2014. október - november hónap

2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét 2014. szeptember 30., kedd

Szeretet

Tapasztald meg Isten szeretetét

Ige: „Drágának tartalak, és becsesnek” (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes vagy videón is megnézhető: https://www.youtube.com/watch?v=bwvevylcTYA A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta. – Sok szürke pontot érdemel – mondogatták egymásnak. – Ő aztán tényleg nem jó foltmanó! Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt. – Nem vagyok jó foltmanó – gondolta. Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat – csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett! – Én is ilyen akarok lenni! – gondolta Pancsinelló. – Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám! Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem. – Ó, nem nagy ügy! – válaszolta Lúcia. – Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit. – Élit? – Igen, Élit, a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében. – De miért? – Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre! Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment. – Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem? – kiáltott utána Pancsinelló.

De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók, csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. „Ez így nincs rendjén” – suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez. Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét. – Pancsinelló! – hallatszott egy mély, erős hang. Pancsinelló megállt. – Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg! Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre. – Te tudod a nevemet? – kérdezte a kis manó. – Persze, hogy tudom! Én alkottalak! Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. – Hm… – szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. – Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot! – Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni! – Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólad a foltmanók. – Tényleg? – Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy! Pancsinelló felnevetett. – Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked? Éli Pancsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt: – Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem. Pancsinellóra még soha senki nem nézett így – különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon. – Mindennap vártam, hogy eljössz! – folytatta Éli. – Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák – mondta Pancsinelló. – Tudom. Mesélt rólad. – Rajta miért nem tapadnak meg a matricák? A fafaragó nagyon kedvesen beszélt: – Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod. – Micsoda? – A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted? – Hát, még nem nagyon… Éli elmosolyodott. – Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem. Éli letette Pancsinellót a földre. – Ne felejtsd el – mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé –, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom! Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta: – Azt hiszem, komolyan mondja! És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.

2014. október 1., szerda

Bocsáss meg!

Ha meg akarjuk tanulni, hogyan szeressünk másokat, meg kell bocsátanunk azoknak, akik fájdalmat okoztak nekünk. Ige: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” (Kolossé 3,13) Lehetetlen valakit teljesen szeretni, ha közben valaki másra neheztelsz! Nem tudod szeretni a testvéredet, ha közben összevesztél anyával. Nem tudod szeretni a szüleidet, ha haragszol egy barátodra! Nem tudsz teljes szeretetet nyújtani, ha kettősség van a szívedben. Sok embernek jogos a haragja! De el kell engednünk a múltat ahhoz, hogy továbblépjünk a jelenben. Ahhoz, hogy ma elkezdjük szeretni az embereket, rá kell zárnunk a múltra az ajtót! Ez megbocsátás nélkül nem történhet meg. Ahányszor neheztelsz valakire, odaadod a szíved, a figyelmed, a gondolataid egy darabját az illetőnek. Akarod ezt? NEM: Akkor vedd vissza a megbocsátás segítségével! Bocsáss meg azoknak, akik megbántottak. Ahelyett, hogy újra átélnéd a fájdalmat, engedd el! Történet: Szeretetprogramozás Terméktámogatás: Igen, miben segíthetek? Vásárló: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton? Terméktámogatás: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra? Vásárló: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem, készen állok. Mit kell először tennem? Terméktámogatás: Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét? Vásárló: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak? Terméktámogatás: Milyen más programok futnak? Vásárló: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen. Terméktámogatás: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket? Vásárló: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani? Terméktámogatás: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek. Vásárló: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális? Terméktámogatás: Igen, de ne feledje, önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez. Vásárló: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: „Hiba – A program nem fut külső egységeken.” Most mit tegyek? Terméktámogatás: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne. Vásárló: Tehát most mit tegyek? Terméktámogatás: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0. Vásárló: Rendben, kész. Terméktámogatás: Most másolja őket az „Én Szívem” könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie Kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen és soha ne jöhessen újra elő. Vásárló: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális? Terméktámogatás: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem? Vásárló: De, csak szokatlan.

Terméktámogatás: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat. Vásárló: Köszönöm…

2014. október 2., csütörtök

Gondolj szeretetteljes gondolatokat!

Ahhoz, hogy megtanuljunk szeretni másokat, a következő lépés az, hogy gondoljunk szeretetteljes gondolatokat! Ige: „Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2,4-5) Mit jelent szeretetteljes gondolatokat gondolni? Azt, hogy elkezdünk mások problémáira, fájdalmára, céljaira, vágyaira összpontosítani! Régi mondás szerint: könnyebb megérteni valakit, ha megteszünk egy mérföldet az ő cipőjében. A megbántott emberek bántanak meg másokat! Ha valaki bánt téged, azért teszi, mert ott belül ő is bántva van. Ha valaki nem kap szeretetet, igyekszik felhívni magára a figyelmet. És ha pozitív figyelmet nem tud kiharcolni, akkor azon fog dolgozni, hogy negatív figyelmet kapjon. Arra gondol: vagy így, vagy úgy, de észre fognak venni! Túl kell néznünk az emberek hibáin, és meg kell látnunk mire vágynak igazán. Akkor tanulunk szeretni. Egy indiai legenda szerint egy férfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel. Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi. Az új edény büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire készítették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni még akkor is, ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak. Úgy szégyellte magát, hogy egy nap amint a kútnál pihentek így szólt a férfihoz: - Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza így csak félig tudom a szomjadat oltani. A férfi elmosolyodott és azt mondta: - Nézz jól körül hazafelé az úton! Így is tett az edény és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt. -Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb - mondta a férfi. Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad és így kihasználtam ennek az előnyét. Virágokat, salátát és más zöldséget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem,hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne. /Paolo Coelho/ Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, ezek teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékesé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak amilyen, s a jót meglátni másokban.

2014. október 3., péntek

Cselekedj szeretetben!

A szeretet nem csupán az első a gyümölcsök közül, hanem valójában ez a gyümölcs! A többi gyümölcs a szeretet kifejeződése! A szeretet az alapja minden pozitív cselekedetnek! Ige: „Ha szeretsz valakit… mindig hinni fogsz benne, mindig a legjobbat várod tőle” (LB) 1Korinthus 13,7 Mennyire nehéz néhány csalódás után a legjobbat hinni a másikról. Milyen könnyen leírjuk a másikat. A szeretet azonban a legjobbat várja. Észrevetted már, hogy hajlamosak vagyunk megfelelni mások velünk kapcsolatos elvárásainak? Ha a legjobbat várjuk, ki tudjuk hozni a másikból a legjobbat! Ez a hit általi szeretés. Hit által szeretni a legnagyobb erő a világon. A szeretet ragályos, és megváltoztatja az embereket. Átformálhat egy személyiséget! A titok: bánj úgy a másikkal, amilyen szeretnéd, hogy legyen! A szeretet a legjobbat várja! Milyen elvárásokba ütközöl? Ezek akadályoznak vagy segítenek? Mit vársz a körülötted élőktől?