2. A KISTÉRSÉG RÖVID BEMUTATÁSA A Szegedi kistérség Csongrád megye déli felének középsı harmadán, az Alsó-Tisza, illetve a déli országhatár mentén helyezkedik el. Mintegy 753 km2-es kiterjedése az ország összterületének alig 0,81%-át jelenti, míg a 200 ezret éppen meghaladó népességével hazánk lakosságának 2%-át képviseli. A kistérség térszerkezet arányosnak mondható, hiszen települései a térség központi településének centrumától – az egyetlen Dóc kivételével – 15 km-en belül, szinte sugarasan helyezkednek el. (3. ábra)
3. ábra. A Szegedi kistérség elhelyezkedése és áttekintı térképe (Firbás Térképstúdió) 10
A térség az ország legmélyebben fekvı területe. Meghatározó része a Tisza, illetve a Maros egykori árterén helyezkedik el. Ez vízellátottságot tekintve kedvezı, ár- és belvízi veszélyességet, valamint az élıvizek szennyezési kockázatát tekintve viszont kedvezıtlen adottság. A kistérség nyugati pereme már felnyúlik a Duna–Tisza közi homokhátság területére, és részben osztozik annak sajátos vízgazdálkodási problémájában (talajvízcsökkenés). A vidék az ország egyik legnapfényesebb tája. A természetes tájon ugyan csak néhány méteres domborzati különbségeket tapasztalhatunk, azonban ennek sajátos elhelyezkedése (pl. egykori medermaradványok, illetve a homokos felszín egyenetlenségei) igen mozaikos tájszerkezet eredményez, ami az értékes természeti területek szövevényes elhelyezkedésében is megnyilvánul. Bár igen örvendetes, hogy kistájunk ilyen természeti értékekben gazdag, azonban ez estenként számottevı konfliktusok forrása is lehet a természetvédelem (hatóság), illetve a gazdálkodók vagy az önkormányzatok között. A földterület privatizációja a mezıgazdasági mővelés alatt álló területek esetében is jól érzékelhetı változást okozott: egyre inkább túlsúlyba kerülnek a kisebb mérető parcellák. A kistérség fontos szerepet tölt be az ország közlekedési hálózatában (M5, 5, 43 fıutak), ami jelentıs környezeti terhelést, estenként veszélyt jelent. Az M43-as út belátható idın belüli megvalósítása lényegesen javítja az idınként kritikus közlekedési helyzetet. A kistérség központi települése Szeged Megyei Jogú Város, ami terület 37,3%-án helyezkedik el, viszont a népesség 4/5-ét adja. A népesség pontos számára pontos adatokat jelenleg nehéz adni, ugyanis (több évtizedes kutatási tapasztalataim alapján) a népszámlálási idıszakok közötti „követı statisztika” inkább csak a fontosabb trendeket tudja követni (pl. vándorlásra, külterületi népességre nincsenek megfelelı információk). Az azonban látszik, hogy Szeged 1990 utáni népességvesztesége lassan kiegyenlítıdik (a kistérség utóbbi öt évben tapasztalt népességnövekedésének nagyobb része a megyei jogú városhoz köthetı). Az elmúlt fél évtizedben a kistérség települési közül a statisztikai bizonytalanságot meghaladó népességnövekedést Szeged mellett Domaszék és Szatymaz mutatott, Algyı, Deszk és Kübekháza népessége pedig csökkent. (A többi településeken tapasztalható néhány tízfıs változás nem tekinthetı relevánsnak.) (1. táblázat). Környezetvédelmi szempontból fontos, hogy a kistérség településeinek felénél magas külterületi lakosság aránya (20% körüli, vagy azt lényeges meghaladó pl. Szatymaz 48%, Domaszék 46%). Ezeken a településeken a környezetvédelmi jellegő szolgáltatások biztosítása, illetve a környezetszennyezés kockázata megkülönböztetett figyelmet igényel. Az Európai Uniós csatlakozással megnyílt környezetvédelmi fejlesztések, illetve a jogharmonizációval szigorodó környezetvédelmi elıírások nyomán a Szegedi kistérségben jelentıs környezetvédelmi beruházások valósultak meg, amelyek lényegesen javították a térség környezeti állapotát. Az ezeket is figyelembe vevı, rájuk részben épülı környezeti programok számottevıen javítják az itt élık környezetminıségét.
11
Újszentiván
Zsombó
Kistérség
Tiszasziget
2731 3663 5577 5372 3,63 4,86 7,41 7,13 1561 3269 8042 4593 0,7 1,59 3,87 2,2 1641 3310 8017 4430 1455 2979 6933 3469 0 695 494 2136 194 426 1035 949 127 173 487 268 593 1417 3081 1932 13,9 38,9 78,1 51,5 589 1137 3065 1408 21 46,2 0 0 578 1074 0 0 451 1007 2492 1366 555 1149 3073 1754 19,7 20,94 50,07 15,9 10,66 13,24 39,02 7,02 27649 15710 40946 5510 2 2 2 1 305 1101 2481 1522 27 158 436 302 201 421 1638 374 0 23,32 7,12 61,57 99,32 80,23 99,48 72,87 97,47 75,79 0 0 76,05 71,06 80,88 70,7 93,59 81,08 99,74 90,78 19,53 33,68 30,81 33,13
Szeged
Szatymaz
Sándorfalva
Röszke
4943 5215 6,56 6,93 786 4851 0,39 2,35 792 4519 805 3178 238 2086 66 1172 70 221 327 1915 14,4 20,1 208 946 0 17,6 0 756 160 1181 253 780 6,27 25,15 4,37 11,73 38352 62069 1 1 162 1559 20 418 0 437 29,56 65,63 63,6 49,39 0 39,47 48,92 61,67 77,37 40,73 20,61 32,13
Kübekháza
Domaszék
5205 6,91 3584 1,74 3419 2755 38 582 165 1252 27,6 1186 30,8 1101 1077 1177 21,1 19,34 2353 2 1015 155 858 1,37 94,72 87,93 86,02 94 28,32
Dóc
7577 10,06 5247 2,54 5411 5371 998 693 257 2025 37,6 2002 30,2 1968 1836 1963 24,4 23,7 62240 3 1467 424 1232 18,58 98,86 97,18 90,66 96,93 27,95
Deszk
Algyı
Település Terület (ha) Aránya a kistérségbıl Lakó népesség (fı) 2008: Aránya a kistérségbıl 2008 Lakó népesség (fı): 2003 Lakónépesség 1990 (fı) Külterületi lakosság (fı): 2001 Vándorlási különbözet (1990-2001) (fı): Regisztrált munkanélküliek száma 2010: Lakások száma (db): 2009: Közüzemi vízhálózat hossza (km) 2008: Közüzemi ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások(db) 2008: Közüzemi szennyvízcsatorna hossza (km) 2008: Közcsatorna-hálózatba kapcsolt lakások (db) 2008: Gázzal főtött lakások száma (db) 2008: Rendszeres szemétgyőjtésbe bevont lakások (db) 2008: Összes belterületi közút hossza (km): 2008: Összes belterületi burkolt közút hossza (km): 2008: Összes belterületi zöldterület (m2) 2008: Játszóterek száma (db) 2008: Személygépkocsi állomány (db) 2008: Teherszállító gépjármővek (db) 2008: Kábeltelevízió-hálózatba bekapcsolt lakások (db) 2008: Külterületi lakosság aránya 2001 Közüzemi ivóvízhálózatba bekapcs. lak. aránya 2008: Közcsatorna-hálózatba kapcs. lakások aránya 2008: Gázzal főtött lakások aránya (%) 2008: Szemétgyőjtésbe bevont lakások aránya 2008: Személygépkocsi állomány 100 fıre 2008:
28084 37,3 169030 81,31 162586 169930 2813 1886 7177 76686 638,5 75092 522 74017 49191 75739 467,7 364,62 3299248 156 47092 7276 58585 67,04 97,92 96,51 64,14 98,76 27,86
2689 3,57 1767 0,85 1761 1567 93 582 123 616 18,2 614 19,8 602 535 614 12,3 8,57 6417 1 490 63 268 5,93 99,67 97,72 86,85 99,67 27,73
1549 2,06 1657 0,8 1636 1330 0 356 86 549 14,5 542 17,5 542 537 495 11,46 7,19 3754 2 421 112 380 0 98,72 98,72 97,81 90,16 25,4
2690 75295 3,57 100 3475 207862 1,66 100 3441 200963 2227 201999 1195 10786 970 8911 156 9310 1352 91745 36,6 989,9 1169 87958 0 705,1 0 80638 1008 60841 1202 88754 16,2 691,2 12,37 521,83 5912 3570160 2 175 1174 58789 303 9694 377 64771 53,65 86,46 0 74,55 88,9 33,78 -
1. táblázat: A Szegedi kistérség fontosabb környezetvédelemmel összefüggı mutatói 2010 (Forrás: TEIR, Népszámlálási adatok, települési adatok)
12
3. A KÖRNYEZETI ÁLLAPOT ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉSE 3.1. Levegı 3.1.1 A levegıszennyezı anyagok kibocsátása Magyarországon a légszennyezı anyagok kibocsátása az utóbbi két évtizedben tartósan és folyamatosan csökkent. Ez a tendencia a Szegedi Kistérségben is megfigyelhetı, amelynek okai a rendszerváltás utáni idıszakban jól ismertek: csökkenı ipari energiafelhasználás, korszerőbb ipari technológiák bevezetése, az energiahordozók árának emelkedésébıl következı ésszerőbb energiafelhasználás, az energiatakarékosságot elısegítı modern háztartási készülékek elterjedése, a katalizátoros gépjármővek és az ólommentes benzin elterjedése, a gépkocsik szén-monoxid kibocsátásának. Vidékünkön hiányoznak a nagy levegıszennyezést okozó erımővek és üzemek, így a térség levegıminıségi problémáiért a közlekedés mellett elsısorban a szénhidrogén-feldolgozás, a mezıgazdasági tevékenység és az élelmiszeripar tehetı felelıssé. Ha a légszennyezés emissziós oldalát tekintjük megállapítható, hogy ennek meghatározó tényezıje a közúti közlekedés. Országos adatok szerint a közlekedés tehetı felelıssé a CO kibocsátás 58,9 %-áért; a NO2 kibocsátás 53,4 %-áért; az illékony, nem metán szénhidrogén emisszió 48,3 %-áért; a szilárd részecske emisszió 11,3 %-áért. Éppen ezért lenne fontos, hogy a kistérségben nyilvántartott közúti gépjármővek (személygépkocsi 55–60 ezer, tehergépkocsi közel tízezer) mőszaki állapota az elıírásoknak megfelelı legyen. A helyhez kötött források kibocsátási adatait is figyelembe véve a következı fı megállapítások tehetık: • •
•
•
• •
SO2: csökkenı tendenciát mutatott az évtized közepén (amelynek elsıdleges oka az energiaszerkezet megváltozása volt), azonban az utóbbi években már meghaladta az évtized elején tapasztalt kibocsátásokat (2a táblázat). NOx: a pontszerő kibocsátások alakulásában lényegében folyamatos növekedés tapasztalható (ennek zöme Szeged és Algyı üzemeihez köthetı – 2b táblázat), de ezzel párhuzamosan a közlekedési eredető szennyezés is folyamatosan növekedik. A gépjármőállomány növekedése nagyobb ütemő, mint a korszerőbb gépjármővek üzembeállításával elérhetı kibocsátás csökkenés, így összességében növekszik a környezet közlekedési eredető NOx terhelése. Szilárdanyag (por): az ipari kibocsátás 1985-1990 közötti idıszak nagy mértékő visszaesése utána az 1990-es évektıl lassú csökkenés tapasztalható. A csökkenés a különféle ipari technológiáknál alkalmazott szőrık és leválasztó berendezések alkalmazásának tulajdonítható elsısorban. A szilárdanyag kibocsátás viszont összességében (a közlekedési és lakossági eredető kibocsátással együtt) nem csökken. A szárazodó klíma és a kistérségben átmenetileg zajló egyes építési munkák (autópálya építések, a Szegeden folyó beruházások) az utóbbi idıszakban fokozták a helyi eredető porkibocsátást is. CO: az 1990-es évek eleje óta folyamatos és jól érzékelhetı csökkenés tapasztalható. A szén-monoxid kibocsátásban is a közlekedési ágazat a leginkább környezetterhelı, de az ipari és lakossági eredető kibocsátás is jelentıs. A CO kibocsátás arányát a közúti forgalom növekedése és a gépjármővek magas átlagos életkora nagymértékben befolyásolja. CO2: az üvegház gázok között vezetı szerepet játszó széndioxid kibocsátása a kistérségben ez elmúlt évtizedben ingadozó, talán kissé csökkenınek minısíthetı (2c táblázat). A kibocsátás mintegy 97%-áért Szeged és Algyı kibocsátói felelısek. VOC (illékony szerves vegyületek): a vegyipar és ezen belül a kıolaj-feldolgozás a legjelentısebb kibocsátó. A közlekedés felelıssége is nagy a VOC-k kibocsátásában.
13
Kén-oxidok (SO2 és SO3) mint SO2 Szeged Algyı Deszk Dóc Domaszék Kübekháza Röszke Sándorfalva Szatymaz Tiszasziget Újszentiván Zsombó Szegedi kistérség összesen
2002 2 989 1 032 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5
2003 2 793 1 497 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5
2005 341 25 <0,5 <0,5 8 <0,5 <0,5 933 <0,5 <0,5
2006 497 7 <0,5 <0,5 141 <0,5 2 888 174
2007 1 347 6 <0,5 <0,5 1 252 <0,5 <0,5 888 901
2008 1 999 13 <0,5 <0,5 1 907 <0,5 <0,5 638 889
<0,5
2004 1 059 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 1 45 <0,5 <0,5
<0,5 68 4 089
4 4 294
8 1 113
16 1 323
37 1 746
685 5 079
788 6 234
Összesen (kg) 11 025 2 580 <0,5 <0,5 3 308 <0,5 3 3 392 1 964
1 606 23 878
2a. táblázat: Helyhez kötött légszennyezı kibocsátások a Szegedi kistérség településein a Levegıtisztaság-védelmi Információs Rendszer (LAIR) alapján – kéndioxid (2002–2008) Nitrogén oxidok (NO és NO2) mint NO2 Szeged Algyı Deszk Dóc Domaszék Kübekháza Röszke Sándorfalva Szatymaz Tiszasziget Újszentiván Zsombó Szegedi kistérség összesen
2002 93 318 121 118 154 417 498 956 241
2003 177 193 145 650 176 260 683 2 801 255
9
7
192 216 903
68 327 093
2004 204 690 147 662 122 440 1 069 1 271 379 <0,5 <0,5 8 1 2 049 357 691
2005 176 427 148 506 141 1 950 838 2 834 355 <0,5 204 3 2 620 331 880
2006 206 905 130 482 100 278 558 12 346 467 <0,5 384
2007 249 253 129 765 117 399 1 357 11 758 478 <0,5 901
2008 289 623 151 249 235 646 2 060 1 450 498 <0,5 658
1 1 780 353 301
30 1 615 395 673
39 1 644 448 102
Összesen (kg) 1 397 409 974 432 1 045 4 390 7 063 33 416 2 673 <0,5 2 147 27 73 7 968 2 430 643
2b táblázat: Helyhez kötött légszennyezı kibocsátások a Szegedi kistérség településein a Levegıtisztaság-védelmi Információs Rendszer (LAIR) alapján – nitrogéndioxid (2002–2008) 14
Széndioxid (CO2) Szeged Algyı Deszk Dóc Domaszék Kübekháza Röszke Sándorfalva Szatymaz Tiszasziget Újszentiván Zsombó Szegedi kistérség összesen
2002 173 776 195 538 611 495 737 7 367 438
2003 237 257 166 139 349 470 1 028 5 665 466
23 254 379 216
4 411 401
2004 222 138 165 520 242 678 1 439 2 598 634 66 38 28 2 074 395 455
2005 181 227 184 603 281 2 948 1 394 3 080 966 74 534
2006 187 454 157 875 200 79 839 8 278 1 089
2007 187 409 140 081 233 564 1 030 7 049 1 112
2008 200 400 149 494 466 411 1 284 839 1 177
513
346
352
42 4 310 379 459
33 3 535 359895
46 1 737 339 607
44 1 289 355 756
Összesen (t) 1 389 661 1 159 250 2 382 5 645 7 751 34 876 5 882 74 1 811 61 193 13203 2 620789
2c. táblázat: Helyhez kötött légszennyezı kibocsátások a Szegedi kistérség településein a Levegıtisztaság-védelmi Információs Rendszer (LAIR) alapján – széndioxid (2002–2008)
15
•
Toxikus anyagok: veszélyességük mérgezı hatásukból ered, amely már kis mértékő légköri felhalmozódásuk esetén is komoly károsodást idézhet elı az élıvilág és az ember egészségében. Az ólomkibocsátásban az 1990-es évek elején ugrásszerő visszaesés volt tapasztalható, fıként a gépjármőpark megújulása, illetve az ólommentes benzin használatának elterjedése következtében (1999. áprilisától megszőnt az ólmozott benzin forgalmazása). A levegı ólomszennyezettségének csökkenése – ahogyan vizsgálataink alátámasztják – jól kimutatható a fák anyagába beépült ólom alakulásában is.
A kistérség légszennyezésében emissziós oldalról Szeged és Algyı termelési egységei, illetve a közlekedés kibocsátásai felelısek. A megfigyelhetı tendenciák kedvezıtlenek, mindenképpen jelentıs figyelmet igényelnek a jövıben. 3.1.2. Levegıszennyezettség A levegıminıségi alapállapot meghatározását a Környezetvédelmi Felügyelıség (jelenleg ATIKTVF) által mőködtetett Regionális Immisszió Vizsgáló (RIV) hálózat végzi (az adatgyőjtést 2002-ig az ÁNTSZ végezte). RIV mérıhálózatban (off-line) a mintavétel gázok esetében félautomata mintavevık segítségével, szálló por esetében nagy teljesítményő porminta-vevıvel, ülepedı por esetében győjtıedényes eljárással történik. Minden szennyezı anyagot mintavétel és laboratóriumba szállítás után, ún. kézi módszerekkel analizálnak. Bár Csongrád megyében több mint negyven folytak ilyen immissziós mérések, a Szegedi kistérségben jelenleg csak Szegeden történik észlelés (3 mintavételi ponton /Derkovits fasor – ÁNTSZ, Boldogasszony sgt. – JGYTK, Kálvária sgt. Vasöntöde/, de nem minden komponensre kiterjedıen), a további adatszolgáltató 9 település már a kistérségen kívül található. A RIV hálózaton kívül Szegeden egy automata állomás (Kossuth L. sgt. 89.) is győjti 1997. óta számos légszennyezı immissziós adatait és az idıjárási paramétereket. (Miután a Kossuth sgt-i helyszín nem tekinthetı reprezentatívnek, az ATIKTVF tájékoztatása szerint a mérıállomás áthelyezése a Rózsa utcába folyamatban van.) A levegıs mőszerekkel SO2, CO, NOX, O3, BTEX, szállópor (PM2,5, PM10) koncentrációk mérése folyik, a meteorológia mőszerek szélirány, szélsebesség, hımérséklet, relatív nedvesség, légnyomás, globál sugárzás, UV/B sugárzás alakulását mérik. Ez az állomás nem csupán integrált (és egyben az esetleges szélsıségeket elfedı) adatokat szolgáltat, de a számítógépes feldolgozás során perces, majd fél órás átlagok is képzıdnek (ezeknek élettani szempontból fontos szerepe van), majd hosszabb átlagok alapján (napi, havi és éves) idısoros vizsgálatokra is jól használható. A lakosság tájékoztatása szempontjából fontos, hogy az adatok az Országos Légszennyezettségi Mérıhálózat adatállományából internetes úton* szabadon hozzáférhetıek. A levegıszennyezettség kistérségi értékelésére (a fentiek miatt) néhány a kistérségen kívül található mérıhely adatát is használva az alábbi fıbb megállapítások tehetıek. A légszennyezés alakulása – szennyezı komponenstıl függı – szezonális (téli, nyári), heti és napi jellegzetességeket mutat. A trendek alapján azt mondhatjuk, hogy a három leggyakoribb és legnagyobb mennyiségben kibocsátott légszennyezı anyag közül a SO2 és NO2 immissziójának trendje általában csökkenı, míg a por – mind az ülepedı, mind a szálló por – koncentrációja nagy ingadozásokat mutat, de rendszeresen határérték feletti. Összességében a kistérségben a levegı minısége kisebb mértékő javuló tendenciát mutat. Szennyezı anyagonként részletezve az adatokat a következı megállapításokat tehetjük: •
*
SO2: Az éves átlagos értékek jelentısen elmaradnak az egészségügyi határértéktıl, ráadásul 2004 óta a korábbi értékek is számottevıen csökkentek (4. ábra). A téli, főtési idıszakban magasabb koncentrációt mutatnak a mérési eredmények, de a főtési
Lásd: http://www.kvvm.hu/olm/station.php?id=23 16
szerkezet változásának köszönhetıen messze elmaradnak a kritikus értéktıl. A kéndioxid minısítése a légszennyezıdési index alapján: kiváló. µg/m3 16 14 12 10 8 6 4 2 0 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
4. ábra. A levegı évi átlagos kéndioxid-szennyezettségének alakulása Szegeden 1999–2008 (OMSZ alapján) •
NO2: A levegı nitrogén-szennyezettsége az elmúlt években enyhén emelkedı, igaz még a folyamatosan szigorodó egészségügyi határérték alatt marad (5. ábra). Bár a légszennyezıdési index alapján a szegedi mérési eredmények éves szinten megfelelı minısítést kapnak, egyes idıszakokban számottevıek a határérték-túllépések (részletesebben lásd késıbb Szeged értékelésénél). A határérték-túllépésekben meghatározó szerepe van az idınként a város közlekedését is szinte lebénító átmenı teherforgalomnak. Vélhetıen az M43-as autópálya elkészülte után csökkeni fog ezen gond. Ezt támasztják alá a Kisteleken mért adatok is: az 5-ös út forgalmának csökkenése után számottevıen, határérték alá csökkentek a nitrogénoxidok (6. ábra). A téli félévben, vagyis a főtési szezonban lényegesen megemelkedik az összes a NO2 szennyezettség. µg/m3 80 egészségügyi határérték 70
NO2
60 50 40 30 20 10 0 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
5. ábra. A levegı évi átlagos nitrogéndioxid-szennyezettségének alakulása Szegeden 1999–2008 (OMSZ alapján) 17
µg/ m3 25
Kistelek
20
15
10
5
0
1 2009
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
1 2010
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
6. ábra. A levegı évi átlagos nitrogéndioxid-szennyezettségének alakulása Kisteleken Szegeden 2009–2010 •
Porszennyezés. Mind a kistérség, mind a mérési eredmények pontos hátterét adó Szeged mérıhelyeinek legkritikusabb pontja. Még az éves átlagok is folyamatosan meghaladják a határértéket (7. ábra), rövidebb idıszakokban pedig igen jelentısek a határérték-átlépések (lásd Szeged bemutatásánál). Mennyiségi alakulásában kiemelkedı szerepe van az éghajlatnak (szárazabb talajfelszín, szél), a megnövekedett forgalomnak, és idıszakonként az építkezésekhez kapcsolódó lokális porszennyezéseknek. Mindezek alapján nem meglepı, hogy a légszennyezıdési index minısítése ezen komponens alapján: szennyezett. Az EU-s elmarasztalás miatt Szeged városnak légszennyezettség csökkentési intézkedési programot kellett készíteni 2004-ben, aminek 2007-ben és 2008-ban átdolgozásra kényszerült. µg/m3 60
50
40
30
20
PM10 10
egészségügyi határérték
0 1999
• •
•
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
7. ábra. A levegı évi átlagos por-szennyezettségének (PM10) alakulása Szegeden 1999–2008 (OMSZ alapján) Ólom. A szálló porból mért ólomkoncentráció az ólommentes benzin kizárólagos forgalmazása miatt visszaesett. Ózon. A troposzférikus ózon koncentrációja nyári maximumot és téli minimumot mutat, s bár egy Szegedre vonatkozó korábbi részletesebb vizsgálat nyomán károsító hatására a jövıben célszerő lenne fokozottabb figyelmet fordítani, a légszennyezıdési index szerinti minısítés: jó. Pollenszennyezettség. DK-Magyarország és a Szegedi kistérség területe az ország legszennyezettebb területe ebbıl a szempontból, ami összefügg a parlagok magas arányával (lásd késıbb a 12. ábrát). Ennek részben természeti okai is vannak, de az állandó figyelemfelhívások ellenére jelentıs társadalmi oka is van. A következı idıszak egyik kiemelt környezeti problémának nevezhetı. 18
3.2. Vizek 3.2.1. Felszíni vizek a) Folyók A kistérség felszíni vízmérlege szempontjából kiemelt fontosságúak a Tisza és a Maros. A folyók vízjárására jellemzı, hogy az éven belüli menetgörbéjükben tavasszal (a hóolvadás következtében), majd a kora nyári idıszakban (május végén, június elején az intenzív csapadék tevékenység következtében elıálló) jelentkezik a magasabb vízszintekkel kísért árvízi periódus. Az észlelési idıszak kezdete óta a szegedi állami vízmércén mért legnagyobb vízszint 1009 cm (2006), a maximális vízhozam 4200 m3/sec (1970) volt. A Tisza vízszállítása Szegednél jellemzıen mintegy 170 és 2200 m3/sec között változik, évi közepes vízhozama 740 m3/sec körül alakul. A vízjárási szélsıségek miatt a folyók által szállított hasznosítható vízkészlet 16,7 m3/s (amelybıl a Tisza 13,1 m3/s, a Maros 3,6 m3/s, a helyben összegyülekezı – aszályos években gyakorlatilag nem is keletkezı – vízkészlet elenyészı). A vízjogi engedélyek alapján a szállított, hasznosítható vízkészletnek csak elenyészı töredéke hasznosul a kistérségben. A jelentıs vízszállítási ingadozásokra tekintettel azonban (a mezıgazdasági vízkivételek biztosítására) a mai Szerbia területén folyami duzzasztó épült meg Törökbecse településnél, mely az általa gyakorolt mederduzzasztás révén jelentısen módosította a Tisza vízjárását Szegednél, és megakadályozza azt is, hogy negatív tartományba esı vízszintek alakuljanak ki a Tisza alsó szakaszán. A vizsgálati területen található települések nagyobb részben a Tisza mentesített árterén helyezkednek el. A folyók árvízszintjei az árvízvédelmi töltések hiányában közvetlenül is veszélyeztetnék a településeket. Az árvízvédelmi töltések megépítésével a térség biztonsága megnıtt. Az érintett települések árvízi biztonságát mintegy 86,53 km árvízvédelmi fıvédvonal biztosítja, melybıl 5,4 km árvízvédelmi fal, míg 81,13 km földtöltés. A Tiszán a 2006. árvíz nemcsak az eddigi legmagasabb vízállás volt, de az árvízi biztonság szempontjából is komoly kételyeket vetett fel, fıként Szeged belvárosi részén. Nyilvánvalóvá vált ekkor, hogy az árvízi biztonság érdekében jelentıs fejlesztésekre lenne szükség, s ezzel párhuzamosan a városkép is fejleszthetı lenne („Szeged fı utcája a Tisza”). A szegedi szennyvíztisztító üzembeállításával jelentısen javult a Tisza vízminısége a folyó Szeged alatti szakaszán, ami ismét lehetıvé teszi a szabad strandok használatát. A vizsgálati területen található folyók vízminıségét döntıen a Romániából érkezı Maros határozza meg Szeged alatt. A Maros romániai vízgyőjtıjén található területeken az ipari szerkezetváltás következtében jelentısen csökkent a toxikus anyagok kibocsátása, ugyanakkor az urbanizáció növekedésével nıtt a nem kellı mértékben tisztított kommunális szennyvizek mennyisége. Fıként a Maros mikrobiológiai baktérium szennyezettsége nıtt meg jelentısen, a biológiai tisztítási fokozatok hiánya miatt. A kistérség területén a felszíni vizek esetén a mikrobiológiai szennyezettség determinálja a vízminıséget. b) Csatornák, vízfolyások A vizsgálati területen található vízfolyások, csatornák vonatkozásában megállapítható, hogy vízjárásuk – az alföldi kisvízfolyásokhoz hasonlóan – idıszakos jellegő. Hosszabbrövidebb aszályos periódusok alatt elıfordulhat, hogy a csekély csapadéktevékenység következtésben bennük a vízszállítás megszőnhet. A gyakorlati tapasztaltok alapján megállapítható, hogy néhány csatornában, a legaszályosabb években sem szőnik meg teljesen a vízszállítás. Ennek oka egyrészt, hogy ezen csatornák egy része a használt és tisztított felszín alól kitermelt vizek befogadója (azonban ezen vizek nem tekinthetık a terület felszíni
19
vízkészletének!). A folyamatos vízszállítás másik oka lehet, hogy az esetlegesen túl mélyen vezetett csatornák fenékvonalai belemetszenek a talajvíz szintjébe, s így azt megcsapolják. Ezen jelenség csak a vizsgálati terület, folyókhoz közel fekvı területein tekinthetı relevánsnak, mivel a magasabban fekvı területeken a talajvízszintek jelentıs mértékben (akár több méteres nagyságrendben is) lesüllyedtek. A csatornák nagy részének további jellemzıje, hogy azok (a természetes fenékesésével ellentétesen) a magas torkolati vízállás miatt esetenként visszaduzzasztják a vizeket. Az ilyen mőködtetéső csatornákat kettıs mőködtetéső csatornáknak (reverzibilis csatornáknak) nevezzük. Az így a csatornákba juttatott vizeket öntözési célra, illetve halastavak feltöltéshez lehet használni (pl. Szegedi Fehértó). A csatornáknál folyamatos gondot jelent a forráshiányok miatt elmaradó rendszeres fenntartási tevékenység következtében jelentkezı túlburjánzó növényzet, mely a csatornák vízszállító képességének csökkenését eredményezi. A vizsgálati területen található 5 km-nél hosszabb csatornákat az 1. mellékletben mutatjuk be. A vízfolyások teljes hossza 425 km, melybıl 172 km állami kezelésben és 253 km Vízgazdálkodási Társulat, illetve önkormányzati kezelésben van. A vízfolyások alapfunkciója a vízgyőjtıkrıl összegyülekezett vizek befogadókba juttatása. Mivel a fıbefogadók a folyók, így elıfordulhatnak olyan szituációk, amikor a szállított vizek gravitációsan nem tudnak a befogadóba bejutni (annak magas vízállása miatt). Ezekben az esetekben a vizeket a torkolati szivattyútelepek mőködtetésével juttatják a befogadókba (3. táblázat). Valamennyi szivattyútelep elektromos mőködtetéső. 3. táblázat. A vizsgálati területen található torkolati szivattyútelepek adatai Szivattyútelep Kapacitás (m3/s) Atkai 1,5 Algyıi 7,8 Vesszıs I. 0,4 Vesszıs II. 2,5 Tápéi 2,1 Hattyasi 3,4 Alsó-Lúdvári 1,6 Ószentiváni 3,2 Deszki 2,6 Deszk fehértói 4,5 Holt-Tiszai 0,7 Nagyfai 4,8 Györpölési 4,4 c) Állóvizek, tározók, holtágak A vizsgálati területen található holtágak a folyószabályozási tevékenység következtében, átvágások eredményeként jöttek létre. Valamennyi holtág az árvízvédelmi töltések mentett oldalán helyezkednek el. A holtágak jellemzıen az érintett vízgyőjtık felszíni vizeinek befogadójaként funkcionálnak, amelyekbıl a befogadó vízszintjeitıl függıen gravitációsan, illetve szivattyús átemeléssel jutnak a vizek a befogadókba. A vizsgálati területen található holtágak vízminıségi problémája a vízterek életét alapvetıen meghatározza. Mivel a vízgyőjtırıl érkezı valamennyi felszíni víz a holtágakba kerül, így a vízgyőjtın végrehajtott beavatkozások hatásai detektálhatók a holtágakban is. A területen található holtágak vízminıségi problémái fıleg a belterületekkel közvetlenül kapcsolatban lévık esetében tapasztalhatóak. Az újszegedi Holt-Maros, illetve a Gyálai Holt-Tisza esetében a jelentıs terhelések következtében a vízi ökoszisztémák jelentıs mértékben sérültek. Az újszegedi Holt-Maros rehabilitációja korábban jelentıs anyagi források felhasználásával befejezıdött. A rehabilitáció során eltávolították a mederbe került nagy szerves anyag tartalmú
20
üledéket, kiépítették a vízpótló rendszert, rendezték a medret és annak környezetét. A rehabilitáció teljes befejezése óta eltelt idı alatt probléma nem lépett fel, a végrehajtott beavatkozások a megjavult környezeti állapotukban igazolást nyertek. A Gyálai Holt-Tisza rehabilitációjára a kiviteli tervek rendelkezésre állnak, megvalósítására forrásokat kellene szerezni. A kistérség területén két jelentısebb tározó, a Szegedi Fehértó és a Maty-éri tározó található. Az elızı fıleg halas tavi gazdálkodással hasznosított, míg az utóbbi döntıen belvízi tározási és komplex céllal (pl. sport) létesült. Az állóvizekkel vízminıségének javítása érdekében fontos feladat az azokba befolyó vizek minıségének folyamatos javítása (szennyvíz-csatornázási program, alkalmanként a túlzott mőtrágya használat visszaszorítása), másrészt a víztér rehabilitációjának haladéktalan megkezdése (Gyálai Holt-Tisza). d) Belvizek A terület morfológiai adottságai miatt a belvizek – a környezı területeknél gyakrabban – okoznak felszíni elöntéseket. A probléma a kistérség szinte valamennyi települést érinti, még a magasabb domborzati helyzetben levı homokhátsági részeket is – ahogyan ezt a 2010. május végi helyzetben, majd a késıbbiekben is ismételten tapasztalhattuk. A belvizek kialakulását elısegítik a területen található befogadó folyók közelsége. Azokban a szituációkban, amikor a befogadók vízszintje nem teszi lehetıvé a vizek gravitációs bevezetését, a torkolati szivattyútelepek emelik a területrıl a vizeket a befogadókba. Mivel a szivattyútelepek átemelési kapacitása kisebb, mint a területekrıl történı vízelevezetés hozama, így a csatornák mentén a torkolati szakaszokról kiindulva elöntések jelentkeznek. Tekintettel arra, hogy sok helyen ezen csatornapartokat szorosan beépítették, az ilyen esetekben jelentkezı elöntések miatt lakóépületekben is keletkezhetnek károk (pl. a Szillér-Baktó-Fertı fıcsatorna belterületi szakaszain Szegeden). A kistérség belvizekkel gyakorta sújtott része a torontáli térség. Ezen térség vizsgálatakor meg kell állapítani, hogy a terület a természetes lefolyási viszonyoktól eltérı, azokkal ellentétes irányban (a Maros felé) vezetett vízhálózati elemekkel rendelkezik. Tovább rontja a helyzetet, hogy a torontáli térségben nincs a belvizek ideiglenes tározására alkalmas tározó, így a belvizek gyorsan okozhatnak elöntéseket. A Szeged környéki autópálya-építések nem körültekintı mőszaki megoldásai az utóbbi években fokozták a belvizek kialakulását ezek mellett a vonalas létesítmények mellett (a külsı szemlélınek úgy tőnik, egyáltalán nem foglalkoztak a jelenséggel a tervezık). Tekintettel arra, hogy a befogadóhoz közeli területeken a belvízi elöntések gyakorisága nagyobb, javasolható, hogy a csatornák távolabbi területeirıl lefolyó vizek késleltetését oldják meg: azaz addig, amíg a torkolati szivattyútelep kapacitása nem teszi lehetıvé az érkezı vizek befogadóba emelését, ne érkezzenek újabb víztömegek. A vizek visszatartása új tározók építésével is megoldható. Az így visszatartott vizek a terület mikrovízgazdálkodási viszonyait kiegyensúlyozottabbá teszik, másrészt kedvezı feltételeket biztosíthatnak a vizes élıhelyek rehabilitációjára, illetve új élıhelyek kialakítására. A belvizek kártételeinek csökkentése érdekében fontos, hogy a települések rendezési terveinek készítése során vizsgálják meg a térségben észlelt belvízi események lokalizálása során szerzett tapasztalatokat, s azok épüljenek be a tervekbe. A 2010-es év a mérések kezdete óta (azaz több mint száz éve) hazánk legcsapadékosabb éve volt. Ez a rendkívüli helyzet fokozottan kihozta a belvízi rendszerek hiányosságait, illetve sok helyen a tulajdonosok nem körültekintı magatartásának következményeit. Fontosnak tatjuk megjegyezni, hogy a területen keletkezı belvizekkel kapcsolatos jövıbeli viselkedést, nem lenne szabad, ha csak ez a ritka szélsıség határozná csak meg. Miután a különbözı klímamodellek területünkön inkább szárazodó klímát prognosztizálnak (másfél éve is aszállyal küzdöttünk), a belvízelvezetés és belvízgazdálkodás kényes egyensúlyát kell megtalálni a jövıben.
21
3.2.1. Felszín alatti vizek a) Földtani háttér Földtani szempontból a kistérség települései az Alföld medencealjzatán, a BudapestMakó települések vonalában húzódó földtani árok (az ún. dunai-szerkezeti árok) nyugati részén helyezkednek el. A területen mélyített fúrások (hideg és hévizes kutak, olajkutató fúrások) adatai alapján értékelhetı a víztárolásra alkalmas porózus üledékekkel feltöltött szegedi medence földtani képe, amely szorosan kapcsolódik a Hódmezıvásárhely−Makó vonalában kialakult legmélyebb hazai üledékgyőjtıhöz. Ebben legnagyobb (1,5−2,0 km-es) vastagságban a Pannon tenger üledékei rakódtak le, aminek homokkı rétegei a Dél-Alföld legnagyobb hévíz és szénhidrogén készletét tárolják. Az intenzív süllyedés a pliocént követıen sem szőnt meg, amit igazol, hogy az árok tengelyében a negyedkori üledék vastagsága 700−800 m, Szeged térségében pedig 550−600 m. A pleisztocén alatt a feltöltést az İs-Duna végezte, az ısfolyó nagy üledékszállító képességének bizonyítéka, hogy az ivóvíztároló folyóvízi összlet 40−60%-át porózus képzıdmények adják. A földtani szelvények szerint a pleisztocén összlet homok, kızetlisztes vagy agyagos homok, agyag, homokos agyag váltakozásából épül fel. A homokszintek regionálisan jól követhetık, vastagságuk 5−30 m, de helyenként 40−50 m-esek. Az egykori vízfolyás a lehordási területtıl már távolabb esı területünkre fıként apró- és középszemcsés homokot rakott le, alárendelt a durvaszemcsés, vagy a kavicsos, kavicsszemes homok jelenléte, elterjedésük pedig csak lokális. A 0−200 m-es mélységközben a porózus szintek itt is – mint a térségben általánosan – már csak apró- és finomszemcsések, vagy agyagos homokok, az agyagtartalom pedig a mélyebbeknél nagyobb. A felsı-pleisztocénben a kızetek frakcióanyagainak jelentıs módosulása a korábbiaktól eltérı üledékképzıdésre utal, a gyenge energiájú vízfolyás üledékei mellett szerepet kaphatott a tavi, késıbb az eolikus üledékképzıdés is. A felszínt Domaszék, Zsombó, Szatymaz térségében a talajvizet tároló futóhomokok, a Tisza árterében és attól keletre fıképp tiszai üledékek, iszapok, agyagok, helyenként infúziós löszök alkotják. b) Vízföldtani adottságok A csapadékból közvetlenül utánpótlódó, felszíni szennyezéstıl védtelen, elsı – földtani felépítéstıl függıen 30-50 m vastagságú – felszín alatti víztartóban lévı vizeket talajvíznek nevezzük. A vizsgált térségben a talajvizek gyakorlatilag két mélységi szintben helyezkednek el. A sekélyen elhelyezkedı talajvíztároló szintet 15−25 m-es kutakkal tárják fel, miután az elsı vízadó feküszintje Szeged térségében 55−60 m Bf. közötti mélységben helyezkedik el, dél-délkelet felé lejtıen. A csıkutakból átlagosan 20−30 l/p vízhozam kapható. A kitermelhetı víz minıségileg Ca-Mg-hidrogénkarbonátos összetételő, 500−800 mg/l körüli összes sótartalommal. Használati szempontból minısége nagyon kedvezıtlen nagy vas, mangán, ammónium, nitrát és metángáz tartalmánál fogva. A mélyebb helyzető talajvízadó szint feltárásához 40-50 m-es talpmélységő kutak fúrására van szükség. Ilyen mélységő kút több létesült a város térségében, mert az elızıhöz viszonyítva relatíve több és jobb minıségő vizet szolgáltat, bár minısége közvetlenül ivóvízként történı fogyasztásra még nem alkalmas. Szegeden a talajvizeket is magába foglaló mintegy 600 m vastagságú hidegvizes rétegösszlet a város 86 db közüzemi vízmőkútjának földtani szelvénye szerint 12 rétegre (vízadó szintre) bontható. A legelsı (1. számú) szint a talajvíztartó. A rétegvíz tároló szintek igénybevétele egyedi vízkivételek által történik. A pleisztocén ivóvíztároló folyóvízi üledékek nyugatról keletre (az ún. makói árok felé) haladva 500 m-rıl mintegy 700 m-re
22
kivastagodnak. (A kistérség településeit figyelembe véve ez a Domaszék-Kübekháza közötti nyugat-kelet irányú szelvényt fedi). Szeged város vízmőkútjai az 5-11. számú (150-550 m közötti) szintekre telepítettek. A legalsó (12. számú) vízadó szint a negyedkori összlet feküszintjéig terjed, de erre a térség nyugati részének kivételével vízmőkutat nem telepítettek, mert a vize magas hımérséklete miatt ivásra alkalmatlan. A rétegek (így a vízadó szintek) Tisza folyó medre irányába mutató dılése determinálja a vízáramlás horizontális irányát. Természetes állapotban a kistérség rétegvizei pozitív nyomásállapotúak. A vizsgált terület tehát mind a Duna-Tisza közi hátság, mind pedig a Maros-hordalékkúp, illetve észak felıl is vízpótlást kaphat. A dunai-szerkezeti árok területén a középsı- és alsó-pleisztocén homokokból történı vízbeszerzés lehetıségei igen kedvezıek. A szegedi, kútcsoportokban telepített vízmőkutak létesítéskori legnagyobb vízhozamai 1250−3500 l/p közöttiek, a fajlagos vízhozam értékeik 140-300 l/p/m, a kettıs fajlagos vízhozamaik 5−15 l/p/m között változtak. A fajlagos és kettıs fajlagos vízhozamok változékonysága a kútkiképzés mellett, a folyóvízi üledékekre jellemzı inhomogenitások következménye. A szegedi vízmőkutakéhoz hasonló fajlagos és kettıs fajlagos értékek adódnak Domaszék, Sándorfalva, és Dóc térségében. A negatív nyomásgradiens miatt a térségben a 150−200 m-nél mélyebb rétegekre telepített kutak víznyomásszintjei terepszint felettiek, azaz kifolyó („ártézi”) vizet adtak. Az intenzív vízkitermelések miatt a nyugalmi víznyomásszintek az 1970-es években süllyedni kezdtek, s Szeged vízmőkútjainál a pozitivitás 1981-82-ben megszőnt. Az 1990-es évek eleje óta erısen csökkenı vízkitermelés következtében a rétegvíztárolók visszatöltıdése következett be. A víznyomásszintek süllyedése 1990-91-tıl megfordult, és a vízszintek területenként és rétegenként eltérı mértékben emelkedni kezdtek. A kistérség többi településének vízmőkútjai is hasonló változásokat mutatnak, ami a rétegek közötti kapcsolatok lehetıségét igazolja. c) A rétegvizek minısége A kitermelt rétegvizek minıségét tekintve a vizsgált kistérség „ivóvizes” rétegei (~150−550 m) alacsony sótartalmú, kis keménységő, gyengén lúgos kémhatású vizet szolgáltatnak, amelyek genetikai típusuk szerint alkáli-hidrogénkarbonátosak. A 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletben foglalt, a korábbiaknál jóval szigorúbb arzénhatárérték (50 µg/l helyett 10 µg/l) miatt a vizsgált területen problémát okoz a rétegvizek arzén tartalma. Bár a 10 µg/l-t többszörösen meghaladó arzéntartalmú vizek inkább a Tiszától keletre fordulnak elı (8. ábra), a kistérség településeinek felénél intézkedést igényelne mennyisége (Dóc 30−50 10 µg/l, Deszk, Domaszék, Kübekháza, Röszke, Újszentiván 10−30 10 µg/l). A szegedi vízmőnél, bár a vízmőkutak egy részének vizében az arzéntartalom 10 µg/l feletti, de keveréssel a – a jelenleginél nagyobb vízigények mellett is – az ivóvízminıség a jogszabály által adott átmeneti idıszakban biztosítható (4. táblázat). 4. táblázat: A kútvizek arzéntartalmának szélsı értékei Szegeden Vízmőtelep I. II. III.
Min. (mg/l) 0,007 0,008 0,006
Max. (mg/l) 0,013 0,033 0,015
IV. V. Északi Sziksóstói
0,008 0,006 0,006 0,018
0,031 0,026 0,019 0,028
23
8. ábra. Az ivóvízként használt rétegvizek arzéntartalma (µg/l) (AQUARIUS Kft. 2004.) Opusztaszer
130000
Kistelek Martely
Kompoc
70
HODMEZOVASARHELY
Doc
65 60
Balastya
120000
55 50
Sandorfalva
Szikancs
Forraskut Batida
Algyo
Ulles
40
Foldeak
Zsombo
110000 SZEGED
25
Maroslelle
Kiskundorozsma
Zakanyszek
20 15
Domaszek
MAKO
100000
35 30
Ofoldeak Bordany
45
Morahalom
Ferencszallas
Deszk
10 5
Klarafalva
Roszke
0
Ujszentivan Tiszaszget
Horgos
Kubekhaza
Kiszombor
Dala
710000
720000
730000
740000
750000
760000
A kistérség rétegvizeiben további minıségi problémát jelent az ammónium (>0,5 mg/l) Algyı kivételével valamennyi településen. Szegeden a vizek telepenkénti ammóniatartalma 0,9−1,4 mg/l között változik, ami azt jelenti, hogy a jelenleg kezelés nélkül szolgáltatott víz kifogásolt minıségő. A mélységi vízbeszerzés miatt ez a komponens egyértelmően rétegeredető, a víztartó rétegek szervesanyag-tartalmainak bomlásterméke. A rétegvizek további kifogásolható összetevıi: a határérték feletti (>0,2 mg/l) vas (pl. Szatymaz, Sándorfalva), illetve az alárendelten határérték feletti (>0,05 mg/l) mangántartalmak (többnyire lokális foltokban jelentkeznek). Bár a már említett jogszabály hıfok tekintetében nem ír elı határértéket fontos megemlíteni, hogy a szegedi vízmő kútjai közül a mélyebbek 30 oC-os, vagy ennél néhány fokkal melegebb vizet adnak. Szeged esetében ez 19 db kutat jelent, amelyek zöme (8 db) a IV. telepen létesült. d) Az ivóvízbeszerzés helyzete, megoldandó problémák A Szegedi Kistérség fentiekben vázolt vízföldtani adottságaiból kitőnik, hogy mennyiségi szempontból mindegyik település rendelkezik a jelenlegi és távlati igényeit is bıségesen kielégítı, földtanilag védett helyzető, rétegvíz készlettel. A problémát az ivóvízellátásra feltárható rétegvizek természetes minıségi összetevıi jelentik, amennyiben az EU elıírásaihoz harmonizáló vízminıségi szabályozásunk szigorúbb határértékeinek egyes komponensek nem felelnek meg. A leginkább gondot okozók: a rétegvizek arzén, ammónium és vastartalma. A 47/2005. (III. 25.) Korm. rendelettel módosított 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az egészséges vízzel ellátás megoldásának idıpontját a 0,03−0,05 mg/l arzéntartalmú vízzel ellátott települések esetében 2006. december 25-ig, a 0,01−0,03 mg/l-es koncentrációjú vízzel ellátott települések esetében 2009. december 25-ig írta elı. Ennek szellemében a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács (DARFT) 2002-ben kidolgoztatta a Dél-Alföldi Régió Ivóvízminıség-javító Programját, a régió ivóvíz-minıségő vizekkel való ellátásának „Megvalósíthatósági Tanulmány”-át. A szaktervezı AQUAPROFIT Rt. (Pécs) a szegedi kistérség településeinek ivóvízellátására – alapvetıen gazdaságossági megfontolások alapján – Szegedi Kistérségi Vízmő Rendszer (SZKVR) kiépítését javasolta.
24
Szerintük a szegedi vízbázisoknál jelenleg is rendelkezésre álló 109 076 m3/nap kapacitás bıségesen ellátná az így 75 407 m3/napra növekedı vízigényt. A kitermelt vizet, kezelést követıen távvezetéken juttatnák el az általunk vizsgált településeken kívül Mórahalom és Makó városokba, valamint Bordány, Klárafalva, Ferencszállás és Kiszombor községekbe is. Miután azonban az idıbeli (és a vele összefüggı térbeli) szakaszolás az EU-s támogatások igénybevétele miatt nem volt megvalósítható, a Dél-Alföld egészére egy átfogó javaslat készült (9. ábra). Bár a megvalósításra több tervváltozat készült, a Szegedi kistérség esetében alapvetı különbség nincs a változatok között. A kistérség településeinek problémáit 4 területi egységre bontva képzelik el (10. ábra). A települések zöme a szegedi vízellátó rendszerhez kapcsolódna, Domaszék és Zsombó a mórahalmi, Dóc pedig a kisteleki központú egységhez kapcsolódna. Algyı – ahol nincs gond az ivóvízzel – értelemszerően nem érintett (önálló egység maradna). Az 5. táblázatból jól látható, hogy ennek megvalósítási költsége több, mint 5,5 milliárd forint lenne, miközben az elızı fejezetben láthattuk, hogy csupán egy település (Dóc) az, ahol oly mértékben kifogásolható az ivóvíz minısége, hogy annak megoldásához komolyabb mőszaki beruházás szükséges. Számos fórumon felmerült, hogy Magyarország kérjen felmentést a hazánkra „nem életszerő”, szigorító ivóvízminıségre az EU-tól – különösen az arzén esetében. Erre a legutóbbi idıben már vannak biztató jelek. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség az egyéb komponensek miatt mőszaki fejlesztésekre a területen, de ezek sokkal költségkímélıbben megvalósíthatók lennének. Mindez azt jelenti, hogy bár hosszú idı, sok munka és pénz fekszik az ivóvízjavító program tervezésében, nagyon meggondolandó, hogy ennek megvalósításába bele kell-e fogni*. 5. táblázat. A Szegedi kistérség településein tapasztalható ivóvíz-minıségi problémák és annak becsült minimális megoldási költsége (Aquqprofit – FÖMTERV – ÖKO 2008) Település Szeged Algyı Deszk Dóc Domaszék Kübekháza Röszke Sándorfalva Szatymaz Tiszasziget Újszentiván Zsombó
Kifogásolt vízminıségi ok As, NH4, Fe nincs As, NH4, As, NH4, Fe As, NH4, Fe As, NH4, Fe As, NH4, Fe NH4, Fe NH4, Fe As, NH4, Fe, Mn As, NH4, Fe, Mn NH4, Fe
A regionális vízellátó rendszer településre jutó költsége legkedvezıbb esetben (millió Ft) 4000 185 90 221 122 156 187 205 65 60 174
*
Jelen program írója szigorúan magán véleményét is megfogalmazná (ilyet hasonló anyagokban soha nem tett): az arzén határérték hazai szigorítása nehezen érthetı. Egyrészt a hazai lakosság táplálékon keresztül az EU átlagnál jóval kevesebb arzént fogyaszt. Másrészt a lakosság jelentıs része nemcsak csapvízbıl nyeri folyadékszükségletét. Így viszonylag kis egyéni odafigyeléssel ki-ki csökkentheti arzénbevitelét, hiszen nem egy ivásnál, hanem hosszabb idı átlagában kellene arzénfogyasztásunkra vigyázni. 25
26
9. ábra. A dél-alföldi ivóvízminıség-javító program tervezett projektstruktúrája (DARFÜ)
27
10. ábra. A Dél-Alföld regionális ivóvízminıség-javító programjának regionális felosztása és a tervezett vízellátó vezetékek (FÖMTERV) 2008)
e) Hévízföldtani adottságok Szeged térségében a hévíztároló összlet felsı határa (30°C-os felszíni kifolyóvíznél 5° C kútbeli lehőlést figyelembe véve) a 35°C-os izotermafelület. Ez a vizsgált területen mintegy 450–500 m-es mélységben helyezkedik el. Térbeni helyzete szerint a legalsó-pleisztocén rétegösszletben halad, enyhén kelet felé lejt, hidraulikailag összefügg a felette lévı – ivóvízellátásra használatos – hideg vizes rétegekkel. Az elsı szint alsó határa 600–700 m-es mélységben van, vastagsága 150–200 m, s benne a homokrétegek aránya meghaladja az 50%ot. A homokrétegek áteresztıképessége 1500 mD, vízadóképességük átlagosan kutanként 1000–2000 l/p, 30–40 °C-os langyos hévíz (a legnagyobb mélységő vízmőkutak és a langyos viző termálkutak veszik igénybe ezt a vízkészletet). A második szintet az elızıtıl a felsı-pliocén kb. 100-200 m vastagságú agyagosabb felsı része választja el, s a levanteinek nevezett vízadó összlet alsó határa 1000–1100 m-es mélységben határozható meg. Az üledék-kifejlıdésben ez nem jelent éles határt, hanem átmenetet képez a felsı-pannon felsı részének homokosabb kifejlıdése felé. A vízadó rétegösszlet vastagsága 250–300 m, a homokrétegek aránya mintegy 30–40 %, áteresztıképességük 500 mD körüli. A kutankénti max. vízhozam 1500-2000 l/p 40–55 °C-os hévíz (Szegeden az Anna-kút, és a hozzá hasonló mélységő hévízkutak hasznosítják). A hasonlóan mintegy 500 mD vízáteresztı képességő harmadik szint – a felsıpannóniai korú homok-homokkırétegek – lényegében két megnyitott rétegcsoportra oszthatók: az 1100-1500 m közötti felsı és az 1500–1900 m közötti alsó csoportra. A felsı csoport átlagosan 200-300 m vastagságú vízadója esetenként már homokkövet is tartalmaz, azonban a jet perforátoros megnyitásnál még gyakran „homokol” (pl. az algyıi olajmezı vízvisszasajtolásra termelı 1300 m-es átlagmélységő kútjaihoz homokleválasztó hidrociklonokat kellett telepíteni). A homok-, homokkırétegek részaránya 20–50 %, a kutak vízadó képessége 10002000 l/p 55-70 °C-os hévíz (pl. az ún. Dóra-kút). Az alsó rétegcsoport lényegében homokköves kifejlıdéső, az alsópannon agyagmárgáig követhetı. Vastagsága kb. 300–400 m, s nyugatról kelet felé haladva fokozatosan egyre nagyobb arányban (25-70 %-ban) tartalmaz vízadó rétegeket. A jet perforátoros megnyitást is elbíró homokkırétegek vízadó képessége kutanként 1500-2000 l/p 70–85 °C-os hévízhozammal jellemezhetı (Szeged, Domaszék, Röszke, Deszk és Tiszasziget geotermikus hıellátásra termelı hévízkútjai tartoznak ide). f) A hévízhasznosítás problémái és egy alternatív lehetıség A vizsgált települések közül Szegeden, Algyın, Domaszéken, Röszkén, Deszken és Tiszaszigeten találhatók hévízkutak, amelyek nagy többségét a 20. század második felében létesítették. Megállapítható, hogy a hévízkutak többségének vízadó képessége csökkent, amelynek lehetséges oka – a kutak természetes elöregedésén túlmenıen – a pazarló vízkivétel és a vízutánpótlódás korlátozottsága. Vízpazarlást eredményez a vízmérı óra nélküli kontrollálatlan vízhasználat, valamint a hıtechnikai és a hıhasznosító berendezések általános korszerőtlensége. Az energiahasznosító rendszerekbıl kikerülı használt vizek nagy többségét felszíni befogadókba vezetik, kisebb részét visszasajtolják a hévízrezervoárba (pl. FLORATOM Kft., MOL Rt., Dózsa Mg. Szakszövetkezet). A környezetkímélı hévízfelhasználás ideális vízelhelyezési módja a hıenergiájától megfosztott hévizek visszatáplálása a tároló rétegeikbe. (A 2003. évi CXX. törvény 19.§-a – mondja ki, hogy a „kizárólag energia hasznosítás céljából kitermelt termálvizet …. vissza kell táplálni”). Ennek a mőszakilag igényesebb és költségesebb használati módozatnak a bevezetése nem várható el átmeneti türelmi idıszak nélkül, a szükséges beruházások jelentıs állami támogatásával. Fentiek alapján, a kistérség területén a hévízkészletek nagy igénybevétele, illetve az utánpótlódás környezeti korlátai miatt a hatóságok nem adhatnak korlátlanul engedélyt az energetikai célú hévízkitermelésre, hasznosításra, ha ott visszatáplálás nélküli vízkitermelés
28
történik. A hévíz kitermelési gócokban, amennyiben nem visszasajtolásos (hanem a jogszabályokban még eltőrt felszíni elfolyatásos rendszerő) geotermikus hasznosító rendszer építése a cél, a hévízkészletek további ilyen célú igénybevételét a teljes felszín alatti víztárolót terhelı vízkitermeléssel együtt kell mérlegelni. (Természetesen vízkészlet-védelmi szempontból csak a tiszta, nem szennyezıdött használt vizeket szabad visszasajtolni pl. a fürdıkbıl kikerülı szennyezett termálvizet nem). Hidrogeológiai modellezéssel vizsgálva a termeltetés eddigi és várható hatásait, újabb vízkivételre csak ott adható engedély, ahol a számítások nem jeleznek káros környezeti hatásokat hosszabb idıtávlatban sem. Az eddig leírtak alapvetıen vízkészletgazdálkodási megfontolások, amelyet a felszíni vízbefogadók védelmére vonatkozó környezetvédelmi igények kiegészítenek, sıt sok helyen az elıbbi szempontból még lehetséges hévízkitermelések korlátaivá válnak, lásd a 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet 34. fejezet táblázatának határértékeit. A geotermikus energia hasznosításának (hévízkitermelést helyettesítı) módja a hıszivattyúk használata. Ez a módszer a vízkészletek veszélyeztetése nélkül hasznosíthatja a térségünkben kedvezı geotermikus energiát. Hasznosítása több „nyugati”, nálunk rosszabb geotermikus adottsággal rendelkezı országban bevált, míg hazai elterjesztése jelenleg van kísérleti stádiumban. Kistérségi aktualitás az ATI-KTVF (korábban ATIKÖFE) irodaházában való megvalósítás. (Gyakorlati tapasztalatai jó referenciaként szolgálhatnak a térségben). 3.3. Talajok A Szegedi kistérség természeti erıforrásai közül a talaj kiemelkedı jelentıséggel bír. Legfontosabb tulajdonsága termékenysége, de fokozottan kihasználjuk szőrı, pufferoló képességét is, mellyel jelentısen hozzájárul a környezetet érı terhelés csökkentéséhez, így a felszínalatti vizek védelméhez. A kistérség területén három nagy talajföldrajzi körzet találkozik: a keleti területei a Békés-Csanádi löszháthoz tartoznak. Itt a geológiai alap az İs-Maros hordalékkúpja, amely keletrıl nyugatra egyre finomabb szemcséjő. Ennek egy részén infúziós löszborítást találunk. Az ezen képzıdött talajok jó minıségi mezıségi talajok, melyekre a morzsás szerkezet, a jó mészállapot és a nagy humusztartalom a jellemzı. Helyenként jelentıs azonban az altalaj elszikesedése. A Duna-Tisza közi hátság keleti lejtıjén, mely a megye nyugati részét foglalja el, fıként a homokon kialakult talajtípusok a jellemzıek. Jellemzı rájuk az alacsony szervesanyag-tartalom (általában 1 % alatt), a talajvíz átlagos 100–150 cm mélysége, és a defláció veszély. Jobb minıségő, 1,5 %-nál nagyobb humusztartalmú homoktalajok Röszke körzetében találhatók. A Tisza-völgy területén talajképzı kızetként a pleisztocén kori lösz, valamint a holocén kori alluviális térszín, a Tisza folyóvízi eredető üledéke játszik szerepet. Ezeken többségében réti öntés és szikes öntés, valamint réti csernozjom talajok fejlıdtek ki. E területeken a talajvíz mélysége igen változó, 1–4 m között alakul, feltőnıen magas azonban a folyók melletti települések környékén. Alacsonyabb térszíni helyzetük miatt leginkább ezek a talajok vannak kitéve a belvízi elöntéseknek. A kistérség földterületeinek értéke igen változatos képet mutat. A nyugati, homokhátsági területeken gyenge, deflációval is veszélyeztetett, 10 aranykorona érték alatti termıföldek találhatók. A Tisza árteréhez kapcsolódó, ártéri vályogos talajokkal fedett térszíneken 10 körüli, a keleti löszös vidékeken pedig 16–20, a jó minıségő csernozjom talajok területén 27–39 aranykorona értékő termıföldek találhatók. A tápanyag-ellátottság tekintetében a kistérség talajai az országos átlagnál valamivel jobb képet mutattak az 1990-es évek elején. Azóta azonban a mőtrágya felhasználás országos szinten és a megyében is lényeges visszaesett. A nitrogén utánpótlást – ha kisebb mennyiségben is – folyamatosan végzik a földhasználók, de a foszfor és kálium mőtrágyák felhasználása az 1990–1997 közti idıszakban minimálisra esett vissza. Bár az utóbbi 1-2
29
évben némi javulás tapasztalható, a mőtrágya-felhasználás visszaesésébıl feltételezhetı, hogy a talajok tápanyag-ellátottsága nem megfelelı. A kistérség területén a savanyú talajok részaránya elhanyagolható. Általános tendencia azonban – ha mértéke még nem is jelentıs – a talajsavanyodás. Ez a gyengén savanyú területek arányának növekedésében és a kedvezı mész-ellátottságú területek csökkenésében nyilvánul meg. A legfontosabb szántóföldi növényeink terméseredményei és a mőtrágyázás hatékonysága (tápanyagoldódás, felvehetıség) szempontjából a talajok kötöttségét tekintve a vályog, vályogos agyag és könnyő agyag talajok (KA 38 és 50 között) tekinthetık ideálisnak. A laza, homokos talajokon (Domaszék, Zsombó, Szatymaz térsége) a mőtrágyázás hatékonysága a kimosódás miatt, a kötött talajokon (Kübekháza, Tiszasziget, Algyı) pedig a különbözı lekötıdési, adszorbciós folyamatok eredményeként csökken. A kötött talajokon az elvizenyısödés és túlnedvesedés is gondot okoz. Ennek egyik oka a meliorált területek nem megfelelı karbantartásában (a mélylazítás elmaradása és ezáltal a csapadékvíz felsı talajszintekben való felgyülemlése) keresendı. A kistérség talajainak humusztartalma kettıs képet mutat: a homoktalajainak gyenge (gyakran 1–1,5 % alatt), míg a csernozjom talajai jó (3–4 %, vagy ennél is jobb) adottságúak. A kistérség talajait több hatás is veszélyezteti. A gyengén kötött homok, ill. futóhomok talajok defláció által veszélyeztetettek. A legnagyobb károk a kora tavaszi gyér növényborítottságú idıszakban keletkeznek. Az utóbbi években a deflációs károk növekedéséhez jelentısen hozzájárult a mezıvédı erdısávok megszüntetése, hiánya, s a nem megfelelı irányú és mérető parcellázottság is. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a szélerózió nem kizárólag a homokterületeken jelentkezik, hanem fokozott mértékben veszélyezteti a jó minıségő csernozjom talajok humuszos rétegét is. Az elveszett (a táblákat szegélyezı csatornákba, árkokba áthalmozott) termıtalaj mennyiségén felül jelentıs kár keletkezhet a vetımag, a kijuttatott kemikáliák elhordásából is, nem beszélve a levegı porterhelésérıl. A szikes talajok kialakulása a területen hidrogeológiai és éghajlattani okokra vezethetık vissza, de az utóbbi években a folyamat helyenkénti felerısödéséhez (másodlagos szikesedés) az emberi gondatlanság is hozzájárult. A mezıgazdaságilag mővelt területeken jelentıs mértékő a talaj fizikai tulajdonságainak romlása. A rosszul és nem megfelelı idıpontban végzett talajmővelési folyamatok a talaj tömörödéséhez és porosodásához vezetnek. A megye területén potenciális talajszennyezı forrásokként a következık jöhetnek szóba: • az olajbányászattal kapcsolatos talajtani hatások, • a termálvíz kutak környéki csurgalékvizekbıl adódó sótartalom-növekedés, • a helytelen mőtrágyatárolás, • a nem megfelelıen kivitelezett kommunális hulladéklerakó környéki talajszennyezıdések, • illegális hulladék lerakás, • sertéstartó telepek hígtrágya elhelyezése, • szippantott kommunális szennyvíz illegális elhelyezése. A kistérség településeinek részletesebb talajértékelését, a talajvédelemmel kapcsolatos kérdéseket, a környezeti kockázatokat településenként a 4. fejezetben tárgyaljuk.
30
3.4. A természetvédelem, tájhasználat aktuális kérdései 3.4.1. A Szegedi Kistérség természetes tájegységei A kistérség három természeti kistáj területén helyezkednek el. Természetvédelmi értékei, a természetes élıhelyeket, életközösségeket veszélyeztetı tényezıi mind kistáj specifikusak, ezért ezeket kistájanként érdemes kezelni. Az egyes jelenségek, problémák a szomszédos kistérségekben is megjelennek, ezért a komplex táj- és természetvédelmi törekvések megvalósítása miatt célszerő a kistérségek közötti együttmőködés is. A három jellegzetes egységhez az alábbi települések, határrészek tartoznak: a) Dorozsma-Majsai-homokhát • •
• • • • •
Dóc közigazgatási területének nyugati fele (Sasülés, Hantházi-erdı, Csúzdi-dőlı, Bodorszék) Sándorfalva közigazgatási területének nyugati fele a kéri dőlı és a Fehér-tó (Szentjános) közt (lásd. Kézi-dőlı, Kuti-dőlı, Kapcaszék, Csikójárás, Homokpuszta, Kıvágó, Nádastó, Csibafai-szılık, Vedres-dőlı, Homok-dőlı, Homok-erdı, Vöröscsárdai-erdı, Sándorfalva belterülete, Szentjános) Szatymaz külterületének csaknem egésze, kivéve az 5-ös út és a Fehér-tó közti területet (I. körzet: Kettıs-halom, Szatymazi kisfekete) Zsombó teljes közigazgatási területe Domaszék közigazgatási területének csaknem egésze, kivéve a Móra-széket. Röszke közigazgatási területe az 5-ös úttól nyugat-északnyugatra. Szeged közigazgatási területének legnyugatibb része (Subasa, Sziksósfürdı, Öreghegy, Sia-dőlı, Rózsa-lapos, Dorozsmai Nagy-szék, Márták-dőlı, Ipardőlı, Seregélyes-dőlı, Széktó-dőlı, Faragó-dőlı).
b) Dél-Tisza-völgy • • • • • •
Dóc közigazgatási területének keleti fele (Dóc belterülete, Alsó-Ányás, Petres, Sártóerdı, Petresi-erdı, Bíbicháti-erdı, Dóci-tó). Sándorfalva közigazgatási területének keleti fele (Szokony, Fehérföldes, Serkéd, Büdös-tó, Szaporszék, Bezur-szék, Szaporhegy, Sajtos, Eperjes-dőlı, Sándorfalvihalastavak északi fele) Algyı teljes közigazgatási területe Szeged közigazgatási területének középsı harmada: a Tisza hullámtere, valamint az attól nyugatra elterülı mentett oldali területek a Dorozsmai Hosszúhát–Maty-ér– Gyálarét vonalig. Domaszék: Móra-szék Röszke közigazgatási területének keleti fele: az 5-ös úttól dél-délkeletre fekvı területek.
c) Marosszög • •
Szeged közigazgatási területének keleti fele Torontálban (pl. Újszeged, Szıreg) és a Tisza-Maros szögében Deszk, Újszentiván, Tiszasziget, Kübekháza teljes közigazgatási területe.
3.4.2. A táj általános természeti állapotértékelése Mivel a kistérség három kistáj találkozásánál fekszik, így változatos élıvilággal rendelkezik. Az egyes kistájak arculata jól leírható a természetvédelmi szempontból kiemelendıen értékes élıhelyekkel.
31
A Dorozsma–Majsai-homokhát legtöbb természetes élıhelye a szélbarázdák (semlyékek) tavaszi vadvizek, belvizek járta mélyedéseihez kapcsolódik. Mivel ezek szigetszerően helyezkednek el a tájban, ezért e kistájra nem az összefüggı zöld folyosók, hanem a lépegetı kövek hálózata jellemzı. E természeti terület-foltok egymáshoz közel helyezkednek el, ami a fajkészlet mobilizációja, az élıhelyek regenerációja miatt fontos. A kékperjés rétek, az üde láprétek, magassásosok, a zsombéksásosok, a szoloncsákos szikes rétek, a mézpázsitos szikfokok az országban egyedülálló mintázatba, komplexekbe rendezıdve sok védett faj számára (pl. bangó, kosborfajok) nyújtanak otthont. A fenti élıhelyek alkotta „zöld hálózat” napjainkban még mőködıképes, s ezt az állapotot fenn is kell tartani. A láprétfı-szikalj mintázat egyedül csak ebben a kistájban figyelhetı meg, amit a felszín alatti vizek áramlása alakít ki. Amennyiben ezekben az áramlásokban változás következik be, valamint ha az antropogén tevékenység (pl. vizesgödrök létesítése, melioráció) hatására a mélyedések szárazodnak a fenti életközösségek könnyen elveszthetik eredeti jellegüket, átalakulhatnak, jellegtelenedhetnek. A semlyékek legfıbb recens környezeti problémája a szárazodás és az öntözıgödrök, halastavak létesítése. Ezek sajnos, ma már a legtöbb semlyékben ott éktelenkednek. Több ok miatt sem kívánatosak az ilyen vizes gödrök: • tájképileg csúnyák, a kitermelt földet, réti mészkıt a peremen, nagy kupacokban halmozzák fel, • természetes élıhelyeket tesznek tönkre, • párolgási ablakot jelentenek, ezért tovább süllyesztik a talajvízszintet a homokhátságon, • másodlagos szikesedést okoznak (egyrészt az öntözı gödrök peremén felhalmozott, szikes altalajból álló földkupacokról lefolyó csurgalékvizek miatt; másrészt a párolgás miatt lokálisan felszínhez közel kerülı talajvízszint a mélybıl sókat hoz fel; harmadrészben az öntözı víz maga is szikes, így az öntözött szántó, kert talaja is szikesedik). Sok szikes tó vesztette el szikes tó jellegét a meliorizáció miatt, de csapadékosabb években a mézpázsitos szikfokok helyén tavasszal akár 0,5–1 méteres víz is boríthatja a tó medreket. Sok tó teljesen feltöltıdött, de változatos szikes mocsári közösségeik révén még így is értékesek (lásd Sándorfalva, Nádastó). A természetes állapotok visszaállítása miatt szükséges lenne a tavaszi belvizek visszatartása, amellyel nemcsak a gyepek természetességi állapota nıhet, hanem az évi főhozam is (lásd Makraszék, Külsı-İszeszék) – mindez hozzájárulhatna a táj vízgazdálkodásának javításához is. Az elmúlt kétszáz év alatt a Szegedi Kistérség homoki sztyepprétjeinek 99,5%-a esett a mezı-erdıgazdálkodás valamint a települések növekedésének áldozatául. A megmaradt homoki sztyepprétek fıleg a szélbarázdákba szigetszerően beékelt maradékgerinceken maradtak fenn. A fajkészlet elszórva jelen van a tájban, s megfelelı legeltetés és kaszálás hatására felhagyott szántón 8–10 év alatt képes regenerálódni, az ilyen óparlagok gyakran ısgyepszerő állapotot mutatnak. A homokhát főzlápjai, kiszáradt, alföldi zárt kocsányos tölgyesei igazi kuriózumok (pl. Zsombó). Láprétek becserjésedésével, beerdısülésével természet közeli fehér főz-fehér nyár dominálta spontán „láperdık” képzıdése is ismert Zsombóról. A Hantházi- és Verescsárdaierdık telepített nyárasai lassan természet közeli homoki nyárasokba, telepített tölgyesei pedig alföldi zárt kocsányos tölgyesekbe kezdenek átalakulni (regenerálódni). Épp ezért nagyon fontos lenne ezekben az erdıkben a vágásfordulók kitolása, a természetszerő erdıgazdálkodás különbözı típusainak alkalmazása. A Dél-Tisza-völgy hullámtéri élıhelyei közül a főz-nyár ligeterdık jelentik a legnagyobb értéket. Ezek a folyó partján, valamint a gátak tövénél elhelyezkedı kubikgödrök mentén (kubikerdık) szinte összefüggı sávban kísérik a folyót a kistérség területén. Sajnos a két sáv közt, a hullámtér közepére sok nemes nyárast telepítettek. További probléma az özöngyomok (gyalogakác, amerikai kıris, zöld juhar, süntök, parti szılı, olasz szerbtövis)
32
elszaporodása, ami az erdık természetességi értékét csökkenti. A legtermészetesebb erdıfolt a Sasérben található. Az özöngyomok terjeszkedése nemcsak az erdık természetességét rontja (csökkentve az ıshonos fajok életterét), hanem rontja az erdık természetes megújulását és árvízvédelmi kockázatot is jelent. Spontán főz-nyár ligeterdı kialakulására ugyan van esély, de ez az adott év idıjárásának és vízjárásának függvénye. Véghasználat után gyors apadás esetén a gyalogakác és az amerikai kıris berobbanhat. További gond az, hogy a nemes nyárasok aljnövényzete szinte csak özöngyomokat tartalmaz, így az utánpótlás folytonos. A nemes nyárasok lecserélése hazai nyárasokra szükséges lenne. A Szegedi Kistérég területén az erdısítés áldozatai lettek a hullámtéri mocsárrétek. Degradált képviselıik mára csak a gátoldalakon figyelhetı meg. A nemes nyárasok helyén így a mocsárrétek kialakítása is szükséges lenne, de folyamatos kaszálás és legeltetés hiányában pár év alatt ezek begyalogakácosodhatnak, ezért a hullámtéri gyepek kialakítása csak folyamatos kezelés, állattenyésztési támogatás mellett lehetséges. A gátak kaszálása napjainkban traktorral történik, ami miatt a gyep szerkezete felszakadozik, erózió léphet fel, így a kistérség gátjainak növényzete alacsonyabb természetességő, más Tisza-szakaszhoz képest. A kézi kaszálás támogatása szintén szükséges lenne. A mentett oldali mocsárrétek Algyı és Szeged között másodlagosan szikesedtek. Sokat felszántottak közülük, de a mocsárrétek területe leginkább a kıolaj- és földgázbányászat miatt csökkent jelentısen. A szénhidrogének kitermelése során azonban a kutak környékén sok szántót is felhagytak, amelyeken gyenge-közepes természetességő mocsárrétek regenerálódnak. Regenerációjukat veszélyezteti a kaszálás évek óta tartó hiánya, így nádasodnak és intenzíven ezüstfásodnak. A kistáj legjobb állapotú szikes élıhelykomplexei a Fehér-tó és a Sándorfalvihalastavak környékén maradtak meg. Hosszú-hátnál, Daruhalomnál a szolonyeces szikesek mélyen benyomulnak a homokhátságba, majd szoloncsákos szikesekbe váltanak át. Ez az átmenet is egyedülálló természetvédelmi érték. A szikes gyepeket ecsetpázsitos szikes rétek, ürmöspuszták, mézpázsitos szikfokok, vakszikek mozaikjai alkotják. Kiterjedésük a halastavak kialakítása elıtt jelentısebb volt, a mára megmaradt foltok az egykori, ısi állapotokat tükrözik. Az eredeti Fehér-tó medrébıl csak északnyugati csücskénél maradt meg egy öblözet eredeti állapotában. A szikes gyepek a kaszálás és legeltetés megszőnésével gyorsan ezüstfásodhatnak. A szegedi kommunális hulladéklerakó és Baktó közt például szinte összfüggı ezüstfás-erdı jött létre. E területen erdıtelepítés is csökkentette a természetes gyepek területét. Igaz, hogy kocsányos tölgyet is telepítettek, de sok tájidegen fafajt is elegyítettek ezekbe az erdıkbe. A zöld juhar, ezüstfa gyakran spontánul nı fel ezekben az erdıkben. A fenti terület Öthalommal együtt a Kistérség természetvédelmi szempontból leginkább tönkre ment területei közé tartozik. A mentett oldalon azonban vannak tölgy-szíl-kıris ligeterdıvé, alföldi zárt kocsányos tölgyessé regenerálódott tölgytelepítések is (pl. Bíbic-háti-erdı: kígyónyelv elıfordulás!, Sártó-erdı, Petresi-erdı). A Sasér jelenti a Kistérség egyetlen hullámtéri holtágát. A 3 mentett oldali holtág (Atkaszigeti Holt-Tisza, Nagyfai Holt-Tisza, Gyálaréti Holt-Tisza) közös jellemzıje, hogy a parti nádasok, gyékényesek antropogén hatásra (horgászat) fragmentálódtak. A természetes erdık, erdısávok mindhárom holtág esetében hiányoznak, legfeljebb spontán, tájidegen fajokkal elegyes facsoportokat, fasorokat találni. Fontos feladat lenne fehér, szürke, fekete nyárral, fehér főzzel, kocsányos tölggyel erdıtelepítést végezni a holtágak partján. Az antropogén stressz (beépítés, vízsszennyezés, horgászat) a Gyálaréti Holt-Tiszánál a legnagyobb. A Marosszög 3 karakterisztikus részre különül el (Maros-hullámtér, Tisza-Marosszöge (mentett oldal a Maros jobb partján), Torontál (mentett oldal a Maros bal partján). A Tisza-Maros-szöge teljesen elvesztette természetes élıhelyeit: mára a nagytáblás szántók és a szénhidrogén bányászat uralja a táj képét. 33
A Maros ártér szintén az erdıgazdálkodás színtere lett. A főz-nyár ligeterdık szintén a folyóparton és a gát tövénél helyezkednek el. A hullámtér közepén azonban nemcsak nemes nyárasok, hanem regenerálódó tölgy-szíl-kıris ligeterdık, főz-nyár ligeterdık is találhatók (Vetyehát). Más öblözetek viszont teljesen nemes nyár dominánsak (Hajdovai-erdı). Az ıshonos fafajú erdık telepítése, mocsárrétek kialakítása itt is fontos lenne. Az ezzel kapcsolatos problémák megegyeznek a Tiszánál leírtakkal. Torontál jó részt szántók dominálta tája 4 fı természeti értékkel bír (löszsztyepprétek, ıszirózsás rétsztyeppek, szikes rétek, telepített, sziki vagy lösztölgyesbe regenerálódó kocsányos tölgyesek). A löszsztyepprétek területe mára a mezsgyékre és az országhatárra szorult vissza. A Magyarországon igen ritka védett pettyegetett ıszirózsa alkotta ıszirózsás rétsztyepp Deszken a Ferencszállási határban ırzıdött meg legjobban. A kocsányos tölgyesekbıl álló erdık aránya a megyei, alföldi átlaghoz viszonyítva kiemelkedı. Torontál övzátonysorai sok szikes rétet ıriznek. Közülük legnagyobb, legértékesebb a Szıreg–Deszki-legelı. E gyep keleti, deszki felét azonban az 1990-es évek elején felszántották, majd egy részét néhány éve felhagyták (erısen sós talajok), de a területen a szikes rétek regenerációja igen gyors. Deszk mellett megfelelı mennyiségő víz (tavaszi belvizek) jelenléte mellett akár 2-3 év alatt képes a gyep regenerálódni. Célszerő lenne a ’90es évek eleji állapotokat, gyepméretet ismét visszaállítani, különösen, hogy e gyep NATURA 2000-es terület lett. Értékes gyepek találhatók még Tiszaszigeten (Térvár, Fertály), Szıregen (Tataribara) és Deszken a Ferencszállási határban a vasút mellett. Ez utóbbi terület igazi unikum, mert a szıregi Tataribara mellett ez mutatja leginkább a torontáli erdıs sztyepp jellegét. Itt az egykori meanderekben szikes rétek, míg az övzátonyokon ıszirózsás rétsztyepp található. Az övzátonyokra kocsányos tölgyet telepítettek, amely lassan sziki tölgyessé alakul át. Ez lenne az az ideális természetvédelmi célállapot, amit ezen agyon szántott tájban meg lehetne célozni. Sajnos e tölgyes déli részét 2004-ben tarra vágták és tájidegen, invazív akáccal ültették be. A kocsányos tölgyes telepítések mellett a tájidegen fajokból álló ültetvények is jelen vannak a tájban. A szikesebb talajú, kiszáradó kocsányos tölgyesek felnyílnak, kiligetesednek (Deszkilegelıre telepített tölgyes). Ezt ugyan az erdészet nem kedveli, de mégis erre a tájra az ilyen nyílt erdık a jellemzıek. Tölgy telepítésnél is sorok helyett kisebb csoportokba, ligetesen, tisztások meghagyásával lenne érdemes a fákat telepíteni. Egykori meanderekbe telepített állományokban a gyepszint szikes rét-szerővé alakul, míg az övzátonyokon ıszirózsás rétsztyepp jellegő aljnövényzetet várhatunk, de ennek regenerációja lassabb e tájban. A táj erdısültségének és gyepesültségének növelése kívánatos lenne. 3.4.3. A kistérség területének ökológiai minısítése A térség általános természeti állapotát jól szemlélteti az ún. ökorégiós térkép (11. ábra). Ennek öt kategóriája a tájrészletek természetességét és megújulási képességét reprezentálja egy fogalomban (regenerációs potenciál). Óvva vigyázva besorolású terület esetében az adott terület kiváló természetességő, országos vagy akár európai jelentıségő, de regenerációs potenciálja csekély, vagyis elpusztulása esetén még hosszú idı elteltével sem áll vissza az eredeti állapot. A kistérségben egyedül a Zsombói İsláp tekinthetı ilyen területnek. Figyelve vigyázva besorolást kapott területek természetessége jó-kiváló, országos, európai jelentıségő természeti értékekkel bírnak. Regenerációs potenciáljuk viszonylag jónak tekinthetı, de mivel rendkívül jó természetességőek, így az eredeti állapotuk eléréséhez gyakran hosszabb (több évtizedes) idıre van szükség. Gyakran nagy területőek, unikális diverz élıhelykomplexeket alkotnak, egy-egy kistájban ezek a területek jelentik az adott élıhelyek legjobb állapotban megmaradt állományait. Ezért országos szintő védelmük is szükséges. A
34
kistérségben az egyes kistájakban eltérı számban vannak jelen ezek a területek. A Dél-Tiszavölgyben a Sasér főz-nyár ligeterdeje, a Maty-tó, a szegedi Fehér-tó és a hozzá kapcsolódó szikes puszták (Hosszúhát, Daruhalom, Bezúr-szék, Szapor-szék); a Marosszögben a Vetyehátierdı, a Szıreg-legelı egy része, valamint Deszken a ferencszállási határban lévı torontáli erdıs sztyepp maradvány sorolható a fenti kategóriába. A fenti területek közül csak a Sasér, a szegedi Fehér-tó, a Bezúr-szék, a Szapor-szék (Pusztaszeri TK), valamint Vetyeháti-erdı (Körös-Maros NP) tartozik valamilyen országos jelentıségő védett területhez. A Dorozsma−Majsai-homokhát igen sok természeti területe érdemel külön figyelmet. Dócon a Bíbic-hát és a Bíbicháti-erdı, a Dóci-tó gyepjei a Pusztaszeri TK részei, ám a Piricsomi-legelı déli része, a Bodorszék szikesei még nem. Sándorfalván a Nádastó szikes tóként ex lege védelem alatt áll (de nem önálló természetvédelmi területként). Szatymazon a külsı-szatymazi részen Kisteleki-fıcsatorna menti gyep, a Makraszék (ex lege szikes tó) Zsombón a „Sia folyója” és a Kıhalmi-dőlı láprétjei szintén a figyelve vigyázva kategóriába sorolandók. Domaszéken a Sáros-szék, Kisiván-szék, Városszéki-tó ex lege védettségő. ám Nagyszék-tó délnyugati pereme, a Jancsár-szék még az sem. A homokhátság Szegedre esı részén a Nagyszék-tó, a Rózsa-lapos és a Dorozsmai Nagyszék (természetvédelmi terület) jelent kiemelkedı természeti értéket. Ezek közül a Dorozsmai Nagyszék helyi jelentıségő természetvédelmi terület, a Rózsa-lapos ex lege szikes tó, a Nagyszék-tó viszont egyik se. 11. ábra. A Szegedi kistérség ökorégiós ponttérképe (készítette: Deák J. Á. az MTA ÖBKI segítségével)*
* (egy hatszög területe 35 hektár)
35
A segítve vigyázva minısítést kapó tájrészletek jó vagy közepes természetességőek, regenerációs potenciáljuk jó. Országos és helyi természetvédelmi jelentıségük van, megırzésük a helyi közösségek szempontjából is fontos. Általában rendszeres kezelés alatt állnak, amely fontos állapotuk fenntartásában (a természetvédelmi kezelés, hagyományos gazdálkodás jelenti a segítséget). Az országos és helyi jelentıségő természetvédelmi területek is lehetnek. A Dorozsma-Majsai-homokhátat pókhálószerően hálózzák be a fenti minısítéső területek, amelyek a semlyékek lápréti-szikes gyep közösségeinek lépegetıkı-szerő mintázatát tükrözik. Különösen ott találunk sok segítve vigyázva minısítéső területet, ahol a semlyékek közel helyezkednek el egymáshoz, és a köztük lévı maradékgerinceken a homoki sztyepprétek regenerációja is lehetséges. Szatymazon, Zsombó közigazgatási határának szélein, Röszke mórahalmi határában, Domaszék külterületének északi részén, Sziksósfürdı környékén különösen gyakori ez a tájtípus. Az egyes semlyékek egyenkénti természetvédelmi oltalma nehéz feladat, hiszen százas nagyságrendő védett területrıl lenne szó. A megoldás egy természetbarát, természetkímélı, extenzív, helyi tradíciókra, kézi munkaerıre épülı, hagyományos gazdálkodási rendszer támogatása lehetne. Naturpark jellegő védelem a Dorozsma-Majsai-homokhátság egész Csongrád megyére esı részére elképzelhetı lenne, ahol a természetbarát gazdálkodás támogatva, az azzal ellentétes tevékenység szankcionálva lenne. A szintén segítve vigyázva minısítést kapó tiszai és a marosi főz-nyár ligeterdık, holtágak, valamint a mentett oldalon hozzájuk csatlakozó szikes gyepek, regenerálódó tölgyesek láncolata zöld folyosókat rajzol ki a kistérség területén. A Fehér-tó környékén több szikes gyep is ebbe a kategóriába sorolható. A kirajzolódó zöld folyosók jól mutatják azt, hogy a folyóknak, holtágaknak milyen fontos szerepük van a kistájakon belüli kapcsolatok biztosításában. Mind e mellett ki kell emelni azt is, hogy a Matyi-érnek, a Gyálaréti HoltTiszának valamint a Fehér-tónak és a hozzája kapcsolódó szikes gyepeknek a Dél-Tisza-völgy és a Dorozsma-Majsai-homokhát közti kapcsolat biztosításában igen fontos szerepe van. A Szıreg-Deszki-legelı a Maros hullámtere és Torontál közti kapcsolat biztosításában fontos. Gyenge minısítésőek a közepes-gyenge természetességő, regenerációra kevéssé képes területek. Rajtuk legfeljebb féltermészetes vegetáció található (regenerálódó parlagok, gyomos gyepek, jellegtelen, ıshonos fafajokból álló erdık), agrár-urbánus élıhelyek dominálják ıket. Természetes élıhelyek regenerációja persze egyes helyeken itt is lehetséges, de az sokszor lassú, a természetvédelmi kezelések kimenetele rendkívül bizonytalan. A legnagyobb gyenge minısítéső terület Szegeden a körtöltés mentén található (töltés+telepített erdık), amihez a baktói ezüstfásosodott szikes gyepek kapcsolódnak északról. E győrőhöz csatlakoznak északkeleten az algyıi kıolajmezık parlagjai. Rossz minısítés jellemzi a kistérség azon tájrészleteit, ahol a természetes élıhelyek eltőntek, azok természetes regenerálódására nincs esély. Települések, agrár élıhelyek, telepített erdık tartoznak ide. A kistérség középsı és keleti felén (Dél-Tisza-völgy, Marosszög) a leggyakoribb ez a minısítés, amit a beépítettség mértéke és a szántók területi elhelyezkedése magyaráz. A fenti kategorizálás segíthet a tájtervezési döntések meghozásában. Település-szintő döntésekhez azonban részletes élıhelytérképekre is szükség van. (E fejezet készítıje, Deák J. Á. 2002 óta járja térképezési célból a kistérséget, így véleménye kikérhetı.) Ezen adatbázis az ésszerő terület- és településfejlesztés hasznos megalapozója lehetne, és használatával számtalan természetvédelmi konfliktushelyzet elkerülhetı lenne helyi és kistérségi szinten is.
36
3.4.4. A parlagterületek természetvédelmi vonatkozásai A kistérségi táji fejlıdését, a jövıbeli területhasznosítási változásokat, a táj természetszerőbbé vagy még kevésbé természetessé válását meghatározza a parlagok térbeli elhelyezkedése, állapota, jövıbeli sorsa. A Szegedi Kistérség területén a parlagok jelentıs része a Dorozsma–Majsai-homokhátra összpontosul. A parlag területek aránya a közigazgatási határok felé haladva növekszik. Különösen sok parlag található Szatymazon, Zsombón valamint Szeged és Röszke homokhátságra esı részén (12. ábra). A felhagyott, elsı sorban humuszos homoktalajú szántókon, szılıkben, gyümölcsösökben a homoki sztyepprétek regenerációja indul meg. Kaszálás, legeltetés mellett a parlagok regeneráció gyorsabb ebben a tájban, ha azonban ez elmarad, akkor a selyemkóró, esetleg az akác hódíthat tért. Nagy probléma, hogy a parlagokat fıként tájidegen fafajokkal (zömében akác, esetleg erdei vagy fekete fenyı) erdısítik. Mivel e fafajok átalakítják a termıhelyi feltételeket, a természetes élıhelyek késıbbi regenerációs esélyeit csökkentik. Az akác különösen nehezen kiirtható, helyén természetszerő gyep kialakítása igen nehéz, költséges, bizonytalan kimenetelő. 12. ábra. A Szegedi kistérség parlagsőrőségi ponttérképe (készítette: Deák J. Á. az MTA ÖBKI segítségével)*
* (egy hatszög területe 35 hektár)
37
Az ıshonos fehér nyár és kocsányos tölgy telepítését kívánatos lenne szorgalmazni. Ha az erdıtelepítések fele e két faj valamelyikével történne, akkor az már óriási siker lenne. Erdıtelepítés mellett a természetes folyamatokat támogató spontán visszagyepesítés támogatása is szükséges, amely nem nélkülözheti az extenzív állattenyésztés fokozottabb kistérségi támogatását. A cél állapot egy erdıkkel, gyepekkel elegyes homoki erdıs sztyepp táj lehetne. Félı azonban, hogy e helyett akácosok és egyéb özöngyomokból álló, a magyar tájtól teljesen idegen növényzet fog kialakulni, ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak. A Dél-Tisza-völgy területén az Algyı és Szeged közt elhelyezkedı kıolajmezıkön van a legtöbb parlag. E parlagok gyenge-közepes természetességő mocsárrétekké, szikes rétekké regenerálódnak. E gyepek használata azonban gyakran esetleges. Ha évekig elmarad a kaszálás, legeltetés, akkor nádasodnak és intenzíven ezüstfásodnak. A települések terjeszkedése, különféle üzemek, telephelyek létesítése, a kıolaj-bányászathoz kapcsolódó tevékenységek, a gyakori taposás mind a regeneráció ellen hat. A Marosszög területén – Tiszaszigetet kivéve – alig találunk parlagot. A szántóföldi mővelés itt továbbra is meghatározó. Az övzátonyok közti elhagyott, belvizes meanderekben a szikes rétek regenerációja gyorsnak mondható.
3.5. Hulladékgazdálkodás 3.5.1. Általános helyzetkép Az utóbbi évtizedekben a települési szilárd hulladék mennyiségi és minıségi mutatóiban drámai változás következett be hazánkban. A képzıdı hulladék mennyisége és összetétele ma már megközelíti a legfejlettebb országok esetében tapasztaltakat. Hulladékgazdálkodásban több szempontból egyre inkább eltőnik a különbség a nagyobb városok és a kisebb települések, azaz a korábban fejlettebbnek tartott ipari körzetek és a mezıgazdasági régiók között. Ma Szeged és a kistérség települési szilárd hulladékainak fajlagos mutatói tejesen hasonlóak, jellemzı a nagy térfogat, alacsony térfogatsúly, a papír és mőanyag alapú csomagolóeszközök hulladékainak megnövekedett aránya. Természetesen vannak területi jellegzetességek. Például a jelentıs mennyiségő agrofólia-hulladék és növényi eredető, komposztálható szerves hulladék keletkezik a kisebb települések magángazdaságaiban, az ipari tevékenység viszont nem meghatározó a települések többségében, azaz Szeged ebbıl a szempontból döntı mértékben különbözik a kistérség többi településétıl. A régió jelenlegi hulladékgazdálkodását vizsgálva ugyancsak van meghatározó a különbség a nagyváros, Szeged és a kistérség többi települése között. Szeged az elmúlt évtizedben jelentıs fejlesztéseket hajtott végre a hulladékszállítási helyi közszolgáltatás területén. Az EU-s támogatással 2006. végére elkészült regionális lerakó a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztés jelentıs mérföldköve, hiszen kiépült a kistérségben egy az európai normáknak teljes mértékben megfelelı hulladékgazdálkodási rendszer. 3.5.2. A települési hulladékok A települési hulladékok ártalmatlanítása a kistérségben rendezett lerakással történik, a települések többsége esetében ma már a közigazgatási területen kívül történik a hulladékok elhelyezése. Ennek ellenére sajnos több helyen még mindig használatban vannak a régebbi illegális, vagy féllegális, az érvényes elıírásoknak nem megfelelı szemétlerakó helyek. Ha ezek felszámolására, rekultivációjára nem kerül sor, hosszútávon biztosan számolni kell környezetszennyezés kialakulásával. A legtöbb hulladéklerakó sajnálatos módon közvetlenül a települések, a lakott területek környezetében van. A korábbi évtizedek gyakorlatának megfelelıen legtöbbször más célra nem alkalmas, roncsolt, vízállásos területeket jelöltek ki erre a célra. Különösen a kisebb 38
települések esetében feltételezhetı, hogy hosszú távon kialakulhat környezetszennyezés, hiszen nincs esély megfelelı mőszaki védelemmel ellátott hulladéklerakók településenkénti kialakítására. A korábban kialakított lerakóhelyeket rövid idın belül le kell zárni, és a szükséges rekultivációt végre kell hajtani, hiszen a legtöbb helyen a lerakott hulladék közvetlenül érintkezik a talajvízzel. Ennek kimosó hatásai révén a hulladékokban és azok bomlástermékeiben lévı szennyezı komponensek a környezı talajrétegeket elszennyezhetik. A lerakott hulladék általában lakossági és intézményi, háztartási vegyes, építési és bontási, inert (sitt), egyéb nem veszélyes hulladékból tevıdik össze. A felmérések szerint azonban néhány esetben veszélyes anyagokat és szennyvizet, ill. szennyvíziszapot is elhelyeztek a lerakón. Jelentıs környezetszennyezés egyik lerakó környezetében sem alakult ki, ez kedvezı a késıbbi rekultivációs feladatok végrehajtása szempontjából. 3.5.3. A hulladékszállítási helyi közszolgáltatás A jelenlegi hazai szabályozás értelmében a hulladékszállítási helyi közszolgáltatás igénybevétele kötelezı. A települési önkormányzat rendeletben határozza meg a közszolgáltatót és a településen alkalmazható közszolgáltatási díj legmagasabb mértékét. Jelenleg a térségben minden településen mőködik valamilyen színtő közszolgáltatás, egyes esetekben (Szeged, Algyı, Kübekháza, Röszke, Sándorfalva, Szatymaz, Tiszasziget, Újszentiván) teljesen hasonló módon, mint a fejlettebb európai régiókban. Más települések esetében az alapszolgáltatások színvonala alacsonyabb, fıként azért mert a közszolgáltatás megszervezésénél nem elsısorban a környezetvédelmi szakmai szempontok, hanem az alacsonyabb szolgáltatási díj játszott szerepet. a) Hulladékgyőjtés A hulladék győjtése eltérı módon valósul meg a kistérségben. Egyre inkább terjednek a szabványos hulladékgyőjtı tartályok, a hagyományos 110 literes tartály mellett a 120 és 240 literes uniós szabvány szerinti tartályok is nagyszámban megtalálhatók (különösen Szegeden és a felsorolt településeken). A hulladék győjtése ezekkel a szabványos eszközökkel történik, de megtalálható még a szabványon kívüli (zsákos) győjtés is. A győjtési napon a hulladék kihelyezése legtöbb településen az ingatlan bejárata és az úttest közötti közterületre, zsákutcák és szők utcák esetében a legközelebbi szilárd burkolattal ellátott útkeresztezıdéshez történik (a forgalom akadályoztatása nélkül). A lakossági kommunális hulladék győjtésével párhuzamosan „sárgazsákos” szelektív hulladékgyőjtés is folyik. Ez kiterjed Szeged hagyományos és kertvárosi jellegő területeire és a kistérség településeinek zömére (Algyı, Deszk és Domaszék kivételével). A szelektíven győjtött lakossági hulladék elhelyezésére – a helyi közszolgáltatáson túl – a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft a kistérség minden településén legalább egy hulladékgyőjtı szigetet is létesített, ahol 3 típusú hulladék elhelyezésére nyílik lehetıség: papír, vegyes üveg, illetve mőanyag és fém. (Szegeden több mint 50, Deszken 5, Sándorfalván pedig 4 győjtısziget van jelenleg). Egyes győjtıszigeteknél gondot jelent a fegyelmezetlen lakossági hozzáállás, amikor nem megfelelı hulladékot helyeznek a győjtı edényzetbe, igen megnehezítve az összegyőlt anyagok felhasználását. Dóc kivételével minden kistérségi településen kialakított a Környezetgazdálkodási Kft hulladékudvarokat, ahová gyakorlatilag minden háztartásban keletkezı egyéb (nem kommunális) hulladék elhelyezhetı (kivétel az építési hulladékok). Szegeden 7 hulladékudvar üzemel, valamint az egész kistérség számára elérhetı még a Sándorfalvi úti központi telep is. Fontos megemlíteni, hogy „szokványos” mennyiségő hulladék elhelyezése ezeken a győjtıszigeteken nem jelent plusz költséget a lakosság számára. A fentieken túl évente 1-2 alkalommal lakossági lomtalanítási akciókat is szerveznek.
39
A kiépült és mőködı hulladékgazdálkodási rendszer megteremtette a lehetıségét annak, hogy a lakossági hulladékok megfelelı színvonalon elszállításra kerülnek vagy elhelyezhetık. Ezzel a korábbi évek egyik legjelentısebb települési környezetvédelmi problémáját sikerült megoldani. Jelenleg már csak a lakosság magatartásán múlik, hogy megfelelı figyelmet fordít-e a hulladékok elhelyezésére. b) Problémák a helyi közszolgáltatásban Elıfordul, hogy a lakosság nem a helyi rendeletben ill. a szerzıdésben foglaltak szerinti mennyiséget helyezi ki a győjtési napon, hanem annál jóval többet. İsszel és tavasszal a kihelyezett hulladékok mennyisége – a lomtalanítás és a mezıgazdasági munkák miatt – jelentısen megnı. Egyes településeken a lakosságnak nincs a szolgáltató felé közvetlen fizetési kötelezettsége, az Önkormányzat felé fizet kommunális adót. A közületek, vállalkozások gyakran nem kötnek szerzıdést az önkormányzat által kijelölt közszolgáltatóval, hanem ad-hoc jelleggel, ellenırizetlen módon oldják meg hulladékuk elszállíttatását. Gond, hogy még mindig használatban vannak a régi illegális, vagy féllegális szeméttelepek, akkor is, ha a kijelölt közszolgáltató egyébként már a település közigazgatási területén kívülre szállítja el a hulladékot. c) A kisebb települések lerakóinak állapotfelmérése és rekultivációja A szegedi régión belül egyetlen kisebb település sem rendelkezik megfelelı saját hulladéklerakóval. Korábban az önkormányzatok erre a célra roncsolt, vízállásos területeket jelöltek ki, amelyek egyéb célú hasznosításra alkalmatlanok voltak. Következésképpen hosszú távon nem kizárható a számottevı környezetszennyezés. Az ilyen lerakók okozta környezeti hatások vizsgálata és a lerakók rekultivációja olyan feladat, amely fontos a régió környezetszennyezésének felszámolása szempontjából. Valamennyi érintett lerakó környezetvédelmi felülvizsgálatára sor került a korábbi idıszakban és ez alapján megállapítható volt, hogy eddig jelentıs környezetszennyezés nem alakult ki. A rekultivációs tervek hatósági engedélyeztetése megtörtént, de a rekultivációk 2006 végére tervezett befejezése idıben csúszik. Ennek során egyes kisebb lerakók teljes felszámolására is sor került, néhány esetben – ahol kisebb környezeti kockázattal kell számolni – tájba illesztéssel oldják meg a problémát. A szegedi kistérség települései nem tartoznak a jelentısen szennyezett területő önkormányzatok közé, de a hulladékgazdálkodás területén számottevı probléma alakult ki. Tekintettel arra, hogy a korszerő hulladékgazdálkodás feltételeinek megteremtése rendkívül költséges, és a fajlagos költségmutatók csökkentése csak a méretgazdaságosság szempontjainak figyelembevételével lehetséges, a regionális együttmőködésnek nincs alternatívája. Közismert, hogy az EU 250 ezer lakosúnál kisebb hulladékgazdálkodási régiót csak nagyon indokolt esetekben támogat, ennek oka az, hogy az integrált hulladékgazdálkodás fajlagos költségei, elsısorban az üzemeltetési költségek ennél kisebb lakosságszám esetén exponenciálisan növekednek. Ezért született meg a Szegedi Regionális Hulladékgazdálkodási Konzorcium, melynek teljes jogú tagja a kistérség valamennyi települése. Ez egy olyan példaértékő térségi összefogás, ami EU és hazai támogatással képes volt rövid idı alatt végrehajtani a szükséges fejlesztéseket. 3.6. Szennyvíz, belterületi csapadékvíz-elvezetés 3.6.1. Szennyvíz Hosszú idın keresztül a szennyvízelhelyezés a kistérség egyik kritikus infrastrukturális hiányossága volt, hiszen csak Szeged egyes frekventáltabb területei, lakótelepei rendelkeztek szennyvízcsatornázással, és a szennyvíztisztító is inkább csak nevében, mint tartalmában (csak mechanikai tisztítás volt) felelt meg a korszerő
40
környezetvédelem elvárásainak. Az utóbbi tíz évben, s fıként a következı másfél évben viszont gyökeres változás következett be. 1997-tıl kezdıdıen megépült az algyıi, majd a röszke–domaszéki szennyvíztisztító, és 2005 közepére mind a három településen befejezıdött a belterületi szennyvízelvezetı hálózatok kiépítése is. Egy sikeres ISPA pályázat pedig lehetıvé tette a Szegedi szennyvíztisztító teljes kiépítését, illetve a megvalósulhatott a város teljes területén a megfelelı szennyvízelvezetés. Ehhez a programhoz a kistérség további négy települése (Deszk, Tiszasziget, Újszentiván, Kübekháza) tudott kapcsolódni. Mindez azt jelenti, hogy ezután a kistérség lakosságának 9/10-ét érintıen megoldódott ez a környezeti probléma. A késıbbiekben a szegedi rendszerbe bekapcsolódhat majd a röszke–domaszéki rendszer. Zsombó három környezı településsel (Bordány, Forráskút, Üllés) együtt tervezi megoldani a szennyvízcsatornázást és a szennyvíztisztítást. Erre sikeres pályázatot nyújtottak be (KEOP-7.1.2.0-2008-0194), amennyiben a pályázat második lépcsıje is sikeres lesz 2011-tıl indul a beruházás, ami megnyugtatóan rendezni fogja Zsombó szennyvízproblémáit. Létesítési vízjogi engedélyezési tervekkel rendelkezik és a támogatási pályázatok rendszeres résztvevıje Sándorfalva és Szatymaz. E két település esetében jelenleg a települési elképzelések nem azonosak. Dóc esetében jelenleg sem látszik közeli megoldás. A szegedi 60.000 m3/nap kapacitású szegedi szennyvíztisztító telep teljes biológiai tisztítási fokozattal épült meg, iszapkezeléssel, biogáz hasznosítással (2x 4.000 m3 rothasztó torony térfogat) épül. A fejlesztett biogázt gázmotorok meghajtására használják és ezzel villamos áramot fejlesztenek (zöld energia). A telep foszforeltávolítással és nitrogén mentesítéssel épült a Passavant-Roediger Anlagenbau technológiája alapján. A telepen megépült egy 100 m3/nap kapacitású csatornaiszap fogadó állomás is, ahol a csatornahálózat mosásából származó szennyvíziszapot megfelelı módon elıkezelve adagolják a telepre érkezı szennyvízhez és gondoskodnak annak ártalmatlanításáról. Az algyıi szennyvíztisztító telep (kapacitás: 2000 m3/nap, biológiai tisztítás) szabad kapacitásának kihasználására a kistérségi együttmőködés keretein belül megoldható lenne Sándorfalva és Szatymaz szennyvizeinek tisztítása is. Ez racionális megvalósítással 4 km-es összekötı vezeték létesítését igényelné. (A kistérségi együttmőködésre gyakorolt kedvezı hatásán túl nemzetgazdasági érdek is lenne, de mint jeleztük az érintett települések egyelıre másként képzelik el megoldást). Domaszék és Röszke közös szennyvíztisztítója (kapacitás: 540 m3/nap, eleveniszapos biológiai tisztítás) az igényeket jelenleg még kielégíti, de a szőkös kapacitás gátolhatja a települések további fejlıdését. Ezért, illetve az alkalmanként felmerülı kibocsátási kifogások miatt foglalkoztak a szegedi szennyvíztisztítóhoz kapcsolódással is. 3.6.2. Belterületi vízrendezés, csapadékvíz elvezetés Az elmúlt idıszak csapadékosabb idıjárása során belvízelvezetési gondok több településen (elsısorban Röszkén, Domaszéken, Szatymazon, Tiszaszigeten, Deszken és Sándorfalván) jelentkeztek. Ezeken a településeken szükséges lenne a belterületi vízelvezetı rendszer mielıbbi teljes kiépítése úgy, hogy a külterületi csatornák képesek legyenek levezetni az innen érkezı csapadék vizeket. Néhány esetben (pl. Domaszék) a befogadó külterületi belvízelvezetı rendszer felújítása, és kapacitásának fokozása is szükséges a belterületek károkozásmentes belvízelvezetésének megoldására. A belterületi belvízelvezetı rendszerük részbeni felújítását tervezik Újszentiván és Tiszasziget községek, míg Domaszéken korábban is tervezték a falu teljes belvízelvezetı rendszerének felújítását és bıvítését (a 2010-es belvizek ez ismét aktuálissá tették).
41
Szegeden két városrészben (Alsóvároson és Baktóban) már 2003-ban befejezıdött a belterületi vízrendezés I. üteme. A szennyvízelvezetı rendszer megépülte után tervezi Szeged városa (pályázati forrásokból) a többi városrész belterületi vízrendezésének rekonstrukcióját, bıvítését. Nagy gondot jelent viszont az elválasztó rendszerő szennyvízelvezetı hálózatba illegálisan bevezetett csapadékvizek kérdése is. Ez esetben nagy csapadékokkor a közbensı átemelıket és a szennyvíztisztító telepet méretezési kapacitáson felüli vízmennyiségek terhelik, sok esetben ellehetetlenítve azok mőködését – átöblítve a tisztító telepi biológiát, amit rendkívül költséges újra bedolgozni. Ezek megelızésére az üzemeltetık vizsgálatokat indítanak, amely során füstöléssel megkeresik a szabálytalan csapadékvíz rákötéseket. A talajvízbıl származó terhelések a régi tégla és beton anyagú csatornáknál sok esetben jelentıs mértéket érnek el. Ezek ellen csak a régi elöregedett hálózatok szisztematikus rekonstrukciójával lehetne védekezni. Ezek a felújítási módszerek sok esetben rendkívül drágák, így a vízmő üzemeltetık saját bevételükbıl nem tudják jelentıs mértékben felújítani a hálózataikat. Megoldást erre, az alacsony önrészt igénylı pályázati lehetıségek kiterjesztése jelentene, a csatornahálózatok rehabilitációjára.
3.7. Közlekedés A Szegedi Kistérség közlekedés-földrajzi helyzete alapvetıen kedvezınek lenne mondható, hiszen Európai egyik fontos közlekedési tengelyébe esik és hajózható folyókkal is rendelkezik. A kedvezı adottságok azonban részben történelmi okok, részben a térség politikai érdekérvényesítésének gyengeségei miatt csak részben hasznosul, s fennáll a reális veszélye annak, hogy ezen adottság „elpazarolása” hosszú távon a gazdasági fejlıdésre is kihat majd (ennek bizonyos jelei ma is tapasztalhatóak). 3.7.1. Közúti közlekedés a) Gyorsforgalmi utak A kistérség mindennapi életében nagy lépést jelentett, hogy az M5 autópálya 2005 végén elérte Szegedet és 2006 elején a röszkei határállomást. Bár számottevı csúszással, de már belátható idın belül elkészül az M43-as autópálya Szegedet elkerülı szakasza. Az autópályák nemcsak gyorsabbá teszik a forgalmat, de jelentısen csökkentik a balesetveszélyt, és tehermentesítik Szeged belsı fıútjait és Deszket az utóbbi években igen megnıtt átmenı forgalomtól és az ezzel együtt járó légszennyezıdésektıl. A K–Ny-i közlekedési kapcsolatok szempontjából fontos lenne az M9 gyorsforgalmi út megépítése is. Ennek Csongrád megyei szakaszának még a tanulmányterve is hiányzik, pedig ez biztosítaná a kistérség (és azon túl Kelet- és Délkelet-Európa) kapcsolatát Olaszország, Ausztria, Szlovénia és Horvátország felé. (Építéséhez nem főzhetı budapesti érdek.) b) Fıutak A megyei úthálózat mellékút túlsúlyos. Néhány új fıút kialakítására is szükség lenne a meglévı úthálózati elemek felhasználásával, ún. útvonal rehabilitációval. Ezek: • Szeged−Zsombó−Kiskunmajsa(−Dunaföldvár/Dunaújváros−Székesfehérvár−Gyır). Ez az M6-M4-M47-M9-M43 gyorsforgalmi utak által meghatározott négyszög belsı perifériáját tárná fel, meggyorsítva az autópályára jutást a térségbıl. A szomszédos BácsKiskun megyével megegyezés történt a közös megvalósításban. Ennek megfelelıen ROP pályázaton forrást nyert CsMÁK Kht. a megyehatár és Forráskút közötti szakasz építésére 2005-ben, de a tervek elkészültek egészen Kiskundorozsmáig. • A 9 sz. fıút kialakítása, a kevéssé kihasznált szekszárdi híd felhasználásával.
42
•
Az ún. „bánáti fıút” kialakítása tipikus Tisza-Maros régiós projekt, ami a Szegedi Kistérséget Temesvárral, illetve a Vajdaság Tiszától keletre fekvı területeivel kapcsolná össze – egy a hármashatáron kialakítandó csomóponton keresztül.
c) Mellékutak A hálózat sőrősége általános esetben elegendı lenne, de nem ebben a kistérségben, ahol a tanyavilág jóval nagyobb sőrőségő úthálózatot igényelne. Nagyon magas a földutak aránya. Nagyon nagy gond a mellékúthálózat állapota. A fenntartásra fordítható összegek folyamatos csökkenése miatt a hálózatrész állapota a kritikushoz közeli. Néhány út annyira „felborult” már, hogy megszüntetése a közeljövıben bekövetkezhet. Vannak hiányzó elemek is. Ilyen például a Sándorfalva−Algyıi út. Kellene mellékúti elkerülı út is, például egy Sándorfalvát délrıl elkerülı szakasz. Gondot okoz, hogy a település jelentıs része természetvédelmi terület, ami a megvalósítást akadályozza. d) Kerékpáros közlekedés Egy átfogó társadalmi szemléletváltással – a kerékpáros közlekedés „elfogadásával” – lényegesen javulhatna az idınként kialakuló túlzsúfoltság, és talán a lakosság általános állapota is. Ez egy olyan kényes terület, ahol sokan sértve érezhetik magukat akkor, amikor felvetıdik az, hogy a gépkocsin kívül is van közlekedési eszköz. Pedig nem kell újat kitalálni, csak átvenni a másutt már bevált megoldásokat. A síkvidéki jelleg miatt a mainál lényegesen több lehetıségünk van a kerékpáros közlekedés fejlesztésére. Hatalmas a lemaradásunk még a szomszédos Békés megyéhez képest is. Külterületen a kerékpárút, belterületen a kerékpár sáv a jövı megoldása. Ez a belterületi esetben lényeges szemléletbeli különbség az eddigiekhez képest. A nemzetközi fı kerékpárútvonalakat az EUROVELO szervezet határozta meg. A kistérséget két országos kerékpárút törzshálózati elem érinti, melyek közül a Csongrád–Felgyı– Csanytelek–Baks–Ópusztaszer–Dóc–Sándorfalva–Szeged–Röszke–(Szerbia) vonal egyben az EuroVelo 11 hálózatnak is része. A kistérségen áthaladó másik országos törzshálózati elem a (Románia) –Nagylak–Makó–Szeged–Kiskunmajsa–Jászszentlászló–Bugac útvonal része. Egyelıre hiányzik a Szeged és Fehér-tó közötti, valamint a Szeged és az ásotthalmi erdı közötti kerékpárút egy néhány kilométeres szakasza. Nagy baj az, hogy szinte mindenütt hiányoznak, vagy erısen korlátozottak a belterületi kerékpározás lehetıségei! Bár e téren Szegeden is történtek lépések, de továbbra sem egyszerő a kerékpárosok élete a városban. Az új osztrák szemléletet is talán át lehetne venni, miszerint a városi utakon az autósokra vonatkozó tilalmakat fel kellene oldani a kerékpárosok elıtt. Szegeden is történtek ezen elvek szerinti kialakítás. (Azaz az egyirányúsítás csak az autósokra vonatkozik.) e) Határátkelıhelyek Sajátos közlekedési problémát jelent a kistérségben a határmenti fekvés. Az osztrákmagyar határátkelıhely sőrőséget figyelembe vevı terv készült. A hármas határponti határállomás hiánya tőnik a legégetıbb. Távlatilag az is fontos lenne, hogy majd az ún. „schengeni határt” minél elıbb el kellene vinni a magyar határról. 3.7.2. Vasúti közlekedés Szeged vasúti szempontból jelenleg egy vasúti zsákutca. A MÁV úgy tőnik nem kíván lényegi fejlesztést a város körül. Korábban súlyos hibának tőnt, hogy az Országos Rendezési Tervbe a nagysebességő vasút nyomvonalaként Budapest−Kelebia vonal került megjelölésre. Határozott Csongrád 43
megyei kezdeményezésre az Országos Területrendezési Tervrıl szóló 2003. évi XXVI. törvény 2008. évi módosításakor sikerült elérni, hogy a nyomvonal Budapest (Ferihegy)– Röszke, Kübekháza irányra módosult (szerbiai és romániai elágazási tervvel). A Duna–Körös–Maros–Tisza euroregionális együttmőködés keretében több kezdeményezés történt a Temesvár–Szeged–Szabadka–Baja vonal revitalizációjának elıkészítésére, valamint e transzverzális kapcsolat TEN-T hálózati elemmé minısítése érdekében, illetve egy szegedi vasúti (illetve közös vasúti, közúti) híd megépítésre. A környezetkímélı szállítás lehetıségét kínálja a Szegeden (Kiskundorozsma) kialakított ROLA terminál. 3.7.3. Légiközlekedés A szegedi reptér fejlesztése megtörtént. Ennek igazi gondja, hogy túl közel van Arad és Temesvár, velük igen nehezen tudunk rivalizálni. 3.7.4. Hajózás Az ágazat sajnos elég nehéz helyzetben van, nincs igazi állandó igény a vízi szállításra. A jelenleg ebben az ágazatban az algyıi kikötı idıszakos hasznosítása említhetı, ami továbbfejlesztésre érdemes lehet. A vízi szállításra ugyanakkor igazán jó lehetıséget kínál az, hogy a Törökbecsei Duzzasztó miatt az év minden részében biztosított a megfelelı vízállás (igaz Csongrád felé az év egyes idıszakaiban a megfelelı vízmélység 2 méternél nagyobb merüléső hajók számára nem biztosított). Szeged logisztikai szerepének bıvülése nyomán feltétlenül indokolt számolni ezzel az adottsággal. Eközben pedig többször felvetıdött még a szegedi kikötési lehetıség megszüntetése is (a gazdaságtalan fenntartás miatt). Az ágazat turisztikai jellegő fejlesztése is talán elképzelhetı egykor, és távlatokban szerepet kaphatna a vízi szállítás egy regionális hulladékégetıhöz kapcsolódó fejlesztésben is. 3.8. Táj, települési környezet Az elmúlt évszázadok során az emberi tevékenység hatalmas mértékben átformálta nemcsak az egykori természetes tájat, hanem az ember által kialakított és hosszabb idı után táji jellemzıként tudatosult arculatot is. Kistérségünk hármas tagozódású (a homokvidék nyugaton, a Tisza és Maros folyók és árterük középen, valamint a ligetes, pusztás táj keleten) melyben a tartós vízborítás alatt álló árterületek, az elhagyott folyó mederek, a puszták, a ligeterdık, majd késıbb a kunhalmok, a tanyavilág, a szabályozások során létrejött holtágak, a szikes gyepek mind tájképi jelentısséggel bírnak. A gazdálkodás nyomán a tájértékek sokszínőségének folyamatos csökkenése figyelhetı meg. A vízjárta területek visszaszorultak (természetes feltöltıdés, vízmentesítés), a kunhalmokat, egyes szikes pusztákat vagy semlyékeket beszántották, sok tájra jellemzı tanyát lebontottak, a kisvasutakat felszámolták, az egykori külterületi iskolákat (ún. Klebersberg iskolák) átalakították, vagy jelentısen károsodtak. A sort vélhetıen hosszan lehetne folytatni. A természetes táj adottságai azonban máig meghatározzák a területhasználatot, jól láthatjuk ezt két település – Domaszék és Deszk – összehasonlításával (13. ábra). Az átalakított tájban egyre inkább a mérnöki létesítmények (utak, csatornák, gátak, épületek, telefontornyok, stb.) és a mezıgazdasági területek dominálnak, ami a tájesztétikai érték csökkenését, illetve a sajátos táji jegyek elvesztését eredményezi. Az emberi hatások nem ritkán a kedvezıtlen természeti folyamatokat is felerısítik (pl. defláció). A természetvédelemben sokáig a kényszerő maradék-elv érvényesült (napjainkban pedig néha sikerül a „ló túlsó oldalára” kerülnünk).
44
13. ábra. Domaszék és Deszk területhasznosítási térképe őrfelvételek alapján 2000-ben
A Szeged környéki települések kiterjedése, belsı szerkezete, arculata jelentısen átalakulóban van. Ez a természetes urbanizációs fejlıdésen túl két okra vezethetı vissza. Egyrészt az intenzív agrártermelés nyomán fóliaházak sokasága létesül, s az egykori tanyák közötti terültek folyamatosan beépülnek (Domaszék, Zsombó, Szatymaz a legjobb példák).
45
Másrészt a szuburbanizáció jelensége egyre inkább érvényesül Szeged környékén is: a városból kiköltözı (vagyonosabb réteg) megújítja a környezı falvak lakásállományát, s a növekvı igény miatt bıvítésre kényszeríti a településeket (Sándorfalva, Deszk, Algyı, Röszke, Újszentiván, Tiszasziget). Az utóbbi folyamat a korábban említett településeknél is érvényesül. Szegeden az 1960-as, 1970-es évektıl kezdıdıen lakótelepek nıttek ki a korábban polgári-falusi városrészeken, míg zömmel a külsı területeken jelentıs iparosítás zajlott. Az 1990-es évektıl megindult a bevásárló központok szaporodása, úgy a külsı, mint a belsı területeken, miközben az ipari tevékenység folyamatosan „erodálódott”. Ezekkel párhuzamosan nıtt az igény a társasházi építkezések iránt is. Mindezek következményeként, folytatódott a hagyományos területek átalakítása, de ez együtt járt a zöldterületek folyamatos csökkentésével (temetık, fás udvarok, kertek helyét betonfelületek vették át). Az ipari tevékenység visszaszorulásával nıtt a sivár, lepusztulóban levı – esetlegesen jelentısebb környezeti kárt szenvedett – területek nagysága. Hasonló következménnyel járt a katonai létesítmények felhagyása (bizonytalan környezeti kockázatokkal). Az algyı-szegedi kıolaj- és földgáztelepek felfedezése egy új, a környezetet jelentısen veszélyeztetı iparágat telepített vidékünkre. A fúrások, fúróiszap tárolók helyei egyes területeken nagy sőrőséggel fordulnak elı, s termékvezetékek hálózzák be a vidéket. 3.9. Környezetbiztonság A környezeti, illetve természeti katasztrófák világszerte tapasztalható szaporodása (illetve ezen események fokozott szerepeltetése a médiákban) nyomán mára kiemelt társadalmi érdeklıdés irányul a környezetbiztonságra. Ennek is köszönhetı, hogy hazánkban is elfogadásra került az ún. katasztrófa törvény (1999. évi LXXIV. törvény: A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérıl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrıl). Ez alapján a katasztrófavédelmi hatóságra, illetve szervezeteire, valamint a polgármesterekre hárul a környezetbiztonsági feladatok döntı része. A potenciális veszélyforrások néhány elemét egyes önállóan tárgyalt tényezınél érintettük (árvíz, vízszennyezések, belvíz, stb.), illetve indokolt esetben a települési értékeléskor utalunk azokra. Néhány kiemelésre érdemes sajátosság: a) A terület földtani viszonyai miatt a megye földrengéstani szempontból biztonságosnak tekinthetı. Számottevı erısségő rengés évszázadok óta nem fordult elı és nem is várható. Szeizmikus hatás inkább csak a szomszédos területeken kipattant rengések következtében valószínősíthetı. b) A Szegedi kistérség hazánk legjelentısebb szénhidrogén-termelı területe, s ez többoldalú környezetkockázatot is jelent. A szénhidrogén termelés, feldolgozás, illetve szállítás egyaránt veszélyforrás (elsısorban a mőszaki balesetek, meghibásodások, vezetékrongálások következményei). c) Néhány védett területhez kapcsolódóan – éghajlati viszonyoktól is függı, de esetenként emberi mulasztásokra visszavezethetıen – környezeti kockázati tényezıt jelentenek a nádas tüzek (nem kezelt nádasok). d) Regionális tényezıkkel is számolni lehet (pl. a Paksi Atomerımő esetleges hatásai), ezek azonban jellegük miatt a kistérségben nem jelentenek igazi biztonsági kockázatot.
46
