40. Termelési eszközök és megtérülésük A termelési folyamatban felhasznált erıforrások, termelési tényezık a termékértékesítés útján pénzértékben megtérülnek. A felszanálás és megtérülés körfolyamatában az egyes tényezık eltérı módon viselkednek. A termelési eszközök egyik csoportja hosszú élettartammal és rugalmatlan viselkedéssel jellemezhetı. Ide tartoznak a tárgyi eszközök: épületek, gépek, jármővek… Ezek fokozatosan adják át értéküket a kész termékeknek. A másik csoport termelési terjedelemhez, technológiához igazodva néhány termelési perióduson belül megtérül, miközben beépül a késztermékbe. Ide tartoznak a forgóeszközök: anyagok, félkész és késztermékek. Formaváltozások: - pénz - beszerzés - anyagok beszállítás közben - anyagok raktáron - anyagok megmunkálás alatt - késztermék tárolás alatt - késztermék kiszállítás közben, kiszállítva - pénz Körforgási idı: ez alatt az egységnyi termelési periódus által elıállított pénzjövedelem és benne a nyereség realizálódik (végsı – kiinduló pénz)
Az értékesítési forgalom és a vállalat által mőködtetett eszközök arányát a tıkeforgatás sebességének szokás nevezni és az eszközgazdálkodás komplex hatékonysági mutatójakén alkalmazni.
Bruttó nyereségrés: a nyereség és az értékesítési forgalom hányadosa. A vállalat nyereség gazdálkodásának egyik jövedelmezıségi mutatója. (Bruttó nyereségrés / értékesítés) * (érétkesítés / mőködtetett tıke) = bruttó nyereségrés / mőködtetett tıke = tıkemegtérülés Az összes mőködtetett eszköz éves nyereségtermelı képességét fejezi ki %-ban.
41. A tárgyi eszköz gazdálkodás feladatai A tárgyi eszközök körébe azok az anyagi eszközök tartoznak, amelyek eredeti megjelenési formájukat hosszabb idın át megırzik, elhasználódásuk és ezzel együtt értékátadásuk több termelési perióduson keresztül, fokozatosan történik. (élettartam min. 1 év) A tárgyi eszköz gazdálkodás a tárgyi eszközökkel kapcsolatban végzett különbözı tevékenységek összessége: - a tárgyi eszköz értékelése és értékcsökkenése - a tárgyi eszköz gazdaságos kihasználása - a tárgyi eszköz fenntartása, karbantartása A tárgyi eszközök értékelése a beszerzéskor és azt követıen a használatban kifejezi a termelési folyamatban történt értékátadást. Eredeti érték – bruttó érték, aktuális érték – nettó érték.
f =
TE N *100% TE B
f – a tárgyi eszköz korszerőségi foka (%) TEN – a tárgyi eszköz nettó értéke (Ft) TEB – a tárgyi eszköz bruttó értéke (Ft) A mutató értéke 0-100% között változik, minél nagyobb annál fiatalabb, korszerőbb. A tárgyi eszköz értékcsökkenésének okai: fizikai kopás, erkölcsi kopás. Fizikai elhasználódáson a tárgyi eszköz szerkezetében végbemenı mindazon fizikai és kémiai elváltozásokat értjük, amelyek következtében teljesítıképessége vagy mőködésének minısége, hatásfoka csökken. (súrlódás, oxidáció, hımérsékletingadozás, légnedvesség) Erkölcsi kopás: Az általános mőszaki fejlıdés következtében azonban a munkaeszközök érétke fizikai elhasználódásuktól függetlenül is csökken. Az erkölcsi kopást kiváltó tényezıket három csoportba sorolhatjuk. 1) Hosszabb élettartam, gyorsabb termelékenység növekedési ütem gép eredeti érték < újraelıállítási érték 2) A mőszaki fejlıdés ugyanazon funkcióira mind tökéletesebb, korszerőbb eszközöket produkál, miközben az eszközöket lényegében egész idıtartamukra meghatározzák mőködési jellemzıik és termelékenységük. A változásokat a meglévı eszközök modernizálása csak részben tudja ellensúlyozni. 3) A mőszaki fejlıdés a termékek piacán olyan változásokat idéz elı, amelyek következtében a meglévı eszközökkel gyártott termékek elavulnak, s ha a berendezés más célra csak csökkentett hatékonysággal vagy egyáltalán nem alkalmazható, használati érétke csökken, illetve elvész. (korlátozott rendeltetéső célgépek, automaták) A tárgyi eszköz gazdálkodás fıbb feladatai: - A gazdaságos élettartam meghatározása - A tárgyi eszköz kihasználás - A tárgyi eszköz fenntartása, javítása
42. A tárgyi eszközök élettartama A tárgyi eszközök fizikai élettartamán értjük azt az idıt, teljesítményt, amíg eredeti funkciójában üzemel. A gazdaságos élettartam az az idıtartam (Teljesítmény), ameddig a tárgyi eszközök gazdaságosan üzemeltethetı; ez az erkölcsi avulás miatt az elızınél rövidebb. A fizikai eszközök megtérülésének ideje az az idıtartam, amely alatt a fizikai eszközök létesítésére, beszerzésére fordított beruházások a termelési eredményekbıl és az üzemviteli költségmegtakarításokból visszafizetıdnek. A fizikai eszközök élettartamát meghatározó tényezık - Fizikai elhasználódás - Erkölcsi avulás - Egyéb tényezık A fizikai elhasználódás üteme a berendezés szerkezeti tulajdonságaitól és a kihasználás fokától függ. A gazdaságos élettartamot befolyásoló tényezık: - Beruházási ráfordítások - A berendezés teljesítıképessége, illetve a berendezéssel elérhetı bruttó hozam értéke - Üzemeltetési költségek - Karbantartási és javítási költség - Használt berendezés maradványértéke Az amortizáció vagy értékcsökkenési leírás a tárgyi eszközök kopásának pénzben elszámolt és az áru értékesítése során megtérült formája. Az értékcsökkenési leírás útján viszi át a tárgyi eszköz értékét az általa termelt termékbe, illetve nyújtott szolgáltatásba oly módon, hogy azt termelési költségként és így önköltség növelı tényezıként számolják el. Leírási rendszerek: - Idıarányos - Teljesítményarányos - Kombinált teljesítmény és idıarányos rendszerek A magyar iparban általában idıarányos leírási rendszereket alkalmaznak, de elıfordul a másik kettı is. Például: teljesítményarányos: közlekedési, szállítási vállalatok jármővei (alkalmas a használattól függı fizikai kopás kifejezésére) idıarányos: erkölcsi kopás tükröztethetı Az élettartam és a leírás üteme közötti viszony szempontjából a leírás módszerek így csoportosíthatók: - Lineáris - Degresszív - Progresszív - Kombinált Lineáris rendszerben az élettartam egységére jutó leírási összeg állandó. Így idıarányos leírási rendszerben az évi amortizáció összege állandó. TE B a= t
a – amortizáció évi összege (Ft/év) t – amortizáció élettartam (év) TEB – tárgyi eszköz bruttó értéke (Ft) Azt az értéket, amely azt mutatja, hogy a tárgyi eszköz bruttó érétkének hány %-a keról leírásra, amortizációs kulcsnak nevezzük. a k= TE B * 100 k – amortizációs kulcs a – éves amortizáció 1 k= t Degresszív leírás esetén az értékcsökkenési leírás évi összege állandóan csökken. Progresszív leírási rendszer esetén az évi amortizáció összege az idı függvényében növekszik, tehát egyre nagyobb összeget számolnak el.
Kombinált rendszerek: pl degresszív és lineáris kombinációja
43. A tárgyi eszközök kihasználása A tárgyi eszközök és a termelés közötti számszerő összefüggést mutatja az eszközigényesség, azaz az egységnyi termelésre jutó tárgyi eszközök értéke. Tárgyi eszköz igényesség = (tárgyi eszközállomány [általában TEN] / termelési érték) Tárgyi eszköz kihasználás: egységnyi tárgyi eszközértékre jutó termelés nagyságát fejezi ki. Tárgyi eszközkihasználás = (termelési érték / tárgyi eszközállomány) Annál kedvezıbb, minél magasabb az állományon belül a termelı berendezések aránya. Extenzív kihasználás: az üzemelés idıalapjának növelését jelenti (több mőszakos rendszer bevezetése, állásidık csökkentése)
I mh *100% In η e - az extenzív kihasználás mutatója (%) In – a naptári idıalap (óra/év) Imh – hasznos idıalap (óra/év)
ηe =
Intenzív kihasználás: növelése a tárgyi eszközök idıegység alatti fajlagos teljesítményének emelését jelenti.
ηi =
T * 100% Kn
η i - intenzív kihasználás mutató (%) T – teljesítmény mutató (db/év) Kn – kapacitásnorma (db/év)
A tárgyi eszköz kihasználás komplex mutatója a kétféle kihasználás szorzata: η = η e *η i
44. Fajlagos költségek alakulása A termékegységre jutó beruházási, létesítési költségek (Kb) rohamosan csökkenek az élettartam növekedésével, feltételezve a folyamatos termelést. Az üzemeltetési költségek (Kü) kezdetben lassan, majd késıbb gyorsan emelkednek, amely tendenciában elsısorban a fenntartási, karbantartási költségek növekedése tükrözıdik. Ezeket a tényezıket összegezve a költség-idı függvénybıl leolvasható az a mőködési idıtáv – gazdaságos élettartam (tg) -, amelynek környezetében a fajlagos gyártási költség a legkisebb. A tárgyi eszközök jobb kihasználása tehát kezdetben csökkenti a termékegységre jutó költségeket, de egy bizonyos határ után a költségek ugrásszerően megnınek, ami határt szab a tárgyi eszközök kihasználásának, élettartama növelésének. Ez a határ függ: - A környezeti, közöttük a klimatikus viszonyoktól - Az üzemeltetés szakszerőségétıl - A karbantartás minıségétıl - A felújítástól, amelynek keretében pótolják, kijavítják az leszanálódott elemeket A gazdaságos élettartam konkrét számítása a felvett költségek alapján elvégezhetı, tervezett vagy tényszámok felhasználásával.
45. A tárgyi eszközök fenntartása A karbantartás az elhasználódás csökkentésére, ellenırzésére és kiküszöbölésére vonatkozó valamennyi mőszaki és szervezési intézkedést magában foglalja. Karbantartási munkák csoportosítása: - Tervszerő gondozás és állagmegırzés - Rendszeres idıközönként végzett vizsgálatok - Javítások A tervszerő gondozás és állagmegırzés az elhasználódás ütemének csökkentésére irányuló intézkedéseket öleli fel. Ilyenek a gépek termelımunka közbeni ápolásával, rendeltetésszerő használatával kapcsolatos mindennapos feladatok (tisztítás, kenés, alapozás…) A rendszeres idıközönként végzett vizsgálatok alkalmával az elhasználódás idıbeni felismerése és mértékének, megállapítása, valamint a legközelebbi tervszerő javítás jó elıkészítése érdekében ellenırzik a gép mőszaki állapotát. (jegyzıkönyv, jelentés, …) A vizsgálat szerkezeti és pontossági vizsgálat lehet. A szerkezeti vizsgálat lényege az, hogy a gép vagy egyes gépelemek rendellenes mőködését és az elhasználódás mértékét szemrevételezéssel, mőködés közben vizsgálják. A pontossági vizsgálat célja a gép geometriai és megmunkálási pontosságának megállapítása. A javítás az a karbantartási mővelet, amely a gép részeleges vagy teljes szétszerelésével jár, és a hibás alkatrész megjavításával vagy kicserélésével fokozza a berendezés üzemképességét. - Kis javítás - Közepes javítás - Általános javítás A kisjavítás a viszonylag kis terjedelmő javítási munkákat foglalja magába és a gép részleges szétszerelésével jár. Munkaigénye az általános javításnak kb. 10-15%-a. A közepes javítás a berendezés teljes vagy részleges szétszerelésével együtt járó munkafolyamat, amelynek során az elızetesen felderített hibákat kiküszöbölik, a kopott vagy hibás alkatrészeket, esetleg fıdarabokat kicserélik. Munkaszükséglete kb. 50%-a az általános javításnak. Az általános javítás akkor válik szükségesség, ha a gép fı alkotóelemei annyira elhasználódtak, hogy a gép pontossága és a teljesítménye nem felel meg a termelés követelményeinek és a javítás költségei egy közepes javítás költségeit lényegesen meghaladják. A gép teljes szétszerelésével jár. Nagyjavítás, fıjavítás, generáljavításnak is hívják. Az ismertetett karbantartási feladatok mellett az üzemfenntartásnak a következı tevékenységeket is el kell látnia: - Váratlan hibák elhárítása - Tartalék alkatrészek biztosítása - Korszerősítés.
46. Forgóeszköz igényesség és forgási sebesség A forgóeszközök közé a következıket sorolhatjuk: - Alapanyagok - Segédanyagok - Főtıanyagok - Vásárolt alkatrészek - Befejezetlen termelési készlet - Félkész termékek - Készáru készlet - Kiszállított, úton lévı termékek - Elszámolások, követelések vevıktıl - Készpénz - Bakkövetelés (számla egyenleg) A termelés érdekében igénybevett forgóeszközöket két általános mutatóval szokás jellemezni. Forgóeszköz lekötési mutató = (forgóeszközök átlagos állománya / termelési érték [értékesítési árbevétel]) Forgóeszköz kihasználási mutató = (termelési érték / forgóeszközök átlagos állománya) Az anyagkészlet nagysága az anyagok megrendelési és szállítási feltételeitıl is függ. A befejezetlen termelésben és félkész termékekben lekötött forgóeszköz készletek nagysága elsısorban a gyártási átfutási idejétıl függ, valamint az egyszerre gyártásba adott mennyiségtıl, a sorozatnagyságtól. A késztermékek készlete folyamatos kiszállítással, a vevık részére történı gyors átadással minimalizálható. A forgóeszközök kihasználásának sajátos mutatója a forgási sebesség amit a forgóeszközök idıegység alatt megtett fordulatainak számával, vagy a körforgás idıtartamával mérnek. s=
Á FE
n=
FE * 365 Á
s – fordulatok száma Á – éves árbevétel FE – az éves átlagos forgóeszköz állomány (kronologikus átlag) n – a forgási napok száma n=
365 365 , ill. s = s n
Relatív forgóeszköz megtakarítás:
FE0 * Á1 − FE1 Á0 Fr – forgóeszköz állomány változásának relatív értéke FE0 – a bázis idıszak átlagos forgóeszköz állománya Á0 – a bázis idıszak értékesítési árbevétele FE1 – a vizsgált idıszak átlagos forgóeszköz állománya Fr =
Á1 – a vizsgált idıszak értékesítési árbevétele Ha Fr > 0 – relatív forgóeszköz csökkenés Ha Fr < 0 – relatív forgóeszköz növekedés A gazdálkodással szemben támasztott alapkövetelmény: Termelés (árbevétel) növekedési üteme ≥1 forgóeszköz állomány növekedési üteme A forgási napok száma egyenlı a körforgásba fokozatosan belépı eszközöknek értékükkel súlyozott, átlagos megtérülési ideje. A forgási sebesség növelésének tartalékai két csoportba sorolhatók: - Az adott szakasz idejének rövidítése, ennek eszközei, útjai - A ráfordítás csökkentés Az anyagkészletekben lekötött eszközök nagysága két tényezıtıl függ: - A készletezés átlagos idıtartamától - Az idıegységre jutó anyagfelhasználás értékétıl A termelési folyamat központi fázisa a gyártási átfutási idı, amely az anyagok munkába vételétıl a készgyártmány elıkészültéig tart. A befejezetlen termelésben lekötött forgóeszközök nagysága függ: - A termék önköltségétıl (Ö) - A napi átlagos termék kibocsátástól (Qn) - A gyártási ciklus átfutási idejétıl (Tgy) - Az úgynevezett ráfordítás növekedési tényezıtıl ( ε ) FB = Qn * Ö * Tgy * ε FB – befejezetlen termelésben lekötött eszközök átlagos érétke A készáruk értékesítési ideje a termelési folyamat befejezésétıl az árbevétel realizálásáig tart. A raktári készárú készletekben lekötött forgóeszközök nagysága (FK) függ: - A termék önköltségétıl (Ö) - A napi átlagos termékkibocsátástól (Qn) - Az árukészlet átlagos tárolási idejétıl (tr) FK = Qn * Ö * t r
47. Készletgazdálkodási alapok Az átlagos napi felhasználás az egy napra jutó anyagfelhasználás matematikai átlaga természetes mértékegységekben:
Ahol: fnapi: átlagos napi felhasználás; fi: egyes felhasználások mennyisége; tn: időszak napjainak száma.
Az átlagos készlet-utánpótlási idő a két egymást követő beérkezések között eltelt naptári időnek a beérkezett mennyiségekkel súlyozott átlaga:
Ahol: tátl: átlagos készlet-utánpótlási idő qi: egyszerre beérkezett mennyiség ti: a megelőző beérkezés óta eltelt idő
Az anyagbeszerzések átfutási ideje a rendelés feladásától a beérkezésig eltelt idő, beleértve a szállítás, raktározás, adminisztrációhoz szükséges átfutási időt is. A folyó készlet a termelés, illetve felhasználás folyamatos anyagellátását fedező mennyiség, feltételezve egy adott időszakra az egyenletes átlagos napi felhasználást.
Ahol: Kf: folyó készlet tn: az időszak napjainak száma A minimális készlet a szállítási lemaradásokból adódó esetleges anyaghiányok megelőzését, a termelés biztonságának növelését szolgálja.
A biztonsági készlet a fent említett minimális készlet felül további tartalékot jelent a termelés zavartalan folytatásához. A készlettartás tőkelekötést jelent, és készletezési költséget. A maximális készlet meghatározása a forgóeszköz finanszírozási megfontolásokból szükséges: Kmax = Kmin + Kf Átlagos készlet nagysága:
48. A termelési folyamat munkaerő szükséglete A munkaerő a termelési folyamatban résztvevő embert, aki szellemi, fizikai képességeinek felhasználásával munkát végez. Az iparvállalat termelőfolyamat munkaerő szükségletét alapvetően a gyártás és a vállalat jellege, karakterisztikája határozza meg. A profil, a termékek köre és bonyolultsága elsősorban a szükséges létszámra, szakmai összetételre és nagyságrendjére van hatással. A munkaerő szükséglet megállapítása: - az időszaki termelés alapján normák, normatívák felhasználásával számítják a szükséges létszámot. - a vállalati és piaci karakterisztika ismeretében az adott gyártási kapacitások működtetéséhez szükséges munkaerő állományt határozzák meg. - speciális munkaerő struktúratervezés funkcióelemzéssel. A termelési feladat alapján történő munkaerő szükséglet meghatározás alapja a normák és normatívák rendszere A munkanorma egy adott tevékenység elvégzéséhez szükséges idő, illetve időegység alatt elvégzendő tevékenység, teljesítmény. Az időnorma a munkafeladat elvégzéshez szükséges idő. Alkalmazása ott célszerű, ahol a munkavégzés módszerét, intenzitását a technológia egyértelműen meghatározza. A teljesítménynorma adott idő alatt elvégzendő munka mennyiségét határozza meg. Ha a tevékenység tartalma határozott, és emellett a munkát végző dolgozó személyes adottságaitól nagymértékben függ a termelés tényleges teljesítménye. A létszámnorma adott feladat elvégzéséhez szükséges létszámot határozza meg. A normák kidolgozhatók: - adott munkafeladatra - munkakörre - több munkafeladatot ellátó csoportra. A gyártási feladatokból adódó terhelés normaidő szükségletének a munka tényleges elvégzéséhez szükséges időhöz viszonyított aránya a dolgozók átlagos teljesítményszázaléka:
Ahol: telj%átl: normaidő (normaóra) t’: tényleges időráfordítás az adott időszakban (óra) tn: normaidők összege az adott időszakban (normaóra) A létszámszükséglet adott időszakra:
Ahol: L: az időszaki létszámszükséglet (fő) T: az időszak terhelése, a normaidők összege (nó)
Ipr: produktív időalap A munkaidőalap összetevői: - törvényes munkanapok száma - fizetett szabadság - átlagosan felmerülő betegállomány - egész- és törtnapi kieső idők - munkaidőn belüli veszteségidők - túlmunka mértéke A túlterhelés megoldásai: - a tervezett teljesítményszázalék növelése - túlmunka igénybevétele - kooperációs kihelyezés Az adott gyártási kapacitások működtetéséhez szükséges munkaerő állomány meghatározása azon alapul, hogy az üzemben lévő gépek, berendezések ismertek, a termelési volumen ezek mennyiségétől és kapacitásuk kihasználtságától függ. A megelőző időszak bázisán alapuló létszámtervezés, amely a tervidőszak termelési és hatékonysági célkitűzéseinek figyelembevételével módosítja a bázis időszak munkaerő mennyiségét és struktúráját. Újszerű speciális célok és igények kielégítéséhez szükséges munkaerő struktúra meghatározásának célszerű módszere a funkcióelemzésen alapuló létszámtervezés: - beruházások kivitelezése - új termelő egységek működtetésének megszervezése - vállalati rekonstrukció - új tervező, szervező, fejlesztő tevékenységet ellátó szervezetek - vállalat átszervezése, munkaerő átcsoportosítás
49. A munkaerı felhasználása, a termelékenység növelése A munkaidıben végzett tevékenységeket két csoportra oszthatjuk: - Norma szerinti tevékenységek - Veszteségidık, ill. veszteség jellegő tevékenységek A norma szerinti tevékenységek a technológia által elıírt, a teljesítmény követelményben benne foglalt normaidı elemek, amelyek a következık: - Elıkészületi és befejezési idı - Darabidı • Alapidı (technológiai mőveleti idı) • Kiszolgálási idı mőszaki, szervezési okból • Pihenési idı • Személyes szükségleti idı Veszteségidık: - Dolgozótól függı veszteségidı - Dolgozótól független veszteségidı • Szervezési hiányosság • Mőszaki hiba A munkanap felvétel egy-egy munkahely és az ott dolgozó ember egy napi munkájának elemi tevékenységeit rögzíti megfigyelés útján, és csoportosítja a bemutatott felosztásnak megfelelıen. A munkanap fényképezés egy-egy mőhely, üzem összes munkahelyén dolgozók hosszabb idın át tartó, rendszeres megfigyelését „pillanatfelvételek” sorozatával végzi, és az eredményeket matematikai statisztikai módszerekkel dolgozza fel. A mőveleti idıméréseket új tevékenységek teljesítmény követelményeinek megállapítása érdekében, vagy például normatívák eldöntésére alkalmazzák. Mőszakkihasználás: A norma szerinti hasznos tevékenységek tényleges idıráfordításait (t’n) viszonyítjuk a mőszak munkaidı alapjához (Ia). Ehhez hozzáadva a dolgozótól függı és független veszteségidık arányait, összesen 100% adódik.
t ' n t vm t v + + = 100% Ia Ia Ia Technológiai teljesítmény: az elıírt teljesítmény követelmény, azaz az utalványozott normaidı és az adott feladat elvégzéséhez ténylegesen felhasznált, a norma szerinti tevékenységek idejének egymáshoz viszonyított aránya. Technológiai teljesítmény =
tn t 'n
Mőszak teljesítmény: a mőszak munkaidı alapjára vetített elszámolt normaidı aránya, amely nem más mint a szokásos teljesítmény százalék. Mt =
∑t Ia
n
Tartalék: A veszteségidık és a norma szerinti tevékenységek tényleges idıráfordításainak hányadosa, amely megmutatja, hogy az elért termelékenységi szintet, mőszaki teljesítményt további hány %-kal lehetne emelni a veszteségidık kiküszöbölésével.
t=
tv t'n
A termelékenység növelésének módja általában 3 irányba mutat:
Az extenzív út a hasznos munkaidıalap növelését jelenti, módszere az elıbbi példa felhasználásával megvalósítható. Az intenzív út a munkavégzés fizikai és szellemi intenzitásának növelésére irányul az emberi, egyéni képességekben rejlı lehetıségek kihasználásával. A harmadik út a munkamódszerek fejlesztése, amely részben technológiai és szervezési, részben egyéni képességbeli lehetıségekre épít. A termelékenység növelésével kapcsolatban meg kell említeni a munkaerı továbbképzést, mint a fejlıdés egyik kulcsát.
50. Bérezés és ösztönzés A vállalat számára a munkaerőnek, mint termelési tényezőnek az igénybevétele, felhasználása ellenértékeként kifizetett ráfordítás a munkabér és egyéb, ehhez kapcsolódó költségek. A dolgozó összes keresetének elemei: - törzsbér - bérpótlék - kiegészítő fizetés - prémium, jutalom - egyéb kifizetés A bérformák a következő ismérvek szerint csoportosíthatók: - egyenes időbér - teljesítményhez kötött időbér - prémiumos időbér - egyenes darabbér - degresszív darabbér A személyi béren alapuló teljesítménybér besoroláson alapuló bérforma. Az utalványozott normaóra és a tényleges ráfordítás arányától függően változik a tényleges bér. A csoportbér esetén több munkás közös teljesítménye alapján számítják ki a bért.
51. Költségek, költségszámítás A termelési folyamatban felhasznált élő- és holtmunka ráfordítások értékben kifejezett összegét költségnek nevezzük. A termék vagy szolgáltatás meghatározott mennyiségre, illetve egységére vonatkozó költség az önköltség. A termelési költségek osztályozása: - költségnemek szerint - termék előállítással való kapcsolat szerint - termelési volumenhez való viszonya szerint A költségnemek: - anyagköltség - bérköltség - társadalombiztosítási járulék - értékcsökkenési leírás - egyéb költség
52. A termelési költségek elszámolása A költségek a termék elıállítással való kapcsolatuk alapján: - Közvetlenül elszámolható (közvetlen) - Közvetve elszámolható (közvetett) költségek lehetnek A közvetlen költségek csoportjába azok a költségek sorolhatók, amelyekrıl egyértelmően megállapítható, hogy melyik termék elıállításával kapcsolatban merültek fel, azaz melyik terméket terhelik (anyagköltség, munkabér, speciális szerszám, gyártó eszközök költségei) A közvetett költségek csoportjába azok a költségek tartoznak, amelyekrıl felmerülésük idıpontjában nem, vagy csak igen körülményesen lehet megállapítani, hogy mely terméket és milyen arányban terhelnek. (mőszaki és adminisztratív alkalmazottak, üzemi segédszemélyzet, fenntartásának költségei, amortizáció) A közvetett költségeket általános költségeknek is szokás nevezni, és felmerülési helyük szerint elnevezni (üzemi, gyári, vállalati általános költség) Az üzemi általános költségek a termelı üzemek irányításával, fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatosak: - Segéd-, főtı- és üzemanyagok - Felhasznált energia - Általános szerszámok - Munka- és védıruhák - A termékekre közvetlenül el nem számolható bérek és közterhek költségei A gyáregységi általános költségek az üzemek felett álló gyáregységek egészének mőködésével, irányításával hozhatók kapcsolatba. A vállalati általános költségek a vállalat egészének irányítása, igazgatás során felmerült költségek összessége. (bérköltségek, központi épületek, jármővek amortizációs, eszközfenntartási és egyéb költségek)
53. Költségek vizsgálata a termelési volumen függvényében A termelési volumen változásának függvényében a költségek lehetnek: - Állandó - Változó költségek Azokat a költségeket, amelyek összegükben a termelés méreteitıl bizonyos határok között függetlenek viszonylag állandó, míg azokat, amelyek összegükben a volumen változásával változnak, a volumen változásától függnek, változó költségeknek nevezzük.
A viszonylag változó költségeket a változás tulajdonsága szerint megkülönböztetjük, úgymint: - Proporcionálisan változó (lineáris) - Progresszíven változó - Degresszíven változó költségek A proporcionális költség a termelés változásával egyenes arányban változik, többszörözıdik. A progresszíven változó költség esetén a költség növekedése a termelés mennyiségi növekedésének mértékét meghaladja. Degresszíven változó költség felmerülésekor a termelésnövekedés mértéke nagyobb, mint a költség növekedése.
54. Kalkuláció A termékegységre esı költségek meghatározását kalkulációnak, illetve önköltségszámításnak nevezzük. A kalkuláció keretében határozzuk meg, hogy a termelés valamely egységéhez vagy meghatározott mennyiséghez mennyi anyagot, alkatrészt használunk fel, mennyi munkabért fizetünk ki. Kalkulációkat különböztetünk meg: - elı - közbensı - utó kalkuláció Elıkalkuláció rendeltetése: - ajánlati (export, egyedi, új gyártmány) - árvetési (új gyártmányok) - terv (tervezés idıszakában, nagy volumenő termékeknél) - mőszaki elıkalkuláció (ha már kialakult a konstrukció és technológia) adatforrás: - mőszaki dokumentáción - becslésen - összehasonlításon alapuló Közbensı kalkuláció: A gyártással egy idıben készül. Alkalmazása hosszú átfutású, nagy volument képviselı, bonyolult termékek esetében célszerő. A közbensı kalkulációt célszerő úgy elkészíteni, hogy adatai – többletmunka nélkül – beállíthatók legyenek a termék utókalkulációjába is. Ehhez a feldolgozás módszereinek az utókalkulációs módszerekkel való azonosítása szükséges. Utó kalkuláció: A tényleges ráfordításoknak megfelelıen a mőszaki elıkészítı szervek által kibocsátott alapbizonylatok és könyvviteli adatok felhasználásával a könyveléssel legszorosabb összefüggésben készítik el, a gyártási folyamat befejeztével. Az utókalkuláció adatai alapul szolgálhatnak az ipari termékek és szolgáltatások árának végleges megállapítására. A kalkulációs egység: Az a meghatározott termékmennyiség, szolgáltatás, vagy gyártási fázis, amelyre a kalkkulált önköltség vonatkozik. A kalkulációs egysége a következık szerint alakíthatók ki: - technológiai fázisonként - alkatrészenként - szerelési alcsoportonként - szerelési fıcsoportonként - gyártmányonként - gyártmánycsoportonként
55. A kalkuláció felépítése, kalkulációs módszerek A hagyományos kalkulációs séma felépítése: 1. Közvetlen anyagköltség 2. Közvetlen bérköltség 3. Közvetlen bérek járulékai 4. Gyártási külön költség 5. Egyéb közvetlen költség 6. Közvetlen önköltség (1+2+3+4) 7. Üzemi általános költség 8. Szőkített önköltség (5+6+7) – üzemi önköltség 9. Az irányítás költségei 10. Elkülönített költségek a. A mőszaki fejlesztés költségfedezete b. A garanciális javítás költségfedezete c. Egyéb elkülönített költségek 11. Teljes önköltség (8+9+10) Ez a kalkulációs rendszer a vállalat valamennyi költségét figyelembe veszi a termék önköltségének megállapításához, így teljes önköltség számításának is szokás nevezni. A nyereség fedezeti számításhoz javasolt kalkulációs séma: 1. Közvetlen anyagköltség 2. Közvetlen bérköltség 3. Közvetlen bérek jutalékai 4. Gyártási önköltség 5. Közvetlen és egyben változó költség (1+2+3+4) 6. Fedezet (7-5) 7. Eladási ár A kalkulációnak a következı adatokat kell tartalmaznia: - a termék pontos megnevezése (cikkszám, szabványszám, rajzszám) - a kalkulációs egység megjelölése (sorozat, fázis) - a gyártott mennyiség - a kalkuláció készítésének idıpontja - a termék eladás ára - a fogyasztási adó fizetési kötelezettség, illetve az árkiegészítés mértéke - a ténylegesen felmerült költségek kimutatása az elıírt séma szerint, a mőszaki fejlesztési és garanciális javítási költséghányad százalék Az utókalkuláció legfontosabb bizonylatai a következık: - A közvetlen költségek felmerülését igazoló bizonylatok - A felosztott közvetett költségek felosztásával kapcsolatos számítások - A termelés mennyiségére vonatkozó adatok Hagyományos kalkuláció módszerei: - Egyszerő osztó (homogén profilra) - Egyenértékszámos osztó (választék szerinti profilra) - Pótlékadó kalkuláció (vegyes profilra)
56. Fedezeti költségszámítás A vállalati termelı folyamat összes költségének változását a termelési teljesítmény (volumen) függvényében a vállalati költségfüggvény írja le. Peremfeltételek: - a gyár egyfajta (összegezhetı) terméket állít elı - a kapacitáshatárok adottak - az értelmezési tartomány felsı határa a technikailag elérhetı maximális teljesítés - a változó költségek eredıje az adott értelmezési tartományban lineáris jellegő A költségfüggvény megmutatja, hogy a különbözı lehetséges termelési teljesítményt (mennyiséget) mekkora összköltséggel lehet elıállítani.
A fedezeti elv A fedezeti elv abból indul ki, hogy a fix költségek pontosan nem oszthatók fel a termékek között, ezért a tisztánlátás érdekében a gazdasági döntéseket elıkészítı információkat sem torzíthatják. Nyereség + fix költség = • Fedezeti összeg • Hozzájárulás • Bruttó nyereség A fedezeti költségszámítás alapján felépített Á-K-F-N (Ár-Költség-Fedezet-Nyereség) séma a következı: Árbevétel - Változó költség Fedezett össze - Fix költség Nyereség A fedezetszámítás alapkategóriáinak értelmezése: Fedezeti összeg: Nyereség + Fix költség = Árbevétel – Összes változó költség Fedezeti (F) pont Az árbevétel függvény és összköltség függvény metszéspontja, vagyis az a pont, ahol a vállalatnak sem nyeresége, sem vesztesége nem keletkezik
A termékegységre fedezete: Egységár – termékegységre jutó változó költség Kritikus termékmennyiség (Qkrit): A fedezeti ponthoz tartozó termékmennyiség, vagyis az a volumen, amelynek termékenkénti fedezetei éppen biztosítják a fix költségek megtérülését. A kritikus pont feletti termékek fajlagos fedezeti összegei adják a vállalati nyereséget. A kritikus pont alatti termelés mellett veszteséges a gazdálkodás.
A fedezeti számítás gyakorlati alkalmazása
Gyakorlati alkalmazás a következı területeken jellemzı: - termeléstervezés - gyártmányfejlesztés - piaci árverseny
A gazdasági tevékenységnek olyan értelmő hatásfoka, amelyben a gazdaságosság elve úgy érvényesül, hogy a tevékenység a maximális kihasználására épül. Ide tartozik: piac felvevı képessége, felhasználható munkaerı, anyag stb… A gazdálkodás színvonalának, eredményességének mérésére különféle mutatókat használnak, úgy mint: - gazdaságosság, - gazdasági hatékonyság, - termelékenység, - jövedelmezıség mutatói. Mutatói: A gazdaságosságot kifejezhetjük az alábbi hányadossal: g = ∑E ∑R E: a gazdasági eredmény (Ft) R: az E elérése érdekében eszközölt ráfordítás (Ft Gazdasági mutatók alapján hasonlítunk össze különbözı vállalatokat, és döntünk befektetésekrıl. A gazdaságossági mutató alapján egy gazdasági tevékenységet gazdaságosnak tekintünk, ha minél nagyobb eredményt érünk el, minél kisebb ráfordítással. Ha egy folyamat ráfordításához viszonyítjuk a kitermelt eredményt, a gazdaságosság minimumának feltétele, hogy a „g” mutató nagyobb legyen 1-nél. Nincs abszolút gazdaságosság, mert mindig található egy még gazdaságosabb változat. A gazdaságossági mutató nemcsak értékben kifejezhetı mennyiség, hanem természetes mértékegységben mért eredmény, vagy ráfordítás. Pl: Db/Ft, Ft/munkaóra, db/munkaóra mutatókkal is. A vizsgált tevékenység gazdaságosságának megállapítása annál biztosabban elvégezhetı, minél több összehasonlítási alap van. Gazdasági hatékonyság: A gazdasági hatékonyság felfogható, mint a gazdasági tevékenységnek olyan értelmő hatásfoka, amelyben a gazdaságosság elve úgy érvényesül, hogy a tevékenység egyben a lehetıségek maximális kihasználására épül.
Termelékenység: A munka termelékenysége kifejezi, hogy egységnyi idı alatt meghatározott mennyiségő és minıségő terméket hoz létre. Munkatermelékenység foka =
a munka eredménye Munkaráfordítás
A munka termelékenysége a természetes mértékegységen kívül értékben is kifejezhetı. Az élımunka termelékenysége nem azonos a munka intenzitásával. Munkaintenzitás az egységnyi munkaidıbe foglalt munka fiziológiailag meghatározható mennyisége. A termelékenység növelése elérhetı: - jobb munkaszervezéssel, elıkészítéssel, - a munkafolyamatok begyakorlásával, - a szakképzettség növelésével, - a munkafegyelem javításával, - mőszaki fejlesztéssel, A termelési eszközök hatékonyságát az egységnyi termelıeszköz által elıállított termelési érték fejezi ki. T =a termelıeszközök hatékonysága E A technikai színvonalat jellemzi az eszközfelszereltség, amely kifejezi az egy fı által mőködtetett eszközállományt: E = a munkaerı eszközfelszereltsége L Az élımunka átlagos termelékenysége így írható fel: T=T.E L E L A munkatermelékenység egyenes arányban változik a termelıeszközök hatékonysága és a munkaerı eszközfelszereltsége függvényében. Az élımunka termelékenysége akkor is növekedhet, ha kooperációban (egy másik vállalattal bérmunkában) végeztetik el. A halmozódásból eredı torzítást kiszőrik az alábbi termelékenységi mutatók: hozzáadott érték élımunka
;
fedezeti összeg élımunka
60. Jövedelmezőség A jövedelmezőség alapdefiníciója szerint minden olyan gazdasági tevékenység jövedelmező, amelynek eredményei (bevételei) hosszabb időn át meghaladják a ráfordításokat (költségeket), azaz a vállalat nyereséges. J=Á–K Jövedelem (Nyereség) = Árbevétel - Költségek A jövedelmezőség mérésénél, elemzésénél a gyakorlatban többnyire a hányados alakú mutatót alkalmazzák (rentabilitási ráta):
Az eszközjövedelmezőségi mutatóban a vállalt egy évi nyereségét viszonyítják a vállalatnál a termelés céljára lekötött álló, és forgó eszközök éves átlagos értékéhez.
A bérjövedelmezőség az éves vállalati nyereséget az egy év alatt felhasznált bértömeghez viszonyítja.
-
-
A jövedelmezőségi mutató egyben Eredmény / Ráfordítás típusú gazdaságossági mutató. A jövedelmezőséget általában vállalati szinten vizsgálják. Két vagy több vállalat jövedelmezősége összehasonlítható egymással, mégpedig úgy hogy a jövedelmezőség számításához felhasznált adatokból Eredmény / Ráfordítás típusú gazdaságossági mutatókat képzünk. A vállalat lehet jövedelmez_, kevésbé gazdaságos, illetve nem hatékony.
Beruházások gazdaságossága Beruházások csoportosítása: - Elsı - Pótló - Racionizáló - Bıvítı - Kötelezı Általánosnak tekinthetı az idı szerepe a gazdasági folyamatokban. A számítások lehetnek statikusak és dinamikus jellegőek. Mai bevétel késıbbi idıpontra való kiszámításai (kamatfaktorok): - Egyszerő kamatfaktor: Ken = 1+i*n - Kamatos kamatfaktor: Knk = (1+i)n - Diszkonfaktor: Dnk = 1/(1+i)n
Beruházás gazdaságossági vizsgálat általános esete Általános esetben a ráfordítások és a hozamok az idı függvényében különbözı idıpontokban és értékekben jelennek meg. A mérési, vetítési idıpontra történı átszámításuk minden egyes tétel külön-külön kezelését igényli, amelynek matematikai eszköze a kamatszámítás és diszkontálás. A tıkeérték, vagy nettó jelenérték módszer a beruházást akkor tekinti célszerőnek, gazdaságosnak, ha ez az érték pozitív.
Beruházás gazdaságossági vizsgálat speciális esete
Speciális esetben a beruházás gazdaságossági vizsgálatokban a jövıbeni hozamok tervezésénél gyakran élnek azzal a feltételezéssel, hogy azok idıben egyenletesen merülnek fel. Az egyszeri beruházás és a folyamatosan felmerülı hozamok, illetve költségek egyenértékőségét a következı egyenlet fejezi ki: Kb = B * q ahol:
Kb : az éves átlagos tıkeköltség B : az egyszeri ráfordítás, beruházás q : törlesztıfaktor
A jövıbeni egyenletes hozamokat, amelyek értéke éppen a beruházás értékével egyenlı anunitásnak szokás jelezni.
A termelésirányítás célrendszere
A vállalati mőködés folyamatos fenntartásához ütemes termékkibocsátás és egyenletes árbevétel szükséges. A termékek elkészülése viszont nem szükségszerően egyenletes ütemben történik. Amennyiben a termelési ráfordítások idıben egyenletesek, de a kibocsátás egyenlıtlen, a jelentkezı különbségeket a gyártási folyamat, mint tároló rendszer fogja fel készletek formájában. A gyártásirányítás feladata, hogy az egyenletes árbevétel érdekében, egyenletes ütemben töltse fel az anyag-, befejezetlen és késztermék készleteket. A ráfordítások és az értékesítések egyidejőleg töltik és ürítik a tároló rendszert. A rövid átfutási idınek két okból van jelentısége: - a rendelések visszaigazolásánál, és - a gyártásban lekötött forgóeszközök gyorsabb megtérülése szempontjából. A termelési tervnek olyan gyártási programokat kell szolgáltatnia, amelyek idıben egyenletesen terhelik a különféle erıforrásokat. Az ütemes termékkibocsátás egyenletes terhelést jelent a gyártás számára. Az ütemes termékkibocsátás megvalósításában fontos szerepet játszik a tömegszerőség, melyet akkor mondhatunk hatékonynak, ha megvalósítja a legrövidebb átfutási idıt, összességében, pedig az összes erıforrás betáplálás és tárolás legkisebb ráfordításai mellett a lehetı legnagyobb gazdasági eredményt. A gyártási folyamatban, valamint azt megelızıen és követıen is az átalakításhoz kapcsolódó jelentıs tárolási, készletezési szükségletek lépnek fel. Az egyszerre gyártandó termékmennyiségek megállapítására a gazdaságossági számítások két irányból közelítenek: - a gyártási egységköltség optimalizálása és - a kapacitás kihasználás maximalizálása oldaláról. A korábbi, merev ütemterv szerinti gyártási ideáltól egyre gyakrabban el kell szakadni. A korszerő, összehangolt rugalmas gyártási kapacitások lehetıvé teszik a rövid átfutási idıket, csökkentve az anyagok tárolási, áramlási idejét. Olyan célrendszerbe foglalhatjuk, amelynek tételei: - ütemes termékkibocsátás, egyenletes árbevétel, - átfutási idık minimalizálása, - kapacitások egyenletes terhelése, - készletek minimális szinten tartása, - gazdaságos indítási mennyiségek, - rugalmasság.
A termelési logisztika teljesítményei és költségei
A gazdaságosság a termelési teljesítmény lehetı legkisebb költségráfordítás melletti megvalósulását jelenti. A logisztika nyersanyagok, félkész termékek és készgyártmányok, és az ezekkel összefüggı információk szállítási pontról fogadása pontra történı hatékony, a költségek szempontjából kedvezı mozgatásának és tárolásának tervezési, végrehajtási és ellenırzési folyamata. A termelési logisztika teljesítménye az anyagok és áruk átvételével kezdıdik, végighalad az anyagáramoltatás valamennyi fázisán, és a késztermék kiszállításával ér véget. Csoportosíthatjuk: Hely- és helyzetváltoztatás: - rakodás, helyzetbeállítás, - szállítás, továbbítás, - tárolás. Átalakítás: - megmunkálás, - összeépítés, szerelés. Befolyásoló tényezık: - mennyiség, - áramlás intenzitása, - áramlás sebessége, - logisztikai munka, - anyagáramlási útvonal, - gyártástechnológiai elrendezése. Mennyiségi jellemzı: - alapanyagok, áruk, - segéd- és üzemanyagok, - gyártóeszközök (szerszámok, stb.) - késztermékek, - tömege, illetve súlya jellemzıvel mérhetı.
Számításba kell venni a jellemzı paramétereket: - mennyiségi többszörös, - mozgatási többszörös, és - egyenlıtlenségi fok. Az áramlás intenzitását az idıegység alatt átáramoltatott anyagmennyiség fejezi ki. Az áramlás sebesség/ideje az anyagáramlási rendszeren áthaladó termékenység átfutási idejével egyenlı. A logisztikai munka az áramlás mennyiségi és új dimenzióinak felhasználásával nyert és a fizikai értelemben is munkaként definiált munkavégzést jelenti.
Az anyagáramlási útvonal logisztikai funkció teljesítésének egyik legszemléletesebben megjeleníthetı tényezıje. 1. -
Anyagáramlás az intenzitás figyelembe vétele nélkül: technológiai folyamat leírás, termelési folyamatábrák, útvonalgrafikon, távolságmátrix, mőveleti sorrend grafikon.
2. -
Anyagáramlás az intenzitás figyelembevételével: anyagfolyam ábra feliratozással, anyagfolyam ábra vonalsőrőség jelöléssel, szalagdiagram, shankey diagram (léptékhelyes szalagdiagram), sakktábla diagram.
3. -
Anyagáramlás dinamikus ábrázolása: út-idı diagram, Gantt diagram, hely-idı diagram.
A gyártás technológiai elrendezése a tényleges logisztikai teljesítményt (szükségletet) határozza meg. A gazdaságosság a termelési logisztika ilyen módon egyszerősített gazdaságossági kritériuma a költségek minimalizálása. Kr + Ksz + Kt + Km = K ahol: Kr : rakodási költség, Ksz : szállítási költség, Kt : tárolási költség, Km : átalakítási költség.
Logisztikai egységköltségek
A költségek értelmezhetık összes költségként, vagy egységnyi mennyiségre vetítve fajlagos költségként. A fajlagos költségek a logisztikai teljesítményegységre vonatkoztatott költséget fejezik ki. Közvetlen gyártási, átalakítási költségek értéke állandó azonos technológia mellett Elıkészületi, átállási költségek kis áramoltatott mennyiségnél nem változnak, de nagynál y=konstans/x függvény szerint csökken. Készletezési, készletfinanszírozási költségek a eszközök kedvezı kihasználásáig alig emelkednek, de túlterheléskor progresszíven nı.
Fajlagos logisztikai költségek változása
Fejlesztési alternatívák mérlegelése
A logisztikai rendszerek költségei a beruházásokból , az egyszeri ráfordításokból származó és folyamatos üzemeltetésbıl adódó költség. Az idıtényezı is szerepet játszik: befektetett eszközök megtérülési ideje, és a kamat
Eszközök és források
Év végén kötelezı: mérleg, eredmény, szöveges értékelés Mérleg: év végén egyensúlyban kell lennie, közte mozog Eszközök - befektetett eszközök (1 éven túl) o inmateriális jogok o tárgyi eszközök o befektetett pénzügyi eszközök - Forgóeszközök: (1 éven belül) o Készlet (áru, anyag, gyártóeszköz) o Követelések (amíg ki nem fizették a számlát) o Értékpapír o Pénzeszközök (a nem lekötöttek) - Aktív idıbeli elhatárolás: o Idei eredményt növelı tétel. Pl. újság elıfizetés => de a köv. évre vonatkozik. Illetve most élvezem valami hasznát, de bizonylat csak jövıre fog készülni róla Források: - saját tıke: o jegyzett tıke (cégbíróság) o tıketartalék o eredmény tartalék o értékelési tartalék o mérleg szerinti eredmény - kötelezettségek o hosszú lejáratú kötelezettség o rövid lejáratú kötelezettség - céltartalék o idei évhez kapcsolódó jövıbeli tartalékolás - Passzív idıbeli elhatározás o Idei eredményt csökkentı tételek Valaki elıleget fizetett valami jövıbeli dolog miatt Utolsó két havi bérleti díjat csak jövıre fizetik ki
69. A vállalat vagyonmérlege A vállalatnak gazdálkodási tevékenysége során elıfordul, hogy nyilvántartást kell vezetni, azt a naptári év végével lezárni, és éves beszámolót tartani. Az éves beszámolónak a vállalakozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérıl és azok változásairól a tényleges körülményeknek megfelelı képet kell mutatni. A vállalati mérleg (vagyonmérleg) az eszközök és a források értékben mért egyensúlyát mutatja a mérlegkészítés idıpontjában. A mérleg szerkezete: Eszközök A) Befektetett eszközök 1) Immateriális javak 2) Tárgyi eszközök 3) Befektetett pénzügyi eszközök B) Forgóeszközök 1) Készletek 2) Követelések 3) Értékpapírok 4) Pénzeszközök C) Aktív idıbeli elhatárolások Források D) Saját tıke 1) Jegyzett tıke 2) Tıketartalék 3) Eredménytartalék 4) Elızı évek áthozott vesztesége 5) Mérleg szerinti eredmény E) Céltartalék F) Kötelezettségek 1) Hosszú lejáratú kötelezettségek 2) Rövid lejáratú kötelezettségek G) Passzív idıbeli elhatárolások Befektetett eszközök a vállalkozás tevékenységét tartósan, legalább 1 éven túl szolgálják. Immateriális javak között azokat a nem anyagi eszközöket (üzleti vagy végérték, szellemi termék) kell kimutatni, amelyek közvetlenül és tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Tárgyi eszközök között azokat az anyagi eszközöket (földterület, gép…) kell kimutatni, amelyek tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Befektetett pénzügyi eszközök között azokat az eszközöket (értékpapír,…) kell kimutatni, amelyeket a vállalkozás azzal a céllal fektet be más vállalkozónál, hogy ott tartós jövedelemre tegyen szert. Forgóeszközök Készletek: olyan eszközök, amelyek vagy egyetlen tevékenységi folyamatban vesznek részt és a tevékenység során alakjukat elveszítik (anyagok) vagy a termékenység során változatlan állapotban maradnak (kereskedelmi áruk) vagy egy éven belül elhasználódnak (szerszámok)
Követelések: azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerzıdésbıl jogszerően eredı, pénzformában kifejezett fizetési igények. Értékpapírok: között a forgatási célból, az átmeneti, nem tartós befektetésként, vásárolt kötvények, részvények, egyéb értékpapírok vételi értékét, továbbá a saját részvények, üzletrészek visszavásárlási értékét kell kimutatni. Pénzeszközök. A készpénz és a csekkek, továbbá a bankbetétek értékét foglalják magukban. Aktív idıbeli elhatárolások: A mérleg fordulónapja elıtt felmerült olyan kiadások, amelyek a mérleg fordulónapját követı idıszakra számolhatók el, valamint az olyan bevételek, amelyek csak a mérleg fordulónapja után esedékesek, de a mérleggel lezárt idıszakot illetik meg. Saját tıke: csak olyan tıkerészt szabad kimutatni, amelyet a tulajdonos bocsátott a vállalkozás rendelkezésére, vagy amelyet a tulajdonos az adózott eredménybıl hagyott a vállalkozásnál. Jegyzett tıke: a cégbíróságon bejegyzett (saját) tıke Tıketartalék: - a részvények kibocsátáskori ellenértéke és névértéke közötti különbözet - az alapítók által tıketartalékként véglegesen átadott összeg - a más vállalkozás saját tıkéjébıl véglegesen átvett pénzeszközök, ide értve a végleges fejlesztési juttatásokat is eredménytartalék az elızı évrıl áthozott eredménytartaléknak az alábbi tételekkel módosított összege: - az elızı év mérleg szerinti eredménye, csökkentve a tárgyév, illetve a következı évek nyereségébıl leírható veszteségek, továbbá az elızı év mérleg szerinti eredménye terhére ténylegesen leírt áthozott veszteség összegével. - Átadott-átvett eredménytartalék - A jegyzett tıke növelésére felhasznált eredménytartalék - Osztalék, részesedés kifizetéséhez igénybe vett eredménytartalék Az elızı évek áthozott vesztesége a tárgyi évi, illetve a következı évek nyereségébıl leírható összeg. Mérleg szerinti eredmény: az osztalékra, részesedésre igénybe vett eredménytartalékkal növelt, a fizetett osztalékkal, részesedéssel csökken tárgyévi adózott eredmény, egyezıen az eredmény kimutatásban ilyen címen kimutatott összeggel. Céltartalék: Az adózás elıtti eredmény terhére céltartalék képezhetı a határidın túli követelések, továbbá a kétes követelések, valamint az elılegként adott összegek miatt várható veszteségek fedezetére. Kötelezettségek: Azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerzıdésekbıl eredı, pénzformában teljesítendı elismert fizetések, amelyek a szállító, vállalkozó, a szolgáltató, a hitelezı, a kölcsönzı által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz kapcsolódnak. Hosszú lejáratú kötelezettségek: az egy évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsön és hitel Rövid lejáratú kötelezettségek: az egy évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel Passzív idıbeli elhatárolás: - a mérleg fordulónapja elıtt befolyt olyan pénzbevételt, amely a mérleg fordulónapja utáni idıszak árbevételét képezi - mérleg fordulónapja elıtt elszámolt olyan költséget, amely csak azt követıen lesz pénzkiadás
-
A mérleg fordulónapja és elkészítésének idıpontja között a vállalattal szemben érvényesített, benyújtott, a mérleggel lezárt érvhez kapcsolódó kártérítési igény, késedelmi kamat, kártérítés, bírósági költség, prémium, jutalom, azok járulékai.
A vállalat eszközeinek fıösszege meg kell, hogy egyezzen a források fıösszegével.
70. Pénzgazdálkodás, likviditás A vállalati gazdálkodásban igen fontos szerepet tölt be a folyamatos fizetıképesség, a likviditás. Hitelkor szükséges mutatószámok: - saját forrás ellátottság - adósságszolgálati mutató - likviditási mutatók A saját forrás ellátottságot a saját források aránya fejezi ki az összes forráshoz viszonyítva. Minél nagyobb ez az arány, annál kedvezıbb a vállalat megítélése. Az adósságszolgálati mutató a vállalati tiszta jövedelem nagysága és az azt terhelı kötelezettségek hányadosa. A mutató értékének határozottan egy fölött kell lennie a jó minısítéshez. A likviditási mutatók közös jellemzıje, hogy a vállalat likvid eszközeinek értékét viszonyítja a rövid lejáratú kötelezettségekhez. a) A pénzeszközök (készpénz, számlapénz, értékpapír) és a kintlévıségek (vevıkkel szembeni követelések) összegének aránya a rövid lejáratú tartozások (bankok és szállítók) összegéhez. L1 =
Pénzeszközök + vevõk bankok + szállítók
L1 ≥ 1 JÓ
b) Forgóeszközök teljes értékét állítja szembe a rövid lejáratú kötelezettségekkel. L2 =
Pénzeszközök + vevõk + készletek bankok + szállítók
>1
JÓ
A folyamatos pénzügyi egyensúly és fizetıképesség tartalmi jegyei a vállalati vagyon, azaz a befektetett tıke összetételében és forgóeszközök körforgási mutatóiban sejlenek. Pénzügyi tervezés és gazdálkodás módszerei: - mobilitás vizsgálat - likviditási terv - diszponibilitás A mobilitás vizsgálat feltárja a vállalat eszközeinek a termelés folyamatos finanszírozásában játszott szerepét. A likviditási terv a vállalt tervidıszakra elıirányzott tényleges pénzbevételeinek és kiadásainak idıütemezett összegeit tartalmazza, a melyek alapján a folyamatos pénzügyi egyensúly megtervezhetı. Bevételek: - készárú értékesítésbıl - anyageladásokból - állóeszköz értékesítésbıl - költségvetési juttatásból - hitel felvételbıl
Kiadások: - anyagvásárlás - bérkifizetés - közüzemi számlák - költségvetési befizetések - eszközvásárlás - hitel törlesztés A bevételek és kiadások folyamatos összhangja a diszponibilitás, amely a rövidtávra lebontott, pontosított likviditási terv és a bankszámlakivonatok alapján naprakészen mutatja a vállalat fizetıképességét, illetve az ehhez szükséges operatív intézkedéseket. A vállalati pénzügyi gazdálkodás kézbentartása érdekében a következı intézkedések szükségesek: - Az eszközök és források egyensúlyát, az éves termelés árbevételét és nyereségét elıre meg kell tervezni és a végrehajtás során aktualizálni. - Az árbevételi és nyereségterv teljesítését úgy kell ütemezni, hogy a pénzbevételek és kiadások arányosan jelentkezzenek. - Fontos a termeléssel és a mőszaki fejlesztéssel kapcsolatos kiadások megtervezése és idıbeli ütemezése - A termékek jó minıségben hagyják el a gyárakat - A kiszállítást követıen figyelemmel kell kísérni az árbevétel befolyását.
71. Kontrolling, mint a vezetés eszköze A vállalati vezetés elsırendő feladata, hogy a vállalatot a kitőzött cél elérésére vezesse. A kontrolling funkció feladat a megjelölt célállomás elérése. A vezetési funkciók között az ellenırzés jellemezhetı úgy, mint a célok és eredmények közötti különbséget mérı, értékelı és csökkentı tevékenység. A kontrolling tekinthetı úgy, mint a vezetés alrendszere, amely a tervezést, ellenırzést, valamint az információellátást koordinálja. Kontrolling feladatok: - tervezés - mérés - összehasonlítás, elemzés - értékelés A tervezés a kontrolling számára a vezetıi tervezésben a tervfejezetek koordinációját, az alternatívák kidolgozását, a tervcélok és az elérésére irányuló konkrét tervek összhangjának biztosítását jelenti, a környezeti feltételek figyelembe vételével. A mérés a tervek és a teljesítések értékelését teszi lehetıvé, a mérési pontok, eszközök és módszerek, mutatószámok, mérési eljárások összessége. Az összehasonlítás a terv és a tényállapot értékeinek összehasonlítását jelenti, amelyet a kontrolling elemzés egészít ki. Az elemzés az eltérések okainak megállapítására irányul Az értékelésben a tervtény összehasonlítás eredményeit és azoknak a vállalati célok elérésére gyakorolt hatását kell értékelni. A kontrolling funkció és eszközrendszer a vezetés szolgálatában. Alrendszerek: - célmeghatározó, tervezı - ellenırzı, elemzı - beszámoló A kontrolling rendszer alrendszerei az irányítással és a megvalósítással összekapcsoltan egyenlet szabályozási kört alkot.
A kontrolling rendszer elemei: - a célképzı folyamat kialakítása és mőködtetése, stratégiai és operatív tervezési és ellenırzési rendszer - részletes teljesítmény, költség és eredmény elszámolási rendszer - mutatószám rendszer - beszámolási rendszer (jelentések), amely a vezetési szinteknek megfelelıen információkat szolgáltatja - a vezetési információ rendszer fejlesztése, amely a kontrolling szempontjából releváns információk elérésére irányul
72. Logisztika - Kontrolling A termelési folyamatot egy átalakítási folyamatokkal kombinált, komplex logisztikai folyamatnak foghatjuk fel, amelyben a fı feladat a folyamatos anyagáramlás biztosítása a beszerzéstıl a kiszállításig. A logisztika-kontrolling a kontrolling azon területe, amely az anyagi folyamatokkal foglalkozik.
A logisztika-kontrolling tevékenységei egy többlépcsıs szabályozási körfolyamatot alkotnak, amelynek elemei a következık: A logisztikai célok a vállalati célrendszerben értékesítési, gyártási, és beszerzési célokat jelentenek. A logisztikai területek mindenkori állapotának rögzítése, mérése megköveteli a gyártás elırehaladásának, az értékesítés volumenének, valamint a beszerzési rendelések helyzetének naprakész ismeretét. A terv és tény adatok közötti eltérést csak akkor kell elemezni, ha az elıre megadott tőrés-határokat túllépi. Az elemzések eredményeként összeállított javaslatok: - beszerzési és készlet tervek módosítása - rendelésállományok módosítása - pénzügyi források átcsoportosítása - a gyártási folyamat átütemezése Az ellenırzı jelentésnek tartalmaznia kell a döntéshozók által kitőzött célok elérésének fokát, mértékét bemutató dokumentációt, és egyúttal egy esetleges célkitőzés-megvalósítási javaslatot. A logisztika-kontrolling szabályozási kör megbízható mőködésének legfontosabb alappillére a logisztikai teljesítmények és költségek mérése. A logisztikai teljesítmények és költségek vizsgálatát a kontrolling és a vezetıi számvitel funkcióinak együttes érvényesítése által valósíthatjuk meg a vállalati logisztikai rendszerben. A logisztikai teljesítmények és költségek tervezése és mérése, a normák és normatívák rendszerén alapul.
A normák kidolgozásának módja és részletessége nagymértékben attól függ, hogy az adott teljesítmény, illetve a költség milyen arányt képvisel, és milyen jelentıségő az egész folyamatot tekintve. A költséghelyeken mérni kell: - a közvetlen költségeket, amelyek az anyag átalakítására és áramoltatására egyaránt vonatkoznak - a közvetett vagy rezsi költségeket. Közvetlen elıállítási költségként csak azok a ráfordítások számolhatók el, amelyek: - Az elıállítás során közvetlenül merültek fel - Az elıállítással bizonyíthatóan szoros és mérhetı kapcsolatban voltak - A termékre megfelelı mutatók segítségével elszámolhatók A gépi üzemóra költség fı összetevıi: - Amortizáció - Üzemeltetés energia költsége - Az adott gép karbantartási költségei A közvetett logisztikai költségek tervezése kiterjed a beszerzésre, gyártásra és értékesítésre egyaránt. Az ellenırzı és értékelı funkció az elszámoló rendszer információs bázisára épül. Az üzemi elszámoló rendszer alapja az üzemi adatrögzítés, amely a termék elıállítással közvetlenül kapcsolatban álló tevékenységek adatait, a gyártási logisztikai teljesítményeket feladja elszámolásra. A gyártási logisztikai költséghelyek elszámoltatásának szerves részét képzi a közvetett logisztikai költségek terv-tény ellenırzése és értékelése. A logisztikai teljesítmények és költségek számításnak gyakorlati alkalmazására 4 területen nyílik lehetıség: 1. A költséghelyek ellenırzése területén - A terv-tény eltérések okainak vizsgálata 2. A logisztikai teljesítmények kalkulációja területén - A termékek elıkalkulációja - A logisztikai szolgáltatások kalkulációja - Utókalkuláció - Kibocsátási és termelési program készítés 3. A technológiai megoldások kiválasztása területén - Az üzemen belüli anyagáramlás eszközeinek kiválasztása - A tárolási helyek kijelölése - A gyártás, vagy vásárlás kérdésének eldöntése, a raktározás és készletezés üzemen belül vagy kívül legyen 4. A beruházási döntések elıkészítése területén - A gyártási rendszer átszervezése, telepítése - Anyagáramoltató rendszerek és eszközeinek beruházása - Tároló, raktározó rendszerek és eszközeinek létesítése A logisztika-kontrolling bevezetését célszerő több lépésben végrehajtani.
