342. Vállalkozói EU-jövôkép Miért kell jövôkép-terv? Az EU-csatlakozás utáni, tehát a tényleges EU-tagsággal bekövetkezô idôszakra (is) készülve –azaz nemcsak kifejezetten a csatlakozással életbe lépô új feltételekre, követelményekre, estleg kissé tágabban, a közvetlenül várható változásokra – minden vállalkozó, vállalati vezetô fel kell, hogy tegye magának a kérdést: van-e elvárásom, elképzelésem errôl az „új korszakról?” Csak akkor lesz képes ugyanis eredményesen szembenézni az EU-tagsággal járó – látszólag apró, kis jelentôségû – változásokkal is, ha a környezetét legalábbis egy ilyen, a változásokra nyitott szemléletben látja, elemzi, vizsgálja és igyekszik ahhoz alkalmazkodni. Sôt, azzal kapcsolatban saját magának is vannak elképzelései arról, hogy mit, hogyan kell majd tennie. Mikor és mirôl készítsünk EU-jövôkép-tervet? • •
Általános vélemény szerint akkor kell egy vállalatnak jövôképet készíteni, ha megkezdi a tevékenységét, vagy olyan stratégiai környezetváltozással néz szembe, amely alapvetô feltételekben módosítja mûködésének korábban megszokott, megismert rendszerét.
Az EU-csatlakozással kapcsolatban az utóbbi helyzettel kell számolni – legalábbis elsô látásra, és különösen ami a külsô feltételeket illeti. Alaposabb elemzés kimutathatja ehhez képest azt is, hogy nagyon sok vállalat számára a külsô változások viszonylag hamar belsô mûködésükben is változásokat kiváltanak, illetve szükségessé tesznek. Megerôsíti ezt több más, korábban csatlakozott ország vállalkozóinak tömeges tapasztalata is. A vállalati jövôkép lényeges tulajdonsága, hogy az nem vágyak és puszta elképzelések, esetleg remények gyüjteménye, hanem konkrét terveken, elemzéseken alapul, meghatározott célok megvalósítására irányul, jól felmért és végiggondolt prioritások mentén. Az EU-korszakra szóló vállalati jövôkép készítése feltételezi, hogy a vállalkozás rendelkezik: • a saját helyzetérôl és várható, tervezett kilátásairól stratégiailag meghatározott prognózissal, • adott helyzetének és a fenti prognózis EU-specifikus feltételei bemérésének elemzésével és kiértékelésével. Azt, hogy valamely vállalkozás mirôl készítsen magának EU-jövôképet, két alapvetô tényezô határozza meg: • Minden egyes vállalkozás számára fontos, hogy fô tevékenysége/ire nézve, a stratégiai prognózisa mentén feltárja, azonosítsa és a tervezésébe integrálja az új szakterületi követelményeket, várható változásokat a meghatározó új stratégiai környezetben (elsôsorban a piac/ok, üzleti-gazdasági kapcsolatok, és a szabályozók tekintetében), valamint • Vannak olyan általános (elsôsorban az intézményi környezettel és sok esetben szintén a szabályozói környezettel kapcsolatos) környezeti változások, új követelmények, amelyek nem a vállalkozás egy-egy részterületét, szakterületét érintik, hanem jellemzôen az egészére vonatkoznak. Az elôbbi kör „lebontása” szakterületekre elsôsorban a vállalat tevékenységének összetettségétôl függ. A bemutatásra kerülô mintában modellszerûen – és elsôsorban tapasztalati alapon – olyan bontásban vetünk fel idevonatkozóan vizsgálandó kérdéseket,
feladatokat, amely rendszerben a vállalati EU-tükörteszt készítésére is kidolgoztuk a megközelítési, vizsgálati javaslatokat. A két bemutatott módszer és a javasolt vizsgálati szempontok tehát építenek egymásra. Ugyanakkor fontos, hogy különösen a jövôkép-terv készítése során a vállalkozás és vezetôi az operatív teszt készítéséhez képest kilépjenek az adottságok által meghatározott helyzetbôl, és új tényezôket, illetve új lehetôségeket is figyelembe vegyenek és beépítsenek a vállalati jövôképbe. Nemcsak a vállalkozás szûk értelemben vett gazdasági tevékenysége tekintetében, de a menedzsment által alkalmazott vezetési, szervezési módszerek, vagy a cég finanszírozására vonatkozó kilátások tekintetében is célszerû túllépni a megszokott kényszerpályák, mechanizmusok keretein, és megvizsgálni egészen új mûködési terepek, módszerek, esetleg források lehetôségét – természetesen az ésszerû és kezelhetô kockázatvállalás határain belül. A stratégiai környezetváltozásra „elôkészítô” vállalati jövôkép-tervezés során születhetnek meg (sok esetben pedig szorgalmazzák is, hogy szülessenek meg) az olyan „vad”, úttörô ötletek, javaslatok, amelyekrôl gyakorta nemcsak az derül ki rövid idô múlva, hogy nem is voltak vadak, hanem az is, hogy esetleg nagyon reálisak. Ennek elôsegítéséhez az EU-megfelelôségek c. oldalon bizonyos csoportosításban közlünk olyan kérdéseket az új szabályozási és intézményi környezettel kapcsolatban is, amelyek segítenek feltárni a vállalkozások EU-megfelelôségét, és a tapasztalat szerint a vállalkozások legnagyobb hányada esetében a cég egészére nézve vizsgálhatók. A szakterületi elôrejelzés módszerét alkalmazva, a két kérdéscsoport és a megközelítések között esetleg átfedések, ismétlôdések fordulnak el. A vállalat sajátosságai alapján eldöntendô, hogy ezeket milyen megközelítésbôl kívánják megválaszolni, és természetesen a felmerült feladat megoldását milyen illetékességi körben szervezik meg (valamelyik szakterületen, vagy a vállalat egészében). Ezenkívül, a jövôkép-tervezés (és fokozatos konkretizálása) során különösen ajánlható olyan típusú összefüggések és keresztvizsgálatok alkalmazása, amelyeket az adottságok komplex vizsgálata keretében konkrétan és/vagy mintaszerûen bemutattunk. Az EU-jövôkép kialakítása ugyanis nem egyszeri feladat. Ha erre nézve vannak /voltak is eredeti elképzelések, mindenképpen több visszacsatoláson és ellenôrzésen keresztül konkretizálódik, addig, amíg a vállalati stratégiával összhangba hozva, végül is integrált elemként beépül magába a stratégiába. Ezt a folyamatot fejezi ki az alábbi ábra. Az EU felkészülés másutt bemutatott fô szakaszai közti arányokat ebbôl a szempontból is tiszteletben tartva, itt csupán a stratégia és a jövôképkészítés kölcsönhatását érzékeltetjük, amint az utóbbi összetevôi is rendelkezésre állnak. A vállalati EU-jövôkép tartalmi elemeinek felépülése
Az EU-jövôkép-terv sajátosságai Az EUFIT honlapon bemutatott módszerek külön-külön is, fôként pedig megfelelô „keverésben” – az egyes vállalatok adottságait, sajátosságait figyelembe véve – jól alkalmazhatók olyan vállalati jövôkép-terv elkészítéséhez, amely nemcsak az EU-csatlakozást megelôzô feladatok szervezéséhez segít hozzá, de a magyar EU-csatlakozást követôen a cég várható EU-beli helyzetének felméréséhez, mûködési stratégiájának kialakításához is. A helyzetfeltárás és az operacionalizálás, valamint a jövôbe való kitekintés alapján minden egyes rész-, illetve szakterületen kialakított következtetések, illetve feladatok figyelembevételével, azokkal módszertanilag azonos módon az „EU-korszakra” szóló vállalati jövôkép-terv kimunkálása közvetlenül és szorosan épül azokra a megállapításokra, amelyeket a megalapozó helyzetelemzések, az EU-hatások és üzleti érdekeltségek azonosítása, valamint a „vállalati EU-tükör” célirányosan kiválasztott kérdései és elemzései eredményeztek. A jövôkép tervezésének jellemzô EU-vonatkozású elemeit, összetevôit segít azonosítani egy olyan, további részkérdésekre irányuló vizsgálat, amely tematikusan dolgozza fel, kifejezetten az EU-szabályozások tekintetében a legérzékenyebb kérdésköröket. Ennek során látszatra megismételôdnek egyes, másutt már javasolt átvizsgált vállalati tevékenységek: ám sem a kérdések nem azonosak, még kevésbé pedig maguk a kidolgozandó válaszok. Céljuk éppen az, hogy világossá tegyék: ezeknek a vetületeknek a figyelemmel kisérését napirenden kell tartani az EU-alkalmazkodás, felkészülés tekintetében – éspedig a napi, operatív mûködési gyakorlattól függetlenül is, éspedig mindaddig, amíg a cég teljes egészében nem építette be az azokkal
kapcsolatos, „EU-megfelelôségi” válaszokat a vállalat adott területein, tevékenységeiben a mûködtetés szokásos, természetes követelményei közé. Minden vállalkozó és vállalatvezetô saját maga tudja a legjobban eldönteni, hogy mely területeket, tevékenységeket kell különös figyelemmel kisérnie, illetve az egyes megjelölt témakörökben milyen további konkrét szempontokat kell folyamatosan megvizsgálnia. Célszerû, hogy a vállalatvezetés a bemutatott módszerrel az egyes részterületeken is megfogalmazza a helyi, sajátos feladatokat, teendôket (pl.: hulladékgazdálkodás, állategészségügyi követelmények, a számviteli – adminisztratív rendszer átalakítása, az ipari tulajdonjoggal kapcsolatban rendezendô ügyek, a CE termékjel vagy más „logo” alkalmazása stb). Figyelemmel kell lenni arra, hogy az EU-jövôkép egyik sajátossága, hogy egyes összetevôinek aktualitása, fontossága idônként változik. A vállalati EU-jövôképet megalapozó elemzés és a megfelelôséget vizsgáló átvilágítás során számolni kell egy olyan általános ellentmondással, amely alól egyetlen hazai vállalat sem kivétel. •
Az üzleti környezet (szorosabban: maga a piac és annak szereplôi) az EU-csatlakozásig lényegében véve ismert, itt az átalakulások is alapvetôen, vagy többé-kevésbé ismerôs és követhetô módon folynak. (Ez persze nem zár ki drasztikus változásokat és eseményeket, de a hazai szereplôk az elmúlt években kellô gyakorlatot szereztek ahhoz, hogy e változásokhoz alkalmazkodjanak.) Ezzel szemben a szabályozói környezet elsôsorban a csatlakozásig folyamatosan alakul, néha radikálisan átrendezôdik, beleértve számos területen az ezt megjelenítô intézményi környezetet (különösen az agrárgazdaságban), éspedig a hazai szereplôk túlnyomó része számára új típusú módon és új szemléletet, normákat közvetítve. Azaz, itt a változások továbbra is számosak, sok esetben nem pontosan elôreláthatóak, sôt nem egy esetben ellentmondásosak lehetnek.
•
Az EU-tagság bekövetkeztekor viszont éppen a szabályozók viszonylagos stabilitása, legalábbis azok kiszámíthatósága válik jellemzôvé (és bizonyos idô után az intézményi környezeté is). Ezzel szemben sokkal inkább a piaci szereplôk körében és az üzletigazdasági kapcsolatok terén tûnhetnek majd fel olyan új szereplôk, jelenségek, amelyeket egyrészt éppen az EU-tagság „vonz” majd a magyarországi gazdasági tevékenységbe, másrészt a tagság miatt válnak kivételesbôl tömegessé. Ezek között különösen figyelmet érdemel, ha az új szereplôk többsége általában járatos, jól gyakorlott az EU-intézmények és szabályozók alkalmazásában, azaz bizonyos versenyképességi elônyökkel rendelkezik, az erre még viszonylag felkészületlen, legalábbis kevésbé tapasztalt hazai vállalkozókkal szemben.
Az EU-korszakra szóló jövôkép megfogalmazása során ezért különösen fontos, hogy a cégvezetés végigondolja: Magyarország várható EU-csatlakozásával kapcsolatban a vállalatnak a túlélésen túl, ehhez képest milyen távlatibb céljai vannak, tevékenységének további mûködtetésére vonatkozóan? Ennek függvényében nem feltétlenül az lesz ugyanis a „nyerô”, aki jelenleg és rövid távon elkerül minden felkészülési feladatot, és megspórol minden alkalmazkodási költséget: mert ebben az esetben nagy az esélye annak, hogy a helyzetváltozás után, az EU-környezetben egyszerre halmazati versenyhátrányba kerül, és piaci szintû, valamint intézményi szankciók sorozatával lesz kénytelen számolni. A vállalati EU-jövôkép és az EU-megfelelôségi program akkor és attól válik valóságos vállalatvezetési segédeszközzé, ha:
• •
egyrészt annak megfelelô következtetéseit a menedzsment illetékes szintjein és tagjai körében sikerül elfogadtatni, másrészt rendszeresítik azok aktualizálását is, természetesen a menedzsment érintett tagjaival együttmûködésben.
A menedzsment tájékoztatására és eredményes bevonására a vállalatok napjainkra már jellemzôen kialakították saját módszereiket. Az EU-jövôkép esetében mindenesetre ettôl függetlenül hasznos lehet olyan vendég meghívása (a közigazgatási szakapparátus, a szakértôi kör, esetleg a politika képviselôi körébôl, beleértve EU-beli partnervállalat, szakmai kapcsolat képviselôjét is, stb), akinek a részvétele elôsegíti a megfogalmazott célok és eszközök hangsúlyozását, sôt esetleg tevôleges hozzájárulást is eredményez. Az aktualizálási idôszakok gyakoriságát elsôsorban a „vállalati tükör”-ben megállapított felkészültség, illetve problémák, hiányosságok száma és súlya határozza meg: minél kevesebb konkrét probléma, s emiatt minél kisebb súlyú alkalmazkodási intézkedések, feladatok derülnek ki, annál rugalmasabb lehet a jövôkép megvalósításával kapcsolatos adminisztratív-technikai elvárás is, illetve fordítva. A jövôkép egészének és ezen belül az EU-megfelelôségi összetevôinek az aktualizálását azért is célszerû munkatervbe venni, mert a csatlakozási tárgyalások során, illetve azok lezárásával, valamint a hazai gazdasági szabályozó- és intézményrendszer fejlesztésével kifejezetten ebbôl eredôen folyamatosan új és új információkat kell beépíteni a vállalatok mindennapi mûködését meghatározó tényezôk sorába. Ezek figyelemmel kisérése, folyamatos és/vagy rendszeres beillesztése a cég operatív mûködésébe nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az egyszer elvégzett helyzetfeltárás és feladatkijelölés ne veszítse el aktualitását. A javasolt megközelítés hozzászoktatja a vállalat vezetését és felelôs menedzsereit, hogy megfelelô idôben megkezdjék az EU-környezetrendszer fokozatos és folyamatos szimulációját is. Ez nagymértékben elôsegítheti, hogy a késôbbiekben az aktuálissá váló feladatok ellátása immár a vállalatirányítás természetes, sôt rutinszerû része legyen. Ezzel nemcsak elejét lehet venni annak, hogy az EU környezetrendszerében járatos és rutinos új versenytársak fenyegessék a cég üzleti tevékenységét, de megkönnyíti a megnyíló új üzleti lehetôségek kihasználását is.
