(~23 3. Az ORSZÁGOS EÁNYÁszATı És KOHÁszATı EGYESÜLET LAPJA BUDAPEST OKTÓBER Hó. 42ıÉVFOLYAM. ^fˇ"

(~23 3 „^fˇ".

42ıÉVFOLYAM

Az ORSZÁGOS EÁNYÁszATı És KOHÁszATı EGYESÜLET LAPJA BUDAPEST. 1991. OKTÓBER Hó

'

'

I

-

O

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület .

0 N

.

I 0 D E'

a Műszaki és Természettudomány! Egyesületek Szovetsege tagjának lapja

Szerkesztőség: Budapest II., Fő u. 68. IV. em. 408. 1027

ALAPITOTTA: PÉCH ANTAL 1868-BAN

Teızmıı: zoı-7887, 201-zoıı, 284 men.

TARTALOM KISZELY GYULA: HEGEDÜS ZOLTÁN:

A diósgyőr--l`ııímori Vasmű 18-19. századi vasöntészete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 Bronzkori kemencélwen történő Olvasztás, olvasztókenıencél-1 a lxárpát-ınedeıv

SÉLEI ISTVÁN: VARGA FER EN( Í:

Topiczer János élete, ımınkássázga, életműve . . . . . . . Az öntödei szakosztúly története 1963-ig. IV. rész . . . . . . . . . . L . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hazai hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Műszaki és gazdasági hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Legrégibb kohászati műemlékünk, az újmassai kohó Köszöntés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

cében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 213 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . helyreállítása. . . . . . . . . . . . .. .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

223 217 222 225 228

Folyóiratszemle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228 A BKL Kohászat 6. és 7_8. számának ta1'tValıırııíl>(')l . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

B/UÍ

A szerkesztésért felelős: Kovács László. A szerkesztőség címe: Budapest II., Fő u. 68., IV. 408. Postacím: Budapest, Pf. 438, 1371 Kiadja: a Delta Kft., 1053 Budapest, Kossuth L. u. 17. Telefon: 117-4793 Felelős kiadó: Nemesné Nádor Mara igazgató Egri Nyomda 3301 Eger, Vincellériskola u. 3.

Felelős vezető: Kopka László

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelótizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), 1900 Budapest XIII., Lehel u.

10/A. - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással, a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelző-

számra. Egyes szám ára: 17,- Ft. Elõfizetés negyedévre: 51,-- Ft, fél évre: 102,- Ft, egész évre: 204,- Ft. Megjelenik havonta. Külföldön terjeszti a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, 1389 Budapest, Pf. 149

Hirdetések felvétele az MTESZ-Press Sajtó- és Reklámügynökségen, 1027 Budapest, Fõ u. 68. Telefon: 201-7083

| |

index: zs 158 HU ıssN 0878-9504

| |

Šzerkesztésért felelős:

aıiımisııııı is ımıııisınıı ınvuıı

DR. KOVÁCS TIBOR

1

Kontrollszerkesztõ: DR. LENGYELNÉ KISS KATALIN Szerkesztőbizottság' -

u

A

mi

AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI Es KOHÁSZATI EGYESULETLAPJA .

ı

.

A diósgyőr-hámori Vasmű 18-19. KISZELY

A Würzburgban született Fazola (Fassola) Henrik hozta létre 1772-ben az első vasművet Borsod vármegyében. Szentlélek pusztán. Az elégtelen vizierő miatt 1814-ben egy másik helyen új nagyolvasztót építettek az elhunyt Fazola Henrik fia. Frigyes felügyeletével. A nagyolvasztókból öntvényeket is öntöttek, Újmassán kúpolókemence is volt. A hámori vasművet a diósgyőri vasgyár felépítése után, 1871-ben megsziintették.

vaskohászat

rnegalapítója, Fazola

Henrik 1730-ban született Würzburgban. A vasművességet választotta élethivatásának (1. ábra). Würzburgban Oegg János György mester az ottani püspökség részére készített kovácsolt vasrácsos kapuin az ágasbogas, naturalisztikus díszítőelemek gazdag pompájával állított remek emléket a délnémet vasrácskészítő iskolának. Ebből az iskolából került ki a magyarországi barokk vasművesség kiváló mestere. Fazola Henrik. Szülővárosában jelentős vasércbányászat és -feldolgozás is folyt, a vasipar iránti széles körű érdeklődése folytán Fazola a kovácsmesterségen kívül a vaskohászatot is igyekezett elsajátítani. Külföldi utazásain megismerkedett a stájer, a karintiai, a francia és a spanyol vaskohászat technikai eszközeivel és technológiájával is. Vándorlásai során kötött ismeretséget Barkóczy Ferenc egri püspökkel és főispánnal. Barkóczy, látva Fazola kiváló képességét, meghívta Egerbe a püspökség és a fejlődő város vasmunkáinak elkészítéséhez. ' Fazola 1758-ban költözött Egerbe, ahol a város és a püspökség részére számos művészi kovácsolt tárgyat készített. 1761-ben fejezte be vasművesmesterségének még ma is a világhírű remekét, az egri megyeháza két kovácsolt vaskapuját. Y

7

7

7

7

7'f:

ııııız

oi'

_.

U5 N QD\ 'N 93

GYULA

ˇ

'.

_

'

'

'

.

di vasöntészete

- ETO: 669.ı8z621.74 "17/18" Diósgyőr

1763-ban Barkóczy esztergomi érsek lett, utóda, Esterházy Károly folytatta Eger fejlesztését.

Fazola itt, de a püspökség más területén is számos megbízást kapott. Nagy gondot okozott Fazolának a vasanyag beszerzése a távoli csetneki és mecenzéfi hámorokból. Felmerült a gondolat, hogy

Eger közelében célszerű lenne vasművet létesíteni, hogy az ellátási gondokat megszüntessék [1]. Fazola, aki hires vasműves termékeivel 6-7 év

Fazola Henrik, a gyáralapító A borsodi

.`l

42. (ı24.) évfolyam 10. szám 1991. Októberi z

A rajzokat készítette: LOÓSZ JOYSEFNÉ

*~77

-

.

DR. BAKÓ KÁROLY, DR. HAVASI LÁSZLÓ, DR. KOVATS MIKLÓS, DR. NANDORI GYULA, PINTÉR ANDRÁS, DR. SÁNDOR JÓZSEF, DR. SZABÓ BOLT, DR, SZALAI GYULA. SZENDE GYÖRGY, DR. VORÖSNÉ DR. FARAGÓ ELZA.

“Í

.

.

7'

7

Kiszely Gyula technikatörténész, tud. főmunkatárs, Országos Műszaki Múzeum

alatt Egerben anyagi függetlenségre tett szert, 1765-ben kezdte meg a környező Mátra és Bükk hegységben a vasérckutatást. Fia, Fazola Frigyes atyja életrajzában erről így ír: „Veleszületett hajlamtól hajtva Magyarország amúgy is .gazdag .ásványkincseinek felkutatására törekedettý A kutatást azzal a célzattal végezte, hogy a fellelt ércekből olyan vasat gyártson, amely nemcsak a

1 1 1

1. ábra. Fazola Henrik, a gyáralapitó. Szobor az Öntödei Múzeumban

Bányászati és Kohúszati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

205

karintiai és stájerországait múlja felífıl. hanem az akkor annyira ismert spanyol és svéd vassal is egyenlő lenne” `[“.!].`

ne-e onnan jó szakembereket a felépítendő gyárába áttelepíteni [7]. Fazola ezzel a diósgyőri törzsmunkásság alapját kívánta biztosítani.

Fazola értesült arról, hogy Mária Temízia királynő 1767-ben, új bányák felkutatására rendeletet

A gyár tervezése és felépítése

adott ki, és ezt jutalomhoz is kötötte [3]. Fazola két esztendőn át folytatott- „veszélyes és fáradságos kutatást, amit siker koronázott. A legjobb kó-

szénfajtát, a palát zés -a leginkább keresett vasércet találta meg”, írja. fia emlékiratában. Fazola kutatásait saját költségén végezte, s az eredmények 1769-ben már meg is mutatkoztak. A kutatások eredményéről a királynői rendelet szellemében a szomolnoki bányafelügyelőség- útján je-

lentést tett. Előterjesztette azt a kérését,._hogy a kutatásokat Gyöngyös, Eger és Diósgyőr környékén folytathassa, és eredményei elismeréséül a császári és királyi bányamesteri címet elnyerhes-

se. A királynő az 1769. április 24-én kelt udvari dekrétumában az előterjesztést elfogadta, s közölte, hogy ha felfedezései a hevesi és borsodi hegyekben a kincstár számára hasznot hajtó 'üzemekké fejlődnek, úgy királyi bányamesterré nevezi ki, és ezenkívül nemcsak dicséretben részesíti, hanem arany éremmel "is megajándékozza. Fazola 1769-ben bejegyezteti jogát az upponyi Péter-bánya vasérckészletének kiművelésére, majd 1770ben újabb bányahelyeket szerez az upponyi határ-

ban [1]. Teljesült Fazola kívánsága. Sok nehézséggel és anyagi áldozattal megteremtette a vasműhöz szükséges ércbázist, és elnyerte Mária Teréziától az 1770. július 20-án kelt engedélyt a Vasmű felépí-

A gyár felépítésének alapjai már biztosítva voltak. és ennek elismeréséül az uralkodó 1770. de-

cember 28-i leiratában Fazolát évi 400 forint jaVadalmazással a Vasmű- és bányafelügyelői tisztségre faktorrá (üzemvezetővé) nevezte ki [8].

A gyár tervezési munkálatai

1770 májusában

kerültek abba a helyzetbe, hogy választani kel-

lett az olvasztó kérdésében. Az első terveket -- a selmecbányai főkamaragrófi hivatal irányítása alá tartozó Garam-menti Vaskohászati komplexumhoz tartozó kohászati egységek, különösen a róni-

ci Vasmű figyelembevételével - J. K. Reizııer bányagondnok készítette, aki két alternatívát ajánlott: 1. két, közvetlen acélgyártó bucakemence (2. ábra) és 2. faszenes nagyolvasztó és frisstűz (3. ábra) [9]. A Reízner-féle tervek közül Fazola a faszenes nagyolvasztót választotta. mert ez volt a korszerűbb. Az építkezési tervek szerint Szentlélek pusztán kellett Volna 1770-ben az építkezést megkezdeni, ahová a bécsi utasítás szerint az ősz folya-

mán ácsokat és kovácsokat küldtek. Az uradalom is megkezdte az építési anyagok szállítását, mészégetőket és faszénégetőket állítottak munkába

[10]. Az építkezés megkezclését azonban a tervek módosítása még gátolja.

téséhez [5]. „Kincstárunk hasznát és édes magyar hazánk javát több Vasbánya kiaknázásával óhajtjuk előmozdítani. ezért elhatároztuk, hogy a bőséges faanyaggal rendelkező diósgyőri kamarai uradalom területén: vasgyár létesíttessék . . . ” , írja a királynő. A felépített Vasmű igazgatásilag az alsó-magyarországi kamarai vasművek csoport-

“"i *M---

aiié-. o

iv..

jába tartozott, területileg pedig a szomolnoki bányafelügyelőséghez. Fazola hozta létre a 18. századi borsodi vasko-

“'

ft =

*fe E

hászat első vasművét. Borsodban 1778 táján egri görög és szerb kereskedők az 1774 óta művelt tapolcsányi Vasbánya hasznosítására Dédesen vasgyári társulatot alapították, 1790 táján egy olvasz-

tókemencét is felépítettek. 1792-ben gróf Keglevich Ádám Szilvásváradon, a Szalajka völgyében hámort épített fel, .amelyben a gömöri vasművek vasat dolgozzák fel, majd 1802,-ben felépítettek egy olvasztókemencét is. Csáky János gróf 1793ban Szendrőn létesít vasművet, 1799-ben kétbucakemencét állít fel a hozzá tartozó hámorokkal. Ez a Vasmű az alapító halála (1807) után hamarosan

pe

megszűnt.

Ez a három kis Vasmű a megye szempontjából nem bírt jelentőséggel, viszont a diósgyőri Vasmű évszázadokra kihatott nemcsak a megyére, de az egész országra is [6]. j Amikor Fazola már látta bécsi tárgyalásainak eredményességét, a Vasgyártás technológiájának jobb megismerése érdekében tanulmányozta a stájerországi

Eisenerzben

az élenjáró

vállalatok

munkáját, és tájékozódott arról, lehetséges len206

2. ábra. A

Szentlélek pusztán felépitendő egyik terve. J. K. Reizner rajza

vasgyár

Bäliyászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

Ífíí ` _ šzl

~

(_

1' `Í"-""

`3:

Fíílı

l

,\Í`\

za.-.v.\.„ vu t-

č<~z...z:+...>ıi„,.~% r Í `\“"",j"'~*~`.\ *F-..V, :Ji

11173 N'

~vk.n

P

.`-

"'

Ü

.

`„ |,:

?-==

-,..

D

..

"'~ıII

-

'_

hm.

ıı

'

,__

ı

.

"

_

7

`

H

.

_

:

>

.

;....`4 --1

_ `

` 'hu

.

V

«'3$.,?

`. 1.

lhupj

vi

'

ˇ'

3 ._

_

.

5

. v_

A

`

_ ııíi „t „< `

tt

-

Mg

..\ _, V. "

`

, `

-

z

'

"ˇ"ˇ"ˇ í

. .-4;->.

ˇ

.

"ˇ°`i`ˇ`ˇˇ`ˇ".`lM"*`

.

ıı-_-ıııı-az-4-ıı-ı-_. _„-~.-8-...„-.§áııJi'ıÁı;„`>So:«...

K...

. .. --

i

r ~

._ „„` a

E

ı~ı--

\

3. ábra. A faszenes

i.......„`....`Ã...

t,

~

till \é_«,,ére eldontötték. hogy a nagyolvasztot Szentlélek pusztán - a mai Ómassán -- a hámorokat a Garadna és a Szinva összefolyásánál - a mai Hámor területén - építik fel. Az építés kezdete 1771 szeptembere, mindkét helyen egyszerre indul meg a munka. A nagyolvasztó építésének irányításához Johan Georg Gfelner Steyerischer Hochofen-Meister-t alkalmazták. aki 1772 februárjára felépítette a nagyolvasztót., márciusban már megindult az üzem [4]. Az olvasztót az eredeti tervek szerint teljesen különállóan kellett volna felépíteni. A helyi kivitelezési lehetöségek azonban a hegyoldalhoz '

/`

_

1

É-, K.-._ _

`~

Í

I ˇ

ly... = 5

.

I

_

.4

..

ı

-

Ifýg

,

„

Híıı-O

f` ııı .-_- A

.lt ...J 7. `~.Aı

_

.

fó--'^~-ız`„„ı`-`

ˇ

.

`

nagyol-

vasztó és a frisstűz terve.

J. K. Reizner rajza

Az 1772-es év a felfutás és a próbagyártás éve. Az olvasztónál súlyos gond a vízellátás a fújtató-

nál, ez pedig annak a következménye, hogy

az

olvasztót duzzasztógát nélkül építették fel. A kezdeti üzemzavarok leküzdése után az 1774es év tekinthető a zavartalan és eredményes indulásnak. Megfelelő gyakorlattal rendelkező kohómestere az olvasztónak még nem volt. Ekkor szerződtették le a dobsinai Fischer János kohómestert.

valo hozzáépítést helyezték előnybe (4. ábra), Ez a megoldás azonban a későbbiekben több hiba forrásává vált. A mésztufarétegeken keresztül a kohótest vizet kapott, így a medencében - a korabeli dokumentumok szerint -- hidrogénfejlődés okozta robbanási jelenségek állottak elő. Ennek

elkerülésére

az 1780-1790-es években

végzett

többszöri átépítés után, véglegesen a különálló építési megoldás mellett döntöttek [11].

A

D«--,

1.. ,J

LFP TFK sr ldb Up

+4

iöf

1

--1

4

-ıı

L'D

Le

ÍB

H!

IIIII lllll

Üobsirıai fűıá d fe'gÍG

F Ú /H

aa/Az-/zı

Le

..

..

(_

(_

ıı

z

I/

Í

H

z

-ı<-\~.;_l

E Hozonségea/GIJQ

,.

______ 90°-Raıaftıjfafõ fêlë člforgrzfvu

.

\

t az

ll;

víg

_'Ã-3

\

~*___

z\ ˇ.

y

`\ " `» ,\

i

13:. __` __`

7 "i`--.c

H

Vˇ" «z×~` «f~

,

\

ıh

§

\

z ,z/LT

Š

"`,`

`\*` .map vw ~ \

L-_ı____.-§w_ Ü ,.

- \~ \\~ - \\. 1.3.3 -zzf "/ _ „S \~ . \~/. \//„\ \\ \\

_„,.\.. .- -

ıv.J_§&ı

4. ábra. Az 1772_ március 11-én üzembe állított nagyolvasztó

l l ı

5, ábra. Öntöttvas bécsi mázsa (=56 kg). Massa Mú-

Išárıyászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42.. évfolyam, 1991. 10. szám

Zêum

207

A szerződés 9. pontjában előírták: ha nem frisselésre való nyersvasat, hanem öntővasat gyárt, akkor 1 mázsa agyagba öntött vasért 1 forintot, feles öntöttvasért 45 krajcárt, homokba öntött öntvényért 15 krajcárt kap az állandó munkabéren felül; 1-100 font súlyú mozsár öntésekor 1 mázsa Öntvényért 1 forint 15 krajcárt kap [12]. A kohómesternek ebben az időben négy segítője

,

volt, akik a nyersvasgyártás mellett a vasöntöde munkáit is végezték. 1774-ben kezdődött el Szentlélek pusztán a vasöntés. A kezdeti időben a kohó heti nyersvaster-

melése 120 bécsi mázsa (a továbiakban b. m.) volt. Ennek túlnyomó része frisselni való vas volt, és csak 5-6%-át öntötték formába. A durvább 6. ábra. Öntöttvas Icovácsüllők. Massa Múzeum

öntvényeket: súlyokat (5. ábra), mozsarakat. ko-

vácsüllöket (6. ábra) stb. homokba, míg a finomabb, esetleg díszítményes öntvényeket (pl. kályhákat) agyagformába öntötték (7, ábra). Az öntéshez, de főleg a vékony falú mozsáröntvények-

hez csak jó folyékonyságú szürkevasat használtak. ilyenkor a nagy szilíciumtartalom elérése végett

nagyobb fajlagos faszénmennyiséggel

dolgoztak.

A nagyolvasztó közvetlenül az indulás után alig

termelt valamit. 1773-ban sincs számottevő termelés, az is rossz minőségű. A következő évek termelése az 1. táblázatban található [4, 13]. I . túblfízat

Az óıııassai nagyolvasztó ııyersvas- és öııt\`ı'-ıı_\`tt-rıııelése _ Ev

Nyersvas frissítésre

Homokbu. öntött

Agyagbaı öntött

Fe-les

V38

1

1774 1775 1776 1777 1778 1779 1780 1781

1). ııı.

íl)11tz

1811 3974 3128 5076 3208 3495 4001 3728

78 19 76 95

1). ııı. 147 260 65 197

fiõrıt

1). ııı.

ilıııtf

lı. ııı.

Íiıııt

ll 00 __ 1

94 55 G3 98

21 1 75

79 67 57

0

1774-77-ben a hámorok termelése a következő volt [1]: 200 b. m. bugavas, 4200 b. m. rúdvas,

1300 b. m. közönséges vas, 2200 b. m. nyújtott vas, 122 b. m. szerszám, 20 b. m. lemez. A gyártmányok értékesítése kezdetben akadályokba ütközött, részint a magas ár, a piac kellő ismeretének hiánya, nem utolsó sorban a mecenzéfi és a gömöri hámorok versenye miatt. Az utóbbiak 50--60 km távolságról fuvarozták termékei-

ket Miskolcra, mégis azokat 5-6 forintért árusították. A diósgyőri termékek ára: kovácsolt rúd 6 Ft 25 kr-7 Ft 15 kr, vaslemez 15 Ft, szerszámvas 16 Ft, 7. ábra. Öntöttvas kályha áttört ajtókkal, alul élet képi jelenettel. Öntödei Múzeum 208

homokba öntött vas agyagba öntött vas

6 Ft 40 kr, 7 Ft 30 kr.

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

A gyár alapításakor Ómassa és Hámor lakatlan település volt. Fazola a töızsmunkásságot Eisenerzből, Stájer- és Szászországból. a Rajna vidékéről telepítette le. ezek kiegészültek dobsinai. szepességí és mecenzéfi németekkel. A szlovákok a Garam-menti vasgyárakból. a szénégetók és fuvarosok a Bükk szlovák nyelvű falvaiból települnek át. vagy járnak be a gyárba dolgozni,,így a diósgyőri ınunkı'ıssıˇ«,g.{ıiak sajátos ı`étegződése volt.. Kialakultak a 1ntınkúsclinasztiák. amelyeknek leszármazottai 200 után még ma is megtalálhatók a diósgyőri Vzsınúben. ilyenek a 'l`opíczer. Zipser. Schmidt, Fest. Fett. Si.1.`erle, Stronszki, Soltész. Lei-eh. .`»Iu.';`nák. Flelcáts, Spisák, Sorger, Gf"as.=a!.1.`oı`ics. Íc.-'×:<-r, Kucserák Családok.

A munkaidő 11--13 órát tett ki, egyórás ebédszünettel. A munkásság nyugbér- és betegbiztosítására szolgált a társláda (Bruderlade), a munkások ellátására a gyár élelmiszerraktárat létesített. ez az 1778-ban felépített Kancellária-épületben - mely ma ipari műemlék - nyert elhelyezést. 1779. április 18-án a gyáralapító Fazola Henrik

49 éves korában meghalt. Fazola nagy érdeme a borsodi iparvidék bányászatának, kohászatának és öntészetének megindítása. A gazdag egri műkovács vagyonát a vasgyárra költötte. halála után feleségét és két gyermekét - Fazola Frigyest és Fazola Borbálát -_ nyomorban, szerény nyugdíjjal hagyta maga után. " Válságos évek

delkezésre. Több alternatíva felülvizsgálata után Újmassát jelölik ki az új nagyolvasztó helyéül. A napóleoni háború idején a bécsi hadbiztosság 1799 szeptemberében a Vasmű vezetőségéhez kérdést intéz, hogy milyen mennyiségben és áron szállíthatna öntöttvas kályhákat az új bécsi kaszárnyába. Ismét felmerül az ágyúöntés is, ennek érdekében szakembereket rendelnek Bécsbe. A hadsereg a kályhákon kívül nagyobb mennyiségben rendel öntvényeket. Az öntvények gyártását nehezítette, hogy a nagyolvasztó technikailag erre nem volt felkészülve. különösen a mintakészítés miatt [15]. A nehézségek elhárítására Fazola Frigyes kapott megbízást, aki ekkor már az acélgyártási kísérletekkel is erősen le volt kötve. A hadikonjunktúı`a folytán fellendül a Vasmű

forgalma, gazdasági helyzete is rendeződik, és így a Fazola Henrik idejéből felgyülemlett adósságot sikerül teljesen kiegyenlíteni. A diósgyőri Vasmű most már jó úton halad abba az irányba, hogy megfelelő szakemberek vezetésével, elegendő megrendelés birtokában a legjobb üzletmenetű vállalatok sorába emelkedjék, és módja legyen az üzem további fejlesztésére. 1799 nyarán már foglalkoznak a Hámori-tó tervezésével. 1804-ben elkészül az új nagyolvasztó terve, és még ez év júniusában

Újmassán megkezdődik az új, 22 m3-es nagyolvasztó építése. 1810-ben Fazola a gyár vezető igazgatója.

1809-ben a selmecbányai főkamaragrófi hivatal megbízásából Anton Seidl szélaknai kamarai mér-

nök vezetésével megkezdik a Hámori-tó építését,

Az indulási nehézségek a selmecbányai főkamaragrófi hivatal szakértőit mind jobban meggyőzték az olvasztó telepítési hibáiról, és már 1777-

melyhez 1811-ben a munkák meggyorsitása érdekében kirendelik a miskolci katonaságot is, a ka-

ben tervet dolgoztattak ki alkalmasabb helyen való újjáépítésére, amit azonban elegendő pénz

töt öntenek (8. ábra). A tó építését 1811-ben feje-

tonaság részére Ómassán tíz öntöttvas tábori üs-

hiányában megvalósítani nem tudtak. A könnyebb megoldást vállalták, javításokat végeztek, 1789-ben pedig helyben átépítették a nagyolvasztót.

zik be, 1812-ben a hámorok meghajtására munkába állítják.

II. József trónra lépése után a császári hadbiztosság a diósgyőri gyárat is be kívánta vonni a

szeírás szerint 738 fő, ami elég tekintélyes szám

2 és 4 fontos ágyúgolyók, továbbá az ágyúcsövek

hogy nem egészen egy emberöltővel előbb telepü-

gyártásába. A gyár vezetősége kitért a szállítás vállalása alól azzal az indoklással, hogy a frisstüzeknél nyersvashiány van, továbbá hogy a diós-

lés a völgyben még nem volt.

A hámori település lakossága egy 1790. évi öszvolt ebben az idõben,

ha figyelembe

vesszük,

győri öntöttvas nagyon kemény, és így az agyagformába öntött ágyúcső fúrásra alkalmatlan [l4]. Ezt az állításukat bizonyította az 1988. évi ómassai ásatásnál előkerült, agyagba öntött darab, amelynek összetétele: 4,23"f„ C, (l,68"..~ˇ'«ı Si, 3,l()“„ Mn, 0,304”/0 P, 0,0l2",'„ S. A darab s'/.övetében sok volt a ledeburit. ' Az olvasztó 1789. évi átépítésekor a gyáralapító fiát, Fazola Frigyest gyakornokként alkalmazzák. Az olvasztó átépílését 1790 február ti-án befejezték, és újból megindult a termelés. 1793-ban a gyár Fazolát tanulmányainak folytatására a selmecbányai Bányászati Akadémiára küldi, ahonnan visszatérve l799-ben már mint sáfár működik

Omassán. A .<='/.akértők megállapítása szerint a nagyolvasztó kérdése csak úgy oldható meg, ha új olvasztót építenek olyan helyen, ahol több hajtóvíz áll ren-

1

t

8. ábra. Öntötlvas tábori üst. Massa Múzeum

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. Siäm

209

nagyolvasztónál a nagyobb medenceátmérő és a jóval magasabb elegyoszlop miatt már nem lehetett megelégedni az egyoldalú fúvatással, ezért a fenékkő alatt átvezetett nagy átmérőjű öntöttvas csövön keresztül a másik oldali fúvóforma is ka-

Az új nagyolvasztó építése Az új nagyolvasztó építési munkáit 1804 júniu-

sában kezdték meg, felügyeletével Fazola Frigyest bízták meg. A tervek módosítása miatt elhúzódott az építkezés, 1807-ben a szerkezeti falat húzzák fel, majd újabb javaslatok, építési anyagok kikisérletezése és hosszabb-rövidebb leállások után 1814 szeptemberében elkészül a nagyolvasz-

pott megfelelő nyomású és mennyiségű fúvószelet [16]. A kohótelep jobb alsó épületében helyezték el a vasöntödét. A vasöntés itt sem tartozott a gyár

tó, és- októberben begyújlják. Az ómassai kohót ezután végleg leállítják. Az újmassai nagyolvasztó helyének kijelölésével újabb hibát követtek el, mert itt sem volt a

fő profiljához, csupán kiegészítő ágazatként működött, a fő profil a kovácsolás volt. A napóleoni

háborúban, a kontinentális zárlat idején az acélgyártás kifejlesztése volt a legfontosabb feladat, amely Fazola Frigyes cementacél-kísérletei után a diósgyőrben felállított fegyvergyár a birodalom szükségletének kielégítésében jelentős szerepet

fújtatók meghajtásához elegendő víz, a kohó előtt nem építettek fel vízgyűjtőt. A Hámori-tó építé-

se ekkor már folyt, ez biztosította volna az olvasztó vízellátását is, ide kellett volna az új olvasztót is felépíteni. Az új nagyolvasztó (9. ábra) négyzetes, csonkakúp alakú építmény, melynek hasznos térfogata 22 m3, szemben az ómassai 6,3 m3-ével. A hegyoldal felé nézve, a kohó bal oldalán volt elhelyezve a 23 láb átmérőjű és 3 láb széles, felülcsapós vízi-

játszott. A nagyolvasztó nyersvasát elsősorban a

frisstüzek kiszolgálására fordították, és csak a feleslegessé vált nyersvasat használhatták fel öntésre. Újmassán is közvetlenül a nagyolvasztóból homokba és agyagba öntött öntvények gyártása folyt.

kerék. A fújtató négyszekrényes kivitelű volt. Egy

-

`

Az új nagyolvasztónál az időnkéntí vízhiány mellett szerkezeti hibák is elöfordultak. Az olvasztót 36 lábról 24 láb magasságúra kellett átépíteni, ami tetemes költségbe került, s az amúgy is veszteséges üzletmenet mellett ez a főhatóság és a magánrészvényesek körében elégedetlenséget okozott. A sorozatosan előálló meghibásodások miatt 1825-ben elrendelik a nagyolvasztó átépítését. Az átépítést a tervezések befejzése után 1831-ben

ellensúlyos himbaszerkezet fogaslécét hozta működésbe a fogaskerék-áttétel, amelynek nagy átmérőjű kereke a vízíkerék tengelyére volt illesztve. A szekrényes fújtatók lökethossza 5 láb volt.

A dugattyúk elegendő vízmennyiség mellett percenként 16-szor tettek meg egy teljes löketet. A

megkezdik, 1832-ben már indítják a nagyolvasz-

tót, amely térfogatában azonos a régivel (10. ábra), külső alakját lépcsőzet.es formában alakították ki. A kincstár a diósgyőri vasművet ebben a válságos időben valósággal csődtömegként kezelte, amire az a legjellemzőbb, hogy komolyan foglalkoz-

tak a kincstári tulajdonban lévő részvények eladásával, ez azonban nem járt sikerrel. Az új nagyolvasztó szerkezeti magassága 36 láb volt, profilja sem változott az 1813. évihez képest, így hasznos térfogata is azonos maradt. A kohó-

testet az előzőtől eltérően lépcsőzetes alakban képezték ki. A víz deszkaesatornán jutott el a felülcsapós vízikerékhez, itt viszont falazott csatornán át kapta a kerék a vizet, és kőből falazott

elfolyórendszert alakítottak ki. A kohó mögötti lejtős hegyoldalt feltöltötték, ez elé került a boltozatos kiképzésű támfal a csatornarendszerrel, és

a feltöltött részre építették fel a faszén- és érctároló pajtát. A vízikerekeket most jobb oldalt epitették fel, ugyanitt volt a szekrényes fújtató is. .-\ meghajtás a vízíkerék tengelyéről fogaskerek-áttétellel történt a dugattyúmozgató rudazat kozbe-

iktatásával [17]. Az ácsszerkezeti rajzon (10. ábra) látható, hogy l

9. ábra. Az újmassai első nagyolvasztó rajza 1816ból. Körmöcbányai Pénzverde levéltára 210

a tetőszerkezet beborítja az egész kohótestet, ezenkívül az adagolószint is védve volt az időjárás el-

len. Az öntőcsarnokon belül a jobb oldali kiugró részben volt a vasöntöde, itt öntötték az olvasz-

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42, évfolyam, 1991. 10. szám

tóból csapolt. nyersvasat agyagba és homokba ( 11. és 12. ábra). A A nagyolvasztónál továbbra is nagy gondot okozott az elégtelen vizellátás. Fazola Frigyes javaslatára tervet dolgoztak ki a vízellátás megjavítására. Itt is az volt a legnagyobb hiba. hogy a vizet változó vízhozamú forrás szolgáltatta. melyből a víz hosszú árok- és csatornarendszeren át került a nagyolvasztóhoz, ami feltétlenül vizveszteséget jelentett. Elkészült a tógát terve is. A tógát a nagyolvasztóhoz közelebb volt, mint a forrás, amellett a Garadna esése nem is olyan nagy, hogy jelentős duzzasztási magasságot 'kellett volna elérni, ezért a terv szerint a nagyolvasztó vízíkerekét középen csapottan kellett volna átalakítani. Ez a

gát a fennmaradt dokumentumok szerint nem készült el, a kohó a vizet ezután is közvetlenül a forrásból kapta, A gát építését ismét a pénzhiány miatt nem valósították meg. A vasöntés továbbra is kiegészítő iparág maradt. 1846-ban az évi nyersvastermelés 7346 b.m., a vasöntvény 1043 b.m. volt. A vízellátásban továbbra is zavarok voltak, a vízikereket ismét az olvasztó .keleti oldalára helyezték át, 1852-ben a vasöntés folyamatosságának érdekében a nagyolvasztó keleti oldalán egy kisebb kupolókemencét

állítottak fel (a 13. ábrán

kis körrel jelölve). \

--,v~

.

».-,--,g

,

,

keletkezett, leégett a szénpajta, a szénmérő és a

szénmérő lakóháza is [18]. A tűz után a bécsi birodalmi pénzügyminisztérium 1866 októberében elrendelte, hogy a nyeı`svasgyártást be kell szüntetni, a nagyolvasztót nem szabad többé befűteni. hanem csupán a meg-

lévő nyersvas feldolgozását kell gyorsított ütemben befejezni. 1867-ben, a kiegyezés után a második magyar kormány a magántársulati tagok részvényeit megvásárolta, a gyár ezután teljesen a magyar kincstár tulajdonába ment át azzal a céllal, hogy az ország vasúthálózatának kiépítéséhez szükséges vasúti sínek gyártására a koronauradalom terüle-

tén, a Szinva völgyében, Diósgyőrött felépítendő vasgyárhoz a szükséges vasanyagokat és vasöntvényeket legyártsa. A nagyolvasztót ismét befűtötték, hogy az új vasgyárat a szükséges öntvényekkel el tudja látni. A diósgyőri-hámori vasművet százéves fennállása után, 1871-ben végleg leállították, a vasön-

tést az új vasgyár nagyolvasztója mellett felépített vasöntödébe helyezték át. Az 1831-32-ben épített hámori nagyolvasztót - mint az ország első kohászati műemlékét 1951-52-ben a lelkes diósgyőri kohászok és műemlékesek újjáépitették.

_.___._.____,_

.

13. ábra. A nagyolvasztótelep alaprajza, 1852

1856-ban a nagyolvasztó 8846 b.m. nyersvasat, a vasöntöde 1555 b.m. vasöntvényt gyártott részben nagyolvasztóból, részben a kupolókemencéből. A nagyolvasztónál továbbra is a vízellátás elégtelensége akadályozta a termelés növekedését. Több javaslat hangzott el a kohó újabb áthelyezésére a Garadna vagy a Szinva nagyobb vízhozamú területére. 1866-ban a tartós nagy hideg miatt a források teljesen kiapadtak, leállt a termelés, csak késő tavasszal indulhatott újra, de már áprilisban kialudt a tűz a kohóban, mert az olvasztótér erősen kiégett, beomlott a bélés egy része, ezért május--június hónapban ja nagyolvasztó már nem működött, csupán a kupolókemence látta el az öntödét vassal. A nagyolvasztó-

212

telep végleges leállása 1866. június 14-én következett be, amikor a kupolóból kipattant szikrából tűz

IRODALOM ,,. [1] Soós I.-Kiszely Gy.-Zádor T.: Vázlatok a diósgyőri vaskohászat 190 éves történetéből, Miskolc, 1960. [2] Kiszely Gy.: A diósgyőri vasgyár története Fazola Frigyes leírásában. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1956. 3. sz. 54-57. old. [3] Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban OL) Acta miscellanea, Fasc. 81. No. 532. [4] Heckenast G.: A magyarországi vaskohászat története a feudalizmus korában. Bp. 1991. 247. old. [5] OL, E. 1, Kamarai Levéltár, Benignae Resolutiones. 1770. június 28. Pag. 441. :[6] Kiszely Gy.: A borsodi vaskohászat -kiaılakulása ˇ 6 a' X._`„-századtól a XX. század közepéig. Magyarországi tíıdoilñãš- és technikatörténeti konferencia, 1972. nov. --25. Bp. 1973. 107-115. old. [7] Heckenast G.: Fazola Henrik emlékirata a diósgyőri vasmű alapításáról 1777-ből. Technikatörténeti Szemle, 6, (1971-72) 87-93. old. [8] OL, MK, Benignae Resolutiones. 1777/1778. [9] Státny Üstredny Bansky Archív, Banská Štiavnica (a továbbiakban ÚBA), HKG. Rajztár. 1 [10] OL, MK. Expeditiones Camerales. Oeconomica. Dept. 1772. jan. 20. [11]Zoltay E.: A diósgyőri nyersvasgyártás a XVIII. században. Magyarországi tudomány- és technikatörténeti konferencia, 1972. nov. 23-25. Bp.. 1973. 236. old. f12] ÚBA, Jászói bányakönyv, II. kötet. 1774, máj 210. j13] OL, Helytartótanács, Acta Oeconomica. Ladula AFasc, 29. No. 2. 214] ÚBA, HKG. 4253/1780. f15] ÚBA, HKG. 3136/1799.

j16]Zoltay E.: A diósgyőr-hámori Vasmű. Diósgyőr, 1,960. Kézirat. 164. old. j17]UBA, Szomolnoki Inspectorat. Sz, n_ 1830. [18] OL, Kamara, Montan Acten. 1866. 1446, 733.

Bányászati és Kohászati Lapok -- ÖNTÖDE 42, évfolyam, 1991. 10. szám

Bronzkori kemencében történő Olvasztás, olvasztókemencék a Kárpát-medencében HEGEDÜS

Z O L T A N

ETO: 621.745 `ˇ6?`»7" Kárpát-medence

Réz- és bronzolvasztó kemencék a Közel-Keleten és Görögországban. Bronzkori olvasztókemence-maradványok Erdélyből és Nyugat-Magyarországból. Folyamatosan olvasztó és szakaszosan csapoló kemencék, bronzolvasztás tégeIyes kemencében. Bevezetés A fémek olvasztásának. kohósításának őskori fejlődését J. A. Charles [1] a Kis-Ázsiában és a Közel-Keleten talált leletek alapján a következókben adja meg: 1. Termésréz hidegalakítása.

`7.Termésréz olvasztása (angolul: melting). CAD .Könnyen redukálható karbonátos-oxidos ércek L

kohósítása (angolul: smelting). 4.Szulfidos komplex ércek kohósítása. 5. Salakadalékok alkalmazása. 6. Réz-arzén ötvözetek előállítása. 7. Az ónbronzok megjelenése. 8. A réz-arzén ötvözetek elhagyása. 9. A vaskohászat kezdete.

vácsolás a döntő jelentőségű.

A bronzkorban a formaöntészet igen nagy tech-

Nagyon

ba (diffúziós elmélet), vagy pedig azt több helyen, elsősorban a Balkánon, egymástól függetlenül fe-

dezték fel, és önálló fejlődésen ment át. Ez a kemencetípus kialakulása miatt lehet érdekes. A rézkorban és a bronzkorban a Kárpát-medencében a tégelyes Olvasztás és ércredukció volt a fő módszer. Az olvasztókemence viszonylag későn és csak kisebb mértékben jelentkezik e területen.

E fejlődést a régészet három korszaknak tekinti: rézkor, bronzkor, vaskor. Ha a technika szempontjából vizsgáljuk, akkor a Tézlcor: kovácsolás, Olvasztás és kovácsolás, a bronzkor: formaöntészet, és csak másodrendűen kovácsolás, míg a vaslcorban az ércredukció és az azt követő ko-

nikai fejlődést mutat.

Ezek között elég nagy eltérések lehetnek. Pl. a hagyományos keltezés szerinti i. e. 3000 a korrigált C,z_ szerint i.e. 4000-nek adódik. E kérdésben élénk vita folyik. Ezt a régészek azzal hidalták át. hogy konkrét időpont helyett kultúrák megnevezésével datálnak. Ez régészetben jól bevált, de más szakmabelinek nem sokat mond. Ezért e dolgozatban mellőztük ezeket, és a hagyományos datálást követtük. Másik vitatott kérdés: a fémkohászatot KisÁzsiában fedezték fel, és Onnan terjedt el Európá-

sok rezet és ónt

használtak fel. O. Parret. [2] szerint Közép-Európában i. e. 1500-800 között 20 000 t rezet dolgoztak fel bronzöntésre.

A nagy mennyiségű réz, illetve öntészeti bronz előállítására a rézkor kis olvasztótégelyei már elégtelenek voltak, a könnyen redukálható oxidoskarbonátos rézércek fogyni kezdtek, előtérbe ke-

Az olvasztókemencék fejlődése a Közel-Keleten és Görögországban A legrégebbi olvasztókemencc aknás kemence volt, és maradványait az izraeli Timnában találták, i. e. 4000 körüli [3]. A sok salakkal együtt kiásott kemence alsó része homokkőben lévő gödör volt, és hátfalát egy szikla képezte. Ugyancsak Timnában találtak egy viszonylag jó állapotú aknás kemencét, amely réz olvasztására szolgált, és az i.e. 12. századra datálták (1. ábra) [4]. A nagy nyílás az uralkodó szél irányában volt. Ú ıQ Q-

....

f_._.,-.š!.'.` “Í ,

_

'

.

Ü

1 `O

»14-

rült a tarka- (szulfidos) rézércek kohósítása, ami

magával hozta a bı`onzOlvasztó kemencék fejlődé-

KP

sét. Ez a Kárpát-medencében érdekesen alakult. A fejlődési sorrend a régészet szempontjából azonban nem problémamentes. A problémák a következők: 1.Az egyes szakaszok időrendbeli keltezése.

2.A fejlődés kiindulóhelye és térbeli iránya. Attekintve a régészet 2. századi irodalmát, háromféle keltezéssel találkozunk: 1.Hagyományos keltezés, ezt használják a kohászati tárgyú irodalomban. 2. CM-es keltezés. 3. Korrigált CM-es keltezés.

:

ı`\,.

-P

pııl' ' :_-Ó'

".Iı '. wf' . _

I. .ı.

,#1 ~\` .\_

'-w-zf' Iıl'` `Á' y

-

5

I

\'l

-.

~ 51 l - `:--Q; -'f -K t ~ -1'.r-t 2 .`z°'f--"'~ .. -JN.H`*, 4.. _.4..„

~f.`Zl.p*`

a CSM

` \

1 ő

.J

DT. Hegedüs Zoltán, a műsz. tud. doktora, TFKI nyugalmazott főmérnöke

-`

9*-4..

`2`-»

1. ábra. Rézolvasztó aknás kemence Timna, i. e. 12. sz. [4]

Bányászati és Kohászati Lapok -- ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

lııb - ıı-.„„.t

maradványa. 213

Réz- és bronzolvasztó kemencék a Kárpát-medencében

ııılıı-

l

l ı .Á I

l

Bronzkori

cápa -t ˇ. .av . „_“× f

8

1

a

Bãiut-Botiza (Erzsébetbánya--Batiza), radvány,

V

'

O \

0

ı r

'I

.Í

ÜÜ !

ˇ

|

Í I

ˇ

ı--ıı

t

Pătires (Petercse),

-`I.

. ,

'I ı ,z

'

':

° ı

7

, -D-

/I I I.

f'

.... ._ I

I

|ÖÍ35'7°2|

L-4-t--4-õ-§"""'

2. ábra. Az Aiginában talált, i. e. 2000-1800-ból való, folyamatos olvasztásra alkalmas kemence vázlatos rajza [5]

Ezen keresztül

olvasztókemence-maradványok

Kárpát-medencében Erdélyből és Nyugat-Magyarországból ismeretesek. 4 M. Rusu és L. Cltitu [TJ a következő erdélyi kemenceleleteket sorolja fel:

emelték ki dermedés

után a vi-

szonylag nagy méretű rézcipót.

Az aknás rézolvasztó kemencét a görögök, illetve elődeik, továbbfejlesztették. Aiginában (Éjina) az i. e. 2000-1800-i rétegből 1964-ben előkerült

egy jelentősen továbbfejlesztett olvasztókemence [5]. A kemence hátfala egy régebbi épület falazatának támaszkodott. Az olvasztótérben rácsszerkezet volt beépítve, amelyen keresztül az olvadt fém a kemencefenéken lévő gödörben gyűlt öszsze, és csatornán

keresztül a külső

medencébe

folyt, amelyből az öntőcsatornákon került a formákba. A kemence vázlatos rajza a 2. ábrán látható. Ezzel megoldották a félfolyamatos olvasztást. , Az aknás kemencét a görögök az olvasztórács felett salakcsapoló csatornával látták el (3. áb-

Bâiut;-Botiza (Erzsébetbánya--Batiza), Tibles pe Valea Gertii spre Dragomires (Dragomérfalva). Az ércredukcióra szolgáló kemencemaradványokkal kapcsolatosan a szerzők a következőket közlik:

„Szisztematikus kutatás hiányában nem lehet tudni, milyen volt az alakjuk, és főleg, hogy mikor működtek.” A hazai, szakaszos üzemű aknás kemencék működésére csak közvetett adatok vannak. Mozsolics A. [8] közöl, több nehéz, nagyméretű rézcipót, amelyeket csak kemencében lehetett olvasztani: Újfalu, 10 kg,

Nagydém, 2 darab, 5, 5 kg. Szentes-Nagyhegy (tömeg nélkül). Ezek alakja jellegzetes: a tömegesen előforduló bronzkori lapos cipókkal szemben erősen kidomborodnak (4. ábra). Nagy az átmérőjük, egy ismeretlen lelőhelyű cipő átmérője eléri a 30 cm-t. Anyaguk 93,0--99,5"/1, réz. Előfordulásuk nem túl gyakori. Valószínű, hogy kemencés Olvasztás termékei a [7] I. csoportjába tartozó, 6-10 kg tömegű cipők is. A Kárpát-medencében használatos szakaszos aknás kemencék működési kőritlményciről, a betét- és salakmaradványokról nincsenek adataink.

Más a helyzet' Ausztriában, ahol kiterjedt terüle-

ra) [6], és a vázaképek tanúsága szerint embernagyságúra növelték a magasságot. Úgy a csapoló,

mint a salakvezető nyílást agyagdugóval zárták el. Eltávolításuk akkor történt, amikor kellő

««»'?Ã77'Š?;'.„.

iv if?-%:~??`l*ÍÍ*? *tiff ...127z,

mennyiségű olvadék vagy salak volt a kemencé-

ben. Megjegyzendő, hogy Aiginában egy csapolócsatorna nélküli, szakaszos rézolvasztó kemence maradványát is megtalálták. Fémlelet hiányában csak salakelemzések készültek.)

'

:Š ._

. \`\--* .Í-. .-×'_,'r. v\" . :_1_.

`. .

"`°8-'fa Z öl*

«. _ `_ -I

1.

`:~--s--a.

L

'_.

...D H\

Onıgfıfik .G--. „.'?

f

'Y

.

`

ˇ

,J r.-

Q

-\

lc\+.z; “*<~.;tı-.zi;

ll

F'` ˇ-». ~'-.Í: z'Íp`ı

ııw .. \._ _".

*Il-"*.,' -Ü.:.

Izı._ z._ ı

ı

f

Iı

. . -

' . `ı`

4' -I

'X

1

-

' "*" 3. ábra. Folyamatos fém- és salakcsapolással ellátott görög aknás kemence vázlatos rajza [6] 214.

FI

`ı` “PT.. `š`ä×.:. ` „_

Mt;

' Í

`

,Q

` *JS×~.ga -.ga

_~~

Az”

m, ' '__-V ._„

$%".'w;" »-8,

.“.\1`

z._zi.-.~§. t,».<~`-_`~L -sie “-lft* s”ˇ`> vw?-“f .,.'». E»:wanna 8..„ ..: t„.; ~"aà ff*Š ,

-

. '.0' 'Í-I, ı'_ı:" ıı_ ._.,ı . ' ı I. °ı'°' 'ı." "'ı'ıı -.'.° . . „',l . ` 0 'z '0,' ı,.ı ...',J ,:.. '

._ _

.

.-1 _' ˇ _ C: Í' ıı

' „ˇ-I . Š . .

'

ˇ

.

._

-

-

,

-'L

§':Í' ,Mr .`_-.-la' l 1*' '4 Áoh\DV"^" Q. p.-. „ I.

ıı

0

Í

_-41...

“`--4ı:-

_.

, .

I

1

. !v.:%~f` `

,M-'af

_

in

_ ' ff'

:

*

'

_ ıı-

`?_:.:1`{°

ˇ

'

"'_

-

4

_

ˇ

5' ..

5

t

“léte3:1 '0ı:.`_ \

-z'„~e ., ~

.""

ˇ

,gá r

ı

:dl

`

D.

'

'

_

. _ If _., `

"4-`-if'-'

ül..

| 4. ábra. Feltehetően szakaszos aknás kemencében megdermedt, nagy átmérőjű, erõsen kidomborodó rézcıpo. Ujfalu [8]

BányäSZ3ti és Kohászati Lapok 1- ÖNTÖDE 42, évfolyam, 1991. 10. szám

ten (Hötting bei lnnsbrucktól az alsó-ausztriai Preinig) bőségesen fordulnak elő bronzkori (i. e.

A bronzolvasztó kemencékről. valamint az elvégzett rekonstrukcíóról Benda K. [12] ír. A ke-

1700--900) salakok, olvasztási maradékok nagy mennyiségben [9]. E salakok alapos kémiai, me-

mencék felépítése rendkívüli

tallográfiai, kőzettani, termikus vizsgálata lehető-

vé teszi az ércredukció, a kemenceműködés pontos rekonstrukcióját, igaz, hogy csak a szulfidos fakóércekre, komplex rézércekre vonatkozóan. Ezek kohósítása a Kárpát-medencében -=- a kisszámú lelet alapján - nem lehetett különösebben kiterjedt. A bronzkori kemencés Olvasztás kellõ

értékelésére, röviden ismertetjük az ausztriai vizsgálatok főbb tanulságait.

Olvasztás előtt a szulfidos érceket pörkölték. Bischofshofenben megtalálták egy 8,25 m hosszú és 1,60 m széles pörkölő maradványait [8]. Triebenben találtak két kemencemaradványt az i. e. 1200--900 időszakból. Ez ikerkemenceként épült

módon hasonlított

az Aigina-kemencéhez, csak több századdal későbbi korúak. A kemence hátsó falát a hegység kőzete képezte. Belső kialakítása körte alakú volt. magassága 35-40 cın. Az olvasztótérben lyukasztott csillámpala lapot találtak, az olvadt fém a lyukakon keresztül a kemence alsó részén lévő gyüjtőmedencébe csepegett. ahonnan a csapolócsa-

tornánkeresztül jutott a külső öntőgödörbe. majd az öntőformába. A csillámlapban 5-6 jól kimunkált lyuk volt, a külső gyüjtőmedencét nem min-

den esetben találták meg. A kohó falazata jól kiégetett agyag és kőzettörmelék keverékéből készült. A kemencéket oldalról fújtatták. Ha egy fújtatósor volt, azt az olvasztótér magasságában helyezték el. Volt két

aknáskemence, belső mérete 0,45><0,55 m. enyhén kónikus kiképzésű, és kb. 1 m magasságú volt [10]. A kemence az 1. ábrán láthatóhoz hasonlíthatott. A rézcipót a mellfalazat kibontásávalvették ki. A leletekben rézcipók is voltak, ezek méretei: átmérő 100-400 mm, vastagság max. 57 mm. A Triebenből származó, i. e. 1050-re keltezett rézcipó háromréteges volt: a felső kéneskő, a középső átmeneti, az alsó réteg feketeréz volt. A három réteg összetétele az 1. táblázatban talál-

fújtatósoros kemence is, ekkor a második fújtatósor a kemence kétharmad magasságában volt. A kemence fújtatására M. J. Hunt [13] szerint 6-10 cm-es fúvókákra volt szükség. Miske K. [14] nagy-

ható.

ve formamaradványt találtak [12, 14]. Miske 1. táblázat

Hárıımréteges rézcipó vegyi összetétele és sűrüsége 2Réteg Cu

Vegyi összetétel, % Fe S As Sb

2 Sí

Sűrűség, g/cm3 _

Föl:-'<"ı

(kent-na.) 47,00 28,90 18,80 4,39 2,48 0,20 4,õi0,1

Középső

(zit.„.t-net) 22,47 37,70 0,03

11,74 1,55 8,66 õ,0;];O,3

Alsó

(feketeréz) 79,56

4,50

0,49

8,64 6,45

0,05

7,õÍ0„3

Az elvégzett vizsgálatok áttekintést adtak a kemencékre, illetve a (közvetetten feltételezett) mamatokról. A salakok [9] részletes ásványtani-termikus vizsgálataiból képet lehetett nyerni az olvasztás közbeni hőmérsékletvíszonyokról. Az elért, illetve a munkahőmérséklet 1250 °C körüli, vagy felette volt. Kérdéses, hogy az ausztriai vizsgálatok eredményei mennyiben vihetők át az erdélyi aknás kemencékre, illetve a (közvetetten feltételezett) magyarországi olvasztókra. Folyamatos fémeltávolítással müködő olvasztókemencék

Az 1920-as évek vége felé a velemi Szent Vidhegyi ásatások során Miske K. több bronzolvasztó kemencemaradvány mellett egy igen korai vasolvasztó kemencét is talált, az utóbbiról és a vasércbányáról F. Bendath-tal közösen számolt be az Illustrated London Newsban [11].

méretű, pipa alakú fúvóka képét közli; Hunt ezt késői bronzkorinak tartja, Előnye: az olvasztandó

érc vagy anyag felületén egyenletesebb sékletet biztosít, mint az egyenes fúvóka.

hőmér-

A kemenceleletek körül nagy számú, szöglétés

vagy körszelvényű, rövid bronzrúdöntvény- illet[15] hét darab nyersöntvényt,

illetve

K.

töredéket

elemeztetett meg a 20. század eleji módszerekkel (2. táblázat). Nem adja meg, hogy ezek rudak

vagy hagyományos cípók-e. A táblázat tanúsága szeiıint Velemben olvasztottak vörösrezet (4. sz.),

ónbronzot (6. sz), antimonbronzot (2. és 5. sz.), ólombronzot (7. sz) és ólom-antimon fémet (3. sz.) egyaránt, de. folyt a hagyományos-tégelyolvasztás is [14].

.

p

A kemencében szulfidos ércet is tudtak olvasztani, mert megvolt a redukcióhoz szükséges három olvadékréteg kialakulásának lehetősége. Ugyanis a lyukasztott lemez felett összegyűlt az

antimontartalmú feketeréz, és ha a lyukméret által meghatározott vastagságot elérte, a lyukakon keresztül a gyűjtőmedencébe csepegett. Miske tanulmányaiból nem derül ki, hogy a többi cikkből vett, és a 2. táblázatban összefog-

lalt töredékek milyen kemencéből származnak, Viszont képet nyújt a velemi olvasztóműhely tevékenységéről.

2. lr}blfiz<.ıl

A Velem-Sz2eııt Viıl-i tzöreılékek ve_ı:yi összetf-tı-Ie Sorszám

Cu

Sn

SI)

Pb

2 Fe

As

%

.\ˇ i

. . . .

b'«*.š,0t_i -79,13 45,54 07,03 0,20

1,24 -0,22 l5,l l 1,07 -18,02 33,87 1,43 0,37

1,42 1,75 -

0,1-l 1,25 2,20 0,29

.

74,80

18,50

1,10 0,17

4,05

0,38

.

84,58 0,00 05,29 3,0]

0,56 1,89 8,11 ny. 21,71 _-

_

ny ny

-lC2Cilh$~Ü3@*-"'

ny = nyomokban

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

_

2*

2

2

2

215

A faszén és érc (ércek) keveréket a kt ınenee torkolatán keresztül adagolták. Ugyanígy jutott az olvasztótérbe a szükséges faszéntöbblet is, majd az Olvasztás során a további betét. Az irodalomban

J-ı-ıı-Í

-0 I.

__---r

I

"ı.. "'

^

n _ ı, 'VJ'I

U.

sajnálatos módon semmi utalás sincs a salak eltá-

I

volitására.

*Uff--'_'\-' ˇ ı_:L

J

`

af;

.'r.ˇ3D:4.f

f J-

"

.,.__.\_§_„1 \°'_° 'wzfñë

O

Bronzolvasztás tégelyes kemencében Í

A tégelykemencés

bronzolvasztás

lehetőségét

Timnával kapcsolatosan R. F. Tylecote [3] veti fel. Később a Luxorban végzett ásatások során megta-

`

." Iı

\" __

lálták egy közel embermagasságú tégelyes olvasztókemence festményét (5. ábra) [16].

°\, `°'ı ,

0 _~P

Š.

R -` A --~

.

-

-

1}

I! `-^ ali I\*'\?

`

_ _. . ` '-1.-2-*R80 '. ~*""lU"

_. _. i

_

a

I;

~ el _~,~»;.,_-»„_ ._( I

ı

.

,__

'S

V0.,

Ú-.

-

CI

I'-z

I `

,

A;

..

,õ_

»J

`

Í

.

L

,`ı.f_ı.

Š

1

Š

~

'

-

I

.

'Š,go ° -E -

. .> '!

db ' ,

if-~e.

_.

_ 14-

'. I„A2-°ı.',`~#,"' šˇ._ 4} .J;*_

ˇ 35-' ~

~ "_ "..l§`Őt2V' Y j 'Ő g

"'"--.f"*--“i21.. *.-f; $

Q

-.f.'2\\

Ia-

.

':_:°";ı{" ıı. . dl

l 7. ábra. Karcsú, feltűnően magas olvasztótégely, Juhász László magángyűjteménye a 19. században [17]

ı

._, Š*

`

.`.` ),._Y 1 S 0` -'W ı-"s _

.kııf:`§_ı..`ı -_,'3 `J'-

1, ..

`ı_c

.

“`~'\.'-\:`~"“'A`-

<~`~~" ~.'\~`>-.'„_,-_-',

'I `.' _ .W "`\.\2`\ `„.°2"`."_ .§:` ..\_\.\ `\" _`. _.);-'._."ı'_'PIı-,-__\ O/O /'L' -ı:-_Š`>*I.:.".^ıııqyt *_7_".`_`:š;&"",`.ë"r.(.` .2,`,.-"` ı.J `"".`-`

E

-zY_.

'Í . IL„. ;_ „0., Ă.'!`w,_„.

*\ f'`f°'ͧ-."= --`~-:."'°.\

`.` 0\ ıı.._'. .` ˇ_.

.P \. " ı,g\

*

_`'\\''_ xl -

» I

..

ı` .

`'ı_.

Í

_) 1` ~

_

.

' ' -..„,\ ~~

'. .

_

~

1'

K..

A` 4,.,

1

j Lk' ˇ

-Z

ez

4

`

~ -D: -,A

7

153% -f`1?.„>j'-|v,«,z-»j 1' .N ,zı-. `-fa--T"':?t'5:3,. ;,_z,~-,z.ë:.~;.f:

Ö ˇ

.,,..

va.

rÍ`:1" 2*Ü`=.Í..*2~`~.-'*';t...~T» f' ' ' ˇ 5. ábra. Luxorban talált, a 11. dinašztiából (i, e. 2,000 körül) valo' festmény tégelyes olvasztokemencevel [16]

[U-357-6|

8. ábra, A Nagyváradi Múzeum kemencés olvasztásra alkalmas tégclyc [19]

-is

[ 6, ábra. Karcsú, 'magas tégelyt kitöltő bronzrög. Dar-

nay Kálmán magángyűjteménye a 19. században [17]

M, Petrescu-.Dimbovita [20] a Maros megyei Mezőbándon (Band) 1960-ban talált nagy bronzleletről a következőket közli: „Találtak még 5 darab, az olvasztótégely alakját- megtartó nyersanyag tömböt, melyek középrésze üres volt.” A nagyon szűkszavú leírásból arra lehet következtetni, hogy ezek is tégelykemencés Olvasztás maradékai, bár a központi üreget nehéz értelmezni

vagy magyarázni.

_

E szórványos, közvetett leletek mindenesetre arA Kárpát-medencében, főleg Nyugat-Magyarországon és részben Erdély nyugati határán a tégelyes olvasztókemence használatának közvetett bizonyítékai kerültek elő. Ezek minden valószínű-

ség szerint a késői bronzkorból származnak. Rákóczy S. [17] bemutat egy múlt századi magángyűjteményben lévő, magas, karcsú tégelyt ki-

töltő bronztömböt (6. ábra), valamint

egy magas

tégelyt is (7. ábra). Ezeket a Dunántúlon találták. A Savaria Múzeumban is látható két olvasztásra alkalmas tégely [8]. A 7. ábrán látható tégelyt

Tylecote [3] a La Téne-korabeli vasolvasztó tégelyek között mutatja be. A Nagyváradi Múzeumban kiállított magas, kar-

csú tégely ugyancsak kemencés olvasztásra volt alkalmas (8. ábra) [l9]. 216

ra utalnak, hogy a bronzkorban a tégelyes olvasztókemencét a Kárpát-medencében ismerték. Összefoglalás A fémek alkalmazásának és feldolgozásának történeti fejlődésekor a bronzkorban a túlnyomólag alkalmazott technológia a formaöntészet volt. A szűkebben vett Kárpát-medencében a kb. 500 év alatt feldolgozott réz és bronz mennyisége 10 000

t nagyságrendű volt [2]. A nagy fémigény kielégítésére a rézkorból ismert és használt tégelyes Olvasztás és ércredukció mellett megjelennek a fejlettebb olvasztásí módok is. A tégelyes kemencét már ismerték, de csak szórványosan használták. A mezőbándi leletben [20] 1428 darab, hagyo-

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

mányos tégelyben olvasztott réz-bronz cipő közül csak öt volt tégelyes kemencében

olvasztott

nyersbronz. De nem volt gyakori a primitív, szakaszos üzemű aknás olvasztókemence sem, amely szulfidos ércek olvasztására volt előnvös. Nyugat-Magyarországon, Velemen - a görögországi kemenceelődhöz képest több száz évvel később - megjelenik a folyamatosan olvasztó, szakaszosan csapoló és formába való öntést lehetővé tevő korszerű kemencetípus, amely szulfidos és

oxidos ércek redukciójára. bronzötvözetek készítésére egyaránt alkalmas volt. IRODALOM

_ .

[1[Charles, J. A.: From Copper to the Origin of Metallic Materials. J. Metals, 1979, júl. 8-13. old. [2]Paret, O.: Der Gussformbestand einer Erzgiesser vor 3000 Jahren. Giesserei, 43, (1956) 159, old. [3] Tylecote, R. F.: A History of Metallurgy. London, é. n. 7.. 73. old. [-116000 Years of Copper Smelting. Metal Bull. Monthly, 1979. máj. 65. old. [5] Walter, H.-Felten, F.: Alt Aegina, die vorgeschichtliche Stadt. Befestigungen, Häuser, Funde. Mainz, é. n. 23-25. old. [6] Healy, J. F.: Míning and Metallurgy in the Greek and Roman Would. London, é. n. 176-177. old. [7]Rusu, M.-Chitu, L.: Depozitul de la Aiud si próblema marirol ateliere de prelucraı`ea bronzului din Transilvania. Apulum, 20 (1982) 38., 43. old.

[8] Mozsolics, A.: Ein Beitrag zum Metallhandwerk der ungarischen Bronzezeit. Sonderdruck aus Bericht 'der Römisch-Germanisches Komissíon, 65 (1984) 22.. 38-39. old. 19. tábla.

[9] Presslinger,

H.--Gruber. A.--Paschen,

P.:

Die

Verhüttung sulfidischer Erze im Schachtofen in der Bronzezeit. Metal), 39, (1985) 423--425. old. [10] Gruber, A.-Presslinger, H.: Werkstoffkundliche Untersuchungen an prähistorischen Kupfergusskuchen aus den Ostalpen. Metall, 37 (1983) 1254-1256. old.

[11]Bendath, F.-Miske, K.: Europas Oldest Iron Mine? Illustrated London News, 1929. márc. 2. 342-344, old. [12]Benda K.: A nyugat-magyarországi őskori bányászat és kohászat. Szombathely, 1932. 7-10. old.

[13] Hundt, H. J.: Einíge Bemerkungen zu den altbronzezeitlichen Tondüsen. Slovenská Arheología, 36, (1988) 99. old. [14] Miske, K.: Bergbau, Verhüttung und Metalilbearbeitungswerkzeuge aus Velem-St. Veit (Westungarn). Wiener Pnähistorische Zeitschrift, 16 (1929) 82-83. old.

[15]Miske, K.: Die Bedeutung Velem-St. Veits als prähistorische Guss-Stätte mit Berücksichtigung der Antimonbronzefrage. Arch. Antropologie, Neue Folge, 2 (1904) 126. old. [16] Zwicker, U.: Entwicklung der Schmelz- und Giesstechník auf dem bildlíchen Darstellungen in Ăgypten zwischen 2500 und.1500 v, Chr. Metail, 23, (1969) 2, old. . [17] Rákóczy S.: A bányászat múltja a magyar birodalom földjén. Klny. a BKL 1910. I. k.-ből, 6568. Old.

[18] Faller, J.: A szombathelyi Savaria Múzeum kohászatí emlékei. Kohászati Lapok, 89 (1956) 529530. old.) [19] Dumitrescu, S.: Contributii la cunoasterea technologiei, metalurgiei din epoca bronczului in judetul Bihor. Crisia, 19 (1989) 153. old. [20]Petrescu-Dimbovita, M.: Depozitile de bronzuri din România, Bucuresti, 1977. 83, old.

Hazai hírek A legnagyobb ıııagyar göııılıgrafit-os vasíiııtvéııy Miskolcon 1991. ıııárciııs 27-én n. l.)iósgy«'iı`i Acél- és \-`a.söntŐ Kft.-ben (l)[\V) leöntötztzék a rekordıııéretíinek számító, 17 150 kg töıııegű, Göv 400-as minőségű gömbgrafitos vasöntvényt. A salakiist minimális falvastııgsága 50 mm, maximális falvastagsága 250 ıııı ıı. Az öntvény anyagıninőségét a
Nyúıaz

471 N/ınııı'-'

24°/O

Grafitalak Ga 9 Grafitméret Gııı 45 A grafitgöınbők száma a S0 mm-es szerelvéııybeıı l I5 db/mm'-3, 100 nıın-es szerelvényben 85 db/ımn2. A minősítést a METALCONTROL és a Miskolci Egyetem öntészeti tanszéke végezte. A kísérletek során a salaküst mellett még két másik

tás az Öııtőöbölbeıı Salgóa-llfıy ıııáı`k:ı-ııevű 1ıio«.lifil<á.t.oı'-

ral (Otvözetzgyár) t«"ıı't~éııt. “ A sikeres teolınológia kiılolgozásábaıı értleıneket szereztek a DAV dolgozói közül Czomba Imre, Kánya Dezső, Nagy Í„?.«~.:ló, Pıırlcıí-ıı..8zk7I lslt`<Í.n, az öntzészotzi tanszék oktatói köziil flr. .lónrís Pál, Szabó József és dr. Szalai Gyulıı. _ Az öntvény kiváló anvzıgıııinősége lıízoııyít-jzı., hogy a DAV aoélöntödéje felkészült a szerkezetváltzisı-ıı, és szigorú anyagıninőségi követelmények szerint képes olyan teolınológiıı. megvalósítására, amellyel nagyméretű és nagy falvastagságú göınbgrafitos vasöntvények g_yáı't„lnıtÓk. Nagy Lriszló--dr. Jónás Pál

Önt-ő szakközépiskolát; sikere az országos szakmai taınılıııányi versenyen A szakközépiskolások l990_9l. évi országos szaknıai

kisebb öntvényt is öntöttek, így összesen 30 t folyékony vas gömbösítő kezelésére került sor.

tanulıııányi versenyén a gépipari szakcsoportban a

A kísérleti gyártás alapvető célja az volt, hogy megállapítsák -- a DAV adott-ságainak figyelembevételével -- a nagy tömegű és vastag falú gömbgrafitos vasöntvények legfontosabb gyártási paraınétereit. Az önt.vén_v gyártásához különleges olvasztásí, kezelési és módosítási technológiát kellett kidolgozni. A kísérleti technológiát a DAV műszaki osztályának szakemberei és az öntészeti tanszék oktatói dolgozák ki, a kivitelezést a DA Vnak a nagy aeélöntvények gyártásáról híres acélöntödei szakgárdája végezte. f

érte el Kabelik Gábor, EL csepeli Kossuth Lajos lpnri

A gömbösítő kezelés 10% ı'nagnéZiumtn.rtalmú, FGSÍ-

bázisú VL53 előötvözettel (Metallgesellsehaft), a beol-

kilencedik, saját szakmájában pedig az első helyezést Szakközépiskola öntészeti technikus szakának l\`. osztályos tanulója. Felkészítésében dicséretes ıııııııkat végzett az iskola öntészeti szakmai mnnkaközösségéııek több tanára: Benkő György, l~ˇinc:e Sándor és Rimon Béláné. Kabelik Gábornak ezúton is szívből gratuláluıık, csakúgy, mint azt az érettségi képesítővizsga keretében a társelııök, dr. Tul.vícs Nıindor tette, amikor átadta a tanulónak az öntészeti szal-:osztály jutalmát, az OMBKE plakettjét és a Vivat Aoademia... e. könyvet. S1 1 . B.

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

217

Topiczer János élete, munkássága, életműve SÉLEI

ISTVÁN

ETO: 669.15.-194 1929 Topiczer János A stájerországi Eisenerzböl 1770-ben Diósgyőrbe települt család leszármazottja, Topiczer János egyik úttörõje volt a nemesacélgyártásnak. Életműve. az 1916-tól kezdve számos országban szabadalmaztatott Megiston szerszámacél méltán kiváltotta a hazai és külföldi szakemberek elismerését. A kokillaöntéssel készített Megiston szerszámok élettartama négyszerese volt a kovácsolt gyorsacélokénak.

Dolgozatunkban egy több mint két évszázados kohászdinasztia szinte a feledés homályába merült öntészének és feltalálójának, Topiczer Jánosnak életét, munkásságát és életművét ismertetjük.

Topiczer János 1862. augusztus 31-én született Hámor községben. Õseit Fazola Henrik gyáralapító a stájerországi Eisenerzből telepítette 1770ben Diósgyőrbe. A család munkájával és szorgalmával mindenkor igyekezett hasznos tagjává vál-

ni a diósgyőri gyárnak. Topiczer János atyja a diósgyőr-hámori Vasmű dolgozója, majd amikor 1870-ben az új vasgyárba telepítették át a megszüntetett régi gyár dolgozóit, a Topiczer család is tagja lett az új vasgyárnak. Topiczer János iskoláit Hámorban és Miskolcon végezte. Tanulmányainak elvégzése után 17 évesen, 1879. október 6-án lépett a diósgyőri vasgyár

szolgálatába ideiglenes olvasztárként.

Az állami

anyag ezekre a feladatokra, így külföldi anyagot használtak. Az Al-Duna szabályozásának nagyszabású mun-

kálataiban a diósgyőri martinászok és öntők is kivették részüket. Az acélöntöde az Al-Duna Szabályozási Vállalat részére szükséges sziklavésök gyártását programjába iktatta. A szikla zúzására

nagy és súlyos vésőt használtak, amelyet vésőhajóra szereltek fel (2. ábra). Az első vésőket Angliában készítették. A 8 t tömegű darabokat patkókból kovácsolták össze, és alsó végükbe acélélt he-

gesztettek. A gyakran ismétlődő ütések, valamint az ebből eredő rázkódtatás következtében a kovácsolt vas szemcséssé vált, és hamar eltört. A sorozatos törések és a költségek arra ösztönözték a szakértőket, hogy a vésők alakját megváltoztassák,

és acélöntvényből készíttessék el. Az első acélöntésű sziklavésőket a Krupp-gyárban készítették, 10-12 tonnás tuskókat nyújtottak, és 2,5 m hosszú acéléleket hegesztettek belé. A vésőknek 90 000 ütést kellett kibírniuk, ezért a gyártóműnek szavatosságot kellett vállalnia. Ha a véső 25 000-90 000 ütés között vált hasznavehe-

tetlenné,

akkor az ütésszámnak megfelelő

nyos összeget fizettek ki, ha 25000

tört

vagy elkopott,

akkor a gyártónak

ará-

előtt el-

fizetés

ranglistán lassan haladt, 1890. július 1-jén állandó olvasztárrá, majd 1892. május 1-jétől alművezetővé léptetik elő. 1894. január 1-jétől helyettes adagvezető, 1895. január 1-jétől 1902. május 31-

éig végleges adagvezető, majd 1902. június 1-jén művezetővé léptetik elő [1] (1. ábra). 1885. január 18-án házasságot kötött

Bartók

Mária Borbálával, Hámorban. Házasságából öt gyermek született. Első gyermeke Ernő János 1886. január 8-án, Jolán Julianna 1888. július 31-én, Kál-

mán Ferenc 1893. október 30-án. Irén 1897. május 17-én és Margit 1909. április 9-én született. Apja

nyomdokát elsőszülött fia, Ernő követte, aki 1909. május 10-én lépett szolgálatba ellenőrként a Diósgyőri M. Kir. Vas- és Acélgyárban [2]. A fiatal Topiczer János munkába lépésének idején olyan nagy jelentőségű feladatok szerepeltek napirenden, mint a budai Várhegy alatti alagút

megvalósítása, az Al-Duna szabályozásának kérdése, melyekhez az igénybevételt jól bíró fúró- és vágószerszámokra volt szükség. A kohászati üze-

mekben folyó munkákhoz anyaga sem lehetett

szükséges szerszámok

egyszerű martinacél, mivel

azok éppen azt a célt szolgáltak, hogy velük az acélt alakíthassák, ezért keményebbnek, szívósabbnak, kopásállóbbnak kellett lenniük. Hazai viszonylatban nem volt versenyképes szerszám*

iq-:Í

ıı-

_W*_ý_,_ _.,

___

,ı

'

:_

7

"L

77

7777.

Í"“-7*

Elhangzott 1991. május 31-én a diósgyőri helyi szervezet ülésszakán. Sélei István okl. technikus, a Központi Kohászati Múzeum helyettes vezetője 213

1. ábra. Topiczer János, a diósgyőri tégelyacélmá föművezetője

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

>

mm átmérőjű hajócsa\`ar. lokomotív- és szerkocsikerekek) együtt az 1896-os ezredéves kiállításon is bemutatták. Ezzel kapcsolatban a hivatalos bírálat azt közölte: ..Az ezredéves kiállításon óriási voltukkal és kitűnő minőségpróbájukkal a legjobban a diósgyőri öntvények tűntek ki.”

Ugyancsak 1896-ban. a milleneum évében épült meg a tégelyacélmű Diósgyőrben. Akkor vezették be a tégelyacélgyártási eljárást. először kis acélöntvényekre, bár már Fazola Frigyes is gyártott 1813-ban cementacélt tégelyekben, amely vetekedett az akkori világhírű angol acélokkal.

A tégelyacélgyártás feltalálója Huntsman doncasteri órásmester volt. Az első tégelyacélgyártó berendezést 1740-ben készítette azért, hogy a gomolyákból egyenletes összetételű, salakmentes acélt állítson elő. Eljárását a Krupp-műveknél fejlesztették tovább, amely részben ennek köszönheti

2. ábra. Vésőlıajó az Al-Dunán

világhírnevét.

iz

A tégelyacélgyártás lényege. hogy a tégelyek-

ben a darabokra tört gomolvákat megolvasztják, és így egyenletes, minőségű, kis zárványtartalmú acélt nyernek. A tégelyek alapanyaga a samott volt. Mivel a tégelyek szárítás közben megrepedtek, később soványítás céljából koksz- vagy gra-

fitport kevertek a nyersanyagba. Ezeket grafitté-

3. ábra. Diósgyőrben öntött sziklavésö nem járt. Az igénybevétel óriási volt, így a vésők méreteinek szokatlanul nagynak, anyaguknak pedig a legszívósnbbnak kellett lennie.

Miután a Krupp-vésőkkel is ismétlődtek a meghibásodások, így a diósgyőri acélöntödében kísérleteket kezdtek a vésők gyártására. Az első vésők nem sikerültek t.ök„élet°esen, néhány ezer ütés után eltörtek, de a kitartás és a lankadatlan munkálkodás meghozza eredményét, és végül sikerült ki-

váló minőségű vésőket gyártani. A Krupp-féle eljárástól teljesen eltérően. a vésőket nem kovácso-

lással és sajtolással gyártottak. hanem öntéssel készítették. el eredeti alakjára, és ebbe öntötték bele a sziklák zúzását végző acélbelet

(3. ábra).

Nem kis gondot okozott az acélbelek beöntése a vésőkbe, ám a diósgyőri gyár műszaki és fizikai

dolgozóinak

ez is sikerült, sőt

a

használt vagy törött Krupp-vésőkbe is tudtak

kitartásával

új

betéteket beleönteni. A diósgyőri gyárnak ezen újabb sikeréről Edvi Illés Aladár [3] ezt írta: ,, _ . .a technikának és speciálisan a magyar iparnak ez mindenesetre a »non plus ultrája«. Az ország vas- és gépiparára nézve felette örvendetes tény volt, hogy szorgalommal és” kitartással a magyar szakemberek is képesek elérni azt, amit más külföldi nagy acélművek elértek. Eredetileg a vésők élettartamát 90000 ütésben állapították meg, majd 150 000 ütésre emelték fel.

1887-ben Diósgyőrnek olyan vésője is volt, amely 250 000 ütést is kibírt, és csak a természetes kopás után vonták ki a forgalomból. 1894-ig 11 vésőt szállítottak le. A magyar öntőipar ezen kiváló termékét a többi acélöntvénnyel (11 600 kg-os, 5,600

gelyeknek nevezték. A tégelyek alakja hordóhoz hasonló volt. befogadóképességük 25-150 kg között mozgott. Felhasználásukra csak egyszer volt mód, mivel Olvasztás közben a tégelyek erősen elvékonyodtak. A megtöltött tégelyeket először kb. 900 °C-ra hevítették, és ezután helyezték a kemencébe. Eleinte koksztüzelésű. majd később gáztüzelésű. regeneratív kemencékben végezték a beolvasztást, amely több órán át tartott. Beolvadás után a folyékony acélt egy ideig a kemencében állni hagyták, majd a tégelyt kiemelték, és az acélt kokillába, később homokformába is öntötték. A Krupp-műveknél több tonnás tuskókat is öntöttek ezzel az eljárással. A

diósgyőri

t('>gel_\fa(fÓln1űbGn

1898-ban,

tehát

megindulása után két évvel bevezették a szerszámacél gyártását. Ebben az időben Topiczer János.

mint állandó adagvezetõ szerepel az üzem listáján. Az ország területén 1898-ban ötvözött acélt gyártó tégelyacélművel a Csáky László gróf Örökösei prakfalvi vas- és acélgyára, a m. kir. kincstár diósgyőri vas- és acélgyára, kudzsiri vas- és acélgyára és a Szabadalmazott Osztrák-Magyar Allamvasút társaság resicai vas- és acélgyára rendelkezett. Szerszámacélokat a fent említett üzemekben kivétel nélkül gyártottak. A kincstár tu-

lajdonában lévő gépipari üzemek és nagymértékben a MÁV szerszámacél-szükségletét a kudzsiri és a diósgyőri vasművek elégítették ki [4]. A szerszámaeélok gyártásában kifejtett tevékenysége és szorgalma folytán 1901. június 1-jén Topiczer Jánost művezetővé léptetik elő. A Szentiványi Ede művezető elnökvezetése alatt álló Művezetők Országos Szövetsége diósgyőri XI. kerüle-

ti egylete megbízott alelnökké választja Topiczer Jánost. Fáradozásuk és ügybuzgóságuk bizonyítéka, hogy 1904-ben 55-ről 110-re emelkedett az egylet taglétszáma.

Bányászati és Kohászati Lapok -- ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

219

1909-ben az ötvözött, sőt erősen ötvözött acélok iránt is egyre nagyobb volt az érdeklődés. Ezt a

mennyiséget a tégelyacélgyártással győzni nem lehetett. Diósgyőrben hamar felismerték, hogy az 1878-ban megindult és a következö évtizedekben

jelentős fejlődésen átment villamos acélgyártó eljárás alkalmasabb a változatos, rugalmas programra, a különféle ötvözött acélok nagyüzemi gyártására, így 1909-ben tanulmányozni kezdték az eljárás előnyeit, és elhatározták, hogy a tégelyacélművet elektroacélművé alakítják át. Ezt aztán elvetették, és amellett döntöttek, hogy a tégelyacélgyártás mellett az elektroacélgyártást is

rást dolgozzon ki, illetve olyan szerszámacélfajtát kísérletezzen ki, mellyel a termelést megsokszorozhatná a lövedékek gyártásánál. Munkálataiban tanácsadója Friedmann Arnold, a vegyészet főnöke volt [7]. Topiczer János törekvése eredményre vezetett: 1915 végén olyan szerszámacélt sikerült előállítani,

amely akkor a legjobb volt. Az öntöttacél neve diósgyőri Megiston 6 gyorsesztergaacél. A keményfémlapka megjelenése előtt ez az acél verhetetlen volt. Az összetételét elemzéssel meg tudták álla-

pítani a bel- és külföldi konkurensek, azonban ez

ték a tégelyacélműben. Ez a kemence ún. fenék-

az eset is pregnánsan bizonyítja a technológia fontosságát, vagyis azt, hogy mennyit, hogyan és mikor adagoljanak az adagvezetés folyamatában. A Megiston gyorsesztergaacélt az Állami Vasés Acélgyár diósgyőri lövegüzemében és a bécsi Siemens-Schuckert Műveknél próbálták ki. A kí-

elektródos ívfényes kemence volt, egyfázísú áram-

sérletek a legjobb eredménnyel végződtek.

mal működött.

A diósgyőri kísérletek bebizonyították, hogy 1()0 kg Megiston acél 400 kg kovácsolt gyorsesztergaacélt helyettesít, tehát felhasználása gazdaságos. A bécsi Siemens-Schuckert Műveknél végzett

alkalmazzák.

A franciaországi Girord-gyártól egy 1500 kg-os elektrokemencét rendeltek meg, s a kemence alapjainak építését még ebben az évben megkezdA boltozaton keresztül

benyúló

elektródon át vezették be az áramot, s akemencefenékbe épített vízhűtéses acélelektródokhoz kapcsolódott a nullavezeték. Az utóbbi konstrukciós megoldás nagyon nehézzé tette a kemence üzem-

ben tartását. mert a fenékelektródok gyakran elolvadtak [5]. 1910. május 1-jétől Topiczer Jánost. főművezetőnek nevezte ki Fleischmann Győző igazgató. 1911. március 3-án a központi igazgatóság rendelete alapján a gyárfőnökség az elektromos acélgyártás tanulmányozása céljából Franciaországba küldte Topiczert. Három gyárban tett látogatást, melyről útijelentést készített, tapasztalatairól részletesen beszámolva és megköszönve a lehetőséget, hogy ismereteit ismét gyarapíthatta [6]. 1914. július utolsó napjaiban megtörtént a hadüzenet, és augusztus elején kihirdették a mozgósí-

tást, így a diósgyőri gyár munkásainak egy tekintélyes része, kb. 1800 munkás már hadba vonult.. A hadigyártmányokat szolgáltató műhelyeket. mind több mind 1`övidebb határidőre elkészítendő

munkákkal halmozták el, így a munkáshiány miatt csak a legnagyobb erőfeszít.ésekkel tudott

gyár megfelelni a hadügyi kormányzat

a

részéről

megkívánt követelményeknek. Ehhez járultak segítségként a lövegműhely bővítése és a belső fel-

szerelésére engedélyezett rendkívüli, 2 700000 koronás beruházási, valamint a selejtezés útján az üzletszámla terhére 500000 koronás pótberuházási hitelből beszerzett modern gépek és berendezések. Az eleinte lokálisnak látszó, de rövid időn belül európai hadszíntér elsősorban a lövedékek forszí-

rozott tempóban való gyártását követelte. Emellett a vasgyár egyéb termékeinek gyártását kis mértékben vagy teljesen szüneteltette.

Topiczer János, mint a tégelyacélmü főműve'zetője már hosszabb ideje gondolkodott azon, hogyan lehetne olcsón nagy teljesítményű gyorsesztergaacélt gyártani, és ezzel a technikai haladást

és a diósgyőri vasgyár hasznát szolgálni. A Diósgyőrben termelt szerszámacélok gyártási eljárása és önköltsége ismeretes volt Topiczer előtt. A fentebb említett körülmények, valamint

a

gyártott szerszámaeélok magas önköltsége adta az indítékot arra, hogy egy olcsóbb gyártási eljá220

kísérletek eredménye azt mutatta. hogy 100 esztergapad részére éjjel-nappali üzemnél évi 800 kg Megiston acél elegendő, ami a kísérletet végző üzem megállapítása szerint igen kedvező eredmény. A Topiczer János 1916. február 22-én a központi igazgatóságtól engedélyt kért az új acél szabadalmaztat`ására, miután a diósgyőri gyár igazgatósága igazolta, hogy a ,,kérdéses acél üzerneinknél használatban van és kitűnően bevált” [8]. A köz-

ponti igazgatóság a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter 1914. évi rendeletére hivatkozva a kérést elutasította a következőkkel: ,,De nem adható meg a szabadalmaztatási engedély különösen azért sem, mert jelen esetben kétségtelen nyilvánvaló, hogy ezen találmány folyamodók munkakörével járó hivatali kötelességüket képező feladatok közben, tehát a munkaadó által megfizetett szellemi munka folyamán az állam munkaerőinek és tulajdonát képező anyagok kizáró-

lagos használatával jött létre, minek folytán ezen találmány tulajdonjoga elvitathatatlanul a munkaadó államot illeti, amit részére az 1895. évi XXXVII. törv. cikk. 6. paragrafusa is biztosít.” Ez a visszautasitó határozat annál is inkább visszatetsző volt, mert ha a kereskedelmi eredmé-

nyeket nézzük, megállapítható, hogy az állami vasműveknek az 1916--19-ben kiszállított Megiston acélokból 100%-os nyeresége volt, s ebből a feltalálónak még jutalmat sem engedélyezett, bár a miniszteri rendelet a hivatkozott törvénycikk alapján a jutalmazást elvben nem zárta ki. de a határozat még csak említést sem tett erről (-1. ábra). 1919 januárjában, megérezve az „új szeleket'”,

Topiczer a kormányhoz intéz beadványt, kérve: ,, ...a szabadalmakat és a magáneladásból elért hasznot nekem átengedni és az üzemnél való hasz-

nálati díjat javamra méltányosan megállapítani felettébb kívánatos . .. Teljes bizalommal a Népköztársaság kormánya munkásvédő elveinek rendíthetetlenségében, bizton reméljük és várjuk tisz-

Bányászati és Kohászati Lapok -- ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

vagy pedig kellett ezen ötvözeteket, melyeknél a vas, mint fő alkatrész megtartatott, utólagos hőkezelésnek alávetni. Mutatkozott azonban, hogy meghatározott feltételek között, minden ismert összetételű cseppfolyós szerszámacél alkalmas arra. hogy közvetlen ınintákba való öntés által összeállíthassanak szerszámnak, melyek csak a kívánt alakra csiszolva. minden eddigi használati célnak teljesen megfeleüenek. Azáltal, hogy ezen gyártási eljárás mellett a bevezetésben foglalt különféle műveletek elmarad-

nak, a szerszámok előállítása lényegesen egysze-

t 7

rűbb és olcsóbb. Minden ismert összetételű folyékony szerszámacélokat közvetlenül használható szerszámokká önteni, alapul azon megismerésen, hogy a koráb-

bı ily irányú kísérletek sikertelensége abban keresendő, hogy addig tűzálló anyagból készült for-

mákat vettek, vagy vasfém formákat alkalmaz-

4. ábra. A Megiston acél hirdetése

tak, melyek belső felén tűzálló anyaggal bélelve,

teletteljes és jogos kérésem meghallgatását és mielőbbi elintézését . . . ” [9]. Válaszra a kormány részéről már nem volt idő. Később a kereskedelemügyi miniszter a kérelem felülbírálásakor a kiszállított Megiston acéloknál

elért nyereségből a feltalálónak 15% részesedést engedélyezett, így végre anyagi elismerésre is sor került.

vagy legalább grafit, korom, kátrány vagy más effélékkel lekenve voltak. Ezen rossz, vagy csak aránylag rossz hővezetők, még ha oly vékony ré-

tegben felkenetnek, gátolhatólag hatnak arra, hogy szokásos összetételű acélfajták kiöntéssel egyidőben, vagy közvetlenül utána a vas öntöforma által a szerszámok megfelelő elegendő lehűtésben részesüljenek.

_

A Megiston acélt 1916-19-ig magyar, osztrák. német, svájci, dán, norvég, svéd és angol szabadalom védte, 1920 után megszerezték a francia, olasz, orosz, portugál, csehszlovák, lengyel és USA-szabadalmat is. 1920-ban a központi igazgatóság a külföldi sza-

badalmakat átruházta a feltalálókra [10], amivel

Ezen

megismerésből

kiindulva,

rossz vezetőképességgel bíró minták, vagy jó hővezető anyagból állók, melyek belül rossz hővezető anyagokkal bélelve vagy kikenve vannak, mel-

lőztetnek, és eredménnyel alkalmaztatnak formák vas, acél stb.-ből tiszta fémfelületű belső falakkal, melyek melegelvonó képessége a szükségeshez mérten víz, lég vagy másféle hűtéssel még

nem sokra mentek; az első világháború utáni zilált gazdasági helyzet, de nem utolsó sorban a

fokozható.”

gyártástechnológiában bekövetkezett haladás Megiston acél további sorsát megpecsételte.

számok készítéséhez a kokillaöntést alkalmazta. A Megiston acélt tilos tűzbe tenni, kovácsolni vagy edzeni. Az öntött rúd, ill. szerszám edzve

Az viszont

kétségtelen,

a

hogy még az 1930-as

évek elején is rendkívüli becsülete volt ennek az acélnak. Példa erre, hogy az élvonalbeli esztergályosoknak legféltettebb kincse volt egy darabka Megiston, amelyet nem hagytak a munkahelyi szekrényükben. hanem maguknál hordtak, a zse-

Mint a fentiekből is látható, a feltaláló a szer-

bükben. Többen nyugdíjazásuk után mint ereklyét vitték otthonuk vitrinjébe. A Megiston acél gyártási eljárását az 1916. március 13-án az állami vasművek igazgatóságának felterjesztett szabadalmi leírásából [9] lehet legjobban megismerni: ..Vas és egyéb kemény anyagok megmunkálásá-

hoz acélszerszámot eddig úgy állítottak elő, hogy valamely ismert gyártási eljárás szerint nj~,feı~t. acélt melegen megmunkálásnak, azután idomalakitásnak és végül megfelelő hőkezelésnek vetettek alá, ami mellett minden ezen művelet több részből, vagy egy ismételt is lehetett. Újabb időkben fent jelzett használati célokra szerszámokat állítottak elő azáltal, hogy bizonyos

ötvözeteket cseppfolyós állapotban. oly mintákba öntöttek, melyek a szerszám végleges alakjának feleltek meg, Ezen ötvözetek azonban vagy nem tartalmaztak vasat, vagy csak nagyon keveset,

5. ábra. Esztergakések Megiston acélból

Bány;'ıszati és Kohászati Lapok -- ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

221

van, ezért csak csiszolni szabad. A k vagy szerszám (fúró, maró stb.) bőséges vízlnités mellett

csiszolandó. A tárgyat nem szabad erősen a csiszolókőhöz szorítani. Ha a szerszám éle lekopott, újból csiszolandó. A Megiston rudacska rendkívül kemény, könnyen törik, ezért kést1aıs`t.ók használandók. Nagyobb méretű kések késtzwto nt'-lkül is dolgozlıatnak [ll] (5. ábra). Topiczer .Jánost csalácljzı. barátai és nagyszámú ismerőse, volt kollégái mély részvéte mellett helyezték örök nyugalomra a diós.gyt"n`-vasgy:'ıri

temető L szektor, 3. sor, 7-8. sz. parcellájába. A levéltári és az anyakönyvi kutatások

nem

vezettek eredményre: nyugdíjaztatási és halálozási évét nem sikerült dat`álni. Annyi bizonyos, hogy a gyári létszámkönyvekben 1921-ben szerepel utoljára.

Topiczer János -- Tét-sey Ferenc gyárigazgatóval együtt -- a diósgyőri nemesacélgyártás továbbfejlesztésének egyik úttörője volt. Eletművé-

vel, a Megiston acéllal világhírűvé tette a diósgyőri szerszámacélgyártást, méltán kiváltva ezzel a hazai és külföldi szakemberek nagy elismerését. Mint ősei, ő is igyekezett a gyár, s ezen belül az

öntészet hasznára válni, korának fiskális felfogá-

sú. a szellemi tulajdont kisajátító intézkedése ellenére is. A hálás utókor 1974-ben utcát neve-zett el róla a vasgyárban. IRODALOM [l]Az állami vasg_váı`:ık szolgálati táblázatai 18921921.

[2]'l`opíczeı` János s7.olg:'ılati könyve. Közp, Koh. Múzeum. [3] Edvi Illés A.: A diósgyőri állami vas- és acélgyárak újabb vívmányai. Gazdasági Mérnök, 1894. 48_ sz. 593-594. old. [4] Kiszely Gy.: Vázlatok a diósgyőri vaskohászat 190 éves történetéből, Miskolc, 1960. 56. old. [5] Kiszely Gy.: Az új diósgyőri Vasmű, 1867-1970. II2. Kézirat, 308. old. Közp. Koh. Múzeum adatlı'ıı'a.

[6]Topiczer János: Tanulmányúti jelentés. Közp. Koh. Múzeum adattára, A. 20_ 73. 118. 1.1. [7] Kiszely Gy.: Adatok a magyarországi öntészet történetéhez. Öntött g_vorseszteı`gaacél, „Megiston

6". Öntöde, 23 (1972) 10. sz. 238-240. old.

[8] DIMAG Rt. Lt. 34.244.,~'l9l6.

IDJDIMAG Rt. Lt. Szám nélküli irat. Topiczer János 1919. január 20,-án kelt kérvénye a kereskedelemügyi miniszterhez.

[10] DIMAG Rt. Lt. 3o.1:37f19:20.

[11] Diósgyőri szerszámaeélok katalógusa. Közp. Koh. Múzeum katalógusa

Műszaki és gazdasági hírek Szélerőnıíí lia.jt.ónıíílıáza Meelıanito öntvényből A szélerőművek ma általában csak speciális esetekben gazdaságosak, létesítésüket azonban a környezetvédelem is támogatvja.. A nagyobb teljesítményű berendezések költségének csökkentésére most két-, 3,l§l\“[W generátorteljesítményű prot-otípust helyeznek üzembe, az egyiket a svédországi Gotland szigeten, a. ıntisiktıt az NSZK-

beli Wilhelmslıavenben. A műszaki kivitelezést az MBB és a Kvaerner Turbín AB cég végezte. A szélerőt a föld felszínétől kb. 90 m magasságban ellıelyezett, 80 m átmérőjű két rotOrszáı`n_v veszi fel, s azt kúpos bolygókerekes hajtómű viszi át az aszinkrongenerátorra. A lıajtóműházat az NSZK-beli Gust. Pleissner GmbH & C0. (Elze) gyáı`tOt-ta SF400 minőségű gömbgrafitos Meelıanite öntöttvasból (I. ábra). Az 1970 mm külső átınéröjű ház tömege 220 kg. A csapfelfekvést. ultrahangos vizsgzíleıtııak \`etett.é!< alá. A széleı'őıın"ı\'eket l992 ıııájllsálaııı lı(~l_\`<“/.ik ill/.(=ıı:|.P. Met-lıanite Pre-`.seıııit.tı+iIııııg

Alıııııíniıııııolvaılékok gáztalaııitása. A ııagy ıııiııőségi követelıııén_\'e|<et kielégítő alumíniunıöntvényok gyzíı~tásá.ııal»: ala.pfolt(:tele a tiszta olvadék. Az olvaılék szonnyeződésénok sok oka van, többek között jelentősen ınegııő a. hiflrogéntartaloın. Az oldott; lıitlrogént általálıaıı öblítőgá'/.zal távolítják el.

Az Aug. Guıtıllııı.-h (lıılbll S:-ltınelzt^ıÍegelwe7`k (Grossa|nıerodo, NSZK) által kil`cjles'ı.tett EGL 800 gáztalaııítól>orendo'/.és igen sok fíııoııı lnıbOrı_':kot„ 0:-ızlat el az olva«l('ıklm.ıı, így az oldott, lıiılrogéıı at bııborf'-kok nagy feliilet-éve! (':ı°iııtko'/.ik. Az «"ı|ı|ít.őgáz :trgon vagy nitrogén, nyonıásn legnlálılı 2 bar, az ártıın 5--25 I/ıııin. Egy 150220 ıııııı át.ıııéı'őjű ke:-:tıııikııs rotorfej (500/min fordu-

4

lattxal meri`ıl :L tt'-.gol_yl)e,

l

I, ıíbrtl. S3éIm'Őlfıif'í Írúpus 001!/lIŐÍ:ereÃ'08 /ı(1]'tŐmI'ÍI'čnPĂ' /ııízı! gíimÍıgı'll~fi/.'().s' .ll eelı (1 nile öııliill mslıúl

222

az öl.>lítőgá.zt„ apró buborékok-

ra oszlatja. A rotort 0,75 kW-os motor lıajtja. A gáztnlaııít`.('> berendezés txäıııege ıııint.eg_v l()0 kg, könnyen szállítlıntó. Az Aug. Gunıllnelı vég az olvadék minőségének ellenőı"/.éséro kifejlesmett egy alrıyoınás-síiríiséget vizsgáló késziilékot. A 80 mlnu' aln_yomáson ıııegdermotlő próbák ıııoglıízlıutčı t.á.jél<()zt`„nt»ást adnak az olvadék nıinőségéről. Giessorci, 1 001.12. sz.

Bányászati és Kohászati Lapok -- ÖNTÜDE 42, évfolyam, 1991. 10. szám

Az öntödei szakosztály története 1963-ig IV. rész VARGA

FERENC

ETO: 062.22 :62l.74(09l) ıı-

ipari Egyesület december 2_6-án Moszkvában tar-

1957

tott öntökonferenciájáról (Öntöde, 1957. 243., 1958.

-F:-T .saga .zlw-. -1

A.

-_-:.-L-:Régftmt ısabb határozatai a következők a esni: :".-`;`-:`. össze-jLi\`eteleken ne zsúfol_;-: z refıcšezn-::}`eZ-1-at. ezáltal ne terheljék túl az eg;-:`~`: z:-Li-:tt is (-l:'z..«galt tagokat: havonta egy-két :~.:`~::„.ífe:".`e~nz.` tását tűzték ki célul: a ren-

cšezvényeket két téma köré csoportosították: szakmai problémák és a külföldi tanulmányutak tapszztalatainak ismertetése; az év folyamán három .`z`.L;aI-„rnmal volt vezetőségi ülés (IV. 11., X. 3., `=IˇI W) -4'.

._-.

Előadások

\ˇI.

6. Kripácz Ferenc: Az öntödék racionalizá-

lása gépesítéssel, kisgépesítéssel VI. 13. Szy Géza: Az exotermikus tápfejekhez használt Silex típusú hőfejlesztő anyagok üzemi alkalmazása (Öntöde, 1957. 230, old.)

X. 31. Hajtó Nándor: Az öntöttvas szövetdiagramjai (Öntöde, 1957. 211. old.) ` XI. 28. Lackovics Sándor: Folyamatos keverőjáratok alkalmazása korszerű homokelőkészítö müben (Öntöde, 1958. 164. old.). Egyéb rendezvény

Az év eleji üzemi körülményekről, így a munkabér és a termelés kérdéseiről I. 17-én tartottak vitadélutánt. Ez a megbeszélés egyszersmind az 1956-os forradalom után a szakosztályi élet megindulását jelentette (Öntöde, 1958. 73. old.). Nemzetközi kapcsolatok Kálmán Lajos három alkalommal (III. 21., IV. 18., V. 9.) ismertette az 1956-ban Düsseldorfban tartott 23. nemzetközi öntőkongresszus eseményeit és az azt követő gyárlátogatásokon szerzett tapasztalatokat. Buzánszky Albin

a

fémöntészeti

vonatkozású rendezvényekről V. 16-án számolt be (Öntöde, 1958. 73. old.).

Tóth András és Payer János az 1957. V. 13-15én Lipcsében tartott öntőkongresszust és az ezt

követő tanulmányutat VI. 13-án ismertette (Öntöde, 1957. 139. és 176. old.). Hargitay Sándor az V. 13-16-án tartott IX. frei-

bergi bányász-kohász napokról és az azt követő kutatóintézeti és gyárlátogatásokról számolt be VII. 18-án (Öntöde, 1957. 61. és 186. old.). Kálmán Lajos a Stockholmban VIII. 19--25. között tartott 24. nemzetközi öntőkongresszusról

X. 17-én tartott beszámolót. Ezen a kongresszuson jelentettük be belépési szándékunkat a CIATFbe (Öntöde, 1957. 114., 194., 1958. 65. és 73. old.). Sáfár László és Varga Ferenc a XII. 19-én tar-

tott vezetőségi ülésen számolt be a Szovjet Gép-

73. old.). Az OMBKE választmányi ülése Az egyesület választmányának május 24-én tartott ülésén Martos Ferenc főtitkár megállapította: ,,Leghamarább az öntödei szakosztály találta meg magát, és ez Hargitay Sándor tagtársunk érdemeinek elismerése mellett a szakosztály egész vezető-

ségének munkáját dícséri” (Kohászati Lapok, 1957. 199. old.).

A szakosztályban végzett jó munkájáért több tagot megjutalmaztak. A májusi választmányi ülésen Szy Géza és Szvath György a munkabizottságokban végzett munkájáért részesült jutalomban. A decemberi választmányi ülésen dr. Hajtó Nándor, Jándy Géza és Cseh Miklós a vidéki csoportoknál megtartott előadásaikért részesültek jutalomban (Öntöde, 1958. 73. old.). 1958 Rendezvények

A Salgótarjáni Tűzhelygyár kollektívája a Vasas Szakszervezet, a KGM KISZ-szervezete és a szakosztály közreműködésével ankétot rendezett január 3-án. Szabó István (Vasas Szakszervezet) megnyitója után Szekeres János ismertette a héjformázás hazai fejlődését. A beszámolót követő-

en a közel száz főnyi hallgatóság bemutatón vett részt, ahol üzem közben tekintették meg az új héjformázó gépet. Tíz hozzászólás elhangzása után

határozatban kérték a KGM-től a gyantás homokot gyártó nagyüzem létrehozását. a héjformázó gépek gyártását és erre a célra beruházási keretek biztosítását (Öntöde, 1958. 34. old.). A szakosztály vezetőségének az üzemi, helyi csoportok meginditására vonatkozó határozata nyomán rövid előkészítés után január 30-án megalakult a szakosztály csepeli csoportja (Öntöde, 1958. 74. old.). Héjformázási

konferenciát rendezett

a Vasas

Szakszervezet műszaki bizottsága, a KGM-mel és szakosztályunkkal együttműködve február 5-én a Vasas székházban, kiállítással egybekötve. A közel 90 résztvevő a héjformázást alkalmazó öntödéket az alapanyaggyártó üzemeket és a tudományos intézeteket képviselte (Öntöde, 1958. 74. old.). lizirom előadás hangzott el: Szekeres János: A héjformázás elmélete és jelentősége

Bánky Gyula: Héjformázás a KÖVAC-ban (Öntöde, 1958. 118. old.) Rácz Ottó: Héjformázás a Csepeli Vas- és Acélön-

tödében (Öntöde, 1859. 84. old.).

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

223

A Diósgyőrött február 25-én tartott I. acélgyártási kongresszusonflargitay Sándor „Acélmű ko-

killák felhasználása és gyártása” című előadása hangzott el (Öntöde, 1958. 101. old.). A Vas.. és Fémipari Dolgozók Szakszervezete és a KGM március 8-án országos öntőkonfereneiát rendezett a minisztérium tanácstermébcn. A konferenciát Öhlwafııg Jenő, a Vasas Szakszervezet

alelnöke, az őntó szakbizottság vezetője nyitotta meg, majd Zsofinyecz Mihály

miniszterhelyettes

tartotta meg vitaindító előadását. Huszonkét hozzászólás hangzott el, amelyekre a miniszterhelyettes válaszolt (Öntöde, 1958. 77. old.). A vaskohászati szakosztállyal közösen rendezett ülésen november 19-én hangzott el S. Tunder

történtekről. Ezt követően Chapó Elek ,,A temperöntvénygyártás külföldi és hazai fejlődése” című előadása hangzott el. Befejezésül átadták Varga Ferencnek, Nándori Gyulának, Rácz Ottónak és Makai Kálmánnak az elnökség által adományozott jutalmat (Öntöde. 1958. 149. és 1952. old.). A közgyűlés az MTA disztermében volt. Szele Milıúl_ı/ elnöki megnyitója után Martos Ferenc főtitkár beszámolója hangzott el. Többek között be-

jelentette, hogy a CIATF az ez évben Brüsszelben megtartott közgyűlésén tárgyalni fogja egyesületünk újrafelvételét a nemzetközi szervezetbe. A közgyűlésen Mikovíny-emlékéremmel tüntették ki Kitsztel Alfrédot, szakosztályunk tagját, ,,aki

igen eredményes munkát végzett a vas- és acél-

(NSZK) ,,Bázisos forrószeles kupolókemence különbőző metallurgiai célokra” című előadása (Ön-

öntödék gépesítésének továbbfejlesztése és jó kihasználása terén. Úttörő jellegű volt és igen ered-

töde, 1959. 108. old.).

ményes az a ,munkája is, amit a Csepeli Vas- és Aeélöntödékben a nagyméretű szerszámgépöntvényeknek

Nemzetközi kapcsolatok

A május 16-19-én tartott lipcsei öntödei konferencián Solti Márton „Nagy Diesel-motor-forgattyúházak sorozatgyártása könnyűfémötvözet-

ből, magban való formázással” (Öntöde, 1958. 183. old.) és -Hevenesi György „Műgyanta bevonatú anyagok előállítása és tulajdonságai” című előadása hangzott el. A konferenciát többnapos gyárlátogatás követte (Öntöde, 1958. 196. old.).

Az angol Morgan cég meghívására öttagú magyar delegáció járt Angliában, hogy tanulmányoz-

za a cég által gyártott olvasztótégelyek és fémolvasztó kemencék gazdaságos használatát (Öntöde,

1958. 252. old.). A 25. nemzetközi öntőkongresszust szeptember 29. és október 3. között Brüsszelben rendezték meg. Egyesületünket Verő József alelnök, Szász József szakosztályi elnök, Kálmán Lajos és Tóth

András képviselte. Az október 1-jén tartott CIATFközgyűlésen felvették egyesületünket a szövetségbe (Öntöde, 1958. 249., 277., 1959. 64. old.; Kohászati Lapok, 1959. 45. old.).

A lengyel öntők műszaki egyesülete (STOP) november 20-21-én rendezte III. tudományos tanácskozását. A szakosztályt Kálmán Lajos képviselte. A bejelentett két magyar előadó nem érkezett meg, előadásaik a Przeglad Odlewnictwa 1958. 109-11. számában jelentek meg (Varga Ferencé az Öntödében is): kageãéánbz

Nagy Zoltán: Produkcja iglowyeh rekuperatorów ze staliwa zaroodpornego, (Tűs rekuperátor gyártása tűzálló acélból.) (Przegl. Odlew., 1958. 291. old.). Varga Ferenc: Ilidegszeles bázisos kupoló üzeme és metallurgiaí folyamatai (Öntöde, 1958. 235.

old.).

Gál Zoltán titkár lett (Kohászati

301. old.).

Lapok,

1958.

1959

Előadások, rendezvények

Február 19-én Kálmán Lajos ,,A szovjet öntvénygyártás fejlődési iránya” címmel tartott előadást (Öntöde, 1959. 117. old.). Chapó Elek elvégzett munkájáról a „Gázfázisos temperálási kísérletek” című előadásában számolt be (Öntöde, 1960. 49. old.).

A március 26-án a GTE-vel közösen rendezett ülésen Jándy Géza ,,Öntvényszerkesztés a vas-szén ötvözetek mai fokán” című előadása hangzott el (Öntöde, 1960. 121. és 160. old.). , Április 6-7-én rendezte meg a szakosztály - külföldi tapasztalatok alapján, többéves előkészítő munka után _ az első nemzetközi konferenciát, az (I.) öntödei napokat a Technika Házában, mint-

egy 300 magyar és 21 külföldi (NDK 7, Lengyelország 5, Ausztria, Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió 2-2, Jugoszlávia, Nagy-Britannia,

NSZK 1-1 fő) résztvevőivel. A rendezvény célját a megelőző sajtótájékoztatón Szele Mihály, egyesületünk elnöke a következőképpen határozta meg: ,,A magyar öntödei napok áttekintést kívánnak adni a hazai és külföldi öntészet műszaki és

technológiai helyzetéről, az utóbbi években megoldott és a második ötéves terv időszakában még megoldásra váró legfontosabb feladatokról.” Az elhangzott 16 magyar és 14 külföldi előadás az Öntöde 1959. évi számaiban jelent meg. A rendezvény záróülésén Herczeg Ferenc miniszteriıe-

lyettes átadta a minisztérium kitüntetéseit (Öntö-

Egyesületünk május 17-én tartotta 57. küldött4

Az öntödei szakosztály az előző napon a KGM kultúrtermében tartotta ülését. Hargitay Sándor elnöki megnyitója után Nándori Gyula titkár tette

meg jelentését az 1954. decemberi közgyűlés óta 224

nyers formában

de, 1959. 137. old.). A résztvevők április 8-án

Az OMBKE közgyűlése közgyűlését.

felületileg szárított

való őntésével kapcsolatban végzett. . . ” Az újonnan választott vezetőségben Szász József elnök,

a

Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár öntödéjét, április 9-én a KÖVAC öntödéjét, a Csepeli Vas- és Acélöntödéket, a csepeli öntvénykiállitást, április 10-én a külföldi résztvevők a Vasipari Kutató In-

tézetet tekintették meg (Öntöde, 1959. 154. old.). Az országos energiakongresszus keretében október 15-én az NSZK-beli S. Tunder ,,A rázóüst új

Bányászati és Kohászati Lapok -- ÖNTÖDE 42, évfolyam, 1991. 10. szám

'rr-e`a_`.*J'g'iai segédeszköz a vasfürdők kénteleníté::_:nú előadása hangzott el (Öntöde, 1960. 25. -A

Az NDK-ban szeptember 24-25-én tartott for-

ma- és mintakészítési koníerenciáról Szilágyi Imre adott tájékoztatást (Öntöde. 1960. 21. old.).

Q

_..-ı--1

I'í:`.`e:`nber 12-én Szy Géza tartott előadást „Az ;s:~.-;-čr;`.-E-_=f.i gázkitörésgátló test (Cameron-ház) ön-r.ez`:.`:`. -.=:~`f.:. kritikája izotópvizsgálati eredmények figyeLre:::e*.`e:elével"` (Öntöde, 1962. 151. old.).

A Csepel Autógyár kezdeményezésére november 1?-2.:. a Csepel Autógyárban. másnap a Soproni '~`a_=-őfntõdében ankétot tartottak a fekete temperč«::t`.`e`:`.yről. A bevezető előadást Joó István tar`:z:::a. majd Lamm Róbert a fekete temperönt`.`e:`.j: az-ami be`.`ezetésé\`el kapcsolatban végzett 1--se-:.e`.ešr~f~l szarnclt be- Az ankét második nap-

5;p«n;c.bar. .'.'a._;yzıııdányi Endre főmérnök ismenette a fekete temperöntvény gyártásának ne-

1-.-z-zsegeiı (Öntöde, 1960. 45. old.).

Ebben az évben a következő munkabizottságok ::`.`.ˇ;kő
A Lengyel Öntödék Műszaki Egyesületének (STOP) május 29-31-i közgyűlésén szakosztályunk részéről Csiszár Miklós és Bartha Imre vett részt (Öntöde, 1960. 15. old.). A szeptember 6. és 20. között tartott brnói vásár öntödei berendezéseiről Kálmán Lajos számolt be (Öntöde, 1960. 19. old.).

A 26. nemzetközi öntőkongresszust október 5-l0-én Madridban tartották, ezen egyesületünket Szász József és Szenes Ödön képviselte, részt vett még apkongresszuson Énekes Sándor és Temes-

szentandrási Guido. A nemzetközi öntőkongreszszust gyárlátogatások követték (Öntöde, 1960. 36. old.).

A november 24-26-án megrendezett

moszkvai

öntõkonferencián egyesületünk képviseletében Vörös Árpád és Nagy Sándor vett részt. Egyetlen té-

makörben - a kupolókemence folyamatainak vizsgálata - 25 hazai és 5 külföldi előadás hangzott el. Lehetőség nyílt a Sztankolit öntöde meg-

látogatására (Öntöde, 1960. 43. old.). Az OMBKE választmányi ülése Az OMBKE választmányának február 6-i ülésén Martos Ferenc főtitkár beszámolt az egyesü-

let tevékenységéről. Az öntödei szakosztály munkájával kapcsolatban kiemelte, hogy egyesületünk 1958 októberétől az Öntéstechnikai Egyesületek Nemzetközi Szövetségének (CIATF) tagja, az öntö-

dei szakosztály bekapcsolódott a szövetség munkájába. Hargitay Sándort, aki nyolc éven át vezet-

te az öntödei szakosztályt, z. Zorkóczy Samu-emlékéremmel tüntették kí. A díjat a kitüntetett a március 12-i elnökségi ülésen vette át (Kohászati

Lapok, 1959. 224. old.).

1:-

Legrégibb kohászati műernlékünk, az újmassai kohó helyreállítása Az 1831-32-ben átépített újmassai nagyolvasztót 1871-ben - az új diósgyőri Vasmű megindulásakor - véglegesen leállították. Ennek az olvasztónak az elődje a Fazola Frigyes által épített és 1814-ben üzembe helyezett nagyolvasztó volt. Az irodalom eddig - tévesen - az 1814. évi kohót tartotta a műemléki olvasztó ősének. A folyamatos kutatások és a fellelt eredeti rajzok birtokában bizonyítható, hogy a helyreállított nagyolvasztó nem azonos a Fazola Frigyes által épített kohóval, a műemlék az 1831-32-ben átépitett olvasztó maradványa. A történeti hitelesség érdekében szükségesnek tartottuk ezt a helyreigazítást megtenni. Az 1814-es olvasztó négyszögletes, csonkagúla alakú volt, mig a műemlék ősét négyszögletes, lépcsőzetes formában építették fel, ezt bizonyítja az [1] 10. ábrája és az 1910-ben a romról készült fénykép is. Az utóbbin a kohónak még nagy része látható, a fák és bokrok még nem nőtték be, szerkezeti részei még elég épek ahhoz, hogy helyreállításához kellő támpontot adjanak, Sajnos, ebben az időben a jogutód diósgyőri vasgyár vezetősége nem gondolt arra, hogy a jövő nemzedék részére ezt az ipartörténeti emléket megmentse. Az ipari műemlékek kérdésével ebben az időben nemcsak a hazai, de a külföldi szakkörök sem foglalkoztak. így nem csodá-lkozhatunk azon. hogy az újmassai kohórom még évtizedekig az enyészeté volt [2]. A kohórom megmentésére az első próbálkozás 1937ben volt, ez azonban pénz hiánya miatt nem valósulhatott meg. A második világháború után a diósgyőri vasgyár hagyományokat tisztelő lelkes tagjai kezdtek

a helyreállítás kérdésével foglalkozni. Felkérésükre az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület részéről' Szele Mihály a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja műemléki osztályának figyelmét felhívta erre az ipartörténeti emlékre. A műemléki munkálatokat vezető Gerő László a helyreállítás előzményéről és munkálatairól a következőkben számolt be [3]. „A bejelentést követő helyszíni vizsgálat megállapította, hogy az újmassai erdőőri házakkal szemben, a völgyben csörgedező patak másik oldalán szűk völgy fut meredeken le, melynek a völgyünkbe torkollását egykor kibővítették és kimélyítették. Az így kivájt torkolatot a hegy felől magas támpillérekkel erősített támfallal képezték ki, melyet terméskőből faragtak. E fal fele még épen állt, valamint az előtte kialakított vízszintes terep közepén állott az egykori kohó szintén terméskőből falazott teste. Ez is nagyon romos állapotú volt. A négyzet alaprajzú kohóidom alján köboltozatok maradványai, többsoros hatalmas kötővasak voltak láthatók, De az épület tetején, oldalain, sarkain nagy omlások voltak. boltozatainak csak vállrészei maradtak meg. és az általuk tartott faltömegekből is sok hiányzott (1. ábra). A Zeomlott kövek törmelékkúpban vették körül az olvasztóromot és a támfal alját. A kettő között egykor átívelő híd kiálló csonkjait szintén, és mindezt sűrű bozót nőtte be. A kőfalak felső teraszán eredő forrás vize és a szűk völgyben a hegyoldal nagy területéről ide zúduló víz sok törmelékkel, földdel töltötte fel az

egykori terep szintjét, melyen dús vegetáció nőtt. A nedves bozót sűrűjének árnyékában a falakon törpe-

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

225

páfrányok százai éltek ltt«ott. pedig hatalmas fák is

nőttek, melyek az egykor müködő kohó régtől való (`-hagyatottságát bizonyították. U í A festői természeti környezetben álló romok tüzete-

sebb vizsgálata azt mutatta. hogy itt elegendő támpont látszik lenni ahhoz, hogy a ritka - mondhat+ nánk egyedüli - kohóromot helyreállíthassuk. A- helyreállítás mértékét az itt folytatandó tudományos feltárás eredményeitől kellett függővé tenni, azonban addig is szükségesnek látszott a leglényegesebb mun-

kák elvégzése. melyek nélkül a rom az állandó nedvességben, téli fagyban. a dús növényzet gyökerei természetes pusztítása következtében rohamosan pusztult. És e pusztulást még jobban előmozdították azok a lelkes kutatók, akik különböző helyeken egészen szabályos kis aknákat íúrtak bele. Ilyen előzmények után bízta meg a központ az É. M. Miskolci Magasépítési Irodát az állagvédelemhez szükséges tc'rt:dolcumcntá.ció elkészítésével (2. ábra). A dokumentáció birtokában a Diósgyőri Kolıászati Üzemek dolgozói rögtön felismerték a kohórom hely-

reállításában rejlő kulturális értéket, és felajánlották segitségüket. Vállalták azt, hogy társadalmi munkával segítenek a kohórom helyreállit.ásában. Az erdészeti igazgatóság is segített azzal, hogy ez év augusztus első hetében kiirtatta a bozótot és az apróbb fákat., melyek a helyreállítást akadályozták volna. Viszont gon(losan ügyeit arra, hogy a nagy fák megmaradjanak,

és általában a hely természet adta szépsége csorbát ne szenvedjen. A bozót iı`tz'ısábzın és az építési terep megtisztításában már tevékenyen részt vettek a kohóüzem dolgozói is, akik a műszak befejeztével egye-

nesen idejöttek, és napi 20-50 főnyí csoportjukkal

1. tibra. Az ıljnıassai /cohőrom 1951-ben

lendítették elő a munkát.

'. z „ .“ıı_ s . .e * '

-

.

1

~

/

1

l

L" ~

_.z1Í./fı-z.«s,..'ıııı-.J "`~*"" '“ -» -`-

`

'

.

J.~.z«' '-.'-. ..°

I Ã

73/D/O/`//Ó'

O

fe /~ 1* a J'Z`

,ie

J

,.,,_f.ıf

0! 0/viVa! uez zxz.-' Íry

É Q .t \ `\\ »`.._Í`1@\tlÍÍÍI'~~

Á/az cıofzy ja/

Kzzazezzvfak

ı I

>

azzzzohâla

Á«.2./-

t»~õ'tz'Í

_

1

r 0

5/rı

__,____l_ ___ l._ _ __-liga Fl__ _

z*-2.,

.D

I

"7 .t

'ii , \

ki

l I

I

lcgó:/iluo ny//83+

V?-'N

I IR

vmi *t

'U'

_I\

az X Y I _. _!

_ -'l .ıl

.

/ár/zĂ Š.-Éie?/“)4=Č“ *`~`~* Z-'ˇ I

'ir rar «2..U *~.

z Ö`I. \_\ iýi

:._.:

\

.-'W I

r

0%

»

[

t

.1.-

J

' ' õyd`ˇtC5"'L l Af 'obaô

~ .U82

-E-w

P

2. aura. A nızmnıëıfi

`."ı"'-' '_' .:". .!.;

*ff

I

I

feltaıás vázlatrajza

ÚJ

'

T 1---o »~"1`rT`1';,'-lt'

f.Í"

J

3. ˇ “I

Áfabı/ŐŐZ

Mit!*.17. . = `.~-

/

,

×`/ 4

*D

ˇ*-ı Il

'ˇ'”

gk '-lt ^'

“

`

fi'

zz,-.zãs

I

~

“J

'

.. Z

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

4,'sáv

-ip-O

-p

my-'_

.Q -s~A.„,___.-.

3. ıilırn. .ft kohó livlı/ı`e(iIlítıis(ı

-1. utırıı. .-17 újmassai lsohú (ı h(>I_ııı`('ıilIı'tıis után

--`~.-.;_„-`.ı-zttıs lt)-L'-re t~it.~géı`l<ezett a lvlíiemlélti Központ -`..z`_.:..Io ıntınk;ıı`észie_e,e is. és me_e,in(lult az állag-<:- . Hlııftkıı. ıı séı`ült boltozzıtok, falak helyreállí.z~_._ .z .t-hullott ltövvlt visszalıelyezése (3. ábra). `:L.zze. páı`huzamosıın. a töımelék eltakarításával leLıetóség mutat.ko'/.ott az eredeti talajszintet megállapí-

toknál és a híd, valamint a raktárak ívei készítésénél régi épitöik nemcsak a mű praktikus hasznárzı törekedtek. hanem arra is ügyeltek, hogy amit építettek, szep legyen, tetszetős megjelenésű. Ugy lát.-

tó és más összel'tiggéseket feltáró lcutatóárkok ásásáés így lassan, a menet közben alakult ki a kép az -.-rule-ti terepről, a kohó részleteiről, mely munkafolya:~.`..`.t alatt a diósgyőri üzemek dolgozói, kohászok, bá-

:`.j-ıiszoli máshonnan is meglátogatták a munkát., Adatalk. közléseik és a helyszíni feltárások mozaikjaiból rakták össze az ipari műemlék történetét.

.-\ feltárás során zı kohó olvasztónyílása is előke:~_iLt a torokgerendával együtt, mely az olvasztó nyíLását váltotta ki, E vasgerenda 500 kg súlyú egyetlen öntvény. Az építmény elölről és két oldalról a kohó belső gyűrűs teréhez vezető dongaboltozott nyílással épült. melynek boltozatai befelé szűkülő tölcsért for-

r ıáltak. hogy elől a- kiöntőlyukhoz és oldalt a befúvó.nyılásokhoz hozzá lehessen férni. A nagy meleg csökkentésére sok szellőzőnyízlást falaztak a körülvevő kõfalba cca. l2>.i 12 cm átmérõvel, melyeket téglasorok béleltek, és így megtalálhatók és helyreállíthatók voltak. Az olvasztó alsó testéhez elölről és oldalról félte-

tók csatlakoztak egykor, a homlokzat előtt.ti öntőműhely és a hátoldali fúvóberendezés esőtől való védelmére. A tetőszék felső szelemenének körülfutó helye máig megmaradt. Az öntőműhelyben 1 1,2 m masas öntó homokréteget és sok vasmaradványt találtunk. Ugyanott egy 16. századi zománcos, háromlábas cserépedényt és több újabbkori töredékét, végül egy salak-lehúzó vasszerszámot, kovácsolt szegeket és ácskapcsokat. A vasszerszám és az épülettörmelék-réteg (cserép és tégla) fölött lévõ. 1-1 1/2 cm vastag égett rétegből arra következtethettünk, hogy az olvasztó leégett, és mivel akkor már feltehetően működött a diósgyőri gyár is. az erre az időre már elavult olvasztót nem helyezték újra üzembe. Az olvasztó előtti széles terasz peremén szintén találtunk falakat, melyek a már leírtakhoz hasonló rendeltetéssel épülhettek. A magas támfalat szabályos távolságban pillérek tagolják, egyikükben falazott kéménnyel. A támfal közepe táján vízszintes szelemengerendát. falaztak be, melyhez a támfal algában épített íves nyílású helyiségek, raktárak és műhelyek lefedésére készült féltető szarufái csatlakoztak. Az olvasztó a támfal előtt van 10,50 méterrel, a tám-

fala-s teraszról tehát híd vezetett az olvasztó felső pereméhez. E híd középső pillérfalára rakott fagerendasorokból állott, melyek falazott mellvédjét kétoldalt

juk, hogy e két követelményt összeegyezt.etve sikerült a műhelyt szép köntösben felépíteniük. Ezért nemcsak ipartörténeti, de bizonyos műtörténeti értéke is van épületünknek, mely mai gyárépítő, mühelyépítő tervező és kivitelező építészeink számára is

komoly tanulságot ad." Ha figyelembe vesszük, hogy a műemléki tervezőknek- és kivitelezőknek a munkálatok elvégzéséhez korabeli rajz és történeti leírás nem állott rendelkezésre, megállapíthatjuk, hogy a romokból mindent kiolvastak, ami a helyreállításhoz szükséges volt. Ekkor még az irodalom sem foglalkozott régi belföldi vagy külföldi kohók leírásával és eredeti dokumentumok, rajzok, képek közreadásával. A későbbi (az 1960-as) évek kutatásai során kerültek elő a diósgyőr-hámori Vasmű történetére utaló iratok és rajzok, amelyek bizonyítják, hogy a helyreállítás hiteles, megegyezik az eredeti rajzokkal. Mint Gerő László műemléki tanulmányában megjegyzi: ,,Az elkészült helyreállítást mégis támadták, mert egyik jeles kutatónk egy olyan hazai kohótervet talált, amelyik kör alaprajzú elrendezést mutatott. Hiába volt a helyszínen négyzetes a falmaradvány, az okmány igazát bizonygatták. A támadók csak akkor vonultak vissza, amikor az egri levéltár vezetője, Soós Imre a Fazola-féle négyzetes massa tervét találta meg, mely okmányszerűen is igazolta a helyreállítás helyességét."

A további kutatások után újabb rajzok kerültek elő. és bizonyították a műleíı`ás es a kivitelezés helyességét (4. ábra).

A helyreállítás vállvetve készült a műemléki hatóság és a Diósgyőri Kohászati Üzemek anyagi és társadalmi támogatásával. Megértették, hogy a múlt emlékeinek megbecsülése hazánk kulturális felemelkedését szolgálja, és szellemi vagyonát óvja meg. A diós-

győri gyár brigádjai mellett meg kell emlékezni azokról is, akik a legtöbbet fáradoztak az ország első ipari műemlékének helyreállítása sikeréért (Korompai Győző, Bordás Géza. Tetlálc Sándor. s nem utolsó sorban Gerő Lászlóról, a helyreállítás vezetójéről. valamint a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja konzervátorairól (Szakál Ernõ, Aspán László). Az újmassai kohó helyreállı'tásá\`al a diósgyőriek példát mutattak: országos vis/.on_\`latban megindul: az ipari műemlékek felkutatása és helyreállítása. Kiszely Gyula

nagyívű árkádokkal képezték ki. Ennek vállai meg-

maradtak. A kohó tetején a toplicai kohóhoz hasonló 'oeszűkülő kémény lehetett, melyhez négyoldalas nyújtott sátortető csatlakozott a terasz védelmére, külső korláttal, a kohókémény aljában pedig széles tetőnyílással. Azt láttuk ennél az ipari műemléknél, hogy úgy a falazásnál, mint az elhelyezésénél, a szép boltoza-

IRODALOM [1] Kiszely Gy.: A diósgyőr-hámori Vasmű 18--19. századi vasöntészete. Öntöde, 42 (1991) 10. sz. 205-212. old. [2] Kiszely Gy.: Ipari müemlékeink és védelmük. Öntöde. 41 (1990) 10. sz. 212-222. old. |3] Gerő L.: Az újmassai barokk kohórom műemléki helyreállítása. Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, Bp., 1952.

Bziıiyšıszati és Ktlhászati Lapok - ÜNTÖDIC 42, é\`t'ol_vam_ 1991. 10, szám

227

`-ki-ı

Köszöntés Theobald János okl. kohómérnök, a Csepel Művek Vas- és Acélöntödéjének nyugalmazott osztályvezetője, egyesületünknek 40 éve tagja, október 22-én töl-

tötte be 70. életévét. Ezúton gratulalunk, további jó egészséget és még sok boldog születésnapot kívánunk.

777

§_

'W

A

Folyóıratszemle A vízierő mint a vasöntés előfeltétele a középkori vasfeldolgozásban A vasöntés kialakulása szempontjából döntő jelentőségű volt a vízikerékkel működtetett fújtatók elterjedése -az olvasztóknál. A szerzők a 15, századi megbízható forrásoktól kezdve - az időben visszafelé haladva - a 12. századig követik a vízierő vaskohászati alkalmazását. Filarete olasz építész és bronzöntő az építészetről 1464-ben írt traktátusában (amelyet Bonfini latinra fordito-tt Mátyás király számára; a sze-rk.) egy északitáliai új Vasmű nagy kettős fújtatójának leírását és rajzát közli (1. ábra). A szamárbőrből készült szek-

ı

.

-f --\ . ıl é Í

}^`\

1 __

fit/U,l .fa

/I_

`h`-tea _

\`\`:-

T).

l én

\

1

D

. l

,. __.. `

.

V ` .\__

\

`1-'

~1“",_ ___

>--Í?

J-:Ég

.

l el-ll*'L*tfjft 1. ıibru. Álló. kettős fújtató egy magas olvrısztólıoz. Filarete 1464. évi `muııkri)'(ı 123/o"nı(ín

rényes fújtató 6 rőf magas és 4 rőf széles volt, és ,,olyan hatalmas volt a moraja, mint a tenge«rnek”. „A csapoláskor a. vas úgy folyt, mintha bronz vagy harangfém lenne.” A vasból öntvényeket is lehetett önteni, példaképpen említi Filarete a milánói. várban lévő - fekvő oroszlán alakú - öntöttvas mozsarat. Nagy számban maradtak fenn öntöttvas tárgyak. különösen mozsarak és ágyúk a 15. századból. A 14. századból először B. Rathgen talált utalást egy 1391. 228

évi frankfurti iratban. A város Marckin Gas: mozsárkészítőtől 12 forintért hét öntöttvas mozsarat vásárolt, Számos szerzőnek az a véleménye, hogy ezeket a vasöntvényeket tégely-, később aknás kemencében átolvasztott vasbuckákból öntötték. Figyelmet érdemel az 1226-ból származó felső-veltlini (Semogo) bérleti szerződés. A Vasmű egy - jó fújtatókkail és vízikerekekkel ellátott - kemencéből (furnus) és egy fusina-ból állt, az utóbbi neve a latin fundere (fudi, fus-um = olvasztani, önteni) szóból vezethető le. A fusina megnevezés Észak-Itáliában és Dauphinében többször is előfordul: 1283-ban a Susat-völgyben, 1299-ben Bresciában. R, Sprandel szerint az 1226. évi forrás az első utalás az indirekt acélgyártásra: a fusinában olvasztott nyersvasat a furnusban dolgozták fel. Ezt alátámasztja a lombardiai vasércek jellegzetes összetétele: nagy P-, Mn- és S102tartalom. 3,5% karbontartalommal a lombardiai vas már 1250 °C-on cseppfolyóssá vált. Egy régebbi forrás arról tudósít, hogy Bergamo püspöke 1179-ben engedélyezi az Ardesiói-völgyben lévő vizcsatornák és vasolvasztók használatát. Még régebbi az 1073-ból származó észak-spanyolországi adat bizonyos „kemencemalomról” (molinum fornacinum). Ezeket a korai forrásokat azonban kellő óvatossággal kell kezelni. A frissítésre a 13. századból eddig nem találtak írásos dokumentumot. Még Agricola és Biringuccio sem írják le 16. századi munkáikban közelebbről a frissítés folyamatát. A vízierővel működő berendezések feltalálójanak egyesek a cisztercitákat, mások a karthauzíakat vagy a templomosokat tartják. Ezek a szerzetesrendek kétségtelenül közreműködtek az új eljárások 1213. századi bevezetésében. A francia szerzetesek terjeszthették el a vízierő használatát Svédországban, Sziléziában és M.agyarországon_ A feltaláló neve azonban homályban maradt. Llrâhrmanrı, D.-Wald, D.: Giesserei, 78 (1991) 13. sz. 486-489. 0

.

K. L.

Bányászati és Kohászati Lapok - ÖNTÖDE 42. évfolyam, 1991. 10. szám

A BKL Kohászat 6. és 7-8. számának tartalmából 6. szám VASKOHÁSZAT :ˇ-ÉP; (`C H, REINHARJ):

A német acélipar és a következő évek kihívásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241

_\ˇE.\lF.'[`HY LASZLO:

A kohászat és a környezetvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248

!ıIL_)L.\` AR ATTILA;

Mikroötvözött acélok kovácsipari termékek számára

eA.\`HTDI LÁszLo_,

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253

~3Yl.ˇRIQZA lST\ˇANKISS l\IATYAS--

MAKK PÉTER-

RAFFAY CSABASLÍLYQK AND1{..-\S-

ZAMBONÉ

RFÍNKŐ MÁR TA:

Speciális készülékek fejlesztése kolıászati folyamatok irányitásához . . . . . . . . . . . . . 259

FÉMKOHÁSZAT TRANTA FERENC: _

zı

I

TOROK TAMAS: -

Az

öntött Al-Fe és Al-Mn ötvözetben izzitás hatására végbemenő kiválás vizsgálata scanning-elektronmikroszkóppal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265

Oldatkémiai vizsgálatok szerepe a, kloridos hidrometallurgia egyes folyamatainak modellezésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269

vAsKoHÁszAT ALTNÉDER JÁNOS: .z-~- -Ipari kemencék hőveszteségeinek meghatározása és energiafogyasztásának csökkentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289

J-ZABÓ ZOLTÁN-

_

SZÉLIG ARPAD :, LEHOFER KORNELSZARKA GYULAKISS LASZLÓ-

Konverteres aeélgyártás találati biztonságát befolyásoló tényezők . . . . . . . . . . . . . . 299

PROHASZKA JANOS: SINKA VILMOS_ ZSLADIŠŠ, STEFAN: S ABON SIMON KATALIN:

Az izotermikus átalakulási diagramokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308

is

PALÁNKAI B,õtRNAz A kzzgyıõeızz küıõs vizsgálata radioaktív nyomjeızëzzzı ..................... .. 802 A szemcsenagyság hatása a porkohászati vas vízgőzben történő oxidálására . . . . . . 311 A mágneses repeılésvizsgálat korszerű módszerei és azok legfontosabb jellemzői. . . 314

FÉMKOHÁSZAT NAGY EGON:

Energiamegtakarítás lehetőségei az alumínium öntésénél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 321

HAJNAL JÁNosz sóLYoM T1BoRz

Uj zzıumizımmfzıdoıgozõ Ajkán ........................................... .. 824 ıtiegvzıõzuı zl ızzzzzzi kõránziaszsı-gyártás .................................. _. 827

PAKSA RUDOLF-

HARRAOH WA LTI;:R-

,

i

SZENTIMREYNE

HARRACH ORSOLYA: Enorgiakérdések intézése külországokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329

Ára: 17,-Ft CONTENTS

Sélei, J Das Lebeıı, die Tätigkeit und das LebensWerk von János Topiczer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218

Kiszely, Gy.: Tlıe production of iroıı eastings in the

Diósgyőr-Hámor iron works iıı the 18-19.

century . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 205 Henrik Fazola (Fassola), who Was born in Wˇürzburg, established in 1772 the first iron Work of the country Borsod in Szentlélek. Because of the

insuffieiency of Water power a new blast furnace was built in 1814 at an other place, under the supervision of Frigyes Fazola, son of the late Henrik

bensdauer der durch Kokillengiellien hergestellten Werkzeuge aus der Stahl ,,Megiston” War vierınal so hoch, wie die der goschmiedeten Sehnellarheitsst-ählen.

Fazola. From the blast furnace castings were poured too. In Újmassa operated also a cupola furnace. The iron work in Ilfzimor Was terıninated in 1871, after the iron plant in Diósgyőr had been built.

Varga, F.: Die Geselıif-lıte der Gieíšereisektion his 1963, 4. Teil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223 Die Tätigkeit, die Veranstaltungen uııd die in-

Hegedűs, Z.: Melting in fnrnaees of the Broııze

Age, melting furnaces in the Carpathian Hollow. .

János Topiczer, Abkömmling einer Familie, die in 1770 aus Eisenerz (b`teiermark) nach Diósgyőr uınsiedelte. war ein Bahnbrecher der Edelstahlherstellung. Sein Lebenswerk, der seit 1916 in vielen Lã-ndern patentierte Werkzeugstahl ,,Megiston” hat bereehtigt die Anerkennung inund ausländischer Fachleute erworben. Die Le-

213

Furnaces for the ınelting of copper and bronze in the Middle East and in Greece. Remains of

ternationalen Verbindungen der im Rahmen des Vereins Ungarischer Berg- und Hüttenleute im Jahre 1949 errichteten Gie ereiabteilung, sodann der im Jahre 1952 gebildeten Giefăereisektion. -

melting furnaces of the Bronze Age in Transsylvania and in \Vestern Hungary. Continuously melting and discontinuously discharging fur-

COIlEP}l{AHlflE

naces; the melting of bronze in a crueible furnace. ~

Kuce/zu, H.: llyrynnoe Jımıze Ha 1ınom;ıı>ëp-xaSélefi, I Tlıe life, the activity and the life-work of Jânos Topiczer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218

205

epsızıü A-ıerannyrmıecıcnü aasoıı B 6Opıııo,ucKOm ıı. I/I3 Jıomennoro Livrvna nponaeozımm H ornnexn, a E ıvıecTeqKe Yñmamma paõorana H Barpanıca. Merannvprnqecnnñ 38eoıı E Xamope õbm 8aı
The descendant of a family, which settled from Eisenerz (Styria) to Diósgyőr in 1770, Janos Topiczer Was one of the path-breakers of the production of special steels. His life-Work, the toolsteel ,,Megiston”, patented in a great number of countries, met deservedly recognition among experts at home and abroad. The life-time of the tools produced hy pouring from the tool-steel ,,1\1egiston” was four times higher, than that of the forged ones.

Varga,

Mopcxom Meramıyprnııecaom aasoııe E 18-19 seıcax . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _.

The history of the foundry section nntill

ıeee, ran; 4 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

223

The activity, the socials and the international relations of the foundry branch (establislıed in 1949), later those of the foundry section (organised in 1952) of the Hungarian Míning and Metallurgical Society. INHALT

Kiszely, Gy.: Eisengu herstellung im Eisenwerk Diósgyőr-I-Iáıııor im 18-19. Jahrhundert. . . . . 205 Das erste Eisenwerk des Komitats Borsod wurde im Jahre 1772 von-Henrik Fazola (Fassola), der in Würzburg geboren wurde, in Szentlélek zustande gebraeht. Mangels ausreichender VVasserkraft wurde in 1814 an einer neuen Stelle ein ııeuer Hochofen gebaut unter dem Aufsicht von Frigyes Fazola, Sohn des verstorbenen Henrik Fazola. Aus den Hochöfen wurden auch Gu stücke hergestellt, in Újmassa befand sich auch ein Kupolofen. Das Eisenwerk in Hámor wurde nach dem Aufbau des Hüttenwerkes in Diósgyőr im Jahre 1871. aufgelassen.

H egedűs, Z.: Schmelzen iıı Oien des Bronzezeitalters, Schmelzöien im Karpatenlıeeken . . . . . . . . . . 213 Ofen zum Sehmelzen von Kupfer und Bronze im nahen Osten und in Griechenland. Überreste von Schmelzöfen aus (lem Bronzezeitalter in Siebenbürgen und \Vestungarn. Kontinuierlich schmelzende Ofen mit periodischem Abstieh, Schmelzen von Bronze in Tiegelöfen.

X eee Ö õıuı, 3.'. H Jıa8Ka 8 neuax õponsonoro aeka,

mıaemıızınzıe nemi 8 õacceñne Kapnar . . . . . . . . _ 213 emı irni! nnaexn Meinl n Őponsızı Ha Bnnmnem BocToKe n E l`peunı~ı. OcTaTKn nnaennbnux neueü õponsosoro sexa B Tpanccnfıizeanıııı n aanaıınoifı Benrpım. Henpepbıena mıasxa rı nepııoıııılıecxıiü esınvcıc Meranfıa. l'lııaeKa õpon3bl B Tl~ii`C.TlbHbIX TIEÍIHX.

llle/ıeu, H.: )Knsnı., ıiearenbnocrb n Tsopuecıum

nyTı„ Fluoıua Tonnnep . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 218 Flnouı Tormuep, HOTOMOK cembu, nepecemısuıcücfı 8 1770 ı`. 8 r. llnouıııbëp na ascrpniicxoro (uıraüepcxoro) ropoııa Añsenepua, õızın ozımm na ocno8OrıonO>KnrıKO8 Merannvprnn EızıcoazoKaqecrsennsıx craııeii. Llocrmxenııe ere Tsopqecıcoñ >Kn3nu, nncrpvmenramznas cranb „MerncTon”, õızın sarıarenrosan B psııe cTpan c 1916 r. n aaaoesafı npnsnanne oreuecrsennux n sapvõemnbıx cneunanncros. CToı`?ıKocTı„ .rınroro 8 Koicızuıız pe>Kıu`eı`o nncrpvıvıenra ns cTa.rın ,,MerncTon” npeeızıcızm B Lıerı-„ıpe pasa cTOı`7ıKocTız„ ımcrpvıvienra H8 Kosaiıoifı 6bıcTpOpe>ı
Bapea, cb.: I/lcropmı Jlvıre no ceınınu no 1963 r. Llacrb 4. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ 223 Jle remznocrız, Meponprıfırnsı n Memnvnaponmzıe ernoıııennsı nnreünoro orııefıennsı, cosJıannoro B 1949 ı`. ii Ilnreiinoii ceı