4. Klíma- és környezetvédelem
1. EU klíma-energia csomag tartalma [GKI Gazdaságkutató Zrt. – GKI Energiakutató Kft.: Az EU klíma-energia csomag magyarországi végrehajtásának hatásvizsgálata. Tanulmány, 2008. május] ♦ COM(2008)/16 Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése módosításáról. Az irányelv-javaslat módosítani kívánja a tárgyi hatályt, a kőolajszármazékokból és az ammónia- és az alumíniumgyártásból származó CO2-kibocsátást, a salétromsav, az adipinsav és a glioxilsav gyártásából származó N2O-kibocsátást és az alumíniumágazat perfluorszénhidrogén-kibocsátását kívánja bevonni a rendszerbe. Változást javasolnak a rendszerbe tartozó tüzelőberendezésekre vonatkozóan, elsősorban a kisebb egységek elhagyására törekednek, ezzel a rendszer egyszerűsítését szolgálják. Az irányelvben egyetlen közösségi szintű összkvótát kívánnak meghatározni, amely szerint az EU a kibocsátást 2020-ig összesen 20%-kal csökkenti. Az árverés útján történő értékesítés biztosítja a legjobban a rendszer hatékonyságát, átláthatóságát és egyszerűségét, és küszöböli ki a nemkívánatos elosztási hatásokat. Az árverés útján történő értékesítés felel meg leginkább a „szennyező fizet” elvnek, és jutalmazza a kibocsátás csökkentésére irányuló úttörő intézkedéseket. Ezért az árverés útján történő értékesítésnek kell képeznie a kiosztás alapelvét. A kibocsátás-kereskedelem továbbfejlesztésére, ezen belül az ingyenes kiosztásra vonatkozóan 2011. júniusig határozatot hoz a Bizottság. A határozat figyelembe veszi az addig elfogadott nemzetközi egyezményeket. 2013-tól nem részesülhetnek ingyenes kiosztásban a villamosenergia-termelők, az üvegházhatású gázok elkülönítését szolgáló létesítmények, az üvegházhatású gázok szállítására szolgáló csővezetékek és az üvegházhatású gázok tárolóhelyei. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés az értékesített hőmennyiséget figyelembe véve – a más hőtermelőkkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében – ingyenes kiosztásban részesülhetnek, de ezen intézményekre is érvényes lesz az éves csökkentési tényező. Az új belépők keretéből sem részesülhet villamosenergia-termelő. 2013-tól kezdve az ingyenes kiosztásban részesülők a 2005-2007-es arányoknak megfelelő mennyiség 80%-át kapják meg, s ezt követően évente arányosan kevesebbet úgy, hogy 2020ra megszűnjön az ingyenesen kiosztott kvótamennyiség. A nagy következményes kibocsátási kockázattal rendelkező ágazatoknak 2013 után is ingyenes lesz a kvóta. A Bizottság fogja meghatározni az ágazatok körét. Az árveréseken befolyt összeg 90%-át a 2005-ös hitelesített kibocsátások arányában kell szétosztani a tagállamok között, a maradék 10%-ot az alacsonyabb GDP-jű országok között osztják szét meghatározott arányban.
♦ COM(2008)/17 Az Európai Parlament és a Tanács határozata az üvegházhatást okozó gázkibocsátásnak a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami tökevésekről. A határozattervezet a nem ETS (Emission Trading Scheme) hatálya alá tartozó ágazatokra (épületek, közlekedés, mezőgazdasági hulladék, az ETS-be való bevonáshoz megkövetelt küszöbértéket el nem érő ipari üzemek) vonatkozik. „Üvegházhatású gázok kibocsátásán” a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O), a fluorozott szénhidrogének (HFC), a perfluor-szénhidrogének (PFC) és a kén-hexafluorid (SF6) szén-dioxidegyenértékben kifejezett kibocsátása értendő. Az EU egyoldalúan vállalja, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2020-ig az 1990-es szinthez képest legalább 20%-kal csökkenti. A határozat tagállami szerepvállalást ír elő a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó közösségi kibocsátás-csökkentési kötelezettségvállalások teljesítésében. Az egyes tagállamok vállalásainak mértékét az üvegházhatású gázok 2005-ös kibocsátási szintje alapján kell meghatározni, amely a legutolsó rendelkezésre álló, hiteles adat az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozóan. A tagállamok kibocsátás-csökkentési vállalásait a szolidaritás elve és a Közösség egészén belüli fenntartható gazdasági növekedés kívánalma alapján kell meghatározni, figyelembe véve az egyes tagállamok egy főre jutó relatív GDP-jét. Azokban a tagállamokban, amelyekben jelenleg viszonylag alacsony az egy főre jutó GDP és ezért nagyarányú GDP-növekedéssel számolnak, az üvegházhatást okozó gázok 2005. évi kibocsátási szintjéhez képest engedélyezett a kibocsátás mértékének növelése. A célkitűzések ugyanakkor számukra is korlátozó erejűek, így arra kötelezik ezeket a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a kibocsátás csökkentése érdekében. Azokban a tagállamokban, amelyekben jelenleg viszonylag magas az egy főre jutó GDP, csökkenteni kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a 2005. évi kibocsátás szintjéhez képest. Egyetlen tagállammal szemben sem támasztható olyan elvárás, hogy 2020-ra a 2005-ös szinthez képest 20%-nál nagyobb mértékben csökkentse kibocsátásainak mértékét, ugyanakkor egyetlen tagállam számára sem engedélyezett, hogy 2020-ig a 2005-ös szinthez képest 20%-nál nagyobb mértékben növelje a kibocsátást. ♦ COM(2008)/18 Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK és a 2006/12/EK irányelv és az 1013/2006/EK rendelet módosításáról. Irányelv-tervezet a széndioxid geológiai tárolásáról. Az irányelv-tervezet célja, hogy szabályozza a fosszilis tüzelésű erőművekben keletkező széndioxid többi égésterméktől történő elkülönítését, összegyűjtését, elszállítását és arra alkalmas földtani kőzetekben való tárolását. Az elkülönített és tárolt széndioxidot úgy tekintik, mintha ki sem bocsátották volna, azaz ezt a konstrukciót beveszik az ETSrendszerbe. A geológiai feltételekről, a tárolóhelyek kijelöléséről a tagállamok döntenek. Fontos kitétel, hogy az irányelv-tervezet elfogadását követően a 300 MW-nál nagyobb tüzelőberendezések létesítésére vonatkozó engedélyek kiadásánál azt is megköveteljék, hogy a telephelyen megfelelő méretű hely álljon rendelkezésre a CO2 elkülönítéséhez és sűrítéséhez szükséges
berendezések számára, továbbá, hogy előzetesen sor kerüljön az alkalmas tárolóhelyek és az alkalmas szállítóhálózatok meglétének és a CO2 elkülönítéséhez szükséges átalakítások műszaki megvalósíthatóságának vizsgálatára. A szállítóhálózatokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok megegyeznek az EU egyéb harmadik feles hozzáférést szabályozó rendeleteinek. ♦ COM(2008)/19 Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról. Az irányelv-tervezet célja, hogy az energiafogyasztásban a megújuló energiaforrások részarányára 20%-os EU-szintű célkitűzést, a közlekedésben a bioüzemanyagok részarányára egy minden tagállam által elérendő 10%-os kötelező minimum-célkitűzést, valamint az EU 20%-os célkitűzésével összhangban kötelező nemzeti célkitűzéseket állapítson meg 2020-ra. Az irányelv-tervezet megújuló energiaforrásból előállított energián a nem fosszilis megújuló energiaforrásokat érti. Ezek a következők: szél-, nap-, geotermikus, hullám-, árapály-, vízenergia, biomassza, hulladék-lerakóhelyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok, és biogázok energiája. A javaslat a megújuló energia három ágazatát érinti: a villamos energiát, a fűtést és hűtést és a közlekedést. Az iránymutatás megközelítése szerint a tagállamok megtartják mérlegelési jogkörüket a nemzeti célkitűzés elérésére alkalmazott ágazati összetételt illetően. Ez alól egy kivétel van, a javaslat szerint ugyanis minden egyes tagállam a megújuló energia legalább 10%-os részarányát (főleg bioüzemanyagokból) a közlekedési ágazatban kell, hogy teljesítse 2020-ig. A tagállamok energiahordozó-összetétele és megújuló energia termelési adottságai különbözőek. A 20%-os átfogó célkitűzést ezért az egyes tagállamok számára egyedi célkitűzésekké alakítják át, ügyelve az elosztás méltányosságára és – az eltérő nemzeti kiindulási pontok és adottságok tekintetbe vételével – megfelelőségére, a meglévő megújuló energiaforrásokat és az energiahordozó-összetételt is beleértve. Ennek keretében megosztják a megújuló forrásokból előállított energia használatában megkövetelt összes növekedést a tagállamok között úgy, hogy minden egyes tagállam részaránya a bruttó hazai terméke szerint súlyozottan, a nemzeti kiindulási pontok tükrözése céljából módosítva és a végső energiafogyasztás arányában számítva egyenlő mértékben megemelkedik. Ezzel szemben a közlekedésben használt megújuló energia 10%-os célkitűzését minden tagállam számára azonos szinten állapítják meg. Az irányelv-tervezet intézkedik származási garanciák rendszerére és átruházására vonatkozó harmonizációs rendelkezésekkel kapcsolatosan, de a tagállamok ezen garanciák kiadását előzetes engedélyekhez köthetik, amennyiben “a biztonságos és kiegyensúlyozott energiaellátásról való gondoskodás, a támogatási rendszerüket alátámasztó környezetvédelmi feladatok megvalósítása vagy az ezen irányelvben lefektetett célkitűzések teljesítése érdekébe szükségük van”. A származási garanciákat csak olyan létesítményekre lehet kiadni, amelyek az irányelv-tervezet hatályba lépése után helyeztek üzembe. A tervezési szabályokat, a műszaki szabványokat és szabályokat közelíteni kell egymáshoz annak érdekében, hogy a megújuló források felhasználását támogassák és az országok közötti áramlásokat is elősegítsék. A fentieken túlmenően szükséges „a megújulóenergia-felhasználás minimumkövetelményeit az új és felújított épületek vonatkozásában megállapító szabályokat
és kötelezettségeket, az energiahatékonyabb megújulóenergia-alkalmazásokat előmozdító építési szabályzatokkal és előírásokkal” kiegészíteni. Részletesebben foglalkozik az irányelv a megújuló forrásokból termelt energia hálózatra kapcsolásáról. A tagállamoknak kötelezni kell a szállítórendszer és az elosztórendszer üzemeltetőit, hogy dolgozzanak ki szabályzatot a megújuló forrásból termelt energia átvételére, illetve az ilyen energia átvételének előnybe részesítésére „amennyiben ezt a nemzeti villamosenergia-rendszer biztonsága lehetővé teszi”. A szállítórendszer és az elosztórendszer üzemeltetőinek szabályzatot kell készíteni a hálózatra történő rákapcsolódás műszaki feladatairól és költségeiről. Az egyes tagországok dönthetnek úgy is, hogy a szállítórendszer és az elosztórendszer üzemeltetője köteles teljes mértékben vagy valamilyen arányban a fenti költségeket felvállalni. Az irányelv-tervezet 16-18. cikke a megújuló energia felhasználásának fenntarthatóságával, CO2 kibocsátásának számításával foglalkozik. A tagországoknak 2010. március 31-ig kell benyújtani a részletes cselekvési tervüket, s először 2011. júniusban, majd kétévente jelentést kell készíteniük az előrehaladásról. A bizottság külön bizottságot nevez ki, amely vizsgálja az előrehaladásokat, a fenntarthatósági követelményeknek a betartását és a tervezetnek megfelelő földhasználatot. ♦ COM(2008)/30 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának 2020-ra 20-20 %. Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára. A Közlemény összegzi a felsorolt irányelvek célját, azok fontosabb tartalmi elemeit. Elsősorban az ETS rendszer megerősítésének és kiterjesztésének majd a megújuló energiaforrások felhasználásának ösztönzését mutatja be. Érinti az energiahatékonyság szerepét, foglalkozik a 2020 utáni lehetséges lépésekkel is. Megemlíti az „energia intenzív iparágak sajátos igényeit”, azaz a világkereskedelemben való részvételük biztosítását, amíg nemzetközi egyezmény nem születik a kibocsátások csökkentésére. ♦ 2008/C 82/01 Közösségi iránymutatás a munkadokumentum tervezet).
környezetvédelem
állami
támogatásáról
(előzetes
Az iránymutatás-tervezet áttekinti a támogatási területeket külön kiemelve, hogy „a környezetvédelem terén az állami támogatás ellenőrzésének elsődleges célja annak biztosítása, hogy az állami támogatási intézkedések magasabb környezetvédelmi szintet eredményezzenek, mint ami támogatás nélkül megvalósulna, valamint annak biztosítása, hogy a verseny torzulásának szempontjából a támogatás pozitív hatásai túlsúlyban legyenek a negatív hatásokkal szemben, figyelembe véve a „szennyező fizet” elvet”. A tervezet felsorolja a fontosabb támogatható területeket, így a megújuló forrásokból történő energiatermelést, az energiatakarékosságot, a kapcsolt energiatermelést, a távhőellátást, a hulladékgazdálkodást, stb. Mindegyik területen meghatározza a beruházási támogatási maximális arányát, és egyes területeken a működési támogatás területeit.
2. A világ CO2-kibocsátása [Dr. Fazekas A.I.: Az EU szerepe és súlya a klímaváltozás elleni globális küzdelemben. Magyar Energetika, 2010. november-december, p38-41] A légkör CO2-val való globális szennyezése – a világközvélemény többségi álláspontja szerint – a légkör CO2 koncentrációjának növekedését eredményezi, és ha 2100-ban eléri a légkör 3 oC-os további felmelegedésének megfelelő 500 ppm koncentrációt, akkor katasztrófát (pl. tengerszint növekedés) vizionálnak. Ezt az elkövetkező 20-30 évben a CO2kibocsátás befagyasztásával, majd csökkentésével kívánják elkerülni.
A világ CO2-kibocsátása 1990-2008 között 35
30
M [Gt/év]
25
20 Világ 15
10
5
0 1990
1995
2000
2005
2008
∆(2008/1990)
Év
A világ CO2-kibocsátása az 1990. évi 22,0-ról – a politikusi deklarációk ellenére – 2008-ra 30,168 Gt/év-re, tehát 18 év alatt 37 %-al (8,168 Gt/év) nőtt meg. Csökkenés a volt szocialista országokban (Oroszország, Ukrajna, EU-12) következett be (1,509 Gt/18 év), alapvetően az „energiafaló” iparágak leépülésével, míg az EU-15 fejlett országaiban gyakorlatilag szinten maradt (-0,016 Gt/18 év). A világ többi gazdaságilag fejlett országaiban (USA 0,84 Gt/18 év) és főleg a feltörekvő gazdaságú országokban (Kína 4,252 Gt/18 év, India 0,861 Gt/18 év) a CO2-kibocsátás jelentősen megnőtt. A növekedés a fejlett országokra (Ausztrália, Japán, Dél-Jorea) és a 60-80 milliós (Törökország, Mexikó) feltörekvő országokra is jellemző volt. Hogyan lesz ebből befagyasztás, majd CO2-kibocsátás csökkentés?
Nagy országok, régiók CO2-kibocsátása 1990-2008 között 7
6
5
EU-15
4
EU-12
M [Gt/év]
USA Oroszország
3
Kína India Afrika
2
Közel-Kelet Latin-Amerika Ázsia
1
0 1990
1995
2000
Év
2005
2008
∆(2008/1990)
-1
-2
2. ábra
Néhány ország CO2-kibocsátása 1990-2008 között 1,4
1,2
1
0,8
Ausztrália
M [Gt/év]
0,6
Japán Kanada Dél-Korea
0,4
Mexikó Törökország Ukrajna
0,2
0 1990
1995
2000
Év
-0,2
-0,4
-0,6
3. ábra
2005
2008
∆(2008/1990)
3. Magyarország CO2-kibocsátása Magyarországon 2006-ban 1,5∙Mt/év 95-oktánszámú benzint (48,8 GJ/t) és 1,8 Mt/év gázolajat (44 GJ/t) tankoltak, tehát az üzemanyagok felhasználása 4,62 + 5,54 ≈ 10,2 Mt/év CO2-kibocsátással járt. Fosszilis tüzelőanyagú erőműveink 84 PJ/év tüzelőhőjű szénből 7 TWh/év villamos energiát állítottak elő (12 kJü/kWhe), ami 9,1 Mt/év CO2 kibocsátással járt, valamint 136 PJ/év tüzelőhőjű földgázból 13,3 TWh/év villamos energiát (10,2 kJ ü/kWhe), ami 7,5 Mt/év CO2 kibocsátással járt. Tehát a fosszilis tüzelőanyagú hőerőműveinkben előállított villamos energia 16,6 Mt/év CO2 kibocsátással járt. Közvetlen hőtermelésre 302 PJ/év földgázt és 40 PJ/év szenet és fűtőolajat (szénként figyelembe véve) használtunk, tehát a fűtés és hmv CO2-kibocsátása 16,6+4,3=20,9 Mt/év volt. Az energetika CO2-kibocsátása 2006-ban ~47,7 Mt/év volt, aminek 21,4 %-a üzemanyag, 34,8 %-a villamos energia és 43,8 %-a fűtés és hmv hő volt. 4. Mennyi növénnyel egyenértékű az évi kibocsátott CO2? ● Glükóz (szőlőcukor) 6CO2 + 12H2O 264 g/mol + 216 g/mol 1 kg + 0,82 kg
+ fény = C6H12O6 + fény = 180 g/mol + fény = 0,68 kg
+ 6H2O +108 g/mol +0,41 kg
+ + +
6O2 192 g/mol 0,73 kg.
● keményítő n(6CO2+5H2O) → (C6H10O5)n +6nO2 n-polimerizációs faktor (amilóz keményítő 1000 körül, amilopektin keményítő 5000 körül), a mérlegnél n-nek nincs szerepe. 6CO2 + 5H2O = C6H10O5 + 6O2 264 g/mol + 90 g/mol = 162 g/mol + 192 g/mol 1 kg + 0,34 kg = 0,61 kg + 0,73 kg. A legnagyobb CO2-megkötő és O2-termelő képessége a szőlőcukornak van, a szőlőcukorból felépülő bonyolultabb szervas anyagoknak (pl. keményítő) kisebb. Az energetika 47,7 Mt/év CO2-kibocsátását 32,4 Mt/év glükóz, ami 34,8 Mt/év termelt oxigént eredményez (29,1 Mt/év keményítő, 34,8 Mt/év oxigén). Ez hogyan viszonyul a hazai mezőgazdasági termeléshez?
