30 1:39 Oldal 1 A TANMŰHELY MÉCSESE Emlékkönyv a Zsidó Gimnázium fennállásának 90

emlékk001-010:Elrendezés 1

2009/10/30

1:39

Oldal 1

A TANMŰHELY MÉCSESE Emlékkönyv a Zsidó Gimnázium fennállásának 90. évfordulójára


2009/10/30

1:39

Oldal 2


2009/10/30

1:39

Oldal 3

A TANMŰHELY MÉCSESE Emlékkönyv a Zsidó Gimnázium fennállásának 90. évfordulójára

Szerkesztette HELFRICH JUDIT és KÉKES MÁRIA

Budapest, 2009


2009/10/30

1:39

Oldal 4

A kiadvány megjelenését a MAZSÖK és a MAZSIHISZ támogatta.

Köszönjük a szerzők, valamint Bandi Ágnes, Cserhalminé Hajduska Zsuzsa, Forgács Éva, Jäger Lászlóné, Kertész Luca, Lantos Árpád, Réz Gáborné dr., Sugár Sára, Tarján Eszter, Tax Eszter és Vámos Éva nélkülözhetetlen segítségét, amelyet a kötetben szereplő cikkek anyagának megírásához, összegyűjtéséhez, felkutatásához nyújtottak. Az életrajzi összefoglalókhoz, ha másként nem jeleztük, Felkai László A budapesti zsidó fiú- és leánygimnázium története című munkáját használtuk fel (Anna Frank Gimnázium, Bp., 1992).

Kiadja: BZSH Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola 1145 Budapest, Laky Adolf u. 38–40. Felelős kiadó: Réz Gáborné dr., igazgató www.scheiber.hu A könyvet Biró Mária tervezte.


2009/10/30

1:39

Oldal 5

TARTALOM

11

Bevezető gondolatok

13

I. FEJEZETEK A ZSIDÓ GIMNÁZIUM TÖRTÉNETÉBŐL

15 17

46

Rövid történeti áttekintés MAUCHA IMRE: A Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Főgimnáziuma alapításának és fölépítésének története GLÜCKSTAHL SAMU: Iskolapalotánk felavatása (Ünnepi beszéd) LANTOS ÁRPÁD: A Zsidó Gimnázium és a vészkorszak F UCHS D. RAFAEL: Iskolánk az 1943/1944. és az 1944/1945. iskolai évben (Megnyitó beszéd) ZSOLDOS JENŐ: Tanévnyitó igazgatói beszéd az 1945/1946. tanév alakuló értekezletén SALGÓ BERTA: A Zsidó Gimnázium Barátainak Egyesülete RÉZ GÁBORNÉ DR.: Újjáalakult a Zsidó Gimnazisták Baráti Társasága – Célkitűzések GÁL JULI: A Zsidó Gimnázium és Leánygimnázium fennállásának 85. évfordulója – A 85 éves „Abonyi” ünneplése Levélhullás

49

II. TANÁREGYÉNISÉGEK A ZSIDÓ GIMNÁZIUMBAN

51

VISSZAEMLÉKEZÉSEK

51 51

Bíró Kálmán (1877–1941) SZELES HENRIK: Bíró Kálmán

21 26 28 32 38 40 41

TARTALOM

5


2009/10/30

1:39

Oldal 6

53 53

Bischitz László (1903–1942) GRÜNVALD JENŐ: Bischitz László

55 56 57

Dückstein Zoltán (1894–1966) SÁRKÁNY ISTVÁN: Düki tanár úr SZEPESI GYÖRGY: „Hol vagytok, ti régi játszótársak?”

59 60 63

Grünvald Fülöp (1887–1964) PACH ZSIGMOND PÁL: Történelemtanárunk, Grünvald Fülöp SCHEIBER SÁNDOR: Gyászbeszéd Grünvald Fülöp igazgató felett, 1964. január 7-én

66 66

Kandel Sámuel (1884–1945) HELLER ÁGNES: Részlet a Bicikliző majom című kötetből

69 69

Latzkó Hugó (1876–1932) F ÜRST ALADÁR: Latzkó Hugó

71 72 72

Márton Benő (1913–2001) BARTÓK VILMOS: Megemlékezés Márton Benőről REICH PÉTER: Egy kavics Márton Benő sírjára

73 73

Rieger Richárd (1882–1966) HELLER ÁGNES: Részlet a Bicikliző majom című kötetből

75 76 76

Strasser V. Benő (1884–1966) VÁGÓ GYÖRGY: A felejthetetlen Strasser tanár úr SCHWEITZER JÓZSEF: Strasser V. Benő

77 77

Turóczi-Trostler József (1888–1962) ANCSEL ÉVA: Emlék-mozaik Turóczi-Trostler Józsefről

79 80 80

Zsoldos Jenő (1896–1972) ANCSEL ÉVA: Zsoldos Jenő igazgató úr metamorfózisa SCHEIBER SÁNDOR: Gyászbeszéd dr. Zsoldos Jenő felett, 1972. november 24-én

6

TARTALOM


2009/10/30

1:39

Oldal 7

83

ÉLETUTAK

83 83 84 85 88 90 92 95 97 97 99 100 102 103 104

Bernáth Miklós Felkai László Fuchs Dávid Rafael Goldberger Salamon Heller Bernát Komlós Aladár Pach Zsigmond Pál Péter Rózsa Simon Lajos Szeles Henrik Turán Pál Waldapfel János Weigl Géza Weisz Miksa Widder Salamon

105

NEKROLÓGOK

105 106 107 108 109 111 111

Beregi Oszkárné Lázár Piroska Bródy Imréné Strausz Sára Kandel Sámuelné Scheiber Erzsébet Kertész Ármin Szabolcsi Miklós Szebenyi Endréné Mózes Erzsébet Wirth Kálmán

115

III. PORTRÉK HÍRES DIÁKOKRÓL – KÖTŐDÉSEK, EMLÉKEK, ÉLETPÁLYÁK

117 117 118 120 121 122 124

Ancsel Éva Beer Iván Berend T. Iván Ferge Zsuzsa Földes Anna Gergely Ágnes Gyertyán Ervin

TARTALOM

7


2009/10/30

1:39

Oldal 8

125 126 128 129 130 131 132 133 134 136 141 142 143 148 149

Hegyi György Heller Ágnes Avram Hershko Kárpáti György Kertai Klára Kramer Malkiél Magyar Imre Ránki György Alexandre-Michel Robert Sándor Iván Schőner Alfréd Schweitzer József T. Sós Vera Tauber László Ungvári Tamás

151

FÜGGELÉK

153 155

A Zsidó Gimnázium tanárai 1952-ig A Zsidó Gimnázium növendékei 1927 és 1998 között

8

TARTALOM


2009/10/30

1:39

Oldal 9

„...Munka akad, nem kell aggódni. A munka talál meg minket, nem mi a munkát, s a legtöbb, amit tehetünk, ha nem szökünk meg előle. Sok levertség, kedvetlenség, úttalanság után a munka itt tovább folyik. Megismétlődött a csoda: a tanház mécsesének olaja tovább tartott, mintsem gondolni lehetett.” (Scheiber Sándor)


2009/10/30

1:39

Oldal 10


2009/10/30

1:49

Oldal 11

BEVEZETŐ GONDOLATOK

1919–2009 közel egy évszázad, kilencven esztendő, egy hosszú emberélet, mely magában foglal tragikus történelmi eseményeket, század- és ezredfordulót is egyben. Egy iskola életében is jelentős kor, hiszen az említett vérzivataros történelmi korszak az iskolánkat, annak tanárait és tanulóit egyaránt közvetlen közelről érintette. A pesti zsidó hitközség tagjainak felajánlásaiból, anyagi áldozatvállalásából megindult építkezés befejezése előtt megkezdődött a tanítás a gondolatilag, koncepcionálisan kész oktatási és nevelési tervek alapján a Wesselényi, illetve a Síp utcában. A korszak leghaladóbb gondolkodású pedagógusa, oktatási szakembere dolgozta ki az iskola struktúráját, pedagógiai célkitűzéseit: Kármán Mór (1843–1915), aki a tanárképzéshez kapcsolódó gyakorlóiskola megalapítója is volt. Ő nemcsak szorgalmazta, szervezte a zsidó iskola létrehozását, de kiváló szakmai tudását, modern pedagógiai szemléletét, nevelési elveit leírva határozta meg annak az intézménynek a működését, amely később már fel is épült az Abonyi utca és a Szent Domonkos utca sarkán Zuglóban – ezt Kármán Mór ugyan nem élte meg, de szellemi hagyatéka továbbra is meghatározó volt. Az egyre nagyobb létszámú iskolában széles spektrumban tanulhattak a diákok. A klasszikus gimnázium mellett ipariskolai rész is működött az épületben. A numerus clausus következtében, az elnyomás, a zsidók értelmiségből való visszaszorításának időszakában paradox módon az intézmény egyre virágzóbb, egyre magasabb színvonalú lett, hiszen az egyetemi katedrákról kiszorult kiváló professzorok, tudósok tanítottak nagyobb számban itt. Az Emlékkönyv 1919-től 1952-ig, az államosítás bekövetkezésének időszakáig pillant bele az iskola életébe. A történetek, visszaemlékezések az immár legendává, klasszikussá vált tanárokat idézik fel. Azonban a kötet természetesen felöleli az itt érettségizők névsorát az 1998-ig az iskolában tanulókkal bezárólag, valamint az 1952-ig itt tanító tanári testület tagjainak neveit is. A létszámok tükrözik a történelmi eseményeket. A holokauszt utáni tragikus létszámcsökkenés létező cáfolata a holokauszttagadók sajnos meglévő táborának. Szívszorító tudni, hogy kisgyermekek, serdülők és fiatal felnőttek, akik még rácsodálkoztak, sokat

A TANMŰHELY MÉCSESE

11


2009/10/30

1:49

Oldal 12

várhattak az élettől, nem léteztek többé 1945 után. Egyik életfontosságú feladatunk, hogy emlékezzünk, emlékeztessünk! Az Abonyi utcai tágas épületből a kis létszámú iskolaközösség a Rabbiképző épületébe költözött, ahol Anna Frank Gimnáziumként élt tovább. 1998-ban azután ismét önálló, új épületet kapott az iskola jelenlegi helyén, a Laky Adolf utcában, megint Zuglóban. Ekkor a világhírű néprajzkutató, professzor és főrabbi, Scheiber Sándor nevét vette fel az intézmény. Ő mondta: „A zsidóság kultúra, egy láthatatlan szentély hordozója.” Ennek a gondolatnak a jegyében alakítjuk pedagógiai és nevelési programunkat, melynek szinguláris központja a zsidó valláson keresztül az identitás kialakítása, elmélyítése a gyermekekben, akik felnőtté válva továbbadhatják utódaiknak a hagyományokon keresztül az összetartozásnak, egymás segítésének a hitvallását. Réz Gáborné dr. igazgató

12



2009/10/30

1:49

Oldal 13

I.

FEJEZETEK A ZSIDÓ GIMNÁZIUM TÖRTÉNETÉBŐL


2009/10/30

1:49

Oldal 14


2009/10/30

1:49

Oldal 15

RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 1877 1886 1892 1893 1895 1909 1910 1913 1919

1920

1922 1923

Megnyílik az Országos Rabbiképző Intézet Kármán Mór felveti a zsidó felekezeti iskola létesítésének gondolatát A zsidó emancipáció huszonötödik évfordulóján kövesgyűri Freystädtler Antal lovag 1 millió koronás alapítványának tízévi kamatait ajánja fel az iskola felállítására és fenntartására Wahrmann Sándor 600 000 koronát ajánl fel támogatásként Taub Salamon további 120 000 koronával egészíti ki az eddigi felajánlásokat Egyesítik a Freystädtler-, a Wahrmann- és a Taub-alapítványt, és felkérik Kármán Mórt, dolgozza ki a létesítendő iskola munkatervét Megvásárolják az Abonyi és a Bálint (ma Cházár András) utca sarkán lévő telket A kor neves építésze, Lajta Béla tervei alapján megindul az építkezés, amely azonban 1914-ben, a háború kitörésekor félbeszakad A Zsidó Gimnázium megkezdi működését még az Abonyi utcai épület elkészülte előtt, egyelőre a Wesselényi utca 44.-ben, a hitközségi polgári iskola épületében; első igazgatója Heller Bernát – a leánygimnázium a Síp utca 12.-ben működik, ahonnan később a Munkácsy Mihály utcába, a zsidó fiúárvaház épületébe költözik Bevezetik a numerus clausust, amely egyaránt szűkíti a zsidó tanárok munka- és a zsidó diákok tanulási lehetőségeit, viszont paradox módon hozzá is járul a színvonalas Zsidó Gimnázium létrejöttéhez: az egyetemekről kiszorított tudósok közül sokan itt kezdenek tanítani Folytatódik az építkezés az Abonyi utcai telken, és 1923 szeptemberében a fiúgimnázium beköltözik a félig kész épületbe; a leánygimnázium csak 1931 augusztusában követi őket A leánygimnázium nyolcosztályossá válik; 1924 nyarán megtartják az első érettségi vizsgákat


15


1924

1926 1928 1932 1933 1940 1941 1942 1943 1944

1945 1946 1948 1951 1959 1965 1999

16

2009/10/30

1:49

Oldal 16

A Zsidó Gimnázium Barátainak Egyesülete megtartja első közgyűlését, és ugyanebben az évben létrejön az Alapítványi Leánygimnázium Jóbarátainak Szövetsége is (ez utóbbi 1927-ben Alapítványi Leánygimnázium Jóbarátainak Egyesületére változtatja a nevét); a fiúgimnázium reálgimnáziummá alakul A fiúgimnázium nyolcosztályossá alakul, és 1927 nyarán megtartják az első érettségi vizsgákat Az intézmény alapítványi jellege megszűnik Az Abonyi utcai új épület ünnepélyes megnyitása A Zsidó Gimnázium hivatalos megnyitója; később az intézményben ipari középiskolai képzés is indul fiúk és lányok számára egyaránt (műlakatosi és szerszámkészítői képzés, varrás, háztartástan) A leánygimnázium a Személynök utcában új tagozatot hoz létre A fiúgimnázium épületét katonai célokra lefoglalják Lefoglalják a leánygimnázium épületét is; tizenöt tanárt hívnak be munkaszolgálatra A Wesselényi utcai épületben helyszűke miatt a tanítást csak délelőtt–délutáni váltással lehet megoldani A német megszállás miatt március 19. után már csak néhány napig folyik a tanítás: március 31-én vége az iskolaévnek; s mivel április 5-én életbe lép a sárga csillag kitűzéséről szóló rendelet, az alsó hét osztály növendékeinek bizonyítványait április 4-én osztják ki; április 12-én megkezdődnek az érettségi vizsgák; a Zsidó Gimnázium Barátainak Egyesületét feloszlatják A Rökk Szilárd utcai épületben újra elkezdődik a tanítás a július 16-i évzáróig; a gimnáziumok alsó osztályai fokozatosan általános iskolává alakulnak át Újjáalakul a Zsidó Gimnázium Barátainak Egyesülete; az iskolák visszatérnek eredeti épületükbe Az államosítások idején az állammal kötött megállapodás alapján a Zsidó Gimnázium a Pesti Izraelita Hitközség tulajdonában marad, és megtartja felekezeti jellegét; a leánygimnázium tagozata beolvad az anyaiskolába Az épület fokozatosan állami kézbe kerül, és miután a fiúgimnázium épületét is elveszik, az iskolák átköltöznek az Országos Rabbiképző Intézet Rökk Szilárd utcai épületébe A két gimnázium egyesülése Az intézmény felveszi az Anna Frank Gimnázium nevet, amelynek jogutódja az 1997 óta a Laky Adolf utcában működő Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola aulájában felavatják az izraelita hitközség fiú- és leánygimnáziuma múltjára emlékeztető táblát, amelyet a Dr. Tauber László Alapítvány a zsidó iskola mementójául állított



2009/10/30

1:49

Oldal 17

MAUCHA IMRE

A PESTI IZRAELITA HITKÖZSÉG ALAPÍTVÁNYI FŐGIMNÁZIUMA ALAPÍTÁSÁNAK ÉS FÖLÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE

Az 1867. évi XVII. törvénycikk – az osztrák–magyar kiegyezés részeként – a következő megállapítást tartalmazza: „Az ország izraelita lakosai, a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosultaknak nyilváníttatnak.” A hazai zsidó – főként vagyonos – polgárság jövőjének megalapozására kívánt törekedni, amikor a továbbiakban Eötvös Józsefnek „a népiskolai közoktatásról” rendelkező 1868. évi XVIII. törvénycikkéből, valamint Trefort Ágostonnak „a középiskolákról” intézkedő 1883. évi XXX. törvénycikkéből a felekezeti és polgári iskolák alapításának lehetőségét olvasta ki. Bár a polgári értelemben vett zsidó és keresztény egyenjogúság a hétköznapi valóságban csak lassú folyamat lehetett az Osztrák–Magyar Monarchiában, ám amennyiben a gazdasági előfeltételek rendelkezésre álltak – márpedig a hazafias és felekezeti közügyekért áldozni tudó és akaró adakozókban hiány nem volt –, az iskolaalapításnak nem volt törvényi akadálya. Kármán Mór, a magyar neveléstudomány első, jelentőségében európai léptékű képviselője több korszakos érvényű elképzelésének tudott érvényt szerezni: az elméleti pedagógiát Magyarországon ő emelte a művelődéstudomány rangjára; az iskolai nevelés rendeltetését történelmi alapokon nyugvó erkölcsi feladatok megvalósításában jelölte meg, kimutatva annak társadalmi jogosságát, szükségességét, továbbá a benne rejlő óriási lehetőségeket; nemzete minden polgára számára követelte a művelődés egyenjogúságát (a magyar zsidóság „többi felekezetekkel versenyezve középiskolák állításával szolgálatába álljon nemzeti közművelődésünknek”). Az elképzelések megvalósítására az anyagi feltételt kövesgyűri Freystädtler Antal lovag akarta megteremteni, aki saját erejéből küzdötte fel magát nagy pénzvagyon és birtok tulajdonosává, s mint filantróp adományozó vált ismertté. 1892-ben végrendeletileg intézkedett, hogy vagyonából „1 millió koronának tízéves kamatos kamatja szolgáljon egy zsidó középiskola (gimnázium, esetleg reálgimnázium) alapítására és fönntartására”. Kármán Mór ösztönzése és Freystädtler Antal lovag példája hatott. Wahrmann Sándor


17


2009/10/30

1:49

Oldal 18

1893-ban kelt végrendeletében 600 000 koronás alapítványt bocsátott a pesti izraelita hitközség rendelkezésére, hogy az alapítandó gimnázium vagy reáliskola céljait elősegítse azzal a határozott kikötéssel, hogy ennek a középiskolának „Mózes-vallású növendékei vallásuk és a héber nyelv tanaiból behatóbb oktatásban részesüljenek, mint amennyit a mai napság középiskolai tanulóknak tanítani szoktak”. Taub Salamon 1895-ben kelt végrendelete újabb 120 000 koronányi „izr. gimnáziumi alapítványt” hagyott a pesti izraelita hitközségre. A hitközség tudatában volt az alapítványokból rá háruló kötelességnek. Polgári iskolájának tanári testületét olyanformán alakította meg, hogy annak tagjai a létrehozandó gimnáziumban is helyt álljanak. A hitközségi tanfelügyelői jelentések is évről évre sürgették a gimnáziumot. 1902 táján, amikorra a Freystädtler-alapítvány kamatai felszabadultak, nagy lendülettel indultak meg az előkészületek. Goldziher Ignác professzor és Bánóczi József az intézet gyors megvalósítása érdekében emlékiratot dolgozott ki arra vonatkozóan, miként volna az Országos Rabbiképző Intézet főgimnáziumi tanfolyama kiegészíthető s a Wahrmann–Taub-alapítványok felhasználásával teljes főgimnáziummá fejleszthető. Egy másik emlékiratban Munkácsi Bernát független hitközségi főgimnáziumot ajánlott, a hitközségi fiúiskola épületében már 1903-ban megnyitandó első osztállyal. Kármán Mór akkoriban több, de legalábbis két zsidó középiskolát tartott szükségesnek: a Wahrmann–Taub-alapítványokból egy modernebb gimnáziumot, francia, esetleg angol nyelv, természettudományok, valamint rajz oktatásával; a Freystädtler-alapítványból pedig egy „collegium trium linguarumot”, amely a latin mellett a görögöt és a hébert is fölvenné tanulmányai körébe. A gazdasági nehézségeket legvilágosabban dr. Simon József ismerte föl, s elhárításukra azt javasolta, hogy a három alapítványt egyetlen intézet szolgálatára egyesíteni kell. Ezt a javaslatot 1906-ban dr. Kohn Sámuel meg is valósította. Létrejött a Freystädtlerkuratórium és a hitközség között az a szerződés, amelyet 1909. április 2-án Apponyi Albert gróf, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyott. A miniszteri jóváhagyás kikötötte, hogy „a főgimnázium tanterve és órarendje oly módon állapítandó meg, hogy az izr. tanulókon kívül más felekezeti tanulók is végezhessék benne tanulmányaikat, valláskötelességeik sérelme nélkül”. (Magyar Zsidó Szemle, 1909 [XXVI]/4, 374–377.) Az így létrejött Freystädtler-féle Alapítványi Főgimnázium felügyelőbizottsága nem sokkal a megalakulása után kapcsolatba került Lajta Béla építésszel, aki 1910. január 31én négy városligeti telket is megjelölt, amelyek az építendő iskola számára megfelelnének. Az általa kiszemelt telkek között nem szerepelt az, amelyet végül is e célra megvettek. A megvásárolt telek ára 452 640 korona volt, területe pedig 1968 négyszögöl. A gimnázium építésének megkezdésekor (1913) a teleknek kettős helyrajzi száma volt: 2828, 2831/6, a két határoló utca felől a következő utcanevek és házszámok jelölték meg: Abonyi utca 7–9., illetve Bálint utca 10. Ez a terület ekkor a VII. kerülethez

18



2009/10/30

1:49

Oldal 19

(Erzsébetvároshoz) tartozott. 1923-ban a Bálint utca neve Szent Domonkos utcára, 1950 körül pedig Cházár András utcára változott. Az 1926-ban történt helyrajziszámváltozás óta a telek a 32 745-ös helyrajzi számot viseli. 1934-ben a VI., VII., és X. kerületek egyes területeiből megalakult a XIV. kerület (Zugló), amelyhez az épület telke is tartozik. Az ide szánt épület megtervezésére Lajta Béla végül 1912-ben kapta meg a megbízást. Lajta eredetileg öt változatot készített az épülethez, ezek között volt az is, amelyik alapjául szolgált a kivitelezésre elfogadott megoldásnak. Az építési szerződést 1912. december 15-i dátummal írták alá. Az Értesítő 1919/1920. évi számában ugyan azt olvashatjuk, hogy pályázatot írtak ki az épületre – ezt az említett kiadvány további évfolyamai már nem írják! –, pályázatról azonban a korabeli szaksajtó nem emlékezik meg. Így valószínű, hogy a fenti megállapítás téves. Az építész 1913 áprilisára készítette el a beadványi tervet, az építési engedélyt pedig még ugyanazon év június 23-án meg is kapta. A július 1-jén elkezdett munkálatokra a Bloch és Holitschek cég kapott megbízást. Az építkezés azonban szeptemberben megakadt, mert a vallás- és közoktatásügyi miniszter a tervek egyszerűsítését követelte. Ezt arra való hivatkozással tehette, hogy a kormány 400 000 koronányi államsegélyt szavazott meg az építkezéshez. (Valójában a segélyt soha nem folyósították.) Így a következő évben, 1914. március 26-án Lajta újabb, módosított terveket adott be az épületre, amelyek alapján folytatták az építkezést. Úgy számították, hogy a gimnázium 1915 őszére fog megnyílni, az I. világháború kitörésekor azonban félbeszakadt az építkezés. Éveken át semmiféle munka nem folyt, csak az épület vakolatlan falai és lapos teteje készült el. Kész épület híján a zsidó gimnázium a Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Főgimnáziuma néven a hitközség polgári iskolájában (VII. kerület, Wesselényi utca 44.) kezdte meg működését 1919-ben, rendkívül szűkös körülmények között. Lajta Béla 1920-ban meghalt. Özvegyének minden próbálkozása arra irányult, hogy az építkezés Lajta Béla tervei alapján Kozma Lajos, a tervező egykori munkatársa közreműködésével folytatódjék, ez a kívánsága azonban nem valósult meg – olvashatjuk Vámos Ferencnek a Lajta Béláról írott életrajzi tanulmányában (Akadémiai, Bp., 1970). 1922-ben Hegedűs Ármin építész kapott megbízást arra, készítsen tervet, hogyan lehetne az iskolaépületnek legalább egy részét használhatóvá tenni. A terv elkészült, az épület nyugati (Abonyi utcai) szárnyának befejezésére a munka 1922-ben meg is kezdődött, de csakhamar abbamaradt különböző okokból, és csak 1923. március 15-én indult meg újra, nagy lendülettel. Minden remény megvolt a júliusi befejezésre. De sajnos a korona fizetőértékének hirtelen romlása és az ezzel járó drágulás az építkezés ütemét lelassította, végül szinte teljesen megakasztotta. Ennek ellenére a nyugati szárny helyiségei elkészültek annyira, hogy


19


2009/10/30

1:49

Oldal 20

a gimnázium ideiglenes otthonából ideköltözhetett, és 1923. október 12-én megkezdődhetett a tanítás a Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Reálgimnáziumában. A Szent Domonkos utcai keleti szárnyban az első emeleti imaterem elkészítése volt a legsürgősebb feladat. A Zsidó Gimnázium Barátainak Egyesülete 1923 áprilisában bizottságot hozott létre, amelynek feladata az építkezés szervezése és az anyagi fedezet előteremtése volt. A gazdasági problémák miatt azonban ez az építkezés is megakadt. Eddigre viszont elkészült az imaterem, a karzat a padokkal együtt, de a befejezésre, a teljes felszerelésre 1927-ig kellett várni. A nyugati szárnyban Baumhorn Lipót építész vezetése mellett elkészültek az épület Abonyi utcai frontján, az első és második emeleten a tantermek és a folyosó. 1928 második felében, mivel a Freystädtler-féle alapítvány értékpapírjai teljesen elértéktelenedtek, az alapítvány kuratóriuma az iskola telkének és épületének tulajdonjogát átadta az izraelita hitközségnek. Az ingatlan ára elméletileg 355 000 pengő volt, amelyet azonban nem kellett kifizetni, mert az iskola továbbépítésének kiadásait a hitközség fedezte. 1929 nyarán teljes erővel folytatódott az építkezés. Az épületen jelentős bővítést és módosítást is végre kellett hajtani, ugyanis a hitközség leánygimnáziumát is ide akarták helyezni. A módosított, egyik szárnyán háromemeletesre emelendő iskolaépülethez Böhm Henrik és Hegedűs Ármin készített terveket, akik már korábban is kapcsolatban álltak az építkezéssel. Az 1930-ban elfogadott tervek szerint, gyorsan zajlott az építkezés. Ez év „november 14-én a kibővítéshez tartozó új épületrészek falai mind elkészültek, és megtarthattuk az ilyenkor szokásos bokrétaünnepélyt […]. 1932. április 14-én […] már mindegyik osztály elfoglalhatta végleges helyét a Szent Domonkos utcai oldalon, 23-án az igazgató irodája és a tanári szoba, azután sorban a szertárak, könyvtárak, orvosi rendelők is átköltöztek új helyükre. Május 6-a óta már a Szent Domonkos utcai főkapun járunk be az iskolába” – örvendezett az 1930/1931. évi Értesítő. A harmadik emelet ráépítéséhez 1931. október 14-i dátummal megadták a használatbavételi engedélyt, ami az épület teljes elkészültét jelezte. Az épület hivatalos felavatása ünnepélyes keretek között 1932. június 7-én történt meg. És amennyire e korszak sajtóvisszhangjaiból megítélhetjük, a magyar közoktatásügy és a zsidó hagyományokra nevelés méltán nevezte ezt az eseményt – Glückstahl Samu szavaival – a „mély történelmi belátás érvényesülésének”. Kármán Mór elképzelései időtállónak bizonyultak, a mag termékeny talajba hullott. Az iskola felépült. (A Radnóti Miklós Gyakorlóiskola jubileumi emlékkönyve 1959–2009, 35–41. oldal)

20



2009/10/30

1:49

Oldal 21

GLÜCKSTAHL SAMU

ISKOLAPALOTÁNK FELAVATÁSA (Ünnepi beszéd)

Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! Méltóságos Főpolgármester Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A ház, melynek avatására összejöttünk, iskola: a tudás és művelődés hajléka, és a magyar kultúra épületének új talpköve. Voltaképpen nem is nevezhető újnak. A két iskolának, a Pesti Izraelita Hitközség reálgimnáziumának és leánygimnáziumának története nem a mai napon kezdődik, mikor ezt az épületet, melyben mindkét középiskola végleges otthont talált, ünnepélyesen felavatjuk. Több mint egy évtizedes munkásságra tekint vissza mindkét iskola. Saját hajlék nélkül élték át fennállásuk első éveit, igazolva azt, hogy az igazi emberi alkotások lényege az eszme, s nem az a külső keret, melyben az eszme megjelenik. Az élet szükségességei szülték az eszmét, hogy a magyar főváros hitfelekezetének legyen középiskolája, és az életnek ezt a szükségességét érezte át a hitközség, mikor nehéz időkben, az ország rettentő megpróbáltatásának idején, a gazdasági válság mélyén, képzelhetően nagy áldozatokkal, magára utaltan és saját erejéből fejlesztette és fenntartotta két középiskoláját. Tizenhárom évvel ezelőtt, zivataros napokban, amikor az összeomlás romjaiból kellett ismét felépíteni az országot, lelkes pedagógusok munkája, a szülők társadalmának akarata és a hitközség anyagi gondoskodása valósította meg a magyar zsidóság első két középiskoláját, és tette azokat a magyar iskolaügy szerves alkotóelemévé. Ma pedig már elértük, hogy az iskolák nem ideiglenes hajlékban, hanem a főváros egyik legnagyobb és legmodernebb épületében szolgálják hivatásukat. Amikor a Pesti Izraelita Hitközség nevében, mint annak iskolaügyi elöljárója, büszkeséggel adom át hivatásának a húsz év óta épülő, s immár befejezett iskolaépületet, mindenekelőtt visszapillantást vetek a két iskola életének most lezáruló első korszakára. Ez a korszak a kezdet nehézségeinek, a mostoha körülmények ellen való harcnak, a súlyos viszonyokhoz való alkalmazkodásnak időszaka volt, és hála a Mindenható akaratának, a kettős épület befejezésével ez a korszak lezárult, és hiszem, hogy a megnyíló új korszak


21


2009/10/30

1:49

Oldal 22

az iskolák életében a külső nehézségektől meg nem zavart, csendes, tartalmas és eredményes munkálkodás időszaka lesz. Nem vehetek búcsút a lezárult korszaktól anélkül, hogy meg ne emlékezzem mindazokról, akik ezekben az években lelküknek és szellemüknek kincseivel a nehézségek legyőzésében részt kértek maguknak. Meg kell emlékeznem elsősorban arról a férfiúról, aki elődöm volt a Pesti Izraelita Hitközség iskolaügyi elöljárói székében, s akinek működése alatt létesült a két középiskola: Feleki Béláról. Meg kell emlékeznem a Pesti Izraelita Hitközség két elhunyt érdemes elnökéről: Léderer Sándorról és Kaszab Aladárról, akik szívükön viselték a két kultúrintézménynek a sorsát. Meg kell emlékeznem nemrégen elköltözött munkatársamról: dr. Kecskeméti Adolfról, ki mint vallásoktatás-ügyi elöljáró, annyi szeretettel gondozta a két iskolában a vallásos nevelés ügyét. Kegyelettel kell idéznem a nagy művész emlékét, kinek pompás tervei nyomán emelkedik ez az impozáns hajlék: Lajta Béláét. S végül hódolattal említem a magyar tudományosság, a magyar kultúra azon kiváló zsidó művelőinek nevét, kiknek szelleme és befolyása irányítóan hatott iskolánk kialakulására: említem Kármán Mórt, a magyar pedagógiai tudomány klaszszikus művelőjét, Goldziher Ignácot, a világhírű orientalistát, Alexander Bernátot, a magyar filozófia egyik legkiválóbb jelesét és Bánóczi Józsefet, a magyar irodalomtörténeti és esztétikai tudomány kimagasló alakját. Nagy halottaink emlékének kegyelettel teljes megemlékezése után mély köszönettel fejezem ki hálás elismerésünket mindazoknak, kik hervadhatatlan érdemeket szereztek abban, hogy a kezdet áthághatatlannak látszó nehézségei után a mai naphoz eljutottunk. Neveiket, úgy érzem, nem kell említenem, a büszke öntudat az övék: a pedagógusoké, a tudósoké, az emberbarátoké, a két iskola vezetőié, a pártfogóké, akik mind büszkék lehetnek arra, hogy megtestesítve láthatják elgondolásaikat és ideáljaikat. Kegyelmes Uram! Tisztelt Hallgatóim! A magyar kultúrpolitikának, s különösen a magyar középiskolai oktatásnak alapgondolata az emberi tartalommal telített egységes nemzeti műveltség. Ezt a gondolatot juttatja érvényre a magyar középiskolai törvény és az évtizedes fejlődés során létrejött tanterv. Ennek az egységes nemzeti művelődésnek gondolata vonul végig valamennyi magyar középiskola tananyagán. De ez az egység, ez az összeolvadás a nemzeti kultúra gondolatában nem jelenti a magyar iskolaügyben a teljes uniformitást. A magyar közoktatásban – s itt elsősorban a középiskolai oktatás van szem előtt – fellelhető bizonyos tagozódás annak felismeréseképpen, hogy a nemzeti művelődés egysége nem jelenti a teljes, gépies egységesítést. Van tagozódás az egyes iskolafajokban, a tanítás anyagának bizonyos, tárgyi módosulásában: a humanisztikus gimnázium, a reálgimnázium és reáliskola tananyaguk tagozódottságában is meg tudják valósítani a magyar közoktatás vezérlő gondolatát: a nemzeti kultúra egységét. De van tagozódás más irányban is. Noha az egységes nemzeti művelődés gondolatának letéteményese maga az állam, a magyar állam nem értelmezte soha kultúrfeladatát olyképpen, hogy az egységes nemzeti művelődés megvalósítása céljából a maga kezében

22



2009/10/30

1:49

Oldal 23

kell mintegy monopolizálnia a közoktatás egész gépezetét. Az állam helyet juttatott a középfokú oktatásban a felekezeteknek is, mint amelyek szintén részei és letéteményesei az egyetemes, nemzeti kultúrgondolatnak. Egy tekintetben a felekezeti iskolák is valamennyien egyformák és egységesek. A magyar középiskolai oktatás bölcsen megalkotott szervezete gondoskodik róla, hogy az egyes hitfelekezetek, iskolafenntartói minőségükben, bevihetik az ifjúság nevelésébe a maguk vallásának egész erkölcsi tartalmát. Nem mint a nemzet kulturális egyetemességével és egységével szemben érvényesülő elválasztó momentumot, hanem mint szerves kiegészítőjét a nemzeti kultúra centrális gondolatának. Ez az alapvető irány szabja meg a felekezeti iskolák helyét a magyar közoktatásban. Nem más és más tudományt, más és más kultúrát, más és más irodalmat és történelmet, más és más hazafiságot tanítanak az egyes felekezeti iskolák, hanem valamennyien kivétel nélkül a magyar kultúrát, a magyar irodalmat és történelmet, a magyar haza szeretetét tanítják nem kisebb erővel és nem kevesebb érzülettel, mint az állam iskolái. S noha a középiskolai törvény rendelkezései szerint az összes felekezetek iskoláiban a tanítás anyagában, kereteiben és módjaiban szinte korlátlanul az állam kultúrakarata érvényesül, a magyar közoktatás szervezetén belül külön helye van a felekezeti iskoláknak. Mély történelmi belátás érvényesül abban, hogy a magyar állam a modern magyar közoktatás szervezetének kiépítésekor a vallásfelekezeteknek is részt engedett. A magyar közoktatás nem lehetett – történelmi okoknál fogva – tisztán egyházi szervezetű, de nem lehetett teljesen világi sem. A vallásfelekezetek iskoláinak akként kellett beilleszkedniök a magyar közoktatás szervezetébe, hogy bennük ne az állami oktatás valamely lényeges elemének hiánya, hanem ellenkezőleg, oly többlet mutatkozzék, mely éppen a konfeszszionális jelleg következménye. Más szóval: ezek az iskolák nem kevesebbet nyújtanak az államiaknál, hanem valamivel többet: a tanításnak azt az erkölcsi atmoszféráját, melyet a vallás ad meg, amely tudásban nem nyújt ugyan mást, mint az állam iskolái, de emberi értékekben olyasmit, amit a nem felekezeti iskolák nem tudnak nyújtani. Hagyományos és általános volt régente is a magyar társadalomban a felekezeti iskolák ily értékelése. Elismerten oly iskolák voltak ezek, melyek a biztos és szilárd tudáson kívül az erkölcsi nevelés emberformáló értékeivel is gazdagították a növendékeiket, s melyekben a vallás szelleme egyszersmind a legnemesebb emberszeretet szelleme is volt. Számos zsidó nevelkedett a szerzetesi vagy más felekezeti iskolákban, akik innen hozták magukkal a klasszikus vallási türelmesség és liberalizmus emlékét. A magyar felekezeti oktatásnak hagyományaihoz tartozik a más felekezetekkel szemben való türelmesség, s az, hogy Isten igaz eszméje nem a mások lenézésében s az ellenük való hadakozásban, hanem minden ember szeretetében és megbecsülésében áll. Ily értelemben jogosult a felekezeti iskola ma is, ha az tudásban a legtökéletesebbjét nyújtja mindannak, amit a nemzeti közoktatás mértéke megkövetel, s ha emellett a vallási nevelést oly tökélyre emeli, hogy az eltörölhetetlenül vésődik bele a fiatal lelkekbe, és neveli őket a szeretet és testvériség szellemében.


23


2009/10/30

1:49

Oldal 24

A mi iskoláinknak céljait és feladatát is így látom, de hogy középiskoláink a magyar közoktatás átfogó szervezetének részivé válhattak, az elsősorban annak a történelmi ténynek köszönhető, hogy a magyar zsidóság szerves részévé tudott válni a polgári társadalomnak. Ezek a mi iskoláink, melyeknek avatási ünnepségére itt összegyűltünk, nem tölthetnék be hivatásukat, de létre sem jöhettek volna, ha termőtalajuk: a magyar zsidóság nem vált volna elválaszthatatlan részévé a magyar nemzeti társadalom televényének. Kegyelmes Uram! Tisztelt Hallgatóim! Úgy hiszem, szükségtelen külső részleteiben vázolnom azt a folyamatot, melynek során a magyar zsidóság elfoglalta mai helyét a magyar társadalomban. E pillanatban minket az ezeréves múltnak csak újabb fázisa érdekel: az a folyamat, amely a 19. század során meghozta a magyar zsidóság teljes polgári egyenjogúságát és beilleszkedését a magyarság produktív munkájába mind gazdasági, mind kulturális téren. Ez a folyamat egyszerre kezdődött és együtt ment végbe a modern magyar polgári társadalom kialakulásával: ugyanaz a folyamat, amely a rendi Magyarország kereteinek átalakulásával létrehozta a modern polgári Magyarországot, ugyanaz kijelölte a magyar zsidóság helyét is a polgári Magyarország rendjén belül. Ugyanazok a férfiak, akik első zászlóvivői voltak a modern értelemben vett magyar nemzeti eszmének, egyúttal első szószólói voltak a zsidóság egyenjogúsításának és a polgári rend keretei közé való bebocsáttatásának is. Báró Eötvös József, Petőfi, Kossuth, Deák Ferenc s a szabadságharc korának, s az azt követő korszaknak úgyszólván minden jelentős írója és politikusa harcosa volt a nemzeti eszmének, s egyúttal a liberalizmusnak is. Az ő életük nyomán jött létre a modern magyar polgári társadalom, s a társadalomnak úgyszólván születése pillanatában jellemző vonása volt az a nemzeti liberalizmus, melynek eredményeképpen egy mindenképpen elmaradott, szegény és értékeit parlagon hevertető ország modern, hatalmas tempóban fejlődő kultúrországgá vált. Ebbe a nagy munkába kapcsolódott bele teljes sikerrel a magyar zsidóság. Szükséges volt ez a rövid történeti visszapillantás, hogy most már egész mélységében megérthessük iskoláink szerepét és kultúrjelentőségét. Sajátos véletlene a fejlődésnek, hogy abban a liberális fejlődési korszakban, melynek jelentőségét az imént fejtegettem, a magyar zsidóság nem rendelkezett külön középiskolával, és a zsidó középiskolák létesítése oly időre maradt, mely a magyarság és a magyar zsidóság életében is a legsúlyosabb megrázkódtatások korszaka. De éppen ezek a nehéz idők tették fokozott mértékben szükségessé a zsidó felekezeti iskolák létesítését, hogy gyermekeinknek a teljes magyar műveltséget nyújtsák felbonthatatlan egységben a zsidóság egyetemes erkölcsi és vallási értékeivel. Kegyelmes Uram! Tisztelt Hallgatóim! Nem lélek nélküli alkotás ez a két iskola, nem üres szóvirág a magyar zsidóságnak beilleszkedése a magyarság kultúrájába. A zsidó gimnázium eszméje először egy nagy magyar pedagógusnak, Kármán Mórnak az agyában fogalmazódott meg. Kármán Mórnak nagy küldetése volt a magyar pedagógiai tudomány

24



2009/10/30

1:49

Oldal 25

és gyakorlat megalapozásánál. Ő volt az, aki a múlt század klasszikus pedagógiai elméletét, a Herbart-féle pedagógiai rendszert, illetőleg annak Ziller által továbbfejlesztett alakját a magyar pedagógiára alkalmazta. Ennek az alkalmazásnak a lényege abban állt, hogy a tanításnak belső szerves egységét a nemzeti múltra, a nemzeti történetre alapozta. Kármánnak köszönhető a magyar tanítási rendszernek az az alapgondolata, hogy a tanuló a maga fejlődését szervesen kapcsolja össze a nemzet történeti fejlődésének egyes szakaszaival: ezen az alapgondolaton épült fel a magyar középiskolai tanterv klasszikus épülete, melynek vonalait az azóta bekövetkezett változások sem moshatták el. Kármán Mór szelleme él ezekben az iskolákban: magyar történeti szellem és zsidó etikai szellem. Éljenek és erősödjenek az új iskolák új hajlékukban; bocsássanak ki magukból tudásban erős, a zsidó etikában tudatos, a magyar érzésben rendíthetetlen nemzedékeket! Isten áldását kérem mindkét iskolánkra, vezetőikre, tanáraikra, növendékeikre és családjaikra is. S midőn hálásan köszönöm Excellenciádnak, Kultuszminiszter Úr, hogy ünnepünket megtisztelte jelenlétével, s Önöknek is, tisztelt hallgatóim, hogy itt megjelentek, ezennel felavatom a Pesti Izraelita Hitközség reálgimnáziumának és leánygimnáziumának új hajlékát. Isten áldása legyen rajtuk! (A Pesti Izraelita Hitközség Fiúgimnáziumának 1931/1932. tanévi évkönyve, 5–10. oldal)


25


2009/10/30

1:49

Oldal 26

LANTOS ÁRPÁD

A ZSIDÓ GIMNÁZIUM ÉS A VÉSZKORSZAK

A Zsidó Gimnázium működésének első negyedszázada sajnos egybeesett a magyar politikai élet jobbra tolódásával, és így az antiszemitizmus folyamatos, bár néha csak kisebb ütemű erősödésével. Ennek természetesen voltak szubjektív, és voltak objektív, gazdasági- és politikai okai. Az iskola működését a nyílt fehérterror légkörében kezdte meg. A nyilvánvalóan ellenséges légkört fokozta a különítményesek jelenléte és a közhangulat, amely az I. világháborús vereségért, a forradalmakért és a gazdasági nehézségekért a kisebbségeket, többek között a zsidóságot tette felelőssé. Megváltozott a zsidó lakosság területi megoszlása is: míg Trianon előtt a zsidó népességnek csak az ötöde lakott a fővárosban, a békeszerződés ratifikálása után ez a szám 45%-ra nőtt. Az elcsatolt területekről a megmaradt országrészre beköltöző, magát magyarnak valló értelmiségnek biztosítania kellett státusza megtartását, többek között ez vezetett a numerus clausus elfogadásához. A törvény elfogadása után országszerte nyílt zsidóellenes megmozdulások következtek be, és nőtt az elvándorlók létszáma. Az 1920/1921. tanévben ötszáz magyar zsidó hallgató tanult a brünni egyetemen, 1922/1923-ban pedig nyolcszáz Magyarországról érkezett zsidó felvételizett a bécsi egyetemekre. A Központi Diáksegélyezési Bizottság jelentése 1924-ben ötezer főre tette a külföldön tanuló egyetemisták számát. Sándor Pál ebben az évben tett javaslatot egy zsidó egyetem felállítására, azonban kezdeményezését a nemzetgyűlés elutasította. Ebben a légkörben nem volt csoda a zsidó szellemi élet képviselőinek emigrációba menekülése; olyan nevek hagyták el az országot, mint Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, Mannheim Károly, Hauser Arnold, Kármán Tódor, Polányi Károly és Mihály, Jászi Oszkár, Szende Pál, Bíró Lajos, Korda Sándor, Breuer Marcell és sokan mások. A gróf Bethlen István miniszterelnök által vezetett kormányra várt a közel négyszáz év után ismét önállóvá vált Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi konszolidációja. Ezt az elvesztett világháború, a vesztes forradalmak és Trianon után az ország önerőből nem tudta megtenni. Mindenképpen nemzetközi segítségre volt szük-

26



2009/10/30

1:49

Oldal 27

ség, de a háborús győztes „demokratikus” hatalmak és a Népszövetség jelezte, elvárja a törvényes rend helyreállítását a hatóságoktól. A numerus clausus végrehajtását nem erőltették, a vidéken működő tiszti különítmények tagjait betagolták a csendőrségbe és a hadseregbe, a fővárosból pedig „elvezényelték” őket. A szélsőségesen antiszemita nézeteket valló képviselők megválasztását megakadályozták. Nem lehet véletlen az, hogy az ezt követő közel tíz év volt a budapesti Zsidó Gimnázium aranykora. A náci Németország gazdasági és politikai sikerei, valamint az 1938-ban létrejött Anschluss magával hozta a magyar politikai élet újabb, még fokozottabb jobbra tolódását. Az első, majd a második zsidótörvény korlátozó intézkedéseinek hatására 1943ig mintegy tízezer zsidónak nyilvánított értelmiségi vesztette el állását. Bár a gimnázium tanulólétszáma ebben az időben a más tanintézetekből „eltanácsoltak” miatt nőtt, nyilvánvalóvá vált, az iskolának az értelmiségi pályák mellett az élet más területére is fel kell készítenie az ide beiratkozott tanulókat. Az 1939/1940. tanévben ezért indult meg mind a fiú-, mind a leánygimnázium mellett az ipari középiskola is. A törvényi megkülönböztetések mellett a mindennapi élet is egyre nehezebbé vált a magyar zsidóság számára. Az iskola békés szigetnek tűnt, de természetesen nem gondolhatja senki, hogy nem érték atrocitások az itt dolgozókat és tanulókat. 1941-ben például fiatal nyilasok szervezetten támadták meg az iskolát, gúnydalok éneklése mellett megdobálták a gimnázium épületét. Csak akkor hagyták ezt abba, amikor az éppen testnevelésórán lévő végzős osztály tagjai Perényi Tivadar testnevelőtanárral az élen elkergették őket. Megkezdődött a tanárok behívása is munkaszolgálatra, és a fiúgimnázium épületét lefoglalták katonai célokra. Állandósult a tüzelőanyag-hiány is, ezek miatt gondot jelentett a folyamatos tanítás is. Ugyanakkor akadályozta az oktatást az iskola épületeinek kisajátítása, és az ezzel járó folyamatos költözködés is. A magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem tantárgyakat miniszteri rendelet értelmében csak keresztény felekezetű szaktanár oktathatta. Nincs nyoma annak, hogy ezt a problémát hogyan oldották meg a két gimnáziumban, illetve az ipari középiskolában. A német megszállás és a sárga csillag viselésének elrendelése tovább nehezítette az iskola helyzetét, amit csak fokoztak az 1944 áprilisában megkezdődött szövetséges bombatámadások. Ilyen körülmények között nem kis feladat volt az érettségi vizsgák megszervezése, illetve az azokra való felkészülés és az eredményes megfelelés. A nyilas hatalomátvétel és a gettóba való költözés elrendelése után a tanítás lehetetlenné vált. Mint mindenkinek, a középfokú oktatási intézmények tanárainak, dolgozóinak és tanulóinak a puszta életük mentése is komoly feladatot jelentett. Mint a magyar zsidóság egészét, az iskola dolgozóit és tanulóit sem kerülték el a háború borzalmai. A vészkorszakban elhunytak, meggyilkoltak emlékét örökre megőrizzük.


27


2009/10/30

1:49

Oldal 28

F UCHS D. RAFAEL

ISKOLÁNK AZ 1943/1944. ÉS AZ 1944/1945. ISKOLAI ÉVBEN (Megnyitó beszéd)

Az év történetének áttekintése 1941 decembere óta nem használhatjuk saját épületünket, azóta nincs saját otthonunk. Majdnem egy évig a leánygimnázium vendégszeretetét kellett igénybe vennünk; 1942. szeptember 29-én a leánygimnázium épületét is át kellett engednünk a honvédségnek, és 1944 májusáig a hitközségi elemi és polgári iskolának a VII. kerületi, Wesselényi u. 44. szám alatti épületében folyt munkánk, a leánygimnáziummal váltakozva. 1944. május 8án a Wesselényi utcai épületbe a Zsidó Kórház költözik be, ott fejezzük be az iskolai évet 1944. április hó 1-jén, és csak irodahelyiséget kapunk az Eötvös u. 31. szám alatt, a hitközségi elemi iskolában. Már az 1943/1944. iskolai év sem nyújtott – megközelítőleg sem – a kívánatos mértékben kihasználható szorgalmi időt. A váltakozó tanítás rövidebb órák bevezetését tette szükségessé, az iskolai évet a budapesti iskolák a légitámadások miatt két hónappal későbben: 1943 novemberében kezdték meg, és a közbejött német megszállás és fokozott háborús veszélyek miatt 1944. április 1-jén fejezték be. Év közben ismételten elmaradtak tanítási órák és napok a gyakori légiriadók miatt. Tanári testületünkből is többen hiányoztak. Az egész iskolai év folyamán katonai szolgálatot teljesített a gimnáziumból: Goldberger György dr., Kaufmann-Káldi László, Rubinyi György dr., Wessel Imre Béla, az ipari középiskolából: Berkes György, Farkas Zoltán dr. A nehézségeken már ebben az iskolai évben is, kemény munkán kívül az anyag megrövidítésével igyekeztünk segíteni. Mindjárt az év elején a hosszúra nyúlt szünetben elmaradt munkát azzal iparkodtunk pótolni, hogy írásbeli feladatokat tűztünk ki, és megállapított terv szerint ismétlési leckét adtunk fel tanítványainknak. E feladatokat, leckéket sokszorosított levélben közöltük a fiúkkal, és az írásbeli feladatokat bekértük. Kötelezővé tettük továbbá a rádióiskola előadásainak rendszeres hallgatását. 1944 szeptemberében, majd folytatólag október havában, sok nehézség leküzdése után – saját helyiség híján – a Chevra dísztermében (a VII. kerület, Erzséber krt. 26. szám alatt) megtartjuk a beíratásokat. Akkor a megkülönböztető jelnek: a sárga csil-

28



2009/10/30

1:49

Oldal 29

lagnak viselésére kötelezett tanulók csak zsidó iskolába iratkozhattak be, és így sokan jelentkeztek nálunk állami és községi iskolákból is; ekkor már 750 körül volt a beírt tanulók száma. A beíratásokat azonban a szomorú emlékű október 15-én hirtelen félbe kellett szakítanunk. Elkapott és elsodort bennünket a pusztító vihar. Csak amikor ez a vihar elmúlt, a borzalmas rémuralom befejeztével, 1945 februárjában kezdjük meg újra munkánkat. Már hozzáfogunk régi otthonunknak, a Szent Domonkos utcai épületünknek rendbehozásához, de az épületre ismét szüksége van a katonai parancsnokságnak. Február 26-án megkezdjük az ipari középiskolában a műhelygyakorlatokat, illetőleg legelőször is Mexikói út 60. szám alatti műhelyünk rendbehozását. Március 12-én végre megindul a munka az egész vonalon, egyelőre az ORT helyiségében, a VII. kerület, Erzsébet krt. 32. szám alatt. Tanítványaink csak lassan gyülekeztek; eleinte csak vagy kétszázan voltak. Sokan vidékre mentek, hogy emberbaráti akciók jóvoltából helyreállítsák végsőkig leromlott egészségüket, és megfelelő élelmezésben részesülhessenek, sokan – villamosközlekedés híján – a nagy távolság miatt nem jelenhettek meg. Először csak négy-négy osztállyal tudunk naponként foglalkozni (ezek is két csoportban jönnek: délelőtt és délután, minthogy mindössze két terem áll rendelkezésünkre), de közben serényen folyik a Rabbiképző Intézet VIII. kerület, Rökk Szilárd utca 26. szám alatti épületének rendbehozása, és március 22-én átmehetünk ebbe az épületbe, mely az 1944/1945. iskolai év végéig nyújtott nekünk szerény, de vendégszerető otthont. Itt is a leánygimnáziummal délelőtti és délutáni beosztással váltakozva tanítottunk, de minthogy itt sem volt elegendő tanterem, néhány osztály csak háromszor hetenként jöhetett iskolába. (Egy épületbe hét iskola szorult: az Országos Rabbiképző Intézet, az Izraelita Tanítóképző Intézet [Líceum], az Izraelita Tanítóképző Intézet gyakorló elemi iskolája, a leánygimnázium, az ipari leányközépiskola és a mi gimnáziumunk s gépipari középiskolánk!) Fokozta a nehézségeket, hogy az épület nem volt kellően felszerelve; csak lassanként kaptunk elegendő számú padot (ezeknek csak egy része volt iskolapad), téntatartó híján iskolai dolgozatokat nem írhattunk, szertáraink, könyvtáraink részint megsemmisültek, részint raktárakban rendszertelenül felhalmozva hozzáférhetetlenek. Nagy nehézséget jelentett mindezeken felül az is, hogy csak kevés tanulónak a kezében volt tankönyv. Itt álltunk; az elmúlt borzalmas hónapokban megcsúfoltak, megaláztak, törvényen kívül helyeztek és pusztítottak bennünket. Kifosztva, lerongyolódva, legyöngülve, éhezve és fázva fogtunk hozzá a munkához. De volt tanulóifjúság – bár erősen megritkult számban –, voltak tanáraink, volt egy hely, ahol dolgozhattunk, volt bennünk erős akarat, munkakedv, és velünk volt a Mindenható végtelen kegyelme! Az iskola keretei lassanként bővültek. A VKM 56 001/1945. számú rendelete lehetővé tette, hogy azok a tanulók, akik beiratkoznak, de az iskolát nem látogathatják rendszeresen legalább három hónapon keresztül, az iskolai év végén – mint nyilvános tanulók – magánvizsgálat-jellegű vizs-


29


2009/10/30

1:49

Oldal 30

gálatot tehessenek. Lassanként a beírt tanulók nagy része – visszatérve – ismét részt vett a tanításon. Az iskolai év végén már 417 volt az osztályozható nyilvános tanulók száma (köztük 44 gimnáziumi és 6 ipari középiskolai tanuló tett magánvizsgálat-jellegű vizsgálatot), és számos tanuló, aki beiratkozott, de még vidéken tartózkodik, engedélyt kért és kapott, hogy augusztus hó végén tehesse le ezt a magánvizsgálatát. Ha az iskolai munka megindulásakor kénytelenek voltunk a párhuzamos osztályokat megszüntetni, most már komoly szüksége mutatkozik annak, hogy legalábbis három alsó osztályunkban újra megnyissuk a párhuzamos osztályokat. Csak a tantermek hiánya és a tanári testület több tagjának távolléte késlelteti a regenerálódásnak ezt a folyamatát. Végre május 21-én megoszthatjuk legalább I. osztályunkat. A tanárhiányon úgy segítünk, hogy kevés óraszámban elfoglalt tanárainkat nem szaktárgyaik tanítására is beosztjuk, mások pedig többletórákat vállalnak. Most már 1945. július hó 6-ig folyik a rendes tanítás, az év végi összefoglalások után, július 14-én évzáró istentisztelettel fejezzük be az iskolai évet, július 16-án pedig évzáró ünnepély keretében kiosztjuk a bizonyítványokat és jutalmakat. Így a jó Isten segítségével befejezhettük gimnáziumunk huszonhatodik, gépészeti ipari középiskolánk hatodik esztendejét. Bízunk benne, hogy a Mindenható kegyelme lehetővé teszi, hogy most már zavartalan békében, sok-sok nemzedéken keresztül végezhesse iskolánk a maga munkáját: a nevelés és tanítás szent munkáját. Hálával emlékszem meg ezen a helyen is arról a lelkes buzgalomról, mellyel a sok nélkülözéstől leromlott, kellőképpen most sem táplálkozni tudó és most is rengeteg anyagi nehézséggel és sok-sok gonddal küzdő testületünk, sokszor fizetésének csak egy töredékét, sokszor még ennyit sem kapva, áthidalta a borzasztó nehézségeket, és minden erejét ifjúságunk nevelésének és oktatásának szolgálatába állította! De elismeréssel fordulok tanulóifjúságunk felé is. Megfogyva és megtörve, rettenetes szenvedések után, melyek férfiakká érlelték őket, sokan a deportálás szörnyű emlékeitől üldözve, ültek megint az iskola padjaiba. Sokan családfenntartók lettek, akik az iskolából hazasietve testi munkával keresték meg kenyerüket, számosan szülők nélkül maradtak, és rokonoknál, ismerősöknél találtak ideiglenes otthont – és mégis dolgoztak, fölelevenítették az elfelejtett ismereteket, tanultak, hogy előkészítsék a magyar zsidóság és benne a maguk jobb jövőjét. A mártírok emlékét fájó kegyelettel őrizzük, a hősök szenvedése és küzdelme előtt meghajtjuk az elismerés zászlaját. E szenvedésnek és küzdelemnek kell, hogy jutalma legyen: Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.

30



2009/10/30

1:49

Oldal 31

Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. És ez a jobb kor el is fog következni, mert ahogyan olyan szépen mondja a Hatikvá: Még él bennünk a remény, ősi reménységünk... Ód ló ávdá tikváténu hatikvá hanosáná... (A Pesti Izraelita Hitközség Fiúgimnáziumának 1944/1945. tanévi évkönyve, 5–10. oldal)


31


2009/10/30

1:49

Oldal 32

ZSOLDOS JENŐ

TANÉVNYITÓ IGAZGATÓI BESZÉD AZ 1945/1946. TANÉV ALAKULÓ ÉRTEKEZLETÉN

Tudom: a romokon is nőnek virágok. Vallom, hogy Isten legnemesebb adományai között is a legboldogítóbb: a felejteni tudás. S hiszem, hogy egykor én is idézni fogom Reviczky Gyula verssorát: „Nem azt sajnálom, hogy mindig csalódtam; / De hogy már többé nem csalódhatom!” És mégis... Mielőtt kisarjad az omladékok fölött az új élet, szeretnék visszapillantani összedőlt iskolai múltunk törmelékein; mielőtt a feledés elködösítené akaratlanul is a részletek foltjait, s megtörné a visszaemlékezés erejét, szeretnék az eleven szemlélet közelségében találkozni azokkal a kartársaimmal, akikről a későbbi nemzedékek sem felejtkezhetnek meg soha, és mielőtt a pillanatnyi csalódások kínzó érzései elhalkulnak bennem, szeretnék a csalódást kiváltó jelenségek mögé tekinteni, hogy leszámolva önmagunkban a múlt tragikus eseményeivel, mérlegre vethessük jövőnk kialakulásának következményeit. Romokban hever iskolai életünk huszonöt éve, az a negyedszázados közös akarat létrehozta világ, amelyben a pedagógia általános követelményein túl s a zsidó jelleg érvényesítése mellett az örök emberi eszmények meglátóivá szerettük volna nevelni ifjúságunkat. Lezárult ez a huszonöt év anélkül, hogy mint iskolatörténeti eseményt megünnepelhettük volna. Üdvözlő beszédek, elismerő szónoklatok, emlékkönyvi cikkek helyett halál, pusztulás, szenvedés és könnyek zárják le leánygimnáziumunk történetének első szakaszát, amelynek lényegmódosító mozzanatát minden túlzó párhuzamba állítás nélkül azonosíthatjuk a magyar zsidóság életének fordulóival. Menekült gyermekén keresztül a zsidó iskola „megbélyegző tehertételétől” és boldogan kereste az egyetemesebb környezet előkelő közelségét. Sőt amidőn az első zsidótörvény a maga kegyetlen nyíltságával ráeszméltette hovatartozásának felismerésére, még kétségbeesettebb törtetéssel igyekezett megvédeni gyermeke iskolai helyzetének esetleges előnyeit. A második zsidótörvénynek és a középiskolai tanszabadság intézményes megszorításának kellett jönnie, hogy leánygimnáziumunk létezéséről szélesebb körben is tudomást vegyen a pesti zsidó réteg. De ez a fordulat nem takarhatta el előlünk a mögötte elhúzódó sötét hátteret. Növendékeink számának gyarapodása kétes értékű gazdagodás

32



2009/10/30

1:49

Oldal 33

volt. Az utolsó öt esztendő minden iskolai eseménye magyar–zsidó sorsunk hanyatló irányára, új tájékozódás és jövőszemlélet keresésére, zsidó életünk háborús teherviselésének mértékére utal. Az ipari tagozat kiválása leánygimnáziumunk rendszeréből: a gazdasági elhelyezkedés irányát változtató zsidóság szándékát jelzi; a Személynök utcai tagozat megnyitása: az állami és városi gimnáziumok kapuin kívül rekedtek felé megmutatkozó támogatás mozdulatát rögzíti meg; a délelőtti-délutáni váltakozó tanítás a fiúgimnáziummal: a háborús időszak nyomasztó közelségét tudatosította. A nyugodt és ütemes iskolai munka ettől kezdve nehézségeken, zökkenőkön át vezetett. S amidőn iskolaépületünket is el kellett hagynunk, csak erőnk megfeszítésével tudtunk úrrá lenni az egyre súlyosbodó akadályokon. Ebben az időszakban aztán már messze elkerültünk mindattól, amit zsidó leánygimnáziumunk mind környezeti, mind pedagógiai tekintetben nyújtani tudott vagy akart. Gazdag iskolai berendezésünk idegen hatóságoknak átadott leltári anyag lett, szertáraink felszerelése halomba hordott holt tömeg. Önképzőköri munkára, szociális tevékenységre, vallásos összejövetelekre, ünnepi alkalmakra, sportoló találkozásra nem volt sem helyünk, sem időnk. Növendékeink osztályon kívüli nevelésére legjobb esetben a folyosók ablakmélyedéseit vehettük igénybe. Tanítványaink szüleinek leromlott anyagi helyzete, az apák munkaszolgálatos távolléte, az állandó riadók okozta nyugtalanság, a légitámadások pincébe kényszerítő zavara, a folytonosan megismétlődő hosszú szünetek szinte fonákjára fordítottak minden tanulmányi tervet és oktató akaratot. És mégis, e látszattanítás mögött is hősi küzdelem folyt: zsidó nevelő-tanító szándékunk emésztő viaskodása a valósággal. Ezen a göröngyös úton döbbent ránk 1944. március 19. megrázó pillanata. Szétszóródtunk, és életpusztító sivárságban szenvedtük végig zsidó sorsunkat, s halálra készülten vártuk, hogy vidéki hittestvéreink tragédiája rajtunk is beteljesedjék. Kétségbeesés és remény között vergődtünk. Elhurcolt, elmenekült kartársaink végzete megsokszorozta vigasztalanságunkat, az iskola megnyitásának lehetősége viszont várakozásunkat új távlatok felé terelte. Október 15. sötét délutánja aztán pontot tett izgalmaink, rettegésünk, űzöttségünk hónapjai után, hogy még istentelenebb rémségekkel szembesítse a megmaradt magyar zsidóságot, s benne iskolánk tanárait, ifjúságát és családjaikat. Száz napig állt az idő felettünk, siralomházak lakói lettünk, halálra kiszemelt rabok. És amidőn fővárosunk felszabadulása után szabad napfényre jutottunk, s tapogatózni kezdtünk, mint a vakok, akiknek szeméről csoda hántotta le a hályogot, nemcsak otthonunkat, vagyonunkat, egyéni múltunkat találtuk a romok között, leánygimnáziumunkat is elseperte üldözőink véres uralma. Iskolaépületünk ugyan áll, viszonylagosan szerencsésen érték a gránáttalálatok, a külső falak ornamentikái sérülésein túl csak a tornaterem és a harmadik emeleti osztálytermek tetőátütései mutatják a harcok nyomait, de belül csupaszon merednek a falak. Mindenünk elveszett. Az Országos Továbbképző Bizottság (ORT) helyiségeiben maradt irataink javarészt megsemmisültek, vagyontárgyainknak az Eötvös utcai elemi iskolában elraktározott


33


2009/10/30

1:49

Oldal 34

utolsó darabjait feldúlták, szekrényeinket feltörték, okmányaink egy részét elhamvasztották, még iskolánk brokátselyem, hímzett díszzászlója is az ádáz rablóvágy martaléka lett. De mi ez a veszteség ahhoz a csapáshoz képest, amelyet galád gyilkosaink sorainkban vágtak! Kandel Sámuel dr., szeretett barátom, kedves kartársunk mártírhalálával olyan űr támadt iskolánk szellemi életének folytonosságában, amelyet talán áthidalhat a nyomába lépő akarat, de betölteni nem fog tudni soha. Negyedszázados küldetése leánygimnáziumunk nevelő szolgálatában több volt, mint nemes hivatásteljesítés, mint önfeláldozó pedagógiai példaadás. Jellegadó támasza volt ő iskolánk zsidó rendeltetésének. Az eszmei zsidó önszemlélet meggyőződéses hirdetését vállalta tudatos programmal, következetes állhatatossággal. Megalkuvás és egyezmény nélkül a pozitív zsidóság időálló értékét vallotta a gyökértelen, felszínes zsidósággal szemben. Kandel Sámuel valóban művészet rangjára emelte a tanítás módszerét. Utánozhatatlanul egyszerű eszközökkel vonta szűkre a távolságot anyag és érdeklődés, elemzés és elsajátítás között. A feldolgozás ütemét úgy szabályozta, a közös alkotó tevékenységet úgy építette föl a szétdarabolás és állandó összefoglalás rendszerén, hogy a tanuló már ott az órán végigélte az új leckével való találkozástól a hiánytalan appercepcióig terjedő folyamatot, s jutott el az elkészültség kielégítő pillanatához. Az eredmény mindenkit bámulatba ejtett; a hozzáértő idegent, a látogató szakembert, az érdeklődő szülőt, elsősorban a növendéket. Csak őt magát nem, mert nála a tanítás nem technika volt, megmerevedett gondolat, kiszámított fogások találó alkalmazása, hanem belső forma, folytonosan megújuló élmény, életének lényege. Ezért tudott új stílust teremteni a templomi szónoklatban is. A szószéken is tanító maradt. Megtagadta a szép szavak divatját, elhárította az üres pátosz veszélyét. Az értelem erején akarta meghódítani hallgatóságát. Minden beszéde bátor kiállás volt a maga hite, elvi felfogása, a tisztultabb zsidó sorsgondolat mellett. Szavain át éppúgy nem vesztette el hitelét a „zsidó” fogalom sokrétű tartalma, mint ahogy írásos közléseinek zsidó szemléletét is az őszinte meggyőződés aranyfedezete biztosította. Még a papi szerepkört is maga mögött hagyta, és visszamenekült az iskolai oktatás keretei közé, hogy itt, az ifjúság előtt szóljon és tanítson zsidó királyokról, hősökről, prófétákról, bölcsekről és mártírokról, akiknek végtelen sorában ott siratjuk őt is, szeretett barátunkat, és társát az életben s a halálba vezető úton: dr. Scheiber Erzsébet kedves kollégánkat. Kandel Sámuelné dr. Scheiber Erzsébet tanári pályájából húsz évet tud magáénak leánygimnáziumunk. Jelentkezése összeesett azzal az időponttal, amikor iskolánk túljutott már az imbolygó kezdet tapogatózásain, s mind testületi szellem, mind pedagógiai célkitűzések tekintetében kiegyenlítette az egyéni akaratok és eltérő szempontok iránykülönbségeit. Ehhez a megállapodott belső rendhez kellett alkalmazkodnia az újonnan érkezőnek. S a követelmény Scheiber Erzsébet számára nem jelentett elkedvetlenítő nehézséget. Az önképzés és a tudásgyarapítás parancsát mindig azzal a tudattal tel-

34



2009/10/30

1:49

Oldal 35

jesítette, hogy tanítványainak ítéletében a tekintély és a tanári munka értékmegállapítása nem az erélytelenség, a rosszul értelmezett jóság vagy engedékenység fokától, hanem a szellemi vezető tudásának mértékétől függ. A lírai költészet hangulatelemeinek kiemelésében és a lélekrezdülések szépségeinek megéreztetésében szinte elmosódott a határ a maga világa és a költő szándéka között. Ezért is tudta talán mindnyájunknál derűsebben érzékelni a világot, és benne megtalálni a boldogságérzés kínálkozó lehetőségeit. Ennek az életszeretetnek emléke még sötétebb árnyékot vet arra a gondolatra, hogy Scheiber Erzsébet szeretett kartársunknak a végzet kegyetlen akaratából mártírhalált kellett szenvednie. Leánygimnáziumunk két nemes emlékű tanárának halála napja legyen intézetünk fennállásának legvégéig minden esztendőben iskolánk gyásznapja, tévéth hó 26-án gyászistentiszteleten emlékezzünk meg róluk és mindazokról a tanártársainkról s tanítványainkról, akik a zsidóság legborzalmasabb korszakának s benne a legcéltalanabb magyar háborúnak áldozatai lettek. Mert van még veszteségünk! Dr. Szebenyi Endréné Mózes Erzsébet fiatal kollégánk életét gránáttalálat oltotta ki. Két esztendőn át működött csak iskolánk Személynök utcai tagozatában, s ez a rövid idő alig volt elegendő, hogy tanártársai szélesebb köre megismerje emberi és tanári értékeit. De akik közelről szemlélhették nagy elhatározásokkal induló pályáját, lelkesedésben izzó tanítóvágyát, s találkozhattak kedvességben feloldódó egyéniségével, azok fájdalmasan állapíthatják meg, hogy személyében nemcsak szeretetre méltó kartársat gyászolunk, hanem egy érdemes tanári élet ígéretét is elvesztettük. Wirth Kálmánt, iskolánk volt igazgatóját a kegyetlen testi és lelki szenvedések vitték a sírba. A nyugalomba vonulása óta eltelt hatodfél esztendő az ő sorsában rácáfolt a „jól megérdemelt pihenés” szólamának valóságos értelmére. Fiainak váltakozó vagy együttes távolléte állandósította egyébként is gyötrődő lelkének feszültségét, a zsidóságra nehezedő megpróbáltatások folytonos tépelődésre izgatták magyarságtudatát, a leánygimnáziumunkkal való kapcsolatának meglazulását pedig az önkéntes száműzetésbe vonulás kesernyés bánatával mélyítette el. Csak az iskolából feléje szűrődő hírek s tanártársai látogatásainak emlékeket idéző pillanatai tompították némileg önkínzó hangulatát. Viszszavonult, a szó legellenőrizhetőbb értelmében, s tragédiánk hozta magával, hogy ez a távolság még formailag sem lett átfogható abban a pillanatban, amikor utolsó útjára elkísérhettük volna. A gettó nyomora és kínlódásai következtében hunyt el leánygimnáziumunk egykori tanárai közül Szeles Henrik és dr. Kertész Ármin kartársunk, iskolánk két igaz jó barátja. Nevük említése is felidézi múltunk békés korszakát, amelyben egyikük buzgó tanári munkájával odaadóan szolgálta közös törekvésünket, leánygimnáziumunk felemelését, másikuk pedig eredményes oktató tevékenységével közreműködött intézetünk régi színvonalának megtartásában. Halottaink szomorú sorát számos tanítványunk nevével kellene kiegészítenünk.


35


2009/10/30

1:49

Oldal 36

Egyelőre, a teljes jegyzék hiányában, általános megemlékezésünk legyen búcsúzó, legyen zsidó gyermekáldozatukon érzett időtlen fájdalmunk kifejezése. Az örökre eltávozottaktól búcsút véve, a viszontlátás reményében gondolunk Gábor Vilmosné Szebenyi Márta kedves kollégánkra, volt tanítványunkra, akit sok ezer hittestvérünkkel egyetemben elhurcoltak, s akinek mielőbbi visszatérését, a nyáridőben deportált szeretett kartársainkkal együtt – Bereginé dr. Lázár Piroska, dr. Bródyné Strausz Sára, dr. Klein Miklós, dr. Kleinné dr. Szendrő Györgyi – bizakodva várjuk. Mélyen tisztelt kartársaim, a súlyos baráti, személyi és az anyagi veszteségek mellett lelkületi téren is szegényebbek lettünk. A hivatalos magyar liberális, vagy nevezzük így: neológ zsidóságnak is meg kell újulnia. Olyan szellemi irányt kell megjelölnie, amely határozottan és világosan megmutatja az álláspontot az egyetemes környezet és a belső zsidó tömeg felé. Szinte vallomástételt várunk, hogy a megfogható rámutatások adta program tételeit félreérthetetlenül megismerhessük. Mert nyilvánvaló: a múltat folytatni nem lehet. Ez a zsidóság ugyanis ortodox akart lenni zsidóság nélkül és zsidó Palesztina-gondolat nélkül; az egyikkel kacérkodott, a másik ellen harcot hirdetett. Vezetősége pedig az áligazságok káprázatával takarta érdektelenségét, és félmegoldásokkal igyekezett a nyílt színvallást elodázni. Csak az idő múlását várta, mikor adhatja föl zsidó közéleti pozícióit, hogy újra díszesebb külső rangokat kapjon helyettük cserébe. Idegenek voltak, a politikai és gazdasági élet száműzöttjei, akik felekezeti menedékben melengették régi tekintélyüket, s elégítették ki új adományokkal egykori híveiket. Hatalmas építmény mögé zárkóztak, de amidőn az első nagy megrázkódtatás szele végigsüvöltött felettünk, kártyavárként összeomlottak a megalapozottnak látszó falak, és leplezetlenül feltárult a kép: elöl az egyéni érdekek tobzódása, a háttérben a magára hagyott tömeg. Az őszinteség és önzetlenség nélküli világ helyébe erkölcsösebb és becsületesebb neológiának kell jönnie, s ennek megteremtésében részt kell vennünk nekünk is. Régi zsidó irodalmunk sűrűn emlegeti a tanulás követelményét. Természetes, hogy a mester személyének és munkájának megbecsülését is lépten-nyomon hangsúlyozza. A tanítótisztelet erény volt a zsidóságban, és ez a magatartás generációkon át mint létfenntartó közösségi elem öröklődött. Idők folyamán azonban tartalmatlan hagyománnyá, üres szólammá süllyedt. Az utolsó esztendő nyersen és könyörtelenül szembeállított bennünket az igazsággal. Semmivé lettünk, jelentéktelen parányokká zsugorodtunk feletteseink, barátaink, a „hálás” szülők, a zsidó közélet lelketlen hatalmasai szemében. Vannak égőn keserű emlékeink, hogy azokon lemérhessük csalódásunk nagyságát. (Védett házzá nyilvánított iskolaépületünkbe az intézet tanárai nem nyertek bebocsátást!) Le kell számolnunk a zsidó tanítótisztelet legendájával, viszont meg kell szereznünk ezt a tekintélyt. Önérzetesebben kell kiemelnünk szerepünket. Ne a hajbókolás, az alázatos jóindulat-keresés legyen érdekeink, személyi értékeink, pályánk megvédésének eszköze!

36



2009/10/30

1:49

Oldal 37

Mélyen tisztelt kartársaim, mindaz, amit eddig említettem, mind hangulatban, mind tényekben azt a pillanatot rögzíti, amikor az új életkezdés első lélegzetvételénél tartottunk. A jövőnk homályban van. Még kivehető körvonalakban sem látjuk elkövetkező utunk állomásait. Nem tudjuk, minő mértékben jelentkezik majd a cionizmus hivatalos követelménye. Nem ismerjük az új államélet pedagógiai és iskolaszervezeti elméletének részleteit, nem vethetjük mérlegre, milyen anyagi erők segítik majd iskolánkat, hogy újra tanításra alkalmas otthonná legyen. Számtalan kérdésre kell feleletet kapnunk. Bizonyosat csak három mozzanatra vonatkozólag mondhatunk: 1. Iskolaépületünket orosz katonai kórház céljaira vették igénybe. A Rabbiszemináriumban két tanterem, az ORT irodájában két helyiség, az Erzsébet körút 27. szám alatt két szoba áll tanító munkánk rendelkezésére. Osztályaink minden másnap jelenhetnek csak meg az iskolában. 2. Növendéklétszámunk jelentősen megcsappant. Nem az elhunytakra, az elhurcoltakra, a vidékre költözöttekre, a hitehagyottakra gondolok, hanem azoknak a szükségzsidóknak a gyermekeire, akik a távozás lehetőségének legelső alkalmát felhasználva hátat fordítottak a zsidó iskolának. S ezen a téren a pesti zsidóság egykori vezetőinek gyermekei, unokái járnak legelöl. A gyalogtávolság ürügye kínálkozó magyarázat volt a kimaradás bejelentésére. Az az érv, hogy más iskolában már tanítanak, és félő, hogy a gyermek elveszíti a tanévet, tetszetős megokolás. Valójában megismétlődött a múlt. Szabaddá lett az út, lehullottak a korlátok: „a zsidó iskolákra nincsen szükség többé”. 3. Nekünk, a zsidó leánygimnázium és ipari leány-középiskola tanárainak, hiánytalanul vállalnunk kell a régi munkafegyelmet, sub specie aeternitatis kell dolgoznunk. Ma sokkal többet, mint azelőtt. Sohasem voltunk csak tanárok a szó óraadó értelmében. Volt bennünk valami rátarti vágy, hogy zsidó iskolánk jobb és különb legyen, mint a többi. Leánygimnáziumunk és ipari leányközépiskolánk bizonytalan jövőjét még kétesebbé tenné az, aki úgy kívánja: régi munkateljesítményünk kiemelő bélyege is a romok között heverjen. Ellenkezőleg! Nőjön mielőbb virág a romokon. Dolgozzunk, felejthetetlen kartársaink buzgó munkájára emlékezve. És adja Isten, ne csalódjunk abban a hitben, hogy ma leánygimnáziumunk második negyedszázadának első alakuló értekezletét nyitom meg. (A Pesti Izraelita Hitközség Leánygimnáziumának 1944/1945. tanévi évkönyve, 1–13. oldal)


37


2009/10/30

1:49

Oldal 38

SALGÓ BERTA

A ZSIDÓ GIMNÁZIUM BARÁTAINAK EGYESÜLETE

A Zsidó Gimnázium Barátainak Egyesülete az I. világháború után kezdte meg a fiúgimnázium anyagi és erkölcsi támogatását. Első közgyűlésén, 1924-ben, már alapszabályszerű választásokat tartottak, tiszteletbeli elnököt, alelnököt, titkárt, pénztárost, ellenőrt, számvizsgálókat, választmányi tagokat és építési bizottságot választottak. Működésük legfontosabb céljai a húszas években a gimnázium templomának és környékének, az egész iskolaépület befejezésének tervei és munkálatai voltak (aula, lépcsőház, fürdő, jégpálya, szertárak kiegészítése stb.). Továbbá az adományokból segélyeket, ösztöndíjakat, pályadíjakat, pénz- és könyvjutalomdíjakat osztottak, tanulmányi kirándulások költségeit viselték. Minden érettségizett diák díszes Bibliát kapott. Az egyesület koncerteket, bálokat, teadélutánokat szervezett. Propagandanaptárt nyomtattak a tagoknak, a gimnazistáknak, és több ezer példányt szétküldtek taggyűjtés céljából, nem tagoknak. A naptár előállítási költségét a benne található hirdetések díjából fizették. A fiúgimnázium 1932/1933. tanévi évkönyvében olvashatjuk, hogy az érettségizők mindegyike kérte, lehessenek, mint az újoncok, tagjai az Egyesületnek „ad honores”. A felvétel ünnepélyes formában történt, szimbóluma az a Biblia volt, amelyet az érettségizettek kaptak. A tagavató kézfogás után mindegyiküket tagnak tekintették, minden évben megkapták a naptárt, az Egyesület meghívóit és egyéb értesítéseit. Akik diplomáztak vagy megnősültek, azokat felhívták a Tórához, és utána kiddust adtak. 1933. február 26án volt a tizedik jubiláris közgyűlés a hitközség dísztermében, amelyen részt vettek a Zsidó Gimnázium volt növendékei. Az Egyesületet 1944-ben feloszlatták, de 1946. június 30-án újjáalakult. Az új választmányi tagok sorában olvashatjuk dr. Tauber László, dr. Pach Zsigmond Pál, dr. Pécsi György és Bandler (Tahi) Árpád nevét is. Az Alapítványi Leánygimnázium Jóbarátainak Szövetsége szintén 1924-ben alakult meg. A tagtoborzás után megválasztották a tisztikart, a tiszteletbeli elnököt, alelnököket, titkárt, pénztárost, ellenőrt, számvizsgálókat, választmányi tagokat. Célja: tagdíjakból,

38



2009/10/30

1:49

Oldal 39

adományokból, a szülők emlékére tett alapítványokból, előadások, ünnepi összejövetelek rendezéséből származó jövedelmekből támogatni a leánygimnáziumot, pótolni az iskola hiányzó felszereléseit, jutalmakat, segélyeket stb. osztani. Az érettségizettek mindegyike aranygyűrűt kapott, ezzel a Szövetség tagjaivá avatták őket. Voltak alapító tagok, rendes tagok, pártoló tagok. Az Alapítványi Leánygimnázium Jóbarátainak Szövetsége nevét 1927-ben Alapítványi Leánygimnázium Jóbarátainak Egyesületére változtatta. A Magyar Királyi Belügyminisztérium 1927. május 6-án kelt, 115853/927/VII. számú rendeletével jóváhagyta az egyesület alapszabályait. Az 1927/1928. esztendőben új változások zajlottak le a díszelnökök, tiszteletbeli elnök és alelnökök, elnök, társelnök, főtitkár, másodtitkár, jegyző, pénztáros, ellenőrök, számvizsgáló bizottság és választmányi tagok tekintetében. Az egyesület bekapcsolódott az iskola tízéves jubiláris ünnepségébe; s mivel tagjai közé tartoztak a rabbik és feleségeik is, így a tagok száma kétszázötven volt. 1930/1931: a Pesti Izraelita Hitközség Leánygimnáziuma Jóbarátainak és Volt Növendékeinek Egyesülete fuzionált; teaestélyeket, hangversenyeket rendeztek. 1932/1933-ban zászlóavatást tartottak. A tagok száma ekkor már 390 volt. 1933/1934-ben pályázatot írtak ki az iskola jelvényére. A díszterembe színpadot állítottak. 1935/1936-ban elkészült a jelvény. Szegény diákok segélyezésére akciót indítottak. Még az 1943/1944. tanévben is jótékony célú vásárt tudtak rendezni. (A Scheiber Sándor Gimnázium 1998/1999. tanévi évkönyve, 7–8. oldal)


39


2009/10/30

1:49

Oldal 40

RÉZ GÁBORNÉ DR.

ÚJJÁALAKULT A ZSIDÓ GIMNAZISTÁK BARÁTI TÁRSASÁGA – CÉLKITŰZÉSEK

A Zsidó Gimnázium Baráti Társasága alakuló közgyűlést tartott 2005. február 27-én, s ennek során megválasztotta az új vezetőséget: Elnök: Vágó György Alelnök: Hoffmann György Titkár: Darvasné Kovács Bernadett Felügyelő bizottság elnöke: Pasqualini Éva Felügyelő bizottság tagja: Várhegyi György A Fővárosi Bíróság 2005. április 14. napján nyilvántartásba vette a társaságot, melynek célkitűzései a következők: Az iskolai hagyományok ápolása, újraélesztése Kapcsolat kialakítása az iskola jelenlegi és volt diákjai között A régi diákok körében, valamint a volt és a jelenlegi diákok körében egymás segítése Generációs találkozók szervezése, generációk közötti kapcsolatok kialakítása A régi kiváló tanárok bemutatása, nosztalgikus beszélgetések, a kiváló tanárok megismertetése a jelenlegi diákokkal Kulturális műsorok, programok szervezése Híressé vált régi diákok meghívása, életútjuk megismertetése a jelenlegi diákokkal Internetes hozzáférés kialakítása az iskola volt diákjai között, elsősorban a baráti társaság tagjai körében; ennek bővítése, frissen tartása Rendszeres tagdíj, valamint egyéb önkéntes hozzájárulások révén a társaság működése, anyagi hátterének biztosítása Az iskola érdekében történő propaganda kifejtése révén az iskola anyagi helyzetének segítése

A Scheiber iskola tantestülete és diákjai nevében kívánom, hogy érezzék jól magukat összejöveteleiken az új iskolában! Mint az Abonyi utcai Zsidó Gimnázium jogutód iskolája, mindig szeretettel várjuk az „öregdiákokat”, minden segítséget megadunk rendezvényeik sikeres lebonyolításához!

40



2009/10/30

1:49

Oldal 41

GÁL JULI

A ZSIDÓ GIMNÁZIUM ÉS LEÁNYGIMNÁZIUM FENNÁLLÁSÁNAK 85. ÉVFORDULÓJA – A 85 ÉVES „ABONYI” ÜNNEPLÉSE

A zsidó nyári fesztivál programsorozata keretében került sor egy emelkedett hangulatú, nagyszabású eseményre a Zsidó Gimnázium fennállásának 85. évfordulója alkalmából. A Scheiber Sándor iskola meseszép aulájában középkorú gyermekek, ifjú és még ifjabb unokák kísérték el a hajdani diákokat, akik nagy-nagy várakozással és örömmel érkeztek találkozni, emlékezni, együtt lenni. Volt, aki szinte szaladva közlekedett, mások öszszekarolva, egymást segítve kerestek ülőhelyet maguknak. Az esemény az iskola és a Műegyetem kamarakórusának (zongorán közreműködött és vezényelt: Vida Györgyi) műsorával vette kezdetét, amit Villányi Dániel zongorajátéka követett. Réz Gáborné igazgató asszony ünnepi megnyitójában az üdvözlő szavakon túl elmondta: Kármán Mór még 1884-ben olyan mintaiskola felállítását javasolta, mely zsidó felekezeti jelleggel bír, és egy jól szervezett nép- és középiskolából áll, melyben a világi tantárgyakat a vallástannal kellő összhangban tanítják, s egyszersmind a leendő vallástanárok számára is lehetőséget ad, hogy a gyakorlatban felkészülhessenek a pályájukra. Továbbá olyan gimnáziumot javasolt, amely a modern élő nyelvek és a természettudományok fokozott tanításán alapulna. Milyen az iskola jelenleg? Az igazgató asszony tájékoztatást adott, mely szerint az oktatási intézmény tizenkét évfolyamos általános iskola és gimnázium, valamint idegenvezetői szakképesítést adó tanfolyam révén szakközépiskola is. Szeretnék az Abonyi utcai Zsidó Gimnázium tanítási színvonalát követendő példának tekinteni, és az Anna Frank Gimnáziumnak a budapesti zsidóság szellemi életében betöltött központi szerepét újjáéleszteni. Az esemény programjával kapcsolatosan elmondta, hogy jelentősnek tartja a hajdani nagy tanáregyéniségekre való visszaemlékezést, amely jelképértékű is, hiszen jóval nagyobb azoknak a száma, mint ahány emléktáblát állítani tudtak. Majd bejelentette: Scheiber Sándor özvegye tett egy felajánlást, mely szerint Scheiber Emlékplakettel tünteti ki az iskola oktatói által titkos szavazással megválasztott tanárt, aki az intézményért, a diákokért végzett munkája alapján erre érdemes. Idén a tantestület szavazatai alapján az egy évtizede itt dolgozó, lelkiismeretes, ha az iskoláról van szó, magát nem kímélő, gyermekszerető, érdekeiket mindig


41


2009/10/30

1:49

Oldal 42

szem előtt tartó matematikatanár, Barcza Judit kapja az emlékplakettet. Sajnos a professzor özvegye betegsége miatt nem tudott megjelenni a díjátadón, ezért ezúton gratulál a kitüntetettnek. Ezután következett a Zsidó Gimnazisták Baráti Társaságának köszöntője, melyet Vágó György mondott el. Bevezetőjében szubjektív iskolai élményeiről mesélt, majd az iskolaalapítás (1919) körüli évek nehézségeiről, hozzátéve, hogy a Zsidó Gimnázium falai közé nem furakodott be a „söpredék hangja”, az intézmény a béke szigete tudott maradni, s ez köszönhető volt az igazgatónak, Goldberger Salamonnak és a tanároknak. Vágó György szólt arról is, hogy az iskola kiváló embereket nevelt s bocsátott szárnyra, majd Heller Bernátra emlékeztetett. Az előadó beszélt a zsidóüldözés éveiről, az intézmény megszűnéséről, majd az államosítás időszakáról, amikor új helyre költözött az iskola: az Abonyi utcából a Rabbiképző Intézet épületébe. Vágó György elmondta, milyen kis létszámú volt akkor az Anna Frank Gimnázium. Félárva és árva gyerekek töltötték meg akkor a padsorokat, volt olyan év, hogy az ott tanulók száma a tízet sem haladta meg, az intézmény mégis fennmaradt a jövő érdekében. A rendszerváltás utáni időszakról szólva az előadó megemlítette a Zsidó Gimnázium Baráti Egyesületének újraélesztésére tett kísérleteket, hozzátéve azt, hogy mindössze az alakuló ülést tartották meg. Az, hogy az iskola a megfelelő helyre kerüljön, akkor is fontos volt, s a Horn-kormány fennállása alatt építették fel és adták át a Scheiber Sándor nevét viselő oktatási intézményt. Végül Vágó György elmondta, hogy szeretnék a hagyományt, a Zsidó Gimnazisták Baráti Társaságát újraéleszteni, folytatni, hiszen feladat bőven akadna! „A Zsidó Gimnázium öröksége” témában Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi szólt. Az érzelmek és az emlékek túláradnak, de az idő kevés – kezdte, majd egyebek mellett rámutatott arra, hogy tanáraik az egyetemes, a magyar és zsidó kultúra tényeit, kincseit – amelyek éppen aktuálisak voltak tanulmányaik során – egyszerre ragyogtatták fel a diákok előtt. Megtanítottak bennünket – mondotta az előadó –, hogy humánum és judaikum, emberség és zsidóság egy tőről fakadnak. A Zsidó Gimnázium többletismeretet nyújtott – emelte ki Schweitzer József –, erődítményt jelentett 1932–1940 között az ellenséges külvilággal szemben; erkölcsi és intellektuális védelemben részesítette diákjait. A szónok hangsúlyozta, hogy a különböző tantárgyak oktatása során a tanárok minden lehetséges módon törekedtek arra, hogy a téma zsidó vonatkozásait is megismertessék a diákokkal; megtanították őket, hogy a héber nyelv nem misztikum; megtanították őket embernek maradni, nehéz időben emelt fővel zsidónak lenni. Az iskola volt növendéke, Gergely Ágnes költő, aki 1948–1950-ig volt a gimnázium diákja, megfogalmazta: ez kötelez. Emlékezni fájdalmas, számot adni tisztességes. Elmondta, hogy 1948-ban az osztályok nagy része valamelyik cionista szervezethez tartozott: „Gyermekotthonban laktam, az otthon lakói a Hápoél Hámizráhi tagjai voltak. Nem felejtem el a péntek esték csöndes énekszavát, azt, ahogyan a mádrich Löcho dajdi helyett így énekelt: Löchá dodi… Nem voltam cionista. Magyar szellemben nőttem fel,

42



2009/10/30

1:49

Oldal 43

március 15-én kokárdával parádéztam ezek között a haláltábort járt gyerekek között. Senki nem tett szemrehányást…” – Ezt követően a költőnő a fordulat éveiről beszélt. „Hálával gondolok a tanárokra, jó szívvel emlékezem egykori iskolámra” – fejezte be az emlékezést Gergely Ágnes. Kálmán László, aki másfél évtizedig volt tanulója, később gyakorlati oktatója és osztályfőnöke az intézménynek, így gondolt vissza az elmúlt időkre: „A szakmai képzéssel óriási feladatot teljesítettünk. 1939. szeptember elseje szörnyű nap volt a történelemben, de akkor kezdte meg működését az új gépipari középiskola, melynek fenntartója a hitközség és egy svájci szervezet volt. A Zsidó Gimnázium tantermekkel, tanárokkal segített. A gyakorlati oktatás az alagsorban zajlott, Bíró Endre gépészmérnök irányításával, s megteremtődött az alapja a későbbi lakatos, hegesztő gépműhelyeknek. Az érdeklődés óriási volt. Három év zavartalan működés után 1943 tavaszán az épületet elfoglalták. Más helyszínen, de tovább folyt az oktatás, majd a Wesselényi utca 44.-ben zajlott le az érettségi. 1945 tavaszán kaptuk vissza az épületet, 1949-ben megtörtént az államosítás.” 1952-től Kálmán László vezette az intézményt, s a dokumentáció nagy része meg is menekült. Hálával és tisztelettel gondol az alapítókra, a tanárokra. Steinerné Gergely Ágnes az 1939 őszén elindított első ipari leány-középiskolai osztály tanulója volt. Elmondta, hogy az intézmény azokra a gyakorlati dolgokra készítette fel a diákokat, amelyekre a tanult és művelt lányoknak szükségük lehetett saját otthonuk és családjuk ellátásához. Megemlékezett oktatóiról, olyan tantárgyakat sorolt, melyek már kuriózumszámba mennének, bár aktualitásuk nem vitás. Beszélt arról is, hogyan töltötték szabadidejüket. Végezetül egy latin jelmondattal fejezte be visszaemlékezését: Non scolae sed vitae discimus. Schőner Alfréd főrabbi, az OR-ZSE rektora elmondta, hogy az elmúlt negyvenöt év során szinte naponta volt és van kapcsolata a Zsidó Gimnáziummal. Ő maga a hatvanas évek végén került oda; akkor Zsoldos Jenő igazgatta az intézményt, akinek megjelenése, egyénisége fegyelmet parancsolt. Az évtizedek során az oktatási intézmény eredeti célkitűzése megmaradt, bár a világ sokat változott. Az a nyolcvanöt év a magyarországi zsidó történelem válságokkal teli periódusa volt. A Zsidó Gimnáziumba járni diákként, tanárként kiállást jelentett – hangsúlyozta Schőner, majd végül olyan oktatók nevét említette, akikre a mai napig hálával, jó szívvel emlékezik. Egy kis lazítás, egy kis zenei élmény következett a sok emlékezés, emlékeztetés után. A volt Anna Frank-os diák, Klein Judit előadóművész–énekesnő egy gyönyörű filmdallal és az Adon olammal kedveskedett a vendégeknek, majd Gordon Zsuzsa kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, a Magyar Köztársaság érdemes művésze Simon István Buchenwaldi rapszódia című versét szavalta el. A holokauszt áldozataira emlékezett Schweitzer József főrabbi és Verő Tamás rabbi. A nyugalmazott országos főrabbi elmondta, hogy az elpusztítottak között ott voltak az osztálytársak, a tanárok is: „Ötvennél többen érettségiztünk. Ennek a létszámnak, az


43


2009/10/30

1:49

Oldal 44

1922-ben születetteknek a fele elpusztult a holokauszt során. Látom a kisportolt, elegáns fiúkat. Felvetődik a kérdés: hogyan lehet ezután élni? Voltak segítő emberek, emlékük erőt ad. Emberek vagyunk. Ami emberi, az számunkra sem idegen. Mi megértjük az orosz tragédiát, mi megértjük, milyen az, ha gyerekek ellen viselnek háborút. Együttérzéssel emlékezünk meg róluk akkor, amikor halottainkról emlékezünk meg.” Verő Tamás rabbi elmondta, hogy nemzedéke történelmi forrásokból, könyvekből, filmekből és nagymamái elbeszéléseiből ismerte meg a vészkorszakot. Korosztálya – kegyeletét, szolidaritását, együttérzését kifejezendő – évenként egy kegyeleti úttal, az Élet Menete zarándoklattal járja be a halál országútját Auschwitztól Birkenauig. „Halálba vitt anyáink utódaiként mi vállaljuk a zsidó történelem, a zsidó sors kötelezettségeit. Hűséget esküszünk a könnynek és vérnek abban a reményben és azzal az akarattal, hogy se könny, se vér ártatlanul ne hulljon, de hangozzék öntudatosan hitvallásunk: Ám Jiszráél cháj! Izrael népe él! A zsidó fiú- és leánygimnázium vértanúságot szenvedett tanulói és tanárai emlékét áldjuk, emléküket megőrizzük.” Az emlékező beszédek után közös ebédre került sor az iskola éttermében. Sokáig álltam, vártam, hogy helyet kapjak, és el-elcsíptem néhány mondatot az asztaltársaságok közötti csevejből. Régen látott ismerősök szorongatták egymás kezét, a magas, karcsú fekete lányok, fiúk mára alacsony szőkék is lehetnek, mégis egymásra találnak, a hajdani becenevükön szólítják egymást, csínytetteket sorolnak. A leggyakrabban előforduló szó ezen a napon ez volt: „Emlékszel…?” A délután folyamán a forgatókönyv szerint a vendégek számos program közül választhattak. Emlékezés Scheiber Sándorra címmel Kárpáti György filmjét tekinthették meg, emléktáblák avatásán vehettek részt, melyet beszélgetés követett, sor került a sárga csillagos osztályok hatvanéves találkozójára, ahol az egykori diákok gyémántdiplomát kaptak, és a gyerekek műsorral kedveskedtek nekik. A kitüntetettek egyike az Új Élet munkatársa, Hédike. Gratulálunk neki! Engländer Tibor, a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke Cionizmus a Zsidó Gimnáziumban címmel tartott előadást, feltárultak a Polgár-sakk kulisszatitkai, volt filmklub és irodalmi kávéház, könyvkorzó és zenés cuki, az Anna Frank-osok a füredi hangulatot idézték vissza, a Bábel Klubban angolul és héberül folyt a társalgás, kisdiákok találhattak maguknak hasznos és érdekes látnivalót, volt Internet Teaház és kiállítások, köztük iskolatörténeti. Legvégül Nem csak a húszéveseké a világ címmel Szenes Iván melódiáival zárult az egész napos program. Köszönet érte a szervezőknek, a résztvevőknek, a közreműködőknek. Valamikor veletek… hol is? (Új Élet, 2004. október 1.)

A fenti cikket kiegészítendő, álljon itt a délutáni programok sora: Megemlékezés Scheiber Sándorról és az iskola néhány tanáráról: Kandel Sámuel és Scheiber Erzsébet, Zsoldos Jenő és Szántó Tivadar, Strasser V. Benő és Rieger Richárd, Baracs

44



2009/10/30

1:49

Oldal 45

Amália, Dückstein Zoltán, Grünvald Fülöp és Pach Zsigmond Pál, Komlós Aladár, Turóczi-Trostler József és Szabolcsi Miklós, Kőnig Pál és Márton Benő… Az irodalmi kávéházban Benei Zsuzsa, Gergely Ágnes, Mezei András, Sándor Iván és Kertész Péter beszélgetett, a zenés cukrászda vendége dr. Soltész Elekné volt. A sárga csillagos osztályt az idén végzősök látták vendégül. Az évfordulós rendezvényt a Mazsihisz és az izraeli Pincus Alapítvány támogatta.


45


2009/10/30

1:49

Oldal 46

LEVÉLHULLÁS

A rendezvény 300-400 résztvevője mellett akadtak olyanok is, akik nem tudtak eljönni a találkozóra, de levélben elküldték üdvözletüket. Ezekből a levelekből nyújtunk most át egy csokorra valót.

Kedves volt Abonyi utcai zsidó gimnazisták! Először is tisztelettel emlékezem azokra a társainkra, akik már messze járnak előttünk, egy másik dimenzióban – meghaltak. Szívből jövő szeretettel köszöntöm az élőket! Hitetlenkedve emlékszem azokra az évekre, amikor innen nézve minden egyszerű volt. Már mindent másképp látok. Jó volna újra beülni egy padba és reménykedve gondolni a jövőre. Jó volna hallgatni a Trostlert, a Riegert, az Erdészt és a többi nagyokat. 1927–1935-ig az Abonyi utcai Zsidó Leánygimnáziumban tanultam. Remélem, hogy a mai utódaink fényes álmai másképp valósulnak meg! Szeretettel: Boros Imréné, szül. Rechnitzer Éva (a kis Rechnitzer), Budapest

Az Új Életben láttam a Zsidó Gimnázium évfordulóját. Mivel az ember öregszik, nagyon sokat foglalkozik a régi időkkel. Elkezdtem gondolkodni, hogy mikor is jártam az Abonyi utcába, kb. 1924-ben vagy 1925-ben. Négy évet jártam a Zsidó Gimnáziumba. Arra emlékszem, hogy az iskola még nem volt teljesen kész. Mindezek után eszembe jutott néhány tanárom neve: Goldberger volt az igazgató, Gedő volt az osztályfőnök, magyart tanított, Dückstein (Düki) tornát, Strasser volt a matematikatanár […]. Nagyon szerettem volna ott lenni a találkozón, de hát az nem olyan egyszerű – kilencvenéves vagyok. Szívélyes üdvözlettel: Paul Vágó, London

46



2009/10/30

1:49

Oldal 47

Mazal tov az Abonyinak! Annak az iskolának, ahol legszebb éveimet töltöttem és 1949-ben érettségiztem 22-ed magammal. Ezt a dátumot 2004-ben meg is ünnepeltük, sajnos nagyon kevesen […]. Nagyon sokat tanultunk az Abonyi ipari középiskolájában, nem beszélve arról, hogy szakmát adott a kezünkbe, de a legszebb emberi magatartásból, az összetartásból nagy leckénk volt. Ebből viszont kitűnően vizsgáztunk. Ezúton kívánok egy nagyon jól sikerült találkozót, sok vidámsággal, és ne vegye senki észre, hogy elmúlt az ifjúságunk, és egyre több ránc van az arcunkon. Sok szeretettel és shalommal: Rajna-ben Shahar Marta, Izrael

Tisztelt Scheiber Sándor Gimnázium Igazgatósága és Diákjai! Nagyon köszönöm kedves meghívójukat a Zsidó Gimnázium fennállásának 85. évfordulójára. Meleg szívvel köszöntöm fel mindazokat, akik bizonyára nagyon sokat tettek ennek az ünnepségnek a sikeres végrehajtásáért. Még nagyobb elérzékenyüléssel szeretném köszönteni mindazokat, akik Anna Frank-os diákok voltak – velem együtt – 1964–1967-ig. Ma már én is nagymama vagyok, de ez nem csökkentheti le mindazokat a szép és felejthetetlen diákkori emlékeket, amikre olyan jó visszaemlékezni […]. Rottenberg Miriam (Ungár Juli), Izrael

Kedves Réz Gáborné dr. igazgató! Alulírott Schwarcz (Szász) Gábor, a budapesti Zsidó Gimnázium volt növendéke az 1941– 1948-as évek során, nagy örömmel kaptam meg a nekem küldött meghívót a 85. évforduló alkalmából. Sajnos nem tudok személyesen részt venni az ünnepségen, mert több mint 12 000 km távolságban, Buenos Airesben (Argentínában) élek családommal. Ennek ellenére lélekben és szívben, gondolataimban együtt leszek az ünneplőkkel, és ezúton szeretném kifejezni végtelen hálámat mindazokért az értékekért, melyeket az iskola nyújtott nekünk, akkori kisdiákoknak, akik a magyar zsidóság legborzalmasabb éveiben voltunk gimnazisták. Mi mindig büszkék voltunk arra, hogy Magyarország legjobb iskolájában volt módunk és szerencsénk megkapni azt a humanista tudást, amit annak idején csak a budapesti Zsidó Gimnázium tudott nyújtani. Többek között Dückstein Zoltán, Grünvald Fülöp, Strasser V. Benő, Márton Benő, Pach Zsigmond Pál, Szabolcsi Miklós, Trostler József voltak kiváló és megbecsült tanáraink. Az elmúlt májusban Budapesten megtartott osztálytalálkozónk alkalmából sikerült személyesen is meglátogatni az „új iskolánkat”, ami a legjobb benyomásokat hagyta bennem, és életre szóló felejt-


47


2009/10/30

1:49

Oldal 48

hetetlen emléket jelent. Újból köszönöm, hogy az iskola most sem feledkezett meg volt tanítványairól, és azzal a jövőre szóló kívánsággal szeretném ezt a levelet befejezni, hogy remélem, mint eddig is tette, a Zsidó Gimnázium továbbra is az értékes, becsületes, humanitárius egyének formálója lesz mindig, hagyományainak megfelelően. Sok-sok hálával és nagy szeretettel üdvözöl mindenkit messziről: Schwarcz (Szász) Gábor, Buenos Aires

48


30 1:39 Oldal 1 A TANMŰHELY MÉCSESE Emlékkönyv a Zsidó Gimnázium fennállásának 90

Recommend Documents