3. Füzet 1. Füzet 2. Füzet 3. Füzet

3. Füzet

1. Füzet (2000.): 2. Füzet (2001.): 3. Füzet (2002.):

I. Budakalászi Fórum - civil szervezetek adatai I. Budakalászi Fórum - 2000. június 2-4 II. Budakalászi Fórum - 2001. június 21-23

1

Szerkesztette: Guther M. Ilona

Lektorálta: Romhányi András Halász Péter

Magyar Művelődési Intézet 2002. 2

II. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ

A Fórumon elhangzottak szerkesztett, rövidített jegyzőkönyve

3

_____________________________

Hangtechnikai problémák miatt a Fórum során elhangzottakról időnként nem készült felvétel, így a füzetből több hozzászólás kimaradt. Az érintettektől elnézést kérünk!

4

Bevezetés

Kedves Olvasó! Ez már a második dokumentum-kötet! A füzet a II. Budakalászi Találkozón elhangzottak anyagát tartalmazza. A Magyar Millennium második évében, 2001-ben ismét összegyűltek a Kárpát-medencei magyarság civil szervezeteinek képviselői, hogy találkozzanak egymással; hogy új értesüléseket szerezzenek; hogy elmondják egymásnak, mi történt az elmúlt évben; hogy megvitassák a teendőket; vagyis, hogy feltöltődjenek az újabb egy éves küzdelemre. A Magyar Kollégium, a Magyar Művelődési Intézet, valamint a Pest-megyei Közművelődési Információs Központ - ígéretéhez híven újra megszervezte a tanácskozást, a Budakalászi Faluház pedig ismét otthont adott a Fórumnak. Az eseményekkel teli három napon sok mindenről esett szó: az éppen akkor megjelent kedvezménytörvényről (akkor még státustörvénynek hívták), a pályázatokkal és a pályázati pénzekkel kapcsolatos ellentmondásokról; a szakmai képzésekről; az információcsere fontosságáról; a propagandamunkáról; a Kárpát-medencei kisebbségi magyar kulturális szerveztek adatait tartalmazó adatbázisról, az együttműködés lehetőségeiről, és a legfontosabbról: a magyarságtudat megőrzéséről. Ezek voltak a legfontosabb témák, amik a résztvevőket a 2001. esztendőben foglalkoztatták, és az ezekkel kapcsolatos kérdésekre vártak választ. Köszönet mindazoknak, akik felismerték a találkozó jelentőségét és erkölcsileg, anyagilag támogatták azt. Az egyszer higgadt, okosan érvelő, máskor parázs vitára ingerlő hozzászólásokkal tarkított tanácskozás elérte célját. Megerősítette a résztvevőket abban, hogy szükség van arra, amit csinálnak; hogy fontos dolog az, amiért vállalják az összeütközéseket, sokszor egzisztenciájukat is kockáztatva; hogy önként vállalt munkájuk nemcsak lehetőség, de felelősség is számukra. 5

Ahogy a kárpátaljai Horváth Sándor - az I. Budakalászi Találkozó résztvevője - írja, Mert a haza című versében: Mert a haza kereszted is. Betlehemi csillagod is. Hiába tiporták hadak, él. Hiába tiporták hadak, él. Mert a haza… Mert a haza, te magad vagy. Köszönet azoknak, akik viselik a keresztet, akik követik a csillagot. Akik újra és újra felemelik fejüket és mennek tovább. Mert Ők maguk: a haza.

Romhányi András

A II. Budakalászi Találkozó résztvevői

6

Köszöntők

Köszöntők Halász Péter Magyar Művelődési Intézet A szervező intézmények nevében - úgy, mint a Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Kollégium, a Budakalászi Faluház, a Pest Megyei Közművelődési Információs Központ - nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Kárpát-medencei civil szervezetek immár másodszor összeülő fórumát.

Kedves barátaim! Hadd, mondjam így, hiszen nagyon sokan vannak, akikkel régóta dolgozunk együtt, vagy legalábbis régóta ismerjük egymást. Mindnyájunknak nagy öröm az, hogy újra együtt lehetünk. Mindnyájunk számára fontos és nagy élmény az, hogy mi, akik itt a Kárpát-medencében a politikai határok által szétszabdalva éljük az életünket, újra és újra kifejezzük, hogy együvé tartozunk, hogy a magyar történelem, a magyar művelődés, a magyar közművelődés mindnyájunk oszthatatlan közös ügye. Ezelőtt egy esztendővel került sor az első ilyen találkozóra, melynek anyagát feldolgoztuk, és füzet formájában itt most mindenki kézbe kaphatta. A kiadvány tükrözi azt a szellemiséget, melynek jegyében közművelődési civil szervezeteink tevékenykednek, és ami egy esztendővel ezelőtt itt, a Kárpát-medencei civil szervezetek első tanácskozásán megfogalmazódott. Az ilyen találkozók létjogosultságáról különböző fórumokon, különböző helyeken eltérőek a vélemények. Vannak, akik azt mondják, hogy az effajta találkozókra nincsen igazán szükség, mert parttalanok, előkészítetlenek, a baráti kapcsolatokban és a találkozásnak a puszta tényében merülnek ki. Ehelyett jobban előkészített, feszes, tematikailag gátak közé szorított tanácskozásokra van szükség. Ezzel szemben áll 7

Köszöntők

azoknak a véleménye, akik azt mondják, hogy a kisebbségben élő magyarságnak nagy szüksége van az ilyen összejövetelekre. Lelkileg fel tudnak töltődni, információkhoz juthatnak, személyes kapcsolatok alakulhatnak ki, ami talán a legfontosabb. Lényeges, hogy a „nem vagyunk egyedül” tudat kialakuljon az ilyen találkozókon. És nagyon fontos az, hogy speciális szakmai területeken, jelen esetben a közművelődés területén cseréljük ki a tapasztalatainkat, fogalmazzuk meg: hogyan tudunk együttműködni, mit tudunk egymásnak segíteni. Ez a kétféle gondolkodásmód és szemlélet - ha pesszimisták vagyunk, azt mondhatjuk - gyengíti egymást, de inkább azt mondom, legyünk optimisták! Hadd erősítsék egymást ezek a szemben álló szemléletek, és próbáljuk meg a teendőinket, közelebbről a mostani találkozó teendőit is úgy megfogalmazni, hogy mind a kétféle szemlélet érvényesüljön. Arra gondolok, hogy ez a kétféle látásmód kijelöli a feladatainkat. Meg kell beszélni közös dolgainkat, de nem parttalanul, hanem a legfontosabbakra, a leginkább közösekre koncentrálva. Ki kell cserélni a magunkkal hozott információkat, de nem alkalomszerűen, nem pusztába kiáltóan, hanem rögzítve. Legyen példa ez a kiadvány is, hogy ami itt elhangzik, az szerkesztve, súlyozva és a lényegét tekintve megjelenik, és mindnyájunk rendelkezésére áll Halász Péter a megnyitón majd. Legyen célunk egy közös cselekvési program kidolgozása is, de nem általánosságban, hanem a szervező intézményekre, jelesen a közművelődéssel foglalkozó intézményekre és egymásra vonatkozóan konkretizálva. El kell gondolkodnunk azon, hogy a következő, a harmadik Kárpát-medencei civil szervezetek fóruma nevét viselő összejövetelre egyáltalában szükség lesz-e, és ha úgy gondoljuk, hogy szükség lesz, akkor milyen tartalommal töltsük majd meg, konkrétan ránk vonatkozóan és az időszerű kérdésekhez igazodva. 8

Köszöntők

Délelőtt sajtótájékoztatót tartottunk, ahol az MTI képviselője elmondta, hogy a sajtó mire figyel egy ilyen rendezvénykor. Az, hogy van egy összejövetel, az különösebben nem érdekli a sajtót. Az, hogy annak milyen a témája, úgy általánosságban, az sem jelent számukra igazán hírértéket. De ha a végén meg tudjuk fogalmazni az itt összegyűltek közös akaratát, szándékát, elhatározását, ami elindíthat egy folyamatot, arról már hírt tud adni, annak hírértéke van a sajtó számára. Az egy esztendővel ezelőtti Budakalászi Találkozó végén megfogalmazott Ajánlás nagyon összefogottan képviselte azt, amit akkor mondtunk, gondoltunk, éreztünk, és azt, amilyen irányba el akartunk indulni. Nyilvánvaló, hogy az első ilyen jellegű összejövetelnek az eredménye elsősorban általánosságban mozgott. Most már határozottabban és a feladatokra koncentrálva tudjuk majd megfogalmazni teendőinket a találkozó végén. És ajánlom is, hogy így fogalmazzuk meg a gondolatokat. Mostani összejövetelünkön két nagyon időszerű téma adódik. Az egyik a határon túli magyarokra vonatkozó kedvezménytörvény, ami nagyobb súlyt ad az itt felvetődő, elsősorban kulturális, közművelődési kérdéseknek, és irányt is adhat ennek a tanácskozásnak. Másik nagyon fontos témája lehet ennek az összejövetelnek az a potenciális helyzet, hogy itt a Kárpát-medencében - és most a határon túli meg inneni magyarság körében is gondolkodhatunk - a civil szervezetek, ha nem vigyázunk, óhatatlanul egymás riválisai, egymás ellenfelei és akár egymás ellenségei is lehetnek. Ismeretes, hogy a különböző alapítványok, közalapítványok pályázatainál - jó értelemben vett, vagy kevésbé jó értelemben vett - versengés, vetélkedés van a különböző régiók magyarsága között. Ez részben természetes és normális. De megvan veszélye a különböző szintű civil szervezetek, az úgynevezett ernyőszervezetek és nem ernyőszervezetek közötti versengésnek is. Arra kell ügyelnünk, hogy ez ne menjen a magyar kultúrát hordozó civil szervezetek közti kapcsolatok rovására. Keresni kell a lehetőségeket a rivalizálás kiiktatására, hogy ebből ne legyen se ellenségeskedés, se pedig más természetű összeütközés. Ha ezt a feladatot teljesíteni tudjuk, akkor már jelentős lépést tettünk afelé, hogy a civil szervezetek itt a Kárpát-medencében valóban a magyarság megmaradását, előrehaladását szolgálják. És majdan a magyarországi és az utódállamok magyarsága minél jobban felzárkózva tudjon az európai intézményekhez kapcsolódni.

* 9

Köszöntők

Kulin Sándor Budakalász polgármestere

Hölgyeim és Uraim, kedves vendégeink! Nagy örömmel és tisztelettel köszöntöm valamennyiüket! Nagy örömmel, amiért az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy minket választottak tanácskozásuk helyszínéül. Úgy gondolom, azon túlmenően, hogy mi szeretettel befogadjuk ezt a tanácskozást, erkölcsi jogunk is van arra, hogy erre vállalkozni merhettünk. Ugyanis Budakalász többnemzetiségű település, ahol jelentős számban vannak szerbek és svábok, s igen jó és példamutató kapcsolatban élünk velük együtt. Kívánjuk, hogy Önök, akik szintén kisebbségben élnek, legalább ilyen jó és problémamentes módon élhessék meg kisebbségi létüket, és az semmiféle hátrányt ne jelentsen Önök számára. Budakalász címerében négy mező van. A jobb felső mezőben három búzakalász látható, amelyek nem Budakalászra rímelnek, hanem az életet, az itt élő három nemzetiséget hivatottak jelképezni. A település neve máshonnan származik. A honfoglalók között volt egy Káliz nemzetség, róluk kapta a nevét. A Kárpát-medencében tudomásunk szerint négy-öt olyan település van, vagy talán több is, amelyeknek a megnevezésében fellelhető a káliz, kálóz, kaláz név valamelyik változata. Önök most itt kettős feladat előtt állnak. A tanácskozás során egyrészt kicserélik tapasztalataikat, és megbeszélik, hogy miként lehet a mindennapi aprómunkát a lehető hatékonyabban, legjobban végezni. De mindezen túlmenően bizonyos rálátásuk is kell, hogy legyen a munkájukra, és egy ilyen megállásnak és összesereglésnek erre is alkalmasnak kell lennie. És arra is, hogy érezzék valamennyien: küldetést teljesítnek. Ez küldetés pedig nem több és nem kevesebb, mint az, hogy Önök a magyar azonosságtudat hordozói, letéteményesei és felelősei. Több generációra visszamenőleg azt mondhatjuk talán, hogy soha ilyen jó nem volt magyarnak lenni, mint napjainkban. Öröm ezt kimondani. Sőt, most, amikor a státustörvényt a minap elfogadta a parlament, tudjuk, hogy vannak olyan szomszédos államférfiak, akik attól 10

Köszöntők

félnek, hogy a bevallott nemzetiségi arány rájuk nézve kedvezőtlen módon eltolódhat. Azaz attól félnek, hogy lesznek úgynevezett karriermagyarok, akik érdekből vallják majd magukat magyarnak. Ez egy kicsit humorosnak hangzik, lehet, hogy egy kicsit hízeleg is a nemzeti önbecsülésünknek. De a mi célunk valójában nem ez. Tudjuk azt, hogy a gazdaság, ami most - hál’Istennek! - felmenőben van, és a politika a nemzeti azonosságtudat számára a kereteket teremti meg. De az azonosságtudat igazi, valódi tartalmát a kultúra adja, az a rendkívül gazdag magyar kultúra, amit Önöknek kell a kisebbségben élők számára közvetíteni, és körükben elmélyíteni. Annál is inkább, mert évtizedek múltak el anélkül, hogy a kisebbségben élő magyarság a magyar kultúra igazi értékeihez a közoktatás révén hozzájuthatott volna. Európai viszonylatban a magyar nép, lélekszámát tekintve közepes nép. Vannak nálunk nagyobbak, és vannak nálunk kisebbek. Azt gondolom, hogy a nemzetek versenyében, a nemzetek koszorújában nem teljes mértékben a lélekszám határozza meg egy nemzet erejét, nagyságát. Ismert mondás, és ezt szeretném végezetül elmondani, hogy nagy népek naggyá teszik a fiaikat, a kis népeket a fiaiknak kell naggyá tenni. Kívánom, hogy ebben a szellemben végezzenek itt jó és hasznos munkát. És érezzék nagyon jól magukat Budakalászon!

*

11

Köszöntők

Krizsán Sándor Pest megye Közgyűlése Művelődési Bizottságának tagja

Drága barátaim! Jó együtt lenni. Jó együtt, egymásért cselekedni. Engedjék meg, hogy mint a közművelődésben, de a megye közéletében is jártas és tapasztalt „fiatal”, elmondjam a véleményem. Azért mondtam, hogy fiatal, mert az ember mindaddig az marad, amíg hisz a feladatokban és a közösségben. Akkor öregszik meg, amikor már nem tud hinni a célokban és a közös cselekvésben. Drága barátaim, határon túli képviselők! Mindenkinek olyan szerepe van itt, mint a szivárványnak: hidat jelent az ott élő emberek és az itt élők között. Azt a hidat, amelyet a kulturális értékek, a nemzethez való tartozás minden rendű-rangú értéke színesít: az irodalom, a mese, a ballada, a játék, a tánc, a népművészet, a hímzések, a varrások és sorolni tudnék még sokat. A közművelődésnek különleges szerepe van. Ott kezdődik, ahol az iskola befejeződik. Ugyanakkor szoros kapcsolatban kell egymással lenniük. Mindhalálig szerepe, helye van a társadalomban. Más kérdés, hogy a közművelődésnek sajátosságai vannak. Azok a sajátosságai, amelyek a generációknak is jellemzői. A közművelődésnek az a jelentősége, amikor megtanulsz sok nyelven beszélni egy cél érdekében. Amikor a közművelődés szólni tud az idős emberhez, a gyermekhez, a fiatalhoz, az ifjú házashoz, szólni tud a művészhez, a tudóshoz, a tanárhoz, a mérnökhöz, a munkáshoz és a parasztemberhez, szólni tud a jó baráthoz – mindazokhoz, akik abban a közösségben élnek. Határon túli barátaink szerepe e téren nagyon jelentős, hiszen egyszerre kell a művelődést életben tartani, a társadalmi sajátosságokhoz igazítani, és tartani a kapcsolatot az anyaországgal. Nem mechanikus, hanem érdemi, élettől-embertől függő kapcsolatokra gondolok itt. A magyar kultúra egészét tekintve nagyon fontosnak tartjuk a nemzetközi kapcsolatokat is. Helyünk ott van az európai kultúrában, sőt a világkultúrában. A jövő az ifjúság kezében van, akik tovább tudják 12

Köszöntők

vinni, amit mi idősebbek elkezdtünk, amit jól vagy rosszul folytattunk. Reméljük, hogy nem a határok lesznek a fontosak, hanem a kultúra értékeinek állandó, folyamatos, szép és nemes áramlása. Nagyon fontosnak ítéljük a civil szervezetek, az emberi közösségek alakításánál a hagyományok, a művészet szerepét, mert ezek azok, amelyek további élményeket adnak a közösségi élet értelméhez, felvirágoztatásához. A közösségi élet alakításában jelentős a művelődéshez kapcsolódó intézmények szerepe, legyen akár kulturális intézmény, akár könyvtár vagy múzeum, mert ott vannak az értékek. Nagyon fontos, hogy az értékekről ne csak beszéljünk, hanem éljünk velük nap, mint nap. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mit tesz az állam. Mit tesz a magyar állam, mit tesznek a szomszédos országok vezető szervei a kultúráért. Sajnos, itt sokfajta nézet, sokfajta filozófia, sokfajta hatalmi érdek is uralkodik, de úgy gondolom, hogy a jövő az igazi értékeké, az igazi kulturális értékeké. Fontosnak tartjuk, hogy miként alakul a határon túli civil szervezeteknél a generációk szövetsége. Olyan civil szervezetek kellenek, amelyekben megtalálják magukat a családok, megtalálják a szakembert a szakmai érdeklődők, megtalálják az emberi kapcsolatok sokoldalú formáit a generációk. Mit jelent az etnikai kultúra? Ez a nemzet sajátosságának megfelelő értékek művelése. De úgy szabad művelni, hogy egyúttal az európai kultúra, a klasszikus kultúra értékeivel műveljük. Tehát nem egyoldalúan, hanem úgy, hogy valóban teljes kulturális értékrendben tudjunk gondolkodni. Drága barátaim! Úgy gondolom, az együttműködésnek nagyszerű példája ez az elindult Fórum. Mi is - Pest megye Közgyűlése - örömmel, érdeklődéssel figyeljük ezt a kapcsolatot, és nagyon fontosnak tartjuk. Nálunk, Pest megyében is több nemzetiség él. A vezetés számára a kulturális értékek művelése alapvető. Legfontosabb, hogy egyszerre tanuljunk, egyszerre segítsünk, egyszerre folytassunk tapasztalatcserét a jó gyakorlatról.

13

Tájékoztatók

Tájékoztatók A tavalyi Fórumon felvetett és egyéb fontos kérdésekről

Romhányi András Szeretettel köszöntelek Benneteket! Nagyon jó látni, hogy itt vagytok, hogy megint itt vagytok. Jómagam kettős minőségben vagyok itt. Egyrészt a Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztályát, másrészt a Magyar Kollégium civil szervezetet képviselem.

H

add mondjam el azt a gondot, ami bennünket nyom. A konferencia költségvetését kb. 3 millió forintra terveztük. Szerettük volna megtéríteni a teljes utazási költséget, az összes étkezést, a szállást; szerettük volna, hogy ne csak kristályvíz kerüljön az asztalra. Pénz kellett a kiadványok nyomtatásához, a videóra való rögzítéshez stb. Pályáztunk tehát. A Nemzeti Kulturális Alapprogramtól kaptunk 500 ezer forintot, a Pest Megyei Közgyűlés megszavazott nekünk 350 ezer forintot. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától a miniszter úr - a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál lévő, úgynevezett miniszteri keret terhére megítélt nekünk 300 ezer forintot. Az Illyés Közalapítvány megszavazott nekünk 150 ezer forintot, a teljes költségnek 5%-át. A Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztálya nem adott egy fillért sem. Az Általatok delegált küldöttek, akik a Határon Túli Magyarok Közművelődési Tanácsát alkotják, ők sem szavaztak meg egy fillért sem. Azt még nem tudom, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalától mennyi pénzt kapunk. Dr. Szabó Tibor elnök úr mindig jó szívvel volt tanácskozásunk iránt. Ennek következtében eléggé beszorultunk a pénzzel. Tehát úgy néz ki, hogy az összes kiadásnak a fele jött össze, és ebben nem szerepel 14

Tájékoztatók

az a nagyon tetemes költség, ami a rengeteg telefonálással, levelezéssel és egyebekkel járt. Ezeket a Magyar Művelődési Intézet állta. A pályázatokat márciusban adtuk be. Odakint - az ajtóra ragasztva - olvashattátok, hogy májusban meg is kaptuk a válaszokat azoktól, akik a Fórumot nem tudják támogatni. Elképzelhető, hogy milyen könnyű volt a találkozót megszervezni! Mindazonáltal a Budakalászi Találkozó iránt megnyilvánuló figyelem bennünket is nagyon meglepett. Az érdeklődés nyilván annak köszönhető, hogy a tavalyi jól sikerült. Elment tehát a híre, s idén olyanok is jelentkeztek, akik nem voltak itt a tavaly. Azt gondolom, hogy az idei legalább ennyire jól fog sikerülni. Az érdeklődés azt bizonyítja, hogy ez a találkozó fontos Nektek. Nekünk ez ad erőt, és úgy döntöttünk, hogy jövőre is mindenképpen megpróbáljuk ezt a találkozót megszervezni.

A résztvevő szervezetek kiadványainak szemléje

A jövő elsősorban azon múlik, hogy ti milyen muníciót fogtok adni ezen a mostani találkozón, és persze egy kicsit azon is, hogy menynyi pénzt tudunk szerezni rá. 15

Tájékoztatók

Budakalász polgármestere egyébként a saját keretéből felajánlott nekünk egy - az itteni község költségvetéséhez képest - tisztességes összeget. Pontosan az ilyen szeretetteljes megnyilvánulásokra van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk szervezni a következő találkozót is. Egy dologban azonban várhatóan nehézségek lesznek jövőre. Ha minden kedvező visszajelzés ellenére is ilyen nehezen fognak csordogálni a pénzek, akkor elképzelhető, hogy nagyon-nagyon nehéz lesz nekünk az útiköltség-térítést állni. Az is elképzelhető - az idei tapasztalatok alapján mondjuk ezt -, hogy csak ideérkezés után tudjuk majd pontosan megmondani, hogy tudunk-e egyáltalán útiköltséget téríteni, s ha igen, akkor mennyi lesz az. Borzasztó nehéz helyzetben vagyunk. Nemcsak az a baj, hogy kevés a megítélt pályázati pénz, hanem az is, hogy a döntésekről nagyon későn kapunk visszajelzést. Ráadásul van olyan szervezet, amely meghatározza, hogy konkrétan mire adja a pénzt. Ez - persze - jogos a részéről, de énnekem fő a fejem, hogy amikor beadtam a pályázatot, akkor mondjuk - utazási költségekre kértem a pénzt, de most nem ott van a legnagyobb hiány, hanem mondjuk az étkezésnél. Nem folytatom a nehézségeket. Ha a státustörvény jövőre tényleg életbe lép, akkor az utazási költség már nem lesz olyan nagy probléma. Azt gondolom, hogy annyi pénzt pedig mindenképpen össze tudunk szedni, hogy megrendezhessük. És igyekszünk annak a bizonyos újságírónak, aki tavaly és az idén is korrekten megjelent a sajtótájékoztatónkon, és jó ötleteket adott nekünk, kihasználni a javaslatait, és egy kicsit még jobban menedzselni ezt a dolgot. Tudniillik mi, akik itt vagyunk, tudjuk, hogy ez jó dolog, de akik a pénzt adnák, azok nem tudják. Ezért volt szerencsénk a tavaly, hogy a HTMH elnöke, dr. Szabó Tibor itt volt a tanácskozáson, s nagyra értékelte az itt végzett munkát. Reméljük, hogy a HTMH osztályvezetője, C. Tóth János idén is csupa jóról tud majd beszámolni.

*

16

Tájékoztatók

C. Tóth János ___________________________________________

Határon Túli Magyarok Hivatala

A kedvezménytörvényről röviden Kedves Kollégák! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Örömmel jelentem be a konferencia Tisztelt Résztvevőinek, hogy két nappal ezelőtt a Magyar Országgyűlés a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényt nagy többséggel elfogadta. Bár nem az én tisztem lenne ezen ünnepélyes hangvételű bejelentés, ám joggal vélhetjük, hogy korszakhatárhoz érkeztünk, s indokolt az ünnepélyesség. Ettől az időtől kezdve bizonyára más történelmet írnak majd rólunk az utánunk következő kései nemzedékek Azzal, hogy a Magyar Országgyűlés felelősen így határozott, talán azt is kimondhatjuk: a törvénnyel a Trianon utáni magyar állam nyolcvan éves adósságát igyekezett törleszteni. Több mint tíz év munkája összegződik abban, hogy ez a törvény megszületett. 1990 májusának elején, az első szabad választás éjszakáján hangzott el az egykori miniszterelnök, Antall József, azóta már történelmi szállóigévé vált kijelentése, miszerint lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. A hallgatások hosszú évtizedei után 17

Tájékoztatók

sokan meglepődtek akkor e kijelentés hallatán, s még többen lehettek azok, akiknek a szemében könnycseppek jelentek meg. Évtizedek óta először hangzott el hivatalosan, hogy a magyar kormányfőnek, s azzal együtt a kormánynak a határon túli magyarok tekintetében is kötelezettsége és felelőssége van. Ez reményt adott arra, hogy az egykor darabokra szakított magyarság a „mozaiknemzetből” (kölcsönözve mástól ezen kifejezést) újra egységes nemzetté válhasson. Két napja közelebb jutottunk ahhoz is, hogy a „mozaiknemzet” a szerződéses nemzet formáját öltse, mert immáron Magyarországon törvény szabályozza a határon túlra kényszerített honfitársaink jogállását. 1989-ben és az azt követő években mélyreható változások következtek be a szomszédos országokban is. Említsünk meg néhányat. 1989 telén Romániában is fordulat történt, ami reményt adott az ott élő magyaroknak is, de rövid időn belül bebizonyosodott, hogy az a forradalom nem is biztos, hogy olyan forradalom volt, mint amilyennek először tűnt. A Szovjetunió megszűnt létezni, önálló lett Ukrajna, Csehszlovákia kettévált, Csehországra és Szlovákiára, Jugoszlávia tragikus események sorozatát követően darabokra szakadt, melynek utózöngéit napjainkban is tapasztalhatjuk. A szomszédos országokban élő magyar nemzetrészeink védelme érdekében halaszthatatlannak tűnt rendezni kapcsolatainkat a szomszéd államokkal. Elkezdődött az úgynevezett alapszerződések megkötésének sorozata, kezdve a Szlovéniáival, majd Ukrajnával megkötött szerződésekkel, amelyek a viták ellenére is elfogadhatók. Ezáltal Szlovéniával a kapcsolataink rendezettekké váltak, ami a szomszédsági kapcsolatok között a legjobbnak mondható. A magyar-ukrán alapszerződés jogi értelemben szintén megfelelőnek bizonyult, az egy más kérdés, hogy Ukrajna. belső gazdasági és politikai helyzete jelen pillanatban milyen. A többi szomszédos országgal (Szlovákia, Románia) megkötendő alapszerződések már a következő kormányzati ciklus idejére estek. 1990-94 között jöttek létre a határon túli magyarok ügyével és támogatásával megbízott központi szervek, intézmények, s az alapítványok egy része. Gondolok a Miniszterelnökség mellett 1989-től működő Határon Túli Magyarok Titkárságának önálló hivatallá szervezésére, a Határon Túli Magyarok Hivatalának létrehozására, amely feladatul kapta a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati teendők koordinálását. Az elmúlt kilenc év igazolta a hivatal létjogosultságát, s a minősítés szándéka nélkül annyit joggal kimondhatunk, hogy a HTMH a határon túli magyarság mással nem pótolható és nem nélkülözhető alapintézményévé vált. Ezekben az években jöttek létre, akkor még magánala18

Tájékoztatók

pítványként, a határon túli magyarok támogatására hivatott alapítványok. Közéjük sorolandó az Illyés Közalapítvány, amelynek tevékenysége és az általa folyósított támogatások nélkül a határon túli magyar közösségek kulturális élete sokkal szegényesebb lenne. Ekkor vázolódott fel a határon túli régiók gazdasági élénkítésének gondolata, s annak nyomán az Új Kézfogás Közalapítvány létrehozása. Meg néhány kisebb alapítvány (Segítő Jobb Alapítvány, Magyar Kultúra Alapítvány stb.) létrejötte is erre az időszakra esik, amelyek jelentős támogatásokat biztosítottak a művelődés, az oktatás, az egészségügy és az élet szinte minden területén. Egyes szaktárcáknál szintén megjelentek a határon túli magyarság segítésére, támogatására hivatott szervezeti egységek, közöttük is kiemelkedő jelentősége volt az Oktatási és Művelődési Minisztériumban létrehozott Határon Túli Magyarok Titkárságának. A titkárság jelentős szerepet játszott a határon túli magyar fiatalok magyarországi felsőoktatási tanulmányainak támogatásában, a határon túli magyar felsőoktatás és intézményrendszere megalapozásában. Az 1994-98 közötti kormányzati ciklusban némileg áthelyeződtek ugyan egyes súlypontok, azonban az új kormány programjában a határon túli magyarság ügye továbbra is a prioritások között kapott helyet. Tovább folytatódott az alapszerződések megkötésének a sora. Hosszadalmas vita előzte meg a Szlovákiával és Romániával aláírt szerződéseket. Erre a ciklusra esik a támogatási rendszer átalakítása és szabályozása. Közalapítvánnyá alakítják át a korábbi nagyobb, magánalapítványjellegű alapítványokat (Illyés Közalapítvány, Új Kézfogás Közalapítvány). A határon túlra juttatandó támogatások átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé váltak, kialakultak a ma is érvényben lévő pályázati rendszerek alapjai, az alapítványi kuratóriumok és alkuratóriumok. Stratégiai kérdésként fogalmazódott meg a szülőföldön való maradás és boldogulás feltételeinek megteremtése. Elkezdődtek a határon túli gazdaságélénkítő programok, a kihelyezett tagozatokkal (városi egyetemek, beregszászi kihelyezett képzés stb.) egyre inkább körvonalazódtak egyes régiókban egy majdani önálló magyar felsőoktatási intézményrendszer alapjai. Mérleget vonva az első nyolc év tapasztalatiról, eredményeiről, kiderült, hogy az alapszerződések megkötése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Éppen ebben az időszakban kellett elszenvednie a felvidéki magyarságnak a Meciar-féle kormányzati időszak nehézségeit, amit a megkötött alapszerződés sem tudott lényegesen befolyásolni. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy a határon túli magyarság ügyének kezelése nem nélkülözheti egy olyan nemzeti stratégia kialakítását, amely egyszerre veszi figyelembe mind az ország, mind a határon túli 19

Tájékoztatók

nemzetrészek, mind a közép-európai térség és mind az európai integrációs folyamatok érdekeit. Az 1998-ban megalakult Fidesz-MDF-FKGP kormány az első pillanattól kezdve nem hagyott kétséget aziránt, hogy a határon túli magyarság ügyét kiemelt feladatként kezeli. A kormányprogram beterjesztésekor Orbán Viktor miniszterelnök egyértelműen megfogalmazta, hogy a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, ezért a kormánynak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az egységes nemzet (kultúrnemzet) a határoktól függetlenül is létrejöhessen. Ekkor fogalmazódott meg először (talán Németh Zsolt politikai államtitkár jóvoltából), hogy a mozaiknemzetből szerződéses nemzetté kell válnunk. Amellett, hogy a kormányprogram külön is kihangsúlyozta az elszakított nemzetrészkért vállalt kormányzati felelősséget, konkrét feladatokat is meghatározott. A kormány határon túli magyarságot érintő stratégiájában négy nagy kérdéskörről feltétlenül szólni kell. Elsőként: a határon túli magyarság szülőföldön maradásának, boldogulásának, valamint magyar identitása megőrzésének a segítéséről. Másodikként: az anyaországgal és az egymástól elválasztott nemzetrészekkel való folyamatos és szerves kapcsolattartás, együttműködés feltételeinek a biztosításáról. Harmadszor: a határon túli nemzetrészek európai integrációs folyamatokba való bekapcsolásáról. S végül negyedszer: a szomszédos országokkal való rendezett és kiegyensúlyozott viszony kialakításáról, továbbfejlesztéséről. Kevés olyan nemzet van a világon, amely anélkül, hogy elhagyta volna a szülőföldjét, akarata ellenére idegen impériumok alá kényszerült. A mi nemzetrészeink ilyenek. Anélkül, hogy az Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken élő magyarok elhagyták volna szülőföldjüket, elment fölöttük a határ, olykor többször is. Éppen ezért kiemelkedően fontos, hogy szülőföldjükön, állampolgárságtól és államhatároktól függetlenül, emberhez méltó módon, magyarul és magyarként élhessenek. A szülőföldön való maradásnak vannak azonban társadalmi, gazdasági és politikai feltételei. A feltételek egy részét a magyar nemzeti közösségeknek maguknak kell megteremteniük. Az érintett országokban mindenütt létrejöttek és működnek a magyar nemzeti közösségek politikai érdekképviseleti szervezetei és pártjai, amelyek képviselni tudják - adott esetben az ottani államhatalommal szemben is - a magyar közösségek érdekeit. Ez az adott ország belügye. Nem csupán belügy az, hogy az ott élő magyarság milyen színvonalon él szellemi és materiális értelemben. A statisztikai adatok szerint a határon túli magyar értelmiség számaránya csupán fele a magyarországinak, s ugyancsak fele a többségi nemze20

Tájékoztatók

tek értelmiségi számarányának is. Joggal mondhatjuk, hogy az a népcsoport, amely nem rendelkezik megfelelő számú és arányú értelmiséggel, nagyon könnyen beolvadásra ítéltetik. Éppen ezért meghatározó feltétel a szülőföldön maradásnál, hogy megfelelő számban és minőségben, lehetőleg anyanyelvükön tanulhassák meg azokat a szakmákat, sajátítsák el azokat az ismereteket, amelyekre a mindennapi élethez és fejlődésükhöz szükségük van. Ezt célozta a kormánynak az a törekvése, hogy a határon túli régiókban, ahol indokolt, kialakuljon az önálló magyar felsőoktatási intézményrendszer. Mint már említettem, ezek a próbálkozások visszanyúlnak a ’90-es évek elejéig, azonban lényeges áttörés 1998 után következett be. Jelenleg immár hivatalosan működhet a beregszászi magyar tanárképző főiskola, s várhatóan az ősz folyamán hivatalosan is megkezdheti működését az erdélyi magyar egyetem. Az 1998-ban megalakult kormány ugyancsak fontos feladatának tartotta a magyarmagyar kapcsolatok kibővítését, elmélyítését és hivatalos szintre emelését. 1996-ban már történt egy kísérlet magyar-magyar csúcs összehívására, ez a folyamat azonban elakadt. 1999 tavaszán a magyarországi parlamenti pártok, a kormány és a határon túli parlamenti vagy tartományi képviselettel rendelkező érdekképviseleti szervezetek és pártok jelenlétével C. Tóth János és akaratából hivatalosan megalakult a magyar-magyar párbeszéd politikai csúcsszerve, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT). A megalakulást a Magyar Országgyűlés egyhangú határozatban üdvözölte és felkérte a kormányt, hogy a jövőben az értekezlet határozmányainak megfelelően cselekedjék. Már az első MÁÉRT ülés javasolta, hogy a határon túli magyar nemzetrészek jogállását valamilyen jogszabályi vagy törvényi formába kell önteni. Ennek 21

Tájékoztatók

kimunkálása érdekében jöttek létre az állandó értekezlet szakbizottságai, melynek elnökeiként az érintett szaktárcák államtitkárait bízták meg, a titkári teendőket hivatalból a HTMH munkatársai látták el. A szakbizottságok elemzéseket, javaslatokat készítettek a kormány és a MÁÉRT számára, amelyek alapján a törvényi szabályozás előkészítése elkezdődött. Az azóta eltelt időben mind a MÁÉRT, mind a szakbizottságok többször üléseztek, s foglaltak állást a törvénytervezet koncepciójának és szövegének kérdéseiben. Az 1990 novemberében tartott MÁÉRT ülés egyértelműen úgy határozott, hogy a határon túli magyarság jogállását törvényben kell szabályozni, s felkérte a kormányt a törvénytervezet előkészítésére és beterjesztésére az Országgyűlés elé. Az elmúlt hónapokban, de különösen az utóbbi napokban felerősödtek olyan hangok, főleg a szomszédos államok részéről, hogy a törvény sérti a nemzetközi normákat és megállapodásokat, beleszól a szomszéd államok belügyeibe. Nos, nyugodtan kijelenthető, hogy a törvény előkészítése a nemzetközi normák és egyezmények figyelembe vételével történt. A törvény szövege nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek ellentétesek lennének azokkal. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy nem a magyarországi az egyetlen ilyen törvény a világon. Hasonló törvények, jogszabályok érvényben vannak számos államban, amellyel védik a határon túl élő nemzetrészeiket. Van ilyen jellegű jogszabály a skandináv államokban és más nyugat-európai országokban. Bár nem beszélnek róla, de jogszabály biztosít kedvezményeket a Szlovákián kívül élő szlovákoknak, Románia jelentős támogatást és kedvezményt nyújt az országon kívül élő román közösségeknek, Horvátország nemhogy kedvezményt, de még állampolgárságot is ad a határon túli horvátoknak, amennyiben kérik. Voltak viták a Parlamentben is, de végül is egyetlen párt kivételével valamennyi párt elfogadta a törvényt, úgy is mondhatnánk: közmegegyezéssel. Bár a törvény megszavazása nem igényelt kétharmados többséget, a mintegy 94%-kal elfogadott törvény kifejezi nemcsak az Országgyűlés, hanem a magyarországi választópolgárok túlnyomó többségének, és talán nem tévedek, ha úgy fogalmazok, hogy a határon túli magyarság egészének közakaratát. A következőkben pedig essék szó magáról a törvényről, amely úgy vélem, hogy a jelenlévőket nemcsak érdekelni, de személyükben érinteni is fogja. Többen kérdezték, megkaphatnák-e a törvény szövegét. Tekintettel arra, hogy a törvény alig két napja született, s közzétételére csak a köztársasági elnök jóváhagyása után kerülhet sor, a jelenleg ná22

Tájékoztatók

lam lévő szöveget nem adhatom közre, de megpróbálom részleteiben is ismertetni. Megjegyzés: Mivel a törvény szövege a konferenciát követően nyilvánosságra került, az előadáson elhangzott részletes ismertetésének közlésétől eltekintünk. A továbbiakban a törvénynek csupán néhány fontos összefüggését emeljük ki az előadásból.

A 2001. évi LXII. számú törvény a szomszédos országokban élő magyarokról összesen 29 paragrafusban határozza meg a törvény hatályát, a kedvezmények és támogatások fajtáit, igénylésük, igénybevételük módját és rendjét, továbbá tartalmazza a hatálybalépéssel és végrehajtással kapcsolatos rendelkezéseket. A megelőző hónapokban a „státustörvény” kifejezés terjedt el leginkább a köztudatban, azonban a törvény a szomszédos államokban élő honfitársaink „státusát” lényegében nem érinti, ezért helyesebb a jövőben csupán „kedvezménytörvény”-ről beszélni. Az 1. paragrafus értelmében „A törvény hatálya arra a Horvát Köztársaságban, a Jugoszláv Köztársaságban, a Romániában, a Szlovén Köztársaságban, a Szlovák Köztársaságban vagy Ukrajnában lakóhelylyel rendelkező nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személyre terjed ki, aki a) magyar állampolgárságát nem önkéntes lemondással veszítette el, továbbá b) nem rendelkezik állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedéllyel.” A törvény hatálya nem terjed ki az Ausztriában élő magyarokra, bár az is szomszédos állam, s jelentős számban élnek ott is magyarok. A törvényalkotó ebben az esetben figyelembe vette az Európai Unióban érvényes normákat és elvárásokat, miszerint nem lehet különbséget tenni egyazon állam polgárai között, különösen nem az ugyanazon népcsoporthoz tartozók között. Márpedig Ausztria területén nagy számban élnek egykori magyar emigránsok és menekültek is (az utóbbi évtizedben sokan a szomszédos országokból - Szlovákiából, Erdélyből, a volt Jugoszláviából - érkezetek Ausztriába), akikre a törvény hatálya nem terjed23

Tájékoztatók

ne ki, csak az őshonosnak számító burgenlandi magyarokra, akiket a trianoni szerződés csatolt el Magyarországtól. Gyakorta elhangzó kérdés, olykor vita is kerekedik belőle, hogy ki a magyar? Tekintettel arra, hogy a Magyar Köztársaságban a szabad identitásválasztás alkotmányos jog, a törvény nem határozza meg, ki a magyar, csupán annyit vár el, hogy az érintett személy „magát magyar nemzetiségűnek vallja”. A törvény hatálya kiterjed - természetesen csak akkor, ha kérik - a magyar nemzetiségűek nem magyar nemzetiségű közvetlen családtagjaira (férj, feleség, gyermek) is. Érthető ez a szándék, hiszen furcsa lenne, ha Magyarországra érkezve ugyanazon család tagjainak csak egy része kapna kedvezményeket, míg a család másik része nem. Ez nem jelenti azt, hogy magyar nemzetiségűnek kell vallania magát az érintettnek, nemzetiségétől függetlenül, hozzátartozói minőségében is ugyanazon kedvezményekre, támogatásokra válik jogosulttá. Lényeges rendelkezése a törvénynek, hogy Magyarország „(…) területére történő beutazás és ott tartózkodás tekintetében az e törvény hatálya alá tartozó személyek számára a nemzetközi jogi kötelezettségek figyelembevételével az adott helyzetben legkedvezőbb elbánást biztosítja”. Ez azt jelenti, hogy a szomszédos államban élő magyar honfitársaink Magyarország területén a magyar állampolgároknál némileg kevesebb (pl. nem lehet választójoguk, nem járnak bizonyos alanyi juttatások stb.), a más országokból érkező turistákhoz, látogatókhoz képest azonban többletjogokat élvezhetnek és kedvezményeket, támogatásokat kaphatnak, s szolgáltatásokat vehetnek igénybe. Melyek ezek a kedvezmények, szolgáltatások és támogatások? Kedvezmények azok a nem feltétlenül anyagi (pénzbeli) természetű juttatások és szolgáltatások, amelyeket Magyarország területén közvetlenül vehetnek igénybe az érintettek. Nem kell kérni, az a magyar állampolgárokhoz hasonlóan alanyi jogon jár. Ide soroljuk például a kultúra, a tudomány, a művelődés területén nyújtandó kedvezményeket, szolgáltatásokat, az utazási kedvezményeket. A 6. évnél fiatalabbak és a 65. évnél idősebbek ugyanúgy díjmentes utazásra jogosultak valamennyi tömegközlekedési eszközön Magyarország területén, mintha magyar állampolgárok lennének. Korlátozott számban ugyan, de kedvezményekkel utazhatnak a felnőtt korúak, ugyanakkor a diákokat a magyarországi diákokkal közel azonos utazási kedvezmények illetik meg. Ugyancsak a magyarországihoz hasonló kedvezmények illetik meg az oktatás és kul24

Tájékoztatók

túra területén dolgozókat (pedagógusok, könyvtárosok, levéltárosok, népművelők, könyvvásárlás stb.). A törvényben jelzettek szerint kedvezménnyel vehetnek részt határon túli magyar diákok, pedagógusok, a tudomány területén dolgozók a magyarországi felsőoktatási és tudományos képzésben, szakmai továbbképzésben. A magyar állampolgárokhoz hasonlóan az arra érdemes határon túli honfitársaink is megkaphatják az állami kitüntetéseket, szakmai és művészeti díjakat, elismeréseket. A törvényben meghatározott módon bizonyos kedvezményre jogosultak a törvény hatálya alá tartozó személyek a magyarországi munkavállalás, társadalombiztosítás és egészségügyi ellátás területén. Támogatásoknak nevezhetjük azokat a többnyire anyagi természetű (pénzbeli vagy materiális) juttatásokat, amelyeket a törvény hatálya alá tartozó személyek és szervezetek a szülőföldjükön kaphatnak. Ez nem alanyi jogon járó juttatás, valamilyen módon (pl. pályázat vagy kérelem útján) kérni, s az arra való jogosultságot igazolni kell. Ennek kiemelkedően fontos eleme a szülőföldön nyújtandó nevelési-oktatási támogatás, amelyet azok a családok kérhetnek, akiknek kiskorú gyermekei a szülőföldön magyar nyelvű oktatásban vesznek részt. Kérésre a családok a gyermekek számától függően (legalább kettő óvodás-iskolás korú gyermek esetében) a terv szerint a következő tanévtől személyenként évi 20 ezer forint nevelési-oktatási támogatásban, illetve (egy gyermek esetében is) a magyarországival azonos tankönyv- és taneszköz támogatásban részesülhetnek. A kedvezmények, szolgáltatások és támogatások igénybevételére, igénylésre való jogosultság igazolására szolgál a Magyar Igazolvány és a Magyar Hozzátartozói Igazolvány. Az igazolvány kiállítását minden érintett a szülőföldjén benyújtott hivatalos igénylő űrlapon kérheti. Mind az igénylőlap, mind az igazolvány kiadása díjmentes. A kérelmek kitöltésében a szomszédos államokban hivatalosan bejegyzett magyar társadalmi szervezetek által kialakított információs irodahálózatok munkatársai segítenek. Az információs irodák nem képezik a magyar államigazgatás részét. Nem folyatnak államigazgatási eljárást, nem ők döntik el, hogy ki kaphat és ki nem igazolványt, nem állítanak ki hivatalos okmányokat. Feladatuk csak a kérelmek helyes és pontos kitöltésének segítésére, s azok továbbítására szorítkozik. A kérelmek a szomszédos államokban működő magyar külképviseletek útján jutnak el a hazai államigazgatási szervekhez. A kérelemben közölt adatok és a nyilatkozat alapján a hazai hatóságok döntik el, hogy a kérelmező kaphat-e vagy 25

Tájékoztatók

sem igazolványt, amelyet elkészülte után a kijelölt magyarországi hivataloknál, az érintett határszakaszhoz legközelebb eső megyei vagy budapesti közigazgatási hivatalnál személyesen vehetnek át az igénylők. A törvény IV. fejezete a végrehajtással és a hatályba lépéssel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. Ezúton jelzem, hogy a 2001. évi törvény a szomszédos országokban élő magyarokról 2002. január 1jén hatályba lép. A végrehajtás előkészületei jó ütemben folynak és bízom abban, hogy egy év múlva a konferencia jelenlegi résztvevői közül már többen is élni tudnak majd a törvényben meghatározott jogaikkal, a kedvezmények és támogatások áldásaival. Kívánom, hogy a törvényben megfogalmazottak megvalósulása mielőbb megtörténjen. Biztos vagyok abban, hogy egyaránt segíti majd a szülőföldön való szebb és minőségében jobb élet alakulását, nemzeti és európai integrációnk előrehaladását.

*

26

Tájékoztatók

Romhányi András _______________________________________

A szakmai képzésekről Tavaly nagyon fontos, sarkalatos kérdés volt a szakmai képzések köre. Ezért elkezdtem dolgozni azon, hogy szervezzünk meg egy képzés-konferenciát, amelyre legalább három régióból vártunk szakembereket. Ez a három régió Szlovákia, Románia és Jugoszlávia. Azért ez a három ország, mert ismereteink szerint itt vannak egyáltalán valamilyen állapotban közművelődési szakmai képzések. Kárpátaljáról is hívtunk egy kollégát, ez a kolléga nem érkezett meg, máig nem tudom, hogy miért. Őnáluk középfokú képzés van, felsőfokú képzés nincs. Nyilvánvalóan Horvátországban, illetve Szlovéniában a nagyon kicsi magyar létszám miatt nincs is mód arra, hogy ott bármiféle ilyen képzést be lehetne indítani. Ezért egyelőre nem gondoltunk az ő részvételükre. Kettős célunk volt. Egyrészt tájékoztatást akartunk adni nekik arról, hogy Magyarországon milyen a közművelődési szakmai képzési rendszer. Másrészt pedig tőlük vártuk a tájékoztatást arról, hogy náluk mi van. Ez esetünkben azt jelenti, hogy ők elmondták, hogy náluk milyen törvények szabályozzák egyáltalán ezt a kérdést; azt, hogy miféle olyan foglalkozások vannak, amit közművelődésnek lehet nevezni; azt, hogy erre van-e náluk külön diploma. Célunk tehát az volt, hogy ezt a kérdéskört járjuk körül, vizsgáljuk meg azt, van-e arra mód, vagy van-e annak akadálya, hogy a Magyarországon akkreditált képzéseket valamilyen formában kivigyük a határon túlra. Nyilvánvalóan, nem azt gondoljuk, hogy ez egy az egyben történjék, hanem úgy és olyan formában, ahogy ott el tudják fogadni, amilyen formában ott szükség van ilyen képzésre. 27

Tájékoztatók

El kell mondanom, hogy bizonyos körökben ezt a konferenciát, tanácskozást elég nagy ellenszenv kísérte. És sajnos, én sem tudtam mindig azokat a partnereket megtalálni, akiket szerettem volna. Többek között éppen azért, mert egyesek akadályt gördítettetek ennek a tanácskozásnak elébe. Ennek ellenére az eszmecsere létrejött. Két-két szakember vett részt Szlovákiából, Romániából és Jugoszláviából. Úgy ítélem meg, hogy a tanácskozás végül is elérte a célját. Egyrészt eredmény, hogy erre a bizonyos kölcsönös információcserére sor került. Magyarország legjobb kulturális képzési szakemberei voltak azok, akik információt adtak. Minisztériumi főosztályvezetőtől kezdve azok a szakemberek voltak ott, akik ehhez nagyon értenek. Először ők adtak információt. Ezután meghallgattuk a kisebbségben élő kollégáknak az információit. Kiderült, hogy lényegében egyik országban sincs semmiféle szabályozás. Valójában képzések sincsenek. Egy dologra azonban nagyon jól rá tudtunk érezni. Végül is egy polgári demokráciában mindent szabad, ami nem tilos. S, ha nincsenek törvények, akkor semmi sem tiltja megszervezésüket. Ezért azok a kinti szakemberek, aki úgy gondolják, hogy ők valamelyik területen szakmai képzést kívánnak beindítani, azok ezt megtehetik. Ehhez a munkához Magyar Művelődési Intézet segítséget nyújt. Ez első eredménynek tetszetős. De azért árnyoldala is van ennek a dolognak. Az a hátránya, hogy az ilyen képzés papírt nem ad, vagy csak olyan papírt ad, amelyet Magyarországon ismernek el. Magyarország és a szomszédos országok között ugyanis nincs olyan megállapodás, amely egy olyan közművelődési szakmai képzés végeredményét, amit itt egy oklevéllel jutalmaznak, azt elismernék egy szomszédos országban. Ez valóban hátrány. Az előnye viszont az, hogy bár papírt ugyan nem, de olyan valós szakmai tudást ad, amit nagyon sok helyen fel lehet használni. Elsősorban olyan képzésekre gondoltunk, amelyek iránt fizetőképes kereslet nyilvánul meg, ami iránt érdeklődés nyilvánul meg a határon túl. Aki tehát egy ilyen iskolát befejez, az olyan dolgok végzésére válik alkalmassá, amivel pénzt tud keresni. Olyan képességeket tanul meg az illető - táncházat, gyermekjátszót vagy kézműves foglalkozásokat vezetni -, amire ott is szükség van, tehát pénzzé tehető a tudása. Ezért várhatóan fizetőképes kereslet mutatkozik meg majd a képzés iránt. És ez az illető majd meg tud élni abból, hogy ezt az iskolát elvégezte, függetlenül attól, hogy az ő magyarországi diplomáját a hazájában elismerik-e vagy sem. 28

Tájékoztatók

Van már konkrét példa is. Nem ennek az eszmecserének a hatására jött létre, hanem már korábban. Erdélyben, Kolozsvártól nem meszsze, Válaszúton van egy népi játék- és kismesterség oktató képző. E mögött az van, hogy ez Kallós Zoli bácsinak szívügye és az ő alapítványa támogatja. Ott van az is, hogy a Magyar Művelődési Intézetből Borbély Joli néni nagyon jó személyes kapcsolatban van Kallós Zoli bácsival, és még egy rakás más dolog. De mindenesetre létezik már ilyen iskola, amely bizonyos szempontból a Magyar Művelődési Intézet által kihelyezett képzésnek tekinthető. Ez esetben egy nálunk akkreditált képzést vittünk oda ki. Lényegében ennyi a képzéskörnek az egyik része. Tanulság: gyakorlatilag - és ezt mindenkinek mondom! -, ha valaki úgy gondolja, hogy képes közművelődési szakmai képzés elindítására, vagy kapcsolatba tud lépni Romhányi András olyan szervezettel, amelyik képes erre, akkor az nyugodtan keressen meg engem a Magyar Művelődési Intézetben. Elbeszélgetek az illetővel. Összehozom azzal az osztályvezetővel, aki a képzésekért felel, s aki pontosan tájékoztatja az illetőt arról, hogy milyen lehetőségek vannak egyáltalán, s arról is, hogy ehhez az anyaország, illetve az MMI milyen segítséget tud adni. Csak arra kérek mindenkit, hogy jó előre szóljon, ha ilyen szándéka van, hogy időpontot egyeztethessünk. Ugyanis év közben nagyon sokat utazom a Kárpát-medencében, és emiatt nagyon sokat nem vagyok bent. A lényeg az, hogy a Ti jelentkezéseteket várjuk, és mi minden lehetséges segítséget megadunk nektek. A képzéssel kapcsolatban van másik elképzelés is. Olyan igény is felmerült, hogy ne csak akkreditált képzésekkel foglalkozzunk, hanem olyanokkal is, amelyeket csúnya szóval gyorstalpalónak is hívhatunk. Ám ez esetben semmi másról nincs szó, mint arról, hogy fontos, használható ismereteket rövid időn belül adjunk át azoknak, akiket ez érde29

Tájékoztatók

kel, akiknek erre szükségük van, és akiknek a napi munkájához ez segítséget nyújt. Olyan kollegák részvételére gondolunk itt, akik valamely egyesületnek, baráti körnek a vezetőjük, vagy egyszerűen csak köré csoportosulnak az emberek… Az ezzel kapcsolatos elképzelésünk a következő. A Magyar Művelődési Intézet ki fog dolgozni egy három-négy napos képzésről szóló tematikát. Ennek tartalma az, hogy bizonyos, közművelődéssel kapcsolatos információkat három-négy napon keresztül feldolgozunk a hallgatókkal. Ahhoz, hogy ez jól sikerüljön, a ti segítségetekre van szükség! Bár mi járjuk a Kárpát-medencét, meglehetősen sok információ eljut hozzánk, és így van már véleményünk is arról, hogy mire van szükség, de váltig avval a problémával küzdünk, hogy végül is mégis csak ti tudjátok, hogy nektek mire van szükségetek. Mi nem akarjuk Budapesten íróasztal mellől kitalálni, hogy Nektek mire van szükségetek. Tehát akár cédulán, akár telefonon, akár itt most, míg együtt vagyunk, kérlek, közöljétek velem ötleteiteket, gondolataitokat. Akkor ezeket mind be fogjuk építeni az általunk készítendő javaslatba. Ezt megpróbáljuk mindenkihez eljuttatni. Ezután jön a ti lépésetek. Ha ez az ajánlat megragadja a fantáziátokat, akkor jelentkezzetek vele, és mondjátok el, hogy itt ilyen és ilyen változtatásokat kérünk. Az a téma bennünket nem érdekel, ez pedig jobban érdekelne. Mi a kéréseitekhez rugalmasan igyekszünk alkalmazkodni. Akkor már csak egyetlen egy dolog kell, hogy megszervezzétek magát a képzést. Ez azt jelenti, hogy összegyűjtitek azokat az embereket, akiket ez a fejtágító érdekel. Megbeszéljük, hogy kik lesznek a magyarországi és a helyi szakemberek. Nagyon fontos, hogy mindig legyen helyi szakember. És akkor ezt a képzést lebonyolítjuk. Mi semmi mást nem kérünk Tőletek, csak hogy enni, aludni tudjunk ott. Ez minden feltétel. Újra mondom, minden rajtatok múlik, nektek kell jelentkezni. A mi osztályunk Halász Péter félállású és Romhányi András egész állású munkatársból áll. Tehát mindössze másfelen vagyunk. Nagyon sokat járjuk a Kárpát-medencét. Valójában nincs apparátusunk, ezért a kapcsolattartás csak úgy működik, hogy ti jelentkeztek, és mi reagálunk rá. Könnyű belátni, hogy leterheltségünk miatt csak azokkal tudunk foglalkozni, akik akarnak valamit. Azoknak tudunk segíteni! De arra, hogy mindig újra és újra bombázzunk benneteket, hogy fölébreszszük az alvókat, arra egyszerűen nincs időnk.

* 30

Tájékoztatók

Az adatbázisról Először egy fogalmat kell tisztáznunk. Nagyon sokan összetévesztik az adatbázist a listával. Mi a különbség? A lista, többnyire egyegy szervezet nevét, elérhetőségét és legfeljebb vezetőjének nevét tartalmazza, felsorolásszerűen. Az adatbázis viszont nem egyszerű lista. Nemcsak tartalmazza a legfontosabb információkat, de lehetőség van az adathalmazban való - alkalmasint igen bonyolult - keresésre is. (Pl.: egy adott időpontban mely szervezetnek, hol van visszatérő rendezvénye; vagy mely szervezetek foglalkoznak gyermek-néptánccal; egy bizonyos személy mely szervezetek vezető tagja, ugyanakkor mely kiadványnak szerzője vagy szerkesztője is stb.) A Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztálya két adatbázis gondozását tervezi. A kisebbségben élő magyarság kulturális szervezeteinek adatbázisa mind a határon túl, mind az anyaországban élők számára lesz hasznos információforrás. Egészen bonyolult keresésekre is alkalmas. Feltöltése, mint tudjátok, már megkezdődött. Itt Budakalászon mindannyiotoknak lehetősége lesz a saját adatait ellenőrizni. Az adatbázis már mintegy 120 szervezet adatait tartalmazza, és folyamatosan bővül. Kárpát-medence szinten ezernél több közművelődési vagy közművelődéssel is foglalkozó kisebbségi magyar civil szervezet létezéséről vannak információink, de az Adatbázisba csak azok a szervezetek kerülhetnek be, amelyek kitöltik és eljuttatják hozzánk az adatlapot, azaz hozzájárulnak a felvételükhöz. Mind határon túl, mind Magyarországon több lista van forgalomban. Ezek anyagát is sorra felhasználjuk, de minden, abban szereplő szervezetet újólag is felkeresünk, hogy megkérjük tőlük a hiányzó adatokat, illetve, hogy időszerűvé tegyük azokat. Gyűjtőmunkánk során várhatóan bővül az állomány. Ebben ti is segítségünkre tudtok lenni, ha a kérdőívet eljuttatjátok az általatok ismert szervezetekhez. S persze, ha ki is hajtjátok belőlük a kitöltött adatlapot, és azt eljuttatjátok hozzánk. A magyarországi, de határon túlra (is) dolgozó szervezetek adatbázisa elsősorban számotokra lesz hasznos. Azon szervezetek adatait gyűjti és rendszerezi, amelyek nektek segítenek. Ezek közül talán a legfontosabb információ az, hogy a szervezet milyen területen dolgozik. Ez számotokra azért lehet nagy segítség, mert az jószerével véletlen, hogy nektek milyen magyarországi szervezett kapcsolataitok vannak. 31

Tájékoztatók

A történet ugyanis többnyire így szól: egyetlen találkozás alkalmával szimpatikussá válik egyik a másiknak, és akkor elkezdtek együttműködni. S a magyarországi szervezet sokszor erején felül teljesít, mert a ti működési körötök nem igazán vág a profiljába. De, mert szeret benneteket, tiszteli a munkátokat; hát segíteni szeretne. Ti pedig - sokszor jogosan - elégedetlenek vagytok az eredménnyel. Holott, lehet, hogy létezik olyan szervezet, amelyik pontosan abban az ügyben járatos, és pontosan abban az ügyben akar segíteni, amelyik a ti speciális gondotok, csak ti éppen nem azt a szervezetet találtátok meg. Reméljük, hogy az általunk tervezett adatbázis segítséget nyújt majd nektek a keresésben. Nem túlságosan sok - mondjuk, talán 30-40 ilyen szervezet van Magyarországon, de ha ezeknek az adatait összegyűjtjük, akkor az nagy segítségetekre lehet. S magamnak mondom, hogy persze, nekünk is, mert akkor egymás között is jobban tudunk koordinálni, hiszen mi, itt Magyarországon se ismerjük igazán jól egymást, tudniillik azokat, akik határon túlra dolgoznak. Az adatbázisokat egyelőre évente egyszer újítjuk fel, minden év márciusáig. A jövőben - talán már 2002-ben - az adatbázist fel kívánjuk tenni a világhálóra olyan módon, hogy minden szervezet saját maga vezethesse át a nála jelentkező változásokat.

* A kézikönyvről Még egy dologról beszélnék, ami tavaly merült fel ötletként, és dolgoztunk rajta. Nem tudom már pontosan, hogyan jött az ötlet, hogy egy könyvet kellene szerkeszteni, amely pontosan azoknak az embereknek készülne, akik motorjai valamely közösségnek. Alkalmasint nincsen semmiféle közművelődési szakmai képzettségük, de lelkesek, az emberek pedig elismerik, elfogadják őket. Ám azért nem tudnak hatékonyabban dolgozni, mert egyszerűen a jobb munkavégzéshez szükséges alapanyag nincs a kezükben. Ezek számára kellene valami könyvet kiadni. Valami olyasmit, amiből például anyák napjára lehet ünnepséget szerkeszteni. Amiből fel lehet készíteni egy öntevékeny művész-csoportot, amiben például vannak népszínművek. Ezt az ötletet kellene kikerekíteni! 32

Tájékoztatók

Már gyűlnek az anyagok, és gyűlnek az ötletek. Ha aztán kikerekedik belőle a könyv, akkor megpróbálunk házalni azért, hogy anyagi támogatót is találjunk a megjelenéséhez. Ehhez is kérjük az ötleteiket. Olyan könyvről van szó, amelyet minden magyarok által lakott településre el szeretnénk juttatni, mert abból egyszerűen lehet dolgozni. Tudjuk, hogy az ilyen könyv hiánycikk a határon túl. Elmondok egy székelyföldi példát. Egy évekkel ezelőtti képzésen az egyik résztvevő, Forrai Tibi mondta, hogy hiány van új népszínműben. Ezért elkezdett ott házalni, pályázatot írt ki, és összegyűlt egy kötetnyire való anyag. Hát ezért vannak most új népszínművek Erdélyben. Azt gondolom, hogy igenis fontos, hogy legyenek, hiszen nagyon sok embert, részben, mint közönséget, részben, mint közösségalkotó előadót, ezáltal lehet megfogni. Tehát nehogy valamiféle csodás, csak a legfelső kultúrát hordozó magyar nemzeti olvasókönyvre gondoljatok, hanem olyanra, amit napi élet során lehet használni. Ehhez várunk ötleteket, segítséget.

*

Esti beszélgetés

33

Tájékoztatók

Halász Péter _____________________________

Az MMI Határon Túli Magyarok Osztályáról Azt a feladatot kaptam, hogy ismertessem a Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztályának kétéves munkatervét. Ennek jelentős részéről - adatbázis, képzések, fórumok, kiadványok stb. már beszéltünk, és szóltunk arról is, hogy a Magyarországon működő, határon túli magyarokkal foglalkozó szervezetekkel is akarunk találkozót szervezni, hogy összehangoljuk a munkánkat. A munkaterv másik része, hogy az MMI-ben folyó munkát oktatási, képzési, közösségfejlesztői stb. - és szakmai fejlesztést szolgáló tevékenységeket megnyissuk a határon túli magyarok számára, lehetővé tegyük számukra az ezekben való részvételt. Ezt elvileg nagyon könnyű lehetővé tenni, de mivel az intézet költségvetésében erre egy fillér nincsen, ezeket mind pályázatok útján, vagy más forrásokból kell összeszedni. A Határon Túli Magyarok Osztályán minden esztendőben öszszegyűjtjük az Intézet munkatervéből azokat a témaköröket, feladatokat, amelyeket a korábbi esztendők tapasztalatai, meg a határon túli szervezetekkel való beszélgetések alapján úgy látjuk, hogy ez érdekelheti őket, és utána pályázunk a Határon Túli Magyarok Közművelődési Tanácsánál, az Illyés Közalapítványnál és más helyeken. Mi nem az Intézet számára kérjük ezt a pénzt, hanem arra, hogy a népdalkör-vezetők, vagy a közösségfejlesztők, az amatőr-fotó szakkörök és más amatőr tevékenységet végzők vezetői eljöhessenek az Intézet által szervezett képzésekre, hogy részt vehessenek egy kiállításon. Ez a módszer nehezen működik. Vagy azért, mert a Közművelődési Tanács tagjai kevésbé tartják fontosnak, hogy a határon túli szervezetek vezetői, szakemberei részt vegyenek ezeken az alkalmakon, 34

Tájékoztatók

vagy pedig valamilyen más okból kifolyólag. Talán ha szélesebb körre lehetne alapozni. Ha legalább az itt jelenlévőkhöz el tudnánk juttatni azt, amit a Közművelődési Tanácshoz beadunk, és tőletek jönnének az igények hozzájuk, akkor talán hatékonyabban működne.

*

A szórványtanácskozásról A másik téma, amiről szeretnék beszámolni, a június 18-19-én lezajlott Szórványtanácskozás. A tavaly, amikor itt Budakalászon a feladatokról beszéltünk, megfogalmazódott az igény, hogy mivel a szórványhelyzetben lévő kisebbségieknek vannak speciális problémáik, feladataik, rendezzünk olyan tanácskozást, amely a szórványban élő magyarság speciális közművelődési tevékenységével foglalkozik. A hosszas egyeztetések miatt, továbbá azért, mert nem kaptunk rá támogatást, elég nehezen sikerült megvalósítani a tanácskozást. Végül 13 embert tudtunk meghívni, ebből kilenc jött el. Sajnos, Kárpátaljáról senki sem tudott eljönni. Erdélyből érkeztek hárman, Délvidékről négyen, Felvidékről ketten. Két elméleti jellegű előadás hangzott el. Az egyiket Gereben Ferenc olvasásszociológus tartotta, akinek nagyon érdekes felmérések állnak rendelkezésére a Kárpát-medencében élő többségi és kisebbségi magyarság olvasási szokásaira vonatkozóan. Megállapította, hogy a határon túli magyarok - Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és Délvidéken - sokkal többet és sokkal színvonalasabb könyveket olvasnak, mint az anyaországban. Azon belül is, a szórványban élők azok, akiknek az olvasmányai minőségileg a legmagasabb szintűek. Magyarország e tekintetben nagyon rossz helyzetben van: a felnőtt társadalom több mint fele évente egyetlen könyvet sem olvas el. Az is kiderült az előadásból, hogy az olvasásnak milyen jelentősége van a kisebbségben élő emberek életében, öntudatuk és magyarságtudatuk megtartásában, identitásuk erősítésében. A másik alapozó előadást Gazda József kovásznai tanár tartotta, az ottani Kőrösi Csoma Sándor Egyesület vezetője. Könyvet készít a 35

Tájékoztatók

Kárpát-medencei magyar szórványokról, s e célból számos vidéket bejárt Kárpátalján, Erdélyben és Délvidéken is. Az útjai során szerzett tapasztalatait mondta el. Sajnos, nem a szórványban alkalmazott megmaradási stratégiákról beszélt, nem arról hallottunk, hogy hol és miként próbálnak a szórványban megmaradni. Általános és pesszimista képet kaptunk a szórványokban élőkről, de ez az előadás is tanulságos volt. Az előadásokat követő konzultációk során jól kibeszélgettük magunkat. Rányomta bélyegét az összejövetelre, hogy az az első ilyen alkalom volt. Olyan emberek jöttek össze, akik örültek annak, hogy megismerték egymást, és végre kibeszélhetik magukat. Szokás szerint elsősorban a panaszkodás, a siránkozás, a helyzet szörnyűségének vázolása volt a téma. Ugyanakkor nagyon jól tudom róluk, hogy ki-ki a maga helyén nagyon fontos és pozitív dolgot csinál. Például, iskolabusszal hordja össze 30 km-es körzetből a magyar gyerekeket, hogy fenn tudjanak tartani egy iskolát. A másik helyen az egyház végez olyan tevékenységet a szórványban, amely a megmaradást szolgálja. De sajnos, nem az eredményes módszerek kerültek szóba, hanem a panaszkodás. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a bajainkról szónokoljunk ahelyett, hogy a helytállásunkat hangsúlyoznánk. Megfogalmazódtak bizonyos tennivalók. Szó volt arról, hogy milyen témák kerüljenek napirendre a következő tanácskozáson, amelyet talán majd nagyobb körben tudunk megszervezni. Tanácskoztunk arról, hogy az Intézet miként tudja a szórványokban folyó közművelődést segíteni. Olyan stratégia körvonalai bontakoztak ki, hogy mindenütt meg kellene alakítani az úgynevezett szórványközpontokat. Bizonyos egyesületek vagy ragadják magukhoz a kezdeményezést, vagy mások bízzák meg őket azzal a feladattal, hogy a szórványban élő szervezetek meg tudják fogalmazni az igényeket, és ők tudják azután közvetíteni, például a Magyar Művelődési Intézet felé. Itt utalok arra, amit Romhányi András mondott, hogy képzéseket, tanfolyamokat ott a szórványokban kell megvalósítani, mert ott a legnagyobb a szükség, hiszen a szórványban van a legkevesebb szakember. A szórványban fenyeget legjobban az a veszély, hogy a legjobb szándékú közművelődési munkák is, ha nem szakemberek végzik, akkor a dilettantizmus vágányára futnak. Körvonalazódott az is, hogy a szórványban gyakorlatilag még inkább partizánmódszerekkel kell végezni a közművelődést. Ott nincsenek fenntartók, ott nincs az, hogy ezt én csinálom, ezt ő csinálja. Ahol az 36

Tájékoztatók

egyház van olyan helyzetben, ott az egyház vállalja fel az oktatási, közművelődési feladatokat is. Ahol művelődési egyesület vagy szervezet van, ott az valósítsa meg az oktatást is, a közművelődést is. Az is megfogalmazódott, hogy szórványkörülmények között különösen nagy jelentőségük van a civil szervezeteknek, hiszen ott még olyan intézmények sincsenek, amelyek a tömbben élő kisebbség körében természetesek. Még vegyes lakosságú településeken is az a helyzet, hogy a művelődési ház, az iskola a magyarságot is szolgálja. A szórványban azonban a magyarságnak nincs semmiféle intézménye, ezért fontos a szórványközpontok létrehozása. A különböző régiókban lévő szórványok elsősorban nem is feltétlenül az anyaországtól kaphatják a legtöbb segítséget, hanem a saját tömbben élő nemzettársaiktól. Pillich László, meg mások is felvetették, hogy a szórványokból nem feltétlenül az anyaország felé kell menni. Valaki úgy fogalmazta meg, hogy jelenleg az a helyzet: ha rálépnek egy Romániában élő magyarnak a lábára, akkor az nem Székelyföldre menekül, nem Kolozsvárra költözik, hanem átjön Magyarországra. Persze, ez már a végső lépés. Stratégiákat kell kidolgozni a tömbben élő kisebbségnek és a szórványnak a kapcsolatára is. Ezeknek a kérdéseknek megvitatására, továbbgondolására a mostani tanácskozáson is sort keríthetünk, elsősorban a szekciókban.

*

37

Tájékoztatók

Nagy István Vajdasági Magyar Folklórközpont A tegnap voltam a Magyar Művelődési Intézetben, és láttam, hogy a Hagyományok Háza lassan tényleg kezd működni. Mi van az Intézet Népművészeti Osztályával, mivel arról volt szó, hogy ez előbb-utóbb átmegy a Hagyományok Házához? Hogyan áll a dolog, minek nézünk elébe?

Földiák András _______________________________ Magyar Művelődési Intézet

A Hagyományok Házáról Ez az intézetet valóban lényegesen érinti. Baráti körben, hadd mondjam el halkan, annak nagyon örülök, hogy a szétszakadás végül is nem történt meg május 31-ig, míg én voltam az igazgató. Az intézet addig egységben maradt, de ma már nem ebben az egységben van. A Népművészeti Osztály tulajdonképpen mára átkerült. Bár azt a pénzt, ami ennek a tizenkét és a két fél állást betöltő embernek a fizetése, a kincstár, azt hiszem, még mindig nem tette át a Hagyományok Házához. Ezt nem mi döntjük el. Mindegy, gyakorlatilag átmentek. Az intézetben maradt azért népművészeti rész: ez a Népi Iparművészeti Tanács, illetve titkárság, ami a tárgyalkotó népművészetben fontos tevékenységet végez, akárcsak eddig és a jövőben is. Például csodálatos népművészeti kiállításokat rendez. Nemrég Nagybecskereken volt, a tavaly itt el is büszkélkedtem vele. Azóta Varsóban volt olyan sikeres kiállítás, hogy nemzetközi diplomáciai kéréssel hosszabbíttatták meg másfél hónappal, hogy hadd maradjon tovább kint. A NIT egyszerre tízezer darabos gyűjtemény, szolgáltatás és népművészeti műhely. Maradt tehát az intézetben népművészet. Sok olyan eset is van, amikor nehéz elválasztani, hogy ez most népművészet vagy nem az. Ilyen például a Nemzetiségi Osztályon dr. Bódi Zsuzsanna kolléganőm, aki kimondottan cigány néprajzzal és hagyományápolással foglalkozik. Most csak példákat mondtam arra, hogy nem fog az intézet népművészet nélkül maradni. 38

Tájékoztatók

A Hagyományok Háza pillanatnyilag továbbra is ott van az épületben. Tehát a legszorosabb kapcsolatban vagyunk és leszünk volt kollégáinkkal, Héra Éváékkal is, de Kelemen Lászlóval is. Valószínűleg ő lesz az igazgató, ott is megpályáztatták az állást. Semmi nem szakadt meg, de a népi előadó-művészet, a zene és a tánc ügyében most már a Hagyományok Házához kell fordulni. De, ha valakinek kérdése van, azért tanácsot mi is tudunk adni. A szakirodalmat nagyrészt elosztottuk, azaz egy része átment a Hagyományok Házához, más része maradt az intézetben. Ezek nagy részét meg is lehet vásárolni. De ez a mi épületükben van. Az intézményünkbe mindenképpen lehet jönni, minden kérdéssel. A tárgyalkotó népművészet esetében ez fokozottan így van. A Hagyományok Házával - biztosan tudják - az a terv, hogy önálló épületet fog kapni, az új Nemzeti Színház mellett. Arról nem tudok, hogy az épületet mérnökember tervezné már. Legalábbis, nemrég, amikor erről a minisztériumban beszéltünk, akkor még ott sem tudták. Tudomásom szerint még nem tervezik. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez azért nem lesz meg már holnap. Egy épület felhúzása Magyarországon ma már, hála Istennek fantasztikus gyorssággal megy. Ahányszor csak járok a Lágymányosi hídon, s nézem a Nemzeti Színházat, mindig csodálkozom, hogy mennyi minden épült egy hét alatt. De a tervezés és az engedély azért még nem megy ugyanilyen gyorsan. Tehát az nem lesz egy-kettőre mire a Hagyományok Házának önálló épülete lesz. Addig a Corvin tér 8. marad a népművészet fellegvára mindenféle szempontból. S ha valaki rossz ajtón kopogtat be, akkor megmondjuk, hogy hol található az illetékes munkatárs. Egyébként egyelőre az intézet adja kölcsön a Hagyományok Házának a helyiségeket, az asztalokat, székeket és telefont. Szerény térítési díjjal fizetnek ezért, hogy ezt használják. Összefoglalva: minden népművészettel foglalkozó kollegánk helyileg ugyanott maradt, így meg lehet őket találni.

39

Beszélgetés Elekes Botonddal

BESZÉLGETÉS Elekes Botonddal a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztályának vezetőjével

Romhányi András ____________________________________________________

Szeretettel köszöntöm mai vendégeinket! Szeretettel köszöntöm Elekes Botondot, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztályának vezetőjét. Jelenléte azért különösen fontos, mert a főosztályvezető úr nagyon fontos más feladatát halasztotta el miattunk. Mi, szervezők még úgy tudtuk, hogy nem tud személyesen megjelenni, és íme, mégis eljött. Szeretettel köszöntöm Földiák Andrást, a Magyar Művelődési Intézet volt igazgatóját. Vele kapcsolatban is van egy történet. Az MMI élén éppen most történt az igazgatóváltás. Amikor ezt a konferenciát meghirdettük és megszerveztük, akkor még nem tudtuk, hogy az igazgatóváltás pontosan mikorra fog esni. András vállalta azt, hogy mint igaz40


gató eljön és beszélget velünk. Közben megtörtént az igazgatóváltás. András mégis itt van, mint ex-igazgató. Az új igazgató, Beke Pál most teljesen szét van szedve, nagyon sokfelé kell mennie, az egyik pillanatról a másikra nem tudott erre váltani. Ám azt ígérte, hogy - szándéka szerint - dél körül meg fog jelenni nálunk. Tehát az új igazgatóval, ha rövid időre is, de remélhetőleg fogunk találkozni. Sajnos, a többi szék üres, és akkor ennek történetéről röviden beszámolnék. Ismeretes, hogy még négy vendéget hívtunk el. Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Bizottságának elnöke, személyesen megígérte, hogy eljön, de nem erre az időpontra. (Bizonyára tudjátok, hogy ezt a tanácskozást eredetileg egy héttel előbbre terveztük. De egy héttel ezelőtt Erdélyben kicsengetés volt, és az erdélyiek jelezték, hogy emiatt nagyon sokan nem tudnának eljönni. Ezért a rendezvényt egy héttel későbbre halasztottuk.) Az új időponthoz Jankovics Marcell már nem tudott alkalmazkodni, ezért nincs itt. Halzl Józsefet, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának az elnökét márciusban hívtuk meg erre a találkozóra. Hosszú időn keresztül nem kaptunk visszajelzést tőle. Ennek a hétnek az elején többször kerestem, végül szerdán sikerült vele beszélnem. Akkor Ő azt ígérte, hogyha személyesen nem is tud eljönni, de valaki eljön az Illyés Közalapítványtól. Nálam eddig még nem jelentkezett senki. Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetségének elnökét is hívtuk, pontosan azért, mert számotokra sem mindegy, hogy mi történik a Világszövetségben. Úgy gondoltuk, jó, ha személyesen is lehet vele találkozni, és neki személyesen lehet feltenni kérdéseket. Az elnök úr múlt hét végén kint volt Strassbourgban, és akkor emiatt nem tudtuk elérni, csak üzenetet hagytunk Neki. Én ennek a hétnek az elején hétfőtől csütörtökig naponta ötször kerestem, nem tudtam vele beszélni, azt mondták, hogy az üzenetet átadják. Végül Várszegi Dóra, a Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztályának a vezetője egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni. Egy kicsit szűkebb körű lett így ez a mostani találkozó. De én azt gondolom, hogy két jelen lévő magas rangú vendégünk számára is lesznek kérdéseitek. Tulajdonképpen ennek a mostani beszélgetésnek ez is a célja. Tudniillik a tavalyi Budakalászi Találkozón olyan kérdéseket intéztetek hozzánk, amelyek megválaszolása nem a mi kompetenciánk. Ezért gondoltuk azt, hogy az idén azokat hívjuk meg, akiknek a kérdést fel lehet tenni. Tehát a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma illetékes főosztályának vezetőjét az odatartozó pályázatokról, könyvpályázatok41


ról, a főosztály működéséről, esetleges segítségnyújtásáról, kapcsolatrendszeréről lehet kérdezni. Földiák Andrást pedig az MMI munkájáról általában. Természetesen, benneteket leginkább a határon túli magyarokkal kapcsolatos munka érdekel, azt velem is meg tudjátok beszélni. Andrást tehát általában a működésről kérdezzétek! Nyilvánvaló, hogy Ő arra nem tud majd válaszolni, hogy a jövőben az Intézet milyen irányt fog venni, hiszen ez Beke Pálnak, az új igazgatónak a kompetenciája lesz, ezt ővele kell majd megbeszélni. Róla egyébként annyit feltétlenül kell tudni, hogy családja erdélyi származású, nagygalambfalviak, bár ő már Magyarországon született. Kérem, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket vendégeinknek szántatok, tegyétek fel sorra!

Soós József Medgyesi Református Gyülekezeti és Szórvány Központ - Erdély Medgyesi lelkész vagyok, a Nyilas Misi Szórványkollégium életre hívója és működtetője. Kérdésemet azért mondom hangosan, mert valószínű, mások is küszködnek hasonló gonddal. A Nyilas Misi Szórványintézet a református egyház keretén belül működik, de felekezetre való tekintet nélkül 100 km-es körzetből jelenleg kilenc helységből - gyűjtögetjük a gyermekeket, olyan helyekről a nagy déli szórványban, ahol már nincs magyar nyelvű tanítás vagy csak I-IV. osztályos van. És számos hasonló helység van még, ahonnan lassan belenőnek a gyermekek az V-VIII. osztályos iskolás korba. Intézetünk addig működik, ameddig biztosítani tudom, hogy pénteken hazavisszük, és vasárnap visszahozzuk a gyermekeket. Kisdiákokról van szó, ötödik osztályosokként jönnek hozzánk. Ezt eddig egy olyan kisbusszal tettem meg, amelyet német barátaink ajándékoztak nekünk. A jármű akkor 10 éves volt. A kisbusz, amely három éve havonta tízezer km-t szaladt azokon az úttalan utakon, ahol a kistelepülések vannak, most beadta a kulcsot. Van-e lehetőség arra, hogy kapjunk egy, a szórványtelepüléseket elérhetővé tevő kisbuszt? Nem újat, nem protokoll-célokra szolgálót, hanem olyant, amit Magyarországon leírnak például a mentősök, a rendőrség vagy mások, és amit még rendbe lehet hozni. Nagyon sajnálnám, ha azért kéne megszüntetni a munkát egy ilyen, a saját lábán biztosan álló és növekvő intézményben, mert nem lesz még egy német kisbusz. 42


Hét gyermekkel kezdtük, most húsz van, jövőre 27-30 bentlakónk lesz. Bár a Bolya-völgyből, a végekről gyűjtöm a gyermekeket, ez a kis közösség mégis a medgyesi iskola élcsapata lett, ami nem véletlen, mert sok múlik azon, hogy milyen indítást kapnak. A másik közvetett haszon az, hogy a gyermekek révén a központi fekvésűnek számító Medgyes állandó kapcsolatban van a szórványokkal. Könyvtárat is működtetünk a Nyilas Misiben, amit a Heltai Alapítvány és a Duna Televízió gyűjtéséből állítottunk össze, magam is adományoztam 300 kötetet. Jelenleg kétezernyi a könyvállományunk. A gyermekeknek megengedtük azt, hogy kölcsönözzenek könyveket lakóhelyük szerinti más magyar családoknak, és nagyon jól működik. A szórványban nem úgy van, mint a tömbmagyarságban vagy a határ mentén, hogy elkiáltja magát az ember és meghallja a szomszéd vagy áthallatszik a határon. Itt tíz-húsz és ötven kilométerek választanak el bennünket egymástól.

Pávai Gyula Kölcsey Egyesület, Arad - Erdély Egyenes kérdésem a következő: egy önálló kulturális egyesületnek, mint például az aradi Kölcsey, amely már tíz év működik, és nincsenek különösebb kapcsolatai, például az EMKÉ-vel, mert jogi személyiséggel rendelkezik, és el tudjuk végezni a dolgainkat egyedül is, miért kell a pályázatokat úgy benyújtani, hogy azokat az EMKÉ-n keresztül bírálják? És az EMKE vagy úgy bírálja, ahogy neki jó, vagy úgy bírálja, ahogy nekünk nem jó. Én nem panaszkodom, nem kérek. Azt szoktam mondani: hiába kérek, mert ha én nem csinálom meg, akkor úgysem lesz meg. Csinálni pedig muszáj! Arra is rájöttem a szórványban, hogy nem az a jó magyar, aki kiabálja, hanem az, aki mindent elkövet, hogy a másik is jó magyar tudjon maradni. Ezért teszem fel a kérdést: miért kell szűrőnek lenni köztünk, határon túli magyarok és az anyaországi szervezet között? Tudom, ez azért van, hogy ne legyenek visszaélések. De mi már tíz éven keresztül bebizonyítottuk azt, hogy nem élünk vissza. Először is nincs mivel. Másodszor pedig nem olyanok vagyunk, akik visszaélnek. Tavalyelőtt kértünk támogatást a színjátszó csoportnak utaztatás céljából. Két színjátszó csoportunk van, Magyarországon első helyet 43


nyertünk az iskoladráma pályázaton, olyan a csoport, hogy a Nemzetiben játszhattunk. Kértünk, jött Budapestről a válasz, hogy küldjük ezeket és ezeket az iratokat. Elküldtük. Akkor Kolozsvárról jött egy másik papír, hogy Budapestről küldték, és még kellenek papírok, mert megkaptuk azt az 50 ezer forintot. Az 50 ezer forintot soha a büdös életben nem kaptuk meg, mert többet a papírjainkra nem válaszoltak. De hogy valaki felvette, biztos, mert mi nem kaptunk többet választ. Most is ott van - tavaly óta - 50 ezer forintunk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál, és nem tudjuk, hogyan vegyük fel, mert minden kért iratot elküldtünk már. Nem volt valutaszámlánk, írtak nekünk, hogy román lejben nem tudnak fizetni. Nyitottunk valutaszámlát, és tavaly ősszel felküldtem erről is a bizonylatot. Azóta is jön az 50 ezer forint. Kellett volna! Most már nem tudom, hogy még kérjek-e egyáltalán támogatást vagy hogyan csináljam? Semmi bajom Kolozsvárral, senkivel. Kolozsváron végeztem, Kolozsvár számomra is Erdély fővárosa. De ha van egy önálló jogi személyiséggel rendelkező kulturális egyesület, amely négy tevékenységi formával is bizonyítja, hogy életképes és megérdemli a segítséget, akkor jó lenne, ha néha megkapnánk a megítélt pénzt.

Dániel Erzsébet Csemadok Érsekújvár Területi Választmánya - Felvidék A gondunk hasonló azzal, amit itt a kolléga előttem elmondott. Felvidéken is van egy kuratórium, ami nem is lenne baj, de úgy érezzük, nem eléggé demokratikus, azt sem tudjuk, hogy kik a tagjai. Persze, ez a mi bajunk otthon, de azért jó, ha erről tud a minisztérium is. Azt tudjuk, hogy a Csemadok központ magára vállalta a minisztériumi pénzek továbbítását. De gond van a továbbítással, mert volt olyan év, a tavaly is, a tavalyelőtt is, amikor a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jóváhagyta, mondjuk, ilyenkor a pénzeket, és mi a közvetítőn keresztül, jó, ha novemberben, decemberben megkaptuk. Lehetséges út-e az, hogy kérésünkre, például a Csemadok Érsekújvár Területi Választmánya közvetlenül kapja a támogatást, és a szerződést is mi kössük meg, függetlenül attól, hogy van ilyen közvetítő. Ha ez megvalósítható, ez igen nagy segítség lenne számunkra, mert felgyorsítaná az eseményeket. Nem tudom, hogy ez a minisztériumnak mennyire okoz gondot. 44


Egyébként maximálisan jó az együttműködés a kulturális minisztériummal, az illetékes Kálóczy Katalinról van szó, nagyon köszönjük a segítőkészséget. A minisztériummal nincsen gondunk, csak ezzel a közvetítő szereppel, úgy, ahogy elmondta a kolléga is.

M

ojzes Antal Dózsa György Magyar Művelődési Központ, Bajmok - Délvidék A Délvidéken két alkuratórium működik. Az egyik a könyvkiadás, a másik a közművelődés támogatásával foglalkozik. A kérdésem az lenne, hogy van-e több eszköz arra, hogy a könyvkiadást és a művelődési egyesületeket támogassák? Tisztában vagyok azzal, hogy talán csakis objektív okok azok, amelyek ráhatnak, hogy valamely kézirat ne legyen kiadva, de lehet, hogy vannak szubjektív okok is. Ami a művelődési egyesületeket illeti, ott főleg a műszaki felszerelések támogatására gondolok, amire óriási szükség van nálunk Délvidéken. Nemcsak Bajmokról van szó. Most, ahogy a kollégákkal is beszéltük, bizony nagyon sok helyen szükség van erre a Vajdaságban. A nincstelenséghez hozzájárult nemcsak a mostani tízéves időszak, hanem az ezt megelőző Tito rendszer is. Igen pozitív példát tudok mondani. A Szabadkán székelő Aracs Társadalmi Szervezet, amely könyveket kap, gondol a szórványmagyarságra, gondol a tömbmagyarságra, gondol minden általános iskolára. Így képzelem én el a vajdasági alkuratóriumoknak is a tevékenységét.

Vasas Ilona Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület, Zenta - Délvidék A diáksegélyező egyesületek nevében szeretnék felszólalni. Köszönetet mondok a Magyar Köztársaságnak, hogy foglalkoznak velünk, mert mi valóban a legrosszabb időket éljük, ez a tíz év lelki nyomorba és gazdasági nyomorba taszította a sajátjainkat, a magyarjainkat. Mi, pedagógusok összefogtunk tíz évvel ezelőtt, és megalakítottuk a diáksegélyező egyesületeket majdnem minden nagyobb községben, és hozzánk öleltük a szórványvidékek magyarságát is.

45


Olyan szervezetet hoztunk létre, amely gondolom, behálózza egész Vajdaság területét. Hét működő, bejegyzett szervezetünk van, és most fáradozunk azon, hogy szövetséget alkossunk, hogy a közös célokért közösen, egyformán dolgozzunk. Most nagyon szépen hallottuk C. Tóth János úrtól, hogy a státustörvényben is foglalkoznak az otthon maradt magyarok taníttatatásának a támogatásával, hogy ne jöjjenek át az anyaországba. Meg lehetne-e oldani azt, hogy a magyar állam által ilyen célra szánt pénzösszegeket - az Illyés Közalapítvány, az Apáczai Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala - ne politikai szervezeteknek juttassa, hanem a diáksegélyező egyesületeknek? Hisz, mi ismerjük a környezetünket, mi ismerjük személyesen a gyermekeket. A diáksegélyezők kuratóriumainak tagjai általában pedagógusok és egészségügyben dolgozók. Alakíthatunk mi is közös kuratóriumot a diáksegélyezők részéről, hogy azok a gyermekek kapják, akiknek mi, mint pedagógusok látjuk jónak. És tudjuk azt is, hogy milyen szakemberekre van szüksége egy-egy közösségnek. Például tudjuk, hogy Zentán hány mezőgazdászra vagy hány pedagógusra lesz szükség. A tavaly nagyon rossz példa volt, hogy az Apáczai Közalapítvány elvette a diáksegélyező egyesületek hatásköréből a szétosztás lehetőségét. Így olyan egyének kapták, akik - nem akarok most neveket mondani - nálunk több mint valószínű, hogy politikai okok miatt nem kaptak volna ösztöndíjat, hiszen a szülők a rendszernek a támogatói voltak, olyanok, akik a magyaroknak nem a segítői, hanem inkább a hátramozdítói voltak. Nálunk az egyik legnagyobb probléma, hogy a pedagógusképzés lelassult, mivel látták, hogy más városokból a középiskolások elindultak Magyarország felé. Mi ezt Zentán megakadályoztuk azzal, hogy nagyon erős gimnáziumunk van, és annak nagy a hatóköre. A zentai gimnáziumot ismerik szinte az egész Vajdaságban, sőt Magyarországon is. Dicsérik a gyermekeinket, hogy jó tudással vannak felvértezve. Az államnak nem volt célja, hogy az ilyen nagy tömbben élő magyarság városaiban az iskoláinkat megtartsa, tehát leépítette. Például nálunk 11 középiskola volt, és maradt abból három. A mi gyermekeink közül naponta négyszáznak kell utaznia, hogy magyarul folytathassák a középiskolát. Széthelyezték a középiskolákat, és ezért minekünk nagyon nehéz az útiköltséget biztosítani. Tehát meg lehetne-e azt oldani, hogy a pénz, amit erre kapunk, az a diáksegélyező egyesületekhez jusson el direktbe? 46


ELEKES BOTOND Jó reggelt kívánok mindenkinek, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaink! Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek a mai napon. Több olyan kérdés hangzott el, amely általánosabb magyarázatot igényel. Remélem, hogy a válaszaimmal a dolgok a helyükre kerülnek, tehát nem kell újabb, hasonló kérdéseket megfogalmazniuk. Kezdeném Soós József lelkipásztor kérdéseivel. Nagyon érdekes volt a felvetése a szórványkollégiumok helyzetéről. Nevezetesen arról, hogy például Medgyesen, a református egyház égisze alatt működik egy ökumenikus kollégium a környékbeli, sajnálatosan már szórványban élő magyar gyerekek számára. És ennek a kollégiumnak a léte vagy nemléte, az bizony egy kisbusztól függ! A kérdés az volt, hogy tudna-e a magyar állam valamilyen forrásból a már roncs kisbusz helyébe egy új kisbuszt vásárolni, esetlegesen egy használt, Magyarországon már selejtezett, de még működőképes busz megszerzését finanszírozni. A kérdés második részére a válasz nagyon egyszerű a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, illetve bármilyen más kormányzati, közigazgatási szerv részéről. Ugyanis a Magyar Posta vagy a versenyszférában működő MATÁV, MOL vagy bármilyen más cég által kiselejtezett busznak az eljuttatása egy határon túli egyesülethez, alapítványhoz, kifejezetten a civil szféra tevékenységi köréhez tartozik, a civil szféra agilitásán múlik az, hogy sikerül-e megtalálni azt a magyarországi vállalkozót, gazdasági társaságot stb., amelyik hajlandó átadni egy alapítványnak, egyesületnek egy ilyen buszt. Ebben a minisztérium annyi47


ban tud segíteni, hogyha valamilyen szimbolikus vételárat kér az illető cég, akkor ezt adott esetben át tudja vállalni. Véleményünk szerint a magyar kormányzatnak nem lehet feladata az, hogy árgus szemmel figyelje, melyik vállalatnak akad megfelelő állagú busza, mikor, kinek kívánja odaadni vagy leselejtezni. Felajánlások, sajnálatos módon egyáltalán nem érkeznek a versenyszféra szereplőitől a minisztériumhoz. Hadd illusztráljam ezt a kijelentésemet egy konkrét példával! Az Illyés Közalapítvány több alkalommal is megpróbálta megszólítani a magyarországi gazdasági élet szereplőit, hogy támogassanak egy nemes célt, nevezetesen a határon túli magyarok kulturális, oktatási és minden olyan tevékenységét, mely az identitás megőrzését szolgálja. Minden erőfeszítésünk ellenére, az Illyés Közalapítvány elmúlt három évi költségvetésének kevesebb, mint 2%-a származik a magyarországi civil és gazdasági szférából. Tehát semmilyen felajánlás nincs. A magyarországi piac szereplői, a polgárosodás jelenlegi stádiuma ott tart, hogy a nagy mecénások még nem jelentek meg, a mecenatúra - mint olyan -, nem igazán működik. Ezért még egyszer kihangsúlyozom, hogy az Illyés Közalapítvány költségvetésének 98%-a az elmúlt években kifejezetten költségvetési forrásokból származott. Itt megjegyzem, kijavítva Romhányi urat, hogy az Illyés Közalapítványnak is kurátora vagyok, tehát kettős minőségemben vagyok jelen. Szívesen válaszolok önöknek az Illyés Közalapítvány tevékenységével kapcsolatos kérdésekre is. Az Illyés a legpatinásabb közalapítványa Magyarországnak, hisz a legrégebbi. A Közalapítvány költségvetésnek van egy olyan része, amelyet egyrészt kifejezetten stratégiai, másrészt több régiót érintő programokra fordítunk. Az ilyen támogatásoknak pályázatok alapján történő odaítéléséről a budapesti kuratórium hoz döntést. A költségvetés másik része az úgynevezett alkuratóriumi keret. Az Illyés Közalapítványnak minden egyes Kárpát-medencei régióban vannak alkuratóriumai. Az alkuratóriumok működtethetnek úgynevezett szaktestületeket attól függően, hogy az adott országban hány magyar él, illetve differenciálódott-e kellőképpen az adott magyar közösség. Ilyen szaktestületek működnek Erdélyben, Felvidéken és Vajdaságban. A Kárpátalján, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában élő magyarok és az innen beérkező pályázatok száma nem indokolja szaktestületek működtetését. Az erdélyi alkuratóriumnak hét vagy nyolc szaktestülete van, ezek évente különböző tematikus pályázatokat hirdetnek meg. Nagyon 48


jól el lehet különíteni az egyik pályázati témát a másiktól. Az erdélyi alkuratórium alatt működik az úgynevezett oktatási szaktestület, melynek egyik feladata éppen a szórványoktatás támogatása. Ugyanakkor ott van az Iskola Alapítvány, mint önálló szaktestület, melynek szintén feladata, sőt, kiemelt célkitűzése a szórványban élő iskolások támogatása. Egy ilyen buszvásárlás az én olvasatomban alapvetően ezeknek a szaktestületeknek lehetne a feladata. Arra a kérdésre pedig, hogy ők mit tudnak, és mit nem tudnak, mennyire tájékozottak a mindenkori magyar kormánynak az a válasza hogy Magyarországnak az a jó, ami az adott magyar közösség számára jó. A szaktestületek személyi összetételét Erdélyben megújítottuk, ha emlékezetem nem csal, ezelőtt egy évvel. A tisztújítást az RMDSZ illetékes testülete végezte el. Mi nem mondhatjuk, hogy ezek vagy azok az emberek nekünk nem tetszenek, hisz a helyi közösség legitim képviselői voltak azok, akik a szaktestületek tagjait kijelölték. Nekünk egyszerűen annyit kellett tennünk, hogy rábólintottunk az egyes régiókból érkező javaslatokra. Egészen visszás helyzet lenne, ha mi azt mondanánk, hogy az önök jelöltjei nem jók. Hogyan tehetnénk ezt meg? Hisz az ottani magyarság legitim szervezete legitimnek tekintett embereket helyezett a szaktestületekbe. Éppen a szubszidiaritás elve az, melynek logikája nem is tenné lehetővé, hogy ez másként legyen. Ez azt jelenti, hogy egy helyi kérdésnek a megoldását a kérdés feltevéséhez lehetőség szerint minél közelebbi helyen lehessen megválaszolni. A modern demokráciában, ha a választópolgárok nagy számban elégedetlenek egy adott szervezet működésével, akkor a következő választáson kifejezik nemtetszésüket. Ha tehát Önök nagy számban elégedetlenek az Illyés Közalapítvány valamelyik szaktestületének működésével, akkor a következő választáson értelemszerűen olyan személyeket fognak az RMDSZ illetékes testületébe beszavazni, akik változtatásokat fognak eszközölni az adott szaktestület összetételében. Erre ennyit lehet válaszolni innen Budapestről. Tisztában vagyunk azzal, hogy gyakran vannak anomáliák egy-egy személy kiválasztásában, de ezt mi innen nem kívánjuk, nem is kívánhatnánk, pont az önök feje fölött megváltoztatni. Soós József másik felvetésével kapcsolatban: kifejezetten örülök annak, hogy szórványkollégiumuk könyvtára ilyen jól működik. Nagyon örülök annak is, hogy a Heltai Alapítvány jól végzi munkáját. Jelezni szeretném, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, ellentétben minden más kósza hírrel, a Duna Televízió által, ezelőtt két évvel meghirdetett könyvbegyűjtési program mögé állt. Sajnálatos mó49


don ennek az információnak a Duna Televízió nem adott megfelelő publicitást. A Duna Televízió csupán meghirdette a programot, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pedig kifizette, a költségeket hogy a program megvalósulhasson. Az egész begyűjtés, szortírozás, kiszállítás kifejezetten az NKÖM támogatásával történt meg. Mindenkit biztatok arra, hogy kistelepülési könyvtárfejlesztési igényüket jelezzék egyrészt a Pillich László által vezetett Heltai Alapítványnak, másrészt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, és nem utolsósorban a Pro Hungaris Alapítványnak. Száz tonna könyv áll rendelkezésre, azonnal segíteni tudunk. Önöktől csak annyit kérünk, hogy jöjjenek el Budapestre és vigyék el a könyveket. Tudjuk, nagyon gyakran ez is óriási nehézségeket jelent. Hisz ki tud ide feljönni, milyen pénzből fizetik az utat, hogyan lehet olyan autót szerezni, amibe belefér mondjuk 600-800 könyv? Bonyolult kérdés, ezért működnek az egyes régiókban olyan társszervezeteink, mint például a Heltai Alapítvány vagy a vajdasági Aracs Szervezet. A felsőoktatással és a szakképzéssel kapcsolatos összes kérdés az Apáczai Közalapítvány tematikájához tartozik. Az Apáczai Közalapítvány folyamatosan hirdet különböző tematikus pályázatokat. Javasolom mindenkinek, amennyiben érintett, hogy mozduljanak rá a kiírások adta lehetőségekre. Pávai Gyula úrnak az volt a kérdése, hogy miért kell a minisztérium által meghirdetett közművelődési pályázatot az EMKÉ-n átfuttatni? Amikor a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma meghirdet egy kifejezetten közművelődési pályázatot, akkor számolni kell azzal, hogy a felhívásra kb. kétezer pályázat érkezik be. Ezek a pályázatok többnyire kisközösségek helyi programjaihoz igényelnek támogatást. Nem várhatja el senki a minisztériumi apparátustól, hogy ismerjük kétezer pályázatnak a valós tartalmát. El tudjuk olvasni a kétezer pályázatot, ezzel nincs gond. De az egy papír, egy leírt szöveg, és nem biztos, hogy valódi tartalommal van kitöltve. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy minden egyes régióban közművelődési szakemberekkel véleményeztessük a pályázatokat. Itt ül közöttünk egyikük, Muzsnay Árpád. Meggyőződésünk, hogy ezek a közművelődési szakemberek nagyon jól ismerik az általuk képviselt régiók közművelődési tevékenységét, és nagyon precízen meg tudják nekünk mondani, melyek azok a pályázatok, amelyek fontosak, amelyek mögött valós tartalom van. A régiókban kialakított szakmai testületeket nagyon gondosan szoktuk összeállítani. És itt válaszolok az egyik kérdésre: igenis odafi50


gyelünk arra, hogy a szórványban élő magyaroknak is képviselői legyenek. Ön aradi, minden évben ott van Aradról egy közművelődési szakember. Félreértés ne essék, nem egyesületet képviselnek. Ha egyesületet kellene képviselnie egy szakembernek, akkor Erdélyben egy ilyen szakmai testületnek legalább 250-300 fősnek kellene lennie. Tehát nem egyesületeket, hanem régiókat képviselnek. Nem hiszem, hogy Muzsnay Árpád barátunk szakmai kompetenciáját bárki meg tudná kérdőjelezni. Nem hiszem azt, hogy bárki, aki ebben a teremben jelen van, azt mondhatná, hogy Muzsnay Árpád nem ismeri Szatmár vármegye közművelődési életét. Másrészt technikailag sem lenne lehetséges az, hogy Budapestre érkeztessük be a pályázatokat. Hozzáteszem - és akkor máris próbálok Dániel Erzsébetnek válaszolni -, vannak régiók, például a felvidéki, ahol a Csemadok tavaly megválasztott új elnöke, Kvarda József képviselő úr kifejezetten azt kérte a minisztériumtól, írásban, hogy minden felvidéki pályázatot a Csemadok országos elnöksége véleményezhessen. Mi azt mondtuk, hogy ennek semmilyen akadálya nincs, hisz van egy legitim Csemadok, egy legitim elnökséggel és egy legitim elnökkel. Így a felvidéki szaktestület, amely a felvidéki közművelődési pályázatokat begyűjti, rendszerezi és véleményezi, a Csemadok szakembereiből áll össze. A másik kérdés, amit Dániel Erzsébet megfogalmazott, arról szólt, hogy miért nem juttatjuk el közvetlenül az egyes Csemadok alapszervezeteknek a megítélt támogatást? A kezelési költsége 30 ezer forintnak ugyanannyi, mint 300 ezernek, számolja ki kedves Erzsébet, ha tízszer levonnak 30 ezerből kezelési költséget, szemben a 300 ezerből levont egyszeri kezelési költséggel, akkor milyen veszteség éri magát a támogatót, és egyáltalán a közművelődést. Nekünk nem az a szándékunk, hogy magyarországi kereskedelmi bankokat gazdagítsunk a támogatásokkal. Ez a magyarázat, ez a részletekben elrejtőzött ördög. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyes alapszervezetek későn kapták meg a Csemadok országos elnökségétől a pénzt. De ez egy helyi feladat. Nem a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának feladata vizsgálni a Csemadok elnöksége és az alapszervezetei közötti viszonyt és együttműködést. Nagy felelősséget vállal magára az, aki 50-60 pályázatot kezel. Érdemes egy mondatot erről is szólni. Van például egy országos központ, mint a Csemadok, ahova egy helyre átutaljuk 70 nyertes pályázatnak a pénzét. Minden egyes alapszervezetnek odaadják, és bízom benne, hogy az idén időben ez megtörténik. Azonban a szétosztással még nem 51


fejeződött be a történet ugyanis az elszámolás a támogatásnak másik nagyon lényeges aktusa. Gondolják végig, ha a 70-ből 7 vagy akár 3 alapszervezet komolytalanul végzi a munkáját, és nem számol el, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egész rendszer felborul, a Csemadok országos központja nem tudja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának elszámolni a támogatást. Ezzel pedig kizárhatja magát a további támogatásból. Tehát ez óriási felelősség és óriási munka. Egy másodpercig visszatérnék a Pávai Gyula által megfogalmazottakhoz. Döbbenten hallottam, hogy támogatást nyertek, és ez nem jutott el az adott társadalmi szervezethez. Jelezni szeretném, hogy a 2000. év óta már nem a kisebbségi főosztály bonyolítja le a szerződéseket, a megállapodások kivitelezését, erre a minisztériumban önálló szervezeti egység alakult. Voltak kezdetben bizonyos késések, nehézségek, mert nem tudták, milyen speciális ez a feladat. Meggyőződésem, hogy az idén ez már jól fog működni. Azt még elmondanám, hogy a tavalyi, közel 300 nyertes pályázat közül összesen hat olyan van, amelynek nem utaltuk ki a pénzét, egyszerűen azért, mert a támogatottak nem küldték vissza a megállapodást. Szeretném jelezni, hogy senki önök helyett ezt a pénzt nem kaphatta meg, nem lophatta el, nem sikkaszthatta el. Ilyen nem fordul elő, ilyen nincs. Ennek a két konkrét esetnek utána fogok nézni, és ígérem, hogy nagyon rövid időn belül személyesen tájékoztatom önt. A következő kérdés a Mojzes Antal úré, akinek köszönjük a dicsérő szavakat. Néha ránk fér, ugyanis lassan a sok munka miatt magánéletünk sincs. Azt azért önöknek is látniuk kell, hogy míg 1998-ban a határon túli kultúrára szánt támogatások összege a költségvetésben 150160 millió forint volt, ma ott tartunk, hogy a polgári kormány megalakulásával egy időben létrejött Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma költségvetésében kb. egymilliárd forint van a határon túli kultúra támogatására elkülönítve. Ez egy fantasztikus növekmény. Ilyen mértékű növekmény a magyar állami költségvetésben párját ritkítja. Ez a szakmai apparátusnak óriási kihívást jelent, melynek igyekszünk minden erőnkkel megfelelni, de egyben nagy leterheltséget is jelent, mert az apparátus ugyanakkora maradt, mint amekkorák 1998/99-ben voltunk. Ezzel válaszoltam arra a kérdésére is, hogy van-e több forrás. Természetesen, van. A közművelődési támogatások terén a 2001. évben meghirdetett közművelődési pályázatunk 50 millió forint volt a tavalyi 25 millió forinttal szemben. Ez a száz százalékos növekmény nem véletlen volt. Ugyanis a tavalyi meg a tavalyelőtti pályázatokat áttekintve azt 52


láttuk, hogy tízszeres volt az igényelt összeg ahhoz képest, amennyit nyújtani tudtunk. Voltak olyan régiók, ahol ez az arány nyolcvanszoros volt. Mojzes úr rákérdezett a műszaki felszerelések támogatására. Mi ezt úgy szoktuk nevezni, hogy infrastrukturális beruházások. Nemcsak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Illyés Közalapítvány, hanem a Nemzeti Kulturális Alapprogram is meghirdet közművelődési pályázatokat. A felhívásokat, mint tapasztalhatták, folyamatosan meghirdetjük az összes határon túli, úgynevezett központi magyar sajtóorgánumban is. A Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke, Jankovics Marcell úr nincs itt, de az által, hogy az Alapprogram is a minisztérium költségvetési tényezője, nagyon röviden ismertetném. A Nemzeti Kulturális Alapprogram a közművelődés számára a legfontosabb pályázati lehetőségek egyike Magyarországon. A polgári kormány létével egyidejű nóvum, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz a határon túli magyar egyesületek, társadalmi szervezetek is pályázhatnak. Sőt, nemcsak, hogy lehet pályázni, hanem az NKA egyes szakkollégiumai az általuk kezelt keretből 10%-ot határon túli pályázatokra különítettek el. A Nemzeti Kulturális Alapprogram nem alapítvány, nem közalapítvány, hanem pénzügyi alap. Minden országban vannak ilyen alapok: útalap, környezetvédelmi alap stb. Nálunk is vannak, ezek egyike a kulturális alap. Ennek a költségvetése úgy áll össze, hogy a kulturális termékeknek van egy ilyen célú járuléka. Ha valaki vesz egy CD-t, egy könyvet, az árának egy nagyon kis része arra van beállítva, hogy befolyjon a kulturális alapba. Mint ahogy a benzin árában is van egy rész, ami útalapba megy. A Nemzeti Kulturális Alapprogram éves költségvetése, ha emlékezetem nem csal, a 2001. évben 4,8 milliárd forint, amelyből pályázati úton körülbelül 3 milliárd forintot osztanak szét az egyes szaktestületek. Ennek legalább 10%-ával, ami 300 millió forintot jelent, határon túli pályázókat tudnak támogatni. Természetesen akkor, ha vannak értelmes, tartalmas pályázatok. A lehetőségekről naprakészen tájékoztatjuk önöket, mint említettem, a felhívások megjelennek a határon túli magyar sajtóban. Ezekkel élni kell! Ha egy egyesület jól működik, ha agilisak a vezetői, ha van idejük odafigyelni ezekre a felhívásokra, akkor máris három helyre lehet közművelődési támogatásra pályázni. Nagyon jól tudjuk, hogy sajnálatos módon Önök közül sokuknak nincs elég ideje erre, hisz úgymond civilként, társadalmi munkában, este hatkor vagy nyolckor tudnak ilyesmivel foglalkozni, ha van még rá 53


energiájuk. Azt is tudjuk, hogy gyakran borítékra, bélyegre sincs pénz. De ha mégis! A minisztérium, illetve az alapprogram lehetőségei kifejezetten programok támogatásáról szólnak. Támogatást nyújt vendégek étkeztetéséhez, elszállásolásához, hangtechnika bérléséhez, terem bérléséhez, plakátok, meghívók nyomdaköltségéhez, vendégelőadó honoráriumához stb. Az Illyés Közalapítvány alkuratóriuma ellenben kifejezetten a technikai beruházásokra fókuszol. A délvidéki Vasas Ilona azt a kérdést vetette fel, hogy a diáksegélyezők pénze a diáksegélyezőkhöz jusson el. Minden diáksegélyezőnek nyújtott támogatás eddig is, csak és kizárólag a diáksegélyezőkhöz jutott el! Nem tudom, itt mi a kérdés. Döbbenten hallgattam azt, amit ön mondott. Legjobb tudomásom szerint a diáksegélyezők pályázataira megítélt támogatások a diáksegélyezők folyószámlájára érkeznek. Jelezném, hogy ez a megoldás, amit a Vajdaságban önök választottak, a Kárpát-medencében teljesen szinguláris megoldás, nincs máshol rá példa. Az más kérdés, és az Illyés Közalapítvány kuratóriuma is gondolkodik rajta, hogy kell-e a Vajdaságban - ahol 350 ezer magyar él egy szétaprózódott, egymást folyamatosan feljelentgető diáksegélyező egyesületrendszer működését támogatni? Előfordul az is, hogy egy kis településen belül kettő darab diáksegélyező egyesület van. Véleményem szerint ez megkérdőjelezi az egésznek a legitimitását. Elgondolkodtató tehát az, hogy érdemes-e kis diáksegélyező egyesületet fenntartani. Megint más kérdés, hogy az Apáczai Közalapítvány hogyan döntött. Szeretnék egy megjegyzést magánemberként tenni: ön azt mondta, azért jó a diáksegélyező hálózat, mert egy-egy kis diáksegélyező egyesület nagyon precízen tudja, hogy az adott régióban, településen, ki kicsoda, és megérdemli-e vagy nem a támogatást. És ez azért fontos, hogy ne politikai értékek mentén támogassanak egy gyereket. Ugyanakkor ön azt mondta, hogy az Apáczai Közalapítvány azért tévedett, mert olyanokat is támogatott, akiknek az apja vagy az anyja a milosevicsi rezsimet támogatta. Bocsásson meg, ez mi, ha nem politika? Vasas Ilona: – Nem az Illyés Közalapítványra értettem, amit mondtam, mert valóban a legmesszemenőbb köszönettel tartozunk a támogatásért, nem is léteznénk már a Délvidéken, ha nem lenne. Az volt a kérdésem, hogy létre lehetne-e hozni nálunk egy alkuratóriumot az Apáczai Közalapítványnak is? Elekes Botond: – Ne haragudjon, de nem ezt kérdezte. 54


Vasas Ilona: – Nem tudtam végigmondani, mert leintettek, hogy gyorsan fejezzem be. Elekes Botond: – Ez utóbbi kérdésre nagyon gyorsan válaszolok. Az Apáczai Közalapítvány kuratóriumának nevében az égvilágon semmit nem tudok mondani.

Soós József Medgyesi Református Gyülekezeti és Szórvány Központ - Erdély Reflektálni szeretnék egy dologra, mert, úgy látom, a macska a farkát kergeti. Előre szeretném bocsátani, hogy - mint köztudott - az emberiség fejlődésében két nagy momentum volt. Az egyik a tűz, a másik a kerék feltalálása. Az erdélyi és a határon túli magyarság életében az elmúlt évtizedben két ilyen pillanat volt: az egyik a Duna Televízió, amelyet az Antall kormány hívott életre, a másik pedig a státustörvény, amelyet az Orbán kormány. Ezt azért bocsátottam előre, hogy ha valami előtt mélyen leveszem a kalapot, az a magyar politika. Viszont, nem fedik a fogalmaink egymást, és ez bizonyos értetlenségre ad okot. Itt is ismételten hangsúlyozva volt az, hogy „legitim szervezet”. És ez alatt a magyar politikum a határon túli magyarságnak a politikai szervezeteit érti. Ez ellen tiltakozunk, ez nem így van, és ezt nem tudjuk elfogadni! A pedagógusszövetség, az egyház, a közművelődési szövetség és még folytathatnám, azok pontosan ugyanolyan legitim szervezetei a határon túli magyar közéletnek, mint akár az RMDSZ, akár a Csemadok, akár más magyar politikai alakulat a régióból. C. Tóth János úrnak a tegnapi beszámolója után azt mondtam, hogy életemnek egyik legnagyobb élménye volt ezt hallgatni. Sajnos, ide is becsúszott egy olyan dolog, ami nem fedi a fogalmainkat. A státustörvény kapcsán mondta, hogy a magyar állam „adósságaiból törleszt”. Nagyon ott dobog a fülemben és a szívemben. A magyar állam nem tartozott senkinek semmivel, nincs adóssága velünk szemben. Éppen úgy, ahogy nekünk sincs. Ugyanaz a cipő szorított mindnyájunkat, az, hogy a fejünk felett áthúzták a határokat. Ez nem adósság, legfeljebb felelősség, egymásért való felelősség. És hála Istennek, ma olyan helyzetben van a magyar kormány, hogy fel tudta vállalni ezt a felelősséget a határon túli nemzetrészekkel kapcsolatban.

55


S

zőke Anna Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete, Kishegyes Kérdezni szeretném, hogy a státustörvény érvénybe lépése hoze változásokat a közalapítványok támogatásának szempontjából, és ha igen, akkor ez hogyan, mi módon jut kifejezésre? ELEKES BOTOND A közalapítványok jövőbeni működéséhez nem tudok hozzászólni. Azt hiszem, ebben a pillanatban, érdemben senki nem tudna hozzászólni, hisz a státustörvény - hála Istennek! - megszületett, de a törvény végrehajtási utasításai fogják majd azt szabályozni, hogy a közalapítványok működése a 2002. évben miként, mennyire és hogyan fog megváltozni.

Pirovits László Polgári Kezdeményezés Klubja, Királyhelmec - Felvidék Nem szerettem volna hozzászólni, de itt elhangzottak olyan dolgok, amiket - jogászként - némileg jogtalannak tartok, illetve inkább etikátlannak. Éspedig azt a kifejezést, hogy „legitim szervezet”. Minden egyes szervezet, ha azt valahol, valamelyik országban bejegyezték az illetékes hatóságok, az legitim. Etikátlannak tartom a többi civil szervezettel szemben azt, hogy valamelyik szervezet, azért mert nagyobb, elbírálhasson más szervezeteket, és azt is, ha elismeri valaki, hogy ezt tehetik. Jelen esetben a Csemadok, de ugyanúgy a többi határon túli régióban lévő nagyobb utódszervezet azért nagy háló, mivel ez volt a szocialista állam által kialakított egyedüli szervezet, nem lehetett más. Egy egyenesen a kommunista hatalom által felügyelt utódszervezet, és természetes, hogy a kapcsolatok megmaradtak. Csak hozzáigazodott 1990 után, tegyük fel, a Szlovákiában kialakult társasági törvényhez. A Csemadok hosszú ideig azzal küszködött, hogy civil szervezetté váljék. Valódi, originális civil szervezetek viszont azok, amelyek önállóan és saját erejükből alakultak. Se nem többek, se nem kevesebbek, sem a Csemadok, sem ezek a civil szervezetek. Csak ezért tartom etikátlannak a megkülönböztetést. 56


Előnyösebb, jogszerűbb és etikusabb lenne, ha a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az elbíráláshoz kialakítana valamiféle tanácsot, ahol képviseltetve lenne ezen országon belül a többi civil szervezet is, hasonlóan, mint az Illyés Közalapítványnál. A megítélés is objektívabb lenne, és nem lennének kétségek, mint az elsők között felszólaló erdélyi úr esetében, és nem lenne valamiféle sanda gyanúja annak, hogy csúsztatás, esetleg politikai behatás van. Elismerem Kvarda Józsefnek ezt az agilitását. De itt szintén felmerül valamiféle politikai gyanú, mivel jövőre jön a következő választás. A civil szerveződéseknek, éppen a nyugati típusú demokráciákban régen kialakult civil szerveződéseknek az előnye nem a nagy szám, hanem az érdekképviselet és az önszerveződés. Nem hiszem, hogy csak azért hivatott egy szervezet elbírálni a többit, mert nagy taglétszámmal rendelkezik, mivel ez valamiféleképpen mindig manipulálható és vissza lehet vele élni. ELEKES BOTOND Nagyon sajnálom, hogy Pirovits úr nem értette vagy félreértette, amit mondtam. És talán a lelkész úr is. Úgy látszik, rosszul fogalmaztam. Nem a határon túli pártokat tartjuk legitimnek ott, ahol egyáltalán léteznek ilyenek, hanem a szakmai tömörüléseket. Erdélyben az RMDSZ nem párt, hanem érdekvédelmi szervezet. Az Oktatási Minisztérium az adott ország pedagógus szervezeteivel, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az adott ország legitim kulturális szervezeteivel tartja a kapcsolatot. Nem attól tartunk egy szervezetet legitimnek, hogy mekkora a tagsága, hanem attól, hogy mennyire fogadja el a szervezet programjait az adott közösség. Minket az érdekel, hogy egy szervezet programjain hányan jelennek meg, milyen társadalmi támogatottsága van stb. Azt gondolom, Önöknek kell megvitatni – az itt ülő Dániel Erzsébettel -, hogy a Csemadok utódszervezet-e, és hogy, mennyire „civil”. Ez helyi ügy. De jelezni szeretném, hogy a Felvidéken nemcsak Csemadokban gondolkodunk. Abban a bizonyos szakmai grémiumban, amely áttekinti a felvidéki közművelődési pályázatokat, vannak olyan szakemberek, akik nem a Csemadok delegáltjai. Minden egyes szaktestületbe az egyházakat is bevonjuk. Hozzáteszem, hogy a Kárpát-medencében a Csemadok az egyetlen olyan ernyőszervezet, amelynek pártállami időkben több évtizedes múltja van, a többi, többnyire 1990 után alakult. Milyen jó lett volna, ha például Erdélyben működhetett volna az Erdélyi Magyar 57


Közművelődési Egyesület, amit 1890 környékén alapítottak. Sajnos, nem működhetett, úgyhogy 1990 után kellett újraalapítani. De ugyanilyen jó lett volna, ha a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség is működhetett volna a pártállami időkben. Tehát ezekre a szervezetekre azt mondani, hogy ezek valamilyen pártállami monstrumoknak a még meglévő fosszíliái, azt hiszem, butaság lenne. Szeretném önöknek kihangsúlyozni, hogy nekünk nem a politikai pártok a partnereink, a kulturális és az oktatási tárcára vonatkozóan ez egészen biztos. Nekünk nem elsősorban politikusokkal kell tárgyalni, hanem az adott szakma legitim szervezeteivel. A legitimitást, még egyszer, nem az biztosítja, hogy mekkora a tagság, hány alapszervezete van, hanem az, hogy milyen tartalommal van tevékenységük kitöltve.

C. Tóth János Határon Túli Magyarok Hivatala Kiegészíteném az Elekes Botond úr által a legitimitással kapcsolatban elmondottakat azzal, hogy miért „legitim” nálunk ez a fogalom, mert valóban fogalomzavar van a fejekben. Tekintettel arra, hogy a szomszédos országokban élő magyarok más államok polgárai, minden kimenő támogatásnál, minden magyar-magyar kapcsolatnál ki kell hangsúlyozni, hogy nem illegális, hanem az adott ország törvényei szerint bejegyzett, törvényesen működő szervezetekkel áll valamennyi magyar kormány, párt és társadalmi, valamint civil szervezet kapcsolatban. Ez egyszerűen diplomáciailag is indokolt.

Muzsnay Árpád Szatmárnémeti Kölcsey Kör - Erdély Nem akartam hozzászólni, és nem is úgy szólok hozzá, mint az itteni tanácskozás meghívottja, hanem mint az érintett EMKÉ-nek egyik tisztségviselője. Sajnálom, hogy határon túli testvéreim közül valakinek is az van a tudatában, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet még a pártállam idejében hozták létre. Nem! Örülök, hogy Elekes Botond megvédte ezt a dolgot. 58


A másik pedig, azt hiszem, hogy Elekes Botond úr és személy szerint én is, mint az EMKE képviselője, tanultam az itten elhangzottakból. Valóban, a rendszert javítani kell. Bizonyos jogos bírálatok elhangzottak. De nem hiszem, hogy áldásos az a fajta félretájékoztatás, amit például Pávai Gyula tett. Az EMKE soha sem utal át senkinek valutát. Tehát ne tévesszük össze azt, hogy valakinek a kulturális minisztériummal van problémája és az EMKÉ-t hibáztatja. Három éve veszek részt az EMKE kuratóriumában. Ahhoz a pályázati lehetőséghez, ahol román lejt oszthatunk, ami a Kisebbségi Tanácstól érkezik, Pávai Gyulától egyetlen egyszer se futott be pályázat. Most járultam hozzá egyhez, amit a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához nyújtott be az évfordulójukkal kapcsolatban. Az általa felvetett problémát otthon kellene tisztáznia az EMKÉ-vel, nem pedig itt, Magyarországon. A pénzről pedig, amit nem kapott meg - szeretném, ha mindenki tudomásul venné -, hogy az nem az EMKE pénztárában van. Ez esetben nem román lejről, annak elsikkasztásáról van szó. A levél valószínűleg elkallódott valahol. Reméljük, hogy az ügynek majd Elekes Botond úr utána fog nézni. Nem akartam hozzászólni, de kellemetlenül éreztem magam, mert nem szeretem a hangulatteremtést, azt, ha részigazságokat vagy részigazságok bizonyos részeit úgy tálalunk, hogy azt másképpen lehessen értelmezni. Köszönöm a figyelmüket, és abban az esetben, ha félreértés volt, elnézést!

Pirovits László: – Bocsánatot kérnék, de valóban félreértés volt. Muzsnay úr félreértette, hozzászólásomban én nem gondoltam az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre. Csak azt mondtam, hogy vannak nagyobb szervezetek. S ezek esetleg azért nagyok, mert utószervezetek. Még egyszer elmondom: nem tartom demokratikusnak, etikusnak a többi civil szervezettel szemben, ha a közalapítványokhoz beérkező pályázatokat egy - státusát, jogalanyiságát tekintve - hasonszőrű szervezet bírálja el, vagy az rajta keresztül kerül el az illetékeshez. Persze, hogy ki lehet alakítani a tagjaiból szakmai bizottságot, de úgy, hogy más civil szervezetektől, intézményektől is legyenek benne tagok. Ez volt a konkrét javaslat.

59


Jakab István Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Kolozsvár Mindenekelőtt hadd köszöntsem a Magyar Ifjúsági Tanács nevében az Illyés Közalapítvány immár tíz évét és azt a felbecsülhetetlen, értékes munkát, amelyet végzett. Az Illyés Közalapítványhoz kapcsolódik a kérdésem. Sajátos eltérés van az erdélyi alkuratórium és a többi régió alkuratóriumainak összetételében. Elképzelhető-e az, hogy a civil szféra igényére a romániai alkuratóriumot módosítsa a közalapítvány oly módon, hogy az a civil szféra javára történjen, és nem a jelenlegi összeállásában, amikor a politikumból áll a közalapítvány alkuratóriuma? ELEKES BOTOND Erre csak annyit tudok válaszolni, hogy a státustörvény 2002. január 1-jei hatályba lépése miatt a közalapítvány kuratóriuma azt a döntést hozta, hogy az alkuratóriumok, illetve a szaktestületek személyi állományának tisztújítását ebben az évben nem tűzi napirendre azért, mert a státustörvény végrehajtási utasítása esetleg újabb irányokat szabhat. Lehet, hogy újra kell definiálni a közalapítványok egész működését. Ezért legközelebb 2002-ben fog napirendre kerülni ez a kérdés.

FÖLDIÁK ANDRÁS Magyar Művelődési Intézet Egy gondolatot hadd vessek fel a kérdés kapcsán. A Magyar Művelődési Intézet mindenkivel együtt dolgozik, aki jó ügyben munkálkodik, aki partnerünk akar lenni. A teremben sokan vannak, akik ezt bizonyítani tudják. Ezért nem igazán vagyok otthon abban a problémában, hogy melyik a nagy szervezet, mi a tevékenysége, milyen joga van. De azt az egyet nagyon szépen kérem, hogy mindenki nyugodtan és higgadtan lássa be, hogy hihetetlenül nehéz eldönteni Budapestről a régiókban felmerülő vitás kérdéseket. Gondolom, azt is belátjuk mindnyájan, hogy nem lehet együttműködni minden civil szervezettel. Ezért ahol több száz van, Erdélyben, Felvidéken, bárhol, ott szükség van ernyőszervezetre. Az, hogy ki az ernyőszervezet, és ki nem, és hogyan lesz valaki ernyőszervezet, ez Magyarországon belül is nagy probléma. Még a szocializmusban megalakult egy Magyar Népfőiskolai Társaság, hivatalosan, minisztériumi engedéllyel. Ezt azért merem mondani példaként, 60


mert egyike voltam annak a tíz embernek, akik aláírtuk a kérést, tehát nem akarom bántani. Mi, tucatnyian azt állítottuk, hogy mi vagyunk a Magyar Népfőiskolai Társaság. Egész Magyarországra vindikáltuk ezt a jogot. A Társaság - hála Istennek! - azóta is megvan, működik, és tényleg képviseli az országot. De - gondoljuk csak meg! – az azért mégsem lehet megoldás, hogy bárki felállhat, és azt mondhatja, hogy ő képvisel egy országot. Egyébként, azóta van Katolikus Népfőiskolai Társaság és van Protestáns Népfőiskolai Társaság, és vannak még kisebb népfőiskolai szervezetek, amelyek szintén úgy gondolják, hogy ők képviselik az országot. Tehát itt nálunk sem olyan egyszerű a helyzet. Ki dönti el ezt a kérdést, és hogyan dönti el? Nagyon nehéz probléma. Amikor az Almási téri szabadidőközpontban dolgoztam, a velünk szomszédos épületben működött egy kimondottan kerületi jellegű cigány szervezet, amelynek az a neve, hogy Erzsébetvárosi Országos Cigány Művelődési Szervezet. A bíróság így jegyezte be, bár kizárólag csak VII. kerületi tagjai vannak. De ez a társaság tényleg vindikálja magának, hogy ő országos. Nagyon nehéz kérdés ez, ajánlom, hogy a legnagyobb tapintattal, meggondoltsággal kezeljék. Hisz, ha a probléma itt, ilyen gyorsan ilyen indulatokat váltott ki, akkor egészen biztosan, hogy létezik. De csak a legnagyobb higgadtsággal lehet eredményre jutni. Ha ez most nem a legjobb megoldás, talán az évek folyamán lehet majd jobb megoldást találni. De ehhez minden érintetett tényezőt meg kell hallgatni, indulatok nélkül. Nem örülök annak, hogy ez a probléma most itt előkerült, de ha ezt az idő így tette szükségessé, hogy itt kerüljön felszínre, akkor beszéljük meg, csak mindenképpen nyugodtan. És biztos, hogy a jövőben eljön a jobb megoldás lehetősége is.

B

orsos K. László Bethlen Egyesület, Bethlen - Erdély Ifjúsági nap megrendezésére a Bethlen Egyesület tavaly 70 ezer forintos támogatást kért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától és 100 ezer forintot kapott. Ilyen is van a világon, hálásan köszönjük! Olyan szórványvidéket képviselek, Bethlent és környékét, ahol 16 településén 9-10 ezer magyar él, és az iskolás populáció 900 gyerek 61


körül mozog. Úgy gondolom, hogy azok a pályázatok és segélyek, amelyek a szórványmagyarság támogatásának irányába jönnek ebben az évben, valamilyen úton-módon oda is kellene, hogy jussanak, nem pedig valahol elveszniük. Nem tudom, de valahová eltűnnek ezek a dolgok. Másik észrevételem, hogy a szórványvidékek esetében nem lehet szakosítani a pályázatokat. Hiszen akár az ifjúsági, akár az oktatási vagy szociális problémákról beszélünk, ugyanarról a kisközösségről van szó. Ha a mi egyesületünk az ifjúsági szakosztályhoz pályáz például egy mikrobuszos támogatásra, ugyanazért kell pályáznia a pedagógusszövetségnek vagy az öregeket segítő szervezetnek, hiszen erre mindenkinek szüksége van. De ha ez mindenik szakosztály pályázatában megjelenik, akkor ez rossz pont: hát, ti ugyanarra pályáztok! Lehetséges-e a szórványvidékeken működő civil szervezetek véleményét kikérni ebben a problémában, lehetséges-e egybefonni ezeket a támogatásokat, és ilyen irányban dönteni? ELEKES BOTOND Az, hogy a szórványban élőket a magyar kormányzat, és azon belül a kulturális kormányzat támogatja-e vagy sem, az nem kérdés. Támogatja természetesen. Sőt, az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának javaslatára a közalapítvány kuratóriuma hozott egy olyan döntést, hogy az idén, tehát a 2001. évben minden egyes szaktestület az általa kezelt pénznek a 40%-át kifejezetten a szórványban élő magyarok számára kell elkülönítenie. Ez kiemelt gondoskodást jelent.

Jártó-Kocsis Edit Jádzó Társaság, Sepsiszentgyörgy - Erdély Nemrég vettem részt a román ifjúsági minisztériumnak egy pályázatmegoldó felkészítőjén, és ott hallottam, hogy az európai normák szerint legújabban felállítanak bizonyos kritériumokat, amelyekkel mérni lehet egy pályázat sikerességét, azaz egy rendezvény tartalmi megvalósítását. Például annak alapján, hogy hány embert mozgósított, milyen visszahatása volt, milyen eszmei értékeket mozgatott meg stb. Kérdésem, hogy lehetne-e egy ilyen kritériumrendszert számunkra is felállítani? Ha a jelenlegi rendezvényből indulunk ki, hallom, hogy egyre inkább nehézségek vannak a következő megrendezésével. A tavaly diá62


kokkal kapcsolatosan vettem részt hasonló rendezvényen, de ez az idén már elmaradt. Tehát valamilyen visszajelzés lehetne a részünkről, illetve a központi szervek részéről is, hogy melyik az a szint, ami igazán sikeresnek minősül. Helyi vonatkozásban pedig jó volna tudni, hogy melyik az a szint, ahova behatárolhatja magát az ember. Ha reálisan értékelni tudnánk ezeket, akkor - szerintem - nem adódna alkalom ilyen vitákra, sem félreértésekre, mert mindenki be tudná mérni a maga értékét. ELEKES BOTOND Nagyon érdekes dolgot említett. Én már két éve gondolkodom a kérdésen, és el is indult ebben az irányban egyfajta folyamat. Hála Istennek, a határon túli magyar kultúra támogatása terén most már tízéves tapasztalataink vannak, amit érdemes lenne feldolgozni. Most jutottunk el oda, hogy Földiák András urat és más közművelődési szakembereket fogunk felkérni, hogy kezdjék el kutatni az elmúlt tíz év anyagát, a beérkezett, a nyertes és az elutasított pályázatokat. Természetesen kialakítottunk egy értékelési rendszert, hisz ha ilyen nem lenne, akkor ez az egész pályázati kiértékelés egy amorf, széteső valami lenne. A kritériumrendszerünket az önök szakmai beszámolói alapján tudjuk kidolgozni és alkalmazni. Aki pályázott nálunk, az tudja, hogy miután megvalósult az adott program, akár egy helyi, akár egy nagyobb régiót érintő rendezvény, a támogatott pályázónak a pénzügyi beszámolóval együtt szakmai beszámolót is küldenie kell. Az adott szakmai referensnek - például az általam nagyra tartott Kálóczy Katalin munkatársamra gondolok, aki a közművelődési kérdésért felelős - kötelessége ezeket a szakmai beszámolókat elolvasnia. És el is olvassa! Meggyőződésem, hogy ma Kálóczy Katalin az az ember, aki a Kárpát-medencében a legjobban informált a határon túli magyar közművelődésről, már csak azért is, mert elolvas évente 300 szakmai beszámolót. Furcsa dolog, de Kálóczy Katalin Budapestről többet tud a sepsiszentgyörgyi közművelődési életről, mint Muzsnay Árpád, aki Szatmáron él. Ugyanúgy nagyon jól tudja, hogy mi történik Felvidéken, mi történik Délvidéken és így tovább. Fontos szempont például, hogy hányan voltak az adott rendezvényen, de az is, hogy a pályázatban hány fővel számoltak. Vagy az, hogy a pályázatban négy napos rendezvényre volt a költségvetés kidolgozva, és utána kiderült, hogy a program csak két naposra sikeredett. Ezeket az értékeléseket megtesszük. Jó néhány esetben sikerül nekünk is eljutni egy-egy ilyen rendezvényre. Véleményem szerint az lenne a legfontosabb, hogy elmenjünk, ott legyünk és lássuk, mi történik. 63


Az Ifjúsági és Sport Minisztériumot emlegette ön. Szabó László helyettes államtitkár urat tavaly, amikor a minisztériumunk által támogatott nyári táborok némelyikében helyszíni szemlét tartott, az a döbbenetes tapasztalat érte, hogy nyolc vagy tíz ilyen helyszínből három esetében nem is volt tábor, és a helyiek nem is tudták, hogy valaha is lett volna hasonló. Ezért az ellenőrzés szempontjából igen fontos a helyszíni szemle. Természetesen nem tudunk elmenni mindenhova. Gondolják meg, hogy tavaly 300 programot támogattunk, amiből minden bizonnyal 250 helyi rendezvény, és ez csak a közművelődés. Ezen kívül van 30 színház meg bábszínház, amit támogatunk, van több tíz könyvkiadó, néptáncegyüttes és még sorolhatnám. A pályázók mindig nagy szeretettel és tisztelettel hívnak meg bennünket, a miniszter urat, a helyettes államtitkárt, amit ez úton is nagyon köszönünk. Annyi meghívót szoktam kapni, hogy keddtől vasárnap estig napi három helyre kellene elmennem. Nagyon szívesen elmennék mindenhová, mert így lehet sokat tanulni, tapasztalni. Csak akkor nem lenne, aki elvégezze a hivatali munkát. De azért igyekszünk minél több helyen ott lenni. Úgyhogy az, amit ön felvetett, nagyon fontos, divatos Európai Uniós szakzsargonnal, úgy nevezzük, hogy monitoring, én személy szerint nem szeretem ezt a kifejezést használni. Itt Földiák András úrra nézek, és bízom benne, hogy majd egy év múlva, ha itt leszünk, akkor ennek a monitoringnak első eredményeit be tudjuk mutatni.

Nagy István Vajdasági Magyar Folklórközpont, Szabadka - Délvidék Mindenekelőtt az Illyés Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatását szeretném megköszönni még egyszer, az elmúlt tíz évre visszamenőleg. És nagyon reméljük, hogy a jövőben is lesz támogatás. Arról nem szól a fáma, hogy mi lett volna az 1990-es években, ha ez a két támogatás nem érkezett volna a határon túli magyarokhoz. De! És akkor itt jön a nagy de! Azt hiszem, hogy itt is kiérződött, ami már az utolsó három, négy évben a határon túl kezd felszínre törni, szerintem jogosan, hogy a civil szervezetek nincsenek megelégedve a pályázatokat elbíráló 64


alkuratóriumokkal, bizottságokkal. Most már tíz éves múltra lehet viszszatekinteni, és jó volna, ha nem gondolnák azt a minisztériumban és az illetékes közalapítványnál, hogy ideális a helyzet. A demokratizálódási folyamat egyik állomáshelyén vagyunk, ami tovább tart, és jó volna, ha valami úton-módon változnának a dolgok. Az etikus dologgal kapcsolatban, ha tudtam volna, hogy itt erről is szó lesz, akkor elhoztam volna a statisztikámat a minisztériumi támogatottságról. Megjegyzem, hogy a Vajdaságból jövök, és nehogy a többi határon túli közösségek magukra vegyék, amit mondok. A Délvidéken a bíráló szervezet az összösszegnek körülbelül a kétharmadát saját programjaira osztja ki, és a maradék egyharmadot osztja el a többi 10-15 kérvényezőre. Az abszolút nem etikus, hogy valaki elbírálja azt a pályázatot, amit ő ad be, és az összösszegnek a kétharmada az övé lesz. Tehát várjuk, hogy a következő tíz évben demokratizálódik ez a folyamat. Földiák András irányába is lenne egy javaslatom, habár nem ő az igazgató. Egyik tapasztalatunk az, hogy akkor működnek jól azok a segítségek, amelyeket mi kérünk, de a Magyar Művelődési Intézet munkatársai realizálnak, ha a támogatásból egyetlen forint sem hagyja el az országot. Konkrétan arról van szó, ha én egy programot úgy tudok elképzelni, hogy azt a Magyar Művelődési Intézet szakemberei valósítsák meg, akkor mi az otthoni költségeket - a szállást és az ellátást - vállaljuk, de az a pénz, amit önöktől kérünk támogatásként útiköltségre és tiszteletdíjra, az maradjon Magyarországon. Számunkra így sokkal egyszerűbb, így jól működik. ELEKES BOTOND Én úgy tudom, hogy jól működnek ezek a szervezetek. Számtalan esetben megfigyelőként jelen voltam, ezeken a szakmai tanácskozásokon, megtapasztaltam hogy miként bírálják el a pályázatokat. Nagyon alapos munkával, nagyon nagy szakértelemmel tették. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség égisze alatt, ön nagyon jól tudja, hogy Zentától Szabadkáig, Újvidéktől Adáig rengeteg szervezet működik. Nem hiszem, hogy ön, mint a Folklór Központ munkatársa, megkérdőjelezné például a Durindót vagy a Gyöngyösbokrétát. Mi ezeket a rendezvényeket támogatjuk, nem a szövetséget. A szövetségnek működésére nem adunk támogatást. Hangsúlyozom, hogy kifejezetten programokat támogatunk. Nem szeretnék újra ebbe belebonyolódni, mert - ismételten, még egyszer szeretném elmondani - nem attól legitim egy szervezet, hogy mekkora, hanem attól, hogy hány embert mozgat meg, mekkora az 65


elfogadottsága, miről szól az adott szervezet programja. Ez adja a legitimitást. A másik dologgal kapcsolatban, amit ön felvetett, természetesen, nekünk is az a célunk, hogy ha olyan támogatást kérnek tőlünk, ami Magyarországon tartható költség (például magyarországi szakemberek utaztatása, honoráriuma stb.), akkor eleve fel sem merül bennünk az a kérdés, hogy kiküldjük azt az összeget. Hisz ez alapvetően bonyolítaná az elszámolás gyakorlatát is, ugyanis a magyarországi szakember a vonatjegyét forintban veszi meg, itt kér számlát stb. Technikailag is sokkal egyszerűbb, hogy ilyen esetekben, helyben folyósítsuk a támogatást. A színházak esetében az olyan támogatások, melyeket magyarországi szakemberek, rendezők, díszlettervezők, koreográfusok stb. honoráriumigényére kérnek, Magyarországon maradnak. Fel sem merül, hogy kiküldjük ezeket. Ez a magyar költségvetés szempontjából sem indifferens, hisz ezek az úriemberek itt fognak adózni, itt fizetik be a vállalkozók az áfát stb. Tehát nem fogjuk egy másik ország költségvetését támogatni és gazdagítani. Más kérdés az, ha például a Folklór Szövetség, mint jól működő szervezet, elnyer tőlünk egy 400 ezer forintos támogatást egy adott programra, és abból 300 ezret Magyarországon szeretne elkölteni, ill. 100 ezret meg a Vajdaságban, és azt kéri tőlünk, hogy 100 ezret küldjünk oda, és 300 ezer maradjon itt. Elméletileg ez is lehetséges lenne. A gyakorlatban azonban nem lehetséges, mert erre nem vagyunk technikailag, személyzetileg felkészülve, hogy ennyire differenciáltan tudjuk a támogatásokat folyósítani. Hozzáteszem, a világon minden államigazgatás egy kicsit lassabban, egy kicsit másként működik, mint a versenyszféra. És ez azért van így, mert az államigazgatásban számtalan olyan kontroll van, amelyet tudomásul kell vennünk. Mindig, amikor az önéhez hasonló segítséget kérnek tőlünk, azt szoktam mondani, hogy nem vagyunk a versenyszféra szereplői, nem vagyok egy kft. vezetője, hogy kinyithassam a páncélszekrényt, és abba benyúlva, elővegyek 400 ezer forintot, és 300at ideadjak, 100-at pedig oda. Mi egyetlen egy forintot nem látunk a fizetésünkön kívül, azt is a folyószámlára utalják.

66


FÖLDIÁK ANDRÁS Jelezni szeretném, hogy itt van intézetünk új igazgatója, Beke Pál. Megítélésem szerint kettőnk nevében is mondhatom, hogy a Nagy István által felvetett lehetőségre van mód, eddig is volt rá példa, és biztos, hogy a jövőben is lesz.

Kádár Gyöngyi Bocskai István Művelődési Egyesület, Nyárádszereda - Erdély A kérdésem, hogy millenniumi zászlóhoz hogyan, mi módon lehet hozzájutni határon túli magyar településnek? Mivel lehet ezt kiérdemelni? ELEKES BOTOND Már vártam a kérdést a millenniumi zászlóval kapcsolatban. Tavaly alig mertem kimenni Erdélybe, mert mindenhol azt kérdezték, hogy főosztályvezető úr, hogyan tudnánk mi kiérdemelni a millenniumi zászlót. Erre azt szoktam mondani, hogy önök már kiérdemelték, csak nem erről van szó. Született egy olyan döntés, hogy a határon túliak esetében nem településeknek, hanem közösségeknek adományoznak millenniumi zászlót, konkrétan az általunk történelminek nevezett egyházak püspökségei kapják meg azokat. Erdély esetében tudomásom szerint ez már megtörtént. Vélhetően az illetékeseknek azért kellett ilyen döntést hozniuk, mert voltak olyan nemzetközi, diplomáciai aspektusok, amelyek nem tették lehetővé, hogy másként döntsenek. Jó hír ellenben, és ezt bizonyára önök is tudják, hogy a történelmi egyházak, akik megkapták a millenniumi zászlót, ezt minden településre elvándoroltatják. A nyárádszeredai egyházközség kikölcsönözheti egy jelentős ünnepségére a kolozsvári püspökségtől a zászlót. Ez így volt kitalálva.

Bakancsos László 67


Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Szervezete A Beregszászi Járásban olyan határozatot fogadott el a járási tanács 1992-ben, hogy jogunk van a nemzeti szimbólumok használatára. Kértünk zászlókra 100 ezer forintot, de a helyi alkuratórium soha sem támogatta a járási szervezet igényeit. Bár jogunk van használni a nemzeti szimbólumot, a magyar zászlót, amiatt nem lengenek a helyi tanácsokon, mert nincs rá annyi pénzünk, hogy megvásároljuk. Két zászló kellene minden tanácsépületre, és szeretnénk, ha a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma erre egy bizonyos összeget külön keretben biztosítana.

Deák Júlia Monográfia Alapítvány, Mezőpanit - Erdély Elhangzott, hogy nagyon sok írott dokumentum szerepel a pályázatok megírásánál, én hoztam képekben a tevékenységünkről, ha lenne türelmük megnézni. A 250 gyerekünket szeretnénk civilizáltabb körülmények között oktatni, amennyire csak lehet. Ezért kértünk támogatást a tavaly is, az idén is. Az Illyés Közalapítványtól a tavaly nem kaptunk, az idén kaptunk 50 ezer forintot, amit nagyon szépen köszönünk. A kulturális minisztériumtól még nem érkezett válasz. A millenniumi zászlóval kapcsolatosan kaptunk az EMKÉ-től egy felszólítást. Nyárádszereda, Vajdaszentivány, Mezőpanit, Holtmaros szerepelt benne, hogy kérhetjük, igényelhetjük. És, nem tudom, próbáltuk intézményes keretek között is kérni… Ha nem emlékzászlót, akkor esetleg valamilyen szimbolikus hűségjelképet juttathatnának-e az ilyen településeknek? ELEKES BOTOND Zárásként elmondom, hogy az idei közművelődési pályázatokkal kapcsolatban megszületett a miniszteri döntés. Tudni kell, hogy mi csak szakmai javaslattevők vagyunk. A szelekció úgy történik, hogy a régiónkénti tanácsadó testületek javaslatait követően a budapesti kuratórium, amely formalizáltan működik, áttekinti azokat, és javaslatot tesz a miniszternek. A minisztérium felsőbb vezetői, tehát a helyettes államtitkár, a közigazgatási államtitkárt, a politikai államtitkár véleményezik a döntési javaslatot, jóváhagyják vagy korrigálják, majd végül a miniszter meghozza a döntést. 68


Ad absurdum, az is előfordulhat, hogy mi felsorolunk különböző szervezeteket programokkal és összegekkel, és az engedélyeztetés folyamán egy adott pillanatban az egész teljesen átformálódik. Hozzáteszem, nem így történik, a minisztérium felső vezetése megbízik szakmai értékelésünkben, nagyon ritkán fordult elő, hogy kisebb korrekciókat végeztek. Az idén annyi korrekció volt, hogy hozzátettek még pénzt, pont a szórványprogramokhoz, tehát senkitől nem vettek el. A döntés rajta van a minisztérium honlapján, ez a www.nkom.hu honlapon megtalálható. A pályázókat levélben is értesítjük. Befejezésként még egyszer szeretném megköszönni, hogy itt lehettem, nagyon érdekesek voltak az észrevételek és hozzászólások. Semmiképpen sem szeretném azt mondani, hogy a minisztérium vagy akár az Illyés Közalapítvány úgy tekintené a saját tevékenységét, mintha tökéletes volna. Tudjuk azt, hogy nem tökéletes, és azt hiszem, ez nem felróható hiba. Az lenne felróható, ha valaki azt hinné magáról, hogy ő maga tökéletes, és az igazság egyetlen letéteményese. Folyamatosan megpróbálunk minden korrekciót elvégezni, hogy jobbá tegyük a működésünket, a tevékenységünket. Természetesen, ehhez szükség van az ilyen jellegű konferenciákra is, az ilyen jellegű észrevételekre, amelyeket - az ésszerűség határán belül - beépítünk a következő évi munkánkba. Mi örülünk mindenfajta javaslatnak, észrevételnek. A címünk nem változott meg, a munkatársaink ugyanazok. Mondhatni olyanok vagyunk, mint a rendőrség, lassan 24 órás szolgálatban vagyunk. Várom önöket, keressenek meg bennünket, pályázzanak! És minél többet pályázzanak, hogy tudjuk önöket támogatni!

Romhányi András: – Köszönjük a főosztályvezető úrnak, hogy eljött és három órán keresztül állta a sarat!

69

Szekciók

A SZEKCIÓK munkálatainak összefoglalója

INFORMÁCIÓCSERE

Soós József Medgyesi Református Gyülekezeti és Szórvány Központ - Erdély Amikor a három szekció munkálatainak az eredményeit egyeztettük, kiderült, hogy ugyanazok a gondok, ugyanazok a gondolatok jelentkeztek - szinte szó szerinti megfogalmazásban - mind a három szekció munkájának az eredményeként. Az információcsere szekcióban a cél meghatározása volt az elsődleges. Azért dugtuk össze a fejünket, hogy feltérképezzük: mit jelent számunkra az információcsere. Ezt a következő szempontok figyelembe vételével próbáltuk meghatározni: az adatszolgáltatás áramlása a folyamatosság elvének szem előtt tartásával; az információ tisztaságának és ellenőrizhetőségének a követelménye; a regionális kapcsolatok kiépítésének szükségessége; a támogatási rendszer megújítása a nyilvánosság elve alapján; a tapasztalatcsere fontossága; a felmerülő akadályok és korlátok kiküszöbölési módjának a megkeresése; az információk nyilvánossá tétele; az információk fontossága.

70

Szekciók

A felsorolásba nincs bejegyezve, mégis fontosnak tartom azt, amit a Heltai Alapítványtól Szekerán Kinga utóbb javasolt, hogy ha valaki információhoz jut, azt ne rejtse el. A tegnap esti televíziós interjúban is hangsúlyoztam ezt. Ne gondolja senki, hogy ő több lesz azzal, ha egy információval többet tud, és azt megtartja magának; ahelyett, hogy azt kellő helyre és idejében továbbadná. Ez azért különösen fontos, és azért áll hozzám, mint lelkipásztorhoz közel, mert a bibliai példázatban az Úr is azt mondja, hogy gyertyát nem azért gyújtanak, hogy véka alá rejtsék, hanem azért, hogy világítson. Ez a gyertyahasonlat az információ lényegét is tükrözi. A szekció megbeszéléseiből is az kerekedett ki, hogy az információt akkor tudjuk népünk és jövendőnk szolgálatába állítani, ha áramoltatjuk - ismét bibliai szóval élve - szívtől szívig, lélektől lélekig, szervezettől szervezetig, régiótól régióig.

Az információcsere szekció

A hozzászólások során prioritásként jelentkezett az az igény, hogy a civil szféra képviselői első kézből és idejében kapják az információt, mind az írott sajtó, mind az elektronikus sajtó segítségével. Ezzel egy sorban jelentkezett az az igény, hogy a civil szféra képviselői kellő létszámban legyenek képviselve a támogatásoknak a nyilvánosság elve alapján működő elosztási rendszerében. Két dolog van ebben nagyon hangsúlyosan megfogalmazva: a kellő létszám és a nyilvánosság elve. Ne csak azok tudják, hogy kinek, hova és hogyan osztot71

Szekciók

ták le a pályázatokra kiutalt pénzt, akik ezt eldöntik, hanem az legyen nyilvánossá is téve. Ezt az igényt is szolgálja az információ áramlása. Az információcsere és az együttműködés javításának érdekében a szekcióülés javaslatokat is megfogalmazott. Ezek egyike a regionális információcsere kiszélesítése a régiókon belül és a régiók között. Itt nem centralizálásról van szó, hanem éppen decentralizálásról, hogy mindenki, akit érdekel, hozzájuthasson minden információhoz. Ez alapelve a demokratikus szerveződésnek. Másik javaslatunk a meglévő adatbázis és eseménynaptár kiszélesítésére vonatkozott. A civil fórum és a hozzá tartozó szervezetek kiadványokban jelentessék meg a róluk szóló információkat, és ezek jussanak el minden érdekelthez, ami egyfajta tapasztalatcserét és az igényeknek a felmérését is eredményezhetné. Ide tartozik a technikai felszereltség, az infrastrukturális háttér támogatottságának a szükségessége is. Prioritásként jelöltük meg az odafigyelést a különösen veszélyeztetett szórványterületekre és elszigetelt közösségekre. Például feltettem a kérdést, hogy tudja-e valaki, hol van Komandó? Nem tudták. A Tündérvölgy Kovászna feletti részén van, 16 km-re a Kárpátokban, és ott is él 500 magyar ember, oda is el kell jutnia az információnak. Amikor az Úr Jézus megvendégelte azt az ötezret ott a pusztában, amikor megtörtént a kenyérnek és a halnak a megsokszorozása, azt mondta, hogy vigyázzatok, mert vannak, akik messziről jönnek, és azokra különösen legyetek figyelemmel.

*

72

Szekciók

OKTATÁS-KÉPZÉS

Szőke Anna Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete Visszatekintve a képzési szekción elhangzottakra, sokrétű, gazdag tevékenységről számolhatok be. Az anyaországtól leválasztott magyar területeken kiváló kollégák fejtik ki tevékenységüket saját civil szervezetük berkeiben. A szekció munkáját a dinamikusság, a meghitt hangulat, és az egymás iránti tisztelet jellemezte. Az ilyen családias légkörben az őszinte megnyilatkozás jutott kifejezésre, háttérbe szorítva a vádaskodást, az önsajnáltatást, a panaszt. Ha mérni lehetne az emberi boldogság nagyságát, a mi mutatónk a maximumig futna, hisz a szekción elhangzott beszámolók erre fel is jogosítanak bennünket.

Az oktatás-képzés szekció

Az első helyen kell említenünk az oktatás területén kifejtett sokoldalú tevékenységet, a szórványban élő magyar gyerekek felkarolását. Erdélyben első helyen szerepel a magyar oktatás megszervezése, amely még sok kívánnivalót hagy maga után, de sok helyen anyagiak hiányában is elindult és szervezik, teszik önzetlenül a maguk felvállalt 73

Szekciók

feladatát. A Délvidéken ez még gyerekcipőben jár. A székházak kérdése, ahol a civil szervezetek kifejthetik és megalapozhatják célkitűzéseiket, még megoldásra vár. A sokrétű aktivitás szélesebb körben biztosít mozgásteret a szervezeteknek, mert így könnyebben jutnak anyagi forráshoz. Új színfolt az egyházak keretében működő civil szervezetek sokasága. Ajánlatos, hogy ahol csak mód és lehetőség adatik az együttműködésre, éljünk vele. A képzés-szekcióban elhangzottak egyértelműen arról adnak bizonyítékot, hogy óriási magyar közösséget mozgatunk olyan területeken, ahol a hivatalos oktatási és kulturális intézmények kötve vannak, tevékenységüket korlátok gátolják. Összegezésként szeretném elmondani: a civil szféra az, amely önazonosságunk megőrzéséért a legtöbbet tesz. A tapasztalat, amelyet itt szereztünk, ha csak egyet-egyet is viszünk majd magunkkal, és építjük be további munkánkba, már akkor is megérte. Az ilyen jellegű tanácskozásokra szükség van, hiszen a művelődéshez, a szellemi tőke megalapozásához nemcsak anyagi eszközök kellenek. Örömmel hangsúlyozom, hogy a civil szféra mindjobban a gyermekekkel, az ifjúsággal foglalkozik, azokkal, akik majd tovább éltetik nemzeti kultúránkat, az eredeti magyar értékrendek szellemében. Köszönjük a szervezőknek, hogy itt lehettünk!

*

Az oktatás-képzés szekció vendége volt dr. Seres Zsuzsanna szociológus, a Magyar Kultúra Alapítvány munkatársa, aki az Alapítvány céljait és tevékenységét ismertette.

dr. Seres Zsuzsanna _______________________________________________

Magyar Kultúra Alapítvány A Magyar Kultúra Alapítvány állami támogatás nélkül látja el alapfeladatát: a határon túli és hazai magyarság kulturális kapcsolatainak szélesítését. Élén közismert személyiségekből álló kilenctagú kuratórium áll. Alapító Okiratának megfelelően kulturális és különösen a határon túli magyarsággal kapcsolatos közhasznú tevékenységként három feladatkört lát el. Ezek egyike a külföldön, a környező országokban élő 74

Szekciók

magyar közéleti személyiségek (írók, tudósok stb.) és a hazai kulturális és gazdasági élet kapcsolatának kiszélesítése, régió-találkozók és világtalálkozók szervezése. Másik feladatkörünk: lehetőséget teremteni a nagyvilágban élő magyarok össze fogására. Harmadik a külföldi magyar szervezetek, kulturális egyesületek, csoportok, sajtóorgánumok és a hazai szellemi élet kölcsönös bemutatásával elősegíteni Magyarország gazdasági és kulturális kapcsolatainak erősítését. Alapítványunk a segítő-tanácsadó munkával, rendezvények szervezésével, a határ-menti együttműködések segítésével látja el feladatait. A Régiók találkozása programsorozat keretében a Kárpátmedence magyarsága mutatkozik be nálunk: művészetével, könyveivel, ifjúságával. Az Alapítvány céljaival összhangban egyrészt támogatásokat nyújt a határon túli magyarság kulturális tevékenységeire, másrészt helyet ad épületében határon túli kulturális rendezvényeknek, találkozóknak. A sokat emlegetett „magyar-magyar” párbeszédet mi a gyakorlatban, rendezvényeink segítségével nap mint nap megvalósítjuk, illetve elősegítjük. Évente több száz rendezvényt szervezünk: vállalkozói és alapítványi formában. Évente visszatérően, hagyományosan szervezünk alapítványi rendezvényeket, amelyek sajtótájékoztatóktól kezdve nagy régió-találkozókig terjednek, s számuk évről-évre nő. Ilyenek: Régiók Találkozója, Kárpát-medencei Napok, Budavári Mosolynapok, Karikatúraművészeti Fesztivál és Kiállítás, Magyar Kultúra Napja, Budavári Mézesnapok, Versmondó Gála, Identitás Klub, Fiatal Művészek hangversenye, Bálint napi köszöntő, Határon túli képzőművészek kiállításai, könyvbemutatók. Rendszeresen szervezzük a határon túli közművelődési és turisztikai szakemberek továbbképzését. Támogatjuk, és részt veszünk a határ-menti együttműködések fórumain. Támogatjuk és szervezzük a határon túli civil, nonprofit, önkéntes szervezetek találkozóit. Rendezvényeinket a határon túliak szellemi, szervezési és személyes részvételével szervezzük, nem nélkülük és nekik, hanem velük és közösen a hazaiakkal. Nemcsak a hazaiak és a határon túliak, hanem a különböző régiók egymás közötti kapcsolatépítését is elősegítjük ezzel. Az Alapítvány székházát a hazaiak és külföldiek egyaránt látogatják, akár szállóvendégként, akár konferencia résztvevőként, akár képvásárlóként, akár kiállítóként. Elvünk a nyitottság: székházunkba bárki bejöhet, körülnézhet, megtervezheti rendezvényét, vagy egyszerűen elviheti szórólapjainkat, képeslapjainkat. Különös figyelemmel vagyunk a határon túli ifjú művészeti tehetségek iránt, nekik szívesen nyújtunk budapesti fellépési lehetőséget. 75

Szekciók

Többször szerveztünk már határon túliak számára képzéseket, amelyeknek elsősorban a gyakorlati tudás átadása a célja. Határon túli főiskolásokat, friss diplomásokat, művelődésszervezőket céloztunk meg. Néhány éve kulturális turisztikai egyhetes gyakorlatot szerveztünk, idén pedig gyakorlati kulturális menedzserképzést tervezünk, ősszel. Erre a képzésünkre várjuk mindazokat, akik a határon túl rendezvényeket szerveznek, alapítványoknál, egyesületeknél dolgoznak, akiknek tevékenységükhöz saját maguknak kell előteremteni az erőforrásokat. E képzés keretében mindennek a hátteréről szeretnénk gyakorlati tanácsokat adni. Előadóink olyanok, akik ennek elméleti és gyakorlati kérdéseivel egyaránt foglalkoznak, s egyúttal meg szeretnénk mutatni olyan jól működő kulturális intézményeket, amelyeknek példájából a határon túli művelődésszervezők is sokat tanulhatnak. Remélem itt ezen a budakalászi tanácskozáson is sikerült az érdeklődésüket felkeltenem a képzés iránt, de természetesen mindig szívesen látott vendégeink a határon túli magyar kultúra képviselői: akár rendezvényen, akár pályázatok kapcsán. A Magyar Kultúra Alapítvány címe: 1014 Budapest, Szentháromság tér 6, telefon: +36-1-3550122, fax: +36-1-3751886, e-mail: [email protected]. Köszönöm figyelmüket, és szeretettel várunk mindenkit a Budai Várban lévő székházunkban!

* A képzés-szekció munkálataiból három olyan hozzászólást idézünk, amelyek a közművelődési szakemberek hiányának problémáját vetették fel.

Házy-Bakó Eszter Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület, Brassó - Erdély Közművelődési civil szervezeteink egyik gondja, hogy nálunk, Romániában nem volt és nincs népművelői szakkáderképzés. Többnyire olyanok vállalták fel az egyesületek vezetését, akik valamilyen formában kötődnek a közművelődéshez. Kezdetben bizony semmilyen tapasztalatunk nem volt ilyen téren, nem tudtuk, hogyan kell vezetni egy egyesületet, és tapogatózva, másoktól ellesve tettük ezt. Időközben, néhányan részt vettünk ugyan különféle anyaországi képzéseken, de ez nem elég. A jövőre nézve megoldást kellene találni ennek a hiánynak célszerű pótlására. 76

Szekciók

M

eleg Attila Matyi Műhely Bábszínház, Nagyvárad - Erdély A Matyi Műhely Bábszínház évente közel kétszáz előadást tart. Emellett foglalkozunk - amatőr és gyermek - bábos képzéssel. Ezen túlmenően pedig szűkebb környezetünkben népművelők képzésével. Konkrétan érdekelne a szakirányú képzés lehetősége. Ugyanis Romániában nincs sem bábrendező képzés, sem dramaturg, sem zenészképzés bábszínpadra. Ugyanakkor nagyon nagy hiányossága ennek a művészeti ágnak, hogy nincs népművelő képzésünk sem. Szeretném nyomatékossá tenni, hogy jelenleg ez itt a legnagyobb gondunk. Ezen túlmenően, olyan művészeti ágakat is patronálunk, mint a táncművészet. De itt is - a Tempo Klubban - olyan művészeti ágat képviselnek kollégáim, a táncművészetet, amelynek Romániában sem egyetemi képzése, sem főiskolája nincs magyar nyelven. Még a balettművészet is gyerekcipőben jár. Nagyon fontos lenne, mindamellett, hogy rendszeresen készítünk előadásokat, hogy minél hathatósabban próbáljuk megoldást találni arra, hogy milyen módon tudnánk képezni a szakágakhoz és főleg a gyerekek oktatásához szükséges szakembereket. Ebben kérnénk segítséget. Jelenleg az Erdélyi Magyar Bábos Céh elnöke is vagyok. Hét bábszínház tartozik ebbe a céhbe, elég nagy szórási területtel.

Raj Rozália Vajdasági Magyar Folklórközpont, Szabadka - Délvidék A határon túli régiókban nagy gond a közművelődési szakemberek hiánya. Ezt ilyen-olyan formában pótolni próbáljuk, de hiányzik a folyamatosság. Sikerült több olyan fórumon jelen lennünk és olyan programokat szerveznünk, amely a képzésre irányul. Például egy, illetve kétéves felnőttképzéseket szervezünk, immár hatodik éve, az ének, zene, tánc és tárgyalkotó népművészetet fedjük le. De, ahogy más határon túli országban sem, úgy nálunk sincs semmiféle folyamatos képzés azon a területen, ami a paraszti kultúrát érinti. Történt egy félévszázados generáció-kiesés, ami nálunk is nyomot hagyott. Vannak ugyan népművészeti táborok - sokszor több is a kelleténél -, amiken olyan foglalkozások és oktatások vannak, amelyek eredménye gyakran csak egy színpadi produkció erejéig terjed. És mi ezzel nem elégszünk meg. Ezekben a táborokban, akár felnőtt, akár gyerektáborról van szó, valamelyest felkészítik a résztvevőket, és ez nagyon 77

Szekciók

jó. A művelődési egyesületeken belül is vannak ilyen tevékenységek. De számunkra nem mellékes, hogy ezek milyen szintűek. Az általános iskolában is szó esik népköltészetről, balladákról, itt-ott népdalokról is hallanak, de ennek a hatékonysága attól függ, hogy az illető tanító, óvónő mennyire felkészült szakember ezen a területen, és bizony nem igazából felkészültek. Ez megmutatkozott egyik közelmúltban szervezett konferenciánkon is, amelyen zömmel gyakorló pedagógusok voltak. Nagyon nagy a folyamatos képzés hiánya. Nemcsak én, hanem Szőke Anna is vállalta, hogy negyven-öven éves fejjel több éves anyaországi képzésen vegyünk részt, ahonnan oktatói titulussal mehetünk haza. De ez nem jellemző. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy ezekben a hazai táborokban vannak olyanok, akik sokszor alapos felkészültség nélkül is irányítanak, oktatnak; méghozzá egyesek pénzért. Sok esetben arról van szó, hogy ezek az oktatók - lettek légyen pedagógusok vagy csak rátermett emberek, akik művelődési egyesületen belül működnek -, bár nem tanultak néprajzot, nem mélyülnek el a dolgokban, muszáj-Herkulesek. Mivel nincs szakember, valakinek mégis csak fel kell vállalni ezeket a dolgokat. Így viszont a dolgok felszínén maradunk és a valós érték eltűnik valahol, az az érték pedig, amivel bírunk, a produkció szintjére süllyed. Pedig nagyon-nagyon gazdagok vagyunk. Csak egy példa: a farsang. Tudvalevő, hogy a farsangi felvonulások hogyan zajlottak egykoron paraszti közösségeinkben. A gyerekek árgus szemekkel lesték az alkalmat, hogy mikor kerülhetnek majd ők is a felvonulók közé. Most mi történik? Az óvodások vonulnak fel farsangi jelmezben, gőzük nincs, hogy mit csinálnak, és a szülők nagy boldogan nézik őket. Egyszóval, nagyon-nagy gond van az értékrenddel. Olyan irányú folyamatos képzéseket kellene szervezni, hogy a szakemberek ne csak egy színpadi produkció erejéig éltessék tovább a hagyományokat. Célja az legyen, hogy azok tudatosan bekerüljenek a mindennapjainkba. Úgy érzem, hogy nem mindig a pénz az, ami igazából eredményt hozhat. Nem mindegy az, hogy az illető oktató egy színpadi produkció erejéig vállalja-e fel a tanítást, vagy azt vállalja fel, hogy az a szint, amelyen oktat, az olyan eredményt adjon, ami alapja lehet a továbblépésnek.

*

78

Szekciók

PROPAGANDA

Dukrét Géza Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság - Erdély Nehéz helyzetben voltunk, mert önmagában az, hogy propaganda, túl sokat nem mond. Valószínű, legtöbben szórólapra, plakátra, írott- és elektronikus sajtóra gondoltak, hisz össze-vissza tizenketten voltunk. De ha most elmondjuk, hogy mit beszéltünk, és miről is van szó, akkor láthatjuk ennek a rendkívüli fontosságát. Először is tudott dolog az, hogy minden egyesületet menedzselni kell, mert másként nem működik. Viszont a menedzselés legfontosabb módszere a reklám, ami rendkívül fontos az imázs kialakításához, mert csak így ismerhetnek meg. El kell, hogy tudjuk adni magunkat akkor, amikor tervezünk, amikor történik az önépítés, hogy minél többen jöjjenek hozzánk. Akkor, amikor közönséget szervezünk. El kell, hogy tudjuk adni magunkat akkor, amikor támogatást kérünk, amikor szponzorokat keresünk. És el kell, hogy tudjuk adni magunkat, el kell, hogy fogadtassuk magunkat a hatalommal, hogy tiszteletben tartsanak és segítsenek. E négy pont köré fogalmaztuk meg a vitát. Ha egyesületet akarok létrehozni és építkezni, akkor el kell, hogy tudjam adni az alapgondolatát, az ötletet. A célnak jól meghatározottnak kell lennie, akár közművelődésről, akár kutatásról, szórakoztatásról, emlékhely állításról, környezetvédelemről, műemlékvédelemről, bármiről van szó. Egyesületszervezés, önépítés esetén az alapgondolat ismertetése főleg embertől emberig történik. Ilyen esetekben az ötletet kellőképpen kell tálalni, társakat keresni, és közös terveket készíteni. Ha a célkitűzést megfelelő propagandával mutatjuk be és ismertetjük, ez odavonzza a hasonlóan gondolkodókat és az érdeklődőket. A második témakörben hangsúlyoztuk, hogy az egyesület csak akkor életképes, ha a terméke szükséges a társadalomnak. Ez a termék lehet bármi az imént felsoroltak köréből. És ezt el kell, hogy tudjuk adni. Ez tulajdonképpen nem más, mint a közönségszervezés. A propagandánál ebben az esetben figyelni kell a célnak a pontos meghatározására, illetve a propagandaanyag megválasztására attól függően, hogy kit célo79

Szekciók

zunk meg, milyen társadalmi csoportot, milyen korcsoportot, mert céljainkat tudatosítani kell. Abból kell kiindulni, hogy a megcélzott közösségnek mit tudunk nyújtani, szándékainkból mit tudunk megvalósítani, mert hiába propagálok valamit, ha nem tudom megvalósítani. Rendkívül fontos a hitelképesség. Főleg a fiatalság körében nagyon fontos, hogy ne útmutatásokat adjunk, hanem segítséget. Fontos az állandóság, az ismétlés, hogy mindenkihez eljusson az információ. Tudatosítani kell, hogy egy problémával, egy termékkel kik foglalkoznak.

A propaganda-szekció

A céloktól függően a propaganda formája lehet nagyon változatos. Lehet szórólap, előadás, embertől emberig történő, írott- és elektronikus sajtó, útikalauz és sorolhatnánk, mert nem a forma a legfontosabb, hanem a cél. Viszont azt többször is hangsúlyoztuk a tanácskozás során, hogy a legjobb propaganda a becsületes munka és annak eredményei. És minden esetben minőséget kell nyújtani, és ne a mennyiségre helyezzük a súlyt. A harmadik témakör keretében a támogatás keresését, a szponzorálást, a mecenatúra kérdését vitattuk meg. Hogyan tudjuk úgy eladni, és úgy tálalni ötleteinket, terveinket, hogy a támogatót meggyőzzük azok társadalmi fontosságáról, szükségességéről. Pillanatnyilag legfontosabb anyai forrásaink az alapítványok. Tehát meg kell tanulnunk jól pályázni. De ez a forrás lassanként beszűkül, mert a szervezetek száma 80

Szekciók

nő, az igények nőnek, a pénz pedig fogy. Más pénzszerzési lehetőségek felé is kell nézni. Szponzorokat keresni, mecenatúrákat kialakítani, és emellett saját lábra állni. Legtöbbünknek az a véleménye, hogy a jövő - a múlt századokban bevált gyakorlathoz hasonlóan - a mecenatúra kialakítása. Meg kell tudnunk fogni a szponzort. Lehetőleg úgy kell tálalni kérésünket, hogy a szponzor érezze: az a saját ötlete is. Ha lehet, valamilyen formában vonjuk be a terv végrehajtásába, így úgy érzi, hogy ő is részese a megvalósításnak. Ez fontos, mert az ember gyarló, tehát hassunk a hiúságára. Felmerült olyan kérdés is, hogy kitől fogadhatunk el pénzt, és ez mennyire etikus egyes esetekben. Felmerült a pénzmosás kérdése, és ehhez hasonló gondolatok. Azt mondtuk, hogy ha a közérdeket szolgálom, mindegy, honnan jön a pénz, addig, amíg nem áll mögötte egyéni követelmény vagy valamilyen hátsó gondolat. A hangsúly itt is azon van, hogy előbb bizonyítani kell ahhoz, hogy kapjunk valamit. A támogatások megszerzése mellett pedig törekedni kell arra, hogy saját lábra álljunk, olyan szolgáltatásokat végezzünk, amelyekből pénz jön be. Tudjuk, hogy az önállósodás a legnehezebb, egyelőre itt állunk a legrosszabbul. Mégis, ez már sikerült néhány szervezetnek, van rá példa. És végül szóljunk a társadalommal, a hatalommal való elismertetésről. Úgy eladni magunkat, hogy felnézzenek ránk, tanácsot kérjenek tőlünk, hogy nélkülözhetetlenek legyünk a hatalomnak. A hatalomnak ugyanis információkra van szüksége, melyek alapján a határozatokat hozza. És a minket érintő kérdésekben a civil szervezetek is biztosíthatják a szükséges információkat, ha elismerést tudunk kivívni magunknak. Ez pedig vitathatatlanul előnyösebb számunkra, mintha a fejünk felett döntenének. Ilyenformán az elismerés mindkét részről megvan. Itt is, amint többször hangsúlyoztuk, kritérium a minőség, a becsületes munka. Ezek voltak azok az alapvető gondolatok, amelyek szekciónkban felmerültek a propaganda kérdéséről.

81

A magyarságtudatról

Plenáris ülés

a magyarságtudatról

Romhányi András A most kezdődő plenáris ülés témája a magyarságtudat megőrzése. Egészen nyilvánvaló, hogy azt nem tudjuk megtenni, hogy ezt az egész témakört nagyon alaposan körüljárjuk, mert erre nincs elég idő. De a főbb kérdéseket, hogy minek mentén kell gondolkodnunk, milyen feladatok vannak, azokat fel tudjuk vetni, ezt a feladatot el tudjuk látni. Ez nekünk, szervezőknek azért is fontos, mert - bízunk benne, hogy - a következő Budakalászi Találkozóra ez a beszélgetés fog nekünk útmutatót adni. Elképzelhető, hogy ha részetekről nem merül fel más ötlet, akkor a következő Budakalászi Találkozót alapvetően e téma köré szervezzük majd. Ezt a beszélgetést Halász Péter fogja levezetni. Kérek mindenkit: nagyon koncentráljon arra, hogy kizárólag a témához szóljon hozzá.

82


Halász Péter _______________________________

Tisztelt Fórum! Ahogy Romhányi András is mondta, a magyarságtudat megőrzéséről, erősítéséről a rendelkezésünkre álló rövid idő miatt nem lehet elmélyülten tárgyalni, viszont arra jó, hogy felvessünk gondolatokat. Én mindjárt fel is vetek itt az elején néhányat. Vajon a magyarságtudat-e azoknak az embereknek a közösségi tudata, akik magyarnak tudják magukat? Azok-e a magyarok, akiket magyarnak tudnak és tartanak mások? Vagy az a magyar, aki magyarnak vallja magát? Mint például Liszt Ferenc, aki nem tudott magyar nyelven beszélni, de magyarnak vallotta magát mindig. Az-e, aki magyarnak vallhatja magát? Mert a moldvai csángókban, legalábbis nagyobb részükben él a tudat, hogy ők magyarok vagy magyar származásúak, de nem vallhatják magukat magyarnak, mert nem engedik nekik. Aki vegyes házasságból származik, apja, anyja különböző nemzetiségű, annak vajon milyen a magyarságtudata? Van-e kettős identitás, kettős tudat vagy éppen többes tudat? Hiszen annak idején, a történelmi Magyarországon volt úgynevezett „hungarus” tudat. A Magyarországon élő nemzetiségek is hungarusnak, azaz magyarországinak vallották magukat, és azon túl még lehettek ők horvátok vagy szlovákok. Tehát nagyon-nagyon nehéz kérdés ez, és ezért is gondolom, hogy foglalkozni kell vele.

83


Vasas Ilona Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület, Zenta - Délvidék A háború idején számos civil szervezetet alakítottunk, mert éhen haltunk volna. Ingyen-konyhákat állítottunk fel, megszerveztük a gyógyszerbehozatal. Az egyházon belül ott volt a Caritas. Összefogtuk a nagycsaládosokat, megalakítottuk a Kék Keresztet, amely a bajba jutott fiatalokkal foglalkozik, hogy a családokat megmentsük. Azután a diáksegélyező egyesületeket, a diákok otthon-tartása érdekében. Voltunk körülbelül hetvenen, akik erre tettük fel az életünket. Miséket hallgattunk, imádkoztunk azokért, akiket éppen a harctéren tudtunk, és azokért, akikről nem tudtuk, hogy hova lettek. Ekkor támadt fel bennünk az összetartó erő, ekkor támadt fel bennünk a magyarságtudat. Addig talán nem is éreztük. A századok megmutatták, hogy sajnos, akkor tartunk mi össze, amikor már nagy baj van. (A diáksegélyező egyesületekkel kapcsolatban a tegnap egy kicsit fájóan kaptam visszajelzést. Úgy érzem, hogy nem ezt érdemeltük.) Elértük azt, hogy a zentaiak és a környező falvak magyarsága nem hagyta el a szülőföldjét. Ezt pedagógusainknak és papjainknak köszönhetjük. Jól mondja a vers, hogy ne hagyjuk a templomot és az iskolát! E kettő köré tudunk csoportosulni. Politikai pártjaink hol ilyen inget vesznek magukra, hol olyant. Én azt mondom, hogy a civil szervezeteknek volt és van is létjogosultsága, amelyek köré tömörülve tudjuk őrizni a kultúránkat, a hitünket, a magyarságot. Pedagógus voltam 35 évig, a magyar nyelvet tanítottam, és mindig boldog voltam, amikor a gyerekek tisztán, gyönyörűen elmondtak egy verset, egy szöveget. Úgy éreztem, a lelkem megtelítődik magyarsággal, fénnyel. Sokszor a fejünkhöz vágják, hogy soviniszták vagyunk, vagy el akarunk szakadni. Sok minden vád ér, pedig ez nem igaz. Mert a nemzethez való tartozás nem sovinizmus. Mi embert embernek tartunk, minden nemzethez tartozót. De ő becsülje meg az én emberségemet, az én nemzeti hovatartozásomat, s én akkor tudom őt tisztelni. A végeken minekünk sokkal nehezebb magyarnak lenni, mint az anyaországiaknak, ezt el kell ismerni. El is ismerik az anyaországiak, ez sokszor elhangzik, és ez jól esik. De nekünk, amennyien még vagyunk, tenni is kell ezért a magyarságért. Mi innen - feltöltődve magyarságérzettel - elmegyünk majd százegynéhány faluba, városba és azt hiszem, hogy még tudunk tenni valamit a megmaradásunkért. Mert nálunk magyarnak lenni számtalan akadályba ütközik. 84


Nem mondhatjuk azt, hogy magyar vagyok, ha ezért nem teszünk semmit. Néha már az is nagy szó, ha valaki magyarnak meri vallani magát! Mert nálunk sokszor azon múlik, hogy valaki benn marad-e az állásában, hogy ott maradhat-e a falujában, ha ezt nem teszi. De én azt hiszem, hogy megéri, hogy magát magyarnak vallhassa, mert az élet bebizonyítja, hogy az a nemzettársunk, aki elhagyta a nemzetiségét, az az életben soha sehol boldog nem lesz. A magyarság a lelkünk mélyben benne van mindaddig, amíg élünk. S aki ezt elhagyja, az nem fog ahhoz a nemzethez sem tartozni, amelyhez odahúzódott, mert az is ki fogja taszítani magából. Mi nagyon sokat teszünk azért, hogy a gyerekeink magyar iskolába járjanak. Volt olyan tendencia, hogy jobban járnak, ha a többségi nemzet iskolájában tanulnak. Mi tanítók, tanárok akkor elmentünk a szülőkhöz külön-külön, a művelődési házakban tartottunk előadásokat. Igyekeztünk meggyőzni a szülőket, hogy nagy kár, ha a gyermekét más nyelvű iskolába adja, mert peremgyerekké válik, hisz ő nem úgy fog gondolkodni az első osztályban, mint a többségi nemzet gyereke. Elértük azt, hogy a magyar gyerekeink magyar iskolába járnak. Amit legszebbnek tartok és a legnagyobb eredménynek, hogy nálunk a magyar iskolák igenis működnek!

Halász Péter Köszönöm Vasas Ilonának a szép és okos gondolatait. Az jutott eszembe a magyarság meghatározásánál, már nem tudom kitől és mikor hallottam, hogy nem az a magyar, akinek az apja magyar volt, hanem akinek a gyermeke is magyar.

Széman Péter Báthory István Alapítvány és Kulturális Társaság, Szilágysomlyó Erdély Órák hosszat tudnánk beszélni, és példákat hozni a magyarságtudat megőrzéséről, arról, hogy ki, hogyan és mit tesz érte a maga helyén. De van egy nagyon lényeges dolog, amit nem a mi feladatunk megoldani, amihez össznemzeti akarat kell. Ez a lényeges elem pedig az, hogy legyen kinek a magyarságtudatot átadni. Tehát elsősorban ma85


gyarra van szükség, mert jól tudjuk, hogy mindenütt fogyunk, az anyaországban is. Nem a mi feladatunk, de tehetünk érte. Ez a konferencia is felvállalhatja, hogy igenis, támogatjuk azt a családpolitikát, amit a jelenlegi magyar kormány meghirdetett. Visszaállítani az eredeti, természetes értékrendeket! Hogy nem az autó meg a ház a legfontosabb, hanem a gyerek a legfontosabb. Ennek a konferenciának is ki kellene nyilatkoztatnia, hogy születendő, új nemzedékre van szükségünk Erdélyben, Magyarországon, Délvidéken, mindenütt. És akkor lesz, akinek a magyarságtudatot átadjuk! És ki kell állnunk azért, hogy egészséges nemzettudatra nevelés legyen az iskolákban. Emlékezzünk, mit mondott 1920-ban Nicolae Iorga az akkori román parlamentben: Erdélyt nem Trianon és nem a román tömegek nyerték meg, hanem a román anyák. Ne felejtsük ezt el, és próbáljunk tenni is valamit azért, hogy legyen magyarunk!

Halász Péter Ez megint egy olyan téma, amiről érdemes lenne majd egy esztendő múlva akár egy egész szekciót tartani. Én erről a témáról annakidején - ezt büszkén mondom - Németh Lászlóval gondolkodtam közösen. Készítettem számára egy statisztikai kimutatást arról, hogy a történelmi Magyarországon 1880-tól, vármegyék szerint milyen összefüggés van a magyarságnak a számaránya és a megyének a népesedési mutatói között. Egyértelmű volt, hogy a magyarság aránya és a népszaporulat fordított arányban állt egymással. Tehát egy-egy megyében minél nagyobb volt a magyarság aránya, annál kisebb volt a népszaporodás. Hogy ennek mi az oka, ezen sokan gondolkoztunk. Antropológusokkal is beszéltem. Volt, aki azt mondta, hogy „a nyúl szaporodik a ketrecben, az oroszlán nem szaporodik” és hasonlókat. De itt valami mentalitásban, életérzésben, értékrendben - és ki tudja még miben - keresendő okok lehetnek, mert abban nem hiszek, hogy vannak elfáradt nemzetek, meg friss nemzetek. Tehát ez nem mai keletű dolog, hogy itt a Kárpát-medencében a magyarság kevésbé szaporodik, a nem magyarok pedig jobban szaporodnak. Ez is megérne egy szekciót.

86


Puskás György Dicsőszentmártoni Népszínház - Erdély Az átkos rendszer sokunkat próbára tett, hogy vállaljuk-e vagy nem a magyarságunkat. Aki az átkos politika ódiumát vállalta, az átesett egy tűzkeresztségen. De sajnos, statisztikailag is kimutathatóan, sokan átpártoltak a mi köreinkből: veszteségeink voltak, és nem is akármilyenek. Mégis, hadd legyek optimista, és mondjam azt - Tamási Áront idézve -, hogy aki embernek hitvány, az magyarnak is alkalmatlan, tehát azokkal, akik meg tudtunk maradni kisebbségben, szórványban magyarnak, azokkal a magyarság minőségileg nyert. Történelmi időket élünk, megszületett - hála Istennek! - a státustörvény. Bizonyítéka annak, hogy az anyaország nemcsak a szavak szintjén, hanem tettekkel is gondol ránk, intézkedik annak érdekében, hogy megtarthassuk magyarságunkat. Nagyon jó volna, ha a civil szervezetek képviselői, mi, partnerek lennénk a magyar kormány részére. Sajnos, itt arról kellett meggyőződnöm, hogy minket - talán - nem tartanak partnernek. A politikumra akarják bízni ennek a törvénynek az alkalmazását. Csodálatos volt C. Tóth János úrnak az előadása, és nagyon szerettem volna, hogy utána, ahogy tervbe volt véve, a státustörvényről is beszéltünk volna tegnap. Ez elmaradt, amit nagyon hiányolok. Sőt, sértve érzem magam. Arra gondoltam, hogy a tervezett beszélgetésen egyrészt megtudunk egyet-mást, másrészt mi, civil szervezetek valóban segíthetünk az illetékeseknek. Ahogy hallottam többünk megnyilvánulását, az derül ki, hogy úgy általában a pártokra nem sokat ad a civil szféra, nem bízunk bennük. Valahol elvesztették a bizalmunkat. Valóban, ez így van, nemcsak Erdélyben, hanem a többi régióban is, ahol sajnos, nemcsak egy párt van. És ez nagyon rossz dolog. A probléma sokrétű. Elmondok egy konkrét történetet. A ’90-es évek közepén egy román ember megkeresett egy magyar civil szervezetet azzal, hogy nézzétek, nekem anyagi lehetőségeim vannak, szeretnélek benneteket támogatni. Elmondta, hogy pénzt adott két román templom építésére is, majd rájött, hogy a pópák ellopták a pénz nagy részét. Teljesen kiábrándult, és úgy döntött, hogy a magyarokat fogja segíteni. Amikor már szó volt a státustörvényről, ez az ember megkérdezte, hogy ő kaphat-e magyar igazolványt? Erre nem volt mit mondanom. Érdemes lenne az ilyen eseteken is elgondolkozni, hogy ez ne költői kérdés maradjon. 87


Halász Péter Kétségtelen, hogy amikor a magyarságnak szerencsésebb korszakai voltak, például a reformkor idején, akkor jelentős vonzerőt gyakoroltunk a nemzetiségekre. Illyés Gyula ezt olyan szépen mondja, hogy a Kárpátmedence kohójában akkor a magyarság csorgatta a legnemesebb ércet. És bizony, amikor szerencsétlen korszakokban voltunk, mondjuk a kommunista diktatúra idejében, például a jugoszláviai magyarok - tisztelet a kivételnek - nem különösebben vonzódtak Magyarországhoz, mert nekik sokkal nagyobb gazdasági lehetőségük volt. Ezért az a jó, amikor mi olyasmit tudunk felmutatni, és olyan vonzók tudunk lenni, hogy a határon túli többségi nemzetekhez tartozók közül azok, akik a saját nemzetükhöz fűződő identitásukban valami ok miatt megrendültek, hozzánk kapcsolódhatnak.

S

eprődi József Sipos Domokos Művelődési Egyesület, Dicsőszentmárton - Erdély A Székelyföldhöz tartozik az a hely, ahol megszülettem. Úgy huszonéves koromban merült fel bennem a kérdés, hogy én mi is vagyok: székely vagy magyar? Ezt adott pillanatban azáltal sikerült megválaszolnom, hogy utána-olvasva ki tudtam alakítani magamnak a történelmi hátteret. Akkor tudatosodott bennem az, hogy én székely vagyok, de magyarnak tartom magam. Identitástudatunk kialakításában nagyon fontos a tudás, a történelem ismerete.

Halász Péter Tulajdonképpen végigjártad az egész utat, amit a történelem során a magyar nemzet végigjárt. Hiszen a középkorban, vagy még a török időszakban is - Szűcs Jenő történész kutatta ezt elsősorban - nem volt az a fajta magyarságtudat, amit ma ismerünk. Ez a felvilágosodás idején kezdődött, majd a reformkor, a szabadságharc, a millennium során kovácsolódott. Úgy látszik, ez az egyén életében is bekövetkezik. Ahogy a közösséghez mindig áttételesen kapcsolódunk, tehát először a családhoz, a szülőföldhöz, a régióhoz, a népcsoporthoz - a székelyhez, a palóchoz vagy éppen a csángóhoz - és csak utána, a legmagasabb szinten alakul ki bennünk a nemzettudat. 88


Kelemen László Magyar Média és Információs Központ, Alsóőr - Burgenland Nálunk némileg másként fogalmazódik meg az, hogy magyarság. Burgenlandban hétezer magyar él, ennek kétharmada az Őrségben Alsóőr, Felsőőr, Őrisziget, Felsőpulya és így tovább -, egyharmada pedig más szórványokban. A mi esetünkben magyarságtudatról csak helyi, regionális szinten lehet beszélni, egyfajta őrségi identitásérzés van az emberekben. Az Őrség sosem képezte úgy az anyaország részét, mint a Magyarországgal határos többi országhoz csatolt területek. Ilyen szinten viszont nem is olyan egyszerű megőrizni a magyarságot. Általában a szórványmagyarságnál felerősödik egyrészt a média szerepe, tehát fontos lenne a rádió, a TV hangsúlya, de nálunk épp ezen a területen tapasztalható deficit. Így csak kiadványok útján érhetünk el olyan, viszonylag távol eső településeket, mint például Kismarton, ahol ötszáz magyar él. Másrészt felerősödik az iskolák szerepe. Rusztban például 21 iskolában van magyar oktatás. Sajnos, meg kell mondani, hogy Burgenlandban a nyelv ápolásának színtere a családtól egyre inkább áttevődik az oktatási intézményekre. Nemcsak az iskolákra, mert ebben a népfőiskola is szerepet vállal, illetve nagy jelentőséggel bírnak ilyen téren a könyvtárak. Jelenleg igen pozitív fejlemény, hogy most egyre többen küldik magyar oktatásra az ifjúságot, mint korábban, nagyobb az érdeklődés ezen a területen. A jelenségnek részben gazdasági okai vannak, társadalmi célokat követve a jövőt illetően mind többen látnak ebben lehetőséget. A kétnyelvű gimnázium évről-évre növekedő diáklétszámot mutat fel. Nő az iskolák száma is, tavaly még csak 21 volt, az idén már 22 iskolában oktatják a magyar nyelvet. Tehát megosztott a kép.

B

orsos K. László Bethlen Egyesület, Bethlen - Erdély Civil szervezeteink közhasznú szerepvállalása egyre jobban hangsúlyozódik e fergeteges tempóban átalakuló társadalomban. Annál is inkább, hiszen tevékenységünk olyan komplex és sokoldalú feladatokat ölel fel, mint a nemzeti öntudat felébresztése, vállalása és fejlesztése, a kulturális és történelmi értékeink megismertetése, felleltározása és 89


megőrzése, a felnövekvő tanulóifjúság támogatása, valamint a már dolgozó ifjúság összefogása és közösségé kovácsolása. E tekintetben, a szórványban élő magyarság civil szervezetei többszörösen, halmozottan hátrányos helyzetben vannak. Olyan objektív és konjunkturális tényezőket kell legyőzniük - a Kossuth Lajos által emlékirataiban használt kifejezéssel élve - a „kevesebbség”-ben élőknek, amelyek évtizedeken át beivódtak a magyar anyanyelvűek tudatába. A gazdasági és politikai helyzet nyomása alatt - a nemzetiségi mivoltunkkal kapcsolatos, még elevenen élő félelmek és kételyek közepette - az alapítványok és egyesületek részéről olyan közhasznú tevékenységek igényeltetnek, melyek szinte testre szabottan szólnak a kisebb régiók minden tagjához. Tízéves múltra visszatekintő munkánk tapasztalatait összegezve olyan következtetésekre jutottunk, melyeket feltétlenül figyelembe kell venni az elkövetkező időszakban. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy e fáradtságos és szélmalomharcnak tűnő munka csak akkor lesz eredményesebb, ha sikerül bekapcsolódni abba a kialakulóban lévő rendszerbe, melynek keretében a Kárpát-medence civil szervezetei szorosan együttműködnek és élvezhetik a magyarországi közalapítványok támogatását. Számunkra e találkozó nagy lehetőség arra, hogy megoldásokat keressünk azokra a specifikus gondokra, melyek megoldása nélkül tevékenységünk csak formai és tartalmilag szegény marad. Tapasztalataink szerint a kevesebbségben élő magyarok civil szervezeteinek működése nem szűkíthető egyetlen településre, mert az érintett célcsoport igen kis létszámúra zsugorodna, és a biztos önfelszámolódás fenyegetné. A saját erőforrások hamar kimerülnének, és a negatív tapasztalatok a végső lemorzsolódást jelentenék. Ezért a kevesebbségben működő civil szervezetek esetében feltétlenül figyelembe kell venni a következő, létfontosságú tényezőket: a saját erőforrás legtöbbször minimális; hány településre terjed ki vagy terjedhet ki tevékenységének pozitív hatóköre; milyen lehetőségeket kínál a kapcsolattartás megvalósítására a régió infrastrukturális fejlettsége; mennyire elérhető az adott szervezet székháza az érdekeltek számára; az önkormányzatokkal való nehézkes vagy lehetetlen együttműködés; a szolgáltatások sokféleségének igénye. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen régiókban működő civil szervezeteknek igen nagy hátránnyal kell megbirkózniuk évről-évre. Elsősorban, komoly pályázati támogatások elnyeréséhez, olyan feltételeknek kell eleget tenniük, melyek lehetőségeiket messze túlhaladják. Nem tudnak felmutatni nagy tömegeket megmozgató tevé90


kenységeket, melyek a mass-médiában komoly és tartós lobbyt jelenthetnek. Kevés a tapasztalatuk - és főleg a felkészültségük - a nagyobb lélegzetvételű rendezvények szervezésében. Nincs közvetlen kapcsolatuk olyan döntéshozó testületekkel, melyek kedvezően befolyásolhatnák működésüket. Infrastrukturális fejlesztést - mint számítógép vagy telefax vásárlása és fenntartása, esetleg irodavezető állandó fizetése - több éves, kudarccal megtűzdelt munkával, talán sikerülhet elérniük. Talán!

Tanácskozás közben

Ahhoz, hogy hatékony és pragmatikus tevékenységet tudjon kifejteni egy szórványban működő civil szervezet, olyan hathatós segítséget kell nyújtani számára, melynek révén rövid idő alatt konkrét, a kisközösség számára érezhető eredményt tud felmutatni. Továbbá nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szervezet szerepeljen valamennyi adatbázisban, és telefon/fax, e-mail kapcsolatai legyenek olyan központokkal, melyek a legfrissebb tudnivalókat gyorsan, időben közlik. Az információ áramlása a szórványban létfontosságú, de ehhez legtöbbször hiányoznak nemcsak az eszközök, hanem a működtetésükhöz szükséges anyagi fedezet is. Nagy gondot okoz, hogy az információk szelektáltan jutnak el a szórványba, és úgy tűnik, hogy a jövőre nézve ez még nagyobb gondot fog okozni. Ezért a javaslatunk az, hogy ne csak olyan tudnivalók jussanak el a kisebb szervezetekhez, amelyek valamilyen részvételre vagy fizetett továbbképzésekre vonatkoznak, például olyan konferenciákra 91


vagy tanfolyamokra, ahová fizetni kell a résztvevőknek, hanem azok is, amelyek új kapcsolatteremtést, anyagi forrást jelentenek, támogatási lehetőségek felkutatását népszerűsítik. Miért az „időben” fogalmazás? Nagyon gyakori, hogy a falvakban működő civil szervezeteknek csak postai úton vagy személyes kapcsolat révén lehet eljuttatni az információt, amely plusz időveszteséget és anyagi kiadást okoz, nem beszélve arról, hogy a határidőből való kifutást is jelentheti. Olyan települések sokasága létezik ma is a szórványokban, ahová hetente csak egy, vagy legjobb esetben három alkalommal jár posta! És akkor még nem számoltuk az adatok begyűjtésére és feldolgozására szükséges idővel! Másik nagy hátrányuk a kevesebbségben működő szervezeteknek, hogy nagyon nehezen alakíthatnak ki olyan rendszeres gyülekezési helyet, amelynek fenntartását vagy bérlését önerőből megoldhatják. Így teljesen esélytelen az állandó találkozások programszerű kialakítása, ami megmaradásunk, magyarságtudatunk őrzésének és ébren tartásának legfontosabb tényezője, mert magyar nyelven legtöbb esetben csak a saját tevékenységeik keretében folytathatnak tanítást vagy képzést. Mindezekre egyszerűen a jó együttműködés lenne a válasz? Nem tartom egyáltalán valószínűnek! Tapasztalataink szerint sokkal könnyebben elnyerhető egy rendezvény támogatása, mint egy infrastrukturális befektetés létrehozása, pedig az nem napokra, hanem évekre szól. Végezetül nyomatékosan felhívnám a figyelmet arra, hogy ezekben a régiókban egybefonódik az egyházi-, ifjúsági-, művelődési-, oktatási- és egyéb jellegű civil szervezetek tevékenysége, hisz legtöbbször ugyanaz a maroknyi ember végzi, saját szabadidejének rovására a meg nem fizetett és meg nem fizethető, anyagi áldozatokkal teletűzdelt közösségmegtartó és közösségépítő munkát! Íme néhány gondolat, mely válaszra vár, és amiért nagy lehetőségnek tartjuk a Budakalászon szervezett civil fórumot.

Pávai Gyula Kölcsey Kör, Arad - Erdély Trianon után az új hatalom mindent elkövetett azért, hogy a magyarság identitástudata elvesztődjön. Kezdték azzal, hogy átkeresztelték az utcákat, a városnegyedeket. Aradra 1919 júliusában vonultak be, és 1919. október 26-án a városnak teljesen új utcanév táblái voltak. 92


Senki se gondolta volna, hogy ez ilyen hamar megtörténik. Ficzay Dénes kollégám tökéletesen be tudta bizonyítani, hogy ez mégis megtörténhet, de ő 15 éve meghalt, és még mindig kéziratban van az a munkája, amely az aradi utcanevek változásainak történetét írja le. Nemrég volt nálunk Szegedről a néprajzos Barna Gábor, és arról a kérdésről is beszéltünk, hogy miként tud változtatni az identitástudaton már maga az utcanév is. Hogy nem a Kapa, Kasza vagy Sarló utcában lakom, hanem a Horea, Cloşca vagy Crişan utcában. Sem egyik, sem másik nem jelent ugyan nekem semmit, de az egyik anyanyelvemen van, a másik pedig nem. És kezdődtek az áttelepítések, a betelepítések. Arad magyarsága odakerült 1948 után, hogy elveszítette azonosságtudata megőrzésének legfontosabb pilléreit, az intézményeit. Elveszítette az 1817-ben alapított színházát, elveszítette a tanítóképzőjét. Elveszítette összes önálló középiskoláját, még azt is, ami nem volt állami, hanem alapítványi, a főreál gimnáziumát, amelynek Eötvös, a miniszter tette le az alapkövét. Elveszítette mindazt, ami a magyarságtudatot erősíthette volna, azokat az intézményeit, amelyek a múltját őrizték. Román intézmény lett az a kultúrpalota, amelyet az 1881-ben alapított Kölcsey Egyesület hozott létre egykor. Az építkezést 1913-ban fejezte be. A Kölcsey Egyesület gyűjteményei a kultúrpalotában lévő múzeumban vannak. Például a régiségtár, vagy a 13 aradi vértanú ereklyemúzeuma. Ez utóbbi gyűjtemény nagy részét elzárva, az alagsori raktárban tartják. Az állami könyvtárban van a Kölcsey Egyesület egykori könyvtára, és a képtára is. A 650 ezer kötetes állományából a magyar könyvek száma több mint 400 ezer, ebből 80 ezer a kéziratos anyag, és ehhez egyetlen magyar könyvtáros sincs. Ez van! Ilyen körülmények között kell a civil szervezeteknek magyarságtudatot erősíteni.

Dukrét Lajos Erdélyi Kárpát Egyesület Nem elég az a magyarságunkhoz, hogy magyarul tudunk, némi történelmi tudat is kell hozzá. Ennek talán egyik legfontosabb eszköze a túrák révén megvalósítható honismeret. Tapasztalataink szerint ez nagyon célszerű és hatásos eszköze az identitástudat megőrzésének. És nemcsak a határon túli magyarokra, de ráférne a magyarországi magya93


rokra is egy kis identitástudat néha. Ahányszor csak alkalmunk adódik, magyarországi vendégeinket is elvisszük túrázni, például a Kárpátokba.

Halász Péter Mindnyájan emlékszünk arra, hogy a ’70-es évek végén Illyés Gyula javaslatára a Szegedi Tanárképző Főiskolán felvételiző, érettségizett magyarországi fiataloktól megkérdezték, hogy milyen nyelven beszélnek a székelyek. Az derült ki, hogy 85%-uk nem tudja, hogy milyen nyelven beszélnek. Akkor Für Lajos írt egy nagyon okos cikket a Tiszatájban, amiben azt mondta, hogy ezért nem az ifjúság a felelős, mert az honnan is tudná? Hisz az iskolában nem hallhatja, mert a tananyagban nincs benne. A rádióból, a televízióból sem hallhatja. És ha valakinek nincs olyan szülője, tanára vagy barátja, aki megmondja neki, akkor felnő Magyarországon egy olyan nemzedék, amelyik nem hallott arról, hogy a határokon túl is magyarok vannak. De az elmúlt 10 esztendőben sokat javult a helyzet. Ma már, ha megkérdeznék a magyar fiatalokat, hogy kik azok a csángók, kik azok a székelyek vagy kalotaszegiek, már jóval többen tudnák. De ezt mindenkinek tudnia kell, erre kell törekednünk!

B

. Kis Béla Erdélyi Magyarok Egyesülete, Budapest Nagyon örülök, hogy szóba jött az, hogy az önazonosság megőrzésében fontos szerepük van a magyarországiaknak is. Van olyan jelenség - itt gondolok például a kisebbségi törvényre -, amely a magyarországi kisebbségek számára sokkal több lehetőséget biztosít az identitás megőrzésére, mint az anyaországban élő erdélyinek, felvidékinek és sorolhatnám. Fájó dolog, hogy míg ezeknek a kisebbségi szervezeteknek vagy önkormányzatoknak a támogatottsága nagy, addig az áttelepült magyarok identitásának megőrzése érdekében minimális a támogatottság. Ebből az következik, hogy az otthoni hagyományoknak, értékeknek a megőrzése az anyaországban nagyon nehéz. Erre jó példa, hogy az V. kerületben, a Váci utcában Mihai Eminescunak van emléktáblája, mert egykor megjelent ott egy újságban 94


egy verse. Viszont Orbán Balázsnak, aki a Váci utcában élt és halt meg, és parlamenti képviselő is volt, nincs emléktáblája. A lapok terén, a Magyarországon élő erdélyieknek gyakorlatilag egyetlen negyedévi folyóirata van, az Erdélyi Magyarság. Ugyanakkor a kisebbségek számtalan, állami alapból finanszírozott lappal rendelkeznek. Kulturális és egyéb rendezvényeikre pedig lényegesen több támogatást kapnak ahhoz képest, hogy mi alig valamit, vagy semmit nem kapunk. Ezeken a jelenségeken is érdemes elgondolkodni. Nemcsak a magyar kormánynak, hanem a határon túli magyar szervezeteknek is, hisz ha úgy vesszük, nekik itt Magyarországon érdekeiket képviselő embereik vannak. És ez nem elhanyagolható, ha figyelembe vesszük, hogy a ’80-as évektől Erdélyből mintegy 150 ezer ember települt át. Talán össze kéne fogni.

Halász Péter Igaza van Kis Bélának abban, amiket elmondott. Bár az emléktáblával kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az nem terem, mint a gomba, azt fel kell állítani. Domokos Pál Péternek sincs emléktáblája Budapesten, de idén - amikor 100. születésnapját ünnepeljük - ez a helyzet meg fog változni. Budafoki úti lakóházán emléktáblát fog állítani a Lakatos Demeter Egyesület, a Néprajzi Társaság, az Erdélyi Szövetség, az önkormányzat, a minisztérium és mások közös adakozásából.

Ráskai Mária Amicitia Baráti Társaság, Dés - Erdély Civil szervezeteink, s mi mindnyájan, nap, mint nap tevékenykedünk magyarságtudatunk megőrzéséért. Egyházaink, érdekvédelmi szervezeteink úgyszintén. Arra gondoltam, hogy hatékonyabban működhetnénk, ha az adott térségi feltételeknek és körülményeknek megfelelően közös stratégiát dolgoznánk ki. Közösen - egy ilyen stratégia alapján - sokkal hatékonyabban működhetnénk. Úgy, ahogy államszinten is létezett és létezik stratégia a magyarságtudat és identitás megszüntetésére. 95


G

ábos Dezső Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Fehéregyháza - Erdély Tamási Áron bőbeszédű volt, mindenki tudja. Eszembe jutott, hogy amikor az öccse a székelyudvarhelyi állomásról szekérrel vitte haza, akkor egyszer csak elhallgatott, és igen csendesen közeledtek Farkaslaka felé. Meg is kérdezte, hogy: Áron, mi van veled? Tamási azt felelte, hogy vetem az ágyat a szívemben édesanyám szavainak. Én is, amióta itt vagyok ezen a rendezvényen, és más alkalmakkor is, amikor megadatott nekem, hogy Magyarországon lehessek, minden szót, amit hallottam, mélyen elrejtettem a szívemben. Jó itt lenni, jó tudni, hogy nem turistaként jövünk ide. Mikor 1998-ban először átléptük a határt, és a jegyellenőr magyarul beszólt hozzánk, hogy „Ugye, maguk románok?”, nyolcan voltunk és egyből talpra ugrottunk. Nem vagyunk románok, mi magyarok vagyunk! Akkor helyesbített: Ja, én úgy gondoltam, hogy román állampolgárok. Petőfi Sándor nevét viselő egyesületünk elsősorban ezt az eszmét, ezt a felfogást fejleszti, az identitástudatot őrzi. Azért vagyunk ott. És aki még nem járt arra, szeretettel várjuk minden év július utolsó vasárnapján, hogy erről meggyőződhessen. A kommunista hatalom sem volt képes ezt az ünnepséget soha megállítani. A Székelyföldről annakidején szekerek százai özönlöttek oda, és oda telepedtek be, ahol éppen nyitva volt a kapu. Minden kapu nyitva volt, mindenkinek került bőségesen helye. Feltevődött itt, hogy ki a magyar? Nagyon nehéz ezt megfogalmazni, és nekünk nem egyszerű meg is tartani. A pedagógusokra hivatkoznék, mert nekem ez a szakmám. Nem egy alkalommal meggyőződtem arról, hogy a pedagógusok nem tesznek eleget érte. Az erdélyi tanítóképzőkben sem adják meg mindig a növendékeknek azt az indíttatást, hogy tanítónak lenni, ahhoz nem elég csak a tanítási órákat megtartani. A határon túli vidékeken azon túl kezdődik. Tanítsd meg azt az embert magatartásoddal, helytállásoddal, hogy úgy vagyok magyar, mint ahogy a nap reggel felkel, és este lenyugszik. És azzal, hogy nem elég féltéglával verni a mellemet, mint ahogy azt sokan csinálták, és csinálják a mai napig is, hanem teszek érte valamit. Akkor, amikor valaki majd magyarnak vallja magát, nem ártana megkérdezni, mit tettél 1989-ig? Akkor hova álltál? Örülök, hogy itt lehettem, köszönöm a szervezőknek, megtelt szívvel megyek haza. Bár életem alkonya felé közeledek, mint sok más barátom, de van annyi erő96


tartalékunk, hogy megtegyünk mindent azért, hogy végre valóban ne turistaként jöjjünk, hanem hazajöjjünk Magyarországra, és akik odajönnek hozzánk, ugyancsak úgy jöjjenek oda, mint akik együvé tartozunk.

Halász Péter Mindnyájan életünk alkonya felé közeledünk, születésünktől kezdve. Itt a feltöltekezésnek nagyon nagy jelentősége van. Érdekes, ha végiggondoljuk, hogy a határon túliak Magyarországra jönnek feltöltekezni, mi pedig gyakran a határon túlra megyünk feltöltekezni. Félig-meddig komolyan azt szoktam mondani, hogy nektek könnyű ott magyarnak lenni, mert a szlovákok, a románok, a szerbek naponta verik belétek, hogy magyarok vagytok. Nem lehet megfeledkezni róla, egyetlen pillanatra sem. Nálunk azonban felnőtt egy nemzedék anélkül, hogy valaki megmondta volna nekik, hogy ők tulajdonképpen magyarok. Eszembe jut egy barátom a műszaki egyetemről, aki a ’70-es években kivitte a diákokat Biharba egy kéthetes sítúrára. És persze, ott elmentek a falvakba is, találkoztak emberekkel is. Amikor hazajött, büszkén mondta, hogy kimentem 25 hitvány kozmopolitával, és hazajöttem 25 derék magyarral. Ott kint, az alatt a tíz nap alatt feltöltekeztek, megerősödtek a magyarságtudatukban. Felfedezték, hogy magyarok.

E

gri István Alapítvány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért, Kolozsvár - Erdély Magyarságtudatról beszélünk, de nem igazán tudunk egységes meghatározást adni. Én azt hiszem, hogy nem is lehet, és nem is kell, mert ez mindannyiunk számára - bizonyos szinten - mást és mást jelent. Magyarságtudat, ebben ott van az, hogy tudat. A tudatunk pedig, a tapasztalatainknak a gyűjteménye. Ki mit tapasztal a szülőföldjén, hol, merre jár, azt összegyűjti cseppenként, és az nem egységes. Közös része ennek az anyanyelv, de ezt is tanuljuk. Így épül fel a magyarságtudatunk, a tapasztalatokból. Csak arra kell ügyelnünk, hogy ezek a tapasztalatok erkölcsösek, értékesek és gazdagok legyenek. Ebben viszont számít az, hogy oktatni kell - ahogy az előbb hallottuk - honismeretet, hagyományokat, anyanyelvet. De nem elég a múltat ismerni! A magyarságtudat, akár egy raktár; a tartalma állandóan vál97


tozik. A múltra rárakódik a jelen, és erre a jövő. Ezért nagyon kell ügyelni a jövőre is: értékeket kell teremteni. Egy másik fontos jellemzője a magyarságtudatnak: a mélysége. Akár magyarságérzést is lehet mondani. Ez lehet mélyebb, és akkor az egyén számára jelentős. Vagy lehet felszínes, és akkor az egyén számára kevésbé jelentős. Esetünkben - a határon kívül - úgy vagyunk mi ezzel, mint a kisgyerek, ha el akarnak tőle valamit venni. Hát, annál jobban ragaszkodunk hozzá! Mivel úgy éreztük, vagy úgy érezzük, hogy ezt el akarják venni tőlünk, talán ez erősebben alakult ki bennünk. Magyarságtudatról és megmaradásról beszélünk. Az ápolás és megtartás mellett fejlődnünk is kell, mert ez nem statikus állapot. És a fejlődés cselekvést jelent. Változó világunkban a magyarságtudat is változó dolog, és nem lehet elválasztani a nemzet fogalmától, ezek összefüggnek. Egy egységes nemzetnek pedig - lásd anyaország és határon túliak - egységesen kell fejlődnie, de ehhez egységesen kell cselekedni is. Az egységes cselekvéshez pedig együttműködésre van szükség, viszont ez elég kívánnivalót hagy maga után, erre nem fektetnek kellő hangsúlyt. Vannak ugyan példák az együttműködésre határon túli és anyaországi civil szervezetek vagy egyének között, de ez nem elég jelentős, nincsen arányban a céllal. Ha egységes nemzetet akar formálni, mondjuk a magyar kormány, akkor az egyik legfontosabb dolog, hogy ezeket az együttműködéseket támogatnia kell. Szociológusok találták ki, hogy van olyan, hogy társadalmi tőke. Ez ezeknek a kapcsolatoknak az összessége. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ahol ez erős és fejlett, ott a társadalom fejlődése is hangsúlyosabb és pozitívabb. Tehát szerintem nagy hangsúlyt kellene fektetni a jövőben a határon túliak és anyaországiak, illetve a különböző határon túli magyar közösségek együttműködésére.

Halász Péter Ezek nagyon fontos dolgok és azt hiszem, hogy az anyaországon belül is megszívlelendőek. Tulajdonképpen az egységes gondolkodás hiányáról van szó. Nem egységesek védekezési reflexeink, veszélyérzetünk. Még itt, az országon belül sem. Ha ugyanazokra a veszélyekre egy közösség, egy nemzet tagjai másképpen reagálnak, akkor ott hiányoznak a túléléshez szükséges alapvető feltételek. Ezért fontos a nemzettudatban a „tudat” szó, mert lehet98


séges az „állapot” is, amikor valaki egyszerűen a magyarság állapotában leledzik. De a tudat azt jelenti, hogy ez az állapot a tudat szférájában valósul meg.

Farkas Zoltán Reményik Sándor Egyesület, Kolozsvár - Erdély Családunk Dél-Erdélyben maradt a második világháborúkor, Tordán, a határ mentén, ahol legnagyobb volt a nyomás. Átmenekültünk Kolozsvárra. Én akkor kezdtem iskolába járni, 1943-ban, és nagyapám adott ajándékba egy vastag, nagy, 1942-es kiadású könyvet, melynek címe Az ezredéves Magyarország. Könyvtáramban most is ez az egyes számú könyv. A családnak szép könyvtára volt, ezt gyerekkoromban gyakran a kezembe vettem, először csak lapozgattam, aztán olvasgattam, majd végigolvastam. Családunk nem magyarkodott, de ezen a könyvön keresztül gyerekkoromban tudatosan magyarrá váltam, ebből megismertem a magyar történelmet, a magyar értékeket. Azóta is böngészem a történelemkönyveket. Ezzel a példával azt akartam érzékeltetni, hogy milyen nagy szerepe van az identitástudat kialakításában a családnak és a könyvnek. Gondoskodnunk kellene arról, hogy minden iskolába induló gyerek megkapja könyv formájában az útravalót.

Halász Péter Ezt a szót, hogy magyarkodás, felejtsük el! Ne használjuk, mert ezt ránk kényszerítették, belénk verték olyanok, akik a magyarságtudatunkat gyengíteni akarják. Ilyen nincs még a világon. Ha egy franciának azt mondanánk, hogy nálatok franciáskodnak, vagy egy finnek, hogy finneskednek, az nem érti a dolgot. Vagy megsértődik rajta vagy kiröhög. Ne menjünk bele ebbe a csőbe, hogy mi, ha magyarságunkat valamilyen formában megvalljuk, akkor mi magyarkodunk. Ez olyan, mintha azt mondanánk: aki az édesanyját szereti, az édesanyáskodik.

99


Fülöp Géza Kemény Zsigmond Társaság, Marosvásárhely - Erdély Németh Lászlóra hivatkozva mondom, ha biztosítani akarjuk megmaradásunkat, akkor arra kell törekednünk, hogy minden területen minőséget tudjunk alkotni. És ebben a feladatban a legnagyobb szerep a pedagógusoké. Úgy nevelni a fiatalokat, hogy azok arra törekedjenek, hogy minőséget produkáljanak. Hogy kiváljanak, különbek legyenek teljesítményben, erkölcsben és öntudatban is, és akkor biztosítva lesz a fennmaradásunk.

Lőrincz László Bethlen Gábor Kollégium Baráti Társaság, Nagyenyed - Erdély Nem bocsátkozom részletekbe. Az eddig elmondottakhoz csak egy mondatot szeretnék még hozzátenni, még egy dolgot a figyelmükbe ajánlani, azzal a kéréssel, hogy próbálják meg mélyebben átgondolni. Arról az eszközről szól a mondat, aminek a segítségével egymás között itt kommunikálunk, és ez az anyanyelvünk. Az anyanyelv birtokában van minden embernek ezen a földön, és ennek a gyakorlásához joga is kell, hogy legyen. A mondat a következőképpen hangzik: „Az emberi méltóság a kiejtett szó méltóságával kezdődik.” Ennek pedig két része volna. Az egyik az, hogy hogyan beszélünk, mennyire szépen és helyesen. A másik pedig az, hogy mit beszélünk.

100

A Fórum szervezőiről

A Fórum szervezői Magyar Kollégium Magyar Művelődési Intézet Pest Megyei Közművelődési Információs Központ

A Fórum támogatói ❍ ❍ ❍ ❍ ❍ ❍

Budakalászi Faluház Határon Túli Magyarok Hivatala Illyés Közalapítvány Nemzeti Kulturális Alapprogram Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Pest Megyei Közgyűlés

101


A Fórum szervezőiről A következőkben röviden bemutatjuk a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumának szervezőit, valamint a Fórumnak helyet adó települést, Budakalászt és a házigazda Faluházat.

Magyar Kollégium A Magyar Kollégium ötlete egy, a határainkon túl élő magyarok részére - 1990 novemberében - megszervezett népművelés-szakmai képzés átütő sikere kapcsán fogalmazódott meg. A népművelő (közművelődési, kultúraközvetítői, kulturális, szervezői stb.) szakma az elmúlt évtizedekben Magyarországon - két évszázados hagyományra építve értékes eredményeket hozott létre, használható módszereket fejlesztett ki. Ezek megismertetése a határainkon túl élő magyarsággal az anyaország feladata. Ennek a munkának egyik „napszámosa” a Magyar Kollégium. A Magyar Kollégium az egyetemes magyar kultúra értékeit őrző és gyarapító szellemi műhely. A Magyar Kollégium a magyarországi közművelődési szakma eredményeit, módszereit közvetíti a határainkon túl élő magyarság számára. A Magyar Kollégium az aktuális politikától független, nemzeti intézmény. A Magyar Kollégium elnevezése. Bécsben működik egy intézet - neve Collegium Hungaricum -, amelynek az a feladata, hogy a magyar kulturális értékeket hozzáférhetővé tegye a bécsiek, az osztrákok számára. A latin nyelvű elnevezés magyar megfelelője: Magyar Kollégium. 102


Szervezetünk, - mely ezt a nevet viseli - Budapesten székel és az a vállalt feladata, hogy segítse a magyar kultúra értékeit hozzáférhetővé tenni minden határon túl élő magyar számára. A Magyar Kollégium kialakulása. A Magyar Kollégium ötletéhez el kellett jutni. Az általa végzett tevékenység egyértelmű elkülönülése más munkától; a Magyar Kollégium nevének – mint védjegynek – szerepeltetése az 1992 esztendő elejére esik. Mindazonáltal a Magyar Kollégium intézményének alapvetése már 1991 februárjában elkészült, ekkor született az elnevezés is. Akkoriban azonban a feltételek még hiányoztak a tervszerű munka megindításához. Az ezt megelőző időszak útkeresés volt. Mégis, a tartalmi- és személyi azonosság, valamint a munka folyamatossága miatt az 1990-es kezdés óta végzett tevékenységet a Magyar Kollégium teljes joggal vallja magáénak. A Magyar Kollégium működéséhez a jogi hátteret 1992 és 1996 között a Budapesti Népművelők Egyesülete adta. 1996. július 1-én megalakult a Magyar Kollégium Alapítvány és a Magyar Kollégium Kulturális Egyesület. A Fővárosi Bíróság mindkét társadalmi szervezetet bejegyezte. A Magyar Kollégium alapelvei: - A Magyar Kollégium közművelődés-szakmai szervezet. Politikával nem foglalkozik sem határon belül, sem azon túl. - A Magyar Kollégium munkatársai, szakemberei nem nyilvánítanak véleményt határon túli, helyi vitás kérdésekben. - A Magyar Kollégium nyitott szervezet. Minden más szakmai szervezettel kész együttműködésre, ha az kölcsönös érdekeken nyugszik, s a partner tiszteletben tartja a Magyar Kollégium alapelveit. - A Magyar Kollégium feladatának tartja, hogy olyan találkozókat szervezzen, amelyeken különböző, határon túli régiók szakemberei közvetlenül tudnak eszmét cserélni. - A Magyar Kollégiumnak nem feladata az adományozás. A segítséget tanítással adja. - Más helyen bevált módszereket ajánl. A szakmai tapasztalatokat képzéssel közvetíti. (Nem halat visz, hanem segít jobban halászni.) - A képzések során az együttgondolkodás a legfőbb módszer. A Magyar Kollégium munkatársai, szakemberei tanácsot adhatnak, de nem vállalkoznak arra, hogy megmondják a helyi szakembereknek, mit kell tenniük. 103


A Magyar Kollégium Kulturális Egyesület Székhelye: Budapest XIX. Baross u. 48. 1192; Képviselője: Romhányi András elnök; Működési köre: kulturális. A bírósági nyilvántartásba vétel száma és kelte: 7275 – 1996. október 29. Számlavezető: Monor és Vidéke Takarékszövetkezet. A számlavezető címe: Budapest XVIII. Üllői út 399, 1181. A számlavezető telefonszáma: 292-0308; Számlaszám: 65100118-10016659; Adószám: 18229594-2-43.

Magyar Kollégium Alapítvány Székhelye: Budapest XIX. Baross u. 48. 1192; Képviselője: Romhányi András a kuratórium elnöke. A bírósági nyilvántartásba vétel száma és dátuma: 6445 – 1997. január 14. Az alapítvány célja: a kisebbségi helyzetben és a szórványban élő magyarság identitástudata megőrzésének elősegítése a népművelés eszközeivel. Számlavezető: OTP Bank Rt. XIX. kerületi fiók. A számlavezető címe: Budapest XIX. Üllői út 285. 1195. Telefon- és faxszáma: 157-3356 v. 280-7346; 280-1607. Számlaszám: 117-19001-20299714. Adószám: 18231643-1-43.

*

104


Magyar Művelődési Intézet Megalakulása óta a Magyar Művelődési Intézet a helyi közművelődési tevékenységek és a megyei / fővárosi feladatok segítése érdekében országos közművelődési tanácsadást és szolgáltatást biztosít. Ezen feladatunk a nem hivatásos művészeti mozgalmak segítése, a népművészeti, az előadó- és vizuális művészeti rendezvények koordinálása, a szakági képzések és vizsgáztatások rendszerének a kialakulása, azok lebonyolítása, fesztiválok, konferenciák szervezése. A népi iparművészeti alkotások minősítése, a népi iparművészeti gyűjtemény kezelése, kiállítások (állandó, időszakos) rendezése, mesterségpályázatok meghirdetése, gondozása. A nemzetiségek és az etnikai csoportok kulturális hagyományainak, társadalmi szokásainak, művészeti értékeinek gondozása, ápolása. A szakemberek képzése, állami feladatként vizsgabizottságok működtetése, a továbbképzések biztosítása. Szakmai, szakági kiadványok, közművelődési periodikák megjelentetése. A művelődési otthonok és a művelődési szervezetek tevékenységének elemzése, statisztikai adatok értékelése, a kulturális segítő tevékenységek rendszerezése. A közművelődési események rögzítése, feldolgozása. A szakirodalom és a dokumentáció gyűjtése, rendszerezése, információs rendszer működtetése. A szakterület nemzetközi kapcsolatainak ápolása, szélesítése. A Magyar Művelődési Intézet Nemzetközi és Nemzetiségi Főosztálya Határon Túli Magyarok Osztályának feladata, hogy az Intézetben folyó munkát, szakmai, módszertani eredményeket hozzáférhetővé tegye a szomszédos országok magyarsága, művelődési intézményei és szervezetei számára. A művelődési intézményekkel és közösségekkel, az amatőr művészeti mozgalmakkal, különösen pedig a népművészet különböző ágaihoz tartozó tevékenységével szoros és kölcsönös kapcsolatot alakított ki.

* 105


Pest megyei Közművelődési Információs Központ A Központ megalapítója, fenntartója a Pest megyei Közgyűlés, mint választott testület (önkormányzat). Feladata, hogy ellássa a megye településein működő művelődési otthonok, közművelődési intézmények és civil szerveződések módszertani, szakmai segítését. Lehetséges formái a szakmai képzések, tanácsadás, információk eljuttatása, tapasztalatcserék és bemutatkozási alkalmak, fesztiválok szervezése. Fontosnak tartjuk a civil szervezetek, helyi kezdeményezések segítését, településközösség fejlesztő folyamatok elindítását, a települések együttműködésének fejlesztését, a humán fejlesztés lehetőségeinek megteremtését. Az intézmény - írásos módon, személyes találkozókon folyamatosan kapcsolatot tart a megye 184 településével, továbbá a települési önkormányzatok által fenntartott közművelődési intézményekkel és más megyei, valamint helyi szervezetekkel. Főbb szakmai irányok: – a közösségek kulturális aktivitásának, versenyképességének fejlesztése, szükségessége; – a megyei szakmai tanácsadás és szolgáltatás célfeladat-eszközrendszerének korszerűsítése érdekében; – a tematikai hálózatépítés folytatása; – a módszertani tanácsadás, szolgáltatás kistérségi rendszerének bevezetése és az együttműködés rendszerének kialakítása a térségi feladatot ellátó művelődési házakkal; – a szakmai bázishelyek bővítése. Műhelyek a PMKIK-ben: – falu-, közösségfejlesztés; – felnőttképzés, népfőiskola, honismeret; – amatőrművészet – népművészet (színjátszó, versmondó, néptánc, népdal, együttesek, szólisták, képzőművészek); – kiadvány: havi szakmai periodika a Pest megyei Közművelődési Információk című újság. Az intézmény vezetője: Nagy Júlia. Az intézmény címe: 1052 Budapest Városház u. 7; Tel./fax: 0036-13186806, 317-6436; E-mail: [email protected]; Internet honlap: www.pmkult.hu.

* 106


Budakalász Budakalász Budapesttel határos község, a Dunakanyar kapuja. Az egyik oldalról a Pilis dombjai, másikról a Duna folyó határolja, így területén dombok, bő termést nyújtó ártéri síkföldek és közlekedésre alkalmas folyó is található. Régészeti leletek bizonyították, hogy e kedvező körülmények folytán a vidék már 15 ezer éve lakott hely. A pattintott kőszerszámokon kívül itt találták meg a „kalászi kocsit”, mely az első európai kocsiábrázolás. A legtöbb és legjelentősebb régészeti emlékei a bronzkorból, a rómaiak idejéből és Közép-Európa leggazdagabb és legnagyobb avar-kori temetőjéből származnak. Jelenleg a község több mint 8000 lakost számlál. Egyik fő jellegzetessége a több nemzetiség egymás mellett élése. A XVII-XVIII. század fordulóján szerbek, majd a XIX. század első éveiben németek települtek a Dunakanyarba, községünkbe, nagymértékben befolyásolva a környék arculatát, kultúráját. A nagyközség kedvenc célpontja a fővárosból kitelepedőknek, a falusi környezetet választóknak, hiszen mind tömegközlekedéssel, mind közúton Budapest belvárosa könnyen, gyorsan elérhető. A lakosság nagyobb része Budapesten dolgozik. Nincs jelentős ipari létesítménye az egykori Klinger (Lenfonó) gyár bezárása óta. Kiemelésre méltó a faluban található mészkőbánya, innen származik a budapesti Hősök terén található Ismeretlen katona sírköve, a Parlament és a Halászbástya díszítéseinek egy része. Több budapesti közintézmény is a budakalászi kőfaragók emlékeit őrzi. Látnivalói közül kiemelkedő a főtéren található, 1700-as évekből származó görögkeleti szerb templom, az elsősorban fővárosiak által kedvelt és látogatott nagy kiterjedésű Omszk park, a nyári felüdülésre, vízi sportokra alkalmas bányatavak és a Duna parti üdülőtelep és az evezősök kedvelt megállóhelye, a Lupa sziget.

* 107


Kalászi Faluház

1946-ban a Budakalászi Textilművek Klinger Henrik Rt. művelődési házának megalapítói maguk sem gondolták, hogy az épület 50. születésnapját a Ház nagyszerű újjáépítésével ünnepli majd meg Budakalász. 1995 májusában kapta meg az értesítést Budakalász önkormányzata, hogy elnyerte a kormány 50 millió Ft-os támogatását az intézmény újjáépítésére. Túri Attila építész tervei ekkor már készen álltak, melyeket a tervező a közművelődési szakemberekkel egyeztetve, a közművelődési funkciót messzemenően figyelembe véve véglegesített. A terveket a falu lakossága is megismerte és nagy tetszéssel fogadta. A képviselőtestület megszavazta a mintegy 100 millió Ft-os beruházáshoz szükséges 50 millió Ft-os saját finanszírozást, s hogy 1996. augusztus 18-ra megépítteti, és a falu polgárainak átadja a létesítményt. Feltör a múlt – Túri Attila építész a falu lakosai által adományozott, egykori kalászi épületekből származó régi köveket, címeres téglákat látszó módon építette be a Ház falaiba, amelynek immár Kalászi Faluház lett a neve. Az 1600 m2-es intézmény termeinek a kihasználtsága már az indulás pillanatában 70%-os. Az új faluházban kapott helyet: a könyvtár, a zeneiskola és alakuló zenekarai, a Lenvirág Együttes, a Kalász Táncegyüttes, három népzenei együttes, a Kalász Újság szerkesztősége és a Régi Rádió Stúdiója. A lakodalmakat, bálokat, falufórumokat, a házasságkötéseket, családi ünnepeket méltó környezetben, a díszteremben tartják. A művelődési háznak gazdag a rendezvény-, tanfolyam- és szolgáltatás-kínálata. 108


A faluházban működnek a falu civil és hivatalos szervezetei, egyesületei, klubjai, pártszervezetei, kézilabda szakosztálya és NB-II-es tenisz szakosztálya. Kávéháza, melegkonyhás vendéglátó-ipari szolgáltatása van. A Kalászi Faluház a falu szívében a HÉV Lenfonó megállóhelyétől 2 percnyire, Budapest belvárosától 25 percnyire fekszik, kiválóan alkalmas konferenciák, tréningek, képzések, fogadások szervezésére, vendégül látására is. Az árnyas fák között fekvő nemesen szép épület mellett nem mehet el érdektelenül sem falubeli, sem idegen, és az építtetők bíznak benne, hogy az intézmény emblémájában szereplő „búzaszem-ház” dúsan kivirágzik.

109

*

A 2. Budakalászi Találkozó résztvevőinek

FELHÍVÁSA Mi, a 2. Budakalászi Találkozó (Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek 2. Fóruma) tanácskozáson résztvevők, az általunk képviselt civil szervezetek nevében az alábbi felhívással fordulunk minden, a magyarság sorsáért aggódó, a civil szervezetek munkájában bízó honfitársunkhoz: 1.

A résztvevők üdvözlik a Státustörvény elfogadását és felajánlják együttműködésüket az abban megfogalmazott célkitűzések megvalósításához.

2.

Határozottan szükség van a Kárpát-medencei Közművelődési Civil Szervezetek Fórumára, mivel ez a tanácskozás biztosítja számukra a tapasztalat- és információcserét, és ez akadályozza meg az elszigetelődést.

3.

Szükségesnek tartjuk, hogy a civil szféra vállalja fel a magyar szellemben történő oktatással és neveléssel járó társadalmi feladatokat, ezáltal megvalósítva a nemzeti önazonosság-tudat megőrzését és fejlődését.

4.

Hangsúlyozzuk a kölcsönösség elvének érvényesítését minden területen, hogy gyarapodhassunk egymás tapasztalata és munkája által.

5.

110

Elvárjuk, hogy a mindenkori hatalom mindenütt támaszkodjon a civil szervezetek információira és döntéseit azok alapján (is) hozza.

*

Szükségesnek

6.

tartjuk a Kárpát-medencei kisebbségi magyar közművelődési civil szervezetek adatbázisának és esemény-naptárának továbbfejlesztését, valamint hozzáférhetővé tételét mind nyomtatott, mind elektronikus formában. Fontosnak tartjuk, hogy ezt a munkát a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogassa.

7.

Nem tartjuk kellően hatékonynak a kisebbségi magyarság kulturális életét segítő támogatások jelenlegi elosztási rendszerét.

8.

Fontosnak tartjuk a jelenlegi elosztási rendszer átszervezését. Az egyes régiókban működő közvetítő (ernyő)szervezetek legyenek valóban a régió civil szervezeti által elfogadott (legitim) fórumok. Az illetékes kuratóriumokban megfelelő súllyal legyenek ott a civil szervezetek képviselői.

Budakalász, 2001. június 23-án

A 2. Budakalászi Találkozó résztvevői 79 civil szervezet képviselői

A Felhívás megszavazása

111

Résztvevők

A II. Budakalászi Fórumon képviselt közművelődési civil szervezetek elérhetőségi adatai A II. Fórum résztvevői közül többen is hiányolták, hogy az I. Fórumról kiadott Füzet nem tartalmazta a résztvevők elérhetőségi adatait, így ebben a Füzetben a kért adatokkal kiegészítve közöljük a jegyzéket. Megjegyzések: A jegyzék csak a II. Budakalászi Találkozón képviselt szervezetek elérhetőségi adatait tartalmazza. Az ország nyelvén megadott cím a POSTACÍM, ami nem minden esetben egyezik a székház/iroda címével. A levelezési cím leggyakrabban az elnök vagy valamelyik vezetőségi tag lakáscíme. Ugyanez vonatkozik a telefonszámra is. Ha a szervezet telefonszámaként valamelyik vezetőségi tag telefonszáma volt megadva, ezt az ismétlések elkerüléséért - nem tüntettük fel kétszer. Ha a vezetőségi tagok fax, illetve e-mail elérhetőségeként a szervezeté volt megadva, ezt sem tüntettük fel külön. A faxszám legtöbb esetben nem a szervezeté, hanem RMDSZ irodáé, polgármesteri hivatalé, iskoláé, egyházé vagy egyéb intézményé, illetve valamelyik vezetőségi tagé. A jegyzékben szereplő vezetőségi tagok neve után nem tüntettük fel a tisztséget. Általában az elnök, alelnök vagy titkár elérhetősége van megadva. Az elnök csak azokban az esetekben nem szerepel a jegyzékben, ha az Adatlapon nem volt feltüntetve az elérhetősége. Kérünk mindenkit, hogy amennyiben változások vannak az elérhetőségi adataikban, illetve a vezetőségre vonatkozóan, ezt közöljék a Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztályával, hogy az Adatbázisban folyamatosan valós adatok szerepelhessenek. *

112

Résztvevők

Agape Koltó-Katalini Alapítvány - Koltó 4862 Coltău nr. 71, jud. Maramureş, România; Bencze Béla +40-62-489048; Téglás Lajos +40-62-489039 Alapítvány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért - Kolozsvár 3400 Cluj-Napoca, str. Pietroasa nr. 12, jud. Cluj, România; [t/f] +40-64-431488, [email protected]; Somai József +40-64-195282, [email protected]; Egri István +40-64-138588 Amicitia Román-magyar Baráti Társaság - Dés 4650 Dej, str. Unirii nr. 3/D8/7, jud. Cluj, România; Ráskai Mária [t/f] +40-64-211847; Papolczi Mária +40-64-212406 Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület - Brassó 2200 Braşov, str. Gen. Dumitrache nr. 20/257/9, jud. Braşov, România; [fax] +40-68-472101; Házy-Bakó Eszter +40-68-425321; Markó Klára +40-68-439079 Báthory István Alapítvány és Kulturális Társaság - Szilágysomlyó 4775 Şimleu Silvaniei, str. 1 Decembrie 1918 nr. 33, jud. Sălaj, România; [t/f] +40-60-678199; Széman Péter +40-60-674038, +40-95-845416 Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség - Beregszász 4399 Beregsurány, Pf. 4, Magyarország; +380-31-41-24263; +380-31-41-23417, [fax] +380-31-41-23305, [email protected]; Pirigyi Béla +380-31-41-25055; Zubánics László +380-31-41-24446; Csulák Ernő +380-31-41-61219 Beszterce Művelődési Alapítvány - Beszterce 4400 Bistriţa, str. Gheorghe Şincai nr. 21, jud. Bistriţa-Năsăud, România; [t/f] +40-63-210070, [email protected]; Jakab Mihály +40-63-219871, +40-92-950417; Koós Erzsébet +40-63-219270 Bethlen Egyesület - Bethlen 4575 Beclean, P-ţa. Libertăţii nr. 11, jud. Bistriţa-Năsăud, România; Borsos Károly László +40-63-342019, +40-95-356442; Rémán Ernő +40-63-340995 113

Résztvevők

Bethlen Gábor Kollégium Baráti Társaság - Nagyenyed 3325 Aiud, str. Bethlen Gábor nr. 1, jud. Alba, România; [fax] +40-58861947; Lőrincz László +40-58-861155, [email protected] Horváth Enikő +40-58-861346 Bibliofil Alapítvány Művelődési Egyesület - Székelyudvarhely 4150 Odorheiu Secuiesc, P-ţa. Harghita nr. 2, jud. Harghita, România [t/f] +40-66-218332, [email protected]; Róth András Lajos +40-66217796; Hermann Gusztáv Mihály +40-66-216638, +40-94-600928 Bocskai István Művelődési Egyesület - Nyárádszereda 4333 Miercurea Nirajului, str. Trandafirilor nr. 3/5, jud. Mureş, România; [fax] +40-65-576080, [email protected]; Kádár Gyöngyi +40-65-576401; Kiss Hajnal +40-65-576085 Bolyai Társaság - Kolozsvár 3400 Cluj-Napoca, B-dul. 21 Decembrie 1989 nr. 116, jud. Cluj, România; [t/f] +40-64-191582, [email protected]; Wanek Ferenc +40-64-124632; Jung János +40-65-213788 Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság - Bukarest 707142 Bucureşti 1, str. Zalomit nr. 6, România; [t/f] +40-1-3149880, [email protected]; Lőrinczi Gyula dr. +40-1-3483478, [email protected]; Molnár Szabolcs dr. +40-1-7269045 Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért - Kolozsvár 3400 Cluj-Napoca, str. 21 Decembrie nr. 108/22, jud. Cluj, România; +40-64-190554, [fax] +40-64-190555, [email protected] (www.civitas.ro); Hajdó Csaba +40-94-829455; Pásztor Enikő-Andrea +40-64-130631, [email protected] Délibáb Hagyományápoló és Természetbarát Kör - Szaján 23324 Sajan, ul. Velika 95, Jugoslavija; B. Varga Viktória +381-230-66014 Dicsőszentmártoni Népszínház - Dicsőszentmárton 3225 Târnăveni, str. Republicii nr. 78, jud. Mureş, România; [t/f] +40-65-440835; Puskás György +40-65-443483; Moldován Ilona +40-65-448775 114

Résztvevők

Doroszló Tájház - Doroszló 25243 Doroslovo, ul. Ž. Zrenjanin 54, Jugoslavija; +381-25-862570, [fax] +381-24-29221; Raj Rozália +381-24-577318 Dózsa György Magyar Művelődési Központ - Bajmok 24210 Bajmok, ul. Mosa Pijade 14, Jugoslavija; +381-24-762482; Mojzes Antal +381-24-762526; Lajkó Dezső +381-24-764136 Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület - Kolozsvár 3400 Cluj-Napoca, Calea Moţilor nr. 84, jud. Cluj, România; [t/f] +40-64-198050; Makkai Péter +40-67-373635; Jakab István +40-64-199885, +40-95-915557 Erdélyi Kárpát Egyesület - Kolozsvár 3400 Cluj-Napoca, str. Iuliu Maniu nr. 7/5, jud. Cluj, România; Máthé Gyula +40-64-199025, [fax] +40-64-420470, [email protected]; Dukrét Lajos +40-67-352609, [email protected] Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Dési Fiókja - Dés 4650 Dej, str. Nicolae Iorga nr. 6, jud. Cluj, România; +40-64-212725, +40-64-213156; Mártonné Kalapáti Jolán +40-64-216431; Balogh Zoltán +40-64-212733 Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Vajdahunyadi Szervezete 2750 Hunedoara, str. Revoluţiei nr. 5, jud. Hunedoara, România; [email protected]; Doboly Beatrix [t/f] +40-54-715805; Kófity Magdolna +40-54-724463 Fehér Ferenc Magyar Művelődési Egyesület - Piros 21201 Rumenka, J. J. Zmaj 24, Jugoslavija; Fenesi Péter +381-21-715508; Szarvák Lídia +381-21-715037 Gaál Mózes Közművelődési Egyesület - Barót 4023 Baraolt, str. Kossuth Lajos nr. 129, jud Covasna, România +40-67-377813, +40-67-377962, [fax] +40-67-377919, [email protected]; Demeter Katalin +40-67-377884, +40-94-201071; Demeter Zoltán +40-67-378413 115

Résztvevők

Gábor Áron Kulturális Alapítvány - Bereck 4092 Breţcu nr. 89, jud Covasna, România; +40-67-368225; Khell Ödön +40-67-368013; Handra Kelemen +40-67-368037 Gaudeamus Alapítvány - Segesvár 3050 Sighişoara, str. Griviţei nr. 4/a/25, jud. Mureş, România; Farkas Miklós [t/f] +40-65-773019; [email protected]; Tóth Tivadar +40-65-778684, [email protected] Gyantai Református Ifjúsági Központ - Gyanta 3631 Ginta nr. 130, jud Bihor, România; Soós József Tamás +40-95-926516, [email protected] Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes - Csíkszereda 4100 Miercurea Ciuc, B-dul. Timişoarei nr. 6, jud. Harghita, România; [t/f] +40-66-171362, [email protected] (www.clmc.topnet.ro); András Mihály +40-66-313145, +40-94-619227, [email protected]; Miklós Katalin +40-94-513988, [email protected] Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány - Kolozsvár 3400 Cluj-Napoca, str. Clinicilor nr. 18, jud. Cluj, România +40-64-190096, [fax] +40-64-190811, [email protected]; Pillich László +40-64-195692; Pillich Katalin +40-64-195692 Hollósy Simon Művelődési Egylet - Máramarossziget 4925 Sighetu Marmaţiei, str. Ştefan cel Mare nr. 121, jud. Maramureş, România; Zahoránszky Ibolya +40-62-311908; Várady Ilona +40-62-319039 Jádzó Társaság - Sepsiszentgyörgy 4000 Sfântu Gheorghe, P-ţa. Libertăţii nr. 9, jud Covasna, România; [t/f] +40-67-351648; Jártó Kocsis Edit +40-67-324824 Jakab Antal Tanulmányi Ház - Csíkszereda 4100 Miercurea Ciuc, str. Sic nr. 147, jud. Harghita, România; +40-66113452; +40-66-172126, [fax] +40-66-172145, [email protected]; Farkas Sándor +40-66-171140, +40-92-894711; Elekes András +40-66-124567, +40-94-801247

116

Résztvevők

Kárpátaljai Magyar Egyházi Kulturális Újjászületési, Zene- és Képzőművészeti Credo Alapítvány - Ungvár 88015 Ungvár, Csapi köz 1/A, Ukrajna; [email protected] (http://credoalapitvany.virtualave.net); Ivaskovics József +380-3122-28353 Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete - Beregszász 90200 Beregszász, Görbe u. 6, Ukrajna; [t/f] +380-31-41-24867; Lőrincz Lajos +380-3141-24605 Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Szervezete 90200 Beregszász, Görbe u. 6, Ukrajna; [t/f] +380-31-41-24867; Bakancsos László +380-3141-24867; Lőrincz Lajos +380-31-41-24605 Kemény János Alapítvány - Maroshévíz 4220 Topliţa, str. N. Bălcescu nr. B/I/16, jud. Harghita, România; Komán János [t/f] +40-66-142851; Csatlós Anna +40-66-142497 Kemény Zsigmond Társaság - Marosvásárhely 4300 Târgu Mureş, str. Horea nr. 6, jud. Mureş, România; [fax] +40-65-215278; Csiky Boldizsár +40-65-215804; Fülöp Géza +40-65-161205, [email protected] Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület - Zenta 24400 Senta, ul. Zmaj Jovina 37, Jugoslavija; Vasas Ilona +381-24-815380; B. Varga Anna +381-24-821537 Kölcsey Egyesület - Arad 2900 Arad, str. Lucian Blaga nr. 2/4, jud. Arad, România; Pávai Gyula +40-57-261135; Márkus János +40-57-222062 Krasznáért Alapítvány - Kraszna 4742 Crasna nr. 441, jud. Sălaj, România; Nagy István +40-60-678660/42, +40-60-363075 Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Bethleni Szervezete 4575 Beclean, Aleea Castanului nr. E1/3/10, jud. Bistriţa-Năsăud, România; Székely Emese +40-63-340280, +40-94-500022; Tóth Edit +40-63-340982 117

Résztvevők

Magyar Média és Információs Központ - Alsóőr 7501 Unterwart 230; +43-3352-31287/0; [fax] +43-3352-31287/14, [email protected] (www.umiz.at); Kelemen László 0043-3352-38788, +43-6767-341704 Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet - Lendva 9220 Lendava, Glavna ulica 120; +386-2-577-6660, [fax] +386-2-577-6668, [email protected]; Göncz László +386-2-577-6662; Patyi Zoltán +386-2-575-1971 Majláth Kör - Királyhelmec 07701 Kráľovský Chlmec, P.O.B. 59, Slovakia; +421-56-6322139, +421-56-6323339; Hogya György +421-56-6321070, +421-905-781851, [email protected]; Antalik Gyula +421-56-6323339, [email protected] Matyi Műhely Bábszínház - Nagyvárad 3700 Oradea, str. Progresului nr. 77/14, jud. Bihor, România; +40-93-182636, [fax] +40-59-162454, [email protected]; Meleg Attila +40-93-182636 Medgyesi Református Gyülekezeti és Szórvány Központ - Medgyes 3125 Mediaş, C.p. 27, jud. Sibiu, România; [t/f] +40-69-842259, [email protected]; Soós József +40-95-860034, Bardóczi Cs. Zita +40-69-846264 Monográfia Alapítvány - Mezőpanit 4327 Pănet, str. Izsák nr. 249, jud. Mureş, România; Deák János +40-65-126349/119; Deák Júlia +40-65-126349/119 Népkör Magyar Kultúregyesület - Eszék 31000 Osijek, Š. Petőfija 76, Hrvatska; [t/f] +385-31-304770; Magdika Dániel +385-31-206094, +385-91-5128828; Farkas Tivadar +385-31-303333; +385-98-776711; Tausz Imre +385-31-204618, [email protected] Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság - Nagyvárad - 3700 Oradea, str. Bernard Shaw nr. 36-C8/8, jud. Bihor, România; Dukrét Géza +40-59-266191, [email protected]; Gyarmati Gábor +40-59-140185 118

Résztvevők

Petőfi Sándor Művelődési Egyesület - Fehéregyháza 3068 Albeşti, str. Telepes nr. 18, jud. Mureş, România; Gábos Dezső +40-68-778025; Szabó József +40-68-777967; Máthé Attila +40-92-421041 Petőfi Sándor Művelődési Egyesület - Telecska 25222 Telečka, Trg. Oslobođenja 3, Jugoslavija; [t/f] +381-25-86001; Bakos András +381-64-1616427; Galac Gabriella +381-25-86129, +381-64-1484278 Petőfi Társaság - Torda 3350 Turda, str. Dr. I. Raţiu nr. 44, jud. Cluj, România Nagy Albert +40-64-311174; Szaniszló Miklós +40-64-314370; Zoltán Gyöngyvér +40-64-314457 Petrőczy Kata Szidónia Közművelődési Egyesület - Marosludas 4350 Luduş, str. Garofiţei nr. 7/7, jud. Mureş, România; [t/f] +40-65-414362; Kováts Zsuzsánna-Ildikó +40-65-411778 Andrássy Árpád +40-65-411630 Polgári Kezdeményezés Klubja - Királyhelmec 07701 Kráľovský Chlmec, ul. Hlavná 172, Slovakia; Pirovits László [t/f] +421-56-6321482, +421-905-466771; Zvolenskyné Kiss Gabriella +421-56-6321321 Pro Musica Zenei Alapítvány - Réty 4040 Reci, str. Comolău nr. 268, jud. Covasna, România; [t/f] +40-67-373804; Kelemen Antal +40-67-373728; Maksai Anikó +40-67-373723 Reményik Sándor Egyesület - Kolozsvár 3400 Cluj-Napoca, str. Donát nr. 142, jud. Cluj, România; [t/f] +40-64-420022; Farkas Zoltán +40-64-189987 Reményik Sándor Kulturális és Oktatási Központ - Óradna 4532 Rodna, str. Crişan nr. 1049, jud. Bistriţa-Năsăud, România; Bauerné Madarász Ilona +40-63-377005; Viliczki László +40-63-377066 119

Résztvevők

Reményik Sándor Művész-stúdió Alapítvány - Kolozsvár 3400 Cluj-Napoca, str. Kogălniceanu nr. 13-15, jud. Cluj, România; Essig József +40-64-199886, +40-95-396362, [email protected]; Essig Klára +40-64-199886 Római Katolikus Szent Mihály Nőszövetség - Kolozsvár 3400 Cluj-Napoca, str. Iuliu Maniu nr. 6/I/12, jud. Cluj, România; [t/f] +40-64-197642; Schuller Hajnal +40-64-193103; Balogh Gizella +40-64-195109 Romániai Magyar Táncszövetség - Csíkszereda 4100 Miercurea Ciuc, P-ţa. Libertăţii nr. 16, jud. Harghita, România; [t/f] +40-66-171362, [email protected] (www.clmc.topnet.ro); András Mihály +40-66-113145, +40-94-619227; Kerekes Boglárka +40-66-171362 Rosarium - Rozsnyói Magyar Közművelődési Intézet - Rozsnyó 04801 Rožnava, Nameštie Banikov 18, Slovakia; +421-58-7349914; Ambrus Ferenc +421-58-7342765 Sapientia Varadiensis Alapítvány - Nagyvárad 3700 Oradea, Cp. 1-204, jud. Bihor, România +40-59-413103, [fax] +40-59-437898, [email protected]; Fleisz János +40-59-437898, [email protected]; Kelemen Mária +40-59-146592 Sikerkulcs Alapítvány - Székelyudvarhely 4150 Odorheiu Secuiesc, str. Victoriei nr. 16/A, jud. Harghita, România; +40-66-218359; Simon Károly +40-66-216673; Mester Zsuzsánna +40-66-214533 Sipos Domokos Művelődési Egyesület - Dicsőszentmárton 3225 Târnăveni, str. Republicii nr. 78, jud. Mureş, România; [t/f] +40-65-444511; Seprődi József +40-65-448404, +40-95-845347; Szigeti Mária-Magdolna +40-65-442532, +40-95-870832, [email protected] Szatmárnémeti Kölcsey Kör - Szatmárnémeti 3900 Satu Mare, str. Rândunelelor nr. 1, jud. Satu Mare, România; Muzsnay Árpád [t/f] +40-61-712808 120

Résztvevők

Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület - Temerin 21235 Temerin, ul. Petefi Šandora 19, Jugoslavija +381-21-843411; Sörös Sándor +381-21-843046; Pál Tibor +381-21-842036, +381-63-8472414 Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (Csemadok) Érsekújvár Területi Választmánya - Érsekújvár 94360 Nána, ul. Jókaiho 78, Slovakia; [fax] +421-36-7522312; Csicsay Alajos +421-36-7523958; Dániel Erzsébet +421-36-7597127, +421-90-5434086 Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (Csemadok) Ung-vidéki Területi Választmánya - Nagykapos 07901 Vel'ké Kapušany, námestie Istvána Dobóa 3, Slovakia; +421-56-6281910, [fax] +421-56-6281022, [email protected]; Kozsár Miklós +421-56-6382533, [email protected]; Móré Margit +421-56-6281990, +421-908-330430 Szórvány Alapítvány - Temesvár 1900 Timişoara, Calea Martirilor nr. 4/10, jud. Timiş, România; +40-92441647; Bodó Barna [t/f] +40-56-201390, [email protected]; Kása Zsolt +40-56-160954 Téka Művelődési Alapítvány - Szamosújvár 3475 Gherla, str. Mihai Viteazul nr. 39, jud. Cluj, România; [t/f] +4064-243198, [email protected] (www.teka-alapitvany.org); Balázs-Bécsi Attila +40-64-243198; Póka Enikő +40-64-242043, +40-92-719662 Tempó Táncklub - Nagyvárad 3700 Oradea, str. Moscovei nr. 8, jud. Bihor, România; +40-59-131948; Meleg Attila [t/f] +40-59-162454, +40-93-182636, [email protected]; Imre Lucia +40-95-388483 Than Fivérek Értelmiségi Kör - Óbecse 21220 Bečej, Lj. Doroslovačkog 9, Jugoslavija; [email protected] (www.nexus.hu/mezogazda); Lengyel László [t/f] +381-21-814024

121

Résztvevők

Tibor Ernő Képzőművészeti Galéria Alapítvány - Nagyvárad 3700 Oradea, Şirul Canonicilor nr. 11, jud. Bihor, România; Széll Katalin +40-59-126368; Bányai-Szabados Katalin +40-59-472536 Vadvirág Hagyományápoló Kör - Ada 24430 Ada, ul. Sava Kovačevića 31, Jugoslavija; Varga Lívia +381-24852207; Varga Mária [t/f] +381-24-851724, [email protected] Vajdasági Magyar Folklórközpont - Szabadka 24000 Subotica, ul. B. Nušića 2, Jugoslavija [t/f] +381-24-29221, [email protected] (www.vmf.org.yu); Vas Tibor +381-230-71936, [email protected]; Nagy István +381-24-576869, +381-63-8423797; Raj Rozália +381-24-556288, [email protected] Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete - Kishegyes 24321 Mali Iđoš, ulica Jožefa Atile 39, Jugoslavija; Szőke Anna [t/f] +381-24-730430, [email protected]; Horváth Katalin +381-24-731179 Wesselényi Művelődési Egylet - Makfalva 3288 Ghindari, str. Principală nr. 487, jud. Mureş, România; Fülöp Irén, Kutasi Zoltán, Péterfi Levente Zselyki Művelődési Egyesület - Zselyk 4400 Bistriţa, Intr. Vişinului nr. 1/E/53, jud. Bistriţa-Năsăud, România; [fax] +40-63-233413; Vajda Ilona +40-63-220984; Balázs Csaba +40-63-221976

122

Adatlap

FIGYELEM! Bármely Kárpát-medencei kisebbségi magyar közművelődési vagy közművelődéssel is foglalkozó civil szervezet bekerülhet a Magyar Művelődési Intézet adatbázisába, ha kitölti és visszaküldi az intézet címére az alábbi adatlapot.

ADATLAP KISEBBSÉGBEN ÉLŐ MAGYAR, ILLETVE MAGYAR ÉRDEKELTSÉGŰ KULTURÁLIS SZERVEZETEK NYILVÁNTARTÁSÁRA

Kérünk minden rovatot kitölteni! A válaszadás önkéntes. A bejegyzés nyelvén írt elnevezéseket kérjük pontosan, az adott nyelv helyesírása szerint beírni, különös tekintettel az ékezetekre!

SZERVEZET NEVE magyarul: a bejegyzés nyelvén: Ország: Megye (kerület, járás) magyarul: a bejegyzés nyelvén: Cím magyarul: a bejegyzés nyelvén: Levelezési cím magyarul: a bejegyzés nyelvén: 123

Adatlap

Telefon: Fax: E-mail (honlap): Formája (alapítvány, egyesület, szövetség, egyéb): Alapítás (újjáalapítás) ideje: Előzményei (Melyik szervezet jogi vagy szellemi utódja?): Képviselője (vezetője): Működési területe (az a település, kistérség, közigazgatási egység, ország, földrajzilag körülhatárolható terület, amelyen tevékenysége kibontakozik): Célja (küldetése): Szolgáltatásai (tényleges tevékenységi formák): Eddigi főbb eredmények: Alszervezetei: Mely szövetség(ek)nek tagja: RÖVID BEMUTATÁS:

MŰKÖDÉSI FELTÉTELEI Székház (bérelt; saját tulajdonú; szívességből átengedett): Nagysága (nm): Termek száma: Termek funkciója, mérete: Befogadóképessége (fő): Iroda (bérelt; saját tulajdonú; szívességből átengedett): Nagysága (nm): Termek száma: Termek funkciója, mérete: Befogadóképessége (fő): Felszereltség (telefon, telefax, számítógép, fénymásoló, Internet, egyéb): 124

Adatlap

Fizetett alkalmazottak száma: Önkéntes segítők száma:

ANYAGI HELYZETE Vagyon Pénz: Ingatlan: Tárgyi eszközök:

A főbb bevételi források A bevételi forrás Tagdíj Vállalkozás Szponzor Támogatás Saját országból Magyarországról Egyéb külföldről Összesen

1999 % % % % % % 100%

2000 % % % % % % 100%

2001 % % % % % % 100%

Kiadások (Euróban) 1999 2000 2001 Főbb tételek Összeg Főbb tételek Összeg Főbb tételek Összeg

Összesen

Összesen

Összesen

125

Adatlap

TISZTSÉGVISELŐK Hivatalos vezető Név: Tisztség: Tevékenységi kör: Cím: Telefon otthon: munkahelyen: mobil: egyéb (magyarországi stb.): Fax: E-mail: Rövid életrajz, fénykép: Operatív munkatárs Név: Tisztség: Tevékenységi kör: Cím: Telefon otthon: munkahelyen: mobil: egyéb (magyarországi stb.): Fax: E-mail: Rövid életrajz, fénykép: KAPCSOLATRENDSZER A kapcsolatban álló szervezet neve: Ország: Cím: Levelezési cím: Telefon: Fax: E-mail (www): Kapcsolattartó személy: Kapcsolat tartalma: 126

Adatlap

RENDEZVÉNYEK Címe (a fontosabb, rendszeres, visszatérő rendezvény): Tartalma: Helyszín: Időpont: KIADVÁNY Címe: Jelleg (periodika, kiadvány): Könyv esetén szerző (1, 2, 3): Szerkesztő (3-nál több szerző esetén): Terjedelem: Előfizethető-e külföldről? Megvásárolható-e? EGYÉB ADATOK MEGJEGYZÉSEK

A kitöltött adatlapokat el lehet küldeni levélben vagy e-mailen: Postacím:

MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZET Határon Túli Magyarok Osztálya H-1011 Budapest, Corvin tér 8. E-mail: [email protected]

127

Helységnévtár

Helységnévtár A Ada /Ada [YU] 65, 128 Alsóőr /Unterwart [A] 89, 118 Arad /Arad [RO] 43, 51, 92, 93, 117 B Bajmok /Bajmok [YU] 45, 115 Barót /Baraolt [RO] 115 Bereck /Breţcu [RO] 116 Beregszász /Berehove [UA] 19, 21, 68, 113, 117 Beszterce /Bistriţa [RO] 113 Bethlen /Beclean [RO] 61, 62, 89, 113, 117 Brassó /Braşov [RO] 76, 113 Bukarest /Bucureşti [RO] 114 Cs Csíkszereda /Miercurea-Ciuc [RO] 116, 120 D Dés /Dej [RO] 95, 113, 115 Dicsőszentmárton /Târnăveni [RO] 87, 88, 114, 120 Doroszló /Doroslovo [YU] 115 E Eszék /Osijek [HR] 118 É Érsekújvár /Nové Zámky [SK] 44, 121 F Farkaslaka /Lupeni [RO] 96 128

Fehéregyháza /Albeşti [RO] 96, 119 Felsőőr /Oberwart [A] 89 Felsőpulya /Oberpullendorf [A] 89 Gy Gyanta /Ginta [RO] 116 H Holtmaros /Lunca Mureşului [RO] 68 K Királyhelmec /Kráľovský Chlmec [SK] 56, 118, 119 Kishegyes /Mali Iđoš [YU] 56, 122 Kismarton /Eisenstadt [A] 89 Kolozsvár /Cluj-Napoca [RO] 29, 37, 44, 60, 67, 97, 99, 113, 114, 115, 116, 119, 120 Koltó /Coltău [RO] 113 Komandó /Comandău [RO] 72 Kraszna /Crasna [RO] 117 L Lendva /Lendava [SLO] 118 M Makfalva /Ghindari [RO] 122 Máramarossziget /Sighetu Marmaţiei [RO] 116 Maroshévíz /Topliţa [RO] 117 Marosludas /Luduş [RO] 119 Marosvásárhely /Târgu-Mureş [RO] 100, 117

Helységnévtár

Medgyes /Mediaş [RO] 42, 43, 47, 55, 70, 118 Mezőpanit /Pănet [RO] 68, 118 N Nagybecskerek /Zrenjanin [YU] 38 Nagyenyed /Aiud [RO] 100, 114 Nagygalambfalva /Porumbenii Mari [RO] 42 Nagykapos /Vel'ké Kapušany [SK] 121 Nagyvárad /Oradea [RO] 77, 116, 118, 120, 121, 122 Nána /Nána [SK] 121 Ny Nyárádszereda /Miercurea-Nirajului [RO] 67, 68, 114 Ó Óbecse /Bečej [YU] 121 Óradna /Rodna [RO] 119 Ő Őrisziget /Siget in der Wart [A] 89 P Piros /Rumenka [YU] 115 R Réty /Reci [RO] 119 Rozsnyó /Rožňava [SK] 120 Ruszt /Rust [A] 89 S Segesvár /Sighişoara [RO] 116 Sepsiszentgyörgy /Sfântu-Gheorghe [RO] 62, 63, 116

Sz Szabadka /Subotica [YU] 45, 64, 65, 77, 122 Szaján /Sajan [YU] 114 Szamosújvár /Gherla [RO] 121 Szatmárnémeti /Satu-Mare [RO] 58, 63, 120 Székelyudvarhely /Odorheiu-Secuiesc [RO] 96, 114, 120 Szilágysomlyó /Şimleu-Silvaniei [RO] 85, 113 T Telecska /Telečka [YU] 119 Temerin /Temerin [YU] 121 Temesvár /Timişoara [RO] 121 Torda /Turda [RO] 99, 119 U Ungvár /Uzshorod [UA] 117 Ú Újvidék /Novi Sad [YU] 65 V Vajdahunyad /Hunedoara [RO] 115 Vajdaszentivány /Voivodeni [RO] 68 Válaszút /Răscruci [RO] 29 Z Zenta /Senta [YU] 45, 46, 65, 84, 117 Zs Zselyk /Jeica [RO] 122

129

*

130

*

Tartalomjegyzék Bevezetés

5

KÖSZÖNTŐK Halász Péter 7 Kulin Sándor 10 Krizsán Sándor 12 TÁJÉKOZTATÓK A konferencia költségvetéséről 14 A kedvezménytörvényről röviden 17 A szakmai képzésekről 27 Az adatbázisról 31 A kézikönyvről 32 Az MMI Határon Túli Magyarok Osztályáról 34 A szórványtanácskozásról 35 A Hagyományok Házáról 38 BESZÉLGETÉS Elekes Botonddal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztályának vezetőjével 40 SZEKCIÓK munkálatainak összefoglalója Információcsere 70 Oktatás-képzés 73 Propaganda 79 PLENÁRIS a magyarságtudatról 82 A Fórum szervezői és támogatói A Fórum szervezőiről

101 102

A 2. Budakalászi Találkozó résztvevőinek FELHÍVÁSA

110

A résztvevő szervezetek elérhetőségi adatai Adatlap Helységnévtár

112 123 128

131

*

Készült a Kisvárosi Kft. Nyomdaüzemében Felelős vezető: Tóth László ISBN 963 00 3274 0

132

3. Füzet 1. Füzet 2. Füzet 3. Füzet

Recommend Documents