3 (43. évfolyam 3. szám) Megjelenik negyedévente (D.v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában

A tartalomból

T ANÁCS Ma még tiéd körülötted minden, adhatsz belõle. Adj hát, kinek nincs, mert jön egy nap, talán nemsokára, s kihull kezedbõl minden földi kincs. És nem lesz többé tiéd semmi. Tollad, virágos párnád másra vár... Mit magad köré épített egy élet, nem több, mint összeomló kártyavár. Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval testvéredhez, ki szenved, szomorú, vigaszt hoz szavad zengõ muzsikája, s tán rózsát hajt egy töviskoszorú. Hajolj hát hozzá, amíg beszélhetsz, harmatként hulljon szeretõ szavad: Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad, és soha többé vigasz nem fakad. Ma kezed még erõs, a lábad fürge, szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget. Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet. Ó, most segíts, ha megteheted! Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan, mindegy, hogy õsz lesz, tél, vagy kora nyár. Mert nincs több idõd, amit meg nem tettél, azt nem teszed meg soha többé már. De ma még tiéd körülötted minden, és adhatsz, adj hát annak, kinek nincs, hisz jön egy nap, talán nemsokára, s kihull kezedbõl minden földi kincs. Csak az lesz tiéd, amit odaadtál, csak az, mi minden kincsnél többet ér, a tett, a szó, mit szeretetbõl adtál, veled marad, s örökre elkísér.

Túróczy Zoltán

2

Egy éjjeli látogató ............................................. 4 „Többet is megteszel” ...................................... 5 Akik Istent szeretik .......................................... 6 Mindig csak adni ............................................... 8 Az elveszett óra ............................................... 8 Bibliai zoológia: A farkas .................................. 9 Szenvedések és áldások ................................ 10 Rabságban ...................................................... 12 Bizonyságtétel a börtönbõl ............................ 13 Gyermeksarok ............................................... 17 Méltatlan vagyok ............................................ 19 A négyfajta szántóföld .................................... 20 Dolgozat hálaadásból ..................................... 21 Élet a halál után (5.) ....................................... 22 A csúfolódók székében .................................. 24 Ezt nem bocsátom meg! (2.) ......................... 26 Nehezen érthetõ bibliai helyek ..................... 28 Három gyakorlati útmutatás a neveléshez .... 30

Vetés és Aratás 2005/3 (43. évfolyam 3. szám) Megjelenik negyedévente (D.v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztõség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Postacím: 3301 Eger, Pf. 648. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelõs szerkesztõ: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vetés és Aratás

Kedves Olvasó!

M EGJELENT

Isten kegyelmére, megmentõ szeretetére szeretném most a figyelmünket irányítani. Ezzel az isteni kegyelemmel mindenkinek szembesülnie kell, és a döntés elkerülhetetlen! Gyakran járok büntetés-végrehajtási intézetbe, ahol a kegyelem fogalma és valósága dédelgetett vágyálom. A fogva tartottak sóhajtozva mondják: „Bárcsak…, hátha én is… valami véletlen folytán kegyelmet kaphatnék!” Erre persze nagyon ritkán kerül sor. Legtöbb esetben a büntetés idejét le kell tölteni, nincsen kegyelem. Mennyire más Isten kegyelme! Õhozzá bizalommal fordulhat minden bûnös ember (vagyis mindannyian), mert ha õszintén megbántuk és elhagytuk a bûneinket, akkor Isten kegyelme az Úr Jézus Krisztus váltsághalála által azonnal és mindörökké érvényes számunkra. A Zsidókhoz írt levélbõl ismerhetjük azt a helyet, ahol ez a kegyelem elnyerhetõ: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (4,16). Isten nem azért adja a kegyelmet, hogy utána szabadon vétkezhessünk. A kegyelemmel nem lehet és nem szabad visszaélni. Isten gyûlöli a bûnt, és kénytelen állást foglalni vele szemben – és meg is teszi –, de szereti a bûnöst, és engesztelést kínál neki. Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Kegyelme olyan messze ér, hogy még a sötétségben élõ, legnagyobb bûnöst is el tudja vezetni az Õ csodálatos világosságába. Ez a szeretõ Isten meg nem érdemelt ajándéka, amelyet sem megvásárolni, sem kiérdemelni nem lehet. Mindazok, akik nem ragadják meg hittel Istennek Jézus Krisztusban feléjük kinyújtott kezét, megpecsételték saját sorsukat, és el kell hordozniuk majd az ítéletet. De ma még tart a kegyelem ideje, és ha megkegyelmezettek vagyunk, lehetünk Isten szeretetének hírvivõi. Ma még felkínálja kegyelmét a hosszútûrõ Isten, ami szüntelen hálaadásra és imádatra indít bennünket. Ha még nem a tiéd ez a kegyelem, fogadd el, amíg nem késõ! „Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr elõtt! … Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket…” (Zsolt 95,6.8)

Minden embernek megjelent az Isten kegyelme. S ez mindenre elég annak, ki hinni mer benne.

2005. évi 3. szám

Kegyelmet nyert? – kegyelmezhet! Áldást mond, nem átkot, az bocsáthat meg, kinek már Isten megbocsátott. Kiért Krisztus vérét adta, nem gyûlöl, nem ont vért, elvet fegyvert, erõszakot, s másokkal jó szót ért. Minden embernek megjelent, s ha mind elfogadnánk, felvirradna a világra a rég várt szabadság. … A bûnösöknek jelent meg, („nem az igazaknak”), kik a halál posványába mélyen beragadtak. Akkor tiéd, ha úgy érzed, nem vagy méltó erre… Nézd: még nékem is megjelent az Isten kegyelme! Bódás János

3

A

Bibliában olvasunk Nikodémusról (Jn 3,1-20), aki farizeus volt. A farizeusok Jézus idejében tudósok voltak, Izráel népének vezetõi. Jól ismerték a törvényeket és az Ószövetség próféciáit, de élõ hitük nem volt. Legtöbbjük nem szerette az Úr Jézust. Nem egyszer akarták fogós kérdésekkel tõrbe ejteni, Õ azonban átlátott a gondolataikon. Felelete minden alkalommal megdöbbentette õket. Nikodémus más volt, mint a többi farizeus. Egyik éjjel elment az Úr Jézushoz, hogy komoly dolgokról kérdezze meg Õt. Jeruzsálemben ismerték és tisztelték Nikodémust, talán ezért is ment éjjel, a sötétség leple alatt, mert félt attól, hogy az emberek meglátják, hogy Jézussal beszélget. Azonban az Úr Jézus rögtön felismerte, hogy csak mint tanítót becsüli Õt, de igazi hite nincs. Ezért mondta neki: „Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3). „Újonnan születni”! Ezen a kifejezésen Nikodémus nagyon elcsodálkozott. Nem tudta elképzelni, hogy még egyszer megszülje õt az édesanyja. Ezért az Úr Jézus lépésrõl lépésre elmagyarázta neki, hogy mit kell ezen értenie. Két kifejezést használt: víz és Szellem. A víz Isten szavát (Igéjét) jelenti. Ez által a víz által tisztul meg az ember. Mindent, ami az ember életében nem felel meg Isten Igéje mércéjének, azt el kell távolítani. Az embernek el kell ismernie, hogy bûnös. A Szellem a Szent Szellem megmentõ munkáját és erejét jelenti. Ez által az erõ által tud az ember újjá lenni, azaz újjászületni, hogy ezután Isten akarata szerint éljen. Ebben a beszélgetésben az Úr pontosan a megtérést magyarázta el Nikodémusnak. De ez a leírás nemcsak neki, hanem nekem és neked is szól. Minden embernek meg kell térnie, újjá kell születnie ahhoz, hogy ne vesszen el, hanem örök élete legyen. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Ez az ajánlat nem csak Nikodémusnak szólt, hanem mindenkinek, minden embernek. Azt nem tudjuk, hogy Nikodémus már ezen az estén igazi hitre jutott-e. Késõbb azonban, Jézus kereszthalála után ismét olvasunk a Bibliában Nikodémusról. Õ és arimátiai József vették le Jézus testét a keresztrõl, leplekbe takarták, és sziklasírba helyezték. Nikodémus még kenetrõl és illatszerrõl is gondoskodott az ottani temetkezési szokások szerint. Most volt csak bátorsága az Úr Jézus mellett kiállni. Amíg Jézus élt, ezt nem tudta megtenni. Az Úr Jézus annak örül, ha vallást teszel róla. Ne rejtsd el a hitedet az emberek elõtt! Ehhez Õ segítséget és bátorságot ad neked. A tanítványokat is arra biztatta, hogy az emberektõl ne féljenek (Mt 10, 28). „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek elõtt, arról majd én is vallást teszek az én mennyei atyám elõtt” (Mt 10,32).

N. N.

4

4

Vetés és Aratás

Minden – az Urát és Megváltóját igazán szeretõ – keresztyén embernek az a kívánsága, hogy engedelmességének mércéje Isten Igéje legyen, és életének kérdéseire Isten Igéjében keresse a választ. De mit jelent ebben az összefüggésben az, amit a Filemonhoz írt levélben olvasunk: „…tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok”(Filem 21). Pál nem azt a várakozást, sõt elvárást fejezi-e ki itt, hogy Filemon „többet is megtesz” annál, mint amit az apostol Istentõl ihletett szavaival kér tõle? „Többet tenni” annál, mint amit Isten Igéje kíván, lehetséges ez egyáltalán? Nem eredményezi ez azt, hogy Filemon a saját jó tetszése szerint cselekszik majd? Mielõtt megkísérelnénk megtalálni a megoldást, vizsgáljuk meg az igevers összefüggéseit. Szívreható szavakkal kéri Pál ebben a rövid levélben Filemont, hogy fogadja vissza megszökött rabszolgáját, Onézimoszt, akit „fiam”-nak, sõt „az én szívem”nek nevez (10,12.v.). Meglehet, hogy máris látja Onézimoszban azt az embert, akinek az Úr kegyelmi ajándékokat adott, vagy adni fog. Erre utalnak a levél 11. és 13. versei, valamint a Kolossé 4,9 is. Pál különlegesen a szívén viseli ennek a hitre jutott rabszolgának a sorsát. Ebben a háttérben elhelyezve gyaníthatjuk, hogy Filemontól elvárta: Onézimosz érdekében „többet is fog tenni”, mint amennyit barátilag, sõt testvérileg kért tõle. Lehet, hogy Onézimosznak a rabszolgasorsból való felszabadítására gondolt, vagy talán még egyéb kedvezésekre is, jóllehet konkrétan nem mondja meg, hanem annak megítélését Filemonra bízza. Elképzelhetjük, hogy Filemon, miután elgondolkodott a levél tartalmán, hamarosan megértette, mit tehet „többet” anélkül, hogy ezzel kapcsolatban az apostolnak akár csak egyetlen javaslatot is kellett volna írnia. Filemont nem saját jó tetszése, kedvtelése irányította, hanem az apostoli érzület, és az az alapvetõ meggyõzõdés, amely az egész hozzá intézett levélben végighúzódott. Számára ez volt a mértékadó. Miként egykor Filemon, úgy mi is, mai keresztyének nem ritkán találjuk magunkat olyan helyzetben, amellyel kapcsolatban Isten Igéjében nem találunk közvetlen választ, sem tanácsot kérdéseinkre, sõt bajainkra sem. A Biblia nem használható sem illemkódexnek, sem cselekvési tanácsadónak, amelyben megvan a mindennapi élet va2005. évi 3. szám

lamennyi helyzetével kapcsolatos konkrét tennivaló. Ugyanakkor az Úr tõlünk is elvárja, hogy bizonyos helyzetekben úgy engedelmeskedjünk, hogy „többet is tegyünk annál”, mint ami meg van írva. De imádságainkra, vele való csöndes együttléteinkre válaszként megadja nekünk azokat az isteni alapelveket, amelyek íratlanul is bennfoglaltatnak az Õ Igéjében, és így alkalmassá tesz bennünket arra, hogy az adott helyzetben megfelelõ módon cselekedjünk. Amikor Mózes az aranyborjú esete után sátrát a táboron kívül verte fel, és elnevezte azt az összejövetel sátorának (2Móz 33,7), akkor a megfelelõ pillanatban és hitbõl azt tette, amit Isten éppen akkor elvárt tõle. Izráel fiai is így cselekedtek, amikor Sámuel idejében – és valószínûleg az õ vezetése mellett – vizet merítettek, majd kiöntötték azt az Úr elõtt (1Sám 7,6), és ezzel vallották meg tulajdon gyöngeségüket. Isten sem egyik, sem másik cselekedetet nem rendelte el kifejezett szavakkal, és mégis az isteni alapelvek szerint történtek. Tehát nem „azon felül” történt mindez, mint ami meg van írva? A Bibliában nyilván még több ezekhez hasonló példát is találunk. Többet tenni annál, mint ami meg van írva, azt jelenti számunkra ma, hogy kövessük az általános isteni alapelveket akkor is, ha az egyes esetekre nézve nincs kifejezett szentírásbeli utasítás. Az Úr Jézus ezzel kapcsolatban szintén megkülönböztetést tesz az Õ „ parancsolatai” és az Õ „Igéje” között (Jn 14,2123). A „parancsolat” az Úrtól való pontosan meghatározott utasítás egy bizonyos ügyre nézve. Az „Ige” viszont tágabb fogalom, és általánosságban ismerteti az Úr gondolatait és alapelveit, ahogyan azok a Szentírásban megtalálhatók. Azoknak, akik Õt szeretik, nem okoz különösebb fáradságot, hogy Igéjét megtartsák, és „többet tegyenek” annál, mint ami kifejezetten meg van parancsolva. Ilyenkor azonban veszélyes lehet, hogy valaki személyes, sõt téves képzetei szerint cselekszik. Ezért szükséges, hogy szüntelenül imádságos kapcsolatban legyünk az Úrral, kérjük az engedelmesség lelkületét, mert ez megóv az ilyen eltévelyedéstõl, és megadja nekünk a szentek gyülekezetében azt a képességet, hogy meg tudjuk ítélni, mi a helyes és mi a jó. Ugyanakkor értékelni tudjuk a nálunk érettebb, tapasztaltabb testvérek bölcs tanácsait is. Naponta és életünk minden helyzetében kérjük ezért az Urat:

„Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem!” (Zsolt 43,3)

K. S.

5

Akik Istent szeretik

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8,28)

C

sodálatos vers áll itt elõttünk egy olyan fontos kijelentéssel, amely néha megzavarja azokat a keresztyéneket, akik megpróbáltatásokat élnek át, vagy egyéb támadásokat szenvednek el. Valóban mindezek a bajok a javunkra lennének?

BEVEZETÉS Pál apostol ezt mondja: „…tudjuk...” 1. Egy sereg olyan dolog van, amit nem tudunk, és ez így jobb is. De vannak mások, amik felõl nem lehetünk tudatlanságban. Amikor Jákób álmában látta a mennyei létrát (1Móz 28,16), azt mondta, amikor felébredt: „Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam!” Az apostol sok olyan dolgot megemlít, amiket olvasói úgy látszik, nem tudtak: „Nem tudjátok, hogy ... ? (Róm 6,16; 1Kor 3,16; 5,6; 6,3.15.19); (Jak 4,4) Ez komoly dolog, mindezt és még sok mást nem tudunk, amik azokról az igazságokról szólnak, amelyek az üdvösségünkhöz, a megszentelõdésünkhöz fontosak. Szükségesek ahhoz a harchoz, amelyben állunk, a napon-

6

kénti gyõzelemhez, a szív békéjéhez stb. 2. Isten nem akarja, hogy tudatlanok legyünk (1Tesz 4,13). Akárcsak Jób (19,25-26), Pál is mondta (2Tim 1,12): „Tudom ...”, János apostol pedig még világosabban szól: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” (1Jn 5,13). Kétségtelenül: a mi tudásunk rész szerint való. Mégis a Szentírás segítségével tudjuk azt, amit Isten akaratának megfelelõen tudnunk kell. Ezen túlmenõen szükséges, hogy azt, amit tudunk, higgyük is, mivel ellenkezõ esetben tudásunk haszontalan. Tudjuk és hisszük-e igazán, hogy minden dolog a javunkra szolgál?

MINDEN

DOLOG?

Igen, minden! – De nem túlzás ez? 1. Gondoljunk Józsefre! Féltékeny testvérei eladták õt Egyiptomba, ott megrágalmazták és börtönbe vetették. És éppen ez által a szenvedés által lesz késõbb még testvéreinek is a megmentõjévé éppúgy, mint Egyiptom egész országáé (anyagi szempontból). 2. Pál apostol a fogságban ezt írja: „Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja…” (Fil 1,12) Fogsága lehetõvé tette neki, hogy az egész római helytartóságban – a nyilvános igazságszolgáltatás helyén – tanúbizonyságot tegyen, ahova egyébként soha nem juthatott volna el. Ráadásul azok a testvérek, akik errõl hallottak, még merészebben hirdették az evangéliumot.

3. A Jeruzsálemben folyó keresztyénüldözés szétszórta az ottani gyülekezetet. Ez a szétszóratás mindamellett az evangélium terjedését szolgálta más helyeken és más országokban. 4. Minden fenyítés, amely elõször szomorúságot, nem örömöt vált ki, késõbbi gyümölcsként békességet és igazságot eredményez azoknál, akik megedzõdtek általa (Zsid 12,11). Így a különféle hitpróbák is állhatatosságot szereznek. Az állhatatosság pedig ugyancsak Isten munkája bennünk (Jak 1,4). A mindennapok történéseinek – csalódások és kudarcok, mindenféle konfliktus, munkahelyi nehézségek, betegségek, gyászesetek stb. –, a viszontagságoknak csupán egy értelmük, hasznuk és jelentõségük van, ha ezeket bizalommal fogadjuk, mert tudjuk, hogy azok mind valóban javunkra szolgálnak. „Mielõtt nyomorúság ért, tévelyegtem... Jó nekem, hogy nyomorúság ért…” (Zsolt 119,67.71)

ALAPVETÕ

FELTÉTEL

Minden javukra szolgál azoknak, akik Istent szeretik. Csak rájuk érvényes ez a vers. De mit értünk ezen: „Istent szeretni”? 1. Itt nem valami általános vallásosságról van szó, szentimentális kegyességrõl, bizonyos romantikus vagy áhítatos érzésekrõl, nem is a hagyományokhoz, szokásokhoz vagy liturgiákhoz való ragaszkodásról. 2. Istent szeretni azt jelenti, hogy szeretjük az Õ szavát (Zsolt 119,127.165). Szavát szeretni pedig azt jelenti, hogy engedelmeskedünk az Õ Igéjének. „Ha valaki szeret engem, az megtartVetés és Aratás

ja az én Igémet…” (Jn 14,23) „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk…” (1Jn 5,3) Istent szeretni azonban azt is jelenti, hogy gyûlöljük a gonoszságot (Zsolt 97,10) minden formájában és minden területen (ez mind a tanításra, mind az erkölcsi magatartásra érvényes). A világgal való barátság Istennel szembeni ellenségeskedést jelent (Jak 4,4). 3. Végül Istent szeretni még azt is jelenti, hogy szeretjük a testvérünket. „Ha valaki azt mondja: ’Szeretem Istent’, a testvérét viszont gyûlöli, az hazug…” (1Jn 4,20)

AZ IGAZI JÓ Az ígéret tehát azokra érvényes, akik Istent ebben az értelemben szeretjük; nekünk minden a javunkra szolgál. Ez pedig ilyen következményekkel jár: „De nekem olyan jó Isten közelsége!” (Zsolt 73,28) Minden, ami közelebb visz minket Istenhez, az a javunkra van. Hogyan tudjuk ezt megérteni? Mi visz minket közelebb Õhozzá? Elsõként a mi üdvösségünk, a szabadulásunk, azután a megszentelõdésünk, vagyis a hitben való növekedésünk. Mindig nagyobb elõrelépést teszünk, a szenvedés rövid ideje által pedig Isten megerõsít és megalapoz minket (1Pt 5,10). Pál ezt „a szentek felkészítésének” nevezi, hogy „…növekedjünk fel szeretetben mindenestõl Õhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Ef 4,15). De ennek a célnak az eléréséhez szükségünk van tartalmas élelemre, és nem 2005. évi 3. szám

Akik szeretik Istent Jézus, boldogságom, közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, az életet, békét Neked köszönöm. Megváltóm, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem égen, földön nincsen. Száz vihar, ha támad, menedék vár nálad, biztos oltalom. Bár megrendül minden, mellettem állsz híven, drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bûn, pokol hatalma ellen karod megvéd engem. Jézus, rád tekintek, s múló földi kincset nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, sikert itt nem várok, csak Te légy enyém. Utamon, ha fájdalom és kereszt vár, hordom hittel: Tõled nem szakít el. Jézus, üdvösségem, örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, azoknak itt minden javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylõ napvilágom, Jézus, boldogságom!

elégedhetünk meg csak a tejjel, ami a hitben kiskorú gyermeknek való (Zsid 5,12-13; 1Kor 3,1-3). Ha elhanyagoljuk Isten Igéjének olvasását, nem gondolkodunk róla, nem tanulmányozzuk azt szorgalmasan, akkor lemaradunk, a rosszul tápláltságtól szenvedünk, és lelki értelemben erõtlenek vagyunk. Most pedig soroljuk fel azokat a jókat, amiket az Írás ígért mindazoknak, akik Istent szeretik: Az Úr megtartja a szövetséget azokkal, akik Õt szeretik (Neh 1,5), megmenti (Zsolt 91,14), megtartja õket (Zsolt 145,20), és öröklik az országot (Jak 2,5). Az élet gyõzelmi koszorúját ígérte nekik az Úr, és amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az Õt szeretõknek (1Kor 2,9). Itt valóban a legjobb van számunkra elkészítve most és örökké. Maga a „rossz” pedig, vagyis az, ami nekünk rossznak tûnik, és minden elszenvedett próba segít abban, hogy a legjobbat elnyerjük. Ennek egyetlen feltétele az, hogy Istent valóban úgy szeressük, ahogy az Õ Igéje tanít minket. Ez akkor is érvényes, ha most még nem értjük az Õ útjait (Jn 13,7). Ahogyan az Úr Jézus egykor Pétert kérdezte, úgy kérdez ma minket: „Szeretsz-e engem?” Ez a döntõ, ezen múlik a dolog. Ha Istent valóban szeretjük, akkor mindent jól visz véghez számunkra. „Az ÚR javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!” (Zsoltár 138,8)

N. N.

7

Az öreg kút csendesen adja a vizét… így telik minden napja. Áldott élet ez! Csodálom: csak ad, csak ad minden napon! Ilyen kúttá kellene lennem, csak adni teljes életemben! Csak adni? Ez terhet is jelenthet. „Jó kút, nem érzed ezt a terhet?” Belenézek… tükre rám ragyog: „Hiszen a forrás nem én vagyok! Csak tovább adom a friss vizet vidáman és szabadon.” Uram, hadd éljek ilyen engedelmes életet, hadd osszak áldást és szeretetet, amit Tetõled kaptam! Jézus mondta: „…aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (Jn 4,14). A. Khemann

É

vekkel ezelõtt, amikor még nem volt hûtõszekrény, az emberek jégházakat használtak, hogy az élelmiszerek ne romoljanak meg. Ezeknek a kis építményeknek vastag falai voltak, nem volt rajta ablak, csak egy jól záródó ajtó. Télen, amikor a tavak befagytak, nagy jégtömböket vágtak ki, és odaszállították a jégházakba. Aztán a jégre szórtak egy réteg fûrészport, és így az kitartott majdnem nyárig. Egyik nap egy férfi elvesztette értékes karóráját a jégházban, miközben ott dolgozott. Áttúrta az egész fûrészport, szorgalmasan keresgélt, de az óra csak nem lett meg. Egy kisfiú, aki hallotta, hogy elveszett az óra, belopakodott az ebédszünetben a jégházba. Nemsokára megjelent az órával együtt. A csodálkozó kérdésre, hogy miként sikerült megtalálnia az órát, ezt felelte: „Jól becsuktam az ajtót, lefeküdtem a fûrészporba, teljesen csendben voltam, és meghallottam az óra ketyegését.” Gyakran nem halljuk tisztán Isten hangját. El vagyunk foglalva azzal, hogy buzgón, sõt néha kétségbeesetten keressük az Õ akaratát. Elcsüggedünk és türelmetlenek leszünk, ha látszólag nem kapunk feleletet. Talán még azt is feltételezzük, hogy Isten nem törõdik velünk. De ha szeretnénk meghallani a hangját, nemcsak a jelenlétét kell keresnünk, hanem el is kell csendesednünk elõtte. Atyánk azt mondja gyermekeinek: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11) Ott, az Õ áldott jelenlétében meg fogjuk hallani halk hangját: „Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ézs 30,21) P. Schmidt

8

Vetés és Aratás

BIBLIAI ZOOLÓGIA

A farkas (héber: zoéb, görög: lükosz, latin: canis) a ragadozók rendjébe, a kutyafélék családjába tartozik. A legismertebb közülük a közönséges vagy szürkefarkas. Az Ószövetség idejében, sõt még Jézus korában is Palesztina egész területén ismert ragadozó volt. Ma már meglehetõsen ritkán fordul elõ Izráel területén, ennek ellenére Kelet-Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában elterjedt állat. Alkatát tekintve erõteljes állat, mancsai nagyok, mellkasa mély és keskeny. Egyes hím egyedek testhossza a lompos, 50 cm körüli farokkal együtt a két métert is elérheti, súlya pedig a 40-50 kg-ot. Jó futó, akár 100 km-t is megtesz egyetlen éjszaka alatt. Zsákmányát futva ûzi és így fogja el. Fõképpen kisebb gerinceseket ejt el, de falkában a nagyobb állatokat is megtámadja, sõt az embert is. Ha táplálékhoz jut, mindent felfal, csak a csontok és a szõr marad meg. Tavasszal és nyáron családi kötelékben kóborol, télen viszont falkába verõdik. Kölykeivel nagy gonddal törõdik. A palesztinai farkas jól alkalmazkodott a környezetéhez. Életmódja több tekintetben más, mint az európai és ázsiai farkasoké. Ritkán verõdnek falkába, inkább kettesével kóborolnak. Szõrük rövidebb és durvább, színük nyáron vöröses, télen feketébe játszó. Nappal általában elrejtõznek az erdõkben, bozótokban, sziklák között, és este mennek vadászni. A Biblia ezért nevezi õket „esti farkasok”nak: „…vadabbak (gyorsabbak) a pusztai (esti) farkasoknál…” (Hab 1,8) Többnyire a Jordán mélyedéseiben és Júdea pusztájában találhatók. A farkas a Bibliában többnyire átvitt értelemben szerepel. Jákób, a pátriárka, amikor összegyûjti fiait, hogy kijelentse nekik, ami rájuk következik, áldásában Benjámint ragadozó farkasnak nevezi: „Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt” (1Móz 49,27). Zofóniás a város vezetõivel kapcsolatban ezt 2005. évi 3. szám

írja: „Olyanok benne a vezérek,… mint a pusztai (esti) farkasok…” (Zof 3,3) Hasonlóan fogalmaz Jeremiás is a hûtlen fõemberekrõl: „…elpusztítja õket a pusztai farkas…” (Jer 5,6) Ezékielhez így szól az Úr: „Emberfia, mondd meg ennek az országnak: ... Vezérei olyanok, mint a ragadozó farkasok: vért ontanak, embereket pusztítanak el nyereségvágyból” (Ez 22,24.27). Az Újszövetségben is olvashatunk farkasokról. A jó pásztor és a béres összehasonlításánál nagyszerû képpel fejezi ki a juhok sorsát: „Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti õket” (Jn 10,12). Ebbõl az is világos, hogy a nyáj erõssége a jó pásztor összetartó ereje. A farkas rablótechnikája abban rejlik, hogy elkülönítse egymástól a juhokat, szétzavarja õket, és a magára maradtakat elragadja. Így volt ez és így van ma is. Az ördög vagy küldöttei (démonai) szelíd bárány képében jelennek meg, behatolnak az élõ keresztyén gyülekezetekbe, közösségekbe, és ott végzik romboló munkájukat, szakadásokat idézve elõ. Pál apostol arról ír, hogy „farkasok” nemcsak a gyülekezeten kívülrõl jöhetnek, hanem a gyülekezeten belül is támadhatnak: „Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sõt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat” (Csel 20,29-30). Hogy kik ezek a farkasok? Ezt maga az Úr határozta meg: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok” (Mt 7,15). Lehet, hogy nagyszerû dolgokat tesznek az Úr nevében, majdnem tökéletesen Isten Igéje szerint járnak el, az Úr Jézus mégis ezt mondja: „Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e,…ûztünk-e ki ördögöket,…tettünk-e sok csodát? Ekkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tõlem…” (Mt 7,22-23) De visszatérve a pusztai farkasokhoz, egyszer megváltoznak majd a dolgok, amikor eljön Isten királysága, amirõl Ézsaiás így ír: „A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az ÚR” (Ézs 65,25). K. J.

9

Samuel Rodigast (1649-1708) általunk is jól ismert énekét így kezdi: „Mind jó, amit Isten tesz, szent az Õ akarata.” Csakhogy könnyebb ezt elénekelni, mint a gyakorlati életünkben megvalósítani. Mindez azonban nem változtat azon, hogy Isten így cselekedjen, mert Õ az Urunk és Istenünk, életünk teremtõje és fenntartója, és Õ mindenben felettünk álló. Õ szent, igaz és tökéletes. Jeremiás próféta így vall róla: „Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit!” (Jer 10,23) Az újjászületett keresztyén ember viszont, aki szereti Istent, és Õt akarja szolgálni, gyakran kénytelen így sóhajtani: „Bárcsak sikerülne mindig Isten akaratát megismernem és cselekednem!” De ahogy életünkben gyakran tapasztaljuk, ez nem mindig sikerül, és ezért szükségünk van arra, hogy Isten velünk jöjjön az utunkon, és a célunkig elvezessen bennünket. Isten mindig bölcsen és tökéletesen bánik velünk. Õ soha nem cselekszik tévesen. A Biblia azt tanítja, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8,28). Viszont Istennek értünk, emberekért való cselekedetét gyakran nem értjük meg, mert ismeretünk korlátozott, értelmünk homályos, és ezért bizonyos dolgok együtt járását gyakran kizárjuk, pedig azok Istennél együtt létezhetnek. A nehézségek, a szomorúság és az áldás egyaránt Isten eszközei, hogy elvigyenek minket a célhoz, amelyet Õ maga tervezett számunkra. „…tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11) Isten Igéjébõl vett néhány példával nézzük meg ezt az igazságot közelebbrõl!

ISTEN NEM

MINDIG TESZ ÚGY,

AHOGY NEKÜNK TETSZIK A fenyítés, amelyet Isten a javunkra ad, azért van, hogy szentségében részesüljünk (Zsid 12,510). Ez a szövegrész elénk tárja és megindokolja Isten cselekedetének módját. Feledékeny em-

10

berek vagyunk, és olykor úgy látjuk: nem helyes az, amit Isten velünk tesz. Ezzel lebecsüljük a mennyei Atyát. Ezért kénytelen az Atya a legkülönbözõbb nehézségeket bocsátani ránk, hogy megértsünk valamit abból, amivé a mi Urunk Jézus Krisztus által lettünk, és hogyan kellene Isten fiaiként élnünk. Istenünk és Atyánk világossá akarja tenni számunkra, hogy akik az Õ gyermekeivé lettek, azoknak olyanná kell lenniük, mint amilyen a mennyei Atyjuk. Isten fegyelmezése azt is szolgálja, hogy szentségében részesüljünk. Ezt eleinte nehezen viseljük el, de ha megértjük szándékát, és készségesen engedelmeskedünk, akkor „az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedzõdtek általa” (Zsid 12,11). Istent és az Õ adományait megvetni halálos bûn (4Móz 21,4-9). Izráel népe 40 éves pusztai vándorlásának végéhez közeledik. Közülük sokan már rég elfelejtették, miért kellett ilyen hosszú vándorutat megtenniük. Akik annakidején Egyiptomból kijöttek, azok közül már alig van valaki életben. „Istenünk, miért kell mindennek így lennie? Bizonyára másként is lehetne. Miért kell nap mint nap mannát ennünk? Már szinte undorodunk ettõl a nyomorúságos ételtõl.” Kísértés támadja a hitüket. Kételkedni kezdenek Isten mindenhatóságában. Türelmük elfogyott, sorsukba belefáradtak. Miért kell hát így élniük? A szent és igaz Isten itt kénytelen közbeszólni, hogy gondolatait és útjait világosan megértesse. A tüzes kígyók a halál és a bûn kiábrázolói. Aki Istentõl eltávolodik, és saját értelme és kívánságai után megy, az kikerülhetetlenül a halálba tart. Isten azonban célhoz akarja juttatni. Nem a halálba, hanem a vele való közösségbe, mert Isten célja az üdvözítés. Aki tehát rátekint az Isten által felkínált menekülésre, és nem önmagára tekint, az életben marad. A kígyómarás megmarad rajta, de – ha élt Isten felkínált kegyelmével – akkor nem okozza a halálát. Így Vetés és Aratás

vezeti Isten a népét nyomorúságon és próbákon át a megígért országába, ahol Jézus Krisztus által fog Isten üdvözítõ kegyelme kiteljesedni.

ISTEN ÁLDÁS ÚTJÁN IS CSELEKSZIK Isten áldása egyúttal intés is (Hós 12,5-6). Ez a szövegrész visszatekintés Jákób életére. Öntudatos, önfejû ember, aki azonban csak akkor találja meg életének a rendeltetését, akkor ér el az Isten által rendelt célhoz, amikor önmagáért és családjáért gonddal és aggodalommal telve átkel a határfolyón. Férfierejének teljes koncentrálásával küzd Istennel, és már-már gyõzni látszik, amikor Isten megérinti, és Jákób rádöbben, hogy tulajdonképpen kicsoda is Õ. „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldasz” (1Móz 32,26). Bételben Jákób megtalálta Istent, Penúélnál pedig kiteljesedett életének rendeltetése Isten áldása alatt. És az Úr, a Seregek Istene – akinek Jahve a neve – most már ezt mondhatta neki: »Igen, most már hazatérhetsz! Csak maradj hûséges és igaz, és reménységedet szüntelenül a te Istenedbe vessed!«

ISTEN CÉLHOZ ÉR Csak ha valóban Istenre figyelünk, akkor ismerhetjük meg, és akkor tudjuk tenni is mindazt, ami az Õ akarata. Isten céljai a teremtés óta változatlanok: közösség Istennel, függõség Istentõl, Istenért élni és munkálkodni. Isten akarata szerint, az Õ erkölcsi törvényeinek megfelelõen élni azt jelenti: hinni, engedelmeskedni, szolgálatára mindig készen állni. Jézus Krisztus kereszten való áldozata és az abban való hit által Isten fiaivá lettünk. Lehetõvé vált számunkra, hogy az Õ parancsolatai és rendelései szerint éljük mindennapi életünket, és teljes szívvel Istent szolgáljuk. Életünk Mennyei Atyánk dicsérete, tisztelete és imádata legyen! Arthur Volkmann 2005. évi 3. szám

Kegyelem:

az Istentől kapott áldások összessége. Kegyelem:

az Atya jóindulata és bőkezűsége Krisztusban gyermekeivel szemben. Kegyelem:

munkában levő szeretet. Kegyelem:

megkezdődött dicsőség. Dicsõség:

tökéletesen befejeződött kegyelem. 11

„De akik az Úrban bíznak, Grafika: Gaál Éva erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Szívszorító látványban volt részem Skóciában: egy nagy sast láttam ketrecbe zárva. A ragyogó nap szinte hívogatta, hogy szálljon fel, és élvezze természetes életelemét. A királyi madár érezte a hívást, feltekintett, és kiterjesztette hatalmas szárnyait, hogy felrepüljön. Akkor azonban tudatára ébredt, hogy erõs vasrudak tartják fogva. Csalódottan leeresztette a szárnyait, és lecsüggesztette a fejét. Egyre növekvõ érdeklõdéssel figyeltem a fogoly madarat. Újra meg újra felragyogott az a bizonyos fény, ahogy a napra tekintett, és ahogy felemelte a szárnyait a meddõ vállalkozásra. És valahányszor leengedte a szárnyait, lecsüggesztette a fejét is. Megható volt látni a kétségbeesését, amelyet szüntelen kudarca idézett elõ. Ha festõmûvész lennék, és meg kellene festenem a vereség képét, ezt a nagy madarat választanám modellnek. Hogy mennyire vágyott a szabadságra, világosan látszott csillogó szemén. Hogy lett volna ereje, hogy felszárnyaljon, az világosan kitûnt kiterjesztett szárnyaiból. De hiába minden vágy és erõ: a ketrec fogva tartotta.

A FOGOLY KERESZTYÉN A fogoly madár példává vált számomra. Arról a sok keresztyénrõl beszélt, akiben megvan a kívánság, hogy azokat keresse, „…amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül” (Kol 3,1). Mindez az övék, hiszen Isten ingyen ajándékul nekik adta. Bennük van az isteni természet, megvan bennük az erõ is, hogy felszálljanak gondolatban és vonzódva oda, ahol igazi életük van, hiszen a Szent Szellem lakozik bennük. És mégis: semmit sem tudnak arról, hogy mindezt a gyakorlati életben is élvezhetik. Van köztük olyan is, aki egykor átélte a hívõ élet gyönyörûségét, de késõbb a földi dolgok rabja lett, „ketrecbe” van zárva, pedig szabadnak kellene lennie. Az ilyen „fogoly keresztyén” nem boldog. Eljut hozzá az Úr Jézus arcán ragyogó dicsõség néhány sugara, erre szívében megmozdul valami, és megfogadja, hogy szabaddá teszi magát. De szívébõl

12

nem ének, hanem sóhajtás tör elõ, és meg kell vallania magának – ha mások elõtt titkolja is –, hogy fogoly. Olykor bûnbánattal leborul, sóhajtozik és könyörög, de úgy találja, hogy minden fogadkozása hiábavaló. Az ördög csapdája, amely foglyul ejtette, ketreccé lett, amely erõteljesen fogva tartja, és nem engedi, hogy örömmel átélje a keresztyén ember szabadságát. A világi, testi vágyak soha nem elégíthetik ki a keresztyén embert. Csak keserûséget jelent a lelkének, és megbánást a szívének. Nincs mód a szabadulásra? A fogolyból soha nem lesz gyõztes? De igen, van remény, mert az Úr kegyelmes, és van szabadulás azok számára, akik az övéinek tartják magukat. Az éjszakai sóhajtozások, fogadkozások, még ha eredménytelenek is, azt mutatják, hogy a lélek még nincs teljesen leigázva. Azt bizonyítják, hogy van hûséges szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, aki engesztelõ áldozat vétkeinkért. Azt is bizonyítják, hogy a hûséges Szent Szellem biztat a lélek mélyén, hogy a fogoly sóhajtása felszáll Istenhez.

NE ENGEDD MEGFOGNI MAGAD! Mert legyõztük a világot, vigyáznunk kell, hogy az ellenség meg ne vesse a lábát a szívünkben, és ne tegyen bennünket használhatatlanná az Úr számára. Érezhetjük gyöngeségünket és alkalmatlanságunkat arra, hogy bármit is tegyünk Megváltónkért, de megtarthatjuk magunkat úgy, hogy csak az övéi legyünk. Ennek érdekében ne hagyjuk magunkat bebörtönözni, és ne engedjük, hogy az Úrral való összeköttetésünk megszakadjon. Amikor a katonák harcba indulnak, kapcsolatot tartanak fenn az õket ellátó központtal. Legyõzik õket, ha nem ezt teszik, mert mindazt, amire szükségük van, a bázisukról kapják. Az ellenség mindent megtesz, hogy ezt a kapcsolatot megszakítsa, és a katonákat csapdába ejtse. Ezért minden áron tartaniuk kell az összeköttetést. Ha ezen a téren gondatlanok, akkor kárba vész a bátorságuk és a lelkesedésük. Nekünk is tartanunk kell a kapcsolatot a mennyei támaszpontunkkal, ha gyõzni akarunk. Az ördög csalárd ellenség, és elvágja az „ellátási vonalunkat”, ha tudja. Meg kell maradnunk az Úrban, mert minden „ellátmányunk” Õtõle jön. Õ az, akit nem nélkülözhetünk, de aki mindenre elégséges. Nem veszíthetünk, ha hozzá ragaszkodunk. Szellem szerint kell járnunk (Gal 5,16-25), így a támadásokkal „szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róm 8,37). J. T. Tawson Vetés és Aratás

Reszketõ kézzel írom ezeket a sorokat. Az arcomat könnyek áztatják, de a szívem mélyén teljes nyugalom van. 42 évi nehéz harc és szenvedés után, de életem legboldogabb percében találtam meg ezt a nyugalmat. Szeretném, ha megismernék ennek a történetét. 1960-ban születtem Erdélyben, Maros megyében. Értelmiségi családból származom, egy fivérem van. Szüleim a Kommunista Párt tagjai voltak, ami az életemet negatívan befolyásolta. A lakásunkban Biblia nem volt, az Istenrõl pedig nem beszélt senki a családban. Elég jól tanultam, és az érettségi után felvettek Kolozsváron az Építészeti Egyetemre. Az egyetem harmadéves hallgatója voltam, amikor ittas állapotban, személygépkocsival elgázoltam egy embert, aki a helyszínen meghalt. Komoly testi sérüléseket szenvedtem én is, mind a két szememet mûteni kellett, az orrom eltört, a fogaim is megsérültek. Majdnem fél évig feküdtem a kórházban, azután 3 évi börtönbüntetésre ítéltek. 1981. január 6-án tartóztattak le, és 1982. december 25-én szabadultam. Összesen 23 és fél hónapot töltöttem ebben a sötét világban. Az a 23 hónap megváltoztatta az életemet, és sajnos negatívan befolyásolta a következõ 20 évet. Mivel elõször voltam rácsok mögött, nem volt tapasztalatom, ami kezdettõl fogva hátrányos helyzetbe juttatott. Nagyon nehéz volt az élet a börtönben, sokat kellett dolgozni, kevés volt az élelem, nagy szigorúság uralkodott. Egyesek ajánlatára összebarátkoztam olyan emberekkel, akik már 15-20 évet töltöttek itt, gazember, tróger társasággal, de õk vezették a börtönben a nem hivatalos „piacot”, õk vettek és adtak el mindent. Vagyis összebarátkoztam egy tolvajbandával, akik segítettek rajtam. A szüleim minden hónapban meglátogattak, és mindig hoztak 30 csomag cigarettát, de 2005. évi 3. szám

én nem dohányoztam. Minden napra volt egy csomag cigarettám, ami komoly „tõkének” számított. Így „barátságba” kerültem minden rabbal, akinek vezetõ szerepe volt a börtönben. Hiányt nem szenvedtem semmiben, csak a szabadságban. Hónapok elteltével jól összebarátkoztunk, és megígértük egymásnak, hogy szabadulásunk után találkozunk. Az elítélteknek több mint fele nem rendelkezett 8 osztállyal sem, így a börtönigazgatóság megkért, hogy segítsem a tanulásukat, úgyhogy a szabadulásom elõtt minden rab ismert. A börtönbeli barátaim (akik elõttem szabadultak), szavukat betartva, a szabadulásom napján a börtön kapujában vártak egy új Daciával. Álmaimban sem mertem ilyenre gondolni, királyi fogadtatásban részesültem. A barátok elvittek egy másik baráthoz, ott várt a terített asztal, és nem hiányoztak a lányok sem. Ettünk, ittunk, szórakoztunk január közepéig, akkor tartottunk egy hét szünetet, és „munkához láttunk”, vagyis loptunk. Három hónap után újból a börtönben voltam. Ez így ment éveken át. Szabadultam, majd újra loptam, és mentem vissza a börtönbe. Sem embert, sem Istent nem ismertem, a pénzben leltem minden földi boldogságomat. 1988-ban a román államfõ – a tíz évre elítéltek számára – közkegyelmet rendelt el. Februárban szabadultam én is. Egy pár nap után munkába álltam, és hat hónapi szabad élet után családot alapítottam. 1991-ben született egy fiam. Közben az életemben nagy változások mentek végbe. A szüleim és az apósom segítségével lakást vettünk, dolgoztam én is meg a feleségem is, és nagyon jól megértettük egymást. Az ismerõsök, a szomszédok jó szemmel néztek, mindenki becsületes polgárnak tartott. De sajnos a valóság az ellenkezõje volt a lát-

13

szatnak. A kisfiam születése után meglátogattak a „barátaim”. A feleségem teljesen kétségbeesett, de én a barátokat választottam, részt vettem egy nagy betörésben, amit néhány nap után kinyomozott a rendõrség. Letartóztattak és elítéltek. Két hónap után a feleségem beadta a válópert, amit meg is nyert, és elváltunk. Mivel a feleségem a perben nyilvánosságra hozta, hogy el szándékozik hagyni az országot, a kisfiamat a volt anyósomnak ítélték. A szabadulásom után elkövettem még kéthárom lopást, azután elmentem Bukarestbe, ahol munkát kaptam, és felhagytam a lopással. Nappal dolgoztam, este iskolába jártam. 30 éves elmúltam, amikor diplomát szereztem: riporter különtudósító lettem, és jól megfizetett munkahelyet kaptam, magas beosztásban. De sajnos 108 napi munka után letartóztattak a szabadulásom után elkövetett lopásaimért. Mindent tagadni próbáltam, de komoly bizonyítékokkal rendelkeztek, így újra börtönbe kerültem. Szabadulásom után, ahelyett, hogy hazamentem volna (a szüleim közül már csak az egyik élt), újra lopással kerestem pénzt, és nyakamba vettem a világot. Végigvándoroltam Ázsiát és Európát. Laktam Kínában, Indiában, Japánban, majd a hazafelé vezetõ utamban megálltam egy pár hónapra Izráelben, Kuvaitban, Jordániában és Egyiptomban is. De közelebb akartam lenni a hazámhoz, és átjöttem Európába, ahol beutaztam az öreg kontinens sok országát. Éppen Aradon voltam, amikor 2002. május 16-án letartóztattak, és bevittek az aradi rendõrség földalatti cellájába. Most nagyon nehezen tudtam elfogadni, hogy újból elveszítem a szabadságom, és állati módon viselkedtem. A cellatársam egy 50 év körüli férfi volt, akit forgalmi szabályok megsértése miatt tartóztattak le, komoly, kedves, becsületes embernek látszott. Most, amikor visszagondolok azokra a napokra, még én magam sem értem meg azt a nagy eseményt, amely az életemben bekövetkezett. Amikor betettek a cellába, ahelyett, hogy köszöntem volna a cellatársamnak, káromkodni kezdtem, szidtam embert, Istent egyaránt, nem ismertem be a bûntetteim, szerintem ártatlan voltam, és a vádlóim hazudtak. Kb. egy fél óráig káromkodtam megállás nélkül, visszataszító, undorító, sértõ szavakat hasz-

14

nálva. Az idegeim a maximumra voltak feszítve, lihegtem, mint egy veszett kutya, figyelembe sem véve a cellatársam jelenlétét. Õ csak komolyan nézett, és szó nélkül végighallgatta sértõ szavaim, várta, hogy lecsendesedjek. Nehéz perceket éltem át, minden eszembe jutott. A szüleim elhunytak, sok éve elhagyott a feleségem, a fiamat nem volt szabad meglátogatnom. 1999-ben elhunyt a fiútestvérem Rio de Janeiróban, háromszoros adag kábítószer végzett vele. Anyagilag nem álltam ugyan rosszul, egy lakásom volt Romániában, egy külföldön, de egyáltalán nem éreztem nyugalmat a szívem mélyén. Mindezeket az eseményeket átgondoltam, amikor kétórai síri csend után a cellatársam megszólalt: – Kiszolgálom valami ennivalóval, fogadja el – és rám nézett kissé mosolyogva. Mindenhez volt kedvem, csak enni nem, de elfogadtam az ajánlatát. Miután jóllaktam, megköszöntem, és leültem az ágyra, gondjaimba merülve. Tagadni akartam mindent, ártatlannak nyilvánítani magam. A csendet újra a cellatársam törte meg: – Kollega úr! Fel szeretnék olvasni valamit egy könyvbõl, meghallgatná? – Nagyon szívesen – válaszoltam, de a szívem mélyén nem érdekelt, de szégyelltem visszautasítani, mivel olyan kedves volt hozzám. A cellatársam elõvett egy fekete borítójú könyvet, amelybõl csengõ hangon majdnem tíz percig olvasott arról, hogy Jézus fent, a Golgotán két rabló közé volt feszítve. Az egyik csúfolódott a Megváltóval, a másik pedig megbánva a bûneit, így fohászkodott Jézushoz: „»Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.« Erre Õ így felelt neki: »Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban«” (Lk 23,42-43). Én nem voltam vallásos, sohasem olvastam a Bibliát, a baráti körömben egyetlen vallásos személy sem volt az utolsó 21 évben, és valahogy nagyon nehezen értettem, amit a cellatársam olvasott. Hogy a Megváltó Jézus Krisztus egy bûnözõ elõtt, egy rabló elõtt, akit az emberi törvények halálra ítéltek, egy ilyen ember elõtt nyitja meg a mennyország kapuját, ez már igen sok volt. Komoly magyarázatot kértem a cellatársamtól. Nehéz vitába merültünk egészen reggelig. Azon az éjszakán Vetés és Aratás

olyan dolgokat hallottam, ami számomra elképzelhetetlennek látszott. A cellatársam ismerte a Bibliát, és minden szavát bizonyította az abban megírtakkal. Lassan teltek a napok. Azután az történt, hogy a kihallgatáson beismertem a bûntetteim, és valahogy nyugodtnak éreztem a szívem. A cellában nem volt mit tennünk, és társammal egész nap vitatkoztunk, és olvastuk a Szentírást. A cellatársam megpróbálta a Bibliát elejétõl végig nyugodtan, türelmesen megmagyarázni nekem. Ott a rendõrség pincéjében 32 napig tartottak. Az a 32 nap volt az életem legnehezebb, legizgalmasabb, de egyben a legboldogabb ideje. Az alatt a 32 nap alatt értettem meg, hogy valóban ki az Isten. Mit jelent a hit, a megbocsátás, és ki az, aki megváltott a bûneimbõl. Az Újszövetségbõl legjobban a Golgotán történtekre lettem figyelmes, ami teljesen meggyõzött arról, hogy válasszam a hit útját, és fogadjam el Jézus Krisztust mint személyes Megváltómat, aki az én bûneimért is meghalt. Jézus megbocsátotta a bûneit a rablónak, akit vele együtt feszítettek meg, és megnyitotta elõtte a menny kapuját. Ezen az eseményen napokon át gondolkoztam, és a következõket értettem meg: ha beismerjük és megbánjuk a bûneinket, akkor Isten megbocsát Jézusért, aki a mi bûneinket magára vette, lemosta azokat a kereszten kiontott vérével. 32 nap után, amikor elhagytam a cellát és áthoztak a börtönbe, egészen más ember voltam. Másképp láttam a világot, az ügyeket, amelyekkel az emberek küzdenek. Nyíltan, õszintén nyitottam ki a szívemet Isten elõtt, és az alatt a 32 nap alatt újjászülettem, éppen úgy, ahogyan Jézus Nikodémusnak mondta, a szellemi újjászületést éltem át az életemben. Ha arról merek beszélni, hogy újjászülettem, minden szégyen nélkül be kell ismernem, hogy a rendõrség sötét, hideg, penészes cellája mélyén ismertem meg Istent – ahova a nap nem sütött be, de a szent Ige, a Szent Szellem jelen volt. Mindennap hallom Jézus szavait: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve…” (Mt 11,28) Én elfogadtam Jézus Krisztust, mert hívott engem, és Õ mindenkit hív. Ha te, aki e sorokat olvasod, és Istentõl távol vagy, annak nem Is2005. évi 3. szám

ten az oka. Õ szeret téged, keres és hív. Kedves olvasó, válaszolj Isten hívására! 1980-tól mostanáig több mint 14 évet töltöttem a rácsok mögött. Itt gyõzõdtem meg, hogy egyetlen tettet sem lehet titokban tartani. A bûn mindig nyilvánosságra jön. A letartóztatásom után az elsõ napokban a következõket olvastam a Szentírásból: „Hiszen nem kívánom én a bûnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr – hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez 18,23). Úgy éreztem, ha van egy ilyen Isten, akkor Õ elképzelhetetlenül csodálatos lehet. Valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, amit késõbb a Bibliában így találtam meg: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bûnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik 7,18). Jogos a kérdés: Hol van egy ilyen Isten, aki legelkeseredettebb gyûlölõibõl olyan embereket formál, akik Õt szeretik mindhalálig? Aki a káromkodó ajkakat dicsõségének énekével tölti be! Aki a gyilkos szívét úgy megváltoztatja, hogy készséggel adja oda életét embertársaiért! Rácsok mögött vagyok, de a szívemben boldogságot érzek, amikor visszatekintek arra, hogy milyen bûnözõ, szennyes élettõl szabadultam meg 42 éves koromban. Az Isten valóban csodákat mûvel. Ezelõtt 10 hónappal a körülöttem levõk több mint 90%-a Istenrõl hallani sem akart. A szobában hatan vagyunk, és kezdetben a szobában tettem bizonyságot Jézus Krisztusról. Két hét után egy másik rabtársammal a Bibliát vettük a kezünkbe, és sétálni mentünk. Elõször senki sem hallgatott ránk, de napok múltán egyre többen akartak hallani Jézusról, és napról napra nõtt azoknak a száma, akik hallgatták Isten Igéjét. Húsvétkor sokan vettek részt egy evangelizációs programon, ahol alkalmam volt bizonyságot tenni. A vetés nehéz volt, de megérte, mert az aratás nagy termést hozott. Bár fizikailag szabadságát vesztett személy vagyok, szellemileg szabad a szívem, hisz befogadva Jézust az életembe, szabadultam a bûnök börtönébõl, és testileg-lelkileg arra igyekszem, hogy embertársaimmal megismertessem a Biblia üzenetét. Horváth J. az aradi börtönbõl

15

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Õ nevét; hirdessétek napról napra az Õ szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

„Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt.” (Fil 4,6)

A Trans World Radio magyar nyelvû adásai 2005. márc. 27-tõl 2005. okt. 30-ig: – délelõttönként, keddtõl szombatig: 10.30-10.45 óra között egyszerre két helyen: a 41 és 49 méteres rövidhullámon (7315 illetve 6105 kHz); – este, naponta 17.30-18.00 óra között a 31 méteres rövidhullámon (9735 kHz). Ez a mûsor ismétlõdik a HOT BIRD mûholdról digitális adásként 21.30-22.00 között: (TWR Radio Frequency: 12,379.60 MHz Transponder 84 Vertical Polary Symbol Rate 27500 symbols/sec FEC 3/4 SID: 3080 PID Audio: 3530). Ez az adás csak digitális vevõkészülékkel fogható! – késõ este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

16

Vetés és Aratás

H betûs rejtvény A sorok kitöltése után a megfejtést a vastag kerettel kiemelt betûk összeolvasásával kapjuk. A szó egy olyan fogalom, amely elsõdlegesen Istent jellemzi, és a Krisztust követõknek is sajátja. (Segíthetnek a következõ bibliai fejezetek: 1Móz 16; Eszt 3; Zsolt 25; 133; Mt 14; Mk 1; Róm 5; 1Kor 15; Zsid 11; Jel 22) 1. 2700 méter magas hegy Palesztina északi határán. 2. Õ fejeztette le Keresztelõ Jánost. 3. Gyermeket szült Sára helyett Ábrahámnak, de nem az Isten által ígért fiút. 4. Próféta Kr. e. 600 körül. Õt idézi Pál: „… az igaz ember a hite által él.” 5. Palesztina legnagyobb állóvize. Halat nem találunk benne. 6. „Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes......... ………………..” – jelenti ki az Úr Jézus látomásban Jánosnak. 7. „Az Úr minden ösvénye szeretet és ………….. azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.” 8. A perzsa Ahasvérós király fõminisztere. Törvényt adat ki a birodalomban élõ zsidók kiirtására, ám terve meghiúsul, és õt végezteti ki az uralkodó. 9. Enélkül „senki sem lehet kedves Isten elõtt”. 10. A bûn miatt került a világba. Mindannyiunkat érint. Jézus teljes gyõzelmet aratott felette. 11. András apostol eredeti foglalkozása.

TALÁLÓS KÉRDÉSEK

Kik õk? Vízre tették, vízbõl húzták, vízen ment át gyõztesen, sziklából vizet fakasztott, s leborult a Hóreben. Szólj, mert hallja a Te szolgád,– mondta Istenének, s attól kezdve vele üzent Isten a népének. Népe elsõ királya lett, nem is akadt párja, amíg szíve trónusán csak Isten volt királya.

2005. évi 3. szám

17

A nagy csalóról, „a gõg hercegérõl” gondolkodtam – arról, aki olyan okos, hogy számtalan embert be tud csapni. Az illúzió nagy mestere az angyalokat démonokká, a királyokat állatokká, a pásztorokat ragadozókká és a bárányokat farkasokká változtatta. Mivel ez az ügyes csaló nem ember, feladatát úgy oldja meg, hogy áldozataitól személyiségüket kölcsönveszi. Szégyentelenül felölti azok gondolatait, érzelmeit és kívánságait, akiknek bizalmába férkõzik, majd elárulja õket. Behízelgõ, engedményeket ad. Arra biztat, hogy saját fontosságunkat túlbecsüljük, közben negatív, önpusztító gondolatokra késztet. A csalók csalója öntelt. Alkalomhoz illõen hord kalapot, és érzelmeit álarc mögé rejti. Minden egyes döntéshez más hangot használ. Néha parádézik, néha sántít. Vizsgáljuk meg, hogy felismerjük-e ezt a nagy csalót álruháinak változatosságában! Nézzük, mi az oka annak, hogy olyan nehéz nyomon követni, ahogy egyik percben fontoskodva tetszeleg, majd elrejtõzik az alázatosság látszata mögött! Az önpusztító. Az a gõg, amely megakadályoz abban, hogy a jónál még jobbat tegyünk, attól is távol tarthat, hogy megváltozzunk, ha bajba jutunk. Sikeres napokon nem érezzük szükségét a változásnak. Ha jön a baj, ne gondolják rólunk az emberek, hogy azért változunk meg, mert bajban vagyunk. A halogató. Ha önteltségünk miatt azt hisszük, hogy kedvünk szerint bármikor megváltozhatunk, lehet, hogy egyáltalán soha sem változunk meg. A sértett. Az a gõg, amely arra ösztönöz, hogy sokkal többnek gondoljuk magunkat, mint amennyire méltányos lenne, önmegvetéssel is eltölthet, ha nem élünk saját elvárásainknak megfelelõen. Az önzõ. Az a gõg, amely külsõ megjelenésünkkel túlzott aprólékosságra ösztönöz, azt is elõidézheti, hogy másokkal ne törõdjünk. Az érdektelen. Az önteltség, ami lehetõvé teszi számunkra, hogy csakis a saját problémáinkkal törõdjünk, eljuttat oda is, hogy mások fájdalmát ne vegyük észre.

18

Az önámító. A mások hibáját hangsúlyozó gõg odavezethet, hogy azt gondoljuk, nincs szükségünk magunk megítélésére. A durcás. A büszkeség, amely gátol abban, hogy másoknak segítsünk, sértetté tehet azokkal szemben, akik nem miértünk léteznek. A kegyes. A büszkeség, amely akadályoz abban, hogy magánéletünkben imádkozzunk, arra is sarkallhat, hogy nyilvánosan ékesen szónokoljunk. A szószátyár. Túlélési ösztön, amely arra buzdít, hogy mi legyünk a hangadók, ha nem akarjuk más kérdéseit meghallgatni. A rest. Az önteltség által ûzött munkamániánk nélkülözhetetlennek állítja be magát, amely a lusta ember számára eredmény nélküli lazaságot hoz. A siránkozó. Az önzés, amely mások érzéseit semmibe veszi, arra is hajlamos, hogy sírással befolyásolja az indulatokat, ha valamire szüksége van. A csendes. A sikerfitogtató önzés arra is sarkallhat, hogy néha elismerjük tévedéseinket. A félénk. Az „énünk”, amely bizonyos esetekben versengésre ösztönöz, visszatarthat attól is, hogy bármivel próbálkozzunk, és így elkerüljük a lehetséges sikertelenség szorult helyzetét. A bûnbánó. Hogy mások kárától megóvjuk magunkat, az arra is ösztönözhet, hogy igényeljük a megbocsátást, ha bûnvallásra kényszerítettek. A gõg nem csupán magunkról alkotott túlzott magabiztosság, amely mások kárára cselekszik. Ha nem üthet meg jobbról, nekünk ront balról. Ha erõs az északi front, megüt délrõl. Ha a talajon szilárdan állunk, megtámad a levegõben. Egy tanulság azonban leszûrhetõ. Ha megértjük az emberi természetünket tápláló büszkeség súlyos következményeit, számos okunk lesz arra, hogy térdre boruljunk. Ha úgy élünk, hogy nem látjuk a büszkeség tévedéseit, a térdünk nem fog meghajolni. Lehet, hogy az egészséges alázatosság keserû pirula számunkra, de Krisztus magatartásának elfogadása ellenméreg az önpusztításra. Büszkeségünkkel saját magunknak ártunk, és ebben az állapotban Isten nem adhat megnyugvást számunkra. „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmét adja. Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tõletek” (Jak 4,6-7). M. De Haan nyomán Vetés és Aratás

A kapernaumi százados így kérte Jézustól, hogy gyógyítsa meg a szolgáját: Biztos, hogy vannak csalhatatlan jelei annak, ha valaki Isten gyermeke, mert szereti az Urat és a testvéreket. Mindezek elõtt a Szent Szellemnek meg kell gyõznie bennünket arról, hogy teljesen elveszettek és méltatlanok vagyunk, és minden cselekedetünknek Istent kell dicsõítenie. Isten megismerése együtt jár önmagunk megismerésével. Aki még mindenfajta jó dolgot felfedez magában, az még nem ment elég közel a Magasságoshoz és Szentségeshez. Hitünk úgy fejlõdik, mint ahogy a ház épül, egy megfelelõ alapot kell lerakni, és elég mélyen kiásni. Aki szeretne Isten dicsõségének a magasztalására élni, annak elõbb meg kell szabadulnia saját dicsõségétõl. A szellemileg érett embereket minden áldás csak még nagyobb meghajlásra késztet, és arra törekednek, hogy soha ne állítsák saját személyüket a középpontba. Ábrahám így könyörgött Sodomáért:

„Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok.” (1Mózes 18,27) Jákób így szólt az Úrhoz, amikor visszatért a hazájába:

„Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj...” (Máté 8,8) Péter a csodálatos halfogás után így szólt Jézus lába elé borulva:

„Menj el tõlem, mert bûnös ember vagyok!” (Lukács 5,8) A tékozló fiú így szólt az apjához, amikor hazatért: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened,

és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” (Lukács 15,21) A vámszedõ a mellét verve így imádkozott a templomban:

„Isten, légy irgalmas nekem, bûnösnek.” (Lukács 18,13) Pál így gondol vissza a múltjára:

„Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem…” (1Korintus 15,9) János, amikor meglátta az Urat Patmosz szigetén:

„…lába elé estem, mint egy halott…” (Jelenések 1,17)

„Méltatlan vagyok minden hûséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél.”

„Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

(1Mózes 32,11) Jób ezt mondta, miután Isten helyreállította: „Ezért visszavonok mindent, bûnbánatot

tartok porban és hamuban.” (Jób 42,6) Dávid így fohászkodott, miután vétkezett: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem,

töröld el hûtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bûnömet, és vétkeimtõl tisztíts meg engem!” (Zsoltár 51,3-4) Ászáf meglátta magát Isten világosságában:

„Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensõm, akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.” (Zsoltár 73,21-22) Ézsaiás így kiáltott, amikor Isten elhívta:

„Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom.”

(Lukács 18,14)

„A

»Miért?« kérdések mindig visszafelé irányulnak, és fogva tartanak a jelenben. Ha a »Mi célból?« kérdést tesszük fel, a tekintetünk a jövõre irányul: azokra a szándékokra, amelyeket Isten az adott helyzetben érvényre juttat.” J. Köhler

(Ézsaiás 6,5) 2005. évi 3. szám

19

Lukács evangéliumának 8. fejezete a magvetõ példázatával kezdõdik. Úgy gondolod, hogy már megtaláltad a titkát? Ez a példázat szeretné felfedni az emberi szívet. A mag minden esetben ugyanaz, de ha a vetõmag ide vagy oda esett, az a föld természetét mutatta meg. A vetés mutatja meg, hogy milyen a talaj. Nincs olyan emberi szív, aminek a természetét nem mutatja meg a következõk közül az egyik vagy a másik szántóföld. Az elsõ olyan, mint az útfél: itt az ördögé a terep. A második a sziklás talaj, ahol a természet a döntõ. A harmadikat elvadították a tövisek, itt a világ érvényesül. A negyedik pedig a jó föld, ahol a Szent Szellem jut uralomra. A példázatnak az a célja, hogy magad elõtt felfedd magadat, és azt a négy titkos befolyást nyilvánvalóvá tegye, amik hatása alá erkölcsi értelemben minden órában kerülhetünk. Azok, akiknek olyan kemény a szíve, mint az útfél, azt mondják: „Ó, ráérünk, ezekrõl a dolgokról majd holnap beszélünk!” Nézd meg a sziklás talaj hallgatóinak örömét! Szép dolog, ha az ember örül, de ha hallom Isten követeléseit, és azok nem jutnak el a lelkiismeretemig, akkor az nagyon rossz jel. Itt a természet felületességével találkozunk. Ha fellázadtam Isten ellen, visszatérhetek-e hozzá anélkül, hogy lelkiismeretem ezt be ne ismerné? Ez Isten számára sértés lenne. A tövises talaj hallgatói komoly emberek, akik mindent aggályoskodóan megmérnek. Mérlegüket a zsebükben hordják, és mindennek megvizsgálják a jelentõségét. A tövises talajhoz hasonló szívû emberek a gazdálkodásukról, az üzletükrõl, az áruikról vagy a napi forgalmukról beszélnek. Szomorú az, hogy a világnak ugyanolyan jelentõséget tulajdonítanak, mint Krisztusnak. Vajon nem találkozunk gyakran ezzel a számító lelkülettel?

20

Az elõbbiekkel ellentétben áll a jó szántóföld. Nem mondja el az Ige, hogy mitõl lett ez a szántóföld jó, de ha elgondolkozunk, hogy az elsõ három képben az ördögöt, a természetet és a világot látjuk, akkor milyen befolyás maradt ki? Nem másé, mint a Szent Szellemé. Fontos, hogy arra is gondoljunk, hogy a vetés elõtt fel kell szántani. Mi teszi a szív talaját jóvá, ha nem Õ, aki eljött, hogy a bevetetlen szántóföldet felszántsa, és jó magot vessen belé? Isten a szívünkbõl soha nem tudna még egy fûszálat sem aratni, ha Õ nem munkálkodott volna. A szív önmagától nem tud semmit Istennek elõhozni, ha elõtte nem élte át a felszántás folyamatát. Milyen jó, ha a lelkiismeretem Istennek tud számot adni, mert akkor neki mindenhez köze van. Ha Krisztus a miénk, miénk Isten. A világ teli van Istenrõl alkotott elképzelésekkel, és az eredménye sûrû sötétség, amin az emberi bölcsesség nem tud áthatolni. Krisztusban nem kevesebb a miénk, mint Isten egész dicsõsége. Menjünk azon a boldog úton, ahol az Úr Jézust szemléljük és megismerjük, mert ezen az áldott és boldog úton ismerhetjük meg egyre jobban Istent, mint szeretõ Atyát. J. G. Bellett

ALMAFA Egy lába, négy mankója van, mi fénylik rajta, mind arany, áll a berekbe’. Vidám, nem verseng senkivel, és nem hasonlít semmiben az emberekre. Hatalmas áldás-súly alatt áll itt, almától roskatag, napfény szakad rá. Lombját szelíd szél lengeti, s friss harmatcseppet gyújt neki a kis pataknál.

Árnyában hûsöl nyúl, bogár, ágára harkály, cinke száll, kérgét kikezdik. Mit bánja, áll csak egy helyen, egy vágya: áldás hadd legyen, e z z e l dicsekszik. Füle Lajos Vetés és Aratás

DOLGOZAT

Szívemben szorongás, hátamon táska, Kicsinyke elsõsként megyek iskolába. A reggeli csendben koppannak a léptek, Ha nem is vallom be, de egy kicsit félek. Hogyne lennék éppen ilyenkor izgatott, Ma kell megírnom egy furcsa dolgozatot. Hogy mi lesz a téma, azt magam sem tudom, Azért van szívemben e furcsa izgalom. Amióta járok eme iskolába, Csak jót tettek velem mindig, egyre-másra. Nem mondhatnám azt, hogy nehéz a tanulás, Tantárgy is csak egy van, neve: „Hálaadás”. Itt is az iskola! Belépek a csendbe, Napfényes, ragyogó, tiszta tanterembe. Aztán jön a Mester; szelíd, drága arccal, Kiosztja a tételt egy kedves mosollyal. Az írása nyomán hófehér a tábla. A tétel: „Mi késztet téged hálaadásra?”. Ujjongok magamban, ez cseppet sem nehéz… S vidáman, örömmel, szemem szemébe néz. Aztán magamra hagy, s én írok szorgosan, Az idõ az kevés, írnivalóm sok van. Megköszönök mindent, amit nekem adott: Sötét éjjel után felvirradó napot, Kristályvizû forrást, madárdalos erdõt, Dús termõ földeket, földre hulló esõt. Ragyogó alkonypírt a nyugati égen, És csillagok fényét, bús, szomorú éjben. A tavaszt, a napfényt, az áldott meleget. Gyümölcsöt a fán, és hófehér kenyeret, A fehér kenyérért dolgozó kezeket, Kik Istennél értem annyit esedeznek, Az értem dobogó szülõi szíveket. Az életem, az észt, az egészségemet, Ruhát miben járok, s a nyíló virágot, Mikkel Isten szebbé tette a világot. Megköszönöm Neki a kifolyt drága vért, Mely szennyes ruhámból teremt újat, fehért. A Golgotán értem vérzõ, mély, öt sebet, A mennybõl áradó csodás szeretetet. Írom, egyre írom, s végére nem jutok, A Mester elveszi már a dolgozatot. Megelégedetten indulok is haza,

2005. évi 3. szám

HÁLAADÁSBÓL

Fel voltam készülve jól a dolgozatra. Ám de jön az óra, amikor a Mester Kiosztja füzetünk a ráírt jegyekkel. Nagy reménnyel, gyorsan, mohón lapozgatom, Ámde most az egyszer csalódtam én nagyon. A jegy nagyon gyenge, annyi: ELÉGTELEN, És tele pirossal az egész füzetem. Dolgozatom végén van egy nagy hiányjel. Nem értem, miért van? – kérdezem a Mestert, Hiszen amit tudtam, mi eszembe jutott, Mit a rövid órán kezem írni tudott, Én azt mind leírtam! – így méltatlankodom… Mért hiányos mégis az én dolgozatom? Rám nézett a Mester nagyon-nagyon hosszan… – Jó a dolgozatod, felelte nyugodtan, De hiányos azért, mert könnyû köszönni Minden jót, mit Atyád kezébõl tudsz venni. Könnyû megköszönni a fehér kenyeret, Az érted dolgozó hû testvéri szívet… Ellenségeidért tudsz-e hálát adni? Meg tudod a rosszat Atyádnak köszönni? Hol a hála azért, mert van mit nem adott? Mit önzõ szívedtõl Atyád megtagadott. Könnyû megköszönni a jó egészséget, De ha Isten néha meg-megfenyít téged… Zúgolódva veszed áldott szent kezébõl? Most már nem tör hála ég felé szívedbõl? Ezért elégtelen a dolgozatod! Változtathatsz rajta, az okát már tudod! Mikor hálát adsz a rosszért, ami ér, És imádkozni tudsz ellenségeidért, Akkor lesz a hálád igazán teljes, S a jegy is mit kapsz rá, kitûnõ vagy jeles. Azóta csak írom-írom dolgozatom, Nem is ceruzával, égi telefonon Küldöm fel a mennybe, és ott feljegyzik, Hogy szívem miért ad igazi hálát itt. Igyekszem, hogy olyan legyen itt a hálám, Hogy a dolgozatom jó legyen a vizsgán, S úgy állhassak egykor Jó Atyám elébe, Mint mindenért hálás, megváltott gyermeke! Ismeretlen szerzõ (Erdély)

21

MIT JELENT A HÁDÉSZ ÉS HOL VAN? Az Újszövetségben találkozunk ezzel a görög kifejezéssel. Az Ószövetség idején, valamint amikor az Úr Jézus a Földön tartózkodott, a Hádész vagy a Seól általános tartózkodási helyként volt megadva az elhunyt igaz vagy az istentelen emberek szellemei számára. Ha a Lukács 16,19-31. verseket figyelmesen olvassuk, látjuk, hogy az istentelen, gazdag ember és a szegény, igaz Lázár is haláluk után a Hádészbe jutottak. A 23. vers úgy írja le a Hádészt, mint a kínok helyét, ahol a gazdag ember nagyon is érthetõen kifejezi a szenvedését, sõt „alkudozni” is próbál Ábrahámmal, akinek kebelén ott látjuk Lázárt, békességben és nyugalomban. Az említett igehely azt is kifejezi, hogy a gazdag ember és Lázár a Hádészen belül elkülönített helyen vannak, és a két helyet egy mély, áthidalhatatlan szakadék választja el egymástól: „…közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki” (Lk 16,26). Amikor az Úr Jézus meghalt, elment a Hádészbe, de nem maradt ott. Azt az Írás nem jelenti ki, hogy a Hádésznek melyik helyébe ment. Az Úr Jézusnak az a kijelentése, amit a kereszten mondott a gonosztevõnek: „…Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23, 43), azt fejezheti ki, hogy a paradicsom kétségtelenül az elhunyt igazak szellemeinek tartózkodási helye a Hádészben. Éppen ezért fontos azt hangsúlyozni, hogy a Hádész két helye nem egy térben elképzelendõ entitás (dolog), hanem állapotot fejez ki, és a mély szakadék pedig azt, hogy a kettõ minden szempontból más. Ahová a gazdag ember jutott, aki az Isten nélkül élõ embereket ábrázolja, az a kínok, a gyötrelmek helye, míg Lázár abban az állapotban volt Ábrahám kebelén, amely az igazak, pontosabban a megigazultak osztályrésze, a nyugalom, a vigasztalás helye. Feltehetõ, hogy a Hádész Krisztus feltámadása elõtt az a hely volt, ahová minden elhunyt jutott, akár igaz, akár istentelen volt. A feltámadás után egy új helyzet állt elõ. Nem találunk arra semmilyen utalást, hogy a megigazult elhunytak (akik a

22

Krisztusban éltek) a Hádészbe jutnának. Az Ige mindig úgy említi õket, mint akik Krisztussal tudatosan a paradicsomban, a mennyben vannak. Pál apostol a következõt írja a korintusiaknak: „…mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol vagyunk az Úrtól; …De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testbõl, és hazaköltözni az Úrhoz” (2Kor 5,6-8). Pál ezzel azt fejezi ki, hogy mi az Úr jelenlétébe jutunk, és ez nem egy kegyes reménység csupán, hanem tényként hangsúlyozza: „mindenkor bizakodunk és tudjuk”. Pál apostol sehol nem utal arra, hogy a halál az õ személyes létének a végét jelentené. Mert ha a halálával megszûnne létezni, miért kívánna meghalni? Azért, mert teljes bizonyosággal tudta, hogy az Úr jelenlétébe jut, és meg volt gyõzõdve áldott helyzetérõl, amely örökké tart. Ha az Úr jelenlétében nem lenne tudatos létezés, akkor hogyan vágyakozott volna erre a jelenlétre, amirõl a Filippi levélben írt: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! … Szorongat ez a kettõ: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak” (Fil 1,2124). Ha tehát a halál a létezés megszûnése lenne, hogyan nevezhetne Pál egy ilyen megtapasztalást nyereségnek!? Mielõtt az Úr Jézus meghalt a kereszten, az egyik gonosztevõ ezt mondta neki: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba” (Lk 23,42). Krisztus válasza nem fejezett ki egy hosszabb várakozási idõt. Azt mondta: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43). (A „ma” és a „vesszõ” hovakerülésével kapcsolatban többet a „Vetés és Aratás” 42. évf. 3. számában olvashatunk.) Ez a válasz egyértelmûen kifejezi, hogy a gonosztevõ a halála után nem veszíti el a személyes létezését, azaz bár nem testben, de élni fog, mégpedig Krisztussal együtt. Isten Igéje alapján látjuk tehát, hogy az elhunyt hívõk lelke és szelleme közvetlenül a paradicsomba jut. De milyen vajon a paradicsom? Pál a Filippi levél 1,22-24-ben azt írja, hogy a halál után összehasonlíthatatlanul jobb lesz, mint a jelen testi életünkben. A hívõk a haláluk után tudatosan élvezik ezt az állapotot anélkül, hogy az idõ ezt bármikor is megszakíthatná. A paradicsomban a legnagyobb öröm: Krisztus jelenlétében élni. Krisztussal együtt lenni, ez maga a paradicsom, és ez az örömnek egy leírhatatlan forrása. Vetés és Aratás

Az Úr Jézus a fõpapi imájában a következõket mondta: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsõségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete elõtt” (Jn 17,24). Jézus Krisztus itt kinyilvánította, hogy lehetõségünk lesz az Õ dicsõségét látni, amikor vele a paradicsomban leszünk. Hol találhatnánk ennél nagyobb kiváltságot? Ha csak egy kis pillantást vethetünk majd a paradicsom dicsõségére, amikor ott leszünk, soha nem fogunk visszakívánkozni e földi életbe. A paradicsom tehát egy csodálatos hely vagy állapot, amit az emberi értelem nem tud felfogni, sem leírni. Pál egy alkalommal elragadtatott a paradicsomba a harmadik égig, amirõl a 2Korintus 12,1-4. versekben számol be. Ott „kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania”. Ez is azt jelenti, hogy az ember élete a paradicsomban egészen más, mint itt a Földön. Ha mi emberek képesek lennénk ezt a mennyei életet megérteni, akkor az Úr minden kétséget kizárva közölt volna abból legalább részleteket. Pál is bizonyára megpróbált volna valamit elmondani, de nem talált szavakat, hogy leírja azt, amit a paradicsomban látott. Isten Igéje azért mégis felfed annyit, ami örömteli reménységet adhat. A Jelenések 14,13-ban ezt olvassuk: „És hallottam egy hangot az égbõl, amely ezt mondta: »Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik õket«”. Ez a vers magában foglalja azt a tényt, hogy a hitben elköltözöttek nyugalmat nyernek, és ez a nyugalom közvetlen a halál után következik anélkül, hogy közbelépne bármilyen idõszak. A félreértések elkerülése végett meg kell mondanunk azt is, hogy az itt idézett vers azokról szól, akik a nagy nyomorúság idején halnak majd meg. Ettõl függetlenül a tény alkalmazható azokra is, akik most halnak meg.

FELISMERJÜK-E EGYMÁST A PARADICSOMBAN? Ez egy nagyon izgalmas, de egyben többek által vitatott kérdés. Ugyanakkor nagyon is természetes, ha elvesztett szeretteinkre gondolunk. Ilyenkor felkiált a szívünk: „Viszontlátom-e õket? Felismerem-e majd a mennyben, vagy a kedves arcok örökre eltûntek a halállal?” Mit mond Isten Igéje erre a kérdésre? A 2Sámuel 12,23-ban ezt mondja Dávid, amikor megtudja, hogy a gyermeke 2005. évi 3. szám

meghalt: „…most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni õt? Én megyek majd õhozzá, de õ nem tér vissza hozzám.” Dávid tudta, hogy egy nap majd találkozni fog a gyermekével, és fel is fogja ismerni. Amikor az Úr Jézus azt mondta a haldokló gonosztevõnek, „ma velem leszel a paradicsomban”, a mi Urunk tudta, hogy a gonosztevõ Õt fel fogja ismerni, amikor találkoznak. Pálnak sem lett volna oly nagy vágya a paradicsomba menni azért, hogy Krisztussal legyen, beszélhessen vele, ha nem lett volna biztos abban, hogy Krisztust látni fogja. A tanítványok felismerték Mózest és Illést a megdicsõülés hegyén (Mt 17,1-8). Ha a tanítványok felismerték Mózes és Illés szellemét, amint felvették régi alakjukat, amit a Földön viseltek, akkor a hívõk is kétség nélkül felismerhetik és azonosíthatják szeretteiket. Jóllehet a tanítványok Mózest és Illést még sohasem látták, és talán el sem tudták volna képzelni, mégis felismerték és tudták, hogy õk azok. Ez arra biztat, hogy higgyük el, a felismerés képessége odaát sokkal nagyobb lesz, mint itt a Földön. Ha visszatérünk eredeti történetünkhöz, a gazdag és a szegény Lázár történetéhez, ott is azt látjuk, hogy a szereplõk felismerték egymást. És ezt maga az Úr Jézus Krisztus, a Fiúisten adta tudtul. Pál ír arról a 1Korintusi levél 15. részében, hogy milyen testben támadunk fel. Kétségtelen, hogy nem abban, amiben most élünk, mert a romlandó romolhatatlanságba változik át. Mégis felismerjük egymást, ha ez a felismerés nem e földi jellemzõk alapján történik is. Egy biztos, és ezt hangsúlyoznunk kell: most még elképzelni sem tudjuk, hogy a hívõk milyen állapotban lesznek a paradicsomban, de bizonyára csodálatos lesz. És ami még csodálatosabb, hogy amikor az Úr Jézus visszajön az övéiért, elõször feltámadnak azok, akik Õbenne hunytak el, majd akik még élünk, átváltozunk egy szempillantás alatt, és elragadtatunk velük együtt a felhõkön az Úr elé a levegõbe. Így dicsõséges testben mindenkor az Úrral leszünk (1Tesz 4,16-17), hogy együtt, egymást is felismerve hódoljunk megváltó Urunk elõtt egy örök életen át (1Kor 2,9). (Befejezõ rész.) S. Z. írása nyomán J. Sterner

23

tájával kezdõdik, majd ezt egy „tényfejezet” követi, amely azt a benyomást akarja kelteni, A keresztyéneknek minden idõben szilárdan hogy a regény kevéssé ismert tények gondos kutakell állniuk hitük alapján, Jézus Krisztusnak, Isten tásán alapszik. Fiának valóságán. Napjainkban is tapasztalhatjuk, A könyv egyik fõszereplõje, Robert Langdon, hogy az Istent keresõ lelkeknek egyre nehezebb a vallást szimbolizáló Harvard egyetem profesmegtalálniuk ezt a valóságot, mert eltévedhetnek szora. Többéves kutatómunkája alapján azt állítja, a hamis tanítások útvesztõiben. Megfontolandó hogy 1700 év óta az egyház rejtegeti a valódi igazezzel kapcsolatban a zsoltáríró intése: „Boldog ságot Jézus Krisztusról. Nézeteit késõbb egy fanember az, aki nem jár a bûnösök tanácsa táziadús brit királyi történész visszhangozta, aki szerint…, és nem ül a csúfolódók székére, azt mondta, hogy amit eddig Krisztusról tanultunk, hanem az Úr törvényében gyönyörködik…” majdnem minden hamis. (Zsolt 1,1-2) A könyv címe Leonardo Da Vincire utal, aki – hasonlóan több nevezetes személyhez, mint pl. Isaac A D A V INCI - KÓD Newton és Victor Hugo – tagja volt egy Jézussal Ez a legkeresettebb könyv – a New York Ti- kapcsolatos igazságot kiderítõ titkos társaságnak. mes listája szerint – 2003. áprilisi kiadása óta. Az A csoport (Sion-rend) titka, hogy Jézus Mária elmúlt két év során 150 országban lett a mai idõk Magdalénával családot alapított. Szerintük Mária legszélesebb körben olvasott könyveinek egyike Magdaléna igazi szent volt, aki a földön Jézus ki(bestseller). rályi vérvonalát hordozta, aki elõtt hódolnunk kelA szerzõ, Dan Brown azt valósította meg, ami- lene. A professzor szerint ez az a körülmény, amit rõl sok író csak álmodott. Olyan könyvet írt, az egyház elhallgatott. amellyel mindenki foglalkozik. Az emberek szerte Sok olvasó talán nem is veszi észre, hogy ez a a világon vitatkoznak magasabb igényeket kielégí- könyv feltételezésekre épít. Ami még rosszabb, tõ gyilkosságok titkairól, amelyek a történelemmel, hogy a történet az igazságot mellõzõ dokumentua vallással és a mûvészetekkel kapcsolatos provo- mokra hivatkozik. Az az ötlet, hogy Leonardo a katív elméletekkel sokkolják az olvasókat. Sion-rend tagja volt, egy francia törvényszéki okEz a mû azonban több mint egy gyilkossági misz- mány bizonyítékán alapszik, amely azonban Richard térium forgatókönyve. Ez egy ún. titokregény, egy Abanes szerint koholmány. (The Truth Behind The összeesküvési elmélet, amely sok olvasóban kételyt Da Vinci Code – A Da Vinci-kód mögötti igazság) ébreszt, hogy az, amit eddig Krisztusról és a Bibli„A Da Vinci-kód” szináról hitt, az tévedés. tén hamisan állítja, Egy könyvkritihogy Jézust a negyekus azt mondja, ez „Aki csak felületesen foglalkozik a Bibliával, az sohasem dik századig nem teegyike azoknak a fogja felismerni tulajdonképpeni értelmét. Amit általában kintették Istenként. könyveknek, amely gondolnak és mondanak, az nem lehet mérvadó az olyan ember Csak azután, amikor felteszi azt a kérConstantinus római számára, aki komolyan keresi Istent és az Õ Igéjének igazdést, hogy amit az császár elhatározta, ságát. Az a kérdés, hogy végzünk-e mi magunk is kutatásokat iskolában tanítottak hogy saját politikai a Szentírásban, hogy megállapítsuk, mit akar velünk közölni a vallásról és a mûérdekeinek megfeletulajdonképpen. vészetrõl, vajon lõen úgy egyesíti biHa valakinek az a véleménye, hogy a Biblia olyan könyv, megfelel-e a valóságrodalmát, hogy Jémint minden más könyv, vagyis emberek írták, és csupán emberi nak. Szerinte annyizusnak az „istenség bölcsességet tartalmaz, akkor mondhatja, hogy naiv a Biblia ra a hatása alá keátláthatatlan palástvilágképe. Aki azonban meggyõzõdött, hogy a Biblia Isten rülhetünk ennek a ját” adományozza kijelentését hozza el nekünk, akkor nem feltételezheti, hogy a rémregénynek, hogy (Niceai zsinat, Kr. u. világ Teremtõje nem tudja, hogy néz ki a világ.” lehetetlen letenni, el325). Eszerint ConsDr. H. Rohrbach: Természettudomány, világkép, hit c. könybûvöl és rabul ejt. tantinus megrendelvébõl (Evangéliumi Kiadó) A könyv az eliste és pénzügyileg támerések hosszú lis-

24

Vetés és Aratás

mogatta az új Biblia zonyítsák a kéziratok kiadását, amely kiszármazását, amelyek „A négy evangélium az Úr Jézus Krisztus személyes és hagyta azokat az közös forrásból lettek hivatásbeli dicsõségét tárja elénk. Olvasása közben ismerjük evangéliumokat, amemásolva. Elemezték a meg azt, aki testben megjelent Isten. Megtaláljuk bennük szûztõl lyekben Krisztus em2. és 3. századi egyházvaló születésének, szent életének, gyõzelmes halálának és feltáberi jellemvonásairól vezetõk írásait, akik madásának, valamint mennybemenetelének megingathatatlan tébeszéltek, és szépímeghagyták a Szentnyeit. Mennybemenetelével indul az Apostolok cselekedeteirõl írt tette azokat az írás részletekbe mekönyv. Ez feljegyzi azt, amit az Úr hívõ népe által végzett el. evangéliumokat, amenõ idézeteit, amelyePünkösd napjától a Szent Szellem lakozik bennük, az ad erõt lyek isteni voltát tarket olvastak és tanulnekik, és az vezeti õket. Bizonyságtételük nyomán ezren és talmazták. mányoztak. ezren jutnak el a Krisztusban való üdvözítõ hitre.” A könyv azt állítAz ilyen kutatáBrynmor Jonnes: Az Újszövetség történeti könyvei c. ja, hogy a korai evansok alapján a tudósok géliumok törvényen biztosítanak bennünmûbõl (Evangéliumi Kiadó) kívüliek, és néhány ket arról, hogy Bibliokiratot a császár ánk az eredeti kézpróbált megsemmisíteni. Amelyek megmaradtak, iratokat tartalmazza. F. F. Bruce: „Az újszövetségi azokat kézirattekercs formában megtalálták 1945- dokumentumok” címû mûvében (The New ben Nag Hammadibnál, Egyiptomban. Ezek a kéz- Testament Documents) ezt írja: „Összegezve, idéziratok állítólag kiemelik a szembetûnõ történelmi hetjük Sir Frederic Kenyon tudós szavait, aki az ellentéteket és elképzeléseket, és kijelentik, hogy ókori kutatásokban felülmúlhatatlan volt: »Az erea mai Bibliát politikai érdekekbõl emberek állítot- deti írásmû és a korai meglevõ bizonyítékok adatai ták össze és szerkesztették, hogy Jézus Krisztus között az idõköz oly kicsi, hogy figyelemre sem istenségét reklámozzák, és befolyását felhasznál- méltó, és a végsõ megállapítás kétséget sem hagy ják saját erõbázisuk megszilárdítására. az iránt, hogy a Szentírás isteni eredetû. Mind hiteA Nag Hammadinál talált régi szövegek azon- lességüket, mind alapvetõ teljességüket tekintve ban nem a Biblia elveszett könyvei voltak, hanem a az Újszövetség könyvei teljesen elfogadottnak gnoszticizmusként ismert titokzatos vallás írásai, tekinthetõk.«” (Megj.: F. F. Bruce: „Az Újszövetolvashatjuk a regényben. A gnosztikusok szerint a ség megbízhatósága” c. könyve magyarul is megjeszellem jó, az anyag rossz. Tagadták Jézus fizikai lent az Evangéliumi Kiadónál.) testét és keresztre feszítését, és azt állították, Számos bizonyítás alapján a Biblia megmarad hogy titkos ismeretet csak azok szerezhetnek, aki- minden idõk legszélesebb körben olvasott könyveket beavattak a vallásukba. A korai egyház jóval ként a világon. A provokátorok és csúfolódók jönConstantinus elõtt visszautasította tanításaikat. nek és mennek. De azoknak a szavai megmaradnak, akik hajlandók voltak a kijelentésükért meghalni. M I AZ IGAZSÁG ? Azért a kijelentésért, hogy szemtanúi voltak Isten Mellõzzük most ennek a regénynek a vizsgá- Fia csodálatos életének, halálának és feltámadálatát, és nézzük meg, lehetséges-e, hogy a Biblia sának. „Ezeknek az elsõ keresztyéneknek bátor számtalan kézirata megváltozott volna az évezre- szelleme példa lehet elõttünk, és a hit nagy tetteidek során. Ez az a kérdés, amelyre a legjobb vá- re buzdíthatnak.” (F. F. Bruce) laszt azok adják, akik a tudomány alapelveit alkalAz egyik szemtanú ezt írta: „Mert nem kitamazták a kézirat bizonyításához. Ezek a lelkiisme- lált meséket követve ismertettük meg veretes tudósok egész életüket áldozták arra, hogy letek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát minden elérhetõ kéziratot és kézirattöredéket és megjelenését, hanem úgy, hogy szemmegvizsgáljanak. Feljegyzték és feltérképezték a tanúi voltunk isteni fenségének” (2Pt 1,16). betûket, a szavakat és azok variációit, hogy bebi-

M. De Haan nyomán

„A korlátlan kíváncsiság és a kinyilatkoztatott igazságok hálátlan elhanyagolása egyformán helytelenség” C. H. Spurgeon 2005. évi 3. szám

25

MEGBOCSÁTANI :

IGEN , ELFELEDNI :

NEM !

Sokszor hallani ezt a kijelentést megbántott emberek szájából. Természetesen, az ember nem tudja csak úgy egyszerûen kitörölni az emlékeit, legyenek azok akár jók, akár rosszak. Lehetetlen valamit erõszakkal elfelejteni. De nem inkább azt a leplezett üzenetet akarják a fentiekkel kifejezni, hogy ugyan keresztyéni kötelességüknek tartják a megbocsátás kimondását, szívükben azonban meg akarják tartani a haragot? Minden esetben vizsgáljuk meg magunkat õszintén, vajon nem kívánunk-e ezzel nyitva tartani egy hátsó ajtót a másik vádolására. Ha valóban megbocsátottunk, akkor az eset emlékével is együtt tudunk élni, mert nincs többé kínzó hatással a kedélyünkre. Érzékletes példa erre Corrie ten Boom, aki a nõvérével együtt borzalmas dolgokat élt át a koncentrációs táborban. Mivel õ maga is kegyelembõl kapta a megváltást, szívbõl megbocsátott kínzóinak. Krisztus ereje által begyógyultak mély sebei. Az átélt trauma nem tette õt tönkre. Még ha maradtak is vissza hegek, egészen élete végéig boldog keresztyén tudott lenni. Amennyiben tényleg szívbõl megbocsátottunk, talán sosem fogjuk elfelejteni a bántást, de a rá való emlékezést nem fogja kísérni sem harag, sem keserûség. A megbocsátott bûnnek nincs többé jelentõsége. Ugyanilyen módon bocsát meg Isten is nekünk: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bûnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bûneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!” (Mik 7,1819) Abban, hogy miként viselkedünk az ellenünk vétkezõkkel, megmutatkozik, vajon tudatában vagyunk-e valóban az Istennel szembeni bûneink súlyosságának és az Õ nagy irgalmasságának.

HOL

VANNAK A HATÁROK ?

Bukott világban élünk. Mindama napig, amelyen Krisztus visszajön, megbántunk még másokat, és érnek bennünket is sérelmek. Megbocsátási

26

készségünk nem változtatja meg a másik embert, és nem óv meg bennünket a további sértésektõl sem. Lehetséges, hogy újra meg újra meg kell bocsátanunk. „Hányszor – kérdezte Péter is –, hányszor kell megbocsátanom a testvéremnek? Elég hétszer?” Feltehetõen azt gondolta, hogy ezzel már nagylelkû ajánlatot tett. De Jézus így felelt neki. „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Mt 18,22). Ez gyakorlatilag azt jelenti: újra meg újra. Nem kíván Jézus egy kicsit túl sokat? Miért teszi ilyen magasra a mércét? Az Úr megadja a választ a következõ példázatban, ahol a király egy óriási adósságot egyszerûen elengedett a szolgájának. Ennek a szolgának volt egy szolgatársa, aki viszont neki tartozott, bár mindössze néhány garassal. Emberünk kíméletlenül követelte tõle az összeget, és amikor nem tudta kifizetni, az adósok börtönébe vetette. Amikor a király meghallotta ezt, haragra gerjedt és ezt mondta neki: „Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyö rülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?” Majd átadta a kínzóknak, míg meg nem fizeti neki minden tartozását. „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek – mondta Jézus –, ha szívetekbõl meg nem bocsátotok, mindenki az õ felebarátjának” (Mt 18, 35). Úgy gondolom, csak akkor vagyunk egyáltalán képesek megbocsátani a másiknak, ha tényleg tudatában vagyunk annak, milyen nagy volt a mi bûnünk Istennel szemben, és milyen magas volt a megmenekülésünk ára. Megváltásunk nem más, mint kegyelem. „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsõségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg õket kegyelmébõl, miután megváltotta õket a Krisztus Jézus által” – írja Pál a Rómaiakhoz írt levelében (3,23). Menlevelünk tehát másokkal szembeni irgalmasságra kötelez bennünket. Ha mi mindig készek vagyunk megbocsátani, nem gondolják-e rólunk, hogy minket következmények nélkül ki lehet használni? Nem szabadít ez fel másokat arra, hogy további sebeket ejtsenek rajtunk? Ha helyesen cselekszünk, akkor valóban kihasználnak bennünket olykor-olykor. Ám megbocsátani nem azt jelenti, hogy kihívjuk magunk ellen mások helytelen magatartását, vagy hogy ne kellene figyelmeztetnünk õket emiatt. Bármilyen formában is jelentkezne gonosz viselkedés, tiltakozzunk ellene. Néha szükséges, hogy elhatároVetés és Aratás

lódjunk tõle, távolságot tartsunk, nehogy testi és lelki károsodásokat szenvedjünk. Egyedül Isten tud minket megtanítani – ha kérjük –, hogy milyen módon védekezzünk mások igazságtalanságai ellen. „Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt” (1Tesz 5,15).

AZ

ELÕKERÜLT ADÓSLEVÉL

Régebben olvastam egy újságban egy férfi nyári élményét, amely jól szemlélteti, mi történhet, ha az ember azt hiszi, hogy saját maga megbirkózhat a negatív élményeivel. „Izgatottan áll körülöttem a három gyermekem. Feleségem is feszülten figyeli a vállam mögül, amint a gondosan bekötözött csomagocskát bontogatom. Éppen az imént fedeztem fel az iszapban, mert feltûnt az aranyzsinórja. Mi rejlik hát a sáros csomagban, és mit keres itt a tó fenekén 100 méter távolságra a parttól? Tulajdonképpen egy csalódással kezdõdött a történet. Családi kempingezést terveztünk nem messze, egy tó partján. Elképzeltük, milyen csodálatos is lesz. Ehelyett kijózanodva azt kellett megállapítanunk, hogy nem úgy néz ki, mint Utahban a Nagy Sóstó! Fodrozódó víztükör helyett kietlen holdbeli táj ásítozott felénk. De honnan is sejthettük volna, hogy minden tavasszal leengedik a vizet, hiszen tulajdonképpen egy duzzasztással nyert tározómedence a tavunk. Miután a csomagocskáról egyik réteget fejtem le a másik után, egy gondosan összehajtogatott levél kerül elõ belõle. Bár átnedvesedett, de teljes épségben és olvashatóan egy kézírásos feljegyzés tárul a szemünk elé. Szabadjára engedjük a képzeletünket: Talán egy vízbe fulladt ember végrendelete? Netán egy elutasított szerelmes-levél? A Nibelungok kincsének térképe? Egyik sem, hanem egy rövid gyónás: »Ezennel becsomagolom mindazt, ami terhel, a bántó gondolataimat, a szívtelen viselkedésemet, a gyötrõ lelkiismeretemet, ami végigkísérte eddigi életemet, és a víz mélyébe dobom. Vigye magával az ár. Nem akarom tovább hordozni! Szabad akarok lenni tõle. Nem akarom, hogy terheljen. Hordja a tó helyettem.«” Szabad akarok lenni, ne terheljenek ezek a dolgok – fogalmazott a megtalált levélke írója, és mihaszna eszközökhöz nyúlt annak érdekében, hogy megszabaduljon negatív élményeitõl, valamint a rossz lelkiismeretétõl, mivel nyilvánvalóan nem tudott megbocsátani. Tanuljuk meg ebbõl a történetbõl azt, amit Isten Igéje is igazol. Egyszer minden 2005. évi 3. szám

kiderül! Nemcsak az igazságtalanság, amit ellenünk elkövettek, hanem a mi bûnös reakcióink is. Csak egyetlen útja van annak, hogy a tehertõl véglegesen és mindörökre megszabaduljunk. Át kell vennünk a bûnbocsánat Jézus Krisztus által megszerzett ajándékát, és tovább kell adnunk. Akkor már vonatkozik ránk a Mikeás próféta könyvében leírt ígéret: „Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bûneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!” (7,19) Oda, ahonnan nem folyik le a víz, és nem kerül megint minden napvilágra. „Megbocsátom bûneiket – így szól az Úr –, és nem gondolok többé vétkeikre” (Jer 31,34). Isten nemcsak megbocsátja a bûnt, hanem egyenesen kitörli az emlékezetébõl. Sõt mi több: makulátlanul, fogyatkozás nélkül állunk Õelõtte. Ez kegyelem, nem más, mint kegyelem! E tényt szemlélve ne essen nehezünkre a megbocsátás! Yvonne Schwengeler (A cikket az ethos c. folyóiratból vettük át a Kiadó engedélyével.) (Befejezõ rész.)

EGYSZERÛ IMA Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyûlölnek, hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, hogy összekössek, ahol széthúzás van, hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem arra, hogy én vigasztaljak. Nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek. Nem arra, hogy szeressenek, hanem, hogy én szeressek. Mert aki így ad, az kapni fog, aki elveszíti magát, az talál, aki megbocsát, annak megbocsátanak, aki meghal, az fölébred az örök életre. Assisi Szent Ferenc

27

Nehezen érthetõ bibliai helyek

„Fülöp így szólt: »Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!« Jézus erre ezt mondta: »Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát.«” (Jn 14,8-9) A Bibliának ez is az egyik nehezen érthetõ helye, hiszen az Úr Jézus olyan kijelentést tesz, amit emberi értelemmel nem tudunk igazán megérteni, sem megmagyarázni. Ez a kijelentés itt érinti a Szentháromság vagy másképpen az isteni hármasegység kérdését, amelyet a teológia próbál megmagyarázni, sikertelenül. Vannak, akik elfogadják, vannak, akik elutasítják az istenség többszemélyû egységét. Célom és lehetõségem sem az, hogy kifogástalan magyarázatot adjak arról, ami emberi értelemmel fel nem fogható, csupán egy kicsit szeretném közelebb hozni ennek a titoknak a lényegét. A Szentírásban sok titok található, amit nem tudunk megérteni és megmagyarázni sem, mert ismeretünk töredékes (1Kor 13,12). Ennek ellenére hittel elfogadjuk, mivel a Szentírás Isten ihletett kijelentése. A magyarázatokkal sokszor azért jutunk zsákutcába, mert Isten titkait mindenképpen fel akarjuk fedni, közben túllépünk a megengedett határokon. Így keletkeznek a téves magyarázatok, sõt tanítások is, mert elfelejtjük, hogy Isten gondolatai nem a mi gondolataink, ahogy ezt olvashatjuk az Ézsaiás 55,9-ben. Istennek az az akarata, hogy megismerjük Õt és az Õ Fiát, ahogy ezt az Úr Jézus mondja a fõpapi imájában: „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Pál is arról tesz bizonyságot, hogy meg akarja ismerni az Urat, és az Õ feltámadásának az erejét (Fil 3,10). Az idézett szakaszban leírt beszélgetés az Úr Jézus és a tanítványai között zajlott le, amelyben az Úr kijelenti, hogy aki látja Õt, látja az Atyát. A János 10,30-ban az Úr Jézus egy olyan kijelentést tesz, hogy Õ és az Atya egy. Ha ismernétek engem (7. vers) Jézus így szól a tanítványokhoz: „Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is…” Ezt lehet ígéretnek is értelmezni: „Ha ismertek engem, akkor meg fogjátok ismerni az én Atyámat is”, de úgy tûnik, hogy az Úr inkább megfeddi a tanítványait, mivel nem tudják megérteni sem az Õ személyét, sem a küldetését.

28

„Mostantól fogva ismeritek Õt” – folytatja a gondolatot az Úr Jézus. Ez viszont ígéret, amely túl megy a kereszten és a feltámadáson, és eljut Tamás kijelentéséhez: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) Jézus mindenképpen meg akarja ismertetni tanítványaival azt a titokzatos egységet, amely az Atya és közötte van. Azt akarja, hogy az övéi megismerjék és bizonyosságra jussanak személyével kapcsolatban, hogy Õ kicsoda. Rá akarja vezetni tanítványait arra a tényre, hogy Õ és az Atya egy. Az Úr Jézus Krisztus megismerése vezet az Atya megismerésére, hiszen aki látta Jézust, látta Istent. De ez nem azt jelenti, hogy Isten és az Úr Jézus ugyanaz a személy. Fülöp kérése (8. vers): „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!”, az emberek nagy vágyát fejezi ki: meglátni Istent. Mózesnek is ez volt a vágya: „Mutasd meg nekem dicsõségedet!” (2Móz 33,18) Sajnos ez a vágyakozás vezette az emberiséget a bálványok készítésére, hogy látható istenük legyen, akit imádhatnak. Az Úr Jézus megdöbbentõ kijelentést tesz a 9. versben: „Aki engem lát, látja az Atyát.” Ez azt jelenti, hogy az Atya Jézusban van, és Jézus tökéletesen bemutatja az Atyát, vagyis az Úr Jézust látni annyi, mint az Atyát látni. A Zsidókhoz írt levél írója errõl így tesz bizonyságot: „Õ Isten dicsõségének a kisugárzása és lényének képmása…” (Zsid 1,3) A Kolossé levélben pedig ezt olvassuk: „Õ a láthatatlan Isten képe…” (Kol 1,15) A 10. versben három dolog az, ami bizonyságot tesz az egységrõl: 1. A hit! Az Úr ezt mondja Fülöpnek: „Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van?” Ch. C. Ryrie a következõket írja: „Ez a kijelentés: »Én és az Atya egy vagyunk« (Jn 10,30), csodálatos egyszerûséggel mutatja be a 'személyek' különbözõségét és a 'lényegi azonosságot'. »Én és az Atya«, két különbözõ személyre utal, és a létezés igéje is többes számú alakot vesz fel. Az Úr azonban így mondja: »Egy vagyunk«, s ez az »egy« nyelvtanilag semleges nemû, azaz természet vagy lényeg szerinti egységre, nem személy szerinti egységre utal. Az Úr egyrészt megkülönbözteti önmagát az Atyától, másrészt egységet és egyenlõséget igényel magának vele.” (Idézet a Basic Theology c. könyvébõl.) 2. Az Úr Jézus szavai az Atya szavai: „Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom…” Vetés és Aratás

3. Az Úr Jézus cselekedetei, csodatettei az Atya által történnek: „…Az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az Õ cselekedeteit.” A 11. versben, mintegy megerõsítésül, az Úr Jézus még egyszer kijelenti, hogy Õ az Atyában van, és az Atya Õbenne. Isten hármas egysége Elsõsorban pontatlan a megfogalmazás, akár hármas egységnek, akár Szentháromságnak nevezzük. Ezek a fogalmak nem bibliai eredetûek, mégis használjuk a tény magyarázatához. Az Ószövetségben legfeljebb rejtett formában találkozunk ezzel a fogalommal, az Újszövetségben nyíltabban fogalmazódik meg. Az Ószövetség kijelenti, hogy „Az ÚR (Jahve) a mi Istenünk (Elohim), egy(edül az) ÚR” (5Móz 6,4). Ez a vers Isten egyedülálló voltát hangsúlyozza, és kizárja a többistenhitet. Az Elohim név azonban többes számot fejez ki. Az 1Mózes 1,26-ból, amikor Isten azt mondta: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá…”, lehet következtetni az istenségen belüli hármas egységre. Az Újszövetségben ennél világosabban találkozunk az isteni hármas egység, a Szentháromság bemutatásával. 1. Az Atya Isten. Péter így fogalmaz: „…az Atya Isten eleve elrendelése szerint…” (1Pt 1,2) 2. Jézus Krisztus, a Fiú Isten. Olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek csak Istenben találhatók: mindentudás, mindenhatóság, halottak feltámasztása, bûnök megbocsátása stb. János evangéliumában ezt olvassuk: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Ez a vers az Ige (Krisztus) és Isten közé egyenlõségjelet tesz. A „Jehova Tanúinak” bibliafordítása szerint: "Az Ige egy isten volt". Ez sem az eredeti szöveg szempontjából, sem nyelvtanilag nem fogadható el. 3. A Szent Szellem Isten. Anániás és Szafira történetében ezt olvassuk: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szent Szellemnek… Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek” (Csel 5,3-4). A Máté 28,19 pedig egyértelmûen kifejezi mind a hármasságot, mind az egységet: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében.” Hogyan lehetne megközelíteni gyakorlatilag ezt a hármas egységet? Nehéz feladat. A következõ ábra megpróbálja bemutatni azt, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egyenlõ Istennel, de az Atya nem a Fiú, a Fiú nem a Szent Szellem, és a Szent Szellem nem az Atya.

2005. évi 3. szám

Ábra: E. Sauer A természetbõl is lehet halvány következtetéseket nyerni a megértéshez. Ilyen példa lehet a víz. Molekulaszerkezetét tekintve H2O. A víz vagy jég, vagy folyadék, vagy gõz. Mindhárom esetben az összetétele azonos, tehát független a halmazállapottól, vagyis minden esetben H2O. De a víz mindhárom megjelenési formája más funkciót tölt be. Ilyen felfoghatatlan egység az idõ futása is, a múlt, a jelen és a jövõ, de egy biztos: A Szentháromság vagy Isten hármas egysége alapjában véve felfoghatatlan titok, és az is marad mindaddig, amíg ott nem leszünk az Úrnál, ahol majd mindent megérthetünk. J. Aster

„Mutasd meg nekünk az Atyát” … Aki engem látott: Éhezõknek kenyeret adva, rámosolyogva tarka rétre, gondtalan röptû madarakra, gondterhelt õszi magvetésre, lehajolva kicsi gyerekhez, lépve negyednapos halotthoz, harmincnyolc éve beteghez, leprásokhoz és vakokhoz, békéltetve a civódókat, megmentve a halálra szántat, kimondva éltetõ szókat, ûzve halálos árnyat: Fülöp – az por ruhába rejtve – az Atyát látta! A Fiú lényén és tettein át láthatja ember az égi Atyát. Siklós József

29

1. A szülõknek közösen kell világos irányvonalat képviselniük Az egészséges házastársi kapcsolat teremti meg a jó gyermek-szülõ kapcsolat alapját. Ha a férj és a feleség még a saját pozíciójáért harcol, és a saját igazát hangoztatja, akkor nehezen lehetnek jó szülõkké. Nem tudnak együtt, „zárt frontban” nevelni – a gyermekek nagy kárára. A házasságról és a családról Isten rendelkezik, és nem a kor ilyen-olyan áramlata vagy ideológiája. Az áramlatok elvesznek a homokban, az ideológiák pedig kihunynak, mint a rosszul becsavart lámpák. A család azonban az örök világosságnál kapja meg a feladatait. Mivel a nevelés nem egyszerû dolog, Isten két emberre bízta ezt a feladatot. Nem azért, hogy az egyik jobb, a másik pedig bal irányba rángassa a gyeplõt, hanem hogy egységesek legyenek. A gyeplõnek mindig egy kézben kell lennie; az egyik szülõ tartja, a másik tanácsadóként áll mellette. A családért viselt felelõsséget Isten elsõsorban az apától fogja számon kérni. A férj átadhatja a gyeplõt – olykor talán nagyon is szívesen! –, de ezt csak ideiglenesen teheti meg. Isten a férjet nevezte ki a „család hajóskapitányának”. A gyermekeknek világos utasításokra van szükségük. Ha a szülõk megtanulnak egységesek lenni, akkor a gyermekek nem tudják õket megosztani, sõt egymás ellen kijátszani. 2. A szülõknek következeteseknek kell lenniük Ahol ezt az alapelvet nem követik, ott a nevelés bumerángként visszaüt. Ha a gyermekek rájönnek, hogy az apjuk és az anyjuk egyáltalán nem is úgy gondolja azt, amit mond, akkor vége a szülõi tekintélynek. A szülõk Isten helytartói. Isten Igéjével és parancsolataival nem lehet alkudozni, üzletelni. Ha parancsolatait nem vesszük figyelembe, Õt sértjük meg, Õt fosztjuk meg a tisztelettõl. Az emberi szavakon lehet vitatkozni, de Isten szaván nem. Ahol az életrõl van szó, ott világos útmutatásra és az életet védõ, támogató cselekedetekre van szükség. Ahol a szülõk Isten helytartóiként akarnak nevelni és ügyelni arra, hogy Isten parancsolatait tiszteletben tartsák, ott a szülõknek meg kell tanulniuk, hogy a szavaiknak súlya van. Például: „Ma este 6 órakor vacsorázunk, háromnegyed 6-ra gyertek haza!” Ha a gyerekek csak öt perccel is késõbb toppannak be a házba, az az egyezség és a rend megszegése. Ha család akarunk lenni, akkor tartanunk kell magunkat annak a rendjéhez is. Ebbe érdemes erõt befektetni, még ha sok, aprólékos

30

munka is az ára. Ha egyszer figyelmeztettük a gyermekeinket, akkor azt be is kell tartanunk, és amelyik nem engedelmeskedik, azt meg kell fenyítenünk. A büntetés a gyermek akaratát „megacélozza”, hogy ne kerüljön az akaratnélküliség hatalmába. Meg kell tanulniuk kézben tartani érzelmeiket és akaratukat, különben egy életre sérült emberek lesznek. 3. A szülõknek szabad engedékenyeknek lenniük A határozott és következetes neveléshez hozzátartozik az engedékenységre való készség. Ez azzal kezdõdik, hogy a szülõk be tudják látni, ha valamit rosszul tettek. A gyermekeknek kifinomult igazságérzetük van. Súlyos következményei lehetnek annak, ha pl. nem a tettest büntetjük meg. Egyik fiunk egyszer zokogva és remegve ült elõttem, mert igazságtalanul vádoltam és büntettem meg. Milyen jó volt, hogy ezt tudtam mondani: „Igazad van, bocsánatot kérek tõled.” Akkor ismét helyreállt lelkében a világ rendje, és átvészelte a megrázkódtatást. Ha nem kértem volna bocsánatot, a bizalom hozzám vezetõ hídján repedés támadt volna. A gyermekek nem várnak a szüleiktõl tökéletességet, de becsületességet igen. Ha bevalljuk kudarcunkat, õk is bízni fognak abban az Istenben, aki megbocsát, aki elõtt lehetünk õszinték, aki nem taszít el bennünket, hanem magához von. Az engedékenységhez az is hozzátartozik, hogy a szülõk nem viszik keresztül mindig a saját kívánságaikat, hanem a gyermekek javaslatait is megkérdezik, pl. a szabadidõ eltöltésének megtervezésekor. Ez a rugalmasság jó és szükséges. Ahol azonban Isten alapelveirõl van szó, ott nincs engedékenység. A nevelés harc, amelynek során nem akarhatunk békességet minden áron. Itt valami fontosabbról van szó, mint a békesség, és ez gyermekeink megszabadítása a gonosztól (Róm 12,9). Aki itt békét köt, az elárulja az életet, és nem ragaszkodik Istenhez. Aki azonban megragadja Isten Igéjének kardját, az védi és óvja az embert, és távozásra kényszeríti a gonoszt. Ez a valódi humanitás (emberszeretet). V. és G. Scheuneman

„Szeretet és hûség találkoznak,

igazság és béke csókolgatják egymást.” (Zsoltár 85,11) Vetés és Aratás

Könyvajánlatunk Christian Keller Aski Egy indiánfiú

története 104 oldal (12,5x18,5 cm)

A könyv egy kedves és szép indián fiúcskáról szól. Az elbeszélés érdekfeszítõen mutatja be, hogyan lesz egy belsõ harc következtében a törzsi varázsló utódjelöltjébõl a megváltó Isten gyermeke és késõbb misszionárius. Izgalmas eseményeken keresztül átélhetjük a navaho indiánok küzdelmes életét is.

„Hát ti kinek mondotok engem?” (Mt 16,15) – tette fel a kérdést Jézus a tanítványainak. Ez volt nyilvános szolgálatának kulcskérdése. A legtöbb ember csak nagyon keveset vagy egyáltalán semmit sem tud Jézusról. Még sok keresztyén is híján van a Biblia ismeretének, ha az Úr Jézus személyérõl van szó. Könyvünk ehhez a felismeréshez szeretne segítséget nyújtani a négy evangélium tanulmányozásával.

Irving Jensen Jézus élete A négy evangélium tanulmányozása idõrendi sorrendben 128 oldal (14x20 cm)

„Jóga – a szabadságra vezetõ út?” Ez egy volt jóga tanító bizonyságtétele, akinek a híre Indiáig eljutott. Daniel Dossmann Az író, Daniel Dossmann lényegretörõen mutatja be, hogy senki sem teheti ki magát károsodás nélkül a jóga Jóga hatásának, bizonyos harci sportoknak, a zen meditáció– a szabadságra vezetõ nak és a keleti misztika hasonló gyakorlatainak. út? 69 oldal (12,5x18,5 cm) Az író azon fáradozik, hogy a Biblia alapján megmutassa az olvasóknak a valódi szabadságra vezetõ utat. Hudson Taylor fáradságos és nagy megpróbáltatások között végzett missziói munkája nyomán, élete alkonyán már 800 misszionárius munkálkodott Kínában. Könyvünk nem egy szokásos életrajz, hanem Maria Dyerrel kötött boldog házasságának a bemutatása, aki szeretetével és szerelmével, istenfélõ életével állt férje oldalán. Házasságuk titka Jézus Krisztus és az Õtõle kapott szolgálat közös hordozása volt.

S. Grandjean: ORANO (Egy vak fiú története) Ph. Garlick: Fény tör be a sötétségbe C. H. Spurgeon: Ígéret szerint (Isten ígéretei) G. R. Brinke: Noé – Krisztus hét szava a kereszten J. Piper: Jézus Krisztus szenvedése...

John Pollock Hudson Taylor és Maria 179 oldal (14x20 cm)

O. Schaude: Pedagógiai felfedezések a Bibliában R. Junker: Hogyan kapta csíkjait a zebra? D. Boddenberg: Kérdéseim, Isten válasza I. Thomas: Krisztus megtartó élete Eckart zur Nieden: Védjük meg a malmot

(Részletes árjegyzék az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió címén kérhetõ: 1066 Budapest, Ó u. 16.)

A 17. oldalon található bibliai rejtvény megfejtése: MEGBOCSÁTÁS 1. Hermon 2. Heródes 3. Hágár 4. Habakuk 5. Holt-tenger 6. hajnalcsillag 7. hûség 8. Hámán 9. hit 10. halál 11. halász. Találós kérdések: Mózes, Sámuel, Saul 2005. évi 3. szám

31