26G I R O D A L O M A lakosság nem ek szerinti vizsgálata meglepő m értékű és főleg a gyerm ekkorra jellemző férfitöbbletet m utatott ki. Augpilagtoqb

265 IRODALOM

KÖNYVEK

B A L S L E V J 0 R G E N S E N , J — H A NSE N, K.— 0 S T E R G A A R D H ANSEN, A.: Demographic studies in tw o villages in the U pernavik District. (Dem ográ­ fiai vizsgálatok az upernaviki körzet két falujában.) K obenhavn, 1978. Nvt. N ordisk F orlag A rnold Busck. 20 p. A tan u lm án y egy távoli, zord világ, G rönland k ét kis falu ján ak sa já tsá ­ gos dem ográfiai vonásait ism erteti. É rdekességét éppen e szélsőséges term é­ szeti adottságú te rü let kevéssé ism ert népességi viszonyainak b em u tatása adja. hiszen a vizsgálat — három száznál is kevesebb em b erre k iterjed v én — nem v állalk ozhatott nagy néptöm egekre jellem ző általános törvényszerűségek m eg­ fogalm azására. A felm érés — m ely 1968/69-ben és 1973/74-ben zajlo tt le — az upernaviki körzet két településére, az északi szélesség 72., ill. 74. °-án elterülő A ugpilagto q ra és K ra u lsh a v n ra te rje d t ki. Az ad a tfo rráso k at az egyéni kikérdezések, a különféle orvosi, anyakönyvi, népszám lálási feljegyzések jelen tették , m e­ lyeknek segítségével a leszárm azási ren d 4—5 nem zedékre, általáb a n a m últ század közepéig visszam enően feltárh ató volt. A falv ak életére rán y o m ja bé­ lyegét az év egyharm adában szinte teljes földrajzi elszigeteltség. Jellem ző adat. hogy a helységekben orvos, fogorvos, ren d ő r — U pernavik városából — évente k ét ízben tesz látogatást. A m egélhetést a hagyom ányos módon űzött tengeri em lős (m indenekelőtt fóka-) vadászat biztosítja. A pénz h aszn álata — a n a ­ tu rális árucsere m ellett -— csak ú jab b an kezd elterjedni. A népesség nem zedékek szerinti összetételének vizsgálatához a felm érést végzők kétféle osztályozást is alkalm aztak: korcsoportok szeirn t (0—14, 15—64, 65— éves korcsoportok) és a családban betöltött szerep szerin t (gyermek, szülő, nagyszülő). K im utatták, hogy e két szem pont szerinti klasszifikáció a lakossá­ got lényegében azonos csoportokra b o n tja : a gyerm eki, szülői, nagyszülői m i­ volt szorosan kötődik a m egjelölt korcsoportokhoz. A korösszetételt figyelve, feltűnő a 14 évnél nem idősebbek erős túlsúlya: részarányuk m in d k ét faluban 58%-os. (összehasonlításképpen: D ániában 25%, M exikóban 44% az azonos ta rta lm ú viszonyszám értéke.) Az időskorúak v i­ szont rendkívül kis hányadot képviselnek a lakosság egészében. A korm eg­ oszlás ilyen form ája az elm aradott gazdasági, k u ltu rá lis, egészségügyi állapo­ tok pontos jelzője, de kifejeződik benne a születések m agas szám a, a népesség gyorsütem ű gyarapodása is. Ez utóbbi tén y re világít rá a term ékenységi fel­ m érés is. A szülőképes korú nők átlagos terhességi szám a 7,5—7,8, a vizsgálat idején a szám ításba v ett terhességekből szárm azó gyerm ekek k éth arm ad a élt. Az 55 gyerm ek-halottból 8 esetben halvaszületésről volt szó, 15-en a szülés u tán i 30 napon belül, további 20-an egy éves koru k betöltése előtt h altak meg. Az igen m agas születési szám és a szűkös m egélhetési fo rráso k ellen t­ m ondásának feloldására intézkedéseket tettek. A ste rilizálást azonban — mely a k ét faluban kilenc nőt é rin te tt — főleg idősebb asszonyokon h a jto ttá k végre, akik n ek előzetes, átlagos terhességi szám uk m á r 10,1 volt, így a drasztikus közbelépés sem já r t igazi eredm énnyel.

26G

I R O D A L O M

A lakosság nem ek szerinti vizsgálata m eglepő m érték ű — és főleg a g yerm ekkorra jellem ző — férfitöbbletet m u ta to tt ki. A ugpilagtoqban például 100 nőre 140 férfi jut. (A 0—14 évesek ko rcso p o rtjáb an 151.) Ezt az anom áliát a lányok nagyobb gyerm ekkori halandósága és nagyobb m érték ű elv án d o r­ lása is csak részben m agyarázza meg. A népm ozgás egyébként is csökkenőben v an : míg a szülők és nagyszülők nagy része nem a településen született, addig a gyerm ekek döntő többsége m ár jelenlegi lakóhelyén lá tta meg a napvilágot. A korábbi erős népm ozgást követő stabilizálódásban kifejezésre ju t, hogy a vizsgálat két. viszonylag ú jo n ­ nan fejlődésnek indult településre irányult. Az eddig ism ertetett eredm ényeket az 1968 60-ben elvégzett vizsgálat szolgáltatta. 1973/74 során — összehasonlításképpen — ism ét felm éréseket v é­ geztek. A legszem betűnőbb változást a lakosság szám ának m integy 20%-os m egcsappanása jelentette, am i részben a születésszám erőteljes csökkenésének, részben az elvándorlásnak tu lajd o n íth ató . A nem ek létszám arán y áb an m u ta t­ kozó kiegyensúlyozatlanság A ugpilagtoqban m érséklődött, K rau lsh av n b an fo­ kozódott. A korcsoportok szerinti m egoszlást tekintve, a 15—64 éves korosztály n é­ hány százalékos előretörése tapasztalható, m in d k ét m ásik korcsoport rovására. Az elem zések általános tanúlsága, hogy a fe ltá rt sajátságos — helyenként szélsőséges — dem ográfiai viszonyok m in d k ét helységben jellegükben és m ér­ tékükben hasonlóak, így az azonos életkö rü lm én y ek által k iv á lto tt hatásokkal m agyarázhatók. B. R. McKEOWN, Th.: The role of medicine: Dream, mirage or nemezis? (Az orvostu­ dom ány szerepe: álom, k áp rá zat vagy n em ezis; London. 1376. The N uffi­ eld P rovincial H ospital T rlst. 180 p. A könyv kettős célját a szerző a bevezetőben a következőképpen h a tá ­ rozza meg: a) megvizsgálni an n a k a koncepciónak az érvényességét, am it r it­ kán szoktak explicit állítani, de m ely túlnyom órészt m eghatározza az orvosi tevékenységet, nevezetesen, hogy az egészség m egóvása és h ely reállítása a la p ­ vetően az em beri szervezet felépítését és m űködését és az a r r a ható betegség­ folyam atokat m egértő, (m echanisztikus) m egközelítéstől függ; és b) végiggon­ dolni, hogy ezeknek a következtetéseknek mi a jelentősége az orvostudom ányra nézve, különösképpen, ahogy az az egészségügyi szolgálattal, az orvosi o k ta tás­ sal és k u tatással összefügg.” Az első rész ennek m egfelelően az egészség m eghatározóit tárg y alja, a m ásodik az orvostudom ány szerepét. M cK eow n betegségosztályozásának kateg ó riái a következők: 1. Az első kategóriába ta rto zn ak azok a betegségek, am elyek a m eg term ékenyítéskor d e­ term ináltak, ezek egy része genetikai betegség, m ásrészt olyan „állapotok al­ kotják, am elyek az élet végén a szervek gen etik ailag program ozott elkopásá­ hoz tá rsu ln a k ”. 2. A m ásodik kategória azokat az állap o to k at tartalm azza, am e­ lyek csak a m egfelelő környezetben fo rd u ln a k elő. Ezek a környezeti árta lm a k pre- és postnatális hatása szerint oszthatók fel. A halandóság A ngliában és W alesben 20 ezrelékről kevesebb, m in t 8 ezrelékre csökkent 1851 és 1971 között. A ja v u lás csaknem három negyede az em lített időszakban a m ikroorganizm usok okozta halandóság csökkenésének tulajd o n íth ató . A jav u lás legnagyobb része (40 százalék) a levegőn á t terjedő betegségekből szárm azó m ortalitás lényegesen alacsonyabb színvonalának kö­ vetkezm énye. K ülönösképpen a légzőszervi tuberculosis okozta halandóság csökkent, ez teszi ki a teljes csökkenés 17 százalékát. A csökkenés 21 százaléka a víz és az élelm iszerek által terjedő betegségek, elsősorban a cholera, a d ia rr­ hoea és a dysenteria következtében fellépő m o rtalitás ja v u lásán ak eredm énye. A fenm aradó 13 százalék egyéb m ikroorganizm usoknak tu lajd o n íth ató . A vizs­ gált időszakra jellem ző csökkenő halandósággal szem ben a szóbanforgó 12 év ­ tizedben n őtt a reum ás szívbetegségből, egyéb cardiovascalaris betegségekből és a rákból szárm azó halálozások száma.

I R O D A L O M

267

A fertőző betegségek okozta halandóság csökkenését okozhatta: 1. a b e­ tegségek jellegének m egváltozása, azaz a kórokozó és az em b er közötti kapcso­ la t változása; 2. az im m unizáció és a teráp ia fejlődése; 3. a fertőzéssel szem ­ beni expozíció csökkenése; 4. a táplálkozás javulása. A korszak elem zése am el­ le tt szól, hogy a m o rtalitás javulásában a táplálkozás ja v u lása játszo tta a leg­ nagyobb szerepet. Az expozíció csökkenése főleg a 19. századi halandóságot csökkentette, míg az im m unizáció és a te ráp ia terén elért eredm ények első­ sorban a 20. században hatottak. Nincs bizonyíték a rra nézve, hogy a vizsgált időszakban lényeges változások következtek be a m ikroorganizm usok és az em ber viszonyában. A halandóság csökkenésének kb. egynegyede következett be an n a k ered ­ m ényeképpen, hogy a nem -fertőző betegségek egy részéből szárm azó h alálo ­ zások arányszám ai is csökkentek. A 19. századi csökkenés a csecsemőöl és és az éhezés ritk á b b á válásával m agyarázható, a csökkenés nagyobb része 20. szá­ zadi jelenség. A javuló le th alitá sú betegségek m eglehetősen heterogén cso­ portot képeznek, ném elyiküknek elnevezése és osztályozása is változott az idők folyam án. K özülük a koraszülöttséget és az ö regkorral összefüggő beteg­ ségeket kell m egem líteni. A m egjavult táplálkozás halandóságcsökkentő szerepének feltételezése azon a tapasztalati tényen alapszik, hogy az 1800-as évektől kezdve lényege­ sen jobb lett az élelm iszer-ellátás, továbbá ann ak m egállapításán, hogy m ind a népességnövekedéshez, m ind a m o rtalitás alacsonyabb színvonalához nélkülözhetetlen a m egfelelő táplálkozás. A víz és élelm iszer által terjedő betegségek okozta halandóság csökkenése annak tu d h a tó be, hogy a 19. század m ásodik felében néhány igen hatékony higiéniás intézkedést vezettek be (tiszta ivóvíz). B ár a fertőző betegségek megelőzése és gyógyítása jelentős sikereket é rt el, különösen a szulfonam idok m egjelenése óta, az in fek ciós ered etű h a ­ landóság azonban m ár a kem oterápiás korszak előtt jelentősen csökkent és az új nagyhatású gyógyszerek — a tuberkulózis és poliom yelitis kivételével — nem játszo ttak a javuló trendben jelentős szerepet. A term ékenységi m ag atartásb an bekövetkezett változás, am ely a születési arányszám csökkenéséhez vezetett, igen nagy jelentőségű volt a tekintetben, hogy lehetővé te tte az élet javuló m inőségének ta rtó ssá v álását; a lassan nö­ vekvő, korlátozott létszám ú népesség élelm iszerrel való ellátása viszonylag könnyen m egvalósítható volt. A jelenleg m egoldásra váró problém ák közé tarto zik — többek között — a kongenitális betegségek, a pszichiátriai kórképek, a rosszindulatú daganatos betegségek megelőzése, illetve gyógyítása. A szerző úgy véli, hogy ebben b i­ zonyos környezeti, m agatartásbeli tényezők m ódosulásának nagyobb szerepe lehet, m int a tisztán orvosi tevékenységnek. A könyv m ásodik része az orvostudom ány szerepét vizsgálja az első részben te tt m egállapítások tükrében. H angsúlyozza a m egfelelő életm ód, ad ek v át táplálkozás, több mozgás, a dohányzástól való tartózkodás, az alkohol m értékeletes fogyasztása — és a m egfelelő környezet jelentőségét, a gondozás növekvő szükségességét, az új orvosi eljárások szakszerű értékelését beveze­ tésük előtt. Az orvosok o ktatásában is tükröződnie kell an n a k a szem léletnek, am ely a jelenleginél jobban hangsúlyozza a környezet és a m ag atartás sze­ repét. Az orvosokat úgy kell kiképezni, hogy nem csak a fennálló betegség gyógyítását tekintsék feladatuknak, hanem az eddiginél jobban a megelőzést és a gondozást is. A népesség egészsége terén elért eredm ények részben az orvostudom ány, részben azon kívüli tudom ányos és g yakorlati tevékenységek eredm ényei. A jövőben a laboratórium i k u tatás m ellett az epidem iológiának is meg kell adni az őt m egillető helyet, hogy a belső környezet m ellett a külső környezet vizsgálata is m egfelelő hangsúlyt kapjon. Az utolsó fejezet az orvostudom ányt é rt b írálato k a t, illetve a vele szem ­ ben tám asztott túlzott követelm ényeket tárgyalja. M cK eow n szerint, ahogy a szegénységnek meg voltak a m aga betegségei, úgy meg v an n ak és meg lesznek a viszonylagos jóm ódnak is. N em lehet a rra szám ítani, hogy az orvostudo­ m ány betegségektől m entes életet tud biztosítani az em beriségnek. A m edicina szerepe abban van, hogy „Segítsen benn ü n k et baj nélk ü l a világra jö n n i és

268

I R O D A L O M

em berhez m éltó módon elhagyni azt, életü n k folyam án pedig óvja és v éd el­ mezze az egészségest, gyógyítsa és segítse a betegeket és b a jb a ju to tta t.” J. P.

FOLYÓIRATCIKKEK CARROS, B.—BO U V IE R, M. H.: Excès de la surmortalité masculine en France et causes médicales de décès. (A férfi többlethalandóság F ranciaországban és a halálokok.) — Population. 1978. No. 6. 1095—1114. p. A férfi többlethalandóság a világ legtöbb országában előforduló jelenség. E nnek részben biológiai, részben társad alm i okai vannak. A jelenség biológiai eredete m ellett szól, hogy a fogam zás p illan atátó l kezdve m indvégig a m éhen belüli életben lényegesen nagyobb a m agzati veszteség a fiú em briók, m int a lány em briók körében. A fiúk, illetve férfiak (a nőkhöz viszonyítva) m agasabb halálozási arányszám a m inden életkorban fellelhető. A születés u tá n biológiai­ lag determ in ált férfi többlethalandóság m e lle tt létezik egy külső okok által elő­ idézett, szociálisan determ in ált férfi többlethalandóság is. A szerzők ezt a tá r ­ sadalm ilag m eghatározott, a férfiak ra jellem ző többlethalandóságot vizsgálják. V izsgálódásukban a rra p róbálnak válaszolni, m ilyen okai v an n a k a francia férfiak többlethalandóságának. A dolgozat először a többlethalandóság m é rték ét m u ta tja be néhány m u­ tatószám tükrében, összehasonlítva Franciaország népességének releváns ad a ta it néhány m ás ország népességének hasonló adataival. A férfiak születésekor v árh a tó éle tta rta m a az északnyugat-európai o r­ szágokban, az iparosodás előtt legfeljebb 1,5 évvel volt kevesebb, m in t a nőké. Jelenleg a születéskor a nők átlagosan közel nyolc évvel rem élh etn ek többet, m int a férfiak. M ásképpen kifejezve: a két nem születéskor v árh a tó élettartam a közötti különbség 4-ről 11 százalékra nőtt. A szerzők Calot és L ery m ódszerével kiszám íto tták m ilyen m értékben já ru lta k hozzá az ötéves korcsoportok a születéskor v árh ató élettartam m eg­ hosszabbodásához a legutóbbi négy évtizedben. A v árak o zásn ak m egfelelően azt találták, hogy a 0—4 éves korcsoportúaknál bekövetkezett halálozási a rá n y ­ szám csökkenése volt a legjelentősebb. K övetkezésképp: ez a korcsoport já ru lt hozzá leginkább a születéskor v árh ató é le tta rta m m eghosszabbodásához. E zután sorrendben a 30—34 évesek korcsoportja következik. A fenti k ét korcsoportban a férfiaknál jelentősebb a javulás, az összes többi korcsoportban azonban a nők v an n a k kedvezőbb helyzetben. K ülönösen vonatkozik ez az 50 évnél időseb­ bekre. A szerzők ezután néhány ország népességének születéskor v árh ató élet­ ta rta m értékeit hasonlítják össze m indkét nem esetében. A k ét nem születés­ ko r v árh ató élettartam értékei közötti különbség a legnagyobb a Szovjetunió­ b an : 10,0 év és a legkisebb A lgériában: 0,8 év. F ranciaországban ez a d ifferen ­ cia 7,9 év, F innországban 8,3 év. M inden m ás ország népességében a két nem közötti születési élettartam -különbségek kisebbek. A férfiak és a nők születési é le ttartam ai közötti különbségek a különböző népességekben nem azonos többlethalandósági stru k tú ra következm ényei. A szerzők két többlethalálozási s tru k tú rá t ism ertetn ek . Az egyikben a férfiak többlethalandósági görbéje egycsúcsú: a legm agasabb érték a 25—34 év között található. Ilyen Finnország, Lengyelország, P o rtu g ália és Chile görbéje. A m á­ sikban a görbének két csúcsa v an : egy a 15—24 éves korcsoportban és egy k e ­ vésbé jelentős az 55—64 éves korcsoportban. F ranciaország, Norvégia, Svájc, Svédország, az Egyesült K irályság, és az E gyesült Á llam ok görbéje m u ta tja ezt a stru k tú rát. A férfi többlethalandóságnak az életk o r szerinti alak u lásáb an a francia görbe leginkább a svéd és az am erikai görbéhez hasonlít, d e a fra n cia férfiak és francia nők korspecifikus halandósága közötti különbség a 35. életév betol-

I R O D A L O M

269

tése u tá n lényegesen megnő, ahhoz képest, am i Svédországban vagy az Egyesült Á llam okban tapasztalható. 60 év körül pedig a fra n cia férfi többlethalálozás érték e olyan m ásodik csúcsot é r el, am it a m ásik k ét görbe még csak meg sem közelít. Más szóval: a fran cia férfiak és nők korspecifikus halálozási a rá n y ­ szám a a h etedik évtized küszöbén sokkal nagyobb m érték b en té r el egym ástól, m int a svéd, illetve az am erikai férfiak é a svéd, illetve am erik ai nőkétől ugyanebben az életkorban. Indokolt a kérdés, m iért rom lik ennyire a fran cia férfiak m o rtalitása az idős férfikorban. A választ a halálokok elem zése ad ­ h a tja meg. Figyelem be véve a m ortalitás oki stru k tú rá já t az iparosodott, fe jle tt egész­ ségügyi k u ltú rá jú országokban, a szerzők a szív és keringési ren d szer b eteg ­ ségeiből, a daganatos betegségekből szárm azó és az erőszakos okok által elő­ idézett halálozások alak u lását elem ezték Franciaország, Svédország és az E gyesült Á llam ok népességében. B ár a Betegségek Nem zetközi O sztályozása 8. R evíziója az alkoholizm us következtében fellépő halálozásokat különböző fejezetekben több tételszám hoz sorolja, a dolgozatban az alkoholizm ussal k a p ­ csolatos m ás-m ás nosologiai en titáso k at egy entitássá v onták össze. Ez az en titás az alkoholizm us. A fen t em lített betegségcsoportokból szárm azó halálozás adja a felnőtt népesség esetében az összhalálozás 80—90 százalékát. Az éves ingadozások kiszűrése végett a szerzők az 1970-es évektől három év a d a ta it dolgozták fel. A férfi k or- és okspecifikus halálozási arányszám okat elosztva a m egfelelő női arányszám okkal, a férfi többlethalandóság korcsopor­ ton k én t és okonként százalékosan h atározható meg. A szív és keringési rendszer betegségeit vizsgálva nincs lényeges k ü lö n b ­ ség a három ország ad a ta i között. A balesetek által előidézett halálozásokat tek in tv e m ár k im utatható a viszonylag alacsony svéd és a m agasabb fran cia és am erikai többlethalálozás a férfiak körében 15—65. illetve 15—35 év között. A balesetek súlya az összhalálozásban azonban nem elég nagy ahhoz, hogy a fran cia férfi többlethalandóságot m agyarázza. Az alkoholizm usnak tu lajd o n íth ató többlethalálozás a három ország férfi népességében eltérő m ódon alakul: S védországban az életk o rral együtt csök­ ken, az Egyesült Á llam okban stabil m arad, míg F ranciaországban határozottan em elkedik: a 75 éves és idősebb életkorban több m int három szor olyan nagy, m int a 25—34 évesek korcsoportjában. A francia férfiak többlethalandóságát, úgy tűnik, nagyobbrészt a d ag a­ natos betegségekből szárm azó halálozások okozzák. E nnek a haláloki főcsoport­ n ak igen nagy a súlya az összhalálozásban és ennek m egfelelően az ehhez a főcsoporthoz kapcsolódó férfi többlethalandóságnak elhatározó jelentősége van. A férfi-női halálozási arán y hányados a középkorú és ennél idősebb fé r­ fiak körében kétszer olyan nagy, m int S védországban és lényegesen m agasabb az Egyesült Á llam ok férfi—női népességére szám ított érték n él is. Az egyedi, tum oros halálokok között a szájüreg, g ara t és a nyelőcső, a gége, a légcső és a bronchusok rosszindulatú daganatai azok, am elyek esetében a férfi többlethalandóság különösképpen m ark án san jelentkezik. Az em észtő­ csatorna kezdete és a légzőrendszer a szervezet olyan részei, am elyek a legin­ k ább m egszenvedik az alkoholizm us (és dohányzás) ártalm ait. A zt lehet teh át m ondani, hogy a m alignus tum orok okozta férfi többlethalandóság részben legalábbis két abuzussal: az erős italozással és a m érték telen dohányzással m agyarázható. A férfi többlethalandóság F ranciaországban valószínűleg azért olyan je ­ lentős elsősorban a középkorú és idős férfiak esetében, m e rt sokkal többet isznak és dohányoznak m int a nők. A két káros szenvedély a nőkéhez képest m agasabb daganatos m o rtalitásb an és a különböző alkoholos k órképek okozta gyakoribb halálozásban nyilvánul meg.

J. P.

270

I R O D A L O M

CASSEN, R.: Data and perspectives — Current trends in population change and their causes. (A népességváltozások jelenlegi tren d jei és okai — a d a ­ tok és perspektívák.) — Population and Developm ent Review. 1978. No. 3. 331—353. p.' A világ egyre egyetem esebbé váló fejlődésének to v áb b ra is központi k é r­ dése a népesedési helyzet. R. H. Cassen több m int 60 publikáció alap já n főbb régiónként m u ta tja be a népesedési világhelyzet alak u lásáb an döntő szerepű fejlődő országok adatait. Elem zéséhez viszonylag kevés dem ográfiai és társadalm i-gazdasági m u ­ tató t választott: a népesség szám át, a teljes term ékenységet, a nők születéskor v árh a tó élettartam át, a nyers születési ará n y csökkenését, v alam in t az egy főre ju tó b ru ttó nem zeti jövedelm et, az alsófokú oktatásb an résztvevő nők arán y át, és jelöli a családtervezés program szerű alkalm azását. R ám u tat arra, hogy a fejlődő országokban a népesség gyorsan nő, és valószínűleg még továbbra is nőni fog. N ém ely országban m á r befejeződött, sok h ely ü tt azonban el sem kezdődött a dem ográfiai változás. A halandóság alakulásával .kapcsolatban a szerző Preston m egfigyelését ta rtja a legérdekesebbnek, am ely sz e rin t az egy fő re . ju tó jövedelem szinthez m é rt v árh ató élettartam em elkedik: az átlagosan v árh a tó é le tta rta m m inden jövedelem szint esetén m agasabb volt 1970-ben, m in t 1960-ban. K érdés, hogy az 1980 körüli népszám lálások igazolják-e m ajd a tren d folytatódását. K ulcskérdés m a ra d a term ékenység alakulása. A szin tjét és v á lto z á sa it. befolyásoló tényezők az intenzív vizsgálatok ellenére sem elég ism ertek. B i­ zonyos, hogy számos biológiai és m ag atartási tényező h at rá közvetlenül és, hogy ezekre a közvetlen d e t e r m i n á n s o k ra számos társad alm i— gazdasági, k u l­ tu rális és környezeti tényező van h atással — közvetve befolyásolva így m agát a term ékenységet. Figyelem re m éltó például az iszlám k u ltú ra szerepe. Ezen in d irek t determ inánsok h atása azonban különböző k ö rülm ények között igen eltérő. Egységes m érése, és előrejelzése, v alam in t szándékos befolyásolása csak m erőben kísérleti jellegű lehet. A cikkben régiónként tö rté n t táblázatos összeállítás célja, hogy a tén y e­ zők közötti feltételezhető összefüggések feltárását elősegítse. Az országok kö­ zötti és az országokon belüli eltérések m ag y arázata során rá m u ta t a tá rs a ­ dalm i-gazdasági, k u ltu rá lis és környezeti tényezők fontosságára. Az o rszá g o k at. a következő régiókba sorolva tá rg y a lja : É szak-A frika és D élnyugat-A zsia; K elet- és K özép-A frika; D él- és N yugat-A frika : Dél-Á zsia; K elet- és D élkelet-Á zsia ; L atin A m erika. A régiók 1975. évi ad atai 1970—75. évi átlagai három eltérést m u tatn ak az 5 évvel korábbiakhoz viszonyítva. A legtöbb fejlődő országban a halan d ó ­ ság ja v u lásán ak jelentősen lassúbb ütem ével kell szám olni a jövőben, m ert néhol m ár elérte az alacsony szintet, m á su tt viszont m agas m arad, m ert erő­ sen csökkent a fertőző betegségek elleni h arc korábbi lendülete. M ásik meg­ állapítás, hogy bár az 1970-es évek ta p asztalatai a családtervezés sok lelkes hivét kiáb rán d íto tták , az erőfeszítések legalább egy nagy országban — In d o n é­ ziában — jelentős term ékenységcsökkenést eredm ényeztek. Több m ás ország­ ban is úgy látszik, hogy a családtervezési program ok kedvező feltételek m el­ lett hatékonyan gy o rsíth atják a term ékenység csökkenését. H arm ad ik k o n k ­ lúzió, hogy a nem népesedési fejlesztési program ok is befolyásolhatják a k ív á n t családnagyságot, vagyis a term ékenységet, még olyan népességek ese­ tén is. m elyek a fejlődésnek még viszonylag alacsony szintjén vannak. Ez a m egállapítás azért jelentős, m ert a jövedelem növekedésére és jobb elosztá­ sára vonatkozó feltételezések szerint több évtizedbe telik, am íg a fejlődő o r­ szágok szegényei elérik azt az életszínvonalat, am it ezideig a term ékenységcsök­ kenéssel együttjáró n ak tarto ttak . H. L.

I R O D A L O M

271

СНЕ-FU-LEE— K H A N M. M.: Factors related to the intention to have additional children in the United States: a reanalysis of data from the 1965 and 1970 National Fertility Studies. (A további gyerm ekszülési szándékkal kapcso­ latos tényezők: az 1965-ös és 1970-es Országos T erm ékenységi V izsgálat ad a tain ak újraelem zése.) — Demography. 1978. No. 3. 337—344. p. A dem ográfiai jelenségek változásával együtt a családképződés folyam ata is szüntelenül változik. A családlétszám időbeni alak u lása szoros összefüggés­ ben van a családok végső gyerekszám ának és a szülések időzítésének a la k u ­ lásával. A fe jle tt ip a ri országokban a családképződési m in ták változásának a folyam ata a társadalm i-gazdasági változások, a nők m egváltozott életk ö rü l­ m ényei és a fogam zásgátlás elterjedése következtében m ár eléggé előrehaladt. A kérdés vizsgálata többek között az ért is fontos, m e rt a m egváltozott család ­ képződési m in ták elterjedése egy populációban hosszú távon nagyon jelentősen befolyásolja a term ékenység alakulását. A dolgozat az am erikai nők gyerm ekszülési szándékaival foglalkozik, és ezeknek néhány dem ográfiai és társad alm i jellem zővel való kapcsolatát elemzi. A vizsgálatot az 1965-ös és az 1970-es N ational F ertility Study ad atai alap ján végzik a szerzők. O lyan nők adataival foglalkoznak, ak ik n ek egy, két, vagy három gyerm ekük volt. P aritás, a legkisebb gyerm ek életkora, a férj iskolai végzettsége és a nő m unk av állalása szerint m egvizsgálják, hogy a nők egyes csoportjaiban hány százalék kíván még szülni, a szim ultán h atáso k felderítése v égett pedig diszkrét többváltozós regressziós elem zést végeznek a súlyozott legkisebb négyzetek m ódszerével. Függő változó a gyerm ekszülési szándék alap ján k épzett k ara k terisz tik u s változó, független változók pedig a paritás, a legkisebb gyerm ek életkora, a feleség foglalkoztatottsága, a férj iskolai vég­ zettsége, v alam in t egyes változók négyzetei, illetv e a közöttük levő in te r­ akciók. Az eredm ények szerint főként a paritás és az utolsó gyerm ek életkora befolyásolja szignifikánsan a még gyerm eket kívánók arán y át, elsősorban li­ neárisan, a kv ad ratik u s tag jelentősége kisebb. A négyzetes tagok p aram éterei azt m u tatják , hogy a p aritás növekedésével a gyerm ekszülési szándék csök­ kenése lassul. A társadalm i-gazdasági változók h atása sokkal kisebb, a női m u n kavállalás h atása nem is szignifikáns. A becsléseket elvégezték az 1965-ös és 1970-es ad ato k k al külön-külön, m ajd az időhatást közvetlenül is beépítve a modellbe, m in t k arak terisztik u s változót. A gyerm ekszülési szándék általáb an is csökkent, különösen a m a­ gasabb iskolai végzettségű csoportokban, de em ellett m egnövekedett a g yer­ m ekszülések egym ástól távolabb való időzítésének gyakorlata. A két-, illetve három oldalú interakciók a gyerm ekszülési szándékot befolyásoló tényezők h a ­ tásm echanizm usának további vizsgálatát teszik lehetővé. A gyerm ekvállalási szándékot te h á t elsősorban a reprodukciós folyam at korábbi lefolyása befolyásolja. (Term észetesen figyelem be kell venni, hogy csak négy gyerm eknél kevesebbet szült nőket vizsgáltak, ez is okozhatja a társadalm i-gazdasági változók viszonylag kis hatását.) A szándékok időbeni változása azt m u tatja, hogy egyes rétegekben a három , m ásu tt a k ét gyer­ m ekes családtípus felé konvergál a jelenség, ugyan ak k o r a szülések közötti in terv allu m o k hossza is egy érték felé konvergál. A cikk idáig ju t a k ö v et­ keztetésekben. Az, hogy a nők reproduktív tö rtén etén ek m ely időszakára esik m ajd „egyensúlyi helyzetben” a gyerm ekszülése periódusa, további k u tatáso k tárg ya lehet. Sz. B.

272

I R O D A L O M

CURIE SMITH, E.: Family structure and complexity. (C salád stru k tú ra és kom plexitás.) — Journal of Comparative Family Studies. 1978. No. 3. 300— 310. p. A korábbi dem ográfiai és szociológiai irodalom szoros és egyértelm ű k ap ­ csolatot tételezett fel a h áz ta rtá s nagysága, szerkezete és kom plexitása között, an n a k ellenére, hogy a legutolsó fogalom m eghatározása nem volt egészen pontos. A szerző egy dél-angliai falu történeti idősorán keresztül k ív á n ja b em u­ tatni a h áztartás/családtípusok szerkezete és kom plexitása közötti kapcsolatot, illetve ann ak átalakulását. A szóban forgó P uddletow n (Dél-Anglia) falu b an rendelkezésre áll egy 1724. évi részletes népességösszeírás, m ajd pedig 1850-től kezdve a dekádon­ kénti népszám lálás. A források tartalm azzák az összeírtak nevét, családi á lla ­ potát, nem ét, korát, a család háztartásfőhöz való viszonyát és foglalkozási adatait. A falu m ezőgazdasági jellegű és a 19. század közepén — a halandóság csökkenése m ia tt — m egnövekszik a népessége, m unkaerő-felesleg alakul ki. Míg a 18. században a családok a gyerm ekeket m á r igen fiatalon szolgálni küldik, a 19. században a gyerm ekek a rokonokhoz kerülnek, így enyhítve szü­ leik gazdasági terhén. A 19. században teh át m egnövekszik a csalá d h áz tartá s­ ban élő rokonok száma. E gyébként a vizsgált, közel 180 év alatt, a faluban a háztartások és a népesség nagysága eléggé hullám zó érték ek et m utat. Bizo­ nyos családtípusok ará n y a azonban — ez a la tt az időszak a la tt •— jellem zően átalakul. A k ite rje d t és többszörösen összetett típusú családok arán y a m egnö­ vekszik, megnő a rokonnal rendelkező, és az özvegyasszony családfők arán y a is. A családok tipizálása azonban nem v ilág ítja meg kellőképpen a kom plexitás m ódosulását. V alam ely társadalm i egység — például a család vagy a h áztartás — kom p­ lexitása a la tt általáb a n az egységben előforduló különféle státusok szám át értjü k . A kom plexitás pontosabb m érésére a szerző azonban olyan hányadost alkalm az, am elynek szám lálójában a család h áztartásb an előforduló különféle status-kapcsolatok, nevezőjében pedig a potenciális státus-kapcsolatok szám a szerepel. P éldául valam ely apa, anya és k ét fiúból álló családban a különféle státus-kapcsolatok szám a s ( s — 1) 2

ahol „s” a különféle státusok száma. A szóban forgó családban három k ü lö n ­ féle státu s létezik: az anya, az apa és a fiúk státusa. A potenciális státus-relációk száma, a család nagyságának függvényében n (n — 1) 2

ahol „n” a családtagok szám a: ebben az esetben hat. A kom plexitás m érőszám a ebben az esetben te h át 66,7. A szerző ezt a fa jta kom plexitást genealógiai kom p lex itásn ak nevezi. A kom plexitást m é rh e tjü k a háztartás teljes szintjén, ebben az esetben m inden együttélő tag — a szolgák, idegenek is — szerepel a szám adatokban, míg az előbbi genealógiai kom plexitásban csak egy nem zedék ta g jai; a generáció szinten szám ított kom plexitásban pedig több nem zedék is. A m á r em lített falu adatai alap já n m egállapítható, hogy a különféle kom plexitás m érőszám ai nem alak u ltak a családtípusok ará n y ain a k változása szerint. Az előzőekben le írt képletekből a rra következtethetünk, hogy a kom p­ lexitás és az átlagos családnagyság között k o rrelatív összefüggés áll fenn. V aló­ ban k im u tath ató közepes szintű, negatív előjelű korreláció — a különféle kom plexitási m érőszám ok és a család átlagos nagysága között. N yilvánvaló, hogy bizonyos kom plexitási m érőszám ok között — így különösen a genealógiai és a generáció-kom plexitás között — igen szoros korreláció m utatkozik. A szerző tanulm ánya végén, a különféle családtípusok, genealógiai—ház­ tartási szinten szám olt és foglalkozási k om p lex itását m u ta tja be a m á r idézett idősorokba. Szem betűnő, hogy a legkom plexebb típusú h áztartás, a k ite rje sz te tt család kom plexitása 1871-ig folyam atosan növekszik, ezt követően azonban csők-

I R O D A L O M

273

ken. Term észetes, hogy a többszörösen összetett család kom plexitása viszonylag a legm agasabb. Azok a háztartások, am elyekben nem szerepelt h ázasp ár és/vagy gyerm ek, éppen m egfordítva, 1861-től kezdve, egyre kisebb kom plexitási é rté ­ keket m utatnak. A különféle családtípusok, teljes h áztartásszin ten szám olt kom plexitása is ehhez hasonlóan változott, 1724. és 1901. között; azaz a n u k ­ leáris családm aggal rendelkező h áztartásokban a kom plexitás növekedett, ahol pedig nem volt nukleáris mag, ott csökkent. A foglalkozás szerint szám olt kom plexitás a családm aggal nem rendelkező háztartáso k b an 1881-ig növeke­ dett, azaz ezekben a h áztartásokban a tagok egyre több, és egym ástól eltérő m u n k át vállaltak. Az összetett családok foglalkozási kom plexitása 1861-ig nö­ vekedett, ezután csökkent. Valószínűleg azért, m ert ezekben a háztartáso k b an egyre több volt az olyan rokonok száma, akik m ár nem v állalh attak m unkát. Ö sszefoglalásképpen a szerző azt hangsúlyozza, hogy a család nagysága, stru k tú rá ja és kom plexitása közötti összefüggés igen összetett és szoros k a p ­ csolatban áll a gazdasági és dem ográfiai tényezőkkel. D. D. DAHLBERG, A.—HOLMLUND, B.: The interaction of migration, income, and e m ploy m ent in Sweden. (A vándorlás, a jövedelem és a foglalkoztatás kölcsönhatása Svédországban.) — Demography, 1978. No. 3. 259—266. p. Az interregionális vándorlás m agyarázatára a nem zetközi szakirodalom ­ ban általános közelítési m ódszerként a többváltozós regressziós m odelleket a l­ kalm azzák. V izsgálati tapasztalatok a rra engednek következtetni, hogy ezek a modellek, term észetükből adódóan, olyan torzításokkal terhesek, m elyek szi­ m u ltán egyenletek alkalm azásával kiküszöbölhetők. E vizsgálat során a szerzők ez utóbbi megközelítési m ódszert v álasztották azzal a szándékkal, hogy a vándorm ozgalom , a jövedelem és a foglalkoztatottság közötti összefüggéseket feltárják . A vizsgálatot Svédország 70 régiójának m u n k aerő p iacára végezték el. A négy szim ultán-egyenletet tartalm azó modell endogén és exogén v á l­ tozói a következők : Endogén változók: — Regionális elvándorlási arányszám : azoknak az em bereknek a száma, akik az ország valam ely A régiójából egy m ásik A régióba költöztek 1961 és 1970 között, viszonyítva a kiindulási régió 1961. évi népesség­ számához. — Regionális bevándorlási arányszám : a fentivel egyezően, de ahol a viszonyítási alap a fogadó régió népességszám a. — A régió relatív jövedelem -szint változása. — A i'égió relatív foglalkoztatottsági arányváltozása. Exogén változók: — Az A régióban egy foglalkoztatottra jutó 1960. évi összes nettó jöve­ delem. — A m unkanélküliség arán y a az A régióban 1960-ban. — Foglalkoztatottsági arán y az A -régióban. — A 16—64 éves korú népesség korm egoszlása. — N orrland-i А-régiókra vonatkozó vak-változó. — Stockholm , G othenburg és M almoe nagyvárosi terü letein ek A -régióira vonatkozó vak-változó. A modell alaphipotézise a ,,haszon-elm élet”-re épül. A zt feltételezik, hogy az egyén lakóhelyváltoztatási döntését m egelőzően szám ításokat végez arra nézve, hogy adott körülm ényeihez képest mely régió az, ahová költözése a leg­ kisebb befektetés m ellett a legnagyobb hasznot eredm ényezi. E kalkuláció nettó értéke egyenes arányban áll a kiindulási és a rendeltetési hely foglal­ koztatási valószínűsége, valam int az átlagjövedelem közötti különbség é rté ­ kével és fo rd íto tta rá n y b an áll az árengedm ény rátájáv al. A k ap o tt érték et te r­ m észetesen a vándorlás egyéni és társadalm i költsége redukciós tényezőként korrigálja.

274

I R O D A L O M

Ebből viszont az következik, hogy m inél m agasabb az átlagjövedelem egy régióban, annál kisebb an n ak valószínűsége, hogy a lakosság azt elhagyja. E l­ lenkezője várh ató ugyanezen régiót érintő bevándorlás tekintetében. Éppen ezért, az egy keresőre ju tó átlagos jövedelm et a befektetés kezdetekor úgy k e­ zelik, m int független változót. Nem elhanyagolható szem pont azonban, hogy a lakóhelyváltoztatástól v á rt nyereség attól is függ, hogy m ilyenek a különböző régiókban az állások m egtalálásának és m e g tartásán ak valószínűségei. Ilyen m egfontolások alap ján a foglalkoztatási arán y úgy k e rü lt beépítésre a m odellbe, m in t am ely a regio­ nális m unka-alkalom ará n y ain a k helyettesítője, kifejezvén ezzel a találh ató álláslehetőségek valószínűségét. A foglalkoztatási arán y o k at pedig úgy v ették szám ításba, m int am elyek helyettesítői a szám bajöhető állásokban v árh ató jö ­ vőbeli változásoknak. Az egyenletek kétlépcsős, legkisebb négyzetek m ódszerével k erü ltek becslésre. M inden egyenlet teljesíti a sorrend feltételeit, am i azt jelenti, hogy a k izárt exogén változók szám a legalább olyan nagy, m in t a bev o n t endogén változók száma. Az eljárás m ásodik szakaszában egy lépcsőzetes többszörös regressziós m ódszert alkalm aztak a m ultik o llin earitás k im u tatására. Ami a vándorlási egyenletek becslését illeti, a h at koefficiens közül ö t­ nek az előjele megegyezik az előzetes feltételezéssel. Csak a jövedelem növeke­ dés koefficiense m utat a feltételezettől eltérő előjelet. Ami a jövedelem növekedésére vonatkozó stru k tu rális egyenletet illeti, semmi határozott állítás nem tö rté n t a vándorlási koefficiensek előjeleire nézve. A becslések eredm ényei azonban azt m u ta tjá k , hogy a kivándorlási v á l­ tozó koefficiense negatív, a bevándorlásé pozitív és m indkettő szignifikáns. Ezek az eredm ények azt jelzik, hogy a kín álati görbe eltérését a keresleti görbe eltérése determ in álja a kiindulási és a célrégió m un k aerő p iacán egyaránt. Meg kell jegyezni, hogy G reenw ood az Egyesült Á llam okban végzett vizsgálataiban hasonló eredm ényre jutott. V alószínűnek tűnik, hogy a v ándorlók gazdasági­ társad alm i jellem zői ad ják kiegészítő m ag y arázatát ezeknek az eredm ények­ nek. Tipikus példa erre az, hogy a m agasabb iskolai végzettségű és nagyobb jövedelm ű szem élyek gyakrabban és nagyobb távolságokra vándorolnak. Ami a többi változót illeti, a jövedelem egyenletben a foglalkoztatási arán y -k o effi­ ciens negatív, de nem szignifikáns, és a két „extrém régió”-ra, N o rrlan d ra és a nagyvárosokra vonatkozó vak-változók koefficiensei szintén negatívak, am i azt jelenti, hogy a jövedelem növekedés a vizsgált időszak a la tt a régiók más típusaiban nagyobb volt. A foglalkoztatási ará n y változására vonatkozó egyen­ letben a kivándorlási változó koefficiense negatív, de nem szignifikáns, a b e­ vándorlási változó koefficiense pozitív és szignifikáns volt. A stru k tu rális egyenletek altern atív becslését is elvégezték — szintén a legkisebb négyzetek m ódszerével — és ezek a becslések a vándorlási egyen­ letekre sokkal szignifikánsabb eredm ényeket ad tak, am ellett, hogy a d eterm inációs együttható is m agasabb és a m ásik két egyenletre k ap o tt érték ek k ü ­ lönbsége alacsonyabb volt. összességében, ez a vizsgálat azt bizonyította, hogy a k o ráb b an általánossá vált egyszerű egyenleteket tartalm azó m odellekhez képest a szim ultán-egyen­ letek m ódszere jobb közelítési eszköz a hosszú időszakot felölelő vándorm oz­ galom m agyarázatára. Többek között ki tu d tá k m u tatn i a vándorlás, a jö v e­ delem és a foglalkoztatás-változás regionális kölcsönhatást. A tan u lm án y b an közzétett em pirikus eredm ények közül ném elyek nem v á rtn a k tűnnek. Így pl. úgy tűnik, hogy hosszú távon, valam ely régióból történő elvándorlás a jöve­ delem és a foglalkoztatás növekedésének csökkenéséhez vezet a kiindulási ré ­ gióban. Ennek ellenkezője igaz ugyanakkor a b ev án d o rlásra nézve. Ennélfogva, az eredm ények nem vezetnek annak a felvetésnek az alátám asztásához, hogy annak az intenzív vándorlásnak, am ely Svédországban a h atv an as évek a latt lezajlott, a regionális különbségek kiegyenlítődéséhez k elljen vezetnie a jö ­ vedelem ben és a foglalkoztatás színvonalában. Az eredm ények inkább az ellen­ kező konklúziót m utatják. B. K.

I R O D A L O M

275

G A B B A R D , G.—WOLFF, J.: The u n w e d pregnant and her male relationship. (H ajadon tizenéves terhesek kapcsolata gyerm ekük apjával.) — The Journal of Reproductive Medicine. 1977. No. 3. 137—140. p.

G1SPERT, M.—F A L K , R.: Adolescent sexual activity: Contraception and abor­ tion. (Serdülők szexuális m ag atartása: fogam zásgátlás és m űvi abortusz.) — A m erican Journal of Obstetric Gynecology. 132. 1978. nov. 15. 620— 628. p. A házasság kötése b árm ennyire is előbbre tolódik nap jain k b an , mégis m eglehetősen távol esik az akceleráció által egyre k o rábbi életkorban b ekö­ vetkező nem i érés időpontjától. A közbenső időszak áth id alása egyre inkább társad alm i problém a. Az U SÁ -ban végzett vizsgálatok nem csak a szexuális élet házasság előtti, egyre szélesebb körű elfogadását, de terjedő g y ak o rlatát is jelzik. M indezen eredm ényeket m egkérdőjelezi az a tény, hogy nagyrészt egyetem i hallgatók, középosztályú szülők gyerm ekei a vizsgáltak. T ényként viszont el kell fogadnunk, hogy a szülő nőkön belül, m éginkább az abo rtuszt végeztetők között lényegesen m egnőtt a tizenévesek aránya. Gordis ad atai szerint elsősorban a legfiatalabb tizenévesek szülészeti esem ényeinek n ő tt meg az aránya. Gispert és Falk a korai terhesség n eg atív u m ait az iskolai, társad alm i előrehaladás v árh ató p erspektivátlansága m ia tt ta rtja jelentősnek. Keeve adatai bizonyítják, hogy azon hajadonok, akik 17 éves ko ru k előtt szül­ ték meg első gyerm eküket, az esetek hatv an százalékában 19 éves korukig újabb gyerm eknek adn ak életet. Baldw in a 11—14 évesek teherbeesési a rá n y ­ szám ának d rám ai növekedésén túl, fő veszélyként azt ta lálja, hogy ezen tizen­ évesek átlagosan a terhesség tizenötödik hete u tá n jelen tk ezn ek abortuszra. Jelen vizsgálat 125 abortuszra jelentkező tizenévest és szüleiket, továbbá 72 fős kontro llt érin tett. A vizsgálat eszköze a kérdőív és k ét pszichológiai

V V*

A tizenévesek szüléseinél a kom plikációk többször bizonyított m agasabb gyakoriságát a szerzők az anya és a gyerm ek apja között k ia lak u lt érzelm i kapcsolat függvényében vizsgálják. A korábbi vizsgálatok közül Hassan és Falls bizonyította, hogy a terhesség alatti ellátottság színvonala jelentősen befolyá­ solja a születéskor várh ató kockázati szintet. E nnek jelentőségét az életkor függvényében vizsgálva, m egállapítható, hogy a leg fiatalab b korosztályoknál tap asztalt m agas kockázati szintért éppen az ellátottság alacsonyabb színvonala a felelős (Zackler és Andelman). E nnek ellenére pl. Illsley, K oplik és m ások nem ta lá ltá k a házasság evidens pozitív h atását, a tizenévesek körében vég­ zett felm éréseikben. Ezen előzm ények h a tá sá ra d öntöttek úgy a szerzők, hogy a terhesség alatti kapcsolat m egism erésére nem a form ai elem eket, hanem a páron belül k ia lak u lt kapcsolat ta rtalm i m inőségét teszik vizsgálat tárgyává. E nnek érdekében 100 először, szülő, 17 éves. és fia ta la b b te rh e st-k é rd e z n e k m e g a szülés u tá n k ét-h áro m -n ap p al. A .m egkérdezettek 95% -a nem feh é rb ő rű , a la csonyab b tá rsa d a lm i rétegből szárm azó. A stru k tu rá la tla n p s z ic h iá tria i k érd ő ív -fő .tém akörei a ż . apa gyerm eke irán ti a ttitű d je it vizsgálják és ennek, függvényébén, a párk ap csolat m inőségének változását, a terhesség folyam án. A z alkalm azott sk á lák ra jellemző, a gyerm ek elfogadásának m értékét jelölő skála beosztása: (3) a gyerm ek apja öröm m el v á rja az újszülöttet, (2) bizonytalan, vagy ideges a helyzet m iatt, (1) elutasító m a g ata rtást tanúsít. M indezen ad ato k at az anyától kérdezték meg. A szülők között k ia lak u lt kapcsolatot, továbbá a terhesség alatti gondozás szintjét hasonló skálákon értékelték, m elyek eredm ényeit m i­ nőségi kategóriákba sorolták. A nőgyógyászati k arto n o k érték elését ettől te l­ jesen függetlenül végezték, m íg a két forrásból szárm azó inform ációt össze­ vetették. A végső értékelés szerint nincs statisztikai bizonyítéka annak, hogy a vizsgálat által jó érzelm i kapcsolattal rendelkező tizenéves szülési kockázata szignifikánsan kisebb lenne. R. Cs.

276

I R O D A L O M

teszt (MMPI, CPI). Az abortusz-csoport átlagos életkora 14,9 év. A kontrolinál a nem i kapcsolatok arán y a 24%. A tartó s kapcsolat arán y a sokkal m agasabb az abortusz-csoport tagjainál, de a rendszeresen védekezők ará n y a csak öt szá­ zalék. Azok akik soha nem h asználtak sem m ilyen fogam zásgátlót, m egközelítik a Az abortusz u táni időszakra vonatkozó fogam zásgátlási terv ek azt tükrözik, hogy nem ta n u lta k a m egtörténtekből. Az abortusz-csoport 91% -a szükség esetén ú jra végeztetne abortuszt. A szülők viselkedése, megelőző hozzá­ állása azt m utatja, hogy m indent m egtettek arra. hogy a teherbeesés előtt a helyzetet alulértékeljék, vagy m int képtelen következm énnyel ne foglalkozza­ nak. A kontrollcsoport esetében m egfigyelhető szülői m ag atartással összeha­ sonlítva sem m ilyen különbség nem látható. H asonló a helyzet a két csoport pszichológiai eredm ényeinek összeveté­ sénél, m ely szerint nincs pszichológiai szem pontból eltérés az abortusz és a kontrollcsoport között. A szerzők szerint a problém a m egoldása az iskolai szexuális oktatás kiterjesztése, m ivel a szülők úgy látszik alk alm atlanok arra. hogy konkrét, p rak tik u s tanácsokkal lássák el gyerm ekeiket.

K Ü ZN E TS, Size and age structure, of fa m ily households1 exploratory com ­ parisons. (A csa lád h áztartások nagysága, és. k o rstru k tú rá ja : feltáró össze­ hasonlítások.) — Population .and D ev elopm e nt-R e vie w . 1978, Ńóii'2. 187— . . -223,-p. . A világ különböző országaiból rendelkezésre álló statisztik ai adatok, a h áztartások nagyságáról 'és összetételéről nem teszik lehetővé, hogy -pontosan m eghatározzuk: a háztartásnagyság eltéréseit m iiven m értékben okozza a k i­ sebb vagy nagyobb term ékenység és gyerm ekszám . és m ilyen m értékben a háztartásb an élő felnőttek kisebb vagy nagyobb száma. Az utóbbi nagyjából jelzi azt is, hogy m ennyire gyakori a több családm agból álló h áz ta rtá s form a. K uznets az E gyesült Á llam ok és T aiw an ad a ta i alap já n becslési e ljá rá ­ sokat dolgoz ki a gyerm ekszám és a feln ő tt együttélés h atásá n ak különválasz­ tására. Az egyik eljárás abból áll, hogy feltételezi : a gyerm ekek (fiatalkorúak) ará n y a a háztartásokon belül ugyanakkora, m int az össznépességben. Ennek alap ján levonja a háztartások átlagos nagyságából a feltételezett gyerm ekek szám át és a fennm aradó háztartástag o k szám át kezeli a h áztartáso k b an élő felnőttek átlagos szám aként. A m ásik e ljá rá s abból indul ki, hogy k ü lönvá­ la sztja az egyszemélyes és a kétszem élyes háztartáso k at, feltételezi, hogy ezek­ ben csak felnőttek élnek, m ajd a h árom - és többszem élyes h áztartáso k at tekinti olyanoknak, ahol gyerm ekek is élnek. Ilyen módon m eghatározza, hogy az á t­ lagos háztartásnagyság alakulásában m ek k o ra szerepe van az egy- és k étsze­ m élyes h áztartások létének, és m ekkora a három - és többszem élyes h á z ta rtá ­ sok nagyságának. E zeknek az eljáráso k n ak segítségével először öt ország (Svédország, Japán, B razília, S zíria és Thaiföld) népszám lálási ad atai alap ján határozza meg az átlagos háztartásnagyság különbségeit okozó tényezőket. M ajd hasonló módon elemzi a fejlett és a fejlődő országok közötti különbségeket. Ezt követően egyes országok városi és falusi h áz ta rtá sa in ak átlagos nagyságát vizsgálja. Végül megbecsüli, hogy az E gyesült Á llam okban 1790-től 1970-ig végbem ent h á z ta r­ tásnagyság csökkenésben m ikor m ekkora szerepe volt a term ékenység csök­ kenésének és a felnőttegyüttélés csökkenésének. Fő következtetése, hogy a különböző term ékenység m ellett an n a k is nagy szerepe van az átlagos háztartásnagyság k ialak ításáb an , hogy a felnőttek m ennyire hajlam osak egy h áz ta rtá sb a n élni. P éldául az Egyesült Á llam ok és T aiw an átlagos h áztartásnagysága (2,89, illetve 5,27 fő) közötti különbséget 60,1 százalékban a term ékenység különbsége, és 39,9 százalékban az egy h á z ta rtá s­ ban élő felnőttek átlagos szám a közötti eltérés okozza. E gyüttvéve az összes fejlett és az összes fejlődő országot, a h áztartásn ag y ság (3,00. illetve 5,00 fő) közötti különbség 70,5 százalékát m agyarázza a term ékenység és 29,5 százalékát a felnőtt-együttélés. Az utóbbi tényező tek in tetéb en azonban különbségek vannak a fejlett országok és a fejlődő országok csoportjain belül is. Az Egye-

I R O D A L O M

277

sült Á llam okban a gyerm ekszám folyam atosan csökkent, az egy h áz ta rtá sb a n élő felnőttek átlagos szám a azonban 1790-től 1850-ig' nőtt. Végül m egvizsgálja a háztartásnagyság alak u lását a h áztartásfő nem e és életkora szerint. Az Egyesült Á llam okban az egy- és kétszem élyes háztartáso k arán y a különösen az egészen fiatal és az idős háztartásfő k csoportjában nagy. Az utóbbiak között sok a h áztartásfő nő. T ehát a kisebb átlagos h á z ta rtá s­ nagyságot nagy részben az okozza, hogy a fiatalok korán önállósodnak és az idős em berek, gyerm ekeik kiválása után, egyedül m arad n ak a háztartásban. A tan u lm án y végén néhány hipotetikus gondolatot v et fel. így rám u tat, hogy a külön lakás és háztartás nem szükségképpen jelen ti azt, hogy a rokon családok m inden gazdasági kérdésben külön-külön döntenek. Lehetséges, hogy a külön élő szülők és gyerm ekek együtt döntenek a nagyobb jelentőségű gaz­ dasági kérdésekben (például házvásárlás, foglalkozásválasztás). Továbbá felveti an n ak a lehetőségét, hogy — ha a felaprózódott h áztartáso k között m égsincsenek gazdasági kapcsolatok — ez a tény m aga is h o zzájáru lh at a jövedelm i egyenlőtlenségek növekedéséhez, m ert a családm agok nem segítik egym ást, nem osztják m eg jövedelm üket, ami a kisebb jövedelm űek helyzetét jav íth atn á. A. R. MCCARTHY, J.: a comparison of the probability of the dissolution of first and second marriages. (Az első és a m ásodik házasság felbom lása valószínű­ ségének összehasonlítása.) — Demography. 1978. No. 3. 345—359. p. Az E gyesült Á llam okban a házasságkötések és a váláso k statisztikailag n y ilv á n ta rto tt adatai csak korlátozottan teszik lehetővé a házasságok további sorsának vizsgálatát. N éhány újab b felvétel ugyan m ár ta rtalm a z a családi esem ények időbeli alakulására (naptárára) vonatkozó k érdéseket is, de a kap o tt válaszokat eddig főként, az első házasság felbom lására vezető körülm ények ta ­ nulm ányozásánál hasznosították. Az első és a m ásodik házasság megszűnése közötti különbségek vizsgálatára végzett elem zések a különböző forrásokból szárm azó adatok m iatt egym ásnak ellentm ondó eredm ényekre vezettek. M ona­ han (1958) szerint például 1953 és 1955 között a 100 házasságra ju tó válási arányszám 16,6 volt, ha a h ázastársak első házasságukban éltek, és 34,9, ha ko­ ráb b an m ár m indketten elváltak voltak. Glick és Norton (1971), illetve az U.S. B ureau of th e Census (1976) viszont a legfiatalabb kohorszoktól eltekintve nem állap íto tt meg lényeges különbséget az első és a m ásodik házasság fe l­ b om lásának arán y a között. Ez utóbbi elem zéseknek a h asználhatóságát a h á ­ zasságok felbom lásában tapasztalt tényleges tendenciák m egism erésére k étsé­ gessé teszi az a körülm ény, hogy a m egfigyeltek körébe csupán a m egfigyelés id ő p o n tjában első vagy m ásodik házasságukban élőket, illetve az egyszer vagy k étszer elv áltak a t vonták be, figyelm en kívül hagyva a kettőnél m agasabb sorszám ú házasságban élőket, ami azután a m ásodik házasságok felbom lási a r á ­ n yának az alulbecsléséhez vezetett. A szerző az 1973. évi N ational Survey of F am ily G row th (NSFG) ad ataira tám aszkodva az első és a m ásodik házasság felbom lásának társadalm i, dem o­ gráfiai kategóriák — faj, iskolai végzettség, házasságkötési életkor, születési és házassági kohorsz, az első házasságból szárm azó gyerm ekek szám a — szerinti elem zése alap já n két kérdést k ív á n t közelebbről m egvizsgálni: 1. Azonos k a ­ tegórián belül a m ásodik házasság felbom lásának a valószínűsége kisebb-e vagy pedig nagyobb, m int az első házasságé? 2. A különböző k ateg ó riák at összeha­ sonlítva, vajon azok a kategóriák, am elyekre az első házasság felbom lásának m agasabb valószínűsége volt jellemző, a m ásodik házasság felbom lásánál is m agasabb valószínűségekkel párosulnak-e? Az em lített — 9797 negyvenöt éven aluli nőre k iterjed ő — felvétel anyaga a házasságok keletkezésének és m egszűnésének (különélés, válás, özvegyülés) id ő p o n tjára vonatkozó m inden adatot tartalm azott, s ez lehetőséget adott a szerzőnek arra, hogy az első és a m ásodik házasság válással történő m egszű­ nését a vizsgált kategóriák szerinti csoportosításban a halandósági táb la-m ó d ­ szer m egfelelő alkalm azásával h ázasságtartam onként m egvizsgálja. A k ap o tt eredm ények értelm ezésénél term észetszerűleg figyelem be kell venni a felvétel

278

I R O D A L O M

retrospektív jellegét, am i adott esetben azt jelenti, hogy a m egfigyelés csak a felvétel időpontjában életben levő nőkre te rje d t ki. A házasság felbom lása kockázatának k itett női népesség házasságtörténete ugyanakkor nem befejezett. Egy részük a felvétel időpontját követően to v áb b ra is a kockázatnak k itettek között m arad. A szerző an n a k érdekében, hogy a házasságok felbom lásának a színvonalára és sém áira stabilabb becslést kapjon, a m ás esem ények (özvegyü­ lés, halálozás) zavaró h atásától független házasság felbom lási valószínűsége­ ket kum ulatív form ában szám ította ki. (Azok te h át az ad o tt 0, 1, 2 stb. éves házasságtartam eléréséig bekövetkezett házasságok felbom lásának valószínűsé­ gét m u ta tjá k az adott házasságtartam on belül, a h ázasság tartam m inden egyes évében kockázatnak k itett népességhez viszonyítva.) A felek ak a ratá tó l függő házasságm egszűnés ren d szerin t rövidebb-hoszszabb ideig ta rtó folyam at eredm énye, am ely a házasélet m egszakításával kez­ dődik, különéléssel folytatódik és az esetek nagyobb részében válással végződik. E nnek m egfelelően a házasságkötéstől a válásig tartó ú t általáb an két periódus­ ból tevődik össze: az első szakasz a házasságkötéstől a különélés m egkezdé­ séig tart, a m ásodik pedig a különélés kezdőpontjától a válás bekövetkeztéig tart. A szerző tanulm ányéban m indkét szakaszt külön is megvizsgálta. A m egfigyelt női népesség egészében m inden egyes házasságtartam on belül nagyobb volt a valószínűsége a m ásodik házasság felbom lásának m ind k ü lö n ­ éléssel, m ind pedig válással. Fajok szerinti b ontásban az adatok ugyanakkor lényeges eltérést m u ta tta k : a fekete nők (—) m ásodik házassága tartó sab b n ak bizonyult az elsőnél. Egyéb k ategóriákb an a vizsgálatok csak a feh ér nőkre te rjed te k ki. K özülük azok, akik 14—19 éves k o rb an kötötték meg első házas­ ságukat, és azok, akik nem rendelkeztek főiskolai (egyetemi) végzettséggel, nem m u ta tta k lényeges különbséget az első és a m ásodik házasság felbom lásának valószínűsége tekintetében. Ezzel szem ben azok, akik 20 évesnél idősebb é let­ k orban kötöttek először házasságot, illetv e főiskolai (egyetemi) végzettségűek voltak, m inden h ázasságtartam ban a m ásodik házasság felbom lásának lénye­ gesen m agasabb valószínűségét m utatták. Születési és házassági kohorszok sze­ rin t vizsgálva a m ásodik házasság felbom lásának a valószínűségé ugyancsak m agasabb volt az elsőnél, a fiatalabb kohorszoknál jelentősebb eltérésekkel. Az első házasságok felbom lásának m agasabb kockázatával jellem zett k a ­ tegóriák közül csak a születési és házassági kohorszok esetében volt k im u ta t­ ható összefüggés a m egfelelő kategória és a m ásodik házasság m agasabb fe l­ bom lási valószínűsége között: a fiatalab b generációk nem csak az első, hanem a m ásodik házasság felbom lásában is nagyobb k o ckázatnak voltak kitéve, m int az idősebb generációk. Ezzel szem ben a feh é r bőrszín, az alacsony házasság­ kötési életkor, az alacsonyabb iskolai végzettség nem jelen tettek a m ásodik házasság felbom lásában is különösebb kockázatot növelő tényezőt. A sajátlagosan a m ásodik házasságban szerepet játszó ism érvek — élet­ kor a m ásodik házasság m egkötésekor, az első házasságból szárm azó gyerm ekek jelenléte — nem h ato tta k jelentősebb m érték b en a m ásodik házasság felbom ­ lásának valószínűségére. összefoglalóan m egállapítható, hogy a k ateg ó riák szerinti különbségek jóval jelentősebbek voltak az első házasság felbom lásának házasság tartam o n ­ k én t k u m u lált valószínűségeiben, m int a m ásodik házasság felbom lásának valószínűségeiben. A m ásodik házasság felbom lásának h ázasságtartam ok szerint kum u lált valószínűségei csekély eltéréssel m inden vizsgált kateg ó riáb an h a ­ sonlóan alakultak. Ez a rra utal, hogy azok a sajátosságok, am elyek az első h á­ zasság felbom lásában még lényeges szerepet játszh atn ak , a m ásodik házasság­ ban m ár sokat veszítenek fontosságukból. CS. M. M A S C IE -T A Y L O R , N — GIBSON, J.: Social mobility and IQ components. (A társadalm i m obilitás és az intelligencia kapcsolata.) — Journal of Biosocial Science. 1978. No. 3. 263—276. p. Az intelligenciának, m int a hasonló életk o rú ak teljesítm ényéhez m é rt és szám szerűen m eghatározott, IQ -ként jelö lt érték n ek a társad alm i m eg h atáro ­ zottságát, rétegekre jellem ző eloszlását Halsey, Burt és Schreider vizsgálatai

I R O D A L O M

279

m á r igazolták. Jelen vizsgálatban a társad alm i m obilitás és az IQ egyes össze­ tevőinek k apcsolatára keresnek a szerzők választ. Az intelligencia m érésére leggyakrabban, és a jelen vizsgálatban is a W ecksler-tesztet használják, m ely­ nek p róbáit részben verbális (VIQ), részben perform áciős (PIQ) teljesítm én y ek ­ ben m érik. Az előbbi a szerzett ism ereteket, a szóban m egoldható felad ato k at jelöli, míg a perform áciős teljesítm ények a dolgok összerendezésében, az egy­ ség-látásban nyilvánul meg. A k ét kom ponens genetikai m eghatározottsága eltérő. . Jelen vizsgálat C am bridge 193 férfi családfőjére te rje d t ki, szerzők k o ­ ráb b i k u ta tásaira alapozott hipotézissel, m ely szerint m indkét kom ponens sze­ repet játszik a m obilitásban, de nem egyenlő m értékben. A foglalkozási m obilitás vizsgálatához nem csak a jelenlegi és korábbi a d a ­ to k at használták fel, hanem apa-fiú p áro k at alkottak, m elynek feltétele, hogy élő apa, illetve állással rendelkező fia legyen. Ez a feltétel 85 család esetében valósult meg. A m obilitás m érését egy olyan skálával oldották meg, m elynek szerkesztésénél feltételezték, hogy a szomszédos társadalm i osztályok egyenlő távolságra v an n ak egym ástól. A vizsgáltak között a nem m obilak voltak túlnyom ó többségben, illetve a m obiloknál az em elkedés volt az általános. Az IQ és a társad alm i h o v a ta r­ tozás összefüggése jelen elemzés szerint is erős, különösen akkor, ha a családfő jelenlegi foglalkozásával vetik össze. A m obilitás elősegítette a képességeknek inkább m egfelelő foglalkozási réteg elérését. A k ét generáció IQ -eloszlását vizsgálva a m obilitás lehetősége az IQ -különbségekben m érhető, te h á t a felfelé mobil fiúk IQ -ja m agasabb, m int az apáké. Ez leginkább a perform áciős p ró ­ b ák b an m utatkozott meg. A családfők vizsgálata bizonyította a társadalm i m obilitás és az I Q -teljesítm ény összefüggését, de az intelligencia értékek társadalm i rétegekre je l­ lemző eloszlása a m obilitás eltérő lehetőségén múlik. A vizsgálat igazolja, hogy az apa és fia foglalkozási státuszában m u ta t­ kozó különbségek néhány vonatkozásukban az IQ egyes kom ponensei által b e­ folyásoltak. Az a tény, hogy a társad alm i m obilitás irán y a és m értéke az IQ összetevői által m eghatározott, azt sugallja, hogy a társad alm i differenciák az ÍQ -eltérések által fennm aradnak. A genetikai és környezeti tényezők részese­ dése to vábbra is ism eretlen. R. Cs. RINDFUSS. R.: Changing patterns of fertility in the South: a social-demo­ graphic examination. (A term ékenység alak u lásán ak változása az USA déli állam aiban: társadalm i-dem ográfiai vizsgálat.) — Social Forces. 1978. No. 2. 621—635. p. Ism eretes, hogy az E gyesült Á llam ok északi és déli rég iójának term é­ kenysége eltérő. A tanulm ány m egállapítja, hogy a legkorábbi népszám lálások­ tól kezdődően, de különösen az 1800—1950-ig terjedő időszakban, a déli régiók term ékenysége m agasabb volt, m in t az északi régióké. Ezen nagy időszakon belül — a polgárháború u tán — növekedett a két régió közötti term ékenységi különbség, az ezt követő korszakban pedig ez a különbség azért állandósult, m ert a déli régiókban nem csökkent oly m értékben a term ékenység, m in t az északi tájakon. Feltehető, hogy a déli régiók nagyobb term ékenysége foglal­ kozási, vallási, társadalm i összetételének tudható be, továbbá annak, hogy a családtervezési m ódszerek később te rjed tek el, m int északon. A m ásodik világháború u tán i korszakban — az 1950-es évek közepéig terjedően — az északi és a déli régiókban is növekedett a korspecifikus te rm é­ kenység. Ezt követően a term ékenység m ind a két régióban csökken és a te r­ m ékenység különbözete is kisebbé válik. K iem elendő azonban, hogy az 1950-es évek közepétől az északi régiók term ékenysége m eghaladja a déli régiókét. Szem betűnik, hogy ez a változás nem az országos term ékenységcsökkenés k o r­ szakában az 1960-as évek u tá n következik be, hanem az 1950-es évek közepén. A szerző a két régió term ékenységi különbségét az összetételben jelentkező eltérésekkel törekszik m egm agyarázni. E nnek érdekében b em u tatja a term é­ kenység változását iskolai végzettség és nagyobb korcsoportok szerint.

280

I R O D A L O M

K itűnik, hogy a m ásodik világháborútól az 1950-es évek közepéig terjedő korszakban — északon és délen is — közel egyform a ütem ben növekedett a te r­ m ékenység, m ajd az 1960-as években közel egyform a ütem ben csökkent, fü g ­ getlenül az iskolai végzettségtől. Nem fedezhető fel különbség a term ékenység változásában — nagyobb korcsoportokban sem. Ism eretes, hogy a m ásodik világháborúig az Egyesült Á llam ok déli régióiban élt a színesbőrű népesség nagyobbik része. A háború u tán azonban m egindult a színesek északra ta rtó vándorlása. E zért a szerző a fehérek — tartózkodási hely szerinti — term ékenységét régiónként m u ta tja be. K itűnik, hogy az északi régióban, a m ásodik világháborútól az 1950-es évek közepéig m agasabb volt a fehérbőrűek term ékenysége, m in t a déli régiókban lakó fehéreké. Ezt a tényt — az egyetem i végzettségűektől eltek in tv e — az iskolai végzettség sem befolyásolta. Szem betűnő azonban, hogy a délen ta r ­ tózkodó idősebb fe h é r nők term ékenysége ebben az időszakban is csökkent. M egállapítható továbbá, hogy az 1950-es évek közepéig ta rtó korszakban az északon lakó feketék term ékenységének növekedése is nagyobb volt, m in t a délen lakó feketéké. Az 1960-as években a term kenységcsökkenés m ind a két régióban a fehérek és a feketék között is bekövetkezett. A déli régiókban nagyobb volt a m ezőgazdasági népesség ará n y a és kisebb volt a városiasodás m értéke, m int az északi régióban. A m ásodik világháború u tá n azonban a déli régiók városiasodása nagy léptékben h alad t előre. Meg­ állapítható, hogy a m ásodik világháború u tá n nincs különbség a városi te rü ­ letek term ékenységének ten d en ciájáb an — a k ét régió között. A falusi te rü ­ letek term ékenységének változása azonban m ár eltérő. 1945. és 1957. között k i­ sebb m értékben növekszik a déli falusi régiók term ékenysége, m in t az északi falusi régióké. Az 1970. évi N em zeti T erm ékenységi Felvétel alap ján a szerző m egálla­ pítja, hogy a déli régiókban szignifikánsan kisebb a k ív án t gyerm ekek száma, m int az északi régiókban és ennek megfelelően, a nem k ív án t gyerm ekek száma délen kisebb,'' m in t északon. L evonható te h á t az a következtetés, hogy a déli régiók term ékenysége a jövőben is kisebb lesz. A szerző — összefoglalva a népesség összetételével kapcsolatos különb­ ségek elem zését — kiem eli, hogy jelenleg ism eretlenek azok az okok, am elyek egy-egy táj term ék en ységét m ásik tájak h o z viszonyítva m eghatározzák, to ­ vábbá azok az okok is ism eretlenek, am elyek a több évtizeden keresztül k ia la ­ k u lt viszonylatokat m egváltoztatják. D. D. SH A R L IN , A.: Methods for estimating population total, age distribution and vital rates in fam ily reconstitution studies. (Az össznépesség nagyságát, korm egoszlását és a népm ozgalm i arán y szám o k at becslő m ódszerek családrekonstituciós tanulm ányokban.) — Population Studies. 1978. No. 3. 511—521. p. Louis H enry és Michel Fleury úttö rő C rulai tan u lm án y a óta tucatnyi családrekonstituciós tanulm ány született, n agym értékben g y arap ítv a az ip a ­ rosítás előtti dem ográfia viszonyokról rendelkezésünkre álló ism eretanyagot. B ár jelentőségük v ita th a tatlan , közel két évtized táv latáb ó l világosan látszik, hogy e m ódszer m inden erénye ellenére sem képes összes k érd ésü n k re választ adni. T alán legnagyobb hiányossága, hogy alkalm azása közben nem ism er­ jü k meg a vizsgált népesség létszám át és korösszetételét s term észetesen így azokat a dem ográfiai m u ta tó k a t sem, m elyek kiszám ításához a fen ti alap ad a­ tok szükségesek. Szerző e hiány p ó tlására kísérelt meg egy m ódszert kidol­ gozni, m elyet ta n u lm án y áb an röviden ism ertet. Henry családrekonstituciós m ódszere alkalm azásához fel kell tételeznünk, hogy a népesség stabil és stacionárius. A Ronald Lee által felv etett népm oz­ galm i arányszám - és k o rstru k tú ra-szám ítási m ódszer is zárt népességet felté­ telezi így helyi szinten sem m iképpen sem tek in th ető megfelelőnek. Sharlint főképp William Brass és A nsley Coale hiányos a d a tó népességek 1. L ee, R . : E s tim a tin g s e r ie s of v ita l r a t e s a n d a g e s t r u c t u r e f r o m b a p tis m s a n a b u r i a l s : A n e w te c h n iq u e , w ith a p p lic a t io n s to p r e - i n d u s t r i a l E n g la n d . — P o p u la tio n S t u ­ d ie s. V ol. 28. 1974. NO. 3. 495—512. p.

I R O D A L O M

281

dem ográfiai jellem zőinek m egállapítását célzó m unkássága in sp irálta akkor, am ikor úgy tette fel a kérdést, hogy adott egy populáció alcsoportja, m elyre a családrekonstitúciós m ódszer segítségével számos dem ográfiai jellem zőt k i­ szám ítottunk, és hogyan lehet ebből ugyanezeket, valam in t a hiányzó arányszám okat a teljes népességre m egbecsülni. V álaszát a rra a m egfigyelésre a la ­ pozta, hogy a családrekonstitúciós vizsgálatok szerint a korspecifikus halálozási arányszám ok m eglehetősen nagy sta b ilitást m utatnak , ellentétben a hasonló term ékenységi és házasságkötési m utatókkal. Ez term észetesnek is látszik, m i­ vel a helybeli és m igráns népesség ugyanazon ökológiai körülm ények között él, ugyanazok a járványok fenyegetik, hasonló a táplálkozási stru k tú rája, el­ lenben a vándorlók házasodási és term ékenységi m intái összefüggésben szo­ kásrendszerük, gazdasági-társadalm i helyzetük eltérő voltával — m elyek v á n ­ dorlásu knak részben okai, részben következm ényei — gyakran szélsőségesen eltérn ek az „őslakosságétól”. E zért Sharlin a rra törekedett, hogy a teljes n é ­ pesség k o rstru k tú rá já t, létszám át, a teljes házas- és nem házas term ékenységi arányszám ot, valam int a nyers népm ozgalm i rá tá k a t szám ítsa ki, ne csak egy különlegesen jól adatolt kisebbségét. V izsgálatának alapjául egy olyan belgium i falut, La H u lp e-t választott, m elynek jó m inőségű állam i anyakönyve lehetővé teszi a két m ódszerrel elért eredm ények összevetését. A korspecifikus halálozási arányszám ot külön k i­ szám ította a helyben születettekre — nagyjából ezek azok, akik egy család­ rekonstitúciós vizsgálatba bekerültek volna — és külön a jövevényekre. A két csoport adatai viszonylag kis eltéréseket m utattak, kivéve a 40—49-es k o r­ csoport Mxértékeit. U gyancsak közel egybeesett a két csoport születéskor v á r­ ható átlagos élettartam a is. Az első feltételezés te h át — a korspecifikus h a lá ­ lozási arányszám ok viszonylagos állandósága — igazolást nyert. Ezek u tán a népesség nagyságát is m egpróbálta két úton kiszám ítani. A korcsoportok sze­ rin ti m egélt évek szám ából szám ítva 1812 fős népességet kapott, am it az „ős­ lakosok” korspecifikus halálozási arányszám okból és korcsoportos h aláleset­ számokból szám ított 1725 fős népességszám a m eglehetősen jól megközelített2. A hiba a szám ított és ténylegesen m egélt életévek összegzésénél volt a leg­ nagyobb, de itt sem h alad ta meg a 10,5%-ot, am i egy ilyen kis populációnál és tö rténeti adatok esetében nem tekinthető különösképpen nagynak. Szerző a Coale—D em ény-féle halálozási táb lák segítségével a rra a m eg állap ításra jutott, hogy az őslakos és bevándorolt népesség nagyobb dem ográfiai eltérései esetén sem nőne elfogadhatatlanul nagyra az össznépesség- és k o rstru k tú ra-b ecslés hibája. Ezzel Sharlin lényegében alapfeltevéseit igazolva látta, így a tanulm ánya elején hangsúlyozott népm ozgalm i m u tató k at m á r nem szám ította ki. T an u l­ m ányát azzal zárta, hogy b á r Fleury és H enry kézikönyvének m egjelenése fo r­ rad alm asíto tta a történelm i dem ográfiát, nem eretnekség az, ha attól eltérünk és a m ódszert jav ítan i próbáljuk. Term észetesen ez nem jelen ti azt, hogy a családrekonstrukció m ódszerét ki kellene tenni a tö rtén eti dem ográfia fegy­ vertárából, m inden okunk m egvan azonban azt hinni, hogy azon még további kiegészítések és javítások is lehetségesek. F. T. SHOEN, R.: A standardized tw o-sex stable population. (Egy stan d ard izált k é t­ nem ű stabil népesség.) — Theoretical Population Biology. 1978. No. 3. 357—370. p. A stabil népesség elm életével sokan foglalkoztak Lotka óta és m a is szá­ mos dem ográfus-m atem atikus vizsgálja, illetve fejleszti tovább. Ennek ellenére m indm áig nem sikerült kielégítő m odellt kidolgozni a két-n em ű stabil népes­ ség esetére. Ism eretes, hogy csak az egyik nem re — a term ékenység, ponto­ sabb definiálhatósága m iatt általáb an a nőkre — szokás kidolgozni a modellt, 2 A s z á m ítá s a la p ja a

k é p le t, a h o l P ;

a n é p e s s é g s z á m a a z i k o r c s o p o r t­

ban, Di a z i k o r ú a k h a lá le s e te in e k s z á m a a te lje s n é p e s s é g b e n , m p e d i g a r e k o n s t r u á l t je le n e s e tb e n az „ ő s la k o s ” k o r c s o p o r t k o r s p e c if ik u s h a lá lo z á s i a r á n y s z á m a . A te lje s n é p e s ­ s é g a z e g y e s k o r c s o p o r to k ö s s z e g e z é s é b ő l k a p h a t ó m e g .

282

I R O D A L O M

holott a gyakorlati alkalm azásokban m indig a teljes népesség szám át, m eg­ oszlásait, fejlődését stb. k ív á n ju k m egism erni. A nem ek együttes kezelésének egyik legfontosabb akadálya az, hogy az intrinsic növekedési arányszám a két nem re nem azonos. M egfigyelt adatokra alapozott szám ításokban előfordult, hogy a férfi népesség gyorsan növeke­ dett, míg a női népesség egyszerűen elfogyott, am i nyilvánvaló lehetetlenség. Az ellentm ondásokat a két nem egyensúlyát szabályozó relációk pl. a „házassági piac” bevezetésével kísérelték meg feloldani, részben sikeresen. Shoen a m eg­ oldást egy olyan eljárásb an látja, am ely az általa bevezetett „négyszögletes” népességhez standardizál. A „négyszögletes” népesség tulajdonképpen hipo­ tetikus népesség, m elyben m indkét nem, m inden egyes korév népessége azo­ nos szám ú em berből áll, m ásszóval m inden férfi és női születési kohorsz lé t­ szám a megegyezik. Az ilyen népesség k o rfája term észetesen „négyszögletes”, innen az elnevezés. Az azonos létszám ú kohorszok m iatt az x, x -j- n korcso­ portba tartozó férfiak у, y + n korcsoportba tartozó nők által szült gyerm ekei­ nek szám ából ugyanazt a term ékenységi arányszám ot szárm aztath atju k a k á r a férfiakra, a k á r a nőkre végezzük el a szám ítást, a term ékenység te h át a n e­ m ekre nézve szim m etrikus. Ez a tulajdonság teszi alkalm assá stan d ard izálásra a két-nem ű valóságos korösszetételű (megfigyelt vagy modell) stabil népesség konstruálásában. A szerző b em u tatja a szükséges, viszonylag egyszerű rekurziós eljárást és Svédország 1973. évi ad a tain ak felhasználásával num erikus példával illu szt­ rá lja módszerét. U tal rá, hogy korábban az E gyesült Á llam okban több egym ást követő év adataival ellenőrizték a m ódszert és az eredm ényt kielégítőnek ta ­ lálták. A cikkben m egism ert modell a term ékenységnek csak k o r és nem sze­ rinti változását veszi figyelem be, de záró m egjegyzéseiben a szerző közli, hogy megfelelő adatok birtokában a családi állapotra, h ázasság tartam ra, tá rsa d alm i­ gazdasági stá tu sra és egyéb változókra is kiterjeszthető. Sz. K. SWEDLUND, A. C.: Historical demography as population ecology. (A tö rtén eti dem ográfia m int populációökológia.) — A nnual Review of Anthropology. Vol. 7. 1978. 137—173. p. Az interdiszciplináris term észetű tém a — a népesség ökológiai szem lé­ lete — a dem ográfiai változásokat és jelenségeket a környezettel összefüggés­ ben vizsgálja. K özponti kérdése tehát, hogy az em ber hogyan és m ilyen si­ kerrel. vagy sikertelenül alkalm azkodik környezetéhez. így válik fontossá a tö r­ téneti dem ográfia és az antropológia — illetve az azokban alkalm azott m ód­ szerek közötti kapcsolat. A történeti dem ográfia eddigi eredm ényeit egyáltalán nem kisebbítve — a további k utatások érdekében — rá m u ta t néhány olyan pontra, ahol tovább kell lépni. Többek vélem ényére hivatkozik, am ikor m egállapítja, hogy a tö r­ téneti dem ográfiai kutatások nagyrésze in d u k tív és erősen leíró jellegű volt. hasonlóan az etnográfiai hagyom ányokhoz az antropológián belül. A populációökológiában a tö rtén eti dem ográfia lehet, hogy nem sokkal több m int ad atfo rrás ahhoz, hogy m egvizsgáljunk számos társadalm i és bioló­ giai elm életet, viszont sem m ivel sem kevesebb, m in t egyik legjobb ad atfo rrás a társadalm i és biológiai változások longitudinális tanulm ányozásához. P ro b ­ lém a lehet itt az adatok m egbízhatósága, nagyon sok tan u lm án y bizonyítja azonban, hogy összehasonlítható és reális eredm ényeket lehet kapni. Az em beri populációökológiai vizsgálat m odelljének három dim enziós se­ m atikus á b rá já n azt m u ta tja be a szerző, hogy hogyan lehet egyidejűleg leg­ alább három féle kom ponens összefüggéseit vizsgálni. A három dim enziós m átrix elem eit a k u ta tás célja szerint lehet m egválasztani. A bem u tato tt sém án egyik dimenzió a népességi jellem zőké (pl. növekedés, sűrűség, stru k tú ra), a m ásik az elemzés egységéé (pl. egyén, család, csoport stb.), a harm adikon a g azda­ sági integráció szintjét (pl. gyűjtögető, feudális, m odern piaci stb.) jelöli. T öb­ ben dolgoztak m á r ki adaptációs m odellt is ilyenféle ökológiai keretben. Ezek alapgondolata, hogy a populáció dem ográfiailag „válaszol” — tudatosan vagy öntudatlanul — a környezeti hatásokra.

I R O D A L O M

283

A továbbiakban részletesen ism erteti a hagyom ányosan fogalm azott k é r­ désekre vonatkozó kutatáso k at és az azokból általánossá v ált ism eretek et a dem ográfia fő tém akörei szerint: a halandóság, term ékenység, vándorlás, nö­ vekedés „tö rtén eti” szem léletű elemzéseit. M ajd rá té r az ú jo n n an fogalm azott kérdésekre, m elyek m ár a népesség és az anyagi jav ak alak u lásán ak fo ly a­ m a tait kölcsönhatásuk, és a hatás irán y a szerint vetik össze. P éldául oka, vagy következm énye-e a népességi nyom ás a gazdasági változásoknak. Itt em líti a vizsgálatok olyan irányzatát, ahol a közgazdaságtantól kölcsönzött „kereslet­ k ín á la t” görbékhez hasonlóan dolgozzák fel az összefüggéseket. P éld át és áb rát m u tat be a szerző, ism erteti sa já t javaslatait, kiem elve például az anyagi fo r­ rásoknak a népesedési reagálás szem pontjából fontos tulajdonságát, az „ú jraterm elhetőségét”, és ennek jelzésére szolgáló „elaszticitási koefficiens” szám í­ tá sát ajánlja. A gabona például a „legrugalm asabb”, és legkönnyebben ú jra ­ term elhető, a fö ldterület a legkevésbé. E szerint az várható, hogy a rövidtávú gabon ahiányra a népesség válasza az újraterm elés, az intenzitás növelése lesz, m íg a hosszú távú term őföld-hiányra a reakció a term ékenység csökkenése vagy a kivándorlás lesz. Az általános populációökológiai vizsgálatok hangsúlyozzák a környezeti tényezők m ellett a genetikai faktorok szerepét is, ami a különböző genotípusok esetén a környezeti szelektív ágensekkel együtt alak ítja ki a differenciális te r­ m ékenységet és halandóságot, am i viszont a növekedési arán y m eghatározója. A szelekció vizsgálata azonban igen nehéz — bár nem leh etetlen ; kevéssé is­ m erjü k az egyes genotípusok szelekciós koefficienseit, különösen a te rm ék en y ­ ség és halandóság „örökölhetősége” tekintetében. Számos k u ta tás folyik azon­ ban ebben az irán y b an is. A tanulm ány befejező részében a szerző tulajdonképpen a kutatói szem ­ lélet k ét fő irá n y á t állítja egym ás mellé. Az egyik a leíró jellegű, „jó ad a to k at” „m egelevenítő”, intenzív adatgyűjtésen alapuló egyedi elemzés, a talán hagyo­ m ányosnak nevezhető tö rtén eti dem ográfiai kutatás. A m ásik, az ú jabb irá n y ­ zat a hipotézisek, m odellek segítségével való kiprób álásán ak deduktív m ód­ szere. Szerző elfogadja az első szem lélet képviselőinek vélem ényét, hogy szük­ ség van nagyon sok jó leíró vizsgálatra —• m ert kevés ilyen v an ; de szem be­ száll azzal az állításukkal, hogy a tudom ány m a még éretlen a széles körű elm életi m ódszerekre. Szerinte kívánatos, hogy elm életek és hipotézisek elfo­ gadhatóságát vagy cáfolhatóságát m egvizsgáljuk. Á ltalános m odelleket ellen­ őrizni pedig csak akkor lehet, ha előbb m egszerkesztettük a m odellt. A szá­ m ítástechnika pedig m a m ár készen áll arra, hogy az összefüggések k v an titatív elem zéséhez segítséget nyújtson. H. L. THO RNTO N, A.: Marital dissolution, remarriage, and childbearing. (A házas­ ság felbom lása, újraházasodás és gyerm ekszülés.) — Demography. 1978. No. 3. 361—380. p. A m ásodik világháború óta lezajlott nagy hord erejű társad alm i változá­ sok nem hagyták érin tetlen ü l az am erikai családokat sem. K ülönösen figye­ lem re m éltóak voltak azok a változások, am elyek a házasságok m egszűnésé­ nek m ódjaiban tö rtén tek : m a a házasságok jelentős része különéléssel vagy v á ­ lással végződik. Preston (1975) becslése szerint, ha az 1973. évi válási a rá n y ­ szám ok állandósulnának, a házaságoknak m integy 40 százaléka végződne v á ­ lással. A házasságok instab ilitásán ak a term ékenységre gyakorolt h atásá t m ár eddig is igen sokat vizsgálták az Egyesült Á llam okban. Ezek a k u tatáso k abból a hallgatólagosan elfogadott hipotézisből in d u ltak ki, hogy a házasság felbom ­ lásán ak csökkentenie kell az érin tett nők term ékenységét, m ivel egy m agas term ékenységű csoportból egy alacsonyabba kerülnek. Az ilyen nők befejezett családnagyságát — am ennyiben h átralevő életükben nem kötnének h ázassá­ got — végső soron a házasság felbom lásáig elért term ékenységük és az illegi­ tim születések arán y a határo zn á meg. Azok a nők viszont, akik ú jraházasodnak, új házasságukban p ótolhatják elm arad t szüléseiket, és befejezett családnagysá-

284

I RODALOM

guk a házasságok között eltöltött id ő tartam hosszától, v alam in t az új házasság­ ban követett term ékenységi m agatartásu k tó l függ. Á ltalában az tapasztalható, hogy a vizsgálati eredm ények a m egfigyelt régiótól függően változnak. B arbadosban és E quadorban végzett vizsgálatok szerint a többszöri házasodás ténylegesen m agasabb term ékenységet eredm é­ nyezett. M alaysiában, T hailandban. Indiában. Közép- és D él-A m erikában és az Egyesült Á llam okban viszont a házasságfelbom lás és a term ékenység között negatív összefüggést állap íto ttak meg, még ú jraházasodás esetében is. Ezeknek a következtetéseknek a helyessége azonban kétséges, mivel kizárólag a házas­ ság felbom lása utáni term ékenységi m ag atartás megfigyelésén alap u ln ak és fi­ gyelm en kívül hagyják, hogy az instabil házasságban élők term ékenysége eltér a stabil házasságban élőkétől. A szerző szerint m ár a házasság tényleges felbom lása előtt m egkezdődik az a folyam at, am ely a házasság felbom lása utáni term ékenység színvonalát m eghatározza. A házastársi viszony m egrom lását kifejező családi konfliktusok ugyanis m á r a házasságon belül a term ék en ység csökkenésére vezethetnek, a k á r a nem i érintkezések ritkulása, a k á r a teherbeesés elkerülését célzó h a té ­ konyabb fogam zásgátlók, abortusz gyakoribb alkalm azása m iatt. E m egfontolás alap ján a felbom lott házasságú nők term ékenységi gyakor­ la tát legalább három egym ást követő szakaszban látszik célszerűnek vizsgláni: 1. term ékenység a házassági kapcsolat m egrom lása elő tt; 2. term ékenység a házasság felbom lása folyam án; 3. term ékenység a házasság felbom lása után. A szerző tanulm ányában m egkísérelte m indhárom term ékenységi időszak sajátosságait feltárni. Elem zéseiben elsősorban a 6572 v alah a házas nőre k ite r­ jedő 1970. évi N ational F ertility Study ad a ta it h asználta fel, m ivel az 1965. évi hasonló felvétel csupán a jelenleg házas nőket vonta a m egfigyelés körébe. E felvételek anyaga a m egkérdezettek teljes házasság és term ékenység tö rté n e­ téről részletes adatokat tartalm azott, am i lehetőséget adott a szerzőnek arra, hogy a felbom lott házasságú különélő, elv ált — nők term ékenységét össze­ hasonlítsa a stabil házasságban élő nőkével az első házasságkötéstől szám ított m integy 20 éves időtartam on belül. Az összehasonlítást a felbom lott házasságú nők k u m ulált gyerm ekszám ának az azonos h ázasság tartam ú stabil házasság­ ban élő nők átlagos gyerm ekszám ára sta n d ard izált ad atai alap ján végezte, s a házasságtartam on kívül m egvizsgálta néhány m ás fak to r — faj, iskolai vég­ zettség, vallás, első házasságkötési életkor — h atásá t is. A vizsgálat első szakaszában a szerző összehasonlította a stabil házas­ ságban élő nők által szült gyerm ekek átlagos szám át a velük azonos házas­ ság tartam ú különélő nők gyerm ekszám ával a különélés m egkezdését megelőző 18 és az azt követő 6 hónapos időinterv allu m között. A szerző feltételezése szerint ez a kétéves in terv allu m m egfelelően rep rez en tá lja a v álást megelőző nagy családi konfliktusok idejét, am elyeknek term ékenységi k ih atásu k is lehet. Az eredm ények valóban azt m u tatták , hogy a különélés m egkezdése előtt 18 hónappal még nem volt különbség a stabil és az in stab il házasságban élő nők term ékenysége között. Ettől az időponttól kezdve azonban az in stab il házasság­ ban élő nők term ékenysége m inden társad alm i és szociális k ategóriában alatta m a ra d t a stabil házasságban élőkének. A csökkenés m értéke an n ál nagyobb volt, m inél rövidebb házasságtartam u tá n k övetkezett be a különélés. F ehér nőknél átlagosan 18, nem fehéreknél átlagosan 15 százalékos visszaesés kö v et­ kezett be. A különélés m egkezdése és a válás kim ondása között a term ék en y ­ ség csökkenésének m értéke nem feh ér nőknél jelentősebb volt, m in t feh érek ­ nél. Ez elsősorban a fehér nők különélést követő gyorsabb válásával és stabil házasságban is alacsonyabb gyerm ekszám ával m agyarázható. M inthogy a befejezett családnagyság m éréséhez szükséges adatok nem állta k rendelkezésre, a szerző azt a hipotézist alkalm azta, hogy az első házas­ ság m egkötését követő 17 év a la tt elért k u m u latív gyerm ekszám megfelelően rep rezen tálja a befejezett gyerm ekszám ot. Az 1970-es felvételben m egkérdezett nők esetében fehéreknél a te rm é­ kenység színvonala az első házasság m egkötését követő 17 év elteltével főként attól függött, hogy újraházasodás tö rtént-e. Az ú jrah ázaso d o tt nők term ék en y ­ sége ugyanis olyan m agas volt, hogy ellensúlyozta azoknak a nőknek a te r­ m ékenységkiesését, akik nem kötöttek ú jra házasságot, s így végeredm ényben

IRODALOM

285

a stabil házasságban élő nőkével azonos term ékenységet értek el (gyerm ekszám stabil házasságban 3,24, instabil házasságot követően 3,23). A zt lehet teh át m ondani, hogy az ú jraházasodott fehér nők pótolták az előző házasságuk m iatt elm arad t szüléseiket. Ezzel szem ben a nem -fehér nők még ú jrah ázaso d ás ese­ tében sem tu d tá k pótolni a születéskieséseket, term ékenységük egyharm addal alacsonyabb volt, m int az a potenciális term ékenység, am elyet stabil házas­ ságban elérhettek volna (gyerm ekszám stabil házasságban 4,88, instabil házas­ ságot követően 3,(14). A befejezett családnagyság m éréséhez a szerző a stabil és a felbom lott házasságéi nők tervezett gyerm ekszám ra vonatkozó v álaszait is felhasználta. B ár az adatok m egerősíteni látszanak azt a hipotézist, hogy az újraházasodás inkább növeli, m int csökkenti a családnagyságot, a szerző szerint nem biztos, hogy a tervek realizálódnak is. A két felvétel ném ileg egym ásnak ellentm ondó eredm ényei is a rra intenek, hogy a fenti következtetés még további m egalapo­ zást kíván. A szerző elem zéseiből azt az általánosítható konzekvenciát vonja le, hogy olyan népességben, am elyben az újraházasodási arányszám ok alacsonyak, a sta ­ bil házasságok term ékenysége m agas és a családtervezés korlátozott, a h ázas­ ság felbom lása lényegesen csökkentheti a gyerm ekszám ot. Más népességekben viszont, am elyekben a term ékenység alacsony, a családtervezés elterjed t és az ú jraházasodás gyors, a term ékenységet sokkal inkább a szokások és a k ív á n ­ ságok határozzák meg, m int m aga a házasság felbom lásának ténye. H a v a la ­ mely társadalom ban az általánosan elfogadott szokás, hogy m inden házasság­ ból gyerm ek szárm azzon, a többszöri házasságkötés ténylegesen növelheti a te r­ m ékenységet. CS. M. W IL K IN SO N , L. P.: Classical approaches to population and fam ily planning. (Népesedési kérdések és a családtervezés klasszikus megközelítése.) — Population and Development Review. 1978. No. 3. 439—455. p. A népesedési helyzet és a népesedési helyzet befolyásolásának állam i le­ hetőségei és m ódszerei m ár időszám ítás előtt is fog lalk o ztatták a kor neves tudósait, filozófusait. Az ókori G örögországban a viszonylag kedvező létfeltételek a népesség igen gyors növekedéséhez vezettek. A kis hegyek közé beékelt városállam okban azonban ham arosan túlnépesedés jelentkezett. A feszültséget gyarm atosítással, területszerzéssel vezették le, de az i. e. 6. század tá já n objektív okok kö v et­ keztében ez az út is já rh a ta tla n n a k bizonyult. Ily módon a körülm ények az állam ok vezetőit és gondolkodóit a rra kényszerítették, hogy fellépjenek a tú l­ népesedés ellen és a népesség optim ális szám ának k ia lak ításá ra törekedjenek. Igen sajnálatos, hogy az e cél érdekében foganatosított intézkedések m ind a mai napig ism eretlenek előttünk. Az azonban bizonyos, hogy a népességszám ot m eghatározó elm életek m indig m esszem enően figyelem be v ették az uralkodó osztály jó létét biztosító szem pontokat. Platón például a Politeia c. m űvében korlátozni k ív á n ja az elit réteg házasságkötéseit és nem i érintkezéseik szám át olyan szabályok szerint, am elyek egy stabil népességszám ot biztosítanának, figyelem bevéve a háborúk, járványok, stb. veszteségeit is. Arisztotelész Platónt bírálv a kifejti, hogy a népesség optim ális szám át prognosztizálva kell m eghatározni, figyelem be véve a gyerm ekhalandóság és a steril házasságok szám ának v árh ató alak u lását is. Arisztotelész Platónhoz h a ­ sonlóan csak a túlnépesedés kérdésével foglalkozik, s nem érinti az alulnépesedés lehetőségét és következm ényét. A népesedési elm életek m indig szorosan kapcsolódtak az adott történelm i szituációhoz s értékelésük csak az utóbbi ism eretében lehetséges. Ezt bizonyítja, hogy az i. e. 2. században, m ajd pedig A ugustus a la tt a gazdasági okok, illetve a polgárháború m iatt bekövetkezett népességszám csökkenés az eddigiekkel m ind koncepciójában m ind gyakorlatában ellentétes népesedéspolitikai gya­ k o rlato t v álto tt ki. olyan pro n atalista népesedéspolitikát, am ely sú jtja a n ő t­ leneket és a gyerm ektelen házaspárokat és előnyöket biztosít a h árom - és többgyerm ekes családoknak.

286

F I G Y E L Ő

Az an tik állam okban erőteljesen élt a pozitív és negatív eugenetika el­ m élete és gyakorlata. Az egészséges utódok nem zése céljából csak bizonyos korinterv allu m b an ta rto ttá k k ívánatosnak gyerm ekek v ilág rah o zatalát (Platon szerint pl. nőnél 20—40 év között, férfiak n ál m axim um 50 évig), fogyatékos gyerm ekeket pedig az istenek b ü ntetésének ta rto tták , sőt tevőlegesen is hozzá­ já ru lta k m ielőbbi halálukhoz (lásd S párta). A rendelkezésre álló adatok, források azt bizonyítják, hogy az ókori gö­ rög és róm ai családok körében a kétgyerm ekes családeszm ény v ált általánossá — egy fiú és egy lány, esetleg csak egy fiú — és ez a viszonylag alacsony gyerm ekszám felveti azt a kérdést, hogy volt-e születésszabályozás, és ha igen, m ilyen születésszabályozási m ódszereket alkalm aztak. Irodalm i forrásokból m egállapítható, hogy a születésszabályozás g y ak o rlata elterjed t volt, így pl. an n ak legegyszerűbb változata: az önm egtartóztatás. Igen érdekes azonban, hogy egészen az utóbbi időkig N yugaton oly e lte r­ je d t coitus in te rru p tu st a klasszikus irodalom nem em líti meg. A szerző véle­ m énye szerint ennek két oka lehet. E lképzelhető ugyanis, hogy an n y ira á lta lá ­ nos és m indennapi volt, hogy az írók azért nem ta rto ttá k em lítésre m éltónak, de lehetséges, hogy v alójában nem is volt ism eretes. Soranus, a legnagyobb ókori szakértő születésszabályozási kérdésekben az úgynevezett n ap tári m ódszert javasolja, m elynek hatékonysága azonban a k o ra ­ beli higiéniás feltételek m ellett erősen m egkérdőjelezhető. H asználatosak vol­ ta k em ellett in tra u te rin kém iai és fizikai eszközök, anyagok m in t pl. m irtu sz­ olaj és fehér ólom, citrom sav, méz, tim só stb. K ülön em lítést kell tenni a születésszabályozás két m eglehetősen d rasz­ tikus m ódjáról is, m int az újszülöttgyilkosságról és az abortuszról. Az előbbi csak n ap jain k b a n tű n ik m egdöbbentőnek, az ókori görögöknél és róm aiaknál szinte m indennapos gyakorlat volt, különösen lánygyerm ekek esetében. A köz­ m ondás szerint ugyanis „m indenki, még a szegény is felneveli a fiúgyerm eket, de m indenki, még a gazdag is m egszabadul a lánygyerm ektől”. K orabeli forrásokból m egállapítható, hogy a nem kív án t csecsemők m eg­ ölése társadalm ilag, m orálisan kevésbé elítélendő cselekedetnek szám ított m int a terhesség m űvi m egszakítása. Az újszülöttgyilkosság előnyösebb megoldási form a volt, azért is, m ert a m egszületett gyerm ek nem ének, fizikai és egész­ ségi állapo tának ism eretében könnyebb volt dönteni, m int a m ég ism eretlen m agzatról. A nnak ellenére, hogy a korabeli beavatkozási form ák, m ódszerek m eglehetősen drasztikusak és az anya életére nézve veszélyesek voltak m ind A thénban, m ind Róm ában, m eglehetősen általános volt a terheségm egszakítás, m int a születésszabályozás szélsőséges form ája. Nem tu d ju k bizonyosan, hogy A thénban legális vagy illegális volt-e az abortusz, de a feljegyzések arról ta ­ núskodnak, hogy a róm ai törvények b ö rtö n b ü n tetés terh e m ellett tiltották. P. M.

DEM OGRÁFIAI FOLYÓIRATSZEMLE

DEMOGRAFIE a Csehszlovák Szövetségi S tatisztik ai H ivatal folyóirata 1979. No. 1. PODZ1MEK, J.: A csehszlovák statisztika h atv an esztendeje. SRB.V.: T erm ékenységi vizsgálatok. 1. rész. LE SN Y, I.: H ajadonok n upcialitása C sehszlovákiában a II. v ilágháború után és ennek kapcsolata az első szülés szerinti term ékenységgel. P E L IK Á N , J.: Az ifjúsági ta k arék b etétek tíz esztendeje. SCHÜLLER, V,— PROKOPEC ,J.—D Y T R YC H , Z.: A házasságok felbom lásá­ nak okai hosszú távon Prágában. Z U Z Á N K O V Á , N.: A m unkán kívüli balesetek és trendjük. X. D em ográfiai K onferencia P rág áb an a cseh és szlovák terü letek u rb a ­ nizációja tárgyában.

I R O D A L O M

287

DEMOGRAPHY az A m erikai Népességi T ársaság folyóirata 1978. No. 4. E A ST E R L IN , R. A.: M ilyen lesz az 1984-es év, te k in te tte l a k o rstu k tu ra ú jabb torzulásainak társadalm i-gazdasági következm ényeire. RYDER, N. B.: A családtervezési státusz figyelem bevételével szerkesztett te r­ m ékenységi modell. CARD, J. J.: A term ékenységgel kapcsolatos attitű d ö k és m ag atartás befo­ lyásolhatósága egy, az U SA -ba bevándorolt Fülöp-szigeti népcsoport m in ­ tájában. CURRY, J. P.—SCR1VEN, G. D.: összefüggés a városi b érh ázak b an való la ­ kás és a term ékenység közt négerek, m exikói-am erik aiak és egyéb am e­ rik aiak esetében, a W isconsin-állam beli R acine-ben. BOULIER, В.—ROSENZW EIG, M. R.: Életkor, biológiai tényezők és a te rm é­ kenység társadalm i-gazdasági tényezői: a k u m u latív term ékenység egy új m érőszám ának alkalm azása a családnagyság em pirikus elemzésére. G OLDMAN, N.: Egy népesség intrinsic növekedési rá tá já n a k becslése az idő­ sebb és fiatalab b leánytestvérek átlagos számából. M A N Y E N Y E NTOZ1, J. P.: A D em ény—S h o rter-féle és a „három cenzus” m ód­ szer alkalm azása az életkor-adatok korrigálására. CLOGG, С. C.: A rányszám ok kiigazítása m ultiplikatív m odellek alkalm azásával. M IT R A , S.: Egy két nem szerinti stabil népességi modell. K R A L Y , E. P.—NO RRIS, D. A.: A B rass-féle halandósági becslések k ié rték e­ lése csökkenő halandóság esetén. KIM, Y. J.—SY K E S, Z. M.: Speciális népességek d in am ik ája egységnyi nettó reprodukciós együttható esetén. FREY, W. H.: Népességmozgás, valam in t a városközpont és a szuburbia közötti népességátrendeződés: egy analitikus m ódszer alkalm azása. BIG G AR, J. C.—B1ASIOLL1, F. C.: A m etropólisi te rü lete k népességének d ekon­ centrációja: kis te rü lete k szerinti bevándorlás és a központi városból a p erem re irányuló m obilitás szerkezete az USA déli S tan d ard M etropólisi S tatisztikai T erületein. FUGU1TT, G. V.—BEALE, C. L.: A nem -m etropólisi te rü letek h ez tartozó v áro ­ sok és falvak népesedési tren d jei az USA szubrégióiban. M IT R A , S.: Rövid megjegyzés a T aeuber-paradoxonn al kapcsolatban. SCHOEN,R.: H alandósági táb lák szám ítása C hiang a -já n a k m egfigyelt rátá k alapján való becsléséből. POSTON, D. L.—WHITE, R.: Belföldi m u nkaerő-kín álat, a lé tfen n ta rtás szer­ vezettsége és a népesség átrendeződése A m erika nem -m etropólisi te rü le ­ tein: a vándorlás ökológiai elm életének kiterjesztése.

POPULATION a fran cia D em ográfiai Intézet folyóirata 1979. No. 1. B IR A B E N , J.—N.: Esszé az em beriség szám ának alakulásáról. JEGOUZO, G.: P arasztok nőtlensége 1975-ben. BO URGEOIS-PICHAT, J.— CH A P R O N ,J. E.: A nem zeti jövedelem elosztása a tőke és a m unka közt és ennek alkalm azása a n yugdíjrendszerek fi­ nanszírozására. COLLOMB, Ph., Az A ude megye nyugati részéből k ivándorlók vizsgálata ti­ zenkilenc esztendő m últán. LE BR A S, H.: A születési arányszám valódi term észete. V A L L IN , J.: M orbiditás a P árizsi Régióban. A Központi B etegbiztosítási P énz­ tá r sta tisz tik á já n ak érdem e és jelentősége. ROUSEL, L.: Új nem zedékek és hagyom ányos házasság. Felm érés a 18—30 év közti fiatalok körében. Az INED egy tan u lm á n y án a k bem utatása. FESTY, P.: A nyugati országok term ékenysége 1870—1970 között. Az INED egy ta n u lm án y án ak bem utatása.

288

IR O D A L O M

L A R D IN O IS, R.: A családtervezés társad alm i hasznossága Indiában. M IR A N D A , A.: Sri L anka új halandósági táblái. BLAN C, R.: H iányok az Egyesült Á llam ok népszám lálásaiban. GARENNE, M.: Az algériai term ékenység elem zése korrespondencia m ódszer­ rel. LEFEBRE, A .—S A U V Y , A.: A fran cia népesség perspektívái. CH ESNAIS, J .—C.: A népesség m eghatszorozódása ötven év a la tt: K enya esete. POPULATION AND DEVELOPMENT REVIEW az A m erikai N épesedési T anács folyóirata 1978. No. 2. KU ZNETS, S.: A családháztartások nagysága és k o rstru k tú rá ja : összehason­ lító kutatások. AÍRD, J. S.: T erm ékenységcsökkenés és születésszabályozás a K ínai Népköztársaságban. GOODSTADT, L. F.: H ivatalos célok, ad ato k és politikai törekvések K ína n é­ pességnövekedésével kapcsolatban: kiértékelés. N O R T M A N , D. L. A születési rátáv al kapcsolatos ú jab b célok In diában : elem ­ zés. VEIL, S.: E m beri jogok, ideológia és népesedéspolitika. RYD ER, N. B.: Az am erikai term ékenység idősoráról (J. B lake és P. Das G upta válaszával). CASSEN, R. H.: A népességváltozások legújabb tren d jei és okai. 1978. No. 3. SC R IM SH A W , S. C. M.: C secsem őhalandóság és a családnagyság szabályozásá­ val kapcsolatos m agatartás. C A R V A L H O , J. A. M. de—WOOD, Ch. H.: H alandóság, jövedelem elosztás és fa ­ lusi-városi lakóhely B razíliában. CAIN, M. T.: H áztartási életciklus és gazdasági m obilitás Banglades mezőgaz­ dasági területein. W IL K IN S O N , L. P.: A népesedési kérdések és a családtervezés klasszikus m eg­ közelítései. TH A D A N I, V. N.: Az érzelem logikája: a család és társad alo m átalakulása. NOTESTEIN, F. W.: 3. Jo h n D. Rockefeller szem élyes m éltatása. ROCKEFELLER, J. D.: A fejlődő világ szerepe a népességnövekedésben. A rchívum : A népesség csökkenésének gazdasági következm ényei.

POPULATION ET FAMILLE a belga Népesség- és C saládkutató K özpont folyóirata 1978. No. 2. (44.) LEPAG E ,Y.: A házasság előtti m obilitás. V ázlat. V A N HOUTE-M1NET, M — WUNSCH, G.: A felnőttkori férfi halandóság okai és regionális m eghatározói. 2. rész. JU LEM O NT, G.: Országos T erm ékenységi V izsgálat. XIV. rész. T e rm é k en y ­ ségi norm ák és a m ag atartási szándékok előrejelző értéke. K R IS H N A N , P.: A háború és a gazdasági depresszió h atásai K anada házasság kötési arán y szám aira: m akroelem zés.

I R O D A L O M

289

STANOVNISTVO a jugoszláv T ársadalom tudom ányi Intézet D em ográfiai K utató K özpontjának folyóirata 1975. 3—4. és 1976. 1—2. szám M AC U RA , M.: A népességtudom ány m ultidiszciplináris o k tatásán ak problém ája. BREZN1K, D.: A népm ozgalom tren d jei a Szerb Szocialista K öztársaságban és a problém ák m egoldására hozott intézkedések. VOGELN1K, D.: A faluból városba irányuló vándorlási folyam atok 1961—1971 közt Jugoszláviában és elemzésük. RASEV1C, M.: Népesedés, foglalkoztatottság és fejlődés, az arab országokban. K A P O R -S T A N U L O V IC , N.: H ázasság és családi viszonyok, különös te k in te t­ tel a házasságban tan ú síto tt reproduktív m agtartásra. S T A M P A R , D.: A datok az ism ételt abortuszokról a H orvát Szocialista K ö ztár­ saságban. FERENCEV1C-NIKASINOV1C, S. — P A V L O V , M. — R A D O V A N O V IC , Z. — S1MIC, I.: Különböző nem zetiségű nők m űvi abortuszai V ojvodinában. BEGOVIC, N.: Foglalkoztatottság és m unkavállalás m in t a fejlesztés és gazdál­ kodás tényezői. RANC1C, M.: A Szerb Szocialista K öztársaság falusi lakosságának n éhány je l­ lemzője. C1RIC, J. V.: A települések m eghatározásának problém ája. M IL A N O V IC , D.: A m ai vándorlási folyam atok a K raljevoi területen. 1SLJAMI, H.: K ísérlet dem ográfiai tipológia k ialak ításá ra Koszovo területén. K R N E T A , M.: A Szerb Szocialista K öztársaság m ezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenységet folytató lakosságának k o n stru k tu rájáb an hosszú távon beállott változása. KO VACIC, Z.: Növekedési m á trix alkalm azása a dem ográfiában. SENTIC, M.: Tanácskozás az em ber azon alkotm ányos joga érvényesísének jogi aspektusairól, hogy szabadon dönthessen gyerm ekei világrahozataláról. BREZN1K, D A Nemzetközi N épességtudom ányi Unió kongresszusa, Mexikó, 1977. augusztus 8—13. L1VODA, S.: Inform ációk a m ezőgazdasági dolgozók társadalom biztosítási n y ugdíjának bevezetéséről E urópában.

STUDIA DEMOGRAFICZNE a Lengyel Tudom ányos A kadém ia D em ográfiai B izottságának folyóirata 1978. No. 51. BO RO W SKI, S.: A házas term ékenység tényezőinek változása a családképzés szakaszaitól függően. VIELROSE, E.: A gazdaságilag in aktív népesség. DZ1ENIO, K. —• FIEJKA, Z.: A m unkaerő hosszú táv ú stru k tu rális változásait m eghatározó tényezők Lengyelországban, az európai dem ográfiai tren d ek hátterével. KEDELSK1, M.: F érfiak gazdaságilag aktív élettartam a p aram éterein ek k ísé r­ leti becslése, regionális aspektusban. CHOR1EW, B. S.: A vándorm ozgalom fogalm a m inden form ájában. ENGLERT, E. — P A R A D Y S Z , J.: K ettős regionális dem om etriai táblák. S Z A J N O W S K A , A. Z.: K ísérlet entrópia-m érőszám ok alkalm azására, a felső­ sziléziai konurbációba való vándorlások m érésére. SIEN K IE W IC Z , К.: Ü jraházasodások Lengyelországban. SULOWSK1, Z.: A Nemzetközi T örténeti D em ográfiai B izottság nem zetközi kollokvium a K olozsvárott, 1977. szeptem ber 5—9. közt a tö rtén eti dem o­ gráfia forrásai tárgyában.

I N D E X 25 191

D E M O G R A F I A M e g je le n ik n e g y e d é v e n k é n t F e le lő s s z e r k e s z tő : D r. S z a b a d y E g o n S z e r k e s z tő s é g : B u d a p e s t, K S H N é p e s s é g tu d o m á n y i K u ta tó I n té z e t, V ., V e re s P á ln é u tc a 10. P o s ta i ir á n y í t ó s z á m u n k : 1053 T e le f o n : 174-342 K ia d ó h iv a ta l : 1033 B u d a p e s t, K a s z á s u . 10—12. T e le f o n : 889-495 K ia d á s é r t f e le l a S ta tis z tik a i K ia d ó V á lla la t ig a z g a tó j a T e r j e s z ti a M a g y a r P o s ta . E lő f iz e th e tő b á r m e ly p o s ta h i v a ta ln á l, a k é z b e s ítő k n é l, a P o s t a h ír l a p ü z le te ib e n é s a P o s ta K ö z p o n ti H ír la p I r o d á n á l P o s ta i i r á n y í t ó s z á m : 1051 (KHT. B u d a p e s t V ., J ó z s e f n á d o r t é r l . P o s ta c í m : 1900 B u d a p e s t) k ö z v e tle n ü l v a g y p o s ta u t a lv á n y o n , v a la m in t á t u t a l á s s a l a K H I, 215—96162 p é n z f o r g a lm i je lz ő s z á m r a E lő fiz e té s i d íj f é lé v r e 74,— F t, e g é s z é v r e 148,— F t 79 2195 P á t r i a N y o m d a , B u d a p e s t F e le lő s v e z e tő : V a s s S á n d o r ig a z g a tó