FENNTARTHATÓ ÉLET Debreceni Egyetem, 2014/2015. tanév II. félév, leadta és lejegyezte Végh László 2015. május 4.
0.1.
Tudnivalók a vizsgázásról
Szinte valamennyi munkanapon lesz vizsga, a Neptunon veheti fel. Ha ott még nem tud vizsgát felvenni, vagy már lehetne, de amikor jönne, arra a napra vagy id˝oszakra nincs adva id˝opont, a
[email protected] címre írja meg, hogy mikor szeretne vizsgázni. Akinek más kérése vagy kérdése van, az 11359-es egyetemi hívószámon (városból 509259) érhet el. Ha nem tud jönni a felvett vagy kért id˝opontban, inkább írjon, mert ahol vizsgáztatok, ott nem tudom a hívást fogadni. A vizsga helye: Atomki, VIII. épület (háromemeletes), bejárat a Poroszlay úti portán, majd jobbra kell térni. A VIII. és IX. épületet összeköt˝o nyaktagba belépve el˝oször jobbra, majd balra térve lelik meg a VIII. épület lépcs˝oházát. A második emeleten, a tanteremben van a vizsga, a lépcs˝o oda visz. Ha a tanterem foglalt, akkor jobbra térve a 205-2-es szobát keressék. A vizsga szóbeli. Mindenki b˝oven találhat az anyagban számára új és érdekes dolgot, akár olyan anyagrészekben is, ahol ilyenekre eleve nem számítana. Ezért figyelmesen olvassa át a teljes jegyzetet. Ha két közlés között 2-3 másodperc nem telik el, akkor a közlések nem jutnak el az emlékezet közbens˝o tárolójáig. Elég az egyszeri figyelmes átolvasás és ha ki is esne valakinek ez-az, ett˝ol függetlenül látszik, hogy alaposan átvette-e a teljes jegyzetet.
Tartalomjegyzék 0.1.
Tudnivalók a vizsgázásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1
1. Bevezetés
1
2. Ember a világegyetemben
4
2.1. Szabadság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
5
2.2.
Világunk fejl˝odésének hajtóereje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
6
2.3.
Összetett rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7
2.4.
Szervez˝od˝o rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
9
2.5. Az él˝ovilág egésze, mint rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
11
3. Emberi adottságainkról és értékeinkr˝ol ˝ életmódunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. Osi
11
3.2. Ösztöneink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
14
1
12
4. Elménk muködésér˝ ˝ ol 4.1.
16
Tudattalan és tudatos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
18
4.2. Félrevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
20
4.3.
Tanulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
22
4.4. Öröklött és szerzett képességeink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
24
4.5. Öröm és boldogság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
26
4.6.
Okos és bölcs gondolkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
27
Világszemlélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ˝ 4.8. Osbizalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
28 29
4.9.
31
4.7.
Csoport- és tömeglélektan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
5. A történelem hajnala
32
5.1. Göbekli Tepe, a földm˝uvelés kezdete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
33
5.2. A történelmi ember megjelenése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
34
5.3. A világtörténelem dióhéjban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
36
5.4. Állam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
37
5.5. Gazdaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
43
5.6. Fenntarthatóan él˝o társadalmak
46
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
6. Emberépítés
51
6.1.
Tanulás az iskoláskor el˝ott . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
52
6.2.
Tanítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
54
6.3.
Emberi értékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
57
6.4. Vallás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
61
6.5.
Vallás és fennmaradás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
63
6.6. Tízparancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
66
6.7. Keresztyénség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
68
6.8.
70
Az iszlám
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7. Mai életmódunk kialakulása
70
8. Gazdasági növekedés és a fogyasztói életmód válsága
73
8.1. Gazdasági növekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
73
8.2. Hirdetések és a fogyasztói társadalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
81
8.3.
84
A fogyasztói társadalom hanyatlásának jelei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2
9. Élelmiszertermelés és természetes környezet
87
9.1. Zöld forradalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
87
9.2. A m˝utrágya és a term˝otalaj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
88
9.3. Nagyüzemi állattartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
90
9.4. A zöld forradalom után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
92
9.5.
93
Egészségtelen élelmiszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
10. Környezeti válságok
94
10.1. Világméret˝u környezeti válság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
95
10.2. Megszaladt fejl˝odés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 10.3. Er˝oforrásválság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 10.4. Emberi válság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 11. Világegyesítés
109
11.1. Irányváltás esélyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 11.2. T˝okés társaságok világuralma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 11.3. Nagybefektet˝ok világuralma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 11.4. Pénzer˝osödés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 11.5. Mai társadalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 12. Anyagkímélés
119
12.1. Fenntarthatóság elvi alapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 12.2. Szemét nélküli termelési rendszerek
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
12.3. Európai Közösség, Magyarország és a fenntarthatóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 12.4. Magyarokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 13. Az emberiség esélyeir˝ol
126
13.1. Közvetlen veszély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 13.2. A kipusztulás veszélye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 13.3. Útravaló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128
1. Bevezetés Egészen az új évezred els˝o évtizedében bekövetkezett fordulatig nemcsak Európát és Észak-Amerikát, hanem szinte a világ egészét áthatotta a haladásba vetett hit. Úgy harminc éve még árulhatták az Inota szelet nev˝u rudas csokoládét. Papírja az inotai er˝om˝uvet ábrázolta három fekete füstfelh˝ot okádó kéményével, amelyek szalagokként húzódtak végig a papíron. Ez akkor senkit sem zavart, az er˝om˝u és a gyárkémények az ember természet felett aratott gy˝ozelmét hirdették. Nincs a természetet legy˝oz˝o embernél csodálatosabb, így ünnepeltük magunkat. Kimeríthetetleneknek tartottuk a természeti er˝oforrásait. Ugyan a bánya vagy az olajkút kimerülhetett, de új tárnákat nyitottak, új kutakat fúrtak. Ha sz˝ukösség támad valamiben, az a fejl˝odés hatóerejévé válik, így tanították. Angliát hozták fel példának, ahol a t˝uzifa hiánya miatt kezdtek el szénnel tüzelni. Ez 1
vezetett az ipari forradalomhoz. Olyan jó volt azt hinni, hogy nem kell a nyersanyagok fogyásától tartani, hiszen az ember eddig is mindig talált az apadóban lév˝o nyersanyag vagy er˝oforrás helyett újat, s˝ot b˝oségesebbet. Hittek a korlátlan fejl˝odés lehet˝oségében. Efféle mondatok szerepelnek világszervezetek, mint a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank 1944-es keltezés˝u alapítóleveleiben: bolygónk er˝oforrásai felmérhetetlenül gazdagok. Mindenki számára elérhet˝o a jólét. Ehhez csak a termelést és a kereskedelmet kell jól szervezni. A hatvanas években könyvekben, újságcikkekben arról olvashattunk, hogy a Föld simán el tud tartani akár 50 milliárd embert is. S˝ot mindenkinek évi húszezer dollár lehet majd a jövedelme, mint az akkor leggazdagabb országok polgárainak. Hatvan éve még aligha volt olyan ember a világon, aki tudományos szempontokat mérlegelve arra a következtetésre jutott volna, hogy a rohamosan fejl˝od˝o emberiséget a végpusztulás veszélye fenyegeti. Gazdagodott, növekedett a világ, a tudomány haladása szédít˝o távlatokat vetített elénk. Bízhattunk abban, hogy a magegyesülést (atommagfúziót) szolgálatunkba állítva kimeríthetetlen er˝oforráshoz jutunk és már az 1970-es évekre elkészül az els˝o ilyen er˝om˝u. Hittük, meghódítjuk a világ˝urt és a Naprendszer er˝o- és nyersanyagforrásait is a szolgálatunkba állítjuk. Vagy negyven évvel ezel˝ott különböz˝o nemzetiség˝u értelmiségiek egy csoportja felismerte és meg is fogalmazta, hogy kimeríthetetlen er˝oforrás nélkül az emberiséget végzetes válság fenyegeti. Ahogy telt az id˝o, érzékelhet˝obbekké váltak az er˝oforrás- és a világméret˝u környezeti válság jelei. 1972-ben éltünk a legjobban, az egy f˝ore es˝o energiafogyasztás ekkor volt a legmagasabb a világon. Az 1973-as olajválság után csökkent a gazdaság növekedésének üteme. 1985-re lelassult a mez˝ogazdasági termelés több mint harminc éven át tartó igen gyors növekedése és láthatóvá vált, hogy az iparszer˝u mez˝ogazdaság végzetesen károsítja a term˝oföldet és az édesvízkészleteket. 1998-ban a világ k˝oolajkészleteit felmér˝o szakemberek egy csoportja a nyilvánosság elé tárta, hogy már egy ideje évente sokkal több k˝oolajat használunk, mint amennyi új készletet évente találunk. 2008-ra megugrottak a k˝oolaj, földgáz és élelmiszerárak és azóta is egyre hevesebb küzdelem folyik a bolygó még megmaradt er˝oforrásainak elosztásáért. 2008 o˝ szén az USA pénzügyi válsága a világ egészére kiterjed˝o pénzügyi és gazdasági válságra vezetett és az azóta is csak egyre mélyül. Jegyzetünkben a kibontakozó válság emberi és anyagi hátterér˝ol, az összeomlással fenyeget˝o átmenet várható lefolyásáról valamint a felkészülés lehet˝oségeir˝ol szól. El˝orebocsátanánk, a Kárpát-medence népei a világ többi részéhez viszonyítva jobb jöv˝oben reménykedhetnek. De a megmaradásra csak akkor lehet számottev˝o esélyünk, ha már most szembenézünk azzal, hogy ténylegesen milyen helyzetben vagyunk, mi várhat reánk és felkészülünk a jöv˝ore. Sokminden fenyegetheti az embert. Rá kellett jönnünk, és ez a 20. században vált nyilvánvalóvá, hogy nem a természetes veszélyforrások, mint a ragadozók vagy a mérgez˝o növények jelentik a nagyobb gondot, ezekhez már o˝ sid˝ok óta hozzászoktunk és ösztönösen is védekezünk ellenük. Inkább saját magunktól, az ember által akaratlanul el˝oidézett ártalmaktól kell tartanunk. Míg más él˝olény csak öröklött adottságainak megfelel˝oen változtatja az él˝ohelyét, addig az ember nem csupán génjei által meghatározott módon, hanem a nemzedékek során felhalmozott tapasztalatot, tudást is felhasználva formálja környezetét. Emiatt az ember környezetre gyakorolt hatása jóval nagyobb mérték˝u és más jelleg˝u, mint amilyenre egyéb fajok képesek lehetnek. Ahogyan történelmi ismereteink gyarapodtak, felismerhettük, mennyire gyakori a történelem során a virágzó társadalmak hanyatlása, pusztulása. Bár számos esetben az embert˝ol független éghajlati vagy környezeti változások is álltak az összeomlások mögött, az esetek többségében a hanyatlás oka a környezete er˝o- és nyersanyagforrásainak felélése. Tekintsük át néhány történelmi példát, közülük az egyik legtöbbet idézett a Húsvét-sziget társadalmának pusztulása. A Húsvét-sziget népének története és más példák. Más lakható szárazföldt˝ol hatalmas távolságokra van a Húsvét-sziget. Területe durván 160 négyzetkilométernyi, éghajlata meleg égövi, valaha termékeny talaja ma már terméketlen. Kopár a sziget, csak a tengerparton álló hatalmas k˝oszobrok hívják fel magukra a figyelmet. 1722 húsvétján a kietlen, puszta szigeten a felfedez˝ok alig kétezer teng˝od˝o o˝ slakost találtak. Három méternél magasabbra n˝ov˝o fa vagy bokor sem n˝ott a szigeten, a növényzet f˝ufélékb˝ol, sásból és 2
páfrányokból állt. Hasonlóan szegényes az állatvilág is. Rovarokon kívül nincs más o˝ shonos szárazföldi állat, nincsenek sem denevérek, sem szárazföldi madarak, sem csigák vagy gyíkok. Egyedüli háziállat a tyúk. Régészeti feltárásokból ma már ismerjük, mi történt a szigeten. Valóságos édenkert volt valaha. Óriási, több ezer évig él˝o pálmafákból álló o˝ serd˝o borította, gazdag növény és állatvilággal. Mivel a szigeten nem éltek ragadozók, a tengeri madarak háborítatlan fészkel˝ohelyeként szolgált. Lakói, a csendes-óceáni térséget benépesít˝o polinéziai hajósok, 800-1100 körül érkeztek a szigetre. Jól boldogultak, eleinte a sziget adottságaihoz alkalmazkodva éltek. F˝o táplálékuk a hal volt. Mivel a parti vizekben nagyon kevés a hal, kint a nyílt tengeren halásztak. További eledelül a szigeten él˝o madarak, az ott term˝o gyümölcsök, valamint a magukkal hozott polinéziai termények és a tyúk szolgált. Eleinte a fa f˝oleg a fatörzsb˝ol kivájt csónakok készítéséhez, épületfának és t˝uzifának kellett. Terményeiket a pálmafák közötti területeken nevelték, a pálmák védték a talajt a pusztulástól, óvták a kiszáradástól és fenntartották termékenységét. Nagyon m˝uveltek voltak a szigetlakók. Virágzásának korszakában a gazdag és termékeny szigeten hétezer, egyes becslések szerint húszezer ember élhetett. Nem egyik napról a másikra következett be a pusztulás, ami nagyrészt a szoborállítások következménye volt. Óriási szobraikat az o˝ sök tiszteletére emelték, a szertartásaik ezeknél folytak. T˝uzhányói k˝ozetekb˝ol k˝oszerszámokkal faragták o˝ ket. 10-20 méter magasak is vannak közöttük, a legnagyobb 270 tonna tömeg˝u. Ezeket a k˝obányától a tengerpartig sokszor csaknem tíz kilométer távolságra kellett szállítaniuk. Pálmafák törzsein görgetve, kötelekkel húzták o˝ ket, az o˝ slakók szerint a vontatáshoz 70 feln˝ott összehangolt munkájára volt szükség. Köteleket egy, a szigeten o˝ shonos fa rostjából fontak. Nagyjából 900 szobrot készítettek, közülük négyszázat már nem tudtak felállítani. Ottmaradtak a k˝obányákban, vagy a szállításuk szakadt meg. 1200-1600 között készült a k˝oszobrok többsége. 1280 körül kezdték a görgetéshez használt pálmák nagybani irtását. Kiszedték a fák tövét is és a maradékokat felégették. 1450 tájt a kétezer évig is elél˝o óriás pálmafajta végleg elt˝unt és 1650-re valamennyi fás szárú növény kiveszett a szigetr˝ol. F˝oképpen a vontatáskor útjukba es˝o terület letarolásával pusztíthatták el az o˝ serd˝ot. Ezután fa hiányában száraz sással, f˝uvel f˝oztek és nem tudtak többé csónakokat készíteni. Ett˝ol fogva az étrendb˝ol hiányoztak a nyílt tengeren fogott halak és delfinek, addig ezek voltak a f˝o fehérjeforrásaik. Kiveszett az összes o˝ shonos szárazföldi madár, elt˝unt a tengeri szárnyasok jó része is. Ezután földm˝uvelésb˝ol éltek. Húsnak ott volt a szigetlakók által hozott tyúk. Ám az erd˝ok irtása miatt a h˝oség, szárazság, es˝o és szél gyorsan pusztította a talajt, évi 3 méternyi sávban t˝unt el az emelked˝okr˝ol. Védekezésként a szigetlakók a sziget területének a felére úgy egymilliárd, átlag kétkilós követ hordtak. Ez lassította a talaj elt˝unését, mert nem száradt ki annyira, védte a szélt˝ol, es˝ot˝ol és a h˝omérsékleti ingadozásoktól. De a föld mind soványabban termett. Éhínség kezd˝odött. Sziklakövekb˝ol er˝odítményszer˝u tyúkólakat építettek, miközben ezeknél kisebb faházakban laktak. Lándzsákat készítettek. Lázadások törtek ki, elsöpörték a vezet˝o rétegeket, törzsf˝oket és papságot. Felbomlott a rend, a nagycsaládok egymásnak estek, tombolt az er˝oszak. Sokan barlangokba költöztek, ezeket jobban védhettek. Éhségükben megettek mindent, amit lehetett. Ráfanyalodtak az általuk behurcolt patkányokra is, majd elterjedt az emberevés. Vannak szigetek, ahol szintén így végezték, de néhány hasonló szigeten édeni körülményeket találtak a felfedez˝ok. Nem szükségszer˝u, hogy egy közösség elpusztítsa önmagát. Ma úgy mondjuk, hogy a Húsvétsziget társadalma jóval fejlettebb volt, mint a természettel összhangban él˝ok társadalma. Magasabb szint˝u volt a munkamegosztás, az emberek jóval többet termeltek, mint másutt. Míg a ma fejletlennek nevezett többi szigeten csak magának és családjának halászott valaki, addig a húsvét-szigeti halász a k˝ofejt˝oket, k˝ofaragókat, kötélver˝oket, vontatókat, a szoborállítókat és természetesen a vezet˝oket is ellátta hallal. Így a társadalmi össztermék, a GDP is sokszorosan meghaladja a természettel összhangban él˝o társadalmakét. Ki kell mondani, nagyfokú szervezettség, a gazdasági növekedés, a magas GDP az emberevésig juttatta a Húsvét-szigetet. Ne higgyük el, bárhogyan sulykolják is belénk, hogy boldogító az, amit ma a társadalom fejlettségének, gazdasági növekedésnek és teljesítménynek neveznek. Megdöbbent˝o, hogy nagyjából egyid˝oben hagyták abba a szobrokkal kapcsolatos munkákat. Csinálták az utolsó pálmafáig. Biztosan lehettek olyanok, akik látták, mi következik. De nem tudták abbahagyni, 3
pedig ezzel megmenekülhettek volna. Vezet˝oiket egyfajta vakság sújtotta, mivel tekintélyük, kényelmük és vagyonuk került volna veszélybe, ha id˝oben elismerik, hogy már régóta tévúton vezetik a népet. Az egyszer˝u emberek a munkahelyüket félthették. Ha nem kell többé k˝ofaragó, vontató, felállító, mib˝ol fogunk megélni? Egyszer˝u lett volna a válasz. Jóval kevesebbet dolgozva halászott, vetegetett volna mindenki és ugyanolyan szinten szabadabban és boldogabban éltek volna. Sok-sok munkájuk az emberevésig juttatta leszármazottaikat. De nemcsak utódaikat, hanem a természetet is tönkretették a szobrokat emel˝o, nagyon okos és m˝uvelt, ám csak a mosttal, csupán önmagukkal tör˝od˝o, verseng˝o emberek. A csak a mának él˝o ember elt˝unik a Földr˝ol és az apák b˝unei miatt a fiak és unokák b˝unh˝odnek. Mára bolygónk természeti kincseivel nem az egyes országok, hanem a nemzetközi nagyvállalatok gazdálkodnak. Fokozódó sebességgel aknáznak ki mindent, ami csak hozzáférhet˝o. Emiatt az emberiség és a természet kapcsolata válságosra fordult. Mivel a mai gazdasági-pénzügyi rendszer felmorzsolja az embert éltet˝o természetes környezetet, a fogyasztói társadalmat követ˝o k˝okorszakba, végromlásba taszíthatja az emberiség túlél˝o maradékát. Erre utal egy mai arab mondás: nagyapám még teveháton közlekedett, apám motorral járt, nekem terepjáróm van, fiam helikopterrel röpköd ide-oda, ám unokámra újra a teve vár. Hamarosan, akár egy évtizeden belül eld˝ol, hogy az emberiségnek a válságot felismer˝o és cselekedni képes része fennmaradhat-e, illeszkedni tud-e a természet rendszeréhez. Ahhoz, hogy a fenntartható élet feltételeit megértsük, világegyetemünk fejl˝odésének hajtóerejével kell megismerkednünk, amely bennünket, embereket is mozgat. Ezt ismerve tárgyaljuk az ember adottságait és lehet˝oségeit és természetes környezetéhez való viszonyát. Ezután felvázoljuk, miként jutott a világ mai válságos állapotába, miben áll a válság és mit tehetünk.
2.
Ember a világegyetemben
Már csak azért is érdemes tudnunk, mit mond a mai természettudomány az ember világban elfoglalt helyér˝ol, mert a természettudományos eredmények befolyásolják önmagunkról alkotott képünket és ezzel hatnak viselkedésünkre. Nézzük meg, milyen volt a 20. század természettudományos világképe. A 18. századtól kezdve a 20. század els˝o negyedéig a newtoni er˝o- és mozgástanra épül˝o természettudomány szerint a világegyetem örökt˝ol fogva létez˝o, térben végtelennek és közel állandó állapotú. Gépezetként fogták fel, melynek pontosan meghatározott a jöv˝oje. Nincs benne véletlen. Még a kockavetés sem igazi véletlen, ha pontosan ismernénk a feldobás szögét, sebességét, a kocka perdületét, a légáramlás milyenségét, stb., ki tudnánk számítani, hányasra esik. ˝ is meghatározott. Szabadnak Úgy vélték, semmiség az ember, az egésznek nem sok gondja van vele. O hiheti magát, de nem az, a szabadság csak felismert szükségszer˝uséget jelenthet, érveltek a tudós bölcsel˝ok, így a korszellemnek megfelel˝oen Marx is. Szerinte nemcsak az ember viselkedését, hanem az emberiség történelmét, az egyes társadalmakat is törvények igazgatják. Marx követ˝oi más-másban látták a törvényszer˝uséget. Voltak akik az emberfajok közötti különbségeket tartották a történelem f˝o hajtóerejének, uralkodó és szolgáló fajokra osztva az emberiséget, mások a társadalmi osztályok közötti harcot tekintették a történelem kulcsának. Országlásuk borzalmas háborúkhoz vezetett és példátlan méret˝u tömeggyikosságokba torkollt. Sem a nemzetiszocialisták, sem a kommunisták nem éreztek ezért semmiféle személyes felel˝osséget. Hiszen a meghatározott világban az ember csak egy kis alkatrész, nem tehet arról, mi történik vele, nem dönthet. Mivel nincs emberi szabadság, nincs erkölcs és felel˝osség sem.
2.1. Szabadság Csak a 20. század huszas éveiben kezdett a meghatározottságba vetett hit megrendülni. A kisvilágtan (kvantummechanika), a véletlenek kikerülhetetlenségét hangsúlyozta, és ez dönt˝o csapást mért a mindenség meghatározottságán nyugvó felfogására. A kisvilágtan az elemi részek, valamint a protonok, neutronok, atommagok, atomok, molekulák, óriásmolekulák valamint bizonyos, ezekb˝ol összeálló rendszerek 4
viselkedését magadó törvényekkel foglalkozik. Eredend˝oen bizonytalanok a kisvilág eseményei. A bomlékony atommagnak csak a várható élettartamát tudhatjuk, hogy ténylegesen pont mikor bomlik el, igazi véletlen, és ennek nincs fellelhet˝o oka. Bár az atomi méretekben bekövetkez˝o események kimenetele bizonytalan, a köznapi méretekben bekövetkez˝o események jósolhatóságát ez általában nem befolyásolja. Míg az elektronnak az atomon belüli viselkedését a kisvilágtan írja le, a TV képcsövében befutott pályája már a newtoni mozgástan törvényeit követi. Ugyanis nagyobb méretekre, nagyobb számú részecskére a kisvilágbeli hatások kiátlagolódnak. Vannak-e olyan esetek, amikor a kisvilágbeli bizonytalanságok oldhatják mindennapjaink meghatározottságát? Erre keresve választ ismernünk kell a kaotikus viselkedés fogalmát is. Káosz. Káoszról akkor beszélünk, ha a folyamatot leíró egyenletek megoldása nagyon más lesz, ha csak egy egy picit is más a kiindulási helyzet. Utóbbit számszer˝uen az egyenlet kezd˝ofeltételeivel adjuk meg. Nem ritkaság a káosz és a kezdeti feltételek bizonyos tartományában, tartományaiban meghatározó lehet. A káosz szemléltetésére a pillangó hatást szokás felhozni. Az északi féltekén az uralkodó szél nyugatról keletre fúj. Elképzelhet˝o, hogy a Peking felett repked˝o pillangó szárnycsapásainak hatása annyira feler˝osödik, hogy két-három hét múlva az USA nyugati partjainál forgószél söpör végig. Nyilván nem a pillangó, hanem a légkörben felhalmozódott hatalmas feszültség a forgószél oka. De hogy pont milyen utat követ a forgószél, már nagyon kis dolgoktól, akár a pillangó szárnycsapásától is függhet. Mindnyájan érezzük, tapasztaljuk, az ember életét is számos kaotikus esemény jellemzi. Kaotikus viselkedést mutató tartományokban a rendszer jöv˝ojének kiszámítása lehetetlenné válik, mivel bizonyos kezd˝oértékeknél a jöv˝o már teljesen véletlenszer˝u. Még ha ezeket az értékeket ki is hagyjuk, az o˝ ket övez˝o tartományban a kezd˝oértéket teljes pontossággal ismernünk kell. Mert ha nem, a kezdeti pontatlanság egy id˝o után számítási hibát okoz. Bármilyen kicsi legyen is a kerekítés mértéke, egy id˝o után pontatlanná teszi a jöv˝o ismeretét, ugyanis a kezdeti bizonytalanság hatása az id˝o teltével exponenciálisan n˝o. Emiatt a világ sorsa gyakorlatilag kiszámíthatatlan, mivel a véges pontossággal számoló számítógép már a newtoni mozgástan által leírt világ jöv˝ojét sem számíthatja ki. A világ rendszereinek szabadságáról. Bár a newtoni természettanban a kaotikus viselkedés miatt a jöv˝o ugyan kiszámíthatatlan, de azért egyértelm˝uen létezik. Ezt teszik kérd˝ojelessé a kisvilág törvényei. Ugyanis a fent említett feltevés, a kisvilágbeli bizonytalanságok köznapi méretekben való kiátlagolódása nem biztos, hogy mindig teljesül. Ez olyan nagyobb rendszerek esetén fordulhat el˝o, amelyek vezérlése annyira finom, hogy még a molekuláris szinten jelentkez˝o bizonytalanságokra is érzékeny lehet. Jöv˝onk nem rögzített, mert életünk eseményeit, akár a történelmet is befolyásolhatja a lépten-nyomon fellép˝o káosz, minthogy az atomi, molekuláris méretekben fellép˝o véletlen jelenségek a köznapi világ változásaivá nagyítódhatnak. Példa erre az él˝olény életm˝uködését szabályozó DNS-lánc kialakulása. Mivel a DNS, mint óriásmolekula kisvilági törvényeknek alávetett rendszer, a DNS-láncok, gének szerkezetét alakító események leírására a kisvilágtan jogosult. Ezért ezekben megjelenhetnek a kisvilágot jellemz˝o bizonytalanságok. Már az egyén élete kialakulásának legels˝o eseményében is ott a káosz. A magzat génállományát az anyai és apai ágról származó génállományok összege adja. Hogy épp milyen nagyszül˝oi DNS szakaszokból áll össze az anyai és apai örökség, azt a két DNS-állományból egyetlen DNS-szálat el˝oállító folyamat kisvilági viselkedése szabja meg. Mivel a magzat jöv˝obeni sorsában a DNS-láncának kialakulásakor történtek nagyon fontosak, a kezdeti véletlen folyamatok köznapi méret˝uvé er˝osödnek fel. Egy idegrendszer, agy m˝uködéséb˝ol sem lehet eleve kizárni kisvilágbeli bizonytalanságok befolyása alatt álló elemeket. A viág igazi véletlenjei életm˝uködés közben mutatkozhatnak meg, f˝oleg az állat életében. Meglehet, nemrég vetették fel, hogy valamennyi esemény mögött, beleértve az eddig meghatározottnak vélteket is, a kisvilági véletlenek állnak. Azaz nincs a világban eleve döntött, lejátszott dolog.
5
Számos állat, így rovarok esetén is megfigyelték, hogy ugyanaz az egyed azonos küls˝o feltételek esetén más-más választ adhat. Azaz nincs megszabva, hogy egy idegrendszer egy adott helyzetben mit kell, hogy tegyen, azaz még a rovarnak is van szabadsága. Legszabadabb lény az ember, az o˝ idegrendszere a leginkább összetett. Elméje tudatosan, a józan ész és az erkölcs alapján is mérlegel. Emiatt bizonyos helyzetekben nem azt tesszük, amit a tudatalatti, a meghatározottságok és az igazi véletlenek összjátékaként kidolgozott, mert a döntést az értelem ellen˝orizheti és akár le is tilthatja. Adott helyzetben els˝onek az ötlik fel bennünk, ami az ösztöneink ajánlása és az addig szerzett tapasztalataink alapján a legkézenfekv˝obb. Ha ezt fogadjuk el, akkor a jelen és múlt határozza meg, mi a teend˝o. Aki mindig így dönt, az csak sodródik, nem mondható szabadnak, úgy él, mint a legértelmesebb állat. Abban különbözik az állattól, hogy sokkal többet tanult, tapasztalt. Viszont azzal, ami az állattól min˝oségileg megkülönböztetné, hogy tudatosan mérlegelve szabadon dönthetne, nem él. Emberi szabadságomat éppen az bizonyítja, hogy képes vagyok az újra. Újra, alkotásra való készségünk bizonyítja, hogy az ember nem gépezet, hanem szabad lény. Töpreng˝o, keres˝o elmémb˝ol eredeti gondolat pattanhat ki. Nem volt belém írva, nem "m˝uködésem" elkerülhetetlen velejárója. Lehet, ez a gondolat másnak is eszébe jut, jutott már, de t˝ole függetlenül ismertem fel, fogalmaztam meg. Olyat tervezhetek, alkothatok, amilyen eddig még nem jelent meg a világegyetemben. Szabad az emberiség mint egész, történelme, tudományos eredményei, m˝uvészete ékesen bizonyítja. Természetesen nagyon sok mindenben gépszer˝uen viselkedik az ember. Különösen az olyan öreg, aki szellemi megmerevedése miatt már csak ismételgeti régi önmagát, annak is egyre kisebb részét.
2.2.
Világunk fejl˝odésének hajtóereje
Hogy jobban érthessük az ember és természetes környezete közötti viszony jellegét, vizsgáljuk meg, mit mond a természettan a magukat szervezni, fenntartani és alkalmazkodni képes rendszerekr˝ol. Vannak szigorúan érvényes természettörvények, ilyen az energia megmaradása, valamint más megmaradási tételek és csak olyan folyamatok játszódhatnak le, olyan rendszerek létezhetnek, amelyekre ezek teljesülnek. De hogy az alaptörvények által megengedett folyamatok közül ténylegesen melyek zajlhatnak le és milyen rendszerek jöhetnek létre, a h˝otan tételei szabályozzák. A világegyetem rendszerei a h˝otan által szabályzott kiegyenlít˝odési folyamatokban keletkeztek és keletkeznek. Ahogy múlik az id˝o, a különböz˝o helyek között fennálló h˝omérsékleti, nyomásbeli, feszültségbeli és más hasonló különbségeknek csökkenniük kell, egészen a teljes kiegyenlít˝odésig. Ezek a különbségek egyúttal helyzeti energiakülönbségeknek felelnek meg. A különbségek áramlások folyamán egyenlít˝odnek ki és ezek során munka végz˝odik. Ha nincsenek különbségek, nem történik semmi érdemleges. Bár a rendszernek van energiája, és az energiát munkavégz˝o képességnek szokás nevezni, munkavégzés csak akkor lehetséges, ha közben különbségek egyenlít˝odnek ki. Miközben különbégek egyenlít˝odnek ki, a teljes energia munkavégzésre alkalmas része csökken, mivel ez munkavégzésre már alkalmatlan energiává alakul át. Mindezt a h˝otan 2. f˝otétele úgy foglalja össze, hogy egy folyamat csak akkor mehet végbe, ha közben a munkavégzésre alkalmas energia részaránya csökken. Másképpen mondva, ha a munkavégzésre alkalmatlan energia részaránya, amit entrópiának neveznek, n˝o. Bár a 2. f˝otétel teljes kiegyenlít˝odéshez, az energiakülönbségek elt˝unésére vezet, ez nem jelenti azt, hogy mindenhol egyszerre, fokozatosan kellene csökkenniük. Azok a folyamatok válnak gyakoribbá, amelyek gyorsabbá és teljesebbé teszik a kiegyenlít˝odést, azaz hamarabb használják el, szórják szét a munkavégzésre alkalmas energiát. Ezt az elvet a legnagyobb teljesítmény elvének is nevezik és sokszor mint a h˝otan 4. f˝otételét említik. Eszerint egy adott id˝opontban az a folyamat a legvalószín˝ubb, amely során a lehet˝o legtöbb munka végz˝odik. Végeredményben a h˝otan f˝otételei serkentik az olyan, összetettebbé fejl˝od˝o, energiában gazdag, energiafaló rendszerek szervez˝odését, növekedését és szaporodását, melyek felépülése és m˝uködése során több munka végz˝odik, mint más egyéb lehetséges folyamat lezajlásakor. Éppen azért jöhetnek, jönnek létre, 6
hogy minél gyorsabban, mennél több munkavégzésre alkalmas energia használódhasson el. M˝uködésüket körfolyamataik, ezek összekapcsolódása teszi hatékonyabbá. Minél összetettebb a rendszer, kialakulásához és m˝uködéséhez annál több energiára lehet szükség. Még összetettebbé fejl˝odnek, ha ezzel több energiához juthatnak. Eközben emésztik a környezetüket, mert elragadják annak munkavégzésre alkalmas energiáit. Ha az energiafaló rendszer az összes munkavégzésre alkalmas energiát elhasználta, összeomlik. Akkor lehet sikeres egy rendszer, ha maradéktalanul ki tudja használni a környezet energiaforrásait, de úgy, hogy a közben máshonnan energiát felvev˝o környezet meg tud újulni. Ha az összes munkavégzésre alkalmas energiát elhasználta, összeomlik. Energiafaló természete miatt a teljes kiegyenlít˝odés jóval hamarabb lezajlik, mint nélküle. Szervez˝od˝o rendszer az él˝o természet egésze is. Bolygónk felszínén a h˝otan törvényei a Föld magjának kih˝ulését gyorsító és az egyre több napfényt megköt˝o folyamatok megjelenését részesítik el˝onyben, mert így gyorsabban csökken a Föld és a világ˝ur közötti h˝omérsékletkülönbség, valamint a melegebb napsugárzás és a világ˝urt kitölt˝o igen alacsony h˝omérséklet˝u sugárzás h˝omérséklete közötti különbség. Kezdjük megérteni, hogy a gyorsabb és teljesebb kiegyenlít˝odésére törekvés vezetett az egyre összetettebbé váló tengerfenéki és felszíni szerveskémiai körfolyamatok kialakulásához és az élet megjelenéséhez is. Ez hajtja a törzsfejl˝odés folyamatát és természettanilag ez áll az ember megjelenése mögött is, mert általunk is gyorsabban oszlik szét, használódik el az energia. Akárcsak az állatoknál, a kívánságaink minél teljesebb, azonnali kielégítését követel˝o ösztöneinkbe van bevésve, hogy mind több er˝oforrás elhasználására törekedjünk. 195 ezer éve jelent meg az afrikai szavannán az értelmes ember. Míg az agytömeg a testtömegének csupán 2 százaléka, az agy m˝uködtetése a test által használt energia 20 százalékát emészti fel. Így is megérte, az értelmét használó vadászó-gy˝ujtöget˝o ember többféle táplálékhoz férhetett hozzá, emiatt fenn tudott maradni és sikeres fajként képes volt elterjedni. Értelmünk természettörvény szabta feladata ösztöneink segítése. Bolygónk múltjának vizsgálata alapján nem állítható, hogy a felszín által felvett napenergia mindegyre csak n˝ott. Volt a földtörténet során olyan id˝oszak, amikor jóval zöldebb, azaz több napfényt megköt˝o volt a felszín, mint ma. Érthet˝o miért, hosszabb id˝oszakot tekintve a pillanatnyilag lehet˝o legtöbb energiát szétszóró, ’legmeredekebbnek’ tekinthet˝o út folyamatos követése ’szakadékokba’ vezethet, amelyekbe kerülve jóval kevesebb lesz a felhasználható energia. Nem mondható az sem, hogy az ember értelmét felhasználva eleve fenntartható módon élne. Ehhez jöv˝onk érdekében le kellene mondanunk bizonyos pillanatnyi el˝onyökr˝ol, de értelmünk természettanilag azért fejl˝odött ki, hogy most, az adott pillanatban minél több forrást használhassunk fel. Igaz, az értelmünkkel azt is fel tudnánk fogni, hogy így a pusztulásba sodródunk. Sajnos hiába a fenyegetés, nem figyelünk rá. Hogy miért, ezzel kés˝obb foglalkozunk részletesebben.
2.3.
Összetett rendszerek
Áttekintjük, hogy a h˝otan tételei milyen jelleg˝u, az energia felhasználására, szétszórására alkalmas rendszerek létrejöttét serkentik. Hálózatok. Egy összetett rendszer, mint a nagyvállalat, társadalom, világháló, sejt, agykéreg megértését, tárgyalását nagyban segíti a rendszer hálózati ábrája. Készítéséhez a rendszer elemeit pontként jelöljük és a kapcsolatban álló elemeit élekkel kötjük össze. Látható, hogy hány összekötés van az elemek között, valamint hogy miféle szabályszer˝uség szerint kapcsolódnak az elemek egymáshoz. Különböz˝o rendszereket ábrázoló hálózatok ugyan eltér˝o szabályok szerint épülhetnek fel, de az egészen más jelleg˝u rendszert leíró hálózatok hasonlíthatnak egymáshoz. Egy hálózat összefügg˝oségét az jellemzi, vajon egyik pontjából hány pontot érintve lehet egy másikba eljutni. Az emberiségnek mint hálózatnak összefügg˝oségét az adja meg, hogy két tetsz˝oleges ember át-
7
lagosan hány személyes ismer˝os közvetítésével juthat el egymáshoz. Ez a szám a felmérések szerint 6, azaz 6 ember ismeretségi körének közvetítésével bárkihez eljuthatunk. Legegyszer˝ubb hálózat a véletlen hálózat, ahol az elemek véletlenszer˝uen kapcsolódnak össze. nemrég még véletlen hálózatoknak tekintették a természetben és a társadalomban kialakult hálózatokat. Mára kiderült, ez nem így van. Véletlen hálózatú emberiségre a fenti hatlépéses szabály nem teljesül. Valakit százötven-kétszáz másik ember ismer közelebbr˝ol, de vannak hatalmas ismeretségi körrel rendelkez˝ok is, akik központoknak tekinthet˝ok. Ha véletlenszer˝uen alakulnának ki ismeretségek, akkor a központoknak megfelel˝o igen nagy ismeretségi szám nem fordulhatna el˝o. Központok például úgy alakulhatnak ki, ha egy növekv˝o hálózatban az új pontok a több kapcsolattal rendelkez˝o pontokhoz nagyobb valószín˝uséggel kapcsolódnak. Ez jellemzi a világháló b˝ovülését is. A pénzrendszerben mint hálózatban a gazdagabbak eleve több kapcsolattal rendelkeznek. Ezért nem csoda, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek és a szegényeknek nem sok jut a gazdagodásból. Igen nagy a központokkal rendelkez˝o hálózatok hibat˝urése. Ha meghibásodnak, kiesnek elemek, általában nem rendíti meg a rendszert. M˝uködik tovább. Pontjai felének, háromnegyedének vagy csaknem az összesnek az eltávolítása után is fennmaradhat. De ez nem jelenti, hogy a rendszer sebezhetetlen. Ha a szándékolt támadás a nagy központokat rombolja és azok közül elég sok megsemmisül, akkor a rendszer összeomlik. Egyenl˝otlenségekhez vezet a központok léte, ezeket általában a 80/20 szabály írja le. Például a borsónál a szemek 80%-a a hüvelyek 20%-ában terem. Vállalatoknál a haszon 80%-át az alkalmazottak 20%-a termeli meg. Szabadpiaci gazdaságban a szántóföldek 80%-át a népesség 20%-a birtokolja. B˝unöz˝ok 20%-a követi el a b˝uncselekmények 80%-át. Szabadid˝os termékekkel keresked˝oknél a vásárlók 20%-ától származik a bevétel 80%-a. Mindenre nem érvényes ez a szabály, például a világhálón a hivatkozások (linkek) 80%-a a honlapok csupán 15%-ára mutat. Egy rendszer megértésében az is segít bennünket, ha a rendszert megadó hálózatok kisebb hálózatokat, alacsonyabb szinteket tartalmaznak. Egy szint m˝uködését akkor érthetjük meg, ha alacsonyabb szintre megyünk, de hogy miért m˝uködik, annak magyarázatát magasabb szinten találhatjuk meg. Egymásba ágyazott rendszerekb˝ol áll a világ, ez egyik alaptulajdonsága. Még azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem egyenl˝oen er˝osek az egyes pontok kapcsolatai. Nemcsak a kapcsolatok száma (központok léte), a szervez˝odés (egymásba ágyazódás) mutat fokozatokat, hanem a kapcsolódások er˝ossége is. A gyenge kapcsolatok a hálózatok általános és szükséges elemei, ezek adják a kapcsolatok dönt˝o többségét. Arányos rendszer. Az egyik legegyszer˝ubb összefügg˝o hálózat az egyközpontú, ahol valamennyi más pont csak ezzel a központtal van összekötve. Ha a központ és valamelyik pont közötti kölcsönhatás csupán a távolságuktól függ, akkor a rendszer arányos vagy lineáris. A viselkedését leíró egyenletek az arányos viselkedés miatt csak els˝ofokú tagokat tartalmaznak. Ekkor a kezdeti kis változás a rendszer jöv˝ojére arányosan hat, kétszer akkora változás kétszeres hatásnak, feleakkora változás feleakkora hatásnak felel meg. Emiatt az arányos rendszer jöv˝oje megbízhatóan számolható. Pontosabban ismerve a kezd˝oértékeket, tetsz˝olegesen hosszú id˝ore el˝ore meg tudjuk adni a jövend˝obeli pályát. Ezért a káosz arányos rendszerekben nem jelenik meg. Arányos rendszerben két különböz˝o ok együttes hatása egyszer˝uen annak a két hatásnak az összegz˝odése, amelyeket a két ok külön-külön hozna létre. Ezért a rendszer részeinek összege. Bármennyire bonyolultnak t˝unik is egy arányos rendszer, megérthet˝o az egymás mellett, egymás zavarása nélkül létez˝o összetev˝o elemek összegeként. Tetszés szerint szétszedhetjük, összerakhatjuk, ezzel semmi nem vész el és új sem keletkezik. Ez igen megkönnyíti az arányos jelenség leírását. Arányos viselkedést csak kevés rendszer, nevezetesen a legalacsonyabb energiájú, így alapállapotban lév˝o egyensúlyi rendszer mutat. Ezért az alapállapotú atommagnak, atomnak és kristálynak leírására egyaránt kiválóan használható.
8
Nemarányos rendszer. Mindennapjaink rendszereinek nagy többsége az alapállapotnál magasabb energiájú, nemegyensúlyi rendszer. Míg az alapállapoti rendszerekben a rendszer elemeinek egymással való kölcsönhatásától eltekinthetünk, a magasabb energiájú rendszer elemei kölcsönhatnak egymással. Hálózataikban hurkok jelenhetnek meg, azaz bizonyos pontokból elindulva a pontokat összeköt˝o élek mentén visszajuthatunk a ponthoz. Emiatt a rendszerben visszacsatolás lép fel, ekkor egy elem nem csak hat a többire, hanem ennek a hatásnak az eredménye visszahat sajátmagára is. Mivel a kölcsönhatások nem arányos volta, másrészt a visszacsatolások, a hálózati hurkok megjelenése miatt a rendszer már nem viselkedik arányosan, egy kétszeres hatás feleakkora vagy akár tízszer akkora változáshoz is vezethet. A káosz a nem arányos rendszerek viselkedésében jelenik meg, erre példa a már tárgyalt pillangó hatás. Káosz f˝oleg akkor léphet fel, ha a rendszer egy eleme elég sok más elemmel kölcsönhathat, ekkor ugyanis kis változások is befolyásolhatják a teljes rendszer viselkedését. Nemarányos jelenségekre nem érvényes a szétszedhet˝oség és összerakhatóság elve. Két különböz˝o ok együttes hatását vizsgálva olyan viselkedési módokat tapasztalhatunk, amelyek semmiképpen nem vezethet˝ok vissza arra, mint viselkedik a rendszer egyik vagy másik esetben. Körülményes feladat a nemarányos egyenletek megoldása. Ha a rendszer elemei között a kölcsönhatások elég kicsik, akkor rövid távra az arányos viselkedés jó közelítést adhat. Amíg nem voltak nagyobb teljesítmény˝u számítógépek, szinte reménytelen volt a nemarányos rendszerek tanulmányozása. Csak az utóbbi évtizedekben, a számítások gépesítésének köszönhet˝oen indulhatott el a terület alaposabb kutatása.
2.4.
Szervez˝od˝o rendszerek
A h˝otan tételei által serkentett folyamatokban az energia és anyag minél gyorsabb áramlásának segítésére egymással is összekapcsolódó körfolyamatok alakulhatnak ki. Ekkor a rendszer hálózati képét egymásba is f˝uz˝od˝o hurkok jellemzik. Az ilyen nemarányos rendszer kaotikusan is viselkedhet, de egyensúlyihoz közeli, önmagát szervez˝o és fenntartani képes állapotban is lehet. Egy szervez˝od˝o rendszer m˝uködését igen sokféle folyamat és változásra való képesség jellemzi, de eközben bizonyos mennyiségeket, mint például a h˝omérséklete vagy az anyagi összetétele igyekszik állandó vagy közel állandó értéken tartani. Ha a hálózati képében központok is vannak, a hibat˝urés, a körülményekhez való alkalmazkodás képessége magasabb szint˝uvé válhat. Minél összetettebb a rendszer, a létrehozásához és m˝uködéséhez annál több energiára lehet szükség. Még bonyolultabbá fejl˝odhet, ha így több energiához juthatnak. Mennél összetettebb módon m˝uködik a szervez˝od˝o rendszer, annál er˝osebben változtathatja környezetét. Úgy, hogy a maga számára kedvez˝obb feltételeket teremtve környezete forrásait még hatékonyabban hasznosíthassa. Például az ember táplálkozással tartja fenn magát. Testünk épségének az az ára, hogy az élelem tápereje túlnyomórészt h˝ové, a táplálék anyaga pedig anyagcsere melléktermékké alakul. Környezetüket felél˝o rendszerek. Akkor lehet sikeres a szervez˝od˝o rendszer, ha maradéktalanul ki tudja használni a környezet energiaforrásait, de csak annyira, hogy azok megújulhassanak. Ha a környezetet valamilyen, hosszú ideig létez˝o er˝oforrás élteti, újítja meg, akkor a szervez˝o rendszer mindaddig fennmaradhat, amíg ez az er˝oforrás ki nem merül. Kórosan növekv˝o, környezetüket és így magukat is elpusztító szervez˝od˝o rendszerekre lássuk a következ˝o példákat. Gyors szaporodásnak indul a faj, ha olyan környezetbe kerül, ahol korábban táplálék halmozódott fel. Csak a ragadozók, az él˝osdik vagy a kedvez˝otlen természeti feltételek korlátozhatják szaporodását. Egészen addig n˝o a faj egyedeinek száma, amíg a felhalmozódott táplálék el nem fogy és a végkifejlet az összeomlás. Gyakran idézett példa erre a bering-tengeri Szent Máté-szigetre került rénszarvasok története. Amíg nem élt ott rénszarvas, tíz centiméter vastag rénszarvaszuzmó borította a szigetet. 1944-ben 29 állatból álló rénszarvascsordát telepítettek a szigetre. Mivel b˝oségesen volt táplálék, a rénszarvasok száma gyorsan növekedhetett. Mindig az éppen meglév˝o létszámmal volt arányos a szaporulat és szinte minden rénszarvas 9
elérhette az ivarérett kort és utódokat hagyott maga után. 1957-ben már 1350, 1963-ban pedig 6000 rénszarvas élt a szigeten. Addigra lelegelték a zuzmót és 1963-1964 kemény tele végzett a csordával. Csak 41 tehén és egy terméketlen bika élte meg a tavaszt. Ez a kipusztulás törvényszer˝u volt, mivel a rénszarvasok felszabadultak a létszámukat szabályzó hatások alól. Egyrészt nem ritkították o˝ ket a ragadozók. Másrészt nem vándorolhattak máshová, ezért a zuzmó nem újulhatott meg. Szemléletesen mutatja a rénszarvasok esete, mit jelent a túlhasználat. Amikor egy faj kedvez˝o helyzetbe kerülve szaporodni kezd, és mind jobban terheli környezetét, akkor az eltarthatósági határhoz közeledve nem az történik, hogy a növekedés leáll és a faj egyedszáma simán beáll a terület eltartóképességének megfelel˝o létszámra. Ehelyett az egyedszám az eltartható létszámának akár a többszörösére is n˝ohet és ezzel sokszorosan túllépi az eltartóképesség határát. Ez összeomláshoz, akár a faj teljes kipusztulásához is vezethet. Társadalmi példaként nézzük meg a kolozsvári Caritas történetét. Ennek szervez˝odése, tündöklése majd bukása, mely 1992-93 tájt szinte Románia egészének életét befolyásolta, jól szemlélteti a szervez˝odés alapelveit. 1992 tavaszán indult és belép˝oknek azt ígérte, hogy három hónap elmúltával a csatlakozáskor befizetett összeg nyolcszorosát fizeti vissza. Indokolt óvatosság kísérte az indulást. Amikor viszont három hónap múltán megkezd˝odtek a kifizetések, a Caritas népszer˝usége rohamosan n˝oni kezdett. F˝oleg azért, mert a kifizetések jegyzéke egy helyi újságban folyamatosan megjelent. Mindenki ellen˝orizhette, hogy rokona, munkatársa, szomszédja valóban nyert-e. Képtelen történetek keringtek a Caritas pénzének eredetér˝ol, mint az is, hogy jóságos fenyvercsempészek ily módon akarnak segíteni Románia nélkülöz˝o népének. 1993 o˝ széig a játék mind több belép˝ot vonzott. 1993 nyarán a Románia valamennyi részér˝ol érkezettek napokat álltak sorba a Caritas pénztárainál, hogy megtakarított vagy kölcsönkért pénzüket befizethessék. Mértékadó becslések szerint a Caritas története során négymillió befizetést fogadott. Kolozsvár hangulatát az ’aranyláz’ kifejezés jellemezhette a legjobban. Többszörösükre növekedtek a lakás- és telekárak. Hihetetlenül meggazdagodott a város, természetesen az ország más tájain él˝ok pénzéb˝ol. Arattak a keresked˝ok, szállásadók, személyfuvarozók, mindenki önfeledten költekezett. 1993 októberében omlott össze a játék, amikor a lap közölte, hogy a nyertesek névsora néhány napig technikai okokból nem jelenik meg. Ekkor már a Caritas pénztárkönyveiben Románia éves költségvetéséhez hasonlítható összegek szerepeltek. Most vált a tömegek számára hihet˝ové, amit a szabadelv˝u sajtó korábban már megírt, hogy a Caritas a belép˝ok pénzeit osztja szét. Ha az újonnan belép˝ok több mint nyolcszor akkora pénzt fizetnek be, mint amennyit a három hónappal azel˝ott csatlakozók felvesznek, akkor a játék életképes. Viszonylag hosszabb létét a Caritas részben annak köszönhette, hogy a játék fokozatosan egész Romániára kiterjedt. Másrészt a nyertesek között sokan nem vették fel a nekik járó összeget, hanem újabb három hónapra berakták. Jól szemlélteti a Caritas példája, mit jelent a szervez˝od˝o rendszer számára a nyitottság és kapcsolatok. A Caritast a benne résztvev˝ok kölcsönös érdeke tartotta fenn és a nyitottság, az egyre több új belép˝o nélkül kezdett˝ol fogva életképtelen lett volna. Ha egy rendszer eleve csak növekedve létezhet, mint a Caritas vagy más pilótajáték, el˝obb-utóbb pusztulnia kell. Nézzük meg, mi történik egy állammal, ha annak szervezete növekedésre épül. Példa erre az Oszmán Birodalom, melyet terjeszkedésre épül˝o, csak a szultántól függ˝o államszervezet jellemzett. Földbirtokot kaptak a katonák a szolgálatért és ennek fejében katonáskodniuk kellett. De földjük tulajdonjoga a szultáné maradt, aki bármikor visszavonhatta adományát. Ezért a katonáknak létérdeke volt az állandó háborúskodás, mert csak így o˝ rizhették meg birtokukat illetve juthattak újabb földhöz. Ezért a birodalom egyre több háborút robbantott ki. Ehhez még több katona kellett, akiknek még több földre volt szüksége, ezért újra hódítani kellett, de ehhez még újabb háborúk kellettek. Egyre n˝ott az Oszmán Birodalom területe. Id˝olegesen megkapott birtokaikat a katonák igyekeztek minél jobban kizsigerelni. Ám a növekv˝o birodalom igazgatásával és a háborúkkal járó gazdasági terheket az államkincstár egyre kevésbé bírta elviselni. Kezdték megnyirbálni az egyes katonai csoportok kiváltságait, ami megzavarta a hadsereg m˝uködését. Így az önmagán túln˝ott Oszmán Birodalom ereje lassacskán megroppant.
10
2.5. Az él˝ovilág egésze, mint rendszer Talán még ma is békésen legelhetne a Szent Máté-sziget rénszarvascsordája, ha a szigeten lett volna ragadozó. Általánosan is igaz, hogy egy él˝orendszer fennmaradásának alapja a sokféleség, a fajok sokasága. Az együttél˝o fajok egymásra utalva és egymással versengve alakítják ki az egyensúlyi állapotot. Mint példánul a Felvidéken él˝o vaddisznók és az o˝ ket is vadászó farkasok. Azokon a területeken,vahol nincs farkas, a vaddisznók állományát járványos betegségek tizedelik. Ahol viszont él farkas, ott a vaddisznók egészségesek. Egyszer˝u a magyarázat. Mivel a gyengébb állatok könnyebben betegedhetnek meg, a járványokat els˝osorban o˝ k terjesztik. A farkas, erejével takarékoskodva, csak a biztos zsákmányt, a gyenge, könnyen elkapható állatot veszi üldöz˝obe, nem úgy, mint a vadász, aki a legnagyobb, legszebb példányt szeretné elejteni. Ezzel a farkas járványok f˝o terjeszt˝oit˝ol szabadítja meg a vaddisznókondákat. Talajélettan. Az él˝orendszer energia- és anyagforgalmát egymásba is kapcsolódó körfolyamatok sokasága alkotja. Valamennyi tápláléklánc nagyobb körfolyamat része. Például a levél > levéltet˝u > hétpettyes katica > veréb > karvaly lánc a levéllel indul, de a szárazföldi növényzetet a talaj élteti. Egyszer˝u szervetlen vegyületekkel, els˝osorban vízben oldott nitrogénsókkal, kálisóval és foszfátokkal táplálja a talaj növényt. A talajból felvett sók a talaj él˝ovilágának anyagcsere folyamatainak végtermékeként pótlódnak. A talaj él˝ovilágát pedig a talajra jutó jutó növényi és állati eredet˝u szerves anyag, mint a talajra hullott levél, a korhadó növényi részek, az állati anyagcseretermékek és az elhullott állatok tetemei éltetik. Így a fenti, a levéllel kezd˝od˝o tápláléklánc a talaj él˝ovilágát is magába foglaló körfolyamat része. A szárazföldi él˝ovilág körfolyamatait hajtó er˝oforrás a naper˝o, a napfény megkötését a növények végzik. A talaj él˝ovilágának otthont adó term˝oréteget, televényföldnek idegen eredet˝u szóval humusznak nevezzük. A talaj valamennyi fontos tulajdonságát, így a termékenységét, vízháztartását, leveg˝osségét és lazaságát a televényföld állapota határozza meg. Egy maréknyi földben sokmilliárdnyi él˝olényt találunk, a szerves korhadék lebontói az állatok tápcsatornájában él˝o paránylények (mikroorganizmusok) épül. Anyagcsere végtermékeik között ott vannak a növényeket tápláló nitrogén, kálium és foszfor vegyületek is. Azaz míg a talajt a talajból tápanyagokat felvév˝o növények és a bel˝olük él˝o állatok éltetik, a talaj él˝ovilága a növényeket táplálja. Mint tárgyaltuk, az élet, a földi él˝ovilág megjelenésének és fejl˝odésének hajtóereje a minél több naper˝o (napenergia) elnyelése és szétszórása. Körfolyamatok egymásba kapcsolódásán és összjátékán alapul az él˝ovilág is. Az elnyelt és szerves vegyületekben raktározott naper˝o azután anyagcsere folyamatokban keletkez˝o h˝oként szabadul fel, szóródik szét. Miközben az él˝ovilág napfényt nyel el és h˝ot sugároz ki, azalatt az él˝ovilág egésze által megkötve tartott naper˝o állandó marad. Azonban a megkötött naper˝o egy kisebb hányada nem jut vissza a világ˝urbe, hanem a tetemek anyagának egy része tavak és tengerek fenekére süllyedve kikerülhet az él˝ovilág körfolyamataiból. A körfolyamatokból kiesett szerves vegyületek kés˝obb t˝ozeggé, vagy a föld mélyében szénné, k˝oolajjá és földgázzá alakulnak.
3.
Emberi adottságainkról és értékeinkr˝ol
Ahhoz, hogy az emberi cselekvés jellegét, a történelem mozgatórugóit, a fordulatok, válságok jellemz˝oit tanulmányozhassuk, foglalkoznunk kell az ember természetben elfoglalt helyével valamint adottságaival és értékeivel. 195 ezer évvel ezel˝ott jelent meg a mai ember. Ha az állatok és emberek viselkedését összevetjük, a különbség min˝oségi. Míg egyazon állatfaj egyedei ugyanabban a helyzetben nagyjából ugyanazt teszik, különböz˝o emberek azonos helyzetben más és más módon viselkedhetnek. Ennek oka az, hogy míg az állatot els˝osorban ösztöneik vezérlik, az embert az ösztönös viselkedés mellett a tanult, begyakorolt, belénevelt készségek és az értelme által felügyelt akarati cselekvések is jellemzik. Miközben az érzetei és ösztönei
11
által meghatározott állat a pillanatnak él, az ember képes el˝ore is tekinteni. Ez az embert jelent˝o görög szó, az antroposz egyik jelentése, felfelé, el˝ore, messzire néz˝ot is jelent.
˝ életmódunk 3.1. Osi Emberel˝odeink Afrikában fás ligetekkel tarkított füves pusztán, a szavannán éltek. Kedves az ilyen táj az embernek. Bármilyen vidéken éljen is a kisgyermek, ha tájképeket lát, egyértelm˝uen a f˝uves-ligetes vidék tetszik neki a legjobban. Itt érezzük otthon magunkat. Bár ezt kés˝obbi élmények elnyomhatják, csaknem mindenki vágyik kertes házra. Természetünket o˝ si életmódunk tanulmányozásával érthetjük meg. A több tízezer éves életmódot követ˝o ausztrál bennszülöttek és a Kalahári-sivatag peremén él˝o kungok életét részletesebben is tanulmányozhatták az évekig közöttük él˝o, nyelvüket is megtanuló néprajztudósok és az o˝ si életmódra vonatkozó ismereteink els˝osorban az o˝ munkáikon alapulnak. Ezek a csoportok nagyon nehéz természeti viszonyok között éltek és élnek. Azért maradhattak meg, mert másnak addig még nem kellett a kietlen térség. Legalább 60 ezer évvel ezel˝ottig, az Afrikából való szétszóródásig, valamennyi ember ilyen csoportban élhetett, legtöbbjük még 12 ezer évvel ezel˝ott is. Csoport- avagy csordaszellem. Az ember csak együttesen tudott védekezni a csapatosan támadó oroszlánok ellen. Ég˝o botokkal vagy néha k˝ozáporral riasztották el az oroszlánt, ez a védekezés csak együttesen lehet hatékony. Együtt kell élnünk, tartoznunk kell egy, a családnál nagyobb, de nem túl nagy, legfeljebb 150-200 f˝os csoporthoz. Ha megnézzük a címjegyzékeinket, vagy a Facebook és más hasonló rendszereket, hogy kiket ismerünk közelebbr˝ol, hány embert tartunk komolyabban számon, kiderül, hogy 150-200 f˝or˝ol van szó. Csoportja tagjaiért az ember áldozatokat is kész hozni és képes alávetni saját érdekeit e nagyobb közösség érdekeinek. De az együttm˝uködés csak a csoporton belülre vonatkozik. Csoporton kívüliek másnak, versenytársnak számítanak, akiket félre lehet vezetni, be lehet csapni, meg lehet téveszteni. Mindez benne van az ösztöneinkben és ez nem akármilyen gondot jelent a nagylétszámú társadalmak számára. Akkor maradhatott meg az o˝ si csoport, ha a tagjai közös dolgaikban, az oroszlánokkal küzdve vagy vadászatkor összhangban, egymást félre nem értve tudtak cselekedni. Ha valakinek ugyanarról más jutott az eszébe, mint a többinek, máshogy értelmezte azt, veszélybe kerülhetett. Vagy ha o˝ volt félreérthet˝o, a többieket sodorhatta bajba. Éppen ezért ösztönösen kivetjük azokat, akik nem olyanok, mint mi. Természetes adottságunk, hogy amikor sokan vagyunk együtt, az egyének gondolkodása egységesül és elnyomódnak az egyéniséget jellemz˝o vonások, meggondolások, felvillanások. Az eredeti ötlet az egyedül, vagy ritkábban a pár társával együtt töpreng˝o, a vezérfonalat viv˝o ember elméjéb˝ol szokott kipattanni. A nagygy˝ulés, tömegrendezvény és vallási szertartás az ott lév˝ok egybehangolását szolgálja. ˝ örökségünknek megfelel˝oen kerüljük a járatlan utakat és szeretnénk valamilyen nagyobb csoporthoz Osi tartozni, ahol biztonságban érezhetjük magunkat. A melléfogásaimat is könnyebb feldolgoznom, ha mások is ugyanezt csinálták. Hajlamos vagyok mentegetni magam, hogy igazából nem hibáztam, miért is csináltam volna máshogyan. Hiszen nem is nagyon tehettem mást és a többiek is ugyanígy jártak. A csordaszellem legy˝ozi a józan paraszti észt és kevés olyan vallási, nemzeti, közéleti vagy bármely egyéb közösséggel, csoporttal találkozhatunk, melynek tagjai képesek tárgyilagosabb képet alkotni önmagukról, vagy tudnak saját magukon nevetni. Néha nem ártana a versenylovakhoz hasonlóan szemellenz˝ot viselni, hogy csak arra figyelhessünk, ami valóban fontos. Ne a közhangulat és a többiek fecsegése szabja meg, hogy mit cselekedjek, hanem a saját jól átgondolt, független véleményem. Ezért nem fognak megdicsérni, viszont akik odafigyelnek rám valamennyire, nem biztos, hogy rosszabbul fognak járni. Amikor a csordaszellem által vezetett csoport válságos helyzetbe sodorta magát, a csoport magatartásának változásához kb. 5 százalékuk irányváltása szükséges. Mivel csak a többiekkel együtt boldogulhatunk, emberközpontú az értelmünk, elménk els˝osorban az emberi viszonyokkal való foglalkozásra összpontosít. A természetes környezetünk él˝o és élettelen elemeit is hajlamosak vagyunk emberszer˝u tulajdonságokkal, viselkedéssel jellemezni.
12
Élelem. A csoport csupán pár napra elegend˝o élelemet tart magánál. Nincs állandó lakhelyük, az egyes gyümölcsökért és egyéb táplálékért sokszor tíz kilométernyit gyalogolnak. Átlagosan 2-4 órát dolgoznak naponta, csak a vadászatokra kell több id˝o. Egyetlen b˝orzsákban elfér a holmijuk. Nincs az eszközeiknek különösebb értéke, könnyen elkészíthet˝oek. A megfigyelt gy˝ujtöget˝o-vadászó csoportokban él˝ok jó egészségben, magas, 60-70 esztend˝o közötti életkort érnek meg. Változatosan, egészségesen táplálkoznak, sokat mozognak, hajszoltság és felesleges feszültségek nélküli kiegyensúlyozott életet élnek. Csak a csecsem˝oket fenyegeti nagyobb veszély, de ha megérik az els˝o életévüket, attól fogva jók az életkilátásaik. Szervezetünknek szüksége van a zsírra, a cukorra és a sóra, ám ezekhez a szavannán nehéz hozzájutni. Emiatt különösen jólesik a zsíros, az édes és a sós, belénk van írva, hogy vágyjunk az ilyen táplálékokra. ˝ gy˝ujtöget˝o-vadászó életmódunk ösztönöröksége az az öröm is, amit akkor érzünk, ha találunk Osi valamit. Gomba, szamóca és más vadon term˝o gyümölcs, növény gy˝ujtése felüdít˝o élmény. A szerencsejáték iránti fogékonyság, a nyerni vágyás is o˝ si örökségünk. Ösztöneinkbe ivódott az évszázezredeken keresztül folytatott vadászó-gy˝ujtöget˝o életmód. Nem kellett a szavannán a jöv˝ore gondolni, takarékoskodni, gazdálkodni, minden nap gy˝ujthettek maguknak. Emiatt nincs bennünk a takarékosság ösztöne, nincs olyan öröklött bels˝o hajtóer˝onk, ami a jöv˝ore tekintésre ösztönözne. Értelmünk els˝osorban a jelenre figyel és a jelent igyekszik a legjobbá tenni. Emiatt a fenyeget˝o veszéllyel az ember legtöbbször csak akkor kezd foglalkozni, ha az már észlelhet˝o. Ha valami fenyeget, és azt mondják, néhány éven belül bajba kerülhetünk, arra odafigyelhetünk, ám ha olyanról hallunk, ami öt éven túl törhet ránk, hajlandók vagyunk azt puszta riogatásként kezelni és nem tör˝odünk vele. Gyermekek. Egy vándorló csoport népessége nagyobb mértékben nem n˝ohet. Mennie kell a többiekkel a várandós és pici gyermeket nevel˝o anyáknak is és a gyermekeket is állandóan magukkal kell vinniük. Nem lehetséges, hogy az egyik gyermek még csecsem˝o és az id˝osebb testvére csak egy-két évvel korosabb. Az id˝osebb testvérnek már együtt kell mennie a feln˝ottekkel. Éppen ezért a felnevelhet˝o gyermekek születése között eltelt id˝oszak meglehet˝osen hosszú, 4-6 esztend˝onyi. Sokáig, évekig szoptatnak az anyák. Ez nem csupán a gyermekek táplálását könnyíti meg, teszi egészségesebbé, hanem egyúttal fogamzásgátlás is. Nem megfelel˝o id˝oszakban fogant gyermeket nem nevelhetnek fel, elhagyják. A magzatkorban kialakult mintegy 400 ezer petesejtb˝ol mindig a legjobb állapotú petesejt érik be és az id˝o teltével a rosszabbak kerülnek sorra. Amint a n˝o elmúlt 35 éves, csökken kisebb az esélye annak, hogy a petesejt megtermékenyülhet, és ha megtermékenyül, n˝o annak valószín˝usége, hogy a gyermek nem lesz egészséges. Mivel a sok mozgás, az állandó vándorlás miatt csak húsz éves korára válik fogamzásra képessé a n˝o, három-négy gyermeknél többet aligha nevelhetett fel. Mivel csak keveset nevelhetnek fel, a gyemek igen nagy kincs. Megtartható gyermekeit éveken át nagy figyelemmel és szeretettel gondozza az anya. Szükségünk van erre, mert a ma született csecsem˝o nagyon fejletlen az állatok kicsinyeihez képest. Nézzük a hozzánk sokmindenben hasonlító állat, a disznó malackáit. Akár tizenöt malacot is fialhat a koca. Amint az els˝o világra jött, azonnal négylábra áll és szalad megkeresni a legduzzadtabb csecset és elkezd szopni. A következ˝o malacka azzal kezdi, hogy nekiesik az els˝onek, el akarja dúrni a jó helyr˝ol. Míg a malacka máris csaknem mindent tud az életr˝ol, az emberke csak hosszú évek át sajátítja el, mint élhet meg. Ez természetes, elménknek roppant sokat kell tanulnia. Közel hatéves koráig a kisgyermek ösztönösen ragaszkodik az édesanyjához, a feln˝otthöz. T˝olük tud igazából tanulni, nem a kortársaitól. Tanulmányozva a ma még fellelhet˝o vadászó-gy˝ujtöget˝ok gyermeknevelési szokásait, megállapították, hogy gyermekeik testileg-lelkileg egészségesebb, fejlettebbek, értelmesebbek, mint a mai fogyasztói társadalmakban nevelt gyermekek. Ennek okai a következ˝ok: - nem verik, bántják a gyermeket, hanem gyakran felveszik, ölelgetik, dédelgetik. - azonnal foglalkozni kezdenek a csecsem˝ovel, ha az sírni kezd vagy nyugtalanná válik. Ezzel nem kényeztetik el, hanem megel˝ozik, hogy az ingerültséggel ártalmas vegyületek árasszák el az agyat és ezzel 13
segítik az agy nyugodt, kiegyensúlyozott fejl˝odését. - legjobb, ha 2-5 éves koráig szophat a gyermek, mert az immunrendszere 6 éves korára fejl˝odik ki és az anyatej fehérjéi az immunrendszer épít˝oelemeiként szolgálnak. - sokat játszik a gyermek különböz˝o életkorú társakkal, a változatos, gyakori játszadozás nélkül megn˝o a lelki betegségek, rendellenességek valószín˝usége. - a gyermeket nemcsak az anyja és az apja, hanem számos más feln˝ott is szereti és segít a gondját viselni. - a természetes szülés folyamata olyan hormonok sokaságával árasztja el az anyai szervezetet, amelyek segítik a csecsem˝ovel való foglalkozást. Er˝oszakmentesség. Mivel az emberi élet hatalmas érték, a vadászó-gy˝ujtöget˝ok ösztönesen kerülik az er˝oszakot. Ha kevés a hely, mert a csoportok száma megn˝ott, szétvándorolnak. Nincs miért harcolni, hiszen nincsenek felhalmozott, elragadható javak. A másik elleni er˝oszak tanult viselkedés. Bár fegyverek jóval hamarabb léteztek, ember elleni használatukra a leletek szerint el˝oször csak 12-13 ezer évvel ezel˝ott került sor. Az 1861-65 között zajló amerikai polgárháború csatáit elemezve, a l˝oszer felhasználását és a fegyverek ütközet utáni állapotát felülvizsgálva döbbent rá a hadvezetés arra, hogy a katonák legfeljebb 20%-a képes ölni. Ezek nagy többsége korábban komoly lelki megrázkódtatást szenvedett, érzelmileg kiégett egyén. Az USA-ban a II. világháború után bevezetett módszerek, a céltábla helyett mozgó emberi alakú lemezre lövetés, valamint a kegyetlen, érzelmeket kiéget˝o kiképzés vezetett el oda, hogy a 20%-os arányt a hatvanas évekre, a vietnami háború id˝oszakára 90%-ra sikerült növelni. Az így kiképzettek között az öngyilkosok aránya az amerikai átlag kétszerese.
3.2. Ösztöneink Ösztöneink közül kett˝o különösen fontos, a lét- és a fajfenntartási ösztönünk. Létfenntartási ösztönünk - ragadd meg!. Létfenntartási ösztönünk az élelem kereséshez köt˝odik. Vadászógy˝ujtöget˝o o˝ seinknek gyorsan, hatékonyan és együtt kellett gy˝ujtögetni, nem szóródhattak szét jobban, mert csak így védekezhettek az oroszlánok ellen. Minél hamarabb mennél többet kellett összegy˝ujteniük és mindenkinek magának kellett összeszedni a szükséges élelmet. Ezt szolgálja létfenntartási ösztönünk, amely azt követeli meg, hogy amit meglátsz és megkívánsz, azonnal szerezd meg magadnak. Ne hagyd ott, mert mire újra ráakadhatnál, más elviszi. Nagyerej˝u o˝ skép áll létfenntartási ösztönünk mögött. Tantalusz kínjai példázzák jellegét, örök éhséggel és szomjúsággal büntették az istenek. Nyakig vízben, tóparton állt, ám nem olthatta szomját, mert ha lehajolt, a vízszint lesüllyedt, akár a pocsolyás tófenékig. Ha éhségében a feje fölött lógó, érett, kívánatos gyümölcsökt˝ol roskadozó ág felé nyúlt, egy hirtelen szélroham felcsapta az ágat. Ez a kép valamennyiünk tudatalattija mélyén ott ül és azt sugallja, ha nem elégíted ki azt, amit most megkívántál, nélkülözés fenyeget. Vadászó-gy˝ujtöget˝o o˝ seink számára a tárgyak nem sokat jelentettek, bolondnak tartották a hozzájuk ragaszkodókat. Érthet˝o miért, állandóan mozogtak, vinni kellett a holmijukat, úgyhogy a tulajdon egyben teher is volt, halmozása nem érte meg. S˝ot veszélybe sodorta a felesleges dolgokat cipel˝oket, o˝ k fáradtak el hamarabb, o˝ k voltak a sérülékenyebbek, o˝ ket ragadhatta el könnyebben az oroszlán. Azaz az anyagias embert a természetes kiválasztódás elvetette. Más miatt vált az ember anyagiassá. Fajfenntartási ösztönünk - versengj!. Az állatvilágban a fejlettebb fajok egyedei vetélkednek egymással, rangsor alakul ki közöttük. Általában a hímek vetélkednek és a végeredmény az, hogy a legéletképesebbeknek lesz utóda vagy több utóda. Ez igaz az emberre is, nálunk a legények között alakul ki a rangsor. 14
Vetélkedésük nem korlátozódik a nemzésre való képesség bizonyítására, hanem a család fenntartására, a gyermekek nevelésére való képesség is számít. A n˝o választ, ám ezután a kiválasztott férfit magához kell tudni vonzania és meg is kell tudni tartania. Együtt járhat a férfiak közötti vetélkedéssel, hogy az egy adott területen tevékenyked˝o férfi igyekszik minél többet kihozni magából. Ez a n˝okre kevésbé jellemz˝o, mert bár a géneket tekintve ugyanolyan jó matematikusok és egyebek lehetnének, de ösztönösen a családdal kapcsolatos feladatokra készülnek. Ez mutatkozik meg abban, hogy ugyan a hajvágás és f˝ozés jellegzetesen n˝oi feladat, de a f˝oszakács és a mesterfodrász inkább férfi. A vadászó-gy˝ujtöget˝o egyéni jótulajdonságaival emelkedhet ki, els˝osorban azzal, hogy ki a legjobb vadász. Ugyan egyenl˝oen osztoztak a zsákmányon, de vehetett ki els˝onek a részét, aki a vadat elejtette. A rangsor természetes módon alakul ki, a vetélkedés alkalmi, nem jár állandó hajszával, nem vezet folyamatos versengésre. Munkamegosztás, becsület, segítség. Nincs a csoportban különösebb munkamegosztás, kivéve a kor és a nem szerinti feladatokat. Mindenki élelem után jár. Nem tud a csoport f˝onököt, munkaszervez˝oket eltartani. Nincsenek rendet fenntartó intézmények. Csoporton belüli vitáikat megbeszélésekkel, békítéssel rendezik. Ha a helyzet két egyén között végképp elmérgesedik, egyik csoportot vált. Nincsenek törvények, a közös dolgokat együttesen vitatják meg és így találnak megoldást. Mindenki egyenl˝o, de természetesen a személyiség, testi er˝o, értelem és a vadászatokban, harcokban tanúsított ügyesség fontos tényez˝ok. Befolyásolják, ki mennyire vesz részt a döntésekben. Mivel egyenl˝onek lenni természetes állapotunk, ösztönösen visszautasítjuk a születési el˝ojogokat és azt is, hogy más egyéb miatt eleve fölénybe legyenek velünk szemben. Nehezen viseli el az ember, hogy dönthetnek fel˝ole anélkül, hogy abba beleszólása lehetne. Nemrég közölt felmérések szerint a társadalmi ranglétra magasabb fokain állóknak jobb az egészségi állapota, magasabb a várható életkora. Ez független attól, mennyire gazdag és ténylegesen milyen felépítés˝u a társadalom. Mindez az alávetettség embert nyomorító hatását fejezi ki. Ez magyarázza a mindenkori egyenl˝oségi mozgalmak népszer˝uségét. Ösztönössé, beépültté vált a becsületérzetünk is, nemrég találták meg az agykérgünkben a központját. Egy kísérletben emberpárok viselkedését vizsgálták. Egyikük kap 20 dollárt, hogy ossza meg a társával. Ugyan o˝ dönt, mennyit ad a másiknak, de ha a társa nem fogadja el a neki felajánlott részt, akkor egyikük sem kapott semmit. Legtöbbször méltányosan, fele-fele arányban osztoznak. Viszont ha az osztásra jogosult arcátlanul úgy döntött, hogy csak alig ad a másiknak, mert az annyinak is örülhet, és ha felháborodna, akkor o˝ , a sértett sem kap semmit. Ilyen esetekben a sértett személy becsületérz˝o központja igen er˝osen kezd m˝uködni kezd és a legtöbb esetben a sértett azt választja, hogy inkább semmit sem kap, mintsem hogy ilyen becstelenség megessék. Ez az agyterület 20-22 éves korra fejl˝odik ki teljesen. Természetes módon segítenek egymáson a csoport tagjai. Ösztöneinkbe íródott az is, hogy a kapott segítséget viszonozni kell. Nem azonnal, de tudom, tartozom és id˝ovel törlesztenem kell. Segítek, mert bennem van, ez nem egyszer˝u jóság, hanem rám nézve is kedvez˝o következményei lesznek a jöv˝oben. Hazugság, büntetés. Már a vadászó-gy˝ujtöget˝o csoport tagjai, az egymást nagyon jól ismer˝o emberek is tartottak a hazugságtól és félrevezetést˝ol. Ösztönösen rögzült bennünk, hogy a hazugság kis hazugság, igaz dolgok közé van becsempészve, hogy hihet˝o legyen. Mivel a csoportban mindenki jól ismert mindenkit és a körülményeket is, a nagy hazugság azonnal leleplez˝odött és elkövet˝oje rögtön ellehetetlenült. Csak kicsit lehetett hazudni és emiatt ösztöneinkbe íródott, hogy aki hazudik, az nagyrészt igazat mond és csak kisebb dologban vezet félre. Ezért ma védtelenek vagyunk a nagy hazugsággal szemben. Hiszen a képerny˝okön és a közéletben gyakran szerepl˝oket, merthogy sokat látjuk o˝ ket, a tudtalatti csoportunkhoz tartozónak sorolja. Így a kép- és hangcsatornákból áradó nagy hazugságot, amíg a hazudozó le nem bukott, elhisszük, csak az apróbb részletekben kételkedünk. Nem t˝urheti a csoport a lógósokat, a segít˝okészséggel visszaél˝oket, a haszonles˝oket, bünteti o˝ ket. Súlyosabb esetben kirekesztették maguk közül. Ha valakit˝ol például megvonták a nevét, az illet˝onek megszakadtak a kapcsolatai. Ezzel szinte mindent elveszítve, búskomorságba merülve gyorsan megbetegedett és 15
meghalt. Ösztöneinkbe van írva, - nemrég mutatták ki, - hogy a segít˝okészséggel visszaél˝oket, potyázókat, ingyenél˝oket meg kell büntetni. Ezt önzetlen büntetésnek nevezik, azaz akkor is büntetek, ha ez nekem egyébként fáradságos és kellemetlen. Fenntartható a szavannán él˝o vadászó-gy˝ujtöget˝ok életmódja, nem károsította a természetes él˝ohelyeket, nem zavarta meg a természetes folyamatok rendjét, meg˝orízte a fajokat, nem pusztított ki közülük. Csak az él˝ovilág elenyész˝oen kicsiny részét használták fel céljaikra és csupán a t˝uz kismérték˝u használatával változtatják környezetüket. Európában a cigányság hagyományos csoportjai o˝ rzik, amennyire most lehet, az édeni, vadászó-gy˝ujtöget˝o élet egyes elemeit. Hagyományos cigány életmód. A vándorló, táborokban él˝o, majd a letelepített, zárt tömbökben lakó cigányságot nem vonzotta a nem cigányok társadalma. Közösségükhez való köt˝odésük els˝odleges oka jó emberi kapcsolataikban és a természethez való bens˝oséges viszonyukban rejlik. Ezek az értékek tették édenivé az o˝ si, gy˝ujtöget˝o-vadászó életmódot folytató embercsoportok életét és a cigányság öntudatlanul is ragaszkodott hozzájuk, már amennyire ezt az utóbbi évezredekben a letelepedett népek között tehette. Jó a természetben élni, sokat mozogni, változatosan táplálkozni, mindez az egészséges életmód része, ezt az életet a cigányság a végs˝okig igyekezett követni. Nem csoda, hogy a tábori életet él˝o cigány csoportokat csak kemény kényszerít˝o intézkedésekkel tudták letelepíteni. Minden cigány testvérnek számított, a csoporton belül önzetlenül, egymást feltétel nélkül segítve, magántulajdon nélkül éltek. Fontos jellemz˝oje a cigány közösségeknek a szabadság és egyenl˝oség, mindkett˝o féltett kincsük. El˝oljárójuk, a vajda a közösségb˝ol okosságával, nagyobb tudásával, a szokások, a körülmények jobb ismeretével t˝unt ki, azért hallgattak rá. Képtelen a cigány elviselni, ha valaki nem a saját erényeivel t˝unik ki, hanem a vagyona, beosztása, rangja miatt tartja különbnek magát másoknál. Ám ez, ahogyan az o˝ si id˝okben is, csak a csoporton belüliekre vonatkozott, a csoporton kívüliek már versenytársak, akiket meg lehet rövidíteni, be lehet csapni, akiknek a beteg lovat el lehet egészségesként adni. De ha loptak is mástól, csak annyit, amennyire feltétlen szükségük volt és a zsákmányt elosztották egymás között. Bizony a világ népei nem a csoporton belüli önzetlen viselkedésükr˝ol ismerte meg a cigányokat, legfeljebb azt vették észre, mennyire összetartók. Ami a nem cigányok számára jóval felt˝un˝obb, a küls˝okkel szemben megengedett cselekedetek sokasága, a csalás, a lopás, más magántulajdonának semmibe vétele. Emiatt az európai és más népek a cigányokban inkább a társadalmi törvények áthágóit, tolvajlásra, csalásra hajlókat látták, akikt˝ol óvakodni kell, mert rászedhetik a törvénytisztel˝o embert. Mának él a cigány, akárcsak az o˝ sid˝ok embere. Míg a nem cigány nyáron és a hideg beállta el˝ott gy˝ujti az erd˝ob˝ol a tüzel˝ot, a cigány akkor megy fáért, ha már fáznak. Ezért is hamis azt gondolni róluk, hogy a segélyért szülik meg a gyermeket. Már csak azért sem vetetik el a gyermeket, mert a cigány hiedelem tiltja a magzat elvételét. Hisznek a halálon túli életben és a halál után a m˝utött, m˝uvi vetélésen átesett valaki nem lesz teljes érték˝u.
4.
Elménk muködésér˝ ˝ ol
Agykérgünk, a szürkeállomány kb. 2 milliméternyi vastag. Mintegy harmincmilliárd idegsejtb˝ol áll. Ezerszer annyi agysejtünk van, mint az egyébként értelmes állatnak tartott macskának. Minden egyes idegsejtnek több ezer vagy tízezer kapcsolódása van más idegsejtekhez. Az agykéreg alatt elhelyezked˝o fehérállományt az idegsejteket összeköt˝o rostok kötegei alkotják. Kéregsejtjeink a magzati kor nyolcadik hetét˝ol a tizennyolcadik hetéig alakulnak ki. Hogy egy adott idegsejt mely más idegsejtekhez kapcsolódhat, öröklött adottságok szabják meg. De hogy ténylegesen milyen kapcsolatok alakulnak ki és maradnak fent, nem a gének, hanem a kapott ingerek határozzák meg. Az ismétl˝od˝o küls˝o inger hatására az idegsejtek összekapcsolódnak, hálózótokba rendez˝odnek. Agykérgünk hálózódása már a magzati lét harmadik hónapjában elkezd˝odik. Nagyon szoros kapcsolatban áll a magzat az anya szervezetével, felfogja és feldolgozza anya szervezetében történt folyamatokat, 16
közöttük az anya magzata iránti érzelmeit is. Mindez a DNS-lánc géneket szabályzó részében rögzül és élethossziglan befolyásolhatja élete lefolyását. Míg az újszülöttnek még százmilliárd idegsejtje van, egyéves korra már csak harmincmilliárd marad, mivel a kevesebb ingeret kapó idegsejtek természetes módon felszívódnak. Fellelhet˝o az ember és az állat közötti különbség az ember agy fejl˝odésének folyamatában is. Legtöbb állatnál az idegrendszer kialakulása születéssel lezárul. Képesek az állatok is tanulni, de csak annyira, amennyire agyuk születéskor rögzült állapota megengedi. Viszont az ember agya élettanilag is fejl˝odik. Az er˝osebben igénybe vett agyterületek körzetében a hajszálerek kiterjedtebb, s˝ur˝ubb hálózattá szervez˝odnek. Az agy, az idegrendszer végleges kialakulása a testi növekedés lezárulásával fejez˝odik be, kb. 18 éves korig tart. Agyunk teljesít˝oképessége - mivel a tanulással és egyéb szellemi tevékenységgel az idegsejtek huzalozódása, azaz a fehér állomány szerkezete egyre összetettebbé válik - átlagosan 48 éves korig fokozható. Azaz agyunk nemcsak a gyermekkorban, de feln˝ott korban is állandóan fejl˝od˝o, folyamatosan változó rendszer. Agyunk nagyon sok mindent meg˝oriz abból, ami életünkben velünk történik és ezen mint ’nyersanyagon’ folyamatosan dolgozik. Akkor tud valamit hosszabb id˝ore elraktározni, ha azt a rákövetkez˝o anyag nem nyomja el. Ha a két közlés között megvan a 2-3 másodperc ’ülepedési id˝o’, akkor a kapott anyag bekerül az átmeneti tárba. Aki tagoltan, szabatosan beszél, azt megértjük. Épp arra törekszik a perg˝o nyelv˝u szélhámos, hogy figyelmünket elterelje valódi szándékáról. Éjszaka, alvás közben tárolódik, ment˝odik el a napközben tanult anyag. Ezért vizsgaid˝oszakban is eleget kell aludni, nem szabad kihagyni az éjszakai alvást. Hiába tanuljuk át az éjszakát, mivel nem aludtunk, a tanultak nem rögzülnek megfelel˝oen. Ha igen komoly megrázkódtatás ér valakit, jól teszi, ha a rákövetkez˝o éjszaka nem alszik el. Így a megrázó eset emléke nem hagy annyira mély nyomot benne. Agyunk m˝uködését, feladatmegoldó képességét jól szemlélteti az alábbi, Esterházy Péterrel történt eset. Középiskolás korában kapott egy matematika versenyfeladatot. Teljes hetet gyötr˝odött vele, sikertelenül. Lejárt a határid˝o, el is feledkezett az egészr˝ol. Talán két hónap telt el, amikor egy este, egész mással volt akkor elfoglalva, váratlanul kipattant a fejéb˝ol a megoldás. Elméje akaratától függetlenül is foglalkozott vele, és amint elkészült, tudatosította. Hasonló tapasztalatai bármelyikünknek lehetnek. Tudásunknak csupán egy tört része tudatosítható, nagyobb része az ún. hallgatólagos tudás része. Polányi Mihály, a fogalom megalkotója a következ˝o módon is szemlélteti ennek jellegét. Szomszédomat jól ismerem. Bárkit˝ol meg tudom különböztetni, akárhány ember közül ki tudnám választani. De magamnak sem tudom elmondani, hogyan. Adhatok személyleírást, de másnak ez nem elegend˝o a tökéletes azonosításhoz. Általában nem tudom megindokolni, miért rokonszenves vagy ellenszenves számomra valaki. Elmém aszerint min˝osíti o˝ t, mennyire emlékezteti azokra, akik korábban kedvesek voltak velem, segítettek, vagy pedig ellenkez˝oleg, ártottak, bántottak. Vannak olyanok, akik a naposcsibér˝ol rövid vizsgálattal meg tudják mondani, kakas avagy jérce lesz-e bel˝ole. Tudják, hogy a csibét hol tapintják meg, de hogy ebb˝ol miként állapítják meg a nemét, ezt már nem képesek másokkal közölni. Viszont a tevékenység tanítható. Mondja a tanítványnak, vegye kézbe a csibét, tegye vele ugyanazt, amit o˝ , és becsülje meg, kakas avagy jérce van-e a kezében. Ezután az oktató közli vele, talált-e. Napokon vagy akár heteken keresztül tanulva fokozatosan javul a találati arány, és végül a tanítvány is nagy biztonsággal meg tudja mondani a csibe nemét.
4.1.
Tudattalan és tudatos
Az agykutatás egyik fontos eredménye szerint nem a valóságot látom, hanem annak bennem el˝oállítható képét. Elménk a világban történteket nem egyszer˝uen, felvev˝ogépként rögzíti, hanem a már ismertekkel, tapasztaltakkal összevetve értékeli, min˝osíti és tárolja azokat. Ennélfogva az ember a világból csak azt veheti észre, azt látja meg, amit vagy amihez hasonlót már ismer. Vagyis csak olyan dolgokat foghat fel a világból, ami, vagy amihez hasonló már van benne, arra figyel fel, amelyek a benne kialakult rendszernek 17
megfelel. Ami ennek ellentmond, azzal aligha tud mit kezdeni. Döntéseink meghozatalát ez az elmében fokozatosan kiépül˝o rendszer olymódon befolyásolja, hogy az egyén a világról kialakult képe alapján a lehet˝oségei közül sokat eleve elvet. Ezt a nevelés, tanulás és tapasztalás során kialakult kiválasztó rendszert szokás az egyén felfogásának, világszemléletének nevezni. Képzeljük magunkat a vizsgálóbíró helyzetébe, fel kell tárnia, mi történhetett, pontosan mi, miképpen zajlott le. Szemtanúkat hallgat ki, akik egymásnak ellentmondó dolgokat is mondhatnak. Tudja a vizsgálóbíró, ez úgy is lehetséges, hogy senkisem hazudott. Csak beállítottságuknak, neveltetésüknek, korábbi tapasztalataiknak megfelel˝oen más-más ragadta meg figyelmüket. Az elme a történteket különböz˝oképpen dolgozza fel. Vannak az eseménysornak olyan elemei, melyek korábbi tapasztalatai alapján pontosan azonosíthatóak, ezeket h˝uen adja vissza. De a tanú történetet beszél el, ami úgy áll össze, hogy a pontosan leírt elemek közötti részeket az elme kiegészíti, összeilleszti. Err˝ol az ember nem tud és ezért a leírását a valósággal azonosítja. Ellentmondhatunk egymásnak, anélkül, hogy bármelyikünk hazudna. Ezért a vizsgálóbíró megfelel˝oen kérdezve tisztázza, hogy az adott tanú alkatának, m˝uveltségének, korának ismeretében vallomásából mi fogadható el tényként. Tanácsos kerülni, hogy a tanú még kihallgatása el˝ott megismerkedhessen mások vallomásával, a többiek és a sajtó véleményével. Ha a vallomások teljesen egybecsengenek, akkor a vizsgálóbíró tudja, hogy félre akarják vezetni. Összejátszanak a tanúk, mert b˝unrészesek, vagy megfélemlíthették, esetleg megvesztegették o˝ ket. A hasonlóságok keresése. Meglehet˝osen egyszer˝u az állati elme. Összeveti a környezet érzékszervek által adott képét az elmében tárolt helyzetek képeivel, mintázataival, megnézi, melyikkel egyeztethet˝o, majd az idegrendszer az ehhez rendelt utasítást hajtja végre. Nagyrészt ösztönös az állati viselkedés, veleszületett, mikor mi a teend˝o. Valamennyi eml˝os, így az ember ma született picinye is tudja, miként kell ráharapni az eml˝obimbóra. Tanul az állat is, így a kis csókának meg kell tanulnia, kik az ellenségei. Amikor kirepül a fészekb˝ol, szülei figyelik, és ha macska, ember vagy más ellenség mutatkozik, azonnal vészjelzést adnak. Ennek hatására a kis csóka elméjébe beíródik az ellenség képe és kés˝obb ha ilyet vesz észre, menekül. Csak az életterében el˝oforduló helyzetekkel foglalkozik az állat elméje, ezt viszont tökéletesen teszi. Elménk jóval többre képes, mint az állaté. Egyrészt sokkal több mintázatot raktároz és kezel. Másrészt az ember nemcsak életének korai szakaszában képes tanulni, mint az állatok nagy többsége, hanem kés˝obb is, továbbá a nyelv is segíti a tanulást. Ennek köszönhet˝oen az ember a bolygó szinte valamennyi térségében megélhet. Abban elménk az állatéval közös, hogy ismer˝os élethelyzetben, azaz ha az érzékszerveink adta mintázatnak megvan az elménkben a megfelel˝oje, akkor azonnal meghozzuk és végrehajtjuk a döntést. Ekkor csak elménk tudatalatti tartománya m˝uködik és a benne felgy˝ult ösztönös és tanult mintázatokhoz hasonlítva, azokkal összevetve hoz és hajt végre döntést. Nem láthatunk be a tudatalattiba, nem követhet˝o m˝uködése, döntéseink valódi hátterét általában csak sejthetjük, s˝ot sokszor egyenesen érthetetlenül állunk önmagunkkal szemben, ezért is nevezzük tudatalattinak. Elménk a mesés, kitalált történetek tanulságaira is épít. Mint a sokszor farkast kiáltó esetéb˝ol, akihez egy ideig odaszaladnak az emberek, de kés˝obb már nem és amikor jön a farkas, hiába kiabál, nem segít senki. Tudatalattink az ösztöneinkhez köt˝od˝o fogalmakat érti a legjobban, ilyenek a nélkülözés és a b˝oség, a szeretet, a nemiséghez köt˝od˝o képek, biztonság és veszély, fenyegetés, hatalmas és gyenge, rangsor, rokon, testvér, idegen, segítség, megtévesztés, büntetés, önzés, önzetlenség és hasonlók. Bizonytalan és kényelmetlen ellentmondásokkal szabdalt világban élni, ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy igenis úgy van valami, ahogyan mi látjuk. Bízunk, s˝ot sokszor vakon bízunk a megérzéseinkben, felismeréseinkben. Rendezettebbnek látja világot a valóságosnál. Így érezzük jobban magunkat. Igen gyakran kevésb˝ol vonunk le következetést és utána úgy teszünk, mintha komolyabb tényanyag birtokában jutottunk volna hozzá. Ami tény er˝osíti, azt felnagyítjuk, ami ellentmond neki, azt elhanyagoljuk.
18
Ritkábban van szükség az értelem, a tudatos rész közbelépésére. Nemcsak a szervezet életm˝uködésére irányuló tevékenységek, de az érzékelésre, a járásra, közlekedésre, írásra, a zenem˝uvész ujjainak akaratlan mozgására irányuló cselekvések túlnyomó többsége is önm˝uköd˝oen valósul meg, mert megtanultuk, begyakoroltuk o˝ ket. Jól betanult, beidegz˝odött tevékenységeinket a tudatos ellen˝orzése nélkül is megfelel˝oen végezzük. Amikor teniszezünk, a tudattalan határoz, miként fogadjam, üssem vissza a labdát. Tudatosan csak azt figyelem, hogy sikerült-e. Hasonlóan, amikor vezetni kezdek, eleinte szerfölött nehéz. Mozdulataimat, figyelmemet állandóan ellen˝oriznem kell, vajon a tanult szabályok szerint tevékenykedem-e. Kés˝obb már könnyebb lesz a vezetés, mert a gyakorlás hatására rögzültek bennem a megfelel˝o m˝uveletek és kezd menni magától is. A tudatalatti és tudatos küzdelme. Akkor is dönt a tudatalattink, ha nincs benne az adott élethelyzetnek pontosan megfeleltethet˝o kép vagy mintázat. Ekkor a benne tárolt hasonló helyzeteket elemezve dönt. Képletesen szólva ezek mindegyike hozzászól és amelyik helyzet jobban hasonlít, annak a szava többet nyom a latba. Ám ezt a döntést a tudatalatti, bár megvan benne az, hogy tökéletesen m˝uködve a legjobbat hozza ki, nem hajthatja azonnal végre értelmünk, elménk tudatos részének jóváhagyása nélkül. Úgy fél másodperc múlva kerül fel a hozott döntés a tudatalatti által mellékelt indoklás kíséretében a tudati övezetbe, az értelmünk színe elé. A tudatos agym˝uködésünk csak az indoklással foglalkozik, a józan paraszti ész és az erkölcs alapján mérlegeli, hogy elfogadható-e vagy nem. Ha nem megfelel˝o, visszaküldi a tudatalattinak, más, jobb indoklást kérve. Ha a tudatalatti erre képtelen, akkor általában eláll a vágyott cselekvést˝ol. Ha a tudatos jóváhagyja a küldött indoklást, akkor a döntés szándékká, akarattá válik és a megfelel˝o eszközöket találva az egyén megcselekszi azt. Érthet˝o a tudatalatti és a tudatos közötti feladatmegosztás. Egyszer˝uen nem férhetünk hozzá mindahhoz a tudatalattiban lév˝o anyaghoz, amiken vágyaink, törekvéseink, döntéseink alapulnak. Képtelenség valamennyi ismeretünket tudatosan vizsgálni, sohasem érhetnénk a végére és nem hozhatnánk döntést. Másodpercenként 11 milliónyi adatot dolgoz fel idegrendszerünk, ezek közül legjobb esetben jó ha 40 tudatosodik. Már a tudatalatti szintjén - amelynek eszköztárát az ösztönök és az élet során eddig megtanultak, berögzültek, megtapasztaltak összessége alkotja, helyesen kellene döntenünk. Hallgatólagos tudásunknak kellene minél jobban illeszkednie a világ valóságához. A kínai számára a tao útjának követése éppen ennek feleltethet˝o meg. Amikor az ’érzem’ és a szív szavakat használjuk, a tudatalattira, az ’értem’ és az ész szavakkal a tudatosra utalok. A szív és az ész, az érzelem és az értelem, azaz a tudatalatti és a tudatos harcáról mindannyian tudunk. Vágyaim a tudatalatti tartományból származnak, csak onnan indulhat ki a cselekvésre indulat. Ha csak az értelmem akarná, nem cselekedhetem meg, a tudatalatti halogatással, a figyelem elterelésével és sok más eszközzel megakadályozza, hogy az általa helytelennek tartott dolgot megtegyem. Bizony nem az a jó, szép, igaz kelt az emberben cselekvésre indulatot, amit az eszével annak tud, hanem amit belülr˝ol, tudat alatt, azaz a szíve szerint is annak érez. Egyáltalán nem biztos, hogy a tudatoshoz eljuttatott indoklás fedi a tudatalatti tényleges szándékát. Inkább félrevezet˝o, nehogy a tudatos a tudatalattiban kisebb súllyal szavazó erkölcsi mintázatra hivatkozva letiltsa a tudatalatti által hozott, általa helyesnek tartott döntést. Hogy netán tévedhetek, rosszul csinálok valamit, hibás dolgok rögzültek bennem, azt csak az értelmem, a tudatos veti fel. De rajta kevesebb múlik és nem mondhatjuk, hogy értelmünk kifejezetten az igazság megismerésére törekszik és a valós helyzetnek megfelel˝o döntést hoz. Inkább azt igyekszik igazolni, hogy miért jó az, amit jónak érzek, miért nekem van igazam. Olyan, mint az ügyvéd, aki els˝osorban ügyfelét igyekszik jobb helyzetbe hozni és akinek az igazság csak másodlagos. Egy nemrég közölt kutatási felmérés szerint hiába éles elméj˝u, jó matematikai érzék˝u a személy, ha a csoportja érdekeit sért˝o tudományos, számszer˝uleg megfogalmazott eredmény kerül eléje, egyszer˝uen képtelen megérteni azt. Ha csoportja érdekeit taglalná az adatsor, a józan esze azonnal visszatérne és nem lenne gondja a megértéssel. Az egyébként épesz˝u embereket a hivataluk tette cs˝olátóvá.
19
Ha az egyén csak a szokványos módon, tudatos megfontolások nélkül cselekszik, egyáltalán nem biztos, hogy jól él az alkalommal, vagy el tudja kerülni a fenyeget˝o veszélyt. Ha a tudatos gondolkodás nem elég er˝os és emiatt a berögzült, f˝oleg ösztönszer˝u viselkedésünk vezet, úgy járhatunk, mint a csapdába esett majom. India déli részén majomcsapdaként használják a kivájt, rúdhoz er˝osített, rizzsel töltött kókuszdiót. Akkora a héján vágott lyuk, hogy a majom ugyan belé tud nyúlni, de ha már belemarkolt a rizsbe, nem fér ki a lyukon a keze. Így ejtik fogságba, ugyanis képtelen a zsákmányát elengedni. Csak a jelen foglalkoztatja, ezért nem foghatja fel, hogy így az ember kezére jut és az a marok rizs nem érhet többet, mint a szabadsága. Abban segít a tudatos, hogy az ember megfelel˝obben viselkedve jobban illeszkedhessen környezetéhez, a többi emberhez és a társadalomhoz. Amikor a vizsgáztató kérdez, akkor nem mondom rögtön azt, ami a kérdést hallva beugrik, hanem mérlegelem, hogy valóban ez-e a megfelel˝o válasz. Jól jellemzi a tudatos tartomány szerepét az alábbi vizsgálati eredmény. Kétféle helyzetben nézik meg, hogy az ember agyának mely területei válnak tevékenyebbé. Mindkét alkalommal pénzjutalmat kap az illet˝o, és megválaszthatja, mikor veszi fel azt. Els˝o alkalommal arra válaszol, azonnal kapjon-e 27,10 dollárt, vagy inkább négy hét múlva 31,25 dollárt. Másik esetben, hogy két hét múlva kapjon-e 27,10 dollárt, vagy inkább hat hét múlva 31,25 dollárt. Mindkét esetben m˝uködnek a tudatos agyterületek. De az els˝oben, amikor az ember azonnal kaphat valamit, az érzelmekkel kapcsolatos tudatalatti területek tevékenység kifejezetten er˝ossé vált. A tudatos tartomány az els˝o esetben akkor vált igen tevékennyé, amikor a vizsgált egyén lemondott az azonnali jutalomról és ehelyett a késleltetett pénzfelvételt választja. Önkép. Megvizsgálták, hogy a tényleges tudás és az egyénnek a tudásáról alkotott képe mint viszonyul egymáshoz. A kísérletek résztvev˝oi feladatlapokat töltettek ki, továbbá nyilatkoztak arról, hogy másokhoz képest mennyire értenek az adott területhez és szerintük hogyan sikerült a feladatlap kitöltése. Többféle tárgykört is vizsgáltak, és kiderült, hogy az emberek háromnegyed része túlbecsüli magát. Általában azt gondoljuk, bármir˝ol is legyen szó, hogy többet tudunk, jobban teljesítünk, mint az átlag. Mindez független attól, hogy ténylegesen mennyit értünk az adott területhez. Miközben a legjobb eredményt elér˝o negyedrészhez tartozó helyesen értékelte vagy alábecsülte magát, a gyengébben teljesít˝o háromnegyedhez tartozó annál inkább túlértékelte a szakértelmét, minél rosszabbul teljesített. Például a leggyengébben teljesít˝o 10%-hoz tartozók is úgy vélték, hogy jobbak az átlagnál. Ne higgyük, hogy mindett˝ol mentesek vagyunk. Ha nem a szakterületünkr˝ol van szó, valamennyien ilyenek volnánk. Kivéve azon keveseket, akik sokkal szerényebbek és jóval tudatosabbak az átlagnál.
4.2. Félrevezetés A tudatalattiról szerzett ismeretek els˝o tömeges alkalmazása. Mivel az elme m˝uködésér˝ol szerzett tudományos ismereteket a hirdetési és véleménymérnöki ágazat (tömegkommunikáció) igen hatékonyan használja, a hatalom számára a nyílt er˝oszakra már csak a nagyon feszült helyzetekben lehet szükség. Miként érhet˝o el, hogy emberek olyan dolgokat vásároljanak meg, amelyekre nincs szükségük? Csak össze kell kötni a tudatalattiban lakozó kívánságokat az áruk képeivel. Társítsuk a gépkocsi képét a férfi tudatának mélyében lakozó nemi vágyakkal, sokkal jobban fog kelni a kocsi. Szégyen volt az USA-ban n˝ok számára dohányozni. Munkához láttak a szakemberek. Megjelentek a mozik vásznain az igen vonzó és sikeres fiatal n˝ok, akik fújták a füstöt és közben hódítottak. Ezzel összekötötték a n˝okben lakozó párkeresés vágyát a dohányzással. Sikeresen rászoktatták az amerikai n˝oket majd másokat is a dohányzásra. Nézzük példának, mint hat az országút mentén elhelyezett óriáshirdetmény. Amint a gépkocsi vezet˝oje megpillantja, látja, hogy nem közlekedési tábla és tovább nem tör˝odik vele. Viszont sokszor megpillantja és a kép beíródik a tudatalattijába. Legyen ez a kép egy most bevezetett kávé hirdetése, amin egy vonzó pár készül a g˝ozölg˝o kávét fogyasztani. Kellemes, örömteli látvány, mindenki vágyik meghitt kapcsolatra. Pavlov kutatásai óta tudjuk, hogy az elme úgy tanul, hogy az együtt el˝oforduló dolgokat egynek
20
veszi. Vágyott állapotként o˝ rzi a képet a tudatalatti, mivel összekapcsolja a kávé és a szép párkapcsolat boldogságának a képét, merthogy sokszor látta o˝ ket együtt. Akkor kezd a kép hatni, amikor a vezet˝o a bevásárlókocsijával bemegy a bevásárlóközpontba. Azért annyira nagy az áruház, hogy minél többet bolyongjon benne a vev˝o. Ezért vannak hátul a leginkább vásárolt élelmiszerek és a keresettebb árukat is emiatt pakolgatják ide-oda. Általában azért megyünk bevásárlóközpontba, mert kevés a pénzünk és minél olcsóbban szeretnénk vásárolni. Pár dolgot szeretnénk csak venni, de sokkal többet rakunk majd a kocsinkba. Mint ahogy a vezet˝o is, aki bár nem akart kávét venni, van otthon, de az üzletben felt˝unik el˝otte a hirdetett kávé. Er˝os vágy ébred benne, hogy megvegye, mert a tudatalattija a hirdetés mutatta boldog együttlétre vágyik. Nem az igazi ok jön fel indoklásul a tudatalattiból, hanem hogy akciós, olcsó, biztosan nagyon zamatos, vedd el! Berakja a kocsijába. Mint mást is, amikre szintúgy nincs szüksége és pénze sem volna rá, de mégis megveszi. Jobban járna, mert több pénze marad és kevesebb id˝ot fordít vásárlásra, ha bemegy a kisboltba, ahol ugyan kicsit többe kerül, amit meg akar venni, de ott tényleg csak arra költ, amire szüksége van. Ha meg van szorulva, akkor csak annyi készpénzzel menjen a bevásárlóközpontba, amennyibe a szükséges áruk kerülnek. Ha kártyával fizethet, túlköltheti magát. Ekkor nem övé a döntés, hogy mit vesz meg, hanem a hirdet˝ok határoznak helyette. Ha a bevásárlóközpontba megyünk, csak egy üzletbe kell betérnünk és ott egy helyen akár egy hétre el˝ore mindent megvehetünk. Ez a lehet˝oség csak akkor válik el˝onyünkre, ha el˝ore felírjuk magunknak, mire van szükségünk, éscsak azt vesszük meg. Megtévesztés, ámítás. Hagyományos, az állatvilágból örökölt módszer a megtévesztés. Vannak, akik a többieket félrevezetve, kihasználva akarnak jobban élni. Hiába értelmes és éber az ember, ez a csoportot károsító viselkedés nem t˝unt el, mivel a csalás és hazugság csoporton kívüliekkel szemben eleve megengedett, ösztönösen használt módszerünk. De magunkat is becsapjuk. Mivel nem tudjuk követni a döntéseinket kidolgozó tudatalatti agym˝uködést, nem vagyunk tisztában azzal, éppen miért merül fel bennünk ez vagy az a törekvés, mennyire igaz a tudatalattitól érkez˝o indoklás. Még inkább rejtett értelmünk számára az olyan döntés háttere, melynek valódi indokát tudatos énünk szégyenlené. Letiltaná a döntést, ha tudná, hogy igazából miért is döntöttünk éppen így vagy pedig csak er˝osebb tusakodás után fogadná el. Tudatalattim az elrejtéssel megóv a lelkismeretfurdalástól és attól, hogy leállíthassam annak a megcselekvését, amire igazából törekszem. El˝oször magunkat csapjuk be, hogy azután másokat még jobban megtéveszthessünk. Elménk minél jobb állapotba szeretne bennünket tartani és hozni. Tudatalattink döntései azt szolgálják, hogy ma, most a lehet˝o legjobban érezhessem magam. Erre való az ámítás, a tudatalatti ezzel igyekszik megakadályozni, hogy szembesüljek azzal, milyen helyzetbe kerültem valójában. Beszédes a kifejezés, volna miért aggódnom, ám még sem kell, mivel szerinte (a tudatalatti szerint) nincs igazi veszély. Ámítja magát az évtizedeken át dohányzó egyén, amikor a dohányzás következményeivel kell szembesülnie. Tudhatná, hogy sokszoros az esélye, hogy id˝osebb korában tüd˝orák végez vele, de ezt elhesegeti. Gyakran úgy derül ki, hogy tüd˝odaganata van, amikor nyár közepére, végére sem tud kigyógyulni a tavaszi megfázásból, még mindig köhög. Ugyan ott motoszkál benne, hogy netán jóval nagyobb a baj, de akkor rögtön mennie kellene az orvoshoz, végig kellene csinálni a vizsgálatokat. Inkább ámítja magát, hányszor kigyógyult már a hosszabb ideje tartó köhögésb˝ol is, meg hogy a nagyapja kilencven évesen is pipázott, mégsem lett bel˝ole baja. Teszi ezt, pedig az élete múlhat a pár hónapos halogatáson. Így érthetjük meg gazdasági és más vezet˝ok viselkedését. Hiába tudhatnák, hogy mekkora veszélyt jelenthet a világméret˝u felmelegedés, az er˝oforrások kimerülése vagy az atomer˝om˝u, ámítják magukat, hogy ezek a veszélyek nem léteznek, fölösleges riadalomkeltés az egész. Hiszen ha szembenéznének azzal, hogy az a tevékenység, amit mindig is m˝uveltek, amire az életüket feltették, amiben sikeresek voltak és amib˝ol nagyon jól megéltek és megélnek, aligha folytatható, hatalmas válságba kerülne az életük. Szembesülni kellene azzal, hogy eddig rossz ügyet szolgáltak és hamarosan oda a vállalatuk, a tanszékük, a magas jövedelmük, a vezet˝o állásuk és a tekintélyük. Bár léphetnének, az átmenet kilengéseit csillapítva magukat
21
is menthetnék, képtelenek szembenézni a valósággal. Tudatalatti tartományuk megakadályozza, hogy felismerjék, valójában mi a helyzet. Hiszen az egyén számára ez nehezebb holnapi napot, hirtelen nagy megrázkódtatást, változást, rosszabb helyzetet jelentene. Nem szándékosan vezeti félre a többit, hiszen el˝oször is önmagát csapja be. Állítja, hogy nincs is felmelegedés és ha meg van, az nem emberi eredet˝u, hogy évszázadokig elég az olaj és Fukusimában sem történt annyira súlyos baleset. Hasonlóan ámítja magát az egyszer˝u ember is. Nemrég közétett felmérések eredményei alapján mennél kevésbé tud valaki az olajválságról, az er˝oforrások fogyásáról, annál kevésbé akar tudni, foglalkozni az egésszel. Próféta. A próféta Isten üzenetét hirdetve az igazságot, a tényleges helyzetet tárja fel az embereknek. Tehetséges, igen értelmes, sok mindenr˝ol tudó, jól tájékozott egyén. Akkor lép fel, amikor a népet veszély fenyegeti és a népet romlásba taszító b˝unös viselkedést, rövidlátó felfogást ostorozza. Nem könny˝u az igazsággal szembenézni, az ember hajlamos magát áltatni, félrevezetni. Kivételesen sok tudás, értelmes, tiszta gondolkodás és még így is sok töprengés szükséges ahhoz, hogy az ember a igazságra rádöbbenjen. Mert tetszet˝os érvekkel könnyen ámíthatom magam és elhessegethetem a nehéz gondolatokat. De ha elég sokat tudok, gyakran foglalkozom a kérdéssel, akkor belém ivódik, átírja a tudatalattimat az igazság, a tényleges helyzet, a közelg˝o fenyegetés. Aki ennyire mélyen gondolkodik, tudja, hogy ugyan mindezt a saját érvényesüléséhez is felhasználhatná, mondjuk még idejében felajánlja a szolgálatait a készül˝od˝o hódítónak, de általában nem teszi, mert messzebb lát. Miután felismerte, milyen helyzetben van a nép, mi fenyegeti, növekszik benne a feszültség. Ha ezt magába fojtja, belezavarodhat, belebetegedhet. Megteheti, gyakrabban el˝ofordul, hogy elkezd inni és akkor csökken benne a feszültség. Egy id˝o után elissza az eszét és tovább nem zavarják a nyomasztó kilátások. Végzetes számára a harmadik lehet˝oség is, de a próféta ezt választja, mert úgy érzi, máshogyan nem tehet, ezt követeli meg a bels˝o hang, az isteni késztetés. Kezdi magyarázni az embereknek, milyen állapotban vannak, mi fenyeget és ezért mit kellene máshogyan csinálniuk. Nem csak a hatalmasok haragját vonja magára a próféta fellépése, hanem embertársai is kivetik. Kinek hiányzik az, hogy valaki csak úgy jöv˝obeni veszélyekkel riogassa és magyarázza neki, mi a tennivaló. Bántják, üldözni kezdik, fogságba vetik, életére törnek. Eleve magányos a próféta, hiszen alkata és f˝oleg tudása miatt nem hangolódhat rá a többség érzéseire, már emiatt is kitaszított. Ha pedig hirdetni kezd, rázúdul a harag. Sikeres és közkedvelt a hamis próféta lesz, aki el˝oször is saját magát téveszti meg, majd ˝ szeretik és jutalmazzák, mert a nyilvánosság el˝ott is hangoztatja a valótlan, ám megnyugtató dolgokat. Ot olyanokat mond, hogy itt van városunkban Isten temploma és nem hagyja magára Isten a várost, eddig sem hagyta. A próféta a hozzá hasonlóktól kap támogatást, akik tudják, hogy igazat beszél, de ezt az igazságot o˝ k maguk nem merik kimondani. Ha a prófétát egyáltalán fel merik keresni, csak titokban, éjszaka teszik, ahogyan Nikodémus látogatta meg Jézust.
4.3.
Tanulás
Az agy az együtt el˝oforduló dolgokat egymáshoz kötve tanul, ahogyan Pavlov kutyái is összekötötték a cseng˝o hangját az etetéssel. Az együttesen el˝oforduló dolgokat együtt tárolja és az összekapcsolódott elemek mintázatot képeznek. Azonosítja, mely mintázatnak minek felel meg a világban és a mintázatokat egymással összevetve hasonlóságokat, párhuzamokat képes felismerni. Rögzül benne az is, hogy egy adott mintázat érzékelésekor melyik mintázatnak megfelel˝ot kell cselekednie. Agykérgünk számos központja egy meghatározott életszakasz során tanulja meg, mint m˝uködjön. Például a látás kialakulása is hosszabb, a születést˝ol kb. kétéves korig tartó folyamat eredménye. Ahogy telik az id˝o, a születéskor csak nagyobb dolgokat, durvább változásokat látó csecsem˝o egyre többet, apróbb részletet, színt látóvá fejl˝odik. Látni tanulni az agyi látóközpont egyre összetettebb behálózódását, azaz az adott terület idegsejtjeinek mind bonyolultabb kapcsolódásait jelenti. Ha a csecsem˝o szobája színekben 22
és mintázatokban szegény, annak az ott felcseperedett gyermek egész életében kárát vallja, mert nem lesz megfelel˝o a látásának az érzékenysége. A macska látása az emberéhez hasonló módon fejl˝odik. Ha a kiscica szemét az els˝o hetekben lekötik, akkor kés˝obb hiába veszik le a kötést, a macska már sem akkor, sem kés˝obb nem fog látni. Pedig ép a látóhártya, az agyi központhoz viv˝o idegpálya, csak éppen a megszabott érzékeny id˝oszakban az agy látóközpontja nem hálózódhatott be. A tanulással a tudatalatti tartalmát b˝ovítjük vagy módosítjuk. Leghatékonyabban más mintáit átvéve tanulunk. Ahogyan már említettük, a gyermek utánzással tanul. Ösztönösen, anélkül, hogy észrevenné, er˝ofeszítés nélkül veszi át a környezetében lév˝o, nálánál nagyobbak által nyújtott mintákat. 12 éves kora tájt ébred rá, hogy akik körülveszik, olyanok, mint a többiek és ett˝ol fogva csak azokról veszi a mintát, akikre felnéz. Ugyanígy veszi át a mintákat a feln˝ott, általában o˝ sincs annak tudatában, hogy átvett, átvesz és magáévá tesz mintázatokat. Ez a fajta tanulás minden egészséges ember számára adott. Abban különbözhetünk egymástól, ki mit tud könnyebben a másiktól átvenni. A minták átvételén alapul a szakmai gyakorlat megszerzése is. Amikor a kórházi viziten a hallgatók és gyakornokok követik a professzort, nem csak a betegségekr˝ol tanulnak, hanem önkéntelenül átveszik a professzor viselkedését, módszereit is. Mintákat állandóan adunk és kapunk is. Egy ötödéves egyetemi hallgatótól hallottam az alábbit. Tanítási gyakorlatra régi középiskolájába, volt tanárához ment vissza. Órája után a tanulók elmondták neki, hogy ezt is, azt is, amazt is jellegzetesen ugyanúgy csinálja, mint a tanáruk. Mindennek o˝ nem volt tudatában, a megfelel˝o mintákat a tanárától régen, legalább öt évvel azel˝ott vette át. Valóban, szóf˝uzéseink, fordulataink, bizonyos mozdulataink mind tanultak lehetnek. Igaz, ebben az összeállításban, amit megtestesítek, mindez a sajátom, de néha még emlékezem, ki csinálta, mondta így. A mintavételen és utánzáson kívül akkor legkönnyebb, leginkább hatékony a tudatalatti fejlesztése, ha a 12 éven aluli gyermeket feln˝ott tanítja. Ez a feln˝ott˝ol er˝ofeszítést, odafigyelést és sok mást igényel, viszont megéri, mivel a gyermek felnéz a tanítójára, és jóval fogékonyabb, mint kés˝obb. Szomjazza a a gyermek a mesét és a történeteket és minden mást, amit az o˝ kedvéért mondanak és csinálnak. Ismétléssel, gyakorlással is tanulhatunk, de ez már id˝ot és er˝ofeszítést igényel. Továbbá az eredményessége függ attól, mit tanultunk meg korábban, mert az elménk egymáshoz kötve tárolja a dolgokat. Annak is a függvénye, kinek mint fog a feje, mennyire szorgalmas, milyenek a képességei. Hatékonyan alakíthatja a tudatalatti tartalmát a szép, a m˝uvészetek. Csakhogy a szépet is tanulni kell, akkor hathat az átlagemberre, ha már foglalkozott vele korábban. Nagy tehetség kell ahhoz, hogy el˝oképzettség nélkül, azonnal jól menjen a zenélés, az ének, a rajzolás, a tánc vagy más m˝uvészettel való foglalkozás. Általában úgy rögzülhet belénk valami, ha ismétl˝odik. Ha egyszer rögzült, és a helyzet változott, a régi törl˝odése és az új beíródása id˝ot igényel. Kleo cicánk esetén értettem meg pontosabban, mint történik mindez. Kleo sziámi cica volt, és aki ismeri a sziámi macskát, tudja, ez a fajta nagyon ragaszkodik a gazdájához és mindenhová követi, s˝ot rajta alszik éjszaka. Kleot a kisebbik leányom szerezte nekünk, és miután o˝ is elhagyta a szül˝oi házat, Kleo engem választott gazdájául. Nagyon hozzá szoktam az évek során. Reggel korán keltett, ki kellett eresztenem a kertbe. Nagy ritkán fordult csak el˝o, hogy este nem jött be. Egy nap hajnalban arra ébredtem, hogy a cica nem fekszik rajtam. Gondoltam, kint maradt és felkeltem, hogy beeresszem. Nem messze a ajtótól, még a szobában vettem észre az élettelen testét. Este még nem volt semmi baja. Nem keltettem fel a feleségemet, a kertben oda temettem, ahonnan telente a szomszéd madáretet˝ojén nyüzsg˝o madarakat leste. Csaknem egy hétbe telt, hogy, bár nagyon jól tudtam, hová lett Kleo, bels˝o kényszernek engedelmeskedve kutatnom kellett utána a szokásos helyein és ahová néha elbújt. Ez egy hét teltével törl˝odött az elmémb˝ol, utána a megszokott helyein már nem kellett keresnem. Köt˝odtek Kleohoz hetente ismétl˝od˝o élmények is, például takarítás közben játszott a porszívó zsinórjával. Két hónap kellett ahhoz, hogy ne keressem a cicát porszívózás közben. A még ritkább esetek kés˝obb törl˝odtek. Hatodik éve, hogy nincs Kleo. Karácsony délutánonként ki kellett a karácsonyfa szobájából zárni, hogy legalább a gyertyagyújtás el˝ott ne játszon a díszekkel. Ez máig nem törl˝odött. Mindez segít megérteni, milyen nehéz gyászolni a családban él˝o közeli hozzátartozót. Átlagosan két év kell ahhoz, hogy a nehezén túljusson a hátramaradott. 23
4.4. Öröklött és szerzett képességeink Arról senki sem tehet, hogy bozonyos ösztönei mennyire er˝osek avagy gyengék. Er˝oszakosabb-e, mily mértékben mennyire terjeszti ki magát avagy bezárkózó-e, befogadó, avagy kizáró-e, ezek személyiségének rajta kívülálló jellemz˝oi. Adottságaink nem csupán annak következményei, hogy éppen milyen géneket örököltünk. Mivel a magzat kialakuló idegrendszere er˝osen függ az anya idegrendszerének m˝uködését˝ol, az anyával, az anya környezetében történtek meghatározóak lehetnek. Eldönthetik, hogy az anyai és apai örökség mely összetev˝oi válnak él˝ové, a rendelkezésre álló gének közül melyek és mint jutnak szerephez. Kockázatos lenne arra törekedni, hogy a születend˝o gyermekek génjei tökéletesek legyenek. Egyrészt minden emberben vannak betegségre hajlamosító gének. Másrészt a betegségekért, különféle eltérésekért felel˝os gének egyúttal különleges képességek hordozói is lehetnek. Például a kóros felhangoltság-lehangoltság lángelmék között háromszor gyakoribb, mint az átlagembereknél. Megjegyezzük, a magyarok között a felhangoltság-lehangoltságra való hajlam magasabb, mint más népeknél. Egy melegségre késztet˝o gént hordozó ember bal és a jobb agyféltekéje között szorosabb a kapcsolat és ez kiemelked˝o m˝uvészi és egyéb alkotóképességek forrása lehet. Képességeinknek durván a fele örökölhet˝o, másik fele nevelés eredménye. Meglep˝o felismerés, hogy az intelligencia kb. 20%-a méhen belül szerezhet˝o meg. Minél kisebb a csecsem˝o, a gyermek, annál érzékenyebb a környezet által nyújtott mintákra. Ösztöneinkhez a tudatalatti képeket rendel, ezek valamennyi ember számára közösek, részei az ember o˝ sképeinek összességét magában foglaló, Jung által felfedezett közös tudatalatti tartománynak. Ösztöneink a vadászó-gy˝ujtöget˝ok ösztöneivel azonosak és ezek évszázezredek alatt alakultak ki. Nem változhattak meg a letelepedés kezdete óta eltelt alig 13 ezer év alatt. Erkölcs. Ösztöntörekvéseink nemesíthet˝oek. Gyermekkorban, amikor az ember könnyebben nevelhet˝o, a tudatalattibaaz ösztönöket kiegészít˝o, azokhoz hasonlóan m˝uköd˝o viselkedési mintázat, erkölcs ültethet˝o be. Erkölcsre els˝osorban példamutatással, továbbá tanítással, oktatással és gyakoroltatással nevelhetünk. Miután a minta rögzült, az erkölcsös viselkedés szabályait ösztönszer˝uen követjük. Erkölcsi szabály az, amit az ember saját meggy˝oz˝odése szerint a helyes, jó, igaz és értékes kifejez˝odésének tart. Mindenkor magától értet˝od˝o módon engedelmeskedik neki, egyedül lévén is betartja. Furdalja a lelkiismeret, ha nem így tenne. Emlékszem, még az ötvenes években, mint alsó tagozatos tanulókat, miként neveltek takarékosságra bennünket. Akárcsak ma, volt kockás és vonalas, házi és iskolai füzetünk. Fel kellett mindig írni, hogy ’Házi feladat’, vele egy sorba a keltezést, majd egy sort kihagyva következhetett a feladat. Utána, egy sort kihagyva jöhetett a következ˝o házi. Így bizonyos lapok alján akár három sor is kimaradhatott, mert ott már nem kezdhettünk újat. De a kimaradt sorok nem maradhattak üresen. Számokkal, majd összeadásokkal, kés˝obb szorzásokkal kellett kitölteni o˝ ket. Bet˝ukkel, majd szavakkal, kés˝obb szólásokkal és közmondásokkal kellett végigírnunk a vonalas füzet kimaradt sorait. Ezt éveken át megkövetelték t˝olünk. Emiatt jobban számolunk, több szólást és közmondást tudunk, és egyben belénk vésték, hogy ami még használható, nem szabad elpazarolni! Nemcsak a papírral takarékoskodom, hanem mindennel, vízzel, világítással, akkor is, ha nem én fizetem. Képtelen vagyok a tányéron hagyni a maradékot. Nemcsak jómagam vagyok ilyen, hasonló erkölcsi nevelést kapott kortársaim is takarékosak, a bens˝onk nem enged máshogyan viselkednünk. A kim˝uvelt ember tudatalattijába a takarékosságnál összetettebb fogalmak is beépülhetnek, de ez hosszú és nehéz folyamat. Magamon figyeltem meg ezt, miután már betöltöttem a negyvenet, és foglalkozni kezdtem a fenntartható élethez köt˝od˝o kérdésekkel. Ehhez nem elég takarékoskodni, hanem valamennyi tevékenységünket a természet rendjéhez, a természetes körforgások rendszeréhez kell igazítani. Pár év után észrevehettem magamon, hogy már nem csak takarékos vagyok, hanem olyan, mások számára természetes dolog, mint az avar és más szerves anyag szemétbe dobása vagy elégetése is zavarni kezd és furdal miatta a lelkiismeret. Csak az segített, segít ilyenkor rajtam, ha beáshatom ezeket. Akkor is er˝osen sietek, vagy futok a zebrán, amikor nem lenne rá szükség, hiszen lassítanak a közelg˝o kocsik. Egy ideig nem értettem, 24
hogy miért. Azután bevillant, hogy ha gyorsabb vagyok, pár köbcentivel kevesebb benzin fogy a fékezést követ˝o gyorsítás elmaradása miatt. Nem nekik takarékoskodom, hanem ezzel is óvom a természetes rendet és kevésbé szennyez˝odik a leveg˝o. Nem sok, de ebben a pillanatban ezt tehetem. Más gyanakvással nézheti, mit csinálok, miért töröm ilyesmivel magam, miért pazarlom erre az er˝omet és id˝omet. Mivel ez a mintázat, a természetes körforgásokhoz való igazodás, már rögzült bennem, er˝ofeszítést követel, ha mell˝oznöm kell. Azzal nyugtatom magam, egyébként jogosan, hogy most ugyan ki tudja minek néznek, de nem túl sok id˝o múlva másoknak is így kell majd viselkedni. Az erkölcsre nevelés lehet˝oséget ad arra, hogy ne csak a csoportomon, hanem más, nagyobb közösségeken belül is önzetlen legyek. Lehet azonosulni, önzetlennek lenni a vallási közösségen, a nemzeten belül vagy bárki más emberrel. Nem élhetünk az ösztöneink hajtóereje ellenében, ám a társadalom összetettségének és a nevelésnek köszönhet˝oen magasabb szinten éljük o˝ ket. Ez adja a megmaradás, a fenntarthatóság lehet˝oségét. Ösztöneink önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak. Er˝oforrásként foghatjuk fel o˝ ket. Mint ahogyan a félelmetesen lobogó t˝uz egyúttal az éltet˝o fény forrása, úgy az egyébként ijeszt˝onek ható ösztönadottságok is nagyon sok jó és szép forrásává tehet˝ok. Szép buddhista jelkép erre a mocsárból kin˝ov˝o lótuszvirág. Sokféle növény tenyészik a mocsárban, amely egyúttal a lótusz nevel˝oje is. Míg a létfenntartás ösztöne ma az anyagi javak és a pénz gy˝ujtésére hajt, magasabb szinten élményeket, készségeket, tudást és legf˝obbképpen jó emberi kapcsolatokat gy˝ujtve élhet˝o ki. A fajfenntartási ösztönünkhöz társuló vetélkedés, versengés durva kiélése az er˝oszakosság. De a küzd˝oképességet, kemény természetet ki lehet élni mészárosként, kiképz˝o o˝ rmesterként, versenyek résztvev˝ojeként, fogorvosként, sebészként is. Puhány természet˝u nem mehet orvosnak, nem állhatna meg a beteg el˝ott, nem bírná elviselni a gyógyítással járó terhelést. Vagy az egynem˝uek között fellép˝o nemi vonzódásért felel˝os ösztönadottság m˝uvészi alkotómunkával is kiélhet˝o. Ha egy ilyen adottságú egyén magasabb szellemi területek felé fordul, csodálatos teljesítményekre lehet képes. Gondoljunk például Csajkovszkij életm˝uvére. Belém nevelhet˝o, hogy ne másokkal vetélkedjek a pénzért, vagyonért és hatalomért, hanem önmagammal versenyezve hozzak ki magamból minél többet. Míg az ösztönei által uralt ember csak a mában él, a ma lehet˝oségeit igyekszik minél jobban kihasználni, a nevelést kapott ember az értelmét messzire és felfelé néz˝oként alkalmazva is élhet. Visszafelé nézve tanul a hagyományból, a történelemb˝ol és el˝orefelé, valamint Istent keresve felfelé is tud tekinteni. Megfigyelhettem magamon, hogy a tudatalattim a belémültetett takarékosság miatt hozott döntését ugyanolyan félrevezet˝o módon tálalja, mint az ösztönök miatt hozott, egyébként szégyelnivaló döntését. Nem hagyhatom a tálamon az ételt, mert a takarékosság bels˝o kényszere nem engedi. Nem gond, kiszedem magamnak, pont annyit, amennyit megehetek. Lassan negyedszázada inzulinnal élek és így szigorúan meg van szabva, mennyit ehetek. Igen ám, de évente két-három alkalommal más szedi ki tányéromra az ételt. Többször is el˝ofordult már, hogy délel˝ott valahol vidéki középiskolában tartok órákat, el˝oadásokat és miel˝ott sietnék a vonathoz, gyorsan megebédeltetnek, elém teszik a vendégnek járó adagot. Ránézve azonnal látom, a fele is sok. Igen ám, de a tudatalatti nem akarja engedni, hogy hagyjak a tányéron. Jön a félrevezet˝o indoklás, sokat gyalogolsz majd az állomásig, majd hazaérve az állomástól hazáig, le fogod járni. Továbbá nem sértheted meg a vendéglátókat, hogy otthagyod. Vagy sugallja, kimerített az el˝oadás, túl sokat teljesítettél, ha nem eszed meg az egészet, leesik a vércukorszinted és útközben leszel rosszul. Ha nem látnám, mint és miért vív a tudatos és a tudatalatti bennem, engednék és sajnos néha még így is engedek a bels˝o hangnak. Tapasztalhatom azt is, hogy el˝oször magamat vezetem félre, hogy azután másra rakhassam a terheket. Nincs id˝oérzékem és gyakran kések, várnak rám a vizsgázók. Jön mindig az indoklás, ó, sebaj, hiszen ezalatt is tanulnak. Bárki mondhatna magáról hasonló példákat. Érzelemfogyaték (pszichopátia). Ha nem a belénknevelt erkölcs szerint viselkedünk, bels˝o küzdelem támad bennünk, és a lelkiismeretfurdalásnak élettani jelei is vannak. Például ha nagyobbat hazudik valaki, a pirulás, a testbeszéd és más elárulja. Ezen alapul a hazugságvizsgáló készülék. Ám vannak olyan emberek, körülbelül minden ötvenedik férfi és ennél kevesebb n˝o, akiknél ez nincs így, nem mutatkoznak rajtuk az érzelmekkel kapcsolatos élettani jellemz˝ok, mert igazából nincsenek érzelmeik. 25
Emiatt nem fog rajtuk a nevelés, hiányoznak bel˝olük a társadalmi együttélést szolgáló gátlások és késztetések és nincs lelkiismeretük sem, ami feltámadhatna bennük, ha nem a nevelésnek megfelel˝oen viselkednek. Pszichopatának, érzelemfogyatékosnak nevezik o˝ ket. Csak a szavak szótári jelentését ismeri, a szó mögötti érzelem idegen számára. Hasonlóan a színvakhoz, aki bár nem ismeri a piros és a zöld közötti különbséget, de tudja, hogy a közlekedési lámpán a piros van felül és a zöld alul, az erkölcsfogyatékos számára ismeretlen a szeretet és hasonló szavak érzelmi háttere. Szemrebbenés nélkül hazudhatnak, felel˝otlenül ígérhetnek, nincs olyan élettani jelzés, amely leleplezné o˝ ket. Így mindezt mélyen a szemedbe nézve tehetik, nem fogsz gyanút. Remek színészi képességeik vannak és amíg várnak t˝oled valamit, elb˝uvöl˝oek. Amint viszont már hozzájutottak ahhoz, amire vágytak és feleslegessé váltál, kíméletlen közömbösséggel hagynak ott, annyira arcátlanul, közönyösen, lélektelenül viselkedve, ami az egészséges ember számára képtelenség. Fel tudják mérni, mit csinálnak, de mivel nincs lelkiismeretük, ez nem zavarja o˝ ket. Egyedül a céljuk számít, azt minden eszközzel véghezviszik. Általában az ösztöneik minél teljesebb kiélése, a pénzre, hatalomra, kitüntetésre, n˝ore (többségük férfi) való vágyakozás mozgatja o˝ ket. Nem csoda, hogy sok közülük börtönbe kerül, de ez nincs hatással rájuk, nevelhetetlenségük miatt nem tudnak változni. Aki tehetséges és ráadásul jobb a családi háttere, a kifinomultabb megtéveszt˝o eljárásai és teljes gátlástalansága segítségével nagyon magas állásokba is könnyen feljuthat, a lelkiismeret nem gátolja törtetését. Nehéz t˝ole szabadulni, igazából csak egy másik erkölcsfogyatékos lehet az ellenfele. Környezetében is csupán a felfelé tör˝o, hozzá hasonló erkölcsfogyatékosok tudnak megmaradni, csak o˝ k bírják a képtelen bánásmódot. Mivel az erkölcsfogyatékos jóval könnyebben érvényesül, mint hasonló képesség˝u, ép személyiség˝u társa. ezért a fels˝obb vezet˝ok között az erkölcsfogyatékosok aránya sokkal nagyobb, mint a népességben. Ilyen vezet˝oréteggel nem csoda, hogy a világ oda jutott, ahol van. De ha a pszichopata vezet˝o szándéka nemes, nagyon nagy dolgokra képes. Ez a helyzet, ha az illet˝o annyira okos, hogy felismeri, o˝ is akkor jár a legjobban, ha a népéért tevékenykedik. Régóta keresik, van-e az érzelemfogyatékosságnak élettani oka. Nemrég közölték, hogy érzelemfogyatékos egyéneknél az agynak a félelmet és szorongást jelz˝o és a b˝unt és együttérzést kifejez˝o központjai közötti idegi összekötettetés gyengébb, mint más embereknél. Továbbá az agykéreg m˝uködését követve látták, hogy a két agyközpont közötti kapcsolat nincs jól összehangolva. A vizsgálatokat fegyintézetbe zárt b˝unözökön végezték.
4.5. Öröm és boldogság Miközben az ösztöneink megszabják, adott helyzetben mit tegyünk, az öröm serkenti a lét- és fajfenntartást szolgáló cselekedeteket. Az öröm érzését f˝oleg az agykérgünk idegsejtei közti kapcsolatot közvetít˝o egyik hírviv˝o vegyület, a dopamin kelti. Hasonlóképpen a sikerélményt és a boldogságérzést is az agykéreg kelti, mindezt azért, hogy az egyént és rajta keresztül a közösséget er˝osítse és megtartsa. Míg az örömérzés csupán pár percig tart, a siker, mint például a fels˝ooktatásba lépést jelent˝o sikeres érettségi letétele akár napokig tartó felszabadult érzéssel, sikerélménnyel jár együtt. De bármekkora lenne a siker, néhány nap alatt megszokjuk és jön a következ˝o nap, a következ˝o hét. Míg az öröm és a sikerélmény az egyén önfenntartását, a boldogság érzése az egyén másokat, a közösséget szolgáló tevékenységét serkenti és jutalmazza. Egyrészt akkor boldog az ember, ha azzal töltheti az id˝ot, ami neki való, amit szeret csinálni. Éppen ezért a szellemi képességek alkalmazása és a kézzel végzett, kedves munka szerezhet tartós, belülr˝ol jöv˝o örömet, teheti boldoggá az embert. Ilyenkor gyorsan telik az id˝o, ekkor az egyén Csíkszentmihályi Mihály kutatási eredményei szerint képességeinek határán tevékenykedve tart valami felé. Nem attól boldog, mert sikeres, és elérte a célját, ennek a pár napos sikerélmény a jutalma. Boldoggá az teszi, hogy önmagát átadva hozza ki magából, ami benne rejlik. Nem másokkal, hanem önmagával versenyez. Ez nem csak o˝ t teszi boldoggá, hanem mindenkinek ez a jobb. Gondoljuk csak el, mit jelent valamennyiünk számára a munkáját kényszerb˝ol végz˝o tanító, eladó vagy bárki más. Ha 26
nemszeretem tevékenységekre kényszerül valaki, boldogtalanná lesz. Ma a világ népességének csupán 13 százaléka szereti a munkáját és a munkanélküliek sem boldogok. Már csak ezért is fenntarthatatlan a mai világrendszer. Aki nincs eléggé lekötve és emiatt unatkozik, annak nagyon lassan telik az id˝o. Eközben önmagát morzsolja fel. Hiába lenne könny˝u az ilyenkor végzett munka, sokkal jobban elfáraszthat, mint az összetett, nagy figyelmet igényl˝o, ám szeretett tevékenység. Ha viszont túl sokat akar vagy kényszerül teljesíteni, akkor az ember szorong, hogy nem tudja megcsinálni és mind jobban gyötri, emészti magát a múló id˝ovel. Továbbá akkor vagyunk boldogok, ha a többiekhez a közösséget er˝osít˝o módon viszonyulunk. Ekkor találhatunk megfelel˝o párt, lehet tartós a házasság, boldog a család, jó a szomszédság és tiszta a közélet. Ennek a kulcsa pedig az, ha az ember önzetlenül ad másoknak, a másiknak. Nem azért, mert most o˝ következik, hogy adjon, sem azért, mert mások elvárják ezt t˝ole, hanem mert szívb˝ol ad. Nem csak anyagiakat, hanem bármi mást is, amit adhat. Ugyan a mai közvélekedés szerint ilyenkor magamat rövidítem meg, mivel csak úgy, kézzelfogható haszon nélkül elkötelezem magam, saját szabadságom egy részér˝ol mondok le. Viszont az agykéreg ekkor jutalmaz a boldogság, az állandó csendes és néha túláradó bels˝o öröm, kiegyensúlyozottság, elégedettség és békesség érzésével. Bizonyos vegyületek, mint a szesz, a nikotin és a kábítószerek az agykéreg sejtjei közötti kapcsolattartást befolyásolva növelik a felszabaduló dopamin mennyiségét és ezzel örömérzést keltenek. Ám az idegsejtek hozzászoknak ezehez a szerekhez, ezért az örömérzéshez egyre több kell bel˝olük. Mivel a fenti vegyületek a szervezet más részeit roncsolják, károsítják az egészséget. Akinek csak öröme és sikerélménye van, és ezért boldogtalan, könnyen rájuk szokhat.
4.6.
Okos és bölcs gondolkodás
Világról szerezhet˝o ismereteinket illet˝oen a nagy kérdés az, hogy mennyire er˝osen függnek össze a világ dolgai. Ha a közöttük lév˝o kölcsönhatások er˝osek, akkor minden mindennel össze van fonódva. Ez esetben semmit sem lehetne a többit˝ol függetlenül vizsgálni. Ekkor a világról, annak dolgairól és jelenségeir˝ol csak átfogóbb jelleg˝u, kézzelfoghatónak aligha mondható kijelentéseket tehetnénk. Nehéz lenne számokkal, a matematika eszközeivel bármit is leírni. Csak bölcselkedhetnénk arról, milyen is a világ. Kiderült, hogy nem egészen ez a helyzet. Egyrészt vannak szükségszer˝uségek és változatlanságok, amelyek mindig vagy csaknem minden esetben teljesülnek. Továbbá léteznek olyan egyszer˝u rendszerek, amelyek az világ többi részét˝ol jól elkülöníthet˝oek és emiatt egyszer˝u módszerekkel tanulmányozhatóak. Ezekr˝ol pontosan fogalmazhatunk, leírásukra akár matematikailag megfogalmazható törvényeket is alkalmazhatunk. Egyszer˝ubb és összetettebb rendszerekkel különböz˝o módon bánhatunk, okosan vagy bölcsen gondolkodva vizsgálhatjuk o˝ ket. Okos. Okosan, azaz ok-okozati alapon akkor érdemes gondolkodni, amikor valamit a világ többi részér˝ol megfeledkezve vizsgálhatunk. Ekkor a viszonylag egyszer˝u rendszert pontosan meghatározva, megmondva, mi alatt éppen mit értünk, az ok-okozati kapcsolatok alapján feltárjuk a rendszert jellemz˝o összefüggéseket, felismerjük a szükségszer˝u és változatlan dolgokat, kapcsolatokat. A leírásra gyakran matematikailag megfogalmazható törvényeket is alkalmazhatunk. Ha a vizsgált dolog valóban leegyszer˝usíthet˝o és a világ többi dolgáról elfeledkezhetünk, az okos gondolkodás nagyon hatékony és eredményes. Egyértelm˝u eredményre vezet, gondoljunk például a mértani tételek bizonyítására. Igaz vagy nem, teljesül vagy nem, kétértelm˝u válasz nem fogadható el. Nincs tekintélytisztelet, az okos vizsgálódás számára csak a tiszta érvelés a mérvadó. Agytevékenységünket tekintve az okos gondolkodás a tudatos szinten vagy annak közelében folyik, folyamata megragadható, menete feltárható. Alapvet˝oen feladatmegoldó gondolkodás, gyümölcse a tudás. Bölcs. Világunk folyását nem csupán a szükséges és változatlan dolgok szabályozzák. Változások, esetlegességek sokasága kíséri életünket. Ha bonyolultabb a folyamat, a rendszer, az ok-okozati kapcsolatok 27
felkutatásán és végigkövetésén alapuló okos módszer alkalmazhatatlanná válik. Fel sem tudjuk tárni, vagy képtelenek vagyunk átlátni valamennyi ok-okozati kapcsolatot. Bölcsen gondolkodva, a párhuzamokat keres˝o, mintaelemz˝o gondolkodást az okos ellen˝orzéssel párosítva ilyenkor is boldogulunk. Ekkor a mintaelemzés jóval hosszabb, bonyolultabb folyamat, mivel nem a pillanatnyi helyzetet elemezzük, hanem összetett kérdéskört vizsgálunk. Felhasználva az élet során felgyülemlett tapasztalatot, értelmezhet˝o lehet a vizsgált dolog. Azt kutatja a bölcs elméje, hogy amit vizsgál, ahhoz hasonló hol fordult már el˝o korábban. Mikkel vethet˝o össze, mi lehet a mostaniban a már ismertekkel közös. Sokat kell a bölcsnek tudnia és a hasonlóságok felismeréséhez jó képzel˝oer˝o is kell. Honnan ismerünk fel egy párhuzamot, nem tudjuk. Mindez a tudatalatti szinten történik és ezért nem követhet˝o, nem térképezhet˝o fel. Ha sikerült valamilyen párhuzamot, hasonlóságot felismerni, ez feljut a tudatos szintre, hirtelen beugrik a hosszabb ideje foglalkoztató kérdésre adható válasz. Még hátra van ennek az ellen˝orzése. Most a bölcsnek tudatosan gondolkodva, okosan elemeznie kell, van-e valódi alapja a felismert hasonlóságnak, vagy csak képzeletének játéka vetette egymás mellé a két dolgot. Így aki bölcs, annak egyúttal okosnak is kell lennie. Ha az egyén az utolsó lépésre nem képes, akkor nem bölcs, mert mások számára követhetetlen kijelentéseket tesz. Példák a kijelentéseket okos elemzés nélkül közl˝o egyénre a jós és a látnok. Jóslataik, kinyilatkoztatásaik igen sokszor homályosak, kétértelm˝uek. Amit a bölcs mond az adott dologról, az nem a bizonyosság, csak vélekedés. Tudja ezt a bölcs és ezért tartózkodik a határozott nyilatkozatoktól. Inkább az úgy vélem, azt hiszem, szerintem, valószín˝u, úgy gondolom vagy efféle kifejezésekkel bevezetve ismerteti, mire jutott. Hiszen ha valaki nála tapasztaltabb, többet tud, nem biztos, hogy ugyanazt mondaná. Alapvet˝oen döntéshozó, értékel˝o jelleg˝u a bölcs gondolkodás. A buta és a bolond. Ellentétben az okossal, a buta a lényeges dolgokat képtelen a lényegtelenekt˝ol elkülöníteni és nem képes az összefüggéseket átlátni. A bölcsesség ellenkez˝oje a bolondság. Aki bolond, az egyrészt korlátolt, másrészt önismeret hiányában err˝ol nem tud. Korlátoltsága m˝uveletlenségb˝ol, tapasztalatlanságból, képzel˝oerejének hiányából eredhet. A bolond nem látja át, hogy a vizsgált dolog valamilyen nagyobb rendszer leválaszthatatlan része. Mivel korlátolt, megalapozatlanul bízik önmagában és tekintet nélkül mások tapasztalataira, figyelmeztetéseire, ragaszkodik túlzott egyszer˝usítéseihez. Teszi azt, amire éppen képes. Ezzel ugyan megoldhat valamit, ám közben jóval több bajt csinál, mint amennyit elhárít. Míg a bölcsesség együttjár az okossággal, az okos egyúttal bolond is lehet, ha saját okosságát hangsúlyozva képtelen felismerni saját korlátait. Az okos tud, a bölcs vélekedik, emiatt mindennapjainkban a csak okosan gondolkodó ember jelent˝os el˝onyben van a bölccsel szemben. Aki csak okos, különösebb töprengés nélkül él lehet˝oségeivel, felhasználja a rendelkezésre álló eszközöket és nem vesztegeti erejét és idejét arra, hogy az egésszel és a távlati következményekkel is foglalkozzon. Aki bölcs, az viszont gondol a jöv˝ore, a tágabb összefüggésekre is és ezért a köznapi gondolkodás számára határozatlannak, élhetetlennek mutatkozhat. Hosszabb távon mutatkozik meg a bölcs gondolkodás fölénye. Manapság nem sok szó esik a bölcsességr˝ol és bolondságról. Alig hallunk a jöv˝or˝ol és a bolond viselkedés annyira megszokottá vált, hogy fel sem figyelünk rá.
4.7.
Világszemlélet
Az egyén világszemléletének kialakulását az öröklött adottságai és a nevelés együtt határozza meg. Mennél fiatalabb az ember, annál fogékonyabb a környezet által adott mintákra, mások viselkedésére. Ennélfogva a tudat magzatkori, kisgyermekkori és a rákövetkez˝o, a feln˝ottkorig tartó fejl˝odési szakaszai meghatározóan fontosak. Leghatékonyabb tanulási módszerünk az utánzás, a másik által nyújtott minta átvétele. Mivel a tudatalatti szinten zajlik, nem ígényel er˝ofeszítést, így szinte észrevétlenül tanulunk. Világszemléletünk alakításában 12-13 éves korunkig els˝osorban a szüleink és nevel˝oink a meghatározóak. Addig a gyermek minden nagyobbat önkéntelenül utánoz, hacsak nem csalódott az illet˝oben. 13 évesen a gyermek még nem
28
tehet arról, hogy milyenné lett. Utána is veszi a mintát, de már csak azokról, akikre felnéz. Hogy felnéz-e valakire, ez sem a tudatos döntése. A 14-17 éves gyermek döntései bizonytalanabb hátter˝uek. Még nem tudja igazából, ki és mi o˝ és a gyors testi-lelki fejl˝odése is kiegyensúlyozatlanná teszi. 18 évesen már tisztábban látja helyzetét és lehet˝oségeit és 18-25 éves korában éli életének legszabadabb korszakát. Még képes a komolyabb változásra és tudatos választás alapján alakíthatja az életét. 25 éves korára a testi fejl˝odés lezáródásával gondolkodása is kiforrottabbá, s˝ot merevebbé is válhat. Hacsak nem tanul folyamatosan, az addigra kialakult nézettrendszere, világszemlélete alakítja tovább az életét. Ett˝ol függ, minek tartja magát az ember a világban, mi lesz számára fontos és mi kevésbé jelent˝os. Középkorú egyénnek nagyon kemény és hosszú ideig tartó munka kellhet ahhoz, hogy valami számára teljesen új dolgot meg tudjon érteni, ugyanis ehhez az agyi rendszerének a megfelel˝o módosítása szükséges. Ismeretes, mekkora gondot okozhat az id˝osebb embernek a számítógép által nyújtott lehet˝oségek kihasználása. Ha az ember a világszemléletével össze nem fér˝o dolgokkal találkozik és azok a mindennapi létfeltételeit nem zavarják, akkor azokról tudomást sem vesz. Ismer˝os a helyzet. Mondunk valamit és az illet˝o úgy viselkedik, mintha nem is hallotta volna. Ez nem szándékos, a mondottak egyszer˝uen kiestek az agyi feldolgozásnál. Ha viszont olyan valamivel szembesül, amely életvitelét komolyabban érintheti, akkor már nem hagyja figyelmen kívül a dolgot. Ekkor el˝oször is igyekszik tagadni, lekicsinyleni azt. Ez nem igaz, hamisítás, szemfényvesztés, csalás. Vagy ez csak kivételesen van így, csupán ilyennek látszik; vagy úgysem számít, ennek nincs jelent˝osége. Azaz az egyén a gondolkodását f˝oleg arra használja, hogy önmagát, tetteit utólag igazolja. Például a fogyasztói társadalom polgárának ma szembesülnie kellene azzal, hogy az állandó gazdasági növekedés, az életszínvonal emelkedése képtelenség, mert az er˝oforrások, mint az olaj és a földgáz észrevehet˝oen fogynak. Erre egyszer˝uen nem gondol és nem is akar tudni róla. Ha kénytelen meghallani, els˝o gyors válasz az, hogy ez nem így van. Ha viszont az egyén értelmével belátja, hogy milyen nehéz a helyzet, magatartásának, életvitelének megváltoztatása egyáltalán nem olyan egyszer˝u. Ugyanis a benne kialakult gondolkodásmódon igen nehéz változtatni. Sokszor van úgy, hogy akarna valamit az ember és bár szándéka véghezvitelének nincs nyilvánvaló akadálya, mégsem tud úgy viselkedni, ahogyan szeretné. Bizonyos dolgokra egyszer˝uen képtelen, minden látható küls˝o ok nélkül. Ahogyan már tárgyaltuk, tudatosan hiába akar valaki valamit, ha belülr˝ol nem ébred indulat azt tenni. Csak ama javaslatok közül választhat a tudatos részem, amit a tudatalatti elétár. Ezért továbbra is teszi, amit nem tart jónak. Önmagunk megváltoztatása a tudatalatti tartomány áthuzalozását jelenti. Ehhez nagyon sok tanulás, gyakorlás kell.
˝ 4.8. Osbizalom Biztonságérzetünk is tanult, els˝osorban a feszültségeket kezel˝o agykérgi központ (stresszközpont) behálózódásának során fejl˝odik ki, a tanulási folyamatot a küls˝o ingerek milyensége határozza meg. Mivel a szeretet áradását az állat is érzi, nem csodálkozhatunk azon, hogy a magzat és a csecsem˝o számára annyira fontos. A magzatkor és a csecsem˝okor els˝o fele az öntudat kialakulásának - az én és a világ létére való ráébredésnek, - kulcsfontosságú szakasza. Ha életének ebben a szakaszában azt érezhette, hogy szeretik, örvendezve várják és jövetele nagyon sokat jelent a környezete számára, akkor egyúttal az is tudatosul benne, hogy ez a világ az o˝ világa ahol otthon érezheti magát. Az így létrejöv˝o bizalom és biztonságérzés mélyen meggyökerezik benne és lelkiségének meghatározó elemévé válik. Eredetével az egyén nincs tisztában, hiszen ebb˝ol az id˝oszakból - a bens˝o biztonságérzet kb. hathónapos korig fejl˝odik ki, - kés˝obb már nincsenek emlékei, mert a maradandó emlékek általában csak a három és fél éves kor után rögzülnek. Ez a mélyen lakozó bels˝o bizalom, az o˝ sbizalom határozza meg az egyén egész életét, viszonyát az emberekhez, a természethez és a világhoz. Szorongás és az önbizalom kóros hiánya. Lélektani vizsgálatok szerint az állandósult szorongások gyökerei a magzati és a félévnél fiatalabb korhoz nyúlnak vissza. Ha valaki nemvárt gyermek volt, vagy nem 29
örültek igazán érkezésének, azaz keveset gondoltak rá és akkor sem örömmel, agykérgének behálózódási folyamata nem a szokásos. Nem kap megfelel˝o visszajelzéseket az anyától, s˝ot, ahonnan minden jót várhatna, nemtör˝odömség, durvaság és visszautasítás zúdul rá. Emiatt f˝oleg a feszültségkezel˝o központja károsodik. Ez a központ ugyanis akkor kezd tanulni, amikor a pici már veszélybe sodorhatja magát, azaz hat hónapos korától, amikor a baba már képes a helyét változtatni és érzékszervei is eléggé fejlettek. Addig nem kerülhet bajba. Bántalom, magára hagyottság esetén hat hónapos kor el˝ott is ingert kap az agyközpont és annak hatására tanulni, hálózódni kezd. Mivel ekkor a baba az összettebb mozgásformákra és érzékelésekre még nem képtelen, a lent ismertetett, természetes tanulás útja még nem járható és a feszültségkezel˝o központ életre szólóan megsérül. Ha a feszültségkezel˝o központot túl korán, féléves kor el˝ott érik fenyegetést jelent˝o ingerek, az illet˝o egész életében szorongani fog és más is gyötörni fogja. Természetes körülmények között a központ tanulási folyamata akkor gyorsul fel, amikor a baba fel akar állni és eközben elesik. Hamar rögzül nála, hogy az esés és a vele járó fájdalom el˝ott a szeme és az egyensúlyérzéke hirtelen változást jelez. Ezzel, lásd a 4.3. szakasz legelején, megtanulja, hogy a fájdalmat hirtelen változások el˝ozik meg és így fel tudja ismerni, mikor kerül veszélybe. Ezután tanulja meg, mit kell tennie, ha veszély fenyeget. Egy id˝o után rájön arra, ha ki tud támasztani vagy meg tud kapaszkodni, akkor nem esik el. De a kapaszkodás vagy kitámasztás komoly testi er˝ofeszítést igényel. Felgyorsul a szívverés és sok minden más is. Ezzel a központ megtanulja a feladatát, veszély esetén felgyorsítja a test m˝uködését. Például a vizsgázó többet tud, mint amennyit megtanult, hiszen felgyorsultan több minden jut az eszébe. Hogy a baba feszültségkezel˝o központja a váratlan helyzetek miatt hat hónapos kora el˝ott kezdett el tanulni, kés˝obb a következ˝ok jelzik. Élete során folyamatosan szorong, szinte mindenben és mindenkiben veszélyt lát. Emiatt tüskés, sérülékeny és robbanékony lehet, rátámadhat a mit sem sejt˝o társára. Amikor viszont ténylegesen veszélybe kerül, ledermed. Akár a nyúl a fényszóró el˝ott, képtelen mozgósítani. További kísér˝o jelenség az önbizalom kóros hiánya. Mivel a baba is értelmezi a helyzetét, azzal magyarázza, hogy bántják és magára hagyják, hogy o˝ felesleges, mert csúnya és selejtes. Hiába nagyon szép, értelmes és sikeres, az élete során végig ezzel gyötri magát. Míg a túlzott riadalom és dermedtség csak tünetileg kezelhet˝o, az eljárást lásd lent, az önbizalom küls˝o segítséggel helyreállítható. Mit tehet, aki ebben szenved? Ha hallgató, sokkal jobban megy neki az írásbeli, mint a szóbeli. Utóbbi vizsgán jóval kisebb a terhelése, mert van ideje megnyugodni. De szóbelin könnyen lefagy, bármennyit tanult. Hiába készült rendesen, ha egy kicsit is tart a vizsgáztatótól, nem jut eszébe semmi, ha kérdezik. Meg sem szólal, vagy elkezd összevissza beszélni. Valamennyi szóbelijére úgy megy be, hogy most végre össze fogja szedni magát, de sorozatosan kudarcot vallhat. Legjobb, ha elfogadja, hogy o˝ ilyen és a következ˝o tüneti kezelést alkalmazza. Amint rátör a félelem, nem lep˝odik meg, hanem vár. Legjobb, ha képben gondolkozva lekapcsolja a benne berreg˝o vészcseng˝ot vagy a kigyulladó piros lámpát. Ha ezt sikerül beírnia magába, akkor valóban gyorsan megnyugszik és minden eszébe jut. Kívülr˝ol csak az látszik, hogy az illet˝o megfontoltan és összeszedetten felel és higgadtan kezeli a feszültséggel járó nehéz helyzeteket. Láttam, ˝ sok évtizeddel komint alkalmazza ezt az eljárást a nagy hír˝u öreg lélekgyógyász (pszichoanalitikus). O rában az ilyen jelleg˝u gondjaira gyógyírt keresve ment el lélektant tanulni és nagy örömmel vettem észre, mint alkalmazza ezt egy ötödéves leány, aki maga jött rá, mint vizsgázhat eredményesebben. Tizenöt éve kezdtem felismerni az emiatt szorongó hallgatókat. Csoportban szoktak nálam vizsgázni, 10-15 hallgató is lehet bent egyszerre. Részben az arckifejezésükr˝ol, részben a kérdéseimre adott feleletükb˝ol ismerem fel o˝ ket. Ha rájöttem, mi a gondjuk, állapotuknak megfelel˝o módon kérdezgetem o˝ ket és a felkészültségüknek megfelel˝o jegyet kapják. De mivel egyszerre nagyon sok mindenre kell figyelnem, gyakran el˝ofordulhat, hogy nem ismerem fel o˝ ket és rosszabb jegyet kapnak, mint amit érdemelnének. Kérném, hogy ebben az esetben a vizsga után szóljanak, vagy aki nagyon izgul, még el˝otte. Körülbelül minden hetedik hallgató van ebben az állapotban. Születési megrázkódtatás. Megszületni leírhatatlan megrázkódtatás. Mi csak az anya gyötr˝odését vesszük észre, az gyermekét alig. Korábban nem is elemezték, mit érez szülés közben a gyermek, gondolván, nem 30
sok mindent élhet át bel˝ole. Ma már tudjuk, ez nem így van. Arra ugyan nem emlékezhetünk, miképpen jöttünk a világra, de ami magzatként és születés során történt, mély nyomokat hagy bennünk. Mint a 4. részben tárgyaltuk, tudatunk fejl˝odése már a magzati lét harmadik hónapjában elkezd˝odik. Igen szoros az anyával való kapcsolat, az agykéreg behálózódása az anyától kapott ingerek hatására történik. Egyre többet tudunk a méhen belüli állapotról. Felvételeket készíthetünk arról, miként válaszol a magzat az anya állapotváltozásaira, hogyan játszik a köldökzsinórral és amint kifejl˝odött a hallása, miként fogadja a küls˝o hangokat. A magzati lét a gondtalanság kora. Szépen növekszik a magzat, az anyától a köldökzsinóron át mindent megkap. Egészen addig, amíg a szülés ideje el nem közeledik, amikor hirtelen romlani kezd. Már nem a megszokott tökéletes módon táplálja a méhlepény. Egyre rosszabbul érzi magát a magzat és beindítja a szülést. El kell hagynia a méhet, át kell jutnia egy nagyon sz˝uk folyosón. Ez az út nemcsak az anyának, hanem a gyermek számára is hatalmas fájdalom és gyötr˝odés. Óriási igénybevételnek van kitéve. Ha közben összenyomódik a köldökzsinór, oxigénhiányos állapotba kerül, és fuldokolni kezd. Azt is érzékelnie kell, hogy szülés közben mennyire az anyja er˝ofeszítéseit˝ol függ minden és mily mélységesen ki van az anyjának szolgáltatva. Észleli, hogy az anyja is szenved, de csak anya tudna segíteni. Többet tehetne érte és nem teszi. A szülés okozta megrázkódtatást, ami egyébként természetes, azután az anyai gondoskodás, szeretet oldja fel. A szoptatások, a sok-sok bens˝oséges anya-csecsem˝o együttlét lassan feledteti a szüléskor átélt fájdalmat, félelmet és szorongást. Ha a csecsem˝okori és kisgyermekkori anyai gondoskodás megfelel˝o, akkor a születéskor átélt megrázkódtatás nem károsítja a személyiséget. Ha viszont a születési megrázkódtatást nem sikerül rendesen feldolgozni, annak életre szóló következményei vannak. Olyan érthetetlen viselkedésmódok keserítik az életet, mint a növekedést˝ol való félelem, vagyis az illet˝o nem tudja elviselni, ha huzamosabb id˝on át sikeres. Kezd ett˝ol rossz érzése lenni és büntetve önmagát, önmaga és mindenki más számára is érthetetlen módon véget vet a sikereinek. Tudata mélyén a szülés o˝ sfélelmének élménye munkál, amikor a méhben csudajól érezte magát, ám utána jött a hirtelen romlás, a rákövetkez˝o szörny˝u fájdalommal és életveszéllyel. Önsorsának rontásával öntudatlanul ezt az állapotot akarja megel˝ozni, inkább ne legyen sikeres. Ha az anya ráadásul nem igazán várta a gyermekét és utána sem szerette eléggé, akkor az anyától való öntudatlan félelem torzítja a gyermek, különösen a lányok lelkiségét. A népmesékben oly gyakran szerepl˝o ördöng˝os szüle és boszorkány a rossz anyára utalna. Jancsi és Juliska története is ezt a félelmet oldja a gyermekben. A gyermekeket fogságba vet˝o, hízlaló majd felzabálni készül˝o boszorka a neki kiszolgáltatott gyermeket rettegésben tartó anya torzképe, a boszorka felett aratott gy˝ozelem pedig oldja a gyermekben esetleg még lappangó szorongást.
4.9.
Csoport- és tömeglélektan
Hogy miként viselkedünk tömegként, a csoport- és tömeglélektan tárgya. Ha a tömeg váratlan helyzetbe kerül, nemigen számolhatunk arra, hogy okszer˝u, józan megoldásokat választ. Mint ahogy 3.1. pontban már volt róla szó, amikor sokan vagyunk együtt, az egyének gondolkodása egységesül, elnyomódnak az egyéniséget jellemz˝o vonások. Nagy tömegben a valamennyiünkben közös o˝ si érzelmi, ösztönös megnyilvánulásai törnek a felszínre és korábban elképzelhetetlennek hitt dolgok történhetnek. Mint ahogy a 4.1. pontban tárgyaltuk, általában nem tudhatjuk, hogy miért éppen az a dolog jutott az eszünkbe. Ezért nem ismerhetjük meg, igazából mi is lakozhat bennünk, váratlan helyzetben mi bukik ki bel˝olünk. Jó példa erre a náci Németországban tartott Wannsee találkozó. Tárgya a német és az európai zsidóság helyzete és jöv˝oje volt, annak eldöntése, mit tegyen velük a Német Birodalom. Itt született meg a döntés a zsidóság kiirtásról. Részben a fennmaradt jegyz˝okönyv, továbbá a döntést végrehajtó belügyminisztériumi f˝otisztvisel˝o, Adolph Eichmann vallomásából ismerjük a történteket. Eichmann, a buzgó hivatalnok igen tisztelte a találkozón megjelent vezet˝o állású értelmiségieket, orvosokat, ügyvédeket, tudósokat és közgazdászokat, a német társadalom jeles személyiségeit. Nagyon sokat 31
adott a véleményükre. Alaposan felkészült el˝oadóként el˝oterjesztette, mit tehetnének a zsidókkal és lehetséges végs˝o megoldásként hozta szóba a zsidóság teljes kiirtását is. Ezt akkor maga sem gondolta komolyan, csupán a teljesség kedvéért említette. Nagy meglepetésére, a találkozón résztvev˝o igen tekintélyes és közmegbecsülésnek örvend˝o személyek kitör˝o lelkesedéssel fogadták a zsidók elpusztításának tervét. Senki, sem egy pap, egy államférfi vagy egy jogász sem szólalt fel ellene. Senki sem volt a jelenlév˝o nagym˝uveltség˝u német értelmiségiek, Goethe, Schiller és Kant m˝uveinek jó ismer˝oi között, aki tiltakozott volna. Egyenként nyilván nem viselkedtek volna így, csoportban viszont igen, bel˝olük is feltört a másik csoport ellen irányuló ellenszenv. Ezek után Eichmann meg volt gy˝oz˝odve arról, hogy a zsidók kiirtása helyes lépés, kötelessége végrehajtani. Olyan lelki tényez˝okre lehet érzékeny, olyan felvetéseket kap fel, visszhangozhat a tömeg, amelyek az emberek többségének közös fájdalmára, megrázkódtatásaira, lelki gubancaira utal. Ezeknek oka f˝oleg az lehet, hogy az adott társadalom kegyetlen módon bánik a csecsem˝okkel, kisgyermekekkel. A Wannsee találkozó résztvev˝oinek viselkedése hátterében az lehetett, hogy a 19. század végének német társadalma kifejezetten kegyetlenül bánt a csecsem˝okkel és a gyermekekkel. Annyira, hogy a német gazdasági helyzethez képest felt˝un˝oen nagy volt a csecsem˝o és gyermekhalandóság. Németországban kevés zsidó élt, nem a zsidók nem túl jelent˝os gazdasági hatalmával szembeni ellenérzés állhatott a találkozón résztvev˝ok érthetetlen és szenvedélyes megnyilvánulásai mögött. De amint lentebb majd tárgyaljuk 6.1. pontban, a zsidóság nagy gonddal neveli gyermekeit és a zsidók felszabadult élete hathatott oly ingerl˝oen a korabeli németségre. Hogy mennyire elképzelhetetlen módon viselkedhet a tömeg, arra az 1956-os forradalom idején Bu˝ dapest utcáin történt események sora is mutatja. Orizetlenül hagyott papírdobozokban gy˝ujtöttek pénzt az elesettek hozzátartozóinak és nem fosztogattak a bezárt, harcokban betört ablakú üzletekben. Ha valaki egy ilyen üzletb˝ol elvitt valamit, a kirakatba elhelyezett dobozba dobta a termék árát. Egyszer˝ubben úgy tanulmányozhatjuk a nagy tömegek gondolkodásának mozgatóit, ha figyeljük, mit tartalmaznak a nagy példányszámú, kifejezetten az utca emberének írt újságok, hetilapok címlapjai. Példányszámuk ugyanis attól függ, vajon az ember rájuk pillantva megveszi-e. Egy sajtótermék annál sikeresebb, minél jobban ráéreznek arra, mi motoszkál az emberek lelke mélyén, és ennek megfelel˝oen mit kell éppen most a címlapra rakni. Ezért a hatalmas néz˝oközönséget vonzó sikerfilmek is segítenek megérteni, milyen félelmek, érzések munkálnak a mélyben. Szokványos elemekkel könny˝u filmet készíteni, de ilyen tömegtermékb˝ol nagyon sok van, nem lesznek csúcstartók. Igazi siker az, ha olyan bels˝o tartományt érint meg, amely az emberek többsége számára valamilyen oknál fogva érzékeny terület.
5. A történelem hajnala Addig szaporodhatott a vadászó-gy˝ujtöget˝o csoportok száma, amíg volt hová vándorolni. A szavannáról el˝oször délre indultak el és a part mentén hajózva közel 100 ezer éve értek Dél-Afrikába. 60 ezer éve Afrika északkeleti partjai mentén hajózva keltek útnak. Az Indiai-óceán és a Csendes- óceán partja mentén mintegy 45 ezer éve érték el Ausztráliát. Szárazföldi úton 40-45 ezer éve jutottak át Európába. Eurázsia szárazföldi területein át vándorolva, a Bering szoroson keresztül kb. 13 ezer éve érkeztek meg Észak-Amerikába. Ehhez nem kellett hajózniuk, mivel a tengerszint az akkori eljegesedés miatt lecsökkent. Alaszkából kb. kétezer év alatt érték el Dél-Amerika legdélibb területeit. Ha lassan is, de növekedett a csoportok lélekszáma és ezután már nem volt hová vándorolniuk. 12-13 ezer évvel ezel˝ott kezdett a vadászó-gy˝ujtögetésr˝ol a letelepedett életmódra áttérni. Ekkor vált kedvez˝obbé az éghajlat, visszahúzódott a jég, megsz˝untek a nagyobb h˝omérsékleti ingadozások. Ekkortól vált lehet˝ové az élelmiszertermelésre való áttérés. Egy tréség a vadon él˝o állatokat háziasítva és a növényeket nemesítve sokkal több embert tarthat el. Az összetettebb társadalom több er˝oforrást igényel. Új er˝oforrást jelentettek a munkára fogott, háziasított állatok és mind több fát kellett felhasználni nemcsak az eszközök, az átmeneti és állandó lakhelyek, berendezéseik készítéséhez, hanem az égetéses és hevítéses megmunkálásokhoz is. Megkezd˝odött a növények 32
nemesítése és a földm˝uvelésre való áttérés. Különböz˝o tájakon, mocsaras vidéken, folyóvölgyekben, tengerpartokon és egyéb térségekben másmás lehet˝oségeket használhatott ki az ott kialakuló, összetettebbé fejl˝od˝o társadalom. Mintha ahogyan a törzsfejl˝odés folyamatában a megjelen˝o faj vagy fenn tud maradni vagy nem, az újabban megszület˝o társadalmakról is kiderült néhány száz, vagy ezer éven belül, képes-e fenntartható életrend kialakítására. Ha igen, fennmaradhatott, ha nem, elt˝unt, gondoljunk a Húsvét-szigeten történt összeomlásra.
5.1. Göbekli Tepe, a földmuvelés ˝ kezdete Mindeddig a történelemtudomány az Édenkert létét és az ott történteket jelképes ószövetségi történetnek tartotta. Ám 1995-ben, Kelet-Törökország kurd lakta területén nagy jelent˝oség˝u régészeti lel˝ohelyet fedeztek fel. Neve Göbekli Tepe (magyarul pocakdomb). Nem természetes magaslat. K˝okorszaki eredet˝unek gondolta a különös alakzatra felfigyel˝o német régész és 1996-ban láttak neki a feltárásnak. Göbekli Tepe alaposan átalakíthatja az emberi történelemr˝ol, a mez˝ogazdaság kialakulásáról, a növénynemesítésre és állattenyésztésre való áttérésr˝ol eddig kialakult elképzeléseket. Továbbá a vallások eredetét, a b˝unbeesés történetét, az Éden elvesztésének körülményeit is segíthet megérteni. Göbekli Tepe a világ talán legfontosabb régészeti lel˝ohelye. Téglalap alakú kövei, a felszínen csak ennyi látszik bel˝olük, hatalmas T-alakú o˝ skori k˝oemlékek fed˝okövei. Elrendezésük a híres angliai Stonehengehez hasonlóan körkörös és a Stonehenge el˝ott 7000 évvel vagy még régebben készültek. A radiokarbon kormeghatározás szerint a köröket 12 ezer vagy még korábban, 13 ezer évvel ezel˝ott kezdték építeni. 2011ig a lel˝ohely 5 százalékát tárhatták fel. Vadászó-gy˝ujtöget˝ok csoportjai készítették az els˝o köröket, mert az építkezés kezdeti id˝oszakából csak vadállati csontokat találtak. A vadállatokat a környéken él˝o társaik hordták oda nekik. Több mint ezer esztend˝on át tartott az építkezés. Kifejezetten kedvez a térség a gabona nemesítésének, innen származik egy búzafajta, a zab és a rozs is. Akkortájt háziasították a a környéken a kecskét, birkát és a szarvasmarhát. Göbekli Tepe épít˝oi az építkezés kés˝obbi szakaszában már nemesített gabonával és háziasított állatokkal táplálkozhatak. A letelepedett életmód számos hátránnyal járt. Vége szakadt a vadászó-gy˝ujtöget˝ok természetes, változatos táplálkozásának, az élelem szinte kizárólagos forrásává a néhány termesztett gabona és tenyésztett állat vált. Sokkal többet kellett az élelemért dolgozni. Emiatt a letelepedettek egészségi állapota romlott, csökkent a testmagasságuk, az életkoruk lerövidült. Az állatok háziasítása újabb fert˝oz˝o betegségek kialakulásával járt. Az együtt tartott állatok könnyebben betegedtek meg fert˝oz˝o betegségeikben és bizonyos kórokozók megbetegíthetik az állatok közvetlen közelében lév˝o embert is. Már csak egy mutáció és a fert˝ozés az emberek között is terjed. A szarvasmarháról került át az emberre a TBC, a kanyaró, a himl˝ok és a vörheny. Mindez pusztító járványok kialakulására vezetett. Els˝osorban a csecsem˝oket és a 6 évesnél fiatalabb gyermekeket sújtják a fert˝oz˝o betegségek, mivel az o˝ immunrendszerük még nem fejl˝odött ki teljesen. Igen szapora lett a csecsem˝o- és gyermekhalál. Míg korábban, vadászó-gy˝ujtöget˝oként élve átlagosan 2-3 gyermeket szült és nevelt fel az anya, a fert˝oz˝o betegségek megjelenése után a termékenységének id˝oszakában végig, folyamatosan szülnie kellett. Emellett a leteleped˝oknek el kellett szenvedniük az els˝o nagy környezetkárosodást, a domboldalak term˝oföldjeinek lepusztulását, az elsivatagosodást is. Hogy mekkora megrázkódtatást szenvedtek a leteleped˝ok, mutatja az, hogy pár évvel ezel˝ott korabeli emberáldozati szertartások nyomaira bukkantak a környéken. Ezek lehettek az emberiség történelmének az els˝o ilyen borzalmas szertartásai. Hatalmas halálvermekben ölték meg az áldozatokat, gyermekeket korsókba zárva élve temettek el, másokat nagy bronz tekn˝okbe sütöttek meg. Ilyen módon kísérelhették meg, hogy az életüket megrontó, o˝ ket a paradicsomból ki˝uz˝o isteneket kiengeszteljék. Göbekli Tepét betemették, sokezer tonna földet hordva rá, dombbá alakították, hogy pont miért, csak találgathatjuk. Eddig csak a felszínti rétegeket vizsgálhatták át, ki tudja, mit találhatnak majd a mélyben. 33
5.2. A történelmi ember megjelenése Göbekli Tepe a Tigris és az Eufrátesz között, a valaha volt Éden városa közelében található. Göbekli Tepe és környezete leletei alapján nem nagy merészség feltételezni, hogy az Ószövetség paradicsomkerti története a letelepedéssel járó megrázkódtatásokra utal. Mózes els˝o könyvének, a Teremtés könyvének a szövege közel 2500 éve keletkezhetett, mintegy tízezer évvel a történtek után. Ezért eleve nem várhatjuk t˝ole a történet tudományos igény˝u feldolgozását. Ám a benne leírtakból akár arra is következtethetünk, hogy mit tett a n˝o és a férfi, amit nem lett volna szabad. Azaz mi felelhetethet˝o meg az embert megrontó b˝unnek. El˝oször arra figyeljünk fel, mint büntette meg Isten az embert. Miután a n˝o hallgatott a kísért˝ore, Isten er˝osen megsokasította számára a gyermek kihordásának fájdalmait. Ez arra utalhat, hogy szülnie kellett, amennyit és ameddig csak bírta. Ett˝ol fogva, több mint 12 ezer éven át, a 19. század végéig ez lett a n˝o sorsa. Korán kezdte a szülést és egyfolytában szült, ameddig tudott, vagy amíg bele nem halt. Arany Jánosnak csak egy n˝ovére volt, tíz testvérük halt meg. Csak alig több, mint száz éve, a járványokat megfékez˝o véd˝ooltásokkal kezdett javulni a n˝ok helyzete. Kezdetben a kert gyümölcsei táplálták az embert, nem kellett dolgozni, csak le kellett szedni a termést. Miután a férfi hallgatott a n˝o szavára, mindennapos fáradtságos munkával, arcának verejtékével, tövissel és bogánccsal küzdve kellett keresnie a kenyerét. Mindennek legnagyobb vesztesévé a gyermekek váltak. Mivel az anyának folyamatosan szülnie kellett, egyfolytában vagy várandós volt, vagy szoptatott. Eközben reá hárult a házimunka és a többi gyermekre is figyelnie kellett. Nem sok segítséget kaphatott, férje a földeken és az állatokkal dolgozott. Az anya agyonterheltsége miatt a gyermek személyiségének fejl˝odése torzulni kezdett. Arra lenne a picinek szüksége, hogy 4-6 éves koráig az édesanyjával lehessen, lásd a 3.1. részben. Az agyonterhelt, a házimunkákkal és a többi gyermekkel lekötött anya már nem képes ezt megadni neki. Alighogy járni tanul a pici, attól fogva nem az o˝ t szeret˝o anya és más feln˝ottek gondoskodó szeretete óvja és neveli tovább, hanem a gyerekcsapatba kerül. Leginkább a legid˝osebb gyermekeivel foglalkozna az anya, arra szeretné rávenni o˝ ket, hogy segítsenek neki a házimunkában és vigyázzanak a kisebbekre. Sok-sok id˝ore és türelemre van szükség ahhoz, hogy egy 6-7 éves gyermeket munkára lehessen fogni és erre az agyonnyúzott anyának sem ideje, sem ereje. El˝obb-utóbb kiabálni kezd a gyermekeire és veri o˝ ket. Mivel a gyermekek ezt a mintát látják a feln˝ott˝ol, ilyenek lesznek o˝ k is és ezt adják tovább. Mennél kisebb és gyengébb a gyermek, annál jobban ki van szolgáltatva a gyermekcsapat nagyobb, er˝osebb tagjainak, akik gyötörhetik, megalázhatják, kínozhatják. Amint n˝onek és er˝osödnek, maguk is er˝oszakosak, békétlenek, mindenáron gy˝ozni vágyók és egyéb rossz tulajdonságokkal sújtottak lesznek. Ez továbbadják másoknak, kés˝obb saját gyermekeiknek is. Err˝ol beszélnek azok a népmesék is, amelyek a legkisebb leány és a legkisebb fiú diadalának történeteivel gyógyítják a kigyermekek lelki sebeit. A természeténél fogva békés, az er˝oszakot kerül˝o emberekb˝ol pár nemzedék múltán er˝oszakos, gyilkosságra is hajlamos személyek lesznek. Ádám és Éva egyik gyermeke féltékenységb˝ol megöli a testvérét. Mindezért a paradicsomkerti történet a n˝ot hibáztatja és a b˝unesetet a férfi-n˝o viszonyhoz köti. Korábban a rangsorban elfoglalt helyet a legény személyes jótulajdonságai jelölték ki. Feltehet˝o, hogy a tudás fájáról vett tiltott gyümölcs arra vonatkozik, hogy a n˝o szempontjai közé a birtoklott állatok száma is bekerült és az anyagiak mind fontosabbá váltak. Eközben a természetes vonzódáshoz köt˝od˝o szempontok háttérbe szorultak. Érthet˝o a leány részér˝ol, hogy arra is kezdett figyelni, mije van a legénynek, hiszen a vadászógy˝ujtöget˝oknél is a családjának jobb falatokat juttató, ügyesebben vadászó legény volt a kapósabb. Hiszen így több jut majd a családnak. Ádám nem utasította vissza Éva javaslatát, azaz a férfiak is elfogadták, hogy rangsoruk tulajdonukra épüljön. Azon kívül, hogy kinek van több állata, megindulhatott a versengés abban is, mekkora a ház, mint van az berendezve, milyen kényelmes, mennyire fény˝uz˝o és így tovább. A megromlás Eurázsián kívül . A letelepedett emberek hamarosan kiszorították a vadászó-gy˝ujtöget˝oket. Hiszen az egységnyi terület sokkal több földm˝uvel˝ot és állattenyészt˝ot tart el, mint vadászó gy˝ujtöget˝ot. 34
Nem volt a vadászó-gy˝ujtöget˝oknek esélye, hiszen a letelepedettekkel érintkezve közöttük is terjedni kezdtek a járványos betegségek. Vagy átvették a letelepedett életmódot, vagy kerülve a letelepedettekkel való érintkezést végül a senkinek sem kell˝o, földm˝uvelésre és állattenyésztésre egyaránt alkalmatlan száraz peremterületekre szorultak vissza. Ott a csoportok egészen a huszadik század második feléig folytathatták o˝ si életmódjukat. Az ember sorsát eldönt˝o rossz választás Éden körzetében 12-13 ezer éve történt. Ahogyan a 5. rész elején olvashattuk, addigra az ember már benépesítette Ausztráliát és átvándorolt Amerikába is. Az Eurázsiában történtekt˝ol függetlenül másutt is megtörtént a letelepedés, a földm˝uvelésre való áttérés. Ahol a természetföldrajzi adottságok miatt csak viszonylag kevesen, er˝osen egymásra utalva élhettek meg, nem volt lehet˝oség arra, hogy valaki a többiek rovására többhöz juthasson, gazdagodhasson. Ezeken a helyeken a vadászó-gy˝ujtöget˝o csoportokat jellemz˝o, az emberben az ösztönök szintjén is jelenlév˝o egyenl˝oség megmaradt. Emiatt Ausztráliában és a Csendes-óceáni szigetvilágban és más, az európaiak által csak a második évezredben elért térségben az európai felfedez˝ok szinte édeni boldogságban él˝o embereket is találtak. Igaz, a nagyobb szigeteken, mint Új-Guineában az egymás mellett él˝o törzsek véres háborúkat vívtak egymással és a Húsvét-szigeten a jól szervezett és keményen dolgoztatott társadalom szoboremelései kopárrá tették a paradicsomi szigetet és az emberevésig juttatták a túlél˝o maradékot. Amerikában, bizonyos népeket kivéve, az európaiak maguknál nemesebb lelk˝u, tisztább emberekkel találkoztak. Ez végül is arra vezethet˝o vissza, hogy az Eurázsiába 45 ezer éve érkezett emberek vadászeszközei még nem voltak elég hatékonyak. Emiatt a földrész vadállatai hozzászokhattak az emberhez és menekültek el˝ole. Így Eurázsia háziasításra alkalmas nagytest˝u növényev˝o állatai megmaradhattak. De mire az ember átjutott Amerikába, már hatékonyabb fegyverekkel vadászott és hamar kiirtotta a nagytest˝u, házisításra alkalmas állatokat. Csak olyan kistest˝u, az embert˝ol genetikailag jóval távolabb lév˝o háziasítható állatok maradtak meg, mint a pulyka. Ezekt˝ol Amerika o˝ slakói nem vettek át emberek között is terjedni képes fert˝oz˝o betegséget. Ezért bár a tulajdonon alapuló rangsor és az er˝oszak Amerika letelepedett társadalmaiban is megjelent, az anyák a vadászó-gy˝ujtöget˝o el˝odökhez hasonlóan foglalkozhattak gyermekeikkel. Amerika letelepedett társadalmai is háborúztak egymással. Valójában a spanyol hódítók nem a jobb fegyverzetükkel és lovaikkal gy˝ozték le o˝ ket. Az európaiak nem tehettek arról a borzalmas pusztulásról, amelyet az általuk behurcolt járványok okoztak. Amerika felfedezésekor a földrészen 200 millió ember élhetett és a járványok pusztítása miatt száz éven belül Amerika o˝ slakosainak 95 százaléka kihalt. Megromlott ember. A végzetesen rossz választásnak, az ember eredend˝o b˝unének az ember értékének, helyének az anyagiakkal való mérését tarthatjuk. Az Ószövetség a maguknak aranyborjút önt˝o és akörül táncoló nép történetében, az Újszövetségben Jézus a Mammon, a pénzisten tiszteletének tiltásával erre utalhat. El kell elfogadnunk, hogy az ember megromlott. Sokkal rosszabbul viselkedünk annál, mint amilyenek valójában volnánk. Ma már tudjuk, hogy mindaz, amit amit a várandós anya átél, mint a cserbenhagyottsága, az o˝ t ért bántalmak, a benne ébred˝o düh, félelem, harag, indulatosság, durvaság mind hatnak a magzatra. Alakítják idegrendszerét, méghozzá leger˝osebben a fejl˝odés kezdetén, annak legérzékenyebb szakaszaiban. A korai környezeti hatások, az anyaméhben tapasztaltakkal kezdve, arra is hatnak, hogy a genetikai örökségünkb˝ol éppen mi nyilvánul meg, mely késztetések, milyen ösztöntörekvések mozgatnak majd bennünket. Ezért már a ma világra jött csecsem˝ot is terheli, hogy alapvet˝o gondolkodási és érzelmi jellemz˝oi nem annyira tökéletesek, mint amennyire lehetnének. Már o˝ is hordozza, viseli szülei romlottságát. Szület˝o tudatosságát és így a ma született csecsem˝o sorsát is jellemzi az a berögz˝odött, az ember lehet˝oségeit er˝osen besz˝ukít˝o, torzító viselkedésmód, amit már magzatként is tanulhatott és amit az egyistenhit eredend˝o b˝unként tart számon. Romlottságom a környezetemt˝ol átvett tökéletlenség következménye, mivel az ember legfontosabb, leginkább hatékony tanulási módszere mások utánzása. 14 éves korig a gyermek nem tehet arról, hogy ˝ is csak milyenné lett. Nem hibáztathatom szüleimet és a többieket azért, mert nem lettem tökéletes. Ok azt adták tovább, amit felmen˝oikt˝ol kaptak. A b˝un eredend˝o b˝un, a letelepedés során történtekhez nyúlhat 35
vissza. Jómagam láncszem vagyok az eredend˝o b˝un láncában. Kaptam a felmen˝oimt˝ol és gyermekeimnek, unokáimnak adom tovább.
5.3. A világtörténelem dióhéjban A régi szokást elhagyó, a számítgató, vagyonra vágyó viselkedés felmérhetetlen hatást gyakorolt az emberre, annyira, hogy ez a történelemben él˝o ember megjelenését, a történelem kezdetét jelenti. Ha a vagyon a rangsor elemévé válik, akkor a férfi többet termel, mint amennyire ténylegesen szükség volna. Mind több olyan dolgot állít el˝o, ami nélkül jól megvolnának. Összetettebbé válik a munkamegosztás, er˝osebbé a gazdaság, mind szervezettebbé alakul a közösség és a társadalom. De minél gazdagabb a társadalom, annál hamarabb feléli természeti környezete er˝oforrásait. Mivel gazdagabb, fejlettebb az ipara, mint a többieké, képes több és jobb fegyvert, majd harci szekeret gyártani és elfoglalja a szomszéd társadalmak területeit. Birodalmat alapít, majd annak a természeti forrásait is feléli és a birodalom törvényszer˝u bukása után csak sivatag, letarolt, csupasz fátlan térségek maradnak utána. Nem áll meg ezzel a történelem, újabb birodalmak születnek, de nem a régiek helyén, ott már nincs mire, hanem másutt. Egészen addig, amíg az ember a teljes bolygót föl nem éli. Ott van az Édenkertben a tudás fája mellett az élet fája is. Isten ki˝uzette az embert a kertb˝ol és ezzel az ember elvesztette az örök élet lehet˝oségét. Ez a következ˝ore utalhat. Miután az ember letelepedett, hamarosan rettenetes, halálthozó csapások sora zúdult az emberre. Megjelentek a szörny˝u járványok, és a környezet pusztulásával együttjáró éhezés. Ölni kezdték egymást és háborúskodtak. Az ember örök életének elvesztése az emberiség gyors és teljes pusztulásának fenyegetését fogalmazhatja meg. Ma már tudjuk, hogy a sumér birodalom lassú hanyatlását és bukását a földek elszikesedése okozta, ami a folyóvízzel való öntözés velejárója. Mivel a kilocsolt folyóvizet a növény elpárologtatja, a talaj fels˝o rétegében felhalmozódik a vízb˝ol fel nem vett ásványi anyag, a sziksó. Ha az öntözés csak néha szükséges, mert van elég csapadék, az es˝ok és f˝oleg az olvadó hólé - ezekben nincs ásványi só - a talajvízbe mossa a sziksót. Ám Mezopotámia széls˝oséges éghajlata miatt a sziksó felhalmozódott. Jól mutatják a szikesedés el˝orehaladtát az agyagtáblára jegyzett terméseredmények. Els˝osorban búzát és árpát termesztettek a sumérek. Kr. e. 3500 körül búzából és árpából még közel ugyanannyit termeltek. Míg a búza érzékenyebb a talajban felhalmozódott ásványi sókra, az árpa kevésbé az, mintegy kétszer akkora a sót˝urése, mint búzáé. Aminta szikesedés miatt terméketlenebbé váltak a sumér birodalom földjei, újabb területeket vontak m˝uvelésbe. Emiatt a sumér birodalom gazdasági központja a Kr. e. 3. évezred közeledtével a Perzsa-öböl vidékét˝ol lassan felfelé tolódott. Kr. e. 2500-ra 15%-ra esett a termelt búza aránya és Kr. e. 2400-ra a sumérek elérték lehet˝oségeik határát. Addig a földjeik még annyit, vagy többet teremtek, mint a középkori Európa gabonaföldjei. Kimerültek a gabonatartalékok és emiatt le kellett építeniük a hivatali rendszert és a hadsereget. Elkerülhetetlenné vált a birodalom összeomlása. Babilon, az utódállam északabbra terült el, ott a földek még termékenyek voltak. Ám a szikesedés miatt Babilon is elbukott. Leginkább Róma csupaszította le a Földközi-tenger medencéjét. Itáliából még az énekesmadarak is kivesztek. Mivel a fa a római birodalom f˝o er˝oforrása volt, nagyon sok térségben letarolták az erd˝oket. A Földközi tenger mellékén gyakoriak a csupa mészk˝ob˝ol álló hegységek. Nincs rajtuk talaj, csak a fehér sziklák látszanak. Nem mindig volt ez így. Valaha ezeket a hegységeket erd˝o borította. Kivágták o˝ ket. Fájuk tüzeléshez, hajóépítéshez, építkezésekhez kellett. Miután elpusztították az erd˝ot, még egy ideig m˝uvelhették a területet. Amint kimerült a föld, csak füvek, gyomok éltek meg rajta. Ekkor kezd˝odött a legeltetés. Ha mérsékelten végzik, azaz csak annyi tehenet, juhot hajtanak a legel˝ore, amennyit az elbír, a legeltetés fenntartható. De ha növekedett a népesség, egyre több állatot hajtottak a rétekre. Ezek annyira lelegelték, hogy alkalmatlanná vált tehenek vagy juhok tartására. Csak olyan cserjék, gyomok, tüskés növények n˝onek meg rajta, amiken már csak a kecske tud megélni. Szegény ember állata a kecske. Nem válogatós és ha nincs más, tövig tudja rágni a növényeket. Ha a kecskékkel lelegeltetik a területet, utána már nem hajt ki
36
semmi. Ha nincs gyökérzet, ami a term˝oföldet a hegyoldalakon tarthatná, az es˝o lemossa a hegyoldalakat borító talajrétegeket. Megjelennek a fehér sziklák. Másutt igen száraz a partvidék, az afrikai egyenesen sivatagos. Valaha a partvidéket mindenhol erd˝oség borította. A tengerparton mindig fúj a szél és a tenger fölött állandóan képz˝od˝o felh˝oket a part fölé sodorja. Ami es˝o a tengerparton lehullik, az erd˝o magába szívja. Miután a vizet az erd˝o elpárologtatta, a bel˝olük képz˝od˝o felh˝oket a befelé fúvó tengeri szél bentebb sodorja. A bel˝olük hulló csapadék a tengert˝ol távolabb lév˝o erd˝oket élteti. Egészen a magas hegységekig húzódik a folyamat sávja, az erd˝oket éltet˝o es˝o és az erd˝ok által párologtatott vízb˝ol kialakuló felh˝ok körforgása. Ahol az ember a tengerpartokon kiirtja az erd˝ot, hogy gabonát termeljen, mint például Róma tette Líbiában, megindul a kiszáradás. Eleve kevesebbet párologtat el a gabona és ami csapadék a fedetlen talajra hull, azt a talaj nagyobbrészt elnyeli és az a talajvízbe szivárog. Elegend˝o párolgás híján nem vagy alig képz˝odik felh˝o. Mivel a bentebb fekv˝o erd˝oség is kevesebb es˝ot kap, kezd kiszáradni és emiatt o˝ k is egyre kevesebbet párologtatnak. Így a parttól még távolabbi lerd˝oségek sem jutnak elég csapadékhoz és így tovább. Azaz a parti erd˝oség kivágása megállítja az es˝oket és a kiszáradás fokozatosan terjed a szárazföld belseje felé terjed. Így jött létre a Szahara és a sávja egyre lentebb kerül. Líbiában a kiszáradás az 5. században gyorsult fel. Korábban is szárazabb volt térség, de sehol sem volt sivatag. Róma bukásának egyik közvetlen el˝ozménye éppen az volt, hogy a térségben él˝o vandálok beszüntették a gabona kivitelét Rómába. Ezt követ˝oen pár évtizeden belül a korábban milliós város népessége néhány tízezerre csökkkent. Elmondhatjuk, hogy a birodalmak keletkezése és virágzása sivatagosodó térségek, lepusztuló hegyoldalak és terméketlenné váló földek megjelenésével jár együtt. Újabb birodalmak az addig épen maradt térségekben jelennek meg. Róma elbukott, kés˝obb, a reformáció után a birodalmi központ Franciaországba majd Angliába került át és a gyarmatosító Európa a többi földrész forrásaira is rátette a kezét. A 20. század közepére az USA vált birodalmi központtá. Odáig jutottunk, hogy mostanára elfogytak az érintetlen területek, mindenhol er˝osen pusztul a környezet és sorra merülnek ki az er˝oforrásaink. Újabb birodalom már nem alakulhat ki, nincs mire. Lassan odáig juthatunk, hogy semmi olyan nem marad, amiért érdemes lenne háborúzni. Egy ország, ha háborúskodva vagy szelídebb eszközökkel elragadja más országok még megmaradt forrásait ugyan jobban élhet, de más társadalmak kifosztása a világrendet teszi bizonytalanná és fenntarthatatlanná. Ugyanis a marakodó emberiség legkönnyebben a természeti kincsek gyorsütem˝u elhasználásával enyhítheti a társadalmakon belüli és a világ országai közötti feszültségeket. Rövid távon a természet képtelen védekezni a saját jöv˝obeli létfeltételeit is felmorzsoló emberrel szemben. Miután a világ kimerítette természeti er˝oforrásait, a világrend kártyavárként omlik össze.
5.4. Állam Biasz, a hét görög bölcs egyike mondta: az emberek többsége rossz. Azaz vannak jó emberek, de nem ez az általános. Az emberek nagy többsége a csoportja által elfogadott magatartást követi, önkéntelenül igazodik a körülötte lév˝okhöz, lásd a 3.1. pontban. Hogy az emberek mint visznyulnak egymáshoz, államról-államra, id˝or˝ol-id˝ore, helyzetr˝ol-helyzetre is változhat. Gondoljunk például a 4.9. pontban leírtakra, a Wanseetalálkozón történt megdöbbent˝o fordulatra, valamint 1956 októberére, Budapest utcáinak betört kirakataira. Ha többségünk rossz, akkor a b˝unbeeséssel járó megromlás határozza meg társadalmunk viselkedését. Két nézetrendszer küzd egymással, hogy mint élhetünk romlott emberként és mit kell tennünk. Egyik, a belenyugvó felfogás szerint úgy kell magunkat elfogadni, ahogy vagyunk, nem lehet az embert bölcsebbé, kedvesebbé, jobbá tenni és a társadalmat ennek megfelel˝oen kell berendezni. A másik, a bizakodó felfogás szerint az ember a társadalom miatt romlott. Ha jobb társadalmat hozunk létre, az emberek is jobbak lesznek. A jobboldali ragaszkodik a hagyományos rendhez, mivel ezt a gyakorlat már igazolta. Mivel a kormányzók nem elég bölcsek ahhoz, hogy jól irányítsanak, ezért a gyengébb állam híve, Er˝os rend˝orséget és 37
katonaságot akar, mivel b˝un és a hódítás vágya állandóan kísérti az embert. Továbbá a szabad piac híve, mivel szerinte ez az egyéni önz˝oséget a közösség boldogításának eszközévé teszi. A balodal a fenti álláspontokat kishit˝ueknek és érzéketleneknek min˝osíti. Felfogása szerint ha a nevelési, m˝uvel˝odési, oktatási, sajtó és tájékoztatási rendszerünkön valamint egyéb társadalmi célkit˝uzéseinken megfelel˝oen változtatunk, akkor az emberek értelmesebbek, kedvesebbek, békésebbek és jobblelk˝uek lesznek. Megjegyezzük, a jobb- és balodaliság fenti jellemz˝oi az Amerikai Egyesült Államok és más fejlett nyugati ország gondolkodását jellemzik, térségünk átmeneti társadalmaiban a két felfogás er˝osen keveredik. Mivel nemcsak a kisebbek, a csecsem˝o és a gyermek, hanem a feln˝ottek is els˝osorban utánzással tanulnak, viselkedésünket a többiek formálják. Ezért a társadalom viselkedésének javítása igen nehéz. Nem annyira a társadalom rendszere, intézményei, sokkal inkább a többi ember viselkedése teszi rosszabbá avagy jobbá az egyént. Nem fogadhatjuk el, hogy az ember ilyen, de ne várjuk, hogy egyszer˝u kormány vagy rendszerváltozásokkal lényegesebben lehetne változtatni. Megmaradásunk és boldogságunk alapfeltétele a romlás erejének megtörése, de ehhez nemzedékek kitartó munkája szükséges. Platón állama . Platón Állam cím˝u könyve máig alapm˝u. Hatféle kormányzást különböztet meg. Ha jó emberek a vezet˝ok, akkor annál jobb a kormányzat, minél kevesebben gyakorolják a hatalmat. Az els˝o helyre kerül˝o, az általa legjobbnak tartott kormányzás a nagyszer˝u adottságokkal rendelkez˝o személy, a bölcsel˝o király kezében van. Hajdan az egyiptomi fáraó vagy a dalai láma kitüntetett helyzetben lév˝o, kivételes személyiségek is volt. Kezdetekt˝ol fogva a lehet˝o legjobb nevelést kapták, a legtisztább erkölcs˝u, legtöbbet tudó emberek vették körül o˝ ket és tanították meg arra, amire koruk szerint éppen szük˝ lettek a legf˝obb tanítók, séges és lehetséges volt. Így feln˝ove kivételes készségek birtokosaivá váltak. Ok akik a többieket meg tudják ítélni, akik másokon segíteni tudnak. Vallásos fogalmat használva a földiek között o˝ k azok, akik az istenekhez leginkább hasonlók. Platón második helyre a f˝onemesek kezében lév˝o kormányzást (arisztokrácia) teszi. Történelmi tapasztalat, hogy egy-egy híres f˝oúri család, akár századokon keresztül jelent˝os személyiségeket tud felmutatni, legyenek azok hadvezérek, államférfiak, tudósok vagy m˝uvészek. A f˝onemesek gyermekei csecsem˝okoruktól kezdve a legjobb nevelést kaphatják, sokszor a kor legkiválóbb nevel˝oi szolgáltak a f˝oúri házakban. Ha a f˝onemesek kezében van a hatalom, akárcsak a bölcsel˝o király, igyekeznek utódaikra is tekinttel lenni, és a jöv˝ore tekint˝oen vezetik az államot. Viszont ha nem eléggé bölcsek és a hatalmat a rangsorban fentebb jutásra, a másik f˝oúr kiszorítására használják, a kormányzásuk komoly feszültség forrása lehet. Harmadik helyen a népuralmi kormányzás áll (demokrácia). Származásától függetlenül bárki feljuthat a vezet˝ok közé, és ez akkor válik igazán lehet˝oséggé, ha a közoktatás mindenki számára lehet˝ové teszi a megfelel˝o tudás és m˝uveltség megszerzését. Ekkor a kormányzó réteg a népesség leginkább rátermett és felkészült egyedeib˝ol kerülhet ki. Mivel a hatalomért való szabad versengés és a választások rendszere nem teszi lehet˝ové, hogy valaki túl hosszú ideig a hatalom birtokosa lehessen, a kormányra jutók a rendelkezésükre álló rövidebb id˝oszakban a t˝olük telhet˝o legtöbbet igyekeznek nyújtani. Emiatt a népuralmi rendszerek teljesítménye, hatékonysága jóval nagyobb lehet, mint a f˝onemesség által vezetett társadalmaké. Viszont a kormányzásuk kifejezetten a jelenre összpontosít, mivel a következ˝o választáson való sikeres szereplés a f˝o szempontjuk. Ezért nagy a veszélye annak, hogy népuralmi rendszerek felélik a jöv˝ot. Ha azonban hitványabb emberek a vezet˝ok, megfordul a helyzet, Platón szerint ekkor a kormányzat annál jobb, minél többen gyakorolják. Így a f˝ufaállamnak is nevezhet˝o kormányzat (demagógia) árt a legkevesebbet. F˝ut-fát ígérnek és a megfelel˝o kormányzati teljesítményük hiányát harsányabb szólamokkal igyekeznek leplezni. Jobb kormányzásra korlátaik, hézagos m˝uveltségük folytán képtelenek, ezért a f˝ut-fát igér˝ok kormánya észrevehet˝oen ront a helyzeten, a jelent és a jöv˝ot tekintve egyaránt. Náluk is rosszabb a kiskirályság (oligarchia), mert ekkor a vezetés tehetséges, ám gátlástalan, csak a maguk hasznát keres˝o emberek kezébe kerül. F˝o szempontjuk a saját hatalmuk, gazdagságuk és befolyásuk növelése. Mivel egymással is versengenek, a vetélytársaikkal való hadakozás némileg csökkenti kártételük
38
mértékét. Utolsó helyre a legrosszabb államforma, a zsarnokság (diktatúra) kerül, ekkor a hatalom nagytehetség˝u, ám csak a saját hatalmával tör˝od˝o, önmaga istenítésével elfoglalt személy zsákmánya lesz. Akkor érvényesülhetnek maradéktalanul az uralkodóvá váló réteg érdekei, ha a többieket sikerül meghatározott, több-kevésbé gépies tevékenységre szorítani, megakadályozva, hogy idejüket és erejüket másra is fordíthassák. Ilyen gépies tevékenység lehet a kényszeresen végzett munka, katonáskodás vagy akármilyen, a hatalmon lév˝o csoportot szolgáló cselekvés. Akkor lehet az embert, kiszámíthatóvá, embergéppé alakítani, ha valamilyen módon sikerül o˝ t embertársaitól leválasztani, eltávolítani, azaz ha csak annyira érintkezik másokkal, amennyire élettani szükségletei megkövetelik. Könnyen irányítható, kiszolgáltatott a magányossá lett ember. Ha csak a megélhetés, az anyagiak kötik a világhoz, akkor a gazdaságon keresztül az ember egyszer˝uen mozgatható, ki és bekapcsolgatható, tudni lehet róla, adott helyzetben mit fog tenni. Hosszabb távon az emberi kapcsolatok sorvasztása lebénítja a szervez˝odést. Ez, amint ezt tárgyalni fogjuk fenntarthatatlanná teszi a társadalmat. Zsarnokság. A parancsuralmi rendszer, zsarnokság lényege az, hogy a központi irányítás teljes ellen˝orzés alatt tartja az embert. Annyira szigorú az ellen˝orzés, hogy az emberek nemcsak a hatalomtól, hanem egymástól is félnek. Emiatt nem mernek egymással fesztelenebbül érintkezni. A zsarnokságnak megfelel˝o hálózat az egy központra felépül˝o rendszer, ahol az egyes elemek között nincs kölcsönhatás. Mindent a f˝o központ szabályoz, az alárendelt központok csak a legf˝obb központ akaratát továbbítják lefelé. Csak a családi-rokoni kapcsolatok létezhetnek, egyéb összetartás tiltott. Egy ilyen társadalom viselkedése - akárcsak az arányos rendszereké - egyszer˝u, általában könnyen kiszámítható. Éppen ez a zsarnok számára a berendezkedés egyik f˝o el˝onye, a kiszámítható viselkedésnek köszönhet˝oen a társadalom kézben tartható, vezethet˝o. Nem érheti a zsarnokot különösebb meglepetés, akár utódlása is simán biztosítható. A zsarnoki rendszer az összes tudást, ismeretet egy helyre összpontosítja és így vezeti a társadalmat. Csak azt tudatja az alárendeltekkel, amit éppen szükségesnek tart. Minden lehetséges módszerrel igyekszik elérni a tudás feletti egyeduralmat. Tájékoztatás helyett titkolódznak, hazudnak, hamisítanak és a sulykolnak. Semmibe veszi a zsarnokság a szabad együttm˝uködés során kialakult rendet, a fegyelem, engedelmesség mindenhatóságát emeli ki. A társadalmi folyamatok alapvet˝o jellegzetességeit, a sokszín˝uséget, összetettséget, tagoltságot, más társadalmakkal való él˝o kapcsolatot zavaró tényez˝oként kezeli és megszüntetésükre tör. Az önszervezést kísér˝o, néha áttekinthetetlennek t˝un˝o jelleg˝u folyamatokat a zsarnok z˝urzavarként értékeli s mint ilyet t˝uzzel-vassal irtja. Ugyanis tudja, hogy az emberi közösségek, szervez˝odések létezése, azok m˝uködése kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Ezért a zsarnokság bevezetésekor a legf˝obb feladat a társadalom emberekre való szétszedése. Szétverik a társadalmat, megszüntetik a pártokat, egyesületeket, és csak az általuk létrehozott és kézbentartott szervezetek létezhetnek. Például az egyházak esetén nem a vallásos szellemiség zavarja a zsarnoki rendszert, inkább az, hogy alkalmanként, istentiszteletenként emberek gy˝ulnek össze, akiknek tevékenységét nem a központi irányítás határozza meg. Ezért a vallásos gyülekezések létezése a zsarnokság számára kockázati tényez˝o. Valamennyi emberi kapcsolatról tudni szeretne a zsarnok, szeretné azokat irányítani vagy legalább is figyelni. Szándéka az, hogy a társadalom a kapcsolataitól megfosztott egyénekb˝ol álljon, az o˝ viselkedésük már kiszámítható, a magányos ember könnyen irányítható. A parancsuralmi rend létrehozásának és fenntartásának legfontosabb eszköze a titkosrend˝orség. Alapvet˝o feladata nem az egyes emberek leleplezése, börtönbe zárása, a szervezkedések kikutatása és felgöngyölítése, hanem a társadalom tájékozódási rendszerének megbénítása. A titkosrend˝orség m˝uködtetésének f˝o célja az, hogy az emberek bizalmatlanná váljanak egymás iránt. Ne merjenek nyíltak, o˝ szinték lenni egymással, féljenek emberi kapcsolatokat teremteni és fenntartani. Ha a titkosrend˝orség igazi összeesküvés nyomaira bukkanhat, rosszul m˝uködik, mert az emberek nem tartanak eléggé a besúgóktól, meg mernek bízni egymásban. Még a családokat is szét akarta verni a szovjet rendszer. Pavlik Morozov, aki feljelentette és munkatáborba juttatta az apját, a szovjet gyermekek példaképe lett. Szerencsétlen apa burgonyát vagy répát lopott a kolhoz 39
földjér˝ol, hogy családja, gyermekei éhezésén enyhítsen. Valamiért megfeddett fia feljelentéssel állt bosszút apján. Nagyapja megsejtette, ki volt a besúgó és annyira megverte Pavlikot, hogy az belehalt a verésbe. Pavlik Morozov ’h˝ostette’, hogy a családon belül leplezte le a szovjethatalom ellenségét, az apját, hogy Sztalin fontosabb volt számára, mint saját családja, követend˝o példaként került a szovjet ifjúság elé. Szerte a Szovjetunióban emlékm˝uveket állítottak neki, utcákat, tereket, tanintézményeket, úttör˝ocsapatokat, o˝ rsöket neveztek el róla. Fontos még a társadalom lezárása. Tilos az utazás, az idegenekkel való kapcsolat tartása, külföldi csatornák hallgatása, külföldön kiadott irodalom terjesztése és olvasása. A bezárkózással a szervez˝odés egyik alapfeltételét, a rendszer nyitottságát akarja megsemmisíteni. Meg kell említeni, hogy a társadalom egyes intézményeiben a parancsuralom nem elvetend˝o. Gondoljunk a fegyveres testületek m˝uködésére, a katona nem dönthet a saját elhatározása alapján, mikor és hogyan használ fegyvert. Egyes területek id˝oleges parancsuralmi vezérlése néha szükséges, például súlyosabb természeti csapások elkerülésére, következményeik elhárítására. Japán Edo kori társadalma, lásd lentebb, bár a zsarnokság számos eszközét használta, inkább csak szigorúan központosított kormányzatú volt. Vaskézzel vezették az országot, korlátozták a mozgásszabadságot, elzárkóztak a külföldt˝ol, akadályozták a jelent˝osebb gazdagodást. Viszont ezeken a kereteken belül szabad volt, a helyi adottságokhoz idomulóan m˝uködhetett a gazdaság és szabadon fejl˝odhetett a m˝uveltség. Hasonlóan, a fáraó és más kemény kez˝u uralkodó állama sem tisztán zsarnoki, hanem csak er˝osen központosított, ahol az élet a különböz˝o szinteken a megadott kereteken belül szabadon zajlhatott. Zsarnokság fenntarthatatlansága. Eszméit˝ol csaknem független a zsarnoki rendszer m˝uködése. Alapszabálya szerint minden, amit szabad, egyúttal kötelez˝o is. A kommunista, nemzetiszocialista, fasiszta, szakszervezeti, széls˝oséges vallási eszmékre avagy ezeknek valamely keverékére hivatkozó zsarnoki rendszerek m˝uködése igencsak hasonló. Csak nyelvezetük különböz˝o. Egy parancsuralmi rendszer jellege és sorsának alakulása nem függ különösebben a zsarnok értelmi szintjét˝ol és személyiségét˝ol sem. Mindezekt˝ol függetlenül, a zsarnokság, ahogy fenn vizsgáltuk, hatalma biztosítása érdekében szétdarabolja a társadalmat, szétzúzza a köt˝odéseket, kapcsolatrendszereket, lezárja a határokat. Ezzel, az szervez˝odés alapfeltételeit megszüntetve, élet- és fejl˝odésképtelenné teszi a társadalmat. Ezért az összeomlás mindig csak id˝o kérdése. Egy szétvert, bezárt, önszervez˝o folyamataitól megfosztott társadalom létrehozóinak minden igyekezete ellenére sem maradhat tartósan a kiszámított állandóság állapotában. Igazából a zsarnokság csak a rombolást tekintve hatékony. Ha egy-két nagyobb vállalkozása sikeres volna is, azokat általában még az el˝oz˝o, többé-kevésbé természetes módon m˝uköd˝o, önszervez˝o társadalom munkálta ki, vagy külföldi elképzelést másoltak. A társadalmat, amely természeténél fogva sokszín˝u, tagolt, változó, nem lehet következmények nélkül legyszer˝usíteni, elszürkíteni, egységesíteni, megmerevíteni. Egy szétszabdalt, megbénított társadalom hanyatlik, s nem azért, mert a vezet˝o párt emberei nem eléggé rátermettek, mert a zsarnok nem eléggé okos vagy ügyes, hanem mert megmaradásra képtelen képz˝odmény. Ugyanis a világ, a zsarnoki állam környezetét képez˝o külvilág változik. Az ép társadalom, az él˝o szervezethez hasonlóan, folyamatosan válaszokat ad, alkalmazkodik környezetéhez, annak változásaihoz. A zsarnokság, amely az él˝o társadalmat megölte és valamilyen gépezettel helyettesítette, nem képes igazodni. Nem akar alkalmazkodni és nem is tudna. Tönkretéve a tájékozódási rendszereket, központosítva a tájékoztatást, életképtelenné teszi magát. Felépítésénél fogva képtelen a kívülr˝ol beérkez˝o jelzések, adatok érzékelésére, rendszerezésére, feldolgozására. Ha valami a végs˝okig központosított döntéshozó szervezetben eljut az illetékesig, a döntés nehézkes és késik. Megszületett döntéseik végrehajtása pedig sokszor eleve elkésett és kívánni valókat hagy maga után. A teljesen parancsuralmi rendszer átlagos élettartama 2-3 nemzedékre tehet˝o. Ezalatt a társadalom feléli a korábban kiépült alaprendszert. Tönkremennek az utak, romosodnak az épületek, lepusztul a hírközlés, oktatás, egészségügy. De ami ennél súlyosabb, a megnyomorított emberek elfelejtik, hogyan kell az 40
ismeretekkel bánni, kapcsolatrendszereket és intézményeket építeni és fenntartani. Hacsak nem bocsátkoznak felel˝otlen háborús kalandba, a parancsuralmi rendszerek belülr˝ol, küls˝o romboló hatás nélkül roppannak össze. Ekkor a szétzilált társadalom z˝urzavaros állapotba kerül, sokkal nagyobb lesz a felfordulás, mint amilyent˝ol a zsarnokság létrehozói annak idején menteni akarták a társadalmat. A központilag kézben tartott rendszerek születésének, m˝uködésének természetrajzával a 20. század szépirodalmának számos alkotása foglalkozik. Leghíresebb közülük George Orwell 1984 cím˝u regénye, amely 1948-ban jelent meg. Cselekménye szerint 1984-re a világ három hatalmas, egymással állandóan háborúzó zsarnoki rendszerré alakul. A történet az egyik ilyen birodalomban játszódik, ahol a ’Big Brother’ként ismert rettegett zsarnok kezében összpontosul a hatalom. Az egyes lakások lakószobájában az egész falat betölt˝o képerny˝or˝ol egész nap árad a hatalmat dics˝oít˝o m˝usor. Ugyanakkor a képerny˝ovel egyúttal figyelik is a szobában lakót, ezért tilos kikapcsolni. Ha a lakó kilép a lakásból, a ház folyosóin, az utcákon is számolhat azzal, hogy állandóan szem el˝ott van. Végül is azért tudja magát fenntartani a birodalom, mert hasonlóan m˝uköd˝o másik két rendszer a szomszédja és így a küls˝o feltételek gyakorlatilag változatlanok. Szeretett zsarnok. Más, a megfélemlítésen kívül más eszközök is segíthetik a zsarnoki rendszer fenntartását. Nemcsak a valóban követésre méltó személyeket fogadhatja el vezet˝oül az ember, nemcsak a jó hatalommal, az igazán jó államvezet˝ovel tud azonosulni. Idomulhat, hasonulhat a zsarnokhoz is. Ennek folyamatát a családon belül elnyomás mintájára érthetjük meg. Félelmetes feszültség forrása a durva apától való rettegés. Oldhatja a szorongást, ha a gyermek azonosul az o˝ t rettegésben tartó apával. Nem tud vele szembeszállni, erre képtelen, ezért mentegeti az apját, igazolni igyekszik annak viselt dolgait. De jól tette apám, hogy elvert, így lett ember bel˝olem. Nevel˝ointézeti gyermekeknél figyelhet˝o meg, sokan mennyire szeretik az o˝ ket ver˝o apjukat. Olvastam egy ilyen kisfiúról, aki állandóan várja az apukája látogasát. De az apja nem jöhet, mert börtönbe csukták. Többek között azért, mert ezt a kisfiát úgy megverte, hogy az egyik szemét kütötte. Kés˝obb a durva apját igazoló és menteget˝o gyermek maga is kezd durva és er˝oszakos lenni. Nem az o˝ t nyomorgató apa, hanem mások, a gyengébbek ellen. Feln˝ottként o˝ fogja elnyomni a nálánál gyengébbet. Ha a kegyetlen parancsuralom rendszerét enyhíti az, hogy a zsarnok egyébként szerény, valamennyire elfogadható embernek látszik, a zsarnok azonosulási mintát nyújt. F˝oleg ha tesz bizonyos engedményeket, lehet˝ové teszi, hogy az o˝ t elfogadók kisebb kiváltságokhoz juthassanak. Akik behódolnak, már csak azért is szeretni kezdik a zsarnokot, hogy a saját, többieket eláruló viselkedését igazolják. Azaz nem egyszer˝uen a haszonért teszem mindezt, annyira alávaló azért nem vagyok, hanem mert a f˝onök nem is olyan rossz valaki, jót akar, csak meg van kötve a keze. Miközben az elnyomás gépezete, a titkosrend˝orség és más önkényuralmi szervek rendben m˝uködnek, a nép körében a zsarnok bizonyos népszer˝uségre tehet szert. Sztalin halálakor sokan még hazánkban is zokogva gyászoltak. Kádár János egyszer˝unek látszó személyével is számosan azonosultak. 1956 o˝ szén a szovjet megszállókhoz való átállásáért, karhatalmistái kegyetlenségéért és sok másért össznépi megvetés sújtotta. De a hatvanas évek derekától, amikor a nyomás már engedett és Kádár János lehet˝oségeket is adott az embereknek, sokan szeretni kezdték. Azonban a zsarnokhoz való idomulásnak a kés˝obbiekben nagy ára van. Értékrend, erkölcsi tartás megrendül, és a nép kés˝obb nehezen tud szabadságával együtt élni. Szervez˝odés és terrorizmus. A katonai, gazdasági, állami hatalmat birtoklókat ellenségeik legegyszer˝ubben, legolcsóbban a hatalom által terrorizmusnak nevezett módon támadhatják. Általában akkor él ezzel a harcmodorral az ellenfél, ha túl gyenge ahhoz, hogy katonai, gazdasági, közéleti eszközök alkalmazásával hatást gyakorolhasson a hatalomra. Gyengeségüket azzal ellensúlyozzák, hogy er˝oforrásaikat egy-két helyre összpontosítják és az er˝ofölényben lév˝o ellenfelet váratlanul támadják meg. A megszálló csapatok ellen támadó orvlövészeket a mindenkori hatalom jellemz˝o módon terrorista bandákként jellemzi. Békés viszonyok között az elnyomott helyzetben lév˝o kisebbségek folyamodhatnak ilyen módszerhez. A terrorizmus legf˝obb célja a félelem és bizalmatlanság keltése. Ha ugyanis sikerül a gyanakvás és rettegés légkörét kialakítani, akkor a hatalom legyengül, mivel er˝oforrásainak jelent˝os hányadát a védekezés 41
köti le. A terrorizmus a bizalmatlanság keltésével az er˝ofölényben lév˝o ország önszervez˝od˝o képességét akarja legyengíteni. Mivel a bizalmatlanság miatt hozott intézkedések miatt kisebb lesz a bels˝o szabadság és gyengülnek a külvilághoz köt˝od˝o kapcsolatok, szándékukat általában elérik. Például a békeid˝oben elkövetett terrorakció következménye az, hogy az emberek félelme miatt hatalmas összegeket és er˝oforrásokat fordítanak az egyébként teljesen felesleges biztonsági intézkedésekre. Szinte az egész társadalom megrendülhet, emiatt az ország gazdasági ereje csökken, törekvései bizonytalanokká, zavarosakká is válhatnak. Minél szabadabb és nyitottabb egy társadalom, annál jobban meg lehet sebezni a terrorizmus módszerével. Eredményes védekezési módszer az lehet, ha csökkentik a terrorizmus megjelenéséhez vezet˝o közéleti, gazdasági és katonai feszültségeket. Ha például az er˝ofölény birtokosai az alárendelt helyzetben lév˝ok tárgyalásra kész, mérsékelt képvisel˝oivel párbeszédet folytatnak, és így id˝ovel mindkét fél számára elfogadható egyezségre jutnak, akkor a terroristáknak nevezett csoportok elvesztik hátországukat és id˝ovel jelentéktelenné válnak. ˝ Eltompítás. Osrégi rendszer a zsarnokság és er˝oszakossága miatt meglehet˝osen ingatag. Testi mivoltában támadja az embert, fenyegeti és ijesztgeti. Bár a megfélelemlített ember visszahúzódik, az eszével tudja, mi a helyzet. Igyekszik megtalálni a zsarnoki rend gyenge pontjait és készülhet a zsarnokságot követ˝o szabad életre. De a 20. században a hang- és képcsatornák rohamos terjedésével új lehet˝oség adódott arra, hogy az embert embergéppé lehessen alakítani. Ez az embert nem a testében, hanem az elméjében támadja. Butítja és tompítja, hogy ne ismerje fel, mi folyik körülötte és így eszközemberré tehesse. Hatalmas fegyver a kép- és hangcsatorna és a sajtó. A mai társadalmakban, ahol nem ismerjük annyira egymást, egyes vezet˝ok és a kép- és hangcsatornák valamint a sajtó igen gazdag tulajdonosai rájöttek arra, hogy a nagy hazugság 3.1. mennyire hatékony eszköz. Ugyan gyanakvóak az emberek és a mondottakat nem hiszik el teljesen, viszont a hallottak nagy részét ösztönösen valósnak fogadják el. Holott az egésznek csak egy parányi része volt igaz. Értelmünket, érzelmeinket az írott sajtó, a kép- és hangcsatornák segítségével tompítják, ezek f˝o feladata éppen az, hogy ne lehessen tudni, felfogni, hogy valójában mi történik. Óriási mennyiség˝u izgató hírt, tudósítást, eseményt zúdítanak mindenkire, miközben elhallgatják, torzítják a fontosabb pontokat. Csupa üres zaj és ricsaj a tömegtájékoztatás, de súlyos következményekel jár. Egyrészt az emberek m˝uvi világban él, nem a valódiban. Sejtheti, hogy nem ez a valóság, és különösen, amikor romlani kezd a helyzet, elbizonytalanodik, szorongóvá válik és hajlik arra, hogy csak önmagát védve elforduljon másoktól. Továbbá a folyamatos feszültséget kelt˝o, gyilkosságokat és egyéb rémségeket tömegével mutató m˝usorokat, az érzékek állandó izgatását az elme csak úgy tudja elviselni, ha érzéktelenebbé válik. Eltompul az ember. Ez nemcsak a képerny˝o el˝ott, hanem mindenkor jellemezni fogja. Családon, közösségen belül is. Egyre inkább magára marad és lassan már csak munkahelye, a megélhetés és vásárlás érdekli. Éppen ezt akarja az egyeduralomra tör˝o rendszer, hogy ilyenné, kiszámíthatóvá, irányíthatóvá, embergéppé váljon. Nem számít, hogy vannak olyan emberek, akik átlátnak a dolgokon és igyekeznének a többieket is felvilágosítani. Nem jut el mondanivalójuk az emberekhez, a sajtó, a kép- és hangcsatornák által keltett zsivaj elnyomja a hangjukat. Példaként valaki olyan anyagot rak fel a világhálóra, amely arról szól, hogy az XY cég terméke bóvli, és amit róla hirdet, átverés. Bár az ilyen anyagok fent vannak a hálón, de a keres˝o nem fogja rávezetni a rendszer m˝uködését kell˝oen nem ismer˝o érdekl˝od˝oket. Ugyanis a sokezer találat közül a terméket ajánló cég hirdetéseinek megfelel˝o állományokat hozza fel els˝onek, a panaszos anyagra aligha akadhatnak rá. Könnyedén irányíthatja a sz˝uk vezet˝o réteg a munkára és fogyasztásra tenyésztett embereket. Kulcsszó a szakember, azaz a gépember, az eszközember. Mindenki csak azzal foglalkozzon, amihez ért, amire képezték. Ne szólj bele semmibe, csak végezd a reád bízott munkát. Egy eltompított társadalomban a vezet˝oknek csupán arról kell gondoskodniuk, hogy a nép és különösen a fiatalok szórakozzanak minél többet. Hadd érezzék jól magukat, nehogy ellen˝orzetlen módon gondolkodni kezdjen, megkérd˝ojelezve az uralom jellegét. 42
5.5. Gazdaság Természettani szempontból a gazdaság energiát felvev˝o és szétszóró rendszer. Három részre osztható. Els˝o és legfontosabb része a természetb˝ol felvehet˝o er˝oforrás és nyersanyag, második az energia elhasználása, azaz a termelés és fogyasztás. Harmadik része a termelés és fogyasztás szervezése. Er˝oforrás, nyersanyag, hulladék . A feln˝ott napi táper˝o szükséglete 2500 kcal, ha ezt teljesítményre átszámítjuk, 120 wattosak vagyunk, azaz annyi energiát használunk el naponta, mint két állandóan ég˝o 60 wattos izzó. Ha csak étolajon élnénk, napi három decivel mennénk. De az ember a táplálékán kívül más küls˝o er˝oforrásokat is használ, emberel˝odeink már egy millió évvel ezel˝ott is sütöttek-f˝oztek. Meghatározó, miként jut több er˝oforráshoz az ember és a társadalom. Ha a természethez idomulva szerez még több napenergiát, és ezzel zöldebbé teszi azt, akkor fenntartható. Ilyen volt a régi Egyiptom. Korábban, az ember megjelenése el˝ott vadon term˝o gabonák n˝ottek a Nílus völgyében. F˝oleg gabonát termesztett az ember is, aki öntöz˝ocsatornákat építve nagyobb, egyébként sivár területre juttatta ki és hosszabb ideig tartotta kint az áradó Nílus vizét. Így a Nílus völgye zöldebb lett, több napfényt köthetett meg. Hasonló terítették szét el˝odeink talán évezredek óta, egészen a 18. század második feléig az alföldi folyók áradását, még kevesebb munkával, mint a régi egyiptomiak, lásd a 12.4. pontban. Amikor az ember fával tüzel, állati, szél vagy vízer˝ot alkalmaz, végs˝osoron naper˝ot, megújuló er˝oforrást használ. Ha ezeknek a használatára korlátozza magát, fenntartható módon élhet. Vigyáznia kell azonban arra, hogy az erd˝ok faállománya növekményénél nem használjon el több fát. Óriási mennyiség˝u er˝oforrásokhoz férhet hozzá az ember az o˝ smaradványi eredet˝u tüzel˝oanyagok, a szén, földgáz és k˝oolaj használatával. De csak addig, amíg ezek el nem fogynak, ezért ezekre fenntartható társadalom nem építhet˝o. Alkalmazkodni kell a természetes körfolyamok, a nekik megfelel˝o anyagforgalom rendjéhez. Állandó körforgásban van a felszín anyagforgalma, nem zavarhatjuk meg azzal, hogy valamit kiveszünk bel˝ole és nem juttatjuk vissza. Miután a természetes nyersanyagból készült terméket elhasználtuk, roncs, hulladék, szemét marad vissza. Ezekb˝ol er˝oforrásokat befektetve újra használható anyagokhoz juthatunk, bár a feleakkora fémtartalmú ércb˝ol ugyanannyi fém kinyerése nem kétszer akkora, hanem annál jóval több er˝oforrást ígényel. Emiatt a nyersanyagválság nem annyira vészes, mint az er˝oforrásválság. A fennmaradás alapkérdése az er˝oforrás. Mindig a legkönnyebben bányászhatót termelik ki el˝oször és utána látnak neki a nehezebben, költségesebben kitermelhet˝o részek felszínre hozatalához. Így id˝ovel egyre nehezebbé és költségesebbé válik a termelés. Mivel mélyebbr˝ol és nehezebben hozzáférhet˝o helyekr˝ol kell bányászni, mind több er˝oforrást kell befektetni egy adott mennyiség felszínre hozásához. Bányanyitáskor egy ideig n˝o a bányászott mennyiség. Eléggé feltárva a lel˝ohelyet a bánya évi hozama eléri a bel˝ole kihozható legnagyobb mennyiséget, a bánya hozamcsúcsát. Ahogy a bányászás körülményei nehezednek, csökken a kitermelhet˝o mennyiség és végül, amikor már gazdaságtalanná válik a termelés, a bányát bezárják. Ugyan b˝oven lehet ott még nyersanyag, de már nem éri meg kitermelni. Hogy egy ércet vagy más nyersanyagot meddig gazdaságos bányászni, attól is függ, mennyi er˝oforrást fektethetünk be a kitermelésbe. Ha az er˝oforrások és más, a bányászáshoz szükséges anyagok b˝oségesen, olcsón hozzáférhet˝oek és nagy szükség van az adott nyersanyagra, akkor az alacsony fémtartalmú érceket is kitermelik. Amikor viszont er˝oforráshordozót, szenet és k˝oolajat és mást termelünk ki, a bányászás elvi korlátját az adja, hogy több energiához jussunk, mint amennyi energiát a kitermeléshez elhasználtunk. Ezt a hányadost, a nyert energia és a kitermeléshez felhasznált energia hányadosát kinyerhet˝oségnek nevezzük. Így a szénbánya fenntartásához folyamatosan szivattyúzni kell a bányavizet. Továbbá nyersanyag valamint er˝oforrás kell a tárnák kiépítéséhez és a szén kitermeléshez is. Ha az ezekhez szükséges összenergia közelíti a kinyert szénb˝ol kapható energiát, azaz a kinyerhet˝oségi arány már elviselhetetlenül alacsony, akkor a bányát be kell zárni, bár még hatalmas mennyiség˝u szénvagyon lehet a mélyben. Hasonlóképpen az olajkutat is le kell zárni, ha túl sok er˝oforrást kellene befektetni a termelés folytatásához. 43
Nemcsak az egyes kisebb bányáknak van hozamcsúcsa, hanem egy bányavidék, k˝oolajmez˝o termelése is hozamcsúcsával jellemezhet˝o, ezt a fokozatosan megnyitott aknák és olajkutak összesített hozama rajzolja ki. Valamennyi nyersanyag és er˝oforráshordozó világtermelése hozamcsúcsot mutat, vagy belátható id˝on eljut a hozamcsúcsáig. Nagyon vigyáznunk kell term˝otalajaink épségére is, lásd a 2.5. pontban. Egy adott térség csak korlátozott számú embert tud fenntartható módon eltartani. Ha tartósan e létszám fölé emelkedik a népesség, csak a természetes körfolyamatok megsértésével lehet egy ideig létszámát az eltartóképesség felett tartani. Ha az ember gazdálkodásával megbolygatja a természet körfolyamatokon nyugvó rendjét, nagy valószín˝uséggel sújthatja majd a 2.1. pillangó hatás, el˝ore nem látott kedvez˝otlen folyamatok kezdik nehezíteni a gazdálkodást. He ezek el˝ol a társadalom újabb természetidegen eljárással igyekszik megmenekülni, a válságot egy ideig ugyan képes lesz kezelni, de a végs˝o összeomlás mértéke még súlyosabb lesz. Termel˝oeszközök . Minél hatékonyabbak, fejlettebbek a termel˝oeszközeink, annál gyorsabban el tudjuk használni, szét tudjuk szórni az energiát. Ezzel a h˝otan tételeinek érvényesülése serkenti a tudományt, a m˝uszaki fejlesztést és a termelékenyebb üzemek építését. Mindehhez a helyzetükkel örökké elégedetlen emberek kellenek, akik újabb, tökéletesebb termékre vágynak és hajlandók ezekért keményebben dolgozni. Végül a munkahelyek többsége már nem a tényleges emberi szükségletek kielégítését, hanem az energia felhasználását, minél teljesebb szétszórását, azaz a pazarlás fokozását szolgálja. A fenntartható termelés és fogyasztás a takarékosságra és újrafelhasználásra épül, az ezekhez szükséges tudományos fejl˝odést és m˝uszaki fejlesztést igényli. Mivel a bányászott er˝oforrások és nyersanyagok végesek, nélkülük kell a fenntartható termelést megszervezni. Termelés és fogyasztás szervez˝odése . Mivel a h˝otan törvényei az energia szétszórására ösztönöznek, a gazdaság természetes fejl˝odési vonala a növekedés. A letelepedett társadalmakban mind a lét-, mind a fajfenntartási ösztön több er˝oforrás szerzésére, felhalmozására sarkall. Nemrég készült arról felmérés, hogy ki milyen társadalomban szeretne élni. Nem meglep˝o, hogy a n˝ok azt válaszolták, hogy legyen a társadalom minél gazdagabb. A férfit viszont nem a társadalom egészének a gazdagsága érdekli, hanem az, hogy többje legyen, mint másoknak. Mindenki a környezetében lév˝okkel versenyez. A gazdagot csak a többi gazdaghoz viszonyított helyzete foglalkoztatja, azokhoz képest akar még gazdagabb lenni. Ha ezt a törekvést a közösség és a társadalom nem mérsékli, fékezi meg, a rangsorért állandó, mindenkit magába foglaló versengés alakul ki. Nem csak az egyes emberek, hanem gazdaság szervez˝odései is versengenek, ami oda vezet, hogy a legnagyobb, a legtöbb er˝oforrás felhasználására képes szervezetek rendelkeznek majd az er˝oforrásokkal és nyersanyagokkal. A gazdaság egyre több nyersanyagot és energiát használ fel. Egyidej˝uleg mind több hulladék keletkezik. Megállíthatnánk ezt a folyamatot, de a bennünk lév˝o o˝ si beidegz˝odések aligha engedik. További nagy gond, hogy amit létrehoztunk, fenn is kell tartanunk. Nem az új építésére megy el a legtöbb er˝oforrás és épít˝oanyag, hanem a régi megóvására. A római birodalom építményei, így a Colosseum máig állnak és a Tiberis közel kétezer évvel ezel˝ott épült hídja a mai gépkocsiforgalmat is bírja. Viszont korunk építményei, útjai kimondottan silányak. Nem csak azért, mert nem tudunk annyira tartós beton keverni, mint kétezer évvel ezel˝ott a rómaiak, hanem a csak a mára tekint˝o gazdaság mit sem tör˝odik azzal, mi lesz a termékeivel és építményeivel harminc év múlva. Mindemögött elménk o˝ si beidegz˝odései állnak. Sokkal fontosabb számunkra, hogy több élelemhez, üzemanyaghoz és elektromos energiához jussunk, mint hogy mi lesz a hulladékkal. Régen a hulladék szerves anyag volt és lebomlott, így nem kellett vele foglalkozni. Ma sem nagyon tör˝odünk vele. Sokkal inkább figyelünk a közvetlen veszélyre, mint a jöv˝obeli fenyegetésekre. Azonnal lépünk, ha veszély fenyeget, de nem tör˝odünk azzal, mi történhet kés˝obb. Sokkal fontosabbak a lehet˝oségek, mint a lehetséges következmények. Túlságosan sok id˝ot és tör˝odést igényelne a hulladékkal, a még közvetlenül nem érzékelhet˝o fenyegetéssel és a következményekkel való foglalkozás. Úgyhogy a legtöbb ember hajlamos 44
nem tör˝odni velük. Azzal ámítjuk magunkat, hogy értelmesek vagyunk és szükség esetén bármit képesek vagyunk megoldani. Aki pedig fel meri vetni, hogy mit sem tör˝odünk a jöv˝ovel, azt a nagy többség elhallgattatja. Semmibe veszik, kigúnyolják, üldözik, elbocsájtják az állásából vagy lecsukják. Ha az összetett, szervezettebb társadalmakban az emberek rangsorolásának alapjává az anyagiak, a világi hatalom válik, akkor az összetettebb társadalmak korának el˝obb-utóbb vége. Ugyanis a verseny hevességét, a velejáró fájdalmas összeütközéseket a legkönnyebben úgy lehet csillapítani, ha a természetb˝ol még többet vesznek ki, vesznek el. De véges rendszeren nem lehet végtelenségig növekedni. Nem vág rögtön vissza a természet, de egy id˝o után nem táplál majd senkit, szegénynek és gazdagnak egyaránt vége lesz. Mindez nem feltétlen következik be. Ha a letelepedett társadalomnak van olyan befolyásosabb szellemi vezet˝o rétege, amely képes idejében felismerni a fenti halálos veszélyt, a tulajdon szerinti, állandó, mind hevesebb és kiterjedtebb versengésre késztet˝o rangsor kialakulása megel˝ozhet˝o. pénz. Már a vadászó-gy˝ujtöget˝o társadalmakban is van munkamegosztás, de csak kor és nem szerinti. Az összetettebb társadalom kialakulásával megindul a szakosodás, szakmák alakulnak ki. El˝oször csak termékeket cserélnek, aszerint, ki mit tud el˝oállítani és kinek mire van szüksége. Ahogy n˝o a szakosodás mértéke, megjelenik az általános értékmér˝o, a kereskedést nagyban megkönnyít˝o pénz. A pénz a gazdaság szervezésének f˝o eszközévé vált. Plátón már csaknem 2500 éve megírta, hogy a pénz nem egyszer˝uen az árucsere eszköze. A föld termékeit, miután tönkremehetnek, nem lehet halmozni. Hasonlóan sok más egyé árucikk sem halmozható, mert értékét veszítheti. Viszont az aranyat és a bel˝ole készült pénzt érdemes gy˝ujteni, mert értékálló. Ezért aki a pénzt birtokolja, el˝obb-utóbb kiforgathatja a többieket abból, amijük van és ez csak elégedetlenséghez, boldogtalansághoz, feszültségekhez vezet. Kezdetben a pénznek mint tárgynak is volt értéke, minthogy akkoriban ritkaságnak számító fémb˝ol, mint ezüstb˝ol és vagy aranyból volt. A gazdaság m˝uködését az jellemzi, hogy milyen gyorsan cserél gazdát, mennyire gyorsan forog a pénz. Megjelent pénz kölcsönadása, amely újabb lehet˝oségeket adott a gazdasági tevékenység b˝ovülésére. A kölcsönfelvétel lehet˝osége, a kölcsönért felszámított kamat szintje a gazdaság egészségének a f˝o jellemz˝oje. Mivel a pénz birtokosa pénze fejében energiát használhat el, a hitelnyújtás, ami a kamat szedése miatt pénz teremtésével jár együtt, a termelést és az ehhez szükséges energiafelhasználás növekedését ösztönzi. A kamatos pénz több, mint értékálló csereeszköz. Mintha a pénz dolgozna, növeli a hitelt nyújtó, a kamatot besepr˝o vagyonát. A vállalkozáshoz kamatot adó pénzintézet a semmib˝ol teremt pénzt, a kamatnak megfelel˝o javak a kölcsönadott pénz felhasználásával létrehozott termékekben jelennek majd meg. Emiatt a pénz akkor tarthatja az értékét, ha gazdasági növekedés mértéke és a kamatszint összhangban van. Minél több a hitel, annál gyorsabb a gazdaság növekedése. Ha a pénzteremtés nem vezet a gazdaság megfelel˝o mérték˝u növekedésére, buborék képz˝odik a gazdaságban. Ennek kipukkanását el˝oször pénzügyi, majd gazdasági válságként érzékeljük. Hogy mire vezethet a pénzrendszer rendellenes m˝uködése, a buborék képz˝odése, a holland tulipán˝orület az egyik legismertebb példa. Európa török közvetítéssel ismerte meg a tulipánt és a virág 1593-ra eljutott Hollandiába is. Nagyon népszer˝u lett, a gazdagság jelképévé vált és sok pénzt adtak egy-egy ritkább fajta hagymájáért. Befektetésként kezdték használni és a tulipánhagymák kereskedésére t˝ozsdét nyitottak. 1636 novemberét˝ol a tulipánhagyma ára a sokszorosára n˝ott és a végén egy-egy ritka hagymáért egy jó iparos éves jövedelmének a tízszeresét is elkérték. 1637 februárjában a tulipánt˝ozsde összeomlott és a tulipánhagyma ára pár hét alatt a töredékére zuhant. Hatalmas vagyonok váltak így semmivé. Részvénytársaságok. Szervez˝od˝o rendszer a gazdasági életet létrehozó, szervez˝o és fenntartó piac is. Mint rendszer, a még több energia felhasználásának serkent˝oje. A jobb eladási és vételi lehet˝oségek keresése a termelést és a kereskedelmet egyaránt serkenti. Csak a jelent mérlegeli a gazdaság, a pillanatnyilag érvényes ár, forintárfolyam az, ami számít. Még a legnagyobb vállalatok sem gondolkodnak évtizedes távlatokban. Mondhatjuk, hogy a piac körfolyamataiban az általános értékmér˝o, a pénz forog. 45
Egyre hatékonyabb, gyorsabb energiafelhasználást mozgató szervez˝odések jöttek létre. Egy id˝o után termelési, kereskedelmi egyletek alakultak. Ezeknek eleinte csak a tényleges tevékenységet folytatók voltak a tagjai. De a pénz általános használhatósága és a pénzrendszer fejl˝odése lehet˝ové tette az összetettebb társulások kialakulását. Olyan egyesülések is alakultak, ahová a tagok már csak a pénzükkel szállnak be. A pénzüket vállalkozásba fektet˝o, ám azokban tényleges munkát nem végz˝o emberek testületére az egyik legismertebb példa a részvénytársaság. Úgy kell m˝uködnie, hogy a részvényesek haszna minél nagyobb legyen. Csak ez számíthat, minden más mellékes. Nemcsak a jobb szervezés, az alkalmazottak munkájának hatékonyabb kihasználása és hasonlók növelhetik a részvényesek hasznát. Legalább annyira lehet keresni azzal, ha a tevékenységgel együttjáró terheket, költségeket sikerül másra hárítani. Azaz a m˝uködési feltételek, a környezeti terhelés és a keltett társadalmi feszültségek költségeit viselje más. Más építse meg az utakat, más szenvedje el a természeti környezet pusztulását, az életmin˝oség romlását, viselje el a munkanélküliséggel járó terheket. Ha a részvényes olyan térségben lakik, amelyet társaságának tevékenysége terhel, saját haszna akkor is jóval nagyobb lehet, mint amennyi kárt, terhet az állam polgáraként, helyi lakosként el kell viselnie. Emiatt a közösség érdekeit megtestesít˝o, a társaságokat adóztató és szabályzó állam és a társaságok között állandó éles alkudozás és egyeztetés folyik. Amíg az állam megfelel˝o jogi szabályozással a köz számára hasznos keretek között tudta tartani a részvénytársaságok m˝uködését, nem volt nagyobb gond. Él˝osdivé csak azért válhattak a részvénytársaságok, mert a jogi szabályzás engedi. Amíg csak meghatározott id˝ore, a közösség számára el˝onyös feltételekkel lehetett részvénytársaságot alapítani, mindenki, a részvényesek és a köz is jól járt. Nem csak a jelenben, hanem a jöv˝ore nézve is. Viszont a 19. század második felében, jogi hézagokat kihasználva, az USA-beli részvénytársaságok példátlan kiváltságokra tettek szert. Azóta sikerült elérniük, hogy a joghézagok jogokká emelkedtek és világszerte elfogadottakká váltak. Olyan jogokat szereztek maguknak a részvénytársaságok, amelyekkel azel˝ott csak emberek, él˝o személyek rendelkezhetnek. Adhatnak, vehetnek. Van jó hírnevük, amiért akár perelhetnek. Jogi személyként egyre több lehet˝oséget harcoltak ki maguknak és igyekeznek csökkenteni bármi iránti kötelezettségüket, felel˝osségüket. Megtehetik, a pereket általában megnyerik, mert a legjobb ügyvédeket is meg tudják fizetni. Emberi lehet˝oségekhez jutottak, jutnak, de erkölcsi felel˝osségük nincs. Ráadásul akár halhatatlanokká is válhatnak. Végig a 20. század során a részvénytársaságok súlya egyre n˝ott. Nemzetköziekké váltak és egyre sikeresebben kerülték meg az o˝ ket szabályozni, keretek között tartani igyekv˝o államokat. Manapság már az államokat is eszközükké tették. Állami intézmények és kormányok, közhatalom, mind a nemzetközi nagyvállalatok kiszolgálóivá váltak. Központi intézményük, a t˝ozsde a legfontosabb hatalmi központtá vált, szinte csak vallásos jelleg˝u tisztelet illetheti megnyilvánulásait, kinyilatkozásait.
5.6. Fenntarthatóan él˝o társadalmak A fenntartható élet alapja a természettörvény által növekedésre beállított, ösztöneink hatalmas erejével hajtott gazdaság korlátok között tartása. Akkor lehet fenntartható a társadalom, ha miközben a gazdaság épít ösztöneink hajtóerejére, a törvénnyel, az erkölccsel, a m˝uvészetekkel valamint az oktatási és nevelési rendszerrel a gazdagodásra valamint a hatalomra, befolyásra, tekintélyre való törekvés mozgatóit a szellemiekben és alkotóképességben való növekedés serkent˝oivé nemesíti. Legels˝o feladat az anyagiakért és hatalomért folytatott harc korlátozása. Ne gondoljuk, hogy ez egyszer˝u törvénykezéssel, alkotmányozással megoldható. Csak akkor hatékony az állam törvényhozó és törvényeket végrehajtó hatalma, ha a törvények a társadalmat átható erkölcsi rendszerre épülnek. Csak a közös erkölcsi elveken, a közösség nagyrészének egyetértésével hozott törvények tarthatók be az állami kényszerhatalom eszközeivel. Ha a törvény nem ilyen, nem sokat ér, mert kijátszák, elkerülik. Mivel a másoktól önkéntelenül átvett, tanult mintázatok, képek döntéseink hozatalának meghatározó elemei, a tudatalattinkat a természethez és a társadalomhoz való viszonyunkat megfelel˝oen szabályzó képekkel 46
kell feltölteni. Nemcsak tudnunk, éreznünk is kell, tudatunk mélyén is rögzülnie kell annak, mennyire er˝os a természett˝ol való függ˝oségünk, mert a természet az emberlét hordozója és ha a természetes környezetünket felemésztjük, nekünk is végünk. Történelmi tapasztalat, hogy az erd˝oket pusztító társadalmak mind mentek az erd˝ok után. Érezni kell, mennyire összefügg˝o, szép a természetes rend, nem szabad oktalan beavatkozásokkal háborgatni. Mivel az anyagi javak szerzésének lehet˝osége korlátozott, de a lelki-szellemi értékek korlátlanul gyarapíthatók, ezek felé kell az embert fordítani. Belém írható, hogy takarékos legyek és a létem fenntartásához ne csak anyagiakat, hanem barátokat, jó ismer˝osöket, élményeket és tudást is szerezzek, valamint ne az anyagi gazdagságom és világi hatalmam mutassa meg, ki vagyok, hanem a lelki-szellemi javak birodalmában és azalkotásban legyek valaki. Ha boldog akarok lenni, önmagammal versenyezve, testi-lelki er˝oforrásaimat az általam szeretett tevékenységre használva kell élnem lásd a 4.5. pontot. Ilymódon az ösztönök hajtóereje az ember megtartásának, fejl˝odésének és felemelésének szolgálatába állítható. Nem egyszer˝u feladat kimunkálni az anyagi és szellemi területek egyensúlyát. Magától értet˝od˝oen meg kell teremteni, fenn kell tartani a társadalom anyagi alapjait. Az ehhez szükséges munkák a népesség nagy többségét alkotó átlagos, vagy átlag alatti képesség˝u ember feladatát képezik. A szellemi irányítás, a többiek munkájának megszervezése a társadalom vezet˝o rétegeinek dolga. Akkor maradhat fenn a társadalom, ha a szellemi és államvezet˝o rétegeket valóban a leginkább rátermettek alkotják. Ezek közé egyrészt a legtehetségesebbek tartoznak, másrészt azok, akik ugyan nem annyira kiemelked˝o tehetségek, de a kisgyermekkortól kapott kiváló nevelés a legjobbak közé emeli o˝ ket. Legfontosabb, amire figyelnünk kell, a természet állapota, ez szabja meg, mennyien, és hogyan élhetünk, azaz mint élhetünk fenntartható módon, milyen lehet a társadalom. Ehhez kell igazodnia a természeti er˝oforrásokat fogyaszthatóvá alakító gazdaságnak. A gazdaság a társadalom részrendszere, mindenekel˝ott takarékosan, pazarlás nélkül kell gazdálkodnia. Ezt kell szolgálnia a pénzrendszernek vagy helyette más, a gazdaságot szervezni képes rendszernek. Tikopia . Jó példa erre Tikopia több mint háromezer éves története. Tikopia kis csendes-óceáni sziget, területe 5 km2 , paradicsomi körülmények jellemzik. S˝ur˝un lakott, ezerkétszáz ember élhet meg csak rajta és ezt a számot tartaniuk kellett. Ha pár éven át több gyermek születne meg, mint amennyien meghaltak, 15 éven belül mutatkozni kezdenek a túlnépesedés jelei, az éhezés, a nélkülözés és a velük járó betegségek. Ezt hamar észrevették és megtanulták. Emiatt nemcsak tisztelték a sz˝uzességet és szorgalmazták a fogamzásgátlást, hanem a magzatelhajtás és a csecsem˝ogyilkosság is bevett társadalmi szokás volt. Amikor a történelem során mégis a kívánatos fölé n˝ott a lélekszám, fiatalok nagyobb csoportja tengerre szállva elhagyta a szigetet, hogy másutt keressen új hazát maguknak. Gyümölccsel, terményekkel és hallal táplálkoznak. 1600 körülig disznót is tartottak, de akkor lemondtak a disznótartásáról, mert a disznó az emberhez hasonlóan táplálkozik és disznók nélkül, több halat fogva több embert tarthat el sziget. Ez is mutatja, nem a gazdasági érdek az els˝odleges, hanem a társadalom egészének az állapota a fontosabb. Ami nyilvánvaló Tikopiára, ugyanaz a helyzet nagyban. Tikopia és a Húsvét-sziget, 1 ugyanabban a folyamatban, a Csendes-óceánon zajló népvándorlás során, egyforma hátter˝u emberekkel népesült be. A közöttük lév˝o, sorsukat meghatározó különbség a sziget nagysága lehetett, a Húsvét-sziget területe Tikópia területének több mint harmincszorosa. Ennélfogva a Húsvét-sziget jóval több embert tarthatott el és népessége különböz˝o falvakban élt. A nagyobb népesség többféle lehet˝oséget adott a gazdagodásra. Egyesek annyira a többiek fölé kerekedhettek, hogy dolgoztatni kezdtek másokat, s˝ot szolgálatukba fogadták o˝ ket. A Húsvét-sziget falvainak szoborállítási versengése mögött a falvak el˝oljárói, azaz gazdagjai közötti versengés állt. Kína hivatalnoki kara. Kína hivatalnoki karának több mint kétezer éves története jól szemlélteti, miként lehet a megfelel˝o vezet˝oréteget kiválasztani és fenntartani.
47
Kína els˝o három évezredének viharos története tanúsága szerint a nehéz helyzetekben a bölcsebb, többet tudó emberek jobban helyt tudnak állni és ezt tapasztalva folyamatosan növekedett a tudás és a bölcsesség becsülete. Miután meger˝osödtek, az északi uralkodók délfelé terjeszkedtek és lassan birtokba vették a teljes területet. Ott nemcsak m˝uveletlenebb kínaiak, hanem más nemzetiség˝u népek is éltek. A kínai terjeszkedés alapelve a m˝uveltség átadása. Egy m˝uveletlen, faragatlan embernek be kell látnia, mennyire alantas állapotban van és fel kell benne keltenie a felemelkedésre irányuló vágyat. Ez a módszer határozottan jól m˝uködött és a kínaiak igen hatékonyan olvasztották be a meghódított területek népességét. Kr. e. 221-ben egyesült a birodalom és az egyesülés után kialakuló szakért˝o hivatalnoki kar igazgatta. 12 rendbe osztották a hivatalnokokat. Kiválasztásuk versenyvizsgák alapján történt. Ezeknek anyagát a kínai irodalom, a bölcsek tanításai, a hagyományok ismerete képezte. Úgy tartották, aki nem kedveli a költészetet, nem m˝uveli a bölcsészeti tudományokat, az szívtelen ember, akire nem lehet más emberek irányítását, ügyeinek intézését bízni. Ez az érzelemfogyatékosok (pszichopaták) nagy többségét kizárta a versenyb˝ol. Vizsgákat bárki tehetett, aki tehetséges és szorgalmas volt, a képzés megnyitotta a felemelkedés útját az alacsonyabb származásúak el˝ott is. Ezek után a birodalom egyik f˝o feladata éppen a megfelel˝o számú és képesség˝u hivatalnok kiképzése és a testület fenntartása lett. A hivatalnoki kar tagjai sajátos módon egyesítették magukban a közéleti ember, a tudós és a m˝uvész szerepét. Kína sorsát ezek után ennek a nagyon jól képzett, erkölcsös, nagytudású hivatalnoki karának tevékenysége határozta meg. Ez a rendszer egészen a 20. század elejéig 1912-ig fennmaradt. Császári házak bukhattak, újak jöhettek, meghódíthatták Kínát a mongolok vagy mások, Kína m˝uveltségét már semmi sem rendíthette meg. Még a Kínát elárasztó és megszálló pusztai népek is kénytelen-kelletlen a hivatalnokokra bízták a közigazgatást. Meghódítóik észrevétlen átvették a hivatali kar által kiszabott rendet, nem tehettek ellene semmit. Pár nemzedék alatt o˝ k is kínaivá váltak, beolvadtak, hasonultak az általuk meghódított néphez. Tibet. Sohasem voltak többen a tibetiek két-három milliónál. Mégis, a tibeti nyelv˝u irodalom közel akkora, mint a latin nyelv˝u európai irodalom, csak ámulhat a nyugati világ a tibeti könyvtárak mérhetetlen gazdagságán. Mindez a hallatlan szellemi kincs a fenntartható életre való törekvés részeként halmozódott fel. Tibet már az o˝ skorban is lakott volt és egészen a 20. század közepéig fenntartható módon élt. Kevés és sérülékeny a term˝otalaja, óvni kellett. Nem szaporodhatott túl a népesség. Ennek megakadályozására húzták meg a mez˝ogazdasági és szellemi munka csaknem ezer éven át érvényes szabályait. Oszthatatlanná tették a családi birtokot, örököse a legid˝osebb fiú vagy férfi, örökös híján a legid˝osebb leány. Csak o˝ köthetett házasságot. Így Tibet nem népesedhetett túl, földjeit nem zsigerelték ki. Aki pár nélkül maradt, otthon dolgozhatott vagy férfiak, n˝ok egyaránt buddhista szerzetesnek vonultak. Ott a rendház földje tartotta el o˝ ket. Háromszáz éven át, egészen a 20. század közepéig Tibet népességének harmada rendházakban élt. Jóval kevesebbet kellett itt dolgozni, mintha családot tartanának fent, és sok id˝o marad elmélkedésre, tudományra, m˝uvészetre és általában a szellem dolgaira. Alapozásként, a kemény szerzetesi képzés részeként naponta órákon át, évekig kellett végezniük az egyszer˝ubb alapozó, összpontosítást beidegz˝o gyakorlatokat. Ezzel elsajátították, miként lehet hatékonyan tanulni. Utána mindenki azt kezdte tanulni és m˝uvelni, amire hajlama volt, amit a legjobban szeretett csinálni. Így a szerzetesek, bár nem lehetett családjuk, nem gazdagodhattak, mégis kiegyensúlyozott, boldog és gyümölcsöket hozó életet élhettek. Tibet szerzetesei közül sokan váltak kiváló hittudóssá, nyelvésszé, történésszé, orvossá vagy m˝uvésszé és az o˝ m˝uveik töltik meg Tibet könyvtárait. Japán az Edo-korszakban. Sajnos, igen kevés történelmi példa van arra, hogy a régi Kína társadalmához hasonlóan, egy társadalom évezredekig fenn tudjon maradni. Általában a társadalmi egyenl˝otlenségek fokozódása, egyesek dúskálása és mások elszegényedése nemcsak a társadalmi feszültségek növekedéséhez vezet, hanem tönkremegy a természeti környezet és a ezzel a társadalomnak is vége. Ha a társadalom megengedi az egyének számára az anyagi javak halmozását, akkor a gazdasági élet ugyan gyors fejl˝odésnek indul, de hamar felélik az er˝oforrásokat és tönkreteszik a természetes környezetet. Az Edo-korabeli Japán fenntartható társadalmában vaskez˝u kormányzás gátolta a gazdagodást. 48
Japánt az 1603-1868-ig terjed˝o Edo korszakban a Tokugava sógunok kormányozták. Edo a mai Tokió korábbi neve, ide került a kormányzati központ. Manapság az Edo korszaknak egy olyan jellegzetességére figyeltek fel, amely igen fontos lehet az emberiség egészének jöv˝ojére nézve is, mivel egy hatalmas és népes birodalom hosszú id˝on át képes volt fenntartható életrendet követni. Nem belülr˝ol bukott meg ez a rendszer, küls˝o fenyegetés terelte Japánt más pályára. 1600-ra Japán népessége elérte az eltarthatósági határt, amit növekv˝o feszültségek, lázadások sora is jelzett. Ráadásul er˝osödött a küls˝o, különösen az európai befolyás, ami tovább élezte a bels˝o ellentéteket. Emiatt a hatalomra kerül˝o katonai kormányzat visszaszorította a kívülr˝ol érkez˝o hatásokat. Er˝osen központosították a hatalmat és elzárták a szigetországot a külvilágtól. 1639-ban rendeletet hoztak, amelyben megtiltották, hogy a japánok elhagyják hazájukat. Annyira féltek az idegen eszmékt˝ol, hogy az éppen külföldön tartózkodóknak is megtiltották a hazatérést, még a keresked˝ok, halászok és hajósok sem mehettek haza. Külföldi sem léphetett Japán földjére, csak egy maroknyi holland és kínai keresked˝onek engedték meg, hogy Nagaszaki közelében egy szigeten tartózkodhassanak. Állomásuk forgalma a 18. századra évi két hajórakományra apadt. Szinte államvallássá emelték a buddhizmust. Egy család egy adott területhez, szentélyhez volt kötve, itt tartották nyilván a családot és a nyilvántartást felhasználva röghözkötötték a lakosságot. Még a legkisebb falut is csak engedéllyel lehetett elhagyni, út menti ellen˝orz˝o állomások ügyelték a rendet. Megszabták, miként lehet közlekedni, ki hogyan, mivel utazhat, hány kísér˝oje lehet. Ezzel azt is elérték, hogy helyben maradva mindenkinek vállalnia kellett cselekedeteinek következményeit és a többiekkel együtt kellett boldogulniuk. Ha valaki a lakóhelyén becsapott, megrövidített, megkárosított másokat, nem tehette meg, hogy megszedve magát lelépjen és másutt újra kezdje ugyanazt, vagy csak elköltözve zavartalanul élvezze csalárdul szerzett gazdagságát. A földesuraktól megkövetelték, hogy Edóban is szállást kell építeniük és családjával együtt ott kellett élniük. Haza kétévente látogathatott a családf˝o, de családja nélkül. Rangjukhoz ill˝o udvartartást, kíséretet írtak el˝o számukra, és még az utcára is csak megadott öltözékben, el˝oírt számú és öltözet˝u kísérettel léphettek ki. Így a titkosrend˝orség valamennyi minden lépésüket szemmel tarthatta és szóba sem jöhetett összeesküvés szervezése. Kötelez˝ové tették, hogy a sógunnak rendszeres ajándékot adjanak. Jelent˝os összegekkel kellett adózniuk az építkezésekhez és egyéb költségekhez. Ezzel er˝osen korlátozták a jövedelmek felhalmozódását és az emberek mozgásterét. Megakadályozták, hogy a gazdag tovább növelhesse gazdagságát és nagyobb hatalomra tehessen szert. Évszázadokra visszamen˝oen pontos népesedési adatokkal rendelkezik az ország, tudjuk, hogy végig az Edo korszakban Japán lakossága nagyjából állandó közel 30 millió volt. Engedélyezték a magzatelhajtást és a csecsem˝ogyilkosságot, nem engedték a kisbirtokok megosztását, a fiatalabb fiúk nem örökölhettek és így nem is házasodhattak. Edo lakóinak száma 1-1,25 millió között mozgott, ezzel az akkori világ legnagyobb városa volt. Egy ennyire er˝osen megkötött népnek meg kellett adni a kibontakozás lehet˝oségét is. Igen nagy gondot fordított a sógunátus az oktatásra. Kinyilvánították, a m˝uvelt, tanult ember megérti, mi a jog, igazság és kötelesség. Egy fels˝obb osztálybeli embernek még szorgalmasabban kell tanulnia. Bevezették az alapfokú oktatást. Ezek a szentélyek, rendházak mellett m˝uköd˝o intézmények ugyan nem adtak magasfokú képzést, de megtanították az alapfokú írásjeleket és oktatták a fegyelmezett, engedelmes életet követel˝o erkölcstant. Virágoztak a m˝uvészetek, a színház, a zene, a szertartások, a kertépítés és mások. Gazdagok és szegények egyaránt szerettek olvasni. Csaknem hétezer könyvesbolt és kb. 800 kölcsönkönyvtár m˝uködött az országban. Számos kiadvány elérte a nyolcszázas példányszámot. Összefoglalva elmondható, hogy az Edo korszakban Japánt nem támadták meg kívülr˝ol. Békés id˝oszakot élt meg, szinte egyáltalán nem voltak bels˝o háborúskodások. Csak az együttélési szabályokat és az állam kemény törvényeit kellett betartani. Szellemileg és gazdaságilag is hatalmas eredményeket értek el. Igaz, a gazdaság fejl˝odése nem a nyugati értelemben vett növekedésnek felelt meg. Japánban kevés a m˝uvelhet˝o földterület és a nyersanyag. Bár az ország területe közel háromszorosa hazánkénak, a lakható, m˝uvelhet˝o területe csak akkora, mint nálunk. Nagyrészt lakhatatlan hegységek 49
borítják, kétharmad része erd˝ovel fedett. Forrásként természetesen be kell számítanunk a tengeri halászatot. Úgy éltek, hogy gyakorlatilag semmit sem vittek be külföldr˝ol és nem voltak éhínségek. Japán gazdaságának alapja az újrahasznosítás volt. Annyira kevés volt a forrás, hogy mindennel nagyon gondosan és takarékosan kellett bánni. Igen költséges volt új dolgokat vásárolni, ezek a közönséges ember számára megfizethetetlenek voltak. Mindent, amit csak lehetett felhasználtak, újrahasználtak, megjavítottak. Szemét szinte nem volt. Számos újrahasznosító iparág virágzott. Ha az edényeket és más fémeszköz kilyukadt. Nálunk is ismert volt ez a múlt század közepéig, az öregebbek még emlékezhetnek a falvakat, városi házakat felkeres˝o drótos tótokra. Törött cseréptárgyakat rizsb˝ol készült ragaccsal er˝osítettek össze, majd h˝okezelték. Fából készültek a folyadékokat tároló hordók, ezeket bambuszból készült abroncsokkal fogták össze. Ha az abroncsok, öregedtek, töredeztek, kicserélték o˝ ket. Javították a lábbeliket, papírlámpákat és minden mást, amíg csak lehetett. Amíg a villany meg nem jelent, papírlámpákkal és viaszgyertyákkal világítottak, az olajat és viaszt maguk állították el˝o. Olajat növényi magvakból sajtoltak vagy bálnaolajat, szardíniaolajat használtak. Fontos melléktermék a rizsszalma, minden kg rizsre durván 0,8 kg szalma jut. Rizsszalmából öltözetet, lakberendezési, használati tárgyakat is készítenek és tüzelnek is vele. Hamuja azután visszajut a földre, száz százalékosan hasznosul. Öltözetként papucsot, kalapot, es˝okabátot csinálnak bel˝ole. Az állattenyészt˝ok is többféle módon használják a rizs szalmáját. Összegy˝ujtötték a használt dolgokat és újra feldolgozták. Felvásárolták a használt papírt. Ami papír már annyira értéktelen volt, hogy nem kellett a felvásárlónak, azt más gy˝ujtötte össze és adta el a megfelel˝o gy˝ujt˝ohelyen. Akkoriban valamennyi ruha kéziszövéssel készült, így nagy érték volt. Edoban kb. 4000 használtruha keresked˝o élt felvásárlásból. Eserny˝ovázat bambuszból készítettek és zsírpapírt húztak rá. Felvásárolták a régi eserny˝oket, cserélve róla a papírt, új eserny˝ot készítettek. Csomagolópapírnak adták el a használt zsírpapírt. Hasonlóan a használt hordóknak is voltak felvásárlói, akik a felújítással foglalkozó vállalkozóknak adták el o˝ ket. Voltak begy˝ujt˝ok, aki apró játékokat, édességet vittek magukkal. Olyasmit kiáltoztak, hogy ’cserebere’. Ha gyerekek játék közben régi szeget vagy más fémtárgyat találtak, becserélhették játékra, édességre. Felvásárolták a gyertyák lecsöpögött viaszát. Megvették a tüzelés után maradt hamut és a parasztoknak mint talajtápot eladták, mivel magas a kálium tartalma. Házaknál hamugy˝ujt˝o ládát, nagyobb intézményekben hamugy˝ujt˝o bódét tartottak. Más társadalmak is használják erre a hamut, de egyedül Japánban vásárolták fel. Tanintézményben a tankönyvek nem a tanuló, hanem az intézmény tulajdonában voltak. Feljegyzések szerint megesett, hogy egy matematika tankönyvet 109 éven át használtak. Összegy˝ujtötték az emberi anyagcseretermékeket is. Mivel állatot csak keveset tarthattak, kellett a föld a rizs termelésére, kb. 1955-ig ez volt a legfontosabb talajer˝opótló szer Japánban. Mialatt Európában ez járványkelt˝o veszélyforrás volt, a japánok mint értéket dolgozták fel. Mivel a széklettel a szervezetb˝ol kikerül˝o kórokozók csak az emberi szervezetben képesek szaporodni, a széklet megfelel˝o idej˝u érlelés után veszély nélkül alkalmazható term˝otalaj táplálására. Parasztok rendszeresen látogatták a velük szerz˝odést köt˝oket, pénzzel vagy zöldséggel fizettek. Kés˝obb nagybani felvásárlók és viszonteladók vették át az ágazatot. Sok lakót tartó háziurak jó pénzt kerestek ezzel. Fintoroghatunk ezen, de a japán városok jóval tisztábbak voltak a mieinknél és ma is azok. Általában a japánoknak sokkal jobb az egészségi állapotuk, mint a miénk és tisztaságuk miatt érzékenyebbek a fert˝ozésekre, mint mi. Ekkora takarékosság mellett nem vagy alig n˝ohetett a gazdaság. Így a felvásárlók, javítók, gyártók nem sok haszonhoz, befektetni való t˝okéhez juthattak. Megéltek, de gazdagodni nem gazdagodhattak. Nem a tömegtermelésen, hanem a források teljes kihasználásán alapult az Edo korszak fenntartható társadalma. Japán akkor csak napfényb˝ol származó er˝oforrást használt. Gallyá, ággá, törzzsé, termésekké alakítják a fák a naper˝ot. Ha a múlt évben képz˝odött terméseket, ágakat, gallyakat használjuk, akkor a múlt évi napener˝ob˝ol élünk. Japán erdeib˝ol egy japánra az Edo korban legalább 200 tonna fa jutott. Évente egy fa tömege átlagosan 5%-kal gyarapodik. Ezzel az évi növekmény egy Edo kori japánra legalább 100 mázsa fa. Ennek csak kis töredékét használta fel az Edo kori fenntartható társadalom embere. Úgyszólván csak a gallyakat tüzelve megélt. Ezért is lehetett a társadalom fenntartható. Az er˝oforrás 80%-a az elmúlt év, 50
95%-a az elmúlt három év napfényéb˝ol származott. Mindez azt jelenti, hogy az Edo társadalom szinte mindenhez, amire szüksége volt, az elmúlt 2-3 év napfényét használta fel. Csaknem mindent növényekb˝ol állítottak el˝o, kivéve a fém, cserép és más ásványi anyagokból készült termékeket. Japánt er˝ovel kényszerítették elszigeteltségének feladására. M. Perry amerikai ellentengernagy 1854ben 9 hadihajóból, közöttük páncélos g˝ozösökb˝ol álló kötelékkel jelent meg Edo kiköt˝ojében és a fából épült Edo felgyújtásával fenyeget˝ozve kényszerítette ki a szigetország megnyitását. Japánnak számára kedvez˝otlen szerz˝odések sorát kellett megkötnie. A beavatkozás válságokba sodorta a szigetország és 1868-ban a sógun lemondott.
6. Emberépítés Mint a 4.1. részben tárgyaltuk, döntéseinket a tudatalatti tartomány készíti el˝o és az ösztöneink a vadászógy˝ujtöget˝o ember ösztöneivel azonosak. Továbbá a tudatalatti tartalmát alkotja az élet folyamán felgy˝ult tapasztalat és a neveléssel a tudatalattiba épített, az ösztönökhöz hasonlóan m˝uköd˝o, o˝ ket kiegészít˝o vagy akár azokat felülírni képes mintázatok összessége, az erkölcs. Tanítanunk, oktatnunk és m˝uvelnünk kell a fiatal korban még igen fogékony elmét és erkölcsre neveléssel kell felkészíteni arra, mint viselkedjen. Érdekl˝odés. Mire mondjuk azt, hogy érdekes? Különböz˝o emberek más-más dolgokat tarthatnak érdekesnek. Ami az egyiket megragadja, közömbösen hagyhatja a másikat. Egyrészt arra mondjuk, hogy érdekes, amihez hasonlóval már találkoztunk, de épp így még nem. Valami iránti való fogékonyságunk ezért els˝osorban a korábban megismertekre, megtanultakra vezethet˝o vissza. Másrészt érdekesek lehetnek dolgok, mert öröklött adottságaink tesznek fogékonnyá irántuk. Ilyenek f˝oleg az érzékeléshez köt˝odnek. Például akinek jó a térlátása, - ez els˝osorban öröklött adottság - érdekesebbnek lát egy tájat vagy m˝ualkotást, mint az olyan, akinek nincs jó térlátása. Ha valami érdekes, azt könny˝u tanulni és az érdekl˝odve tanult ismeret meg is marad bennünk. Ekkor a tanult dolgot van mihez kötnünk és tudjuk, az elme az együtt el˝oforduló dolgokat egynek véve tanul. Ha valami nem érdekes, de meg kell tanulni, nagyon nehéz lesz a tanulás és a tanultakat gyorsan el is felejtjük, mivel az átvett anyagot nincs mihez kapcsolnunk. Számunkra jelenleg érdektelen anyagot csak akkor tudnánk megtanulni, ha el˝otte megszereznénk mindazt az ismeretet, amihez kötni tudnánk a most még érdektelent. Jó helyzetben van, akit sok dolog érdekel. Könnyen, gyorsan és sokmindent meg tud tanulni, emiatt könnyen megtalálja a helyét az életben, nem okoz gondot számára az érvényesülés. Mindannyiunknak fontos, hogy minél több dolog iránt tudjunk érdekl˝odni, legyünk fogékonyak. Érdekl˝odési körünk, fogékonyságunk er˝osen függ attól, milyen nevelést kaptunk kisgyermekként. Mit veszünk észre a világban, mire vagyunk érzékenyek, fogékonyak, agyunk betanítottságától függ. Csak olyan dolgok iránt tudunk érdekl˝odni, azokat az ismereteket tudjuk egyáltalán megtanulni, amelyeknek megvannak bennünk az el˝oképei. Amilyen területek felé fordulhatott a csecsem˝o, a kisgyermek nyiladozó értelme, azok lehetnek számára meghatározóak élete folyamán. Alapvet˝oen fontos kérdés, hogyan fejlesztjük, mire képezzük gyermekeinket. Amilyen képzettséget kap a gyermek, olyan agyterületek indulnak komolyabb fejl˝odésnek. Legyen az a terület a matematika, a zene, a nyelvtanulás vagy más képességek hordozója. Ezért gyermekeink nevelése hatalmas felel˝osséget ró ránk. Lehet˝oségeink szinte elképzelhetetlenül gazdagok, igaz, vannak korlátok, bárkinek bármit nem lehet megtanítani. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, ha agyunk képességeit nem fejlesztjük, lehet˝oségeinkkel nem élünk, nemcsak azzal kell szembesülnünk, hogy elmulasztottunk valamit, hanem azzal is, hogy a nem használt szerszám rozsdásodik, a be nem kapcsolt készülék hamarabb tönkremehet. Agyunk lehet˝oségeinek kihasználatlanul hagyása súlyosabb szellemi, lelki és végül testi károsodásokhoz vezethet.
51
Hogy mire lehet képes a meghatározott céllal nevelt gyermek, erre a Polgár leányok eredményessége a példa. Még a hetvenes években a lélektanász szül˝ok saját gyermekeiken vizsgálták a feltevést, miszerint egy egészséges gyermek bizonyos, jól megválasztott képessége szinte tetszés szerint fejleszthet˝o. Rendszeres munkával mind a három leány nemzetközileg elismert élversenyz˝ové, sakknagymesterré fejl˝odött. Polgár Zsuzsa n˝oi világbajnok lett, Polgár Judit egy játszmában a férfi sakkvilágbajnokot is legy˝ozte. Ez nem tulajdonítható véletlennek, Polgárék feltételezése igazolódott. Manapság már tudjuk, hgy bárkib˝ol nem nevelhetünk sakkvilágbajnokot. Agyfényképez˝o eljárásokkal meg tudjuk határozni az agy gyors feladatmegoldásra, munkára fogható tartományának, a munkamemóriának a többi területhez való arányát. Ett˝ol is függ, ki mekkora eséllyel lehet sikeres tudós, szellemi foglalkozású. Hogy mekkora ez az arány, ebben az is számít, hogy mit örököltem.
6.1.
Tanulás az iskoláskor el˝ott
Mennél fiatalabb a csecsem˝o, a gyermek, annál érzékenyebb a környezete által nyújtott mintákra. Létszükséglet a csecsem˝o számára, hogy a környezetében vele foglalkozó, o˝ t szeret˝o, iránta érdekl˝od˝o, rendelkezésére álló feln˝ott legyen. A kicsi önkéntelenül utánoz mindenki nála nagyobbat, kivéve azt, akiben csalódott. Tanulni már magzatként elkezdünk. Egyre többet tudunk a magzatként hallgatott zene jótékony hatásáról. A zeneszerz˝o családok, mint a Bach, a Mozart és a Strauss család teljesítményei, vagy a cigányzenész családok csodálatos zenei érzék˝u gyermekei mind a korai zenei élmény hatására iránti utalnak. Közel harminc éve hallottam egy debreceni zenem˝uvész család nagymamájától, hogy az anya énekelt a két-háromhetes fiúcskájának, és a kiscsecsem˝o visszaoázta a hallott dallamot. Ma ez a fiú az Operaház m˝uvésze. Valamennyi fennmaradásra képes közösség ismérve a magzatról való társadalmi gondoskodás, az áldott állapotban lév˝o anyákat különleges védelem övezi. Védi a n˝oket a közösség és a n˝ok is vigyáznak magukra. Élet hordozói. Soha sem tudható pontosan, mikor melyik n˝o hordozza magában az éppen megfogant életet és ez a szakasz meghatározóan fontos a magzat egészséges fejl˝odésében. Nem egyszer˝uen a férfiuralom tiltja a n˝ok számára a dohányzáshoz, szeszes ital fogyasztásához hasonló káros szenvedélyeket, hanem a fennmaradás parancsa. Ha a társadalom ezt megengedi, elpusztul, mert ekkor az anyák egyre gyengébb utódokat szülnek. Sokat jelent a gyermeknek az is, ha korábban, már 2-3 hónapos korától olvasunk neki. Ugyan a pici nem érti az olvasottakat, de a hallott szöveg zeneiségét, lüktetését, az összecsengéseket már kiválóan érzékeli. Éppen ezért olyan verseket érdemes neki olvasni, mint amilyeneket Weörös Sándor is írt: "Bóbita, bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka hadak fuvoláznak, sáska hadak hegedülnek". Ha a karunkra ültetett csecsem˝onek olvasunk, kivételesen szép élményben van része. Érzi testi közelségünket, a szeme is jóval többet lát így, mint a kiságyból, és élvezi a verset is. Mivel 2-3 hónaposan már jobban lát, az elméje a verselés nagyszer˝u élményét a könyvhöz köti, mivel az elme a gyakran együtt el˝oforduló jelenségeket egymáshoz rendeli. Boldogság és könyv a csecsem˝o számára ilyen, egymásnak megfeleltethet˝o dolgokká válnak. Minél hamarabb elkezdjük az olvasást, annál mélyebben rögz˝odik a gyermekben a könyv, az írott és olvasott szó becsülete és öröme. Kés˝obb a rögz˝odöttség miatt már az is elég, ha csak könyvet lát és máris jobban érzi magát. Ha pedig kézbe is veheti, örül. Ez a mélyen rögzült érzés egész életét végigkíséri. A könyvhöz szokott gyermek könnyebben megtanul olvasni és falni fogja a könyveket. Beszélni tanulni létszükséglet. II. Frigyes császár, a 13. század els˝o felében uralkodott, er˝osen érdekl˝odött a tudományok iránt. Meg akarta tudni, milyen lehet az az o˝ si nyelv, amelyen a gyermekek akkor beszélnének, ha senki sem tanította volna meg o˝ ket beszélni. A soknemzetiség˝u Szicília szigetén pár tucat néhány napos, hetes csecsem˝ot gy˝ujtöttek egybe és császári felügyelet alá helyezték o˝ ket. Minden földi jót megkaptak, ám dajkáik egy szót sem szólhattak hozzájuk. Várták, hogy a gyermekek milyen nyelven fognak majd egymással beszélgetni. Hiába. Mivel nem kapták meg ami természet szerint járt volna nekik, búskomorságba estek. Kedélyállapot és immunrendszer össze vannak kötve, ha ugyanis rosszul mennek dolgaink, csökken a szervezet védekez˝o képessége. Pár hónapon belül valamennyi csecsem˝o meghalt. 52
Minél többet beszélünk a gyermekünknek, annál jobbat teszünk vele. Amerikai felmérés szerint a gyermekükkel szépen tör˝od˝o szül˝ok három éves korig kb. egymillió szónyit beszélnek a gyermeküknek. Ugyanakkor az elhanyagoltabb gyermeknek ennek csak a tizede jut. Ennélfogva már az óvodába kerül˝o gyermekek között is felszámolhatatlanul nagy a különbség. A matematikai képességhez szükséges okszer˝u gondolkodás megszerzésében is a kisgyermekkor, azon belül is a beszédtanulás id˝oszaka lehet a meghatározó. Ugyan a tízig való számolás képessége valószín˝uleg öröklött, de az okszer˝u gondolkodásunk fejl˝odésében a szül˝okt˝ol átvett minta lehet a dönt˝o. Ha a szül˝o értelmesen, szabatosan fejezi ki magát - nem kell err˝ol papírja legyen -, a szül˝ot figyel˝o gyermek sem tehet mást, az okszer˝u, értelmes beszéd, gondolkodás lesz a sajátja. Okszer˝uen gondolkodó gyermeknek pedig nincs különösebb gondja a matematikával. Ha értelmes szül˝ok egészséges gyermeke buta, akkor elég nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy a szül˝ok elhanyagolták kisgyermeküket, nem foglalkoztak vele. Mivel a párválasztás lélektana szerint nagyjából azonos értelmi szint˝u emberek lépnek házasságra, jelent˝os azoknak a gyermekeknek a száma, akiknek mindkét szülejük butább az átlagnál. Gyermekeik matematikai képessége általában gyengébb. Matematika tanárok a megmondhatói, hogyan beszél, érvel a szül˝o, akinek gyermekét meg kellett buktatni matematikából. Ahogy a fenti példák is mutatják, a gyermek fejl˝odését nézve meghatározó, milyen közegben tölti élete els˝o éveit. A régi nagy társadalmakban ahány kisgyermek volt a családban, legalább annyi feln˝ottnek kellett a gyermekekkel lennie. Ez a gyermek ösztönös igénye, hiszen a vadászó-gy˝ujtöget˝ok gyermekeivel 4-6 éves korukig az anyjuk foglalkozott. 4-6 éves korig ma is olyan feln˝ottel kellene a gyermeknek együtt lenni, aki o˝ t jól ismeri és nagyon szereti és csak vele foglalkozik. Szül˝o vagy jó dajka, ismerve a gyermeket, azt is tudhatja, miért éppen azt kérdezi a gyermek, amit kérdez. Ezért az az id˝o, amit a szül˝o vagy a dajka tölt a gyermekkel, felbecsülhetetlen érték˝u a gyermek számára. Nagyrészt ett˝ol függ, mennyire lesz értelmes az egyébként egészséges gyermek. Minél többet foglalkozunk gyermekünkkel csecsem˝o és kisgyermekkorában, annál összetettebbé, kifinomultabbá alakulnak agyának hálózati rendszerei, annál könnyebben fog kés˝obb tanulni. Leginkább magzatként, csecsem˝oként, kisgyerekként szerezhet˝ok meg azok az alapvet˝o képességek, amelyek kés˝obb készségekké fejl˝odnek, fejl˝odhetnek, alapvet˝o emberi értékeinkké válnak. Pár éve közölték egy többtízezres nemzetközi felmérést eredményét. Ebben azt kutatták, milyen korai adottságokkal, körülményekkel lehet kapcsolatba hozni a gyermek kés˝obbi tanulmányai során elért eredményeket. Kiderült, hogy a gyermek valamennyi tudományos jelleg˝u teljesítményének, - azaz hogy milyenek voltak kés˝obb tanulmányi eredményei matematikából, természettudományos és humán tantárgyakból - legf˝obb és szinte egyetlen meghatározója, hogy milyenek voltak korai matematikai képességei 3-4 évesen, az óvodába kerülésekor. Aki pici gyermekét bölcs˝odébe adja, általában nem tudja, hogy keresetük kedvéért milyen sorsra ítélték gyermeküket. Ha a gyermek nem kapja meg idejében a megfelel˝o mintákat, nem fejl˝odhetnek ki bizonyos képességei. Ezért élete során sok olyan dolog iránt lesz érzéketlen, amelyek pedig gazdagíthatták volna világát. Feln˝ottek, nagyobb gyermekek érdektelensége,fogékonyságának hiánya, tompasága, unalmas, szürke és üres élete általában a kisgyermekkorban meg nem kapott tör˝odésre vezethet˝o vissza. Természetesen ha a szül˝o olyan, a gyermek még jól is járhat a bölcs˝odével, ha valamelyik kedves és értelmes gondozón˝o sokat foglalkozik vele. Nevelés és társadalmi helyzet. Nagyon jól ismerték a nevelés fontosságát a régi társadalmakban. Erre példának nézzük meg a többiekt˝ol elkülönül˝o társadalmi rétegeket. Akkor érthetjük meg jobban az indiai kasztrendszer kialakulását, m˝uködését, ha a gyermeknevelésre tekintünk. A különböz˝o kasztokhoz tartozók nem házasodhattak, nem tarthattak kapcsolatot egymással. Ezért a gyermekek egyértelm˝u mintákat kaptak. Például a papi kaszt, a brahmanok gyermekei csakis olyan emberekkel érintkezhettek, akik számára a szellem világa, a gondolkodás mindennél többet jelentett. Legf˝obb erények ebben a csoportban az elvont, tiszta, okszer˝u gondolkodás, a magába mélyedés képessége, a minél magasabb szellemi szint elérése. Mivel a gyermekek eszmélésükt˝ol fogva csak ilyen emberek társaságával találkoztak, maguk is ilyenekké válhattak. 53
Ha a harcosok kasztját nézzük, a f˝o erények a h˝uség, becsület, bátorság, rettenthetetlenség, kitartás, önfeláldozás. A harcosok kasztjában a gyermekek ezeknek légkörében n˝ottek fel, maguk is ilyenekké lettek. A keresked˝ok kasztjában a f˝o erények az emberismeret, az alkalmazkodni tudás, a mozgékonyság, a találékonyság, ebben a kasztban a gyermekek els˝osorban ezeket a képességeket sajátították el. A kézm˝uvesek kasztjában a kézügyesség, a kitartás, az összpontosított figyelem, a megbízhatóság a f˝o jellemz˝ok, a gyermekek ilyen példákat látva nevelkedtek. Mondhatjuk, a kasztrendszer a nevelésben rejl˝o lehet˝oségeket igyekezett a lehet˝o legjobban kihasználni. Ez tehette tartóssá, ezért verhetett Indiában annyira mély gyökereket, hogy még ma is sokan ragaszkodnak hozzá. A nevelés hagyományozása áll a másutt is sokszor mutatkozó, rétegz˝odés szerinti elkülönülés mögött. De az intelligencia gének által meghatározott része is igen tekintélyes, 30-40%-os. Viszont az öröklött adottságokat a kasztosodott közösség figyelmen kívül hagyja. Bár a kaszton belüliség kihozza az emberb˝ol a brahmant, a harcost, közben egymáshoz hasonlóvá teszi az embereket, függetlenül attól, igazából mi lehetne bel˝olük öröklött adottságaiknál fogva. Ezért azt mondhatjuk, legjobb, ha a csecsem˝okkel, kisgyermekekkel minél többet és mennél többféle módon foglalkozunk és hagyjuk, hogy kés˝obb olyan úton haladjanak tovább, amit örökölt tehetségük és nevelésünk együttesen határoz meg számukra. Ha valahol zsidó közösség telepedett meg, a három legfontosabb intézmény a zsinagóga, a temet˝o és a tanoda. Közülük legfontosabb a tanoda, a gyermekeik megfelel˝o tanítása és nevelése a zsidó családf˝o legf˝obb kötelessége. Csaknem 2000 éve vezették be a tanodai oktatást, ahol 13 éves korra meg kellett tanulni írni és olvasni. Err˝ol a 13 évet éppen betöltött fiúknak a gyülekezet el˝ott kellett tanúságot tennie. A heti tanulmányozásra adott ószövetségi részb˝ol egy akkor kijelölt szakaszt kellett folyékonyan felolvasnia és értenie is kellett a nem olyan egyszer˝u vallásos szöveget. Emiatt az értelmesebb szül˝ok gyermekei egyre kiválóbbakká, tehetségesebbekké váltak. Aki nem volt képes a kívánt szinten olvasni, érdemben nem tudott részt venni az istentiszteleti alkalmakon, amely igeolvasásból és az olvasottak megbeszéléséb˝ol áll. Ezért könnyen lemorzsolódott a zsidóságból. Így a szétszórtságban él˝o, ám hagyományait, közösségeit féltve o˝ rz˝o zsidóság szinte mindenütt, ahol letelepedett, nagyszer˝u képességekkel rendelkez˝o, kiemelked˝o teljesítményekre képes személyekkel gazdagította az adott terület népességét. Mivel a zsidók eleve írástudók voltak, városi, magasabb képzettséget kívánó munkákat vállaltak, ha volt rá alkalmuk.
6.2.
Tanítás
Mint fentebb említettük, az ember 18 éves koráig különösen fogékony. Értelmességének mértékét öröklött adottságai és magzatként, csecsem˝oként, kisgyermekként szerzett képességei nagyrészt meghatározzák, de kés˝obbi óvodai, iskolai nevelése szintén nagy figyelmet és er˝ofeszítést követel. Készségekké kell fejlesztenünk a gyermek képességeit. Tekintsük át, mit tanuljunk és hogyan tanítsunk. Mindkét fajta gondolkodási módszert, 4.6. a bölcs mérlegelést és az okos feladatmegoldó képességet tanítanunk kell. Nyelvünk m˝uvel˝odés és oktatás szavai szépen szemléltetik, melyik mire vonatkozik. A m˝uvelt nagyon sok m˝uvet ismer˝o valaki és a birtokukban bölcs gondolkodásra képes. M˝uveltséget egyéni er˝ofeszítéssel, odafigyeléssel, munkával szerezhetünk. Oktatni az okszer˝u gondolkodásra nevelést jelenti. Ha a m˝uvelt ember bölcsen mérlegeli, mit tehet és a döntése után okosan cselekszik, nem lehet nagyobb baj. Nagyon sok gyermeknek megfordult már a fejében, miért kell annyifélét tanulni az iskolában, hiszen úgyis hamar elfelejti a sok-sok megtanult anyagot. Másrészt az életben ezekre az ismeretekre úgysem lesz szüksége. Tiltakoznak, nem csak a gyermekek, az ellen is, ha valamit szóról szóra kell tudni. Sokan mondják, akár kutatási eredményekre is hivatkoznak, inkább meg kellene tanítani o˝ ket gondolkodni. Nem szabad felesleges ismeretekkel tömni a fejüket. Vagy azt halljuk, hiábavaló annyi matematikával gyötr˝odni és minek a tömérdek kötelez˝o irodalmat elolvasni, a fizikával kinlódni, ezeket úgysem tudom semmire sem használni, nem lehet velük pénzhez jutni. Tekintsük át, igazából mit miért is kell tanulnunk. A hasznosság, a közvetlenül szükséges ismeretek elsajátítása nem az egyedüli szempont. Ennél fontosabb, hogy az egyes tárgyak tanulásával agyunk m˝uködését, gondolkodásunkat fejlesztjük. 54
Matematika és az okszeru˝ gondolkodás. Nagyon sokaknak nem lesz szüksége részletesebb matematikai ismeretekre. De a matematika okszer˝u gondolkodást fejleszt˝o hatása valamennyiünk számára fontos. A számtani, mértani feladatok során szerzett gondolkodási minták bekerülnek agyunk feladatmegoldó módszerei közé. Mindazt, amit a matematika tanulása során elsajátítunk, elménk egészen más területeken is képes hasznosítani. Természettan (fizika) és lényeglátás. Nem csupán a természet alapvet˝o törvényeit kell a fizikaórákon megtanulnunk, hanem egyben elsajátíthatunk egy fontos gondolkodási módszert is. Amikor jelenséget vizsgálunk, el kell tudni választanunk a lényegest a lényegtelent˝ol, a fontosat a kevésbé fontostól. Ha erre képesek vagyunk, akkor meg tudjuk fogalmazni a jelenség közelít˝o leírását, modelljét, ami nem könny˝u feladat. Nem egyszer˝u ok-okozati lépések egymásutánja, az okszer˝u gondolkodás képessége mellett jó adag képzel˝oer˝o is kell hozzá. A lényeglátás képességét a természettan (fizika) tanulása közben sajátíthatjuk el. Miközben a természet jelenségei mögött álló alapvet˝o törvényszer˝uségekkel ismerkedünk, észrevétlen megtanuljuk azt is, mint kell okosan kérdezni valamire, hogyan lehet felismerni az igazán fontos dolgokat. Fejlesztheti ezt az érzéket a történelem tanulmányozása is, ott azonban az eligazodás jóval nehezebb. Lényeges és lényegtelen elválasztása különösen fontos a betegséget megállapító orvos számára. Ennek a képességnek kifejlesztése az orvosképzés egyik alapvet˝o feladata. Nagyon ritka, hogy az orvoshoz men˝o beteg éppen a tankönyvi példának megfelel˝oen sorolja fel tüneteit. Nem véletlen, vagy önkényes az, hogy az orvosegyetemre való felvételi egyik tárgya a fizika. Biológia, földrajz és rendszerszemlélet. Valami leírásához, valamivel való bánáshoz nem elég felismerni a lényegesebb elemét. Nyilván a többi rész sem feleslegesen van ott. Összefüggnek, rendszert alkotnak az elemek. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni az egész m˝uködését, netán értelmesen tudjuk befolyásolni, az egészet egységként, rendszerként kell tudnunk szemlélni, vizsgálni, m˝uködtetni. Ha err˝ol megfeledkezünk, nagyokat tévedhetünk és alig helyrehozható károkat okozhatunk. Tudni kell, ha belenyúlok egy rendszerbe, nemcsak a közvetlenül érintett részt változtatom meg, hanem mást is befolyásolhatok. Akár a rendszer egészét megváltoztathatom, mivel a rendszer a kaotikusabb viselkedés tartományában is lehet. Els˝osorban a biológia és a földrajz tanulmányozása során sajátíthatjuk el a rendszerben gondolkodást. Ha az egyes részeivel külön-külön foglalkoznánk, aligha tudnánk tanulni. Ha az adott dolgot csak önmagában akarjuk megérteni, nem sokra jutunk. Szükséges az, hogy az egészbe beágyazva tudjunk rá gondolni. Míg a matematika, fizika, biológia, földrajz els˝osorban az ok-okozati összefüggésekben, rendszerekben való gondolkodást fejleszti, addig az olvasás, a magyar tanítása a bölcs gondolkodást fejleszti. Olvasás és képzel˝oer˝o. Miért kell magyarból annyi kötelez˝ot elolvasni? Olvasni tudni nem csak a bet˝uk összeolvasását jelenti, hanem általában a szépirodalom olvasásának képességét is. Az els˝os olvasókönyvben, csak olyan pár bet˝us szavakat találunk benne, mint a ló és az áll. Nem lehet hosszabb, mert mire a gyermek a szó végére ér, elfelejtené az elejét. Meg kell tanulni az elmének, mint feleltetheti meg a bet˝uk sorozatát szónak és kés˝obb a szavak sorát mondatnak. Közben elménk mintákat alkotó, mintákat elemz˝o képességét, a képzel˝oer˝onket is fejlesztjük. Még a másodikos olvasókönyvben is csak rövidebb szavakat és csupán néhány szavas mondatokat találunk. Magasabb osztályokban egyre hosszabbak a mondatok és érettségire már a többsoros mondatokat is megérti a tanuló. Ha elolvassa a kötelez˝oket. Azaz elménknek be kell gyakorolni az olvasottak értelmezését. Talán száz-kétszáz vékonyabb, vastagabb kötet elolvasása után jut el oda az ember, hogy valóban tud olvasni és eléggé fejletté válik a képzel˝oer˝oje. Képzel˝oer˝onk fejlesztésének talán leghatékonyabb eszköze maga az olvasás. Erre nagyon szükségünk van, enélkül nem sokra megyünk a gondolkodásunkkal, bármilyen okosak volnánk is. Mind az okszer˝u gondolkodásra, mind a képzel˝oer˝ore egyaránt nagy szükségünk van. Agyunk okszer˝uen gondolkozó része a képzel˝oer˝o közrem˝uködése nélkül csak nehezen tud döntést hozni, belemerül a 55
részletek mérlegelésébe, nem ’hibáz rá’ a döntést segít˝o kulcsfontosságú elemekre. Továbbá világunkban egyszer˝u módon, csupán a meghatározások és az okszer˝uség segítségével csak nagyon kevés dolog írható le, mindössze a matematika és a természettudományok szabatosabb része. Világunk egyéb dolgait, történését nem tudjuk önmagában megadni, meghatározni, elemezni, csak úgy, ha más dolgokkal, történésekkel egybevetve, jelz˝oket és hasonlatokat használva. Párhuzamokat keres˝o bölcs gondolkodásunk alapvet˝o módszerünk, képzel˝oer˝o nélkül pedig nincs bölcsesség. Tanuljunk minél többet. Fenti példáink is mutatják, mennyire fontos, hogy a gyermek minél többféle dolgot minél jobban megtanuljon. Nem vész kárba semmiféle tanulnivaló, amire a gyermek id˝ot fordított. Kell, hogy minél nagyobb ismeretanyaggal rendelkezzen. Gondolkodni csak olyasmir˝ol lehet, amit van mihez kötni, amir˝ol már vannak bizonyos ismeretei. Csak olyan dolgok között tudunk gondolkodással összefüggéseket találni, amelyek már bennünk vannak. Lehet, hogy csak rejtetten, évek óta nem is fordultak meg a fejünkben, de most hirtelen el˝obukkantak, mert éppen kapcsolhatók ahhoz, ami most foglalkoztat. Ilyenkor merül fel bennünk az érzés, hogy jaj de érdekes. Kifejezetten jó hatású, ha sokmindent, ami számunkra érdekes, szóról szóra megtanulunk. Az érdektelen dolgok magolásának a feleslegességét a nevelési gyakorlatban sajnos úgy értelmezték és értelmezik, hogy a verstanulás és más hasonló szövegek tanulása is haszontalan. Pedig nagyon fontos szerepük van, nem csak a képzel˝oer˝onk és kifejez˝okészségünk, hanem emlékez˝otehetségünk fejlesztésében is. Például a rendszerekkel foglakozóknak, így orvosoknak, biológusoknak, földrajzosoknak és másoknak a jó emlékez˝otehetség kifejezetten fontos. Csak az tud a rendszerekkel eredményesen bánni, aki nagyon sok dolgot képes egyszerre fejben tartani. Ezért aki majd ilyen szakokra készül, jó, ha minél több verset megtanul. A személyes foglalkozás meghatározó szerepe. Nem csupán a kisgyermek számára fontos a mintaként jelen lév˝o személy. Kés˝obb is ez a fajta tanulás a leginkább gyümölcsöz˝o. Akkor a leghatékonyabb a tanítás, ha a tanítvány tanítóval lehet együtt. A tanító jól ismeri tanítványát, látja, érzi, milyen állapotban van. Éppen azt adja, ami id˝oszer˝u, amire a tanítványnak tényleg szüksége van. Tanító és tanítvány nagyon sokféle módon tudja befolyásolni egymást. Úgy is, amir˝ol tudomást sem szereznek, gondoljunk a hallgatólagos tudás fogalmára, lásd a 4.1. pontban. Ha a tanító tanítványok csoportjával van együtt, szintén segíti a tanulást. Ez ugyan kevésbé hatékony, mint az egyetlen tanítvánnyal foglalkozó tanító esetén, de ezt némileg ellensúlyozza, hogy a többi tanítványhoz is f˝uz˝odnek kapcsolatok. Általában egyivásúak a tanítványok, hasonlók a gondjaik és versengésük serkent˝oleg hathat haladásukra. Tanító közelében lenni kiváltság, ritka alkalom. Végül is a tanulás f˝o eszköze az olvasás. Könyvet azonban nem valakinek írnak. Személytelen a benne lév˝o tudás, nehezebben hozzáférhet˝o, nem egyszer˝u elsajátítani. Sok dolog nem is nekem szól, nem is érthetem, mir˝ol ír, bizonyos ismeretek egyenesen megzavarhatnak és nincs kihez fordulnom magyarázatért. Ha az inkább nekem szóló könyv nem a maga idejében jut el hozzám, nem is veszem igazán hasznát. Vagy még nem értem meg, vagy már felesleges vele foglalkoznom. Akkor igazi élmény az olvasás, ha az emberekhez kerülhetek vele közelebb, ha van kivel megbeszélnem, mit olvashattam, mit éltem át közben. Természetesen, az olvasás, mint a képzel˝oer˝o fejlesztésének f˝o eszköze, a fenti korlátok ellenére is meghatározóan fontos. De nem kell csodálkoznunk azon, ha valaha az írásbeliség az oktatásban nem játszott komolyabb szerepet. Még jobban ki kell emelni a tanító személyiségének meghatározó szerepét, ha a kordivatok által felkapott új eszközök tanításra való alkalmazására gondolunk. Hang- és képcsatornák, mozi, lejátszó készülékek, számítógép, világháló mind csak oktatási segédeszközök lehetnek. Nem helyettesíthetik a tanítót. Ha a gyermek állandóan a képerny˝ot bámulja, idegrendszere is károsodhat, mivel az a természetes ingerekhez igazodó fejl˝odésre van beállva. Vannak a természetben is hirtelen változások, mint a d˝ol˝o fa, de ezek ritkábbak. Ha szinte állandóan a természetes eseményeknél sokkal sebesebben változó kép56
és hanghatások érik a kisebb gyermeket, elméjének ingerület fogadó és feldolgozó képessége nem hogy nem fejl˝odik rendesen, hanem maradandóan károsodhat. Képtelen lesz majd huzamosabb ideig figyelni, összpontosítani. Egyáltalán, a képerny˝o rabjává vált gyermek képzel˝oereje elcsökevényesedik, személyisége súlyosabban is torzulhat. Ugyanis nincs mód arra, hogy a hallott, észlelt dolgokat az agya a saját képi nyelvére átültesse. Mindent készen kap és akkora tömegben, hogy nem tud velük mit kezdeni. Ezért a gyermek számára kifejezetten káros, ha nevelését képcsatornákra vagy képlejátszókra bízzuk. Csak 6 éves kor után ajánlatos a gyermeket a képerny˝o elé ültetni, különben torzulhatnak a megfelel˝o képességei. Márcsak azért is igencsak egyoldalú a gyermek és a képeket reá zúdító berendezések kapcsolata, mert az adás nem személyesen neki szól, nem kérdezhet. Ha a képeket lejátszó játékokra gondolunk, akkor már van lehet˝osége közbeavatkozásra, de nem sok. Ha a tanító, ellen˝orz˝o számítógépes anyagokra gondolunk, azok hasznosabbak, de nem hasonlíthatók ahhoz, amit a szül˝ok nyújthatnak gyermeküknek. Felvetették, hogy az autizmus kifejl˝odésében is komoly szerepet játszhat az, ha a gyermek 3 éves kora el˝ott sokat ül képerny˝o el˝ott.
6.3.
Emberi értékek
Most els˝osorban a széphez, a m˝uvészetekhez köt˝od˝o értékekkel foglalkozunk, segítségükkel életünk, szellemiségünk teljesebbé, értékesebbé válik. Igen jó az embernek, ha érzi, hogy tényleg él, szükség van rá, léte fontos a világ számára, s olyat adhat a világnak, amit csak o˝ képes nyújtani. Ez nem váltható pénzre, nem vehet˝o meg és nem adható el. Olvasás. Fentebb már volt szó az olvasás képességének korai kialakításáról. Elegend˝o id˝ot és er˝ot kell fordítanunk elsajátítására. Enélkül nem megy. Megnyugtató, hogy bár nehezebben, de a feln˝ott is képes az olvasási készség megszerzésére. Sokszor o˝ k is a meséken keresztül jutnak hozzá. Ismert példa a meséket a felfedezés örömével olvasó apuka vagy nagyapa. Egy fels˝obbéves hallgatóm beszélt arról, hogy családja, bár nagyon tisztességes, becsületes emberekb˝ol áll, nem sokra becsülte a könyvet és o˝ sem szeretett olvasni. Huszonéves fejjel kezdte ízlelgetni az olvasás örömeit. Miközben a diplomamunkáját készíti, sokat olvas. F˝oleg mondákat, nagyon le tudják kötni. Kés˝obb nyilván eljuthatott a magasabb szint˝u irodalomig. Nem vehet˝o meg és nem adható el az irodalom olvasásának készsége. Igazából el sem lehet mondani, mi is lenne ez. Aki ezt a készségét nem fejlesztette ki, nem tudhatja, mit vesztett, veszít. Mivel nem tud igazából olvasni, mindaz , amit évszázadokon, évezredeken át az irodalom kincseskamrájában az emberiség felhalmozott, hozzáférhetetlen számára. Ez a kívülmaradók számára felfoghatatlan, megismerhetetlen. Az olvasás a világhoz való köt˝odés egy módja. Sokszor egy ilyen szál, kapcsolat is képes az embert megtartani. Olvasva állandóan új dolgokkal találkozhatom, leköthetnek, örömet szerezhetnek. Err˝ol szól a következ˝o kis történet. Egy asszonynak meghalt a fia, majd a férje. Fájdalmában, magányában az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. De miel˝ott kinyitotta volna a gázcsapot, leemelt a könyvespolcról egy könyvet. Jókai-kötet, a K˝oszív˝u ember fiai akadt a kezébe. Elolvasta az els˝o mondatot és az annyira megragadta, hogy mindenr˝ol megfeledkezve olvasni kezdett. Élt még vagy húsz évet, ezeket az olvasás töltötte ki számára. Nemrég mutatták ki a versolvasásról, hogy kifejezetten egészséges, szívderít˝o tevékenység. Vérnyomásunk szabályos hullámzásának ütemideje kb. 10 másodperc. Ami a légzést illeti, percenként átlag 15 alkalommal veszünk lélegzetet. E kétféle ütemes változás általában nem köt˝odik egymáshoz. Kutatók most fedezték fel, hogy a verselés összhangba hozza a vérnyomás hullámzásait és a légzés gyakoriságát. Ennek eredményeképpen a tüd˝oben zajló gázcserés folyamatok hatékonyabbakká válnak és a szervezet egésze is jobban kihasználja a vérnyomás hullámzása által adott lehet˝oségeket. Ett˝ol az ember jobban érzi magát. Vizsgálatként Homérosz hexameterben írt költeményeit, az Iliászt és az Odüsszeiát verselték és nagyszer˝u eredményeket kaptak. Így azt is jobban értjük, hogy a régi görög színházban miért volt képes a kórus és a közönség akár tízezer hexameternyi szöveget végigverselni. Testileg is egyre jobban érezték magukat. Valamennyien igényelnénk, hogy a világgal, annak teljességével az írott szón keresztül is kapcsolatba kerüljünk. Ha az olvasási képesség, a képzel˝oer˝o hiányzik, a pótszerek rendelkezésre állnak. Képregények, 57
véres címlapú rémségek, ezüstözött és aranyozott fedel˝u kiadványok kísérlik meg kielégíteni a bels˝o szükségletet. De ezt csak fogyatékosan és id˝olegesen tehetik. El˝obb-utóbb unalmassá válnak, mert durvaságuk, gyártott voltuk miatt nem tudnak újat nyújtani. Kegyetlenebb címlapra, több és er˝oszakosabb gyilkosságra van szükség, hogy leköthesse az olvasó figyelmét. Ha viszont a szépirodalom felé fordulunk, a szépélvezet szintje egyre emelkedhet. Lefelé egyre mélyebbre süllyedünk. Képszer˝uen ábrázolják Vörösmarty örökérvény˝u sorai: "Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk és hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk?" Zene. Jól ismert a zenét szeret˝o számára, hogy ugyanazt a darabot huszadjára hallgatva is talál benne valami újat, korábban észre nem vett szépséget. Minél többet hallgatunk igényes zenét, annál jobban értjük, élvezzük. De hogy mi az, ami annyira tetszik, a zenét nem ért˝o embernek nem magyarázható el. Más módon nem közölhet˝o, szóban el nem mondható, képben ki nem vetíthet˝o. Tegyük fel, valaki, hallván, mennyire szeretik mások a zenét, meghallgat egy Beethoven-szimfóniát. Beül a hangversenyre és figyelni szeretne. Nem nehéz megjósolni, csalódni fog. Könnyen meglehet, nemcsak untatni, hanem zavarni is fogja a zene. Néha túl hangos, máskor meg halk. Hiába fizetne akármennyit karmesternek, els˝o heged˝usnek, akkor sem tudná a zene élvezetét megvásárolni. De különösebb zenei képzettség nélkül, csupán id˝ot és figyelmet rászánva, az emberek nagy többsége számára a zene hallgatásának, hallásának képessége megszerezhet˝o. Akiknek külön zenei tehetsége van, természetesen jobb a helyzete, de a zene csaknem mindenki számára hozzáférhet˝o. Fülünk segítségével is közelebb kerülhetünk a világ teljességéhez. Ha nem törekszünk a finomnak nevezhet˝o zenei élményekre, ezt az igényt els˝o közelítésben ki lehet elégíteni más zenével is. Olyannal, amely zajosan, látványosan, elemi ösztöneinkre hat. Mint az olvasás esetén a ponyva, az ilyen, egyre durvább zene sem elégítheti ki bels˝onk várakozását. Ösztöneink borzolásához újabb, még harsányabb, er˝oszakosabb számokra van szükség, egészen a süketülésig. Képz˝omuvészetek. ˝ Akárki nem képes tárlatokat, régiségeket csodálni. De jó tudni, a festmények, m˝ualkotások szemlélésének képessége sem velünk született. Vannak olyanok, gyerekek is, akik egy kiállításon órák hosszat képesek nagy-nagy örömmel és figyelemmel nézel˝odni. Minden leköti o˝ ket. Kérdések sora tódul fel bennük a kiállított leletek látva; ki, hol, mikor, miért, mire, hogyan stb. Mintha mozdulnának a szobrok és a falon függ˝o festmények pedig szinte megelevenednek el˝ottük. Képzeletükben ott vannak a megfestett jelenetben, beszélgetnek az ábrázolt személlyel, sétálnak a megfestett úton. Mások, a nagy többség, ha el is megy a régiségek tárába, csak szalad. Abban a teremben, ahol az ért˝o látogató órákat tölt, o˝ rohan. Hiába van pénz repül˝ojegyre, költséges szállodára, a kiállítások kínálta élmény, a let˝unt világ üzenete hozzáférhetetlen számukra. Még ha a pénzért vett idegenvezet˝o a leginkább érdekes dolgokat mondaná is, az eredmény sokszor ásítozás, tömény unalom. Akárcsak az olvasásét és hallásét, a látás képességét sem lehet eladni vagy megvenni. Csak hosszas gyakorlás, id˝o és er˝o rászánásával juthatunk hozzá. Természet. Ha az emberben megvan az o˝ sbizalom, akkor a természetet összefügg˝o teljességnek érzi. Mivel idegrendszerünk és érzékszerveink eleve a szabad természetben való élésre alakultak ki, a természet látványa megnyugtat, otthon érezzük magunkat benne, nagylelk˝ubbek vagyunk. De a természet rejtett szépségei iránti fogékonyság csak id˝ot rászánva lehet sajátunk. Csak akkor juthatunk birtokába, ha nem sajnáljuk az erd˝oben, a mez˝on való sétálásra fordított órákat, nem tekintjük hiábavalóságnak a szemlél˝odést, a lepkék, madarak röptének figyelését. Ha a természethez f˝uz˝od˝o bens˝oséges viszony nem alakul ki, hiányát semmi sem pótolhatja. Számunkra az elemekb˝ol összerakott házak, gépkocsik, gépezetek, golfpálya módjára nyírt kertek világa zavaróan sivár, ezt az érzést a színekben villogó képcsatornák igyekeznek oldani. De a természet gazdagságát, érzékeinkre, bens˝onkre gyakorolt hatását ez nem helyettesítheti. Emberi kapcsolatok. Mivel ösztöneinkben benne van, hogy csoportban kell élnünk, lásd a 3.1. szakaszt, talán legjobban hiányzó emberi értékünk az emberi kapcsolatok építésének, fenntartásának képessége. Ennek hiánya pusztító, mindennapjainkat állandóan keserít˝o tényez˝o. Bármilyen sikeres legyen is valaki az 58
anyagiak megszerzésében, ez nem segít emberi kapcsolatai építésében. Barátot, barátn˝ot, szeret˝ot, feleséget és férjet lehet vásárolni. Viszont a pénzen vettek nem emberként, hanem áru módjára viselkednek. Kiegyensúlyozott családi élet, jó rokoni, baráti, szomszédi kapcsolat nem adható el és nem vásárolható meg. Emberi kapcsolataink teremtésének és ápolásának készsége szintén nem velünkszületett adottság, hanem csak hosszú gyakorlással, sok-sok türelemmel, figyelemmel szerezhet˝o meg. El˝oször is kell, hogy legyen id˝onk a másikra. Meghallgatni, mit mond házastárs, gyermek, szül˝o, nagymama, nagyapa, rokon, barát, munkatárs, szomszéd. Nemcsak az id˝ot kell rászánni, hanem még oda is kell figyelni a másikra, hogy megértsük, érezzük, ki tudjuk találni, mi a szándéka, igazából mit szeretne t˝olünk. Ha ezt elérjük, utána már sokkal könnyebben meg tudjuk azt tenni, ami neki is, magunknak is elfogadható, hasznos és épületes. Külön ki kell emelnünk a családban élést, a gyermekekkel való foglalkozást. Máshogyan szereti gyermekeit és másként bánik velük az apa és az anya. Míg az anya feltétel nélkül szereti a gyermekét és az 60 évesen is a kisfia és a kisleánya lesz, az apa a család egészének helyzetéért felel és ösztönösen beíródott feladata arról gondoskodni, hogy gyermekei feln˝otté válva megállják a helyüket az életben. Éppen ezért a válás a férfit jobban sújtja, mint a n˝ot. Míg a n˝onek megmarad a gyermek, az elvált apa az ösztöneiben is rögzült alapfeladatát veszti el. Család nélkül maradt, nem tudta azt összetartani, ami rá volt bízva, nem volt képes gyermekeit rendben felnevelni. Ez legtöbbjük számára feldolgozhatatlan lelki töredelemmé válik. A többiek és jómagam. Nyitva áll a szellem világa az ember el˝ott. Hasonlóan, a kezünket is használva nagyszer˝u dolgok sokaságát készíthetjük el. A szellemi kincsekb˝ol szinte bármennyi megszerezhet˝o, mivel korlátlan mennyiségben hozzáférhet˝oek. Maga az egyén és a világ is gazdagodik ezáltal. Például nem lehet két ember kapcsolatáról olyat mondani, hogy ez már nem lehet szebb, bens˝oségesebb, o˝ szintébb, teljesebb. Közösségek életével kapcsolatban méginkább elképzelhetetlen tökéletességr˝ol beszélni. Ha valamit megtanítok, azt nem veszítem el, s˝ot a tanítványok kérdéseivel, megjegyzéseivel és a rájuk tett hatás megfigyelésével magam is gazdagodom. Önmagukat szaporítják a szellemi értékek, minél több van bel˝olük, annál könnyebb még többhöz jutni. Hasonlóan, az alkotó munkát végz˝o m˝uvész, iparos vagy földm˝uves sem mondhatja, hogy annál tökéletesebbet, mint amilyet sikerült alkotnia, készítenie, megtermelnie, el sem lehet képzelni. Miért jó számomra, ha a szellemi értékekben vagy alkotóképességben b˝ovelkedem? Miért fontos az, hogy minél m˝uveltebb legyek, minél fogékonyabb mennél több dolog iránt? Ez a kérdés joggal vet˝odhet fel az emberben, különösen olyan korban, amikor csak a pénz számít. Következ˝oképpen válaszolhatunk. Minél több területen mennél m˝uveltebb, fogékonyabb vagyok, annál számosabb szál köt a léthez. Többfel˝ol ismerhetem meg a világot, minél alaposabb a m˝uveltségem, annál mélyebben. Így rájövök arra, mennyire érdekes, gazdag, színes az élet. Tudatosodik bennem az is, hogy része vagyok. Felfedezem, mennyi mindenre vagyok képes, milyen sokféle lehet˝oség kínálkozik számomra. Könnyebben felismerem értékeimet, jobban tisztelem, becsülöm magam. Ilyen módon ébredek ember voltom tudatára, kezdem magam igazán értékelni, szeretni. Természetesen a jól nevelt kisgyermek is tudja, mennyire fontos o˝ a világnak, de ténylegesen a feln˝ottséghez közeled˝o fiatal értheti meg igazán, micsoda értéket jelent családja, barátai, környezete, egyáltalán az emberek, a világ számára. Minél több dolog köt ugyanis a világhoz, annál inkább otthon leszek benne. Kapcsolataim egymást er˝osítik, az egyik hatására a többi is mélyebbé, kifinomultabbá válik. Rájövök arra, hogy a képességeimmel, lehet˝oségeimmel mit érdemes leginkább csinálnom. Meglelem a helyem. Teljes életet élek, úgy, ahogy emberhez méltó. Boldog leszek és kiegyensúlyozott. Környezetemnek is az a jó, ha teljességre törekv˝o, boldogságra képes ember vagyok. Ennek két oka is van. Talán a fontosabb az, hogy mintaként szolgálok másoknak. Mint tárgyaltuk, a minta adása és vétele nem tudatos folyamat, kisgyermekhez hasonlóan, fiatalok, feln˝ottek is kapnak és vesznek át viselkedési mintákat. Egy teljes élet él˝o ember sugároz, észrevétlenül is jobbá teszi a környezetében lév˝oket. Másrészt o˝ jól tudja, hogy része az egésznek. Ezért nem bánhat akárhogyan környezetével, az emberekkel és a természettel. Felfogja, ha valami rosszat tesz, annak következményei lesznek, akkor is, ha azokkal nem azonnal szembesül. Ha valakit becsapok, megröviditek, megalázok, o˝ emiatt sérülten és rosszabbként ˝ sértve létrontó vagyok, és a lét megromlása engem is sújtani hagy el, mint ahogyan hozzám került. Ot 59
fog. Ha közvetlenül nem is, de a gyermekeimet és másokat igen. Ezért az egészben gondolkodó ember természetesnek veszi, hogy úgy bánjon másokkal, amilyen módon szeretné, hogy vele is bánjanak. Életem talán legfontosabb jellemz˝oje az, létezésem miként, milyen irányba befolyásolta a világot, mennyire volt és van szükség reám. Mennyire lett a világ jobb, emberibb azáltal, hogy itt voltam, vagyok. Szabadság és szeretet. Szabadság és szeretet bens˝oséges kapcsolatban állnak egymással. Éppen a szeretet tesz képessé arra, hogy a szabadságom egy részér˝ol lemondva oda tudjam szánni magam valamire. Hiába vannak csodálatos képességeim, ha nem tudom odaszánni, átadni magam. Ha nem házasodom, nem vállalok gyermeket, mert ez korlátoz a szabadságomban, annak jele, hogy nincs bennem szeretet. Hasonló módon szeretet hiányára utal az is, ha nem köt˝odöm emberekhez, közösségekhez, nem kötelezem el magam igazából semmire. Ám a minden kötöttséget kerül˝o, szeretet nélküli ember félelmetes csapdába kerül. Minden, ami emberré tesz bennünket, más emberekhez köt. Miközben egyre szabadabb lesz, mert egyre kevésbé köt˝odik másokhoz, máshoz, úgy válik egyre inkább semmivé. Teljesen szabaddá válva semmivé lesz, reménytelenül boldogtalanná válik, lásd a 4.5 szakaszt. Meg kell találnom azt az állapotot, amelyben szabadságomat a minél teljesebb emberi élet élésére használhatom. Sakkjátszma és emberi játszmáink. Társadalmi életünk min˝oségét kapcsolatrendszereink fejlettsége szabja meg. Vegyük a sakkjátszmát. A hatvannégy kockán harminckét figurával játszott mérk˝ozés lefolyását, színvonalát a játékosok gyakorlata, képességei szabják meg. Szinte végtelen a változatok száma, ez a viszonylag egyszer˝u játék is lehet˝oségek sokaságával kápráztat el bennünket. Valamennyi játszma rejt magában szép, látványos megoldásokat. Csak fel kell o˝ ket ismerni. Szinte csak csapkodás, sorozatos elnézések egymásutánja a kezd˝o játékosok mérk˝ozése. Bár a játszma ekkor is izgalmas és szenvedélyes, a sakk sokszín˝uségét, igazi szépségeit csak gyakorlott játékosok képesek felismerni. Az igen különböz˝o adottságú egyénekb˝ol álló közösségek élete százszor érdekesebb, összetettebb lehetne, mint a legszebb, legbonyolultabb sakkjátszma. Közösségi játszmáinkban viszont nagyon sokszor még a lépéseket sem akarjuk megtanulni, a legelemibb szabályokat is súlyosan megsértjük. Ezért társadalmi játszmáink, bár igencsak izgalmasak, de darabosak, esetlenek, kimenetelük mélyen a lehet˝oségek alatti. Aki kell˝oképpen fogékony, az magához hasonlók társaságában akkor is színes, teljes életet élhet, ha az adott társadalom kevéssé értékeli a szellemi értékeket és a nagy átlag nem a tao, az erkölcs és a törvény rendje szerint él. Ez természetesen nem egyszer˝u. Ha óvodás gyermekünk nem nézi a népszer˝u sorozatokat, akkor az óvodában nem követheti társai beszélgetését, akik viszont nézhetik otthon azokat. Ez nem fog a gyermekünknek ártani. Minden csoportban lesz egy-két hozzá hasonló gyermek, akire szintén figyelnek szülei. Ezek meglelik egymást és jól érzik magukat együtt. Felmérések szerint a kell˝o figyelemmel nevelt gyermek annál inkább megtalálja a helyét, minél magasabb szint˝u oktatási intézménybe jár. Emiatt az egyetemeken kerül össze igazából a hozzá hasonlókkal.
6.4. Vallás Cselekvéseink indítékául nem a világ tárgyi valósága, vagy annak ismerete szolgál, hanem érzékelt hatása. Aszerint ugrom vagy nem az úszómedencébe, milyen mélynek hiszem a vizet, függetlenül attól, milyen mély az valóban. Azaz nem maga a valóság vezeti az embert, hanem amilyennek azt hiszi. Nem azt teszi az ember, amit az értelem, a józan ész mondana, hanem amit az érzelmei, a tudatalatti tartalmai megszabnak. Ha a belémrögzültek nem tükrözik a világ valóságát, akkor cselekedeteim eleve kétes érték˝uek. Hiába mondanák mások, vagy magam is tudnám az értelmemmel, mit kellene csinálni, mivel a bens˝ombe nem ez van íródva, nem születhet meg bennem a helyénvaló döntés. Hinni valamiben, valakiben azt fejezi ki, hogy a szív és az ész, azaz az érzelmeim és az értelmem ugyanazt mondja róla. 60
Cselekvéseinket a világszemléletünk irányítja és akkor lehet fenntartható a társadalmunk, ha világszemléletünk a világ lényeges vonásairól alapvet˝oen helyes képet ad számunkra. Egészen a legutóbbi id˝okig az emberek túlnyomó többségének a világszemlélete vallásos keretben fogalmazódott meg és a magát vallástalannak tartó emberek aránya csak az utóbbi évtizedekben és csak néhány európai társadalomban ért el számottev˝o arányt. Röviden áttekintjük, milyen a vallásos világszemlélet és a fenntarthatóság viszonya. Valamennyi ismert népcsoport, törzs jellemezhet˝o a vallásával, vallásaival, ilyen jelleg˝u fogalmainak rendszerével. Ez arra utal, hogy a vallásosság elválaszthatatlan az embert˝ol, hozzátartozik az emberi közösségek létezéséhez. A legtöbb természetközelben él˝o ember világszemléletének alapvet˝o eleme a természetes hit. Ha a bels˝o biztonságérzettel bíró emberek világról alkotott képét nézzük, - ezek alkotják a nagy többséget - annak alapvet˝o eleme, hogy a világot rendezett, összefügg˝o egészként látják. Ez számukra zsigeri érzésnek mondható. Másik fontos emberi tapasztalat, hogy a minket óvó és megtartó rend, annak fennmaradása folyamatosan végzett értelmes munka eredménye. Ez a két alapvet˝o tapasztalat szerint rend van a világban, és a rendhez valamint a fenntartásához értelmes munka kell. Ha a természethez közel éltünk gyermekként, megtapasztalva a természet hatalmasságát és összehangoltságát, akkor tudatalattinkban el˝obb-utóbb még gyermekként megfogalmazódik, hogy világunk egészének összehangolt rendje, és ennek a rendnek a fennmaradása valamilyen természet felett álló értelem m˝uve. Ugyanis az anyagi világ egyedüli értelmes lénye az ember, mi pedig jól tudjuk magunkról, hogy a természet rendjét nem mi hoztuk létre, ennek csak a termékei vagyunk. Mindez az emberb˝ol azután úgy bukik ki, hogy nem lehet az, hogy a világ csak úgy magától létezzen, lennie kell mögötte valaminek. Ebben a mondás az ember természetes hitének megnyilvánulása. Valamennyi természethez közel él˝o gyermek, akiben megvan az o˝ sbizalom, természetes módon hisz. Erre épít azután a vallásos nevelés. Ha viszont gyermekkorunkban városias, épített környezetben éltünk, és nem volt módunk rácsodálkozni a természet egészére, akkor a világ egészének rendjét tudatalattink emberi tevékenységnek tulajdonítja és a természetes hit sem alakul ki. A vallás a természetfölöttibe vetett hitnek a társadalom mindennapi életére való hatása. Ha hiszünk a természetfölötti létében, nem viselkedhetünk akárhogyan egymással és nem tehetünk meg bármit a természettel. Valamennyi vallás közös jellemz˝oje a természetfeletti értelem létezésébe vetett hit. Másik alapvet˝o ismérve az, hogy az ember meghajol a fels˝o hatalom el˝ott és igyekszik annak megfelelni. Ha az ember a természetfölöttinek megfelel˝oen, az isteneknek vagy Istennek tetsz˝oen él, biztonságban érzi magát. Látjuk, a természetfölöttire való tekintés természetes emberi adottság. Testi, lelki és szellemi élettávlat. Sokan vallják, hogy az ember csak a legértelmesebb állat. Van ebben igazság, hiszen ha az értelmünk csak az ösztön szolgája, akkor valóban nem különbözünk annyira az állattól, aki másban, er˝oben, ügyességben t˝unik ki. Ám az emberi élet több lehet, mint a lét- és fajfenntartás, életünknek másféle távlatai is lehetnek. Nem csak természeti lény az ember, nem csak a testi élettávlat, az életben maradás és az élet továbbadása mozgatja, hanem tökéletesedésre, valós, min˝oségi fejl˝odésre is képes. Testi élettávlatán kívül lelki és szellemi élettávlata is lehet. Lelki élettávlatunkat az eszmények, a természetfölötti világba vetett hit és az anyagfölötti célok alkotják. Az ember, hogy összhangba kerülhessen a fölötte álló hatalommal, neki megfelel˝oen igyekszik élni. Mert ha van felettes hatalom, nem viselkedhetek akárhogyan saját magammal, egymással és a természettel. Eszerint él azután a világban, így igyekszik önmagához, embertársaihoz és a természethez viszonyulni, ennek megfelel˝o erkölcsi és intézményrendszer rendszer alakul ki a társadalomban. Vallásos hit és vallás nem azonosak: a vallásos hit a lelki síkon fogalmazódik meg és megvalósulása, a vallás a társadalom közegében történik. Jól mutatja a vallás mibenlétét a régies, vallás jelent˝o religio szó, amely a latinból ered. Jelentése a tetteit és szavait újra- és újra mérlegel˝o, megválogató emberre utal, ebben az istenekkel, Istennel szemben kötelez˝o nagyfokú gondosság és pontosság fejez˝odik ki. 61
Az mutatja a vallás erejét, hogy az alapjául szolgáló hit mennyire képes szellemi élettávlat kialakítására és az ennek megfelel˝o viselkedésre indítani a társadalom tagjait. A mély vallásosság hatalmas szerepet játszott a római, a zsidó, az arab történelemben és a középkori Európa kialakulásában is. Függetlenül attól, van-e Isten vagy nincs, látnunk kell, hogy egészen a 20. századig az emberiséget lelki élettávlata, Istenbe vetett hite vezette. Minden tettét, cselekedetét, alkotását Isten létezésében bízva végezte. Akár kereste Isten tetszését viselkedésében, akár nem, az ember mindig számolt Isten létezésének a tényével. Állati tehetetlenségben való éléséb˝ol, legértelmesebb állati létéb˝ol istenhite emelte ki az embert. Ez adott számára magasabbrend˝u eszméket, eszményt. Vallásos világkép, világszemlélet. Döntéseinket a tudatalatti készíti el˝o, a tudatos csak ellen˝oriz. Éppen ezért a tudatalatti megfelel˝o alakítása ugyanolyan alapvet˝o, ha nem lényegesebb feladat, mint az értelem fejlesztése. Párhuzamosan kell a kett˝ot végezni, hogy a személyiség fejl˝odésének magasabb fokán az egyén értelme segítségével maga is tudatosan és hatékonyan alakíthassa tudatalatti tartományát. Ha nem alakítunk ki a fiatal erkölcsi nevelésével a világ valóságához illeszked˝o világszemléletet, akkor az értelem a vadászógy˝ujtöget˝o ösztönök szolgájává válva pusztítja majd a világot. Csak akkor tud az ember fennmaradni, ha gondolkodásának rendszere a világ valóságához illeszked˝o, azaz alapvet˝oen helyesen viszonyul a világ egészéhez. Világszemlélete, világképe nem adhatja vissza a világ egészének összetettségét, h˝u tükröz˝odését. Ez képtelenség lenne és nincs is rá szükség. Úgy foglalhatjuk össze egy vallás rendeltetését, hogy az ember tudatalattiját a világ valóságához illeszked˝o képekkel igyekszik feltölteni. Fel akarja emelni az embert, hogy az elme képességeit a megmaradásra, és lehet˝oségei minél teljesebb kihasználására legyen képes felhasználni. Csupán az a fontos, hogy a vallás világképe a tudatalatti számára kezelhet˝o, az ösztönökhöz köthet˝o képekkel, fogalmakkal az embert és a társadalmat fenntartó, éltet˝o erkölcsi rendszert fogalmazzon meg. Mindezt a neveléssel, tanítással kell beültetni a tudatalattiba. Ahogyan már tárgyaltuk, a gyermek nevelése annál eredményesebb, minél korábban kezd˝odik. Különösen hatékony a kisgyermek képszer˝u mesékkel, történetekkel való erkölcsi nevelése. Még akkor is, ha kés˝obbi tanulmányaink hatásra elutasítjuk a neveltetésünk alapját képez˝o hagyományt és vallásos hitet, a belénknevelt erkölcs szabályai szerint éljük mindennapi életünket. Régebben, miel˝ott a tudományos forradalomra hivatkozó anyagelv˝u bölcselet megrendítette volna a hagyományos gondolkodás rendszerét, a szóban él˝o történelem, a mesék, regék, m˝uvészet, ezeknek rendszere és a világ egészér˝ol képet adó vallás igazította el az embert a világ dolgaiban, els˝osorban ezek képezték az egyéni és a közösségi gondolkodás alapjait. Tudni lehetett, mi a jó és a rossz, mit szabad tenni, mire kell törekedni és mit˝ol kell óvakodni. Ha már érettebb a személyiség, akkor is igen fontos a történetekben, példázatokban való beszéd. Ugyanis ha valamit kereken kimondunk, az bizony általában hatástalan marad, mert akit illet, akaratlanul is személye elleni közvetlen támadásnak fogja fel és ösztönösen önmaga védelmére törekedve egyszer˝uen figyelmen kívül hagyja a neki mondottakat. Ha viszont mindez példázatként szól, akkor a mondandó bejut az elmébe, beépül a tudatalatti tartományba és ott hatni fog. Érthet˝o, miért használ a vallásos tanítás és a Szentírás is annyi képet, példázatot. Szép ószövetségi példa erre, mint vonja felel˝osségre Nátán próféta Dávidot, amikor Dávid megkívánja Bethsábét és megöleti annak férjét, Uriást. Nátán el˝oször példázatot mond Dávidnak a szegény ember egyetlen báránykájáról. Ezt egy mindenben b˝ovelked˝o gazdag ember ellopta t˝ole. Dávid nagy haragra gyúlt, el˝oszeretettel indulunk fel, ha a magunk vétkeit másban vesszük észre. De ez nem tudatos megnyilvánulás. Dávid tudatalattija számára nyilvánvaló volt a két történet párhuzama. De hacsak nem fenyeget közvetlen veszély, a tudatosodást a tudatalatti megakadályozza, mert nem akarja, hogy emiatt az ember rosszul érezze magát. Miután a király oly hevesen kifakadt, akkor közölte Nátán Dáviddal, hogy ez az eset bizony az o˝ , Dávid király b˝unér˝ol szólt. Egy kísérlet eredménye szerint ha egy magasabb értékr˝ol íratott dolgozat után szembesítenek valakit önmaga valamely fogyatékosságával, akkor sokkal inkább hajlandó a mondottakra figyelni. Például az er˝os dohányos ekkor jóval nagyobb valószín˝uséggel figyel fel a dohányzás ártalmáról szóló kutatási eredményre. Mindez a kísérlet szerint azzal függ össze, hogy a jóról, szeretetr˝ol és hasonló értékekr˝ol való elmélkedés gyengíti az önközpontúságot, nyitottabbá tesz mások és más véleménye iránt. 62
6.5.
Vallás és fennmaradás
Vizsgáljuk meg, hogy a vallás miként segíti a társadalom fennmaradását, miként óvja az egyént a pusztuláshoz vezet˝o viselkedést˝ol. Nem arról van szó a vallások szerint, hogy az ember természeténél fogva eleve rossz lenne. Sokkal inkább megromlott emberr˝ol, emberi viselkedésr˝ol beszélnek és ezen igyekeznek változtatni. Amint a 4.1. pontban tárgyaltuk, emberközpontú az értelmünk, és a természetes környezetünk él˝o és élettelen elemeit is hajlamosak vagyunk emberszer˝u tulajdonságokkal, viselkedéssel jellemezni. Amint a városiasodó társadalom egyre jobban elszakad a természett˝ol, az emberek egyre kevésbé ismerik annak hatalmát. Minél kevesebbet tudnak róla, annál inkább hajlamosak távoli, t˝olünk idegen létez˝oként tekinteni rá, aki els˝osorban arra való, hogy megszerezzük t˝ole mindazt, ami nekünk kell. Képletesen szólva a természet elménk számára csoporton kívüli, akit˝ol ráadásul könnyen elvehetjük mindazt, amire éppen szükségünk van. Éppen ezért a vallások alapvet˝o eleme, hogy a társadalom fejlettségének megfelel˝o fogalmakkal óvjon a természet pusztításától, károsításától. A természethez közeli társadalmak az erd˝ot, a folyót és mást véd˝o szellemi lényekre mutatva óvják a ˝ tapasztalat, hogy a természet válaszol arra, amit vele teszünk. Visszahat ránk, ám sokszor természetet. Osi csak jóval kés˝obb, mint ahogyan a dolgaiba beavatkoztunk. Válaszai hasonlítanak arra, amit egy él˝o, akár egy ember is tesz védekezésként, amikor bünteti, pusztítja a reá tör˝ot. Sokszor késleltve, akár a vele esett sérelmeket el nem felejt˝o ember, aki nem hagyja megtorlatlanul, ami vele történt. Amikor a törzs öreg bölcse az tanítja, hogy ne bántsd a fát, mert az erd˝o szelleme megbüntet bennünket, alapvet˝o igazságot fogalmaz meg. Mély nyomot hagy az ilyen képszer˝u tanítás a világgal ismerked˝o gyermekben és ösztöner˝osség˝u erkölcsi gátlást épít be tudatalattijába. Hasonlóképpen a forrás, a patak, a föld szellemeir˝ol és a természetet benépesít˝o egyéb szellemekr˝ol való tanítás is a természetes környezet és ezzel az adott közösség védelmét szolgálja. Nem is igen lehetne az embert véd˝o hagyományos tapasztalatot jobban, hatékonyabban átadni, mint ezekkel a tanításokkal. Ugyan ma már világos számunkra, hogy ilyen, személyesen, emberi módon bosszút álló fels˝obb lények nincsenek, de természettudományos ismereteinknek köszönhet˝oen tisztában vagyunk azzal, hogy az erd˝o létfontosságú számunkra, vizünk, leveg˝onk, talajunk épsége a fáktól függ. Ám amikor saját érdekünkr˝ol van szó, irtjuk a fát és az erd˝ot. Nem az értelmünk vezet ilyenkor, hanem az érdekként megnyilvánuló ösztöntörekvés, amelynek a korunkat jellemz˝o neveletlenség miatt nemhogy nincs erkölcsi gátja, hanem az önzést, kapzsiságot, a csak a pillantra figyelést egyenesen a piacgazdaság serkent˝ojeként, hajtóerejeként kezelik és bátorítják. Ha csak az értelmünkkel fogjuk fel és megtanultuk, hogy nem szabad a természetet, az erd˝ot bántani, mert ezzel kárt okozunk magunknak, nem sokat használ. Képzeljük el, van egy kis éttermem a Nagyerd˝on, aminek nagyobb lenne a forgalma, ha lenne hozzá parkoló. Ehhez négy fa kivágásához kellene engedélyt szereznem. Tudom ugyan, hogy az erd˝o óvja és építi a talajt, szabályozza a vízjárást, tisztítja a leveg˝ot és ráadásul fát, gyümölcsöt és még sok minden mást is ad, ám most, mivel érdekemban áll az erd˝o irtása, mindent megteszek, hogy megkapjam a hivatalos jóváhagyást. Tudatalattim készséggel gy˝ozködi az értelmemet, sok-sok fát kivágtak már itt, nem az én négy fám hiánya fogja elpusztítani az erd˝ot. Továbbá teljes hegyoldalakat kopaszít le az állami erdészet, ne pont az én fáimon akarják megállítani az erd˝opusztulást. Irtják Oroszországban a tajgát, Amazóniában meg az es˝oerd˝ot és ezek helyett velem foglalkoznak. Ha megfordulna a fejemben, ha mindenki csak négy fát vágat ki, oda a teljes Nagyerd˝o, jöhet a f˝o érv. Azzal, hogy kivágatom a négy fát, igazából védem a természetet. Hiszen a szomszéd t˝okeer˝os vállalkozó ˝ jóval rámen˝osebb, nem négy, csak azt lesi, mikor megy tönkre az én kis éttermem és bagóért megszerzi. O hanem még öt további fát is kivágatna. Így ha lépek, nemcsak magamat, hanem a Nagyerd˝ot is mentem! A természet embert˝ol való megóvása közvetve vagy közvetlenül ott van a kés˝obb megjelen˝o nagy vallási rendszerekben is.
63
Róma istenei. A vallás hatalmassá teheti a közösséget, erre Róma korai korszakának vallásossága nyújt példát. Róma fejl˝odése a csodával határos volt. Egy kis latin település, melynek létezését a görög világ eleinte észre sem vette, és eredetileg még a latinok között sem játszott vezet˝o szerepet, pár száz év alatt az akkori világ központjává fejl˝odött. Róma fénykorának nagyjai és a történetírók a rómaiak vallásosságában keresték a világtörténelmi siker magyarázatát, meggy˝oz˝odésük szerint sikereik er˝os vallásosságuk jutalma. Nem az égiek akarata tette naggyá a rómaiakat, nem az istenek ábrázolása, a szertartások, imádságok voltak a fontosak, hanem az, hogy a rómaiak állandóan magukon érezték isteneik tekintetét. Mindennek, a háznak, a kertnek és a konyhának is volt istene, aki ott volt és figyelte az embert. A végzett tevékenységnek megfelel˝o isten mindig jelen van és figyel. Ha nem úgy történik valami, amint kellene, mert az ember nem úgy végzi a feladatát, az isten nem torolja meg. Még csak közbe sem szól. Hanem ahogyan a terület sérül, úgy gyengül a terület istene is. Viszont ha a világon egy valami megromlik, annak hatása máshová is kiterjedhet és hatalmas zavarokká n˝oheti ki magát, lásd a 2.1. pontban a pillangó hatást. Ha a terület istene gyengülni kezdett, ennek jele mutatkozik. Például egy kacsa elkukorékolja magát vagy egy k˝o hirtelen elszínez˝odik. Az ott él˝ok megriadnak, tudják, rosszat tett valaki és emiatt hamarosan valamilyen rémség várható. Gyorsan papot hívnak, aki a jel alapján megállapítja, melyik isten gyengül és azt is megmondja, milyen áldozatot bemutatva lehet o˝ t meger˝osíteni. A helyreállítás sok-sok izgalommal járó, nem kevésbe kerül˝o folyamat. Nem csoda, hogy a régi római minden módon igyekezett figyelmesen dolgozni és tevékenykedni, elkerülni azt, hogy sértse a világ isteni rendjét. Törekedtek mindent egyre jobban, az adott tevékenységet figyel˝o istennek tetsz˝oen végezni. Innen ered a religio szó, amely az egyre jobbant, gondosabbant is jelent˝o kifejezés, amely a vallás nemzetközileg használt megnevezésévé vált. Hangsúlyozzuk, nem az a fontos, hogy létezik-e az isten, vagy az istenek, hanem az a hatás a meghatározó, amit a róluk alkotott kép az adott vallást követ˝o emberekre gyakorol. A hindu vallásos világkép. Elménk feladata az volna, hogy híven tükrözze a világ valóságát és így vezessen bennünket. Ha az elme a világról hamis képet ad, az egyén a világ rendjét sértve, sok-sok bajt okozva él. India o˝ si vallásának központi tárgya az elme elsötétedése és a hindu f˝o feladata elméjének egyre világosabbá tétele. Nagyon nehéz azt valakinek elfogadni, hogy az elméje a torz képet ad világról. Nemcsak a hinduk, mi is beszélünk err˝ol, de csak homályosan. Mondogatjuk, hogy minden ember másként gondolkozik, másként fogja fel a világot. Ez így igaz, de a valóságban csak egyetlen világ van. Ha ezt mindenki másnak érzékeli, ez bizony arra utal, hogy valamennyien hamisan látjuk azt, ami van. De az elmém a mondást a maga rendszere szerint értelmezi. Eszerint van valaki, természetesen ez én vagyok, aki helyesen szemléli a világot és az összes többi pedig helytelenül. Képtelenség lenne, hogy én zavarosan gondolkodnék. Van bennem is némi tökéletlenség, de hogy ennyire sok a baj, annak nem én, hanem a többiek az okozói. Azzal tehetem jobbá a világot, ha mást is ráveszek arra, hogy hozzám hasonlóan gondolkodjon és lássa a dolgokat. Csakhogy más is ugyanígy viselkedik. Ennélfogva a családon, és más, kisebb-nagyobb közösségen belül állandóan folyik a küzdelem a többiek meggy˝ozéséért, átneveléséért. Ezzel csak a z˝urzavar n˝o. Így a ’mindenki másként fogja fel a világot’ mondás legfeljebb a türelmet, a másik iránti megértés szükségességét fejezi ki, nem pedig azzal szembesít, amire tényleg törekednem kellene. Saját tökéletlen látásmódomat kellene felismernem és felszámolnom. Nem a többi ember, hanem saját magam világosabbá tételére kellene törekednem. Nem egyszer˝uen az egyén érzékcsalódásairól beszél a hindu, hanem azt is megfogalmazza, hogy valamennyien a káprázatban élünk. Attól, hogy a többiek is ugyanúgy látják, mint én, egyáltalán nem biztos, hogy az valóban úgy is van. Fátylak borítják a valóságot. Ha egyet eltávolítottunk, ne higgyük azt, hogy most már az igazság birtokosai vagyunk és tisztán látunk mindent. Azzal, hogy a hindu vallás önfejl˝odésre ösztönöz, id˝onket és er˝oforrásainkat a megmaradáshoz szükséges tevékenységek felé fordítja. Aki tisztában van a korlátaival, az nem bántja feleslegesen a többieket, 64
hanem idejének és er˝oforrásainak jó részét önmaga lelki-szellemi építésére fordítja. Világosabban gondolkodva jobban bánik az emberekkel és a világgal egyaránt és példaként szolgál mások számára is. Az a szemlélet, hogy a káprázatban élünk, véd a közösen elkövetett ballépések ellen. Sok mindenr˝ol nem tudunk, vagy ha tudnánk is, a tudásunk részleges lehet. Ezért mértékletesnek és el˝ovigyázatosnak kell lennünk. Óvnunk kell azt ami van, és nem szabad kétes érték˝u természetátalakító tevékenységbe fognunk. Még kifejezettebben látszik ez a buddhista életvitelében. Míg a hindu számára a szellemi fejl˝odés lehet˝osége korlátozottabb, a buddhista nevelés több évtizedes kemény gyakorlással számunkra elérhetetlenül magas szellemi szintekre képes az embert emelni. Számos kisebb-nagyobb ázsiai társadalom fenntarthatóbb életrendjének kialakulásában a buddhista felfogás szerint élés játszott kulcsszerepet. Kínai világkép. Kína hagyományos id˝oszemlélete körkörös. Eszerint nincs kezdet sem vég, csak állandó körforgás van. Ami van, az már volt és lesz is. Azaz a fordulatok, történések ismétl˝odnek, ahogyan azt Kína hosszú, több ezer éves történelmének menete is tanúsítja. Megértették azt is, hogy a csapások gyakran régebben, akár évtizedekkel vagy évszázadokkal el˝otti rossz döntések következményei és a hibákat ismételten elkövethetjük. A kínai bölcsel˝o, Konfuciusz szerint a rossz általában nem a magányos gazemberek m˝uve, hanem az emberek közösen követik el. Ezért a vezet˝ok erkölcsösségének fontosságát emeli ki, mert ha a családf˝o, a tanító, az el˝oljáró, a fejedelem és a császár jó erkölcs˝u, akkor a családtag, a tanítvány és a nép is mintájukat követve él. A kínai szemlélet további alapeleme az o˝ sök és így a hagyományok tisztelete. Mindent az o˝ söknek köszönhetünk. Ha o˝ k annakidején csak önmaguk javát keresik és csupán a saját sorsukkal tör˝odve rövidlátó módon habzsolják az életet, akkor ma nem létezhetnénk. De o˝ seink bölcsek voltak, gondoltak ránk, a jövend˝o nemzedékekre és alaposan megfontolták, miként élhetnek, mibe vághatnak bele. Ezért bármit teszünk, gondolnunk kell arra, megfelel-e ez a hagyománynak és mit szólnának mindehhez az o˝ seink. Híven szemlélteti a körkörös világszemlélet, a hagyomány világképre gyakorolt hatását a következ˝o kínai történet. Egy lángesz˝u mérnök repül˝o szerkezetet készített. Bemutatta az uralkodónak, akinek szemmelláthatóan tetszett a készülék, er˝osen csodálta. De a bemutató után az uralkodó szétromboltatta a repül˝ot és megölette feltalálóját, minthogy a világ addig is megvolt repül˝o nélkül és az ilyen új dolgok kiszámíthatatlan módon megzavarhatnák a világ rendjét. Ugyanis az o˝ sök is biztos találkoztak már valaha a repüléssel, de azt nem hagyományozták az utánuk jöv˝okre. Nyilván azért nem, mert ártalmasnak vélték. Kína hagyományos világszemléletének helyességét meggy˝oz˝oen bizonyítja, hogy Kína fennmaradt, miközben a többi nagy ókori birodalom mind elt˝unt. Ugyan Kínában találták fel a puskaport és bár háborúztak, a puskaport csak t˝uzijátékra használták. Sok évszázaddal kés˝obb arab közvetítéssel került csak el Európába. Kína 1403-ban hatalmas, több mint háromszáz hajóból álló hajórajt épített. Egy hajó legalább 3 ezer tonna vízkiszorítású volt, ez legalább tízszerese Kolumbusz vezérhajója vízkiszorításának és a kínai vitorlások a valaha épített legnagyobb fa vitorláshajók voltak. 1434-ig a hajóraj bejárta a világ tengereit és szinte mindent felfedeztek. De a következ˝o császár úgy döntött, visszatérnek a hagyományokhoz. A hajókat, a hajógyárat valamint az utazásokhoz köt˝od˝o leírásokat megsemmisítették. A Közel-Kelet és a Földközi-tenger mellékének társadalmairól. A fenntarthatóvá alakuló társadalmak elszigeteltségüknek köszönhet˝oen járhatták saját útjukat. A Közel-Kelet és a Földközi-tenger melléke népeinek sokkal több fenyegetéssel és változással kellett megküzdeniük. A térség szellemiségét a sokistenhit jellemezte. Halhatatlan és nagyhatalmú, de emberszer˝u istenek uralják a természetet, a városokat és az embereket. Hatalmuk nem egyforma mérték˝u és függnek az embert˝ol, az emberek áldozataitól, ajándékaitól. A nép sokmindent megtehet, emberi törekvései el˝ott gyakorlatilag nincs akadály, hiszen az istenek haragját kiengesztelheti az áldozataival. Az istenek földiekkel is szeretkeznek, számos földi leszármazottjuk van. Így Püthagorászt Hermész, Platónt Poszeidón leszármazottjának tartották. A nép az erkölcstelen cselekedeteit az isteneire kenhette. Amikor leöldösték a szomszéd város férfiait és elrabolták maguknak leányait, asszonyait, valamelyik istenük utasítására hivatkoztak. 65
Mint tárgyaltuk, Rómát azt tehette naggyá, hogy a sokistenhiv˝o vallás mélyen áthatotta, igazgatta a mindennapokat. Kés˝obb Rómában számos új isten jelent meg. Miel˝ott Róma háborúba indult, papjai tárgyalni kezdtek az ellenséges várost oltalmazó istennel. Felajánlották neki, hogy a város eleste után átkerül Rómába, ahol nagyobb tiszteletben, több ajándékban részesül majd, mint addig. Számos isten vált így római istenné és nem csoda, hogy az istenek léte kés˝obb már nem ösztönzött erkölcsösebb viselkedésre. Hogy milyenné vált a nép, a kb. 50-80 ezer néz˝ot befogadó Colosseum napi m˝usora szemlélteti. Nem volt belép˝o, a fels˝obb szinteken az egész napjukat ott töltötték Róma polgárai. F˝oztek maguknak, társalogtak és közben figyelték, mi történik a porondon. Délel˝ott vadászjeleneteket láthattak, utána jöttek a nyilvános kivégzések és délután a harci játékok következtek. Folyamatosan ömlött a vér és a legy˝ozöttre halál várt. Kérhetett kegyelmet, de csak a császár kegyelmében reménykedhetett, mert a szórakozó, o˝ rjöng˝o tömeg sohasem kegyelmezett. Míg Róma népe kenyérre és cirkuszra vágyott, a görög városállam polgárait a pénz kevésbé érdekelte. Számukra egyenesen szégyennek számított a kétkezi munka. Megtehették, Athénnek 20 ezer polgárjoggal rendelkez˝o lakosa volt és rajtuk kívül 200 ezer idegen, rabszolga és más élt a városban, így volt aki dolgozzon. Az athéni polgár a napját az agórán, a f˝otéren töltötte. Folyamatosan érdekl˝odött, figyelte, milyen új dolgok jelennek meg, mit gondolnak mások és társalgott, töprenghetett szinte egész nap. Számos történet szól arról, mennyire nagyra becsülték a görögök bölcsességet, a szellemi javakat. Démokritosz az örökrészét kivéve hosszú tanulmányútra indult és mindenét elköltötte. Hazatértekor közölték vele, hogy tékozlása miatt el sem temethetik, hanem majd a tengerbe vetik a tetemét. Ekkor Démokritosz városa polgárai el˝ott felolvasta az egyik értekezését. Ennek hatására nemcsak állami temetést igértek neki, hanem az eltékozolt vagyonrésznek megfelel˝o pénzadományt is kapott. Platónt élete egy nehéz id˝oszakában rabszolgának adták el. Miután gazdája rájött arra, kit vett meg, nemcsak azonnal felszabadította, hanem hatalmas vagyont is adományozott neki. Platón ebb˝ol az összegb˝ol alapította az Akadémiát, amely a mai egyetemek o˝ se lett. A görög-római m˝uveltségi kör emberét elkápráztatta lehet˝oségeinek és alkotásainak sokasága. Ahogyan Szophoklész megfogalmazta, az embernél nincs csodálatosabb. De már jóval a görögség és Róma virágkora el˝ott megszólalt Isten és figyelmeztetett, hogy az ember nem tehet meg akármit.
6.6. Tízparancsolat A következ˝okben az els˝o k˝otáblára írottak általunk javasolt értelmezése olvasható és erre épülve tárgyaljuk a keresztyénséget is. Aki korábban tanult hittant, hamar rájön, hogy számos olyat olvas a jegyzetben a Tízparancsolatról és a keresztyénségr˝ol, amikr˝ol eddig nem hallott és olyanokkal is találkozik, amelyek nem egyeznek a hivatalos tanokkal. Ennek oka, hogy más néz˝opontokból közelítünk. Egyrészt azért, amint az 5.1. pontban olvasható, a Göbekli Tepe térségében 13 ezer évvel történtek és a Szentírás b˝unbeesésr˝ol szóló története között párhuzamok vannak és ez akár azt is megvilágosíthatja, ténylegesen miben áll az eredend˝o b˝un és mire vonatkozhat az örök élet fogalma. Másrészt így beláthatjuk, hogy az a mélységesen önpusztító emberi viselkedést, amelyet egyébként a hindu, buddhista és kínai vallás évezredekig képes volt kordában tartani és amelyet az egyistenhív˝o vallást követ˝o európai és amerikai népesség szabadított és kényszerített rá a világra, a Tízparancsolat igen er˝osen tiltja. A Tízparancsolat els˝o k˝otábláján lév˝o parancsolatokról keveset hallunk a szentbeszédekben és az igehirdetésekben. Általában csak a második k˝otábla parancsolatainak, - a ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne kívánd a másét - megszegését tartjuk b˝unnek és gyónjuk meg. Ezeket az egyik ember követi el a másik ellen, könnyen felismerhet˝oek és az igazságszolgáltatás is üldözi o˝ ket. Nem csak az egyén, hanem a nép mint egész is követhet el b˝unöket. Nyilvánvalót, mint a más népeket pusztító és rabló háborúk indítása vagy egy ideig rejtettet, mint az éltet˝o környezet felélése. A népként elkövetett b˝unnek nem csupán jelenkori, hanem azoknál jóval súlyosabb jöv˝obeli következményei is lehetnek. Nem csupán az egyes embereket, hanem a népet, népeket vagy akár az emberiség egészét is sújthatják. 66
A nép b˝unei a történelme során kialakult rosssz erkölcsben gyökereznek. Nehéz valakinek népe erkölcsi vétségeit felismerni, mert a közösen elkövetett b˝un következményei o˝ t személyesen ritkábban érinthetik és hogy mi lesz majd a kés˝obbi nemzedékek sorsa, a ma él˝ot nem vagy alig foglalkoztatja. Körülötte ezt az erkölcsöt követve élnek, neki ez a természetes. Aki rádöbben népe tévelygésére, annak a felismerésnél is jóval nehezebb ezt szóvá tenni és fellépni vele szemben. A lenti olvasat szerint az els˝o k˝otábla parancsolatai els˝osorban a nép b˝uneit˝ol óvnak bennünket. Isten a nevét kérd˝o Mózesnek mint VAGYOK AKI VAGYOK mutatkozott be. Nem a természet, nem maga a világ szólalt meg, hanem a Mindenekfölötti, a valóságot létrehívó és fenntartó szólott az emberhez. ˝ van valamennyi létez˝o fölött és mögött. Teremtett világa nem a sokféle isten által Nevével azt közli, hogy O uralt területek laza sokasága, hanem összefügg˝o, rendezett egészet alkot. Ha az ember Istent tiszteli, akkor ett˝ol elválaszthatatlan, hogy egyben a valóságot, annak rendjét, szabályait is tisztelje és aszerint éljen. Istenen kívül nincs más isten, a többi mind csak elmeszülemény. Ha csak Istent tiszteljük, ezeríziglen ˝ tisztelik és betartják a parancmegtartja az utánunk következ˝o nemzedékeket, feltéve, hogy azok is csak Ot solatokat. Idegen istent imádó, azaz a tévképzetük termékét maguk fölé emel˝o atyák b˝uneit fiaikon bünteti, harmad és negyedíziglen és az o˝ fiaikon is harmad és negyedíziglen. Ez a parancsolat mindig is hatalmas rettegést keltett, hiszen úgy értelmezték és értelmezik ma is, hogy nem a vétkes kapja büntetést, hanem az utódai. De ha belegondolunk, nem Isten büntet bennünket. Ha a nép nem a világ valóságában, annak rendjét tisztelve, hanem önpusztító rögeszméjének hódolva kezd élni, vagy követi atyáinak eme eltévelyedését, akkor ez o˝ t most még lehet, hogy nem sújtja, de a kés˝obbi leszármazottait romlásba fogja dönteni. Ahogyan a valóság rendjét˝ol idegen téveszménk, a kamatos pénz el˝otti hódolás mára súlyos helyzetbe sodorta az emberiség egészét. Az els˝o k˝otábla azt is tiltja, hogy Isten nevére álságosan, hiábavaló módon hivatkozzunk. A népirtás, a háború kirobbantása és más b˝unös cselekedet el˝obb vagy utóbb visszaüt az ezt elkövet˝o népre. Nem igazolhatjuk magunkat azzal, hogy Isten kérésének, parancsának tettünk eleget. Természetes mentség volt ez a sokistenhív˝ok számára, ahol a gaztetteket valamelyik istenük kérésére hivatkozva követték el. Isten egyformán szereti az embereket és a népeket. Senkit sem kér arra, hogy támadjon a másikra. Ami rosszat teszünk, azért minket terhel a fel˝osség és a következményei id˝ovel, lehet, hogy csak több nemzedékkel kés˝obb, de visszaütnek ránk. Európa története során gyakran kezdtek háborúzni, pusztítani, kegyetlenkedni Istenre hivatkozva. Isten nevében kínoztak meg és égettek el máglyán sokezer embert, kirívó példáját adva annak, mint vagyunk képesek aljas indulataink kiélését Isten kívánságának teljesítésével magyarázni. Megjegyezzük, a múlt évtizedben Bush amerikai elnök Istenre is hivatkozva indított háborút Irak és Afganisztán ellen. Isten elrendelte, hogy szombatonként ne dolgozzunk és mást se dolgoztassunk. Emögött az állhat, hogy a jót szolgáló, meggondolt döntéseket hozhassunk. Általánosan a jó úgy határozható meg, hogy hozzáad valamit a világ dolgaihoz, azaz összekapcsol, új köt˝odéseket munkál, alkot, épít, teremt. A rossz a jó ellentéte, szétver, összekuszál, elvesz, elvon valamit. Szükséges a rossz is, mert ahhoz, hogy valami épüljön, a régi nem maradhat változatlan, egy részének szét kell esnie, hogy legyen az újnak mib˝ol építkeznie. A teremtett világban lév˝o rossz csak a teremtéshez feltétlen szükséges rossz. A jó, az épít˝o a meghatározó, hiszen a Mindenség szinte a semmib˝ol jött létre, mi pedig itt vagyunk. Mégis, a rosszat könnyebb észrevenni, mert már egyetlen érzékelés is jelezheti, hogy valami fáj, összeomlott, eltörött. De a jó, az épülés csak folyamatát követve vehet˝o észre. Nem egy, hanem többszöri érzékelés kell hozzá és ezt az elmének még ki is kell értékelnie. Csak akkor vehetem a jót észre, ha elmélkedem. Ha állandóan dolgozom és rohanok, akkor a világból csak a rossz dolgok hívják fel magukra a figyelmet. Még id˝oben fel kellene ismernünk a jót, hogy ehhez igazodhasson mindennapi tevékenységünk és az életünk egésze. Nem szabad állandóan munkálkodnunk, rendszeresen, hetente egy napra meg kell állnunk, hogy elgondolkodhassunk azon, mi van velünk, mit teszünk valójában. Így többre jutunk. Az els˝o k˝otábla utolsó parancsolata szerint akkor leszünk hosszú élet˝uek, ha tiszteljük apánkat és anyánkat. Mélyebb értelmét a kínaiak több évezredes történelmének tapasztalatai segítségével ragadhatjuk meg. Kínában az erkölcs alapköve az o˝ sök tisztelete volt és mindent úgy igyekeztek cselekedni, amint azt 67
az o˝ seik tették. Ezért az új dolgokkal kell˝oen óvatosak voltak. Bár Kína így csak lassan, megfontolva haladt, évezredeken keresztül nagy jelent˝oség˝u felfedezéseket tett és alkalmazta is ezeket. Ez a parancsolat arra figyelmeztet, ha valami új ötletünk van, felfedezünk valamit, legyünk óvatosak. Nem szabad azonnal alkalmaznunk, hanem a múlt tapasztalataira gondolva alaposan mérlegelnünk kell, mi történhet, ha ez az új megjelenik a világunkban.
6.7. Keresztyénség Jézus számára világossá vált, hogy az embert a pénzért és hatalomért való vetélkedés rontotta meg és ez tartja távol Istent˝ol. A Tízparancsolatra utalva kimondta, hogy nem lehet valaki egyszerre Istennek és a pénz istenének, a Mammonnak a szolgája. Jézus meg akarta törni a Mammon uralmát és vissza akarta téríteni az embert Istenhez. Tudta jól, mennyire nehéz a pénzközpontú gondolkodással való szakítás, hiszen az egymásba átváltható pénz és hatalom hatja át életünket. Szeretettel és türelemmel fordult a közeled˝o érdekl˝od˝okhöz. Mindenki látta, hogy a hatalmas tudású tanítónak, akib˝ol mindenki felé árad a szeretet és a megértés, aki bárkin átlát és testet-lelket gyógyítva mindenkin segít, se címe, se pénze. Szemlátomást meg sem fordul a fejében, hogy rangot és gazdagságot szerezhetne magának. Nincs semmije, azt sem tudja, merre lesz éjszaka szállása. Kivételes adottságaival nem kérkedik, és mindenkiben meglátja, ki és mi lehetne. Ha dicsérik, jónak nevezik, visszautasítja, hiszen csak Isten jó. Mivel a nép b˝uneiért els˝osorban a mintát adó vezet˝o réteg a felel˝os, Jézus támadta a bölcsességükkel kérked˝o, önmagukat a többiek fölé emel˝o, a Tízparancsolatot félreértelmez˝o törvénytudókat. Egyszer˝u, nyitott emberek, halászok lettek a tanítványai, akik felnéztek rá és ezért önkéntelenül átvették felfogását, módszereit valamint élete példáját, erkölcsét. Jézus emberismeretét, módszerét híven szemlélteti a kenyérszaporítás története. Nem a k˝ob˝ol kenyeret csodája esett meg, Jézus ezt a pusztában történt megkísértésekor eleve visszautasította. Jézust tömegek követték és a lakott helyekt˝ol távol sokszor napokig tanította o˝ ket. Természetes volt, hogy a Jézushoz men˝ok visznek magukkal élelmet. Egy alkalommal, amikor Jézus észrevette, hogy az emberek éhesek, kérte a tanítványokat, adjanak nekik enni. De nekik maguknak sem volt ennivalójuk és amikor kérdez˝osködtek a tömegben, csak egy kisgyermek ajánlotta fel, ami hal és kenyér volt nála. Jézus ezt nem vette el magának, hanem csoportokba ültette az embereket. Nyilván azok ültek együvé, akik ismerték egymást. Jézus megáldotta a pár halat és kenyeret, megtörte o˝ ket, és a darabkákat a tanítványok szétosztották a csoportok között. Ez a példaadás rendítette meg azokat, akiknek még lett volna mit enniük, csak addig maguknak zsugorgatták. Megosztották a többiekkel az élelmüket, úgyhogy a végén még maradék is volt. Így juthatott a tanítványoknak és Jézusnak is, mégpedig jóval több, mint amennyihez az elején hozzájuthattak volna. Felmérhetetlen hatást gyakorolt ezzel Jézus az emberekre. Nem az ingyen kenyérre vágyva, hanem bölcsességének, igazi uralkodói erényeinek hódolva akarta a nép Jézust királyának választani. Húsvét el˝ott egy héttel, virágvasárnapon híveinek éljenzése közben vonult be Jeruzsálembe és a templomba, a zsidóság egyedüli templomába. Messzi földr˝ol érkeztek ide az áldozatok bemutatására és ezeket a templom el˝oterében vásárolták meg. Ebben Jézus a már a szentély felé is nyomuló üzletelést, a Mammon el˝otti hódolást érzékelte és ki˝uzte a templom el˝oteréb˝ol a keresked˝oket. Ez hatalmas megbotránkozást váltott ki, mert senki, még a legközelebbi tanítványai sem értették akkor, miért tette. Jézus tudta, mi vár reá. Tanítványaitól a kenyér példázatára utalva búcsúzott. Nem véletlenül hívták, és hívják nálunk sokan még ma is a kenyeret életnek. A kenyér az emberi sorsa is utal. Ahogyan a népmesei változatokban is szerepel, o˝ sszel hideg földbe vetik, júniusban éles kaszával levágják, majd csépelik, malomk˝o közt töretik és végül izzó kemencébe vetik. Ezek után válik a kenyér éltet˝o táplálékká. Ilyen az életünk is. Akkor válhatunk mások éltet˝oivé, ha el˝otte megszenvedtük a magunkét. Legkevesebbet az átlagos ember szenved. Az átlag alattiaknak több rossz jut, de szenvedésüket a többiek enyhíthetik. Ám mennél értelmesebb valaki az átlagosnál, annál több szenvedés várhatja. Jézust el˝oször is a saját családja, faluja, közössége vetette ki. Hiszen ez az ács fia, ez beszél itt nekünk?! Ahol csak 68
tanított, üldözték, el akarták fogni, be akarták vádolni. Ugyan elfogadták és keresték a segítségét, de amikor vizsgálat indult ellene, csak egy ember merte vállalni, hogy Jézus gyógyította meg. Virágvasárnap után végleg magára maradt. A keresztyénség alapvet˝o szertartása az utolsó vacsorán történteket idézi fel. Jézus megtöri a keny˝ mérhetetlen eret, és testeként osztja szét a tanítványainak, hogy ezt tegyék majd az o˝ emlékezetére. Az O ˝ Jézus mindezt végig szenvedésének példája adjon er˝ot számukra életük további küzdelmeiben. Mert O, tudta élni és el tudta szenvedni. Rájuk, követ˝oire is sok szenvedés vár, de ennél jóval kevesebb. Életének példája éltesse o˝ ket, ez adjon er˝ot számukra keserveik elviselésében. Majd a vacsora után vérének nevezve adta a bort. Ugyanaz a vér legyen életük hajtóereje, amely Jézust is éltette. Jézus kereszthalála után a t˝ole átvett életrend, életfelfogás évszázadokon át emberr˝ol emberre, a tanítványok láncolatán át terjedt. Hiszen aki a pénz uralmától megszabadult, csak a láncait veszítette el. Hiába volna jóval nagyobb háza, csak egyetlen ágyon alhat. Amint nem töri magát a még többért, és azt csinálja, amit igazán szeret és amivel másnak is használ, nyugodtabbá, felszabadultabbá válik. Nem irigykedik, nem sóvárog. Van ideje a családjára, gyermekeire és másokra, jóval több szeretetet ad és kap. Sokkal jobban szereti az életet, mint a többiek. A gyülekezetek tagjai testvérekké váltak, mindenüket megosztották egymással. Mit sem tör˝odtek a gazdagsággal, elég volt nekik a valóban szükséges. Gazdag, vagyonos emberek, vezet˝o személyiségek, magas rangú katonák álltak közéjük, lemondtak a kiváltságaikról és vagyonukról. A 4. század elejére a Római Birodalom népességének számottev˝o része Jézus tanítványává vált. 313-ban Constantinus császár engedélyezte a keresztyén vallás gyakorlását és az egyház Constantinus által megkövetelt egységének elvi alapja a Pál apostol által megfogalmazott felfogás lett. Pál nem volt Jézus tanítványa és megtérése után sem kereste fel Jézus els˝o tanítványait. A hatalmas tudású és hallatlan munkabírású rabbi az utolsó vacsorának, valamint Jézus halálának és feltámadásának általa megfogalmazott értelmezésével els˝osorban a pogányokat térítette. Oly sikerrel, hogy munkálkodásának tulajdonítható a Római Birodalom sokistenhív˝o tömegeinek keresztyénné válása. A Pál által térítettek szinte mindenhol kapcsolatba kerülhettek a Jézus tanítványai által térítettekkel, akikt˝ol azután átvették a jézusi életrendet. Mit sem számított az elméleti magyarázatok különböz˝osége, mert a keresztyén gyülekezet legf˝obb összetartó ereje a Jézus tanítványain keresztül embert˝ol emberig terjed˝o szeretet és a Mammon imádásától mentes életfelfogás volt. A Constantinus által összehívott zsinatok kizárták az egyházból mindazokat, akik magukat Jézus tanítványának, nem pedig isteni személye imádójának vallották. Mindez mélyreható következményekkel járt, mert csak a másik embert˝ol vehetünk át mintákat. Isten mindenek fölött áll, o˝ t imádjuk, hódolunk neki, csodáljuk és magasztaljuk. Hogyan is válhatnék én, gyarló ember, oly tökéletessé, mint amilyen Jézus volt?! Bár a hivatalból üldözött tanítványi felfogás visszaszorult, mégis az egyház alapköve maradt. Mindmáig hordozza a Mammon által oly meggyötört emberiség megmentésének reményét. Jézust az iszlám is magáénak vallja.
6.8.
Az iszlám
Allah Isten arab neve, a név annak a héber szónak az arab változata, amit mi VAGYOK AKI VAGYOK-nak fordítunk. Allah mindenható, a hét tulajdonsága közül egy sincs, amely rossz lehetne. Allah feltétlen jósága felmérhetetlenül nagy dolog. Mint a Tízparancsolatnál tárgyaltuk, a zsidók rettegtek Isten kiszámíthatatlan haragjától. Ábrahám és Izsák története erre a példa. Ábrahámot Isten arra kéri, hogy Ábrahám a nagyon kés˝on született egyetlen fiát áldozza fel neki ég˝o áldozatul. Ábrahám kész Izsákot feláldozni és miután már felrakta a farakás tetejére megkötözött gyermekét, Isten akkor vet véget a kegyetlen lélekvizsgálatnak, és ˝ az Istent. egy kost küld a gyermek helyett áldozatul. Isten ezzel ellen˝orizte, hogy Ábrahám eléggé féli e Ot, A történet inkább arra utalhatott, hogy Isten ellenzi a gyermekáldozatot, amely abban az id˝oben elterjedt volt, lásd a 3.1. pontban. Valójában az történhetett, hogy Ábrahám inkább Istenre tekintett, és nem a fia feláldozását t˝ole elváró környezetére. Pál Ábrahám esetét példaként adja a keresztyének számára, hogy lám, ezt jelenti az igaz hit, és Istenr˝ol még ennél is rémít˝obb feltételezéssel él. Az ilyen istenkép szorongóvá
69
teszi az embert és a hatalmasból, a fölötte állóból olyanokat hoz ki, amit egyébként nem tennének. Hatalmasok alárendeltjeiket, szül˝ok gyermekeiket gyötörhetik ennek a mintának megfelel˝oen, miközben az égre tekintenek és Istenre hivatkoznak. Nem aggasztja o˝ ket, hogy mennyire rosszat tesznek, hiszen Isten sem bánt keszty˝us kézzel az emberekkel. Így érthetjük meg, mennyire meghatározó Allah jósága. Megjegyezzük, Jézus szintén Isten feltétlen jóságát vallja. Allah hívei nem szoronganak, nem félnek Allahtól mindenhol, mindenkor jelenlév˝o fenntarójuknak, éltet˝ojüknek tekintik. Maga az iszlám szó az Isten akaratába való belenyugvást, önmagunk Istennek való átadását jelenti. Vallásként nagyon er˝os, mert valamennyi mindennapos dolgukat meghatározza: mint viszonyuljanak másokhoz, milyen legyen a családi életük, jogrendszerük, gazdaságuk, m˝uveltségük. Az iszlám követ˝ojét muszlimnak nevezik. Áthatja az iszlám a muszlim mindennapi életét, szabályozza kapcsolatait, alakítja a közösséget. Mohamed, Allah prófétája, példamutatóan élt, követend˝o mintaként szolgál. Megmutatta, hogyan kell családot, közösséget, népet vezetni,társadalmat szervezni, mint kell a jogrendszert megalapozni. Mutatja az iszlám közösség társadalmat éltet˝o, fenntartó, irányító erejét, hogy a korábban iszákos arabokat leszoktatta a szeszfogyasztásról és ezt a tilalmat mind a mai napig képes fenntartani. Ma az iszlám népszer˝uségének, sikereinek gyökere a hatékony társadalom és közösségszervez˝o erejében is rejlik. A törzsi erkölcs eszméje, miszerint ha a törzs tagja bajba kerül, a törzs más tagjai feltétel nélkül a védelmére kelnek, Mohamed az egész iszlám közösségre kiterjed˝o elvvé nyilvánította. Minden egyes muszlim hív˝o minden más muszlim hív˝o testvérének számít. Ugyan a testvérek vitatkozhatnak egymással, de a küls˝o beavatkozással szemben viszont egységesen lépnek fel. Az iszlám hitben él˝ok testvérisége a történelem meghatározó tényez˝ojévé válhat.
7. Mai életmódunk kialakulása Haladáshit. A természettudományok ugrásszer˝u fejl˝odése, az Európában a 17. században lezajlott tudományos forradalom az emberi történelem egyik legcsodálatosabb fejezete. Ennek sikeréhez köthet˝o a felvilágosodás, a napjaink szellemiségét megalapozó mozgalom születése is. Ez a 16-18. században Európában és Észak-Amerikában kialakult szellemi irányzat az élet valamennyi területén az észt és az értelmet helyezte a központba. Hivatkozva a természettudomány, els˝osorban Newton természettanának leny˝ugöz˝o eredményeire, valamint arra, hogy a nagyobb ismeretanyag alapján szerzett ismeretek eleve helyesebbek a korábbiaknál, elvetette a hagyományokon és a valláson alapuló életrendet. A felvilágosodás gondolkodói szerint valamennyi gond forrása az évezredes hagyományokhoz való ragaszkodás. Követelték, hogy mindent az ész ítél˝oszéke elé kell állítani, az értelemre kell alapozni életvitelünket, és a történelem szemétdombjára kell vetni mindazt, ami avult. ’Denevér babona! bagoly vakbuzgóság! Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság! Meddig ülsz a királyok koronáján, kincsén? A vitézek kardján és a népek bilincsén?’ - kesergett Csokonai az 1794-ben írott Konstancinápoly cím˝u versében. A felvilágosodás f˝o célkit˝uzése szerint hasonlóan ahhoz, amit Galilei és Newton a természettanban végzett, ugyanazt a munkát el kell végezni a vallás, a társadalom, a közélet és a gazdaság valamennyi területén. Uralkodó gondolkodási m˝odszerré az okos feladatmegoldó gondolkodás vált. Tekintélyeket elvetve, mindig az adott helyzetet ésszer˝uen elemezve kezdtek gondolkodni. Általában hatékony és gyors az okos cselekvés, sikerei nyilvánvalóak. Él a ma rendelkezésre álló lehet˝oségekkel. Ha hibás volt a helyzet értékelése, az okos módszer alapjául szolgáló leegyszer˝usítés, a meghozott személyes, államvezet˝oi, gazdasági és egyéb döntés hibás volta sokszor csak hosszabb id˝o, évtizedek, akár évszázad elteltével derül csak ki. Mindenesetre a bölcsesség mint gondolkodási módszer háttérbe szorult. Jól tudták a felvilágosodás élharcosai, hogy az átfogó társadalmi változást tudati változásnak kell megel˝oznie. Ehhez a régi, hagyományokra alapozott világfelfogást, miszerint az el˝odeink által évezredeken át megtapasztalt, kiismert isteni világrendnek megfelel˝oen kell élnünk, új, az emberi képzeletet jobban megragadó alapvetéssel helyettesítették. A felvilágosodás világszemléletének kulcsszava a haladás lett. Általánossá 70
kell tenni a közoktatást, meg kell törni a babonák és az elavult vallásos nézetek uralmát. Ezután a józan önérdek és az elfogulatlan tudományos elemzés alapján cselekedve a társadalom egyre jobban él majd és lépésr˝ol-lépésre közelebb kerül a földi paradicsomhoz. Igen hatékonynak bizonyult a haladás képzete és sikeresen szorította vissza a hagyományokra alapozott világfelfogást. Fölényének er˝os támaszává vált, hogy az ember id˝oközben nekilátott az o˝ smaradványi er˝oforrások kiaknázásának, elkezdte a szenet használni. Ez felgyorsította a gazdasági növekedést és nagyban er˝osítette a haladásba vetett hitet. Rohamléptu˝ haladás. Angliában a 17. századra a lakosság lélekszáma gyorsan növekedett. Annyira hiánycikké vált a fa, hogy áttértek a széntüzelésre. Korábban a fekete kövek a felszínen hevertek. Egyre többen kezdtek velük tüzelni. Kezdetben még csak gödröket kellett ásni. Kés˝obb már vágatokat kellett nyitni, hogy a szénhez hozzáférhessenek. Hamarosan, még a külszíni fejtésnél elérték a talajvíz szintjét. Ezek után állandóan ki kellett emelni a vizet. Els˝o vízkiemel˝o rendszereiket vödrök láncolata alkotta, ezeket lovakkal, vagy ha lehetett, vízkerékkel hajtották. Amikor mélyebbr˝ol kellett felhozni a vizet, hosszabb láncolatokra és több lóra volt szükség. Bizonyos mélységek után más módszert kellett találni. Éppen arra használták az els˝o g˝ozgépeket, hogy a szénbányákból kiszivattyúzzák a vizet. Ezek után nem volt megállás, a társadalom egyre szénfügg˝obbé vált. Lassan nem a felgy˝ult tapasztalat, hanem a felismert természeti törvények tudatos alkalmazása vált a m˝uszaki fejl˝odés f˝o hajtóerejévé. Addig ismeretlen lehet˝oségeket adott a mérnökök kezébe a newtoni er˝otan, a h˝otan, vegytan és a villamosságtan törvényeinek felfedezése. G˝ozgépeket nemcsak szivattyúzásra, de másra is alkalmaztak. Ott is lehetett gépeket hajtani vele, ahol nem volt vízier˝o. Megszületett a vasút, a g˝ozmalom és társaik. Megindult az ipari forradalom. Miután az ember elkezdte az o˝ smaradványi er˝oforrások, legel˝oször a szén felhasználását, rohamosan n˝oni kezdett az egy f˝o által felhasznált energiamennyiség. Ennek egységéül a napi élelmünk 2500 Kcal-jának megfelel˝o 120 wattot választva, aszerint, hogy ennek hányszorosát használjuk fel, a rendelkezésünkre álló er˝oforrás rabszolgák számáról beszélhetünk. Európában az ipari forradalom el˝ott a háziállatokkal és a különféle meghajtású malmokkal átlagosan 3-4 er˝oforrás rabszolga jutott egy f˝ore. Ez a szám a szén felhasználásával gyorsan n˝oni kezdett. Korábban a vallás tiltotta a kölcsönzött pénz utáni kamat szedését, az csak sz˝ukebb körben vagy burkoltan létezhetett. De a felvilágosodó Európa ezzel a vallási tilalommal is szakított és a kamatszedés, a pénzbefektetés a gazdasági növekedés serkent˝ojévé vált és az újkori társadalmak t˝okés társadalmakká alakultak. Csak növekedve létezhet a t˝okés gazdaság mert a befektet˝ok csak haszonra számítva adják kölcsön a pénzüket. Arra építenek, hogy amikor a pénzüket kamatostól visszakapják, több javat vásárolhatnak érte, mint amennyit a befektetett összegért a befektetés el˝ott kaphattak volna. Ez pedig akkor lehetséges, ha a gazdaság egyre több javat állít el˝o, azaz folyamatosan növekszik. Ám a termelés csak úgy n˝ohet, ha n˝o közben az energiafogyasztás is. A hagyományos európai társadalmak az Egyesült Államok példáját követve fokozatosan t˝okés gazdálkodású, népuralmi államokká alakultak. A népuralmi rendszerekben az ember lét- és fajfenntartási ösztöne mind szabadabban érvényesül. Állandó vetélkedés, rohamosan fejl˝od˝o t˝okés gazdaság, növekv˝o energiafogyasztás jellemzi a népuralmi rendszerek történetét. Mindinkább az anyagiak és az anyagelv˝uség határozták meg a m˝uszakilag gyorsan fejl˝od˝o társadalmak gondolkodását, a rangsorért való versenyben a szerzett anyagiak váltak mérvadóvá. Az emberi sikerek tovább gyengítették a vallásos világkép alapvet˝o támaszait. Nem pusztán a természettudományok sikereivel, a természettudományra hivatkozó anyagelv˝u bölcselet térhódításával magyarázható a vallásosság gyengülése, hanem az ember környezetének változásaival is összefügg. Míg a korábbi id˝ok embere a természet szép, összehangolt rendjével szembesült, addig a városiasodás mértékének növekedésével az újabb kor embere egyre inkább csak az ember által alakított, rendezett, illetve kaotikussá tett környezettel érintkezik. Például nagyon sok városi gyermek, ember nem látta még életében a leny˝ugöz˝o szépség˝u nyári égboltot. Mivel a vallásosság alapvet˝o forrása a természet egészének rendjével való találkozás, ennek hiányában a természetfelettibe vetett hit is nehezebben fogalmazódik meg.
71
Ezért Európában és Amerikában a keresztyén vallás egyre inkább veszített és veszít befolyásából, bár fogalmai meghatározták és ma is meghatározzák a gondolkodást. Nem csoda, hogy a gyorsan fejl˝od˝o t˝okés társadalmakban gyengülni kezdett a másokról való gondoskodás eszméje. Korábban Isten ellen való vétek és szégyen volt a szegényt és védtelent megrövidíteni, kizsákmányolni, a keresztyén erkölcs szerinti kötelességünk a gyengébbekre és lemaradottakra figyelni, o˝ ket szeretni és segíteni. De a t˝okés gazdaság elvi alapja Adam Smith munkájára épül, mely szerint a piac úgymond láthatatlan keze az emberi gyarlóságot, mint az irígységet és kapzsiságot a közjó javára használja. Eszerint ha a pék többre vágyik, akkor jobb kenyeret süt és ezzel mindenki jobban jár. Ezzel a piac lassan átvette Isten szerepét. Mindenütt ott van, mindent jól tud, mindent megtehet. Ennek a tökéletesnek kikiáltott valláspótléknak hódol és áldoz fel bennünket világunk mai vezet˝o rétege is. Ezzel a hagyományos vallásos és erkölcsi szempontok jelentéktelenekké váltak és a közgondolkodás a társadalmat a gazdagok nagy-nagy megelégedésére a piac láthatatlan kezére bízta. Gépesítés és terjeszkedés. Ahogy fejl˝odtek az eszközök és a közlekedés, újabb lehet˝oséget kapott az ember és mind távolabbi térségek er˝oforrásaihoz férhetett hozzá. Míg a hagyományos társadalmakban a világszemlélet fékezte, vagy meg is akadályozta a gépesítést, az új m˝uszaki lehet˝oségek kiaknázását, addig az újkori Európában majd az Egyesült Államokban ilyen korlátok nem léteztek. Társadalmi gonddá vált a gyors gépesítés, mert ezzel embertömegek váltak munkanélkülivé. Szervezkedéseit, a gépeket romboló, ellenük tiltakozó mozgalmakat az angol kormány er˝oszakkal fojtotta el. Másfajta feszültségeket is gerjesztett a gépesítéssel együttjáró rohamlépték˝u haladás. Egyrészt a géppel gyártott harisnyák, ruházati cikkek stb. rosszabb min˝oség˝uek, mint a hagyományos módon készültek. Olcsóbb is a gépi termelés, mert a tulajdonosok kevesebbet fizetnek a gépek mellett dolgozó, nem annyira képzett munkaer˝onek. Így a tulajdonosok gazdagodnak, mások pedig szegényednek. Úgy lehetett még nagyobb a gazdagok haszna, hogy a gépekkel el˝oállított árukért sok pénzt kértek, miközben a mez˝ogazdasági, kézm˝uves és kisüzemi termékek árát lenyomták. Ez az út csak egy ideig járható. Amikor az alulfizetett embertömegek szegényedni kezdenek és emiatt egyre csökken a fizet˝oképes kereslet, a megnövekedett termékmennyiséget nincs aki megvegye. Túltermelésinek feltüntetett válság tör ki és azóta is, egyik válságból a másikba kerül a gazdaság. A gépesítés és a még nagyobb haszonra törekvés okozta túltermelési válságokból két módon lehet kilábalni. Csökkenthetnék a gyári termékek árát, de ez nem megy, hiszen akkor a gazdagok nem tudnának tovább gazdagodni. Egyedüli megoldás a kivitel: minél több terméket szállítani külföldre. Ehhez több szállítóeszköz és er˝oforrás kell. Továbbá növelik a gépesítés szintjét és a termelést olyan országokba telepítik, ahol még olcsó a munkaer˝o. Lassan mindenütt fellép a tömeges munkanélküliség és a piaci verseny valamint az er˝oforrásokért való küzdelem élesed˝o válságokhoz, fenntarthatatlan társadalmi viszonyokhoz vezet. Aki sikertelenebb, lemarad. Emiatt komoly bels˝o feszültségek keletkeznek. Kezelésükre a hagyományos társadalmakban jól kikísérletezett módszerek vannak, ezek használata jellemzi a lassabban, szerves fejl˝odés útján kialakult népuralmi társadalmak, mint Svájc életét is. De a gyorsan fejl˝od˝o t˝okés társadalmakban a villongások gyakoribbak, az összeütközések jóval hevesebbek lehetnek, mint a hagyományos társadalmakban. Gazdagodók és szegényed˝ok között egyre nagyobb a különbség és a feszül˝o ellentéteket is gazdasági növekedéssel csillapítja a t˝okés társadalom. Még többet kell termelni, mert akkor a szegényebbeknek is több jut és mindenki elégedettebb lehet. A felgyüleml˝o bels˝o feszültségek nemzetköziekké váltak. Egymást piacait, nyersanyagait, er˝oforrásait, gyarmatait igyekeztek megszerezni. Ez vezetett az els˝o világháború kitöréséhez is. A fejlettebb t˝okés társadalmak hódításai világhelyzetet meghatározó tényez˝okké váltak. Legyengítették és maguk alá gy˝urték a hagyományos társadalmakat, majd a 20. század második felére olyan világgazdasági rendszert hoztak létre, amelyr˝ol úgy látszott, csak nekik, a volt gyarmatosítóknak és az USA-nak lehet esélye a sikerre. Nemcsak a történelmi múltban, amikor az ember még nem ismerte a természet alapvet˝o törvényeit, fordult el˝o, hogy a társadalom tönkretette éltet˝o környezetét. Ma, amikor jóval többet tudunk, még többet 72
ártunk. Magunkat sem vagyunk képesek uralni és eközben az egész világot akarjuk birtokolni. Régebben, mert kevesebb eszközünk volt, a maradandó környezeti kár el˝oidézéséhez hosszabb id˝o kellett. Az anyagiakért való versengést megenged˝o, egyre gazdagodó társadalmak gyorsan tönkretesznek mindent, eleve önpusztítóak. Hosszabb ideig nem maradhatnak fenn, ugyanis minél gazdagabbá válnak, annál gyorsabban élik fel forrásaikat. Nem sok választás marad, már csak ezért is el kell venni a másokét, korábban háborúkkal, kés˝obb finomabb módszerekkel. Egészen addig, amíg a er˝oforrásait felemészt˝o világrendszer egésze össze nem omlik.
8.
Gazdasági növekedés és a fogyasztói életmód válsága
Népuralmi társadalmakban, mint azt a 7. pontban tárgyaltuk, a versengés által keltett bels˝o feszültségeket gazdasági növekedéssel és más országok forrásainak megszerzésével igyekeznek csillapítani. Ez igen er˝osen felgyorsította azt, amit az utóbbi kétszáz évben fejl˝odésként emlegetnek. Lassan egyetlen nagy faluvá válik a világ, a hírközlés, közlekedés fejl˝odésével különböz˝o részei egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Bolygónk növekv˝o népessége a természet er˝oforrásait egyre mohóbban aknázza ki. Kereskedelmi, gazdasági kapcsolataink mind fontosabbakká válnak. De a fejl˝odés egyenetlen, míg a világ nagyobb részén nélkülöznek, addig a fejlettebb területeken a b˝oség vezet feszültségekhez. Míg korábban a javak el˝oállítása, mára eladásuk okoz gondot. Csak a gazdaság részfolyamataiban fontos az értelem. Képezhet˝onek kell lennünk, hogy el tudjuk végezni a bonyolultabb munkfolyamatokat is, hogy feltaláljunk és jobbnál-jobb ötleteink legyenek. Ezzel önmagunk alatt vágjuk a fát. Nem valódi érdekeinknek megfelel˝oen, a távlatokra tekintve tesszük azt, amit valóban szeretnénk és kellene is csinálnunk, hanem az adott pillanatban azt tesszük, amit éppen akkor lehet, mert a legjobbnak t˝unik, mert jobban esik. Áttekintjük, hogy ez mivel jár. Akkor a legvirágzóbb a gazdaság, olyankor növekszik a legjobban, ha az emberek csak a pénzzel mérhet˝o dolgokkal tör˝odnek, ami végs˝osoron annak felel meg, hogy minél több er˝oforrás felhasználására törekszenek. Ezt a gazdaság el tudja érni és egyben elvonja az egyéb emberi tevékenységekhez szükséges id˝ot és er˝ot is. Pénzbeteggé teszi az embert, és ez a tömegessé váló szenvedélybetegség öngerjeszt˝ové teszi a gazdaság növekedését. Így a gazdaság anyagiakkal b˝oven, jóval a szükséges felett ellátja a társadalmat. Viszont az emberek boldogtalanokká és életuntakká válnak, mert nem azzal töltik az idejüket, ami valóban teljessé tehetné az életüket és elszakadnak egymástól. Most a növeked˝oben lév˝o gazdasággal, terjeszkedésének módjaival és lehet˝oségeivel foglalkozunk.
8.1. Gazdasági növekedés Legegyszer˝ubben úgy n˝o a gazdaság, ha a kereskedés újabb földrajzi területekre terjedhet ki. Korábban a terjeszkedés els˝o lépcs˝ojét els˝osorban a hadviselés, vagy az azzal való fenyeget˝ozés jelentette. Manapság ez már ritkább, mivel a szelídebb eszközök jóval hatékonyabbak. Könyörtelen módon folyik a terjeszkedés, nincs tekintettel más szempontokra. Példa erre a nyugat viselkedése a 25 évvel ezel˝ott összeomlott keleti tömb országaiban. Els˝odleges fontosságú az er˝osebb, a nyugati fél gazdasági lehet˝oségeinek b˝ovítése volt. Mitsem tör˝odtek vele, mekkora árat fizetnek ezért a keletiek. B˝ovíthet˝o a kereskedelem új és jobb min˝oség˝u termékek bevezetésével. Hatékonyabb gyártási eljárásokkal a termelés olcsóbb és így nagyobb tömegek számára is hozzáférhet˝ové lehet tenni a terméket. Jó példa erre manapság a szórakoztató elektronika és a számítógépek eladása. A pazarló vásárlói magatartást ösztönözve is lehet a fogyasztást növelni. Az egyre er˝oteljesebb hirdetés a mai fogyasztói társadalom f˝o alakítója. Nélküle a fogyasztói társadalom nem is létezhetne. Hatalmas er˝oforrásokat köt le a hirdetési ipar. Akinek az életét, viselkedését befolyásolni akarja, sokszor nem is tud róla, néha nem is sejtheti, éppen mit tesznek vele. Gyakori eredmény olyan termékek megvétele, amire 73
az illet˝onek nem volna szüksége, s˝ot egyenesen ártalmas számára. Hogy miként alakítják a hirdetések viselkedésünket, azzal a következ˝o részben külön is foglalkozunk. Fontos növekedési lehet˝oség a minél több csomagolóanyag használata. Ezzel nemcsak az eladható dolgok szaporíthatók, hanem a csomagolás szemrevalóbbá, kivánatossá teszi a terméket. Nagyon sok áru esetén a csomagolás már jóval többe kerül, mint ami benne van. Természetesen a piac számára kedvez˝otlen az üvegvisszaváltás, sokkal jobb, ha a csomagolóeszközt mind kidobjuk. Termékrontás. Szándékosan rossz min˝oség˝u terméket gyártva is növelhet˝o a fogyasztás. Hatalmas sikert aratott a múlt század negyvenes éveiben a nylon harisnya. Bolondultak érte n˝ok, érthet˝o miért. Testhez tapadó, átlátszó ruhadarab, könnyen kezelhet˝o, hódító viselet. Ráadásul nagyon tartós. Szinte lehetetlen volt tönkretenni, elny˝uni, 10 pár elég volt egy életre. Nemcsak harisnya, hanem mint vontatókötél is használható, így is hirdették. Gyártóinak pont ez okozott kés˝obb gondot. Olyan alapanyagot fejlesztettek ki, amely kevéssé tartós. Így a harisnya könnyen kilyukad vagy a szála már kisebb karcolástól is felfut. Ehhez a fejlesztésnek nevezett tevékenységhez több kutató hosszabb munkájára volt szükség. De a gyártóknak megérte, a n˝ok azóta folyamatosan vásárolnak harisnyát. Mibe kerül a gyártók haszna a társadalomnak, jobb erre nem is gondolni. Ne csak a nyersanyag, er˝oforrás és munkaer˝o pazarlása jusson az eszünkbe, hanem a n˝ok mindennapos bosszúsága is. Mit érez, amikor észreveszi, már megint tönkrement a harisnyája. Ilyen gyatra termékre számtalan példa van a mai gazdaságban. Nemcsak cip˝ok, ruhanem˝uk, hanem soksok más is. Eredetileg tartós árut emberi tudást, er˝oforrást befektetve ront le a gyártó az eladás szinten tartásához és növeléséhez. Ma közel százszor annyian foglalkoznak harisnyával, mint amennyi jó, tartós harisnyát gyártva szükséges volna. Nézve a számítógépek kereskedelmét, id˝or˝ol id˝ore olyan új készülékekkel, tartozékokkal jönnek el˝o, amelyekhez a régebbi adathordozók, és berendezések már nem csatlakoztathatók. Emiatt a vev˝o gyakrabban kénytelen új berendezést venni és a régit egészben kidobni. Viharosan fejl˝od˝o területen ez sokszor nehezen kerülhet˝o el. De itt nem csak err˝ol volna szó, hanem a kereslet er˝oszakolt növelésér˝ol. Az ezredforduló el˝ott pár évvel hatalmas vihart kavartak azzal, hogy egyes régi gépek beépített naptára nem tud majd 1999ról 2000-re váltani. Emiatt óriási károk keletkezhetnek, mivel szinte minden közhivatal, közm˝u és más gépi irányítást használ. Ezzel sikerült feltornászni a keresletet. Mindenki aggódott és lecserélte gépeit. De ez visszaütött. Mivel a nagy többség felújította a gépét, 2000 után néhány évig eladási válság sújtotta az ágazatot. T˝ozsdei összeomlások, világraszóló visszaesés lett a következmény. Ha a gazdaság a fenti módszerek lehet˝oségeit nagyjából már kihasználta, a növekedéshez újabb területeket keres. Hacsak nem ütközik komolyabb visszautasításba, a hagyományok és az adott társadalom m˝uveltsége által képzett gátakba, a gazdaság a társadalmi lét olyan területeire is behatol, ahol a pénzzel mérhet˝oségnek, vásári mérlegelésnek, versenyszellemnek nem volna szabad szerepet játszania. Mindig az adott id˝opontban létez˝o állapotot mérlegeli a kereskedés és a döntést a pillanatnyi érdekek határozzák meg. Ezért a gazdaság befolyása alatt lév˝o területeken a csak a mára figyelés, a napról-napra élés a hétköznapi lét mindent meghatározó elemévé válik. Mindenhová behatol a gazdaság és mindent a saját értékrendje szerint igyekszik értékelni. Csak azt tekinti fontosnak, ami pénzzé tehet˝o. Amit nem tud a saját rendszerébe bevonni, azt félresöpri. Végeredményben, bár a maga helyén rendez˝o, összefogó hatású, más társadalmi területeket szétver, eltorzít, m˝uködésképtelenné tesz. Err˝ol szól a közlegel˝ok pusztulásának példázata. Közlegel˝ok pusztulása. Tegyük fel, hogy a községnek van egy legel˝oje, amely száz tehenet képes eltartani és a községben él˝o száz gazda mindegyike egy-egy tehenet hajt ki a legel˝ore. Ha a legel˝on száz, vagy kevesebb tehén legel, akkor a legel˝o megújulhat, ép marad. Egy gazda viszont, hogy növelje a hasznát, két tehenet hajt ki a legel˝ore. Jól jár, mert ugyan így egy tehénre kevesebb táplálék jut, de ez a szám annyira kicsi, - amit eddig százfelé osztottak szét, azt most százegyfelé kell osztani,- szinte észre sem vehet˝o. Ezért a gazda haszna nem az egy, hanem két tehén eladásából származik. Követve az els˝o gazda példáját, mások 74
is élnek a lehet˝oséggel és nagyobb lesz a hasznuk. De a két tehenet kihajtó gazdák számának növekedésével a többiek már érezhet˝oen rosszabbul járnak. Kevesebbet legelhetnek teheneik, nem fejhetnek annyi tejet, mint korábban és a jószágok soványabbak lesznek. Félnek a nagyobb veszteségt˝ol és ezért a többiek is újabb teheneket hajtanak ki. De a legel˝ore füve már nem bírja el a sok állatot és a gyep elt˝unik. Valamennyi gazda elveszti a tehenek után kapott jövedelmet, mindnyájan tönkremennek. Jól mutatja a példa, miért kell gátat szabni a csak a pillanatnyi érdeket néz˝o gazdaság növekedésének. Megóvhatja a faluközösség a legel˝ojét, ha elhatározza, a település jöv˝oje érdekében az adott területen tilos száznál több tehenet legelteteni. Világméretekben többek között a leveg˝o és a vizek szennyezése, a talajok kizsigerelése, a világtengerek halállományának túlzott halászata feleltethet˝o meg a közlegel˝ok tönkretételének. Önmagunk, az emberiség megóvása érdekében hasonló lépésekre volna szükség. Nem volna szabad engedni a természeti, környezeti és emberi er˝oforrásoknak a jelen kedvéért való eltékozlását. Energiafaló munkahelyteremtés. Vakon és értelmetlenül, az er˝oforrásokat és nyersanyagokat pocsékolva, igen alacsony tényleges hatékonysággal m˝uködik a t˝okés gazdaság egésze. Csak a részfolyamatokban van ésszer˝uség, de a gazdaság egésze vak, a híres láthatatlan kezet nem az értelem mozgatja. Jól érzékelteti ezt egy 20 évvel ezel˝otti vizsgán történt eset. El˝otte Balatonfüreden üdültünk és láttuk, hogy ott az akkor még létez˝o Hajdútej dobozos teje volt a legolcsóbb, miközben Debrecenben a Veszprémtej ugyanolyan dobozos tejéért fizethettünk a legkevesebbet. Ennek a képtelen versengésnek a szemléltetésére vetettem fel a vizsgázóimnak, hogy a 4-es f˝oúton a két szállítmányt fuvarozó szembetalálkozva integethet egymásnak. Ekkor az egyik vizsgázó, aki mint kiderült, az egyik tejipari vállalkozás rendszergazdája is volt, közbeszólt: tanár úr, nem így van. Aki Debrecenb˝ol felviszi a Hajdútej rekeszeit, visszfuvarként o˝ hozza le Budapestr˝ol a Veszprémtej szállítmányát. Másik nagybani példa, hogy a fenntartható fejl˝odésre és a világméret˝u felmelegedésre hivatkozva nagyüzemben gyártanak kukoricából üzemanyagot. Sajnos er˝osen kérdéses, hogy így több üzemanyaghoz juthatunk, mint amennyi a folyamat fenntartásához szükséges. Azaz csaknem annyi vagy több üzemanyag szükséges a termelés egészéhez, mint amennyit vele gyártunk. Józan becslés szerint 10 hordó olajat használunk el 13 hordó üzemanyag gyártásához. Emellett kizsigereljük a term˝oföldet, magunknak "égetjük el" a term˝otalajt, lásd a 2.5. fejezetet. Kiderült az is, hogy az így gyártott üzemanyag termelése jelent˝osen növeli az üvegházhatást. De ma az USA kukoricatermelésének 40%-ból üzemanyagot készítenek. Azaz rengeteg ember munkája nemhogy jót hozna, hanem hatalmas pocsékoláshoz, maradandó károsodáshoz, a jöv˝o feléléséhez vezet. Mi mozgatta ezt a folyamatot? Hogy befolyásos érdekcsoportok megcsapolhassák az USA költségvetését és hogy felverjék a kukorica és a gabona árát. Ésszer˝uen m˝uköd˝o, természettudományos szemléletre alapozott gazdasági rendszerben ilyen nem fordulhatna el˝o. Az utcánkban lefektetett fényvezet˝o hálózatok példája is szemléltetheti, mit jelent ma a munkahely teremtése. 1983-ban a távközlés akkori gazdája, a posta a távbeszél˝ohálózat vezetékeit a föld alá fektette. Könny˝u a vezetékeket javítani, cserélni az aknákon keresztül, nem kell felbontani az úttestet, az akkori rendszer aknafedelein a posta elnevezés jelöli a tulajdonost. 2007-ben az utcánkban az UPC is telepített hálózatot, felásták végig az utcát, feldúlva a gyepet, virágot, elvágva fagyökereket és az aknák csökkentik a zöldterületet. 2008-ban a Tvnetwork telepített hálózatot, ekkor már három, teljesen azonos, ugyanolyan szolgáltatást nyújtó hálózat volt az utcában. 2009-ben a Digi emberei ástak. Miféle gazdasági rendszer az, amelyik így teremt munkahelyet, eképpen dolgoztatja az embert? Nem az értelem, a valódi emberi érdek vezetett az ennyire energiafaló gazdasági rendszer kialakulásához. Ma a gazdaság növekedésének serkentése világszerte éppen az ilyen, felesleges, er˝oforrást és nyersanyagot pocsékló tevékenység kiterjesztését jelenti. Ha az utcánkban folyó gerincvezetékekhez elég lenne egyetlen kábelcsatorna, ebbe több társaság is behúzhatná vezetékét. Vagy sávszélességet növelve egyetlen vezetéket akár több szolgáltató is használhatna. Akkor járna a társadalom legjobban, ha a dolgozók, akiknek az ad munkát, hogy a szükséges mennyiség helyett annak többszörösét gyártsák, vagy az egyszer szükséges helyett többször is felássák az utcát, megkapnák a fizetésüket, de azzal a feltétellel, hogy nem csinálhatnak semmit. Mert amit a valóban szükséges fölött végeznek, pazarló s˝ot pocsékló, jöv˝ot felél˝o és embert o˝ rl˝o 75
tevékenység. Tudja ezt jól az egyszer˝u munkás is. Éppen mentünk a feleségemmel az utcánk egyik négyemeletes háza el˝ott és hallottuk, amint a Digi munkása utasítást kér: f˝onök, hová tegyük az aknát, hiszen itt már mindenütt van akna?! Fel kellene ismernünk, nem az állam vagy a vállalkozás teremt munkahelyet, hanem az er˝oforrás felhasználása. Éppen ezért úgy lehetne mindannyiunk javára munkahelyet teremteni, ha például minél több lenne a tanító és a tanár. Ekkor nem kellene 30 f˝o fölötti osztályokban több mint 20 órás kötelez˝o óraszámmal tanítaniuk, aminek a tanulók nagy kárát látják. A tanítóknak és tanároknak csak fizetést kellene adni, újabb er˝o- és anyagi forrásokra alig volna szükség. Józan becslések szerint eszközeinkkel a termelés 5%-a már fedezhetné tényleges szükségleteinket, ennyi elég lenne ahhoz, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak és egészségesek legyünk. Ehelyett a mostani egyre mélyül˝o világválságban világunk vezet˝oi változatlanul a gazdasági növekedést er˝oltetik, ami végül is csak a még gazdagabbá válni akaró máris igen gazdag rétegnek kedvez. Hogy ezt mozgatva közben kukoricából nagyban üzemanyag készül és sok-sok hasonló más képtelenség történik, a tömegtájékoztatás által eltompított embereket nem zavarja. Felmerül a kérdés, mi okozza, hogy a gazdasági szemlélet ennyire eredményesen képes rombolni a társadalom egyéb elemeit. Magyarázatot az adhat, hogy a gazdaság els˝osorban az érzékeinken és ösztöneinken keresztül fog meg, csábít el bennünket. Vásárolj, vedd meg ezt is, azt is, milyen jó lesz! Hirdetési eszközeivel szántszándékkal igyekeznek kijátszani a tudatos gondolkodás ellen˝orz˝o szerepét. Nem szándékunk a gazdaság nemkívánatos terjeszkedése eredményeinek részletes elemezése. Csak röviden vázoljuk, hogy egyébként kedvez˝o hatásokat is gyakorolva, miképpen roncsolja a gazdasági szemlélet azokat a területeket, amelyek hatásaikat hosszabb távon, nem is olyan könnyen belátható módon fejtik ki. Gazdaság által kedvelt egyén. Nemcsak a t˝ole különböz˝o elveken m˝uköd˝o területeket morzsolja fel gazdaság, hanem a társadalom alapegységének, az embernek a személyiségét is súlyosan károsítja. Ki a jó a gazdaság számára? Aki egyre többet dolgozik és fogyaszt és más nem érdekli. Szükségleteit gátlás nélkül kielégíti és minden kéne neki. Semmit sem szégyell el˝oállítani, eladni, amire van vev˝o. Gépies és nincsenek szellemi értékei. Sohasem mérlegel, mindig éppen azt teszi, amit a hirdetések beléje ültettek. Önmegtagadás, lemondás, valamit ne tegyek meg, pedig megtehetném, nem kereskedelembarát viselkedés. Nem segíti a pénz forgását, ezért a gazdaság az önzetlenséget a maga eszközeivel elsorvasztja, jelentéktelenné teszi. Nagyon jó, ha a fogyasztó nem teljesen feln˝ott, 40-70 évesen is kamaszként vagy csitriként viselkedik. Kiforratlan, biztos pont nélkül él˝o embereket sokkal könnyebb befolyásolni, irányítani. Oktatásból is csak annyira van szükség, amennyi a szakképzettséghez kell. Nem kívánatos a m˝uveltség, csak zavarhat. Láthatjuk az amerikai sorozatokban, hogy a pazar lakásokban nincsenek falnyi könyvesszekrények, de még polcok se nagyon. Minek, nincs bel˝ole haszon. Jó az is, ha az ember könnyen megijed. Betegségekt˝ol, fert˝ozésekt˝ol és ki tudja még mit˝ol való félelmében sok-sok, jobb esetben csak hatástalan, de gyakran inkább káros terméket is kész megvásárolni. Az a jó, ha csak a szakterületemhez értek. Nemrég olvastam egy USA-beli éghajlatkutatóról. Kiváló a szakmájában, jegyzik a munkáját, ám évente közel tízszer ül repül˝ore és nemrég nagy házat vett magának. Hiába tudja jól, mi vár ránk a világméret˝u felmelegedés miatt és hogy ezt az ember okozza a túlméretezett gazdasággal együttjáró fokozott CO2 kibocsájtással, de ez a tudása nem vált pazarló életmódját befolyásoló tényez˝ové. Csak az emberek 1-2%-a képes olyan annyit és olyan sokfélét tanulni, hogy ismeretanyaga az életét alakító er˝ové váljon. Gazdaságkori család. Ha a család szétesik, a válás a családtagok szempontjából nagy csapás, de a gazdaság számára egyenesen kívánatos. Ugyanis a szétköltözés miatt újabb lakhelyre, konyhafelszerelésre,
76
mosógépre és egyébre van szükség. Emiatt az elvált házastársaknak jóval többet kell dolgozni, mint korábban. Kedveli a gazdaság a magányos embereket, az egyszemélyes háztartásokat. Mivel nincsenek olyan id˝oigényes emberi kapcsolatai, mint házastárssal, gyermekekkel való foglalkozás, a magányos fogyasztással töltheti szabad idejét és többet dolgozhat. Öregség. Ha megbetegedsz vagy megöregedtél, kiestél a versengésb˝ol. Ekképpen tekintenek rád, elhúzódnak t˝oled, már nem számítassz. Míg korábban az öreg, beteg családtagot a család gondozta, a gazdaság a pénzzé tehet˝o szolgáltatások híve. Menjen az öreg és a beteg intézménybe, otthonba, ahol a megtakarításaiért, házáért, nyugdíjáért gondozzák. Amellett, hogy így egy fontos terület, ahol korábban nem forgott a pénz, a gazdaság részévé vált és az is jó, hogy így nem esik ki a másra képzett családtag a munkájából. Ez a gazdaságos. Nemrég egy id˝os és beteg rokonomat látogattam meg egy vidéki megyeszékhely öregotthonában. Ide került, mert már nagyon öreg, a gyermekei még dolgoznak és egész napos felügyeletre szorul. Az öregotthon korszer˝u, háromemeletes épület. A földszinten a hivatali, közösségi és egyéb helységek vannak. Az els˝o emelet lakói nemrég bekerült, fiatalabb emberek, akik még kijárnak. A másodikon lakók az emelethez vannak kötve. Még tudnak mozogni, de számukra már le van zárva a felvonó, mert nem biztos, hogy ha elmennek valahová, vissza is tudnak jönni. Legfelül, a harmadik emeleten az ágyhoz kötött betegek vannak. Ott voltam látogatóban. Elképzelhetetlen, mennyire szenved az ide, idegenek közé került, ritkábban látogatott öreg. Abban a városban még három hasonló méret˝u és jelleg˝u öregotthon van. Régen az öreg otthonában, családja körében halhatott meg, nem hagyták magára. Kibékült mindenkivel, elbúcsúzott és szerettei körében távozott e világról. Ma eldugják, egyedül, idegenek között becsövezve kell kiszenvednie. Magos Déva vára. Legjobb, ha a fiatalok meg sem házasodnak, hanem magányosak maradnak. Mivel a házasság a n˝okön múlik, o˝ ket kell a férjhezmenésr˝ol lebeszélni. Legyél sikeres, mutasd meg, érsz annyit, mint egy férfi. Legyen minél jobb állásod és maradj szabad. Egyik f˝o olvasnivaló a n˝oi sajtóban a szinglik sikerei, vonzó életük. Érthet˝o, hiszen a lap nagyrészt a szépségipar tulajdonában van és annak hirdetéseib˝ol él. Minél id˝osebb az egyedülálló n˝o, annál jobb, hiszen többet keres és a magánytól való növekv˝o félelmében mind többet költ a szépségipar termékeire. Ha egy leány férjhez megy, utána csak töredéknyi szépít˝oszert használ. Miközben a hirdetések a n˝oi ösztönökre hatnak azzal, hogy szebbek és vonzóbbak lesznek a vásárolt eszközökkel, csak nehogy férjhezmenetelre vezessen mindez. Legyen barátod, de o˝ rízd meg függetlenséged, mindkett˝otöknek legyen külön lakása. Nem járnak jobban a férfiak sem, a versengésben gy˝ozni akarást ébresztik bennük. Te legyél az els˝o, a leggazdagabb, a legsikeresebb, a mértékadó, aki meghatároz mindent, akire felnéznek, akit˝ol tartanak. Legyen versenyautód, piros helikoptered, akkor nincs n˝o, akit ne kaphatnál meg. Természetesen amikor a sikeres és független n˝o és az alfa-hím férfiú álompárosként összekerül, abból minden lesz, csak tartós házasság és szép család nem. Nem mai a kérdés, feláldozza-e a társadalom az anyagi gyarapodásért a családot, az anyát. Egy o˝ si magyar népballada, K˝om˝uves Kelemen története éppen err˝ol szól. Hiába könyörög az anya, nincs mese, pusztulnia kell, hogy magos Déva várának falai felépülhessenek. De abból legalább lett egy máig álló vár. Mai gyötrelmeink csak arra jók, hogy minden elpusztuljon. Vásárra vitt muvel˝ ˝ odés. Ma az irodalmi, képz˝om˝uvészeti, zenei alkotás akkor érték, ha eladható. Nem a bennük megtestesül˝o szellemi érték a fontos - ilyen a kalmár számára nem létezik -, hanem az, hogy mennyire sikeresen, milyen emberi tényez˝okre hatva lehet o˝ ket eladni. Háttérbe szorul a saját fejl˝odési törvényei szerint létez˝o m˝uvel˝odés. Helyette értékesíthet˝o termékek ’gyártásáról’ beszélhetünk. Nem az irodalom, a m˝uvészet, a zene alakítja az embert, hanem a kereskedelem teszi az el˝obbieket olyanná, hogy a vásárló pillanatnyi, napi kényelmének, elégedettségének megfeleljen. 77
Bár megjelenésekor a m˝uveltség szabadpiaca els˝osorban az el˝onyös vonásait, a meglév˝o igények minél teljesebb, magasabb szint˝u kielégítését szolgálja, hosszabb távon a m˝uveltség elsilányítója. Alkaltlan arra, hogy a társadalom egészét magasabb szellemi szintre emelje. Vészesen csökken a felnövekv˝o nemzedékek m˝uveltség iránti igénye. Gazdaságos tudomány. A természet alapvet˝o törvényeit feltárni igyekv˝o tudományágak eddigi fejl˝odését sokkal inkább a fegyverkezési hajsza, mintsem a tiszta megismerés vágya mozgatta. Jövend˝obeli eredményei, ha azok valóban komoly befolyást gyakorolhatnak a tudományos és alkalmazott területekre, nem tervezhet˝ok el˝ore és nem kérhet˝ok számon. Mára az ezévi teljesítmény mérlegelésén alapuló gazdaságossági szemlélet került el˝otérbe, a kutatónak folyamatosan számot kell adni teljesítményér˝ol. Számadásuk tudományos közlemények írását jelenti. Emiatt a kutatók rengeteg felesleges közleményt írnak. Kényszer nélkül egyébként ezt nem tennék, hanem gondolkodnának, érlelnék ötleteiket. Esetleg más, kockázatosabb feladatot választanának maguknak. Ezeken dolgozva csak akkor közölnének, ha valóban érdekes felismerésre jutnának, felfedezést tennének. A folyóiratok tömegeit megtölt˝o közleményhalmaz nem sokat ér, a befektetésekhez képest az eredmény túl kevés. Ekkor vezették be az egyes közlemények idézettségi mutatójának figyelését. Ez jelzi, hány közleményben idézik az adott munkát. Hamar kiderült, ahogyan a kutató közleményeinek száma, az idézettségi mutató sem használható a tudományos teljesítmény megbízható mércéjéül. Ez sem állíthatja meg a folyóiratok számának és terjedelmének növekedését, s˝ot gerjeszti a folyamatot. Gazdaságossági szempontból ilyen jelleg˝u, egyébként a gazdaság által megrontott tudományos tevékenységre nincs szükség és igény. Holott a gazdaság által nem hajszolt tudományos alapkutatás eredményessége lehetne az emberiség túlélésének egyik alapfeltétele. Gazdaságos hitélet. Természetüknek megfelel˝oen a hitélet és az egyházak sem üzleti intézmények, de a gazdasági értékrend és gondolkodásmód rájuk is keményen hat. Ezt kifejlettebb alakjában az Egyesült Államok vallási közösségeinek életében figyelhet˝o meg. Náluk az emberek jóval vallásosabbak, mint Európában. Egyházaik jelent˝osége ezért nagyobb, mint nálunk. Üzleti szempontból az egyházak létét az indokolja, hogy emberek egy csoportja igényt tart szolgáltatásaira. Akinek pedig szüksége van rá, fizessen érte. Így az államtól teljesen független egyházak közül az életképes, amelynek megfelel˝o számú és jövedelm˝u híve van és meg is tudják tartani o˝ ket. Amint a hitélet kínálata b˝ovül, oda mennek, ahol jobban érzik magukat, ahol a lelkész rokonszenvesebb, ahol a gyülekezet számukra kellemesebb emberekb˝ol áll. Kemény a gyülekezetek közötti verseny. Ez jótékony hatással van a lelkészek képzésére, teljesítményére. Csak felkészülten, a gyülekezet tagjaira odafigyelve állhatják meg helyüket. Nagyon igyekszik a lelkész, legyen jobb a közösségi élet, mennél többféle tevékenységre terjedhessen ki. Emiatt az amerikai városban a gyülekezet egyben a közösségi élet színtere is. Istennek a háza egyúttal m˝uvel˝odési ház, szabadid˝o központ is. Ez is magyarázza az amerikaiak gyülekezetükhöz való ragaszkodását. Viszont a lelkész nemcsak a lelki atyja, vezet˝oje a gyülekezetnek, hanem alkalmazottja is. Emiatt a szolgáltatóvá tett egyház a hívek kiszolgáltatottjává válik. Úgy válogathatnak a hívek a gyülekezetek között, mint mondjuk a Pepsi-Cola vagy a Coca-Cola között, melyik esik jobban. Komoly gond a lelkész számára, mir˝ol szólhat a hitélet piacán a szentbeszéd. Fél a gyülekezetet elhagyóktól. Meg attól is, ha olyanokat talál mondani a híveknek, ami nekik nem tetszik, mert akkor a fellázadt gyülekezet egyszer˝uen elcsaphatja. Lelkipásztorok Isten szolgájából, üzenetének közvetít˝ojéb˝ol az o˝ t eltartó gyülekezet igényeinek kielégít˝ojévé válnak. Világszerte szaporodik a protestáns egyházak száma, els˝osorban szétesésekkel. Ezt a hitéletbe befurakodott kereskedelmi szemlélet er˝osödése is gerjeszti. Vásárivá váló sajtó. Ami új vagy szokatlan, felkelti az állat és az ember figyelmét, mert vagy veszélyt rejthet magában, vagy új lehet˝oségeket hordoz. Emiatt elménk ösztönösen felfigyel az új és szokatlan 78
dolgokra. Árvíz van, ez hír, de hogy száraz id˝oben gátakat építenek, er˝osítenek, nem különösen érdekes. Ha csak a sajtót olvassuk, akkor nem a mindennapokról olvasunk, hanem arról, ami hírérték˝u. Így többször olvashatjuk azt, hogy egy ember megharapott egy kutyát, mint hogy egy kutya megharapott egy embert. Ha csak a sajtóra hagyatkoznánk, azt hihetnénk, hogy az el˝obbi a gyakoribb. Eredetileg a sajtó feladata a tájékoztatás, a hírek értelmezése, magyarázata volt. Majd az olvasó eldönthette, mennyire fontos, izgalmas számára az adott híranyag, hírmagyarázat. Viszont az újságok piacán megindult a verseny, ki tud több lapot eladni. Nyertes az, aki olyan újságot szerkeszt, amelyik jobban megragadja az olvasók figyelmét. Megjelentek a szalagcímek, a meghökkent˝o hírek hajszolása, a szokatlan, ezért figyelmet felhívó tördelés, majd a képek, minél felt˝un˝obbek, annál jobb. Ösztönös viselkedésünkre, az újra, a szokatlanra felfigyel˝o elmére épít˝o sajtó ezzel a fogással tudja eladni a lapokat. Igaz, a tálalt újdonságok, felt˝unést kelt˝o hírek általában nincsenek hatással az olvasó életére. Sem veszélyre, sem új lehet˝oségre nem hívják fel a figyelmét. Egyszer˝uen lépre csalnak. Manapság a mértéktartó, érzékekre, ösztönökre kevésbé ható, ténylegesen tájékoztató és eligazító lapok részaránya fokozatosan csökken. Ritkábban igényel a közönség ilyen újságot, mivel ilyet olvasva gondolkodni is kellene. Visszaszorul a valódi újságírás, a nagyközönség egyre tájékozatlanabbá, tudatlanabbá és kiszolgáltatottabbá válik. Továbbá nincs arra szüség, hogy a gondolkodó elme a hírekb˝ol, magyarázatokból megértse, mi folyik. Inkább a homály fokozása a cél. Közmuvek ˝ piacosítása. Víz, csatorna, villamosáram, gáz, azaz a közm˝uvek valamint a tömegközlekedés társadalmi alapszükségleteket elégítenek ki. Korábban az emberek biztonságos ellátása meghatározó szempont volt. Komoly összegbe kerül a lehetséges kimaradások, összeomlások számának csökkentése, emiatt tekintélyes tartalékokat kell képezni. Ezért régebben a közm˝u kizárólagosan állami tulajdonban volt. Csak önköltségi árat kért az állam használatukért és a közm˝uvek biztonságosak voltak. Komolyabb áramkimaradás és más ellátási zavar elvétve fordulhatott el˝o. Korábban az Egyesült Államokban magánosítottak, manapság Európában is magánkézbe adnak közm˝uveket. Emiatt a szolgáltatások ára n˝o, mivel az önköltségen kívül a tulajdonosnak haszna is benne van. A tulajdonos a karbantartás és a tartalékok leépítésével tud nagyobb haszonra szert tenni. Emiatt egyre több a nagyobb üzemzavar. Aminek hatalmas költségeit természetesen nem a közm˝uvek tulajdonosai, hanem a fogyasztói tömegek és az állam viseli. De a tulajdonosoknak így jobban megéri. Pár éve történt hazánkban, hogy az átlagosnál er˝osebb havazás vezetékek sokakságát szaggatta el és egyes települések napokig áram nélkül maradtak. Azzal védekezett a külföldi kézben lév˝o áramszolgáltató, nem tehetnek róla, a rendkívüli id˝ojárás az oka mindennek és nagylelk˝uen talán húszezer forintos élelmiszerjegyet kaptak azok, akiknek tönkrement a fagyasztóban tárolt élelmiszerkészlete. Nem emlékszem arra, hogy a tömegtájékoztatás tudatta volna a valódi okot. Nevezetesen, gazdaságossági okból elbocsátották a hálózati karbantartók többségét, így nem volt kit kiküldeni. Magánkézbe adva szándékosan sorvasztották el a tömegközlekedést az USA-ban. Gépkocsiipari érdekeltségek kaparintották meg a nagyvárosok tömegközlekedését. El˝oször gazdaságosságra hivatkozva ritkították az egyes járatok számát, zsúfoltabbá téve az utazást. Kés˝obb szintén gazdaságosságra hivatkozva járatokat szüntettek meg, majd szép lassan elt˝unt a tömegközlekedés. Angliában a vasút magánosítása nem váltotta be a hozzá f˝uzött reményeket, mivel a vasúti szolgáltatások színvonala csökkent, az üzemzavarok, balesetek száma pedig n˝ott. Börtönipar. Magánbörtönök is vannak már a világon, els˝osorban az USA-ban. Költségeiket természetesen az állami költségvetés fedezi. Létrehozásuk és fenntartásuk hatalmas üzlet. Kalifornia állam fejenként évi 8 ezer dollárt költ egy egyetemi hallgatójára, miközben egy fogoly évi 50 ezer dollárjába kerül az állam költségvetésének. Nem csodálkozhatunk azon, hogy miközben az USA népessége a világ népességének 5%-át teszi ki, a világ bebörtönözöttjeinek 25%-a az USA-ban raboskodik. Így vált igazán jó és biztos üzletté börtönt építeni, ezzel élénkíteni a gazdaságot. 2013 májusában Pennsylvania állam egy bíráját 28 79
év börtönre és 1,2 millió dolláros pénzbüntetésre ítélték. Magánbörtönökt˝ol kapott ken˝opénz és jutalék ellenében a fiatalkorú elkövet˝oket a kiszabható legsúlyosabb börtönbüntetéssel sújtotta. Hadsereg üzletesítése. Korábban is voltak hópénzes hadseregek. Jórészt magánhadseregek hódították meg az újonnan felfedezett területeket. A hadjáratok során a seregekkel keresked˝ok és egyéb szolgáltatásokat nyújtók is együtt tartottak. Manapság a hatalmas költségekkel fenntartott hader˝ok kerülnek egyre nagyobb részben magánkézbe. Els˝osorban a hadsereg szállítási, ellátási feladatait magánosítják, de egyes biztonsági, rendészeti m˝uveletekre is vállalkozókat fogadtak. Ilyen területek a légi üzemanyag utántöltés, berendezések o˝ rzése. A vállalkozóknak most is a haszon a meghatározó. Ha nincs megfelel˝o nyereség, akkor abbahagyják a hadsereg ellátását. Ha úgy ítélik meg, hogy az ellenség megrongálhatja berendezéseiket, gyorsan megszüntetik tevékenységüket. Emiatt hadseregek kerülhetnek hirtelen szükséghelyzetbe, hadm˝uveleteket kell gyorsan áttervezni vagy elhalasztani. 2003 tavaszán az iraki háborúban is történtek hasonló események. Gazdaságos egészségügy. Egészségünk közügy. Ezért az egészségügyi ellátás, összetettségénél fogva is, els˝osorban állami feladat. Arra volna az egészségügy, hogy minél hosszabb ideig mennél jobb egészségben tartsa az embereket. Ha pedig megbetegedtek, mennél hamarabb gyógyuljanak. Ám a magánkézre adott gyógyítást els˝osorban a tulajdonos haszna szabályozza. Haszna pedig akkor van, ha minél több a beteg és minél hosszabb ideig betegek. Ezért a magánosított egészségügy a hosszabb élet˝u, ám idült betegségben szenved˝o és így állandóan gyógyszerre, orvosi felügyeletre, beavatkozásra szoruló emberekben érdekelt. A megel˝ozés, az egészség meg˝orzése az emberek magánügye marad. A magánosított egészségügyi rendszerek másik jellemz˝oje a felesleges beavatkozások sokasága. Akkor jár jól a magánkórház, ha minél több vizsgálatot, beavatkozást végezhet. Ha nem lenne egészen indokolt, olyankor is. Ez a gazdaságos. Nem igazán érdeke a biztosítónak sem és szerfölött költséges lenne annak utánanézni, mit miért csinált a kórház. Egyszer˝uen megemelik a biztosítások árait, így az o˝ hasznuk is nagyobb. Így azután, miközben az ország egyre többet költ az egészségre, a polgárai mind nagyobb számban szorulnak ki az ellátásból. Az USA-ban az egészségügyre fordított pénz tekintélyes része a biztosítók fenntartására fordítják, miközben minden hetedik ember egészségügyi biztosítás nélkül kénytelen élni. Évente milló számra végeznek felesleges beavatkozásokat. Hatalmas költségeik ellenére az USA polgárai messze nem olyan egészségesek és nem olyan hosszú élet˝uek, mint más fejlett, ám a magánosított egészségügy csapdájába be nem sétált ország népessége. Hatékony megoldásra a régi Kína egészségügyi rendszere a példa. Ott is volt biztosítás, amit az ember az orvosnak fizetett. De csak addig, amíg egészséges volt. Amint megbetegedett, attól fogva nem fizetett, hanem az orvos állta a gyógyítás valamennyi költségét. Emiatt az orvosok abban voltak érdekeltek, hogy az emberek mennél jobb egészségben minél magasabb kort éljenek meg. Ezért a megel˝ozésre összpontosítottak, továbbá arra, hogy a beteg minél hamarabb meggyógyuljon. Mindenkinek így volt a legjobb.
8.2. Hirdetések és a fogyasztói társadalom Nagyon hatékonyak a hirdetéshez felhasznált módszerek, de hogy miért, arról számos esetben a szakemberek is vitatkoznak. Általában nem szeretik az emberek a hirdetést, zavarja o˝ ket, nem figyelnek rá. Gondolják, és joggal, a legtöbb yoghurt, szappan, hajmosószer mind egykutya, teljesen mindegy, melyiket veszem meg. Hagyjanak békén a hirdetésekkel. Éppen azokat célozzák meg a hirdetések, akik nem tudatosan választanak. Úgy igyekeznek a hirdetés üzenetét eljuttatni, hogy az üzenet az oda nem figyel˝o emberre is hasson. Erre a lélektan fejl˝odése adott módszereket. Jó módszer például a híres embert felhasználó hirdetés. Tudatalattink a híres embert a csoporthoz tartozónak veszi és mint csoporttagnak elhisszük, amit mond.
80
Hirdetés a tudatalattiba csempészett képekkel. A nem nézett, ám látott képeket is feldolgozhatja a tudatalatti. Hogy mennyire hatékony a módszer, ezt még a régi id˝ok mozijában vizsgálták meg, amikor a vetítés a híradó bemutatásával kezd˝odött. Akkoriban a híradó és nagyfilm között szünetet tartottak, azalatt el lehetett menni a büfébe. Módszerük lényege a következ˝o volt. A híradó szalagjába minden kb. huszadik kocka után bevágták egy Coca-Colás palack képét. Ugyan a híradót figyel˝o néz˝ok számára a palack képe nem tudatosodik, nem tudatosodhat, viszont a kép bejutott a tudatalattiba. Ezért a szünetben - önmaguk számára is váratlanul - sokkal többen érezték magukat szomjasnak, mint máskor és szinte valamennyien Coca-Colát vásároltak. Pedig sok másféle italt is választhattak volna. Amikor pedig, hasonló módon, pattogatott kukoricás zacskót vágtak be a híradóba, akkor a szünetben sokkal többen éheztek meg, mint máskor és pont pattogatott kukoricát vettek. Pedig más ennivalót is vásárolhattak volna. Ez pont így nem történt meg, de nagyon hasonló, ilyen eredményre vezet˝o vizsgálatot számosat végeztek. Bár a hirdetésnek ezt a fajtáját betiltották, az elvet magát általánosan alkalmazzák. Ez az eljárás azért sikeres, mert a feszültebb állapotban lév˝o ember agya er˝osebben m˝uködik és jóval több küls˝o jelzést dolgoz fel. Általában csak az az észlelés válik tudatossá, amelyik a figyelem tárgya szempontjából fontos. De a többi észlelés is nyomot hagy az elmében, ha sokszor ismétl˝odik. Erre példa a tudattalan tárgyalásakor leírt, kávés óriáshirdetmény hatása, lásd a 4.2. pontban. Erre építenek a versenypályát övez˝o hirdetések is. A néz˝o a versenyt figyeli és senkit sem érdekelnek a pályát körülvev˝o hirdetések, de az önkéntelenül is látott képek bekerülnek az elmébe és befolyásolják az egyén döntéseit. Így a pálya menti hirdetések, mert a néz˝ok er˝osen figyelnek, a mérk˝ozés velejárójaként jutnak be az elmébe. Már csak azért is, mert a hirdetések képei igen sokszor ismétl˝odnek a játékot folyamatos fejmozgással követ˝o néz˝o számára. Képcsatornák közvetítéseiben a labda vagy korong útját a felvev˝ogépek eleve úgy követik, hogy akár százszor is felvillantják mondjuk a megfelel˝o kávé hirdetésének képét. Sokszor nem tudom az igazi okát annak, hogy bevásárláskor miért veszek abból a termékb˝ol, amib˝ol eddig nem vásároltam. Ugyan az elmém megindokolja, hogy kíváncsi vagyok rá, vagy hasonló magyarázatot ad, de a valódi okot nem ismerem. Olyan utasításokat írnak elménkbe a hirdet˝ok, amelyekr˝ol nem tudunk és ezzel a szabadságunkat csökkentik. Durvább hirdetési módszerek. A fenti módszer lényege az, ha valami érdekesség, izgalom miatt egyébként is feszültebb az illet˝o, akkor mellékesen a látókörébe lehet csempészni a hirdetést. Vannak ennél keményebb hirdetési módszerek is. Ezekben a feszültebbé, s˝ot szorongóvá tétel egyenesen része a hirdetési folyamatnak. El˝oször feszült, izgatott állapotba hozzák az embert, majd rögtön, miel˝ott még a feszültség csökkenhetne, jönnek a hirdetések. Lankad ugyan az ember figyelme, de még épp elég éber ahhoz, hogy a hirdetésekre is jusson valamennyi bel˝ole. Változhat az izgatottabbá, feszültebbé tev˝o eszközök divatja. Lehet a hirdetést er˝oszakhoz, nemiséghez, jobb esetben játékossághoz, vagy szellemes fordulatokhoz kötni. A hirdetés készít˝ojének egyik f˝o feladata annak felderítése, hogy egy adott vásárlói rétegnek mi ragadhatja meg els˝osorban a figyelmét, mi az, ami számukra meglep˝o lehet. A lapok többségét a beléjük helyezett hirdetések tartják el. Minél érdekfeszít˝obb az újság, mennél több benne a vérfagyasztó vagy vérpezsdít˝o elem, egyúttal annál fogékonyabb lesz az olvasó a benne közölt hirdetésekre. Az érdekességek nemcsak az olvasótábor gyarapításához kellenek, hanem a hirdetés befogadásához szükséges állapotot is megteremtik. Hasonlóan a kereskedelmi hangcsatornák m˝usorát a hirdetések megfelel˝o tálalása határozza meg. Amikor a hirdetésekre kerül a sor, hangosabbá, pezsdít˝obbé, ütemesebbé válik a zene. A m˝usorvezet˝onek pedig fel kell tudni keltenie a hallgatók figyelmét. Hogy mivel, az majdhogynem mindegy, lehet a m˝usorvezet˝o pimasz, tudatlan, akár durva is. Lényeg az, figyeljenek rá. Gondoljunk például az ilyen adók vetélked˝oire. Ha feltesznek egy olyan egyszer˝u kérdést, ki írta a Toldit, a néz˝o jobban fog figyelni. Lehet az, hogy egy ilyen kérdés megválaszolásával nadrágot lehet nyerni?! Azután amikor valaki bejut a vonalba és rossz választ ad, a hallgató még jobban elképed. Van olyan, aki még ezt sem tudja! Ilyenkor bizony jobban hat a hirdetés, rendes vetélked˝o korántsem hozná ennyire fogékony állapotba a hallgatót.
81
Er˝oszak és kereskedelmi képcsatornák. A kereskedelmi képcsatornák más módszerrel hirdetnek, náluk a feszültebb állapotot els˝osorban az er˝oszak bemutatásával állítják el˝o. Különösen érzékenyek vagyunk az er˝oszakosság látványára, jeleire, hiszen az er˝oszak idegen az ember alaptermészetét˝ol,lásd a 3.1. pontban. Feszültebb állapotba hoz, ezért az er˝oszak, a pusztítás vetítése a kereskedelmi csatornák leggyakrabban használt eszköze. Magyar kereskedelmi csatornákon az er˝oszakos jelenetek aránya 60-65% között mozog, a törvények el˝oírásainak betartása körülbelül ennyit engedélyez a szerkeszt˝ok számára. Változatos módszerekkel gerjesztik fel a néz˝ok figyelmét. Érdemes minél rövidebbre, ám csattanósabbra szerkeszteni a hírm˝usort. Minél több a vér, annál eredményesebb lesz a rákövetkez˝o hirdetés. Bizonyosan lehet építeni a nagyvilág történéseire. Háborúk, tüntetések, természeti csapások, nagyobb külföldi szerencsétlenségek biztos hírek. Külön érdemes rakni a hazai szerencsétlenségek, balesetek képeit, felkavaró hatásuk biztosított. Ha a hirdetést az izgalmas, veszélyes helyzeteknél, éppen a legforróbb pillanatokban megszakított vetitésnél illesztik be, igen jó lesz a hatása. Nem csupán a jelenet keltette izgalom növeli a bejátszott hirdetés tudati rögzülésének esélyét. Tudat alatt a néz˝o is a veszélyes helyzetben érzi magát, vészhelyzetben pedig a tudat különösen érzékeny az észlelt jelenségekre, kés˝obb is jobban emlékszik, mi történt akkortájt. Ezért a nem csupán izgalmas, hanem egyenes veszélyes helyzetek kiváló hirdetési lehet˝oségeket adnak, gondoljunk a folytatásonként más-más izgalmat kínáló sorozatokra. Egyenesen a kereskedelmi csatornáknak készülnek. Futószalagon gyártják o˝ ket és a kereskedelmi csatornáknak eladott szalagokon eleve benne vannak a megszakítások, ahová a hirdetéseket illesztik be. A hirdetés szempontjainak megfelel˝oen írják a forgatókönyvet. 25-30 percenként kellenek az idegborzoló jelenetek. Természetesen a befejezések is felkavarónak. Fogyasztás és vásárlás mint szorongáscsillapító. Akik rendszeresen nézi a kereskedelmi csatornák adásait, átíródik a tudatalattija. Mivel a híradó vagy a képszalag végén vagy a képszalag megszakítása után mindig a fogyasztás der˝ujét és szépségét mutató hirdetés következik, az izgalmon kívül egy rejtett, ám az adott hirdetések befolyásán jóval túlmutató hatás is megjelenik. Amikor megszabadulunk az izgalomtól, a szorongástól, abban a pillanatban mindig hirdetéssel, benne a fogyasztás és a vásárlás örömeivel szembesülünk. Mivel az átlag magyar néz˝o 3-4 órát ül naponta a képerny˝o el˝ott, elméje esténként átlag legalább tízszer találkozik azzal, hogy szorongásának oldódásához a vásárlás és fogyasztás öröme társul. A napi tízszer, így hetente hetvenszer, havonta háromszázszor megtapasztalt, együtt el˝oforduló dolog rögzül bennünk. Ezután az elménk a vásárlást és a fogyasztást valamint a szorongástól való megszabadulást egymáshoz köti. Ezért egy id˝o után az elme számára a fogyasztás és vásárlás testesíti meg a jót, a menekülést, az életet. Hat a tanulás, az emberbe egyre jobban belevés˝odik ez a beidegz˝odés és egy id˝o után már nem is lesz szüksége másra, csak pénzre, mert vásárolva, fogyasztva nyugodtabbá, oldottabbá tud válni. Manapság a rémtörténeteket egyenesen a bevásárlóközpontba telepített moziban nézhetjük meg. Utána már nem is kell messze menni, azonnal költhetjük pénzünket. Az átírt tudatú emberek a m˝usorok keltette szorongást is fogyasztással csillapíthatják. Bár nem éhesek, de eszegetnek a képerny˝o el˝ott. Egyszer˝uen mert jólesik és igazuk is van. Többen elmondták, ha izgalmasabbat mutat a képerny˝o, akkor gyorsabban kapkodják a rágcsálnivalót. Nemcsak a képerny˝o el˝ott hat a szorongáscsillapító csodaszer, a vásárlás és fogyasztás boldogító hatása. Ajánlja magát a mindennapokban is, amikor az életünk gondjai, munka, munkahely, család, tanulmányok, betegségek miatt gyötr˝odünk. Amikor hazaér a szorongó ember, nekiesik a h˝ut˝oszekrénynek, mohón eszik vagy elmegy vásárolni. Nemrég egy amerikai kutató arra jött rá, hogy honfitársai nagyon sok élelmiszert eredeti csomagolásban, felbontás nélkül dobnak ki. Nyilván nem azért vették meg az ennivalót, mert szükségük volt rá. Angliában gyermekfelügyel˝oként dolgozó hallgatóktól is hasonló dolgokról hallottam. Egyik helyen az ottlét hat hónapja alatt a háziak a gépkocsitároló harmadrészét telerakták újonnan vásárolt holmikkal, anélkül, hogy felbontották volna a csomagokat. Egy másik házban egy szoba egyenesen tele volt rakva ilyen cuccokkal, ajánlgatták is a hallgatónak, vegyen bel˝olük, vigye, ha kell neki.
82
Már nem azért vásárol a fogyasztói társadalom polgára, mert szüksége van valamire, hanem mert egyszer˝uen jólesik vásárolni. Nem tudja megmondani, miért esik igazából jól neki, mert nem tud arról, miképpen nyúltak be az elméjébe. Ugyan csillapítható a bels˝o feszültség fogyasztással vagy vásárlással, ám nem t˝unik el. Bizony az el˝ottünk járó fejlett Nyugaton jól ismertek a szenvedélyesen ev˝ok, vásárlók, akik emiatt már orvosi kezelésre szorulnak. Erre a betegségre a család általában csak akkor figyel fel, ha az egyén sorozatosan felesleges dolgokat vásárolva lemeríti a számlát. Gazdagabb családok esetén a pazarló vásárlás fel sem t˝unik. Ép személyiség˝u feln˝ott nem kíváncsi mások életének olyan részleteire, amelyeket o˝ maga sem tenne közszemlére. Az emberek életének bármely részletét megles˝o sorozatok nézése, vagy a bezártaknak a világhálón való meglesése ezért a többség számára nem csábító. Életünk mindennapos, másokra igazán nem tartozó részletei els˝osorban a kiforratlan kamaszok vagy korban feln˝ott ám gyermekesebb gondolkodású ˝ viszont igazi szenvedéllyel kukkolnak. Itt a leskel˝od˝o személyek érdekl˝odésére tarthatnak számot. Ok szenvedélye szolgáltatja a hirdetéshez szükséges izgalmi állapotot. Ugyanis a rejteni való dolgokat les˝o, figyel˝o néz˝o tudatába bekerülnek a háttérként szolgáló berendezési tárgyak, ruházatok, szépségápolási cikkek, élelmiszerek, WC-papír képei. Ezek a leskel˝od˝os m˝usort támogató vállalkozások termékei, számukra ez hirdetési költség, o˝ k pénzelik a sorozatot. A fogyasztó mindennapjai. Több pénzért többet kell dolgozni, mert a rengeteg cuccot nemcsak meg kell venni, hanem el˝o is kell állítani. Egyre több id˝ot kénytelen munkába ölni a fogyasztói társadalom polgára. Mivel a munkahelyek nagy többsége egyhangú tevékenységet igényel, - értelmes, alkotó munka egyre kevesebbeknek jut -, így a munka egyre jobban fáraszt, lásd a 4.5. pontban. Ezért a fogyasztói társadalom hatalmas emberi er˝oforrásokat köt le. Mivel másra már nem is jók, a fáradtan hazatér˝o emberek a képerny˝o elé rogynak. Ez a hirdetésekkel csak gerjeszti bennük a fogyasztás vágyát. Kevesebb idejük és f˝oleg erejük jut a sok szabadid˝ot, ám bizonyos er˝obefektetést igényl˝o kedvteléseikre, mint olvasásra, vagy testmozgásra. Egyre ritkábbak az örömteli id˝oszakok, romlanak az emberi kapcsolatok, mert azokra sincs id˝o és er˝oforrás. Csapdába esett a fogyasztói társadalom polgára. Mind kevésbé szabad miközben egyre boldogtalanabb. Mókusgurigába zárták. Minél gazdagabb egy társadalom, annál kevésbé kell a gyermek. Gyermekre az vágyik, aki szereti az életet, bízik a jöv˝oben. Felesleges javakban dúskálva egyre kilátástalanabbnak érzi a fogyasztó az életét. Nem vágyik gyermekre, folytatásra. Akik pedig nem tudnak több pénzhez jutni, mivel nem dolgozhatnak, mert nincs munkahelyük vagy alacsony a nyugdíjuk, többszörösen hátrányos helyzetben vannak. Egyrészt a hirdetések teljesíthetetlen vágyakat keltenek bennük, hisz esélyük sincs arra, hogy valamit a legszükségesebbeken kívül megvehessenek. Viszont b˝oven van idejük, a nehezen él˝o falusi emberek és kisnyugdíjasok közül is nagyon sokan a kereskedelmi képcsatornák adásait nézve töltik napjaikat. Így a fogyasztási vágy bennük is kifejl˝odik, de mivel nincs pénzük, nem mehetnek el csakúgy vásárolni. Ezért a nyomorukat még nagyobbnak érzik, mint amilyen. Amikor egy szegény, f˝oleg munkanélküli cigányok lakta drávaszögi falu önkormányzata a rendelkezésre álló pénzt arra költötte, hogy a lakóházakra m˝uholderny˝oket szereltetett fel, nem fogta fel, mit tettek, mit szabadítottak rá a falu lakosaira. Nagyon sokféle képessége, tehetsége volna a különböz˝o embereknek, de a mai értékrend szerint csak az számít, hogy mennyi pénzed van. Ha a pénz az isten, a helyzetemet meghatározó tényez˝o, senkinek sem elég, amije van. Minél többje van, annál többre vágyik. Mindent elpazarol, emberi, természeti értékeket egyaránt. Elsorvadnak, tönkremennek az emberi kapcsolatok. Már nem embertársam a másik, csak vetélytárs, vagy rosszabb esetben csupán beszél˝o szerszám. Csak az számít értéknek a fogyasztói társadalmak közgondolkodásában, ami pénzzé tehet˝o, vásárra vihet˝o, eladható és megvásárolható. Ami nem mérhet˝o piaci módszerekkel, igazából nem méltó a figyelemre. Pénzbeteg családban, közösségben, társadalomban az ember csak annyit számít, amennyit megvehet. Áruként min˝osíthet˝o valamivé válok, értékemet az életkorom, végzettséget, nyelvvizsgákat igazoló papírjaim, hány év gyakorlatom van, meg számként feltüntethet˝o egyéb adataim mérik. Semmi más. Nem csoda, hogy a fogyasztói társadalom polgára boldogtalan. Sohasem lehet igazán nyugodt, kiegyen83
súlyozott, elégedett és békés. Nem érzi, hogy másnak szüksége lenne rá, inkább csak a munkája, vagyona számít. Boldogtalanság oka az, hogy nem csak anyagi javakra volna szüksége. Gondolkodó, erkölcsi lény lehetne, akit az anyagiakon kívül még nagyon sok más is köthetne a világhoz. Alapvet˝o élettani szükségleteit ki kell elégítenie és ezért dolgoznia kell, legyenek javai, pénze. De jólétéhez, életének teljességéhez sok más is nélkülözhetetlen.
8.3.
A fogyasztói társadalom hanyatlásának jelei
Fogyasztói világrendünk közelg˝o összeomlását nem csupán a nyersanyagok vészes fogyása, a szennyez˝odés mértéke, hanem szellemi javakhoz való viszonya is mutatja. Bármely társadalmat, amely hosszabb id˝on keresztül fent tudta magát tartani, a szellemi értékek felé fordulás és az anyagiakban való mértékletesség jellemezte. A szellemi értékek másodlagossága, ha csak a készpénzre váltható javak számítanak, a bomlás jele. Egy társadalom csak addig virágzik, ameddig a szellemi értékek az els˝odlegesek. Mindenkinek el kell töltenie valamivel az id˝ot. Le kell kötnie magát, fontosnak, értelmesnek kell érezze létezését, tevékenységét. Ha az id˝ot és er˝oforrásokat egyaránt komolyan leköt˝o szellemi értékek megrendülnek, akkor az emberek figyelme az anyagiak felé irányul. Korunkban az anyagiak felé való fordulás f˝o területe a megfeszített munka. Ma már az emberek nem azért dolgoznak annyit, mert a pénzre feltétlen szükségük van, hanem nagyon sokan igazából csupán azért, mert másra már nem is nagyon alkalmasak, csak az egyhangú munkára. Ha több ember többet dolgozik, a gazdaság meger˝osödik és még fontosabbá válik. Ezzel a szellemi területekre egyre kevesebb id˝ot és figyelmet fordítanak. Miközben a javak nagyobb b˝oségben állnak rendelkezésre, az embereknek kevesebb ideje marad élvezésükre, mert mindenki egyre jobban siet. Fokozódik a rohanás, a megszerzett javakkal már nem tudnak mit kezdeni. Közben m˝uveletlenebbekké válnak, a gyerekekre egyre kevesebb figyelem jut. Végezetül a gazdaság sem növekedhet a végtelenségig, forrásait kimerítve összeomlik. Ez már a történet vége. Ha az ember a képességeit f˝oként anyagi javak gy˝ujtésére, halmozására használja, akkor nem él adottságainak megfelel˝oen és életmódja rombolja természetes környezetét. Ekkor, mint a természet rendjét˝ol idegen elemnek, pusztulnia kell. Nem csupán azért, mert elpazarolja az er˝oforrásokat, a nyersanyagokat és szennyezi a környezetet. Ilyen emberek más embereket, saját gyermekeiket is els˝osorban a pénzt nézve értékelik. Gyermeküket nem mint új és megismételhetetlen esélyként, isteni ajándékként kezelik, hanem mint gazdasági tényez˝ot. A gyermek, mint a szabadságuk és érvényesülésük korlátja, költségként jelenik meg. Nincs ilyenre szükségük, ezért a társadalom gyorsan elöregszik és elt˝unik. Mint a 4.9. pontban tárgyaltuk, vannak közös, lelkünk mélyén szunnyadó félelmeink. Például az, hogy kezünk alkotása úrrá lesz felettünk. Ezt az o˝ si félelmet fogalmazza meg a gólem története. Egy prágai rabbi agyagból és vérb˝ol emberi alakot, gólemet gyúrt magának és azt id˝or˝ol-id˝ore életre keltette, hogy szolgáljon neki. Egy nap a rabbi nem figyelt eléggé és a gólem kiszabadult a felügyelete alól. Törni, zúzni kezdett és a rabbinak nem volt egyszer˝u megfékeznie saját keze alkotását. Ez a régi félelem nagyon is bennünk van. Nagy, váratlan összeomlásokat ábrázoló alkotások, mint a Titanic, vagy ember ellen fellázadó robotokról, számológépekr˝ol szóló filmek hatalmas sikert aratnak. Nem alaptalanul. Ugyanis a gólem, nem vettük észre, már elszabadult és javában garázdálkodik, pusztít. Teremtményünk, az idegen isten, a kamatos pénz, fölénk kerekedett. felettünk, észrevétlen a fejünkre n˝ott. Csak mostanára kezdjük igazából észlelni, mit csinált velünk. Elpusztíthatja az emberiséget vagy a k˝okorszakba vetheti vissza a túlél˝oket. Képerny˝o mint gólem. Élettani adottságánál fogva az ember csak korlátozott mennyiség˝u ismeret felvételére képes, emlékezzünk a 4. pontban leírt kb. 2-3 másodperces ülepedési id˝ore. Továbbá mindenkinek szüksége van arra, hogy bizonyos id˝ot befelé figyelve töltsön, rendezze a bens˝o életét. Félelmetes jelenség,
84
hogy a hírközlés, f˝oleg a képcsatornák által állandóan keltett ricsaj, amit nagy többségében teljes joggal tudati szemétnek, zajnak nevezhetünk, lefullasztja, tönkreteszi az ember ismeretet felvev˝o és feldolgozó képességét. Lassan nem tudunk különbséget tenni fontos és kevésbé fontos közlések között, vakká és süketté válunk a tényleges kérdéseket illet˝oen és a leggyakrabban belé sulykolt vélemények rabjává leszünk. Mivel nem képes átgondolni az állandóan adagolt, képi úton közvetített nézetek helyességét, nem tud választani értékes és értéktelen, fontos és kevésbé fontos között, a szabad idejét a képcsatornáknak szentel˝o ember elbutul. Ezzel a tájékoztatásunkra szolgáló hírközl˝o eszközök tájékozatlanná, ismereteket kezelni képtelenné tettek bennünket, az eltompítás rendszerének 5.4. szakasz f˝o eszközeivé váltak. Legjobb, ha gyermekeinket egyáltalán nem engedjük a képerny˝o elé és méginkább ajánlatos meg sem venni és ha már megvan, ki sem nyitni a tévét. Csak szórakoztatnak, andalítanak, tompítanak bennünket. Fontos a hírességek, "celebek" futtatása. Többsége átlagos ember, akit nem a kiugró tehetsége emelt ki. Ha állandóan ilyeneket szerepeltetnek, egyfajta reményt ültetnek belém, hiszen akár én is eljuthatok a csúcsra. Nagy szükség van azokra is, akik korlátlan er˝oforrásokat és hasonlókat hirdetve lépnek fel. Hiszen így az esetleg gyanút fogó átlagpolgárban fel sem nem merül, hogy nem volna szabad cserélnie a kocsiját. De így majd jöhet a vízzel hajtott kocsi és egyebek. Hiába tiltakoznak a természettudomány képvisel˝oi, nem véletlen, hogy a kép és hangcsatornák és a könyvkiadás felkarolja ezeket a megváltókat. Lélekmérnökök. Korunk eszmevilágának meghatározó eleme a mindent viszonylagosnak tartó, az ún. posztmodern gondolkodás. Jó száz éve az emberek egyre többet és messzebbre utazhattak és utaznak, számos néppel, vallással, gondolkodásmóddal ismerkedhettek meg. Szembesültek azzal, hogy különböz˝o vallások egyes tételei ellentmondhatnak egymásnak, népcsoportok más és más értékeket részesíthetnek el˝onyben. Ami az egyik gondolkodásmód szerint erény, azt a másik esetleg nem becsüli semmire. Felmerült a kérdést, vajon melyik felfogás, vallás, gondolkodásmód a helyesebb, az értékesebb, milyen utat kellene választani az egyre inkább egymásra utalt embereknek, népeknek, országoknak. A lelki és szellemi élettávlatok összehasonlító elemzése arra az eredményre vezettek, hogy minden vallás, felfogás, életrend önmagában véve teljes egészet alkot és mindegyik értékesnek tekinthet˝o. Igazából egyiket sem tüntethetjük ki a többiekhez képest. A m˝uveltségi rendszerek jellegzetességei, értékei, fogalomrendszerei történelmi fejl˝odés során alakultak ki, lettek olyanokká, amilyenek. Ez az eredmény a mai gondolkodás egyik kiinduló pontja. Ebb˝ol a posztmodern bölcsel˝ok levonták a következtetést, igazából minden fogalom, kifejezés, állítás történelmi fejl˝odés eredménye. Ennélfogva nincs tökéletesen helytálló, igaz, mindenek feletti érték. Bármi csak egy adott közegben értelmezhet˝o, alkalmazható. Végs˝okig vezetve az eszmefuttatást, kijelentették, a világ, amir˝ol beszélünk, csak látszólagos világ, amelyet a történetileg kialakult fogalmainkkal magunk alkottunk meg. Ennélfogva a bölcselet feladata: a fogalmaknak mint történetileg kialakult nyelvi kifejezési alakzatoknak az elemezése. Így a posztmodern gondolkodás valamennyi alapvet˝onek tekintett értékr˝ol kimondja, hogy csak viszonylagos. Ezzel sérti, rombolja ezeket az értékeket. Mégpedig azt hangoztatva, hogy az emberek els˝osorban a különböz˝o vallási és életrendbeni értékeik miatt nem férnek meg egymástól. Ezért a posztmodern szerint a hagyományos értékeket, vallást, m˝uveltséget el kell vetni, hiteltelenné kell ezeket tenni, meg kell t˝olük szabadulni, és meg kell t˝olük szabadítani másokat is. Nemcsak rombol a posztmodern, hanem teremt is. Méghozzá olyan világot, amilyet éppen el tudunk képzelni, amilyen úgymond jólesik, tetszik nekünk. Ehhez módszereket a tudatalatti felfedezése adott, a kereskedelemben való használatukról lásd a 4.2. és 8.2. szakaszt. Az újonnan teremtett fogalmak és értékek terjesztésének f˝o eszköze a tömegtájékoztatás, hang- és a képcsatornák, sajtó, általában a hírközlés. Kialakultak és rohamosan fejl˝odnek az emberek hangolásának, átgyúrásának módszerei. Szakembereit nyugodtan nevezhetjük a lélek mérnökeinek, lélekmérnöknek, tudatiparosnak is. Nemcsak fogyasztói szokások alakíthatók, lélekmérnököket alkalmazva életmódot, közösségi életet is lehet gyártani. Fogalmakat és értékalkotó folyamatokat sulykolva elérhet˝o, hogy az emberek megszokják és elfogadják o˝ ket és ezek szerint fognak élni, vélekedni. Gondoljunk az ún. politikailag korrektnek min˝osül˝o szóhasználatra - egyik 85
legismertebb példája nálunk a roma, amely kiszoríthatja a rosszabb beidegz˝odésekhez köthet˝o cigány szót amelynek segítségével embereket, emberi közösségeket sújtó el˝oítéletekt˝ol szabadulhatunk meg. Legalább is egyesek ebben reménykednek. Igen hatékonyak a lélekmérnöki eljárások. Míg az er˝oszak önmagában durva és csak ideig-óráig alkalmazható, az emberek gondolkodásának tervszer˝u befolyásolása sokkal egyszer˝ubb és hatékonyabb. Gondoljunk a nagy hazugság módszerére, lásd a 3.1. részben. Vagy a tudatunk mélyén lakozó félelmekre is lehet hatni, melyeket felgerjesztve sokmindent el lehet érni. Világunk hatalmasai egyenesen a tömegtájékoztatás által teremtett valóságról álmodoznak. Arra építenek, az állandóan a képerny˝ok el˝ott ül˝o emberek el˝obbutóbb olyan fogalmak, elvek szerint fognak élni és gondolkodni, amelyeket a hírközl˝o ipar véleményalakító személyiségei sulykolnak beléjük. Ma a gazdagabb országok választásait tudatipari módszerekkel készítik el˝o és a siker csupán a szakemberek tudásán és a rendelkezésre álló pénzen múlik. Angolul a kormányszóviv˝ot és más tudatiparost ’spin doctor’-nak is nevezik. Lehet˝oségeikre jellemz˝o, hogy az 1996-os oroszországi elnökválasztáson a kezdetben csupán kb. 2%-os népszer˝uség˝u Borisz Jelcin - nagyon megérdemelte népszer˝utlenségét - a helyi és a pár hónapra Moszkvába települt amerikai tudatiparosok segítségével megnyerte az elnökválasztást. Vagy a 2004-es amerikai elnökválasztási hadjárat során felvet˝odött, hogy G. Bush kétes módszerekkel kerülte el a vietnami háborúban való részvételt, míg ellenfele, John Kerry magas kitüntetést kapott harctéri helytállásáért. Bush tudatiparosai elérték, hogy az emberek ne Bush esetével, hanem Kerry néhány volt bajtársának Kerry-ellenes kirohanásaival foglalkozzanak. Nagy összeg˝u adományokat juttattak a megfelel˝o bajtársi szövetségnek és gondoskodtak arról, hogy a Kerryre dobált sárral minél több képcsatorna minél többször, mennél nagyobb részletességgel foglalkozzon. A hagyományos értékeinket szétromboló, elsepr˝o és helyettük újjal kísérletez˝o posztmodern az életünk válságát, átmeneti korszakát jellemz˝o jelenség. Mára a hagyományos társadalmak, erkölcsi rendszerek jó része felbomlott. Nem mind, gondoljunk az iszlámra, melynek milliárdnyi követ˝oje felháborodással észleli és megveti Európa és az USA szabadosságát. Elt˝un˝oben van az isteni rend szerinti élés. Ahogyan a bomlás észlel˝oje, Nietzsche már 1880 körül megfogalmaztaki: ’Isten halott’. De ez nem jelenti azt, hogy szilárd vallási, erkölcsi elvek nem is létezhetnek. Vitatható a posztmodern alapfeltevése, a mindenekfeletti értékek létének hiánya. Nem véletlen, hogy a posztmodern bölcselet komoly támadásokat intéz a természettudományos módszer, maga a természettudomány ellen is. Érthet˝o, ugyanis a természettudomány a maga pontos és jól kidolgozott módszerével számos feltétlen igaznak, öröknek, mindenhol érvényesnek és elkerülhetetlennek tekinthet˝o dolgot talált a természet kutatása során. Ez nincs ínyére a mindenek viszonylagosságát, történetiségét hirdet˝o posztmodern nézetrendszernek. A természet változás nélkül való mennyiségei, alaptörvényeken nyugvó rendje, összerendezettsége mind arra utal, hogy a posztmodern gondolkodás alapfeltevése vitatható. Életünk válságának leküzdésekor bizony még az is kiderülhet, hogy a különböz˝o vallásoknak, m˝uveltségeknek igenis vannak közös, általános értékeknek tekinthet˝o elemei. Megélhetjük azt, hogy szót tudunk egymással érteni, nem kell minden hagyományos vallási, m˝uveltségi értéket lerombolni ahhoz, hogy békességben, szeretetben, jólétben élhessünk egymás mellett. Bár igaz, hogy ellentétek feszülhetnek értékrendek között, de ez nem azt jelenti, hogy le kellene mondani róluk.
9.
Élelmiszertermelés és természetes környezet
Száz évvel ezel˝ottig valamennyi táplálék végs˝osoron a napfény megkötéséb˝ol származott. Akár növényt, akár növényt fogyasztó állatot evett az ember, a táper˝o forrása a napfény. Napfény ugyan b˝oségben árad ránk, de a növényvilág, megkötve a napfényt csak bizonyos korlátos mennyiség˝u energiát vehet fel. Ez határt szab az él˝olények számára. Állandó küzdelem folyik a rendelkezésre álló táplálékért, kinek juthat több bel˝ole. Az ember a réteket felszántva, az erd˝oket kiirtva jutott több term˝oföldhöz és legel˝ohöz juthasson. Csak úgy növekedhetett az emberiség lélekszáma, hogy más fajokat egyre jobban kiszorított a táplálékért folyó versenyben. Így a különböz˝o fajok élettere er˝osen csökken. Bizonyos élettér csökkenést egy 86
adott faj már nem képes elviselni és emiatt kipusztul. Éppen ezért annyira káros az él˝ovilágra az autópályák építése. Rajtuk állat már nem kelhet át, emiatt az ott él˝o, nagyobb területeket bejáró állatok egyszer˝uen kivesznek a térségb˝ol. Számos háborút folytattak legel˝okért, term˝oföldekért. Miután Európában nem tudtak újabb területeket megm˝uvelni, megindult a gyarmatosítás. Máig oda jutottunk, hogy bolygónkon szinte nem maradt m˝uvelésre alkalmas, ám meg nem m˝uvelt terület. Amit nem m˝uvelünk, az vagy túl meredek, vagy túl száraz, vagy túl nedves vagy tápanyagban túl szegény. A föld term˝oképességét a kártev˝oknek nevezett él˝olények irtásával lehetett tovább növelni. Ma bolygónk egészét tkintve a szárazföldi fénymegkötés (fotoszintézis) által átalakított energia mintegy felét az ember hasznosítja. Ezzel megfosztja életterének jó részét˝ol a többi él˝olényt. De már ez sem elég az emberiségnek. Az Egyesült Államok évente kétszer annyi olajból, gázból és szénb˝ol nyert energiát használ el, mint amennyit a teljes területén él˝o növényzet, szántóföldi növények, erd˝ok stb. napfényb˝ol évente megkötnek. Csak ábránd, hogy majd biodízellel hajthatjuk a kocsinkat, ha elfogy a k˝oolaj. Ha a Föld egészét nézzük, az emberi eleség 99,7%-a a szárazföldi eredet˝u, csak kevesebb mint 0,3% származik a tengerekb˝ol és más vizes helyekr˝ol. A szárazföldek összterületének 11%-a term˝oföld, 27%-a legel˝o, 32%-a erd˝o, a lakott terület 9%-nyi. A maradék 21%-nyi sem term˝oföldként, sem más módon sem hasznosítható. Évente a szikesedés és a szél, víz és jég okozta talajpusztulás miatt a világ term˝oföldjeinek 1,3%-a vész el. A kiesett term˝oterületeket erd˝ok irtásával pótolják, a világszerte folyó erd˝oirtások 60%ának ez az oka. Ami a világtengerek él˝ovilágát illeti, az ember mára halászhajók rajaival kifogta a világtengerek halászható halainak kilencven százalékát. Ezzel felborította a tengerek él˝orendszereinek egyensúlyát. Ennek más, eddig beláthatatlan következményei is lehetnek. Ma már évr˝ol-évre csökken a tengerekb˝ol kifogott zsákmány mennyisége. Ha így folytatjuk, akkor 2048-ra a tengerek él˝ovilága kipusztulhat. A nagy folyók torkolavidékén már ma is vannak hatalmas vízfelületek, ahol halott a tenger. Ugyanis a rengeteg, el˝oször a talajba került, majd onnan a vízbe jutott vegyszer hatására csökken a tengervíz oxigéntartalma és emiatt a tengerb˝ol kipusztul az élet. A tengerekb˝ol és az óceánokból egyre több és mind nagyobb területr˝ol t˝unnek el a halak, mivel a táplálékul szolgáló mészvázas test˝u csigák és más állatok a savasodó vízben nehezebben fej˝odnek, lásd a 10.1. rész legelején. Az ember és háziállatainak együttes testtömege adja valamennyi földi gerinces együttes testtömegének 98%-át, az összes többi gerincesnek csak 2%-nyi jut (ezt a víztartalommal csökkentett ún. száraz testtömegben számolták, ez az emberre a testtömegének közel a fele). Emiatt rohamosan csökken az él˝ovilág változatossága. Elkezd˝odött a bolygó él˝ovilágának hatodik nagy kipusztulása. Ilyen esemény a földtörténet során kb. hetven millió évente történik és f˝oleg a világ˝urb˝ol ered˝o csapások okozzák.
9.1. Zöld forradalom Csaknem a 20. század közepéig a mez˝ogazdaság, a tanyasi, falusi élet csaknem fenntartható volt. Nem volt a falusi udvarokon hulladék vagy szemét. Mindent felhasználtak, visszajuttattak a körforgásba. Csak az alapvet˝o szükségleti cikkeket, sót, gyufát, ecetet vették meg a városokban eladott élelmiszerért. Ruházatukat, épületeiket maguk készítették, tüzel˝or˝ol a falu lakosai gondoskodtak. Akkoriban a talaj pusztulása sem volt akkora mérték˝u. Szántóterületek pihentetésével, vetésforgó alkalmazásával kímélték a talajt, annak pusztulása megfelel˝o bánásmód esetén nem volt jelent˝os. Igaz, a hagyományos m˝uvelési módszer sok emberi munkát követelt, mindenkinek jutott feladat, gyermekt˝ol az öregekig. 1950 tájt végzetes következményekkel fenyeget˝o fordulat történt. Ekkor kezd˝odött a zöld forradalom, a mez˝ogazdaság iparosítása. Ezzel a legfontosabb er˝oforrásunk, a term˝oföld valamint az édesvízkészlet gyors felélésének id˝oszaka kezd˝odött el. Addig a hagyományos, a talajer˝ot szerves trágyával pótló és állati er˝ot használó mez˝ogazdaság még éppen el tudta tartani a Föld népességét. 1950-ben az emberiség lélekszáma 2,5 milliárd, a két legnépesebb ország Kína és India volt. Nagyobb szárazságok esetén náluk 87
már komoly éhínségek pusztítottak. A zöld forradalom azonban nem t˝olük, hanem az USA-ból indult. Nem az éhínségek, hanem a haszonelv˝uség állt a hátterében. A második világháború után feladatukat vesztett hadiüzemek számára új feladatokat kerestek. A bombák robbanótöltete az ammóniumnitrátra épül, ez egyben a nitrogén m˝utrágya alapanyaga is. Továbbá a nehéz harci járm˝uveket gyártó üzemek egy része kombájnok, traktorok és más mez˝ogazdasági nagyüzemekben használható gépek egyebek gyártására állt át. Úgy is mondhatjuk, legy˝ozend˝o ellenséggé a term˝oföld vált. 1950-1985 között a világ mez˝ogazdasága hatalmas átalakuláson ment át. Keresztezett vet˝omagokkal, új növényfajtákkal, rendszeres öntözéssel, gépesített talajm˝uveléssel, m˝utrágyázással és vegyszeres növényvédelemmel a gabona átlagtermése ez id˝o alatt világszerte kb. a három és félszeresére növekedett. A zöld forradalom a mez˝ogazdaságot küls˝o anyag- és er˝oforrásoktól tette függ˝ové. M˝uvi rendszereket teremt, arra törekedve, hogy függetlenítse a termelést környezeti hatásoktól. Ahelyett, hogy az ember természetes környezetéhez minél jobban illeszked˝o megoldásokat keresne, merthogy fennmaradásunk a természet egészéhez f˝uz˝od˝o kapcsolat függvénye, szándékosan megszünteti ezeket a kapcsolatokat. A gépek, üzemanyag, m˝utrágyák, a növényvédelemben használt vegyszerek mind küls˝o forrásból származnak. Ipari folyamatok termékei és a mez˝ogazdasági termelés energiafogyasztása a hagyományos mez˝ogazdasághoz képest ötvenszeresére, egyes esetekben a százszorosára n˝ott. Bár a földeken ténylegesen dolgozók száma és testi megterhelése nagyon lecsökkent, de ha figyelembe vesszük, milyen sokan dolgoznak a mez˝ogazdaságot kiszolgáló ágazatokban, mennyi er˝oforrást és nyersanyagot kell belefektetni ezeknek fenntartásához, a magas termésátlagokért nagyon nagy árat fizetünk. A magas termésátlag a bevitt küls˝o er˝oforrások eredménye, mondatjuk, hogy az iparosított mez˝ogazdaság a term˝oföld segítségével a k˝oolajat élelmiszerré alakítja. Azaz nagyrészt k˝oolajon élünk. A termésátlagok igen gyors emelkedésének, a k˝oolajon élés következtetében az emberiség lélekszáma az 1950-es 2,5 milliárdról mára több mint 7,3 milliárdra n˝ott. Csakhogy érezhet˝oen fogy a k˝oolaj, a természett˝ol idegen m˝uvelés és a m˝utrágyázás miatt pusztul és terméketlenné válik a talaj, nincs elég édesvíz az öntözéshez és máris jóval több mint egymilliárd ember éhezik.
9.2. A mutrágya ˝ és a term˝otalaj Nézzük meg részletesebben, mit jelent a m˝utrágya a term˝otalaj számára. A növény számára mindegy, hogy az általa felvett ásványi só, lásd a 2.5. fejezetet, ipari termék vagy a talaj él˝ovilágának anyagcseretermékee. Viszont ha a talaj a szerves trágya helyett csak m˝utrágyát kap, a talaj él˝ovilága táplálék híján éhezni kezd. Ráadásul mivel a m˝utárgya a talaj él˝ovilágának anyagcsere végtermékével azonos, nagyobb mérték˝u használata méreg a talajélet számára. Mint a 2.5. fejezetben tárgyaltuk, míg a talajt a talajból tápanyagokat felvév˝o növények és a bel˝olük él˝o állatok éltetik, a talaj él˝ovilága a növényeket táplálja. M˝utrágyázni érdemes, de csak szerves trágyázás mellett, kis mennyiségben, a növény fejl˝odésének megfelel˝o id˝oszakban. Egyébként a m˝utrágya pár évtized alatt elpusztíthatja a talaj él˝ovilágát. Továbbá a talaj él˝ovilágából kipusztított gombák és paránylények életterét olyanok töltik be, amelyek közül néhány a termesztett növényt megbetegíti és a károsodott növényb˝ol készült, az ember által fogyasztott élelmiszer számunkra ártalmas, s˝ot mérgez˝o is lehet. Szerves trágya nélkül egyre több m˝utrágya szükséges ahhoz, hogy a talaj jól teremjen. Ha a talajból kipusztult az élet és ezzel terméketlenné vált, természetes állapotának visszaállításához akár kétszáz évnyi pihentetés vagy 40-50 éven keresztül tartó szerves trágyázás szükséges. Pihentetéskor magához tér a talaj, mert több növény együttélése esetén a talajban él˝o paránylények (mikroorganizmusok), gombák és más egyszer˝ubb él˝olények aránya és mennyisége is változik. Mennél gyakrabban változik a növénytakaró, annál egészségesebb és tápanyagokban gazdagabb lesz a talaj. Ezért annyira hatékony a vetésforgó alkalmazása, amit az iparszer˝u mez˝ogazdaság nem kedvel. Gazdaságosabb számára, ha az adott területre mindig ugyanazt vetik. A nitrogénen, kálisón és foszfáton kívül, kisebb mennyiségben másféle ásványi sókra is szüksége van a növénynek. Ezeket általában nem pótolják, hanem a mélyszántások után fentebb kerül˝o rétegekb˝ol ve88
heti fel a növény. Emiatt a m˝utrágyázott föld terményeinek beltartalma jóval kevesebb vasat és egyebet tartalmaz, mint a hagyományos módon termelt növényé. Ha a földet m˝uvelik, szélviharok hordják, eso˝ zések mossák a fedetlenül maradt talajt. Száz évnyi m˝uvelés alatt az amerikai prérin a term˝otalaj fele már odaveszett. Átlagosan harmincszor gyorsabb pusztul a m˝uvelt talaj, mint ahogyan keletkezik. Továbbá az er˝osebben megbolygatott talaj pusztulása felgyorsul. Kiadósabb zivatar után a vízlevezet˝o csatornák sáros vízzel telnek meg és az él˝o, éltet˝o talaj lassan a tengerekbe mosódik. Továbbá a nitrogén m˝utrágya csaknem kétharmad része a talajvízbe és a felszíni vizekbe kerül és azokat szennyezi. Emelkedik a vizek nitráttartalma, egyre nagyobb veszélybe kerül az ivóvízkészlet. Közben a természetes talajer˝opótlást nyújtó állati gané is környezetszennyez˝ové válik. Nem a talaj táplálására használják fel, mert m˝utrágyázni egyszer˝ubb. Nevetséges a helyzet, kétszer állítjuk el˝o csaknem ugyanazt a terméket, egyszer k˝oolajból, egyszer állatból. Végeredményben a nitrogén, a kálium és a foszfor természetes körfogalma komolyan sérül. A kálium és foszfor a sejtm˝uködés és a fehérjeképz˝odés nélkülözhetetlen nyersanyagai. Nem csupán a zöld forradalom, hanem az ember városias élete is megzavarta a kálium és foszfor körforgalmát. Miel˝ott az ember a lakásait vízöblítéses illemhelyekkel látta volna el, a foszfor és a kálium körforgalma természetes módon zajlott. Ma viszont az emberi anyagcsereforgalomba belekerült foszfor és kálium a csatornarendszeren keresztül folyóvizekbe, végs˝osoron a világtengerekbe jut. Hasonlóan vizekbe kerülhet a nagyüzemi állatartás során keletkezett állati ürülék foszfor és káliumtartalma is. Vannak ugyan folyamatok, melynek során a tengeri madarak a fészkel˝ohelyükre térve a szárazföldekre juttatják a világtengerekbe került elemeket, de ennek mértéke elenyész˝o. Tekintve a foszfortartalmú és káliumtartalmú m˝utrágyák gyártását, a világ készletei mind foszforból, mind káliumból kb. 2050-ig elegend˝oek. A világ foszfátkészletének nagyjából a fele Marokkóban, a káliumkészlet fele pedig Kanadában van. Az er˝oforrás sz˝uke miatt várható szállítási nehézségek oda vezetnek, hogy a mez˝ogazdaság húsz-harminc éven belül nehezen jut hozzá a megfelel˝o foszfát- és kálim˝utrágyához. Öntözés, szikesedés, édesvízkészlet . A nagymennyiség˝u m˝utrágya felvételéhez sok víz kell, az emberiség által felhasznált víz 70 százaléka öntöz˝ovíz. Természetes úton a csapadékvíz pótolja a talajból felvett és elpárologtatott vizet. A csapadékvíz színvíz (desztillált víz), míg az öntözéshez használt folyóvíz vagy talajvíz ásványi sókat juttat a talajba. Ezek közül a növény a számára szükségeseket felveszi és ha a többit a csapadékvíz vagy a hóolvadék nem mossa be a talajvízbe, a talaj el˝obb-utóbb elszikesedik. A talajvíz pótlódása igen lassú folyamat, évente a talajvíz 1-3 ezreléke újul meg. De általában ennek a sokszorosát vonják ki évente, így a talajvíz szintje világszerte er˝oteljesen csökken. Továbbá számos nagy folyó vizéb˝ol már alig jut el valamennyi a tengerekig, azaz az édesvíz készleteink elapadnak. Máris súlyos a helyzet az USA-ban, különösen Kaliforniában, valamint Indiában, Kínában és a Közel-Keleten. Sok helyen már a nagyvárosok vízellátását is korlátozni kell. Mindez társadalmi forrongásokhoz és forradalmakhoz vezet és az államok közötti feszültségek is n˝onek. Komoly változásokat idézett el˝o a zöld forradalom a vízhasználatban is. Nagyon oda kellene figyelnünk, hogy mennyi talajvízet használhatunk öntözésre, mivel a kivont talajvíz természetes pótlása igen lassú folyamat. Évente a talajvíz 1-3 ezreléke újul meg. Ha csak ennyit szivattyúzunk ki bel˝ole, akkor a szintje nem apad. Ám a kb. ötven éve zajló er˝oteljes öntözés miatt a talajvíz szintje er˝oteljesen csökken. Nincs elég az öntözéshez használható édesvízb˝ol. Világszerte, így az Egyesült Államokban is er˝osen apad a vízadó rétegekben lév˝o víz mennyisége és emiatt egyre mélyebb kutakat kell fúrni. Az USA nyolc állama, köztük Kansas, Oklahoma, Texas alatti hatalmas földalatti víztartó rétegben a hatvan éve tartó fokozottabb öntözés miatt a vízszint aggasztóan esett, bizonyos térségek már sivatagra emlékeztetnek. 1991 óta évente átlagosan 90 centiméternyit csökken. 1950 óta elhasználták a talajvíz kétharmadát. Peking térségében a talajvíz évente méternyit, Tiencsinben évi 4,4 métert apad. Számítások szerint az óceánok vízszintemelkedésének 25%-a emberi eredet˝u, a talajvízb˝ol felhozott, majd elpárolgott öntöz˝ovíz emeli meg ennyire az óceánok vízszintjét. Az emberiség által felhasznált víz 70%-a öntöz˝ovíz. Máris 1,2 milliárd ember él olyan téségekben, ahol nincs elég édesvíz. Egyre mélyebbre kell fúrni a kutakat, így az öntözés mind költségesebb és ami 89
lesújtóbb, ilyen mértékben már csak rövid ideig folytatható. Bolygónk négy hatalmas folyója, a Nilus, a Gangesz, a Sárga folyó és a Kolorádó vizük öntöz˝ocsatornákba való vezetése, elhasználása miatt általában már el sem éri a torkolatvidéket. El˝otte kiszáradnak. Növényvédelem. Az újabb fajták érzékenyebbek a betegségekre és a környezeti hatásokra. Bár jóval többet teremnek és egyes sajátságaik is kedvez˝obbek, de élettani adottságaik gyengébbek, mint amilyenek az eredeti növényé vagy állaté, Ezeket a természet ’választotta’ ki, nem pedig növénynemesít˝o, vagy az állattenyészt˝o. Megköveteli az iparszer˝u termelés, hogy nagyobb, összefügg˝o területeken termeljék az adott növényt. Ekkor viszont a kártev˝ok számára sokkal kedvez˝obbekké válnak a szaporodás feltételei. Mindez komolyabb vegyszeres növényvédelmi eljárások használatát követeli meg. De a törzsfejl˝odés m˝uködik és a kártev˝ok alkalmazkodnak az újabb vegyszerekhez. Eleve vesztesek vagyunk a kártev˝okkel folytatott versenyfutásban. Mindig újabb eljárásokat kell alkalmazni, még ellenállóbb fajtákat kell kitenyészteni. Különös óvatosságot követel a jelenleg megoldásnak javasolt génbeültet˝o módszerek alkalmazása. Nem eléggé tisztázott a tudományos hátterük, beláthatatlan, mekkora kockázatokat vállalunk. Az emberi genom és a más él˝olények DNS állományának feltérképezésének f˝o eredménye, hogy az örökít˝o állomány nem a gének egyszer˝u összege és egyetlen gén a különböz˝o sejtekben más és más m˝uveletben vehet részt. Az egy gén - egyetlen hatás feltevés, amely a múlt század végén általánosan elfogadott volt, csak a baktériumokra fogadható el, összetettebb szervezetekre már nem. Ez a mára hibásnak bizonyult, egy gén, egyetlen hatás feltételezés volt a génátültetések és az erre épül˝o hatalmas iparág alapja. Amíg a megfelel˝o tudományos vizsgálatok minden egyes ilyen génkezelt növényre külön-külön nem tisztázzák a helyzetet, nagyon óvatosnak kell lennünk. S˝ot, a beültetett gének esetleges továbbadása, továbbvándorlása ellen˝orizhetetlen folyamat és kiszámíthatatlan következményekkel fenyegethet. Ezért a génbeültetési eljárásokra alapozott növényvédelem alkalmazása jóval súlyosabb mellékhatásokkal járhat, mint a vegyszeres eljárásoké.
9.3. Nagyüzemi állattartás Az állattenyésztés szempontjai gyakran ütköznek a környezettel való gazdálkodás követelményeivel. Állatokat a fehérjéikért tartunk. Összesen húsz alapvet˝o aminosavból épülnek fel a fehérjék és egy fehérje tápértéke annál nagyobb, minél több, az emberi szervezet számára fontos aminosavat tartalmaz. Bár az állati fehérje csak 1,4-szer értékesebb a növényi fehérjénél, el˝oállítása jóval költségesebb. Az els˝osorban húst fogyasztó ember eltartásához szükséges term˝oföld nyolc, f˝oleg növényi eredet˝u táplálékon él˝o embert képes eltartani. Nemcsak pazarló, hanem ráadásul egészségtelen is, ha sok állati terméket fogyasztunk. Ha megfelel˝o módon összeállított növényi és csak kevés állati eredet˝u élelmiszert tartalmaz az étrend, a szervezet valamennyi szükséges aminosavhoz hozzájut és a táplálék teljes érték˝u. De ha a növényekben is megtalálható fehérjéket sertéshús fogyasztásával nyeri, el˝oször disznót kell nevelni. Ha a sertést a ház körül az ólban tartjuk és moslékkal tápláljuk, akkor már nem kell annyi takarmány. Hasonlóképpen, ha a baromfit az udvaron tartjuk és hulladékokat is kap, jóval kevesebb takarmányon megél. Marhát legel˝on érdemes tartani, télen pedig szénával táplálni. Táplálóbb, egészségesebb az így nevelt állatok húsa. Például a ketreces csirke húsa jóval több vizet tartalmaz, mint a kapirgáló csirkéé. Tápláléka túl sok olyan sót és egyéb adalékanyagot tartalmaz, amely a ketreces csirke testében vizet köt meg. Emiatt gyorsabban n˝o a baromfi, viszont ha sütjük, harmadára zsugorodhat. Hagyományos étket iparszer˝uen tartott állatok húsából nehéz készíteni. Akkor is b˝oven el lehetne látni az Egyesült Államok lakosságát hússal, ha az állatokat a legel˝okön tartanák. A nagyüzemi állatartó telepeken folyó iparszer˝u hústermelés romboló hatásai mellett el kell ismerni, hogy ma az USA-ban a csirke negyedannyiba kerül, mint 1930-ban. Azóta a tudományos tenyésztési módszereknek köszönhet˝oen a csirke felnevelésének ideje kevesebb mint a felére csökkent. Az állat kétszer akkorára n˝o és jóval kevesebb takarmányt fogyaszt, mint az 1930-ban nevelt kapirgálós csirke.
90
De ennek nagy ára van. Mivel az USA-ban els˝osorban a csirke melle húsát kedvelik, hatalmas mell˝u csirkét tenyésztettek ki. Akkorák a mellei, hogy a kéthónapos csirke alig tud állni, az állatot eleve szenvedésre kárhoztatják. Ha a csecsem˝o hasonló ütemben gyarapodna, kéthónapos korára csaknem 120 kilós lenne. Egy tízezres disznógyár anyagcsere végterméke 40 ezres városénak felel meg, de a disznógyáré tisztítatlanul kerül a környezetbe. A szennyezett zsúfolt környezetben tartott állatok rendszeresen kapnak antibiotikumot. Az emiatt megjelent, antibiotikumnak ellenálló kórokozók évente kétmillió amerikait betegítenek meg. Az állatok kapják az USA antibiotikum termelésének a négyötödét. Továbbá az amerikai vidék elnéptelenedett. A kevés nagygazda mellett az ottmaradók csak teng˝odnek. Tejtermelés. Manapság a tejtermelés gazdaságossága a következ˝onek felel meg. Hogy minél több tejet adhasson, legjobb, ha a tehén nem mozog, hanem csak eszik és tejel. Válogatott, legjobbnak ítélt összetétel˝u tápot és takarmányt kap. Ha az embert ilyen gonddal élelmeznék, jóval kevesebb betegség sújtana bennünket. Úgy rendezik be az istállót, hogy a tehén jobban, kényelmesebben érezze magát, nyugodtabban kér˝odzhessen. Nagy a tisztaság, nem fekhet a saját piszkában. Riasztók tartják távol a legyet és az egyéb rovart. Egy tehén tápigényét tekintve 3 kW-os, ami azt jelenti, hogy a teste egyben közel ilyen teljesítmény˝u f˝ut˝otest. Azaz a telepen tartott nagyszámú tehén teste még télen is annyira felmelegíti az istállót, hogy azt állandóan szell˝oztetni és h˝uteni kell. Megfelel˝o er˝osség˝u és elrendezés˝u a megvilágítás, sok helyen nyugtató zene is szól. Géppel fejnek. Rendszeres az állatorvosi felügyelet. Mindezt ne tekintsük fény˝uzésnek, így kifizet˝od˝o a tejtermel˝o gazdaságnak, ezzel lesz gazdaságos a tejtermelés. De így csak nagyon sok er˝oforrás és nyersanyagforrás felhasználásával lehet tehenet tartani. Ez még lehetséges, mert még van és igen olcsó a k˝oolaj és a földgáz. Ha felszökik az áruk, nem telik majd tápokra, vásárolt takarmányra, mindenféle géppel, világítással felszerelt istállóra. Máris egyre több az áramszünet, lásd a 8.1. részben a piacosított áramszolgáltatókról írottakat és ez lassan az iparosított állattenyészt˝o telepek létét veszélyezteti. Ha áramszünet miatt csak pár órára esik ki a szell˝ozés és a fejés, már az is komolyan veszélyeztetheti a tehenek egészségét. Mi lesz, ha nem megsz˝unnek az iparosított állattenyészt˝o telepek? Mehet a tehén legelni. Csakhogy a nagyipari telepekre kitenyésztett tejel˝o fajta aligha tud saját lábán kimenni a legel˝ore. Csak a hagyományos szarvasmarhákra számíthatunk majd. Mehet a tehén a csordával legelni, ehhez a falunak csak a csordást meg a puliját kell eltartani. Ha megszomjazik a tehén, nem lesz önitató az orra el˝ott, mehet akár kilométert is, míg eljut a csordakúthoz. Saját farkával, ahogy mindig is tette, fogja csapdosni a legyeket, bögölyöket és szúnyogokat. Mivel sokkal többet mozog, kevesebbet fog tejelni. Téli takarmányát a gazda kaszálja le. Lesz tej számunkra mindenféle küls˝o er˝oforrás bevitele nélkül és ízesebb és egészségesebb lesz, mint amit ma dobozban vásárlunk. Ahogy fogy az olaj és a gáz, újra a természetes bánásmód válik gazdaságossá. Napi öt-tíz liter tejre elég bért kaphatnak a csordások és a kaszáló, szénát gy˝ujt˝o napszámosok. Különösen jól látszik az iparosított mez˝ogazdaság és a természetes m˝uvelés módszerei közötti ellentét nálunk, a mai Magyarországon. Például a zempléni falvakból, - akár a magyar falvak nagy többségéb˝ol -, elt˝untek a csordák. Községekben, ahol két évtizede még több száz, vagy akár ezer tehenet is tartottak, ma már nincs csorda, tehénb˝ol jó ha néhány maradt. Ugyanis nem veszik át a gazdáktól a tejet. Senki sem kaszálja a legel˝ok dús füvét. A kertekben kaszált füvet szárítás után elégetik. De az egyre több parlag, m˝uveletlen terület nem lesz újra a természet része. Nem szaporodhatnak el rajtuk a nyulak, földön fészkel˝o madarak, merthogy ahhoz, hogy az elgazosodást megel˝ozzék, évente felgyújtják a parlagon hagyott területeken term˝o gazt. Odaégnek a száraz növényzettel együtt az odaköltözött madarak, állatok is. Közben a munkaképes népesség nagy többsége munkanélküli. Falvaink egyre öreged˝o lakossága nyugdíjakból, segélyekb˝ol és jövedelempótló támogatásból él. Lassan mindenki elfelejti, mint kell a jószágokkal bánni és az istállók is odavannak. A boltokban zacskós, dobozos tejet árulnak, a tejet fogyasztók közül szinte mindenki azt issza, a ki-tudja-hol és miféle tápokon nevelt tehenek tejét. Amib˝ol egyre többet külföldr˝ol kell behoznunk, mert nálunk, Európa egyik legjobb természeti adottságokkal rendelkez˝o országában a tejtermelés nem gazdaságos. 91
9.4. A zöld forradalom után Megújuló er˝oforrás a naper˝o, csak a földre ér˝o napsugárzás mértéke a korlát. Az o˝ smaradványi t˝uzel˝oanyagok, olaj, gáz, szén csak addig használható, amíg van bel˝olük. Ma az Egyesült Államokban az 1 kcal tápérték˝u élelmiszer el˝oállításához kb. ugyanekkora f˝ut˝oérték˝u olajat vagy gázt kell a termelésben felhasználni. Ha még az élelmiszeriparra, a kereskedelemre és a vásárlásra fordított er˝oforrást is tekintetbe vesszük, akkor 1 kcal-nyi élelmiszer 10 kcal-nyi forrás felhasználásával kerül az asztalra. 1984-ben volt a legmagasabb az egy f˝ore jutó gabonatermelés a világon. Azóta ez a mennyiség egyre csökken. Világunk egészének gabonatartalékai, már több mint tíz éve csökkennek. 1998-ban még 116 napra való mennyiség volt a tartalék, 2009 végén ez már csak 56 napra elegend˝o. Hacsak egy évben is gyengébb a termés, máris szembesülhetünk a világméret˝u éhinséggel. Ráadásul a kukoricából gyártott üzemanyag hatalmas mennyiség˝u kukoricát igényel. Emiatt 2008-2009ben a gabona és takarmányárak a többszörösükre emelkedtek és az élelmiszerárak gyors növekedésnek indultak. Mindez egyel˝ore az elszegényedett országok felduzzadt népességét fenyegeti er˝osebben és emiatt egyre több tüntetésre, forradalomra, éhséglázadásra kell számítanunk. Amint a o˝ smaradványi er˝oforrások apadni kezdenek, a világ megnövekedett lakosságának nem lesz mit ennie. Kevesebb er˝oforrással a mai mez˝ogazdaság nem m˝uködik. Jól példázza ezt az Észak-Koreában pusztító borzalmas éhinség. Észak-Korea nagyüzemi mez˝ogazdaságát a szovjet és kínai támogatás éltette és a két egymással vetélked˝o nagyhatalom kedvezményes szállításokkal igyekezett megtartani Észak-Koreára gyakorolt befolyását. A Szovjetunió olcsó olajat, Kína földgázt és m˝utrágyát szállított. Miután a Szovjetunió szétesett, a szovjetkínai versengés megszünt. Oroszország nem adott több olajat és Kína, mivel oda a versenytárs, ett˝ol fogva világpiaci áron és csak dollárért volt hajlandó földgázt és m˝utrágyát szállítani. Észak-Korea nem tudott fizetni és er˝oforrás hiányában a mez˝ogazdasága is összeomlott. 1998-ra a nagyüzemi gépezet 80%a üzemképtelenné vált. Ekkor a szükséges m˝utrágyának csak 18%-át tudta el˝oállítani és a termésátlagok az évtizeddel korábbinak a 40%-ára estek vissza. Eredetileg 23 millió lakos közül 2000-re már 4 millió ember halt éhen és jelenleg is éhezik, nemrég ott járt hazánkfiai szerint a államelnökön kívül nem látni túlsúlyos embert az országban. Már a katonák jó része is éhezik. Ma sokkal több burgonyát termelnek, mint korábban, ez enyhíti az éhinséget. A kétségbeesett állapotú ország az atomfegyverével való ijesztgetéssel kísérli meg elérni, hogy a többi állam, els˝osorban a fejlett Dél-Korea oldja meg a gondjait. Ha így folytatódik, a pusztító éhinség addig tart, amíg a lakosok száma a hagyományos mez˝ogazdasági termeléssel eltartható értékre nem csökken. Népvándorlás. Részben a zöld forradalom, részben a világméret˝u felmelegedés miatt népvándorlás kezd˝odött. Észak Afrikában és a Közel-Kelet csaknem egész területén egyre szárazabbak a telek, mind kevesebb az édesvíz, er˝osen csökken a talajvíz szintje és a m˝utrágyázás savasító hatása is pusztítja az egyre fogyó édesvíz készleteket. Er˝osödik a sivatagosodás. Évr˝ol-évre romlanak a legeltetés, a földm˝uvelés és a halászat feltételei, miközben a térség népessége robbanásszer˝uen n˝o. Megindult az érintett területek lakosságának tömeges menekülése. Nem munkalehet˝oségért érkez˝o gazdasági menekültek, hanem els˝osorban környezeti menekültek érkeznének Európába. Országuk létfeltételeinek romlása, bizonyos helyeken már az ivóvíz mindennapos adagolása, a vízhiánnyal járó növekv˝o elégedetlenség és kétségbeesés, bels˝o villongások, er˝oszak és háborúk miatt hagyják el országukat. Ráadásul csak az átlagosnál sokkal jobb anyagi helyzetben lév˝ok vállalhatják az út kockázatait, a túlterhelt hajókon, vagy kamionokban bújtatva utazást, mert o˝ k ki tudják fizetni az embercsempészeket.
92
9.5.
Egészségtelen élelmiszerek
Nemcsak a kapzsiság és gondatlanság vezet ártalmas élelmiszerek el˝oállításához. Kifinomult eljárásokkal számos olyan élelmiszert állít el˝o a mai élelmiszeripar, amelyek rontják az ember teljesít˝oképességét és megbetegítenek. Ahogyan az amerikai nevezi: junk-food, ami kukába való, kidobnivaló élelmet jelent. Ilyen termék a sok cukrot tartalmazó üdít˝o ital, amelyet általában répacukorral vagy kukoricasziruppal tesznek túlédessé. Annyira cukrosak, hogy szobah˝omérsékleten ihatatlanul édeskések. Természetesen a hirdetés nem azzal áll el˝o, hogy vigyázat, az üdít˝o langyosan pocsék, hanem hogy hidegen az igazi. Valóban, ha leh˝utve isszuk, akkor a benne lév˝o szénsav pezsgése egyrészt felüdít, másrészt elnyomja az édes ízt. De a gyomorba jutó ital magas cukortartalma miatt szomjasabak leszünk és a szervezet folyadékot kíván. Emiatt még többet iszunk az agyoncukrozott löttyb˝ol. Éppen azért raknak belé annyi cukrot, hogy az érzékszerveinket becsapják és emiatt többet igyunk, vásároljunk bel˝olük. Szervezetünket az agyoncukrozott üdít˝o jelent˝osen megterheli. Nagyon gyorsan elhagyja a gyomrot és az utána hamar felszívódó cukor rögtön bejut a vérkeringésbe. Egy deci Coca-Colában 11,2 gramm, félliternyiben 56 gramm cukor van, ez több mint 16 kockacukornyi cukornak felel meg. Emiatt a vércukorszint nagyon gyorsan megugrik. Szervezetünk az ilyen mennyiség˝u cukrot csak nagyon er˝os testi igénybevétel, futás, favágás, stb. mellett tudná felhasználni. Egyébként kénytelen elraktározni. Hagyományos táplálékok, gyümölcs, zöldség, rostos gabonatermékek esetén nincs ilyen gond, mert az összetettebb szénhidrátjaik folyamatosan alakulnak át a szervezet számára felhasználható cukrokká és hosszabb id˝on keresztül egyenletesen jutnak be a vérkeringésbe. Ha például barna rizsb˝ol készült ételt eszik valaki, akkor a szervezete hosszú órákon keresztül folyamatosan kapja a rizs adta táper˝ot. Fárasztó tevékenység a szervezet számára a cukrok raktározása, mert az egyszer˝u szerkezet˝u cukrokat összetett, zsírszer˝u vegyületekké kell alakítania. Szinte a teljes anyagcsere rendszer komoly munkára kényszerül, f˝oleg a raktározáshoz szükséges inzulint termel˝o hasnyálmirigy. Valamennyiünk számára ismer˝os érzés a jóllakottságot követ˝o elálmosodás. Hasonló fáradtságérzés kísérné az üdít˝ok cukrának raktározását is, ha a gyártók nem raknának az üdít˝obe koffeint vagy más hozzá hasonló serkent˝oszert. Kés˝obb a szervezet felhasználja az elraktározott összetett vegyületet, de a szervezetnek ehhez is munkát kell végeznie. Ezért a cukros üdít˝ok és a hozzá hasonló el˝oemésztettnek tekinthet˝o élelmiszerek fogyasztása, a sok édesség, rágcsálnivaló, hófehér lisztb˝ol készült sütemény, sültkrumpli rendszeres fogyasztása ahhoz vezet, hogy a testünk a saját fenntartása érdekében a szükségesnél jóval többet dolgozik. Kevesebb táper˝o jut a munkára, tanulásra, magára az életre. Ha ezeket esszük, szervezetünk üresjárata jóval magasabb, ezért kisebb lesz a teljesítményünk és hamarabb kopunk el. Továbbá könnyen elhízhatunk. Ha kukába való élelmiszereket fogyasztunk, az öregkori cukorbetegség fenyegetésével is számolnunk kell. Ez egyre több embert sújt, örökölhet˝o betegség. Bizonyos gének birtokában az emberi szervezet nehezebben raktároz, de ugyanakkor anyagcseréje jobb hatásfokú. Nem rosszak ezek a gének, s˝ot, megfelel˝o, hagyományos táplálékon élve hordozójuk egészségesebb, jobban terhelhet˝o. Kevesebb étel mellett nyújtja ugyanazt a teljesítményt és jobban bírja az éhezést, mint mások, de anyagcsererendszere raktározásra kevésbé alkalmas. Ha az ilyen géneket hordozó egyén rendszeresen fogyaszt kukába való élelmiszert, a raktározást végz˝o hasnyálmirigy inzulintermel˝o sejtjei id˝ovel elfáradnak. Ezért már a negyven-ötven éves kor után növekedni kezd a vércukorszint, egy id˝o után pedig kitör a cukorbetegség. Ha valaki egyik ágról örököl ilyen géneket, 45-50%-os, mindkét ágról örökölve 90-95%-os eséllyel számíthat az öregkori cukorbetegségre, ha kukábavaló élelmiszerekkel táplálkozik. Minden tizedik magyar már cukorbeteg, vagy hamarosan az lesz. Másutt még nagyobb a cukorbetegek aránya. Számos csendes-óceáni szigeten az o˝ slakók között felt˝unöen sok a cukorbeteg. Ennek oka, hogy az évezredekkel vagy sok évszázaddal ezel˝ott hajókkal, tutajokkal érkez˝o o˝ slakók erre hajlamosító géneket hoztak a szigetekre. Ugyanis a hosszú, fárasztó, sokszor kilátástalan hajóutak túlélésére f˝oként azoknak volt esélye, akiknek gazdaságosabb volt az anyagcseréjük, azaz a cukorbetegségre is hajlamosító örökít˝oanyagot hordoztak. Mások, hacsak nem voltak az induláskor túlsúlyosak, útközben hamarabb éhenhaltak. Régen, amikor még nem volt finomra o˝ rölt liszt és répacukor, a cukorbetegség szinte ismeretlen volt, 93
mind Európában, mind máshol. Ha továbbra is így táplálkozunk, ahogyan most, viszonylag rövid id˝on belül a népesség többsége cukorbeteggé lesz. Látható, hogy sok-sok ráfordítással milyen élelmiszereket állítunk el˝o. Csak ritkán és mértékkel fogyaszthatnánk o˝ ket, tényleg a kukába valók. Ha elt˝unnének, nemcsak rengeteg er˝oforrást, csomagolóanyagot stb. takarítanánk meg, hanem jelent˝osen javulna egészségi állapotunk, teljesítményünk és az életünk min˝osége is. Csipsz-ipar. Nemcsak a finomított cukorral van a gond. Mint az ember tápanyagigényér˝ol írtuk, 3.1. a szavannai körülmények miatt szervezetünk kívánja a sóst, a zsírosat és a cukrosat. Ugyanilyen módszerekkel, a cukrossal való visszaéléshez hasonló módon szedik rá a szervezetünket a sóssal és a zsírossal. Tudományos módszerekkel kísérletezték, kísérletezik ki, mint tudnának velünk ezekb˝ol minél többet megetetni. Pár évtizede az amerikai hadsereg a következ˝o feladattal bízott meg egy kutatót. A bevetésre készül˝o katonáknak sokat kell enni és gazdaságossági szempontból sem kívánatos, hogy turkálják az ételt. A kutató által kapott feladat lényege az volt, hogy a só, zsír és cukor milyen arányban, feldolgozásban szolgáltat tápláló, ízletes, megunhatatlan és egyben olcsón el˝oállítható ételeket. Kutatási eredményeit átvitte a polgári életbe és hatalmas iparággá fejlesztették a kukába való élelmiszerek el˝oállítását. Nem elég az, hogy sós, cukros vagy zsíros legyen valami. Legyen bármilyen jóíz˝u az elkészített étel, ha jellegzetes íze van, akkor egy id˝o után otthagyjuk, mert változatosan kell táplálkoznunk és az erre való késztetés be van épülve az elménkbe. Az USA-ban a tanulók hazulról visznek az iskolába uzsonnát. Nagy gond a szül˝oknek, mit adjanak a gyermeknek hogy ne hozza haza. Mindez hatalmas üzlet a bevásárlóközpontoknak. Olyan, h˝utést nem igényl˝o uzsonnacsomagot kell árulni, amit a gyermek megeszik és nem un meg. Ha ilyet árulnak, rendszeresen, nagy tételben vásárolják a szül˝ok. Tartósra kell csinálni, hetekig lehetnek ott az üzletben, a raktárakban. Több száz f˝ovel akár ezernyi gyermekkel ízleltetve, etetve kísérletezték, kísérletezik ki a megfelel˝o, olcsó uzsonnát. Természetesen nem az egészséges táplálék, hanem a gazdaságosság a f˝o szempont. Hogy a gyermekek elhízhatnak, o˝ k a hibásak, miért falnak bel˝ole annyit. Egyik legveszélyesebb, magát etet˝o és megunhatatlan készítmény a csipsz. Mindhárom csábító benne van, sós, zsíros és a burgonya keményít˝oje igen gyorsan sz˝ol˝ocukorra esik szét és ezért itatja magát az üdít˝o. Csuda jó érzés ropogtatni, szinte lehetetlen abbahagyni. Hogy er˝osen hízlal, a te bajod, miért nem uralkodsz magadon.
10.
Környezeti válságok
Hordozó rendszerünk a természet. Földünk felszínének egyes jellemz˝oit, például a légkör összetételét, az átlagh˝omérsékletet az évmilliárdokkal ezel˝ott megjelent él˝ovilág állította be jelenlegi értékeire. Fennmaradásunk kulcskérdése az él˝o és élettelen természet megfelel˝o állapota. Életünk mai válságának legsúlyosabb tünete természetes környezetünk gyors pusztulása. Nem csupán a halmozódó szemét, az ihatónak sokszor csak nehezen nevezhet˝o víz, a városok egészségtelen leveg˝oje és más, helyileg észlelhet˝o tünetek utalnak környezeti válság jeleire. Elgondolkodtató, hogy ha nem fúj a szél, a nagyvárosok egészségtelenné váló leveg˝oje miatt riadót kell elrendelni. Még vannak tisztának mondható területek, lakott településeken kívül, távol az ipari létesítményekt˝ol és nagyüzeminek nevezett mez˝ogazdasági telepekt˝ol. Még itt-ott csörgedeznek tiszta források. De egyre több az elszennyezett terület, mint az iparvidékek, az er˝oteljesebben igénybe vett, agyonm˝utrágyázott, vegyszerezett földek. Vannak olyan országok, amelyek területe sokkal inkább szennyezettnek mondható, mint más országoké. Gondoljunk az er˝osen iparosított országok vagy Ukrajna és Oroszország hatalmas területeire, melyek ipari hulladékokkal vagy sugárzó szennyezésekkel borítottak vagy a Fukusima által folyamatosan szennyezett szárazföldre és tengervízre.
94
Hulladékok kezelése. A természetben nincs sem szemét, sem hulladék. Hogy az ember mekkora melléfogásokra képes a hulladékok hasznosítása címén, nézzük meg, mit történt a használt gumiabroncsokkal a hetvenes években. Florida tengerpartjai mentén kétmillió, 2,54 cm vastag nylon kötéllel tízessével összeer˝osített gumiabroncsot süllyesztettek a tengerbe. A tenger él˝ovilágának változatosságát szerették volna ezzel növelni. Feltételezték, hogy a tengerfenéken él˝o állatkák megtelepednek a kötegeken, amik azután lassan korallzátonyokká fejl˝odnek. Ugyan kisebb mérték˝u telepedést észleltek, ám hamarosan el˝ore nem látott folyamatok sokasága indult be. A gumi mérgez˝o vegyületeket tartalmaz, és ezek elpusztítják az él˝o szervezeteket. A sekély parti vizekben a viharok által keltett heves hullámzás szétszaggatta az abroncsokat összefogó köteleket. Valamennyi köteg szétesett és a gumiabroncsok száz mérföldes körzetben szóródtak szét. Ha az abroncs mozog, nem telepednek meg rajtuk a szervezetek. S˝ot az abroncsok elpusztítják az útjukba es˝o korallzátonyokat. Nemrég a kormányzat haditengerészeti egységeket mozgósított az abroncsok kiemelésére és Obama elnök kitüntetéseket adott át a m˝uveletben résztvev˝oknek. Nem csupán korunkban megjelen˝o csapás az egyes területeket sújtó környezeti válság. Ha visszatekintünk a történelmi múltba, valamely társadalom pusztulását vagy ellenséges támadás, vagy a környezet pusztulása okozta. Ha a régészek által feltárt városokban nem található er˝oszakra vagy t˝uzvészre utaló jel, akkor egykori lakók valószín˝u életfeltételeik lehetetlenné válása miatt hagyták el lakóhelyeiket. Terméketlenné vált a term˝oföld, a term˝orétegeket elpusztította a víz és a szél, az öntözés miatt elsivatagosodott a régebben termékeny vidék. Ha háború végzett is vele, azért omlott össze egy-egy birodalom, mert környezetének leromlása miatt elapadtak er˝oforrásai. Ahogyan a bevezetésben olvasható, a sumér birodalom virágzásának és létének földjeinek elszikesedése vetett véget.
10.1.
Világméretu˝ környezeti válság
A légkör széndioxid tartalma az o˝ smaradványi er˝oforrások használata miatt jelent˝osen n˝o. A leveg˝o mintegy 0,04% (térfogatszázalék) szén-dioxidot (400 ppm) tartalmaz, száz éve ez az érték 280 ppm volt. Emiatt a savassá váló es˝ovíz évtizedek óta pusztítja az erd˝oket és a változáshoz alkalmazkodni képtelen növények, els˝osorban fák pusztulásához és a szárazföldi fajok tömeges elt˝unéséhez vezetett és vezet. Most válik szembet˝un˝obbé az óceánok savasodásának tünetei. Egyre több és mind nagyobb területr˝ol t˝unnek el a halak, mivel a táplálékul szolgáló mészvázas test˝u csigák és más állatok a savasodó vízben nehezebben fej˝odnek. Helyüket medúzák foglalják el. Ezek eddig a földtörténet valamennyi nagy kipusztulási folyamatát képesek voltak túlélni, Világméretu˝ felmelegedés. A légköri széndioxid felszaporodása miatt ma évente csaknem egy százalékkal n˝o a légkör széndioxid tartalma. Ugyan a magasba nyúló kémények eltávolítják a környékr˝ol a káros gázokat, elviszik o˝ ket a magasban fúvó szelek, de benne maradnak a légkörben. A repül˝ogépek hajtóm˝uveinek égéstermékei szintén rontják a légkör állapotát, növelik az üvegházhatást. Üvegházhatáson amiatt lép fel, mert a légkörben lév˝o három vagy több atomból álló molekulák, mint a széndioxid, metán, freon és mások, az üvegházhoz hasonlóan átengedik a napsugarakat, de eközben elnyelik és emiatt kevésbé engedik kijutni a Föld által a világ˝urbe kisugározott h˝ot. Ezért bolygónk átlagos h˝omérséklete emelked˝oben van, 1905 és 2005 között a leveg˝o földközeli átlagh˝omérséklete 0,74o C-kal n˝ott. A felmelegedés tényét nagyon sokan tagadják, pedig a tengerek szintjének növekedése egyértelm˝uen arról tanúskodik, hogy a felmelegedés gyorsul. Egyrészt azért növekszik évr˝ol-évre a tengerszint, mert a melegebb víz s˝ur˝usége kisebb és így a térfogata nagyobb. Továbbá a szárazföldekre kifagyott víz, els˝osorban a grönlandi és anktartiszi jég olvadása is a tengerszintet növeli. 1870-2004 között a tengerszint 19,5 centiméterrel n˝ott. 1950-2009 között ennek mértéke 1.7 mm/év. 1993-2009 között ez az adat csaknem kétszer akkora, 3.3 mm/év. A víz fajh˝oje nagy, ezért a bolygó által felvett h˝o túlnyomó részét az óceánok veszik fel. A tengerszint emelkedése megbízhatóbban tájékoztat a felmelegedés mértékér˝ol, mint a légkör és a szárazföldek h˝omérséklete. Utóbbiak csak a felmelegedéskor kapott h˝o töredékét veszik fel és az óceánok felszíni 95
vízh˝omérsékletének értékével együtt változnak. Manapság a mérések szerint els˝osorban a óceánok mélyén lév˝o víztömeg h˝omérséklete n˝o. Az utóbbi másfél évtizedben felszínen mérhet˝o h˝omérsékletek viszonylagos állandósága ne tévesszen meg bennünket, a melegedés egyre hevesebb. ˝ légbuborékokat tartalmazó k˝ozetek elemzéséb˝ol tudjuk, hogy a Föld légköre az ipari forradalom Osi el˝ott 580 milliárd tonna szenet tartalmazott széndioxid alakjában. Ma a légkörben, els˝osorban a második világháború óta elégetett tüzel˝oanyagok miatt 750 milliárd tonna szén van és ennek mennyisége évente 6 milliárd tonnával növekszik. Ha még 200 milliárd tonna szenet a légkörbe juttatunk, az él˝ovilág rendszerének összeomlása sújthatja bolygónkat, 300 milliárd kibocsátása után szinte bizonyosan. Még kb. annyi k˝oolaj van a Föld mélyén, hogy azt elégetve 200 milliárd tonna szén kerülne a légkörbe széndioxid alakjában. Földgázra a hasonló adat 1000 milliárd, a kibányászható szénre 9000 milliárd tonna szén. Látható, hogy bár volna még mit tüzelnünk, a világméret˝u felmelegedés veszélye miatt nem tehetjük. Nem csak egyszer˝u átlagh˝omérséklet emelkedést hoz a világméret˝u felmelegedés, más, nagyobb veszélyek is fenyegethetnek bennünket. Bolygónk éghajlatát a leveg˝o és a víz körfolyamatai h˝omérsékleti különbségeket kiegyenlít˝o körfolyamatai alakítják ki. A felszíni meleg, a mélyvízi hideg óceáni áramlatok összefügg˝o, mindhárom világtengert átfogó rendszert alkotnak. Meleg áramlatokkal - utolsó szakasza a Golf-áram - a Csendes- és az Indiai-óceán térségéb˝ol igen tekintélyes h˝omennyiség jut az Atlanti-óceán északi medencéjébe. Ugyan a víz 4 Celsius fokon a legs˝ur˝ubb, de a sósabb vízre ez nem igaz. Mivel az Atlanti-óceán sótartalma magasabb, emiatt a Golf-áram egyre h˝ul˝o felszíni vize s˝ur˝ubb lesz, mint a mélyebben fekv˝o víz és ezért Grönland körzetében lesüllyedve dél felé áramlik. Megkerüli Afrikát és Ausztráliát, eljut a Csendes-óceán távol-keleti egyenlít˝oi övezetébe, és a Galápagos-szigetek körzetében tör a felszínre. Felmelegedve kelet felé kezd áramlani, Afrikát megkerülve visszajut az Atlanti-óceán északi medencéjébe és ezzel az áramlási kör bezáródik. Eléggé sérülékeny a világtengerek vízkörzése. Az El-Nino jelenség oka az, hogy a Csendes-óceán vízáramlási rendszere id˝olegesen megváltozik. Emiatt más lesz a párolgás rendszere és a felh˝ok járása. Az El-Nino bizonyos szárazabb körzetekben árvizeket okozó es˝ozésekkel, másutt, nedvesebb térségekben pedig perzsel˝o aszályt okozva pusztít. Európa éghajlatát is érhetik hasonló hatások. Grönlandi jégrétegek mélyfúrással való vizsgálatából ismerjük, milyen volt az egyes évek átlagh˝omérséklete az elmúlt 110 000 évben. Alig pár évtizeden belül egy körzetben akár 6 Celsius fokos átlagh˝omérséklet emelkedés vagy csökkenés is lezajlhat. S˝ot a legújabb vizsgálatok szerint egy ilyen leállás egyszer már hat hónapon belül is bekövetkezett, jégkorszakba taszítva Észak-Nyugat Európát. Mindezek a nagyon er˝os változások a Golfáram beindulásával vagy leállásával hozhatók kapcsolatba. Ha annyira felmelegednek az északi területek, hogy olvadnak a jéghegyek és több a környéken a csapadék, akkor a tengervíz sótartalma lecsökken. Emiatt a Golf-áram leh˝ult vizének s˝ur˝usége is csökken, nem tud a mélybe süllyedni, így a Golf-áram leáll, nem hozhat több meleget. Ha a leh˝ulés következtében elindul a eljegesedés, megn˝o a víz sótartalma, az áramlás újra megindul. Az elmúlt 110 000 évben az észak-atlanti térségben 20 ilyen nagy változás következett be. Az utóbbi 10 ezer évben a térség éghajlata meglep˝oen változatlan. Az Antarktisz jegéb˝ol vett mélyfúrási minták szerint a f˝obb üvegház gázok s˝ur˝uségei az elmúlt 650 ezer év alatt egyszer sem érték el a mai értéket. Ezek a vizsgálatok is meger˝osítették, hogy a széndioxid tartalom növekedése és a felmelegedés, akárcsak két összeláncolt fogoly mozgása, együttjárnak. Ha melegszik az óceán, akkora a benne oldott gázmennyiség, így a széndioxid mennyisége is csökken és az óceánból a légkörbe jutó széndioxid tovább növeli a bolygó h˝omérsékletét. Az utóbbi 50 év során a légkörben lév˝o széndioxid mennyisége kétszázszor gyorsabban növekedett, mint az o˝ smaradványi tüzel˝oanyagok elégetésének elkezdése el˝ott bármikor. Er˝osen melegszik a sarkvidék. Mivel az Egyenlít˝o és az Északi-Sark közötti h˝omérséklet csökken, a kett˝ojük közötti h˝omérsékletkülönbséget kiegyenlít˝o légáramlatok, szelek természete is változóban van. Emiatt változik az éghajlat. Egyre gyorsabban olvad az Északi-Sark jege, és akár pár évtized, legrosszabb esetben pár év alatt is elt˝unhet. Ekkor gyorsul majd fel a kiegyenlít˝o légáramlatok átrendez˝odése, amely el˝oreláthatólag pár évtized alatt lezajlhat. A felfelé áramló, a sarki tengereket melegít˝o tengeri áramlatok és a meleg leveg˝ot az eddigit˝ol különböz˝o módon felfelé szállító szelek hatására nemcsak Angliában, hanem 96
akár Skandináviában is megjelenhetnek a pálmafák. De addig egyre széls˝oségesebb id˝ojárási ingadozásokra kell felkészülnünk, els˝osorban tavasszal és o˝ sszel. 2013 tavasza Európában heteket késett, 2014-ben hetekkel korábban érkezett meg hozzánk a tavasz. Annál gyorsabban n˝o az északi félteke átlagh˝omérséklete, minél északabbra fekszik az övezet. Már elkezd˝odött az örökké fagyott szibériai mocsarak kiolvadása. Ha ez folytatódik, hatalmas mennyiség˝u metán jut a légkörbe. Mivel a metán üvegházhatása a széndioxidé 23-szorosa, légkörbe jutása gyorsítja az üvegházhatás növekedését és így a felmelegedést. 10-15 éven belül, széndioxiddá alakulva bomlik ki a a metán a légkörb˝ol. Azonkívül, hogy látjuk, mekkora veszély az üvegházhatás er˝osödése, még a mai, nagyon sok mindent figyelembe vev˝o számítógépes elemzések sem tudják megjósolni, pontosan milyen hatásokra számíthatunk. Míg a tudósok nagy töbsége szerint az ember felel˝os a felmelegedésért, van egy, az éghajlatkutó szakmán kívüli kisebbség, els˝osorban földtanászok, akik szerint ember nélkül is volt már sokszor felmelegedés és ma sem miattunk emelkedik a a bolygó átlagh˝omérséklete. Ez tudományos vita, csak most igen nagy a gazdasági tétje. Emiatt a széndioxid kibocsátásáért els˝osorban felel˝os gazdasági ágazatok, mint a faipar, olajipar és a vegyipar, f˝oleg az USA-ban mindent megtesznek, hogy lejárassák a felmelegedést emberi tevékenységre visszavezet˝o tudósokat. De azt is tudnunk kell, hogy hatalmas ipari háttér áll az utóbbiak mögött is, o˝ ket a megújuló energiákat fejleszt˝ok és az atomipar támogatja. Bonyolultabb jelenségek, mint az üvegházhatás, az ózonlyuk vizsgálata, igen összetett módszereket követel, nagyon nehéz számításokat kell végeznünk. Nemarányos módon viselkednek, kaotikusak a jelenségek, gondoljunk a pillangó hatásra. Kényes feladat a jóslás, újabb tényez˝ok, vagy a meglév˝ok pontosabb figyelembevétele jelent˝osen módosíthatja az eredményeket. Ezért 100%-os megbízhatóságú eredmények követelése vagy ígérése felel˝otlenség. De tudjuk, hogy a szervez˝od˝o rendszerek egyensúlyi állapota, ilyen állapotban van most a földi éghajlat, meglehet˝osen törékeny. Ha egyetlen jellemz˝o is megszalad, mint most a széndioxid, kiszámíthatatlan, mi történhet. Bár a bizonyítékok nem száz százalékosak, nem várhatunk még néhányszor tíz vagy akár száz esztend˝ot, hogy végleges, pontosnak elfogadható eredményekre juthassunk. Egyetlen környezetünk van, nem lehet vele kísérletezgetnünk. Ne áltassuk magunkat, a jelek eléggé egyértelm˝uek. Persze kényelmesebb lenne az egészet a ránkkövetkez˝o nemzedékek vállára rakni, oldják meg o˝ k, úgyis igazából nekik lehet nagyobb bajuk bel˝ole, lényegében ez az USA álláspontja. De nem kockáztathatunk, cselekednünk kell. Lehet˝oleg meggondoltan, nehogy a védelminek szánt lépések még nagyobb kárt okozzanak. Csak annyit mondhatunk nagyobb biztonsággal, hogy minél kisebb lesz az üvegházhatás, annál valószín˝ubb, hogy fennmarad a jelenlegi, 10 ezer év óta nagyjából változatlan európai éghajlat. Ezért minden t˝olünk telhet˝ot meg kell tennük azért, hogy széndioxid kibocsátásának csökkentésével gyengítsük az üvegházhatást. Joggal feltételezhetjük, ha sikerül a h˝omérséklet növekedését lassítani, akkor nagyobb lesz az esélyünk arra, hogy bolygónk és térségünk éghajlata viszonylag változatlan marad, és a földm˝uvelésen alapuló életrendünk fennmaradhat. Ózonlyuk. Világméret˝u összeomlással fenyeget a Föld él˝ovilágát óvó ózonréteg pusztulása is. Az ózonréteget körfolyamat hozza létre és tartja fent. Ózon úgy keletkezik, hogy az ultraibolya sugárzás nagyobb energiájú része felhasítja a kétatomos oxigénmolekulákat és az így keletkez˝o oxigénatomok kétatomos oxigénmolekulákkal találkozva ózonná egyesülnek. Majd az ózonmolekulák elnyelik a kisebb energiájú ultraibolya sugárzásokat. Így az ózon létrejötte és létezése egyaránt szerepet játszik az ultraibolya sugárzás elleni védelemben. Ám az emberi tevékenység által kibocsátott freon gáz feljut az ózonrétegig és bontja az ózonmolekulákat. Miel˝ott kibomlana a légkörb˝ol, egyetlen freon molekula ózonmolekulák ezreit bontja le. Emiatt az él˝okre káros kis energiájú ultraibolya sugárzás er˝ossége növekszik, az ózonpajzsnak nevezett ózonrétegen lév˝o lyuk mérete n˝o, mind a déli, mind az északi féltekén. Mivel a freonkibocsátás nagyban lecsökkent, az ózonréteg pár évtizeden belül újra ép lehet.
97
Elpiszkolódás. Nemcsak a felmelegedés, hanem számos más, bolygónk felszínének egészét érint˝o hatás sújt bennünket. Ilyen csapás a leveg˝o és a világtengerek szennyezése. Nem tekinthet˝o csak egyes vidékek, országok ügyének. Nincs el˝olük menekvés, az emberiség egészének a sorsát befolyásolják. Ma évente 400 millió tonna ártalmas hulladékkal terheli az emberiség a természetes környezetet. Jelenleg az emberiség évente 100 millió tonna m˝uanyagot termel. Ennek nagyobb része, mint a csomagolóanyag, megy a szemétbe. Egészen máig a tengereket, világtengereket az emberiség nagy közös szennyvízderít˝oként kezelte. Folyók, folyamok hordják beléjük szennyezett vizeiket és a hajókról, tengerparti településekr˝ol, ipartelepekr˝ol is jut mocsok a vizekbe. Már a háborítatlan déli tengerek vize is mutatja az ember felel˝otlenségének következményeit. Nemcsak a habokon úszó szemét, hanem a víz iparilag gyártott vegyületekkel való szennyezése is észlelhet˝o. Kevésbé ismert, mennyire el van szennyezve az Északi-sark vidéke. Már az els˝o felfedez˝ok meglepve tapasztalták, hogy piszkos a sarki hó. Felette átrepülve, magam is láthattam, szürke felh˝ok, rétegek látszanak mindenfelé. Miután magasba emelkedik a légáramlatokkal, Európa, Észak-Amerika, Japán levego˝ jének piszka mind észak felé szál és ott csapódik le. Mivel gyorsan olvad a sarki jégtakaró, a piszok, szennyezés mind a tengerekbe kerül, veszélyeztetve azok él˝ovilágát. Több mint kétszáz egészségre káros vegyület jut a tengeri él˝o szervezeteinek, így a halak táplálékául származó él˝olények testébe. Végül a szennyez˝odések tekintélyes része az ember által is fogyasztott nagyobb test˝u tengeri él˝olények testében halmozódik fel. Így kerül az eszkimók táplálékába. Ezért a világon a grönlandi eszkimók és általában az Északi-sarkvidék közelében lakók szervezetében kerül a legnagyobb mennyiségben ipari vegyület és gyomirtó. Annyira sok, hogy például az anyatej és a grönlandiak teste az EU-szabvány szerint veszélyes hulladéknak min˝osülne. Sokféle betegség sújtja emiatt az eszkimókat. Emiatt egyre több közöttük a fogyatékos, sokan halnak meg rákban és a hormonhatású szennyez˝odések miatt kétszer annyi eszkimó leány születik mint fiú. Ma a világon Grönlandban a legmagasabb a n˝ok aránya. Miel˝ott a világméret˝u válságra vonatkozó általánosabb kérdésekre rátérnénk, tennék el˝otte néhány megjegyzést. Ezek, bár nem tudományos bizonyítékok, er˝osítik azt az érzést, hogy bajban vagyunk. Vegyük tudomásul, hogy a Föld felszínén már nincs olyan négyzetkilométer, amely ne mutatná az emberi tevékenység nyomait. Gondoljunk a földrészek bármely területi egységére és az elszennyez˝od˝o világtengerekre. Látnunk kell, mennyit romlottak miattunk más él˝olények létfeltételei, milyen er˝osen megváltozott bolygónk képe az utóbbi pár száz évben. Túl sok mindent változtattunk, és ennek káros hatásai vannak reánk nézve is. Egy elemzés szerint a halálesetek 40%-áért a környezet okolható, ennek f˝obb összetev˝oi a népesség növekedése, a környezet elszennyez˝odése, az éghajlat változása és az újabban megjelen˝o betegségek. Egy élményemet idézném fel, amely mélyen megérintett. Több mint húsz évvel ezel˝ott látogattuk meg Berlin Dahlem városrészének növénykertjét. Nem a káprázatosan gazdag gy˝ujtemény, az üvegházak csodái rendítettek meg, hanem az a kb. hektárnyi rét a kert közepén, amely a térség eredeti állapotát o˝ rizte meg. Nyáron jártunk ott, csaknem derékig ért a f˝u, virágzott a rengeteg sok virág, mászkáltak a bogarak, repkedtek a lepkék. Alig száz éve így nézett ki a vidék. Ma k˝o és beton mindenütt, rét csak a növénykert közepén található. A világméretu˝ válság mélyebb okai. Miközben az elmúlt kétszáz év ipari fejl˝odése nagyban javította a fejlett világban él˝ok életkörülményeit, a haladás egyúttal súlyos válságba sodorta életrendünket. Mennyiségi növekedésen alapult a természeti er˝oforrásokat korlátlannak tekintet˝o iparosítás, hatványszer˝uen n˝onek az els˝o ipari forradalom kezdete óta az ember által megmozgatott anyagmennyiségek. Ez az emberi eredet˝u anyagáramlás magában foglal építkezéseket, bányászatot, a víz, leveg˝o, olaj, gáz és szén használatát, ipari, mez˝ogazdasági és erd˝ogazdasági termelést, melléktermékek, mint a széndioxid kibocsátását, hulladék és szemét keletkezését. Azaz mindenféle, az emberi tevékenységhez köt˝od˝o anyagátalakulást, mozgatást.
98
Ahogyan termelünk, - itt most els˝osorban az ipari forradalom utáni id˝oszak jellemz˝oire gondolhatunk,nem illik a természetes körfolyamatokba. Összefoglalva az ember természetre gyakorolt hatását, energiát használva nyersanyagból hulladékot, szemetet állít el˝o. Kivonja a nyersanyagokat a természetb˝ol és a szemetet oda ömleszti vissza. Egyre több a vegyipari hulladék és a m˝uanyag szemét, amelyeket természetes öntisztulási folyamatok egyáltalán nem, vagy csak nagyon lassan tudnak feldolgozni. Mindez csak egy határig folytatódhat, lásd a 2.4. szakaszt. Egy szervez˝od˝o rendszer mindenképpen emészti környezetét. Ha a környezet valamilyen módon megújulhat, akkor nincs nagy baj, csak a helyi romlás okozhat id˝oleges válságokat. Ha viszont a roncsolódás nagyobb mérték˝u, akkor az szervez˝od˝o rendszer által létrehozott rend fenntarthatatlan. Vagy elpusztul a rendszer vagy javítva környezetéhez való viszonyát maga is er˝osen átalakul. Látnunk kell, a nagyon sok er˝oforrást és nyersanyagot igényl˝o mai társadalmak megjelenése észrevehet˝oen pusztítja a természetes környezetet. Mértéktelenül szennyezve már a természet néhány alapvet˝o körfolyamatát is megzavartuk. Jelzéseket ad a természet és ezek arra utalnak, hogy egyensúlya veszélybe került. Ezeket a jelzéseket észleljük világméret˝u környezeti válságként. Ha az ember elterjedését, a természetes környezetre gyakorolt hatását és jelenlegi fenyegetettségét egy folyamat részeként szemléljük, nemcsak a Caritas, vagy a Szent-Máté sziget rénszarvasai, hanem a tápcsészébe oltott gombatörzs sorsa is eszünkbe juthat. Miután a tenyészet elszaporodik, a törzset nem is annyira a tápanyagok elfogyása, hanem saját mérgez˝o anyagcseretermékei pusztítják el. Míg az emberokozta anyagforgalom ma már összemérhet˝o a természetes anyagáramlások mértékével, érdemes azt is megjegyezni, hogy a természet energiacseréivel összehasonlítva, a emberiség energiafogyasztása elhanyagolhatóan kicsiny. Nem maga az energiatermelés, hanem a velejáró anyagforgalom járul hozzá a környezeti válsághoz, az energiatermelés okozza a világ környezetszennyezésének 60-70%-át. Emiatt is els˝osorban az energiafelhasználás csökkentésére kellene törekednünk. Ránk emberekre a természet sérülése jelenti az igazi fenyegetést, és ha a világméret˝u felmelegedést vissza tudjuk fogni, az él˝ovilág egésze nem kerül komoly veszélybe. Ezért amikor a természet védelmér˝ol beszélünk, tudnunk kell, ez alapvet˝oen önmagunk védelmét jelenti. Nem csak a növények és állatok szeretete és kímélése foglaltatik bele a természetvédelem kifejezésbe, hanem az is, hogy ne terjeszkedjünk gátlástalanul a természet, más él˝olények rovására, ne pusztítsuk annyira a természetet, hogy az már nekünk embereknek is ártson. Saját érdekünkben kell természetes környezetünkre vigyázni, annak egyensúlyát óvni. Ha ezt nem teszük, életünk min˝osége jelent˝osen romlik és akár ki is pusztulhatunk. Sérül ugyan a természet amiatt, amit elkövettünk ellene, de ezt kiheveri. Még a beton sem örök, készítése után pár évtizedig még szilárdul, majd porlani kezd, lásd 5.5. fejezetben. pontban. Elt˝unik majd a m˝uanyag is, mert a törzsfejl˝odés törvényeinek megfelel˝oen sorra megjelennek a különböz˝o paránylények (mikroorganizmusok), amelyek m˝uanyagot lebontó folyamatokból nyernek energiát. Pusztulásunk után néhány százezer, vagy pár millió év elteltével bolygónk él˝ovilága újrarendez˝odik, egyensúlya helyreáll. A természet történetét mér˝o id˝otartamok millió, tízmillió, százmillió évesek. Ezért a természetet sújtó emberi kártétel csupán múló jelenség. Elérjük, közelítjük vagy már átléptük azt a határt, amit a természetes környezetünk már nem visel el. Kérdés, milyen pontossággal, megbízhatósággal tehetünk ilyen kijelentést. Mennyire valósak a tünetek, vagy netán mennyire hamis a környezetvéd˝ok által fújt riadó. Ugyanis vannak olyan nézetek, miszerint az egész környezeti válság, az arról terjesztett hírek alaptalanok, szinpadiasak, a világ jól bevált rendjét felforgatni vágyó csoportok kitalációi, tudományosan megalapozatlan vélekedések. Ez a felfogás komoly állami támogatást élvez az Egyesült Államokban. Nem véletlen ez, hiszen Földünk er˝oforrásainak legf˝obb pazarlója és világszerte a pazarlás legnagyobb gerjeszt˝oje épp az Egyesült Államok fogyasztói társadalma. Földünk lakosságának kevesebb mint 5%-át teszik ki és o˝ k használják el a bolygó er˝oforrásainak legalább 25%-át.
99
10.2. Megszaladt fejl˝odés A világméret˝u válság f˝o oka a népesség robbanásszer˝u növekedése. Ösztöneinkbe, mint tárgyaltuk az van beírva, hogy szaporodjunk, és ha túl sokan vagyunk, akkor vándoroljunk szét, keressünk ember nem lakta területet. Mindezt tízezer éveken át megtehettük, ám a 20. századra betelt a bolygónk, nincs hova mennünk. 20 éve még számos hallgatóm erre azt javasolta, hogy a szemétt˝ol és a hulladékoktól, különösen az atomer˝om˝uvek kiégett f˝ut˝oelemeit˝ol úgy szabadulhatunk meg, hogy kil˝ojjük o˝ ket a világ˝urbe, és más lakható bolygót meghódítva is terjeszkedhetünk. Manapság már nem hallani ilyen megoldásokról. Bolygónk népessége exponenciálisan n˝o, mivel a születések száma a népesség pillanatnyi számával arányos. Ez a növekedési pálya a népesség számának robbanásszer˝u növekedéséhez vezetett. Hasonlóan növekszik az emberiség egésze, mint a Szent-Máté szigeten a rénszarvasok, lásd a 2.4. részt. Most csak említjük, erre kés˝obb részletesebben kitérünk, hogy a népességi válság nem azt jelenti, hogy a népesség gyarapodása mindenütt egyenletesen gyors. Nálunk és más fejlett országokban éppen a születések számának visszaesése okoz gondot. Ahogyan Malthus már csaknem kétszáz éve rámutatott, a népesség exponenciális növekedése súlyos feszültségek forrása. Ugyanis az élelmiszerek termelése nem n˝o hasonló mértékben. Véges a Föld eltartóképessége, nem tételezhetjük fel, hogy akárhány embert élelmezni tud. Egyszer˝uen a természet nem tudja etetni a körülbelül 70 kg tömeg˝u, vegyes táplálkozású lények tízmilliárdjait. Mint a 9. pontban tárgyaltuk, a szárazföldi növényzet által termelt tápanyag mintegy felét az emberiség használja fel. És még ez sem elég! Hatalmas mennyiség˝u o˝ smaradványi tüzel˝oanyagot is fel kell használnunk, hogy fenntarthassuk a jelenlegi emberiség életrendjét. Végzetesen túlfeszített, megszaladtnak mondható az emberiség fejl˝odése. Igen sokat pazarlunk, ez a világméret˝u válság másik meghatározó tényez˝oje. Követve a 80/20 szabályt, lásd a 2.3. részt, bolygónk lakosságának 20%-a az er˝oforrások 80%-át használja fel. Egyben ez azt is jelenti, a népesség 80%-nak csak a javak 20%-a juthat. Ez egyszer˝uen a növekedéssel együttjáró jelenség, az er˝oforrás, pénz, hatalom eleve oda kerül, ahol már van bel˝ole. Ez az egyenetlen felhasználás, a gazdagok részér˝ol a meggondolatlan, felel˝otlen pazarlás, a szegények oldaláról a nélkülözés és a nyomor, felmérhetetlenül komoly feszültségek forrása. Ellentétes az ember alaptermészetével az egyenl˝otlenség, lásd a 3.1. szakaszt. Az er˝oszak, a háborúskodás, az ezekkel járó pusztítások f˝o okát a szegények és gazdagok között feszül˝o ellentétek alkotják. Amíg ez fennmarad, az er˝oszak és a háború nem t˝unik el. Azért is fenntarthatatlan a jelenlegi életvitel, gazdálkodási rend, mert a nem megújuló er˝oforrások és nyersanyagforrások használatára épít. Mulandóak a bels˝o égés˝u motorokkal m˝uköd˝o gépek, gépkocsik, mez˝ogazdasági gépek üzemeltetésének jelenlegi módszerei, legfeljebb pár évtizedig tarthatók fenn. Ezt az nyilvánvalóan ideiglenes állapotot sokan örökkévalónak képzelik, legalábbis életüket eszerint építik fel. Talán a mai öregek még megengedhetnék ezt maguknak, de a középkorúak és fiatalok már aligha. Életük rendje pár éven, évtizeden belül már egészen más elveken kell, hogy alapuljon. Mert ha nem, akkor nem lesz jöv˝ojük sem nekik, sem gyermekeiknek, unokáiknak pedig csaknem lehetetlenné válhat az életük.
10.3. Er˝oforrásválság Fordulópontjához érkezett a történelem. Lassan járhatatlanná válnak a korábban még járható utak és az eddig még alkalmazható eljárások cs˝odöt mondanak. Azért követhettük a többezer éven át máig járt fejl˝odési vonalat, mert a természeti er˝oforrások, legalábbis a Föld egészét tekintve, kimeríthetetleneknek t˝untek. Mára, az utóbbi két-három évtized során kiderült, er˝oforrásaink végesek. Eljutottunk oda, hogy nincsenek felfedezhet˝o területek, feltörhet˝o földek, le nem halászott tengerek, egyszer˝uen kiaknázható nyersanyagok. Tudomásul kell venni, hogy a fogyasztói életmód szükségleteit a jelenlegi forrásokkal már nem tudjuk fedezni. Ami a Húsvét-szigeten történt, kicsiben mutatja azt, ami most bolygónkon egészén nagyban zajlik. Szembesülünk a pusztuló term˝oföldekkel, vízhiánnyal, kipusztított fajok tömegeivel, kiirtott o˝ serd˝okkel és az er˝oforrások fogyásával.
100
Ha megnézzük, egy mai ember mennyi er˝oforrást használ, megdöbbent˝o számokat kapunk. Ha nézzük az egy nap alatt elhasznált energia és az embert tápláló élelem táperejének (a napi 2500 kcal) arányát, az USA-ban ez 100:1, az EU nyugati országaiban 50:1, Magyarországon 30:1, a világátlag 15:1. Erre úgy is szoktak hivatkozni, hogy az USA minden egyes polgárára 100 er˝oforrás rabszolga jut. Még hazánkban is 30 ilyen er˝oforrás rabszolga szolgál minden egyes embert. Mindezt a o˝ smaradványi er˝oforrások teszik lehet˝ové. Emberi id˝omértéket tekintve a o˝ smaradványi er˝oforrások nem megújulóak. Egy év alatt annyi k˝oolajat, földgázt és szenet használunk el, amennyi a természetes folyamatokban évmilliók szerves üledékéb˝ol képz˝odik. Ma az er˝oforrásszükséglet 86%-át az o˝ smaradványi energiahordozók, a szén, az olaj és a gáz elégetésével termeljük meg. Atomer˝om˝uveink a világtermelés 6,7%-át, a vízier˝om˝uvek 6,8%-át, a többi er˝oforrás a 0,8%-át adják. Ám az elégetett szén, földgáz, k˝oolaj örökre elveszett, nem pótolható. Ha a világ teljes energiatermelését elosztjuk az emberiség lélekszámával érdekes adatokhoz jutunk. 1945 és 1973 között az egy f˝ore jutó termelés évente 3,45%-kal, 1973 és 1979 között évi 0,64%-kal n˝ott. 1979-ben csökkenni kezd évi 0.33%-kal. Ha ez így folytatódik, 2030-ra az egy f˝ore jutó energiatermelés a világon az 1930-as szintre csökken. Ez azt jelenti, az ipari társadalmak kora a történelemben az 19302030 közötti száz év. Már ma is számos jel utal az ipari társadalmak hanyatlására. 1969-ben szállt le az ember a Holdra. Évtizedek óta meg sem kisérli az újabb odautazást. Nem terjedtek el a hangsebességnél gyorsabban repül˝o utasszállító gépek, a Concorde 2003 októberében repült utoljára. Most a 21. század második évtizedében a kifulladás jelei mind szembeötl˝obbekké válnak. K˝oolaj és földgáz. Az olajkészletek feltárása a 20. század harmincas éveiben vett lendületet és a legnagyobb olajmez˝oket a hatvanas években tárták fel. De a hetvenes évek közepe óta felfedezett új készletek nagysága csökken. Annyira, hogy a kilencvenes évek eleje óta már alig tárnak fel új lel˝ohelyeket. Azóta a bejelentett új készletek többsége a már ismert olajmez˝ok nagyobb kiterjedésének, nehezebben feltárható részének felel meg. Jó, ha új módszerekkel készleteket tudunk lelni. De ez ahhoz hasonlít, mint amikor meg tudjuk találni a t˝ut a kazalban. Attól az csak t˝u marad. Másik hasonlattal hiába a sok új és egyre jobb, halakat felderít˝o és halászó eljárás, ha a tóban már alig maradt hal. Ahogy fogy a k˝oolaj, úgy kell egyre több k˝oolajat elhasználni magához a kitermeléshez. 1930-ban 100 hordó olaj kitermeléséhez elég egyetlen hordó olaj energiája kellett, ma az USA-ban egy hordó ráfordításával már csak 10 hordónyi olaj termelhet˝o ki. Ez a mennyiség hamarosan hirtelen csökkenni kezd, ami tovább mélyíti a világggazdasági válságot. Els˝osorban a jó min˝oség˝u, üzemanyagok gyártásra alkalmas k˝oolajból, a könny˝uolajból van hiány, nehézolajból volna elég. A könny˝uolaj tömegösszetétele átlag 14% hidrogén, 86% szén. Ez a nehézolajra átlag 10% hidrogén, 84% szén, a maradék 6% szennyez˝onek min˝osül˝o kén, oxigén és nitrogén. Az olajmez˝or˝ol kitermelt olaj hozamgörbéje haranggörbe. Egy átlagos olajmez˝or˝ol kb. 40 éven keresztül bányászható olaj, azaz a haranggörbe csúcsa húsz évnél van. Eleinte könnyebb és olcsóbb a termelés, mert a mélyben lév˝o olajat a lenti gáz nyomása sajtolja a felszínre. De a gáznyomás az olaj kitermelése miatt csökken, ezért például tengervíz és széndioxid gáz mélybe nyomásával lehet a lenti gáznyomást növelni és ezzel az olajat a felszínre hozni. Ha már kibányászták a kitermelhet˝o olajkészlet felét, azaz a haranggörbe csúcsán vagyunk, utána már nehezebb a kitermelés és a hozamok menthetetlenül csökkennek. Azaz a mind kevesebb olaj egyre költségesebben termelhet˝o ki. Óvatosan kell felszínre hozni az olajat. Ha adott id˝o alatt többet vesznek ki, mint szabadna, akkor az egyébként kinyerhet˝o mennyiség jó része odavész, a mélyben marad. A könny˝uolaj készleteinek sz˝ukössége miatt 2000 óta nincs lehet˝oség arra, hogy a világgazdaság er˝osebben növekedjen. 2005-ben érte el a világ a könny˝uolaj hozamcsúcsát. 2008 nyarára a k˝oolaj hordónkénti ára 147 dollárig kúszott fel. Mindez hatalmas megrázkódtással járt és a 2008 o˝ szén kirobbanó pénzügyi, majd gazdasági világválság hatására csökkent a k˝oolaj iránti kereslet és a k˝oolaj ára rohamosan zuhant. De ez csak a kereslet csökkenése miatti áresés volt, a gazdaság nem tudja a magasabb árat fizetni. A nagy 101
nemzetközi olajvállalatok 2005-2013 között is növelték a beruházásaikat, anélkül, hogy a termelt olajért többet kaptak volna. Kiderült, hogy az olajtermelés szinten tartása is egyre költségesebb számukra és a világgazdaság nem képes a jelenlegi árszintnél huzamosabb ideig magasabb olajárat fizetni. Tovább nem vállalják a veszteséget és a közleményeik szerint 2014-ben jelent˝osen, 30%-kal csökkentik beruházásaikat. Mivel a régi mez˝ok fenntartása is egyre többre kerül, mostantól fogva a könny˝uolaj termelése évr˝ol évre mind nagyobb mértékben csökkenni fog. A földgázkészletek zsugorodása miatt az USA-ban elkezdték a nehezen kitermelhet˝o gázkészletek, a palagáz feltárását. Ehhez vízben oldott mérgez˝o, vízkészleteket tönkretev˝o vegyületeket kell a mélybe nyomatni, ezek segítségével termelhet˝ové ki a mez˝o. Bár a kitermel˝ok azt állítják, a kitermelés veszélytelen, a benyomott vegyszeres víz nem juthat be a vízadó rétegekbe, ezt sokan vitatják, nem alap nélkül. Továbbá a palagáz mez˝okr˝ol kiderült, jóval kevesebbet adnak a vártnál és a termelés kisebb földrengések sokaságával jár együtt. Igen költséges a palagáz kitermelése. Jelenleg olyan sok palagázt termelnek ki az USA-ban, hogy leestek a gázárak és jóval a kitermelési költségek alatt vannak. Csak a befektet˝ok pénze tartja fent az üzletet. Emiatt a képz˝od˝o pénzügyi buborék mind jobban hízik, hamarosan kipukkanhat. A palagáz és palaolaj kitermelése valamint az olajhomokból kivont olaj el˝oállítása jóval többe kerül, mint amekkora árat a világgazdaság meg tud érte fizetni. 2008 óta azt tapasztaljuk, hogy a világgazdaság nem képes huzamosabb ideig 70-80 dollárnál magasabb hordónkénti árat fizetni a k˝oolajért. De ez az ár a palaolajat és olajhomokból kinyert olajat termel˝ok nagy többsége számára nem kifizet˝od˝o. Ne tévesszen meg bennünket a most igen alacsony olajár, ez csak átmeneti. Nem lehet az olajkutakat, különösen a palaolajat adó kutakat egyszer˝uen leállítani, majd kés˝obb újra indítani. Továbbá a palaolajkutak jóval hamarabb kimerülnek, mint a hagyományos olajkutak és a 2014 o˝ szén kezd˝odött olajáresés óta alig kezdenek újabb feltárásokat. Arra sem nagyon kapnak hitelt, hogy a már elkezdett feltárásokat befejezzék. Még egy-két évig, amíg termel a kút, üzemeltetik o˝ ket, így a tulajdonosok addig törleszthetnek az adósságaikból. Utána az olajár újra 100 dollár vagy akár jóval afölé emelkedhet, mert a hagyományos olaj kitermelése közben egyre csökken. Európa sincs sokkal jobb helyzetben. Kimerül˝oben vannak az északi-tengeri gázmez˝ok. Oroszország földgáz és k˝oolajkivitelét inkább a távol-keleti országokba tervezi, az öreged˝o és gyengül˝onek látszó Európát magára hagyhatja, mert kedvez˝obb számára, ha inkább az er˝osöd˝o Kínával kereskedik. Atomenergia. Az atomer˝o a korábbi évtizedek gazdaságossági számításai szerint túl költségesnek és kockázatosnak min˝osült. Sok évtizedes kutatómunka sem adott elfogadható választ arra, mi legyen a sorsa az elhasznált f˝ut˝oelemeknek. Ezek hatalmas mennyiség˝u, igen er˝osen sugárzó hulladékot tartalmaznak. Megoldásként a hulladékok tartalmazó hengeres tartályokat 5 km mély fúrólyukakba való süllyesztése ajánlkozik. Kiderült az is, hogy az uránérc tartalékok is kimerül˝oben vannak. Ha több atomer˝om˝uvet építünk, könnyen meglehet, nem lesz urán az üzemeltetésükhöz. Oroszország és az USA atomfegyvereinek részleges leszerelése egy ideig enyhített az atomer˝om˝uvek üzemanyaghelyzetén, ugyanis a bombák atomtöltete üzemanyaggá alakítható. 2014-ig az USA atomer˝om˝uvei f˝ut˝oanyagának 45%-a leszerelt orosz, 5%-a leszerelt amerikai atomfegyverekb˝ol ered, az így termelt villamos energia az USA szükségletének 10%-át teszi ki. Az utolsó orosz szállítmány 2013-ban érkezett. Fukushima. Fukusima balesetének részbeni oka az elhasznált f˝ut˝oelemeknek gazdaságosnak vélt, ám igen kockázatos tárolása. Tudni kell, hogy ezeket helyben, a reaktornak helyet adó épületben, annak a fels˝o részében, egy úszómedence szer˝u nyitott tárolóban, egymásra pakolva, vízzel borítva, a vizet keringetve tárolták. Egyrészt a víz elvezeti az elhasznált f˝ut˝oelemek által keltett h˝ot, másrészt a f˝ut˝oelemek nem érintkezhetnek a leveg˝ovel, mert akkor burkolóanyaguk meggyullad. Mivel a reaktorépületekbe betört szök˝oár tönkretette a keringet˝o szivattyúkat, a medencékben tárolt víz elforrt, a fedetlenné vált, leveg˝ovel érintkez˝o f˝ut˝oelemek burkolata égni kezdett, és azt ezt követ˝o robbanások nemcsak az épületeket, azok födémét 102
rongálták meg, hanem valószín˝u a tároló medencéket is. A f˝ut˝oelemekb˝ol kiszabadult sugárzó anyagok a leveg˝obe valamint a h˝utésükre bejuttatott vízbe kerültek és kerülnek. Nemcsak a légkört, hanem a Csendesóceánt is szennyezik. Három fukusimai reaktor sérült meg, ez év márciusában közölték az els˝o reaktor belsejér˝ol készült, röntgenképszer˝u felvételét. Az urántöltet nem látszik. Mivel a felvételen a tartály feneke nem látható, nem lehet tudni, hogy vajon a megolvadt urán a tartályban van-e még, vagy pedig az magas h˝omérséklet˝u uránolvadék megolvasztva a tartály alját, a tartályon kívül lefelé tart az épület betonalapjában vagy a hatalmas izzó tömeg már kijutott az épületb˝ol és süllyed lefelé. A megrongálódott fukusimai atomreaktorok állapota egyre súlyosabb. Eddig is hatalmas mennyiség˝u radioaktív szennyez˝odés került a Csendes-óceánba, de beláthatatlan ideig egyre több jut bele. Bár tömegét tekintve a szennyez˝odés elenyész˝o, de az él˝okben dúsul fel és igen kevés elég bel˝olük végzetes hatásuk kifejtéséhez. Az áramlatok valamennyi világtengerbe eljuttatják o˝ ket és ez is gerjeszti az óceánok halállományának pusztulását. Fukusima szennyez˝oi mára elérték az USA keleti partjait. Fukusima reaktorait az USA-ban gyártották és számos ilyen régi építés˝u atomreaktorok üzemel amerikai városok közelében is. Ott sem oldották még meg, pedig már régen gondoskodni kellett volna a nyitott, vízzel borított tárolókban h˝utött f˝ut˝oelemek végleges tárolókban elhelyezésér˝ol. Egy-egy reaktor tárolójában mára annyi sugárzó anyag halmozódott fel, melynek mennyisége összemérhet˝o a sok éven tartó légköri atombomba robbantások alkalmával a Föld légkörébe került sugárzó anyag teljes mennyiségével. Ugyan nálunk Európában nincsenek ilyen rendszer˝u f˝ut˝oelem tárolás, de elég, ha csak az USA-ban lesz a keringet˝o szivattyúk leállását okozó, huzamosabb ideig tartó áramszünet. Más er˝oforrások. A jelenlegi napelemek, széler˝om˝uvek és más, megújuló energiáként hirdetett er˝oforrás egyike sem képes átvenni a k˝oolaj szerepét. Amikor a szén felhasználása elterjedtté vált, kb. 60 éven belül alatt, 1900-ra a szénb˝ol nyert energia mennyiségben és használhatóságának lehet˝oségeiben is felülmúlta a fatüzelésb˝ol nyert energiát és attól függetlenné vált. Hasonlóan, amint a szénnél alkalmasabb k˝oolajat szélesebb körben használni kezdték, a bel˝ole nyerhet˝o energia kb. 60 éven belül, a 20. század közepére felülmúlta a fa- és széntüzelésb˝ol származó energiát és azoktól függetlenné válva is alkalmas volt a növekv˝o népesség igényeinek kielégítésére. Viszont sem a földgáz, sem a széler˝om˝u és a napelem és más hasonló, megújulónak nevezett er˝oforrás egyike sem alkalmas a szén és k˝oolaj helyettesítésére és csak ezekre támaszkodva tudjuk használni o˝ ket. Ahogy fogy a k˝oolaj, sokan jobb híján a szénhez térnek vissza. Hazánkban nagyon jó lehet˝oségek volnának arra, hogy a föld mélyének h˝ojét felhasználhassuk. Ugyanis a Kárpát-medence alatt földkéreg er˝osen töredett, el van vékonyodva és szinte bárhol fúrva h˝oforrások törnek a felszínre. De a mélyben lév˝o forró víz energiájának fenntartható módon való felhasználása még nagyon sok kutatómunkát igényel. Az o˝ smaradványi er˝oforrások elégetésekor felszabaduló széndioxid hozzájárul az üvegházhatás növekedéséhez és az éghajlati változásokhoz. Ennek következményeit szinte az egész világ nyögi. Ezért a járm˝uvek hajtóm˝uveit hidrogén üzemanyaggal volna jó üzemeltetni, ekkor ugyanis égéstermékként vízg˝oz képz˝odne. De a szükséges hidrogént is el˝o kell állítani valahogyan. Hidrogént jelenleg csak a már fent felsorolt er˝oforrások felhasználásával gyárthatunk.
10.4. Emberi válság Helyi és világméret˝u környezeti és er˝oforrás válságok mellett emberi válságjelenségekkel is szembesülnünk kell. Most a munkaválsággal, az oktatás válságával, a népességrobbanással illetve népességcsökkenéssel, az elöregedéssel, egészségi állapotunkkal, a járványok veszélyével és a kábítószerkérdéssel foglalkozunk. Munkaválság. A munka termelékenységének magas szintje a felhasznált óriási mennyiség˝u er˝oforráson alapul. Nagyon kényelmesen élünk, mert a termel˝omunkát szinte mind gépek végzik. Termel˝ob˝ol egyre kevesebb van és mind kisebb a becsülete. Mai világunk nem a földm˝uvel˝o és állattenyészt˝o gazdáké, sem 103
a fúró-faragó ügyes kez˝u embereké. Kivesznek azok, akik sok mindenhez értenek, mindent meg tudnak csinálni. Mára a szerel˝ok nagy többsége is úgy javít, hogy nagyobb részegységeket cserél. Míg régebben törekedtünk arra, értsük, mi hogyan m˝uködik, a mai tudás f˝oleg gombok nyomogatására szorítkozik. Végletekig n˝o a szakosodás. Igen kevés embernek van rálátása szélesebb területre. Ám a nagyfokú gépesítettség, er˝os szakosodás és tömegtermelés miatt a munkahelyek nagy többsége egyhangú tevékenységet igényel. Nagy részükhez nem vagy alig kell szakértelem és csak képzetlen, betanított munkásokra van szükség. Ezeknek elég csupán néhány egyszer˝u ismétl˝od˝o tevékenységet, mozdulatot elsajátítani. De a szerel˝oszalagok mellett végzett munka embertelen. Ugyan nem kell kapkodnia a dolgozóknak, nincs viszont egyetlen szabad másodpercük sem. Mind a gyártásban, mind az értékesítésben dolgozók egyaránt betanított munkát végz˝o embergépekké és egyúttal boldogtalanokká válnak. Csak a dolgozók kis részének jut embernek való tevékenység. Egyrészt azok vannak jobb helyzetben, akik közvetlenül embertársaikkal foglalkoznak vagy természetközelben tevékenykedhetnek. Rajtuk kívül az embernek való alkotó, teremt˝o munka a m˝uvészek, tudósok és a feladatukat élvezettel végz˝o jó szakemberek életét teszi teljessé. De ezek a munkavállalók csak kisebb részét alkotják, a többség az embert fel˝orl˝o egyhangú tevékenységre kényszerül. Mivel annyira er˝osen megszervezetté, gépesítetté válik minden, ami azzá tehet˝o, érthet˝o, hogy nincs elég munkahely. Mind több ember válik feleslegessé. Vagy elbocsájtják, vagy munkához sem jut. Munkahelyet f˝oleg a kereskedelemben és a szolgáltatásban teremtenek. Egyre fontosabbá válik a kereskedelem, mivel nem az el˝oállítás, hanem az eladás az igazán nehéz. Ezért a termel˝o terméke eladási árának csak töredékét kapja meg. Az ár többi része az értékesítési láncolat fenntartására és az adókra fordítódik. Az adók az állam, a közszolgálat költségeit fedezik. Ahhoz, hogy legyen munka, számtalan olyan új szolgáltatás, feladat jelenik meg, melyek nélkül a társadalom igazán jól meglehetne. Intézmények, vállalkozások sokasága alakul, melyeknek nincs lényeges és valóban szükséges feladatuk, csak egymást dolgoztatják. Ha egyszerre megszünnének, senki sem hiányolná o˝ ket, csak a munkájukat veszt˝ok. Gondoljunk a Húsvét-sziget szobrain dolgozó hatalmas szervezetre, bányászok, k˝ofaragók, kötélver˝ok, szállítómunkások csoportjaira és a munkájukat szervez˝o vezet˝o testületekre. Oktatási válság. Nagyon összetett, a társadalom egészét átfogó feladat a jöv˝o nemzedék nevelése, oktatása. Ezért nem lehet gépiesen, csak egy-egy vonatkozását kiemelve javítani, a hangzatos új módszerek, ’reformok’ nem sok jót hozhatnak. Mivel a gyermek és a fiatal leginkább emberi példákon, mintákon keresztül tanul, a társadalom jöv˝ojének kulcskérdése, hogy a tanárok és f˝oleg a kisebbekkel foglalkozó tanítók a társadalom legkiválóbb személyiségei közül kerüljenek ki. Viszont a csak a mával tör˝od˝o t˝okés rendszert nem érdekli a jöv˝o. Azokat fizeti meg jobban, akik a pénz és a hatalom világát szolgálják. Emiatt a tanítói, tanári pályákra, kivéve néhány nagyon elszánt személyiséget, nem a legjobb képesség˝u, leginkább alkalmas személyek kerülnek. Másik nagy gond, hogy a piacgazdaság nem becsüli meg az embert megtartani képes emberi tulajdonságokat, mint a mértékletesség, önkorlátozás, öntudatosság. Felesleges számára a m˝uveltség és bölcsesség. Igazából csak a kevés kiváló szakemberre van igénye, akik a kapott feladatot teljesítik, ám nem kérdeznek, mit miért teszünk. Továbbá gépemberként él˝o, csak dolgozó és vásárló tömegek kellenek. Ez is zülleszti a nevelést és az oktatási rendszert. Mivel nagy a munkanélküliség, a fels˝ooktatás is az ellene való küzdelem egyik eszközévé vált. Arra ösztönzik a fels˝ofokú oktatási intézményeket, hogy egyre több hallgatót vegyenek fel és igyekezzenek o˝ ket minél tovább ott tartani. Inkább hallgatók legyenek jó pár évig, mint munkanélküliek. Nem csoda, hogy már hazánkban is alig végez fizika, matematika és kémia tanár, pedig egyre keresettebbekké válnak. Tekintve a tanintézmények teljesítményét, a végz˝osök évr˝ol évre kevesebbet tudnak. Rohamosan csökken a m˝uveltség és a tudás szintje, az emberek mind kevésbé képesek tájékozódni és a helyzetet értékelni és egyre befolyásolhatóbakká válnak. 104
Népesedési válság. Akkor van egyensúlyi állapotban a népesség, ha egy átlagos n˝o életében két gyermeknek ad életet; egyet a maga, egyet a gyerekek apja utódaként. Azt adja meg a termékenységi mutatószám értéke, hogy az adott népességben a n˝ok az életük során átlagosan hányszor szülnek. Mivel kb. minden tizedik házasság medd˝o, a szülni képes n˝oknek átlagosan kett˝onél több gyermeket kellene szülni, hogy a népesség ne csökkenjen. Kívánatos termékenységi mutatószámnak 2,2-t tartják, azaz minden tizedik szülésre képes n˝onek három gyermeket kell szülnie, ha a többi szülni képes n˝o egyenként két gyermeknek ad életet. Tekintetbe véve, hogy sokan csak egyetlen gyermek szülésére vállalkoznak, általában az lenne jó, ha fiatal párok három gyermek felnevelésének szándékával házasodnának össze. Ha a termékenységi mutató nem 2,2 körül mozog, a társadalom jöv˝ojét válságok fenyegetik. Bolygónk lakossága nagyon gyorsan n˝o. 1930 és 2000 között a világ népessége megháromszorozódott, 6 milliárdra n˝ott. Jelenleg több mint 7,3 milliárd ember él a Földön. Egyetlen napon 370 ezer ember születik és 160 ezer hal meg, így a napi növekedés 210 ezer ember. Ez utóbbi adat pár évvel ezel˝otti. Annak ellenére gyarapodik ilyen gyorsan a népesség, hogy a világ országainak már csaknem felében, közel száz országban a mutatószám 2,2 alatt van. Ugyanis azon országok többségében, ahol az utóbbi évtizedben esett 2,2 alá a mutatószám, mint Kínában például, a lakosság átlagéletkora elég alacsony ahhoz, hogy a népességük még akár évtizedekig növekedjen. Ha pedig a világ egyéb országait nézzük, nem ritka a 4-5-ös vagy a még ezt is meghaladó mutatószám. Nagyobb termékenység a szegényebb országokat jellemzi. Legnagyobbak az értékek a Szaharától délre fekv˝o országokban. Az utóbbi három évtizedben átlagban háromszor akkora sebességgel n˝o a szegényebb országok népessége, mint a gazdagabbaké. Jelenleg a világon, f˝oleg a túlnépesed˝o szegény országokban több mint egymilliárd ember éhezik. Nemsokára, a zöld forradalom kifulladása és az olajárak emelkedése miatt, a túlnépesed˝o szegény országok Észak-Korea sorsára juthatnak. Akik éheznek, könnyebben válhatnak járványok áldozataivá. Népességcsökkenés és elöregedés. Láthatjuk a fejlett iparú országok adatait vizsgálva, hogy az európai országok nagy többségében és a gazdagabb országokban másutt is, a termékenységi mutató 2,2 alatt van. Ezekben az országokban a világ népességének közel fele él. Számos európai országban, így hazánkban, a korábbi Szovjetunió felbomlásakor keletkezett államok többségében, Japán és a gazdagabb kelet-ázsiai országok jó részében a termékenységi mutató 1,5 alatt van. Ez már vészes népességfogyást jelez, ami számos országban el is kezd˝odött. Hazánkban a lakosság csökkenése már hosszú évek óta tart. 2028-2032 között eljutunk odáig, hogy hazánkban feleannyi gyermek születik, mint ahányan meghalnak. Ha a termékenységi mutatószám huzamosabb id˝ore 2 alá kerül, azzal jár együtt, hogy a népesség öregedni kezd. Népességének öregedése, s˝ot fogyása nem csupán Magyarország gondja. Magyarország helyzete viszont súlyosabb, mint a többi európai államé. Európában el˝oször hazánkban süllyedt a termékenység a megújulási szint alá és nálunk az elöregedés is 10-15 évvel korábban kezd˝odött mint másutt. A hasonló gondokkal küzd˝o nyugat-európai országok népességének jellemz˝oi, f˝oleg a bevándorlásnak köszönhet˝oen, nem annyira kedvez˝otlenek mint a mi adatsoraink. Magyarországról korábban inkább csak kivándoroltak, számottev˝o bevándorlásról csak az utóbbi 25 évben beszélhetünk. Felmérhetetlenül súlyos gondok sokaságát hozhatja magával a népesség fogyása. Öngerjeszt˝o a folyamat és egy id˝o után visszafordíthatatlanná válhat. Egyrészt a társadalom elöregedése egyre súlyosabb terhet rak a fiatalabb nemzedékek vállára. Gyermekeik nevelése mellett egyre több öreg tisztességes megélhetésér˝ol kell gondoskodniuk. Másrészt az id˝osebb nemzedékek viselkedése, mármint hogy o˝ k sem vállaltak annyi gyermeket, amennyi a népesség fennmaradásához szükséges lett volna, akarva-akaratlanul mintát ad arra, hogy a fiatalok hogyan könnyíthetnek magukon, mint élhetnek kényelmesebben. Úgy, hogy o˝ k is kevesebb gyermeket nevelnek fel. Mindezt tehetik a máról holnapra él˝o, a társadalom távolabbi jöv˝ojével kevésbé tör˝od˝o id˝osebb emberek készséges egyetértésével. Annál er˝osebb a gyermek születését˝ol való félelem, minél kevesebb jön bel˝olük a világra. Egy öreged˝o, fogyó társadalomban az együvétartozás és közteherviselés érzése csökken. A szavazók meghatározó többségét az öreg vagy öreged˝o népesség teszi ki, akik érthet˝o módon, hátralév˝o éveiket jobban szeretnék eltölteni. Nincs aki a gyermekeket képviselje.
105
A gazdagabb országok népesedési válsága és a szegény országok népességének növekedése egyre inkább a nemzetközi viszonyok meghatározó tényez˝ojévé válik. Kézenfekv˝o módja a válság kezelésének a bevándorlás elt˝urése, illetve serkentése. De a bevándorlás súlyos válságok forrása, ha egy id˝o után kiderül, hogy a bevándorlók nem akarnak vagy nem képesek a befogadó társadalomba beolvadni. Továbbá a befogadó ország polgárai sem fogadják be o˝ ket igazán. Egészség és környezet. Tárgyaltuk a 3.1. pontban, hogy szervezetünknek megfelel˝o természetes életmód a gy˝ujtögetés és vadászat. Emiatt az egészséges életmód kellékei a szabad leveg˝on való tartózkodás, a sok mozgás, a változatos étrend és a pezsg˝o közösségi élet. Hiányuk betegségekhez vezet. M˝uvi környezetünk sok, egyel˝ore kiszámíthatatlan hatást gyakorol ránk. Már tudjuk, számos háztartási vegyi anyag, szépségápoló szer hormonhatású. Ezzel magyarázzák, hogy a fejlett gazdaságú országokban a férfiak termékenysége pár évtized alatt er˝osen visszaesett, hímivarsejtjeik száma törtrészére csökkent. Élhet ugyan ember természetidegen környezetben, gondoljunk az u˝ rállomásokon hónapokig él˝o emberekre, vagy azokra, akik akár félévig a világtenger felszíne alatt, o˝ rjáratot végz˝o atomtengeralattjárókon szolgálnak. De természetidegen feltételeket az egészséges ember szervezete is csak rövidebb ideig visel el maradandó károsodás nélkül. Valószín˝u, hogy a túlérzékenységt˝ol (allergiától) szenved˝ok rohamosan növekv˝o számának oka a természetidegen anyagokhoz alkalmazkodni nem tudó emberi szervezet. A legújabb kutatások szerint az immunrendszernek is tanulni kell és az újszülött majd a kisgyermek baktériumokban szegényebb környezete miatt az immunrendszer manapság nem fejl˝odhet ki rendesen. Voltak már olyan kísérletek, hogy emberek a természetet helyettesít˝o, m˝uvi módon összeállított él˝o környezetben kíséreltek meg élni. Ezek a kísérletek sorra kudarcot vallottak, a rendszerek egy id˝o után összeomlottak. Egészség és fogyasztói társadalom. A fogyasztói társadalmak népességének tekintélye része, becslések szerint akár a fele szenvedhet lelki bajokkal kapcsolatos megbetegedésekben és függ˝oségekben. A depresszió és egyéb lelki betegségek, a lelki hátter˝u testi megbetegedések, mint a fekélyek jó része, az ivászat és egyéb függ˝oségek rohamos terjedése mind arra utal, hogy ez az életforma nem embernek való. Boldogtalanok vagyunk. Magunkra maradunk a gondjainkkal, hiszen a többiek versenytársak és azt lesik, mit szerezhetnek t˝olünk, miképpen szedhetnek rá. Bennünk van a versengés ösztöne, de csak a legénykorban lév˝o férfiakat hajtja. Egyáltalán nem kellene élethossziglan tartó, férfiakra és n˝okre egyaránt kiterjed˝o, állandó versengésnek, a vele járó örökös feszültségnek és bizonyítási kényszernek lennie. Együttm˝uködésre, békességre és szeretetre lenne szükségünk, de ezeknek igencsak híján vagyunk. Párválasztás. Szólnunk kell a párválasztás természetes menetébe való durva beavatkozásról is. Mint a 3.1. pontban tárgyaltuk, a természetes rendnek megfelel˝oen a verseng˝o férfiak között a n˝o választ, majd felhívja magára a kiválasztott legény figyelmét. A férfi is az ösztöneibe írt módon választ. Vonzóbb a hosszú, dús hajú n˝o, mert ez az egészség jele, a beteg n˝onek ritkul és nem n˝o rendesen a haja. Hasonlóan fehér embernél a sz˝oke leány a vonzóbb, mert ez a fiatalságra utal. Gyerekként még világosabb a haj, de ahogy telik az id˝o, egyre sötétebbé válik. Fontos a fiatalság, mert hiába egészséges a n˝o, a korral egyre romlik az érett petesejt állapota, 35 év felett egyre kisebb a fogamzás esélye, lásd a 3.1. pontban. Nem arról van szó, hogy a 35 év feletti n˝o nem szülhetne szép és egészséges gyermeket. Ilyenkor arra kell gondolni, milyet szülhetett volna 20 évesen. Amikor a n˝onek sikerült magához vonzani a férfit, és egymás közvetlen közelébe kerülnek, az összeillésük fokát a n˝o orra jelzi. Ugyanis az immunrendszereiknek ki kell egészíteni egymást, hogy a születend˝o gyermekeik egészségesebbek legyenek. Ha összeillenek, a n˝o a férfi verejtékének szaganyagát vonzónak, ha nem, taszítónak érzi. A férfi orra a n˝o fogamzásra kész állapotát észleli és a párja akkor válik igazán vonzóvá számára. A n˝o ilyenkor ösztönösen olyan mozdulatokat végez, úgy öltözködik, hogy felhívja magára a figyelmet. 106
A mai szépségipar a hajfestéssel, dúsítással, és a testápolókkal hatástalanná teszi a természetes kiválasztó tényez˝oket. Különösen súlyos következményekkel járhat a fogamzásgátló pirulák használata. Ha szedi o˝ ket, a n˝o élettanilag olyan, mintha várandós lenne. Ennek megfelel˝oen a kedves, megbízható, gondoskodó férfit részesíti el˝onyben. Ez akkor okozhat nagyobb bajt, ha egyik kapcsolatából úgy lép át a másikba, hogy közben szedi a fogamzásgátlót. Új párjával összeill˝onek találhatják egymást, évekig élhetnek együtt, de amikor elhatározzák, hogy végleg összekötik az életüket, váratlan fordulat történhet. Megbeszélik, hadd jöjjön el˝oször a gyermek, majd azután összeházasodunk és a n˝o elhagyja a fogamzásgátló szedését. Ekkor el˝ofordulhat, hogy kezdenek elidegenedni egymástól, azt érezve, hogy a másik nem az, akit korábban megismertek. Más n˝ot lát maga mellett a férfi és csalódottá válik a n˝o is. Bár éveken át szépen megvoltak egymással, vége mindennek. Ezért, ha megismerkedésük fogamzásgátló szedéses állapotban történt és hosszabb távú közös terveik lennének, a pirulákat és a férfi testápoló szereit egy id˝ore elhagyva jobb még id˝oben ellen˝orizni, valóban egymáshoz valók-e. Továbbá, ha gyermeket szeretnének, és közeledik a fogamzásra alkalmas rövidebb id˝oszak, jobb, ha a n˝o elhagy bizonyos testápolókat, hogy a párja számára épp a megfelel˝o id˝opontban válhasson még vonzóbbá. Járványok. Nemcsak a rosszabb min˝oség˝u termékeivel rontja az iparosított mez˝ogazdaság az ember életesélyeit. A nagyüzemi állattartás egy nemvárt velejárója az, hogy kedvez˝o feltételeket teremtett olyan új, igen veszélyes fert˝oz˝o betegségek kialakulásához. Fert˝oz˝o betegségeink nagyobb részben háziállatokról emberre átkerült kórokozóktól származnak. Kialakulásukhoz az kellett, hogy egyrész sok állatot tartsanak egymás közvetlen közelében, továbbá sok ember éljen együtt valamint az, hogy az emberek az állatokkal gyakrabban érintkezzenek. Ezek a feltételek a már régóta s˝ur˝un lakott Kínában és a környékén lév˝o államokban teljesülnek. Rendre ebb˝ol a körzetb˝ol indultak ki az influenza járványok és söpörtek végig az eurázsiai földrészen. Az influenza a disznókat és szárnyasokat betegít˝o kór és általában a disznóról kerülhetett át az emberre. Mostanában a nagyüzemi baromfitartás növelte meg a madárinfluenza néven ismert kór terjedésének lehet˝oségét. Amíg a szárnyasok természetes körülmények között, vagy a baromfiudvarban éltek, addig az influenza nem terjedhetett köztük annyira könnyen. Viszont a gazdaságosság zsúfoltabb tartást követel. Ez felgyorsította a szárnyasok közötti influenza terjedését. A kialakult madárinfluenza törzsek az embert is megfert˝ozhetik és akár halálosan is megbetegíthetik. Ha az eddig csak a szárnyasról emberre is átterjed˝o influenzavírus egy, az emberi influenzában éppen megbetegedett egyént fert˝oz el, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a beteg ember szervezetében a kétféle, egyébként rokon vírus összetalálkozik és örökít˝o állományuk összeolvad. Egyaránt mutathatja az így keletkezett új vírus a madárinfluenza embert halálosan megbetegít˝o és az emberi influenza fert˝oz˝o hatását. Ha ez azután a beteg környezetében megfert˝oz egy másik embert, világméret˝u járvány robbanhat ki. Hidegebb évszakokban, amikor az influenza támad, ez a veszély minden évben aggodalomra adhat okot. Ilyen fert˝ozés okozta az els˝o világháború végén kirobbant, spanyolnátha néven ismert járványt. Kétszer annyi, 40-50 millió embert ölt meg, mint maga az els˝o világháború. Ha ma egy ilyen járvány kirobbanna, a csaknem négyszeres néps˝ur˝uség és az állandó utazás miatt sokkal gyorsabban terjedne. Els˝osorban a rosszul táplálkozó, az éhezést˝ol legyengült emberekre, azaz a szegény országok lakóira jelentene végzetes fenyegetést, akár milliárdnyi áldozatot szedve. Az Afrika szegény országaiban pusztító Ebola járványra már vagy tíz éve elkészült az oltóanyag. Egy ilyen oltóanyag gyógyszerré fejlesztéséhez évtizedes bevezet˝o munka és nagy anyagi befektetés szükséges. Így az Ebola oltóanyagából nem lett gyógyszer, mert a gyógyszergyárak számára a szegény országok nem számítanak komolyabb piacnak. Kábítószer . Történelmünket végigkíséri a bódító hatású szerek használata. Valaha a kábítószereket a közösség által szabályzott módon, ünnepek, vallási szertartások részeként fogyasztották. Ezért a rászokás, a kóros függ˝oség nem alakulhatott ki. Er˝os volt a közösségi ellen˝orzés, a szereket a varázsló vagy a sámán adagolta. 107
Akkor válik igazán veszélyessé a kábítószer, ha a fogyasztó személyisége bizonytalan, vagy az illet˝o komoly, feldolgozatlan lelki gondokkal küzd, és ezek miatt életunttá vált, élettani hatásáról lásd a 4.5 szakaszt. Ilyen állapotban az ember könnyen rászokik a kábítószerre és nem tud attól szabadulni. Mindent megtesz, hogy hozzájuk juthasson és egyre többet fogyaszt bel˝olük. Ezzel a személyisége még sérülékenyebbé válik és egy id˝o után jelentkeznek a kábítószer fogyasztása okozta testi betegségek is. Európában a társadalmilag elfogadott kábítószer a szesz és a nikotin. Jól tudjuk, hogy a részegesked˝o mennyire reménytelen helyzetbe kerül. Kiegyensúlyozott személyiség˝u ember nem vágyik a részegség bódulatára, nem is kíváncsi rá, milyen lehet az. Más kábítószerrel sem kísérletezik, nem érdekli, milyen érzés lehetne például marihuanát szívni. F˝oként a fiatalok számára jelent veszélyt a kábítószer, mert koruknál fogva hajlamosabbak széls˝oségekre és kockázatos kisérletekre. Közülük is els˝osorban a sérült személyiség˝uek az igazán veszélyeztetettek. Hatalmas üzlet a kábítószerek tiltott kereskedelme, a világkereskedelem második legnagyobb üzletága, az els˝o a fegyverkereskedelem. Alapanyagainak termesztése a szegény országok számára lehet˝oség arra, hogy az o˝ ket gazdasági függ˝oségbe taszító gazdag országoktól valamennyi pénz visszajusson hozzájuk. Nagyon is jelent˝os a szegény országoknak az így szerezhet˝o jövedelem, ezért hatóságaik többé-kevésbé szemet hunynak a kábítószer alapanyagok termesztése felett. Óriási jövedelmekre tesznek szert a kábítószerüzlet kézbentartói és terjeszt˝oi. Jó részét a pénzmosásnak nevezett eljárással a gazdaság törvényes ágazataiba fektetik be. Pénzmosoda lehet például egy étterem. Tulajdonosa a b˝un˝ozésb˝ol származó pénzét az étterméb˝ol származó bevételeként tünteti fel. Úgy fizeti az adót és a járulékokat, mintha az étterme tele lenne a vendéggel. Számos hazai befektetés er˝osen pénzmosás jelleg˝u. Nem csoda, hogy a kábítószer-kereskedelem a nemzetközi b˝unözés melegágya. Hatalmas pénzösszegeivel az egyes országok gazdasági és politikai életét is képes befolyásolni. Ha egy ország eléggé meggazdagodik, a kábítószer komoly veszélyforrássá válik. Els˝osorban a fogyasztói társadalom jó körülmények között él˝o családjai kerülnek veszélybe. Nagyon sokat dolgoznak a szül˝ok, a napi munka után fáradtan a TV elé ülnek, nincs idejük másra, így a gyermekükre, gyermekeikre sem. Gyermekük boldogtalan, kiegyensúlyozatlan személyiség lesz, mert alapvet˝o képességei a megfelel˝o szül˝oi tör˝odés hiányában nem fejl˝odhettek ki. Nem sok minden köti az így feln˝ott gyermeket a világhoz. Pénze viszont van b˝oven, a szülei ezzel igyekeznek ellensúlyozni a meg nem adott tör˝odést. Általában az ilyen gyermek válik kábítószer áldozatává. Baj tehát els˝osorban nem magával a kábítószerrel, hanem a fogyasztói társadalom egészével van. Érthet˝o módon a szüleit hibáztatja a kevés figyelmet, szeretetet, nevelést kapott gyermek. Ebben igaza is van, de o˝ nem tudja, hogy szülei is a rendszer áldozatai. Lázad a gyermek a munka, vásárlás, képcsatornák nézése alkotta mókusguriga és a benne taposó szülei ellen és esze ágába sincs a körbe belépni. Érzi, mennyire nem embernek való az egész hajsza és ez az oka annak, hogy élete reménytelenné vált. Fel kell hívni a gyermekek figyelmét a kábítószer hatásaira, mert a fogyasztástól elrettent˝o ismeretek valamennyire hathatnak. De nem a felvilágosítás jelenti az igazi megoldást, hanem a megel˝ozés, ez az emberhez méltó teljes életre nevelést jelenti. Akik a kábítószerre rászoktak, a lelkük mélyén tudják, mibe mentek bele, mi lesz a sorsuk. Tudat alatt éppen ezt akarják, a társadalomból való kilépést, a halált, mert az életet érdektelennek, kilátástalannak érzik. Éppen ezért nehéz a kábítószerr˝ol leszokniuk. Mivel a kábítószer ki sem alakult, torzónak maradt személyiségeket roncsol, szinte reménytelen a feladat, hogy a bajok gyökeréhez nyúlva ép emberré neveljük a nemtör˝odömség miatt elsorvadt lelk˝u fiatalokat. Ami a dohányzást illeti, ismertté váltak az amerikai dohányipar által pénzelt tudományos felmérések eredményei. Ezek szerint, ha valakit 18 éves kora el˝ott nem sikerül a dohányzásra rászoktatni, akkor kés˝obb erre jóval kisebb az esély. Ezért a dohányipar hirdetései els˝osorban a fiataloknak szólnak. Ezek a hirdetések a bizonytalan önértékelés˝u gyermekek számára a dohányzást a feln˝ottséggel, a feln˝ottek erejével, biztonságával, lehet˝oségeivel társítják. Holott pont az ellenkez˝oje igaz. Ha egy fiatal rászokik a dohányzásra, az épp annak jele, hogy messze áll a feln˝ottség f˝o jellemz˝ojét˝ol, a lelki érettségt˝ol.
108
11.
Világegyesítés
Zsákutcás fejl˝odés. Míg korábban a hagyomány, a vallás a világ isteni rendjére és az ehhez igazodó elõdökre hivatkozva számos módon megkötötte az ember cselekvési lehetõségeit, a felvilágosodás ezeknek tanait babonának és avultnak bélyegezte és mindent az emberi értelem és ész ítélõszéke elé állított. Bíztak abban, hogy az értelmes, többet tanuló és tudó emberek társadalma mind jobban élhet és képes lesz a földi paradicsom elérésére. A haladás képzete mindent áthatott és a felszabaduló hatalmas emberi erõforrásokat a még nagyobb emberi szabadság és a növekvõ anyagi jólét elérésére összpontosította. Ott kezd˝odik a baj, hogy az alapfeltevés, miszerint az embert az értelme vezeti, nem igaz, mert ahogyan már a 4.1. fejezetben tárgyaltuk, döntéseink meghozatalában az értelmünk szerepe korlátozott. Az értelmünk nem kezdeményezhet döntést, hiába tudnám, mit kell tennem, csak a tudatalatt kidolgozott döntések letiltására van esélye. Csak akkor követhetem az értelmesen felfogott érdekeimet, ha ez összhangban van a tudatalatti tartománnyal. Viszont az egyén csak sok-sok fáradtsággal, tanulással befolyásolhatja tudatalatti tartalmát. Ma a fogyasztói társadalom a hirdetéseivel, valamint a sajtó, a kép- és hangcsatornák gátlástalan használatával folyamatosan töltik fel a tudatalatti tartományunkat józan érdekeinkkel ellentétes cselekvésre késztet˝o anyagokkal. Emiatt ma már alig beszélhetünk az érdekeit felismer˝o és annak megfelel˝oen értelmesen döntõ emberr˝ol. Nem az vezet bennünket, amit szeretnénk, hanem az, amit az adott pillanatban éppen tehetünk. Hogy mi marad utánunk, az a jövõ nemzedékek gondja. Hiszen a haladáshit világában, az uralkodó, mindennapjainkat ma is meghatározó közgazdasági elméletek és a napi híradások is az állandó növekedés szükségességérõl, haladásról beszélnek. Mivel az állandó gazdasági növekedés egyúttal folyamatos gazdagodást is jelent, érthetõ, hogy a bennünket ebben a szellemben vezetõk nem gondolnak különösen a jövõre. Hiszen a növekedés által utódaink egyre gazdagabbak lesznek és így nagyobb lehetõségeik birtokában meg tudják majd gondjaikat oldani. Els˝o pillanatra visszásan hangzik, de amióta többet tudunk a természet törvényeir˝ol, még többet ártunk magunknak, igaz a kár csak hosszabb id˝o után mutatkozik és az utódainkat, a jöv˝ot terheljük vele. Amikor a haladáshit legf˝obb támaszára, a természettörvényeket feltáró értelmes gondolkodás sikerére való hivatkozik, másra is fel kellene és már a felvilágosodás születésekor komolyan fel kellett volna figyelni. Arra, hogy a természetnek lehetnek általunk még fel nem ismert, kell˝o mélységben meg nem értett törvényei is. A természet valamennyi törvényét, a h˝otan tételeit is tekintetbe véve kellene élnünk, mert ha nem ezt tesszük, akkor egy id˝o után hanyatlás s˝ot pusztulás várhat ránk. Ezért csak kell˝o óvatossággal fogadhatjuk el az ész és értelem ítél˝oszéke által, ám csak az ismert törvények alapján hozott döntéseket. Hiszen lehetséges, a döntés a még fel nem tárt, de az adott esetben lényeges törvényekr˝ol mit sem tudva született. Ezért a döntés nagyobb id˝otávlatban káros, vagy akár végzetes következményekkel járhat. Csak óvatosan, a természet iránti alázattal, tudásunk korlátairól és értelmünk teljesít˝oképességének határairól tudva, az embert addig megtartó hagyományra tekintve lett volna szabad haladnunk. Ugyanis a hagyomány, s˝ot még a babonák jó része is a nem ismert törvényekkel való hosszú együttélés során alakult ki. Az általuk megszabott életrend szerint élve maradtunk meg. Ha nem tudjuk, mint tartottak meg, az nem ok arra, hogy elvessük o˝ ket és eddig ki nem kísérletezett módon kezdjünk élni. Ha annyira ártalmasak lennének, nem lehetnénk itt. Éppen ezért a felvilágosodás haladáshite, amelynek alaptétele a mindent az értelem és az ész ítél˝oszéke elé való idézés és az ennek szellemében való élés nagyon kockázatos vállalkozás volt és mára az összeomláshoz vezet˝o válságba sodorta a világot. Közel három évszázada a haladáshit˝u európai és amerikai ember az egyes természettörvényeket ismerve és kihasználva, de sok más természettörvényr˝ol, els˝osorban a h˝otan tételeir˝ol és a teljesülésüket szolgáló ösztöneink erejér˝ol mit sem tudva vagy ezeket figyelmen kívül hagyva, egyre gyorsabb ütem˝u haladást er˝oltetve él. Világunk a Mammon birodalmává vált. Fajfenntartási ösztönünk a mai világban az anyagiakért folyó harcban versengtet bennünket. Vetélkedünk, ki tud többet szerezni, mert ez adja meg, mit érünk. Közben vészesen pazarlunk, mert emiatt sokkal többet termelünk és nem tör˝odünk azzal, mily sok felesleges s˝ot káros tevékenységeket végezve jutunk pénzhez. 109
Sajnos a vezet˝o réteg egyrésze mára már szinte a Föld valamennyi országainak többségében pénzbeteg erkölcsfogyatékosból áll. Vezet˝oinkt˝ol nemhogy megoldást várhatnánk, hanem állapotuknál fogva egyenesen o˝ k a versengés legf˝obb hajcsárai. Kevés közöttük az olyan, aki tisztában lenne a természet és a világ törvényeivel. Csak a hatalmi harcok és a pénz világában vannak igazán otthon és sikerrel tévesztik meg a többieket. De ne kenjünk mindent rájuk, maga a rendszer termelte ki és emelte fel o˝ ket.
11.1.
Irányváltás esélyei
A világról, az életünk feltételeir˝ol alkotott képünk alapvet˝o torzulást szenvedett. Legfontosabbá az anyagiak, a pénz vált, hacsak nincs valamilyen szerencsétlenség, természeti csapás, az adósság- és hitelválság hírei az els˝ok. Érthet˝o, mindenhez hitel kell. Ha már a pénzintézeteket sikerül meger˝osíteni, akkor lesz hitel és fellendülhet, növekedni kezdhet a gazdaság és ekkor már gondolhatunk a nyugdíjasokra, az egészségügyre és más társadalmi gonddal való foglalkozásra. Mindezek után fordíthatunk nagyobb figyelmet a természetre. De ez a ma elfogadott fontossági sorrend, els˝o a pénz, majd ezután következik a gazdaság, a társadalom, utána a természet, épp fordítottja a valóságnak, lásd a 5.6. részben Tikopia példáját. Els˝o a természet eltartóképessége, ez szabja meg, mennyien és miként élhetünk ott meg. Ehhez kell igazodnia a gazdaságnak és a pénzrendszernek a gazdaság kívánatos m˝uködését kell szolgálnia. Ott van a baj, hogy a közgazdászok meghatározó többsége még ma sem fogadja el, hogy a gazdasági növekedésnek és általában a növekedésnek természettörvények által meghatározott határai volnának. Mindez azt jelzi, hogy a közgazdaságtan ma még nem valódi tudomány. Az alapvet˝obb tudományterületek, mint a fizika, a biológia, ökológia, lélektan és mások mai eredményeire kellene épülnie, azokból kiindulva tehetne fel vizsgálható feltételezéseket és miután ezeket a gyakorlatban ellen˝orizték, tehetnének javaslatot arra, mint vezesse a kormány az országot. Ehelyett légb˝ol kapott elméleteket alkalmaznak és az utóbbi évtizedekben mindezt bonyolult matematikai módszerekkel teszik még áttekinthetetlenebbé. A f˝osodorbeli közgazdaságtan a gazdagok kiszolgálójává vált, tudományosnak látszó feltevései csak arra valók, hogy a segítségükkel meghozott intézkedések a gazdagokat még gazdagabbakká tegyék. Legnagyobb baj tehát a felfogásunkkal, világszemléletünkkel van. Ha a nevelés rögzítette volna bennünk mint erkölcsi készséget, hogy önzetlennek, takarékosnak és természetet tisztel˝onek kell lennünk, és ezzel fékezné vadászó-gy˝ujtöget˝o ösztöneink szabad érvényesülését, a szerzésvágyat, a versengést és a velejáró pazarlást, akkor komolyabb esélyeink lennének arra, hogy megoldást találjunk világunk válságára. Ám a mai világ nem pártolja az erkölcsös életet. Legyél inkább önz˝o, falánk és amit csak érzékeid megkívánnak, vedd meg azonnal. Ráadásul a fogyasztói társadalom embert butító gépezete hirdetéseivel, sajtójával, hangés képcsatornáival egyre hatékonyabb. Ösztöneinket érvényesíti és nem az értelmet és a családban még esetleg kapott erkölcsi értékeket er˝osíti bennünk. Mivel a kormányok egyre kevésbé népük, annál inkább a részvénytársaságok érdekeit képviselik, a közoktatási rendszerb˝ol mint feleslegest igyekeznek eltávolítani a mérlegel˝o, bölcs gondolkodásra nevel˝o tananyagokat és az erkölcsi nevelést. Ma a nagy tömegek számára a ’dolgozz és vásárolj’ marad. Határozatlanságunk oka az is, hogy az emberélet rövid lehet ahhoz, hogy a végzetes, ám lassú változásokat felismerhessük. Lehetett olyan oka is a húsvét-szigeti társadalom összeomlásának, lásd a 1. pontban, hogy az emberek nem ismerték fel id˝oben, mit jelent számukra az erd˝ok irtása. Jól példa erre a meleged˝o viz˝u fazékban lév˝o béka. Ha a béka a fazékban van, és a fazék alatt lassan tüzelünk, akkor a víz fokozatosan melegszik. Ezt a béka nem veszi észre. Testh˝omérséklete fokozatosan veszi fel a víz h˝omérsékletét és a béka szép lassan megf˝o. Ha viszont a béka beugrik a meleged˝o vízbe, azonnal észleli a bajt és rögtön kiugrik a fazékból. Ha pedig értelmünk már észleli a fenyegetést, hajlamosak vagyunk arra, hogy ámítsuk magunkat és semmit sem téve reménykedjünk. Ez a legegyszer˝ubb és legkönnyebb. Amikor a náci Németország kilátástalan helyzetbe került, a német sajtóban és közbeszédben el˝okerült a csodafegyver. Olyan bombát jelentett, melyb˝ol egyetlen is elég egy város elpusztításához. Továbbá olyan eszköz szállítja, melyet a légvédelem nem tud
110
lel˝oni. Mindebben volt némi igazság. Tényleg l˝otték Londont a rakéta o˝ sével, az irányított szárnyas bombával és német tudósok is foglalkoztak az atomfegyver fejlesztésével. De ezek még kezdetleges eszközök voltak. Csak arra szolgált a csodafegyver meséje, hogy reményt adjon és fenntartsa a harci szellemet. Ha értelmünk meggy˝oz arról, hogy a fenyegetések valódiak, ne reménykedjünk a csodákban, hanem végre tegyünk valamit, akkor lehet reményünk, ha kb. 5 százalékunk tudja, hogy ilyenkor mi a teend˝o és teszi is. Ekkora részarány elég lehet ahhoz, hogy a többi is kövesse o˝ ket, a csoport viselkedését, lásd a 3.1. fejezetben ett˝ol fogva már o˝ k határozzák meg.
11.2. T˝okés társaságok világuralma Az er˝oforrások és nyersanyagok érezhet˝o sz˝ukösségét új eljárások bevezetése és a világméret˝u munkamegosztás rohamos fejl˝odése kísérli meg ellensúlyozni. Tényleges hatalmi tényez˝okké a nemzetekfeletti vállalatbirodalmak váltak, o˝ k birtokolják a világ anyagi- és er˝oforrásait, o˝ k alakítják át termékké és o˝ k adják el. Minél nagyobb tömegben igyekeznek termékeiket gyártani. A nemzetek feletti nagyvállalat növekedési folyamata a következ˝o. Költséges a munkaer˝o és szigorodnak a környezetvédelmi el˝oírások az anyaországban. Az a gazdaságos, ha a termelés egy részét olyan országba telepíti át, ahol olcsó és b˝oséges munkaer˝ot talál és ahol nem kell a környezetre akkora figyelmet fordítani. Ez viszont megköveteli nyersanyagok, félkész- és késztermékek nagy távolságokra való szállítgatását. Igyekeznek az o˝ ket fogadni vágyó országok, városok minél jobb feltételeket biztosítani, mivel a terület ily módon beruházásokhoz jut. Csökken a munkanélküliség és egy id˝o után az odatelepült üzem adót is fizet. Kormányok és önkormányzatok versengenek a vállalatok kegyeikért, melyik tud jobb környezetet, képzettebb és olcsóbb munkaer˝ot, kedvez˝obb adózási feltételeket ajánlani. ’...elhordtuk a hegyeket, kiirtottuk a dzsungeleket, feltöltöttük a mocsarakat, eltereltük a folyókat.. s mindezek megkönnyítik, hogy itt vállalkozzon’. Így csábítja a Fülöp-szigetek kormányának hirdetése a befektet˝oket. Ennek a csalogatásnak a hátterét akkor foghatjuk fel a maga mélységében, ha tudjuk, hogy a Fülöp-szigetek er˝osen katolikus ország és a Messiást váró bibliai jóslat így hangzik Ízajás könyvének 40. fejezetében: ’Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy’. Fogyasztói világunk üdvözít˝oi a leteleped˝o vállalatok, akiket csak vallásos jelleg˝u tisztelet illethet, minden más lepereg róluk. Ezért a terjeszked˝o vállalatok válogathatnak az ajánlatokban, versenyeztethetik a fogadó országokat, városokat, ki tud nagyobb kedvezményt adni. Fogyasztói világunk vérkeringési rendszere, a nemzetekfeletti vállalatok létezésének alapja az autópályák hálózata. Különböz˝o helyekre szétszórt üzemegységeik között az alkatrészeket, részegységeket tehergépkocsikon szállítják ide-oda. Szinte folyamatos a szállítás. A ’just in time’ (pont id˝oben) rendszer szerint nem gazdaságos raktározni, raktárakat építeni és fenntartani, pénzt raktárakban fekv˝o alkatrészekbe ölni. Ehelyett úgy kell ütemezni a termelést, hogy a beszállított alkatrészek pont id˝oben érkezzenek a munkapadokhoz. Így a raktározási id˝o a lehet˝o legkisebb, ha lehet, pár óra vagy pár nap. Költségeik tekintélyes részét a mozgatás, tárolás, szétosztás költségei teszik ki. Mindez nagyon forrásigényes. Egy átlagos élelmiszert az Egyesült Államokban közel ezerkilencszáz kilométert utaztatnak, amíg az a vev˝oig eljut. Mindez, a helyi raktárak és tárolási lehet˝oségek nagy többségének gazdaságossági alapon történ˝o felszámolása kiélezetté teszi a rendszer m˝uködését. Például ha a malmok és a süt˝odék nem raktározzák az o˝ rlend˝o gabonát és a lisztet, hanem mindig az éppen érkez˝o szállítmányt o˝ rlik és sütik, komolyabb üzemzavar esetén nem lehet majd kenyeret kapni. Természetes, hogy a szállítás költségeit a nagyvállalatok, amennyire tehetik, igyekeznek másra hárítani. Nem helyi érdek az autópályák építése, hanem valójában igen súlyos teher és éltet˝o természetes környezetünk kíméletlen pusztításával jár együtt. Els˝osorban a ’pont id˝oben’ rendszer˝u szállítás igényeit szolgálja. A nemzetekfeletti társaságok terjeszkedése er˝oforrások és nyersanyagok gátlástalan pazarlását hozza magával. Ez most csak azért gazdaságos, mert nem veszik tekintetbe, hogy a hagyományos er˝oforrá111
sok hamarosan kimerülnek. Továbbá az uralkodó hatalmi rendszer világszerte minden eszközzel segíti a nemzetközi kereskedelem, azaz a nemzetekfeletti társaságok fejl˝odését. Villamosmuvek ˝ magánosítása. Korunk f˝o jelszava a magánosítás, mindent adjunk tulajdonosok kezébe, mert az állam rossz gazda, szajkózzák. Ahogyan a 8.1. részben tárgyaltuk, mindez oda vezetett, hogy a közm˝uveket is magánkézre adják. Már szó volt arról, hogy a tulajdonos hasznát azzal növelheti jelent˝osebben, ha leépíti a tartalékokat, illetve nem fejleszti azokat kell˝o mértékben. Legfontosabb közm˝uvünk a villamosenergia hálózat. Valamennyi más közm˝u m˝uködése ennek függvénye. Ha huzamosabb az áramszünet, többek között nem m˝uködnek a víz- és csatornázási m˝uvek szivattyúi és egyéb berendezései sem. Túl er˝osen függünk a villamosenergia hálózattól és ha az összeomlik, nemcsak városaink tömbházas lakótelepei válnak rövid id˝on belül lakhatatlanná hanem a társadalom egésze is megbénul. Ha az id˝ojárási széls˝oségek és kisebb üzemzavarok valamint er˝om˝uvek átmeneti tüzel˝oanyag ellátási gondjai összegz˝odnek, akkora lehet az összeomlás, hogy már nem képesek visszaállítani a villamosenergia hálózatot. Ez nem teljesen valószín˝utlen. Vezetékeket rongáló téli viharok, nagyon nagy hidegek és gázellátási gondok együttes fellépésekor a teljes összeomlás sem zárható ki. Egységesítés. Világunk jelenlegi pénzügyi-gazdasági rendjét már régen nem a szabad verseny feltételei határozzák meg, a vállalatbirodalmak hatalmasai nyilvánosságot kerülve igyekeznek alkukat kötni, meghatározni a világ folyását. Mindez a világgazdaság er˝oforrásainak újraelosztását hozza magával. Tagadhatatlan, hogy a világméret˝u együttm˝uködés gyümölcseit els˝osorban a gazdag térségek élvezik, a szegény országok, kivéve a sz˝uk vezet˝o réteget, inkább csak hátrányait. Lehet az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európa országaiban növelni a fogyasztást, de ennek ára más országok fokozódó szegénysége, természetes környezetének pusztulása. Egyre kevesebben férnek hozzá az apadó forrásokhoz és a fogyasztás örömeiben dúskáló gazdag országok a termelés szemetét igyekeznek a szegény, kiszolgáltatott népek területére söpörni. Olyan vegyszereket, növényvéd˝oszereket is gyártanak, amelyeket saját országukban a veszélyességük miatt nem adhatnak el. Viszont szabadon kivihetik ezeket fejletlenebb országokba. Míg a gazdagok igyekeznek területeiket megtisztítani, a szegény országok területe egyre kopárabbá, szennyezettebbé válik. Közben a szegény országok népessége er˝osen növekszik, a gazdag országok népessége inkább csökken. Az egyetemesítési folyamat a szegényebb országokban a gyarmatosítás enyhébb, ám annál hatékonyabb változatának felel meg. Ugyanis jóval olcsóbb, ha a külföld által a helyiek közül kiválasztott, világszínvonalon megfizetett vezet˝ok hajtják végre országuknak a világegyesítésbe való betagolódását. Személy szerint az adott ország legtehetségesebb és leginkább befolyásos személyiségei közül valók, akik egyébként arra is képesek lehetnének, hogy népük, országuk érdekeit képviseljék. Így gyengítik le, fojtják el legkönnyebben a helyi közösségek ellenállását. Ha ez sikerül, akkor az ország teljesen kiszolgáltatottá és az egyetemesítési folyamat vesztesévé válik. N˝o a szakadék gazdag, iparilag fejlett és a szegény országok nagy többsége között. Amelyik ország gazdag, az tovább gazdagodik, a szegényebbek még jobban leszakadnak. Növeli a sz˝ukösebb forrásokon való osztozkodás az országokon belüli különbségeket is. Emiatt a feszültségek mind a gazdag, mind a lemaradt országokon belül is egyre nagyobbak. Örülhetünk a számítógépeknek, a világhálónak, a nemzetközi tudományos együttm˝uködés sok-sok nagyszer˝u eredményének. Jó lenne, ha az egységesül˝o világban csökkenne a nemzeti, faji és vallási alapú gy˝ulölködés. Tekintve a közel-keleti és a közép-ázsiai térségben folyó és készül˝o háborúkat, ebben egyre kevésbé reménykedhetünk. Európa országai sem tudnak mit kezdeni a bevándorlókkal. Emiatt, különösen válságosabb id˝okben a nemzeti, faji és vallási gy˝ulölködés csak élez˝odni fog. A nemzetekfeletti társaságok léte megszüntetheti a szomszédos területek közötti, sok esetben végül is gazdasági alapú ellentéteket. De a fogyasztói életrend emberi, helyi közösségi, m˝uveltségi és természeti értékeket egyaránt rombol. 112
Környezeti változásokhoz akkor lehet alkalmazkodni, ha a rendszer sokszín˝u, alkotó elemei sokfélék. Ekkor a rendszerben azok az elemek indulhatnak gyors fejl˝odésnek, válhatnak meghatározóvá, melyek szükségesek az alkalmazkodáshoz. Ugyan a rendszer változásokhoz alkalmazkodni képtelen elemei jelentéktelenné válnak, de maga a rendszer egésze fennmarad. Az egyöntet˝uségre kényszerített rendszer sokkal sebezhet˝obb, mint az, amelyik megengedi, elt˝uri a különböz˝oségeket. Világgazdasági rendszerünk meghatározó jellemz˝oje a különböz˝oségek eltüntetése, az egyöntet˝uség kényszere. Úgy gazdaságosabb a tömegtermelés, ha mindenki körülbelül ugyanazt eszi, issza, vezeti, nézi, ugyanúgy gondolkodik, illetve a legjobb, ha nem is gondolkodik, hagyja azt másokra. Választhat ugyan a fogyasztó a Coca-Cola, Pepsi-Cola és más üdít˝ok, az egyes kocsik, képcsatornák között, de az életmódjáról már kevésbé dönthet. Minél er˝osebbé válik a jelenlegi egyetemesítés, annál egynem˝ubbé válik a világ, annál kevésbé képes változni és annál viharosabb lesz az összeomlás. Végs˝osoron a fogyasztói társadalmat, a nemzetekfeletti vállalatok rendszerét a nyersolaj korlátlan ideig való hozzáférhet˝oségébe vetett hit és a szemetelés hatásainak elhanyagolása tartja fenn. Ez a fajta gazdálkodás, viselkedés a fogyó er˝oforrásokat tekintve már tarthatatlan, az olaj hozamcsúcsának elérése már jelezte, hogy az emberi történelem legnagyobb fordulata áll el˝ottünk. Nem sok esély van arra, hogy a fogyasztói társadalom általánossá válására épít˝o egyetemesítés kiteljesedjen. Mivel nem sikerült a k˝oolajhoz és földgázhoz hasonló, hatalmas b˝oségben, könnyen kitermelhet˝o er˝oforrást találni, a világ népessége hamarosan csak a hagyományos módon termel˝o mez˝ogazdaság terményeire számíthat. Ez, valamint az egyre fokozódó szárazság arra vezethet, hogy földrésznyi területek, és ezzel a világ lakosságának nagy többsége még ebben az évszázadban Észak-Korea sorsára jut. Ha a válságra nem készülünk fel jóel˝ore, lefolyása felmérhetetlenül súlyos lehet. Míg a fejletlenebb országok vidéken él˝o népességét els˝osorban az éhezés, a szárazság és a betegségek fenyegetik, azaz életük nagyjából olyan lesz, mint a mai, csak éhesebbek és betegebbek lesznek és még kevesebb lesz a víz, addig a városiasodott térségek népességének más jelleg˝u összeomlással kell majd számolnia. Minél m˝uvibb, természett˝ol mennél jobban függetlenített az adott térség vagy ország gazdasági élete, annál mélyrehatóbbak lesznek a következmények. Töredékére csökkenhet az országúton fuvarozható javak mennyisége, összeomolhat a kereskedelem jelenlegi rendszere. A válság a fogyasztás gerjesztésére berendezkedett nemzetekfeletti cégeket is elsöpri. Összeomlik a világgazdaság ’anyagmozgatásra’ épül˝o része, a légiközlekedés és a személyforgalom kis töredékére zsugorodhat.
11.3. Nagybefektet˝ok világuralma Amint már a 5.5. fejezet végén tárgyaltuk, a részvénytársaságok, amelyek eredetileg a közösség és a részvényesek érdekeit egyaránt szolgálták, egy id˝o után példátlan kiváltságokra tettek szert. Mára már az államok fölé kerekedtek, kiszolgálójukká tették o˝ ket. De még nem teljesen, az állam és az önkormányzatok kezében maradt még néhány, a fogyasztók védelmét, az állampolgárok egészségét és a természetes környezet épségét óvó eszköz. Ám ez korlátot jelent a nemzetközi nagyvállalatok számára, nem gyárthatnak és forgalmazhatnak akárhol, akárhogyan akármit. Mindez nemcsak a vállalkozások tevékenységének szab határt, hanem ami a lényeg, a befektet˝ok hasznát is csökkenti. A nagyvállalatok részvényeit birtokoló befektet˝ok több lábon állnak, az ezer nagyvállalatot és tulajdonosi körüket ábrázoló hálózat nagyon er˝os összefonódásokat mutat. 2014-es felmérés szerint a világ 80 leggazdagabb milliárdosa ugyanannyit annyit birtokol, mint a világ népességének szegényebb fele, azaz 3,6 milliárd ember. A 10 leggazdabb közül 8, a 80 leggazdagabb közül 35 USA-állampolgár. Mivel a leggazdagabbak is még gazdagabbak akarnak lenni, nekik ez sem elég. Bár versengenek egymással, a szándékuk közös, a további gazdagodásuk el˝ott álló akadályokat fel kell számolni. Le kell építeni az állampolgáraikat óvó államok és önkormányzatok jogait. Földrésznyi vagy annál is nagyobb szabadkereskedelmi övezetek kialakításán fáradoznak. Már létezik a NAFTA (Északamerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) és ilyen térség az EU is. Most készülnek 113
megkötni két másik, jóval nagyobb, földrészeket magukba foglaló egyezményt. A hozzájuk csatlakozó államokban szabadon áramolhat a t˝oke és a befektetések mindenekfölötti védelmet élveznek. A helyi vállalkozók nem lehetnek el˝onyben az övezet más államaiból érkez˝o befektet˝okkel szemben. Továbbá az ott m˝uköd˝o külföldi társaságnak joga van akár több száz millió dolláros kártérítést is kérni, ha szerinte az ország, megye, vagy város hatósága üzleti érdekeit sért˝o el˝oírást léptet életbe. Vagy az állam olyan feltételeket támaszt, amely mellett ott neki nem éri meg megletelepedni és emiatt tekintélyes haszontól eshet el. Az egyezmény szerint az ilyen ügyekben nem az érintett ország, megye vagy város bírósága dönt, hanem az erre a célra választott, megfellebezhetetlen döntést hozó háromtagú nemzetközi bíróság. Mivel az ilyen esetekre nincsenek kidolgozott vagy általánosan elfogadott jogszabályok és ritka a hasonlítható korábbi eset, a háromtagú bíróság maga hozza meg a törvényt és egyidej˝uleg ítélkezik is. Így az aláíró országok nép által megválasztott testületei elvesztik jogaik jó részét, és azokat nagyvállalatokra, közöttük külföldiekre ruházzák át. Vagyis a hatalom a senki által meg nem választott, felel˝osségre nem vonható emberek kezébe jut. Például az egyezményt aláíró államban az atomer˝om˝uvet üzemeltet˝o külföldi befektet˝o hatalmas összegekért perelheti az illet˝o állam o˝ t sért˝o rendeletet hozó atomenergia bizottságát, környezetvédelmi minisztériumát, vagy a megyei vagy akár a helyi önkormányzatot. Vagy ha a helyi hatóság a vásárlók becsapása, tisztességtelen hitelezés vagy a bérmegállapodások be nem tartása miatt perli a külföldi tulajdonú társaságot. Vagy ha egy állam természetvédelmi okokból nem engedélyezi, hogy a területén olaj után kutassanak, az ügy szintén a választott háromtagú bíróság elé kerülhet. Mivel joghézagokat szinte mindig lehet találni és a nagy nemzetközi társaság a legjobb ügyvédek megfizetésére is képes, a külföldi társaság könnyen pert nyerhet. Most készülnek elfogadtatni a TPP (Csendes-óceáni Társulási Egyezmény), melynek résztvev˝oi az USA, Kanada, Mexikó, Japán és más hét másik állam, az egyezmény a világkereskedelem 40%-át érinti. Kidolgozását teljes titokban tartották. Jellemz˝o, hogy az USA képvisel˝oházának vezet˝oi el˝ore megegyeztek abban, hogy az egyezményr˝ol nem vitáznak, módosító javaslatokat nem nyújthatnak be, hanem a május els˝o hetében esedékes ülésen máris megtartják a szavazást. Világos, hogy miért. Ha elolvashatnák és mérlegelnék az igen terjedelmes egyezményt, akkor az hatalmas vihart kavarna és bizonyosan nem fogadnák el a jelenlegi alakjában. Hasonlóan készítik el˝o a hazánkat is érint˝o TTIP (Atlanti-óceáni kereskedelmi társulás) egyezményt, amely a NAFTA és az EU államait foglalná magába. A tervezett egyezmények alapján a hatalmat, amit korábban a választások útján a nép, a népek még úgy-ahogy gyakorolhattak, hivatalosan is a leggazdagabb részvényesek veszik át. Végs˝osoron o˝ k fognak dönteni a munkajogi, termék min˝oségi, biztonsági és környezeti kérdésekben. Hogy ez mit jelent, az 1992ben aláírt NAFTA jól mutatja. Tömegesen szüntek meg a jól fizetett USA-beli munkahelyek, mivel az üzemeket a jóval alacsonyabb béreket fizet˝o Mexikóba és más, az USA-val szabadkereskedelmi egyezményt köt˝o államba telepítették át. Röviden a haszon a leggazdagabbaké, a kockázatokat és terheket pedig viselje a köznép. A kormányzat helytartótanáccsá zsugorodik, el kell mindezt a néppel fogadtatnia, meg kell büntetnie mindazokat, akik az emberek közötti növekv˝o egyenl˝otlenségbe és jogfosztottságukba nem tör˝odnek bele. A világ leggazdagabbjai sem egyenl˝oek. Leghatalmasabbak, leggazdagabbak az USA csúcsgazdagjai. Oroszország pénzemberei helyett inkább az USA nagygazdagjainak kell uralnia Ukrajnát is, a BRICS államok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) leggazdagabbjai csak o˝ utánuk következhetnek. Mindenekfölöttiek lesznek, az Atlanti és a Csendes-óceán térsége az o˝ uralmuk alatt áll majd.
11.4. Pénzer˝osödés Ahogyan a 10.3. fejezetben tárgyaltuk, a legfontosabb er˝oforrásunk, a k˝oolaj kitermelése nem fokozható, s˝ot egyre kevésbé számíthatunk rá. A világgazdaság k˝oolajhoz való viszonyát lassan annak a gépkocsivezet˝onek a helyzetéhez hasonlíthatjuk, aki csak a t˝ole 200 kilométerre lév˝o kútnál vételezhet üzemanyagot és oda-vissza utazva nagyrészt elhasználja. Mivel a k˝oolajtermelés hanyatlik és a még kitermelhet˝o rész 114
egyre költségesebben, több energiát igényelve termelhet˝o ki, ahogyan telik az id˝o, ugyanazért a termékért egyre többet kell majd dolgozni. Az energiasz˝ukével egyre er˝osebben küzd˝o gazdaság már most is csak id˝olegesen, inkább csak papíron növekszik. Az er˝oforrások kitermeléséhez hasonló helyzetben van a többi nyersanyag bányászata is. Egyre alacsonyabb az ércek fémtartalma. Ugyan a fele olyan dús ércet több energiát használva fel tudjuk dolgozni, de adott mennyiség˝u fém kinyeréséhez általában nem elég a kétszer annyi energia, hanem annál jóval többre van szükség. A világválság súlyossága tükröz˝odik a pénzügyekben is. Mivel a munka termelékenysége csökken, nem éri meg befektetni. Hiába serkentenék a gazdaságot olcsó hitelekkel, a dollár és most már az euró mennyiségének növelésével, mindez nem használ. Az USA-ban els˝osorban a palaolajat termel˝ok vették fel az olcsó hiteleket és most nem tudnak törleszteni. Hiába emelkedik majd az olaj ára, emlékezve a 2014 o˝ szén bekövetkezett olajárzuhanásra, nem lesz majd, aki újabb palaolajkutak létesítésébe fektessen be. A hatalmas mennyiség˝u, fedezet nélkül kibocsátott dollárt a nagy pénzintézetek felt˝okésítésére fordították és a pénz ˝ viharos gyorsaságvégs˝osoron a leggazdagabbak, a népesség alig ezrelékét kitev˝ok számláin kötött ki. Ok gal gazdagodnak, miközben a középosztály, a pénzb˝ol és fizetésb˝ol él˝o tömeg szegényedik. jövedelmükb˝ol egyre kevesebbre telik. Ezért ma nem pénzromlás (infláció), hanem az ellentéte, a pénz vásárlóértékének növekedése (defláció) tapasztalható. Csak így képesek az emberek megvenni valamit. Aki viszont el van adósodva, az egyre többet ér˝o pénzb˝ol kell visszafizetnie az adósságát. Hitelb˝ol ma már aligha vásárolhatnak, azt ugyanis nem kapnak, mivel úgysem tudnák törleszteni.
11.5.
Mai társadalmak
Ma az a társadalom számít sikeresebbnek, amelyik több er˝oforrást használ el, mint más társadalmak. Az USA lazán csatolt társadaloma. Az Amerikai Egyesült Államok rendszerének kialakulását a földrajzi adottságok és az er˝osen egyedi történelmi el˝ozmények tették lehet˝ové. Jellemz˝o az újvilági letelepedés története. Az els˝o telepesek 1620-ban a Mayflower nev˝u hajón érkeztek meg. Els˝osorban a vallási üldözések miatt hagyták el Angliát. Londoni keresked˝ok pénzelték az utazást, a kölcsönt a telepesek az újvilági termékekkel és az ott talált arannyal készültek törleszteni. November elején értek partot a mai USA északnyugati részén és a beköszönt˝o kemény tél viszontagságait csak az indiánok segí˝okészségének köszönhet˝oen élhették túl. Ezután a telepesek közösen kezdték a földet m˝uvelni, de az er˝osebbek és fiatalabbak igazságtalannak tartották, hogy a gyengébbek is ugyanannyit kapjanak, mint o˝ k. Nem er˝oltették magukat, mondván nem dolgoznak másokra, más családjára, gyermekeire és ajánlkozott az is, hogy aranyat találva fizethetik ki a rájuk jutó adósságot. Így a következ˝o telet is csak az indiánok nagylek˝uségének köszönhet˝oen élhették túl. Ezután a kormányzó úgy döntött, hogy mindenki kap földet és saját maga felel a boldogulásáért. Ez vált az els˝o amerikai sikertörténetté. Hamarosan b˝ovelkedtek élelemben és pár éven belül kifizették az adósságaikat és szabad emberekké váltak. A hálaadás ünnepe, a Thanksgiving erre emlékeztet, vendégül látták az o˝ ket korábban éhhaláltól megment˝o indiánokat. Lazán csatolt társadalom az amerikai, más társadalmakhoz képest kevesebb összeköttetést tartalmaz. Az egyéni szabadság növelésének igénye érz˝odik az élet szinte minden területén. Emiatt az Egyesült Államokban a családi, rokoni kapcsolatok nem olyan szorosak, mint pl. Európában. Egy nagykorú amerikai, sok esetben messze a szüleit˝ol, olykor ezer kilométerekben mérhet˝o távolságban él. Könny˝u költözködni, a lakóhely - pénztárca és hitelképesség függvényében - tetszés szerint választható, nem jelent különösebb kötöttséget. A lehet˝oségek széles sorában mindenki adottságainak és igényeinek megfelel˝o életpályát választhat. Meghatározó példaképe az újat felismer˝o, alkotó ember, aki ebb˝ol meg is tud gazdagodni. Mivel a legf˝obb érték az egyén szabadsága, mindenki maga tudja a legjobban, mi a jó számára és ebben nem szorul mások gyámkodására. A szabadsága tudatában lév˝o, azzal élni tudó amerikai polgár nem
115
valamely beavatási szertartás eredményeképpen válik szabaddá, hanem ezt a készséget gyermek és ifjúkorban kell elsajátítania. Ezért már az alapfokú tanintézeteket, annak alsó osztályait is az egyéni szabadság kibontakoztatásának igénye jellemzi. Egyéniségét, önállóságát tiszteletben tartva nem lehet a gyermeket tanulásra kényszeríteni, nevel˝oi tekintélyek súlyával munkára fogni. Ez viszont azzal jár, ha nincs kedve hozzá, a gyermek nem tanul. Hacsak a tehet˝os szülei magániskolába nem íratják, ahol követelményeket támasztva tanítanak. A gyermeki szabadság elveire alapozott tanintézményben a tanulók nagy többsége tudatlan marad. Bár a gyerekek nem félnek tanítóiktól, tanáraiktól, nincsenek emiatt lelki gubancaik, a tudatlanság túl nagy ár lehet a szabadságért. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Azok a tanulók ugyanis, akik tehetségesebbek, igencsak jól teljesítenek. Szinte mindenkinek lehet valamilyen egyéni adottsága, amelyet a saját és a köz javára érdemes volna fejleszteni. A szabad tanintézményben az alkotásra képes tanulók igen hamar kiválnak a többiek közül. Képességeiket szabadon fejleszthetik, tagozatos osztályba kerülnek. Tanítóik érthet˝o örömmel fogadják a tantárgyuk iránt érdekl˝od˝o tanulókat, és tankönyvek, segédanyagok gazdag választékából egyéniségre szabott módon fejl˝odhet a diák tudása, képessége. Ha igazi tehetség, a szül˝ok anyagi helyzetét˝ol függetlenül akár az Egyesült Államok legjobb egyetemén is végezhet. Ahogyan közismert, az amerikai alap- és középfokú tanodák átlagos színvonala mennyire gyenge, el kell ismerni, az Egyesült Államok els˝o vonalbeli egyetemei egyben világels˝ok is. Vezet˝o egyetemeik képzési szintje igen magas, oktatói testületük els˝orangú, felszereltségük minden igényt kielégít. De az átlagos USA-beli egyetemek, a magyar f˝oiskoláknak megfelel˝o intézmények képzési színvonala alacsony. Természettudományos oktatásuk színvonalát jól jellemzi, hogy az amerikaiak 45%-a szerint a világot Isten az utóbbi tízezer év folyamán teremtette, így, a jelenlegi alakjára. Ennélfogva az Egyesült Államok vezet˝o rétege tehetséges és a maga területén igen jól képzett. Bár a vezet˝o réteghez való tartozás örökölhet˝o, az oda való feljutás kiválasztási rendszere mentes a tekintélyelvt˝ol, h˝ubéri jelleg˝u kiváltságoktól. Ez a vezet˝o réteg szervezi és alakítja az Egyesült Államok gazdaságát, szellemi és állami életét. Az ide tartozó személyiségek körül szervez˝od˝o kisebb körök, csoportosulások kölcsönhatása hozza létre a példátlanul gazdag és sokszín˝u szellemi környezetet. Ezek a központok a társadalmi hálózat meghatározó egységei. Jellegzetes amerikai sikerek a kimagasló egyéni teljesítmények, mint a találmányok, a kamrában bütykölt személyi számítógép, az egyetemi hallgatók által fejlesztett számítógépet vezérl˝o utasításrendszerek. Ezért az amerikai társadalmat a ragyogó egyéni teljesítmények, a gyors alkalmazkodóképesség, az új tisztelete és elfogadása jellemzi. Csupán arról kell gondoskodni, hogy a nagy többség, amely európai és távolkeleti mércével nézve tudatlan és m˝uveletlen, elfogadja a népesség töredékének, a 4-5 százaléknyira tehet˝o vezet˝o, az átlagnál jóval gazdagabb réteg irányítását. Mivel ezek kiválasztási rendszere kiváltságoktól mentes, az amerikai társadalom egészen hosszú ideig követte vezet˝oit. Mindezt segíti az amerikai nevelési rendszernek az a sajátossága, hogy nagyon nagy súlyt helyez a gyermekek személyiségének alakítására, az amerikai értékek befogadására. Akik képesek lennének a vezet˝o réteg irányításával szembeszállni, azokat az szinte észrevétlenül magába olvasztja. A nagy többséget pedig úgy nevelik, hogy ne csak szót fogadjanak a gazdagoknak, hanem csodálják, s˝ot szeressék o˝ ket. Végs˝osoron az egyenetlenség kirívó volta az amerikai társadalom f˝o gondja. Népességének nagy többsége embergép, az eltompítás sikeres. Meg kell azt is említeni, hogy ma már egyes körzetek iskolái a tehetséges gyermekek számára sem tudják az esélyeket biztosítani. Nemcsak a vezet˝oihez képest, hanem az európai és távol-keleti mércével mérve is lehangolóan alacsony a lakosság képzettségének, általános m˝uveltségének szintje. Ezen az id˝oszakonként fellángoló mozgalmak sem segíthetnek, hiszen a társadalom alapértékének, az egyéni szabadságnak a megsértése lenne a gyermekekkel szembeni, tanulásra kényszerít˝o módszerek alkalmazása. Ebben még szerepet játszhat az is, hogy a kiemelkedettek is igyekeznek fenntartani a számukra oly kényelmes állapotot. Ezért a nagy tömegek tudatlanságának mértéke, így például az olvasásképtelenség szintje is n˝o. További gond, hogy az alacsony m˝uveltségi színvonal miatt az USA jelent˝os számú magas képzettség˝u külföldi alkalmazására kényszerül, els˝osorban a természettudományos képzettséget igényl˝o területeken. Nagyon súlyos amerikai gond a lemaradottak kezelése. A kiszorultak 116
lázongásai, az ezzel járó er˝oszak, a b˝unözés az amerikai életmód elkerülhetetlen velejárói. Mára az USA népességének 1%-ának birtokába került az USA vagyonának több mint 40%-a és nekik jut a jövedelem 20%-a is. 2012-ben a fels˝o 1% jövedelme 19,6%-al n˝ott, míg a 99% -nak csupán 1%-kal n˝ott a jövedelme. Ha az utóbbi harminc évet vizsgáljuk, az 1% jövedelmének növekedése pedig az 1 ezrelék gazdagodásának tulajdonítható. Övék a befektetések jövedelmének több mint 50%-a, és míg az egy ezrelék az 1970-es évek felé az USA vagyonának 7%-át birtokolták, 2012-ben a részesedésük közel 22%-ra n˝ott. Szorosan csatolt társadalom . A szorosan csatolt együttélési rendszer jellegzetes példái a távol-keleti országok társadalmai. Alapértékük a közösség szolgálata. A sok ezer éven keresztül kialakult kínai életszemlélet meghatározó szerepet játszott a térség fejl˝odésében, Japán, Dél-Korea, Tajvan mai sikereiben. Túlnépesedett területeken, dacolva a gyakori természeti csapások fenyegetésével, nincs arra lehet˝oség, hogy az egyén amerikai módon függetlenítse magát a többiekt˝ol. Szorosak a távol-keleti ember kötöttségei, szabadsága korlátozott. Ezeket a társadalmakat szorosan csatolt rendszerként érthetjük meg, mivel a társadalom s˝ur˝u hálózódású és köt˝odései er˝osek. Náluk a családi, rokoni kapcsolatok ma is nagyon fontosak. Alapvet˝o érték az id˝osek tisztelete, a rokonok megbecsülése. Bármi történjen az emberrel, nem maradhat magára. Nem könny˝u költözni, a munkahely változtatása ritkán fordul el˝o. A h˝uség, legyen az családhoz, munkahelyhez, lakóhelyhez ma is él. Meghatározó távol-keleti eszménykép az embertársaira alaposan figyel˝o, munkahelyét, lakóhelyét és az államot önfeláldozóan szolgáló ember. A továbbiakban Japánnal foglalkozunk. Köztudott a japán emberr˝ol, mennyire udvarias. Pedig, amit mi akként értelmezünk, jóval több, mint egyszer˝u udvariasság. A japán a találkozáskor tényleg komolyan érdekl˝odik a másik iránt. Ugyanis a hagyományos távol-keleti felfogás szerint, az általános rendez˝o elvnek megfelel˝oen, el˝obb-utóbb minden a helyére kerül, semmi sem történik szándék és értelem nélkül. Ha valakivel találkozom, az is egy lehet˝oség, amivel élnem kell. Érdekl˝odöm a másik iránt és az is irántam. Ennek az eredménye nekem, neki, valaki harmadiknak, vagy sokaknak javára szolgálhat majd. Egy japánnak mindig figyelnie kell társára. Emiatt az átlagos japánnak sokkal jobb az emberismerete, mint az amerikaiaknak vagy európaiaknak. Ez az egyik titka a japán üzletemberek sikereinek. Nagyon hamar felismerik, hogy akivel tárgyalnak, milyen ember, mik lehetnek a szándékai, és meddig mehetnek el az üzleti tárgyalás során. Egyik legf˝obb feladata a távol-keleti embernek, hogy gyermekei megfelel˝o m˝uveltséget kapjanak. Japán és a Távol-kelet alsó és középfokú tanodáiban a követelmények szintje határozottan magas. A japán gyerekeknek 18 éves korukig sokkal többet kell tanulniuk, mint magyar társaiknak. Másodlagosak az egyéni adottságok, a követelményeket mindenkinek teljesíteni kell. Sikeresen teljesít˝o társukat a tanulók megtapsolják, tudják, ha valaki eredményes, az hosszú távon mindenki javára válik. A tanítók és tanárok a társadalom leginkább megbecsült, tisztelt, fizetett tagjai közé tartoznak. Nemzetközi összehasonlításban kiemelked˝oen magas a sokat követel˝o tanodákban nevelt átlagpolgár m˝uveltségi szintje. Ez a magas általános m˝uveltség, a társadalmat át- meg átszöv˝o sokféle összetartó er˝o egységes, elkötelezett népesség kialakulására vezetett. A távol-keleti társadalmak irigylésre méltó gazdasági sikerei a m˝uvelt, megbízható, fegyelmezett, együttm˝uködésre képes és kész tömegeknek köszönhet˝oek. A vezetés nem válik el a népt˝ol az amerikaihoz hasonló mértékben. Ennek megfelel˝oen a lemaradottakról sem nagyon lehet beszélni, a b˝unözés mértéke az európai és amerikaihoz képest elhanyagolható. Kiemelked˝oen jó a szorosan csatolt társadalom alkalmazkodóképessége. Gyorsan válaszol a küls˝o változásokra. Igen hamar meghonosítja a másutt született találmányokat vagy akár intézményeket. Hatékony a magasabb fokú együttm˝uködést kívánó feladatok megoldásában. Az er˝osen csatolt társadalmak gyenge pontja az, hogy az egyöntet˝uség miatt a személyiség, a kiemelked˝o tehetség˝u egyéniség kibontakozásának lehet˝oségei korlátozottak. Míg a matematikában tehetséges amerikai vagy magyar diák hamar tagozatos osztályba kerül és azzal foglalkozhat, amiben tehetséges, addig hasonló japán társa azokra a tárgyakra kell, hogy összpontosítson, amelyekben gyenge. Így, bár ez a japán diák is matematika szakos egyetemi hallgató lesz, összehasonlítva magyar vagy amerikai társával, mint egyetemista, gyengébben teljesít. Mivel
117
bel˝ole lesz a japán professzor, a japán fels˝ooktatás gyenge. Míg 18 éves korig a képzés színvonala igen magas, ehhez képest az egyetemek színvonala, amit igazából már az egyetemi tanárok egyénisége, eredetisége határoz meg, alacsonyabb. A gazdasági fejl˝odés alapjaiul szolgáló nagy felfedezések, találmányok inkább másutt születnek meg. Szorosan csatolt társadalmakon belül sokkal er˝osebb a verseny, mint a lazán csatolt társadalmakban. Ez utóbbiakban a verseny lényegében a vezet˝o rétegen belül zajlik, törvényes, néha törvényen kívüli eszközzel. Szorosan csatolt társadalmakban a teljes népesség versenyre van kényszerítve, nemcsak a iskolákban, hanem a munkahelyeken is. Itt a verseny f˝o mozgatója az, hogy tudásom és er˝om legjavával a közösséget kell szolgálnom. Nem tehetek másként, mindenki ezt teszi, szégyen lenne lemaradnom. A japán tanulók között el˝oforduló öngyilkosságokat is az magyarázza, hogy a mércét átugrani képtelen gyermek nem tudja elviselni, hogy lemarad, miközben a környezetében mindenki más teljesít. Lassan a japán társadalmat is fellazítja a t˝okés gazdasági rend. A japán nagyvállalatoknak adott szabadság, a t˝ozsde mindenhatóságába vetett hit vezetett a fukusimai er˝om˝uvek végzetes balesetéhez. Egy a földrengéshez közelebb lév˝o, szintén magánkézben lév˝o atomer˝om˝ube nem törhetett be a fukusimainál is er˝osebb szök˝oár, mert az vállalta a költségeket, felkészültek rá. Fukusimában azonban a vállalkozás minél nagyobb nyeresége volt a szempont és emiatt ilyen magas szök˝oárra nem készültek fel. Pedig a térséget az utóbbi évszázadokban, nem egy, a jelenlegihez hasonló er˝osség˝u földrengés és szök˝oár sújtotta, legutóbb 1923-ban. Japán lassan 25 éve pénzer˝osödéssel járó válságba került és abból azóta sem képes kilábalni. Mindez jelzi, hogy a világazdaság egészének most kibontakozó hasonló válsága nem oldódhat meg könnyen. Európa társadalmairól. Jelent˝osen különböznek az európai népuralmi rendszerek mind az amerikai, mind a távol-keleti társadalmaktól. F˝obb jellemz˝oik egymásra utaltságuk és ugyanakkor nemzeti jellegükhöz való ragaszkodásuk. Nagy a néps˝ur˝uség és a számos kisebb-nagyobb, a történelmi fejl˝odés emelte korlát miatt az európai polgár álmodni sem merhet a függetlenség olyan fokáról, amely az USA-ban természetes. Ugyanakkor Európa vallási-néprajzi sokszín˝usége lehetetlenné tette a Távol-Keletet jellemz˝o egység és egyöntet˝uség kialakulását. Európai eszmény az eredeti gondolkodású, megért˝o, megegyezésre kész személyiség. Az EU mély válságba került, az euró használata nemhogy egységesítette volna népeit, inkább megosztotta. A megtakarításra eleve hajlamosabb északi országok, els˝osorban Németország olcsó hitelekkel árasztották el az EU déli államait, majd a hitelek kamatait megnövelve a végs˝okig eladósították, adósrabszolgaságba taszították, taszítják o˝ ket. Kína és India felemelkedése. Ma a nemzetekfeletti nagyvállalatok anyaországai világegyesítési törekvéseik egy nem várt, számukra súlyos következményével szembesülhetnek. A Távol-Kelet o˝ si m˝uveltség˝u országait, közöttük Kínát és Indiát is bevonták a folyamatba. Ezekben az államokban, éppen szorosan csatolt jellegük miatt, a beillesztés nem a megszokott módon, a gyarmatosítás enyhébb változatának megfelel˝oen zajlott le. Nem sikerült az országokat a másutt jól bevált módszerekkel egy, a benyomulókat kiszolgáló, kiváltságos helyi vezet˝orétegre és a kiszolgáltatott nagy többségre felosztani. Kína mint parancsuralmi rendszer˝u, kommunista berendezkedés˝u ország nyitott kaput a világra. Igen jól képzett, tanulékony, fegyelmezett, ha kell igénytelen tömegei kiváló, nagyon olcsó munkaer˝ot jelentenek. Csak a folyamat jelenlegi állását tekintjük át. Kína a világ m˝uhelyévé vált. Feldolgozó ipara verhetetlen. Amerikai és Európa kereskedelmi hálózatai hatalmas tömeg˝u, jó min˝oség˝u, olcsó kínai terméket forgalmaznak. Amerika és Európa feldolgozó ipara a kínai munkaer˝o olcsósága miatt nem bírja a versenyt. Iparágak mennek tönkre, t˝unnek el a nemzetközi nagyvállalatok anyaországaiban. Üzemek sora települ Kínába. Európában is n˝o a munkanélküliség és az állami költségvetések egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Hatalmas bevételeit Kína további fejlesztésekre költi és olyan mennyiség˝u amerikai államkötvénnyel rendelkezik,
118
hogy bármikor gyors cs˝odbe döntheti a végs˝okig eladósodó USA-t. Ám manapság Kína növekedése is lelassult és megindult a Kínába települt üzemek visszaköltözése. Míg Kína a világ m˝uhelye lett, India a feldolgozóipara fejl˝odése mellett els˝osorban a nagyon magasan képzett és angolul kiválóan beszél˝o munkaerejével versenyképes. Egyre több amerikai fels˝ofokon képzett amerikai szakember veszíti el állását, mert feladatát Indiában él˝o, az USA-beli fizetés töredékéért dolgozó, de a feladatot ugyanolyan jól megoldó indiai veszi át. Az állások ún. kihelyezése egyre nagyobb feszültségeket kelt az USA munkaer˝opiacán. Míg a II. világháború után az USA mennyiségben és min˝oségben, feldolgozóiparát és egyéb teljesítményeit tekintve szinte mindenben els˝o volt a világon, mára ennek vége. Míg 50-60 évvel ezel˝ott o˝ hitelezett mindenkinek, ma adósságból él. A Föld lakosságának nagy többsége átmeneti állapotú társadalmakban és szegénységben él. Mondani sem kell, a fejlett világ határozza meg a világgazdaság és a világ pénzügyi rendszerének m˝uködését. Els˝osorban az USA szabja meg a szabadnak nevezett verseny szabályait, amely nyilvánvaló módon a gazdagoknak és az er˝oseknek kedvez. Válságtüneteiket a kiszolgáltatott helyzetben lév˝o szegény országokra igyekeznek terhelni. Ezért világunkat félelmetes és egyre növekv˝o feszültségek jellemzik. Egyiptom példája jól mutatja, mint juthat romlásba egy önmagát évezredekig fenntartani képes m˝uveltség. Egyiptom önpusztító fejl˝odése. Egyiptomot a Nílus éltette. Ameddig az áradás terjedt, és lerakta a magával hozott termékenyít˝o iszapot, ott a föld fekete és jólterm˝o volt. Az évenkénti áradásoknak köszönhet˝oen az is maradt, nem volt szükség arra, hogy er˝osebben trágyázzák. Igazodva a Nílus áradásának természetes rendjéhez, kevés emberi munkával, alacsony m˝uszaki szinten is jól m˝uköd˝o mez˝ogazdaságot lehet fenntartani. Ha a folyó áradásakor a területre minden évben újabb iszapréteg kerül, szikesedés nem fenyeget, mert a szíksók nem tudnak egy adott rétegben felhalmozódni. Túl az áradások sávján a talaj vörös és terméketlen. Egyiptomot igazából a fekete föld tartománya jelentette, területe nem volt nagyobb, mint a magyar Alföld. Es˝o Egyiptomban alig van. Nem minden évben kedvez˝o az id˝ojárás, amely a Nílus vízhozamával befolyásolta az áradás er˝osségét és ezzel az elöntött és termékennyé tett terület nagyságát. Ha nagyon nagy volt az áradás, elpusztítja a településeket és az öntöz˝om˝uveket. De jöhet olyan év, vagy akár hét sz˝uk esztend˝o, amikor a Nílus alig önt ki és ekkor alig terem valami. Ekkor az ország az uralkodói tárházakban felhalmozott gabonából él. Egyiptom Nílus áradásán alapuló, évezredeken át m˝uköd˝o fenntartható mez˝ogazdaságát a Nílusra épített asszuáni gát szüntette meg. A múlt század ötvenes éveiben kezdték építeni, 1971-re készült el. Ugyan megoldotta az áradások ingadozásával kapcsolatos gondokat, ám visszatartja a földeket megtermékenyító iszapot. Ezzel az egyiptomi földm˝uvel˝ok m˝utrágya használatára kényszerültek és földjeik szikesednek. Az ugrásszer˝uen növekv˝o népesség gabonabehozatalra szorul.
12.
Anyagkímélés
Mint tárgyaltuk, a környezeti csapásokat megel˝ozheti az energiaforrások kimerülésével együttjáró er˝oforrásválság. Az anyagkíméléshez, amely a felhasznált nyersanyagok mennyiségének tervszer˝u, nagymérték˝u csökkentését foglalja magába, már alig van id˝onk. 2008-ban az emberiség 70 milliárd tonna anyagot mozgatott meg. Egy emberre átlag 10 tonna jut. A nemzetközi kereskedelem forgalma 10 milliárd tonna. Hogy ez külföldre juthasson, a nyersanyagot kitermel˝o és külföldre szállító országnak ehhez még 29 millárd tonna anyagot kellett megmozgatnia. Volna mit tennünk, mint említettük, a mai termelés 5%-a is elég lehetne ahhoz, hogy azon a szinten, olyan egészségben élhessük, mint ma. De világunk vezet˝o rétege még mindig az anyag- és er˝oforrás igényes gazdasági növekedést er˝olteti.
119
12.1. Fenntarthatóság elvi alapja Életrendünk akkor fenntartható, ha anyagforgalma körkörös, azaz illeszkedik a természet rendjéhez. Els˝osorban er˝oforrásainktól függ a fenntarthatóság. A h˝otan szerint a folyamatok körfolyamattá alakíthatók, ha kívülr˝ol elég sok energiát viszünk be a rendszerbe. A bevitt energia egy része hulladékh˝ové alakul. Ennek megfelel˝oen, ha van elég energia, bármilyen gyártási eljárás és az azt követ˝o felhasználás körfolyamattá tehet˝o. B˝oséges er˝oforrás birtokában életrendünk elvileg fenntarthatóvá tehet˝o. Az id˝o, energia és ismeret a természettan törvényei szerint meghatározott kapcsolatban állnak egymással. Ha kevesebb energiánk van a körfolyamattá alakításhoz, kisebb lesz a hulladékként elvesz˝o h˝oenergia mennyisége is, de lassúbb lesz a körfolyamat. Tökéletesnek mondható körfolyamat létrehozásához, azaz ahol nincs befektetett energia és hulladékh˝o sem keletkezik, végtelen sok id˝o kellene. Ha b˝oven van energia és sokat tudunk, akkor gyorsan el lehet végezni valamit. Ha sok az id˝onk, nem kell sokat tudni, mert a kísérletezés-szerencse módszerét alkalmazva megtalálhatjuk a megoldást. Ha viszont kevés az id˝onk, sok ismeretre van ahhoz szükség, hogy megleljük a gyors módszert. Jelenleg már alig van id˝onk arra, hogy megoldást találjunk. Pillanatnyilag még van elég er˝oforrás, de már nem sokáig. Ezért a megoldás arrafelé mutat, hogy jóval többet kell tudnunk ahhoz, hogy a válságot kezelni tudjuk. Ez a legkönnyebben járható út. Az emberiség, szakítva a piac láthatatlan kezébe vetett gyermekes hittel, tudományos ismeretekkel, ezek megfelel˝o rendszerezésével és alkalmazásával találhatna megoldást. Mivel a világ sorsa els˝osorban a tudástól, annak megfelel˝o hasznosításától függ, az emberiség megmaradásának kulcskérdése a tudományos alapkutatásnak az alkalmazható tudássá alakítása és az eredmények minél gyorsabban közkinccsé tétele. Az ismeret gy˝ujtésében már számottev˝o sikereink vannak, lásd a számítástudomány és a világháló viharos fejl˝odését. De az is kulcskérdés, miként rendszerezhetjük, értelmezhetjük, használhatjuk ismereteinket. Ez már nem csupán a m˝uszaki színvonalon, hanem az egyes személyeken, egyének sokoldalúságán, képzettségén, erkölcsiségén, emberi értékein is múlik. Eszközeinket öngyilkos módon is használhatjuk, a képcsatornák és a világháló els˝osorban kereskedelmi, hirdetési eszköként való alkalmazása nemhogy segítene, hanem egyenesen pusztít, lásd a 8.3. szakaszt. Naper˝o. Hosszabb távra el˝oretekintve, rendelkezésünkre állhat a kimeríthetetlen er˝oforrás, a napfény. A széler˝om˝uveket hajtó szél is azért fújhat, mert süt a nap. Míg a szén, olaj és k˝oolaj felhasználásakor szennyezzük földi környezetünket, addig naper˝o felhasználásakor a világ˝ur sugárzási terébe szemetelhetünk, lásd az él˝ovilágra adott hasonló példát a 2.4. pontban. Napunk Földre sugárzott fényének csak töredékét hasznosítja a növényzet, túlnyomó része szétsugárzódik a világ˝urbe. Tudományos-m˝uszaki kérdés, hogy megoldjuk a naper˝o minél nagyobb mérték˝u felhasználását. Természetesen úgy, hogy ezzel a környezetünket ne érje nagyobb terhelés. Eddig még csak szerény kezdeti eredményekr˝ol számolhatunk be. Mai termelési rendszereink, bármilyen magasszint˝unek t˝unhetnek is, kezdetlegesek azokhoz képest, amelyeket ki kellene fejlesztenünk. Gondoljunk arra, miként tudjuk mai eszközeinkkel felfogni és megkötni a napfényt. Most napelemre és a termelt áramot elraktározó áramtartályra (akkumulátorra) van szükségünk. Így a Nap sugárzó energiáját vegyi energiává alakítottuk. Nézzük meg, a hasonló átalakítás miként játszódik le természetes rendszerekben. A fénymegkötés (fotoszintézis) baktériumokban, apró növényekben is folyamatosan zajlik, összehasonlíthatatlanul finomabb eszközökkel, mint a napelem-áramtartály rendszerben. Mindez mutatja, hogy többet tudva jobban hasznosíthatnánk a naper˝ot. Az segíthetne rajtunk, ha festékáron tudnánk napelemeket készíteni és egyben meg tudnánk oldani a termelt energia hosszabb távú raktározását Anyagkímélés folyamata. Új er˝oforrások rendszerbe állítása mellett szükségünk van más, egyszer˝ubb eljárások bevezetésére is. Reménytkelt˝o, hogy a szerves módszereket használó mez˝ogazdaság nagyon jó eredményeket mutathat fel. Kuba, akárcsak Észak-Korea, a kilencvenes években kénytelen volt lemondani 120
a szovjet olajról. Kényszerhelyzetében m˝utrágya és növényvéd˝o szerek nélküli mez˝ogazdaságot fejlesztett ki. Tíz év alatt meglep˝o sikereket értek el. Miközben Észak-Koreában milliók haltak éhen, lásd a 9.4 fejezetben. Kubában, ha nincs is b˝oség, de komolyabb éhezés sincs. Megjegyezzük, a leszerelés sikere az anyagkímélést tekintve is igen fontos. Hatalmas anyagáramlási folyamatokat tart a fegyverkezés mozgásban. Jó példát mutathatna a fegyvergyártó iparág er˝oteljes karcsúsítása néhány más, hasonlóan él˝osköd˝o ágazat leépítésére is. Ezzel megtehetnénk a legfontosabb lépést a termelés 5%-ra való csökkentéséhez, amit követhetne az úgynevezett cucc-ipar leépítése, amely olyan dolgokat állít el˝o, amelyekre az embernek valójában nincs szüksége. Lehetséges, hogy az iparosodott országokat jellemz˝o anyagáramlást akár huszadára tudjuk csökkenteni anélkül, hogy az életszínvonal jelent˝osen essen. Ennek kézenfekv˝o módjai a takarékosság, a pazarlás csökkentése, bizonyos fény˝uzésnek nevezhet˝o igényekr˝ol való lemondás. Ezek viszont bizonyosan nem elegend˝oek arra, hogy a szükséges csökkenést elérhessük. Igazi áttörés lehet˝oségét az emberokozta anyagforgalom többé-kevésbé körkörössé alakítása jelenti majd. Egy körkörös termelési rendszer, hasonlóan a természethez, nem szemetel. Azaz a mez˝ogazdasági és ipari rendszerek úgy épülnek egymásra, hogy minden, ami ott hulladék, szemét, valahol másutt felhasználásra kerül. Jelenlegi nyersanyagból szemét elven m˝uköd˝o, egymáshoz nem kapcsolódó üzemeinket egyetlen hatalmas, egybefügg˝o, szemetet alig kibocsátó gazdasággá kell alakítani. Csak a természet számára elt˝urhet˝o mennyiség˝u szennyezés juthat leveg˝obe, vízbe, talajba. Mint vizsgáltuk, ilyen rendszerek elvileg lehetségesek. Bármely rendszer elég gyorsan m˝uköd˝o körfolyamattá alakítható, ha megfelel˝o mennyiség˝u energiát juttatunk a rendszerbe, lásd az 12.1. részt. Küls˝o er˝oforrásnak a naper˝ot használhatjuk. Körkörös rendszerben a természetes nyersanyagokból a jelenlegi szükségletnek töredéke is elegend˝o, a természetidegen melléktermékek mennyisége pedig elenyész˝o. Körkörös gazdaság kimunkálásához és bevezetéséhez újabb ipari forradalom szükséges. Egy ilyen pálya illeszkedhetne az ipari társadalmak tudományos-m˝uszaki megújuláson alapuló fejl˝odési irányzataihoz és ezért is t˝unik járhatónak.
12.2.
Szemét nélküli termelési rendszerek
Egyutas rendszer helyett, mely a termék mellett egy csomó hulladékot is termel, úgy kell egymásra szervezni az ipari tevékenységeket, hogy azok egymás hulladékait hasznosítsák nyersanyagként. Mint az a természetes folyamatokban történik. Néhány ilyen eljárást ismertetünk. Sörgyártás. Egy, már m˝uköd˝o rendszer a következ˝o. Létrehozója, Günther Pauli eredend˝oen üzletember, akinek a sörf˝ozdékre kidolgozott módszerét ismertetjük. A sörf˝ozdék a szilárd nyersanyagoknak, nagyrészt a sörárpának csak 4%-át használják, a többi hulladék. Hulladékaik a széndioxid, lúgos szennyviz és hulladékh˝o. Ám a szilárd hulladék 70%-a rövidszálú rostanyag, amit a papíripar nem tud feldolgozni és takarmánynak sem jó. Viszont gombákkal lebontható. Így hát a piacon keresett gombákat termesztenek rajta. Utána már jó takarmánynak (45% szénhidrát), azt tehenek eszik meg. A sörf˝ozdék szilárd hulladékának 26%-a fehérje. Ebben gilisztát tenyésztenek (egy évi százezer hektoliter teljesitmény˝u sörf˝ozde naponta 1.3 tonna gilisztát termel). A giliszta a baromfi természetes tápláléka. Majd a marhák és a csirkék trágyája emészt˝obe kerül, az itt termel˝od˝o metán er˝oforrás. Természetes úton kezelik a visszamaradó szennyvizet, megfelel˝o növények és állatok társításával halakat tenyésztenek benne. A széndioxidot lúgos szennyvízbe vezetik be és ebben értékesíthet˝o algákat termesztenek. Egy ilyen rendszer energetikailag teljesen önellátó, hétszeres termelékenységet és négyszeres foglalkoztatottságot biztosít az eredeti sörf˝ozdéhez képest. Nincs az egységek között szállítási költség és szennyezés, és rengeteg élelmet termel az éhez˝o országokban. 1996 végén hét ilyen rendszer üzemelt a világon, valamennyi a fejl˝od˝o országokban.
121
Nem csoda, hogy Günther Pauli rendszereit a fejl˝od˝o országokban vezetik be. A fejlett északi országokban a söripar nemzetekfeletti vállalatok kezében van. Nem várhatjuk, hogy ezek jószántukból vállalkoznának üzleti gondolkodásuktól, értékesítési rendszereikt˝ol annyira idegen természetszer˝u módszerek bevezetésére. Itt a haszon els˝osorban a területé, amely épen marad és az ott él˝o embereket élelmezi, nekik ad munkát. Pauliék a sörgyári rendszert a világháló segítségével alakították ki. Az internet-csoport résztvev˝oi, különböz˝o szakmájú, tudású emberek a világ különböz˝o részeir˝ol, tudásukat összerakva alkották meg a fenti módszert. Ez is azt bizonyítja, hogy a válság megoldásának kulcskérdése az ismeret gy˝ujtése és megfelel˝o rendszerezése. Rizsföld és kacsák. Japánban körülbelül húsz éve vezették be a lenti módszert, amelyet azóta gazdák tízezrei követik Japánban és Ázsia más országaiban. Miután kiültették a rizsdugványokat az elárasztott rizsföldekre, kacsákat eresztenek rá. Sohasem bántják a kacsák a rizst, viszont megeszik a kártev˝o rovarokat, csigákat, gyommagvakat és kiszedik a gyomokat is. Fecserve a talajt leveg˝osebbé, lazábbá teszik. Továbbá a rizsföldön a kacsán kívül még egy hal is megél, amely a kacsa ürülékével és algákkal táplálkozik. A kacsák és halak ürüléke trágyázza a talajt. Önmagát fenntartó természeti rendszert alkot a rizsföld, melynek rizs, gyomok, rovarok, hal és kacsa egyaránt részei. Ilyen rizsföldön a termésátlagok legalább 20-50%-kal magasabbak, mint a hagyományos módszerrel m˝uvelteknél. Továbbá nagy nyereség a kacsa, amelynek alig kell máshonnan táplálékot vásárolni. Emellett a gazdáknak jóval kevesebbet kell dolgozniuk, nem kell gyomlálnia, vegyszereznie sem. Különböz˝o növényfajták együttes termesztése. Nemrégen közölték egy Kínában csaknem hatvanezer hektáron, parasztok tízezrei bevonásával végzett kísérlet eredményét. Ez arról tanúskodik, hogy a fajbeli változatosság segítségével elkerülhetjük a vegyszerek alkalmazását és egyben jelent˝osen növelhetjük a hozamokat. Ugyanazokba a táblákba kétféle rizst vetettek. Egyik, az értékesebb fajta, nehezebben termeszthet˝o, mert egy gombabetegség komolyan veszélyezteti a termést, a másik egy közönségesebb rizsfajta amit a fenti gombabetegség nem támad meg. Úgy vetnek, hogy az értékesebb rizs sorai közé több sor közönséges rizs kerül. Ezzel az értékesebb rizst támadó gombafert˝ozés mértéke a huszadrészére csökkent. Ennek oka az, hogy a magasabbra növ˝o értékesebb rizs több napfényt kap és a gombaspórák a nagyobb távolságokra nehezebben terjednek. Mivel a kis parcellákon a parasztok úgyis sarlóval aratnak, kétféle rizs szétválogatása nem okoz különösebb gondot. Ezzel az egyszer˝u eljárással egy adott területen, vegyszerek alkalmazása nélkül, 14%-kal n˝ott a parasztok jövedelme. Fentiekhez hasonló okok miatt az Egyesült Államokban különböz˝o fajtájú búzákat vetettek ugyanabba a táblába. Keverten takarították be a termést és kevesebb vegyszer felhasználásával magasabb termésátlagot kaptak. Ez a jelenség a kiskertekben gazdálkodók számára is jól ismert. Ha megfelel˝oen választott növényeket termesztünk egymás mellett, a kártev˝ok és betegségek jóval kevesebb gondot okoznak. Észak-amerikai indián törzsek a futóbabot, a kukoricát és a tököt együtt termesztették. B˝oséges és jó min˝oség˝u termést hoznak és amellett jól illeszkednek a természetes rendbe. A kukorica lesz a futóbab karója, a bab gyökérzetén él˝o nitrogéngy˝ujt˝o él˝ocskék (baktériumok) a kukoricát is táplálják és a talajon futó tök védi a talajt a kiszáradástól és a gyomok elszaporodásától.
12.3.
Európai Közösség, Magyarország és a fenntarthatóság
Ha vadászó-gy˝ujtöget˝o ösztöneinkre hagyatkozunk, a megoldás az er˝oforrások másoktól való elragadása, bármi áron. Ezzel a világ az egyébként is sz˝ukös forrásokat háborúskodásokra pazarolja el és a káoszba zuhan. Az USA az er˝ofölényét kihasználva akarja a válságot megoldani. Ebben az EU az USA természetes szövetségese. Ha az EU alapvet˝o irányultsága nem a mindenáron való gazdasági növekedés lenne, alkalmazkodhatna a fenyeget˝o er˝oforrás- és környezeti válsághoz. Népessége talán még nem tompult el annyira, 122
hogy megértse, mi fenyeget. Továbbá az EU tagországainak nagyobb részében a népesség csökken illetve hamarosan csökkenni fog. Ezt a népességet az els˝osorban növényi táplálkozásra való visszatéréssel az EU mez˝ogazdasága, felhasználva mai tudásunkat, a jelenlegi forrásfelhasználás egy részével is eltarthatja. Jó tudni, az EU el˝ode azért kezdett környezetvédelemmel foglalkozni, hogy tagállamai az államonként különböz˝o környezetvédelmi szempontokra hivatkozva ne zárhassák ki piacaikról egymás termékeit. Kés˝obb a környezetvédelem és a megújuló er˝oforrások felé fordulás tudatosabbá vált. Ennek eredményeként számos fenntartható életre törekv˝o lépéseket tett az EU és további ilyen lépésekre készül. Az EU központi hivatali gépezete a gazdasági növekedés gerjesztése helyett inkább a fenntartható életért hozott intézkedésekben és azok végrehajtásában lehetne igazán hatékony. Olyan eredményeket érhetnénk el, melyekre a tagországok különállóan nem lennének képesek. Ilyen kérdésekben indokolt lenne a tagországok nemzeti önállóságának korlátozása. Számos olyan anyag- és forrástakarékossági törvényt hozhatna meg az EU, amelyeket végrehajtva a jelenlegi nyersanyag- és er˝oforrásfelhasználás töredékével ugyan szerényebben, de biztonságban, a mostaninál egészségesebben, emberibben élhetnénk. 2003 végére a tagországok elfogadták az új víztisztasági útmutatókat, amelyek a mez˝ogazdasági m˝uveléssel járó vízszennyezést korlátozzák. Ez az igen szigorú törvény olyan kemény korlátokat szab a talajvizek és a vízfolyások tisztaságára, hogy az iparszer˝u mez˝ogazdaságban szokásos módszerekkel szakítani kell. Annyira pontosan kell adagolni a m˝utrágyákat és vegyszereket, hogy azokat ténylegesen csak a növények vehessék fel. Így vegyszerek nem szennyezhetnek vizeket és nem ronthatják a talajok vegyi jellemz˝oit. A földet így m˝uvel˝ok valóban gazdái és nem kizsákmányolói lesznek birtokaiknak. Ez hazánk mint alvízi ország számára különösen fontos. Nézzünk egy példát, mekkora változtatásokra lehetne képes az EU. Igen forrásigényes a csomagolás. Törvényi szabályzással az EU csökkenthetné a pazarló csomagolás mértékét, bevezetve az általános üvegvisszaváltás rendszerét. Egy üveg kb. 50-szer használható fel, átlagosan ennyiszer tölthetik újra, miel˝ott valaki eltöri vagy csorbítja. Elhatározhatná az EU, hogy egy adott u˝ rméretben mondjuk ötféle alakú, könnyen mosható üveget szabványosít és ezeket mondjuk háromféle szinben állíthatják el˝o és valamennyi üveget vissza kell váltani. Mivel mindenütt ugyanazokat az üvegeket használják, a visszaváltott üvegeket csak a legközelebbi üvegmosóhoz kell szállítani, utána onnan szétoszthatják. Az általánosan használhatóság miatt az üvegmosó helyekr˝ol sem kellene túl sokat szállítani. Csak kevés üveggyárra lenne szükség és a szemétgy˝ujtés, raktározás is jóval kisebb terhelést jelentene. A nemzetközi kereskedelem miatt ezt az egyes országok egyedül nem vezethetnének be. Ám az EU mint egész már igen.
12.4.
Magyarokról
A felmérések szerint a magyar igen törekv˝o és igényes, szeretne minél jobb teljesítményt nyújtani és a kóros lehangoltság (depresszió) akkor tör rá, ha nem sikerül teljesítenie. Továbbá az összehasonlító vizsgálatokból az is kiderült, hogy a magyar nép, a környez˝o népekt˝ol eltér˝oen er˝osen individualista, rajtunk kívül csak az angolszászok értékelik ennyire nagyra az egyént. Népünk individualizmusa nem önzésnek, önközpontúságnak, hanem egyénközpontúságnak felel meg. Nem a másikat lessük, hogy az mit csinál, hanem magunk szeretnénk a helyzetet átgondolni és úgy dönteni. Mindenkinek van ötlete, nemcsak a vezet˝o értelmiségieknek. Nem hagyatkozunk olyan könnyen szabályra, a törvény bet˝ujére, hanem a tényleges helyzetet mérlegeljük. Természetesnek vesszük, hogy minden ép ember tudja, mi a jó neki és hagyni kell, hogy maga dönthessen, mert végül is mindenki így jár jobban. Magyar eredet˝u szavakkal az individualista jelentése az önközpontú, egyénközpontú mellett személyközpontút is lehet, ez a személynek a világ egészéért érzett felel˝osségében mutatkozik meg. Míg az átlagos magyar egyénközpontú, a sok önz˝o, önközpontú mellett voltak és vannak közöttünk nem is olyan kevesen személyközpontúak is, akik tehetségüket és életüket a magyarság felemelésére tették és teszik fel.
123
Történelmünk során a zsarnoki rendszer nem tudott meggyökerezni, az Aranybulla megszületése és a vallási békét hozó tordai országgy˝ulés határozatai népünk szellemiségének h˝u kifejez˝oi. Nem véletlen, hogy az Aranybulla és a Magna Charta nagyjából egy id˝oben született meg. Míg a szigetlét védelmében él˝o angolszászok a sok évszázados bels˝o küzdelem után rájöttek, hogy jobb összefogni, mint egymást pusztítani, és azóta er˝oszakos indulataikat kifelé irányítják, addig az Európa szívében él˝o magyarság történelme az állandó küls˝o nyomás miatt nem követhetett az angolszászéhoz hasonló vonalat. Egyénközpontúságunkból ered˝o magyar nemzeti sajátosság az értékrendi többféleséghez való ragaszkodás, annak elfogadása. Kétségtelenül nagy erkölcsi értékünk mások elfogadása, a türelem, viszont a magyarok képtelenek ennek a meggy˝oz˝odésnek, valamint magának a magyar nemzetnek a védelmére. Nem gy˝ulölte a magyar ember a rátör˝o hódítóit. Egyszer˝uen nem értette, miért hadakoznak ellene. Az egyénközpontú gondolkodás nehézkessé teheti a közös törekvések megvalósulását: "Itten oltárt minden ember Ön bálványáért emel -És az ilyen önz˝o nemzet Életet nem érdemel" írta A magyar nemzet cím˝u versében Pet˝ofi 1845-ben. De válságos helyzetekben az egyénközpontúság el˝onyös. Igazi túlél˝o nép a magyar, a Kárpát-medence viharos történelme ilyenné nevelte a magyar embereket. Veszthet ugyan az ország háborúkat, és sokan odaveszhetnek közülünk. De mivel mindig vannak, akik megtalálják a megmaradás lehet˝oségét, a nép fennmaradt. Kifinomult népünk veszélyérzete. Jóel˝ore megérezzük, ha kedvez˝otlen fordulat fenyeget és hogy a fennálló rendszer csak átmeneti. Csak azt nem tudjuk egy ideig, mi az igazi fenyegetés és mit tehetünk saját túlélésünkért. Ezért a csapások el˝otti id˝oszakban Magyarországon megbomlik a rend. Bizonytalanná, dermedtté vagy éppen kapkodóvá válik a magyar, szeretné tudni, hogy mi várható és o˝ maga miként menekülhet meg. Nagy lehet kés˝obb a pusztulás, viszont nem annyira teljes, mint amilyen lehetne, ha a nép nem volna olyan éber és az egységesen felsorakozna valamilyen tökéletlen terv mögött. Senki a világon szárazföldi háborúban nem tudta megállítani a mongol hadakat. Nekünk sem volt esélyünk és az ellenállás a végpusztulás veszélyébe sodorta a magyarságot. Éppen a tatárjárás el˝otti helykeresés is segíthetett abban, hogy a nép nagyobbik fele megmenekült és IV. Béla újjá tudta építeni az országot. Bár a Hunyadiak id˝olegesen fel tudták tartóztatni a törököt, a felemelked˝o, hatalmas er˝oforrásokkal rendelkez˝o oszmán birodalom ellen kevés volt a magyarok ereje és hazánk földje másfél évszázadra Európa f˝o hadszinterévé vált. Nem csoda, hogy Mohács el˝ott akkora volt az útkereséssel járó felfordulás. De elértük, hogy a magyar állam nem semmisült meg. Miel˝ott és miközben a törököket a keresztyén hadak ki˝uzték Magyarországról, mindenki kereste a helyét, ami felkelések sorához és a Rákóczi-szabadságharchoz vezetett. Ennek köszönhet˝oen a Habsburg-birodalmon belül a magyar királyság viszonylag jobb helyzetbe jutott. Hogy micsoda er˝ot képvisel a magyarság, azt nemcsak forradalmai és szabadságharcai tanúsítják, hanem a békés id˝okben nyújtott teljesítményei is. Miután a törököket ki˝uzték, csupán kétmillió magyarul beszél˝o maradt meg és az elpusztult magyarság pótlására hatalmas tömegek települtek be Magyarországra. Els˝osorban németül beszél˝ok. Herder a 18. században komolyan aggódott a magyar nyelvért, veszend˝onek ítélte. Mégis a rákövetkez˝o században a kétmillió magyar képes volt egymilliónyi németet, félmilliónyi ugyancsak német nyelven beszél˝o zsidót és legalább egymilliónyi szlávot, örményt és másokat a magyar nyelv önkéntes vállalására késztetni. Miképpen, nem könny˝u megérteni. Hiszen az er˝o, a hatalom, a szervezettség és minden számbavehet˝o tényez˝o a németül beszél˝ok mellett szólt, azaz Magyarországnak el kellett volna németesednie és a magyar nyelvnek már régebben alig beszélt tájnyelvvé kellett volna silányulnia. Feltételezhetjük, hogy a magyarság vállalására nem csupán az egyénközpontú magyar nép befogadóképessége, hanem a magyar nyelv ereje is késztette a beolvadókat. Nem mindegy, milyen nyelven gondolkodik valaki. Ugyanis a nyelv rendszere befolyásolja, hogy az adott nyelvet használónak milyen a viszonya az anyagi világhoz, önmagunkhoz, másokhoz és a világ teljességéhez. Mára az er˝o- és nyersanyagforrások sz˝uk˝ulése miatti válság elérte a legfejlettebb országokat is és megindult a jóléti társadalmak leépülése. Magyarország, ahol a jóléti állam csak vágyálom volt, különösen nehéz helyzetbe került. Folyamatosan hatalmas mennyiség˝u forrást visznek ki az országból, miközben a végs˝okig eladósították. Senkit sem izgat a magyar nép helyzete és jöv˝oje, nagyobb dolgok forognak kockán. Megérthetjük népünk mai válságát. Z˝urzavaros állapotaink, az egyezségre képtelenség, a szenvedélyek 124
mögött a közelg˝o hatalmas válság, az újabb Mohács s˝ot a még annál is súlyosabb fenyegetettség veszedelme rejlik. Veszélyérzetünk már lassan negyven éve jelzi, hogy ez így nem fog menni, ebb˝ol nagy baj lesz. Még pontosan nem világos, mi fenyeget és a magyar igyekszik a helyzetet megérteni és a kiutat megtalálni. Amikor a különböz˝o közösségek vagy személyek hallanak arról, ténylegesen milyen jöv˝o el˝ott állhatunk, sokan azonnal felfogják, mi következik, mert eddigi tapasztalataikkal mindez egybevág, csak ennyire szókimondóan még nem fogalmazódott meg bennük. Minél közelebb él valaki a természethez, annál gyorsabban megérti, mi fenyeget és komolyabban csak a vezet˝o réteg egy része ámítja magát. Hazánk népessége, nemcsak a fenyegetettség, hanem a hajszoltsága miatt is rossz lelki és egészségi állapotba került és a magyar társadalom egy része pénzbeteggé is vált. A veszélyt érz˝o, helyüket keres˝o, a világban eligazodni vágyó emberek állandó feszültségben élnek. Mindez a végs˝okig igénybeveszi a társadalom lelki teherbíróképességét. Nem ritka, hogy a többtagú családban nincs két olyan ember, aki ugyanarra a pártra szavazna. Évtizedes baráti társaságok sz˝unnek meg, mert tagjai különböz˝oképpen ítélik meg az ország helyzetét. Nem bíznak már a sajtóban és a kép- és hangcsatornákban sem, joggal érzik, hogy félrevezetik o˝ ket. Valóban, akárcsak másutt, a tömegtájékoztatás nem a független szerkeszt˝ok és újságírók véleményét tükrözi, hanem a tulajdonosi kör véleménymérnökeinek utasításait követi. Kárpát-medence. Nemcsak a magyarság viselkedése, hanem hazánk egyedülálló természeti adottságai is a túlélésünknek kedvez. Ha megnézzük a természetrajzi világtérképet, rájöhetünk arra, hogy a Kárpátmedence, a világ egyik legzártabb medencéje kit˝un˝o, egyedülálló életlehet˝oségeket ad. Mivel a Kárpátok magas hegylánca és az Alpok nem ölelik körbe egészen a medencét, a térséget jellemz˝o déli, délkeleti és északnyugati légáramlatok bejutnak a medencébe és emiatt az alföldi részek fölött is jelent˝os csapadék hullhat id˝onként. Továbbá a Kárpátokból lezúduló folyók valamint az Alpok fel˝ol érkez˝o Duna hatalmas mennyiség˝u vizet hoznak a Kárpát-medencébe, ami így b˝ovelkedik vízben. Annyira, hogy a rendszeresen kiáradó folyóvíz sajátságos, egyedülálló élelmiszertermelési lehet˝oségeket nyújt. Ennek köszönhet˝oen nálunk mindig b˝oven volt élelelem és nem tudunk arról, hogy háborús id˝oszakokat kivéve, honunkban valaha is általános éhínség pusztított volna. Nem a gabonatermel˝o földm˝uvelés határozta meg a hagyományos alföldi gazdálkodást. Ez magyarázhatja, hogy a terjeszkedését a befektetés-haszon elvet mérlegel˝o római birodalom, miközben az itáliaihoz hasonló adottságú Dunántúlt valamint Erdélyt birtokba vette, nem hódította meg az Alföldet. Itt ugyanis az évezredek folyamán nem az áradásoktól tartó szántó-vet˝o, hanem éppen az árvizekre épít˝o sajátos élelmiszertermelési rendszer alakult ki. Ennek áldásait csak az ittlakók tudták élvezni, termékeinek csak egy részét lett volna érdemes nagyobb távolságra szállítani. A település területével a faluközösség rendelkezett, az erd˝o, a bozót, a legel˝o, a vizek a közösség rendelkezésére álltak. Közösen használták a legnagyobb halászó eszközöket is. Az ártereken u˝ zött fokos halászat a természettel való együttm˝uködés mintapéldája lehet. Mivel a folyó kiöntését megakadályozni úgysem tudták volna, s˝ot, egyenesen várták az áradást, azt szabályozták, hogy a folyó hol lépjen ki medréb˝ol, miként terítse szét minél jobban az áradó vizét. Amint a folyó szintje közelítette az árvizes szintet, az emelked˝o ár kiléphetett a fokon és megkezdhette az elárasztandó terület elöntését. Erek, tavak, szaladtak tele vízzel, majd az ár szintjének növekedésével újabb fokokon keresztül a laposok, rétek, kaszálók kerültek víz alá, végül az alacsonyabban fekv˝o erd˝ok és gyümölcsösök is. Maga az ember maga vezette a folyó vizét a megfelel˝o területekre, fokozatosan, hogy az áradó víz minél kevesebbet pusztítson. Nagyon alkalmas a kiáradt sekély, felmeleged˝o víz a halak ívásra és az ivadékok fejl˝odésére. Úgyhogy az áradás végeztével a fokokat lezárták és a vizet egy ideig, amíg az ivadékok és halak megfelel˝oen fejl˝odtek, kinthagyták az ártéren. Utána a fokokat megnyitották és a vizet rácson ill hasonló eszközökön keresztül vezették vissza a folyóba. Így a kis halak a folyóba kerültek a nagyobbakat pedig kifogták. Nem maradt pangó, pocsolyás víz és a folyó hordaléka egyenletesen terült szét az árterületen, gazdagon táplálva annak talaját. Az árterület különösen alkalmas hely vizet kedvel˝o gyümölcsfák, mint a szilva, bizonyos dió és almafajták számára. Gyümölcsösökön kívül zöldséget és vízkedvel˝o növényeket is neveltek az ártérben. Ridegen tartott állatokat tartottak a gazdag legel˝okön és az erd˝okben teleltették o˝ ket. 125
Ennek a természeti adottságokhoz annyira jól illeszked˝o ártéri fokos gazdálkodásnak az úrbéri határozatok és a folyószabályzások vetettek véget. Hogy a kincstár és a földesúr minél több jövedelemhez juthasson, elvették a faluközségek közterületeit és a földesurak birtokába adták. Mind nagyobb területen törekedtek gabonát termelni és hogy a gabonát vízi úton szállíthassák, szabályozni kezdték a folyókat. Eközben beszántották, tönkretették a fokok rendszerét alkotó vízm˝uveket. Mivel így az áradások vize nem tudott szabadon visszafolyni, a pangó vizek pár évtizeden belül elmocsarasították az Alföldet. Emiatt a folyókanyarulatokat átvágva szabályozták a Tiszát és mellékfolyóit, ami az Alföld kiszáradásához vezetett és vezet. Miközben az egyre magasabbra épül˝o gátak sem tudják megakadályozni az árvizeket. Mivel a világméret˝u felmelegedés a Kárpát-medencében nemcsak fokozódó kiszáradáshoz, hanem széls˝oségesebb id˝ojáráshoz is vezethet, nem nehéz megjósolni, hogy a természet az Alföldön pár évtizeden belül visszaállítja a korábbiakhoz hasonló vízjárást. Ugyanis a felmelegedéssel nemcsak a déli szelek beáramlása lehet hevesebb, hanem a leállóban lév˝o Golf-áram miatt a leh˝ul˝o északnyugati térségb˝ol érkez˝o hidegebb leveg˝o is viharosabb sebességgel érkezik. Amikor az északnyugati és déli légáramlat a Kárpátmedence fölött találkozik és keveredik össze, a kialalkuló légörvénylésb˝ol hatalmas mennyiség˝u, napokig öml˝o csapadék hullik a térségre és ez még a hóolvadással is egybeeshet. Megtörténhet, hogy a Körösök és Maros vízgyüjt˝o területeir˝ol, a Fels˝o-Tisza vidékér˝ol és az Sajó és a Hernád vízgy˝ujt˝ojéb˝ol egyidej˝uleg zúdul az Alföldre az áradás, s˝ot ez még egybeeshet a Dunán levonuló árhullámmal is. Az így kialakuló, együtt levonulni képtelen árvizek a magasabban fekv˝o területeket kivéve a teljes Alföldet elönthetik. Nem arról van szó, hogy teljesen a 300 évvel ezel˝otti mez˝ogazdaságra térjünk vissza. Hiszen az azóta jobban elterjedt kukorica nagyszer˝uen termeszthet˝o ilyen körülmények között, a visszahúzódó áradás után vetve nagyon jó termést hoz. Akár kenyérgabonáként is megszokhatjuk, mint ahogy számos közép-amerikai országban is kenyérgabonaként alkalmazzák.
13. Az emberiség esélyeir˝ol 13.1. Közvetlen veszély Tekintsük át, mi várhat ránk. Nem festhetjük rózsaszínre a jöv˝ot, ne reménykedjünk a csodafegyverszer˝u híresztelésekben, lásd a 11.1. szakaszt. Nem számíthatunk olyan fordulatokra, amelyek nagyobb megrázkódtatások nélküli évtizedeket ígérnének. Egyre mélyül a 2008-ban kirobbant válság és világunk vezet˝o rétege nem akarja tudomásul venni, hogy ez alapvet˝oen az er˝oforrásválság következménye és emiatt az állandóan növekv˝o gazdaságot feltételez˝o kamatos pénzrendszer és a t˝okés társadalom fenntarthatatlan. Ha fenntartják, a gazdagok ugyan egyre gazdagabbak lesznek, de gazdasági növekedés híján a szegényebbek egyre szegényebbek. Ismeri mindenki a mondást: kenyeret és cirkuszt a népnek. De hiába a sajtó valamint a hang- és képcsatornák szolgáltatta cirkusz, ha a kenyér egyre kevesebb, el˝obb-utóbb megmozdulnak a tömegek. Ezt világszerte tapasztaljuk. Ha nem változik meg a gazdagok magatartása, a világrend összeomlik, felkelések, háborúk sokasága tör ki és mérhetetlen szenvedés zúdul az emberiségre. Összeomlás. Nem nehéz elképzelni, mit jelent majd a nemzetközi nagyvállalatok termékeivel ellátott, a kínai áruk tömegét árusító világkereskedelem összeomlása. Volt már ehhez hasonló folyamat a történelemben, ez a Római Birodalom bukását követ˝oen játszódott le. Példának nézzük meg, milyen sorsra jutott a hatalmas teljesít˝oképesség˝u, központosított római fazekasipar. Gyárai ontották a jó min˝oség˝u konyhai és étkezési eszközöket, tárolóedényeket, tet˝ofed˝o cserépeket. Egy délfrancia területen m˝uköd˝o üzem termékei nemcsak a birodalom nyugati területein voltak kelend˝oek, hanem azon kívül a mai Dánia és KeletNémetország területeire is eljutottak. Róma bukása végét vetett mindennek. Amikor a régészek Kelet-Angliában, egy, a 6. században élt király sírját feltárták, abban a hanyatlás megdöbbent˝o jeleit mutató fazekasmukákat találtak. Ilyen otromba 126
edényeket a 4. századi Britannia római tartományban egy vidéki gazdálkodó sem tett volna fel az asztalára, ám kétszáz évvel kés˝obb király evett bel˝olük. Róma bukása után Britanniában a fazekaskorongot sem használták. A fokozatos összeomlás Britannia társadalmi-gazdasági viszonyait nemhogy a római hódítás el˝otti, hanem az ezerévnél is korábbi szintre vetette vissza. Mindez Róma iparának fejlettségével és er˝os szakosodásával magyarázható. Fazekasüzemei azzal váltak gazdaságossá, hogy a teljes birodalomban szétterítették a tömeggyártás miatt olcsó termékeiket. Annyira olcsók voltak, hogy még a vidéken él˝o családok is megengedhették maguknak a szép étkészletek, a sütéshez-f˝ozéshez használatos tálak megvételét és a tet˝ok cserepekkel való fedését. Ezzel viszont mindenütt tönkretették a hagyományos kézm˝uves fazekasságot. Kihalt a szakma, az eszközei és a szaktudás mind elvesztek. Így t˝untek el a britanniai fazekasok is és a birodalmi összeomlás, a távolsági kereskedelem megsz˝unése után az utódok fazekasáruk nélkül maradtak, nem tudtak tálhoz, edényhez, cseréphez jutni.
13.2. A kipusztulás veszélye Mivel a Föld eltartóképességét sokszorosan túlléptük és annyira er˝osen megzavartuk a természet körfolyamatait, hogy az már alapvet˝o létfeltételeinket is veszélyezteti, az emberiséget a közeli kipusztulás réme fenyegeti. Ennek megel˝ozésére még lehet esélyünk. Ennek els˝o feltétele az emberi szellemi és vallási egységének a megteremtése. Ugyan az ösztöneinkbe az önpusztító viselkedés van beírva, de a versengésre irányuló ösztön átírható, lásd a 4.4. pontban. Jézus példamutatásával éppen ezt tette. Tanítványaiban, akárcsak bennünk, az ember versengési ösztöne a vagyonszerzést szolgálja. Ezt a körülöttük lév˝o emberekt˝ol tanulták, környezetükt˝ol vették át. Jézus is versengett, de önmagával. Önkéntelenül is ezt vették át t˝ole a tanítványai, és ezzel mentesültek az eredend˝o b˝unt˝ol. A világvallások tanításainak fontos eleme, hogy különböz˝o módon, de valamennyi igyekszik távoltartani az embert az anyagiak imádatától, és birtoklásért folyó versengést˝ol. Az aranyborjú imádói elpusztultak. Jézus tanításaiban sokat foglakozik a gazdagokkal, hivalkodókkal és kiemeli, nem szolgálhatsz egyszerre Istennek és a pénz istenének, a Mammonnak. Számos alkalommal keményen dorgálja a gazdagságukban bízókat, megfedi a földi rangsorra figyel˝o, vetélked˝o embereket. Csak az számít, hogy adottságaimat és lehet˝oségeimet mint használtam, nem pedig az, hogy a világi versengésben ki vagyok. Önmagam, és nem az emberek el˝ott kell tudnom megállni. Az emberiség szellemi-vallási egységének els˝o és meghatározó lépése az lehetne, ha katolikus világegyház hirdetni kezdené, hogy Jézus az életét a Mammon elleni küzdelemre tette fel. Annyira, hogy a pénzváltók és a kufárok ellen való virágvasárnapi fellépése volt keresztre feszítésének követlen el˝ozménye. Az ezen alapuló megújulási mozgalom hatalmas tömegeket vonzhatna az egyházba, mivel az egyház több mint másfél ezer éves kihagyás után újra valós, a leginkább nyomasztó, létünk egészét meghatározó kérdésekkel kezdene el foglalkozni. Er˝oinket egyesítve szállhatnánk szembe a bennünket évezredek óta pusztító, látszólag egyre fejlettebbé, gazdagabbá tev˝o, ám közben létfeltételeinket felmorzsoló Mammonnal. Ekkor reményünk lehet arra, hogy a tévútra jutásunk okozta mérhetetlen pusztulást mérsékeljük és megmaradhassunk. Ha az egyház így fordulna a világ népeihez, újra valós lehet˝oséggé válna az emberiség kipusztulásának megakadályozása. Nemcsak a zsidóság fogadhatná kedvez˝oen a megújulást, hanem a hindu, buddhista és a taoista egyház is, hiszen valamennyien, ha más-más nyelvezetet használnak, ugyanarról beszélnek. A szellemi-vallási egységet megvalósító emberiség, ennek megvalósításához meglep˝oen kevés id˝o elég lenne, hiszen a világ népei valamennyien érzik a veszélyt, bármennyire ámítja o˝ ket a tömegtájékoztatás. Az átállás folyamatáról . Kiszabadulva a Mammon vonzásából, gyorsan leépíthetnénk a szükségtelen termelést és egyid˝oben a megmaradt forrásainkat a sivatagok fásítására fordíthatnánk, lásd a 6.5. szakasz legvégén a sivatagosodás folymatát. A mind nagyobb erd˝oségek, a zöldül˝o Föld növénytakarója viszonylag hamar, pár évtized, egy-két évszázadon belül jelent˝os mennyiség˝u széndioxidot vonna ki a leveg˝ob˝ol. Ezzel 127
nem csak hogy le lehetne állítani a széndioxid szintjének növekedést, hanem érezhet˝oen csökkenthetnénk azt. Ezzel csillapítanánk az óceáni és a szárazföldi él˝ovilág riasztó méret˝u kipusztulásának folyamatát és ez esetben az emberiség megmenekülhetne a gyors pusztulástól. Hozzáláthatnánk életünk anyagi alapjainak átszervezéséhez. A szükségtelen termelés leépítésének legkönnyebb része a fogyasztás gerjesztésének és a termékrontásnak a beszüntetése. Lakhatatlanná váló városainkból élhet˝o településekre kellene költöznünk, ahol jóval kisebb, szerényebb felszereltség˝u, ám sokkal kevesebb energiát felhasználását igényl˝o, tartósabb házakban lakhatnánk. Mindez sok munkát igényelne, de a mostanival összehasonlítva még így is jóval kevesbbet kellene dolgoznunk. Lenne id˝onk a szellemi javak gy˝ujtésére, mint lásd a 5.6. szakaszt Tibetben, ami egyben segíthetne olyan elgondolások születését, miképpen használhatnánk ki jobban a rendelkezésre álló lehet˝oségeinket.
13.3.
Útravaló
Alapelv, hogy gondolni kell a legrosszabb helyzetekre is és lehet˝oség szerint fel kell rájuk készülni. Egy mai európai és magyar fiatal számára a válságra való felkészülés a túlélésre, majd az azt követ˝o újrakezdésre való készülést jelenheti. Minél többféle emberi értéket, tudást, ismer˝ost és barátot kell gy˝ujteni, szerezni. Egyedül úgy sem lehet és meg kell mondani, nem is érdemes túlélni. Ezért is kellenek társak, rokonok és barátok, akikkel egymást segíthetjük. Érdemes minél több alapvet˝o emberi készséget elsajátítani, mit hogyan lehet elkészíteni, megcsinálni. Emberi értékek, tudás, készségek semmilyen körülmények között nem vesznek el, éltet˝o er˝ok. Aki ért valamihez, arra szükség van és életben hagyják a mindenkori hatalmasok, míg a semmihez sem ért˝o, alkalmatlan ember a nehéz id˝okben csak felesleges kenyérpusztítónak számít. Tartsunk vészhelyzetre otthonunkban két-három hétre elegend˝o ivóvizet, élelmiszert. Tudjuk, hogy összeomlás esetén hová mehetünk, melyik vidéki ház adhat számunkra menedéket. Ahol van iható kútvíz és lehet f˝uteni fával is. Amíg lehet és olcsó, vásároljunk falusi házat, minél messzebb a zsúfolt városoktól. Gy˝ujtsünk jó szerszámokat, jogosítvány helyett inkább kerékpárra gondoljunk. Ha van lehet˝oség, tegyünk napelemet a háztet˝ore, telepítsünk szélkereket. Laptopunkra minél több olyan anyagot töltsünk fel, amelyek segíthetnek válságos helyzeteket kezelni. Gondoskodjunk kézi vagy lábbal hajtott áramfejleszt˝or˝ol, amivel a laptopot a villamos hálózat összeomlása esetén is m˝uköd˝oképesen tarthatjuk.
128
