Modern privatizáció, avagy miért érdeke a pénzügyi csoportoknak átvenni a magánnyugdíjpénztárak tagi irányítását? Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetsége dr. Lukács Marianna 2009. november 15.
1 A törvényjavaslat lényege..................................................................................................... 1 2 A PM, a PSZÁF és a Magánnyugdíjpénztári működtetők: kéz kezet mos, avagy az átalakítás valódi szándékai........................................................................................................................... 2 2.1 Magánnyugdíjpénztári működtetők: további profitszerzés vs. profittal való kiszállás.... 2 2.1.1 A pénzügyi csoporthoz tartozó nyugdíjpénztárak érdekei ........................................ 2 2.1.2 A független / munkáltatóhoz tartozó nyugdíjpénztárak érdekei ............................... 3 2.2 Pénzügyminisztérium................................................................................................... 3 2.3 PSZÁF ........................................................................................................................ 4 3 Hozzáértésből elégtelen: az átalakulás csapdái...................................................................... 4 4 A magánnyugdíjpénztárak legfontosabb adatai..................................................................... 5 1 A törvényjavaslat lényege A törvényjavaslat előtt fontos látni, hogy ez az ügy jelenleg „csak” 3 millió állampolgárt érint, azonban 20 év múlva már minden magyar állampolgárt, ezért a mostani döntések meghatározzák az egyik legfontosabb társadalombiztosítási alrendszert, közvetve az egész ország sorsát. 2013. január 1-ig a magánnyugdíjpénztáraknak két lépcsőben kell átalakulniuk: 1. A magánnyugdíjpénztár taglétszámával arányosan növekvő tőkével meg kell alakítani egy zártkörűen működtető nyugdíjbiztosító részvénytársaságot. Elvárt tőke 50 ezer tag – 100 millió forint 100 ezer tag – 750 millió forint 300 ezer tag – 2 milliárd forint 2. Ebbe a részvénytársaságba bele kell olvadnia a magánnyugdíjpénztárnak. Ha nem olvad be az új részvénytársaságok közül egyikbe sem, akkor azt végelszámolással, jogutód nélkül meg kell szüntetni, a tagjait pedig valószínűleg sorsolásos alapon hozzárendelik a megalakult nyugdíjbiztosítókhoz. 3. Az átalakítás lényegét tekintve a jelenleg önkormányzati formában, tehát a tagok tulajdonában álló pénztár helyett biztosító/bank tulajdonába kerülne a magyar nyugdíjrendszer második pillérje anélkül, hogy sor kerülne az eladás nyilvános meghirdetésére. 4. A tranzakciót azon szakmai indok mögé bújtatják, hogy a magánnyugdíjpénztárak a jelenlegi formájukban alkalmatlanok járadék-, vagyis nyugdíjszolgáltatásra, holott az mindenki számára egyértelmű, hogy a járadékszolgáltatás pénzügyi feltételekkel tisztán leírható és szabályozható kérdés, így értelemszerűen tulajdonviszonyoktól nem függ. 5. Ezzel a lépéssel az emberek magántulajdona jogi személy birtokába kerülne, ez a rendszerváltáskor divatos privatizáció mai, modernizált formája. 1
6. Az ügyben külön pikáns, hogy az intézményi átalakulást az a párt kezdeményezi, aki a 12 évvel ezelőtti magánnyugdíjpénztári átalakításra önmaga is igazi reformként emlékezik.
2
A PM, a PSZÁF és a Magánnyugdíjpénztári működtetők: kéz kezet mos, avagy az átalakítás valódi szándékai Az átalakulás valódi szándéka a magánnyugdíjpénztárakat megszerezni kívánó pénzügyi csoportok profitérdeke. Egyrészt logikusan követhető érdek a részvénytársaságba transzferált, milliárdokban mérhető vállalati érték megszerzése, ami most „elszórtan”, a tagok vagyonát képezi, hiszen tekintettel arra, hogy ők a jelenlegi magánnyugdíjpénztárak valódi tulajdonosai. A második legfontosabb érdek a jelenleg is jelentős működési költség-, és hozamprofittal rendelkező rendszer tulajdonosi ellenőrzése a jövőbeni zavartalan profitszerzés céljából. A Pénzügyminisztérium azért támogatja az elképzelést, mert ezzel úgy véli, mentesül a járadékszolgáltatási oldal immár 12 éve nem megoldott feladata alól, a PSZÁF pedig ezzel bújik ki a felelősség alól, hogy szemet hunyt afelett, hogy szinte megalakulás óta nem tartatta be a magánnyugdíjpénztárak alapelvek (pl. nonprofit) működtetését.
2.1
Magánnyugdíjpénztári működtetők: további profitszerzés vs. profittal való kiszállás A magyar piacon jelenlevő 20 magánnyugdíjpénztár között vannak pénzügyi csoporthoz tartozók és vannak függetlenek/munkáltatói háttérrel rendelkezők. Ők ehhez a helyzethez eltérően viszonyulnak, ezért is volt szükség a zárt ajtók mögötti egyeztetésre.
2.1.1
A pénzügyi csoporthoz tartozó nyugdíjpénztárak érdekei
1. Könnyen belátható, hogy az eddig tagok tulajdonában álló intézmények megszerzése jelképes, semmilyen vállalatértékelésre nem alapuló tranzakciós díjakon (pl. 50 ezer tag 100 millió forintért) komoly vállalati értékhez juttatja a nyugdíjbiztosítókat. Ezek az immár részvénytársasági formában működő cégeket a jövőben adni-venni fogják, jelentős profitot hozva az eladónak. 2. Immár nyílt, nehezítések nélküli profitszerzés az állami nyugdíjrendszer második pilléréből. Egyszerű fejszámolással belátható, hogy a jelenleg évi 500 milliárd tagdíjbevételt realizáló magánnyugdíjpénztári szektor – átlagosan 5%-os díjterheléssel számolva – évi 25 milliárd fix költséget termel a működtetőknek. Ez hatalmas pénz, különösen akkor, amikor a csak városi legendák keringenek arról, mennyi is volt valójában a szektor induláskori invesztíciós költsége, ami valószínűleg néhány százmillió forintot tett ki. Szükség volt informatikai rendszerre, de az már az önkéntes nyugdíjpénztárak miatt rendelkezésre állt, marketingre nem költöttek a pénztárak, egyedül az ügynöki jutalék lehetett jelentős, ami viszont többszörösen megtérül, ha valaki a magánnyugdíjpénztárat „kopogtató” terméknek használta és ennek a hátán bejutva az ügyfélhez számos más, magas profittal rendelkező terméket el tudott adni. A mostani modern privatizációval biztosítható éves szinten 25-50 milliárd forint költség, amely jó alapot biztosít mindenkinek más, biztosítói és banki tevékenység elvégzéséhez. 3. A másik fontos költségelem a vagyonkezelés, aminek a mértéke – tekintettel arra, hogy a portfólióban helyet foglalhatnak az adott pénzügyi csoport magas kezelési díjjal rendelkező termékei, amelynek a díjait nem kell kimutatni a jelentésekben – elérheti a
2
kezelt vagyon 1-2%-át. Szintén egyszerű fejszámolás alapján ez éves szinten további 5-10 milliárd forint. 4. A magánnyugdíjpénztár pénzügyi intézethez való röghöz kötése. A magánnyugdíjpénztárak működtetését végzők számára valós veszély, hogy a pénztár közgyűlése szolgáltatót (pl. adminisztráció, vagyonkezelő, letétkezelő) vált. Ez különösen veszélyes lehet a vállalattól eltávolított munkatársak, vagy éppen a lassan megnyíló járadékszolgáltatásokkal elégedetlen tagi csoportok esetében. A részvénytársasági tulajdonlás nem hagyja a milliárdos értéket képviselő intézményt szerződést bontani. 5. A jelenlegi magánnyugdíjpénztári piac telített. Az éves szinten néhány 10 ezer belépő kis lehetőség a jelenlegi piaci pozícióktól való elmozdulásra, ezért igazán hatékony módszernek az egyes piaci szereplők térnyerése a másik rovására. Ezt a folyamatot gyorsítja meg a mostani javaslat. A piacon jelenleg működő 20 magánnyugdíjpénztár közül az ágazati és vállalati tulajdonban levő pénztárak vélhetően nem fognak biztosítót alapítani, hiszen nem része az alaptevékenységnek pl. a MVM, Magyar Telekom, MÁV esetén. 6. A jelenlegi magánnyugdíjpénztári vezetők mentesülni akarnak a felelősség alól, ahogyan az elmúlt 12 évben bántak a tagok rájuk bízott pénzével. Amennyiben jogutód nélkül megszűnnek a magánnyugdíjpénztárak, a továbbiakban senki nem lesz felelős a más célokra fordított működési és vagyonkezelési költségekért, nem is beszélve a nemzetközi összehasonlításban jócskán alacsony reálhozamokról.
2.1.2
A független / munkáltatóhoz tartozó nyugdíjpénztárak érdekei 1. Bizonyára lesznek olyanok, akik nem szívesen adják fel a magánnyugdíjpénztár működtetését, azonban néhány szereplő számára kifejezetten kényelmes exitet jelent az átalakulás, hiszen ki kell szállnia az üzletből, és a jelentős tranzakciós költség a saját zsebébe fog vándorolni. 2. Amennyiben több független pénztár úgy dönt, hogy közösen alapít egy nyugdíjbiztosítót, akkor annak a klasszikus történetnek leszünk a tanúi, amikor a menedzsment megszerzi az általa szerzett vállalatot.
2.2
Pénzügyminisztérium A Pénzügyminisztérium minden híresztelés ellenére rendelkezik kollektív felelősségtudattal. A PM bűne az, hogy az elmúlt 12 évben nem oldotta meg a járadékszabályozás problémáját, és most, amikor a rendszerből kilépő első tagok szolgáltatásban kellene, hogy részesüljenek, belemennek abba a kompromisszumba, hogy ezt mások (a magánbiztosítók) oldják meg helyettük. Ennek az ára az intézményi átalakítás is, amelyet nagyvonalúan hagynak összemosni azzal a félelemmel, hogy tavaly a magánnyugdíjpénztárak 421 milliárd forintnyi vagyoncsökkenést szenvedtek el, abba a hamis illúzióba ringatva magukat, hogy majd ezt is megoldják az új nyugdíjbiztosítók, vagyis szabályozási oldalról semmiért nem terheli őket a felelősség. Pedig az új rendszerben a tőkevesztést egyetlen szereplő sem fogja pótolni, főleg, ha profitorientált.
3
2.3
PSZÁF Annak, hogy ehhez a bankári szándékhoz a PSZÁF is asszisztál, a Pénzügyminisztériumnál is egyszerűbb oka van. Ez a lépés mentesíti őket az a felelősség alól, hogy hagyták a magánnyugdíjpénztárakat törvénytelenül - értsd alapelvekkel ellentétesen – működni. Többek között a magánnyugdíjpénztárak működésének alapelve a nonprofit működés, aminek a betartását a PSZÁF – holott tudomása volt a törvénysértő gyakorlatról – nem ellenőrizte és nem büntette. Egy civilizált országban működő kezdő felügyeleti munkatárs gyanúját már az is felkeltette volna, ha a magánnyugdíjpénztár elnevezésében egy profitorientált, netán még a tőzsdére is bevezetett pénzintézet neve szerepel. A magyar helyzetet az is súlyosbítja, hogy egy pszáfos munkatárs a magánszférába történő kitörési lehetősége is csak ezen intézetek felé reális, nézzük csak meg az elmúlt 8-10 év gyakorlatát.
3
Hozzáértésből elégtelen: az átalakulás csapdái 1. Törvény erejével elveszik az emberek magántulajdonát és azt egy jogi személyhez transzferálják. Alkotmányossági szempontból aggályos az elképzelés, nem is beszélve annak etikai oldaláról. 2. Annak ellenére teszik kötelezővé az átalakulást, hogy még egyetlen magánnyugdíjpénztár sem jelezte, hogy ő nem kívánja megoldani a járadékszolgáltatást. 3. Jogbizonytalanságot eredményez, hogy egy a nyugdíjrendszer szempontjából nagyon rövid idő, 12 év után gyökeresen át kívánják alakítani az egyébként járadékot még nem is szolgáltató rendszert attól a félelemtől vezérelve, hogy ezt a feladatot a magánnyugdíjpénztárak amúgy sem tudják megoldani. Utólag csak találgatni lehet, hogy vajon anno ugyanennyien választották volna-e a vegyes rendszert, ha tudják, hogy biztosító fogja nekik a járadékot adni, vagy éppen a saját tulajdonukban álló magánnyugdíjpénztárnak megszavazott bizalom miatt? 4. Kezdő aktuárius felírja a táblára, hogy helytelen a törvényjavaslat megközelítése, ami járadékszolgáltatáshoz szükséges szolvenciát taglétszám, nem pedig a járadék alapjául szolgáló tőke alapján határozza meg. 5. Nem elegáns, hogy a törvényjavaslat szakmai vitáját a Pénzügyminisztérium az érintett 20 magánnyugdíjpénztár vezetőjével két hónap alatt egyeztette, ezt követően szűk 20 napot szán a törvény teljes parlamenti elfogadtatására, melyhez semmilyen hatástanulmány nem készült. A nyilvánosság a törvényalkotói szándékról először és nem véletlenül a Pénzügyminisztérium a pénzügyi csoportokat tömörítő Stabilitás Pénztárszövetség 2009. október 14-én konferenciáján értesült, ehhez képest december 20-ig kellene elfogadni a kész törvényt. 6. A PSZÁF ellenőrzési kényelmét szolgálja az, hogy a törvényjavaslat nem engedi a magánnyugdíjpénztárak számára a szabad döntést, hogy átalakulnak vagy nem, ez pedig ellentétes a tagság, a jövőbeni nyugdíjasok érdekeivel. 7. Az bizonyos, hogy az átalakulással jelentősen nőni fog a második pillér költségterhelése, hiszen el fognak tűnni a piacról a független pénztárak. A nagy, pénzügyi csoportokhoz tartozó magánnyugdíjpénztárak éves vagyonarányos díjterhelése 1,72 %, míg ugyanez az
4
ágazati, munkahelyi magánnyugdíjpénztáraknál csak 1,08 % (2008). Ez a majdnem 1%-os különbség 20 év alatt a tőkében 22%-os veszteséget jelent. 8. Könnyen belátható, hogy a törvénytervezet tovább segíti az oligopol piac megerősödését, akadályozza a versenyt, ami még nehezebbé teszi az intézményi transzparenciát és tovább fogja a rendszer költségeit erősíteni, végső soron csökkenti a tagi járadékokat. 9. Amennyiben egy magánnyugdíjpénztár úgy dönt, hogy nem alapít nyugdíjbiztosítót, a pénztár be fog olvadni egy másikba, aminek a tranzakciós költségei nem a pénztártagokhoz, hanem a néhány tucatnyi tárgyalófélhez vándorol. 10. Ugyanazok az emberek fogják működtetni a magánnyugdíjpénztárakat, mint eddig. Ők mostantól jobban fogják csinálni?
4
A magánnyugdíjpénztárak legfontosabb adatai
2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009. I. félév
Befektetési Tagdíjbevétel tevékenység (milliárd Taglétszám Szolgáltatás Vagyon eredménye HUF) (ezer fő) (milliárd HUF) (milliárd HUF) (milliárd HUF) 12,78 161,5 2 304 0,33 562,68 112,67 212,4 2 403 0,51 801,83 117,23 244,3 2 511 0,96 1123,55 111,55 277,3 2 655 1,45 1493,61 82,13 301,1 2 788 2,58 2032,12 -421,99 445,6 2 955 3,78 1765,75 178,2 3 001 2,00 2145,85 113,34
5
