5. Munkapiac és munkanélküliség

UniversitätMiskolci Miskolc,Egyetem, Fakultät für Gazdaságtudományi Wirtschaftswissenschaften, Kar, Gazdaságelméleti Institut für Wirtschaftstheorie Intézet

5. Munkapiac és munkanélküliség


Munkanélküliség A munkanélküliség az a makrogazdasági probléma, amely az egyént a legközvetlenebbül és legsúlyosabban érinti. A legtöbb ember számára munkahelyének elvesztése életszínvonalcsökkenést és pszichológiai terhet jelent. Így azután aligha meglepő, hogy a munkanélküliség gyakran áll politikai viták középpontjában.

Universität Miskolc, Fakultät für Wirtschaftswissenschaften, Institut für Wirtschaftstheorie




A 15–64 éves népesség gazdasági aktivitása 80,0

75,0

70,0 Magyarország Európai Unió–28 65,0

60,0

55,0 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012


A munkanélküliség természetes rátája

A természetes ráta az az átlagos szint, amely körül a munkanélküliség évről évre ingadozik.


A munkapiac dinamikája

Mindennap vannak, akik elhagyják vagy elvesztik állásukat, mások állásba lépnek. Ez az örökös körforgás határozza meg, hogy a munkaerőállomány mekkora része található éppen munka nélkül.


Munkapiaci kategóriák L – Munkaerő-állomány E – Foglalkoztatottak U – Munkanélküliek Mivel minden munkavállaló vagy rendelkezik munkával, vagy munkanélküli, ezért: L=E+U A munkanélküliségi ráta: U/L


A munkanélküliek és a foglalkoztatottak közötti átjárás Állásvesztés (s)

Munkanélküliek

Foglalkoztatottak

Állásszerzés(f)


Állásvesztés, állásszerzés rátája Az s az állásvesztés rátáját jelöli, azaz a foglalkoztatottak azon hányadát, amely a hónap során elveszíti munkahelyét. Legyen f az állásszerzés rátája, azaz a munkanélküliek azon része, amely a hónap során munkát talál magának. Feltételezzük, hogy e két hányados állandó, és megvizsgáljuk, miként határozzák meg együtt a munkanélküliségi rátát.


A munkanélküliség természetes rátája Ha a munkanélküliségi ráta nem nő és nem csökken - azaz a munkaerőpiac nyugalomban van, stacionárius -‚ akkor a munkát találók és az állásukat elvesztők számának meg kell egyeznie. Mivel fU a munkahelyet találók, sE pedig az állásukat elvesztők száma, e két mennyiségnek azonosnak kell lennie:

fU = sE fU = s(L – U) U f L U L

U s 1L s s f


Egy számpélda Tételezzük fel, hogy a foglalkoztatottak 1 százaléka veszíti el munkahelyét egy hónap alatt (s=0,01), amiből következik, hogy egy átlagos munka (az alkalmazás átlagos hossza) 100 hónapig, azaz mintegy 8 évig tart. Tegyük fel emellett, hogy a munkanélküliek mintegy 20 százaléka talál állást egy hónap alatt (f=0,2), azaz a munkanélküliség átlagos hossza 5 hónap. Ebben az esetben a munkanélküliség stacionárius rátája U/L= 0,01/(0,01 + 0,2) = 0,0476. A munkanélküliségi ráta e példában hozzávetőlegesen 5 százalék.


Gazdaságpolitikai következmény A munkanélküliség természetes rátáját csökkenteni kívánó bármely intézkedésnek vagy az állásvesztés rátáját kell csökkentenie, vagy az állásszerzés rátáját növelnie. Hasonlóképpen, ha egy intézkedés megváltoztatja az állásvesztés vagy az állásszerzés rátáját, az a munkanélküliség természetes rátáját is módosítani fogja.


Álláskeresés és a frikciós munkanélküliség A munkanélküliség egyik oka az, hogy az állást keresők ás a szabad munkahelyek „párosítása” időt vesz igénybe. Az aggregált munkaerőpiac egyensúlyi modellje, hogy minden munkás és minden munkahely egyforma, így bárki alkalmas bármely állás betöltésére. Ha ez valóban igaz lenne, a munkaerő- piac egyensúlyi állapota mellett az állásvesztés nem okozna munkanélküliséget: az elbocsátott alkalmazott a piaci bérszint mellett azonnal új munkahelyet találna.


Álláskeresés és a frikciós munkanélküliség A valóságban az emberek különböző preferenciákkal ás képességekkel rendelkeznek, és a munkahelyek is különbözőek. Ráadásul az állást keresőkkel ás a betöltendő munkahelyekkel kapcsolatos információáramlás nem tökéletes, a munkaerő földrajzi mobilitása pedig korlátozott. A megfelelő munkahely keresése időt ás energiát igényel. A különböző állások különböző képességeket igényelnek, különböző béreket fizetnek, így nem meglepő, ha a munkanélküli nem feltétlenül fogadja el az első felajánlott munkahelyet. A megfelelő munkahely kereséséhez szükséges idő miatt kialakuló munkanélküliséget frikciós munkanélküliségnek nevezzük.


Szektorális változások A munkaerő iránti kereslet iparág vagy terület szerinti összetételében bekövetkező változásokat a közgazdászok szektorális változásnak nevezik. Mivel a szektorális változások folyamatosak, az alkalmazottak különböző szektorok közötti váltása pedig időt vesz igénybe, mindig létezik frikciós munkanélküliség.


A frikciós munkanélküliség további okai A szektorális változások természetesen nem egyedüli okai az állásvesztésnek és a frikciós munkanélküliségnek. Az alkalmazottak akkor is munkahely nélkül találhatják magukat, ha cégük csődbe megy, teljesítményük nem elfogadható, vagy speciális képességeikre többé nincs igény. Az alkalmazottak is felmondhatnak, ha más karriert keresnek, vagy az ország más részébe költöznek. Addig, amíg a munkaerő kereslete és kínálata a vállalatok között változik, a frikciós munkanélküliség elkerülhetetlen.


Gazdaságpolitika és a frikciós munkanélküliség Sok gazdaságpolitikai intézkedés irányul arra, hogy a frikciós munkanélküliség leszorításával csökkentse a munkanélküliség természetes rátáját. A munkaügyi központok információkat gyűjtenek az üres álláshelyekről, annak érdekében, hogy a munkavállalók hatékonyabban találjanak munkahelyet. Az állami átképző programok a hanyatló és fellendülő iparágak közötti átjárást próbálják megkönnyíteni. Ezek az intézkedések annyival járulnak hozzá a természetes ráta csökkenéséhez, amennyivel az állásszerzés rátáját növelik.


Munkanélküli segélyezés A munkanélküli segélyezés rendszerének keretében a munkanélküliek állásuk elvesztését követően bizonyos ideig megkapják bérük egy bizonyos hányadát. A rendszer pontos részletei évről évre és államról államra változnak. A munkanélküli-segély az állás elvesztésével járó gazdasági nehézségek enyhítésével növeli a frikciós munkanélküliséget és a munkanélküliség természetes rátáját. Az az állástalan, aki állami támogatásban részesül, kevésbé érzi sürgetőnek, hogy új munkahelyet keressen, és nagyobb valószínűséggel utasít el kevéssé vonzó állásajánlatokat. Ez csökkenti az állásszerzés rátáját. Ráadásul a munkaszerződés megkötését megelőző tárgyalások során az alkalmazottak kevésbé ragaszkodnak a munkahelyük megtartását biztosító garanciákhoz, hiszen tudják, hogy elbocsátásuk esetén a munkanélküli-segély részben kárpótolja őket kiesett jövedelmükért. Ez a magatartás növeli az állásvesztés rátáját.


Reálbér-rugalmatlanság és várakozási munkanélküliség I.

A munkanélküliség második oka a bérrugalmatlanság, azaz a bérek nem alkalmazkodnak annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci kereslet és kínálat egyensúlyba kerüljön. A munkaerőpiac egyensúlyi modelljében a reálbér alkalmazkodása révén valósul meg a kereslet és kínálat egyensúlya. A bérek azonban nem mindig rugalmasak. A reálbér néha a piaci egyensúlyi szint fölött marad.


Reálbér-rugalmatlanság és várakozási munkanélküliség II. A bérrugalmatlanságból, a munkahelyek szűkösségéből eredő munkanélküliséget várakozási munkanélküliségnek nevezzük. Az alkalmazottak nem azért vannak állás nélkül, mert éppen a számukra legmegfelelőbb új munkahelyet keresik, hanem azért, mert az adott bérek mellett a munkaerő kínálata egyszerűen meghaladja a keresletet. Az alkalmazottak arra várnak, hogy új munkahelyek szabaduljanak fel.


A reálbérek rugalmatlansága W/P

Kínálat Munkanélküliség

W/P1

Kereslet

Lfoglalkoztatottak

L


Munkanélküliség fajtái W/P kínálat kényszerű

W/P1 önkéntes

kereslet

L


Minimálbér A kormányzat bérrugalmatlanságot okoz, amikor megakadályozza, hogy a bérek egyensúlyi szintjükre süllyedjenek. A minimálbértörvények jogilag kötelező minimumokat határoznak meg a vállalatok által alkalmazottaiknak fizetendő bérekre. A legtöbb alkalmazott számára ez a bérszint semmit nem jelent, hiszen jóval efölött keresnek. Más, elsősorban szakképzetlen és tapasztalatlan dolgozók bérét azonban a minimálbér az egyensúlyi szint fölé emeli. Ennek következtében az említett csoportba tartozó munkaerő iránti kereslet csökken. A közgazdászok úgy tartják, hogy a minimálbér a tizenévesek munkanélküliségére van a legnagyobb hatással.


A szakszervezetek és a kollektív alku I. A bérrugalmatlanság második oka a szakszervezetek monopolhelyzete. A legtöbb európai országban jelentősebb a szakszervezetek szerepe. A szakszervezeti tagok bérét nem a kereslet és a kínálat egyensúlya, hanem a szakszervezeti vezetők és a cég igazgatóinak kollektív alkuja határozza meg. A végső megállapodás gyakran az egyensúlyi szint fölé emeli a béreket, és lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy meghatározzák, hány munkást alkalmaznak. Az eredmény az alkalmazottak számának csökkenése, a várakozási munkanélküliség növekedése.


A szakszervezetek és a kollektív alku II. A szakszervezetek olyan cégek esetében is befolyásolhatják a bérszintet, ahol nem dolgoznak szervezett alkalmazottak, hiszen a szerveződés veszélye is az egyensúlyi szint fölött tarthatja a béreket. A legtöbb vállalat nem kedveli a szakszervezeteket. Ezek nem kizárólag a béreket növelik, hanem sok más területen is növelik az alkalmazottak alkupozícióját, például a munkaidőről vagy a munkakörülményekről folytatott vitákban. Egy vállalat dönthet úgy, hogy alkalmazottainak magas bért fizetve igyekszik „lebeszélni” őket szakszervezet alapításáról.


Hatékony bérek I. A hatékony bérek elmélete a bérek rugalmatlanságának harmadik lehetséges magyarázatát kínálja a minimálbér illetve a szakszervezetek mellett. A hatékony bér elméletek abból indulnak ki, hogy a magasabb bér növeli a munka termelékenységét. A bérszint és a termelékenység közötti kapcsolat magyarázhatja meg, hogy miért nem hajlandóak a vállalatok csökkenteni a fizetéseket annak ellenére, hogy a munkaerőpiacon túlkínálat található. Noha ebben az esetben kétségkívül csökkennének a vállalat bérköltségei, ez ha az elméletek helyesek - kisebb hatékonyságot és csökkenő nyereséget vonna maga után.


Hatékony bérek II.

– Táplálkozás – A munkaerő fluktuációja – A bér és a munkaerő minőségének kapcsolata – A bér és az erőfeszítések kapcsolata


A munkanélküliség szerkezete

• A munkanélküliség hossza • A munkanélküliségi ráta eltérései a demográfiai csoportok között • Szektorális változások • A munkaerő-állományba ki- és belépők


A munkanélküliségi ráta eltérései a demográfiai csoportok között

A munkanélküliségi ráta jelentősen eltér a különféle társadalmi csoportok között. A modell két lehetséges okkal magyarázza a magas munkanélküliséget: alacsony állásszerzési vagy magas állásvesztési rátával. Az alkalmazás és a munkanélküliség közötti mobilitást tanulmányozó közgazdászok azt vették észre, hogy a nagyarányú munkanélküliségtől szenvedő csoportokon belül általában magas az állásvesztés rátája. Az állásszerzés rátája kisebb változatosságot mutat a különféle csoportok között.


Szektorális változások

A munkanélküliség növekedésének további lehetséges magyarázata a szektorális elmozdulások növekvő gyakorisága. Minél nagyobb az ágazati szerkezet változása, annál magasabb az állásvesztés rátája és a frikciós munkanélküliség szintje. (olajár ingadozása)


A munkaerő-állományba ki- és belépők I. A valóságban fontosak a munkaerő-állomány változásai. A munkanélküliek mintegy egyharmada csak a közelmúltban lett a munkaerő-állomány része. E belépők bizonyos hányada első állást kereső fiatal, a többiek dolgoztak már korábban, de egy időre kiléptek a munkaerő-állományból. Mi több, nem minden munkanélküliség végződik állásszerzéssel, az állástalanok csaknem fele végül kivonul a munkaerőpiacról.


A munkaerő-állományba ki- és belépők II. A munkaerő-állományból ki- és oda belépő egyének megnehezítik a munkanélküliségi statisztikák értelmezését. A magukat munkanélkülieknek tartók egy csoportja például nem keres valóban komolyan munkát, és így inkább a munkaerő-állományon kívülre tartozik. Az ő „munkanélküliségük” nem feltétlenül jelent társadalmi problémát. Másrészt vannak olyanok, akik szeretnének dolgozni, ám rövidebb-hosszabb eredménytelenség után feladták a keresést. Ezek az reményvesztett munkanélküliek nem számítanak bele a munkaerő-állományba, vagyis nem jelennek meg a munkanélküliségi statisztikákban. Noha nem kerülnek be a munkanélküliségi statisztikába, állástalanságuk mégis társadalmi problémát takarhat.

5. Munkapiac és munkanélküliség

Recommend Documents