2015. SZENT FERENC. És mondjatok hálát neki És nagy alázatosan szolgáljátok. XX. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 1

2015. SZENT FERENC XX. ÉVFOLYAM | 3. SZÁM

- A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja -

„Érezzük az egységet!”

P. dr Soós Ányos OFM

Ministránsok Rómában

„Dicsérjétek az Urat, és áldjátok És mondjatok hálát neki És nagy alázatosan szolgáljátok.”

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 2

XX. évfolyam 3. szám - 2015. õsz

köszöntõ Assisi Szent Ferenc nyomán Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, Hogy a kettõ között különbséget tudjak tenni. Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyûlölnek, hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, hogy összekössek, ahol széthúzás van, hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem, nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek. Mert aki így ad, az kapni fog, aki elveszíti magát, az talál, aki megbocsát, annak megbocsátanak, aki meghal, az fölébred az örök életre. Amen.

2

beszámoló

23. Cserkész Világtalálkozó Japánban Cserkész vagyok. Mit is jelent ez? Számomra a cserkészet nem csak egy lehetõség, ami kiszakíthat a mindennapok sodrából, hanem társakra leltem, akik már csaknem olyanok, mintha a családom lennének. Nagyon sokat köszönthetek a bátyámnak, aki elsõnek vitt el egy õrsi foglalkozásra. Sokáig volt õrsvezetõm, és mindig felnéztem rá. Így már õrsvezetõként én is azt vallom, hogy a vezetés elsõsorban példaadás. Nagy álmom volt, hogy egyszer egy Jamboree-ra kijussak, ahol az egész világ cserkész testvérei négyévente összegyûlnek. Ebben az évben ez az esemény Japánban került megrendezésre. Gondoltam megpróbálom, hátha sikerül kijutni. Nagyon sok segítséget kaptam a gyöngyösi csapattól, amit itt is szeretnék megköszönni. A csapatból 2 ember ment a magyarországi válogató hétvégére, és egy fõ vezetõnek került be. Válogatni kellett a legjobbakból, mert sokszoros volt a túljelentkezés. Sajnos csak Robi került be a csapatból, én tartalék listára kerültem. Míg Robi a felkészítõ hétvégékre járt, bevállaltam helyette az õrsi foglakozásokat, mint õrsvezetõ-helyettes. Már elengedtem, hogy kijuthatok Japánba, amikor telefonon felhívott a Magyar Kontingens vezetõje, hogy bekerültem a csapatba. Robival egy rajba kerültünk, de õ egy másik õrsben volt. A következõ felkészítõ hétvégén már én is részt vehettem, és megismerkedhettem a Stein Aurél rajjal. Tudtam, hogy jó helyre kerültem, mert rögtön befogadtak. Az idõ olyan gyorsan telt, hogy már csak arra eszméltem, hogy a nagykovácsi kastélyban, a cserkészparkban vagyok, és harmadnap, július 24-én már repülök is. Felvettem a csapatfelszerelést, szerencsére a táskám súlya nem lett több mint a repülõn engedélyezett, és az útlevelem is rendben volt. Isztambulban átszállva nigériai cserkészekkel találkoztam, akikkel egy gépen utaztunk tovább. A 12 órás repülõút alatt megérkeztünk Tokyo Naritai repterére, ahol a magyar kontingens nagyobb része bevárta egymást. Egész napos vonatozás és sokszori átszállás után megérkeztünk a Fuji hegy lábához, és hátra volt még egy hosszú gyaloglás, hogy az elõtáborba érkezzünk. Végül odaértünk, és felvertük a sátrakat 35

fokos hõségben, amit a párás levegõ még fokozott. Másnap ellátogattunk egy buddhista szentélyhez, és egy sokszínû erdõn mentünk keresztül. Estére a magyar csapat minden tagja is épségben megérkezett az elõtáborba. Másnap hosszú vonatozás kezdõdött megint. Egyszer csak megérkeztünk az állomásra, ahol buszokkal vittek a Jamboree helyszínére, Yamaguchiba. Ez lett másfél hétig 33 ezer cserkész otthona. Fuji hegyeirõl elnevezett altáborokra osztottak bennünket. A mi rajunk a Chokai altáborba került. Bambuszból építettük fel a táborkaput, a raji keresztet, a konyhát és a szárítót, majd felvertük a közösségi sátrat és a sátrainkat. A raji kapu, a Lánchidat idézte, és a két oldalán lefüggõ lánc világított éjszaka. Következõ nap este a megnyitó ünnepségen vettünk részt, ahol mind a 33 ezren egyszerre újítottuk meg cserkészfogadalmunkat. Ekkor éreztem, hogy ez a hatalmas tömeg egyként érez. A következõ napokban forgószínpadszerûen váltakoztak a programok, amikor egy-egy témát jártunk körbe. Így került sor a természet és egymás kultúrájának megismerésére. A béke fontosságának bemutatására egy Hirosimai látogatás alkalmával. A vizes programokon is sokat szórakoztunk. A közösség fontosságát bemutató napon ellátogattunk egy Japán iskolába. Itt egy rajzórán megtanultam japán motívumokat festeni, az un. „kandzsi”-kat. Egy napot áldoztunk a hagyományos és újratermelhetõ energiák megismerésére. A tudomány napján fizikai és kémiai elõadásokon vettünk részt. Az elsõ cseresznyefavirág kinyílásának napján un. Sakura napon -, ami pont vasárnapra esett -, részt vettünk egy japán nyelvû katolikus misén. Természetesen szabad programok is voltak, amin leginkább az ismerkedés, a csere, és egymás kultúrájának megismerése volt a fõcél. A magyar kontingens épített egy Rubikkocka formájú kiszolgáló házat, ami a magyar csárda része volt. A csárda egész nap étteremként üzemelt, hogy a magyar ízvilágot bemutassuk a többi cserkésznek, este pedig itt volt a táncház. Nagy sikere volt a csárdának, szinte egyszer sem tudtam úgy odamenni,

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 3

XX. évfolyam 3. szám - 2015. õsz Táborbontás utáni napokban közös utóprogramokra indultunk. Egy sintoista szent szigetet látogattunk meg, ahol az õzeket szent állatnak tartották, ezért nagyon sokan voltak. Lépten-nyomon az ember közelébe mentek, még meg is simogattam õket. Itt is az óceánban fürödtünk, és esti felkavarodó víz megtörte a körülöttünk lévõ közeli városok fényét, körülöttünk világított a víz. Jártunk még sok városi parkban, ahol éjszakáztunk is. Megismertük a japán fürdõkultúra gyöngyszemét az „omsen”-t, a forró vulkanikus gyógyfürdõt. A híres „shinkansen”-nel is utaztunk, ami képes elérni a 400 km/h sebességet is. Az utolsó éjszakán elbúcsúztunk egymástól, mert volt, aki már hazament. Én voltam olyan szerencsés, hogy egy hetet Tokióban lehettem. 3 napot egy Japán családnál töltöttem, akik Tokió nevezetességeit mutatták meg, de közben a japán konyha ízeit is megismerhettem. Legjobban a 47. emeleti kilátóból látható Tokió tetszett. A következõ 3 napban két japán szentélyt is meglátogattunk. Utolsó nap a naritai reptéren aludtunk az utóprogramon résztvevõ csapat felével. Másnap elindultunk hazafelé. Amikor a leszálltam a magyar reptéren, hirtelen megértettem, hogy mennyire hiányzott a saját kultúrám, amiben élek. Bármenynyire is szomorkodtam, hogy vége a Jamboree-nak, kárpótolt az a tudat, hogy már itthon vagyok.

hogy ne kellett volna hosszan sorba állni. Minden este itt táncoltam én is, minden másnap magyar néptáncot mutattunk be. Máshol is lehetett táncot tanulni, én a délamerikai cserkészektõl tangót tanultam. Esténként vacsoravendégeket fogadtunk, ilyenkor egy-egy más nemzetiségû õrs látogatott meg bennünket, ugyanakkor õk is vendégül láttak minket. Így ismerkedtem sok holland, és svájci cserkész testvéremmel. Közös program volt az esti tábortûz is, ahol cserkész tábortûzi játékokat játszottunk. Az óceánban is megfürödtünk. Az õrsömmel különleges dolgot is csináltunk, minél több más nemzetiségû õrssel fényképezkedtünk együtt, ami több mint 50 ország cserkészõrséivel sikerült. Ez a 8 nap gyorsan eltelt, és már itt is volt a záró ceremónia. Kihirdették, hogy a 24. Jamboree Észak-Amerikában lesz. Jó lenne oda is elmenni!

Kis Benjámin

2015. július 28-tól augusztus 8-ig a 23. cserkész világtalálkozón, azaz a Jamboree-n vettem részt Japánban. Magyarországot közel 200 fõvel képviseltük. A csapattagok határon innen és túlról érkeztek. A csapatban négyen voltunk Gyöngyösrõl, a 789. Kapisztrán Szent János Cserkészcsapatból. Fehér Tamás, Páger Anita, Kis Benjamin és én, Rozgonyi Róbert. A magyar csapat július 23-án reggel találkozott a nagykovácsi cserkészkastélyban. A megérkezés pillanata után ott volt a levegõben az a kérdés, hogy mindent bepakoltam, amit kellett? Délelõtti órákat játékkal töltöttük és egymással ismerkedtünk. Délután megkaptuk azokat a dolgokat, amiket

megrendeltünk az utazáshoz. Ez után végeztünk egy táskamérlegelést, hogy ellenõrizzük, milyen nehéz a táskánk. Voltak olyan szerencsések is, akik már este elrepültek. Több részletben repültünk Japánba, több féle átszállással. Július 24-én eljött a várva várt nap számomra is, amikor is készre pakoltuk felszerelésünket, és Ferihegy irányba indultunk külön buszokkal. Ahogy oda értünk és elkezdtük becsomagolni táskáinkat nagy fekete zsákokba, megtöltöttük a várótermet. Mindenütt cserkészek, akik szorgosan csomagoltak. A pultnál, ahol a repülõjegyet adják egy olyan srác ült, aki régen cserkész volt. Az átvizsgálásokat sikerrel vettük. A beszállókapuhoz érve volt még egy

kis idõnk, így a legtöbben felhívták a szüleiket, és egy indulós selfi-t csináltak. Nekem ez volt az elsõ repülésem, és már nagyon vártam azt az érzést, amikor felszáll a gép. Felszállás után egymást kérdeztük hitetlenkedve, hogy mi most tényleg Japánba megyünk? A repülõn még a japán ifjúsági vízilabda válogatottal is együtt utaztunk. Két óra múlva megérkeztünk Moszkvába, és ott találkoztunk az elõzõ este elrepült társakkal. Moszkvából Tokióba tartó gépünkön még a lengyel kontingens cserkészei közül is velünk utaztak. Reggel 10 óra magasságban szállt le a gépünk Tokióban. Ahogyan kiléptünk a gépbõl, már érezni lehetett, hogy itt mennyire más a klíma. Ezt követõen vonatra szálltunk. Délután 5ig tartó vonatozás volt, néha mindössze 3 percünk volt az átszállásra. Japán legmagasabb hegyénél, a Fuji környékén kempingeztünk. Akik azt az utóprogramot választották, hogy a Jamboree után megmásszák, már most elkezdtek barátkozni a magasságával. Itt 2

3

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 4

XX. évfolyam 3. szám - 2015. õsz napot töltöttünk, bevártuk a csapat másik felét. Másnap, egy egész napot felölelõ vonatozásnak láttuk neki, hogy a Jamboree helyszínére leérjünk. Este 9-10 órára sikerült elérnünk a táborhelyszínt. Jó érzés volt megérkezni, és nagy szeretettel vártak minket a vasútállomáson, ahonnan buszokkal szállítottak ki minket a helyszínre. A terület egy multikulturális terület volt. A Jamboree jelmondata japánul WA!, azaz angolul Spirit of Unity! (Érezzük az egységet!) E köré épültek fel a programok is. 2 napunk volt, hogy felépítsünk egy körletet. Egy színvonalas megnyitóval vette kezdetét a Jamboree. Beszédet mondott a japán miniszterelnök, a prefektúra vezetõ és a cserkész világszövetség elnöke is. A programok során voltunk egy cseppkõbarlangban, és az atombomba támadás 70. évfordulójának megemlékezésén Hirosimában. Ezek mellett a japán tudományból is kaptunk egy szeletet, a világ nagy vallásaival is találkozhattunk a vallások völgyében, vízi programon vehettünk részt a tengeren, és betekintést nyerhettünk több nemzet kultúrájába. Két helyszín volt, ahol a nemzetek meg tudták mutatni egyediségüket. A kiállítósátrakban különbözõ információkat kaptunk az adott országról, a másik helyen pedig az országok gasztronómiáját ismerhettük meg.

Itt is élen jártak a magyarok, mivel egy 3x3x3 méteres rubik-kockából árusították a jobbnál jobb magyar étkeket. Augusztus 8-án a záró ceremóniával véget ért a Jamboree. Ezután kezdetét vette a közös utóprogram, ahol ellátogattunk Mijayima szigetére, majd Oszakát és Kiotót is felfedeztük. A két nagyváros közti távolságot, ami 80 km a shinkansennel tettük meg 13 perc alatt. Tradicionális japán fürdõket is kipróbálhattuk, ezek voltak az onsenek.

Augusztus 12-én szétváltak útjaink csoportos utóprogramok szerint. Voltak, akik Tokióba mentek japán családokhoz, egy másik csoport Oroszországot átszelve a transszibériai-expresszel vágtatott haza, a harmadik csoport a Fuji hegyet hódította meg, az utolsó csoport pedig a Kumano Kodo buddhista és sintoista templomok látogatására indult. Én a Kumano Kodót választottam. Sokat túráztunk, volt egy szép éjszakánk egy tengerparton. Elhagyatott iskolában is aludtunk, ahol nagyon jó hangulat volt. Szebbnél szebb templomokat és szentélyeket néztünk meg. Sajnos aug. 17-én elérkezett az az idõ, amikor hazafelé kellett venni utunkat. Felfoghatatlanul sok élményt szereztünk a közel 1 hónap alatt. Emlékezetes, örök idõkre fennmaradó emlékekkel lettünk gazdagabbak, amit soha nem felejtünk el, és boldogan fogunk sok-sok év múlva visszagondolni erre a hihetetlen utazásra. Köszönjük a segítségét azoknak, akik bármivel is hozzájárultak, hogy részt vehessünk ezen a nagy kalandon. Rozgonyi Róbert õrsvezetõ 789. Kapisztrán Szent János Cserkészcsapat

elmélkedés

Akinek a nyomában szeretnénk lépni… 789 évvel ezelõtt, Assisiben, október harmadikán este, egy jelentéktelen külsejû, beteges ember társai körében, hangosan énekelve, boldogan befejezte földi életét. Életének elsõ 26 évében gazdag édesapja bõkezû támogatása miatt az arany ifjak életét élte, szórva a pénzt, mulatva, csak önmagára figyelve. Aztán betegsége miatt (meg talán, mert nagyratörõ vágyai nem valósulhattak meg) keresni kezdte életének értelmét, és Isten megmutatta számára, mi az õ útja: a szegénység és az alázat útja. A szegények és rászorulók, a kicsinyek („minores”) mellé állt, bár származása szerint a nagyok („majores”) közé tartozott. Mert a szegény és kiszolgáltatott Krisztusról tett tanúságot hatalmas erõvel, az emberek figyelmét megragadta: ki ez az ember? És mert nem önmagát ajánlotta, hanem a Megváltóra mutatott, nagyhatású igehirdetõvé vált. Nem a világot akarta megreformálni, hanem õ akart

4

bûneitõl elszakadni, önmagát akarta megjobbítani. Ennek csodálatos példáját éppen halála elõtt adta. Halála elõtt Alverna hegyérõl Angyalos Boldogasszony kolostorába „utazott”. Errõl a Fioretti (Szent Ferenc virágoskertje - a Szent és a rend élete elsõ évtizedeinek szent testvéreihez kapcsolódó legendák gyûjteménye) így tudósít a Szent Ferenc Sebhelyeirõl szóló részben: Amikor eljött a reggel, társai meggyõzõdtek arról, hogy az álmatlanul töltött éjszaka fáradalmai annyira legyöngítették Szent Ferenc testi erejét, hogy aligha lenne képes tovább gyalogolni velük. Ezért elmentek egy környékbeli szegény földmûveshez, és az Isten szerelméért kérték, adná kölcsön csacsiját atyjuknak, Ferenc testvérnek, aki képtelen gyalog menni. Amint Ferenc testvér nevét hallotta, mindjárt megkérdezte: - Talán annak az assisi Ferenc testvérnek vagytok

társai, akirõl annyi szépet beszélnek? Felelték neki, hogy igen, s éppen az õ számára kérik a csacsit. Akkor ez a jó ember szíves igyekezettel fölkészítette szamarát, Szent Ferenchez vezette, majd a Szentet nagy tisztelettel a csacsi hátára segítette. Így indultak most útnak, a paraszt meg velük együtt szamara után ballagott. Alig tettek meg egy darabot, megszólalt a paraszt: - Mondd csak, igazán te lennél az az assisi Ferenc testvér? Felelte neki Szent Ferenc, hogy õ az. - Akkor iparkodjál - tette hozzá a paraszt -, hogy olyan jó légy, mint amilyen jónak tartanak, merthogy sokan bíznak benned. Figyelmeztetlek hát, úgy viselkedjél, hogy ne csalódjanak benned az emberek. Amikor Szent Ferenc ezeket a szavakat hallotta, egyáltalán nem ütközött meg azon, hogy kioktatja õt egy paraszt, s azt sem gondolta magában: „Hogy jön ahhoz ez a barom, hogy leckéztessen”, mint ahogy sok

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 5

XX. évfolyam 3. szám - 2015. õsz gõgös uraság mondaná manapság, hanem tüstént leszállt a szamárról, térdre borult a paraszt elõtt, megcsókolta lábait, és alázatosan megköszönte, hogy ilyen szíves szeretettel figyelmeztette. A jó ember pedig fölemelte õt a földrõl, és a testvérekkel együtt óvatosan a szamár hátára ültette. És folytatták útjukat. Nem akart rendet alapítani, de amikor tapasztalta, hogy sokan akarják azon a módon megélni az evangéliumot, ahogyan õ, akkor szabályt adott nekik. Bár sokszor és sokféle módon vesztünk el, mi ferencesek, a Regula megélésében, a Szent Ferencnek adott ígéret („rendje megmarad a végítéletig”), eddig mindig segített: az isteni kegyelem továbbvitte a jót rendünkben. És ha ma körülnézünk a világban, láthatunk mindenütt barna csuhás embereket: az oroszországi rendházainkban, a perui õserdõben, a mexikói õslakosok között (akiket az olajkincs miatt sokszor elûznek szülõföldjükrõl), az ENSZ-ben, Afrikában (bár ott több vidéken inkább fehérben járnak a testvérek). Kínát csak azért nem mondhatjuk, mert az ott szolgáló testvéreket éppen az menti meg, hogy nem habitusban járnak (a Rómához hû katolikusokat börtönbe vetik és megölik). Magyarországra Isten különleges terve szerint - a hagyomány szerint - rendünk alig Szent Ferenc halála után megérkezett és itt ragadt. Szolgált a tatár alatt, szolgált a békés idõszakban, szolgált a török alatt (ennek különleges helye éppen Gyöngyös), szolgált a Habsburgok alatt (csak éppen kuruc érzelmû volt), szolgált a felvilágosodás alatt (még a kalapos király is meghagyta, csak kicsit vegzálta), sõt - jó néhány évtizedet átugorva - szolgált 1950 után is, a megmaradt négy rend egyikeként. És próbál szolgálni most is, plébániákon, iskolákban, szociális intézményekben, kollégiumokban, Kárpátalján, megküzdve az Úr ügyéért! Nehéz követni Õt, az alázatos Krisztust követõ Ferencet, mert hozzánk is szól a parasztnak, az egyszerû embernek a szava: „Akkor iparkodjál, hogy olyan jó légy, mint amilyen jónak tartanak, merthogy sokan bíznak benned.” Nagy az elvárás, sok a feladat, hiszen a legfõbbnek, a minket meghívó Mennyei Atyának kell megfelelnünk! Az ünnep pillanatában kérem Szent Ferencet, hogy közbenjárásával sokasítsa meg az Úr áldását a Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébániához tartozó testvéreken, hogy földi zarándokutunk végén, együtt örvendjünk Vele! Áldott ünneplést! fr. Szabó József OFM

vers Assisi Szent Ferenc:

Naphimnusz Mindenható, fölséges és jóságos Úr, Tied a dicséret, dicsõség és imádás, És minden áldás. Mindez egyedül Téged illet, Fölség, És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja. Áldott légy, Uram s minden alkotásod, Legfõképpen urunk-bátyánk a Nap, Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a te világosságod. És szép õ és sugárzó, nagy ragyogással ékes: A te képed Fölséges. Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az égnek. Õket az égen alkotta kezed, fényesnek, drága szépnek! Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk, Levegõ, felhõ, jó és rút idõ, Kik által élteted minden te alkotásod. Áldjon, Uram, téged Víz húgunk, Oly nagyon hasznos õ, Oly drága, tiszta és alázatos! Áldjon, Uram, Tûz bátyánk; Vele gyújtasz világot éjszakán. És szép õ és erõs, hatalmas és vidám. Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk, Ki minket hord és enni ad, És mindennemû gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat. Áldjon, Uram, tégedet minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát És aki tûr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, akik tûrnek békességgel, Mert tõled nyernek majd, Fölséges, koronát. Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál, Akitõl élõ ember el nem futhat. Akik halálos bûnben halnak meg, jaj azoknak! És boldogok, kik magukat megadták te szent akaratodnak. A második halál nem fog fájni azoknak. Dicsérjétek az Urat, és áldjátok És mondjatok hálát neki És nagy alázatosan szolgáljátok. Fordította: Sík Sándor

5

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 6


cserkészélet Cserkésztáborunk Augusztus egyik legforróbb hetében cserkészcsapatunk tagjaival a Mátra hûvös erdeiben töltöttünk vidám napokat. Igazi nomád tábor volt ez! Sátrakban aludni, s fölrezzeni a vadon éjjeli neszeire, forrásvizet inni és abban fürdeni fürdõszobai kényelem nélkül, tüzet rakni és annak fényénél õrködni éjszaka, még a legügyesebb cserkészt is próbára tette! Reggel csak a torna és a szigorú sátorszemle után kezdõdhetett el a nap, este pedig vidám tábortûzzel zárult, ahol mindenki szerepet kaphatott, együtt énekelt és játszott. Felelevenítettük névadónk, Kapisztrán Szent János élettörténetét, s táborunk meséjét is e köré fûztük föl. Így elkészítettük a „keresztes had” fegyverarzenálját, kardokat, lándzsákat faragtunk, pajzsokat festettünk, csomóztunk, akadályversenyeztünk, ügyességi próbáztunk, íjaztunk, viaskodtunk és végül zoknicsatában legyõztük a török hadat (Nándorfehérvár) - Gyöngyöstarján gyerekcsapatát.

Erdész szakvezetõ segítségével megismerhettük a környék növény és állatvilágát, éjjel pedig azokat, fõleg a rókákat és a peléket üldözhettük. Máskor muzsikusok, citerások tanítottak nekünk magyar népdalokat, szokásokat. A záró napon az „erdei katedrálisban” Kázmér testvér mondta a tábori misét, szakácsunk, Bakos Attila pedig legfino-mabb ételeit fõzte nekünk. A tábor végére a 35 fõs cserkész és kiscserkész korú gyereksereg, fáradtan, de élményekkel telve, közösségileg megerõsödve, új célokat megfogalmazva tért haza otthonába. Köszönjük minden segítõnknek, szülõknek és vezetõknek az önkéntes munkáját, adományát, hogy ezzel hozzájárultak táborunk sikeréhez! -ma-

6

Nándorfehérvári ütközet Gyöngyöstarjánban A gyöngyösi ferences plébánia cserkészei idén Bacsó réten vertek tábort. A csapat a keresztes hadjárat katonáiként élhette át ezt az izgalmas hetet. Nekem a csata napja tetszett legjobban. A délelõtt lázas készülõdéssel telt. Íjászkodtunk, lovagi tornán vettünk részt és egyéb érdekes dolgokat csináltunk. Délután elutaztunk Gyöngyöstarjánba az ütközetre. Trom-

bitaszóra bevonultunk, majd sor került a harcra. A Jóisten velünk volt, megnyertük a zoknicsatát! A napközis tábor kenyérlángossal kínált minket, és a falumúzeumot is megnézhettük. A jó hangulatú délután hamar elszaladt, lassan hazaértünk. Szerintem aznap senkinek nem volt gond az elalvással. Lengyel Dorottya

apró hírek A Szerzetesek Éve külön aktualitást ad annak, hogy október 4-én templomunkban a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola támogatására gyûjtünk. A Fõiskola a bencések, piaristák és a ferencesek közös fenntartásában mûködik. Nappali tagozaton itt tanul a magyar szerzetesrendek papnövendékeinek nagy többsége, valamint világi hittanárok és etikatanárok is kerülnek ki a Fõiskoláról, ahol az ELTE-vel közös szakpárokon is tanulhatnak. Lelkipásztori munkatársakat képeznek, a tanári MA-szakokon hittanári, etikatanári és család- és gyermekvédõ tanári képesítést lehet szerezni. Emellett jelentõs a pasztorális tanácsadó MA-képzés, valamint a „Keresztény társadalmi elvek a

gazdaságban” kurzus is. De azok is találnak maguknak képzést, akiknek nem egy további végzettség megszerzése a cél, hanem hittani ismereteiket szeretnék elmélyíteni, és rendszerezett teológiai tudásra szeretnének szert tenni. További tájékoztatás: www.sapientia.hu. Kérjük a kedves hívek nagylelkû támogatását, hogy a Fõiskola úrrá lehessen a felsõoktatási megszorítások okozta nehézségeken. A gyûjtés arra is alkalom, hogy ki-ki mérlegelje: hite elmélyítésére vagy szakmai fejlõdése, munkahelyi elõmenetele vagy épp plébániai közössége szolgálata érdekében nem volna-e érdemes elvégeznie a Sapientia valamelyik képzését.

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 7


beszámoló Gumicsizmás lelkigyakorlat 2015 - Adj hálát! "Mindig mindenért adj hálát!" Talán ezzel a félmondattal tudnám a legjobban összefoglalni, amirõl az idei gumicsizmás lelkigyakorlat szólt. Mátraházán, az Alverna Házban jubileumot, azaz a "gumicsizmás" 10. születésnapját ünnepelhettük idén. Több mint hatvanan vettünk részt ebben az évben is a lelkigyakorlaton, és az ország valamennyi tájáról jöttek fiatalok. Az Alverna Ház és a Mátrai Gyógyintézet Nõvérszállója tökéletes szállásnak bizonyult mindannyiunk számára. Nem sok ilyen jó közösség van, mint a gumicsizmás fiataloké. Számomra mindig fantasztikus élmény a testvéries szeretet, elfogadás, kedvesség és derû, ami a résztvevõkbõl árad. 5 nap valójában nem is olyan sok, mégis mindig úgy búcsúzunk a végén, mintha már hosszú-hosszú évek óta ismernénk egymást. A lelkigyakorlaton minden nap szentmisén valamint zsolozsmán vettünk részt, de persze nem volt hiány játékokban, vidám beszélgetésekben és színesebbnél színesebb programokban sem. Lehetõség nyílt személyes beszélgetésekre is Kázmér atyával, valamint kísérõinkkel, Rita nõvérrel és Özséb testvérrel is. Elsõ nap a csónakázást szinte senki sem úszta meg szárazon, az általunk összeállított akadálypályák kipróbálása közben pedig mindenkinek megfájdult a hasa a nevetéstõl. Este az utcabálon az Orbán testvérek útmutatásával mindenki elmélyíthette cha-cha-cha tudását, valamint megismerkedhettünk egy horvát körtánccal is. A lelkigyakorlatok mindig évben egy téma köré csoportosulnak. Az idei elõadások és beszélgetéseink "a szenvedés keresztény szemmel" címû témát ölelték fel. Kázmér testvér Székely János püspök atyát kérte meg, hogy tartson elõadást nekünk. Az állandó vidám hangulat ellenére képesek voltunk elcsöndesedni, és ilyen komoly témáról hosszan elmélkedni. Az elõadás után megnéztük a Csillagainkban a hiba címû nagyon elgondolkodtató és a témánkkal kapcsolatos filmet, mely még sokáig lekötötte a gondolatainkat. A Püspök atyáról utóbb kiderült, hogy ping-pong bajnok, méghozzá nem is akármilyen! Fel kellett kötnünk a gatyát, hogy hosszas edzés után ki merjünk ellene állni. Hagyománnyá vált, hogy a harmadik napot a sástói Adrenalin-parkban töltjük. Egy nagy,

Õk mondták: Elmondhatom, hogy ez a közösség megváltoztatta az életemet! Megtanultam, hogy az élet valójában milyen szép is tud lenni ebben a nagy családban. 22 éves lány (Gyöngyösrõl) Nagyon örülök, hogy együtt tölthetek pár napot a távolabb lakó barátokkal. Rengeteg barátot köszönhetek ennek a tábornak, akik végtelenül aranyosak, rendesek, és lehet rájuk számítani bárhol is vannak. „A barátok olyanok, mint a csillagok, nem mindig látod õket, de tudod, hogy ott vannak.” 16 éves lány (Gyöngyösrõl) A Gumicsizmás Lelkigyakorlat nagyszerû élmény, rengeteg érdekes ember van, akikkel lehet ismerkedni. A lelkigyakorlat végére úgy éreztem, hogy teljesen átjár a Szentlélek. 19 éves legény (Gyöngyös környékérõl) Mátraháza idén is otthont adott a Gumicsizmás Lelkigyakorlatnak. Mindenki nagyon jól érezte magát, közelebb kerültünk egymáshoz és Istenhez egyaránt. Ebben a pár napban megtapasztalhattuk milyen a mennyország a Földön. 21 éves lány (Gyöngyös környékérõl)

közös bobozás után mindenki szíve és legjobb belátása szerint válogathatott az izgalmasabbnál izgalmasabb lehetõségek közül. Délután még egy nagy vízi csatára is sor került, így aki a csónakázásnál véletlenül

szárazon maradt volna, bepótolhatta hiányosságát. Este volt alkalom, hogy elcsendesedjünk és közös gyertyafényes imádság közben megfogalmazhassuk személyes kéréseinket. Hálát adtunk, hogy együtt lehettünk, valamint mindazért a jóért, amivel a Jóisten aznap megajándékozott minket. A másik meghívott elõadónk a Hammer házaspár, Katika néni és Péter bácsi volt. Életük történetét mindannyian nagy érdeklõdéssel hallgattuk. Beszámolójuk ráébresztett minket arra, hogy a szenvedéseknek értelme, célja van, bár ezt gyakran akkor még nem látjuk. Keresztényként szenvedésünket felajánlhatjuk magunkért és másokért, hálát adhatunk érte, mely által a szenvedés értelmet nyerhet, és csak így viselhetõ el. Itt volt a helye a személyes tanúságtételeknek is. Néhányan elmesélték, hogy korábbi szenvedéseik hogyan nyertek utólag értelmet. Nagyon megfogott mindnyájunkat egyik kísérõnk, Özséb testvér õszinte tanúságtétele is. Természetesen a vicces színdarabok sem maradhattak el, melyek számomra a derûs hangulat fénypontját képezik minden tábor folyamán. Oldva a komoly hangulatot a szenvedés nevetséges formáit vittük csoportjainkkal „színpadra”. Megjelenítettük a rosszul sikerült elsõ randit, a hosszú dugóban és a matekórán átélt szenvedést, valamint az örök második érzése okozta rosszérzést is. Mind a készülõdést, mind az elõadást nagyon élveztük. Muszáj megemlíteni Noémi néni és Kati néni hihetetlen finom fõztjét, valamint a rengeteg finom gyümölcsöt és süteményt, melyet jótevõink küldtek fel. Az utolsó nap hatalmas ping-pong bajnokságok, kártyapartik és közös játékok zajlottak. Délután a különbözõ buszokkal hazaindulókat az állomáson énekszóval búcsúztattuk. Lelkileg feltöltõdve értünk haza, Kázmér atya szavaival élve igyekezve, hogy „a szívünkben az a kis láng, amit a lelkigyakorlat meggyújtott, még sokáig éghessen”. Hálás vagyok, hogy részt vehettem idén is ezen a lelkigyakorlaton, és hogy a hétköznapok rohanását hátrahagyva a mélységesen nyugodt erdei csöndben itt mindig tudok találkozni Istennel. Várallayay Kinga

7

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 8


belülrõl látók fényessége

Milyen is volt Õ? - Így emlékezünk… 1996-ban egy szentmise alkalmával mutatták be dr. Soós János Ányos Atyát, akit Esztergomból helyeztek át, és ezentúl állandó itttartózkodással Mátraháza Magyarok Nagyasszonya lelkésze lesz. Bemutatkozásakor egy szelíd, alázatos, halk szavú, bölcs embernek tûnt, de ezt késõbb hatványozottabban is bizonyította. Nagyon tudott a gyermekek nyelvén beszélni, hiszen tanító ember volt. Istenben minden feltétel nélküli hitre tanított, akadályokkal tûzdelt életcélod eléréséhez erõsítette benned a reményt, Isten és ember önzetlen szeretetének tökéletesítésére ösztönzött életmódjával. Híre megelõzte a személyes megjelenését, „nagyon szeret alkotni, szeret építkezni, elõre elgondolt terveket megvalósítani”. Ez nem is váratott magára sokáig, mert elsõ megmozdulása a tartózkodási (lakó) helyének a berendezése. Elsõ élményem az volt, amikor egy hétköznap kimentem, hogy személyesen is megismerkedhessünk, hátha valamilyen segítségre szorul ezen a „modern tanyán”. A paplakban (mi sekrestyének hívtuk) nagy kõmûves munka folyt. Gondoltam, megkérdezem a mestert, hogy hol találom Ányos Atyát! A kérdés elhangzott, választ is kaptam: itt vagyok!! Hát úgy meglepõdtem, hogy szóhoz nem jutottam, csak dadogva - barna, bokán felül érõ nadrág hózentrógerrel, kékkockás barhelt-ing, és micisapka volt rajta, persze nem ismertem fel. Kérdésemre, hogy mit csinál? - a válasz az volt: elhozta a vaságyát Szentendrérõl, mert ez stabil, és csak ezen tud kényelmesen aludni, de nem fér be, így gondolta kivési a falat, hogy beférjen (a fal cserkõbõl van.) Kivéste, begipszelte, lefestette a falat és készen állt a fekvõhelye. Környezetében szerette a rendet, szerette a természetet növényi- és állatvilágával együtt, a természet-adta harmóniát. Majd a kápolna környékének rendberakása (bozót-irtás, füvesítés, dísznövények- cserjék-, tuják ültetésevolt a következõ lépése. Itt is megemlítek egy igazi élményt: a cserjék elültetése után szomorúan vette tudomásul, hogy amit egyik nap elültetett, azt a hétvégére ellopták. A következõ ültetéseket lopásmentessé tette!!! Ezt elõre elõkészítette; fa tövéhez betonvasból köralakot hegesztett, melyhez több tövist is hegesztett hozzá, majd ezt a földbe jó mélyre ásta. Ezek után nem

8

tudták a kedvenc növényeit kihúzni, ellopni. Itt elmondható, hogy Mátraháza 1996-2005 között felvirágzott, igazi gazdája, ápolója, mûvelõje lett a Magyarok Nagyasszonya kápolnának személyében. Elkezdõdött az építkezések sorozata, a mátraházai kápolnában és a kápolna környékén. Az Alverna Ház a régi garázs helyére került felépítésre. Szemfényvesztés volt, hogy egyik vasárnapi szentmise után láttuk, hogy a garázst elbontotta, de már az Alverna Ház betonalapja kb. a földfelszínétõl 80-100 cm-re áll. Lerajzolta, hogy milyen épületet képzelt el, a szentendrei öregdiákjai között volt tervezõ, kivitelezõ és építkezési vállalkozó. Már elkezdõdött az építkezés, amikor a gyöngyösi Polgármesteri hivatalba naponta járt az engedélyek beszerzéséért, amely nagyon nehezen ment, sok idõt vett igénybe Õ viszont türelmetlen volt, mert minden munkafázisnál szeretett jelen lenni. Szintén egy mosolyra derítõ eset: hétközben lement a polgármesteri hivatalba, hogy a polgármesterrel beszéljen személyesen, hátha ez meggyõzõbb lesz az engedélyezésekhez. Közölték vele, hogy nincs bent a fõnök, csak késõbb lesz. A válasza ez volt: Nem baj, leülök, megvárom! - De hosszabb idõt vesz igénybe. -Nem baj, addig innen el nem

megyek, amíg én személyesen nem beszélek a polgármesterrel. A beszélgetés sikerült neki. A végleges engedély, ill. a földterület hovatartozása még most is napirenden van, Kázmér Atya intézi. Annyira szerette a természet adta szabadságot, lehetõséget, nem lehetett véletlen, hogy Szt. Ferenc imádsága alapján álmodta meg a Naphimnusz Park- és az Alverna Ház megépítését. Az utóbbi a szegény, vallásos, sokgyermekes család üdülõhelyéül szolgált az Õ idejében. Az építkezés zökkenõmentességére Naphimnusz Alapítványt hozott létre. Az Alverna Ház felépülésének utolsó fázisában helyszíni szemlét tartottak, ahol jelen volt a polgármesteri hivatal 2 fõ képviselõje, a tervezõ, a kivitelezõ, az építtetõ és még több hivatalos személyt is. Itt is volt egy „házhoz való” kirendelésem! Süssek 50 db húsos palacsintát, mert hivatalos személyek jönnek és szeretné megvendégelni! Én mondtam; Ányos Atya dolgozom. Nem baj, kérjen szabadságot. Küldetésem teljesítve lett. A Naphimnusz Park építését három kárpátaljai, de Pécsett tanuló fiúval (Gyuri, István, Sanyi) végezték, akik 2-3 éven keresztül nyaranta azt a pihenést választották üdülésképpen, hogy Mátraházára jöttek dolgozni Ányos Atyához. A Szent Sebek Kápolnájának a kupoláját vörösrézlemezbõl az Istvánnal vágták ki. Amikor kimentem, olyan boldogan mutatták meg, és szakmailag magyarázták el, hogy csinálták. A Magyarok Nagyasszonya búcsújára minden évben szeretettel készült, a szervezésbe, munkálatokba bevonta a Mátraházán lakókat, ill. még azokat is, akiket az ittléte alatt magához vonzott, mert nagyon sokan voltak. Jártak ide szentmisére Gyöngyösrõl, Solymosról, Tarjánból, Füredrõl, Parádról és a Szanatóriumból. Az egyik búcsú elõtt szintén telefonon kirendelt: Trabanttal menjek, mert Sirokba kell du. 4 órára mennünk, a Maticska féle pékségbe, ahol személyesen szeretne megismerkedni Maticskával, mert buktát szeretne süttetni. Erre a búcsúra ajándékba kapta a buktát, de a többi búcsúra is nagyon kedvezményesen. Szerette a hosszantartó agapékat, amelyeken még közelebb kerülhettünk hozzá.

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 9

XX. évfolyam 3. szám - 2015. õsz Minden vasárnapi szentbeszéde 2-3 nappal elõtte le volt gépelve, és többször átolvasta, hogy kizárja a hibát és a tévesztést. Nem múlt el egyetlen nap sem, hogy látogatója ne lett volna. Nekem nagyon sok személyes élményeim, „ajándékaim” voltak: Minden évben karácsony és húsvéti ünnep elõtt - de tudtommal a hozzá közelállóknak is - hosszan, kézzel írott, általa fogalmazott, szent ünnepeket kívánt. Amikor a rakéta tuja, amit a kápolna bejáratához ültetett, nem igazán akart fejlõdni, ezért kiásta, és közölte velem: - Olga vigye Parádra és ültesse el a kertjébe. - Na de Ányos Atya, a konyhakertbe mégsem ültethetem el! - De! Aztán egy erdésszel futottam össze nála, aki elmondta, hogy a cserjéket, tujákat, dísznövényeket ugyanúgy kell permetezni a rovarok ellen, mint bármilyen más fát. De így került hozzám a sombokor, a köszméte, áfonya, ribizli - ezt bosszúból szedte ki, mert tartogatta az építkezésen segédkezõ kedvelt fiainak, de „az éhes túrázók” leszedték. Évek múlva nem lehetet ráismerni a „mi kis tanyasi” kápolnánkra és környékére. Szerette, ha sokan vették körül, mesélhetett gyerekkoráról, felnõtt- és még felnõttebb koráról, keserû papi és szerzetesi hivatásáról, amikor a kommunizmus miatt nem engedték vissza az egyház kötelékébe. Sokszor lehetett jó hangulatban találni - pedig fizikailag nagyon fáradt volt -, és olyankor a végtelenbe nyúló, huncut mosollyal az arcán - mesélte el a szentendrei ferences iskola technika tanterem ablakának kivételét és nagyobbá átalakítását egy-két gyerekkel összefogva. Mire az ottani ferences atya felkelt, már a munka nagy részén túl voltak. Az idõ múlásával Ányos Atya fizikai ereje is alább hagyott. Kaptuk a rossz hírt, hogy súlyos kór támadta meg. Ez már csak akkor tudatosult bennünk, amikor a jobb fülétõl az arc középig látszott a mûtét helye. A kezelésekre észrevétlenül járt Budapestre. Egyik alkalommal további vizsgálatra rendelték be, amikor egy nap után a pizsamájára felvette az utcai ruháit, összecsomagolt és a legközelebbi busszal hazajött. Amikor a nõvérek keresték a kórteremben, betegtársai közölték, hogy az atya összepakolt és elment. Akkor felhívott telefonon, hogy hazajött, vigyek neki enni. Áldott ember volt, és úgy éreztük, hogy akit Õ megáld, az valami felbecsülhetetlen kincset kapott. Hála Istennek ebben is többször volt részem. Engem nagyon sokszor a nyers szókimondásom „ami a szívemen az a számon” és az igazságtalanság morgása miatt mindig alázatra és szelídségre ösztönzött - ha úgy

tetszik nevelt, kisebb-nagyobb sikerrel. Tõle azt lehetett megtanulni, hogy csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy az közben mégsem fogy el. És Nála soha nem fogyott el a szeretet, az áldás. Még Szécsénybe való költözködéséhez is „kirendelt”, de könnyek nélkül azt már nem lehetett elviselni. Annyi ereje mégis volt, hogy a hûséges

amikor a kápolna elhanyagolt környezete kezdett megváltozni. Elõször a kápolna körül kezdtek eltünedezni a bokrok, helyükbe virágok, örökzöldek, naspolya, som, málna kerültek. Az öreg vendégház garázsa átalakult asztalos, lakatos, villanyszerelõ és még ki tudja milyen mûhellyé, amelybõl gyakran lehetett hallani kopácsolását. Mert örökmozgó volt,

kántorát és engem megáldjon. Betegségét olyan alázattal viselte, hogy arra nem találni szavakat. Egyszer megkérdeztem tõle: Atyám! Kéri-e a jó Istent, hogy enyhítsen a fájdalmán? Azt válaszolta halk szavával: Nem! Viselem a keresztet, amelyet kaptam. Ekkor talán mindenkiben, de bennem biztos, hogy felébredt az a tudat, hogy a jó Isten bármilyen keresztet ad, azt méltósággal a „határidõ” leteltéig szó nélkül viselem. Munkásságáról nagyon sok helyen lehet olvasni, tevékenysége Mátraházán "kõbe" van vésve. A kápolna elõtt álló hosszú Peresztegi kereszt alatt nyugszanak hamvai, bárki elmehet oda, kérheti az õ közbenjárását. Sok kérdésére választ fog kapni. Endrész Jánosné Olga

mindig tett-vett a kápolna körül, hosszú élete során sok szakmát megtanult, amelyet itt bõven kamatoztatni tudott. Lassacskán a mátraházaiak megbarátkoztak jelenlétével, és egyre többen, egyre többet beszélgettek vele. Azonban annak érdekében, hogy elfogadják, Õ is nagyon sokat tett. Elkezdte meglátogatni a Mátraházán élõ családokat, hogy minél jobban megismerje az itt élõ embereket. Jósága, emberszeretete, mély hite átjárta egész lényét. Ennek köszönhetõen egyre többen lettek a kápolnában a vasárnapi szentmiséken, majd késõbb hétköznapokon is. Ahogyan múlt az idõ, már nem csak a mátraházaiak, hanem a környékbeli településekrõl is egyre többen jöttek a szentmisékre. A mátraházai gyermekeket maga köré gyûjtötte, oktatta, tanítgatta õket olyan mérhetetlen jósággal, hittel és türelemmel, amelyre csak Õ volt képes. Ha néha-néha rosszalkodtak és ezt valamelyik felnõtt szóvá tette, halovány, kissé fanyar mosolyával az arcán, szelíden csak annyit mondott; ugyan, hagyjátok õket, hiszen gyerekek. A maga köré gyûjtött gyermekek szeretetét is elnyerte, amelynek ékes bizonyítéka, hogy közülük egyre többen ministráltak a vasárnapi szentmiséken. A gyermekeken kívül szívesen beszélgetett az õt meglátogató felnõttekkel is, és amikor ezeken

1996-ban egy kissé hajlott hátú, idõs, jóságos arcú, barátságos ferences atya érkezett Mátraházára. Õ volt dr. Soós János, Ányos atya, aki idõs korára visszavonult egy eldugott kis szigetére a világnak, Mátraházára a Magyarok Nagyasszonya Kápolnába. Néhanéha kiballagott a buszmegállóba, elment Gyöngyösre, majd a következõ busszal visszajött. Nem sok idõ telt el érkezése óta,

9

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 10

XX. évfolyam 3. szám - 2015. õsz a beszélgetéseken elégedetlenek voltunk valamivel, Õ elmosolyodva bölcsen így szólt: jól van, jól van. Ezek a - kissé intõnek szánt szavai máig a fülünkbe csengenek. A kétkezi munkán túl fáradhatatlan volt a hitéletben is. Hittanórát tartott, keresztelt, elsõáldozást, bérmálást szervezett, amely azelõtt nem

kápolna környezete teljesen megváltozott. Elkészült a vendégház, a Naphimnusz Park, új elektromos orgonát kapott a kápolna. De felsorolni sem lehet mindazt a tevékenységet, ami Ányos atya munkásságát bemutathatná. Ahogy múlt az idõ Ányos atya is egyre nehezebben mozgott, egyre gyengébb lett,

nagyon volt jellemzõ Mátraházára. Egy-egy nagyobb ünnepen, például a templom búcsún, olyan tömeg volt, hogy a hívek már nem fértek be a kápolnába, ezért hangosítást szerelt a kápolna ajtajára. Szervezõkészségével, fáradhatatlan buzgalmával azt is elérte, hogy ezeken az ünnepeken rendtársai, régi tanár társai közül is sokan részt vegyenek, sõt még azt is, hogy Seregély István akkori egri érsek is meglátogassa a kis kápolnánkat. A karácsonyi ünnepekre több éven keresztül pásztorjátékot tanított be a gyermekeknek, amelyet a mátraházai szanatóriumban levõ betegeknek és az éjféli miséken mutattak be. Tenni akarása odáig vezetett, hogy a régi vendégház köré alapot készített azért, hogy régi vágyát a Magyar Alvernát megvalósítsa. Az elkészült vendégházba saját kezûleg készítette a háromemeletes ágyakat, elektromos hálózatot szerelt, szigetelt, burkolt és még lehetne sorolni mi mindent végzett. A vendégház befejezését követõen elkezdte a Naphimnusz Park építését, benne a Szent Sebek Kápolnájával. Persze az építkezésekben sokszor és sokan segítettek - ki pénzadománnyal, ki kétkezi munkával - pl. mátraházaiak, környékbeliek, régi tanítványai. Az idõ múlásával a

majd kaptuk a rossz hírt, súlyos beteg. Azonban Õ tûrt, nem panaszkodott, végezte tovább a dolgát, mert erõs hitte vitte elõre, és hát a híveit sem hagyhatta cserben. Szinte észrevétlenül járt kezelésekre, majd eljött a szomorú nap, amikor már nem bírta ellátni feladatát. Kamill atya elvitte Budapestre, a Margit körútra, azt hittük nem látjuk többé. A legnagyobb meglepetésünkre másnap már újra itt volt Mátraházán, de egyre gyengébb volt, ezért Szécsénybe a Ferences Kolostorba került, ahol - ahogyan élt - nyugodtan, csendesen elaludt, megtért a Teremtõhöz. Kívánságának megfelelõen Mátraházán helyeztük örök nyugalomra az általa felállított Peresztegi kereszt tövében. Azóta tíz év telt el, de mintha még ma is közöttünk lenne. Sírjánál örömünket, bánatunkat még ma is elmondjuk Neki, kérjük közbenjárását egy-egy nagyobb feladat megoldásakor. Örökségét, a kápolna körül létrehozott mûvét néhányan még gondozzuk, de lassan-lassan mi is elkopunk, de reméljük, mindig lesznek majd akik gondozzák, amit Ányos atya Mátraházán létrehozott. Fõbb tevékenységeit a Kápolna falán emléktábla hirdeti. Szakály László

10

Ányos Atya ferences szerzetes pap, a szentendrei Ferences Gimnázium irodalom, történelem és politechnikai tanára, Jung-ból doktorált, és mindezek mellett okleveles technikusként 10 féle mesterségben volt jártas. Részt vett a gimnázium újjáépítésében, s az ott eltöltött évtizedek alatt nem kellett mesterembereket hívni, mert diákjaival a csatornázástól a kárpitozásig minden szakmunkát elvégzett. Mátraházán nagyon sok egyéb mellett az Alverna Ház felépítése, a Naphimnusz Park és a Mária-ház létrehozása fûzõdik nevéhez. Ehhez a nagyszerû életmûhöz mit is lehetne még hozzátenni? Talán csak néhány emberi tulajdonságot. Ányos Atya életútjának utolsó szakaszában, a mátraházai évek során orvosi szolgálatát én láttam el, így nagyon közeli kapcsolatban kerültünk. Szinte hitetetlen alapossággal, precizitással látott hozzá széleskörû tervei megvalósításához. Az elsõ a kápolna elõtti feszület felállítása volt. A súlyos kereszt helyretételében öten segédkeztünk, kicsit félve álltunk a munkához, de Ányos Atya olyan pontosan irányított minket és mindent olyan alaposan megtervezett és elõkészített, hogy a nehéz alkotmány már az elsõ nekirugaszkodásra a helyére került, s a karnyújtásnyira odakészített szerszámokkal a rögzítés is gyorsan ment. Amennyire alapos volt a munkában, a formaságokkal annál kevesebbet törõdött. Az Alverna Ház felépítése is az Õ tervei alapján történt, de a különbözõ bejelentésekkel, engedélyezésekkel nem igen törõdött - a rendnek késõbb ezekkel kapcsolatban volt is mit intéznie. Nagyon szerette a természetet, a virágokat, kedvence a sárga krókusz volt. Amikor az idõ engedte a virágok között sétálva végezte a zsolozsmát. Rosszkedvûnek, elkeseredettnek még hosyszantartó, szenvedéseket okozó, súlyos betegsége alatt sem láttam. Egész lényébõl mindig a ferences derû sugárzott. A legkedvesebb emlékem az egyik szombat esti szentmiséhez fûzõdik, mikor csak ketten voltunk a kápolnában, s Õ tudta, hogy minden szentmisén áldozom. A szentáldozáskor kiszólított maga mellé az oltárhoz, és a nagyostya felével áldoztatott meg engem. Felejthetetlen találkozás volt a szentségi Jézussal. Olyan papot, olyan embert ismertem meg benne, aki túllépett bizonyos formaságokon - ahogy azt a mi Urunk is tette. Dr. Kludák István

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 11


beszámolók

Ministránsok külföldön Július végén a magyar ferences plébániák ministránsai közül sokan összegyûltek, hogy megtekintsék Olaszországban Assisi Szent Ferenc fõbb életeseményeinek helyszíneit, és részt vegyenek Rómában a Nemzetközi Ministráns Találkozón, ahol Ferenc pápát testközelbõl láthatták. A gyöngyösi Ferences Plébániáról négy fiatalember vett részt ezen az eseményen. Közülük hárman egy-egy rövid beszámolót állítottak össze. Már izgatottan vártam 2015. július végét, amikor Olaszországba zarándokolunk. Korábban nem voltam még abban az országban, amelyben a Vatikán van, a pápa székhelye. A buszon mindenki az indulás pillanatát várta. Az elsõ úti cél Alverna volt, Szent Ferenc kedvenc helye, ahol a világtól elzárkózva imádkozhatott, elmélkedhetett. Mi itt töltöttük az éjszakát, egy kempingben lévõ faházikóban. Ez a hely már az Appenninhegységben található. Kellemes hûvös éjszaka volt. Másnap korán reggel indultunk, hogy idõben Assisibe érkezzünk. Assisiben megcsodáltuk a Porciunkula Bazilikát, a Szent Klára Bazilikát, a Szent Ferenc Bazilikát, a San Damiano-t, és még sok gyönyörû szent helyet, amely valamilyen módon Szent Ferenc életéhez fûzõdik. Részt vettünk a Porciunkula fáklyás körmenetén is. Rómában az elsõ utunk a Colosseumhoz vezetett. Ezt követõen megtekintettük az Ókori Róma központját a Fórum Romanumot. Itt volt a Római Birodalom - mai kifejezéssel - parlamentje. Majd meglátogattuk a Szent Pál Bazilikát és a Szent Péter teret, ahol közös találkozó volt a pápával. A téren összegyûlt ministráns zarándok társainkkal együtt pápai áldásban részesültünk. A sok látnivalótól elfáradtunk, meg is éheztünk így elmentünk, és pizzáztunk egy nagyot. Másnap haza indultunk Magyarországra. Nagyon szépen köszönöm a Ferences Rendtartománynak és az Alsóvárosi Plébániának, hogy ez a zarándoklat létre jöhetett. Hammer Pál

2015. július 29-én indultunk el Olaszország felé (egy busznyi "ferences ministráns" néhány ferences testvér kíséretében), hogy egy rövid tengerparti fürdõzés után felfedezzük azokat a helyeket, ahol fõ példaképünk, Szent Ferenc templomokat, kápolnákat épített, a Porciunkula kápolnát, ahol megalapított a ferences rendet, ahol emberek ezrei gyûlnek össze minden héten, hogy együtt imádkozzák a rózsafüzért. (Egy hasonló szertartáson nekünk is volt szerencsénk ott lenni.) Láttuk azt a helyet is, ahol késõbb eltemették, és pápai bazilikákat emeltek tiszteletére. Ezek mellett láthattuk Carcerit és Alvernát amelyekrõl feltételezzük, hogy Szent Ferenc kedvenc imahelyei voltak, ahová bármikor elvonulhatott tanítványaival imádkozni. Tarthattunk karácsonyi misét, a nyár közepén is Greccióban, mivel Szent Ferenc különösen is szentül tisztelte Urunk születésének ünnepét. Egyébként, ha megnézzük a térképen, az említett városok igen messze vannak Egy vagyok azon szerencsés ministránsok egymástól, több tíz, több száz kilométerre, és közül, akiknek megadatott a lehetõség, hogy bár busszal ez nekünk pár órába tellett, Szent idén nyáron eljusson a Rómában megszer- Ferenc igen sokat gyalogolhatott és az Isten iránti elkötelezettsége valóban példaértékû. vezett Nemzetközi Ministránstalálkozóra.

Maga a város, Assisi pedig egyszerûen csodálatos. Gyönyörû a táj, tökéletes az idõ, a város hangulata pedig leírhatatlan. Azonban ezek mellett mindenki érzi a város szellemiségét, hogy más a lelkület, olyan, amilyen kevés helyen van máshol a világon. Azt tartják, hogy bár az Úr mindenhol meghallgatja imáinkat, de amit a Porciunkula kápolnában kérünk az Istentõl, azt biztosan teljesíti nekünk. Miután felfedeztük ezt a békés és varázslatos várost, tovább indulhattunk a világ egyik legkedveltebb, legõsibb és legnagyobb városába: Rómába. Kaptunk idegenvezetést, láthattunk számos nevezetességet, viszont a legmeghatóbb mégis Vatikán volt. A program kezdetén egy-két méterrel mellettünk haladt el a Pápa. Leírhatatlan érzés, és tényleg szerencsésnek érzem magam, hogy ez megtörténhetett velem. A buszút bár hosszú volt, de kárpótolta a jó csapat, a programok, a csodálatos helyek. Meghatározó és felejthetetlen élményeket szereztünk, és én újra és újra szívesen elindulnék, és tényleg nagyon nagy hálával tartozom, és köszönöm a lehetõséget! Kiss Norisz

11

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 12


Ezelõtt még sosem hallottam arról, hogy Rómában nemzetközi ministránstalálkozót rendeznek, de meglepõdtem, és ugyanakkor örültem, amikor megkaptam a lehetõséget, hogy a magyar ferences plébániák kb. 40 fõs küldöttségét erõsíthetem a pápa elõtt. Pár nappal a találkozó kezdete elõtt indultunk, hogy legyen idõnk megtekinteni a betervezett helyeket, és nem maradtunk a végéig. A szállást egy-kétnaponta váltogattuk, mivel mindig más helyekre utaztunk, egyre

haladva a Vatikán felé. Az utazás alatt Assisi Szent Ferenc életének fontosabb állomásait és néhány olasz nevezetességet fedezhettünk fel: Alverna, Szent Ferenc-, illetve Szent Klára bazilika és Assisi városa, Porciunkula, San Damiano, Greccio, Rómában a Colosseum, Forum Romanum, Spanyol lépcsõ, Trevi-kút, Lateráni Bazilika, és még ki tudja, mit hagytam le a listáról. A sokszínû program csúcspontja a tényleges találkozó kezdete volt, amikor a Szent Péter téren az összes ministráns zarán-

dok összegyûlt különbözõ országokból, hogy egymással, de fõként Ferenc pápával találkozzanak. Másnap a Szent Ignác templomban megtartott magyar mise és az egész napos városnézés után este hazaindultunk. Bár mindenki megörökítette a látnivalókat, ez egy olyan élmény volt, amit nem lehet képeken hazahozni. Ahhoz, hogy igazán átéljük, személyesen kell odautazni.

Zarándokúton Hajnali negyed három. A kávé illata, íze és a hideg vizes mosakodás megteszi hatását, ébren vagyok. Szendvicsek, víz, kullancsirtó, váltócipõ, papír zsebkendõ, ragtapasz a hátizsákban, és még bedobom a törülközõt is (a kifejezés nem átvitt értelmében persze), ugyanis kõkemény 35 fok vár ránk. Ez a tény kicsit megijeszt, de nem tántorít el. Az elmúlt két hétben az orrunkat is ritkán dugtuk ki nappal a lakásból, hacsak nem fürdeni mentünk, de most eszembe se jut, hogy a kánikula ellenére meggondoljam magam. Sötét van, a hajnali levegõ még elviselhetõ. Csend van, néhány fiatal még az esti mulatozás hatása alatt egymást támogatva vánszorog hazafelé, de rajtuk kívül még álmodik a város. A korai idõ ellenére a plébánia elõtti tér széles mosolyok, hangos köszöntések színtere lesz.

12

Zeltner Mátyás

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 13

XX. évfolyam 3. szám - 2015. õsz A templomban a zarándokok megáldása után útnak indulunk Szentkútra, Máriához. Kezdetben még egyforma a tempó, a bakancsos- túracipõs lábak szinte egyformán emelkednek, lelkes beszélgetések foszlánya

árnyékos rejtekében még nem érez-zük kellemetlennek. A Csurgói-keresztnél lekerülnek a hátizsákok, elõ a szendvicsek, gyümölcsök. Jó egy kis hazait ropogtatva megpihenni.

hallatszik az egymás mellett bandukoló hátizsákok mögül. Még sötét van, negyed öt körül hagytuk el a templomot, hogy nekivágjunk a majd negyven kilométernek. A Gyöngyösoroszi felé vezetõ poros úton egy-két jármû zavarja meg menetelõ alakzatunkat, a távolból egy-egy kutya ugatása hallatszik. A faluban vannak, akik várnak ránk, tudják, hogy jövünk, ha fizikailag nem is, de imáikban, énekeinkben velünk tartanak. A Csobolyói-keresztnél gyönyörû a napfelkelte. A névtelen hátizsákok már nem névtelenek, az ima alatt jó megpihenni, felismerni azokat az embereket, akik évek óta ugyanazt érzik, számon tartják, és várják ezt a napot, hogy közösségben tegyék meg az utat. És jó látni azokat az arcokat, akik most vannak elõször, számukra még ismeretlen a terep, de lelkesedés és elszántság tükrözõdik szemükben. Még mindig felfelé baktatunk, elõkerül a víz, a zsebkendõ. A friss levegõbe kezd belekúszni a meleg pára, bár az erdõ fáinak

Köveken, faágakon ücsörögve a hangulatot még a viccelõdés, a jókedv fokozza. A reggeli után a hátizsákok a helyükre kerülnek, és utunkat a Keresztesi-nyereg felé folytatjuk, ahonnan a rózsafüzért imádkozva ereszkedünk a völgybe. Mátrakeresztesen elbúcsúzva a máriás fiataloktól immár megfogyatkozva folytatjuk utunkat Hasznoson keresztül, hogy Taron ismét teljes létszámban legyenek a gyöngyösi zarándokok. A fele utat már megtettük, a nap már magasan fenn jár az égen, az árnyas fákat elhagytuk. A fizikai fáradság már jelentkezik, nem olyan könnyû felkelni a földrõl, hogy a hátralévõ utat a betonon a tikkasztó nyári melegben tegyük meg. De erõt ad a szándék, az ima, a Szûzanya hívó hangja. Mátraverebélyen már halljuk az ég dörgését, talán vihar is lesz, de mi örülnénk egy kis esõnek. Kis közösségünk élére máriás fiatalok

kerülnek, akik ünnepi öltözékben a hordozható Mária szoborral a vállukon kezdik az utolsó szakaszát a zarándokútnak. A vihar messzire elkerült, a betonról szinte éget a felszálló meleg, ha még nem lenne elég a tûzõ napsugárból. Az elõttem menetelõ cipõjére fókuszálva az indulatok egyre fokozódnak bennem. Indulatok, de a szó pozitív értelmében. A fáradtság, a vízhólyagok okozta fájdalom, ahogy egyre erõsödik, úgy erõsödik az a tudat, hogy az utunk végén Mária vár. Már nem jó megállni sem, nem okoz a testnek jó érzést, menjünk tovább! Az ének, az ima, a Szentkúti templom megpillantása, Peregrin atya áldása; megérkezünk a Szûzanyához, hogy hálát mondjunk és térdet hajtsunk elõtte. Emlékszem, milyen volt az elsõ utam. Nehéz, nem jó cipõ, könnyek, meghatottság jellemezte. Azóta ez volt az ötödik. Kétszer saját gyermekért, tavaly barátaink régen várt gyermekéért, most más bará-

taink idén köttetett házasságáért. Akármilyen hosszú, nehéz az út, de az érzés, amely Szentkúton hatalmába kerít semmi máshoz nem hasonlítható: megérkeztem, a legjobb most itt lenni. Hegede Márta A zarándoklatról Hegede Laci készített videót Szentkúti gyalogos zarándoklat címmel, megtekinthetik a kedves hívek a www.youtube.com-on.

13

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 14


ajánló „Minden ember, aki valamiképpen rám szorul, aki keresztezi életutamat, akin tudok segíteni, aki az én szavamra, kinyújtott kezemre, jóságomra éhezik és szomjazik, hozzám intézett felkiáltás: Legyél felebarátommá, közelíts meg, nyújtsd ki a kezedet és segíts!” (Nemeshegyi Péter: A szeretet útja). Jézus ezt várja tõlem, és igyekszem legjobb tudásom szerint így cselekedni. Az életkor elõrehaladtával egyre többen szenvedünk különbözõ krónikus megbetegedésekben. Jellemzõek a mozgásszervi, emésztõszervi, légzõszervi, szív- és érrendszeri betegségek. Sajnos a civilizációs ártalmak (helytelen, mozgásszegény életmód, rossz táplálkozás, elhízás, stressz stb.) hatására ezek a betegségek egyre fiatalabb életkorban is megjelenhetnek. Közismert tény, hogy a betegségek nagy része megelõzhetõ. Ha már kialakult, akkor viszont mindent meg kell tenni, hogy segítsük a kezelések eredményességét és a rehabilitációt. Helyes hozzáállással egy sor mellékhatást megelõzhetünk, jobbá tehetjük az életminõséget. Furcsának tûnhet, hogy bár eredeti szakmám pedagógus, ezekkel a gondolatokkal, gondokkal foglalkozom. Ennek oka, hogy nekem is egy komoly mozgásszervi betegséggel kellett fiatal felnõttként megküzdenem. Ezek alatt az évek alatt szembesültem a fent említett általános problémákkal konkrét helyzetben. Láttam, hogy mennyire leterheltek az egészségügyi dolgozók, milyen kevés idejük van a betegre, mennyire csak a fennálló testi tünetekkel tudnak foglalkozni. És láttam azt is, mennyire áhítják a betegek az odafigyelést, a törõdést, a beszélgetést, hogy választ kapjanak kérdéseikre, bizonytalanságaikra, vívódásaikra. Megtapasztaltam, hogy mennyit számít egy betegség leküzdésében az orvosok, szakemberek hozzáértésén túl az odafigyelés és emberség. Hogy a beteg ember nem csupán fizikai test, hanem szellem és lélek is. Meg kell tanítani a helyes életmódra, saját testének ismeretére, és meg kell kapnia a lelki támogatást, odafigyelést, imát. Kivételesen szerencsésnek érzem magam, hogy betegségemben olyan emberek vettek körül, akik ezt pontosan így gondolták: hitet, erõt, reményt adtak, és meggyógyulhattam. Úgy éreztem, hogy azt a sok ajándékot és jót, amit kaptam, kötelességem továbbadni, másokat is segíteni testileg-lelkileg a gyógyulásban. Kezelõorvosommal sokat beszélgettünk errõl, és õ biztatott, hogy vállaljam fel ezt az új életutat, kezdjek el ismét

14

tanulni és ehhez õ igyekszik immár konzulens orvosként minden segítséget megadni. Szakmai munkámat azóta is nyomon követi és segíti, megerõsít, hogy mindig jól döntsek a különféle esetekben. A mozgásterápiát és a reflexológiát választottuk. Célzott mozgással, mozgatással, személyre szabott gyógyító tornával rengeteget segíthetek a mozgásszervi problémákkal küzdõ emberek életminõségének javításában: mûtétre váróknál a felkészülésben, mûtét után a rehabilitációban, krónikus mozgásszervi, kopásos betegségeknél a fájdalmak csökkentésében, az izmok erõsítésében, az ízületek mozgathatóságának javításában. Kiemelten foglalkozom csípõ- és térdprotézises betegek rehabilitációjával. Másik terápiás módszerem a reflexológia, melynek során a talp bizonyos zónáit ingerlem. Ennek hatására reflex keletkezik a zónákhoz kapcsolódó szervekben. A módszer modernkori kidolgozói amerikai orvosok, fizikoterápiás szakemberek voltak, akik kórházi gyakorlatukban, friss mûtött betegeknél tapasztalták meg a reflexológia pozitív hatásait. A teljesség igénye nélkül: segítségével serkenteni lehet a vér- és nyirokkeringést, erõsíteni az immunrendszert, elõsegíteni a salakanyagok kiválasztását, szabályozni a hormontermelõ mirigyek mûködését, oldani az idegrendszeri feszültségeket. Komoly fájdalomcsillapító hatása van. Kísérletekkel kimutatták, hogy a talp aktív pontjain keresztüli inger hatására endorfin szabadul fel az idegrendszerben, amely a morfinhoz hasonló vegyület. Krónikus vagy akut fájdalmakkal küzdõknél ez természetes segítség a fájdalomcsillapításban. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a betegeknek a kezelések eredményeinél is többet jelent az a személyes odafigyelés, beszélgetés, tanácsadás, lelki támogatás, amit a találkozások során kapnak. Ez ad erõt, hitet a nehézségekben, a kereszt hordozásában, betegségük üzenetének megértésében. Fizikai testük mellett a lelküknek is gyógyulniuk kell. Szeretettel várom és fogadom az érdeklõdõket, akik úgy gondolják, hogy tudok nekik segíteni: ha egészségesek, akkor a megelõzésben, egészségük megõrzésében, ha betegek, akkor a gyógyulásban. Szívesen adok tanácsot konkrét esetekben, és válaszolok a felmerülõ kérdésekre is. Grassalkovich Zsuzsa 06-30/381-1772

A kódex születése Elõadássorozat a gyöngyösi ferences rendházban A Gyöngyösi Ferences Könyvtár számos középkori kódexet, és még több kódextöredéket õrzött meg az utókornak. Bár semmi bizonyíték nincs arra, hogy a kolostor falai között kódexmásoló mûhely mûködött volna, az bizonyos, hogy a középkori írásbeliség legfõbb hordozói a szerzetesi közösségek voltak, s kétségtelen, hogy Gyöngyösön is szükség volt hosszabb-rövidebb írások elkészítésére. De hogyan változott egy nyáj birka, néhány deszka, zsineg, némi korom, mínium és aranyfüst hozzáértõ emberek keze munkájával gyönyörû mûvészeti alkotássá, hogyan lett a nyersanyagokból kódex? Ezt a folyamatot ismerhetik meg a gyakorlati bemutatóval egybekötött ingyenes elõadássorozat résztvevõi. Utoljára vagy félezer évvel ezelõtt készült eredeti, középkori technikával kódex Magyarországon. Aki nem akar újabb ötszáz évet várni, annak érdemes eljönni a három elõadásra! A program létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatja. Október 9. péntek 19.00-19.45 A középkori kódex (Lauf Judit Országos Széchényi Könyvtár, Codica Fragmenta csoport). 19.45-20.00 szünet 20.00-20.45 Pergamen elõkészítése, vonalazás, szöveg másolása (Buzogány Dezsõ kalligrafus) Október 16. péntek 19.00-19.45 A kódex mûvészete (Török Gyöngyi Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyûjtemény) 19.45-20.00 szünet 20.00-20.45 Szöveg másolása, egyszerû iniciálék (Buzogány Dezsõ kalligrafus) November 6. péntek 19.00-19.45 Díszes iniciálék, miniatúra szövegbe illesztése (Buzogány Dezsõ kalligrafus) 19.45-20.00 szünet 20.00-20.45 A középkori könyvkötés (Csuzi Enikõ Fehrentheil Henriett, könyv- és papírrestaurátorok)

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 15


Eseménynaptár Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; 10.30 és 18.00 hétköznap: 7.00 és 18.00 Gyöngyöspüspökiben: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: 10.30

Állandó programok: minden hétköznap 6.30-kor és 18.30-kor énekes zsolozsma a szerzetesekkel a templomban (kiv. elsõ péntek reggel, és szombatonként este) Görög katolikus szentmise: minden hónap utolsó szombatján 9.45-tõl. Minden hónap elsõ vasárnapján a templomban délután fél 4-tõl 5 óráig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, 5 órától szentségimádás, majd a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. A hónap többi vasárnapján délután 4-tõl fél 6ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána litániát tartunk. Minden elsõ csütörtökön 16.30-kor szentségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. Minden elsõ pénteken a reggeli szentmise után elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. A nap folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. Minden hónap elsõ szombatján a reggeli szentmise után papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. A Ferences Világi Rend Közössége imaórát tart minden hónap elsõ hétfõjén 17.00 órától a templomban; illetve rendi gyûlést tart a hónap harmadik hétfõjén 15.00 órától. A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én 16.30-kor a tanácsteremben. A baba-mama klub kedden és pénteken 10 órától várja az érdeklõdõket. A cserkész foglalkozásokat a nagyobbaknak szombatonként du. 1 órától, a kisebbeknek pedig 2 órától tartjuk.

Programok: Okt. 1-3 csütörtök-szombat: Szent Ferenc atyánk ünnepére felkészítõ szentbeszéd sorozat (Triduum) az esti szentmisék keretében Okt. 3. szombat: az esti szentmise után megemlékezünk Szent Ferenc atyánk boldog haláláról, tranzitusáról. Okt. 8. csütörtök 17.00: Magyarok Nagyasszony ünnepe - Mátraházai kápolna búcsúja Okt. 9. péntek: A kódex születése 1. - elõadás és látványos bemutató 19.00-19.45 A középkori kódex (Lauf Judit Országos Széchényi Könyvtár, Codica Fragmenta csoport). 20.00-

20.45 Pergamen elõkészítése, vonalazás, szöveg másolása (Buzogány Dezsõ kalligrafus) Okt. 10. szombat 10.00: hálaadó szentmise - A Gyöngyösi Katolikus Legényegylet megalakulásának 150. évfordulója (1865) alkalmából és a Gyöngyösi Kolping Család újraalakulásáért (1991.) Okt. 11. vasárnap, 8-12 óráig: bolhapiac a templom melletti udvarban, 10.30: Mátraházai kápolna búcsúja Okt. 14. szerda: 20.00 „Kiáltás” - imádság Magyarország lelki megújulásáért Okt. 16. péntek: A kódex születése 2. - elõadás és látványos bemutató 19.00-19.45 A kódex mûvészete (Török Gyöngyi Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyûjtemény) 20.0020.45 Szöveg másolása, egyszerû iniciálék (Buzogány Dezsõ kalligrafus) Okt. 17. szombat: Barangolás a Mátrában (plébániai kirándulás) 10.00-16.00 A Ferences Világi Rend régiós káptalanja Okt. 23. péntek: Kapisztrán Szent János ünnepe, nemzeti ünnep - szentmisék: 7.00 és 18.00 November hónapban az esti szentmiséket elhunyt szeretteinkért mutatjuk be. Használjuk ki a lehetõséget, hogy 30 napon keresztül minden szentmisében imádkozunk értük. Elhunytjaink nevét írjuk fel a templomban található lapocskákra, és helyezzük el a Szent Ferenc oltár elõtti gyûjtõládában! Nov. 1. vasárnap: Mindenszentek ünnepe PARANCSOLT ÜNNEP 15.00 Közös imádság és sírkõmegáldás az Alsóvárosi és a Gyöngyöspüspöki temetõben 18.00 szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera Nov. 2. hétfõ: 7.00 szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera 17.00 Püspökiben: szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera Nov. 6. péntek: A kódex születése 3. - elõadás és látványos bemutató 19.00-19.45 Díszes iniciálék, miniatúra szövegbe illesztése (Buzogány Dezsõ kalligrafus) 20.00-20.45 A középkori könyvkötés (Csuzi Enikõ Fehrentheil Henriett, könyv- és papírrestaurátorok) Nov. 8. vasárnap 15.30: A Cantare Városi Vegyeskar minõsítõ hangversenye Nov. 11. szerda: 20.00 „Kiáltás” - imádság Magyarország lelki megújulásáért Nov. 14. szombat: Barangolás a Mátrában (plébániai kirándulás) Nov. 19. csütörtök: Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe 18.00 szentmise elhunyt jótevõkért

19.00 jótékonysági hangverseny (Máltai Szeretetszolgálat) Nov. 22. vasárnap: Szent Cecília, az egyházzene védõszentje 18.00 megemlékezés az énekkar elhunyt tagjairól (szentmise a nagykórus közremûködésével) Nov. 28. szombat 9-12 óráig adventi koszorú készítés, lelkinap a gyerekeknek Nov. 29. Advent elsõ vasárnapja, az egyházi év kezdete Dec. 9. szerda 20.00: „Kiáltás” - Imádság Magyarország lelki megújulásáért Dec. 10-tõl 19-ig hétköznapokon 14.30-16.30 Szállást keres a Szent Család imakilenced a Szent Ferenc teremben. Dec. 11. péntek 18.00: Imádságok átadása a bérmálkozásra készülõ fiataloknak Dec. 13. vasárnap: Egymillió csillag a szegényekért - jótékonysági gyûjtés a templom bejáratánál Dec. 14. hétfõ: a betegek karácsonyi gyóntatása, áldoztatása Dec. 17. csütörtök 14.00: Idõsek, magányosok, egyedül élõk karácsonya (gyóntatás, szentmise, karácsonyi mûsor, agapé) Dec. 22. hétfõ 19.00 A Szállást keres a Szent Családot végzõ csoportok közös imádsága a templomban Dec. 24. csütörtök 15.00 Betlehemes játék (az esti mise elmarad) 22.30 gyóntatás 23.00 olvasmányos imaóra (matutinum), a kis Jézus jászolba helyezése (martirologium) 24.00 Barátok Templomában, Püspökiben és Mátraházán éjféli mise

Dec. 25. péntek: Karácsony, ünnepi miserend (7.00; 9.00; 10.30; 18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza 10.30) Dec. 27. vasárnap: Szent Család vasárnapja, 18.00 borszentelés a szentmise végén (Szent János apostol napjához kapcsolódóan) Dec. 31. csütörtök: év végi hálaadás Püspökiben 17.00; Barátok templomában: 18.00-kor

15

eletunk_2015_3.qxd

2015.09.30.

6:19

Page 16

Gumicsizmás lelkigyakorlat 2015.

Zarándokúton 2015. augusztus 15-16.

KIADÓ: Gyöngyösi-Alsóvárosi Ferences Egyházközség (Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2., Telefon/Fax: (37) 311-971, e-mail: [email protected], honlap: www.gyongyos.ofm.hu) • FELELÕS KIADÓ: fr. Kárpáti Kázmér ofm • FELELÕS SZERKESZTÕ: Soós Ágnes • MUNKATÁRSAK: Botka Veronika, Kiss Bernadett • SZERKESZTÕSÉG: [email protected] • Tördelés és nyomdai elõkészítés: Garamond Grafikai Mûhely Bt. • Megjelenik évente 4 alkalommal, 600 példányban.

2015. SZENT FERENC. És mondjatok hálát neki És nagy alázatosan szolgáljátok. XX. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

Recommend Documents