4. Az au pair és a párkapcsolatok ( a fejezet, mely határozottan tanulságos): A kiutazásban „ludas” pasijainkról itt írunk, nem a szexben! Két külön dolog, ugyanis nekik nem sok közük volt a mi kinti életünkhöz, mivel nemes egyszerűséggel dobtak minket Skype-on. ( Ha nem tudod, mi az a Skype, ne menj ki külföldre. Vagy kérdezz meg jó sok embert vagy olvasd el „Az au pair kapcsolattartása a családjával című fejezetünket arról, hogy mi az az interaktív beszélgetés és mi az a headset- azt eszik vagy isszák?!.) Mi mindketten azért is lettünk au pair-ek, mert volt kedvesünk, aki úgy döntött, külföldön folytatja az életét és mi szerettük volna ebben őket, segíteni, támogatni, a kapcsolatot valamilyen formában fenntartani. D: Az én kedvesem Márk, tudta, hogy nekem nagyon jó lesz, ha kijövök, a miérteket- azaz az indokokat már ismered. A kapcsolatunk valójában már otthon befejeződött: náluk kaptam egy csókot, miután összepakoltuk minden költözéshez szükséges cuccát, és „Nyugi Baba, majd beszélgetünk ,meg talizunk is, jó?” végszóval le is lépett. Itt kinn egyáltalán nem találkoztunk, hanem egy-két hét és ritka sms váltások után beszélgettünk a neten keresztül, de olyan sok újdonság volt, amiről tudtunk csevegni, hogy a fontos dolgokat (ki hogy érzi magát, valóban kell e társ nekünk) totálisan hanyagoltuk. Olyan 3 hét után, szeptemberben közölte, hogy nem akar velem mindennapi kapcsolatban lenni. És majd csak márciusban kért azért bocsánatot,
mert ilyen
finoman és értelmesen fejezte be a kettőnk között létezett, egyébként egészen jó dolgot. Most április-májusban már váltottunk néhány hogy vagy ? levelet. Remélem tudunk és fogunk még ugyanolyan, vagy hasonló jó kapcsolatban lenni, mint voltunk, hisz tulajdonképpen mi bírtuk egymást az első találkozásunktól kezdve...mint haverok, barátok, szeretők. Ez nemes egyszerűséggel annyit jelent, hogy márciusig nem szakadtunk el egymástól érzelmileg, sőt még most sem, amikor ezt a szöveget írom, tudom, hogy nem... mert nem lehet. A helyet az, hogy én még mindig szeretem minden exemet és kalandomat. (Na jó, a betörős barátomat kezdem szánni és rossz fényben látni, de) nem véletlenül voltak a kedveseim és vagy kalandjaim. Fontosak az életemben. Fontos szereplői a múltamnak és mindenkori jelenemnek. És remélem nem is fogom őket elfelejteni sosem. (De ezt most csak azért írom, hogy személyes infókkal gazdagodjon a könyvecske.) Ezek az érzések és gondolatok teljesen letisztulnak benned is, amikor távol vagy mindenkitől, aki megölelne, aki szeret, aki kimondja, hogy szeret és gondoskodik rólad. 72
Rájössz, ki mit jelent, mit jelentett neked, minden elnyomott jó és rossz emléked felélénkül a kint töltött időben. (Oké, az általános tapasztalt szerint mindenkinek, így nekem is vannak momentumok, amiket szeretnék kitörölni a fejemből és a félelmeimből, de ha a múltbéli dolgok nem történtek volna meg, akkor most nem itt lennék és nem az volnék, akivé váltam.) Érdemes elfogadni a múltad, mert az tényleg egy olyan dolog, amin képtelenség változtatni és erre energiát pazarolni is felesleges. Hacsak nem akarsz időgépet építeni, de annak meg mi értelme? Jó vagy kvantum fizikából? Akkor minek jönnél au pair-nek? :)
Ahogy e sorokat írom, egyre csak gondolkodom...azon kell gondolkodnom, hogy egyáltalán kivel volt még randevúm! Volt két találkám egy Saliman nevű sráccal, de a helyzet az, hogy (lelkileg) jobban össze volt törve mint akkor én. Az univerzum egyensúlya- az élet vonzza az életet, a hasonló vonzza a hasonlót.
Nagyon valószínű, hogy a tiéidhez hasonló problémákkal küzdő
emberrel fogsz összeakadni minden bokorban vagy bárban... mind otthon, mind kint. Ez azt is jelenti, hogy szerintem és tapasztalatom szerint esélytelen olyan embert találni, aki nem sérült lelkileg, ha te magad sérült vagy. A szárnyaszegett madarak csakis gondoskodó, óvó kezekre vágynak. (Ez leggyakrabban annyit jelent, hogy kölcsönösen sajnáljuk egymást, ezért együtt vagyunk- ami azért lássuk be, elég ritkán vezet egyenrangú felek között kialakult, kiegyensúlyozott, tartós, egészséges párkapcsolathoz. ) Ha jól vagy, azaz totál tisztában vagy magaddal, vágyaiddal, igényeiddel, szükségleteiddel az egyenlet mindkét oldala egyenlő marad, tehát minden esélyed megvan rá, hogy egy hozzád hasonló jó lelki alkatú, életvidám, kedves embert találj magad mellé. (Természetesen a világ nem fehér és fekete, vannak átmenetek és színek, tónusok és árnyalatok, de egy biztos, amint tudod mire vágysz, elkezded vonzani azt.) Szóval ahogy mi és elég sok kollegina, kolléga tapasztalata alapján gondoljuk, idekint egy fél év, egy év alatt nem lehet értelmes párkapcsolatokat kialakítani, mivel nem beszéled a helyiek nyelvét, szokásaikat, nem ismered az utalásokat, a városban található szórakozóhelyeket, esélytelen és nagy valószínűséggel nem is vagy készen rá. Sőt mi több, szükséged sincs rá. Magaddal sokkal érdemesebb foglalkozni, máskor úgysem lesz rá időd. Hazamész, férjhez mész, gyereket vársz, részleteket fizetsz... addig használd ki az időd, amíg csak tudod. 73
5. Az au pair kapcsolattartása a családjával ( a fejezet, melyben apu, anyu és a tesód is helyet kap) D: Az anyukám egy remek, önzetlen és odaadó ember és nagyon jó anyuka (számomra ez azt jelenti, hogy minden erejével a gyerekeiért dolgozott), de nem egy számítógépes zseni. Talán ez utóbbi okból kifolyólag nem beszéltem vele szóban karácsony óta, az előtt pedig augusztus körül beszéltünk utoljára. Ennek elég primitív, mondanám totál lényegtelen indokai vannak, drága a telefon, nagyon, 2 ,5 euró per perc és anyu nincs internet közelben szinte sosem és nem tudja használni a beszélgetős programokat, mint a Skype, MSN Messenger, Gmail csevegés, és az ehhez szükséges kellékeket, mint a mikrofont vagy fejhallgatós mikrofont (headset-et) hová dugja be, vagy hogy hol vehet olyat olcsón...stb. De azért meg ne ijedjetek meg, naponta, kétnaponta váltunk e-mailt- elektronikus levelet. Hogy tudassuk egymással élünk és minden remekül alakul a a lehetőségeinkhez képest. Mielőtt kijöttem éppen egy nagyon izgalmas, külföldön rengeteget tapasztalt hölggyel, Renátával dolgoztam együtt, akinek a külföldi munkavállalásról kellett minél több információt összegyűjtenem, ahogy már megírtam a Dicus hogyan lett au pair történetben. Ő tanította meg nekem, hogy amikor kimész, csakis egy dologban lehetsz biztos, otthonról nem fognak felhívni, akármennyire is szeretnek, mert tuti szeretnek, de akkor sem fognak hetente levelet írni neked, mert marha sokba kerül. NEKED
KELL RENDSZERESEN -hetente egy -két alkalommal ÉLETJELET ADNOD
MAGADRÓL, minden fontos dolgot megosztva velük. Hol laksz, mik az elérhetőségeid, legyen esetleg olyan jelszó, vagy mondat, amit ha a telefonban mondasz, vagy levélben írsz, akkor tudják hogy baj van, vagy hogy érted kell menni vagy rendőrséget hívni. Pl.: alacsonyan szállnak a darvak észak felé... vagy a kakukkfű nem tud együtt élni Bagollyal.... vagy Micimackó kikészítette Nyuszit vagy nem is tudom.... Lyukas lett a zoknim és elveszett a gyűszűm is ...valamint ezekhez hasonlóan izgalmas mondatok végtelen kombinációi :) amiket teljesen biztos, hogy nem fogsz a mindennapi társalgásban használni, de a másik félnek egyértelmű lesz, hogy bajba kerültél és segítenie kell neked.
74
Aki azért akar kimenni külföldre, hogy végre elszakadhasson a szüleitől, annak talán beszélnie kellene velük arról, hogy a szülők feladata az, hogy a gyerekeknek gyökeret és szárnyakat adjanak! -nem az, hogy röghöz kössék, mert az állandóan megkötött kutyus szeméből előbb utóbb kialszik a tűz... S ha már két- három beszélgetésnek sincs semmi eredménye és Isten látja lelked, te mindent megpróbáltál, akkor merem ajánlani az 500-1000 km -es távolságot, ez majd megmutatja nekik, hogy neked tényleg van önálló életed. Képes vagy vigyázni magadra, mert jó iskolákat végeztél és jól beszélsz idegen nyelveket, életképes és önálló vagy! De csak bizonyításból és csak dacból nem érdemes, hidd el... Mi mindenesetre otthon hagytunk a szüleinknek és egy barátunknak egy-egy széria fénymásolatot a hivatalos iratainkról. Összegyűjtöttük a konzulátusok és segélyszolgálatok telefonszámait, mind nekik, mind magunknak. Ó és egy fontos dolog a kint tartózkodás időtartamának szabályairól: Uniós állampolgároknál főszabály szerint a három hónapot meghaladó tartózkodás esetén a 2006. április 30-án hatályba lépett 2004/38/EK irányelv értelmében a tagállamok bejelentési kötelezettséget követelhetnek meg. ( Pl. Belgiumban be kell jelentened, hogy te valami oknál fogva ott laksz, Hollandiában is.) Tartózkodási engedély uniós tagországba uniós állampolgárnak ekkor sem kell, a bejelentésről az illetékes hatóságok igazolást állítanak ki. A három hónapon túli tartózkodásnál azonban a tagállamok kérhetik a megélhetéshez szükséges rendszeres jövedelem és a teljes körű betegbiztosítás igazolását, vagy a foglalkoztatást (munkaviszonyt), illetve tanulmányok folytatását bizonyító okiratot. Mikor visszaköltöztem Hollandiába megdöbbenve tapasztaltam, hogy a civil élet sokkal körülményesebb, mint csak úgy au-pairként létezni. Nem nemzetközi céghez mentem dolgozni, ezért nem kaptam jó előre szerződést. A pénztárcámban összesen 400 euró volt. Ez a pénz egy hónapnyi lakbérre elegendő. Konkrétabban egy nagyon pici szobára. De természetesen mindenhol kérnek kauciót, egy hónapnyit minimum. Ez tehát azt jelenti, hogy minimum 800 euró spórolt pénzednek kell lennie, ahhoz hogy el tud kezdeni az életed. És ez még csak azt jelenti, hogy egy szűk szobában kuporogsz, tusfürdő, hajszárító, meleg kabát és takaró nélkül, ami 15 fokban elég kényelmetlen. Ennyi pénzért pedig aligha találsz olyan szobát, ahová hivatalosan bejelentkezhetnél. Ahhoz apartmant kell bérelned, ami dupla ennyi pénz. Nyugat-Európában, csakúgy mint otthon, nem szeretnek az emberek adót 75
fizetni a kiadott lakás után és még kevésbé szeretik, ha egy idegen jelenti be az albérletet hivatalos lakhelyéül. Ki akar bejelentkezni? Minek-a? Úgyis csak bonyodalomhoz vezet! Kiált fel a taktikázó expatrióta. Igen ám, de minden hivatalos papír lakcímhez kötött. Még a feketemunkával keresett pénzed se tudod felvenni bankszámla nélkül. És találd ki, hogy mi kell ahhoz, hogy bankszámlát nyiss! Naná, hogy lakcím! A három hónapon túli tartózkodás nem engedélyezett uniós tagállamban, akkor sem ha uniós tagállamból való vagy magad is. Hollandiában szükség van a residency permitre, vagyis tartózkodási engedélyre, amit csak akkor kapsz meg ha van hivatalos mid? Bejelentett lakcímed! Nagyon sok munkáltatónál feltétel a residency permit megléte, ami azt jelenti, hogy otthonról, neten keresztül esélytelen keresgélned, mert a tartózkodási engedély nélkül úgysem vesznek fel. A lakcímbejelentési procedúrához pedig be kell szerezned a születési anyakönyvi kivonatod 3 nyelvre fordított, külügyminisztériumi pecséttel érvényesített változatát, amit a konzulátuson kérvényezhetsz. Ez 5-6 hét alatt készül el. Amíg a migrációs hivatalban időpontot kapsz ügyeid intézésére, ismételten várnod kell 1-1,5 hónapot. De Hollandiában legalább léteznek olyan fórumok és információs irodák, ahol pontosan elmagyarázzák mit kell tenned, ha elhagytad otthonod, vagyis expatrióta lettél és hogyan szerezheted be a papírjaidat. Az úgynevezett XPat desket kell keresni Hágában, vagy beírod az adott ország google keresőjébe, hogy expat és biztosan kidob néhány lehetőséget, ahol információval tudnak neked szolgálni.
Mi egy kicsi és liberális
országban vagyunk, a kutyát nem érdekli, hogy mit csinálunk, amíg nem sértünk törvényt. De más országok szabályainak érdemes utána nézni a biztonság kedvéért.
76
