32. Solti Imre: Diszlexiás, diszgráfiás tanulók megsegítése a közoktatás rendszerében (Szülői kérdőívek alapján) A kutatás célja Foglalkoztat a kérdés: milyen hatékony a munkám – azaz milyen hatékony a fejlesztő pedagógusok szakmai munkája? Milyen élethelyzetek, körülmények, milyen szakmai lehetőségek és keretek között valósul meg a fejlesztő folyamata? A nevelési tanácsadó rendeléseire – az esetek túlnyomó többségében -, szülői kíséréssel érkeznek a foglalkozásba vett gyermekek, tanulók. Így a megjelenések alkalmával lehetőség nyílik konzultálni a szülőkkel az aktuális foglalkozások tartalmát, lefolyását illetően, de megbeszélhetjük az otthoni gyakorlás menetét is. Jó érzéssel gondolok a korábbi, és a mostani szülőkre. Az édesanyák – mert ők jönnek döntő többségben -, a leginkább motiváltak fiaik, lányaik iskolai kudarcainak enyhítése érdekében. Tapasztalatom szerint az együttműködő szülő megy el a nevelési tanácsadó rendeléseire, ő az, aki ösztönzi, bátorítja gyermekét a kezdeti nehézségeken át. A kérdéseket egyéni kérdőíves formában juttattam el az érintett szülőkhöz, összesen 103 példányt. A visszakapott, 39 kitöltött kérdőívet (a kiadott példányszám 40 %-át) feldolgozva kívánok az érdeklődő szakemberek kezébe egy hosszmetszeti fo9lyamat-állapotot felvázolni a tapasztaltak, a tanulságok megfogalmazásával. Ez a kutatás elkészítésének célja.
A hipotézis felállítása Feltételezem, hogy a felajánlott segítséget elfogadó együttműködő szülők maximálisan érdekeltek az elvárható együttműködés érdekében. Ez a hipotézisem első meghatározása. Tapasztalataim szerint a nagycsoportos óvodás gyerekek és az iskolát kezdő tanulók jutottak el legnagyobb többségben a szakemberekhez. A közoktatási törvény és más jogszabályok előírják az óvodás gyermekek prevenciós képességfelmérését, az iskolaérettség szükség szerinti megállapítását, az óvodai, iskolai képességfejlesztés, a pszichés sérülések megsegítésének lehetőségeit. Ezekre a tényekre, törvényben és jogszabályban rögzített
lehetőségekre gondoltam, amikor a közoktatás rendszerére hivatkozom e dolgozatom címében. Hipotézisem: A gyermekek legnagyobb arányban az óvoda utolsó évében, valamint az általános iskola első-második osztályaiban kerülnek a szakszolgálatok szakembereihez. A magatartás és tanulási zavarral küzdő gyerekeket nevelő, oktató intézmények pozitív hozzáállásokkal elősegítik a szakemberek munkáját. Az intézményekben legalább heti két alkalommal szerveznek fejlesztő foglalkozásokat, a nevelési tanácsadók rendeléseit igénybe vevő gyermekek, tanulók otthonra is kapnak gyakorló feladatokat. A képességfejlesztő foglalkozások egy hányada jelen van a középfokú iskolában is. Az együttműködő családok gyermekei is együttműködnek a segítő szakemberekkel. A szülők döntő többsége hatékonynak tapasztalja a pszichológusok, logopédusok, fejlesztő pedagógusok fejlesztő-segítő munkáját. A törvényi-jogi háttér szülői ismeretének megítélésével nem alakult ki határozott elképzelésem. A kutatás módszere A gyors feldolgozhatóság, a konkrét kérdések megfogalmazása érdekében zárt kérdéseket tettem fel. Olyan középiskolákat kerestem meg, amelyek dekralálták a diszlexiás, diszgráfiás tanulók ellátását, valamint logopédiai, fejlesztő pedagógiai megsegítését, mentálhigiénés terápiába vételét. Feltételezem, hogy a középiskolában a fejlesztő, segítő szakemberek segíteni tudnak az érintett szülők azonosításában, a kérdőívek hozzájuk való eljuttatásában. Noelle-Neumenn által bevezetett szóhasználat alapján a „fordítás”, a szövegszerűen megfogalmazott problémát a szülők által érthetővé, megválaszolhatóvá szükséges megfogalmazni. Engem a problémák megjelenésének időpontjától a jelen állapotig tartó folyamat egésze érdekel. Ezért választottam a hosszabb idődimenziót vizsgáló longitudinális kérdőíve szerkesztési módszerét, amely akár 10-12 év képességfejlesztését tükrözi. A szakirodalomból a ternd-vizsgálat módszerét választottam, amely valamely nagyobb populációban idővel bekövetkezett változásokat tanulmányoz. A kutatás megcélzott területei középfokú közoktatási intézmények, amelyeknek pedagógiai programja tartalmazza a tanulási nehézséggel, tanulási zavarral diagnosztizált
tanulók logopédiai, mentálhigiénés, diszlexia, diszgráfia szakellátását. Olyan intézményeket választottam,, amelyek a főváros különböző, egymástól eltérő szociális hátterű régióiban találhatók. Az intézményekben fejle4sztő pedagógusokkal, logopédusokkal találkoztam, akik kiválasztották az általuk fejlesztett tanulók közül azokat akiknek együttműködő szüleik vélhetően kitöltik és visszaküldik a kérdőíveket. A középiskolás diákok nagyobb köre dominánsan az általános iskolában részesült szervezett részképesség-fejlesztő foglalkoztatásban. Legtöbbjük a középiskolában már nem igényelte azokat. A visszatartott, kitöltött kérdőívek mennyiség megfelelő alapot adott a feldolgozáshoz. A táblázatban az esetszámok kifejezetten a jelentősen informatív értékű válaszokat jelenítik meg. A táblázat a kérdőív kérdéseit közli. Kérdőívre adott domináns szülői válaszok 1. A probléma tudomásulvételének exponálása -
első osztály
Esetszám 14
aki jelezte a problémát -
osztálytanító
15
2. Az első felmérés (vizsgálat) időpontja -
óvoda
10
-
első osztály
10
A vizsgálatot végezte -
nevelési tanácsadó szakembere
13
-
szakértői bizottság
11
3. Együttműködés a gyermeket (tanulót) segítő szakemberekkel a) a felmérés eredményét -
szóban és írásban közölték
20
-
a szülőnek volt lehetősége a szakembernek kérdéseket feltenni
27
-
a szülő egyetértett a vizsgálat eredményével
27
b) a felmérést (vizsgálatot) követően -
azonnal fejlesztésbe (terápiába) vették a gyermeket/tanulót
28
c) a fejlesztés során -
a szakember tájékoztatta a szülőt a fejlesztés módszereiről
23
-
a szakember munkáját értékelő szülők az ötfokú skálán 4-re (jóra) értékelték
19
4. Gyermeke intézményének hozzáállása a fejlesztéshez a szülő tapasztalata szerint -
megfelelően járultak hozzá gyermeke megsegítéséhez
24
5. A segítségnyújtás formái a) fejlesztés -
heti két alkalommal történt
19
b) a fejlesztést végző szakember -
részletesen tájékoztatta a szülőt a fejlesztés módszereiről, körülményeiről
22
c) a szakember szükségesnek tartotta -
az otthoni rendszeres – a szülő által felügyelt, vezetett gyakorló foglalkozásokat
23
6. A fejlesztő foglalkozások, a terápiák időtartama -
csak néhány alkalomból álltak
1
-
folyamatosan, a mai napig tartanak
2
-
csak egy nevelési évben (óvoda) tartottak
6
-
alsó tagozatban
7
-
felső tagozatban
5
-
az általános iskola minden tanévében
6
-
a középiskolában folytatódott a kezelés
6
-
jelenleg is folyamatban van
9
7. A tanulók a fejlesztéshez való hozzáállása, együttműködése -
az ötfokú skálán (4)
27
8. A fejlesztő foglalkozások hatékonysága a szülő tapasztalata alapján -
hasznosnak, hatékonynak tartotta a segítő foglalkozásokat
27
9. A szülők ismerté-e gyermeke fejlesztésével kapcsolatos törvényeket, jogszabályokat -
ismerte
20
-
segítette az együttműködést a szakemberekkel
21
-
a szülő hasznosnak ítéli a jogszabályok ismeretét
34
10. Családi körülmények a) családi állapot -
teljes család
27
b) lakáskörülmények -
lakótelepi lakás
21
c) gyermekek száma -
két gyermek
22
d) gyermekek fejlesztésébe vonása -
egy gyermeket kellett fejlesztésben részesíteni
29
e) a szülők végzettsége -
általános iskola
8
-
középfokú
21
-
felsőfokú
10
f) állás -
szülőnek van állása
34
-
munkanélküli
5
11. szabad kifejtésű szülői vélemények a kérdőívről -
hasznos, megtisztelő, hogy válaszolhattam
31
-
a szülő számára hasznos volt a válaszadás
12
-
fenntartások a kérdőívvel kapcsolatban
11
-
szülői megjegyzések, további vélemények
16
Az adatok elemzése A probléma exponálása Az időpont, amikor a szülő felismerte, hogy a tanulási zavar veszélye fennállhat meglehetősen élesen jelenik meg: a jelentős többség 14 válasza mutatja, hogy az általános iskola első osztályában diagnosztizálták a tanulást megnehezítő tüneti-oki anomáliát. (A dolgozatomban elsősorban a diszlexia és az alaki-tartalmi diszgráfiára gondolok.) Öt szülő jelölte meg a nagycsoportos óvodáskort, négyen a második osztályt. Három-három jelölés jutott a felső tagozatra, valamint a középiskolai diagnosztizálásra. Aki gyermekénél a megtapasztalt problémát jelezte, az karakteresen az osztálytanító volt (öten óvónői, négyen szaktanári első jelzésre emlékeztek.) Kiugróan sokan – kilenc szülő – vallotta, hogy saját maga észlelt „gyanús” tüneteket gyermekének óvodai, iskolai gyenge megfelelésében. Hat esetben a nevelési tanácsadó szakembere jelzett problémát. Az első vizsgálat időpontja, körülményei Az első diagnosztikus vizsgálat kiugró jelöléssel az óvodában és az általános iskola első osztályában történt. Ezt követően négy jelölés érkezett a felső tagozatra és – ez meglepetés – négy középiskolára. E vizsgálatok körülményeit, a vizsgáló szakember személye karakteresen behatárolja: tizenhárom jelölést kapott a nevelési tanácsadó, tizenegy jelölést a szakértői bizottság szakembere. Kitűnik, hogy gyermekorvos nem végzett konkrét vizsgálatot, azonban harmadik gyakoriságú (nyolc jelölés) a logopédiai vizsgálat. Közbevetem, hogy a ma 15-17 éves középiskolások 10-12 évvel ezelőtt voltak óvodások. Akkoriban még jelentősen kevesebb szakember végezte az óvodások képességének érettségének szűrését, ma már minden óvodába eljutnak a fejlesztő pedagógusok, logopédusok, ezért a mai esetszámok lényegesen magasabbak.
Együttműködés a segítő szakemberekkel A vizsgálatot végző szakemberek kommunikációja a diagnózis tartalmának átadási formái, a szülővel történő érdemi együttműködést világítja meg ez a kérdéskör. A gyermek problémáját szóban és írásban húsz szakember tartotta fontosnak a szülővel közölni. Tizenegyen csak elmondták a problémát, tízen csak írásban értesítettek. A szülők döntő többségének (27 jelölés) lehetősége volt a szakembernek kérdéseket feltenni és egyet is értett (27 jelölés) a diagnózissal. A vizsgálatot követően azonnal fejlesztésbe (terápiába) vették a gyermekek – tanulók többségét (28). A fejlesztő foglalkozások során sokan (27 jelölés) otthon is gyakoroltak a gyermekükkel, míg a terápiát vezető szakember felkészítette, rendszeresen tájékoztatta a szülőt a fejlesztés módszereiről (23 jelölés). A szakemberek munkáját az ötfokú skálán tizenkilenc szülő négyesre, tizenketten ötösre minősítették. Egy szülő elégtelen minősítést adott. A gyermek intézményének hozzáállása a fejlesztéshez Az óvodák, iskolai pedagógusok megfelelően segítették a gyermekek, tanulók fejlesztésben való lehetőségét (24 jelölés).
A segítségnyújtás formái A részképesség-fejlesztések az intézményekben heti két alkalommal valósultak meg a válaszoló szülők döntő többsége szerint (19 jelzés) – ami egyezést mutat a törvény ajánlásával. Ennél több terápiás alkalmat négy szülő jelzett. A fejlesztést végző szakemberek többsége (22 jelölés) részletest tájékoztatást adott arra nézvést, hogy milyen funkciós területet fejleszt és miért. Mindössze négy jelölés esetében ez nem történt meg. A gyermeket fejlesztő szakemberek többsége a pozitív fejlesztő beavatkozás hatékonysága szempontjából szükségesnek tartotta a szülő által felügyelt, vezetett tréningeket, gyakorlatokat (23 jelölés). A fejlesztő tevékenység, a terápiák időtartama Miután a kérdőíveket középiskolás tanulók szülei válaszolták meg figyelemreméltó, hogy kilenc tanulót jelenleg is fejlesztésben részesítenek, hat-hat tanulót az általános iskola valamennyi évfolyamán és a középiskola első évfolyamában részesítettek fejlesztésben. A szülők együttműködése gyermekeik fejlesztésében
A kérdőívben ötfokú skálán jelölhette a szülő gyermeke együttműködését a fejlesztő foglalkozásokban (intézményben-otthon). A szülők többsége (17-15 jelölés) jó és kitűnő véleményt adott. Csak egy szülő értékelte elégtelenre gyermeke hozzáállását. A fejlesztő foglalkozások hatékonysága Ez a fejezet fogalmazza meg a leglényegesebb kérdéseket. A fejlesztő foglalkozások egészét hatékonynak ítéli meg huszonhét szülő, a válaszadó többsége – tizenketten – az otthoni többlettanulást, az otthoni gyakorlásokat emelik ki a tanulási nehézségek oldása, csökkentése érdekében. Megjegyzendő, hogy csak három szülő tapasztalat a fejlesztő foglalkozások eredménytelenségét. A szülő ismeretei gyermeke iskolai tanulásával, külön fejlesztésével kapcsolatos vonatkozó jogszabályokról, a törvényi háttérről Húsz szülő jelölte, hogy megismerte a szükséges jogszabályokat, törvényeket. Huszonegyen vélekedtek úgy, hogy a törvények ismeret segítette az együttműködést a szakemberekkel, saját gyermekükkel is hatékonyabban tudtak dolgozni. Tizenöt szülő nem ismerte a jogszabályokat. A törvényi-jogi háttér megismerését a többség a szakemberektől sajátította el, illetve voltak akik önmaguk olvastak utána. A törvényi háttér ismeretét harmincnégyen – túlnyomó többség – tartotta szükségesnek. Családi körülmények Huszonkét gyermek teljes, míg sajnálatosan tizenhárom csonka családban él. Huszonegyen lakótelepi lakásban, tizenhárman kertes, családi házban, míg hárman albérletben laknak. A válaszadó családok többségében (22 jelölés) két gyermek van, nyolc családban három, ennél több gyermek négy családban él. Családonként egy gyermeket kellett folyamatosan fejlesztésben részesíteni, mindössze két család egynél több gyermek fejlesztéséről számolt be. Iskolai végzettség tekintetében a harminckilenc családból (apa vagy anya, az a szülő aki gyermek fejlesztést felügyelte) huszonegyen jelölték a középfokú, tízen a felsőfokú végzettséget, nyolc szülőnek általános iskolai végzettsége van. A
megkérdezett
munkanélküliek.
szülők
többségének
van
állása,
sajnos
öten
jelenleg
is
Szabad kifejtésű szülői vélemények a kérdőívről A visszajutatott 39 kitöltött kérdőívből harminc tartalmaz a kifejtő, nyitott kérdésekre rövidebben, hosszabban megfogalmazott szülői gondolatokat, válaszokat. Hasznosnak, önmaga számára megtisztelőnek tekintette harmincegy szülő azt, hogy lehetősége nyílhatott a kérdőív megismerésére, a kérdések megválaszolására. Egy szülő nem tartotta fontosnak. Nyolcan ezt a kérdést nem válaszolták meg. Azonban mind a 39 szülő kifejtette véleményét egysornyi, vagy hosszabb formában. Akik egyértelműen pozitívan értékelték a kérdőív megszerkesztését: 12 jelölés. Azok, akik nem nagy kedvvel, de válaszoltak a kérdésekre: 11 jelölés. Akik a kérdőív kérdésein kívül is tovább gondolták a kérdőív által meghatározott témát, további megjegyzéseket foglaltak írásba: 16 jelölés. A kérdőívről esetleges kiegészítések A visszaérkezett 39 kitöltött kérdőíven harminc szülő tartotta indokoltnak, hogy megjegyzéseivel észrevételeivel hozzájáruljon a kérdőívek hatékony feldolgozásához. A nyitott kérdésekre szabadon válaszoló szülők többsége segítő szándékú, pozitív tartalmú megjegyzéseket fogalmazott meg. Néhány szülő egyet nem értését negatív kicsengésű véleményét írta le, mégis hasznosak ezek a vélemények is az ügy, a fejlesztő pedagógia ügye szempontjából.
Tanulságok megfogalmazása A kutatás tíz kérdésköre a tanulási nehézségek felismerésétől a jelen állapotig vezeti az érdeklődőt az időben – amely néhány évtől akár tizenhárom esztendő történései is lehetnek. A kutatás a szülőt kérdezi és készteti a gyermekével kapcsolatos – meglehetősen speciális élmények – újragondolására. A válaszoló szülők – s ezt joggal védelmezem – otthon, családi körben többször is átbeszélték, végig gondoltál gyermekük sorsát az óvodától az általános iskolán át a középiskoláig a jelen idejű helyzetig. A kérdőív valójában a családokat kereste meg, felébresztve gyermekük óvodai, iskolai problémáival kapcsolatos – nem kevésszer keserű tapasztalatait. A válaszokból nem azonosítható be a szülő neme, azonban az általános gyakorlat alapján feltételezhető az édesanyák értékelő „számadása”. A szakszolgálatok szakembereinek törekvését, a kutatást
célját a kérdőív kérdéseire kapott szülői válaszok megerősítették: elsődlegesen az óvoda és legfeljebb az általános iskola első és második évfolyama legyen a tanulási, viselkedési tünetek felismerésének elsődleges időpontja. Az óvodákban kell összpontosítani még átgondoltabban a szakembereket, akik a legalkalmasabbak a tünetek, azonosítására az oki feltárások diagnózisok felállítására. Kezdődjenek a legkorábbi időszakban a terápiás beavatkozások, a prevenciós részképesség-fejlesztések, a rehabilitációs gondozások az óvodákban, az általános iskolák első évfolyamain és a szakszolgálatokban! A gyermeket segítő, a terápiákat vezető, a diagnózist felállító szakemberek minden esetben teljes körű tájékoztatással segítsék a szülői együttműködést a problémák feldolgozását, azok megértését. A nevelési, közoktatási intézmények következetesen éljenek törvényi jogosultságokkal: juttassanak el minden gyermeket, tanulót a segítő szakemberhez! Legyen még több szakmai fórum, amelyen a szakemberek és a szülők alaposabban, mélyebben megismerhetik a tanulás minőségét befolyásoló oki-tüneti tényezőket, azok rehabilitációs lehetőségeit. Tapasztalataim szerint jó irányt mutat a segítő szakemberek pedagógusok szakirányú továbbképzése és a pedagógus szakvizsgára való egyetemi színvonalú felkészítése. Törekvésem, hogy a kutatás eredménye megközelítő tükröt, helyzetet mutasson fel a tanulási nehézséggel, zavarral küszködő gyermekek tanulók megsegítésének jelen állapotáról a közoktatás rendszerében.
