Négy Lovas 2039. FEBRUÁR 6. 9:22 VASÁRNAP Kemény, hideg szél fújt végig a Szentes város főutcáján a Tisza felől. Az emberek sietősen, szorosra húzott kabáttal haladtak a dolgukra. Bár a világba, alig két évtizede tért vissza a mágia, de sokan nem tudták elfogadni a metahumánok és a mágia létezését. Különösen mostanában Budapestről, illetve Szegedről is lehetett, olyan hírek hallani a médiában, hogy egyre inkább gyakoribbakká válna a metahumánok elleni erőszakos cselekedetek. A tiszteletes hálát adott Istennek, hogy ez Szentesen nem történt meg. Persze lehetett hallani olyat, a Vajda-telep közelében lévő kocsmák egyikében voltak kisebb-nagyobb verekedések, melyekbe a telepi metahumánok is belekeveredtek. Ám ez nem volt különösebben furcsa, mivel ezekbe az intézményekbe elsősorban metahumánok jártak, így ez nem igazán minősült fajgyűlöletből adódó provokációnak. Persze az atya nem örült, ha ilyen esetekről hallott, hiszen ilyenkor emberek sérültek meg. Valamint a szentesi rendőrség „telepi kommandója”, ahogy köznyelv nevezte az ork rendőrségi szakaszt, bár igaz, hogy volt benne egy troll is, akik kiszálltak az ilyen problémás esetekhez. Bár rendszerint mindig csak a végére értek oda és már csak a romok eltakarításában, valamint a sebesültektől vették fel a vallomásokat. Mindezeket egybevéve nem voltak olyan, metahumán ellenes megmozdulások, mint a Turul Szövetség békásmegyeri akciói néhány hete. Az árnyakban egyesek azt suttogják, hogy az Alamos 20K-nek is van hozzá köze, melyet már a média is kezdett megpendíteni, illetve úgy hivatkozik rá „meg nem erősített források”. Bánfalvi tiszteletes szorosabbra húzta, magára a vastag kincstári kabátot, ami alatt ott volt a reverendája, mivel éppen munkába sietett. Szerette Szentest, habár nem itt született, de amikor először a városba érkezett, mégis úgy érezte, hogy hazaért. Éppen a múlt hét eseményei körül jártak a gondolatai, miközben átvágott a Kossuth téren a Katolikus templom felé. A hideg téli szél belefújt egy adag hódarát a szemébe, ami egy pillanatra elvakított, de így is észrevett egy nagy méretű fekete színű, orosz katonai teherautót, ami cirkált a főutcán. A rendőrök ugyan használtak az Euró-háborúból itt hagyott orosz haditechnikát, de nem emlékezett rá, hogy lett volna nekik egy Gaz-Willy Nomádjuk. Ráadásul ennyire látványosan páncéllemezekkel megerősítve. Nem sokat törődött vele, mivel a tízórási misére már kezdett összeverődni a gyülekezet és neki még mise előtt volt elintéznivalója. Egy bő órával később lejött a szószékből, hogy néhány szót személyesen váltson a gyülekezet egyes tagjaival. A gyülekezet elsősorban humánokból állt, bár akadt némi kivétel. Két törpe, egy tünde és egy ork is járt az istentiszteletekre, de a gyülekezet érezhetően távol tartotta magát tőlük. Persze ő mindent megtett, annak érdekében, hogy egyenrangú félként kezeljék a metákat, azonban az embereket nehéz megváltoztatni egyik napról a másikra. Intett Kisséknek, hogy velük majd a legutoljára kíván beszélni. Most is, mint mindig Soós nénit volt a legnehezebb „eleresztenie”, mivel a hetvenkét éves néni csak mondta és mondta a magáét. Mire odaért Kissékhez jócskán elfáradt. Az együtt érző pillantásokból tudta, hogy a családfő mit gondol az öregasszonyról.
1
– Nem könnyű neki, mióta tavaly meghalt a férje – szabadkozott Bánfalvi tiszteletes. Az Euró-háborút túlélte, mire egy infarktus vitte el az öreget. – Térjünk rá Tomira – váltott témát a tisztelendő úr, miközben megcirógatta a hétéves forma humán fiúcska sötétbarna, enyhén kócos haját. A fiú le sem tagadhatta volna a szüleit. A haja színe még az árnyalataiban is egy az egyben az édesanyjáé volt, míg a szemeit, és a kerekded arcát az édesapjáé. – Igen – bólintott rá az anya. – Csak bizonyságot szeretnénk szerezni, arról, hogy nem őrültünk meg – ezzel közelebb vonta magához a fiút. – Ilyet még viccből se mondj, Rita! – fedte meg kedvesen a katolikus pap. – Mindenképpen beszélni akarok Tomival, de nem itt a templomban. Legideálisabb lenne, ha mondjuk holnap este elmennék hozzátok és családi környezetben történne meg ez a beszélgetés. Lehet, hogy egy kicsit későn lenne az este nyolc, de sajnos holnap nem tudok ráérni hamarabb. Viszont utána a hetem nagyon zsúfolt lesz és nem akarlak benneteket sokáig kétségek között hagyni – mondta őszintén az atya. – Persze, jöhetsz nyugodtan, majd legfeljebb másnap nem megy iskolába – mondta nagy vonalúan az apa, mire a feleség a kijelentést szúrós pillantással honorálta. Tomi arca felderült a kijelentéstől, nem kell iskolába mennie. – Ahogy gondoljátok, de majd úgy csinálom, hogy Tomi időben letudjon feküdni és másnap ne késsen el a suliból – bólintott Rita asszony felé, mert ez már nyájbeli kötelesség volt, hogy a házasfelek között, ha szükséges oltsa a „tüzet”. – Rendben. Köszönjük, Zsiga atya – mondta a férj, és kezet rázott a tisztelendő atyával. – Isten áldjon benneteket – köszönt el a családtól a pap, aztán a templomi teendők után nézett. Ezzel a család távozott a templomból. 2039. FEBRUÁR 7. 11:15 HÉTFŐ A rozzant Ikarus busz, hangos puffanással és óriási fekete gázfelhővel állt meg a szentesi központi buszmegállóba. Ez az egyetlen buszjárat volt, ami rendszeresen közlekedett a városon kívül. Több utas szállt le a járműről, akik a tiszai komptól, illetve Szegedről érkeztek hajóval valamilyen üzleti ügyet intézzenek Szentesen vagy intéztek Szegeden. Ebbe a vegyes társaságba tökéletesen beleillett egy kopottas ruházatú, borostás humán férfi, aki egy nagyméretű tengerészzsákot cipelt a hátán. Senki sem sejtette, hogy egy magasabb hatalom érdekeit szolgálja, amit Amerikában Egyetemes Testvériségnek neveznek. Ugyanekkor Bánfalvi Zsigmond tiszteletes, kevéske szabadidejét, arra használta fel, hogy az esti, Kiss családnál történő látogatására készített elő különféle mágikus készségeket. Mivel a szülők gyanúja erős volt, hogy Tomi mágikusan aktív, ami nem lehetetlen hisz az Ébredés 2012-ben zajlott le és azóta már születtek mágikus potenciállal gyermekek. Nem mertek a Társasági Tanács helyi irodájához fordulni, mert nem szerették volna, ha már hétévesen „bezsuppolják” a kezdeti mágikus kutatásokba. Valamint a katolikus papban jobban megbíztak, mivel már régóta jó barátja volt a családnak. Így a tisztelendő
2
atya felkészült az esti beszélgetésre vagy pontosabban fogalmazva a mágikus potenciál mérésre. 2039. FEBRUÁR 7. 21.18 HÉTFŐ – Alaposan elkéstem! – gondolta a tiszteletes, miközben sietősre fogta a lépteit a keményre fagyott aszfalton. Tudta, ma már nem fog beszélgetni Tomival, de a szülőkkel – Gyurival és Ritával – még tud, hogy legalább megnyugtassa őket és valahogy megpróbálja beszorítani a fiúcska vizsgálatát a hét második felébe. Ahogy közeledett az egykori Hódmezővásárhely felé vezető úton a Vajda-telephez, az égalját valami megvilágította sárga és vörös színekben. A torkát valami nagyon elkezdte szorítani tudta, hogy valami hatalmas baj van a telepen. Bár Kissék nem a telepen laktak, mindössze csak egyetlen utca választotta el őket. Habár már Tomi születése előtt odaköltöztek soha nem volt randalírozás vagy betörés az utcába, az utóbbi tíz évben. A vajda rendet tett az övéi között, nyílt titkok volt a városban, hogy megmondta a telepen lakóknak: nem szartok abba a fészekbe, amelyikből esztek! Így békés, nyugodt volt a környék. Legalábbis idáig. A tiszteletes megszaporázta a lépteit. A tűz, mert most már biztos volt benne, hogy az, kétemeletnyi magasra csaptak a szomszédos utcában. Ahogy belépett a sarkon meglátott egy matt fekete Gaz-Willy Nomádot, ahogy kopasz, férfiak ugrálnak ki belőle, automata fegyverekkel. Az atya keze szorosan rásimult a zsebében lévő varázsamulettre, ami segített fókuszálni és felerősíteni a kábítóvarázslatát. Lelassította a lépteit és közelebb ment a sötétebb utcarészen, hogy jobban lássa, mi történik a teherautó mellett. Egy férfi rángattak ki a házból, miközben egy női hang kétségbeesetten kiabált, hogy ne bántsák a férjét. Aztán jól hallhatóan egy nagy kaliberű fegyver dörrent. – Gyuri!! – kiáltotta a női hang. – Most te jössz, kisanyám! Mocskos metahumán faszszopó ribanc! – rángatta ki az utcára a családanyát, hajánál fogva az egyik kopasz. Bánfalvi tiszteletes hátán végén szaladt a hideg. Tudta, hogyha nem igyekszik, akkor további két áldozata is lesz ennek az éjszakának, akiket neki kellett volna megmentenie. Bár az egyház és Isten elkötelezett híveként nem árthat egyetlen értelmes lénynek sem, de biztonság kedvéért megtanult egy-két olyan varázslatot, melyeket biztosan helytelenítettek volna egyházi elöljárói. A lelkiismereti kérdéseket, majd a későbbiekben tisztázza a feletteseivel. Minden szinten. Lemondott arról, hogy megpróbálja a támadókat először elkábítani. Összpontosított az egyetlen nagy rombolóerővel bíró varázslatára. Belenyúlt a világot körülvevő éteri síkba, mire a mana sárgás vibrálással kezdett izzani a kézfeje körül és a lehető leggyorsabban elengedte a felgyülemlett energiát bele az utca közepén álló gépjárműbe. Mire az a következő pillanatban felrobbant, lángtengerbe borítva a körülötte álló fegyvereseket. Az atya buzgón imádkozott magában, hogy azoknak ne legyen baja, akiket megvédeni szeretne. – Hol vagy, mocsok? – hallatszott egy kiáltás az utca túloldaláról. – Tehát nem érte el őket a robbanás! – gondolta, aztán hirtelen maga sem tudta, hogy megnyugodjon vagy ideges legyen, mivel a támadót is elkerülte ugyanakkor a robbanás.
3
A következő pillanatban lövés dörrent. – Most már lejátszhatjuk, csak mi ketten, mocsok! Kinyírtam a szukát! – kiáltotta a kopasz, majd az automata fegyver jellegzetes kereplését és a lövedékek fütyülését hallotta. – Végzett Ritával! – hűlt meg a vér a katolikus papban és mozdulni nem bírt. – Megvagy, köcsög!! – hallotta az atya egy rövid sorozat csapódott az oldalába, minek következtében az összeesett. A lövedékek kinetikus erejének nagy részét felfogta a golyóállómellény melyet elővigyázatosságból vett fel a pap, de így is érezte vérzik. Ekkor látta meg az ellenfelét, aki most lépett ki az égő teherautó fedezékéből és az utca elrendezése miatt ő rálátott a célpontjára, míg ő nem látszott. Most már elegendő felületet adott ahhoz, ráküldje az egyetlen támadó varázslatát, amivel eltudja altatni. Lilás vibrálás kezdődött az ujjai között, majd rámutatott a célpontjára, miközben a fegyveres már célba is vette az atyát. Egy ezredmásodperccel hamarabb csapódott be a kopaszba, mint ahogy az meghúzhatta volna az AK gépkarabélya ravaszát. Ájultan esett össze. Az atya úgy érezte, hogy menten elhányja magát, nem csak két varázslat visszahatása és a lőtt sebe miatt. Feltápászkodott, majd átbotorkált a jeges úton a földön fekvő Ritához. Egy újabb hányinger hullám csapott rajta végig, a nő arca teljesen hiányzott. – Talán még az apa! – gondolta reménykedve, bár érezte, hogy hiába való lesz. Odacsúszkált a férjhez, de látta hogy rajta sem tud segíteni, mivel őt is szabályszerűen kivégezték. Belenyúlt a zsebébe és hívta a mentőket. A közelben egy automata fegyver ugatott fel, jóval nagyobb, mint amit az eddigi támadóknál látott. – Tomi! – gondolta, ezzel berohant a házba. Mivel ismerős volt Kisséknél tudta, hogy a gyerekszoba az emeleten van a folyosó végén és a kertre néz, valamint van egy padláslépcső szűk lépcső, ami ki visz a hátsókertbe az emeletről anélkül, hogy végig kellene menni a lakáson. – Apa, te vagy az? – kérdezte álmosan a kisfiú, mikor az atya feltépte a szoba ajtaját. – Nem, Tomi – mondta az atya, miközben próbálta minél nyugodtabbnak hallatsszon a hangja. – Én Zsiga atya vagyok a templomból. A szüleid bíztak meg azzal, hogy minél hamarabb vigyek el innen magamhoz. Légy szíves vedd fel a kabátodat és bízz bennem! – hazudta szemrebbenés nélkül, mielőtt végig gondolhatta volna mit is mond. Ma éjjelen immáron másodszorra szegte meg a tízparancsolatot, illetve a saját erkölcsi rendjét. Embereknek ártott, valamint hazudott, de nem biztos, hogy a turullistákkal meglehetett volna beszélni, hogy ne bántsák a metahumánokat, illetve Kisséket. Feladta a kisfiúra a kabátját majd felkapta az ölébe és megpróbált a főbejáraton át távozni, de az emeleti folyosó erkélyéről látta, hogy egy újabb teherautó áll meg a ház előtt, vagy féltucat kopasz fehér férfi ugrál le a kocsiról és rohamozták meg a házat. Az atya nem tétovázott sokat elindult a hátsólépcsőn a kert felé, mivel tudta, hogy van egy sikátor a másik utcába, azon talán megmentheti mind saját, mind a kisfiú életét. Mindent megtesz annak érdekében, hogy Tomi életben maradjon. 2039. FEBRUÁR 9. 11.02 SZERDA A rendőrség kihallgatta az atyát, aki részletesen elmondott mindent, amit csak tudott, de a kiégett roncsokon és a két szülőn kívül semmiféle más nyomot nem találtak, sem el-
4
kábított Turul Szövetségi tagok, sem halott vagy sérült turullistákat. A nyomozást ismeretlen tettesek ellen kezdték meg. Éppen arra gondolt az atya, hogy ha a rendőrség így áll hozzá, sohasem lesznek meg a valódi elkövetők, ő pedig még jó pár hétig, hanem hónapig fog Kissékkel álmodni, meg a két nappal ezelőtti éjjelről, amit a média máris a Harag Éjszakájának emleget. Mivel a kisfiúnak nem voltak élő rokonai, illetve a nagymama annyira beteg, hogy saját magáról sem képes gondoskodni, így, egy kis egyházi ráhatással, ő veszi gondjaiba Tomit, mivel ő is Felébredt. Azaz egyházi nyelven Áldott. Továbbá kezdi meg a tanítását a mágikus tanok terén. Ám előtte eltemeti a szüleit, zökkent vissza a valóságba a tisztelendő atya. Ezzel közelebb lépett a sírhoz és érezte, hogy a mai napon a szokottnál is jobban elszorult a torka, de azért megpróbált belekezdeni a szertartásba. – Kedves testvéreim, azért gyűltünk ma össze, hogy… – kezdte meg a szertartást, miközben jól tudta, hogy ezek után a négy lovas végig vágtat még a világon. Talán nem is egyszer. Ha'lathin Megjegyzés: Mindig is zavart, hogy a hivatalos regények elsősorban 2050 és utána játszódnak a múltat, mint az első Mátrix Összeomlást vagy a Harag Éjszakáját csak megemlítik. Talán egy apró kivétellel, bár az is inkább visszatekintés a Végzetes DNS kaland bevezető novellája vagy magát a 2012-es Ébredést. Ezen próbálok egy Apokaliptikus látomással változtatni.
5
