4. 1. évfolyam 4. szám

GERONTOEDUKÁCIÓ A Zsigmond Király Főiskola Gerontoedukációs Kutatóközpontjának negyedéves folyóirata 2011/4. 1. évfolyam 4. szám

Főszerkesztő: Jászberényi József főiskolai tanár Technikai munkatárs: Grigalavičius Rita

Gerontoedukáció

2011/2. 1. évfolyam 4. szám

Tartalom: Jászberényi József: Előszó .............................................................................................................4 Berek Andrea: Nyugdíjas tanulók – tanuló nyugdíjasok (A Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája) .....................................................................................................................................5 Boda Ágnes: Miért érdemes a vállalatoknál 50 év felettieket foglalkoztatni? ......................19 Boga Bálint: Tanulás időskorban, gerontagógia. (rövid áttekintés a tanulás céljainak kiemelésével.)................................................................................................................................41 Farkas Tamás: Az ausztrál kormányzat életkori diszkrimináció elleni fellépése ..................47 Marvin Formosa: Pierre Bourdieu elméletének értelmezése a máltai Harmadik Kor Egyetemén ..................................................................................................................................... 50

2

Gerontoedukáció


Előszó A Geronto-edukáció 2011-es utolsó, évzáró száma különböző témájú tanulmányokat tartalmaz, amelyekben a közös pont a felelősségvállalás és annak sürgetése az idősek társadalmi érvényesülése és az idősoktatás kapcsán. Minden túlzás nélkül ezt a számot Felelősségvállalás-számnak is hívhatnánk. Ennek jegyében a kiadvány első és utolsó írása egy-egy Nyugdíjas Akadémia/Egyetem kapcsán vizsgálja a motivációkat: Berek Andrea (aki a ZSKF-en végzett, Andragógia szakon, s jelenleg az ELTE master szakos hallgatója) a 2011 őszén sikerrel lebonyolított Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája hallgatóinak tanulási motivációit vizsgálja egy mikrovizsgálattal. A világhírű máltai gerontoandragógus, Marvin Formosa ugyanezt teszi a máltai, valettai Harmadik Kor Egyetemét vizsgálva (ezúton is köszönjük, hogy engedélyezte a fordítás közlését). Figyelmes olvasó számára látszik, hogy Berek Andrea kutatása is megerősíti azt a formosai véleményt, hogy az ilyen szerveződések közönsége elsősorban a mainstream polgárságból kerül ki. Holott az idősoktatásnak nyilvánvalóan sokkal szélesebb perspektívát kell nyitnia – az utolsó tanulmányban emlegetett bourdieu-i metaforával: nemcsak a kék és a piros zsetonok (kulturális és társadalmi tőke) számát kellene bővítenie, hanem a feketét és a fehéreket is (gazdasági és szimbolikus tőke), azaz a szegényebbek számára is „reintegrációs” lehetőséget kellene adni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a mainstream polgárságtól el kell fordulni, csak azt, hogy a képzési palettát nyitni, demokratizálni kell az idősoktatás területén. Ennek jegyében indítja el főiskolánk a következő félévben a NYÓA II. félévi képzéseit (2011/12-es tanév, II. félév). Ez hárompillérű nyugdíjas-képzést jelent: egyrészt maradnak a főként a mainstream polgárság igényeinek szóló plenáris előadások (bár ezek között is előfordulnak majd szélesebb társadalmi kör számára szóló előadások), másrészt viszont lehetőség nyílik arra, hogy 19 meghirdetett tanfolyamon kompetenciabővítés történjen: a számítástechnika, a nyelvtudás, az időstorna, a tánc, illetve hagyományos művelődéstörténeti témákat illetően. Végül a diplomások számára egyes levelezős egyetemi kurzusokat látogathatóvá teszünk. Célunk tehát a képzés legváltozatosabb módjainak kialakításával a magyarországi (azon belül a földrajzi helyzetből adódóan leginkább az észak-budapesti) idős-társadalom legszélesebb részének elérése. A kiadvány második tanulmánya a munkahelyi diszkriminációra koncentrálva tesz javaslatokat a helyzet javítására. Boda Ágnes andragógia BA-szakdolgozatát a megszokott egy évnél fél évvel tovább írta, s így már közölhető tanulmány színvonalán tekinti át a meglehetősen kilátástalan magyarországi munkaerő-piaci helyzetet, s ennek alapos ismeretében tesz releváns, megfontolandó javaslatokat. Nagy örömünkre Boga Bálint professzor, aki a magyarországi idősoktatás legrégibb szorgalmazója, egy esszét küldött a számunkra az idősoktatásról, amely nagyon jól kapcsolódik mind az első, mind az utolsó íráshoz – leginkább a motivációk kapcsán. A kiadvány utolsó előtti írása, egy rövid esszé, amelyben Farkas Tamás, geronto-andragógia szakirányos egyetemi hallgató (ZSKF) a tengerentúlra visz bennünket, s emel ki röviden néhány ausztrál kormányzati intézkedést az ageizmussal szemben. Úgy hiszem, hogy folyóiratunk évzáró száma a korábbi színvonalat elérve mutatja meg az Idősoktatás területének össztársadalmi fontosságát, s azt is, hogy a Zsigmond Király Főiskola Gerontoedukációs Központja ezen a területen továbbra is úttörő munkát végez. 2012.

január 1.

Jászberényi

József

3

Gerontoedukáció


Berek Andrea: Nyugdíjas tanulók – tanuló nyugdíjasok (A Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája) I. AZ IDŐSKORI TANULÁS1 Magyarországon a hivatalos szakmai diskurzusban munkaképesség szerint a 65 éveseket és az ezen életkor felettieket nevezünk idősnek. A KSH 2011. január 1-jei adatai szerint Magyarországon a 65 éves felüliek aránya 16,7%.2 I. 1. A figyelem Az ember tanulási képességét jelentős mértékben befolyásolja a figyelem és az emlékezet. Külső és belső környezetünkből (utóbbi a szervezeten belüli folyamatokat jelöli) rengeteg inger ér bennünket. Az ingerek sokaságából néhányat kiválasztunk (szelektálunk), és reagálunk rájuk, a többit viszont nem vesszük figyelembe. A figyelem tehát az ingerek közötti szelektálás. A figyelem az életkor előrehaladtával változáson megy keresztül. Fiatalkorban a figyelem még nagyon jól működik, azonban ahogy az ember egyre idősödik, egy kissé megkopik. Az idő múlásával az agy (ha kis mértékben is, de) zsugorodik, ez pedig hatással van az agyi funkciókra is. Azonban az agy karbantartásával ez a folyamat lassítható. Ahogy Dr. Edward Coffey a detroiti Henry Ford Health System pszichiáter-professzora írta tanulmányában, „csakúgy, mint a

testnek, az agynak is hasznára válik az edzés”.3 I. 2. Az emlékezet

A tanulás, a munkavégzés, a mindennapi élet során számtalan információval találkozunk. Ahhoz, hogy ezeket az ismereteket később is használni tudjuk, és új ismereteinkkel összekapcsolhassuk, emlékezetünkbe (memóriánkba) kell vésni. A bevésés módszere szerint kétféle emlékezetet különböztetünk meg egymástól, a mechanikus és az intellektuális emlékezetet. A mechanikus emlékezet során az agy csupán önmagukban rögzíti az adatokat, tényeket, nem kapcsolja, szintetizálja őket folyamatokká, összefüggésekké. Olykor szükség van az effajta bevésési módszerre, például, amikor verset, definíciókat, idegen szavakat tanulunk. Az intellektuális emlékezet azonban folyamatokká kapcsolja össze a tényeket, a már meglévő tudásunkhoz kapcsoljuk hozzá az újat, így lesz értelemgazdag a tanulás. I. 3. Demencia A latin dementia a szellemi képességek hanyatlását, az intellektuális teljesítőképesség csökkenését, a kognitív képességek romlását, elbutulást jelent, ezáltal a magasabb rendű pszichés folyamatokat (emlékezés, gondolkodás, tanulás) akadályozza. Tünetei például a gondolkodás lassulása, a koncentrálási-, lényeglátási képesség, az alkotókészség romlása. A – magyar változatban használt – demencia hatással van a személyiségre, a kapcsolatteremtő képességre és személyes kapcsolatokra is, ezért fontos, hogy az ember idős korában is éljen társasági életet, legyen kivel kommunikálnia, és végső soron legyen kitől tanulnia (hiszen tanulni mindig, mindenkitől lehet). A folyamat legtöbbször irreverzibilis, de kialakulásának kockázata csökkenthető többek között egészséges életmóddal (például alkohol mérsékelt vagy egyáltalán nem fogyasztásával) és az agy karbantartásával, folyamatos tanulással. Az élethosszig tartó tanulás lényegi pontja, hogy tudásunkat, képességeinket folyamatosan fejlesszük, karban tartsuk, legyünk akár fiatalok, akár felnőttek, akár idősek. Ahogy azt Cicero a Kr. e. I. században fogalmazta, „Gondot kell fordítanunk egészségünkre,

mérsékelt testgyakorlást kell végeznünk. De nemcsak testünket kell istápolnunk, hanem elménket és lelkünket még sokkal inkább. Mert az ész fénye is, mint a lámpa, ha olajat belé nem csöpögtetünk, kialszik az öregkorban.”4

4

Gerontoedukáció


2011. március 31-én megjelent egy rövid cikk a 2011 szeptemberére szóló felsőoktatási jelentkezésekről, mely szerint a legidősebb jelentkező 72 éves.5 Ő bizonyára elméjét folyamatosan karban tartotta (illetve tartja), és pozitív az attitűdje a tanulás iránt, ami igazán örvendetes. Sajnos azonban az idősebb korosztályból sokan nem így gondolkodnak. Egyrészt tanuláson csak a formális keretek között lezajló tanulást értik (tehát egy művelődési házban, klubban lezajló előadást, egy kiállítás megtekintését, valamilyen közösségi tevékenységet vagy akár rejtvényfejtést nem). Másrészt nem tekintik „felnőttes” dolognak a tanulást, úgy gondolják, hogy az a gyerekek dolga, nekik már nem kell ilyennek foglalkozniuk, nem lenne értelme, illetve legtöbben hetvenkét évesen már nem rendelkeznek annyi tőkével, hogy be tudjanak fektetni a saját tanulásukba. I. 4. Motivációk

„Tudni már unalmas, csak tanulni érdemes.”

(Kosztolányi Dezső)6

A motiváció szó a latin movere igéből származik, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció magában foglalja mindazokat a belső és külső tényezőket (a szükségleteket), melyek cselekvésre, viselkedésre késztetnek. A motiváció határozza meg a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát. A tanulást megindító motívumokat három csoportra osztja a szakirodalom. Idősek (főleg nyugdíjasok) esetében az intellektuális motivációk a legerősebbek. Erről a típusról akkor beszélünk, amikor nem az anyagiak és nem az elismerés vagy hatalomvágy, hanem puszta tudásvágy, az ismeretlen megismerésének óhaja hajtja a tanulót. A második csoportba az egzisztenciális motívumok tartoznak, tehát a magasabb jövedelem elérése, jobb karrierlehetőség, jobb munkahely lehetősége. A harmadik csoportba tartoznak a presztízs motívumok. Ha az egyén környezetében a tanulás, a tudás, a magas műveltségi szint érték, a tekintély jele, akkor tenni akar azért, hogy tudásával kitűnjön a tömegből. Tisztán egzisztenciális, presztízs vagy intellektuális motivációról ritkán beszélünk, ezek általában egymást kiegészítve fordulnak elő. II. A MIKROKUTATÁS: AZ ÓBUDAI NYUGDÍJASOK AKADÉMIÁJA Mikrokutatásom helyszínéül a Zsigmond Király Főiskola által szervezett Óbudai Nyugdíjasok Akadémiáját választottam. Az Akadémia időseket érintő témákban szervez előadásokat 50+-osok számára.7 A kérdőív kitöltésénél mindenképpen jelen akartam lenni, mert úgy gondoltam, hogy személyesebbé tehetem a kommunikációt – ezáltal nemcsak egy személytelen kérdőívet töltöttek ki, hanem arcot is tudtak kötni a mérőeszközhöz (illetve magához a kutatáshoz). Emellett meg akartam tekinteni egy előadást is (ez Semsei Imre professzor úr előadása volt). Andragógusként pedig különösen érdekes volt a résztvevő hallgatókkal váltani néhány szót. II. 1. Semsei Imre: „A harmadik kor – az időskor pszichológiai problémái” című előadása A professzor úr beszélt arról, hogy korábban más volt az idősek megítélése - tisztelték őket bölcsességükért, törődtek velük. Ma azonban más a helyzet – sokkal kevesebb tiszteletet mutatnak feléjük. A technológia és a technika fejlődésével az átlagéletkor növekedésnek indult. Egyre többen érték/érik meg a nyugdíjkorhatárt, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb ember van a munkaerőpiacon, és egyre több az eltartott. Ez pedig problémákat okoz. Semsei Imre a problémák bemutatása után megoldási javaslatokat is hozott. Ő az egészségi állapot oktatással, prevencióval, gyógyító ápolással és rehabilitációval történő javításában, az idősek munkaerőpiacon tartásában és a fenntartható egészség rendszerében látja a probléma megoldását. Ez utóbbi személyre szabott egészségmegőrzést, mentális-spirituális egészséget (ép testben ép lélek), helyes életvezetést és táplálkozást, az öregedést elfogadó, nem betegségként kezelő gondolkodásmódot, illetve megfelelő betegségkezelést (lehetőleg minél kevesebb gyógyszer szedését) jelenti.

5

Gerontoedukáció


II. 2. Saját kutatásom: a kutatási kérdések A szakirodalom áttekintése után a következő kérdésekre kértem választ:  Mennyire támogató az egyének környezete?  Milyen általános motivációik vannak az időseknek a tanulás iránt?  Mit jelent számukra a tanulás?  Milyen nehézségeket és milyen könnyebbségeket érzékelnek korábbi tanulmányaikhoz képest?  Milyen tanulási tevékenységet végeznek a hallgatók (és milyen gyakorisággal)?  Miért jelentkeztek a Nyugdíjasok Óbudai Akadémiájára a hallgatók? (konkrét motivációk) II. 3. A kutatás eredménye 1-7. kérdés: Általános demográfiai adatok (nem, kor, családi állapot, lakóhely, Legmagasabb iskolai végzettség, aktív évei alatti foglalkozások, szakmák, nyugdíj melletti munkavégzés) A kérdőívet huszonkét fő töltötte ki, tizenhét nő és öt férfi. Egy nő nyugdíj előtt áll, a többi női válaszadó mind nyugdíjas, a férfi válaszadók mind nyugdíjasok. A nyugdíj előtt álló hölgy 55 éves. A kérdőívet kitöltő nyugdíjas nők átlagéletkora 74,6 év. A legfiatalabb nyugdíjas nő 59 éves (előrehozott nyugdíjas), a legidősebb válaszadó 84 éves. A férfi válaszadók átlagéletkora 75,6 év. A legfiatalabb 72, a legidősebb 81 éves. A 22 válaszadóból 21-en élnek Budapesten (1 fő nem válaszolt). Ebből arra lehet következtetni, hogy a távolabb vagy vidéken élők nem akarnak, vagy nem tudnak sokat utazni hétről hétre az előadások látogatásához, illetve kevésbé értesültek a képzés lehetőségéről. Családi állapotukat tekintve öt fő házas, egy fő hajadon, egy fő élettársi kapcsolatban él, hét fő özvegy, nyolcan pedig elváltak. Legmagasabb iskolai végzettség tekintetében minden válaszadó rendelkezik legalább érettségivel. Kilenc főnek felsőfokú végzettsége van, két fő pedig szakvizsgát is tett. Kíváncsi voltam arra, hogy az egyes személyek aktív éveik alatt milyen szakmákat gyakoroltak , milyen foglalkozásokat űztek. A válaszadók a legkülönfélébb területekkel foglalkoztak. (Az egy sorban szereplő foglalkozások egy személy által megadott adatokat jelentenek.) Férfiak:  Mezőgazdasági gépészet, közbiztonsági szolgálat (Rendőrség);  Építésztervező, mechanikai ellenőr  Repülésben aktívan, berepülő műszaki ellenőr  Diplomácia  Kutató mérnök Nők:  Pénzügy, külkereskedelem  Fényképész, gépkönyvelő, biztosítási előadó, állatgyógyászati asszisztens  Pedagógus, tanító, tanár (többen is)  Egészségügy, általános ápolói oklevél  Beruházások pénzügyi lebonyolítása  Képesített könyvelő, vállalati tervező, statisztikus, pénzügyi munkák  Elektroműszerész érettségi (szakközépiskola), aztán tanító, magyar szakos tanár  Pénzügyi előadó, esztergályos szakmunkás  Számvitel, közgazdász  Statisztikus, üzemi szervező, képesített könyvelő  Ápolónő  Villamosipari és tűzvédelmi tervező  Cipőfelsőrész-készítő, adminisztrátor, számlaellenőr A munkaképes korú 55 éves nő dolgozik, a nyugdíjas nők közül (16 fő) 1 személy dolgozik. Egyikük külön odaírta, hogy sajnos nincs munkája, pedig szeretne dolgozni. A férfi válaszadók közül egy fő dolgozik.

6

Gerontoedukáció


8. Szülők hatása, szülők magas/alacsony iskolai végzettségének befolyása a tanulmányokra Az egyes válaszadókra különböző hatást gyakorolt szüleik iskolai végzettsége, tanulás iránti attitűdje. Volt olyan, akit egyáltalán nem befolyásolt szülei iskolai végzettsége, szülei nem vettek részt a továbbtanulásról hozott döntésben. Egy válaszadó számolt be arról, hogy szülei mind anyagi, mind szellemi téren csak kevés segítséget nyújtottak neki. 1. ábra: Semsei Imre professzor előadása8 A legtöbb személyre azonban szerencsére nagyon jó hatással voltak a szülei, támogatták, ösztönözték őket a továbbtanulásával kapcsolatban. Voltak olyanok, akiket nem konkrétan szülei iskolai végzettsége befolyásolt, hanem a hozzáállásuk, a nevelés által közvetített értékek. Egy személy jegyezte meg, hogy szülei tanárok voltak, ezáltal fontosnak tartották a tanulást. Másnak pedig szülei példaként szolgáltak tanulmányai folyatatásánál. 9. Környezet támogatása Örvendetes tény, hogy a legtöbb megkérdezett hallgatót teljes mértékben támogatja párja/házastársa, gyermekei, barátai. Egy fő kivételével a megkérdezett hallgatók mind nyugdíjasok voltak, így munkaadójuk támogatását nem értékelhették. Egy fő azonban korábbi munkaadójáról nyilatkozott - sajnos negatívan - nem támogatta őt a tanulásra. Korábban, az információs társadalmak kora, a technika forradalma, az internet térhódítása előtt még elképzelhető volt, hogy az iskolában megtanult képességek, illetve tudás birtokában képesek legyünk leélni egy életet. Ez azonban manapság, gyorsan változó világunkban elképzelhetetlen. Tehát a munkaadóknak támogatni kell a munkavállalókat, és meg kell adni nekik a tanulás lehetőségét, akárhány éves az illető.

A válaszadók környezetének támogatása 0 1

Közömbös iránta

2

0 1

Egyáltalán nem

0 0 0 0

Inkább nem

1 2

0 0

Inkább igen

7

3 2 0

8 8

Igen, teljes mértékben 5

0 Párja, házastársa

1

2

Gyermekei

3 Barátai

4

5

6

7

8

9

Munkaadója (ha nyugdíj mellett dolgozik)

7

Gerontoedukáció


2. ábra: A megkérdezett hallgatók környezetének támogatása 9

10. Fontosnak tartja, hogy tudását folyamatosan frissítse, új ismereteket, jártasságokat szerezzen? Válaszát indokolja! A huszonkét válaszadó mindegyike „igen” választ adott, tehát mindannyian fontosnak tartják, hogy régi tudásukat, képességeiket az új elvárásoknak megfelelően frissítsék, eddig nem birtokolt képességeket és tudást szerezzenek. Válaszukat az alábbiakkal indokolták:         

„Normális ember állandóan képezze magát.” „Mert a tudás hatalom. (A hosszú élet titka is).” „[…] ha nem tanul valaki, akkor sok mindent nem fog megérteni maga körül, mert változik a világ.” „Napi tájékozottsághoz, életvitelhez, fontos az új módszerek, eljárások ismerete.” „A tanulás öröme a legfontosabb […] az időskori felejtést befolyásolhatja.” „Hiszem, hogy az aktivitás fontos.” „Világ életemben kíváncsi voltam, nagyon sok minden érdekel.” „A tanulás karban tartja az agyműködést, a szellemi frissességet, és még sok mindenre vagyok kíváncsi, aminek megismerésére még nem volta alkalmam.” „Szeretnék tájékozott lenni.”10

11. Általános tanulás iránti motivációk Az embert cselekedetei véghezviteléhez különböző motivációk hajtják. Azt akartam megtudni, hogy mik ösztönzik a hallgatókat általában arra, hogy valamit megtanuljanak. Úgy gondoltam, hogy a

EGZ. PRESZT.

Általános tanulás iránti motivációk szakmai elismerés

2

család, barátok elismerése környezetben több idős ember tanul, nem akar lemaradni

4 4 4

a körny.-ben tájékozottabbak élnek, nem akar lemaradni saját vállalkozás 0 valami újat tanulni

7

téma iránti érdeklődés

19

INTELLEKT.

tanulás öröme

8

hiánypótlás hasznos szabadidő-eltöltés

7 15

nyugdíjas kor ellenére szeretne szakmailag fejlődni

9

hall egy új témáról, amit nem ismert, akkor többet akar megtudni

11

elme frissen tartása világban való jobb tájékozódás

17 16

EGYÉB

lépést szeretne tartani a változó világgal

11

"Tanulni öröm, de tudni még nagyobb öröm." "Az önbecsülésem." --> mint motiváló tényező

1 1 1

"Az is, hogy 73 évesen lehet még tudást keresni!!!"

0

2

4

6

8

10

12

14

16

18

3. ábra: Az Óbudai Nyugdíjasok Akadémiája megkérdezett hallgatóinak általános tanulás iránti motivációi 11

8

20

Gerontoedukáció


felsorolt alternatívák közül egy válaszadó akár mindegyiket bejelölheti, így nem korlátoztam a megjelölhető válaszok számát. Ennél a kérdésnél előzetes hipotézisem az volt, hogy a hallgatókat (illetve általában véve az idős személyeket) leginkább intellektuális motivációk hajtják.

Kiderült, a hipotézisnek igaza volt: leginkább intellektuális motivációk hajtják őket. Legfőképpen azért tanulnak, mert érdekli őket az adott téma, mert valami újat akarnak megtudni, frissen akarják tartani az elméjüket, jobban akarnak a világban tájékozódni, illetve hasznosan akarják eltölteni a szabadidejüket. Néhány válaszadót a presztízs, a környezete megítélése is befolyásolja. Egzisztenciális motivációk – nyugdíjas mivoltukból kifolyólag – csak egyet ajánlottam fel: a saját vállalkozás indításának igényét, ám ezt senki nem jelölte meg. (Ezt az opciót azért ajánlottam fel, mert előfordulhat, hogy az illető most érzi magát annyira rátermettnek, hogy egyedül vagy valakivel társulva vállalkozást indítson.) Több egzisztenciális motivációt nem adtam meg a válaszlehetőségek közül, mert úgy gondoltam, hogy ha nyugdíj mellett dolgoznak is, tanulásuk oka nem a magasabb fizetés elérése. A válaszlehetőségek között megjelöltem egyéb kategóriát is. Három válaszadó adott meg egyéb motiváló tényezőt: a saját önbecsülését, a tanulás és a tudás örömét, illetve azt, hogy „hetvenhárom évesen is tud még új tudást keresni”12. Előzetes hipotézisem tehát beigazolódott, a hallgatókat döntő többségben intellektuális motivációk ösztönzik tanulásra. 12. Folytat-e az Akadémián kívül máshol is tanulmányokat? Ha igen, mit és hol tanul? Huszonkét válaszadóból öten folytatnak máshol is tanulmányokat. Egy fő az Idősek Akadémiáján Dr. Iván László professzornál, egy fő a Meggyfa utcai klub által szervezett számítógépes tanfolyamra jár. Ketten pedig angol nyelvet tanulnak (egyikük konkrét helyet is írt: a Meggyfa klubot.) Nagy örömömre egyik válaszadónál megjelent az internet és könyvtár is, mint tanulási helyszín. Mivel nem írt konkrét tanfolyamot, ezért úgy értelmeztem, hogy nem könyvtár által szervezett vagy online tanfolyamon vesz részt, hanem él az informális tanulás adta lehetőségekkel. 13. Röviden határozza meg, mit jelent Önnek a tanulás? Ezzel a kérdéssel arra kerestem a választ, hogy a hallgatók tanulás alatt csupán formális, iskolai tevékenységet értenek, vagy annál többet. A válaszokat olvasva andragógusként örömmel tapasztaltam, hogy a válaszadók többsége számára a tanulás többet jelent a formális, iskolai kereteknél. Többek számára a tanulás ismeretszerzést jelent. Mások így fogalmaztak:  „Sok új információt, ami nélkül nem lehet élni.”  „Szellemi frissülés”  „Az életem része”  <
tőlünk.”>> „Új ismeretek szerzése, ami érdekel.” „Kaland, magabiztosság, jó közérzet, az önértékelésem nő, hasznosnak érzem magam.”  „Örömet – elfoglaltságot”13 

4. Semsei Imre professzor előadása

Látható tehát, hogy a Nyugdíjasok Óbudai Akadémiájának válaszadó hallgatói számára a tanulás egyenlő a szellemi frissességgel, egy egész életen át tartó kalanddal, sőt, örömmel.

9

Gerontoedukáció


14. Általában mit tanul szívesen, milyen témák iránt érdeklődik? A válaszadók a legkülönfélébb témák iránt érdeklődnek. Néhányuk érdeklődési köre elsősorban a szakmára korlátozódik, ám a legtöbb válaszadó igen széles érdeklődési körrel rendelkezik. Többen megjelölték a társadalmi ismereteket, a történelmet, mint szívesen tanult terület. Mások az irodalom, a szépirodalom, a nyelvek, a politika, a pszichológia, a számítógép vagy a zene iránt érdeklődnek. Volt, akit mérnöki témák foglalkoztatnak. Egy személy jelölt meg „motoros” tevékenységet, pontosabban kézműves foglalkozást is a szívesen tanult, leginkább az érdeklődésére számot tartó témák között, egy válaszadót pedig minden érdekel. 15. Milyen nehézséget tapasztal most a fiatalkori tanuláshoz képest? A válaszadók leginkább a rövidtávú memória romlását, a lassabb megértést, bevésést, a hamar jelentkező fáradságot jelölték meg. Volt, aki úgy fogalmazott, „Már nem fog úgy az agyam.”14 Akadt olyan, akinek többször kell elolvasnia az anyagot, hogy emlékezetében megmaradjon. Néhányuknak viszont korábbi tanulmányaikhoz képest csupán az anyagiak jelentenek problémát. Volt olyan válaszadó is, aki még nem tapasztalt semmilyen nehézséget. 16. Milyen könnyebbséget tapasztal most a fiatalkori tanuláshoz képest? Legtöbb válaszadó a kötelezettség, a stressz hiányát jelölte meg, mint pozitív tényezőt. Tehát akkor hagyja abba, amikor ő akarja, azt tanulja csak, ami igazán érdekli. Nincs felelés, nincs vizsga, ezáltal kizárható a számonkérést kísérő stresszhatás. Egy személy a több lehetőség és eszközt (pl. több AV-eszköz) jelölte meg, mint könnyebbséget. Hiszen ma már számítógép, internet, komplex video- és zenelejátszó berendezések állnak a rendelkezésükre a tanulásban és a mindennapi életben egyaránt. Néhányan a több szabadidőt jelölték meg könnyebbségként – most már nem kell munkába járniuk nap mint nap, így több idejük jut a tanulásra. Akadtak olyanok is, akik az összefüggések meglátását, ok-okozati összefüggések átlátását, a több tapasztalatot jelölték meg könnyebbségként. Volt, aki sajnos nem tapasztalt könnyebbséget korábbi tanulásához képest. 17. Mennyire igényli, hogy tanulási folyamatát segítsék, vagy éppen irányítsák? Kíváncsi voltam arra is, hogy ha a hallgatók elakadnak tanulás közben, mernek-e segítséget kérni, illetve, hogy mennyire igénylik azt, hogy tanulási folyamatukat irányítsák. Legtöbben (9 fő) csak akkor igénylik az iránymutatást, a segítséget, ha elakadnak tanulásuk folyamán. Hat fő egyáltalán nem igényel segítséget vagy iránymutatást, saját maga is képes boldogulni, ha problémája akad, azt maga képes orvosolni. A megkérdezettek közül ketten igényelnék ugyan a segítséget vagy az iránymutatást, de nem mernek segítséget kérni, két fő nagymértékben igényli az iránymutatást, és azt szereti, ha pontosan megmondják neki, hogy mit kell csinálni. Ez utóbbi kissé meglepett, mert a válaszadók olyan munkaköröket töltöttek be, ahol bizonyos fokú önállóság a munka része. Úgy látszik, ez a fajta önállóság a tanulásban nem keletkezik. Segítségkérés és irányítás-igénylési hajlandóság mértéke Egyáltalán nem igénylem, magamtól is minden feladatot el tudok végezni.

6

Kissé igénylem az irányadást, ha elakadok, vagy ha kérdésem van.

9

Igényelném ugyan az iránymutatást, a segítséget, de nem merek segítséget kérni.

2

10

Gerontoedukáció


Nagyon igénylem az irányítást. Azt szeretem, ha pontosan megmondják, hogy mit tanuljak és hogyan.

2

4. ábra: Segítségkérés és irányítás-igénylési hajlandóság mértéke 15

19. Milyen esetben végezne a mostaninál több tanulási tevékenységet? (Több válasz is lehetséges volt.) Ennél a kérdésnél legtöbben (9 fő) az anyagiakat jelölték meg, tehát ha több anyagi forrásuk lenne, több tanulási tevékenységet végeznének, többször járnának múzeumba. Ugyanennyien jelölték meg, hogy nem végezne több tanulási tevékenységet, a jelenlegi meglátása szerint elég. Négy-négy fő nyilatkozott úgy, hogy abban az esetben végezne többet, ha jobb lenne az egészségügyi állapota, ha lehetősége lenne, illetve, ha lenne valaki, akivel együtt tanulhatna. Ennél a kérdésnél is megjelöltem egyéb kategóriát. Három válaszadó élt ezzel a lehetőséggel. Ők akkor tanulnának többet, ha a nyugdíjas klubban indulna olyan tanfolyam, „ha az elsajátított ismeretre, azok továbbítására még szüksége lenne egy adott közösségben.” Volt olyan is, aki „utazás által” tanulna többet. 20-22. kérdés: Figyelem, memória A legtöbb válaszadó (12 fő) akkor tudja figyelmét leginkább összpontosítani, ha érdekli a téma. Hárman számoltak be arról, hogy mindig képesek figyelmüket kellő módon összpontosítani, négyen pedig arról, hogy már nem tudnak úgy összpontosítani, mint régen. Memóriáját a válaszadók túlnyomó többsége (17 fő) átlagosnak értékeli. Senki sem értékelte emlékezőképességét nagyon rossznak, négyen pedig azt jelölték meg, hogy memóriájuk nagyon jó, mindent képesek megjegyezni. A memóriában észlelt változásokra vonatkozó kérdésre érkezett válaszokat kétféle csoportba osztottam. A válaszadók egy része nem érzékelt változást a korábbi állapotához képest, a válaszadók másik része pedig kissé feledékenyebb lett, memóriájuk „nem a régi, de nem is nagyon rossz”. A figyelem és a memória csak kismértékű romlása minden bizonnyal az agy rendszeres karbantartására vezethető vissza. 23. kérdés: A Nyugdíjasok Óbudai Akadémiáján való tanulmányok iránti motivációk A mérésben részt vevők közül legtöbben az általános tanulási motivációkhoz hasonlóan a téma iránti érdeklődést, az elme frissen tartását, a valami új megtanulása iránti vágyat jelölték meg. Ezen kívül többeknél megjelent a hasznos szabadidő-eltöltés, a világban való jobb tájékozódás, és a világgal való lépéstartás igénye.

11

Gerontoedukáció


Konkrét motivációk

EGZ.

PRESZT.

0

2

szakmai elismerés

4

8

10

12

14

0

valami újat akart tanulni

13 19

tanulás öröme

9

hiánypótlás

4

hasznos szabadidő-eltöltés INTELL.

20

2

felkeltették érdeklődését a témák

12

nyugdíjas kor ellenére szeretne szakmailag és/vagy személyiségében fejlődni

11

gyerek, unoka mesélt a főisk-i, egyetemi tanulmányairól --> kedvet kapott ős is

3 1 3

elme frissen tartása

14

világban való jobb tájékozódás

12

lépést szeretne tartani a változó világgal EGYÉB

18

3

a környezetében nála tájékozttabbak az emberek, nem szeretne kilógni (lemaradni)

környezetben több idős ember tanul, így ő is kipróbálta ezek a témák fokozottan érintik, így különösen fontosnak tartotta, h ilyen témákról halljon

16

1

család, barátok elismerése

saját vállalkozás

6

10

" A párom motiváltsága"

1

" A tanulás nekem életerő, amit még fokoznék is, amennyiben rajtam is múlik."

1

5. ábra: A Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája iránti motivációk 16

12

Gerontoedukáció


24. A válaszadók figyelmét leginkább felkeltő előadások Az Akadémia kínálatában időseket érintő témák találhatóak. Szerettem volna megtudni azt is, hogy mely előadások keltették fel leginkább az egyes személyek figyelmét. A válaszadók egy részét mindegyik előadás érdekelte. A legtöbben (17 fő) azonban az általam is látott „A harmadik kor – az időskor pszichológiai problémái” című előadást jelölték meg. Ezen kívül nagy érdeklődésre számot tartó előadások a „Nemcsak a húszéveseké a világ! - Az idősekkel foglalkozó portálok, honlapok Magyarországon és a világ többi részén”, a „60 felett is van élet – szexualitás 60 felett” és „Az idősödő világ – számok és tények”.

A megkérdezett hallgatók figyelmét leginkább felkeltő előadások

1 2

Marketing és telekommunikációs megoldások az idősek életének megkönnyítésére Idősek az Európai Unióban

2

4

6

8

10

12

14

16

18

11 8 9

Nemcsak a húszéveseké a világ! - Az idősekkel foglalkozó portálok, honlapok Magyarországon és a világ többi részén Időseink a munka világában – munkanélküliség, nyugdíj melletti munkavégzés, idős-oktatás lehetőségei

13

6

Idősek a filmvásznon

7

A harmadik kor - az időskor pszichológiai problémái

8

Idősek a nagy kultúrákban és vallásokban

9

Lakáskultúra, avagy hogyan éljünk kényelmesen 60 felett?

10

Megállítható-e az idősödés?

8

11

9

Egészségturizmus és a magyarországi idősek

8

12

5

4

Az idősödő világ – számok és tények

3

0

60 felett is van élet – szexualitás 60 felett

9 17 10 10

13

6. ábra: A megkérdezett hallgatók figyelmét leginkább felkeltő előadások 17

13

Gerontoedukáció


A hallgatók által szívesen látott egyéb témák. Javaslatok. Az Akadémiára vonatkozó kérdések után rákérdeztem arra is, mit tanulnának még szívesen. Néhányan nagyon jó öletekkel láttak el. Egyik válaszadó önkéntes kortárssegítésben venne részt szívesen. Elvégre ki ismerné jobban egy idős személy életét, örömeit, gondjai, mint egy másik, hasonló korú személy. Az egyik válaszadó szívesen hallana (felteszem tanfolyami előadás keretein belül) az idősek elhelyezésének várható elveiről, a nyugdíjas-gondozás javításának terveiről, más pedig a munkavállalást segítő lehetőségekről. Utóbbi részt venne akár önkéntes munkában is. Volt, aki 2012-ben Filmklub indítását üdvözölné, ahol a résztvevők egy film megtekintése után megbeszélnék a látottakat. Tapasztalatok a megkérdezett hallgatók kapcsán Dr. Jászberényi József tanár úr elmondása szerint előadásról előadásra körülbelül kétszáz érdeklődő idős személy látogat ki a Főiskolára, közülük 22 személlyel töltettem ki a kérdőívet. A főiskola szervez számítógépes tanfolyamot, a hallgatók közül többen oda is járnak. 7. Távozóban Semsei professzor úr

A kérdőíves adatfelvétel során megkérdezett személyekről elmondható, hogy motivált, nyitott, érdeklődő emberek. Az adatfelvétel alatt módom nyílt beszélgetni néhányukkal. Azt tapasztaltam, hogy nagyon örülnek, hogy foglalkoznak velük. Haladni akarnak a korral, tudatában vannak, hogy a tanulás nem csak a „gyerekek dolga”, és hogy ez a szellemi frissesség kulcsa.

II. 4. Jelen kutatás összevetése a bachelor-szakdolgozatommal A ZSKF-en, Andragógia bachelor szakon írt szakdolgozatomat „A tanulásképesség és az élethosszig tartó tanulás. Eltérés a fiatalok, a felnőttek és az idős személyek tanulási stratégiájában, tanulási stílusában” címmel írtam. Akkor három csoport tanulási motivációját, figyelmét, emlékezetét, tanulási stílusát és stratégiáját kutattam. Ezúttal (jelen kutatás alanyainak) egy jó körülhatárolt célcsoportot választottam, a Nyugdíjasok Óbudai Akadémiájának néhány hallgatóját. A mérőeszközként használt kérdőívbe átemeltem néhány, a szakdolgozatomban is használt kérdést. Kíváncsi voltam, a most végzett kutatás eredményei mennyire korrelálnak a szakdolgozatoméval. A korábban megkérdezettek többsége középfokú végzettséggel rendelkezett, a most vizsgáltak nagy része is ilyen szintű végzettséggel rendelkezik, ám mostani kutatásom során több felsőfokú tanulmányokat végzett személy válaszolt. A tudás, a képességek frissítését, új jártasságok szerzését mindkét kutatásom alanyai fontosnak tartották. Általános tanulási motivációkat tekintve a szakdolgozatomban megkérdezetteket egyaránt hajtják presztízs és intellektuális motivációk (illetve kis mértékben egzisztenciálisak), a most végzett kutatás során a presztízs motivációk nem jelentek meg hangsúlyosan – az egyéneket inkább intellektuális motivációk hajtják. Konkrét képzés iránti tanulási motivációkat19 tekintve a szakdolgozatomnál végzett kutatásnál az idős korosztály csaknem minden tagját legfőképpen csak intellektuális motivációk hajtották. A jelen kutatás során megkérdezett személyek motivációiba – ha kis arányban is, de – előfordulnak presztízs jellegű hajtóerők is. A tanulást mindkét kutatásom során legtöbben általában információszerzéssel, képességek, jártasságok fejlesztésével azonosították. Úgy gondoltam tehát, hogy jelen kutatásomnál is érvényesek

14

Gerontoedukáció


a szakdolgozatomban megfogalmazottak, miszerint: „Összességében tehát elmondható, hogy az

általam megkérdezett emberek […] tanulásról alkotott képe egyezik a modern tanulásszemlélettel, azaz nemcsak az iskolai, szakmai tudáselsajátítást, hanem általában véve az ismeretszerzést is tanulásnak tekintik.”20

A korábbi tanulmányokhoz képest mért nehézségként mindkét kutatásom során a romló memóriát jelölték meg legtöbben. Szakdolgozatomhoz végzett kutatás során néhányan beszámoltak arról is, hogy a megváltozott, magasabb követelményekkel kell szembenézniük (ez a világ, a társadalom változásaiból adódott). Mostani kutatásom során megjelentek az anyagiak, mint a korábbi tanuláshoz képesti nehezítő tényező. Mindkét vizsgálatom során akadt olyan válaszadó is, aki nem tapasztalt még számottevő változást. Ez valószínűleg egyrészt genetikára, másrészt az agy folyamatos karbantartására vezethető vissza. A korábbi tanuláshoz képest mért könnyebbséget mindkét kutatás során főleg az összefüggések gyorsabb meglátásában, illetve a felelés, a stressz, a kötelezettség hiányában, az önálló időbeosztás lehetőségében, a kisebb külső kötöttségben („kevésbé nyűg”) látták.21 A külső irányítást, segítséget leginkább akkor várják el mindkét kutatás válaszadói, ha elakadtak, vagy ha valami kérdésük van. Mindkét alkalommal voltak néhányan olyanok is, akik egyáltalán nem igénylik a segítséget, az iránymutatást, hiszen ők önmaguktól is sikeresen elboldogulnak a tanulás világában. Mindkét vizsgálat során akadtak olyanok, akik nem mernek segítséget kérni, vagy szeretik, ha megmondják nekik pontosan, hogy mit és hogyan kell csinálni, de ezek a válaszok nem voltak számottevőek. Elmondható tehát, hogy a mindkét kutatás alanyai motiváltak, fontosnak érzik a tanulást, és tudatában vannak annak, hogy ez az agy karbantartásának kulcsa.

15

Gerontoedukáció


FELHASZNÁLT IRODALOM

KÖNYVEK, TANULMÁNYOK        

Az andragógia korszerű eszközeiről és módszereiről. Szerk.: Koltai Dénes, Lada László. Nemzeti Felnőttképzési Intézet. Budapest, 2006. Jászberényi József: Az aktív időskor lehetőségei Magyarországon. Bevezetés a gerontoandragógiába. Jaffa, Budapest, 2009. Kőpatakiné Mészáros Mária: Motivál az egész világ…. In: Módszertani stratégiák az iskolarendszerű felnőttoktatásban 5. Tanári kulcskompetenciák. Szerk.: Singer Péter. Budapest. Országos Közoktatási Intézet Felnőttoktatási és Kisebbségi Központ, 2002. Maróti Andor: Elméleti alapok az idős emberek tanulásáról, In Az idős felnőtt rétegek (45 év felettiek) felnőttképzési igényei és képzési lehetőségei, Budapest, 2005. Roeders, Paul, Gefferth Éva: A hatékony tanulás titka. Trefort Kiadó, 2007. Tanár-továbbképzési Füzetek III.: Andragógiai ismertek. Bajusz Klára et. al., Sorozatszerkesztő: Dr. Zachár László. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet. Budapest, 2008 Tanár-továbbképzési Füzetek IV.: A felnőttképzés módszertani kérdései. Benedek András et. al., Sorozatszerkesztő: Dr. Zachár László. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet. Budapest, 2008. Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya: Bevezetés az andragógiába. Átdolgozott, bővített kiadás. Okker Oktatási, Kiadói és Kereskedelmi Rt., Budapest, 2005.

FOLYÓIRATOK 

Kerekasztal-beszélgetés az időskori tanulásról. In: Új Pedagógiai Szemle. 2003. 9. sz. p. 41-48.

INTERNETCÍMEK  

      



A népesség főbb korcsoportok szerint, 2011. január 1. Központi Statisztikai Hivatal. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/nyugdij/tablny11_02.html (2011. október 21.) A népesség kor szerinti összetétele. Sulinet. http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.aspx?g=122be20f-1e89-4894-8254f79a33b05383&cid=fb276154-9d66-4dd4-a686fbffa7990df5http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/global/002.htm (2011. október 20.) Idézetblog.hu. http://idez.blog.hu/tags/kosztol%C3%A1nyi (2011. november 24.) InforMed: A tanulás megvédi az agyat a zsugorodástól. http://www.informed.hu/index.nfo?tPath=/betegsegek/gyacs/application/&article_id=36652 (2011. 01. 15.) Jászberényi József: Az ageizmus. Polgári Szemle, 2010/1. 22-36. http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=373 (2011. október 28.) Központi Statisztikai Hivatal http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/nyugdij/tablny11_02.html (2011. október 25.) Népesség és emberi fejlődés. Nyíregyházi Főiskola. http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/global/002.htm (2011. október 22.) Nyugdíjasok, nyugdíjak, 2011 – táblázatok. Központi Statisztikai Hivatal. http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,1044652&_dad=portal&_schema=PORTAL (2011. október 20.) Semsei Imre: A gerontológia oktatása Magyarországon. Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Egészségügyi Kar. http://www.mellearn.hu/events/6konf/prezentaciok/b/semsei_imre.pdf (2011. november 5.) Zsigmond Király Főiskola: Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája http://www.zskf.hu/tudomanyos_elet/olvas/permalink:nyugdijasok-budai-akademiaja (2011. november 5.)

16

Gerontoedukáció


EGYÉB    

Ahol nemcsak a húszéveseké a világ. A Gerontoedukációs Kutatóközpont nyitóülése. Zsigmond Király Főiskola. KONFERENCIA. 2009. november 5. Berek Andrea: A tanulásképesség és az élethosszig tartó tanulás. Eltérés a fiatalok, a felnőttek és az idős személyek tanulási stratégiájában, tanulási stílusában. SZAKDOLGOZAT. Zsigmond Király Főiskola, 2011. Jászerényi József: Geronto-andragógia. FŐISKOLAI KURZUS ELŐADÁSAI. Zsigmond Király Főiskola. 2010. Semsei Imre (gerontológus professzor): A harmadik kor - az időskor pszichológiai problémái. Előadás. Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája. 2011. október 27. csütörtök, 14:00.

17

Gerontoedukáció


Boda Ágnes: Miért érdemes a vállalatoknál 50 év felettieket foglalkoztatni? Bevezetés „A jövő a fiatalság kezében van”. Sokszor halljuk ezt a mondatot, de valóban igaz lehet? Az európai, így a magyar lakosság körében is egyre nagyobb arányt képviselnek az idősödők és idősek a fiatalokkal szemben, így az állítás korántsem olyan biztos, mint amennyire elsőre gondolnánk.22 Tekintettel arra, hogy a jövőben tovább fog emelkedni az idősek száma, kijelenthető, hogy már most gondolni kell erre a generációra, mind a munkaügyi szempontból, mind társadalmi szempontból. Ha a jövőben egészséges és fenntartható társadalmakat szeretnénk látni, akkor mindenkinek egyenlő szerepet kell vállalnia a feladatokból. Manapság sokszor halljuk, hogy az 50 év felettieknek nehéz munkát találni, mert koruk miatt negatívan diszkriminálják őket. Ennek oka az a rengeteg előítélet, ami ezt a korosztályt övezi. A probléma azonban az, hogy ha nem alkalmazzák őket, a legtöbb esetben kizárólag a sztereotípiák miatt, akkor a kevés fiatalnak már a munkaképes korú embereket is el kell tartania, nem csak a nyugdíjasokat. Ez magasabb adókat, alacsonyabb munkabért, esetleg több munkát eredményezhet. Ennek elkerülése érdekében szükséges lesz foglalkozni a problémával, meggyőzni a munkaadókat arról, hogy ezen generációnak is vannak előnyös tulajdonságai, amelyek igenis előrébb vihetik az adott vállalkozást. Dolgozatomat a középkorosztály (a 45-60 év közöttiek) köré építem, foglalkozom az elöregedéssel, a kor alapú diszkriminációval, azaz az ageizmussal, a középkorúak helyzetével, tanulási képességeikkel, a különböző generációk képességeivel és munkához való hozzáállásukkal. Külön részben tárgyalom, hogy milyen lehetőségek közül választhatnak a munkaadók annak érdekében, hogy minél több foglalkoztatott legyen, és azok munkavégzése hatékony maradjon, például, hogy mivel motiválhatók a különböző korosztályba tartozó dolgozók, vagy milyen foglalkoztatási formák léteznek. A következő fejezetben részletesebben írok a negatív diszkrimináció okozta munkanélküliség hatásairól, valamint szót ejtek néhány, foglalkoztatást segítő programról itthoni és európai szinten is. A tanulmányomhoz készítettem néhány interjút, hat véletlenszerűen választott cég HR-esével, melyekben arról érdeklődtem, hogy hogyan viszonyulnak az 50 év feletti korosztályhoz, mi a véleményük a képességeikről, ismerik-e a foglalkoztatási programokat, stb. Az utolsó fejezetben ezek elemzésével foglalkozom, bár azt hangsúlyozni kell, hogy ezen interjúk a dolgozat mondanivalóját nem befolyásolják, és természetesen nem reprezentatív jellegűek, csupán illusztrációk annak témájához kapcsolódóan. Az őszülő Európa Napjaink egyik legmeghatározóbb problémáját Európában a népesség egyre nagyobb mértékben történő elöregedése jelenti. A társadalom korösszetétele átalakul, egyre több idős lesz, míg a termékenység általában csökken, a fiatal korosztály létszáma így egyre kisebb lesz. Ez komoly kihívások elé állítja az államokat, mind társadalmi, mind gazdasági és költségvetési szinten. Hogy juthatott el Európa idáig, mi okozza ezt a jelentős elöregedést? A fejlett országokban megnövekedett az életszínvonal, nagyobb fokúvá vált a jólét, az egészségügyi ellátásokhoz mindenki könnyen hozzáfér. Az orvostudomány és a gyógyszerészet magas fokú fejlődése a 20. század során hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek várható élettartama folyamatosan növekedjen. A 2004-ben született kislányok 50%-a előreláthatólag 100, minden második kisfiú pedig 95 éves koráig fog élni.23 Ezen felül a 60 év felettiek száma folyamatosan nőni fog, azonban a gyermekvállalási kedv csökken, a párok már nem szeretnének annyi gyermeket vállalni, amellyel az elöregedést megállíthatnák, vagy lassítanák. Ennek oka a kialakult individualista, nem egyszer a szülőknél maradó, ún. posztadolens életmód, a fiatalok szakmai beilleszkedésének nehézségei, a magas lakásárak, az ösztönző eszközök hiánya, valamint az, hogy a karriert sokan előrébb helyezik a családalapításnál. Az ideális gyermekszám átlagosan 2,3 lenne páronként, ezzel szemben manapság az átlag kevesebb, mint 1,5 gyermek családonként.24

18

Gerontoedukáció


További okok az elöregedésre, hogy Európa magas termékenységű országaiban is csökkent a szaporodás mértéke, az öt legnépesebb állam közül 2050-ig várhatóan csak a brit és francia népesség fog növekedni. 25 Az elmúlt évtizedben még egyenesen arányos volt az idősek számának növekedése a fiatalok csökkenésével, de hamarosan számolni kell az aktív népesség folyamatos csökkenésével, így azzal is, hogy egyre több idős jut majd a dolgozó polgárokra. Az ENSZ jelentése szerint a világban a 60 év felettiek száma magasabb lesz a 15 év alattiak számánál (de ez az arány a legfejlettebb régiókban már az ezredforduló előtt is megvalósult). Ma az átlagéletkor 30 év – és ez az emberi idő 99,9%-ban ennyi volt –, 2050-re 38 év lesz. A világon jelenleg 9 aktív munkavállalóra 1 nyugdíjas jut, 2050-re az arány 4/9-re fog nőni.26 Ekkorra Kínában annyi 65 év feletti ember fog élni, mint 2004-ben az egész világon.27 Európában 2050-re az aktív polgárokra jutó nyugdíjasok aránya hasonló lesz, mint világviszonylatban (3,5 nyugdíjas 9 aktív munkavállalóra). Az Európai Bizottság demográfiával foglalkozó Zöld könyve szerint, Európa elöregedésének ütemét valamilyen szinten visszafogja a bevándorlás, azonban 2025-től a népesség csökkenni fog, valamint 2030-ig az aktív korúak száma 20,8 millió fővel fog csökkenni. A könyv beszámol továbbá arról, hogy 2010-től a fiatal felnőttek számának csökkenése jelentősen felgyorsul, 20 év alatt 16%-os csökkenés várható. A 45-54 év közötti korosztály is csökkeni fog, viszont az 55 év felettiek 20 év múlva 15,5%-kal lesznek többen, mielőtt ez a korosztály is fogyatkozásnak indulna. A 2040-es években az eltartottak száma 10%-kal több lesz. Az OECD-országokban közel 30 év alatt a termékenységi ráta 40%-kal csökkent, de számos országban ez az arány elérte az 50%-ot is. Ezen demográfiai változásoknak a következményeit, illetve kezelésének módját az országoknak egyénileg kell majd megoldani. Országonként különböző stádiumban áll az elöregedési folyamat. A legfejlettebb országokban – mint például Németország, Olaszország – beszélhetünk kritikus elöregedésről, ott az idősek nemcsak tovább élnek, viszont a születések száma csökken, és a nők létszáma is egyre kevesebb. A közép-európai országokra a lassú öregedés a jellemző, mert a gyermekvállalási kedv ugyanúgy kicsi, viszont az élettartam nem növekszik akkora mértékben. Az Európai Unió a változások kezelésére dolgozta ki még 2000-ben a lisszaboni stratégiát, melynek célja a növekedés és a foglalkoztatás elősegítése. A foglalkoztatási rátát EU-s szinten 70%-ra szerette volna növelni, többek között a munkavállalók mobilitásának növelésével, képzésekkel és új munkaerőpiaci politikák létrehozásával. A lisszaboni stratégia előtérbe helyezte még a nők, a fiatalok és az idősek foglalkoztatottságának növelését, valamint az alacsony bérezésűek adóterheinek csökkentését. Véleményem szerint a legtöbb országnak elsősorban ezekhez az eszközökhöz kell nyúlnia a fejlődés érdekében. Az elöregedés következtében gondolkodni kellett azon, hogy hogyan tartsák aktívan az időseket, amit a meghosszabbított munkavállalási időszakkal oldottak meg. Annak ellenére, hogy kitolódott a nyugdíjkorhatár, jelentős mértékben találkozhatunk a munkaerő-piaci diszkrimináció jelenségével, mely nemcsak a nőket, fogyatékkal élőket érinti, hanem az időseket is. A legfontosabb tehát az, hogy mindenféle diszkriminációt megszüntessenek a munkaadók, biztosítsák az idősek számára, hogy folytathassák a munkát. A vállalatoknak ezen túl – akár egy CSR-stratégia részeként is – fokozottabban kell figyelni az idősödő alkalmazottaira, és arra is, hogy a különböző generációk között egy kiegyensúlyozott légkört teremtsen. A munkavállalók között ki kell alakítani az összhangot, és meg kell keresni a módját annak, hogy sikeresen tudjanak együttműködni, ezzel is növelve a hatékonyságot és a termelékenységet. Ehhez szükséges az élethosszig tartó tanulás támogatása is, nem szabad sajnálni a pénzt és az energiát az alkalmazottak, munkanélküliek és középkorúak vagy idősek továbbképzésére. Az elöregedés ellen még a bevándorlás támogatásával is tenni lehet, azonban ehhez olyan szakpolitikákat kell kidolgozni, amelyek elősegítik az esélyegyenlőséget és a beilleszkedést, ugyanis számos országban ellenségesek a bevándorlókkal az ottani állampolgárok, mert azt hiszik, hogy előlük veszik el a munkákat, valamint nehezen tolerálják az esetleges kultúrabeli különbségeket is. 28 Az országoknak a jövőben fel kell készíteni a fiatalokat arra, hogy sokkal több inaktív állampolgárt kell eltartaniuk, így a termelékenységet és az alkalmazkodási képességet növelni kell. 29 Magyarország Magyarországon a 80-as évek közepétől nagymértékű munkaerőpiaci létszámcsökkenés vette kezdetét a globalizáció és a technológia fejlődésének hatására. A rendszerváltás idején sok

19

Gerontoedukáció


szakképzetlen elvesztette munkahelyét, valamint a vállalatok megszűnése, átalakulása is hozzájárult a munkanélküliség növekedéséhez.30 Szűcs Erika szerint a rendszerváltás során másfélmillió munkahely szűnt meg, s a húsz év alatt csupán félmilliót tudtak pótolni. Sajnos a rendszerváltás óta nem kellő hangsúlyokkal foglalkoztak a foglalkoztatás kérdésével, így 20 éve 55-58% között van a hazai foglalkoztatási ráta. Néhány társadalmi csoport – mint például az idősödő korosztály, a két gyermeket nevelő nők és az alacsony iskolázottságúak - esetében a foglalkoztatási mutatók rosszabbak az európainál.31 Magyarország összességében az idősödés terén az egyik leghátrányosabb helyzetben levő ország, ugyanis itt a legnagyobb az aktív népességre jutó nyugdíjasok száma, a foglalkoztatottság pedig a legkisebb. Ez nem csak az idős népesség gyors növekedésének, hanem a születések számának folyamatosan csökkenésének következménye, valamint annak, hogy az 50 év felettiek munka- és életkedve igen kicsi. A magyar népesség egészségi állapota rosszul alakul, mely összefügg a dohányzással és a mozgáshiánnyal, ebből adódóan az elhízással. „Magyarországon 2050-re a népesség fele 50 év feletti lesz, és a 65 éves és idősebb korúak aránya az összlakosságban a 15 éven aluliak számának több mint kétszeresére nő”.32 Az ageizmus A hosszú élet forradalmával, a nők jogainak széleskörűbbé válásával, valamint a gazdasági, technikai és az egyének igényeinek változásával kialakult a mai modern társadalmakban egy paradox helyzet, amely a fejlett társadalmakban, főként Európában jellemző elöregedést jelenti. Ennek következménye az időskor meghosszabbodása, és a haszontalanság érzése. A legtöbb idős ember szeretne aktív részese lenni társadalmának, az azonban nem adja meg a megfelelő lehetőségeket erre, így az aktív korból kilépő emberek megmaradnak a már megszokott „eltartott” szerepkörben. Az elöregedő társadalom jelensége koloncként vonszolja maga után az ageizmust, mely fogalmat majdnem fél évszázada Robert N. Butler alkotta meg, a kor szerinti megkülönböztetés gyűjtőszavaként. Tette mindezt a rasszizmus mintájára, amely ugyanúgy valamilyen szintű negatív diszkriminációval jár, mint az ageizmus, s ugyanolyan negatív következményei lehetnek. Az ageizmus mindenütt ott van, csak nem ugyanolyan mértékben. Keletre haladva, egyre erőteljesebben érezhető jelenléte, mégis alig él a köztudatban, holott számos csoportot érint, időseket és fiatalokat egyaránt. Az ageizmus létrejötte a kor szerinti diszkriminációból fakad, melynek számos fajtájával találkozhatunk a mindennapokban:

 nyelvi megkülönböztetés: az idősekhez lassabban és hangosabban beszélünk, mert azt gondoljuk nehezebben értik, illetve hallják az elhangzottakat  lakóhelyi diszkrimináció: az időseknek szánt terek megszűnnek, számos verbális sértés éri őket  családon belüli diszkrimináció: családon belüli erőszak, a hierarchia megbontása, túl- vagy aluletetés, túl- vagy alulgyógyszerezés  mediális diszkrimináció: a médiában az időseket hátrányos megkülönböztetésben részesítik, nem szerepelnek eleget, vagy negatív szerepben feltűntetve, nincsenek nekik szóló műsorok, stb.  gazdasági diszkrimináció: időseket átverő életjáradék programok, házalók, utcai árusok, csalók; kedvezőtlen, vagy lehetetlen feltételeket támasztó bankok, biztosítók  munkahelyi diszkrimináció33  egészségügyi diszkrimináció.

Témám szempontjából a legfontosabb formája a megkülönböztetésnek, a munkaerőpiacon jelenlevő diszkrimináció, hiszen a kor alapú hátrányos megkülönböztetés a foglalkoztatásban a legjelentősebb. Az 55 év felettiek jelentős mértékben alulfoglalkoztatottak, melyet alátámaszt, hogy 2004-ben ez a foglalkoztatási ráta 29%-os volt Magyarországon (az EU-25-ökben ez az arány 40% volt).34 A kor alapú megkülönböztetés észrevehető az új állások betöltésénél, a létszámleépítéseknél és elbocsátásoknál. A hirdetésekben nincs korcsoport-meghatározás, azonban a beküldött önéletrajzokat már többnyire születési év szerint szelektálják. Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz érkezett bejelentések alapján a munkaerőpiacon a legerőteljesebb a kor szerinti diszkrimináció, sőt, a nők esetében már 40 éves kortól érezhető

20

Gerontoedukáció


megkülönböztető bánásmód, végzettségüktől függetlenül.35 Általánosságban viszont az mondható el, hogy a foglalkoztatásbeli diszkriminációnak a magyarok 45-50 éves kortól nagyobb mértékben vannak kitéve, mint más Európai Uniós állampolgárok. Az ageizmus következménye a 45-50+-os munkanélküliek, munkakeresők esetében, hogy helyzetük instabillá, bizonytalanná válik, státuszuk egy pályakezdőéhez hasonló lesz, ami bizonytalanságot és csekély megbecsülést von maga után. Ez válságos életkörülményekhez vezet, s sokan aktív életük hátralevő részét létbizonytalanságban töltik el, egzisztenciájuk bizonytalanná válik, ambícióik eltűnnek, s emiatt a sokakkal előfordul, hogy korai nyugdíjazásukat kérik. A munkahelyen történő, kor alapú hátrányos megkülönböztetésben részesítő egyének, a diszkriminatív viselkedésüket az idősökről kialakult negatív sztereotípiákra alapozzák. „Ilyen vádak:

-

idősebbeknek magasabb a bérigényük nem bírnak lépést tartani nem elég dinamikusak nehezen illeszkednek be a fiatal csapatba az idősebbek nehezen képezhetőek képzettségük elavult, nem felel meg a kor igényeinek az idősebbek már nem akarnak dolgozni az idősebbek minél előbb nyugdíjba akarnak menni

Ezek a megkülönböztető gondolatok egyes emberekre lehet, hogy jellemzők, de általánosítani nem lehet őket.”36 Mindamellett, hogy a munkahelyi diszkrimináció kor alapján morálisan nem elfogadható, a Magyar Köztársaság Alkotmányában, az új alkotmányban, a Munka Törvénykönyvében, valamint a 2003. évi CXXV. törvényben is megkövetelik az egyenlő bánásmódot. A 2011. december 31-ig érvényes Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A. §-a szerint: „(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” Mindezek ellenére az ageizmus jelen van Magyarországon, amely főleg a társadalom idősekről alkotott negatív sztereotípiái miatt alakult ki. Ahhoz, hogy a róluk alkotott kép pozitívvá váljon, szükséges az időkorúak teljes körű integrációja és részvételének biztosítása a társadalomban. Az 50+-osok Társadalmi helyzetkép A vállalatok ageista hozzáállásának következménye, hogy az 50 év feletti generáció lassan eltűnik a munkaerőpiacról, sőt a leépítések már a 45 év feletti nőket is jelentős mértékben érintik. Gál Nikolett írása alapján 2008-ban Magyarország „10,045 millió fős népességének 36,6%-a, azaz több, mint 3,6 millió fő tartozott az ötven év feletti korosztályhoz, ebből 984,7 ezer fő volt foglalkoztatott”. 37 Sok munkáltató túlképzettségre hivatkozik az elbocsátásnál, azonban a munkanélküliek nehezen jutnak álláshoz, mivel paradox módon a mindenkori kormányok szakemberei alulképzettnek találják őket, így szerintük tanulniuk kellene. A probléma, hogy ez a korosztály túl fiatal ahhoz, hogy nyugdíjba menjen, a munkába álláshoz azonban túl öregnek tekintik őket, holott még majdnem 20 évig a munkaerőpiacon kell tartani őket, így korántsem nevezhetőek idősnek. Hasonló az 50 év felettiek helyzete, akik elhelyezkedési lehetőségeit ugyanúgy beárnyékolja a munkaerő-piac sötét felhője. Az ő esetükben, elbocsátásnál arra hivatkozhat a munkáltató, hogy nem részei az információs társadalomnak, így hiányos számítástechnikai ismereteik miatt nem alkalmasak további munkavégzésre, vagy nem megfelelő jelöltek.38 A fiatal munkaerő preferálása miatt az idősödő korosztály tagjai gyakran végzettségüknek nem megfelelő munkát találnak csak, s jövedelmük is csökken.39 A HR Almanach további kifogásokat említ – melyek különösen a volt szocialista

21

Gerontoedukáció


országokban jellemzőek –, miszerint ez a korosztály más korban szocializálódott, szakmai múltjuk nem felel meg a gazdasági környezet és multinacionális világ követeléseinek. A munkaadóknak sokszor nem jut eszükbe, hogy a legtöbb középkorú munkanélküli ezelőtt évtizedekig egy munkahelyen dolgozott, és szükségük van időre ahhoz, hogy felvegyék a ritmust, hozzászokjanak a változásokhoz. Nehéz a pályakezdőknek, de az újrakezdőknek talán a legnehezebb. Jelenleg a fiatal generációk a keresettebbek, azonban nem mehetnek el szó nélkül az idősebb korosztály mellett sem a munkaadók, mivel a 45-50 év felettiek száma folyamatosan emelkedik, s nekik is munkahelyeket kell biztosítani még több évig. A munkahelyeknek ezért fel kell készülniük arra, hogy több generációt foglalkoztassanak egyszerre, melyek mindegyike különböző elvárásokat támaszt munkahelye felé. A helyzet, hogy az elmúlt években a pályakezdők, fiatalok szerepe felértékelődött a tapasztalt munkaerőével szemben, mely a vállalatok profitmaximalizáló, de költségcsökkentő törekvésének köszönhető, a fiatal munkaerő ugyanis olcsóbb.40 Kizárólag rájuk támaszkodni azonban vétek volna, hiszen akkor az összes munkakörre közülük kéne embert választani, de például egy vezetői pozícióra a legtöbb fiatal nem érett még meg, sem tapasztalati szinten, sem emberileg. Ettől függetlenül a fiatalok egyre megbecsültebbek, amit az idősebb korosztály nehéz szemmel néz, mert az ő értékrendjükben még az áll, hogy a ranglistán való feljebblépéshez sok idő, és kemény munka szükséges. Ez a helyzet a korosztályok között ellentéteket szül, számos előítélet fogalmazódik meg egymásról a dolgozók között, amit a munkaadónak kell megszüntetni.41 Ehhez nélkülözhetetlen a különböző generációk jellemzőinek ismerete, ugyanis mindegyik rendelkezik olyan tulajdonságokkal, ami fontos lehet egy vállalat sikeres működésében. Ezért nem szabad diszkriminációval élni egyikkel szemben sem. Pszichológiai és biológiai jellemzők A különböző generációk tulajdonságai A generációkat az internettel való találkozásuk alapján szegmentálom, melynek tagjai a Veteránok, a Bébi-bumm nemzedék, az X-, Y- és Z-generáció.42 Kissné András Klára cikke alapján többet is megtudhatunk e generációs csoportok jellemzőiről:43

- Veterán-generáció: általában egy munkaadónál, egy szakterületen dolgoztak, annyira nem nyitnak az újdonságok felé. Az internettel idős korukban találkoztak először. Ma a munkaerőpiacon már nem igazán vannak jelen. - Baby-boom generáció: a munkaerő-piac fontos hányadát teszik ki. Az internettel középkorukban találkoztak, így jelentős hatása nem volt rájuk nézve. Nyitottak az újdonságokra, de fontos számunkra a fegyelem és a kitartás, kötődnek munkahelyükhöz és horizontális karrierben gondolkodnak. - X-generáció: a munkaerő-piac legjelentősebb részét teszik ki. Ők az átmeneti generáció, az internettel fiatalon találkoztak, a web meghatározza a munkavégzésüket, részben életvitelüket is. Legtöbbjük hagyja, hogy irányítsák munkájukban, tisztelik a szabályokat. Számukra a legfontosabb a pénz, a státusz és hogy a társadalmi ranglétra melyik szintjén helyezkednek el. Tagjaik lojálisak, tapasztaltak és nagy munkafegyelemmel rendelkeznek. - Y-generáció: a digitális nemzedék első hulláma. Az internettel gyerekként találkoztak, így nagy szerepet kap mind a munkahelyen, mind a magánéletükben. Mostanában kezdenek megjelenni a munkaerő-piacon, ahol egy új szintet képviselnek komoly kihívást jelentve az Xgeneráció számára. A szabályokkal nem félnek szembeszállni, nem annyira alkalmazkodóak. Olyan munkahelyet szeretnének, ahol jól érzik magukat, ami nem hagyományos és lehetőségük nyílik a társasági életre, hogy minél otthonosabban érezzék magukat ott. Értékelik a demokratikus, formalitásoktól mentes körülményeket. Számukra nincsenek vesztesek, mindenki nyer valamit. Munkájukat életvitelükhöz alakítják, így nagy elvárásaik vannak munkahelyükkel szemben. Saját érdekeik az elsők, nem félnek a változásoktól, a munkával szembeni alázat nincs meg bennük annyira, mint az X-generációban. - Z-generáció: az a korosztály, aki soha nem élt internet nélküli társadalomban. Egy felgyorsult világba születtek, életvitelük is ezt tükrözi. Tagjai még tanulnak, körülbelül 5 év múlva fognak

22

Gerontoedukáció


belépni a munkaerő-piacra. Megnevezésük a „zappers”, azaz „kapcsolgató” szóból ered. Az internettel együtt nőttek fel, szerves része az életüknek. Kapcsolataikat az on-line és valóságos világban élik meg, kommunikációjukhoz elengedhetetlennek tartják a különböző digitális eszközök használatát. Sokkal gyorsabb ritmusban élnek elődeiknél, így képesek hirtelen váltásokra, mely előreláthatólag a munkahelyek esetében is jellemző lesz. Bátrak, kezdeményezőek, abszolút magabiztosság jellemzi őket. Szeretnek szabadon mozogni, így a hagyományos irodai közeget nem részesítik előnyben. A generációra inkább okosság jellemző, mintsem bölcsesség. A jellemzések alapján láthatjuk a különböző generációkra jellemző előnyöket és hátrányokat, amit egy jó munkaadó megfelelően ki tud használni. A fiatalabb nemzedékekkel szemben, az X- és babyboom generációra jellemző a lojalitás, bölcsesség, tapasztalat és megfontoltság. Ez a korosztály jobban kötődik munkahelyéhez érzelmileg, és igyekeznek mindennap kihozni magukból a legtöbbet. A korral növekszik a felelősségérzetük és jobban bírják a terhelést. Bromley szerint az idősebb munkások munkáját kevésbé kell ellenőrizni, nagyobb a felelősségérzetük, nem vitatkoznak, higgadtak, a fizikai munkások gondosabbak, így kisebb a baleset veszélye. Rosszabb foglalkoztatási helyzetük miatt érdekükben áll hatékonyan dolgozni, hogy megtartsák munkájukat és előrébb vigyék a vállalatot.44 Mindezek olyan tényezők, amelyeket fontos figyelembe vennie a munkáltatónak, és kihasználnia, mert olyan stabil alapot adhatnak a vállalkozásnak, amely sokat jelenthet annak előmenetelében. A középkorúak tulajdonságai – mennyire megalapozottak a különböző sztereotípiák? Sokak ítélik el a középkorúakat a sztereotípiáknak köszönhetően, melyeket ma már számos kutatás cáfol meg. Az ember 25 éves korától öregszik, a fizikai képességei lassú ütemű romlásba kezdenek, az öröklött képességek romlanak, de az emlékezőtehetség nem gyengül, a tanult képességek pedig javulhatnak a tapasztalatok felhalmozásával. „A fiatalabb gyorsabban fut az öregnél, de egy számára ismeretlen városban mégsem ér előbb célba, mint a lomhább mozgású, de a várost jól ismerő idősebb ember.”45 A munkavállaló teljesítményét befolyásolja a munka jellege, a környezet, ugyanakkor a képességek romlása ellenére az elöregedésnek nincs determinisztikus hatása a termelékenységre. Fejlett gerontológiai vizsgálatok szerint megfelelő körülmények között az idős munkavállalók a fiatalokkal azonos eredmények elérésére képesek. 46 A személyi állománnyal foglalkozók általában pesszimisták az idősek képességeit és gondolkodásmódjukat illetően, holott a legújabb felmérések szerint az „idősebb korosztály felgyülemlett tapasztalata segítségével képes behozni a lassabb tanulás során keletkezett lemaradásait”.47 A tapasztalatokon kívül a munkamódszereik is kiforrottak ahhoz, hogy ellensúlyozzák „a munkavégzés intenzitásában, valamint az érzékelő- és mozgásképességekben mutatkozó hanyatlást”.48 Mindezek mellett a többi sztereotípia sem megalapozott, például az idősek magasabb bérigényére vonatkozó elgondolásokat nem támasztja alá semmilyen statisztika. Az idősödő korosztály sokkal lojálisabb a munkahelyéhez, valamint a mostani körülmények között félti annyira az állását, hogy ne támasszon túl nagy igényeket a munkaadójával szemben. Egy másik sztereotípia, hogy nem illeszkednek be a fiatal csapatba. Ez talán az egymással szembeni előítéleteknek tudható be, ami ellen egy jó vezetésnek hatékony módszerei lehetnek. Szintén ismert sztereotípia, hogy az ötven év felettiek nem akarnak már dolgozni: Erik Erikson dinamikus személyiségelmélete alapján az ember egész élete során fejlődik, és a fejlődés meghatározott szakaszokból áll, melyek során meg kell oldani bizonyos krízishelyzeteket. A leghosszabb szakasz a felnőttkor – mely nagyjából 30 és 60 éves kor közé tehető –, melynek krízise az alkotásról szól. Ez alatt értjük a következő generáció felnevelését, valamint azt, hogy az ember a szakasz végén érezze, hogy valaminek a létrejöttéhez ő is hozzájárult, eszméket vagy fizikai tárgyakat teremtett.49 Ezen törekvései leginkább a gyereknevelésben és a munkájában teljesedhetnek ki, így általánosságban nem mondható el, hogy nem szeretnének a középkorúak dolgozni. Ebben az időszakban érzik igazán fontosnak megtartani állásukat a felnőttek.50 Erikson szerint a felnőttkor egy korai, egy középső és egy késői szakaszból áll. Témánk szempontjából a 40 és 65 életév közötti

23

Gerontoedukáció


középső szakasz a leglényegesebb, így amit erről érdemes tudni az az, hogy az ember életében ebben az időszakban történnek változások, ugyanis a gyerekek kirepülnek, és újra olyan dolgokkal foglalkozhatnak, amikre eddig nem nyílott lehetőségük.51 Az ilyesfajta változás mindenki életében sok pozitívumot hoz, az ember kedve is jobb lehet, ami a munkateljesítményre és munkamorálra is hatással van. „A felnőttkor középső szakasza igencsak tevékeny időszak, amelynek során a szerencsés és előrelátó ember élete legjelentősebb teljesítményére képes.”52 Sokan alábecsülik az középkorúak adottságait is, holott a náluk sokkal idősebbek is képesek új dolgokat tanulni. Beregi Edit, Egészségben megöregedni című könyvében fejti ki, hogy ahogy két ember nem egyforma, úgy az öregedéssel járó hatások is más-más mértékben jelentkezhetnek, s éppen ezért nem vonható le általános következtetés az idősek teljesítőképességéről. 53 „Miként nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két egyforma öregedés sem. Az emberközi különbözőségek miatt az öregek sokkal inkább különböznek egymástól, mint a fiatalok, különösen életútjuk eltérése miatt.” 54 Az egészséges emberek szellemi képessége 70-75 éves korukig szinten maradhat, sőt növekedhet is, az intelligencia és a memória általában 70 éves kor körül kezd el romlani. A könyvben taglalja, hogy a fizikai állapot jelentős szerepet játszik a képességek szinten tartásában, azaz egy jobb fizikai állapotban levő személy sokkal jobb szellemi képességekkel rendelkezik, amely hozzájárul a jobb fizikai erőnléthez is. Emellett, hogy ha az ember szellemi aktivitása nem hagy alább, folyamatos kihívásokat keres magának, akkor képes elsajátítani új dolgokat. Az idősek általános reakcióideje csökken, ugyanakkor intellektuálisan képesek ugyanazt a szintet teljesíteni, mint a fiatalok. A dolgok lassabb megértése nem jelenti azt, hogy teljesítményük is alább hagy.55 A felnőttek tanulási képességeinek vizsgálatával már az 1920-as években foglalkoztak, nevezetesen Edward Lee Thorndike amerikai pszichológus, aki megállapította, hogy felnőttkorban ugyanúgy lehet hatékony a tanulás, mint gyermekként. Ez a kutatása cáfolja tehát azt a sztereotípiát, miszerint a korral romlanak a tanulási képességek. Csoma Gyula Tud-e az ember felnőttkorban tanulni? című tanulmánya beszámol arról, hogy Thorndike vizsgálta többek között az érzéki reakció képességeit, a figyelem és a megfigyelés alakulását, az egyszerű és bonyolult szokások tanulását és az emlékezetet. Kutatásai alapján arra jutott, hogy a tanulás optimuma a 25. életév körüli időszakra esik, s ettől kezdve egy lassú hanyatlás következik, azonban ez annyira mérsékelt, hogy a tanulási teljesítmények 50 éves korig elérik a korábbi tanulási teljesítményt. Emellett megjelenik a tanulás specializációja, amikor az egyén tanulási képességei egyre szűkebbé válnak, mely a munkának köszönhető. Ilyenkor egy-egy tanulási területen válnak rutinosabbá az emberek, egyéb módszerek és képességek pedig lemaradnak e területek mögött. A Thorndike kutatásait folytató szakemberek később felfigyeltek arra, hogy az 50 éves kor utáni hanyatlás során az emberek csupán a korábbi életszakaszok tanulási szintjeire esnek vissza. Például egy hatvanas éveiben járó személy megközelítőleg a 10-11 éves gyermek tanulási képességeivel rendelkezik, amikor azonban a tanulás ugyanúgy lehetséges és hatékony. Hogy mennyire, az ugyancsak személyfüggő, hiszen fontos, hogy az adott szakaszokban milyen színvonalon tanult az egyén, tehát elmondható, hogy a felnőttkori tanulás a gyermek és ifjúkori tanulás tartalmától és formájától függ.56 Mindezen tények mellett, ha az ember egy bizonyos szakterületen dolgozik, és ebben akar tovább fejlődni, akkor a felhalmozott tapasztalatai és a dolgokra való rálátása segítségével sokkal könnyebben tudja elsajátítani az új ismereteket. A munkaadóknak és a felnőtt oktatóknak viszont figyelembe kell venniük azt a tényt is, hogy a felnőtteknek számos egyéb dologgal is foglalkozniuk kell, sokkal több minden terheli le őket, vonja el a figyelmüket, mint egy gyermekeknek. A tanulás mellett törődniük kell azzal, hogy fenntartsák magukat, dolgozzanak, ellássák családtagjaikat. Ezek mellett érthető, hogy nehezebben tanulnak az ifjaknál, hiszen ha fáradtságról van szó, egy fiatal is nehezebben birkózik meg az új ismeretek elsajátításával. Peter Hildebrand szerint, ahogy az ember öregszik, a munka megóv a befelé fordulástól, segít abban, hogy megmaradjon életünkben a másokkal való kommunikáció, „személyes folytonosságunk és jelentőségünk alapjává is válik”. Ebben az életszakaszban a munka fontos szerepet tölthet be életünkben, egyrészt megvéd minket a kapcsolati veszteségektől, amelyek nélkül az élet értelmetlenné válhat.57 A fentiek alapján elmondható tehát, hogy a középkorosztályt nem szabad kilökni a munkaerőpiacról csupán a negatív sztereotípiák miatt, hiszen azok nem megalapozottak. Nyilvánvalóan léteznek olyan felnőttek, akik gyengébb képességekkel rendelkeznek, akikre igazak lehetnek az állítások, de általánosítani nem lehet, egy kis türelemmel és bizalommal egy idősödő felnőttből ugyanúgy ki lehet hozni a legjobbat, ahogy bármilyen fiatalabb társából.

24

Gerontoedukáció


Javaslatok a hatékony munkavégzésre Képzés A rohamosan fejlődő technika és munkamódszerek – munkafolyamatok gépesítése, automatizálódás – automatikusan vonják magával az élethosszig tartó tanulás fontosságát, teszik szükségessé a dolgozók, de a munkanélküliek folyamatos képzését is. A legtöbb esetben már képesítés nélkül nem lehet munkához jutni, s a versenyképesség megtartása érdekében is fontos, hogy az ember naprakész legyen a szakmájában. A képzések, továbbképzések és átképzések jelentőségét bizonyítja az is, hogy a munkaerő jobb kiképzéséből a nemzetközi jövedelem általában 5,5%-os emelkedése származik, valamint ha az oktatás megfelelő vezetési módszerekkel párosul, 810-szer nagyobb javulás várható.58 Állami szinten az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer fontos eleme a képzés, ezáltal ugyanis az idősebb munkavállalók egyrészt nagyobb foglalkoztatási biztonságban vannak, másrészt könnyebben találnak vissza a munkaerő-piacra.59 A képzések előtérbe helyezése fontos a dolgozói stabilitás miatt, ugyanis azok a személyek, akik rendszeresen váltogatják a munkahelyüket, „az átlagosnál szakképzetlenebbek, iskolázatlanabbak, s instabilitásuk tartós, újratermelődő jelenség”.60 Barna Györgyné cikke alapján, vállalati szinten a személyzetfejlesztésre rendelkezésre álló eszközöket egyenlő arányban kell elosztani mind az utánpótlásra, mind pedig a már meglévő állományra, valamint fontos, hogy „megteremtsék az idősebb és fiatalabb korosztályok között a tartós együttes tanulás és tapasztalatcsere feltételeit”. A vállalatoknak folyamatosan energiákat kell fordítaniuk a képzésekre, mert ha ezt nem teszi, nem lesznek képesek fejlődni, s az új munkatársakat betanítani.61 A különböző generációkból származó munkavállalók motiválása A HR Portálon olvasható, Kissné András Klára által írt cikkből kiderül, hogy a munkaerő megtartás problémájára a jövőben igen nagy figyelmet kell szentelniük a cégeknek.62 Melyek azok a tényezők, amelyek a leginkább ott tarthatják a dolgozót a vállalatnál? – kérdezi a szerző. A legfontosabb motiváló erőként mindenképp a fizetést, és a bér jellegű juttatásokat említhetjük meg. Sajnos a válság és egyéb hátráltató tényezők miatt a cégek nem mindig tudnak kimagasló béreket biztosítani, viszont van még valami, amit Kissné megemlít, ez pedig a büszkeség. Ez a lojalitás legméltóságteljesebb megjelenési formája. A hazai munkavállalók számára nagyon fontos, hogy munkahelyéről milyen kép él a köztudatban, és ha a vállalat nagy elismertségnek örvend, azzal akár hosszú távon is képes megtartani dolgozóját. Egy jó munkahely minőségi termékeket és szolgáltatásokat nyújt, számára fontos a dolgozó és ezt érezteti is vele, magas szervezeti kultúrával rendelkezik, valamint a társas kapcsolatok minősége is olyan tényező, amely jobb munkára ösztönzi a dolgozót. A szervezeti kultúrát befolyásolja a szervezet korfája, ezért fontos, hogy a munkaadó ismerje a különböző generációk közötti különbségeket, mivel mindegyik korosztályt más-más motiválja:

- A baby-boom generáció tagjai kötődnek a cégükhöz, régóta dolgoznak, így őket úgy lehet motiválni, ha érzik, hogy véleményük értékes a munkaadónak, és adnak is rá, valamint biztosítják őket, hogy még sokáig helyük van a vállalatnál. - Az X-generáció tagjai most vannak teljesítőképességük csúcsán, a munkaadók teljes mértékben számíthatnak lojalitásukra, számukra szintén az jelentheti a motiváló erőt, ha érzik, hogy megtarthatják munkahelyüket, valamint büszkék lehetnek arra, hogy ott dolgoznak. - Az Y-generáció tagjai már újfajta igényeket támasztanak a munkahelyükkel szemben: ők értékelik a modern munkaeszközöket, a tágas tereket, a közösségi életet. Őket úgy lehet leginkább motiválni, ha lehetőséget biztosít a vállalat a csapatmunkára, mert hisznek a közös erőfeszítések eredményességében. - A Z-generáció, a legújabb nemzedék lesz a munkaerőpiacon. Ők egy teljesen felgyorsult világban nőnek fel, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy sokáig egy helyben maradjanak. Fontos nekik a környezet védelme. Ezt a generációt úgy lehet majd megtartani egy cégnél, hogyha

25

Gerontoedukáció


biztosítják a mobilitást nekik, hogy a cég székhelyétől távol is képesek legyenek elvégezni a munkájukat, valamint ha a tudják, a cég vigyáz a környezetére. A legfontosabb azonban az, ami mindegyik generációnál érvényesül, hogy büszkék lehessenek a cégükre. A cikk gondolatmenetétől továbblépve elmondható, hogy a generációs szakadék leküzdése végett pozitív következménye lehet, ha egy differenciált, külső és belső CSR-stratégia mellett vagy még inkább annak részeként csapatépítő tréningeket (teambuilding) szervez a munkaadó az idősebb és fiatalabb munkaerő számára annak érdekében, hogy rájöjjenek, milyen előnyökre tehetnek szert a másik támogatásával, megismerjék a másik fél erősségeit és gyengeségeit, hogy a jövőben könnyedén tudják kiküszöbölni ezeket az együttműködés által. „Mind a fiatalabbakat, mind az idősebbeket arra kell rábírni, hogy erős és gyenge oldalaik szempontjából egyaránt kiegészítsék egymást. Így például a fiatalabbakat arra kell ösztönözni és képessé tenni, hogy az új technológia kezelésében szerzett ismereteiket arrogancia nélkül átadják az időseknek, az öregebbeket pedig bíztatni kell és képessé tenni, hogy megszerzett tapasztalataikat fölényesség nélkül átadják a fiataloknak. Ennek érdekében a kommunikációs korlátokat el kell távolítani”.63 A munkavállalók lelkesedés a képzések terén is el kell érni, és világos célokat kitűzni számukra, amit csak a tanuláson keresztül érhetnek el. A dolgozók lelkesedésének fenntartása érdekében érdemes elgondolkodni az oldalirányú előléptetésen is, mely új erőt ad a munkavállalónak az új feladatok kihívásainak köszönhetően. Karriertervezés Egyre gyakrabban hallani a cégen belüli karriertervezés alkalmazásáról. Mit is jelent ez a fogalom? Az alábbiakban ennek magyarázatával fogok foglalkozni. A karrier az életpályánkon való érvényesülésünket, előremeneteltünket jelenti, a karriertervezés során ezt leszűkíti a munkahelyre. A „karrier a munka világáról – a választott tevékenységi területről, a munkahelyről, a munkavégzés általános feltételeiről, az elképzelt beosztásról stb. – alkotott, az egyén által elfogadott, sőt kívánt jövőkép, illetve annak tudatos megvalósítása”.64 Dr. Nemeskéri Gyula tanulmánya alapján elmondható, hogy a karriertervezés során „a munkavállaló munkahelyi karrierjéhez tervezett, tudatos segítséget kap a szervezettől, pontosabban annak vezetőitől, humánpolitikai szervezetétől, illetve szakembereitől. A támogatás a szervezet követelményeihez való megfelelést hivatott elősegíteni, illetve gyorsítani”.65 A Kecskeméti Főiskola honlapján szereplő szakmai tanulmány szerint a karriertervezés „azt a tevékenységet jelenti, mely során a munkaadó és a munkavállaló megállapodnak közös fejlesztési célokban, illetve a célok valóra váltásához szükséges feltételek biztosításában és a kölcsönösen előnyös hasznosítási programban. A karriertervezés végeredménye és eszköze maga a karrierterv, mely kronológiai sorrendben tartalmazza azokat a munkaköröket és pozíciókat, melyeket az alkalmazott a szervezetben – a kölcsönösen megállapodott feltételek teljesítése esetén – be fog tölteni. A karrierterv tartalmazza továbbá az ehhez szükséges kompetenciafejlesztési célok, képzések és más személyzetfejlesztési eljárások felsorolását is, kiegészítve a célok megvalósításához kölcsönösen vállalt támogatási formák megjelölésével”.66 A karriertervezés alkalmazásával a szervezet és a munkavállalók is jelentős eredményeket érhetnek el: a szervezet működésében „gyorsabb alkalmazkodás, a szervezeti kultúra fejlődése, nagyobb termelékenység, gazdaságosabb erőforrás-kihasználás, lojalitás” várható, a munkavállalók esetében képességeik, készségeik folyamatosan fejlődhetnek, a munkát színvonalasabban végezhetik el, elégedetteknek és sikereseknek érezhetik magukat.67 Ehhez szükséges, hogy a feladatok ellátásához a megfelelő munkatársat alkalmazzák, amit, ha kell oktatással, vagy a képességeinek megfelelő munkakörbe való áthelyezéssel érhetnek el. Mindezek mellett a dolgozóknak folyamatosan biztosítani kell a fejlődési lehetőségeket.68 Az idősek iránti munkaerő-piaci kereslet a legtöbb országban folyamatosan csökkent az elmúlt években, melynek oka a kialakult sztereotípiákban keresendő. A sztereotípiák kiszűrésére Galla Viktória tanulmánya szerint Warr felosztása megfelelő alapot adhat, aki egy táblázatba csoportosította a munkafajtákat.

26

Gerontoedukáció


1. táblázat Az idősek iránti munkaerő-keresletre ható tényezők tipologizálása

Korhoz kötött

igaz

A A korral való teljesítmény kapcsolat nő a tapasztalattal nem igaz negatív

Korral változó Korsemleges

igaz

igaz

semleges

nem igaz

nem igaz

semleges

igaz

pozitív

Kategória

Az alapvető képességek romlanak

Korközömbös nem igaz

A megfelelő munka jellege folyamatos adatfeldolgozás, fárasztó fizikai munka képzett kétkezi munka nem nagy megterheléssel járó munkák tudásalapú kötetlen foglalkozások

Forrás: Az elöregedés – gazdasági megközelítésben (In: Közgazdasági Szemle)

A korhoz kötött munka a monotonitást tűrő személyek számára alkalmas, de hosszú évekig nem képes az ember jól ellátni a feladatát. Ilyen munka például az adatfeldolgozás, vagy a nehéz fizikai munka, ahol az alapvető képességek romlanak, viszont a tapasztalattal nem nő a teljesítmény. A kor előrehaladtával, változó teljesítménnyel járó tevékenységek esetén a tapasztalattal nő a teljesítmény. Ilyenek a képzett kétkezi munkák, amelyeknél az alapvető képességek romlanak. A korsemleges munkák esetében a képességek a korral nem változnak, rutinjellegű, ezért a tapasztalat nem változtat a teljesítményen. Ilyenek a nem nagy megterheléssel járó munkák. A korközömbös munkákban a fizikai vagy információfeldolgozási képességek romlását jól ellensúlyozzák a megszerzett tapasztalatok. Ilyenek a tudásalapú, kötetlen foglalkozások, melyek esetében érdemes a dolgozókat tovább alkalmazni. Egy alkalmazott hosszú távú foglalkoztatásának sikeressége a karriertervezésben rejlik. Az idősebb dolgozókat érdemes a korhoz kötött foglalkozásoktól a korsemleges vagy korközömbös foglalkozások felé mozgatni. Hasznos lehet elgondolkozni még esetükben a kötetlen munkaidő bevezetésén, vagy a szervezői, felügyelői feladatok idősekre osztásán, mely a hatékonyságot nagy valószínűséggel növelheti. Az időseket is érdemes bevonni a különböző képzésekbe, amelyek mikéntjéről a táblázat alapján is dönthetnek a felelősök; a korfüggő és korsemleges foglalkozások esetén a továbbképzés nem kifizetődő. A korral változó és korközömbös munkáknál érdemes tovább képezni az idősebb munkavállalókat is, a befektetés meg fog térülni. Sok vállalat csak a fiatalokra áldozza a továbbképzéssel járó kiadásokat, azonban az idősekre sem kellene sajnálni, lojalitásuk miatt. A fiatalok sűrűbben váltanak munkahelyet, így esélyes, hogy a rájuk fordított energiák, valahol máshol fognak megtérülni. 69 A karriertervezés előnye, hogy a váltások miatt nem fásulunk bele a munkánkba, új lendületet kapunk, tisztában vagyunk a jövővel, ami egy bizonyos stabilitás érzetet és nyugodtságot nyújthat a munkavállalónak. Atipikus foglalkoztatási formák Ahhoz, hogy tisztában legyünk az atipikus foglalkoztatás jelentésével, először a tipikus foglalkoztatásról kell beszélni. Magyarországon akkor beszélünk tipikus foglalkoztatásról, ha „arra a munkajog, s azon belül is csak a munkajog általános szabályai vonatkoznak” (1992. évi XXII. tv.). 70 A tipikus foglalkoztatásba soroljuk a kötött munkavégzést, amikor „a munkavégzés a munkajogviszony keretében történik; e munkajogviszony határozatlan időre szól; a munkavállaló heti 40 óra munkavégzésre köteles – heti 5 nap – 8 óra, vagy heti 4 nap 8,5 és 6 óra; a munkaidőt csak rövid munkaközi szünet szakítja meg; a munkavállaló munkaidejének beosztására nem jogosult; a munka a

27

Gerontoedukáció


munkáltató székhelyén végzendő; a munka a munkáltató által biztosított munkaeszközökkel végzendő. A rugalmas vagy innovatív munkavégzési formák esetében lehetőség van arra, hogy a munkáltató a munkavállalók munkaidejét a munkanapokra egyenlőtlenül ossza be, de a munkaidő munkanaponként nem lehet kevesebb, mint 4 óra, illetőleg nem lehet több mint 12 óra; lehetőség van az alkalmazottak munkaidő-keretben történő foglalkoztatására, ami azt jelenti, hogy a munkáltató a munkaidőt nem egy hétre, hanem 2, 4, 6 esetleg 12 hónapra ütemezi; idénymunka (…); lehetőség van a munkavállalókat ügyeletre vagy készenlétre kötelezni”.71 Atipikus foglalkoztatás terén Magyarország lényegesen elmarad az EU átlagától, hazánkban leginkább a részmunkaidős- és önfoglalkoztatás jellemző, mint atipikus forma.72 Angyalné Puszta Szilvia atipikus foglalkoztatásról szóló cikke alapján elmondható, hogy a megváltozott munkakörülményekre megoldást jelenthet a nem szokványos foglalkoztatási formák bevezetése. Ezen formák közé sorolhatjuk a részmunkaidős foglalkoztatást, az osztott munkavégzést, a távmunkát, az alkalmi vagy szezonális foglalkoztatást, a munkaerő-kölcsönzést, az önfoglalkoztatást, a készenléti jellegű munkavégzést – itt lehetőség van a munkavállalók munkaidő alatti kikapcsolódására, a tanulók foglalkoztatását, a bedolgozói munkát, a határozott munkaszerződéssel történő foglalkoztatást vagy az állami támogatással létrejövő határozott idejű munkaviszonyokat, úgy mint a bértámogatást, közmunkát, a közhasznú- és közcélú munkavégzést.73 Ezek a foglalkoztatási formák jelentős terheket vennének le a munkaerőpiac válláról, de még nem elég elterjedtek a hazai gyakorlatban. Ez több dologra is visszavezethető: a munkaadó fél, hogy elveszíti a kontrollt a dolgozói felett, a munkavállaló pedig úgy érzi, kiszolgáltatottá válik. A válság során mégis a legtöbb vállalat a leépítés mellett döntött. A felek részéről érzett félelmet azonban a válság idején felülírhatná a cégek esetén a nagyobb profitra, a munkavállaló esetén pedig egyáltalán a fizetésre való igény. A magyar vállalatok csupán 14%-a alkalmaz távmunkásokat, és csak 1% tervezi bevezetni valamely atipikus foglalkoztatási formát. Ez az arány igen sajnálatos, mivel annak ellenére, hogy a munkáltató nem érzi a dolgozók feletti kontrollt, mégis nagyobb munkaerő- és céghűséget jelenthet, ha ilyen módon foglalkoztatja alkalmazottját, mivel a munkavállaló otthonról is el tudja látni feladatait. Mindezek mellett előnyt jelent még, hogy nem kell számára nagy irodát és gépparkot fenntartani, amely a költségek csökkenéséhez vezet, viszont nem kell megválni a dolgozótól sem. A leszakadt régiók felzárkóztatásában is segíthet az atipikus foglalkoztatási formák bevezetése, például távmunkaházak létesítésével. Ezek olyan létesítmények, ahova a dolgozók kizárólag munkavégzés céljából lépnek be, s a vállalatok, amelyeknek dolgoznak, nem ott jegyzik sem székhelyüket, sem telephelyüket.74 Sok munkanélkülinek valamilyen továbbképzésen kell részt vennie, emellett azonban a létfenntartáshoz muszáj valamilyen munkát is vállalnia. Ilyen esetekben a legjobb, ha alkalmi munkát vállal, vagy egy részmunkaidős állásban helyezkedik el, illetve akármilyen atipikus foglalkoztatási forma megfelelő lehet a tanuló felnőttek számára. A 2010-es HR Almanach egyik fejezetében arról ír, hogy a foglalkoztatási struktúra átalakulása következtében, valamint az atipikus foglalkoztatási formák terjedésének akadálymentesítése érdekében célszerű lenne a Munka Törvénykönyvét átírni, ugyanis 1992. óta nem alkalmaztak jelentős változtatást benne. Akkoriban a munkajogi törvények az üzemben dolgozók védelmére jöttek létre, de majdnem 20 évvel később, már a szolgáltató szektor dominál a munkaerő-piacon, mely más igényeket támaszt. Az atipikus foglalkoztatási formák népszerűsítése céljából szeretnék rugalmasabbá tenni a törvényeket, mely fontos lenne abból a szempontból, hogy ezen formák a foglalkoztatás bővítését idéznék elő. A rugalmasabb piac ugyan csökkentené a munkavállalói biztonságot, viszont a munkanélküliséget is jelentős mértékben. A kiadvány beszámol arról is, hogy hat munkajogász közel öt éve dolgozik egy új Munka törvénykönyvön, és csak remélni tudják, hogy javaslataik teret kapnak a jövőben. Ilyen változások lennének:

- a kötetlen munkaszerződés, - a kirúgás szabályainak változása – szigorodó felmondási védelem, - a kis cégek mentesülnének a felmondás indoklásától, azonban a munkavállalónak anyagi kompenzáció járna, - a felmondási védelmet szociális jogokhoz is kötnék, azaz a munkáltatónak tekintettel kéne lennie a munkavállalók szociális körülményeire (például a szolgálati időre, az életkorra, az eltartási kötelezettségre és az anyagi helyzetre).75

28

Gerontoedukáció


Munkahelyi pszichológus alkalmazása A munkahelyen sokszor érik az alkalmazottakat negatív visszajelzések, vagy történnek olyan események, amelyek hatással vannak a személy énképére, önértékelésére. A mindennapos stresszhelyzetek káros hatással vannak nemcsak a pszichés, hanem fizikai egészségi állapotra is. A nagyobb kudarcok, de a kisebb kellemetlenségek is károsan befolyásolhatják az egészséget. Ezek a fenyegetések felzaklatják és nyomasztják a személyt, megváltoztatják immunrendszerük válaszait, idegrendszeri aktivitásukat és vérnyomásukat is, melyek mind hozzájárulnak a betegségek kialakulásához. Mindezen problémák feldolgozásához szükséges a kibeszélésük. Az önkifejezés ezen egyszerű formája is sokat segíthet a stressz enyhítésén, mivel a beszéd által már leküzdik a helyzet emocionális és fizikai kockázatait.76 Többek között az előbb említett okok miatt is lehet jó ötlet egy vállalati pszichológus alkalmazása, akivel az alkalmazottak rendszeresen tudnak konzultálni. A kiegyensúlyozottabb emberek között kevesebb konfliktus alakul ki, így közvetve egy pszichológus jó hatással lehet a vállalati egység és összhang megtartására. Hasznos lehet még a pszichológussal való beszélgetések során egy esetleges elbocsátás kezelési és feldolgozási technikáiról beszélni. Megvizsgálni, hogy mely személyiségtípusok hogy viselik a munkanélküliséget, hogy mi jellemző a munkanélküliek világlátására, önbecsülésükre, ezzel megismertetve az emberekkel azokat a tipikus reakciókat, amiket egy megviselt, munkáját éppen elvesztő ember produkál. Cservenyák Tamás könyve alapján az emberek minden változást folyamatok során dolgoznak fel, így van ez a munka elvesztésével is. Először az ember sokkhatás alá kerül, majd jön a tagadás, aggodalom, hogy mi lesz ezután, majd lassan eljut a lezárás szakaszához, ahol elkezd a jövővel foglalkozni. Ennél a szakasznál le kell győzni a félelmet, s átgondolni azt, hogy mik is vagyunk, mik az értékeink.77 Ha ezekről beszélnének a munkahelyen, talán nagyobb erővel tudnának álláskeresésbe fogni, mert tudatosan próbálnák elkerülni az állás elvesztésével járó negatív pszichés következményeket. Az alkalmazottak egészséges életmódra való ösztönzése Nagyon sok munkavállaló nem fordít elég figyelmet az egészségére, a testmozgásra, a tudatos táplálkozásra, ezért nagyon fontos, hogy a munkaadók felhívják a figyelmüket ezen dolgok elbagatellizálásának következményeire. A testedzés szerepe nagyon lényeges, mivel a mozgásszegény életmód a legfontosabb betegségforrás minden korban. Marton István Korkontroll című könyvében foglalkozik a kérdéssel: „Ahogy a mentális és szellemi jólét alapja a boldogságérzés vagy annak keresése, ugyanúgy a biológiai és szellemi folyamatok leépülésének megelőzésében a fizikai aktivitás fenntartása a kulcstényező”.78 A szerző kifejti továbbá, hogy a rendszeres testmozgás javítja az életminőséget, valamint az idős korban jelentkező betegségek egy része megelőzhető. A mozgás javítja az idősek mentális teljesítményét és a halálozási arányt csökkenti. A hangulatzavarokat mérsékli a rendszeres testedzés, ugyanis bizonyos endogén hormonok szabadulnak fel, melyek a boldogságérzésért felelősek. Összefoglalva tehát „a rendszeres testedzés, a sportolás fejleszti a személyiséget, örömszerző tevékenység, fokozza a szellemi teljesítményt, könnyít a feszültségek feloldásában, igény szerint közösségeket, társat vagy egyedüllétet biztosít, gyorsítja és segíti az alkalmazkodást, rendszerezi, strukturálja az életmódot, életben tartja bennünk a játékos embert. A mozgás az orvostudomány megfigyelései szerint hatékonyan csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, a krónikus mozgásszervi betegségek, a csontok mészhiányának, a gerinc és az ízületek porckopásának, a lelki eredetű betegségek, a kövérség előfordulását. A sport társadalmi és társasági élmény is, jobb megjelenést biztosít, növeli az önbizalmat, annak ’doppingszere’, helyettesíti az állandó fogyókúrát, színesíti az elfásuláshoz vezető életmódot, a feladatok nélkül maradt unalmas napi rutint, az energiaegyensúly egyik alkotó eleme, az idősödés lassítója, a stressz oldószere, egyes betegségek gyógyítója, az életmód alapeleme”.79 A fizikai aktivitás annyira jó hatással van a szervezetre, hogy – svéd tudósok kimutatása szerint – az aktív sporttevékenységet végző dohányosok is kevésbé vannak kitéve a szív- és érrendszeri betegségeknek.80 A munkavállalók és általában az emberek rendszeres mozgásra irányuló tevékenységeit azonban számos tényező hátráltatja, többek között az is, hogy a közoktatásban nem fordítanak elég nagy hangsúlyt a mozgás szerepének fontosságára, a társadalmi értékrendben nem foglal el igazán előkelő helyet, vagy sok esetben hiányoznak az erre a célra megfelelő létesítmények.

29

Gerontoedukáció


Megoldást jelenthetne az, ha a cég egy saját edzőtermet létesítene, rendelkezésre álló edzővel és táplálkozási tanácsadóval, de ha erre nem áll rendelkezésre elegendő anyagi fedezet, akkor hasznos lehetne egy közeli edzőteremmel valamilyen partneri szerződést kötni, amely által a vállalat dolgozói bizonyos mértékű kedvezményt kapnának a terem szolgáltatásainak igénybevétele esetén. A testedzés hangsúlyozása mellett nagyon fontos a helyes táplálkozásra való figyelemfelhívás, ugyanis az „alultápláltság, a szükséges aminosavak, fehérje aminosavak, zsírok, vitaminok és nyomelemek csökkent bevitele az agy fejlődésében is lemaradást okoz”.81 Minden élelmiszernek meg van a maga területe, ahol hatékonyan fejti ki hatását. Néhány erősíti az immunrendszerünket, tisztítják a bélrendszert, mások az idegrendszerre vannak jótékony hatással vagy segítenek az elbutulás ellen.82 „Mindezek mellett rá kell vezetni arra is az embereket, hogy hogyan tarthatják elméjüket frissen; a központi idegrendszernek fontos, hogy megfelelő számú ingerhez jusson hozzá, mert ha nem kap eleget, akkor az agyban a sejtek közötti kapcsolatok nem képeznek elég nagy hálózatot, amivel biztosítják az emberi agy érlelődését, ebből következve a személyiség fejlődését. Így ha kevés inger éri a központi idegrendszert, az negatív hatással lehet a személyiségfejlődésre”.83 Agyunk karbantartása érdekében számos gyakorlat végezhető, amely még szórakoztató is lehet; a rejtvényfejtés, a nyelvtanulás, vagy valamilyen szellemi alkotómunka – festés, írás, zenélés – nagyban segíti elő a szellemi frissességünk állandóságát.84 Mindezekből következik, hogy a munkáltató úgy is tudja növelni a dolgozói hatékonyságot, hogyha segít nekik abban, hogy életüket egészségesen éljék. Éppen ezért érdemes tréningeket, tájékoztató napokat tartani nekik a helyes táplálkozásról, a testedzés előnyeiről, valamint a megfelelő életvitelről, sőt: el kell gondolkodni a megfelelő testmozgás munkahely által biztosított formáin is (pl. sportpálya vagy uszoda bérlése meghatározott időre). A megfelelő fizikai munkakörnyezet kialakítása Klein Sándor hosszan foglalkozik a fizikai munkakörnyezet helyes kialakításának jelentőségével

Munkapszichológia című könyvében. A dolgozók közérzetét és hatékonyságát nagyban befolyásolják a

munkahelyen jelenlevő színek, a megvilágítás, a hőmérséklet vagy a helyiség akusztikája. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a nem megfelelő környezeti feltételek akár 25-30%-kal ronthatják a termelékenységet.85 Az ember elsősorban látása segítségével orientálódik, így a vizuális környezet kialakítása meglehetősen fontos. A színek és a formák is számos érzést keltenek az emberekben, de a különböző megvilágítások függvényében ezek is változhatnak. A munkahely kialakításakor törekedni kell arra, hogy a világosságot leginkább természetes fény által nyerjük, mivel az ember számára biológiai szempontból az a legelőnyösebb.86 A színek szerepe is jelentős a munkahelyen, ugyanis nagymértékben befolyásolja a dolgozó hangulatát. A különböző színek különböző hangulatokat váltanak ki az emberből, például „a piros izgalmat vagy haragot, a kék csendes örömet, a fekete és a szürke pedig szomorúságot”. Ezek általában a színek szimbólumtartalmával vannak összefüggésben, tehát eltérhet az általánostól, ha például a cég logójának színeire festik a falakat, akkor a dolgozó nem az egyéb kulturális tartalmakkal fogja párosítani a színt, hanem saját munkahelyével. A színdinamikával is érdemes foglalkozni, mely a színek emberekre való fiziológiai és pszichikai hatásával foglalkozik: a vörös növeli a vérnyomást és a légzésfrekvenciát, így serkentőleg hat az idegrendszerre, jó hatással van a depressziósokra. A narancssárga az érzelmekre hat, a citromsárga pedig az agyműködést serkenti. A kék nyugtató hatású, valamint a fájdalomérzetet is csillapítja.87 A megvilágításon és a színeken kívül még számos fizikai tényező hatással van az alkalmazottak munkavégzésére, így nagy figyelmet kell szentelni rájuk, hiszen az összes generációra befolyásolóan hatnak. A hatékonyság felé vezető úton egy jelentéktelen lépésnek tűnhet ezzel foglalkozni, de ha minden ilyen dologra figyelünk, akkor igazán sikeres lehet a vállalkozás. További javaslatok a hatékony munkavégzésre A Zsigmond Király Főiskola hallgatói a 2010 tavaszán folyó geronto-andragógia kurzus keretein belül megfogalmaztak pár javaslatot, amikkel az alkalmazottak hatékonyságát növelhetnék. A legfontosabbak ezek közül:

30

Gerontoedukáció


- előadások szervezése a munkáltatók számára az idős alkalmazottakkal való bánásmóddal kapcsolatosan: hasznos lehet, ha a munkáltatók, magasabb beosztású alkalmazottak figyelmét is felhívnák az ageizmus létezésére, és negatív hatásaira, illetve arra, hogy milyen változásokon mennek keresztül a munkavállalók koruk előrehaladtával. Tulajdonképpen, ha az összes korosztály jellemzőit megismerhetnék egy tréning keretein belül a munkaadók, az magasabb szintű toleranciát és türelmet eredményezne, amely ugyancsak elősegítené a dolgozók közötti összhangot, ezáltal a hatékonyságot növelné - tapasztalat-orientációs pályázatok kiírása az idősebb munkavállalók részére, melyben leírhatnák, hogy mit tanítanának a fiataloknak, és a legjobb ötleteket be is építenék az úgynevezett tantervbe. Ezzel az idős munkavállalók megbecsültnek éreznék magukat, hasznosnak a munkájukat, amely által a tevékenységüket is magabiztosabban tudnák végezni, és önbecsülésük is a megfelelő szinten maradna - idős-fiatal dolgozópárok létrehozása: ezzel elősegítenék a generációk közötti előítéletek csökkentését, valamint az idősek könnyedén átadhatnák tapasztalataikat, a fiatalok ilyen módon sokkal gyorsabban tanulnának. Ezek mellett a fiatalok is sokat frissítenének az idősebb korosztály tudásán. A generációk így új perspektívákat mutatnának egymásnak, és olyan mértékű egyéni fejlődést mutathatnának, amilyenre a hagyományos munkarendben nincs példa - szakmai teljesítmény elismerése, akár pénzbeli, akár más formájú díjazás által: ez is motivációs erőként hatna, a munkavállalót további kemény munkára ösztönözné, valamint a lojalitásán is erősítene - többgenerációs kirándulások, csapatépítők: olyan események, ahol több korosztálynak kell együttműködnie - csökkentett heti óraszám: alkalmazása főleg az idősödő munkavállalók, vagy megváltozott körülményekkel rendelkezők körében lehet hasznos, ugyanis ha nem is teljes óraszámban, de legalább tudnak valamennyit dolgozni, s nem kerülnek a munkanélküliek sorsára - munkakörülmények javítása: a munka jellegének, környezetének és szervezeti felépítésének módosításával az időskorú munkavállalók teljesítménye a korábbi szinten tarthatók, ugyanis a nem megfelelő körülmények jelentős mértékben csökkentik a munkavállalók teljesítményét. A nagy erőkifejtést igénylő munka, a stressz és a zaj is olyan tényezők, melyek a szellemi képességek visszaesését okozzák.88 - a családbarát munkahelyek mellett létre kell hozni idősbarát munkahelyeket is - nagy, nyitott kommunális terek, jól felszerelt irodák: egy barátságos, modern és igényes környezetben minden dolgozónak nagyobb lehet a munkakedve - jelentősen segítheti a dolgozók munkáját, hogyha a vezetők is támogatják őket szakmailag, megdicsérik, jutalmazzák a jó munkájukért Összefoglalva, a legfontosabb egy munkahelyen, amivel a munkáltató elősegítheti a hatékony munkavégzést az, hogyha megfelelően tudja motiválni a dolgozóit korosztálytól függetlenül, a karriertervezés, mellyel be tudja határolni, hogy a különböző életszakaszokban mely munkatípus a megfelelő a dolgozó számára, hogyha bevezeti az atipikus foglalkoztatás különböző formáit a minél nagyobb foglalkoztatottság elérése érdekében. Ezen kívül fontos a képzések fontosságának hangsúlyozása, hogy kétirányú, aktív kommunikációt folytasson a dolgozókkal, és hogy figyelmet szenteljen az egészséges életmód, mind fizikális mind mentális aspektusaira. Az idősödő társadalmak és az ageizmus gazdasági és társadalmi következményei, valamint a munkáltatók lehetőségei a foglalkoztatásban Az öregedési folyamat a társadalmakon belül súlyos következményeket von maga után. Az államoknak fel kell készülniük egy teljesen másfajta pénzügyi, gazdasági és politikai berendezkedésre, ugyanis ahogy nagyobb lesz a nyugdíjasok és inaktívak aránya, át kell állni egy új támogatási rendszerre, illetve az aktív népesség munkaszokásain is változtatni kell.

31

Gerontoedukáció


A munkaerő-kínálat zsugorodásával, a gazdaságilag aktív népesség csökkenésével, viszont a nyugdíjasok számának növekedésével az elöregedő társadalmak gazdaságai kényszerpályára kerültek, ugyanis az aktív népesség járulékai már nem fogják fedezni az idősek ellátásához szükséges forrásokat, mert egyre nagyobb összegeket kíván majd meg az idősek egészségügyi és nyugdíj finanszírozása. Így az állami megtakarítások egy részét erre kell áldozni. 89 Galla Viktória tanulmánya szerint az elöregedési folyamat fokozatosan csökkenti a termelékenységet, így megoldás lehet, ha a vállalatok növelik a termelékenységet. A termelékenység változásával befolyásolható a jövedelmek átcsoportosítása az aktívaktól az inaktívakhoz. Emellett a finanszírozási többletigények forrása lehet még a nyugdíjak csökkentése, vagy az adóráta növelése. Az adóemelés következménye mindenképpen a munkanélküliség emelkedése lesz, ugyanis ha az megnövekedő adók terhei a munkáltatót terhelik, akkor a munkaerőköltségük nagyobb lesz, így inkább kevesebb számú főt fognak majd alkalmazni. Ha az adóemelés terheit a munkavállaló állja, akkor ő majd magasabb bérért szeretne dolgozni, és ha ezt sikerül elérnie, akkor az eredmény ugyanúgy a nagyobb munkanélküliség, mivel a munkaadók munkaerőköltsége ugyanúgy növekedni fog. „Ha a nyugdíjak reálértéke állandó marad, a befizetendő többlet a függőségi ráta és a termelékenység növekedése közötti eltéréssel lesz arányos, így ha a termelékenység gyorsabban nő, mint a függőségi ráta, akkor az elöregedés nem drágítja a foglalkoztatást, így nem változik a munkaerő-kereslet”.90 Manapság azonban a munkanélküliek olyannyira nehezen találnak munkát, hogy sokan végső elkeseredésükben már nem számítanak magas munkabérre, ha tudják, hogy van egy biztos állásuk, így a foglalkoztatási költségeknek nem feltétlenül kell drágulniuk. Erre a hozzáállásra alapozhatnának esetleg a cégek, így nekik sem nőne a munkaerőköltségük, mivel nem kéne emelni a munkabéren, azonban több főt alkalmazhatnának, ezzel csökkentve a munkanélküliséget, amely hosszútávon akár az adók csökkenésével is járhatna, mivel több aktív személy lenne a munkaerőpiacon, így a munkanélküliségre szánt költségeken is csökkenthetne az állam. Az öregedés okozta recesszió gazdasági hatásain kívül társadalmi és kulturális következményeivel is találkozhatunk. Az idősekkel szemben rengeteg sztereotípia él az emberek nagy részében, s az ilyen előítéletek által az öregek a társadalom szélére kerülnek, vagy teljesen kirekesztik őket. Az emberek „egy olyan világban öregszenek, amely azt sugallja, hogy öregedni rossz; az öregség csapás, mert az embert az egészségétől és az értelmétől is megfosztja és az ötven év feletti személyek már nem beszámíthatók. Olyan kultúrát teremtett magának a nyugati világ, amely sok mindent elvesz az öregedőktől, kezdve a munkától és a tevékenységektől az emberi kapcsolatokon át egészen a döntésekbe való beleszólásig”. 91 Emellett a kor sikerembere a fiatalos küllemű vezető beosztású férfi, vagy nő, aki ha nem felel meg a társadalmi elvárásoknak, kisebb esélyekkel indul abban az erős versenyben, ami jelenünk produkál.92 A 20-21. század megszülte az ageizmus fogalmát, mely az időseket, sőt sok esetben már a 40 év körüli embereket és képességeiket semmibe veszik, sőt nem is feltételezik, hogy vannak. Ez a vénítő ideológia azonban nem tesz jót sem a gazdaságnak, és főleg nem a személyeknek, mivel fő támadási pontja a tudat és az agy. Ez a társadalmi hozzáállás az öregek és idősödők esetében tényleges vénülést okozhat; az emberek úgy öregszenek meg, hogy önmagukról is feltételezik, hogy képességeik gyors hanyatlásba kezdenek, ezáltal meg sem próbálnak olyan dolgokat véghezvinni, vagy elkezdeni, amelyről eleve azt gondolják, hogy nem sikerülne. (Lásd: Pygmalion-effektus vagy önmagát beteljesítő jóslat: ha a sztereotípiák olyan tettekre ösztönöznek bennünket, amelyeket azokból kifolyólag elvárunk, akkor válik abból önbeteljesítő jóslat 93). Emiatt például a idősödő ember „nehezebben vállal új feladatokat, mert fél a kudarctól, sőt lemondhat még arról is, hogy orvosi segítséget keressen, mert annyira reménytelennek érzi a helyzetét” 94. Sok középkorú és idősödő annyira retteg az öregedéstől, hogy megpróbál fiatalnak tűnni. Úgy viselkednek, ahogy a későbbi generációk tagjai, fiatalosan próbálnak öltözködni, ezzel azonban megtagadják önmagukat, hiszen mások akarnak lenni, mást akarnak elérni, mint amit ebben a korszakában kéne, nem látják kívülről, hogy nem helyénvaló a viselkedésük és a hozzáállásuk a dolgokhoz, ezáltal azonban elérhetik, hogy mások számára „nevetségessé” és hiteltelenné váljanak, így tekintélyüket is elveszíthetik. Így alakul ki egy ördögi kör, hiszen az idősödő korosztály az előítéletek miatt válik önbizalom hiányossá, viselkedik korához nem méltóan, ezzel a fiatalabb generációknak okot adva további sztereotípiák megalapozásához. Az öregítő ideológiák, az hogy az idősödők képességeit lebecsülik, az emberekben egyfajta feleslegesség-érzést keltenek, ezzel növelve a depressziósok számát. Ahogy öregszik az ember, egyébként is jellemzőbben előfordulnak a depressziós tünetek, de az a jelenség, hogy például a munkaerőpiacon már 45-50 éveseket is hátrányos megkülönböztetésben részesítenek és az egyéb negatív diszkriminációk, korábban aktiválják ezt az feleslegesség-érzetet, és emellett még

32

Gerontoedukáció


képességeiket is csökkenni látják, ami nagymértékben hozzájárul az életből való kiábrándultsághoz. Ez szélsőséges esetekben öngyilkossághoz is vezethet. Kevésbé szélsőséges esetekben az emberek elkeseredettségükben gyakran az alkoholhoz vagy különböző élvezeti szerekhez, gyógyszerekhez nyúlnak. Ennek okai a „pozitív énképpel összeegyeztethetetlen információ és az állandó stressz kellemetlen következményeinek kizárására tett kísérletek”. Ez a jelenség, egy fenyegetésekkel való megküzdési stratégia, azon belül pedig az, amikor a veszélyről való figyelmet bármilyen módon el akarják terelni.95 „A munka a legtöbb ember számára kiváló antidepresszáns.”96 Egy kiábrándult, stresszes ember nem foglalkozik magával, egészségi állapota jelentős mértékben romolhat, ami a szociális és egészségügyi ellátások költségeinek emelkedésével jár, mivel egyre több embernek lesz szüksége ezekre a szolgáltatásokra. A feszült idegi állapot mellett azonban a magas elbocsátási arány és a munkanélküliség is előidéz betegségeket. Kutatások igazolták, hogy azok az emberek, akik önhibájukon kívül veszítették el állásukat, 54%-kal nagyobb eséllyel gondolják rosszabbnak egészségi állapotukat, mint dolgozó társaikét, és az egészségesek 83%-ánál alakulnak ki betegségek.97 Jahoda a következőképpen ír a munka jelentőségéről: „Először is megszabja az adott nap időstruktúráját; másodszor rendszeres társas kontaktusokat biztosít a nukleáris családon kívüli személyekkel; harmadszor, olyan célokat követel meg az egyéntől, amelyek túlmutatnak az individuális törekvéseken; negyedszer, meghatározza a státust és az identitást, végezetül aktivitásra késztet”. A Jahoda-féle deprivációs elmélet szerint a munka elvesztése veszélyezteti az idő jó beosztását, a társaktól való elszigeteltség pedig felerősítheti a lelki problémákat. A munka elvesztése megfoszthat az alkotás örömétől, a kompetencia élményétől, kisebb lesz az esély a teljesítmény okozta sikerélmény megszerzésére, veszélyezteti a személyes identitást és státuszt.98

A foglalkoztatás és a munkapiaci részvétel növelése Magyarországon „A magyar foglalkoztatáspolitika még a gazdasági válság megjelenése előtt elkötelezte magát a munkanélküliek és inaktívak foglalkoztathatóságának javítása, valamint a hátrányos helyzetű csoportok munkapiaci integrációja mellett. Európai viszonylatban is rendkívül alacsony a munkaerőpiaci aktivitás, így ez kiemelt cél marad a válságtól függetlenül is. A cél: a munkavállalási hajlandóság növelése strukturális, azaz hosszú távú reformok és a rövid távú intézkedések által. A strukturális reformokkal csökkenteni szeretnék a munkapiactól távol tartó transzferekben részesülők arányát olyan eszközökkel, mint a nők munkapiaci részvételének ösztönzése a gyes és a gyed folyósítási idejének lerövidítésével, az idősebb munkavállalók aktivitásának növelése a nyugdíjrendszer átalakításával, a foglalkoztatás kifehérítésével és költségeinek csökkentésével. A rövid távú intézkedések közé tartoznak a különböző programok, amelyeket az ÁFSZ-szel együttműködésben hozott létre az állam: az Út a munkához program, a START program és a Lépj egyet előre program. Tervezték továbbá a hátrányos helyzetűek foglalkoztatását támogató járulékkedvezmények bevezetését” 99 2011-re sajnos az Út a munkához és a Lépj egyet előre-program megszűnt. 2010 elején bevezették Magyarországon is azt a rendszert, melyben a munkaadó megkapja az álláskereső munkanélküli segélyét a folyósítási időszak alatt. Ezt utólagosan a Munkaerő-piaci Alap fizeti ki a munkáltatónak. A foglalkoztatást segítő programok Út a munkához program A www.startprogram.hu információi alapján kiderül, hogy az Út a munkába program 2009. január 1-én lépett hatályba, de azóta már befejeződött. A program célja az volt, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő tartós munkanélküliek minél nagyobb hányadát visszavezessék a munkaerőpiacra. Ezeket a munkanélkülieket három részre osztották, s a csoportok tagjait a 1993. évi III. törvény 33-34§ alapján határozták meg: az első csoportnál nem volt esély a munkába való visszatérésre, így nem volt kötelezhető munkavégzésre, tehát további rendszeres támogatásban részesülhetett. Ebbe a csoportba tartoztak az egészségkárosodottak, azon személyek, akik betöltötték 55. életévüket, valamint a 14 éven aluli kiskorú gyermeket nevelő polgárok, feltéve, hogy a család valamely tagja nem részesült a gyermek miatt más ellátásban. A második csoport tagjai azok, akik bevonhatók voltak a munkavégzésbe: a munkaképesek, tehát akiktől elvárható volt, hogy

33

Gerontoedukáció


dolgozzanak, de ha a közszféra nem biztosított lehetőséget a munkára, akkor a közfoglalkoztatás valamely formájába kapcsolódhattak be, hogy a segély helyett munkával jussanak rendszeres jövedelemhez. Amíg nem sikerült ellátni őket munkával, addig rendelkezésre állási támogatásban részesültek. Ezek az emberek kötelesek voltak elfogadni a felajánlott munkát. Az Út a munkához program harmadik, egyben utolsó csoportjába azok a személyek tartoztak, akik bevonhatók voltak a képzésbe. Amíg a program működött, 7-8 ezer főről beszélhettünk, akik nem rendelkeztek még alapfokú végzettséggel sem, és akik számára kötelező volt ennek a hiányosságnak a pótlása, egy képzésben való részvétel által. Ezután az itt elsajátított tudásra épülhetett rá egy olyan szakmára felkészítő tanfolyami képzés, amelyre szükség volt a munkaerő-piacon. A programban résztvevők közül azok, akik nem találtak az álláskeresési támogatás folyósítási ideje alatt munkát, de együttműködtek a munkaügyi központtal, azok átkerültek az önkormányzat hatáskörébe tartozó szociális ellátórendszerbe. Ez alatt az ellátási idő alatt fontos volt megőrizni a munkanélküli személy munkavállalási készségét. START program A www.startprogram.hu információi alapján a START programban részt vevők munkáltatói két éves időtartamú, alanyi jogon járó járulékkedvezményben részesülnek. A START kártya kiváltására jogosult minden 25 év, felsőfokú végzettségi esetén a 30 év alatti, befejezett, vagy megszakított tanulmányokkal rendelkező személy, aki először létesít foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. START PLUSZ program A START PLUSZ kártya kiváltására jogosult az, aki gyermekgondozási segély (gyes), gyermekgondozási díj (gyed), gyermeknevelési támogatás (gyet), ápolási díj folyósításának megszűnését követő egy éven belül kíván foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesíteni. START EXTRA program A www.startprogram.hu információi alapján a START EXTRA kártya kiváltására az a személy jogosult, aki tartósan álláskereső (aki a kártya kiváltását megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig volt regisztrált álláskereső), aki az 50. életévét betöltötte, vagy tartósan álláskereső legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel, valamint a rendelkezésre állási támogatásra jogosult álláskeresők. A program alanyainak munkáltatóját két éves időtartamú, alanyi jogon járó járulékkedvezmény illeti meg. A munkáltatók két évig mentesülnek a tételes egészségügyi hozzájárulás kifizetésétől, az első évben nincs járulékfizetési kötelezettség, nem kell munkaadói és társadalombiztosítási járulékokat fizetnie. A második évben a munkáltató a bruttó kereset 15%-át fizeti meg járulékfizetési kötelezettség címén. A kedvezmény csak a minimálbér kétszeresének mértékéig érvényesíthető, azt meghaladó fizetés esetén a munkáltató az általános szabályok szerint köteles a járulékot megfizetni. Az APEH információi szerint a START Plusz és Extra programok 2011. december 31-én megszűnnek. Lépj egyet előre program Az NFSZ adatai szerint, a „Lépj egyet előre!”-program a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében 2006 és 2013 között több ütemben valósul meg. Három szakaszban már megvalósult 2006 és 2011 között. Célja az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező, illetve szakképzetlen felnőttek képzése. Az oktatási költségeket fedezi a program, emellett tankönyv és rendszeres havi támogatást nyújt a minimálbérnek megfelelő értékben. Azon képzések támogathatók, melyekre igényt támasztanak az adott régióban, illetve amikre szükség van a munkavállaló hatékony munkavégzéséhez és ezt a munkáltató igazolja is. A képzésbe azon személyek vonhatók be, akik alapfokú iskolai végzettség megszerzésére irányuló képzésben kívánnak részt venni, és már rendelkeznek a 6. osztály befejezését igazoló bizonyítvánnyal, aki a 6. osztály befejezését igazoló általános iskolai végzettséggel nem rendelkezik, de a szakképzés megkezdéséhez szükséges elsajátítani a megfelelő kompetenciákat, aki szakképzettséggel nem, de általános iskolai végzettséggel rendelkezik, aki rendelkezik érettségivel, de szakképesítéssel nem. Akik

34

Gerontoedukáció


rendelkeznek már valamilyen szakmai előképzettséggel, de magasabb szintű, hiányszakmára irányuló szakképesítés megszerzésére törekednek, valamit az elavult szakmával rendelkezők, akik új szakképesítés megszerzését tűzték ki célul.100 A „New Deal” – egy sikeres program Nagy-Britanniában Jászberényi József Geronto-edukáció című könyvében olvashatunk egy START programhoz hasonló, bár kiforrottabb New Deal programról. A brit kormány 1998. január elsején indította el programját, melynek célja az volt, hogy visszasegítsék a fiatalokat a munka világába. Jelenleg a New Deal programnak már hétféle változata létezik, s ezek közül nem csak a fiatalok válogathatnak, hanem minden korosztály, valamint a 16 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő egyedülálló szülők, a mozgáskorlátozottak és a zenészek. 18 és 24 éves kor között, valamint 50 éves kor felett a programban 6 hónap munkanélküliség után, egyébként 18 hónap munkanélküliség után lehet részt venni. Minden munkanélküli köteles belépni a programba, akik 6 vagy 18 hónapja igényelnek segélyt. Az első fázisban a résztvevők 4-6 hónapig álláskeresési segítségben részesülnek, akik azonban nem találnak ennyi idő alatt munkát, azok átlépnek a következő fázisba, ahol 4 opció közül választhatnak. Ha valaki elutasítja a valamely programban való részvételt, attól fokozatosan megvonják a segélyeket. A négy opció között szerepelnek az államilag támogatott munkahelyek, amikor a munkáltató 6 hónapig állami támogatásban részesül, amennyiben a New Deal programban résztvevőt foglalkoztat. A második esetben a programban résztvevőnek egy 12 hónapos szakképzésen kell részt vennie, a harmadik lehetőség egy 6 hónapos állami közszolgálati munka, az utolsó program pedig egy szintén 6 hónapos önkéntes munka. Nagy-Britanniában a program igen nagy sikereket ért el, a munkanélküliek száma jelentős mértékben csökkent. A siker okaiként többek között a folyamatos monitoringot, a személyes tanácsadást, a segély megvonásának lehetőségét jelölhetjük.101 A New Deal sikeressége a magyar programokhoz képest abban rejlik, hogy összetettebb, és nagyobb hangsúlyt fektet a résztvevőkkel való személyes foglalkozásokra, tanácsadásra. Kitekintés más országokba – Az elöregedés kezelésének eszközei az OECD-országokban Az elöregedési folyamatot, valamint a megjelenő ageizmus jelenségét más országok is felismerték, és számos intézkedéssel próbáltak tenni a negatív hatások megakadályozásáért. Pár példa a Közgazdasági Szemle 2005-ös számából, mely magyar viszonylatban is sikeres lehetne:

- Ausztriában és Franciaországban már 2000 óta büntetik az 50 év felettiek elbocsátását – bár tudjuk, hogy a legfejlettebb országokat már az ezredfordulón jelentős mértékben érintették az elöregedés okozta negatív hatások - foglalkoztatás terén számos ország támogatja a rugalmas munkavállalást, a munkahelykeresést, a bedolgozást, a nyugdíjkorhatár felettiek alkalmazását, valamint a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzését az 50 év felettiek körében – jelentős fejlődéssel járna az atipikus foglalkoztatási formák népszerűsítése - képzés terén fontosnak tartják az 50 év felettiekkel való foglalkozást, adókedvezményt biztosítanak az alkalmazottaikat képző vállalatok számára, aktívan támogatják az élethosszig tartó tanulást, szakmai képzéseket szerveznek állami szinten – Magyarországon is jobban kéne hangsúlyozni az élethosszig tartó tanulás fontosságát, megtanítani és hozzászoktatni az embereket ahhoz, hogy a sikerük titka a folyamatos tanulásban rejlik, és a régi esetleges rossz emlékekre támaszkodva nem szabadna elfordulni önmaguk képzésétől - a költségcsökkentés érdekében sok ország támogatja a részmunkaidőt, az 50 év felettiek után fizetendő TB járulék csökkentését, vagy eltörlését a munkahelymegtartás érdekében, valamint támogatják az idős, vagy hosszabb ideje munkanélküli emberek alkalmazását - a legtöbb országban emelkedett a korhatár, így nagy hangsúlyt helyeznek az idősek átképzésére, foglalkoztatásuk támogatására pénzügyi eszközökkel102

Véleményem szerint, ha Magyarország példát venne európai társairól, akkor jelentős mértékben csökkenthetné az elöregedés és munkanélküliség okozta gazdasági instabilitást.

35

Gerontoedukáció


Kutatás Munkám során, illusztrációképpen 6 interjút készítettem a középkorúak foglalkoztatásával kapcsolatban, az ún. „kiválasztó”-szektorból, azaz a HR-esek köréből. Az interjú 14 kérdést tartalmazott, melyekből 3 statisztikai célt szolgált, 11 pedig a témámhoz kapcsolódott. A hat válaszadó közül 2 volt férfi, 4 nő, három fő tanácsadási területen, kettő közigazgatási területen, egy pedig az energiaiparban dolgozott. A kitöltők mindegyike 40 év alatti volt, három fő 30 év alatti. Első kérdésem a cégen belüli munkavállalók korarányára kérdezett, tehát hogy megközelítőleg mennyi az idősek és fiatalok aránya.103 A válaszok csupán 33%-ban adtak meg 50-50%-os arányt, 4 esetben a fiatalok nagyobb aránya volt jellemző. A legkisebb arányszám 90-10% volt a fiatalok javára, mindkétszer közigazgatási területen. A következőkben arra kérdeztem rá, hogy a felvételnél számít-e a jelentkező kora. A válaszok mindegyikében nagyjából azonos válasz született, miszerint a jelentkezők egyenlő eséllyel indulnak, ha azonos tudásszinttel rendelkeznek, sőt a vezető beosztású és tanácsadói munkakörökben még előnyt is jelent valahol a magas életkor. Az előzővel némiképp ellentétes, hogy a diszkrimináció mentességre való törekvéssel kapcsolatos kérdésemre a két legkisebb aránnyal időseket foglalkoztató közigazgatási intézmény dolgozói kifejtették, hogy a munkakörhöz szükséges tudáshoz képest a kompetenciák és a rugalmasság még fontosabb, valamint megjegyezték, hogy az idősek rugalmatlanok. A közigazgatásban kialakult új, modern rendszer miatt az idősebb munkavállalók nem tudják ellátni az új feladatokat. A többi megkérdezett vállalatnál a szóbeli vélemény szerint törekednek a diszkrimináció-mentességre. A hetedik és nyolcadik kérdésemben a középkorúak hatékony munkavégzésre és tanulásra való képességeiről kérdeztem a válaszadókat. A tanulási készségeket illetően megoszlottak a vélemények, hárman mondták, hogy a 45-50 év felettiek is képesek hatékonyan tanulni, ketten mondták, hogy személyfüggő, egy valaki pedig úgy gondolta, hogy a tanulási képesség nem egyenértékű a fiatalokéval, az akarás pedig egyénfüggő. Következő kérdésemben arra szerettem volna rájönni, hogy a megkérdezettek véleménye szerint a középkorúak mennyire képesek a változásokhoz alkalmazkodni. Ketten azt válaszolták, hogy személyiség és nem életkor függvénye, kettő szerint képesek alkalmazkodni, csak lassabban, és két válaszadó véleménye szerint pedig rosszul alkalmazkodnak a változásokhoz, mivel egy kevésbé rugalmas korosztályról beszélünk. A továbbiakban a 45-50 év felettiek előnyös tulajdonságait kérdeztem, a következő válaszok érkeztek: tapasztalat, kapcsolati tőke, tudástőke, tanítási vágy/tudásmenedzsment, szakmai rutin, precizitás, erkölcsösség, megfontoltság, érett személyiség, kiegyensúlyozottság, lojalitás. A következő kérdésem az volt, hogy rendszeres képzésekben részesítik-e a munkavállalókat, ahol kiderült, hogy a legtöbb vállalat figyelmet fordít erre, kettő nemleges válasz érkezett a közigazgatási szektorból. Érdeklődtem tovább arról is, hogy törekednek-e a munkáltatók a foglalkoztatottak közötti jó kapcsolat kialakítására, hárman kifejezetten törekednek, csapatépítő tréningek, céges rendezvények, képzések szervezése által. Kérdeztem még az atipikus foglalkoztatási formákról, a legtöbben támogatják azt, mint foglalkoztatási formát, bár érezhetően nem elterjedt a vállalatoknál, volt, aki örülne, ha lenne, de voltak ketten, akiknél alkalmazzák is, és úgy vélik, kellő rugalmasságot biztosít, ami elősegíti az ügyfelek magasabb színvonalú kiszolgálását. Utolsó kérdésemben arra voltam kíváncsi, hogy ismerik-e a START programot, és mi a véleményük róla. A válaszadók közül egy nem hallott még róla, egy halott már róla, de nem foglalkozott vele, a többi 4 pedig ismerte és hasznosnak találta, volt, aki szerint inkább a pályakezdők élnek vele. Összességében tehát elég vegyes válaszok születtek, a válaszadók nagy része törekszik a diszkrimináció mentességre, de azért nem egyszer kételkednek az ötven év felettiek bizonyos képességeiben. Véleményem szerint ezt a helyzetet oldhatná, ha az atipikus foglalkoztatási formákra és egyéb programokra is nagyobb figyelem kerülne, szükséges volna népszerűsíteni a munkaadók és munkavállalók körében, s ezek a képzések jelentős mértékben elősegítenék a középkorúak és általánosságban az összes korosztály foglalkoztatását is.

36

Gerontoedukáció


Összefoglalás Tanulmányom célja az volt, hogy az 50+-osok elszenvedte, munkanélküliségben kiteljesedő hatású sztereotípiákat halványítsam. A kiválasztással foglalkozók sokszor részesítik kor alapú negatív diszkriminációban a jelentkezőket, a különböző sztereotípiákra alapozva – magasabb bérigény, nehéz beilleszkedés, tanulási problémák, elavult képzettség, munkára való hajlandóság hiánya, stb. A mai gazdasági helyzetben nem szabadna a idősödő korosztályt kiszorítani a munkaerőpiacról, ugyanis az egyre kevesebb fiatal nem lesz képes ennyi embert eltartani. ezért fontos, hogy minden korosztállyal foglalkozzanak. Mai fiatal generáció a LLL eszmében nő fel, úgy fog belépni az időskorba, hogy tudja: csak versenyképessége megtartásával, önmaga folyamatos képzésével maradhat majd a munkaerőpiacon. A mostani középkorúak egy egészen más rendszerben szocializálódtak, ők úgy hitték, hogy lesz egy munkahelyük, ahol jó esetben hosszú évekig, évtizedekig, vagy akár a nyugdíjas kor eléréséig dolgozhatnak. Nem gondoltak az élethosszig tartó tanulás fontosságára, amivel most szembe kell nézniük úgy, hogy nem tanultak évek óta, így tartanak az újrakezdéstől, emellett a tanulással kapcsolatos rossz érzéseik felszínre kerülnek, és a régi poroszos iskolarendszert társítják a fogalomhoz. Éppen ezért ezzel a generációval türelmesnek kell lennie a munkáltatóknak, és hinni abban, hogy képesek lesznek új tudást elsajátítani, mert bennük is megvan a képesség a fejlődésre. A következő generáció már tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy versenyképes maradjon, így neki van ideje felkészülni a rizikós középkorba való belépéshez, ahol az embernek szembe kell szállnia számos sztereotípiával. Tanulmányok bizonyították, hogy az idősödő nemzedék is képes új ismeretek elsajátítására, még ha nem is olyan gyorsan, mint a fiatalabbak. Ez a korosztály a tapasztalatai segítségével lehet ugyanolyan hatékony, mint a fiatalabb generációk. Sok érv szól az 50 év feletti munkavállalók foglalkoztatása mellett, s a korral járó negatívumokat sok mindennel lehet ellensúlyozni, csak fel kell ismerni a lehetőségeket, meg kell ismerni az alkalmazottak képességeit, és azok kihasználását, valamint megtanítani nekik is. Egy vállalat szempontjából fontos, hogy állandó képzéseket biztosítson dolgozói számára, ezzel az idősödő korosztály szellemét is frissen tarthatja, így az a jövőben is nagyobb eséllyel fog megbirkózni az új kihívásokkal. A nyugdíjhoz közelálló korosztály foglalkoztatására megoldást jelenthet valamely atipikus foglalkoztatási forma, mely jelentős terhet vesz le a munkavállaló válláról, mégis aktív állampolgár maradhat, és a vállalatnak is haszna származik belőle. Ha ezek a változások nem történnek meg, valamint az ageizmus jelensége továbbra is fennáll, esetleg fokozódik, annak számos negatív következménye lesz. A gazdaságilag aktív népesség csökken, így a növekvő inaktívak ellátása egyre nagyobb összegeket fog felemészteni, mely adóemeléssel, munkabércsökkenéssel járhat. A sok munkanélküli pszichikai és fizikai állapotát is ronthatja a tétlenség, ugyanis az ember arra született, hogy dolgozzon, aktív életet éljen, ha ez nem történik meg, az lelki problémákat okoz, mely kihat a fizikai állapotra is. A foglalkoztatás ösztönzésére és az 50 év feletti korosztály diszkriminálásának megakadályozására számos kezdeményezéssel találkozhatunk világszerte. Vannak országok, ahol büntetik az 50+-osok elbocsátását, támogatják az atipikus foglalkoztatási formákat, kedvezményeket biztosítanak a munkaadóknak középkorú alkalmazása esetén, vagy jelentős figyelmet fordítanak a korosztály képzésére. Pecze Mariann ír arról, hogy az USA-ban az idős munkavállalók 18-19%-a van jelen a munkaerőpiacon, míg Európában ez az arány csak 5-6% volt 2003-ban. Az amerikai munkagazdászok jelentős GDP többletet remélnek az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci jelenlététől.104 Magyarországon is találkozhatunk érdekes kezdeményezésekkel a foglalkoztatás segítése érdekében. A START programban résztvevők munkaadói kedvezményt kapnak meghatározott ideig, így a munkavállaló és a foglalkoztató is jól jár. 2011. december 31-én az 50 év felettiek segítésére szolgáló START Extra program a START Plusz programmal együtt megszűnik. Véleményem szerint pozitív, hogy gondolkodtak Magyarországon ilyen programokról, de ha a problémát hosszú távon szeretnék kezelni, akkor a középkorúakra ennél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, képzésükbe és foglalkoztatásukba nagyobb energiákat kell fektetni, s az építő jellegű programokat semmiképp sem szabadna megszűntetni.

37

Gerontoedukáció


Irodalom Előadások Jászberényi József Geronto-andragógia előadás, Zsigmond Király Főiskola, 2010.02.08. Jászberényi József: Geronto-andragógia előadás, Zsigmond Király Főiskola, 2010.05.03. Nyomtatott irodalom Barna Györgyné: A személyzetfejlesztés súlyos problémája: az elöregedés, az innováció és a képzés közötti összefüggés in: Humánpolitikai Szemle, XIII. évfolyam, 10. szám, 2002. október, 81. o., 83. o. Beregi Edit, dr.: Egészségben megöregedni, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, 33-38.o. Bittner Péter, dr.: Karriertervezés és személyzetfejlesztés = tudásmenedzsment I. in: CEO Magazin, III./2002/6. 29. o. Bromley, D. B.: Az emberi öregedés pszichológiája, Gondolat Kiadó, Budapest, 1972, 105-107. o. Csoma Gyula: Tud-e az ember felnőttkorban tanulni in: Koltai Dénes dr., Lada László: Az Andragógia korszerű eszközeiről es módszereiről, Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2006, 9-11. o. Cservenyák Tamás: Váltani kell? Álláskeresés és karrierváltás Magyarországon, Kossuth Kiadó, 2004, 24-25. o., 47. o. Doherty, Bridget; Dollemore, Doug; Johnson, Joely; Loecher, Barbara; McCommons, James; Michaud, Ellen; M. Napier, Kristine; VanTine Julia; Yeager, Selene: Hogyan maradjunk fiatalok? Útmutató a fiatalos életvitelhez, Reader’s Digest, Wow Graphic Kft., Budapest, GGP Media GmbH, Pössneck, 2005, 16. o., 98. o., 131. o. Fazekas Károly, Lovász Anna, Telgedy Álmos: Munkaerőpiaci tükör 2009, MTA Közgazdaságtudományi Intézet Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, 2009, 43-47, 209.o. Galasi Péter (szerk.): A munkaerőpiac szerkezete és működése Magyarországon, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982, 169. o. Galla Viktória: Az elöregedés – gazdasági megközelítésben in: Folyóirat Szemle/Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. április, 521-532. o. Gál Nikolett: Az ötven év felettiek lehetőségei Magyarországon in: GERONTOEDUKÁCIÓ – A Zsigmond Király Főiskola Gerontoedukációs Kutatóközpontjának negyedéves folyóirata, 2011/1., 1. évfolyam 1. szám, 23-28. o. Hildebrand, Peter: Félúton… Az öregedés lélektani megközelítése, Park Könyvkiadó, Budapest, 1997, 33-34. o., 57. o., 59. o., 62. o. Hovánszki Arnold, dr.: A tipikus és az atipikus foglalkoztatás Magyarországon Munkaügyi Szemle, 2005, 49. évfolyam, 7-8., 31-32. o. Jászberényi József: Az ageizmus in: Polgári Szemle, 2010/1. 22-36. Jászberényi József: Geronto-edukáció (Az idősoktatás helyzete és perspektívái itthon és a nagyvilágban), PrintXBudavár Zrt., Budapest, 2011, 23-25. o. Klein Sándor: Munkapszichológia, SHL Hungary Kft. Budapest, 1998, 341. o., 353. o., 391. o., 389. o., 408. o., 413-415. o. Langer Katalin, dr.: Karriertervezés, Telosz Kiadó, Budapest, 2001, 36. o. Marton István, dr.: Korkontroll – Egészség és aktivitás a csúcson túl is, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2008, 5. o., 92.o., 265-267.o. Nemeskéri Gyula, dr.: Karriertervezés: mítosz és valóság in: Munkaügyi Szemle, 1999. május, XLIII. évfolyam, 10. o. Patyán László: Szeniorok a munkaerőpiacon in: MAGYAR GERONTOLÓGIA, 2. évfolyam 8. szám, 2010. október, 66. o. Sipos Mercédesz: Az időskori motiváció kutatása, in: GERONTOEDUKÁCIÓ – A Zsigmond Király Főiskola Gerontoedukációs Kutatóközpontjának negyedéves folyóirata, 2011/1., 1. évfolyam 1. szám, 7. o. Smith, R. Eliot; Mackie, Diane M.: Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 230-238.o., 298. o. Szilágyi Katalin: Sokszínű lesz a jövő munkahelye, in: HR Almanach 2010, Brand & Standard Capital Tanácsadó és Szolgáltató Kft., Budapest, 2010, 28. o. Turnyogi Júlia (szerk.) : Időskorúak önismerete, Nemzetközi Családév Titkársága, Budapest, 1994, 29. o.

38

Gerontoedukáció


Új munka törvénykönyve: munkaerőpiacra szabva, in: HR Almanach 2010, Brand & Standard Capital Tanácsadó és Szolgáltató Kft., Budapest, 2010, 162-164. o. Vörös Éva: Vallomás a szellemi hanyatlásról in: Korhatár Magazin, 2010/1, V. évfolyam, 15. o. Internetes irodalom Az emberiséget fenyegető elöregedés (http://www.kormanyozz.hu/2010/02/28/az-emberisegetfenyegeto-eloregedes/) 2011.02.14. 23:05 A munkanélküliség néhány pszichés következménye (http://mentalmasszazs.hu/cikk/amunkanelkuliseg-nehany-psziches-kovetkezmenye/) 2011.03.16. 20:40 A TÁMOP 2.1.1. „Lépj egyet előre!” kiemelt projektről http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_tamop_tamop211 2011.11.11. 10:07 Angyalné Puszta Szilvia: Az atipikus foglalkoztatás jelentheti a megoldást a válságban (http://www.hrportal.hu/hr/az-atipikus-foglalkoztatas-jelentheti-a-megoldast-a-valsagban20090317.html) 2011.03.07. 21:07 Beteggé tesz a munkanélküliség (http://www.betegszoba.hu/cikkek/pszichologia/betegge_tesz_a_munkanelkuliseg/) 2011.03.16. 20:34 Egymillió munkahely hiányzik a rendszerváltás óta (http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=21329&articleID=41178&ctag=articlelist&iid=1) 2011.10.03. 16:29 Endreffy Zoltán: Vén Európa? (http://www.mabesz.org/index.php?item=130) 2011.03.07. 20:01 Gyimóthy Éva: 45+, az elfelejtett generáció (http://www.hrportal.hu/article_print.phtml?id=68209) 2011.03.07. 20:40 Idősek Akadémiája 2010: Esélyegyenlőség, fellépés az ageizmus ellen (www.seniorcenter.hu/.../26eselyegyenlseg-fellepes-az-ageizmus-ellen.html) 2010.10.13. 15:26 Idősek a munkaerőpiacon - az IBM és a GKIeNet felmérése http://www-05.ibm.com/hu/social/idos/ 2011.10.27. 22:24 Kecskeméti Főiskola GAMF Kar: Karriertervezés (http://www.gamf.hu/karrier/modul1/modul1_2.html) 2011.10.19. 09:34 Kissné András Klára: Hogyan motiválhatóak a kölönböző generációk tagjai? (http://www.hrportal.hu/hr/hogyan-motivalhatoak-a-kulonbozo-generaciok-tagjai-20100804.html) 2011.03.07. 20:35 Kritikus idők – öregedő társadalom http://www.fn.hu/focivb/trinidad_tobago/20050316/kritikus_id_337_k_oreged/ 2011.03.12. 13:45 Kulcsár Zsolt: Az integratív e-learning felé, 9. o. http://www.lib.unimiskolc.hu/digital/0027/elearning.pdf 2011.09.07. 11:28 Paraszt Imre: Generációs háborútól tartanak a cégek (http://www.hrportal.hu/hr/generacioshaborutol-tartanak-a-cegek-20090417.html) 2011.03.07. 20:40 Pecze Mariann: Az „aggizmus” – Sztereotípiák és előítéletek az idősekkel szemben (recenzió) (www.hier.iif.hu/hu/letoltes.php?fid=tartalomsor/423) 2011.09.13. 11:19 „Ráncosodó Európa” – Öregedő társadalmi helyzetkép az Unióban http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Sbf/0/32961/1 2011.03.09. 14:48 START program (www.startprogram.hu) 2011.04.25. 19:11 Zöld könyv: „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” in: A Bizottság közleménye, 2005, 1-10. o. http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2005/com2005_0094hu01.pdf 2011.03.09. 09:56 Felhasznált irodalom Endrei Judit (szerk.): Munkavállalói útikalauz, Első Szentendrei Női Szalon Egyesület, Szentendre, 2011 Vári Anna: Nyugdíjasok új utakon, MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest, 2010

39

Gerontoedukáció


Boga Bálint: Tanulás időskorban, gerontagógia (rövid áttekintés a tanulás céljainak kiemelésével) A modern országokban a lakosság legalább 20%-a, azaz legalább egyötöde 60 év feletti (Magyarország: 21,6%), várható élettartamuk további 15-25 év, így hosszú évek maradnak a kötelező munka és a családépítés közvetlen feladataitól mentesen. Ez az ún. kései szabadság (Rosenmayr: späte Freiheit) ideje. Magyarországon kisebb a várható élettartam, de ez itt is 10-20 év lehet. A felszabadult idő lehetőséget ad az intellektuális, kulturális igények kielégítésére is. Bár a biológiai involúció és a krónikus betegségek (multimorbiditás) határt szabhatnak a kívánság szerinti szabadidőeltöltésnek, sokan 80-85 éves korukig képesek intellektuális jellegű ismeretek befogadására. Helytelennek tartjuk az ún. disengagement teóriát, amely azt hirdeti, hogy az idős ember akkor kerül lelki egyensúlyba és a társadalom számára is az előnyös, ha az aktív tevékenységektől visszavonul, csak passzív nyugalmat teremt magának. A szellemi és fizikai aktivitás megőrzése az ún. sikeres öregedés (successful ageing) elengedhetetlen feltétele. Újabban ezt meghaladóan az ún. tudatos/öntudatos öregedés (conscious ageing) koncepciója került előtérbe, amely még az autonómiát, önkifejezést, spirituális egyensúlyt is magába foglalja. Az elmúlt évtizedben sok területen meghirdetett cél az idősek társadalmi reintegrációja. Igazán nem is a reintegrációról kellene beszélni, hanem az integráltnak maradásról, mert a reintegráció fogalma feltételezi az időleges kimaradást. Az élet elválaszthatatlan része a tanulás. Születésünktől halálunkig a tapasztalt jelenségeket – többé-kevésbé tartósan – rögzítjük tudatunkban, adott esetben fel tudjuk idézni, hasonló helyzetekben felhasználni, következtetéseket levonni és másoknak továbbadni. Ez az informális tanulás. A formális, iskolai oktatás általában adott korhoz: a fiatal korhoz kötött, vizsgával zárul, bizonyítványt ad, bizonyos feladat végzésére felkészít, illetve jogosít. A posztgraduális képzés későbbi felnőttkorban is gyakori. A szervezett, tanfolyamszerű, adott céllal, adott csoportnak, általában diplomát nem adó ún. non-formális oktatás az ismeretszerzés, a tudásgyarapítás fő formája felnőtt korban. Az ismeretgyarapítás igénye nem kötött meghatározott korhoz, nem állítható fel korhatár a tanulás lehetőségeinek biztosításánál, életünk végéig adott kell legyen. Ezt fejezi ki az „élethosszig tartó tanulás” fogalma (life-long education/learning, 1960. UNESCO), amit már Comenius, a híres pedagógus-filozófus a 17. században megfogalmazott. Andragógia – gerontagógia A felnőttoktatásnak a francia forradalomig visszanyúló történetében csak a 20. század második felében jelent meg az idősoktatás külön fejezete. A felnőttoktatás andragógia néven szerepel a szakirodalomban (andros=férfi, görög). Az idősoktatás gerontagógia, geragógia, geroedukáció, gerontoedukáció néven különíthető el (geros=öreg, ógörög). Újabb felfogáson alapuló felosztás szerint az emberek tanulását/tanítását magába foglaló szélesebb egység az antropagógia, amelynek önálló identitással bíró részei: a pedagógia, az andragógia és a gerontagógia. Az elméleti kérdéseket az edukácionális gerontológia tárgykörébe is sorolják, ugyanis az idősoktatás a szociális gerontológia résztudományaként is felfogható. A második világháborút követő felnőttoktatási konferenciákon fogalmazódtak meg ebből a szempontból fontos megállapítások, koncepciók. Legutóbb az 1997-es hamburgi konferencián került megerősítésre az a tétel, hogy az idősek a felnőttoktatás speciális célcsoportját képezik, élettapasztalatuk nyeresége a felnőttoktatásnak. Nyugat-Európában sok oktatási és művelődési intézmény foglalkozik idősoktatással az utóbbi 20-25 évben. Kiemelendő az első ún. harmadik kor egyeteme, amelyet 1973-ban Toulouse-ban indítottak. Ennek példája nyomán működik Magyarországon a Nyugdíjasok Szabadegyeteme (1982 óta), amit más sikeres formák követtek (pl, Batthyány-Strattmann László Idősek Akadémiája, vagy népfőiskolai szervezésben vidéki városokban). Európában folyamatosan nemzetközi projektek foglalkoznak az idősoktatással (RoLBOP: a tanulás akadályainak felmérése, mérséklése, SLIC: fenntartható tanulás a közösségben, Q-Ageing: területi lehetőségek kialakítása, MindWellness: fejlesztő metódusok kimunkálása). Hazánkban az Idősügyi Charta és az Országgyűlés által elfogadott Idősügyi Stratégia (2009) külön fejezetben foglalkozik az idősek tanulásával. A következő különbségek támasztják alá azt, hogy az andragógia mellett a gerontagógiának külön létjogosultsága van: 1. a tanulók kora 2. a tanulók mentális adottságai

40

Gerontoedukáció

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.


megelőző ismeretek köre, a szakmai ismeretek bizonyos lezártsága az élettapasztalat mennyisége a tanulás célja a megszerzendő ismeretek köre az elsajátítás módja, módszerei, üteme az oktatók számára szükséges speciális (gerontológiai) ismeretek az elsajátítás kötelezettsége, számonkérés hiánya (általában) a kereslet és kínálat viszonya.

Mentális képességek Az agy öregedése bizonyos képességek, funkciók változásával jár. A normális öregedés nem jelent hanyatlást, hanem szociális és pszichológiai átrendeződést (Durkó M.). Nyírő Gyula, a neves pszichiáter szerint az idős ember szellemi tevékenysége nem csekélyebb értékű, mint a fiataloké, hanem minőségileg más. Elkülönítjük az ún. fluid illetve a krisztallizált intelligenciát. Az előbbi az új ismeretek szerzésének, gyors feldolgozásának, befogadásának készségét, az ismeretek új helyzetekben történő felhasználási képességét, a gondolkozás rugalmasságát jelenti, az utóbbi a megszerzett ismeretek szélesedését, gazdagodását, mélyülését. Idős egyénnél az első típus gyengül, a második erősödik. Csökken az érzékszervek érzékelési élessége, a pszichomotoros válaszadás lassul, nő a sztereotípia készsége. Az ismeretek elsajátításának időbelisége lassul, de megmarad, új idegrendszeri kapcsolatok (szinapszisok) épülhetnek ki, ami szövettanilag ki is mutatható. A konkrét ismeretek rögzítési képessége jobban megőrződik, mint az absztrakt fogalmaké. A verbális adottságok nem változnak. A rövidtávú memória romlik, ebben is elsősorban az ún. szekunder memória, azaz az információk aktív ismétlése. Az ún. benignus memóriazavar a normális öregedés velejárója lehet, ez főleg az ún. explicit memóriát érinti (fogalmak, események), de előrehaladottabb korban az implicit memóriában (motoros készségek, viselkedés) is jelentkeznek zavarok. Az emlékezés területén még megemlítendő, hogy a régi történések élesebb kontúrral jelennek meg, a kontrollált, figyelmet igénylő rögzítés jobban romlik, mint a figyelem előtti, preattentív folyamat (indirekt emlékezés), a memóriatartalmak lehívása a tudatból lassul. A gondolkodás szintetikusabbá válik, ezáltal közeledik a keleti típusú deduktív gondolati tevékenységhez. A személyiség alapvetően nem változik, a változások ellenére (pl. extroverzió gyengül) a kontinuitás a meghatározó. Bizonyos fejlődés az egész élettartam folyamán végbemegy, az idősödéssel összegzés, integráció következik be, ami a bölcsességben csúcsosodik ki. Mindezek alapján egyértelmű, hogy az idősek képesek tanulásra. Egy hazai felmérés (ELTE) eredménye azt mutatja, hogy az idősek 60%-a is úgy ítéli: képes új ismeretek elsajátítására, képességei fejlesztésére. A jellegzetességeket azonban számításba kell venni. Az ismeretszerzés céljai Az idősek ismeretszerzésének céljai egyénenként különbözőek lehetnek. Tudatos szándék vezérelheti az egyént, praktikus, vagy szellemi igény kielégítése a motiváció alapja, van ,akinél több cél tudatosodik. Másoknál csupán az érdeklődés kielégítése játszik szerepet, azonban ezeknél is az elsajátítás szükségletet kielégítő hozamot jelenthet. Esetenként az érdeklődést, a lappangó igényt másnak kell felébresztenie. Ezek alapján az ismeretszerzés céljai és hozamai együtt tárgyalandók, amelyek a következők: 1. A még kereső munkát végző idős számára szükséges a permanens tanulás, hogy a változó feltételek, a fejlesztések mellett is el tudja látni feladatkörét, a továbbképzésnek biztosítania kell kompetenciáját, ismeretei naprakészségét. Adott esetben új munkakör ellátására is felkészülhet, amely a korábbi tapasztalatokra épülhet és akár hosszú évekig végezhető, pl. tanár nyugdíjazása után szociális ügyintéző (second carrier, német példa). 2. A korral jelentkező biológiai és szociális változások mélyebb ismerete, az okok, a megoldások elsajátítása, pozitív megközelítés kialakítása. Mindez az alkalmazkodás jobb megvalósítását segíti elő. Ennek a rokkant állapotú idősek számára is lehet kiemelt jelentősége és van is rá gyakorlati példa (4. kor egyeteme Nagy-Britanniában). Itt, de általában az idősoktatásban, a távoktatás sok lehetőséget nyújt, ami hazánkban nincs megfelelően kihasználva (pl. televízión keresztül).

41

Gerontoedukáció


3. A külső (társadalmi és technikai) változások újabb jelenségeinek megismerése. A társadalom átalakulása Kelet-Európában sok új, megismerendő változással járt, de Nyugat-Európában is a fejlődés összetettebbé tette a mindennapok társadalmi életét. Ezek megismerése segíti az eligazodást. A technikai fejlődés olyan eszközöket hozott a háztartásokba (a technika domesztikációja), amelyek a korábban begyakorlott készségekkel nem kezelhetőek. Ún. technikai generációk különíthetők el annak alapján, hogy milyen típusú eszközök használatára képes a mindennapokban az adott korcsoport. Így elkülöníthető:  mechanikus generáció, pl. parázzsal működő vasaló, valódi jéggel hűtő jégszekrény  elektromos generáció pl. villanyvasaló, rádió, villanytűzhely  elektronikus generáció pl. mikrohullámú sütő, többprogramú mosógép  telematikus generáció, pl. internet, számítógép használata, mobiltelefon összetett programja. A belső és külső változások kettős inkongruenciát okozhatnak (ha csak az egyik változna, az is alkalmazkodást igényelne), ez vezethet arra, hogy az idős úgy él környezetében ,mint „bevándorló az időben” (immigrant in time, M. Mead). A szükséges ismeretek elsajátításával csökkenthető a mindennapokban jelentkező funkcionális problémák sora. 4. A korábbi körülmények miatt elmaradt tanulás pótlása. A második világháború utáni évtizedekben az ún. szocialista országokban „dolgozók iskolái” működtek a tanulatlan munkások alapvető ismereteinek pótlása céljából. Ezen néha idősebbek is részt vettek. Mostanában inkább a munkavégzés, családi feladatok miatt korábban csak vágyott érdeklődési terület iránti igény időskori kielégítését jelenti. Egy korábbi felmérés szerint az idősek 53%-a megtartja az előző életszakasz érdeklődési területét, 32%-ban újak (is) jelentkeznek. 5. Kedvtelés, a szabadidő értelmes eltöltése. A nyugdíjazás után is sok feladat maradhat az idősödő ember számára: családi, pl. nagyszülői szerepek, kereső munka folytatása, hobby jellegű tevékenységek, amiket esetleg addig is korlátozott mértékben végzett. Mindezek ellenére sokak számára marad meg szabadidő (späte Freiheit) kedvtelések számára, aminek kitöltésének módja személyiségtől függ. Korábbi felmérés szerint erre idősek körében egy-három óra 16%-nál, 4-5 óra 40%-nál, nyolc óránál több 23%-nál állt rendelkezésre. Egyeseknek a manuális tevékenységek jelentenek kielégülést (homo faber), másoknak a szellemi ismeretek gyarapítása, ezen belül esetleg a művészeti elmélyülés (homo aestheticus) jelent vonzerőt. 6. Mentális tréning. A szellemi képességek folyamatos működtetése frissen tartja az agyi mechanizmusokat, mint a fizikai képességek gyakorlása a mozgató szervrendszereket. Az ingerszegénység elősegíti az időskori mentális hanyatlás kialakulását. Alzheimer-kór előfordulása is ritkább a szellemi tevékenységet időskorban is folytatók között. Ebből a szempontból a tanulási anyag tartalma másodlagos, bár az a tanulás, amelyben a kombinatorika is szükséges, jobban edzi az agyat. 7. A társasági kapcsolatok szélesedése. Az oktatási alkalmakon, a tanfolyamokon való részvétel új emberi kapcsolatok kiépítésére ad lehetőséget, mint minden közösségi program. Itt a folyamatos, ismételt részvétel ennek biztosabb alapját képezi. Az időskori elmagányosodás az öregkor egyik fenyegető árnya. A munkatársaktól való elszakadás, a felnőtt gyermekek elköltözése (empty nest), esetleg özvegység befelé fordulás (introverzió), depresszió, stb. segíti elő az elmagányosodást. Ugyanakkor fontos, hogy az egyedül élés és magányosság fogalmát elkülönítsük. Egyedül élő idős személy is tarthat fenn sokirányú, interakciókkal teli kapcsolatrendszert, ugyanakkor népes családban élő is lehet elhagyatott, magányos lelki értelemben, igazi emberi kapcsolatok híján. Az ismeretszerzés, együtt tanulás jó lehetőség többszörös kommunikációra, esetleg barátságok, szorosabb kapcsolatok kialakulására. Ez elsősorban hasonló korúaknál következik be (a 3. kor egyetemein), de sajátos szellemi kapcsolat alakulhat ki különböző generációk között is. NyugatEurópában ennek elősegítésére tudatosan szervezett intergenerációs edukációs formák is működnek. A közös foglalkozásokon az idős az idő dimenziójába helyezi az ismeretet a fiatal számára, a fiatal a most, az „új világ” szemléletét hozza közelebb az idős számára. 8. Az élet értelmének jobb megértése (transzcendentális cél). A kor előrehaladtával mindenkiben – kisebb-nagyobb mértékben – felmerül az élet értelmének, céljának kérdése, ezen belül saját életének értelmezése, a visszatekintés szinte kivétel nélkül bekövetkezik. Bizonyos fokban az egyszerűbb gondolkodású, iskolázatlanabb emberek is eljutnak ehhez a kérdéskörhöz. A halál viszonylagos közelségével való szembesülés ugyancsak központi kérdéssé válhat. Vallásos, hívő egyén ennek feldolgozását könnyebben végzi. A kritikusan gondolkodó személy számára az ismeretek szélesítése

42

Gerontoedukáció


elősegíti az életfilozófia kiteljesítését, az élet végének elfogadását, esetleg sok életesemény más megközelítésű újragondolását, stb. 9. A másokon segítés módjának megismerése (altruista cél). Az idősödő személy új, mások felől elvárt, segítséget jelentő feladatok elé kerülhet. Néhány példa erre: beteg, rokkant házastárs ápolása, tanácsadás még idősebbeknek, unokákkal való foglalkozás, korrepetálásuk, stb. A feladatok ellátása a szükséges ismeretek megszerzését, esetleg csak felújítását, kiegészítését igénylik. A feleslegesség érzésének kiküszöbölését is szolgálja az ilyen fajta elfoglaltság. Az önkéntes mozgalom nálunk még kezdeti fázisban van. 10. A tanulás és a tudás birtoklásának tudata, mint örömszerző és örömöt folyamatosan adó szellemi tevékenység és állapot (részletesebben l. később). 11. Az önkifejezés, a kreativitás elősegítése. Az ember alapvető lelki igénye, hogy tevékenységével önmagát kifejezze, létezésének jogosultságát igazolja, alkotásával képességét bizonyítsa. Ez az igény idős korban is fennáll, sőt mivel bizonyos aktív szerepkörökből az idős kiszorul, a belső vágy még kifejezettebbé válhat. A mindennapi feladatok, kulturális tevékenységek, a hobbik területén valósulhat meg kreativitása, amihez a tanulási lehetőségek motivációt, a módok ismeretét nyújtják. A második karriernek non-formális oktatáshoz kapcsolt formájával is találkozunk, például a festészet technikájának megtanulása által. Festészeti kiállításokat is látunk idős korban festővé vált személyek munkáiból. 12. Társadalmi és politikai elismertség, respektus növekedése. Az aktuális körülmények ismerete, az aktív szellemi atmoszférában élés és részvétel az idősek elismertségét, respektusát, véleményük elfogadásának valószínűségét növeli. Korábban a tapasztalat (élet- és szakmai tapasztalat) önmagában nagyobb súlyt adott az idős személynek, az idősek csoportjának. Az állam, a város, egy közösség vezetői, irányítói ezáltal ők voltak, innen a szenátus, szenátor, presbiter máig használt kifejezései. A fejlődés, a változások ütemének felgyorsulása következtében a korábbi ismeretek rögzülése, tárolása nem előny, inkább hátrány az ügyek vitelében. Csak az új tudásanyag elsajátításával lehet lépést tartani, elismerést kivívni. Ez szükséges az idősek érdekérvényesítésénél is mind a mikro-, mind a makrokörnyezetben. A rendszerváltás utáni magyar országgyűlés összetételében a 60 éven felüliek aránya egyik kormányzati periódusban sem érte el a lakossági idősarányt (20 %). Belgiumban ún. Idősek Parlamentje működik, a törvényhozást az idős népesség érdekei szempontjából véleményezi, kontrolálja. Nálunk is működik az Idősügyi Tanács, bár korlátozott hatáskörrel. 13. Az egyén biológiai rugalmasságának fokozódása. Az előbbiekben felsorolt és elemzett célok ill. hozamok külön-külön vagy együtt, függetlenül a tanulásba vont témától, az idős egyén megfelelő biológiai állapotának fenntartását, javítását szolgálják. Az öregedés élettanának, kórtani jelenségeinek ismerete módosíthatja az életmódot, de ezen felül az ismertetett hatások befolyásolják a mentális egészséget és ez a pszichoszomatikus egység koncepciójának értelmében a testi harmónia, egyensúly fenntartását eredményezheti. Ismeretek köre Két csoportra oszthatjuk az ismeretcsoportokat, tantárgyakat: I., jelen-orientált: eligazodást adnak a mindennapi életben, hasznos információkat közölnek, ide tartoznak: jogi, közgazdasági, technikai ismeretek, néprajz, nyelvek, II., múlt-orientált: csak leíró jellegű, közvetlen felhasználásra nem szolgál, intellektuális élményt ad, ide tartozik: történelem, természeti földrajz, irodalom, képzőművészetek. Természetesen a két terület átmehet egymásba pl. technikatörténet, vagy földrajzi ismeretek utazási célra. Van mindkét csoporthoz tartozó diszciplína, pl. filozófia. Magyar idős tanulóknál korábban végzett felmérések ismételten azt mutatták, hogy inkább a múlt-orientált ismereteket részesítik előnyben, tehát az intellektuálisan gazdagító témák jelentenek vonzerőt. Mostanában viszont az aktuális, gyakorlati szempontból hasznos ismeretek iránti érdeklődés kerül előtérbe. Egyébként az a tapasztalat, hogy a klasszikus értelembe vett tantárgyakra osztás gyakran kiszakítja összefüggéseiből az ismeretet, ezért a komplex témabemutatás a célszerű. Ezen alapszik az Engelhardt-féle komprehenzív (átfogó) oktatáselmélet, aminek egyébként a formális oktatásban is van létjogosultsága. Külön szót érdemel a számítógép-, illetve internet-használat kérdése, illetve ennek oktatása. Egy, nyugdíjasok körében végzett felmérés (ELTE) már azt mutatja, hogy a tanulási igény első helyére a számítástechnikát teszi a megkérdezettek 38%-a , a nyelvtanulást 13%-a, az általános

43

Gerontoedukáció


műveltséget 10%-a. Az Európai Unió kiemelt programként kezeli (e-ageing, a „digitális rés (gap)” csökkentése időseknél). Hazánkban is hasznos kezdeményezések voltak, vannak (pl. „Kattints rá, Nagyi!” tanfolyamok). Néhány évvel ezelőtt 10% alatt volt az idős korosztályban az internet-használók aránya, úgy tűnik, lassú emelkedés tanúi lehetünk. Tanuláselmélet A tanuláselméletek közül a neves oktatás-filozófus, Piaget teóriája jelentős a gerontagógia szempontjából. A tanulás – szerinte – alkalmazkodási folyamat, amely az egyén korábbi, vagy jelenlegi ingerekre adott válaszát jelenti. Elkülöníti az asszimilatív és akkomodatív tanulást. Az előbbinél az inger a válaszséma birtokában fogható fel és ez asszimilálja az ingert. Az akkomodatív tanulásnál az inger a meghatározó, a személy semmit sem ad hozzá, a tanulás úgymond másolat jellegű. Az idősek az asszimilatív tanulási típus alapján szerzik ismereteiket: az új információt a meglevő tapasztalathoz kötik, abba integrálják. Didaktikai jellemzők A tanulócentrikusság, más szóval: résztvevő-központúság (Maróti A.) a legfontosabb követelmény, az idős tanulók mentális adottságaihoz, beállítottságához kell alkalmazkodjék a tudásterjesztés. Ezt a következő szempontok figyelembe vétele segíti elő: - korán megtudni a tanulók elvárásait - ütemet a tanulóhoz mérni - ismételni, több irányból megközelíteni a témát - a tanulók tapasztalataira, előző - ismereteire építeni - sok konkrét információ hangozzék el - a szemléltető anyag bőséges és konkrét legyen - példákkal alátámasztani az elméleti fejtegetést - megvitatásra elég idő maradjon - a légkör segítő legyen - a tanulók egymással való kapcsolatára lehetőséget adni. Életöröm, tanulás, időskor Az örömérzés az ember számára – egész élete folyamán – nem csak pszichológiai, hanem biológiai szükséglet is. Pozitív élettani hatásai az idegrendszeren (a cortex és a vegetatív idegrendszer kapcsolatai) és humorális (citokinek, endorphinok, stb.) keresztül valósulnak meg. A Magyar Értelmező Szótár szerint: „öröm: kedvező esemény hatásaként támadó kellemes érzés, derűs, vidám lelki állapot”, „életöröm: az élet szépségein érzett egészséges öröm.” Tehát elkülöníthető egy aktuális eseményhez kötött, időben lezajló élmény és az élet alaphangulatát meghatározó jelleg. A kettő között természetesen kapcsolat áll fenn, örömteli események ismétlődése megalapozza az életöröm érzésének kialakulását. Azonban a személyiségtől függ, hogy mit élünk meg örömként, az öröm mennyire mélyreható, mennyi ideig érezhető a hatása. Az idős korral az örömként megélhető jelenségek köre változik, alapvetően csökken és az örömként megélés képessége is gyakran romlik. Reichard öt öregedési pszichológiai típust különít el: 1. konstruktív 2. dependens 3. védelembe vonuló 4. rosszindulatú, vádoló 5. öngyűlölő Az első típus a legjobb, megőrzi az örömátélés képességét, sőt új örömökre is talál. A második típus passzivitása ellenére lehet pozitív életszemléletű (megérdemelten vonul nyugalomba) és örömökkel élő. A negyedik és ötödik típus kevéssé képes örömszerzésre, akár eljuthat az anhedónia pszichológiai állapotába és – természetesen – öröm nyújtására is képtelen. Az örömök köre lehet testi, lelki, vagy szellemi. Korral a hanyatló funkciók és a betegségek következtében - nem abszolút érvénnyel - a testi örömök megszerzésének lehetősége csökken, a lelki örömökben eltolódások jönnek létre elsősorban a személyközi kapcsolatok rendszerének változása

44

Gerontoedukáció


következtében. A szellemi örömök megszerzésében lényegében nincs korlátozódás, sőt a kiteljesedés lehetősége áll fenn, kivéve az utazáshoz kötött, nem helyben élvezhető élmények körét. Az egyik legmagasabb rendű öröm a tudás megszerzésének folyamata és a megszerzett ismerettel rendelkezés tudata. Az ember filogenezise során alakult ki ez az érzéstípus. Bár nem mindenkiben van meg a tudatos vágy az ismeretszerzésre, a motiváció felébreszthető. Időskorban minden új ismeretszerzés gazdagabb tudást jelent, mint fiatalkorban, élettapasztalathoz, előző ismerethez kötik, ezáltal a régi ismeret kiegészül, teljesebb lesz, jelentősége megnő, az új ismeret pedig folyamatba ágyazódik, nem izoláltan kerül a tudatba. Mindez arra vezet, hogy az idős ismeretszerzése komplexebb folyamat és így az elsajátítás öröme is mélyebb lehet. Irodalom Boga Bálint: Az idős emberek és a felnőttoktatás. Kultúra és Közösség,1998\\1999\4-1.sz. 137-145 o. Czigler István: Megismerési folyamatok idős korban. In:Horváthné B. Mária, Pordány Sarolta: Tanulás, művelődés, szabadidő időskorban IZZ\DVV Budapest 2000. 76- 85 o. Durkó Mátyás: Gerontológia és népművelés. Acta paed. Debrecina, 1965.XI\III.,23. Hidyné Kádár Emma: Művelődés az időskorban. Múzsák. Budapest 1989. Malett, Judith and Oliver, Luis: Retirement and existential meaning in the older adult: A qualitative study using life review. Counselling, Psychotherapy an Health, 2006, 2, 30-49 Piaget, Jean: Válogatott tanulmányok. Gondolat, Budapest 1970. Stadelhofer, Carmen: Kompetenz und Produktivität im dritten Lebensalter. Kleine Verlag, Bielefeld 1996. Sz. Molnár Anna:Hazai körkép a nyugdíjasok tanulási igényeiről. Felnőttképzés, 2008, 6(3), 6-9. Whitnall, Alexandra and Percy, Keith: Good practice in the education and training of older adults. Aldershot, Ashgate Publishing, London 1994.

45

Gerontoedukáció


Farkas Tamás: Az ausztrál kormányzat életkori diszkrimináció elleni fellépése Bevezető Bizonyos életkort elérve, sajnos csökkennek az esélyek nemcsak Magyarországon, hanem a világ távoli országaiban is. Magyarországon az 50+-osok száma, több mint 3,7 millió, magas az inaktívak száma, rossz a lakosság fizikai és szellemi állapota.105 Leginkább az életkor miatt éri hátrányos megkülönböztetés az alkalmazottakat a munkahelyeken az Egyenlő Bánásmód Hatóság legfrissebb kutatása szerint.106 Sajnos egyszerre lehetünk elkövetői és elszenvedői a diszkriminációnak. Bármelyik ember követhet el diszkriminációt anélkül, hogy tisztában lenne vele, és bárki szenvedhet el úgy diszkriminációt, hogy tudná, és ne természetesnek, az élet velejárójának fogná fel. Ausztráliában sincs ez másképpen. Jelen esszémben röviden bemutatom, hogy bár kiemelt figyelmet fordított az ausztrál kormányzat az emberi jogok, a hátrányos megkülönböztetés visszaszorítására az elmúlt évtizedekben, mégis maradtak rések a “védelmi rendszeren”. Az ausztrál kormányzat számára csak a 21. században vált világossá, hogy a diszkrimináción belül az egyik legsúlyosabb probléma a foglalkoztatásban megjelenő életkori diszkrimináció. A társadalomban igazságtalanságok vannak. Életkori csoportok szorulnak ki a munkaerőpiacról. Ausztráliának nincs ideje a tétlenkedésre. 40 éven belül az ausztráliaiak egynegyede lesz 65 éves, vagy annál öregebb. Ez duplája a jelenlegi aránynak.107 Ezért olyan társadalmat kell felépíteniük, ahol az ausztrál állampolgárok életkoruktól függetlenül felelősséget vállalnak a társadalomért, aktívan részt vesznek szűkebb-tágabb közösségük életében, és részesednek az adott társadalomban szokásos javakból.108 Egyenlő lehetőségek társadalma Hon Susan Ryan AO, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés biztosa szerint, az ausztrál társadalom az egyenlő lehetőségek társadalma. Egy társadalom, amely elfogadja az emberi jogok egyetemességét, és mint koncepciót, kezdetektől fogva törvényeik, politikájuk alapjának tekintik. 109 Diszkriminációról olyan tényleges hátrányos helyzetek létrejöttekor beszélünk (amely kialakulhat mind egyenlőtlen bánásmód mind túlkapások révén), amelyek a hatalmi asszimetriára épülnek fel és magukba foglalják a közvetlen és a közvetett diszkriminációt. Diszkriminációra való felhívás maga is diszkriminációnak minősül.110 Egy társadalom, ahol hisznek abban, hogy a valamennyi állampolgár jogait elismerő közösség erősebb, biztonságosabb és sokkal ellenállóbb a kihívásokkal szemben. Fiatalnak, idősnek és mindenkinek aki a kettő között van, joga van a tisztességes bánásmódhoz, és ugyanazokhoz a lehetőségekhez.111 1. Emberi Jogi Bizottság megszületése Az ausztrál kormány az eltelt évtizedekben ratifikálta az összes főbb ENSZ-szerződést és egyezményt, amely az Egyetemes Emberi Jogi Nyilatkozatból fejlődött ki. Az ausztrál Emberi Jogi Bizottságot a szövetségi parlament jogi aktusa hozta létre 1986-ban112 azzal a szándékkal, hogy megvédje az emberi jogokat, és fellépjen az illegális diszkrimináció ellen. A jogalkotók felismerték, hogy mekkora károkat képes okozni az egyénnél és a társadalomnál a diszkrimináció, ezen belül is az életkori diszkrimináció.113 2. Az ausztrál Emberi Jogi Bizottság viziója: Emberi jogok: mindenkinek, mindenhol, minden nap. (Human rights: everyone, everywhere, every day) 3. Az ausztrál Emberi Jogi Bizottság missziója:

46

Gerontoedukáció


Előtérbe helyezni és védeni az emberi jogokat az alábbiak szerint:  a mindennapi élet és nyelv részévé tenni az emberi jogokat;  képessé tenni minden embert arra, hogy értse és gyakorolja emberi jogait;  cselekvéseket ösztönözni az egyénekkel, közösségekkel, cégekkel és a kormányzattal együttműködve;  elszámoltathatóvá tenni a kormányt a hazai és a nemzetközi emberi jogi normák szerint;  biztosítani az ausztrál jogi kartát. Mindezt:  hallgatással, tanulással, kommunikációval és oktatással;  nyitottan, szakértőként, elkötelezettként és pártatlanként;  megtámogatva egy együttműködő, változatos, rugalmas, tiszteletteljes és innovatív munkahellyel. Törvényes felelősségük:  az oktatás és a tudatosítás;  a megkülönböztetéssel és emberi jogokkal kapcsolatos panaszok kezelése;  az emberi jogok betartatása;  a politika és jogalkotás fejlesztése. A főügyészen keresztül van beszámolási kötelezettségük a szövetségi parlament felé.

114

4. Életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés biztosa 2004-ben, kétpárti támogatással115 született meg az Életkori diszkrimináció törvény (The Age Discrimination Act 2004 116), amelynek 2011 májusi módosítása létrehozta az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés biztosa irodáját, az ausztrál Emberi Jogi Bizottságon belül. A kormány kinevezte Hon Susan Ryan AO az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés biztost.117 Szövetségi szinten első akalommal történt ilyen pozitív lépés, amely más területen történő hátrányos megkülönböztetéssel egy szintre emeli az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.118 Az életkori diszkrimináció biztosa felelős az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tudatosításáért, az életkori diszkriminációval kapcsolatos hatások közösségen belüli oktatásáért, minél szélesebb körben történő elterjesztéséért, a társadalomban mélyen gyökerező, hatalmas károkat okozó negatív életkori sztereotípiák kezeléséért, valamint felelős az életkori diszkrimináció megszüntetéséért az élet valamennyi területén. A Biztos egyik legfőbb prioritása az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés csökkentése a foglalkoztatásban, alapvető célja pedig az, hogy az érett korú munkavállalók meg tudják tartani munkájukat, vagy ha el is veszítik, akkor rövid időn belül újra foglalkoztatásban legyenek. 119 Sajnos az életkori megkülönböztetés a foglalkoztatás terén a leggyakoribb. Az egész társadalom szenved ettől a megkülönböztetéstől. 5. Jelenlegi helyzet Az ausztrál lakosság tovább él mint korábban. Az idősebb ausztrálok napról napra kitolják az életkor felső határát. Hiába a sok történelmi kötelezettségvállalás, hiába a mindennapos törvénykezési gyakorlat, az emberi jogok védelmét mégsem sikerült teljessé tenni. A társadalom veszélyeztetett tagjai, vagy éppen a társadalomhoz csatlakozni kívánók védelme nem megfelelő. Ilyenek a menedékkérők, a menekültek, a fogyatékkal élők, a mentális betegek, az őslakosok, bizonyos etnikai, vallási kisebbségekhez tartozók, és az idős emberek.120 Még mindig sok bevethető, lelkes és eredményes, érett munkavállaló szorul ki a munkaerőpiacról 50-es évei elején azzal a hivatkozással, hogy a fiatalok dinamikusak, energikusak és képesek új módszereket, dolgokat megtanulni. Széles körben elfogadott nézet, hogy az idősebb munkavállalók, a technológia területén nem tudnak új készségeket megtanulni. Pedig sok esetben elegendő lenne biztosítani bizonyos képzést az idősebb munkavállalók számára, hogy munkájuk megtartása mellett frissíteni tudják tudásukat.121

47

Gerontoedukáció


Bizonyos kor fölött az emberek nem találnak másik állást. Keményen próbálkoznak, számtalan jelentkezést elküldenek, és a végén egyetlen interjún sem vesznek részt. 122 A foglalkoztatók alapvetően nem tartanak attól, hogy az életkori diszkrimináció illegális. Összegzés Ausztrália rendkívül sokszínű társadalom. Sokféle nációval, sokféle korosztállyal. A mindenkori kormányzat tisztában van vele, hogy az ország kulturális és életkori különbözőségéből adódó feszültségeket nem lehet egyik napról a másikra feloldani, viszont dolgoznak azon, hogy valós változások szülessenek a diszkriminációt illetően. Nem csak a stratégia legyártására koncentrálnak, hanem annak megvalósítására is. Az ausztrál kormányzat lépésről lépésre halad a probléma felszámolásában. Bátran hangot ad a nehézségeknek, miközben naponta szembesül azzal, milyen nehéz is megszabadulni a mélyen gyökerező társadalmi előítéletektől. 123 Újfajta szemléletnek kell hajtania a társadalom valamennyi szegmensét. Még több tudatosításra, még több integrálásra van szükség ahhoz, hogy a társadalomban pozitív kép alakuljon ki az öregedésről és az időskorúakról.124 Az egységteremtésen, az összefogáson, az egymásért érzett felelősségen van a hangsúly. Ezt kifejezésre is juttatja a kormányzat: minden ausztrál felelőssége, hogy tisztelje, védje az emberi jogokat és biztosítsa ennek valóra válását valamennyi ausztrál számára. 125 Az életkori diszkrimináció elleni aktív fellépés, valamint az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása nélkülözhetetlen az idősek részére nyújtandó szolgáltatások széleskörű elterjesztésében. A foglalkoztatók, a civil szervezetek, a képző intézmények törekvései, kezdeményezései önmagában nem elegendőek. Szükség van a politikai döntéshozók együttműködésére is a diszkrimináció, mint társadalmi szintű jelenség kezelésében, a jogalkotás előkészítésében, a közérthető nyelvezetű, az állampolgárok és foglalkoztatók számára egyszerűen értelmezhető és alkalmazható jogszabályi keretek kialakításában, az adminisztratív terhek csökkentésében, az intézkedések ellenőrzésében, a szükséges képzési struktúrák kialakításában, a támogató, elfogadó légkör megteremtésében. A feladat nem csak a jelenben kihívás, hanem a jövőben is.

48

Gerontoedukáció


Marvin Formosa: Pierre Bourdieu elméletének értelmezése a máltai Harmadik Kor Egyetemén Absztrakt A kutatás célja, hogy feltárja az összefüggést Pierre Bourdieu-nek a társadalmi osztályok közti különbségtételről szóló koncepciója és az idősoktatás gyakorlata között. A terepkutatás a máltai Harmadik Kor Egyetemén (Valetta, Málta U3E) történt. Az elsődleges célcsoport az a vegyes korú tagság volt, akik viszonylag magasabb iskolai végzettséggel és képesítéssel rendelkeztek, valamint előzetes tapasztalatokkal a szellemi és szakmai foglalkoztatás területén. A tagok többsége nem rendelkezett valódi célokkal és célkitűzésekkel az U3E-n, azonban úgy tűnt, kulturális tevékenységnek tekintik a részvételt. A hagyományos oktatási rendszerhez hasonlóan az idősebbek felnőttoktatása politikai tevékenységen és nagy, szimbolikus intézmények hatalmi kapcsolatai részeként reprodukálódott. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az U3E képzésein részt vevők nem annyira az oktatás szemléletmód-formáló funkcióját nézik, hanem – némi eufémizmussal szemlélve – sokkal inkább tekintik a képzést egyfajta jótékony foglalkoztató terápiának. Bevezetés 1983-ban David Peterson publikálta az egyik első mélyreható tanulmányt az idősoktatás témakörében „Az idősebb tanulók tanulmányinak segítése” címmel. A terület feltárása után arra a következtetésre jutott, hogy „A jövő már világos” (p.306). Petersonnak sok szempontból igaza volt, mivel az elmúlt két évtizedben minden kontinensen tapasztalható az idősödő felnőttek oktatásának bővülése (Jarvis, 2003). A posztindusztriális országokban az idősoktatás a felnőttképzés leggyorsabban fejlődő és növekvő ágának, és a jelenlegi oktatás-tervezés legfontosabb kérdésének bizonyul (Findsen, 2005). A kutatók mindezen felül pozitívan értékelik az idősekre specializálódott programokat abból a szempontból is, hogy elősegítik a kreativitás kibontakoztatását, csökkentik a magány és az elszigetelődés érzését, valamint lehetőséget biztosítanak arra, hogy stimulálják az idősek mindennapi életvitelének struktúráját. (Withnall és Percy, 1994; Swindell, 1997; Williamson, 2000; Hamil-Luker, és Uhlenberg, 2002; Chin-Shan, 2006). Jelen kutatás az idősebb korosztály oktatásának kritikai megközelítése (Formosa, 2000a, 2002, 2005). A kritikai oktatási gerontológia (Critical Educational Gerontology, továbbiakban: CEG), mint az idősoktatás kritikai ága azt állítja, hogy a tanulási motiváció az élet későbbi szakaszaiban főleg erkölcsi indíttatású, és célja, hogy olyan demokratikus társadalmi változásokat generáljon, melyek során az idősek leküzdhetik az őket érő különféle diszkriminációkat. Jelen tanulmány írója a Bourdieu-i elméletet elemzi a máltai Harmadik Kor Egyetemén (U3E). Az elemzés három részből áll. Az első rész rövid áttekintést nyújt a jelenlegi idősoktatás szerepéről az oktatásban Pierre Bourdieu elmélete alapján. A második rész értékeli a Harmadik kor Egyetemének (U3A) jelenségét126. A harmadik és egyben utolsó rész a terepmunka adatait és eredményeit értelmezi a Bourdieu-i elmélet alapján, azon érvek mentén, hogy az U3E nem tekinthető tudományos-szemléletformáló oktatási formának. Ehelyett a szimbolikus erőszak működik, amellyel az osztály-egyenlőtlenségek reprodukálhatóak. Az idősoktatás Az elmúlt évek során számos politikai nyilatkozat született nemzetközi és nemzeti szinten, amely ösztönzi az oktatási programok tervezését, és rámutat arra, hogy az idősebb korosztály magas számban vesz részt ilyen jellegű oktatási programokon. Tekintettel a népesség elöregedésének előrejelzéseire, ez nem meglepő.

49

Gerontoedukáció


Az ENSZ statisztikai adatai azt jelzik, hogy 1997-ben havonta átlagosan "egy millió ember lépte át a 60 éves kor küszöbét a világon" (Brink, 1997:15), ami 20%-os növekedést jelentett az 1991-es 800.000 főhöz képest (Kinsella és Taeuber, 1993). Érdemes megjegyezni, hogy 1995-ben a föld teljes lakosságának 6,4%-a, azaz 368 millió fő volt 65 évnél idősebb. Az idősoktatás korábban szinte csak a nőket érintő időskori problémák témakörét merítette ki. Tény, hogy, a felnőttképzés-fejlesztés egyik legfőbb szempontja a nők emelkedő száma és aránya. Ennek oka egyfelől a várható élettartam növekedése, másfelől pedig az, hogy a nők nyitottabbak, és magasabb arányban vesznek részt az oktatásban, mint a férfiak. A magas részvételi arány további tényezőjének tekinthető az idősek jobb egészségi állapota, valamint az, hogy a harmadik kor „normál”, elfogadott életszakaszként való megélése már nem csupán a tehetősek kiváltsága. Hála az oktatás javuló színvonalának az idősebbek már nem csupán szűk családi körben töltik idejüket, hanem keresik a társadalmi kapcsolatokat a családon kívül is. Az élethosszig tartó tanulás paradigmája alapján nem is lehet figyelmen kívül hagyni az idősebb korcsoportok oktatását sem. Bár az LLL koncepció már nagyon régóta jelen van az oktatásban, az a tény, hogy tanulni a munka világából való kilépés után, azaz a harmadik korban is lehet, viszonylag újkeletű. Kezdetben sok elméleti irodalom csak arra összpontosított, hogy hogyan tudja az oktatás elősegíteni az önmegvalósítást idősebb korban. Percy (1990a) például javasolta a liberális megközelítést, amely szerint az oktatási célok nem különböznek az egyes korosztályokban. Azt a megközelítést támogatta, mely szerint a tanulás egyfajta személyes küldetés, ahol (…) a tanulók saját érdeklődésüket követve értelmet kell, hogy találjanak a tanulásban, és addig tanulnak, míg meg nincsenek elégedve a tanulás által elért eredményekkel valamint megszerzett tudásukkal. Ideális esetben a tanulás külső kényszerektől mentes folyamat. (Percy, 1990b: 236) A CEG nem ért egyet ezzel a liberális nézettel. A CEG az időseket érintő elnyomás leküzdésének érdekében a tehetetlenség, a szegénység és a tudatlanság csökkentéséért kíván tenni. A racionális mögöttes ideológiát ebből a szempontból 3 kiadvány képviselte (Glendenning és Battersby, 1990; Glendenning, 1992; Battersby és Glendenning, 1992), amelyek szerzői azt állították, hogy a CEG lehetővé teszi az időseknek, hogy rendelkezzenek az életük felett, ami mind egyéni, mind pedig csoportos vonatkozásban nagyon fontos kellene, hogy legyen (Glendenning és Battersby, 1990: 2223). Glendenning és Battersby azzal érvelt, hogy az idősoktatási programok alapvető és természetesnek vett feltételezései az érintettekről alapvetően hibásak. Ezek az alapfeltételezések és kiindulási pontok a következők: 1. az idős emberek viszonylag homogén csoportot alkotnak; 2. az idősebb felnőttek tanulási képességei rosszabbak, ezért ebben a tekintetben a pszichológiai „hiány-modellt” kell alkalmazni; 3. minden oktatási folyamat mindenkire felszabadító és jó hatással van, és javítja az idősebb emberek életminőségét; 4. az idősek számára szervezett oktatási folyamatok céljainak körültekintő megfogalmazása sekélyesnek mondható; 5. semmibe veszik, hogy az idősoktatási programok egyfajta „középosztály-eszme” mentén szerveződnek; 6. figyelmen kívül hagyják, hogy a legtöbb idős ember különböző mértékben marginalizálódik a társadalomból; 7. és végezetül feltételezik, hogy az idősoktatás az idősek érdekeit szolgálja.

50

Gerontoedukáció


Glendenning és Battersby (1990: 226-8) reakciója az volt, hogy négy elvet terjesztett elő a Kritikai Oktatási Gerontológiához. 1. Történjen elmozdulás a funkcionalista megközelítésben, amely a kapitalizmus és az öregedés kapcsolatát kutatja. 2. Az oktatási gerontológiának túl kell mutatnia azon a hagyományos elképzelésen, hogy az idősek oktatása alapvetően egyfajta semleges vállalkozás. 3. Az idősoktatást olyan koncepciókon és fogalmakon kersztül kell analizálni és definiálni, mint az emancipáció, felhatalmazás, átalakítás, szociális és hatalmi ellenőrzés. 4. És végül egyfajta "fogalmi gyakorlat" fejlesztése annak érdekében, hogy létrejöjjön a "kritikai gerontológia", amely képes arra, hogy az idős emberek tudományos-szemléletformáló oktatását megvalósítsa. A CEG-t, kétségtelenül mint a felnőttoktatás széles spektrumához hozzájáruló területet fogadták, hiszen ha „(…) nem sikerül megalapozni a „felhatalmazást”, mint az oktatási gerontológia központi és alapvetően vitatott fogalmát, az veszélyeztetné az idősoktatás legerősebb aspektusát: azt, hogy az idősoktatás alapvetően eszköz, mely átformálhatja a kihívás és a produktivitás függvényeként értelmezhető időskori hanyatlást.” (Cusack, 1999: 35) A CEG már nagyban hozzájárult az oktatási gerontológia fejlődéséhez. Magában foglalja a normatív és etikai elkötelezettséget (Cusack, 2000), kiemelve az idősek oktatási programjaiban a lehetséges hegemón hatást (James, 2000), és kritikai elemzéssel hozzájárult a nemek és osztályviszonyok összefüggéseinek feltárásához (Glendenning, 2000). Úgy gondolom, a CEG fejlesztése kettős. Elsősorban a CEG analitikus gyakorlatát bővíti az idősebb felnőtt oktatók számára (Formosa, 2002, 2005). Egy Shor és Freire által végzett kíésrletben (1987: 19) egy 20 éves hallgató megkérdezte: "Milyen formája a tanításnak az, amikor kritikai tanulási szituációt teremtünk?" A kritikai oktatási gerontológia területén azt lehet mondani, hogy a kritikai gerontagógiának (azaz az idősebb személyek tanításának) 1. a politika által irányítottnak kell lennie, hogy rávilágíthasson és átalakíthassa a korosodó társadalomról alkotott ageista társadalmi struktúrákat, sztereotípiákat; 2. általános megközelítést kell alkalmaznia az idősödő világról (még ha az idősek társadalma meglehetősen heterogén); 3. cáfolnia kell azt a mítoszt, miszerint az oktatás képességekkel ruház fel és, hogy az oktatás felszabadít; 4. rá kell ébrednie, hogy az idősoktatóknak nem csak segítőknek kell lennüik, hanem az idősek szenvedései mellett is elkötelezettnek; 5. lehetővé kell tennie, hogy az idősoktatás ne csak intézményi kereteken belül történjék, hanem elérhetővé váljon minden szegmensben minden idős ember számára;

51

Gerontoedukáció


6. ki kell alakítania egyfajta önsegítő kultúrát, mely decentralizáltabb és önállóbb idősoktatást és tanulókat eredményez. (Formosa, 2002:passim) Nemrég igyekeztem a CEG-t feminista szempontból is megvizsgálni, miután ezen területen végzett kutatások alapján a helyi U3E öt elvet fogalmazott meg és tett javaslatot az idősoktatás számára, többek között arról, hogy hogyan kellene átalakítani az oktatást az idősebb nők számára. A CEG csak akkor lesz sikeres, ha elég érzékenyen reagál a nők helyzetére: 1. elismeri, hogy az idősebb nőket kettős elnyomás éri a kor és a nem alapján; 2. elismeri, hogy ez a helyzet egész életen át tartó kumulatív hátrányokat okoz a nők számára; 3. elutasítja, hogy létezik egy egyetemes feminista nézet, mely politikai különbséget hangsúlyoz; 4. feladja a hagyományos tanulási stratégiákat és támogatja az idősoktatáshoz kapcsolódó kutatásokat; 5. hangsúlyozza, hogy az idősebb nők oktatásba való bevonása nem különálló feladat, hanem közös erőfeszítés. (Formosa, 2005:passim) Azonban nem minden ennyire jó a CEG-vel kapcsolatban. Néhányan kritikusak – Findsen (2005) – és azzal érvelnek, hogy jobbá kellene tenni az elmélet és a gyakorlat közötti integrációt, és fel kéne tárni a CEG koncepciója, valamint az élethosszig tartó tanulás koncepciója közti kapcsolatot. Withnall (2000; 2005) azt állította, hogy a CEG alkalmatlan arra, hogy figyelembe vegye: az idősek társadalma igen heterogén csoport, amely bizonyos mértékig beleesik abba a csapdába, hogy a liberális oktatásra mint egy újfajta ideológiai kényszerre tekint, és nem az élethosszig tartó tanulás eszközére. Én is találtam a CEG kapcsán hibás elméleteket, amelyek a kollektív mozgásról alkotott elmélet mentén belekapaszkodnak a társadalmi erőkről alkotott hagyományos nézetekbe, holott a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezek között nincs kapcsolat. Más elméletek a mindennapi élet strukturális- és korperspektívái között ingadoznak, ami arra irányul, hogy a CEG kapcsolatot találjon az uralkodás eszméje és a gazdasági erők materializálódása között. (Formosa, 2000). Kétségtelen, hogy az elkövetkező késői modernitás több dialektikus és szimbolikus megközelítést igényel az idősoktatás kritikai elemzéséhez. Tekintettel az ilyen korlátozásokra, úgy vélem, hogy a CEG sokat nyerhet Pierre Bourdieu szociológus elméleteiből. Bourdieu nagyban hozzájárult a fejlődéshez a politikai-gazdaság szimbolikus hatalmáról alkotott elméletével, mely több elméletet is tartalmaz: egyet a szimbolikus érdekrendszerekről, egyet a tőke erejéről, valamint egy analítikus elméletet arról, hogy az oktatás kulcsfontosságú mechanizmus az osztálykülönbségek és a szimbolikus erőszak kialakításában. Erről szól a következő fejezet. Pierre Bourdieu, a szimbolikus erő és az oktatás A CEG szempontjából szükség van egy olyan analitkus vizsgálat elvégzésére, amely rámutat arra, hogy van-e különbség az idősek kulturális-, szellemi-, etikai-, erkölcsi- és gazdasági hovatartozása között, tehát, hogy beszélhetünk-e osztálykülönbségekről. Bourdieu (1977) feltételezése szerint a mindennapi életben háromféle gondolkodási eszköz létezik: a habitus, a mező és a tőke.

52

Gerontoedukáció


Bourdieu szociológiai munkássága során a habitus fogalmában vélte megtalálni azokat a közvetítő mechanizmusokat, amelyek egyrészt egy adott korszak objektív rendszerei és szubjektív gyakorlatai által formálódnak, másrészt pedig a tudatos illetve tudat alatti gondolkodás és cselekvés alapjellemzőit határozzák meg. Így egyrészt a létfeltételek változásai nem hatnak ki közvetlenül a cselekvésre és gondolkodásra, hisz azt a „stabilizálódott habitus” irányítja, másrészt az egyes egyének között óriási eltérések lehetnek ugyanazon "habitus" keretén belül is. A habitust struktúrák hozzák létre, de mivel meghatározza a társadalmi cselekvők magatartását és látásmódját, ezért maga is strukturáló elemmé lép elő. A történelem termékeként a habitus termeli az egyéni és társadalmi gyakorlatokat, tehát magát a történelmet, a történelem által létrehozott sémák szerint – konform módon. A habitus biztosítja a múlt tapasztalatainak aktív jelenlétét, amelyek – lerakódva az összes szervben az észlelés, a felfogás és a cselekvés formáiként – biztosabban mint az összes formális szabály és az összes explicit norma tendálnak a gyakorlatok konformitásának garantálására és az időbeli állandóságuk fenntartására. Ez alapján a habitus felelős a korai szocializációért, amely felelős az egyén társadalmi valóság-értelmezésért. Bourdieu (1993) A mező az objektív pozíciók konfigurációja, tehát bizonyos társadalmi pozíciók közti viszonyok összességét jelenti. Az egyes mezők sajátos logikájuk alapján különböztethetők meg egymástól. Egy mező sajátos logikáját a mezőben folyó játszmák és érvényesíthető aduk határozzák meg. Végül a tőke, mint alapvetően gazdasági fogalom Bourdieu értelmezésében az egyes mezőkön belüli küzdelmek során felhasználható erőforrásokat jelenti. Bourdieu megkülönböztetett kulturális-, társadalmi- és gazdasági tőkét, valamint rávilágított egy negyedik, úgynevezett szimbolikus tőke létézésére, mely alapvetően abban különbözik az előző három, materiális tőkétől, hogy az elismerést és tiszteletet, mint felmerülő jogos igényt hivatott jelképezni. A társadalmi státusokat és pozíciókat a materiális és szimbolikus tőke birtoklása és megoszlása adja. A habitus, mező, és tőke hármas egysége miatt Bourdieu számára lehetővé vált (1984, 1985, 1987), hogy egyfajta agonista felfogással szemlélje a mindennapokat. Hiszen van egy társadalmi többdimenziós tér, amiben a szociális dualizmus központi dimenziója az a mátrix, amely az osztályokon alapuló gazdasági struktúra alapján határozza meg az egyén pályáját. Másodszor, Bourdieu modellje alapján lehetséges elképzelésnek tűnik, hogy az osztályokban hierarchikus és differenciált osztálytudat jön létre (1984:467). Végül Bourdieu betekintést biztosít az individualista és fogyasztói jellegű osztályalakulás jelenlegi formáiba. Bourdieu kiemeli az „alulról fölfelé irányuló hatást", amelynek során egy örökös verseny figyelhető meg az osztályok között. Kezdetben ennek oka a diferenciált gazdasági és/vagy kulturális tőke mennyisége - vagyis az uralkodó osztály olyan tárgyakkal vagy gyakorlatokkal rendelkezik, amelyekből a társadalom egy más szegmense kiszorul. Bourdieu azonban tudta, hogy az osztályban betöltött hely és szerep nem állandó, bármikor változhat, és a felülről lefelé irányuló kezdeményezések hiánya a tartósság ellen hat, hiszen az osztálykülönbségeknek nincs intézményesült formájuk – tehát ki vannak téve a változásnak. Az osztálykülönbségek, a társadalmi egyenlőtlenségek egyik oka az oktatási rendszer, ami nem hogy csökkentené a különbségeket, sokkal inkább növeli azokat. A családi körben átadott képességek hatással vannak az iskolai teljesítményekre (főleg a nyelvi kód), ezért sokan nem tudják behozni kulturális lemaradásukat, és újratermelik azokat. A társadalmi előnyökből iskolai előnyök válnak, amik aztán újra társadalmi előnnyé kovácsolhatók. A felsőbb társadalmi csoportok meg akarják különböztetni magukat az alsóbbaktól. Bourdieu (és Wacquant 1992) szimbolikus erőszakról beszél, amikor az osztály-különbségekből adódó elnyomás "állandósággá" válik. Az oktatási intézmény egyik legfontosabb mechanizmusa a "kodifikációs jelleg" (Bourdieu és Passeron 1977), mert speciálisan konstruált célja a megőrzés és átadás: a kulturális kánon, mint elit örökség átadása.

53

Gerontoedukáció


...Az oktatás intézményesített osztályozó rendszer, amely maga is – egyfajta tárgyiasult minősítési rendszerként – átalakult formában reprodukálja a társadalmi hierarchiákat, a törésvonalakat, avagy az egyes társadalmi rétegek osztályok megfelelő „szintjeit”, melyek tükrözik a megosztottságot. Mint az ellenzék az elmélet és a gyakorlat között. A társadalmi osztályzás és a tanulmányi osztályzás csak egy koncepció és egy kivitelezés. (Bourdieu, 1984: 387) Az oktatási intézmények rendelkeznek azzal hatáskörrel, hogy valakit elhelyezzenek és ennek megfelelően szabályozzanak, úgymond osztály-konstitutív határokat szabjanak. Ezért jellemző a magas fokú állandóság és szilárdság az oktatási intézményekre. Mindaddig, amíg az oktatási intézmények egyetemes értékeket szállítanak a társadalmi és szimbolikus piacokra, addig a részvétel csak objektív határokon belül biztosított. Ugyanakkor kifejtenek olyan szimbolikus hatást is, amely nélkül egyfajta minőségi szakadás következne be a kulturális kompetenciák mentén: a kultúrát közvetítő emberek az ismeretek átadásának magasabb szintjén állnak, míg akiknek közvetítik, azok alacsony szinten vannak. Természetesen a Bourdieu-féle szociológia nem problémamentes. Két probléma különösen fontos jelen kutatás szempontjából. Egyrészt a habitus erős megítélése strukturális torzulást eredményez. (Alexander, 1995). Továbbá közvetlenül kapcsolódik az oktatáshoz, ezáltal Bourdieu "Kulturális redukcionista", hiszen a kulturális élet hozzájárul az osztály-konfliktushoz (Jenkins, 1992). Ez a kritika igazságtalan. Bourdieu elemzése kiutat kínál a neo-marxista felfogásból, miszerint a kultúra egyfajta termék az osztálykapcsolatok számára (Swartz, 1997). A Bourdieu-modell szerint a kultúra maga is egy olyan terület, „mező”, ahol működnek az osztályviszonyok: a kultúra hat rájuk, ahogy ez fordítva is történik.

A harmadik kor egyeteme Máltán A helyi harmadik kor egyeteme, vagy ahogy anyanyelvünkön hívjuk: L-Università "Tat-Tielet Eta" [U3E] három helyszínen működik: Valletta, Sliema és Rabat in Gozo. (A kutatás csupán az első helyszínen készült.) Az U3E célja, hogy összehozza az időseket és az oktatást, ezt a nyilatkozatot az egyetem tanárai is elfogadták, a képzés ezáltal „öncélú”. Az U3E–t két bizottság vezeti, tudományos kérdésekben az egyetem akadémikusai döntenek. A U3E minden 60 év feletti számára nyitott, aki hajlandó fizetni egy névleges díjat. A legtöbb tag a „fiatal-idős” csoportba tartozott: nők, házasok akik az egyetem közelében laktak. A tagok többsége rendelkezett középfokú oktatásból származó tapasztalattal, következésképpen kevés volt az olyan tag, akinek nem volt képesítése. Többségében érettségivel, vagy tanár szakos végzettséggel vettek részt, olyanok, akik korábban menedzseri vagy vezető beosztásban dolgoztak. A máltai idősek nagy százaléka azonban (a 1995-ös népszámlálás [Központ Statisztika, 1998] szerint a 60 év felettiek 26%-a) analfabéta. Végeztek felmérést, hogy az U3E tagjai között van-e analfabéta, de a válasz vagy nemleges volt, vagy nem válaszoltak a kérdésre. Úgy vélték, hogy az írástudatlanság és az U3E-tagság két olyan változó, amelyek együttesen nehezen találhatóak meg. Sok férfi és női tag kifejezte azzal kapcsolatos elégedetlenségét, hogy úgy érezték, akkor kellett visszavonulniuk, amikor elérték a szellemi csúcsot, és az igazán értékes és használható tapasztalatot munkájukban.

54

Gerontoedukáció


Ez a szerepcsökkenés önbizalomvesztéssel jár együtt, hiszen csökken a nyugdíjas presztízse.

„A nyugdíjazás nagy csapás volt. A munkámat élveztem a kollégáim megbecsültek. Az U3E-n azt érzem, hogy újra számítok, az előadásokon való részvétel a többi taggal újra presztízst adott nekem, ami úgy tűnt elvész a nyugdíjazással.” John, 74 éves Úgy tapasztaltam, hogy a legtöbb U3E-tag a középosztályból került ki. Sok tag érkezett az előadásra Valletta központjába a The Times (Málta) egy példányával – amely meghatározó jelképe a középosztály-béli státusznak. A tagok különböző tekintélyes pozíciót töltöttek be a nyugdíjazás előtt. A legtöbb tag idealista felhangokkal beszélt, cinikus volt a rutin és pragmatikus gyakorlati minta tekintetében, és különböző olasz és angol szavakat használt, hogy kifejezze ötleteit. Sok tag – különösen a nők – elítélően nyilatkoztak a beszélgetések során a társadalom alsóbb rétegeiből származó tétlen fiatalokról: drogosokról, munkanélküliekről, akiket "társadalmi parazitáknak" tartanak. A tagok számára a munkahely volt a siker és eredményesség utolsó mércéje, az U3E-tagság alatt azonban úgy emlegették magukat, hogy ”mi”. Amikor az ember pontosítást kért, mit is jelent a névmás használata, azt állították, hogy ez azokat az idősebb személyeket jelenti, akik megfelelő iskolai végzettséggel és kulturális képpel rendelkeznek. A hit, hogy az oktatás inkább önmagáért értékes, mint használható célokra is alkalmas – szintén népszerű gondolat volt. Mégis sokan hangsúlyozták, hogy az U3E társadalmi előnyökkel jár:

„A U3E lehetőséget ad nekem arra, hogy hasonló emberekkel találkozzak, akiket hasonló dolgok érdekelnek, hogy új ismeretségeket kössek, hogy hasznosan töltsem az időmet…hogy új életet építsek a férjem halála után, mert már nem sok teendőm van így, hogy nyugdíjas vagyok és a gyerekek is férjhez mentek.” Maria, 68 éves Amikor azonban azt kérdeztük, részt vesznek-e más társadalmi klubokban is, a válasz mindig nemleges volt. Azt is kérdeztük, hogy mi lehet annak az oka, hogy sokan nem csatlakoztak Máltán az U3E-hez, sok tagja úgy vélte, hogy az U3E előadások magas színvonalúak, és hogy sok idős személy nem rendelkezik a megfelelő végzettséggel ahhoz, hogy megértse az előadásokat. Egy tipikus válasz:

„Igaz, hogy minden idős ember jelentkezhetne a U3E-ra. De mi a hasznát látnák az egyetemi előadásoknak, ha nem rendelkeznének a megfelelő oktatási háttérrel. Az idősebb emberek nagy része írástudatlan. Egy nagyobb része az angol nyelv tekintetében számít analfabétának. Lehetetlen, hogy ilyen ember részt vegyen az U3E foglalkozásokon. Azok, akik nem műveltek, úgy találják, hogy nagyon nehéz megérteni az előadásokat, és kellemetlen számukra a jelenlévőkkel beszélgetni.” Carmen, 70 éves Sőt, ez a tag úgy vélte, hogy az egyetem azok számára van, akik megfelelő iskolai végzettséggel rendelkeznek, akik máltaiak, és jól beszélnek angolul (sic!). Egyes tagok azonban azt is jelezték, hogy az időseknél nagy a bizalom hiánya az oktatással szemben. Nagyon kevés tag jelezte csak okként, hogy az egészségügyi problémák is állhatnak a csatlakozás alacsony mutatói mögött. Amikor felmerült a kérdés, hogy vajon az „egyetem” elnevezés lehet-e riasztó tényező, akkor arról számoltak be, hogy éppen ellenkezőleg: az egyetem magas szintű és színvonalú pedagógiai munkát sejtet, amely ösztönzőleg hat a formális oktatás iránt érdeklődők számára. Azonban gátló is lehet, viszont ha elvennék a névből lehet, hogy nem lenne ösztönző, mert alacsony színvonalat sejtetne:

„De mit lehet akkor csinálni? Ha eltávolítanák a az egyetem szót, lehet, hogy az egész a másik irányba fordulna, és azok, akik olyanok mint én, hogy a nyugdíjazás után szeretnék az idejüket

55

Gerontoedukáció


hasznosan tanulással tölteni, esetleg nem mennének. Legalábbis ez úgy működik, hogy az „idősség” az egyfajta identitás, amiben ők, vagyis mi elveszünk, mármint hogy a diszkriminatív politika áldozatává válunk. Hogy van az, hogy a politikusok soha nem mennek nyugdíjba? Miért ítélik meg ők más személyek készenléti idejét, ez olyan dühítő! Az U3E legalább a javunkra van…” Roger, 75 éves

Az U3E követi azt liberális hagyományt, hogy olyan tanfolyamokat tart, amelyeknek nem az a célja, hogy a résztvevők gazdasági előnyre tegyenek szert. Olyan előadások szerepelnek a kínálatban, mint művészettörténet, vallások, Málta története és kultúrája, Málta a brit fennhatóság idején stb. Az oktatók nem U3E tagok, hanem rész- vagy teljes munkaidős egyetemi oktatók, akiket az egyetem foglalkoztat és fizet. A dominánsan használt pedagógiai módszer az U3E egyetemen az a didaktikus előadási forma, mely nem enged lehetőséget semmiféle szabad vitára a tárgyat, témakört illetően. Vita Kétségtelen tény, hogy az U3E fontos szerepet játszik az egyének életvitelének javításában. Saját tapasztalatok szerint magas fokú kreativitásra ad lehetőséget, továbbá arra, hogy a magányos idős személyek társadalmi reszocializációs lehetőségét is megteremti; fejleszti az élet magas szintű, örömteli megélését, növeli a társadalmi szolidaritás és integráció szintjét. Az U3E tagjai jelenleg főleg szociális és kognitív okok miatt jelentkeznek, és ennek jelentőségét ki is hangsúlyozzák. Azt tapasztalják, hogy bőséges szabadidejükben alapvetően nincsen vesztenivalójuk, ha csatlakoznak az intézményhez. Nyilván ez nem ad teljes képet a részvételi motivációról. Túl kell lépni azon a feltételezésen, hogy az idősebbek döntését a részvételről kizárólag racionális okok vezérlik. A racionális tényezők alapján magas szintű heterogenitást lehetett volna feltételezni. A beiratkozásnál nem voltak hivatalos követelmények, kivéve, hogy a jelentkezők legyenek túl a 60 születésnapjukon. A terepmunka adatok alapján kiderült, hogy a résztvevők átlagosan a középosztályhoz tartoztak. Ennek megfelelően magas szintű kulturális és társadalmi tőkével rendelkeztek, azonban a gazdasági tőke-viszonyok alacsonyak voltak a felsőbb osztályba tartozókhoz képest. Számos esetben jobban képzettek, mint a többi idős ember. Az U3E tagjai jellegzetes középosztálybéli emberek, akiknek folyamatos törekvésük az arisztokrata minőségű, és azt kifejező életmód elérése, a polgári élet szabadságának élvezése úgy, hogy a közeli rokonsággal együtt alkotják meg a hagyományos értelmiségi réteget (mivel ezt tartják az osztály domináns tagjainak). Konvencionális és hagyományőrző hozzáállás figyelhető meg mind a politikai hozzáállásban, mind az öltözködés, az értékek, a nyelvhasználat és a tanulás tekintetében. A tagok számára – szemben a munkásosztály igényeivel – fontos a visszajelzés kultúrája. Ezt két tényező okozza: az egyik a magas szintű kulturális tőke, amely felvértezi őket azzal, hogy az ötleteiket saját javukra fordítsák, másrészt a viszonylag alacsony gazdasági tőke. A kulturális tőke a társadalmi és személyes identitást egyaránt építi. Az U3E tagjait úgy lehet leírni ha Baumant (1992) metaforáját vesszük alapul, hogy „idős turisták” – azaz, azok az idős személyek, akik hátat fordítottak a hagyományos módon elképzelt öregedésnek, és sikeres, aktív életet szeretnének maguknak. Így U3E tagok lettek, szemben a munkásosztálybéli társaikkal, akik élete a kirekesztés körül forog, mind a munka, mind a pszichoszociális tényezők alapján. Történelmileg a munkásosztály mindig is sokkal kiszolgáltatottabb volt a gazdaság ciklikus változásainak, mint a felső-középosztály, akik élete a kulturális tőke és a „szimbolikus erő” felhalmozása körül forgott annak érdekében, hogy felnőtt kortársaik felett tarthassák magukat. A

56

Gerontoedukáció


társadalmi státusz a magas szintű iskolai végzettségen és a képesítésen múlt, ami biztosította a tekintélyes és magas pozíciók betöltését. A utóbbi, mint szimbolikus stratégia a felsőbb osztályokba tartozók egész közép-korát betöltötte. A nyugdíjazás ezt megváltoztatja: míg addig a képesítéshez társult a megbecsült pozíció, a szociálisan magasabb szintű státusz – hiszen a modern társadalmakban a jövedelem és a jobb pozíció elsősorban a produktív foglalkoztatás eredménye –, a nyugdíjkorhatár elérésekor az ember helyzete megváltozik, és az addigi státuszból átlép a „nyugdíjas” vagy „eltartott” státuszba. A munkásosztály a „társadalmi tér”- ben nem foglalt el magas pozíciót, a nyugdíjazást az addigi kizsákmányoló helyzet alóli felszabadulásként élték meg. Azonban a felsőbb osztályokba tartozók számára elegendő gazdasági tőke áll rendelkezésre ahhoz, hogy a nyugdíjazás után is megtartsák a státuszukat. Ezért aztán nem meglepő, hogy a középosztály tesz azért, hogy megerősítse korábbi helyzetét a társadalmi térben. A társadalmi osztályok ugyanazon generációja (az egyének közös helyen, közös társadalmi normákkal, folyamatokkal a hátuk mögött) bizonyos esetekben gátló hatással bírhat. Feltételezhető, hogy a tapasztalatok által hajlamosak ugyanúgy gondolkodni és cselekedni. Ezeknek a kezdeményezéseknek, amelyek az idősekkel foglalkoznak, van egy közös stratégiai pontjuk, amely számos előnnyel jár a csatlakozók számára. Ilyen például, hogy lehetőséget nyújtanak az önkifejezésre, biztonságot és támogatást, valamint esélyt arra, hogy az emberek szembenézzenek a nyugdíjba vonulással együtt járó veszteséggel és bizonytalansággal. A szervezetek legtöbbjének azonban elsődleges funkciója az elveszett identitások helyreállítása. Az egyesületek nagy része saját tőkével rendelkezik. Ezek közé tartoznak a történelmi egyesületek, a politikai szervezetek és mindenekelőtt az oktatási intézmények. A tagság biztosítja, hogy a tanulók szert tegyenek a „kultúrára” vagy „műveltségre” az idősebb lakosságon belül. A tagok által hatnak a könyvek és a festmények a szomszédokra, barátokra és a tágabb környezetre – ezzel a stratégiával kívánnak az U3E-n dolgozók versenyezni a társadalmi megbecsülésért, a társadalom tágabb értelembe vett haszna érdekében. Az U3E–n keresztül a résztvevők képesek fenntartani és növelni saját értéküket. Az eredmény, hogy leküzdik a felmerülő szimbolikus veszteséget, amely a nyugdíjba vonulással járt együtt. Felhasználva Bourdieu egy TV-adásban használt kaszinó-metaforáját (Alheit, 1999): szerinte a mindennapi életben el vagyunk látva fekete, kék és piros zsetonokkal. A fekete a gazdasági tőke, a kék a kulturális tőke, a piros pedig a társadalmi tőke. A Bourdieu-féle összehasonlításban még hozzá jöhet a fehér, amely a szimbolikus tőkét jelképezheti. Az öregség és a nyugdíj gyengíti a fekete és a piros zsetonok egész életen át tartó felhalmozódását a középosztályon belül, ennek ellenére megpróbálnak megtartani nagy mennyiségű kék zsetont. Mégis nyilvánvaló, hogy az ilyen tipúsu tőke nem magától értetődő, ezért nem teszi lehetővé számukra a megőrzést sem, mint ahogy korábban megőrizték pozíciójukat a társadalmi térben. Így aztán az idősek számára egy út maradt a társadalmi térben elfoglalt helyük megőrzéséhez: ha a fehér zsetonokkal manipulálnak annak reményében, hogy ez lépést jelent a társadalmi ranglétrán. Azt lehet mondani, hogy az U3E tagság feltételezi a relatív magas számú kék zsetont. Ebben a tekintetben az U3E szakértői csoporttá válik, hogy javítson az idősek helyzetén. Bourdeiu metaforájára hivatkozva ismét: nem minden idős ember szerezte be a kék zsetonokat olyan egyszerűen. Az U3E tagság – a maga rendkívüli formájában – egyfajta zárt társadalmi rendszerként koordinált, ami csak olyan különleges társadalmi csoportokat fogad be, akiknek megvan a megfelelő kulturális és társadalmi tőkéjük. Ugyanakkor Bourdieu habitus-koncepciója körvonalazódik abban a kérdésben, hogy az U3E stratégiai lehetőségeit vajon miért nem a vállalkozói réteg vagy a munkásosztály használja ki és bitorolja? A habitus változékony természete miatt – mintegy mátrixként – elismerőleg integrálni kell az idősek oktatásába korábbi tapasztalataikat és ismereteiket, mert csak így lehet folyamatosan ösztönözni őket.

57

Gerontoedukáció


Csak az idős emberek rendelkeznek olyan tanulási hajlandósággal, ami arra inspirálja őket, hogy kövessék a módszeres érvelést, az analítikus nyelvhasználatot, a kulturális tudatosságot, az esztétikai eszméket, hogy megtapasztalhassák az U3E stratégiai lehetőségeit és érezzék otthon magukat ebben a szellemiségben. Sajnos így is lesz olyan társadalmi osztály, akikhez nem jut el az U3E. A szociális gerontológia paradigmája azt állítja, hogy az idősek alternatívák alapján választanak, ami összhangba hozható azzal, amit tettek vagy kaptak a múltban. Szerepe van ezáltal a külső folytonosságnak, hogy ismerős környezetben, ismerős készségek és kölcsönhatások közepette ismerős emberekkel vannak. Ez is azt magyarázza, hogy az idősek miért jelentkeznek ritkábban a helyi klubokba: mert egész más kultúrát (pl. a népi kultúrát) tükröz, ahol a középosztálybéli jelentkező azzal szembesül, hogy szellemi habitusa összeegyeztethetetlen ellentétbe kerül egyfajta népszerű temperamentummal. Ezek a kezdeményezések nincsenek összhangban az egész életen át tartó tanulással, ezért kényelmetlenül érzik magukat a benne lévők. A máltai U3E-n a hangsúlyt a liberális témák, a középosztálybéli értékek képviselik, zseniálisan jó hangulatban. Igaz, hogy akik a hagyományos oktatásban szocializálódtak, azok valami olyasmit várnak el itt is, hogy ez egy hagyományos oktatás lesz. Számukra olyan ez, mintha visszamennének az arénába, ahol úgy érzik, magabiztosak és öntudatosak lettek a fejlődés hatására.

Következtetés Az U3E Valletta dicséretes erőfeszítéseinek hála, minőségi javulást ért el az idősebb emberekek életminőségének javításában, valamint meg tudta cáfolni azt a feltételezést, hogy az öregedés fizikai és mentális teljesítménycsökkenéssel jár. Ugyanakkor a kritikai értelmezés mentén a kutatás három főbb következtetést állapít meg: 1. Az idősek társadalmában jelen van egy láthatatlan osztályharc, amely strukturális és szubjektív, de mégis osztálykülönbségeket okoz. Ez valamiféle állandó harcot feltételez, amit a jobb pozícióért vívnak. 2. Az osztályokban való csoportosítás és ezek kialakulása meghatározza a későbbi cselekvést, a különböző kulturális textúrákat, és azon folyamatokat, amelyek alapján az ember elhelyezi saját magát a társadalomban. Ez szimbolikus megkülönböztetést szül, pl.: munkásosztály – középosztály. 3. Az oktatási intézmények finoman reprodukálják a meglévő politikai hatalmi viszonyokat, mindez részét képezi annak a nagy, szimbolikus makrokozmosznak, amelyben az intézmények vannak. Ez alapján az idősoktatás valahol politikai tevékenység is. Sőt: úgy vélem, az „egyetem” kifejezés szerencsétlen választás volt, mert akadályozza azt a demokratizálódási folyamatot, amely fontos lenne az idősoktatási programok esetében. Az „egyetem” kifejezést nem feltétlenül fogadja el egy olyan társadalom, melyben nagyrészt a munkásosztály képviselteti magát; ilyen makrokörnyezetben egy elitista fogalom nem számíthat nagy sikerre. Azért sem szerencsés a választás, hiszen az U3E azért jött létre, hogy javítsa az életminőséget az idősebb korosztályban, nem pedig azért, hogy csak egy szűk szegmenshez jusson el, ezzel másokat – mint például a munkásosztályt - kirekesztve. Ez egyfajta szimbolikus erőszak, amely az alacsonyabb osztályok leigázásához járul hozzá, mert számukra ezek idegen értékek.

58

Gerontoedukáció


A szellemi lét erősítése az egyetemen tehát egyfajta kortárs csoporton belüli különbséget eredményezett. Nyilvánosan sajnos ez mutatja meg a különböző társadalmi rétegek, mint a kereskedő és munkásosztály helyét.

fordította Láng Beatrix Forrás: Formosa, Marvin: A Bourdieusian Interpretation of the University of the Third Age in Malta. Journal of Maltese Education Research Vol:4 No.2 2007 (In) Publications Committee, Faculty of Education, 2007. University of Malta, Msida, Malta MSD06. ISSN 1726-9725

59

Gerontoedukáció


Jegyzetek 1

Berek Andrea: Berek Andrea: A tanulásképesség és az élethosszig tartó tanulás. Eltérés a fiatalok, a felnőttek és az idős személyek tanulási stratégiájában, tanulási stílusában. SZAKDOLGOZAT. Zsigmond Király Főiskola, 2011. 2 Központi Statisztikai Hivatal http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/nyugdij/tablny11_02.html (2011. október 25.) 3 InforMed: A tanulás megvédi az agyat a zsugorodástól. http://www.informed.hu/index.nfo?tPath=/betegsegek/gyacs/application/&article_id=36652 (2011. 01. 15.) 4 Felnőttoktatási és - képzési lexikon. Főszerk.: Benedek András, Csoma Gyula, Harangi László. Közread: Magyar Pedagógiai Társaság, OKI Kiadó, Szaktudás Kiadóház, 2002. 5

Index: 72 éves a legidősebb felvételiző. http://index.hu/belfold/2011/03/31/kevesebben_jelentkeztek_bolcsesznek/ (2011. 03. 31.) 6

Idézetblog.hu. http://idez.blog.hu/tags/kosztol%C3%A1nyi (2011. november 24.) Zsigmond Király Főiskola: Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája. http://www.zskf.hu/tudomanyos_elet/olvas/permalink:nyugdijasok-budai-akademiaja (2011. október 28.) 8 Saját fotó 9 Saját kutatás alapján 10 Saját kutatás alapján 11 Saját kutatás alapján 12 Saját kutatás alapján 13 Saját kutatás alapján 14 Saját kutatás alapján 15 Saját kutatás alapján 16 Saját kutatás alapján 17 Saját kutatás alapján 18 Saját fotó 19 Szakdolgozatomban a kérdőív kitöltésekor végzett (bármilyen) képzés iránti motivációira kérdeztem rá, jelenlegi kutatásomnál pedig értelemszerűen a Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája iránti motivációkra. 7

20

Berek Andrea: Berek Andrea: A tanulásképesség és az élethosszig tartó tanulás. Eltérés a fiatalok, a felnőttek és az idős személyek tanulási stratégiájában, tanulási stílusában. SZAKDOLGOZAT. Zsigmond Király Főiskola, 2011. 21 Berek Andrea: A tanulásképesség és az élethosszig tartó tanulás. Eltérés a fiatalok, a felnőttek és az idős személyek tanulási stratégiájában, tanulási stílusában. SZAKDOLGOZAT. Zsigmond Király Főiskola, 2011. 22

„Ráncosodó Európa” – Öregedő társadalmi http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Sbf/0/32961/1 2011.03.09. 14:48

helyzetkép

az

Unióban

23

Jászberényi József: Geronto-andragógia előadás, Zsigmond Király Főiskola, 2010.02.08. Zöld könyv: „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” in: A Bizottság közleménye, 2005, 2. o. http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2005/com2005_0094hu01.pdf 2011.03.09. 09:56 25 Zöld könyv: „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” in: A Bizottság közleménye, 2005, 1-10. o. http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2005/com2005_0094hu01.pdf 2011.03.09. 09:56 24

60

Gerontoedukáció


26

Az emberiséget fenyegető elöregedés (http://www.kormanyozz.hu/2010/02/28/az-emberisegetfenyegeto-eloregedes/) 2011.02.14. 23:05 27 Jászberényi József: Geronto-andragógia előadás, Zsigmond Király Főiskola, 2010.02.08. 28 Ráadásul a bevándorló fiataloknak elemi szabadság joguk minden országban a családegyesítés, így egyáltalán nem biztos, hogy a nagyszámú bevándorlás bármenyit is változtatna a népességen belüli arányokon. 29 Zöld könyv: „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” in: A bizottság közleménye, 2005, 1-10. o. http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2005/com2005_0094hu01.pdf 2011.03.09. 09:56 30 Gál Nikolett: Az ötven év felettiek lehetőségei Magyarországon, in: Gerontoedukáció 2011/1. 1. évfolyam 1. szám, 23. o. 31 Egymillió munkahely hiányzik a rendszerváltás óta (http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=21329&articleID=411178&ctag=articlelist&iid=1) 2011.10.03. 16:29 32

Marton István, dr.: Korkontroll – Egészség és aktivitás a csúcson túl is, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2008, 5. o. 33 Jászberényi József: Az ageizmus in: Polgári Szemle, 2010/1. 22-36. o. Megjegyzendő, hogy ebből a felosztásból kimaradt az egészségügyi diszkrimináció, ezért írtam a felsorolás alá, külön. 34 Idősek a munkaerőpiacon - az IBM és a GKIeNet felmérése http://www-05.ibm.com/hu/social/idos/ 2011.10.27. 22:24 35 Idősek Akadémiája 2010: Esélyegyenlőség, fellépés az ageizmus ellen (www.seniorcenter.hu/.../26eselyegyenlseg-fellepes-az-ageizmus-ellen.html) 2010.10.13. 15:26 36 Jászberényi József: Az ageizmus in: Polgári Szemle, 2010/1. 22-36. o. 37 Gál Nikolett: Az ötven év felettiek lehetőségei, in: Gerontoedukáció, 2011/1. 1. évfolyam 1.szám, 27. o. 38 45+, az elfelejtett generáció (http://www.hrportal.hu/article_print.phtml?id=68209) 2011.03.07. 20:40 39 Gál Nikolett: Az ötven év felettiek lehetőségei, in: Gerontoedukáció, 2011/1. 1. évfolyam 1.szám, 28. o. 40 Szilágyi Katalin: Sokszínű lesz a jövő munkahelye, in: HR Almanach 2010, Brand & Standard Capital Tanácsadó és Szolgáltató Kft., Budapest, 2010, 28. o. 41 Paraszt Imre: Generációs háborútól tartanak a cégek (http://www.hrportal.hu/hr/generacioshaborutol-tartanak-a-cegek-20090417.html) 2011.03.07. 20:40 42 Kulcsár Zsolt: Az integratív e-learning felé, 9. o. http://www.lib.unimiskolc.hu/digital/0027/elearning.pdf 2011.09.07. 11:28 43 Kissné András Klára: Hogyan motiválhatóak a különböző generációk tagjai? (http://www.hrportal.hu/hr/hogyan-motivalhatoak-a-kulonbozo-generaciok-tagjai-20100804.html) 2011.03.07. 20:35 44

Bromley, D.B.: Az emberi öregedés pszichológiája, Gondolat Kiadó, Budapest, 1972, 107. o. Endreffy Zoltán: Vén Európa? (http://www.mabesz.org/index.php?item=130) 2011.03.07. 20:01 46 Galla Viktória: Az elöregedés – gazdasági megközelítésben, in: Folyóirat Szemle/Közgazdasági Szemle, LII. évfolyam, 2005. április, 523-524. o. 47 Hildebrand, Peter: Félúton…Az öregededés lélektani megközelítése, Park Könyvkiadó, Budapest, 1997, 57. o. 48 Bromley, D.B.: Az emberi öregedés pszichológiája, Gondolat Kiadó, Budapest, 1972, 105-106. o. 49 Jászberényi József: Geronto-andragógia előadás, Zsigmond Király Főiskola, 2010.05.03. 50 Sipos Mercédesz: Az időskori motiváció kutatása, in: Gerontoedukáció 2011/1. 1. évfolyam 1.szám, 7. o. 45

61

Gerontoedukáció


51

Hildebrand, Peter: Félúton… Az öregedés lélektani megközelítése, Park Könyvkiadó, Budapest, 1997, 33. o. 52 Hildebrand, Peter: Félúton… Az öregedés lélektani megközelítése, Park Könyvkiadó, Budapest, 1997, 34. o. 53 Beregi Edit: Egészségben megöregedni, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, 33. o. 54 Turnyogi Júlia: Időskorúak önismerete, Nemzetközi Családév Titkársága, Budapest, 1994, 29. o. 55 Beregi Edit, dr.: Egészségben megöregedni, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, 33-38. o. 56 Csoma Gyula: Tud-e az ember felnőttkorban tanulni? in: Koltai, Lada: Az Andragógia korszerű eszközeiről es módszereiről, Nemzetközi Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2006, 9-11. o. 57 Hildebrand, Peter: Félúton...Az öregedés lélektani megközelítése, Park Könyvkiadó, Budapest, 1997, 62. o. 58 Klein Sándor: Munkapszichológia, SHL Hungary Kft., Budapest, 1998, 341.o . 59 Patyán László: Szeniorok a munkaerőpiacon in: Magyar Gerontológia, 2. évfolyam 8. szám, 2010. október, 66. o. 60 Galasi Péter: A munkaerőpiac szerkezete és működése Magyarországon, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982, 169. o. 61 Barna Györgyné: A személyzetfejlesztés súlyos problémája: az elöregedés, az innováció és a képzés közötti összefüggés in: Humánpolitikai Szemle, 8. évf. 10. sz. 2002. október, 81. o. 62 Kissné András Klára: Hogyan motiválhatóak a kölönböző generációk tagjai? (http://www.hrportal.hu/hr/hogyan-motivalhatoak-a-kulonbozo-generaciok-tagjai-20100804.html) 2011.03.07. 20:35 63 Barna Györgyné: A személyzetfejlesztés súlyos problémája: az elöregedés, az innováció és a képzés közötti összefüggés, in: Humánpolitikai Szemle, 8. évf. 10. sz. 2002. október, 83. o. 64 Bittner Péter, dr.: Karriertervezés és személyzetfejlesztés = tudásmenedzsment I. in: CEO Magazin, III./2006/6., 29. o. 65 Nemeskéri Gyula, dr.: Karriertervezés: mítosz és valóság in: Munkaügyi Szemle, 1999. május, XLIII. évfolyam, 10. o. 66 Kecskeméti Főiskola GAMF Kar: Karriertervezés (http://www.gamf.hu/karrier/modul1/modul1_2.html) 2011.10.19. 09:34 67 Langer Katalin, dr.: Karriertervezés, Telosz Kiadó, Budapest, 2001, 36. o. 68 Nemeskéri Gyula, dr.: Karriertervezés: mítosz és valóság in: Munkaügyi Szemle, 1999. május, XLIII. évfolyam, 10. o. 69 Galla Viktória: Az elöregedés – gazdasági megközelítésben, in: Folyóirat Szemle/Közgazdasági Szemle, LII. évfolyam, 2005. április, 526-527. o. 70 Hovánszki Arnold, dr.: A tipikus és az atipikus foglalkoztatás Magyarországon in: Munkaügyi Szemle, 2005, 49. évfolyam, 7-8., 31. o. 71 Hovánszki Arnold, dr.: A tipikus és az atipikus foglalkoztatás Magyarországon in: Munkaügyi Szemle, 2005, 49. évfolyam, 7-8., 31-32. o. 72 Patyán László: Szeniorok a munkaerőpiacon in: MAGYAR GERONTOLÓGIA, 2. évfolyam 8. szám, 2010. október, 66. o. 73 Angyalné Puszta Szilvia: Az atipikus foglalkoztatás jelentheti a megoldást a válságban (http://www.hrportal.hu/hr/az-atipikus-foglalkoztatas-jelentheti-a-megoldast-a-valsagban20090317.html) 2011.03.07. 21:07 74

Ua. Új munka törvénykönyve: munkaerőpiacra szabva, in: HR Almanach 2010, Brand & Standard Capital Tanácsadó és Szolgáltató Kft., Budapest, 2010, 162-164. o. 76 Smith, R. Eliot; Mackie, Diane M.: Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 230-238.o. 77 Cservenyák Tamás: Váltani kell? Álláskeresés és karrierváltás Magyarországon, Kossuth Kiadó, 2004, 24-25. o., 47. o. 75

62

Gerontoedukáció


78

Marton István, dr.: Korkontroll – Egészség és aktivitás a csúcson túl is, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2008, 265. o. 79 Marton István, dr.: Korkontroll – Egészség és aktivitás a csúcson túl is, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2008, 267. o. 80 Doherty, Bridget: Hogyan maradjunk fiatalok? Útmutató a fiatalos életvitelhez, Reader’s Digest, Wow Graphic Kft., Budapest, GGP Media GmbH, Pössneck 2005, 98. o. 81 Vörös Éva: Vallomás a szellemi hanyatlásról in: Korhatár Magazin, 2010/1, V. évfolyam, 15. o. 82 Doherty, Bridget: Hogyan maradjunk fiatalok? Útmutató a fiatalos életvitelhez, Reader’s Digest, Wow Graphic Kft., Budapest, GGP Media GmbH, Pössneck 2005, 16. o. 83 Vörös Éva: Vallomás a szellemi hanyatlásról in: Korhatár Magazin, 2010/1, V. évfolyam, 15. o. 84 Doherty, Bridget: Hogyan maradjunk fiatalok? Útmutató a fiatalos életvitelhez, Reader’s Digest, Wow Graphic Kft., Budapest, GGP Media GmbH, Pössneck 2005, 131. o. 85 Klein Sándor: Munkapszichológia, SHL Hungary Kft. Budapest, 1998, 389. o. 86 Uo. 391. o. 87 Uo. 408. o., 413-415. o. 88 Galla Viktória: Az elöregedés – gazdasági megközelítésben, in: Folyóirat Szemle/Közgazdasági Szemle, LII. évfolyam, 2005. április, 524. o. 89 Kritikus idők – öregedő társadalom http://www.fn.hu/focivb/trinidad_tobago/20050316/kritikus_id_337_k_oreged/ 2011.03.12. 13:45 90 Galla Viktória: Az elöregedés – gazdasági megközelítésben, in: Folyóirat Szemle/Közgazdasági Szemle, LII. évfolyam, 2005. április, 521-532. o. 91 Endreffy Zoltán: Vén Európa? (http://www.mabesz.org/index.php?item=130) 2011.03.07. 20:01 92 Marton István: Korkontroll – egészség és aktivitás a csúcson túl is, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2008, 85.o. 93 Smith, R. Eliot; Mackie, Diane M: Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 298. o. 94 Endreffy Zoltán: Vén Európa? (http://www.mabesz.org/index.php?item=130) 2011.03.07. 20:01 95 Smith, R. Eliot; Mackie, Diane M: Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 298. o. 96 Hildebrand, Peter: Félúton…Az öregedés lélektani megközelítése, Park Könyvkiadó, Budapest, 1997, 59. o. 97 Beteggé tesz a munkanélküliség (http://www.betegszoba.hu/cikkek/pszichologia/betegge_tesz_a_munkanelkuliseg/) 2011.03.16. 20:34 98 A munkanélküliség néhány pszichés következménye (http://mentalmasszazs.hu/cikk/amunkanelkuliseg-nehany-psziches-kovetkezmenye/) 2011.03.16. 20:40 99 Fazekas, Lovász, Telgedy: Munkaerőpiaci tükör, MTA Közgazdaságtudományi Intézet országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, 2009, 209.o. 100 A TÁMOP 2.1.1. „Lépj egyet előre!” kiemelt projektről http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_tamop_tamop211 2011.11.11. 10:07 101

Jászberényi József: Geronto-edukáció (Az idősoktatás helyzete és perspektívái itthon és a nagyvilágban), PrintXBudavár Zrt., Budapest, 2011, 23-25. o. 102 Galla Viktória: Az elöregedés – gazdasági megközelítésben, in: Folyóirat Szemle/Közgazdasági Szemle, LII. évfolyam, 2005. április, 528-529. o. 103 18-30 év fiatal felnőtt, 30-45 év felnőtt, 45-60 év középkorú, 60- év időskorú 104 Pecze Mariann: Az „aggizmus” – Sztereotípiák és előítéletek az idősekkel szemben (recenzió) (www.hier.iif.hu/hu/letoltes.php?fid=tartalomsor/423) 2011.09.13. 11:19 105 Jászberényi József: Geronto-edukáció, 2011, PrintXBudavár Zrt., 9. 106 http://www.abadus.hu/hirek/Eletkori_diszkriminacio_a_munkaeropiacon (Letöltés: 2011.11.29.) 107 http://www.sl.nsw.gov.au/services/public_libraries/docs/active_engaged_valued.pdf (Letöltés: 2011. december 4.) 108 http://www.onkorkep.hu/17_10/pdf/melleklet.pdf (Letöltés: 2011. november 17.)

63

Gerontoedukáció


109

http://www.humanrights.gov.au/about/media/speeches/age/2011/20111103_legal_aid.html (Letöltés: 2011.11.27.) 110 http://www.egyenlobanasmod.hu/tanulmanyok/hu/diszkriminacio_fogalma.pdf (Letöltés: 2011.11.29.) 111 http://www.humanrights.gov.au/age/ (Letöltés ideje: 2011.11.27.) 112 http://www.comlaw.gov.au/Series/C2004A03366 (Letöltés: 2011.11.27.) 113 http://www.humanrights.gov.au/about/media/speeches/age/2011/20111028_rights_older.html (Letöltés: 2011.11.27) 114 http://www.hreoc.gov.au/about/index.html (Letöltés: 2011.11.27.) 115 http://www.humanrights.gov.au/about/media/speeches/age/2011/20111028_rights_older.html (Letöltés: 2011.11.27) 116 http://www.comlaw.gov.au/Series/C2004A01302 (Letöltés ideje: 2011.11.27.) 117 http://www.humanrights.gov.au/about/president_commissioners/ryan.html (Letöltés ideje: 2011.11.27.) 118 http://www.humanrights.gov.au/age/ (Letöltés ideje: 2011.11.27.) 119 http://www.humanrights.gov.au/about/media/speeches/age/2011/20111103_legal_aid.html (Letöltés: 2011.11.27) 120 http://www.humanrights.gov.au/about/media/speeches/age/2011/20111028_rights_older.html (Letöltés: 2011.11.27.) 121 http://www.humanrights.gov.au/about/media/speeches/age/2011/20111028_rights_older.html (Letöltés: 2011.11.27.) 122 http://www.humanrights.gov.au/about/media/speeches/age/2011/20111028_rights_older.html (Letöltés: 2011.11.27) 123 http://www.humanrights.gov.au/about/media/speeches/age/2011/20111028_rights_older.html (Letöltés: 2011.11.27.) 124 http://www.onkorkep.hu/17_10/pdf/melleklet.pdf (Letöltés: 2011. november 17.) 125 http://www.ag.gov.au/humanrightsframework (Letöltés: 2011.11.27.) 126 Az első U3A-t Pierre Vellas alapította 1973-ban Toulouse-ban (Franciaország). Célja az idősek életminőségének javítása az oktatásban, társadalmi-kulturális tevékenységekben való részvétel révén, valamint multidiszciplináris kutatások végzése az időskor tekintetében. Az U3A mibenléte egyszerűen megfogalmazható egyfajta társadalmi-kulturális központként, ahol az idősek új ismereteket szerezhetnek, illetve kamatoztathatják meglévő tudásukat. Mindezt kellemes környezetben, megfelelően egyszerű és elfogadható módszerekkel teszik.

64

4. 1. évfolyam 4. szám

Recommend Documents