2Móz 8,1-15 A 2. csapás: békák

1

2Móz 8,1-15 A 2. csapás: békák „És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg. És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütőteknőidbe. És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák. És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére. És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét. De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére. És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak. Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztúljanak a békák tőled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg. Felele a Faraó: Holnapra. És monda Mózes: A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz. És eltávoznak a békák tőled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg. És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, a melyeket a Faraóra bocsátott vala. És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről. És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék. S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbűl, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.” Bevezetés Ez volt Egyiptomon a második csapás. Az első csapás során a vizek vérré változtak (2Móz 7,20), a második során pedig Isten békákat bocsátott az egész határukra. Ez a csapás abban az időben, elsősorban fizikailag volt nehéz. Most ennek a csapásnak a szellemi mondanivalóját keressük, két szempontból is. Először is, az a kérdés, hogy mit jelent ez prófétailag a mai korra; majd azt nézzük meg, mit jelent egyéni életünkre nézve. 1.) Mi a békák szellemi jelentése? A békák tisztátalan ördögi szellemeket jelképeznek. A Jelenések könyvében a következőket olvassuk a békákról. „És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket [szellemet] kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi lelkek [szellemek] azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára. (Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.) Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóúl Armageddonnak neveznek” (Jel 16,13-16). Az Igében azt olvastuk, hogy a sárkány, a fenevad és a hamis próféta szájából jött ki a három tisztátalan szellem. A sárkány a Sátánt, a fenevad az Antikrisztust, a hamis próféta pedig a sátáni szellemet jelképezi. Ez a sátáni hármasság, amely utánozza a Szentháromságot. A szájukból kijövő három tisztátalan szellemet János apostol békákhoz hasonlóaknak látta. Tehát a békák azokat az ördögi, tisztátalan, démoni szellemeket jelképezik, amelyek ítéletképpen jönnek erre a világra.

2 (1) Mit tesznek ezek a gonosz szellemek? Az előbb felolvasott Igében láttuk, hogy a föld királyait befolyásolják, hogy lázadjanak és gyűljenek össze Isten ellen. A tervüket meg is valósítják. Erről ír a következő Ige: „És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen” (Jel 19,19). Isten azt mondta a fáraónak, hogy bocsássa el az Ő népét, hogy szolgáljanak Neki (1. v). Ezt a fáraó nem akarta. A Sátánnak most is az a törekvése, hogy ha már valaki Isten népéhez tartozik, hívő ember lett - ezt nem tudta megakadályozni -, akkor legalább abban akadályozza meg, hogy az egész élete az Úrnak való szolgálat legyen. Amikor Isten keze ránehezedett a fáraóra, akkor azt mondta: „…Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak” (8. v.). Szolgálni, áldozni, áldozatul adni az életünket, ezt nem akarja engedni az ellenség. (2) Milyenek ezek a gonosz szellemek? A Jel 16,13-ban úgy olvastuk, hogy tisztátalanok. A tisztátalan, a piszkos, a szennyes általában az emberek számára undorító. A békától is sokan undorodnak. Ugyanígy az ördögi szellemektől, a tisztátalan szellemvilágtól is az ember természetes módon undorodik. Persze nem mindenkinek visszataszító a béka sem, és nem mindenki undorodik tőle. Vannak, akik megeszik a békacombot. Ugyanígy a sátáni gonosz szellemektől sem undorodik mindenki. Sajnos egyre többen vannak, akik elfogadják, kívánják, és jól érzik magukat ördögi környezetben. 2.) A fáraó nem akarta elbocsátani Izráel népét Láttuk korábban, hogy Egyiptom a világot, a fáraó pedig e világ fejedelmét, a Sátánt jelképezi. A Sátán most sem akarja az embereket elbocsátani a szolgálatából. A békainvázió ítéletével Isten arra mutat rá, hogy akik a világban és az ördög uralma alatt maradnak, azok egyre jobban a tisztátalan szellemi hatás alá kerülnek. Az idő előrehaladtával ez a gonosz befolyás egyre nagyobb mértéket ölt. Ilyen pl. a spiritizmus, sátánizmus, a New age (Új világkorszak), a keleti vallások beáramlása, parapszichológia, a természetgyógyászat bizonyos formái, agykontroll, TM (transzcendentális meditáció), csillagjóslás stb. A nagy nyomorúság idején az antikrisztusról azt írja a Biblia: „A kinek eljövetele a sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban” (2Thessz 2,9-12). Ennek az „előszele” már most érezhető, éppen a sötét szellemi eltévelyítésben, Isten elleni lázadásban, a rúthoz, az undorítóhoz, a szégyenletes dolgokhoz, a hazugsághoz, az igazságtalansághoz való vonzódásban, azokhoz való ragaszkodásban és az undorító dolgokban való gyönyörködésben. „A Lélek [Szellem] pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre [szellemekre] és gonosz lelkek [szellemek] tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik megvannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben” (1Tim 4,1-2). Igen, ez az idő itt van. Egyre sürgetőbb a szabadulás, a Szabadítóba, Jézus Krisztusba vetett hit, hogy az undorító, sötét szellemiség végképp a Sátánhoz ne láncoljon, és rá ne vegyen az Isten elleni lázadásra, háborúra. 3.) Honnan és hová mentek a békák? Tanulságos megvizsgálnunk, honnan indult ki a békainvázió, és hová jutottak el.

3 (1) Honnan jöttek a békák? Azt olvastuk a harmadik versben, hogy „…a folyóvíz békáktól pozsog…”, vagyis hemzsegnek benne a békák. Az ötödik versben: „…Nyújtsd ki kezedet a te vessződet a folyóvizekre, csatornákra és tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.” Az első csapás is a folyóvízzel kapcsolatosan történt. A folyóvízben, a tavakban és minden víztároló edényben lévő víz vérré vált (2Móz 7,19). A víz életet jelent, a vér halált; vagyis az életből halál lett. Itt is a folyóban, a csatornákban, víztározókban lévő víz, ami az életet jelenti, tele lett békával, annyira, hogy megtöltötte, és azután feljött a földre, és egész Egyiptom földjét elárasztotta (3. v.). Akkor kezdődik el ezen a világon is a tisztátalan, démoni szellemek eláradása Isten ítéleteképpen, amikor Istennek Igéje helyett valami mást kapnak az emberek. Amikor az Ige háttérbe szorul, vagy összekeverik földi, emberi, ördögi dolgokkal, akkor egyre jobban a halál kezd uralkodni, amit a vér jelent. Azután elárad az egész világon - mint a békák - valami tisztátalan, fertelmes, undorító sátáni szellem, és hatalmába keríti, kínozza az embereket. (2) Hová mentek be a békák, amikor ellepték egész Egyiptom földjét? Bemennek a házakba A tisztátalan, undorító, sátáni dolgok eleinte még nem igazán hatoltak be a házakba. Először az utcán és a szórakozó helyeken találhatók, ahol több ember összetalálkozik. Aztán benyomulnak a házakba, az ember lakásába, és nagyon sokszor az ember még fizet is érte, hogy bemenjenek. Előfizet a televízióra, a képes újságokra, különböző médiákra. Egy testvér, Palvin János bácsi mondta régen a televízióról, hogy a „bámul láda” előtt ott ül az egész család, az egész ország, az egész világ. Minden területet: politikai, gazdasági, kulturális, művészeti stb. területet eláraszt valami szörnyű sötét, tisztátalan, fojtogató szellem, amely manipulálja, befolyásolja az embereket. A reklámtól elkezdve minden tele van tisztátalansággal. A Jelenések könyvében úgy olvastuk, hogy ez a három szellem, amelyek a sárkánynak, fenevadnak és a hamis prófétának szájából jöttek ki, elmentek a föld királyaihoz. Elmentek az emberekhez azért, hogy összegyűjtsék őket, hogy harcoljanak Isten ellen (Jel 16,13-14). Az a szellem, amely elárasztotta a világot, már most Isten ellen harcol. Mindenféle módon harcol Isten törvénye ellen, Isten szentsége, Isten rendje, Isten tisztasága, Isten tanácsa ellen. Mindenkit minden lehetséges módon Isten ellen lázít. Össze akarja gyűjteni az embereket, és egyszer el is éri, hogy egy húron pendüljön az egész világ, mert egy érzést fakaszt, egyféle irányban manipulálja az egész emberiséget. Bemegy a te házadba is, ha engeded. Van, aki észre sem veszi. Néha ugyan írnak még az újságok is arról, hogy mennyire leköti az embereket az, amit a televízió, a rádió az újságok, a képes magazinok adnak, hogy nem is ismerik egymást a család tagjai: a házastársak alig beszélnek egymással, a gyerek úgy nő fel, úgy telnek el évek, hogy nem nevelik a szülők, nincs rá idejük, mert otthon mindenkit leköt a „bámul láda”.1 De nem csak az, sok minden más is. Bemegy a te ágyasházadba Nem csak a házadba, hanem az ágyasházadba, azaz a hálószobába (3. v.) is bemegy. Az ágy a nyugalmat, a pihenést jelenti. Isten arra rendelte az éjszakát, hogy pihenjen, aludjon az ember. Amikor azonban az ember képzelete, lelke megtelik ezzel az iszonyattal, amit behoz ez a tisztátalan szellem, akkor nem tud pihenni. A látott horror, erőszak és hasonlók után nyugtalanság, álmatlanság vesz rajta erőt, vagy nyomasztó, lidérces álmok 1

Amikor ez az igehirdetés elhangzott, még az internet nem terjedt el. Azóta ez még inkább beviszi a házakba, a gyerekekhez is, a tisztátalan szellemvilágot (A.I.).

4 gyötrik. Egy-egy látvány igen mély nyomot tud hagyni az ember lelkében. Nemrég egy hívő ember mondta el, hogy egyszer elment valahová. Be volt kapcsolva a televízió, és egy film ment benne. Ő nem akarta, de önkéntelenül is nézte. Még amikor ment kifelé az ajtón, akkor is önkéntelenül odatapadt a tekintete. Évekkel ezelőtt történt, de még most is be van vésve a képzeletébe kitörölhetetlenül, amit ott látott. Ahogyan egy ember tartotta kést, és arra kényszerítette a másikat, egy nőt, hogy táncoljon előtte. Az ment és táncolt, de a kés gyilkos indulattal neki volt szegezve. Másoktól is hallottam már, hogy legváratlanabb időben, talán a legszentebb alkalmakkor előjön a mélyből, és megjelenik egy kép, és gyötri. Undorodik tőle, nem akarna rá gondolni, de nem tud tőle szabadulni. Gyermekek riadnak fel álmukból, mert egy-egy iszonyatos jelenet nem hagyja nyugton őket álmukban sem. A békák „… bemennek a te […] ágyasházadba” (3. v.). Bemegy a te ágyadba A szexualitás is elárasztotta az egész világot. Isten Igéjében azt olvassuk: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten” (Zsid 13,4). A házasságot, a szexualitást Isten nemes célra adta, de egészen más lett a tisztátalan szellemi, démoni erők hatására, mint aminek Isten rendelte. Elárasztotta a bujaság, a tisztátalanság, és nem akarom részletezni, hogy még mi minden rossz. Az embernek ez a legintimebb szférája, és oda is behatolt, bement a gonosz szellem, hogy a lehető legmélyebben alázza meg, és a legmélyebbre süllyessze le az embert. Undorító dolgok történnek, éppen olyanok, mintha hideg, nyálkás békák hemzsegnének az ágyunkban, hozzátapadva a testünkhöz. Bemegy a kemencéidbe, a sütőteknőidbe Oda, ahol a kenyerünk, a táplálékunk készül. Ahol összedagasztják a tésztát, ahol sütik a kenyeret, amelyből táplálkozik és él az ember. A vízből jöttek ki, amely először vérré vált (2Móz 7,20). Abban mozogtak, nyüzsögtek a békák, és az italunk után a kenyerünket, az eledelünket is megfertőzték. Nagyon meg kell gondolni, hogy mit nézünk, mit hallgatunk, mi megy be a szemünkön és a fülünkön, mert az olyan táplálék a lelkünknek és a szellemünknek, mint a kenyér a testünknek! „Amit eszel, azzá leszel” - ez nagy igazság. „…reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák” (4. v.) Így árad végig ezen a világon, és ellepi az egész földet ez a tisztátalan, démoni, a Sátán szájából jött békasereg. Bemegy a házadba, a hálószobádba, az ágyadba, a teknőbe, a kemencédbe, mindenbe (3. v.), és a végén rámászik az emberre. Ez azt jelenti, hogy az ember démoni megszállott lesz. Amikor az Úr Jézus Krisztus itt járt ezen a földön, közel kétezer évvel ezelőtt, rengeteg démoni megszállott volt. Ahogy most közeledik az Úr Jézus Krisztus visszajövetele, akinek van szeme, látja, hogy egyre több ember lesz megszállott. Mert nem áll meg csak a mezőn, az utcán, a házban, a teknőnél, az asztalnál, az ágynál, hanem rád mászik, és a te szolgáidra (4. v.). (3) Megszállottság ma Elolvasok egy levélből egy részletet. Valaki, aki ettől már megszabadult, írta le, hogy milyen volt benne lenni. „Mindig nagyon érdekeltek a megmagyarázhatatlan dolgok. Amikor kezdtem úgy érezni, hogy nagyon sikertelen az életem…” [Itt közbe vetek valamit. Mindenhol azt sugallják, hogy légy sikeres ember. Az ember úgy érzi, hogy sikertelen, és ezek a démoni szellemek is arra sarkallnak, hogy sikeres legyél. Te is legyél Valaki. Ki kell, hogy teljesítsed önmagad. Ez is Isten elleni lázadás: Egyél a fáról, és akkor olyan leszel, mint Isten (1Móz 3,5)]. Folytatom a levelet: „Amikor kezdtem úgy érezni, hogy nagyon sikertelen az életem, ebből kitörést kerestem, és még inkább hajszolni kezdtem a misztikus dolgokat.

5 Jóga, meditáció, hipnózis, önhipnózis, lélektan, ufók, és bármi, ami ezekhez hasonló, nagyon érdekelt. Saját magam megváltoztatása, és jobbá tétele érdekében autogén tréningre és önhipnózisra adtam magam. Kedvenc szellemi jógairányzatok által inspirált meditációval szerettem volna ezt elérni. Ezzel egy időben tönkrement a magánéletem. Olyan kínokat éltem át, amit régen nem gondoltam, hogy létezik. De a tönkrement magánéletemtől függetlenül is, volt fájdalmam elég. Megmagyarázhatatlan kínok jöttek rám érthetetlen okokból. Nem tudtam semmihez kötni ezeket, mintha az egész bensőm égett volna, csillapíthatatlanul. Meg voltam győződve, hogy démon van benne, még szóltam is a Sátánhoz, hogy valóságosan érzem a jelenlétét, hogy akár meg is jelenhetne. Bensőmből mintha a pokol szaga áradt volna. Ha tükörben néztem, mintha nem is magamat láttam volna. Végül az Újszövetséghez nyúltam, bár nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, csak kettősség volt bennem. Hogy mindezek ellenére, ha megkérdezik, azt mondtam volna, hogy Isten és Sátán sincs. A döntéseim ezek után az Igében olvasott igazságok és a régi életembeli gondolkodásomnak keveréke volt. Amíg teljesen csődbe mentem, önbecsülésem roncsai összeomlottak. Ekkor Istenhez kiáltottam, és egy könyvben olvasott bizonyságtétel után lehullott rólam a teher.” Más valaki is elmondta nekem, hogyan járt moziba, hogyan nézett meg olyan filmeket, amelyek hatására végül fokozatosan megsötétedett az elméje, és egyszer csak rá kellett döbbenie, hogy megszállott lett. Rámennek a békák az emberekre, egyre jobban benne vagyunk ebben. Még nincs itt teljesen, mert a Jelenések könyvében leírtak, az antikrisztusi korra vonatkoznak, de közeledünk hozzá. Az előszelei, az előjelei itt vannak. „…ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?” (1Pt 4,18). (4) Amikor Isten bocsátja az emberre a tévelygés erejét Ha az okot keressük, arra a következő Ige világít rá: „…mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban” (2Thessz 2,10-12). Figyeljük meg ezeket az Igéket! Egyezik azzal, hogy a békákat Isten bocsátotta rájuk (5. v.). Igaz, azt is olvastuk, hogy ugyanezt az egyiptomi varázslók is meg tudták tenni a titkos mesterségükkel (7. v.). Persze a Sátán is meg tudja ezt tenni, mert tőle vannak ezek a tisztátalan, démonikus szellemek. Azt olvastuk a Thessalonikaiakhoz írott levélben, hogy „…azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban” (2Thessz 2,11-12). Míg volt tiszta víz, míg volt élő Ige, és az hangzott, nem kellett. Akinek nem kell az Ige, aki elveti magától, aki nem hisz, akinek nem kell Isten, nem kell Jézus Krisztus azt egyszer Isten kiszolgáltatja, hogy higgyen a hazugságnak. A Timótheushoz írt levélben olvassuk, hogy „… lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem […] gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak” (2Tim 4,3-4). Nem tudjuk, hogy egy-egy ember életében mikor jön el az a pont, amikor Isten nem szól többet, hanem kiszolgáltatja a hazugságnak. 4.) Hogyan lehet megszabadulni a békáktól, a tisztátalan szellemektől? (1) Csak Isten tud megszabadítani A hetedik versben olvastuk, hogy az írástudók is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, hogy felhozták a békákat Egyiptom földjére, de elvinni nem tudták. „És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak” (8. v.). Nagyon világosan látta a fáraó, hogy nincs ereje se a bölcseinek, se a mágusainak, se a varázslóinak,

6 se az egész népének. Nincs ereje, hogy a békákkal szembeszálljon. Itt tulajdonképpen elismerte, hogy erre egyedül Istennek van ereje, és ezért hívatta Mózest és Áront, és azt mondta, könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el róla, és népéről a békákat. „Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztúljanak a békák tőled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg” (9. v.). Azért mondta Mózes, hogy a Fáraó határozza meg az idejét, nehogy azt gondolja majd, hogy a békák csak úgy véletlenül pusztultak el. (2) Nincs hasonló a mi Urunkhoz, Istenünkhöz Amikor a Fáraó, azt mondta, hogy másnapra legyen vége a békáknak (10. v.), akkor így szólt Mózes: „…A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz” (10. v.). Amikor valaki a démoni megszállottságból megszabadul, az különösen megérti, hogy a szabadítás Istennek milyen nagy hatalma és kegyelme. Aki megszabadul, az úgy gondolkozik, ahogy Mózes mondta: „…hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz” (10. v.). A gadarai megszállott Elolvasok egy igeszakaszt a gadarai megszállottról. „…menének a tenger túlsó partjára a Gadarenusok földére. És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek [szellem] volt, A kinek lakása a sírboltokban vala: és már lánczokkal sem bírta őt senki lekötni. Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni. És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva” (Mk 5,1-5). Nem ugyanezek az erők működnek-e most is? Nincs lánc, amivel megfékezzék őket. Szó szerint is a temetőkben, tisztátalan helyen tartják az összejöveteleiket, például a sátánisták. „Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borúla, És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek [szellem], ez emberből.) És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” (Mk 5,6-9). Múltkor a rádióban hallotta valaki a családból, hogy egy asszony arról számolt be, hogy őbenne talán tizenhat tisztátalan szellem van. Ha ilyeneket mondott, akkor tudta, hogy nem egy, és tudta, hogy mi van vele. Az Úr Jézus Krisztus azt mondta ezeknek a tisztátalan szellemeknek, ennek a légiónak: „…Eredj ki […] ez emberből”, és azt is megengedte, hogy a disznókba menjenek (Mk 5,13). Akkor az a gadarai ember meggyógyult, megtisztult és megszabadult (Mk 5,15). Hirdetni kell, hogy az Úr meg tud szabadítani a megszállottságból „Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen. De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad. El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának” (Mk 5,18-20). Mikor az Úr Jézus egy sántát meggyógyított, vagy mikor egy vaknak visszaadta a szeme világát, vagy egy süketnek a hallását, vagy ha egy halottat feltámasztott, egy testi halottat, mindig azt mondta: ezt ne mond senkinek, ezzel nem kell dicsekedni. De ennek az embernek, akit a Sátán légióinak a hatalmából szabadított meg, azt mondta: eredj el, mond meg a tieidnek, hogy milyen nagy dolgot cselekedett veled az Úr (Mk 5,19). Úgy ahogy Mózes mondta, „… hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz” (10. v.).

7 Aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik Szabadulni, csak úgy lehet, ha valaki könyörög az Úrnak, és Ő megszabadítja. Csak egy Szabadító van, Jézus Krisztus. Nincs más, „…nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4,12). Nincs más, aki meg tudna szabadítani. Aki viszont Jézus Krisztushoz jön, belátva a nyomorúságát, úgy, ahogy a Márk evangéliumában olvastuk, ahogy az ördöngős ember leborult előtte, akit senki meg nem tudott fékezni, láncokkal és béklyókkal sem. Igaz, hogy a benne lévő démon azt mondta, hogy mi közöm hozzád, ne gyötörj, de magának az embernek a lelke, maga az ember szabadulásért kiáltott (Mk 5,4.7). „…a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” (Róm 10,13). Bármilyen szennyből, bármilyen mélységből, bármilyen megszállottságból, bármilyen tisztátalanságból, akárhogy el volt süllyedve, mindenhonnan meg tud szabadítani az Úr. (3) A föld megbüdösödött Amikor Mózes és Áron kiáltott az Úrhoz, a békák felől, „… az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről. És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék” (13-14. v.). A békák elpusztultak, kivesztek, de ottmaradtak a békák holt tetemei. A föld ettől bűzlött. Amikor a folyók vérré váltak, az is megbüdösödött: „… a folyóvíz pedig megbüdösödik és irtózni fognak az Égyiptombeliek vizet inni a folyóból” (2Móz 7,18). Először a folyó, majd a föld is megbüdösödött. Az engedetlenségnek, Isten szava megvetésének, a gonoszság szellemvilágának, a tisztátalanságnak mindig halál a vége. A halálnak pedig ilyen szaga van. Befejezés Mi a felelősségünk nekünk, hívő embereknek a világban, ebben a helyzetben? Az Úr Jézus azt mondta, „A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Lélekről [Szent Szellemről], a melyet veendők valának az ő benne hívők…”(Jn 7,38-39). A felelősségünk az, hogy tiszták maradjunk, hogy a bennünk lévő Szent Szellem és az élet tiszta edényekből tudjon kifolyni, hogy semmiképpen ne szennyezzük be bűnnel vagy idegen szellemiségnek még az árnyékával sem. Az a felelősségünk, hogy az ajkunkon az Ige tisztán Isten szava legyen. Az igenünk igen, a nem pedig nem legyen (Jak 5,12). Az a küldetésünk, a szolgálatunk és a felelősségünk, hogy az élő vizet, az élő Krisztust képviseljük mindig. Ez legyen az imádságunk, könyörgésünk az Úrhoz Istennek minden gyermekéért. Mert amíg Isten gyermekei itt vannak ebben a világban, addig nem tud teljesen eláradni a gonosz, majd csak akkor, ha Isten kiragadja az Ő népét ebből a világból. Az a felelősségünk, hogy a víz a mi életünkben ne váljon vérré, és a vér után ne jöjjenek a békák. Felelősek vagyunk, hogy imádkozzunk azokért, akik szólják az Igét, hogy az Úr adjon nekik kijelentést, szót a szájukba, bátorságot a szívükbe (Ef 6,19), hogy a hirdetett Ige élő és ható legyen (Zsid 4,12). Ámen. Debrecen, 1995. április 19.