5. Mi csak az egyik oldalát látjuk A Hold, a Föld holdja
Az Apollo–11 programjában három asztronauta vett részt. Neil Armstrong után a Holdra lépett Edwin Aldrin is, miközben Michael Collins a Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval. Eddig összesen tizenkét űrhajósnak adatott meg, hogy Hold-sétát tegyen. Utoljára 1972-ben landolt űrhajó a Holdon, és visszatérve több száz kilogramm kőzetmintát hozott magával.
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Az égitestek közül a Hold van a legközelebb hozzánk, így természetes, hogy évezredek óta foglalkoztatta a tudósok képzeletét. A görög mitológiában Szelené, a rómaiaknál Luna istennő képében személyesítették meg. A tudósok azonban módszeresen vizsgálták is a Holdat. Már az ókori görögök ismerték a holdfázisokat, sőt a Hold–Föld-távolságot is meglehetősen pontosan meghatározták. Távcsővel először Galilei figyelte meg, és a világosnak látszó területeit szárazföldeknek, sötét területeit tengereknek vélte. Az egyik leghíresebb ilyen holdtenger a Mare Tranquillitatis, a Nyugalom tengere. Ez volt 1969. július 20-án az Eagle (Sas) nevű holdkomp leszállásának helyszíne. „Kis lépés egy embernek, de nagy ugrás az emberiségnek” – hangzottak Neil Armstrong szavai, amikor a Holdra lépett.
A Nap után a Hold a legnagyobb fényességű égitest a Föld égboltján, de a Holdnak nincs saját fénye, csak a Nap sugárzását veri vissza. Földtől való távolsága és méretei azt eredményezik, hogy az égbolton (telihold idején) akkorának látszik, mint a Nap (5.1. ábra). Nincs légköre, ezért égboltja teljesen fekete. A holdi égbolton nappal is látszanak a csillagok, és fényesen ragyog a felhőcsíkokkal tarkított kék bolygó, a Föld (5.2. ábra). Az égitesten az árnyékok élesek és feketék. A hosszú – 15-15 földi napig tartó – nappalokon a Hold felszíne erőteljesen felmelegszik, éjszaka pedig gyorsan lehűl. Felszínét főleg vulkanikus kőzetek építik fel. A meteoritütközések és a nagy hőingadozás miatt a felszíni és a felszín közeli kőzetanyag erősen aprózódik, laza törmeléket és vastag porréteget hozva létre. A Hold felületét uraló felszíni formák: a nagyméretű becsapódások eredményeiként kialakult sötét lávamezők (a „tengerek”), és a sok kráterrel tagolt világosabb színű fennsíkok (a „szárazföldek”) (5.3. ábra). Az Apollo-program utasai és a holdrakéták által hozott kőzetminták különleges tulajdonsága, hogy a kőzetek kora nagy hasonlóságot mutat a Naprendszer belső bolygóinak – így a Föld kőzeteinek is – a korával. Ez a tény arra utal, hogy a Hold és a belső bolygók anyaga egyszerre és azonos módon alakulhatott ki.
Közepes Föld–Holdtávolság:
384 ezer km
Átmérõje:
3476 km
Felszíne:
38 millió km2
Sûrûsége:
3,34 cm3
Tömege:
a Föld tömegének 1/81-ed része
Nehézségi gyorsulás:
a földi érték 1/6-a
Felszíni hõmérséklet:
–160 °C és 130 °C között
g
5.1. A Hold legfontosabb adatai
Ne csak nézd! Miért mély az asztronauta lábnyoma és miért ismerhető fel mind a mai napig?
5.2. Űrhajós lábnyoma a Holdon. A Hold égboltján a Föld látszik
Ne csak nézd! Kikről, mikről kapták a nevüket a Hold felszíni alakzatai?
5.3. Az Apollo–11 fényképe a teliholdról. Középen balra a Mare Tranquillitatis
29
I_FoldKozmikusKornyezete_v06.indd 29
2011.11.04. 9:53:08
A Föld és kozmikus környezete
napközel földközel holdpálya
földtávol
földpálya
5.4. A Nap–Föld–Hold-rendszer napsugarak
újhold nappal elsô negyed
utolsó
napkelte
napnyugta
negyed
éjszaka
telihold
5.5. Holdfázisok
Ne csak nézd! Miért hosszabb két ugyanolyan holdfázis közötti időtartam, mint a Hold Föld körüli keringési ideje?
5.6. A Hold fényváltozásainak időtartama 29,5 nap
holdpálya H teljes árnyék kúpja
5.7. Napfogyatkozás
F földpálya
A Hold forog a tengelye körül és ellipszis alakú pályán kering a Föld körül. A Hold a Földdel együtt kering a Nap körül és az egész rendszer a Tejútrendszer központja körül (5.4. ábra). Saját tengelye körül ugyanannyi idő alatt fordul meg, mint amennyit Föld körüli keringése igénybe vesz (27,3 nap), ennek következménye, hogy mindig ugyanazt a félgömbjét mutatja a Föld felé. Ez a jelenség az úgynevezett kötött keringés. A Holdat négy hétig figyelve azt tapasztaljuk, hogy megjelenése az égbolton folyamatosan változik. Ennek oka, hogy mozgása során más és más a Nap, a Föld és a Hold egymáshoz viszonyított helyzete. A Nap mindig a Hold felé forduló félgömbjét világítja meg, de a Földről ennek különböző nagyságú és alakú részét látjuk. A jelenséget a Hold fényváltozásainak vagy holdfázisoknak nevezzük (5.5. ábra). Amikor a Hold a Föld és a Nap között helyezkedik el, újhold van, ekkor nem látjuk, mert a sötét oldalát mutatja felénk. Keringése során folyamatosan „növekszik” („dagad”) és kb. két hét múlva már a teljes megvilágított oldalát láthatjuk: ekkor van telihold (holdtölte). Ezt követően – kb. két héten keresztül – a Hold megvilágított oldalából egyre kevesebbet látunk („csökken”). Amikor a Hold 90°-ra áll a Naptól, a Földről csak fél korongja látható. Ha ez a növekvő Hold esetén következik be, akkor első negyedről, ha fogyó Holdnál, akkor utolsó negyedről beszélünk. Egy teljes ciklus hossza 29,5 nap. Ezt nem teljesen értem. Hogy tudja megvilágítani a Nap a Holdat telihold idején, ha közöttük helyezkedik el a Föld?
Újhold és telihold idején általában nincs teljesen egy egyenesben a három égitest. Mivel a Hold pályasíkja az ekliptikával 5°-os szöget zár be, telihold idején a Föld árnyékkúpja a Hold „alatt” vagy „felett” mozdul el el, így a napsugarak eljutnak a Holdra. Újholdkor pedig a Hold árnyéka mozdul el általában a Föld „alatt” vagy „felett”, tehát a Földről nézve a Hold nem takarja el a Napot. Ha a három égitest teljesen egy egyenesbe esik, és a Föld vagy a Hold egymás árnyékába kerül, akkor beszélünk fogyatkozási jelenségről.
Napfogyatkozás, holdfogyatkozás
félárnyék Nap
A Hold mozgásai
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
naptávol
Napfogyatkozás újhold idején jöhet létre. Ha a Hold árnyéka a Földre vetődik, mi azt látjuk, hogy a Hold teljesen vagy részlegesen eltakarja a Napot. A Hold árnyékkúpjának sávjában teljes, a félárnyékban pedig részleges napfogyatkozás figyelhető meg. Az a véletlen, hogy a Nap és a Hold szinte ugyanakkora átmérőjűnek látszik az égen, a jelenséget különösen érdekessé teszi (5.7. és 5.8. ábra).
30
I_FoldKozmikusKornyezete_v06.indd 30
2011.11.04. 9:53:14
A kôzetburok és a talaj 3. Vulcanus munkában A kőzetlemezek és a vulkáni tevékenység ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
3.1. Az Eyjafjallajökull kitörése 2010 tavaszán a jég megolvadása miatt árvizeket, iszapáradást is okozott (Izland)
Emlékezetes volt számomra 2010-ben az izlandi vulkán kitörése, mert hamufelhője miatt akadozott a légi közlekedés Európában (3.1. ábra), és a tervezettnél később tudtunk hazarepülni Spanyolországból. 2010-ben Dél-Amerikában az Andokban, Közép-Amerikában, illetve Ázsiában Jáva szigetén is működtek vulkánok (3.2. ábra). Megkerestem ezeknek a vulkánoknak a helyét a kőzetlemezeket bemutató térképen, és érdekes egybeesést találtam. Mind lemezhatáron működik!
Mélységi magmatizmus és felszíni vulkanizmus
3.2. Indonézia legsűrűbben lakott szigetén, Jáván működik a világ egyik legaktívabb vulkánjának számító Merapi
3.3. A Stromboli kitörése
Ne csak nézd! Melyik szigetcsoport tagja a Vulcano?
3.4. A római mitológia a Szicília közelében fekvő kis sziget belsejébe képzelte Vulcanus műhelyét
A mélységi magmatizmus és a felszíni vulkanizmus is a magma mozgásjelensége. Magmának nevezzük azt az izzón folyó kőzetolvadékot, amely a köpeny felső vagy a kéreg alsó zónáiban keletkezik. Bebizonyosodott, hogy ezekben a zónákban nincs egységes magmaöv, hanem csak helyileg, az ún. elsődleges magmakamrákban kerülnek a kőzetek olvadt állapotba. A radioaktív anyagok nagyobb koncentrációja, tektonikai mozgások vagy nyomáscsökkenés segítik elő az olvadást. A magmának hatalmas energiája van magas hőmérséklete, gázainak feszítőereje és a rá nehezedő kéreg nyomása miatt. Képes arra, hogy a nehézségi erő ellenében a kőzetburokban fölfelé mozogjon. A felszínt nem minden esetben éri el: ha megreked a mélyben, akkor az alacsonyabb hőmérsékletű szintben a felszín alatt szilárdul kőzetté. Ebben az esetben beszélünk mélységi (plutonikus) magmatizmusról. A folyamat során mélységi magmás kőzetek (gabbró, diorit, gránit) és mélységi magmás ércek keletkeznek. Vulkánosságról akkor beszélünk, ha a magma eléri a Föld felszínét (3.3. ábra). A magma felszínre kerülési helyén képződik a vulkán, a felszínre kerülő magmát lávának nevezzük. A lávából vulkáni kiömlési kőzetek (bazalt, andezit, riolit), a lávafoszlányokból, kőzettörmelékből vulkáni törmelékes kőzetek (tufák) keletkeznek. A magmatizmushoz kötődő néhány elnevezés mitológiai eredetű. Pluto az alvilág istene, akit a föld alatti kincsek, a fel nem tárt bányák istenének is gondoltak. Vulcanus, a tűz sánta istene fegyvert kovácsol más istenek számára, haragos kedvében pedig izzó köveket és tüzet röpít ki a hegy belsejéből (3.4. ábra).
52
II_KozetburokTalaj_v06.indd 52
2011.11.04. 13:44:50
Bázikus
Semleges
Savanyú
SiO2
42-52%
52-65%
65% felett
Mélységi magmás kôzet
gabbró
diorit
gránit
Vulkáni kiömlési kôzet
bazalt
andezit
riolit
Vulkáni törmelékes kôzet
bazalttufa
andezittufa
riolittufa
3.5. A magmás kőzetek csoportosítása SiO2-tartalom és kémhatás szerint
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
A magma és a belőle származó láva kémiai összetétele alapvetően meghatározza a belőlük képződő kőzetek összetételét, színét, a kihűlés sebessége pedig a kristályok méretét. B Kémiai összetétel szempontjából a magma és a láva kovasavtartalma, illetve a belőlük képződő kőzetek SiO2-tartalma a meghatározó: kémhatásuk bázikus, semleges vagy savanyú lehet (3.5. ábra). B A növekvő SiO2-tartalommal párhuzamosan a kőzet színe világosodik. B A mélységi magmás kőzetek kristályainak mérete nagyobb, mert a lassú kihűlés kedvez a nagy kristályok kialakulásának.
A magma kémiai összetételétől és gáztartalmától a vulkáni működés jellege is függ. A kevés kovasavat tartalmazó magmából hígan folyó lávaömlések táplálkoznak, belőlük a gázok kiszabadulása lassabban, csendesen történik; a kovasavban gazdag, feszítő gázokkal teli magma robbanásos kitöréseket eredményez (3.6. és 3.7. ábrák). A különböző típusú lemezszegélyeken eltérő összetételű magma nyomul a felszínre. Ezért az egyes lemezhatártípusokhoz jellegzetes kőzetanyagú, működésű és formájú vulkánok kötődnek (3.8. ábra). Vulkánosság távolodó lemezszegélyeknél
A felszínre érkező magma 80%-a távolodó lemezhatárok mentén, az óceánközepi hátságok hasadékvölgyein keresztül kerül a felszínre. A magma nagy mélységből, az asztenoszférából érkezik, hőmérséklete ezért igen magas (1100-1200 °C), fémes elegyrészekben (magnézium, vas, mangán) gazdag, kovasavban viszont szegény. A lávából bazalt, a kéregben megrekedő magmából gabbró képződik. A lávaömlések többsége tenger alatt következik be. A tengervíz hűtő hatása miatt a bazaltláva külső burka hamar megszilárdul, ezen a kérgen azonban még ki-kibuggyan a forró láva, kerekded formát, párnalávát hozva létre (3.9. ábra). A párnaláva rendkívül hasznos a földtörténeti múlt eseményeinek megismerésében. Megjelenése nem téveszthető össze semmi mással, és mindig víz alatt jön létre. A párnaláva jelenlétét felismerték a Föld idős, 3,5 milliárd éves kőzeteiben. Innen tudjuk, hogy a Földön ekkor már volt óceáni környezet.
3.6. A hígfolyós láva gyorsan halad, lávafolyása sokszor 50-80 km távolságra is eljut (Mauna Loa, Hawaii-szigetek)
3.7. A sűrűn folyó láva felszíne rögös lesz (Pacaya vulkán, Guatemala) 1.
2.
3. 4. 5.
1. 2. 3. 4. 5.
Litoszféra lemez alábukása (szubdukció) Óceánközépi hátság Lemezen belüli „forró pont” Litoszféra Asztenoszféra
3.8. A magmaképződés fő tektonikai környezetei
Ne csak nézd! Hol fordul elő hazánkban párnaláva?
3.9. A párnalávák szokásos mérete 0,5-1 m
53
II_KozetburokTalaj_v06.indd 53
2011.11.04. 13:44:54
Levegôburok 4. Megnyílnak az ég csatornái A levegő vízgőztartalma, a felhő- és csapadékképződés hulló csapadék 0,2%
vízgôz 97,6%
4.1. A víz megoszlása a légkörben Hômérséklet (°C)
Max. vízgôzg m3
tartalom
( )
–25
0,7
–15
1,5
–10
2
0
5
5
7
10
9
15
13
20
l7
25
23
30
30
40
52
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
felhôelem 2,2%
4.2. A hőmérséklet és a legnagyobb vízgőztartalom kapcsolata
4.3. A hajszálas higrométer működése a zsírtalanított hajszálnak azon a tulajdonságán alapszik, hogy nedvességváltozás közben változtatja hosszúságát
Különleges helyzetben van a Földünk a Naprendszer bolygói között, mert a víz mindhárom halmazállapotban előfordul. Különösen fontos a folyékony halmazállapotú víz, mert ez játszik döntő szerepet az élet létrejöttében és tartós fennmaradásában. Miért emeljük ki a légkörben a vízgőz szerepét? Az atmoszféra a Föld vízkészletének csak töredékét (0,0008%-át) tartalmazza, jobbára vízgőzként (4.1. ábra). A vízgőz a legfontosabb üvegházhatású gáz. Mennyiségének tartóssága alapján az erősen változó légköri gázok csoportjába tartozik. Az időjárás és az éghajlat szempontjából a mennyiségi változásnál is fontosabbak a víz halmazállapot-változásai, mert ezek jelentik a felhő- és csapadékképződés alapját.
A levegőben lévő vízgőz mennyiségi jellemzője a tényleges (abszolút) g vízgőztartalom, tulajdonképpen a vízgőz sűrűsége, amelyet 3 -ben m fejezünk ki. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több vízgőzt tud befogadni. Ha egy adott hőmérsékleten a levegő már nem képes több vízgőz felvételére, akkor telítetté válik (4.2. ábra). Fontos paraméter és könnyen kiszámítjuk azt is, hogy a levegőben lévő vízgőz mennyisége hány százaléka az adott hőmérsékleten maximálisan befogadhatónak. Ezt a százalékos értéket nevezzük viszonylagos (relatív) vízgőztartalomnak. Ez az érték jól jellemzi a levegő nedvességi viszonyait, gondoljunk csak az egyenlítői éghajlat átlagosan 80-85%-os (rendkívül párás) és a forró trópusi sivatagok nyári 10-20%-os (rendkívül száraz) relatív nedvességtartalmú levegőjére (4.3. ábra). A telítetlen levegő relatív vízgőztartalma 100% alatt van, a telített levegőé 100%-os. Hogyan válhat a telítetlen levegő telítetté? B adott hőmérséklet mellett nő a levegő vízgőztartalma, vagy B adott vízgőztartalom mellett a hőmérséklete csökken. A természetben a levegő a hőmérséklet csökkenésével éri el gyakrabban a telített állapotot. Azt a hőmérsékletet, amelyen a lehűlő levegő (tényleges vízgőztartalmának megváltozása nélkül) telítetté válik, harmatpontnak nevezzük. Ha a lehűlő levegő hőmérséklete a harmatpont alá süllyed (túltelítetté válik), a telítettségen felüli páramennyiség kicsapódik, vagyis megindul a csapadékképződés, és az eddig láthatatlan vízgőz láthatóvá válik. A vízgőz többnyire cseppfolyós vagy közvetlenül szilárd halmazállapotba alakul át.
106
III_Levegoburok_v06.indd 106
2011.11.04. 15:54:22
10-12 km-es magasságban, ahol a menetrend szerinti repülőgépek közlekednek, a levegő nagyon gyakran van túltelített állapotban. Kicsapódás mégsem történik, mert a levegő nagyon tiszta. Az elhaladó repülőgépek égéstermékei viszont kicsapódási magvakként szolgálnak. A kondenzcsík nem más, mint az égéstermékekre kicsapódott pára, amely hosszú, vékony felhő formájában jelenik meg (4.5. ábra).
Talaj menti csapadékfajták
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
A tapasztalat azt mutatja, hogy a lehűlés önmagában nem elegendő a kicsapódás megindulásához. A folyamatot elősegíti a szilárd felület, amelyre a kicsapódás megtörténik. B A kicsapódás történhet a levegővel közvetlenül érintkező testekre: így keletkeznek a talaj menti (nem hulló) csapadékfajták (harmat, dér, zúzmara). B A troposzféra légtömegében a parányi részecskék (például porszem, sókristály) felületén indul meg a kicsapódás. A vízgőz ezeken a kicsapódási magvakon sűrűsödik vízcseppekké vagy jégkristályokká. Így keletkeznek a felhők, amelyeknek közvetlenül a felszín fölött kialakuló, csak vízcseppekből álló változata a köd (4.4. ábra).
Derült, szélcsendes időben keletkezik a harmat és a dér. A földfelszín és a rajta lévő testek az erős éjszakai kisugárzás következtében lehűlnek, és lehűtik környezetük léghőmérsékletét is. A lehűlő levegő vízgőztartalma a szabadban lévő testek (tárgyak, növények) felületére kicsapódik. Ha a levegő harmatpontja 0 °C fölött van, a vízgőz folyékony halmazállapotban – harmat formájában – csapódik ki. 0 °C alatti harmatpont esetén a kicsapódás szilárd halmazállapotban, dér formájában jelenik meg (4.6. és 4.7. ábrák) . A zúzmara képződéséhez légmozgásra van szükség. Ilyenkor a 0 °C alá lehűlt felszín fölé néhány fokkal enyhébb, páradús levegő áramlik. 0 °C alatti harmatponton a levegő vízgőztartalma jégkristályok formájában válik ki a szélnek kitett oldalon a fákra, bokrokra, kerítésekre, villanyvezetékekre. A zúzmara a villamos és távbeszélő drótokra lerakódva üzemzavarokat okozhat, sőt le is szaggathatja a vezetékeket, letörheti a faágakat (4.8. ábra). A talaj menti csapadék mennyisége elenyésző a hulló csapadék mennyiségéhez képest. Hulló csapadék képződése Mindig csodálattal figyelem a felhők játékát az égbolton. A bárányfelhők a kedvenceim. Miért nem hullik minden felhőből csapadék?
4.4. Köd
4.5. Kondenzcsík
4.6. Harmat
4.7. Dér
4.8. Zúzmara
107
III_Levegoburok_v06.indd 107
2011.11.04. 14:24:12
5. Vízszigetek a szárazföldön A szárazföld vizei – a tavak
Igazából nem. A Balaton tó, bár a tengerhez hasonlóan állóvíz. Nyugat- és Közép-Európa legnagyobb területű édesvizű tava, melynek átlagos vízmélysége alig több mint 3 m, ezzel a világ legsekélyebb tavai közé tartozik. Vizében vannak sók, de nem kloridok, hanem alkáli-karbonátok és gipsz, amelyeknek a víz zöldesszürke színét köszönheti (5.1. ábra).
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••-
Különösen a nyári idegenforgalmi szezonban gyakran hallom, hogy a Balatont magyar tengernek nevezik. Indokolt a tenger elnevezés?
A tavak a szárazföldek felszíni mélyedéseit kitöltő állóvizek. Víztükrük nyílt, csak a keskeny parti sávban jellemző a gyökerező vízi növényzet. A világtengerrel nincsenek közvetlen kapcsolatban (ezért a Kaszpi-tenger is tó). Földtörténeti szempontból rövid életű képződmények, kialakulásuk és fokozatos pusztulásuk néhány tízezer év alatt végbemehet. A tó medencéje kimélyítés vagy elgátolás útján jöhet létre, melynek hátterében számos külső és belső erőhatás állhat. A tavak jelentős része több folyamat közös munkájának eredménye. A tómedencéket a kialakításukban uralkodó szerepet játszó erőhatás szerint tekintjük át. A belső erők közül tómedencét alakítanak ki a szerkezeti (tektonikus) mozgások és a vulkáni folyamatok. Vetődéssel keletkezett árokban foglalnak helyet az ároktavak. Hosszan elnyúlt alakjuk is kialakulási módjukra utal. Közéjük tartozik a Föld legmélyebb tava, a Bajkál-tó. A kőzetlemezek távolodása során képződött árokban helyezkedik el Afrikában a Tanganyika-tó és a Malawi-tó, Ázsiában a Holt-tenger (5.2. ábra). Ebben a csoportban sekély mélységű tavakat is találunk, mint pl. hazánkban a Balaton és a Velencei-tó. A belső erők hatására alakult ki a Viktória-tó és részben a Csád-tó medencéje is, a felszín zavar nélküli, lassú süllyedésével keletkeztek. Peremeiken így nincs törésrendszer. Vulkanikus eredetűek a krátertavak, melyek többnyire kis méretűek, viszonylag mélyek és kerekded formájúak. Közelünkben a legismertebb a Szent Anna-tó a székelyföldi Hargitában. A Földön a legtöbb tómedencét a külső erők közé tartozó jég alakította ki. A jégkorszaki jégtakaró letaroló munkája a puhább kőzetű területeken sziklamedencéket alakított ki, ezekben foglalnak helyet a Kanadai-pajzs tavai és a Balti-pajzson a Finn-tóvidék (5.3. ábra). A jégtakaró letaroló tevékenységének peremén kialakult réteglépcső
5.1. A Balaton, becenevén a „magyar tenger”
Ne csak nézd! Olvasd le az atlaszodban a Holt-tenger vízfelületének tengerszint feletti magasságát!
5.2. A Holt-tenger a Föld legalacsonyabb víztükrű és legsósabb tava
5.3. A Finn-tóvidék
5.4. A Garda-tó
141
IV_Vizburok_v06.indd 141
2011.11.04. 11:26:49
Vízburok
iszap és agyag feltöltés holtágtó
5.5. Túlfejlett folyókanyarulat lefűződésének fázisai
5.6. A Plitvicei-tavak lépcsős tórendszere karsztvízből kicsapódó mészkőgátak mögött alakult ki (Horvátország)
5.7. A Gyilkos-tó
előterében gyűlt össze a Nagy-tavak (Felső-, Michigan-, Huron-, Erie-, Ontario-tó) és Európa legnagyobb tavának, a Ladoga-tónak a vize. A jégtakaró által felhalmozott morénaanyag hullámos felszínén elgátolással keletkezett a Német- és a Lengyel-tóvidék. A hegyek lábánál az egykori gleccserek által kimélyített medencékben, a végmorénasáncok mögött felduzzadt vízből keletkezett a Boden-, a Genfi- és a Garda-tó (5.4. ábra). A folyók kanyarulatainak lefűződésével vagy levágásával holtágak (morotvák) jönnek létre. Ha megszűnik a kapcsolatuk a folyómederrel, jellegzetes, kifli formájú holtágtóvá (morotvató) alakulnak át (5.5. ábra). Ismert hazai példája a Duna egykori medrében található Szelidi-tó. A Tiszát kísérő morotvatavak többsége a szabályozások során a kanyarulatok átvágásával jött létre. Mészkő- és dolomitfelszínek mélyedéseiben akkor maradhat meg huzamos ideig a tó vize, ha annak aljzatát kellő vastagságú vízzáró kőzetréteg (pl. agyag) béleli ki (5.6. ábra). Kisebb karsztos tó hazánkban a Vörös-tó (dolinató) és az Aggteleki-tó (víznyelő tó). Termál-karsztvíz táplálja forrástavunkat, a Hévízi-tavat. Száraz, félszáraz vidékeken a szél által kifújt mélyedésekben vagy a homokbuckákkal elgátolt területeken sekély tavak jellemzőek (pl. a Szeged melletti Fehér-tó vagy a Nyíregyháza melletti Sóstó, szerepe volt a szélnek a Csád-tó medencéjének kialakításában is). A Gyergyói-havasokban (Keleti-Kárpátok) 1837-ben a Békás-patak vize tóvá duzzadt egy hegyomlás miatt (Gyilkos-tó) (5.7. ábra). A tavak egy része mesterségesen keletkezett és szolgálhatnak az ivó-, ipari- vagy öntözővíz tározására, lehetnek halastavak, bányatavak, nyújthatnak üdülési lehetőségeket. A legtöbb mesterséges tó sokoldalúan hasznosított, a gátak talapzatánál épített turbinák villamos energiát is termelnek (a Níluson az asszuáni Nagy-gát: Nasszer-tó, a Coloradón a Hoover-gát: Powell-tó, hazánkban a Kiskörei-gát: Tisza-tó). A tavak gyorsan pusztuló képződmények. Ha a tóból több víz párolog el, mint amennyi táplálja, akkor a tó kiszárad. A tómedencéket a feltöltődés is veszélyezteti. Ebben a vízfolyások és a szél hordalékszállítása mellett az elszaporodó növényzet is szerepet játszik. Az elsekélyesedő tóban a gyökerező növényzet már mindenütt meg tud telepedni, és a tó fertő állapotba kerül. Ha a tó víztükrének nagyobb részét már növényzet borítja, akkor mocsárról beszélünk (5.8. ábra). Emberi beavatkozás híján ilyen állapotban lenne a Balaton, a Fertő és a Velencei-tó. A lápokban már csak kisebb foltokban csillan meg a nyílt víztükör. A tőzeges aljzatot lassan teljesen belepi a növényzet, az erdő kialakulásával pedig a tó meg is szűnik.
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
nyak
5.8. Everglades mocsaras vidéke (Florida, USA)
A tavak pusztulását az emberi tevékenység is sietteti. Az ember gyakran olyan mértékben használja el öntözésre a tavat tápláló folyók vizét, hogy a tó elkezd zsugorodni. Ennek klasszikus példája az Aral-tó esete. Az ember környezetszenynyező tevékenysége a növények elszaporodását gyorsíthatja. A vízbe
142
IV_Vizburok_v06.indd 142
2011.11.04. 11:26:56
3. Évszakok a forró övezetben Forró övezet II. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Az átmeneti öv – szavanna éghajlat
Az átmeneti öv az egyenlítői övtől északra és délre, megközelítően a 10° és a 20° szélességi körök között alakult ki. Az évi középhőmérséklet itt is magas (23-27 °C), de az évi közepes hőingás nagyobb, mint az egyenlítői övben, és értékei az Egyenlítőtől távolodva nőnek. Ezt az övet a passzát szélrendszer felszálló és leszálló ága váltakozva tartja uralma alatt, emiatt a csapadék eloszlása egyenetlen. Két évszak – a meleg, esős és a forró, száraz – különíthető el (3.1. ábra). A passzát szélrendszer követi a Nap látszólagos évi járását. Amikor a Nap az Egyenlítőtől északra delel, az erősebb felmelegedéshez kapcsolódó felszálló ág és vele a csapadékzóna is északra tolódik. A déli félgömbön a paszszát szélrendszer leszálló ága érvényesül, száraz időszakot eredményezve. Az év második felében fordított a helyzet.
Az Egyenlítőtől a térítők felé haladva a csapadékos évszak hoszsza fokozatosan rövidül, az évi csapadékmennyiség 1500 mm-ről 250 mm-re csökken. A csapadékmennyiségtől függően változik a természetes növénytakaró, a szavanna képe, az Egyenlítőtől távolodva ritkul és alacsonyodik a növényzet. Ez legjobban Afrikában figyelhető meg, ahol az Egyenlítőtől északra és délre egyaránt kiterjedt szárazföldi terület található (3.2. ábra). A szavanna rengeteg növényevő és a velük táplálkozó ragadozó, dögevő állatot tart el. Az esőerdő szomszédságában húzódó erdős szavannát ligetes, cserjés, majd füves szavanna követi (3.3. és 3.4. ábra). Az erdős szavanna összefüggő erdeinek lombkoronaszintje laza, a sok fény miatt a cserje- és gyepszintje gazdag. A ligetes, de még inkább a füves szavannán a fák egyre ritkábban állnak, majd teljesen eltűnnek, helyettük mély gyökérzetű tüskés bozótok, bokrok jelennek meg. A szavannák jellemző fái az akáciák, hozzájuk Afrikában majomkenyérfák, Ausztráliában eukaliptuszfajok, Dél-Amerikában viaszpálmák, araukária fenyők társulnak. A száraz évszakban a szavannák fái és cserjéi teljesen lehullatják lombjukat, a fű elszárad. Ilyenkor nagyon gyakoriak a szavannatüzek. Az erdős és ligetes szavannán nagytestű patások élnek (Afrikában zsiráf és elefánt, Ázsiában elefánt és orrszarvú, Amerikában tapír). A füves szavannán antilopok, gazellák legelnek. Az oroszlán
a) Kayes é. sz. 14° 26’ 47 m évi középhômérséklet 29,5 °C évi csapadékátlag 740 mm mm °C 300 200 100 80 30 60 20 40 10 20 0 0 I. III. V. VII. IX. XI. b) Kosti é. sz. 13° 10’ 381 m évi középhômérséklet 27,5 °C évi csapadékátlag 707 mm mm °C 300 200 100 80 30 60 20 40 10 20 0 0 I. III. V. VII. IX. XI.
3.1. a) Az erdős és a b) füves szavanna klímadiagramja mm 1500 1000
egyenlítôi öv
térítôi öv száraz hónapok
500 erdôs ligetes füves szavanna szavanna szavanna
3.2. A nedves és a száraz időszak, a csapadék mennyisége és a növénytakaró változásai az átmeneti övben
3.3. Ligetes szavanna
161
V_Foldrajziovezetesseg_v06.indd 161
2011.11.04. 14:42:00
Földrajzi övezetesség
3.5. Trópusi szigethegyek Serengeti Nemzeti Parkban
Ne csak nézd! Mely országok területén húzódik a Szahel-övezet?
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
3.4. Füves szavanna
a
Afrika, a tigris Ázsia, a puma és a jaguár Amerika nagymacskája. Madárviláguk jellegzetes képviselői a futómadarak (Afrikában a strucc, Ausztráliában az emu, Dél-Amerikában a nandu). Ausztráliában a méhlepényes emlős állatok helyett erszényes állatok élnek (kenguruk, erszényes hangyászok, erszényes farkas).
A szavannákon az Egyenlítőtől távolodva a talajok is változnak. A csapadék csökkenésével kisebb lesz a kilúgozás mértéke és a száraz időszakban jelentős humuszfelhalmozódás történik. A talajok színe a rozsdavörösből fokozatosan sötétre vált (szavannai vörösföld – sötét szavannatalaj). A folyók vízjárása erősen ingadozó. Az éghajlat jellegének megfelelően a nedves időszakban a mállás, a száraz időszakban pedig az aprózódás a meghatározó felszínformáló folyamat. A legszárazabb területeken a szél munkája is alakítja a táj arculatát. Jellegzetes felszínformák az ellenállóbb kőzetekből képződött harang vagy méhkas alakú szigethegyek (3.5 ábra). Az átmeneti öv sűrűbben lakott, mint az Egyenlítő vidéke. A lakosság fő foglalkozása a földművelés, a nomád állattenyésztés. Az ültetvények legfontosabb terményei a kávé, a földimogyoró, a gyapot és a cukornád. A gazdálkodás fő problémája a területek túllegeltetése (juh-, kecske- és szarvasmarhatartás), amely az eredeti növényzet eltűnéséhez és a vízforrások kimerüléséhez vezet. A túllegeltetett helyeken a talaj felső része az erózió következtében lepusztul, a szavanna sivataggá válik. Afrikában a Szahara és Szudán találkozásánál a Száhel-övezet elrettentő példája a sivatag terjeszkedésének (3.6. és 3.7. ábrák).
A térítői öv – trópusi sivatagi éghajlat
3.6. A Száhel-övezet
3.7. Marhacsorda itatása a Száhelövezetben
Ha azt a szót hallom, hogy sivatag, a képzeletemben egy sivár homoktenger képe jelenik meg. A homokbuckákon tevekaraván halad, sehol egy árnyat adó fa. A sivatagnak ez csak az egyik arca. A Szaharának is csak a harmada homoksivatag, a többi területe kő-, kavics- és agyagsivatag. És a sivatagban is van élet! Az élőlények alkalmazkodnak a forrósághoz és a vízhiányhoz. A sivatagok „zöld szigetei” az oázisok. Ezeket a felszín alatti vizekből táplálkozó kutak, források vagy a sivatagot átszelő folyóvizek éltetik.
162
V_Foldrajziovezetesseg_v06.indd 162
2011.11.04. 14:42:06
Népesség- és településföldrajz 5. Mindenki lakik valahol A település fogalma és a települések területi elhelyezkedését meghatározó tényezők ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Ne csak nézd! Használd az atlaszod megfelelő tematikus térképét! Hol élnek a palócok?
5.1. Hollókő a világörökség része. A magyarországi palóc népesség hagyományos, főleg építészeti és tájhasználati kultúráját őrzi
Tudom, hogy mindannyian valamilyen településen élünk. Itt lakunk, dolgozunk, pihenünk, sportolunk, gyógyulunk, vásárolunk. Miért vannak mégis különbségek közöttük? A sokszor több évszázados múltra visszatekintő települések képezik az ember életének, társadalmi-gazdasági tevékenységének legfontosabb színterét (5.1. ábra). Miközben táji környezete, épületei, intézményei, műszaki létesítményei, útjai az egymást követő generációk során változásban vannak, a földrajzi helye – a mozgékony településektől eltekintve – állandó marad. Életünk teljességét egy-egy település aligha tudja kiszolgálni. Utak, közművezetékek több települést fűznek fel egy sajátosan működő rendszerré (5.2. ábra).
A településekkel kapcsolatos alapfogalmak
5.2. Autópálya-csomópont (Oahu, Hawaii, USA)
5.3. Tanya Norvégiában. A lakóés munkahely térbeli egységben van egymással
5.4. A Dunakanyar települései a Duna pleisztocén végi teraszán épültek
A település a népesség által ideiglenesen vagy állandóan lakott hely, amely lakó- és gazdasági célú épületekből, valamint a hozzájuk tartozó egyéb építményekből (utak, hidak, közterek) áll. A hagyományos értelmezés a lakó- és munkahely térbeli egységét hangsúlyozza (5.3. ábra). Ez a térbeli egység viszont abban a pillanatban szétválik, ha a két funkció más-más településen helyezkedik el. Márpedig napjainkban megnőtt az ingázók száma, mert a városok olyan mértékben tömörítik – az elsősorban ipari és szolgáltató – munkahelyeket, amellyel a lakóhelyek bővülése nem tud lépést tartani. Másrészt az egyéni közlekedési lehetőségek bővülése, a tömegközlekedés fejlődése lehetővé is teszi, hogy az ingázás elfogadható időtartam alatt történjen meg. Célszerű tehát a település fogalmában a lakó- és munkahely térbeli együttesével szemben a működési egységét hangsúlyozni. A településnek biztosítania kell azoknak a feladatoknak az ellátását is, amely a munkaerő szellemi és fizikai munkaképességének megújítását, fokozását szolgálja. A település egy embercsoport lakó-, munka- és pihenőhelyének együttese. Földrajzilag meghatározott helyen alakul ki, amely lakóinak kiszolgálása mellett a helyi közösség történelmét, kultúráját is tükrözi. A települések fontos sajátossága emellett, hogy térben sohasem egymástól függetlenül, hanem egymással szoros kölcsönhatásban fejlődnek. Egy adott földrajzi területegység településeinek összefüggő rendszerét településhálózatnak nevezzük. A településhálózaton belül a funkciók száma és súlya alapján a települések között alá- és fölérendeltségi viszony, településhierarchia alakul ki.
196
VI_NepessegTelepulesFoldrajz_v06.indd 196
2011.11.04. 15:09:34
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
A települések területi elhelyezkedését meghatározó tényezők
Egy település szoros kapcsolatban van az őt körülvevő tájjal. Nem véletlen, hogy a legnagyobb települések kivétel nélkül kedvező természetföldrajzi adottságok között fejlődnek. Az ember megtelepedése során azt a környezetet keresi, amely gazdasági tevékenységére kedvező hatást gyakorol. A települések földrajzi elterjedését befolyásolja az éghajlat és a domborzat. A Föld településsűrűsége – igazodva a népesség térbeli elhelyezkedéséhez – az é. sz. 20° és 60°-a között a legnagyobb. Előnyben vannak az alacsonyabb tengerszint feletti magasságú területek, a tengerpartok, a mezőgazdasági termelésre különösen kedvező alföldek és a folyóvölgyek árvízmentes teraszai (5.4. ábra). Latin-Amerikában és Afrikában viszont a tengerparti területeken a nagy hőség és a sok csapadék miatt alig vannak települések. A települések többsége – köztük számos főváros is – a 2000 m-nél magasabb fennsíkokon fejlődött ki (Mexikóváros, Bogotá, Quito, illetve Addisz-Abeba) (5.5. ábra). Előnyös a jó védelmi lehetőséget biztosító környezet is (dombtető: Buda, Salzburg; öblök, fjordok belső zugai: Tokió, Oslo; folyami sziget: Párizs). A tájhatárok azért kedveznek a települések kialakulásának és fejlődésének, mert a különböző jellegű vidékek termékei itt cserélnek gazdát. Leggyakrabban hegyvidék és alföld találkozásánál alakult ki a vásárvonal, amelynek legkedvezőbb forgalmi helyzetű pontjaiban (árkok, völgyszorosok, hágók közelében) jöttek létre a vásárvárosok (Vác, Eger, Sátoraljaújhely, Kolozsvár, Lipcse). Sok település története szorosan kapcsolódik egy-egy folyóhoz. A fejlődés alacsonyabb fokán erre a sekélyebb, illetve összeszűkülő folyószakaszok szolgáltak. A révtelepülések – az állandó híd megépültével – csomópontjaivá váltak a szárazföldi közlekedésnek is, és hídi városokká fejlődtek (Győr, Komárom, Baja, Szolnok, Frankfurt am Main) (5.6. ábra). A folyó által kínált útvonal a távolabbi vidékekkel is kapcsolatot teremt. A szárazföldi folyótorkolatok is kedvezően hatnak a települések fejlődésére, mert a szárazföld belsejében különböző tájakról érkező termékek cserélnek gazdát (Tokaj, Szeged, Lyon, Belgrád). A tengeri folyótorkolat – különösen a tölcsértorkolat – kedvez a tengeri hajózásnak (Hamburg, Le Havre, London). A kikötésre alkalmas tengeröblök (Rio de Janeiro, Dubrovnik), a stratégiai ellenőrzésre lehetőséget nyújtó tengerszorosok (Dover, Gibraltár, Isztambul, Szingapúr) szintén jelentős települések kialakulását eredményezték. A vízrajzi adottságok az ivóvíz megléte (karsztforrás: Tapolca, Pécs) miatt nagyon fontosak. Az idegenforgalom és a gyógyturizmus föllendülése felértékelte a termálvízforrások szerepét a települések fejlődésében (Bük, Hajdúszoboszló, Harkány, Hévíz, Zalakaros, Gyula, Karlovy Vary) (5.7. ábra). Az ásványkincs-előfordulások már a középkorban is fontos települések kialakulását eredményezték (az ércek és a só kitermelésére
5.5. Kolumbia fővárosa, Bogotá 2540 m magasan fekszik
Ne csak nézd! Hogyan utal a város neve kialakulására?
5.6. Frankfurt am Main (Németország)
Ne csak nézd! Honnan ered a fürdőváros neve?
5.7. Karlovy Vary (Karlsbad) cseh fürdőváros a hévízre települt a)
b)
5.8. Birmingham a) régen és b) napjainkban (Egyesült Királyság)
197
VI_NepessegTelepulesFoldrajz_v06.indd 197
2011.11.04. 15:09:37
