N
Ő
apló
Érint
Családi örökség
Fogadóórák PPK HÖK elnökség
Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor és miért lett ennyire fontos számomra a családom története, hiszen arra mindig is büszke voltam, hogy abban a házban nőttem fel és élek ma is, ahol a nagymamám és az anyukám is. Már gyerekként is sejtettem, hogy ez különleges dolog, ezt nem mondhatják el sokan magukról. Persze akkor még annyit sem tudtam a családom múltjáról, mint amennyit most tudok, ám azok is csak töredékek. Valamiért az elmúlt pár évben különösen fontos lett számomra, hogy minél többet megtudjak az őseimről, s az élet is úgy hozta, hogy lépten-nyomon beleütközöm a témába - akár egy egyetemi kurzusom kapcsán is. Valamelyik nap a naplóírás miatt jutott eszembe, hogy nagymamám mióta tud írni, azóta ír naplót, és hogy ez mekkora kincs. A minap pedig egy kurzusomhoz kerestem régi családi képeket, s hála az egyik padlásrámolásunknak, az ezernyolcszázkilencvenes évekből is vannak fotográfiáink, amik lassan már múzeumi értékekké válnak. Ám ezek nem egyszerű kiállítási tárgyak egy vitrinben, hanem a felmenőim! Nem is igazán tudom szavakba önteni, hogy mit is érzek ezzel kapcsolatban - talán még nem is igazán tudom. Nem szeretnék egy giccses nosztalgiába fulladó, mindenkit családfakutatásra buzdító valamit írni, s nem is akarok azzal hencegni, hogy relatíve milyen sokáig vissza tudtuk vezetni a családfánkat. Csupán azt hittem, ha elkezdek írni róla, majd rájövök, hogy mit is érzek valójában, vagy hogy miért is lett ez ennyire fontos számomra azon kívül, hogy bármennyire is szeretném, a nagyszüleim nem lesznek örökké velem, s én szeretném majd továbbadni a családunk történetét. De megfejtés helyett csak még több kérdés merült fel bennem. Nagy Andrea
Perspektíva
Tartalomjegyzék
Az ELTE PPK HÖK lapja
Főszerkesztő: Nagy Andrea Felelős kiadó: Sztilkovics Zorka HÖK elnök Munkatársak: Belák Ildikó, Bende Lila, Botos Vanda, Dicsuk Dániel, Esze Viktória, Kovács Jenifer, László Andrea, Márki Gabriella, Nagy Andrea, Nagy-Sándor Nikoletta, Németh Dániel, Papp Lilla, Rebák Tamás Olvasószerkesztés és korrektúra: Zima Richárd Tördelőszerkesztő: Klómer Georgina Grafika: Márki Gabriella Nyomda: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.
Érintő Fogadóórák PPK HÖK elnökség 3 TO 4 Tanulmányi ösztöndíj 5 Szakm-mai A felnőtté válás és a változó anya-lánya kapcsolat 6 A nem is olyan misztikus Karrierközpont 8 ELTE Kortárs Segítő Csoport Filmklub 9 MindennaPi Problémák Lánybarátságok a süllyesztőben? 10 Kult-óra A chicagoi Big Brother 13 Ingrid és Robert 14 Pótszékes percek 16 Párás hegyek - illatos virágok. 16 Elszámoltatóbiztos érkezik a Vígszínházba 18 Vetítő Filmtörténeti klasszikusok - Jubileumi kvíz 20
2013/2014 Tavaszi félév NÉV és tisztség Sztilkovics Zorka, a HÖK elnöke Lohn Andrea, Gazdasági ügyekért felelős elnöki megbízott Hegedüs Gabriella, a Tanulmányi Bizottság elnöke Baranyai Melinda, a Diákjóléti Bizottság elnöke Bánhegyi Tamás, a Rendezvényszervező Bizottság elnöke Rebák Tamás, a Kommunikációs Bizottság elnöke Lantai Judit, a Külügyi Bizottság elnöke Czető Márton, az Ellenőrző Bizottság elnöke Borbély Krisztián, Tudományos referens Zágonyi Beáta, Tanárképzési referens Novák Szilvia, főmentor Margitai Anna, Pályázatokért és kollégiumi ügyekért felelős bizottsági tag Lázi Laura Liza, delegált-koordinátor Péteri Dávid, ELUP hallgatókért felelős bizottsági tag Nagy Andrea, a Perspektíva főszerkesztője Meiszterics Bálint, Esélyegyenlőségi biztos Galuszka Emília, Animátor-koordinátor Töli Gergő, Sport-koordinátor
FOGADÓÓRA Csütörtök 16:00-17:00
ELÉRHETŐSÉG
[email protected]
Csütörtök 16:30- 17:00
[email protected]
Kedd 14:30-15:30
[email protected]
Hétfő 13:00-14:00
[email protected]
Kedd 12:00-13:00
[email protected]
Kedd 12:30-13:30
[email protected]
Hétfő 10:30-11:30
[email protected]
Csütörtök 16:30-17:00
[email protected]
Kedd 12:30-13:15
[email protected]
Kedd 12:00-12:45
[email protected]
Hétfő 11:45-12:15 (Lelkifröccs)
[email protected]
Hétfő 12:00-12:30
[email protected] [email protected]
Hétfő 10:30-11:00
[email protected]
Kedd 16:30-17:15 IZU 127.
[email protected]
Hétfő 10:30-11:30
[email protected]
Szerda 15.00-15.30
[email protected]
Hétfő 13:00-13:30
[email protected]
Szerda 15:00-15:30
[email protected]
Címünk: ELTE PPK HÖK, 1075 Budapest, Kazinczy utca 23-27.
Perspektíva
XI. évfolyam IV. szám
3
É
Ő
rintő
Érint Tisztelt Hallgatók!
A Hallgatói Követelményrendszer 32. § (3), 150. § (1), valamint 151. (3) bekezdései alapján a továbbiakban a hallgatók számára iratot kizárólag a Neptunban kézbesítünk. Ennek értelmében a Tanulmányi Bizottsághoz, a Kreditátviteli Bizottsághoz vagy a Dékán úrhoz címzett kérelmek elbírálását követően a döntésről, s az ahhoz esetlegesen tartozó részletesebb indoklásról postai úton nem, csak az elektronikus tanulmányi rendszer/Neptun Hivatalos bejegyzések rovatába rögzített határozatból értesülhetnek a hallgatók. A Neptun hallgatói felületén a Hivatalos bejegyzések rovat a Tanulmányok/Leckekönyv menüben található meg (a felület legalján), vagy az adott féléveket beállítva, vagy a minden félév bejegyzéseinek megtekintésével. Az Egyetem fent hivatkozott szabálypontjai szerint hallgatói ügy intézése során a hallgató részére irat elektronikusan minden szűkítő korlátozás nélkül kézbesíthető, a hallgató pedig köteles használni az elektronikus tanulmányi rendszert, és – jogviszonyának aktív vagy passzív mivoltára tekintet nélkül – folyamatosan figyelemmel kísérni az abban általában, illetve kifejezetten részére címzetten közzétett egyetemi információkat, közleményeket. Mindezek alapján kérjük, folyamatosan kövessék figyelemmel Hivatalos bejegyzéseiket! PPK TO
Tanulmányi Ösztöndíj A tanulmányi ösztöndíjak kiszámításával a Pedagogikum Központ egyik alkalmazottja, Korb Attila foglalkozik. Az ösztöndíj az ösztöndíjindex alapján jár, mely értékét az alábbi képlet alapján kell kiszámolni. A határértéket pedig, ami fölött a hallgató ösztöndíjban részesül, az határozza meg, hogy a többi szaktársa hogyan teljesített az előző félévben, hiszen az adott szakon tanuló összes hallgató maximum 50%-a kaphat tanulmányi ösztöndíjat szemeszterenként. Hogyan számítsd ki magadnak az ösztöndíjindexedet? Az ösztöndíjindexről és magáról az ösztöndíj kiszámításáról a HKR 428-429. paragrafusa rendelkezik. Egyetemi és főiskolai szintű képzésben, valamint a többciklusú alap- és mesterképzésben kreditrendszerben tanuló hallgatók esetében:
A kreditegyüttható alapértéke 1. Amennyiben a hallgató több, mint 15 kreditet teljesített, akkor a 15 felett teljesítet kreditek számának 0,025-del való szorzata hozzáadódik a kreditegyüttható alapértékéhez. Az ösztöndíjindexek az idei félévre vonatkozóan a következőképpen alakultak: Szak/csoport ANDB PEDB PSZB REKB SSZB ANDM INTM PEDM PSZM TANM
Ösztöndíjindex 737,8 500,9 419,3 410,3 303,4 715,2 524,0 688,3 529,6 528,1
Létszám (a teljes létszám 50%-a) 29 38 252 71 73 24 38 25 115 26
Egységnyi ösztöndíjindex értéke: 21 Ft.
4
Perspektíva
XI. évfolyam IV. szám
5
S
I
zak-mai
Szak-Ma
A felnőtté válás és a változó anya-lánya kapcsolat - az anyagilag még szüleiktől függő fiatal lányok körében –
Manapság egyre több fiatal felnőtt választja egzisztenciális okok miatt, hogy a szüleinél marad, vagy ha mégis sikerül elköltöznie, gyakran továbbra is kisebb-nagyobb anyagi támogatásra szorul. Felnőttek-e ezek a fiatalok? Mitől lesz valaki felnőtt? Hogyan változik a szülő-gyerek, illetve anya-lánya kapcsolat a felnőtté válás során? Milyen konfliktusforrások lépnek fel, és hogyan lehet ezeket megoldani?
Egyik kutatásom során 9 fiatal (20-27 éves) nővel készítettem interjút, akik már betöltötték 18. életévüket (tehát jogilag nagykorúak, „felnőttek”), életvitelszerűen nem a szüleikkel laknak és párkapcsolatban élnek, ám anyagilag még kisebbnagyobb mértékben a szüleiktől függnek. Ezekkel a fiatal nőkkel beszélgettem a felnőtté válásról és az anyjukkal való kapcsolatukról. A jó anya-lánya kapcsolatnak számos pozitív hatása van még felnőtt korban is, ezért érdemes erre törekedni. De hogyan lehet létrehozni, majd megtartani ezt a pozitív kapcsolatot? Mik azok a konfliktusforrások, amik esetleg ezt megakadályozzák? Hogyan oldhatjuk meg őket?
6
Perspektíva
A leginkább konfliktust okozó A problémákra, konfliktusos témák az interjúk alapján anya helyzetekre számos megoldást és lánya között: alkalmaznak, illetve számos reakció számít náluk szokványos• pályaorientáció nak (ami nem feltétlen jelent • lány párkapcsolata tényleges megoldást). Ilyen pél• életvitel (Miért bulizol ennyit?) dául, hogy: • értékrend • pénz (Miért ruhára, miért nem • az anya vagy a lány kilép a jó minőségű ételre költöd? vagy a konfliktusos szituációból lány úgy érzi, keveset kap.) • a lány enged az anyai véle• felnőttnek/gyereknek keze- ménynek lés (Gyereknek, amikor már fel- • a lány bocsánatkéréssel próbálnőtt, felnőttnek, amikor még ja a konfliktusokat megoldani gyerek[nek érzi magát].) • sírás • a múlt sérelmeinek felemlege- • kiabálás tése (elsősorban a lány részéről) (Pl. válás.) Azonban a lányok nagy • kommunikációs, interakciós részének fontos, a nyugodmód, stílus • közös családtagok (Pl. több tabb konfliktuskezelés, egypénzt kap a láblógató, bulizós más felé nyitott és empatikus hozzáállással, illetve báty.) függetlenségének, • kapcsolattartás (A lánynak túl egymás gyakori, vagy az anyának túl rit- egyenrangúságának elismeka.) résével. Ehhez pedig az kell, • politika (Eltérő nézetek.) hogy benne maradjunk a
szituációkban, és foglalkozzunk az adott problémával.
A konfliktusos témák mellett került, illetve tabu témák is megjelentek, ezek pedig a szex, a lány tanulmányai, a lány párkapcsolata, a lány – anyja számára – nem megszokott viselkedése (iszogatás, hajnalig bulizás) illetve a lány jövője voltak.
nőttek és elengedi a kezüket, a lányoknak pedig türelemmel lenniük és éreztetni (és érezni!), hogy felnőttek. Ezentúl már mindketten felnőtt, független személyek, akiknek viszont továbbra is fontos (lehet) a másik, és A nagykorúságot érdekes a vele való kapcsolat – csak módon senki sem említette, egy megváltozott formában. A felnőttség kritériumaként az nem kötötték életkorhoz a anyagi függetlenség vitte a pál- felnőttséget. A téma iránt érdeklődőkmát (valószínűleg nem véletlenek pedig szívből ajánlom nül), de ide sorolták még: Összefoglalva tehát: az átSusan Jones és Marilyn állás nem könnyű, nehéz • a párkapcsolati elköteleződést meghatározni, mikortól szá- Nissenson: Anyák és lányaik c. könyvét. Ők az anyák • a különélést mít felnőttnek valaki, szánézőpontjából dolgozzák fel • az önállóságot és önellátási mos konfliktus lehet emiatt, képességet a témát. de fontos felismerniük az • a munkaképességet és anyáknak, ha lányaik felmunkába állást • a céltudatosságot • a felelősségvállalást • az érzelmi intelligenciát • a szellemi érettséget/ függetlenséget • az érzelmi leválást • és a személyes hatékonyságot is
Ármós Dorottya http://www.kortars.elte.hu/ (Kép: http://etsuchan.files.wordpress. com/2012/03/mother-daughter.jpeg)
XI. évfolyam IV. szám
7
S
I
zak-mai
Szak-Ma
ELTE Kortárs Segítő Csoport Filmklub
A nem is olyan misztikus
Karrierközpont A tavaszi félév beköszöntével új témákkal, ám a régi lelkesedéssel invitál minden kedves ELTE hallgatót a Kortárs Filmklub. Az első vetítés alkalmával A vadászat volt terítéken. A film és a társaság ígéretes volt, az élmény pedig maradandó.
Eddig én is azoknak a táborát erősítettem, akik számára a karrierközpont valami misztikus, távoli dolognak tűnt, valahol a tudatunk határán meglapuló dolog. Néha eljátszunk a gondolattal, hogy ha egyszer – már amennyiben a sors is úgy akarja – diplománk lesz, akkor majd utánanézünk, hogy mi is az, hátha tud nekünk segíteni abban, hogy végül ne erősítsük a gyorsétteremben dolgozó bölcsészekről szóló sztereotípiákat. Most szeretném megragadni az alkalmat, hogy egy könnyen, gyorsan befogadható formában összegezzem, mi is a karrierközpont feladata, és miben tudnak nekünk segíteni. A központ vezetője jelenleg Baumstark Beáta, volt PPK-s hallgató, aki csapatával azon munkálkodik, hogy ne kelljen segítség nélkül fejest ugranunk az álláskeresés és karrierépítés gyakorlatias világába. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a Karrierközpont nem halat ad, hanem megtanít horgászni: a CV
írástól és hatékony álláskereséstől kezdve egészen a különböző gyakornoki vagy teljes állást kínáló cégekkel való kapcsolatteremtés lehetőségéig. Többek között tanfolyamokat hirdet, melyeken ingyenesen, vagy jelentős kedvezményekkel vehetünk részt, sőt, akár krediteket is szerezhetünk velük. Közéjük tartozik Az álláskeresés lépései, az Autóvezetés tanfolyam, és a Karriermenedzsment kurzusok. Fordulhatunk hozzájuk tanácsért is: személyre szabottan foglalkoznak Veled, ha kérdéseid vagy kétségeid vannak. Egyedülálló lehetőség a hallgatók számára ez, hiszen teljesen ingyenesen, képzett tanácsadó pszichológustól kaphatunk válaszokat. A karrierközpont adatbázisában olyan cégek, szervezetek szerepelnek, melyeknél könnyen, gyorsan találhatunk gyakornoki, vagy teljes állásokat. Honlapjukra (karrierkozpont.elte.hu) kattintva már a főoldalon mazsolázhatunk ezekből. Az alumni program-
ba pedig minden diplomát szerzett ELTE-s bekapcsolódhat. Ez a program segítheti a szakmai szocializációt, az álláskeresést, de akár konkrét szakmai kérdéseinkre is választ kaphatunk más öregdiákoktól. Javaslom, hogy látogassátok meg a Karrierközpont oldalát, vagy keressétek fel őket személyesen, hiszen olyan lehetőségeket, folyamatosan induló tanfolyamokat kínálnak, amelyekért később, alma materünkből kikerülve, igen nagy összegeket kellene fizetnünk. Megtalálhatjátok őket a már említett honlapon, vagy Facebook oldalukon (facebook. com/ELTEKarrierkozpont). Személyesen keressétek őket az ELTE Múzeum körúti kampuszán, illetve a Quaestura irodában, vagy írhattok e-mailt is az info@karrier. elte.hu címre. Amennyiben pedig megfelelően felkeltette az érdeklődéseteket, irány a Neptun, és a következő adandó alkalommal keressétek a kurzusaikat a szabadon választhatók között!
Nagy elszántsággal indultam a BTK-ra, hogy részt vehessek a Filmklub tavaszi félévi első vetítésén. Határozott lépteimnek köszönhetően hamar megtaláltam a D épületet, majd az alagsorban a -117-es teremre is sikerült rálelnem. Meglepetten tapasztaltam, hogy milyen kihalt ilyenkor a bölcsészek terepe, holott a film kezdési ideje – mint a félév során minden alkalommal – délután öt óra. Az épületek közötti üres útszakaszokon így nem volt nehéz azonosítani a Filmklubra igyekvő tétova hallgatótársakat. Az alagsori szinten kedves Kortársak köszöntötték a bátortalanul lépdelőket, és szívélyesen tessékeltek be mindenkit a vetítés helyszínére. A vendégváró finom falatok megalapozták a bensőséges hangulatot, mindenki kedvére választhatott, mit kíván majszolgatni a film alatt. A Filmklub és természetesen az aznapi film együttes népszerűségének köszönhetően az emberek a vártnál többen érkeztek, így a pótszékek sem maradtak árván, sőt helyenként a padló sem maradt üresen. Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett, és megismerkedett a mellette helyet foglalókkal, kezdetét vette a
filmvetítés. Igazán meleg, családias Kortárs Filmklub aktuális vetítése hangulatban izgultuk együtt a jelen- után elhagyja a D épület alagsorát az teket. ELTE sokszínű hallgatói körében eltöltött meghitt beszélgetést követően. A vetítést követően pár perces szünetet követően volt lehetőség a Kor- A vadászat csak ízelítő volt a féltársakkal együtt megvitatni a film évben bemutatásra váró filmek lisáltal felvetett kérdéseket, a kiváltott tájából. A tematika most a jogok asszociációkat, érzéseket. A közös témaköréhez ért, a következőekben beszélgetés segít feloszlatni a nehéz minden vetítés jogaink körül mozog. témájú film alatt felgyűlt érzelme- A lista izgalmas, a társaság kellemes, ket, továbbvinni az elgondolkodtató a hangulat barátságos, a beszélgetés jelenetek ábrándfonalát, vagy éppen pedig inspiráló. Ezt nyújtja az ELTE együtt újra mosolyogni a szóra- Kortárs Segítő Csoport Filmklubja. koztató párbeszédeken. Mindenki Díjmentesen. Nektek. Ne hagyjátok felszabadult lélekkel távozhat, ha a ki! PppLll
Jeni
8
Perspektíva
XI. évfolyam IV. szám
9
M
indennaPi ProblémáK
Lánybarátságok a süllyesztőben?
Ők azok, akik ott vannak melletted jóban-rosszban, együtt sírtok, nevettek, vásároltok, buliztok. Ők azok, akik minden kis titkodról tudnak, beszámoltok egymásnak minden eseményről, pillanatról, ami veletek történik. Ők a barátnők, akik oly sok mindent megtennének egymásért. De miért van, hogy olykor legfeljebb csak szóban? Hogy miért kell erről beszélni, amikor lerágott csont, amikor Neked szuper lánybarátaid vannak? Mert a lánybarátságok valamiért sokszor végesek. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a barátnők személye időnként változik? Nézzünk egy teóriát agyi működésünk nemi varianciájáról. (Megjegyezném, hogy az elméletemben természetesen semmi tudományos nincs.) A nők, ellentétben a férfiakkal egy nagyon bonyolult, egész koponyát átszövő úgynevezett „pókháló aggyal” rendelkeznek, ahol minden apró kis történést legalább öt olyan szállal tudnak másodpercek alatt összekötni, amelyek térben és időben teljesen eltérnek egymástól. Félreértés ne essék, nem cinikus vagyok, inkább csodálom magunkat, hogy ilyen hihetetlen képességgel áldott meg minket a teremtőnk. Az persze más kérdés, hogy nem volt lehetőségünk azt mondani, hogy „köszönöm, de
10
K
MindennaPi Problémá
Perspektíva
inkább mást választanék”. Ezek a kombináció-sorozatok ugyanis annyira megterhelőek, hogy általuk bármi ki tud minket zökkenteni, és szinte azonnal el bírunk veszni a részletekben. (Akinek nem inge….) A párunkkal való veszekedés során azonban remekül jön, amikor az önértékelésünket netán jogosan sértő kritikát kapva szeretett emberünktől, a pillanat tört része alatt képesek vagyunk a múlt heti vagy akár a tavalyi tévedését felemlegetni bizonyítván, hogy közös történelmünkben összefüggések nélkül is rendkívül jártasak vagyunk. Rendben ez most cinizmus volt a javából, bevallom. De kanyarodjunk vissza az eltérő agyszerkezetek „tudományos” megközelítéséhez. Hímtársaink nem csak, hogy megválaszthatták, mely testrészüket áldozzák fel a szebbik nemért, de egy sokkal egyszerűbb „raktár agyat” kaptak. Ráadásul egy igen rendezettet, ahol minden fontos dolog az első polcon van a nagy dobozokban Aztán egyre feljebb, egyre kisebb dobozok vannak. Az ő tárhelyük véges, hiszen egy doboz mindig több helyet foglal egy aprócska kis pókfonalnál, azonban éppen annyi „csomópont” van a női agyban, ahány doboz a férfiben. Vagyis a lényeges dolgok mindegyikben ugyanolyan fontosak. A
különbség az, hogy nem hozzák összefüggésbe egymással, mert csak azokkal a dolgokkal foglalkoznak egyszerre, ami egyetlen doboz tartalma. Ráadásul náluk mindig csak egy doboz van nyitva. Ez a kis kitérő csupán azt szolgálta elővetíteni, hogy a női barátságok miért olyan eltérőek a férfi barátságoktól. Azt most nem firtatom, hogy van-e női-férfi barátság (ez talán nem is lehet egy egyszerű eldöntendő kérdés), hanem a nők hogyan élik meg a barátságot a saját nemmel. A nők közötti barátságokra inkább jellemző az érzelmi túlsúly, a fokozottabb intimitás, holisztikusabbak és komplexebbek vagyunk egymással. Ezzel szemben a férfiak közötti barátságok inkább specializáltak, vagyis egy meghatározott és strukturált cselekvésekhez kapcsolódnak. De miért is barátkozunk? Nem is olyan régóta létezik a pszichológiában egy új perspektíva, a pozitív pszichológia, amely a „hagyományos” pszichológiát kiegészítve egy olyan szemléletet képvisel és olyan témákat és élményeket hoz fókuszba, amelyek iránt az emberek évezredek óta fogékonyak, amelyek megismerésére és megértésére vágynak. Mindnyájunknak foglalkoztat, hogy mi a boldogság titka, hogyan lehetünk
bölcsek vagy, hogy miért érdemes élni. A barátság egy olyan igénye az emberi létnek, amelynek ősi gyökerei vannak. Ahogyan a több generációk együttélése egyre inkább átalakult, a családok, rokonok messzebbre kerültek egymástól, sokszor még csak nem is egy városban laknak. Így alakult ki az úgynevezett reciprok altruizmus, amikor kölcsönös segítségnyújtás történik a felek között. Röviden, ha meglocsolod a virágaimat, amikor elmegyek nyaralni, akkor megetetem a kutyádat, amikor Te leszel szabadságon. Ez a kölcsönösség jelenik meg a barátságokban is. A lánybarátságokban is. Már kiskorunktól kezdve természetes számunkra, hogy a lányok a lányokkal barátkoznak. Ezt pusztán a nemi különbség is megerősíti: lányöltözők, lánycsapatok a sportban, lányok része az énekórán, lány padtárs, és aztán lánybarát. Egyszerűen jobban megértjük egymást, közös az érdeklődés, és sokat segít a barátságok összekovácsolásában annak folyamatos bizonyítása, hogy a fiúk miért olyan „dedósok”. Ráadásul ez felnőtt korban sem változik, csupán másképpen fogalmazzuk meg. A lánybarátságok piramisának három oldala: meghallgatsz, a támaszom vagy, számíthatok Rád. Ennyi és nem
több, ami életben tart egy barátságot. Az első két pont talán sok lánynál maradéktalanul teljesül, hiszen sokunkban meg van az a fajta empátia, ami által teljes lényünkkel oda tudunk fordulni a másikhoz. A harmadik pontnál elcsúszhat a dolog, mert sok lánynál a gyakori személyes találkozás, a sűrű eszmecserék hiánya, az azonnali beszámolás lehetőségének el-elmaradása megingatja a kapcsolatot. Állítólag összetartunk, de valahogy ezt azonnal képesek vagyunk elfelejteni, ha magabiztos és határozott női identitásunkat van szerencsénk pihentetni egy komolyodó párkapcsolatban. Bizonyára sokan ismerik azt a szituációt, amikor egy barátnőnk olyan odaadással van szeretett párja iránt, hogy rólunk szinte meg is feledkezik. Aztán, amikor a szakítás után jön a telefon, hogy hát ugyan mikor csinálunk már valami egészen fantasztikust együtt úgy, mint régen, valahogy elmarad a magyarázat. Még szerencsétlenebb a helyzet, ha a vonal túlsó végén zokogó barátnőnk várja a – kicsit talán kikövetelt – vigasztalást. A barátság természetesen az elfogadásról és a megbocsájtásról (is) szól. Nagyon megnyugtató tud lenni egy olyan biztos baráti háttér, aki(k)re akkor is számíthatunk, ha a szakítás után szeret-
nénk „visszatérni”. De hol volt ő, akkor, amikor Te voltál vizsgázni, Téged tolt le a főnök, vagy amikor átrendezted a lakásod? Nem olyan a nagyon dolgok ezek persze, mint egy szakítás, de hogy hol volt ő? Ja. Párkapcsolatban. És ez tényleg mentség? Van ez a nagyon találó vicc a női férfi barátságok különbségéről: Egy napon a feleség nem jött haza, a férj megkérdezte hol aludt, azt válaszolta, hogy az egyik barátnőjénél. A férj felhívta a tíz legjobb barátnőjét, de egyik sem igazolta ez. Ellenkező esetben pedig a férj egy napon nem jött haza, a felesége megkérdezte, hol aludt, azt válaszolta, hogy az egyik barátjánál. A feleség felhívta a tíz legjobb barátját, akikből nyolcan igazolták, hogy ott aludt, ketten pedig, hogy még mindig ott van. Nem azt állítom, hogy ez valóban így van, de ha összetartásról van szó, bizony a férfiak igencsak beelőznek minket. Egy alakuló párkapcsolatban egy barátnőnek nem lehet helye, hiszen a nők nagy része nem ismeri a szolidaritás szó jelentését és alkalmazásának mikéntjét, így bármilyen helyzetben riválisunkká nőheti ki magát. Ahogy haladunk előre életünk útján azonban, megtanuljuk ezeket a dolgokat a helyén kezelni, és nem utolsó sorban megtanulunk válogatni. Bár-
XI. évfolyam IV. szám
11
M
indennaPi ProblémáK
A chicagoi Big Brother
milyen csúnyán hangzik is, van, hogy egy barátság mindössze egy időre szól. Sokszor úgy találunk egy barátra, hogy ő hasonló krízist él át, ugyanott dolgozik, vagy egy közös barát összetart bennünket. Ezek azonban időről időre változnak, mert az alapjuk nincs rendesen lerakva. Néha a közös gyerekkor vagy a középiskola, esetleg az az életszakasz, amikor közösen változtatok serülőkből felnőttekké. Mivel mi is folyamatosan változunk, fejlődik a személyiségünk, alakul az életlátásunk, és ezáltal formálódik az értékrendünk is. Ha nem együtt változunk, végül ezek a dolgok annyira szétcsúsznak, hogy a véleményünk, hozzáállásunk teljesen más lesz, és már nem azt az embert látjuk a másikban, akit a középiskolában „örök barátunknak” hittünk. Lehet persze fenntartani, de előbb-utóbb kiderül, hogy fontos dolgokban eltérő életszemléletünk van. Ilyenkor el kell engedni a másikat (itt nem teátrális szakításra gondolok), de általában mire eljön ez a pont, már annyira eltérő életet éltek, akár lokálisan, akár minőségben, hogy egy lelkileg elrendezendő feladat marad csupán. Egy számomra nagyon kedves pszichológus hölgy szavaival élve azonban „ezt nem szabad problémaként megélni, hiszen van, hogy egy emberrel csak egy bizonyos ideig váltottunk jegyet ugyanarra a vonatra, aztán át kell szállnunk egy
12
másikra, talán mert más felé akarunk tartani, talán mert ennyit tudtunk adni egymásnak.” Az azonos az azonosat taszítja. Ebben az esetben azonban ez egyáltalán nem biztos, sőt az ellentétje sem. Nekem például minden barátnőm teljesen más személyiséggel rendelkezik, eltérő stílusuk van, és más-más életszakaszban vannak. A legtöbben egymásnak nem barátai, azonban az értékrendjük ugyanolyan, mint az enyém. Ezért lehetünk barátok, ezért vagyunk képesek tanulni, véleményeket elfogadni egymástól, fejlődni ezek segítségével. Szókratész szerint: „A barátság kritériuma még az egyenlőség és a hasonlóság, mégpedig az erényesség szempontjából. Fontos, hogy a barátok hasonlóan gondolkodjanak, ami nem szükségszerűen jelenti azt, hogy mindenben egyet kell értsenek. Ha a hasonlóság nem teljesen érvényesül, az arányosság biztosíthatja az egyensúlyt.” Nem attól vagyunk barátok, hogy mindent megbeszélünk, hogy mindennap találkozunk, vagy minden héten elmegyünk bulizni. Erre ott vannak a haverok, akik színessé teszik a mindennapokat. Azért vagyunk barátok, mert erős alapokra épült a kapcsolatunk, mert már bebizonyítottuk egymásnak, hogy számíthatunk a másikra, mert odafigyelünk egymásra, ami nem abban merül ki, hogy
megszerezzük egy srác számát neki, vagy elvisszük abba az új szoliba, ami a múlt héten nyitott. A pozitív pszichológia vezető gondolkodója, Csíkszentmihályi Mihály két számomra meghatározó gondolatával zárnám soraimat nyitva hagyva a lehetőséget a címben feltett kérdésem megválaszolására. „Ha valaki olyan „barátokkal” veszi körül magát, akik pusztán csak megerősítik a kifelé mutatott személyiségét, akik soha nem kíváncsiak álmaira és vágyaira, akik soha nem biztatják arra, hogy új utakat próbáljon ki, akkor elmulasztja azokat a lehetőségeket, amelyeket a barátság nyújthat.” Talán úgy érezzük, hogy korai még erre gondolni, de emlékezzünk rá, hogy „az élet későbbi szakaszában a barátság kialakulása ritkán a véletlen műve: éppoly gonddal kell művelni, mint a munkát vagy a családi életet.” Én nem hiszek a véletlenben, vagy abban, hogy valami eleve elrendeltetett az életünkben. Én abban hiszek, hogy vannak emberek, akiket nagyon szeretek, és akikkel sokszor kölcsönösen meg kell dolgoznunk egymásért, a kapcsolatunkért. Persze nincsen recept, mint semmilyen más kapcsolatra sem, de igenis lehet találni olyan lánybarátokat, akiket akkor is az életed részeként akarsz tudni, amikor majd az unokák karácsonyi ajándékait vitatjátok meg.
A 2013-as naptári év utolsó színházi bemutatója a Centrál Színház Chicagoja volt. Bár Bozsik Yvette rendező-koreográfus víziója, azaz a tartalmatlan celebség darabon keresztüli bemutatása túlontúl egyértelmű módon jelenik meg, rányomva ezzel bélyegét az egészre, az előadás egyáltalán nem értékek nélküli. A legújabb Chicago, az alapanyaggal kapcsolatos kétségeim ellenére kifejezetten élvezetes lett, ráadásul a kisebb hibák ellenére működő alapkoncepciónak köszönhetően, ha mély elgondolkodásra nem is késztet, de némi önmagunkkal szembeni iróniára rávehet minket.
Szubjektív és nem reprezentatív, de azért egyre szerteágazóbb emlékeim alapján kevés giccsesebb darab létezik a Chicagonál – már ami az alapanyagot illeti. Az pedig, hogy egy-egy változat ezzel az adottsággal mit tud kezdeni, az a rendezői koncepció függvénye. Ellentétben több változattal, Bozsik Yvette rendező kocepciója e téren kiválóan szerepel: annyira giccs, amennyire a Chicagonak lennie kell, ráadásul ezt a helyén is tudja kezelni, így az sokszor öniróniába fordul át. Mindez, azaz a televízióra való utalás azonban túl direkt módon jelenik meg a díszletben – Khell Zsolt munkája ugyanis nem másból áll, mint egymás mellé állí-
tott tévéképernyőkből (melyek hol ajtókéntablakként, hol pedig börtöncellaként funkcionálnak). Bár a szándék, sőt a koreográfia szempontjából a praktikusság is érthető, a darab elsődleges mondanivalója azonban enélkül is könnyen és jól értelmezhető lett volna, így viszont kissé szájbarágós lett. Ezt azonban kreatívan és elegánsan kompenzálják Berzsenyi Krisztina jelmezei (főleg BillyFlynn pink/magenta öltönye, valamint a sztárügyvéd ellenpólusaként megjelenő férj öltözete lett találó. A két főszereplőnő, Roxie és Velma hármas szereposztásban látható (előbbiként Tompos Kátya, Ágoston Katalin és Mórocz Adrienn, utóbbiként Jordán
Adél, Schell Judit és Szilágyi
Csenge tűnhet fel a színpadon). Mi Ágoston Katalin és Jordán Adél párosát láttuk, akik remekül kiegészítették egymást. Ágoston Katalin Roxie Hartként sikeresen mutatta be a karakter butácska, helyben tipegő szőkenőből törtető, és gátlástalan szőke nőig való jellemfejlődését, Jordán Adél pedig Velma a zuhanás ellen való egyre kilátástalanabb küzdelmét mutatta be hitelesen. Mind az alapanyag, mind a jelen koncepció szerint az előadást Billy Flynn legendás karaktere, ezúttal Kulka János, viszi a hátán. Mindez meg is valósult, bár nem egészen egyértelmű, hogy ebből Kulka maga mekkora részt vál-
nikki
Perspektíva
A
Kult-ór
X. évfolyam V. szám
13
K
A
ult-óra
Kult-ór
lal. Hozza a kötelezőt (sőt, a tőle megszokott magas szintet is), ám sziporkázni ezúttal nem láthattuk, legalábbis úgy semmiképp, mint legutóbb A nép ellenségében. Egyébként semmi gond vele: ha kell, tenyérbe mászó, ha kell, gátlástalan, ha kell (ál)megkapó szónok – szóval tényleg tipikus sztárügyvéd. Botos Éva játssza a korábban már férfiak és nők által is megformált újságíró(nő), Mary Sunshine karakterét, mely számomra egyértelműen az előadás legnagyobb csalódása volt. Ez legkevésbé a színésznő hibája: sokkal inkább érthetetlen az, hogy egy, a médiavilág árnyoldalát bemutató rendezésben miért degradálják a karaktert egy kétjelenetes szürke egérré, hisz részben épp a gátlástalan médiamunkások tehetnek arról, hogy semmirekellők és gyilkosok sztárokká válhatnak.
A Morton mamaként megjelenő Falusi Mariannak nem sikerült igazán kibontania a (leszbikus) börtönőr szerepét, mentségére legyen mondva, hogy jeleneteiből mindent kihozott, vastapsot is méltán kapott, egyszerűen csak a „celebes” értelmezésben nem a börtönbeli viszonyokra irányult a figyelem, hanem a börtön és a külvilág kapcsolatára, utóbbiban pedig neki kevesebb szerep jut. Amosként és Konferansziéként a színház két kiváló színésze, Cserna Antal és Schmied Zoltán hozta a kötelezőt, sőt annál is többet. „Mr. Celofán” szerepét mintha Csernára szabták volna, Schmied pedig remekül vonta magára Konferansziéként a figyelmet, angyalszárnyai ugyanakkor furcsák voltak, az a vonal pedig, miszerint voltaképpen ő volt Roxie
lelőtt szeretője (szárnyai is nyilván emiatt nőttek) zavaróan kibontatlan maradt. A Centrál Színház Chicagoja – a dicsért színészek mellett – azért szerethető, mert mai tud lenni. Nem csak egy giccses amerikai musical, de egy tükör is a nézőknek (a celebeket többségében mi tesszük azzá, amik), ráadásul erre még külön is fel is hívja a publikum figyelmét. Bozsik Yvette a Kabaré után ismét egy, a maga elvont aktualitásában remek előadást rakott össze a Centrál Színházban, melyet még azoknak is érdemes lehet megtekinteni, akik egyébként nem rajonganak a musical-műfajért. A Chicago ugyanis ezúttal még önmagát is kigúnyolja. Dicsuk Dániel Fotók: Horváth Judit
Ingrid és Robert Egyszerű nevek. Akárkik, bárkik lehettek volna, de nem. Ők Ingrid Bergman és Robert Capa voltak, és eleve halálra ítéltetett a szerelmük. Erről szól az általam bemutatott könyv: Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése. Nagyon szerettem a Casablancát. Őszintén, ki nem szereti a Casablancát? Robert Caparól nem sokat hallottam még tavaly januárban, mikor betévedtem a nyugati téri Alexandra könyvesboltba. Három
14
Perspektíva
könyvet választhattam, amiből nem meglepő módon kettőt már előre kiválasztottam. Aztán bementem és első pillantásra tudtam, hogy melyik könyv lesz a harmadik. A borítón az elragadó Ingrid Bergman, a könyv leírásában pedig Robert Capa, a magyar származású fotós, aki feldúlta a színésznő életét. Mikor hazaértem, azonnal utánanéztem, hogy ki is ez a férfi, és mit vitt véghez élete során. Lelkesedésem a vizs-
gaidőszakra való tekintettel kissé lelohadt, majd más irányba terelődött. Aztán rábukkantam egy magazinban, hogy Capa kiállítás van a Nemzeti Múzeumban. Másnap tízkor már ott toporogtam az ajtóban és órákat töltöttem a képek között. Hazamentem, és belevetettem magam a könyvbe, amit ekkor már körülbelül fél éve birtokoltam. Miért is vártam ennyit? Ti ne tegyétek semmiképp!
Először mindkét főszereplőt úgy mutatja be az író, hogy rávilágít a gyenge pontjaikra, a megtörtségükre. Capa önpusztító viselkedésére és Ingrid önuralmára, kifelé sugárzott vidámságára, ami bár hazugság, kicsit sem mű. Végigjátssza az életét úgy, mintha valamelyik filmje lenne. Valójában abban, hogy egymásra találtak, egy harmadik dolognak is nagy szerepe volt, bár nem egy személyről van szó, hanem egy városról. Ami pedig mi más is lehetne, mint Párizs. Ha nem tudnám, hogy tényleg megtörtént, hatalmas klisének tartanám az egészet. De valamikor még a klisék sem voltak klisék… A város a maga tökéletességével beszippantja Ingridet. Az italtól eléggé felbátorodott Capa beszökik a színésznő hotelszobájába. Ingrid először csak egy kis szórakozást akar, valami vidám dolgot csinálni, és boldoggá teszi, hogy a fotós előtt nem kell megjátszania magát. Ez egyébként a Capa által róla készített fotókon is tükröződik. Capa elviszi őt különféle szórakozóhelyekre, táncolnak, isznak és megünneplik a háború végét. Többen próbálták mindkettejüket figyelmeztetni, hogy kapcsolatuk semmi jóra nem vezet, de már nem volt visszaút - Capa nem is akarta, hogy legyen. Ingrid néha a lányá-
ra gondolt, a férje már rég nem érdekelte. Az egyetlen dolog, amit korábbi életéből magával akart hozni, a lánya volt, Pia. De magával sodorta az élet. Nem tudta nem szeretni a Contaxával szinte összenőtt férfit. Úgy érezte, hogy meg tudja menteni a rémálmaitól, az elkövetkezendő háborúktól, az alkoholtól, a játékszenvedélyétől, saját magától. Néha egy-egy pillanatra még Capa is úgy gondolta, hogy Ingrid lesz a menedéke. Az új szerelem, amiről sosem hitte volna, hogy eljön, miután elvesztette élete nagy szerelmét Spanyolországi tudósításai során. Valaki, aki szeretheti, valaki, akit közel engedhet magához végre, aki elűzi a rémálmokat a zuhanó bombákkal, az élesített aknákkal, a vérrel, a félelem szagával és a halál bűzével. Aztán minden instabillá és bonyolulttá vált, mikor Ingridnek stúdiója kifejezett kérésére vissza kellett térnie Hollywoodba. A többit már nem az én feladatom elmondani. Olvassátok el, mert itt még nem ér véget a történetük.
A legcsodálatosabb az egészben, hogy valós dokumentumok, interjúk és kortársak elmondásai
alapján íródott a történet. Persze itt-ott kiszínezte a szerző, de a történet alapja teljesen igaz. Létezik a minden korlátot elsöprő szenvedély, ami mindent elpusztíthat maga körül. Már megszokhattátok, hogy nem abból a könyvből, filmből vagy színműből idézek, amiről a cikk szól, hanem valami teljesen másból, amire asszociálok róla, legyen ez így most is. Bízom benne, hogy felkeltettem az érdeklődéseteket, és ezeket az utolsó sorokat már a könyvesbolt felé rohanva olvassátok.
„I wish you to know that you have been the last dream of my soul” (Charles Dickens)
LA
XI. évfolyam IV. szám
15
K
A
ult-óra
Kult-ór
Pótszékes percek
Szégyen, de azt kell, hogy mondjam, jobban élveztem egy kön�nyed kis vígjátékot a Thália Színház pótszékén, mint a Budapesti Operettszínház Elisabeth-jét az első sorból. Természetesen ez utóbbi is elvarázsolt és magával ragadott, de kétszer is előfordult, hogy rápillantottam az órámra. A tetszetős jelmezek és díszletek, a meggyőző színészi alakítás és a kitűnő fény és hangtechnika ellenére is hiányzott valami ebből a darabból. Kerényi Miklós Gábor rendezése nem unalmas volt, vagy száraz, nem volt egy egyszerű életrajz, és még csak fantáziátlannak sem mondhatom. A jelmezek gyönyörűek voltak, de egyszerűen nem csöppentem hirtelen a tizenkilencedik századba. Ezzel ellentétben a Thália Színházban elbűvölten ültem, és nevettem – két részben. A Réthly Attila rendezte Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban lényegében egy bohózat. Amikor a darab végén a szín-
padra álltak a szereplők, hogy jól megérdemelt tapsukat élvezzék, akkor jöttem rá, hogy végig csak öt szereplő körül történtek a számukra is kibogozhatatlan események – szemben az Elisabeth-tel, ahol szereplők hatalmas garmada vonult fel előttünk, és sokszor fogalmam sem volt, ki kicsoda éppen. A Boeing, Boeing alaptörténete szerint Bernard (Pindroch Csaba), a sikeres francia építész egyszerre három szeretőt tart. Innen akár már sejthenénk is, hogy mi lesz a történet. Ám őszinte meglepetésemre a francia Jacgueline (Tóth Eszter), a szláv Judith (Schell Judit) és az angol Janet (Gubás Gabi) nem találkoznak össze véletlenszerűen az elegáns loft-lakásban. Annál mókásabb, ahogy Bernard, és a múltjából felbukkant, egykori osztálytársa Robert (Vida Péter) igyekeznek az egyszerre a lakásban és annak környékén tartózkodó szerelmes stewardess lánykákat távol tartani egymás-
tól. Nem hagyhatom szó nélkül a Két pasi meg egy kicsi c. sorozat Bertha-jára igencsak hajazó házvezetőnőt (szintén Bertha), akit Molnár Piroska zseniális alakítása tesz még komikusabbá. („Jaj, Bertha, hiszen olyan csinos, tíz évet is letagadhatna!” „És azt is tudom melyik tízet...”) Amit viszont kissé fájlaltam, az az ütős és minden addiginál meglepőbb végkifejlet. Az volt az érzésem, hogy egyszer csak vége lett, egyszerűen rendeződtek a dolgok. Az addig őszintén megmosolyogtató, és sok szempontból nagyon aktuális darab végén egy mindent túlszárnyaló, frappáns befejezés lett volna tökéletes számomra. Mindent összevetve mégis azt kell, hogy mondjam, míg az Elisabeth inkább azt az érzést keltette bennem, hogy túl sokat akart, túl nagyot, túl lenyűgözőt, addig a Boeing, Boeing csak bohóckodás volt, de az szívvel-lélekkel, és ez utóbbi meg is látszott. Jeni
Párás hegyek – illatos virágok.
Hagyományos kínai tusfestészet a 19-20. században – avagy egy tavaszváró múzeumi körséta a Kogart Házban Régebben gyakran azért jártam kiállításokra, hogy a szépen megkonstruált festményeket megcsodáljam, gyönyörködjek azokban a művekben, amelyek megalkotása számomra teljesíthetetlen feladat, s így mindig egy csöpp irigységgel a szívemben távoztam. Azóta már nyitottabb vagyok, és nem csak az alkotást nézem, hanem – ha lehetőség van rá, akkor – az alkotási
16
Perspektíva
folyamatot is, illetve mindazt, ami egy mű mögött rejlik. Az új nézőponttal a zsebemben egy elragadó élménnyel gazdagodhattam a Kogart Házban megrendezésre kerülő tárlat megtekintését követően. A kiállítás során a nyugati festészeti alkotásoktól eltérő, egyedülálló festészeti stílus megtekintésére nyílik lehetőség. A csungkingi
Három Szoros Múzeum Kína 12 legfontosabb múzeumának egyike, s a több ezer darabos, hagyományos kínai tusfestészeti alkotásokat magába foglaló gyűjteménye közül most több mint 100 alkotást állítottak ki Budapesten. A kiállított képek segítségével megelevenednek az ősi Kína hétköznapjai, a változatos táj szépsége, a madarak és a növények realisztikus áb-
rázolásmódján keresztül pedig a kínai gondolkodás és az azt átható természetszeretet válik nyilvánvalóvá. A hagyományos kínai tusfestészet 2000 éves múltra tekint vissza, s számomra kiemelkedő érdekessége, hogy a kínai mesterek olyan nagy tiszteletben tartották elődeik munkáját és tudását, hogy a hagyományosnak tekinthető kínai tusfestészet alig változott az elmúlt évszázadokban, így a kiállítás során a művészeti ág minden jellegzetes eleme megismerhetővé válik. A nyugati kultúra alkotásaival szemben a kiállított képek döntő része nem díszes keretbe ágyazva kerül bemutatásra, hiszen a kínai festészet 19. századi festményei papíralapú függő képtekercsre vagy legyezőpapírra készültek. A festett foltok és vonalak önálló képpé állnak össze, s a szabadon hagyott területek által képzett üres részek további mondanivalót sejtettnek, akárcsak a minden képen megjelenő kínai szöveg és pecsét is. Ezen szövegek általában versrészletek vagy bölcs mondások, amelyek többlettartalommal ruházzák fel a művet (sajnos a műveken megjelenő szövegek magyar nyelven nem elérhetőek a tárlaton). A kínai festészetben a jelzett tér nem optikai jellegű, hanem artisztikus, csak ott kap szerepet, ahol határozott funkcióval bír. A perspektivikus ábrázolás helyett a térben hozzánk közelebbi terek a kép alsó felén, míg a tőlünk távol eső részeket a kép felső részén ábrázolták. Az árnyékolást és a dol-
gok anyagszerűségének ábrázolását feleslegesnek tartották, mert a képalkotás nem az illúziókeltéssel, a megjelenítéssel, hanem a teremtéssel egyenlő. További érdekesség, hogy a kínai művészek fejből és nem modell után festettek, ezért a műtermük teljesen üres volt, a kezdő művészek a régi mesterek műveit másolták. A fő technikai eszközeik a kúpvégű bambuszecset, a tusrúd, a tusdörzsölő rúd és a papír voltak. Az alkotások három fő téma köré szerveződtek: a tájkép, a madár-virág és a figurális képek köré. Mindhárom terület kiinduló eleme a kalligráfia, amelyet néma versnek, mozdulatlan táncnak, kép nélküli festménynek, hangtalan zenének is neveznek. Az ecsetvonások technikája mellett a vonalak megrajzolása érzelmi tartalommal is bír, amelynek szintén kiemelt jelentőséget tulajdonítottak. A tájképek központi eleme a víz és a hegy, amelyek együttese a makrokozmoszt képviseli. A hegy, a szikla a nyugalom és az időtlenség, míg a víz, a folyó, a vízesés a mozgás, a pillanat és az elmúlás szimbólumaként mélyebb bepillantást enged a természetbe, akárcsak a madár-virág képek, amelyek mint mikrokozmosz intim közelséget teremtenek. Az alkotásokon megjelenő fenyő, mint a hosszú élet szimbóluma, a szilva mint a tavasz előhírnöke és a szűziesség jelképe, a krizantém a nemes viselkedés megtestesítője, mind mélyebb értelmet adnak a foltoknak és a vonalaknak. A figurális festészeten belül a portréfestészet a kínai
művészet legkorábban kialakult ága, amely aprólékos vagy lényegre törő, vagy éppen a kettő szintéziseként kidolgozottan lényegre törő ábrázolású. Az emberalakok megfestése során a nyugati kultúra által célként kitűzött valóságszerűséggel szemben a keleti kultúrában az átszellemültség, az áhítat érzékeltetése volt a cél. A tusfestészet elsőre nagyon kötöttnek tűnhet az előre meghatározott ecsetkezelés és a festési sorrend végett, ugyanakkor a témáját tekintve szabadnak, befogadónak és megnyugtatónak éreztem, s talán pont ez hiányzik a rohanó mindennapokból. A tavasz közeledtével legyünk nyitottak a természet ébredésére, csodáljuk meg újra és újra a természet teremtő erejét, mert nekünk is minden bizonnyal szükségünk lesz rá, ha máshoz nem, de a tavaszi félévi beadandókhoz mindenképpen. Bam
XI. évfolyam III. szám
17
K
A
ult-óra
Kult-ór
Elszámoltatóbiztos érkezik a Vígszínházba
Ha Gogol a huszonegyedik századi Magyarországon élne, alighanem úgy írná meg a Revizort, mint ahogy Bodó Viktor és alkotócsapata állította színpadra a Vígszínházban. Bár az előadás nem hibátlan, és komoly dramaturgiai lyukak is akadnak benne, ez most egyszerűen nem tud érdekelni – a Vígszínház legutóbbi bemutatójában ugyanis kíméletlen fricskával jelenik meg a kisstílűség, a korrupció, a mutyizás, azaz mindaz, amik miatt nem olyan könnyű elhinni azt, hogy „Magyarország jobban teljesít.” A klasszikus történet sokak számára ismerős: egy vidéki orosz/ magyar kisvárosban egy fővárosi revizor (azaz mai szóval élve elszámoltató-biztos, hisz most az van ugyebár az „elmúltnyolcév” miatt) érkezését várják, és mivel az elmúlt években a város nem úgy teljesített, mint ahogy kellett volna (rosszabbul élnek, mint négy éve?), így a városvezetők kö-
zött felüti a fejét a pánik. A hajléktalanok – mivel szállóba nem tudják őket szállítani (mert ott a polgármesternek nyílt pizzériája) – nyakába akasztanak egy „Független művészek” feliratú táblát,
18
Perspektíva
tegetni. Ennél sokkal nagyobb súlyt kap az a folyamat, ahogy a velejéig korrupt városvezetők önmaguk és egymás előtt is leplezni próbálják a saját stiklijeiket, és ahogy mindenkivel megpróbálják elhitetni, hogy minden rendA „gázos” dokumentumokat ben: van ám itt fejlődés… És ez (vagyis az összeset) pedig a városi így teljesen rendben is van, úgy uszoda leeresztett vizű meden- tűnik, ma olyan időket élünk, céjébe szállítják: ez lesz a darab amikor nem a komédiázásé kell, központi helyszíne. hogy a főszerep legyen, hanem a Nem egészen érthe- tükörtartásé. tő, hogy miért – bár kétségtelenül jól A színészek partnerei a rendezőlefesti a helyzet és nek: Lengyel Tamás főszereplőa darab szürrealitá- karaktere, bár nincs kidolgozva, sát – mely valahogy azért többé-kevésbé működik, a mégis borzasztó- tehetséges fiatal színész pedig an ismerős módon jól hozza a jelenkori megfelelőjét valós. Akár nálunk Gogol álrevizorának. Hegedűs D. is megtörténhetne, Géza ismét brillírozik: ezúttal a minden hájjal megkent, vélhetőnem igaz…? Bodó Viktor adaptációjában el- en korábbi tanácselnöki hatalmát veszik a darab eredeti sava-borsa: polgármesterséggé mentő városnem az adja a komédia forrását, atya (?) szerepében, a gyávasághogy egy csavargót néznek revi- ból simulékony Kerekes József, a zornak, őt próbálják megvesza kiselejtezett dokumentumok helyett visszahozzák a kuka mellől a kidobott színházigazgatói pályázatokat, az általános iskolás gyerekeknek adnak PONTOSAN EGY tankönyvet…
bunkó bírót hozó Hevér Gábor és a többiek pedig remek partnerei a játékban. A Szputnyik Hajózási Társaság vezetője azért hozta a formáját, egyes motívumai már túlzóan szájbarágósra sikeredtek, néhány poén kedvéért pedig beáldozta a történet folytonosságát és követhetőségét is. Több jelenet azonban (például a színpadi dohányzás tiltásának kifigurázása vagy épp az uszodaigazgató politikai utópikus monológja méltán kapott nyíltszíni tapsot (reméljük, állami dotációmegvonással azért nem jár majd). A polgármester zárómonológja azonban, bár hatásos, némiképp indokolatlan – bár kétségtelen tény, hogy ismételten segít minket, nézőket
nik, végül megérkezik a valódi revizor, ám hogy ez így lesz-e, azt majd meglátjuk. Mindenesetre lesz még színházigazgatói pályázÉs hogy mi a (víg)játék felol- tatás… dása? Alighanem ezt csak a jövő dönti el. Bodó Viktornál, úgy tűDicsuk Dániel
ráébreszteni, hogy hol is vagyunk pontosan. Nem mintha ez addig titok lett volna a számunkra.
M i l át u n k B e n ne d Per sPeKt í v át ! Szeretnél egy jó csapat tagja lenni? Szabadidődben szívesen írogatsz, de a műveid mindig csupán az íróasztalfiókig jutnak? Szeretsz fotózni, grafikákat, esetleg karikatúrákat készíteni? Alkotásaidat szívesen látnád viszont nyomtatásban is? Itt a lehetőség, hogy végre teret engedj a kreativitásodnak a PersPeKtíva című kari lap hasábjain! Ha érdekel az újságírás, fotózás, a grafika vagy a szerkesztés, itt az ideje, hogy kilépj az ismeretlenség homályából! Várjuk bemutatkozásodat és jelentkezésedet a
[email protected] email-címen, ha tudni szeretnéd mi az újság.
XI. évfolyam IV. szám
19
V
etítő
Ő
Vetít
Filmtörténeti klasszikusok Jubileumi kvíz
Filmklasszikusokat bemutató sorozatunk mérföldkőhöz érkezett. A huszadik epizódot ünnepelve játékra invitálunk Titeket! Az alábbi keresztrejtvény mindegyik megoldása kapcsolatban áll egy-egy korábban tárgyalt alkotással. Ha olvastátok őket, nem kell Sam Spade-nek lennetek, hogy rájöjjetek a megoldásra, mely a 21. film címét rejti. Megoldásaitokat küldjétek el a
[email protected], s a helyes megfejtők között egy kis édességet sorsolunk ki! 1. Mi Butch Cassidy és a Sundance kölyök eredeti „foglalkozása”? 2. Ki rendezte az Ez történt egy éjszaka című filmet? 3. Melyik országban található Casablanca? 4. Mikor játszódik Az élet csodaszép? 5. Melyik városban él Az ördögűző angyalian ártatlan főszereplője, akit megszáll az Ördög? 6. Ki az Ének az esőben című halhatatlan musical főszereplője? 7. Hány dühös embert zsúfolt össze egy szobába Sidney Lumet 1957-es mesteri tárgyalótermi drámájában? 8. Milyen nemzetiségű A vihar kapujában legendás rendezője? 9. Hányadik filmszerepét alakította Audrey Hepburn a Római vakációban? 10. Melyik országban forgatták a Kelly hősei című háborúellenes komédiát? 11. Melyik háborúban harcolt Travis Bickle, a Taxisofőr? 12. Melyik filmben hangzott el az alábbi idézet: „Tudom, mire gondolsz. Hogy hatot lőttem-e, vagy csak ötöt? Őszintén bevallom, ebben a zűrzavarban én sem számoltam. De ha ebben a 44-es Magnumban maradt még egy töltény, az leszakítja a fejedet. Tedd fel magadnak a shakespeare-i kérdést: ’lenni vagy nem lenni?’” 13. Hány szerepet alakít Peter Sellers a Dr. Strangelove… című zseniális filmszatírában? 14. Mi az Alkony sugárút eredeti neve? 15. Milyen műkincs a „címszereplő” Máltai sólyom? 16. Ki alakította a Hátsó ablak főszerepét?
20
Perspektíva
XI. évfolyam IV. szám
21
Andragógia szakmai nap „A kreativitás titka, hogy jól tudod leplezni a forrásaidat!” Albert Einstein
Ez év május hónapjának 9. napján mindenkit szeretettel várunk szakmai napunkra, mely az Andragógia és Művelődéselmélet Tanszék szervezésében és a hallgatók aktív közreműködésével kerül megrendezésre. Színes programkínálattal várunk, melynek már csak a színvonala is magáért beszél. Szakdolgozatotok elkészítéséhez megfelelő inspirációkhoz juthattok a végzős hallgatók előadásainak meghallgatása által, ráadásul szakemberekkel beszélgethetsz arról, hogyan is tehetnéd színvonalasabbá jövőbeli diplomamunkádat. Mindezek előtt Szinoptikum tekinthető meg, melyben akár a te munkád is megjelenhet! A hangulatot a nap végén egy meglepetés produkció fokozza, illetve megtudhatod azt is, ki lett az év tanára. Ha éhes lennél, az sem gond, hiszen sütemények és büfékínálat gondoskodik jókedved fenntartásáról.
Minden Kedves Hallgatót szeretettel várunk! A szakmai napot szervező hallgatók.
22
Perspektíva
