2013. szeptember 13.
Kiegyensúlyozott tájékoztatás az EP plenáris üléséről.
Kedves Olvasó! Alig kezdődött el az ősz, máris egymást érik a fontos fejlemények, idehaza és Strasbourgban, Brüs�szelben egyaránt. Pár napja Lázár János diadaljelentésével volt tele a sajtó – legalábbis az egyik fele – miszerint sikerült „kiharcolniuk”, hogy Brüsszel csupán 75 milliárd forint bírságot szabjon ki Magyarországra. Még szerencse – pontosabban nagyvonalúság –, hogy a Bizottság engedi, hogy végül még ezt a pénzt is felhasználjuk, ha sikerül a fennmaradó hónapokban értelmes és hasznos projektekkel lekötnünk. Fontosabbak szerintem a végeredménynél az ide vezető okok. A Fidesz szétverte a jól működő uniós pályázatokat kezelő szervezetrendszert, és rá jellemző módon, hatalmi szóval, kézivezérelt finanszírozást honosított meg. Márpedig, ahol nincs helye vitának, kérdésnek és ellenvéleménynek, ott törvényszerűek a hibák. Egy ilyen hibának az árát fizettetik meg velünk: a 75 milliárd talán nem veszett el végleg, de a késésben lévő projektek hatalmas járulékos veszteséget jelentenek cégeknek, civileknek és közintézményeknek, munkahelyek ezreit sodorják veszélybe. Ráadásul sok százmilliárd forintnyi támogatásról végszámlát kellene előteremteni az év végéig, ami a hírek szerint sok projekt esetében igen nehezen fog menni. Az is erősen kérdéses, hogy a „nagy véghajrában” mennyit sikerül lekötni az elérhető források közül. Félek, hogy közel sem mindet! Azt gondolnánk, tanulnak a hibából, amit a Bizottság jóindulatából most viszonylag olcsón megúszhatunk. Talán a jobboldal is meghallgatja ezentúl a kritikus hangokat? Lehet értelmesen vitatkozni, ne adj’ isten, egyeztetni? Kövér László a napokban újabb tanújelét adta, hogy erre sajnos nincs reális esély. Szebb napokat is látott parlamentünk elnöke ugyanis az Országgyűlés jogainak korlátozását, a rendeleti kormányzás bevezetését sürgette.
Felejtsük is el most, hogy Magyarország évszázados közjogi hagyományaival megy szembe, amikor a parlament lefokozásáért kardoskodik. Az ötlet a Fidesz vitára és józan érvelésre képtelen, végtelenül zárkózott gondolkodásmódjáról tanúskodik. Ha egy kormányerő már az „ország házában” sem tudja vagy meri megméretni érveit és álláspontját, akkor sok újabb, költséges hiba elé nézünk. Beindult az élet Brüsszelben és Strasbourgban is. Az Európai Bizottság elnöke, a jobboldali José Manuel Barroso – felkészült politikus, remek vitapartner – helyzetértékelő beszédében az Unió lehetőségeit, a válságkezelés eddigi eredményeit tekintette át. Szinte minden sajtóorgánum beszámolt erről, de kevesebb helyen lehetett olvasni az európai baloldal véleményét. El kell ismerni: valami megcsillant az alagút végén. Európa gazdaságai a korábbiaknál kedvezőbb negyedévet zártak. Ahogy az európai szocialisták éveken át sürgették, a Bizottság végre lazított a „megszorítani mindenáron” politikáján, ennek már látszanak is első eredményei. De nagyon messze még a válság vége. Biztosak vagyunk benne, hogy nem akkor fogunk kilábalni a válságból, ha elvesszük az esélyt a szegényebbektől, a fiataloktól, a nőktől. Nem az a megoldás, hogy feladjuk vívmányainkat, mert nem Kínával és Bangladessel kell versenyeznünk a munka világában. Nem az új rabszolgaság, nem a szűkmarkú és szűklátókörű nacionalizmus visz előre! Erős Európát csak a haladó és megújulni, tanulni képes baloldal értékeire alapozva építhetünk: az igazságosságra, a nyitottságra és a kölcsönös segítőkészségre.
HIDEGHÁBORÚ HELYETT PARTNERSÉGET AJÁNLUNK A KELET-EURÓPAI ORSZÁGOKNAK Gőzerővel készül az Unió a novemberi vilniusi csúcstalálkozóra, ahol a volt szovjet tagállamokkal tervezett társulási megállapodások állása lesz a téma. Csakhogy, Oroszország rossz szemmel nézi a folyamatot, és igyekszik nyomást gyakorolni az érintett államokra, hogy hátráljanak ki az integrációból. Korlátozták Moldova és Ukrajna exportlehetőségeit, akadályokat gördítettek a Dnyeszteren túli területeken a rendezés útjába, és biztonsági vonatkozású fenyegetésekkel növelik a nyomást Örményországra. Ezzel szemben részvételi lehetőséget ajánlanak az országoknak az orosz központú vámunióban, ha feladják nyugati orientációjukat. Ez kevésbé fejlett demokráciákban vonzó lehet: a vámunió ugyanis nem szab feltételeket az országok politikai és jogrendszerével kapcsolatban, míg az uniós társulás megköveteli az átláthatóságot és az emberi jogok tiszteletét. Örményország esetében látszólag célt is ért Oroszország: az örmény elnök a napokban jelentette be, hogy országa a vámuniót választja, és nemet mond az európai egységfolyamatra. E fejlemény mellett nem mehettem el szó nélkül az Oroszországot elítélő határozat vitájában. Mint felszólalásomban is elmondtam, nem vitatom, hogy minden országnak joga eldönteni, hogy kelet vagy nyugat felé orientálódik. El lehet dönteni, hogy az emberi jogok, a demokratikus politika és a kiszámítható jogrend mennyire fontos egy adott állam számára. De erről az emberek többségének kell döntenie népszavazáson, vagy legalábbis részletes és alapos parlamenti vitában. Örményországban egyikre sem volt lehetőség. Egyszerű hatalmi szóval épp úgy nem lehet geopolitikai döntéseket hozni, ahogy nem lehet alkotmányt sem elfogadni. Ha hiányzik a vita, a párbeszéd és a konszenzus, az minden esetben megbosszulja magát, és stabilitás helyett csakis zűrzavarhoz vezethet. A végül elfogadott határozatban az Európai Parlament felszólította az Orosz Föderációt, hogy hagyjon fel a partnerországokra gyakorolt nyomással. Meggyőződésünk, hogy a demokrácia és a stabilitás kiterjesztése minden érintett fél érdeke. Ha a társulási szerződéseket sikerül tető alá hozni, azzal – és ez személyes meggyőződésem is – Oroszország is csak nyerhet.
2.
EGYRE KÖZELEBB A TÁVOL-KELET Először küldött hivatalos delegációt a Távol-Keletre, Dél-Koreába és Japánba az Európai Parlament Ipari Bizottsága, az ITRE. A két térség közötti együttműködés egyértelműen fellendülőben van – a kereskedelem és a vállalati befektetések mindkét kontinensen számtalan munkahelyet teremtenek. A fárasztó repülőút után azonnal sűrű program vette kezdetét Koreában. A Samsung főhadiszállásán kezdtük az egyeztetéseket. Az 1969-ben alapított vállalattól sokat lehet tanulni, hiszen 2012-re már a világ kilencedik legnagyobb márkájaként tartották számon. A találkozón főleg az információbiztonság és kiberbűnözés, a mobiltechnológiák térnyerése került szóba, de kitértünk a fejlődés motorjának számító, sokszor méltatlanul mellőzött alapkutatások hatásaira is. A fizika és a mérnöki tudományok, az anyagtudomány vagy épp az információkezelés elméletének támogatása lassan, de biztosan megtérülő befektetés, a gazdasági növekedés egyik valóban hosszú távú motorja! A dél-koreai parlamentben az Európai Közösségek és a keleti „kistigris” közötti gazdasági kapcsolatok kezdetének ötvenedik évfordulója adta az apropót, hogy képviselők és kormánytagok részvételével áttekintsük, hogy is állnak a kapcsolatok ma. Jelenleg az uniós cégek adják a befektetések legnagyobb hányadát az országban, és az európai térség Korea negyedik legfontosabb kereskedelmi partnere. Természetesen az előrelépés lehetőségei is szóba kerültek – e ponton igyekeztem partnereink figyelmét a magyarországi befektetési lehetőségekre irányítani. Szóba került a környezetvédelem, konkrétabban az energiahatékonyság és takarékosság ügye is. Mindennél beszédesebb volt, hogy e ponton a delegációk tagjai megszabadultak zakóiktól – ez is egy módja a takarékoskodásnak, ha légkondival hűtik a helyiséget! Míg jelenleg 40 százalék a szén, és csak 2 százalék a megújuló energiaforrások aránya a teljes felhasználásukban, addig szeretnék utóbbi arányát 2030-ig 11 százalékra emelni. Ebben a munkában az Európában felhalmozott tapasztalatok nagy segítséget jelenthetnek a koreaiaknak, és üzleti lehetőséget az európai energetikai vállalatoknak. Másnap a Koreai Nemzetközi Kereskedelmi Szövetség (KITA) vezetőivel folytattunk egyeztetéseket, amelyeket novemberben európai földön folytatunk. Remélem, sikerült minél többek figyelmét ráirányítani a jól képzett, szorgos, és hatékony magyar munkavállalók jelentette beruházási lehetőségekre! Augusztus 29-én már Japán várt minket. A szigetországban töltött időnk, találkozóink legfontosabb témája egyértelműen Fukushima, az atom-szerencsétlenség volt. A földrengést és hatalmas cunamit követő katasztrófa jelentős csapást mért a világ harmadik legnagyobb gazdaságára. A sérült erőmű helyzete ma sem tekinthető megnyugtatónak. A hűtés nélkül maradt nukeáris fűtőanyagot, az uránium rudakat jelenleg is tengervízzel kell hűteni, amelynek egy része elszivárog, folyamatos sugárterhelést jelentve a környezetnek. 3.
Az eset nyomán világszerte felerősödtek az atomeneria-ellenes hangok. Az atomerőművek leépítése viszont drágább energiaárakat és magasabb széndioxid-kibocsátást eredményezne. Ezért is nagyon fontos, hogy tisztán lássunk: mi történt, hol és kik követtek el hibákat, mit tanulhatunk az esetből mi, európaiak.
Első tárgyalópartnerünk Koicsi Kitazawa, a Japán Tudományos Akadémia egyik vezetője volt. Elmondta, hogy komoly hiányosságokat, mulasztásokat tártak fel. A beleset előtt is voltak szabálytalanságok, de a japánok belső vizsgálata a válságkezelésben is komoly hibákat azonosított. Az elhangzottakból számomra három fontos hiba körvonalazódott. Az első, hogy az atomerőműveket felügyelő szervezetben sok szakmán kívüli, cégek vagy épp a politika által delegált személy kapott helyet. És épp az e személyek által „elfoglalt” titkárság volt az, amelyik a szervezet szakmai tanácsadói testületét összeválogatta. Ha pártok vagy nagyvállalatok emberei – tehát a folyamatos termelésben érdekelt személyek – ellenőriznek egy ilyen testületet, akkor óhatatlanul is szembekerülhetnek egymással a profit és a biztonság szempontjai. Az is megdöbbentő, hogy az atom-biztonságért felelős bizottságot egy szakmán kívüli „amatőr” vezette. A második hiba a nemzetközi biztonsági ajánlások figyelmen kívül hagyása és a segítségnyújtás visszautasítása volt Kitazawa szerint. A lakosság nem volt felkészítve a végül bekövetkezett, lehető legrosszabb forgatókönyvre, nem voltak vésztartalékaik, nem volt megszervezve az evakuáció. Kiderült az is, hogy a földrengések hatásainak kivédésére szolgáló nemzetközi mérnöki ajánlások közül többet figyelmen kívül hagytak a reaktorok építése során. Egy Japánnál kisebb országot mindezek a hibák és
4.
mulasztások minden túlzás nélkül teljesen tönkre tudnának tenni – érdemes tehát komolyan venni a biztonsági ajánlásokat, és felkészülni az elképzelhető legrosszabb forgatókönyvre is! Nabuo Tanakával, a japán kormánynak dolgozó IIEJ kutatócég vezetőjével a Fukushima utáni helyzetet energetikai szempontból tekintettük át. A fukushimai baleset után az ország atomreaktorait leállították, ez pedig hatalmas energiaimportra kényszerítette a saját fosszilis erőforrásokban szegény Japánt. Végiggondolva a palagáz repesztéses kitermelésében rejlő lehetőségeket, és ennek várható következményeit, Tanaka szerint az egyetlen megoldás Japán számára az olcsó és biztonságos gázellátás. Ugyanilyen fontos lenne az elektromos hálózat fejlesztése, ami nem csak biztosabbá tenné az áramszolgáltatást, de olcsóbbá is. Egy szigetországban ez nem oldható meg a nemzetközi kapcsolatok erősítése nélkül. Tanaka úr a hasonló energetikai problémákkal szembesülő ázsiai országok unióját is egyfajta lehetséges megoldásként, távlati célként vázolta fel. Egyelőre azonban az energiahordozók tárolásán és szállításán lehet a leggyorsabban érezhető előrelépést elérni a szakértő szerint. Végül a TEPCO, a fukushimai reaktort üzemeltető áramszolgáltató vezetőivel ültünk tárgyalóasztalhoz. A baleset utáni helyzetről elmondták, hogy leginkább a hűtéshez használt tengervíz és a beszivárgó talajvíz helyes kezelése jelent kihívást. Összefoglalva a katasztrófa hatásait, elmondták, összesen százötvenezer embert kellett kitelepíteni, és idén július végéig mintegy 20 milliárd eurónak megfelelő összeget költöttek a kármentő, kárenyhítő munkálatokra. Mindig fontos tapasztalatot szerez az ember, amikor külföldieket hall hazájáról – ebben az esetben Európáról – beszélni. Az Unió koreai és japán tárgyalópartnereim szemében is megkerülhetetlen, példaértékű integrációs intézmény. Gondoljunk csak bele: egy kelet-ázsiai nagyvállalat számára épp attól vonzó célpont Európa, hogy jogilag és gazdaságilag is egységes, 500 milliós lakosságú tömböt, piacot alkot. Széttagozódva még a legnagyobb tagállamok is hátrányba kerülnének, nem hogy a kisebbek!
A BIZOTTSÁG NAGYVONALÚ VOLT A KORMÁNNYAL Néhány hét múlva újra megnyílhatnak az uniós pénzcsapok, egyértelműen ez a legfontosabb eleme Lázár János államtitkár szeptember 9-i brüsszeli bejelentésének. Mint az fokozatosan kiszivárgott, hazai szabálytalanságok miatt 2011 óta akadozott, 2013 eleje óta pedig teljesen leállt az uniós pénzek kifizetése a legtöbb operatív programban. Mivel Magyarországon a fejlesztések 97 százaléka uniós támogatással valósul meg, a hír jelentősége tagadhatatlan. Örömünkben ne feledkezzünk meg azért arról, hogy a diadaljelentés valójában kétségbeesett kármentést takar a kormány részéről – miután a Fidesz elfuserálta az uniós pénzek folyósítását. A késlekedés még így, a legkedvezőbb forgatókönyvet alapul véve is tetemes kárt okozott a pályázóknak és az országnak. Veszteség, ha emiatt késik egy-egy beruházás elindulása, befejezése, illetve az is, ha áthidaló hitelt kellett felvennie a pályázóknak az uniós pénzek híján. További százmilliárdok sorsa múlik azon, hogy sikerül-e végszámlákat előteremteni az év végéig a megcsúszott beruházások lezárultával. Szakértői vélemények szerint ez egyáltalán nem lesz egyszerű feladat. 5.
Azt is vegyük észre, hogy az Unió, konkrétabban Johannes Hahn regionális politikáért felelős főbiztos rendkívül barátságos és nagyvonalú ajánlatot tett. Az uniós szabályok durva megsértése esetén szokásos bírságok minimumát szabta ki a Bizottság, és ez a pénz is felhasználható lesz egyéb fejlesztési célokra. Ennyit arról, hogy galád nemzetközi összeesküvés „áldozata” lenne Magyarország!
OLCSÓBB TELEFONÁLÁS MAGYARORSZÁGON IS A XXI. század egyik legfontosabb technológiája a távközlés és az ezzel tandemben terjedő informatika. Ezért is fontos, hogy az Unióban az integráció ezt a szektort is utolérje. A korszerű telekommunikációs lehetőségeket minden uniós polgár számára könnyen és főleg olcsón elérhetővé kell tenni. Ebbe az irányba mutat a nyáron elfogadott rendelet az azonnali tarifacsökkentésről, illetve a Bizottság legújabb kezdeményezése, ami hosszú évekre irányt szabna a folyamatoknak. Az „Unió kormánya” arra tett javaslatot, hogy a mobiltelefon-társaságok önként szüntessék meg a külföldi telefonhasználat után felszámított „barangolási” avagy roaming díjakat. Miért fontos ez? Egyrészt, a külföldi nyaralásról hazatérő magyar családoknak nem kell majd aggódva várniuk a következő telefonszámlát. Egy-egy külföldi út során is bátran dolgozhatunk mobil-internettel, mert nem kell majd kisebb vagyont fizetnünk érte. De ez csak a rövid távú hatás. Gondoljuk el: ha nem számít, belföldön vagy külföldön használjuk telefonunkat, akkor szabadon válogathatunk akár a külföldi telefontársaságok ajánlatai közül is. Lehet, hogy egy osztrák vagy egy szlovák szolgáltatóval jobban megéri majd szerződni. A nagyobb verseny pedig olcsóbb tarifákat hoz. Ez az igazi, hosszú távon is működőképes rezsicsökkentés: valódi versengést teremteni a fogyasztók kegyeiért!
FÓKUSZBAN AZ OLCSÓBB ENERGIA Válságos években hatalmas luxus, hogy az Unió energiapiaca nem egységes. A széttagolt, országonként szerveződő piacokon nincs elég verseny ahhoz, hogy a fogyasztók – a lakosság és az ipar – szabadon választhassák az olcsóbb ajánlatokat. Az energiacégeknek rövidtávon talán használ ez a helyzet, de a gazdasági fellendülést biztosan hátráltatja, mert az energia ára minden legyártott termék árába beépül. Ezért is fontos, hogy az Európai Parlament plenáris ülése szeptember 9-én megszavazta az Ipari Bizottság (ITRE) javaslatát. A határozat egy sor változtatást ír elő. Így el kell választani a gáz és a kőolaj árát egymástól, hogy a fogyasztók az éppen kedvezőbb alternatívát választhassák. Az energiavásárlók helyzetbehozását szolgálják a helyi szerveződéseket – például a csoportos energiaszolgáltató-váltást, vagy épp aggregátorok, kondenzátorok telepítését – megkönnyítő rendelkezések. 6.
Ezen felül, a határozat az energia szállítására szolgáló hálózatok fejlesztését, korszerűsítését is előírja. A hálózati veszteség csökkentése megint csak olcsóbb energiaárakat ígér. A parlamenti döntés elítéli azt a gyakorlatot is, hogy egyes tagállamokban a valós árnál alacsonyabb hatósági árat alkalmaznak. Ez ugyanis torzítja, gyengíti a versenyt, és – bár rövidtávon politikai haszonnal kecsegtethet – az évtizedek alatt nagyban hozzájárul az energiaárak emelkedéséhez az Unióban. Csak valódi versennyel, szabadon választani képes fogyasztókkal érhető el igazi áttörés. A határozat jelen formájában nem kötelező erejű, bizonyos, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak is lesz hozzáfűznivalója. Mégis fontosnak tartom, mert a Parlament döntése világos irányt mutatott a következő hónapok tárgyalásainak. Kevésbé jól sikerült véleményem szerint a Környezetvédelmi Bizottság (ENVI) ugyanazon a napon benyújtott előterjesztése a megújuló energiaforrásokról, különös tekintettel a bioetanol-termelésre. A téma igazán közel áll hozzám, hiszen a Kertészeti Egyetemen 1985 és 1994 között a bioalkoholok energetikai hasznosítását kutattam, Hoschke Ágoston professzor úr keze alatt. Kétségtelen, hogy a bioetanol-termelés ipari volumenű megkezdése (a korai technológiákkal) kissé elhamarkodott volt. De a határozat szinte egyik napról a másikra vonná meg az erre adott közösségi támogatásokat, ami szerintem súlyos hiba volna. Vállalkozások sokasága fogott ugyanis bele az évek alatt a bioüzemanyagok előállításába. Hatalmas beruházásokat indítottak, és ha kötelező erőre lép a parlamenti határozat, akkor óriási veszteségekkel kell szembenézniük. Ráadásul, hazánk kedvező adottságai miatt, nálunk egyáltalán nem okoz gondot, hogy a mezőgazdaságnak és az energiatermelésnek meg kell osztoznia a földeken. A napsütéses órák számára, és a parlagon fekvő ugarterületek nagysága lehetővé teszi a bioetanol nyereséges és fenntartható termelését. Így a magyar érdeket is szolgáltam, amikor – a frakcióálláspont ellenére – végül nem szavaztam meg az előterjesztést. A javaslat néhány szavazattal kapott csak többséget a plenáris ülésen. Nagyon remélem, hogy a tárgyalások következő fordulóiban sikerül javítani a jogszabálytervezet szövegén! 7.
A KÖVETKEZŐ HÉT ÉV FEJLESZTÉSI PÉNZEI IS VESZÉLYBE KERÜLTEK Az Európai Parlamentben pártokon átívelő egység alakult ki: a 2014-2020 közötti időszakra szóló hétéves költségvetés jelen formájában nem elfogadható. A Magyarország számára is veszélyes helyzet megmutatja, mekkora szükség volna a kormány megtépázott nemzetközi tekintélyére, külpolitikai mozgásterére. Az Unió két döntéshozó szerve, a Tanács és a Bizottság tavasszal megállapodott az új keretköltségvetésről. A harmadik közösségi intézmény, a Parlament többségének támogatása annak ellenére is biztosnak látszott a szeptember második hetére tervezett szavazáshoz, hogy több területen visszalépést tartalmazott az új hétéves büdzsé. Az Unió története során először, a befizető államok spórolása miatt csökkent a kialkudott teljes főösszeg: a GDP 0,9 százalékára. Ezt azonban ellensúlyozta volna a rugalmasabb folyósítási rendszer, az egyes alapokban „bent maradó” összegek könnyebb átcsoportosíthatósága. Kifejezetten örömteli, a baloldal számára fontos eredménye volt a tervezetnek, hogy a gazdaságélénkítés, foglalkoztatás-bővítés és a munkanélküli fiatalok megsegítése hangsúlyosan szerepel a csomagban. Szintén fontos pozitívuma a javaslatnak, hogy a kutatásfejlesztés és innováció támogatására elkülönített összegeket egyenletesen ütemezve, tehát jól tervezhetően lehet kifizetni a büdzséből. Így a rövidés hosszabb távú munkahelyteremtés céljait – legalábbis papíron – jól szolgálná a büdzsé, és ez a legfontosabb a jelenlegi gazdasági helyzetben. A Tanács és a Bizottság megállapodása azonban több fontos kérdést nem rendez megnyugtatóan, ezért a Parlament – a frakciók egyetértésével – le is vette a napirendről a megszavazását. A 2012-es és 13-as évek során költségvetési hiány keletkezett, amit a Tanács, illetve a tagállamok nem hajlandóak kiegyenlíteni, ehelyett továbbgörgetnék a hiányt 2014-re, ami elfogadhatatlan. Az új hét évre szóló büdzsének függetlennek kell lennie a korábbi mérleg-adatoktól. Ha eleve deficittel indulunk neki 2014-nek, akkor máris felborul minden, ami a megállapodásban szerepel. Másrészt, arra is emlékezni kell, hogy amikor a költségvetés az elköltetlen pénzek miatt többletet mutatott, a befizető tagállamok visszakapták pénzüket, vagy épp be sem kellett fizetniük egyes összegeket. Garasoskodásuk ezért is elfogadhatatlan. Az is kérdéses, hogy az alacsonyabb összegű hét éves büdzsé hogyan fogja fedezni az uniós intézmények működését – így menet közben is deficit termelődhet. Ha pedig hiány jelentkezik, akkor azt szét kell teríteni a fontos szakpolitikák, fejlesztési pénzalapok között. Az egyik nyitott kérdés épp emiatt a közösségi agrártámogatások és a regionális alapok helyzete. A jelenlegi költségvetés-tervezet Magyarország számára is kockázatos, hiszen menet közben csökkenhetnek az ország számára elérhető források. Elemi érdekünk, hogy az elérhető fejlesztési forrásokat ne veszélyeztesse semmi a következő hét évben. A magyar kormánynak, ahogy a többinek is, a Parlament mögé kellene állnia a vitában – az Európai Tanácsban a jelenlegi deficit rendezését, a hiány újratermelésének megakadályozását kellene szorgalmaznia. Ha lennének szövetségesei, ha tekintélyét nem játszotta volna el „sallerekkel és kokikkal”, Brüsszel és Moszkva összemosásával, akkor erre képes is volna. Így azonban csak a Parlament eltökéltségében bízhatunk. 8.
SZEPTEMBER 11. - A BALOLDAL FEKETE NAPJA IS Szeptember 11én világszerte a New York-i terrortámadásokra emlékezünk. Nekünk, baloldaliaknak azonban még legalább két okunk van gyászolni: e napon veszítettük el az igazságosabb és egyenlőbb világ megteremtéséért folytatott küzdelem két legendás alakját. Illő, hogy röviden róluk is megemlékezzünk. Salvador Allende (1908-1973) az 1920-as években a katonai diktatúra elleni tüntetések során szerzett nevet magának. 1933-ban az ország szocialista pártjának alapító tagja és helyi vezetője lett. A 30-as évektől kezdve az országos politikában is részt vett. 1968-ban, ebben a világszerte viharos évben választották a szenátus elnökévé, és rögtön ezután bátor lépésekkel hívta fel magára a figyelmet. Menedéket biztosított Ernesto Che Guevara bolíviai hadseregének túlélői számára – vállalva az ezzel járó nemzetközi támadásokat. Élesen elítélte viszont a szovjet csapatok beavatkozását Csehszlovákiában. 1970-ben baloldali egységfront élén, szűk többséggel megnyerte az elnökválasztást, de képes volt kiegyezni a kereszténydemokrata jobboldallal, így – egy sikertelen merénylet után – stabil hátterű kormányzás vehette kezdetét. Allende elnökként sem lassított a tempón. Mindenekelőtt meggyengítette az ország gazdaságát uraló amerikai konszernek hatalmát, agrárreform keretében feldarabolta és szétosztotta a legnagyobb földbirtokokat. Elnökségének évei alatt csökkent a gyermekhalandóság és a munkanélküliség, emelkedtek a fizetések. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a radikális megoldások, illetve az amerikai kereskedelmi embargó hatására súlyos tőkehiány lépett fel az országban, ellátási zavarok támadtak és elszabadult az infláció! 1973 augusztusára végleg kiéleződött a feszültség az országban. Az Augusto Pinochet vezette hadsereg puccsot hajtott végre Allende ellen. Nem fogadta el a fegyveres erők ajánlatát, a szabad távozást az országból, és szeptember 11-én a harcok során – vitatott körülmények között – életét vesztette. Halála után a Pinochet korszak rémuralma vette kezdetét Chilében. A napokban Allendére emlékező kiállítás nyílt az EP strasbourgi épületében. Itt ismertem meg frakciónk egy chilei születésű munkatársának történetét, aki elmondta, szülőföldjére csak Pinochet bukása után térhetett vissza. Közhely a Földgolyó zsugorodása, de ilyen megkapó és megindító pillanatokat okozhat. Ami nekem távoli, gyerekkori emlék – tüntetések a katonai junta ellen – az számára a személyes sorsának része! Anna Lindh svéd szociáldemokrata politikus (19572003) fiatal korában Olof Palme hatására csatlakozott az erőszakmentességet és nemzetközi kooperációt szorgalmazó Szociáldemokrata Párthoz. 1994-ben a baloldali kormány környezetvédelmi miniszterévé választották. Az akkortájt kényszerű gazdasági megszorítások közepette sem engedett elveiből, és elérte a környezetvédelmi törvények jelentős szigorítását. 1998-ban már külügyminiszter lett a Perssonkormányban. Az ENSZ szerepének megerősítését szorgalmazta, és az Európai Unió közös külpolitikájának sürgetője volt. Mélyen hitt benne, hogy az egységes Európai külpolitika sokat tehet a véres konfliktusok, 9.
katasztrófák megelőzéséért. Közvetített Koszovóban, és elítélte az ENSZ-felhatalmazás nélkül indított második iraki háborút. 2003-őszén épp az euró svéd bevezetése mellett kampányolt, amikor egy szerb férfi késsel halálosan megsebesítette. Elvesztésével nem csak a baloldalt, de egész Európát hatalmas veszteség érte. Nevét és emlékét többek között egy tárgyalóterem őrzi az Európai Parlament brüsszeli épületében.
A HITELKÁROSULTAK MEGVÉDÉSE AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG FELADATA IS A keret-jelzáloghitelek károsultjainak gyakran kilakoltatással kell szembenézniük, önhibájukon kívül. Michele Barnier uniós főbiztost arról kérdeztem, hogy a Bizottság milyen lépéseket tervez a jelenlegi, veszélyes és erkölcstelen banki gyakorlat megváltoztatására, amely Magyarországon is komoly probléma. A közelmúltban életbe lépett a hitelintézetek felelős gyakorlatáról szóló új uniós irányelv, ami a hitelkihelyezések kockázatainak mérséklését szolgálja. Az Európai Parlamentben politikai egyetértés övezi a formálódó jelzáloghitelezési irányelvet is. Ennek célja, hogy kiszűrje a meggondolatlanul felvett és folyósított jelzáloghiteleket. Azonban nincs és nem is körvonalazódik olyan jogszabály, ami az úgynevezett keret-jelzáloghitel konstrukciókban védené a jóhiszemű, de kiszolgáltatott vásárlókat. Gyakran megesik, panaszolják, hogy egy-egy épület kivitelezője, a beruházó, bankhitelből finanszírozza az építkezést. Sok bank biztosítékként kiköti, hogy a vevőre, tehát a lakások megvásárlóira háríthassa a hitel kockázatait. A lakásokra úgynevezett keretjelzálogot jegyeznek be. Ha a beruházó nem fizet, akkor a bank „viheti”, elárverezheti a már kifizetett lakást is. Az ügyfelek, vásárlók érdekei és jogai súlyosan csorbulnak. A banktitok miatt nem szerezhetnek tudomást a beruházók esetleges tartozásairól. Teljes joggal gondolhatják sokan, hogy a vételár megfizetésével szuverén tulajdont szereztek, és csak a fizetési felszólításokkal, illetve a kilakoltatás rémével szembesülve derül ki, hogy mekkorát tévedtek. Ez a nagyon is reális veszély fenyegeti az Unió polgárait – akiktől nem várható el, hogy tisztában legyenek a keretjelzálogjog intézményével. Ezért a következő kérdéseket intézte Michel Barnier belső piacért és szolgáltatásokért felelős uniós főbiztoshoz a mai napon: •
Helyesli-e Ön az olyan szerződéskötési gyakorlatot, amelyik fogyasztókat/vevőket teszi anyagilag felelőssé a beruházó tartozásaiért?
•
Elvárható-e az emberektől, hogy ezt a kockázatot felismerjék és eredményesen elhárítsák?
•
Mit kíván a Bizottság tenni azért, hogy ilyen biztosítékot a jövőben a bankok ne köthessenek ki jogszerűen?
10.
Írásban várom a főbiztos úr válaszát, amelyet természetesen kézhezvétele után közreadunk. A 2007-es pénzügyi válság nyomán fontos a hitelkihelyezés biztonságosabbá tétele a pénzintézetek számára. Ez ugyanis növeli a hitelezési kedvet és élénkíti a gazdaságot, így munkahelyeket teremt. De mindez nem veszélyeztetheti a jóhiszeműen eljáró, kiszolgáltatott vevőket és fogyasztókat. Ezért vallom, hogy a sokszor emberi sorsokat tönkretevő keretjelzálog-hiteleket be kell tiltani az egész Európai Unióban.
A TAGÁLLAMOK ÉS A BIZOTTSÁG HIBÁJÁBÓL ALIG CSORDOGÁL A PÉNZ AZ INNOVÁCIÓS PROGRAMOKRA A tagállamok és az Európai Parlament között a következő hét éves költségvetés kapcsán kibontakozott konfliktus (erről lásd bővebb írásunkat) egyik fontos frontvonala a kutatásfejlesztés és innováció területén húzódik. A pénzekért 2011 óta minden évben keményen meg kell harcolni, és a kilátások sem épp rózsásak. Már az idei, 2013-as költségvetésben is hiány keletkezett e területen. A területért felelős bizottsági főigazgatóság az előre tervezettnél 13 százalékkal kevesebb forráshoz jutott végül a 2013-as költségvetésből. A Bizottság áprilisban benyújtott „módosított költségvetése” lett volna hivatott ezt orvosolni, azonban a pénz egy jelentős részének kifizetése bizonytalannak látszik jelen pillanatban is. A késlekedés és a pénzhiány miatt a már elkezdett kutatás-fejlesztési projektek finanszírozása nincs veszélyben. De a terület keretprogramjában szereplő, most induló kezdeményezések könnyen végleg papíron maradhatnak. Ezzel pedig a főigazgatóság kénytelen lesz szerződésszegést elkövetni. Már pusztán az a cél, hogy a jelenlegi tervekben szereplő munkák elindulhassanak, 4,9 milliárd eurót igényelne a 2014-es költségvetésben. Azonban a Bizottság idén nyáron ismertetett tervében ennél 1,1 milliárddal kevesebb szerepel. Ez a már most futó keretprogram teljesülését is veszélybe sodorja. A kormányokat tömörítő Európai Tanács pedig már jelezte, hogy ezt a területet tenné meg a következő hét éves költségvetési ciklus egyik nagy vesztesévé – 14,5 milliárd eurós megszorításukhoz nem is fűztek érdemi indoklást. Elkeserítőnek tartom, hogy miközben az Unió fennen hangoztatott céljai között előkelő helyen szerepel az innováció, a kutatás-fejlesztés erősítése, a megvalósításhoz szükséges programokat hátba támadják. Az Európai Parlament július 23-án megerősítette, hogy el kell különíteni a következő hét évre kitűzött tudományos-technológiai fejlesztési programokat szolgáló forrásokat. Így nem csorbulhat az ERASMUS (felsőoktatási diák-csereprogram), a COSME (a KKV szektor versenyképességét szolgáló csomag), és a Horizon 2020 kezdeményezés (tudományos és technológiai, valamint ezekhez szükséges infrastrukturális fejlesztések csomagja) sem. A küzdelmet vállalni kell, mert ha lemondunk a kutatás-fejlesztésről, azzal a kontinens jövőjét ássuk alá. 11.
HÉTKÖZNAPOK AKADÉMIÁJA MINDENKINEK! A közelmúltban kétszer is sikerült jó hangulatú és hasznos programot szerveznünk székesfehérvári irodámban. A helyben élők számára már jól ismert „Akadémia” keretei között szeptember 3-án a befőzés mesterfogásaival foglalkoztunk. Vendégeink – köztük sok ismerős arc, visszajáró „akadémikus” – elhozták saját lekvár-büszkeségeiket is, amelyet természetesen rögtön közkinccsé is tettek. A receptek és tapasztalatok cseréje mellett megegyeztek, hogy a következő hetekben, hónapokban eltett lekvárokat és befőtteket decemberben süteményekbe töltve mutatják meg egymásnak. Egy héttel később, szeptember 10-én a krepp-papír hajtogatás fortélyaival ismerkedhettek meg az érdeklődők.
12.
CSALÁDI NAP MÓRON A mára hagyománynak számító móri Családi Nap lehetőséget teremtett, hogy a választókerületi csapat köteletlen összejövetelen szusszanjon egyet az aláírásgyűjtés fárasztó hetei után. Boldog és büszke vagyok, hogy ilyen remek csapattal dolgozhatok együtt a választókerületben! A családostul érkezett szimpatizánsokat és aktivistákat nagy köszönet illeti a remek program megszervezéséért.
MERRE TOVÁBB, EURÓPA? Immár negyedik alkalommal hallhatták az Unió polgárai és a Parlament képviselői az Európai Bizottság elnökének év- és helyzetértékelő beszédét. Barroso úr idén teljes joggal volt visszafogott: bár az elmúlt negyedévben sikerült stabilan tartani a munkanélküliséget, és az EU27-ek 0,3százalékos gazdasági növekedést produkáltak, a válság vége még sokévi távolságban van. A gondokat jól jelzi a német export lassulása, ez ugyanis az európai felvevőpiacok gyengélkedésének a jele. De hagyjuk is a helyzetértékelést. Az a kérdés, merre induljunk tovább? Milyen stratégiát érdemes követnie a tagállamoknak és az Unió egészének, hogy alapértékei és vívmányai ne sérüljenek, de mégis erős, versenyképes közösségként jelenhessünk meg a globális erőtérben. Európai frakcióvezetőnk, Hannes Swoboda kiváló beszédben foglalta össze a minap, milyen receptet kínál a baloldal. Szeretném röviden ismertetni felszólalását, amely Magyarország számára is bőven tartogat tanulságokat. A legelső, hogy az öncélú megszorítások politikája megbukott. Tehát, mára a közgazdászok és politikai döntéshozók többsége fel- és beismerte, nem lehet csupán a nadrágszíj egyre szorosabbra húzásával 13.
kilábalni a válságból. Az elvonások ugyanis mindig a legszegényebbeket, a védtelen embereket és családokat büntetik leginkább. Ha pedig tömegek veszítik el a boldogulás reményét, akkor nem csak politikai radikalizálódással, de tartós gazdasági visszaeséssel is számolni kell. A pénzügyi egyensúly megteremtése közben egy percre sem feledkezhetünk meg a szociális szempontokról. Ez igaz az egyes országokon belül, de áll magára az európai családra, a 28 tagállamra is. Nem hagyhatjuk mélyülni a szakadékot szegény és gazdag emberek, országok, társadalmi csoportok között! A félelem, bezárkózás és kölcsönös bizalmatlanság lassú mételyként emészti a társadalmakat, de magát az Európai Uniót is. Nincs külön északi és déli érdek, és nem gyarapodhatnak tartósan a jómódúak, míg a szegények panaszai süket fülekre találnak. A közös Európa olyan projekt, amelyet évtizedek munkája nyomán ma már csak gazdasági kataklizmák árán lehetne leállítani. Erre felelős politikai erők nem is tettek, tesznek javaslatot. De sok területen igenis tetten érhető a bezárkózás, a külön utas politikák erőltetése. Ennek pedig végül mindig épp azok isszák meg a levét, akiket védeni szerettek volna: az európai polgárok és a vállalkozások. Ha belegondolunk, hogy a legnépesebb Németország is csupán a világ lakosságának 1,1 százalékát adja, azonnal nyilvánvaló lesz, hogy különkülön nincs esély az európai országok boldogulására. Így tehát azt kell végiggondolni, hogyan lehetünk sikeresek együtt. Meg kell őrizni a baloldal számára is fontos vívmányokat. Nem szabad „olcsósági versenybe” bocsátkozni a Föld legszegényebb országaival. Mindig lesznek helyek, ahol olcsóbban is legyártanak egy adott terméket, mert nem törődnek azzal, hogy közben jól működő közszolgáltatásokra humánus, igazságos, környezetkímélő és békés társadalmat építsenek. A minőségben, a hozzáadott értékben kell felvennünk a versenyt. A legmodernebb technológiák kifejlesztésében kell jeleskednie az európai vállalatoknak. Az államok és az Unió feladata, hogy ezt megkönnyítse, vagy legalábbis lebontsa az akadályokat. A félmilliárd fős belső piac olyan alap, amelyre bízvást építhetünk. A foglalkoztatás terén az elmúlt néhány év bátor új megoldásokat kényszerített ki. Ezek egy része tartósan velünk maradhat. A részmunkaidő, a távmunka és az egyéb atipikus foglalkoztatási formák révén az eddigieknél jóval több ember számára lehet értelmes munkát teremteni. Fontos baloldali eredmény, hogy a következő hét éves költségvetésben kiemelt helyen szerepel a fiatalok álláshoz juttatása, az ezt segítő támogatások. Egy szó, mint száz: teljesen egyetértek Swoboda frakcióvezető úrral abban, hogy Európa sikere elképzelhetetlen egyénieskedéssel, bezárkózással. Most, a nehezebb időkben kell megmutatnunk, mit jelent baloldalinak lenni, mit jelent a közösség, az összefogás és a szolidaritás! 14.
A SZOLGÁLTATÁSOK ELŐTT MÉG NEM ÁTJÁRHATÓAK A HATÁROK – A MAGYAR SEM Hiába van csaknem egy évtizede elfogadott, kötelező rendelkezésünk a szolgáltatások piacának egységesítéséről, a jogharmonizációs munka vontatottan halad a tagállamokban. Ez azért is kulcsfontosságú, mert a közös piac megteremtése kiszámítható, biztos fellendülést hozna a szolgáltató szektorban, amely az Unió dolgozó népességének 65 százaléka számára biztosít munkahelyet, és a Közösség GDP-jének 45 százalékát állítja elő. A Bizottság és a Parlament is arra a következtetésre jutott, hogy meg kell nyitni a határokat a szolgáltatások előtt. Ennek egyik legfontosabb része a nyelvi akadályok lebontása. Remélem, a Parlament nyáron elfogadott jelentése intő példa kormányunk és Lázár János számára is: egyáltalán nem „apróság”, hogy nagyberuházások mérnökeinek előírjuk-e a kötelező magyar kamarai tagságot és nyelvtudást! Meggyőződésem, hogy a határokon át kínált szolgáltatások a magyar vállalkozások számára is hatalmas lehetőséget tartogatnak. Ezért illene magunknak is jó példát mutatni.
GYORSABB INTERNETET MINDENKINEK!
KLÍMACSÚCS
Október 2-án tartunk közmeghallgatást a gyors internetelérés kiterjesztésének témájáról, amelynek parlamenti jelentéstevője vagyok.
„Lapzárta” után, szeptember 13-án tartok előadást az V. Magyarországi Klímacsúcson, „Európai uniós stratégiák a fenntartható és hatékony vízfelhasználásra” címmel.
15.
JÖHET AZ UNIÓS BANKFELÜGYELET 2014 szeptembere után az Európai Központi Bank közvetlenül felügyelheti az Unió 150 legnagyobb bankját – döntött a Parlament szeptember 12-én. A lépés kiemelkedő fontosságú, mert a bankok szorosabb ellenőrzésével nagyban mérsékelhetőek a 2007-eshez hasonló, a pénzügyi szektorból kiinduló válságok. Nem fordulhat ezután elő olyan helyzet, hogy egy adott tagállam bankja akkora bajba kerüljön, hogy magára az országra is nagy kockázatot jelentsen. További garancia, hogy az EP-nek rálátása lesz a közösségi bankfelügyelet működésére. Így képviselőiken keresztül az uniós polgárok is ellenőrizhetik a pénzintézeteket. Azt gondolom, ha már az Unió, tehát minden tagállam adófizetőinek pénzén kellett bankokat menteni, akkor épp ideje volt, hogy ellenőrizhessük is őket!
Magyar Szocialista Párt – Európai Parlamenti Delegáció
Tagságaim az Európai Parlamentben: Szocialisták és Demokraták Szövetsége Európai parlamenti frakciójának kincstárnoka; Ipari, Kutatás-Fejlesztési és Energiaügyi Bizottság, Költségvetési Bizottság, Költségvetési Ellenőrző Bizottság; EU-Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia parlamentközi delegáció, EU-USA parlamentközi delegáció; Hamisítás, csalás és szervezett bűnözés elleni parlamenti fórum elnöke; Kis- és középvállalkozásfejlesztési Munkacsoport tagja, Elnökségi tagságaim egyéb európai szervezetekben: Transatlanti Hálózat, Európai Energia Fórum, Európai Internet Alapítvány, Fórum a Nukleáris Energia Jövőjéért, Kangaroo Csoport
ELÉRHETŐSÉGEK
Felelős kiadó: Herczog Edit | E-mail:
[email protected] | Internet: www.herczogedit.hu
Székesfehérvár: Regionális Európai Parlamenti Képviselői Iroda 8000 Székesfehérvár Fő utca 3. tel: +36 22 582 030 | fax: +36 22 582 031 e-mail:
[email protected]
Brüsszel: Parlement Européen Rue Wiertz B-1047 Bruxelles ATR 05K083 tel: +32 (0) 228 47596 | fax: +32 (0) 228 49596
16.
Strasbourg: Parlement Européen Bâtiment Louise Weiss | Allée du Printemps T05039 | BP 10024/F F-67070 Strasbourg Cedex tel: +33 (0) 3881 77596; fax: +33 (0) 3881 79596
