TERMÉSZETTAN Debreceni Egyetem, 2011/2012. tanév II. félév, leadta és lejegyezte Végh László 2012. április 27.
0.1.
Tudnivalók a vizsgázásról
Vizsga szinte minden munkanapon lesz. Akkor kell vizsgaid˝opontot kérni, a címem
[email protected], ha a Neptunon még nem lehet vizsgát felvenni. Akinek kérése vagy kérdése van, az 11359-es egyetemi hívószámon (városból 509259) érhet el. A vizsga helye: Atomki, VIII. épület (háromemeletes betonépítmény), bejárat a Poroszlay úti portán, majd jobbra kell térni. A második emeleten, a tanteremben van a vizsga, a lépcs˝o oda visz. Ha a tanterem foglalt, akkor a 210-es szobát keressék. Szóbeli a vizsga, írásban készülhetnek fel. Tollat hozzanak. Jegyzet a teremben csak zárt táskában tartható.
Tartalomjegyzék 0.1.
Tudnivalók a vizsgázásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1. Newton er˝o- és mozgástana
1 1
1.1. Tér és id˝o . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Speciális és általános relativitáselmélet
2 4
2.1. Speciális relativitáselmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
4
2.2.
Általános relativitáselmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
6
2.2.1. Térid˝ogörbület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7
3. Törvények és szimmetriák 3.1.
Szimmetriasértések
10
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
4. Kisvilágtan
12 13
4.1.
Hullámtermészet - részecskék ’fényképezése’ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
13
4.2.
Határozatlansági összefüggés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15
4.3. Elemi részecskék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
17
5. Alapvet˝o kölcsönhatások
19
5.1. Nagy egyesített elméletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
24
5.2.
25
Világegyetemünk fejl˝odésének hajtóereje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1
6. Kezdetek
26
6.1. Égi távolságok mérése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
27
6.2. Színképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ˝ 6.3. Osrobbanás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
29
7. Világegyetemünk fejl˝odése a csillagvárosokig
32 37
7.1. A természeti semmib˝ol induló világegyetem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
37
7.2. Els˝o másodperc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
38
7.3. Els˝o három perc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
41
7.4. 380000 év . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
41
8. A világegyetem mai arculatának kialakulása
43
8.1.
Csillagvárosok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
44
8.2.
Csillagok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
46
9. Naprendszer és Föld
51
9.1.
Naprendszerünk születése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
52
9.2.
Föld fejl˝odése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
54
9.3.
Körforgások a Földön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
55
10. Élet és fejl˝odése
59
10.1. DNS és gének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
59
10.2. "Hulladék" DNS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
62
10.3. Élet keletkezésér˝ol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
63
10.4. Törzsfejl˝odés nagy lépései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
65
10.5. Élet megjelenése és fejl˝odése a Földön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
66
10.6. Tömeges kihalások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
67
10.7. Az ember megjelenése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
68
11. Él˝orendszerek (ökorendszerek)
70
11.1. A Gaia modell . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12. Az emberr˝ol
72 73
12.1. Agyfejl˝odés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
74
1. Newton er˝o- és mozgástana A mai természettudománnyal ismerkedünk meg. Miután megismerkedtünk az alapvet˝o természettörvényekkel, a világegyetem keletkezését˝ol indulva követjük, miként jutott el a világegyetem fejl˝odése a természet törvényeit és a világegyetem történetét is tanulmányozni képes emberig.
1
1.1. Tér és id˝o A tér és id˝o természettani fogalmai a 20. század elején még egyszer˝ubbek voltak és nagyjából megfeleltek a köznapi elképzeléseknek. Mivel annyira alapvet˝o, a teret adottnak vesszük, amin nincs különösebb töprengenivaló. A róla alkotott, a józan észnek megfelel˝o elképzelésünk az általános iskolában tanult euklidészi mértanon alapul. Mindenki el tudja képzelni, hogy párhuzamos vonalak a végtelenben sem találkoznak. Ez a mértani tér természetes módon azonosítható a valódi térrel, amelyben létezünk. Térben és id˝oben lejátszódó jelenségeket tanulmányozunk. Hogy leírhassuk o˝ ket, vonatkoztatási rendszerre van szükségünk. Ezt mindig választjuk, anélkül, hogy tudnánk róla. Amikor fentebb olvassák, hová jöjjenek vizsgázni, és ezt az eligazítást kapják, utána térjenek jobbra, akkor a test helyzetéhez kötött vonatkoztatási rendszerr˝ol van szó. Ugyanis ha valami jobbra, balra, el˝ottem, mögöttem van, akkor a vonatkoztatási rendszer rám, testem pillanatnyi helyzetére vonatkozik. Számunkra a testhez rögzített vonatkoztatási rendszerben tájékozódás magától értet˝od˝o, de a természeti népek jó része úgy mondja, hogy valami t˝olem északra, délre, keletre, nyugatra van és általában nincs szava a jobbra, balra, el˝ottem, mögöttem fogalmaira. Csak karjával jelzi. Ha magára mutat, azt jelenti, mögöttem van. Ha táncmozgást tanítanak, akkor is az északra, délre, keletre és nyugatra utasításokat adják. Kezdetben ugyan nehéz a gyermekeknek megtanulnia, honnan tudhatja, merre van észak és nyugat, de 7-8 éves korára bármely napszakban teljes biztonsággal tájékozódik. Tehetetlenségi rendszer. Egyértelm˝uen meg kell mondani, mi a vonatkoztatási rendszer, mert különböz˝o vonatkoztatási rendszerekben a vizsgált test mozgásának leírása különböz˝o, más lehet a helyzete és a sebessége és más lehet a mozgás leíró törvény alakja is. Ha a körhintán ül˝ok mozgását a talajról szemlélem, körmozgást végeznek. Ha viszont a vonatkoztatási rendszer a körhinta székéhez van rögzítve, a körhintán ül˝o mozdulatlan. A számtalan lehetséges vonatkoztatási rendszer közül azt érdemes választani, amelyben a mozgás a legkönnyebben leírható, azaz ahol a mozgástörvények a lehet˝o legegyszer˝ubb alakban írhatók fel. Tehetetlenségi rendszerben, vagy idegen eredet˝u szóval inerciarendszerben a mozgás tárgyalása valóban nagyon könny˝u. Vegyünk egy magára hagyott testet, azaz egy olyat, amelyre semmilyen más test nem hat. Tehetetlenségi rendszerben ez a szabad, azaz magára hagyott test vagy nyugszik, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez. Matematikai megfogalmazásban a mozgásegyenlet alakja igen egyszer˝u, v = lland, ahol v a test sebessége. Ha tehetetlenségi rendszerben egy test nem ilyen mozgást végez, akkor valamelyik más test biztosan hat rá. Nem nehéz belátni, hogy a tehetetlenségi rendszerek egymáshoz képest egyenesvonalú egyenletes mozgást végeznek. Newton törvényei. Newton természettanában a feladat megoldásának els˝o állomása a rendszer id˝obeni változását megadó egyenlet felírása. Ahhoz, hogy a rendszer jöv˝obeli viselkedését ezzel kiszámíthassuk, ismerni kell a rendszer állapotát valamely korábbi pillanatban. Ez a Hold Föld körüli pályának számítása esetén a Hold helyének és sebességének egy adott pillanatban való ismeretét jelenti. Ha például ismerjük az állapotot most, az egyenletet megoldva meg tudjuk mondani, hol lesz a Hold a következ˝o id˝opillanatban. Ennek ismeretében kiszámoljuk, hol lesz a Hold a rákövetkez˝o id˝opillanatban, és így folytatva megkapjuk a Hold pályáját. A newtoni er˝otan alapegyenletének - ezt Newton II. törvénye fogalmazza meg - megoldása pontosan meghatározott. Így akár évezredekre el˝ore pontosan kiszámolhatjuk a Hold Föld körüli mozgását. Galilei-féle relativitási elv. Ha valamely tehetetlenségi rendszerben egy test szabad testként viselkedik, akkor valamennyi más tehetetlenségi rendszerb˝ol is szabadnak látjuk. Azaz mindegyik rendszerben ugyanaz, v=állandó lesz a mozgásegyenlet alakja, csak a sebesség értéke lehet más és más különböz˝o rendszerekben. Azt tapasztaljuk, hogy a tehetetlenségi rendszerek nemcsak a szabad, hanem bármilyen más mozgást végz˝o test leírása számára is egyenérték˝uek. Például ha zárt helyiségben a fonálinga lengését vizsgáljuk, az inga mozgástörvénye ugyanaz lesz, függetlenül attól, hogy a helyiség ház szobája, a sima viz˝u 2
tavon egyenletesen sikló hajó vagy az egyenletesen mozgó vonat fülkéje. Zárt vasúti fülkében, ha a vonat nem gyorsul, nem végezhet˝o olyan kísérlet, amilyennel eldönthetnénk, mozog-e a vonat. A tehetetlenségi rendszerek egyenérték˝uségét a Galilei-féle relativitási elv mondja ki: valamennyi természettani törvény bármely tehetetlenségi rendszerben ugyanolyan alakú. Arra utal a relativitás szó, hogy miközben a tehetetlenségi rendszerek a leírás szempontjából egyenérték˝uek, egy test sebességének nagysága viszonylagos. Ugyanis ha a mozgást egymáshoz képest mozgó tehetetlenségi rendszerekben írjuk le, a mozgás sebessége a különböz˝o rendszerekben más és más. Így a mozgó vonatból nézve a vonaton ül˝o nyugalomban van, míg ugyanez az utas az állomásról nézve mozog. Tehetetlenség. Míg az egyenesvonalú egyenletes mozgás sebessége a Galilei-féle relativitási elv szerint viszonylagos, a sebesség irány és nagyság szerinti változása, a gyorsulás már nem az. Ha körhintában, hullámvasúton vagy hirtelen fékez˝o járm˝uvön ülünk, érezzük a sebesség megváltozását. Nem kell látnunk, mihez képest gyorsulunk. Mekkora a testek ’ellenállása’ a mozgásukat változtató hatással szemben? Ezt a tömeg, a test tehetetlenségének mértéke adja meg. Miközben az egyenesvonalú egyenletes mozgást mindig valamihez képest viszonyítjuk, Newton arra a következtetésre jutott, hogy a gyorsuló mozgás magához a térhez képest gyorsuló. Ezt a teret nevezte Newton abszolút térnek. Semmit˝ol sem függ˝o térnek is nevezhetnénk. Abszolút tér és id˝o. Nem idegen t˝olünk a semmit˝ol sem függ˝o tér fogalma, mivel hétköznapi gondolkodásunkban a tér éppen ilyen. Háromféle kiterjedése van, hosszúság, szélesség és magasság. Valaminek semmit˝ol sem függ˝o volta azt jelenti, hogy nem lehet rá befolyást gyakorloni, jellemz˝oit, tulajdonságait semmi sem változtathatja meg. Így egy tárgy szélességének, hosszának, magasságának eléggé pontos mérése mindig, mindent˝ol függetlenül ugyanakkora értékeket kell hogy adjon. Nem függhetnek attól a hosszak, honnan, milyen körülmények között, milyenk módszerrel mérjük o˝ ket. Nem függhet a tárgyak mérete attól sem, vannak-e a térben más tárgyak, nagyobb tömegek és hogy mik ezek, mib˝ol vannak, mozgunk-e a megfigyelt térrészhez képest vagy sem. Hasonlóan, az abszolút, azaz a semmit˝ol sem függ˝o id˝o feltételezése azt jelenti, hogy az id˝o független létez˝o, mindent˝ol függetlenül, mindenhol azonosan telik. Valamilyen esemény id˝otartama nem függhet attól, ki, milyen körülmények között, hogyan méri azt meg. Mach-elv. Newton szerint a semmit˝ol sem függ˝o tér gyorsuláskor visszahat a testre. Így a test tehetetlensége, a forgáskor fellép˝o kiröpít˝o er˝o léte a semmit˝ol sem függ˝o térnek a testre gyakorolt hatásával magyarázható. Newton feltételezte, hogy a semmit˝ol sem függ˝o tér az állócsillagokhoz rögzített térnek feleltethet˝o meg. Sokan vitatták a semmit˝ol sem függ˝o tér létét. Mach is elvetette ezt a szerinte megfigyelhetetlen fogalmat. A Mach-elv szerint a test tehetetlen tömege a Mindenség összes tömegének egymással való kölcsönhatásából ered. Azaz az állócsillagokhoz rögzített rendszerben mért gyorsulás az állócsillagok és más tömegek által a testre gyakorolt er˝ok eredménye. Miként kellene ezt pontosan érteni, Mach sem tudta világosabban kifejteni. Einsteinre nagy hatást gyakorolt a Mach-elv és befolyásolta az általános relativitáselmélet megszületését. Sebességösszeadás. A Galilei-féle relativitási elv és a newtoni mechanika az abszolút tér és id˝o fogalmaira épülnek. Eszerint az id˝o minden egyes tehetetlenségi rendszerben ugyanúgy telik. Mivel az id˝o és a tér abszolút, a sebességek egyszer˝u módon összeadhatók és kivonhatók. Tehetetlenségi rendszerekben a sebességek a sebességösszeadás szabályával számíthatók át. Ezt alkalmazva, ha V sebességgel közeledik egy gépkocsi és abból a mozgás irányába v ′ sebességgel kidobnak egy dobozt, akkor a doboz az úthoz képest v = V + v ′ sebességgel mozog. Ha ellentétes irányba dobják ki a dobozt, úthoz viszonyított sebessége v = V − v ′ . Számszer˝u példával, ha valaki a vonatban 4 km/óra sebességgel menetirányba mozog, és a vonat 60 km/óra sebességgel közeledik az állomáshoz, akkor az állomás épületéhez képest a vonaton gyalogló ember sebessége 64 km/óra.
3
2.
Speciális és általános relativitáselmélet
2.1. Speciális relativitáselmélet Bár Newton nem tudott módszert adni az abszolút tér kimutatására, feltették, van olyan eljárás, amellyel az abszolút tér kiválasztható. Természetesnek tartották, gondolva a víz- vagy a hanghullámra, hogy a hullámok terjedéséhez hordozó közeg kell és hogy az elektromágneses hullámok, így a fény is valamiféle közegben terjed. Ezt éternek nevezték el. Kés˝obb, a 19. század második felében feltételezték, hogy a fény és általában az elektromágneses hullámokat hordozó éter az abszolút teret kitölt˝o közeg. Ezzel az éterben való mozgás az abszolút térhez viszonyított mozgás is. Feltételezték, ha valaki fénysebességet mér, függ az eredmény attól, miként mozog a megfigyel˝o az abszolút térhez képest. Ha áll benne, ugyanazt az értéket méri, mindegy milyen irányba megy a fény. Ha viszont az abszolút térben megfigyel˝o észak felé mozog, akkor az északnak tartó fényt lassabbnak, a délnek tartót gyorsabban méri. Éppen úgy, mint ahogyan az észak felé repül˝o madarat lassabbnak és a délnek repül˝ot gyorsabbnak látná. Ha a Föld abszolút térben való mozgását vizsgáljuk és csak a Nap körüli keringését tekintjük, akkor a Föld júniusban és decemberben ellentétes irányban mozog. Ekkor a júniusban és decemberben mért fénysebességeknek különböz˝oeknek kell lenniük. Nem nagy a várható különbség, csak tízezred résznyi, mivel a Föld mozgási sebessége a fénysebességhez képest nagyon kicsiny. Nagy megdöbbenést váltott ki, hogy a fény üres térben mérhet˝o sebességét, bármilyen irányban, bármelyik évszakban mérték is meg, mindig, nagy pontossággal ugyanakkorának találták. Azaz fényre a sebességösszeadási szabály nem teljesül. Eleinte kételkedtek a fenti mérések hitelességében. Bárhogyan is kísérelték meg a fény sebességének állandóságát a newtoni természettan keretén belül értelmezni, nem jártak sikerrel. Lorentz-transzformáció. Nemcsak mérések utaltak a fénysebességnek állandóságára. Az elektrodinamika alapegyenleteinek, a Maxwell-egyenleteknek alakja tartalmazza a fénysebességet. Ha igaz a relativitási elv, akkor a Maxwell-egyenletek alakja valamennyi tehetetlenségi rendszerben azonos. Emiatt a fénysebességnek is azonosnak kell lennie valamennyi tehetetlenségi rendszerben. Ha egyik tehetetlenségi rendszerr˝ol másik, ahhoz képest v sebességgel mozgó rendszerre térünk át, akkor lesz a Maxwell-egyenletek alakja két tehetetlenségi rendszerben azonos, ha a két tehetetlenségi rendszer tér- és id˝o koordinátái közötti kapcsolatot a Lorentz-transzformációnak nevezett átalakítás adja meg. Ha a v sebesség a fénysebességnél sokkal kisebb, akkor a Lorentz-transzformáció és a sebességösszeadási szabálynak megfelel˝o átalakítás jó közelítéssel azonos kapcsolatot ír le. De ha a v sebesség a fénysebességgel összemérhet˝ové válik, a Lorentz-transzformáció és a sebességösszeadási szabálynak megfelel˝o átalakítás eltér˝o eredményeket ad. A fénysebesség megfigyelt állandóságát végül a speciális relativitáselmélet értelmezte, ezt Einstein 1905-ben fogalmazta meg. Eszerint a természettörvények valamennyi tehetetlenségi rendszerben azonos alakúak. Véges a kölcsönhatások terjedési sebessége és ez a sebesség éppen a fénysebesség, amelynek értéke egyetemes természeti állandó, nem függhet vonatkoztatási rendszert˝ol. Semmi sem mozoghat a fény terjedési sebességénél gyorsabban. Bár a tömeggel rendelkez˝o test sebessége tetszés szerint közelíthet a fénysebességhez, azt sohasem értheti el. Einstein speciális relativitáselméletében a fénysebesség állandósága a Lorentz-transzformáció érvényességével függ össze. Ha a Lorentz-transzformáció képleteit tanulmányozzuk, kiderül, nincs abszolút tér és abszolút id˝o. Mozgó rendszerben lassabban telik az id˝o és rövidebbek a rudak. Ezzel a térbeli távolság és az id˝otartam, azaz a tér és az id˝o viszonylagos fogalmakká váltak. Helyettük a fénysebesség az abszolút, azaz ami mindent˝ol független. A tér és id˝o viszonylagosságának kimondásával Einstein szilárdnak hitt dolgokat rendített meg, de nem csak rombolt. Olyan alapot vetett meg a fénysebesség állandóságának kimondásával, melyre azóta is lehet építeni. Eszerint bármilyen is legyen a tér és az id˝o szerkezete, a fénysebesség mért értéke mindenkor, mindenhol és minden irányban ugyanakkora és teljesen független a fényforrás és a fénysebesség mérését végz˝o személy mozgásától. 4
B
B v
d
A
A
vt
1. ábra. Ha a fényóra nyugalomban van, a fény az A és B lemez között haladva d utat fut be. Ekkor a mért id˝o t0 = d/c. Ha a fényóra v sebességgel mozog, √ akkor a fény az A és B között átló mentén mozog és a Pithagorasz-tétel alkalmazásával számolva s = d2 + v 2 t2 utat tesz meg. Mivel a fénysebesség állandó, a derékszög˝u háromszög átlójának befutásához szükséges t = s/c q id˝o hosszabb lesz, mint a nyugvó rendszerben mérhet˝o t0 = d/c id˝o. Könnyen kiszámítható, hogy t = t0 / 1 − v 2 /c2 lesz, ez adja a Lorentztranszformáció is. Hogy miként vonja magával a fénysebesség állandósága az esemény id˝otartamának viszonylagosságát, azt az 1. ábrán látható, fényórának nevezett berendezés szemlélteti. Úgy kapjuk meg a fényóra által mért id˝ot, hogy a fény által befutott utat osztjuk a minden körülmények között azonos fénysebességgel. Ha a fényóra mozog, akkor a megfigyel˝o számára a fény hosszabb utat fut be. Emiatt a megfigyel˝o órája többet mutat. Ez azt jelenti, hogy mozgó rendszerekben lassabban telik az id˝o. A müonok életideje és az általuk befutott út. Nézzünk példaként a fényóra által szemléltetett viselkedésre a magasban keletkezett müonok élettartamát. Átlag 20 kilométer magasságban találnak el egy atommagot a világ˝ur távoli tartományaiból érkez˝o sugárzás nagyon nagy energiájú protonjai és az ilyen ütközésekben fénysebességhez közeli sebességgel mozgó müonok is képz˝odnek. Bár bomlékony részecskék, átlagosan csak 2, 2 ∗ 10−6 , azaz 2,2 milliomod másodpercig létezhetnek, mégis észleljük o˝ ket. Ha a 20 kilométeres utat a talaj szintjéig csaknem fénysebességhez közeli sebességgel teszik is meg (sebességük a fénysebességet nem érheti el), akkor 2,2 msec alatt legfeljebb 660 métert repülhetnének. Ennek ellenére, befutva a 20 km körüli távolságot, lejutnak hozzánk. Ez az eredmény nem függ attól, hogy ezt az utat függ˝olegesen teszik meg. Ha hasonló sebesség˝u müont talajszinten a gyorsítóban állítjuk el˝o, ugyanilyen eredményt kapunk, itt is be tudja futni a 20 kilométeres távolságot. Ha a müon lassú, élettartamára a fent megadott 2, 2 ∗ 10−6 másodperces értéket mérjük. a müon fényórája
v //
a fény útja a földrol nézve
a Föld felszíne
2. ábra. Ha a v sebességgel lefelé mozgó müon az id˝ot fényórával méri, látszik, hogy a saját rendszerében, - neki az id˝ot a vele együtt mozgó fényóra méri - a fény sokkal rövidebb utat fut be (vízszintes szaggatott vonal), mint a Föld felszínér˝ol nézve (ferde szaggatott vonal). Ezért a földi megfigyel˝o ugyanannak az eseménynek az id˝otartamát jóval hosszabbnak méri, azaz mozgó rendszerben az id˝o lassabban telik. Azért észlelhetjük a világ˝urb˝ol érkez˝o sugárzás által keltett müonokat, mert mialatt a mi óránkon kb. 60 5
milliomod másodperc telt el, a v = 0.999c sebességgel mozgó müon "saját" óráján (ez vele együtt mozog, hozzá képest mozdulatlan) eltelt id˝o ennek csupán 1/30-ad része, 2 milliomod másodperc, lásd a 2. ábrát. Ez annak a megnyilvánulása, hogy egy esemény id˝otartama viszonylagos. Attól függ, mekkora sebességgel mozgó rendszerb˝ol mérik. Négykiterjedésu˝ (négydimenziós) tér. A relativitáselmélet matematikai leírása a három térbeli kiterjedéshez igen hasonló módon kezeli az id˝ot. Ezért érdemes bevezetni az ún. négykiterjedés˝u (négydimenziós) térid˝o fogalmát. Ezt Minkowski tér néven is emlegetik. Háromkiterjedés˝u (háromdimenziós) tér egy pontja három koordinátával, az x, y, z értékeivel jellemezhet˝o. Négy értéket kell ismernünk a térid˝o egy pontjának megadásához, az x, y, z koordináta mellett szükség van a t id˝o ismeretére is. A négykiterjedés˝u térid˝o koordinátái: x, y, z, ct (c a fénysebesség), ezek négyen matematikailag egyenrangúak. Ne értsük félre, ct nem a tér negyedik, hanem a térid˝o egyik kiterjedése. Láthatjuk, hogy az x=0, y=0, z=0 pontban nyugvó test a negyedik tengely mentén az id˝oben c-vel, a fény sebességével mozog. Tér és id˝o számunkra nyilvánvalóan különböz˝oek, csak a térid˝ot használó természettani leírás fonja o˝ ket össze. Azért érdemes négykiterjedés˝u térben dolgoznunk, mert a négykiterjedés˝u vektorokkal, azoknak hosszaival a lehet˝o legegyszer˝ubb és legkönnyebben kezelhet˝o a relativisztikus mozgásegyenletek alakja. A térid˝oben valamennyi természettani mennyiség négykiterjedés˝u vektor összetev˝oje. Megmutatható, hogy a lendület vektor 3 dimenziója mellé rendelhet˝o negyedik kiterjedés az energia. Ebb˝ol a kapcsolatból következik a tömeg és az energia egyenérték˝uségét megadó E = mc2 képlet is. Míg korábban az energia és a tömeg megmaradása egymástól független, külön-külön érvényes törvényszer˝uség volt, a négykiterjedés˝u tárgyalás megmutatta, hogy csak egyetlen megmaradási törvény létezik. Mivel az energia alapvet˝obb mennyiség, csak az energia megmaradásának törvényér˝ol beszélünk és az energiák számbavételénél figyelembe kell venni a tömegeknek megfelel˝o E = mc2 energiákat is.
2.2.
Általános relativitáselmélet
Arra utal a speciális jelz˝o a speciális relativitás elmélete kifejezésben, hogy az elmélet csak akkor alkalmazható, ha a tömegvonzási hatások elhanyagolhatóak. Belefoglalva a tárgyalásba a tömegvonzást is, Einstein 1916-ban tette közzé az általános relativitáselméletét. Ez a leírás térr˝ol, id˝or˝ol alkotott fogalmainkat ha lehet, még er˝oteljesebb módon változtatta meg. Az általános relativitáselmélet egyben a tömegvonzás általános elmélete is, a térid˝o és a tömegek kapcsolatát tárgyalja. Kiindulópontja az ekvivalencia elv. Ekvivalencia elv. Most is vonatkoztatási rendszerek egyenérték˝uségét taglaljuk. Kétféle vonatkoztatási rendszert vetünk össze. Egyik a tehetetlenségi rendszer. Egy nagy tömeg felé szabadon es˝o rendszer, mondjuk egy zuhanó felvonó a másik. Szabadeséssel zuhanó felvonóban a magára hagyott test súlytalanná válva lebeg vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez. Akárcsak a tehetetlenségi rendszerben a magára hagyott test. Feltehet˝oen az azonos viselkedés a kétféle rendszerben nemcsak a magára hagyott test esetére igaz. Einstein éppen ezt mondta ki: - Kisméret˝u, szabadon es˝o rendszerben a természettan törvényei ugyanolyan alakúak, mint a tehetetlenségi rendszerben. Lehet a szabadon es˝o rendszer valahol a Földön, akár a Tejútrendszer középpontjában, vagy egy fekete lyuk közelében, bárhol a Világmindenségben. Ha a tehetetlenségi és a szabadon es˝o rendszer egyenérték˝u, a rendszeren belüli megfigyel˝o megfigyeléseket, kísérleteket végezve nem tudja eldönteni, hogy tehetetlenségi avagy zuhanó rendszer belsejében van-e. Valamennyi jelenség mindkét rendszeren belül ugyanúgy zajlik. Nemcsak a testek mozgása, hanem a fényjelenségek és minden más is ugyanolyan.
6
Fény gravitációs térben. Rögtön következik az ekvivalencia elvb˝ol az általános relativitáselmélet egyik legfontosabb eredménye, miszerint a fény a gravitációs térben elhajlik. Képzeljünk el egy szabadon es˝o kamrát, melyben valaki a kamra falánál felvillant egy zseblámpát, lásd a 3. ábrát. //
a fény útja belülrol
A
B
//
a fény útja lentrol nézve
A’
B’
g
3. ábra. Elhajlik a fény a gravitációs térben. Szabadon es˝o kamrában az A pontban felvillan egy zseblámpa. Mivel az ekvivalencia elv szerint a zuhanó kamrában minden úgy zajlik, mint egy tehetetlenségi rendszerben, a fény az A és B pontok között egyenes vonal mentén terjed. Ezt a földi megfigyel˝o viszont úgy észleli, hogy a fény az A és B ′ pontok között haladva a kamrával együtt szabadon esik. Mivel az ekvivalencia elv szerint a zuhanó kamrában minden úgy zajlik, mint egy tehetetlenségi rendszerben, a fény a kamrabeli megfigyel˝o számára egyenes vonal mentén terjed. De a földi megfigyel˝o ezt úgy látja, hogy a fény a kamrával együtt esik. Mintha a fénynek is lenne tömege. Természetesen nem azért látjuk görbülni a fénysugarat, mert ott a kamra. Nagy tömeg mellett haladva elgörbül fény, az ekvivalencia elv ezen jóslatát mérések is igazolják. Teljes napfogyatkozáskor ellen˝orizhet˝o, hogy a Nap mellett elhaladó fénysugár elhajlik, azaz ekkor a Nap mögött lév˝o csillagot nem ott látjuk, mint az éjszakai égbolton, lásd a 4. ábrát. látszólagos hely
* *
Nap
csillag valódi helye
4. ábra. Fényelgörbülés a Nap körül. Ilyen elgörbült fénysugarat a Földr˝ol akkor láthatunk, ha napfogyatkozáskor egy, a Nap által csaknem vagy teljesen elfedett csillag helyzetét határozzuk meg. Ahogy az általános relativitáselmélet kifejti, nem azért esik felénk a fény, mert tömege lenne, hiszen az nincs neki. Egy fénysugár a legrövidebb id˝o alatt befutható út mentén halad. Ha elgörbülni látjuk, ott a tér mértana más, mint a megszokott euklidészi. Ilyen másféle mértan az ún. gömbi mértan, például a gömb felületére rajzolt háromszög szögeinek összege nagyobb, mint 180 fok. 2.2.1. Térid˝ogörbület Einstein általános relativitáselmélete szerint a fény azért hajlik el a nagy tömeg mentén, mert a tömeg görbíti a négykiterjedés˝u térid˝ot. Eszerint a térben lév˝o tömeg határozza meg a térid˝o szerkezetét, hogy miként görbüljön, milyen legyen a mértana. Görbültté teszi a térid˝ot a Nap is, ezért hajlott a mellette haladó fénysugár. Miközben a tömeg mondja meg a térid˝onek, miként görbüljön, a térid˝ogörbület, amely a tömegvonzásnak is a forrása, szabja meg a tömeg mozgását és a fény terjedését. Nagyság és irány szerint is változik a tömegek által létrehozott térid˝ogörbület, a tömegt˝ol távolabb a térid˝ogörbület kisebb. Hogy milyen az adott tömegeloszlásnak megfelel˝o térid˝o, az Einstein-egyenletek segítségével számítható ki. Nehéz velük bánni, de néhány egyszer˝u tömegeloszlásra jó közelít˝o eljárás áll rendelkezésünkre. Két esetet tárgyalunk, el˝oször a gömb alakú tömeg által görbített térid˝ot, majd az egyenletes tömegeloszlás téridejét. 7
//
IDO
Gömb alakú tömeg térid˝ogörbülete - tömegvonzás. Fény és tömeg a görbült térid˝o ’egyenesei’ mentén mozognak, ezeket geodetikus vonalaknak nevezik. Azaz a tömegvonzás is a térid˝o görbületével függ össze. A tömeg a térid˝o szerkezetét befolyásolja. Most nézzük meg, mint görbíti maga körül a térid˝ot a Nap. Legyen a Nap a térben az koordinátarendszer kezd˝opontjában, ekkor a negyedik, a ct tengely mentén mozogva egy év alatt fényévnyit tesz meg. Ezalatt a Föld a térben egy kb. 150 millió kilométer, azaz 8,5 fényperc sugarú pályán kering, miközben a ct tengely mentén szintén fényévnyi utat tesz meg, lásd a 5. ábrát. a Nap útja a téridoben
//
a Föld útja a téridoben
//
1 menetnyi=1 év
TÉR
5. ábra. Földünk a térid˝oben a Nap tömege által meghatározott térid˝o görbület geodetikus vonala mentén mozog. Ugyan a Nap a térbeli koordinátarendszer kezd˝opontjában nyugszik, de a térid˝o negyedik tengelye, a ct tengely mentén fénysebességgel mozog, egy év alatt fényévnyit tesz meg. Ezalatt a Föld a térben a kb. 8,5 fényperc sugarú körpályán is mozog - ekkora a Nap-Föld távolság -, miközben a ct tengely mentén szintén fényévnyi utat tesz meg. Könnyen elképzelhet˝o, a Föld csavarmenethez hasonló pályán mozog a térid˝oben. Ez a Nap által elgörbített térid˝o geodetikus vonala. Látható, a Nap által létrehozott térid˝ogörbület, mely mentén a Föld mozog, kicsiny, fényévnyi távolságon csupán 8,5 fénypercnyi. Elegend˝oen kis térid˝ogörbület számításakor az általános relativitáselmélet adta leírás jól közelíthet˝o úgy, hogy elhagyjuk a négykiterjedés˝u térid˝ot és csak a szokásos háromkiterjedés˝u térben és az id˝oben számolunk, valamint bevezetjük a térben lév˝o tömegek között ható newtoni tömegvonzási er˝ot. Azaz a tömegvonzási er˝o a térid˝o tömegekt˝ol való függésének közelít˝o leírásából ered. Így a tömegvonzást mint mértanhoz köthet˝o hatást értelmezzük. Naprendszerünk bolygóinak pályájáit, kivéve a Merkur mozgását, a newtoni tömegvonzással való közelítés nagyon jól leírja. Annál nagyobb a Nap által létrehozott térgörbület, minél közelebb vagyunk a Naphoz. Annyira közel van a Merkur a Naphoz, hogy az ottani térid˝ogörbület már nem mondható elég kicsinek. Emiatt a Merkur pályamozgását a newtoni tömegvonzási er˝o használata már nem adja vissza pontosan. Amint a Merkur napközelbe kerül, mintha egy újabb, az el˝oz˝ot˝ol különböz˝o ellipszis pályára térne át. Nagyjából úgy néz ki a Merkr pályámozgása, mintha virág szirmai mentén haladna és a virág középponti térségéhez érve - napközelben - egyik sziromról a másikra csúszna. Az általános relativitáselmélet jobb közelítésével a Merkur különös pályája is kiszámolható. Ez volt az általános relativitás elméletének els˝o megfigyelhet˝o bizonyítéka. Gömb alakú tömeg térid˝ot görbít˝o hatásai - id˝o lassulása. Ha a gravitációs tér nagyobb, az általános relativitáselmélet szerint lassulnak a rezgések. Minél közelebb kerülünk egy tömeghez, annál jobban lassulnak a mozgások, rezgések, azaz lassabban telik az id˝o. Emiatt az óra a Föld felszínén lassabban jár, mint a világ˝urben. Ez nem függ az óra fajtájától, nemcsak az órák tulajdonsága, nem ezek szerkezetének, m˝uködési elvének következménye. Egyszer˝uen az id˝o telik máshogyan. Jól egyeznek a tapasztalattal az általános relativitáselmélet eredményei, el˝orejelzéseit a mérések eredményei kielégít˝o módon igazolják. Például sikerült kimutatni, hogy itt a Földön felfelé menve az órák gyorsabban járnak. Egy igen érzékeny magfizikai jelenséget, a Mössbauer effektust kihasználva mérték meg, hogy egy 10 méterrel magasabban lév˝o helyen az általános relativitáselmélet által megjósolt módon telik gyorsabban az id˝o. Megjegyezzük, bár az id˝o nagyobb magasságokban gyorsabban telik, ez a különbség az ember, mint él˝olény számára elhanyagolhatóan kicsiny. Azt sem mondhatjuk, ha nagyobb 8
magasságokba emelkedünk, már észrevehet˝obb lesz az id˝ok telése közötti különbség. Csillagoktól, nagy tömegekt˝ol távol az id˝o milyenségét a világegyetemben nagyjából egyenletesen eloszló csillagok, csillagrendszerek tömegeloszlása határozza meg. Ezt az id˝ot nevezhetjük "világid˝onek". Tömegekhez közelebb ehhez képest lassabban fog telni az id˝o. Ennek gyakorlati jelent˝osége is van. Ha a világ˝urben m˝uköd˝o m˝uholdak jeleit vizsgáljuk, azokat értékeljük, figyelembe kell venni, hogy itt és fenn az órák máshogy járnak. Ha err˝ol megfeledkeznénk, komoly hibákat követnénk el a m˝uholdas azonosítások pontosságát, a földi tárgyak, például az ellopott járm˝uvek helyzetének meghatározását illet˝oen. Az M tömeg˝u gömb által meghatározott térid˝o fontos jellemz˝oje az rc = 2GM/c2 Schwarzschild sugár, ahol G a gravitációs állandó. Ha az M tömeg˝u test a Schwarzschild sugár belsejében található, akkor körülötte a térid˝o annyira meggörbül, hogy a test láthatatlanná válik, mert még a fénysugár sem hagyhatja el. Ekkor beszélünk fekete lyukról, velük a csillagfejl˝odés tárgyalásakor foglalkozunk majd. Térid˝o egyenletes anyagsur ˝ uség ˝ esetén. Einstein általános relativitáselméletének alapegyenletei akár a világegyetem egészének viselkedését is leírhatják. Mivel a világegyetemet a csillagok nagyjából egyenletesen töltik ki, a világegyetem jó közelítésben durván egy végtelen, anyaggal egyenletesen kitöltött tér. Ebben az estben az Einstein-egyenletek megoldása szerint a világegyetem vagy táguló, vagy összehúzódó, köztes, állandó állapot nem lehetséges. Einsteint mélyen megdöbbentette, hogy elmélete nem adja vissza a newtoni állandó világegyetemet, amely akkoriban általánosan elfgadott volt. Akárcsak akkoriban mindenki más, Einstein is nagyon hitt a mindenség állandóságában és emiatt egyenleteibe bevezette az ún. kozmológiai állandót, amely a tömegek közötti taszítást ír le. De hamarosan kiderült, hogy a kozmológiai állandóval kib˝ovített elmélet sem tud állandó állapotú világegyetemet leírni. Már a legkisebb ingadozás is képes a finoman kiegyensúlyozott világegyetem állandóságát megszüntetni és a világegyetem elkezd tágulni, vagy összefelé húzódni. Gravitációs hullám. Mivel a térid˝o görbületét a térben lév˝o tömegek eloszlása határozza meg, a tömegeloszlás módosulása a legtöbb esetben a térid˝ogörbület változásával jár együtt. Ez a változás hullámszer˝uen, mint gravitációs hullám, fénysebességgel terjed. Gravitációs sugárzásként, a gravitációs hullámok energiájaként észlelhet˝o, hasonló az elektromágneses sugárzáshoz. Ha a Nap ebben a pillanatban elt˝unne, ránk való hatását, a Föld szabaddá válását 500 másodperc múlva észlelnénk, ennyi id˝o alatt ér a napfény hozzánk. Gravitációs hullámforrás a bolygók mozgása miatt a Naprendszer is, ám ezek a hullámok a kett˝oscsillag által kibocsátott sugárzáshoz képest, ahol két csillag kering egymás körül, nagyon gyengék. További fontosabb gravitációs hullámforrás a szupernovarobbanás. El˝ofordulhat, bár nagyon ritkán, hogy két ütköz˝o csillag egymásba olvad, az ekkor keltett gravitációs hullám lehet a leger˝osebb. Eddig csak közvetve sikerült tudomást szerezni a gravitációs hullámok létér˝ol. Éveken át figyelve egy kett˝oscsillag viselkedését, sikerült megmérni, hogy a gravitációs sugárzásuk során vesztett energia miatt miként változott meg keringésük ideje. Pontosan egyezik a mért és számolt energiaveszteség és a felfedez˝ok 1993-ban Nobel-díjat kaptak. Reménykedhetünk, hogy a most készül˝o, majdan a világ˝urbe telepített lézerfényes mér˝oberendezéssel sikerül a gravitációs hullámokat közvetlenül is kimutatni. Ezekben nagyon nagy távolságokat befutó lézerfény viselkedését vizsgálják. Ha a lézerfény útját gravitációs hullámzás keresztezi, a térid˝o megváltozása módosítja a lézerfény interferenciára való képességét. Ahogy n˝o a lézerfény által befutott út, úgy növekszik a berendezés érzékenysége. A relativitáselmélet fogadtatása. Nem lehet mindent gépiesnek gondolni, nem gépezet a világ, ez a speciális relativitáselmélet egyik fontos eredménye. Ha minden gépezet, akkor valamennyi hatás kapcsolódások, rezgések által terjed. Bár a fény hullámként terjed, mégsem kell hozzá hullámot hordozó közeg, amelynek ’fodrozódásaként’ terjedne, azaz nincs éter. Mivel a fény terjedéséhez nincs szükség ilyen rezgést továbbadó közegre, a mindent gépies m˝uködésként értelmez˝o szemlélet tarthatatlanná vált.
9
Másfajta hatása is van a relativitás elvének és a nagyközönség gondolkodását ez határozta meg. Akik értik az elméletet tudták és tudják, Einstein valójában azt fogalmazta meg, hogy létezik mindenféle vonatkoztatási rendszert˝ol független, alapvet˝o igazság, a fénysebesség állandósága. Igaz, ezzel együtt abba is bele kellett tör˝odni, hogy az id˝o és a tér fogalma viszonylagos, idegen eredet˝u szóval relatív. De a kívülállók nem értették, mit jelent a relativitás szó Einstein elméleteiben és lassan mindennek értékét viszonylagosként fogták fel. Minden relatív, semmiben sem lehetünk biztosak, mindenben kételkedni kell, ez a felfogás egyébként is kezdett általánossá válni és a relativitáselmélet csak er˝osítette ezt a nézetet. Relativitáselmélet és newtoni fizika. A speciális relativitáselmélettel számolt eredmények csak akkor térnek el a newtoni törvényekkel kapottakól, ha a sebességek elég nagyok. De ha a jellemz˝o sebességek a fénysebességhez képest elhanyagolhatóan kicsik, akkor a speciális relativitáselmélet és a newtoni törvények egyez˝o eredményre vezetnek. Ezért a mindennapok jelenségeinek leírására elég Newton törvényeit használni. Hasonlóan, ha a tömegek nem túl nagyok, az általános relativitáselmélet által leírt térid˝ogörbít˝o hatások a tömegvonzási er˝o segítségével nagyon jól közelíthet˝oek. Csak a világmindenség egészének és bizonyos égitesteknek leírásakor és pár földi jelenség esetén szükséges az általános relativitáselmélet alkalmazása.
3.
Törvények és szimmetriák
A jelenség leírása és a törvény. Ha a világ valamennyi dolga, történése be lenne írva egy nagy könyvbe, vagy CD lemezekre lenne felvíve, igazából nem volna szükségünk a természet törvényeinek ismeretére. Bármi érdekelne bennünket, ki tudnánk keresni, meg tudnánk nézni, mi hogyan történik. Ez csak elvileg volna így, hiszen a felmérhetetlenül sok ismeret nagyon nehezen kezelhet˝o adathalmazt alkotna. Például a Hold pályájának a részletes leírása is könyveket tölthetne meg. Ezért is szükséges a természet törvényeinek ismerete. A newtoni természettanban elegend˝o a Hold helyzetének és sebességének egy adott pillanatban való ismerete. Ebb˝ol kiindulva a Hold pályája bármely jöv˝obeni vagy múltbeli id˝opontra meghatározható. Ezért a jelenség leírását megadó adathalmaz felesleges, ha ismerjük a megfelel˝o törvényt, amelynek segítségével bármit kiszámíthatunk. Amikor nem ismerjük a törvényeket, hasznosak az olyan elvek, melyeknek segítségével csökkenthetjük az adathalmaz méretét. Ilyen elvek a szimmetriaelvek. Szimmetrián azt értjük, amit a mindennapi életben is. Arcunk szimmetrikus mert az arcélünket jobbról vagy balról nézve ugyanaz látható. A kocka már magasabb rend˝u szimmetriát mutat, mert az átlók és a lapok középpontja fel˝ol nézve is ugyanaz látjuk. Legszimmetrikusabb a gömb. Bármely, a középpontján átmen˝o tengely irányából nézzük, ugyanazt észleljük. Belülr˝ol szemlélve egy tökéletes kristályt, ugyanazt látjuk, ha egy adott helyr˝ol nézzük, vagy ha onnan megfelel˝o irányba bizonyos lépésekben elmozdulunk. Látható, a szimmetriák csökkentik a jelenség jellemzéséhez szükséges adatok számát. Törvények, szimmetriák és egyszeruség. ˝ Kiterjesztették a szimmetria fogalmát a fenti egyszer˝u mértani értelmezésen túlra is. Egyenlet szimmetriájáról akkor beszélünk, ha bizonyos matematikai átalakítás elvégzése után az egyenlet alakja változatlan marad. Például az y = x2 egyenlet alakja ugyanaz marad az x → −x, tükrözésnek nevezett átalakítás után. Szakkifejezést használva az egyenlet invariáns a tükrözéssel szemben. Az invariancia megszorítja az egyenlet alakját. Például a tükrözéssel szembeni invariancia az y = x2 + x egyenletre nem igaz, mivel ez a tükrözés után az y = x2 − x egyenletbe megy át. Minél több átalakítással szemben invariáns az egyenlet, annál rögzítettebb az alakja. Segít a szimmetriák felismerése a törvények alakjának meghatározásában is, mivel a szimmetria a törvényt megadó egyenlet alakjára jelent megszorításokat. Léte az egyenletet áttekinthet˝obbé, szabályosabb alakúvá, mondhatni szebbé teszi. Miközben a törvények alakját keressük, a szépség, a szimmetriák léte 10
egyfajta útmutatás, ez megkönnyíti a feltevések közötti választásokat és még a kisérleti ellen˝orzés el˝ott elveti az esélytelenebb modelleket. Az elméleti fizikus hajlamosabb elfogadni a szép és egyszer˝u modellt. Ne legyen benne homályos eredet˝u tényez˝o, amelyet azért kell odavenni, mert így válik a kísérleti eredmény leírhatóvá. Lehet˝oleg alapelvekb˝ol induljon ki az elmélet és ne szükség szerint toldozzuk-foldozzuk. Maxwell, Faraday méréseit és az elektromágneses jelenségekr˝ol ismert más méréseket összegezve írta fel az elektrodinamika alapegyenleteit. Látta, hogy a négy egyenletb˝ol álló egyenletrendszer szimmetrikus lenne, de ehhez az egyik egyenletb˝ol hiányzik egy tag. Maxwell feltételezte, hogy ennek a tagnak ott kell lennie. Ezt beleírva közölte egyenletrendszerét. El˝orejelzését komolyan vették és keresni kezdték a felírt tagnak megfelel˝o jelenséget. Így fedezték fel az elektromágneses hullámokat, ami igazolja, hogy a Maxwell által feltételezett tag valóban létezik. Nem csoda, hogy ezek után az egyenlet szépsége még nagyobb értékké vált. Másik fontos szempont a törvények megfogalmazásában az egyszer˝uség. Ha ugyanazt kétféleképpen is meg lehet magyarázni, a fizikus gondolkodás nélkül az egyszer˝ubb, kevesebb feltevést adó leírást fogadja el. Eleve elvetik a bonyolultabb leírást, csak akkor fanyalodnak rá, ha az egyszer˝ubb valamilyen új mérési adat értelmezésére alkalmatlan. A bonyolultabb feltevés eleve elvetését a középkori angol filozófus után Occam-elv vagy Occam borotva néven emlegetik. Arra utal a borotva, hogy minden fölösleges sz˝orszálat el kell távolítani. Természettani(fizikai) alapegyenlet alakja és a szimmetriák. Ha egy fizikai egyenlet érzéketlen egy átalakítással szemben, azt jelenti, hogy az egyenlet alakja az átalakítás után ugyanaz marad, mint volt azel˝ott. Ezért átalakítás el˝ott és után ugyanazokat a jelenségeket írja le. Egy fizikai alapegyenlet alakjára vonatkozólag a térbeli és id˝obeli szimmetriákkal szembeni érzéketlenség megkövetelése komoly megszorítást jelent. Gondoljuk el például, változhat-e a leírt jelenség attól, hol játszódik le. Ha nem, akkor a térben való eltolhatóság érvényes szimmetria. Azaz a fizikai egyenlet változatlan kell, hogy maradjon, ha arrébb toljuk a vonatkoztatási rendszer kezd˝opontját. Ez a követelmény rögzíti azt, hogy a részecskék helyzetét megadó irányszakaszok (vektorok) milyen alakban, függvénykapcsolatban fordulhatnak el˝o az egyenletben. Egyszer˝ubb tér- és id˝obeli szimmetriákon kívül más szimmetriákat is elvárhatunk, például megkövetelhetjük még a relativitáselméletnek megfelel˝o viselkedést is. Ez utóbbi esetén a tér és id˝o változók a négykiterjedés˝u tér változóiként jelennek meg. Ha a fenti szimmetriákkal szembeni érzéketlenségen kívül még azt is kikötjük, hogy az egyenletek emellett a lehet˝o legegyszer˝ubbek legyenek, máris megkapjuk a szabad részecskék mozgását leíró newtoni és kisvilágtani mozgásegyenleteket! Köztük a kisvilágtan egyik alapegyenletét, a Dirac egyenletet is. Azaz olyan sok megszorítást adtunk, hogy azok meghatározták a természettani alapegyenletek alakját. Léteznek a mértani szimmetriákon kívül még elvontabb szimmetriák is, valamennyi lehetséges, az egyenlet alakját változatlanul hagyó átalakítás ilyen szimmetriának felel meg. Közülük csak a mértani m˝uveletekhez köt˝od˝oknek van szemléletes jelentésük, de néhány más, elvont szimmetria is fontos a természetben, ezeket bels˝o szimmetriáknak nevezik. Szimmetriák és megmaradó mennyiségek. Alapvet˝oen fontos természettani törvények az energia, lendület, perdület, elektromos töltés és még más kevésbé ismert mennyiségek megmaradását megfogalmazó törvények. Kiderült, hogy szimmetriák és megmaradó mennyiségek között nagyon mély kapcsolat létezik. Ha a térben nincs kitüntetett pont, azaz a tér pontjai egyenérték˝uek, a vonatkoztatási rendszer kezd˝opontjának eltolása nem befolyásolhatja a természet törvényeinek alakját. Megmutatható, hogy a lendület megmaradása a térben való eltolhatóság következménye. Ha nincs kitüntetett id˝opillanat, akkor egy jelenség leírása nem függhet az id˝oszámítás kezd˝opillanatának megválasztásától. Mikortól kezdjük mérni az id˝ot, a jelenséget leíró egyenlet ezzel szemben invariáns. Kiderült, az energiamegmaradás tétele az id˝obeni eltolhatósággal szembeni invariancával függ össze. Ha nincs a térben kitüntetett irány, akkor a jelenség leírása, a természettörvények alakja nem függhet attól, hogy a térben elforgatást végzünk, azaz más irányba mutatnak a koordinátarendszer tengelyei. Ebb˝ol a megkapjuk a perdület megmaradásának tételét. 11
Nagy hatást gyakorolt a tudósok gondolkodására a szimmetriák és megmaradási tételek kapcsolatának felismerése. Valójában nem az er˝okkel, részecskékkel, hanem a szimmetriákkal takarékoskodik a természet. Úgy t˝unik, a végs˝o tudás szimmetriákhoz köthet˝o. Ez az eredetileg Platón által megfogalmazott gondolat a mai részecskefizika egy talán meghökkent˝o, de gondolkodásunkat meghatározó eredménye. Természetesen felmerülhet a kérdés, ha a mélyen fekv˝o szimmetriák ennyire egyszer˝uek és tökéletesek, honnan a világ sokszín˝usége, változatossága. Ezt részben a szimmetriákat sérülésének módjával magyarázhatjuk.
3.1.
Szimmetriasértések
Önsérül˝o (spontán) szimmetriasértés. Az önsérül˝o, azaz a magától sérül˝o szimmetria felismerése a mai fizika kiemelked˝o fegyverténye és a fizika számos területén vezetett új felfedezésre. A megsérül˝o szimmetria mértani eredet˝u vagy bels˝o szimmetria egyaránt lehet. Matematikailag fogalmazva meg az önsérülést, azt mondjuk, hogy a jelenséget leíró egyenlet ugyan szimmetrikus, de az általa leírt folyamat már nem mutatja ezt a szimmetriát. Ilyen esetekben több megoldása is van az egyenletnek, azaz különféle folyamatokat, eseteket írhat le. Külön-külön egyetlen megoldás sem mutatja az eredeti szimmetriát, csak valamennyi megoldás együttese. Ez nem azt jelenti, hogy a természetben minden lehetséges megoldás megmutatkozhatna, általában csak egyetlen megoldásnak megfelel˝o jelenséget tanulmányozhatunk. Arra utal az önsérül˝o szimmetria kifejezés, hogy az egyenlet szimmetriáját semmi sem sérti meg, a szimmetria sérülése csak úgy magától, a megoldásokban jelentkezik. Lássunk erre néhány példát. Gondoljunk el egy vacsorát, ahol a társaság kerekasztal körül foglal helyet és azt teljesen körbeülik. Mindenki el˝ott van teríték és a terítés rendje szerint a terítékek között ott a pohár. Mivel kerekasztal körül ülnek, kezdetben a jobb és bal irány egyenérték˝u, mivel mindenki számára lehetséges jobbra vagy balra nyúlni a pohárért. Ha azonban valaki már választott, a szimmetria megsérül, mivel ezután mindenki már csak egy fel˝ol, mondjuk jobbról veheti el a poharat. Nyilvánvaló, a kezdeti szimmetriának meg kell sérülnie, valamelyik, vagy a jobb, vagy bal irányt ki kell választani. Másik egyszer˝u példának vegyünk egy függ˝oleges helyzet˝u, tökéletesen egyenletes szerkezet˝u acélszálat. Hasson reá felülr˝ol lefelé irányuló nyomóer˝o. Hengerszimmetrikus a rúd függ˝oleges tengelye körül a rendszer. Ha a nyomóer˝o fokozódik, egy id˝o után a szál elgörbül, valamerre kitér. Hogy merre, véletlen. Elveszett a hengerszimmetria, a sérülés itt is csak úgy magától jelentkezett. Nemcsak az acélpálca görbülésében és más egyszer˝u jelenségekben sikerült szimmetria önsérülését észlelni. Szerephez jut az önsérül˝o szimmetria az alapvet˝o kölcsönhatások alakjának meghatározásában is. Rejtett szimmetria. Szimmetriák sérülésével kapcsolatos másik fontos jelenség a rejtett szimmetriák fellépte. Rejtett szimmetria létére utalhat az, ha valahol sok, egymással rokon részecskével, dologgal találkozunk. Amik ugyan megkülönböztethet˝oek, de mégis nagyon hasonlítanak egymáshoz. Annyira, hogy akár egyetlenegy dolog különféle változatainak is tekinthetjük o˝ ket. Erre a szimmetriára tárgyalt példáink bels˝o szimmetriákra vonatkoznak. Ilyet példa a férfi és n˝o közötti különbségtétel. Igaz rájuk az ’emberi’ szimmetria, mert mindkett˝o ember, felcserélésük nem változtatja meg emberi mivoltukat. Hasonló módon gondolhatunk a proton és neutron közötti eltérésre. E két részecske nagyon hasonló egymáshoz, tömegük csaknem megegyezik, csupán elektromos töltésükben különböznek. Magfolyamatokban a neutron és a proton, töltésükt˝ol eltekintve, azonos módon viselkednek, a töltés is általában csak címkeként szolgál, nem tényleges különbség jelöl˝oje. Ezért a fizikusok a protont és a neutront csupán mint egyetlen, nukleonnak nevezett részecske kétféle változataként kezelik. Kiderült, ha nem is annyira nagy a hasonlóság, de van még hat másik részecske, amik a protonhoz és neutronhoz valamint egymáshoz hasonló módon viselkednek. Ezeket a részecskéket a világ˝urb˝ol érkez˝o igen nagy energiájú sugárzások kelthetik. Az ún. kozmikus záporokban lehet o˝ ket megfigyelni és nagyenergiájú gyorsítókban is el˝o lehet állítani o˝ ket. Nemcsak ezt a nukleonnal rokon hat darab, hanem még 12
nagyon sok másféle részecskét is el˝oállítottak és tanulmányoztak nagyenergiájú gyorsítókban. Ezeket a rejtett szimmetriák segítségével rokonították, rendezték csoportokba. S˝ot, a rendszerezés segítségével újabb részecskék létezését és azok tulajdonságait is megjósolták. Leghíresebb eset az volt, amikor 9 rokon részecskét már felfedeztek és látszott, ha a rendszerezés helyes, léteznie kell tizediknek is. Jóel˝ore pontosan megadták, milyenek a keresett tizedik részecske tulajdonságai. Keresték a részecskét és meg is találták. Éppen olyan, amilyennek az el˝orejelzés megadta.
4. Kisvilágtan Newton törvényei az érzékelhet˝o világot írják le. Nagyon jól alkalmazhatóak, ha a tárgyak sebessége jóval kisebb, mint a fénysebesség, ha a tömegek nem túl nagyok és ha a méretek nem túl kicsik. Ha a sebesség a fénysebességgel összemérhet˝o, akkor a négykiterjedés˝u térid˝ore épít˝o speciális relativitáselméletet, ha a tömegek túl nagyok, a tömegek térid˝ot görbít˝o hatását leíró általános relativitáselméletet kell alkalmaznunk. Newton törvényei nagyon kis méretekre sem jók, mert a világ kicsiben nem olyan, mint nagyban. Másféle törvények szabályozzák a kisvilág (mikrovilág) viselkedését, például nem beszélhetünk pálya mentén mozgó részecskér˝ol. A kisvilág törvényeit a kisvilágtan (kvantummechanika) fogalmazza meg, ennek néhány jellegzetességét ismertetjük.
4.1.
Hullámtermészet - részecskék ’fényképezése’
Fényképez˝o jelleg˝u eljárással vizsgálhatjuk meg, mekkora és hogyan néz ki egy nagyon kicsiny részecske. Éles kép csak akkor készíthet˝o, ha a megvilágításhoz használt fény hullámhossza jóval kisebb, mint a tárgy jellemz˝o mérete. Minél kisebb a megvilágító fény hullámhossza, annál pontosabb, részletesebb a kép. Ha a fény hullámhossza közel akkora, vagy nagyobb, mint a vizsgált tárgy mérete, akkor is kapunk valamilyen képet, lásd a 6. ábrát. Ez az úgynevezett elhajlási (diffrakciós) kép alkalmas arra, ha a részleteket nem is, de legalább a tárgy méreteit, alakját meg tudjuk határozni. 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 000000000 111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 00000000000000000000 11111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111 0000000000000000000000000000000 1111111111111111111111111111111
6. ábra. Fényelhajlás. Ha a lyuk mérete összemérhet˝o a megvilágító fény hullámhosszának méretével, akkor a lyuk képe az erny˝on nem csak a maga korong, hanem ekörül még egy gy˝ur˝us szerkezet is megjelenik. Ha a hullámhosszat csökkentjük, a gy˝ur˝us szerkezet el˝oször s˝ur˝usödik, majd egy id˝o után elenyészik és marad csak a korong, azaz megkapjuk a lyuk pontos képét. Nem csupán fényt, hanem tömeggel rendelkez˝o részecskéket is használhatunk kisvilági tárgyak, a molekulák, atomok, atommagok ’fényképezéséhez’, mivel a kvantummechanika szerint részecske is rendelkezik hullámtulajdonságokkal. Egy m tömeg˝u részecske hullámhossza, az ún. deBroglie hullámhossz λ = h/mv
(4.1)
ahol h a kvantummechanika alapvet˝o állandója, a Planck-állandó és v a részecske sebessége. A bombázó részecske hullámtulajdonsága a következ˝oben nyilvánul meg. Nagyszámú részecskével bombázva a tárgyat, a mögötte lév˝o erny˝on a becsapódó részecskék sokasága ábrát rajzol ki. Ez ugyanolyan elhajlási képet alakít ki, mint amilyet az adott tárgyra es˝o, a bombázó részecske λ hullámhosszával azonos hullámhosszú fénnyel kapnánk. Nagyobb tömeg˝u részecskék hullámhossza, ahogyan a 4.1. képlet mutatja, kisebb. Minél 13
nagyobb tömeg˝u a test, annál kisebb a hullámhossza, és amint a test méretei hullámhosszát meghaladják, a hullámtermészetre utaló viselkedés elmosódik. Hullámszer˝u viselkedést els˝osorban az igen kis tömeg˝u, elhanyagolható méret˝u részecskékt˝ol, így az elektronoktól várhatunk. Parányi, atommagot és annál kisebb méreteket fényképezni képes fény el˝oállítása igen kis hullámhosszú, azaz nagyon nagy energiájú eletromágneses sugárzás létrehozását igényelné ami igen nehéz feladat. Könnyebb a h/mv hullámhosszú részecskét el˝oállítani. Elektronok hullámtulajdonságát felhasználó fényképez˝o berendezés az elektronmikroszkóp, amely felgyorsított elektronokkal készít felvételeket. Részecskenyalábokat gyorsítókban hoznak létre. Nagyobb energiára gyorsítva kisebb hullámhosszú részecskéket kaphatunk, így a vizsgált tárgyról jobb felbontású felvételeket tudunk készíteni. Ha egy részecskét pontszer˝unek tekintünk, azt jelenti, hogy a világ legnagyobb energiájú gyorsítójának nyalábját használva sem látszik a mérete, azaz kisebb, mint amekkorát a gyorsítóval még észlelni, ’látni lehet’. Interferencia - kétréses kísérlet. Elektron vagy más részecske hullámszer˝u viselkedését nemcsak az akadályon való elhajlás, hanem interferenciára való képességük is mutatja. Képzeljük el, hogy. elektronnyalábot lövünk lemezre, amin két vékony párhuzamos kis rés található. Tegyünk a lemez mögé filmet, melyen a becsapódó elektron foltot hagy. Ha egy id˝o után megnézzük, milyen kép keletkezett a filmen az elektronnyalábbal való bombázás után, a következ˝ot látjuk.
elektron
7. ábra. Kétréses interferencia. Kétlyukú lemezen elektronok haladnak át. Ugyanolyan eloszlási képet alakítanak ki a lemez mögötti filmre becsapódó elektronok, mint amilyet a kétlyukú lemezen átjutó azonos hullámhosszú fény hozott volna létre. A két résen átjutó elektronnyaláb a lapon pontosan olyan képet rajzol ki, mintha egy fényforrással világítottuk volna meg a két rést tartalmazó lemezt. Akár az áthaladó fény, az elektronnyaláb is interferenciaképet hoz létre, lásd a 7. ábrát. Hullámként viselkedik az elektron, a lapon megjelen˝o kép a két résen átmen˝o hullám interferenciájaként jelenik meg, akárcsak a fénysugárral végzett kísérlet esetén. Ez alátámasztja deBroglie elképzelését, miszerint részecske is viselkedhet hullámként. Ha fényérzékeny lap helyett elektronokat számláló apróbb csövek sokaságát helyezünk oda érzékel˝oként, akkor is ugyanezt az eloszlási képet kapjuk, csak a feketedések helyett a becsapódások s˝ur˝usödései rajzolják ki a hullámszer˝u viselkedést mutató interferenciaképet. Gyengítve az elektronnyalábot, l˝ojjünk ugyanannyi elektront a két rést tartalmazó lemezre. Ekkor mivel az elektronnyalábban másodpercenként kevesebb elektron repül, hosszabb ideig tart a kísérlet. Ám a lemez mögötti elektroneloszlás képe ezzel nem változik meg. Akkor is ugyanaz marad az interferenciakép, ha annyira lecsökkentjük az elektronnyaláb er˝osségét, hogy egyszerre csak egy elektron haladhat át a lemez résein. A megfigyelt jelenség csak azzal magyarázható, hogy az elektron úgy jut a lemez mögé, mintha hullámként haladna át a két résen. Ez felfoghatatlan, mivel az elektron pontszer˝u, ezért vagy az egyik, vagy a másik résen kell átmennie. Ha viszont bármilyen módon meghatározható, melyik résen ment át az elektron, a lemez mögött észlelt kép más lesz. Ekkor olyan eredményt kapunk, mintha az elektron részecskeként, golyóként ment volna át. Most a lemez mögötti eloszlás nem mutatja a hullámokat jellemz˝o interferenciaképet, a két résen átjöv˝o golyók eloszlásainak egyszer˝u összege lesz. 14
Korábban ezt azzal magyarázták, hogyha meghatározzuk, melyik résen halad át az elektron, mérés közben valamennyi lendületet adunk neki és az interferenciakép elt˝unése a mérés okozta zavarnak tulajdonítható. Ez a magyarázat nem helytálló. Nemrég olyan finom módszerrel állapították meg, melyik résen ment át az elektron, hogy az áthaladó elektron lendületét alig befolyásolták. Most is elt˝unt az interferenciakép, de nem azért, mert nagy lett volna volt a közölt lendület, hanem csak azért, mert meghatározták, hol mentek át az egyes elektronok. Hullámcsomag, fény részecsketermészete. Ha hullámként viselkedik valami, felmerül a kérdés, milyen a hullámvonulat, mekkorák a méretei. Arra utal a hullámcsomag kifejezésben a "csomag", hogy a méretek végesek.
8. ábra. Hullámcsomag. Véges méret˝u hullámvonulat különböz˝o rezgésszámú hullámok megfelel˝o módon való összekeveréséb˝ol alakul ki. Ha a hullámok összegzésének matematikai tulajdonságait vizsgáljuk, a következ˝o derül ki. Az adott rezgésszámú hullám végtelen kiterjedés˝u, azaz a térben mindenütt jelen van, úgy, mint a szinuszhullám. Véges méret˝u hullámvonulat akkor állítható el˝o, ha különböz˝o rezgésszámú hullámokat megfelel˝o módon keverünk, lásd a 8. ábrát. Ekkor a hullámok, egy adott térrészen kívül mindenütt másutt kioltják egymást. Minél jobban kiszélesedik a keveréshez használt rezgésszámok sávja, annál keskenyebb lehet a hullámcsomag. Fordítva, minél határozottabb rezgésszámú a hullámvonulat, hullámcsomagja annál kiterjedtebb. Egy gerjesztett atom által kisugárzott fény véges hosszúságú hullámcsomagként terjed, ezt a fénysebességgel terjed˝o hullámvonulatot nevezzük fotonnak. Emiatt a kisugárzott fény rezgésszáma nem pontosan meghatározott érték˝u, hanem sávvá szélesedett. Ha a gerjesztett atom életideje t, ez közelít˝oleg a kisugárzási id˝otartamnak felel meg, akkor a foton mérete, a hullámcsomag hozzávet˝oleges hossza ct. Ha az atomi átmenet élettartama 10 nanoszekundum, a kisugárzott foton hullámcsomagja kb. három méter hosszú. t ideig tartó kisugárzás esetén megmutatható, a kisugárzott fény f rezgésszámának bizonytalansága δf = 1/t. Az f rezgésszám bizonytalansága egyúttal megadja azt is, mekkora a foton p = hf /c lendületének a bizonytalansága. Ha a hullámcsomag ct hosszát és lendületének δp = hδf /c bizonytalanságát összeszorozzuk, eredményként épp a h Planck-állandót kapjuk. A fény azért részecsketermészet˝u, mert a fotonok energiával, lendülettel, perdülettel rendelkez˝o hullámcsomagok és ha beleütköznek valamibe, akkor azzal energiát, lendületet, perdületet hordozó részecskéhez hasonlóan hatnak kölcsön. Egy részecske térbeli viselkedését hullámtermészetének megfelel˝oen, akárcsak a fény esetén a fotont, hullámcsomaggal írjuk le. Szabad elektron térbeli terjedését a 8. ábrán látható hullámcsomag mozgásával jellemezhetjük. Atomba kötött elektron térbeli viselkedését az atom térfogatán belül kialakuló, állóhullámhoz hasonló alakú ’csomag’ jellemzi.
4.2.
Határozatlansági összefüggés
A kvantummechanikai leírás fontos jellemz˝oje a határozatlansági összefüggések léte. Amit fent a hullámcsomag hosszára és rezgésszámának bizonytalanságára levezetettünk, az a fotonra felírt határozatlansági összefüggésnek felel meg. Mivel a részecskéknek is van hullámtermészete, határozatlansági összefüggések rájuk is érvényesek. Például az atomban lév˝o elektronnak nem lehet egyszerre pontos helye és lendülete, 15
ezért nem lehet az elektronnak az atomban pályája sem. Helyét ugyan tetsz˝oleges pontossággal megismerhetjük, de akkor nem tudhatjuk, mekkora az elektron lendülete. Hasonlóan, lendületét ugyan tetsz˝oleges pontossággal megismerhetjük, de akkor nem tudhatjuk, hol van az elektron. Ha egyszerre határozzuk meg a helyet és a lendületet, akkor a két mennyiség pontatlanságának szorzata meg kell hogy haladja a h Planckállandó nagyságát. Nem csak a helyre és a lendületre, hanem más fizikai mennyiségek párjaira is léteznek határozatlansági összefüggések. Kés˝obbiekre tekintettel a folyamat id˝otartamára és energiabizonytalanságára vonatkozó a legfontosabb. Fotonra a fenti összefüggéseket felhasználva megmutatható, hogy a foton kibocsátási idejének és a foton energiabizonytalanságának a szorzata éppen a h Planck-állandó. Hasonlóan kapható, hogy bármely állapott élettartamának és energiabizonytalanságának szorzata nem lehet kisebb, mint a h Planckállandó. Van-nincs (virtuális) részecskék. Az állapot energiabizonytalanságára és élettartamára vonatkozó kapcsolat képtelen jelenségeket is megenged. Még az energiamegmaradás is megsérülhet, igaz, csak nagyon kis id˝ore. Minél nagyobb mérték˝u a sérülés, annál rövidebb ideig tart. Megdöbbent˝o, hogy az energiamegmaradás sérülése úgy is megtörténhet, hogy a teljesen üresnek vélt térb˝ol részecskék bukkannak el˝o. Ez egyrészt azzal sérti az energiamegmaradás tételét, hogy a részecskéknek tömege is lehet, és az E = mc2 összefüggés értelmében az energiatétel legalább ekkora mértékben sérül. Továbbá a kipattant részecskének lehet még mozgási energiája is, amely tovább növeli az energiamegmaradási tétel sérülését. Minél nagyobb a kipattanó részecske tömege, a fenti határozatlansági összefüggés értelmében annál rövidebb ideig létezhet. Ezeket a térb˝ol csak úgy kipattanó részecskéket van-nincs részecskéknek nevezhetjük. Létük közvetlen méréssel nem mutatható ki, de a megengedett igen rövid id˝on belül tényleg léteznek, hatásuk észlelhet˝o. Van-nincs részecskék mindenütt, mindenhol állandóan keletkeznek és aztán elt˝unnek. Létezésük, állandó keletkezésük és elt˝unésük miatt az üres tér nem tekinthet˝o igazán üres térnek. Schrödinger-egyenlet. A kvantummechanika alapegyenlete a Schrödinger-egyenlet, ami a hullámszer˝u viselkedést jellemz˝o függvény, a rendszer hullámfüggvényének id˝obeli fejl˝odését adja meg. Például a hidrogénatomban lév˝o elektront az elektron hullámfüggvényének segítségével írjuk le. Egy hullámfüggvény komplex érték˝u függvény, a komplex szó itt a matematikában értelmezett komplex számra utal. Valamennyi rendszert jellemz˝o értéket ki tudunk számolni a rendszer hulllámfüggvényével. Viszont maga a hullámfüggvény nem feleltethet˝o meg fizikai mennyiségnek, nem közvetlenül mérhet˝o adat. Mivel a mérhet˝o mennyiségek, mint az energia, perdület, lendület, hely csak számértékek, nem csoda, hogy a rendszer állapotát leíró komplex érték˝u függvény egésze nem feleltethet˝o meg egyszer˝u módon néhány számértéknek. Ha a komplex függvény által megadott atomot, atommagot és más kisvilágbeli rendszert jellemz˝o mennyiségeket mérjük, csak ritkán kapunk meghatározott értéket. Ha adott fizikai mennyiség értékére vagyunk kíváncsiak, a hullámfüggvény csak azt határozza meg, hogy mik lesznek a lehetséges értékei, és melyik értékre milyen valószín˝uséggel számíthatunk. Egy méréskor az adott fizikai mennyiségre a lehetségesek közül akármelyiket megkaphatjuk. Nem tudhatjuk el˝ore, mikor éppen melyiket, ez igazi véletlen. Csak az egyes értékek mérésének valószín˝uségét határozza meg a hullámfüggvény. Például a hullámfüggvény a részecske pontos helyét nem tudja megadni, de a részecske egy adott pontban való tartózkodásának valószín˝usége a komplex érték˝u hullámfüggvény adott helyen felvett értékének négyzetével arányos. Ha egy molekula vagy atom állapotáról az adott pillanatban mindent tudok, amit tudhatok, ez a mindentudás akkor sem jelenti, hogy megmondhatnám, pontosan milyen mennyiségek jellemzik majd a következ˝o pillanatban. Egy gerjesztett állapotban lév˝o molekulról nem mondható meg pontosan, pont mikor bomlik majd el, és a lehetséges végállapotok közül éppen melyikbe bomlik. A Schrödinger-egyenletb˝ol csak a gerjesztett állapot élettartamát vagy az ennek megfelel˝o, a határozatlansági összefüggés által megszabott 16
energiabizonytalanságát számolhatjuk ki és azt, hogy a bomlás után melyik végállapotba mekkora valószín˝uséggel kerül a molekula. Csak akkor használható a Schrödinger-egyenlet a kisvilág jelenségeinek leírására, ha a részecskék sebessége viszonylag kicsi. Ha a sebességek összemérhet˝ok a fénysebességgel, akkor a relativisztikus tárgyaláshoz a négykiterjedés˝u térid˝oben megfogalmazott hullámegyenletet, a Dirac-egyenletet kell használnunk. Atomszerkezet. Az atom szerkezetét a kvantummechanika segítségével lehet értelmezni. Most csak a hidrogénatom szerkezetével foglalkozunk. A hidrogénatom a közepén lév˝o hidrogén atommagból, ami épp a proton, és a körülötte lév˝o elektronból áll. Nem mondhatjuk azt, hogy az elektron kering a proton körül, mivel nincs pályája. Csak bizonyos meghatározott energiájú állapotokban lehet a hidrogénatom elektronja. Atommagot ölel˝o állóhullámhoz hasonlít az állapotokat leíró hullámfüggvény. Minél er˝osebben kötött az elektron, a hullámfüggvénye annál közelebb van az atommaghoz. A legalacsonyabb energiájú, azaz a legjobban kötött állapot a hidrogénatom alapállapota. Az alapállapotban lév˝o elektron, ha olyan fotont nyel el, amelynek energiája éppen az alapállapot és egy gerjesztett állapot közötti energiakülönbségnek felel meg, magasabb energiájú állapotba kerül. Ha a hidrogénatom gerjesztett állapotban van, legerjeszt˝odik, ekkor fotont bocsát ki, melynek energiája a gerjesztett állapot és az alapállapot energiája közötti különbséggel egyenl˝o. Alagúthatás - áthaladás falon. Képzeljük el a következ˝o esetet. Egy t˝uzhányó csúcsán, a bemélyedésben van egy golyó. Mivel magasan van, nagy a helyzeti energiája. Ha kijuthatna a bemélyedésb˝ol, a hegy lábáig gurulva nagy sebességre gyorsulhatna fel. De a newtoni törvények szerint a golyó a bemélyedésb˝ol magától semmiképpen sem juthat ki. Viszont a kisvilágban van esély az ilyen helyzet˝u részecske kiszabadulására. Vizsgáljuk meg a radioaktív α-bomlás esetét. Ekkor az atommag egy α-részecskét kibocsátva alakul másik atommaggá. Nem más az α-részecske, mint a hélium atommag, két proton és két neutron alkotja. Bomlásra képes atommagban az α-részecske helyzete a bomlás el˝ott a bemélyedésben lév˝o golyó állapotához hasonló. Ha az α-részecske az atommag belsejéb˝ol a perem felé tart, taszító er˝o u˝ zi vissza az atommag belsejébe. Csak akkor hagyhatja el az α-részecske az atommagot, ha átjut ezen a gáton. Kijutását, az α-bomlást az α-részecske hullámtermészete teszi lehet˝ové. Ha az α-részecske csak golyó lenne, a falig jutva onnan lepattanna és ide-oda pattogva bezárva maradna. De az α-részecske mint hullám, a felülethez érve, nemcsak visszaver˝odhet, hanem belé is hatolhat. Akár a fény, mely részben visszaver˝odik a felületr˝ol, kisebb része viszont behatol a felület anyagába. Ha ez a közeg vékony, a fény egy része átjut rajta. Akár a vékony tükrön áthatoló fényhullám, az α-részecske is áthatolhat a gáton. Mintha alagutat találna. Minél magasabb, szélesebb ez a gát, az áthatolás, azaz az α-bomlás valószín˝usége annál kisebb. 4,51 milliárd év az 238 U atommagjának bomlásának felezési ideje. Átlagosan ennyi id˝obe kerül, míg egy α-részecskének sikerül kijutnia az 238 U atommagjából.
4.3. Elemi részecskék Sok-sok egymástól különböz˝o test van a természetben. De ez a sokféleség néhány alapvet˝o részecske különböz˝oképpen való összeállásának tulajdonítható. Kulcskérdés, mik az elemi részek. Eleminek a tovább már nem osztható, bels˝o szerkezet nélküli, az eddig elvégzett kísérletben pontszer˝uen viselked˝o részecskéket tartjuk. Bár az elemi részeket kiterjedés nélkülinek tekintjük, mégis lehet saját perdületük, amit spinnek neveznek. Általánosan, ez nem csak elemi részekre vonatkozik, egy részecske spinje a kvantummechanika szabályai szerint a megfelel˝o egységben csak feles vagy egész érték˝u lehet. A feles spin˝u részecskék neve fermion, az egész spin˝uek neve bozon. Fermion az elektron is. Egy adott pályán egyszerre csak egy 17
elektron lehet. Ennek oka a Pauli elv, amely a fermionokra vonatkozik. Egy adott kvantummechanikai állapotban egyszerre csak egy fermion lehet. Vannak olyan részecskék, amelyek spinjei egész érték˝uek, ezeket bozonoknak nevezzük. Bozonokra nem igaz a Pauli-elv, egy adott állapotban akárhány lehet közülük. Elemi részecskék osztályozása. Az atom egyik alkotórésze, az elektron elemi részecske, szerkezet nélküli, pontszer˝u. Atommagokat más atommagokkal bombázva fedezték fel, hogy az atommag pozitív töltés˝u protonokból és a körülbelül ugyanolyan tömeg˝u, elektromosan semleges neutronokból áll. Kiderült, hogy a protonok és neutronok nem elemiek, mivel véges térbeli kiterjedéssel rendelkeznek és más összetettségre, szerkezetre utaló tulajdonságaik is vannak. Belsejüket, akárcsak az atom szerkezetét, ütköztetésekkel sikerült feltárni. Amikor nagyon nagy energiájú, azaz nagyon kis hullámhosszú elektronokkal ’fényképezték’ a protont és a neutront, lásd a 4.1. szakaszt, az elektronok elhajlási képe azt mutatta, hogy pontszer˝unek vehet˝o, elektromosan töltött részecskéket tartalmaznak. Ezeket kvarkoknak nevezik, a proton és neutron egyaránt három darab kvarkból áll. Tört töltés˝uek a kvarkok, az u kvark töltése a proton töltésének 2/3 része, a d kvark töltése -1/3 proton töltés. A proton két u és egy d, a neutron két d és egy u kvarkból áll. Szabadon kvarkok nem fordulhatnak el˝o. Ezt a tapasztalati tényt a kvarkok egymás közötti kölcsönhatását vizsgálva lehet megérteni. Elfogadottá vált a hetvenes évekre, hogy csak kétféle, az anyag épít˝okövének vehet˝o elemi részecske létezik, a lepton és a kvark. A leptonok közé az elektron mellett még a neutrinó tartozik, de vannak más, náluk nehezebb leptonok is. A neutrinót az atommag β bomlásában fedezték fel. β bomláskor az atommag töltése eggyel változik, miközben a tömegszáma, ami a protonjai és neutronjai számának összegét adja, változatlan marad. Ennek során az atommag egy protonja neutronná, vagy egy neutronja protonná alakul át. Ilyen folyamatokban neutrinó is keletkezik, ez töltés nélküli, nagyon jó közelítéssel fénysebességgel mozgó részecske. Nagyon kicsiny tömeg˝u, ennek nagysága az elektron tömegének alig milliomod része lehet. Igen nehéz észrevenni, mert az anyaggal csak nagyon ritkán hat kölcsön. Egy köbcentiméterben minden pillanatban többszáz neutrinó van jelen, de túlnyomó többségük észrevétlenül hatol át az anyagon. A világegyetem anyagának túlnyomó része elektronból, az ún. elektron-neutrinókból, u és d kvarkokból, illetve a bel˝olük felépül˝o protonok és neutronok alkotta atommagokból áll. Ez a négy elemi részecske egy részecskecsaládhoz sorolható és ehhez hasonló két további részecskecsalád is létezik, lásd a 1. táblázatot. Hogy miért nem csak egy, hanem három ilyen család létezik, nem ismert. A második családhoz a teljesen elektronszer˝uen viselked˝o, de annál több mint kétszázszor nehezebb és bomlékony müon, a müonneutrinó, c kvark és s kvark tartoznak. A harmadik család tagjai az elektronhoz és müonhoz hasonló, de azoknál jóval nehezebb és bomlékony tauon, a tau-neutrinó valamint a t és b kvarkok. elektron elektron-neutrinó müon müon-neutrinó tauon tau-neutrinó
-1 0 -1 0 -1 0
u d c s t b
2/3 -1/3 2/3 -1/3 2/3 -1/3
1. táblázat. Az anyagi épít˝oköveknek tekinthet˝o elemi részek táblázata. Els˝o oszlopban a leptonok, harmadik oszlopban a kvarkok találhatók. Második és negyedik oszlopban a részecskék elektromos töltését találjuk. Ennek a felosztásnak megfelel˝oen három részecskecsaládról beszélünk. A müon és a tauon bomlékonyak és hasonlóképpen bomlékony valamennyi olyan részecske is, melynek összetev˝o kvarkjai között van olyan, amelyik a második vagy harmadik részecskecsaládhoz tartozik. Elemi rész a kvarkokon és leptonokon kívül még a foton és néhány, hozzá hasonló, ám tömeggel is rendelkez˝o részecske. Ezek bozonok, a spinjük egységnyi és a kölcsönhatásokban fontosak, ezt lásd kés˝obb. Ahogyan már a 4.1. részben tárgyaltuk, a foton az elektromágneses sugárzás adagja, továbbá az elektromágneses er˝otér közvetít˝oje. Vannak még más eleminek tartott részecskék is, az ún. skalár részecskék, 18
ezek bozonok, a spinjük nulla. Ilyen részecskéket még nem figyeltek meg, de feltételezik, létezniük kell. A nemrég beindult genfi óriásgyorsító, az LHC egyik f˝o feladata ezek kimutatása. Jelent˝oségükkel kés˝obb foglalkozunk. Ellenrészecskék. Az ellenrészecskék (antirészecskék) létezését a relativisztikus hullámegyenletek jósolták meg. Például az elektronra felírt Dirac-egyenlet egyben leír egy, az elektronnal egyébként teljesen azonos tulajdonságú, ám vele ellentétes töltés˝u részecskét, a pozitront is. Legtöbb részecskének van ellenrészecskéje, csak a töltésnélküliek között lehetnek ellenrészecske nélküliek. Részecske és ellenrészecske mindenben, tömegükben és másban azonosak, kivéve a töltéseiket, melyek ellentétesek. Az elektron ellenrészecskéje a pozitron, a kvark ellenrészecskéje az ellenkvark, a protoné az ellenproton, a neutroné az ellenneutron. Bár a neutron és ellenneutron elektromos töltése egyaránt nulla, egy másféle töltésükben ellentétesek, mert a neutron kvarkokból, az ellenneutron pedig ellenkvarkokból áll. e−
foton
foton e+
9. ábra. Ha e− elektron és e+ pozitron találkozik, mindketten megsemmisülnek. Energiájukat két ellentétes irányba repül˝o, egyenl˝o energiájú foton viszi el. Ha a részecske és ellenrészecskéje egymással találkoznak, megsemmisülnek és a tömegüknek megfelel˝o energia sugárzásként távozik. Például ha elektron és pozitron összetalálkoznak, mindketten elt˝unnek és a tömegüknek megfelel˝o energiát két akkor keletkez˝o foton viszi magával, lásd a 9. ábrát. Mivel részecskék és ellenrészecskék egymással találkozva megsemmisülhetnek, az anyag nem elpusztíthatatlan. Emiatt nincs anyagmegmaradás, hiszen például az elektron és pozitron megsemmisülésekor tömegek t˝unnek el. Csak az energia marad meg. Energiamérleget készítve viszont figyelembe kell venni az E = mc2 összefüggésnek megfelel˝o energiákat is, lásd a 2.1. rész végét. Van-nincs részecske-ellenrészecske párok. Töltött részecske, például van-nincs elektron önmagában nem keletkezhet. Ekkor ugyanis megsérülne a töltésmegmaradás törvénye, mely semmilyen körülmények között, rövid id˝ore sem sérülhet meg. De ellenrészecskéjével párban bármilyen van-nincs részecske kipattanhat a térb˝ol. Ekkor az energia- és lendületmegmaradás tételén kívül más tétel nem sérül meg. Például a van-nincs elektron-pozitron, proton-ellenproton, stb. párok ezért mindig, mindenütt létezhetnek és befolyásolják az egyébként üresnek tekinthet˝o tér tulajdonságait. Barionok és mezonok. Mint már említettük, kvarkok szabadon nem fordulhatnak el˝o, csak részecskék belsejében. Erre két lehet˝oség van. Egyrészt hármassával be vannak zárva a protonok, neutronok és más, hozzájuk hasonló, náluk nehezebb részecskék, barionok belsejébe. Másik lehet˝oség a két összetev˝ob˝ol, kvarkból és ellenkvarkból álló mezon. A protonnál nehezebb barionok és a mezonok bomlékonyak. Csak nagy energiájú ütközésekben keletkezhetnek és keletkezés után gyorsan elbomlanak. Maga a neutron is bomlékony, átlagos életideje kb. 15 perc. Amint a müon és tauon is, a mezonok valamint protonnál és neutronnál nehezebb barionok is csak a világ˝urb˝ol érkez˝o nagyenergiájú sugárzásban vagy nagyon nagy energiájú gyorsítókban keltve keletkezhetnek.
5.
Alapvet˝o kölcsönhatások
Csak kölcsönhatásaik ismeretében tárgyalhatjuk az elemi részek tulajdonságait. Gondolnánk, hogy a természetben el˝oforduló bonyolult, sokszín˝u folyamatok igencsak kifinomult kölcsönhatási módokról árulkod19
nak. De a világ jelenségeinek elképeszt˝o gazdagsága mögött csupán néhány, valóban alapvet˝onek tekinthet˝o er˝o m˝uködése áll. Eddigi ismereteink szerint négy alapvet˝o kölcsönhatás létezik: gravitációs, elektromágneses, gyenge és er˝os kölcsönhatás. Legismertebb az els˝o, a tömegvonzási er˝o. Ami az elektromágneses kölcsönhatást illeti, legismertebb megnyilvánulásai a két töltött test között fellép˝o Coulomb vonzás vagy taszítás, valamint a mágnesesség. Mind a gravitációs, mind az elektromágneses er˝o nagyobb hatótávolságú. Ez a tömegvonzás esetén nyilvánvaló, mivel ez a világmindenséget uraló kölcsönhatás. Azonos a tömegvonzási és Coulomb er˝onek a kölcsönható részecskék távolságától való függése, az r távolsággal az 1/r 2 törvény szerint csökken˝o. Ám ha összehasonlítjuk két proton között fellép˝o Coulomb és tömegvonzási er˝ok nagyságát, azt kapjuk, hogy a Coulomb er˝o 37 nagyságrenddel er˝osebb. De a természetben az anyagok általában villamosan semlegesek, mert azonos mennyiség˝u pozitív és negatív töltést tartalmaznak. Mivel az atommagok pozitív és az elektronok negatív töltése leárnyékolják. egymást, a Coulomb er˝o be van zárva az atomok és molekulák belsejébe. Ezért nagyobb távolságokon csak a tömegvonzás játszik szerepet. Csak atommag illetve annál kisebb méret˝u rendszerek viselkedését vezérli a gyenge és az er˝os kölcsönhatás. Igazából az er˝os kölcsönhatás a kvarkok között ható er˝onek felel meg. A protonok és neutronok között ható mager˝ok is az er˝os kölcsönhatás megnyilvánulásai, ezek az er˝ok tartják össze az atommagot. Nagyon kicsiny az atommagban uralkodó er˝ok hatótávolsága, nem haladja meg az atommag sugarát. Szintén atommagban zajló folyamatok utalnak a gyenge kölcsönhatás m˝uködésére. Ez a nagyon rövid hatótávolságú er˝o felel˝os az atommag β bomlási folyamataiért. Van der Waals er˝ok. Valamennyi köznapi életben észlelt kölcsönhatás az alapvet˝onek vett tömegvonzási és Coulomb kölcsönhatásra vezethet˝o vissza. Utóbbira példa a semleges atomok és molekulák közötti fellép˝o Van de Waals er˝o. Nézzük két egymástól távolabb es˝o semleges atom, mondjuk hidrogénatom viselkedését. Mivel a proton és elektron össztöltése nulla, a két hidrogénatom között ható er˝o nagyobb távolságokon elhanyagolható, mert a taszítások és vonzások leárnyékolják egymást. Ha a két atom egymás közelében van, az egyik atom elektronja már érezhet˝oen más távolságra kerülhet a másik atom elektronjától, mint annak protonjától, lásd a 10. ábrát. Ha egymáshoz elég közel kerülnek, minthogy a két atom alkotórészei kölcsönösen érzékelik a másik szerkezetét, végül is egy gyenge, vonzó er˝o lép fel, ami a két atomot molekulává forrasztja össze. +
−
−
+
−
+
+
−
10. ábra. Van der Waals er˝o. Ha két semleges atom egymás közelében van, akkor az atomokon belül lév˝o elektronok és atommagok s˝ur˝uségeloszlása már nem árnyékolja le tökéletesen egymást és a két semleges atom között gyenge, rövidhatótávú vonzó er˝o lép fel. Ilyen, úgynevezett Van der Waals er˝ok játszanak szerepet az atomi és molekuláris kötések, kölcsönhatások alakításában. Rövid hatótávú, vonzó er˝ok, amelyeket az eredeti Coulomb kölcsönhatásokból származtathatunk le. Ilyen, másodlagosnak nevezhet˝o, származtatott er˝oket más alapvet˝o er˝ob˝ol is származtatható.
20
Er˝ok eredete és bels˝o szimmetriák. Nagyon sok bels˝o szimmetriája lehet egy egyenletnek. Ám a természettan alapegyenleteinek csak néhány bels˝o szimmetriája lényeges és egyel˝ore még nem világos, miért éppen ezek a fontosak. Vegyük példának a szabad elektronok viselkedését leíró Dirac egyenletet. Követeljük meg, hogy a Dirac-egyenlet alakja maradjon változatlan, ugyanaz, ha a benne szerepl˝o hullámfüggvényen egy bizonyos egyszer˝u, bels˝o szimmetriának megfelel˝o átalakítást végzünk. Kiderül, ez csak akkor lehetséges, ha léteznek olyan terek, melyeknek viselkedését pontosan a Maxwell egyenletek írják le. Maga a teljes elektrodinamika, így a Coulomb kölcsönhatás alakja is azzal kapcsolatos, hogy a Dirac-egyenlet alakja változatlan marad, ha egy bizonyos átalakítást végzünk rajta. Látható, a szimmetriák léte mennyire hatékony módszert ad a kezünkbe, mikre tehet képessé bennünket. Szimmetriaelvekre vezethetjük vissza a gyenge és er˝os kölcsönhatásokat és az ún. nagy egyesített elmélet megfogalmazását is. Hangsúlyozni kell, nem tudjuk, miért pont ezek a bels˝o szimmetriák a fontosak. Nem a legegyszer˝ubbek, vannak hozzájuk hasonló szimmetriák b˝oséggel, melyek közömbösek a természet leírása szempontjából. Továbbá meg kell mondani azt is, a szimmetriák, bár rögzítik az egyenletek, er˝otörvények alakját, nem mondanak semmit arról, miért éppen akkorák az elemi részek tömegei, kölcsönhatások er˝osségei, mint amilyenek. Távol vagyunk attól, hogy tökéletes, befejezett, végs˝o elméletr˝ol beszélhessünk. Kvantumtérelméletek. Er˝ok, er˝oterek segítségével írjuk le a kölcsönhatásokat, legalább is az érzékelhet˝o méretekben. Például az elektromosan töltött részecskék közötti er˝oket elektromos er˝otérrel írjuk le. Hasonlóképpen beszélhetünk mágneses, gravitációs er˝otér létezésér˝ol. Ám ha a kölcsönható részecskék csak nagyon rövid ideig lehetnek egymás közvetlen közelében, azaz nagyon gyorsan mozognak egymáshoz képest, akkor az er˝otérrel való leírás nem kielégít˝o. Ekkor a kölcsönhatást a kvantumtérelmélet írja le. e1
e2
virtuális foton
11. ábra. Két nagyon gyors elektron, jelölésük e1 és e2 , közvetít˝o részecske, egyetlen van-nincs (virtuális) foton segítségével kerül kölcsönhatásba egymással. Azaz az energiát és lendületet egy van-nincs foton viszi át az egyik elektronról a másikra. Ha két részecske, mondjuk két elektron rugalmasan ütközik, mindkét elektronnak megváltozik a sebessége. A kvantumtérelmélet szerint a két elektron közötti kölcsönhatást részecske közvetíti, lásd a 11. ábrán. Az egyik elektron energiát ad át a közvetít˝o részecskének, ami ezt a másik elektronhoz továbbítja. Ha a két elektron mozgása egymáshoz képest nagyon gyors, azaz csak kis ideig vannak egymás közelében, akkor elég, ha csak egyetlen közvetít˝o részecske cseréjével számolunk. Ha a mozgás lassabb, két közvetít˝o részecskés folyamatokra is van id˝o. Minél lassabb az ütközés, annál több a közvetít˝o részecske. Az elektromágneses tér kvantumtérelmélete a kvantumelektrodinamika. Ha az ütközés nem túl gyors, akkor a kvantumtérelméleti leírás jól közelíthet˝o azzal, hogy a közvetít˝o részecskés leírás helyett er˝oteret használunk. Ekkor a kvantumtérelméletet a hagyományos fizikából jól ismert er˝oteres leírás váltja fel. Er˝otérrel, az atommag és az elektronok között ható Coulomb er˝okkel tárgyaljuk az atomok viselkedését is, mert a kvantumelektrodinamikai hatások csak nagyon kis járulékot adnak a hidrogénatom Coulomb-er˝ovel számolt energiaszintjeihez. Figyelembevéve a kvantumelektrodinamikai járulékokat, a számolt energiaszintek tíz értékes jegyig egyeznek a kísérleti értékekkel. Ez az egyezés az elméleti fizika egyik csúcsteljesítménye. Természetüket tekintve a kölcsönhatást közvetít˝o részecskék van-nincs részecskék. Róluk az állapot élettartamának és energiabizonytalanságának kapcsolatát tárgyaló határozatlansági összefüggést ismertetve 21
már volt szó, lásd a 4.2. szakaszt. Két elektron között a kölcsönhatást van-nincs fotonok közvetítik, lásd a 11. ábrát. Az általunk jól ismert foton, amit fényként látunk, valódi részecske, valódi foton. Van-nincs részecske, így a van-nincs foton megjelenése is, az energia és lendület megmaradási tételek megsértésével jár együtt. Amint a van-nincs részecske elnyel˝odik, a megmaradási tételek sérülése megsz˝unik. Bizonyos megmaradási tételek korlátozott id˝otartamon belüli sérülését a kvantummechanika már említett határozatlansági összefüggése, a folyamat id˝otartama és energiabizonytalansága közötti kapcsolat szabályozza, lásd a 4.2. szakaszban. Minél nagyobb a keletkezett van-nincs részecske energiája, annál rövidebb az élettartama. Ennélfogva minél kisebb a van-nincs részecske tömege, annál nagyobb az általa közvetített er˝o hatótávja. Ugyanis a nagy tömeg˝u van-nincs részecske felbukkanásához a tömeg megjelenése miatt eleve nagyobb energia kell, emiatt az ilyen van-nincs részecske csak rövidebb ideig létezhet. Ezalatt a kisebb id˝otartam alatt rövidebb utat futhatnak be, ezért az általuk közvetített er˝o is rövidebb hatótávú. Ha a közvetít˝o részecske tömege nulla, akkor az fénysebességgel mozog és az er˝o végtelen hatótávú lesz. Casimir-hatás. Meggy˝oz˝oen bizonyítja a van-nincs fotonok létezését a Casimir-hatás. Ismert az elektromosságtanból, két fémlemez között csak olyan elektromágneses tér létezhet, amely a lemezeken elt˝unik. Ezért a lemezek között a tér hullámainak nem lehet akármilyen a hullámhossza. Csak olyan megengedett, ahol a lemezeken a hullám amplitudója nulla. Ezért a legnagyobb el˝oforduló hullámhossz a két párhuzamos lemez esetén a távolságuk kétszerese, ekkor éppen egy félhullámhossz van a lemezek között. Ennek a fele, harmada, negyede, stb. lesz a többi megengedett hullámhossz lásd a 12. ábrát. A lemezre es˝o és onnan visszaver˝od˝o foton a lendület megmaradásának értelmében lendületet ad át, azaz er˝ot gyakorol a lemezre. Ez a jelenség jól ismert, egy szabadon lebeg˝o tükör az általa visszavert fény hatására elmozdul.
" kívülrol bármilyen
hullámhossz is lehetséges
12. ábra. Casimir-hatás. Két fémlemez között csak olyan elektromágneses tér létezhet, mely elt˝unik a lemezeken, ez korlátozza, milyen hullámhosszú fotonok lehetnek a lemezek között. Mivel a kívül keletkez˝o van-nincs fotonok hullámhosszaira nincs korlátozás, kintr˝ol több hullám ütközik a lemezeknek és ezek nyomóereje összefelé nyomja a lemezeket. Mint hullám, a van-nincs foton úgy viselkedik, mint a valódi foton. Ha a teljesen üres térbe két párhuzamos fémlemezt rakunk, ez megváltoztatja a térben kipattanó és elt˝un˝o van-nincs fotonok viselkedését, ugyanis a két lemez között csak a fent megadott hullámhosszú van-nincs fotonok jöhetnek létre. Mivel a lemezeken kívül lév˝o térben a van-nincs fotonok hullámhosszára nincs korlátozás, ezért a lemezekbe kívülr˝ol több van-nincs foton ütközik, mint belülr˝ol. Ez a lemezeket összefelé nyomó er˝o felléptéhez vezet. Kísérletileg is kimutatták ezt az er˝ot és nagysága éppen akkora, amekkorát Casimir, a jelenség felismer˝ojének kvantumelektrodinamikai számolása el˝orejelzett. Most mutatták ki a már korábban megjósolt dinamikus Casimir jelenséget. Eszerint mozgó tükör esetén a van-nincs fotonok közül egyesek valóssá válnak, emiatt a teljesen üres sötét térben fényfelvillanások észlelhet˝ok. Er˝os kölcsönhatás. Az er˝os kölcsönhatás kvantumtérelméletének kidolgozásához a kvantumelektrodinamikában használt módszer szolgált útmutatóul. Az alapvet˝o er˝os er˝ok a kvarkok között hatnak, ezek 22
nagysága a kvarkok ’er˝os’ töltésével arányos. Azaz a kvarkoknak nemcsak elektromos töltése, hanem er˝os töltése is van. Utóbbit színtöltésnek szokás nevezni. A kvarkok er˝os kölcsönhatásait leíró kvantumtérelmélet a kvantumszíndinamika. Itt a szín kifejezés természetesen nem az igazi színekre vonatkozik, használata csak jelképes. Hasonlóan a Coulomb er˝ohöz, két színtöltés között ható er˝o a színtöltések szorzatával arányos. Nincs a leptonoknak színtöltésük, er˝os er˝ok köztük nem hatnak. Sokkal er˝osebb a színes er˝o, mint az ugyanazon kvarkok között fellép˝o, elektromos töltéseknek megfelel˝o Coulomb er˝o. Szemben az egyfajta elektromos töltéssel, amin a pozitív töltést és ellentétét, a negatív töltést értjük, háromféle színes töltés létezik. Eredetileg ezt azért tételezték fel, mert olyan barionokat fedeztek fel, amelyek három azonos kvarkból állnak és mindhárom kvark azonos állapotú. Mivel a kvarkok fermionok, ez tiltott. Ezért tételezték fel, hogy a kvarkoknak lennie kell valamilyen addig még ismeretlen tulajdonságának is, amelyben különbözhetnek. Ez a tulajdonság a szín, háromféle értékét önkényesen pirosnak (P), sárgának (S) és kéknek (K) nevezték el. Onnan ered az elnevezés, hogy a barionokban, így protonban illetve neutronban három, egymástól különböz˝o színtöltés˝u kvark fordul el˝o, úgy, hogy a barion ill. a proton és a neutron egészének színes töltése nulla, lásd a 13. ábrát. Ahogyan a fénytanban is a három alapszín adja ki a színtelen fényt, ennek megfelel˝oen nevezték el a színes töltéseket a fentiek szerint.
P
Piros Kék
S
Sárga
K
13. ábra. Protonban illetve neutronban három, egymástól különböz˝o színtöltés˝u kvark fordul el˝o, úgy, hogy a proton illetve a neutron teljes színtöltése nulla. A kvarkok közötti kölcsönhatás a tömeg nélküli, gluonnak nevezett közvetít˝o részecske cseréjével írható le. Színesek a gluonok is, azaz kölcsönhatás közben a kvarkok színe is megváltozhat. Két színes kvark között a vonzóer˝o távolságuk növekedésével növekszik. Durván úgy írható le a kvarkok közötti er˝o távolságfüggése, mintha rugók tartanák o˝ ket össze. Mennél jobban feszítjük a rugót, annál er˝osebb a visszahúzó er˝o. Így kvark nem szakadhat ki a protonból vagy neutronból, ezért nem láthatjuk szabadon. A protonok és neutronok között fellép˝o mager˝ok nem alapvet˝o er˝ok. Viselkedésükben a semleges atomok között ható Van der Waals er˝okhöz hasonlítanak. Csak akkor lépnek m˝uködésbe, ha két proton, proton és neutron vagy két neutron annyira közel kerül egymáshoz, hogy összetev˝o kvarkjaik komolyabban érezhetik a másik nukleon kvarkjainak térbeli eloszlását. A.z er˝os kölcsönhatásból, a kvarkok között ható, gluonok közvetítette er˝okb˝ol származtathatók le. Gyenge és elektrogyenge kölcsönhatás. A legismertebb gyenge kölcsönhatás által vezérelt folyamat az atommagok béta bomlása. Ennek során az atommag egy neutronja protonná bomlik, miközben egy elektron és ellenneutrinó keletkezik, lásd a 14. ábrát. elektron
u
w
_
d antineutrino
14. ábra. Neutron protonná való bomlásakor a neutron belsejében egy d kvark u kvarkká alakul. Eközben egy van-nincs W − bozon keletkezik, ami elektronná és ellenneutrinóvá (antineutrinóvá) bomlik.
23
Hasonlóképpen, az atommag belsejében a proton neutronná alakulhat át, miközben pozitron és neutrinó keletkezik. Béta bomlás során a proton vagy neutron egy kvarkja másik kvarkká alakul át, hiszen a proton és a neutron csak egyetlen kvarkban különbözik. A gyenge kölcsönhatást közvetít˝o részecskék a W + , W − és Z 0 részecskék, ezek a fotonhoz és a gluonhoz hasonlóan bozonok. Tömegeik igen nagyok, csaknem százszorosai a proton tömegének. Ezért a gyenge kölcsönhatás hatótávja igen rövid. Alaposabb tanulmányozás után kiderült, hogy elektromágneses és gyenge folyamatok igencsak hasonlóak. Ugyan az er˝ohatást közvetít˝o részecskék tömege között nagyon nagy a különbség, de ha a két kölcsönható részecske elég közel kerül egymáshoz, a kölcsönhatási folyamatot a közvetít˝o részecske tömegének nagysága nem befolyásolja lényegesen. Ha a két kölcsönható részecske kb. 10−16 centiméternél kisebb távolságra van egymástól, az elektromágneses és gyenge kölcsönhatási folyamatok ugyanolyan módon viselkednek. Van-nincs fotonok valamint a gyenge kölcsönhatást közvetít˝o nagy tömeg˝u van-nincs Z 0 bozonok egyforma könnyedséggel keletkeznek és cserél˝odnek. Ekkor az elektromágneses és gyenge kölcsönhatás helyett elég egyetlen, az ún. elektrogyenge kölcsönhatást tárgyalni. Ez a kölcsönhatás csak igen magas h˝omérsékleteken, nagyon nagy energiákon, a világegyetem fejl˝odésének igen korai szakaszában válik fontossá, amikor a kvarkok még gyakrabban kerülhettek 10−16 centiméteres távolságokra egymástól. Az elektromágneses és gyenge kölcsönhatás egyesítéséhez az elméleti fizikusok a 4.3. szakaszban már említett skalár részecskék létét tételezik fel. Nekik, akárcsak a fotonoknak az elektromágneses tér, terek feleltethet˝ok meg. Ezekhez a terekhez hasonló a mindennapi életben is létezik. Nézzük az elektrosztatikus tereket, a terek potenciálját. Elektromos tér potenciálkülönbségekb˝ol adódik. Ha az egész világegyetem 220 voltos potenciálon lenne, senki sem venné észre létezését. Hasonló módon nem vesszük észre a skalár tereket sem. Betöltik a Mindenséget a skalár terek, mindenhol jelen vannak és befolyásolják az elemi részek tulajdonságait. Az elektrogyenge kölcsönhatás elméletének skalár részecskéit Higgs-részecskének nevezik. Háromféle is kell hogy legyen bel˝olük, pozitív, negatív és semleges elektromos töltés˝u változatai vannak. Felfedezésük a CERN LHC (Large Hadron Collider) gyorsítónál várható, ez a világ legnagyobb gyorsítója. Már bizonyos, hogy a Higgs részecske tömege a W és Z részecskék tömegénél is nagyobb. Éppen azért nagy a W és a Z részecskék tömege, mert kölcsönhatnak a Higgs-részecskéknek megfelel˝o terekkel. Azért nincs a fotonnak tömege, mert nincs ilyen kölcsönhatása. Felteszik, hogy a világegyetem fejl˝odésének legelején valamennyi részecske tömeg nélküli volt. Tömeggel rendelkez˝o részecskék, mint az elektron is, a világegyetem tágulásának egy igen kezdeti szakaszában, a skalár terekkel kölcsönhatva nyertek tömeget.
5.1. Nagy egyesített elméletek A nagy egyesített elméletek kiindulópontja az, hogy az elektrogyenge valamint a kvantumszíndinamikai elméletek szerkezete igen hasonló. Lehetséges olyan modellt készíteni, amelyben az elektromágneses, gyenge és er˝os kölcsönhatási folyamatok egyetlen alapvet˝o kölcsönhatásként tárgyalhatóak. Ez a leírás a kvarkot és a leptont egyetlen részecske két különböz˝o változataként fogja fel és új jelenséget, a kvarklepton átmenetek létezését is megjósolja. Két kvark kölcsönhatásának eredményeképpen egy lepton és egy ellenkvark is keletkezhet. A kölcsönhatás közvetít˝oje az ún. X-részecske, tömege a proton tömegének kb. 1016 -szorosa. A keletkezett ellenkvark a megmaradt kvarkkal mezonná egyesül, így a folyamat eredményeképpen a proton leptonra és mezonra bomlik. Ha ez a fajta kölcsönhatás létezik, akkor a proton sem örök, elbomolhat. Az egyesített elmélet az elektrogyenge egyesítéshez szükséges skalár tér mellett feltételezi két újabb skalár tér létezését is. A nagy egyesített elmélet a rendkívül kicsiny, körülbelül 10−29 centiméteres méreteken belül írja le a jelenségeket. Ez akkor válik lényegessé, ha a kölcsönható részecskék ilyen vagy ennél kisebb távolságra kerülnek egymáshoz. Akkor bomolhat el a proton, ha a protonon belül két kvark ennyire megközelíti egymást. Ennek a valószín˝usége roppant kicsiny, úgyhogy a proton elbomlásának lehet˝osége csaknem kizárható. Ilyen eseményt eddig nem sikerült megfigyelni, habár hatalmas kísérleti berendezéseket építettek és m˝uködtettek a proton bomlásának kimutatatására. 24
Mindeddig ugyan nem sikerült megfigyelni proton bomlását, de ez még nem bizonyítja, hogy a nagy egyesített elmélet alapfeltevése hibás lenne. Lehetséges, hogy a proton ugyan elbomolhat, de annyira kicsiny a bomlás valószín˝usége, hogy jelenlegi mér˝oberendezések alkalmatlanok kimutatására. A proton bomlásán kívül más, az egyesített elmélet által jósolt eredmény a jelen körülmények között nem ellen˝orizhet˝o. Ilyen vizsgálatokhoz a korai, az o˝ srobbanást követ˝o 10−40 −10−35 másodpercben létez˝o, 10−30 −10−25 cm átmér˝oj˝u világegyetem az egyetlen alkalmas hely. Ezért az egyesített elméletek ellen˝orzése a világegyetem kezdeti fejl˝odését leíró modellekb˝ol kapott eredmények és a világegyetem megfigyelhet˝o jellemz˝oinek összevetésével végezhet˝o el. A nagy egyesített elméletek a négy kölcsönhatás közül háromnak, az elektromágneses, er˝os és gyenge kölcsönhatások egyesített leírását adják meg. Kívülmarad a kereten a negyedik, a gravitációs kölcsönhatás. Kvantumgravitáció. Amint tárgyaltuk, a térb˝ol nagyon kis id˝otartamra részecske-ellenrészecske párok pattanhatnak ki, amelyek nagyon gyorsan elt˝unnek. Keletkezésüket a kvantummechanika törvényei szabályozzák, ezek megfogalmazásához feltételezik, hogy a térid˝o rögzített. Ha a kipattanó részecskék létezésének id˝otartama nagyon kicsiny, a kipattanó részecskék tömege igen nagy lehet. Viszont a kipattanó nagyon nagy tömeg megváltoztatja maga körül a térid˝o szerkezetét, ezzel megváltozik a térid˝o görbülete, azaz érvénytelenné válik a rögzített térid˝oben megfogalmazott kvantummechanika. De a nagy tömeg kipattanásakor érvénytelenné válik az általános relativitáselmélet is, amely feltételezi, hogy a térid˝o görbületét meghatározó tömegek nagysága nagyon kicsiny id˝oszakokon belül nem változik túl gyorsan. Ennélfogva nagyon kicsiny id˝otartamokon és távolságokon belül a kvantummechanika és általános relativitáselmélet feltevései kölcsönösen kizárják egymást, mindkét elméleti leírás, alapfogalmaival, a térrel és id˝ovel együtt alkalmazhatatlanokká válnak. Ezt a nagyon kis távolságot rp = 1.62∗10−33cm-t Planck hossznak, a nagyon kis id˝ot, tp = 5.31 ∗ 10−44 másodpercet Planck id˝onek nevezik. Az ilyen nagyon kicsiny távolságok, Planck id˝o és hossz tartományában új fogalmak, törvényszer˝uségek alkotására van szükség, melyekkel egyesíteni lehet a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet nyújtotta leírásokat. Az ilyen egyesített elméletet kvantumgravitációnak nevezik. Eddig még nem dolgoztak ki megbízhatóan ellen˝orizhet˝o kvantumgravitációs elméletet. Ennek hiányában csak a másodperc egy igen kicsiny töredékét˝ol kezdve, a Planck id˝o eltelte után van szilárdabb alapokon nyugvó leírásunk arról, mi történhetett kezdetben.
5.2.
Világegyetemünk fejl˝odésének hajtóereje
Nézzük meg, mit mond a természettudomány a magukat szervezni, fenntartani képes rendszerekr˝ol. Vannak szigorúan érvényes természettörvények, ilyenek az energiamegmaradás valamint más megmaradási tételek és csak olyan folyamatok játszódhatnak le, oly rendszerek létezhetnek, amelyekre ezek teljesülnek. De hogy az alaptörvények által megengedett folyamatok közül ténylegesen melyek zajlanak le, miként fejl˝odik a világ, a h˝otan tételei szabályozzák. Ezek a kiegyenlít˝odésre való törekvést fogalmazzák meg, kimondva, hogy az id˝o múlásával a különböz˝o helyek közötti h˝omérsékleti, nyomásbeli, feszültségbeli és más hasonló különbségeknek csökkenniük kell, egészen a teljes kiegyenlít˝odésig. Ezek a különbségek egyúttal a különböz˝o helyek közötti helyzeti energiakülönbségeknek felelnek meg. Áramlásokban egyenlít˝odnek ki a h˝omérsékleti vagy egyéb különbségek, ezek során munka végz˝odik. Ezért a kiegyenlít˝odés folyamán a teljes energia munkavégzésre alkalmas része egyre csökken, mert az eközben munkavégzésre alkalmatlan energiává szóródik, oszlik szét, darabolódik fel. Mindezt a h˝otan II. f˝otétele tömören úgy foglalja össze, hogy egy folyamat csak akkor mehet végbe, ha közben a munkavégzésre alkalmas energia részaránya csökken. Továbbá olyan folyamatokat részesít a h˝otan el˝onyben, amelyek gyorsabbá és teljesebbé teszik a kiegyenlít˝odést, azaz hamarabb használják el, szórják szét a munkavégzésre alkalmas energiát. Ezt az elvet a legnagyobb teljesítmény elvének is nevezik, eszerint egy adott id˝opontban az a folyamat a legvalószín˝ubb, amelynek során a lehet˝o legtöbb munkavégzés történik.
25
Bár a II. f˝otétel teljes kiegyenlít˝odéshez, az energiakülönbségek elt˝unésére vezet, ez nem azt jelenti, hogy a különbségek mindenhol egyszerre, fokozatosan csökkennének. Ellenkez˝oleg, a h˝otan tételei serkentik az olyan, összetettebbé fejl˝od˝o, energiában gazdag, energiafaló részrendszerek kialakulását, növekedését és szaporodását, melyek felépüléséhez és m˝uködéséhez több munka végzése szükséges, mint más lehetséges folyamatok lezajlásához. Ezek a részrendszerek éppen azért jöhetnek, jönnek létre, hogy minél gyorsabban, mennél több munkavégzésre alkalmas energia használódhasson el és ezáltal a rendszer egészére teljesebb és gyorsabb legyen a kiegyenlít˝odés. Minél összetettebb a rendszer, kialakulásához és m˝uködéséhez annál több energiára lehet szükség. Még összetettebbé fejl˝odnek, ha ezzel több energiához juthatnak. Eközben emésztik a környezetüket, mert elragadják annak munkavégzésre alkalmas energiáit. M˝uködésük körfolyamatokra, ezek összekapcsolódására épül. Akkor sikeres a szervez˝od˝o rendszer, ha maradéktalanul ki tudja használni a környezet energiaforrásait, de csak annyira, hogy azok megújulhassanak. Miután a szervez˝od˝o rendszerek elhasználták az összes munkavégzésre alkalmas energiát, összeomlanak. Energiafaló részrendszerekkel a teljes kiegyenlít˝odés jóval hamarabb lezajlik, mint nélkülük.
6. Kezdetek Roppant méretével és méltóságával a csillagos ég mindig is leny˝ugözte a felfelé tekint˝o embert. Évezredeken át adott és ad ma is munkát az égitestek, a csillagok és bolygók mozgásának vizsgálata, értelmezése. Kopernikusz óta tudhatjuk, a Föld nem tekinthet˝o a Mindenség középpontjának. Sokkal jobban leírhatjuk és megérthetjük a bolygók mozgását, ha feltételezzük, hogy a Nap tartja o˝ ket maga körül pályájukon. Newton felismerte, hogy az égi mozgások a tömegvonzási er˝ovel értelmezhet˝ok. Ezzel az er˝ovel tudjuk leírni és megérteni a bolygók pályáinak milyenségét, ez az er˝o hat az égbolt csillagai között is. Newton végtelen világegyeteme. Tudjuk, a tömegvonzás egyetemes, minden tömeg között fellép˝o, ható er˝o, minden tömeg vonz minden más tömeget. Newton felismerte, hogy ebb˝ol a csillagos égre általános következtetéseket kell levonnunk. Newton elgondolkodott azon, milyen módon írható le a világegyetem egésze, ha a rendszert alakító, vezérl˝o er˝o a tömegvonzás. Miképpen érthet˝o meg az, hogy az égbolt csillagai egymáshoz képest mozdulatlannak látszanak, tehát a Mindenség állandó állapotú, idegen szóval sztatikus. Ugyanis a csillagászok az ókori megfigyelésekt˝ol fogva ilyennek látták az csillagos eget. (Most csak zárójelben jegyezzük meg, csupán 1929 óta tudhatjuk azt, hogy a világegyetem nem állandó állapotú.) Mivel a tömegvonzás valamennyi csillag között fellép, az égbolton álló csillagok mozdulatlansága Newton számára eleinte érthetetlen volt. Ha most állnának is, kölcsönös vonzásuk hatására meg kell kezdeniük az egymás felé való mozgást. Id˝ovel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, végül pedig egymásba, a csillagok összessége által alkotott rendszer tömegközéppontjába kellene zuhanniuk. Ezért a Mindenség állandónak látszó állapota magyarázatra szorul, amit Newton a következ˝oképpen adott meg. Azért nem mozognak egymás felé a csillagok, mert valamennyi csillagot minden egyes irányból egyenl˝o er˝o vonz. Egyetlen csillag sem mozdulhat el, mert mindenfelé vannak szomszédos csillagok, amelyek ugyanakkora er˝ovel húzzák minden egyes irányba. Arra utal a csillagok mozdulatlansága, hogy az egyes csillagokra ható összer˝o nagyjából nulla. Ez csak akkor lehetséges, ha az eget mindenhol, minden irányban egyenletesen töltik ki a csillagok. Ennek van egy meglehet˝osen súlyos következménye. Ha a fenti érvelés igaz, a csillagokkal egyenletesen betöltött égboltnak térben minden irányban végtelennek kell lennie. Sehol sem lehet széle, mert akkor a peremen lév˝o csillagokra csak befelé húzó er˝ok hatnának és elkezdenének befelé mozogni. Ezért el˝obb vagy utóbb a tömegvonzás valamennyi csillagot mozgásba hozná és egy id˝o után az összes csillag a világegyetem tömegközéppontjába zuhanna. Newton feltevése, a végtelen és állandó állapotú világmindenség hosszú évszázadokra a csillagászati tudás alaptételévé vált. Végtelen Mindenség és Olbers paradoxona. Bár a térben és id˝oben végtelen világmindenség gondolatát általánosan elfogadták, voltak arra utaló jelek, hogy az állandó, örök és végtelen Mindenség képzete 26
ellentmondásokra vezethet. Hogyan is lehetne sötét az éjszakai égbolt, ha a végtelen sok csillag egyenletesen tölti ki a végtelen teret? Földi hasonlatként képzeljük el, egy rengeteg erd˝oben vagyunk. Bárhová nézünk, csak fát látunk. Ha kisebb erd˝oben nézünk körbe, akkor a fák között átlátva meglátnánk az erd˝o szélét. Olbers paradoxona err˝ol szól. Ha a Mindenség térben és id˝oben végtelen, és a világmindenségben a csillagok eloszlása egyenletes, a végtelen sok csillag fénye be kell hogy töltse a teljes látóteret. Ekkor az éjszakai égbolt bármely része úgy ragyogna, mint a Nap. Nem lehetne az égen fekete folt a rengeteg sok csillag miatt. Bárhová is néznénk, valahol messze pont arrafelé is kellene lennie csillagnak. Olbers paradoxona akkor oldható fel, ha feltételezzük, a világegyetem térben véges, ezért az égboltot csak részben "fedik" le a csillagok. Továbbá a csillagok sem élnek örökké, keletkeznek és elmúlnak. Csak azokat látjuk, amelyek éppen olyan életszakaszukban vannak, hogy fényük eljuthat hozzánk. Ma már tudjuk, hogy a világegyetem csak egy véges térrészéb˝ol juthat el hozzánk a csillagok fénye. Továbbá a csillagok élete is véges, nem világíthatnak örökké. Ez utóbbi jó példa arra a nagyon általános elvre, hogy örök világegyetem és a benne folyamatosan létez˝o, megfordíthatatlan természeti folyamatok nem férnek össze. Egy örök világegyetemben a csillagok már végtelen id˝ovel ezel˝ott kialakultak és kiégtek volna. De világegyetemünk b˝ovelkedik megfordíthatatlan folyamatokban. Inkább egy egyszer felhúzott, lassan lejáró órára hasonlít. Azaz volt kezdete. Egészen a 20. század elejéig feltételezték, hogy a világegyetem a Tejútrendszerrel azonos és hogy a Naprendszer a Tejútrendszer központja. De a nagyobb távcsöveket felhasználó megfigyelések egyre pontosabb eredményekre vezettek. Kb. 1920-ra derült ki, hogy a Nap nincs a Tejútrendszer közepén. Amíg az égi távolságok mérése nem volt elég pontos, nem tudták eldönteni, hogy az egyes csillagködök a Tejútrendszerhez tartoznak-e vagy sem. Miután a távolságok mérése az 1920-as években megbízhatóbbá vált, kiderült, az ég csillagai halmazokba, csomókba tömörülnek. Ezeket a csillaghalmazokat csillagvárosoknak, idegen eredet˝u szóval galaxisoknak nevezik. Tejútrendszerünk is egy ilyen csillagváros.
6.1. Égi távolságok mérése Viszonyításokon alapul az égi távolságok mérése, ennek során azonos valódi fényesség˝u csillagokat megfigyelve meg tudjuk mondani, hogy egymáshoz képest milyen távolságra vannak. Ahhoz, hogy pontos távolságokat tudjunk mondani, legalább néhány égitest távolságát pontosan meg kell mérnünk. El˝oször a viszonyításon alapuló módszert ismertetjük, majd foglalkozunk az azonosnak mondható csillagok fajtáival. Fényesség és távolság. Az égi távolságok becslése a csillagok egymáshoz képesti fényességének meghatározásán alapul. Ha a csillagok mind azonos fényesség˝uek lennének, akkor a fényességükb˝ol pontosan meg tudnánk állapítani távolságukat. Minél messzebb van egy világító test, annál halványabbnak látjuk. Egy világító test látszólagos fényessége a test távolságának négyzetével fordítottan arányos. Gondoljunk példaként arra, hogy teljes sötétségben mint határozhatnánk meg egy ég˝o gyertya távolságát. Ehhez kell egy vele azonos, ám ismert távolságra fekv˝o ég˝o gyertya. Ennek fényét hasonlítjuk össze az ismeretlen távolságra lév˝o gyertya fényességével. Ha a távolabbi gyertya fényessége a közelebbinek századrésze, akkor a távolabbi gyertya tízszer akkora távolságra van, mint a közelebbi. Ezért ha a test valódi fényességét valahonnan ismerjük, akkor a látszólagos és valódi fényesség arányából a test távolságát pontosan meg tudjuk állapítani. Távolságmérés égi háromszögekkel. A háromszögelés a földi térképészet jól ismert módszere. Ha az ismert hosszúságú szakasz két végér˝ol megmérjük, milyen szög alatt látszik t˝olük a távoli tárgy, akkor a háromszög három adatából - egy oldal és két szög - meghatározhatjuk az adott tárgy távolságát. Minél nagyobb az ismert távolság és mennél pontosabbak a szögmérések, a mért távolság annál pontosabb. Ezzel a Hold távolsága is megmérhet˝o, egy adott id˝opontban két távoli, kb. pár száz kilométerre lév˝o megfigyel˝o egyszerre méri meg, mekkora szög alatt látja a Hold közepét. Ha bolygó távolságát akarjuk meghatározni, 27
akkor, mivel azok jóval messzebb vannak, mint a Hold, a két megfigyel˝onek különböz˝o földrészekr˝ol kell egyid˝oben a bolygó szögállását megmérni. A Mars távolságát 1671-ben határozták meg. Egy megbeszélt éjszaka adott id˝opontjában a két megfigyelési pont Párizsban és a dél-amerikai Francia-Guyana területén volt. Még a közelebbi csillagok is nagyon messze vannak a háromszögeléses módszer számára. Ilyenkor a felhasznált ismert távolság a Föld Nap körüli pályájának átmér˝oje lehet. Adott csillag távolsága úgy határozható meg, hogy hathavonta megfigyeljük az égbolton való látszólagos elmozdulását. Azért láthatjuk máshol a csillagot, mert a Föld keringési mozgása miatt máshonnan, a Föld pályájának átellenes pontjáról nézzük o˝ ket. Ismerve a Föld pályájának átmér˝ojét, ami durván 17 fénypercnyi, a két észlelési szög különbségéb˝ol a háromszög összefüggéseit alkalmazva a csillag távolsága kiszámítható, lásd az 15. ábrát.
15. ábra. Égi távolságmérés háromszögelés segítségével. Más szög alatt látjuk a csillagot, ha a Föld pályájának átellenes pontjáról nézzük. A Föld pályájának átmér˝ojéb˝ol és a két észlelési szög különbségéb˝ol a csillag távolsága kiszámítható. Ezzel a háromszögeléses módszerrel a 20. század végéig csupán néhány, nagyon közeli csillag távolságát sikerült megállapítani. Ugyanis a légköri zavarok a szögmérés pontosságát komolyan rontják. Ám a 20. század végén, a HIPPARCOS m˝uhold felbocsátásával nagyot javult a helyzet, hiszen a világ˝urb˝ol végzett mérésekben a légköri bizonytalanságok nem zavarnak. Ezzel a m˝uholddal kb. 100 ezer csillag távolságát mérték meg nagyon nagy pontossággal. Így is csak a Tejútrendszer csillagainak egy milliomod részére tudjuk a pontos távolságot megadni. Az így megmért csillagtávolságok átlaga kb. 1000 fényév. 2009 márciusában bocsájtották fel a KEPLER m˝uholdat, hogy ugyanezen csillagok távolságát még pontosabban megmérhessék. Ezeket az adatokat végül is arra lehet majd felhasználni, hogy a világegyetem életkorát a jelenleginél még pontosabban határozhassuk majd meg. Változó csillagok. Pontosabb távolságméréshez hatalmas segítség az ún. változó csillagok megfigyelése. Ütemesen felfúvódó és összehúzódó test a változó csillag, a be- és kilégzés lüktetésére hasonlító csillagrezgést végez. Ilyen rezg˝o mozgás a Napot is jellemzi, csak ez nem felt˝un˝o, mert a vele járó változás kicsinyke. Akkor a legfényesebb a változó csillag, amikor összehúzódott. Leghalványabb, amikor burka a legnagyobbra tágul. Fényességváltozásuk ütemideje egy naptól ötven napig terjedhet. Valódi fényességük a Nap fényességének 300 és 26 ezerszerese körül mozog. Minél fényesebb egy változó csillag, annál lassabban változik. Ezt az összefüggést a 20. század elején a Kis-Magellán felh˝oben található nagyszámú változócsillag megfigyelésekor vették észre. Ha a csillag rezgésére gondolunk, ez érthet˝o is. Minél nagyobb egy rezg˝o test, annál hosszabb ideig tart, amíg egyet rezeg. Mint ahogyan kutya ugatásából meg tudjuk állapítani, kiskutya ugat-e vagy nagykutya. Egy kiskutya magas, nagy rezgésszámú, kis rezgésidej˝u hangon ugat, mert rövid a torka. Mély hangon, kis rezgésszámmal, nagy rezgésid˝ovel ugat a nagy kutya, mert hosszú a torka. Így értelmezhet˝o a változó csillag fényessége és rezgésideje közötti összefüggés is. Végeredményben a változó csillag valódi fényessége a rezgésid˝o mérésével meghatározható. Azután a csillag valódi és mért fényességének viszonyából a csillag távolsága kiszámítható. Egy csillagváros távolságát a benne látható változó csillagokat megfigyelve határozhatjuk meg. Egészen addig alkalmas a módszer csillagvárosok távolságának mérésére, amíg a távolabbi csillagváros változó csillagai még felismerhet˝oek. 28
Változó csillag távolságának megadásához az is kell, hogy viszonyítási alapként legyen ismert távolságú, kb. ugyanolyan változó csillagunk. Ennek a fényességét használva az összehasonlításhoz pontosabb távolságadathoz juthatunk. Ezért - gondoljunk a fenti példánkban a távolság kiszámításához szükséges ismert fényesség˝u és távolságú gyertyára - legalább néhány változó csillag távolságát pontosan ismerni kell. Egészen az 1980-as évekig nagyon kevés ilyen, viszonyításként használható változó csillagot ismertünk. Mára a HIPPARCOS m˝uholdnak köszönhet˝oen számos változó csillagnak van meg a pontos távolsága. Ennek köszönhet˝oen az égi távolságok meghatározása ma már sokkal szilárdabb alapokon nyugszik. Távolságok becslésekkel. Távolabbi, 30 millió fényévnél messzebb lév˝o csillagvárosok változó csillagai mai távcsöveinkkel már nem ismerhet˝ok fel. Ilyenkor a csillagváros méretéb˝ol és a csillagváros egészének fényességéb˝ol következtethetünk távolságukra. Minél kisebbnek látszik a csillagváros átmér˝oje és minél halványabb a fénye, annál messzebb van t˝olünk. Ez a módszer már kevésbé megbízható, ugyanis a csillagvárosok mérete és így fényessége is er˝osebben eltérhet az átlagostól. Ezért ezzel az eljárással a fényesebb csillagvárosok távolságát kisebbeknek, a halványabb csillagvárosok távolságát nagyobbaknak mérjük. Távolságmérés Ia szupernóvákkal. Nemrég, a kilencvenes évtizedben sikerült új, megbízható távolságmérési módszert kidolgozni, amely az ún. Ia (1a) típusú szupernóva megfigyelésén alapul. Kés˝obb részletesen tárgyaljuk, a szupernóvák csillagok robbanásának felelnek meg, aminek során a csillag fényessége id˝olegesen annyira megn˝o, hogy az a csillagot tartalmazó csillagváros fényét is elnyomhatja. Csak rövid ideig, néhány hétig tart a felfényesedés. Az Ia szupernóva a felfénylési idejének hosszával azonosítható, ez ugyanis a leghosszabb ideig fényl˝o szupernóva. Ismert az Ia szupernóva valódi fényessége, a látszólagos és valódi fényesség viszonyából pontosan meg tudjuk mérni a távolságot. Ezzel a módszerrel nagyon távoli, akár tízmilliárd fényévre lév˝o csillagvárosok távolsága is pontosan meghatározható.
6.2. Színképek A világegyetemr˝ol tudottak forrása a hozzánk érkez˝o sugárzások. Korábban a Mindenséget csak a látható fény tartományában vizsgálhattuk. Ennek oka nemcsak az eszközök hiánya, hanem az is, hogy a Föld légköre a világ˝urb˝ol hozzánk érkez˝o sugárzások igen nagy részét elnyeli. Most el˝oször röviden felelevenítjük azt, amit a sugárzásokról tudnunk kell. Elektromágneses színkép. Elektromágneses sugárzás a fény is, azok közül a legismertebb, merthogy a szemünkkel látható hullámhossztartományból érkezik. Valamennyi elektromágneses sugárzás, akárcsak a fény, azonos sebességgel, a fény sebességével terjed. Minél nagyobb a sugárzás hullámhossza, annál kisebb a rezgésszáma. A sugárzás energiája rezgésszámával arányos. A látható fény hullámhosszai a 400700 nanométeres tartományban vannak, ez a a szivárvány színeit tartalmazza. Napfényt üvegb˝ol készült háromszöggel tudunk színeire bontani. A kisebb hullámhosszú, nagyobb energiájú határon az ibolyaszín látható, a nagyobb hullámhosszú, kisebb energiájú határt vörösnek látjuk. Haladjunk a fényt˝ol az alacsonyabb energiájú sugárzások, azaz a növekv˝o hullámhosszak felé. El˝oször az infravörös tartomány következik, ez a 700 nanométert˝ol a milliméteres hullámhosszakig terjed, ami a molekularezgések energiatartományának felel meg. Milliméteres hullámhossztól 10 centiméterig terjed a mikrohullámok tartománya. Mikrohullámú süt˝oink a 12 centiméteres tartomány körül m˝uködnek. 10 centimétert˝ol ezer méterig tart a rádióhullámok tartománya. Egy FM adás átlagos hullámhossza 3 méter, a TV sugárzás hullámhossza 2 méter, a középhullámú átlagos hullámhossz 300 méter. A kilométernél hosszabb hullámhosszú elektromágneses hullámok a nagyon alacsony rezgésszámok tartományába esnek. Ha a látható fénynél alacsonyabb hullámhosszak felé haladunk, el˝oször az ibolyántúli tartományba jutunk, ami nanométert˝ol a 400 nanométerig húzódik. Ibolyántúli sugárzás az atomok küls˝o héjaiban történ˝o átmenetek során keletkezik. Majd jön a röntgensugarak tartománya, ami az ezred nanométert˝ol (pikométer) 29
a nanométerig tart. Röntgensugár az atomok bels˝o héjaiban történ˝o átmenetekben bocsátódik ki. A pikométernél kisebb hullámhosszú sugárzásokat gamma sugárzásnak nevezzük, ezek atommagok átalakulásai során keletkeznek. Érdemes még megemlítenünk, ezt kés˝obb részletesebben is tárgyaljuk, hogy a különböz˝o h˝omérséklet˝u tárgyak más-más hullámhosszakon sugároznak. Testünk h˝osugárzása f˝oleg a 10 mikrométeres tartományba esik, ez infravörös sugárzás.
16. ábra. Bolygónk légkörének sugárzás-elnyelése mint a hullámhossz függvénye. Fel van tüntetve, adott hullámhosszat mely gázok molekulái nyelik el. A nagyobb energiájú ibolyántúli sugárzásokat az oxigén és ózon teljesen elnyeli. Jól látható a kb. 300-700 nanométeres sáv, ahol alig van elnyelés. Nem csoda, hogy ide esik a látható fény sávja. Efölött az infravörös tartományban a víz és a széndioxid elnyel˝o hatása tartja vissza a napsugárzást. Ezek a f˝o üvegházhatású gázok, lásd kés˝obb a 9.3. szakaszban. Bolygónk légköre a látható tartományon kívül alig ereszt át másfajta sugárzást, lásd a 16. ábrát. Korábban, a m˝uholdakra telepített m˝uszeres vizsgálatok el˝ott a mérések emiatt csak egy nagyon sz˝uk hullámhossz tartományra szorítkozhattak. Viszont a Mindenségben történtekr˝ol szinte minden hullámhossztartományból kaphatunk fontos adatokat. A m˝uholdakra telepített m˝uszerek az utóbbi két évtizedben nagyon sok új adatot szolgáltattak és egyre több új adatot kapunk. Csaknem a teljes elektromágneses tartományon, a rádióhullámok, mikrohullámok, infravörös, ibolyántúli, röntgen és gamma sugárzás tartományában folynak már m˝uholdas vizsgálatok. Maga a Hubble u˝ rtávcs˝o pedig a látható tartományban ad nagyon pontos adatokat hiszen az u˝ rbeli megfigyelést a légköri zavarok nem befolyásolják. Manapság kezdik a különböz˝o módon mért adathalmazok egységes szempontok alapján rendszerezni, így az azonos égi térségekre másmás hullámhossz tartományokban mért adatok könnyen hozzáférhet˝ové válnak, nem kell o˝ ket különböz˝o adatbázisokban keresni. Csillagok színképe. Nem pusztán a csillag fényességét, hanem a csillagból kibocsátott fény összetételét, a csillag színképét is tanulmányozhatjuk. Minél magasabb egy test h˝omérséklete, annál nagyobb energiákon, azaz magasabb rezgésszámokon sugároz. A test h˝omérséklete miatt kibocsátott sugárzás a szivárvány színeinek megfelel˝o színes sávokból álló folytonos színképet alkot és ez a színkép a sugárzást kibocsátó test h˝omérsékletének függvénye, lásd a 17. ábrát. Ezt az eloszlást h˝omérsékleti sugárzásnak nevezzük. Mind a tartomány helyzete, mind alakja függ a sugárzó test h˝omérsékletét˝ol. Olyan szín˝u a csillag, amilyen színtartományban a leger˝osebb a sugárzása. Minél magasabb a csillag h˝omérséklete, a csillag annál rövidebb hullámhosszakon sugároz. Sárga fény˝u Napunk h˝omérséklete kisebb, mint 6000 Kelvin, a hidegebben sugárzó csillagok vörösek, a forróbb csillagok fehérnek vagy kéknek látszanak. Vonalkódszeru˝ mintázat színképekben. Ha alaposabban megvizsgáljuk egy csillag színképét, a h˝omérsékleti sugárzásnak megfelel˝o folytonos eloszlásban fekete vonalak sokaságát vehetjük észre. Ezek a vona30
17. ábra. Adott h˝omérséklet˝u test sugárzásának hullámhosszeloszlása, a 3000 Kelvin, 4000 Kelvin és 5000 Kelvin h˝omérséklet˝u testek sugárzásának színképei láthatók. A vízszintes tengelyen a nanométerben mért hullámhosszak, a függ˝oleges tengelyen az adott hullámhosszon sugárzott fotonenergia van felmérve. 500 nanométer környékén a látható fény tartománya van feltüntetve, ha színes az ábra, itt láthatjuk a szivárvány színeit. lak nagyon hasonlóak a manapság a kereskedelemben használt vonalkódokhoz, egyfajta jellemz˝o mintázatot képeznek. Azért mutatkoznak vonalak a csillagok színképében, mert a csillag küls˝o burkát alkotó gázok bizonyos hullámhosszakon elnyelik a csillagfelszínr˝ol kisugárzott fényt. Azaz a színképben bizonyos hullámhosszak hiányoznak, ezeknek helyén látjuk a fekete vonalakat. Foton elnyelésekor egy atomi elektron alacsonyabb energiájú atomi pályáról magasabb energiájú atom pályára gerjeszt˝odhet fel. Mivel az atomi pályák energiái csak meghatározott, pontos értékeket vehetnek fel, gerjesztéskor csak olyan fotont nyelhet el az atom, amelynek energiája éppen két atomi pálya közötti energiakülönbséggel egyenl˝o. Minden egyes atomban igen sok elektronpálya található és az elektronpályák energiái atomonként mások. Ezért egy atom színképében nagyon sok fekete vonalat észlelhetünk. Az atomi átmenetek energiái, így a az egyes atomok színképvonalainak helyzete minden atomra más és más. Azaz a színképet jellemz˝o vonalas mintázat az atomra jellemz˝o. Ezért a csillag színképének vonalas mintázatát tanulmányozva azonosíthatjuk a csillagban lév˝o kémiai elemeket.
18. ábra. Nap színképe a 3900-4000 Angström közötti hullámhosszak tartományában. El˝oször a Nap színképét tudták alaposabban tanulmányozni, a Nap színképének egy kis részletét lásd a 18. ábrán. Majd a Nap színképét a csillagok színképével összehasonlítva megállapították, hogy a Napban és a csillagokban ugyanazok az elemek találhatók. Anyaguk túlnyomórészt hidrogénb˝ol és héliumból áll. Ráadásul az egyes elemekre vonatkozó színképvonalak viszonylagos er˝osségéb˝ol azt is meg lehet mondani, hogy a csillag felszínén található gázok milyen arányban vannak ott jelen.
31
Színképvonalak eltolódása. Ha a sugárzó atom mozog, a megfigyel˝ot˝ol távolodik, vagy ahhoz közeledik, akkor az általa sugárzott fény hullámhossza a megfigyel˝o számára más lesz, azaz máshol látja a színképvonalakat. Ha az atom távolodik, a színképvonalak hullámhossza növekszik, ekkor a fény színe a vörös szín felé tolódik el. Ha a sugárzó atom közeledik, akkor a színképvonalak hullámhossza csökken, ekkor a fény színe a kék felé csúszik. A színképvonalak eltolódásának mértékéb˝ol pontosan kiszámolható, hogy a fényforrás mekkora sebességgel mozog. Ha a csillag felénk tart, akkor kékeltolódást, ha távolodik, vöröseltolódást észlelünk. A vonaleltolódás mértékéb˝ol meg tudjuk határozni a csillag távolodásának a sebességét. Ha egy csillagváros forog, akkor a forgás közben felénk mozgó részét kékebbnek, a t˝olünk távolodó részét vörösebbnek látjuk. Ebb˝ol meghatározhatjuk a csillagváros forgássebességét. Kett˝os csillagok esetén - ahol két csillag egymás körül kering - meghatározhatjuk az egyes csillagok keringési sebességét. Ez utóbbi adatból meg tudjuk állapítani a kett˝os csillagot alkotó két csillag tömegének arányát.
˝ 6.3. Osrobbanás
19. ábra. Nátrium színképvonalainak helyzete a 400-700 mikron közötti tartományban a Nap, lásd legalul és különböz˝o sebesség˝u, egyre messzebb lév˝o, ezért kisebbnek látszó csillagvárosok színképében. Bár a Nap és a csillagvárosok anyaga túlnyomórészt hidrogénb˝ol és héliumból áll, van bennük kevés nátrium is. Annál kisebbnek látszik a csillagváros, minél messzebb van. Látható, minél messzebb van egy csillagváros, annál jelent˝osebb a nagyobb hullámhosszak, azaz a vörös felé való vonaleltolódás. A színképvonalak eltolódásából a csillagvárosok távolodási sebessége kiszámítható. Edwin Hubble [habl] 1929-ben fedezte fel, hogy a csillagvárosok színképe vöröseltolódást mutat, ami azt jelenti, hogy csillagvárosok távolodnak t˝olünk. Csillagvárosonként más és más lehet a vöröseltolódás mértéke. Minél halványabb egy csillagváros fényessége, azaz minél távolabb van a csillagváros, annál inkább a vörös felé tolódnak el a színképvonalai, lásd a 19. ábrát. Hubble törvénye szerint a csillagvárosok távolodásának v sebessége a t˝olünk való r távolsággal egyenesen arányos, v = Hr ahol H a Hubble állandó, lásd az 20. ábrán. Hubble felfedezése azzal magyarázható, hogy a Mindenség tágul. Nehéz elképzelnünk a Mindenség tágulását. Nincs kiindulópontja, azaz nincs olyan rögzített háttér, amihez képest a tágulást leírhatnánk. Nem létezik a ’tovább’ amibe a világegyetem tágulhatna. Ugyan világunk tágulását nem tudjuk elképzelni, de a kétdimenziós eset, a felület hasonló viselkedése segíthet a megértésben. Ekkor a következ˝o képpel írhatjuk le a csillagvárosok megfigyelt viselkedésének és a tágulásnak a kapcsolatát. Képzeljük magunkat felfúvódó léggömb felszínére. Ennek felülete táguló, kétkiterjedés˝u világnak feleltethet˝o meg. Gondoljuk el, a gömb felszínén pöttyök vannak. Észleljük, minden egyes pötty, ami a gömb felszínén van, távolodik t˝olünk. Annál nagyobb a távolodási sebesség, minél messzebb van t˝olünk a megfigyelt pötty. Bár a szomszédságunkban lév˝o pöttyök is egyre messzebb kerülnek, de legjobban, legnagyobb sebességgel a léggömb legtávolabbi, átellenes pontján lév˝o pötty távolodik t˝olünk. Hasonlóan, a világegyetem tágulása esetén sem beszélhetünk központról, arról sem, mibe tágul a világegyetem, hol van 32
20. ábra. A Hubble-törvény: a csillagvárosok távolodási sebessége távolságukkal arányos. A függ˝oleges tengelyre a sebesség, a vízszintes tengelyre a távolság van felmérve. Az egyes pontok a különböz˝o csillagvárosokra mért értékek, az egyenest a mért pontokhoz illesztve kapták meg. a széle. Tágulását a fentihez hasonlóan inkább úgy képzelhetjük el, mintha egy négykiterjedés˝u gömb háromkiterjedés˝u felületén lennénk. De a mindennapokhoz idomult elménk ennek elképzelésére nem képes. Ha a világegyetem tágul, akkor régebben a csillagvárosok közelebb voltak egymáshoz. A H Hubbleállandó mért értéke annak felel meg, hogy jelenleg a világtér egymillió fényéves szakaszára kb. 10 kilométer/másodperc tágulást mérhetünk. Ebb˝ol adódik, hogy a világegyetem életkora 13,73 milliárd év. Megmutatták az általános relativitás elméletéb˝ol, hogy az ilyen táguló világegyetemhez szükségszer˝uen egy kezdeti rendkívül kicsiny, csaknem pontszer˝unek vehet˝o állapot tartozik. Ennyib˝ol lett a mai világegyetem, amely azóta is tágul. Ez a kép az o˝ srobbanás modelljének alapja. Maga a tér tágul. Látható, a világegyetem tágulása összhangban van Einstein általános relativitáselméletének jóslatával, miszerint a világegyetem csak kétféle módon létezhet, vagy tágul, vagy összefelé húzódik. Világegyetemünk tágul. Ne arra gondoljunk, hogy kezdetben robbanás történt, és ez az oka a csillagvárosok távolodásának. Inkább azt kell mondanunk, hogy maga a tér tágul, dagad. Ennek következményeképpen a térben lév˝o tárgyak is távolabb kerülnek egymástól. Mondhatjuk, hogy a csillagvárosokat a táguló tér sodorja magával. Világegyetemünk a kelésben lév˝o mazsolás tésztához hasonlítható. Miközben a tészta dagad, a mazsolaszemek is távolodnak egymástól. Annál gyorsabban, minél nagyobb közöttük a távolság. Csak nagy méretekben vehetjük észre a tér tágulását. Ezt az általános relativitás elméletének segítségével a következ˝oképpen érthet˝o meg. Einstein egyenletei akkor adják a tágulást megoldásként, ha a világegyetemre egyenletes s˝ur˝uségeloszlást tételezünk fel. De a világegyetem nem teljesen egyenletes anyageloszlású, ám ha kiátlagoljuk az egyenetlenségeket, kb. 200 millió fényévnyi él˝u kockákra osztva fel, akkor ilyen léptékben a világegyetem anyageloszlása már valóban egyenletesnek vehet˝o. Kisebb léptékben viszont egyenetlenségek, csomósodások vannak. Nagyobb csomókon belül még kisebb csomósodások találhatók, mint csillagrendszerek halmazai, csillagrendszerek, csillagok, naprendszerek, bolygók. A csomósodások okozta térid˝ogörbület, lásd a 2.2.1. szakaszt, tömegvonzás fellépésére vezet. Ennélfogva az Einstein-egyenletek általános megoldását vizsgálva nagyléptékben a világegyetem tágulása, a csomósodó tartományokon belül viszont a helyi térid˝ogörbületnek megfelel˝o tömegvonzás hatása a meghatározó. Azaz a világegyetem térid˝ogörbülete nagy méretekben a tágulásra, kisebb méretekben tömegvonzásra vezet. A fellép˝o tömegvonzás lassítja a tágulást. Az o˝ srobbanás elmélete nem csupán a csillagvárosok mérhet˝o távolodásán alapul. Ha a világegyetem valaha nagyon kicsiny volt, akkor erre másféle bizonyítékok is utalhatnak. Ilyenek vannak, az o˝ srobbanás megtörténtét a következ˝o megfigyelések is igazolják. Kozmikus háttérsugárzás. Amint a 17. ábrán bemutattuk, a testek, mivel van h˝omérsékletük, sugárzást bocsátanak ki. Annál nagyobb hullámhosszú a h˝omérsékleti sugárzás, minél kisebb a sugárzó test h˝omérséklete. Ha a csillagok színképében mérjük a különböz˝o hullámhosszú sugárzások er˝osségének eloszlását, ebb˝ol meghatározható a csillag felszínének h˝omérséklete.
33
Penzias és Wilson 1964-ben felfedezte, hogy a világ˝urb˝ol a mikrohullámú sávban h˝omérsékleti sugárzás érkezik. Ez a h˝osugárzás id˝oben nem változik és az égboltról mindenfel˝ol jön. Színképe és a h˝osugárzás er˝ossége minden irányból azonos. Ezért kozmikus háttérsugárzásnak nevezik. Hullámhosszai olyanok, mintha azokat egy 2.726±0.001 Kelvin h˝omérséklet˝u test bocsátaná ki, a ±0.001 jelölés a meghatározás hibáját adja meg. Ez azt jelenti, hogy maga a teljes világegyetem 2.726 Kelvinen sugárzó testként viselkedik. Ahogyan a világegyetem tágul, h˝omérséklete folyamatosan csökken. Kétszer akkora távolságokkal jellemzett világegyetemben a h˝omérséklet fele akkora. Azaz korábban, a kisebb világegyetemben a h˝omérséklet magasabb volt. Visszafelé menve az id˝oben eljutunk addig a korszakig, amikor a Mindenség még egészen forró volt. Az o˝ srobbanás óta, az id˝o teltével világegyetemünk úgy viselkedik, mint egy kih˝ul˝oben lév˝o kályha. Világegyetemünk h˝ulését a tágulás a következ˝oképpen magyarázza. Kezdetben, amikor a mindenség h˝omérséklete igen magas volt, terét nagyenergiájú, ennek megfelel˝oen kicsiny hullámhosszú fotonok töltötték ki. Ahogy a világegyetem tere tágult, a hullámhegyek és völgyek közötti hosszak is növekedtek, azaz a fotonok hullámhossza a tér dagadásával n˝ott. Kisebb a hosszabb hullámhosszú fotonok energiája, emiatt a sugárzási tér h˝omérséklete is alacsonyabb. Mostanára a világegyetem tágulásával a fotonok hullámhosszai annyira megn˝ottek, hogy a háttérsugárzás 2.726 Kelvin fokos h˝omérsékletre h˝ult. Életkor, méretek, h˝omérséklet. Ismeretes a mérésekb˝ol, mekkora most a Mindenség tágulásának sebessége, a csillagvárosok átlagos távolsága és a világegyetem h˝omérséklete. Véve a tágulás és h˝ulés viszonyát, ki tudjuk számolni, korábban mekkora volt a világegyetem és milyen nagy volt a h˝omérséklete. Így a Mindenség mérete, h˝omérséklete, életkora egymásból számítható mennyiségek. Mivel a h˝omérséklet egyúttal megszabja a részecskék átlagos mozgási sebességét is, ezáltal meghatározható, a világegyetem története során mikor milyen rendszerek létezhettek. Kezdetben a Mindenség pozitív energiájának nagyobb részét a sugárzási tér tartalmazta. Mára, a tágulás mértékének megfelel˝oen a sugárzási tér energiája elhanyagolható a tömegek jelentette mc2 pozitív energiákhoz képest. Anyagösszetétel. Tudjuk a világ˝urb˝ol érkez˝o sugárzások színképvonalainak tanulmányozásából, hogy a csillagközi anyag és a kialakuló csillagok anyagának f˝o összetev˝oi a hidrogén és a hélium. Más, nehezebb atomok elvétve vannak csak jelen, ezek, majd tárgyalni fogjuk, csak a csillagok belsejében alakulhatnak ki. Bármerre nézünk is a világmindenségben, a Nap, a csillagok, a csillagközi gázok és a csillagvárosok anyagát tanulmányozva, azt kapjuk, hogy az anyag kb. 1/4 része hélium, 3/4 része hidrogén. Héliumot termel˝o atommagfolyamatok csak nagyon magas h˝omérsékleten indulhatnak be. Ez a h˝omérséklet annyira magas, hogy a magfolyamatok ma csak a csillagok belsejében mehetnek végbe. Emiatt a mindenfelé azonosnak mérhet˝o tömegarány a legegyszer˝ubben úgy magyarázható, hogy valaha a teljes világegyetem a maga egészében igen magas h˝omérséklet˝u volt és a forró, kis térfogatú világegyetemben a hélium kialakulás azonos feltételek mellett, egyid˝oben zajlott. Az égitestek életkora jó pontossággal meghatározható a bennük el˝oforduló radioaktív elemek, els˝osorban az U 238 segítségével. Ínnen tudjuk, hogy a legöregebb csillagok kora 10-12 milliárd esztend˝o, ami összhangban van azzal, hogy világegyetemünk kora 13,73 milliárd év. Az o˝ srobbanás elmélete a mai asztrofizika, asztronómia alapmodellje. A kutatók túlnyomó többsége ebben az alaprendszerben fogalmazza meg kérdéseit, ezen belül értelmezi a kísérletek eredményeit. Manapság a Hubble u˝ rtávcs˝o és a többi, m˝uholdra telepített mér˝oberendezés segítségével egyre pontosabb adatokhoz juthatunk. Ezek a folyamatosan érkez˝o eredmények meger˝osítik az o˝ srobbanás elméletének hitelét. Másféle magyarázatok jelenleg nem jelentenek versenytársat az o˝ srobbanás elmélete számára, az egyre inkább alapvet˝o tudásunk részévé válik.
34
Táguló világegyetem jöv˝oje. Felmerül az a kérdés, meddig folytatódik a tágulás. Ugyanis a fellép˝o tömegvonzás fékezi a tágulást, csökkenti annak sebességét. Ha a tágulás sebessége fékez˝odik, elképzelhet˝o, hogy a lassító er˝o hatására a tágulás sebessége egy id˝o után nullára csökken. Ekkor viszont a folyamat megfordul és megindul az összehúzódás. Ennek folyamán a Mindenség a tömegvonzás hatására összeroppan, annyira, hogy a gyorsuló zsugorodás végeredményeképpen egy pontba zuhan. Attól függ a lassító er˝o, a tömegvonzás nagysága, hogy mekkora tömegek között lép fel. Eszerint a világegyetem jöv˝ojét végül is az határozza meg, mekkora a Mindenség tömege. Ismerve a tágulás sebességét, ki tudjuk számolni, milyen nagynak kellene lennie a világegyetemben lév˝o tömegeknek, hogy ezek vonzó hatása a tágulást még éppen ne állítsa le. A világegyetem ilyen módon számolt össztömegét nevezzük a világegyetem kritikus tömegének. E kritikus tömegnek megfelel˝o kritikus atoms˝ur˝uség most 5 hidrogénatom/köbméter. A világegyetem tényleges és kritikus s˝ur˝uségének hányadosára az Ω jelölést használjuk. Ha a világegyetem tömege ennél a kritikus tömegnél kisebb, azaz Ω < 1, akkor a szétrepül˝o tömegek kicsik ahhoz, hogy a közöttük m˝uköd˝o, a kölcsönható tömegek szorzatával arányos er˝o meg tudja fékezni a tágulást. Ha az össztömeg a kritikus tömegnél nagyobb, azaz Ω > 1, akkor a már elég nagy tömegvonzási er˝ok egy id˝o után lefékezik a tágulást. Amint a tágulás megáll, a tömegvonzás hatására beindul az összehúzódás. Ha az össztömeg épp a kritikus tömeggel egyenl˝o, azaz Ω = 1, akkor a tágulás a végtelenségig folytatódik, de sebessége nullához tart. Ezt a háromféle lehet˝oséget két csillagváros átlagos távolságának változásával is szemléltethetjük. Ha Ω < 1, a csillagvárosok egymástól való távolsága állandóan n˝o. Ekkor beszélünk nyílt világegyetemr˝ol. Ha Ω > 1, akkor ez a távolság egy adott legnagyobb érték elérése után csökkeni kezd és id˝ovel elt˝unik. Ekkor a világegyetemet zártnak nevezik. Ha Ω = 1, a két csillagváros távolsága ugyan növekszik, de egy állandó értékhez tart, ez a sík világegyetem esete. Nyílt világegyetem esetén a tér mértanát az ún. BolyaiLobacsevszkij féle mértan írja le. Ilyen térben a háromszögek szögeinek összege kisebb, mint 180 fok. A zárt világegyetem mértana az ún. gömbi mértan. Ekkor a háromszög szögeinek összege nagyobb, mint 180 fok. A sík világegyetem mértana a mindenki által ismert euklidészi mértan, ahol a háromszög szögeinek összege 180 fok. Sötét anyag. Ahogy tárgyaltuk, a világegyetem jöv˝ojét az határozza meg, mekkora a világegyetem tömege. Ez a tömeg az adatok szerint nem térhet el túlságosan a kritikus tömegt˝ol. Világegyetemünk szerkezetének tanulmányozása arra utal, hogy ez a mértan a sík világegyetem mértanának, az euklidészi mértannak felel meg. Ekkor viszont tömege a kritikus tömeggel kell, hogy egyenl˝o legyen, azaz a Mindenségünkre Ω = 1. Kérdés hogyan mérhet˝o meg a világegyetem tömege. Feltételezzük, - ez a megfigyelések szerint nagyon jól teljesül-, hogy a csillagvárosok nagyjából egyenletesen töltik ki az égboltot. Egy adott, nagyon kis térszögben megszámlálhatjuk a benne látható csillagvárosokat. Ezután a térszög nagyságából meg tudjuk mondani, körülbelül hány csillagváros található a világegyetemben. Hasonlóképpen meg tudjuk határozni egy átlagos csillagváros csillagainak számát is. Ezután, ismerve egy átlagos csillag tömegét, meg tudjuk adni a világegyetem teljes tömegét. Napunk tömege Kepler törvényeib˝ol meghatározható, ha ismerjük a Föld tömegét. Földünk tömege a g nehézségi gyorsulásból és a Föld sugarából számolható ki. Méréseink szerint a világegyetem látható, a fenti módszerrel meghatározott tömege a kritikus tömegnek csupán töredékét, kb. 0,5%-át fedezik. Számításba véve a nem látható, mert kialudt stb. csillagokban lév˝o anyagot, amely els˝osorban atomokból vagy plazmából áll, az atomos tömeg a kritikus tömeg 4,6%-át teszi ki. Ez azt jelenti, hogy a világegyetem anyags˝ur˝usége 0,25 hidrogénatom/köbméter. Tejútrendszerünk, az Androméda-köd és más csillagvárosok csillagai az adott csillagrendszer központja körül keringenek. Ez a keringés hasonló ahhoz, ahogyan a bolygók keringenek a Nap körül. De a csillagvárosok keringését nem írhatjuk le az ismert anyag tömegvonzásának a segítségével. Csak úgy kaphatjuk meg a csillagrendszerben kering˝o csillagok sebességét, ha feltesszük, hogy a korong alakú csillagrendszer összes ismert anyaga a csillagrendszert körülvev˝o hatalmas, ismeretlen állapotú anyagfelh˝obe van beágyazva. Ezt
35
az ismeretlen állapotú anyagot sötét anyagnak nevezzük. Feltételezések szerint ez a sötét anyag burokszer˝uen veszi közül a csillagvárosokat, lásd a 21. ábrát.
21. ábra. A kép közepén látható fényl˝o csillagváros ismeretlen állapotú anyagfelh˝obe van ágyazva. Ezt az ismeretlen állapotú anyagot sötét anyagnak nevezzük. Feltehet˝oen a sötét anyag burokszer˝uen veszi körül a csillagvárosokat. Hogy ténylegesen mi a sötét anyag, napjaink kozmológiájának talán legizgalmasabb kérdése, mivel a megfigyelések arra utalnak, hogy a világegyetem tömegének nagyobb része valamilyen más, általunk még nem ismert alakban létezik. Újabb adatok szerint a neutrínók a világegyetem kritikus tömegének kevesebb mint 1%-át teszik ki. Meghatározható, hogy a csillagvárosokban lév˝o sötét anyag, amely esetleg nagyon halvány csillagok sokaságából és eddig még közvetlenül nem észlelt részecskékb˝ol állhat, a kritikus tömeg 23%-át adja ki. Összegezve az ismert és a sötét anyag mennyiségét, a viilágegyetemre az Ω = 0, 28 értéket kapjuk. Ám a világegyetem mértana más mérések szerint nem az ennek az értéknek megfelel˝o BolyaiLobacsevszkij féle geometria, hanem az euklideszi mértan. Sötét energia. Újabb fejtörésre adnak okot az Ia szupernovák megfigyelésével mért távolságok, mert az adatok szerint a távoli csillagvárosok jóval messzebb vannak, mint ahogyan eddig vélték. Eddig azt tételeztük fel, hogy a csillagvárosok tömegvonzása lassítja a tágulás sebességét. De az újabb mérések szerint a tágulás nem lassul, hanem növekszik, azaz a világegyetem gyorsuló ütemben tágul. Egyel˝ore nincs kielégít˝o magyarázat a forradalmian új eredményekre. Nem tudjuk, milyen er˝ohatás lehet nagyobb a tömegvonzás összehúzó hatásánál. Ez az ismeretlen hatás taszításával gyorsítja a szétszóródást. Jobb híján ezt a felfúvó hatást az ún. sötét energia létének tulajdonítjuk. Ez új jelenség, amihez hasonlóval eddig nem találkozott a tudomány. Független a térben lév˝o anyagtól és sugárzástól, akkor is kifejti a taszító hatást, ha semmi sincs jelen, azaz a taszítás az üres tér tulajdonsága. Az, hogy mi lehet a sötét energia, nem tudjuk, de a sötét energiának megfeleltethet˝o tömeg mégis a világegyetem össztömege f˝o összetev˝ojének tartható. Ami a sötét energia matematikai tárgyalását illeti, értéke a feltevések szerint térfogategységre nézve állandó és az Einstein által annak idején az Einstein-egyenletekbe bevezetett Λ-val jelölt kozmológiai állandó írja le. Ahogyan a tér tágul, a világegyetem sötét energiájának mennyisége, amely a világegyetem térfogatával arányos, növekszik. Jelenleg a következ˝oképpen képzelhetjük el a világegyetem fejl˝odését. Közvetlenül az o˝ srobbanás után a világegyetem tágulni kezdett, de ennek sebességét a tömegvonzás egyre lassította. Ahogyan a világegyetem térfogata egyre n˝ott, vele arányosan növekedett a sötét energia mennyisége is. Pár milliárd éve a sötét energia felfúvó hatása meghaladta a tömegvonzás összehúzó hatását és azóta a tágulás mértéke az addigi lassulás helyett növekedni kezdett. Azóta a világegyetem egyre gyorsabb ütemben tágul. Világegyetemünk mértanát a világegyetem Ω értéke és a sötét energia mértékét megadó kozmológiai állandó együttesen határozzák meg. A világegyetem mértana akkor euklidészi, ha Ω + Λ = 1. Mivel a mérések szerint a világegyetem mértana euklidészi és Ω = 0, 28, a kozmológiai állandó értéke Λ = 0, 72. 36
A kozmológiai állandónak ez a 0,72-es értéke a világegyetem éppen akkora gyorsuló tágulásának felel meg, mint amit az Ia szupernovák segítségével mértek. Azaz a különböz˝o területeken, egymástól függetlenül meghatározott értékek egybeesnek, ami alátámasztja a világegyetemünk leírásának hitelességét. Világegyetemünk látóhatára. Jól ismerjük a látóhatár (horizont) kifejezést az égbolttal kapcsolatban. Csak a látóhatárig láthatunk, ami azon túl van, láthatatlan számunkra. Hubble törvényét értelmezve oda jutottunk, hogy a világmindenség tere tágul. Minél messzebbre nézünk, a vizsgált térrész annál gyorsabban távolodik t˝olünk. Elég távoli részek távolodási sebessége már csaknem fénysebességnyi, még nagyobb távolságokban a távolodás sebessége meghaladja a fény sebességét. Fénysebességnél gyorsabban ugyan semmiféle tárgy, sugárzás sem haladhat el valami mellett. De a relativitáselmélet nem tiltja, hogy a térnek elég távoli tartományai ne távolodhassanak t˝olünk fénysebességnél nagyobb sebességgel. Azaz a tér tágulása miatt egy térbeli tartomány t˝olünk való távolodásának sebessége id˝ovel akármekkora lehet. Mi csak odáig láthatunk, ahonnan a fény még eljuthat hozzánk. Világegyetemünk látóhatárától a világegyetemben legkorábban keletkezett fotonok még eljuthatnak hozzánk. Ennek megfelel˝oen a látóhatár fénysebességgel távolodik t˝olünk. Közeledve a látóhatárhoz, a vöröseltolódás jelensége miatt az onnan idetartó fény hullámhossza egyre n˝o, azaz a rezgésszáma egyre jobban csökken. A látóhatárról érkez˝o fény már nulla rezgésszámú, azaz a fény már nem észlelhet˝o. A látóhatáron túli csillagvárosok, ha vannak ilyenek, t˝olünk fénysebességnél gyorsabban távolodnak és emiatt a fényük sohasem juthat el hozzánk. A látóhatár létezése behatárolja, mit tudhatunk meg a világegyetemünkr˝ol. Mérésekkel csak a látóhatáron belüli, az ún. megfigyelhet˝o világegyetemet tanulmányozhatjuk, a látóhatáron túli részekr˝ol megfigyeléssel eleve nem tudhatunk semmit, csak közvetett úton szerezhetünk róluk ismereteket. Ha a világegyetem történetét az o˝ srobbanás fenti hagyományos leírása szerint értelmezzük, súlyos nehézségekkel kerülünk szembe. Egyik legnagyobb nehézség a kozmikus háttérsugárzás csaknem teljesen egyenletes volta. Mint ahogy hamarosan tárgyalni fogjuk, a háttérsugárzás arról a korszakról ad látleletet, amikor a világegyetem h˝ulésével a plazmaállapot megsz˝unt és kialakultak a hidrogén molekulák valamint a hélium atomok. Ez nagyjából az o˝ srobbanást követ˝o 380000 év tájt történt. Világegyetemünk akkori állapotát mutatja a kozmikus háttérsugárzás. Az, hogy a sugárzás minden irányból csaknem teljesen egyenletes, azt jelenti, hogy a megfigyelhet˝o világegyetem egészének anyaga még a plazmaállapotban kölcsönhathatott egymással. Ám az o˝ srobbanás adta leírás szerint a világegyetem annyira gyorsan tágul, hogy a háttérsugárzás egyenletességét nem lehet a szokásos, kiegyenlít˝odést beállító természeti folyamatokkal megmagyarázni. Nézzük az égbolt két ellentétes irányából érkez˝o háttérsugárzást. Amikor az o˝ srobbanást követ˝o 380000 év tájt a sugárzásokat forrásaik kibocsátották, egymástól 90-szer akkora távolságra voltak, mint az akkori látóhatár nagysága. Ennyire nagy távolságban lév˝o anyagfelh˝ok sohasem lehettek oksági kapcsolatban egymással. Mégis olyan állapotban voltak, mintha valamikor egymással egyensúlyra vezet˝o kölcsönhatásban álltak volna.
7. Világegyetemünk fejl˝odése a csillagvárosokig 7.1. A természeti semmib˝ol induló világegyetem Amint az o˝ srobbanás modellje felteszi, a világmindenség mai viselkedése arra utal, hogy ma megfigyelhet˝o anyaga valaha egy igen kicsiny térfogatban létezett és ennek az anyagnak a h˝omérséklete roppant magas volt. Említettük, ehhez az állapothoz az általános relativitás elmélete szerint szükségszer˝uen egy kezdeti rendkívül kicsiny, csaknem pontszer˝unek vehet˝o állapot tartozik. Ennyib˝ol lett a világ, amely azóta is tágul és közben h˝omérséklete is fokozatosan csökken. Ahogyan a 5.1. részben tárgyaltuk, ez az a Planck-hossz, ami 1.62 ∗ 10−33 cm, és a Planck-id˝o, ami 5.31 ∗ 10−44 másodperc tartománya. Ezek összefüggnek, a fény 37
Planck-hossznyi utat Planck id˝o alatt fut be. A Planck-id˝o tájt a világegyetem mérete a Planck-hossz 10−33 centiméteres nagyságrendjébe esett. Ekkora térfogatból indult meg világegyetemünk fejl˝odése. Világegyetemünk összenergiája nulla. Hogy mennyib˝ol indulhatott az o˝ srobbanás, arra a megmaradási tételek adhatnak útmutatást. Valamennyi megmaradási tétel, beleértve az energiamegmaradás, a töltések megmaradásainak stb. törvényeit is, úgy teljesül, hogy a világegyetem össztöltése, összenergiája és egyéb megmaradó mennyisége nulla. Olyan módon, hogy a mérlegben szerepl˝o + és - el˝ojel˝u mennyiségek kiejtik egymást. Például a világegyetem villamos össztöltése nulla, azaz a világmindenségben lév˝o protonok száma, ezek a pozitív elektromos töltés hordozói, megegyezik a negatív töltést hordozó elektronok számával. Lehet negatív az energia is. Negatív a vonzó kölcsönhatásoknak megfelel˝o helyzeti energia, mint például a tömegvonzás helyzeti energiája. Könny˝u megérteni a vonzásnak megfelel˝o energia negatív el˝ojelét. Természetes módon akkor vesszük nullának a kölcsönhatási energiát, ha nincs a testek között kölcsönhatás. Ez a helyzet, ha a testek nagyon messze vannak egymástól. Most vizsgáljuk meg, milyen el˝ojel˝u a kölcsönhatási energia, ha mondjuk két test vonzza egymást. Ezt az energiát úgy kaphatjuk meg, ha a két testet eltávolítjuk egymástól. Akkorára növeljük a közöttük lév˝o távolságot, hogy kölcsönhatásuk már elhanyagolható legyen. Miközben két egymást vonzó testet távolítunk egymástól, er˝ot kell kifejtenünk és eközben energiát közlünk a rendszerrel. Ezt az energiát ha hozzáadjuk az eredeti kölcsönhatási energiához, nullát kell kapnunk. Azaz, amikor a két test vonzza egymást, a kölcsönhatási energia negatív. Ha az energiamérleget nézzük, megmutatható, hogy világegyetemünk pozitív el˝ojel˝u energiái, például a mozgási energiák, h˝oenergia és hasonlóak és a tömegeknek megfelel˝o E = mc2 energiák összege kiegyenlítik a negatív tömegvonzási energiákat. Azaz a világegyetem összenergiája nulla. "Semmib˝ol" kipattanó világmindenség. Az eredet, hogy a világmindenség miért, pontosan hogyan jött létre, a tudomány számára talán a legnagyobb kihívást jelentheti. Ha a miértre talán soha nem is kaphatunk választ, de a hogyanról, a folyamat leírásáról egyre pontosabb képet alkothatunk. Nem az üres térben, valamikor pattant ki a Mindenség. Világegyetemünk születése, a Planck-id˝o el˝ott nem lehet távolságokról és id˝otartamokról beszélni. Amikor a világegyetem még nem létezett, tér és id˝o sem volt. Nem léteztek tömegek sem, az el˝obbiek szerint az összenergia értéke nulla. Mivel még nincs megbízható kvantumgravitációs elméletünk, lásd a 5.1. rész végén, nem tudjuk leírni, hogyan indult az o˝ srobbannás. Ha a kezdetek kezdetét nem is tudjuk leírni, az alapvet˝o leírások azt tételezik fel, és ezzel a feltevéssel a kapott, a mai megfigyelések szolgáltatta eredmények összhangban vannak, hogy a világegyetem a természeti semmib˝ol pattant ki. A természeti semmi egy állapot, melyet a még nem ismert kvantumgravitációs elmélet írhat le. Akkor még nem volt sem tér, sem id˝o, így nem léteztek távolságok, id˝otartamok sem. Tömegek sem voltak még, csak bizonyos, a kvantumgravitáció által leírható jelenségek léteztek, melyek a világegyetem terének, idejének kialakulásához vezettek.
7.2. Els˝o másodperc A Planck-id˝on belül történtekr˝ol megbízhatót nem mondhatunk. Utána, 10−43 másodperc elteltével már létezik a tér és id˝o, fogalmaik egyértelm˝uek. Elválik a tömegvonzás a természet egyéb er˝oit˝ol, a gravitációs kvantumhatások már elhanyagolhatóak. Az általános relativitáselmélet egyenleteinek megfelel˝oen tágul a világegyetem, tágulás közben h˝ul. H˝omérséklete a legmagasabb lehetséges h˝omérséklet, a Planckh˝omérséklet, értéke kb. 1031 Kelvin. Ekkor még annyira hatalmas a gravitáció, hogy energiájának rovására a keletkez˝o van-nincs részecskeellenrészecske párok valóságossá válnak. Így is változatlanul nulla marad a világegyetem összenergiája, 38
kétszer annyi új, forró tömeg és sugárzási energia keletkezését kétszer annyi negatív kölcsönhatási energia ellentételezi. Ekkor a pozitív energiák meghatározó része az igen nagy h˝omérsékletnek megfelel˝o sugárzási és a részecskék mozgásának megfelel˝o energia, ezekhez képest a nyugalmi tömegek adta E = mc2 energiák kicsik. Az elfogadott leírás szerint a 10−43 és 10−35 másodperc közötti korai id˝oszakot a nagy egyesített elmélet által leírt X részecskés folyamatok jellemezték, lásd a 5.1. részt, a kvarkokat leptonokba és viszont alakító kölcsönhatások a legfontosabbak. Ekkor még a három alapvet˝o kölcsönhatás, az er˝os, gyenge és elektromágneses ugyanolyan er˝osséggel, gyakorisággal zajlottak, egymástól nem különböztek. Mivel a kvarkok leptonokba és viszont alakulhattak, gyakorlatilag csak egyetlen részecske létezett. Ez az egyszer˝u állapot szemlátomást különbözik a mai szerkezetekben oly gazdag világunktól, melyre az X részecske már nem gyakorol befolyást. 10−35 másodperc - szimmetriasértés. Az X részecskék és ellenrészecskéik a korszak végén kvarkokra, leptonokra, ellenkvarkokra és ellenleptonokra bomlottak. Kétféle bomlás lehetséges az X részecske számára: X → kvark + ellenkvark; X → kvark + elektron Az X ellenrészecskéjére, melynek jelölése Xa a kétféle bomlás a megfelel˝o ellenrészecskékre való bomlást jelenti: Xa → ellenkvark + kvark; Xa → ellenkvark + pozitron Ám az anyagra és ellenanyagra való bomlások arányai nem teljesen azonosak, ez a szimmetria, bár csak nagyon kis mértékben, de sérül. Az X részecske kvarkra és elektronra való bomlása picit gyakoribb, mint az Xa ellenkvarkra és pozitronra való bomlás. Az X részecske és ellenrészecskéinek elbomlása után tízmilliárdegy keletkezett kvarkra csak tízmilliárd ellenkvark jutott. Ezzel az világegyetem anyag-ellenanyag szimmetriája megbomlott. Ez az id˝oszak egyben a felfúvódás szakasza is. Felfúvódó világegyetem. Amikor a 10−35 másodperc tájt lezajlott a most tárgyalt szimmetriasért˝o folyamat, egyúttal az er˝os kölcsönhatás is elvált az elektrogyenge kölcsönhatástól. Ez a szétválási folyamat párhuzamba állítható azzal az átmenettel, ami a víz jéggé fagyása során zajlik, amikor is jelent˝os mennyiség˝u h˝o szabadul fel. Hasonlóan, igen nagy energia szabadult fel a 10−35 másodperc környékén lezajlott szimmetriasért˝o folyamatban és az emiatt fellép˝o óriás nyomásnövekedés felfújta a világegyetemet, ami ennek hatására rohamos tágulásba kezdett. Világegyetemünk mérete minden 2 ∗ 10−35 másodpercen belül megkétszerez˝odött és a felfúvódás körülbelül 10−32 másodperc tájt állt le. Ezalatt a világegyetem sárgadinnye nagyságúra n˝ott. Ezután a tágulás egyenletesen, a mainak megfelel˝o mértékben folytatódott, lásd a 22. ábrát. Ez a hatalmas felfúvódás meg tudja magyarázni, miért ennyire egyenletes a világegyetem. Eszerint a megfigyelhet˝o világegyetem egésze egy olyan kis tartományból fejl˝odött ki, amelyik az o˝ srobbanás hagyományos modellje által adott tartománynál sokkal kisebb. Ebben a jóval kisebb tartományban a viszonyok kiegyenlítettek, a benne lév˝o anyag egyensúlyi állapotban van. Vagyis a kozmikus háttérsugárzás forrásai a felfúvódó szakasz el˝ott érintkeztek szorosan egymással, ekkor volt a ma megfigyelhet˝o világegyetem teljes anyaga a látóhatáron belül. A felfúvódó világegyetem modellje és más hasonló modellek az o˝ srobbanás után 10−32 másodperccel az o˝ srobbanás hagyományos modelljébe mennek át, ahogy ezt a 22. ábra is kifejezi. A felfúvódási id˝oszak eltelte után az er˝os és elektrogyenge kölcsönhatás már megkülönböztethet˝ové vált. De az elektromágneses és gyenge kölcsönhatás még kb. a 10−9 másodpercig megkülönböztethetetlen. Ebben az id˝oszakban a táguló és h˝ul˝o világegyetem h˝omérséklete még elég magas volt ahhoz, hogy a kvarkok, ellenkvarkok valamint az er˝os kölcsönhatást közvetít˝o részecskék, a gluonok még plazma állapotban lehessenek jelen.
39
60 R[cm]
felvúvódás
10
50
10
40
10
30
10
20
10
10
10
0
10
A megfigyelhetõ
standard
−10
10
Világegyetem sugara
−20
10
−30
10
−40
10
−50
fefúvódó
10
−60
10
−45
10
32
10
−35
10
29
10
−25
10
−15
−5
10
16
10
5
10 10 12 11 9 2 .10 10 10
15
10 3000
t[s] T[K]
22. ábra. A világegyetem méretének változása a felfúvódó világegyetemet feltételez˝o leírás alapján. Az ábra a megfigyelhet˝o világegyetem sugarát ábrázolja centiméterben a másodpercben megadott élettartam függvényében. Egyúttal feltüntettük az adott méret˝u világegyetem Kelvinben mért h˝omérsékletét is. A 10−35 másodpercnél kezd˝od˝o sáv a felfúvódási id˝oszakot mutatja. El˝otte és utána a világegyetem a Hubbletörvénynek megfelel˝oen tágul. 10−9 másodperc - az elektrogyenge kölcsönhatás felhasadása. 10−9 másodperc tájt az elektromágneses és gyenge kölcsönhatás megkülönböztethet˝ové vált. A világ legnagyobb gyorsítóin már tanulmányozhatók a világegyetemben ekkortájt zajló elemi részecskés folyamatok. Valamennyi ellenrészecske, amelyb˝ol a 10−35 másodpercben bekövetkez˝o szimmetriasérülés miatt picivel kevesebb van, részecskéjével, pl. az elektron a pozitronnal ütközve szétsugárzódik, fotonokká alakul. Ez magyarázza, hogy a világegyetemben egy elektronra kb. húszmilliárdnyi foton jut. Ez az arány csak nagyságrendben igazít el, a fotonok s˝ur˝usége a világegyetemben 0,412 milliárd foton/köbméter. 10−6 másodperc - neutronok és protonok. Nem sokkal ezután, 10−6 másodperc tájt a táguló világegyetem h˝omérséklete annyira lecsökkent, hogy a kvarkok protonokba és neutronokká álltak össze, ezekbe záródtak be. Ma már léteznek olyan gyorsítók, melyekkel akár az ólom atommag is nagyon nagy energiákra gyorsítható. Ha elég nagy ez az energia és a bombázó ólom atommag szemt˝ol-szembe ütközik a céltárgy ólom atommaggal, akkor az összeolvadt két atommag belsejében annyira nagyra megn˝ohet a h˝omérséklet, hogy a bels˝o protonok és neutronok kvarkjaikra olvadhatnak. Ílymódon el˝o lehetne állítani a fent említett kvark-gluon plazmát és tanulmányozni lehetne tulajdonságait. Mindeddig még nem sikerült meggy˝oz˝o bizonyítékot találni arra, hogy sikerült volna a kvark-gluon plazma el˝oállítása. Kb. az els˝o másodpercig a meghatározó folyamat a protonok és neutronok egymásba alakulása. E folyamatot a gyenge kölcsönhatás vezérli, elektronok, pozitronok, neutrínók és ellenneutrínók keletkeznek. Kb. az els˝o másodperc végére a h˝omérséklet annyira lecsökken, hogy proton neutronná alakulásához már nincs elég energia. Ett˝ol fogva a neutrínók és ellenneutrínók nem, vagy alig hatnak kölcsön más részecskékkel. Látjuk, már a születés els˝o másodpercében kialakult a világegyetem teljes anyagkészlete. Az els˝o másodperc végére a Mindenség protonokból, neutronokból, elektronokból, neutrínókból, ellenneutrínókból és fotonokból állt. Jegyezzük meg, hogy már ez id˝on belül is megfigyelhet˝o az egyre összetettebb rendszerek kialakulása. Míg a legkezdetben semmiféle elkülönültség sem létezett, az els˝o másodperc végére, a világegyetem tágulásának és h˝ulésének eredményeképpen a négy alapvet˝o kölcsönhatás már elkülönült egymástól és kialakult a proton és neutron, mindkett˝o összetett részecske.
40
7.3. Els˝o három perc Világegyetemünk létének els˝o három percében, az els˝o másodperc végét˝ol kezd˝od˝oen alakultak ki a legkönnyebb elemek atommagjai. Ekkor már csak néhány milliárd fok a h˝omérséklet és az ennek megfelel˝o a proton és neutron mozgási energiákon megindul az összetett atommagok képz˝odéséhez. Az ekkor zajló folyamatok az Atomki gyorsítóin is tanulmányozhatók. Mint az 5. részben tárgyaltuk, a protonok, neutronok között ható vonzó mager˝ok nagyon rövid hatótávúak. Ahhoz, hogy a protonok és neutronok atommagfolyamatba léphessenek egymással, egymás közvetlen közelébe kell jutniuk. Ám a protonok a taszító Coulomb er˝o is hat. Csak a nagyon magas h˝omérsékleteken mozgó atommagok lehetnek elég gyorsak ahhoz, hogy a közöttük fellép˝o Coulomb-taszítást legy˝ozzék. Minél közelebb kerül egymáshoz két atommag, annál er˝osebben lassítja közeledésüket az egyre er˝osebben taszító Coulomb er˝o. Ha a közeledés sebessége nem elég nagy, az atommagok nem juthatnak egymáshoz annyira közel, hogy a taszító Coulomb er˝onél jóval er˝osebb vonzó mager˝ok hatása is érz˝odhessen. Túl magas h˝omérsékleten ugyan végbemehetnének az atommagfolyamatok, de ott a keletkezett atommagok igen könnyen és hevesen ütközhetnek újabb atommaggal és az ütközés eredményeképpen széteshetnek. Világegyetemünkben az els˝o másodperct˝ol a harmadik perc végéig voltak a feltételek olyanok, hogy összetettebb atommagok képz˝odhettek. Ezután a magfolyamatok valószín˝usége elhanyagolhatóvá vált, csak kés˝obb, a felforrósodott csillagok belsejében indulhatnak be újra. Hélium képz˝odése. Az els˝o percek legfontosabb magfolyamatai a következ˝ok voltak. El˝oször a neutronok protonokkal való ütközésében deuteronok keletkeznek. Nehéz hidrogénnek is nevezik a protonból és neutronból álló deuteron atommagot. Ha a vízmolekula valamelyik hidrogénatomjának magja deutérium, nehézvízr˝ol beszélünk. Deuteronok egymással ütközve hélium atommagokká alakulhatnak. A hélium atommagja két protonból és két neutronból áll. Így és másféle magfolyamatokon keresztül a világegyetem neutronjai els˝osorban 4 He atommagokba épültek be. A világegyetem anyagának többi része túlnyomórészt proton, azaz hidrogén atommag alakjában maradt vissza. Az o˝ srobbanás modellje alapján számolt kb. 25%-os hélium arány jól egyezik a héliumnak a világmindenségben mért gyakoriságával. Egyéb, ritkán el˝oforduló könnyebb atommag kozmikus el˝ofordulási valószín˝usége is jól megfelel az o˝ srobbanás szerint számoltaknak. Ahogy múlnak a percek, a világegyetem h˝omérséklete annyira lecsökken, hogy az atommagok sebessége már nem elég nagy ahhoz, hogy a Coulomb-taszítást legy˝ozve elég közel kerülhessenek egymáshoz. Ezért újabb magfolyamatok nem játszódhatnak le, azaz újabb atommagok nem képz˝odhetnek. Vége az er˝os magkölcsönhatás korszakos szerepének. A táguló és h˝ul˝o világegyetemünk további fejl˝odését egy ideig az elektromágneses kölcsönhatások határozzák meg.
7.4. 380000 év Az els˝o három perc után körülbelül 380000 évig a világegyetem arculatát a fotonok alkotta sugárzási tér és az anyag kölcsönhatása határozta meg. Világegyetemünk anyagát a csupasz hidrogén és hélium atommagok, elektronok, neutrínók és ellenneutrínók alkotják. A neutrínók és ellenneutrínók kölcsönhatásai elhanyagolhatóak. Az er˝osen ionizált állapotban lév˝o anyagot, amely elektronokat, pozitív ionokat és esetleg semleges részecskéket is tartalmaz, plazmának nevezzük. A nagyon magas h˝omérséklet miatt atomok vagy molekulák még nem létezhetnek. A magas h˝omérséklet˝u plazmát jellemz˝o alapvet˝o folyamatok a töltött részecskék és a fotonok ütközéseivel kapcsolatosak, valamint az elektronok, protonok és hélium atommagok is szóródhatnak egymáson. Közben az ütköz˝o részecskék energiát cserélnek és fotonokat sugározhatnak ki, illetve nyelhetnek el. Lehetséges azonban az a folyamat is, amikor a protonnal vagy hélium atommaggal találkozó elektron befogódik a proton vagy a hélium atommag köré. Ezzel hidrogénatom, vagy egyszeresen ionizált hélium atom keletkezik. Az elektronbefogás során keletkezett hidrogénatom vagy hélium ion általában gerjeszett, azaz 41
magasabb energiájú állapotban van, az elektron ugyanis nem feltétlen a legalsó atomi pályára fogódik be. Egy ilyen gerjesztett állapot foton leadásával bomlik az alapállapotba, azaz az elektronbefogási folyamatot általában foton kibocsátása követi. Ebben a korszakban a h˝omérséklet még túl magas ahhoz, hogy a protonból és elektronból álló hidrogén vagy a hélium atommagból és két elektronból összetev˝od˝o hélium atom megmaradhasson. Bár ezek létrejöhetnek, de magas h˝omérsékleten a részecskék még nagyon sebesen mozognak. Annyira, hogy ütközéseik er˝osen rugalmatlanok. Ha keletkeznek is atomok, a hamar bekövetkez˝o ütközések során gyorsan szét is esnek. Az ütközési és az azt kísér˝o szétesési, bomlási folyamatok során az átalakuló atomok vagy ionok sugároznak, újabb fotonokat bocsáthatnak ki. Fotoionizáció. Az elektronbefogással képz˝odött atomokat vagy ionokat nem csupán a más töltött részecskékkel való rugalmatlan ütközések, hanem a térben jelen lév˝o fotonokkal való ütközések is szétvethetik. Magas h˝omérsékleten a tér h˝osugárzását nagyobb energiájú fotonok jelenléte jellemzi. Ha az ion vagy atom nagy energiájú fotonnal ütközik, az ütközés általában rugalmatlan. Ekkor az atom vagy ion a fotont el is nyelheti és a foton energiája az atomban vagy ionban lév˝o elektronok valamelyikének adódik át. Ez az elektron akár annyi energiához is juthat, hogy kiszakadhat az atomtól, azaz az atom vagy ion ionizálódik. Ez a jelenség a fotoionizáció. Eléggé magas h˝omérsékleten a töltött részecskék ütközése, a fotoionizáció és általában az elektromágneses kölcsönhatás elég er˝os ahhoz, hogy megakadályozza nemcsak atom, hanem bármilyen bonyolultabb képz˝odmény létrejöttét. Ezért a plazmában a tömegvonzás nem alakíthat ki csillagokhoz vagy csillagvárosokhoz hasonló rendszereket, mert a nagy nyomás, a töltött részecskék közötti, Coulomb er˝ok által vezérelt ütközések és a fotoionizáció hamar szétzilálnak bármilyen alakzatokat. Amikor a h˝omérséklet 380000 év tájt 3000 Kelvinre csökken, a világegyetem hosszméretei a maiak ezredrészei. Ezen a h˝omérsékleten a kialakuló atomok állékonyságát az ütközések már nem veszélyeztették tovább, a 3000 Kelvines h˝omérsékleti sugárzás színképében már elhanyagolható a nagyobb energiájú, a hidrogén vagy hélium atomot gerjeszteni képes fotonok jelenléte. A keletkezett hidrogén atomok jó része hidrogén molekulákká állt össze, a hélium nemesgáz, ezért atomos állapotban található. Ezzel az elektromágneses kölcsönhatás irányította sugárzásos korszak lezárult, a sugárzás és az anyag kölcsönhatása jelentéktelenné vált. Minthogy a fotonok már nem hatnak kölcsön az anyaggal, szabadon terjedhetnek a Világmindenségben. Ezek a fotonok alkotják a kozmikus háttérsugárzást, melynek mai állapotát a sugárzási tér 380000 évvel ezel˝ott kialakult mintázata határozza meg. A kozmikus háttérsugárzás most ideér˝o fotonjai a látóhatárunkról érkeznek, ez t˝olünk most (13,73 milliárd - 380 ezer) fényév távolságra van. Ma a kozmikus háttérsugárzás fotonjainak s˝ur˝usége a világegyetem fotons˝ur˝uségének 60%-át teszi ki, az összes többi fotont, a fotonok 40%-át fejl˝odésük során a csillagvárosok és a csillagok sugározták ki. A háttérsugárzás egyenetlenségei. Ahogyan a COBE m˝uhold 1992-es mérései óta tudjuk, nem teljesen egyenletes a háttérsugárzás, a különböz˝o irányokból érkez˝o sugárzás nem pontosan ugyanolyan h˝omérséklet˝u térségekb˝ol érkezik, igen kicsiny, százezred foknyi ingadozás mutatkoznak. Ez arra utal, hogy 380000 év tájt a világegyetem gázfelh˝ojében ingadozott a s˝ur˝uség. Ugyanis ahol a magasabb a h˝omérséklet, ott a gáz s˝ur˝ubb és er˝osebb a tömegvonzás, ennek indoklását lásd kés˝obb a 8.2. részben. A COBE értékei nem voltak elég pontosak. 2001-ben bocsátották fel a WMAP m˝uholdat, a COBE és a WMAP adatai közötti különbséget jól mutatja a 23. ábra. A s˝ur˝uségingadozások azzal magyarázhatóak, hogy a plazmában bonyolultabb szerkezetek ugyan nem alakulhatnak ki, de rezgéshullámok igen. Ezek mintázata érzékenyen függ a Világegyetem anyagának milyenségét˝ol és mennyiségét˝ol. A WMAP m˝uhold ötéves m˝uködése során kapott eredmények összegzése szerint, amikor a világegyetem 380000 éves volt, anyagának 10%-át neutrínók, 12%-át atomok, 15%-át fotonok, 63%-át a sötét anyag adta, a sötét energia mennyisége akkor még elhanyagolhatóan kicsiny. Ahogyan fentebb már közöltük, a mai adatok az atomos anyagra 4,6%, a sötét anyagra 23%, a neutrínókra 42
23. ábra. A fels˝o ábra a kozmikus háttérsugárzásnak a COBE m˝uhold által mért egyenetlenségeit szemléltetik, az alsó a MAP m˝uhold által mért jobb felbontással mért értékek. Az egyenetlenségeknek megfelel˝o különbségek a háttérsugárzás százezrednyi ingadozásainak felelnek meg, csak az ábrázolás nagyította fel o˝ ket. kevesebb, mint 1% és a sötét energia részesedése 72%. 2009 tavaszán bocsátották fel a Planck m˝uholdat, ez a WMAP-nál jobb felbontással mérve pontosítani fogja a világegyetemünk kialakulásáról szerezhet˝o ismereteinket.
8.
A világegyetem mai arculatának kialakulása
Világegyetemünk fejl˝odésének meghatározó tényez˝ojévé 380000 év után a tömegvonzás válik. Amint láttuk, a gyenge, er˝os és elektromágneses kölcsönhatások jellemezte korszakoknak vége, a fenti három er˝o már nem kezdeményez jelent˝osebb változásokat. Hatásuk csak kis távolságokon érvényesül. De a tömegvonzási er˝o egyetemes, valamennyi tömeggel rendelkez˝o test között hat és hatása nagyobb távolságokra sem hanyagolható el. Minden tömeg vonz minden tömeget, ez a mindenhol ható er˝o alakította ki a Mindenség rendszereit. Csomósodások. Ahogy a hidrogén és héliumgázból álló világegyetem az els˝o évmilliók során h˝ult, úgy hunyt ki benne a fény és köszöntött be történetének sötét korszaka. Mai arculatának f˝o szervez˝oje, rendjének forrása a tömegvonzás. Ha az o˝ si gáztömegben valahol egy kicsit s˝ur˝ubbé vált a gáz, akkor ez a s˝ur˝ubb tartomány tömegvonzási központtá csomósodik. Környezetéb˝ol magához vonzza az anyagot. Így az eredetileg csaknem jelentéktelen különbségek az önmagát er˝osít˝o folyamat eredményeképpen mind kifejezettebbekké válnak. Ezzel a tömegvonzás szervez˝o erejének hatására az eredetileg csaknem egyenletesen eloszló anyag csomókba tömörül. Éppen a háttérsugárzás mutatta, 380000 év tájt létez˝o s˝ur˝uségingadozásokból fejl˝odtek ki a csillagvárosok, ezek a csillagvárosokból, csillagváros halmazokból álló világegyetem nagylépték˝u szerkezetének forrásai. Ezek a s˝ur˝uségingadozások a felfúvódás korszakára utalnak. Amikor a felfúvódás elkezd˝odött, a világegyetem annyira kicsiny volt, hogy a határozatlansági összefüggések által leírt kvantumos ingadozások jellemezték és ezeknek a mintázata alakította ki a a 380000 év tájt kialakult háttérsugárzás ingadozásait. 43
8.1.
Csillagvárosok
Az öner˝osít˝o csomósodási folyamat felel˝os a csillagvárosok és az els˝o csillagok kialakulásáért. Találtak már 480 millió éves csillagvárost is, ez a feltevések szerint a világegyetem sötét korszakát záró id˝oszak egyik els˝o csillagvárosa lehetett. Nemcsak a gázfelh˝oket, a sötét anyagot is tekintetbe kell venni a csillagvárosok és csillagok kialakulásának leírásához. Hogy pont miként, ez a mai vizsgálatok egyik fontos kérdése. Ahogyan a csillagvárosokban folytatódnak a csomósodási folyamatok, belsejükben egyre több csillag alakul ki. Világmindenségünkben körülbelül százmilliárd csillagváros van. Az egyes csillagvárosokban körülbelül százmilliárd csillag található. Napunk csak egyike a Tejútrendszer sokmilliárd csillagának és a Tejútrendszer is csak egyike a mindenség százmilliárd csillagvárosának. Tejútrendszerünk egy, az átlagosnál nagyobb csillagváros, több mint 200 milliárd csillagot foglal magában. Átmér˝oje kb. 100 000 fényév, alakja lapos korong, melynek spirálkarjai vannak. Csillagvárosok halmazai. Egy csillagváros mérete durván százezer fényévnyi, a csillagvárosok közötti átlagos távolság néhány millió fényév. Maguk a csillagvárosok is vonzzák egymást, csoportokba tömörülnek. Tejútrendszerünk a körülbelül 30 csillagvárosból álló, körülbelül 5 millió fényév átmér˝oj˝u Lokális Csoporthoz tartozik, ezt lásd a 24. ábrán. Kisebb csoportok még nagyobb csoportokat alkotnak. A Lokális Csoport a körülbelül 100 millió fényév átmér˝oj˝u Lokális Szuperhalmazhoz tartozik.
24. ábra. A Lokális Csoport csillagvárosai. Láthatjuk, hogy a két legnagyobb csillagváros a Tejútrendszer és az Androméda-köd, a többi kisebb csillagváros f˝oleg köréjük csoportosul. Újabb megfigyelések szerint a csillagvárosok eloszlása meghatározott mintát követ. Mintha a világegyetem felfúvódó buborék lenne, a belsejében kisebb, ezeknek belsejében annál is kisebb és így tovább, buborékok volnának. Maguk a csillagvárosok a buborékok felszínén helyezkednének el, lásd a 25. ábrát. Egészen a 200 millió fényéves méretig - ahonnan kezdve a világegyetem anyageloszlása már egyenletesnek vehet˝o, lásd a 6.3. szakaszban - a csillagvárosok eloszlása ilyen önhasonló képet mutat. Azt jelenti az önhasonlóság, hogy a részlet kinagyítva az egészhez hasonló. Ha az önhasonlóság minden méretre igaz lenne, akkor beszélnénk fraktálról. A világegyetem csillagvárosainak eloszlása 200 millió fényéves méretig mutatnak fraktálszer˝u viselkedést. A csillagvárosok eloszlása a kezdeti kis egyenl˝otlenségek szerkezetére vezethet˝o vissza. A világegyetemben lév˝o sötét anyag mennyiségét abból is meg lehet becsülni, hogy a háttérsugárzásban mért egyenetlenségekb˝ol kiindulva - lásd a 23. ábrán a MAP m˝uhold által a h˝osugárzás eloszlásában mért egyenetlenségeket, amelyek egyúttal a s˝ur˝uség egyenetlenségeit is tükrözik,- kiszámolják, hogy ebb˝ol milyen világegyetem alakul ki. Ennek a számolásnak a végeredménye er˝osen függ attól, mennyi sötét anyagot tételeznek fel. Ha a világegyetem sötét tömege éppen a kritikus tömeg 22 százaléka, akkor a számolás visszaadja a 25. ábrán látható, észlelt buborékszerkezetet.
44
25. ábra. A buborékszerkezetet mutató világegyetem. Látható, hogy a csillagvárosok rendszerei mintha a nagy buborék belsejében lév˝o kisebb buborékok felszínén helyezkednének el. Tejútrendszer. Ami csillagot szabad szemmel az égen láthatunk, azok szinte valamennyien a Tejútrendszerhez tartoznak. Az augusztusi égen látható hatalmas, tejszer˝u csillagfelh˝o, a Tejút, a Tejútrendszer f˝o részét alkotja. Szabad szemmel is megfigyelhet˝o, nem a Tejútrendszerhez tartozó csillagváros a Tejútrendszer két kis kísér˝o csillagvárosa, a Kis és Nagy Magellán felh˝o, de ezek csak a déli féltekér˝ol láthatók. Innen az északi féltekér˝ol az egyetlen, szabad szemmel tiszta id˝oben még éppen látható, nagyobb méret˝u csillagváros az Androméda-köd, lásd a 26. ábrán.
26. ábra. Az Androméda-köd Tejútrendszerünk az átlagosnál nagyobb, központi magból és a bel˝ole csigavonalszer˝uen kinyúló karokból álló csillagváros. Több mint 200 milliárd csillagot foglal magába. F˝obb alkotórészei a következ˝ok. Legbelül, az égbolton a Nyilas csillagképben van a központi gömbalakú kidudorodás, amely az igen összetett szerkezet˝u középpontból és az azt övez˝o, nagys˝ur˝uség˝u csillagfelh˝ob˝ol áll. E középponttól egy fényévnyi távolságon belül kb. tízmilliónyi csillag található. Ezek a csillagok hatalmas sebességekkel keringenek a nagyon nagy tömeg˝u középpont körül, amely valószín˝u egy 2,6 millió naptömegnyi fekete lyuk. A központi dudor körül forog egy kb. hatvanmilliárd fiatalabb csillagból álló lapos korong. Átmér˝oje kb. 100000 fényév, vastagsága alig ezer fényév. Spirálkarokba rendez˝odik a korong, pontos kinézetét belülr˝ol nem tudjuk megállapítani. A lapos korongot egy gömbalakú ritkább övezet veszi körül, amely id˝osebb, 10-12 milliárd éves csillagokból, azoknak csoportjaiból és gázfelh˝okb˝ol áll. Ennek az övezetnek a tömege a korong tömegének kb. 20-30%-a. A központi dudorodás és a gömbszer˝u övezet lassan, a korong jóval gyorsabban forog. Napunk a középponttól 26000 fényévnyire a korong egyik spirálkarjában található. Tejútrendszerünk további összetev˝oje a sötét anyagból álló, ezért láthatatlan része, amely nagyságrenddel nagyobb tömeg˝u, mint a a dudor, a korong és a gömbszer˝u övezet együttvéve. Térfogata kb. ezerszer akkora lehet, mint a csillagokat magába foglaló térfogat, ennek jellegére lásd a 21. ábrát. 45
Tejútrendszerünk több mint 12 milliárd éve alakult ki gázt és csillagokat tartalmazó kisebb és nagyobb csillagvárosok összeolvadásából. Máig tart a más csillagvárosokkal való ütközési folyamat. Egyrészt a Tejútrendszer két kisebb kísér˝o csillagvárosa, a Kis és Nagy Magellán felh˝o közelednek hozzánk és bele fognak olvadni a Tejútrendszerbe. Másrészt legközelebbi nagy csillagváros szomszédunk, az Andromédaköd 100 km/s sebességgel közeledik felénk és kb. 5 milliárd év múlva a Tejútrendszer és az Androméda-köd korongjai össze fognak ütközni. Nem ritkák az ilyen ütközések, a világ˝ur távolabbi tartományaiban számos ilyen módon ütköz˝o csillagvárost láthatunk. Két nagyobb anyagtömeg˝u csillagváros ütközése alakíthatta ki a Tejútrendszer szerkezetét is, az egyik a korongot, a másik a központi dudort és a gömbszer˝u övezetet hozhatta magával.
8.2.
Csillagok
Mint eddig is láttuk, id˝ovel a világegyetem egyre összetettebbé, sokszín˝ubbé válik. Erre újabb lehet˝oséget a csillagokban zajló folyamatok nyújtanak. Számos állomása van a csillagfejl˝odésnek. Fejl˝odésének kezdeti szakaszában a csillag tömegvonzás hatására összehúzódó gáztömeg. Ha már eléggé összehúzódott, felfénylik. Kés˝obb a csillagokban atommagfolyamatok indulnak be és a kisugárzott energia ezekben a magfolyamatokban termel˝odik. Aszerint, milyen atommmagfolyamatok zajlanak bennük, különböz˝o csillagállapotokról beszélünk. Napunk is adott állapotban lév˝o csillag. Környezetünkben 3-4 fényév a csillagok átlagos távolsága, legközelebb hozzánk a Proxima Centauri nev˝u csillag van, t˝olünk 4,3 fényévre található. A csillagok kiinduló állapotául szolgáló anyagfelh˝o összetétele a csillagváros életkorának növekedésével fokozatosan változik. Kezdetben a csillag anyaga tisztán hidrogén és hélium. Ahogyan tárgyalni fogjuk, a nagyobb tömeg˝u csillagokban magasabb rendszámú elemek is keletkeznek. A szupernóva robbanások alkalmával a teljes periódusos rendszer elemei szétszóródnak a csillagvárosban. Belekeverednek a gázfelh˝okbe és emiatt az újabb csillagnemzedékek már porral szennyezett gázfelh˝okb˝ol alakulnak ki. Amíg vannak a csillagvárosban gáz- és porfelh˝ok, melyek csillaggá s˝ur˝usödhetnek, addig csillag is születhet. Míg a legöregebb csillagok a csillagvárossal együtt jöhettek létre, a csillagok többsége jóval fiatalabb. A csillagok születése és elmúlása nem körkörös folyamat. Bent a csillagokban sok millió fokon olyan folyamatok játszódnak, melyeknek végtermékei nem válhatnak kés˝obb szület˝o csillagok f˝ut˝oanyagául. Ezért a csillagvárosoknak is van fejl˝odéstörténete. Ahogy csillagai kihunynak, úgy öregszik a csillagváros is. Minél távolabbi csillagvárosokat vizsgálunk, annál fiatalabb csillagvárost figyelhetünk meg, hiszen ekkor a világegyetem történetének egy korábbi szakaszára tekintünk vissza. Csillagbölcs˝ok. Sokáig rejtélyes volt a csillagok keletkezésének oka. Nem értették, hogy a csillagközi gázokból és porokból álló felh˝oknek miért kell összehúzódniuk és csillagokat alkotniuk. Ugyanis a hideg gázfelh˝o bels˝o nyomása van akkora, hogy képes ellenállni a tömegvonzás összehúzó hatásának. Manapság, els˝osorban a Hubble u˝ rtávcs˝o és az infravörös tartományban mér˝o, m˝uholdakra telepített berendezések segítségével már jóval többet tudunk a csillagok születésének körülményeir˝ol. Egyedülálló, éppen keletkez˝o csillagot még nem láttak a csillagászok. A csillagok sohasem elszigetelten, hanem több ezer vagy akár milliónyi, nagyjából együtt kialakuló csillagot számláló, csillagbölcs˝onek nevezhet˝o térségekben születnek. Naprendszerünk közelében, t˝olünk 1500 fényévre, az Orion csillagképben is van egy ilyen csillagbölcs˝o, ez szabad szemmel is látható. Orion-ködnek nevezik, az átmér˝oje 20 fényévnyi. A csillagbölcs˝ok hatalmas gázfelh˝okb˝ol alakulnak ki, ezek a csillagvárosok legnagyobb méret˝u alakzatai közé tartoznak, átmér˝ojük néha a 300 fényévet is elérheti. Mostanában fedeztek fel a Skorpió csillagképhez közel, t˝olünk 407 fényévnyire egy éppen alakuló csillagcsoportot, amelyet egyel˝ore kb. 300 igen fiatal, átlagban 300000 éves csillag alkot. Kezdetben a csillagvárosok legbels˝o tartományban kialakult óriáscsillag környezetében indulhatott meg a csillagbölcs˝ok kialakulása és a folyamat onnan terjedhetett tovább. Mint tárgyalni fogjuk, a nagyobb tömeg˝u, szupernovává fejl˝od˝o csillag az élete végén felrobban és a szétrepül˝o anyag lökéshullámai hatalmas sebességgel terjednek. Ha a szupernovához van közeli, ám addig még nyugalomban lév˝o nagyobb 46
gázfelh˝o, ennek peremén a szupernóva lökéshulláma összeterelheti a gázt. Az ott kialakuló összehúzódó tartományban akár nagyobb tömeg˝u csillagok is kialakulhatnak. Ha a csillag nagyobb tömeg˝u, gyorsabban fejl˝odik, ahogyan ezt hamarosan tárgyalni fogjuk. Egyesek közülük akár egymillió éven belül szupernovává alakulhatnak és felrobbannak és robbanásaik lökéshullámai a hatalmas gázfelh˝o addig nyugalomban lév˝o tartományain söpörnek végig. Ezek tömörítik a gázfelh˝o útjukba es˝o anyagát, ami újabb csillagok keletkezéséhez vezet. A láncfolyamatban 10-20 millió év alatt a csillagfejl˝odési hullám a teljes gázfelh˝ore kiterjedhet. Most közölt megfigyelések arra mutatnak, hogy alig két milliárd évvel az o˝ srobbanás után, az akkori fiatal csillagvárosokban igen nagy számban, nagy területeken keletkezhettek a csillagok. Gázfelh˝o öngerjeszt˝o összehúzódása. Önmagát gerjeszti a tömegvonzás okozta összehúzódás. Minél közelebb kerülnek egymáshoz a tömegek, a tömegvonzás annál er˝osebb, ennélfogva az összehúzó hatás még kifejezettebb. Minél nagyobb az összehúzódó gáz tömege, annál er˝osebb a gázfelh˝ot összehúzó er˝o. Ezért egy csillag kialakulásának folyamata annál gyorsabb, minél nagyobb a tömege. A nagyobb tömeg˝u csillagok gyorsabban fejl˝odnek. Eleinte a csillag felh˝oje még csak sötéten kavargó, összefelé tömörül˝o anyagfelh˝o, melyben a tömegvonzás egyre er˝osebb. Mivel a vonzó kölcsönhatásokra a kölcsönhatási energia el˝ojele negatív, lásd a 7.1. szakaszban, az er˝osöd˝o tömegvonzásnak megfelel˝o kölcsönhatási energia annál kisebb lesz, minél s˝ur˝ubb az anyag (a nagyobb abszolút érték˝u negatív szám a kisebb!) Emiatt a gravitációs összehúzódáskor energia szabadul fel. Ez az energia a részecskék mozgási energiájává, azaz h˝ové alakul. Így a helyi h˝omérséklet ott magasabb, ahol nagyobb a gáz s˝ur˝usége. Legbelül a legmagasabb a gáz h˝omérséklete, mert ott a legnagyobb a s˝ur˝uség. Ahogy n˝o a h˝omérséklet, a gáz atomjai és molekulái egyre hevesebb módon ütköznek egymással és a fotonok is mind nagyobb energiájúak. Egy id˝o után a h˝omérséklet növekedésével beindul az atomok és molekulák szerkezetének felbomlása. Sugározni kezdenek az atomok, a kialakuló csillag ekkor válik láthatóvá. Meg kell jegyezni, ha az összehúzódó gázfelh˝o egy kicsit is forgott, akkor a gáztömeg egyrésze a perdület megmaradása miatt kívül kell maradjon a csillagon. Azaz a csillaggal együtt általában bolygók is keletkeznek, s˝ot hevesebb forgás esetén kett˝oscsillagok is kialakulhatnak. Csillag egyensúlyi állapota. A kisugárzott fény és a szétrepül˝o elektronok és atommagok által kifejtett nyomás nem tudja megakadályozni a gravitációs összehúzódás folyamatát. Ez folytatódik, egészen addig, amíg a h˝omérséklet emelkedése során a csillag legmelegebb részében, a bels˝o magjában a protonok annyira fel nem gyorsulnak, hogy beindulhatnak az atommagfolyamatok. Tudjuk, hogy a protonok között a vonzó mager˝o csak akkor kezd hatni, ha a két proton egymás közvetlen közelébe kerül. De a két proton azonos töltése miatt taszítja egymást. Ezért csak akkor kerülhetnek egymás közvetlen közelébe, ha annyira nagy sebességgel repülnek egymás felé, hogy ugyan a közeledés során a taszítás lassítja o˝ ket, de azért mégis elérhetik egymást. Az egymással magreakcióba lép˝o protonok több lépés után végül is hélium atommagokká olvadnak össze. Úgy is mondható, hogy a csillagot alkotó protonok hélium atommagokká égnek el. A magátalakulások során négy protonból, - több közbens˝o folyamaton át - hélium atommag, két pozitron, neutrínók és fotonok keletkeznek. Protonok héliummá összeolvadása során energia szabadul fel, mivel a hélium atommag és a két pozitron össztömege 0,7%-kal kisebb, mint a nyersanyagául szolgáló négy proton tömege. Ez a tömegkülönbség az E = mc2 képletnek megfelel˝o mértékben szabadul fel energiaként. Így a magfolyamatokban keletkez˝o, szétrepül˝o részecskék nagy energiával rendelkezve repülhetnek kifelé. Emiatt a bels˝o tartományban megn˝o a nyomás. Ez a felfúvó hatás megállítja a tömegvonzás által gerjesztett összehúzódást. Hosszabb id˝otartamra egyensúlyi állapotba kerül a csillag. A napnyi tömeggel rendelkez˝o csillagnak 50 millió évre van ahhoz szüksége, hogy elérje ezt az egyensúlyi állapotot. Mindaddig ebben az állapotban marad a csillag, amíg a belsejében lév˝o hidrogéngáz héliummá át nem alakul. Csillagtömegt˝ol függ˝oen ez a folyamat akár többmilliárd évig is eltarthat. 47
Akkor indulhat be atommagfolyamat a protonok a közti Coulomb-taszítás miatt, ha a h˝omérséklet eléri a 2,7 millió fokot. Ennek a h˝omérsékletnek megfelel˝o sebességeknél ér egymáshoz elég közel a két egymást taszító proton. Ilyen magas h˝omérsékletet létrehozó gázösszes˝ur˝usödés csak olyan csillag magjában jöhet létre, amelynek össztömege legalább akkora, mint a Jupiter tömegének 75-szöröse, ez a naptömeg 8%ának felel meg. Vannak ennél kisebb tömeg˝u csillagok is, ezeket barna törpéknek nevezik. Ezek központi tartományában is zajlik energiatermel˝o magösszeolvadásos folyamat, de nem protonok, hanem protonok és deuteronok között. Ugyanis deuteron és proton összeolvadásához, - a deuteron a hidrogén izotópja, az atommagja egy protonból és egy neutronból áll, - már egymillió fokos h˝omérséklet is elegend˝o. Ilyen magas h˝omérsékletre a 13 Jupiter tömegnél nagyobb csillagok belseje hevülhet fel, a barna törpe csillag tömege 13-75 Jupiter tömeg közé esik. Felszíni h˝omérséklete alig 2000 Kelvin, viszonylag gyorsan elégetik deuteronkészletüket, és kb. csak százmillió évig fénylenek. Csillagok tömege és élettartama. Egy csillag élettartamát az határozza meg, hogy milyen gyorsan égeti el a belsejében lév˝o hidrogént. Azokban a csillagokban, melyek tömege nagyobb, mint a Jupiter tömegének 75-szöröse, mihelyt a bels˝o h˝omérséklet eléri a 2,7 millió fokot, beindulnak a protonokat héliummá alakító atommagfolyamatok. Minél magasabb a bels˝o h˝omérséklet, a protonok héliummá égése annál sebesebben megy végbe. A kb. 75 Jupiter-tömeg˝u csillagok fénye épp hogy csak pislákol. Ezeknek belsejében nagyon hosszú id˝o, évtíz- vagy akár évszázmilliárdok kellenek ahhoz, hogy elégjen a hidrogénkészlet. Egy naptömeg˝u csillag bels˝o h˝omérséklete kb. 18 millió fok és mintegy 10 milliárd évig marad egyensúlyi állapotban. Napunk bels˝o hidrogénkészletének eddig a felét égette el. Vannak azonban olyan csillagok is, melyeknek tömege a Nap tömegének tízszerese, a legnagyobbaké a naptömeg többszázszorosát is elérhetik. Mivel a Napnál nagyobb tömeg˝u csillagok összehúzódása gyorsabb, ezért egyensúlyi állapotuk életideje rövidebb. Például a Napnál tízszer nagyobb tömeg˝u csillag 2 millió éven belül égeti el hidrogénkészletét. Élettartama a Nap élettartamának ötezred része, fényereje a Nap fényességének ötvenezerszerese. Csillag felfúvódása, vörös óriás. Amint a csillag magjában fogy a hidrogén, kevesebb lesz a termel˝odött és kifelé áramló energia. Ezért csökken a bels˝o nyomás és emiatt a csillag magja elkezd összehúzódni. Ezzel megn˝o az anyags˝ur˝uség és a nagyobb s˝ur˝uség˝u helyek h˝omérséklete emelkedik. Ahogyan a csillag s˝ur˝usödik, a csillag magjának korábbi s˝ur˝usége és h˝omérséklete most egy, a központtól távolabb fekv˝o gömbrétegnek lesz a s˝ur˝usége és h˝omérséklete. Így a hidrogént éget˝o csillagbels˝o térfogata fokozatosan n˝o. Azaz ahogyan fogy a csillag belsejében a hidrogén, úgy tolódik egyre kintebb a hidrogén égésének övezete és így a hidrogén égetése a csillag térfogatának egyre nagyobb részére terjed ki. Ezzel a csillagban mind több energia keletkezik. Így a hidrogén fogyásával a csillag fokozatosan fényesedik és mind nagyobbra fúvódik fel. Tömegét˝ol függ a felfúvódó csillag további sorsa. Ha a csillag tömege a 0,4-8 naptömeg között van, akkor a keletkezett nagyobb mennyiség˝u energia felfújja a csillagot. Egyre nagyobb és ragyogóbb lesz és a vörös óriásnak nevezett állapotba kerül. Elvesztheti tömegének egy részét, mivel olyan nagyra fúvódik fel, hogy rezgései és rengései során az illékonyabb hidrogéngáz egy része leszakadhat róla. Amint a felfúvódó csillagban elfogy a hidrogén, energiatermel˝o folyamat hiányában a tömegvonzás összehúzza a csillagot. Vörös törpe. Ha a csillag tömege a naptömeg a naptömegnél 40%-ánál kisebb, amikor a csillag magjából fogy a hidrogén és az energia termel˝odésének csökkenése miatt esik a bels˝o nyomás, nem növekszik meg a mag s˝ur˝usége, mint a nehezebb csillagoknál. Ehelyett a küls˝o rétegekb˝ol hidrogénban dúsabb gáztömegek áramlanak a csillag magjába. Mivel elmarad a mag bes˝ur˝usödése és ezzel a bels˝o h˝omérséklet emelkedése, nem növekszik meg a hidrogén égésének sebessége és a csillag felfúvódása is elmarad. Az ilyen, vörös törpének nevezett csillag a kisebb tömege miatt is hosszabb ideig él. Élettartamuk meghaladja a 10 millárd évet, akár a billió évet is elérheti. Emiatt a világegyetemben egyetlen vörös törpe sem hunyt még ki. A leggyakrabban el˝oforduló csillag, bár egyes feltételezések szerint a barna törpékb˝ol van több. Vörös törpe a hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima Centauri is. 48
Fehér törpe. Miután a felfúvódó csillag hidrogénje elégett ill. megszökött, az összehúzódó, héliumból álló csillag mind kisebb térfogatú, magas h˝omérséklet˝u ragyogó fehér csillaggá, fehér törpévé s˝ur˝usödik. Kisvilágtani hatások miatt a tömegvonzás nem tudja teljesen összehúzni. Ugyanis a határozatlansági összefüggések miatt, lásd a 4.2. szakaszt, a dobozba zárt részecskék energiája nem lehet nulla. Minél kisebb a térfogat, ahová a részecskék beszorulnak, a lendületük és így az energiájuk annál nagyobb lesz. Ez a hatás a kis tömeg˝u elektronok esetén válhat fontossá. Mivel az elektronok energiája és így nyomása a csillag összehúzódásakor egyre jobban n˝o, ez nem engedi összeroppanni a csillagot. A fehér törpék anyagának s˝ur˝usége kb. milliószorosa a víz s˝ur˝uségének. Napunk durván földnyi méret˝u fehéren izzó törpecsillaggá s˝ur˝usödik majd. Egy fehér törpe sorsa további sorsa tömegét˝ol függ. Ha tömege kisebb, mint 1,4 naptömeg, akkor a mérete nem változik és lassan h˝ul. Ha elég kicsiny a fehér törpe tömege, akkor újabb magösszeolvadási folyamat már nem indul be és héliumból álló fekete törpévé válik. Mivel a fehér törpék a kis felületük miatt nagyon lassan h˝ulnek ki, igen számos figyelhet˝o meg közülük. Hozzánk alig 100 fényévre is található két igen öreg, 11-12 millárd éves fehér törpe csillag. Attól függ˝oen, hogy egy határ felett mekkora a fehér törpe tömege, a csillag magjában újabb energiatermel˝o magösszeolvadási folyamatok indulhatnak be. Ha a fehér törpe tömege nagyobb mint 1,4 naptömeg, akkor a magja annyira bes˝ur˝usödik, hogy a periódusos rendszer valamennyi eleme kialakul majd benne. De ez már egy másik csillagállapot jellemz˝oje. El˝oször az összehúzódó bels˝o magban lezajló folyamatokat vizsgáljuk. Szén és egyéb nehezebb elemek képz˝odése. Amint elfogy a csillag magjából a hidrogén, a csillag magja egyre nagyobb s˝ur˝uség˝u lesz. Ezért a h˝omérséklete emelkedik, egészen addig, amíg be nem indul újabb energiatermel˝o magfolyamat. A hélium atommagok csak magasabb h˝omérsékleteken kerülhetnek egymás közvetlen közelébe, mint a protonok. Ugyanis a hélium atommag töltése két protonnyi. Ezért a két hélium atommag között fellép˝o taszító Coulomb er˝o er˝ossége 2*2=4-szer nagyobb, mint a két proton közötti taszítás. Úgy 100 millió fok körül indulhat be a hélium atommagok összeolvadása. Ennek során három hélium atommagból egy szénatommag képz˝odik. Ez a folyamat a hidrogén égésénél sokkal gyorsabb. El˝oször két hélium atommag összeolvadásából berillium atommag képz˝odik. Azonban a keletkezett Be izotóp nem állékony, a természetben csak a 9 Be atommag fordul el˝o. Nagyon rövid ideig, kb. 10−16 másodpercig létezhet a 8 Be atommag, majd két hélium atommagra esik szét. Annak valószín˝usége, hogy a fenti igen rövid id˝oszak alatt a 8 Be atommag egy újabb hélium atommaggal olvadjon össze, igen kicsi. Márpedig a 12 C, a szén atommagja csak ilyen módon keletkezhet. 8
Annál valószín˝ubbek az atommagok között lezajló folyamatok, minél nagyobb felületet mutat egymásnak a két ütköz˝o mag. Ez a felület nem pusztán az atommagok mértani felületb˝ol adódik, megnyilvánul az atommagok hullámtermészete is, lásd a 4.1. szakaszt. Bizonyos kitüntetett bombázó energiáknál a magfolyamatok valószín˝usége ugrásszer˝uen megnövekszik. Kiderült, hogy a 8 Be - hélium magösszeolvadás éppen annál az energiánál mutat rezonanciaszer˝u növekedést, amely a héliumot éget˝o csillag bels˝o h˝omérsékletének feleltethet˝o meg. Ilyen rezonanciák ennyire kis energiáknál nagyon ritkák. Kivételesen szerencsés véletlen, hogy a rezonanciaenergia és a csillagbels˝o h˝omérsékletének megfelel˝o energia így egybeesik. Ennek tulajdonítható, hogy a világegyetemben van elég szén és végeredményben ennek köszönhet˝o a nehezebb elemek létezése is. Szén addig képz˝odik, amíg a csillag magjában feldúsul a szén és a hélium fogyása miatt a magfolyamatokban felszabaduló energia és ezzel a tömegvonzást ellensúlyozó bels˝o nyomás is csökken. Emiatt a csillagmag tovább zsugorodik, h˝omérséklete n˝o. Beindulhat az oxigén képz˝odése, oxigén atommag hélium és szén atommag összeolvadásából keletkezik. Mivel a csillagbels˝o összehúzódása miatt megemelkedik a h˝omérséklet, a csillag héjaiban különböz˝o összeolvadásos folyamatok zajlanak, belül oxigén, kintebb szén képz˝odik. Még jobban összehúzódó csillagbels˝okben, nagyon magas, milliárd fokos h˝omérsékleteken a szénatommagok magnéziummá olvadhatnak össze. Ilyen módon az elemek képz˝odése folytatódhat, egészen a vas képz˝odéséig. Ha a fehér törpe tömege nem éri el az 1,4 naptömeget, akkor az elemképz˝odés 49
folyamata valahol leáll és a csillagfejl˝odés eredménye szénb˝ol, vagy magnéziumból vagy szilíciumból stb. álló fehér törpe lesz. I. és II. típusú szupernóva. Ha a vörös óriás csillagból 1,4 naptömegnél nehezebb fehér törpe fejl˝odik ki, akkor az elemképz˝odés során vas is keletkezik. Mivel a vas a leger˝osebben kötött atommag, a vas környéki atommagok lesznek az utolsók, melyeknek magösszeolvadásos keletkezése során energia szabadulhat fel. Ezért ha egy csillag belsejében vas is keletkezik, majd a csillagbels˝o vassá alakult, akkor a csillag összeroppan, mivel már nincs olyan bels˝o energiatermel˝o folyamat, amely a tömegvonzás összehúzó hatását ellensúlyozni tudná. Szupernóva az összeomló csillag neve. Óriási energiák szabadulnak fel tömegvonzásos összeomlás során és ezek lehet˝ové teszik energiát fogyasztó magfolyamatok lezajlását. Vasnál magasabb rendszámú atommagok kéz˝odéséhez energia szükséges és valamennyi ismert elem atommagja kialakul az összeroppanó csillagban. Annyira sok energia szabadul fel, hogy egy szupernóva fényessége pár napig, hétig olyan nagy, vagy nagyobb lehet, mint az o˝ t tartalmazó csillagváros fényessége. Ezért nagyon felt˝un˝o égi jelenség. Amikor a csillag végleg összeroppan, a belsejében felszabaduló óriási energiák a felszínre törnek. Levetik a csillag kérgét, amely hatalmas robbanás során repül le. Ezeket a robbanásokat szupernóva-robbanásnak nevezik. Ennek során a csillagban keletkezett, a periódusos rendszer valamennyi elemét tartalmazó hatalmas anyagtömegek szétszóródnak a világ˝urben. Roppant erej˝u lökéshullámok terjednek szerteszét, a szétrepül˝o anyagfelh˝ok sebessége 1000-10000 km/s körül van. Az így szétszóródott csillagtörmelékek alkotják majd a bolygók, köztük Földünk anyagát is. A Kassziopea csillagkép egyik csillaga szupernóva maradvány, a t˝ole származó lökéshullám kb. tízezer földtömegnyi port tartalmaz, ami több, mint a Naprendszer eredeti gázfelh˝ojének portartalma. Nem tartalmaz hidrogént a fehér törpéb˝ol kialakuló szupernóva, mivel az már a fehér törpét megel˝oz˝o vörös óriás állapotban kiégett a csillagból. A hidrogént nem tartalmazó szupernóvát I. típusú szupernóvának nevezik. Ha a csillag tömege nagyobb, mint a Nap tömegének nyolcszorosa, akkor a csillag szupernovává fejl˝odése meglehet˝osen gyors. Mialatt felfúvódva óriás csillaggá alakul és még égeti kint a hidrogént, aközben belül annyira gyorsan húzódik össze, hogy hamar létrejönnek a fentebb tárgyalt magösszeolvadásos övezetek, egészen a vasig. Az ilyen sokhéjú izzó csillagot szuper óriásnak nevezik. Mind er˝osebben fénylik a kialakuló szuper óriás csillag és szupernóvává alakul. Ezt a hidrogént is tartalmazó szupernóvát II. típusú szupernóvának nevezik. Kivételes szerencse, hogy 1987-ben a t˝olünk 160000 fényévnyire lév˝o Nagy Magellán-felh˝oben sikerült ilyen közeli, II. típusú szupernóva robbanását észlelni. Az évekkel a robbanás után készült felvétel szépen mutatja a szupernovát és lökéshullámát. 2008. április 7-én fényképezte le a Hubble-˝urtávcs˝o az eddig észlelt legnagyobb szupernóvát, tízmillió csillagvárosnyi fényességgel világított. Fénye kevesebb mint egy percig szabad szemmel is látható lehetett. 7,5 milliárd évre van t˝olünk, tömegét 50 naptömegnyire becsülik. Kb. a csillagok 10%-a jut el szupernóva állapotba. Világegyetemünkben durván másodpercenként, a Tejútrendszerben 30-50 évente történik szupernóva-robbanás, eddig kb. százmillió ilyen esemény zajlott le csillagvárosunkban. Történelmi források is megemlékeznek a közelebbi, ezért szabad szemmel is jól megfigyelhet˝o eseményekr˝ol. 1054-ben a Rák-ködben történt szupernóva-robbanás, ezt a kínai csillagászok is feljegyezték. Ezek szerint ez az éjszakai égbolton olyan fényesség˝u volt, mint az Esthajnalcsillag, a Vénusz. Tycho de Brahe 1572-ben figyelt meg szupernóva felfényesedést. Ia típusú szupernóva. Mint tárgyaltuk, az 1,4 naptömegnél kisebb tömeg˝u fehér törpékben már nem zajlik energiatermel˝o folyamat. Egy ilyen fehér törpe anyaga vasnál kisebb rendszámú elemb˝ol állhat. Ha viszont egy, a tömeghatár közelében lév˝o fehér törpe kett˝oscsillag egyike, akkor csillagtársától gázfelh˝oket ragadhat el. Ezután újra beindul benne a magasabb rendszámú elemek képz˝odése. Ha olyan sok anyagot sikerül magához vonzania, hogy a tömege átlépi az 1,4 naptömeges határt, akkor eljut a vas kialakulásáig és a csillag szupernovává fejl˝odik. Az így kialakuló szupernóvát Ia típusú szupernovának nevezik. Mivel az Ia típusú szupernóva a legkisebb tömeg˝u szupernóva, a fejl˝odése lassabb, mint a többi szupernováké. Az Ia 50
szupernóva a leghosszabb ideig fényl˝o szupernóva, ezért megjelenése az égbolton jól felismerhet˝o és követhet˝o. Mivel tudjuk, mekkora az Ia típusú szupernóva valódi fényessége, mérve a látszólagos fényességét, a távolsága meghatározható, lásd a 6.1. szakaszt. Így sikerült a megfigyelhet˝o világegyetem határához közeli csillagvárosok távolságát pontosan meghatározni és ezzel a világegyetem gyorsuló tágulását felfedezni. Tejútrendszerünkben kb. 300 évente fejl˝odik ki Ia típusú szupernóva. Neutroncsillag és fekete lyuk. Szupernóvarobbanás után a csillag maradványai neutroncsillaggá alakulnak. Ennek keletkezése során az anyag egyre jobban s˝ur˝usödik. Annyira sok energia szabadul fel az összehúzódás során, hogy az elektronok befogódnak az atommagokba és végül a csillag valamennyi protonja neutronná alakul. Közben a csillag teljes tömege atommags˝ur˝uség˝ure tömörödik, ezért az egész csillag egyetlen hatalmas, neutronokból álló atommagnak tekinthet˝o. 10-15 kilométer között lehet a neutroncsillag sugara. Minden köbcentimétere százmilliárd tonnányi anyagot tartalmaz, ami azt jelenti, hogy a neutroncsillag s˝ur˝usége a fehér törpe s˝ur˝uségének százmilliószorosa. A neutroncsillagok nagyon gyorsan forognak valamely középpontjukon átmen˝o tengely körül. Mivel a neutron mint kis mágnest˝u viselkedik és ezek a neutroncsillagban párhuzamosan állnak be, a neutroncsillagnak hatalmas mágneses tere van. Emiatt a forgó neutroncsillag igen er˝os elektromágneses sugárzást bocsát ki. Sugárzásuk ütemes jellege miatt a neutroncsillagokat pulzároknak nevezik. Eddig a Tejútrendszerben kb. ezer pulzárt fedeztek fel. A Rák-ködben történt szupernóvarobbanás maradványa is pulzár, forgási ideje 30 milliszekundum. Észleltek már annyira különleges neutroncsillagokat is, hogy felmerült a kvarkcsillagok létezésének gondolata. Ezeknek belsejében a kvarkok kiszabadulhatnak a neutronba való bezártságukból, és a csillag anyagát, vagy annak egy részét kvarkanyag alkotja. Ha a szupernóva-robbanás utáni maradvány 3 naptömegnél nagyobb, akkor a neutroncsillag állapot sem tartós számára. Még a benne lév˝o neutronokat is összeroppantja a tömegvonzás és a csillag fekete lyukká alakul. Egy fekete lyukká összezuhant csillag gravitációs tere annyira er˝os, hogy azt még fénysugár sem hagyhatja el, a kiinduló fénysugarat a tér vissza görbíti. Ezért a csillag a szó szoros értelmében láthatatlanná válik. Csak tömegvonzásának hatásait észlelhetjük. Ha a fekete lyuk egy kett˝os csillag egyik tagja, akkor társa, melynek fényét észleljük, pályamozgást végez a fekete lyuk körül. Ebb˝ol a pályamozgásból állapítható meg a láthatatlan társcsillag, a fekete lyuk tömege. Továbbá a dagály jelenségéhez hasonlóan a fekete lyuk izzó gázt ragadhat magához a társcsillag felszínér˝ol. Miközben gáztömegnek zuhannak a fekete lyukba, hatalmas energiájú protonok keletkeznek, ezeket nagyenergiájú kozmikus sugárzásként észleljük. Fekete lyuk nem csupán csillag összeomlása végén alakulhat ki. Kezdetben, a csillagvárosok kialakulásakor hatalmas tömeg˝u fekete lyukak keletkeztek a csillagvárosok közepén, ezek kialakulásában a csillagvárosok anyagát alkotó sötét anyag összeomlása lehetett meghatározó. Ezeket régebben kvazároknak nevezték. Mint említettük, a Tejútrendszer középpontjában is van egy többmilliós naptömeg˝u fekete lyuk. Ezek az óriás fekete lyukak hatalmas mennyiség˝u anyagot szippantanak magukba környezetükb˝ol. Eközben roppant er˝os, igen nagy energiájú sugárzásokat bocsátanak ki. Tejútrendszerünk központja most éppen nyugodt, de alig kétszáz éve hatalmas kitörések színhelye volt.
9. Naprendszer és Föld Naprendszerünk bolygói a Nap körül egy síkban, ellipszis pályákon keringenek. Maga a Naprendszer egésze a Tejútrendszer középpontja körül kering. Keringési sebessége mintegy 250 km/sec, 225 millió év alatt kerüli meg a Tejútrendszer középpontját, ez az id˝otartam a galaktikus év. Miként alakul ki egy csillag körül bolygórendszer, erre még nincs általánosan elfogadott leírás. Ha az az anyagfelh˝o, amelyb˝ol a csillag kialakult, forgott, akkor a felh˝onek a perdülete, amely megmaradó
51
mennyiség, nem engedi meg a teljes összehúzódást. Ugyanis, akárcsak amikor a pörg˝o jégtáncosn˝o behúzza a karjait és forgása felgyorsul, az összehúzódó felh˝o is egyre sebesebben pörög. Emiatt a felh˝o egy része kintmarad és bolygók, bolygóközi anyag lesz bel˝ole. Minél sebesebben forgott a felh˝o, annál több anyag reked a központi csillagon kívül, annál nagyobb lehet a bolygók tömege, s˝ot ha a kezdeti anyagfelh˝o perdülete elég nagy, a bolygókon kívül még egy vagy több csillag is kialakulhat. Hogy miként oszlanak meg a bolygók tömegei, attól is függ, hogy az összehúzódást beindító hatások mekkora egyenetlenségeket idéztek el˝o a gázfelh˝on belül. Ma már meg tudjuk állapítani, hogy a megfigyelt szület˝o csillag körül vannak-e porfelh˝ok. Ugyanis a por elnyeli a csillagfény ibolyántúli sugarait, eközben felmelegszik és infravörös sávban sugároz. Így a csillag színképéb˝ol megállapítható, hogy van-e porfelh˝o körülötte és az mekkora. Ezekb˝ol a porfelh˝okb˝ol egyre nagyobb k˝ozetdarabok, majd ezekb˝ol bolygók állnak össze. Az eddigi megfigyelések alapján feltételzhet˝o, hogy a Naphoz hasonló csillagok 17-30%-a körül kering legalább egy bolygó. Naprendszerünk abban az értelemben lehet kivételes, hogy a Föld nev˝u bolygójának felszínén évmillárdok óta létezik fénymegkötésre (fotoszintézisre) épül˝o élet. Azoknak a csillagoknak a száma, melyek naprendszerében felszíni élet jöhet létre és fenn is tud maradni, az összes csillagok 1-2%-ára becsülhet˝o. Ha a csillag tömege nagy, akkor a csillag viszonylag rövid ideig sugároz. Ezért a felszíni életet hordozó nagyobb bolygókon nincs elég id˝o az élet és f˝oleg nem az összetettebb él˝ok kialakulásához. Ha a csillag kisebb, akkor nem tud elegend˝o mennyiség˝u energiát sugározni. Mostanában, már ebben az évezredben sikerült el˝oször a Naprendszeren kívül lév˝o bolygót felfedezni. 2007-ben jelentették be az els˝o, a Földhöz hasonló olyan bolygó létezését, melynek felszínén víz is lehet és akár a földihez hasonló felszíni életet is hordozhat, mivel a csillag is megfelel˝o ehhez. Ez a csillag a Naphoz legközelebb lév˝o 100 csillag egyike, a Mérleg csillagkép egy csillaga, csak 20,5 fényévre van t˝olünk. Feltételezik, hogy az egyik szomszédos csillag, az Alfa Centauri körül is lehet Földhöz hasonló bolygó.
9.1.
Naprendszerünk születése
Naprendszerünk kialakulásának forgatókönyve jelen ismereteink szerint a következ˝oképpen történhetett. 4,568 milliárd évvel ezel˝ott csillagbölcs˝onkben, a leend˝o Naprendszerhez közeli térségben szupernóvarobbanások történtek, lásd a 8.2. szakaszt. Lökéshullámai elérték a Naprendszer gázfelh˝ojét, a szétrepül˝o burkok gázt, port, kisebb k˝ozet és kavicsdarabkákat tartalmaztak. A 4,568 milliárd éves életid˝o a Naprendszer leg˝osibb meteoritfajtájának radioaktív módszerrel meghatározott kora, a mérés pontossága 1 millió évnyi. Ezekb˝ol az o˝ si k˝odarabkákból még a mai Naprendszer is tartalmaz valamennyit. Földünk felszínére hullócsillagként érkeznek. Amint az eredeti gáz- és porfelh˝o és a szupernovákból kitör˝o gáz és por ütközött, porral és szemcsékkel szennyezett örvényl˝o gázfelh˝o terel˝odött össze, ebb˝ol alakult ki aztán a Naprendszer. Majd beindult a Naprendszert létrehozó összehúzódási folyamat. Forgó gázfelh˝o és a Naprendszer szerkezete. Úgy jött létre a Nap, hogy vele együtt bolygók is születtek. Nem zuhant bele a bolygók anyaga a Napba a Nap keletkezése során, mert a Naprendszer nyersanyagául szolgáló gázfelh˝o forgott. A Naprendszer tömegének javarésze csak azáltal tömörülhetett egyetlen központi csillaggá, hogy perdületét forgó gáz- és porgy˝ur˝uként kinnhagyta. Ha a most kívül lév˝o anyag a Napba kerülhetne, akkor a Nap forgása felgyorsulna, és anyagfelh˝oket vetne ki. Naprendszerünk teljes tömegének kb. 99,85 százalékát a Nap tömege teszi ki, azaz a bolygók, a kisbolygók, a bolygóközi por tömeg együttesen a Naprendszer tömegének alig másfél ezreléke. Naprendszerünk bolygói és a Nap o˝ rzik az eredeti perdületet. A Nap 23,5 nap alatt fordul meg a saját tengelye körül. Valamennyi bolygó ugyanolyan irányba kering a Nap körül és a bolygók holdjai közül is majdnem mindegyik ugyanabba az irányba kering. Ennek megfelel˝o a Nap, a bolygók és holdjaik saját tengely körüli forgása is. Kivétel a Vénusz és. az Uránusz tengely körüli forgása. Ennek a két bolygónak a 52
többit˝ol eltér˝o irányú forgástengelye valószín˝u nagyerej˝u, a forgást befolyásoló ütközések hatásával magyarázható. Mindez meggy˝oz˝oen bizonyítja, hogy a teljes Naprendszer egyetlen hatalmas forgó anyagfelh˝ob˝ol keletkezett. Nemcsak a szabályos szerkezet utal arra, hogy a Naprendszer egy id˝oben keletkezett. Az eredeti gázfelh˝ojébe belekerült, a különböz˝o szupernóvarobbanásokból származó por egyenletesen terült szét benne. Napunk tömegének kb. 98%-a hidrogén és hélium, a nehezebb elemek a Nap tömegének kb. 2%-át teszik ki, ezeket színképelemzéssel mutathatjuk ki. Eltekintve az illékony gázoktól, a Nap, a Föld és a Hold és a meteoritok átlagos anyagösszetétele lényegében azonos, a Hold összetételét a holdraszálláskor gy˝ujtött és a földünkre hozott holdk˝ozetekb˝ol ismerjük. Ez is arra mutat, hogy a Naprendszer egyid˝oben, ugyanabból az anyagkészletb˝ol keletkezett. Ma naponta 100 tonnányi por és k˝ozet, meteorit érkezik a világ˝urb˝ol a Földre. Meteorit legkönnyebben a jéggel borított Antarktiszon gy˝ujthet˝o, ahol a fehér felszínen azonnal, messzir˝ol észre lehet venni a égb˝ol érkezett köveket. Hogy pontosan honnan, a Naprendszer mely térségeib˝ol érkeznek, ma sem tudjuk pontosan. A Nap. Magjának h˝omérséklete kb. 18 millió fok, a magfolyamatok ebben a központi részben zajlanak. A bels˝o tartomány hidrogénkészlete kb. 10 milliárd év alatt alakul át héliummá. Napunk most élete derekán tart, eddig a belsejében lév˝o hidrogén felét égette el héliummá. 80 millió évenként mintegy 1%-kal lesz fényesebb, az utóbbi 3,5 milliárd év alatt fényessége 40%-kal n˝ott. Ötmilliárd év múlva, elfogyasztva a belsejében lév˝o hidrogénkészletet, vörös óriássá alakul. Majd fehér törpecsillaggá válik, héliumot is éget, kevéske szén is termel˝odik benne. Durván 700000 kilométer a Nap sugara. Ezen a vastag rétegen keresztül a magfolyamatokban keletkezett energia körülbelül egymillió éven keresztül jut ki a felszínre. Azaz a Nap által most kisugárzott energia egymillió évvel ezel˝otti magfolyamatokban szabadult fel. Napszél és bolygók. Miközben a Napot alkotó anyagfelh˝ok a központ felé húzódtak, a bolygók övezetében lév˝o por és k˝ozetdarabkák is vonzották egymást. Összetömörödtek az ütközések hatására, egyre nagyobb darabok keletkeztek. Egy almányi k˝ozetdarab összetömörüléséhez kb. száz év szükséges, egy földnyi nagyságú bolygó százmillió év alatt képz˝odhetett. Földünk kezdeti állapota 4,5 milliárd éve jött létre, teljes kialakulásához kb. összesen száztíz millió év kellett. A Nap már jóval hamarabb m˝uködni kezdett. Sugárzása felhevítette az alakuló bolygók darabkáit és az illékonyabb gázfelh˝oket. Továbbá a Napból a napkitörések során kiáramló, nagyenergiájú töltött részecskékb˝ol, els˝osorban protonokból álló napszél a gázokat a Naprendszer küls˝o tartományaiba fújta ki. Most sikerült a napszél részecskéinek sebességét megmérni, legkevesebb 200 km/sec sebességgel repülnek és kevesebb mint 10 nap alatt érnek el a Földig, ahol a földmágneses tér eltéríti o˝ ket. Er˝os napkitörések, napviharok idején a részecskék már 2-4 nap elérnek hozzánk és zavarokat okozhatnak a távközlési berendezések m˝uködésében. Kivételesen er˝os napviharok is el˝ofordulhatnak, olyanok is, melynek jóval gyorsabb részecskéit a föld mágneses tere nem tudja eltéríteni. 1859. szeptember 1-én rendkívüli er˝os napvihar érte el a Földet. Utólagos számítások szerint a nagyenergiájú részecskék kevesebb mint 18 óra alatt értek a ide. Er˝os égi fényjelenségeket észleltek és valamennyi távíró és más villamos berendezés üzemképtelenné vált. Ez akkor nem rendítette meg annyira a mindennapokat de ma felmérhetetlen következményekkel sújtana bennünket. A napszél nagyenergiájú protonjai és hélium ionjai billiárdgolyóként ütik ki az útjukba kerül˝o gázok atomjait, molekuláit. Így a meleg Naphoz közel elt˝untek a gázok. Kristályosodott fém-oxidokból és fémszilikátokból épültek fel a bels˝o égitestek: Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, míg a Naptól távoli bolygók, a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz hatalmas gázfelh˝okb˝ol, hidrogénb˝ol, héliumból és metánból képz˝odtek. Ami gázt a napszél a bels˝o tartományokból kifújt, az els˝osorban a Jupiter tömegét gyarapíthatta.
53
9.2.
Föld fejl˝odése
Föld bels˝o szerkezete. Amint a tömegvonzás a Földet alkotó porfelh˝ot összehúzta, az anyaga megolvadt. Egyrészt a tömegvonzásos összehúzódás során felszabadult h˝ot˝ol, de hevítette a kialakuló bolygót a becsapódások során keletkezett h˝o, valamint a földi k˝ozetek radioaktivitása során felszabaduló energia is. Még ma is sokezer fokos a h˝omérséklet a Föld belsejében. Ezt részben a radioaktív atommagok bomlásakor felszabaduló energia tartja fenn. 4,5 milliárd évvel ezel˝ott a radioaktivitás szintje még sokkal magasabb volt. Legmagasabb h˝omérsékletek a Föld belsejében alakultak ki. A megolvadt földgolyóban megindult az elemek áramlása. Lefelé a magba süllyedtek a nehezebb elemek, a könnyebb elemek felfelé törekedtek. Ez az átrendez˝odési folyamat nem fejez˝odhetett be teljesen, mert közben a leh˝ulés folyamán a Föld kérge megszilárdult. Földünk k˝ozeteinek kora a k˝ozetekben található izotópok arányából határozható meg. Nézve a még meglév˝o radioaktív elem és a bomlása során bel˝ole keletkezett izotóp mennyiségét, valamint a bomlási id˝ot, a k˝ozet megszilárdulásának id˝opontja egyszer˝uen megkapható. Földünk sugara 6371 kilométernyi. Magjának sugara kb. 3400 km, f˝oleg vasból és nikkelb˝ol áll. Valószín˝u az 5000 Celsius fokot is meghaladja a mag h˝omérséklete, de olyan nagy a nyomás, hogy a fém a mag bels˝o részében szilárd halmazállapotú. A mag küls˝o részén a nyomás már kisebb, itt a fém olvadt állapotban van. Vastag köpeny fedi a magot, ez f˝oleg sziliciumot, magnéziumot, vasat és oxigént tartalmaz. Ezt a köpenyt a földkéreg takarja, melynek vastagsága az óceánfenéki részeken néha csak 3 kilométer, másutt a 70 kilométert is elérheti. Földünk belsejér˝ol a földrengések tanulmányozásával szerezhetünk ismereteket, ez a földrengéstan (szeizmológia) tárgya. Amikor egy földrengés kipattan, rezgéshullámok keletkeznek, amelyek hanghullámok, csak nem a leveg˝oben, hanem a Föld belsejében, a szilárd és a földmag körüli cseppfolyós közegben terjednek. Terjedési sebességük a közeg összetételét˝ol, halmazállapotától és h˝omérsékletét˝ol függ. Amikor a hanghullám közeghatárhoz ér, visszaver˝odhet és/vagy törést szenvedve behatol a közegbe. A földrengés által keltett rezgéshullámok átjárják bolygónk belsejét, mintegy ’átvilágítják’ a Földet, akárcsak a röntgensugarak az embert. Szerte a különböz˝o földrészeken megfigyel˝oállomások m˝uködnek, ahol felfogják és rögzítik a keletkezett rezgéshullámokat. Együtt elemezve a különböz˝o helyeken észlelt adatokat feltérképezhet˝o, milyen a Föld belsejének szerkezete. Hold kialakulása. Holdunk egyike a Naprendszer nagyobb bolygóinak, nagyobb, mint a Merkúr. Más bels˝o bolygótól eltér˝oen nincs fémes magja, anyaga a Föld köpenyének anyagával megegyez˝o. Valószín˝uleg úgy keletkezett, hogy a kezdeti állapotú Föld kb. 4,4 milliárd éve egy Mars nagyságú bolygóval ütközött és az ütközés ereje a Föld köpenyéb˝ol vetette ki a Föld körüli pályára a Holdat. Ez a becsapódás lehet az oka annak, hogy a Föld ennyire gyorsan forog a tengelye körül. Valószín˝u a becsapódásnak köszönhet˝o a Föld tengelyének a ferdesége is, amely az évszakok változását okozza. Föld mint kivételes helyzetu˝ bolygó. Földünk a Naptól való távolságnak köszönhet˝oen figyelemreméltó egyedi sajátságokkal rendelkezik. Olyan távol van a Naptól, hogy meg tudta o˝ rizni illó gázfelh˝oinek egy részét. Ennek köszönhet˝oen víz halmozódhatott fel rajta. Ha a Naphoz közelebb volna, a napszél lefújta volna róla a vízmolekulákat. Tengely körüli forgásának ideje elég rövid ahhoz, hogy a Nap által kisugárzott energia egyenletesen oszoljon el a felszínén. Nagy tömeg˝u kísér˝o bolygója, a Hold, az árapály jelenségeken keresztül meghatározó módon befolyásolta a földi élet kialakulását. Légkör és felszín kialakulása. Bolygónk eredeti alkotórészei, az összetömörödött por és k˝ozetdarabkák még b˝oven tartalmaztak g˝ozöket és gázokat, gondoljunk például a rájuk fagyott jégre. Eredetileg a napszél csak a szemcsékhez nem kötött illó gázokat tudta kiseperni. Kés˝obb a megolvadt k˝ozetek gáz és g˝oztartalma a t˝uzhányók m˝uködése során a felszínre tört. Földünk o˝ si légköre tehát másodlagos folyamatok eredménye, a szemcsék által megkötött gázokból és g˝ozökb˝ol származik. Bolygónk légkörének egy további része a
54
Naprendszer belsejét rendszeresen látogató üstökösök anyagából került ide, az üstökösök nagy mennyiség˝u jéggel, széndioxiddal és kisebb szerves molekulákkal terítették be a Földet. Amint megszilárdult a földkéreg és h˝ult lefelé, lecsapódott a felszínre tört vízg˝oz és kialakult az o˝ stenger. Földrészek még nem alakultak ki, csak a t˝uzhányók létrehozta szigetek emelkedtek a vízszint fölé. Széndioxid, kevés nitrogén és vízg˝oz alkották az o˝ si légkört, nyomokban volt benne még ammónia, metán, kénsav és sósav is. A Földdel ütköz˝o kisbolygók, meteoritok óriási tölcséreket ütöttek a földkérgen. Akár az o˝ stenger vizét is felforralhatta az ütközések energiája és törmelékei szigeteket építhettek. De a nagyobb kisbolygók még a földkérget is átütötték, hatalmas mennyiség˝u anyagot és energiát juttatva a Föld mélyébe. Ezután akár a teljes földkéreg is megolvadhat és ekkor valamennyi korábbi kialakult képz˝odmény elt˝unik. M˝uködésbe lépett a légkörben lév˝o széndioxid és vízg˝oz hatására az üvegházhatásként ismert jelenség is, amely növelte a felszín h˝omérsékletét, lásd lentebb. Ugyanakkor a víz és a savak hatására beindult a vegyi mállás, mert a savas víz oldja a k˝ozetek egyes elemeit. Ezen oldott elemek közül legfontosabb a kálcium, ami megköti a légkör széndioxidját, miközben mészk˝o keletkezik. Ha a légkörben kevesebb a széndioxid, csökken az üvegházhatás, ezzel alacsonyabb lesz a h˝omérséklete is. Ekkor vízpára csapódik ki a légkörb˝ol és még kedvez˝obbé válnak a széndioxid légkörb˝ol való kivonásának feltételei. Ezzel az öngerjeszt˝o folyamattal a Föld felszíni h˝omérséklete egyre csökken, miközben n˝o a tengerben lév˝o víztömeg. Az u˝ rb˝ol érkez˝o nagytömeg˝u testek becsapódása négymilliárd évvel ezel˝ott kezdett ritkulni, az utolsó nagyobb, a földkérget is megolvasztó becsapódás 3,8 milliárd éve történt. Ezután kezd˝odhetett a földrészek kialakulásának és növekedésének kora, a legid˝osebb k˝ozetek körülbelül ilyen id˝osek lehetnek. Körülbelül hárommilliárd évvel ezel˝ott kezdett kialakulni a földrészek mai arculata.
9.3.
Körforgások a Földön
Földünk fels˝o rétegei, mint a kéreg, felszín és légkör körfogások résztvev˝oi. Ezeket a körfolyamatokat a földmélyb˝ol származó és a Nap által sugárzott energiák tartják fent. A h˝otan tételei értelmében olyan folyamatoknak kell lejátszódniuk a felszínen, hogy egyrészt a Föld belseje minél gyorsabban kih˝uljön, másrészt a felszíni h˝omérsékletkülönbségek minél teljesebben és gyorsabban kiegyenlít˝odjenek. Körfolyamatokban egyenlít˝odhetnek ki a leggyorsabban a különbségek, ilyen körforgások a k˝ozetek körforgása és a leveg˝o valamint a víz körforgásai. K˝ozetek körforgása. A Föld felszínének 71%-án óceánok terülnek el, 29% a szárazföldek aránya. Ez a viszony a földkéreg tevékenységére vezethet˝o vissza. Ha a kéreg merev lenne, akkor a víz, a szelek pusztító hatása egyenletesre koptatná a szilárd anyagot. Ekkor a szárazföldeket szerte a bolygón mindenütt azonos mélység˝u vízréteg borítaná. De a földkéreg állandó változásban van, kb. tucatnyi nagyobb és jónéhány kisebb lemezre van a földkéreg szabdalva, ezek lassú mozgásban vannak. Ez a földrészvándorlások magyarázata, Amerika és Európa évente pár centit távolodnak egymástól. Azért mozognak a kéreglemezek, mert a Föld belseje izzó. Izzik a Föld magja, hevíti a magot körülvev˝o köpenyt, folyamatban van annak átalakulása, néha meg-megrottyan, ezek a rottyanások mozgatják a földkérget. Úgy változik a köpeny és a földkéreg, hogy a h˝otan II. f˝otétele értelmében a Föld belseje minél gyorsabban kih˝ulhessen. Csúsznak, mozognak a kéreglemezek, találkozásuk hegységek keletkezéséhez vezet, mindezt t˝uzhányók m˝uködése, földrengések kísérik. Határt szab a hegységek magasságának, hogy a k˝ozetek nem bírnak el akármekkora nyomást. Olyan nagy a legmagasabb hegységek tömege, hogy a hegységet tartó k˝ozetlemezekre elviselhetetlenül nagy nyomás nehezedik és a tartó k˝ozetlemezekben töredezni kezdenek az atomi és molekuláris kötések. Így a nyomás növekedésével a k˝ozet szilárdsága, olvadáspontja csökken. Szépen belesüllyed a hegység a földkéregbe, addig, amíg az alapjára ható nyomás annyira le nem esik, hogy az alapban lév˝o k˝ozet megszilárdulhat. A Himalája magassága kb. a lehetséges magasság közelében van, a Mount Everestnél sokkal magasabb hegycsúcs nem létezhet.
55
A felszínre került t˝uzhányó (vulkanikus) k˝ozeteket a víz, jég és szél munkája darabolja, pusztítja. Egyenletessé koptatja a felszínt, az es˝o, a szél és a folyó a magasabban fekv˝o anyagot az alacsonyabban lév˝o helyekre hordja. Az így keletkezett anyag és a tengeri állatok maradványai által képzett üledék alkotja azután az üledékes k˝ozeteket. A lesüllyedt üledékes k˝ozetek a nagy nyomás és h˝omérséklet hatására átalakulnak, metamorfnak nevezett k˝ozetté válnak. Átalakult k˝ozet a márvány is. Kezdetben a márvány a mészvázú tengeri állatokból képz˝odött üledékes k˝ozetként, mészk˝oként létezett. Egyre mélyebbre került a mészk˝o, majd a kéregmozgások során a lemezek összetorlódásakor fellép˝o nagy nyomások és magas h˝omérsékletek a mészkövet márvánnyá alakították. Majd a márvány a feltorlódó hegységek anyagaként kerül a felszínre. Az átalakult k˝ozetek keverednek a köpeny anyagával, majd az így átdolgozott anyagot a t˝uzhányók a felszínre vetik. T˝uzhányó, üledékes és átalakult k˝ozetek egymásba alakulva alkotják a kéregbeli körforgást, az ún. k˝ozet körforgást. Ez a k˝ozet körforgás már többször is lejátszódott bolygónkon. Ásványok szerepe a széndioxid körforgásában. A légkör széndioxid tartalmát, ahogyan egy 2008 áprilisában közölt munka leírja, évmilliókon át finoman hangolt természetes visszacsatolási rendszer tartotta közel állandó értéken. 610 ezer évre visszamen˝oen, az antarktiszi jégrétegekbe szorult gázbuborékokat elemezve meghatározták a légkör CO2 tartalmát és ezzel párhuzamosan az adott id˝oszak tengerfenéki üledékeinek jellegét. Ezzel követhették, mi lesz a t˝uzhányókból és a forró vízes feltörésekb˝ol a légkörbe és vízbe jutó széndioxid sorsa. Amint egy t˝uzhányó kitörésekor megugrik a légkör CO2 tartalma, megn˝o az es˝okkel a talajba mosódó szénsav mennyisége, ami megnöveli a talaj ásványaiból kioldott ionok, közöttük a kálcium ion mennyiségét. Ezek a vízzel el˝obb a folyókba majd a világtengerekbe jutnak. Ott a kálcium ionok és a tengervíz szénsav molekulái beépülnek a puhatest˝u állatok mészpáncéljaiba és amint azok a tengerfenékre süllyednek, a kálcium és széndioxid az üledék anyagaként visszajut a földkéregbe. Mivel a folyamat, a talaj pusztulása és tengerekbe mosódása lassan zajlik, az ember által a légkörbe jutott hatalmas mennyiség˝u CO2 ezen az úton csak hosszabb id˝o múltával vonódhatna ki a légkörb˝ol. Miközben 0,1 milliárd tonna széndioxid kerül évente a földkéregb˝ol, azaz a t˝uzhányókból és a forróvizes feltörésekb˝ol a légkörbe, az ember az o˝ smaradványi tüzel˝oanyagok, a szén, olaj és gáz elégetésével valamint az erd˝ok pusztításával ennek százszorosát, évi 10 milliárd tonna széndioxidot juttat a leveg˝obe. Ez a mennyiség óriási nagy a jégbe szorult légbuborékok segítségével mért természetes ingadozásokhoz képest és sokezer évig tartó befolyást gyakorolhat az id˝ojárásra és a világtengerek állapotára. Felszín által elnyelt és kibocsájtott sugárzások. Napunk durván 6000 Kelvin h˝omérséklet˝u testként sugároz, és a világ˝ur igen hideg. Bolygónk felszíne nem egyenletesen nyeli a napfényt. Hogy az egyenlít˝oi és sarki övezetek közötti h˝omérsékletkülönbségek a lehet˝o leggyorsabban kiegyenlít˝odhessenek, légköri és tengeri vízkörzések alakulnak ki. Bolygónk felszínének átlagos h˝omérséklete 13 Celsius fok, átszámítva 286 Kelvin, azaz a Föld csaknem 300 Kelvin h˝omérséklet˝u testként sugároz. Mivel a sugárzás fényadagjának (fotonjának) energiája a sugárzó test felszínének h˝omérsékletével arányos, a Föld által kisugárzott foton energiája huszada az elnyelt napsugárfoton energiájának. Azaz a felszín huszadára darabolva szórja vissza a világ˝urbe az elnyelt napsugárzás energiáját. Minél több napsugarat nyel el és szór szét a Föld felszíne, annál jobban teljesül a h˝otan II. f˝otétele, amely a Nap és a világ˝ur sugárzási terei közötti h˝omérsékletkülönbség minél gyorsabb és teljesebb kiegyenlítését írja el˝o. Nézzük meg, mi történik Földre érkez˝o napsugárzással. Amint a 27. ábra mutatja, a Föld felszínére leérkez˝o napsugárzás négyzetméterenkénti teljesítménye 342 watt. Ennek kb. felét a talajszint, ötödét a légkör nyeli el, a többit a leveg˝oburok, a felh˝ok, a légköri szemcsék és a talaj felszíne visszaveri. A felmelegedett talajról a h˝o egyrészt a leveg˝o felmelegítésével, párolgással valamint sugárzással távozik, ugyanakkor a légkör sugárzása is melegíti a felszínt. A sugárzási mérleget a légkör és a talajszint kisugárzása egyenlíti ki.
56
27. ábra. Földünk felszínére 342 W/m2 napsugárzás jut. Ebb˝ol 77 W/m2 -nyit a leveg˝oburok, felh˝ok, légköri szemcsék azonnal visszavernek, 30 W/m2 -nyit a talaj felszíne ver vissza. A felszín által elnyelt teljesítmény 168 W/m2 -nyi. A beérkez˝o napsugárzásból 67 W/m2 -nyit a légkör nyel el. A felszínr˝ol 24 W/m2 a leveg˝o felmelegedésével, 78 W/m2 párolgási h˝oként távozik. A felszín h˝osugárzása 390 W/m2 , ebb˝ol 40 W/m2 jut ki közvetlenül a világ˝urbe, a többit a légkör az üvegházhatás eredményeként elnyeli. A légkör 324 W/m2 -nyit sugároz a felszínre. A légkör 165 W/m2 -nyi, a felh˝ozet 30 W/m2 -nyit sugároz ki a világ˝urbe. Üvegházhatás. A légkör gázainak elnyel˝oképességér˝ol lásd a 16. ábrát. Ez mutatja, hogy a kisebb hullámhosszú ibolyántúli sugárzást az oxigén molekulák és az ózon szinte teljesen elnyelik. Utána a látható fény tartományában, a légköri ablakban alig van elnyelés. Majd a hosszabb hullámhosszak tartományában a vízg˝oz és a széndioxid nyelik el a sugárzást. Hosszabb hullámhosszú tartományban els˝osorban a Föld felszíne sugároz, ezeknek a visszatartása a már említett üvegházhatás. Közel állandó a földi átlagh˝omérséklet, ami az üvegházhatás függvénye. Az üveg a napfényt átereszti, a szobából illetve üvegházból kisugárzott h˝ot viszont elnyeli. Ezen alapul az üvegházak környezetüknél magasabb h˝omérséklete. Bizonyos nagyobb molekulájú gázok, els˝osorban a vízg˝oz és a széndioxid ugyanígy viselkednek, azaz a napsugárzást szabadon áteresztik, viszont a Föld által kibocsájtott h˝osugárzást elnyelik. Üvegház gázoknak nevezzük o˝ ket, mert h˝ocsapdaként szolgálnak. Például ha a széndioxid mennyisége lecsökken, akkor csökken a felszíni h˝omérséklet. Ha a légkörben a széndioxid felszaporodik, akkor a h˝omérséklet megn˝o. Továbbá a leh˝ulés miatt a Föld felszínén lév˝o hó és jég felszaporodása a h˝omérséklet további csökkenéséhez vezet, ugyanis a hó és jég visszaveri a felszínre jutó napfényt. Azaz a jegesedett területek növekedése öngerjeszt˝o folyamat, jégkorszakok kialakulásához vezet. Az id˝ojárás légköri körforgásai a napsugárzás energiáját csoportosítják át. Az egyenlít˝oi térségekben felhevült leveg˝o felemelkedik és a sarkok felé áramlik. Ott lesüllyed és az onnan indult hideg szelek az egyenlít˝o felé fújva zárják be a légkörzést. Ha a Föld nem forogna, akkor az északi féltekén a talaj szintjén állandó északi szél fújna. Ám a légkörzések jellegét a Föld forgása is befolyásolja, ennek megfelel˝oen a mérsékelt égövben az északi féltekén az uralkodó szél nyugatról keletre fúj. Tengeráramlatok. Hatalmas összefügg˝o rendszert alkotnak a tengeri, óceáni áramlatok. Ez az úgynevezett nagy óceáni szállítószalag, amely az Atlanti-, Csendes- és Indiai-óceán egyenlít˝oi térségeib˝ol szállítja a meleget az Atlanti-óceán északi részébe, lásd a 28. ábrát. Maga a Golf-áram csak egy része ennek a világtengereket összeköt˝o áramlási rendszernek. Ezt az áramlást végs˝osoron az Atlanti-óceán vizének magasabb sótartalma hajtja. Azért sósabb az Atlanti-óceán, mert viszonylag kicsi a felszíne. Ezért az elpárolgott víz jórésze a szárazföldekre hull vissza. Viszont a másik két óceán vizét a párolgás nem teszi számottev˝oen töményebbé, hiszen a csapadék esetükben ezekbe az óceánokba hull vissza. A víz 4 Celsius fokon a legs˝ur˝ubb, de az eléggé sós víz annál s˝ur˝ubb, minél alacsonyabb h˝omérséklet˝u. Északra érve a Golf-áram melegebb vize leh˝ul, majd ott, mivel sósabb, lesüllyedhet az óceánfenékig és hideg mélyvízi áramlatként visszaviszi a vizet az Indiai- és Csendes-óceán trópusi övezeteibe. Odáig eljutva sótartalma csökken, mert 57
28. ábra. A nagy óceáni szállítószalag. Nem az áramlások tényleges képét mutatja, azok ennél jóval összetettebbek, hanem a világóceánok vízkörzésének általános képét szemlélteti. Végeredményben a szállítószalag a három óceán forró égövi térségeib˝ol hatalmas mennyiség˝u h˝ot juttat az Atlanti-óceán északi térségébe. felhígul. Nagyjából a Galapagos-szigetek térségében tör a felszínre, az áramlási kör így zárul. Ha az Északi-sark jéghegyei olvadásnak indulnak, akkor ott a víz sótartalma lecsökken és így a nagy óceáni szállítószalag le is állhat. Újabb mérések szerint ez máris folyamatban lehet, a Golf áram gyöngül. Grönland jégtakarójába mélyen lefúrva tízezer évekre visszamen˝oen meghatározták, hogy milyenek voltak az adott években a átlagh˝omérsékletek. Innen tudjuk, hogy az átlagh˝omérséklet akár pár évtized alatt is több fokot képes emelkedni vagy süllyedni. Mivel a grönlandi átlagh˝omérsékletet a Golf-áram viselkedése szabja meg, mindez a Golf-áram id˝onkénti újraindulására vagy leállására utal. Amikor a Csendes-óceán vízmozgásai az El-Nino jelenség miatt egy id˝ore megváltoznak, a nagy óceáni szállítószalag a Galapagos szigetek helyett valahol délebbre a chilei partok mentén tör a felszínre. Az El-Nino jelenség gyakran feler˝osödik és súlyos csapásokra vezet˝o éghajlati változásokat okoz szerte a csendes-óceáni térségben. Igen riasztó az a felfedezés, miszerint nemrég az Andok egy gleccserében meleg égövi növényeket találtak befagyva. Ez arra utal, hogy az éghajlatváltozás akár egyik napról a másikra is bekövetkezhet. Az akkor nyáron betör˝o jeges fergeteg nem egyszer˝u id˝ojárásváltozás, hanem éghajlatváltozás volt. Földünk vízkészletének jelent˝os része jég állapotú. Id˝or˝ol-id˝ore a Föld vízkészletének egy nagyobb része eljegesedik, ilyenkor beszélünk jégkorszakokról. Ilyenkor az óceánok vízszintje lecsökken, mert a grönlandi vagy antarktiszi szárazföldre víz fagy ki. Ilyen id˝oszakban, a tenger szintjének csökkenésével kialakult szárazföldi átjárón jutott át Ázsiából Alaszkába az Amerikába átvándorló ember. Körkörös viselkedést mutatnak a jégkorszakok, ezeket legegyszer˝ubben a Föld forgástengelyének változásaival magyarázhatók. Ez ugyanis befolyásolja, mennyi napfényt nyelhet el a Föld felszíne. Víz és a vegyi elemek körforgásáról. A természetben való körforgása során a tengerekb˝ol, óceánokból elpárolgó víz a fellegekbe kerül, onnan csapadékként visszajuthat az óceánokba, tengerekbe vagy a szárazföldre. A szárazföldre jutó csapadék egy része a talajvízbe, a víztartó rétegekbe kerül. Ha ezt a vízkészletet megcsapoljuk, elhasználjuk, csak nagyon hosszú id˝o után tölt˝odik fel újra. Még a fenti körforgásokon kívül beszélhetünk a különböz˝o kémiai elemek, a szén, a nitrogén körforgásáról is. Változhat a körforgások természete. Például az óceáni áramlatok helyzete, sebessége er˝osen függhet a h˝omérsékleti viszonyok változásaitól, kaotikus viselkedést mutathat, gondoljuk az El-Nino rendszertelen megjelenéseire. A Golf-áram fentiekben tárgyalt leállása a kritikus helyzethez közeledve szintén nagyon kis változások függvénye lehet.
58
10. Élet és fejl˝odése Bolygónk felszínén a II. f˝otételnek megfelel˝oen azok a folyamatok nyertek és nyernek teret, melyek által a Föld felszíne több napsugarat nyelhet el és szórhat vissza a világ˝urbe. A víz, a k˝ozetek és a leveg˝o, az anyagot alkotó molekulák mozgási energiájaként veszi fel és tárolja az elnyelt napsugárzást. Kémiai energiaként is megköthet˝o a napsugárzás és mivel a Föld felszínén nagyon sokféle atom, molekula van jelen, fénymegkötésen alapuló vegyi folyamatok zajlhattak le, s˝ot még több fényt elnyelni képes összetettebb kémiai körfolyamatok is létrejöhettek. Ilyen folyamat kiindulópontja lehetett a fény megköt˝o és kés˝obb kisugárzó cinkszulfid is. Nemrég fedezték fel, hogy széndioxidban dús légkörben a cinkszulfid fényt elnyelve megköti a széndioxid szénjét és oxigént szabadít fel. Ilyen módon, egyre több napfényt megkötve, mind összetettebb szénláncú szerves vegyületek jöhetnek létre. Amint az összetettebb vegyület felbomlik, a megkötött fényenergia h˝oként szabadul fel. Amely szerveskémiai folyamatok több napfényt képesek megkötni, majd h˝oként szétoszlatni, kiválasztódtak, gyakoribbakká váltak. Azért is érdekes a cinkszulfidra épül˝o folyamat, mert a leg˝osibb fehérjékben sok a cink. Meglehet, ez volt az élet kialakulása felé vezet˝o egyik els˝o lépés. Nem tárgyaljuk részletesebben, mint jöhettek létre és mint válhattak egyre összetettebbé a mind több napfényt megkötni majd szétszórni képes szerveskémiai folyamatok. Önmagukat megkett˝ozni, vagy kisebb változásokkal örökíteni, még több energiát megkötni és szétszórni képes rendszerek választódtak ki. Megjelentek olyan rendszerek is, amelyek nem pusztán a kialakulásukkal és felbomlásukkal vettek fel és szórtak szét még több energiát, hanem a környezettel folytatott anyagcsere folyamatok, vegyületek felvétele és kibocsátása útján is. Talán nem is lehet pontosan megállapítani, milyen folyamatok sorozata után jelentek meg az els˝o, már él˝onek nevezhet˝o rendszerek. Annyit mondhatunk, hogy a h˝otan II. f˝otételének megfelel˝o irányzat, az egyre több hasznosítható energia felvételének majd szétszórásának képessége választotta ki o˝ ket. Nem csak az élet megjelenése, hanem az új fajok megjelenése, a törzsfejl˝odés, a táplálékláncok kialakulása mögött is a h˝otan f˝otételei állnak. Képzeljük el, a szárazföldön csak növények n˝onek, még nincs növényev˝o. Megköti a növény a napfényt, szerves vegyületekben tárolt energiája anyagcseréjekor és a növény pusztulásakor szabadul fel. Amint megjelenik a növényev˝o, annak szervezetében a lelegelt növény szerves vegyületeinek energiája azonnal szétoszlik, nagyrészt h˝oként szabadul fel. Mivel a lelegelt helyén újra n˝ohet növény, a növényev˝o megjelenésével több napfényt nyel el a természet, azaz zöldebbé válik a Föld. Hasonlóan zöldebbé teszi a természetet a fennmaradni képes ragadozó. Általánosan, a törzsfejl˝odés természetes folyamatában megjelent faj akkor maradhat fenn, ha a táplálkozásával a tápláléklánc több energiát alakíthat h˝ové. Azaz az új fajjal megn˝o a megkötött majd szétoszlott napenergia mennyisége, zöldebb lesz a természet. Láthatjuk, a törzsfejl˝odés két alapvet˝o tétele, a természetes kiválasztódás és a legalkalmasabb térnyerése a h˝otan II. f˝otételén alapul. Így a h˝otan második f˝otétele segítségével megérthetjük, miért annyira elterjedt az élet és mi a törzsfejl˝odés hajtóereje. De azt, hogy milyen törvényszer˝uségek állnak az él˝o szervezetek kialakulása mögött, arról a II. f˝otétel éppúgy nem mond semmit, mint ahogyan az egyszer˝ubb molekulák, az összetettebb vegyi rendszerek kialakulásának törvényeit sem taglalja. De kijelenthetjük, az élet megjelenését és evolúcióját leíró természeti törvények ugyanúgy léteznek, mint az atomok és a molekulák és más rendszerek keletkezését megadóak. Mivel a túlélést segít˝o értelem megjelent és elterjedt, az értelem keletkezése is a természeti törvények következénye.
10.1. DNS és gének Mindenképp az él˝o sajátja a magas fokú szervezettség. Hatalmas mennyiség˝u adat szükséges az él˝o meghatározásához, ennek hordozója a DNS(dezoxiribonukleinsav). Valamennyi él˝o szervezet közös jellemz˝oje, hogy szervezettsége a DNS-re épül. A DNS az él˝olény minden egyes sejtmagjában teljes egészében jelen van. Egy adott sejtjében a DNS-nek csak az a része tevékeny, amelyik a sejt életm˝uködéséhez szükséges. 59
Nyelvi szabályokhoz hasonlíthatjuk a DNS adattartalmának tárolását. Rendszeres, ütemes ismétl˝odés, ami a kristályokat jellemzi, a DNS-ben nincsen. Egy verssor ’Hazádnak rendületlenül..’ nem tartalmaz egyszer˝u ismétl˝od˝o sorozatokat. Hasonlóan a DNS-láncon lév˝o bázisok sorozata sem jellemezhet˝o valamiféle szabállyal. Hogy milyen a DNS-láncon a bázisok sorrendje, azt nem egyszer˝u fizikai vagy kémiai törvények, hanem élettani jellemz˝ok adják meg. Fehérje, aminosav, gén. Egy sejt életét fehérjék m˝uködése és együttm˝uködése szabályozza. Például valamennyi enzim fehérje és a hormonok nagy része is fehérjemolekula. A DNS-lánc egyrészt az életfolyamatok vezérléséhez szükséges fehérjék készítéséhez adja meg a leírást. Másrészt a DNS-lánc irányítja a folyamatok egészét is, megadja, hogy mikor éppen mely fehérjék készüljenek el és mely fehérjék termelése sz˝unjön meg. 20 alapvet˝o aminosav építi fel a fehérjéket. Egy fehérje általában ötvent˝ol tízezerig terjed˝o számú aminosavból áll. A DNS tárolja a fehérjét felépít˝o aminosavak sorrendjét, meghatározva ezzel a fehérjetermelés folyamatát, azt, hogy mikor melyik aminosav épüljön be a fehérjét alkotó láncba. Egy fehérje alakja, vegyi, villamos és egyéb tulajdonsága érzékenyen függ attól, milyen a fehérjét felépít˝o aminosavak sorrendje. Mivel az egyes aminosavak meghatározott módon köt˝odhetnek egymáshoz, ezért akár egyetlen aminosavnak egy másikra való cseréje is komoly változást idézhet el˝o. Ha ugyanis az adott helyen egy másik aminosav szerepel, akkor ott másféle módon csavarodhat a fehérjelánc. Emiatt más lehet a fehérje egészének alakja és változhatnak tulajdonságai. Az egyetlen fehérjét leíró DNS-szakaszt génnek nevezzük. Fehérjegyártás közben a DNS a sejtmagban marad. A sejt többi részével való kapcsolat tartása egy másik nukleinsav, az RNS (ribonukleinsav) feladata. Aminosavak kijelölése, a genetikai kód. Míg a számítógép kettes számrendszerben dolgozik, a DNS négyes számrendszer˝u, merthogy négyféle bázisa létezik, jelöléseik T, C, A, G. Kiderült, a DNS ennek a 4 bázisnak a segítségével címezi meg a 20 alapvet˝o, fehérjét felépít˝o aminosavat. Ez a címez˝o táblázat a genetikai kód. A genetikai kódban a T bet˝u helyett az U bet˝u szerepel, mivel a DNS-r˝ol leolvasott adatokat közvetít˝o RNS molekulában a T jel˝u bázisnak az U jel˝u bázis felel meg. Egy aminosavat a DNS 3 egymás melletti bázisa jelöli ki. Felhasználva a fenti négy bet˝ut, 3 egymás melletti 3 bázis 43 = 64 aminosavat tudna megcímezni. Mivel csak 20 aminosav játszik szerepet, ugyanazt az aminosavat többféle bázishármas is jelölheti, például a GUU, GUC, GUA, GUG bázishármasok ugyanazt az aminosavat, a valint, a GAA és GAG bázishármasok pedig a glutaminsavat jelölik. Aminosavak jelölésére a 64 bázishármas közül csak 61 szolgál, három bázishármas a gén kezdetét illetve végét jelöli ki. Egyetemes, minden él˝ore azonos a genetikai kód. Ez is az él˝ovilág közös eredetét bizonyítja. Genom, kromoszóma. A teljes emberi DNS-lánc, amit az emberi genomnak nevezünk, 3,2 milliárd bázispárból áll és kb. 2 méter hosszú. Hasonlóan beszélünk egy él˝ocske (baktérium), a rizs vagy az egér genomjáról. Nem egyetlen hosszú láncba, hanem kromoszómákba rendez˝odik a DNS, ezek a DNS láncot felcsavarodott alakzatokban tartalmazzák. 23 pár kromoszómája van az embernek. Megkett˝oz˝odve tartalmazzák a DNS-láncot a kromoszómák, egyik lánc az apától, másik az anyától származik. Emiatt csaknem minden egyes génb˝ol kétféle változat állhat rendelkezésre. Kérdés, minek gondolhatjuk el az egyén öröklöttségét, azaz a kromoszómáiban tárolt adatok összességét. Mondjuk mint tervraktárt foghatjuk fel. Mi valósulhat meg bel˝ole, egy gén két változata közül éppen melyik léphet m˝uködésbe, az már a környezett˝ol is függ. Csak a legegyszer˝ubb tulajdonságok vezethet˝ok vissza egyetlen génre vagy egy-két gén együttm˝uködésére. Általában jóval több gén finoman hangolt együttdolgozása szükséges valamilyen feladathoz. Nem merev gépezet az egész, komoly hibat˝uréssel rendelkezik. Felfoghatjuk a DNS-t úgy is, mint éléskamrát, melyben ott vannak az alapanyagok. Vannak részletes szakácskönyvek, de minden szakács (itt a környezet) mást hoz ki bel˝ole.
60
Hemoglobin készítésének el˝oírása. A gének m˝uködésének szemléltetésére nézzük meg, hogyan néz ki a hemoglobin készítésének eljárását megadó gén. A hemoglobin molekula többek között négy fehérjeláncot is tartalmaz, két ún. alfa és két béta láncot, mind a 4 lánc 146 aminosavból áll. Itt a béta lánc aminosavsorrendjét adjuk meg. Fels˝o sor emberre, alsó sor nyúlra vonatkozik. Az aminosavakat az irodalomban szokásos módon nagybet˝uvel jelöljük, például V a valint, H a hisztidint, L a leucint, E a glutaminsavat kódolja. VHLTPEEKSAVTALWGKVNVDEVGGEALGRLLVVYPWTQRFFESFGDLSTPDAVMGNPKVKAHGKKVLGAFSD
emberben; 1-78
VHLSSEEKSAVTALWGKVNVEEVGGEALGRLLVVYPWTQRFFESFGDLSSANAVMNNPKVKAHGKKVLAAFSE
nyúlban; 1-78
GLAHLDNLKGTFATLSELHCDKLHVDPENFRLLGNVLVCVLAHHFGKEFTPPVQAAYQKVVAGVANALAHKYH
emberben; 79-146
GLSHLDNLKGTFAKLSELHCDKLHVDPENFRLLGNVLVIVLSHHFGKEFTPQVQAAYQKVVAGVANALAHKYH
nyúlban; 79-146
Látható, az ember és a nyúl hemoglobinjának béta lánca 91%-ban közös. Az ember és szarvasmarha hemoglobinjának béta lánca 85%-ban azonos, a tyúkra ez az érték 69%, a pontyra 53%. Az ember és gorilla hemoglobinjának béta lánca csak egyetlen aminosavban tér el, azaz a hasonlóság 99%-os. E hasonlóságok értelmezésével kés˝obb foglalkozunk. Most azt vizsgáljuk meg, mi történhet, ha az ember megfelel˝o génszakasza, amely a hemoglobin béta lánca esetén 3*146=438 bázisból áll, csupán egyetlen bázisban is eltér a fenti aminosavsorrendet meghatározó génszakasztól. Erre jól ismert példa a sarlós vérszegénység kórképe, amely az afrikai fekete népességben meglehet˝osen gyakori. Ekkor a fenti 146 aminosav közül hatodik helyen nem E, azaz glutaminsav, hanem V, valin áll. A két aminosavat kódoló bázishármasok E-re GAG, V-re GUG, azaz a két aminosavat kódoló rész a bázishármas második tagjában tér el egymástól. Ez az egyetlen aminosavban való eltérés ahhoz vezet, hogy míg a fenti 148 aminosav lánca gömbbé csavarodik fel, addig a hatodik aminosavban eltér˝o lánc ugyan gömbbé csavarodik, de ebb˝ol a gömbb˝ol kinyúlik egy kis farkinca is. Emiatt a hemoglobin molekulák egymáshoz tudnak tapadni és ezzel megváltozik a vér vörösvértestjeinek alakja is. Ez a mikroszkópon a gömb helyett sarló alak okoz vérkeringési zavarokat. Legegyszerubb ˝ él˝ocske (baktérium) génjeir˝ol. Egy sejtél˝osdi (vírus) DNS állománya néhány ezer bázisból áll, az él˝ocskék (baktériumok) DNS lánca néhány millió, a magasabb rend˝u él˝olényeké több milliárd bázist tartalmaz. A legegyszer˝ubb ismert él˝ocske 517 génnel rendelkezik, ezeket pontosan feltérképezték. Ismert, hogy az élettevékenységekhez a DNS lánc nem minden egyes génje egyformán fontos, vannak olyan gének is, amelyek ugyan ott vannak a DNS-ben, de szükségtelennek véljük o˝ ket. Feltételezik, hogy ezek ténylegesen sem valók semmi olyanra, ami a fennmaradáshoz és szaporodáshoz kapcsolódna. Találomra megrongálva géneket, meg lehet mérni, hány gén játszik tényleges szerepet az él˝ocske életében. A vizsgálatok szerint a valóban szükséges gének száma 265-350 között van, ezek közül kb. száz génnek a szerepét még nem ismerik. Nemrég közölték egy még egyszer˝ubb él˝ocske genomját, amely csupán 192 gént tartalmaz. Bioinformatika. Az emberi genom génjeinek feltérképezését már ebben az évezredben fejezték be, az el˝ozetes eredményeket 2001-ben tárták a nyilvánosság elé. Egy genom meghatározásának legegyszer˝ubb módja az lehetne, ha az egyes kromoszómákban lév˝o DNS bázisainak a sorrendjét egyszer˝uen leolvassuk. De a jelenlegi módszerekkel egyszerre legfeljebb egy 500 bázispárból álló DNS szakasz gépi leolvasása lehetséges. Mivel egy átlagos gén kb. ezer aminosavból, azaz háromezer bázispárból áll, egyetlen mintavétellel általában még egyetlen génnyi bázissorozatot sem tudunk kiolvasni. Egy genom feltérképezésének f˝o nehézségét éppen a megfelel˝o viszonyítási pontok, mondjuk úgy, határkövek kijelölése jelentette. Egy 2 millió bázisból álló baktérium DNS lánc feltérképezéséhez legkevesebb 4000 darabra kell hasítani a láncot (2 millió/500=4000). Ezek után a kölönböz˝o alkalmakkor leolvasott szakaszokat össze kell tudni illeszteni, hogy az egyes gének bázissorrendjét és a kromoszóma teljes génállományát fel tudjuk térképezni.
61
A genom feltérképezését az ezzel foglalkozó két csoport versengése gyorsította fel. Ugyanis az eredeti csoportból kivált egy kutató, aki a bázissorrend megállapításának egy gyorsabb módját fedezte fel. Módszere szerint a tanulmányozott kromoszóma DNS állományát véletlenszer˝uen darabokra törik, és minden alkalommal meghatározzák az egyes kis darabok bázissorrendjét. Ahelyett azonban, hogy a térképpontok kijelölésével foglalkoztak volna, a feldarabolást véletlenszer˝u módon kb. hússzor megismétlik, és minden alkalommal meghatározzák az egyes darabok bázissorrendjeit. Ekkor a darabok érintkez˝o határterületei egy másik darabolás esetén egy ottani darab belsejében lehetnek. Egyszerre feldolgozva a különböz˝o darabolások eredményeit, számítógépes összef˝uz˝o programokat használva, a kromoszóma teljes állománya, valamennyi génje azonosítható. A bioinformatikának nevezett tudományág éppen ilyen jelleg˝u feladatokkal foglalkozik. Rövidebb kromoszómák esetén a bioinformatika gyorsan célhoz ér, de hosszabb kromoszómák esetén a feladat egyre nehezebb.
10.2. "Hulladék" DNS Bár már voltak korábban is elbizonytalanító ismeretek, de a teljes DNS-lánc, így az emberi genom feltárásáig, 2001-ig nagyjából azt lehetett gondolni, hogy egy gén egy fehérjét határoz meg és a DNS-láncban csak a géneket tartalmazó szakaszok lényegesek. Csupán felesleges, valahogy ott ragadt, hulladéknak min˝osül˝o tartomány a többi, - az embernél a DNS-lánc csaknem 98,7%-a, ami valahogy megmaradt az örökl˝odés során. Ez állt a híres mondás, a ’génjeink túlél˝ogépei vagyunk’ mögött. De pár éve, már ebben az évezredben, a genomok feltárásakor kiderült, hogy az embernek a várt 140 ezernél sokkal kevesebb, legfeljebb 24-25 ezer génje van, ami nem sokkal több, mint egy alaposan tanulmányozott, ám száz sejtnél kevesebb˝ol álló fonálféreg 19 ezer génje. Ráadásul ez a két génkészlet jelent˝osen át is fed. Ekkor rájöhettünk arra, mennyire keveset tudunk arról, mi a DNS. Továbbá kiderült, az egy gén - egy fehérje alapfeltételezés sem tartható. Ugyanaz a gén másféle sejtben más feladatot kaphat. Úgy is, hogy a bel˝ole készül˝o fehérje gyártásához csak a gén egy szakasza van felhasználva. Korábbi eredmények már utaltak arra, hogy a hulladéknak min˝osített DNS-szakaszoknak is kell, hogy legyen szerepük. Nyilván a sejtek nem másolgatták igen nagy anyag- és energiaráfordítással évszázmilliók óta. Miután kiderült, hogy vannak bennük olyan szakaszok, amelyek egymástól távol lév˝o fajokban is igen hasonlóak maradtak, megkezd˝odött a géneken kívüli DNS szakaszok alaposabb vizsgálata. Kiderült, az egyes gének kifejez˝odésében, ki- és bekapcsolásában szerephez jutó rövid RNS-molekulák a "hulladék" DNS-ben vannak valahogyan címezve. Valószín˝u, hogy a géneken kívüli DNS tartománynak fontos szerepe lehet a törzsfejl˝odés folyamatában is. Minél fejlettebbnek nevezhet˝o az él˝olény, annál nagyobb benne a "hulladék" DNS súlya. Míg az él˝ocske DNS állománya nem sokkal több, mint a génjeinek az összege, addig az emberi genom túlnyomó része csak "hulladék". Összevetve az ember és a csimpánz génjeit, a különbség csak 0,1%-nyi. Viszont a "hulladék" DNS-re ez a különbség negyvenszeres, kb. 4%-nyi. Feltételezhet˝o, hogy a csimpánz és az ember közötti különbségek sokkal inkább a gének ki- és bekapcsolását, kifejez˝odését szabályzó rendszerben vannak jelen. Génkifejez˝odések. Mikor lép m˝uködésbe a DNS egy génje, azaz mikor épül fel, készül el az általa leírt fehérje, kulcsfontosságú kérdés. Ha a fehérje nem a megfelel˝o id˝oben készül el, az a sejt m˝uködési zavaraihoz, a szervezet megbetegedéséhez vezet. Az DNS génjei és a sejtben akkor m˝uköd˝o fehérjék kölcsönhatása szabja meg, hogy éppen milyen géneknek kell m˝uködésbe lépni ahhoz, hogy az életm˝uködés megfelel˝o állomásaként újabb fehérjék termel˝odjenek. Van olyan gén, amelyik 50 másikat szabályoz. Általában úgy történik a szabályzás, hogy egy gén termelni kezd egy fehérjét, az pedig beindít vagy leállít egy másik gént. Nagyon bonyolultnak t˝unik a gének hálózata, melyik gén milyen más génekkel és hogyan áll kapcsolatban. Jelenlegi tudásunk állapotát a földalatti vasúthálózat térképének hiányos ismeretéhez hasonlíthatnánk. Ugyan ismerjük már, milyen állomások vannak (ismerjük a géneket), de hogy melyik állomásról ténylegesen hová, min keresztül utazhatunk (milyen kapcsolatban állnak a gének egymással) alig tudunk valamit. 62
A géneket vezérl˝o ki-bekapcsoló, összehangoló rendszer er˝osen függ környezeti hatásoktól. Korábban azt hitték, hogy az egyes betegségek egyszer˝uen az egyes gének másulatainak (mutációinak) tulajdonítható. Mára már máshogyan látjuk. Egy sejt m˝uködése nem az egyes gének m˝uködésének az egyszer˝u összege. Különböz˝o gének által termelt fehérjék és maguk a gének kölcsönhatnak egymással és ezek a kölcsönhatások, visszahatások döntik el, hogyan m˝uködik a sejt. Mivel a sejtbe kívülr˝ol is bejutnak molekulák, a szervezet egésze is hat arra, miként viselkedik a sejt. Szervezetünk egésze pedig alkalmazkodik környezetünkhöz. A betegség a szervezet egészének a zavara. Egyre több megbetegedésr˝ol mutatják ki, hogy számos gén egyidej˝u hibás m˝uködése a baj okozója. Ha mondjuk a féltucatnyi rosszul m˝uköd˝o génb˝ol csak egy is megfelel˝oen teljesítené a feladatát, az adott rákbetegség egyszer˝uen nem fejl˝odhetne ki. Hogy mennyire er˝os a környezeti hatások szerepe, azt az egypetéj˝u ikrek egészségi állapotának összevetése is mutatja. Ha különböz˝o környezetben élnek, ahogy öregszenek, a génkifejez˝odési rendszerük egyre jobban eltér egymástól. Lehetséges, hogy egyikük cukorbeteg, miközben a másik teljesen egészséges. Bár küls˝oleg összetéveszthet˝oen hasonlítanak, egészségi állapotuk mind jobban különbözik. Epigenetika. Egyre több bizonyítéka van annak, hogy a környezetnek a szül˝okre gyakorolt hatása meg tudja változtatni az utódok génkifejez˝odési rendszerét. Azaz a környezeti hatások a DNS-lánc korábban hulladéknak min˝osített tartományaiban nyomot hagynak és az így módosult DNS jelenik meg az utódokban. Ennek a nagyon izgalmas, új területnek a kutatásával az epigenetika foglalkozik. Ha magzati, csecsem˝o, vagy kisgyermekkorban komolyabb megrázkódtatás éri a szervezetet, akkor ennek hatása megjelenik a korábban hulladéknak nevezett DNS-tartományban és élethossziglan befolyásolja a génkifejez˝odési folyamatokat. Mindez betegségekben, viselkedési zavarokban is megnyilvánulhat.
10.3. Élet keletkezésér˝ol Számos elképzelés van arról, mint keletkezhetett az élet. Ezek a kialakulás körülményeiben, természeti feltételeiben is eltérnek egymástól. Darwin az élet keletkezésének helyéül szerves vegyületekben gazdag, meleg viz˝u tavacskát tételezett fel. Ahogy telt az id˝o, a vegyületek bonyolultabbakká váltak, összekapcsolódtak, maguk a vegyi folyamatok is egyre összetettebbé váltak és kezdetleges, de már él˝onek tekinthet˝o szervezetként kezdtek viselkedni. Darwin fenti elképzelése majdnem száz éven át meghatározta az élet keletkezésér˝ol alkotott elképzeléseket. Tó helyett az élet születésének helyéül a tengert tételezték fel és megkísérelték megérteni, milyen lépések során jöhettek létre az élet épít˝okövei. Meleg viz˝u, ásványokban gazdag tavakban ténylegesen megvizsgálták, helytálló lehet-e a darwini feltételezés. Határozott nem a válasz, az élethez szükséges molekulák alkotórészei sokkal inkább a vízben lév˝o agyagszemcsékhez köt˝odnek, ahelyett, hogy egymással vegyülnének. 1953-ban sikerült olyan kísérletet elvégezni, melynek eredményét sokáig perdönt˝onek fogadták el. Miller egy üvegedényben olyan körülményeket hozott létre, melyek az akkori elképzelések szerint elgondolt o˝ si földi környezetet jellemezték. Tengernek az üvegedényben lév˝o víz, o˝ si légkörnek pedig a metán, ammónia és hidrogén keveréke felelt meg. Szikrakisüléseket keltve az üvegben a villámlások hatását utánozták. Egy hét után Miller az üvegedényben szerves vegyületek sokaságát azonosította, ezek között nagy mennyiség˝u aminosav is volt. Mivel ez utóbbiak a sejt fehérjéinek épít˝okövei, az élet rejtélyét sokan megoldottnak kezelték. Mára a fenti elképzelés kétessé vált. Újabb adatok szerint a korai légkörben nem volt jelent˝osebb mennyiség˝u metán, ammónia vagy hidrogén. Továbbá, bár Millernek sikerült fehérjék épít˝oköveit el˝oállítani, sok kutató azt tételezi fel, hogy a fehérjegyártást vezényl˝o RNS molekula a fehérjék keletkezése el˝ott jött létre. Ha régebbi kövületeket vizsgálunk, inkább arra gondolhatunk, hogy az élet nem valamely kellemes, langyos viz˝u tengerben, hanem inkább nagynyomású fazékhoz hasonló környezetben jöhetett létre, amilyen az óceánok mélyén feltör˝o h˝oforrások környezete is. Itt a keletkezést jellemz˝o vegyi folyamatok meglehet˝osen gyorsak lehettek. Ugyanis b˝oséggel állhatnak rendelkezésre a megfelel˝o szerves vegyületek, és a h˝otani feltételek is jóval kedvez˝obbek. 63
Lehetséges, hogy az él˝o anyag alkotórészeinek nagyobb hányada a világmindenségb˝ol került bolygónkra. S˝ot, az sem kizárt, maga az élet is a világ˝urb˝ol érkezett hozzánk. A csillagközi tér anyaga, amely gázból és porból áll, a Tejútrendszer tömegének kb. 10%-át teszi ki. Ez a csillagközi anyag van ahol összes˝ur˝usödik, van ahol ritkább. Új csillagok összes˝ur˝usödött csillagközi anyagfelh˝okb˝ol keletkeznek. Els˝osorban gáz a csillagközi anyag, kb. egy százaléka por, a h˝omérséklete 10-20 Kelvin. F˝oleg hidrogénmolekulákból áll a gáz, de van benne még széndioxid, metán, ammónia is. A porszemcsék szénb˝ol, vasból, szilikátokból valamint a különálló vagy a rajtuk lév˝o jégb˝ol tev˝odnek össze. Nemrég közöltek olyan munkát, amelyik a világ˝uri térség Miller kísérletének nevezhet˝o. Laboratóriumi körülmények között ibolyántúli fénnyel sugározták az u˝ rbélit utánzó anyagfelh˝ot és vizsgálták, milyen új vegyületek keletkeznek. Olyan jóval összetettebb molekulák keletkeznek ekkor, melyek azután egymással összekapcsolódva önszervez˝o folyamatok szerepl˝oivé válnak. Számos, az él˝o szervezetek vázához szükséges vegyületlánc alakul ki. Ezek alkotják a meteoritokban felfedezett szerves vegyületeket, továbbá az üstökösök részeként beterítik a naprendszerek bolygóit. Így a leh˝ult bolygók felszínére nagy mennyiség˝u szerves anyag juthat, melyek jelenléte felgyorsíthatja az élet kialakulása felé vezet˝o folyamatokat. Geomikrobiológia. A geomikrobiológia, a mélyen a felszín alatt él˝o szervezeteket kutató tudományág gyakorlatilag az utóbbi három évtizedben született meg. Egészen máig azt hittük, hogy a felszín gazdag él˝ovilága alatt ott vannak a talajban él˝o szervezetek, de a talajban bizonyos mélységekt˝ol kezdve, vagy f˝oleg ha a k˝ozetekre gondolunk, már nem élhet meg semmi. Ez nem így van, több kilométer mélyen a k˝ozetekben is találtak él˝o szervezeteket. Úgy t˝unik, hogy az élet egyetlen igazi korlátja a lefelé növekv˝o h˝omérséklet. Eddigi csúcsot a kb. 5 km mélyen, 113 C 0 -on él˝o szervezetek adják, van viszont már bizonyíték 169 C 0 h˝omérsékleten él˝o paránylényekre is. A mélyben létez˝o, más él˝okt˝ol évmilliók óta elzárt szervezetek életmódját az anyagcsere különleges változatai és a nagyon lassú szaporodás jellemzi. Anyagcseréjükhöz szervetlen vegyi folyamatok energiáját használják fel. Különböz˝o h˝omérsékleteken más-más vegyi folyamat ajánlkozhat energiaforrásul és a különféle paránylények ezeket használják fel táplálékul. Vannak olyan paránylények, amelyek fémionok másféle vegyi állapotba vitelével jutnak energiához. Átalakíthatják a bels˝o vulkánosság során felszabaduló vegyületeket és így geokémiai változásokat okoznak. Egyes becslések szerint a mélységi él˝o anyag mennyisége 0,1%-a a felszíni él˝o anyagnak, de az is lehet, hogy összemérhet˝o vele. Nagyon egyszer˝ueknek, o˝ sieknek t˝unnek a mélyben él˝o szervezetek. Az eddig ismert él˝okt˝ol, az él˝ocskékt˝ol (baktériumoktól) és eukariótáktól függetlenek, archaeák néven az él˝ovilág törzsfájának harmadik ágát alkotják. Míg azonban a felszínen a baktériumok és az eukarióták gyors genetikai változásokon mentek át, addig a t˝olük kb 3,8 milliárd éve elszakadt archaeák jobban meg˝orizhették az o˝ si él˝ovilág jellegzetességeit. 2011 júliusában jelent meg a közlemény, hogy Dél-Afrikában közel 3,6 kilométeres mélységben, aranybányák furólyukaiból vett talaj- és vízmintákban többsejt˝u él˝olényeket, fél milliméternyi fonálférgeket fedeztek fel. Nemi jelleg nélküliek, él˝ocskékkel (baktériumokkal) táplálkoznak, bírják a mélységben lév˝o magas, 41 fokos h˝omérsékletet és a lenti kevés oxigénnel is beérik. Annyira különböznek a felszínen él˝o, hozzájuk hasonló fonálférgekt˝ol, hogy külön fajnak tekinthet˝ok. Feltételezhet˝o, hogy o˝ seik valaha a felszínen éltek, és a lefelé szivárgó vízben él˝o él˝ocskéket követve él˝ohelyük mind mélyebbre, kilométeres mélységekbe süllyedt. Életmódjuk alkalmazkodott a lent lév˝o él˝ocskék fogyasztásához. Kérdés, hogy a bányászat mennyire bolygatta meg a környezetet, azaz nem a bányászásnak köszönhet˝oen telepedhettek meg odalent. Ez ellen szól, hogy a vízminták évszázezres korúak, de további behatóbb vizsgálatokat végeznek annak eldöntésére, hogy a bányászat nélkül is lent élhetnének-e. Élet terjedése a világurben. ˝ K˝ozetekben él˝o szervezetek megélhetnek bármely olyan bolygón, ahol van t˝uzhányói tevékenység. Mivel ilyen bolygók szerte a Mindenségben gyakran el˝ofordulhatnak, a Mindenség akár hemzseghet az ilyen szint˝u élett˝ol. De a felszínen kialakuló, fénymegkötésre (fotoszintézisre) épül˝o 64
élet már jóval ritkább, mivel ennek megjelenéséhez és megmaradásához számos feltétel teljesülése szükséges. Értelmes élet pedig csak hosszabb törzsfejl˝odési folyamat során alakulhat ki, ami megköveteli, hogy a kedvez˝o feltételek egész hosszú id˝on keresztül fennálljanak. Ezért az értelmes élet megjelenésének esélye csekély. K˝ozetekben él˝o parányi lények átkerülhettek, át is kerülhetnek egyik bolygóról a másikra. Egy felszínre becsapódó nagyobb kisbolygó k˝ozetdarabokat robbanthat ki és ezek a bolygó vonzásából kiszabadulva más bolygók felszínére juthatnak. Így a bolygók folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással és a viszonylag védett környezetben, nagyobb meteoritkövek belsejében utazó betokozódott parányi lények a teljes Naprendszerben elterjedhettek. Egy marsi k˝odarab nagyon kedvez˝o pályaadatok mellett akár száz éven belül átjuthat a Földre. A bels˝o bolygók k˝ozeteiben lév˝o parányi lények hasonló módon eljuthatnak a Naprendszer küls˝o tartományaiban lév˝o égitestek, például a Jupiter holdjainak felszínére is. Üstökösök közvetítésével akár naprendszerek között is közlekedhetnek életet hordozó k˝ozetdarabkák. 3,8 milliárd éve, amikor a Föld és a Mars felszíni viszonyai hasonlóak voltak, a parányi lények átkerülhettek egyik bolygóról a másikra és ott is elterjedhettek. Így ha a Marson Föld-féle élet maradványait fedeznék fel, egyesek szerint nem okozna különösebb meglepetést, mivel ilyen életnek a Marson valaha léteznie kellett. Ezért csak az ismertt˝ol eltér˝onek mondható élet utalhatna biztonsággal a földit˝ol független élet létezésére. Létezik-e, vagy létezhet-e egyáltalán a Föld-féle élett˝ol különböz˝o élet, vagy az ismert élet egy helyen, vagy különböz˝o helyeken alakult-e ki, alapvet˝oen fontos, tisztázásra váló kérdés. Ha a megfigyelésekb˝ol kiderül, hogy az élet a Mindenséget jellemz˝o általános jelenség, és az egyes bolygókon akár egymástól függetlenül is kialakulhat, akkor az élet felé fejl˝odését el˝oíró eddig ismeretlen törvényszer˝uségek létére találunk bizonyítékot.
10.4. Törzsfejl˝odés nagy lépései A darwini evolúciós elmélet alapvet˝o eleme a természetes kiválasztódás. Ez arra vonatkozik, hogy a természetben azok az egyedek, amelyek a legjobb túlélési és szaporodási képességekkel rendelkeznek, tulajdonságaikat utódaikra is átörökítik. Ezzel az él˝olény számára hasznos tulajdonságok elterjedtté válnak. Elképzelhetetlenül összetettek az él˝o szervezetek. Nehéz lenne elhinni, hogy a természetes kiválasztódás elve egyedül meg tudná magyarázni az él˝ok bonyolultságát. Ma már a DNS felfedezése és a genomra vonatkozó ismereteink lehet˝ové teszik, hogy az összetettebb szervezetek megjelenésére vonatkozó feltételezéseket ezen a nyelven kíséreljük meg megfogalmazni. Most Szathmáry Eörs és John Maynard Smith: A földi élet regénye cím˝u könyve nyomán egy ilyen fejl˝odéstörténetet vázolunk. Szerintük az élet megjelenése és fejl˝odése nyolc igen jelent˝os változásra, nagy lépésre vezethet˝o vissza. Els˝o lépés: kett˝oz˝od˝o molekuláktól a csoportosuló molekulákig. Els˝oként az önmagukat megkett˝ozni, azaz önmagukról másolatot készíteni képes molekulák rendelkezhettek a sokszorozódás, a sokféleség és az örökl˝odés tulajdonságaival. Ezek a molekulák ugyan képesek voltak sokszorozódni, ám nem hordoztak arra utasításokat, miként épüljenek fel más alakzatok. Ahhoz, hogy el˝orelépés történjen, arra volt szükség, hogy a különböz˝o, másolni képes molekulák hálózatba kapcsolódva együttm˝uködjenek egymással. Arra vonatkozik az együttm˝uködés, hogy segítik egymás sokszorozódását. Második lépés: génekt˝ol a kromoszómákig. Ma él˝o szervezetekben az önmagukat kett˝ozni képes molekulák - a gének - végeikkel egymáshoz kapcsolódva kromoszómába, összetettebb rendszerek esetén kromoszómákba rendez˝odnek. Ez arra vezet, hogy a gének nem egyenként, hanem a többivel együtt kett˝oz˝odnek meg. Ez az összehangolt kett˝oz˝odés kiküszöböli az egy csoportba tartozó gének közötti versengést és együttm˝uködésre kényszeríti o˝ ket.
65
Harmadik lépés: RNS-világtól a DNS és a fehérjék világáig. Ma munkamegosztás figyelhet˝o meg a kétféle molekulatípus között: a DNS és az RNS az adattárolással és továbbítással foglalkoznak, miközben a fehérjék a sejt m˝uködését vezérlik és szerepük van a szervezet felépítésében is. Egyre biztosabban tudjuk, hogy korábban nem létezett ilyen feladatmegosztás, hanem mindkét tennivalót RNS-molekulák végezték. Ahhoz, hogy az RNS-világot a DNS és a fehérjék világa váltsa fel, meg kellett jelennie a genetikai kódnak, amelyben a bázishármasok határozzák meg a fehérjék szerkezetét. Negyedik lépés: sejtmag nélküliekt˝ol az eukariótákig. Két f˝o csoportba sorolhatók a sejtek. A már korábban ismertetett baktériumok és archaeák az els˝o csoportba tartoznak, ezeket prokariótáknak nevezzük. Merev a sejtfaluk, nincs sejtmagjuk és rendszerint egyetlen kör alakú kromoszómával rendelkeznek. Az eukarióták közé a sejtmaggal rendelkez˝o él˝olények tartoznak. Sejtmagjukban pálcika alakú kromoszómák vannak és a sejt egyéb sejtszervecskéket is tartalmaz. Ötödik lépés: sejtosztódástól az ivaros szaporodásig. Míg a prokarióták és az eukarióták egy része csak a sejtek kettéosztódásával képes szaporodni, az eukarióták többségében megjelenik az ivaros szaporodás. Ez azt jelenti, hogy a különböz˝o egyedek által termelt ivarsejtek összeolvadásával keletkezik új egyed. Hatodik lépés: egysejtuekt˝ ˝ ol a soksejtuekig. ˝ A gombák, növények és állatok szervezetét sokféle sejt építi fel. Ezek az egyedek nem egyetlen példányban tartalmazzák az örökl˝odésre vonatkozó adatokat, hanem sok millióban. Egyes sejtek a DNS-b˝ol csak a rájuk vonatkozó utasításrészeket használják fel. Hogyan válnak különböz˝ové az azonos DNS-t tartalmazó sejtek, miként rendez˝odnek szervezetté? Hetedik lépés: magányos egyedek - kolóniák. Egyes állatok, mint a hangyák, méhek, darazsak és termeszek olyan telepekben élnek, amelyekben csak néhány egyed szaporodik. Többsejt˝u szervezethez hasonlíthatjuk o˝ ket, melyben a terméketlen dolgozók a testi sejteknek, a szaporodó egyedek pedig az ivarsejteket létrehozó sejteknek felelnek meg. Kérdés, hogyan alakulhattak ki ezeket az egyedeket magasabbrend˝u szervezetbe betagoló rendszerek. Nyolcadik lépés: f˝oeml˝os társadalmak - emberi társadalmak. A majom és az emberi társadalmak közötti átmenet dönt˝o lépése a nyelvkészség megjelenése lehetett. Már korábban, a 10.1. részben tárgyaltuk az emberi nyelv és a genetikai kód közötti hasonlóságot. Ez a két módszer nagyszer˝u örökl˝odési rendszert tesz lehet˝ové. E nyolc nagy lépés közül kett˝o kivételével az összes egyedi esemény volt és egyetlen leszármazási vonalra vezethet˝o vissza. Két kivétel a többsejt˝uség, amely a törzsfejl˝odés során háromszor, valamint a terméketlen kasztokkal rendelkez˝o kolóniák, amelyek többször is megjelentek. Érdekes, hogy a hat nagy átmenet - az élet keletkezésével együtt, amit szintén események egyedi láncolatának tarthatunk - egyetlenegyszer játszódott le. Ha csak egy is elmaradt volna, most nem léteznénk és semmiféle, ránk kicsit is hasonló él˝o sem létezhetne.
10.5. Élet megjelenése és fejl˝odése a Földön Földünk létezésének els˝o ötszáz millió évét kozmikus csapások jellemezték. Ezek minden korábbi fejl˝odés eredményét semmissé tették. Rögtön a 3,8 milliárd évvel bekövetkezett utolsó nagy becsapódás után a földrészek és az óceán érintkezési pontjain, a partvidékeken már megjelent az élet. Van olyan feltételezés, hogy a korábban a Földb˝ol kiszakadt és az ide kés˝obb visszatér˝o k˝odarabokban betokosodott paránylények honosították meg újra az életet.
66
Grönlandról származnak az els˝o életre utaló jelek, koruk 3,8 milliárd év. Nyugat-Ausztráliában 3,5 milliárd éves k˝ozetekben már tucatnyi él˝ocske (baktérium) kövületét találták meg. Ezek a világon ma is mindenütt fellelhet˝o kék-zöld algák közeli rokonainak tekinthet˝ok, azok maradványainak feleltethet˝ok meg. A felszíni él˝ovilág egyik els˝o képvisel˝oi még a f˝oleg kénnel táplálkozó és máig fennmaradt bíbor baktériumok lehettek, amelyek még oxigén nélküli légkörben éltek. Ahogy azonban az ilyen típusú él˝ocskék a táplálékforrások közelében felszaporodtak, az efféle táplálékok ritkábbá váltak. Ez behatárolta a vegyületek energiáit felhasználó él˝ocskék életlehet˝oségeit. Azok a felszíni szervezetek válhattak inkább sikeresekké, amelyek a napfényb˝ol kapva az ehhez szükséges energiát, maguk készítettek maguknak táplálékot. Ilyen szervezetek a fentebb említett kék-zöld algák, másnéven kékmoszatok. Megkötve a napfényt, a vízb˝ol kivonják a hidrogént, miközben oxigén szabadul fel. Mindenütt megjelentek ahol volt víz. Ezek voltak a legfejlettebb él˝olények, uralták a Földet. Ami oxigént termeltek, azt egy ideig a k˝ozetképz˝odési folyamatok azonnal megkötötték. Mintegy kétmilliárd éve következett be az él˝ovilág fejl˝odésének és légkört kialakító szerepének meghatározó pontja. Ekkorra annyira felszaporodott az oxigén, elérve a jelenlegi érték egy százalékát, hogy ezt a kékmoszatok már nem tudták elviselni, oxigénmérgezést szenvedtek. Elvesztették életterüket, kénytelenek voltak oxigénmentes helyekre, a tavak, mocsarak, tengerek iszapjába húzódni, ahol máig élnek. A légköri oxigén felszaporodásának további következménye a fels˝obb légkörben kialakult ózonréteg megjelenése volt. Az ózonréteg kisz˝uri a Nap ibolyántúli sugárzását, lásd a 16. ábrát, kialakult az ózonpajzs. Ez lehet˝ové tette az addigiaktól különböz˝o, összetettebb szervez˝odés˝u lények képz˝odését. Az él˝ovilág további fejl˝odését a fénymegkötés egy újabb fajtájának a megjelenése tette lehet˝ové. Az els˝o egysejt˝u, sejtmaggal rendelkez˝o lények 1,8 milliárd éve jelentek meg. Ezeket már a sejten belüli sokkal magasabb fokú munkamegosztás jellemzi. Jóval nagyobbak, a térfogatuk a baktériumokénak átlagosan tízezerszerese. Egyre összetettebbre szervez˝odtek az egysejt˝uek, lassan elérték a maiakhoz hasonló fejlettségi szintet. Egysejt˝u lények együttélése, munkamegosztása odáig fejl˝odött, hogy 900 millió évvel ezel˝ott megjelentek a soksejt˝uek legegyszer˝ubb típusai. Ilyen lények például a szivacsok. Ezután az élet fejl˝odése lelassulni látszik. Üledékes k˝ozetek tulajdonságait vizsgálva megállapították, hogy a 750-580 millió évvel ezel˝otti id˝oszakban három komoly eljegesedés történt. Annyira er˝os volt az eljegesedés, hogy a szárazföldek és a világtengerek jó részét jég borította. Mint tárgyaltuk, a jégkorszakok kialakulása öngerjeszt˝o folyamat, lásd a 9.3. részt. Ha az átlagh˝omérséklet lecsökken, mert mondjuk a földtani átalakulások a légkör széndioxid tartalmát lecsökkentik, így csökken az üvegházhatás, akkor beindulhat az eljegesedés. Az eljegesedések-felhevülések váltakozása után az él˝ovilág az 580-525 millió évvel ezel˝otti id˝oszakban robbanásszer˝u fejl˝odésnek indult. Kb. 540 millió éve, a kambriumnak nevezett földtörténeti korban nagyon sokféle állat jelent meg egyszerre, mert az akkor megjelen˝o mészpáncél, a csontok nagyszer˝u lehet˝oségeket biztosítottak a fejl˝odésre. Ezeknek megkövesedett maradványainak segítségével 540 millió évvel ezel˝ott˝ol máig millió éves pontossággal tudjuk követni az él˝ovilág fejl˝odését. Az 540 millió évt˝ol 245 millió ezel˝otti korban, a paleotikumban jelentek meg a halak, kétélt˝uek, a szárazföldi növények és rovarok valamint a hüll˝ok kezdetleges változatai. 225 millió éve alakultak ki a dinoszauruszok, 160 millió éven át uralták a Földet és 64 millió éve pusztultak ki. Elt˝unésük lehet˝oséget adott arra, hogy a már korábban is megjelent, a náluk jóval magasabb szervezettségi fok elérésére képes eml˝osök élettérhez jussanak.
10.6. Tömeges kihalások Az o˝ slénytani leletek komoly összeomlásokról árulkodnak. Természetes jelenség a fajok kihalása, az élettér megváltozása, az alkalmazkodásra való képtelenség a faj pusztulására vezet. Általában a fajok 10-20%a 5-6 millió éven belül kihal. Vannak azonban olyan korszakok, amikor nem az átlagosnak tekinthet˝o kihalás zajlik, hanem nagy számú faj t˝unik el rövid id˝on belül. Ha a fajok 30-90%-a pusztul ki egyszerre, 67
tömeges kihalásról beszélünk. Hogy mennyire gyors a tömeges kihalás, az o˝ slénytan eszközeivel nem dönthet˝o el pontosan. Lehet, hogy a folyamat néhány tízezer évig tartott, de lehet, hogy napok, hetek alatt lezajlott. Tömeges kihalások a tengeri és szárazföldi fajokra egyaránt vonatkoznak, jelezve, hogy bolygóméret˝u csapás sújtotta az él˝ovilágot. Legjobban ismert tömeges kihalás a dinoszauruszok elt˝unése 64 millió évvel ezel˝ott, a kréta kor végén. Ekkor a fajok 47%-a pusztult ki. A 64 millió évvel ezel˝ott történt tömeges kihalás nem az egyedüli, mégcsak nem is a legnagyobb az él˝ovilág történetében. 439, 357, 250 és 198 millió évvel ezel˝ott ennél több fajt elt˝untet˝o pusztulás sújtotta az él˝ovilágot. Legnagyobb a kb. 250 millió évvel ezel˝otti, a perm-triász határán történt tömeges kipusztulás volt, ekkor a tengerekben él˝o fajok 95%-a és a szárazföldiek 70%-a pusztult ki egymillió éven belül. 2011 novemberében jelent meg közlemény arról, a pusztulás 252,28 millió évvel ezel˝ott volt a leghevesebb, ekkortájt, 20 ezer éven belül t˝unt el a legtöbb faj és maga a kipusztulás közel 200 ezer éven át tartott. Gyors felmelegedés, a leveg˝o és a tengervíz széndioxid tartalmának megugrása, hatalmas szárazságok és erd˝otüzek okozták a tengerekben és szárazföldön egyid˝oben lezajló kihalást. 2010-ben sikerült kimutatni, hogy heves t˝uzhányókitörések okozták a pusztulást. Akkortájt egymillió éven belül több szibériai bazaltvulkán tört ki és ezek az átlagos t˝uzhányói kibocsátásnál jóval több széndioxidot bocsátottak ki. Kitöréseik során 13-43 ezer milliárd tonna széndioxid kerülhetett a légkörbe és onnan az es˝ovíz közvetítésével a tengerekbe, lásd a 9.3. szakaszt. Ha az ember az összes hozzáférhet˝o szenet, olajat és gázt elégetné, 5 ezer milliárd tonna széndioxid kerülne a leveg˝obe. Ez a mennyiség már összemérhet˝o a fenti adattal, ráadásul a kibocsátás a fenti millió éves id˝oszakhoz képest igen rövid id˝on belül történne. Ezzel az ember nemcsak saját magát, hanem a földi él˝ovilág nagy részét is kipusztítaná. Jelenleg az o˝ smaradványi er˝oforrások elégetése miatt 30 milliárd .tonna széndioxid jut a légkörbe évente. Ma már bizonyosnak vehet˝o, hogy a 64 millió évvel ezel˝otti tömeges kihalást egy kisbolygó Földdel való ütközése okozta, 250 km átmér˝oj˝u tölcsért ütött a becsapódás. Ezt a mélyedést a Mexikói-öbölben, a Yucatán-félszigetnél találták meg. Ütközésre további bizonyíték a robbanás során szétszóródott iridiumszemcsék nagy arányú el˝ofordulása a korabeli rétegben, amely határozottan kisbolygó becsapódásának jele. A becsapódásakor hatalmas k˝ozetdarabok repültek mindenfelé, amelyek mint a kil˝ott rakéta, nagyon magasra emelkedhettek és az ütközés helyét˝ol nagy távolságra, hatalmas robbanást okozva csapódtak be a felszínre. Ezért a kisbolygó becsapodását hatalmas robbanások, t˝uzvészek követték szerte a Földön. Ezek következményeképpen óriási mennyiség˝u füst, por és korom jutott a leveg˝obe, amely hetekre elhomályosította a napot. A hirtelen leh˝ulést és id˝ojárási viszontagságokat a nagytest˝u állatok nem tudták elviselni, kipusztultak. A Hold felszínén látható kráterek mind becsapodások eredményei. Nyilvánvaló, hogy a Földre is hasonló s˝ur˝uségben csapódtak be kisbolygók, de a felszín átalakulása elmosta nyomaikat. Megfigyelések szerint 1000 olyan, legalább 1 km átmér˝oj˝u kisbolygó létezik, melynek jelenlegi pályája lehet˝ové teszi a Földdel való ütközést. Megkezdték az ilyen égitestek rendszeres figyelését, nyilvántartását, ugyanis a m˝uszaki fejl˝odés id˝ovel lehet˝oséget adhat arra, hogy id˝oben közbeavatkozva, a közeled˝o kisbolygó pályáját kissé módosítva elkerülhet˝o a bolygónkkal való ütközés. Úgy t˝unik, a tömeges kipusztulást okozó csapások a törzsfejl˝odés természetes velejárói, a változások hajtóer˝oi. Az él˝olények egymásrautaltsága, amivel a következ˝o fejezetben foglalkozunk, el˝obb-utóbb az él˝ovilág egyensúlyi viselkedésére vezet. Kisebb helyi változás fajok elt˝unését okozhatja, amelyeknek életterét más fajok töltik be. A tömeges kihalások másulatok óriási számát hozzák létre.
10.7.
Az ember megjelenése
Még nem teljesen ismert a f˝oeml˝osök törzsfája. Genetikai távolságok vizsgálatából az adódott, hogy az emberhez vezet˝o ágtól a gorilla kb. 7-9, a csimpánz kb. 6-7 millió éve vált el. Legközelebbi él˝o állati rokonunk a csimpánz, a génjeink különbsége, a bázisokban való különbséget nézve kb 1%, azaz génjeink 68
99%-ban azonos alakúak. 2009 októberében közölték az Etiópában 4,4 millió évvel ezel˝ott élt, Ardi névre keresztelt emberel˝odünk eléggé részletes leletanyagának feldolgozását és az adatok alapján Ardi képét, lásd a 29. ábrán.
29. ábra. Ardi, az Etiópiában 4,4 millió évvel ezel˝ott élt 50 kg tömeg˝u, 120 cm magas n˝o Ardi nem az ember és a csimpánz közös o˝ se, hanem egy kb. 2 millió évvel a szétválás után élt el˝oember. Részben a közös o˝ s, másrészt a kés˝obb megjelen˝o emberel˝odeink jegyeit mutatja. Számos jellemz˝oje nem ember felé mutató, és a mai afrikai majmokból is hiányzik, azaz a csimpánzzal közös o˝ sünket jellemzik. Ezért helytelen az a megfogalmazás, hogy az ember a majomtól származik, közös o˝ sünk nem volt sem majom, sem ember. Mostmár nem mondható, hogy a csimpánz közelebb áll közös o˝ sünkhöz, mint a mai ember. Ardi erd˝os területen élt, a fákon négy végtagját használva kapaszkodott, de a talajon felegyenesedve, két lábon járt. Az emberhez vezet˝o fajok közül 9, maradványaiból ismert fajról tudunk és a becslések szerint még 6 további ilyen faj létezhetett. Kivéve az embert, valamennyi elt˝unt. 195 ezer éve jelent meg Afrikában a mai ember, a szavannai térségben élt jó ideig. Dél-Afrikában nemrég kb. 90 ezer éves barlangrajzokat találtak, amelyek kidolgozottságukban magas szint˝u, elvont gondolkodásra is utalnak. Például el˝odeink mértani idomokat is rajzoltak. Dél-Afrikában él egy olyan törzs is, amely 90 ezer - 150 ezer évvel ezel˝ott vált el a többi embert˝ol, ezt a csak az anyai ágon örökl˝od˝o mitochondriális DNS vizsgálatából tudjuk. A 135 ezer évvel ezel˝ott˝ol 90 ezer évvel ezel˝ottig terjed˝o id˝oszakban a szavannát hatalmas szárazságok sora sújtotta. Nemrég közölték, hogy a genetikai vizsgálatok szerint ezid˝otájt az emberiség különálló kis csoportokra szakadt, ezek egymástól függetlenül fejl˝odtek. Úgy 70 ezer évvel ezel˝ott annyira széls˝oséges volt az éghajlat, hogy az emberiség csaknem kipusztult, létszáma 2000 körülire csökkent. Miután az éghajlat jobbra fordult, a szétszóródott csoportok növekedni és érintkezni kezdtek egymással. Afrikából 55-60 ezer évvel ezel˝ott indulhatott el a széttelepülés. Arábián, Ázsián, a Maláj-félszigetet érintve az ember 45 ezer évvel ezel˝ott jutott el Ausztráliába, évenként kb. 1 kilométert haladva. Afrikából szárazföldi úton kb. 40 ezer éve jutott el a mai ember Európába. 69
Van bizonyíték arra, hogy az emberel˝odeink már egymillió évvel ezel˝ott is használták a tüzet. Arról, hogy mióta visel az ember öltözetet, mostanában adhatunk becsléseket. Az emberi tetvek, a fejtet˝u és a ruhatet˝u igen közeli rokonok. Mivel a kínálkozó életteret az újonnan megjelen˝o fajok igyekeznek minél gyorsabban kihasználni, a közös tet˝uo˝ s kétféle tet˝uvé fejl˝odése arra az id˝ore tehet˝o, amint az ember ruhát kezdett hordani. Genetikai kormeghatározás szerint ez hatvanezer évvel ezel˝ott történhetett. A ruházatot visel˝o ember már hidegebb éghajlaton is megélhetett. Rokon emberfajták. A neandervölgyi ember, melynek agymérete a mi agyméreteinket is meghaladta, kb. 300-500 ezer éve jelent meg Eurázsiában és 29000 éve t˝unt el. T˝olünk külön fajt képeztek és egy ideig, a genetikai vizsgálatok szerint úgy vélték, nem keresztez˝odött a mai emberrel. Mostanában egyre hosszabb DNS-szakaszokat tudnak kivonni neandervölgyiek csontjaiból és mind részletesebb összehasonlító vizsgálatokat végezhetnek. 2010 áprilisában jelentették be, hogy az Afrikából Eurázsiába átkerült mai ember kétszer is keresztez˝odött a neandervölgyivel. El˝oször 60000 éve a Földközi tenger keleti partvidékén, majd 45000 éve a Távol-Keleten. Az els˝o keresztez˝odés utáni népesség terjedt el Európában, Ázsiában és Amerikában, míg a második keresztez˝odés utáni népesítette be Óceániát. Eszerint az emberiség nagy része hordoz egy kevés neandervölgyi örökséget. További vizsgálatok szükségesek a feltételezés igazolására. Valószín˝u, hogy o˝ seink okozták a neandervölgyiek elt˝untét. Ugyanazokon a területeken éltek, ugyanazokra az állatokra vadásztak. 40000 évvel ezel˝ott 6 fokkal csökkent az átlagh˝omérséklet. Ehhez talán a mai ember jobban tudott alkalmazkodni. Melegen öltözött, jobban értett a t˝uzrakáshoz. Most közzétett adatok szerint o˝ seink és a neandervölgyi csak rövid id˝ot, ezer évet éltek azonos földrajzi területen, egymás közvetlen közelében. Utána a neandervölgyi elt˝unt a körzetb˝ol. Valószín˝u o˝ seink eleve jóval többen voltak és számbeli fölényükkel szorították ki a neandervölgyi embert. 2010 márciusában közölték, hogy újabb, a neandervölgyi embert˝ol különböz˝o ember maradványaira leltek. Nemrég emberi ujjpercet találtak az Altaj hegység egy barlangjában. 30 ezer évvel ezel˝ott él˝o embert˝ol származik, ám a DNS vizsgálat szerint sem nem mai, sem neandervölgyi, hanem egy ezekt˝ol egymillió évvel ezel˝ott elvált ember ujjpercér˝ol van szó. Ez a gyenyiszovinak nevezett ember Szibéria délebbi területein és Délkelet-Ázsiában élt. A gyenyiszovi ember a genetikai vizsgálatok eredménye szerint 45 ezer évvel ezel˝ott keresztez˝odött a part menti hajózással a délkelet-ázsiai szigetvilágba eljutott mai emberrel. 2004 novemberében közölték, hogy az indonéz szigetvilág egy távoli csücskén, Flores szigetén, a törpe elefántok és az óriásgyíkok földjén törpe emberi faj csontmaradványait fedezték fel. Ez kb. méternyi magas törpe ember az emberfélék talán legkülönösebb képvisel˝oje. Csoportosan vadászott, a zsákmányt t˝uzön készítette el. A leletek szerint kb. 18 ezer éve élt, de leszármazottaik, ha a helybéliek történeteinek hinni lehet, akár még ma is élhetnek. A törpe ember, amely a Homo Florensis nevet kapta, valószín˝u a Homo Erectus eltörpült változata. Természetes környezet könnyen kiválaszthat törpe fajokat, valószín˝u egy ilyet sikerült most találni. Felvetették, hogy a törpe emberfaj nem létezett, csak egy ritka anyagcserebeteségben szenved˝o egyének maradványait találták meg. Máig folynak a viták, de egyre elfogadottabbá válik, hogy a törpe ember, bár koponyája alapján a mai emberhez hasonlóan értelmes volt, kialakulása nem sorolható be egykönnyen a mai ember fejl˝odését leíró rendszerbe.
11.
Él˝orendszerek (ökorendszerek)
Az él˝orendszer a növényeket, állatokat és a környezetüket foglalja magába. Él˝orendszer lehet egy bokor, a rajta él˝o valamennyi él˝olénnyel együtt, vagy a tó a benne lév˝o növényekkel és állatokkal. Él˝orendszert képez a Hortobágy, vagy a Kárpát-medence, és maga az él˝o természet egésze a környezetével együtt. Akkor beszélünk él˝orendszerr˝ol, ha nem az egymástól független dolgok összességét látjuk, hanem az egészet mint egységet tekintjük. Korábban a tudósok, köztük a biológusok is, az összetev˝o részekre való visszavezetés módszerét követve, csak az egyes dolgokra, azok tulajdonságaira figyeltek. Kevés figyelmet fordítottak arra,
70
hogy az él˝o hogyan befolyásolja a környezetét és más él˝oket. Csak az utóbbi pár évtizedben honosodott meg az a közelítés, hogy a dolgokat a környezetükkel összefüggésben, rendszerben vizsgáljuk. Egy él˝orendszer nem vizsgálható a természettan (fizika) régi, jól megszokott módszereivel, miszerint a kísérlet során a vizsgált dolgot a környezett˝ol elkülönítjük és a megfelel˝o modellt alkalmazva kíséreljük meg megérteni az egyes jelenségeket. Él˝orendszerben lehetetlenség, hogy a kísérlet során egy-két dolgot engedjünk csak változni, miközben az összes többit állandónak tartsuk, ahogy ez a természettanban szokás. Él˝orendszerekben érvényesül az ún. nem kívánt következmények elve. Ez azt mondja ki, ha valahogyan beavatkozunk a rendszerbe, olyan történik, amit nem láttunk el˝ore. Erre példa két tó él˝orendszerének összeomlása. Az Aral-tó és környezetének pusztulása. Az Aral-tavat tápláló folyók, a Szír-darja és Amu-darja vizét öntözésre használták fel, Közép-Ázsia mez˝ogazdaságát gyapottermesztésre szakosította a szovjet rendszer. Túl sok vizet használtak el, mind kevesebb jutott az Aral-tóba, mely sós viz˝u állóvíz. Egyre csökken a tó területe, mert kiszáradóban van. Mivel a tó felületének mind nagyobb részér˝ol t˝unik el a víz, fenekér˝ol egyre több só kerül szárazra. Vad sivatagi szelek kavarják és hordják szét a sót. Ez a sós por hatalmas területeket tett és tesz terméketlenné, lakhatatlanná. Így a virágzó, gyapottermelésre szakosított mez˝ogazdaság álma szertefoszlott, a területeket világszerte példátlan méret˝u ökológiai katasztrófa sújtja. Viktória-tó él˝orendszerének összeomlása. Afrika legnagyobb édesviz˝u tava a Viktória-tó. Mellékén emberek milliói élnek, kiknek életét a halászat, a tó határozza meg. Ám a valaha halban gazdag tó halállománya tönkrement, mert új fajt telepítettek bele, a nílusi sügért. Ezt kb. 50 éve egy sporthorgász tette, arra gondolva, hogy a nagyméret˝u nemes halra való horgászat majd megnöveli a tó vendégvonzó erejét. Hamar megtizedelte a falánk ragadozó a tavat benépesít˝o halak állományát. Ezek kisméret˝u algákkal és él˝osköd˝oket is hordozó csigákkal táplálkoztak. Korábban a környék lakói ezeket a halakat fogyasztották. E halak számának csökkenése miatt az algák elszaporodtak és az elpusztult algák a tó fenekére süllyednek. Lecsökkentették az algák bomlástermékei a tó oxigéntartalmát, elpusztítva ezzel a tó mélyvizi halállományát. Elszaporodtak a csigák is és súlyos betegségeket terjesztenek. Helyi halászok most a nílusi sügért fogják ki és ezeket a hatalmas halakat t˝uzön f˝ozik meg. Korábban a kisebb halakat szárítva fogyasztották. F˝ozéshez fa kell, ezért a környék erdei vészesen pusztulnak. Ennek következtében gyorsan pusztul a talaj, tovább rombolva a tó egyedülálló él˝orendszerét. Egyetlen ember a maga szempontjából józan cselekedete teljes él˝orendszert tett tönkre. Él˝orendszerek energiaháztartása. Az él˝orendszerek energiaháztartásának alapja a naper˝o. A fényenergiát a növények a fénymegkötés során szerves vegyületekben tárolt energiákká alakítják. Ez az energia rövidebb-hosszabb ideig az él˝orendszerben marad, de a rendszeren belül alakja változik. Csak kis részét, néhány százalékát tudják a növények az o˝ ket ér˝o napsugárzás energiájának megkötni. Nincs olyan növény, amely a napenergiát 10%-nál magasabb hatásfokkal hasznosítaná. Ha az él˝orendszerben az energiahasznosítás módját nézzük, és az egyes csoportokba az energiát azonos forrásból szerz˝o szervezeteket rakjuk, akkor az els˝o csoportba a fényt megköt˝o szervezeteket, a növényeket sorolhatjuk. Következ˝o csoportba a növényev˝o állatok tartoznak. A növényekkel táplálkozó állatok az elfogyasztott energiát szintén rossz hatásfokkal használják fel. A megevett vegyületek energiájának kb. 10%-a hasznosul a nyúl, tehén és más állatok szervezetében. Ahogy egyik csoportról a következ˝ore átmegyünk, a hasznosított energia aránya kb. ekkora marad. Ez a 10%-os energiafelhasználási arány végeredményben a h˝otan II. f˝otételének a következménye. H˝o szabadul fel, távozik a környezetbe az átalakítások során és emiatt az er˝oforrás hasznosítása mindig jóval alacsonyabb száz százaléknál. A tápláléklánc következ˝o csoportjába a növényev˝o állatokra vadászó ragadozók tartoznak. A tápláléklánc csúcsa a csúcsragadozók. Vannak még más csoportok is, mint a dögev˝ok és a lebomló szervezetek 71
vegyi energiáját felhasználó lények. Vannak olyan lények is, mint az ember, amelyek növényi és állati táplálékot egyaránt fogyasztanak. Talajélettan. Ami az él˝orendszer energia- és anyagforgalmát illeti, körfolyamatok sokasága alkotja. Ezek a körfolyamatok egymásba is kapcsolódnak. Egyes táplálékláncok, mint például a levél > levéltet˝u > hétpettyes katica > veréb > karvaly mind nagyobb körfolyamatok részei. Szárazföldi körfolyamatok épségének alapfeltétele a növényzetet tápláló talaj megfelel˝o állapota. Ennek meghatározó eleme a talaj szervesanyag tartalma és az azzal táplálkozó él˝ovilág. Televényföldnek, idegen eredet˝u szóval humusznak nevezzük a talajnak ezt az összetev˝ojét. Szinte a talaj valamennyi fontos tulajdonságát, mint termékenységét, vízháztartást és lazaságát stb. a televényföld állapota határozza meg. A talajban él˝o apró lényeket a szervesanyagok lebontásakor felszabaduló energia táplálja. E lebontás termékei a növények számára szükséges és felvehet˝o tápanyagok. A televényt a talajba jutott szerves anyag élteti. Talajt tápláló szervesanyag források a lehullott levelek, korhadó növényi részek, állati anyagcseretermékek és az elhullott állatok tetemei. Fenti, a levélt˝ol a karvalyig terjed˝o tápláléklánc is ebbe a rendbe illeszthet˝o. Ugyanis a levelet hordozó szárazföldi növényt a talaj élteti, a talajt szervesanyaggal pedig a korhadó növényi részeken kívül a fenti állatok anyagcseretermékei és a karvaly teteme táplálja. Lemming a tundrán. Jól szemlélteti az él˝orendszerek m˝uködését a kopár, évenként hónapokig sötét, fagyos északi tundrák él˝ovilágának viselkedése. Itt az örök fagy birodalmában nagyon rövid a növényi életm˝uködés id˝otartama. Az egybeolvadó két-három hónapos tavaszi-nyári id˝oszakra a fagy csak a talaj fels˝o rétegében enged ki. Csupán pár növény, sások, füvek, egy-két törpe cserje él itt meg. Egyedüli f˝o növényev˝o a prémes bundájú sarki egér, a lemming. A lemming négyévenként nagyon elszaporodik, annyira, hogy a közhit szerint elindulnak a partra és a sziklákról a tengerbe vetik magukat. E négyévenkénti nagy változás oka a növényzet és a lemmingek közötti élelmi körforgás. Amikor a lemmingek nagyon elszaporodnak, mindent felennének. Mind lerágják a számukra fontos tápanyagokat, foszfort és kálciumot tartalmazó növényi részeket. Emiatt az agyonlegelt növényzet elsattyul, nem tudja magát helyrehozni, mert a sovány, már kisebb mélységben is fagyott talajban kevés a tápanyag. Élelmet keresve bolyonganak a tundrán a lemmingek. Tömegesen pusztulnak éhen, kevesebb mint egy százalékuk éli túl a növényzet tönkremenetelét. Amint a lemmingek elpusztulnak, a sarki fagyok miatt a tetemeikben tárolt anyagok csak lassan alakulnak át növények számára is felvehet˝o tápanyagokká. Ahogy a lemmingek testéb˝ol felvehet˝o tápanyag kialakul, úgy kezd a növényzet magához térni. Négy év elteltével a növényzet megújul, új hajtásokat, leveleket hoznak, a tundra csodálatosan szépen kivirul. Ekkor a lemmingek újra elszaporodhatnak, lelegelnek mindent. Megint bekövetkezik az összeomlás. Befolyásolja a lemmingek négyéves körfolyamata a bel˝olük él˝o ragadozók, így a sarki róka táplálkozását is. Ahogyan a lemmingek száma változik, annak megfelel˝oen ingadozik a sarki rókák népessége is. Ez hat a vidéken él˝o madarak életére is. Ha a rókák nem tudnak lemmingeket fogni, rákapnak a madarak tojására és a fiatal madarak vadászatára. Emiatt a madarak népessége is négyéves ingadozásokat mutat.
11.1.
A Gaia modell
A Gaia modell - Gaia a görög hitregékben a Föld istenn˝oje -, szerint a teljes földi él˝ovilágot egyetlen él˝o szervezetként értelmezhetjük. Földi él˝olény önmagában, a többi él˝o nélkül nem létezhetne és természetesen nem létezhetne élettelen környezete nélkül sem. Egymásra vannak utalva az él˝olények, akárcsak egy él˝o szervezet testrészei. Egy él˝o szervezetet bonyolult önszabályzó folyamatok, visszacsatolások tartanak életképesen. Ezek biztosítják az élethez szükség feltételek viszonylagos állandóságát. Ilyen közel állandó jellemz˝ok a testnedvek összetétele, vagy akár a eml˝osöknél a test h˝omérséklete. 72
Az él˝ovilág egésze, a Gaia is igyekszik létfeltételeit állandónak tartani. Említettük, hogy a légkör összetételét a földi él˝ovilág alakította ki. Vagy gondoljunk arra, hogy tengerek, világtengerek sótartalma is állandó. Ennek okát, a szabályzó rendszer m˝uködését igazából még nem is értjük. Id˝ok folyamán, itt évmilliárdokban is gondolkodhatunk, a Föld felszínének átlagos h˝omérséklete is közel állandó, habár a Nap egyre fényesebben süt. Ha emelkedik a bolygó h˝omérséklete, elszaporodnak a növények. Kivonják a légkörb˝ol a fénymegkötés folyamatához szükséges széndioxidot. Ezzel az üvegházhatás gyengül, a Föld több h˝ot képes kisugározni. Ha csökken a h˝omérséklet, a növenyzet pusztulása megnöveli a leveg˝obe jutó széndioxid mennyiségét. Er˝osebb lesz az üvegházhatás, a h˝omérséklet emelkedik. Az él˝ovilág folyamatait, akárcsak az él˝o életm˝uködését, körfolyamatokként ragadhatjuk meg. Gondoljunk például víz, szén, nitrogén, foszfor, kálium stb. körforgására a természetben. Egyes körfolyamatok rövidebb-hosszabb id˝otartamúak lehetnek, egymásba is kapcsolódhatnak, kapcsolódnak. Körfolyamatok összjátéka élteti az él˝ovilágot, teszi alapvet˝o jellemz˝oit viszonylag állandóvá. Ha az él˝ovilág és környezetének valamely eleme sérül, ez nem jelenti az egyensúly végleges elvesztését. M˝uködésbe jönnek a visszacsatoló, helyreállító folyamatok és az él˝ovilág megváltozva ugyan, de fennmarad. Az él˝ovilág egésze és az él˝o szevezet közötti hasonlóság alapja végül is az, hogy mind az él˝ovilág, mind az él˝olény önszervez˝od˝o rendszert alkotnak. A bennük közös elemek, az alkotórészek egymással való szoros kapcsolata, a körfolyamatok, a körfolyamatok feltételeit biztosító állandó mennyiségek szabályozottsága, mind az önszervez˝od˝o rendszerek általános jellemz˝oi.
12.
Az emberr˝ol
Korábban a fejl˝odés jelei a termet, a csontozat és az izomzat méreteiben, a táplálkozás, a mozgás a szaporodás folyamatainak hatékonyságában jelentkeztek. Emberré válásunk folyamatának legfontosabb élettani jellemz˝oje az agy térfogatának és szervez˝odöttségének igen gyors növekedése. 3-4 millió évvel ezel˝ott élt el˝odeink agymérete kb. 400 cm3 volt. A 100000-200000 éve elért és azóta állandósult emberi agytérfogat 1350 cm3 körüli értéknek felel meg. Nehezen tekinthet˝o az ember földi megjelenése csupán a törzsfejl˝odés egy állomásának. Világegyetemünk fejl˝odését tekintve az ember a világmindenség értelmessé váló elemének tekinthet˝o. Benne ébred önmaga tudatára a világmindenség, tanulmányozza, mi van a látható dolgok mögött. Megismeri a világot leíró, kormányzó elveket, törvényeket, feltárja saját múltját és elgondolkodik létezésének jelent˝oségén, értelmén. Valamennyi szervünk közül az agyunk m˝uködése a leginkább összetett. Tudatos viselkedésünk agyunk különleges mivoltával hozható kapcsolatba. Agyunknak nem is annyira a tömege, hanem felépítése bír megkülönböztet˝o sajátságokkal. A majmok és az emberszabású majmok csupán egyetlen szerv, az agykéreg fejlettségében különböznek az többi eml˝ost˝ol. Az agykéreg további rohamos fejl˝odése az a tényez˝o, ami az embert kiválasztottá tette. Agyunk a majmokéhoz képest jelent˝os szerkezeti különbségeket is mutat. Ezért az ember nem nevezhet˝o egyszer˝uen egy okosabb majomnak. Az emberi agy és a gerincvel˝o mintegy egybillió idegsejtb˝ol épül fel, az agykéreg százmilliárd idegsejtb˝ol vagy más néven neuronból áll. Agykérgünkben kb. ezerszer annyi neuron van, mint a macska hasonló szervében. Az agykéreg a nagyagy féltekéit borítva helyezkedik el. Szürkeállomány néven is ismerjük, vastagsága kb. 2 mm. Sejts˝ur˝usége nagyjából egyenletes, minden egyes mm2 felületéhez 148000 neuron tartozik. Különböz˝o helyen lév˝o részei nagyjából mind ugyanúgy néznek ki, függetlenül attól, hogy érzékelések feldolgozásával vagy beszéddel foglalkoznak. Egyes agysejteknek több ezer vagy tízezer kapcsolódása lehet más agysejtekhez. A fehérállomány anyaga az agysejtek közötti összeköttetést adó huzalozódásnak felel meg. Kiterítve az agykéreg felületét, az 2200 cm2 -nyi, mintegy négy A4-es lapot tehetne ki. Az agykéreg sejtjei vízszintesen rétegekbe rendez˝odnek, általában hat réteget különböztethetünk meg. A mélyebb rétegekb˝ol indulnak a kimeneti huzalok, a kérget elhagyva a kéreg alatti központokba vagy a 73
gerincvel˝obe tartanak. A középs˝o rétegek neuronjai a kívülr˝ol érkezett huzalokat fogadják, a felszíni rétegek neuronjai a szomszédos vagy más kéregterületekkel tartják a kapcsolatot. Az agykéreg függ˝oleges szervez˝odésének alapegységei az oszlopocskák. Ezek kb. 100 agysejtet tartalmazó 0,03 mm átmér˝oj˝u hengerecskék, amelyek a kéreg felszínét˝ol lefelé a fehérállományig húzódnak. Az oszlopocskák sejtjei azonos feladattal foglalkoznak. A látókéreg egy oszlopocskája pl. bizonyos szögben álló tárgyak körvonalaira érzékeny. Nagyobb egységekbe szervez˝odnek az oszlopocskák, azok azután még nagyobbakba. Rangsor szerint felépül˝o rendszert képez így az agykéreg szervez˝odése.
12.1. Agyfejl˝odés Agysejtek a magzati kor nyolcadik hetét˝ol a tizennyolcadik hétig alakulnak ki, ebben az id˝oszakban percenként kb. 200000 új agysejt keletkezik. Bár az agysejtek összekapcsolódásainak lehet˝oségét a genetikai állomány szabályozza, viszont, hogy ténylegesen miként kapcsolódnak az agysejtek hálózatokba, azt már küls˝o, ismétl˝od˝o ingerek vezérlik. Agysejteink huzalozódása már a magzati lét harmadik hónapjában elkezd˝odik. Ugyanis a magzat nagyon szoros kapcsolatban áll az anya szervezetével, érzékeli az anya érzelmeit, életének folyását. A születéskor még létez˝o százmilliárd idegsejtb˝ol egyéves korra már csak harmincmilliárd marad, mivel azok az agysejtek, amelyek nem kaptak elég sok ingert, természetes módon felszívódnak. Ember és állat közötti különbség egyik meghatározó eleme az emberi agy fejl˝odésének folyamata. A legtöbb állat idegrendszerének kialakulása a születéssel lezárul. Ugyan az állatok is képesek tanulni, de csak annyira, amennyire agyuk születéskor rögzült állapota megengedi. Az emberi agy, bár alapvet˝o sejtjeinek, az agysejtek száma a születés után már nem növekszik, mégis képes a fejl˝odésre, élettani értelemben is. Azon agyterületek körzetében, amelyeket er˝osebben dolgoztatunk, a hajszálerek kiterjedtebb, s˝ur˝ubb hálózattá szervez˝odnek. Ez a folyamat, az agy, az idegrendszer végleges kialakulása a testi növekedés lezárulásával fejez˝odik be, tehát kb. 18 éves korig tart. A neuronok közötti huzalozódási rendszer azonban átlagosan 48 éves korig finomodhat, fejl˝odhet. Ez arra utal, hogy a szellemi képességeink eddig a korig még fokozhatók. Mivel az emberi gondolkodást az átvett minták és nem a rögzült genetikai program határozza meg, az emberi társadalom nagyon gyorsan, egy-két nemzedéken belül képes lehet arra, hogy alkalmazkodjon környezete változásaihoz. Tudat és idegrendszer. Tudatunk létezése, bár legalapvet˝obb tapasztalatunk, egyúttal azonban létezésünk legrejtélyesebb vonása. Tudatos viselkedésünkr˝ol igen sokat tudunk. Csupán az a gond, hogy mindezt nagyon nehéz összegyeztetni egyéb ismereteinkkel. Egyáltalán miért létezik a tudatunk, hogyan teszi azt, amit tesz, mint válik tudatossá mindaz, amit az agyunk idegrendszeri folyamataiként tanulmányozhatunk, nem világos. Az agy m˝uködése, ha a folyamatot természettani, vegyi folyamatként írjuk le, viszonylag érthet˝o. Olvasva egy szöveget, fotonok ütköznek a szem látóhártyájának érzékel˝o sejtjeire. Idegszálak közlik a jelet a megfelel˝o agyterülettel. Az feldolgozza, azonosítja a lapra írt bet˝uket, szavakat. Valahogy el is raktározza mindazt, amit olvasok. Mindez azonban személyként, tudatos módon is megélem. Leírt szövegek érzelmeket képesek kelteni, gondolatok ébrednek bennem. Egy felfogott gondolat tudatom részévé válik, mint egyén egy kicsit meg is változom általa. Lehet, hogy elégedettséget érzek, jobb lesz a kedvem, az is lehet, hogy bosszússá válok. Mindezeket a tudatra utaló jelenségeket természeti folyamatok hordozzák. Nem tudjuk, pontosan hogyan, azt sem, hogy miért van mindez. Tudatosságunk központja az agyon belül nem azonosított. Mintha az agykéreg együtt hordozná azt, amit öntudatnak nevezünk. Intelligencia és mesterséges intelligencia. Az agyhoz kötött, röviden természetes intelligencia a rögtönzésre, a találgatásra való képesség, addig kísérletezünk, míg rá nem hibázunk a megfelel˝o megoldásra. Számos kísérlet történt a mesterséges, gépi intelligencia kifejlesztésére is, azonban az agyéhoz hasonló
74
jelleg˝u intelligenciájú számítógépet nem sikerült kifejleszteni. Ennek végül is az az oka, hogy az idegrendszer valójában nem, illetve nem közvetlenül programozott rendszer. A számítógépnél el˝oírjuk, m˝uveleti utasításokkal rögzítjük, hogy mit várunk el t˝ole, és ennek megfelel˝o szerkezettel készítjük el. Agyi hálózatok m˝uködése közben nemcsak az agysejtek közötti kapcsolatok, hanem maguk a neuronok is fokozatosan és állandóan változnak. A kapcsolatok és az agysejtek számos, úgymond feleslegesnek nevezhet˝o változáson is átesnek, és ezek el˝o nem írható m˝uködési, viselkedési módokat tesznek lehet˝ové. Az agy rangsorolt felépítettség˝u, az ismeretek feldolgozásában, kezelésében különböz˝o szint˝u szervez˝odések m˝uködnek közre. Ez a rendszer kísérleteken, tévedésen és sikeren alapuló tanulásra képes. Agyunkban az ismeretek feldolgozása tehát olyan, hogy szerkezet és m˝uködés között nincs jól meghatározott viszony. Mivel a számítógépek szerkezete és m˝uködése között meghatározott, el˝oírt viszony létezik, emiatt az agy és az utasításokkal vezérelt számítógép m˝uködése között elvi ellentét áll fenn. Emiatt, legalább is egyel˝ore, nehezen képzelhet˝ok el emberi módon viselked˝o számítógépek el˝oállítása. Egyesek szerint az emberi gondolkodás sohasem foglalható képletekbe, algoritmusokba, merev szabályokba. Mások szerint mindez elképzelhet˝o. ˝ Emberi természet és nevelhet˝oség. Osréginek mondható kérdés, öröklött adottságok és nevelés közül melyik a meghatározó. Angol szójáték szerint: nature or nurture? Nem egyszer˝u a válasz. Kutatások igazolják, szül˝ok és gyermekek viselkedése között szoros kapcsolat van. Kedvesen, szeretettel nevel˝o szül˝ok gyermekei öntudatosak, bíznak magukban, a határozottan viselked˝o szül˝ok gyermekei jó magaviselet˝uek és ha a szül˝ok sokat beszélnek a gyermekeiknek, azoknak jobbak lesznek a nyelvi készségei. Ebb˝ol sokan azt a következtetést vonják le, hogy a szül˝oknek kedvesen, határozottan, sokat beszélve kell a gyermeket nevelni és ha a gyermek mégsem a megfelel˝o módon viselkedik, az a szül˝o hibája. De a szül˝o gyermekeinek azonban nemcsak a nevelést adja, hanem génjeit is. A gyermek és a szül˝o viselkedését elemezve azt is mondhatjuk, hogy a szül˝ot˝ol örökölt gének tehetik a gyermeket kedvessé, határozottá, jó nyelvkészség˝uvé. Két végletes vélemény küzd egymással. Egyik, a beletör˝od˝o, fásult felfogás szerint az emberi természetet olyannak kell elfogadni, amilyen, nem lehet az embert bölcsebbé, kedvesebbé, jobbá tenni és a társadalmat eszerint kell berendezni. Másik, a délibábosnak mondható felfogás szerint az ember a társadalom miatt annyira korlátolt. Ha egy jobb társadalmat hozunk létre, az emberek is sokkal jobbak lesznek. Jobbés baloldaliságnak ezek a gyökerei. A jobboldali ragaszkodik a hagyományokhoz (mivel az emberi természet olyan, amilyen), gyengébb állam hívei (a kormányzók nem elég bölcsek ahhoz, hogy jól irányítsanak), er˝os rend˝orséget és katonaságot akarnak (mivel a b˝un és a hódítás vágya állandóan kísérti az embert) és a szabad piac hívei, (mivel az az egyéni önz˝oséget a közösség boldogításának eszközévé teszi). A balodaliak a fenti álláspontokat kishit˝ueknek és érzéketleneknek min˝osíti. Egy baloldali szerint ha a nevelési, m˝uvel˝odési, oktatási, sajtó és tájékoztatási rendszerünkön valamint egyéb társadalmi célkit˝uzéseinken megfelel˝oen változtatunk akkor az emberek értelmesebbek, kedvesebbek, békésebbek és jobblelk˝uek lesznek. Megjegyezzük, a jobb- és balodaliság fenti jellemz˝oi az Amerikai Egyesült Államok és más fejlett nyugati ország gondolkodását jellemzik, térségünk átmeneti társadalmaiban a két felfogás er˝osen keveredik. A mai agykutatás választ adhat a fenti kérdésre. Agyunk nem csupán a gének m˝uködésének az eredménye és nem is csak az egyén tapasztalatainak összessége. Igen összetett hálózati rendszerei vannak, amelyek már a születés el˝ott alakulni kezdenek és az élet során a gének és környezet kölcsönhatásának eredményeképpen folyamatosan növekednek és változnak. Azaz az emberi agy a gének és a környezet kölcsönhatásának eredményeképpen fejl˝odik. A társadalom, amely neveli a gyermeket, miként éljen, hogyan gondolkodjon, az agy alakítását a sejtbiológiával és a molekuláris genetikával kölcsönhatásban végzi. Miközben az agy vezérli az emberi cselekvést, az élet visszajelzései folyamatosan alakítják az agyat. Azaz az emberi agy nem állapot, hanem folyamat, mely állandóan változik, alakul. Ember és az él˝orendszer. Az ember mint természeti lény annyi energiát használ fel, amekkora tápérték˝ut anyagcseréjének fenntartásához elfogyaszt. Ez átlagosan napi 2500 kcal, ami átszámítva egy 120 wattos
75
izzót égethetne állandóan. Vagy azt is mondhatjuk, az ember napi 3 deci üzemanyaggal m˝uködik, merthogy 2500 kcal kevesebb mint 3 deci étolaj és így gázolaj energiatartalma. Nevezzük ezt táper˝onek. Ám az ember, a t˝uz felfedezése óta küls˝o er˝oforrást is használ. Ezenkívül állatok háziasításával, szél és vízer˝o alkalmazásával a rendelkezésre álló er˝oforrások az ipari forradalom el˝otti társadalmakban a táper˝onek ˝ átlagosan a négyszeresére emelkedhettek. Valamennyi így felhasznált energiaforrás megújuló. Osmaradványi eredet˝u er˝oforrások, a szén, k˝oolaj és földgáz felhasználásával ma az emberiség átlagban a táper˝o tizenötszörösét használja fel. Mindez a természetes körfolyamatok rendjének megzavarásához vezetett. Az él˝orendszer m˝uködésének f˝obb zavarai a következ˝ok: - Az o˝ smaradványi er˝oforrások eltüzelése miatt jelent˝osen megn˝ott a légkör széndioxid tartalma. - Freon légkörbe juttatása miatt megsérült az él˝ovilágot véd˝o ózonpajzs. - A mértéktelen m˝utrágyázás megbetegíti a talajt, s˝ot elpusztítja annak él˝ovilágát. - Mélyszántások miatt a talajt hatalmas mértékben pusztítja a víz és a szél. - Szennycsatornák rendszere miatt a foszfor és a kálium körforgás megsérült. Az emberi anyagcserébe került foszfor és kálium a folyókon keresztül végül is a világtengerekbe jut. Így ezekben az elemekben a szárazföld megszegényedik és a világtengerek feldúsulnak. - Rohamosan csökken az er˝oltetett öntözés miatt a talajvizek szintje. - Az ember a szárazföldi fénymegkötési energiák kb. 40%-át a maga javára használja. Ezzel megfosztja életterének jó részét˝ol a többi él˝olényt. Emiatt rohamosan csökken az él˝ovilág változatossága. Zajlik a földtörténet egyik legnagyobb kihalása. - 1953 és 2003 között kifogta az ember a világtengerek halászható halainak 90%-át. Ennek az ember gazdasági kárán kívül beláthatatlan ökológiai következményei is lehetnek. Idegen lények létezésér˝ol. Létünk felveti a kérdést, léteznek-e rajtunk kívül értelmes lények a mindenségben. Mivel legjobb tudásunk szerint a természettan törvényei a világmindenségben mindenütt érvényesek, mondhatjuk, miért ne. Viszont az élet kialakulásának törvényeit még körvonalaiban sem ismerjük. Ezért azt sem tudhatjuk, az o˝ si Földet jellemz˝o körülmények mennyire lehettek kedvez˝oek az els˝o él˝onek nevezhet˝o szervezet megjelenéséhez. Ennélfogva annak becslése, hogy mennyi az esélye annak, hogy másutt a Tejútrendszerben, vagy a Világmindenségben van értelmes élet, er˝osen bizonytalan. Ha az élet mögött szükségszer˝uség is van - mint tárgyaltuk, maguk a biológusok err˝ol hallani sem akarnak - azt sugallná, hogy nem csak bolygónkon fejl˝odött ki az élet, hanem sok más helyen is. Egyes becslések szerint csupán csillagrendszerünkben tíz-, akár százmillió bolygón is megindulhatott az értelmes élet felé mutató fejl˝odés. Itt a bolygónkon látjuk, az élet, legyen az akármilyen fajta, igyekszik terjeszkedni, kihasználni a rendelkezésre álló életteret. Igazolja ezt az emberiség történelme is. Alig száz, kétszázezer éve jelent meg a mai ember. Hamar uralma alá hajtotta a Földet és alig negyven évvel az els˝o u˝ rhajó felbocsájtása után a világ˝ur bolygónkat körbevév˝o szakaszát is felderítette, használatba vette. Józan becslések szerint, hacsak hamarosan össze nem omlik m˝uveltségünk, néhány száz éven belül sor kerülhet arra, hogy nagyobb u˝ rállomásokat útjukra bocsájtva megindulhat a Naprendszeren kívüli térségek felderítése, esetleg gyarmatosítása. Néhányszor tízmillió év elteltével akár a teljes Tejútrendszert is felderíthetjük, birtokba vehetjük. Feltételezhetjük, a máshol esetleg kialakuló m˝uveltségek is hasonló fejl˝odési pályát követhetnek, mivel a terjeszkedés az élet egyik legáltalánosabb tulajdonsága. Ha ez így van, jogos a kérdés, hol vannak a Tejútrendszerben létrejött értelmes m˝uveltségek. Akár tízmillió ilyen is létezhetne és mindegyik akár külön-külön is képes benépesíteni a csillagrendszert. Azaz Naprendszerünkben is szinte hemzsegniük kellene a különböz˝o m˝uszaki m˝uveltséget kialakított értelmes lényeknek. Amennyire Naprendszerünket már felderítettük, a földönkívüli élet nyomaira mindeddig nem találtunk. Nincs arra utaló jel, hogy itt lennének, vagy akár korábban jártak volna errefelé értelmes lények. Nem 76
találjuk m˝uszaki alkotásaikat és a világ˝urt betölt˝o sugárzási térben sem figyeltünk meg eddig olyan jeleket, amelyek értelemre utaló alakzatokat hordoznának. Több évtizede tartó adatgy˝ujtés eddigi eredménytelensége arra utal, hogy a Tejútrendszerben mi vagyunk az egyedüli értelmes lények és meglehet, a teljes Mindenségben is egyedül vagyunk. Zavaró a fenti eredmény, mert nem mondhatjuk azt, hogy az értelmes m˝uveltségek közül az els˝ok egyike lehetünk, hiszen a csillagrendszerben naprendszerünk nem tartozik az els˝ok közé. Hozzánk hasonló naprendszerekben már milliárd évekkel ezel˝ott megjelenhettek volna értelmes lények. Ha egy hatalmas réten csak egyetlen pipacs virít, akkor igen kicsiny annak a valószín˝usége, hogy az a pipacs a sokezer közül a legels˝o. Inkább annak van sokkal nagyobb esélye, hogy ez az egyedüli pipacs a réten. Ezért abból, hogy nem észleljük más m˝uveltségek létezését, joggal gondolhatunk arra, hogy az értelmes élet rendkívül ritka, kivételes jelenség. Vagy pedig a hozzánk hasonló szintre eljutott értelmes lények kimerítették o˝ smaradványi er˝oforrásaikat és nem találtak újabbakat helyettük. Ezért a világ˝urbe is csak 100-200 évre léphettek ki, jeleiket sem sugározhatták hsszabb ideig. Éppen ezért értelmes lények jelzéseinek felfogása hatalmas biztatást adna számunkra, ez bizonyítaná továbbfejl˝odésünk lehet˝oségét. Mindenesetre hamis az az érvelés, hogy a kutatók el˝oítéleteik, maradiságuk miatt tagadnák a földönkívüliek létezését. Inkább az a helyzet, hogy nagyon jelent˝os befektetéssel kutatják az idegen m˝uveltségekre utaló jeleket, de eddig még nem találtak ilyeneket. Az, hogy a sajtóban, hang- és képcsatornákon mégis olyan sok ilyen jelleg˝u cikkel, m˝usorral találkozunk, abban els˝osorban az üzleti megfontolások a meghatározók. Kevesen járhattak olyan UFO el˝oadáson, ahol ne szedtek volna többszáz forintos belép˝ot és az UFO folyóiratok számára is biztosítani kell az anyagot. Ezért az általuk szolgáltatott leírások kétes érték˝uek. Meg kell jegyezni, az emberi lélek jelenségei elképzelhetetlenül gazdagok. Bizonyos vegyületek, szesz, kábítószerek, érzékcsalódást el˝oidéz˝o szerek hatására bárkinek lehetnek látomásai. Szemei el˝ott olyan dolgok jelenhetnek meg, amelyeket korábban sohasem látott és el sem tudott volna képzelni. Bizonyos helyi elektromágneses zavarok hatására is lehetnek egyes, egyébként teljesen egészséges embernek érzékcsalódásai. Ezért az ilyen beszámolók nem fogadhatók el a földönkív˝uliek létezése cáfolhatatlan bizonyítékaként. Építmények, alkotások pedig, melyek Földünk egymástól távoles˝o pontjain a történelemtudomány számára egyel˝ore megmagyarázhatatlan rejtélyt jelenthetnek, nem foghatók fel az idegenek létezésének bizonyítékaként. Sokkal kézenfekv˝obb lehet például egy olyan magyarázat - gondoljunk az Occam elvre, lásd a 3. szakaszban -, hogy a történelem el˝otti id˝okben már létezett a Földön olyan magas fejlettség˝u m˝uveltség, amely képes volt a világtengereken való hajózásra, gyarmatosításra. Ez sokkal egyszer˝ubb, és ezért elfogadhatóbb magyarázat lehet, mint az, hogy ezek a m˝uvek a földönkívüliekre utaló alkotások.
77
