egymásnak esnek vagy egy új Jelcinben egyeznek meg és ez számukra lehetővé tenné befolyásuk érvényesítését.

Kína és Oroszország az őket ért támadások nyomán közeledtek egymáshoz és több közös nemzetközi szervezetet hívtak életre. A BRICS Brazília, Oroszország, India, Kína és a Délafrikai Unió politikai és gazdasági együttműködési szervezete. 2009 óta évente tartanak csúcsértekezletet, a legutóbbi júliusban Brazíliában volt, ahol elhatározták egy közös valutaalap és fejlesztési bank létrehozását, ami nyílt kihívást jelent az IMF-el és a Világbankkal szemben. Főleg politikai kapcsolatok céljából hozták létre még 2001-ben a Sanghaji Együttműködési Szervezetet (angol kezdőbetűkkel SCO), amelynek tagjai Kína és Oroszország mellett a közép ázsiai köztársaságok, Kazahsztán, Kirgízia, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. A szervezet az utóbbi időszakban aktívabbá vált. A múlt heti állam és kormányfői találkozón Dusanbében, Tádzsikisztán fővárosában megfigyelőként India és Pakisztán is részt vett és hivatalosan kérték felvételüket a szervezetbe. Ezentúl a szervezet hivatalos nyelve az orosz és a kínai mellett az angol lesz. Kína javasolta Mongólia felvételét is, és Oroszország és Kína között a létezőnél rövidebb út építését, ami egyben Mongóliát is bekapcsolná a világkereskedelembe. Oroszország az ellene hozott szankciók ellenlépéseként olaj- és gáz-szállításait a jövőben dollár helyett euróban vagy rubelben fogja bonyolítani.

Az SCO előző ülése után Xi és Putyin államelnök jelenlétében írták alá az északi olaj és földgáz mező közös kitermelésére és a Kínába vezető csővezeték megépítésére vonatkozó szerződést. Ezen a héten Xi Jinping kínai államelnök vezetésével hivatalos delegáció látogat Indiába. A delegációnak számos tagja kínai gazdasági szakember, a 100 milliárd dollárt is elérő gazdasági együttműködési szerződések vannak napirenden.

A BRICS-nek és az SCO- nak a következő 5-10 évben várható megerősödése új, több pólusú és az egyenlőségen alapuló világrend alapjait vetheti meg, de ez a fejlemény nagyon nyugtalanítja az amerikai és a NATO vezető köreit. Oroszország kikapcsolása és amerikai befolyás alá vonása egyben bekerítené Kínát az északi szárazföldi oldalról is.

Befejező megjegyzések

A játszmák nem lefutottak, az egész kép a felszín, azoknak a törekvései, akik most uralmon vannak. Az külön kérdés, hogy a népek mikor és hogyan fognak tudni a világjátszmába beleszólni. A világon a szegénység, az éhezés egyre nő, de a vezető hatalmak politikusai, akik felelősek ezért, semmit sem tesznek ellene. Csak a népek maguk tudják megváltoztatni az események menetét. A keletukrajnai oroszok, Donyeck és Luganszk példát mutat, hogy nagy köveket lehet görgetni a nagyhatalmi játékok útjába, és szélesebb nemzetközi összefogással sokkal többet és tartósabban is el lehet érni.

Sok részletre utaltam a hatalmi harcok irányának és céljainak bemutatására, de természetesen ez az írás nem tarthat számot egy teljes körű és mély elemzésre. Arra igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy nem szoktuk meg, hogy a folyamatokat összefüggésükben lássuk és értsük meg. Sajnos így volt ez az első és a második világháború előtt is. Kevesen ismerték fel, mire vezetnek az egyes lépések, és a tömegeket el lehetett bolondítani. Most is ez folyik a média százszoros hatalmát felhasználva. A szocialista évek összes hibájukkal együtt békét és munkát, viszonylagos jólétet biztosítottak mindenkinek, most még nagyobb veszély fenyeget, mint ami eddig bekövetkezett.

[1] A Brzezinski idézetekért köszönettel tartozom J-nek, akinek a hozzászólásából vettem át ezt a részt.

39 / 50

VLAGYIMIR PUTYIN ÜZENETE A SZÖVETSÉGI GYŰLÉSHEZ (az orosz parlament felsőházához) Átvett 014. december 4-én Vlagyimir Putyin orosz államfő éves helyzetértékelő üzenettel fordult a Szövetségi Gyűlés szenátoraihoz, a politikai, gazdasági és kulturális élet más jeles képviselőihez. Fordította: Csikós Sándor forrás: transform.hu

VLAGYIMIR PUTYIN ÜZENETE A SZÖVETSÉGI GYŰLÉSHEZ (az orosz parlament felsőházához) (2014. DECEMBER 4.) 2014. december 4-én Vlagyimir Putyin orosz államfő éves helyzetértékelő üzenettel fordult a Szövetségi Gyűlés szenátoraihoz, a politikai, gazdasági és kulturális élet más jeles képviselőihez. Egy óra tíz perces beszédének első (rövidebb) felében az államfő nemzetközi kérdésekre tért ki, míg második felében az orosz gazdaság, a szociális helyzet konkrét kérdéseivel, azok megoldási módozataival foglalkozott. (Nem tért ki viszont a – számos elemző szerint Oroszország meggyengítése céljából, mesterségesen előidézett – nemzetközi olajár csökkenés kérdésére.) Az itt közölt első rész a beszéd külpolitikai részének pontos fordítása. A KVWX Itt és most természetesen nem tehetjük meg, hogy ne szóljunk az idén végbement történelmi jelentőségű eseményekről. Mint ismeretes, ez év márciusában a Krímben népszavazásra került sor, amelyen a félsziget lakói azt a nyilvánvaló szándékukat fejezték ki, hogy Oroszországhoz csatlakozzanak. Azután megszületett a krími parlamentnek – hangsúlyoznám, és ne feledkezzünk el erről: az abszolút legitim, még 2010-ben megválasztott krími parlamentnek – a függetlenségről szóló határozata. És ennek nyomán végbement a Krím és Szevasztopol történelmi újraegyesülése Oroszországgal.i Országunk, népünk számára ennek az eseménynek különleges jelentősége van. Mivelhogy a Krímben a mi nemzettársaink élnek. Maga a terület pedig stratégiailag fontos. Ez a bölcsője ugyanis a sokszínű, ám monolitikus orosz nemzetnek, a központosított Orosz Államnak. Éppen itt, a Krímben – az ókori Hersonesben, illetve ahogy azt akkoriban az orosz krónikaírók nevezték: Korszunyban – vette föl a keresztséget Vlagyimir nagyfejedelem, aki aztán az egész Ruszt (kijevi Oroszországot) a keresztény hitre térítette. A keleti szlávság által lakott vidékeken különböző vérségi kapcsolatokban lévő törzsek és törzsszövetségek éltek – akiket azonban közelített egymáshoz az etnikai rokonság, a hasonló nyelv, az anyagi kultúra közös elemei. És akik – noha akkor még a keleti szláv világnak még nem voltak kijelölt, állandó határai – mindinkább együttes gazdasági tevékenységet folytattak. Mindez, párosulva a nagyfejedelem hatalmával, a kereszténység óriási egyesítő szellemi erejével, lehetővé tette, hogy e törzsekből és törzsszövetségekből kialakuljon az egységes orosz nemzet, a közös államiság. És éppen e szellemi talajon ismerték fel őseink, egyszer és mindenkorra, hogy egy egységes néphez tartoznak. És ez mindenképpen feljogosít minket arra, hogy kijelentsük: Oroszország számára a Krím – az egykori Korszuny, Hersones –, továbbá Szevasztopol óriási civilizációs és szakrális jelentőséggel bír. Éppen olyannal, amilyennel a jeruzsálemi Templom-hegy bír az iszlám és az izraelita hitet vallók számára. Ezért – mostantól fogva, és mindörökre – ennek megfelelően fogunk viseltetni a Krím és Szevasztopol iránt. UYVZ[\Z Kedves Barátaim! Ma, itt, nem tudunk nem szólni arról, hogy miként értékeljük az ukrajnai eseményeket. Nem lehet nem visszatérni erre – mármint arra: miként szándékozunk építeni kapcsolatainkat partnereinkkel, világszerte. Jól ismert, hogy Oroszország nem csupán támogatta Ukrajnát, a volt Szovjetunió többi testvéri köztársaságát a szuverenitásukra való törekvésükben – de a 90-es évek elején jelentős mértékben hozzá is járult e folyamathoz. A mi álláspontunk ebben a kérdésben azóta semmit sem változott. Minden népnek elidegeníthetetlen, szuverén joga, hogy megválassza saját fejlődési útját, szövetségeseit, a társadalom szervezésének, gazdasága kiépítésének, biztonsága szavatolásának formáit. Oroszország ezt mindig is tiszteletben tartotta, és fogja ezután is. Ez teljes mértékben vonatkozik Ukrajnára, a testvéri ukrán népre is. Igen, mi elítéltük az ez év februárjában Kijevben történt államcsínyt, az erőszakos hatalomátvételt. És mindaz, aminek most szemtanúi vagyunk Ukrajnában – az ország délkeleti részén zajló tragédiának – teljes mértékben igazolja álláspontunk helyességét. Mivel is kezdődött? Ma kénytelen vagyok erre emlékeztetni. Ma már szinte hihetetlen, hogy voltaképpen miből is indult ez az egész: Janukovics elnöknek egy, akkor úgy tűnt, merőben technikai jellegű döntéséből, miszerint elhalasztja az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodás aláírását. Ennek kapcsán hangsúlyozom: nem a dokumentum aláírásának megtagadásáról volt szó,

40 / 50

hanem arról, hogy – a dokumentumon elvégzendő további munkálatok céljából elhalasztják az aláírás dátumát. Hangsúlyozom: ez egy abszolút legitim, nemzetközileg is elismert államfőnek volt az alkotmányos hatásköreinek teljes mértékben megfelelő döntése. Hogyan lehet ennek kapcsán támogatni egy fegyveres hatalomátvételt, az erőszakot, a gyilkosságokat? Hogy mást ne mondjak: az ogyesszai véres eseményeket, amikor embereket égettek meg elevenen. Hogyan lehetetett mindezeket követően támogatni azokat a kísérleteket, hogy fegyveres erővel nyomják el azokat, akik nem értettek egyet mindezzel az önkénnyel? Még egyszer megismétlem: hogy lehet ilyesmit támogatni? Méghozzá a nemzetközi jog, az emberi jogok védelméről való képmutató szólamokkal. Ez egyszerűen a legarcátlanabb cinizmus. Meggyőződésem: egyszer még maga az ukrán nép fogja kimondani a fentiekkel kapcsolatos értékítéletét. És hogyan folyt kezdettől fogva, ebben a témában a párbeszéd közöttünk, illetve amerikai és Európai Uniós partnereink között? Nem véletlenül hoztam szóba amerikai barátainkat. Minthogy akár nyíltan, akár a kulisszák mögül, ők mindig befolyásolják a szomszédjainkkal való kapcsolatainkat. Olykor még az sem világos, voltaképpen kivel is kellene tárgyalni: az adott egyes államok kormányaival-e, vagy inkább közvetlenül az ő amerikai mentoraikkal, szponzoraikkal. Ami az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodást illeti: ebben semmiféle párbeszéd nem volt – ahogy arról már korábban is beszéltem. Azt mondták nekünk, hogy maguknak ehhez, úgymond, semmi közük. Vagy hogy még egyszerűbben, amúgy „pestiesen” fejezzem ki magam: egész egyszerűen elküldtek minket „melegebb éghajlat alá”. Amikor próbáltuk elmagyarázni: Oroszország és Ukrajna egyaránt tagja a FÁK (Független Államok Közössége) szabadkereskedelmi övezetének; hogy közöttünk történelmileg kialakult, mélyen gyökerező kooperáció folyik az iparban és a mezőgazdaságban; hogy infrastruktúránk gyakorlatilag egységes – ezeket az érveinket senki sem volt hajlandó nemhogy megvizsgálni, de még akár meghallgatni is. Akkor mi azt mondtuk: rendben! Ha nem akarnak velünk párbeszédet folytatni, akkor egyoldalú intézkedésekkel leszünk kénytelenek megvédeni törvényes érdekeinket. És nem fogjuk megfizetni egy, szerintünk, hibás politika árát. Az eredmény: az Unió és Ukrajna közötti szerződést aláírták, ratifikálták – de kereskedelmi-gazdasági fejezetének végrehajtását a jövő év végéig prolongálták. Vagyis ez azt jelentené, hogy egészében véve igazunk volt? Akkor viszont fölvetődik a kérdés: mi végre történt mindez Ukrajnában? Mi végre hajtották végre államcsínyt? Minek az érdekében lövetnek és gyilkolnak mindmáig embereket? Lényegében véve szétzúzták a gazdaságot, a pénzügyeket, a szociális rendszert – tönkretették az országot. Most nem politikai játszmákra van szükség; nem hangzatos, üres ígéreteket kell tenni, hanem meg kell segíteni az ukrán gazdaságot – természetesen, reformok ellentételeként. Csakhogy valahogy nem látom, hogy nyugati kollégáink égnének a vágytól, hogy ezt megtegyék – ahogy azt sem látom, hogy a kijevi hatóságok hozzákezdenének állampolgáraik gondjainak megoldásához. Mellesleg, Oroszország óriási mértékben veszi ki, mint ahogy már vette ki részét Ukrajna megsegítéséből. E helyütt újra elmondom: a mi bankjaink már mintegy 25 milliárd dollárt invesztáltak Ukrajnába. Az orosz pénzügyminisztérium a múlt évben még másik 3 milliárd dollár hitelt nyújtott. A Gazprom ismét csak 5,5 milliárd dollárral hitelezte meg Ukrajnát – ha nem is számítjuk a senki által sem kért kedvezményeket, még akkor is 4,5 milliárd dollárral. Számoljanak utána, ez, így együtt, összesen mennyi. Ez 32,5 – 33,5 milliárd dollár, csak a legutóbbi időben. Persze, teljes joggal föltehetnénk a kérdést: mi végre ment végbe ez az egész tragédia Ukrajnában? Nem lehetett volna párbeszéddel, jogi keretek között, illetve legitim folyamatok útján rendezni a problémákat – még a vitás kérdéseket is? Minket, ezzel szemben, minden erővel, arról igyekeznek meggyőzni, hogy éppen ez az a bizonyos értelmes, kiegyensúlyozott politika, amelynek gondolkodás nélkül, vakon alá kell vetnünk magunkat. Ebből pedig nem esznek! Még ha egy sor európai ország számára ma már a nemzeti büszkeség régen elfelejtett fogalom, a szuverenitás pedig túl nagy fényűzés is – Oroszország számára a valódi állami szuverenitás a létezéséhez abszolút elengedhetetlenül szükséges feltétel.

A] ^V^_] _]`abVb\cde_ bffb\c deXZge_^Y, Z _]Z\YhciY – OV^_]^V_]ej k_ Z acfej Mindenekelőtt ez önmagunk számára kell, hogy nyilvánvaló legyen. Szeretném hangsúlyozni: vagy szuverének maradunk, vagy felolvadunk, eltűnünk a világban. Ezzel, természetesen, más országoknak is tisztában kell lenniük. Ezzel a nemzetközi élet valamennyi szereplőjének tisztában kell lennie. És ha ezzel tisztába jönnek, akkor – mint ahogy mi arról az utóbbi időben oly sokat beszélünk – meg kell szilárdítaniuk a nemzetközi jog szerepét és jelentőségét. Nem pedig – ellentétben annak alapelveivel, a józan ésszel – alárendelni annak normáit valaki pillanatnyi érdekeinek, olyan műveletlen fajankóknak tekintve a környezetet, akik még írni, olvasni sem tudnak. Mindenki tisztelettel tartozik a nemzetközi érintkezés valamennyi résztvevőjének törvényes érdekei iránt. Csak úgy lesz lehetséges, hogy a világot ne ágyúkkal, rakétákkal vagy harci repülőgépekkel védjük meg megbízhatóan a véres konfliktusoktól, hanem a nemzetközi jogi normák segítségével. És akkor nem lesz arra szükség, hogy egyeseket, saját magukat is becsapva, valamiféle elszigeteléssel, szankciókkal ijesztgessenek – mely szankciók, persze, károkat okoznak. De károkat okoznak mindenki számára: azoknak is, akik ezeket a szankciókat kezdeményezik. Apropó, szankciók. Ez nem egyszerűen az USA és szövetségeseinek ideges reakciója az ukrajnai fejleményekkel, az ott végbement puccsal kapcsolatos álláspontunkra. Ez még csak nem is a „krími tavaszra” adott reakció. Biztos vagyok benne: ha mindez nem lenne

41 / 50

– tisztelt kollégák, ezt önöknek szeretném hangsúlyozni, kiváltképpen pedig a politikusoknak, azoknak, akik ma itt, ebben a teremben ülnek –, nos, hogy ha mindez nem lenne, akkor egészen biztosan kitalálnának valami más okot arra, hogy megpróbálják kordába szorítani Oroszország növekvő lehetőségeit, megpróbáljanak hatni rá. Vagy, még inkább: felhasználni Oroszországot a saját érdekeikben. A „feltartóztatás politikáját” nem tegnap találták ki. Ezt a politikát már hosszú-hosszú évek óta, mindig is, évtizedek, ha nem évszázadok óta alkalmazzák a mi országunk ellen. Egy szó, mint száz: mihelyst valaki úgy véli, hogy Oroszország már túlságosan erőssé, önállóvá lett – ennek a politikának az eszközeit nyomban bevetik. Nincs azonban értelme Oroszországgal az erő nyelvén beszélni. Még akkor sincs, ha országunk belső nehézségekkel találja magát szemben – ahogyan ez a 90-es években, vagy a 2000-es évek elején történt. Jól emlékszünk arra, hogy azidőtájt ki és hogyan támogatta nálunk gyakorlatilag nyíltan a szeparatizmust, sőt a leplezetlen terrort is. Ki nevezte a könyökükig véres gyilkosokat felkelőknek, és fogadta azokat a legmagasabb szinteken. Ezek a „felkelők” újra megmutatták magukat Csecsenföldön. Biztos vagyok azonban abban, hogy az ottani fiúk, a helyi rendvédelmi szervek méltó módon megbirkóznak a feladattal. Mert éppen ők azok, akik most dolgoznak, hogy felszámolják a terroristáknak ezt az újabb kilengését. Támogassuk őket! De újra elmondom: mi jól emlékszünk rá, ki volt az, aki ezeket a terroristákat, a szabadság és demokrácia harcosaiként, magas szinten fogadta. Már akkor világossá vált, hogy mennél jobban hátrálunk, mennél jobban próbáljuk kimagyarázni magunkat – annál inkább elszemtelenednek az ellenfeleink, akik így egyre cinikusabbakká, agresszívebbekké válnak. Mi a magunk részéről példátlan nyíltsággal közeledtünk feléjük, készek voltunk az együttműködésre a legkülönbözőbb, szinte még a legélesebb kérdésekben is; annak dacára, hogy – ezt önök közül mindenki tudja, mindegyikük emlékszik – mi úgy tekintettünk tegnapi ellenfeleinkre, mint közeli jóbarátainkra, szinte már szövetségeseinkre. Mégis, mindennek dacára teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az oroszországi szeparatizmust a háttérből támogatják: információs, politikai, pénzügyi és titkosszolgálati eszközökkel egyaránt. És mindez nem hagyott kétséget a felől, hogy rajtunk is eljátszották volna a szétesés és feldaraboltatás jugoszláviai forgatókönyvét. Annak minden tragikus következményével együtt az oroszországi népek számára. Ám nem jött össze. Mi nem hagytuk. Ahogy Hitlernek sem sikerült, aki embergyűlölő eszméivel igyekezett megsemmisíteni Oroszországot, az Urálon túlra kergetve minket. Nem ártana, ha mindenki észben tartaná, hogy mindez mivel végződött. Jövőre emlékezünk meg a Nagy Honvédő Háborúban aratott Győzelem 70. évfordulójáról. Hadseregünk szétverte az ellenséget, fölszabadította Európát. Ám nem szabad elfeledkeznünk 1941 és 1942 súlyos vereségeiről sem. Hogy a jövőben ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Ezzel összefüggésben kitérek a nemzetközi biztonsággal összefüggő kérdésre is. Ilyen kérdésekből nem kevés van. Itt van, például, a terrorizmus elleni harc. Ennek megnyilvánulásaival mindmáig szembetaláljuk magunkat. És természetesen nemzetközi szinten is részt fogunk venni a terrorizmus elleni együttes harcban. Természetesen együtt fogunk küzdeni más olyan problémák terén is, mint például, a fertőző megbetegedések terjedése.

A \bX]bdYl]c mc]d^\_ej. Z nbjoabVYb]k_ YkVgk_bc Ennek kapcsán szeretnék szólni a legérzékenyebb és legkomolyabb problémáról, a nemzetközi biztonság kérdéséről. 2002-től kezdve, azt követően, hogy az USA egyoldalúan felmondta a rakétavédelmi rendszerekről szóló megállapodást – ami a nemzetközi biztonság, a stratégiai erőegyensúly és a stabilitás sarokköve – továbbra is aktív munka folyik annak érdekében, hogy az Egyesült Államok világszerte – így Európában is – kiépítse globális rakétavédelmi rendszerét. Éppen ennek a bizonyos stratégiai erőegyensúly megbontásának folytán, ez nem csupán Oroszország, de az egész világ biztonságát is veszélyezteti. Azt gondolom, hogy ez magának az Egyesült Államoknak is árt – minthogy a sérthetetlenség illúzióját kelti benne, erősíti azt a törekvését, hogy egyoldalú, mint gyakran láthatjuk, meggondolatlan, újabb kockázatokat teremtő döntéseket hozzon. Erről már sokszor beszéltünk, így nem térek ki a részletekre, Csak annyit mondhatok – még ha ezzel önmagamat ismétlem is –, hogy nem áll szándékunkban költséges fegyverkezési versenybe bocsátkozni. Ezzel párhuzamosan azonban, az új körülmények között is megbízhatóan és garantáltan biztosítani fogjuk országunk védelmi képességét. Semmi kétség, ezt meg fogjuk tenni. Oroszországnak megvannak erre mind a lehetőségei, mind pedig a nem szokványos megoldásai. Katonai fölénybe kerülni Oroszországgal szemben – nos, ez senkinek sem fog sikerülni. A mi hadseregünk korszerű, hadra fogható hadsereg. Ahogy manapság mondani szokták, udvariasii – de elrettentő erejű. Védeni fogjuk a világ sokszínűségét. Világszerte el fogjuk juttatni az emberekhez az igazságot. Hogy mindenki láthassa Oroszország igazi, valódi – nem pedig eltorzított, meghamisított – arcát. Aktívan ösztönözni fogjuk az üzleti, a humanitárius kontaktusokat, a tudományos, oktatási, kulturális kapcsolatokat. És ezt még olyan körülmények közepette is meg fogjuk tenni, amikor egyes országok kormányai azon vannak, hogy szinte egy új vasfüggönyt vonjanak Oroszország köré.

42 / 50

Mi magunk sohasem fogjuk követni az önelszigetelés, az idegengyűlölet, a gyanakvó ellenségkeresés útját. Az a gyengeség megnyilvánulása lenne – mi azonban erősek vagyunk és bízunk önmagunkban. Nekünk az a célunk, hogy – mind Nyugaton, mind Keleten – lehetőleg minél több egyenrangú partnerre tegyünk szert. Fokozni fogjuk jelenlétünket a világnak azokban a térségeiben, ahol egyre inkább kibontakoznak az integrációs folyamatok. Ahol nem keverik össze a politikát a gazdasággal – éppen ellenkezőleg: ahol lebontják a kereskedelem, a technológiák és beruházások cseréjének, az emberek szabad áramlásának az útjában álló akadályokat. Semmi szín alatt nem fogjuk lebontani az Európával, Amerikával meglévő kapcsolatainkat. Mindeközben helyre kívánjuk állítani és bővíteni fogjuk az amerikai kontinens déli részével meglévő hagyományos kapcsolatainkat. Folytatjuk együttműködésünket Afrikával, a Közel-Kelet országaival. Láthatjuk, hogy az utóbbi évtizedekben milyen erőteljesen tör előre az ázsiai – csendes-óceáni térség. Oroszország, mint csendesóceáni hatalom, minden szempontból ki fogja aknázni ezt az óriási lehetőséget. Jól ismerjük azokat a vezetőket is, akik hajtómotorjai a globális gazdasági fejlődésnek. Közöttük nem kis számban ott vannak igaz barátaink, stratégiai partnereink. 2015. január 1-től kezdve teljes gőzzel beindul az Eurázsiai Gazdasági Unióiii. Miben állnak e szervezet alapelvei? Felidézem. Mindenekelőtt: egyenjogúság, pragmatizmus, kölcsönös tisztelet. Ez valamennyi tagállam nemzeti azonosságtudatának, állami szuverenitásának a megőrzése. Biztos vagyok abban, hogy a közöttük folyó szoros kooperáció a fejlődés hatalmas forrása lesz az Eurázsiai Unió minden résztvevője számára. Az üzenet e részének befejezéseként még egyszer emlékeztetnék arra, hogy a mi prioritásaink: az őseink által ránk hagyott olyan hagyományos értékek, mint egészséges család és az egészséges nemzet, ötvözve azt a jövőbe vetett tekintetünkkel; a stabilitás, mint a fejlődés és haladás előfeltétele; a más népek iránti tisztelet – egyidejűleg Oroszország biztonságának garantált szavatolásával, az ország törvényeinek érdekeinek védelmezésével.

GZ]gZ_ej

Kedves Barátaim!

Ahhoz, hogy feltétlenül megvalósítsuk az államfő 2012. májusi rendeleteiben megfogalmazott minden tervünket, eleget tegyünk az állam minden alapvető szociális kötelezettségének, meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy mit kívánunk tenni a gazdaságban, a pénzügyekben, a szociális fejlesztés terén. Legfőképpen pedig: hogy mi a stratégiai irányvonalunk.

Megismétlem: Oroszország továbbra is nyitott lesz a világra, az együttműködésre, külföldi beruházások bevonására, együttes projektek végrehajtására. A legfontosabb azonban, hogy mi magunk értsük: a fejlődés, mindenekelőtt saját magunkon múlik.

Akkor leszünk sikeresek, ha magunk dolgozunk meg a jólétért, a felvirágzásért – és nem bízzuk magunkat a körülmények szerencsés egybeesésére vagy a külső konjunktúrára. Ha leküzdjük a szervezetlenséget, a felelőtlenséget, nem ássuk el a papírokban az elfogadott döntések végrehajtását. Szeretném, ha mindenki értené: a mostani körülmények között ez nem egyszerűen fékezi Oroszország fejlődését. Ez közvetlen fenyegetés a biztonságára.

Bonyolult, feszített időszak előtt állunk, és sok minden függ mindnyájunktól, az adott munkahelyén. Az úgynevezett szankciók, a külső korlátozások arra ösztönöznek minket, hogy hatékonyabban, gyorsabban valósítsuk meg kitűzött céljainkat.

Sok tennivalónk van. Új technológiákat kell létrehoznunk, versenyképes termékeket kell előállítanunk.

Most a legfontosabb: lehetőséget adni állampolgárainknak, hogy kibontakoztathassák önmagukat. A gazdaság, a szociális szféra, az állampolgári kezdeményezések, fejlesztésének szabadsága – ez a legjobb válasz mind a külső korlátozásokra, mind pedig saját belső problémáinkra. És minél aktívabban veszik ki az állampolgárok a részüket saját életük kialakításában; minél önállóbbak mind gazdasági, mind politikai értelemben, annál nagyobb lesz Oroszország potenciálja.

43 / 50

Ezzel kapcsolatban felhoznék egy idézetet. „Annak, aki szereti Oroszországot, annak tennie kell annak szabadságáért; mindenekelőtt tennie kell magának Oroszországnak a szabadságáért, a nemzetközi téren való függetlenségéért és önállóságáért; Oroszországnak, mint az orosz és minden egyéb nemzeti kultúra egységének a szabadságáért; és, végül az orosz emberek szabadságáért, mindannyiunk szabadságáért; a hit, az igazság keresésének, az alkotásnak, a munkának és a tulajdonnak a szabadságáért” (Ivan Iljin). E sorokban nagy értelem van. E sorok mindannyiunk számára jó útmutatást adnak napjainkban.

Tisztelt kollégák! A lelkiismeretes munka, a magántulajdon, a vállalkozás szabadsága: mindezek olyan alapvető konzervatív – hangsúlyozom – értékek, mint a hazafiság, a szülőhaza történelmének, hagyományainak és kultúrájának a tisztelete. Mindannyian egy ugyanazt akarjuk: Oroszország javát. Ezért az állam és az üzleti világ közötti kapcsolatokat a közös ügy, a partnerség és az egyenrangú párbeszéd filozófiájára kell építeni.

Persze az üzleti világban, éppen úgy, mint az élet más területein szükség van a felelősségérzetre, a törvények, a kötelezettségek betartására. Vállalkozóink túlnyomó, abszolút többsége éppen így is dolgozik: igaz hazafiak módjára vigyáznak üzleti és szociális hírnevükre, Oroszország javára munkálkodnak. Éppen az ilyen emberek felé kell tehát tájékozódni: eredményes munkásságukhoz meg kell teremteni a feltételeket.

És még egy. Javaslom, részesítsük teljes amnesztiában az Oroszországba visszatérő tőkéket. Mondom, teljes amnesztiában.

Persze azok számára, akik az ezzel kapcsolatos döntéseket meghozzák, el kell magyarázni: mit jelent a teljes amnesztia. Ez azt jelenti, hogy ha valaki Oroszországban legalizálja pénzügyi eszközeit és vagyonát – akkor az illető, cserében, biztos jogi garanciákat kap arra vonatkozóan, hogy nem fogják különféle hivatalokba, így a rendvédelmi szervek elé citálni; nem fogják kiforgatni a zsebeit itt vagy ott; nem fogják arról faggatni, hogy honnan van a tőkéje, illetve miként tett szert arra; nem indul ellene büntetőjogi vagy közigazgatási eljárás; nem fognak kérdezősködni nála az adóhatóságok és az igazságügyi szervek. Tegyük meg ezt most, mindjárt – de csak egyetlen egyszer. Aki Oroszországba akar jönni, annak élnie kell ezzel a lehetőséggel.

Mindannyian tudjuk, hogy a pénzek eredete különböző: különböző módokon keresték meg őket, vagy tettek szert azokra. De meggyőződésem: gazdaságunk, országunk történetében végképp le kell zárni az off-shore korszakát. Ezt nagyon fontos megtennünk – és meg is kell tennünk.

Azt várom: az ismert ciprusi események, a mostani szankciós kampány után üzleti világunk végre megértette, hogy külföldön az ő érdekeit semmibe veszik, sőt alaposan meg is kopaszthatják. És hogy a legjobb garancia – a mi saját igazságszolgáltatásunk, annak minden problematikusságával együtt. E bizonyos problémák megoldását következetesen folytatjuk. Az üzleti élettel együtt, természetesen.

(Az államfő ezután arról beszélt, hogy sikerült előrelépni az üzleti klíma javítása terén. Országos szinten többé-kevésbé kiépült egy új törvényi alap. A feladat most a jogalkalmazás javítása. Fel fogják mérni – a jövő évtől kezdve minden, un. „szövetségi szubjektumban” be fogják vezetni ezt a módszert. A vizsgálatok eredményét az Államtanács egy külön ülése összegzi majd.

Az államfő ezután így folytatta:)

Tisztelt kollégák! Az orosz gazdaság minősége, méretei meg kell hogy feleljenek geopolitikai, történelmi szerepünknek. Ki kell törni a nulla százalékos növekedési ütem csapdájából, és három-négy év alatt a világátlagnál magasabb növekedési ütemre kell átállnunk. Csak így lehet növelni Oroszország részesedését a globális gazdaságból – vagyis csak így lehet erősíteni befolyásunkat és gazdasági függetlenségünket.

(Az államfő ezután feladatul szabta a termelékenységi mutatók legalább évi öt százalékos növelését. Meg kell őrizni a meglévő makrogazdasági helyzetet, az évi átlagos inflációt négy százalékra kell leszorítani – de az üzleti tevékenységre gyakorolt nyomás nélkül. Meg kell tanulnunk – mondta – ötvözni az infláció fékezését és a növekedés ösztönzését.

44 / 50

Az ország valutabevételei csökkentek, ami a rubel gyengüléséhez vezetett – folytatta az államfő. Az, hogy az Orosz Bank bevezette a csúszó árfolyamot, még nem jelenti azt, hogy a központi pénzintézet szabadjára engedte volna a folyamatokat. Sürgette ezért, hogy az állam és a központi bank, kemény, összehangolt intézkedésekkel vegye el a spekulánsok kedvét. Egyben felhívta a figyelmet: a rubel gyengülés rövidtávon előidézheti az infláció felgyorsulásának veszélyét.

Ugyanakkor a rubel gyengébb árfolyama, az importtal szemben kedvez a hazai termelőknek. Ezt az alkalmat föl kell használni az importot helyettesítő termelés kiépítésére ott, ahol ez célszerű és szükséges. Három-öt éven belül el kell érni, hogy – főként a hazai termelés révén – minőségi és megfizethető árú gyógyszerekkel, élelmiszer termékekkel lássák el a lakosságot. Ugyanakkor bizonyos ágazatokban meg kell szüntetni az ország „kritikus mértékű” függőségét a külföldi technológiáktól és iparcikkektől. Ezek között említette az orosz elnök a gép- és műszergyártást, az energetikai gépgyártást, illetve az ásványi lelőhelyek – közöttük a sarkvidéki lelőhelyek – kitermeléséhez szükséges berendezéseket.

Az államfő meghirdette: 2018-ra, a külső korlátozások dacára, a GDP 25 százalékára kell emelni a beruházási rátát.

Putyin elnök a továbbiakban, egyebek mellett kitért a hadiipari állami megrendelésekhez rendelkezésre bocsátott költségvetési eszközök nem rendeltetésszerű felhasználásának, illetve esetenkénti elsikkasztásának kérdésére. Ezekben nem kevesebb komolysággal kell eljárni, mint a terrorizmus finanszírozásának kérdésében. Egy nemrégiben megtartott tanácskozáson kiderült: bizonyos hadiipari termékek ára, a tervezéstől a legyártásig többszörösére – két-, három-, négyszeresére – emelkedik, de arra is volt példa, hogy egy hadiipari termék 11-szeresére nőtt az eredeti kalkulációkhoz képest. Az államfő ezt a nemzetbiztonságra mért közvetlen csapásnak minősítette, felhívva egyben erre a rendvédelmi szervek figyelmét – illetve szükségesnek nevezve a szigorú, hatékony ellenőrzésre szolgáló módszer kidolgozását.

Az államfő e szavakkal zárta éves üzenetét:)

A mostani üzenetet azzal zárom, amivel kezdtem. Ebben az évben is, mint ahogy az nem egyszer, történelmünk sorsdöntő pillanataiban is történt, népünk fényes tanúbizonysággal szolgált össznemzeti tettrekészségéről, életrevalóságáról, hazafiságáról. Azok a nehézségek, amelyekkel szembetaláljuk magunkat, egyben új lehetőségeket is nyitnak számunkra. Készen állunk a kor bármilyen kihívására, és győzni fogunk.

Az eredeti orosz szöveg elérhető itt: http://www.kremlin.ru/news/47173

Fordította: Csikós Sándor

A világ amerikátlanítása Chomsky, Noam "Bármit is gondolhat a világ, az USA akciói törvényesek, mert mi ezt mondjuk. Ezt az elvet Dean Acheson, a kiváló államférfi nyilvánította ki 1962-..."

http://www.truth-out.org/opinion/item/19825-noam-chomsky-de-americanizing-the-world?tmpl=component&print=1 Chomsky, Noam: A világ amerikátlanítása Noam Chomsky | De-Americanizing the World

2013. november 05. Noam Chomsky, Truthout | Op-Ed Az elbódított világot elképesztő washingtoni bohózat legutóbbi epizódja alatt egy kínai kommentátor azt írta, hogy ha az Egyesült

45 / 50

Államok nem tud a világrendszer felelős tagja lenni, úgy talán a világnak kell “amerikátlanítottá” válnia, elszigetelnie magát ettől a galád államtól, amely uralkodó katonai hatalom, de veszít a hitelességéből más területeken. A washingtoni bukás közvetlen forrása az éles jobbratolódás a politikai osztályon belül. A múltban az USA-t néha gúnyosan – de nem pontatlanul – egypárti államként írták le: az üzlet pártjának államaként, amelynek két frakcióját demokratáknak és republikánusoknak nevezik. Ez most már nem igaz. Az USA még egypárti, üzletpárti állam. De csak egy frakciója van: a mérsékelt republikánusok, akiket most új demokratáknak neveznek (amint az USA kongresszusi koalíciója címezteti magát). Van még egy republikánus szervezet, de már régen felhagyott annak a színlelésével, hogy normális parlamenti párt. Az American Enterprise Institute konzervatív kommentátora, Norman Ornstein úgy írja le a mai republikánusokat, mint “radikális lázadókat – akik ideológiailag szélsőségesek, megvetik a tényeket és a kompromisszumot, elutasítják politikai ellenzékük törvényességét” – vagyis mint a társadalomra nézve komoly veszélyt. A párt tömött sorokban szolgálja a nagyon gazdagokat és a vállalati szektort. Mivel ezen a platformon nem lehet szavazatokat szerezni, a párt kénytelen a társadalom olyan szektorait mozgósítani, amelyek a világ normái szerint szélsőségesek. A téboly az új norma a Tea Party tagjai és a fősodron kívülállók tömegei között. A republikánus vezetés és üzleti szponzorai ezeket a csoportokat faltörő kosként akarták felhasználni a lakosság elleni neoliberális támadásban: a privatizációban, a deregulációban és a kormány korlátozásában, megtartva azokat a részeket, amelyek a gazdagságot és a hatalmat szolgálják, mint a hadsereg. A republikánus vezetésnek volt némi sikere, de most nagy döbbenetére úgy találja, hogy nem tudja többé irányítani a bázisát. Ütközése az amerikai társadalommal mind súlyosabbá válik. Ilyen ügyek: virulens reakció az Affordable Care Act (ACA)-ra [az elérhető egészségügyi gondozási törvényre] és a csaknem a kormány megbénítását okozó lépésekre. A kínai kommentátor megfigyelése nem egészen új. 1999-ben Samuel P. Huntington politikai elemző figyelmeztetett arra, hogy a világ nagy része számára az USA “galád szuperhatalommá válik,” amelyet úgy látnak, mint “a legnagyobb külső fenyegetést társadalmaik számára”. A Bush-időszak néhány első hónapja után, Robert Jervis, az American Political Science Association [amerikai politikatudományi társaság] elnöke figyelmeztetett: “A világ nagy részének szemében, valójában ma a leggaládabb állam az Egyesült Államok.” Mind Huntington, mind Jervis figyelmeztetett arra, hogy ez ostoba irányvonal. A következmények az USA-ra nézve károsak lehetnek. Az uralkodó osztály vezető folyóiratának, a Foreign Affairs-nek a legutóbbi számában David Kaye áttekinti Washington világtól való eltávolodásának az egyik aspektusát: sportot űznek a sokoldalú egyezmények elutasításából. Elmagyarázza, hogy egyes egyezményeket nyíltan elvetnek, mint amikor az USA Szenátusa “a rokkant személyek jogaira vonatkozó konvenció” ellen szavazott 2012-ben és a Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty (CTBT) [a nukleáris kísérletek betiltására vonatkozó átfogó egyezmény] ellen szavazott 1999-ben”. Másokat tétlenséggel vet el, köztük “olyan témákban, mint a munkaügyi, gazdasági és kulturális jogok, veszélyeztetett fajták, szennyezés, fegyveres konfliktusok, békefenntartás, nukleáris fegyverek, tengeri jog, diszkrimináció a nőkkel szemben”. A nemzetközi kötelezettségek elutasítása “annyira bebetonozottá vált,” – írja Kaye – “hogy a külföldi kormányok már nem is számítanak Washington ratifikálására vagy teljes részvételére az egyezmények által létrehozott intézményekben. A világ tovább halad, a törvényeket másutt írják, korlátozott (vagy semmilyen) amerikai részvétellel.” Nem új ugyan, a gyakorlat valóban bebetonozottabbá vált az utóbbi években, otthon nyugodtan elfogadva a doktrínát, amely szerint az USA-nak minden joga megvan galád állam módjára eljárni. Egy jellemző példa; néhány hete USA különleges műveleti erők elfogták Abu Anas al-Libi gyanúsítottat a líbiai főváros, Tripoli utcáin, egy haditengerészeti hajóra hurcolták kihallgatásra, ügyvéd és jogok nélkül. John Kerry amerikai külügyminiszter különösebb kommentár nélkül úgy tájékoztatta a sajtót, hogy ezek a cselekmények törvényesek, mivel megfelelnek az amerikai jognak. Az elvek csak akkor érvényesek, ha egyetemesek. Szükségtelen mondani: a reakciók kissé mások lennének, ha kubai különleges erők rabolnák el Luis Posada Carriles prominens terroristát Miamiból, Kubába vinnék kihallgatásra és bírósági eljárásra, a kubai törvényeknek megfelelően. Az ilyen akciók a galád államokra korlátozottak. Pontosabban, arra az egy galád államra, amely elég erős ahhoz, hogy büntetlenül cselekedjen: az utóbbi években agressziót hajtva végre tetszése szerint, a világ nagy régióit terrorizálva dróntámadásokkal, és sok egyébbel. És szembeszáll a világgal más módokon is, például ragaszkodva a Kuba elleni embargóhoz az egész világ tartós ellenkezésével szemben, – kivéve Izraelt, amely a védelmezőjével szavazott, amikor az Egyesült Nemzetek ismét elítélte az embargót (188-2) idén októberben. Bármit is gondolhat a világ, az USA akciói törvényesek, mert mi ezt mondjuk. Ezt az elvet Dean Acheson, a kiváló államférfi nyilvánította ki 1962-ben, amikor úgy igazította el az American Society of International Law-t [a nemzetközi jog amerikai társaságát], hogy nem keletkezik jogi kérdés abból, hogy az USA az “erejével, pozíciójával és presztízsével” szembeni kihívásra válaszol. Kuba ezt a bűnt követte el, amikor visszaverte az USA invázióját, majd elég arcátlan volt túlélni egy támadást, amelyet – Arthur Schlesinger Kennedy-tanácsadó és történész szavaival – arra terveztek, hogy “a világ minden szörnyűségét” Kubába vigye.

46 / 50

Amikor az USA kivívta a függetlenséget, az időszak nemzetközi közösségéhez való csatlakozásra törekedett. Ezért kezdődik a Függetlenségi Nyilatkozat “az emberiség véleménye illő megbecsülésében” való érdekeltség kinyilvánításával. A fejlődés döntő eleme volt a rendezetlen konföderációból egyesített “egyezményképes nemzetté” válás, Eliga H. Gould diplomáciatörténésznek, az európai konvenciók megfigyelőjének szavaival. Ennek az állapotnak az elérésével az új nemzet azt a jogot is elnyerte, hogy úgy cselekedjen, ahogyan belsőleg kívánták. Úgy működhetett tehát, hogy megszabaduljon a bennszülött lakosságtól és bővítse a rabszolgaságot, egy annyira szégyenletes intézményt, amelyet Angliában nem tűrhettek, mint a kiváló jogász William Murray, Mansfield grófja 1772-ben elrendelte. Az angol jog fejlesztése a rabszolgatartó társadalom létjogosultságától való megfosztására ösztönzött. Az egyezményképes nemzetté válás így többszörös előnnyel szolgált: külföldi elismerést adott és szabadságot az otthoni cselekvésre külső beavatkozás nélkül. A hegemón hatalom alkalmat ad a gazember állammá válásra, a nemzetközi jog és normák szabad elutasítására, miközben növekvő ellenállásba ütközik külföldön és az önmaga okozta sebek révén hozzájárul saját hanyatlásához. (Ford. Szende Gy.)

Egy háború, amelyben nincs szükség győzelemre Alekszandr Zsilin katonai szakértő "... az USA egy vég nélkül elhúzódó háborút akar, amely gyűlöletet ébreszt Oroszország, az oroszok iránt"

„Russzkaja Veszna”, 2015. január 21. Egy háború, amelyben nincs szükség győzelemre

Az ukrán fasiszta hatóságok azt javasolták Moszkvának, hogy, január 19-től, hétfőtől kezdve biztosítsák a fegyvernyugvást. Erről az ukrán külügyminisztérium honlapján közzétett hivatalos nyilatkozat számol be. Már miért is ne? Hiszen alig pár nappal korábban – a múlt csütörtökön – küldött Vlagyimir Putyin egy levelet Porosenkónak, amelyben javasolta, hogy válasszák szét a csapatokat, és akadályozzák meg az összecsapásokat. Porosenko azzal felelt a levélre, hogy megparancsolta: (t.i. Gorlovkát) bombázzák 500 kg-os bombákkal és lőjék nehéztüzérséggel. Sok megfigyelő akkor úgy vélekedett, hogy a junta csapatai immár úgyszólván szét vannak verve, ezért Kijev ily módon kegyelmet kért. Badarság! Senki sem készült arra, hogy megrohamozza a Donyecki Népköztársaságot (DNR), annak teljes megszállásának céljából. A számítás egészen más volt. Az USA-nak nem a junta győzelmére van szüksége a Donbasszban; az USA egy vég nélkül elhúzódó háborút akar, amely gyűlöletet ébreszt Oroszország, az oroszok iránt. Ezért Washington parancsba adta Kijevnek: mérjen egy óriási csapást a DNR-re – majd gyorsan bújjon vissza a minszki megállapodásokról szóló demagógia mögé. Miért is volt szükség erre a csapásra? Először is újra Oroszországra lehet majd hárítani a felelősséget a minszki folyamat meghiúsulásáért – és így majd bevezetik ellene az újabb szankciókat. Másodszor: újra lerombolták az úgy-ahogy összepofozott infrastruktúrát: az emberek megint fedél, gáz, villany nélkül maradtak. Miközben kint tél van! Az emberek pedig már kezdenek elégedetlenkedni: hol a kiút ebből a helyzetből, mikor lesz már vége ennek a rémálomnak, Moszkva miért nem engedi meg a népfelkelőknek, hogy üssék a fasisztákat? Az emberek már kezdik hitüket veszteni abban, hogy létre lehet hozni valamiféle minimális államiságot – nem is beszélve a Novorosszija megteremtésébe vetett hitről. Szép csendben elkezdik már gyűlölni a népfelkelőket is, Oroszországot is, amely utóbbi meg sem próbál véget vetni ennek a vég nélküli, sátáni ördögi körnek. A különítményesek által a DNR-re mért legutóbbi csapás semmissé tette az Oroszországból érkezett segítséget. És már soha, senki nem fogja tudni kimutatni: valójában mennyi humanitárius segítség jutott el a Donbasszba, és mennyi áramlott belőle a hivatalnokok zsebeibe. Annak sem lehet most már utánanézni, hogy a helyi hatóságok mire fordították az érkezett anyagi eszközöket. A junta sem dicsekedhet! A csatározásokkal kapcsolatban már leírták mindazon dollármilliókat, amelyekért állítólag haditechnikát, egyenruházatot, lőszereket, stb. szereztek be. Soha senki sem fogja tudni kimutatni, hogy a népfelkelők valójában mennyi haditechnikát semmisítettek meg – a háborúban elégnek a bizonyítékok… Mindkét oldalon a korrupt oligarchák irányítanak, akik számára a pénznek nincs szaga. Mit is akarunk mi tőlük: hazafiságot, becsületet, tisztességet? Ugyan kérem! És hogy mi jön ezután? Minszkben majd megint összejönnek a felhatalmazás dolgában jelentéktelen emberkék. És nem csupán a

47 / 50

demagógok fognak nyálbuborékokat eregetni annak kapcsán, hogy ezek a megbeszélések értelmetlenek és haszontalanok. A junta pedig majd mér egy újabb csapást a Donbasszra, és minden kezdődik elölről… Alekszandr Zsilin (katonai szakértő), egy társadalomtudományi elemző központ vezetője A cikk eredetije az alábbi címen található: http://rusvesna.su/recent_opinions/1421829355

Minszkben az alábbiakból állnak a tárgyaló delegációk. A Donyecki és Luganszki Népköztársaságból – eddig legalábbis – az államfők, a parlamenti elnökök, vagy első helyetteseik tárgyalnak. Oroszországot a kijevi nagykövet, Ukrajnát pedig Leonyid Kucsma nyugalmazott (levitézlett), az előző, 2004-es nyugatbarát „Majdan” által megbuktatott államfő képviseli. Ez az un. „minszki kontaktcsoport”, amely ajánlásokat készít a „normandiai formátumú” külügyminiszteri, illetve állam- és kormányfői csúcstalálkozók számára. („Normandiai formátum”: tavaly június 6-án a francia államfő meghívta az orosz és az ukrán államfőt, illetve Merkel kancellárt a normandiai partraszállás 70. évfordulós megemlékezéseire. Ebben a négyhatalmi testületben nincsenek benne a donbasszi népköztársaságok képviselői – érdekeiket, elvileg, az az Oroszország képviseli, amely egyébként mindmáig tagadja, hogy résztvevője lenne a konfliktusnak (jóllehet ténylegesen ma már mindenki akként számol vele.)

Tavaly augusztus végén (ma már többé-kevésbé bevallottan titkos orosz fegyverszállítmányokkal is megtámogatottan) a Donbassz néphadserege lendületes ellentámadásba ment át. Napirendre került Mariupol ipari és kikötőváros elfoglalása (ahová lényegében már csak be kellett volna vonulni), illetve a donyecki repülőtér és a közeli elővárosok felszabadítása, megtisztítása az ellenségtől (megszabadítva így „a forradalom fővárosát” az állandó és mind kíméletlenebb tüzérségi tűztől). Lavrov külügyminiszter ebben a lélektani pillanatban elfogadta az (katonai összeomlás szélén álló) ukrán fél által kért fegyverszünetet, illetve a békés rendezésről szóló tárgyalások elkezdését. A szeptember 5-i „fegyverszünet” leállíttatta a néphadsereg offenzíváját. Az eredmény: Mariupolt közben bevehetetlen erőddé építették ki, a donyecki repülőtér még jó ideig az ellenség kezén maradt – csak szívós, véres harcokkal sikerült nagy nehezen megtisztítani, miközben a néphadsereget kötötték a „fegyverszüneti” megállapodások korlátozásai. Az elővárosok is az ellenség kezén maradtak, aki onnan – fegyverszünet ide, vagy oda – azóta is pusztító tüzérségi belövésekkel gyötri a város sokat szenvedett lakosságát. A fegyverszünetek miatt a néphadsereg nem tudott visszalőni a településeket romboló ukrán tüzérségre. Ám még súlyosabb velejáró: a demarkációs vonalak tervezett megvonása a néphadsereget – az esetek túlnyomó részében – stratégiailag rendkívül előnytelen helyzetbe hozzák. A donyecki néphadseregben már egyre inkább forr a harag ezekkel az árulásnak tekintett megállapodásokkal szemben. És noha ezerszer bebizonyosodott, hogy a junta csupán lélegzetvételre, csapatainak átcsoportosítására, friss erők és óriási mennyiségű haditechnika felvonultatására használja fel az általa egyébként betartani sem kívánt megállapodásokat – az orosz vezetés (személyesen Lavrov külügyminiszter) valami érthetetlen megszállottsággal forszírozza – és erőlteti rá a népköztársaságokra – ezeket a számukra öngyilkossággal felérő megállapodásokat. A legújabb hír szerint Lavrov már megint egy tárgyalássorozatban mesterkedik – noha, nyugati „partnereitől” Moszkva már minden lehetséges pofont és megalázó kudarcot begyűjtött ezekért a kezdeményezéseiért. Mára nagyjából világossá vált: Moszkva, egyrészt, saját (az orosz és a helyi oligarchák számára többé-kevésbé elfogadható) embereit ültette a népköztársaságok élére. Másrészt a titkos fegyverszállítások „csepegtetésével és lebegtetésével” zsarolja, megvonásával bünteti a netán nem kellően parírozó vezetőket. Nagyjából az is kiderült: fegyvereket kizárólag végveszély esetén szállít. Amilyen végveszély a junta júliusi offenzívájával, illetve – úgy lehet – a mostanság kibontakozóban lévő újabb offenzívával állt, vagy állhat elő. A katonai szakértő értékelését kiegészítve úgy tűnik: nemcsak Washington, de Moszkva is a konfliktus vég nélküli elhúzására játszik – várva, hogy netán a másik fél fullad ki hamarabb. Miáltal nagyobb és direktebb katonai összecsapás nélkül is meg-, illetve visszaszerezhető lesz egész Ukrajna. Minden optimizmusa dacára úgy tűnik: a nemzetközileg lényegében elszigetelt Moszkva kártyái rosszabbak, mint ellenfeléé. És nemhogy „egész Ukrajnát nem szerzi meg”, de még a két aprócska népköztársaságot – főleg pedig népüket, egyben saját népének hazafias érzésű részét is elveszítheti.

48 / 50

Tudomány A Bős-Nagymarosi vizierőmű története Dr. Héjjas István í Dr. Szász Gábor ajánlása a szerzöről: Dr. Héjjas István gépészmérnök, irányítástechnikai zakmérnök Kecskeméten született 1938-ban. Kutató-fejlesztő mérnöki pályafutása és felsőoktatási tevékenysége során főleg automatizálással, ipari és környezetvédelmi méréstechnikával, számítástechnikával és lézerek ipari alkalmazásával foglalkozott. Két alkalommal nyerte el a Kiváló Feltaláló Arany Fokozat kitüntetést. Tagja több tudományos egyesületnek, társszerzője két műszaki szakkönyvnek, és szerzője 12 ismeretterjesztő könyvnek, ezek témái: kvantumfizika, környezetvédelem, energetika, ókori délkelet-ázsiai kultúrák vallási és filozófiai ányzatai.

A Bős-Nagymarosi vizierőmű története

Dr. Héjjas István gépészmérnök, irányítástechnikai zakmérnök Kecskeméten született 1938-ban. Kutató-fejlesztő mérnöki pályafutása és felsőoktatási tevékenysége során főleg automatizálással, ipari és környezetvédelmi méréstechnikával, számítástechnikával és lézerek ipari alkalmazásával foglalkozott. Két alkalommal nyerte el a Kiváló Feltaláló Arany Fokozat kitüntetést. Tagja több tudományos egyesületnek, társszerzője két műszaki szakkönyvnek, és szerzője 12 ismeretterjesztő könyvnek, ezek témái: kvantumfizika, környezetvédelem, energetika, ókori délkelet-ázsiai kultúrák vallási és filozófiai ányzatai.

A cikk ezen a linken olvasható.

forrás: http://hu.scribd.com/doc/248144683/Hejjas-Istvan-B%C5%91s-Nagymaros-tortenete klimaszeptikusok.hu

49 / 50

50 / 50