2012 Február. XXI. évf. 4. szám

2012 Február

XXI. évf. 4. szám

Újévi hiedelmek

vezércikk

A

Kedves Olvasók!

E

Vezércikk | Újévi hiedelmek

2.

ljött a második levegővétel ideje. Ám csöppet se kíméljétek tüdőtöket, hisz a második futam jóval hosszabb lesz az előbbinél. Most, a rajtvonalnál latba vethetitek eddigi hiányosságaitokat, és a nem régi szünetnek köszönhetően kellő lendülettel indulhat a nagy hajrá! Közel s távol, egy hónapja visszatértünk a jó öreg „edzőterembe”, ahol, akárcsak szeptemberben, a megszokottnál nagyobb volt a nyüzsgés. Nem csoda, hisz tizenkettedikes diákjaink nagykorúsításukra készültek tanáraink segítségével. IV. lapszámunkban betekintést nyerhettek a maturandusok sürgés-forgásába, olvashattok az ez évre betervezett „apokalipszisről”, újévi hiedelmekről, izgulhattok legújabb krimihőseinkkel, és ízelítőt kaphattok a szerkesztőink által preferált zenéről, könyvről, illetve filmről. Persze ez csak egy töredéke újságunk tartalmának. Remélem, kedvet kaptatok az olvasáshoz.

Kellemes lapozgatást! Szende

világ számos helyén az örömteli mulatozáshoz babonás, sokszor szinte nevetségesen közhelyes dolgok kapcsolódnak az újév napjára vonatkozólag. A legtöbb országban nem az égitestek pozíciójához igazítják az ünnepet, sokkal inkább a naptári dátumhoz. A mulandóságot jelző óévet önfeledt vigadozással búcsúztatják. A nyugati világban számos nép büszkélkedhet különböző óévet temető és újévet köszöntő szokással. Az egyik legjellegzetesebb dolog, hogy szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor az összes ajtót kitárják, hogy az óév kimehessen. A hiedelem, miszerint az egész évre kihat az év első napján történt cselekvés illetve történés, még ma is él. Skóciában nagy szerencsét hoz a házhoz az újév napján bekopogtató magas, sötét hajú, ajándékot hozó férfi. Az olaszok régi dolgaiknak búcsút mondanak, erszényüket lencsével tömik meg. A thai emberek lelocsolják egymást a jövő évi bőséges csapadékban reménykedve, adakoznak, és hogy magukhoz csalogassák a szerencsét, elengedik fogságban tartott állataikat, például a madaraikat. Japánban nevetéssel indítják az újévet, hogy a következő évben is sok jó dolog részesei lehessenek. A zsidóknál az újév a bűnbánat ünnepe, ekkor imádkoznak, átgondolják, mit cselekedtek rosszul és azt, hogy hogyan javíthatnának viselkedésükön, hozzáállásukon. Elmélkednek a teremtőről és a világ dolgairól. A magyar néphit szerint az újévi események döntő módon befolyásolják a történéseket, például, ha ekkor rosszkedvű vendég érkezik, az év folyamán sok bánat éri a ház népét. Ha erszényeink, polcaink üresek, a következő év is szegénységet hoz, ha női látogatót fogadunk újév napján, szerencsétlenséget hozunk a fejünkre, ha viszont férfit, ennek az ellenkezőjében részesülünk. A szemetet sem ajánlatos kivinnünk, hiszen nem teszünk egyebet

Főszerkesztő: Nagy Szende

vele, mint kiöntjük a szerencsénket a házból. Babonáink hozzátartoznak mindennapi életünkhöz, körbefonják gondolkozásunkat, élnek a népi hiedelmeinkben még akkor is, ha sokszor nem is foglalkozunk velük. Érdemes hát néha elgondolkoznunk rajta: számomra mit rejt ez az igazság? Asztrid

Egyperces gondolatok

Ü

lök a füst közepén. Lábaim keresztben egymáson, lüktet mindenem. Érzem, ahogyan a szívem lassan dobog... lassan... lassan... lassan. Szemeim csukva, gondolataim cikáznak. Tele a szoba gondolatokkal... száguldanak össze-vissza. Kavarog a levegő, zúg a fülem. Állj! Elég volt! Kinyitom a szemem, érzem a hideget végiggördülni az arcomon. Hideg, sós íz, majd utána mérhetetlen nagy szomorúság. Nincs egy pont, ahol megállapodna szemem, cikázik tovább, együtt a gondolatokkal. Oh, csak egy pillanatra, egy percre kérlek, hagyjatok!!! Nem akarok gondolkodni, sem érezni, felmenni akarok, szárnyalni, s majd nagyot zuhanni. Megenni a lehetetlent, s megfogni az elérhetetlent. Megélni a szabadságot, s szabadon érezni!

Zsuzsi

Grafika: Erdős Zselyke, Pál- Magos Andrea

Szerkesztők: Balla Frida,

Balla Nóra, Bara Izolda, Barta Klaudia,Dobai Anna, Dobai Csabika, Dusinszki Sarolta, Erdős Bálint, Godra Orsolya, Kacsó Zsuzsanna, Kovács Sarolta, Kövecsi Zsuzsa, Lázár Anita, Nagy Julianna, Szabó Szidónia Andrea, Székely Árpád Tamás

Tördelés: Bálint Csaba

Javító tanár: Bíró Sára

535600 - Székelyudvarhely, Baróti Szabó Dávid u. 32-34., [email protected] a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja

L

aurának mindig minden sikerül. Ő szinte tökéletes. Amibe belekezd, azt biztosan siker kíséri. Szép, okos, népszerű. Más lányok szerint ő a női ideál, és hát a fiúk sem gondolják másként, vagyis egy részük. De akármennyire makulátlan is kívülről, a lelke mélyén nem a piros pozsgás, egészséges fele a mérgezett almának. Szeret, sőt talán imád átgázolni másokon. Élete szinte tökéletes, habár nevelőszülők édesgetik, mert anyja meghalt, vagy talán elhagyta, mégis minden jóból része van. Nincs, olyan dolog mit meg ne kaphatna. Talán pont ezért leli legnagyobb élvezetét a mások lejáratásában. A „rajongói” táborán kívül nincs olyan személy, akinek legalább egyszer ne mondott volna valami olyat, amivel ölni lehetne.

ősrégi tévében kell majd filmezniük, és az sincs ahová leülni és az talán még normális fűtés se lesz. Dóra se nem süket, se nem hülye, így minden szót tisztán hallott, és értett. Minden szó milliószor visszhangzott a fülében és a szívében. Ennyire még soha senki nem alázta meg. Bosszút talált ki. Nehéz volt, de valami aprócska ötlete mégis támadt. Következő nap, a forró csokis poharával vágtatott a folyosón, pont Laurával szembe, és hát mi csoda folytán, de nekiment, minek következtében Laura hófehér kardigánja tetőtől talpig csokis lett.

Ilyen volt az is, mikor Dórát beszélte ki, félig a háta mögött. Pontosabban ez abban állt, hogy Dóra, aki igencsak szép volt, de családi helyzete miatt nem igazán tehetett bármit, egy esti filmezést szervezett, amire természetesen meghívta minden kedves és nem kedves osztálytársát, csapatépítő együttlét címén. Erre Laura szünetben, pont megfelelően hangosan, hogy biztosan Dóra is hallja el kezdte osztani a társaságnak, hogy Dóráék milyen szegények, és hogy biztos valami

Laura, mint egy bomba visított Dórára, aki csak annyit mondott: Ennek a blúznak úgyis mindegy, rajtad úgy is rémesen áll. De a Dóra álttal várt hiszti roham elmaradt. Laura csak nevetett és magasra emelt fővel továbbsétált. Dórának az még jobban fájt, mint az azelőtti megalázás. Bosszúja nem sikerült, lefegyverezték. Egy másik tipikus eset volt az, mikor Emília- aki kissé csúnyácska, de annál okosabb és gazdagabb lány- szívét törte össze. Emíliára jellemző, hogy

Masni

önző, de segítőkész is. Egy hétfői nap mikor a hétvégi történéseket beszélték meg Laura meghallotta, hogy Emíliát megcsalta a barátja. Íme, itt volt a várva várt pillanat, végre még egy embert el lehet tiporni. Amúgy is Laura kissé féltékeny volt Emíliára. Óriási mosollyal két paddal közelebb ment főhősünk Emíliához és csak ennyit mondott: „Hát téged ki ne csalna meg? Csoda, hogy eddig is elviselt.” Biztosra tudom, hogy Emíliának a szíve belül szinte kettéhasadt. Ennyire kegyetlenül senki sem bántotta még meg. Ekkora kínzó értékkel bíró mondat még sosem csapta meg fülét. De nem akart veszekedni, nem akart semmit sem tenni, nem akarta megmutatni, hogy ő is mekkora fájdalmat tudna okozni. Kezében volt, egy olyan tény, amivel Laurának örökre befoghatta volna a száját. Viszont csak annyit mondott egy mély levegő után: Talán igazad van Laura... Főhősnőnknek tátva maradt a szája, meg sem tudott szólalni, duzzogva helyre vonult, mint vesztes kutya a viadalból... Végső soron Dóra vagy Emília reagált jobban? Melyikük szíve nyugodtabb ezek után? Bosszúval vagy engedékenységgel lehetett elhallgatatni Laurát?

Anita

A magány képzelete

C

sönd van. Csak a szelíd szél fújdogál kényszerítve a szélcsengőket szebbnél-szebb dallamokra, melyek egyszerűek, de mégis fülbemászóak. Egyedül vagyok. Magányomban hirtelen elragad a képzeletem világa. Nincs vissza út, úgy érzem, lebegek. Testsúlyom akár a tollúé. Felkap a szellő. Lágyan simogat, s csalogat. Messzi tájakra repít, hol a virágba borult rétek felett a Nap arany sugarai kísérnek, mintha csak testőreim lennének. Hol a méhek szorgosan dolgoz-

nak, egy percet sem pihennek. Hol a pillangók csodálatos szín kavalkádban úszó, aprócska, törékeny lények. Látni mennyire kecsesen repdesnek a tündöklő virágok közt. Itt nem lennék egyedül. Itt nem lennék magányos. E gyönyörű látványt egy kis patak ékesíti. Magas hegyek közt jött a világra. Onnan csordogál. Tiszta vize néhanéha összezavarodik, de halkan csobog tovább, nem zavar senkit. A nyugalmat a dalos kedvű pacsirták törik meg. Rendkívüli kórust alkotva dalol-

nak. Ám nem csak az ők énekük száll. Felzendül egy különleges, egyedi hang is. A visszhang hozza. A bohókás dallamok örömöt, boldogságot, elégedettséget üzennek. Teljesen elvarázsol... De mi történik?! Mint a köd, kámforrá vált a messzeségben. Egy hópehely hullott le az égből. Pirospozsgás orcámon landolva megolvadt s végig folyt arcomon. A hideg végigfutott a hátamon. Felébredtem.

a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja

3.

Csak egy reakció | Magány

Csak egy reakció

Masni

C

Emlékek | Árvák kertje

Emlékek

4.

sodálatos téli nap volt. A barátommal kézen fogva sétáltunk a parkban. Körülöttünk csend uralkodott, habár a park zsúfolásig tele volt. Ropogott a hó a talpam alatt. Felettébb boldognak éreztem magam mellette. Az igazat megvallva féltem attól, mi lesz, ha valaki ismerőssel találkozom, ugyanis szégyelltem Dávidot annak ellenére, hogy szerettem.

A suliban strébernek tartották, sokat csúfolták, és nem volt túl sok barátja. A külseje sem mutatott túl meggyőzőnek, ám nála bölcsebb, okosabb és megértőbb fiút nem is kívánhattam volna. Az iskolában még csak nem is köszöntünk egymásnak. Elég sok helyes srác szeretett volna járni velem, viszont én mindegyiket visszautasítottam. Aztán jött a tavaszi táncos bál. A próba első napján odajött hozzám talán

a leghelyesebb srác a suliból és felkért, hogy legyek a párja. Gondolkodás nélkül igent mondtam, örömömben még Dávidról is megfeledkeztem. Bajban voltam. Délután Dávid bejelentette, hogy az idén ő is szerepelni fog a táncos koreográfiában csak miattam, azt hazudtam neki, hogy a bál napján esküvőre kell mennünk, így nem vehetek részt. Most már tudom, mekkora hibát követtem el akkor. A hetek gyorsan teltek, minden délután eljártam a próbára anélkül, hogy Dávid tudott volna róla. Időközben megfigyeltem, hogy a párom, Joci igyekszik egyre közelebb kerülni hozzám. Ekkor még nem tudtam, mire véljem. Hamarosan eljött a főpróba, majd a szombat este. Nagyon magányosnak éreztem magam, mivel minden barátnőmnek ott volt a fiúja, csak én üldögéltem egyedül. Később Joci felkért táncolni, majd a bál közben elcsattant köztünk egy-két

csók, de nem beszéltünk róla. Hétfőn az iskolában odajött hozzám, és meg akart csókolni. Nem engedhettem, ugyanis Dávid a láthatáron volt. Ezt nem mondtam meg neki, csak óvatosan visszautasítottam. Többször is próbálkozott, ám Dávid minden alkalommal figyelt, mintha sejtette volna, hogy volt, vagy van köztünk valami. Aznap nem hívott fel, és nem válaszolt az üzeneteimre. Este kaptam tőle egy üzenetet: Köszönöm, hogy megbíztál bennem. Köszönöm a veled töltött időket, és amit tőled kaptam. Én őszintén szerettelek, de sajnos ennek vége. Próbáltam hívni, de hiába. Nem akart szóba állni velem, és meg is volt rá az oka. Persze Joci sem köszön nekem azóta. A szerelmi életem padlón hever, mert elkövettem egy óriási hibát, nem mertem felvállalni azt, akit igazán szerettem, mert tartottam mások véleményétől.

Erdős Bálint

Árvák Kertje - II. Rész

A

z ezután elkövetkezett napok a gyerekek számára nagyon unalmasan teltek. Egy nap, mikor már felkúszott a völgyekből a lejtőkön a tavaszi zöld, elmentek a gyerekek táborozni. A szüleik ezalatt otthon maradtak felújítani a házat. Ezalatt a nyár alatt sok mindenen kellett túltenniük magukat a gyerekek, és most nem csak a költözésre gondolok. De az életben sok olyan természetfeletti erő van, ami le tudja rombolni azokat a dolgokat, amiket szeretünk. S hogy szavam ne felejtsem, visszatérek a Szamosi család történetéhez, ami most nagy fordulatot tesz a gyerekek életében. A táborban töltött idő számukra néha jól néha meg rosszul telt. Az egyik nap kint voltak a szabadban mind a hárman. Egyszer csak Karcsi meglátott egy embert, aki feléjük közeledett. A gyerekek kissé megrémültek. Az ide-

a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja

gen így kezdte a beszélgetést: -Jó napot!Szamosi gyerekek? -Igen, uram - válaszolt félénken Viktória. -Az én nevem Popper úr. A gyámügytől jövök. Sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm. A házatok, amibe beköltöztetek a minap, ... leégett. -De a szüleinknek ugye nincsen semmi bajuk? - kérdezték a gyerekek rémülten. -Ez a másik, – sóhajtott Popper úr – a szüleitek ... meghaltak. -De hogy történt? - tört ki Karcsi. -Tűzvész volt és a szüleitek a házban voltak. Azt, hogy mi okozta a tüzet, nem tudjuk. De vizsgáljuk az esetet. Most az a fő, hogy gyámot keressünk nektek. -Miért nem jó a nagyszüleinknél?! -Sajnálom, de nincsenek nagyszüeitek - csitította a gyerekeket Popper úr. -És más vér szerinti rokonunk? -Sajnálom, de nincs. Ti vagytok a Sza-

mosi családfa utolsó vér szerinti tagjai. A gyerekek most nem csak azért voltak szomorúak, mert meghaltak a szüleik. Hanem egy kicsit a házuk miatt is. Igaz, hogy alig töltöttek ott néhany hetet, de akkor is. A szívükhöz nőtt egy kicsit. Másnap összepakoltak, és elindultak. A gyám, aki ezután nevelte őket, Péter gróf volt. De ő nem akármilyen gróf volt, mert színész és zenész is volt egyben. Nagy kastélya volt neki, és tudtommal tudott bánni a gyerekekkel, mert azt vallotta, hogy hajdanán óvobácsi volt. Amikor Popper úr megérkezett a Szamosi árvákkal Péter gróf kastélya elé, a gyerekek egy szikrányit felvidultak. Persze ekkor azt sem tudták, hogy örüljenek vagy búsuljanak. Az emberrel ilyen vagy kiskorában történik, amikor nehezen tudja feldolgozni, vagy idősebb korában, amikor beletörődik abba, hogy ez az élet rendje.

Maturandusz 2012

Maturandusz 2012

5.

XII. A osztály XII. B osztály

XII. C osztály XII. D osztály a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja

Bátor, a gyáva kutya

V

Bátor, a gyáva kutya | Világvége

6.

asárnap délelőtt van, unottan meredek a TV-képernyőjére. Eredménytelenül váltogatok a csatornák közt, de mindenhol „WS Teleshopp”-ot találok, az ujjam egyre erőteljesebben tapad a távkapcsolóra, de minden hiába, végül feladom és elnyúltan heverészek a kanapén. Megmoccanni sincs kedvem, nem azért mert olyan érdekfeszítőnek találom Horst Fuchs mondanivalóját a "németacél pengékkel készült V-gyalu”- ról, hanem, csak egyszerűen vasárnap van, és ilyenkor kötelességemnek érzem a lustálkodást. Egy cikk csoki után nyúlok, de csak a csomagoló papír üres ropogását hallom, csalódottság ül ki az arcomra, mikor ráeszmélek arra, hogy az egész tábla csokit készségesen elpusztítottam tíz perc leforgása alatt. Még egy utolsó próbálkozást teszek, ismét kezembe veszem a távkapcsolót, és pillanatok leforgása alatt jutok el a tízes csatornáról az ötvennyolcasra. Mielőtt reflexszerűen tovább kapcsolnék, magam mellé helyezem a kapcsolót. Szemeim tágra kerekednek, mikor megpillantom kedvenc mesehőseim egyikét. Azt a bizonyos rózsaszín (vagy lila, sosem tudtam eldönteni valódi színét), négylábú teremtést: Bátort, a gyáva kutyát. Akaratlanul is elmosolyodom, hiszen már évek óta nem láttam kedvenc rajzfilmem.

Lelki szemeim előtt egy dundi kislány jelenik meg, aki izgalommal figyeli az események egyhangú sorozatát. Arca maszatos (már akkor is oda volt-

am a csokiért), térdei a játszótéren dúló hatalmi harcokról árulkodnak. Miközben a rajzfilmet nézem, viszszapörgetem az idő kerekét, és magam is meglepődök azon, hogy mennyit változtam.

A kislány, aki tíz éve voltam eltűnt. Az a lány csupán pár percre hagyta el a homokozó világát, gyorsan megnézte kedvenc műsorát, és már szaladt is vissza a nyüzsgő játszótérre. Élettel

teli, mosolygós, energiabomba volt, akit nem zavart pár horzsolás, aki büszke volt kék színben pompázó zúzódásaira, aki reggeltől estig szaladgált, kommandósat játszott, és hadi tervet szőtt a zsémbes szomszédok megtréfálására. Merengve kuporgok a kanapén és a fejemben cikázó kérdésekre próbálok választ találni: Mi történt velem? Tényleg unalmassá váltam? Elviselem a szürke hétköznapok egyhangúságát? Nem tudom a választ... Ahogy teltek az évek, elfeledtem a játék örömét, a homok ízét, a szellő simogatását, az esőcseppek hideg érintését, és mindez hirtelen oly fontossá vált. Ráébredtem arra, hogy hiányoznak ezek az apró örömök. Most itt lustálkodom, dühöngök a „Teleshop” miatt, és undorral gondolok a jövő hétre. Ebben a pillanatba kedvem támadt ugrókötelezni, csúszdázni, mérges üvegezni és számtalan rég elfeledett játékot játszani. Pár perc elteltével a játszótéren találom magam. A kedvenc hintámon, igaz kissé szűkebb lett, a színe sem a régi már, de a nyikorgása eszembe juttatja azokat a pillanatokat, mikor azon versenyeztünk ki tudja „koccanásig” hajtani magát. Hajam borzos, tincseim arcomat csapdossák, miközben én teljes erőbevetéssel suhanok a levegőben, és közben pont úgy vigyorgok, mint régen!

2012-Világvége?

K

inyitjuk az újságokat, s ezeket a címeket látjuk: 2012, eljön a világvége. De vajon hihetünk-e nekik? Hihetünk-e ma már bárminek is? Mit tegyünk, ha a média csak úgy árasztja felénk e vészjósló híreit? Elvétve hallani olyan már-már hihetetlen történeteket, hogy egyesek bunkert készítenek maguknak a „világvége” túlélése érdekében. Mi pedig csak ámuldozunk.Valóban ekkora lenne a veszély? Nos, kedves olvasók én meglehetősen alaptalannak tartom az aggodalmat, bár valóban léteznek problémák, mint például környezetszennyezés, túlnépesedés, de ezek valószínűleg nem

a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja

idén fogják kifejteni hatásukat. De vizsgáljuk csak meg kicsit a téma eredetét. A „2012” című film a maja

Sacii

Klau

naptárra alapoz. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az ember tévedhet, és tévedni is fog mindig. Erre példa 2000. 1999-ben szintén nagy érdeklődést kapott ez a téma. De végül is miért mondtak csődöt a számítások? Azért mert emberek vagyunk, akiknek nincs hatalma minden felett, és ez alól a jövő sem kivétel. Fel kell tennem a kérdést, hogy a példa ellenére miért kapott ekkora figyelmet az épp aktuális világvége téma? Pénzért, hírnévért, reklámért? Azt hiszem mindháromért, hiszen ez olyan, mint a három muskétás: elválaszthatatlan. Tisztelt olvasók, ezek után rátok hagyom, hogy eldöntsétek az igazságot.

Pali

A kastély - I.

Szóval, ahogy épp bámulok kifele a hóesésre, csengetnek. Megyek, kinyitom. Egy magas, edzett, bajszos ember az, kinek göndör fekete haja belebelelógándozik a szemébe. A postás az, Aaron barátom. Meghívást hozott, névtelenül, ami egy vacsorameghívás, mely az én tiszteletemre van megrendezve. Na, mondom, ki ez a nagylelkű, hogy ilyen ajándékot ad nekem. És vajon miért?! De már kezdettől fogva tudtam, hogy ezt nem fogadhatom el. De Aaron győzködött. -Ugyan már, ha tényleg a te tiszteletedre van ez az est megszervezve, mért ne mennél el? -Tudod jól, hogy nem fogadhatom el, hisz azt sem tudom, ki küldte. -Óóó...! Ugyan már, én inkább örülnék, hogy valaki ilyen kedves velem. Szerintem mindenképp el kellene menned. Még egy kis vitatkozás után végül is belementem, és elmentem az estemre. Taxiba is ültem és elmentem. Ragyogóan sütött a nap és a fákról emiatt kicsit lecsepegett a hó, de ez nem olyan nagy baj. Mikor kiszálltam a megadott címnél, egy fura, lepukkant kastély látványa tárult elém. De nagyon ismerős volt valahonnan. Azok a díszítőelemek, a tornyok, már láttam valahol. De hol? Gondolkodásomat megzavarta az, hogy hirtelen temérdek autó tó-

dult be a fura kastély udvarára. Ott volt a kissé alacsony, vörös borzas hajú Svanson és ugyancsak alacsony, vörös borzas hajú felesége, Abigail. Ott volt a polgármester, Ciciero, persze magával hozta a mindig pökhendi tekintetét is, ami az örökös okoskodásaival járt együtt. A gyógyszertáras Mort, akit nyuszifogairól és viccesen nagy füleiről lehetett felismerni. A postás is ott volt, Aaron. Még láttam a tiszteletest, Ezekiah-t. Legjobb barátaim is ott voltak. A mindig félénk, magas, vézna Edgard. A város tiszteletbeli rendőrfőnöke, Hugh, aki egy akcióban súlyos sérülést szerzett és lebénult mindkét lába. A felesége is itt van, Amy. Másik jó barátom, az örökösen vad életet élő Clarence is tiszteletét tette és magával hozta az alacsony, barna hullámos hajú, és éj kék szemű nővérét, Daisy-t. Valamint Dean, aki hozta a nem épp szépnek mondható lányát, Mag-et, haspók és nem éppen okos fiát, Christ, és gyönyörű, fiatal feleségét Dorothea-t. Amint kiderült, mindeniknek a meghívójában a saját tiszteletére rendezett estre való meghívás szerepelt. Ez már alapból furcsa volt, és egypár ember haza is ment azonnal. A többiek velem együtt bementek. Bent egy tágas terem fogadott. Egy kupolaterem, aminek a kupolarésze festett üveg volt és a tér emiatt csodaszép színárban úszott. Egy spanyol szolgalány, Consuela elvette a csomagjainkat, megmutatta a szobáinkat, és visszavezetett a belépésnél is megcsodált kupolaterembe. Akkor hirtelen eltűnt. Egy sötét árny jelent meg fenn a lépcső tetején és köszöntött bennünket. Mindenki feszülten várta, hogy megláthassa azt, aki idecsalogatta őt, valamilyen okból. Amikor kijött a fénybe és megláttuk az arcát, mindenki elképedt. Gabriel volt. Ebben a pillanatban még egy pár ember elhagyta az épületet, és hazament. Gabriel sikeres embere a városnak, aki mindenkit kihasznált a saját céljainak érdekében, és akit mindenki utált. De mégis mit akarhat? -Mégis mit akarhatok én? -szólalt fel

hirtelen. - A kérdés jogos. Én hogy is mertem meghívni azokat az embereket, akik utálnak engem egytől egyig. Hát, barátaim, akár hiszitek, akár nem, megváltoztam és megbántam, hogy olyan csúnyán kihasználtalak titeket. Szeretném legalább egy kicsit jóvátenni ezt a hatalmas bűnt, ami engem nyom, ezzel a partival. Minek hatására változtam meg? Ez a kérdés is jogos, de helytelen. Inkább kinek a hatására változtam meg. Engedjétek, hogy bemutassam Jessica-t. Ebben a pillanatban egy magas, gyönyörű, ébenfekete göndör hajú, hamvas bőrű, villogó kék szemű hölgy sétált elő. A társaság még egy kicsit hüledezett aztán átsétáltunk az étkezdébe, és helyet foglaltunk. Egy kis időnek el kellett telnie ahhoz, hogy feloldódjon a társaság, és kezdjen beszélgetni. Érdekes volt, viszont már senkit nem érdekelt, hogy Gabriel vajon valamire készül megint. Hanem teljesen hétköznapi témákról beszéltek az emberek. Gabriel és Jessica is csatlakozott hozzánk. Gabriel ült az asztalfőn, jobb felén Jessica, Svanson, Abigail, Ciciero, Mort, Aaron, Ezekiah, jómagam és Edgard ült. Bal felén Hugh, Amy, Clarence, Daisy, Hugh, Dean, Mag, Chris és Dorothea ült. Késett a vacsora és így Gabriel kiment, hogy megnézze, mi történhetett. Ebben a pillanatban Daisy-nek a kendőjét a légkondicionáló átfújta Gabriel székébe. Odament, hogy elvegye, de hirtelen holtan rogyott öszsze. Mindenki megrémült. Odaszaladtunk, és egy lőtt sebet találtunk a mellkasánál. Hirtelen el akartak menekülni páran, főleg Edgard, de Mort is. Viszont minden ajtó és ablak zárva volt. Bennragadtunk a kastélyban. Mindenki feldúltan, idegesen és kiábrándultan azt mondogatta, hogy Gabriel hívott minket ide, szóval ő a tettes. Vajon tényleg ő a főbűnös? Azért hívott ide, hogy megöljön minket? Nem csak mi utáljuk őt, hanem ő is minket, és el akar takarítani? Talán...

a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja

7.

A kastély - I.

O

tt, ahol a Severn folyó elhagyja Walest és belép Anglia vidékére, és sebesen szalad, hogy ölelje kedves barátját, a Bristol-csatornát, attól jóval távolabb, ott, ahol Shrewsbury-t kettészakítja, na, attól a helytől egy kicsit visszább lehet megtalálni azt a kicsi békés falut, ahol én épp kifele nézve figyelem azt a gyönyörű havazást, amely oly ritkán látogat meg bennünket, de most igen nagy bőséggel hull. Ennek a kicsi, eldugott, békés falucskának a neve Shawbury.

Izolda

M

Pillanatok | Felnőtté válásom...

8.

Felnőtté válásom rövid története

inap az utcán sétáltam, és észrevettem, hogy felnőttem... Na jó, nem így történt, ennél azért kicsit bonyolultabb a helyzet. Nem kell pánikba esni, nem nőtt szakállam (annál is inkább, hogy lány vagyok). Minap az utcán sétáltam, hazafele, mint mindig, három óra tizenegy perckor, mint mindig. A körforgalom irányába haladtam, mint mindig. Valami szokatlan volt mégis ebben az egész napban. A felnőttek sosem bámulnak meg, mert ők felnőttek, és nincs idejük az ilyesmire. Én ellenben mindig bámulom őket, közben elképzelem, hogy otthon van egy húsevő növényük, ami megeszi őket, vagy egy kutyájuk, ami egy napon átváltozik egy marslakóvá, meg hasonlókat, lényegében minden olyant, aminek a valószínűsége 0,00000001. De ma ez fordítva történt... Mindenki engem nézett. Zavartan érkeztem meg az átjáróhoz, szétnéztem, olyan alapossággal, amelyre az anyukám tanított, és leléptem. Abban a pillanatban érkezett oda egy piros BMW és a dudára könyököl-

ve ordított ki egy nem túl szimpatikus arc: "Nem tudsz szétnézni? Pedig nem vagy te már gyerek, hogy elfelejtsd!" Más körülmények között nyomban visszavágtam volna, hogy de gyerek vagyok, és büszkeségtől dagadó mellel mentem volna tovább, de most szégyelltem magam. Hogy fordulhat ez elő velem? Tovább folytattam utam, közben magamat nyugtatgatva, hogy ez nem is történt meg, és ha valaki mégis azt mondaná, hogy igen, hát én biztosan nem voltam ott. Lehajtott fejjel, és cikázó gondolatokkal ballagtam, szerencsére nem volt több átjáró, amíg meg nem szólított valaki: " Hello! Most pont úgy nézel ki, mint anya, amikor munkából jön". Az öcsém volt az, akit más körülmények között jól megsapkáztam volna, de most nem volt energiám rá. " Miért, hogy néz ki ilyenkor anya?"- kérdeztem unalommal. "Mint akinek összedőlt a gyerekszobája" - válaszolta ő, aztán vadul elkezdte hajtani kerékpárja pedáljait. Ott hulltam darabjaimra és talán Uri Geller sem lett volna elég, hogy össze-

szedjen. Te jó ég, szent Cartoon Network, de hiszen én felnőttem. A bűntudat hatalmasodott el bennem, hogy lehettem ennyire vak, és nem vettem észre az előjeleket? Egy héttel ezelőtt osztálylógásról volt szó, és én beszéltem le a többieket, vagy tegnapelőtt bekapcsoltam a tévét és a kedvenc rajzfilmem helyett a híradót néztem meg, sőt tegnap hazugnak neveztem a húgom, mert azt mondta, hogy az ágya alatt ott van Csodaország. Hová jutottam? Végső elkeseredettségemben felhívtam a legjobb, és lényegében egyetlen barátom, aki talán segíteni tud: anyát. Azt mondta ez a dolgok rendje, és ha jobban odafigyelek, talán megelőzhettem volna, de meg lehet tanulni együtt élni a kórral, neki legalábbis sikerült. Azt mondta nem halálos, csak ha túl komolyan vesszük az életet. Nos, ha hazamegyek, megnézem a Wikipédián nincs-e valami ellenszer, és ha van, beszerzem, bármibe is kerüljön. Én újra gyerek akarok lenni.

hallgassuk meg bánataikat és örömüket, segítsünk nekik akár csak annyit, hogy érezzék törődésünket és táma-

fordul feléje, amikor minden egyes nap szeretettel tölti el, és az életben minden lépését figyelemmel kíséri végig, attól függetlenül, hogy rosszak azok, avagy sikeresek.

Júlia

A

zok a bizonyos gyönyörű percek, pillanatok elmúltak... Nem fogja többé elárasztani meleg házainkat a finom töltelékes káposzta bódító illata, és nem fog tündökölni egy egész kerek évet az ünnep színeiben pompázó karácsonyfa. Hiányozni fognak a kedves arcok, akik a messzi távolból jöttek meglátogatni bennünket ez ünnep alatt. Hiányozni fognak a finomabbnál finomabb sütemények, amelyeket csak édesanya puha kezei tudnak a legtökéletesebben elkészíteni. Miért csak pár napot tart a szeretet ünnepe? Miért csak addig fordulunk tisztelettel és kedvességgel barátaink felé, amíg ott áll némán az örökzöld karácsonyfa a szobánkban? Arra kellene törekednünk, hogy egész évben a szeretet lángja életben maradjon, és ne égjen halványabban egy percet sem. Figyeljünk oda a körülöttünk lévőkre,

a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja

Pillanatok

szunkat. Mindenki tudja, hogy milyen melegség árasztja el a szívet abban a percben, amelyben valaki bizalommal

Ápoljuk baráti kapcsolatainkat minden pillanatban, hiszen “ akinek barátai vannak, mindig remélhet”. Ha megpróbálunk örülni minden apróságnak, akkor egész életünkben meg tudunk becsülni mindent kellőképpen. Ha mindegyik embernek, aki különleges helyet foglal el a szívünkben, egy részecskét ajándékozunk magunkból, talán szebbé tehetjük napjait vagy életét. Ne csak Karácsonykor csaljunk mosolyt arcukra, hanem minden nap. Nem nagy megerőltetés szeretni, és ha képesek vagyunk rá, akkor tegyük is meg.

könyvajánló

Danielle Steel: Kaleidoszkóp

történet a háború sújtotta Párizsban kezdődik, ahol egy amerikai színész megismerkedik egy gyönyörű francia nővel. Szerelmük olyan, akár egy tündérmese, de gyorsan véget ér, amikor dühtől felajzott színész meggyilkolja szeretett nejét. Nem sokkal ezután öngyilkosságot követ el, árván hagyva három kislányt. A gyerekeket elszakítják egymástól, kinek nagyszerű, kinek ször-

nyű sors jut ki. Hilary a legidősebb lány, emlékszik a gyerekkorukra és a tragédiára, ennek folytán mindig arról álmodik, hogy újra láthassa húgait. Arthur Patterson halálos ágyán magánnyomozót fogad, hogy felkutassa a lányokat és újra összehozza őket, ugyanis az ő szüleiknek egyetlen barátjaként annak idején semmit sem tett, hogy összetartsa őket, és emiatt szörnyű lelkifurdalás gyötörte. A már érett nőkké lett testvérek találkozásukkor egy óriási titokkal szembesülnek. De vajon képesek e dolog fényében együtt maradni? Szende

R

obert James "Bob" Ritchie, színpadias nevén Kid Rock, egy Amerikai énekes, énekíró, zenész és rapper, aki 5 Grammy díjra volt jelölve. Első lemeze 1998-ban jelent meg a Devil Without a Cause címmel, amelyben olyan híres számai szerepelnek, mint például a Bawitdaba, Cowboy és az Only God Knows Why. 2000-ben jelent meg az újabb albuma, a The History of Rock, és ez tartalmazta az egyik leghíresebb számát az American Bad Ass-t. 2001-ben jött ki a Cocky címet viselő új albuma, amelyben fontos kiemelni a Picture című dalt, amelyet Sheryl Crow segítségével ad elő. A 2007-ben megtörtént visszatérése után rengeteget turnézik, és nincs egyelőre szándékában az újabb album kiadása, legalábbis egy darabig.

Ugyanis 2010-ben kiadja, a máig utolsónak tekinthető, Born Free albumát, amely szintén nagy sikereket ér el. Kid Rock 5 platina lemezt adott ki, valamint 23,5 millió albumot adott el. Az Ő zenéje nagyon sokszínű. Megtalálható a country rock, a rap rock, a blues, a rock n' roll és még a hip-hop is. Nem csak zenei stílusában van ekkora kavalkád, hanem a hangulatok is váltakoznak: vannak szomorkásak, pörgősek és olyanok is, amelyekre inkább lazítani lehet. Kid Rock olyan zenét játszik, mondhatjuk, amilyet te akarsz, vagyis ő nem egy zenei stílus szerelmese, hanem a zene szerelmese. Így tudja, hogy mindenkinek más az ízlése, és igyekszik mindenkiét kielégíteni.

milyen egyszerűnek hangzik a cím, olyan egyszerű a film is. De ki mondta, hogy az egyszerű dolgok nem lehetnek fantasztikusak? Ez a romantikus drámának kalibrált 2011-es film egyszerre jellemezhető a humoros, érdekes, kedves és szép jelzőkkel. A film alapjáraton érdekesen indul. Emma (Anne Hathaway), a szorgalmas, mindig jól tanuló komoly végzős lány az egyetemi diplomaosztó bulin találkozik Dexterrel (Jim Sturgess), a jóképű, csak a mának élő gazdag sráccal. Hogy, hogy nem, felkerülnek Emma lakására, de a lány identitásából adódóan nem úgy jönnek össze a dolgok, mint képzelték, végezetül csak együtt alszanak. De mindkettejükben erős marad a kötődés a másik iránt. Ez eddig a tipikus amerikai szerelmi történet, ámde ez után nem az következik, hogy forró szerelembe esnek, és összeházasodnak, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. A film e nap után, ami történetesen július 15, bemutatja évenként két főhősünk minden egyes július 15-éjét,

ez alatt per-sze alakul az életük. Emma nem épp a várt sikert kapja, de Dexter falja a nőket és sikeresebb, mint valaha. Hihetetlenül jó barátok, nincs olyan probléma, ami megoldásáért nem a másik segítségét kérnék. Viszont mindkettejük életéből hiányzik valami. Maguk sem tudják, hogy mi. Sok hercehurca és az élet különös csavarjai után mégis rájönnek, mi hiányzott. És ekkor jön a film hihetetlen csattanója. Két gyönyörű életet kísérhetünk végig ez alatt a jó „pár nap” alatt. A film elgondolkodtató és gyönyörű művészi megoldásokkal rendelkező eseményszála megragadja és elvarázsolja a nézőt. Nincs a filmnek olyan perce, ami unalmas lenne.

zeneajánló www.kidrock.com

9.

Robert James Ritchie

A

Film, zene, könyvajánló

A

Pali

a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja

filmajánló

Masni

Asztrid

Könyvmolyképző Kiadó Biztos tipp, hogy olvass egy jót!

elegondoltatok már abba, hogy a számítógép, majd az internet feltalálása után hová került az irodalom, azok a gyönyörű könyvek és velük a temérdek kincset és újdonságot rejtő történetek? Én sem törtem a fejem ilyesmin, amíg meg nem hallottam, hogy mit állítottak a szakértők.

Könyvmolyképző Kiadó

10.

A 2000-es évet az Olvasás Éveként tartják számon. Egy, ebben az évben, a PISA által elvégzett felmérés katasztrofális eredményeket hirdetett. Ezt próbálta ellensúlyozni a kulturális kormányzat; így alakult a Könyvmolyképző Kiadó. Úgy gondolták, tenni kell valamit azért, hogy az emberek újra megszeressék a könyveket. A kiadó először csak gyermek, és ifjúsági irodalommal foglalkozott. Utóbbiból mára az egyik legerősebb, legválogatottabb kínálatot nyújtják. Később a szülők és pedagógusok igényeit követve a Könyvmolyképző Kiadó bővítette kínálatát: polcra kerültek különböző könyvek felnőtt szépirodalom, illetve igényes szórakoztató irodalom kategóriában is.

1

2

3

Y

1 2 3

A

4

F

5

P

6

I

7

Y

8 9 10

4

5

E

H

A

Z

E

P

C

A S R

Á

Z

R V

Facebook-os közösségi oldalukon (melyen Vörös Pöttyös? Szeretem. néven aktívak) megkérdeztem a látogatókat, hogy mit gondolnak a Könyvmolyképző Kiadóról. "Híresen igényes mind küllemben, mind tartalomban. Külön tetszik, hogy sok könyvnél lehet választani a puha vagy a keményborítás közül. Amellett, hogy igyekeznek a fiatalok kedvében járni a legújabb sikerkönyvekkel, a régi klasszikus könyveket is próbálják apránként becsempészni az olvasmányaik közé! Így a kiadó neve nem csupán egy név, hanem egy küldetés is."

É

Ő

„Számomra mit jelent a Könyvmolyképzo Kiadó? Igazán fantasztikus élményekkel gazdagít. Nem vagyok elfogult, de eddig akárhány általuk kiadott könyvet olvastam (eddig 20-nál tartok), mind tetszett. Végtelenül örülök, hogy rátaláltam a Vörös Pöttyös könyvekre, és egyre csak többet akarok. Igen, mondhatni függo vagyok, amit nem bánok. Ettol csak kulturált emberi lénynyé válok, és nem szégyellem, hogy könyvmoly vagyok. Köszönjük, hogy vagy, Könyvmolyképzo Kiadó!“ (Kovács Renáta)

Fess mosolyt

Megkeseredett napok kiültek arcomra, Szememben tüskék hada sorakozott fel. Szám már elbarikádolt boldogságot sem lel, Sápadtság türkőzik kármin árnyaimra. Elhagyott önmagam szitkot szórni készül; Vidámság javára, visszacsalogatni, hisz az igaz mosolyt vétek halogatni, a világ is csak e csodától szépül.

(Kucserákné Pusztai Zsuzsanna)

7

8

P

Ó H O

9

E

10

J

Szavak: farsang, szököév, szivecske, csoki, jelmez, szalma, maszk, malac, álarc, jegesmaci, hópehely, verseny, érem, farkas, tél, fagy, sor, zene, lap.

Találós kérdés: Iskolákban rendezik, A tovabbjutot elviszik, S az ügyes nem csak tapasztalatot nyer, Még mellé elismerést is bezsebel.

Név, osztály:....................................................................

C Megfejtés...........................................................................

a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja

É

C

O

E

E C

F

A kiadó legolvasottabb könyvei a Vörös és Arany Pöttyös emblémával ellátott könyvek, melyek sok-sok fiatallal szerettették meg az irodalmat. (A Twilight-Saga jogai is ennél a kiadónál vannak.)

A

Z

Á É

6

Szinte sosincs panaszra példa, Katona Ildikó, a kiadó vezetője mindent megtesz, hogy a legjobb könyvek a legjobb kivitelben kerüljenek az olvasók kezébe.

Szende

B

S

Z

Felelés terelés Név, osztály:............................................. .......................................................................

a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja

S

O

I

A

S

S

Z

C

K

Ő

Z

S

I

Köszönjük a

támogatását!

Nyeremény: 2 db 10 Lejes utalvány a Kalapos Café-ban

Tüncsi a Tamási Áron Gimnázium független diáklapja