30. Subicz Istvánné: Részképesség zavarral küzdő gyermek Tanulási zavar „A tanulási zavarok kifejezés olyan tünet együttes összefoglaló elnevezése, amelynek meghatározása, eredete, de még a tünetei is vitatottak. A tanulási zavarok általános, összefoglaló kifejezés a különböző – figyelmi funkciókban, a beszédkészségben, az olvasási, írási és számolási készségek elsajátításában és használatában akadályozott, de nem a képességhiányok hagyományos kategóriáiba képességdeficitekkel küzdő heterogén csoport megjelölésére.” A tanulási zavarok közül a diszlexia kapta a legnagyobb figyelmet, talán, mert a legszembetűnőbb ellentmondást hordozza. A legtöbb tanulmány, vizsgálati eredmény az olvasási problémák témában született. Habár ez a leginkább vizsgált terület a tanulási nehézségek közül, mégis csak egy olyan rendellenesség, amelyet a tünetek alapján határozhatnak meg. Meixner Ildikó által megfogalmazott definíció a következő: a diszlexia részképességzavar. Ez azt jelenti, hogy a gyermek képességei általában megfelelőek vagy akár nagyon jók is lehetnek, egyesek viszont feltűnően gyengék. Ezek a gyenge képességek húzzák vissza a gyermek fejlődését az iskolai tantárgyakban. Az ugyanakkor meglévő jó képességei mutatják, hogy nem buta. A diszlexia a gyerek intelligenciájához képest jelentős elmaradás az olvasás-írástanulás terén. Ez az összefoglaló meghatározás közelít az átfogóbb tanulási zavar fogalmához. Napjainkban az olvasás-írástanulás (disgraphia) zavarának problémájával egyre többet találkozhat a tanító, gyógypedagógus és természetesen a szülő is. Különböző szerzők szerint ez a jelenség az általános iskolások 8-15%-át, vannak akik szerint csak 5 %-át érinti. Gyakorló pedagógusok, logopédusok hangoztatják, hogy az olvasástanulás kezdeti, esetleg hosszú ideig fennálló kudarca szoros összefüggésben van a többi tantárgy területén elért rossz tanulmányi
eredményekkel,
a
sikertelenségek
pedig
károsan
befolyásolják
a
személyiségfejlődést. Az olvasástanulás problémái azért olyan súlyosak, mert „az olvasás kultúrtechnika, nélkülözhetetlen eszköz a művelődés minden fokán.” (Meixner, 1967.). Tehát annak a gyereknek, aki első osztályban nehezen birkózik meg az olvasással, később valószínűleg problémája lesz a történelem, földrajz, illetve minden más tantárgy tanulásánál is. Sajnos ma még nem mindig megoldott az olvasástanulási problémákkal szenvedő általános iskolai tanulók szűrése. Sok esetben az olvasással küszködő gyermek egyáltalán nem kerül szakemberhez, vagy ha mégis, rendszerint kialakult társuló tünetekkel. Rengeteg kudarcot lehetne megelőzni óvódások körében végzett vizsgálatokkal, amelyekkel az olvasászavarok szempontjából veszélyeztetett gyermekeket ki lehet szűrni. Ezek nagy hatékonysággal előrejelzik az első osztályban várható olvasási teljesítményt. A zavarok korai kiszűrése lehetővé tenné, hogy a veszélyeztetett gyermekek kezdettől fogva speciális segítségnyújtásban részesüljenek. „Rossz ez a gyerek! Figyelmetlen! Nem buta, csak nem akar!...” – hangzott a panasz a diszlexiás gyerekekre néhány évtizeddel ezelőtt – és hangzik még ma is, minden felvilágosító munka ellenére. Napjainkban az olvasás-írástanulás zavarának problémájával egyre többet találkozhat az óvónő, tanító, gyógypedagógus, és természetesen a szülő is. Különböző szerzők szerint ez a jelenség az általános iskolások 2-40%-át érinti. Gyakorló pedagógusok, logopédusok hangoztatják, hogy az olvasástanulás kezdeti, esetleg hosszú ideig fennálló kudarca szoros összefüggésben van a többi tantárgy területén elért rossz tanulmányi eredményekkel, a sikertelenségek pedig károsan befolyásolják a személyiségfejlődést. Az olvasástanulás problémái azért olyan súlyosak, mert "az olvasás kultúrtechnika, nélkülözhetelen eszköz a művelődés minden fokán." (Meixner, 1967). Tehát annak a gyereknek, aki első osztályban nehezen birkózik meg az olvasással, később valószínűleg problémája lesz a történelem, földrajz tanulásánál is. Sajnos ma még nem megoldott az olvasástanulási problémákkal szenvedő általános iskolai tanulók szűrése. Sok esetben az olvasással küszködő gyermek későn, vagy egyáltalán nem kerül szakemberhez, ha mégis, rendszerint ekkor már különböző kialakult társuló tünetekkel együtt. Rengeteg kudarcot lehetne megelőzni óvódások körében végzett vizsgálatokkal, amelyekkel az olvasászavarok szempontjából veszélyeztetett gyermekeket ki lehet szűrni.
Ezek nagy hatékonysággal prognosztizálják az első osztályban várható olvasási teljesítményt. A zavarok korai kiszűrése lehetővé tenné, hogy a veszélyeztetett gyermekek kezdettől fogva speciális megsegítésben részesüljenek. A pedagógusok egy része nemcsak azt tartja fontosnak, hogy a gyerek elég gyorsan és jó technikával olvasson az órán, hanem meg is értse, mit olvas, ezeken túl pedig az olvasás örömet is szerezzen neki. Mégis sokszor hallunk gyerekekről, akik önszántukból soha nem vesznek könyvet a kezükbe. Ezért egyrészt a gyerek képességeit figyelembe nem vevő olvasástanítási módszer a felelős. Hiszen nem kell ahhoz átlagon aluli képességekkel rendelkeznie egy gyereknek, hogy három hónap alatt ne tudjon megtanulni olvasni. Másrészt, meg kellene vizsgálni a gyerekek otthoni körülményeit, hiszen ott, ahol természetes az, hogy a szülők olvasnak, a gyerek is motiválva lesz az olvasásra. Az olyan családból jövő gyereknek, ahol a nyelvhasználat színesebb, igényesebb, a nyelvi fejlettsége iskolába lépéskor magasabb. Sok gyerek szenved az olvasástól-írástól. Vajon mi lehet az oka: iskolaéretlenség, nem megfelelő módszerek? Ki és hol rontja el? A szülő, aki nem fogadja el, hogy gyermeke még nem való iskolába? Az óvónő, aki nem ad tanácsot? A tanítónő, akinek minden gyereket egy fél év alatt meg kell tanítani írni-olvasni?Pszichológia és az olvasástanulási módszerek "Az olvasás írásban rögzített beszédegységek értelmes felfogása." (Kainz, 1956) Az olvasástanulás feltételei között említik a gyerek érettségét és az olvasástanítás módszerét. Két alapvető módszerrel találkozhatunk az olvasástanítás során: vagy a betűk, vagy a szóképek megtanításával kezdjük a tanítást. Az analizáló-szintetizáló módszerek a betűk megtanulását és kapcsolását tartják fontosnak. A XX. század elejéig így tanultak meg olvasni a gyerekek. (Ligeti, 1982.) Nehézsége ennek a módszernek, hogy az iskolába lépő gyerekeknek nagy része még nem bontja le a szavakat hangokra. Ezek a módszerek gyakran együtt tanítják az írást és az olvasást. Párhuzamos olvasás-írástanításnál arra kell figyelni, hogy az alakjukban vagy hangzásukban egymásra hasonlító betűket ne egyszerre tanítsák. E módszer előnye, hogy rövid idő elteltével és kevés betű megtanulása után a tanuló mindent el tud olvasni. Hátránya, hogy a tanulás közben egyszerre három dologgal kell megküzdenie: az összeolvasással, a folyamatos olvasással és a megértéssel. (Meixner, 1967.)
A globális módszer abból a feltevésből indul ki, hogy az iskolába lépő gyerekek konkrét szemléletéhez közelebb áll a szóképekkel, mint az elvont betűtanítással kezdődő olvasástanítás. (Ligeti, 1982.) A gyerekek először szóképeket, mondatokat tanulnak, és a már megtanult szavakból emelik ki a hangokat. Addig tanulnak szóképeket, míg a gyerek a szó optikai alakját egyezteti a tárggyal. A globális programokban az írástanítás általában az olvasás megtanulása után történik. Előnye, hogy a tanulás kezdetén nincs szükség összeolvasásra, hátránya a hosszadalmasság. Az olvasástanítás módszerének hatékonysága összefüggést mutat a fonetikával. Így pl. angol nyelvterületen nagyon jól használhatóak a globális módszerek. (Meixner, 1967.) A magyar nyelvben, ahol a helyesírás nagyrészt fonetikus, jól alkalmazható a szintetikus módszer. Dyslexia Az olvasás képtelenséget jelölő dyslexia szó a 'dys' (valamilyen hibás funkció) és a 'legere' (olvasni) szóból származik. Néhány a dyslexia sok definíciója közül: Ranschburg: "A legasthenia a szellemi szervezetnek az a csökkentértékűsége, melynek következtében a gyermekek normális érzékszervek ellenére sem tudják az első években sem elsajátítani az olvasást." Luschinger-Arnold:
"Átlagosan
intelligens
gyermekek
veleszületett
vagy
a
korai
gyermekkorban szerzett képtelensége arra, hogy az olvasást és írást a szokott módon elsajátítsák." Meixner: "A dyslexia viszonyfogalom: diszharmónia a gyermekkel szembeni jogos elvárások és az olvasás - írás tanítására szánt idő..., valamint eredmény között." A sokféle definícióban az a közös, hogy a dyslexia a gyerek intelligenciájához képest jelentős elmaradás az olvasás-írástanulás terén A dyslexia tünetei Az olvasás - írásban fellépő hibák a,
betűtévesztések: - A hasonlóságon alapulnak. Pl. vizuálisan hasonlók: n-h. - A betűk által jelölt hangok fonetikai hasonlóságán alapuló tévesztések: p-t, g-k. - Mind vizuálisan, mind akusztikusan téveszthető hangok: m-n, b-d.
- Egyéb hasonlóságon alapuló tévesztések: é-ó, á-ó: a gyerek látásával lehet baj, mindegyik betűt elmosódott körnek látja. I-l: a nagy i és a kis l tévesztése - ez a nyomdaipar terméke b,
betűkihagyások és -betoldások: leggyakrabban torlódó mássalhangzóknál fordul elő: vontat=vonat.
c,
szótagkihagyások és -betoldások.
d,
reverziók (megfordítások)- fő okának az iránytévesztést tartják. - jobb-bal irányban: b-d, p-q. - felülről lefelé (inverzió): t-f, W-M. - betűsorrend megfordítások: körte=köret.
e,
rossz kombináció, 'találgatás'. A gyerek nem betűzi végig a szót, hanem a szó néhány karakterisztikus betűje, valamint a globális képe alapján találgat. Így lesz a boka róka, a dal Dani.
f,
elővételezés: a szóban előforduló betűk közül kettő azonossá válik, csőre=csere.
g,
perszeveráció: - előreható: amikor egy későbben elvégzendő műveletet korábbi betűn, szón végez el a gyerek - lápát - hátraható: az előbbi ellentétje- traktror.
h,
szóroncs: a betűk 50%-a rossz - teljesen eltorzítja a szót.
i,
ismétlések: a gyerek többször nekirugaszkodik egy-egy szónak, ez nagyon lelassítja az olvasás tempóját.
Az olvasás tempója Általában a dyslexiás gyerekek olvasási tempója nagyon lelassult, ez a lassúság más cselekvésükre is érvényes. A dyslexiás gyerekekre az élet más területein is érvényes a lassúság. A szövegmegértés: Zavart lesz, mivel szorosan összefügg az olvasástechnikával.
A beszéd A dyslexiás gyerekek beszéde lemaradást mutat a korukhoz képest. A dyslexiás gyerekek nyelvileg fejletlenebbek; nagy részüknél későn indult meg a beszéd. Szókincsük gyenge, kevés az aktívan használt szó.
Magatartási zavarok. A sikertelenségből adódó védekezési és kompenzációs mechanizmusok. Egyéb területek. Fejletlen ritmusérzék. Dominancia és testsémazavarok. Fejletlen finommotorika. Tájékozódási képtelenség. A dyslexia okai A dyslexia multifaktoriális jelenség: létrejöttében egyszerre több tényező is szerepet játszhat. A dyslexia lehet valamilyen minimális prae-peri- vagy postnatális károsodás következménye, de lehet örökletes is, mikor a családban már előfordult olvasászavar. Egyes szerzők szerint összefügg a család olvasási szokásaival, ahol a gyerek látja a szüleit olvasni, maga is motiválva lesz az olvasásra. Újabb kutatások a gyerek fejlődésbeli megkésettségét említik kórokként. 3. Dyslexia prevenció és reedukáció Egy-egy új olvasástanítási módszernél a hatékonyságot jelentősen befolyásolja az a tény, mennyire veszi figyelembe a tanulás és az emlékezet törvényszerűségeit. Ezek közül a 'homogén gátlás' jelenségét boncolgatom óvódások körében végzett nyomonkövető vizsgálatomban. A homogén gátlás jelensége az olvasásban és az írásban elkövetett hibák egyik forrása. Létezik egy olvasástanítási módszer, amely tudatosan ezt a jelenséget küszöböli ki, illetve ha már kialakult a dyslexia, azt korrigálja: a dyslexia prevenció és reedukáció. 'Kitalálója' Meixner Ildikó.
A módszer alapelvei: A módszer alapvető pontja, hogy teljesen egyénre szabott, maximálisan figyelembe veszi a gyerek adottságait. Az olvasástanulás két részre válik: 1.
A készségfejlesztés ideje alatt kialakítjuk a betűtanulás feltételeit a következő területeken: a,
mozgásfejlesztés: egyensúlygyakorlatok, utánzójátékok, ritmusérzék fejlesztés.
b,
testsémafejlesztés: iránydifferenciálás és a téri tájékozódás fejlesztése.
c,
percepciófejlesztés: a vizuális (alak-háttér-felfogás, szem-kéz koordináció), az auditív és a taktilis észlelés fejlesztése.
d, 2.
a beszédkészség fejlesztése.
Az olvasástanítás kis lépésekben történik, először a betűket tanítja meg, majd az összeolvasást. A betűtanításnál az első feladat a hármas asszociáció kialakítása (a hang akusztikus képe - a betű vizuális képe - a hang beszédmotoros képe), ezt követi a homogén gátlás tudatos kiküszöbölése -ez a betűtanítás sorrendjében nyilvánul meg, egymástól messze tanítja a homogén gátlást okozó betűket.
Ha időben észre vesszük a tüneteket és korrigáljuk a hibákat, a gyermeket megkíméljük a csalódásoktól, az iskolai kudarcoktól. Beiskolázás A tanulási korlátok korai felismerésében óriási jelentősége van a beiskolázási diagnózisnak. régebben a beiskolázás az iskolaérettség függvénye volt, azoknak a gyerekeknek, akik várhatóan nem feleltek volna meg az oktatás követelményeinek, lehetőségük volt felmentésre, hogy idejük legyen beérni az iskolára. Ma már az iskolába lépéshez szükséges képességek megléte jelenti az iskolakészültséget, melyek sokszínű, komplex és egymással részben összefonódott variációkra épülnek. Ez több tényező függvénye: az adottságok, a biológiai érettség, környezet. Külső befolyásoló tényező az iskola, melynek feladata, hogy megfelelően képzett pedagógusok segítségével, meghatározott körülményeket, követelményeket és elvárásokat teremtsen a gyermek körül. Az iskolába lépéshez szükséges körülményeket két szempontból kell vizsgálni.
1., A gyermek oldaláról: rendelkezik-e az elvárt képességekkel, illetve mennyire felelnek meg képességei és készségei az iskola elvárásának. 2., Az iskola oldaláról: gyermekre szabott-e az iskola, illetve mit tehet az iskola, hogy megfeleljen a gyermek személyiségének. Ezeket a kérdéseket össze kell hangolni a beiskolázás szempontjaival. Milyen alapelemekre van szüksége a gyermeknek az iskolakészültséghez? -
testi egészség, ép érzék- és beszédszervek, ép motorikum
-
tanulási motiváció és koncentráció készség
-
szociális alkalmazkodó képesség, kiegyensúlyozottság
Az iskolába lépéshez szükséges képességekkel nem rendelkező gyermek néhány lehetséges jellemzője: -
nagy mérvű játékosság
-
feladatok elöli kitérés
-
feladatértés hiánya
-
folyamatos fecsegés
-
könnyen eltérülő figyelem
-
koncentráció hiány
-
szociális alkalmazkodó képesség hiánya
-
énközpontuság
-
gyors kifáradás
Ha elszigetelten lépnek fel ezek az ismertetőjegyek a gyermeknél, a pedagógusnak a gyermek általános reakcióit kell megfigyelnie a megfelelő fejlesztő és segítő eljárások kiválasztása érdekében. Különösen fontos a lelki állapot, a munka során mutatott és a szociális viselkedés területén tapasztalt sajátosságok felismerése, mely a megfelelő értelmi képességek esetén is veszélyeztethetik az iskolai eredményességet. A jelenleg általánosan használt eljárások a kognitív terület vizsgálatára helyezik a hangsúlyt. Az újabb eszközök már nem csak az értelmi képességeket (észlelés, mennyiségérzékelés, gondolkodási képesség, beszéd, emlékezet) vizsgálja, hanem az iskolai eredményesség
szempontjából jelentős tényezőket is figyelembe veszi. (teljesítménymotiváció, munka során mutatott viselkedés, érzelmi élet, motorika fejlettsége) A beiskolázás minden gyermek életében óriási változást jelent. Új referencia személy a tanító személyében, új, többnyire ismeretlen gyerekek a régi megszokott társak helyett, magasabb követelmények a koncentrációval, figyelemmel, pszichés terhelhetőséggel kapcsolatosan. Mindez azért nagyon fontos, hogy a gyermek részére az iskolába való átmenet lehetőleg zökkenőmentes legyen és elkerülhessük a gyermek személyiségfejlődésében esetlegesen bekövetkezhető törést. A beiskolázási vizsgálatot minden „korai” beiskolázás estén el kell végezni. Ezt a lehetőséget azoknak a szülőknek is fel kell ajánlani, akiknek a gyermekei szemmel látható eltéréseket mutatnak a beiskolázás során. A beiskolázási vizsgálat eredményei azt a célt szolgálják, hogy a szülők és gyermekek célzott segítséget kapjanak, és ne forduljon elő téves beiskolázás.
A diszlexia megelőzése Megelőzéssel vajon elkerülhető-e a diszlexia? A prevenció nagyon fontos. Óvodás korban megfelelő hangsúlyt kell fektetni a képességfejlesztésre, hogy a diszlexia veszélyezettség időben kiderüljön és a kellő lépéseket meg lehessen tenni. A képességfejlesztés indoka, a korai jelek várható problémák esetén. Nagymozgás: A gyermek később ült, állt, járt, nem kúszott-mászott. Jelenleg is egyensúly problémái vannak, mozgása összerendezetlen, csetlik-botlik. Finommozgás, szem-kéz összehangolt működésének zavarai: Rajzai kusza firkák, túl halványak vagy túl erősek a vonalai, görcsösen fogja a ceruzát, a formák másolása, emberrajza felismerhetetlen, elnagyolt. Nem tud vonal mentén nyírni, általános ügyetlenség jellemzi a kézműves tevékenységekben. Ügyetlen az apróbb játéktárgyakkal való játékokban. A beszéd jellemző tünetei: Megfigyelhető beszédének ügyetlensége, megkésett a beszédfejlődése, több hangra kiterjedő pöszesége sokáig elhúzódik. Beszédészlelési, megértési gondokkal küzd, nem figyel oda, ha szólnak hozzá, illetve nem érti meg az utasításokat. Ép hallás mellett megfigyelhető a gyakori visszakérdezés. Beszéde egyhangú, monoton, hangszíne, hangereje, hangsúlyozása, beszédtempója eltérő a többi gyerekétől.
Nyelvi fejlődés: Kifejezőkészsége az életkori szint alatt marad. A gyermek szókincse szegényes, szótalálási nehézségei vannak, rosszul alkot mondatokat, nyelvtanilag helytelen a beszéde, ragokat, jeleket helytelenül használ, pl. -ba, -be, -ban, -ben, többes szám. Hiányoznak kifejezéseiből a helyviszonyokat kifejező névutók: alatt, fölött, mellett, között, alá, fölé, mellé, közé. Rosszul tagolja a szavakat szótagokra, beszédhangokra. Vizuális észlelés, emlékezet hiányosságai: Bizonytalan az alak, forma, nagyság, szín felismerése, differenciálása. A verseket, meséket nehezen jegyzi meg. Dominancia problémák: Nem egyértelmű, hogy a jobb vagy a bal kezével fog, még váltogat, mindkét kezét használja. A balkezes gyermeket nem szabad átszoktatni jobb kézre! Egyéb tünetek: Nem tudja a testrészek neveit, a jobb és baloldalt keveri. Nem tud váltakozó mintát szabályosan követni, sorozatokat alkotni. Rossz a ritmusérzéke mikor tapsol, ritmust dobol, táncol. Kialakulatlan a térbeli és időbeli tájékozódó képessége, bajban van a téri irányokkal, napok, hónapok, évszakok neveivel. Kialakulatlan a feladattudata, figyelmét nehezen tudja összpontosítani. Ha ezeket a tüneteket észlelik gyermekükön, mindenképpen kérjék szakember vizsgálatát, hogy mielőbb megkezdődjön a diszlexia megelőzését szolgáló terápia.
Az olvasástanítási módszerek, érés A magyar nyelvhez leginkább a hagyományos hangoztató-elemző-összetevő-szótagoló olvasástanítási módszer illeszkedik. A magyar nyelv sajátosságaitól eltérő módszerek, a módszertani lépések átugrása, a túl gyors tanítási menet, a túl rövid begyakorlási idő mind elősegítheti a tanulási zavar kialakulását. A felmérések kimutatták, hogy az alapkészségek terén nagyon sok diáknál van lemaradás, amikor befejezi az alsó tagozatot. Ezért úgy döntött az oktatási tárca, hogy 5-6. osztályban is kötelező lesz az alapkészségek – olvasás, írás, szövegértés, matematikai készségek oktatása. A később érő gyerekek is lehetőséget kapnak, hogy a saját érési tempójukban haladva sajátítsák el az értő olvasás képességét. A mozgásfejlesztés fontossága a megelőzésben Minden magasabb rendű tanulási tevékenység alapja a mozgás. Elengedhetetlenül fontos a beszéd, az olvasás, írás elsajátításához. A mozgásfejlesztésnek sok részterülete van.
Idetartozik a testtudat fejlesztése, a tapintás, mozgásérzékelés, egyensúlyérzet, a két testfél mozgásának összehangolása, az alapmozgások koordinációjának javítása, a téri tájékozódás fejlesztése, bizalomerősítő gyakorlatok. A testtudat fejlesztése A testtudat fejlesztését három részre oszthatjuk. A testkép, a testfogalom, és a testséma fejlesztésére. A testtudat kialakulásának első lépése a testkép ismerete, a saját test megtapasztalása, érzése. Ezt megtapasztalhatjuk mozgásokban, de emberábrázolásokban is. A testkép a test külső és belső érzékleteiből származik, tartalmazza a saját testről szerzett tartós benyomásokat is (pl. túl magas, túl kövér vagyok, stb.) Kialakulását befolyásolják az érzelmek, más emberek rólunk alkotott véleménye. Minden gyermeket hozzá kell segítenünk, hogy elégedett legyen önmagával, mert a jó érzelmi állapot pozitívan hat az énképre. A testkép fejlesztésének első számú segédeszköze a tükör. Állítsuk a gyermeket a tükör elé, kis versikékkel, kísérve mutassuk meg neki a testtájait. „Csukd be szemed, csukd be szád! Most mosom az arcocskád! Csukd be szemed, csukd be szád! Most mosom a hajacskád!” Az izmok működtetésével is elősegíthetjük a testérzetek kialakulását. Ennek menete: lazult állapot, feszítés, lazítás. A feszítést lábtól a fej felé, lazítást fejtől a láb felé végezzük (pl. építsünk hóembert, megmerevedünk, majd elolvadunk) A testfogalom kialakítása A testfogalom a saját testről szerzett tudás. A gyermek megtanulja a testrészeinek az elhelyezkedését, nevét, funkcióját. Célszerű a testképbe még be nem épült testrészeket többféle módon érzékeltetni (pl. kék szalag a jobb csuklóra, szívecske a baloldalra, térdvédő a térdére, dörzsölgetjük, csipkedjük a testrészeket, meleg levegőt fújunk rá, stb.) „Ez a szemem, ez a szám, Ez meg itt az orrocskám. Jobbra-balra két karom, Forgatom, ha akarom. Két lábamon megállok, ha akarok, ugrálok.”
Ha a a gyermek már meg tudja nevezni a testrészt, beépült biztosan a testképébe, akkor a funkcióját gyakoroljuk. Játék a kezekkel: „ Mit csinál a kis kezem? (a két kéz széttárása) Simogat kedvesen. (két kézzel az arc megsimítása) Ütöget mérgesen, (az asztal ütögetése) Csiklandoz viccesen, (a tenyér csiklandozása) Csipked hegyesen, (a kézfej megcsipkedése) Táncol ügyesen. (az ujjak mozgatása a másik kézfejen) Mit csinál a kis kezem? (a kezek szétnyitása) Te is tudod, mondd velem!” A testséma fejlesztése A testséma a test gravitációhoz való alkalmazkodásának, egyensúlyának, az izmok percről percre változó mozgásának megélése. Fejlesztését az utánzómozgásokkal, gesztusjátékokkal végezzük. A mozdulatokat hangutánzó szavakkal, ritmikus szólamokkal kísérjük. Az egyensúlygyakorlatok végzésével fejlődik a testséma, ezt segíti a két testfél integrálása (jobb-bal). Fontos az alapmozgások koordinációjának fejlesztése, a térérzékelés más tárgyakhoz, emberekhez való viszonyban. A ritmus a test mozgásainak időbeliségét jeleníti meg.
Játékötlet (Mozgásfejlesztés beszéddel kísérve)
Föl-le irányokra: „Ilyen nagy az óriás: Nyújtózkodjunk kispajtás!” (fölnyújtózunk) „Ilyen kicsi a törpe: Guggoljunk le a földre!” (leguggolunk) „Napsugaras nyárban Nyújtózkodik a nyárfa. Kati, Feri, Böske, Guggoljatok, csüccs le!” Jobb-bal irányokra: Csípőre tett kézzel ide-oda hajladozunk: „Cini, cini muzsika, Táncol a kis Zsuzsika, Jobbra dűl, meg balra dűl, Tücsök koma hegedül.” Föltartott karokkal hajladozunk: „Hajlik az ág, fúj a szél, Nyírfa lombja összeér. Újra vissza, újra szét, Rajta, rajta, most elég!”
A motoros képességek fontossága gyermekek esetében A gyermek teljesítő képessége komplex pszichikus funkciók sokaságából tevődik össze, amelyek ismét csak egy sor egyszerűbb elemből (részteljesítményből) épülnek fel. Amennyiben ezek a részképességek nem alakulnak ki, a magasabb kognitív funkciók nem lehetségesek.
Az alacsonyabb fejlődési fokon az észlelési folyamatok még modalitásspecifikusan működnek. A vesztibuláris és taktilis rendszeren alapul a teljes gyermeki fejlődés. Későbbiekben az észlelési folyamatok intermodiálissá válnak, s végül olyan komplex teljesítményekhez vezetnek, mint a szeriális észlelés, melyek a logikai összefüggések felismerésének, és az általános gondolkodási képességek előfeltételei. A szenzoros integrációs zavarok akkor lépnek fel, ha a központi idegrendszer nem képes az érzékszervek által közvetített információkat pontosan felfogni, továbbítani, tárolni, a már ismert ingerekkel összehasonlítani, rendszerezni és koordinálni, feldolgozni és végül az adott helyzetnek megfelelő reakciót kiváltani. Az általános iskolai tanulók közül sok gyermek nem tud megfelelni az elvárásoknak. Sokuknál valamilyen idegrendszeri diszfunkció volt feltételezhető, amelyből organikus okokra lehet következtetni, de több gyereknél a zavar megjelenésének az okát nem tudták kimutatni, ezek a gyerekek intelligenciája a normál övezetbe tartozott. Náluk bizonyos részképességek tekintetében (percepció, kogníció, beszéd, motoros funkciók) merültek fel a nehézségek. A motoros jártasság zavarai nagymértékben befolyásolják a mindennapi cselekvéseket és az iskolai teljesítményt. Az észlelési körfolyamat valamennyi szakaszában felléphetnek zavarok, melyek azután helytelen reakciókhoz vezethetnek. A sikeres tanuláshoz alapkészségek fejlettsége szükséges. Ezek a következők: -
észlelés
-
figyelem
-
emlékezet
-
gondolkodás
Ha ezek közül valamelyik területen problémák merülnek fel, a tanulás nehezítetté válik. Helyes motoros működés esetén ingerek érik a szervezetet, mely azt észleli és helyes válaszreakciót ad. Ha az észlelés területén problémák merülnek fel, a válaszreakciók sem lesznek megfelelőek. Egy sérült motoros képességekkel rendelkező gyermek A gyermek 6 éves iskolakezdés előtt álló óvodás. Feltételezhetően több észlelési rendszere is sérült, nem fejlődött kellőképpen, mely az iskolában problémát okoz.
Az óvónők a következő tüneteket mondták el. 1. - a gyermek „ szélvészként” közlekedik, semmitől nem fél, nincs veszélyérzete 2. – nem tudja szabályozni testi erejét, túl szorosan ölel, durván simogat, szorít a kézfogásnál 3. – feladatoknál a ceruzát túl szorosan, görcsösen fogja 4. – nem tudja a labdát elkapni, ügyetlenül tapsol 5. – egyensúlyérzéke fejletlen 6. – sokszor hunyorog, grimaszol A fenti tünetek alapján feltételezhető a motoros képességek sérülése, mind a vesztibuláris, a taktilis és a kinesztetikus észlelése is. •
Az első tünet az egyensúlyrendszer zavarára utal. A központi idegrendszer felé a vesztibuláris rendszer túl kevés jelet továbbít, nem jól érzékeli a fej elmozdulását.
•
A második tünet a taktilis működés zavara miatt lehetséges. Gyenge a működési rendszer.
•
A harmadik tünet a kinesztetikus rendszer hibájából ered. Kevés a továbbított inger a központi idegrendszer felé, nem érzékeli, hogy mekkora erő szükséges az adott feladat elvégzéséhez.
•
A negyedik tünet esetén hibás a gyerek kétoldali motoros együttműködése, koordinációja.
•
A hatodik tünet arra vall, hogy a szemmozgató izmok is hibásan működnek.
Ennél a tünetcsoportnál a motoros képességek, az észlelési területek fejlesztésére van szüksége a gyereknek. A fenti területek hibás működését a következő megfigyelések, vizsgálatok bizonyítják: -
vesztibuláris terület: egy lábon szökellés, lépcsőn járás, futás
-
taktilis-kinesztetikus
terület:
vonalkövetés
ujjal,
testrészek
észlelése,
megnevezése A saját test észlelése a taktilis, kinesztetikus és vesztibuláris észlelésen alapul és ez által fejleszti az észlelés differenciáltabbá válását az alapvető csatornákon belül. A saját test észlelése fontos alapja a gyermek beállítódásának és figyelmének. A testséma és testfogalom kialakulása elengedhetetlen.
Javasolt gyakorlatok: -
önmasszírozás,
-
kinesztetikus észlelést javító nagymozgások / a hátra írt formák leutánzása/
-
látás kizárásával végzett mozgások észlelése / a kézre, lábra vagy bármelyik testrészre rajzolt forma papírra másolása /
-
taktilis észlelést fejleszti: tapintásos játékok / csak tapintás útján ismerheti fel a különböző tárgyakat /
-
egyensúlyérzék, szem láb koordináció / krétavonalon végig menni, fél lábon ugrálni, páros lábon szökellés /
-
finommozgás fejlesztése, téri tájékozódás /kisméretű labda görgetése ujjheggyel, jobb majd balkézzel, karika mellett kívül, belül, ujjakkal sorba érinteni a hüvelykujjat /
-
nagy és finommozgás fejlesztés / labda dobás-kapás, szem-kéz koordináció /
-
testséma fejlesztés /megnevezett testrészek megérintése azonos oldalon, ellentétes oldalon majd keresztirányban /
-
formaazonosítás tapintással nyitott és csukott szemmel
-
csukott szemmel mondja meg melyik testrészét érintettük meg
-
finommozgás
-
finommotoros koordináció /emberrajzon szerepeljenek a részletek, az arányok megfelelőek legyenek /
-
testkontaktus teremtése /egymás testrészeinek megérintése /
