KI
PfN KIADÁS4
miKNZ A!
4
.>
H h AÍ.KIAV
I^agy fJgnácz
í\>
hKp\e\ <..'
V""^
íflSI
ím
^T^'V
/
MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkeszti és bevezetésekkel
ellátja
MIKSZÁTH KÁLMÁN
5.
KÖTET
MAGYAR TITKOK Irta
NAGY IGNÁCZ ].
BUDAPEST
FRA N magyar
K Ll
N-TÁRS U LAT
írod. intézet és
1908
könyvnyomda
R
H. N.
fec.
MAGYAR TITKOK REGÉNY
IRTA
NAGY IGNÁCZ ELS
KÖTET
AZ EREDETI KIADÁS KÉPEIVEL
-^
<¥. b'
FRAN magyar
BUDAPEST KLl N-TÁRSU LAT írod. intézet és
J908
könyvnyomda
3/7C Áot.S TKinden jog fentartva.
tÍBRARy SEP 25
1967
Franklin -Társulat nyomdija.
NAGY IGNÁCZ. 1810— 1854. Magyar nemes volt ugyan, de német mvelta mi nem csoda, mert gyermekkora a tizen-
ség,
kjlenczedik század második tizedére esik, mikor a a magyar nyelv idehaza is hamupipke volt. nemes urak is csak a nemzetiségi vidékeken társalogtak magyarul a családban, hogy a cselédek ne értsék. Magyar falvakban ugyanebbl az okból
Még
idegen nyelven beszéltek. Nagy Ignácz is tudott magyarul, hiszen Keszthelyen született (1810-ben), hol atyja a Georgikont alapító különcz fúrnak, Festetich György grófnak volt a tiszttartója ; az iskoláit többé-kevésbé szinGyöngyösön, Baján, Pétén magyar városokban :
Majd
Pestre ment a bölcsészetet hallgatni, miközben Klopstock, Schiller mvein megmámorosodva, nagy titokban maga is német írónak készült. Tele volt már az asztal fiókja német versekkel, novellákkal és színdarabokkal, mikor a Kisfaludy Aurórája kezébe került. Csodálkozott. Hát magyar irodalom is van ? S ezentúl ez mi ? mohó szomjjal kutatott fel mindent, a mit a magyar irodalom termelt. Bizony nem állt az Goethei és SchJlleri magaslatokon, de érezte a roppant különbséget, hogy míg az egyik egy hatalmas mvelt nemzetnek pusztán szellemi bokrétája, mely az egész világnak illatozik, addig a másik egyszer faggyúcsett
végezte.
H^
gyertyácska, mely egy szegényes nemzet oltárán szziesen, tiszta lánggal kezd gyulladozni.
YI
Az
—
Nagy
Ignácz szíve megdobbant megÁtpártolt az árvához ; elégette összes német kéziratait s ettl (1833-tól) kezdve egész odaadással a magyar szépirodalom mvelésére adta magát. Kizökkenés nélkül irogatott egész haláláig. Nem jöttek közbe tarka-barka intermezzók, mint más íróknál. Társaságok, kalandok, asszonyok el nem minélvonták a munkától ; rút volt mint egy faun fogva hamar megnsült (már 21 éves korában), zajtalan polgári életet élve, anyagi gondok se zavarták. Egy kis hivatala volt a királyi kamaránál, azonfelül a munkái is jól jövedelmeztek. « Szaladt utána a pénzi», mint kortársai mondták, kik «Krözusnakí) nevezték egymás közt s tle kértek kölcsönt, ha megszorultak. Az úgynevezett «okos írók)) közé tartozott, a kik nem indultak eszmények után, nem kergetik tüskönifjú
találta
ideálját.
—
bokron a halhatatlanságot, megelégszenek, ha a míg élnek, jól élnek s minden igyekezetük oda irányul, eltalálni a közönség ízlését. Nagy Ignáoz addigaddig próbálgatta, míg végre sikerült neki. Els kísérletei, melyeket a Mátrai Gábor «Regél))-jében közölt, nem keltettek élénkebb figyelmet, színpadi munkái a Murai rabló és Soroksári János sem. Neve 1834-ben a « Jelenkorban)) kezdett némi irodalmi patinát kapni a Budapesti élei czím ;
rovatban közölt satirikus apróságai felkapott olvas-
mányok lettek. S most, hogy megfogta rokonszenvét,
el
nem
a madarat,
eresztette
« közönség Kettzött
többé.
buzgalommal fogott neki a munkának s tekintve, hogy csak negyvennégy évet élt, roppant sokat, aránylag talán Jókainál is többet írt. Almanach vagy zsebkönyv ezentúl alig jelenik
Nagy Ignácz-féle színdarabokat dít a
ír,
meg
novella nélkül. Mulatságból eredeti unalomból idegen színmveket for-
Nemzeti Színháznak, munkának csak a
politikai
Vll
—
nem is sejti talán, lapoknál eltöltött idt számítja hogy itt hagyja a legmaradandóbb nyomokat. kezdte elször a beérkez híreket külön Ugyanis kikerekített, kicsiszolt alakban mint önálló valamit kezelni s így lett megalapítója a mai újdonságnak s satyja az újdondászoknak. 1840-ben «Eletuntak» czím vígjátékával megnyeri az Akadémia másod-jutalmát, utána két évvel pedig az els jutalmat üti meg Tisztújítás vígjátéka, mely eladva is zajos tetszést vívott ki s egész Szigligeti Edéig a legjobb magyar vígjáték nimbuszával jelenik meg a magyar színpadokon. E vígjátékával elsnek nyúlt Nagy Ignácz az aktuális életanyagba, gúnyolván benne a korteskedést, melytl völgy és halom visszhangzott a fokosok akkori fénykorában.
Ebben
a
mvében
éri el
a tetpontot az
örökké
derült múzsája. 1844-ben Sue Jen Párisi titkain neki buzdulva, megírja a «Pesti titkokat* s azt saját maga adja ki füzetekben képekkel illusztrálva. Sok jóíz részlet van benne, valamint megfigyelés. régi Pest elevenedik fel némely leírásában, a
A
nagy rész azonban rémmesei lelemény, mely sehogy sem illik az akkor még kicsiny, úgy szólván áttekinthet fváros viszonyaira. Mindamellett «könynycn olvastatta magát», a hogy egy bírálója kifejezte s a közönség, mely nagy tömegekben sorakozott a tizenkét felváltva
Ez
füzetes vállalat mellé, valóságosan falta a vidám majd hátborzongató epizódokat.
jó munkája s egész kis vagyont konyhára. Innen már hanyatlást mutat Nagy Ignácz vénája. Az íróasztal gyakran áll boszut gazdáján s még pedig annál inkább, minél többet forradalom idején már betegesül az mellette. kedni kezdett, szervezete meggyöngült a sok ülésmozgalmakban részt sem ben, virrasztásban. vesz, szobájában betegen éli át a nevezetes napo-
hozott
volt utolsó
a
A
A
VJU kat.
A
harcz
lezajlása
fosztják hivatalától,
mire
után azonban mégis
1849
végén
meg-
föléleszti
a
Hölgyfutárt, melyet haláláig szerkesztett. tartozott a nagy, csak a szerencsés írók közé (s nem tudni, mi ér többet). Majdnem húsz
Nem
éven át volt népszer a közönség eltt s közszeretetben állt társainál is, mert jó ember volt, irigység nélkül való istápolója a fiatalabb nemzedéknek. Jókai feltnésekor, midn az nem tudott kiadót találni a « Hétköznapokra*, maga kereste föl Hartlebent s mindenféle furfanggal rábeszélte, hogy segítse révbe könyve kiadásával a még ismeretlen fiatal írót, kirl pedig tudta (mert elég magához való esze volt), hogy rövid id múlva el fogja homályosítani. Vidám, elégedett természet ember volt, a mellett jó pajtás, mikor a Csigában az írók vacsoráló helyén megjelent, « dugóknak szörny pattogása jegyzi nieg egy kortársa. vala» Még négy évig élt a forradalom után, de alig írt valamit. Nem volt se egészsége többé, se témái, se olvasói. Más, szomorú világ szakadt ide a régi helyett. Legokosabb volt itt hagyni.
—
Mikszáth J^álmán.
BEVEZETÉS. Tekintetes Hites tlgyvéa s Táhlahiró 14r
J^üWnösen
tisztelt
lírám
Mindeneknek eltte bocsánatot
l
keJI
föntisztelt
uraságodtól instálnom, hogy isn\eretlen létemre jelen soraimmal alkalmatlankodni bátorkodom,
s
hogy
nem elegendképen tiszleltem meg bokros érdemeit. S minekutána ezt elmondám, bizony nem tudom, hogy mikép kezdjek
a fönnebbi czímekkel talán
a dologhoz,
gyok
s
végezni
hir
így
ámbár tsgyökeres magyar ember vatudnom kellene mindent kezdeni, be-
ellenben
politikusai.
semmit, mint a mai világ nagy-
Azonban
isten neki
dem, akár fonákul, végre kell
csakugyan
1
akár
jól
kez-
mégis hozzá
fognom.
Kissé könny ítni fogja ön, vagy kegyed
munkámat azon körülmény,
—
hogy magát uraságod neveztetni nyire már ismer. Ezen
a
mint
inkább szereti
— engem annyira-menyállításom
épen
j
nem
összeütközésbe fönnebbi mentegetzésemmel, mert
én önt személyesen csakugyan nem ismerem mindenesetre Nagy: Magyar
némi
volt titkok.
J.
okom
s így bocsánatkérésre. I
midn
hosszabb tusakodás után e levélnek
írását a
határozám magan\at.
Én, hogy röviden s mégis értheten fejezzem ki magamat, azon « Szürke zsák» vagyok, kinek egy
ön annyi figyelemre mélhogy «Torzképek» czím gyjteményében szó-
délutáni kalandvadászatát tatá,
rói-szóra
leirá.
dicsséget
Ily
még
csak álmodni
sem merészeltem! Azóta figyelmesen olvasám ÖJi minden munkáját, mert reménylém, hogy talán még többet is fogok magamról olvashatni s e magasztos remény annyira fölcsiklandozá bennem a nagyravágyás ördögét, hogy folyvást czifránál czifrább kalandokba merültem, melyek rámnézve olykor-olykor szomorú kimenetüekké is válhattak volna, ha óriási testi erm, pénzem és furfangos elmém ki nem húznak a hínárból. Szép reményimben azonban, fájdalom csalatkoztam, mert ön engem többé egyetlen szóval sem említe meg. Sokáig fürkészem elmémben ezen rámnézve oly !
igen sajnos elmellztetés okát s végre abban nyugodtam meg, hogy ön alkalmasint elveszte nyomo-
mat
nem
s
fürkészheté
valószínbb
annál
vala,
ki
többé tetteimet, a mi
mivel
kalandvadászatom
id múlva annyira meghidegült az id, hogy kénytelen valék egyszer szürke zsákomtól
után rövid
megválni kete
és
rókamájjal
szokatlan öltöny miatt
becses
figyelmét
a tavaszt, s
bélelt
aranyporszín,
fe-
bársongallérú ministerbc búni, mely ön eltt
természetesen
veszítenem.
Alig
el
kellé
váram
ön
tehát
hogy ismét szürke zsákká változhasí^am,
elhiheti ön, hog)'
soha
nem
vágyott
még
poli-
tikus annyira miniszterré lenni, mint én
brömbl
kibúni.
De
az
id
béketürésemet oly kemény próbára fvárosi szinházigazgatónak
deg esk
srn
mást, mint a nemzeti színpadon
más
s
ital*
inasok
is
ily
tette,
s
hogy akár
beállhatna, mert hi-
is
és jeges szelek oly
miniszteri
ellenem esküdött,
«
váltogaták egy-
Beatrice*,
tújt operák, miket
már
igen meghatóan fütyölgetnek
az
«
Báj-
a varga-
utczán.
Türelmem gyöngül fonalát tehát toldozgatni kényszerül ék, hogy végkép el ne szakadjon, s míg ezen
nem
annyira mulatságos, mint inkább tsgyökeres
magyar foglalatosságban úgy gyönyörködtem, mintha házam födele égett, engem pedig akasztani vittek volna, az alatt ismét új iTorzképek* jelentek meg
hogy soha nem fog valóságos mennykUram, ez többé csapás volt rámnézve. Tehát nem fogom többé tetteim leírását olvashatni Ezen rémes gondolat éjjelönti, azon fogadás mellett, afféléket írni.
I
nappal szünet nélkül ostromlá agyamat.
Uram, ön e fogadása szegény
zott
valamint
a
fejemre,
által
iszonyú csapást irány-
mert tudja meg ön, hogy
kicsirázott kukoricza fölfelé hajtja cse-
úgy a fölizgatott hiúságot és dicsvágyat sem fojthatni le többé a kebel igénytelen mélyébe honnan az föl fakadt, hanem szabad utat kénytelen annak adni a gyarló ember, egészen föl a felhmetéjét,
kig,
habár útközben sárkányokkal és mennykövek-
kel kellene
is
találkoznia.
Sokáig tusakodám magammal, hogy mihez kelljen most már fognom s végre azon bölcs határozatra
juték,
hogy ugyan mért ne írhatnám
le
én
más nem tartja azokat e Ezt szercnytelenségnek tartam ugyan eleinte, de csakhamar ellenkezrl gyzdém meg, miután meggondolám, hogy legnagyobb, st mondhatnók mesés nagyságú politi-
magam
kalandimat,
kitüntetésre
ha
méltóknak?
:
még nem is tényeket, hanem, puszta okoskodásomibl végre magok sem tudnak kigázolni s a
kusaink
többnyire csak magokról Írogatnak,
is
pedig kat,
legfigyelmesb olvasó sem bir kiokosodni.
Eh, gondolám tehát, én bizony magam írom le annyira megnyugtatá kes c gondolat
kalandimat
délyemet, hogy a legközelebb
mintha
aludtam,
a
éjjel
oly mélyen el-
háborúk
keresztes
idejében
éltem, vagy valamely tudós értekezés fölolvasására
figyeltem
mely nál
volna azon árnyék elméleti szabályairól,
falba vert vasszeg által nappal
Hogy álmaim
okoztatik.
új
és
holdvilág-
tervem létesítése
kerül forgának, az oly természetes, hogy alkalmasint
említnem
is
alig szükséges,
döge mindig munkás nál
ragadhatja
tünk
benne,
is
meg
hogy
mert a hiúság ör-
ha csak egyetlen hajszálá-
s
áldozatát,
soha
nem
bizonyosak lehefogja
többé
azt
elbocsátani.
Almomban szellem
s
elttem e gonosz oly gúnyosan tekinte rám, hogy színpamegjelent
tehát
don is bizonyosan nagy hatást okozott volna. Azután szarvait és frakkja végét, vagy legyezjét, már nem is tudom mi volt tulajdonkép, részint negédesen rázá, részint pedig kedélyesen egy bátorítólag csóválván, így szóla
—
Ki vagy
?
s
mint-
Homlokomat
verejték árasztá
el
s
csak remegve
birám e szókat kimondani
— —
A
szürke zsák.
Tudtam.
Hm
gondolám magamban, ha tudtad, tehát mért
!
kérdeztél
Ez épen
?
olyan, mint
midn
a talpaló
hogy mit dolgozik. Okoskodásomat nem folytathatám, mert a gonosz szellem csakhamar így szóla ismét Fejedet nagy tervek fúrják, szegény halandó. Csak a dicsvágy. Fiú, te tetszel nekem. Örvendek. csizmadiától
azt kérdezi az ember,
— — — — — Jó tanácsot adok. — Ön, és tanács — Eh, az ördög sem ?
jó
föstik
;
minnek
oly fekete, mint
elméd nem
aztán, kurta halandó
láthatja
is
át, hogy tulajdonkép mily mélyebb czélok elérését várom jó tanácsomtól. Halld tehát. Téged kevés ember ismer, következéskép kalandid sem igen fog-
nagy
nak
érdeket
gerjeszthetni.
Ámde
tudod-e,
hogy a titok minden emberre nézve nagy vonzóervel bír? Látod, neked magyar titkokat kellene írnod, mik közt aztán saját kalandid is foglalhatnának helyet, mint jó kávé közt egy kis adag ez kori a. i
•
Oh, uram, e gondolat
létesítése lehetetlen
;
hiszen
a magyar nyilvános életet sem igen ismerjük még,
ugyan mikép férkzhetnem tehát annak dalaihoz
—
?
Tekints föl
;
mit látsz
?
titkos ol-
— — — —
Semmit.
Hogyan ? Rövjdlátású vagyok.
Ah, ezt elre tudnom kellett volna, hiszen magyar ember vagy. Ülj legyezmre, végy papirt kezedbe, itt a toll, melynek azon tulajdonsága van, hogy soha nem fogy ki belle a tenta, mint a magyar
politikusokéból
Most
és
franczia
a
szaporán, én pedig
írj
angol idézés.
megragadom üstökö-
hogy valamikép le ne essél. gonosz szellem tanácsát mindenben követem s alig emelkedék velem kissé magosabbra, azonnal tükröt pillanték meg, melyen a szellem oda su-
det,
A
gárzó
lámpájának
szót ragyogni: pillantám,
zemben
s
«
fényénél, világosan látám c két
Magyar
bvös
titkok*.
zaj
villámgyorsasággal jegyzé papircsomómra
támadt
zetemet, láték
s
midn
alattunk
vélység,
mint ezt meg-
tollam rögtön mozogni kczde ke-
Ez
a legcsodásb eseményeket.
nyú
A
lepillanték.
hemzsegni.
boszú,
tolvajság,
még pedig
iszo-
volt
Iszonyú
néptömeget
Kajánság, rágalom, keönzés,
gyilkosság, két-
mindennem
gazság és
egy csoportban
személye-
szinség, pártosság, szóval
gyöngeség dúsan
alatt alattunk
leírhatlan borzadás fojtá el lélek-
melynek érdemes személyesítjc vízfecskendvel akará sítve,
a butaság vezérlete alatt,
hogy a « Magyar titkok* ezentúl maradás jótékony fátyola alá rejtzhessenek, míg a többiek lerántani iparkodtak csekély személyemet hosszú körmeikkel. Azonban, a
is
lámpát
eloltani,
a büntetlenül
a föl világosul ás
örök
tüz
lámpáját a butaság min-
den
fejvíz
tengere sem olthatja
nem
rekszik, azt soha
el
s ki
fogják elérni
az
az után töily
gyáva
csorda gálád körmei
Uram, ez csak álom volt ugyan, de fölébredésemkor oly elevenen emlékezem mindenre, hogy
magamnak mindazt, mit álmom-
tüstént föl jegyzem
ban
bvös
a
hogy
meg,
tem
a
fönnebb
is,
írtam. Pirulva vallom
saját családi
lém e titkokat tól
tollal
nevem
alatt
azonban
nem merész-
a nyilvánosságra juttatni, mivel félleírt
csordától, s azon borzadalmak-
miket egykor Zajtay álmodott. Elhatározám
tassam
hogy ezen irodalmi kisérletemet ön által jutnapvilágra s hogy minden veszély ellen
annál
inkább biztosítva legyek, tehát valódi neve-
tehát,
met még önnek sem fedezem föl. Ha ön az ide csatolt kéziratcsomót, e
föltét
idrl-idre füzetenként közleni szándékozik a nagyérdem közönséggel, úgy méltóztassék azt mielbb megkezdeni ellenkez esetben pedig tes-
alatt,
;
sék vele befteni.
Egyébiránt legyen ön tökéletesen meggyzdve, hogy történjék bármi, én mindenkor változatlanul s legillbb tisztelettel maradok a régi jókedv Szürke zsákVálasc
Tiszielt
Uram
!
Midn
önnek e helyen nyilvánosan felelek becses soraira, mindenekeltt a rám ruházott díszes czímekre nézve
megnyugtatnom.
kell
önt felvilágosítanom és illetleg
A
kérdéses czímek közül engem
sem
egyik
mégis mindegyiket rám
s
illet
illeszt-
hetni. Ha ön e nyilatkozatomban ellenmondást vél látni, úgy csak méltóztassék nyilvános gyléseinken a politikai szónoklatokra figyelni s fogadni mernék,
hogy a fából csinált vaskarikában sem fog ön többé ellenmondást látni. Állításomat azonban, minthogy politikusnak nem születtem, alapos okokkal fogom támogatni. Ügyvéd nem vagyok, mert rossz ügyet még soha
nem védelmeztem,
mit
a
tulajdonképi
ügyvédek
épen oly érték pénzzel fizettetnek meg maguknak, mint a legjobbak ótalmazását; továbbá, ügyvéd nem vagyok, mert én csak magamnak szerzek
még pedig csupán munkálkodásomnak,
pénzt,
dalom
!
nagyon
is
kamatjából
:
szerezget
pénzt,
a
fáj-
törvényes, azaz, igen mérsékelt
valódi
ügyvéd ellenben másoknak
még pedig
oly roppant kamatra,
hogy nagyságához képest óriási törvénykönyvünket pehelykönnyüség szerelmeslevélkének kell tekintenünk; végre, nem vagyok ügyvéd, mert engem csak akkor fizetnek, ha a port megnyerem, azaz, ha úgy végzem a rám bízatott munkát, miként az tlem kívántatott: míg a valódi ügyvéd az elvesztett
porokért
ellenféltl
S mind
is
e
is
fizetést
húz,
st nem
ritkán az
jutalmat kap. mellett
mégis azt hiszem, hogy van
okom, melynél fogva az ügyvédi czímet bátran
raj-
tam hagyhatom száradni. Én ugyanis ügyvédnek hiszem magamat, mert az igazságot minden ügyben leplezetlenül kimondom s ezt kellene a valódi ügyvédnek is teljesítni ; ügyvédkedésemet én is
* megfizettetem magamnak, de mégis csak úgy, hogy védenczem, azaz kiadóm, miattam ne jusson jól
koldusbotra
/gy kellene a valódi ügyvédnek
s
denkor cselekedni mat
tarthatni,
;
minmaga-
is
végre, ügyvédnek vélem
mert az irodalmi pöröket szeretem,
minthogy azokban mindig az igazság marad nyertes s ezért
kellene a valódi ügyvédeknek
hogy nyári jéges gyanánt hulljon
tani,
óhaj-
is
Íróaszta-
lukra a pörök halmaza.
Mi
illeti, arról is oda kell elhogy én az nem vagyok, mert
a táblabiróságot
ször nyilatkoznom,
én még soha nem törekedtem embertársamat barommá aljasítani s ezáltal tulajdon emberi méltóságomról is lemondani, azaz, én még soha nem
korteskedtem akkor van
ember
igazán
által
lopótöknek
elemében,
környeztetik, kik
czokkal fiakat: resi
midn
ezer
még
napvilágot
a
nem vagyok
;
részeg is
táblabiró,
hogy úgy ne
tisztujításkor csak félek,
mint az
csak
nézik s aztán ily állapotban gyakorol-
ják az alkotmányos jogot
mert
ellenben
táblabiró
valódi
a
;
járjak,
egyszeri czigány a kuruczokkal és labans
azért szépen
kikerülöm
a
nemes atya-
épen ekkor kehabár máskor mindig
a valódi táblabiró ellenben
föl
zárva
is
nincs
si
és
ölelgeti
elttök
ajtaja
ket, ;
nem vagyok
táblabiró, mert
birtokom, melynek nyakára hághatnék
* Csak érdeme szerint
irót is fizetik
a
Jl kiadó.
Kérem, ne sértse ön szerénységemet Mire való ez a teketória ?
Hát még az
:
már
?
I
1
Jí szerz.
A
bettzed'
"Egy olvasó'
lO
si
valódi táblabírónak ellenben van
némi
kis
szándék
jó
mellett
törvényszék gyakorlati hasznait
mind
Azonban,
igen édesen aludtam bíró
mindig alvás
is
továbbá, mert én
mellett
még
is
is
is
már
s
által
s
így
a váltó-
élvezheti.
vélek tart-
igényt
közgylésen
czímre, mert több
táblabírói
a
hatni
e
birtoka
idvel
bár némely valódi tábla-
meg
kimélné
szeretek
jól
tüdejét ;
enni és inni
s
bár
egy valódi táblabíró se bírna ennél nagyobb gyöngeséggel
végre,
;
mert irodalmi
és ítéleteim fölött se
táblabíró
is
a
következtetéseim
közvélemény
midn
feledné ezt,
ítél
s
bár egy
szónoklásra, vagy
itélethozásra készül
Megnyugtatván
önt
e
részletes
taglalás
által,
magára a fönforgó kérdésre igen rövid leend válaszom.
Uram
!
ön rendkívüli
bátorságot tanúsít,
((Magyar titkok* leleplezéséhez önt,
ámbár,
maga
régi
a szerencse
nak azonban
nem
készséggel
nélkül
lem,
én
fiókjába
közlöm
s
nagy örömömre szol-
huzamosb ideig fogja
foly-
Névtitkát bátran közölhette volna ön ve-
mindenesetre gondolatim zárnám azt; azonban így is
én nem vagyok politikus, nálam nem az a fdolog, hogy ki
hiszen
mert
Egyébiránt munkáját minden
gáland, ha ön azt minél tathatni.
felelek meg,
abban semmi oly botrá-
mi miatt napfényre jöttét káros-
nak kellene hinnem. változtatás
midn féltem
közmondás szerint, a bátrakat pártolja. Megtisztel bizalmá-
teljes
lelek,
én
s
is
kéziratát végig ol vasam s
nyost
fog
legrejtettebb jól
van, mert
következéskép írt
vagy
szólt.
ii
hanem
csak
vözletemet
s
hogy mit! RDgadja ön szíves üdlegyen meggyzdve, hogy senki nem az,
szereti önt annyira,
mint én.
Titkok
Mieltt folytonosan
s
TV.
titk«.
bizalmasan
egymással, nyájas olvasó, szükséges,
A
kissé megismerkedjünk.
kodik
beszélgetnénk
hogy egymással
világ legalább így okos-
mitagadás benne, a világnak
s
7.
e
tekintet-
ben csakugyan van némi kis igaza, ámbár különben ugyancsak megjárná az ember, ha mindenben vakon iparkodnék újmutatását követni. Ámde ezen mert
nagy
igen
ismerkedésnek ezúttal
bökkenje
van,
én, emberi gyarlóságomnál fogva, azt szere-
tem hinni, a mit óhajtok, azaz, hogy számos olvasóm leend s én talán egyet sem ismerek közülök; pedig vajmi szerencsésnek tartanám magamat, ha
Mivé nem könnyen eszközölhet,
szép olvasónéimat színrl-színre ismerhetném!
azonban
ez, fájdalom
tehát azt hiszem, vagy
mikép a
politikai
!
bátorkodom alázatosan
méltányosság mostani dics századában
vagyok köteles magamat el,
hinni,
szónokaink beszélni szoktak, hogy megismertetni
én s
sem
higyjék
szép olvasónéim, hogy önök mindenesetre csak
nyerni
fognak,
ha
elttük végkép ismeretlen ma-
radok.
Azonban van masint
meg
kell
mégis
valami,
minélfogva
alkal-
magamat ismertetnem. Én tudni-
12
akarom leleplezni s magam mégis titok fátyolába burkolóznám ? Ez megrendíti korábbi határozatomat, mert én nem vagyok politikus, ki illik
mások
titkait
hatalmas beszédet
mond
a
titkok
titkát,
elmondom
társával
egyazért
vagyis születésem titkát csakugyan
ámbár megvallom, hogy
kissé
esik e gyarlóságot napfényre deríteni,
zemre
nem
;
s
s
a párviadal ellen
pár óra múlva már megverekedik
tartozom azon
együgy bangók
nehe-
mert
közé, kik szár-
mazásukkal kérkedni szeretnek, mivel egyebet ügy sem tudnak magukról mondani.
Én, mikép azt a szíves olvasó már rég tudja, a zsák vagyok, de épen
Szürke
s
hanem
buzászsák,
raszt
nem ám
valami pa-
valódi nemesi származású
mondom, hanem csupán legfbb feladatomnak tekintem azt,
ezt korántsem hiúságból
mivel
azért,
hogy mindenkor sághoz.
és
Állításomat
mindenütt
h maradjak az igaz-
világosan
bizonyítom be, ne-
hogy azt higyje valaki, mikép csak afFéle mai világi nemes ember vagyok, ki azért mondja magát nemes származásúnak, mivel atyja valamely megyében táblabíró volt.
Atyám egy
valóságos nemes származású spanyol
juh hátán pillantá
meg
a napvilágot, gyapjúalakban
nemes gyapjúalakban. Azért azonban tökéletes jó magyar volt, mert már apja is Magyarországban született. A nyáj nemes ember tulajdona volt, ki csak annyiban különbözött atyámtól, hogy de
ugyan,
nemességét vette, míg ez születés
Hogy sint
a
által
öröklé azt.
gyapjú zsidó kezeibe került, azt alkalma-
említnem
is
fölösleges,
mert mindenki
jól tudja.
»3
hogy nálunk mindenben zsidó
Anyám
a fszerepet.
ugyan
és zsidóskodás viszi
selyembogárból származott
ne tartaná kutyabr nélkül
ki
is
s
nemesnek
melynek a világ legszebb kelméit köszönhetjük! Selyemkelmék használata mulhatlanul szükséges a trónon, egyházban, minden hófehér vállakon és arra is, hogy hamarább csdülethez a selyembogarat,
juthassunk. Tehát a
nemes gyapjú
nemes selyem
és
a gácsi gyárba vándorlott s bellük, vegyítve, azon
kelme
készült,
melybl
rint méltóztatnak átlátni, szíves olvasóim,
házasság
vegyes
E
viszont én készültem.
vagyok;
szülöttje
sze-
hogy én
kivételképen
azonban mind a két szülm szokásait követem én oly bátor és szerelmes levek, mint atyám :
ugyanis
és oly sokat költöttem, mint a selyembogár.
Egyébiránt:
«
Nevelés formálja az cmbert», ezt
magyar
monda egy
régi
igaza
mert ugyan mit használt volna nemesi
volt,
valóban tökéletesen
iró s
származásom nevelés nélkül ? Vannak ugyan nemes emberek, kik azt hiszik, hogy csak drága lovaikat majd
idomár kezeibe adniok, gyermekeiket ellenben felnöveszti úgyis a pénz és nemesi szárma-
zás.
S
kell
mert
talán igázok van,
díjakat
nyernek
kelnek
el
gyönge
lábaikkal pályázni s
csak egy
id
a
de
;
fillért
pályagyepen
ugyan is!
kiidomított lovaik
jól
Én
hol
s
utóbb jó áron gyermekeik
bírnának
ugyan
ki
adna érettök
szercncsésb valék
s
rövid
múlva születésem után Leszimirszky ügyes ke-
zeibe
juték,
szakaszán.
ez az
ki
azonnal
Elször
els elemi
is
átvitt
a
nevelés minden
posztónyiróhoz
iskola;
ebben csurgó
külde, alól
mert
csepeg
'4
alá kerül
a tanítvány s igen sok verésben részesül,
mit különben mángorlásnak neveznek.
els
Ez minden
iskolában így megy. Ezután kiszabattam, azaz,
hogy
el határoz taték,
mily
alakúvá
kell
lennem,
annak bebizonyítására, hogy tulajdon akarattal soha
nem szabad bírnom.
Ki ne tudná, hogy ez egyik
alapelve a legboldogítóbb nevelésnek! Végre a taelvek, czérnaalakban,
nítási
ször
hogy
átjárák,
képezzek
mákat
is
minden részemet több-
befejezett tudományos egészet
gombalakban a szükséges diplomegnyerem, melyek csak arra használtak, s utoljára
hogy tökéletes elkészülésemet mindenki elhigyje. Ezen nevelésem sok pénzbe került ugyan, de hiába, a jó
nevel
fizetteti
jól
magát.
Íme, nyájas olvasó, születésem titkát felfödözém
ön
eltt
s
most
körülményt sem sen
rejt
föl
már,
miután én a legparányibb
el, úgy hiszem, tökéletevagyok jogosítva, mások titkairól levonni a
titkoltam
fátyolt.
Még
egyet.
A
«
Szürke zsák» folytonos emle-
kérem tehát, maguknak jól megjegyzeni, hogy ezentúl egyszeren csak a «Bende» nevet fogom sa-
getése
untatni
talán
fogná önöket,
méltóztassanak
játomul használni.
11.
A
berettyói
komp.
Nevelésem befcjeztetésc után három út állott melyen az életdicsség csúcsára kapaszkodhattam volna, tudniillik: hivatalviselés, járdakopelttem,
»5
Sokáig nem
tatás és utazás.
A
tudék
a
választáson
magábanvéve igen szép életmódnak hivém ugyan, de annyi ezer meg ezer hivatal közül ugyan ki tudná a legez él szerbbet kiválasztani ? A megyei hivatal igen szép, de nekem nem kell, mert én mindig egyenl vagyok s a három esztend vége felé világért se tudnám azon nemes atyámfiát ölelgetni, kit harmadfél év eligazulni.
hivatalviselést
—
eltt lólopás miatt becsukatni kényszerültem. rosi
hivatal
Vetter-em
mennyi e
derék,
is
és
eg^-etlen
szerint
Fra
Mahm-om
irnoki
méltóságnál
vergdni.
Gazdasági
sincs vala-
szokták
kezdeni
s
veszi,
ben nem
de
;
ott
is
is,
a
mindig
mint mon-
irnoksággal kell a munkát
ha az ember a
is
nül
lányát
tiszttartó
vagy a földesúr lovait
tartja,
birnék ma-
bajosan
hivataloknál
csepeg valami, habár nem csurog
nem
vá-
nekem egyetlen Herr
nagy városában a szép Magyarországnak
gosbra dani
A
de
oly tisztelet-
mint az indusok a braminokat, úgy ha vénségére vala-
bizony hálát adhat istenének,
mely pipaszárnyi hosszú faluban ispánságra cmelkedhetik. Még más hivatalokról is gondolkodtam, de végre csakugyan meggyzdém arról, hogy a
rendes hivatalviselés lopóvá
lenni
nem nekem
való, toilrágó
nap-
pedig semmi kedvet nem érzék ma-
gamban. Eziránt a
jvén magammal, fig)'elmemet s meg kell vallanom, pompás életmódnak gondolám. Min-
tisztába
járdakoptatásra fordítám
hogy
ezt igen
dent tudni és
látni,
mi az utczákon történik
hány nap múlva jó'züen kaczaghatni az
s
né-
újságírókat.
i6
hallomás
csupán
kik
boltróJ-boltra kisérni,
mely
édes és
keser
egészen
beszélhetvén,
után
fonákul írják le az újdonságokat
;
a szép
hölgyeket
nyomról-nyomra követni, nétitkocskáikat kilesni
bizo-
s
nyos férjeket, vlegényeket és szerelmeseket annak idejében derekasan kinevethetni ; az éber rend-
rök
közben kezeikbl kéjjel s örömmel
bökkenje ennek
is
árasztja el
van.
Minden
városban annyi a járdarontó
Én
:
járdával ellátott
naplopó,
hogy
Isten
így közülük kedvezleg kitnni pedig mindenáron ki akarok tnni s
megmondhatója
vajmi nehéz.
alvásuk
mindez mennyi az embert! De egy
a pipa ellopatik
a
midn
részvevleg szánakozni,
fölött
s
kész vagyok szakállamat földig növeszteni, ha máskép
nem birom magamra vonni az emberek figyelmét. Hát az utazás ? Ez alkalmasint a legderekabb, gondolám magamban s csak az került még némi fejtörésembe, hogy tulajdonkép hová és mi czélból
A
magyarok si lakhelyének kinyomozálépésre sem tartam méltónak, mert nekünk elbb arról kellene gondoskodnunk, hogy mostani hazánkban valahára ers, kiirthatatlan gyökeret verjünk s ne ingadozzunk minden legkisebb utazzam.
sát
egyetlen
szellsuhogástól, mint
a
szokások leírásának szinte
még
Tóbiás
szakálla.
nem vagyok
Külföldi
barátja, mi-
sem Vagy külföldi intézetekkel ismerkedjem meg, hogy azokat nálunk honosíthassam ? El e gon-
után
a
szomszéd magyar
falu
szokásait
ismerjük.
dolattal
!
Ismerjük
meg elbb hazánk
szükségeit s
azután orvosoljuk saját természetünk szerint, mert
nem minden gyógyszer
használ mindenütt egyenln.
'7
Eh, gondolám tehát végre, utazni fogok úgy, mikép most fiatal hazánkfiai rendesen utazni szoktak, tudniillik, hogy utazásaimból visszatérve, így beszélhessek
—
szónokunk jól beszélt Ah, barátom, X . de bezzeg, midn O'Conncllt a londoni parlamentben mennydörögni haliam! Ez a kis donna jól tánczol ugyan, de a pá.
.
ugy*n»
—
risi
tánczosnk egészen máskép bájoltak el engem 1 Sok szép vidék van hazánkban, az igaz ; de,
—
barátom, mi ez a
tiroli
és svejczi
gyönyör
tájak-
hoz képest.
Nemde dics ez, nyájas olvasó, midn ilyeneket mondhat az ember ? Hogy azután értettük-e O'Conébren vagy alva utaztunk-e keresztül a
nellt s
tiroli
és svejczi tájakon, az tökéletesen mindegy, szavaink
azért mindig
Én
egyenl hatásúak
lesznek.
tehát külföldre utaztam, mivel azonban elég
ember
napjainkban,
találkozik
utazásait
ki
leírja,
azaz könyvtárakban összeszerkeszti, tehát én mélyen hallgatok külföldi tapasztalatomról azokat terjesztem
miknek valódi
s
majd csak
el, miket hazámban gyüjték
megítélésére
a
külföldiekben
s
nem
csekély segélyt találtam.
Külföldrl
visszatérvén,
rokont látogaték
meg
mindenekeltt
az Alföldön
s
néhány onnan egyene-
sen Pest felé indultam, hol mint dús tapasztalatokkal terhelt utazó,
kitn
tatók közt játszhatni. haladni,
hogy a szép
szerepet hivék a járdakop-
Nagyváradig lóháton kívánék alföldi tájakat annál
nagyobb
kényelemmel láthassam. Nagy
:
Magyar
títkoki
I.
s
i8
Mindjárt els nap délután három óra tájban a
magához a flátom, hogy a révészek épen indulni akarnak. Lovamat tehát kissé megugratám s még épen jókor érkezem a parthoz. A révész épen akkor akará a kompot eloldani. Berettyó egyik ágához, vagy talán
folyamhoz érkezem
s
már
távolról
— Atyafi — így szólék hozzá — én akarok menni. — Majd visszajövünk — nyugodtan révész. — Jó borravalót adok! — Hát melyik uraságnak embere az úr — Én? — Igen — Magam ura vagyok. — És lóháton jár? — Hát ugyan miért nem — Nálunk csak az urasági cselédek szoktak néha is át
feleié
a
?
hát.
?
lóháton járni, mikor épen nincs czigány a faluban, kit
valahová gyalog lehetne küldeni.
— van, megkapja — Instálom Jól
s
jól, atyafi,
bocsásson kend a kompba
a borravalóját.
lova
tekintetes uram,
egyet ugrik, bizony
hanem majd inkább
nem
mindnyájan
kitoljuk
ennek
kerét és a tekintetes urat visszük
—
Eh, ne bántsuk
oly okos
állat,
a
lehet,
mert ha
kiborulunk
a zsidónak a sze-
elbb
át lovastól.
szegény zsidót, az én lovam
hogy bizonyosan nem fog
bajt sze-
rezni.
— való?
Isten neki, tekintetes
uram
;
de hát
a borra-
>9
— Majd a parton. — Jobban szeretném ám — És ugyan miért túlsó
most-
?
—
Hátha kiborulunk
rettyóba vesz
— —
úszni
A
Ne
és tekintetes
uram a Be-
?
féljen
kend
attól,
Soha bizony 1 Ur
a
jól
tudok én úszni.
tekintetes
úr
még
s
és
még
nem
birá
tud.
is
révész sokáig csóválta
fölfogni,
hogy mikép tudnak az
fejét
urak
egészen az
úszásig lebocsátkozni.
Lovamat a zsidó szekerének els lcséhez köték én mögötte, a révész mellett áll apód ám meg, ámbár nagyon unszolt, hogy foglaljak helyet a kocsiülésen, mert könnyen vízbe szédülhetnék, ha állva maradok. Úgy látszott, hogy a jó révész sok
s
urat látott már s azért hitt engem is oly igen gyönge idegzetünek, vagy magyarosabban, vézna-
dongájunak.
A
révész meggyujtá pipáját
s
szeren-
csésen megindulánk.
Csak ekkor tekintek becsületcsen körül s meg vallanom, hogy nem a legjobban kezdem magamat érezni, midn azon törékeny edényt megpilkell
lantám, melyre e pillanatban halandó részeim bizva voltak.
Két korhadt vályú, melyek isten tudja hány
évig szolgáltak ezeltt
valamely
tanyán
itatásra a
meglehetsen foszladozott gúzszsal kapcsolatban tartatva, oly kompot képezett, nagyszarvú
gulyának,
melyhez képest az úgynevezett lélekveszt-csónakot valóságos tengeri vitorlásnak mondhatni.
Egy hosszú
parasztszekér fele az egyik, fele a másik vályúban
legalább
állolt s így
vályúk
szekérnek
nem
attól
fognak egymástól
cl
is
mindenestl kétfelé
hogy a
félhetek,
válni,
mert
kellett
akkor a
volna osz-
lani, a mi nem egykönnyen történhetek meg, mert magosán meg vala terhelve ökörbrökkel, melyek
mind kifelé állottak, mintegy megvíhatlan képezve minden ellenséges megtámadás ellen. A brök magas tetején szakállas zsidó ült, ki majd imádkozott, majd ismét a felhkre forgatá szemeit, hogy ugyan nem közelít-e vihar, mely szarvai
sánczot
t
gonosz büz, de azért jó nyereség trónjától a Berettyó hideg karjai közé sodorhatná. A zsidó kocsisa
vályú
a
tologatva
elre
hátulján alföldi
állott,
gzösünket
hosszú s
póznával
néha-néha ag-
gályosan tekinte két lovára, melyek mogorva tekin-
komp ervel kapcsolá ket úsztak a
tettel
után,
a
melyhez ellenállhatatlan
kötfék.
Szegény lovak
Bizonyosan azért nehezteltek, mivel nekik fáradságosan kellé úszniok, míg az én lovam egész kénye-
lemmel is
állott a
vályú elején, ámbár tulajdonkép
csak ló volt. Hja,
ne haragudjatok tok lenni
itt
nik ilyesmi
;
szegény lovacskák, mondom,
effélékért,
ha hosszú életek akar-
e földön, mert nemcsak veletek törté-
én már
oly esetet
is
eleget láttam,
hogy szamár ült a kocsiban és négy derék ló húzta. Kár, hogy a szegény lovak nem érték e vigasztalásomat.
A
révész mellettem
állott,
szinte
száraz
póznával kezében, melylyel irányt adott
nak vagy hidasnak, vezni.
mikép
a
hosszú
komp-
jobban szerété ne-
Unalomból következ párbeszédet nyiték vele:
P3
í!* ^m»
21
— Régen révészkedik kend már, — Öregapám révész már tekintetes uram. — És mindig rossz komp — Rossz-e Ennél még rosszabbat az úr a mi vidékünkön. — És mégis rajta? — Hát hogyne A paraszt, meg német atyafi ?
itt
is
volt
ily
volt a
itt,
?
?
is
fizetni
láthat
kell
zsidó,
!
de az urak szabadok, a czigányok pedig egy nótát húznak köszönöm fejében.
fizet,
— Hová azon pénz, mely — Bírák uraimék szedik és azután beszámolnak — Hát kend mi húz — Csak biz uram, mi úgy csöppenjárnom. csurran, azután meg úr dolgára nem — Nem szokták a hidast néha megvizsgálni — De meg ám, minden tavaszkor terem lesz
itt
fizettetik?
föl
vele.
fizetést
azt
?
én,
a
kell
?
a
itt
törvénybiró egy pár eskütt emberrel és a javításért fölrónak egy-két forintocskát.
— És — Senki. — Hogyan? — Nem ám ki
véghez a
viszi
1
A javítás
javítást ?
csak abból
uraim egyet isznak, én pedig lével s kitatarozom a hidast,
— —
Uram
Miért nem
jelenti
jól
áll,
tartom
hogy
ket
eskütt
halász-
ha épen valami baja van.
kend be ezen
csalást?
Ugyan kinek? Talán bizony az ispánnak? fia,
hiszen
olyan kevély, mint
az
egyszeri
béka.
—
Hát mibl
állott az
egyszeri béka kevélysége ?
—
Azt beszélik biz
oda
s
tartotta
;
béka ezt
a
magát, hogy elugrott
meglátta és annyira elbízta lukából
uram, hogy
arról, tekintetes
egyszer lovat patkoltak a falu végén
körmös
hogy
lábát,
t
is
pat-
kolják meg.
— —
csak szólni kellene kendnek valakivel
Mégis
Nem
én, uram,
mostani forgását.
mert
Mindig
ismerem én
jól
ezt
mondta nekem meg-
boldogult apám, az isten nyugtassa
Gergely
fiam,
ha
ha a tyúkot ragadja eh
elviszi,
Én
nyire lehet, de
Azt tartom vem,
nem
én, fáj
meg
szegényt
csalást látsz, hallgass vele és
dold meg, hogy a sas
nem
mert
?
a világ
meg a maga meg a
bünteti
I
gon-
kányát,
bárányt
menymás dolgába nem avatom magamat. édes jó uram, hogy: ne szólj nyel-
becsületes
ember vagyok,
a
fejem.
Már
megnyitám ajakimat ezen erkölcsös párbefolytatására, midn siralmas hangon ejtett
széd
szavak hatottak a füleimbe
—
Nagyságos uram, nagyságos uram, segítség
Bizony
isten,
mindjárt megesz
t
1
Föltekintek s látám, hogy a szegény zsidó majd leesett ijeszté
brös trónjáról szörny rémületében. S mi meg annyira? Lovam, hihetleg unalom-
t
ból, els lábait a rúdszegre tévé kezde a szegény zsidóval nézni.
s
— ne kend, lovam jobb — Talán bizony korpát szagolt fejében. — Az én nevem Móricz. Ej,
féljen
farkasszemet
ételre szokott.
Iczik
gazdauram
»3
—
Mindegy
mert
az,
mégis
kend
csak lazik
azért,
E
zsidó.
rövid a
lábait,
szóváltás
után
nyugalom helyre
múlva szerencsésen
nat
révész,
lovani állott
partra
megkapván tlem az
nal a zsidónak
és
ismét
leereszté
mi kevés
érkeztünk,
pilla-
hol
a
igért borravalót, azon-
nyujtá hólyagos markát.
is
— meg kendet, révész gazda, sok szerencsét kívánok. — Hohó, nem oda Buda Csak kend gazda. — Fizessek? — Biz úgy ám. — De ugyan mit fizessek? — Hogy mit? Hát két egy két ember szekér után hat — Hat garast — Annyit Isten áldja
fizessen
!
lozik
és
ló,
garast. ?
hát.
—
MerkverdigI Hogyan
garast,
már
derék becsületes
fizessek
most hat
én
révészgazda,
mikor
én
fizettem.
— Nekem? — Kendnek ám, még parton nagyságos úr méltóztatott kegyesen — Én nem — Csak kend, mert mindjárt lekötök szekérrl. egy marhabrt — De nekem mégis úgy hogy én már megfizettem kendet. — Utoljára mondom, gazda, kend, — különben a
túlsó
;
talán a
látni.
is
láttam.
fizessen a
tetszik,
Iczik
fizessen
24
— nem
Na
hiszen én itt a pénz ; de azt gondoltam, hogy már
na, révész gazda,
akarok csalni,
kifizettem kendet.
E
szerint a
állott s a zsidó kocsisa
béke helyre
befogott, miután lovairól a nadályokat leszedé,
me-
lyek a Berettyóban rájuk tapadtak.
111.
A brös
ztidó.
A fönnebbi nevezetes események után kényelmesen lovamra vetem magamat s a mocsáros vidéken lassacskán tovább kezdek haladni ; most azonban már nem egyedül, mert Móricz zsidó, vagy Iczik gazda, szorosan mellettem lépegetett, míg fölE
nyikorogva
baktatott
utánunk.
ragaszkodást kissé gyanúsnak kezdem
tekinteni
halmozott
szekere
ezen elhagyatott vidéken, fkép, miután látám, hogy a zsidó kocsisa alig birá levenni
szép
lovamról
s
mismer
többször tekinte körül
szemeit
az
egész
mind tulajdonkép mulhatlanul szükséges íett volna; aggályomat azonban csakhamar kinevetem, miután meggondol ám, hogy derekasan föl vagyok fegyverkezve s különben is, hatalmas testi ermnél fogva, nem egy könnyen lehet okom tulajdon árnyé-
tájon,
komtól megijedni.
kez
— — —
E
gondolatimat
szavai szakaszták
Bizony szép
Melyik? Melyik?
a
zsidó követ-
meg:
állati
Lehet-e
itt
másról
szó,
mint
a
nagyságos úr lováról. Száz aranyat testvérek közt
megér.
— —
még
Ötszázért vettem. Elhiszem, oh elhiszem utolsó szómat.
ki
tóztatik,
én
Nem
!
mondottam
is
Ha nagyságod
alkudni mél-
. .
— Nem eladó. — Oh, elhiszem Ki tudna gyönyör megválni — Kend úgyis csak brét tudná használni. — Oh, tekintetes uram, nem voltam én mindig állat-
ily
is
!
tól
?
brszed
zsidó
!
Az
már annyira sem
—
én nevem jó név
becsülik, mint
volt,
de most
görbe kigyóét.
a
Talán valami nagyszer bukás érte kendet a
spanyol zendülés miatt kereskedett,
?
Külföldi kötelezvényekkel
Móricz gazda, nemde
?
— Nagyságod gúnyolódni — Nem mondaná kend tehát szintén korábbi sorsát mostani helyzetének okait? — Oh, nagyságos uram, fájdalmasan esik ezt mondanom. — Egy-két aranyat nem sajnálnék a ha érdekes, mert nagyon unatkozom. — Nagyságod oly csodálatosan uralkodik méltóztatik.
el
s
el-
történetért,
fölöt-
tem, hogy
nem tagadhatom meg
kívánságát.
ez az, mi szólanom parancsol s korántsem a arany.
Nemde, három
ságos uram Ígérni
— Ám legyen — Mint
;
aranyat
Csak három
kegyeskedett nagy-
?
de szinte lesz-e, Móricz gazda?
a tiszta víz, melyet
ksziklából fakasztott.
Mózes
vesszeje a
i6
— Tehát dologra. — Nagyságos uram
bölcs és tanult
hogy nekünk igen nyünk van most, mely váltótörvénynek nyosan tudni
— — Ezen
fogja,
úr
bizo-
s
jó új törvé-
neveztetik.
Igen, csak tovább.
törvény sok szegény zsidót meggazda-
legnagyobb
gított már,
mert annak segélye
kamatot
bátran és pontosan be lehet hajtani.
— —
E
is
szerint hát
is
uzsoráskodott?
Ha
én
tlem
ötven forinton veszi meg,
brömet? Az uraságoknak mikép nekik
valaki
midn
pénzem nehezen
neki
tetszik. is
drága, nagyon drága, jut
ökör-
oly drágán szabad vásár-
— Tehát pénz br? — Az mindegy, drága nagyságos a
az
az csak hú-
Nyakába kötöm én
szat ér, tehetek én arról ?
lani,
a
Merkverdig! Ugyan kérem, nagyságos uram,
micsoda az uzsora?
brt
kend
által
mert
uram. a
Az
én
zsidó igen
pénzhez.
— Am legyen! Tehát mi baja kendnek — Mindjárt elmondom. Hét esztends koromban volt
váltótörvénynyel
a
?
három húszast adott kezembe
az atyám s ezen kis pénz nagy áldást hozott rám. Alig léptem át negyvenedik évemet s már közel állottam a százezerhez. Ekkor a nagyravágyás ördöge megszállá lelkemet s
én egyszerre akarék dúsgazdaggá lenni.
oldalról pénzt
szedtem
Minden
mint a mennyit egész kereskedésem megért és ez könnyen ment, mert váltóim nemcsak Pesten, hanem az egész környéken is tiszteletben állottak. föl,
sokkal
többet,
*7
— —
S mire való
volt e sok
Mindjárt elmondom.
pénz?
Midn
id
az
közelített
váltóim kifizetésére, egy jó barátomnak százhúszezer forintról adék váltót, még pedig lejárt fizetési
határidvel. Barátom azonnal
föladott
vényszéknél, boltomat becsukatá
s
a
váltótör-
áruimat eladatá.
Ekkor hitelezim is fölébredtek ugyan, de természetesen, már késn, mert vagyonom azon százhuszezres váltó kielégítésére
som
is
alig terjedt.
tehát szerencsésen sikerült, mert
jó
Fogá-
barátom
becsületesen kezeimbe adá az áruimból kapott pénzt s
én háromszázezer forinttal terhelten szerencsésen
el hagy
— —
ideig
tle
;
ám
Pestet.
Hiszen ez valóságos lopás volt
Kérem
1
uram,
nagyságos
alázatosan,
darab
magam is azt gondolám és kissé irtóztam de miután látám, hogy e fogást többen gya-
korolják, tehát
nem
birtam a kisért ördöggel da-
czolni.
— És hová — Hová tettem
kend a sok lopott pénzt? Bár tettem volna inkább a földbe,
tette ?
vagy költöttem volna
kozék
el
az emanczipatióra, ha talál-
tlem
de én mind ezt nem tevém, hanem tárczámba záram pénzemet és hitetlen feleségem ellopta és megszökött vele valaki, ki azt
elfogadja
;
!
— Tulajdon felesége? — Igen, tulajdon feleségem, oly szép mint Rachel oly mint a tavasz kezdete. — Nyilván mást szép menyecske? — Alkalmasint, de én soha nem gyanakodtam ki
s
fiatal,
szeretett a
ellene.
volt,
a8
— —
Az
igen természetes, mert az effélét mindig
a férj szokta utoljára megtudni.
Sokáig kerestem t, de
nem juthaték nyomába.
Végre szakállamat megnövesztem, néhány megm.agyrmet eladám, kocsit, lovakat vettem s most
radt
kezdem
ismét alant
a kereskedést.
— Nem leczke Móricz gazda. — De mondhatom nagyságos uram, hogy most már csupán becsületes utakon — Legjobb — Szabad már most alázatosan kérnem a négy aranyat — Négy aranyat — Igen, mit kegyesen nagyságos uram. — Ej Móricz gazda, hát ez magasztalt becsületes út? Hiszen én csak hármat Ígértem. — Merkverdig Én akár meg mertem volna rá esküdni, hogy négyet. — Bizony csak három Móricz gazda. van. — Köszönöm — Sokáig nd szép mi neve — Eszter. Csak négy hónapig éltem vele egy ártott a
a
csalásért,
jó
is,
járok.
is
az.
?
?
a
igérni méltóztatott,
a
ej,
!
volt
az,
Itt
alázatosan.
volt
a
...
is
volt a
?
födél alatt.
—
Írja le
hol
kend elttem körülménycsen
én sokat járok-kelek
a
szép
s lehet, hogy valanyomába akadok. Mellemen van arczképc, méltóztassék meg-
tolvajt;
—
tekinteni.
29
—
Szép,
valóban,
csodálom, hogy
csodaszép
talált férfit, ki
nem
most már
;
jobban megérdcmlé
szerelmét, mint kend.
— — —
Pedig mint szerettem!
Régen szökött
el ?
Két év eltt.
— Hol kend most? — Micsoda? Nagyságos uram tik... — Azt gondolod, hogy lakik
talán
elárullak
?
Ne
méltózta-
félj,
bizal-
madat pénzen vettem meg, elárulásodat tehát csalásnak kellene tartanom.
—
Czibakházához
Közel lakom
tóztassék
utánam
talán hirt hallana
Nyugodt
a
korcsmában
lehetsz. s
csak ott mél-
tudakozódni,
ha
nagyságod gonosz feleségemrl.
— van. — Szabad kérdeznem, hogy hová méltóztatik most — Pestre. — Pestre Lóháton Ez igen nagy munka. — Csak Nagyváradig nyargalok, onnan pedig gyorskocsin folytatom utamat. — Én alkalmasint nem fogom többé a szép — Elhiszem, mert becsipnék kendet. De Jól
utazni ?
?
?
látni
Pestet.
estele-
már az id, sietnem kell. Jobbítsa kend meg magát, Móricz gazda. Jó éjszakát!
dik
—
A
Ne
méltóztassék
sietni,
nagyságos
uram.
Körmösi csárda kétmérföldnyire fekszik innen,
elég lesz az mára, mert onnan esik a legközelebbi falu.
még
öt mértföldre
— Igazán — Becsületemre mondom. — Arra nem sokat — Méltóztassék kocsisomat megkérdezni, ságos uram. — van, tehát együtt mehetünk. ?
építek.
nagy-
Jól
vége
Itt
beszédünknek,
lett
nógatám lovamat,
a
miután néhány
szót válta kocsisával, felkuporodott
gyorsabb
szinte
nem
kerülé
breire
s lovait
Mindez
kényszeríté.
haladásra
figyelmemet, de pisztolyaim jó álla-
el
porban voltak
ügetésre
mert én
pedig,
zsidó
s
én fütyörészve folytatám utamat és
csöndes elmélkedésekbe mélyedtem, melyek részint multamat,
részint
jövendmet tárgyazák
s
miket a
nyájas olvasó szives engedelmével, elhallgatok, mert a múltról eleget
mondottam már; jövendm pedig
annak idejében, úgy is napfényre fog majd jönni. Egypár óráig ügetek e néma andalgásba, midn távol kutyaugatás hatott füleimbe.
Szemeimet
után irányozván, távolban világot s
csak ekkor
nem
godott,
vevém
észre,
hogy
a tenger sima ölébe
láték a
a nesz
csillámlani
nap már lenyuugyan,
hanem
a
gzölg posványok lágy párnáiba. Körülöttem bolygó tüzek emelkedtek
s
változatos lidérczi tánczot jár-
mi lovamat gyakori félreugrásra birta, engem pedig óvakodóvá tett, nehogy valamikép lemarad-
tak,
jak a
midn
nyeregbl, mint a vasárnapi lovagok Pesten, feledékenységbl azt hiszik, hogy kantár
helyett
rf
száján a
A
van kezeikben
kemény
s
végighuzogatják a ló
zablát.
kutyaugatás mindinkább közelebbrl hangzott.
3» a bolygótüzek fényesebben ragyogtak, a békák ke-
délyesen énekeltek,
bölömbikák pedig komolyan
a
zúgák egyhangú dalukat, míg az égen fekete
hk
kezdenek tornyosulni,
nyári napot alkalmasint
Midn
viharos
a csárdához érkezénk, láthatár
a
volt
jelentve,
távolból
a
s
éj
mint
kott okozni.
A
annyit láthaték, lötte
fogja
követni.
már egészen fekete egyes szélsuhogások
zúgtak végig az árva magányon,
moraj vegyült néha,
fel-
hogy a forró
távol
mik közé tompa mennydörgés szo-
teljesen beállott sötétség miatt csak
hogy
legparányibb
a csárda
nyoma
komondor morogva
dombon
áll
sincs a kerítésnek.
körü-
s
A
nagy
csóválá bozontos farkát a zsidó
és kocsisa körül s ismeretségben látszott velük állani.
Mindez nem nagy azonban
vigasztalásomra szolgált ugyan,
badarság
a sötétségben
az ingoványos lapályon
lett
tlem
volna
tovább tévclygeni
s azért
csakhamar elhatározám magamat és lovamról leszállottam.
A
zsidó akkor
alázatossággal szóla
—
már kengyelemet
Csak méltóztassék
én majd
a
tartá s
nagy
:
nyerget
besétálni, nagyságos uram,
utána
viszem,
a
lóról
pedig
kocsisom becsületesen gondoskodni fog.
—
ségét.
azok
dába
—
Móricz gazda, jól köszönöm szivesCsak pisztolyaimat veszem magamhoz, mert
Jól van,
nélkül
;
nem
szeretek
ily
elhagyatott
csár-
lépni.
Ah, nagyságos uram jól föl van fegyverkezve, már ez derék, ámbár itt ugyan nincs ;
a mint látom
mitl félnünk.
A
csárdás
igen
becsületes ember.
3a
egy év óta majd minden héten betérek én Marczi s még legkisebbet sem láttam, mi gya-
gazdához
núra szolgáltatott volna alkalmat.
—
Annál jobb, ha úgy van
nem
fegyvereimet
;
szeretem használni, de azért csakugyan mindig tökéletesen
el
vagyok rá készülve
s
mondhatom, hogy
életem mindenesetre nagyon sok vérbe kerülne.
—
félni
nincs
Ez
Isten mentsen,
kezdek
;
már
nagyságos uram,
azonban,
szinte
még egyszer mondom, hogy
mitl tartanunk. alatt a
zsidó lecsatolá nyergemet,
pisztolyaimat keblembe,
zsebembe
rejtvén, útitáskámat
én pedig
tulajdonkép oldal-
vagyis
karomra vevém
s
a
zsidó kíséretében a csárdába léptem.
lY.
A
zsiványfészek.
Átlépvén a küszöböt, konyhában látám magamat, melynek tzhelyén vígan pattogott a lángra éledt száraz nád s rókával fenyegeté a lomhán nyújtózó
nagy macskát, mely igen epedve tekinte a lángok fölött függ vasbográcsra, melynek illata engem is kibékítc némileg a rozzant csárdával.
szolgáló
haladá
élesztgeté,
meg
;
kinek
a zsidóra
vénségét
A tüzet csak
álmos
rútsága
azonban bizalmasan hunyor-
gott s mintegy magasztalólag szóla:
—
Mégis
csak derék
ember kegyelmed, Móricz
gazda, mindig hoz nekünk valamit.
A
zsidó arczán bosszúság látszott átvonulni, mely
33
azonban csakhaniar gúnyos
vigyorgássá változott,
mit e szókkal kisért
—
csak
Ezúttal
mert, úgy
hiszem,
c
hoztam
lóostort
nem
számodra,
lomha csontjaidat
ártana
kissé megfrissíteni. Lódulj az ólba s adj szénát és
zabot a nagyságos úr lovának.
A
morogva távozott
leány
fordult hozzám,
mentegetzve
—
a
mintegy
zsidó
Hóbortos vén cseléd ez, nagyságos uram, de s azért mindent eltrnek neki. Méltóz-
nagyon
h
tassék a szobába lépni,
gunk
ott
kellemesb tárgyat fo-
látni.
—
Azt nagyon óhajtom, mert ezen konyhai do-
romb boszorkánynak
is
beillenék.
nem hazudott
Ezúttal csakugyan
asztal
mellett,
magára
hogy
pesti
vállalhatná.
a
menyecske
a csapszobában oly csinos
vást
s
mondván
a hosszú
kávésn szerepét Karjain
mert
zsidó, ült
mintegy
is
fél
bíz-
éves
édesen pillanta a kis alvóra, meg, szinte féltékenyen és irigyen tekintek a mogorva kifejezés, de egyébiránt csinos fiatal férfira, ki a menyecskével szem-
gyermeket
tárta s oly
vallom
hogy, pirulva
közt
—
:
ült s
Sok
bizonyosan férje jó estét,
san a piruló menyecskéhez s
egy pár
—
falatot a
volt.
szép asszony,
—
—
szólék nyája-
kaphatok-é
füstölg bográcsból
szállást
?
Szívesen, tekintetes uram, ha szegény hajlé-
kunkkal megelégszik,
nem minden
—
felele
mosolyogva
s
mégis
aggály nélkül a menyecske.
— Reménylem, hogy szegény legények nem
jára-
tosak ide? Nagy: Magyar
titkok.
1.
3
34
—
nem tart az úr engem orgazdánem minden durvaság nélkül a csár-
Talán csak
—
nak?
szóla
dás, ki eddig
néhány szót
váltott a zsidóval.
— mentsen Ilyen böcsületes embert szerethet. — Még kevélylyé Isten
!
szép
asszonyka
csak
teszi a tekintetes úr a fele-
ségemet az
mézes szavakkal. Asszony,
efféle
láss
az étel után.
A
menyecske sajátszer aggályos
tekintetet vete
rám, mi gyanúmat nagy mértékben neveié
mekét
a
sarokban
álló
s
ágyra tevén, távozott.
gyer-
Én
a
lóozának azon részére települtem, mely az ágyhoz legközelebb állott s végig jártatám szemeimet a
meglehetsen tágas szobában. Egyik szögletét
a
nagy mennyezetes ágy foglalá el, melyen most a gyermek alvék, a másik szögletben terjedelmes búbos kemencze
állott, rácsozattal s
paddal kerítve, míg
a harmadik sarokban létra volt a falhoz támasztva,
mely
a padlásra vezcte, végre, a
a pinczeajtót pillantám
meg
s
negyedik szögletben
azon saroktól egészen
az ágyig hosszú tölgyasztal állott, mindkét oldalán lóczákkal ellátva.
tehát
velem
A
csárdás a pincze ajtaja mellett
épen
szemközt, a zsidó pedig jobb oldalán foglalt helyet, s ha nem csalatkozám, ülf,
többször jelbeszéddel iparkodék
t
útitáskámra vagy személyemre figyelmeztetni. Ennek sikerével azonban alkalmasint nem elégült meg, mert kevés pilla-
nat múlva így szóla a csárdáshoz
— —
Marczi gazda, megvan-é még a kelmed sárga melyre egyszer már alkudtunk?
csikaja,
Meg
bizony.
^5
—
már
ha
mert
megvenni lógósnak,
Szeretném
tátosajm
bírják
alig
az én
Nézzük meg,
terhet.
a
nem sajnálja kelmed fáradságát. Móricz gazda be sem vára a csárdás
válaszát,
mogorva késlekedés nélkül követte t. Most férfi minden látám csak, hogy a csárdás széke mögött két pisztoly s egy hatalmas ólmos fütykös függött a falon, még pedig oly alant, hogy azokat rögtön lekaphatá. Talán nemes ember, gondolám, s tisztújítá-
hanem azonnal
sokra
Még
ajtó
felé
indult
a
s
hol az efféle fegyvereket igen
jár,
De
nálhatni.
az
hátha zsivány? Ej, majd elválik!
egyszer gondosan körültekintek, de semmi
nem
gyanúst
pillanték
meg; egy
légypettyes kép a falon,
keny történetét ábrázolák
néhány
kis tükör,
melyek Genovéva s
a
debreczeni
ablakban,
ez
volt
minden,
mit
érzé-
ka-
kis
lendárium, mely a valóságos álmoskönyvön az
hasz-
jól
hevert
láthaték
;
st
mi több, az ágy mellett szenteltvíz-tartó, feszület és olvasó
függött.
is
Ennek megpillantása meglehet-
sen lecsöndesíté gyanakodó kedélyemet
s már épen egy üveg pezsgt akarék kivenni útitáskámból, a szép menyecske fölvidítására, midn ez rögtön a
szobába lépett
—
szép
A ;
—
utóbb nem
E
halálsápadtan e szókat
tévé
is
monda oly
—
hozzá szemérmesen hagyja elbb. Többet nem mondhatok
és
tekintetes úr oly nyájas, oly
házunkat minél
a
s
fiatal,
—
cl
segíthetek.
szók után villámgyorsan
tnt
el
ismét vissza
konyhába s hangosan énekelni kezde. Megvallom, hogy ezen most már váratlan nyi3*
36
megdöbbentett
latkozat kissé
s
gondolkozóvá
tett.
Már szinte hajló valék lovamat megnyergelni s gyors lábaira bízni ügyemet ; de csakhamar meggondolám, hogy a csárdás, zsidó és kocsisa ellen szerencsés sikerrel ótalmazhatom magamat ha pe;
dig többen
találnának
ismeretlen vidéken,
ném
jönni,
még nagyobb
magamat. Maradásra
ki
akkor a szabadban, veszélynek ten-
határzám tehát ma-
gamat.
Ekkor
a zsidó és csárdás ismét beléptek s
ugyan-
azon pillanatban magosra lobbanó lángoszlopot lanték
meg
pil-
az ablakból és csodálkozva szólék:
— Gazda, tz van. — Tudom. — Mit ez? — Egy törmeléket jelent kis
a
marhákat haza
hajtsa,
ma
égiháborunk lesz
—
— res — — —
Csak
a
menyk
gyújtottam,
hog)'
öcsém
mert alkalmasint kemény
éjjel.
le
ne üssön
I
Feküdjél breidre, úgy bizonyosan
nem ke-
föl.
Hát van-é
gazda? esik, a ki jobbhoz nem szo-
jó bora,
Annak
csak
Lássuk
hát, milyen.
jól
kott.
A
bekiáltá a vén cselédet s rövid id múlva három boros palaczk állott elttünk, melyek
csárdás
eg)'ikéhez
Móricz azonnal derekasan hozzá
Jó kedvet mutatva, így szólék a zsidóhoz
—
—
Mit
látok, Móricz, kend iszik? Hát ugyan miért ne innám?
:
látott.
37
—
Hiszen nem kóser.
—
Ohó, nagyságos uram, mi zsidók nagyon magyarosodunk már s a szalonát is megesszük, hát a bort ugyan miért ne innók, ha jó!
A ételt
tovább
zsidó
alatt a
csevegett
cseléd fölterített
behozá.
foglalt férje
még
e
hangon
s
párolgó nagy tálban
s
ez az
A
menyecske is megjelent s helyet mellett. Arcza igen halvány volt s fér-
jének szemeit gondosan kerülni látszék, ámbár kü-
lönben ajkaira nyájas kifejezést erltetett.
—
dem
—
Hát mit eszünk, szép menyecske? vidor hangon. vargányával,
Juhpaprikást
—
felele
—
kér-
a csár-
dásné.
—
Ezt még nem ettem ugyan, de elre is tudom, hogy jó. Már az igaz, feleségem nagyon jól fz s majd meglátja a tekintetes úr, hogy ennél jobbat
—
soha
nem
eszik többé.
— Az könnyen megeshetik, ha ezen meg találnék — Nagyságos uram ervel nem igen könnyen fog meghalni. — Már az hogy ugyancsak derekasan meg kivált
éjjel
halni.
hirtelen
b/r s
jó
igaz,
fogok vele birkózni
;
de
utoljára bizony mégis
ert
vehet rajtam.
— —
Úgy Ej,
van, mert a halál ellen
ne
beszéljünk
elszomorítjuk azt hát mi a neve,
—
Juci.
a
halálról,
csinos
galambom?
kis
nincs orvosság.
hiszen
egészen
gazdasszonyunkat
— — —
Szép név. Az
isten éltesse
Köszönöm alázatosan. Egy szót mondok, gazda, kett lesz belle. Kelmétek engem szívesen fogadtak; szeretném, hogy megemlékezzenek rólam. Én ntlen és gazdag vagyok, adják nekem gyermcköket, és .
— Fiamat-é? uram! — Tehát
Inkább mind a két
fiú?
.
.
szememet,
jó
Annál jobb, oly derék legényt
nevelek belle, hogy huszárkapitány lesz, mire
el-
ször beretválkozik.
—
s
Már
uram, királynak sem adnám én
majd csak magam
is
a fiamat
talpra esett legényt faragok
belle.
E s a
pillanatban élénk nyerítését haliam
lovamnak
zsidó így szól a:
—
A
dörgést
—
nagyságos úr lova
Csalatkozik,
én paripámat
—
Vagy
A
zsidó
másra
s
is
érzi
már
a
menny-
!
;
Móricz gazda, jobban ismerem
bizonyosan
lovak
közelítését
érzi.
talán inkább marháimét: és
csárdás
gyanúsan
pillantanak
egy-
néhány perez múlva vágtató lovak dobo-
gását haliam.
— Gazda, lovak közeliinek. — Talán utasok. — Vagy szegény legények. — Meglehet. — Hát kend mit gondol, Móricz? — Csak hogy breimet nem — Féltsd tehát brödet, gazember! azt,
féltem.
saját
39
— —
s
Hogyan?
Gazda, imé látod, g}'ermeked karomban van pisztolyom csövét halántékára irányozám. Menj,
utasítsd
cl
különben
zsiványokat,
a
fiad
szörnyet hal. Arczát fejemhez emelem,
ki
tüstént
l
rám
az ablakon, az fiadat találja.
A
dühösen
férje
remegtek
A
hoz. s
szó
csárdásné
s
ugrott
els a
helyérl,
föl
sem
pillanatban
falról
elkékült ajkai juthatott
nem rémült meg
zsidó azonban
lerántván
térdre borult elttem,
nélkül
az
egyik
szó-
oly nagyon
pisztolyt,
hidegen
szól a:
—
Legyen kelmed nyugodt, gazda, csak a hasába s a gyermek ép marad. A menyecske azonban rögtön felegyenesült, tárt karokkal elembe állott s kétségbeesett tekintetet vete férjére, ki azonnal a zsidóra ugrott, kezébl lövök
úgy fejbe sujtá gombjával, hogy Móricz eszmélet nélkül az asztal alá terült. Ezután szó nélkül kirohant a férj az ajtón, s épen jókor, mert a lovasok már a ház elébe érkeztek. a pisztolyt kicsavará s
Az
asszony
tüstént párnákat szedett ki az ágy-
a két ablakot
ból,
bctömé velk
másik
a
s
pisz-
tolyt a falról lekapván, e szókkal fenyegeté az asztal
alól
—
azonnal
A
kibúvó zsidót:
Móricz,
fbe
ha csak
kezét
is
meri
mozdítani,
lövöm kendet.
zsidó mogorván foglalá
korábbi helyet
el
s
e
szókat dünnyögé
—
s
Ostoba pimaszok, oly
fiatalok
egy haszontalan poronty miatt
ily
vagytok
még
kövér prédát
40
míg
én
nektek
Bár soha ne láttunk volna, czudar
csábító,
akartok
Várhattok,
elszalasztani.
ismét vadat hajtok konyhátokra. .
—
te rontottad
A
meg férjem
szívét!
zsidó gúnyosan kaczagott
Apró
fejezést öltött.
sárgás
orrának
ránk, hosszú
szemei
nyilasai
görcsösen mozogtak
ajkai
aroza
s
ördögi ki-
tüzet szórtak pittyedt
kitágultak,
szürkül haja
s
sza-
és
kála ill rámát képezett c pokoli képhez.
A
nek igen hangosnak kellé
kezd
dúlni
viharon
fordítani,
rülni,
is
minthogy még
lenni,
áthatott.
mosolygó
folyvást aludt s
met
mely-
ház ell heves szóváltás hangzott be,
A
gyermek ez
ajkairól
kellé szemei-
el
ha az érzékenységet
ki
akarám
mely mulhatlanul halálomat okozta
Mintegy óranegyedet helyzetben,
midn
tölténk
el
a
alatt
ezen
végre az ajtó megnyilt
ke-
volna.
iszonyú s a
csár-
dás belépett. Arcza nyugodt vala, de egyszersmind
legnagyobb elszántság félelmes
jeleit mutatá.
Né-
hány perez inulva így szóla hozzám Uram, most nyíltan kell egymással szólanunk.
—
A
tornáczban nyolcz
szómba
Került,
Hajnalkor,
tlem
áll,
sok
az úr?
egészen
fegyvertelenül,
kend, én pedig utána lovaglók,
romban
czimbora
míg lecsöndesíthetém ket. Tessék
szólani, mit kivan
—
fegyveres
tartva;
mihelyt
a
faluhoz
lóra
ül
gyermeket kaérünk,
azonnal
visszanyargalhat kend fiával.
—
Egy pár óra múlva
nemes vármegye
aztán
itt
katonái, hahahal
lesznek majd a
41
—
Oh,
úr bizonyosan
a tekintetes
nem
árul
e]
bennünket
— Asszony, hallgass! Uram, — Azt, hogy nem árullak — Esküdjék meg a — Esküszöm!
mit szól erre?
el.
feszületre.
— A
Jól van.
távozott s kevés pillanat
férj
múlva
cselédé-
vel tért vissza, ki által néhány kanta bort küldc a czimboráknak. Azután így szóla hozzám:
—
Minden rendén
kend
Négy
Ígértem a
tinót
k
mindenben megegyeztek. Jól van. Most kötözze kend meg a zsidót. Miért? Mert annak nem hihetünk. Azután hagyja el
czimboráknak
— — —
van.
ki
a
s
én
szobát,
majd bezárom az
ajtót
s
az
ápolhatja a
asszony szükség esetén félelem nélkül
gyermeket.
—
Ezt
A
zsidó
tett,
a
is
megteszem. káromlások közt
iszonyú
az asszony bezárá az ajtót
gyermeket,
pisztolyaimat
s
megkötözte-
én átadám neki
asztalra
tevém
s
az
asszony minden mozdulatát gondosan rizém.
V. úti képccskik.
Hogy ezen
éj
nem
tartozott
életem
mesbjei közé, azt könnyen gondolhatni. és
es
dühönge
s
a
legkelle-
Künn
szél
mennydörgés meghatóan zené-
4* zett fölöttünk
;
pedig trágár dalokat
a tornácában
harsogtattak a borozó zsiványok, míg a
zsidó
volna
el
mélyen
szobában
a
ma
mintha
hortyogott,
követte
életének legmegnyugtatóbb tettét.
nyecske örömkönyeket
hullatott
A
gyermekre,
a
meén
pedig éber tekintettel figyelek minden neszre, ámbár néhányszor nagyon is hatalmasan kezde az álom kerülgetni, mit alkalmasint csak velem szüle-
könnyelmségnek tulajdoníthatni. Végre a mennydörgés mindig távolabbról hangzék s tompa morajban halt el a szél csak egyes tett
;
rohanásokra
erlteté
pillanatra gyöngültek; a
melyek
magát,
es
az
menyecske hálásan tekinte rám
mel fordítá rólam gyermekére
komondor vetek
s
a zsidó ásított, a
;
nyeregbe
els
tova szá-
könny
és
az
pitymalattal
mintha
lovaikon,
nak akarnának nyomába érni
a
távozó
vihar-
a csárdás pedig las-
;
san kopogtatott az ajtón, alázatos
— — —
megsznt, szemeit öröm-
ugatott s a borozó zsiványok
magukat
guldtak
pillanatról-
egészen
Tekintetes uram, a czimborák
hangon szólva: már eltávoztak.
Mindnyájan? Igen.
Fölnyitom folyvást
tehát
kezemben
az
töltött
ajtót,
tartva
s
a
n
fegyveremet
és férfi
minden
A csárdás azonban oly törehogy minden veszélytl ment-
mozdulatára vigyázva.
delmesnek
látszott,
nek hihetem magamat.
—
Uram,
hetek már?
—
Lehet.
—
szóla
ismét
a
gazda
—
nyergel-
43
—
Hát velem mi fog történni?
—
kérdé bosszú-
san a zsidó.
—
Kötözve maradsz, míg a gazda
j. Merkvverdig
gyermek-
a
kel vissza
—
De fogadom, hogy megbánja
!
nagyságos uraságod e kegyetlenséget.
—
Majd
dásra
elválik,
kinek lesz kettnk közül bánko-
Czibakházán
ha
oka,
tudakozódni
találok
utánad
—
Akkor a szép menyecskét Gazember!
—
Lovam
becsukatom.
is
vígan tombolt a csárda ajtaja
eltt
könnyült kebellel vetem magamat nyeregbe. dás már lován
ült,
mikép
láthassam,
ingben
s
A
én
csár-
lobogó gatyában, hogy
s
nem
csakugyan
magához
rejte
fegyvert.
— gon
Tekintetes
—
úr,
most megható han-
szóla
nedves szemekkel
s
—
anya,
az
Marozim bizonyára nem
fiacskámat,
hagyja
itt
meg
az
csalja
urat.
—
Elhiszem, jó asszonyka, de biztosítnom
magamat,
mert
kozhatunk-e
nem tudhatom, hogy nem
még útközben
kell talál-
a zsiványokkal.
Ezzel karjaimba vevém a
s
vezet-
a
leveg-
gyermeket
met három lépésnyi távolban követem.
A
hajnal
gyönyör
de
volt,
ben, mert különben lovaink
lyákban lubiczkoltak, tott
;
hangja halak
egyébiránt,
nem mégis
a
éjjeli
pocso-
apró
zápor
csalogányok
volt hallható, a zöld
igen
csak
folyvást
miket az
ámbár
—
árasz-
bájteljes
nadrágos körmös
szívrendít dalokat nyögdécsel-
hogy egy kissé nagyszer képzeltehctséggcl akár a legels operai próbán vélhette volna az ember niagát lenni. Alig lovagolánk egy jó órát s már fényleni láelannyira,
tele,
tám a kel nap sugaraiban a közel helység tornyának csúcsát s így a gaz Móricz még akkor is megcsalt,
midn
óra
Fél
e
múlva
helységet a
kertek
Tekintés uram,
alatt
itt
vagyunk.
van, — vjszonzám
Jól
távolesnek monda. terménk s Marczi
mondván:
hátrafordult, tisztelettel
— —
oly
én,
nagy elégültséggel,
hogy nemcsak a veszélybl, hanem a nyugtalankodó gyermektl is végkép megszabadulhatok. Jól van, itt a gyermek és itt e pénzecske, jó lesz
—
a
négy tinó ára fejében.
—
Nem, uram, ezt nem fogadom el. Nem feledem én ezen éjszakát s nem akarnék többször ily állapotba jutni. Isten áldja meg az urat, én fiatal
vagyok
s
fogadom, hogy böcsületes emberré
leszek.
E
szók
alatt
gyorsan tnt
el
magához vcvé gyermekét
könny
szólhattam volna.
lábú fakóján,
villám-
s
mieltt még
Mondhatom, nem sajnálom
virrasztott éjszakámat,
ha ez
által
át-
csakugyan egy
embertársamat sikerült a böcsület útjára visszave-
zetnem;
s
hogy ez csakugyan tökéletesen
sikerült,
abban pillanatig sem kétkedem, mert midn a természet ily nyers fiai valamire határozzák magokat,
nem egy könnyen
szokták azt megváltoztatni,
ben valóban sokan követhetnék kik
magokat
ket azok
mi-
közöl,
mindenben kiváltságosaknak szeretik
45
kivévén az állhatatosságot, melyet jobbadán
tartani,
csak a szótárból ismernek.
A
faluban két szép tehenet vásárlék s a lelkészre
Körmös-csárdába hajtassa
bízám,
hogy azokat
néhány
órai pihenés után
de
értem
alig
a
pedig utamat
midn
falcból,
a
ki
folytatám,
a kolozsvári
még
gyorskocsival találkozám, melyben szerencsére
három üres hely
így csakhamar szalmával lovam pedig a rudas mellett
volt
s
kitömött párnáin ülék,
mintha
oly meghitten ballagott elre,
legalább
is
egy véka sót ettek volna már meg egymással. Én azonban, fájdalom, nem bírtam oly könnyen megbarátkozni
útitársaimmal,
csak hárman
kik
voltak
ugyan, de szerencsétlenségemre mind vastagok tisztelet, böcsület,
s
is!
s
én,
mindig némi ellen-
a rendkívül
pohos embe-
kivételt legfölebb csak a
nknél tevék
szenvet érzék rek iránt
de igazság
magamban
néha.
De
lássuk útitársaimat.
tes volt s ez
Az
egyik kolozsvári hen-
mindig csak a sertésekre
és
makkra
fordítá a beszédet, iszonyúan dohányzott s ez által
minduntalan locsolá
;
kiszáradó
mivel pedig
folyvást
torkát
reggel,
pálinkával
mint monda,
füstölt
hagymás kolbászt evett, tehát igen könnyen gondolhatni, hogy nem legkellemesb illat terjedt körülötte. A másik barát volt, ki szerzete ügyében utazott s többnyire mélyen hallgatott. A harmadikban pedig
színésznt volt
debreczeni
vásárra
szerencsém
tisztelni,
vendégszerepelni
mint látszék, nagyon gyönyörködék a szédeiben, de a mellett rám
is
sietett
hentes
ki ;
a
ez,
be-
meglehetsen ked-
vczleg
ámbár az elsséget mégis min-
tekintett,
denesetre a hentesnek adá.
met
Ez
büszkesége-
férfiúi
kissé bánta s azért, félig bosszúból, félig
ból,
unalom-
ostromot kezdek a terjedelmes szépség ellen.
—
—
Nagysád,
csalatkozom,
már
méltóztatott játszani
A
Nemzeti
a pesti
—
hozzá
szólék
így
is
?
ts
hentes csak ifjasszonykának czímezgeté
mvészn,
nem
ha
Színházban
az én megszólításom után, mintegy
leg tekinte szomszédára
s
a
fedd-
igen nyájasan felém for-
dulván, így szóla:
— — —
nem
Igen.
Talán «Esmeralda)) szerepében?
Oh, nem! Némely ottaniak irigysége miatt Jehete abban föllépnem,
kedvem
lehetett
ott
föllépni,
nem
azért
s
ámbár
is
igen
közönség
a
rendkívül óhajtá maradásomat.
—
Bizony pedig kár az
ily
nagykiterjedés szín-
padi tehetséget tartományi városkákra pazarlani.
—
— szóla kortyantott — mi
Ohó
nagyot
uram,
a
a hentes,
pénzünk
mint a pestieké. Pesti bankón vehet
az
ember,
mint a
is
miután ismét is
csak olyan,
csak annyi sertést
kolozsvárin,
vagy
akár
falusi n.
— —
Igen, de a
dicsség I
Ah, már az
igaz, csak Pesten tudják a
szetet igazán méltánylani.
akartak hozni,
— —
midn
ott
Nekem
fáklyás
mvé-
zenét
is
vendégszerepeltem.
Valóban akartak? Igen, de
társnim irigysége más gondolatra
bírta az ifjúságot.
4^
— A a
A
megtérkct
az örök dicsség!
illeti
szerzetes e szavai ugyancsak talpra estek, de
mvészn nem
foga
értelmeket
föl valódi
s
csak-
hamar így folytatá beszédét Csak egy nem tetszett nekem Pesten. Ugyan mi ?
—
— — — —
nül
A
birálati rendszer.
És miért ?
Az
ottani bírálók igen szigorúak s kíméletle-
mondják
ki
máskép megy
;
gyakran
Pestre
azután rövid
id
a
összeköttetésben
Vándorlás közben
írunk magunkról, súgónk
küldjük
ha
igazságot,
az
nincsenek velünk.
mi
ez
egészen
is
bírálatot
asszonyok
letisztáztatjuk s föl-
által
divatujságok
valamelyikébe, hol
múlva bírálatunk meg
— Ez igen kényelmes — És kellemes. —
Én ugyan
egyetlen sörtét sem adnék a világ
valamennyi magasztalásaért; mit érne az nekem, a sertést,
már példának okáért, kövérnek mondaná
ha valaki
mikor még sovány?
Kocsink most megállapodott
s kitekintvén
kon, látám, hogy tó közepén állunk
s
kényelmesen
múlva
akart
a
jelenik.
is
isznak.
kocsis,
Kevés
perez
az abla-
hogy
a lovak
indulni
de nagy bosszúságára tapasztala,
mikép a kerekek annyira lesüppedtek az iszapba, hogy a lovak teljességgel nem bírák bárkánkat helyébl kimozdítani. Hosszas tusakodás után hidegen jelenté a kocsis,
hogy egymásután
ki
kell
lovagolnunk, azután pedig az én lovamat és
úgy vontatja majd
ki a kocsit.
Én
is
a
vízbl
befogja
e tervet azon-
48 nal helyeslem s a hentes
de
a szerzetes és
hátán,
meg
mondom, mert terhével
— —
alig
a kocsitól,
Ugy Jaj,
kezménye
akart a lovag-
a
meg
is
lett,
kiviszi
tévé félig. Félig
elkiáltá
magát:
nem bírom
—
színészn; azonmár övig állott a
sikolta a
ezt kimondá, akkor
E
szinésznt
hogy
midn
segéljen,
pocsolyában.
nagy nehezen,
távozék három lépésnyire szép
vízbe esem!
midn
ban,
a kocsis,
csakugyan
ezt
s
sem
szót
Végre, hosszas alkudozás után, abban
lásról hallani.
állapodott
ráállott
is
mvészn
szerencsétlenségnek azon jó követ-
hogy
a szerzetes
is
csakhamar
tettre
határozá magát és egész kényelemmel a vízbe lé-
gondolván, hogy ha a gyönge
pett,
nnek nem
árt
vele. nedves elem, úgy is bátran megküzdhet a De most új baj támadt alig pillantá meg gyöna
;
géd Esmeralda a biztosan haladó férfit s azonnal hozzá sietett és megragadá karját, hogy vezérlete biztosabban parthoz juthasson.
alatt
kirántá
tal
magát tle,
nem
Ez mindazál-
akarván
oly
szoros
bnös szinésznvel s félre ugrott; színészn utána tipegett s így ezen kölcsönös üldözés és kikerülés által a terjedelmes tócsa nagy kapcsolatba jönni
de
a
míg végre tökéletesen átázotcsakugyan szerencsésen partra vergdtek. E sa-
részét bebarangolák, tan,
játszer vadászat kimondhatatlanul s
a
hentes vastag
kaczagás miatt
—
s
könyket
mulattató
hullatott
az
ezen emlékezetes szókra
vala
iszonyú fakadt
Kilencz hónapos malaczért sem adnám ezen dicsséges spcktakulomot
Bárkánk, terhétl
megszabadulván, szerencsésen
49 partra
Az
nem
átázottak
igen
de most ismét
vonszoltatott,
természetes
elttünk ruhát szetesnek
támadt.
ülhettek föl vizes ruháikban, az
szinészn vonakodék
vala,
s
a
váltani,
a
mit szinte
igen termé-
erdnek vagy bokornak pedig
hittünk,
nyoma sem
új baj
volt látható.
meg, hogy mi, a
Végre abban állapodtunk a kocsi
együtt,
kocsissal
jobb
oldalától tíz lépésnyire, háttal fordulva a kocsi felé,
megállunk, a
egyszer sem
s
mvészn
háromszor nem
kocsi bal oldalán ruhát fog
tapsol, ki az alatt a
De
váltani.
bezzeg a
nagyobb bajunk volt, mert menvén messze útra, nem hozott magával
szerzetessel
ajánlám
séggel
nem
ruháitól
vizes
így
neki
míg
pillantunk vissza,
birt szabadulni.
Mackintosh
hozzá képest csak gyermek valék,
,
nem
ruhát, s
Én
kész-
de
kabátomat, s
így ajánlato-
mat természetesen nem használhatá. Végre abban kellé megnyugodnunk, hogy ezen szerencsétlen útitársunk a küls ülésen foglaljon helyet, hol a nap jótékony sugarai majd szárítani.
tapsolt,
s
meg
fogják ruháit lassanként
Elég hosszas szünet után a szinészn kevés pillanat múlva tovább döczögött
velünk bárkánk,
s
annak idejében minden további
kaland nélkül szerencsésen Nagyváradra érkeztünk.
A
szinészn nem folytatá másnap
helyben
is
föl
akart
mert
néhányszor lépni, a hentes
ott mulatása alatt, s így
részesültem,
útját,
azon szerencsétlenségben
hogy egész Pestig egyedül ültem
a
terjedelmes bárkában.
Sokat
beszélhetnék
még rosszabb Nagy
:
M«gy«r
ugyan
a
rossz
ebédekrl,
utakról, s leglassúbb gyorsutazásról. titkok.
1.
^
50
de mind ez már rég elnytt tárgy, s azért bátran merem reményleni, hogy a nyájas olvasó nem fog neheztelni, ha röviden csak annyit mondok, hogy útközben sokat aludtam, keveset ettem és mindig unatkoztam. Esti tíz órakor
hogy
mészetes,
érkezem Pestre,
így igen ter-
s
már
a külváros utczáiban
volt látható a lámpavilágnak.
sem
fia
Ez azonban nem
baj,
mert a mostani fölvilágosult században már úgy is sokat látnak az emberek, mit, mint némelyek hinni szeretik,
A
még
csak álmukban sem kellene sejteniök.
kövezet majd fölforgatá kocsimat,
ez igen hasz-
s
nos, mert ez által ébren tartatik az utas, val együtt,
hetnek,
következéskép mindketten
hogy ládáikat
le
és
ez
rendkívül
bejöv uraságokat
Az ocsmány bzt
ne vágják a bakról.
árkokban rothadó víz és szemét igen terjeszt
kocsisá-
illn figyel-
mert a faluról
hasznos,
hogy mielbb
arra figyelmezteti,
siessenek ismét vissza egészséges falusi levegjökre, hol a csdületi betegség
nem
érheti
ket
oly
el
könnyen, mint Pesten. Most a bels városba érkezünk, val,
s a kocsis
oly dühösen pattog hosszú ostorá-
mintha Jerikó
falait
akarná
ledönteni,
s
ez
már nem hasznos, hanem rendkívül káros, mert ekkor az utczán járó emberek ijedten hunyják be szemeiket, hogy a kocsis meg ne foszsza ket ostorával
azoktól ; hej pedig Pesten úgy is vajmi sokan hunyják be szemeiket, kiknek kötelességök azokat mindenkor és mindenütt nyitva tartani ; az
f
igaz,
hogy e helyett kárpótlásul markukat mindig már ismét nagy baj, mert
nyitva tartják, no de ez
5»
hó,
tünk
megáll,
kocsi
a
nem
latokat
s
gondoAh, a pinczér már elt-
így ezen épületes
folytathatjuk.
áll.
— Szobát méltóztatik nagyságod parancsolni — Igen, harmadik emeleten. — Jean, szobát tekintetes úrnak a harmadik ?
a
a
emeleten. Ej,
ej,
pinczér uram, gondolám magamban, tehát
már csak letre
tekintetes vagyok, mivel a harmadik emekivánkozom? Szegény golyhó I Hátha csak
azért
megyek
oda, mivel oly magosra
annyira az utczai
zaj.
nem
hat föl
Lám, lám, mi határozza meg
a rangot Pesten. Kurta
esz
pinczér, pedig arany-
mind a két szemedet, míg alkalmasint gyakran oly els emeleti vendéged is találkozik, ki forintos bankóval se birná mind a kettt betapasztani, ha elbb könyörül szív zsidóhoz, vagy keresztyén pogányhoz nem folyamodnék nyal verhetném
ki
Yl. Jirdai
Másnap korán
kényelem.
reggel,
azaz
nyolcz
és kilencz
óra közt, az álom puha karjaiból kibontakozám és azonnal
kávézáshoz
nem szoktam
inni.
láttam,
Ha
mivel
valaki
én kávét soha
talán ellenmondást
látna ezen állításomban, annak megnyugtatására azt
válaszolom, hogy mindazok, kik inni,
a pesti
jenek,
mert
nem akarnak
vendéglkben mindig
meg
lehetnek
kávét
csak kávét kér-
gyzdve, hogy
azon
5*
lesz
mely elébök adatik, minden egyéb Miután a kávét, mely nem
lében,
fekete
csak kávé nem.
;
megivám,
volt kávé,
gamat,
s
lehetségig fölcsinosítám ma-
hölgyszemlérc indultam
Útközben eszembe
jutván,
Váczi-utczába.
a
hogy kalapom nem a
legjobb állapotban van, boltba léptem, divatú párisi kalapot kértem.
A
legújabb
s
keresked azonnal
nyújta egyet.
— Mi az ára? — Tíz peng. — És honiaké? — Öt peng. — Már csak a
a párisi mellett
E
szók
akarnék,
fizetni
tatván, hirtelen
— — — A
kivevém
után s
maradok.
tárczámat,
e közben, a párisi
kérdem
a
már kalapra mumintha
kereskedt
Hol készült e kalap? Soroksáron, Karczag gyárában.
Ah,
itt
az öt
keresked
mert
peng, mert
kissé
szólni. IJgy
e szerint
kell
neki,
mért
nem
jobban nyelvére. Most már egészen a talpamon, a sok
szép,
járdán
nem
párisi.
meghökkent ugyan, de nem vigyázott
ember valék
s jó kedvvel kezdek a kényelmes, a pénzbe kerül, a pompás, a hasznos
sétálgatni,
egyszersmind vitába
keveredve
önmagammal a járda jó tulajdonságai fölött. lám, lám, így okoskodám ugyanis magamban min hálátlan és igazságtalan emberek az újság:
írók,
csupa rágalommal és irigységgel van tentájok
föleresztve.
kon nem
Hányszor olvasám már, hogy a járdáember becsületesen, mert a ház-
járhat az
53
tetrl csurgó
víz
mindenütt valóságos graefenbergi
zuhanyt képez szkor, télen és tavaszkor; külön-
hó esik, mindig veszélyben forog az ember, hogy lábát kitöri. E bajok miatt azután közönségesen a háziurak korholtatnak, mintha bizony ezek minden járdakoptató kényelmérl gondoskodni tartoznának! Szeben pedig ezenkívül, ha
fagy, vagy
gény háziurakat bizony úgy
is
elég teher nyomja,
mert, a hol háziúr van, ott többnyire is
van, vagy legalább
ban
a hol
;
mulhatlanul
pedig
efféle
szükséges
a
boglyas pesztonka,
kalap,
háziasszony
barátné, valahol a külváros-
bútorok találtatnak, ott bársony-püspike,
tollas
sima selyemruha,
pisze
szobalány, vastag karperecz, kövér szakácsné, fényes estély,
sok mulatság, semmi gazdálkodás és számos
egyéb efféle nélkülözhetlen csekélység, melyek annyi pénzbe kerülnek, hogy ugyancsak béketrk és pénzesek legyenek a lakosok, ha a szegény háziurat
a
csdülettl
meg
akarják
Ugyan
menteni.
mikép juthatna tehát a szerencsétlen háziúr eszébe, hogy még az utczán sétálók kényelmérl is gondoskodjék? Kiki magáról, az úristen pedig mindnyájunkról ez a bölcs háziurak jelmondása. Egyéb!
iránt pedig,
ha a dolgot
igen megnyugtatva idézett
apró
jól
fontoljuk meg,
érezhetjük
kellemetlenségek
magunkat,
tehát
mert az
az évnek legkelle-
metlenebb részeiben szoktak csak elfordulni, midn bizony úgy sem várhat az ember sok jót. Nyáron ellenben annyi kényelemmel kínálkozik a járda, hogy az érintett néhány apró kellemetlenséget valóban nagyon könnyen feledhetni.
54
Hó, mi vala ez? Hová
lett
kalapom? Ah, e
boltnak ernyje oly alacsony, hogy lecsapá fejem-
rl lett
a Soroksáron készült párisi
kalapot
de hová
;
kalapom? Ah, semmi baj! E házból kocsi ki, kalapomat a lovak kissé megrugdal ák,
robogott
a kerekek pedig valamennyire összelapíták. kis
szüleménye, de
véletlenség
mégis
kalap
csak
a
kalap.
bolternyjének
Ez egy
tulajdonkép
Megvallom, én meg-
jutalmaztatnám azon kereskedt, illeszti
azért
rúdjait,
ki
legalacsonyabbra
mert nálunk erre
Nálunk például sokan oly magasan hordják orrukat, hogy a csillagokat is szeigen nagy szükség van.
retnék vele leszurkálni, jó tehát, ha e rudak emlékeztetik
ket, hogy
k
is
csak porfiak.
Azután e
rudak nagy sötétséget okoznak a boltban, vajmi hasznos
!
A
keresked veszély
s
ez
is
nélkül szaba-
meg csempészett, vagy elavult árúitól, sok szép vevnének pirulását pedig jótékonyan rejti el a sötétség, midn, sorsa fölötti vásárlásokat tevén, néha meggondolja, hogy most ássa meg becsületédul
nek
sírját.
Végre, ha e rudak magasabbra húzatná-
nak, akkor a bérkocsisok bizonyosan
nának a járdán vágtatni,
s
alattuk
fog-
a gyalogosokat egészen
a kocsiútra szorítnak, míg most csak egy kerékkel ronthatják a járdát.
Hah, mi ez? Zápor szakad? Oh, nem, csak a engem is végig öntöttek. Szerencsére fekete nadrág van rajtam, s így nincs okom
járdát öntözik, s
zúgolódásra.
De
ezen öntözés különben
is
nagyon
hasznos, mert háromszor történik rendesen napjá-
ban, s így azon
idben
a dologtalanok
mégis honn
Í5
maradnak, holott különben az egész istenadta napot a járdán töltenék el és
.
.
Ezer villám, most hasra estünk. Bocsánat, tulajdonkép csak én magam estem el, s bátor vagyok reményien], hogy a szíves olvasó nem részesült e egy ház szerencsétlenségben. A baj így történt eltt kocsi állott, a járdáról korcsolya emelkedék :
a kocsira,
melyen hordót akartak
föl hengeríteni,
s
elmélkedéseimbe mélyedvén, a korcsolyán becsü-
én,
letesen keresztül estem.
e miatt
;
Más
vagyok, hogy ezen teljességgel
st
talán
boszankodnék
én azonban annyira méltányosság embere
nem
birok fölindulni,
e bajt igen hasznosnak tartom,
mert
arra
ez
emlékeztetheti a magyar politikusokat, hogy ne csak
mindig századokra építsenek alól is
hengerítsék már
el
elre,
hanem
lábaik
valahára a gátoló görön-
gyöket.
De min boszantja
már, vannak
férfiak,
ez,
mely minduntalan
pompás járdán? Ah, látom kik a kutyákat annyira szere-
hogy magukat mintegy azonosítják velk
tik,
utczaszögl eteknél
s
házsarkoknál
ugyanazt
és az
követik
mit említett négylábú társaik szoktak e helye-
el,
ken is
bz
kiállhatlan
orromat e
gyakorolni.
van
egy
jó
E
gyalázatos
oldala,
az
erkölcstelenségnek
tudniillik,
hogy c
bz
mindig arra emlékeztetheti az illet hatóságok tag-
hogy mégis csak ideje már fenyítházat építBizony Hah, mit látok? Két szép hölgy, mintha ismerném az egyiket; e pompás barna fürtök, e görög
jait,
tetni.
szabású
.
.
gyönyör
orr,
e tüzes
sötétkék
szemek.
^6
—
ezer villám, már itthon keskeny piros ajkak vagyok! Ez úgy hasonlít Móricíz; zsidó feleségének arczképéhez, mint egyik vízcsepp a másikhoz. De még sem, ugyan mikép merné magát Pesten szép mutatni, férje csalása után ? Hátha mégis !
asszony,
s
annálfogva bizonyos lehet az
Pesten nemcsak egy hatalmas
t
ha épen veszély találná
.
.
kell
fogom
követni
.
Aufgschautl
Késn
atyafi. Szánakozzanak rajtam, Szemközt velem targonczás jött a hölgyre bámulván, nem vevém
kiáltottál,
nyájas olvasók! járdán,
én,
s
t
a
észre, s így a targoncza kereke igen
ütközésbe
jött
E
lábaimmal.
búcsút
vett
fejemtl
kemény össze-
zökkenés
által
;
én kiterjesztett karokkal
a targonczára borultam, mintha annak
meg
donosát
akartam
annyira
hogy kalapom másodszor
elvesztem a súlycgyent, is
Meg
környezni.
hogy
akadhat,
pártfogója
gyzdnöm gyanításomról. Nyomban t. Nem nyugszom, míg
—
iránt,
volna ölelni,
s
cseh
tulaj-
e közben a
szép hölgy leirhatlanul kellemes kaczagása csengett
Ez azonban még nem elég; nyomban egy derék csizmadiainas
füleimbe. czást
hosszú
rúdon
mintegy
harmincz
czipelt
vállán
és
tudja,
mert
a targoncza
els végével
isten
pár
a targon-
követé, ki új
csizmát
hova bámészkodott,
megállapodása pillanatában, rúdja
cseh
hátába,
keményen ütközött a becsületes hogy ez egyenesen rám bukott, mi-
által
fejeink
oly
hogy,
oly
kemény összeütközésbe
a mint mondani
tartá össze csontjaikat.
szokták,
csak
És még ez sem
az
jöttek,
imádság
elég,
mert
•Of*
•§
•)7
ugyanazon pillanatban,
elmélked
délyesen
midn
vagy ke-
a bámész,
els
rúdjának
csizmadiainas,
végével a targonczást fejemre taszítá, egyszersmind
egy hátul sietve jöv szolgáló a rúdnak hátulsó végébe ütközött, kissé megbotlott, azaz nagyot esett, s az étellel
s
telt
edényeket,
miket kezében
földhöz csapa. Szavaim nincsenek e borzasztó,
tárta,
egyszersmind igen érzékeny spektákulum ill le-
A
írására.
cseh káromkodott,
fenyegetzve emelé
s
ökleit
majd felém, majd ismét a csizmadiainas
kinek
szája
miatt,
mely mködésben számos
segíté
t.
mint
majd
A
elrepedt
szolgáló
sírt,
legelvetemültebb
a
iszonyú
az
s
felé,
kaczagás
sétáló és
naplopó
e mellett szitkozódott,
bakancsos,
s
a szétszórt
néhány kutya oly barátságosan osztozott,
ételen
a gazdag örökség fölött, azaz, nagyobbak kegyetlenül marakodtak, addig
mint jó rokonok
míg
a
a kicsinyek a bírói szerepet vállalák magukra,
legzsiro5b falatokat
mohón
Végre a szolgáló néhány csizmát
ersen
mert baját
;
hogy
állítá,
s
a
elnyelek.
a
de ez a targonczáshoz,
akai-t
elkobozni,
csizmadiainas s
okozá
ez viszont hozzám
t, mert, míkép magát kifejezni merészlé, mindennek csak az én bámészságom volt oka. Érzem, hogy állapotom úgy bonyolódik, mint közepe felé a szomorújáték, s látván, hogy rendr a világért sem mutatkozik, jónak hívem a botrányt utasítá
csendesen
elintézni.
tehát a szolgálónak, getni,
s
Öt peng
forintot
nyújték
kalapom után kezdek tekint-
ámde annak legparányibb nyoma sem
látható.
A
nagy tolongásban
bizonyosan
volt
ellopta
58
azok közül, kik minden
valaki
nálni szoktak;
tolongást
ily
pedig hányszor történik
mindennap minden utazábán
Mert
!
efféle
és
is
kan
majd
különös
nagy nép-
figyelemért esedezem. Pesten mindjárt
tolongás támad, ha csak egy
itt
hasz-
légy
nyikkantja
magát.
cl
Lecsöndesítvén e szerint e nagyszer utczai for-
melyhez hasonlóval most már Paris sem új kalapot vásárlék, s vendég-
radalmat,
igen dicsekedhetik,
fogadómba
siettem, mert fejem
nagyon
fájt,
s szinte
már dagad is. íme, nyájas olvasó, nemde szerfölött boldogok a pestiek, hogy oly pompás járdán sétálhatnak, mely mindennap ennyi válogatott kellemmel kinálérezni hivém, hogy
kozik?
VU. Szolgafogadás.
Sejtésem
nem
csalt,
homlokom csakugyan
tete-
mesen földagadt, s e szerint több napig szobám rzésére valék kárhoztatva. Ez már magában is elég boszantó volt ugyan, de
ságos
kínná
vált,
rám nézve most
mert a szép hölgy,
még
bajba keveredem,
s
nejének tarték, ez
alatt isten tudja,
vagy
ha
itt
marad
én
kit
is,
hogy hamarább hagyhassam
Az
miatt a
Móricz
hová utazhatik, ugyan mikor fog engem a
véletlenség vele ismét összehozni
teté
ki
folyvást
való-
el
?
Orvosért küldék,
a szobát.
orvos megérkezett, körülményesen elbeszél-
magának bajomat,
s
azután
komolyan szóla:
59
— Meleg székfüfzettel méltóztassék a daganatot burogatni. Fél óra
meg,
múlva egy
kivel szinte
—
Barátom,
—
fiatal
orvos barátom látogatott
közlém ínségemet. így szól a a
—
tanár,
fiatal
ta-
nácslom, ne kövesd orvosod rendelményét.
— — —
Hát mit tegyek? Jéggel burogasd a daganatot. Jól van.
Két ellenkez rendelmény! gondolám magamban, ugyan melyiket kövessem? Eh, én a többség
embere vagyok, még egyet csát fogom követni.
A két
harmadik orvos
elsnek
—
Én
ben;
is
hivatok, s annak taná-
megérkezett,
miután
s
a
tanácsát hallá, fejcsóválva szóla:
egyik rendelményt sem hagyhatom hely-
méltóztassék
sebészt
hivatni,
daganat
a
s
körül tizenkét nadályt rakatni.
Villám
és
mennydörgés
lesz többséget
meg,
!
eszközlenem.
hasonszenves
orvost
gondolám,
Még
itt
nehéz
egyet kisértek az
hivatok,
legalább
mindenesetre ellensége a vérontásnak.
A
negyedik orvos
is
bekopogtatott,
s
kihallgatván
eladásomat, mosolygva szóla: Uram, c bajért nem érdemes orvoshoz folya-
—
modni
Ez lott.
egy-két nap alatt úgy is megg>'ógyul. az én emberem I És csakugyan igazat szó;
Kevés nap s én
daganatnak,
nyoma sem
alatt jól
volt
látható
a
kinevetem a fontoskodó orvo-
sok bölcseségét.
Elször hagyván
el
egykor délután
szobámat.
6o
ketts czélom vala; mindenek eltt ugyanis vagyis szolgát akarék fogadni, kit
midn
jól
tigrist,
leszidhassak,
unalom miatt nem tudok jobbat tenni,
az
azután pedig szállást bérelni, hogy a vendégfogadói kellemetlen zajtól és kiállhatlan zsarolástól
mielbb
megszabadulhassak.
hogy az úgynevezett cselédhivatalban
Tudván,
mindenkor kaphatni
mindenféle
ságát, azonnal
minden padja
nem
nem
el
és
selyem ruhás szakácsné, asszony
midn
ki
özvegy uraknál szeret
alaptalan
kell helyét változtatnia
rendesen
volt foglalva uraságra
rangú cselédekkel. Volt
bársony-ködmönkés
;
a
küldetik
;
kinek
szobalány,
féltékenysége
lefügg hajú
;
lóistállóban
vízért
szokta
a
fölserdült
miatt
szolgáló,
kutat
a kis gyermek,
vaskos
melyet egész
ki
keresni,
pesztonka,
mindig a laktanyák körül szokott sátorozni, rendkívül
j
ura-
csalatkoztam, a hivatalszoba
székje
és
várakozó minden
mindig az
ki
meg
csalja
oda irányozám lépteimet.
Várakozás Dmban
szolgálni
naplopót,
lehetségig becsületesen
fizetésért
ki
mivel
nap czipelnie
kell,
gyönyörködik a bakancsosak látásában
dajka,
saját
ki
gyermekét három forintnyi
havidíj mellett hagyja halálra koplaltatni,
húszért táplálja
a
másét;
míg maga
sovány komorna,
ki
a
színészetet rendkívül bálványozza, s e szenvedélye
miatt
többször már vándorszínészekhez
kozott;
elhízott kapus, ki
is
csatla-
mindig német játékszíni
bírálatokat olvas, hogy magát a rangjához ill gorombaságban folyvást gyakorolhassa ; sima arczú, vékony lábú inas, kinek igen jól ment dolga, míg
6í
crcjc serényebben engedé szolgálata részét teljesítnie
bozontos szakállú kocsis,
;
megbecsülheti en találmányt gyakoriá,
még ki
az abrakot
legfontosabb
borrá változtatá; ökölnyi
is
az evés mesterségében ritkítá ugyan
ijedtében
akkor
ki
is
fakadt,
sírva
azon
mely szerint tigris,
párját,
de
ha a kakas rá-
nézett.
Ezek mind nem nekem valók, gondolám magams már távozni akarék, midn a hivatal tulaj-
ban,
donosa leirhatlan nyájassággal ezen igen természetes kérdést intézé
— — —
Igen.
E
kérdésre
hozzám
Cselédet méltóztatik parancsolni?
Szobalányt?
séggel
ugrott
a
mi
mert a rossz világ
vala,
szobalány nagy
valamennyi föl,
kész-
rám nézve igen hízelg azt suttogja, hogy a talpra
derék szobalányok nem szeretnek oly asz-
esett
szonyt szolgálni, kinek rút férje van.
—
Nem
A
szobalányok ismét leülnek.
inasra van szükségem.
;
—
Oh, tehát méltóztassék
—
Majd
csak
választani.
megmondom, milyenre van
ségem, ön azután tudni fogja,
szük-
hogy van-e nekem
való embere.
— —
A
Én ntlen
magam ról is
—
—
mint méltóztatik.
ura, csak
vagyok,
gondoskodni
Ez
s
a szó teljes értelmében
egy cselédet tartok, tartozik.
tehát hármas szolgálat.
Hármas?
ki
paripám-
6%
— Igen. — Hiszen én csak magamat lovamat említem. harmadik micsoda? Hát — A nagyságos asszony hiányzása. — Ez úgy hiszem, inkább dolgot. — Talán, jövedelmet azonban mindenesetre s
a
kevesbíti
a
a
ncselédség bkezségétl nagy-
csökkenti, mert a
sád inasa egészen
el
fog
esni,
jövedelemben sem részesülend,
st
azon
mellék-
mely házas urasá-
goknál néha apró titkokból szokott származni.
— Értem. —E nagyobb díjban leend nagysád kénytelen megegyezni. — Nem zsidóskodom, ha kedvem embert — Ah, mondhatom, becsületes legényekkel szerint kissé
szerinti
találok.
szol-
gálhatok. Íme, ezen csinos barna
legjobb
üg)'es,
szolgált.
— Nem henyélést. — Tehát — Köszönöm, kell,
mert
ott
megtanulta
bizonyosan
talán ez fog tetszeni,
is
igen
bizonyítványokkal van ellátva és igen sok
nagy uraságnál a
fiú
ez
már katona
volt.
hiszi,
ez bizonyosan
hogy káplárján
kívül senki
még most is azt nem parancsolhat
neki.
— Vagy amaz, vendégfogadókban — Lígy bizonyosan
ott a sarokban, az
többnyire nagy
szolgált.
hoz
;
nem
kell.
derekasan
ért
is
a
csalás-
63
— Ezt ajánlhatom, ez még nem rég van mindeddig csak egy serfznél — Szemeinek igen vakmernek tartom. — Csak neveletlenség. — Mi a neve — Tamás, — Egy szóra. Tamás! — Tessék parancsolni. — Mióta szolgálsz Pesten? — Másfél esztend — Mindig egy helyen? — Igen. — Már csakugyan tökéletesen rád ismertem, is
Pesten,
szolgált.
s
járását
?
óta.
te
vagy
múlt húsvét vasárnapján a templomban
az, ki
kendmet zsebembl Én?
— — Igen, — De már
kiloptad.
te.
tes úr, mert
templomba
—
ebben nagyot csalatkozik
úgy
segéljen,
nem
voltam
a tekinte-
még
Pesten
I
Tehát menj
Uram, ez sem
helyedre.
kell,
mert lovamat sem bízom oly emberre, kinek vallása nincs.
—
E
szerint
már
kétségbe esem, hogy
szinte
lehet-e nagysádnak emberrel szolgálnom, mert hiba
bizony mindegyikben van.
Itt
van
még
egy,
kirl
semmi czégéres rosszaságot nem tudok, ez nyolcz esztendeig szolgált Schufterlc Mózes gazdag izraelitánál.
—
-
Annál, Igen.
ki
megszökött?
64
— Kinek, mint mondják, igen szép felesége — Annál. — Mi e legény neve? — Bertók. — Bertók, akarsz hozzám — Szívesen biz uram, ha megalkuszunk. — Az legkevesebb, velem. — Ah, örvendek, hogy mégis szolgálatára lehe-
volt.
beállani ?
tekintetes
én,
jer
elbb
tek nagysádnak, örülni fogok, ha minél
ismét
lehet szerencsém.
—
De
köszönöm, én nem szeretem a cselédet
gyakran változtatni.
—
Azaz,
gálhatok
;
nem úgy
menyasszonynyal
— — —
st gazdag
is.
Azt majd csak
A
értettem, én mindennel szol-
pénzzel, bútorokkal, házakkal,
utoljára hagyjuk.
mint parancsolni méltóztatik.
Ajánlom magamat.
— A cselédszerzési méltóztatott nagy— Ah, — Kérem, Bertók ugyanannyit pedig most alkalmasint nincs pénze. — Úgy? Tehát van az — Alázatos szolgája; de majd elfeledem, díjt feledni
ságod.
igaz,
itt
van.
tartozik fizetni,
is
neki
is.
itt
alá-
zatosan bocsánatot kérek. Szolgám dig egy kis borravalót kapni, az
szokott min-
is
midn
házhoz vezeti
új cselédet.
—
Hiszen ezt én
magam vezetem!
65
— Igaz, igaz de szolgám ez cnnzk nem oka. pedig — van. — Köszönöm szolgám nevében.
mégis káro-
által
;
sul,
Itt
Bertók,
maga
egy pár garassal megvigasztalni Jáno-
tartozik
is
somat.
— — —
van.
Itt
Úgy
lelkem, úgy.
különben
Bertók,
Jer,
még
brnk
is
itt
marad. távozánk. Csak az utczán néztem
Ezzel
jól
vé-
emberemen. Magas, vállas legény volt s oly barna, hogy czigánynak tartam t; eleven szemeibl furfangosság tekinte ki, míg nagy orra s kiálló gig
álla
bátorságot
tanúsítottak
;
egész
arczkifejezése
szinte nyiltság jeleit viselé magán. emberre volt nekem szükségem.
S épen
ily
midn Bertók némi habozással szóla:
Alig haladánk néhány lépésnyire,
megemelinté süvegét
— — —
Egy kérdésem
s
volna.
Szólj bátran.
Én
a zsidómat, kinél szolgáltam,
ntelen ko-
rában csak urnák, házassága után pedig nagyságos urnák szólítottam.
—
Miért?
—
Mert
a
menyecske úgy kivánta. Most hát
csak azt szeretném tudni, hogy a tekintetes urat
is
nagyságos urnák szólítsam-e?
— —
Szólíts csak uradnak, tekintetemre
és
nagy-
ságomra semmi gondod. Értem, uram és fogadom, hogy
N«gy
:
Magyar
titkok.
1.
meg
lesz vee
66
lem elégedve. Hej, jól járt ám az közül a czifra legények közül nem
ur,
hogy azok
választott.
— —
Miért? Hiszen azok leginkább ajánltattak. Elhiszem bizony, mert azok legjobban fizetnek. És mibl fizethet a szegény cseléd ? Bérébl ? az áml Abból fizet, a mit lopott, vagy csalt. Jól van jól, csak ne dicsérd nagyon magadat, mert tudod, hogy minden czfgány a maga lovát dicséri.
—
— Uram, hát hogy én czigány vagyok? — Hogyne tudnám. — És mégis megfogadott! Na, mondom, uram, tudja,
hogy már csak ezért is oly hséges negyednapos hideglelés.
— —
Nem
lesz károdra,
Köszönöm
fiü,
alázatosan.
leszek, mint a
ha megelégszem veled.
De
most egy nagy alá-
zatos kérésem van ám, kedves jó uram.
— —
Halljuk
I
Mióta élek, mindig csak az de a zsidómat nem birtam rávenni.
— Mondd — Uram, ha hátamat zúgolódom, ha ezen kérésemet — Szólj! — Koplalni kész vagyok, ha ki
járt
fejemben;
még
akkor sem
hát.
fölszántja,
teljesíti.
is
semet
betölti, jó
—
Beszélj,
—
Bizony
urnák, ha
— —
.
ezen
hamar! isten,
még
porát
is
áldani
fogom
az
.
Eh, mondd ki már valahára. Hát hát járasson engem
nadrágban.
egy kéré-
uram.
—
—
—
vörös
67
— — — —
Megteszem. Paszománt is jön rá? Igen.
Uram, most már kész vagyok magamat akár
agyonveretni
az úrért.
is
Vili. Szobantzés.
Már elbb tókomat
kellett volna
Móricz
mondanom, hogy Ber-
lehetségig
iránt
kikérdezem
ennek megemlítése azonban még most sem
sn. Különben
is
j
;
ké-
mindaz, mit kitudhaték, csak any-
nyiból állott, hogy Móricz gazda az uzsoráskodás minden nemét legnagyobb kiterjedésben gyakorlá, nejét bálványozá, de mégis gondosan rizé s hogy nem járt a házhoz oly férfi, kire clszöktetés miatt
gyanakodni lehetne. s
így
ság
A nt
Bertók azóta nem
könnyen megeshetek, hogy
által
csalattam
meg
;
tisztába
látá
talán hasonlatos-
azonban
akarék
ez ügyre nézve mindenáron jönni, már csak azért is,
hogy
a megcsalatott
hitelezket pénzöknek leg-
alább egy részéhez segíthessem
nak megparancsolám, eltt reggeltl
minden
a
estig sorban
ki- és bejáró
pedig a nap
hogy
a
s azért
czigányom-
nagyobb vendéglk
gondosan rködjék,
asszonyra
nagy részét mindig
figyeljen
;
s
magam
sétálással töltém.
Mindenekeltt azonban szobanézéshez fogtam, mit sétálásközben úgy is könnyen eszközölhe-
tek.
Nem
kellé
sokáig
keresnem,
mert
alig
van
68
Pesten
melynek kapuján, az év minden nap-
ház,
három czédulát ne leis két vagy miken kibérlend szállások hirdettetnek.
legalább
ján,
hetne
látni,
Ah, ime
—
Olvassuk csak
is.
itt
:
egy világos, hónapos szoba minden
Itt
pilla-
natban kiadandó.
Nem
kell.
Ez bizonyosan
sötét s azért
monda-
tik világosnak.
—
ntelen urak szobával
Itt
mindennel
és
el-
láttatnak.
mentsen! Ez a
Isten
még
utoljára
—
feleséget
«
is
minden*
egy özvegyasszonynál
Itt
igen
veszélyes,
foglalhat magában. szállást
kaphatni
szolgálattal együtt.
Eh,
magam
én
tartok szolgát, ez a szállás csak
tanulóknak való.
—
Itt
két hónapos szobát kaphatni, gyakorlattal
együtt a franczia nyelvben.
Ez
csak arszlánoknak való, kik egy sort
nak hiba nélkül
leírni
magyarul
s
sem
tud-
mégis francziás-
kodás után esengnek.
—
Itt
két szoba, elszobával s külön kijárással,
havonként,
vagy
mvelt ntlen els eme-
évnegyedenként,
uraknak, bútorzattal együtt kiadandó az leten.
A
Bvebben
a háziurnái értekezhetni ugyanott.
Ez már jól hangzik, ezt meg kell tekintenünk. ház nem nagy, st a belvárosban rágalom nél-
kül akár kicsinynek tiszta és csinos.
is
mondhatjuk;
Menjünk
föl.
bad. Lépjünk be.
—
A
de különben
Kopogtassunk. Sza-
háziurhoz van szerencsém
?
69
— Részemrl Hebauf. — Örvendek. — Ah,
nevem
a szerencse, a ház enyim,
A
kapun czédula van
.
.
.
a szállást méltóztatik megtekinteni ? Igen
gyönyör. Róza,
mondhatom,
szép,
Mimi,
Nina,
Laura,
méltóztassék addig
Szent
isten
hat szép
!
fiatal
is
hajadon
tizennyolcz éves lehete.
—
Kedves
Kérem,
helyetfoglalni.
megnyílt
az oldalajtó
özönlött a
idsb mintegy huszonnégy, dást mutattak,
Tini,
Bella,
hamar, a kulcsokat.
a
s
egyszeire
szobába.
A
legfiatalabb
leg-
pedig
Mindnyájan nagy zavaro-
midn engem lyányaimat
megpillantanak.
van
szerencsém
önnek
bemutatnom, egyetlen örömemet képezik e földön,
nm,
mert
a
A
derék asszony, már nincs többé.
jó
Gyermekeim, ez
itt
uj
Zimmerherrünk.
hajadonok bókoltak
hoztak mozgásba
s
egyszerre
hat
széket
én azonban egyet sem fogadtam nehogy ötöt sértsek meg az egyiknek elfoga-
el,
;
által azon mesterséget pedig, fájdalom, még máig sem tudom, mely szerint egyszerre hat szé-
dása
ket
;
is
be lehet
mert a szék nem olyan,
tölteni,
mint a hivatal.
— Inasomnak helye? — Az inasnak? Oh, mindenesetre, az elszobácska igen — Nem tekinthetném meg? — Oh, mindenesetre Hiszen nem akarom a is
lesz
csinos és tágas.
!
macskát zsákban árulni. Hehehe kulcs?
—
Itt
van, atyuska
!
Lyánkák, hol a
70
—
Ezen szobából
méltóztassék.
pompás
lakásba
kis
ajtók
és
ablakok
s
a
világosak,
úgy
onnan nttek volna nyilik
ki.
illenek
A
mi
azon
vannak
ki
jól
fülnek, az
mintha
rámáikba,
lehet-e ennnél
;
fkép ntlen
urak szá-
I
És mind ennek ára?
A
kútban igen jó ivóvíz van
ersek, hogy
tz
szépen
lakos kapukulcsot kap
mára, hehehe
ajtó
szekrényt állítunk
külön kijárás a lépcsre
kényelmesebbet képzelni,
— —
nyilik
is
majd
Kérem,
mindent.
pompás, a kályhák
a kilátás
festve,
de
!
Íme, a szobák
ide.
meg
mutassunk
Jöjjetek,
a
s
házfödél akár tizszer
oly
a
falak
is
leéghet
s
kényelmesen pipázhatunk az ablakban, mert a csakugyan soha nem fog ránk szakadni, nemde,
gyermekeim?
— —
Igen, atyuska.
Azután, kérem alázatosan, minden nagyobb-
szer temetés
— —
erre
megy
.
.
Oh, ezt nem szeretem. Ah, egyébiránt az ily nagy temetés két esztendben alig történik egyszer, igazán mondhatom, alig egyszer nemde, babácskáim ? ;
— —
Igen, atyuska.
Hanem bezzeg
a katonai
zene
!
Azt minden
héten kétszer halljuk.
—
—
Már ez baj, én a tábori zenét De mi jut eszembe, hiszen
ki
nem
állhatom.
Harczy táborf kiköltözött múlt évnegyedben ezen utczából ugyan mikép is tudtam ezt feledni Most már nem j ;
I
erre a zene,
nemde lyánykák?
7'
— Igen, atyuska. — Nem fog dohányfüst kisasszonykáknak alkalmatlankodni — Oh, nem Ók szenvedélyesen szeretik dohányfüstöt nemde gyermekim — Igen, atyuska. — És az ára e szállásnak — Oh, kérem, még ráérünk reménylem, nem sértettük önt meg, hogy már távozni akar? — Világért sem, csak — Oh, kérem, méltóztassék tehát helyet foga
a
?
a
!
?
;
?
arra
;
.
.
itt a pamlagon, gyermekeim magok mondhatom, igen ügyes gyermekek, nagy örömemre vannak. így, már most beszédközben mindent tisztába hozhatunk. Róza, Bella, hamar
lalni
kérem,
;
hímzettek
a
;
zongora mellé,
—
A
többiek pedig énekeljetek.
ti
Igen, atyuska.
négy hajadon pompás szerelmi vallomást éne-
nem tudom, melyik daljátékból, a másik kett pedig négyesen kisérte ket a zongorán. Ez alatt kelt,
mi így folytattuk párbeszédünket: Tehát a szállás ára?
— — Oh, kérem, Szabad kérdeznem, ügyvédkedni méltóztatik? — Nem. — Vagy orvoshoz van szerencsém? — Nem, jövedelmeimbl — Ah, igen szép! Igen kellemes Nina, ne talán
tüstént.
élek.
élet.
kíméld
hangodat.
tózkodni
Sokáig méltóztatik
Pesten tar-
?
— Meddig az
életet
kellemesnek fogom
itt
találni.
7a
—
Szép!
Mi
tovább
minél
hangosabban
legalább mindent elkövetünk, hogy
maradhassunk. Mimi,
együtt
több tzzel. Hizelgés nélkül mond-
és
hatom, uram, hogy sok szép tehetség
káimban
gokat tarthatni.
mert
volna,
lehetett
házamból
rejlik
lyány-
egykor boldogoknak fogják maMár több igen jó szerencséjük
férjeik
;
kissé
üresen
istennek
távozni,
hála,
hiszen
nem fognak gyjt
azért
és
hogy gyermekei még sirjában is áldhassák. Eddig azonban még egy férfi sem birá
fárad
az
atya,
megindítani
szivöket
házasságot,
én
s
mert istennek
épen nem siettetem
a
hála, lesz nekik
úgy is eiltetcm
mibl élniök. Azért tehát épen nem ket, csak válaszszanak szabad tetszésök szerint. De valóban meg nem foghatom most ezen bohó gyermeket,
minduntalan
elvesztik
megbvölte volna ket
a
valaki.
mintha
taktust,
Ily
zavarodásban
még soha nem
láttam
ket. Mintha valami
bver
tenné
ket
állhatlan
ellen-
oly elfogultakká. Cso-
dálatos!
— — is
De
alig
el
kérem, a szállás ára
Tüstént, tüstént, úgy
is
?
csak csekélység, szót
érdemel. Elég, lyánykák, elég; Nina, hozd
dobocskádat.
— —
Igen, atyjiska.
Különös
fogom önt « Ezred lyányából*
élvezetben
uram. Ninácskám az
részcsítni, a harczi-
dalt fogja dobolni, testvérei pedig a gránátos kar-
éneklendik
hozzá; ez nagyszer hatást gyaminden délután rendesen ezzel doboltatom magamat álomba. Rajta gyermekek, kezdjétek. dalt
korol, én
73
— —
Igen, atyuska.
Hah, nemde pompás! Szinte
ember állani,
ifjodni
érzi
az
mintha tüstént kész volna katonának
vérét,
hehehe!
— Kivált ezredhez — Valóban? Hehehe! — Tehát ára — Egy szóval — Igen. — Alkudozás nélkül — Igen. — Csak háromszáz — Váltóban? — Tréfálni méltóztatik, hehehe Pengben, pengben. — Ez mégis sok? — Épen nem, nagy adó, járda — Ah, járda! — Nemde? Átlátni méltóztatik, hogy ily
1
a szállás
?
?
?
forint.
!
talán
szépítés,
a
biztosítás,
a
a szállás
olcsó.
— Majd meggondolom. — Kérem, az igen más érmert az kezhetik — Oh, ha más j, úgy csak méltóztassék bátran rendelkezni. — Szép, szép de uram, szintén szólván, én alatt
bajos,
és
.
.
;
nem fogadok
minden emberemet megválasztani tól oly
hogy
föl
lakost és igen s
ön
iránt
els
szeretem pillanat-
megmagyarázhat! an vonzalmat érzek, hogy,
—
kész
vagyok
a
lakbérbl
ötven
forintot
74
még eddig soha nem
elengedni, mit
tettem,
nemde
gyermekim ?
— Igen, atyuska. — Mikor méltóztatik beköltözni — Kérem, elbb mulhatlanul tanácskoznom egy barátommal. — De ugyan mirevaló hiszen ön már nagykorú. — Igen, de már ez szokásom. — Uram, egy szó mint én olyasmit érzek ?
kell
ez,
száz,
ön
iránt, mit szinte atyai vonzalomnak nom. Hátha kétszázért adnám a szállást Hiszen így károsulna ön.
kell tarta?
— — Önért mindenre kész vagyok. — Köszönöm, de mondom, rögtön nem határozhatom magamat. — S ha négyszáz kívánnék csak? Mit ön ehhez? — Csak mit már mondék. Ajánlom magamat. — Uram, még egy — Alázatos szolgája! ily
el
váltót
szól
azt,
szót.
Ezzel
kisietek
szavait hallak
—
Na, ez
látom, let
szobából
a
meg
a
s
jó
fülcím
még
e
gondos atyának:
Oh, ti gyarló libák, már hogy nyakamra vénültök s maholnap csdüis
elment.
alá jutok!
Lehetségig gyorsan sietek le féltem, hogy végre még ingyen rad a szép
szállás,
a is
lépcsn, mert nyakamra szá-
az ezred mint a hat lyányával
együtt.
Némi apró
változatokat
kivévén,
többször
jár-
75
tam még
így,
miknek ismétlése
azonban nem
által
akarok a nyájas olvasó szives béketürésével vissza-
mondok, hogy néhány nap múlva csakugyan meglehetsen kényelmes szállást élni s azért csak annyit
találnom az országúton, egy gyermektelen
sikerült
vén zsugorináj, hol a magas lakbért kivévén, semmiféle szívbeli
veszélynek és fülostromnak
Bertók
kitétetve.
ez
elvégzé
alatt
a
nem valék vendéglk
eltti rködést, a nélkül, hogy a szép zsidó hölgy-
nek legkisebb nyomára akadhatott volna.
IX. Szokott
katona.
Egypár hét múlva nemzeti színpadunkon sodszor adaték a kött
nt
« Szökött
katona*
s
má-
mivel a szö-
minden fürkészésem daczára sem láthatám
meg, tehát elhatározám, hogy kárpótlásul legalább a
szökött
rögtön
katonát tekintem meg, mely
els
után,
eljátszatása
Bertókomat karzatra küldém,
meg egy páholy
állék
hölgy
ült,
alkalmasint faluról,
jelentek meg, kik
csak
alatt,
új
szinm,
nagy hirre kapott.
magam pedig
alant
melyben négy szép mert már igen jókor
nem úgy mint a fvárosi arszlánnk, jnek mindig késn páholyukba,
azért
hogy a zaj által magokra vonják a közönség figyelmét s élvezetét háborítsák. Nézk nagy számmal jelentek meg s még jóval hét óra eltt már valamennyi pad el volt foglalva. Azután még számos hölgy érkezett, de ezek részint visszatérni, részint
mert
kényszerültek,
állani
a
magyar
színházban
azon gyönyör szokás uralkodik, hogy a fiatal férpadokat s a késbb ér-
fiak jó idején elfoglalják a
kez
hölgyeket a padok végén állva hagyják. Urak,
már csakugyan még sem szép önök közt az életben úgy is annyira ment már az idegenkedés a házasulástól, hogy a legszebb hölgyeket is ülni hagyják, legyenek tehát következetesek önmaguk-
ez
;
koz
hagyják
s
ket
még azon gyanús
a színházban
hirbe
is
fognak
ülni
;
különben
uraságtok
jni,
hogy annyira elgyöngültek már, mikép még csak állani sem képesek már többé lábaikon. Urak, ez szégyen!
Testületek,
vállalatok és társaságok
úgy gyönge lábon állnak hazánkban, ne engedjék önök tehát még azon rósz hírt is lábra kapatni, hogy színházunkban bárdolatlanság kezd uralkodni,
is
hanem
álljanak inkább talpra s legyenek állnokok,
a sok ülnökséget pedig hagyják színházban a höl-
gyeknek, azonkívül pedig a politikusok, kik alkalazért folyamodnak minduntalan mindenféle
masint
ülnökségekért, mivel beszédeik többnyire olyanok,
hogy ugyancsak derekasan
ket
le lehetne
ha az álnokságot sokkal jobb szívvel
ültetni,
nem ruházná
rajok az ember.
A
szinház
belsejét
nem irom
le,
közönségnek van szerencsém irnom,
mert magyar
arról
pedig nem
szabad föltennem, hogy nemzeti színházunkat
nem
látta,
vagy legalább leírását rokonaitól
rsitl nem
hallotta.
s
még isme-
Csak magáról az eladásról
tehát néhány szót, melyek innen hatottak
s
is,
onnan
miket saját észrevételimmel
is
füleimbe
bvítendek.
11
—
Bizony különös, hogy ezek
magok verbuválnak
kötéllel
;
a parasztok
elbb
azután pedig önmago-
kat gúnyolják ki szép énekszóval e tettekért
Már min
náljuk
dalt költeni, tehát a
új
ha
s
ujonczszedésnél erre
dalt kell énekeltetni s
vonatkozó akarunk
Az
észrevétel ezi
aztán
mondás, azt
kell
el
ha magunk nem már készet hasz-
ellenis némi kis legyen különben nézni, csak jó
abban van
a dal.
—
Na, mennyit beszél már az ezredessel a grófni Már egész kényelemmel megmondhatta fia; e volna neki, hogy Korpády Gergely tz helyett azonban csak látogatásra kéri
t
meg.
Kérem, ennek mulhatlanul így kellett történni, mert különben az egész érdekes színmnek másfél fölvonása elmarad s ezt a közönség bizony nem köszönné meg.
—
Íme
mind
fogva
melynél
még
fiát
Most a hölgyek grófn nagylelkségét,
jelenet!
siralomházi
a
sirnak és bámulják a
ott
ellenben azt bámulom, hogy mért az ezredeshez, ha
meglátogatja.
is
nem
sietett
Én
inkább
már csakugyan nem szégyenlett
hajnalban kaszárnyába menni.
Uram,
ugyan
tudna
ki
önnek színmvet
Hiszen, ha a
grófn most nem
hanem
a
csak
j
írni
i
a siralomházba,
természet egyszer törvényeit kö-
vetve,
egyenesen
az
gyeink
nem
s
sirnak
megy, úgy hölmásodik fölvonás legnagyobb ezredeshez
a
hatású végjelenetei egészen elmaradnak.
—
a
Már
grófn
Most ismét beszél még sem mondja meg
ez mégis csak sok!
az ezredessel
s
78 neki
mit tulajdonkép mondania kellene
azt,
s
mit
egyetlen szóval megmondhatna. Ej,
már hogyan tehetné
ej,
az ezredes
gróf közti
és
azt,
hiszen akkor
párviadalnak
is
el
kel-
lene maradni.
Még
több
sokkal
igazságtalan megjegy-
efféle
zést kellé hallanom,
mi végre
annyira fölboszan-
hogy a szinterem másik oldalára távozám, midn a harmadik fölvonást kezdek. Alig állapodám meg ismét a széls páholyok egyike alatt,
tott,
midn
hozzám
közel
mással
—
Ödön, hová bámulsz
—
Le nem birom szemeimet venni
?
az
els eme-
harmadik páholyról.
leti
— — — — —
nem
Ízlésed
Nem
rossz.
ismered azon
Ismerem
is,
nem
gyönyör hölgyet?
is.
Hogyan? Beattini
grófn czím
nap óta Pesten ül,
két ifjú így beszélgete egy-
:
férje,
a
;
hátul
azon
ül
alatt
mulat egy pár
deli fiatal
férfi,
ki
h-
mellette
koroska hölgy pedig társal-
kodónje.
— —
Eszerint tehát ismered?
Ennyit hallottam róla, én azonban folyvást egy Pestrl megszökött zsidó feleségének hiszem t, mert ily meglep hasonlatosságot még soha
nem
—
láttam.
De vannak példák Többet nem hallék, mert mihelyt saját szemeimmel is meggyzdém, hogy szökött hölgyem csak-
79
ugyan megjelent katona kollegájának látására, azonnal kirohanék a szinterembl s a karzatra sietéV,
honnan Bertókot, miután hosszas keresés után ráakadtam, magammal a csarnokba vivém
s
parancsot
hogy az udvaron Beattini gróf hintaja
adék neki,
után tudakozódjék
s a
cselédektl iparkodjék a gróf
lakását kitudni.
Bertók azonnal távozott
fzek, hogy
mi
grófnnél bemutattatni, ugyan nem fogom többé kéletesen
t
elszalasztani, arról tö-
valék
gyzdve. Bizalmam mind-
kezde kevés
csökkenni
azáltal
dn
meg
Bertók visszatért
uraság hintaja
én tervet terv után
s
fogom magamat a rejtélyes mert hogy most már csak-
utón
s jelenté,
mi-
pillanat múlva,
hogy Beattini nev s hogy a többi
nincs az udvaron
sem emlékeznek e névre. Maradj itt a pénztár eltt,
kocsisok
—
tüstént vissza-
térek.
E
szók után ismét a színterembe sietek, gondol-
ván,
hogy azon
csalatkozám
hagyá
semmi
is
tudni fog szólani.
várakozásomban,
elbbi esetre
kitl a nevet haliam, alkal-
ifjú,
masint a szállásról
mert a két
ismét
ifjú cl-
nézk
közt
juthattam volna nyomukba,
fkép
helyét
nem
De
s
a
tömérdek
miután csak fölületesen pillanték arczukra
s
most
már alkalmasint rajok sem birtam volna ismerni.
A
deli grófi pár
s így
csüggedni
nültek, mert
nem fogom többé
s
azonban még folyvást helyén
kezd reményeim
szilárdul
elveszteni.
ült
ismét föleleve-
hogy nyomukat Szemeimet le nem vevém
eltökélem,
így a?on észrevételt
sem czáfolhatám meg.
melyet egy öreg úr szomszédához monda az eladás vége felé, minthogy a játékra nem figyeltem.
Azon
—
észrevétel így hangzott:
Na
szinm
öcsém
látja,
min
uram,
negyedszer
ez, a
is
tetés helyett boldogíttatik, a feslett
egymással, míg a becsületes grófnak jutal-
meg
maztatás helyett élete virágában
csupán
jól
hogy
azért,
gulhassanak
Én
élet grófn és
pedig büntetés helyett boldog házasságra
ezredes
lépnek
azért
erkölcstelen
megszökött katona bün-
a
bnösek
kell
halnia,
tökéletesen boldo-
I
keménynek tartom ezen Ítéletet s épen hinni, hogy az öreg ur talán nem
igen
szeretem s
látott
rosszul hallott és e szerint Ítéletében
tökéletesen csalatkozott.
Azonban, legyen ez bármikép, Beattiniék páhos én tüstént Bertókom
lyukban távozásra készültek
termék az elcsarnokban, a közép ajtóhoz ragadám magammal s szemeimet azon lépcsre mellett
t
függesztem, melyrl a szökött
Most már ugyancsak kevés
perez
nnek
jönnie kellé.
kedvezett a szerencse, mert
múlva férje
karján fürge
zike gya-
nánt lépegetett le a szép hölgy.
— —
Nagyságos
asszonyom
—
1
szóla
bámulva
Bertók. Csitt
Most
I
mellettünk haladtak
hogy ugyan nem fogja-e
midn
szolgámat megpillantja
teljesült.
igen
A
n
nyájasan
szemei
el
feszülten figyelek,
s
szinét változtatni a hölgy, ;
de várakozásom nem
férje arczán függöttek, ki
beszélgete
vele
s
így az ajtón
ki-
8i léptek, a nélkül,
hogy ránk tekintenének.
Mi nyom-
ban követtük ket.
—
Bérkocsis!
—
múlva már kocsiban
—
Bertók,
emberek
föl
gróf
kiálta a
kevés
pillanat
ültek.
a bakra
hol laknak.
s
!
Okos
Tudnom
A
légy.
kell,
hogy ezen
***-i kávéház-
ban megvárlak. Bertók a bakra ugrott
s
a bérkocsi elrobogott,
én pedig a legelkelbb vendégfogadóba távozám.
IX. Rablóbarlang.
Rövid
estélizés
után
kezdem magamat
unni
egypár úgynevezett barátom unszolására
terembe léptem, meghagyván
játék-
a
pinczérnek,
a
szolgámat tüstént utasítsa utánam, mihelyt
s
hogy
meg
fog
jelenni.
A
terem
pompás
világításban
ragyogott,
mert
egyedül ez azon hely, hol a dohányzástól uracsaink
némileg
tartózkodnak
mi
;
azonban
nem
annyira
tiszteletbl történik, mint inkább azon feszült figye-
lem következtében, melylyel még a puszta is
e
gyilkos
játékot
apróbb játékok
folytak,
egész díszes társaság itt
a
kisérik. s
még
fszerepet szokta
még
látszott,
mintha az
csak
valakire várakoznék, ki
játszani.
Ismerseim egyike igen mindennapias volt
úgy
nézk
Ezúttal
st
úgyszólván
e rablóbarlangban,
mely csak
jártas,
annyiban különbözik a bakonyiaktól, hogy azokból Nagy
:
Magyar
titkok.
I.
6
82
bnösek, ebbl pedig hin-
bitófára hágnak a kis
tóba lépnek a nagy vétkesek. Említett
tehát megismerteté velem a
ismersöm
néhány kitnbb tagját. Szavait rövidícsak mintegy kivonatban közlöm a vissza-
társaság
tem,
s
riasztó jellemvonásokat.
Azon öreg
úr a kopasz
fejjel
mosolygó arcz-
s
huzamosb évsor óta folytonosan
czal,
e barlangban,
s
tóknak engedi
helyét csak oly át
teséggel
Az
ugyan
jár
megvetend
bérlés ránézve vesz-
ily
de
mindig,
hozza
hasznot
banktar-
idre, kik neki azért ill
rövid
haszonbért fizetnek.
banktartó
mutazó
nem
mégis azon
hogy
egyszersmind,
mindenkor újabb és újabb fogásokat tanulhat az idegen mvészektl, mikkel aztán még nagyobb szerencsével folytathatja mesterségét. Egyébiránt rideg ntlenségben
nk
olvasztják
el,
él, s
kiket e
nemes
foglalkozásra ko-
ronként majd a táncz, majd az ének
körébl
valás
büntetésre
méltónak
hol vádló nincs, ott följogosítva
lajdonkép,
biró.
nem
De
néha a sza-
nem
tartja
s
mert
a
magát avatkozásra
különben
cselekszik?
ismeri,
találja,
mi
is
Elveszi
az
azt,
tu-
mit
fej golyhók önként nyújtanak neki. adományt napjainkban ugyan ki nem fo-
üres
az
S
a
mit
senki
s
mindenki
Tetteit
választ.
mvész-
aranyhalmait a
az
gadja
E
el ?
magas ember
szótalan
c szó csaknem minden legít,
lanul,
s
az
további
elbbinek segéde értelmezést fölös-
csak azon egy megjegyzést kivánja mulhat-
hogy
a
nyereség elköltésében
nem
segíti
83
ebbl
részint azért, mivel
szecske jut neki,
igen
csak
parányi ré-
azért, mivel,
részint
kimondhat-
minden fillért élére ver, s minden élvezetet nélkülöz. Ha-
lan fukarságánál fogva,
c mellet koplal és lála
után vagyonát
városi hatóság, testét fukar-
a
sága miatt éhen maradó férgek, emlékezetét ped'g feledés öröklendik.
Ama
halovány
kinek
ifjú,
mindannyiszor
ajkai
mosolyával találkoznak szemei, középrangú özvegynek egyetlen fia, s tanulmányok gyjtése végett mulat
kissé vonaglanak,
Pesten. Anyja
valahányszor
nem
a banktartó
vagyonát, mert
kiméli csekély
emlékének hódol, ha egyetlen fiát oiy állapotba helyezi, melyben jó nevelés következményei által fényt áraszthat korán azt
hogy szeretett
hiszi,
elhunyt atyja nevére.
férje
Ámde
a fiú a
barlangba té-
velyedett, hol éjszakáit pénzpazarlással tölti
el,
míg
nappalait álomra s hazugságok koholására fordítja,
mik
ismét és ismét pénzt zsarolhasson szeren-
által
minden örömeit nélküemberré tételére elég pénzt te-
csétlen anyjától, ki az élet lözi,
csak hogy
remthessen
idvel
b
vége?
A
;
mert
azt
hogy
hiszi,
aratás leend jutalma. fiúból csaló lesz, az
ban sirandja hoztatni
fia
el
b
És mi
vetésének lesz
ennek
anya pedig nyomor-
És tulajdonképen kárember szigorúan e tapaszta-
végnapjait.
sem meri
az
mert hiszen vannak rá példák, vért szomorú példák, hogy sokan a hazának érettesz jobbjai közül, ugyanazon ünnepélyes szent
latlan
ifjút,
fagylaló
pillanatban,
midn
hatlanul határoznak,
milliók sorsa fölött
százezreket
visszavon-
áldoznak a játék 6*
84
ördögének, míg a haza
sem akarnak
írt
kétgarasnyi
sebeire
sajgó
fölajánlani
Azon görbedt
ember,
fiatal
ki
ö
életének nyarába, családapa,
még
alig lépett
hivatalvisel, s havi-
pénzét rendesen e zöld asztalon harácsolja éjjel-nappal dolgozik, és
gyermekeit
elbb
hullámai közé
kényszerülend,
csalásra
fogja veszteni,
bn
a
tartatni
Ha
ezen ember mitemetkezik, úgy
és
ekkor pedig
hivatalát
el
gyermekeinek homlokára a szégyen
bélyegét ütendi, hol
Neje
nem
lecsöndesíthesse.
Duna
a
el.
csak hogy
éhezik,
sírva
s
isten legyen neki irgalmas ott,
érdem
igazságos
fölött
Ítélet
fog
1
Ezek a fbb jellemvonások e bnös csorda tömegébl, s ezek egyes részeibl vannak, fokozakörülmények
tos és
kotva, a többiek
Az
egész
változatokkal összeal-
szerinti
is.
árnyrajz
tökéletes
világosságára
hogy
csak azt kell megemlítenem,
még
az egész társa-
ságot az úgynevezett jeladók teszik
még
csak iga-
zán tökéletessé.
Számos igénytelen
külsej,
s
többnyire
buta
arczkifejezés naplopó sátorozgat a zöld asztal körül,
ásítva, s
néha-néha egy pár forintot rakva
Ezeket
a
rendesen
csábító
kártyákra.
fizeti,
mindig nyerni hagyja, mivel a nyereményt
s
a
banktartó
játék után mindig visszaadni tartoznak, s szerencsé-
jök
által a
szenvedélyes játékosokat mindig nagyobb
tételekre buzdítják, a tapasztalatlan bangókat pedig a játékban
jeladó
urak
részesülésre Ijáíorítják. Ezenkívül ezen
ügyesen tudnak
a
játszók
kártyáira
é5 vigyázni, s
midn
például szemeiket dörzsölik, kö-
hintenek, fels vagy alsó gombjaikat érintik,
ka-
s
bátjokat ki- vagy begombolják, a banktartó mindig
hogy hány hét a
megérti,
S
világ,
a mi különösb, c bitóra való
megtartja egymásnak
ragad
nem
fizeti
tett
pénzt
rendesen
lopnia kellene ki
ölni
és
is
gyermekei
míg a
miatt,
s is
hogy
példa,
elég
pontosan
a
ta-
hitelre vesz-
habár
visszafizeti,
valamint az abruzzói gyilkos,
azt,
megy, hogy
rabolni
ígért aranyszivet
;
leggaládabb játékosra
szabóját, kinek
ki
éheznek szószegése
lán
példányul szolgálhatnak a
mert van
valamicske,
játékos
is
még
e tulajdonságból
hogy ezen egy
adott szavát,
tekintetben bárkinek
mindig nyer.
s
nép oly pontosan
Compostellába
a
vagy ezüstlábat elvihesse
I
Vannak aztán még magamféle nézk is, kik csupán tapasztalásból látogatják meg néha a mvelt és tiszteletben kik
fiatal
nálgatják
bl
a
fosztogatók
álló
játszók
ket
után
irtózatos kamatra,
pénz kiapad
len
bntanyák
kal
csábítják, s
e
;
tanyáját;
leskeldnek,
s
midn
vannak,
pénzzel kí-
erszényök-
vannak bizonyos megnevezhet-
kik a nyert magoknéhány óra múlva testben-lélckben
férfiküldöttei,
megrontva, és könnyült erszénynyel bocsátják el vannak végre, kik a játszók zsebeibl pipát, tárczát, órát s egyéb ily nélkülözhet apróságokat csennek,
mit igen könnyen gyakorolhatnak, mivel az,
gas
játékba
merül,
még emberi
ki
ma-
méltóságáról
is
megfeledkezik, következéskép azt sem venné észre,
ha lassanként öltönyeit azért, mivel
itt
a lopás
is
levonnák testérl. S épen
oly
fölötte
könny,
igen
természetes és méltányos, hogy e zsebelk a bank-
haszonbért
tartóknak tetemes
mesterségek szabad
ezen szép
fizetnek
gyakorolhatásáért,
mit azután
minden kellemeivel az egycdáruskodás-
kizárólag,
nak zhetnek. Végre, ámbár fölösleges
is
különösen
azt talán
megemlítenem, e játékasztal körül minden rangkülönbség tökéletesen megsznik.
pénzhez
jutott inas
épen azon fúr
lán
még
széke mögött
a csalásai által
Itt
bizalmasan foglal helyet ta-
is
néhány hét eltt némely apa nem meri
mellett, kinek állott
szemeit végigjártatni
itt
;
zöld
a
asztalon,
mert
attól
magát szomszédságban ; itt könnyedén nézi le fnöalárendelt hivatalnok az két, s ez másnap nem merészeli hanyag alárendelt-
fél,
hogy
fiával találná
szorgalomra serkenteni
jét
drség szemei
is
;
itt
a
legszemesb ren-
elhomályosulnak,
mert gyakran
oly férfiak tekintetével találkoznak, kiktl mély alá-
parancsokat elfogadni,
zattal tartoznak
sem merészlenek
e helyen
meztetni
Ez
s
kiket
még
a játék tilalmára figyel-
!
az,
irányáról
mit s
e
vészes
rablóbarlang jellemeirl,
következményeirl gyönge szóval
mondhatok, kerülve a
túlzást,
el-
de nem szépítve
a
valót.
— ról,
Tizenegy óra! s
az,
ki
e
— hangzék most számos
helyen járatlan,
ajak-
bizonyosan
azt
hogy ez mintegy jeladásul szolgál a hazataksrodásra. Oh, nem Itt tulajdonképen csak tizenegy órakor kel föl a nap éjjel, s reggeli öt
hinné,
!
vagy hat órakor nyugszik le; a vásárok idejét ki-
87 vévén, mert akkor a banktartó néha nagyvennyolcz
egész óráig sem hunyja be szemét,
hanem
folyvást
koppasztja nagyrészben azokat, kik juhaik gyapját
hozák be Pestre,
most cserében
s
aranygyap-
saját
jukat hagyják tárczáikból kinyiratni.
A
banktartó néhányszor köhécselt,
azután éde-
sen mosolyga, és igen nyájas hangnyomattal szóla
—
Már
látom, hogy
ma nem
lesz szerencsénk
Beattini gróf urat tisztelnünk, ha tehát parancsolni
méltóztatnak velem nagyságtok, én kész vagyok egy kis
bankot adni.
Ez
ajánlást
egész társaság,
azonnal és
közhelyesléssel
fogadá az
az elkészületek gyorsan
meg-
tétettek a játékhoz.
Ezalatt a
banktartóhoz
közelítek, s félrevonván
t, gyorsan e néhány szót váltam vele Uram, ön ismeri Beattini grófot?
— — igen. — Nejét — Ebédeltem — A gróf banktartó? — És ön, uram, kicsoda — Én? A gróf sokat nyert tlem külföldön, szeretném tle pénzemet visszanyerni. — A grófnak csak néhány hétre engedem is?
nála.
?
át
jogomat; a határid azonban egy pár nap múlva kitelik.
— Ma tehát már — Nehezen. — De holnap — Alkalmasint. ?
nem
j
el ?
88
— —
Eljövök.
Örvendeni fogunk
gróf most
is
mondhatom, a ön ma-
azonban,
;
nagyon szerencsés,
ellássa
jól
gát pénzzel.
— — — — — — — —
De még
Lesz rá gondom.
késbb
Tehát bizonyosan
Nem Még
A
n
Már
egyet.
Midn
még ntelen
a gróffal megismerkedem, akkor
én
voll.
házasodott meg.
tudja ön, mikor?
nem
eddig
volt rá
gondom.
igen szép. az igaz.
Mondják, hogy
...
Bocsánat, a zöld asztalnál várakoznak már,
minthogy én nem vagyok
nem
politikus, tehát
s
vá-
rakoztathatom magamra a gylést.
—
—
Csak egy szót
Most nem
.
.
lehet.
Ezzel a kártyaelnök az annyit tudtam,
mint
asztalhoz
nyos valék abban, mikép másnap denesetre
meg fogok
midn
ember
s
valakivel,
az
ajtaját is
Beattini
ily
e
én pedig
hogy bizohelyen
min-
gróffal ismerkedni,
játékasztalnál
még pedig
szobájának
ült,
azeltt, kivévén,
ismerkedik
meg
helyen, akkor legbelsbb
bátran nyithatja meg.
Meg kell vallanom, hogy magam sem tudám magamnak megfejteni azon ellenállhatlanná vált vágyat, mely szerint Móricz hitvesét minden áron föl akarám keresni. Szinte fogadni mernék, mikép némelyek talán azt kezdik már hinni, hogy szép szemei gyakorlának rajtam ily rendkívüli bvert; de becsületemre mondhatom, hogy szivem tökéletesen
89
kimaradt e játékból,
hogy e
s
szerint
vágyamat
csupán a kaland rcndkívüliségének, vagy azon magyarázhatatlan
ernek
nünket gyakran annyira
meg-
tulajdoníthatom, mely benlefoglal,
oly mértékben
s
hogy mamegunjuk súlyos önkényét és szabadulni szeretnénk tle, a nélkül, hogy ezt ki birnók eszközleni. És legalább többször érzék már ilyesmit, s így ezúttal is tökéletesen átengedem magamat gyakorolja fölöttünk
gunk
hatalmát,
is
ezen ellenállhatlan
hogy csak a szom meg.
A
zsarnoki
hatalomnak,
s
titok tökéletes lefátyolozása után
nyug-
léleköl játék szemlélése undort gerjeszte ben-
nem, mert lovány
mosolygó bakónak, a hapedig siralomházban ül re-
a banktartót
játékosokat
meg gyilkosoknak
tekintem, kik önmagukra s édes
öveikre
vérengz kezet emelnek,
akarék,
midn
által
ersen fogadám,
s
azért távozni
az ajtó rögtön megnyilt,
s
a pinczér
kiszól íttattam.
Az elszobában egy
ismeretlen
suhanczot pil-
azonnal így szólíta meg: Nagyságos uram, bizonyosan nem ismer engem.
lanték meg,
ki
— — Valóban nem; mit — Én házmester a
akarsz?
fia
vagyok azon háznál, hol
a nagyságos úr lakik. Bél óra eltt két városi hajdú
egy megsebesült embert hintóban,
kit
azonnal
i|ozott
a házhoz gyalog-
nagyságos uram
szállására
melynek ajtaját apám nyitotta meg nekik. Mivel pedig tudjuk, hogy a nagyságos úr az esvittek,
tét
többnyire
küldött.
itt
szokta eltölteni, tehát
anyám ide
9°
— Nem tudod, kicsoda azon ember? azért nem — Nem, anyám nagyon hajdúknál. a tudakozódhattam hazamegyek. — van, e pár húszas, — Köszönöm siettetett és
is
tüstént
itt
Jól
alázatosan.
A
a
követem t, miután inasomat, ha még hogy meghagyám, pinczérnek fiú
távozott, s én rögtön
Meg
ide találna jönni, gyorsan utasítsa szállásomra. nem foghatám, mit kelljen e sajátszer kalandról
gondolnom
! .
.
X. Két pisztoly.
A
belváros
közepérl az országút
alsó végéig
meglehets tér fekszik, s így ugyancsak siethetek, ha negyed óra alatt szállásomra akarék érkezni, s hogy kiváncsiságom hatalmasan sarkalt elre, azt könnyen gondolhatni, miután semmi oly összeköttetésem
nem
sajátszer
volt
éjféli
még
a
látogatást
fvárosban,
melybl ily magamnak
birtam volna
megmagyarázni.
E
Bertókom hosszas kimaradása is aggasztani kezde, s elmémet többféle lehetség megfontolására vezérlé. Talán észrevették t a bakon s letartóztatták; vagy eldzsölte valahol az idt, ámfölött
bár korhelykedni
még eddig nem
vagy megszökött a vörös bet
nem tudnék
nadrággal
tapasztalam ?
t;
Ennél egye-
hirtelen gondolni, s csak
els
sej-
tésemet tartam valószinünek, mert eddig czigányo-
mat mindig
hnek
és
becsületesnek tapasztaltam.
9>
Hiszen majd meglátjuk, mi történt a derék
fiú-
fölhajtván, val, gondolám magamban, s galléromat is kezdc s volt, es minthogy az éj igen csips
permetezni,
haladék végig
gyorsan
a
nagyhidut-
mely oly néptelen vala, mintha az egész város kihalt volna; csak egy kis borházból hangzott néhány rekedt rikkantás, hol alkalmasint az éjjeli betörk szokott kötél ességökct teljesítek a pohár czán,
mellett.
Ah, de bizony, mégis nem vagyok eg)'cdül az utczán
;
két
sógor
j
karöltve
az
kiknek alkalmasint nagyon jó vasárnapjuk egyik
az
örömében
kalapját
másik pedig fonákul tévé
is
közepén,
utcza
volt,
elveszte
föl sipkáját,
mert
már,
a
mi, mennyire
egy pislogó lámpa fényénél láthatám, egész arczának igen szeszélyes kifejezést kölcsönzött. Egyébegymáshoz,
iránt annyiban tökéletesen hasonlítottak
pompás széles utcza igen keskeny volt számukra. Egymást azonban, a mennyire csak le-
hogy
a
hete,
híven támogaták,
s
valamint a véleményben
különböz ketts követek egymás semmisítek, úgy
k
az utcza ellenkez
szavazatát
meg-
mindig visszatolák egymást oldalára, s ennélfogva mindig is
ismét az utcza közepére jutottak, minek csak azon
egy kellemetlen következménye volt, hogy e szerint igen lassan haladtak elre, a mit hasonló körülmé-
nyek közt másutt is igen sajnosán tapasztalhatni. Nyelvök egyre járt ugyan, de hebeg beszedk-
bl
csak ennyit érthetek
—
Mondom,
a hídon.
Fettcr uram, hogy már átmentünk
92
— Nem — nem — nem. gondolja, hogy — Hát Fetter uram részeg vagyok és már nem tudom, mit beszélek? — Na, Fetter uram, ne legyen goromba, mert azt
talán
én Ausschuss vagyok.
—
Azért
át
uram mégis szamár, ha Aus-
Fetter
ha azt mondja, hogy még nem mentünk Ausschuss ide, Ausschuss oda, mi már hidon. a
schuss
is,
Budán vagyunk.
—
még
Na
midn cl
Budán
Király-utcza
a
Fetter
els
uram,
kertjénél
hiszen
sétáltunk,
a lövéseket hallottuk, azóta pedig alig múlt
egy
—
de gondolja meg,
csak
óra;
hát
hogyan
ugyan
már
lehetnénk
?
Ostoba beszéd, Fetter uram, már én mégis okosabban beszélnék, ha engem Ausschussnak választanának.
lni? Mikor
Már
ugyan
ki
lövéseket
a
hidon mentünk,
s
merne
a Király-utczában
hallottuk,
akkor épen a
bizonyosan gzhajó érkezett és
az ltt.
— Igen, de gzhajók háromszor Fetter uram! — Hát épen tüsszentettünk hallottuk a harmadik — Az bizony meglehet. Éljenek a derék sógoroki Lám, k a
talán
lnek
ám,
és azért
nem
lövést.
még ezen megnyugodtak, míg bizonyos helyeken a legnyomósb okok sem bírják a makacs konokságot legyzni. Szerettem volna e derék férparányi okban
fiakat
is
tovább kisérni, de ismeretlen vendégem na-
gyobb vonzó ervel
bírt
rám nézve,
s azért
lépé-
93 scimet gyorsítám,
s
kevés perez
múlva az ország-
útra fordultam.
Alig haladtam ott néhány lépésnyire,
s
az egyik
köszörs fabódé mögül egy zömök ember ugrott
élmbe,
pisztolyt irányza mellemre, s elfojtott han-
gon e szókat monda:
—
Pénzedet, vagy meghalsz
Én
gyakran
gyatottabb
járok
utczáin
megszólítás épen
nem
Pest
éjszakánként
következéskép
is,
zavara
meg
e
legelhaváratlan
lélekéberségc-
míg jobb kezemmel a pisztolyt elragadám a zsiványtól, bal öklömmel pedig oly ersen sujtám mellbe, hogy néhány lépésnyire visszatántorgott, a falba ütközött, azután pedig hirtelen megmet,
s
fordult s villámgyorsan tovarohant.
Eleinte utána alkalmasint
nem
akarék
lni,
találtam volna
de a sötétség miatt
t
el,
s
a zaj
által
néhány rt, mi csak kellemetlen kérdezsködést és idvesztést okozandott, a nélkül, hogy a gyors lábú zsiványnak nyotalán mégis csdíthetek össze
mába akadhattunk volna dig addig
;
rejtélyes
vendégem pe-
meg is hallhatna szállásomon, a nélkül, bvebben megismerkedhetnem. Ennek
hogy vele meggondolása utam haladéktalan folytatására birt, miközben az els lámpánál a pisztolyt hirtelen megtekintem, s durva készítmény, ers kétcsöv
kovás fegyvernek látám azt és úgy tetszett, mintha ezt, vagy legalább ehhez hasonlót már valahol lát-
tam volna. St mi több, csak most tnt föl elttem, hogy megtámadómnak hangja sem volt nekem egészen ismeretlen. Azonban lehet, hogy mindez csak
94
képzcldésem szüleménye volt, mert visem a hangra nem bírtam emlékezni, ámbár elmémben kalandaim egész fölhevült
lágosan sem a pisztolyra,
sorozata fölött összehasonlító szemlét tarték.
E
tusakodások közben végre szállásomhoz érke-
zem, hol a kapu
eltt látám
hajdúval állani, kik bizonyosan
a
házmestert
a két
rám várakoztak.
Hirtelen csak e szókat intézem hozzájuk
— Él még a beteg — Oh, igen — Nincs veszélyesen megsebesítve? — Még nála van a sebész. — köszönöm. — Egy borravalóért esedeznénk. — van. — Köszönjük alázatosan. — Holnap déleltt méltóztassék itthon — Miért — Mert bizonyosan elj majd — Hozzám? — Természetesen. — Hiszen az szükséges. — van. — Jó kivánunk! ?
I
Jól van,
kis
Itt
lenni.
?
vallatásra a biz-
tos ur.
Jól
éjszakát
A
hajdúk a gyaloghintóval távoztak, a házmester bezárá a kaput, én pedig gyorsan futottam föl a
lépcskön, mert kíváncsiságom
ezen rövid szóvál-
még sokkal magasbra emelkedett. Elszobámba lépvén, ismeretlen vendégemet inasom ágyában látám feküdni, s eltte az orvos ál-
tás után
95 ltt,
akkor kötözé be
épen
ki
léptem,
s ki
—
sebét.
Közelebb
képzelheti bámulásomat, az ismeretlen
inasom volt, Bertók! vendég Bertók te vagy ? Én bizony, uram, de ebül vagyok ám.
— — — —
Orvos
ur, veszélyes a baj ?
Oh, nem
I
A
golyót
nem
húsból, csontot
sértett,
talpon fog a legény ismét tés gyöngíté
— —
t
már kihúztam s
a vastag
így egy hét múlva
állani.
Csak a vérvesz-
meg.
Tehát nincs veszély? Becsületemre mondom, nincs
;
most csak ma-
radjon a legény lehetségig nyugodtan, jókor reggel ismét
teendem
tiszteletemet. Alázatos szolgája
nagyságodnak.
Az lyet
—
orvos távozott,
s
én nyugtalanul foglal ék he-
h
emberem mellett és résztvevleg kérdem: Nagy a fájdalmad, Bertók ?
-^ Elég jókora bíz az,
uram
;
de paszomántos
is oda van ám és ez az majd varratunk mást.
vörös nadrágom
igazi baj
1
— — —
Természetesen.
—
Na, a többit hát majd csak kiheverem egy
Ej,
Igazán
pár nap
—
De
?
alatt.
szólj,
mi történt? Ki ltt rád?
— Tudnám hiszen fogadom^ életében sem húzna az többé nadrágot gyalázatos — Tehát nem azon melyhintóban csak,
testére!
úr, ki
nek bakján
—
a
ült,
állottál?
Dehogy! Hiszen úgy
tartom, hogy tulajdon-
9«
képen annak volt szánva az a vasbogyó, meiy az én vörös nadrágomat pocsékká tette és a czombomat
is
megrongálta.
— világosan — Mindjárt hozzáfogok Szólj
hogy
ki
-
de
;
igérjc
szabad majd akkor mennem,
gazembert fölakasztják, a
— Tehát elfogták? — Még nem, hanem majd valaha. — Talán ráismertél? — Nem láttam
engem
ki
volt,
ily csúflfótettl
hiszen talán csak elfogják
zsiványt; de czigány
a gaz
is
semmi esetre nem
meg, uram, mikor azt a
mert különben legalább a
vörös nadrágot megkimélte volna.
— Hagyd mi történt? — Hát, uram,
a tréfát, Bertók, és
mondd
el
világo-
san,
én olyan feszesen
jó
bakon, a mint
mind
azt
kocsiban
mint
Jjitte,
ült
s
illet
és
a ki
csak
látott,
állottam
a
bizonyosan
hogy annak eszem kenyerét, ki így jó ideig minden úgy ment,
a
a
kellett.
— Merre — Mindjárt
hajtott a kocsi?
útra,
onnan
elmondom.
A
színháztól az ország-
pedig a király-utczába
kanyarodott.
Azon azután végigkoczogtunk, mintha egész reggelig meg sem akarnánk állani. Már épen így okoskodtam magamban Bertók, ugyan mit csinálsz, ha :
ez az uraság egyenesen falura hajtat? El kiséred- é,
vagy pedig elhagyod a város végén és visszatérsz uradhoz ?
—
De
csak
nem hagytad
el
ket?
97
—
Dehogy hagytam
el,
hiszen épen az okozta
romlásomat, hogy úgy ragaszkodtam hozzá] ok, mint
tormába esett féreg. Így okoskodtam ám utoljára: Bertók, urad azt parancsolta, hogy tudd meg laká-
a
sukat
te tehát tartozol azt kitudni, habár
;
Idán laknának
— —
Nagy-
is.
Tovább, tovább Hát, a mint a király-utcza
végérc
értünk, a
mely egyébiránt olyan hosszú, hogy akár egész falunak is beillenék, az úr valamit szólott a kocsisnak s
azonnal
ez
a
legels kert kapuja
felé
fordítá
lovait balra.
— —
Tehát balra?
Igen. Ekkor lövés csattant a kapu melll, én czombomhoz kaptam kezemmel és a földön he-
—
vertem
erre
;
még egy
lövés csattant s mivel a kocsi
ablakát csörömpölni haliam, tehát a második golyóbis
bizonyosan a hintóba ment,
melybl
asszonyi
sikoltást hallottam.
— —
És
A
a gyilkos?
többit azután
a
városhajdúktól hallottam.
Mindjárt a ketts lövés után a mellékutczából lovas
tüzércsapat
elébök
el
s
A katona bizonyosan
futott.
a gazembert,
vágtatott
de ez pisztolyát
a ló félreugrott s a zsivány a
a
a
zsivány épen
megcsípte volna
a ló fejéhez csapta,
sötétségben
és
za-
varban eltnt. Utóbb azután gyalog városhajdúk érkeztek oda, kik
épen hazafelé ballagtak a város-
erdbl, melyet itt Stadtvaidlinak neveznek, engem a pisztolylyal együtt lefoglaltak, az ispotályból gyaloghintót hoztak N»gy
:
Magyar
titkok.
és J.
engem oda akartak
vinni.
y
98
De
én addig könyörögtem, hogy végre mégis ide
hoztak, azon átkozott pisztolylyal együtt.
— —
volt,
Tehát az egyik katona
látta a
gyilkost?
Azt mondja, hogy ers zömök ember de aroza úgy cl volt burkolva, hogy azt nem Igen.
láthatá.
— —
s
Hát a kocsiban ül urasággal mi történt? Azt nem tudom.
Most
véletlenül a királyutczai pisztolyra tekintek
látám,
hogy az annak párja volt, melylyel én meg. Minden oda mutatott, hogy a az én megtámadom ugyanazon egy em-
—
támadtatám gyilkos és
ber voltl Xl.
A
Hogy
legszebb
utcza.
igen nyugtalanul töltém
el
azon éjszakát,
melynek folytában annyi váratlan és megrendít esemény által lépettem meg, azt alkalmasint oly
hogy fölösmivel azonban a mai vi-
természetesnek fogja mindenki leg róla említést
tennem
;
találni,
lágban divattá vált már a szükségtelen beszéd, tehát azt hiszem, hogy kivételkép néha
nálhatom "gyan, de
e jelenkori
nem
is
át,
mely nem
is
hasz-
használ
árt.
Ismétlem tehát, az rasztám
szokást,
én
éjt
jobbadán
majd Bertókom
álmatlanul
majd pedig lehetségig ertetve agyamat, annak puhatolására,
hogy ugyan mit
történetrl tartanom.
vir-
elfojtott szitkaira figyelve,
ki-
kelljen e bonyolult
99
Hogy azon ember, ki inasomra ltt s utóbb engem is megtámadott, ugyanazon egy gyilkos volt, abban
sem kételkedem, mert
pillanatig
tók leírása szerint, ugyanaz vala s hasonlatossága
is
elég világosan szóla.
személyben
e gyilkos és rabló egy
alakja,
De
Ez
?
Ber-
két pisztoly
a
ki volt
iránt tel-
nem bírtak gondolatim tisztába jönni. Hogy engem ki akart rabolni, abban semmi különöst nem láthaték, mert ez akárkin is megtörtén-
jességgel
magányosan
hetik, ki éjjel
nek rzésére legalább tatnék, ki bort
nem
is
mik-
az utczákon,
sétál
ezer oly fegyveres kíván-
iszik és a kártyától irtózik.
De
mért ltt ugyanazon ember Beattini grófra? Ez nem mert a gyilkos
történhetett rablási szándékból, tudhatá, s
hogy
ezek közt
jól
embereket fog összecsdíteni
a zaj
történetesen
és
mintegy tévedésbl
még rendrök is találkozhatnak, nem mehetend véghez.
következéskép
a
rablás
Ez
való-
szín, de egészen e véleménynek sem merek
hitelt
Tehát bosszú volt a
merény
czélja ?
gazdag grófon véresen kivánja magát megbosszulni, ugyan mikép lehetne képes egy-két óra múlva valakit az utozán néhány forint
adni,
mert
miatt
megtámadni
az, ki
ily
!
Igen,
de a gróf játékos és a
rabló talán elveszte minden pénzét
s
azért
vete-
mült most e ketts gaztettre? Ily gondolatokkal
tépeldtem
s
e közben néhány-
szor rövid, lázas álomba merültem
;
melybl azon-
ban csakhamar ismét fölriadtam, mert, mihelyt szemeimet lezárám, azonnal rablók csoportjára bo-
sr
nyolultam
s
irtózatos dolgokat láttam.
Egy
gyilkos 7"
lOO
iszonyú nagyságú kést ütött mellembe, százszor ismétlé
tételt
a másik
;
némberek ocsmány
ságba akartak avatni fegyverzett kezét
bitófa kiugrott a a
nép
csodát
vágta
le,
a
gaz czimboraelfogattam
és
bakó már nyújtá felém kötél-
halálra ítéltettem, a lel
csókjaikkal
végre pedig
;
m-
ezen
más ntt nyakamra ; gá-
mely helyett azonnal ismét lád
s
fejemet
s
én futásnak indultam
;
de a
földbl és utánam rugaszkodott
ordított.
Szóval,
mely több
kép-
mint mennyit
ezen
népszínm, dalokkal
és tánczczal,
telenséget
magában,
foglalna
s
nincs oly eredeti
eseménydús éjszakán össze-vissza álmodtam!
Ebbl
tehát bizonyosan élénken
szíves
következtetheti
a
hogy ugyancsak örvendek, midn a nyári nap els sugarai szobámba pillantanak. Bertók, helyzetéhez képest, meglehetsen jól érzé magát s az orvos böcsületére fogadá, hogy olvasó,
mire az
meg
új
vörös nadrág elkészül, akkorra mulhat-
fog
talpra
lanul
a
legény
állani.
E
tekintetben
levén tehát nyugtatva, mindenek eltt a király-
utczai kertbe éjjeli
érzem magamat húzatva, hogy
a
múlt
megtámadtatás következményeit kitudván, egy-
szersmind
Beattini
gróffal
s
szép nejével, vagyis
inkább Móric
megismerkedhessem.
Azonnal útnak indulék
s
gyors lépésekkel sietek
elre.
Nem
gondolám magamban, botomat honn feledém s most vissza kell érte mennem, mert a mi utczáinkon nappal sem igen tanácsos bot nélkül járni azonban ekkor épen véletlenül egy lesz szerencsém,
;
lOl
hanem
szükségem,
nem
többé
arszlánnal találkozám s így
volt botra
vele azonnal folytatám utamat,
miután tudtomra adá, hogy neki mindig elég ideje van, mit egyébiránt
úgy is tudtam, mert minden henyeség a dolga.
valódi arszlánnak csak
—
Mire
való
—
ezen lovas hajdú a király-utcza
kérdem az arszlánt, kirl tudám, hogy mindenre tud felelni, még ha nem értette is, hogy mit kérdezett tle az ember. szögletén?
Az
—
arszlán azonnal így válaszolt:
Ez
azért
áll
hogy
itt,
sokat elfogja és a gyalog
a vágtatva hajtó kocsi-
hajdúknak adja
kik
át,
azután az illet helyre kisérik ket, hol ill bünte-
tésben részesülnek.
—
Már
nem fog többé
ez szép! Így legalább
annyi szerencsétlenség történni.
Alig
mondám
ki
e
szókat,
midn
nagy robaj
voná magára figyelmünket. Visszatekintünk tehát s mi történt? Egy bérkocsis gyorsan vágtatott el a lovas hajdú mellett s lovastól
ácsorgó nép
semmi baja
földre
t, az
teríté
nem csekély mulatságára. A hajdúnak nem esett s azért nyugodtan ült ismét
lovára és gondosan kitért
mindig a rohanó kocsik
ell, nehogy ismét a kövezetre röpüljön.
—
Ugyan mért uralkodik oly iszonyú
utczában, Pest legszebb
utczájában,
bz
mely
a
ezen
nagy
város egyetlen mulatóhelyére vezet?
— Furcsa kérdés! Az egész
lakják s
ugyan
csak azért
is
ki
utczát
jobbadán zsidók
keresne azoknál tisztaságot?
szeretik a rondaságot,
hogy
a
Már
jobb ízlés
keresztyének soha ne közelíthessenek hozzájok.
I02
—
Hah,
a csatorna tele van férgekkel; nézze
itt
csak azon szép hölgyeket,
ön
már csaknem
ájulás
környezi az undor miatt.
—
a
Oh, hiszen ez csekélység! Ezen bogárkákat
lóbrökrl seprék
nek
a
le s
még
dicséretet
derék zsidók, hogy ide az
— Dicséretet? — Természetesen
!
Mert
ez
érdemle-
utczára
által
szórták.
legalább tulaj-
don mulandóságunkra emlékeztetnek bennünket, a mi a mostani világban
igen hasznos
valóban
lönben pedig baromfihízlalóknak ez állatkákat
is
;
kü-
eladhatták volna
így valóban csak dicséretet érdem-
s
lenek.
—
trik.
Mégis
Én
különö?, hogy az effélét ily helyen el-
ezt
épen oly illetlennek tartom, mintha
a váczi-utczában vágóhidakat állítanának föl.
—
Hja
!
a
pénznek igen édes szaga van
azzal
s
mindent kieszközölhetni. Egyébiránt pedig mostani szónoklanak
politikusaink oly roppant lelkesüléssel
c rondaság mellett, hogy végre mindezt
gunk
is
igen
gyönyörnek leszünk
még makény-
tartani
telenek.
—
—
Valóban különös.
St
igen természetes, mert az arany egészen
egyenl becs,
akár cserzetlen
selyem erszényben nyújtják
brbe
takarva, akár
azt.
Épületes okoskodásunk fonala megszakadt, mert e pillanatban iszonyú zaj támadt.
A városból
négylovas urasághintó robogott a liget
pedig oláh szekér nyikorgott elre. oly köze]
jött
ugyanis
onnan
felé,
A
két
egymáshoz, hogy egy lyánkát,
ki
kocsi
nem
IÖ3
térhetett
lábairól lesodrottak s
ki,
Az
sértettek.
oláht
de ugyan
ók
tudta volna a hintó jó lovait utóiérni?
ugyan
alkalmasint
szerencsétlenségnek
a
meg-
halálosan
azonnal elfogták,
ki
voltak
okai
és
egy pár ember azért néhány követ röpített a hintó után de ezek azonnal elfogattak s majd megadják ;
melynek gyakorlására senki
a bíráskodás árát,
nem
—
által
valának fölszólítva.
Ugyan mi
czában
annyi
emlék nagy
lehet annak oka,
házromot
láthatni
idejébl
árvíz
hogy e szép
még
a
ut-
szomorú
?
—
Oh, annak igen fontos oka van! Valóban? Igen. Ott, hol a kereskedés minden neme oly nagyban zetik, mint itt s oly emberek által zetik, mink azok, kik ezen utcíza lakosságának nagyobb részét képezik, igen természetes, hogy
— —
olyanok
is
elegen
találkoznak,
kik
a kereskedést
pénz nélkül szeretik gyakorolni. Ezek azután gyakmegszorulnak,
ran
midn
komolyan üldöztetnek len, rozzant, földalatti
s
tudniillik
olyankor az
kivételképen ily
kerítéste-
barlangok igen üdvös mene-
dékhelyet nyújtanak számokra.
—
Hiszen ez
— Nem A
mvelt
kell
által
csak a lopás mozdítatnék
mindent oly fekete színben
ell látni.
jelenkor szelíd szelleme mindenek fölött
azt kívánja most,
hogy a gazembereknek lehetsé-
gig jó dolguk legyen.
A
tolvajok számára paloták
hogy gond nélkül élhessenek s a gyilkos legszelídebb bánásmódban részesül, hogy ennélfogva bnét annál csekélyebbnek lássa, s máskor is építtetnek,
IÓ4
A
kész legyen azt ismételni.
böcsületes szegények
nem gondoskodik
fölscgítésérl ellenben senki
lopjanak vagy öljenek
magoknak
akarnak
elbb, ha gondtalan
biztosítani.
hasznosak e rozzant barlangok, rejtzhetik bennök lopta magát,
hogy
czél,
a
meg
s
idvel
bnös
Azért tehát mert a
talán,
fog javulni javuljon
;
s
;
ám
életet
igen
tolvaj
el-
ha már gazdaggá
f-
most pedig az
a
koránsem
hogy
az,
elkövetett gazságaért lakoljon.
— —
Én nem
szeretem e politikát.
Azt nyilvánosan ugyan ki ne mondja ám ön, mert minden oldalról kigyót, békát fognak fejére kiáltani.
— —
És ugyan honnan származott ezen különös
javítási
és újítási
rendszer?
Honnan ? Külföldrl Eddig !
csak nadrágunkat
szabattuk a külföld mintái szerint, de most már lel-
künket
is
úgy
hogy minden legyünk,
faragtatjuk,
csak magyarok nem.
— —
S mi ennek oka
I
Az, hogy szomorú szellemi szegénységünknél
fogva,
nem vagyunk
kitalálni
képesek
:
mire van tu-
hanem mihelyt
lajdonképen szükségünk,
hírlapok-
ban olvassuk, hogy például az angol vagy franczia feje^
viszket, azonnal mi
tulajdonképen inkább
—
ámbár hátunkat kellene jól meg-
is
fejünket vakarjuk,
keféltetni.
— —
Ezen szép
épület,
itt
balra, alkalmasint vala-
mely jótékony intézet? Ah, vegyük le kalapjainkat! Ez a szerencsétlen vakok intézete ; a szerencsétlen vakok intézete.
I05
nem
kik
mennyire emelkedik nemzetisé-
láthatják,
günk; kik nem láthatják, mily szíves egyetértéssel öleli egymást minden magyar; kik nem láthatják, mily szíves készséggel segíti az idegen minden törekvésében
magyart;
a
kínozza és csalja ket,
—
viseltetnek iránta;
s
kik
kik
azért
—
nem
láthatják,
mindig
ki
tisztelettel
boldog
isten veletek,
vakok
— Valahára
kibontakoztunk a
bzös
raktárak kö-
de mily iszonyú por és új bz, mely az elbbitl csak annyiban különbözik, hogy még annál is zöl
;
kiállhatlanabb
—
1
Oh, a por igen hasznos, mert arra emlékezteti a henye sétálókat, hogy csak por és hamu vagyunk; vizezni az utczát pedig már csak azért is sétálók nagy része a dologtalan fölösleg, mert úgy ben.
egészen elázott már az
is
A
melyek
mi az itt
új
még
bzt
illeti,
fognak
«legszebb
király-utczában*
liget
már,
ez csatornákból ered,
nincsenek illn rendezve
egyhamar szesült
adósságok özöné-
rendeztetni,
mert
annyi
a
nem
is
sétáló
a
s
élvezetben
ré-
bogy böcsülni sem tudná a városha minden kellemetlenség nélkül
kellemeit,
juthatna oda.
Ezen bzös kipárolgás
tehát rendkívül
hasznos.
Ezen
fejtegetés
alatt
azon
kerthez
érkezénk,
melynek kapuja eltt Bertókom a kocsibakról leA kapu zárva volt s eltte több ember csoportozott, kik mind a múlt éjszakai véres kaland-
lövetett.
ról beszélgettek.
Arszlánom többször kártyázott Beattini grófnál
s
io6 kertész
a
így
minden vonakodás nélkül
fölnyitá
elttünk a kaput.
XU. A
Az
angol
halottvizsgáló.
kert igen csinosan vala rendezve
lakház olasz ízlésben épült, a franazia
dig nagy vagyonosságát tanúsíták a magyar
kosnak és idegen lakosnak,
pogány lakbért
fizetett
ki
s
a
bútorok pebirto-
bizonyosan rendkívül
azon gyönyörségekért, mik-
kel e nyári mulatótanya kínálkozott.
—
Udvarolhatunk a grófnak?
Az
ajtóban
ácsorgó
inashoz
e
intézé
kérdést
vezetm.
— — Méltóztassék — az ámbár épen most be a — Halott van háznál — kérdem, rendkívül meglepetve. — Igen. — Kicsoda? — A méltóságos grófn. — Talán ma felele
besétálni,
halottvizsgáló.
lépett
a
inas,
?
éjjel ?
—
Agyonlövetett.
Némán követem vezetmet
a
terembe
s
minden
fontolgató gondolatra képtelen valék meglepetésem
els le
pillanatában.
valának
A
bocsátva
terem vörös ablak függönyei s
vérszínben bocsáták
be a
nyári nap sugarait, mi az egész teremnek bizonyos
komor
és ünnepélyes színt kölcsönze.
A
terem
falai
I07
kör] pamlagok fekete
és székek állottak,
posztóval
takart
közepén pedig koporsó
díszes
asztalon
emelkedék, mely körül tizenkét viaszgyertya égett,
sr
gzkört
terjesztve a koporsó fölött. mély gyászban s rendkívül szenved arczkifejezéssel, a koporsó közelében állott; sárga Beattini
arczszíne, koromfekete haja, szakálla és bajusza oly
ijeszt egészet
els pillanatban rémnek hittem t, mint ked-
képezének, hogy
inkább sírból fölkelt
ves halottat sirató embernek.
Mellette magos száraz kel, vastag orral,
érdektelen
nul
fekete
igen
volt illett
világosan
tertyedt
férfi
állott,
ajakkal
arczki fejezessél.
s
apró szemekkimondhatla-
Öltözete
egészen
aranygombú vékony nádbotja nem rendkívül kidomborult hasához, mely s
hogy a fárasztó tanulást nem
tanúsítá,
igen szokta gyakorolni.
A tét
gróf udvariasan inte felénk kezével, ámbár sö-
szemeinek gyors fölvillanása azt látszék tanúsí-
hogy megjelenésünket nem szívesen látja ; ez isazonban csak egyetlen másodpercéig tartott s mét folytatá beszédét a mellette álló férfihoz, bánattól rezg hangon szólván Mondom, orvos úr, a gonosz gyilkos golyója tani,
— épen —
szíven találta szeretett
Tehát
azonnal
nmet.
meghalt?
—
kérdé burnótot
szippantva az orvos.
—
Egyetlen
egyetlen szó nélkül.
jaj,
— Engedelmével, gróf meg kissé — Igen van egyébiránt úr,
fogom
a sebet
tekinteni. jól
;
a halotti bizonyít-
io8
ványban talán azt
nm
meg
is
majd említeni* hogy
kell
rögtön görcsöket kapott, minden
a színházban
jeleivel a valódi keleti kolerának.
Mintha virág után nyúlván, kigyót
pillantott volna
meg
az érdemes orvos úr, úgy visszapattant a koporsótól e vészes szók hallása után s igen példás
hidegvérséggel szól a
—
De
Válóban?
tulajdonkép
nem
is
szükség a
sebet közelebbrl vizsgálnom, csak méltóságod fáj-
még
dalmát fognám ezáltal
—
A
Az
inkább élesíteni.
mint tetszik.
orvos
asztalhoz
bizonyítvány
azon
elvétve,
Írásához
ült
a szükséges hivatalos
néha-néha, mintegy
fogott,
négyes
fáradozása jutalmául
s
aranyra a
pillantván,
melyet
papirra tett a gróf.
Míg
ezen utóbbi a szükséges adatokat monda az orvos tollába, addig futó pillantást vetek a szerencsétlen halottra.
Oly szép volt az most is, mint midn a páholyban pillantám meg; azon egy különbséggel mind-
t
azáltal,
hogy akkor
virítottak
volna
piros,
szabályos
most pedig fehér rózsák
arczán.
még szemeimet
Örömest legeltettem
e korán leszakasztott ritka
bájú virágon, de a gróf többször mintegy kedvetlenül tekinte
rám
s
én szerényen fordítám szemei-
met kísérmre, gondolván, hogy kandiságom talán sérti
— togva
—
—
a gyászoló férjet.
—
Mikép tetszik a halottvizsgálat? szóla sutvezetm s ajkait gúnymosoly játszá körül.
Nem
értem önt egészen.
Kielégítnek
hiszi
ön ezt?
I09
—
Ezen esetben igen
reménylem, hogy kétesb
s
esetekben pontosabb a vizsgálat.
—
Meglehet.
De
én egykor láttam, hogy ezen
orvos úr, halottas házba
egy
lépvén,
alvó gyer-
mekre pillantott s azonnal nagy elhatározottsággal monda, hogy bízvást el lehet temetni. Máskor pedig egy holt asszonyt vizsgálván meg, az él férj haláláról
— után —
Ez
adott bizonyítványt.
elég szomorú!
De
hallotta
ön?
Ma
dél-
lesz a temetési Itt
még
csak megjárja, mert ezt agyonltték,
nem tarthatni de tudok én hogy a beteg hajnalban halt meg s már ugyanazon nap délután el is temették. Ezt nevezhetni azután borzasztó hanyagságnak
föl ébredésétl
oly eseteket
Ezalatt
zsebébe
tehát
;
is,
az
orvos
mélyeszté
bizonyítványát s
ünnepélyes
megirá,
bókot
díját
csapván,
nagy méltósággal távozott, megnyugodva azon szép öntudatban, hogy kötelességét pontosan teljesítette.
Ha
más orvos
meghalok,
vizsgáltatom
által
meg
magamat.
Ezen derék
s
böcsületes
ember távozása után
gróf mintegy kérdezve tekinte ránk
s
terembe inte, hol vezetm azonnal bemutatott mondván:
—
a
a mellék-
neki,
kedni,
Gróf úr, barátom meg akart önnel ismerde valóban nagyon sajnáljuk, hogy ily szo-
morú
pillanatban érkeztünk.
A
gróf csak néhány hideg,
de
varias szóval válaszolt s miután
mégis igen ud-
még egy
pár közö-
nyös megjegyzést tevénk, már épen távozásra készü-
IIO lénk,
midn
csaknem akaratlanul törtek
ki
ajakimon
e szók:
— —
E
szomorú esemény igen borzasztó ugyan
s
mégis vannak, kik annak örvendnek.
Mikép
érti
ön ezt?
—
kérdé
megle-
kissé
petve a gróf.
Ennyit mondván, többet is kellé szólnom s azért minden tétovázás nélkül folytatám: A zsidókat értem, kik mindig rendkívül ne-
—
heztelnek keresztyén vallásra
pedig
tér
fkép
feleikre,
gazdagokra.
a
A gróf ajkába harapott, szedé magát
—
Ön
s
de csakhamar ismét összelehet hidegséggel szóla
ismerni
látszik
boldogult
nm
korábbi
viszonyait?
— — — —
Van szerencsém.
Els
férjéét is?
Igen.
Ha
szabad kérdeznem, mikor beszélt ön vele
utolszor ?
—
Néhány
hét eltt.
— Pesten? — Nem; —S annak megismerkedni —
az alföldön.
talán
következtében kivánt ön velem
?
Igen.
—
meg fog ön bocsátani, hogy mostani szomorú körülményim közt . Oh, kérem, nekem kell bocsánatot kérnem, hogy ily sokáig alkalmatlankodám. Ügyünket másÖrvendek. Egyébiráni
.
—
kor
is
elvégezhetjük.
.
Holnap reggel, ha úgy Mindenesetre
tetszik.
lesz szerencsém.
Kilcncz órakor.
Pontban
kilenczfcor.
Xlll. Dalárda.
Hideg búcsúvét után rosliget
s
a vá-
minthogy arszlánomat nem
sétálunk,
felé
elhagyók
a grófot
bírám nyakamról lerázni. Útközben rögtön e kér-
Hogy
hozzám társam: tetszik önnek Beattini
Nem
szeretem az olaszokat,
dést intézé
— — téri — — —
?
— válaszolék
ki-
eg.
Ki tudja, olasz- é.
Hogyan? Ön
talán
közelebbrl ismeri
t?
t
Tudtomra senki nem ismeri közelebbrl Budapesten s épen azért találkoznak sokan, kik
mindenféle
kalandos
Azonban, úgy nyájunknál
—
s
Csak
családi
Ah,
talán
regélnek
róla.
hogy ön többet tud mindviszonyait közelebbrl ismeri.
elhunyt
némileg elttem
—
történeteket
látszik,
s
nejének
története
egyedül ezért
kell vele
ismeretes
szólanom.
épen hajdani szerencsés imádót van
alkalmam önben tisztelnem?
— Oh, épen nem sokkal kellemetlenebb tárgy mely miatt szólanom — Talán párbaj Úgy segédnek ajánlkozom. — Haramiának tekint ön engem? !
az,
a gróffal ?
kell.
Ili
—
Hogyan?
—
Én
tom;
mindazt,
ki
a gyilkos pedig bitóra való.
mégis szükségem lesz
gyilkosnak tar-
párbajt ví;
s
azért
Azonban, tanúra
ön
ajánlatát szíve-
sen elfogadom.
— Valóban vagyok, mi fog e látogatásból — Majd meglátjuk. Most azonban visszatérhetnénk már városba. — De ugyan miért? A reggel oly gyönyör.
rejtélyes
kíváncsi
kifejleni.
a
Úgy
is
elég jókor érünk
még
vissza
poros vá-
a
Ah, most jut eszembe! A « Dalárda* most tíz órakor gylést tart a városligeti szigetecskén, menjünk oda. Dalárda?! Mi ez?
rosba.
— — — —
S nem Nem.
tudja ön ezt?
Oh, úgy már annyival is inkább be kell önt mutatnom, s míg oda érünk, addig elmondom származását, minden egyéb szükséges körülményekkel együtt.
— —
Kiváncsi vagyok.
Tehát
halljunk
szót!
Mióta
a
magyarnak
Udvleldéje nincs, a mi minden tekintetben bizony régóta
nincs
;
és
mióta
kalodája
van,
melylyel
szintoly régóta dicsekedhetünk, azóta annyi a sok
«da» és «de» Magyarországban, hogy «dade)) sincs annyi, habár a nagyidai ostrom óta egy
sem
halt
meg. Van most ugyanis uszda, mit a nyelvbúvárok onnan származtatnak, hogy abban az emberek a hullámok ellen uszítatnak, azaz úszni ta-
volna
is
:
JI3
nulnak, mikép azt más keresztyén
fognák. Van iroda, ezt a váltótörvényszéknél
dani
találták
föl,
Írnak,
ott
emberek mon-
az
annak megmutatására, hogy a kinek tökéletesen oda van. Van tanoda,
hogy a tannak oda keilett volna költöznie, ha szabadon bocsáttatott volna. Van csapda, melybe az újságírók egymást ugratni törekszenek. Van lovarda, azaz lovak vára, melyben azt tanítják,
jeléül,
hogy mikép lehet mulatságból az ép csontokat eltörni, vagy az ellenség ell gyorsan elfutni. Van csömörde, letes fülei
s
magyar
ez azon
betegség, melyet a becsü-
új
midn
érez,
a sok adaö és
Miután pedig
kínoztatnak.
ennyi
«de»
által
da és de
van már divatban és isten tudja még mennyi, melyek hirtelen nem jutnak eszembe, ugyan mért ne léphetne életbe a Dalárda is?
—
de mind ebbl csakugyan nem tudhatom még, hogy micsoda tulajdonkép ezen Da-
Ez
igaz,
lárda?
—
Mindjárt meg fogja ön tudni. Napjainkban
az ének igen nagy szerepet játszik az egész világ-
ban,
A
még
következéskép
csalogány énekel,
nek
mondják,
csecsem
Magyarországban is. frész hangját énekszer-
csizmadiainas
a
énekel, a
gokat fejtenek
a
ki,
gzhajók
énekel,
a
pólyás
kerekei dalszer han-
a szél énekel,
még pedig
külö-
nösen Budapesten oly hatályosan, hogy szemeszája megtelik az embernek tle. Szóval, most mindenki
Néhány
énekel.
lelkesek tehát,
tennek hálál mindinkább azon soha eléggé Nagy
:
Magyar
nem
titkok.
1.
kiknek száma,
is-
szaporodik, összeállottak,
magasztalható hazaboldogít 8
114
czélra,
hogy
a dalnak illatos apró csatornáit egyet-
len nagy tengerbe egyesítvén,
haza földét megtermékenyítsék,
val az egész
kép
üdvosztó hullámai-
azt a Nilus
folyam
azon
cselekszi
mi-
iszappal,
melyet kiáradása után a földeken hagy. Ezen társaság ritka önfeláldozással felel
meg
hasznú czéljának és igen gyakran
ezen
Nagyon
csalatkozik ön.
nak semmit, nak,
nem
nem
nem
nem személyeskednek
— — —
senkit,
semmit,
javainak
vitáznak,
és
vita,
Nem
tudom
1
hasonlítnak
ám
magyar gylésekhez.
összejövetelek a többi
Ezekben nem gyanusítnak
gyléseket,
tart
melyekben hölgyek is részesülnek. Hölgyek is? Bezzeg van ott
— —
szép és köz-
nem kárhoztatnem határoz-
ellenkeznek
nem
is
egymással,
ásítnak.
Hát ugyan mit csinálnak? Esznek, isznak és énekelnek.
Már
ott
magam
is
szeretnék táblabíró lenni.
— Oh, az könnyen megeshetik Csak egy vába kerül önnek, dalárdnokká — Min szó ez — En nemde szép? — Rendkívül De csak van valami más e díszes társulatnak? — Oh, igen Például, midn társaság
sza-
!
s
tüstént
lehet.
?
új
csináltam,
czélja
I
is
a
!
vala-
mely tagja meghal, a többi tagok azonnal összegylnek.
— És? — Es énekelnek. Ha rosunkba, összegylnek. — És?
jeles
idegen
érkezik
vá-
"5
— Énekelnek. Ha mvész távozik városunkból, összegylnek. — És? — Énekelnek. Nagyböjtben összegylnek. — És? — Énekelnek. Farsangban gylést tartanak. — És? — Énekelnek. Ha pedig semmi ok nincs az összegylésre — Nos, akkor? — Szinte összegylnek. — És? — És ismét énekelnek. — Természetesen, csak magyarul — Oh, nem Néha hallatnak ugyan egy pár is
szinte
.
.
?
I
magyar
dalt
is,
hogy
a
hírlapoknak
legyen
min
örvendniök; de rendesen csak víg dalokat énekelnek, minthogy:
Szomorú a magyar nóta Háromszáz esztend óta
!
már pedig nekik vígság a czéljok, minthogy a vidámság az egészséget megersíti és a haza boldogítására is
nemcsak ép
lélek,
hanem egészséges
test
kívántatik.
—
Hát jótékony czélokat nem mozdítnak el a dalárdnokok és dalárdnoknk, s a dalárdnoknknek dalárdnok gyermekei? Dehogy nem! Jótékonyságra buzdító dalokat énekelnek, melyek rögtön minden erszényt meg-
—
nyitnak.
—
Hát az iparzést pártolják? 8*
ii6
—
Oh, de mennyire! Annyi magyar pezsgt el, hogy két ily gyárnak folytonos
fogyasztanak
munkát adnak. És a nemzetiséget? Mindig csupán magyar csirkéket esznek, még
— — pedig mindig kizárólag csak magyarországi — Már ez már ez csakugyan dicséretes
salátával.
szép,
Valóban, hálával tartozom önnek, hogy e jeles vállalkozókkal megismertet.
mondám ki meg füleimet.
Alig üték
—
A
ön?
Hallja
e
szókat,
s
mennyei hangok
gylés ugyancsak tüzes
folya-
matban van.
— Ah, — Oh,
most a tenoristák énekelnek!
nem! Hiszen most
koczczanták össze.
a
pezsgs poharakat
Hah, most, most!
Hallja ön a
szívrendít dalt?
— —
Hallom! Fölzúdult
tenger
hullámai
gyanánt csapnak
Ez ám az élvezet Ezret fogadhat ön hogy huszonnégy óráig egyetlen madár sem fogja magát a városligetben hallatni.
füleinkbe.
!
egyre,
—
Elhiszem
Most
fák
tisztelettel
és
által
képezett körbe lépénk,
hajlottam
meg
a
néma
s
Dalárda dalárdnokai
dalárdnokni eltt. Hol azon kemény
szív,
me-
meg nem lágyítna? Hol azon lágy melyet e bverej hangok meg nem kemé-
lyet e látvány
kedély,
nyítnének? Sehol! Sehol! Sehol!
A
magas fák
alatt
hosszú asztal terült
mindennel, mi pompás
villásreggelihez
el,
rakva
kivántatik.
Jl^
117
Az asztal körül férfiak és hölgyek ültek, a férfiak pezsgs poharat, a hölgyek legyezt tartva kezeikben és mindnyájan lelkesülten énekeltek. Az asztal fels végén a f dalárdnok állott, mindegyik kezében pezsgs poharat tartva, s kiterjesztett karjaiegész énekkart kimagyarázhatlan pontosság-
val az
kormányozta,
gal
mi
maga
mellett
gasztossággal énekelt és ezenkív
dobbanásai
egész
az
által
1
roppant
oly példátlan rendben tartá,
is
példás ma-
lábainak elszánt
személyzetet
melyet egyszersmind
mondanom, ha a zaj nagyon is hallható nem lett volna. Az asztal körül ül dalárdnokok mind magánénekesek voltak, ámbár kellene
hallatlannak
ezúttal
legnagyobb egyetértéssel mind össze-vissza
énekeltek,
különben
mit
igen tapasztalhatni. port
képezé,
A
melyek
másikat pedig pólyás
hatalmas
magánénekeseknél
tidajdonképi
vak
egyikét
csecsemk
kenyérdarabokkal
kart
nem cso-
gyermekek, a
alkoták.
voltak
két
A
vakok
fegyverkezve,
hogy szünetek közben meg ne unják magukat, ámbár ezen igen száraz mulatságban alkalmasint
nem igen gyönyörködtek. szer eledelt megszokták is
manna gyanánt
nyújtatik
nekik.
szünetek közben keltek,
A
Egyébiránt, kik az egymár, azok a jó kenyeret
eszik,
pólyás
elegend bségben
ha
dalárdnokok
ellenben
folyvást igen kedélyesen
éne-
mi ugyancsak derekasan fszerezé a
pom-
is
pás élvezetet.
Én
igen szeretem ugyan az éneket, de füleim sem viseltetem mostoha ind Jattal, ennélfogva már épen arról gondolkozám merre kelljen szökellen
:
ii8
nöm
elragadtatott arszlánom melll,
hölgyet
meg,
pillanték
midn
a térre
egy csodaszép fiatal leirhatlan gyögédséggel
fasorban
legközelebbi
nyíló
ki
vezetc egy betegesnek látszó éltes asszonyt. Azonnal
elhatározám tehát, hogy lépteiket követem
;
mert
ezt mindenesetre érdekesnek hivém, s különben
legalább
szabadulhattam
becsülettel
meg
ez
is
által
a lelkes Dalárda hazaboldogító zajától.
XIV. Hideg
víz
és
savó.
Közelítésem megriasztani látszék a két ismeretlen hölgyet, mert lépteiket kissé gyorsíták, s a ligetbl
Rákos felé távoztak; ki azonban oly kedvelje minden szépnek, mint én, az nem igen könnyen hagyja magát efféle akadályok által gátoltatni. S ha valaha, úgy csakugyan most volt okom, hogy a a
fáradtságot ne kiméljem, mert a
szép és jól
vala,
tudjuk,
bcn sem
Budapesten
hogy egész
nem
ez
fiatal
csekélység,
hogy három
találhatni annyi
hajadon oly
ritkítá
kis
német
párját
mindnyájan
mert hiszen
fejdelemség-
szép hölgyet, mint Buda-
pesten.
A
fiatal
hajadon,
ki,
mint
látszott,
nem
igen
óhajta velem megismerkedni, azon keleties szabááú
szépségek
egyike
összhangzásban Fekete haj lanul
igéz
és
vala,
csak
minket
mintegy
szemek,
ily ritka
elvétve
tökély
találhatni.
barna arczok, kimondhat-
pír által fölhevítve, keskeny sötétpiros
119 ajkak,
gömböly
áll,
mely
karcsú nyak,
ritka sza-
bályszerséggel egyesült a kerekded vállakkal, görög szabású orr, mind ezek oly
hogy akaratlanul bajuszomat, s lehet nak,
igéz egészet
alkotá-
srn
pödörgetem legkedvezbben törckvém igen
is
magamat minden mozdulatban kitüntetni. azonban nem igen használt, mert 1 parkodásom a
hajadon csak kizárólag
fordítá
minden
szott venni.
a beteges, éltes
figyelmét, s
De
engem
észre
a tapasztalt férfit az ily
asszonyra
sem
lát-
akadályok
merészebbé teszik, s azonnal elhatározám, hogy megszólítom ket. De mikép ? Zsebemben mindig egy fél kcztyt szoktam hordozni, s ezt ajánlom mind azon vállalkozó férfiaknak, kik szecsak
retnek szép hölg)'ekkel
hevenyészett ismeretséget
kötni, a mit így kell eszközleni.
A keztyt földre ejtem
és fölkapám, természetesen
lehet legnagyobb lehet-
a hölgyek háta mögött, s azután
udvariassággal kerülvén elébök,
tisztelettel, s
ségig kedveitet hangon szólék
— Nagyságtok veszítek — Nemi — az mindketten — Pedig már örvendek, keztyt
el
talán
ezen szép
kis
?
feleié
éltes
hölgy,
s
út] okát
folytaták.
hogy szerencsém lehet
nagyságtok veszteségét visszapótolnom.
Semmi
válasz.
— Talán Dalárda énekében méltóztattak nagyságtok gyönyörködni — Igen, — meglep hidegséggel az a
?
éltes
felele
hölgy,
s
egyszersmind fejével
biczczente,
mintha
azt akarná értésemre adni,
gástól
föl
hogy
a további társal-
vagyok mentve.
Szemtelenség nélkül ezúttal nem lehete az ismerkedést tovább folytatnom, de azért visszavonulni
sem akarék még, s ill távolban a hölgyeket, néhány legdivatosb a
levegt,
szokott
követem
folyvást
szeldelve
tr'llával
mi az érzékeny hölgyeknél csak ritkán
kedvez
nélkül
hatás
maradni. Vblt-e
jó
hangomnak, vagy nem, azt nem tudhatám; de annyi bizonyos, hogy a hölgyek gyorsabban távoztak, s kevés pillanat múlva azon major kapujában tntek el, mely mellett a vízgyógyinté-
sikere szép
zet
áll.
Én még
soha
nem
valék azon helyen, de mégis
azonnal ráismertem, mert pillanték
férfit
meg,
egész
erejébl
futkosott
és le a ház eltt, s ki írja le csodálkozásomat,
föl
midn
benne egy hajdani
mindig oly egészséges
sem s
ki
egy pokróczba burkolt
ismerte.
Ezt meg
volt, kell
barátomra
hogy még
ismerek,
ki
a tyúkszemet
gondolám,
szólítanom,
azonnal e kérdést intézem hozzá:
— —
Barátom, te vagy? Ah, Bende? Örvendek
I
Rég nem
láttuk
már
egymást.
— Mi bajod? — Még eddig semmi. — Hát mit — Meg akarom elzni. — Azért izzadod magadat félholtra? — Nem érted barátom. A vas csinálsz itt?
a bajt
te ezt,
de azért mégis megtüzesíti
a kovács és
kemény,
hideg vizbc
Ili
hogy még ersebb legyen. S
dugja,
én
ezt
teszem
is.
— Hiszen nem vagy vas — Az mindegy. — Orvos vagy — Oh, nem Én orvosokra nem sokat mire van szükségem. magam tudom gatok — Érzed-c már hasznát sok izzadásnak? — Oh, igen Fejem gyakran sok meggyöngíté gyomromat. pedig — És mégis folytatod? — Természetesen. A majd késbb fog — Az rültek gyógyintézete közel van nemde — Igen. — Megengedj, barátom, de nem fog ha te
ajánlatára
hall-
én,
is
;
itt?
az
!
a
fáj,
!
a
vízivás
kissé
javulás
beállani.
ide,
?
ártani,
helyrl gondoskodói. Azonban, beszéljünk okosat láttad
azon két hölgyet, kik most a szomszéd majorba
léptek?
— Igen. — Ismered ket? — Természetesen. — kicsodák? — Hiába kérdezsködöl. — Mért? — Nem kalandra — Hová gondolsz Hiszen nem — Tehát komoly szándékból — Mindenesetre. Szólj, szólj,
valók. I
azért kérdezem.
?
—
Ám
legyen tehát.
Én
csak annyit tudok róla.
131
hogy az egyik anya, a másik pedig lyánya ; a szép Lenke atyja, Börger János, gazdag keresked volt, de bizonyos zsidó tzsér csalárdsága következtében megbukott, s a Dunába ölte magát. Özvegye most csekély hozományából él, s gyöngélked egészsége miatt ezen majorba költözött.
—
Hát
a csalárd zsidó ?
— Megszökött, mintegy két év eltt. — Nem tudod nevét? — Tudtam, de most nem eszembe vezetékneve. Másik neve Móricz — Talán kirl mondják, hogy oly igen szép jut
voit.
az,
felesége volt?
— Ugyanaz.
Ismetted a szép asszonyt?
— Igen. — Hiszen minden szép De bocsánat, innom — Szomjas vagy? — Oh, nem! De mindig
asszonyt
te
ismersz
kell.
innom
itt
Barátom
távozott,
bizonyosan
én
s
kell.
nevettem
volna botorságát, ha a gyalázatos Móricz nevének hallásán annyira föl
ládot
is
Ínségbe
nem
indulok. Tehát ezen csa-
taszította!
Azonban csakhamar
lecsöndesíte ismét azon remény, hogy gel
Beattinit
másnap reg-
üstökön ragadom és a pr^da kiadá-
sára kényszerítem. Ily
de
gondolatokkal tépeldve, visszafelé fordulék
alig
igen
major
haladtam egy pár száz
sajátságos
látvány
közelében
lantám meg,
ki
által
ugyanis igen
lépésnyire,
lépettem
egy
komoly
midn
meg. Egy
ismersömet
pil-
arczki fejezessél kö-
>>3
minden
veté egy vörös tehén
lépését.
Megszólí-
t
tani
— — —
Mit keres Ah,
is
egészségemet
erben
I
van ön, hogy Toldy
Mik-
beillenék.
Oh, barátom,
vagyok,
uram?
ön, barátom
/esztett
Hiszen oly
lósnak
—
el
hogy
alig
a
csal!
külszín
birom
Oly ertlen
egymásután rakosgatni
Most savóval élek és tehénlevegt szívok. Ezt nem értem. Azon majorban az istálló fölött van szobám, melynek padlója meg var. fúrva, hogy a tehenek lábaimat.
— —
kipárolgása
dig
mindig
átjárhassa.
a tehenek után sétálgatok,
hogy min-
egész
az
Nappal pedig
szobát
gzkörükben lehessek. S ki ajánlotta ezt önnek?
—
— —
Orvosom, e major tulajdonosa. Ah, értem Mért nem folyamodott ön inkább hasonszenvi gyógyrendszerhez, mely napjainkban !
igen alaposan gyakoroltatik,
s
nem
igen szorul
ily
nevetséges fogásokhoz.
—
Ah, ön ezt nem
Ismersöm tehén
ismét
nyomdokait,
el
tle.
Mégis
a
savót
csak
ittak az
érti
ingadozva
én
pedig
csak jobb volt
sertések
elébe
midn
emberek,
követé a legelész
boszúsan fordultam a
régi
id. Akkor
önték, s csak akkor
szomjaztak, a marhák ki-
párolgásában pedig semmi gyönyörséget láltak.
Hja, hiába
1
Akkor
az
nem
orvosok tiszteletre-
méltó szakállas férfiak voltak, kik éjjel-nappal
tudományuknak
éltek,
ta-
isteni
mert illn tudák méltánylani
íi4
azon fönséges hivatást, mely embertársaik életét kezeikbe adá; most ellenben, kivévén a kevés ki-
veendket,
a sok tánca: és
nem engedi meg
a
korlatát, s ez egyik
egyéb mulatságok özöne
tudományos búvárkodás gyaoka annak, hogy nincs oly sok
öreg emberünk, mint hajdan! Azonban vigasztaljuk magunkat azon reménynyel, hogy e szomorú
nem
már sokáig tartani ; mert íme, kezdenek már viselni, s így biztosan várhatjuk, hogy a mélyebb tudományosság sem fog ezentúl náluk hiányzani, s majd ismét becsületesen megvénülünk, mint seink és nem leendünk kénytelenek gyomrunkban mosógyárt
állapot
fog
fiatalabb orvosaink szakállat
fölállítani,
marhabzön
De
eltulajdonítani
a sertésektl a savót
és
hízni
hah, mi ez! Jajgatás, sikoltás!
AhI
A tehén
megunta ismersöm hosszas ólálkodását, megfordult, apró szarvait igen érthet kifejezéssel rázá, s a beteg, ki oly gyöngének hivé magát, hogy
elre rakni, úgy iramodott tüskénbokron keresztül a major felé, hogy a billikomot nyert kan agár is alig birta volna elérni. Ha
lábait is alig birá
t
ha ha! Aztán ne nevessen az ember, untalan lenni
ily
fonákságoknak
midn
kénytelen
mind-
szemtanuja
1
XY. Bottal
és
bot nélkal.
Utamat folytatám ugyan Börger Lenke nem ment
a város felé, ki
fejembl
de a szép ;
bárhová
125
fordítám szemeimet, mindenütt csak csodaszép sze-
igéz
meit és
épen nem
!
Azonban, ne gondolja
hogy szerelmes vagyok, oh,
olvasón,
szép
ön,
arczát látám.
t
Átugrottam én már a száz
nem
köveikezéskép
igen
lehete.
attól
hosszát,
tartanom,
hogy csak amúgy könnyedén komoly szerelembe essem. Csupán részvét, igen, felebaráti részvét volt azon indulat, mely keblemet ily élénk hevülésbe hozá. Eddig Móricz ügyében csak boszú és kalandvágy intézé lépteimet, most pedig érzem, hogy az elnyomatott ártatlanság ügyvédévé lettem, akaratlanul az
Ördög
naplója* jutott eszembe,
s
itt
s
félig-meddig Robin de Boisnak kezdem magamat
képzelni,
ki
«
az özvegy és árva vagyonát visszaszerzi
azon lényeges különbséggel teljességgel
nem vágytam
mindazáltal,
a szép árva kezét birni,
mert a szabadságot mindenek
fölött
szeretem.
Gondolatim tömkelegébl lépések riasztanak Két
férfi
látám,
haladt
hogy
mellettem.
el
politikusok,
Els
tekintetre
miatt többször megbotlott a göröngyös úton,
nagyon
is
föl. is
mert mind a kett egy-
szerre beszélt, s az egyik igen gyorsan ment,
a másik
;
hogy én
lassan lépegetett,
mi
míg
minek követ-
keztében mind a kett mindig meglehetsen egy-
más mellett maradt. Az egyik tehát rohanva, s a fontolva haladó, gondolám magamban és figyelmezni kezdek szavaikra, lépéseiket ill távolban követve. másik
—
Barátom,
megbotlott,
—
—
így
hiába
szóla
törekszel
szándékodról meggyzni.
az,
ki
minduntalan
engem
becsületes
ii6
— — — —
De
kérlek, hallgass
meg
legalább.
Ugyan minek? Hiszen tudom, mit akarsz monOkaitokat minden ember ismeri.
dani.
Tehát czáfold
meg
állításomat.
Ugyan minek? Hiszen
a
többség úgy sem
okoskod ásidat.
hiszi
—
Te
tehát azt hiszed,
hogy bot nélkül
is
kor-
mányozhatni a parasztot?
—
Nemcsak
hogy épen nem. állítom,
ezt hiszem,
hanem egyenesen
bottal csak rontani lehet
és
— Furcsa vagy barátom, hiszen egyszer szemeimmel hogy inasodat megverted. — Igaz, de ebbl épen nem következik te,
azt
javítani
saját
láttam,
hogy helyesen cselekedtem. indulatának heve sára
nem
kell
A
ragadtatik, annak
által
törvény
által
is
ám,
mire egyes ember gyakorlá-
engedelmet adni.
— Engedj egy kérdést, barátom. — Tessék. — Köteles-e gyermek szüléinek szót fogadni — Igen. — Hátha lopást vagy gyilkosságot parancsolnak neki — Akkor — akkor nem tartozik nekik engedelmeskedni. — Miért? — Miért?! Mert ez rossz — Ügy! És mikép a gyermek megítélni, hogy vagy rosszat parancsoltakneki — Nem tagadom, hogy ez bajos de mire a
?
?
tett.
bírja
jót
czélzasz e hasonlítással
szüléi ?
e
kissé
?
;
'»7
—
A
ellenök
kel]
is
mveletlen ember itéltehetsége
mint a gyermeké,
olyan,
s
csak
boldogulni akarunk
ha
használni,
is
erszakos eszközt
így
velök.
—
Oh, barátom, már ebben csakugyan
csalatkozol
I
hangon huzamosb ideig
Ily
már unni kezdem
én
szerfölött
Ez egészen más. folyt
még
e vita,
s
az egészet, m.ert többszöri
hogy a rohanók és fontolók soha nem szoktak egymás okainak engedni, habár tudám,
tapasztalásból
bensleg meggyzdnek is azok igazságáról. Már épen más ösvényre akarék térni, midn oly nevet monda ki a fontoló, mely egész kíváncsiságomat ismét fölébreszté. így szóla ugyanis társához :
—
Már
dául,
meg, barátom, de
következetlenek
esetre
nyire
bocsáss
merben
vagytok,
minden-
ti
s tetteitek
több-
ellenkeznek szavaitokkal. Ti, pél-
minden megyegylésen
titkos
szavazást
sür-
gettek, s tisztújításon mégis ellenzitek gyakorlását,
mert tek
féltek,
által
hogy méregdrágán
cserben hag)'attok
;
ti
vásárlott emberei-
a nemzeti színészet
magatok még országgynémet szinházba jártok, vagy német és
pártolásáról csevegtek, s lés alatt is
franczia
táncz
által
könnyftitek a haza gondjaitól
megnehezült fejeiteket és e haszontalan mulatozásra sok ezret szórtok lalatokat
fillérrel
sem
ki,
míg
a
közhasznú vál-
dítására csak másokat szólítgattok föl
nyelv mellett legnagyobb tok,
fényesnél
elmoz-
pártoljátok, s azok
fényesb
tanácskozási termeinkben
;
ti
indulatossággal szókkal, is
s
a
magyar harczol-
magatok még
többnyire németül cse-
128
egymással
vegtek
korholjátok,
nagy öröm
s
fnemességet úton-útfélen
a
ti
;
mégis majd
brötökbl
kibútok
és elragadtatás miatt,
a
ha valamelyiknek
körében herbatét szörpölhettek és a tejszínes hölgyekkel kártyázhattok ; ti az egyházi jószágok
társas
világiasítását
ugyancsak sürgetitek 1 de bezzeg
vesen ültök a vendégszeret talához
;
te
nemzetiséget
magad pedig, és
egyházi ki
beszélsz a németek ellen,
annyit
nül
venni,
egyetlen szót sem tud magyarul! Elek,
— — —
szí-
asz-
annyira pártolod a
most Börger Lenkét akarnád
íme,
férfiak
illik-e
ki
ez?
És ugyan mért ne illenék? Hogyan ? Többi vádjaidra nem tartom érdemesnek a választ, s nincs is most kedvem hosszú politikai I
értekezés elmondására; az utolsóra nézve azonban azt
mondom, hogy én
legyen csak
nmmé,
megmagyarosítom,
s
a szép
így
id
s
alatt
nemcsak szívemnek, ha-
nem még nemzetiségünknek
—
Lenkét szeretem,
fogadom, hogy rövid
is
szolgálatot
teszek.
Oh, barátom, nagyon csalatkozol ! Száz esetet melyben a legderekabb magyar embert
tudok én, is
elnémetesíté a német asszony.
— Ügy mind száz gyáva — Majd Hát mikor nyegz — Bár rég átestem volna már a
elválik
férfi
1
volt
lesz
1
már
a
me-
De
egy
?
fiatal
báró édeleg a lyány körül,
s
zeleg hiúságának, hogy ajánlatimra hallgatni.
—
Báró?
rajta!
ez annyira hí-
nem
igen akar
129
— Igen, Dalmer báró. — Nem ismerem. — Porosznak mondja magát, igen bven mindennapos háznál. — Már úgy csakugyan nehéz — Annál édesb — Ha — — Barátom, valódi soha nem retten az akadályoktól. — Hah, barátom, tekints csak oda — Semmi különöst nem — Dehogy nem! Íme, így dolgozik mvelet-
költ és
a
lesz állásod.
lesz a diadal.
lesz
a
vissza
férfi
látok.
a
midn
len paraszt,
botot érez közelében.
Elttünk napszámos tótokat pillanték meg, kik vetélked szorgalommal dolgoztak s néha félre tekintenek a fölvigyázó botjára.
Elek közönyösen szóla:
— — — — — s
Bizonyosan bot nélkül
Nem
bánom.
Tíz aranyban. Áll.
Most magához szólítá Elek e szókat monda neki
—
dolgoznának.
is
Fbgadjunk, hogy nem.
Barátom,
mi
ketten
barátja a felvigyázót
bizonyos
fogadást tet-
tünk, melynek végrehajtásához megkívántatik,
maga innen távozzék ismét vissza.
Itt
mondja meg
a
csak két
s
van
e
óra
hogy múlva térjen
De
szolgálatért öt forint.
napszámosoknak,
hogy két órára
távoznia kell a városba.
Néhány igen gyönge Nagy
:
Magyar
titkok.
1.
ellenvetés után megegyezett
o
I3P a fölvigyázó, mert hiszen a mai világban
ne lehetne megvesztegetés
nyérl
eltávolítani
vissza.
két
Ezután távozott
egy magas Alig
el
dolgozzanak,
szorgalmasan
míg
s
a két férfi a közeli
én,
bok-
szinte közel hozzájuk,
heveredtem.
fa alá
tnt
kit
múlva térhet hozzájuk ismét
óra
rok mögé vonult,
ugyan
kötelessége ösvé-
Távoztakor hangosan monda a
!
napszámosoknak, hogy
mert csak
által
látkörünkbl a fölvigyázó, azonnal
igen furcsa látvány kezdett elttünk kifejleni.
számosok letevék terhöket,
még nagyobbakat
ásítottak,
nagyokat
A nap-
nyújtóztak,
fejket vakarták, ,pipá-
jokra tüzet csiholtak, leguggoltak, tüzet élesztettek a földön,
igen mély
burgonyát kezdenek sütni s
és
lassanként
alkalmasint szerfölött érdekes
getésbe merültek a
tz
beszél-
körül.
— Enyim aranyi — Nem tagadhatom. — Meg vagy most már gyzdve, hogy bot nélkül... — Ez semmit nem bizonyít, valamint egy fecske a tíz
még nem jelent nyarat. Most ismét heves vitát kezdenek tikusok, én mindazonáltal csak ezt
ban
:
jó urak,
a
tüzes poli-
gondolám magam-
valóban mindketten csalatkoztok.
Az
emberben mindig tisztelni kell az emberiséget, de azért minden ember iránt egyenl bánásmódot gyakorlani csak akkor lehetne, ha mindnyájan egyenl felfogással birnának
századok
;
ezt pedig csak
nevelés
fejt-
Bizony furcsa ! Vannak ügynevezett szabadelméek, kik a botoztatást minden
heti
ki
alatt.
=3
KI
kivétel
nélkül
ronimá
aljasfttatik
mondván, hogy
ellenzik,
az ember.
Ej,
azáltal
barmokká
lódi
leitatjátok
aljasítjátok ?
Ez
!
részesülnek:
is
Én
!
is
bn, mely
fölvilágosult sza-
hogy
azt hiszem,
a
bo-
ebben csak bnösek
de
aljasít,
va-
azáltal
az igazi
szégyent áraszt a XlX-ik század
badelmé hseire toztatás barommá
és
ti
bizonyos
mondjátok ezt? Ti, kik embertársaitokat czélok elérhetése végett
ba-
kedves uraim,
ellenben az ártatlan embereket vál-
ti
midn érdekeitek elmozdíbarmokká részegítitek ket. És ez azután
toztatjátok barmokká, tása végett
vajmi
nagy különbség
tehát
most talán
a
Kissé
!
bot
inkább nevelni kellene a népet
rohanók és fontolók szándékosan
kellene
hanem
szónoklani, ;
ezt pedig ne vár-
hanem kezdjétek meg magatok,
mástól,
játok
kevesebbet
ellen
s
ti
ne tegyétek embertársaitokat
barmokká
és
midn
gazemberekké,
borral s pénzzel hazudozásra és vérengzésre kény-
szer ítitek
E
ket
I
pillanatban lódobogás közelíte
Föltekintvén,
a
város
egy díszes külsej lovagot
meg, pompás öltözet
csatlóssal
;
fell.
pillanték
mindketten egye-
nesen a víz gyógy intézet melletti major felé vágtattak. Elek indulatosan szóla barátjához
— — —
íme. Dalmer báró!
Csinos emberi
Most
ismét Lenkéhez
siet.
Élesen szemügyre vevém a lovagot heti
bámulásomat? Dalmer
grófra ismertem
báróban
s
ki
—
képzelBeattini
13a
XVI. Az
árvák sorsa.
Beattini és ismét Beattini
mindig ezen emberrel
utamba
ezt veti
véget
kell
a sors? Jól
áldozatomba kerüljön
mondom, mert
De
!
könnyebb
bizonyossá
tíz
egyetlen
mint
lyosan felelsségre vonni
fogadom, hogy
Nagy munka,
becsületes
gazembert hatá-
kell
magamat tennem, gonBeattini
mert talán rendkívüli hasonlat
sietek,
E
tam meg.
gondolat
mindinkább
kezde elmémben kapni, mert vetemültséget képzelni, hogy indulhasson hitvesének
ki ártatlan
alig
em-
!
lehetségig gyorsan
s
és
találkoznom, mindenütt
van
e nagy munka.
is
sokkal
bert megbuktatni,
De elbb
Tehát mindenütt
gyalázatos mestersijgének, bármennyi
vetek
dolám
!
alig férj
lakása
csalat-
által
nagyobb erre merek oly elazon pillanatban
hajadon elcsábítására,
hlt tetemei
elé
midn
koporsóban fcküsz-
nek azon hitvesének teste, ki annyira szerette t, hogy miatta férjét elhagyá és meglopá, st vallását ;
is
megtagadá
legkövetelbb heté.
dom,
s
e
férfi
Nem, nem,
mellett
oly
vágyait
is
az
szép
emberiség
hogy a kielégít-
érdekében mon-
nem merek kézzel foghatói ag nem gyzdöm meg ily
vala,
tökéletesen
elvetcmültséget
hinni,
mieltt
igazsága fell.
—
Végre a kapuhoz érvek, de zárva találám. Hoszszas kopogás után a kertész kiszóla Ki az?
— —
:
A
gróffal kell szólanom.
»3S
—
Nem
lehet.
— Miért? — Halott van a háznál. — Épen azért bemennem. — Nem — Pogja e bortavalót bocsásson — Meg van — Csak erre tehát: itthon van — Igen. — Igazán — Eh, ne faggasson az nem vagyok kell
lehet.
be.
és
tiltva.
feleljen
a
gróf?
7
úr,
iskolás-
gyermek.
E
szók után a kertész távozék
tudám, mit kelljen gondolnom
tér
;
s
most ismét nem
ámbár az
utolsó ki-
hogy a hogy szemeim nem
válaszból mégis azt kellé gyanítanom,
gróf vagy a báró nincs itthon csaltak
s
meg.
Eleinte várakozni akarék, azon határozattal, hogy
számadásra vonom
t
visszatértekor
;
e szándékról
meggondohogy másnap úgyis találkozom vele s addig legalább jobban meggondolhatom, hogy mikép férhetek biztosabban hozzá mert, ki ily elvetemültségre képes fajulni, az bizonyosan nem igen könynyedén hagyja magát gazságainak hálójában megazonban csakhamar lemondék,
miután
lám,
;
fogatni.
Utamat tehát folytatám alig
érék az els házakhoz,
sikátorból
kosarat
város felé
a
midn
egy asszonyt láték
vit:,
volt látható
;
azonban
a baloldali
kisietni,
ki
els
kezében
melyben egypár befödött cserépedény kenyér és egy üveg bor. Ezt maga-
s
>34
nem
banvévc
alkalmasint férjének zott
vitt
feltnnek, mert
volna
tarthattam
ebédet,
dolgo-
valahol
ki
de minél inkább közelíte az asszony, annál kezdek vonásaira emlékezni. Meg-
;
világosabban
hogy sejtésem igazságáról
állék tehát,
meggyzd-
hessem.
Az
asszony közelítvén
s
rám emelvén szemeit,
meglepetés hangján szóla:
—
A
Nagyságos uram! Jól látok-e? menyecske valóban jól látott s én sem
Azon
koztam.
,
csárdás felesége volt
csalat-
kinél életem
oly nagy veszélyben forgott, alföldi utazásom alkalmával,
midn
a gyalázatos
Móricz
s
által
el áruitat-
magamhoz
tam. Csodálkozásomból alig birék
térni
csak e kérdést intézhetem a menyecskéhez:
^
Mit
— — —
csinál
kend Pesten
?
Becsületesen gazdálkodom.
Talán elhagyta férjét?
Oh, nem ó is itt van. Egy kertben dolgomost ételt viszek neki. Oh, nagyságos uram, !
zik s
azon rettenetes éjszaka óta nagy változások történtek
ám!
— —
Valóban
Most
?
sietnem
kell
férjemhez, mert
az
étel
de méltóztassék csak ott azon vörös kapus egy pillanatra, ott lakunk, úgyis permetezni kezd az es. Tüstént visszajövök és min-
elhttl
;
házba
sétálni
dent elmondok. Csak a kapu
alatt
kovártélyba méltóztassék besétálni.
lom addig is nagyságos uramat. A menyecske gyorsan távozott
mindjárt az
Istennek
könny
els
aján-
lépteivel
13Í a városligeti kertek felé, én pedig örömest
mene-
es
ell a közeli vöröskapus házba, mert valóban kíváncsi valék megtudni, hogy ugyan mi hozhatá az alföldi csárdást és orgazdát Pestre, hol kültem az
a hasonló mesterséget gyakorló
nem
sok ki
nagyszámú czinko-
meg
igen örömest szenvedik
az
idegent,
keresetöket csorbítani szándékozik.
A
kapu
els szobába lépvén, meglepetve
alatti
hökkentem vissza, mert hirtelen nem birám elgondolni, hogy minek higyjcm azon helyet, melyre ily véletlenül vetdtem. A szoba meglehetsen nagyocska volt, de bútorzata szegényes
és
még nem
eddig
mellett oly sajátszer,
a
Egy
láttam.
mint
ágy, egy asztal s há-
rom szék és egy rozzant puhafa-szekrény semmi de annál furcsább volt a különöst nem mutatott szoba egy egész oldalát elfoglaló nyolcz bölcs és három eszkábázott kis tekn. ;
Az
zére látszék ki
esni
tele,
egy elhizott vastag asszonynak,
beléptemkor igen nyájasan üdvözle szürke szemit én azonban nem igen viszonozhattam
meivel az
mely apró gyermiknek mosása igen nehe-
asztalon nag\' zöld tálat láték,
mekruhákkal volt
;
els
pillanatban,
mert
az,
mit
láték,
itt
egész
figyelmemet lebilincselé.
Majd
valamennyi
bölcsben
feküdt lábbal egymás ellenébe a
két
bölcs azon vége, melyet fejkkel
párnájok
teknben
is
kis
gyermek
fordítva s valamint
számozott ozcdulával
érintenek, úgy
volt
csak egy-egy gyermek feküdt
s
ellátva
;
a
mindegyik
szájába vászondugacs volt tömve, melylyel e gyér-
13^
mekek magokat mulatták s mely cgyszersmmd arra szolgált, hogy kiáltozásaikkal szerfölött ne alkalmatlankodhassanak.
Álmélkodásomból a vastag asszony e szavai ébresztenek
—
föl
:
Talán kosztost
hozni, nagyságos
méltóztatik
uram?
E
kérdést
nem értem
s
azért meglepetve
kérdem
a rejtélyes asszonyságot
— — — —
Mit akar ezzel mondani ? Hogy mit akarok mondani
?
Igen.
Azt, hogy talán kis gyermeket méltóztatik hozzám adni ? Ah, bennem tökéletesen bizhatik nagyságos uram én becsületesen megrzöm a titkot s nálam semmi hiányt nem szenvednek a kis ;
ártatlanok. Becsületemre
mondom, nagyságos uram, s annak is nem én
nálam kevés gyermek hal meg vagyok az oka, hanem csupán kik
nem
fizetik
a gondatlan
pontosan a kosztpénzt
;
szülék,
mert uramfia,
magaméból csak nem hizlalhatom a kis ártatlanokat. Most épen jókor méltóztatott érkezni, mert itt az etetés ideje s látni fogja, nagyságos uram, hogy lélekismeretescn jól tartom a kis csemetéket, mindegyiket saját érdeme szerint, a mint illik. A fecseg asszony ezen eladása annyira kíváncsivá tn, hogy e szókra fakadtam
— Ám lássuk — Tüstént, tüstént
tehát.
Oh, nálam igen nagy a rend, minden óra szerint megy, mint a kis katonáknál. Tisztázás, fürösztés, étel és alvás, minden pontosan !
ij7 és óra szerint, mert ez tartja egészségben a gyer-
mekeket, míg más helyeken a gondatlanság és ron-
daság miatt többnyire
E
id
eltt vesznek
szók után távozott az asszony
múlva jókora tányérral madiacsiriznek gondolék
els
más valami
asszony széket törlött
hever fés melll
lehete.
füstölge
kötényével,
az ablakpárkányon
füstölg
a
s
el
s
A bbeszéd
meg számomra
azután pedig fakanalat vett
tele volt
pillanatra csiz-
azonban
mi
;
cl.
kevés pillanat
mely
tért vissza,
valami fakószin valamivel, mit
így alkalmasint
s
fakószin vala-
mibe dugá.
Ah, ez tehát nem csiriz, hanem étel gondolám véleményemben csakugyan nem csalatkozám, mert !
s
a
kövér asszony nagy önelégültséggel szóla
— bl
íme, nagyságos uram, ez vizes
és lisztbl van készítve, az igaz,
tán és
jól.
:
pemp
;
de azért
víztisz-
Ezt a szegény kosztosok kapják, kikért
hónaponkint csak hat forintot és egy font szappant fizetnek.
Mindenekeltt ezeket szoktam megetetni,
mert hiszen nagy
úri
házaknál
is
elbb
a
cseléd-
ség eszik és csak azután az uraság, hi-hi-hi
A
jókedv asszony nagyot kaczagott ezen rendelmés tréfája fölött s a három eszkábázott teknbl kivevé a három kis kosztost és kényelmekívül
sen ölébe helyczé csot
kivoná,
ket
félretéve
;
azután szájokból a duga-
és
a
sorba a kis éhezket, kik oly
pempt, hogy
kanállal
tömni kezdé
mohón nyelek
a vizes
a nagy erlködéstl könybe lábbadtak szemei. Eközben így csevegett az anyai indulatú érdemes asszonyság
csirizt,
szinte
vagyis
138
—
Gazdálkodnom kell az idvel, kedves nagyságos uram, míg az egyik elnyeli az istenadta kettt tömöm és így sorban. Szegény férgecskék, ezek cselédek gyermekei, kik magok jó dajkaságban szolgálnak, hónaponként húsz
eledelt, addig a másik
mégis csak hatot fizetnek ezen kis porontyokért. Elhiszem bizony, mert kedveseiket nem gyzik borral s így nem sok marad a kis árvákra, hi-hJ-hi ! Azután, ha mégis legalább
húznak bérül
forintot
s
De
pontosan fizetnének!
uramfia! Két hónap múlva
már-már többnyire nyomukba sem akadok, mert más nevet adnak magoknak s a helyet is eltagadják elttem, hol szolgálnak.
— Mi azután gyermekekbl — Mi lesz? Hát
az
lesz
szegény elhagyatott
oly
?
hiszen, ki
az anya
is
megtagad,
maradnak, akkor
— —
.
hi-hi-hi
mert
meghalnak,
többnyire
gondoskodnék azon gyermekrl,
kit
Ha pedig
1
maga
életben
.
Akkor? Hát akkor mindig találkoznak ezen nagy vá-
rosban oly gyermektelen jó emberek, kiknek ajtó-
egy
kilincse elbir
ily kis
kosárban ráakasztja
;
ugyancsak gyanupörrel férjeik
nem
—
az
az
ember
sokszor azután
asszonyok, hogy
!
Mirevalók
cskön
élnek
igaz,
jó utón jutottak az eleven kis ajándék-
hoz, hi-hi-hi
—
porontyot, ha
ámbár az
a
számok
a
párnákon
és
böl-
?
Oh, ezen elvigyázat igen szükséges, mivel különben nagyon könnyen fel lehetne a gyermeke-
»3^
gyermekek pedig sem gondviseljüknek nem szoktak
ket egymással cserélni, a váltott
sem
szüléiknek,
szerencsét hozni. Na, báránykáim, jóllaktatok úgy-e
?
kérdés után, melyre természetcsen senki nem az ablakpárkányról egy csorba poharat
E
válaszolt,
vett
melyben alkalmasint egy pár kanál
le,
kált s a legyeket
elhessegetvén
róla,
tej
úsz-
a dugacsokat
belemarta és ezután a gyermekek szájába dömöcz-
teknbe
kölé és ismét a
—
ket.
fekteté
így, báránykáim, már most békével alhattok. Most ismét távozott s kevés perez múlva más
párolgó tányérral lépett be, melynek tartalma csak
annyiban különbözött az elbbitl, hogy kissé fehé-
rebb
volt.
—
Ez
pemp,
tejes
uram
nagyságos
!
Jó reg-
geli tejbl és valóságos zsemlyelisztbl van készítve.
Ezzel élnek azon kosztoskák,
kik
és két font szappant fizetnek.
Ezek
nyolca:
forintot
részint
magosb
rangú cselédek, részint pedig oly anyák gyermekei, kik egész
napon
egyéb dologgal gyermekeikkel
át
annyira
el
vannak
hogy nem
foglalva,
bibcldni.
sétálással és
érhetnek
rá,
Mondhatom, nagyságos
hasznom van bellök, mert hiszen azt a nyolcz rossz forintot a tej maga is mind fölemészti. De hiába, keresztyén az ember uram,
hogy
bizony kevés
és lágy a szíve.
A ment ismét tett.
lágysziv s ismét
a
Az
keresztyén
hármával
asszony
tömte
a
a
bölcskhöz
kosztosokat,
dugacs bemártása és szájbatömése
mit
köve-
egyik bölcsnél azonban igen meghökkent
és csodálkozva csapa össze súlyos kezeit.
140
—
Mi
—
Soha bizony
történt?
—
tizenhárom meghalt
t
kérdem
kiváncsián.
Ki hitte volna ezt
!
I
Hm, hm,
?
A
numero
mit csináljak
Eh,
?
jó lesz biz így.
Ekkor
a holt
gyermek számát
elevenével cserélte folytatá,
föl s
mellette
a
fekv
az etetést oly közönbösen
mintha semmi baj
nem
— Mit ez? — Semmit, csak elcseréltem
történt volna.
jelent
a számokat, hi-hi-hi
I
—
És ugyan miért? A numero tizenhárom anyja igen pontosan fizet és nagyon szereti gyermekét, a numero tizennégy pedig nem szeret fizetni s mivel mind a kett
—
egykorú és lány, tehát
— —
De
könny
Attól nincs mit tartanom.
látta a
gyermeket
este volt
a csere.
hátha észreveszi az anya
s
akkor
is
?
Még
csak kétszer
mindig csak
késn
itt.
— —
És a holt gyermek ott marad mellette ? Miért nem ? Hiszen az eleven nem tudja, hogy halott mellett fekszik, hi-hi-hi Holnap reggel majd kórházba viszem a kis halottat, ma már !
nem érek rá, még mosnom kell. Engem meglehetsen kemény adag könnyelmséggel áldott meg
természettel s jó az isten
;
de meg-
vallom, e jelenet borzasztani k'jzdé egész belsmet.
Hollósziv anyák, van-e kolba merészlitek szegény taszítani ?
matok alatt
is,
lelketek,
hogy
ártatlan
csecsemiteket
ily
po-
Van-e csak egyetlen pillanatnyi nyugalmíg gyermekeitek ily irtózatos hóhérolás
múlnak
ki ?
»4>
nem
Becstelen csábítók,
égbl láma? játok
is
lecsap rátok
Nem meg
elég,
féltek, hogy föllegtelen Mindenható boszuló vil-
a
hogy legszentebb kincsétl
bnös
az ártatlan hajadont, ki
foszt-
esküitek-
nek együgyüségében hitelt adott, hanem még c gyönge csemetéket is ápolás nélkül hagyjátok elsorvadni és
És
ti
id
eltt sirba záratni
mindnyájan,
kiket
?
1
kik
illet,
középkor
a
kínzó eszközeitl oly példás cmberszeretettcl borkebellel magasztaljátok a zadtok vissza, kik oly
h
ide és borzadjatok
szelídséget, lépjetek
bnös
gaztette
kínoztatik elkövetett
ártatlanok szenvednek.
végeztetnek
ki,
hogy
többé ne árthassanak.
nem
Itt
Itt
miatt,
rablók és gyilkosok
hasznos polgárainak
haza
a
nem hanem
Itt
!
maga
az
ártatlanság hal
mert nincs oly hely, hol lélekismeretes ápoltatásra találna, míg a legnagyobb gonosztevre is el,
annyi gond
fordíttatik,
eledele
és tápláló
magatokba
és
hogy egészséges lakhelye
legyen
Szálljatok mindnyájan
!
azon,
törekedjetek
kényszerüljön többé emberi kéz ról
a
rejt
iszonyú titok-
fátyolt elvonni
az
Ezalatt
ily
hogy soha ne
étkezés
bevégeztetett
s
a
jámbor
melyben csak asszony az utolsó bölcshöz egy gyermek feküdt, jóval nagyobbacska a többilépett,
kitünleg finomabb ruházatban. Ennek számára csészét hozott el a vén sárkány s elhelyezkedvén vele, meglehets büszkeséggel szóla nél s
:
—
Íme,
nája, kis
nagyságos uram,
aranykám, a mint
már esztends
t
ez
kosztosaim koro-
nevezni szoktam.
és kávéba áztatott zsemlyével
s
Ez
egyéb
'4»
csemegékkel
él.
Becsületemre mondom,
nagyságos
uram, hogy egyetlen mákszemnyi czikória sincs a kávéban. Na de ezt nem panaszul mondom, nem biz én, fizet.
mert édesanyja igen
Még
külön dajkapénzt
tartanék neki
még
is
elre de ugyan minek
és
ad,
mindig
pesztonkát, hiszen jobb, ha alszik
nnek igazán a De tud-e mindig
alvástól
—
jól
gyermekek, hi-hi-hi
bacska gyerekek rendesen
aludni ?
nem
Az
ily
;
!
nagyob-
alusznak már annyit,
mint a kisebbek. Legalább én így tudom.
— Már az de pár csepp gyönge nem mulasztja — Hiszen az méreg — mentsen Hiszen csak egy-két cseppet altató
igaz,
el
hatását. ?
Isten
adok
neki,
1
ha nyugtalankodik, az pedig épen nem
Húsz esztend már kosztosokat, nagyságos uram s tudom, hogy mit tehet a keresztyén ember és csak lecsendesíti a gyermeket.
árt,
óta tartok én
mit nem.
— —
És
gyermek ? Oh, nagyságos uram, én ostoba, együgy aszszony vagyok ugyan, de a rám bizoít titkokat nem kié ezen
szoktam kifecsegni,
— — E
kivált
míg pontosan
foghatám, mikép találkozhatik ily
fizetnek.
Mégis szeretném tudni. Bizony nem mondhatom meg. gyermek igen kíváncsivá tn, mert meg nem
helyre képes adni
gazdag anya
gyermekét.
folyamodám tehát, melylyel den titok zárait föl tudám
is,
ki
Azon kulcshoz
eddig rendesen minnyitni
s
így szólék ez
emberfogyasztó intézet tulajdonosnjéhez
•43
A gyok
gyermek oly szép, hogy nagyon kíváncsi vakilétét megtudni. Mit gondol, nem szép ezen
tízforintos?
— Oh, még egészen — Ám vegye beszéljen, a mit tud e gyermekrl. — Az bizony nem de nagyságos uram új
!
és
sok,
;
annyit mégis mondhatok, hogy
fiú
és
neve Móricz.
— Ki hozta ide? — Egy igen szép asszony. — Az anya — Igen. — S nem nevét — Nem. — Azt sem, hogy hol lakik? — Nem. — Azóta nem az anya? — Nem. — Hát hozza pénzt ?
tudja
?
volt
a
ki
— —
—
Egy
?
czifra inas.
Nem Oh,
itt
lehetne attól a titkot valamikép kitudni a halnál
is
némább
az.
De
mivel a nagy-
ságos úr oly kegyes volt irántam, tehát
még
egyet
mondhatok. Fürösztéskor azt vettem észre, hogy
— — — —
— — —
Hogy? Hogy a
fiúcska
Micsoda
?
—
zsidó
?
—
!
Valósággal úgy van.
Ez
különös.
Nekem Hol?
is
nagyon föltnt,
— de
ni,
mit látok
1
•44
—
Az
megy
utcza túlsó oldalán sietve
azon
felé
— Az ott? — Igen. — Szent Ismét — Talán nagyságos uram ne áruljon relméért kérem, — Legyen nyugodt. — Elveszteném ha — Mondom, legyen nyugodt. isten
a
város
pénzt rendesen hozza.
inas, ki a
!
ismeri,
Az ég
?
sze-
el
a jó kosztost,
E
.
.
.
vevém s a borzasztó melyben ismét új fonalára akadtam azon hálónak, melybe oly titokteljesen bonyoszók
után
kalapomat
intézetet elhagyám,
Móriczczal
lultam, mióta
Most
ismét különféle
alföldön
az
tervek
s
találkozám.
gondolatok csatáz-
tak agyamban.
Ingerültségem els pillanatában az inast akarám
nyomban kit
a
követni és elfogatni, mert
ugyanaz
mintegy óra eltt Beattinival, vagy
majorban lovagolni láttam.
A
gyermek zsidó
és
ricz volt s e
inasa hozza tartásáért a pénzt. vissza zavarodtak
elmémben
s
gyermek neve a
E
volt,
Dalmerrel
Mó-
gróf vagy báró
gondolatok össze-
teljességgel
nem
tud-
tam azokat tisztába hozni. Móricz nekem szót sem
monda gyermekrl
s
a fiúcska mégis zsidó és neve
Móricz Holnap minden iránt tisztába fogok jönni, gondolám s elbbi szándékomról lemondék, nem akarI
ván különben
is
az inas üldözése
által
zajt és bot-
rányt okozni az utczán.
Épen
távozni akarék a házból,
midn
a csárdás
*4Í felesége sietve lépett be a kapun és igen nyájasan szóla
—
Bocsásson meg, várakoztatám,
sokáig uramtól.
—
nem
hogy oly
uram,
szabadulhattam
elbb
alázatosan köszönti a nagyságos urat.
is
de az
es
mennem
kell.
Oh, nagyságos uram, csak egy parányit
tes-
Köszönöm, köszönöm
elállott s az
— —
nagyságos
jó
id eljárt, nekem
asszony
most már
;
sék legalább szegény hajlékunkba sétálni.
—
Majd
már holnap.
eljövök máskor, talán
Pedig szerettem volna ám
elmondani, hogy
mi történt rajtunk és egy pohár jó gálhatnék
ám
a
nagyságos urnák,
tejjel
is
szol-
mert én most
tejesasszony vagyok.
—
Valóban? És
a tejcsasszonyok
—
férje
mégis dolgozni jár? Hiszen
különben
jól
birják magokat.
már a tejjel bánni De én még csak annyit tudok, hogy hamuzsírral kell a habot csinálni. Majd ha egyszer minden tejestitkot kitanulok, akkor bizonyosan könnyebben fogunk mozogni, mint most. De meg úgy is jobban szeretem, ha az emberem szorgalmasan dolgozik, mintha henyeségbl ismét elbbi kenyerére térne vissza
Igen ám, a kik tudnak
mert
;
hej,
l
nagyságos uram,
az
alföld
nagy
ám, de azért mégsem tudom, hogy ott van-e több zsivány, vagy
— — — — —
itt!
Igaz, hát
mért hagyták
Inkább a csárda hagyott
el el
a csárdát?
minket!
Hogyan ? Igen ám, Mórica zsidó fölgyújtotta.
Móricz?
Nagy
:
Magyar
titkok.
1.
i
q
.46
—
Az
bizony,
még ugyanazon
éjjel,
mely eltt
a nagyságos úr elhagyott bennünket.
— —
Szörny! Azután még
attól
is
szegény legényeket boszúra eladtuk
és azért vel
Pesten
itt
hogy
itt
félt
az uram,
ingerlj ellene a zsidó,
mindenünket, és három tehénkételepedtünk
meg, azt gondolván,
nem akadnak ránk
csak
hogy a
a
czimborák és
a zsidó.
— —
És bizonyosan Móricz gyujtá föl a csárdát? Még maga kiáltott be hozzánk, hogy ez az árulás díja, midn már magas lánggal égett fejünk fölött a ház.
— —
S nem nyomozták t? Dehogy nem! De mindenestül eltnt megyébl késbb azonban ruháit a Tisza ;
vízbe ölte magát
találták, s így alkalmasint a
meg bnét! Azóta semmit nem Egy szót sem.
hallottak
Szeretem, hogy ezt
meg
a vár-
mellett ;
isten
bocsássa
— — —
többet
fogunk
Mondja meg
tudtam, máskor majd
Most mennem kel!. hogy maradjon meg a be-
beszélgetni.
férjének,
rám minden bajban bátran számíthat. Köszönöm alázatosan Istennek ajánlom nagy-
csület útján, s
—
felle?
ságos uramat!
!
•47
XVll. Prókátor,
els
Megvallom,
fiskálii
és
ügyvéd.
pillanatban
szinte
elkedvetle-
nültem, n\cddig valószínnek tartam, hogy Móricíe
bnsúlya
összeroskadván,
alatt
kétségbeesett,
s
a
Tisza hullámaiba temetkezett, mert kimondhatlanul
vágytam
t
gaztettei
miatt
feleletre
vonhatni
;
utóbb azonban lassankint mindinkább meggyökerezett
sonló
bennem azon meggyzdés, hogy hozzá haemberek nem egyhamar esnek kétségbe, s
hogy az egész alkalmasint csak jól kiszámolt csel volt, melylyel egyszerre minden üldözést meg akart szüntetni, hogy annál biztosabban menekülhessen meg. Mivel nem regényi hs vagyok, hanem csak híven, s minden kendzés nélkül mondom el mind azt, min életemben valóban keresztül mentem, tehát igen természetes, hogy a fönnebbi rendkívüli mények sem valának képesek velem az ebéd jét feledtetni,
mire a regényi
hsök
keveset gondolnak, mintha csupán a
ese-
ide-
rendesen oly
levegbl
él-
nének. Csak az ebéd ill és becsületes befejezése után folytatám ismét nagy munkámat.
Evésközben ugyanis azon eszme villant keresztül agyamon, hogy még sem ártana talán elbb valamely
gyakorlott
törvénytudóssal értekeznem e
dolog fell, mieltt egyszeren amúgy huszárosán belevágnék ; mert arról elre is meg csiklandós
valék
gyzdve,
hogy, ha hirtelenkedés
által
egy-
.48
hagyom kezeim közül siklani emberemet, bizonyosan nem igen könnyen fogom t többé
szer
ki
hálóba keríthetni.
De
most még a bökken, hogy ugyan kivel közöljem ügyemet? Ügyvédekkel nem igen valék ismers, mert adós senkinek nem voltam., pénzt kölcsönözni pedig senkinek sem szoktam, s az
volt
különben
a pörlekedést
vém
De már
védi sorozatott.
sereg közül, ki
is
gylölöm. Kezembe ves végig nézem az ügy-
tehát a kalendáriumot,
melylyel
neve
almában
szorítani?
Nem, mert
van
?
is
lappanghat.
féreg
kurtább a neve?
válaszszak a had-
kit
akár a marokkói császárt
birodalmából
lehetne
legszebb
most
Nem, mert
is
Azt-e,
kinek
szép
piros
a
Azt,
kinek
kurta késsel
is
leg-
csak
úgy ölheti meg magát az ember, mint hosszúval. Tehát a leghosszabb nevt? Nem, mert az majd keresetemet
szokás
is
találná vezetni.
Iszonyú
törésembe is
húsz
De
ugyan
joggyakorló tehette
nyert,
választásomat
válaszszak tehát
útra ?
fej-
hogy ezen fáradozással legalább
vizsgálatot, a nélkül,
akár
kit
melynek megfejtése annyi
kérdés, került,
szerint a leghosszabb
hogy az
akár vesztett
még
nem tudám, hogy
az
is
volna által
volna.
le
az ügyvédi
az igazság ügye
St
mi több, e
rendkívül nehezíté, mivel
tulajdonkép
vagy ügyvéd tanácsát kérjem- e
prókátor,
fiskális,
Sokan alkalmasint azt gondolják, hogy mindegy: akár jobb, akár bal, akár pedig mind a két kezével nyúl az ember erszénye után. Én azonban ezt nem hiszem egyenlnek, s csak azt tartom mindegynek, hogy ki ?
'49
csizma nélkül,
akí^r
föJ
ember
az
csizmába ázzék
akár talpatlan
Iába.
De mi különbség van tehát a pörvivk ezen három faja közt? Oh, azt nem igen lehet csak amúgy néhány szóval megmagyarázni látni kell ;
mindegyikét, ha kézzel akarjuk a különbséget fogni,
mely egyébiránt leginkább csak a modorban alapmert annyiban csakugyan mind a három hasonlít egymáshoz, hogy hosszú úton szeretnek czélszik,
hoz
jutni,
hoz
is
mely tekintetben
némileg a bérkocsis-
hasonlítnak.
Hogyan? Bérkocsishoz? Valóban, igen.
Egy idegen
úr egyszer a szervita-téren megszólíta
egy bérkocsist, viták
Állításomat példával bizonyítom.
s
kérdé, mennyiért vinné
A
templomába?
vánt; az idegen a hintóba
ült, s
t
a szer-
négy húszast
bérkocsis
a bérkocsis
ki-
meg-
t
néhány utczán, azután a szerviták temploma eltt megállott s a négy húszast legjobb kedvvel zsebébe dugá. Íme, így cselekszik némely prókátor, fiskális és ügyvéd is. Ezek is jól tudják, mikép lehetne a hurczolá
pörnek egy csapással véget vetni
;
azt korántsem
úgy vajmi keveset bírnának tejökbe Ók tehát szinte jól meghurczolják védenez illn hálálja meg a buzgó fáradozást,
cselekszik, mert aprítani
!
czöket, s
st még oly
A
hírre
bonyolult
is
kapatja derék pártfogóját, minthogy
hosszas
port
is
meg
tudott nyerni.
kérdéses hasonlatosságot ezek szerint világo-
san és
elegendképen bebizonyítván, most már lép-
jünk, ha úgy
tetszik,
a prókátor szobájába.
ó
magyar-utcza
a
A
lakik.
valamely rokkant alházában
magyar- utczában, mely talán azért nyeré
mintegy kitüntetésül, e díszes nevezetet, mivel az belvárosban
egész
nincs
bzhödt
csolya, lomrakás,
mely vele díszte-
utc^a,
vetélkedhetnék.
lenségben
por,
Sár,
szemét, po-
révtel en tömegek, és jó
ég tudja hányféle undokság emberi emlékezet óta díszesítik ezen utczát, mely a mellett még görbe és
szk
mintha arra
is,
magyarnak
úton haladni, kell
az
hanem
czélozni, hogy a sem szabad egyenes
akarna
hazájában
saját
csak
amúgy melléksikátorokon
ozélhoz törekednie. Lámpái csak
óhajtott
úgy pislognak, mint a rimóczi nyúl, mintha lakosai ell a fölvilágosulást mindenkép rejteni kellene. pedig mennyi
Ezenkívül
oly
szent Ilona szigetének, kiket
lakosa
mi közünk ehhez,
volt
már
még csak megnevezni
sem mcrészlünk, ámbár nevök egy örömtl kölcsönzik.
Ámde
is
részét kéj és
nemde, szíves olvasó?
Hiszen egyikünk sem utczabiztos. Lépjünk tehát a
mely
házikóba,
kétségtelen
kasan
ugyan
mutatja
jeleit
annak, hogy a szomorú emlékezet árvíz
által
dere-
megmosatott, de azért mégis meglehetsen
szurtos,
kabátunk
és
azért
szárnyait
igen jól
jól
fogunk cselekedni, ha
magunkhoz
szorítjuk,
hogy
valami kép a falhoz ne dörzsöl dj ék.
Az
udvar
nem
tágas
ugyan,
de
azért
annyi lim-lom és rendetlenség van benne,
mégis
hogy
a
legnagyobb udvart is illn tölthetné be. A kapunál, mely tulajdonkép csak gúnyból neveztetik így, minthogy a bizony kis ajtónak is elég parányi, egy
•5»
bozontos, életunt
komondor hever
lánczon, rabsá-
gában tökéletesen megnyugodva, mert így legalább helyébe
csak ezért
sem
A háziúr tulajdona-e, vagy a prókátoré, nem merem
bizonyosan
azt
még
viszik a csontokat, s
kell fáradnia.
eldönteni
;
rendkívüli
soványságánál fogva azonban azt vagyok hinni hajlandó,
hogy
prókátoré;
a
inkább, mert,
megölte volna
rég
és
t
az
éhség.
korántsem rágalom, mert hiszen a
háziurak
pedig
annyival
is
ha a háziúré volna, úgy alkalmasint
még
házaikra
Ezen
ki
állításom
ne tudná, hogy
sem szeretnek
költeni,
ámbár azokból irgalmatlan hasznot húznak ugyan mikép költenének tehát ily haszontalan vén komondorra, mely rekedt ugatásával csak háborítaná ket, midn azon törik kemény fejket, hogy ugyan mikép lehetne a házbért minden ok nélkül sikeresen magasabbra rúgtatni ? ;
A
konyhaajtóban kalitka függ, melybl egy lép-
kóros vén seregély az
érkez idegen
szünet nélkül e szót krákogja
elébe:
hogy
«Spicpuil
Spicpuj
!»
mi
emberek jártak ide többnyire, kik igazságtalan pörbcn kerestek ügyvédet; s hogy a prókátor tsgyökeres magyar ember, mert különben bizonyosan nem tanította volna madarát német nyelvre. A konyhában egy éltes és rendkívül szurtos szolgáló, lefügg hajjal, egy öreg kedvetlen macska azt látszik tanúsítani,
oly
egy haragos vén gazdasszony társalkodnak, a mennyiben társalkodásnak nevezhetni azon kedélyes modort, mely szerint úgy néz egymásra az ember, és
mintha
egyik a másiknak
orrát
akarná
elharapni.
'5»
Gazdájok után kérdezsködvén, azonnal a szobába Beléptem tehát, s els tekintetre azon-
utasíttattam. nal
meggyzdém, hogy
A
szoba
nedvességtl,
egyénnek
szorgalmas
helyen járok.
a pókhálósok
melyek hálóiban úgy eviazkéltek
régi családjából,
mint ügyvédi körmök közt
a szerencsétlen legyek, a boldogtalan
jó
azért mégis nyájas tanyául szol-
de
gáltak néhány
csakugyan
penészesek voltak ugyan a
kissé
falai
védenczek.
Ha
szerfölött
nem
csa-
latkozom, úgy c falak egykor föstve valának ; most azonban oly színtelenek már, mint a jelenkor ne-
A
vezetes politikusai.
bútorzat igen egyszer; min-
hogy tulajdonosuk leginkább sárgákkal szeretné magát fizettetni, ha a mostani rossz idkben egy zsák burgonyával is nem kényszerülne megelégülni. A szoba közepén meglehets nagyságú puhafa asztal áll, mely poros den sárgára van
festve,
de azért
ugyan,
világosan
a
jeléül,
számtalan
mikkel
láttatja,
mégis
tintafoltokat
mindenütt
be van
tar-
kázva. Rajta két birsalma, egy forgácslegyez, mely-
nek már csak nyele van épségben törvénykönyv, látható.
E
;
egy szúrágta
néhány pipa, és elsárgult iratcsomó
mellett
természetesen
az
öblös
tinta-
sem hiányzik, mely azonban annyira be van száradva, hogy alkalmasint igen rég nem használ-
tartó
tatott
már.
Az
asztal
kényelmes pamlag idejének
divatja
eltt szalma fonadékú, igen
állott
szerint,
XIV. Lajos s
ezen
franczia király
igen
nagybecs
mely bizonyosan épen e miatt egy árverésen sem fog elkelni, kedélyes nyugalommal ül
régiségen,
a prókátor.
—
•53
szbe
Feje már rég
csavarodott volna, ha paró-
kát nem így azonban csak vörössé változott a hajdan fekete paróka, az id mostohasága következtében. Bajusza ellenben egészen sz vala, viselne,
és igen
szomorúan árnyékold be a pipaszár fels míg alsó végén az iszonyú
végét, mit szájában tárta,
terjedelm tajtékpipa nem
nem mégis ból
sr
a súrolatlan
a
füst,
sznyegen ugyan, ha-
padlón nyugodott.
kéz a pipaszárat valamit,
tartá,
mit
A
pipá-
nehéz sóhajok, a fejbl
kebelbl
gondolatok szállongtak
pedig régi keresett
a
föl.
Az
egyik
pedig a zsebben
másik
a
teljességgel
nem
találhatott
meg. Az asztal mellett egy pintcs üveg állott, melyben alkalmasint tinta volt, mert hogy az érdemes prókátor délután
sem merném
is
vörös borral élne, azt a világért
ráfogni.
Rövid üdvözlet után nevemet elmondván, székre mutatott a prókátor, azon kezével, mely elbb zsebében motozott, és ünnepélyesen szóla
—
Miben
lehetek
szolgálatára,
domine specta-
bilis?
— Kissé hosszasan ügyemet eladnom. — Csak világosan, csak világosan, domine spepipával? Szolgálhatok — Köszönöm. — Tehát kérem méltóztassék Talán valami régi pör? — Oh nem egészen — Talán váltótörvényszéknél — Nem épen, hanem — Na már szeretem, mert az eltt nem kell
talán
ctabilis.
szólani.
új.
;
?
a
.
ezt
.
'54
szoktam
ember
hat az
Hiszen
allcgálni.
mondják.
De
már
igazán, mikor
az ítéletet
kérem, domine spectabilis,
fogom
sék szólani, figyelemmel
—
még szóhoz sem
ott
is
jutki-
csak tes-
hallgatni.
Tehát méltóztassék.
Most lehetségig röviden, de mégis ményesen eladám az egész történetet, kezdve
találkozástól
elég körüla berettyói
egészen mostanig; a neveket
azonban természetesen elhallgatván, minthogy titkaimat nem akarám dobra ütni, mieltt emberem nyilatkoznék.
Épen végére értem eladásomnak, midn nyos
eleinte
egyáltalában
magyarázni. is
hang
sajátszer
Az
ütközék
füleimbe,
bizo-
melyet
nem tudék magamnak meg-
ácsok széles frészének hangjához
nagyon hasonlított ugyan, de gondosb figyelem hogy száraz lóbrt vonszol
után mégis azt hívem, az
valaki
ablak
alatt a
göröngyös kövezeten.
most a prókátorra tekintek,
s
A
a sajátszer hangra nézve.
pipa
melyek ennek következtében szabad
kilátást
A
nem
árt
már magában
utat
a
Duna
végig
!
Ám
legalább senkinek, is
s
aludjék béké-
napjainkban ez
nagy érdem. Bár akkor
aludnék a derék prókátor,
kon
feketesárgás fog-
rémes hortyogás hangzott felém,
prókátor valósággal elaludt
vel,
elvált ajkaitól,
nyitva maradtak, és
engedtek néhány
nak, melyek közül
De
azonnal tisztába jövék
partját,
midn
is
inkább
hetivásári
napo-
kecskeméti kaput és kerepesi
barangolja,
s
a
tojásos
és
baromfias
hogy nem lehetne-e «János gazdát», vagy «A\isa szómkocsik
közt
gondosan
fülel
és
hallgatózik,
•55
pörlekedésre bírni, és ez
s2cdot»
vaiamikép
elre
is
néhány pár
tenni, s
utóbb tlök azon
csikami,
még
tojásra,
ürügy
szekere
is
alatt,
elakad,
kat,
állftnia
A tam,
egymás
többé
azon
csupán a
tz
ki-
és ne
úr,
paraszto-
hogy legyen otthon mit
melléi
most már
s
is
ha nem kenik.
együgy
ellen az
okból,
nem
boldogulhat-
igen
természetes,
prókátorral tehát e szerint
hogy
szert
hogy bizony
Tehát csak aludjék ön, derék prókátor izgassa
által
csirkére
egyetlen tinó árát
az
épületes
az igazság
vagy
a fiskális
fogva
ennél
következek, kinél
akarék
tanácsot
kérni.
Azt alkalmasint az újvilág- vagy hatvani-utczában leltem meg, bizonyosan már magam sem tudom hogy hol de elég az hozzá, hogy elszobájába ;
szerencsésen bejutottam.
Els fiskális
pillanatra
azt
hivém, hogy csalatkoztam,
bában több ember várakozni,
Olt,
kik bebocsátásra látszottak
mikép azt különben orvosok elszobái-
ban tapasztalhatni. És e véleményemben még az megersített, fiak
s
helyett orvoshoz jutottam, mert az elszo-
mind
hogy ezen még többnyire
meglehetsen
rossz
fiatal
színben
is
fér-
valának,
mintha épen csak most gázoltak volna keresztül a nagyböjtön.
Néhány kérdés
tudám, hogy mindezek részint kát,
részint pedig
után
azonban
hivatalt,
írási
megmun-
kölcsönpénzeket keresnek, mi-
a fiskális úr mindenkinek, minden minségben és mennyiségben szerezni tud, mikép azt rendesen valamennyi hírlapban srn jelentgetni szokta.
ket
'56
Már
ez hasznos ember, fogják alkalmasint sokan
gondolni,
annyiban csakugyan igazuk
s
magának meglehets hasznot tud illik
igen ügyes ember,
kat gyakorol
lett,
:
hogy
tudatja,
természetesen
kedvez
egyik
ingyen, a
fiskális
és azután
vállát
meg,
ürült
Az
kívánnak.
megkapják a sok
feltételek mels
pedig
valót, jól
hogy
annál
kik
közül
ifjak,
sem tud semmit
írni
tudni-
emberrel igen nyájasan
fiatal
hivatal
próbaírást
ó
hajtani,
hogy
többi közt ily fogáso-
és
valahol, igen
Írnoki
fogva
több
van,
is
cl
is
a
másikról,
végzik szépen
megfizetteti
magát
érette,
szánakozólag vonogatva, egymás-
után tudatja az ifjakkal, hogy a hivatalt más nyerte el.
Továbbá,
ezen
fiskális
vényes kamatra szerezni, s
így
igen
látogatja
elbb
t
természetes,
meg,
ki
százezreket legalább
hogy
körülbell
tud tör-
úgy
hirdeti,
oly
ember
vagyonának minél
öröklött
szeretne nyakára hágni.
pénzkeres közt
sok
is
Ekkor
ily
a fiskális és
párbeszéd
megy
véghez
— Mit méltóztatik parancsolni — Pénzt szeretnék — Oh, azzal szolgálhatok. — Örvendek. — Mennyit méltóztatik. — Csak — Csekélység! Holnapra meg — Tehát számíthatok rá? — Bizonyosan. — Ajánlom magamat! — Kérem,
?
fölvenni.
tízezret.
lesz.
a beiratási díj tíz forint, s ezenkívül
•57
még
mellékköltségek fejében
sék
öt forintot méltóztas-
fizetni.
—
van.
Itt
—
A
Köszönöm.
somért egy
mi engem illett, én fáradozásem követelek.
fillért
—
Oh, kérem, majd megszolgálom szívességét. Ezzel a pénzkeres távozik, s másnap legjobb reményekkel j vissza de ekkor a fiskális oly irtózatos föltételeket szab el, mik alatt a pénz köl;
hogy azokat
fogna,
csönöztetni
nem
teljességgel
mit a el. És épen ez az, mert alkalmasint öt forintot sem igen tudna szerezni, minthogy csak zsidóskodni tud, de azon
fogadhatja
fiskális
óhaj-
tott,
ügyességgel korántsem
még mások rolják.
De
is,
bír,
melylyel
a pénzszerzési
nem
ez
tizenöt forintot,
zsebébe rejté a
mert
baj,
ennél többet
s
zsidók és
a
mesterséget gyako-
nem
kívánt.
is
Ezen adatokat csak késbb tudám ugyan meg, de mégis szükségesnek látám elre elmondani, hogy legalább
tudja
olvasó:
a szíves
derék
mily
férfi
szobájába lépünk.
A
szoba elég nagy
melyek
borítva,
a
s
keskeny sznyegekkel van hazafiságát igen szép
fiskális
színben tüntetik el, mert els pillanatra mindenki tökéletesen
valóságos
meggyzdhetik, hogy ezen sznyegek árvavármegyei
kezéskép a hazai
nem függnek függést.
de
képek,
pokróczok, követ-
jeléül,
A
készítményei-
mert a
fiskális
nem
Könyvszekrény nincs ugyan
a falak mellett
vernek,
csíkos
mipar
falakon
szereti a
a szobában,
mindenütt poros íráscsomók he-
hogy
a
fiskálisnak
igen
sok
pöre
'5«
van, vagy legalább lehetne, mint Hugli borbélynak
A
sebészi oklevele.
hosszú asztal szinte irományok-
kal s számtalan levéllel
akarja
a
világgal levelezésben
zók, kik azt hiszik,
—
csak
van megrakva,
úr tanúsítani,
fiskális
azt
miáltal
hogy
az
egész
áll ; ámbár vannak rágalmahogy majd valamennyi boríték
üres papirt födöz.
Maga
a
fiskális
asztalához
támaszkodva
áll,
s
úgy fogadja el a folyamodókat, mert egykor egy el. igen nagy úrnál volt, ki szinte így fogadta
t
Haja mélyen homlokára van fésülve, hogy annál fontosabb kifejezést kölcsönözhessen arczának, mely egészen bajusz- és szakálltalan,
egyébiránt kell
vallanom,
s
meg
szeretném, ha a róka megtekin-
mert alkalmasint azt fogná mondani, mit a
tené,
monda egykor, midn
szép álarczról dítá.
nem
Kabátja be van gombolva,
s
zott ezüst burnótszelenczét forgat,
része sárga, a másik
megfor-
azt
kezében aranyo-
melynek
egyik
pedig fekete burnótot foglal
hogy e derék fiskálisnak ez a jelszava ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. És e jelszó mellett oly jól érzi magát, hogy magában,
jeléül,
:
egyetlen
fillérrel
nem
masint
sem
igen
adós, mert egyébiránt alkal-
bírna
maga számára
hitelezt
találni.
Beléptem után e szókkal getésünket
—
— — —
kezdem meg beszél-
:
Üdvözlöm
önt, fiskális úr.
Alázatos szolgája, tekintetes úr.
Mintegy
félórai kihallgatást kérek.
Méltóztassék parancsolni. Nag^'on
el
vagyok
i59
ugyan ügyekkel halmozva, mondhatom, a legfontosabb ügyekkel, de azért mégis
— —
.
.
Oh, úgy inkább nem alkalmatlankodom.
De
kérem,
kérem, csak méltóztassék paran-
Csak akarni embernek egy kis
csolni.
kell,
mindig marad még az
s
ideje, kötelessége teljesítésére.
Méltóztassék helyet foglalni.
— — — — félig
— —
Ügyem meglehetsen
szövevényes.
Talán zálog nélkül méltóztatik pénzt kivánni
?
Nem. Vagy
gazdatisztet,
jó
óváspénzzel, és mégis
ingyen?
Nem. Tehát méltóztassék.
Miután
hamar kifogyott azon ügyek mikben segítségemre akart lenni, te-
a fiskális ily
elsorolásából,
hát segítek ismereteinek
szk
körén, és
elmondám
neki ügyemet, oly röviden, mint a politikai szóno-
kok azon tárgyakat, mikhez nem értenek, de mik-
rl mégis
szólniok
ha
kell,
nevezetes
férfiaknak
kívánnak tartatni.
Beszédemet már rég elvégzem, fol}"vást
ban e szókkal
szakasztá
meg
és sovány csemegézést:
— — — — — —
Hm, hm, Nemde?
csodálatos
Valóban! Igen különös
eset.
Rendkívüli
Mit
szól
ön hozzá?
1
a fiskális
s
hallgatott, és körmeit rágta
;
még
végre azon-
e száraz
mulatságot
í6o
— Én? — Igen. — Hm, hm, igen furcsa! — Furcsa? — Akarám mondani rendkívüli — S ön tanácsa? — Rendkívüli — Valóban — Mindenesetre. — Szeretném — Mit? — Ön — Ah, gyl — Tehát? — Én én ezerszer bocsánatot mondom, bocsánatot kérek — Miért? I
:
I
?
hallani.
tanácsát.
...
. . .
.
—
E
pillanatban
fontos
kérek
-
.
.
.
ügy várakozik rám
—
valóban nagyon sajnálom, de most múlhatatlan tá-
voznom
— — — — —
kell.
Csak méltóztassék.
Majd talán máskor? Az én ügyem sem szenved Igen sajnálom, de most
—
halasztást.
Értem. Ajánlom magamat.
— Alázatos pénzt, Ha egykor — vagy gazdatisztet méltóztatik úgy — Köszönöm. — Kissé boszúsan távoztam ugyan, de utóbb talán
szolgálja.
keresni,
mégis
csak
dicsérni
tudám
mert mindig dicséretesb
az,
a
derék
fiskális
ha oly ügyet
nem
urat,
vál-
tél
]
álunk
el,
szk
mely fogalmaink
mintha mindent mohón
határán túl esik,
ragadunk meg, és azután
védenczünk ügyét eltemetjük,
pénzét mégis mo-
s
zsebre rakjuk. Nincs szebb az
solygó arczczal
példás szerénységnél
Reményimet
1
a két
il^
—
próba meglehet-
sikertelen
sen lehangol á ugyan, de azért mégis csakugyan el-
mének
az ügyvédhez, mert hiszen végén csattan az
gondolám magamban. Ügyvédet a Leopoldváros egyik legszebb utceá-
ostor,
házában
legszebb
jának
még pedig
keresek,
az
els emeleten. Az elszobában néhány nagy hazafinak aranyrámás arczképe, és egy bodrozott fej csinos inas
által
azonnal be
is
Az
fogadtattam, ki
egész szoba
valamely
borítva,
A
falat
sznyegekkel
németalföldi lerchenfeldi
kívül fényes bútorzat legalább készült.
drága
gyárból,
s
volt
a rend-
Steindl gyárában
is
olajfestmények és képórák
hogy tulajdon-
díszesíték, s így azonnal tudhatám,
kép hányat
bejelentetvén,
által
bocsáttattam.
ütött az óra.
Az
üvegajtajú nagy könyv-
szekrényben csinos kötés magyar és fraczia könyvek állottak, s a nagy írószekrényen néhány fölnyitott
angol könyv foglalt helyet. Törvénykönyvet
láték ugyan,
nélkül
de az nem
baj,
tudja leczkéjét, s a jó
pap
szakállát és bajuszát megsimítá, a
vel a
pillantást
vetett,
selyem pamlagra
Nagy
:
Magyír
titkok.
1.
könyv nélkül
is
mondja el egyházi szónoklatát. Az ügyvéd azonnal letevé illatos futó
nem
mert a jó diák könyv
szivarát,
nagy
álló
nagy
tükörbe
módosan meghajlott, kezéintett, melyen azonnal hel i
íéi lyct
karszékbe veté magát, melyben oly kényel-
mesen
ült,
volna,
s
mintha
Ábrahám kebelébe mélyedctt
néha-néha gyönyörködve tekintc
gyrkkel
politikai s
hány legújabb
—
köztünk
három
álló
fényes kis
asz-
divatlap hevert, né-
röpirattal.
minek köszönhetem e sze-
Szabad tudnom,
rencsét?
A
terhelt újaira.
egy
talkán
—
pedig szemközt velem, pompás
foglaltam,
nagy
kérdé nyájasan az ügyvéd,
megzavarodtam
s
én szinte
hogy e kérdésre hagyám
kissé,
dolgot jutni hallgatásom
csodálkozásom okozott,
—
által,
a
melyet pillanatnyi
az ügyvéd úr jó ízlése
és derék föl készültsége fölött.
Csodálkozásomat azonban csakhamar legyzém, s szinte
nyájasan szólék:
— Igen sajátszer ügyben — Ah, csd? — Az nem — Hogyan
k/vánnám ön tanácsát
kikérni.
talán
is
és
is.
?
— — — — —
Hamis csdnek Itt
juték
nyomába.
az adós?
Megszökött.
Az baj. Hanem más
valaki van
itt,
a
kit
talán
meg
lehetne csipni.
—
•
Aha, értem, úgy például, mint Szigligeti Két pisztolyában*, hol szinte mást csipnek meg
bnös helyett? Mellesleg legyen mondva, ön már ezen népszínmvet?
az igazi látta
—
Igen.
— És mit méltóztatik — Az els felvonást igen sikerültnek hiszem, végével azonban nem elégszem meg egészen. — Miért? — A n bosszúját, úgy, mikép eladatik, igen valószíntlennek tartom. sértnek — Hogyan? — Igen, mert nem hihetem, hogy n, róla ítélni ?
a
és
ki eleinte
oly nagyon
is
—
Ezt
sem
n
e
állani.
magam
bizony
tetszett
végre oly
szilárd jellemet mutatott,
gyáva boszút tudjon
gondoltam,
is
valamint
jelleme,
hogy
magasracsigázottnak lelem,
nekem
s
kissé
frangú
kis-
a
is
azt
asszony a zenemester nyakába borul, annyi vendég
Én
eltt.
nk
azt hiszem,
sokkal jobban
hogy különösen
tudnak
indulataik
a
mveltebb ural-
fölött
kodni.
—
Én
ezt
nak nem
lett
nem gáncsolhatom, mert
így az atyá-
házából
volna oka a zongoramestert
kidobatni, s ezáltal a bonyolítás sokat vesztett volna.
—
De mit szól ön arra, hogy Sobri a borbélyhoz megy frakkért, holott minden más ruhával el volt
már
látva
Én
?
hiszem,
azt
nadrágot és álarczot kapott, frakkot
—
is
ott,
hol
vagy
vásárolhatott volna.
Oh, kérem, ez nem hiba, mert hiszen csak
ez okozta elárultatását, a
sége volt
— — —
hogy
bizony kabátot,
t
szerznek pedig
köteles-
fenyítés alá juttatni.
Tehát csak azért ment
Sobri a borbélyhoz
?
Igen.
Ah,
értem
!
De
hát
a
postamester
ugyan
ié4
meg
mért nem mondja vét,
az ablakban a gyilkos ne-
miután oly sokáig fecseg
kimondhatta volna azt
—
ott,
Oh, kérem, hiszen akkor
jelenetének egészen
— — — —
hogy hatszor
is
?
a
borbély érdekes
kellett volna maradni.
el
Természetesen.
Ah, értem
De
!
És
kérem, én
.
.
. .
Ah, ezer bocsánatot kérek
újabb irodalom és
hogy akaratom
midn
mvészet
ellen
tulajdonkép
is
pörös
;
de engem a leg-
oly rendkívül érdekel,
sokszor e tárgyra
térek,
ügyekrl kellene
szóla-
nom. Engedelmet kérek.
— Oh, kérem, magam nagy vagyok — Valóban? Ennek különösen örvendek. Csak egy kérek még. — Méltóztassék. — Mit méltóztatik a moszka tánczosokról barátja
is
a
szép mvészetnek!
szót
?
itélni
— —
•
Semmit.
Hogyan
?
— Igen, semmit, mert nem házba. — Nem? — Soha. — És mért nem — Mert ha mi magyarok
járok
német
szín-
?
is
hanem
nem
a magyarba,
németbe járunk, akkor teljességgel nincs jogunk német polgártársainktól azt követelni, hogy a
nemzeti színházunkhoz szokjanak.
Magunknak
erre jó példát adnunk, ha boldogulni akarunk.
kell
.65
— — —
De
én mégis azt
.
.
.
Engedelmet kérek, ügyem igen sürgets. Ah, bocsánat, méltóztassék.
Többszöri
félbeszakasztás
után
végre
sikerült
történetemet elmondanom, mely, mint látszott, igen érdcklé az ügyvéd
—
Mit
Ichetne-e
ezen
mert nagy tzzel szóla
urat,
méltóztatik
Ítélni,
tárgyat
drámára, vagy regényre
nagyobb
sikerrel
fölhasz-
nálni ?
— Micsoda? — Én hiszem, hogy azt
népszínmvé lehetne
c bonyolításokat érdekes
alakítani,
fkép, ha
valaki jó
népdalokat és valami sajátszer vad zsiványtánczot alkalmazna hozzá.
— s
— A
De, uram, hiszen én nem vagyok drámaíró, óhajtanám fölhasználtatni.
ezen tárgyat pörben
Ah,
való,
mvészet
való
sugallata
Bocsánat,
I
által
szinte
feledém.
egészen elragadtattam.
— Tehát mit gondol ön, mikép lehetne grófhoz férnünk? — Hm, hm, igen — Ugyan miért? — Drámákban és regényekben most a
az
bajos.
divat
grófokat
és
bárókat
kissé
de, uram, az életben ez
akarunk.
Minden
a
kurtán fogni, az igaz
nem megy, ha boldogulni
fényes
terem
zárva
maradna
ezentúl elttem, ha ily botrányos ügybe bonyolód-
pedig hiába, frangú védenczek mellett élhet ember csak becsületesen — Igen, uiam de gondolja meg, hogy itt világos csalás forog sznyegen, s én épen azért nem-
nám, az
;
lÓÓ
telcn
kalandornak hiszem emberemet,
mind
ki
a
két czimét jogtalanul bitorolja.
—
s
Az meglehet
ugyan,
ha bebizonyítnók
de
nincs bebizonyítva,
mindenesetre csak ingerült-
is,
ség és botrány származnék belle.
— —
Ez különös Bocsánat, de én nyiltan szoktam beszélni, és
regényes igazságnyomozás
ily
szép és dicséretes
pályámat
is
kedvéért,
bármily
egész
jövend
az különben,
szerencsémet nem
és
koczkáztathatom.
Igen sajnálom tehát, hogy ezen ügyben tek
önnek
nem
lehe-
szolgálatára.
— Valóban, én sajnálom! — De egyet mégis tanácsolhatok uraságodnak. — Kiváncsi vagyok. — ön párviadalra azon kalandos — Párviadalra? is
grófot.
Szólítsa
—
Igen, és én segéde leszek önnek
esetre terjeszteni
fogja
hircmct és
;
ez minden-
szerencsémet.
— És ön, törvények embere, tanácsolhat törvénytelen — A szokás már e mind azoknál, kik elég bátorsággal — Ajánlom magamat a
ily
lépést ?
lépést
szentesítette
bírnak.
Gyorsan távozám, mert
ked
ingerültségemben
vetemülök,
nem
ügyvéddel
ellensége
;
hogy növe-
csakugyan
párbajra
hanem
a szeren-
Beattinival ugyan,
csét csinálni kivánó
engesztelhetlen
attól tarték,
végre
ámbár egyébiránt
vagyok minden
párvia-
dalnak.
E
kalandimat számos barátomnak beszélem
el, s
t6y
szavaimnak alig akartak
hogy
állítván,
Már
ily
három
hitelt
többnyire azt
adni,
férfit alig találhatni
én pedig szakállamra
Pesten.
mondom, hogy szinrl
szinre láttam ket, és azt beszélem velk, a mit
elmondék.
kívülk nem hozzájuk
találtatik
több ügyész Budapesten,
És
hasonlítana.
ezt
annyival
ersen hiszem, mert ha több úgy
itt,
a
itt
Egyébiránt azt örömest elhiszem, hogy
oly
ismerettel,
oly
tiszta
ki
inkább
ily férfi találtatnék
magyar perlekedés valóban
oly példás renddel,
is
nem fogna
rendkívüli ügy-
általános
lélekismeretességgel,
és oly
példátlan részrehaji atlansággal gyakoroltatni, mint
-r-
most.
XVIU. Temetés.
Minthogy sem házamba, sem zsebembe nem
si-
került prókátort, fiskálist, vagy ügyvédet szereznem,
ismét
tehát
csak
saját
becses
szorultam, mit tulajdonkép szerfölött
—
is
személyemre
tartottam valami
mert így legalább saját szabadon követhetem, még pe-
nagy csapásnak,
meggyzdésemet dig
nem
uri
ingben.
Mit valék teend, azt voltaképen még magam sem tudám ugyan, de azért épen nem búsuItaTn, és velem született könnyelmségemnél fogva tökéletesen megnyugodtam azon gondolatban, hogy a körülmények rraguk meg fogják majd annak idejében az utat mutatni, melyen haladnom kcllend.
E
gondolat
által
tökéletesen
megvigasztaltatva.
i68
néhány
A
nem
óta
láttam.
derék suhanaz körülményei közt igen
magát,
s
nem gyzé
megte-
Bertókomat
hazasietek
pillanatra
kinteni, kit reggel
jól
sajnálkozását kifejezni,
érzé
midn
hogy egy pár óra múlva már temetni fogják
hallá,
a szép asszonyságot,
E
kellett állania.
miatt
ki
a
bérkocsi bakjára
mellett cifránál cifrább szitkokkal
tetézé a gyilkost, kinek két golyója, a mint monda,
épen a két legbecsesb tárgyat választá martalékul a hintón
kívül és
belül,
vörös nadrágot és a szép asszonyságot. veszteség közt azonban
mégis
magának
ki
tudnillik a
E
—
két nagy
azon lényeges kü-
hogy a nadrágot még ki lehete legalább szükségbl javítani, míg a szép grófn örökre oda volt. De legtarkább czigányos esküvel fogadá is Bertók, hogy mihelyt talpra álland, azonnal körömre fogja a gaz gyilkost kerílönbség
teni,
uralkodott,
habár a holdvilágba rejtené
Távollétem
somon
vala,
alatt a
Bertók
s
megmondani
!
lani. is
St
el,
ki
mi több,
itt
magát. is
följegyzé,
szállá-
a
két
mert ugyan mikép birná
még
csak nevét
Lehetetlenségre
leztetés, ez világos, és azért
követne az
el
ezzel alkalmasint az egész
tartá,
a gyilkost felfödözni, miután
tudtuk
is
biztosság
vallomását
pisztolyt megtekinté,
ügyet befejezettnek
nyomozó
sem
nincs köte-
nagy igazságtalanságot
hanyagságról merészelne szó-
még
a budapesti
puskacsinálók
sorra megkérdeztettek a két pisztoly
iránt;
de
azokat egyik sem ismeré tulajdon készítményének,
vagy árújának
;
ennélfogva tehát igen természetes,
hogy minden további törvényes nyomozásnak meg
169
sznni
kellé
magától értetvén
;
hogy az
azonban,
illet feleknek minden nehézség nélkül megenged-
részökrl, saját költségökre, minden szüksé-
tetek,
ges lépést megtehetni, mely a gyilkos felfödözésére
ámbár természetesen, világos kikötése hogy gazembers valamely történjék, valami botrány ne nek becsülete puszta gyanúból meg ne sértessék. vezérelhetne
;
mellett az ill elvigyázatnak és kiméletnek,
S
e
valóban
gondoskodás
igen
mert
dicséretes,
mostani fölvilágosult századunkban a gonosztevt
mindig embertársunknak
nem szabad nunk
t
kell
tekintenünk,
is
azért
s
azon kérlelhetlen szigorral nyomozmely a sötét középkor homlo-
és üldöznünk,
kára örök gyalázat bélyegét nyoma. Szelídség most a jelszó,
mely után indulnunk
kell, s a
rosszat
nem
szabad rosszal viszonoznunk. Ily épületes,
mék
korszer, jámbor és népszer esz-
jártak és keringtek
másodszor
haladtam
agyamban,
végig
a
midn ma már
szép
királyutczán,
mely csak annyiban szebb a belvárosi úgynevezett széputczánál, hogy nem oly rendkívül piszkos, és nem is oly szerfölött göröngyös, mint az, mely gúnyul ruháztatott talán azért, a
név
és
most az
föl
azon díszes nevezettel, vagy
hogy annál kiáltóbb legyen az ellentét valóság közt? Ez már meglehet, mert
efféle divatok úgyis rendkívül
Vannak most ugyanis emberek,
uralkodnak.
kik csak azért
veztetnek gazdagoknak, mert fülig adósak bölcsészek, kik soha egyetlen okos szót
dottak csak
;
;
ne-
vannak
sem mon-
varnak ülnökök, kik egész életökben mindig
állottak,
azaz
:
mindig álnokok voltak
;
van-
'7°
—
nak
de
minek vigyek vizet
hogy
mindenki tudja,
megfordult
széputczában és puszta sint száz
állításom
száz
Dunába, úgyis valaha
nem
pedig
nem ad
szavamnak
meg
ki
;
a
igaz, ki
hitelt,
az
a
volt ott,
alkalma-
okomra sem fog hivleg meg-
hajlani.
végigmennem,
Tehát ismét a király-utczán kellé
hogy
grófn
Beattini
jelen
utcza szépsé-
már elmondám, tehát nem szükség, hogy ismét
geit
ezen tárgyat pöngessem, ámbár let,
ünnepélyén
temetési
pompás nev
lehessek, s mivel ezen
de igazság
is
—
meirl, hogy akár harmincz mérföldnyire borzadhatna tle a nyájas olvasó.
Nem
szólok tehát az utczáról,
olvasóim
becsü-
tisztelet,
— annyit mondhatnék még kellevissza-
is
hanem hogy
tisz-
unatkozni
ne méltóztassanak addig, míg Beattini szállásához érünk, tehát legyen szabad
telt
kissé
körültekintenem
az
utczán,
s
lehet,
hogy
akadni fognak néhány tárgyak, mikrl veszély nélkül ejthetni
Midn
egy pár
szót.
kivégeztetés,
menyekz,
angol lovagmvész társaság
látható
temetés,
vagy
Pesten,
akkor
mindig százat fogadhatni egyre, hogy a város nagy része talpon van,
bizony e
még
s
e kandiság annyira megy, hogy
a házak
is
végigsétálnának a járdán,
gyönyörségek megtekintése
mozdulni
tudnának,
min
végett, ha
egyébiránt
helyeikbl
nem
birnak
eléggé csodálkozni, mert hiszen
k érzik legjobban,
hogy legújabb
félelmesen
idkben mily
gyönge
alapokra építtetnek.
Hogy
e látványokban, az utczán,
ingyen
része-
171
sülhetni, az természetesen legnagyobb oka annak, hogy oly rendkívül nagyszámú közönségnek örvendnek, mert nálunk a nem adózás szelleme nemcsak
hanem
a hatósági termekben,
az utczán
is
egyenl
ervel uralkodik.
Hogy már
grófn
Beattini
meggyilkoltatásának
elterjedt Budapesten, azt
mert
ki
ne tudná,
hogy
számú dologtalan ember
ily
cmlítnem
is
hire
fölösleges,
nagy városban nagy-
létezik,
rekvése csak oda van irányozva,
kinek minden tö-
hogy
az
esemé-
nyeket és újdonságokat lehetségig gyorsan tudhassa
meg,
s
még azon melegen rögtön tovább
még pedig ugyancsak dús
kamattal,
is
azaz
:
adhassa,
lehet-
ségig bvítve, nagyobbítva és megváltoztatva.
Így történt az most
hogy is
a
két
seregestl
is.
Igen természetes tehát,
szomszéd város legtávolabb részeibl tódultak
az
emberek ezen különös
temetés megtekintésére. Valóságos akasztáshoz sem csdülhetett volna össze több ember. Czifra hölgyek, mulattató arszlánok kíséretében, kik mindig annyira elmések voltak,
hogy
nevet hölgyek végre már magok sem tulajdonkép mért kaczagnak olvasóval, kik az utcán
gaták adtak
ajkaikat, ;
s
ez
is
által
;
a folyvást
tudták,
hogy
öreg asszonyok, hosszú
ájtatos
fohászokra moz-
mindenkinek jó példát
dajkák és pesztonkák, izzadtan
czipelve és
ránczigálva a gondjaikra bízatott gyermekeket, kik
otthon alkalmatlanságukra
váltak
volna anyjoknak,
mivel ilyenkor rendcsen látogató érkezik a házhoz bérkocsik, melyek egymással vetélkedve iparkodnak
czélhoz jutni, hogy a
temetben
fuvart kaphassanak
;
'7* visító kutyák, tettenkapatott
zsebtolvajok, kik nagy
ügyességgel szabadulnak
üldözk körmeibl
ezek
azok,
ki
az
melyek a figyelmet azonnal
;
—
lekötik, s
észrevételekre szolgáltatnak alkalmat.
azaz mintegy harmincz
Helyszínén vagyunk, pésnyire zárva
a
mely
kapujától,
kert az
van,
egyházi
mindenki
lé-
eltt
csoportját kivévén,
férfiak
mely épen most bocsáttatik be. A hatlovas gyászszámú népség környezi.
kocsit roppant
Kik azon öreg asszonyok, kezeikben arczukon bánatos kifejezéssel
minden
Ezek kérelmezk,
gazdag
temetésnél
megjelennek, szegénységi bizonyítványnyal és
mindig ersen
és
Írással,
?
ellátva,
remélve, hogy ajándékkal fognak
temetés után szegényes hajlékukba visszatérni, mely
reményük néha csakugyan teljesül is mert a gazdagok rendesen szoktak effélét parancsolni végintéz;
kedésükben,
s
ezáltal
akarják
azt
jóvátenni,
mit
egész életökben elmulasztottak.
Hát azon öreges a
oly magosra nyújt-
férfiak, kik
ják nyakukat, mint a kecskék,
midn nem
érik el
falombot?
Ezek minden gazdag temetésen megjelennek, azon reménybl, hogy viaszgyertyát fognak kapni.
E
reményök azonban most már csak
teljesül,
mióta a fölvilágosulás
életben,
hogy az
De
az
koporsót
illet a
terjedt az
gyertyaosztogatás a halál után
ily
egészen fölöslegessé
fölötte ritkán
annyira
vált.
szertartás
kertajtón
már
kihozák.
befejeztetek,
Csak
s
a
aranyozott
gombjait láthatni kissé, mert a többit nehéz $ptct-
•73
kék selyem sítik,
— — — — — —
borítja.
Míg
a koporsót a kocsira
er-
beszédek hangzanak a tömegbl
ily
Grófn
volt?
Úgy mondják. Ki ölte meg?
Nem
tudják.
Ugyan
hol a férje ? úr, egészen feketében, ki kendjét, smost bérkocsiba lép.
Ott azon magas
mindig arczára tartja
— Szerettem volna — Nyilván azért fdé — De mégis bérhogy gróf kocsiba — Hiszen mondják, hogy idegen, mindössze csak néhány hét óta van Pesten. — Már akkor csakugyan érdemes ám meghalni, az embert. ha szépen temetik — Már én csak mondom, hogy gróf maga meg. — Ostoba beszéd — Nagysád, unatkozni méltóztatik? — Oh, nem Igen mulatom magamat. — Mily szép ruhája van azon lánykának — Lehet annak, oly könnyen hozzá, haha-ha — Kicsoda azon csinos asszonyság? arczát
látni. el
sír,
furcsa,
arczát.
létére
ült.
s
azt
is
ily
el
a
azt
ölte
1
jól
!
ki
—
— —
Asszonyság? Igen,
Ha
ott.
ha
ha!
Kedden
árul a piaczon.
—
jut
Mily fehér nyak!
és pénteken sárgarépát
—
Hja, olcsó most a rizspor
A
sok üres
t
kezde már, s szemeimet fölemelem, hogy tárgyat lelhessek, mely figyelmemet valamennyire leköthetné. És valóban láttam
is
készülve,
Az
fecsegés boszantani
nem
olyasmit, mire egyáltalában s
valék el-
mi egész figyelmemet leköté.
utcza túlsó
egy nyitott
oldalán
leeresztett
s
födel bérkocsi állott, mely alkalmasint a városerdbe, vagy valamely kertbe szándékozott, s csak a nagy tolongás miatt állott meg.
A ifjú s
kocsiban egy födetlen fej arcát
ült,
mind
a
kett
férfi és
egy kalapos
a koporsóra
irányozá,
e közben vigan beszélgettek egymással.
Bámulásom legmagasb fokra emelkedék, szemeim
nem
csalódhattak. Igen, ez Beattini gróf és hitvese,
azon asszony,
ma
reggel halva láttam koporsó-
asszony, kit most temettek, s azon néhány perc eltt zárt bérkocsiba lépett,
azon
jában, férfi,
kit
ki
arczát fájdalom miatt
De még sem
!
kendjébe
rejtve
Hiszen ezek mindketten szkék.
Beattini és neje pedig fekete hajúak.
hasonlatosság! Megfoghatlan
—
Mcrkwerdig
!
—
És mégis,
e
I
hangzék
most
szorosan
hátam mögött. Hah, mi ez ? Visszatekintek, és mögöttem, szemeit meren azon gesztve,
melyrl
szólék.
Már meg
gadni, de azon pillanatban
hány ugrással
eltnt,
a
—
Móricz
állott
bérkocsira füg-
akarám
szemembe
t
ra-
tekinte, né-
gyászzenc megharsant,
üldözésrl szó sem lehete.
s
i7Í
XIX.
A Kiáltásomat
titkos
nyomozó.
még néhányszor
ismétlém, de hiába!
A
tárogatók oly iszonyúan harsogtak, mintha még egyszer le akarták volna Jerikó falait dönteni ; a
gyászkocsi széles kerekei tompán kongtak az egye-
kövezeten;
netlen
a
a
szinte megindult
már ;
hajdúk
fáklyás
köveket
csegve verdesek
az
;
kardjai
re-
a hosszú bérkocsisor
emberek szitkozódva
to-
longtak, sikoltottak és kaczagtak s ez általános za-
varban igen természetes, hogy zsidót, kinek
megzavart, s
egyedül
nem üldözhetem
a
megjelenése els pillanatban annyira
hogy egész testem szinte megkövesült ennek köszönheté megszabadulhatását,
mert különben bizonyosan nem
kerülte
volna
el
nem
lá-
karomat
Midn táiti
közt
ismét az elbbi helyre tekintek,
már többé
a bérkocsit;
a
alkalmasint tovább hajtott
gyérül néptömeg s most már annak
sem juthaték nyomába; pedig mennyire érdekemben fekvék azon férfit és társát közelebbrl megismerni, mert most villám gyanánt hatott elmémbe azon gondolat, hogy ez talán Dalmer báró. De hát a s?ép ifjú mellette, tini
nejéhez? Kik voltak
varodni
tudám,
ki
annyira hasonlita Beat-
k?
Az eszmék
ismét za-
kezdenek agyamban s teljességgel nem hogy mit kelljen e rendkívüli tüneményrl
gondolnom. Móricz is csodálkozó
kifejezésre fakadt,
midn
176
azon rejtélyes párt megpillantá. És ugyan mi ok-
Nem
ból csodálkozott? s
tudta,
hogy
ki
temettetik
szke
nejére vélt ismerni a szép
talán
ifjúban?
Vagy csak a csodás hasonlatosság birta t bámulásra ? És ugyan mit kereshete Móricz Pesten ?
Mikép
merészlett c városban megjelenni, hol sza-
minden pillanatban koczkáztatva volt ? Vagy abban bizott, hogy megnövesztett vörös szakálla ismeretlenné fogja t tenni ? S ha úgy is, de mi czélja lehete itt mulatásának? Ellenem forralt boszút? Vagy a körmösi csárdást üldözé ? Vagy talán nejének nyomába jutott? badsága
meg
Száz
száz
ostromiám
ilyféle kérdéssel
lel-
kemet s egyikre sem tudék kielégít választ találni, ámbár majd mindegyike egyenln nyugtalanító vala, mindenekfölött pedig különösen Móricz megjelenése, mely egyáltalában nem lehete csupán történetes.
Koporsóban fekv holttestet zeneszó mellett megelttem mindig nevetségesnek tetszék, most pedig boszankodám is e szokás fölött, mert
sétáltatni,
a halottat
hanem
korántsem vivék
ki
egyenesen
a sirkertbe,
a hosszú Király-utczán végig sétáitaták
egé-
szen a Nagyhid-utcza szögletéig s csak onnan ka-
nyarodtak vele a Váczi-utra, mintha a holttest ezen
zökögtetésben találhatott
egyebet,
valami
volna.
rendkívül
hanem kénytelen
meggel elresodortatni. Boszankodásomat kaczaj tekintek tehát
s
nagy
Ennélfogva tehát valék
mulatságot
nem
tehetek
magamat
szakasztá
egy diszes öltözet
félbe
a
;
tö-
föl-
ifjút pillanték
«77
meg
lóháton, a mi
ugyan
nevetséges,
vatban
de az csakugyan furcsa
;
legnagyobb
paripa
komolysággal
lovakhoz csatlakozék, fejét lehorgasztá lépésekkel
baktatott mellettük,
Hajdan
vag korbácsát. s
is
föl
halotthuzó
s
ünnepélyes
sem véve
igen
gyülekezetet
a lo-
társa volt e hat lónak
t
e botrá-
a lovag végre leszállani kényszerült s
;
boszúsan tnt jelenet
hogy
volt,
a
most kötelességének érzete vezérlé
nyos tettre
volna
lett
mert a lovaglás igen nagy di-
mióta a nyargalás ellen oly keseren
van,
kelt ki a világ
a
magában még nem
el
egy mellékutczába.
földeríté s
Beattini
E
kis
szomorú
nagytisztelet
a
mellék-
grófn ugyancsak
vigan kí-
sértetek utolsó nyughelyére.
Nem gyzöm
hogy e temetés
eléggé csodálni,
folytában számos emberhalál
nem
történt.
Az
utcza
annyira tömve volt emberekkel, hogy könyökeinek használata
S mind kocsi
nélkül alig haladhatott
elre az ember.
e mellett mégis egyik urasági hintó és bér-
folyvást
a
másikat
követé,
kertekbe vagy városligetbe
melyek mind
hajtottak,
st
a
vágtattak.
Mindannyiszor mily iszonyú zavar támadott Az emberek tapasztalásból tudák, hogy a kocsisok egy pár emberélettel nem igen tördnek, mivel tudják, hogy a büntetést könnyen elkerülhetik ; azért tehát !
a kocsik közelítésekor
mindenki
félrcnyomult,
ki-
méletlenül taszítva vissza a hozzá legközelebb állókat.
E
nagy tolongásban ruhák tépettek
tapostattak össze, tak,
st
a
lábak
gyermekek majd agyon nyomat-
gyászkocsi
közelében
öltözete a fáklyák lángjánál Nagy: Magyar
el,
tiikok.
1.
meg
egy pár ember is
perzseldött. ]2
•
78
S gondolja ség
és
St
nál gyéríté?
újabb
hogy ennyi kellemetlen-
talán valaki,
veszély a közönséget minden mellékutczá-
meg
ellenkezleg!
Minden
utczából
újabb csoportok tódultak a nagy tömeg-
hez, mintha
még soha nem
legszebb,
láttak
mellett
e
volna
temetést,
folyvást valamennyi
S a ember zúgolódott a nagy tolongás ellen s szidá az emberek kandiságát, melynél fogva mindent látni iparkodnak. Bizony mind beillett volna politikusnak, mi
mert mind mást beszélt és mást cselekedett I Végre szerencsésen kiszabadulánk a legszebb
nem
utczából, mi
csekély
örömömre szolgált s a Most fejlett ám még
gyászkocsi a Váczi-utra fordult. ki
a legmulatságosb
gazdagabb
Minél
jelenet.
halott, annál több bérkocsit fogadnak
k
a
rokonok,
a
foglalnak helyet, részint a szommikben részint ismersek s azok, kik hozzáférhetnek.
—
szédok, Ezúttal
mintegy
harmincz
bérkocsi
volt
jelen
s
emberek az elsben tudniillik Beattini gróf, folyvást könykkel áztatva kendjét, ki még a kert kapujában fölült, minthogy a fájdalom miatt alkalmasint szerfölött elgyöngült ; a mácsak
kettben
ültek
;
sodikban pedig cselédei foglaltak helyet. Eszerint a
huszonnyolca
üres hintó állott készen
nagyérdem közönség szabad rendelkezésére
bezzeg lenni s
Mindenki els bámulva szemlélem, hogy oly díszes volt
most tolongás
zet hölgyek ingyen
sétára,
és
I
urak tolongtak
kikrl
merészlett volna az sint bírnak annyival,
effélét
ember hogy
ezen
s
akart öltö-
mulatságos
bizony álmában sem
föltenni saját
s
kik alkalma-
költségükén
is
sé-
1^0 tálhatnának, ha arra épen kedvük támad.
napjainkban az a divat,
De
hiába,
a garast százszor
mieltt kiadnók,
meg,
fordítsuk
hogy
is
tízforintosokat
a
e'lenben megtekintés nélkül dobáljuk sárba. Egyébiránt ezen tolongás a kocsik körül igen mulatságos
hogy négy
eredményeket szült; történt ugyanis, kis társaság is
a
s
kocsis
elindult.
ember
ismeretlen
elfoglalni s
miatt mindeg)'ikbl csak egy juthatott
a tolakodás föl
ugyanazon kocsit akará
került
E
szerint
össze,
megzavará ugyan ket; de
m\
lehet,
négy egészen eleinte
kissé
hogy utóbb igen
érdekes kalandocskákra szolgáltatott alkalmat a véletlen
megismerkedés.
Épen
a
Nag\ hid-utczába akarék
fordulni,
midn
karomat hátulról érinteni érezem. Visszafordulván, egy
görbedt test
öreges
zsidót
meg,
pillanték
kinek ravasz szemei sokatjel éntl eg vigyorogtak rám.
—
Mi
kell ?
—
kérdem t, mindkét kezemmel
zsebeimre tapintva.
—
Én nem vagyok
tolvaj,
nagyságos uram
;
szol-
gálni kivánok nagyságodnak.
—
—
Mivel
?
Nagyságod
tolvajt méltóztatott kiáltani a te-
metés kezdetekor.
—
— god
A
Láttad
t?
Nem, de mégis megkeríthetem, ha nagysáleírja
személyét.
zsidó kivánatát azonnal teljesítem, ki azonban
fejét csóválva, így szóla:
— —
Tehát zsidó Igen.
?
— Az nagy baji — Miért? — Milcép iparkodjam hitsorsosomat kézrekeríteni — Csak tedd meg száz adok. — Lopott? — És — Nagyságos uram, úgy ötszáz csöndecsak meg Jelkemet. — Azt megadom, ha nyomába — Én egyebet nem tehetek. — Hogyan? — Nagyságos uram, szegény zsidó szükségbl baj,
forintot
8
gyújtogatott.
forint
sítheti
vezetsz.
is
is
a
mindent kénytelen megtenni, meddig az emanczipácziót meg nem kapja ; de azért hitsorsosát nem
maga börtönbe.
keríti
— —
Tehát mit csináljak?
Holnap
órakor
e
méltóztassék
este
helyen
pontban
nyolcz
megjelenni az ötszáz forinttal
reménylem, hogy tökéletesen
meg
lesz
s
velem nagy-
ságod elégedve.
—
De ki vagy te ? Hm, én sem kérdeztem még nagyságod
— —
Akarom
tudni.
—
Jól van,
holnap este megmondom.
—
—
— — A
Pontosan
Az
meg fogok
ötszáz forintot
el
nevét.
jelenni.
ne méltóztassék feledni.
Elhozom. Jó éjszakát kivánok. zsidó a háromdobutcza felé távozott, én pedig
szállásomra sietek,
fedezésnek.
elre
is
örvendve
a holnapi föl-
>8i
XX. Egy reménynyel kevesebb.
Annyi
események,
melyek,
nap
egyetlen
le-
folyása alatt, ostromló sereg gyanánt rohantak rám,
aczélozott kedélyemet
is
nem
estét
volt
kedvem
az
megrendítek kissé
s azért
mulatságokban
tölteni,
hanem szállásomon maradtam, válogatva, miket
terveket rendezve és
másnap foganatosítnom
hogy
kellé,
kalandim iránt végképen tisztába jöhessek.
Hosszas fontolgatás után abban állapodám meg,
hogy másnap reggel látogatom lett
s
Beattinit
mindenekeltt meg-
törvényes eszközökkel fenyegetés mel-
vagyonnak törvényes kezekbe adására
a rablott
kényszerítem
;
azután pedig Dalmer báróval ipar-
kodom megismerkedni
s
végre
mindenáron
zsidóval találkozom és M.óriczot
talmamba kerítem. Csak most juta eszembe, hogy
dómra nézve Beattini grófn
is,
ki
nyomozó
a
este
saját
mindenesetre
ha-
megtáma-
egyszersmind
gyilkosa volt, szólanom kellett volna
az ismeretlen zsidóval, mert többször haliam már,
hogy
ily
utakon
legbiztosabban
elkövetett gonoszságnak
hogy
holnapi
találkozásunkkor
fogok vele, ámbár egyébiránt
dekemben
E
minden
eziránt
nem
is
tehát,
szólani
igen feküdt ér-
a tettest kipuhatolni.
tervezések közt töltém az
álmatlanul
juthatni
nyomába. Eltökélem
s
éj
nagyobb részét el, minek
csak éjfél után szenderültem
l82
következtében
dn
magasan
jól
már
állott
a nap,
mi-
fölébredek.
Bertókot nagy örömömre már talpon lelem, ám-
még
bár
megparancsol ám neki tehát, meg magát s azzal útnak indumég pedig bérkocsin, mert alig
sántított
;
hogy ne erltesse a
lék
grófhoz,
várhaíám, hogy szemközt állhassak vele.
A
kertajtónál elbocsátám a kocsist és
be akarék
lépni, minthogy az ajtó nyitva volt; véletlenül föl-
tekintvén, czédulát pillanték
meg
az ajtón, melyen
c sorok valának olvashatók:
—
Ezen
kert, kényelmes bútorozott nyárilakásminden pillanatban kiadandó. sal együtt Csodálatosnak tetszett ez ugyan nekem, de csakhamar megnyugodtam ismét, gondolván, hogy a
gróf bizonyosan
nem nagy örömöt
helyen, hol gyilkosság s
által
veszté
érezhet
oly
szép hitvesét
cl
hogy ennek következtében igen természetes, ha
helyrl minél elbb menekülni törekszik, hol minden helyecske csak bús emléket költhetc keblében.
e
Gond
nélkül léptem tehát a kertbe, hol a ker-
tész azonnal e kérdéssel állott
élmbe
—A megtekinteni — Nem. A akarok — Nem — Hozzá mennem, tegnap maga ezen — És még sem — Miért? szállást tetszik
?
gróffal
szólani.
lehet.
kell
ide
órára.
lehet.
—
—
Mert
a gróf
Micsoda?
már
elutazott.
rendelt
•83
— Úgy van, még tegnap — Hová — Nem tudom. — Nem hagyott vagy — Nem. — Errl szemeimmel vezessen kend a terembe. — Szívesen.
este.
?
levelet
termet nagy rendetlenségben együtt
lékszobákkal
s
találám
minden csakugyan
elutazást tanúsított.
—
meggyzdnöm,
kell
saját
A
üzenetet?
Alikor a távozott a gróf?
a
mel-
hirtelen
— kérdem ismét
a
kertészt.
—
Mindjárt a temetés után. Alkalmasint
gz-
hajóra ment, mert targonczásembcrekkel vitette
cl
ládáit.
— —
dn
— —
Ki ment vele
Csak egy
?
szolgája,
a többit elbocsátotta, mi-
távozott.
És
lovai ?
a
targon-
Többet nem tudhaték meg a kertésztl, tehát, hogy tüstént visszasietek a és mindenek eltt a gzhajóhivatalban zódom. A baloldali utcza sarkán eszembe juta
elhatár-
látogatásom az emberfogyasztó-intézetben
s
Csak
két
hátaslova
volt,
azokat
czások után vezette az inas.
zám
városba
tudakotegnapi
azon-
nal oda irányozám lépéseimet, mert tudni vágytam, hogy ott van-e még a kis Móricz, kirl eddig
Beattini neje gondoskodott.
i84
Beléptemkor nagy indulatossággal
kiálta
rám
a
vastag asszony
— Talán még egy kosztosomtól akar — Hogyan? — Bizony nem szép úgy
az úr
meg-
fosztani ?
visszaélni a becsületes
szegény asszony bizodalmával. Ezt ugyan nem ér-
demi ettem.
Nem
értem az asszonyt.
— Ugyan úgy-e? — Valóban nem, — Nézze meg az lem utoljára
ember, még
elhitetni,
egész történetrl
azt
akarná ve-
hogy egy szót sem tud az
?
— Szóljon — Talán nem az urnák köszönhetem, hogy legjobb kosztosomat elvesztettem — Micsoda — Melyiket? — A Móriczot. —A — Igen. — Lehetetlen. — Nem lehetetlen van az üres bölcs. — És mikor az — Mintha bizony nem tudná — Becsületemre mondom, sem tudok e történetrl. — Tegnap tlem órakor világosan.
?
kis
zsidófiut?
biz az, ott
történt
?
I
szót
este kilencz
a
gyermeket.
vitték
el
•
85
— Kik? — Azon mindig pénzt szokta hozni. — Egyedül az — Nem, hiszen úgy sem adtam volna neki a gyermeket. — Tehát vele? — Egy úr gyászöltözetben, monda, hogy gyermek anyja magához kivánja — A gyermek anyja? — Igen. — Hiszen tegnap temették. — Talán az els kertben — Igen. — Szent hát meggyilkoltatott grófn Móricz anyja? — Úgy van. — Mi most már gyermekbl — Majd gondját gróf. — Gróf? — Igen, — De mi köze annak Móriczhoz — ó az elhunyt grófnnek — Férje? — Igen. — De hiszen Móricz zsidó — Talán zsidó az anyjának els — Csodálatos! a
inas, ki
inas ?
volt
ki
ki
volt
ki
azt
a kis
a
fiút.
azt
?
itt
a
isten,
volt a kis
a kis
lesz
viseli
?
a
a ki elvitte.
a kis
?
férje volt.
a kis
I
férje.
volt
És valóban,
ezt
magam
is
csodálatosnak tartam,
mert Beattini iránt elég okom volt rossz véleménynyel viseltetni hatá
t
arra,
s
így
meg nem
hogy magát
a kis
foghatám,
mi
bir-
Móriczczal terhelje.
86
ki,
fogva,
a vastag asszony állításánál
bizonyosan
els hanem még mirl az öreg Móricz természetcsen semmit nem tudhatott, miután fele-
nem
az
fia
t
el,
volt,
származott,
házasságából
sége
az elhunytnak
után négy hónap múlva hagyta
összekel ésük
nem egészen
két év eltt, a
most mintegy egy esztejids
Mi
gyermek pedig
lehetett.
czélja volt tehát Beattininak a
gyermekkel
?
Talán védfegyverül hivé azt az öreg Móricz zaklatásai
lálna
ellen használhatni, ha ez
akadni
?
Egyedül ez
idvel nyomába
ta-
volt az, mit e tekintet-
ben most valószinünek hivék tarthatni s ennélfogva nem is igen törekvém e tényt máskép magyarázni, ámbár egészen kielégítnek még ezt sem tartam. Egyélriránt
még
e kérdéseket
intézem
a
kövér
asszonyhoz
— megnézte-e azon urat? — Igen. — Rá tudna ismerni — Igen. — Tehát ne feledje vonásait. — Miért? — Lehet, hogy egykor szembe fog vele — Irgalmas hiszen én semmi rosszat nem követtem — Nem hanem hogy gyermeJól
?
el
állí-
tatni.
isten,
el
is
ket fogja baj
azért,
lehet,
érni s akkor
mindenesetre
ha ráismerhetünk arra,
—
élek
ki
t
a
jó
lesz,
elvitte.
Oh, száz esztend múlva
is
megismerem, ha
•
Ezután
gondolván, hogy talán 6
lani,
esemény
tot ez
lelem
A
még
csárdásnvel akarék
a hajdani
is
fölvilágosítására
87
szó-
nyújthat némi ada-
de
;
zárva
ajtaját
így haladék nélkül a városba siettem.
s
nyomára
legkisebb
gzhajóhivatalban
sem
akadhaték a grófnak, a postahivatalnál szinte siker nélkül
ezzel
de még maradt minden tudakozódásom sem elégültem meg, hanem néhány elkelbb ;
vendégfogadóban is megfordultam s a legújabban érkezett idegenek neveit végignézem a vendégkönyvben de hasztalan Beattini neve sehol nem !
;
fordult
el.
Még
szögletén állomá-
a királyutcza
sozó targonczásokat
is
rendre kérdezem, hogy
nem
szállítottak-e ládákat azon kertbl valahová, melybl tegnap a nagy temetés kiindult? Fáradozásom
füstbe ment, a kertet mindegyik jól ismeré, is de egyebet ennél egyáltalában nem tudhattam meg. Beattini tehát, mint látszott, nyom nélkül eltnt
itt
XXI. Hklottrablá*.
Az fokra
nem
elsorolt sikertelen kísérletek folyvást
csigázák nyugtalanságomat lázas
fölhevülésbe
hozták.
rend nélkül bizony nem nagy
st
néha átokká
js
elmémet csakgondolám,
Íme,
áldás
szabadság,
és jó
ha
s föltartóztatás nélkül jöhe-
mehetünk, egészen tetszésünk
magában igen szép
a
változhatik. Szeretjük ugyan,
szabadon mozoghatunk tünk,
s
magasb
;
szerint
s
ez
de azért még sem ártana, ha
í88
ilyenkor kat,
vagy
itt
magun-
ott jelentenünk kellene
mert ez a becsületes embert teljességgel
mozgásában
gátolja szabad
;
ellenben
a
nem
gazember
szökését lehetetlenné teszi, vagy legalább szerfölött nehezíti,
most egész kényelemmel távozhatik
ki
többnyire
csak
ha üldözit
hatja,
nem
Ily gondolatokkal
somra akarék
ügyetlenségének
saját
midn
lant,
hogy még azon
ban
örvend,
mint
bírja kijátszani.
tépeldtem
térni,
s
tulajdonít-
férj
is,
s
már épen szálláeszembe vil-
hirtelen ki
neje halálának job-
menyekzje
els
hajnalának,
ha vagyona csak féligmeddig engedi is, gondoskodni szokott arról, hogy sírja gondosan ápoltassék, habár maga soha nem tekint is utána. halála
után,
Igen, a
temetbe
bizonyosan
kell
intézkedett,
mennem, gondolám a gróf hogy legalább márvány;
kereszt állíttassék
hitvesének sirjára
zása eltt
hihetleg
meg
valakit,
kellé biznia.
s
erre, eluta-
temeti fölvigyázót, Ezen utón talán nyomába juthaa
tok az eltntnek.
E es
gondolatot hévvel ragadám meg, a
mellette
úszó szalmaszálat
s
kocsiba vetem magamat és gyorsan a
mint
vizbe
azonnal
bér-
temetbe
hajt-
tattam, hol azonnal a fölvigyázó hajlékába léptem.
Várakozásomban
mindazáltal
csak feleségét lelem honn, kitl
csalatkozám,
mert
semmi fölvilágosítást nem nyerhetek. Férje, mint monda, a városban volt, visszaérkeztét azonban minden pillanatban vára, mert a dél már hatalmasan közelíte. Addig tehát a sír megszemlélésével szándékozám az idt eltölteni, mert mindenesetre szólni ki-
vántam a
mieltt a városba vissza-
föl vigyázóval,
térnék.
Egészen
szorosan
árok mellett Iclém az
az
j
sírokat s a legújabb mellett ismét újat ástak; kapa
de embert nem láttam.
és ásó ott volt még,
reszteken végigolvasám
a
neveket
látám a Beattini nevet;
a
legújabb
s
sír
gondolván,
keresettnek,
a
ke-
keresztjén
azonban semmi név nem volt olvasható tartam
A
egyiken sem
így azt
s
hogy szükség-
telennek tartá a gróf nevét ráiratní,
miután
úgyis
bizonyosan márványt szándékozott odaállíttatni.
Az
árok partját
sr
be, s én a bokrok
lombozatú
fák árnyékol ák
mögé heveredem, szabad
futást
zbe
engedve gondolatimnak, melyek az vett rejtélyes tárgyaktól semmikép nem birtak megválni. Csak kevés pillanatig fekvém helyemen, melyrl az uj sírokat áttekinthetem, a nélkül,
odajövktl
a netalán
dn
a sírásó
cszrevétethettem volna, mi-
odaérkezett,
pett, és dalolva folytatá a
hogy magam
a
félig
kész
sírba lé-
szomorú munkáját, mintha
legszebb menyasszony számára
mcnyekzi
szobát
készített volna.
És ugyan mért ne végezné munkáját jókedvvel ?
sírját is
Rövid
hajlékot
árt annak, kinek
készíti
számára
Egykor pedig az
!
így fogják majd megásni.
id
így szólíta
— — —
nem
Ezzel valóban
ezen utolsó
Nem
még egy
múlva
meg
az
segítnél,
I^radt vagyok.
Hol
voltál ?
sirásó
elbbi czimbora
?
érkezett, kit
— — — — — — már
A
városba.
Talán zsidónknál
?
Nem. Na, ne tagadd.
Ugyan mért tagadnám ? Azt gondolod, hogy figyelemre sem tudom a dolgokat venni ?
—
Mit
—
Csak
akarsz ezzel mondani azt,
hogy
a
tegnapi
?
grófn
sírját föl-
ástátok az éjjel.
— Azt nem tagadom. — Sajnálom, hogy tegnap Marczi czimborád. — Kár pedig. — Na, mirevaló ez szabadkozás, czimbora — Nagyon csalatkozol. — Nem hiszem. — Pedig úgy van. — Kati legyek, ha hiszem — Majd hiszed mindjárt. — Halljunk szót — Mi ugyan ebül jártunk. — Micsoda? Talán rajtakaptak? — Dehogy! — Hát láttatok? — Nem, de halld A mint is
volt
na,
a
?
1
hát.
kísértetet
csak.
illik,
gondosan és vigyázva majd összerogytunk.
let
— —
sírt fölástuk,
a koporsót megnyitottuk, a selyem
levettük
a
szemföde-
és ijedtünkben
Talán föltámadt a halott?
Igen ám, de minekeltte mi a koporsót meg-
nyitottuk volna.
1^1
— Bolond beszéd. — Lelkemre mondom! — Vagy részeg, vagy most, czimbora. — Sem akkor, sem most. A koporsó üres — Üres?! benne. — Igen, csak egy papirosfej — Nem akarsz elámítani? — Üdvösségemre mondom, nem! Mi gyrket ftkkor voltál
volt.
volt
festett
vártunk és a földgöröngyöktl megszaggatott szemfödélen kívül egyebet semmit
— — — — — — —
nem
találtunk.
Csodálatos Így
még soha nem
De
hát ugyan hová
A
manó
Aha,
jut
meg.
jártuk lett
a holttest?
tudja
eszembe valami
I
Nos? Mintha
volna,
hallottam
azt
hogy azeltt
zsidóasszony volt a grófn.
— — — —
Ezt én is hallottam. Most már sejtek hozzá, hogy mi történt
Ugyan mi ? Hát a zsidók bizonyosan metjükbe vitték.
— —
— —
Az bizony meglehet. Hány órakor fogtatok
a
vele.
kiásták és saját te-
munkához.
Éjfél után két órakor.
Már
úgy bizonyos. Addig azok szépen
elta-
karították.
ki
—
Csak valamikép napfényre ne jusson
—
Ne
elvitte.
félj
attól
!
Az
a dolog.
bizonyosan hallgatni fog, a
1^1
Most clrohanék rejtekembl, madám meg a derék czimborákat
s
c
szókkal tá-
—
Gazemberek, kövessetek a városházra, tüstént. A két sirásó meghökkent ugyan, de miután egymásra néztek, s gondosan körültekintenek, csakha-
mar ismét nekibátorodtak Ugyan miért?
— — —
— —
és igy szóltak
Kicsoda az úr?
Mondom,
Nem
kövessetek.
érünk
rá.
Semmirevalók,
ti
tehát megraboljátok a ha-
lottakat ?
—
— —
— —
— —
Mi?! Mindent
hallottam.
Hát még ki hallotta? Hol a bizonyság?
Mi
ketten vagyunk!
Meg Meg
is
esküszünk egymás mellett, ha
kell.
bizony!
Csakhamar
átlátám, hogy igazuk van a gaz ozimhogy ezen utón szándékomat különben nem igen mozdíthatnám el ! Máshangon kezdek
boráknak,
s
tehát szólani
—
Beszéljünk
máskép.
Nekem nagy érdekem-
ben fekszik megtudni, hogy mi történt ezen halottal ?
—
Magunknak
—
Elhiszem bizony,
hiszen utoljára majd meg emberek a mi temetnk számára ha híre jutna, hogy innen a holttestek csak
sem akarnának halni,
is!
az
amúgy szrén-szálán elvesznek
»93
—
Legyen
rá gondotok,
Talán a tömlöozben
—
ha nekem biztos tu-
fényes jutalomra számolhattok.
dósítást hoztok,
—
s
?
Becsületemre mondom, megajándékozlak.
—
Mondja inkább
tekintetes uram,
szakállára,
hogy jókora van. Szavamban ugy bizhattok, mint
azt legalább látjuk,
—
Elre
tokban.
is
gazság-
saját
mindegyiknek egy ezüst
van
itt
tallér.
— —
Majd
A
Még tudott
utána leszünk.
a fölvigyázóval
is
kivájjuk.
is
szólék,
emlékkrl, vagy más
azonban
azt
közepébl
föld
készséggel
teljes
mihelyt
értesftend,
e
de
igére,
tekintetben
sem
szót
intézkedésrl
efféle
hogy tüstént
valami
tudtára
fog esni. Szállásomat, valamint vele, ugy a sirásókkal is tudattam.
XXll. Jóslat.
Gondolatokba mélyedlen ballagék puja
felé,
mémet
s
valóban elég
okom
esemény
e rendkívüli
a sirkert ka-
volt arra,
hogy elmeg-
fölvilágosítására
erltessem.
Hová
juthatott
holtteste ?
grófn,
Beattini
Magam
t
látám
személyesen jelen valék,
s
azt
orvos Írásban bizonyítá halálát vosok, kik oly
ben
állnak
ftagy
:
a
Magyar
szoros halállal, titkok.
I.
és
;
szép Eszter
a
halva,
a
temetésnél
hogy az már pedig az oris
látám,
folytonos összeköttetés-
csakugyan tökéletesen i
is^
194
szák
nem
és
js
sebbe
ejtett
habár Tanyás szerepét
annak képét,
merhetik
mártják
A
!
a híres kasza által
új jókat
nem
sírásók ellen
ját-
lehete gyanúm,
mert a testet megrabolhaták ugyan, mire elég példa
nemcsak nálunk, hanem
van, is;
a világ többi részeiben
de magát a testet ugyan hová tehették volna?
Igaz,
hogy Angliában
pénzen vásárolják össze tudományuk gyarapítása
jó
a holttesteket az orvosok,
ember becse
végett; de nálunk az eleven
oly
is
igen csekély, hogy a halottért bizonyosan egyetlen jó szót fiatal
sem lehetne
különben
s
mert mit
mit
én
szólnánk az
lelövi
tökéletesen például
zet,
gondolat
is
az
aztán
s
Tehát béke és nyugalom
mi
a
helybenhagyok
oly
vadászról,
még meg
holtaknak
!
is
bitóra jutott.
külföldön
Ez azonban
az egész hírt most ki
borozza?
Még
egy
a
sirkert
azon
közelében
lakó hentes holttestekkel hizlalá sertéseit,
ugyan
;
ki
megfordult agyamban, hogy egykor ol-
vasám, mikép
s
a
is,
természettudományi ismereteiket
retik boncztani és
gyarapítani,
elbb
kapni,
orvosaink inkább csak eleven tárgyakon sze-
is
is
oly borzasztó,
csak henye
s
e miatt
hogy én
mesének tartom
vetemülhetne nálunk ilyesmire? Hi-
szen mióta német atyánkfiai meghonosultak nálunk, azóta könnyszerrel
hizlalhatni sertéseket,
mert a
legszkebb esztendben is bvében vagyunk. Csak egy gyanú maradt még hátra, az tudniillik, hogy talán hajdani hitsorsosai vivék el a halottat saját sirkertjökbe de rövid fontolgatás után ezt sem hivém valószínnek, mert ily tettbl semmi pénzbeli hasznot nem várhatának, s ki burgonyának még
a
;
•95
ne tudná, hogy lamit
lendíteni.
k
bármeddig erltetem is maradt elttem, mert lelhetem valószinnek, hogy
fejtctlen
azon hiedelmet sem
maga
országba birt ott
gróf ásatta
a
igen szoktak va-
Szóval,
magamat, e rejtély talán
nem
c nélkül
ki hitvesét, s titkon
kivánja jószágaira szállítani,
valamivel
mert
;
az
szerelemnek nem igen akad hajlandóságot
a kölcsönös
ily
lovagias
példája
Olasz-
ha csakugyan
gyöngéd
most,
midn
többnyire csak tetemes
készpénzbeli ráfizetés mellett szokta a vlegény és
menyasszony egymás közt kicserélni. Még azt is gondolhattam volna ugyan, hogy talán a boszúszomjas Móricz szentségtelen/te meg a halott örök nyugalmát és
hászta,
leginkább csak pénzét haj-
de hiszen
;
ugyan
mi
Nem
volt
holttestbl?
volna
hasznot húzhatott tehát
egyéb
hátra,
a
mint a
szép halott csodateljes eltnésében csendesen meg-
nyugodnom
dben
magyar szokás szerint a jövenmely végre mindenkinek eleget
és régi
biznom,
tesz.
Ez alatt lassan tovább ballagék, szemeimet a gyönyör síremlékeken legeltetve, melyek jobbra s
balra
csoportosan
emelkedének
és
mintegy
akarák az emberrel hitetni, hogy a halál
gyen
a siremlék bármily czifra,
még sem
Ámde
oly borzasztó, mint sokan hinni szeretik.
hogy egy-
irtózat nélkül arra gondolni,
kor én
egyike leszek e néma lakosságnak
is
nem
!
mintha
hanem csupán
a
haláltól
le-
még
én csakugyan
sem birok
azért ugyan,
el
félnék,
oh,
;
nem épen
azért, mivel az életet oly igen,
oly kimondhatlanul szeretem.
Nem, nem,
a
meddig •3*
196
mosolygó vagy
csak egyetlen
siró
hölgy létezik e
széles nagy világon, addig én élni akarok,
s
nem
kivánok örökre elnémulni, mert mindaddig,
a
sors
legsajgóbb csapásai közt
S ha
édes az élet!
is,
kimondhatlanul
édes,
egykor csakugyan
nem
meg
kell
el, nem nekem büszke s mégis hideg khalom síromra, néni, nem! csak szerény hervadozó em-
halnom,
mit,
fájdalom,
kerülhetek
kell
lényke
hölgy kebelrl,
egyetlen
én a sápadt kaszás lovagnak
is
könny
soha)
és
békülésre nyújtom
jobbomat Bocsánat e kis érzelgésért, mely különben bizony nem igen szokott rajtam ert venni de va;
lahányszor
sirk értben
nik meg, akaratlanul
vagyok, mi elég ritkán törtéis
kitör
bellem
ság lever érzelme, mely annyira
lönben nagyon
még
is
a
mulandó-
elkomorítja kü-
hogy ilyenkor zöldebb beszédek fölött
derült kedélyemet,
a tavaszi falevélnél
sem birnék kaczagni. S ne csodálja senki
e hatást, mert tökéletesen
meg vagyok gyzdve, hogy csak elfajult lelkek nem éreznek ünnepélyes megrendülést e helyen, mely
legkülönbözbb eszmék
fölvillanására
szol-
gáltat alkalmat.
Íme, ezen magas siremlék annyi ezerbe került, hogy egy szerény kövctelésü becsületes családot legalább -is két nemzedékig boldogíthatna értéke,
meg vannak már rajta csonkítva, minden oda mutat, hogy díszbentartására semmi gond nem fordíttatik. Talán meghaltak már az illet rokonok? Oh nem! merkanállal szürcsös
a márványalakok
és
k
•97
minden örömét, nyakig kéjben úsznak, s ugyan mikép maradhatna tehát idejök arra, hogy hálás buzgalommal épségben tartatnák azok utolsó hajlékát, kik talán áldozatok s nélkülözések által szerzek meg számukra e lik
az élet
élvrl-élvre repülnek,
szerencsés helyzetet!
S
e
büszke
emlék
egyszer sírdomb
mellett
emelkedik, oly régi, mint amaz,
különbség van a kett között keresztje egyenesen
f
mik közül
takarja,
magasbra
áll,
!
s
mégis mily nagy
Ennek egyszer
egyszer virágok
illatozó kelyheiket.
kis
bársonysima szép
hantjait
nyújtják
Gyom, vagy elhanya-
E
goltatásnak legkisebb nyomát sem láthatni.
sze-
rény sirhalom bizonyosan oly szüléket takar, kik
nem azon
törekedtek
ieginkább, hogy bármi utón
kincseket hagyjanak gyermekeiknek, becsületes és erényes
törekvéseikben
nem
emberekké
hanem hasznos, ket, s
nevelek
csalatkoztak, mert csak ez az,
mi a szüléknek örök hálát biztosíthat
részér]
is.
Ily sirt csak kevés
a roppant kiterjedés
E
még unokáik
számmal
találhatni
temetben
siron vigan szökdécselnek keresztül a gondat-
gyermekek és türelmetlenül kérdezik a bús már hazatérni atyus a föld alól ? A szomorgó anya nyájasan biztatja a kis csevegket, s át kezdi látni, mikép már csakugyan második férjrl kell mielbb gondoskodnia, hogy a kis lan kis
anyát, mikor fog
ártatlanokat megnyugtathassa.
Amott búsuló férj áll félig behorpadt mely els szerelmének tárgyát pihenteti, masan sóhajt:
sir s
eltt,
fájdal-
198
—
Ah,
nem szállott szerelmem is sirba nem kellene a pok' kínjait elre
mért
most
veled,
éreznem Szegény
1
!
férj,
vigasztalódjál,
hogy épen
azon büszke öntudatban,
meg
nyugodjál
s
a
legnemesb
érezek vannak legkeményebb próbának kitéve.
szerelmes
Ott alatt
emelked
pár
üldögél a gyászfz
lombjai
szorítva és szemei-
síron, kezeiket
ket egymásra függesztve.
A
lyány ünnepélyes hangon szól
— Az tompa hangon sóhajt — Kati — Szerctsz-c? — És te? — Oh! — Ah! — Ha esküdet valaha megszegnéd — Ha htlen tudnál lenni — Soha! — Inkább meghalok. Józsi
I
ifjú
Ily
ünnepélyes helyen
állandó leend, mint
bizonyosan oly
eskü
tett
maga
a
halál.
Hiszen a lyány szobalyány és ugyan ezen emberfaj példaszóvá
vált
dig reményteljes pattantyús
nék ezek állandóságában, szerelmök
És hogyis ne!
ugyan
miután
alig
állhatatosságának.
nem
ki
hségét
és
pesten utcza, melyben szóló példája szilárd
!
ismeri
az ifjú pe-
;
kétked-
ki
van
nem És
Buda-
léteznék
k
csak-
ugyan meg is tárták esküjöket, mikép néhány hét múlva alkalmam ln arról személyesen meggyzd-
»9^
A
nÖm.
más városba kénysze-
pattantyús ugyanis
rült távozni, s a
mer
csupa
szobalyány,
kétség-
beesésbl, néhány gombostt vett szájába; az ifjú pedig sok vörösbort ivott a ráczvárosban, remél-
hogy
vén,
nem
gombostket
t
fogja
fájdalmukra,
csekély
birta a
meg
festék
a
lenyelni
ölni.
Józsi
!
Azonban,
nem
teljességgel
Kati
ellenben le-
nem halt meg tle, s így még most is élnek, ha meg
nyelte ugyan a bort, de
mindketten alkalmasint
nem
haltak.
dék meg
De
volt
ki
tehet errl ?
bennök,
nem
s
A
az
magasztos szán-
ersebb volt az akaratnál Amott egy fiatal férfi virágokat ültet
testalkotásuk
hogy
hibájuk, !
alig né-
hány napos sírhalomra. Arcza igen bánatos
kifeje-
zésü, s szemei nedvesek.
A lép
közel bokorból mogorva ki,
— Az
s
tekintet
öreg
férfi
durva hangon szól
Mit ifjú
csinál
ön
itt
nyugodtan
?
válaszol
:
— Virágokat ültetek e — Azt látom, de adott önnek erre engedelmet? — Szivem. — Ez szemtelenség! — nem sérthet ön meg. sírra.
ki
Itt
— ki
itt
— — —
Uram,
feledi
ön,
hogy
férje
vagyok
annak,
nyugszik?
Zsarnoka
volt ön.
És ön? Én imádtam t, de kezét nem nyerhetem el, mert én csak szivet, ön ellenben erszényt nyújthatott a kérlelhetlen szüléknek.
200
—
Üres beszéd
merészelje
Komolyan mondom önnek, ne
1
magát
többé
itt
láttatni
a virágokat
;
majd kitépetem.
— —
S én akkor
Majd
tépem
életét
önnek.
le
meglátjuk
Bohó emberek! Ily irigységet valóban csak az ember táplálhat keblében, kinek önzése oly határtalan, hogy még a halál országának kapuit is botobizony
rázza, mintha
rul
ben
azt
is
ez
is
engedni kénysze-
Vannak pillanatok, mikszeretné az ember megbánni, hogy em-
rülne féktelen
vágyainak.
bernek született
S nél
még
hiszi-e a nyájas olvasó, kit talán is
már
kelleté-
tovább tartóztattam e szomorú helyen, hogy
oly emberek
rablásra
is
találkoznak,
kik
esti
órákban
használják a halottak
c csöndes tanyáPedig valóban úgy van! Számtalanszor történt már, hogy a fájdalomba merült hölgyek felruháik is
ját?
nélkül kényszerültek visszatérni,
szeretteik
csak
legújabban czélszer intézkedések, melyek
bnök
s
sírjairól
a városba
történtek az
ily
némely
égbekiáltó
elkövetését ezentúl kissé nehezíteni fogják!
Végre kiléptem a gyászos sorompón, s könnyebben vevék lélekzetet, midn Pest hajdani lakosait cihagyám. Éljen
az élet
szabad ege
alatt
és
félre
a
szabadon
búval,
míg az
isten
sütnek fejemre a nap-
nak éltet sugarai
Könnyen forgó vérem azonnal minden get számüze lelkembl,
s
levertsé-
rögtön oly derültnek ér-
zem magamat, mintha részeg vagy szerelmes
let-
05
Sdl
tem volna
pedig isten
;
baj közül egyik
nem iszom
bort soha a
sem
meg
nem
zavarja
mert
fejemet,
és mindig szerelmes
szokott állapot pedig
De
hogy e két
lelkemet,
látja
szállotta
meg
vagyok,
az embert.
mily furcsa csoport közelít felém a Váczi-uton
I
Bizony megérdemli, hogy bevárjam.
Ell azon
állatok egyike
miket
lépdel,
köz-
a
életben szamaraknak szokás nevezni, s miknek os-
tobasága rendes példabeszéd gyanánt használtatik,
melyet azonban én,
közt
meg legnagyobb mértékben, már
rint a szamarat
hiszen
szamár terheltetik
a
s
egyszersmind a sza-
mely legrosszabb tartásban
az,
legjobban dolga
;
ez arat
ott,
E
részesül.
nem tudom ostobának
emberek közt többnyire
az
csak ne-
helytelensége miatt,
vettem, mert az állatok
sze-
mert
megy
ennek
nem
hol
hinni,
ez
vetett,
örvend sok szép kitüntetésnek, mit az okos távol-
sem
ról
vésbé sül,
közelíthet
érzi,
s
st még
meg
mégis
;
ez az élet terheit legke-
legtöbb gyönyöreiben
a halállal
okosabb ember, mert az ostoba is
meg
erlteti
már,
átláták
ember az vesztheti
Én
része-
tovább daczol, mint más
is
nem
búsul
és
nem
magát, mikép azt a régi bölcsek
midn
mondák, hogy
ostoba, mert
az
még
is
legboldogabb
csak
eszét
sem
el.
tehát a négylábú szamarat
nem tartom
osto-
úgy hiszem, hogy ezen igazságkiszolgáltató nyilatkozattal azon egész érdemes fajnak tarbának,
s
toztam.
A nem
szamáron fölnyurgult elég
ids ugyan még
czigány suhanc^ arra,
ült,
ki
hogy fölakasszák;
iói
de arra igenis, hogy pénz nélkül lovat vásároljon. Nadrágjának szine bizonytalan, mellényébl pedig csak a bélés díszlik foszlányban
séges
heged
;
de
még
h-
mégis oly ép egyetlen húr sem
melyrl
ünnepélyesíti,
néhány
testén
azért
hátát
hibázik.
Mellette egypár nagyhasú purdé sétál, kik nagy gyönyörséggel szurkálják a szamarat, melynek béketürését azonban nem birják kifárasztani, s e tekintetben ezen érdemes állatot a budapesti hidvámszedkhöz bátorkodom hasonlítani, kiknek gorombaságát tizenkét hirlap és ugyanannyi hatóság sem birja fékezni.
A
ül, mely kétkerek tadade ölében purdé kaczag, a talyigában pedig nagy brúgó nyújtózik, míg a négy dorongon nyugvó ponyva, vag)' gyékénysátor
családf sovány lovon
lyiga elé van fogva.
A
tetején egy kutya és
macska oly
arczki fejezessél te-
minden pillanatban divaakarnák foggal és körömmel
kintget egymásra, mintha
okokkal,
tos
egymást
A
azaz
politikai
elveik jelessége fell
meggyzni.
családf hátán klarinét függ.
A
talyiga
lyány
s
mögött még két izmos
két asszony
ballag,
ismeretlen eszközökkel szetesen bográcsot és
terhelve,
teknt
férfi,
mindenféle
is
egy szép ismert és
mik közt terméláthatni.
Mihelyt közel értek hozzám, azonnal megállapodtak,
5
a
családf és szamáron
morú magyar
ül
suhancz szo-
nótát kezdenek hangoztatni, melyhez
a kutya és macska tüstént karéneket toldottak.
—
Hová czigányok?
—
kérdem ket, kezem-
nak
zenéjükkel
szivrcpeszt
mcl intve, hogy
hagyja-
föl.
Erre az öreg czigány, leggyönyörbb czigányos szóejtéssel, melyet azonban nem birok közleni s azért csak tisztán magyarul ismétlek,
derülten vá-
laszolt:
—
Hát
bizony
uram, hogy
kóm
— — — —
nem
drága
tudnivaló,
nagyságos
Váczra, mikor Pest felé
áll
a fa-
orra.
Mit
kerestek Pesten?
Budára szeretnénk menni.
Mi
dolgotok van ott?
Csak az bizony, hogy onnan majd Pestnek hátat fordítunk és tovább megyünk,
—
Hová?
—A
— — — — — — —
világbal
Honnan
A falu A mint
jöttök?
végérl. látom, alkalmasint
nem
Hiszen akkor
Mi
A
gazemberek vagytok.
volnánk
van a talyigátokban
ily
rongyosak.
?
brúgó.
Más
van
is
abban,
mert nagyon
gondosan
betakartátok.
— —
zony csak
Csak
azért,
hogy
isten,
csak azért.
Nem
hiszem
én
a
nap
el
szavadat,
ne repeszsze, bi-
vén Fáraó, majd
megnézem, hogy nem visztek-é lopott
jó-
szágot.
Az öreg
czigány
kodni látszék,
s
a
e
szép
szavaimra kissé nyugtalanfiatal
czigánylyány azonnal
104
megragadá kezemet, villogó fekete szemeit láthatólag függeszté rám és hízelg hangon szóla :
—
Szép nagyságos uram, engedje csak kezét, sok jó szerencsét mondok. Pirulva ugyan, de mégis csak megvallom, hogy nem birtam kezemet elvonni a szép barna lyány közül,
ujjai
— —
Fiatal
igen szelíden szólék:
s
vagy te
még
Dehogy vagyok,
uram
a jövendölésre.
nagyságos
tartsa csak kezét,
majd meglátja, hogy a legvénebb sem tud
és
jobb szerencsét
mint
mondani,
én.
Így.
Jaj,
mit
látok
— —
Mit?
Nagyságos uram nagyon szerencsés lesz, de nagyon ám! Olyan szép felesége lesz, mint a hajnal de most valami baja van, mintha elvesztett ;
volna
valamit.
Tegyen csak
húszast, vagy ha tallér
lágosabban
fogok
uram, hiszen én
is,
látni.
— — azt,
Itt
lelkét
— —
sem
ne el,
jnár
kit keres.
nekem nem
kell.
látom,
még
ma
megleli
este
Bizony szép asszony, eszem
a
I
Tehát megtalálom azon asszonyt,
Vagy magát az asszonyt, vagy
fogja majd a
nagyságos
urat
lensége van ám, rizkedjék
!
uram,
ne
legyen
nagyon
kit
azt,
vezetni.
tlük
reket látnék és lövéseket hallanék.
ságos
nagyságos
féljen,
hiszen
a tallér.
Aha, a
annál jobb, mindjárt vi-
Na
nem lopom
a húszas és a tallér
kell
egypár
tenyerére
a
keresek ki
De
?
hozzá
sok el-
Mintha fegyve-
Mondom, kíváncsi
nagyés
ne
>»5
iparkodjék mások
titkait
veszedelembe
los
nagyon
gyon,
fölfedezni, mert ez halá-
De
ejthetné.
sok
szerencse
mégis
azért
ám
vár
na-
nagyságos
úrra
— —
Hát még mit látsz? Azt, hogy a nagyságos
hogy ezt
van,
lem
urnák olyan jó szive
nem
fehér tallérocskát
a
t-
veszi
vissza.
nem tehetem
Ezt csakugyan a tallért
már keblébe
sem kivántam volna lehetsen
rejté
többé, mert ekkor
megámbár alkalma-
azt vissza, mert a jóslat
körülményeimhez,
illett
gondolta
sint csak azért
lyány, hogy értésemre
azt
ki
az eszes czigány-
mikép nem
adja,
vömre, ha ezen elhagyatott országúton
fölemelném,
s
Tartsd
üd-
lesz
gyékényt
a
me-
a talyiga tartalmát megvizsgálni
részelném. Nevetve
—
különben
egyébiránt
;
meg
mondám
tehát
még
a tallért, s
sem
két húszast
sajnálok tletek, ha igazán megvalljátok, hogy miért
iparkodtok Budára.
—
feleié
Röviden csak a
dade,
azt
mondom
pillanatnyi
nagyságos uram,
gondolkodás
hogy mikor valahol lopnak, mindig gányt veszik gyanúba. jára óhajtunk
falun
nem
jutni
igen
Mi
tehát a
könnyen bocsátják
vizsgálat nélkül a
a szegény czi-
Duna
és azért jöttünk
után
túlsó part-
Pestre, mivel át
az embert
Dunán; Pesten pedig, mint
lottuk, a valóságos tolvajok
is
— —
hal-
szabadon átjárhatnak
a hidon.
Nevetnem
kellett ez
a két húszast
szinte megjegyzést,
megadám, utamat
s
miután
a város felé
foly-
ao6 tatám. Kevés
pillanat
múlva már Cbak a porfelht
láttam magam eltt, mely meim ell elrejté.
a czigány családot sze-
XXllL A
mélyedten
Gondolatokba mindenki
okom
meg
karpercet.
ha valóban
fejtörésre,
meg akatám
élmbe
azon csomót, melyet a sors föltett
mert
elre,
haladék
fogja engedni, hogy csakugyan volt
vetett
;
oldani s
hogy
szándékomtól, nehézségek összetornyosulása
miatt,
nem
hinni
fogja,
akarék
ha
mindenki
elállani, azt alkalmasint
mondom, hogy
politikus
nem
va-
gyok, mert a mai világban ezek rendesen minden-
hez fognak és semmihez
nem
állhatatlanságban állandók.
meg
kell
mihelyt ne-
látnak,
hézségre vagy akadályra bukkannak
és
csupán az
Annyit azonban mégis
vallanom, mikép föltételem kivitelét
koránsem tartam,
könnynek, mint
az
eddig
eleinte
történtek
gondolám,
után,
már oly
mert teljesen
meggyzdhetem, hogy Beattini grófban oly emberre akadtam, kit nem egyhamar lehet hálóba mindig talál rést, melyen épen akkor szem ell, midn már kezeit nyújtja ki utána az ember. Pedig épen most inkább óhajték nyomába juthatni, mint eddig, mert nem hihetem, hogy a kis Móriczot jó szándékból vette volna,
keríteni s ki siklik
cl
nem
intézke-
dett-e ennek számára orzott vagyona egy
részéri
anyja halála után, magához. Ki tudja,
107 s hogy nem akart-e a gróf e miatt gyermektl szabadulni ? Az öreg Móricz jelenléte nem aggasztott annyira, mert azt könnyen felfödözhetni hivém, a titkos nyomozó segélye által, ámbár megvallom, mihelyt szükségesnek tartam hogy a körülmények mostani állásában kevesebbet kezdek már az öreg bnössel gondolni. Ily gondolatokkal tépeldém, midn a sorompóhoz jutván, hangos szóvita ébreszte föl tervezéseimbl. Szemeimet a zaj felé irányozám s parasztkocsit pillanték meg, melybe két görcsös ló volt fogva.
az elhunyt anya a
;
E
szegény párák annyira
hogy
a pozdorjából
vámszed mégis
el
hámot
fonott
oly
valának kényszeredve, is
kifejezéssel
alig birták s a
tartá
a kantárt,
hogy rögtön futásnak erednek s legalább Váczig még csak meg sem állanak. Mellette
mintha
attól
süvegelve
félne,
állott
a
kocsi
szegény tulajdonosa,
kit,
külsejérl Ítélvén, csavargó koldusnak kellett volna tartanom, ha rendkívül böcsületes arczkifejezése
hiedelmet elre
is
meg nem
czáfolá vala.
kocsi szalmaülésén igen szegényes
lyány
ült,
arczán
dani szépségnek, kívüli s
félreismerhetlen
A
e
rozzant
öltözet parasztjeleivel
a haj-
mikrl azonban alkalmasint rend-
szenvedések törlek
éleielevenség kellemét.
le
E
az ifjúság
lyen berokkant szemeivel a két említek, s kiszáradt ujjai
zománczát
lény bután tekinte férfira,
szalmakoszorút
kiket
mémár
fontának,
hangon bölcsdalt suttogtak, melynek szavait nem érthetem. Közelebb lépvén, a paraszt e szavait haliam, miket eseng hangon intéze a bortól hevült arczú vámoshoz míg
ajkai lassú
:
2o8
— —
mondom, nemzetes
Hiszen
uram,
örömest
de nincs pénzem. Hát mért nem maradt kend otthon, ha nincs
fizetnék,
pénze? Pesten pénz nélkül csak
zelked kutya
—
szamár és a hí-
a
élhet.
Azt hallottam, hogy Pesten van olyan ház,
hol a tébolyodottakat táplálják és gyógyítják
;
be-
hoztam hát én is szerencsétlen lyányomat, de nem fogadhatták be az isten adtát, mert nem fizethetek érette, az ingyen helyek pedig mind tele vannak.
Egy pár
hét múlva majd csak
megint befordulok,
addig talán ürül lyányom számára egy
— — —
kis helyecske.
Arra hiában vár kend. Hiában? Igen ám, mert
van és bezzeg
telik
a
pesti
lakosaknak elsségök
azután azokból elég
új
lakos,
ha például valami híres tánczos- vagy énekes
kis-
asszony mutatja magát.
—
Hát csupa ember?
gyönyörségbl
is
megbolondul-
hat az
— —
Meg
bizony! Ezer erre a példa Budapesten.
Már
ez mégis furcsa!
Hej,
az
én
szegény
nem öröm ám, hanem szerencsétlenség zavarta meg! — Mi gondom nekem arra, fizessen kend, vagy Erzsim
hagyja
— uram
fejét
itt
Hej, ;
ezt a rossz szrt.
bizony
furcsa
világot élünk,
csak nekünk kell útvámot fizetnünk
bocsásson sincs
1
nemzetes
mi parasztok cr>ináljuk az országutat és mégis
át
szabadon,
bizony
!
Nemzetes uram,
isten,
egy fillérem
X09
Most, szokás
legdurvább
szerint,
kadt a vámos és botját fenyegetleg
szitkokra
fa-
kezdé emel-
getni.
ül
Ekkor a szekérben
kér
Erzsi
s
egyszer-
smind kimondhatatlanul fájdalmas hangon szóla: Lassabban, lassabban, kedves jó uram, mert
—
fölébred
kis fiam
E
szók után gondosan kezde ringatni egy nagy
szalmacsutakot, mely, rongyokba burkoltan, térdein
hevert
remeg
s
ajkai
egyszer bölcsdalt mormo-
gának.
Alkalmasint valami arszláni gazság szerencsétlen áldozata, gondolám, s azonnal
megszólítám
vá-
a
most:
—
Szép szóval
Uram, minek e durvaság?
visszautasíthatja a
is
szegény embert.
A
vámos rendkívül bámulni met s kimondhatlan gúnyos
látszék és
vakmersége-
megvet hangon
csak e szókat röpíté ellenem:
— —
Ki bízta ezt az úrra?
Újságíró vagyok.
Magam sem
mikép akadt nyelvemre e hogy örvendek neki, mert emberem egész külseje rögtön csaknem mesés változáson ment keresztül. Arczának minden
fillentés
tudom,
meg
de
;
kell
vallanom,
vonása megrettenést árult
el,
legnagyobb alázatos-
sággal vegyülve, míg szürke szemei úgy meredeztek, ját
mint lánczra kötött komondoréi,
nem
ratlanul
bírja s
:
midn
harag-
Jobb keze aka-
iszonyú megertetéssel kalapja után nyúlt,
st, mi több N«gy
fogaival tanúsítani.
s
Magyar
csaknem titkok. 1.
hallatlan,
kalapja
karimái
4
110
valóban
ját
meg
és
érinté
is
igen
levert
hangon
szól a
—
Engedelmet kérek, nagyságos uram, csak meg
akarám kissé
hogy az
lásból tudom,
bánásmódhoz vannak már bizony
nem
szoktatva,
egyéb bnösek, kiknek szólítám
félre
sem vonakodott
s
az ember.
az apró és
napfényre
parasztot
a
Az szinte
került.
a
durva
hogy szép szó-
velk
ellene
is
tetteit
vele azon szerencsétlenséget,
méjébe
annyira
csak hasznos a nyilvános-
bár mennyit rkölnek
Ezután
által
igen boldogulhat
Hm, gondolám, mégis ság,
emberek
szegény
efféle
vármegyei hajdúk és egyebek
val
mert régi tapaszta-
ijeszteni az atyafit,
juttatja.
elmondatám
s
mely Erzsijének
falusi
ember
el-
pillanatig
kevés egyszer, de mélyen meg-
ható szóval közié velem a szomorú történetet.
Eladása
megrendíté
keblemet
elhatározám,
s
fogom a szegény gyámoltalanokat hiszen csak néhány üveg pezsgvel kevesebbet kell asztalbarátim által megitatnom s meg sem érzem e csekély kiadást, mely boldogtalan embertársam baját legalább némileg enyhítheti. Bár sokan gondolhogy
segíteni
nák ezt meg,
midn
a
szkölködk
és
lenek mellett könyörtelenül haladnak
Pénzt adék tehát a boldogtalan tébolyodott lyányának ill s
megigérém, hogy
gom gyon ket
nem
ápoltatást
még személyesen
el
szerencsétI
apának, hogy
szerezhessen is
ajánlani fo-
t
az intézet orvosainak, kik közöl sokan na-
is
napszámosi modorban szokták kötelességö-
teljesítni,
ha gondos fölügyelésre szünet nélkül
sarkaltatnak.
Reménylem, nem fog
a nyájas olvasó neheztelni,
ha, hazafelé sétálásom közben, Erzsi történetét el-
mondom
valamint
;
egyszer
szavait
zetben állítandom olvasóim
díszes
azért
fogom
el
hogy nem az apa
sem,
alkalmazni,
az eseményt,
körében
is
hanem oly melyben
öltö-
tisztelt
botrány nélkül jelen-
hessék meg.
A
történet helyét és személyeit
nevezni,
részint
nem fogom meg-
szónokiunk a nyilvánosság mellett, tik
még annak
mivel
ily
kik annyira
mivel nálunk,
azért,
nem
igen szere-
gyümölcseit; részint pedig azért,
történetek
nálunk,
hála
azon leírhatlan
mely mindenütt uralkodik, bizony mindenütt megtörténnek, a nélkül, hogy azt valaki helytelennek találná; kivévén az egy Budapestet, hol néha-néha ápolás hiányzása miatt hal ugyan meg egy pár ember az utczán, de egyébiránt semmi
rendnek,
oly tény
nem
történik, melyet gáncsolni,
vagy épen
botrányosnak nevezni lehetne. Erzsi szüléi
meglehetsen tehetsek
voltak falu-
jokban, mert Bálint gazda négy ökörrel szántott a tiszteletbeli alszolgabíró urat tolta,
természetesen hivatalos
a közel város báljaiba
;
négy
lóval
s
rospon-
nyugtatvány mellett,
pedig annyi
sertése
volt,
hogy az urodalmi tisztnek is jutott évenként egy pár gyönge malaczka. Valódi örömét mindazáltal csak egyetlen annyival
lyányában, is
lyány születése után lépni dulva,
nem
Erzsiben
lelte
Bálint gazda,
inkább, mivel felesége, egy pár évvel a
akart,
meghalt
s
új
házasságra
azon bölcs közmondás után in-
mely szerint elég egy sütésbl egy lepény. 14*
21 1
Mivel azonban kell
azt csakugyan átlátá,
a gazdasághoz, tehát
hogy asszony
egy gyermektelen özve-
szegrl -végrl rokona is volt, minthogy atyáik egykor egyszerre mentek be a hatvani kapun a pesti hetivásárra. Én rendkívül tisztelem ugyan és igen nagyra gyet fogadott házába,
ki
böcsülöm az özvegyasszonyokat, fkép, míg negyát nem még sem bírom
de Bálint gazda e
venedik évöket
lépik,
lépését
helyeselni, mert
a
vénül
özvegyasszonyok rendesen nem jó szemmel szoktak a serdül hajadonokra tekinteni. Többet mondtammost, mint kellett volna, majd kiviláglik történetem további folyamából.
Ugyanazon faluban sok derék legény is találkode valamennyi közöl egy sem mérkzhetett
zott,
Csillag Bandival.
Ez
volt a falu legügyesb és leg-
szebb legénye. Ostorának durranása és fekete szemeinek tüze mindent elhomályosított ; midn pedig vasárnaponként furulyájába
tánozra
keserves
véré
össze
nótákat lehelt,
sok városi hajadonnak szíve
bokáit,
vagy
akkor bizony
ugyancsak meghök-
is
kent volna; igen természetes tehát, mikép az egy-
szer
s
tettetést
megpillantásától
nem ismer is
falusi
lyányzók puszta
megdöbbentek,
annyira
hogy
iszonyú zavarodások miatt azonnal kötényöket vagy
nyakkendjüket morzsolgaták, minthogy legyezjök
nem
volt,
mikkel a városi hölgyek
meglepleg kellemesen tudnak társai irigykedtek
ugyan
ki
alkalommal oly
játszadozni.
ellene,
rendkívüli tiszteletet víttak
ily
de izmos
Legényöklei oly
számára, mintha isten
tudja hány párviadalban ölte volna
már meg ellenfelét.
113
Hogy szép
lyány
is
elég volt a faluban, azt
em-
sem kell, mert hiszen tiszta magyarok lakámde Erzsivel egy sem állhatá ki a verazt
lítnem ták
;
senyt.
Ó
val,
imádkozott legnagyobb
tudta a legvékonyabb fonalat sodrani ujjai-
ban, üngválla legfehérebb
midn czolt,
az öreg biró
áhitattal
templom-
a
volt az egész faluban s
lyányának
menyekzjén
akkor bizony Elssler kisasszony
is
tán-
elsápadt
volna.
Mondjam-e, hogy Bandi és Erzsi megismerkedegymással ? S mivel Bandi nem volt arszlán, tehát igen természetes, hogy böcsületes úton járt és kérket külde Bálint gazda házába. Az apa örömest megegyezett, ámbár Bandi szetek
génysége épen oly nagy hiszen az
volt,
mint szépsége, mert
telkén bizony a dolgos
v
is
jól elél-
máskép vélekedett. Ez tudniillik sokat tapasztalt már a világon, mert hiszen özvegyasszony volt s azért nagyon jól tudta, hogy házasság után a és menyecske fog majd a háznál uralkodni. Eleinte a városi mvelt modort választá s a szerelmeseket egymás eltt kölcsönösen rágalmazá; de ezzel nem érte czélját, mert Bandi, ámbár egyetlen bötüt sem írt, oly világosan olvasott kedvese szemeiben, hogy csak nevette a rágalmakat. Hát Erzsi ugyan mikép adhatott volna hihetett;
de gazdasszonya
v
telt
ezen áskálódásnak, miután Bandi nemrég hümetszé le, hogy katonának ne kelljen
velykujját
mennie, mit bizonyosan csak azért tn, hogy mindig körülötte maradhasson.
Dorka asszony tehát egyenesen Bálint gazdához
ai4 fordult s ügyesen
még pedig
kezdé apai kedélyét háborgatni,
vasárnap délután, mieltt korcsmába in-
dult volna, mert jól tudá,
hogy
a paraszt
gazdák
akkor rendesen a legengedékenyebbek, mivel ezzel akarják
fájdalmat
a
menetelk okoznak.
által
gazdasszonynak pillanatban,
után tekinte Bálint gazda, gondo-
meg köténye
kát ünnepélyesen
korcsmába
melyet
Dorka asszony épen azon
midn már szre san törlé
enyhíteni,
a feleségnek vagy
szélével a lócza végét, tor-
köszörié
és igen szelíd
hangon
szóla
—
Bálint gazda! Szabad legyen itt mellékesen megjegyeznem, mikép Dorka azért nem nevezé Bálintot apjoknak, mivel gazdasszony volt ugyan, de koránsem oly
m-
velt,
hogy magát ezen bizalmasb megszólításra jogo-
sítva érezhette volna.
Bálint gazda egyenesre húzá nyakfátyolát és kissé
vontatva kérdé
— —
Nem
—
Hát minek?
Hát aztán? ülne le kelmed
?
— Szóm kelmédhez. — Hallom már, de csak kurtán ám, mert az id. — Hát mondja meg igazán, Bálint gazda, lesz
eljár
szíve szerint: jó asszony volt-e
de
Erzsinek istenben
boldogult édes anyja?
—
Hogy
jó volt-e? Kilencz
vármegyében
kítá párját az isten adta! '^—
Hát velem megelégszik-e kelmed
?
is rit-
>«5 Bálint gazda kissé megdöbbent, mert másodszori
nsülésre semmi áron nem érzett magában hajlandóságot; röviden tehát csak ezt vál aszol á e furfangos
kérdésre
— Meg. — Pazarló vagyok-e — Nem. — Támogatom-e csapszék — Nem. — Eljár-c nyelvem? — Nem. — Yoltam-e már részeg, vagy csak pikós — NemBálint homlokáról borsónyi verejték gyöngyözött. — Hát Sárkány Éva jó-e? — A görbe kovács felesége? — Igen. — Hiszen az oly hogy ördögnek meggyülne vele — És tudja-e kelmed, Bálint gazda, hogy mért ?
faJát?
a
a
is?
kilencz
rossz,
is
baja.
volt jó az üdvezült asszony,
mért vagyok én jó és
mért rossz Sárkány Éva asszonyom? Bálint gazda kissé könnyebülve törlé
—
— tunk,
monda
Hát ugyan hogy tudnám? Azért, mert mi
ketten
—
városban szolgál-
Éva asszony pedig soha nem
fájának azt
meg üng-
homlokát és szinte csodálkozással
ujjával
végén.
Látja
látott túl piszka-
kelmed, Bálint gazda, ezzel
akarom mondani, hogy Erzsikét sem ártana ám
egy pár hónapra szolgálatba küldeni.
—
Erzsikét?
ii6
— juk
Igen hát. Hiában, csak a városban tanulhat-
meg
az emberekkel való bánást,
takarékosságot; mert higyje
úr sem eszik
kelmed,
el
az igazi
sok
czifra
zsíros falatokat, mint mi és
oly
ott
meg
ám minden
ugyancsak fogához ver
mieltt
garaskát,
kiadná. Azután meg, szó a mi szó, de az sem ár-
tana ám, ha Erzsi vagy ötven forintocskát hozna a
min
lakodalomra, mert akár
tele
van a kút, mégis
csak fér bele egy pár csöbör víz és a mellett anynyit tanul
majd a lyány, hogy bizonyosan
legvénebb asszonyain
is
túltesz
a
a falu
gazdálkodásban.
Ha
pedig itthon marad és csak amúgy hbele Ba-
lázs
megesküszik Bandival, azt sem fogja majd tudni,
hogy üstökön vagy fülön ragadja-e meg mert én,
isten
ne
vegye bnül
a dolgot
hozzá való nagy
szeretetemet, mindig úgy kiméltem, hogy eddig bíz az csak játszott a dologgal. Ily s
hangon
még Dorka
asszony
is
gyzött
BáÜnt gazda ilyenkor nagyon
sietett a
alkalmasint
volna, mert
jó ideig beszélt
csekélyebb
korcsmába, mivel
ékesszólással
ott az iskolamester
rendesen való-
ságos csodadolgokat beszélt az országgylésrl, akár volt
országgylés, akár nem.
Dorka asszony
tehát
megegyezést,
óhajtott
csakhamar
azon
világos
megnyeré
az
hozzáadással,
hogy Erzsit mielbb készítse el az útra. Ezen fontos végzés után, melynek gyors és illedelmes elkészülésébl sok politikus igen hasznos alkalmazást
vonhatna rítá
új
ki magának, Bálint gazda nyakába kanyaszrét s gyors léptekkel távozott, súlyos
fütyköst vonszolva
maga után
a porban,
mely nél-
217 kül napjainkban, hála a tizenkilenczedik század föl-
már
politikai
nem
szellemének,
szelíd
világosult
tárgyú vitatkozásokra
tanácsos
igen
menni
;
Dorka
asszony pedig vállára akasztá kék posztó ujjasát és
hogy Erzsike ilyenkor min-
a kertbe ment, tudván,
dig ott szokott virágai közt énekelgetni.
És mit énekelt Erzsike? Hát kel
!
Valamint
ezen
a pacsirta mit
nem
utóbbira
tud
az
éne-
ember
kielégít választ adni, épen oly bajos meghatározni,
hogy mit énekel
egyszer
az
falusi
lyány,
midn
körülötte senki nincs és keble mégis úgy tele van, hogy semmi, de semmi nem lelhetne többé benne
helyet
mert nem
;
hogy
a falusi
arczkép tökéletesen
betölti,
felednünk,
kell
leány szívét egyetlen
s míg a három emeletes házakhoz hasonlíthatni, mikben sok a szoba s minden szobában lakos, azonkül pedig
hölgyek nagy részének szívét két
városi
fényes hintók a színben telinek látszik
is
a ház,
;
st
lyecske, egy pár szívesen
még oly még he-
e meüett, ha
mindig látott
találtatik
vendég befogadá-
sára.
egyszer virágfüzér ült, ölében lefügg hajának piros szalagjával Ugyan kinek volt e virágfüzérke
Erzsike gyepen hevert
s
kezei
játszadoztak.
szánva?
A
boldog Bandinak,
ki
egy pár óranegyed
múlva búsan fogja furulyáját hangoztatni koszorúzott sövény mögött váltand kedvesével,
dobja
majd neki
nagy ügyességgel
nem
ejtette el.
ki
s
azután, hosszú
a virágot,
fog
föJ,
a tövissel
néhány bizalmas szót melyet
kérésérc át-
mindig oly
hogy még eddig soha
Azután mindketten nyugodni távoz-
2l8
nak és egymásról álmodnak lálkozásról, gítja
jöv
Íme, ez a különbség létezik a
!
A
szerelem közt.
falusi
vasárnapi ta-
együtt;
a
falusi és városi
szeretk ugyanis
ják egymást házasság eltt,
nek
s a
mely ket oly kimondhatatlanul boldo-
városiak
ritkán lát-
de utána boldogul rendesen
ellenben
él-
igen
gyakran találkoznak házasság eltt, de utána vajmi sokszor
lezjét
oly
gondosan kerülik egymást, mint
fizetni
nem
természetes,
igen
akaró
adós;
mert hiszen
hite-
a mi egyébiránt
k
sem hajlandók
egymás iránti tartozásukat, a kölcsönös becsülést és hséget, illenden lefizetni 1 Dorka asszony elször is azon hízelg megjegyzéssel nyitá meg Erzsike ellen az ostromot, mikép szép haja sokkal jobban állna arczához, ha fésre tzetnék, vagy kontyba füzetnek, miben maga Erzsi sem kétkedett, de mégis igen alaposan jegyzé meg,
hogy a falu szája kigyót-bckát kiáltana ellene, ha minden ok nélkül rögtön ily rendkívüli újítást merészlene megkezdeni. Ezután hosszú ruháról és nagy kendrl beszélt Dorka s ez is tetszett a lyánynak, mert hiszen egyszersége s ártatlansága dacx:ára is csakugyan Éva anyánk unokája volt de ezt sem teheté meg, mert a falusi pletyka csak ;
annyiban különbözik a várositól, hogy ez nagyban,
amaz pedig csak kicsinyben zetik. Most második ostromágyúját suté özvegy
kezdé
s
a városi élet gyönyöreit
fösteni,
biztosan czélt, azt
is
tudta,
el
a tapasztalt
igéz
szinekkel
hogy csak úgy érhet ha megnyeri tervének Erzsit; mert hogy Bálint gazda csakugyan nem jól
tudván,
ai9 fogja lyányát makacsul kényszeríteni latba meneteltl
Elmondá
tehát
ha a szolgá-
;
komolyan idegenkednék. Dorka asszony, mily jó bért kap-
nak városban a cselédek, mily sokat sétálnak s keveset dolgoznak, mily szép öltözetben járnak, mennyi ajándékot kapnak, mily szerfölött szépen bánik velök minden
hatnak
s
férfi,
mennyit láthatnak és tapasztal-
mily sok pénzt és ruhát gyjthetnek jö-
vend menyekzjökre, mindig
városiasán
hogy ebben
valaki
és
hogy
visszatértök után
magokat,
viselhetik
a
is
nélkül,
megbotránykoznék.
Erzsi arczai lángoltak, annyira
kedélyére
hatott
a sok mézes sz, min épen nem kell csodálkozni, mert hiszen Éva anyánk mindenesetre legalább is és mégis enszintoly tiszta és ártatlan volt, mint
gedett a kigyó csábszavainak, ámbár a paradicsom-
ban csak egyetlen
almáról
volt
asszony egész tengerét árasztá tapasztalatlan lyányka körül.
míg Dorka gyönyörnek a
szó,
el
Már
a
habozott
Erzsi
Bandi e kétes pillanatban nem hangoztatá furulyáját, mint a «Molnár és gyermeke* czím
s mivel
drámában Konrád, Dorka pedig ugyancsak verte a vasat, tehát igen természetes, hogy Erzsi engedett, fkép miután Dorka még azt is elmondá, hogy
t
szeBandi bizonyosan még sokkal jobban fogja tulajdonokkal retni, ha majd minden városi jeles fölruházottan térend vissza, miknél fogva nemcsak
egy, heti,
hanem akár st meg is
tíz
férfi
tarthatja,
szerelmét
mikép
azt
gyakran tapasztalhatja minden ember, ezen nevezetes tárgyra
fordítja.
is
megnyer-
városokban ki
figyelmét
meg volt gyzetve s csak attól félt még, hogy apja nem fog elmenetelében megegyezni. S mennyire örvende, mily hevesen köszöné meg Erzsi
nevelanyja
szeretetteljes
hogy
hallá,
maga
apja
is
oly forrón kezde óhajtani
Van talán, oly könnyen
ki el
gondoskodását,
midn
kivánja azt, mit
most
1
hogy
csodálkozik,
ártatlan létére
tudná hagyni kedvesét? Oh, hiszen
épen azért teheté azt mert ki maga tiszta kebelbír, az mások ellen nem bír gyanút táplálni. lel ;
Erzsinek fogalma sem volt arról, hogy Bandi, távolléte alatt, talán
még
lenséget
vetségesnek tartandják
oly
agyrémnek
azon
állítást,
bírnak
nyozni azokat, kik
kodnak
ht-
és
kell
a
hséget épen
némely
politikusok
mindjárt
agyonkóká-
mint
tartják,
hogy nem
a
sem ismeré, bármily ne-
ezen állításomat azok, kik
is
tapasztaltsággal
városi
mert
tle,
elpártolhatna
csak nevérl
velk ellenkez véleményt
bátor-
táplálni.
Dorka örömmel távozék diadala sen hivé, hogy
ily
szép lyány,
után,
kinek
mert
er-
kecseit csak
határtalan bizalma és tapasztalatlansága haladja meg,
bizonyosan czolhatni,
nem
fog a városi csábokkal sokáig da-
hanem olyan
vagy pedig legrosszabb s
lesz majd,
mint a többi
esetben
oly állapotban
is
annyira elromolva térend vissza,
daczára sem fogja
t
hogy szeretete
böcsületes apa többé megszenvedni. És ebben ismét ne ütközzék
meg falusi
hajlékában a
senki s ne gondolja,
hogy az ép, egészséges
leveg nem teremhet Dorka asszonyhoz ha-
snnló mérges nadragulyát, mert rendesen a legna-
gyobb erény mellett szokott egyszersmind a legnagyobb vétek tenyészni Késbb megzendült ugyan Bandi furulyája, de már késn. Erzsi oly elragadtató ékesszólással adá
el
neki
reménylett
rendkívüli hasznait,
örömeit
hogy
s
rövid távollétének
szeret legény nem ér-
a
magában ert, ezen terv ellen hatályosan küzdeni ámbár koránsem volt kedvére, hogy menyekzje e miatt néhány hónappal továbbra fog haladni. E szerint Dorka semmi komoly ellenszegülésre nem talált s Erzsi néhány nap múlva csakugyan a zett
;
közel nagy városba indult, hol csakhamar akadt
számára hely egy
is
egy hat éves lyányka gondviselésére bízatott meg, kinek anyja
oly
látogatást
fiatal
sokszor
tn
házaspárnál,
napjában
öltözködék
és fogadott
mekét kénytelen
el,
hol
és annyi
hogy egyetlen gyer-
volt hat forintos cseléd lélekisme-
még csak libák s egyéb aprómarhák gondviselésével bíbeldött. Erzsi azonban szerencsérc maradt önmagához s már három hónapot tölte el a városban és retére bízni, ki eddig
h
még
csak
meg sem
ugyan, de mégis igaz gerkedéseit jó
A
házban lakó
kedvvel nevette
róbban szerété Bandit, mert
nem
mi hallatlan
uraságát,
lopta !
az,
s
férfiak in-
mindinkább for-
véleménye
beszélt oly sok ostobaságot, mint
szerint,
ezek,
kik-
nek czélzásait különben nem is érté. Bérét megtakarítá, mert ugyan minek költött volna csecsebecsékre, hatá.
Az
miután azokat most Bandi úgy sem utczán egy párszor megszól fták
némely ismeretlen öreg asszonyok
s
t
lát-
ugyan
különféle fé-
aaa
nyes
ajánlatokkal
nem
eleinte
érte,
kecsegtetek
vetéssel visszautasított.
sem
t;
miket azonban
pedig legnagyobb, meg-
utóbb
St
mi több,
még
uraságát
rágalmazá a ház többi lakosainak'cselédei eltt,
t
a mi már egyedül is elég arra, hogy mennyi cselédei koronájának nevezzem.
világ vala-
Azonban, gyakran a legtisztább eget is rögtön vészes fekete felhk borítják s így Erzsi boldogságának csillaga
Az
is
váratlanul elhomályosult.
délután távol
asszony, szokás szerint, egész
míg férje valahol balra mulatott. Ezt azonban koránsem kell nekik bnül tuezt nem szeretetmert lajdonítani, oh, nem hiányból gyakorolják, hanem csupán azért, hogy vala valahol jobbra,
k
!
nagyobb kéjjel élvezörömeit. A nagy városok
ritkán látván egymást, annál
hessék
viszontlátás
a
házaspárjainak nagy része legalább így okoskodik.
Helyesen-é vagy nem, azt szíves olvasóim érvényes ítéletére
bízom.
Másnap
reggel rémülve jelenté férjének az asz-
nagybecs karperecéét, melyet, tegeltt, öltöz tükrén hagyott, nem
szony, hogy napi leli.
távozása
A
gyanú, rövid fontolgatás után, Erzsire
mivel egész délután egyedül volt kel.
Az
úr tehát azonnal
honn
a
esett,
gyermek-
kérdre vonta t.
Erzsi
mindent tagadott. S gondolja a nyájas olvasó, hogy ezzel
mindennek vége
lett s a
lyány három hónapi
böcsületessége diadalmaskodott?
Oh, nem
!
Gazdája
egykor
alkalmasint
tisztiügyvéd volt, mert, a tagadás
métlése
után,
bothoz folyamodék
vallató
néhányszori s
is-
karját teljes-
223
nem
séggeJ
Ez
kímélte.
részesült s ki csodálhatja,
hogy fájdalmas kínoztatása közt veszte s bnösnek vállá magát? is
számos
most az
sötét éveiben,
ily
«
lélekjelenlétét
A
el-
kínpadi vallatás
vérpadra a középkor
juttatott
ártatlant
hogy e lyány
volt elször,
bánásmódban
durva
ily
vallatás pótolja
szelíd »
annak helyét
Az els terhel
A
vallomást
vallatás
új
követé.
gazda legnagyobb durvasággal kérdé a lyánytól
hová
tette a
Erzsi csak
karpereczet?
könykkel válaszolhatott, s mennyre hogy az elveszett drágaságot nem
földre esküvék, is
látta.
E
makacs tagadást, mi kép a gazda az ármegrohanás kölíj kétségbeesett cseléd fuldokolva neveze
tatlanság nyilatkozatát nevezé, veté,
s
a
meg egy lásolt,
s
asszonyt, kinél bejöttekor Dorkával szál-
remeg hangon
nála tette
Most
monda, hogy a karpereczet
le.
az illet hatóság kezeibe adaték a szeren-
csétlen lyány, hol azonnal biztost adának mellé, ki a
megnevezett asszonyhoz kisérte
mindent tagadott,
szobatársa
s
t
által
;
ez azonban
is
bizonyítatá,
hogy Erzsi három hónap óta egyszer sem lépte
át
küszöbét.
A
lyány tehát visszavezettetek,
s
a
biró
meg-
kezdé a vallatást, melynek eleinte ismét csak tagadás
lett
eredménye
;
de
a korbács
csakhamar vallo-
másra kényszeríté Erzsit, azt azonban, hogy hová tette a karpereczet,
hosszú kinzás
mert nem
által
sem lehete
szegénynek isme-
belle kicsikarni, rse, kit orgazdául nevezhetett volna meg ; kedélye volt
114
még
pedig nem volt
elromolva,
s
így igen termé-
hogy nem bírt furfangos kifogásokat fölhozni, mik által iszonyú sorsát megváltoztathatta szetes,
volna.
Hallatlan makacssága miatt börtönbe küldé biró, tudtára
víz mellett kell ott ülnie,
got vissza
nem
adja.
iszonyú fájdalom
annyira
ert
pillanatban a legkínosb halált
vedte
volna
a
mig az clorzott drágasá-
könyek nélkül követé
Erzsi
t
hogy kenyér és
adván egyszersmind,
Az
el.
ajtó
is
a
mert az
hajdút,
vett
hogy c
rajta,
érzéketlenül szen-
bezáraték
mögötte,
e
s
pillanatban oly érzelem futa végig tagjait, melyhez
meg
csak azt hasonlíthatni, mely akkor ragadja
embert,
midn
vízbe zuhan,
s
az
örökre
fölött
feje
összeborulnak a hideg hullámok. Idegeinek cltompultsága daczára elveszett,
s
e
is
érzé,
hogy most már végkép
vérfagylaló érzés annyira
ert
vett
lépcsn térdre roskadott.
hogy az utolsó Szemei kápráztak, fülei zúgtak, szive lázasan dobo-
rajta,
gott, s vére
agya felé rohant.
nem engedé
Ers,
romlatlan ideg-
t elájulni,
de mégis oly állapotba nehéz álomból ébred föl dönté, min az, midn az ember, s oly eszmezavarba sülyed, hogy az álomképeket a valótól még nem birja megkülönzete
böztetni.
Végre
beszéd
álmadozásából,
s
s
járás
kelés
riasztá
a sötétséget szokni
t
fel
kezd
éber
szemei
megkülönböztetek a körülötte lev tárgyakat. A hely, melyen volt, nem hasonlíta azon borzasztó fogalomhoz, melyet magának,
régi
mesék
s
»»5
mondák
miket
után,
estéken át fonóhá/akban
téli
gyakran képzelt; mert hála a
hallott,
föl világosul ás
már mindenütt kezdnek hogy a vétkesek és gonosz-
szelid szellemének!
arra
némi gondot fordítani, tevk lehetségig nagy kényelmet élvezzenek, ha-
nem
bár arra nézve
szer oda,
igen
történnek
is
még
czél-
hogy ártatlanok ne jussanak böcsületes szegény embernek legyen
intézkedések, s
hová
De
hogy
a
lehajtani árva fejét!
bár inkább a hely
emberek pedig, iették volna
kik
meg
lett
volna irtózatosb, azon
ott tanyáztak,
jobban érdem-
c nevet!
Azon szobában, vagy teremben sok férfi s egy pár némber vesztegle. Ezen utóbbiak arczárói a tapasztalt emberismer az elvetemültség minden faját els pillanatra olvashatta volna, mert nincs bn, melynek neve lángbetkben nem égett szétdúlt vonásaikon. el
e
Erzsi
szörnyektl,
szemei borzadva fordultak
ámbár
okát
irtózása
nem
birá
magának megmagyarázni. A férfiak szemeibl szinte kétségbevonhatlanul lehete olvasni, hogy kisebb nagyobb mértékben mind avatott fiai voltak a bnnek. Némelyek falból kivájt kavicsokkal koczkáztak, s
iszonyú káromlások
közt a nyereség fölött civakodtak, melyet csak sza-
badulásuk
utáni
újabb
mások trágár dalokat
lopásból
fizethettek
rikácsoltak,
mcgfagylalá Erzsi ereiben a vért,
a
szavaikat voltaképen értette volna
vén zsivány épületes leckét
dknek,
kik
Nagy: Magyar
szájtátva titkolu
1.
;
nélkül,
néhány
a
gazok
hogy
kitanult
tartott a fiatalabb
figyeltek
meg
melyek hallása
kez-
minden i^
aa6
elre örvendettek kiszabadulásuknak, valódi szerencsének tartván rövid idej bezáratásukat, miután ennek következtében ezentúl már szeés
szavára,
rencsésb sikerrel gyakorolhatni
azaz
:
;
gyalázatos
fogják
mások
oktatást adának egymásnak,
szinte
vallomást
mesterségüket
a holnapi vallatásra készültek,
kikerülniök,
válaszok és ersítések
kelljen az
mily
furfangos
hitethetik
által
ságukat a törvényszékkel
mikép
s
ártatlan-
el
ismét mások biztos or-
;
gazdákat ajánlottak a másnap kiszabadul andóknak, s
egyszersmind házakat jelöltek
szabadságuk
cselédeivel, állottak, s
tásuk
ki
melyek
nekik,
idejében,
lábon
biztos
miknek kirablásától csak véletlen elfoga-
által
gátoltattak
;
st
e
kölcsönös
bizalom
annyira terjedt, hogy némelyek lopott áruik rejtekét
is
felfödözék a szabadulandók eltt,
oly czél-
hogy azokat biztosb helyre vigyék, hol nem fognak oly könnyen felfödöztetni, s ellenök bizonyíthatni ; mert meg kell jegyzeni, hogy a tolvajok ból,
egymásnak adott szavokat megtartják, bizalmukat
nem
csalják
nyilvános életben
Ez
rövid
nem
vázlata
meg, mire
boldogtalan
azt hivé,
hogy
képeket látnak,
kölcsönös
a közönséges
igen sürün találhatni példát
annak,
mi
ténni szokott, hova most Erzsi
A
s
lyány
íaszítatott.
mindezt hallá és
fülei csalják,
I
oly helyeken tör-
látá,
s
hogy szemei vad álom-
melyek halálra akarják
t
iszonyú
Mily forrón óhajtá meséiBár inkább kigyók s a mondák
torzalakjaikkal rémíteni.
nek valósultáti
névtelen férgei kigyózták volna körül testét,
mert
hiszen ezek az emberek kinzására vannak alkotva;
a»7
de ezen emberek, ezen emberek ! kiknek szeretniök kellene egymást! Ezerszer óhajtá minden pillanatban a
habár legkegyetlenebb
halált,
alakjában
is,
hanem gyilkosságot is bevallani, csakhogy e rémséges körbl szabadulhasson. Ily hatást gyakorlanak minden roms
most kész
volna nemcsak lopást,
lett
latlan
kedélyre
sérc
nyelvbeli
bntanyák, miknek ill czimzé-
e
tehetségem
forrása
elégtelennek
mutatkozik
És pedig
ezzel
még nem
tölt
meg
a
keser
pohár, melyet a szerencsétlen elhagyatottnak kérlelhetlenül ki kclle ürítnie
A
bntanya
lekezni
lakói észrevevék t, s azonnal gyükezdenek körülötte. Minden oldalról ily
hangok ütköztek az elrémült lyányka füleibe:
— Uj vendég. — Csinos oldalborda. — Nem ez sokáig — Csak meddig — Mivel tüntetted magadat, szép babám? — Nagyon — Majd megszokja. — Bizonyosan az ezüstbl csent valamit gazdá— Hiszen azért nem rémült volna annyira. — Talán gyermeket valamely magos ház ablakából. — Hiszen azért inkább az anyát kellene be— Igen ám, ha mindig csuknák be, kis
is
lesz
a
itt.
kell. ki
félénk.
jánál.
el
ejtett
ki
csukni.
azt
a
kellene! •5*
kit
Slí
— Vagy gyermekét, hogy könyvizbe nyebbcn élhessen. — Már ugyan minek volna azt? Hiszen városban. van még elég — babám, mit vetettél? — Jó tanácsot adunk — már valamit? — Azt ugyan ne tedd. — Ha megpuhítják hátadat, az nem marad a hátad. hiszen azért mégis csak — Talán bizony néma. — Hej, megszólal az asszony, ha néma miölte
talán
tette
a
ajtókilincs
Szólj,
I
Vallottál
baj
is
;
tied
is,
kor oly szép legény kérdezi,
mint én.
Szólj, ró-
zsám !
— Bizonyosan nagyon — Csókold meg, öcsém, nyílnak majd — Szí vesén.
ráijesztettek.
meg-
arra talán csak
ajkai.
E eltt
még más
szót tett követé, s mi történt
azt Erzsi
—
nem mondhatá rülten
jelent
el
meg,
napig,
világosan, mert s
birája
elméje azóta mindig
zavart maradt!
de fájdalom, már
Ezután külön záratott ugyan,
késn! nek
Azt, mi az embert emberré teszi,
isteni szikráját,
az
ész-
kiméletcsb bánásmód sem ad-
hatá neki többé vissza!
E
siralmas
állapotban
hosszúságát Erzsi
nem
több
érezé,
ránézve ismeretlen tehetséggé
hét
legkeményebb
el,
minek
Apja néhány-
vált.
szor meglátogatá t, de gyermeke vonásait, s a
telt
mert az idszámítás
sziv
nem is
ismeré
meg
elérzékenyült.
229
midn
az
egyszer földmvel kemény
könyhez nem
kezeivel
szokott szemeit törlé.
A gyanú férge még mindig rié Erzsi becsületét, ámbár kórházba vitetek, s egy pár hónapot tölte ott el már,
midn
rögtön ismét élénkebbüJ kezde-
A
nek a karperecz ellopatásáról beszélni. így fejlett
ki
Ugyanazon házban, özvegyasszony
is
hol Erzsi szolgált, egy éltes
lakott,
két
nagyon
ámbár sok tekintetben
ártott volna a nevelés
hogy nagy néhány
kell,
városokban majd minden özvegyasszony, lyánynyal
éltes
meg
áldott
foglalkoz-
még magoknak sem
mert tudni
;
felntt
is
lyányával, kik apró lyányok nevelésével tak,
történet
a
kit
természet, nevelés
még pedig lehet-
mesterségét szokta gyakorlani,
ségig olcsón, hogy vetélytársni fölött annál bizto-
sabban víhasson
meg
ki
magának elsséget mi többnyire magyar nagyon is szereti nem szereti meggondolni, hogy ;
történik, miután a
is
az olcsóságot,
és
olcsó húsnak híg a leve!
E
nevelné
lyányai
azon
tüntetek
minden ill alkalommal
növendékeket,
kis ajándékokkal
kiknek
örvendeztetek
szülei
meg ket,
pedig gyakran éreztetek rossz kcdvöket, kis figyelmet
kás
ugyan,
annyi
már
irtózik,
ki
gyakorolni.
merne ellene
Ez
azokkal kik ezen
rossz szo-
miután
szólani,
sok rossz szokás van e gyarló világban, és
mégsem az
nem akarák de
ki-
némi
esik ki feneke. a a
mag) árnak,
Különben pedig természete hogy az egyenes adótól
közvetettre pedig
ez okból tehát, ha húsz
hatszorosan
is
költ;
forintot a nevelési dijból
1^0 levonhat, örömest vasáról negyven forintos ajándé-
kot
;
tanul-e valamit a lyányka, vagy nem, az mind-
egy, csak el lehessen róla társaságokban mondani,
hogy
nevelésben*
«
mázolni
címiratot
volt,
tudjon
s
rossz
francia
Ez
leveleinek boritékára!
apja
mindig elég az üdvösségre.
A
kérdéses nevelné
házban
idsb lyánya egykor urasága
levén, történetesen Erzsi
szin-
mellett
kapott helyet, s az asszony nagy meglepetéssel is-
mert nála elveszett
saját karperecére.
Kérdést kérdés követe, tiz
éves lyánykától
volt, s ki
A
neki. sirás
azt,
kis
kapa
s
végre
azt,
mint atyjától lyány
azonnal
ajándékot adta
kérdre
közt azon vallomást tévé,
hogy egy
nála nevelésben
ki
jött
kisült,
hogy
vonaték,
át
és
a kisasszony
rossz bánásmódját ajándékkal kivánta megszelidíteni, s
azért a karperecet elvivé,
midn
egykor délután
a károsult hölgy lyányánál játszott. Erzsi tehát tökéletesen ártatlan volt, jránytalan vizsgálat miatt
mégis eszét
s
s
a
czél-
becsületét
kellé vesztenie, utóbb pedig halva született
gyer-
mekét 1
S mi történt Bandival ? Csekélység ! Megtudván, hogy Dorka okozta Erzsi távozását az apai házból, els dühében az öreg asszonyt agyonüté, s börtönbe
És sült,
jutott.
a kis tolvaj lyány? s
Szelid feddésben része-
megigéré, hogy többé
nem
fog ilyesmit el-
követni.
Sokan
azt hiszik,
hogy mindez nem
baj,
mert
hiszen csak szegény parasztcsalád lett semmivél
>3'
XXIV. UtczaJ
sxcmk.
Ezek elmondása után rendkivül örvendnek, ha nyájas olvasóimnak
is
oly gyorsan
id, mint nekem,
alatt az
lepetnének, mint téren vagyunk.
látván,
én,
Szíves
szomorú történetkét nem
Épen
ha
a
el
meg-
ez
a servita-
is
azért oly derülten
s
mintha a fnebbi
én mondottam volna
mert
az
servitatéren
óra
furcsa
egyre
a
el.
járt
szemléket
oly jeles szemüveggel van az
mely egészen a szívbe hat;
ellátva,
iránt
érkezem,
ilyenkor
s
tarthatni,
volna szinte
hogy már
alább reményleni bátorkodom,
már,
is
engedelmökkel én ezt leg-
folytatom kalandim elsorozását,
jókor
telt
ha ók
s
ember
mi egyéb-
épen nem valami rendkivüli siker vagy ered-
mény, mert hiszen napjainkban a fiatalság jobbadán oly vézna dongájú, hogy bizony a nap is keresztül sütne rajtuk, ha bástyát képezhet kemény szürke zsákok nem ótal máznák szoknyák és sugarai ellen az emberek ezen gyarló fiait és
b
lyányait.
Az
említett órában ugyanis
és csordánként,
gatnak mindazok,
hogy
k
hanem
nem
gokat
is
párosan
kik
a
világgal
sétál-
tudatni kívánják,
hasznos és dolgozó tagjai a hazának,
arszlánok,
csak abban
egyenként,
akarám mondani, csoportosan
lelik
vagyis
dologtalan naplopók, kik s maÉs valóban méltán látja, hogy még az
örömüket, ha bámulhatnak,
egyúttal csodáltathatják.
csodálkozik az ember,
midn
23S légrontó emberek lábai
ily
Ámde
kövezet.
sem sülyed
alatt
cl
a
nem fogom ket megja-
hiában, én
minek tartanék tehát szomorú szónoklatot napjaink ferdeségeinck ezen egyik kitnbb ága fölött vítani,
Ah, mindjárt az els látvány
Egy
is
mily
gyönyör
törpe úr közelít kimért pávalépésekkel, kinek
alkotásakor iszonyú nyomtatási hibát követett
el
a
természet, mert annyira összenyomá t, hogy azon
hús- és csonttömeg, mellyel a lábakat,
nyakat
mind
meg
kellett volna
a mellbe szállott
ezer idegen
derekat és
törvényes hosszúságra nyújtani, mivel pedig a kebel ezer
;
magába fogadhat ugyan,
szivet
de annyi csontnak és húsnak csakugyan nem adhat helyet, tehát igen természetes, hogy a mell, régi
domború
divatú
könyökölt
a
gyanánt,
ablakvas
szerény terjedelm
has
kényelmesen fölött,
mig
háta divatos hintóbakot képezett, melyen, ha derék talpra esett inas
nem
is,
de majom bizonnyal igen
kényelmesen foglalhatott volna helyet. kis
úr
ellhátul
púpos,
a
és
súlyos
minden lépés után megnyitja széles pantva vesz lélekzetet,
midn
a
szolgáló
mint
a
Röviden, a teher miatt
száját,
és szip-
hat fontos harcsa,
kosarából lefityeg fejére igen
melegen sütnek a napnak sugarai. Mellette magas hölgy lépeget, ki elkésett ugyan ott, hol a szépséget osztogatták, de azért kárpótlásul annál nagyobb mértékben részesült a kellemetlenség minden nemében.
Hogy ezek
egymás ellenében,
férj
azt
és
feleség szerepét játszák
könnyen
kitalálhatni,
mert
az egyik jobbra, a másik pedig balra tekint, s vo-
násaikon az unalom minden
jelei
világosan láthatók.
*33
Mi
kik tulajdonkép e csodabogarak?
És
ket meg a
a házasság édes
lenség fogta lyik hódítá
másikat
?
a
akár vendégszerepekre
utazhatnának velk, ha e
is
idben
ez
tulajdonságokkal
jeles
Me-
kett szegény, de furfanszemtelenség annyi lakik bennök, hogy
Pénzre nézve mind gosság és
vélet-
jármába?
sokan
oly
nem
birnának. Ennél fogva tehát csak Magyarországban
maradtak, tudván különben
is,
rcndkivüli tiszteletben
s
tehetségeket
Ók tal
áll,
legbiztosb
itt
itt
a szabadság
mvészi
sikerrel gyakorolhatni.
mindenkinek szolgálnak,
minden
s
terített asz-
mvészekhez
idegen
foglalnak;
mellett helyet
hogy
azért az ily
más nevezetes idegenekhez kullancs gyanánt mindent tudnak, minden bajon segítnek, s mindenütt mutatják magokat, hol magosb
és
k
csatlakoznak;
ranguakat láthatni, hogy végre azután
nak tartassanak.
E
koztak egymással,
k
is
mködési körben gyakran s
azoktalál-
hasznukat sokszor kölcsönösen
megronták, minek következtében csakhamar összekeltek
most
s
már
azaz egy erszényre
embereknek
nem
fogta
mégis Tmcrt
jól
az
ervel egy
mások él ember sok ázsiai
Ily
s
találkozik
embert
lyette ezen fáradalmas
gazdag ember, fizet
munkát
senki s
Budapesten,
csak azt csodálom,
találkozott és
célra,
haszontalan
kényelm magyar nagyon
szántani,
röstelli,
még
kezeiket
zsebeiben.
még eddig nem is
mivel
tartatnak,
el
más üszjén evést
összesített
dolgoznak, és igen becsületes
azért,
teljesítse.
szeret
hogy ki
az
hogy he-
»34
Ezen érdemes
egy magas potrohos sovány
nyomban
párt
férfi
követi az ellentét:
és igen alacsony
öltözetökbl
asszonyka,
termet mind a
Ítélvén,
magasb osztályból. Ámde a külszín gyakran csakugyan nagyon is csal, és így, legalább egy
kett
a
részben, valóban ezúttal
mely
bír,
is
A
csal.
férfi
évkönyveinkben
történeti
oly névvel
szépen
igen
ragyog; róla azonban mind e mellett
is
bizonyosan
nem fognak azok megemlékezni, mert törököt sem ölt, hanem csak olcsó
egyet-
soha len
nyulakat
pusztított drága agaraival, és gyapjúzsákjaiba köve-
hogy nagyobb súlylyal birjanak. Miazonban az agarak sokat esznek, a zsidót pedig
ket varratott, vel
nem
igen
lehet
sokszor jégre
has mindenkor sokat
emészt,
vezetni, s a
jót szállít a fejbe, tehát igen természetes,
híres
nev
csakugyan
ember,
Ekkor
lett.
tehát,
annyira azért, hogy a nevezetes család
hanem inkább azon hasa
el
hogy a
méltó tekintetébl,
adósságai
nevezetessé
nagy
többnyire kevés
és
ki
nem
ne haljon,
fontos okból, hogy terjedelmes
ne pusztuljon, ludvásárra ment.
Ludvásárra? Igen,
oly libát
s
vn
magának há-
zastársul, ki valóságos aszalt szilvává
töppedt össze,
azon rendkívüli és forró vágy miatt,
mely szerint
oly fényes körökben óhajtott meghonosulni, miknek
számára boldogult édes
—
paszomántos cselédruhákat varrogatott. A nagy rokonok lenézik ugyan a száraz asszonykát ; de ez nem baj,
mert hiszen
kikkel hajdan
atyja
hajdan csak
százszorosan
egyenl
volt.
Ily
nézi le
azokat,
derék házaspárt
is
sokat láthatni, mert hazánk azon korszakába került
>35
ember szép vagyonhoz
most, melyben a szorgalmas
juthat, a dologtalan és esztelen
szó
kénytelen
mellett
magyar tánczot
meg
fordulhat
a
—
ha
eljárni,
nagy úr pedig dob-
méltóságos
komolyságú
lúdvásáron
a
nem
szerencsés sikerrel.
Ott peczkes kalmárlegények jnek, kik az ebédre szánt egy órából felet elsikkasztanak, csak hogy a sétálók közt mutathassák magokat,
frangú
ket
mintha
selyempárnákban és aranyozott bölcskben
is
volna
ringatták
pedig a tapasztalt szem mindjárt
;
hogy a könny sétabotocska helyett csak súlyos rföt szoktak forgatni keztyúhez nem hogy szokott vörös kezeik. Mennyit fogadjak, világosan
látja,
mulhatlanul
csd
alá jutnak e
bangók, mihelyt saját
rovásukra boltot nyitandnak?
egy vánnyadt koldusasszony
Itt
áll
dett gyermekével, s a fölött látszik
elkényszere-
tndni, hogy
ugyan mi annak oka, hogy ezen sétálók már részint ebédeltek, részint pedig mulhatlanul ebédelni fognak,
míg
ságot
alig
asszony,
s
magadat, szinte
Nagyon
ily
kellemes mulat-
csalatkozol,
szegény
aránylag valóban boldognak tarthatnád
mert sokan
ezen büszkén sétálók közöl
éhen fognak maradni, ha valahol véletlenül
ingyenasztalhoz
prén
merészel mára
reményleni.
nem
jutnak, s ezenkül alkalmasint
kellene sétálniok,
meg
ha csupán azon öltözetet
melynek árát már megTe ellenben sajátodnak mondhatod foszlányos ruhádat, s annyiban ügytársaidnak mondhatod ket, mivel sem fizetnek kamatot, vala-
tarthatnák
testökön,
fizették.
k
mint te
;
st
mi több, te kamatot huzasz legalább
i^6
minden századik gazdagnak zsebébl, s ezt hancsak akkor részesülnek gosan kérheted, mig
k
A
alamizsnában, ha önkényt nyújtják azt nekik.
ron-
gyosnál mindig sokkal boldogtalanabb a caifra koldus.
Ott
— de mit látok? Ezer most ugyanmelEz Dalmer báró, — hihetek-e szemeimnek! — hölgyruhában villám,
csak kedvez szerencsém lette
azon
temetés
a
kit
ifjú,
s
I
férfiruhában
alkalmával
láték mellette bérkocsiban ülni, s ki annyira hason-
grófnhez, hogy még Móricz figyelHölgy volt-e vagy vele Dalmer báró, állott férfi, s mily viszonyban az érdekes Börger Lenke körül udvarolt? És ki Beattini
líta
mét
ki
is
azonnal magára vonta.
volt tulajdonkép e rejtélyes
E met
férfi?
kérdések megfejtésén törém fejemet,
meren
látszott rajok hatni, s ez
csiságomat,
még pedig
és
még inkább
elhatározám,
szemei-
midn
s
hogy
izgatá kiván-
minden
áron,
jnöm. Közelítek már épen meg akarám a bárót
tüstént tisztába
tehát hozzájok, szólítani,
s
függesztem arczaikra, mi kellemetlenül
kell
ez rögtön bérkocsinak
intett,
üd-
vözlésemet hidegen és mintegy csodálkozva viszonzá, s
kocsiba ültek mindketten, mely azonnal a nagy-
hidutcza felé távozott.
Eleinte más bérkocsiban rögtön követni akarám ket, de c tervtl csakhamar el állottam, meggondolván, hogy erszakkal csakugyan nem tolakodhatom hozzájok a visszatérend bérkocsistól pedig, ;
kinek számát azonnal följegyzém, különben
tudom majd, hogy hová mentek, megismerkedhetem velk.
s
is
meg-
azután könnyen
*37
E
kezembe nyomatni. csinos öltöny szolgát
pillanatban levélkét érzék
Tüstént visszafordultam,
meg,
pillanték vozott.
s
ellenkez irányban gyorsan
ki
nyoma kezembe
Bizonyosan
tá-
a levélkét.
Alkalmasint lidércz lappang benne, mely posványba
az
ismervén már
gondolám, tapasztalásból
vezetend,
levélkék mindig
eflPéle
egyenl
nélkül vannak mindenkihez intézve,
böznek tlök, minthogy s
ezzel örömet,
s
azután
az
a
melyek hogy c/zím
tartalmát,
annyiban,
hasonlítnak
bankjegyekhez
s
mégis külön-
bankjegyekért ezüst pénzt levélkékkel pedig örömet,
ily
nagyobb szomorúságot
annál
válthat
be
az ember.
Már
akarám tehát
el
de csak-
a levélkét vetni,
hamar meggondolám, mikép az oly veszélyes követ-
kezmény
nem
levélkéket
hanem
inastól,
czifra
többnyire utczagyerkczöktl, vagy vén asszonyoktól
szoktuk kapni.
Hm, gondolám
tehát, talán terje-
delmes szakállam és széles válJaim valamely magas hölgynek,
velem megismerkedni, bontatá
velem a
ki
tetszettek
meg
ezen rövid úton kivan
e hiu gondolat azonnal föl-
s
levelet.
Mieltt azonban elolvasmegbánám hamar-
nám, czímére tekintek, s tüstént kodásomat, mert
— egészen ismeretlen nevet olvasék.
Azt mondják, hogy
nem vagyok n, csiságot
azonban
csak
a
nk
kiváncsiak, s m.ivel én
igen természetes,
nevérl ismerem
mégis
szerettem
mért ne olvastam volna
el ?
;
a
hogy
a kiván-
levél
tartalmát
volna tudni,
Hiszen
az,
és
ugyan
kinek szól,
ha valamikép történetesen ráakadnék, bizonyosan
úgy sem fogja
hinni,
hogy nem olvastam
el.
»38
A
—
levél rövid tartalma
így hangzott:
Uram I Veszély fenyeget bennünket, bizonyos
^^* Bende figyelemmel látszik minden lépésemet kisérni, s gyanakodólag tudakozódik utánam. Tanácskoznunk hatunk
kell
meg tle. még
lésünk lesz,
az
hogy mikép szabadul-
iránt,
Ma
gy-
négy órakor rendkívüli
pedig, hogy minden gyanút lehe-
tségig kikerülhessünk, nem szokott szállásunkon, hanem a "^^"^ vendégfogadó tizennegyedik számú szobájában.
Az Utóirat.
A
egyesületi elnök.
tagok mind fegyveresen fognak meg-
jelenni.
Ezer volt
villám, ez
Írva,
nem
az elbbit szerénységbl,
gyázatból hallgatom
mondása
Nevem
tréfál
világosan ki
valamint a vendégfogadó czíme
által
nem
el,
a
másikat
is
;
de
pedig elvi-
mert meggondolatlan
ki-
akarok bajba keveredni.
Tehát az iránt akarnak önök tanácskozni, uraim, hogy mikép lehetne tlem szabadulniok? Jól van, de szakállamra mondom, hogy e tanácskozáson én is
jelen fogok lenni
I
XXV. Virosi csárda.
Nemcsak valamennyi toronyóra, hanem saját zsebórámon kivül még tulajdon gyomrom is jelenté, hogy az ebéd ideje annyira elérkezett már, mint
a39 a magyar politikusok virágzásának már szinte múló félben van.
Ej
ej,
ideje, azaz
csak most veszem észre, mily
hogy
:
pompás ha-
sonlításra tettem véletlenül szert! Valóban, a poli-
tikusok népszersége épen olyan, mint az étvágy
gyorsan silány
és
igen
örvendeztetleg j, s egyetlen vagy tormás borjúfej ismét meg-
göldény, Csak hogy az étvágyat megsemmisít
szünteti azt.
borjúfej alatt sültet, a politikai alatt pedig sületlen tetteket kell érteni.
Pesten sok a hely, hol az ember, kevés
j
szó-
sok jó pénzért, igen sok rossz ételt kaphat, rosszabb borral s legrosszabb vízzel együtt.
ért és
még
Ugyan
A
hol ebédeljek tehát?
Nem, mert
«Tigrisben?»
arszlánkodásoktól
annyira
az arszlánoktól és
megcsömörlött
magyar gyomrom, hogy ezen rokon
állat
eredeti
bizonyo-
san betegágyra vetne; pedig vajmi sok kell ehhez,
ha meggondoljuk, mily rendkívül jó gyomorral bir a
magyar!
A
«
Magyar
királyban?*
talán jobb az étel, mint
Nem. Ott
aránylag
más helyeken, de
ott
még
több-
nyire csak idegenek ebédelnek, én pedig leginkább csak magyarok közt szeretem Magyarország anyagi áldásait fogyasztani.
A
tPshér hajóban?*
rok többé hajózni ország
a
!
kölcsönös
Isten
mentsen!
Nem
aka-
Eleget hányatott már Magyartorzsalkodás
hajójában a vad
szenvedélyek tengerén.
Az « Angol királynéban?* Nem, mert azt hírlik, hogy annak felvilágosult szellem bérlje a zsidó-
én pedig oly nagy szakálhogy könnyen e szomorú sorsra jut-
kat falai közöl kililtá; viselek,
lat
hatnék.
A
((VadászkÜTtben?» Talán azért, hogy titkaimat
kikürtölje?
A
Oda sem megyek. nem
«Vas tuskóban?)) Ennek nevét
mert a
vas
kényszerítésre
és
bilincsre,
pedig faragatlanságra emlékeztet,
s
szeretem, tuskó
a
én e ketttl
egyenln irtózom.
A ha
«
Huh, hideg borzogatja hátamat, is! Most már az utczán is szivarfüst boszantja az ember orrát,
Pipában?*
csak
rágondolok
mindig pipa és
alá különben is elég borsot törnek az idegenek; ugyan kinek lehetne tehát kedve, magát pi-
mely
pába temetni
A
Ez
((Nádorban?*
többnyire csak nagy urak
igen jó vendégfogadó, által látogattatik, s
én
de
nem
szeretek azokkal egy tálból csercsnyét enni.
A
«
Sajtóban?*
Ez ugyan
megjárná, de ott na-
gyon nyomják az embert, noha úgyis elég nyom már bennünket; azonkívül pedig oly szk ott a hely, hogy alig mozoghat az ember, s ki ne tudná, hogy szabad mozgás nélkül batkát sem ér a sajtó I
A
«Két pisztolyban?))
A
világért sem,
hiszen
az mindig nagyon tele van emberekkel, mióta Szigligeti
A
fölcsinosította.
«Mátyás
királyban?*)
Az
igazi
meghalt már,
s
így hiában keresnk ott most az igazságot, a nél-
pedig nekem ugyan széles e világon semmi nem kell. Az « Arany sasban?* Nem, mert annak két feje
kül
»4«
épen úgy gylölöm,
van, én pedig a sokfcjséget
mint a fejetlenséget.
Tehát talán sokat igér,
s
a
«
Annak czíme nagyon
Zrínyiben?))
kevesebbet nyújt
annál
tartalma
;
ez
csak híres politikusoknak való mindenkor, az újság-
íróknak pedig különösen az esztend vége felé.
—
Vagy Lám,
most veszem észre, mily nagy
csak
lám,
bajjá bír válni
maga
Ezt is Szabadságomban áll választani, és mennyi idt
a korlátlan szabadság
nem hittem még több közt
csakugyan ennyi
s
rabol el a tulajdonképeni elhatározás
hogy magam közt
a sok
is
vagyok,
politikus
választani
épen
;
Már
mint
úgy,
szegény hazánknak,
habozásnak az a vége,
szas
!
látom,
mert nem bírok politikai
haboznak, hogy ugyan me-
javítóink, kik szüntelen lyik sérvét orvosolják
!
volna.
hogy
e hosz-
s
utoljára azután
mindig csak terveznek és egy bajt sem orvosolnak.
Én
tehát
tikus,
csakugyan mégsem lehetek valódi poli-
mert
lasztok, s rögtön
melybl
jó
zetességek,
habozás után gyorsan vá-
ime, a sok az
elttem
példámat,
kövessétek
ajtóba
lépek,
Politikai
neve-
nyíló
szag párolog on-omba.
ne
habozzatok,
hanem menjetek egyene-
ne tanakodjatok sokáig, s
ne
kövessétek az egyszeri
öreg asszony példáját,
ki
mindig pápaszemét ké-
sen és cselekedjetek,
ámbár az annyira nyoma tulajdon tiszteletre méltó orrát, hogy alig bírt miatta lélegzeni És tulajdonkép ugyan melyik vendégfogadóba léptem? Isten tudja! Nincs ennek neve, mert a
résé,
jó
bor czégér N«gy
:
Magyar
nélkül titkok.
1.
is
elkel, s
nem
is
vcndégl6
242
fogadó rek,
ez,
melynél rosszabb elnevezést alig isme-
mert ugyan vendég-e
az,
kit rossz
ételért jól
megfizettetnek? Szent vendégszeretet, mily gúnyosan
játszottak
afféle
téged e fonák elnevezéssel
ki
!
Az
helyeket, melyek egyikébe most léptem, leg-
czélszcrbben városi
csárdáknak nevezhetni, mert
ebben minden oly kimondhatlanul szerény és egyszer, hogy csak kerepel gólya hiányzik födelérl,
s
bizony akár a hortobágyi pusztákon
is
méltó
helyet foglalhatna. Ajtaján rendesen két tábla függ, az egyiken a borok és sör árát olvashatni, a másikon pedig vagy sódart
középen tormával
hasonlít, a
mely feketére
láthatni,
takart s
vagy
volna,
hogy
s
bagariába
vörösrépához
mely oly sárga, mintha
sült csirkét,
nyárson irigység
festett
ékesített
harag miatt sárgaságba esett
nem engedtetek meg
kakasélet számtalan örömeit élveznie.
a
tyúk
Bell
vagy a fala-
kon nem
láthatni ugyan a pompás éttermek festde igen is füstszülte kormot, s pókhálót legfölösebb mennyiségben itt nincs pompás pénz-
ményeit,
;
tár,
s
a pénztár
mellett
csinos
gyrs
kinek fényes öltözete miatt minden étel és drága,
asszonyka, s ital
hanem van sok mosdatlan sápadt
kiknek zsebe
feneketlen,
s
rossz
pinczér,
kiknek kezeibe inkább
itt nincs számos személyzet zenészkar, mely minden tál étel után orra alá tolja az embernek a kéreget tányért, hanem van sánta kintornás és ocsmány dalú « Natúrsanger», kik minden pillanatban odatartogatják pisz-
illenék lóvakaró, mint fehér tányér
kos markukat;
itt
;
nincs pakfongból készült fényes
243
de bezzeg van kényelmes fanyel vella, melynek ágai közt még a harmadnapi savanyú vese némely maradványait is felfedezhetni szóval, itt ezüst,
;
nincs fényzés,
nincs kényelem,
ezenkívül
még
van
mely mind nagyon
legalább
nadrágos emberek,
afféle
a mi napjainkban
ha
— hogy
is
vagy
s
mindenféle nincs,
tíz
jó volna,
Es mégis járnak oda
nincs tisztaság,
—
volna!
mondjam is
csak ?
—
tekintetes urak,
már tökéletesen egyértelm
?
Járnak bizony.
És ugyan miért? Azért,
íz
ételt
mert lel
kinek szemét
az
kényelmek helyett
elsorolt
ezekben
a romlatlan
még nem
verte
ki
ága, s ki a húst valódi alakjában,
jó
gyomrú ember, az élet fájának
nem pedig pép
vagy kása gyanánt szereti enni.
Én
is
tehát többnyire ily helyekre szoktam járni,
már csak azért is, mivel ide többnyire egészséges gyomrú fiatal emberek járnak, kik a becses
idt
evésre használják,
s
nem
üres politikai cseve-
gésre tékozolják.
Alig települtem meg, és a
leves,
szomszéd
párolgott elttem a melll következ be-
s alig
asztal
szélgetés Yoná magára figyelmemet.
— Mikor már Börger Lenkét? — Nem tudom. — Alkalmasint végkép veszi
el
Pándy barátunk
el
a szép
fog az maradni, ba-
rátom.
— —
Miért? Báró jár utána. 16*
Í44
— —
Báró?
Az
még pedig nem
ám,
már tönkre
báró, kit a Fáró
dag, hogy akár zsidónak
— — ból — — —
is
tett,
afféle
mai
hanem
világi
oly gaz-
beillenék.
t?
Ismered
Csak annyit mondhatok, hogy Poroszországneve Dalmcr.
jött;
Dalmer? Igen.
nyert
Én ismerem, mert a Wurm kávéházban tlem egy pár száz peng forintot. De
gyon
furcsát hallottam tegnap.
— — — —
el-
na-
Ugyan mit?
Hogy nem báró
és
nem
is
porosz.
Tehát kicsoda? Csavargó,
ki
Zágrábból pénzhamisítás miatt
szökött meg.
— És bizonyos az — Azt nem mondhatom, mert csak kávéházban hallottam már magam sem tudom, kitl. — Különös. — Ha ez ugyan mikép merészel tózkodni — Ha ha ha hiszen csak épen van legnagyobb bátorságban. — Hogyan — Igen ám, mert csakugyan nem fedezik t ha maga nem adja magát. — barátom, oly vakmeren beszélsz, mintha ?
;
való,
itt
tar-
?
itt
;
?
itt
fel,
föl
Ej,
fvárosi újdonságokat írnál valamely hirlap számára.
Ez
ötletet
mindnyájan megkaczagák,
én pedig
^45
rendkívü] örvendek, hogy a sors épen
mert
ide lépteimet,
meg
valék
ma
vezéri é
gyzdve, hogy
e
néhány szónak hasznát fogom vehetni.
Három
én készülék, hogy azon melyben arról kívántak ismeretlen jóakaróim tanakodni, hogy mikép lehetne tlem szabadulniok. Ekkor azonban a legközelebb asztal melll, mely körül több jó kedv ifjú ült, e szók vonák magokra figyelmemet Hiába vonakodol, barátom, föl kell olvasnod.
gylésrl
— — — —
óra elmúlt már, el
s
ne késsem,
De nem
enyim.
Mindegy. Csak titoktartás ígérete
kaptam egy pár
alatt
órára.
— —
—
Titok? Igen.
Ugy már
nod, mert
annyival
is
inkább
most az egész világon
föl
kell
olvas-
mindenütt nyil-
vánossá teszik a titkokat.
—
Csak
ki
vele.
— Halljuk! — De mikor — — Ervel ragadjuk az zsebedbl, ha tovább — De majd megunjátok. — Akkor lefzünk. — Ügy van, lefzünk. — csak lefzésrl hallgassatok, el
is
Jaj
írást
titkolózol.
kérlek,
a
mert mióta Pozsonyban a lefzés divatba rendkívül sok sületlenség történik
—
Ha ha ha
ott.
jött,
azóta
24^
— —
Ám
Az
ifjú
Halljuk! Halljuk!
legyen!
vn
kéziratot
talmat látszott
magában
gylési beszéd
;
mely oly rövid
el,
rejteni,
elhatárzám
tar-
mint a leghosszabb
tehát,
hogy eladásá-
nak legalább egy részét meghallgatom.
Az
ezt olvasá:
ifjú
XXVI. Nokok
Mióta a nokok
tatárjárás
és nOkSk.
Magyarországot
elpusztította,
nökök a magyar nyelvet meggyalázták, azóta kevés nagyobb csapás érte a szép magyar hazát és édes magyar nyelvet Ez eddig sem volt ug)'an titok, de az utóbbi mégsem méltányoltatott annyira, hogy ne maradt volna meg a titok fátyolának egy része érintetlenül, mely e szomorú s a
és
nyclvhóhérolás történetét födi.
Régen tudva
mikép a magyar nyelvnek, nem egyetlen ugyan, de csaknem legnagyobb botrányköve
a
volt és van,
nak és
sok
A
nek.
tudós
nyelv-
buvárok tehát, kikre e miatt haraggal tekint a magyarok istene, elhatározák, hogy e bajt orvosolni fogják.
tehát
S mivel
igen
a puszta
a
nyelvbuvárok
természetes,
nem
politikusok,
hogy nem maradtak meg
határozat mellett,
hanem azonnal dolog-
hoz fogtak.
De
melyik gyógyrendszerhez fogjanak?
a kérdések kérdése!
Az
allopaták
Ez
volt
csak foltozgat-
247 nak,
ámde
a
homoeopaták gyökeresen gyógyítanak
;
így okoskodtak k, s ezt magam is igen helyesnek tartom. Mivel pedig a homoeopaták alapelve, hogy
hasonlóval
hasonlót
gyógyítani, tehát elhatá-
kell
hogy e tant bet szerint követni fogják, és nokok és nökök megszüez volt oka, hogy a
rozák,
—
lettek.
Hogy pedig
valódi
eredeti
magyar
titok,
s
mi több
bensleg meg
arról
gyzdve.
vagyok
S miután bátor
ez titok volt eddig,
mély
e
fogással
részletcsen
is
fátyolát
sötét
titok
lerántanom
sikerült,
elmondanom néhány
egyetlen
legyen szabad szót a bájteljes
hangzású nokokról és szívlágyító nökökrl. Az állnokok, vagy egyszersítve: álnokok igen
nagyszer világban,
és s
jövedelmez
rendesen
ködéseikben,
akkor
csak
midn már
szerepet
játszanak
meg
állnak
minden szekrényeik
a
mtelve
állanak.
Az ülnökök gyakran tes,
ülnek, a mi igen természe-
olyankor a jó ügyek rendesen elülnek,
dig egymást kölcsönösen
gyakran
felültetik
és
leültetik,
ezen
ülés
s
k pe-
hallgatókat
a
után
asztalhoz
ülnek.
Az
elnökök ell
ülnek, s annál fogva igen ter-
mészetes, hogy az ülnökök követik ket.
A
tábornokok elénekelhetik ugyan, hogy «Kard van olda'.omon.
Lovamon
a
de Istennek hála! mióta egymással
folytonos
nyereg a
!»
nemzetek
és
családok
harozban élnek, azóta idegen
248
nem
nemzetekkel
nem
többet
A
tollnokok
lat viszik,
s
itt
háladatosb az embe-
sokkal
a lúdtoll
kokat magasra
a
s így
elnökök és ülnökök közt a tol-
az
reknél, mert ha jól viszik,
A
háborúskodni,
szoktak
lehet szólanom.
viszont a tollno-
úgy
viszi.
tanácsnokok azon jó tanácsot adják többnyire
folyamodóknak,
hogy legyenek szívesek kérel-
meiktl elállani, kik e tanácsot nem köszönik ugyan meg; de hiszen ez nem is szükséges, mert a jó tanácsok
A
nem ingyen
méltán
azért
csodálkoznak,
már kávéházakban hiában,
a
járulnokok
megrzenek,
s
hogy egy óra múlva
hallják azokat elmondatni. Hja,
falaknak
gyakran igen nagy
A
adatnak.
titoknokok minden titkot híven
vannak
is
fülei
sokat
járnak,
és így igen természetes,
fülei,
még pedig
!
kelnek
s
izzadnak,
hogy
jó emésztésnek örvendnek, mire valóban nagy szükségök is van ám, mert ugyancsak jó gyomorral kell bírniok, hogy
mindazt
elfogyaszthassák, mit a többi nokok és nökök elébök tálalnak. Az ügynökök száma oly nagy, mint azon tenger cseppjei, mely a zsidó tábort elnyelé, s lehet, hogy azért szeretik oly nagyon az úgynevezett zsi-
de ez csak négyszem közt legyen mert ezen félelmes tábortól nagyon ret-
dóskodást;
mondva, tegek.
A
dalnoknk nem
hasonlítnak
a folyóvizekhez,
mert ezek akkor rekednek meg, ha kevés bcnnök vagyis medrökben a víz, míg a dalnoknk rendé-
*49
akkor
sen
rekednek
el,
midn
nagyon sok pénz
van erszényekben.
A
gondnokok azon megbecsülhetlen titkot födömely szerint gondoskodásuk következtében mások elsoványkodnak, míg magok dere-
zék
fel,
k
kasan meghíznak.
Az Írnokok esket lelkészekhez hasonlítnak, mert mködésöknek szinte nem k, hanem más veszi hasznát.
A
könyvtárnokok nagy kincseket riznek,
szegények maradnak
;
mégis
s
valamint a magtárak, melyek
id
minden viszontagságaival daczolnak, míg a henye egerek és hörcsögök kényelmesen fogyasztaz
ják a legjobb magot.
A
dalárdnokok mindig énekelnek, pedig bizony
mégis jobb kedve van a józan néznek,
mert
ket. mérnökök mindig másnak mérnek, gazdagodnak meg.
ki-
neveti
A
k
Most pedig
azokról szólok,
elször
volna
rint illik
—
-
a
kellett
gyakornokokról
esetre bizonyos,
mégis
s
kiket igazság sze-
megemlítenem, ;
mert
minden-
annyi
hogy valamennyi nokok
tudni-
nökk
és
közt legszámosabbak és egyszersmind legboldogab-
bak
a
gyakornokok.
Valóban, rövid
id
számuk annyira
elterjedt
hogy
már,
múlva még a csizmadia inasok
is
gya-
kornokoknak fogják magokat neveztetni, min épen nem ütközöm meg, mert hiszen a németeknek köz-
mondásuk is van, mely az ember mesterré.
szerint gyakorlat által lesz
250
S tulajdonképen ból
az egész
mert mindnyájan egész
áll,
koroljuk,
mit
a
tanultunk,
csupa gyakorlat-
élet
és
sírunkig azt gya-
tulajdonképen
így
mindnyájan gyakornokok vagyunk.
Valamennyi gyakornokok közt mindenesetre leg-
boldogabbak azok, kik ugyanis
hivatalt
hogy
tudják,
jól
gyakorolnak. Ezek
pápa
a
diákból
is
lett,
következéskép mindig azon reménynyel kecsegtetmagokat,
hetik
elttök lev
hogy az
számtalan
nokokon áthatolván, végre még tanácsnokokká
is
remények nem igen szoktak mindig teljesülni, s hogy addig bizony elég bajjal kell küzdeniök de hiszen Budát sem foglehetnek;
az
hogy
igaz,
a
;
lalták el
E vn,
egy nap
alatt.
szók után az olvasó kissé hosszabb lélekzetet s
én indulni
készülék,
már negyedfelet mutatott, sietnem, részint
pedig,
s
részint
így új
mivel
az óra
kalandomra kellé
mivel a hosszú fölolvasást
már meglehetsen unni kezdem.
E
pillanatban
lépett be, ki
lámpához
siete,
ván engem,
az
ajtó
megnyílt,
s
azon
orvos
Bertókomat gyógyítá, és egyenesen a szivarát
rögtön
meggyújtani. Megpillant-
felém fordult,
s
én rövid üd-
vözlet után, e kérdést intézem hozzá:
— — —
Hogy van legényem ? Holnap már elhagyhatja a szobát. Szegény fiú, els éjjel sokat szenvedett. -- Nem is akarja feledni, s csak épen most monda, hogy még ma kézre keríti a gyilkost.
— —
Hogyan? Igen,
mert
nagyon
hatalmas
bizonyítvány.
=
5'
vagy legalább szerfölött valószín gyanú nyomába jutott.
— Mikor? — Ma, ebéd Most, n\idn nála egész eseményt közié velem. — Kérem, szóljon ön — Igen kevés, mit mondhatok. Csak
valék, az
után.
a
tudok, hogy ma, mindjárt ebéd
után,
annyit
egy asszony
kereste önt szállásán.
— Engem, asszony? — Igen. — Nem gyaníthatom, kicsoda. — S ezen asszony az asztalon hever megismeré. — Hogyan — Ügy van. — S nem fogatta t Bertók? — Nem, mert hogy elleges is
két pisz-
tolyt
?
el
és vissza-
azt hivé,
riasztó zaj nélkül
könnyebben nyomába
juthatni a
gyilkosságnak.
— — —
Ebben
Az
igaza lehet.
asszony
azt
monda, hogy azok férjének
pisztolyai.
tassál
Oh, ez már több a gyanúnál, így az elfogasietni kell, mert különben a gyilkos meg-
szökik, ha felesegétl hallja,
ban
—
a két pisztolyt
Igaz ; de mit hogy azon asszony látogatni ?
—
Micsoda?
hogy ez ártatlanságá-
tulajdonának vallotta. szól férje
ön ahhoz,
meg
ha mondom,
akarja önt holnap
552
—
Igen
asszony azt kérdé, hogy mikor ta-
az
;
lálhatná önt férje holnap szállásán.
—
Megfoghatlan
És
!
mit
nálam azon
akarhat
ember?
—
dott,
Azt nem tudom, felesége csak annyit monhogy önnek kegyességét kívánja megköszönni.
--És nem
—
Csak
monda
ciinak nevezik,
— — — — —
meg magát?
nevezé
azt
hogy ön
s
hogy
az inasnak,
Hah, mit mond ön
férjét
Mar-
t.
jól ismeri
?
Csak Bertók szavait ismétlém.
Ez
borzasztó!
Tehát ismeri ön azon embert?
Hogy ismerem-e lom magamat. Gondolja ön meg
— —
nincs mit
Itt
szettek
!
Tüstént elfogatom. Aján-
—
jól, hogy meggondolnom. Hah,
azért tet-
nekem azon pisztolyok mindjárt els
pilla-
natban ismereteseknek
E
szók
gyorsan
után
minden
sietek,
távoz ám,
körülmény
mieltt az illet
inasommal,
és
iránt
szállásomra
szólni
hatóságnál
akarván jelentést
tennék.
Tehát Marczi felesége
!
Azon ember,
javuknak ugyan mi vihette
hitt.
is
t
sára?
Rablási
lakásán tett
met,
!
gyilkolására,
kísérletet.
Móricz,
régi
De
mivel
boszuszomja
És
meggyilkolá-
nem, mert úgy mit töröm feje-
ismerse
Bizonyosan ez bérié
tulajdon
elfajultság!
grófn
vágy semmiesetre
volna
hiszen
Pesten volt
Iszonyú
Beattini
még
kit
t
és
bntársa meg-
felesége
enyhítésére
nem
253
magának elegend bátorsága! Úgy van, így
volt
nem gondolhatok.
mást
lenni,
kell
Hah, ma tehát mindennek nyomába jutok! Marczit
elfogatom. Dalmer bárót felfödözöm, valamely
veszélyes társulatot leleplezek, és az öreg Móricz-
St
nyomozó megtudom. által még Beattini gróf hollétét is Ezek után csak azt kívánom, hogy mindezek
czal
találkozom
!
lehet,
megtudására szíves olvasóim
hogy
is
a titkos
oly kíváncsiak legye-
nek, mint én.
XXVU. Tánczhkola.
A
városi
csárdából a servitatér
felé
lépteimet, mert égtem a kíváncsiságtól. szállását
távozék,
mielbb megtudhatni.
A
irányozám
Dalmer báró melyen
bérkocsit,
már messzirl megpillantám
hozzá érkez-
;
vén, azonnal mohón kérdem, hová szállítá azon uraságot a szép nvel, kiket lehetségig részletesen leirtam.
A
bérkocsis sokáig gondolkodott,
s
végre csak-
de nagy ugyan emlékezett a kérdéses egyénekre a Duna monda, hogy boszuságomra csak annyit ;
partján, a lánozhíd közelében kiszállottak, s a par-
megállottak. Hová mentek onnan, azt nem mondhatá meg, miután szokott állomására azonnal
ton
visszahajtott.
E
tekintetben tehát ismét ott valék,
e bajon mindazáltal
rosszabb
esetben,
nem ha
hol
elbb;
igen búsultam, mert leg-
azt
csakugyan
mulhatlanul
154
szükségesnek találnám, Börgernénél találkozhatom vele,
s
erre azonnal
mert Lenke
magamat,
éreztem, hogy
oly
iránt
nem akarám
t
mindenesetre
el
is
határozám
baráti
részvétet
valamely csalárdság
áldozatává tetetni.
Ezen megnyugvás
után leginkább csak Marozi go-
noszsága szolgált elmélkedésemnek tárgyul. ták
egyszer Ki
tételeitl
ily
zásokat
pusz-
gondolhatta volna, hogy jobb fölhamar búcsút vegyen, miután nem a mveltek körébe, kiknél az ily váltosokkal könnyebben magyarázhatni meg.
keblemet.
tartozott
A
fiának e gyalázatos tettetése föllázítá
Csak egy kulcsot lelek c titok megfejtésére, s e ismét Móricz volt. A városban megélhet ugyan minden szegény ember, ki kezeit a munkától nem kiméli, s így Marczinak is mindenesetre keményen kclle dolgoznia, hogy egyik napról má-
kulcs
—
sikra távol tarthassa magától és s
hogy
ez
nem
heveréshez
a
szokott
igen lehcte ínyére,
nek hivém.
Midn
hogy elbbi
s
övéitl a szükséget, hajdani csárdásnak
azt igen természetes-
pedig annyira
jut
sokat kezd tenni, akkor csak ügyes
szükség,
s
a
korábbi
kényelmesb
hamar ismét elsséget nyer kal
súlyosabb
már
valaki,
mostani helyzete közt hasonlítgatá-
van csak-
de sokÉs ugyan honnan
a becsületes,
életpálya fölött.
új
csábítóra
életmód
jöhetett volna ügyesb csábító Móricznál, ki hajdani
életmódját ismeré, tott vele,
mert a
nagyon könnyen bánhabntárs tanácsára mindig nagyon s
azért
szokott hajlani a hajdani czimboral
Megvallom,
nem örömest léptem
föl
Marczi
255 ellen,
mint
vádló,
mert
nálám; de szívem szavát
a kötelesség s józan ész
parancsa elnémítá és érzem,
nyérl
ily
méltó,
s
t
tenni,
gyorsan eltér
feleséget saj-
becsületes
hogy
bnös
a javulás ösvé-
szánakozásra
nem
hogy mindenesetre oly helyzetbe szükség melyben embertársainak többé ártalmukra
ne lehessen. Ily
elmélkedésekbe mélyedten közelítek házam-
hoz, vagyis tulajdonkép szállásomhoz,
bámulásomat, mely meglepett,
Marozit és feleségét heves
szóváltásba
vettek észre,
Már meg
pillantám
akarám
képzeli
eltt
—
Mindketten
'.neg!
valának mélyedve,
midn már
s ki
midn a kapu s
csak akkor
mellettök állottam.
a gyilkost
ragadni, de mivel
a szomszéd korcsma ajtajában két városhajdút pillanték meg, tehát fölhagyék e szándékommal, s
lehetségig nyugodtan szólék:
—
Mit keres kend itt? Marczi minden zavarodás nélkül, s oly hangon felele, mely csak ártatlanság, vagy legrögzöttebb gonosz elvetemültség tulajdona lehetett: Meg akartam nagyságos uramat kimélni.
— — — — —
Mitl
?
A
hozzám jöveteltl. Úgy! És miért? Feleségemtl hallottam, hogy pisztolyaim a
nagyságos úrnál vannak.
— —
Ugy
van.
Azt gondoltam
engem fog majd
tehát,
hogy nagyságos uram utánam fog
a gyilkosnak tartani, s
jni, vagy küldeni.
i§6
— kend. — Nagyságos uram, én vagyok. — Igazán — Az él esküszöm! — Tehát kinek kölcsönzé pisztolyait? — Senkinek. — Vagy eladta? — Nem. Azon vesztek melyben Móricz csárdát fejemre — Micsoda? — Bizonyosan — mese Eltalálta
ártatlan
?
istenre
éjjel
a
el,
gyújtotta.
vitte el
Jól kitalált
Az
asszony zokogva szóla
—
Oh, nagyságos uram, nem mese ez, hanem igazság! Marczim azon éjjel, mikor a grófnt megltték, tapodtat sem volt a házon kívül. E nyilatkozatra kissé ingadozni kezdek, s habozva
tiszta
mondám
— —
Ezt be kellene bizonyítani. Két lakossal beszélgettem majd
náczban,
azután
régen zárva
— —
Ügy
éjfélig a tor-
lefeküdtem és a kapu akkor már
volt.
van, nagyságos uram.
Móricz bizonyosan eladta valakinek
tolyokat.
— A gyilkosnak. — Hol van most Móricz? — tudja! — Kend nem tudja? — Nem! — Móricz Pesten Isten
van.
a pisz-
»57
— —
—
Pesten?! Igen. Jaj
nekünk! Talán még
itt
folytatni akarja
is
ellenünk boszuját.
—
Innen
Mindez
el
is
pusztulnunk!
kell
oly megható hangján mondatott az ártat-
lanságnak, hogy kénytelen valék gondolatimnak irányt adni, s most
már Móriczot tartam
más
a gyilkos-
nak ; ámbár még az is birt némi valószínséggel, hogy a pisztolyokat eladta, s valamely ismeretlen gonosztev vitte velk véghez a gyilkosságot. Reménylém, hogy ezt találkozásom Móriczczal töké-
fi
letesen
Marczit
fogja világosítani.
tehát
elbocsátám,
azon
meghagyással,
hogy parancsomra minden pillanatban kész legyen, ha vallomására talán szükség fogna lenni.
römmel
Mindketten hálás
távoztak,
mételve kértek, hogy csak elfogatásuk
meg ket,
lázzam
s
készek inkább
ismét kezességül adni hozzám, hogy iránt annál
bizonyosabb lehessek.
meggyztek
ártatlanságuk
fell,
latuk elfogadását egyáltalában
miután
által
is-
ne gya-
gyermekeket itt
maradásuk
Szavaik annyira
hogy ezen aján-
nem
tartam szüksé-
gesnek.
Távozásuk után fölsietek szobámba, e jelenésrl el ne ha-
Bertókomat tudósítani, hogy valamikép markodja ezen ügyet, által a
s
ne tegyen olyasmit,
Móricz
gyanakodásomról értesülhetne, hogy csak legnagyobb óvakodás által
valamikép
mert érzem,
juthatok az óhajtott czélhoz. Nagy
mi
csárdás becsülete csonkulást szenvedne, vagy
:
Magyar
litkok.
l.
tj
M8 Szobámat zárva Iclém, s a házmestcrnéhez intékérdésemre azon váratlan választ nyerem, hogy Bertókom a kapu alatt, baloldalon lakó tánczmesternél van. Ördöngös ficakó, gondolám, csak most sebesült meg, s már tánczmesterhez jár!
zett
A
házmesterné
akará
ki
magam tevém meg
a
t
néhány
szólítani,
de inkább
mert nagyon
lépést,
hogy ugyan mit kereshet Bertók a tánczmesternél ? Talán csak lépéseket tanul, hogy módosabban teljesíthesse körülöttem a szolgálatot? Erre valóban nincs szüksége, mert én az afféle kiczirkalmozott majomkodást mindig gylöltem, s vágytam
látni,
csupán pontos szolgálatot
hogy jobb vagy
azzal,
kívánok,
bal lábát teszi-e
nem gondolva elbb szobám
küszöbére cselédem.
A kapu höng
tanultak
nem
alatt
már
tisztán haliám a
szobában dü-
zenét és tomboló lábdobajt. Franczia tánczot és
birok
nem
magyart,
én ezért egyáltalában
s
mert ennek valóban nem
neheztelni,
annyira a tánczkedvelk okai, mint
kedvelk
tanítói, vagyis
a
magok
a táncz-
magyar tánczmesterek,
a szép magyar tánczot annyira kiferdíték a magyar zene eredeti jellemébl, hogy lábficzamítás
kik
nélkül
alig
lehet
azt
már
eljárni.
Mintha bizony
tagrángásokban szépség i-ejlenéki
Az sel
ajtót
állék
megnyitván, igen kellemes meglepetés-
meg küszöbén, mert szemeim eltt
ban kimondhatlanul
nyör
A
pompás
és
leirhatlanul
való-
gyö-
jelenet mutatkozott.
szoba igen mvészileg volt bútorozva,
rendkívül szegényen, s
még
a székek
is
azaz
kétségbe
s
i
iS9 hozhat) anul bizonyíták, hogy tánczmester tulajdonai,
mert
alig állottak lábaikon.
A társaság zsibvásáron
maga igen
is
válogatott vala, mert
volna
alig lehetett
három
különbet össze-
érdekesek, hogy alig birom
mind oly sajátszeren magamat elhatározni
elször.
Ennek következtében
szedni. Valóban, ezen alakok
melyiket
irjam
tehát, jó
rend kedveért, mindenek eltt majd csak
le
magát a ház, vagy inkább a szoba
fejét,
az érdemes
tánczmcster urat állítom talpra.
Öt
a
maga
természet
is
tánczmesterré alkotá.
Lábainak vékonysága minden legvakmerbb képzeletet
is
túlhaladt,
nadrágban valahol olvasó,
igen
mezn
bizonyosan sáska
óriási
játsza,
zöld frakkban és zöld
pillantaná
százat
s
meg
fogadna
szemei
szökdécsel
módosan
t
ha
s
a nyájas
hogy
egyre,
eltt.
A
hegedt igen
kissé széles szájával
jellemzleg tudja azon vonalakat kimutatni, melyek szerint
a
növendékeknek tánczolniok
származását
A
kell.
mi
de rendkívül érdekes ; csak arra emlékszik, hogy szinháznál ntt fel, mint árok mellett a fzfa; hogy atyja nem volt, mikép azt színházaknál rendesen illeti,
ez
kissé
homályos
ugyan,
közmondás is azt tahogy sok bába közt elvesz a gyermek hogy anyja sem volt, azaz szinházak körül igen sok efféle árva gyermek tartózkodik, s ezért épen nem
tapasztalhatni, miután a régi nítja,
;
:
ha gyakran a sok közt maga az anya sem meg tulajdon gyermekét. Eleinte leginkább medvebrben mködött, utóbb pedig balletmesterré ln és sok medvét tánczoltatott. Most lábai oly csoda, ismeri
17*
xo vékonyak már, hogy a színházi korhadt padlózatot
könnyen átfúrhatnák, azért tehát lemondott azon fényes pályáról, s magány leczkéket ad a nemes tánczmvészetbl, mibl legalább gond nélkül élhet annyira, hogy a koplalást már megszokta.
S mily reményteljes
itt
ezen növendéke, fölgyü-
rongyos újasban! Ez
remlett sárga nadrágban és a házmester s a
fia,
igen nagy táncztehetséggcl bir,
ki
leczkében ingyen részesül, mivel atyja
is
min-
dig ingyen nyit kaput a tánczmesternek.
Ezen
czifra kis
púpos kisasszonyka
a háziasszony
mint ilyen természetesen
nem
csemetéje,
s
fizet
mert a tánczmester gyakran kénytelen
díjt,
kegyes elnézésért
esedezni,
midn
szinte
a lakbérfizetés
ideje bekövetkezik.
Azon
rendkívüli
mó-
dossággal köszörüli a padlót, mintha levesbe
való
tésztát
vastag asszonyság,
gyúrna terjedelmes
ki
oly
lábaival, tiszteletreméltó
szakácsné és egyszersmind igen jövedelmez tanítvány, mert gyakran juttat egy
pár zsíros
falatkát
a szegény tánczmesternek.
Ez pedig derék szobalyány, s kell-e többet mondanom e czímen kívül ? ó pontosan fizet, mert is
mindig pontosan
fizetteti
meg magának minden
szolgálatát.
Azon egy pár
férfi
igen
elkel
szerepet játszik
az arszlánvilágban, mi alatt én pinczéreket és bor-
bélylegényeket értek.
íme mindezek mennyire izzadnak, Szapáry Péter
nem izzadott iszonyúbban, midn a Hamzsabég ekéjét vonta. Ámde ezt föl
bizonyosan török
k
201
sem az
mert a
veszik,
nem
A
ki
arszlánfi és
nem
hemzseg
két város
tud tánczolni,
tejfölös hölgy.
táncziskolától, s a re-
ily
még nevérl sem
ményteljes lyánykák, kik
ismerik
mvé-
barangolnak a
fzkanalat, csapatonként
a
nem
írancziát
szet efféle csarnokaiba.
S vannak botor
férfiak, kik
nak, s a szegény hajadonokat
Bangók! hiszen épen
ják.
fonákság okai,
némbereket felét
tükör
mert a legerényesb tánczolni,
eltt nem
s
s
legháziasb
napnak legalább el.
Ám
lássátok,
I
Inasom nagy méltósággal recsegteté a klarinétot, kérdésemre megvallá, hogy igen szeretne a derék
szobalyánynak tetszeni, új
a
pazarolják
a mint vettek, úgy fogtok aratni
s
gáncsol-
vagytok ezen ízetlen
ostoba libáknak gúnyoljátok, ha fran-
nem tudnak
cíziát is
is
ti
panaszkod-
e miatt
vakmeren
nadrágban
vörös
s
magát vele egyszersmind mvészeti
azért kívánta
és
fényoldaláról megismertetni. Értesítvén
ségesek
fell,
enyelg
a
t
pihen szobalyányhoz
szót intézek,
s
e közben
a
szük-
néhány
megtudám tle,
hogy most nincs szolgálatban, s a házmesternél tartózkodik és hogy ezeltt Dongái grófnnél szolgált, honnan azért kellé távoznia, mivel asszonya Dalmer bárót. félté tle kedvesét
—
E
felfödözés kissé megingatá a báró felli gya-
nakodó hitemet, mert a Dongei ház, mind tekinmind gazdagsága következtében általános
télye,
tiszteletben hinni,
hogy
állanának.
állott,
s
csarnokai
következéskép ily
nem merem
kalandor eitt
is
nyitva
a6i
XXVUl. Mulatiág ingyen.
A s
vidám budapestiek nagyon szeretnek mulatni,
ugyan
ki
tulajdonítná ezt nekik
bnül
Az
?
ízetlen
életnek legszükségesb fszere a mulatság.
A takarékos budapestiek ingyen mulatni és ugyan
még
ki
inkább szeretnek
gáncsolná
ket
—
e miatt?
Napjainkban tömérdek áldozatot igényel a sok jótékony intézet és nemzeti vállalat, s mindezek fölsegítésére és virágoztatására gel nyílik
meg minden
legnagyobb készség-
erszény;
s kik
ezt teszik,
azok természetesen szeretnek ingyen mulatni
nem
pénzöket méregdrága
fecsérlik
midn
a színházban
tánczosnt,
tanult
k
gatnak, mert tására
tevepárduczot,
lovakat
más
struczmadarat, efféléket
muto-
szép és hasznos czélok elmozdíinkább
fordítják
és
és
páholyokra,
pénzöket
és
ingyen
mu-
latnak.
Mivel azonban közpéldabeszéd
tartja,
hogy olcsó
húsnak híg a leve, tehát igen természetes, hogy az
ily
nem hanem mindent el
ingyen mulatságok közt
fölött válogatni,
mi e czélra
kinálkozik.
Ha
kell fogadni, a
például az utczán két
kutya gyanús szemekkel tekint
pár vargainas
igen lehet szer-
egymásra,
ha egy
egymást lelkesen döngeti,
ha egy
légy valamely sarokkövön sajátszer hangon dong,
ha valamely embertársunkat akasztani viszik, ha a kocsisok vagy televér arszlánok gyermeket gázolnak
el
lovaikkal,
ha egy sétáló megáll
s
valamely
163
háztetre bámul, ha násznép vonul végig czifra bérkocsikon az utczán, ha négylovas temetés halad a vácziút felé, ha ellenkez vélemény politikusok utczán
az
találkoznak
rendkívüli véleménytürel-
s
mök következtében még
csak orrukat
sem harapják
egymásnak, ha két kintornás ugyanazon
kapuban más-más nótát egyszerre orgonál, ha a városel
hajdú elalszik
s
kezébl
a botot ellopják, ez
mind
igen szép és nagyon kedélyes mulatság, mely órákig
gyönyörködteti gyakran a
jókedv
sétálókat, a nél-
hogy csak egyetlen fillérökbe is kerülne. Ezek azonban mind csak apró mulatságok, melyek mindennap megtörténnek, s azért szinte a kül,
de bezzeg vannak ; melyek kissé ritkáb-
fvárosi napirendhez tartoznak
ám
rendkívüli mulatságok
is,
ban fordulnak ugyan el, hanem akkor csakugyan tökéletesen ki is elégítik a nagyérdem közönséget nagy vendégfoga-
Ilyenek például, ha valamely
dóba oly ember
száll,
kinek sok pénze
jó lába, vagy jó torka, hosszú szakálla,
van, vagy
vagy jó ég
minden ember fia föláldoztatva az örökös bámészkodásnak na van akkor hagyd el hagyd 1 Azon utczát rögtön ezerek és többen foglalják el. Selyemruhás hölgyek, piszkos tudja, mije, mivel nincs
gyufás
fiúk, tisztes
fátyolos
kalapú
—
öreg urak,
kisasszonyok,
meg nem nevezhet az
illatárús
boltok
minden mázaival fölkent divaturacsok, verejtékez és
hagymabz
targonczások, kocsijokból kiszállott
keztys naplopók, rongyos csizmájú zsebtolvajok,
tanuló
kevély polgárok,
gyermekek,
beesett
szem
és enyves
kez
tudatlan
vének,
koldusok,
puttó-
264
nyos asszonyok,
czifra
inast
magok után hurczoló
hölgyek; mindezek megjelennek
dég érkeztekor, gel, ott
vannak délután,
vendég mielbb
És mibl
szolni
Ha
!
a ritka
ezt
elég
kérdezni, de
vajmi
magasztosán vála-
mégsem hiszem, hogy mind
irni,
is
azt illn terjeszthetném
el, mi
itt
ilyenkor a szem-
léleknek boldogító élvezetül kínálkozik, ne-
mesítve a jellemet, dítva
halnának meg,
irgalomból
kilencz kézzel, s mindegyikben kilencz
birnék
léld
ott
ven-
vannak reg-
alkalommal tulajdonképen
azután e kérdésre
tollal
ott
utaznék.
ily
könny
Ah,
a mulatság?
iránti
nem
el
azután
áll
este, a ritka
éjjel,
s talán
közönség
ha a fvárosi
nehéz
vannak
ott
a
lelket,
a
s
nagy tettek elkövetésére buz-
minden érzékeit pedig
testnek
legirtózatosb elragadtatásig gyönyörködtetve.
Tehát mit látnak olyankor az emberek?
Ah, ugyan minek
nem
azok, kik
itt
Nem
látni ?
boldogok-e
Nem
látnak és mégis hisznek?
elég
azon falakat szemmeresztve és szájtátva bámulni, melyek ily rendkívüli csodabogarakat foglalnak
magokban? ételt
Nem
leirhatlan élvezet-e,
mely azon
szemlélni,
fzte
tzbl
és sütötte meg,
testének épülésére szájába resztül tulajdon
melyet a dics idegen
vn
és saját torkán ke-
gyomrába mélyeszteni
és illetleg
Nem
kimondhat-
kegyesen bocsátani méltóztatott? lan kéj-e azon ablakot láthatni,
gyek sütkéreznek saját
él
azon füstöt
emelkedik, mely azon
a
melyben azon
le-
napon, melyek a dics idegent
szemeikkel bámulhatják?
Oh, igen, igen és még egyszer igen
!
Ez meg-
265
nem
minhcz
boldogság,
foghatlan
naponként annyi
ablakán
ostobaságot
És mit haljanak olyankor Mit hallanak? Mindent?
is
káromlásokat,
;
visszaborzadna,
hatnának
;
a
mely
trágár beszédet, is
pirulásra kénysze-
melyektl nedves
ha
a lélek.
lát
emberek?
az
gyakran a jólelk bakancsost ríthetné
még soha
hasonlót
szem, mióta a testnek c csábító kis
a
látott
jégess felh
a
hideg
és
füleibe
vendégfogadó kolompjának kongását,
melyet a csodált idegennek szolgája húzott meg, saját füleivel
hallá uraságának parancsát,
vendégl boldog Icend
val
ki
melyet a
szolgája tulajdon kezeivel és lábai-
szerencsés
teljesíthetni
lónyerítést
;
az
mely rokonokat gyanít közelében lenni ; zenét, melynek árából egy gyermekóvónak egész évi fizeólból,
tése
telnék
ki,
mi
által
legalább
tíz
is
gyermek
életét lehetne megtartani.
S ezen sok megfér
fülbeli, vagyis hallási
a fülekben,
mind
élvezet
mert vajmi nagyokra alkotá az
anyai szeretet természet
azoknak
kik e
füleiket,
csoda bámulására a városnak minden részébl összesereglenek
!
És mit éreznek ily megfoghatlan becs ünnepélyeknél az emberek? eleget! Fájdalom, nem mindent, de mégis Nem erezik, hogy testöknek végén, azaz fejkben,
—
kalász helyett csak üres szalma leng;
hogy vannak határok, melyeken
túl
az
demetlen kezd lenni e sokat jelent erezik,
nem
hogy
a
nap pirulva
siet
nem
erezik,
ember névre
pályáján,
ér-
nem
;
mivel
szeret az arany borjú e bálványozásának
ta-
iy6 núja
mert írva van: a magadhoz hasonlót,
lenni,
azaz saját
fajodat
ne bálványozd
;
nem
éreznek,
oh, fájdalom ! mogyorófa pálczaütésefcet, mert szelíd szellem napjainkban az állatkínzás tiltva van;
nem éreznek
mert a mocsárba vetett s mocsárba vette-
rózsaillatot,
virágnak mindig gonosz a bze,
mi méltatlan tárgyra
tik az,
nem éreznek
botorul
pazaroltatik
édes önelégültséget, mert az emberi
bn, némán bár, de mégis nem érzik arczaikat pirulni,
méltóság ellen elkövetett
megboszulja magát;
mert kebleikben a jobb érzés utolsó szikrája is kihalt. Ámde e csekélységek helyett, melyek említést is
érdemlenek, ugyancsak érzik, hogy az
alig
iszonyú tolongásban borzasztóan hóhérolják tyúkszemeiket; érzik a görög
gerjesztiben elfojta
;
minden
tznek
fojtó
gzét, mely
nemesb irányú fölhevülést keser könyt
érzik a fáklyák füstjét, mely
facsar azok
szemébl, kik nem
birják hideg vérrel
trni, hogy virágzásnak indult fajuk bármi csekély
ága annyira
elfajul
ily
szégyenít és kicsapongó
istenítések gyakorlása közt,
érdemel az anyatörzsökrl
;
hogy csak lemetszctést érzik a földrl magosra
kavargó port mellökre nehezülni,
mert tudva van,
hogy nagy csordák nagy port szoktak gerjeszteni érzik a legszebb nemzeti dal zengésének csodabájú hatását, mert a legfásultabb kebelben is van oly húr, mely legalább pillanatra megrendül, midn magasztos eszmék által ostromoltatik ; oh, de nem érzik az ihletett költ metsz fájdalmát, melyet akkor érez, midn azon nagyszer igéket, miket isten varázsia keblébl ajkaira, rivalgó vargainasok
167 ordítozása! közé hallja
gondolatainak
oly helyen,
vegyíteni,
hol
hangoztatása sért és aljasító bitor-
lássá válik!
És mit tapasztalnak ily nemzetiséget emel és mámornak közepette az emberek? Soknál is többet, de mégsem annyit, mennyit kellene, hogy szép tcttök ill jutalmat nyerjen. Tapasztalják, hogy gyémántos arany karpereczeik
hazaboldogító
a tolongásban elvesztek,
lyettök
nem nyertek
de az nem
baj,
mert he-
vaskarikákat lábaikra; tapasz-
hogy óráikat ellopák az ügyes csenészek, a de ez csak méltó visszatorlás, mert hiszen
talják,
k
becsesb idt lopták
sokkal
a
el
természettl
;
ta-
hogy a hosszas virrasztás egészségökct megrongálta, de ez sem baj, mert beteg lélek csak
pasztalják,
beteg testben találhat hozzá ill laktanyát; tapasz-
hogy cselédeik gondatlansága miatt gyeréletöket veszték, s e gyermekek
talják,
mekeik otthon boldogok, szüléik
mert nem lesznek kénytelenek egykor
botorsága
miatt
követve elkorcsosulni
;
úton útfélen kinevettetnek,
által
vagy
pirulni,
tapasztalják, s
hogy
példájokat a józanok
ez igen hasznos,
megérdemlik,
hogy
mindig legyenek körülöttök bohóczok, kik
fölött
mert
a
becsületes
emberek
hogy minden önálló gondolkozással megáldatott ember gondosan kerüli ket és ez igen helyes, mert ugyan nehéz gondjaikat elkaczaghassák
ki
;
tapasztalják,
akarna a külföld majmaival szorosb érintkezésbe
jni
? tapasztalják,
hogy
a nyilvánosság ostora vígan
pattog füleik körül és ezt szépen megköszönhetik,
mert ez legalább emlékezteti
ket
arra,
hogy nem
i68
azon fajhoz tartoznak, mely a teremtés utolsó napján alkottatott.
íme nyájas olvasóim
a közel s távol vidéken így
szoktak nálunk sokan ingyen mulatni.
Ezek elmondása, vagy helyesebben mondva
:
át-
szke Duna partjához értem. bnömet, hogy most e furcsa melyet költi mvekben használám,
gondolása közben a
meg
Isten bocsása kifejezést
gyakran olvastam
a
s
mely miatt mindannyiszor de-
rekasan boszankodtam. Ugyan miért nevezik költink a Dunát szkének, miután nemcsak nem szke, de általánosan nem is bir állandó színnel ?
Én
e miatt inkább politikusnak szeretném az öreg
Duna
De
nevezni.
bácsit
midn
mért épen
szke
?
Hi-
medrében az agyagot, oly epés sárga színe van, hogy minden szke lány föld alá rejtznék szégyenletészen gyakran,
a szelek
fölforgatják
ben, ha hozzá, vagyis habjaihoz téit
;
hasonlítanák für-
néha ellenben zöld, mint a czirmos macskák
szeme. Tehát ne rágalmazzuk többé a Dunát
ha valamennyi
kének,
ellenségünkké
nem
Duna
szke
hölgyet
sznyílt
akarjuk változtatni, mitl a ma-
gyarok istene mentsen Tehát, a
szép
meg minden
szakállas férfit
partjához érkezvén, merre szük-
kellé, hogy kitzött ozélomhoz nagyszámú embertömeget láték ott csoportozni. Bizonyosan itt is valami ingyen mulatság
ségkép haladnom juthassak,
kínálkozik a kandi
embereknek, gondolám,
csalatkoztam, mert
csakhamar
hallék
—
:
Kár érettük!
ily
s
nem
megjegyzéseket
269
— Régen van ön — Reggel — S mégsem ket? — Nem bizony, — Ugyan kicsodák — Nem tudom, — Szörnység! — Alig merek oda nézni. — Szinte rosszul érzem magamat. — Tehát menjünk haza. — Oh, még — Mily — A lány igen szép. —A nagyon érdekes. — Bárcsak netöket tudnám. — Barátom, ezt még meg holnapi újdonságokban. — — Csak körülményesen tessék együtt. — De azokat nem tudom. — Az nem gondoljon ön ?
itt
óta.
vitték el
?
ne.
fiatalok.
férfi
törté
kell
Jól
említenünk a
van.
leírni,
az iszonyú
tett okaival
baj,
ki
legyen az újdonság,
érdekes
ha
valamit; csak
nem
való
is,
az
mindegy.
Ugyan mi volt az, mi oly nagy mértékben voná magára az ingyen mulatni szeret közönség figyelmét
?
Egy
hölgy és
fiatal
fogattak
ki
a
Dunából
És miért nem testeit
1
férfi holtteste,
s
viszik el
melyek reggel
azóta ott hevernek.
onnan
a szerencsétlenek
2JO
Majd
nagyérdem közönség
mihelyt a
elviszik,
kandisága kissé
lesz elégítve.
ki
És kik voltak ezek a szerencsétlenek, míg életben valának ? Tüstént elmondom történeteket, mikép az utóbb körülményesen tudomásomra jutott.
XXIX. Két
Sok kodik
balitélet s
egyszersmind sok fonákság ural-
világon,
a
halott.
s
valamint sok egyéb
rosszból,
úgy ebbl is sokkal több jutott szép hazánk részére, mint tulajdonképen kellene. Nem akarom azokat
egymásután
füzeteket
mert
elsorolni,
nem pedig
írok,
csak
középkori
karcsú
vastagságú
nagy könyveket.
Hazánk legnagyobb hatatlanság és
nagyravágyás.
közügyeink haladását,
nem,
mert hiszen
naponként
él
tehát, mit e két
ostorai
azt
közé tartozik az
Mennyire
nem
áll-
rontja ez
szükség fejteget-
annak mindnyájan úgyszólván
tanúi
vagyunk.
Csak azt érintem
nagy hiba a családi életben szokott
leginkább okozni.
Nálunk, ámbár hazánk annyi természeti áldással
bvelkedik, hogy
még háromnak
is
eleget juttat-
hatna, csaknem példátlan az,
hogy valamely család, mely ipar és szorgalom által kitünleg gazdaggá ln, sokáig maradjon vagyonának birtokában ; s azért
talán a világ
egy
országában
sem
láthatni
»7'
ily
gyors
emelkedéseket
családokban.
tetpontját
ked
És ez éri
az
egyes
hogy
midn
bukásokat
és
megy,
annyira
gazdagságának valamely keres-
el
iparz
család, szinte elre kiszámolhogy hányadik utódja fog végképpen tönkre jutni minek kiszámítása annál könnyebb, mivel többnyire már az els közvetlen
vagy
hatja az ember,
;
örökös szokott szegénységre
És
jutni.
elször az állhatatlanság okozza, mely megrögzött annyira a magyar természetben, hogy életének minden helyzetében unja magát, s csak azonkívül vél boldogságot találhatni, mely minden ezt
vágyait
Ehhez csatlakozik azután a nem ismer, s alapjaiban
kielégítheti.
nagyravágyás, mely határt rendíti
meg
a családi boldogságot.
Nézzünk köri
és tapasztalni fogjuk,
hogy
a be-
szorgalma után meg-
csületes csizmadiamester, ki
lehetsen jól bírja magát, világért sem adna fia kezébe mustát és szurkot, vagy valamely más mesterség!
eszközt;
óh,
nem!
fiának
tanulnia
kell,
mindennap négy órát iskolában vesztegelni el, hogy utóbb mint üres fej ügyvédke, vagy tudatlan orvos nyomorogjon, és irigy szemmel tekintsen a becsületes kézmvesre, ki szorgalma által nemcsak szükségeit födözheti, hanem az élet azaz
:
többnem kényelmeiben is részesítheti családját. Más kézmves még magosabbra lát s tisztviselvé nevelteti fiát, azaz gyakornoknak adja vala:
mely hivatalba fiát
s
a czéhmester
ezen örömében
rendkívül is
föl
gyönyörködik,
midn
tekintetes úrnak czímezgeti és
sem
veszi
azon
kis
kellemet-
i7* lenségct,
szolgálván
hogy tizenkét vagy fia,
több
ugyancsak derekasan
évig
kell
ingyen
ráköltenic.
Utóbb az ily fiú megházasodik, s szegény tisztvisel vagy nemesember leányát veszi nül, hogy kézmvesi származását annál hamarább törölhesse hogy a el. Ennek azután az lesz következménye, tisztvisel gyermekei apjok halála után ismét kéz-
mvesekké lesznek de többnyire csak szorgalmasan kontárok maradnak, mert mindig azon gon;
dolat fúrja fejket,
hogy jobbra
születtek, mi azu-
tán Ínségre juttatja ket.
így
történik
ez
Vegyünk például meglehetsen alant kezdé
nagyban
is.
egy nagy kereskedt, ki ugyan mködését, de utóbb szerencse és szorgalom által gazdag gyártulajdonossá ln. Gyermekei els ifjúságukban még meglehetsen kereskedési
szellem nevelésben részesülvén, halála után folytatják ugyan a gyártást és kereskedést, de már
nem személyesen, hanem
csak
megbízottak
által,
hogy úgy egyszersmind magokról sem feledkeznek el. Ezek már nevelt tartanak gyermekeik mellett, nemességet szereznek, s úgy neveltetik a vagyonszerz unokáit, hogy a kereskedést kivévén, mindenben
kik
kezelik az ügyeket,
természetesen
jártasak legyenek, mi új rangjokhoz
múlhatatlanul
megkívántatik, hogy annak gyalázatára ne váljanak.
Az unokák jól
lovagolni,
tehát
megtanulnak rosszul francziául,
meglehetsen
irni
és
olvasni,
pom-
pásan tánczolni, fenékig nyúlni az erszénybe, agarászni, kártyázni,
sebb utczán
tekézni,
dühösen
négy
végig
lóval
vágtatni,
a
legnépe-
mindennap
>73
keztyt bepiszkolni,
fehér
két pár
a
ni
erényt
kigúnyolni, utc^án danolni, otthon aludni, színház-
ban
minden
szemtelenkedni,
rögtön meghonosúlni
nem
tudniok
:
szóval mindent, mit tudniok
vagy épen
szükséges,
hogy
kellene,
káros, és semmit, mit
nagyatyjok
E
szerzett vagyonát megtarthassák.
sem veszik kereskedési
föl
csakhamar s
csd
fajúinak, kik
ügyeiket, és
k
mint
Ók
nyertek.
azonban
alá jutnak s
bizonyosan
vást legújabb
divat
bitóra jutnának, ha foly-
szerint
ködni és mindig oly
illatot
nem bírnának öltöznem terjesztenének ma-
körül, mintha az egész illatárus boltot
hazánkban
semmi
hátukon
És ez egyszersmind oka annak, hogy
czipclnék.
és
és gyári
gyermekeik játékosokká rosszra hajlandó csavargó naplopókká
minden
guk
becsületesen
gyermekek már
gyermekeiket pedig oly ne-
vígan élik világukat;
velésben részesítik,
társaságban
rossz
a
gyárak
kitn
nevezetesekké
nem
maradnak
mindig pangásban
vagy javítások
felfedezések válhatnak,
mert
oly
által
gyakran
mennek egyik kézbl másikba, hogy a kezdségbl úgyszólván soha sem vergdhetnek ki. És ebbl származik az is, hogy sok oly tisztvisel
találkozik, ki hivatalos kötelességének leg-
is
távolabbról
sem
mert kénye- s kedve szerint növekedvén, szükséges tanulmányokkal
nem
gazdagítá
után hivatalba kik
ifjoncz, ki
bír
megfelelni,
elméjét
csak
könny
magukat, mi némely
rovatik föl nekik. Nagy
:
Magyar
s
az
iskolák
lép és vele számos
Ezek
titkok. J.
tánczolás
helyeken azután,
átfutása
hozzá hasonló által
tüntetik
érdemül nagy lévén
szinte
igen
ig
a 74
számuk, elzárják az
oly
lítat
szükségben növekedtek
föl,
s
mvelt
ifjak eltt, kik
azért
minden tanul-
mányt lelkiismeretesen iparkodtak sajátjokká tenni, hogy magoknak becsületes és biztos jövendt alapíthassanak ; de kik a tudatlan herékkel pénzben nem bírják a versenyt kiállani, s számos évig minden élvet nélkülözve nyomorogni kényszerinek, míg végre nekik is nyílik hely, melyen a herék helyett, kik miatt annyiszor mellztettek el, most
már szorgalmasan dolgozhatnak, hogy a nyilvános ügymenetei sokak tudatlansága és hanyagsága miatt hátramaradást ne szenvedjen.
Ezen sok szerencsétlenség s szinte nem kevés titkos rugóját azért födém föl s taglalám kissé hosszasabban, hogy tisztelt olvasóim minden bal-
bn
eset,
vagy
gonosztett
okainak
megvizsgálásakor
mindig a fönebbi szempontokból induljanak. S fogadni merek, hogy
tiz
eset
közül
zonyosan igazolva tapasztal andják Béla becsületes tisztvisel
kilenczszer biállításomat.
íia volt,
ki
oly
1
élek-
hogy szorgalmának id eltt áldozatává lett. Kora halálát az is nagy mértékben mozdítá el, hogy hivataltól üresen maradt néhány óráját nem mulatságra, nem ismerettel teljcsíté
kötelességét,
szórakozásra fordítá, mit különben csekély fizetése is
elég hatályosan
tiltott,
hanem
részint
gyerme-
keinek gondos nevelésére használá,
részint
megengedett magányfoglalkozásban
tölte el,
által
pedig
mely
rendes jövedelmét néhány forinttal havonként
szaporíthatá. Hitvesét
több
évvel veszté
el
halála
eltt, s e csapás utolsó lehelleteig kínzá t, mivel
*75
mindig magát okolá
Neje ugyanis veszé-
miatta.
lyesen megbetegült,
az orvosok, hosszas sikerte-
s
ment
len kuruzslás után, egyetlen
fürdt
ajánlottak neki,
tenni
szokták,
nem
mikép
midn
szerül külföldi
mindig rendesen
azt
tudomány
a
korlátoltsága
bír többé a bajnak hatalmával sikeresen
De
küzdeni.
ugyan
mikép
midn már
tisztvisel ily tanácsot,
meg-
szegény
teljesíthetne
akkor
is
szük-
séget szenved, mikor harmincz helyett harminczegy
napból
áll
a
hónapi
Béla tehát elveszte lott
csekély csak
szüléit,
hogy magát
díjjal,
nélkül trte, mert
mellztetéstl
közel
atyja
érdemei
is
birá az
zúgolódás
az elléptetéshez
vélt
;
miután
tarthatni,
kötelességét mindenkor pontosan teljesíté
még
testvérét
által
mindezt
állott
nem
pedig
kisebb
munka
De
megmenteni.
ál-
tisztvisel, s oly
két
s
folytonos
éjjel-nappali
éhhaláltól
gyámol nélkül
s
kezd
a nagy világban, mint
s
e fölött
hangosan szólottak mellette.
Nyomorúságának közepette sem maradt vigaszöröm nélkül, mert szeretett. Szeretett ifjúsága els olthatatlan hevével, mert a szerelem
—
talás és
hatalma a szegénynek szívén Emilia dogító
ez
is
érzelmet forrón
viszony
egy
hogy csak egyszer
évig
is
ert
tartott
felh
vesz.
víszonzá,
már,
borította
s
a
e bolnélkül,
volna tiszta
szerel mök egét.
Ámde
ezen
év
után
fölöttük a förgeteg
elöljárósága
által,
annál
viharzani.
még pedig
pusztítóban
Béla
kezde
elmellztetett
oly bangó
miatt, ki-
nek munkáját többnyire Béla végezé. i8*
176
Emília
anyja,
kereskedését
férje
ki
folytatá,
t
mely mintegy tízezer forintot érhetett, kitiltá ekkor házából s lánya kezét egy hasonló vagyonú özvegy kalmárnak ígérte.
Nem mert is
ki
akarom
a két szerelmes
fájdalmait leírni,
valaha szeretett, az bizonzosan szó nélkül
tudja azokat méltánylani
számára íveket
ki
;
pedig nem, annak
hiában töltenék be.
is
Hiában ostromiák az anya
ez csak szá-
szívét,
nem
molt, mi miatt a közéletben
is
kárhoztathatni
t, mert abban nem szabad felednünk, hogy a res hogy nap-
gényes szalmakunyhók ideje elmúlt,
még
jainkban boldog házassághoz szerelmen kívül
pénz
is
kívántatik.
Végre oda nyilatkozott az anya, rette s örömest
boldogította
volna,
ki
lányát sze-
hogy kész
t
Bélának adni, ha négyezer forintnyi nászajándékot képes elmutatni, mennyit az özvegy kalmár ígért s
mennyit lánya jövendjének biztosítására elke-
rülhetetlenül
napnyi hétre
szükségesnek
tartott-
határidt szabott,
tzvén
ki
a
ellenkez esetben
menyegzt
Béla kétségbeeséssel
a
kevés
ellátott
t szomorú
hatta volna. Két nap telt zött és a harmadik
is
kedve-
s
ügyvédhez
siete,
fizetésért sokat dolgozott.
Gondolatai tervrl -tervre szállottak, de tak olyanra, mely
két
kalmárral.
küzdve távozék,
sétl egy nagy gyakorlattal hol üres óráiban
három
Erre
el
nem
akad-
helyzetébl kiragad-
ily
fölviradt,
kínos habozás kö-
mely életének leg-
szebb reményét örökre eltemetni készült. A mi most történt, azt lehetségig
röviden
»77
mondom
el,
nem akarom
mert
a
bnt
menteni,
vagy szépíteni. Béla az említett gazdag váltót
koholt,
anyjának
lesz
reménylvén,
majd
kifizetheti, s így óhajtott
hogy volna
követett
A
nevére
annyi
hamis
kedvese
hogy me-
melynél hamis váltókat határidejk lejárása eltt
a
nélkül,
ügyvéd
pénzösszeget
kívánt
a
biztosan
átadá,
nyegzje után fogva
s
valódi el.
menyekzre
ó
és
hitele,
boldogságához
juthat,
következményes
a
csalást
legalább így okoskodott!
azonnal
készületek tétettek,
s
a
boldog szerelmesek örömben úsztak; szerencséjök tetpontjáról azonban csakhamar iszonyú örvénybe buktak.
Egy nagykeresked tönkre jutott oktalan fényzése és pazarlása által, s ez Emilia anyját koldussá tette. Béla nászajándéka
Nem
gyanítják
azon két tak
halott,
még, kik
a
is
elveszett!
nyájas
olvasóim,
Duna
hullámaiból
kicsoda fogat-
ki ?
Béla és Emilia. vesét
nem
Amaz
becsületét, ez pedig ked-
akarta túlélni.
XXX. Finom gazemberele
Elszomorodva távozám azon helyrl, hol a közönség ingyen mulatott s gyorsan folytatám utamat a kitzött vendégl felé, hol a gylés kevés pillanat
múlva
tartandó
vala,
melyre oly
saját-
szer módon
jutott
kezeimhez a mást illet meg-
hívás.
Most
azon törém fejemet, hogy ez
leginkább
egész kalandról mit keljen tartanom. Tréfát kivánt valaki
zni ? Ezt nem
tarthatám valószínnek, mert
ha valamennyi ismersömén végig jártatám is szemeimet, egyet sem lelek, kirl ilyesmit föltehettam volna. iránt
Hogy
a levél
tökéletesen
tévedésbl
tisztában
jutott
valék,
s
kezembe, az ezt
csak
a
szolga ügyetlenségének tulajdoníthatám, mit nagyon
könnyen
menthetni a
mostani
divat
által,
mely
mindnyájunkat annyira megszakállasított, hogy pélférfit valamely ügyet-
dául két nagy fekete szakállú len és siet
szolga
nagyon könnyen
fölcserélhet
egymással.
Mindenesetre legfontosb volt most azon kérdés, hogy csakugyan elmegyek-e a gylés helyére és mikép ? Az elsre minden tétovázás nélkül igennel válaszoltam magamnak, mert kandiság annyi van bennem, hogy e tekintetben akár két lánykát is lehetne bellem alkotni, azon fölül pedig reménylém,
hogy
talán
fölvilágosításhoz
is
juthatok
ott
kalandimra nézve; de mikép menjek oda?! Eleinte úgy okoskodám, hogy nem ártana talán rendrökkel a hely színérc menni, és a titkos gylésezket elfogatni. Ettl azonban csakhamar eltértem, hosszas tapasztalásból tudván, hogy a ma-
gyar
politikusok
nagyon
is
szeretnek
szerfölött
mert meddig lármázni szeret az ember, addig bizonyosan eszébe lármázni és zajoskodni, a mi igen
jó,
hogy titkos gyléseket tartogasson, hol torkának nagyszer tehetségét csak néhány beava-
sem
jut,
bámulhatná.
tott társ
Eszembe
ötlött
ugyan az
játékosok
gylést
tartani, mivel
hogy
ban olvasám,
fényes
ily
nem
talán
mvelt
fognak ott
valamelyik hírlaptollú
denevérek
is
kiknek titkos üzérke-
napfényre
ártana
hogy
tolvajok
nem rég
tartózkodnak fvárosunkban, déseit
is,
teremi
és
csalók,
deríteni
;
ámde én
már hirlapokban, mi utóbb nem valósult, hogy e hírnek sem merek hitelt adni, csak azért sem, mert rendrségünket nagyon jól annyit olvastam
ismerem
s
annál
gyzdve, hogy
fogva tökéletesen
meg vagyok
efféle
iparlovagok, ha csakugyan
léteznének, bizonyosan
már rég körömre kerültek
volna
I
valamely
Alkalmasint dító
társulat
gyanakodást,
De ugyan
midn
fog
ott
hanem
közhasznú
gylést
tiszteletet
melyik?
Hm,
ki
czélt
tartani,
elmoz-
mely nem
érdemel. bírná
azt
kitalálni,
magyarnak kedve jött társaságosdit alakul most társaság, csak arra kellene a pangó társulatocskák számát csökkenteni, s ezek helyett inkább egy pár életrevalót alkotni, melyek nemcsak tervezgetnémost,
a
Mindenre nem, hogy mikép
jáfszani
I
nek és hosszú jelentéseket bocsátgatnának szélnek,
hanem valóságosan cselekednének is valamit, megérdemelné, hogy az ember szót emeljen
a mi róla.
de mégis alkalmasint veszélyes társaság mert a meghívó levélben világosan meg volt írva, hogy a tagok fegyveresen jelenjenek meg. Igen,
ez,
Oh, még ez nem bizonyít! hátha kártyások, alatt; vagy talán a
és
kártyát értenek a fegyver
gyek
egyesültek,
ellen
magokkal
De
és
légycsapókat
le-
visznek
?
mért titkolják
gyléshelyöket, ha például
el
a legyek pusztítására egyesültek
?
Oh, hiszen ez nagyon természetes, mert a magyarok annyira biztosíták s megalapíták már az emberek minden osztályának szellemi és anyagi boldogságát hazánkban, hogy már az állatokról gondoskodásra
is
ráérnek, és törvényt készülnek az
állatkínzás ellen alkotni
;
ezek szerint tehát
az,
ki
legyet üt agyon, törvényt fog sérteni, mert a légy háziállat; a légy ártatlan állat, mivel senkit
nem
öl
meg. Igen, de csíp
I
Hát
a ló
nem rúg
és
nem harap ?
Azonkívül a légy csípése igen hasznos, mert néha
néha ébresztgeti gyart
kissé a szundikálni
szeret ma-
I
Ezen haladtam
annyira meghogy minden további habozás nélkül
több efféle okoskodások
s
nyugtattak,
föl
a kitzött
vendégl lépcsin,
jól
tud-
hogy semmi esetre nem késem el, minthogy az, ki négy órára hivatik meg magyar gylésre, bizonyos lehet abban, hogy még öt órakor sem ván,
fog
késn
jönni.
Csakugyan nem csalatkoztam, a szobát meglelem s ajtaja még zárva volt. Bevárjam most az érkezket, vagy a pinczért vesztegessem meg és nyítassam ki az ajtót, hogy a szobában elrejthessem
magamat? Egyik olyan veszélyes
lehetne,
gondo-
i8]
lám, mint a másik; azért tehát a szomszéd szobát
nyittatám meg, melyet bell azonnal bezártam.
Körültekintvén,
nem
hogy nem
csekély bosszúságomra vet-
gylési szobába tem s hogy ennélfogva a tanácskozásból szót sem fogok hallani. De csakhamar megvigasztal ám magamat, mert az épület új volt, s ki ne tudná, hogy észre,
Pesten az
épületek
új
gyermekeinek.
feleség
titkot
falai
melyre a mostoha
kenyér,
els
nyílik ajtó a
azért
s
bíztam
a
oly vékonyak,
mint a
anya
ken az
Én
irósvajat
legalább tudtam c
szerencsében,
és
nyu-
godtan váram a történend nagyszer eseményemert azt
ket, annyival is inkább,
is
tudtam, hogy
gyléseken gyakran mindent kímélnek ugyan, mit gyléseken kímélni nem kellene, de torkokat és tüdket soha! Alig telt el néhány pillanat, és a mellékszoba magyar
ajtaját férfias
nyitni
haliam
a
;
belép
azonnal
mély,
hangon Normából kezde énekelni, s erre megnyugodtam, mert azt mondják:
tökéletesen
kerüld
azt,
ki
a dalt
nem
szereti
természetes, hogy mind azok,
szersmind
okoskodást
emberek.
becsületes
legalább
eleget
1
E
szerint igen
kik énekelnek, egy-
Ehhez
olvashatni
hasonló a
német
bölcsészek legújabb munkáiban.
Csakhamar egymásután többen is érkeztek, s fél Ítélhetek, óra alatt, mennyire az ajtónyitásból mintegy húsz társulati tag gylt össze. Darab ideig zavart beszéd hangzott,
melybl
csak egy-két szót
miknek semmi föltn magyarázatot nem adhattam. Azután csönd lett, s csak egy férfi, talán
érthetek,
282
de oly csöndesen, hogy szót sem érthettem. Utóbb szava emelkedett, s nevemet világosan haliam említtetni, st néhány czélzást is megérték, hogy a társaságra nézve veszébeszélt,
az elnök,
engem
lyes vagyok, s annál fogva
jó
módon
ártal-
matlanná kellene tenni.
Ezután más kezde szólani, de ennek beszédébl szót sem érték, mert orrán beszélt. véletlenül az ablakra pillanték, s azonnal
Ekkor fölnyitám miatt
a
azt,
hogy
reménylvén,
szomszéd
ablak
is
a
nyitva
most az ablak,
annyi
mint
az
akkor
s
bizonyosan minden szót hallhatok, mert az leteken
hség
nagy lesz,
épü-
új
adósság,
következéskép egy kis erködéssel akár fejemet
is
a szomszéd ablakba dughatnám.
Reményemben csakugyan nem ablak
nyitva
volt,
mert harmadik
mit
bátran
le szavaik az utczára.
tehettek
nem
emeletbl
Az
csalatkoztam, az a
tagok,
igen hangozhattak
ablakból
sr
füst
go-
molyga kr, mibl némelyek azt hihették volna, hogy a társulat tagjai derekasan dohányoznak; de ezen következtetés nem mindig áll, mert más gyléstermek is vannak, mikbl csak puszta füst emelkedik, ámbár tilos bennök a dohányozás.
Most már mindent közlöm
a
tanácskozást,
gyakran elég ügyetlenül kat
hagyom
el,
s
szóról
szóra
közbe vegyített s kimondott idegen szava-
csak
a
mert nem vagyok
szerénytelen, mint ságírók, kik
hallottam,
oly rendkívül
bizonyos magyar politikus új-
henye tudákosságukkal kérkedni akar-
ván, czikkelyeiket össze-vissza spékelik idegen ki-
283 fcjczésekkcl, mintegy
akarva ez
kényszerítni
által
magyar olvasó közönséget az angol, francai a és és olasz nyelv megtanulására, hogy a magyar újságokat megérthessék ! Mily iszonyú fonákság a
!
A
—
ma
mit hallék, az így hangzott:
Tehát abban
éjjel
a budai
emberünk
szemmel
tüstént el
is
maradunk,
tanyán
Még
nem
—
s
által.
egyszer mondom, hogy ez csak legna-
gyobb szükség esetén got
urat,
ha komoly veszély találna
bennünket fenyegetni kandisága
—
magam fogok
hogy valamelyik
azon kiváncsi
tartsa
némitsa,
én
szólani,
történjék, mert a gyilkossá-
szeretem.
Legyen ön nyugodt, én sem akarom nyakamat ok nélkül veszélyeztetni ; de rendkívüli elvigyáz atra van szükségünk, mert most már a hírlapok is mindent kifürkésznek és dobra ütnek. Legalább addig ne jussanak nyomunkba, míg a halálbüntetés divatban
van
rölték, azután isten neki
!
;
ha egyszer azt eltö-
kényelmes palotabörtön-
ben könnyen elmélkedhetik az ember a
mök
—
Ha Nekem azt
földi
örö-
múlandóságáról.
ha ha
ismersnek tetszék, én már mindenesetre hallottam. Hah, most ismét az elnök hangja
szól
— Hogy megy az üzérkedés — A tegnapi nagy estélyen karpereczet — Én magyar színházban
?
igen
becses
ürítek ki
néhány
két
találtam.
a
zsebet.
184
-- Mindjárt gondoltam, hogy ön volt az, kirl egy magyar hírlap szólott. Sok bajomba került, míg kiszabadulhattam azok körmei közül, kik elfogtak ; de nem is megyek többé a magyar színházba.
— —
E
kis baj miatt?
— Nem, hanem mert többnyire csak egy pár húszast erszényekben. az — A németben pedig annyit sem fog ön Es ön — Én játékasztalok körül mködtem, egy pár szereztem. — Én barátom egy négylovas parasztszekérazért,
lelek
lelni.
?
a
s
órát
és
rel
hajtattam
cl,
míg kocsisa a csapszékben iddo-
gált.
— Hol — Mindenestl eladtuk Ó-Budán. — Helyes! — Én mulatságon, voltam tegnap a kocsi
?
este
•'^nél
hat
ezüst
kanalat
asszonyság aranyi ánazát,
hogy
— —
a
ki
oly
jól
s
s
egy öreg
mulatta magát,
mellékszoba egyik pamlagán elaludt.
Derék!
Én
mködtem
csak kártyákkal
meiben, hol rendesen s
magammal,
vittem
*jf*
ur
ter-
nagyon sok pezsgt isznak,
a játéknál rosszul látnak.
— — Tessék. — Mért nem
Elnök ur, kérdésem van.
sünkre ?
mieltt
kaptam
tovább
én
haladnánk,
egy
meghívót mai gylé-
«85
— Nem kapott ön? — Nem. — Csodálatos Hiszen látám önt — Ott voltam. — Inasomat látám cnhez — Én nem láttam t. — Pedig monda, hogy átadta — Úgy másnak — Ez szörny tévedés,
dél tájban a
!
servitatéren.
közelíteni.
is
a levelet.
adta.
E
szók után mindnyájan
össze-vissza
fölkeltek,
beszéltek, s én csak az elnök e szavait
—
kat,
érthetem
Mindnyájan változtassák meg önök szállásuhárom napig semmihez ne nyúl-
és legalább
janak.
Már nyör
rendrségért akarék
mieltt a gyögylés eloszlanék, de e pillanatban a szom-
széd ablakból egy
sietni,
bukkant
fej
ki,
s
én akaratlanul
hangosan fölkiáltottam.
Azon
fej
— Dalmer báróé
volt, ki
rögtön vissza-
rántá fejét és rémülve kiáltá
—
El vagyunk áruitatva hang az elnöké és Beattini grófé
E
és Beattini tehát két
volt.
Dalmer
ördög egy személyben.
Merevülten állék pillanatig az ablak eltt, de csakhamar föleszmélek ismét és az ajtóhoz rohantam de nem birám fölnyitni. Minden erködé-
—
sem hasztalan ajtót.
volt,
Dühömben
kivülrl
ers kezek
tárták az
lélegzetem elakadt, kiáltani akarék,
nyelvem megtagadá tlem a szolgálatot, mintha nehéz álom terhelte volna lelkemet. Végre egész
s
286
ermet összeszedem ermnek csakugyan
A s
és gyilkost kiálték, s rcndicivüli sikerült az ajtót kirántani.
mellékterem és lépcs azonban már üres
volt,
kend
volt
most látám, hogy ajtóm lakatkapcsán
áthúzva,
melylyel
de nevet nem
távozó
a
Mohón
bekötözék.
tekintem
gazemberek ajtómat
meg
a
kend
sarkait,
találtam.
Eleinte a vendégfogadóst akartam
kérdre
vonni,
utóbb az illet helyeken kivántam jelentést tenni de végre is abban állapodtam meg, hogy nagy zaj által
ez ügyben
nem
érhetek
czélt,
hanem
sokkal
inkább úgy, ha saját ermben bizom, és úgy cselekszem, mikép azt a körülmények idrl idre
mitl most már annyival is inkább sikerül eredményt reményleni, mivel a fszemélyt ismerém, s több körülményt hallottam, mit alkalmilag hasznomra fordíthattam ; ezenkül pedig most már egy kis személyes kivánni fogják,
bírhattam
bosszú
is
legjobban
vegyült eddigi puszta
kalandvágyamhoz.
XXXI. Háraló fogorvos.
A tánál
vendégl második emeletének lépcsfordulakevés
rendezve,
pillanatra
midn
megállapodám,
terveimet
igen sajátszer jelenet voná ma-
gára figyelmemet.
A
folyosó távolabb szobáinak egyikébl két igen pompás termet agár lépett ki, melyek soványságával, néhány ozédulahordozót és elcsigázott bér-
287 kocsislovat kivévén, bizonyosan senki
nem mérkz-
S mily rugalmasak valábirok ugyan annyi közhasznú ismerettel, hogy az agarak jelességeirl alapos Ítéletet mernék mondani de mégis meg vagyok gyzdve, hogy ezen nemes állatok szerencsésen pályáztak már valamely agarászaton, és hetett volna Budapesten.
nak büszke lépéseik
!
Én nem
;
jutalmat
is
nyertek, vagy legalább nyerhettek volna.
Fejket büszkén hordozák, s nyájas meghittséggel, st, mondhatnám: leereszkedéssel tekintenek néha vissza urokra, ilyenkor
mindig egyet billentve sze-
szélyes alkotású hosszú farkukkal, mintegy tudatni
akarván
vele,
hogy meg vannak magaviseletével
elégedve.
A
szép agarak boldog tulajdonosa nyomban kö-
vette
sipka
ket. Rjét arany prémezet vörös bársony fdé, mi azt tanusítá, hogy útra méltóztatik
menni
bozontos
varodott
szemidéi
alatt
gyönyör
állatokra,
minden
hazafiúi törekvéseinek
ezen közhasznú középpontjára, kéjittasan
mosolyogtak volna,
kedvkifejezést
napias
déssé
csa-
nyugvó nagy
édes és büszke elégültséggel tekintenek a
szemei
hatná,
szbe
a tekintetes vagy nagyságos úr.
s
nem tenné
mulandó
füstje
az
méltóságához
ha azt különben
is
bizonyosan
s ajkai
ha
ily
minden-
illnek
kényelmetlen
a rendkívül súlyos pipa,
mély sóhajt ugrat
ki
tart-
mkö-
melynek
az
uraság
domború mellébl, mert arra emlékezteti t, hogy egykor e nagybecs agaraknak is ki kell mulniok.
Mely
t
iszonyú gondolatnál
némileg, hogy az agarak
egyedül
még
az
vigasztalja
fiatalok,
ellen-
i88
ben már megette kenyerének masint
k
t
fogják
és
javát,
örök nyughelyére
volt egyetlen óhajtása
utolsó nagy
az
mikor ugyanis azt kivánta
bár
:
így alkal-
Ez
kisérni.
jéges
óta,
egész vidéken
az
hogy neki kevesebb jusson belle! Nemes testét porköpönyeg fdé, melyrl semmi érdekest nem mondhatok, s lábait sárga papucs takará, jeléül, hogy a kényelmet nagyon szereti. Kezeiben jól ellátott kostököt és szükségben segít terjedne
el,
botot emelt.
A lite
lépcs fell egészen más hozzá,
annyira
szr
meggörbített
ember közemintha
háttal,
macska volna és épen kutyára börzenkednék, és oly rettenten csoszogó lépésekkel, mintha épen keringzni készülne. Pislogó szemei örökös tánczot jártak a kék
szemüveg mögött, hosszú hegyes orra
mindig mozgott, mintha azzal
bókocskákat akarna
is
hónap-
csapni, szája oly édesen mosolygott, mintha
számra mindig vadalmát rágna,
s
gyrs
ujjai
szü-
net nélkül oly mozgásban vannak, mintha a leveg-
ben rögtön zongorázni akarna. Öltözete divatos és finom,
de
mégis
idegenkedni
kellemetlen ránczokat képez, tulajdonosa
nem
méltó
Dereka minden csorodik,
s
után
utoljára rendes
fels részével,
és
orrával
testétl,
C
mindinkább kicsu-
bett képez testének
majd
egészen
érinti
megvetéssel elforduló nemes agarak orrait;
pedig leírhatlan
bájjal
a
ajkait
mozgatja, és kimondhatlanul
édes hangon e szókat hallatja:
—
s
arszlánias öltözethez.
ily
lépés
látszik
mintha érezné, hogy
Legalázatosb szolgája méltóságodnak.
289
Az
olynem hangot
uraság
bocsát
ki
torkán,
röfögésnek szoktak
melyet az angol parlamentben
nevezni. Lehet azonban, hogy az uraság így szokta az üdvözléseket fogadni, melyek nincsenek kedvére.
Vagy tet,
talán azért viszonzá ily kétcsen az üdvözle-
mivel
nem
tudhatá,
hogy
a szerfölött lehajlott
idegen hozzá, vagy pedig agaraihoz intézte e szó-
melyek az
zatát,
közmondás
hiszen
böcsüli meg, az
tanítja
engem
:
a
ki
valamint
mert
6,
nem
jószágomat
se tiszteljen.
azonban koránsem hagyá magát e
idegen
hideg üdvözlet
mélyebbre
legalább véleménye
megérdemlek,
szintúgy
szerint,
Az
ily kitüntetést,
által
hajlott,
s
hanem még
visszariasztatni,
még
sokkal édesb alázatosság-
gal szóla
—
Mily dics két állat! Bezzeg olvadozott most az uraság szivérl a jégkéreg, s oly hangon, mely a fönnebbi és valóságos emberi szózat
közt középhelyet
ezen emlékezetes megjegyzést hallata
—
foglalt
el,
:
Megjárja!
— Méltóságod nevelte — Igen. — Valóban, büszke vendékeiben. — Hm, ráértem. — Mily gyönyör — Elhiszem. — E karcsú — Hm! — E gyönyör parányi
?
lehet méltóságod
nemes nö-
test.
lábak.
Nagy
:
Magyar
titkok,
i.
fej. <
o
290
— Apjok olyan — Tehát — volt? — — És már többé? — Odavan. — Mily kár! — Hja, mindnyájunknak meg halnunk. — Úgy van De csak most látom, mily gyönyör legszebb fogaik vannak — Nemde — Alázatosan kérem méltóságodat, szemegtekinteni rencsém, becses — Micsoda? — Méltóságod nagybecs óhajtanám — Az én fogaimat — Legnagyobb bátorkodom — Hiszen nem vagyok — Ezerszer bocsánatot kérek, de én fogorvos vagyok. — Nem fogam. — Minden évben megfordulok Parisban, Lonvolt.
is
Igen.
nincs
kell
!
;
szájba
a
beillenének.
is
?
lehet
fogait kissé
?
fogait
látni.
?
ese-
alázatossággal
dezni.
eladó.
fáj
donban
és a legjobb
zökkel
látom
el
s
legújabb fogászati
magamat, csakhogy
jól
eszköszolgál-
hassak.
— — Ugyan mit érne az ember fog csak enni sem tudna becsületesen — Az már az nagy Jól van, jól.
nélkül,
még
1
igaz,
—
baj
Midn
által
baj.
pedig a fogak sárgulnak,
környékeztetnek.
akkor már
»9«
— Hát sárgák az én fogaim? — Igen, még pedig nagyon, ha kegyesen megengedni — Hm, hm! — Valóban, szomorúan megvallanom, hogy — — Hogy? — Oh, méltóztassék megnyugodni, hiszen még — — Micsoda — Azt bátorkodom alázatosan megjegyezni, hogy méltóztatik.
kell
talán
lehet
?
bizonyos ideig
még
segíthetni a bajon
de ha már
;
nagyon elhatalmaskodik, akkor darabonként kitöredeznek a fogak, az
nagy darabokban
étel
gyomorba, ennek emészt ereje megromlik,
nagyon természetes,
id
elfogy és
midn
hogy azután az egész
eltt összerokkan,
s
akkor
jut a s
így
test is
száll sírba,
elvigyázat mellett még sokáig élhetne.
— Hát van az úrnak ez — ^^n, még pedig oly
ellen szere ?
hogy hozzá
hathatós,
hasonlót egész Magyarországban
nem
méltóztatik
esztendben megfordulok Londonban, s visszajöttemet mindig nagy betkkel hirdettetem valamennyi újságban, a oh, de én mi tömérdek pénzembe kerül ugyan örömest áldozom azt föl, csakhogy szenved emberkapni,
mert én minden
Parisban
és
;
társaimon segíthessek.
Ez
egyedüli törekvésenu
— Adjon hát azon szerbl. — Kérem, méltóztassék
kissé
szobába, mert elször
végeznem tekezni,
s
;
magamnak
visszalépni kell
a
a
tisztítást
különben hiában fogna méltóságod köl-
utóbb
azután
legjobb szándék mellett .9*
39>
sem engedhetnék szivem sugallatának
nem
és
segít-
hetnék a bajon.
A leül
méltóságos úr sóhajtva távozik a szobába, és az orvos pedig mesterségéhez fog. Számtalan
;
apró
nagyobb üvegcsét rak az asztalra, s ezeket szin porokkal állítja körül, és leg-
s
ismét minden
különbözbb
alakú
halmozza
az
föl gyri
A
el
és
munkához
kintettel
frakja
ujját
csöppeket
borsónyi
ur
nemes
aggályos te-
agarak
méregetik szerencsétlen urokat, és a für-
mköd
hogy
a
eszközökkel
fog.
szegény méltóságos s
vakaró részeit,
s
asztal többi
izzad rémültében,
gén
kefékkel
mintha
fogorvost,
fényes fogaik
saját
tartanának,
attól
kínpadra fognak
is
Ez alatt nagy bbeszédséggel mes áldozatát a derék fogász, és
jutni.
mulattatja türel-
többi
közt
ezt
mondja
—
uram,
Mondom, alig
vizeimet,
van
vagy
becsületemre mondom, méltóságos
ember Budapesten, keféimet
nem
ki
poraimat,
használja,
mert én
mindent egyenesen Parisból és Londonból
mikép azt rendesen tudatni
hozok,
szoktam mindig hír-
is
nagyérdem tisztelt közönséggel. Hát még fogaim! Méltóztassék kegyesen elhinni, méltóságos uram, hogy nem állítok sokat, midn azt lapok útján a
mondom, hogy Budapesten használja
ugyan
más
sok
pénzét,
használják az én valóságos
de
angol
ember
költi
és
mégis
többen
zománoz
és va-
lódi viziló fogaimat.
— —
Micsoda ? Ló fogakat
is
!
Hja, méltóságos uram, úgy van az, ki annak
*93
nem
idejében
orvosoltatja általam fogait, az utóbb
azután lófogakra szorul, ha jó gyomornak és hosszú
De
életnek kivan örvendeni.
Most kérem
gyunk.
Ezen vörös
figyelmezni.
ime,
már készek va-
alázatosan, méltóztassék kissé
porral reggel méltóztassék
ebéd után e sárga port
fogait dörzsölni,
vizet tessék használni,
lefekvés
fekete port és fehér vizet,
s
és zöldes
eltt pedig ezen
fogadom, hogy vala-
méltóztatik magas seinek Mindegyik szerbl három üvegcsével méltóztassék magával vinni, hogy hamar ki ne fogyjon. Így s most még c hat fogkefét adom
mennyi fogát épségben sirboltjába
vinni.
hozzá. Ezeket külön, csupán számomra, egy párisi
mvész
készíti.
— Hát mivel tartozom mindezekért? — Oh, kérem egészen god kegyes nagylelkségére bizom. — De, uram, tartom én alázatosan,
azt
azt
:
kötött alku, osztott
koncz! Szóljon tehát világosan, mert én retnék sokat adni,
az úr pedig
méltósá-
nem
nem
sze-
szeretne ke-
veset kapni.
—
Ah, kegyesen tréfálni méltóztatik. Ám legyen parancsa szerint. Követelésem igen csekély, mert én nem csupán alacsony haszonlesésbl és a
összesen csak tizenöt
peng
alázatos tisztelettel kérni.
— — — —
mködöm,
szegényeknek mindig ingyen szolgálok. Tehát
Tizenötöt
?
Igen, a kefékkel együtt. Itt
van.
Alázatosan köszönöm.
forintot
bátorkodom
«94
— Minden — Méltóztassék máskor ha Pestre méltóztatik jni, — van. jót.
parancsolni velen\,
is itt
névjegyem.
Jól
A
fogorvos szökdécselve
siete le
lépcsn,
a
a
méltóságos úr pedig szomorúan czammogott utána,
mert a tizenöt
peng
kiadása
kissé
zokon
esett
neki.
XXXU. Nyúlvásár.
A
föncbbi mulatságos jelenet annyira
hogy oly vigan
hagyám
táncomul atságból
s
nem
oly
földeríte,
vendéglt, mintha
a
el
helyrl
jnék,
hol
annyira mennyire életem ellen esküdtek össze oly
emberek, kiktl valóban könnyen
hogy
kitelhetett,
fenyegetéseiket tettel valósítsák.
Fütyörészve ballagék tehát az országútra, sétálva
idt eltölteni nyolcz óráig, mig a titkos nyomozóval találkozhatom. Másnap hetivásár levén, akarván az
elég tárgyat láthaték, mely gondolkozásra anyagot, s
mellesleg mulatságot
A
az
a
birt
elször
fékezni,
hanem jobb
nem
is
a bérkocsisok
még semmi gorombaságban
kiket eddig s
kik
szabad Amerika politikai
tesznek, és azért
szónokain
igen tanácsos
velk
is
túl-
kikötni,
csak amúgy észrevétlenül mellettök elhogy nyclvökre ne vegyék az embert. jobb oldalon néhány életunt köszörs öntözi
surranni,
A
szerezhetett.
ember szemébe,
nem
hatalom
még
végén
nagyhidutcza
tnnek
is
'95 kövét,
midn
nincs
ezek
;
dolga
van,
s
midn
torkát,
dolga
szegény csehek, kik azért költöztek
hozzánk, mivel
hallották,
hogy még nagyon sok
kiköszörülni való csorba van rajtunk.
A
baloldalon
szembe, miken
elször
is
néhány szekér tnik ezek körül
hizlalt ludakat árulnak, s
mert meg kell hemzseg a zsidóság vallani, hogy Ábrahám fiai a zsiros falatokat szeretik. Ezek azonban mindnyájan nem vásárolnak, hanem rendesen három osztályra szakadnak. Vannak szörnyen
;
tudniillik olyanok, kik
hosszú alkudozás után csak-
ugyan vásárolnak; vannak, kik azon iparkodnak, pénz nélkül juthassanak lúdhushoz ; és
hogy
—
oly nagyon megnézik a derék kövér hogy végre szinte elhitetik magokkal, mikép már annyira jól laktak velk, hogy nekik bizonyosan ingyen sem kellene ma többé lúdhus.
vannak,
kik
állatokat,
A
házak
alatti
boltokban ócskaságokat árulnak a
zsidó lomkalmárok, kiknél ber, elég drágán ugyan,
mindent kaphar az em-
de rendkívül silány
álla-
potban.
Hát ezen nagy házba mért megy annyi minden korú zsidó? Mindjárt zsidó és
— —
fia
meghalljuk,
ha
ezen öreg
beszélgetésére figyelmezünk.
Dávid
fiam.
Tessék.
— Megnedvesítetted már — — Kevertél kávé közé kavicsot? — Igen.
a gyapjút,
nyomjon
?
Igen.
a
hogy többet
296
— Adtál húszast? — Kettt, egy parasztnak. — Kiszedted zálogba kapott gyrbl gyémántokat — Igen, cseh köveket raktam helyökbe. — Kevertél paprikába téglaport? — Igen. — zsinagógába. hát ki
likas
a
a
?
és
a
Jól van, jer
a
Vannak, kik az efféléket Quaekkerekrl szeretik mesélni, de menjenek
csak az országútra,
dom, hogy szinte minden héten
s
foga-
fognak hasonló
kérdéseket és válaszokat hallani.
Ha
tovább halad az ember, jobbról
a
roppant
kell elvonulnia, melyben magyar katonák némán farkasszemet néznek egy-
nagyságú laktanya mellett a
mással,
az
olaszok
énekelnek,
csehek
a
pedig
alusznak.
Ezután azon hely következik, hol nem igen régen
német tanult lovak és mvészek mködtek ; a lovak nagyon fiatalok, a mvészek és mvésznk pedig már öregek voltak, s így nem csoda, hogy bódéjok megégett, mert ügyességök hiányát mindig lporral és tzjátékkal iparkodtak pótolni, épen mint némely korlátolt tehetség politikusok, kik ész fegyvere helyett tüzeléssel
vélnek
az
óhajtott czélhoz jut-
hatni.
Innen
néhány
lépésnyire
két
igen
nevezetes
vendéglt és nemzeti színházat, köztük pedig tömérdek port. Igen különös, hogy ez a Zrinyi, mely a « Szökött
épületet
katonav
láthatni,
által
oly
tudniillik a Zrinyi
nevezetessé
lett,
mint a Bátori
197
mind
sokban
csizmája,
mind
magyar,
a
a
német
Így például : itt a mulatság gyakran nagyon hangos, a magyar színházban is;
színházhoz
gyakran verekedés történik, a német színházban
itt
is
hasonlít.
;
itt
sok trágár beszéd
házban
is;
a
tartatik,
a világítás rossz,
itt
a
magyar
szín-
bzhödt
lég
s
német színházban is itt a pinczérck nem tudják kötelességeket, némely magyar
minden piszkos,
nem
színészek
a
;
énekesek szinte rekedtek •
Aufschreiben
kritikus
a dzsölök itt német színházban az itt sokan azt mondják
tudják szerepeiket;
rekedtek a sok ordítástól,
!»
;
a
magyar
a
színházban
nem mondja ugyan, de mégsem
azt
sok
fizet;
itt
sok keresztény csavargó fordul meg, a német szinházl karzaton sok házaló zsidó üti föl trónját;
itt
számos idegen zsebel mködik, a magyar színházból idegen mvészek viszik el a pénzt; itt rossz a táplálék, a
német színházban rossz az eladás itt a magyar színházban is kevés az istáló is van lovak számára, a német ;
kevés az újság,
újdonság;
itt
színpad
gyakran volt már
A
is
mi a port
illet urak
nem
illeti,
az.
az azért oly nagy,
bírják ezt estefelé
mert
az
mindig meglo-
csoltatni.
De
ugyan mért nem?
Mert
a
perzsg
drága, melylyel torkukat locsol-
gatják.
És mért építették ily zugba a nemzeti színházat? Azért, hogy ne akadhasson rá nagyon könnyen az ember.
Ezen
két
épületen
túl
a füvészkert
kínálkozik
298
hvös
E
mely
árnyékával,
embert németül
alól
magyar
a becsületes
poros utczára.
utasítják a
helyre némelyek országházat kivántak építetni,
a színház mellé, mintha bizony ebben lést kellene gyakorlani,
is
csak szín-
mint a színházban,
mintha
s
Magyarország fvárosában minden nemzeti intézetet a baromvásáron kellene fölállítani. mozog az élet, a ponyItt most igen elevenen vás és gyékényes kocsik hosszú sort foglalnak el, áls terhelvék a közel s távol helységek minden dásával a gyomor kielégítésére. Azt gondolná az ember, hogy e szekerek nagy része nem fog ter-
hétl megszabadulni ez azonban hibás vélemény, mert másnap délután bizony mind üresen fordul ;
az haza felé.
Elször
is
a városi kofák
lyen, s jó olcsón
fordulnak
meg
e he-
mindent összevásárolnak, mit azzsibong,
Köztük s ezek
parasztot
is
után szokott állomásaikon drágán adnak az ingyen vásárlók nagy tömege
oly ügyesek, hogy a száz
szem
el.
meg
tudnák lopni, ha a rendrség rendes figyelme rendkívül
nem nehezítené szabad mesterségök gyakor-
latát.
Ezután cselédek,
jnek
az
asszonyok,
kisasszonyok
amazok gyakran kisér lovagokkal,
és
kik
történetesen éppen akkor szinte arra sétálnak, ezek
pedig mindig nagy kosarakkal, mikbl sokszor csak egyetlen nagyon
is
szerény kenyérke kandikál
ki,
vitatási beszédekbl a gondolat és józanság. Mindezek közt az életrevaló zsidók sem hiány-
mint
zanak, apraja, vénje, mind talpon van. Gyufás
fiú.
199 alig
ki
Játszik
krajczáros trombita
földbi,
a
ki
hangján kinálgatja olcsó
hogy egy-
árúit, s lehet,
kor trombitaszóval és hatlovas hintóban fog Budapestrl elutazni.
Ezt a magasb suhancz követi, pipákkal, tükrökés ollókkal
kel
ez már minden két hétben meg-
;
egyszer
fordul
takarékpénztárban,
a
pár
egy
s
huszaskát tesz le, mikbl idvel ezreket fog majd azoknak kölcsönözni, kik most lóistálójukban sem
adnának neki
A
szállást.
már nehéz batyut czipcl, mely tele van kendkkel és minden olynem olcsó szövetekkel, melyek annyira kimentek már a divatból, hogy boltokban többé nyomukat sem lelhetni. Ezek renférfi
desen igen jó vásárt tesznek a szekerek közt, s nyereségöket már nem viszik takarékpénztárba,
hanem ügyesen ják,
forgatják, azaz
természetesen ill zálog
annyi kamatra ad-
:
mellett,
mennyire
a
csak lehet.
Ósz szakáliuak
is
vannak,
kik
kivételkép
vagy
buták, vagy becsületesek voltak egész életökben, azért sel
még most
is
szegények
s
tengetik utolsó napjaikat, miket silány
cserélnek a fényesnek Láthatni
örvendez
továbbá harczias
és
nem
csinos
hogy az id Vannak
—
szolgálókkal
váltani,
tekintet
katonákat,
hogy csinos
szeretnek
természetesen
gyrkért néptl.
falusi
kik azon különös gyöngeséggel bírnak,
egy pár szót
s
csak rongyszedés-
néha néha
csupán azért,
teljék.
de nagyon csalatkoznám, ha
valami különös jelenet
nem
fejtenék
ki,
itt
most
mert né-
300
hány kocsi körül és közelében rendkívüli mozgalom kezd uralkodni. A szekerekrl nyulak, csirkék s egyéb eladni valók függnek,
szemmel
de mégis
áruikat,
kendkre,
gyakran a szép tarka
bbeszéd
kivül
parasztasszonyok
földön
a
tartva
zsidó
ülnek,
félre pillantva
miket egy rendforgat néhány
mindenfelé
gatyás paraszt eltt, kik nagy elégültséggel tekint-
getnek a tarka szinekre. egy
hunyorít
szor
mintha a nap puhatolni,
E
közben
társára,
akarná
foltjait
néha
azonban
a zsidó
úgy
ki
néhánymagát,
tetteti
szabad
szemmel
néha mégis igen
ki-
saját-
szerüleg pillant a nyulakra, mintha közelebb érint-
kezésbe szeretne velk jni.
nehezen
Terve azonban
fog
sikerülni,
mert a
sarkon álló hajdú bizonyosan meglátná t, ha történetesen
—
el
nem
szenderült
volna,
mit egy
igen ügyesen használ zsebkendje el-
csavargó
fiu
lopására.
És én igen nagy igazságtalanságnak
tom
a
hogy
sorstól,
ezen
gazságot
engedé, melylyel alkalmasint ságát akará büntetni azért
hunyá be
hajdú aluszékony-
a
mert hátha nem
;
kissé
tar-
elkövettetni
szemeit,
aludt, s csak
hogy ezen rövid
pihenés után annál áthatóbban vizsgálódhassék.
ha
aludt
egyetlen
ugyan
is,
pillanatig
fáradozás és hosszas
is
De
ezt
igazságosan csak
csodálni?
Annyi tömérdek
lehet-e
ácsorgás
nem
lankasztja-e
el
ember nem kénytelen-e inni, még pedig sokat inni, ha nagyon ellankadt? Ez oly természetes, hogy máskép teljességgel nem
az
embert,
is
lehetne az
s
a
ily
lankadt
iszonyú terhet
kiállani.
%!$i9i^E^
3o;
De
hah, csakugyan megtörtént!
A kends
hevesen
alkudozott
éppen
a
harmadik nyulat akará zsákjába
midn
az egyik
fönálló
parasztokkal,
a
s
társa
merben ellenkez
már
csúsztatni,
ezen
a
tettet,
s
parasztasszony észrevette
törvényekkel
zsidó
torka szakadtából kiálta:
—
Tolvaj
A
zsákos zsidó szinte nagy lélekjelenséggel har-
'
Tolvaj
!
!
sogtatá
—
Tolvaj
!
Erre nagy
Tolvaj
1
hajdú
zaj támadt, s a
a zajgók felé siete,
miután szemeit
fölébredett és
jól
megdörzsölé,
hogy az igazságot világosabban láthassa. Ekkor a zsákos zsidó példás hidegvérséggel szóla:
—
Hogy
Az
asszony már öreg
ez a nyúl, ifjasszonyka
hagyá magát e hízelgés nagy indulatossággal
—
—
ez a nyúl
zsákos ember, mintha
nagyot
által
de még sem
hanem
elcsábitatni,
kiálta
Micsoda?
Hogy
?
volt ugyan,
?
—
kérdé hangosabban a
azt hinné,
hogy az asszony
hall.
— Drágább biz mint másik kett, ket már ellopott kend. — Én? — Igen ám, mutassa csak zsákot. — Hozzá ne nyúljon. — Saját jószágom után ne nyúljak é az,
melye-
a
a
meglátjuk!
?
Majd
302
— Én meg akattam ezen nyulat venni, valamint megvettem. — Tlem? — Mintha bizony csak kend árulna nyulat Pesten. — Nemzetes uram, kérem, lépjen csak közemár a másik kettt
is
lebb.
E
szókat
a
hajdúhoz intézé a paraszt
tüstént ott termett, és igen méltóságos
— — Nem,
n,
s
az
hangon szóla:
Szólj, zsidó, loptad a két nyulat?
soha
ne menjek e helyrl, ha igazat
el
nem mondok.
— Hazudik. — hát hol vetted — Egy vadász fehér hattyúban. — Vezess oda. Enyjm nyúl. — Igen? Hát mondja meg kend, hogy milyenek. — Ugy van, szóljon kend, szaporán. — Hogy milyen — Igen. — Hát, hát — csak olyan nyúl biz mint nyúl lenni szokott. — Ejha, szégyelje kend magát, hogy ezt beCsitt
?
I
úrtól a
a
?
a
az,
a
gyanúba akarta hozni. néhány szó mondása eltt a kends zsidó
csületes zsidót
E zatos
kér
tekintettel
hajdú azonnal kezébe
szorítá
meg
kezét,
alá-
mit
a
dugott, de korántsem azért
ám, mintha valamit kapott volna tle, hanem csu-
pán
azért,
törölje.
hogy kezét
a tisztátlan érintéstl
meg-
303
Az
asszony
növeked
indulattal szóla
— De már ez nem igazság — Még engem mer kend rágalmazni — Szörnység. — De mikor — — Szót sem minden ember nem kendtl
kezéskép
— — —
Ugy
lopták ezeket. Világosi
alázatosan, nemzetes uram.
pillanat
minden ismét ugy lecsön-
múlva
nem
mintha semmi baj
történt volna
szegény parasztasszony dünnyögött
de utóbb
igy vigasztalá
—
vásár,
jó-
van.
Köszönöm
Kevés
fejét,
maga
ismeri a nyulakat, követ-
Elmehet kend.
desült, a
?
ismeri a
!
kend pedig nem
szágát,
:
Hja,
is
elhallgatott,
és
miután
;
csak
csóválta
komája
t:
lelkem
komám
vaknak alamizsna
asszony,
szemesnek a
1
Közöljem gondolatimat ezen eseményrl ? Ugyan minek, hiszen ily s ehhez meglehetsen hasonló jeleneteket minden héten kétszer láthat az ember.
Nem
hanem inkább azon kis ki már rég tolakodik hozzám egy pár közönyös
szólok tehát errl,
púpos zsidóhoz fordulok, körülöttem,
s
intézett
is
ámbár nem emlékszem, hogy tam volna. Kit keres ön ? szót,
t
valaha lát-
— A
—
— —
púpos hidegen csak e szócskát válaszolá Senkit.
Tehát mit akar tlem? Semmit.
304
— Hogyan? — Mert nagyságod keres engem. — Én? — Igen. — Csalatkozik ön. — Éppen nem. — SzóJjon világosan. — Nagyságod akar tlem — Én, öntl — Nincs különben, — Nem értem — Ma nyolcz órakor nagyságod várakozni fog valakire királyutcza — Igen. — Én tudtam, hogy nagyságod kitzött id valamit.
?
önt.
este
a vácziut és
közt.
a
eltt is található lesz már e környéken, mert az ember csak akkor késik, mikor jót kellene tennie, de mindig megelzi a határidt, midn boszuvágy lakik szivében.
— Kicsoda ön — Senki. — Mit akar tlem? — Ötszáz — Hah, tehát ön — Igen, én rendelem nagyságodat — És? — A kívánt szolgálhatok már. — De én nem önnel szólottam tegnap. — Meglehet. — Ki nekem hogy nem fog é ön meg?
forintot. ?
találkozásra.
-
felvilágosítással
áll
csalni.
jót,
305
— Senki. — Ez — Tehát ajánlom magamat. — Megálljon, — Méltóztassék. — Ugy hogy vagy tegnap nem alakjában? vagy most nem látom önt — Ma sem, tegnap sem. Ki oly veszélyes kiállhatlan.
láttam,
látszik,
valódi
z,
terséget
mint én, az
mes-
nagyon óvakodó szokott
lenni. Tetszik fölfedezésem ötszáz forintért?
— — — — — —
dai
Szavam
Kérem
mellett a
megmaradok.
pénzt 1
Elre? Igenvan.
Itt
Ma
éjjel
tizenegy órakor méltóztassék a bu-
hidfnél várakozni rám,
ságodat azon helyre, hol a tegnapi
és én elvezetem nagy-
éjfélkor
kit
elfogatni.
Ennyit Ígértem, többet nem.
— —
azon
beszélhet
temetésnél szeretett volna
emberrel,
S ha megcsal ön ? Azt tehetném ugyan, de éppen azért nem teszem, mert én csak haszonból s nem puszta csalásból élek.
— — De csak nagyságodat egyedül vezetem — Miért — Mert csak erre kötelezem magamat, Jól van.
oda.
?
s
rántsem
arra,
ko-
hogy hitsorsosomat börtönbe vagy bi-
tóra kerítsem.
—
Ez
Nagy
:
gyanús.
Magyar
titkok.
I.
lO
3o6
— Talán csak nem nagyságos uram kedve fegyverekkel magát szen — — Pontban tizenegy órakor. — Nem feledem az idt. — Alázatos szolgája! fél,
?
Hi-
szerint.
elláthatja
Jól van, eljövök.
XXXIU.
Tr
és feszület.
A rejtélyes ember távozott, s nem tagadhatom, hogy nem legjobban érzem magamat, ha azon kalandra gondoltam, mely éjfélkor rám várakozott. Móriczczal félelem és aggály nélkül merek találkozni bárhol és bármikor, ámbár elszántsága eléggé ismeretes volt elttem de hátha többek jelenlétében fogna e találkozás történni ? Hátha oly társaktól lelném t környezve, kik minden iszonyura szintúgy el valának határozva, valamint Saját árnyékom!
?
nem szoktam ugyan visszariadni, s a veszélytl nem tántorgok gyáván vissza! de életemet esztelenül koczkáztatni mégsem szeretem, mert azt mind
tól
saját javamra,
mind mások hasznára lehetleg so-
még megtartani. nem vihetek magammal,
káig óhajtom
Társakat
get sem
s a
rendrsé-
értesíthetem, mert azon kevés bizonyítvá-
nyaim, mikkel elállhaték, részint oly lazul függöttek össze,
volna
hogy
meg,
a
törvényszék
részint
bizonyosan Marczit
eltt
pedig olyanok is
alig állhattak
valának,
hogy
Ítélszék elébe hozták volna.
307 kit ily
lépés
zött
lesz,
ha börtönben kellend néhány
eltöltenie.
nem hagyhatám ma-
Segély nélkül semmiesetre gamat,
akarék javulá-
mert tudtam, hogy ismét megrög-
gazemberré
hónapot
nem
teljességgel
által
sában gátlanj,
c
kalandba
veszélyes
bonyolítani,
s
azért
rövid gondolkozás után bérkocsiba vetem magamat, és
Marczi szállására Szobájában lelem
még
létezett volna
elhatározá azon
ságra
hajtaték.
t
is
felesége
bennem
hiedelmemet,
nézve tökéletesen
mellett,
s ez,
ha
ellene gyanú, végkép
hogy
ártatlan,
a gyilkos-
mert ellenkez
esetben bizonyosan rég elhagyta volna már Budapestet.
Beléptemkor tüstént azon kérdéssel jött élmbe, nyomában vagyok-e már a gyilkosnak ? Én csak azon reményemet nyilvánítám, hogy ma éjjel több fölvilágosításnak fogok nyomába jutni, mely a gyilkos felfödözésére vezérelhet, mi végre segítségére van
szükségem, ha elég bátorságot érez magában némi
lehet veszélylyel szembe késznek nyilatkozott,
dém t, tam neki
hol
még
adni, s
s
szállani.
Ó
mindenre
én azonnal szállásomra külutasításokat szándékoz-
további
magam
is
visszaindultam bérko-
elször egy barátomhoz hajtaték, ki Dongái grófn házában ismers vala, s ki által ott magamat bemutattatni kivántam, reménylvén, hogy ezen utón legbiztosabban fogom a sokoldalú Dalmert álarczaitól megfoszthatni, s az igazság büncsimban, és
tet kezeibe
adhatni,
mert ármány ellen legsike-
resebben mindig csak ármányt használhatni, mely
3o8
sokszor
gyz
ott,
hol a nyílt igazság cg>'cnes ha-
ladása kudarczot vall.
még
nem
Tisztában
mely szerint
a tervvel,
t
valék ugyan
vallomásra hivém
de az els elhatározó líjmutatást a körülményektl váram, melyek különben is gyakran a legel esb elleges számításokat és tervezése-
kényszeríthctni,
ket
is
meghiúsítják.
Azon gyönyör gylés
melynek négy óra-
óta,
kor tanuja valék, ismét újabb gondolatok és gyana-
kodások
Hogy
támadtak
bennem ezen
kalandor
ellen.
abban leg-
és Beattini gróf egy személy,
kisebb kétségem sem volt többé, mert hangja egé-
szen az úgynevezett grófé vala, is,
nyirott haja
porsója
is,
mely akkor,
t
fölött látám
fürtökben lenge köri kait.
ugy szinte arcza
s
csak szakálla volt most szke,
valamint kurtára
midn
hitvesének ko-
hosszú
kesergeni,
fekete
homlokát és barna halánté-
Mondhatom, hogy
az
mesterségében
álzás
remekelhetett, mert akkor egész arcza sárgás, most
pedig fehér és
kett
piros
vala,
s
melyik
meg. Hogy pedig
igazi
e
szemeim nem
közöl, azt az én tapasztalatlan
határozhaták
az
nem
Beattini,
hanem csakugyan Dalmer báró, azt teljességgel nem hihetem, mert ily rendkívüli hasonlatosságot csak regényekben vagy a
színmüvekben
mindennapi életben bizonyára nem
lább oly ritkán, hogy egyáltalában
magamat
de
vagy lega-
nem érezhetem
mikép ezen csakugyan épen most követke-
azon hiedelemre hajlónak,
ritka esetek egyike
zett be.
láthatni, ;
S ebben annyival
is
inkább alapos
okom
vala kételkednem, mivel Beattini fölötte gyanús. Dal-
309
mer pedig világosan gaz szerepet játszott. A híres Swedenborg azt tanítja ugyan, hogy minden embernek tökéletes képmása van, s hogy az egyiknek meg kell halni, midn egymással találkoznak de én azon mély merengés bölcs tanainak nagy részét puszta
agyrémeknek tartom,
sem
igy ezt
s
találom valószinünek.
De
ki
volt azon fiatal
hölgy és
ifjú,
kiket Dal-
mer társaságában láttam, s kik mindketten oly meglepi eg hasonlítottak Eszterhez, Móricz feleségéhez, vagy Beattini grófnhez ? Testvérek lemert ezek közt
hettek,
lelhetni
néha
ily
hasonla-
sem beszélni nem haliam ket, kémlém vonásaikat, hogy e gondosan nem sem oly de véleményben alaposan kétkedhettem volna honnan van e rendkívüli hasonlatosság az elhunyt Eszterrel ? Talán mind a hárman testvérek ? Ha igen, ugy a természet e játéka már mindenesetre a legritkább csodák közé tartoznék. Vagy egy személy a hölgy és ií^u ? Ezt nem igen tarthatám vatosságot, s különben
;
lószínnek, mert mire vezérelhetne ezen alakoskodás, miután Dalmer mind a kettvel nyilvánosan jelenik
meg, sincs
s
e
oka
szerint, titkolni, s
mint egyik
látszik,
neme
egyiknek iránt
lételét
sem kívánja
az embereket csalódásba hozni.
Tndéseim hogy az
talán
ifjú,
közben még az
nem
mind
halt
meg
Eszter,
a hölgy alakjában.
is
eszembe
s
De
t
s
mind
e gondolatért
csakhamar kinevetem magamat, mert ha
meim erejében
ötlött,
láttam
saját sze-
a halottvízsgáló okleveles csalhat-
lanságában kétkedhetnem
is,
ugyan mi ok bírhatta
310 volna arra
zbe
hogy
kalandoromat,
vett
vagy kedvesét halottnak hirdesse,
gét,
s
felesé-
t
mégis
rögtön két alakban mutogassa oldala mellett? E véleményemet a holttest váratlan eltnése éppen nem ingathatá
mert ezt Móricznak tulajdonítám,
meg,
vakbuzgalomból,
talán vallási
ki
mi czélból, raboltathatá
Midn
ennyire
azon körülmény
juték
vagy isten tudja,
a holttestet.
el
okoskodásaimmal, rögtön
még eszembe, mely
juta
szerint
mély gyászban, saját szemeimmel látám üveges hintóban ülni, s kevés pillanat múlva Dalmcrt már azon rejtélyes ifjú mela temetésnél Beattinit,
lett
nyilt kocsiban,
s
Codrington kabátban
fehér
eszméim ismét összemár nem merem többé egész bizonysággal állítani, hogy Beattini és Dalmer csakugyan egy személy ámbár megválni sem birtam határo-
pillantám meg. Megvallom,
zavarodtak,
s
;
zottan e véleménytl, mely
nség
E
mellett
annyi valószí-
küzdött.
tépeldések közt agyam
láz dúlt volna
akkor ébredek
ereimben. föl,
midn
E
égett, mintha forró-
kinos
állapotból csak
a kocsi megállott, s is-
meretes hangok e szókat kiálták felém
— Nagyságos
uram, az isten áldja
:
meg
jóságát,
szegény Erzsimet befogadták, és megígérték, hogy
engedelmet kérek, nagyságos uram, hogy megállítottam a kocsit de
jól
gondját viselik.
Alázatosan
;
nem
tartóztathattam
magamat,
ki
kellett
monda-
nom, hogy az úristen áldja meg a nagyságos urat. A szerencsétlen apa c kendzetlen halászával,
melyek szintén fakadtak szivemben,
könnyi-
3»> ték
lázas
zám
:
—
állapotomat,
Ne
s
meleg részvéttel viszon-
búsuljon, Bálint gazda, majd lesz rá gon-
dom, hogy ne lásson fogyatkozást
st
a
szegény lyány;
fejét;
hogy még meg is gyógyul. az isten, de az orvos ur csóválta a hej pedig nem jó jel ám az, nagyságos
uram.
De még
leher,
—
Adná
egyet
mondanom. Mikor
kell
a
vámháztól visszafordultam, czigány haddal találkoz-
elbb
tam, melyet már az haladni
;
láttam mellettem el-
is
taligájuk kereke esett ki és azért állapod-
tak volt meg.
Hát akkor azután a szegény Bandi-
val beszéltem.
— —
A
gyilkossal ?
Azzal; isten
tömlöczbl,
és
bocsássa
ezen
meg bnéti
czigányokkal
kik
nem
bír-
taligájokba rejtették, mert a nehéz vasat ták
egyik
kezérl
azután Bandinak
mondtam és
neki azt
hirtelen
leverni.
nagyságos
a
is,
hogy
Kitört a
találkozott,
Elbeszéltem
ur jóságát,
s
meg-
a nagyságos ur milyen,
erre mindjárt ráismert,
s
azt
monda, hogy a
gyékény alól nagyon szemügyre vette a nagyságos urat, mikor szerencsét mondatott magának a czigány lyány által. Azután az olvasó feszületére, mely
lyányom nyakány van,
tette kezét, a
dig hosszú török kést, vagy trt
másikban pe-
tartott,
melyet a
czigányoktól kapott, és megesküdött, hogy azon késsel öli meg magát, ha nagyságos uram jóságát
meg nem mintha az
Oly vadul
hálálhatja.
elméje
is
beszélt
szegény,
megháborodott volna.
3»«
Néhány
szót
vigasztaló
földmüvelhez Barátoniat
intézek a szerencsétlen
és tovább hajtattani.
hon lelem, éppen Dongái grófn s minthogy meglehetsen ahhoz
estélyére készült,
képest valék öltözve, tehát azonnal elindultunk.
XXXIY. Sc5nycg
A
kapus
csöndíte,
s
és
pokrócz.
mi
a
virágokkal
diszített
lépcsn gyorsan haladtunk föl, a pompás elszobában egész raja által fogadtatánk a fényes szolgáknak, s a pompás világításu terembe utasítatánk. Elitélet talán, de nem tehetek róla, hogy én a rendkivüli fényzéssel soha nem birtam megszéles
barátkozni, habár
oly
melynek birtokosától
helyen találkozom
még nagyobbszer
is
azzal,
pazarlás
hogy azért tönkre jutna. Itt hatott rám e vakító pompa, mert jól emlékezem, hogy hirlapokban olvasám, mikép e dicsségek tulajdonosnje országosnak nevezhet kár enyhítésére öt forintot adakozott, s én most, a lépcs aljától a terem ajtajáig, is
kitelnék, a nélkül,
pedig
még
kellemetlenebbül
legalább ezer forintot
ér
finom
sznyegeken ha-
ladtam keresztül. Kárhoztasson bárki, de rám nélkül
keseren
Kellemetlen érzésem a terembe
inkább növekedett. lélegzetem
mód
hat az ily aránytalanság.
szinte
A
léptemkor
pompa egészen
nehezült,
midn
még
elnyomott,
körültekintek.
Roppant jövedelem nagy része vándorlóit e dics-
3«3
ségekért külföldre
még
;
virágok
a
is
jobbadán
is-
meretlenek valának elttem. Szegény magyar haza, tehát még csak virágokkal sem elégítheted ki a hatalmasok nagy részének telhetlen vágyait, ámbár kincseid legjobbjaival oly dúsan halmozod el ket,
hogy sokan közölök minden tekintetben több külföldi
A
fejedelemmel
vetélkedhetnek!
is
bemutatás alig igényié
fél
perczet, mert hi-
ismersre van minden apró ember. Pedig vajmi szokásain tulteheti magát az gyakran történik meg azután, hogy konkoly és va-
szen csak névre, vagy szükség
helyeken,
ily
dócz vegyül
névvel s
közélet
a
búza közé,
a
gyakran véghez, melyektl nának, azon polgári
biró
oly tények
s
polgári házak
házak
tagjai,
mennek is
irtóz-
melyek eltt e
finom sznyegzetü teremek ajtainak arany kilincsei
soha
nem
nyilnak meg, vagy legfölebb
kor néhány pillanatra, elapadnak, és
Ámde
uj
midn
táplálékot kell számokra szerezni.
ez semmi, hiszen a tenger
apró folyamok
csak ak-
is
a kincsforrások kissé
vizét.
sem
veti
Terembl terembe,
meg
az
szobából
szobába mcnénk, minden lépés után azt gondolám, hogy most láttam a fénynek ne-továbbját, s min-
den lépés után csalatkozám, mert folyvást uj tárgyakkal találkozám, melyek minden látottat elhomályosítanak pazar fenykkel.
A
mit
itt
azt
láték,
csak az «Ezer egy éjszaka* tündérregéinek csillogó képeivel
mködtek
hozhatám tündérek,
hasonlításba
hanem
;
csak
pedig
itt
nem
pénz és emberi
kezek.
Boldog emberek, kik
ily
körökben élhetitek
le
3'4 napjaitokat,
nem ismerve gondot
dog hölgyek,
egy egy
kik
és bánatot
falu értékét
Bol-
!
hordozzá-
tok füleitekben, mily kéjteljesen folynak le óráitok
minden perczei
Szerencsés
I
koszorú
virágait
hommed
paradicsoma
ugy
van
itt
De
szállonghatjátok
igéz hölgyköri Ha Maily
!
nem fonóházban
az, itt kell
haza
a
kik
férfiak,
boldogításának súlyos munkája után
koholt mese,
lennie.
tekintsünk nagyobb figyelemmel körül.
hölgy és ugyanannyi
két
Itt
férfi
ül
kártya-
a
mind a négy az életnek, melyben némely örömei már búcsúzni kezdenek a természet rendé szerint, s épen
asztalka
még
azért
azon
mellett,
korszakában
becsesebbek
van
elttünk,
korábbi
mint
években.
A
két hölgy mégis
szagos üvegcséjét,
gyadtan
pillant
lenben gyakran
köhécsel,
kurtán
szintclen
vesz
gyakran használja lélekzetet,
szemeivel
;
s
bá-
a férfiak el-
dörzsölgetik lábszáraikat,
s
mind-
annyiszor kedvetlenül redzik össze magas homlokaikat,
melyek
gyérülése miatt.
koponyájukkal
Ók nem
egyesülnek
boldogok
;
ámde
hajuk
ez csak
kivétel.
E
pamlag szögletében kedvetlenül vesztegel két hölgy, arczaik azonban észrevehetleg
csodaszép
nélkülözik azon vidor rugalmasságot,
azon
pezsg
mely a természetes jó kedvnek elmaradhatkísérje szokott lenni. Ennyi embertömeg,
életet,
lan
ennyi fény és élvezet közepett ságot
találni.
Talán azért,
fszeres zamatját
is
nem
bírnak mulat-
mivel a legjobb ételnek
csak az egészséges étvágy ad-
3«5
meg? ók nem
hatja
E
fiatal
pompás
magokat valódilag bol-
érzik
dogoknak; ámde ez csak
kivétel.
megannyi
mint
hajadonok,
üvegházi
lábaik erdei vagy légi
rózsák, tánczolnak,
tündérek gyanánt lebegnek,
alig
érintve a tükör-
de szemeikbl nem lángol a kéjnek félreismerhetlcn tüze homlokaikról nem ragyog
sima padlatot
;
;
elégültség tiszta
az
ajkaikról
csillaga;
nem mo-
solyg azon valódi életöröm, mely szünetet és lankadást
nem
midn
ismer,
ülve leng körül a és
fiatal
hidegen ülnek
szabályai szerint násaikat.
le,
a
s
szoros illedék teremies
redzik vagy
Nem, ezek nem
dicsnyugodtan
a zene szárnyain
test; táncz után
simítják
minden vo-
lehetnek boldogok
;
ámde
ez talán csak kivétel.
Az
ifjak táncz
közönyösen s
a
után
törlik
magyaron
kedvetlenül,
homlokukat,
kivül
vagy legalább
összecsoportoznak,
csaknem minden nyelven
szókat váltanak:
— Iszonyú munka! — Mily hség — Ezen kábító. — Nem eléggé finom. — Nem tánczolok. — Ah, az nem ** grófn? — Hogy — Dics komornája van. — Hja, Parisból hozta. illat
illik.
tetszik
— — —
Meddig
tart
itt
az estély ?
Éjfélig.
Oh, ugy hát még elmehetünk mulatni.
ily
3i6
— — — —
Én
is
társ leszek.
Hiszen már fáradtak vagytok.
Ah, az egészen más. Itt
legfárasztóbb a feszengés
— pét
Minden oly modorban megy, mintha mondaná föl az ember.
— —
FVanczia modor.
Hiszen dics, azt nem tagadhatni, de
toztatás azért mégis
—
szere-
Egy idegent
a vál-
nagyon kedves. látok
is
ma
itt.
— Valami **^ Bende. — Nem ismerem. — *^ S^^^ hozta — Ah, ugy bizonyosan családból származik. — Gondolod — gróf különben bizonyosan nem hozta volna ide.
jó régi
?
%f-K
t
ide.
—
Már azt gondolám, hogy vagy mvész, kiknek az uj divat
valami afféle iró, a
legjobb teremek
megnyitja, mert nagyon komor. Ah, hova gondolsz, Dongái grófn e rész-
ajtait is
—
ben nem ismer
tréfát,
s
e tekintetben
példányul
is
maga mind azon
szolgálhatna az egész fnemességnek, mert
mindeddig
tisztán tudta termeit tartani
egyenlségi botor eszméktl, miket a franczia forradalom szült, s miket most már számos rangrokonink is tárt karokkal kezdenek fogadni.
—
Gondold
csak,
'^
grófn
csupán magyarul beszéltek.
—
Hallatlan
I
tegnapi
estélyen
3'7
— llgy van, még magamnak ugyancsak magyar nöm — De az meglátják. ne — Oh, kezddik már ismét zene! is
kellett a
tör-
szót.
istenért,
ásíts,
a
—
Tehát munkára.
A
fanyar ábrázatra
mo-
kényszer/tett kesernyés
solylyal ismét táncához fognak, és illedelmesen jár-
ják a francziát.
ezek sem boldogok
Bizony, bizony, lán ez
egy
Itt
n
véletlenül találkozik férjével.
hatom, mindkett ugyancsak remek szetnek,
s
mindkett
mve
ta-
a férj *
bárón
tos ábrázattal kérdi
:
Mond-
a termé-
fiatal.
egymásra tekintenek, a
Véletlenül ásít,
ámde
;
csak kivétel.
is
mellé
n
kendjébe
a pamlagra, s fon-
ül
remek szagú
hol szokta
illat-
szerét vásárlani ?
Valóban,
ezek
nám; ámde ez
is
sem oly boldogok, mint
Mily
Lépjünk a csemegetárba.
zön,
mily finom
mily félelmes
illata
hiányzik,
Olymp
E
Hebe
szineivel ellátva,
fény-
!
Itt
világré-
bizonyosan az
töltögetett a hajdani
sok jó
megnyerhetné még néhány És ezen kis jeges tenger,
borterm
a
nedveiben
melyet
isteneinek.
csillogó
a legdrágább eledeleknek,
választékosság
szek minden becses
sem
óhajta-
alkalmasint csak kivétel.
talán a haldoklót
pillanatra
a
az
szivárvány
is
életnek.
minden
bizonyosan a háborgó Vezúv tü-
zét is meghtené. Oh, ti boldogok, kik mindezt nagyobb bségben élvezhetitek, mint mindennapi száraz kenyerét a szegény ember
3.8
De alatt
mind
nézzünk
szét.
Számosan sétálnak
a terhök
görnyedez asztalok körül, fiatalok és öregek a két nembl. Szemeik elégületlenül járnak
végik az anyagi élvezet e tömérdek tárgyain, két kanál
thea vagy
langyos
elttök kegyelemre
talál,
s
a divatnak elég tétessék, s
ezzel
is
s
egy
fagylalt minden, mi
ez is csak azért, hogy hogy az ólomlépésü id
teljék.
Árva lelkemre mondom, hogy bizony ezek sem boldogok; ámde meglehet, hogy talán ez is csak kivétel.
Most
a férfiak nagy játéktermében
említenem, hogy ennek pompája hetik a többivel s
azon
városi
gazdag
annyi
?
barlangok
valamint azokban, a drága
is,
mérkz-
közt,
mikben
ember koldussá
szegény
S mégis, mily nagy hasonlatosság Itt
állunk. Kell-e
méltán
Mily különbség ezen díszterem,
nyilvános és
is
is
lesz
van közöttök.
idt
vesztegetik,
melynek egy részét legalább oly méltán igényelhetne a haza és emberiség, s a pénz harácsoltatik el itt is, mely annyi intézetet, annyi családot bolmenyei öntudamíg az ert fogyasztó átdzsölt éjszakák csak bánatot, vagy elfásulást vonnak magok után, minden szellemi és anyagi nemesb irányú dogíthatna,
s
a boldogítóknak oly
tot szerezne,
élvezetre nézve.
fényes alatt
St
játéktermek,
állanak,
ez utóbbi tekintetben az
még
a
nyilvános
mert az utóbbiakban legalább szen-
vedély vezérli az uralkodó pálczát, mely izgat, lélek
minden
ily
játékházak
erejét,
a testnek
szítve tartja a nyerési vágy,
minden izmait
s a
fe-
vagy vesztéstl reme-
3'9 gés
de hogy a
által
lyett,
itt,
;
hol
gazdagok ölik az idt, a headóznának érette, itt ezen
tettekkel
durva származású ingert sem láthatni.
zik
az
nyernek
ezreket
unalmat,
százezrek birtokosai, föl,
nem
oly
közönyösen
gazdagok vesztenek,
nem
kiket a nyereség
kiket a veszteség
hat
Itt
és
vidít-
búsíthat meg, kik
forgatják a kártyát,
mintha csak
dióért játszanának.
Bizony meg vagyok
gyzdve, hogy
ezek sem
boldogok; ámde talán ez is csak kivétel. Legyen mindenkinek hite és kedve szerint, de én csak a mellett maradok, hogy a túlfeszített húr lepattan, a túlterhelt sajka elmerül, az élvezet túl-
eltompít,
hajtása
s
hogy mindezen fényben úszó
szerencsések csakugyan
De
latkoztam
;
?
!
arany
az
áll
és
pokrócz a drága
A
nem boldogok.
Várakozásomban csakugyan nem csaDalmer báró itt van Eltte halommal
mi ez
bankjegy,
sznyeg
hosszú asztal alsó végén
vele,
azon
ifjú,
ki
Tehát
banktartó.
fölötti
vást nyert, s e szerencsében zott
a
állék,
Dalmcr
csak két
férfi
foly-
oszto-
már kétszer voná magára
s egy ismeretlen férfi. Hah, ez sem ismeretlen többé elttem 1 Most szólott, s én e hangot azon gylésben hallottam ma, mely valódi alakjában ismerteté meg velem Dal-
oldala mellett
figyelmemet,
ily emberek is utat bírnak magoknak sznyeges termekbe, kiknek pokróczot kellene szniök valamely javítóházban! De ki tehet errl Szívökbe nem láthatni, s külsejök máza oly
Tehát
mert.
törni a
!
kedveitet, hazudott neveik többnyire oly jó hang-
3ao zásúak, s ajánló ismerseik oly hitelesek, e körök-
ben pedig több oly ritkán kívántatik meg, hogy éppen nem lehet csodálni, s valamely
jelenlétöket
eseménynek tartani. Dalmer most fölemelé szemeit, s tekintete élesen kémked szemeimbe ütközött. Mintha kigyóra
rendkívüli
lépett
rángás
oly
volna,
végig egész
futa
testét.
Megindulása azonban csak egyetlen másodperczig tartott, s kívülem bizonyosan senki sem vchcté azt észre, játékot,
azután
ismét
szokott mosolylyal folytatá a
azon egy különbséggel, hogy több kártyája
egymásután
vesztett,
s
két
társától
is
elpártolt a
sokat jelentleg intett
szerencse, miután szemeivel nekik.
s
meren
Szemeimet
folyvást
kezeire,
a kártyák
és
telt el
egy óranegyed,
kosak
fölkeltek,
rövid
s
függesztem arczára
folyvást a
bank
ideig
Alig
vesztettek.
eloszlott és a játé-
pihenni
akarván
a
nagy munkától, hogy azután megújult ervel folytathassák.
Dalmer már épen kísérjével,
midn
a másik
terembe akart surranni
rögtön e szókkal tartóztatám
t
vissza
— Ön ma nagyon szerencsétlen. ó hidegen — Egy pénzveszteség csak koldust — Én mai gylést értem. — Uram — — Minek a Uram, én tanuja felelt:
búsíthat.
kis
a
is
fölindulás.
valék
önök mai gylésének és mindent hallottam. egészen kezemben van.
On
3*»
— Mit akar ön tlem? — Igaz minden kérdésemre. — — vagy más helyen az nekem mindegy de nem hagyom önt többé kezeim közöl — Tehát holnap reggel nyolcz órakor választ
Itt?
Itt,
;
kisiklani.
szolgála-
önnek a városligetben. Ki áll nekem jót arról, hogy meg fog ön
tára állok
—
jelenni ?
— — dabb — —
Becsületszavam.
Ne
nekem
kényszerítsen ön kaczajra,
alapon nyugvó kezesség
Uram, ez
—
Csöndesen.
bérkocsimban
Ön engem
szállásomra,
ha
szilár-
kell.
tüstént
nem
követ akarja,
saját
hogy
botrányt okozzak e fényes termekben. Uram, e hang ill visszatorlást kívánna ugyan részemrl, de én jobban tudom tisztelni e helyet, nyilvános
—
mint ön,
eddig
alkalmasint csak oly helyeken szokott
ki
megfordulni,
tapodhatni. és ideje
hol
minden
illedéket
Ezért majd számolunk
ott,
lábbal
hol helye
Most pedig menjünk, ha úgy
fog lenni.
tetszik.
Dalmer néhány barátjával,
és
lyal s nyájas
szót
válta
sgva
nyújtá nekem,
karját
az
ifjúval
s
édes mosoly-
beszélgetés közt ballagván végig ve-
lem az illatos termeken. Ez engedékenysége elttem nagyon gyanúsnak tetszék, s azért minden mozdulatát legfeszültebb figyelemmel kísértem.
Dongái grófn eltt néhány
engem mint legjobb Nagy
:
Magyar
pillanatra megállott,
barátainak egyikét mutatott be.
titkok. 1.
ti
311 s
hogy rosszul érzem maga-
édes hangon monda,
mat,
A
azért szállásomra akar kisérni.
s
grófn néhány lekötelez
monda,
szót
mert figyel mezteté, hogy másnap
s
Dal-
reggelitl
a
ne maradjon, és mi távozánk. A ház eltt bérkocsimba segítem Dalmert,
s
el
rög-
Egészen szállásomig egyetlen szót sem váltottunk. Ott leszállék s a bárónak segítségül akarék lenni, hogy valamikép futásnak ne
tön utána ugrottam.
eredjen
mat a
— A
máskép számolt. Alig tevém lába-
de
;
kiálta:
földre, s
Hajts, kocsis!
kocsi
elrobogott,
köszönhetem,
én
s
ügyességemnek
csak
hogy lábam kerék
alá
nem
jutott.
Tüstént kiálték ugyan, de a kocsi zaja elfojtá han-
gomat,
s látám,
nem úgy
sült el,
hogy
kiszámolt
jól
tervem ismét
mint kellett volna. Azonban kör-
meimet már többé nem kerülheti el, gondolám, s meglehets megnyugvással szobámba sietek, hol Bertók azonnal jeleníé, mikép este felé egy sírásó által kerestettem, ki azt monda, hogy fontos újságot kell velem közicnie, s hogy reggel nyolcz órakor
ismét
meglepett,
s
eljövend.
E
váratlan
hír
rendkívül
elre örvendek, hogy talán újabb fcl-
födözésnek fogok nyomába juthatni.
Ezután kiadám Marczinak és Bertóknak
a szük-
séges utasításokat, hogy veszély esetén segélyemre lehessenek, mind a kettt
magam
t
is,
és lakásomat
fölfegyverzém, valamint
elhagyám
3»3
XXXV. Éjféli
vindoTÍás.
Éppen háromnegyedet országútról
nyomasztó
a
ütött tizenegyre,
nagyhíd-utczába
vala, s a csillagokat fekete
burkolák; néha-néha
az
A
lég
felhrétegek
szélrohanások söprék
egyes
emberek gyorsfták
az utcza porát, s az
midn
hajtottam.
lépéseiket,
hogy még a vihar kitörése eltt szállásaikra juthassanak. A lámpákban alig pislogott a láng, de minek is, hiszen viharos sötét éjszakákon úgyis csak tolvajok és csavargók járnak az utczákon, ezek-
nek pedig nem
mködésüket kényelmessé
kell
tenni.
A
német szinháztéri bódéban még ekkor is ült néhány vendég, mohón nyelve a fagylaltot, s egyik pohár vizet másik után öntögetvc le. Én azon gondolatra jövék már néhányszor, mikép a nagyon divatba jött fagylaltevés okozta talán, hogy az emberek szíve most sokkal hidegebb, mint azeltt. Egyébiránt, ha ez nem állna is, de annyi mégis csakugyan bizonyos, hogy azóta a betegségek száma rendkívül szaporodik.
A itt?
hídon mély csönd
Egy rongyos ember
egyikébl, nappalt sötét
uralkodik,
és
vigyázva
bizonyosan
mesterségét
a
siet
csúszik
kerestek
föl
a hídhajók
surran a város felé.
hajóban
aludta
gyakorlani.
szegény ember ugyan mit akar hordással
de mi mozog
néhány
?
el,
s
Ez
a
most
Hát azon két
Ezek nappal teher-
garast,
mely csapszékben nyakára hágtak,
melynek valas
most a híd-
3«4
hajókba bújnak aludni, fizetni.
Ezek
mert
nem
szállást
bírnak
a pesti Lazzaronik, kiket reggel cso-
portonként láthatni a pesti hídfnél, vagy a váczi-
munkára várakozva, ha nincs pénhenyén barnítatva a nap által, ha van még néhány garaskájok. Hát itt ugyan mi fekszik az úton? Egy részeg ember, ki ugyancsak út eltti téren,
zök, s fogaikat
ha valamely elkésett kocsi
dicsérheti szerencséjét,
nem
össze
által
csatornanyílásában ugyan mi
közé
a veszélyesb tolvajok
üldöz a rendrség,
bzhödt ségök
s
eltölteni,
s rablási
budai
kiket folyvást
tartozik,
s
patkányok csak
éjjel
s
jaikat,
vágyuk kielégítésére.
sem
gond
férgek
másznak
fogja-e ezeket a kényelmes és tiszta javítani, hol
egyik
part
mozog? Ah, ez már
kik annálfogva napjaikat ezen
csatornákban,
kénytelenek
A
gázoltatik.
közt
el
éh-
Ugyan meg palotabörtön
és fáradalom nélkül élik le
nap-
miután ezen irtózatos nyomor és szenvedés
bírja
ket
jobb útra
téríteni ?
I
De
hát ez mit
ember épen oly csatornába megy, s az egyik keskeny kurta létrát visz, míg a másik lámpával és rövid rúddal követi. Ezek saját és új
jelent? Ott két
nemét födözék
föl
szének udvarából fcsatornába,
s
fölemelik, lelik
s
így ezen
házak nagy ré-
éji
madarak
a
nagyból a
magokat,
vándorolnak,
hol a
nappal
összeszedik, s ugyanazon úton
kiszemelt tárgyakat
nyom
nélkül távoz-
emberek ezek, s miattok sok ártatcseléd esett már súlyos lopási gyanúba, mint-
nak. Veszélyes lan
A
ennek vas rostélyát a legjobban elzárt udvarok közepén
csatornába
kis
a rablásnak.
ugyanis mellékcsatorna nyílik a
3>5
hogy az
rablásoknál minden
ijy
nyoma eltnik
a
valódi tolvajnak.
Ah, emberem már várakozik rám, most már nem púpos, hanem karcsú, és sokkal nagyobbnak mint
látszik,
esti
tást alkalmasint által
eszkzlé.
Némán
int
tem t. Mintegy ötven lépésnyire kocsi
áll,
vezetm
E
találkozásunkkor.
magos kalap
megnyitja
és
változta-
magos csizmasark
kezével,
s
én
köve-
a hídtól rozzant bérajtaját.
Beszállás eltt
számát akarom megtekinteni, de a zöld kocsi száms így a számot akarom tehát megvizsgálni, de elviselt köpönyegének fölhajtott magos gallérától orrát sem láthatom. Vezetm föllép
helyére zöld posztó van ragasztva,
nem
láthatom.
utánam,
az
A
kocsis arczát
ajtót becsapja, a kocsi
tagadhatom, hogy e pillanatban
elindul, s
szivem kissé
sebben dobogott, mint különben szokott, a
s
nem er-
midn
tzrcsapat mellettünk a halászvárosban ellovamár megnyitám ajkaimat, és kiáltani akarék
golt,
de csakhamar elhatározám, hogy minden áron végére járok e kalandnak, s mélyen hallgatva támasz
-
kodám
a kocsi
mélyébe,
miután
jobbomat oldal-
zsebemben lev pisztolyaim egyikére tevém. Vezetm behunyá szemeit és szunyadni látszott. A felhk mindinkább srdtek, s a sötétség annyira növekedett, hogy alig bírám néhány ölnyire a kocsitól a tárgyakat megkülönböztetni,
dn
csak mi-
levegn, láthaték kissé világosabban, mert a vízivárosi lámpák oly homályosan égtek, mintha csak azért gyújtatvillám czikázott át a villanyos
3i6 tak volna meg,
hogy
utczán elkésettek jobban
az
érezhessék a világosság szükségét.
Az
apáczák templomán
túl
egyetlen
csönd uralkodék,
mindenütt legmélyebb
embert se lehete
látni,
úgy látszék, hogy itt még tolvajok sem járnak, bizonyosan semmintha attól tartanának, hogy lelni, házakban mikben magok fognak oly mit nem
k
a lakosok nak.
St
azok
is
fényes
még
sem igen sokat
nappal
találhat-
kutyaugatás sem volt hallható, mintha tartanák
fölöslegesnek
Mondhatom, verleg hatott rám, dést.
itt
e rendkívüli s
ez
éjjeli
rkö-
elhagyatottság le-
beszélgetés
által
akarám
le-
hangolt kedélyemet ébresztgetni, de minden kisér-
letem hasztalan a
volt,
vezetm néma
maradt, mint
bn.
Már
a
császárfürdt
is
elhagytuk, s most
már
képzelem magamat a rokkant házikók és döczögs utcízák tömkelegében. Úgy látszott, hogy a kocsis szándékosan kerülé az egyeegészen falun
nes futczát,
mert minduntalan jobbra balra ka-
nyarodott, s minden
pillanatban
attól
kellé tarta-
nom, hogy rozzant kocsink darabokra törik, vagy fölfordul. Mintegy óranegyedig haladánk még, mi-
dn
az
óra tizenkettre
egy hosszú villám
háromnegyedet
ütött,
s
fényénél látám, hogy éppen az
ó-budai templom irányában balra haladunk.
lámot már tompa dörgés követé,
E
vil-
jeléül, hogy az égiháború már közelít, s rövid id múlva egész dühét ki fogja ömleszteni. Vezetm néhány érthetlen szót monda, s a kocsis megcsapkodá lovait, és
gyorsabban haladott.
^*9
Rövid
id
múlva vezetm
hozzám
fordult,
és
hidegen szóla:
— Nagyságos uram, utunkat most már csak egy — És az — Engedje szemeit bekötnöm. — Hogyan? — Ez mindenesetre szükséges. — Nem teszem. — Meg — Nem. — Tehát nincs nagyságodnak bátorságai — Errl ma este nem — Mert bátornak hittem nagyságodat. — Mért kötném be szemeimet, midn a
föltétel
folytathatjuk.
alatt
?
kell
lenni.
szólottál.
sötét-
ség miatt úgysem láthatok?
—
Tehát méltóztassék
kiszállani és Pestre visz-
szaballagni.
— Ám legyen, bekötöm szemeimet, de csak egy — Méltóztassék. — Elbb kezeidet megkötözöm. — Kezeimet? — Igen. — Nem hittem volna, hogy nagyságos uram tudjon. ertlen beteges embertl — Igen, vagy nem? — Nem bánom. — Legkisebb gyanús mozdulatodra tüstént kellek. — A mint
föltétel
alatt.
ily
félni
resztül
tetszik.
^i8
E vel
rövid megegyezés
után kezeit saját
keményen megkötözém,
kendmmel
tulajdon
kendjé-
szemeimet
azután
s
bekötém, és ismét néma csönd
uralkodék közöttünk, melyet csak a vihar
növeked
ereje szakaszta meg.
Azt gondolám, hogy rövid id múlva czélnál de csalatkoztam, mert még jó óranegyedig hajtott a kocsis, még pedig, mikép a leveg szabadabb húzásából sejtem, most már nyilt meleszünk;
zn. Meg nem
foghatám, mi szándéka lehet velem
vezetmnek; életemet azonban
titkos
nem hívem közelében gyanús
mozdulatra
akará elttem ezen lenetet
Talán
csak ünnepélyesebbé
alakoskodás
által
ez egész je-
vagy valóban oly helyre vezetett,
tenni,
hogy érdekében
nem
els
mert
vérében boszulhattam
azonnal
meg magamat.
volna
teljességgel
veszélyeztetve,
meg
annak fekvését általam
vala
hogy egyedül többé oda ne találLegvalószínbbnek tartam mindenesetre
ismertetni,
hassak?
ezen utóbbi
sejtésemet,
natra mindinkább
ugyan
életemet
tenni,
ügy
kívüli
s
azért
pillanatról
megnyugodtam, mert ha kívánná
csak-
bizonyos veszélynek ki-
nem
alkalmasint
pilla-
használna
elvigyázatot, minthogy a holtak
ily
rend-
nem
lehet-
nek árulókká. Ez iránt tehát megnyugodván, Marczi és Bertók jutottak eszembe. Hségökrl tökéletesen
meg
valék
magokat,
vagy tók
nem
gyzdve, de
kissé
mégis nyugta-
mert nem tudhatám, hogy föltalálák-e
lankodtam,
közel
s
vannak-e hozzám e pillanatban,
vesztették-c
eleven
eszében
el
nyomomat; azonban Ber-
mégis bízhatni véltem,
s
így
3»9
meglehets nyugalommal rendezgetem kérdéseimet, miket Móriczhoz intézni szándékoztam, st reményiem, hogy szükség esetén el is foghatom t, mert markos és bátor embereimmel öt vagy hat közönséges
ellen
férfi
is
bátran merhetek küzdeni
;
mi-
nek bekövetkezésétl egyébiránt nem igen tarték, mert nem hihetem, hogy Móriczért, ki most nem legfényesb kivánta
ezzel
viszonyokban
volna
életét
állhatott,
koczkáztatni.
lélekjelenlétem tehát
helyreállott, s
ténendk Ekkor
ennyi ember Nyugalmam, s
csakhamar tökéletesen
minden aggály nélkül kezdek
a tör-
elibe tekintenia kocsi megállapodott, s
vezetm
szokott
hidegségével szóla
— — — — —
Méltóztassék
kiszállani.
És te? Követem nagyságodat. Czélnál vagyunk? Tüstént.
kezemmel azonnal jobbommal pedig pisz-
tehát, s én bal
Kiszállottunk
megragadám vezetm
karját,
tolyomat elvonám.
— — — —
Hová megyünk? Csak néhány lépésnyire.
Mi
ez
?
A
kocsi visszahajt.
Csak egyet fordul,
s
várakozni
fog ránk e
helyen.
Most
utunkat
gyalog folytattuk,
s
perez múlva ismét megszólalt vezetm
— —
Czélnál vagyunk.
Valahára!
mintegy
tíz
330
— — — — — — E
Méltóztassék szemeit kioldani.
Megvan.
Most
kezeimet.
És most? Köszönöm. Méltóztassék engem követni.
Elre
tehát.
ers
pillanatban ismét
tárgyakat, s szintén
villám hasítá a levegt*
meg
különböztethetem
s tisztán
torságom meglehetsen alább Néhány hét eltt ugyanis «
hogy elbbi bá-
szállott.
egy
párszor
írt
Pesti Hírlap » bizonyos elhagyatott csárdáról,
Ó-Budán nyában név
közönségesen
fekszik, s
alatt
a
mely
lportorony
a légbe röpült régi
túl,
lev
a körülöttem
megvallom,
irá-
«Radlwirthshaus»
Mondatott egyszersmind az hogy ezen elhagyatott romok-
ismeretes.
érintett két czikkben,
ban éjszakánként tolvajok
s
mindenféle bitóra való
csavargók szoktak összegyülekezni, prédájokon osztozni, és újabb rablások fölött tervezni, miket igen
kényelmesen gyakorlani.
czikkelyek
kíváncsiságomat,
rektl •
közel
vörösvári
lehet a
E
szerfölött
országúton fölébresztek
több közrend ó-budai
s
tudakozódtam
Radlwirthshaustt
néhányszor a fell.
titkai
hogy majd minden
hintó,
embegonosz hír
Hallottam
mely
éjjel
ezektl,
hajt el arra,
rendesen mcgkönnyíttetik terhe egy részétl a csárdát
torony
föld alatti
romjaihoz
;
római fürdk romjai
titkos
hogy
út
ezen
kapcsolja a
hogy lpor-
;
utóbbiakban
régi
melyek bejárásánál oly fojtó a leveg, hogy senki nem merészel a tekervényes torkolatba szállani, s hogy a is
találtatnak,
33 csárdai rablók ide rejtik orzott prédájokat, s
nak
azok-
meggyikolnak.
testeit, kiket
Ezen hírek nagy részét természetesen mesének tartam ugyan, de kandiságom mégis ellenállhatlanul
az
ösztönzött
csárda megtekinté-
elhagyatott
néhány ismersöm kiséretében kevés nap múlva csakhamar véghez is vittem. A csárda hegy alatt áll, s azért hagyatott el, mivel a közel hegyekrl leomló vízpatakok és kövek, valahányszor egy kis felhszakadás volt, min-
sére, mit
dig tetemesül megrongálák az épületet,
szemközt fekv
s
A
den nyáron megtörtént egy párszor. épületbl
ez min-
csárda két
melyek rácsos kfallal vannak egymáshoz kapcsolva, melynek éjszaki része be van dlve. Az egyik épület két terjedelmes istállót foglal magában, a másikegymással
nak közepén szobát
konyhát,
leltünk,
ajtók,
áll,
balra egy, s jobbra
három
ablakok és padló nélkül
;
a
pedig nagy pinczét, meglehetsen elkorhadt lépcskkel, s e helyeken mindenütt tüzelés
ház
alatt
mi azt látszott tanúsítani, hogy ismeret-
nyomait,
len lakóik majd egyik, majd
tanyázni. Egyébiránt,
san
kifürkésztünk,
nyolcz
éves
halmazon
másik helyen szoktak
ámbár minden zugot gondo-
egy a padláson
beteg gyermeken
kívül
semmit nem
s
alvó
hét vagy
néhány rongy-
találtunk,
mi különös
figyelmet érdemlett volna.
És most ezen
elhagyatott
épület
konyhájának
legellenkezbb indulatok árjától ostromoltatva, a nélkül, hogy eszméim zavarában vezérgondolatot ragadhattam volna meg. Egyeküszöbén állottam,
dül
az
állott
elttem
tiszta
világosságban,
most már többé nem léphetek nul tovább kell haladnom.
Mellettem csak ismeretlen vezetm löttem
átláthatlan
éjféli
sötétség,
perczrl-perczrc félelmesebben togott.
hogy
vissza, s mulhatla-
volt,
körü-
fölöttem pedig
növeked
vihar csat-
TARTALOM. L.P
Nagy
Ignácz. Irta
Bevezetés™
11.
111.
lY.
__
__
™ „ „
_,_„„_ _.___„„_„„_,
„
Titkok
1.
Mikszáth Kálmán
:
_
titka
A
berettyói
A A
brös
komp
™
zsiványfészek
„
24
„
41
_„
™
V. Uti képccskék
„
„
32
Yl. Járdái kényelem Yll. Szolgafogadás Ylll. Szobanézés
51
_
__
—„„___ _.„„_„
IX. Szökött katona IX. Rablóbarlang
X- Két pisztoly
_
__
XI.
A
legszebb utcza
A
halottvizsgáló
.—
XI Y. Hideg víz és savó
_, __
„ —
—
XIX.
A
titkos
fiskális
és
_.
™ — „ —
„_-_._—
_„_.„_„_
ügyvéd
— _. — — __ _ — „ _. „
„„__„_„_„__
nyomozó™
XX. Egy reménynyel kevesebb
— — — — _ — — — — —
__
„_„___ __ „„__„„__„_._ „„_________ „„_______ _ — — — _ _._
XXI. Halottrablás XXll. Jóslat
67
_
__
.
XYlll. Temetés
_,
__________
XY. Bottal és bot nélkül XYl Az árvák sorsa __-__.-_ XYll. Prókátor,
__„
-__.__-_„_,
__. —
Xlll. Dalárda
58
__
_„__„„__„„
XI 1-
XXI 11. A karperecz XXI Y. Utczai szemla XXY. Városi csárda
i
ii
14
__,„_.„„.
zsidó
V
75 81
90 98 106 111
118
124 132
147 167
175 181
187 193
206 231
138
334
____„„_„ __-w~-__-_.~-__„
XXVI. Nokok és nökök XXV]]. TánczJskola XXV]]]. Mulatság ingyen
XXIX. XXX. XXX]. XXXI]. XXX]]].
Két halott
Nyúlvásár™
Tr
„„„™„.„„„_ „,
„
„_-„„__„„_ _-„__„„„„_
„,,„„„„„„„,„
és feszület
253
__-_.__„„„„_,a62
Finom gazemberek Házaló fogorvos
Lap
246
XXXI V. Sznyeg és pokrócz XXXV. Éjféli vándorlás
270 277 286
294 306
„.312
__„„_„„_
323
KÉPJEGYZÉK. L.p
— — — — _ — — — — -___— _ — — — — — — — — — _
Nagy Ignácz arczképe
komp
Berettyói
Járdái kényelem
Dalárda
_____.
_____ __________
_______
Bottal és bot nélkül
Jóslat-
_.
_________ _ _ _ — _ — — — — — __ — — __ — — _____—
litczai szemle
Táncziskola
Nyúlvásár
_.
— — — — — — — — — — —
ii
io
56 116 130 aoi
23a
259 300
PLEASE
CARDS OR
DO NOT REMOVE
SLIPS
UNIVERSITY
FROM
THIS
OF TORONTO
POCKET
LIBRARY
