2011. november
A Liszt-év rendezvényei
Bíró Szabolcs Sub Rosa
Pokoli Szimfóniák – Angyal Sándor, az Ördög hangja
…és még sok más!
enna nna
aktuá aktu
A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) keresztény ünnep, amelyet a katolikus egyházban november 1-jén tartanak a valaha élt igaz emberek tiszteletére. A halottak napját, november 2-át előzi meg. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére. A samhain (ejtsd: száuiny, vagy szaviny) a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. Ez az ünnep megtalálható minden kelta népnél – igaz, különböző neveken. Különböző újpogány vallásokban (pl. wicca) szintén fontos ünnep. 1680. november 28-án halt meg Giovanni Lorenzo Bernini olasz szobrász és festőművész (született 1598-ben), Róma köztereinek egyik legzseniálisabb építésze, a kutak szerelmese. Megannyi általa készített kút őrzi emlékét az Örök Városban. 1830.november 17-én – megtartja alakuló ülését a Magyar Tudományos Akadémia
Tudták-e, hogy 1941. november 9-én Budapesten is bevezették az új forgalmi rendet, a jobb oldali közlekedést (vidéken ez már 1941. július 6.óta érvényben volt). Vagyis egészen addig mi is „angolosan”közlekedtünk.
1942. November 17-én született Martin Scorsese amerikai filmrendező, A Taxisofőr, A Krisztus utolsó megkísértése, a Dühöngő bika, az Aviator, vagy a Tégla, a zseniális Viharsziget alkotója. Nevéhez fűződik a 2008-as, legendás Rolling Stones koncertfilm, a Shine a Light.
Scorsesi, Cameron Diazzal és Leonardo Di Caprioval Cannes-ban.
1979. november 30-án Angliában megjelenik a Pink Floyd lemeze, a The Wall, a valaha megalkotott egyik legzseniálisabb zenei album.
szélesvászo szélesvás
enna nna
Zöld Lámpás Az igazságosztó a DC képregények égisze alatt született, Bill Finger és Martin Nodell keze között. Idén pedig már mozgógépet is meghódította. A Zöld Lámpás sosem tartozott a leghíresebb, legkedveltebb képregények közé. Mind a rokonai Batman és Superman, ők is DC-sek, mind a Pókember és Vasember, akik pedig Marvelesek megelőzik őt. Körülbelül egy szinte lehet a Fenegyerekkel és Hulkkal. Nos, szinte ugyanígy be lehet lőni a mozi változatát is. Közelébe sem ér a Nolen féle Batmanhez, és az X-Man vagy a Vasember szériákhoz, de bőven lekörözi a Pókembert, a Fenegyereket, és a Megtorlót egyaránt. A történet az idők kezdete előtt kezdődik, amikor, a halhatatlan Őrzők megalapítják a világűr védelmezőit, a Zöld Lámpásokat. A védelmezők legnagyobb erőssége a gyűrű, amelyet az ujjukon viselnek. Segítségével képesek megteremteni bármit, amit kigondolnak. Csak a fantáziájuk szab határt a gyűrű erejének. A jelenben pedig már Hal Jordan vadászpilótával ismerkedhetünk meg. A legjobb pilóták egyike lehetne, ha nagy erősségei közé nem tartozna a felelőtlenség. Mint például a gyakori késések, és egy több milliós vadászgép tönkretétele. Egy ilyen akció után talál rá Abin Sur, a legendás Zöld Lámpás gyűrűje. Abin Sur űrhajóját megtámadták, ő pedig kénytelen volt a földön kényszerleszállást végrehajtani. A haldokló lény utolsó erejével átadja a gyűrűt Jordannek, hogy ő legyen a következő Lámpás. A filmben végig követhetjük a kiképzést, sajnos ezt elég gyorsan, de annál ötletesebben zavarták le. Majd azt, hogy a mindenki által csak örök vesztesnek tartott Jordan, hogy válik igaz Zöld Lámpássa. A legnagyobb panaszra a film vége adhat okot. Adott egy világokat és Zöld Lámpásokat elpusztító fő gonosz. Akit sem Sinestro – Abin Sur után a második legnagyobb lámpás -, sem pedig annak tapasztalt harcosai nem tudtak legyőzni. Erre jön Jordan, aki épp csak felhúzta a gyűrűt az ujjára és földbe döngöli. Ezt bizony elég nehéz megemészteni. Ha csak a Földi gonosszal, a kissé beteg tudóssal számolt volna le Hal, a fő gonoszt pedig meghagyták volna a következő részre, akkor mindenki jobb szájízzel
kelne fel a fotelból. De így… Mert egyébként a film rendben van, nem akar filozofikus mélységbe merülni, a színészek jók, a poénok a helyükön vannak. Különösen Jordan beszólásai, és, amikor egy díványról próbálja meg letenni a Zöld Lámpások esküjét. Ryan Reynolds jó a felelőtlen igazságosztó szerepében. Ha kell kellően bárgyú, ha kell szívtipró, ha kell kemény hős. Egyedül a magyar hangjával, Géczi Zoltánnal nem voltam megelégedve. Olyannyira, hogy az első pár percben nagy irritáló volt. Egyáltalán nem illenek egymáshoz. Csík Csaba Krisztián sokkal jobb választás. Mellette talán csak Peter Sarsgaard az, aki, mint őrült tudós hangsúlyosabb szerepet kap. Ő pedig könnyedén bírkózik meg a feladattal. Blake Lively-nek pedig elég, hogy jól néz ki. Szépen mosolyog, mély a dekoltázsa és hoszszúak a lábai. Mark Strong sem tud nagyot alakítani Sinestró lila bőrében, a kevés játékidő miatt. A Zöld Lámpás egy közepésnél jobb, de korántsem kiváló képregény adaptáció. Popcorn mellé tökéletesen megfelel. 10/7 mészáros gyuri
3
enna nna
Historiu Histori
„Én úgy hiszem, titokzatosságok nélkül nem tudunk élni. A hétköznapi ember is vágyik életében legalább egyszer arra, hogy valami sejtelmes dolog részese legyen. Ha még sincs ez a vágyakozás és éhség, akkor annak az illetőnek szánalmas az élete. Hiszen az élő lelkű ember keresi a titkokat, hogy megfejtse azt és vágyik a misztériumok befogadására. Mert a misztériumok, a titkok és megfejtetlenség sarából lett gyúrva minden, ami emberi… Bíró Szabolcs nagyszabású művében Ferenczy László, a mindannyiunk hétköznapiságát és kíváncsiságát megtestesítő László egyszer csak olyan titkok oszlopcsarnokába kerül, ahonnét már nincs többé menekvés. És valójában az ember ilyen impulzusok között már nem is akar többé tudatlan maradni… Nem árulok el többet. Olvassák el a Sub Rosát! Meg fognak lepődni e regény érettségén, finom titokzatosságán, színes meseszövésén. Remek darab!” michael mansfield
enna nna
aktuá aktu
Bíró Szabolcs - SUB ROSA (részlet)
Ismeretlen helyen ébredt, egy furcsa szagot árasztó ágyban. Nem bűzlött, csak olyan volt, mintha minimum száz éve szívná magába a port és az idő múlásának dohos, fémes szagát. Felült. A feje iszonyatosan hasogatott. Ahogy körbenézett, egy rendetlen lakást látott maga körül. Mindenütt könyvek, füzetek, rajzok, vázlatok hevertek szerteszét, csak úgy a földön, egymásra hányva. Ha volt is valahol polc, azt már annyira belepték a különféle kötetek, hogy nem látszott ki alóluk. Ahogy László lassan magához tért, csörömpölést hallott valahonnan a közelből. Nemsokára ételszagot is érzett: frissen sült hús és tojás illata szállt felé. Csak ekkor jött rá, hogy iszonyúan éhes. − Hé! – kiáltott fel enyhén remegő hangon. Nem nagyon tudta, mit mondhatna ezen kívül. Nemsokára egy férfi jelent meg az ajtóban. Alacsony, kövérkés fickó volt, erősen ritkuló, szőkésbarna hajjal és vastag lencséjű, görbe szemüveggel. Dús szakálla elrejtette a korát: ugyanúgy lehetett huszonöt éves, mint negyven. − Hát felébredt? – kérdezte a száját harapdálva. – Örülök neki. Azt hittem, már sosem múlik el a rufinol hatása… Hadarva beszélt, László csak nehezen értette. Közelebb lépett, kezet nyújtott: – A nevem Karel – mosolygott. – Karel Řízek. Bárhogy is nézte, Karel Řízek sehogy sem tűnt brutális emberrablónak. Nem tudta mire vélni ezt a helyzetet, mindenesetre úgy döntött, nem fogadja el a békejobbot. – Maga leütött… és rufinolt adott nekem! – Bocsásson meg, kénytelen voltam tisztességtelen módszerekhez folyamodni! Az antikvárius minden korábbi félelmét elfelejtette, amint a köpcös, fura fickó mentegetőzni kezdett. – Mégis, mi az istenért? – förmedt rá. – Attól féltem, ha hívnám, nem jönne el.
– Uramisten – nyögte, megmasszírozva sajgó tarkóját. – Micsoda ócska szöveg. – Lehet, hogy ócska, de én így gondolom. – Mégis, ki a fene maga? – Hiszen az előbb mondtam: Karel Řízek. László fel akart pattanni, de végül épp hogy csak lábra bírt állni, lassan, nyögdécselve. – Jesszusom, még most is szédülök! – Sajnálom… – Hol a kijárat? – Kérem, ha már itt van, legalább hallgasson végig! – Ha már itt vagyok? – László kényszeredetten felnevetett. – Maga elrabolt engem, méghozzá fényes nappal. Bűncselekményt követett el. – Körbenézett, és úgy tippelte, egy sorház lakásában lehet. – Mit szólna hozzá, ha üvölteni kezdenék? A szomszédok biztos meghallanák… – Ne tegye, László! – hadarta kétségbeesetten Karel. – Kérem, jöjjön ki a konyhába, és üljön le, legalább pár percre! Sütöttem steaket és tükörtojást. Ne mondja, hogy nem éhes. Egyébként ne féljen, a boltot bezártam… – Mi? – kapta fel a fejét. – A boltot. Megtaláltam a kulcsot a zsebében. László önkéntelenül is a zsebébe túrt – a kulcs szerencsére visszakerült hozzá –, majd az órájára pillantott: fél három. Ezek szerint több mint öt órán keresztül aludt. Ez a Karel meg valószínűleg a földkerekség legszerencsétlenebb emberrablója. Először leüti és bedrogozza, felvonszolja a lakásába, aztán könyörög, hogy maradjon. – Rendben van – egyezett bele végül, talán szánalomból, bár a választ maga sem tudta. – Leülünk a konyhában, megebédelünk, de tovább nem maradok. Addig rábeszélhet, hogy ne tegyek feljelentést. Még a konyhában is könyvek és papírok voltak szétdobálva: a padlón, az asztalon, a kredencen, a hűtő tetején… A tányér és az evőeszközök legalább tisztának tűntek, és az étel is hívogatóan illatozott.
enna nna
aktuá aktu
– Figyelem magát már egy ideje – mondta Karel, ahogy elkezdtek enni. – Na, ne mondja… És mi olyan érdekes rajtam? A férfi közelebb hajolt, mintha attól félne, hogy illetéktelen fülekbe jut a mondanivalója. – Tudja azt maga nagyon jól, László… Az antikvárius ettől ismét megrémült, alig sikerült magán tartania a szigorú álarcot. – Fogalmam sincs róla. – A gazdag barátja egyáltalán nem az, akinek mutatja magát. László kezében megremegett a villa, de tovább színlelt. – Miről beszél? – Kurva jól tudja! – kiáltott fel Karel, aztán szégyenlősen behúzta a nyakát. – Bocsánat, bocsásson meg! Nem úgy gondoltam… László megpróbált könnyedén legyinteni, mintha mi sem történt volna. Valójában azonban egyre jobban kezdett félni a fura fickótól. – Beszélt magának Krisztus Rendjéről? Hm? Tudja, mi az? – Mindenki tudja, mi az – vont vállat. – Semmi különös nincs ebben… – Semmi különös, igaz? – vicsorgott Karel. – Na és az Új-Templomos Rend? Lefogadom, hogy még a nevüket sem hallotta soha! – A rend örököseiről beszél? Az újjáéledt rendről, Olaszországban, nem igaz? Karel ijesztő gyorsasággal ugrott fel, kirúgva maga alól a széket, és a sarokban álló könyvek közé vetette magát, lázasan keresgélve. – Nem róluk van szó! – kiabálta. – Közük sincs az egészhez. Végül megtalálta, amit keresett: kinyitotta, majd lecsapta László orra elé. Nem könyv volt, hanem egy bőrborítású jegyzetfüzet. Valószínűleg Karel rajzait és jegyzeteit tartalmazta. – Mondja csak, László: nem ismerős ez a szimbólum? A jelzett oldalon egy jókora rajz állt, körülötte pedig latin feliratok, lapszéli jegyzetek kibogozhatatlannak tűnő kavalkádja. Láthatólag sokáig pepecselt vele a rajzolója: több halvány vonal is látszott, amelyet kiradírozott, majd újat húzott a helyére. – Mi ez, Karel? – Csak nézze meg alaposan! – erősködött a férfi. – Látta már valahol? Akárhol… Alapjában véve egy kissé cirkalmas kereszt volt, közepén egy rózsával. – Rózsakereszt?
– Nem, nem az! – kiabálta Karel, immár nem méregből, sokkal inkább az izgalom hatására. – Csak ők akarják, hogy úgy nézzen ki, akár a rosacrux! – Kicsodák? Beszéljen már értelmesen! – Végig értelmesen beszéltem, László. Ez a jelkép az Új-Templomos Rend szimbóluma. Szándékosan hasonlít a rózsakeresztes jelképre, hogy a felületes nézelődő számára ne legyen feltűnő. De nézze csak a széleit – bökött a rajzra – és a felső és alsó végén lévő kis jeleket! László ismét a rajzra meredt, immár sokkal figyelmesebben. – A kereszt a legnyilvánvalóbb – magyarázta Karel. – Az Istenbe vetett hit jelképe, egy újfajta kereszténységé. – Újfajta kereszténység? – ismételte László. – Ez mégis mit jelent? – Ez itt nem Róma jelképe, barátom – mosolygott kipirulva a férfi. – Nézze csak, mire hasonlít a kereszt két széle! László még jobban az ábra fölé görnyedt. – Tollhegyek? – Pontosan! Tollhegyek! A bölcsességet, a tudást szimbolizálják, méghozzá rajta a kereszten! Ez a szimbólum a hittel, a vallással helyezi párhuzamba a tudományt! – Elég modernül festenek… – Ne feledje, hogy ez egy viszonylag új szimbólum! – Na és a többi? – A felső és alsó vége talán még érdekesebb. Bevallom, nem találkoztam még ehhez hasonló szimbólummal. Eléggé… formabontó. A felső végén egy lándzsahegyet látunk: ez kettős jelentéssel bír. Az első nyilván a harc, hiszen a történelmi rend a késői középkor jelentős harci szervezete volt. Másrészt, mivel ez is a kereszt része, az egyházat kritizálja. – Ezt nem értem… – A keresztény egyház – magyarázta Karel – több száz éven keresztül egyszerre tanította és szegte meg az ötödik parancsolatot. – Ne ölj! – idézte László. – Úgy bizony – mosolyodott el halványan a férfi. – Márpedig Isten nem bocsát meg a gyilkosoknak… Pár pillanatnyi néma csend után Karel a szimbólum alsó végén elhelyezkedő jelképre mutatott. – Nem hasonlít valamire? – kérdezte. – Felfelé
enna nna
aktuá aktu
ívelő szarv, lekonyuló fülek… – Na, ne hülyéskedjen velem! – tört ki Lászlóból. – Az nem lehet, hogy… – Már miért ne lehetne? Ezt itt a Caput Diaboli. Az Ördög feje. Csak képzeljen rá szemeket, orrot, szájat… – Egy újabb ironikus jelentés? – Úgy van! – csapta össze két tenyerét Karel. – Amikor az egyháznak terhessé vált a rend, ki kellett találniuk valamit, amiért elítélhetik őket. Az elfogott lovagokat addig kínozták, míg nem vallották magukról azt, amit az inkvizíció hallani akart: hogy az ördöggel cimborálnak, leköpik a keresztet, csókot nyomnak egymás seggére, meg amit még akar… – Tehát? – Tehát ez itt azt jelenti: „Ha mi az ördöggel cimborálunk, akkor bizony ti is!” Az antikvárius várakozó tekintettel meredt Karelre, aki most a rózsára, illetve a rózsa közepén található jelképre bökött. – Kitalálja, hogy mi ez? László sóhajtva vágta rá: – A Mindent Látó Szem. – Pontosan. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a templomosok voltak a történelem első szabadkőművesei. – Nem, ez semmit sem bizonyít. Minden hülye ezt a szimbólumot lóbálja, miközben összeesküvést kiált, az pedig senkinek sem jut eszébe, hogy ez a jelkép pusztán a szentháromságot szimbolizálja, a szem pedig maga Isten. Nevetségesen lerágott csont. – Ahogy akarja – vont vállat keserűen Karel –, de azt semmiképp sem tagadhatja, hogy a templomosok máshogy szemlélték a világot, mint a többiek. Sokkal fejlettebbek voltak a kortársaiknál, mármint… mármint fejben. – Na és a rózsa? – mutatott László az utolsó szimbólumra, és érezte, hogy a szíve egyre hevesebben ver. – A rózsa mit jelent? – Az koronázza meg az egészet. A Rosa – mondta Karel megszállott vigyorral az arcán. – Lepecsételi, eltakarja ezt a félelmetes és egyben rendkívül izgalmas, összetett szimbólumot. Azt mondja: Sub Rosa, titokban! – Na és mit kell titokban tartania? – Hát maga egy cseppet sem figyelt rám? Az Új-Templomos Rendet! A rendet, mely a történelmi rend valódi utódja. A rendet, amely nem akarja felfedni magát, nem bújik maskarába,
hogy nyilvános parádét tartson, de fáradhatatlanul kutatja a templomosok titkait, melyeket máig homály fed. És most, hogy mindezt elmondtam, maga is tartozik nekem egy válaszszal, László. Látta már ezt a szimbólumot, ugye? Tudnom kell! Az antikvárius szíve hatalmasat dobbant, légzése felgyorsult, az agya szét akarta feszíteni a koponyáját. Felpattant az asztal mellől, félresöpörve az útjából Karelt, az ajtóhoz ugrott, és a következő pillanatban már kint is volt a folyosón. – Maga elmebeteg, Karel! – kiáltott vissza ingerülten. – Orvosra van szüksége, ez a válaszom. Nem láttam ezt az átkozott szimbólumot, mivel… mivel ezt csak maga találta ki! – László, nem mehet el éppen most! – indult utána őrülten nevetve a férfi, és kacaja egyre hangosabban zengett. – Látta, ugye? Ismeri! Hát persze, hogy ismeri! Mitől fél? Az igazságtól? Ma már nem kell félnie, László! Ma már nem fogják máglyára küldeni! László hirtelen megfordult, megragadta Karel ingét, és teljes erejéből a falhoz vágta a férfit. – Ha még egy szót szól hozzám, szétverem a képét! – Saját magát is meglepte ezzel a dühkitöréssel. – Csak rajta, maga idióta! – sziszegte az arcába Karel. – Agyon is verhet, az igazság attól még nem változik! – Nem láttam azt a szimbólumot, hát nem bírja felfogni?! – Akkor vajon mi elől menekül? – Maga elől, Karel! Maga nem épeszű! Most elmegyek, és ha utánam mer jönni, rendőrt hívok! Ezzel fogta magát, és amilyen gyorsan csak bírt, kiviharzott az épületből. – Nincs mitől félnie, László! – kiabált utána Karel. – A cinkosok mindig megússzák, de csak az igazakból lesznek hősök! Azokból, akik ki merik nyitni a szájukat! Hallja, László? Akik ki merik mondani az igazságot! Kivörösödött fejjel, csalódottan legyintett a menekülő antikvárius után, aztán visszaballagott a rendetlen lakásba, mielőtt még valaki más figyelmét is felkeltené.
aktuá aktu
enna nna
Az utolsó világ A Régi Birodalom vezetői évezredeken át uralták az emberi világokat. Ám a Krisztus utáni hétezres években a Földdel és a földközeli gyarmatokkal vívott kétszáz éves háború megrendítette a birodalmi gazdaságot, s elerőtlenítette a növekedés és fejlődés tendenciáit. Alig pár évvel a végső konkordátum aláírása után elmélyültek az utánpótlási gondok, elmaradtak az élelmiszerszállítmányok, csökkent a kereskedelem, és erőre kaptak az űrbéli kalandorok, banditák. Már nem lehetett elkerülni az összeomlást. A csillagközi kereskedelem megszűnése után a gyarmatbolygókon erősödni kezdtek a szociális problémák, megindult a harc a túlélésért, nehezebbé vált a megélhetés. Az embereket egyszerre tizedelték az idegen bolygók hibrid fajai és a belháborúk, az egyre durvább kábítószerek, járványok. Így történt, hogy a Krisztus utáni tízezres évekre lassan eltűntek az emberi települések az Univerzum csillagrendszereiből, kivéve egyetlen planétát... Peter Sanawad izgalmas és fordulatos regénye mellett több mint fél tucat kalandos science fiction történet várja az olvasót ebben a kötetben. Tartalomjegyzék Peter Sanawad: Az utolsó világ (regény) Tim Morgan: Csók a múzsának Quintus Moreno: Space Rock – Ősrobbanás Christian Crowe: Töredékek Dougal Glendower: Egy szép új világ Daniel Windfield: Ikerbolygó Norbert Winney: Érintkező valóságok Michael Mansfield: A párbaj Kyra Potter: Az ugrás Szerző:antológia Megjelenés:2011. augusztus 4. Terjedelem:336 oldal ISBN szám:978 963 9566 92 7 Borítófestő:Viktor Titov
8
aktuá aktu
enna nna
A Liszt-év rendezvényei
térkép és feladatlap segítségével felkeresnek néhány helyszínt, ahol a zeneszerző megfordult, majd a kitöltött feladatlapokat a rendezőknek a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban (Budapest, VI. Vörösmarty utca 35.) leadják. Itt 14.00 órától kerül majd sor az első forduló sorsolására, melyen a játékosok - több más, értékes ajándék mellett - elnyerhetik a Nemzeti Filharmónikusok 2011. május 24-én, a Művészetek Palotájában megrendezendő Szent Erzsébet legendája című oratórium megtekintésére szóló belépőjegyeket is.
A Zöldgömb Sport Klub a Liszt Ferenc-emlékévhez kapcsolódva háromfordulós kulturális vetélkedőt rendez Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Liszt Ferenc Emlékmúzeuma és Kutatóközpontja valamint a Liszt Ferenc Társaság szakmai támogatásával.
A játékra 2011. március 27-ig lehet előzetesen regisztrálni, ehhez az alábbi kérdésre adott helyes választ kell elküldeni névvel, e-mail címmel és a pályázó életkorának megjelölésével a
[email protected] e-mail címre: Ki az a híres magyar festőművész, akinek Liszt Ferenc dedikálta a 16. Magyar Rapszódiáját? A. Paál László
Az első forduló 2011. április 16-án, szombaton 12.30 órától kerül megrendezésre! (a második és harmadik budapesti forduló október-november hónapban) A játék menete: az előzetesen regisztrált résztvevők - miután a címükre kiküldött feladatlapot helyesen kitöltve visszaküldték- a verseny napján a Budapest, VI. Liszt Ferenc téren, a zeneszerző szobránál kézhez kapott
B. Munkácsy Mihály C. Than Mór A játékra 12 éves kortól 99 éves korig bárki jelentkezhet, azonban - technikai okok miatt csak az első 120 fő jelentkezését tudják elfogadni! - net -
aktuá aktu
enna nna
Fiókból a nagyközönség elé! PI- kiadó Interjú Michael Mansfielddel Beszélgetőtárs Nagy Krisztián A Facebookon terjeng olyan hír, hogy egy lap- és e-könyv kiadót alapítottál. Igaz ez? Megosztanád az olvasókkal, mi is pontosan a PI- Penna Impressario, és honnan az ötlet?
szimbolizálni azon törekvésünket, hogy ne engedjük elsikkadni az értékes írásokat és ne hagyjuk magukra az alkotóit. De ha nagyon személyes PI-élményre van szükség, akkor mondok egyet: a telefonszámom a PI értékével kezdődik… (nevet)
A hír igaz. A történet azonban teljesen hétköznapi. Régi íróbarátokkal beszélgettem a közelmúltban és egyikük elmesélte, hogy mennyire nehézkes bejutni könyvkiadókhoz és megjelentetni bármit is. Ettől egy kicsit fel is adta a küzdelmet, és a hitét az írásban. Fura módon ez nekem fájt a legjobban. Aki ismeri az egykori Tinta-Klub törekvését, az tudja, hogy éppenséggel azért próbáltunk együtt dolgozni, hogy orvosoljuk az ilyesmit. Mindenesetre ez engem nagyon szíven ütött, és egy óra leforgása alatt végiggondoltam, hogy mit tehetnék, miben segíthetnék. A megoldás a PI.
Lehet bővebbet tudni már a legelső novelláskötetről? Még csak most érkeznek be az írások a barátaimtól, én pedig folyamatosan szerkesztem a kötetet. Az első impulzus az örömé. Jó érzéseket kapok a barátaimtól és én magam is nagy örömöt érzek, hogy ismét együtt dolgozunk. Ennél nincs fontosabb. Az esetleges nyereség szinte szóba sem kerül, mert valójában egy
Miért pont PI? Köze van a matematikából jól ismert 3,1415… -ös számhoz?
igazi művész nem ezen a szemüvegen nézi a világot, sokkal inkább az önkifejezés módján. A meglepő az, hogy különböző emberek vagyunk, de mégis valahogy az utópia egy bizonyos hangvételét dobáljuk bele a nagy közös csomagba. Egyáltalán nem határoztam meg konkrét témát most még, hiszen ez egy új kiadó, aminek egyetlen koncepciója van: nem hagyni a fiókban porosodni a műveket. Mégis hasonló gondolatok kerültek elő ezekből a bizonyos fiókokból. Még nem ismerek minden darabot, de ismerem az írókat és tudom, remek gyűjtemény jön össze.
Minthogy a matematika a lelkemtől legtávolabb eső tudomány, ne ebben keresd a megoldást. A Π, azaz PI nem egyéb, mint egyszerű rövidítés. A „P” betű a Penna Magazint takarja, ami a Tinta Klub törekvéseiből született, vagyis hogy reklámozzon, írókat és a művészetet próbálja népszerűsíteni, odakínálni másoknak. Az „I” az impresszárió szó, vagyis maga a reklámozás, vagy előkészítés arra, hogy a nyilvánosságnak megmutassunk valami értékeset. Tehát valójában egy rövidítés, ami akkor jó és hasznos, ha egyszerű. A görög PI betűvel fogom a jövőben
10
aktuá aktu
enna nna
Tehát az első antológia a jövőbe kalauzolja el az olvasókat. Gondolom nem csak ez az egyetlen tematika, ami belefér a kiadó imázsába? Természetesen játszhatunk a témákkal, sőt, akad a tarsolyomba több érdekes „helyzetgyakorlat” a karakterekkel, de nem akarok elébe vágni semminek. Terveimben egyedülálló elképzelések is szerepelnek, amiket eddig még talán senki nem használt fel antológiában. Ha akad egy jó stáb, akkor még sok izgalmas ötlet valósulhat meg. Viszont akiket ismerek és akiknek az alkotásaiból ez a kötet létrejön (hadd mondjak itt néhány nevet is: Kovács Péter, Cornelius Ladislas, Jonathan Cross, Nick Brody, Bukros Zsolt – mind remek tollú fickók!), általában a megadott témakörben, a sci-fi környékén mozgolódnak, ezért eleve ezt a témát járjuk most körbe, természetesen, a műfaji jegyeket minden szigorúság nélkül, könnyedén kezelve. Az e-könyveken kívül lapkiadó is a PI-Penna Impressario. Milyen lapok kerülnek az égisze alá? Egyelőre csak a Pennát gondozgatom a PI-ben, hiszen mindenfelől azt hallom, hogy értéket képvisel, szeretik és becsülik az olvasók ezt a magazint. Ez nekem és a stábnak nagy örömöt okoz és lökést ad, hogy még jobban, összeszedettebben tevékenykedjünk tovább, noha nonprofit újságról van szó. De nem lehetetlen, hogy a későbbiekben más orgánumokat is segítünk, akár szerkesztési munkával, akár híranyagokkal. Ez a jövő útja. Meglátjuk. Legújabb könyved, A veterán, Marcellus Mihály néven éppen most van a nyomdában. Ez egy több részes Róma-kori sorozat első része, emellett te vagy a Penna Magazin főszerkesztője, és a Tinta-Klub elnöke is. Honnan veszel még egy kiadóra is időt és energiát? Tudod, a legfárasztóbb és legszörnyűbb dolog a számomra, amikor az agyamban folyamatosan ott vannak az ötletek, de valamely oknál fogva tétlen vagyok. A boldogság ellenben ennek az ellenkezője, vagyis, ha tevékenykedhetem, ötleteket valósíthatok meg, és minden percet munkára használhatok. Valahogy úgy van ez, hogy a hasznos munka, a sikeres tevékenység nálam újabb energiákat szül és ezzel tudok
folyamatosan pörögni. De gondolom, mindenki, akinek az álmai megvalósulnak és azt teheti, amit szeret, ugyanígy vélekedne. Említetted A veteránt, ami a Historium kiadó gondozásában hamarosan a boltokba kerül. Ezt a könyvet majdnem pontosan egy hónap alatt kellett megírnom és nem volt izzasztó, vagy nehéz vállalkozás, mert erőt adott a munkában rejlő öröm. Remélem, hogy majd az olvasók is kiérzik ezt a sorok közül… Mik a távlati tervek? Újabb e- könyvek? Természetesen az a tervem, hogy a kapcsolataimmal és partnereimmel ezt a kiadási lehetőséget továbbvigyük, továbbfejlesszük. Azt gondolom, hogy minden műalkotás, legyen az szobor, festmény, film, vagy könyv, azért született, hogy megmutassa magát másoknak és a szépérzékünket nevelje, tanulságok által tanítson, vagy „csak” szórakoztasson. A magam részéről ezt az ars poeticat akarom követni. Mivel az e-book-kiadás igen költségkímélő ötlet, a PI bármennyi kötetet összeállíthat, és feltöltethet, ha megfelelő tartalom gyűlik össze. Már csak a nagyközönségnek kellene észrevennie és használnia ezt a korszerű, környezetbarát könyvbeszerzési módszert. Lehetséges, hogy a PI majd valamikor a jövőben papír alapú magazinokat és könyveket is kiad? Vagy csakis a e-lapokra és könyvekre fókuszál? Ennyire nem látok előre. Ha már sci-firől beszéltünk, hadd válaszoljak egy műfajba illeszkedő személyiség szavaival. Yoda mester mondta a következőt és nekem is ez a válaszom: „A jövendőt lehetetlen tisztán látni, mert folyamatosan mozgásban van” Yodának igaza van. De ha a jövő úgy mozog, ahogy mi szeretnénk, akkor bármi váratlan jó is megtörténhet… Köszönöm az interjút
MEGJELENT!!!
JONATHAN CROSS, MICHAEL MANSFIELD, NOLIK ANTAL, BÍRÓ SZABOLCS ÉS ANGYAL SÁNDOR EGYEDÜLÁLLÓ UTAZÁSRA HÍVJÁK ÖNT ELSŐ KÖZÖS KÖTETÜK, A POKOLI SZIMFÓNIÁK LAPJAIN. MIKÖZBEN SORRA JÁRJÁK EURÓPA IZGALMAS TÖRTÉNELMI HELYSZÍNEIT, REJTÉLYEKRŐL, HALÁLESETEKRŐL, LEGENDÁKRÓL, EGYÉNI ÉS KOLLEKTÍV TRAGÉDIÁKRÓL MESÉLVE, MINDEGYIKÜK TÖRTÉNETÉBEN FELBUKKAN UGYANAZ A SZEMÉLY AKI SEJTELMES HANGJÁN SUTTOGVA EGYBEN NARRÁTORA IS A KÖNYVNEK: AZ ÖRDÖG.
Az elkövetkezendő néhány számban sorban egymás után bemutatjuk ennek a kitűnő kötetnek a szerzőit. Megismertetjük tisztelt Olvasóinkkal a gondolataikat, ars poeticájukat, a hétköznapjaikat. Utolsóként e különleges antológia narrátorát, az Ördög hangját mutatjuk be.
Angyal Sándor 1984-ben született a szlovákiai Dunaszerdahelyen. A középiskolában, 14 évesen kezdett el írogatni, ahol zsengéit egy elsőkötetes barátjának, az azóta Madács-díjas, Vida Gergelynek mutatta meg. Akkor sem és azóta sem tudta eldönteni, hogy a líra, illetve a próza állnak-e közelebb hozzá, így mind a két műfajt műveli. Közel három éve a dunaszerdahelyi Csallóköz elnevezésű hetilap állandó munkatársa, de már előtte is, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen működő Presstige havilap irodalmi rovatának szerkesztője volt. Számos szlovákiai és néhány magyarországi folyóirat is közölte írásait, úgy mint az Irodalmi Szemle, az Opus, vagy az egri Agria. Ugyanúgy jelentek meg cikkei az Új Szóban és a Szabad Újságban is. Az újságírás terén szívesebben foglalkozik a művészetekkel, de előszeretettel készít interjúkat is. Önálló kötete nem jelent meg, de fiatal kora ellenére nem látja sötéten a jövőt ezzel kapcsolatban. Az írás mellet szerkesztői és tördelői feladatokat is szívesen ellát, egyenesen szereti művelni. Mondhatni, szakterülete a kulturális antropológián belül a kora újkori boszorkányüldözések történelme. A Pokoli szimfóniák narrátori szerepe talán ezért is áll olyan közel hozzá.
14
szélesvászo szélesvás
enna nna
„Sokan azt hiszik, hogy milyen jó üzletet csináltak, mikor eladták a lelküket, az Ördög viszont nem győz csodálkozni, hogy milyen olcsón jutott hozzá!” (Moldova György)
Éjszakánként az utcákat járom és figyelem a lézengőket. Az éj gyermekei, az én gyermekeim. Általam cselekszenek, miattam teszik meg azt, amit megtesznek, amit magukhoz vesznek, amit magukba tesznek. Legyen az akár drog, alkohol, vagy épp a szex. Melegséget érzek, mikor rágyújtanak egy füves cigire, vagy ha meghúzzák az üveget, belekortyolva az alkoholba. Szinte én is érzem, ahogy lecsurog a torkukon a szesz. Külön gyönyörűséggel tölt el, ha a természet lágy ölén kefélnek, akár a nyulak. Ha pedig mindezt illuminált állapotban teszik, az a katarzisom. Mindannyian az enyémek. Neki senki sem juthat. Ugyan már, méghogy meggyónják a bűneiket! És? Azt hiszik a bolondok, hogy az segít rajtuk? Hát nem. Ha valaki többszörös gyilkos, elmond egy-két Miatyánkot, és azt képzeli, hogy azzal minden meg van neki bocsájtva? Heine is elszámította magát. „Dieu me pardonnera, c'est son métier!” (Isten megbocsát nekem, ez a mestersége!” – Heinrich Heine) – mondta a balgája, aki egyébként egész jó sakkpartner. Ezek tévhitek, melyek szintén mind engem szolgálnak. Aki pedig tévhitekbe ringatja magát, előbb-utóbb feleszmél, és belehal a valóságba… Mocskos kis férgek mind, akik csak arra várnak, hogy valaki megadja nekik a kezdő lökést a bűn irányába. Mert mindannyian bűnözni akarnak, mindannyian gyarló és hazug, piszkos lelkű csúszó-mászó lények. Az emberek. Nem kell őket nagyon nógatni, ha a rosszról van szó, ha valamilyen gazságra akarjuk rábeszélni néhányukat. Csak a fülükbe kell súgni, sugalmazni számukra, hogy lehetséges, amit terveznek. „Igenis lehetséges kirabolni a boltot, és
senkinek nem esik majd baja. Végre lesz pénzed, és nem kell kuporgatni, az egyik napról a másikra élni.” Persze erre a szövegre mit csinál az a szerencsétlen? Szerez valahonnan egy fegyvert – amit persze én helyezek az útjába –, majd bemegy a legközelebbi boltba, és agyonlő mindenkit. Én pedig mosolygok. Milyen gyengék ezek a két lábon járó porhüvelyek… … …Mert mit ad ő a világnak, és mit adok én? Vajon ki suttogott a Beatles fülébe? Vajon miért tiltotta be dalaikat a Vatikán egy időben? Mert John Lennon őszinte volt, és az Öregnek ez nem tetszett. „A kereszténység eltűnik. Megszűnik, megsemmisül. Ezen nem érdemes vitatkozni, igazam van, és ez be is fog igazolódni. Már most népszerűbbek vagyunk, mint Jézus. Akivel nincs semmi baj, de a követői ostobák és közönségesek. Ők csavarják ki úgy a dolgokat, hogy az számomra tönkreteszi az egészet” – mondta Lennon, és ekkor még csak 1966-ot írtunk. Lassan feleszmélnek. De ott van Jimi Hendrix is: „Vallás? Ugyan, kérem. A zene az én vallásom. Ma már csak magamban hiszek, sokkal jobban, mint bárki másban…” Később persze belefulladt a saját hányásába. Bizarr egy halál. Ők nagy emberek voltak. Bátran állíthatom, hogy többen ismerik a nevüket, zenéjüket, mint a pápák neveit. Népszerűségi verseny közte és köztem. Vajon kinek áll jobban a szénája?
„Az életet Istentől kapjuk, de a világot az Ördög felügyeli.” (Carlos Ruiz Zafón)
Néhányan furcsán bámulnak, ahogy a macskaköveken kopogtatom a sétapálcámat, de senki nem mer hozzám szólni. Mintha félnének tőlem, pedig csak egy öregember vagyok, semmi több. Egy öregember az éjszakában, ezek közt az élet által
aktuá akt
enna nna
össze-vissza sodort, porhanyós lelkek között. Szívesen megkaparintanám mindet, de nem olyan egyszerű. Önmaguknak kell felajánlaniuk számomra, de az sem mindegy, hogy milyen lélek a felajánlott. Imádom a makulátlanokat, mert azoké mindig többet ér számomra. Leírhatatlan öröm, amikor egy ártatlan pszichét kaparinthatok meg. Mint amikor a heroinista belövi magának a legtisztább anyagot egy szemét cucc után. Olyankor elárasztja a testemet a melegség, és határtalan boldogságot érzek. Persze, az idők során már kitapasztaltam, hogyan lehet hozzájutni a mámorító „anyaghoz”. Ahogy figyelem ezeket a lélekkel megtelített porhüvelyeket, annál jobban vágyom a „töltelék” után. Szétrothadt testük nem érdekel, csak a lelkük fontos számomra. Az ad nekem életet, az táplál, s általa leszek naggyá. Nagyobbá, mint Ő, a nagy fehérszakáll, aki mindenek megalkotójának hiszi magát… Hogy elszállt az idő. Igyekeznem kell, ha reggelre Prágába akarok érni, hiszen már lassan felkel a nap. Én pedig szeretek lassan közlekedni, hogy közben szemlélhessem a két lábon járó húsdarabokat. Azt hiszem, kedvem támadt egy jó kis zongorajátékhoz. Talán a prágaiak tudnak ajánlani egy jó helyet, ahol kielégíthetem zenei étvágyamat…
Az e-könyv-kiadó!
Az e-könyv-szerkesztő!
„A Pokoli szimfóniák kötet az emberiség legősibb énjének kritikája!” Seth Morgus – sci-fi - író
A Pokoli szimfóniák című antológia, ez a különlegesen elkészített és önmagában is sajátos mű, kapható már minden könyvesboltban.
enna nna
aktuá aktu
Megjelent a tízéves Csak Van első albuma, mely a Mindennek a teteje címet viseli! Közép-KeletEurópa legvidámabb és leggördülékenyebb zenekara bebizonyította, hogy a nagy tévés tehetségkutatókon kívül és túl is van élet: miután tavaly egy kisebb botrányba torkolló fricskával mondtak nemet a Megasztárnak, több fantasztikus hangulatú koncertet adtak Szlovákia és Magyarország-szerte, majd idén januárban hirtelen eltűntek a nyilvánosság elől.
is készített (www.csakvan.sk/cd), mától megvásárolható, mellé pedig, mintegy bónuszként, ajándékba jár Bíró Szabolcs kilencedik könyve, a Zsírkígyó c. miniatűr rockregény, mely több szálon is kapcsolódik a bandához, valamint az albumon elhangzó dalaikhoz. A Csak Van lemezbemutató- és jubileumi koncertje 2011. november 5-én, este hét órai kezdettel lesz a dunaszerdahelyi VMK mozitermében, ahol a fiúk különleges műsort adnak majd elő, és felcsendül egy régi-új szerzemény is. Előzenekar a nagyölvedi MoSaiC, a belépő pedig 2 euró, melynek ára a helyszínen levásárolható a cédéből!
Mint kiderült, öt hónapon keresztül készültek első nagylemezük felvételére, és ez idő alatt egyetlen fellépést sem vállaltak – a legjobb formájukat akarták hozni a stúdióban. Aztán májusban, egy Bősön megrendezett koncerten tudatták a közönséggel, hogy (nagyon is) élnek, majd rögtön másnap bevonultak a budapesti Abnormal Hangstúdióba, ahol előttük többek közt a Heaven Street Seven, a Kiscsillag, a 30Y és a Supernem is dolgozott. A kemény munka gyümölcse most A Csak Van első nagylemeze nem egy tipikus rockalbum, sokkal inkább illik rá a felvidéki fiúk által is hangoztatott „vidám, gördülékeny rockzene” jelző. A lemez, melynek a zenekar saját honlapot
17
szélesvászo szélesvás
enna nna
Már az elején felhívom a kedves olvasó figyelmét, hogy ez a cikk bizony a nyavalygásról és a siránkozásról fog szólni. Több okból is. Kezdjük hát az elején. Mivel ez egy filmkritika akar lenni, tehát a filmnél. A mozi a nem túl távoli jövőben játszódik. Az első része, amikor még Európában történik, a cselekmény Az ember gyermekére hasonlít. A másik része, mikor a főszereplők megérkeznek a tengerentúlra, a cyberpunk kerül az előtérbe. De sajnos nem elégé. Toorop (Vin Diesel) az egykori zsoldos Új-Szerbiában él egyik napról a másikra. Olykor összetűz a fegyverkereskedőkkel, olykor nyulat vásárol a piacon. Egy nap régi zsoldos főnöke keresi fel egy új megbízatással. Egy lányt kell átcsempésznie Amerikába. Auróráról, a lányról hamar kiderül, hogy nem az az ártatlan virágszál, akinek mutatja magát. És ennyi. A színészi játék is körülbelül annyiban merül ki, mint ez a fél perc alatt megírható történet. De! Ez itt nem feltétlenül a színészek, és a rendező hibája. Mathieu Kassovitz régóta dédelgetett álma volt megfilmesíteni Maurice G. Dantec: Babylon Babies című regényét – könyvekre még a későbbiekben visszatérek. A francia direktort eredetileg egy – ha pletykáknak, és a netes híreknek hinni lehet – 161 perces filozofikus, mélyenszántó művet tett le az asztalra. Csakhogy a 20th Century Fox stúdió ebből a 161 percből csak 90-et küldött a mozikba. Nem véletlenül mondta azt Vin Diesel, hogy az alakítását a vágószoba padlóján kell keresni. Ez az agyonvagdosás érezhető is a filmen. Ha egy mozi olyan felütéssel, narrációval kezdődik, mint a Babylon A.D., joggal várhatja az ember, hogy egy jó kis, agyalós, filozofikus, emellett pedig kemény akcióban is gazdag mozit kap. Kíváncsi vagyok, meddig várhatunk rá. Az akcióban nincs hiány, lövöldözés,
üldözés, minden megvan, amit csak a popcornunk mellé szeretnénk. De amint mélyülne és tartalmat kapna, a dolog az olló közbeszól. És már megint ott van a következő akció jelenet. Pedig olyan jó lett volna, olyan jól indult… Szóval ezért nincs se történet, se színészi játék. Nem mellesleg ugyanez a stúdió volt az, amelyik a Mennyei királyságot is jócskán megtépázta. Talán valami mánia lehet náluk, hogy ami jó, azt úgy, ahogy van, elcseszik. Egy halvány esély, azért még mindig van a minőségi szórakozásra. Lehet, egyszer, valamikor a nem túl távoli jövőben eljut hozzánk a rendezői változat. És akkor kiderül mit is ér valójában a Babylon A.D. Legyen 6/10. Mert benne van a lehetőség. Nehéz úgy eldönteni mi is a jó, ha nincs hozzáférésed, hogy saját bőrödön tapasztald. Maurice G. Dantec, francia íróval pont így vagyok. Amennyit a világhálón találtam róla, az alapján William Gibson és Richard Morgan mellett az egyik legjobb cyberpunk szerző lehet. Mondom ezt persze látatlanban. Ezért is vagyok elkeseredve, mert a 2005ben megjelent Babylon Babies mellett jó pár cyberpunk témájú írást tett le az asztalra. Elég csak elsőként 2005-ben megjelent, majd 2008-ban angolul is kiadott Cosmos Incorporated című regényére gondolnunk. Melyben a cyberpunk jól megszokott elemei mellett egy földre szállt angyal is helyet kapott. És itt jön megint a siránkozás. Egy elsőként 2005-ben, majd angolul 2008-ban is megjelent könyvet miért nem lehet 2011-ben már magyarul is olvasni? mészáros gyuri
SZERETSZ OLVASNI? SZERETED A TÖRTÉNELMET? A MINŐSÉGET KERESED? NÁLUNK MEGTALÁLOD!
Keress minket az interneten, és csatlakozz hozzánk a Facebookon!
aktuá aktu
enna nna
Valaki azt mondta, hogy ez a vidék soksok névtelen zseni hazája. Én most éppen annak örülök, hogy az egyikük „nevet” kapott. Urbánszki László – mondhatni – eddig csendben volt, élte a maga életét. Fát faragott, batikolt, gyermekeket nevelt a természet közelében, saját szférájában. Aztán váratlanul megszólalt egy köteten keresztül és a hangja nem csengett hamisan. Az ő stílusával mondva, még a „Jó Isten is elbeszélőnek teremtette”. Nemrégiben került napvilágra a Historium Kiadó gondozásában Urbánszki Odakint, a pusztában című novelláskötete, mely mind az írónak, mind a fiatal, de lendületes Historiumnak igen jó startot jelentett. A kötetet olvasva kirándultam egyet a középkori Magyarország lápos rejtekei között, a legelőkön, végeláthatatlan pusztákon. Magam is leültem a tábortűz mellé a legényekkel és hallgattam ízes beszédüket. Hiteles szavak csendültek a műben, hétköznapi emberek ajkáról, hétköznapi közegben. E hétköznapiság természetesen dicséretére válik a műnek, mivel az író maga vallott arról, hogy ezt az egyszerű közeget szerette volna bemutatni, a maga valóságában, őszinteségével, minden emelkedettség nélkül és hitelesen. Ez tökéletesen sikerült, úgy hiszem. Minden szó, minden leírás odapenderít engem is ebbe a szférába, részesévé tesz a történetnek és láttatja velem az egyszerű népek gondjait, kalandjait, amelyek csak a felületes szemlélőnek unalmasak és egyhangúak.
A szerző, Urbánszki László (balról), Nagy Erika és Bíró Szabolcs (Historium), a dunaszerdahelyi ünnepélyes könyvbemutatón
Részt veszek a rablók éjszakai támadásában, betérek a pásztorokkal a fogadóba, sőt, még boszorkányper és máglyahalál szemtanúja is vagyok. Megelevenednek a kis történetek, a színes mozaikdarabok szépen, erőltetés nélkül összeilleszkednek és a könyv végére érve egy egész festményt látok magam előtt, amelyen „feketeistvánosan” elevenedik meg a hajnali fény, vagy az éjszakai rét sötétje, és amolyan „Móriczos” hangulatban múlatják idejüket a szegény emberek, a vidék legényei. A könyv rövid, de maradandó élményt kínál. Az író minden szenzációhajhászás nélkül, a maga pőreségében láttatja velünk a hazai tájat, a benne élőket, ugyanakkor még az ebben rejlő romantikát is odanyújtja nekünk jutalomfalatként. Urbánszki László remek hangulatú világot teremtett ebben a könyvben. Szorítunk és várjuk a folytatást! – mansfield –
A Historium Kiadó módosított novellaíró pályázata – Sár, vér, levendula – A Historium Könyv- és Lapkiadó történelmi novellaíró pályázatot hirdet amatőr prózaíróknak, a középkor témakörében. A legjobb írások megjelennek a kiadó Sár, vér, levendula című antológiájában. A pályázat határidejét meghosszabbítottuk, emellett eltöröltük a nevezési díjat és a felső korhatárt is! Pályázati feltételek: Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) amatőr szerző, aki már elmúlt tizenöt éves, és nem rendelkezik önálló (nyomtatásban is megjelent) kötettel. A pályaművek minimális terjedelme 10.000, maximális terjedelme 40.000 leütés (szóközökkel). -
Kizárólag polgári névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni.
A pályaműveket e-mailben várjuk a
[email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A tárgy mezőbe kérjük beírni a választott témakört (alább olvasható). Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, mely nem jelent meg nyomtatásban, és melyet nem nyújtott be másik pályázatra! Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Választható témakörök: -
Sár (a középkori ember mindennapi élete, hétköznapi problémái, vágyai, céljai)
-
Vér (katonaélet, lovagság, csaták, középkori harcmodor)
-
Levendula (érzelmes, drámai, romantikus történetek)
Beérkezési határidő: 2011. december 1. Eredményhirdetés: 2011. december 23. Díjazás: A kiválasztott novellák bekerülnek a Sár, vér, levendula c. antológiába, mely 2012. tavaszán jelenik meg a kiadó gondozásában. -
A kötetbe bekerült szerzők fejenként 10 tiszteletpéldányt kapnak a megjelent könyvből.
közzé.
Minden nyertes szerzővel interjút készítünk, melyet internetes oldalainkon teszünk majd
Egyéb tudnivalók: A könyv viszonylag nagy médiavisszhangot és két országos (Magyarország, Szlovákia) terjesztést kap. A könyvben a Historium Kiadó szerzői is szerepelnek majd egy-egy novellával, mely sehol máshol nem jelent még meg.
A HISTORIUM KIADÓ REGÉNYÍRÓ PÁLYÁZATA A Historium Kiadó regényíró pályázatot hirdet történelmi krimi kategóriában 16 éven felüli, magyar anyanyelvű alkotóknak a 2011-es és 2012-es évre. A nyertes pályaművet a kiadó 2013-ban önálló könyv formájában jelenteti meg. A pályázat nevezési díjjal egybekötött. Pályázati feltételek: - Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) szerző, aki már elmúlt tizenhat éves, és nem köti érvényes szerződés más kiadóhoz. - A pályaművek minimális terjedelme 250.000, maximális terjedelme 500.000 leütés lehet (szóközökkel). - Kizárólag saját névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni. - A pályaműveket e-mailben várjuk a
[email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A pályamű mellé kérjük csatolni a mű szinopszisát, illetve egy rövid önéletrajzot. - Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, melyet még nem publikált semmilyen formában, illetve nem nyújtotta be másik pályázatra! - Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Nevezési díj: 30 € (azaz harminc euró) - FIGYELEM! A pályaművek csak a nevezési díj beérkezése után válnak érvényessé. - A nevezési díj átutalásakor a közleménybe kérjük beírni a „regénypályázat” szót, illetve a szerző nevét és a mű címét. - Minden jelentkező tudomásul veszi, hogy az általa a kiadónak elküldött nevezési díj vissza nem téríthető. - A sikertelen pályázók nevezési díját szintén nem áll módunkban visszatéríteni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs! A nevezési díj befizetésének módja: Szlovákiából: Számlaszám: 0193845287 / 0900 Konštantný symbol: 0008 Magyarországról, ill. egyéb országokból: IBAN: SK2709000000000193845287 SWIFT: GIBASKBX Bank neve: Slovenská sporiteľňa, a.s. Kedvezményezett neve: Bíró Szabolcs Kedvezményezett címe: Malé Dvorníky, Nová ulica 137/17, 92901, Slovakia Beérkezési határidő: 2012. június 1. Eredményhirdetés: 2012. november 30. Díjazás: - A legjobbnak ítélt regény szerzőjével öt évre szóló szerződést kötünk, műve pedig megjelenik a Historium Kiadó 2013-as kiadványai közt. - A regény szerzőjével mélyinterjút készítünk, mely megjelenik az Egy Magazin c. kulturális-történelmi folyóirat hasábjain (ugyanitt részletet és recenziót is közlünk a könyvről). - A nyertes szerzőnek a regény megjelenése után könyvbemutatót biztosítunk. - A nyertes regény a megjelenése után kiemelt médiatámogatásban részesül, és két országban (Magyarország, Szlovákia) kap terjesztést.
enna nna
aktuá aktu
Karácsonyra egy igazán különleges megjelenést tartogat az olvasóknak a nemrég alakult Historium Kiadó. Marcellus Mihály A veterán c. regénye a Krisztus utáni második századba kalauzol minket, mégpedig nem máshová, mint a Római Birodalom Pannonia provinciájának szívébe. A krimi-szállal színesített kalandregényben a szerző segítségével ellátogathatunk az épülő, és épp városi rangra emelkedő Aquincumba, illetve apró kitérőt tehetünk a (ma Balaton néven ismert) Pelso partjára is. Miközben a magával ragadó cselekmény vonalait követjük, szinte észrevétlenül fedezzük fel a Vízváros minden szépségét, ismerjük meg a katonai kultúrát, a polgári életet, az étkezési szokásokat és az ókori művészeteket is egy olyan, Rómától messze eső tartományban, mint a mai Óbuda területén található Aquincum. És hogy a különlegesség igazán különleges legyen, a kiadó november 25-én, a dunaszerdahelyi Csemadok Ház nagytermében egy hamisítatlan római est (vacsora, viselet-bemutató és párviadal) keretein belül mutatja be a könyvet.
A veterán fülszövege: Hadrianus korában járunk. A vérrel írt pannon történelemben viszonylagos békeidők jönnek, fejlődés és városiasodás kezdődik. A meghódított föld fejet hajt Róma sasos légiói és gyarmatosítása előtt. Marcus Lupius Melior az egyik aquincumi segédcsapat tribunusaként néz szembe a háborúkkal, és ezek mellett számára elfogadhatatlan jogtalanságokkal. Unokaöccse, a kegyetlen Mustella egészen másként értelmezi a törvényességet, mint rokona: szerinte Róma ereje a lesújtó kardban, semmint a diplomáciában rejlik. Hadrianus, aki a történet elején még Aquincum helytartója, Traianus tehetséges legátusa, később császárként tér vissza e falak közé, miközben ármány szövődik ellene. A regény igazi főhőse azonban maga Aquincum, mely a szemünk láttára növekszik a Danuvius-parti kis erődítményből Alsó-Pannónia fővárosává, vagy ahogy néhány korabeli utazó feljegyezte, Kis Rómává. Marcellus Mihály kézen fogja az olvasót, és sétára viszi a vízparti párát lehelő, ősi városba, ahol érdekellentétekről, megtorlásról és összeesküvésről suttognak a falak, a termák csarnokai és az aquincumi tisztviselők szobái. Mindezek mellett pedig képet kaphatunk a cseperedő városról, lakóiról és arról az elképesztően gyors asszimilációról, ami a Danuvius kanyarulatában, ebben a politikailag és hadászatilag nagyon kényes területen zajlott a Pax Romana építésének időszakában, a Krisztus utáni II. században. 304 oldal, puhakötés 7 euró / 2100 forint www.facebook.com/historiumkiado
Takaríts a várad táján! A Historium Kiadó és rendezvényszervező iroda égisze alatt jött létre az a nonprofit kezdeményezés, mely önkéntes civil szervezeteknek nyújtana elsősorban mediális háttértámogatást, amennyiben azok műemlékek rendbetételét tűzik ki céljuknak. A Facebookon létrehozott oldalukon tisztán és érthetően fogalmazzák meg céljaikat: „Olyan önkéntes civil szervezeteknek biztosítunk háttértámogatást, amelyek elhanyagolt történelmi emlékműveket szeretnének kitakarítani, rendbe hozni. A mai világban sajnos egyre több helyen az egyszerű polgárok végzik el azt a feladatot, amit nem nekik kéne. Az illetékes személyek zsebre dugott kézzel nézik, amint az egykori pompás kastélyudvarokat ellepi a gaz, a jobb sorsra érdemes erődrendszerek katakombáiban térdig halmozódik a szemét, gyönyörű váraink falai elporladnak, majd végleg eltűnnek. A TAKARÍTS A VÁRAD TÁJÁN mozgalom egyfajta láncszemként szeretne szolgálni az önkéntesek és a szervezők közt. Segíteni szeretnél, de nem tudod, hogyan? Kövess minket, és mi tájékoztatunk, ha akad tennivaló! Szerveznél egy akciót, de nincs elég embered a takarításhoz? Keress fel minket, és mi segítünk a toborzásban! Önerőből rendbe hoztál egy emlékművet, mert nem bírtad tovább nézni, milyen borzasztó állapotban van? Írj nekünk, és mi a lehető legtöbb helyre eljuttatjuk a hírét! Ami a lényeg: merj tenni!” A Takaríts a várad táján első támogatott akciója október 15-én volt, amikor is pár tucat önkéntes fiatal lepte el a komáromi erődrendszer szlovákiai oldalát, hogy kitakarítsák, szebbé tegyék a történelmi jelentőségű építményt. Legközelebb november 12-én ismétlik meg a példaértékű megmozdulást. A mozgalom tagjai várják az érdeklődők jelentkezését a Facebook-oldalukon, illetve a következő email címen:
[email protected]
24
Keglovits Klári Zsázsa versei vers Keglovits Klári Zsázsától
Rózsaszirmok peregnek Hosszú percek múlanak, harmatcseppek hullanak. Csepp csepp után, mélán, bután. És én csak figyelem, hallgatom a szélzúgást túl az ablakon. A távolba merengek, rózsaszirmok peregnek. Színük fakult, arcra borult. És én csak figyelem, hallgatom, Hogy jön az Ősz túl az ablakon. Monoton, fájó hangok: zúgó, síró harangok. Csak konganak, nem szólanak. És én csak figyelem, hallgatom a temetést túl az ablakon. Valahavolt szerelmek sírjaikból kikelnek. Csókra várván, némán, árván. És én csak figyelem, hallgatom a lelkeket túl az ablakon. (2005. május 8.)
Balatonederics, Szabó Pince
enna nna
természetjárá természetjá
m a ns f ield
Balaton… A Pannon tenger maradványa? Egy földtani véletlen? Valami titok hordozója? Vagy egyszerűen csak sajátos és megfejthetetlenül bájos ez a 77 kilométer hosszú vízfelület? Ki tudja. Talán mindez egyben. De hogy megfogja az embert, arra jó példa magam vagyok, akit még a tengerek sem bűvöltek el és aki a hegyekben sokkal inkább otthon érzem magam…
lehetetlen, hát néhány lépcsőfokot kell csak lelépdelnünk, hogy megtaláljuk a borospincét, ahol a Szabó Pincészet remek itókáiból válogathatunk. Többek között olyan különlegesség is kapható itt, mint a jégbor!
Ezek után talán nem nehéz belátni, hogy e sorok írója a Balaton szerelmese. Az évek óta oda szervezett biciklitúrák, melyek egy idény alatt akár többször is előfordultak, egyértelműen bizonyítják ezt. Ha jól belegondolunk, az ország egyik legelbűvölőbb tájáról beszélek, amikor erről a Bakony és a déli Somogyország dombjai közé szorított vízfelületet említem. Ezúttal egy baráti társasággal, születésnap és névnap megünneplése okát lestük meg a csillogó októberi tavat. Bevallom, most is tudott szépségeket sugározni magából. A fenti fotó egyértelműen tanúsíthatja ezt. A napfény bőséges örömöt adott a tanúhegyek között. A hűvös éjszakák ellen pedig ezen a vidéken igazán jó orvosságot találtak az itt élők. Mi magunk is rájöttünk a nyitjára, hiszen a szállásunk a balatonedericsi Szabó Pincészet vendégházában volt. A fenti kép a teraszról készült és ha végképp kirázott a tavi szél hidege, ami így október derekán, az esti órákban már semmiképp sem
Egy remek hétvége után, megtapasztalva a tiszta és vadonatújnak tűnő szobákat, a melegen duruzsoló kandallót, a szép konyhát, minden olvasónknak merem ajánlani ezt a csodálatos panorámájú vendégházat. Elérhetőség: www.szabopince.hu mansfield
28
novellamellékl novellamellé
enna nna
Bukros Zsolt: A garabonciás
A nagykátai temető fejfái kinyújtott ujjakként az elsötétült ég felé meredtek. Az állomás felőli bejáraton érkező Kovács Péter megszaporázta a lépteit, hogy idejében a túloldali kapuhoz érjen. A vakmerő hetedikes jól tudta, hogy locsolkodó körútja utolsó állomásán tovább időzött a kelleténél. Osztálytársa, Judit szülei annyit unszolták, maradjon még, hogy a végén igencsak elkésett. Éppen ezért sietnie kellett, mert a sírkert kapuit mindennap este hét után bezárták, és addig már csak alig öt perce maradt. Választhatott volna persze másik útvonalat, csakhogy eszében sem volt kerülőt tenni. Péter az élénk képzeletű ifjak közé tartozott, ami gyakran bajba sodorta, mert zabolátlan fantáziája a legváratlanabb pillanatokban kezdett szárnyalni. Ezúttal például kóborló lidércfényt pillantott meg a sírkövek között, ami úgy incselkedett vele, mintha csalogatni akarná. – Ne bomolj! – feddte meg magát a fiú. – Ha követed, mire észbe kapsz, bezárják a temetőt. Haza kell menned, nem holmi fényfoltokat kergetni! Ámde hiába minden józanész, a furcsa jelenség üldözésébe kezdett. Nem egy olyan mesét olvasott, amelyben a lidércek elrejtett kincsekhez vezették az elveszetten kóborló fiúkat, vagy különleges ajándékokat adtak nekik, amivel megörvendeztethették a szüleiket. Hirtelen zuhogni kezdett az eső, de sem ez, sem a sűrűsödő sötétség nem gátolta meg Pétert a csalóka fényfolt követésében. Nagykátán a sírkert L alakban megkerülte a piacteret, és a túloldalon a Vadász utcára nyílt, ahonnét Péter már nem messze lakott. A fényes valami éppen arrafelé tartott, aztán keresztülsiklott a bezárt kapu rácsain, és egyetlen villanással elenyészett. Péter lebiggyedő ajakkal ácsorgott a kerítés mögött, és hirtelen teljes súlyával ránehezedett a felismerés, hogy a temetőben rekedt. Szívesen átmászott volna a kapun, de tartott tőle, hogy fennakadna a tetején meredező fémtüskéken. Tudta, ha az ünneplőjén a legapróbb szakadás keletkezik, fejmosást kap. Így sem ártott volna valami fedezékbe vonulni, mielőtt a ruhája teljesen szétázik. A zápor vigasztalanul zuhogott, ő pedig csüggedten állt, és fogalma sem volt arról, hogy mászik ki a csávából. Hirtelen arra is rádöbbent, egyedül maradt a temetőben, miközben a családja biztos rettentően aggódik. Ahogy elfogta a félsz, zaklatott képzelete
rémítő képeket vetített elé: koporsójukból kimászó holtakat, amint kakasszóig eleven gyerekekre vadásznak, hogy az alvilágba ráncigálják őket. Ekkor karnyújtásnyira Pétertől légörvény keletkezett, ami forgószél tölcsérévé változott. A különös jelenség szakadozott, zöld köpönyeget viselő, fiatal férfit vetett ki magából, aki szikrázó szemmel Péter fölé magasodott. A kisfiú alig tudta leplezni rémületét, amit a jövevény váltott ki belőle. Tudta, hogy egy garabonciással akadt össze, de fogalma sem volt róla, jót akar-e vagy rosszat. A rejtélyes vendég általában a rossz idő uszályán érkezett, nem egyszer sárkánykígyó hátán lovagolva, és az irigységet keményen megtorolta. Ha netán enni kért, és kimérték neki, haragjában borzasztó vihart tudott támasztani. – Van-e a tarisznyádban valami elemózsia? – tudakolta a garabonciás. Péter batyuja a nap folyamán megtelt hímes tojással, csokoládéval, süteménnyel; minden földi jóval, amellyel a locsolkodás során megajándékozták. Szó nélkül a nagy garral érkezett alak felé nyújtotta tevékenysége jutalmát. A garabonciás mit sem törődve az arcán csorgó esőcseppekkel, alaposan belakmározott. Szerénytelenség nélkül állítható, hogy a tarisznya teljes tartalmát elfogyasztotta. Péter tágra nyílt szemmel bámulta, mit művel, mert élmény volt nézni, ahogy a különös látogató az éhségét csillapította. A hímes tojásokat héjastól, és egészben ette meg, a fényes csomagolású csokoládényulakat pedig papírostól felfalta. – No – csettintett elégedetten –, ez igencsak jólesett, megérdemled, hogy cserébe segítsek neked. Tudom ám, hogy igencsak bajban vagy, de egyet se kell félned! Kapsz tőlem egy csodaparipát, aki majd hazarepít, ráadásul utazás közben a valóság kárpitja mögé is bepillanthatsz. – Hálásan köszönöm – rebegte a fiú tisztelettudóan, noha a garabonciás szavaiból egy szót sem értett. – Úgy biza’, kiskomám – bólogatott a nagy tudású jövevény, és a következő pillanatban három szem krumpli jelent meg a markában. – Szeretném, ha elfogadnád ezt a csekélységet is a sok finomságért! – Hát… – mondta bizonytalanul Péter, miközben erőltetett mosollyal a tarisznyájába tette a fonnyadt burgonyákat. – Ezt is köszönöm! – És most, íme, a lovad! – intett valahová mögé a garabonciás. – Ne feledd el megetetni, mielőtt elindultok! A fiú szívesen megkérdezte volna, ugyan mit adjon
enna nna
neki, de mielőtt megtudakolhatta volna, a hívatlan vendég elillant, mintha ott se lett volna. Péter tanácstalanul megfordult, és egy kiálló bordájú, kehes gebét vett észre, amely úgy bóklászott a fejfák erdejében, mint aki maga is eltévedt. Na, szép kis ajándék! – gondolta csalódottan a fiú, de azért nem volt rest az öregecskének tűnő hátas zabláját megragadni. A négylábú nem viselt se nyerget, se kengyelt, és újdonsült gazdája elképzelni sem tudta, hogyan fog a hátára ülni. Emellett az a kérdés is felmerült benne, mivel etesse meg a szerencsétlen párát. Ekkor ibolyaszínű villám hasította át az eget, és a ménkű egyenesen egy földre hullt faágba csapott. Az állat felnyerített, Péter pedig ösztönösen a fellobbanó tűz felé vezette. A súlyos fadarab a zápor ellenére szélsebesen elégett, és a helyén izzó parázs maradt. A ló behabzsolta a zsarátnokot, aztán szempillantás alatt aranyszőrű táltossá változott. A paripa fényesen sugárzott, és a legdíszesebb nyerget viselte, amelyet Péter valaha látott. A fiú beakasztotta a lábát a gyémántokkal kivert kengyelbe, aztán könnyedén a varázslatos állat hátára pattant, és az vágtatni kezdett vele; olyan sebesen, hogy a zápor cseppjeinek nem maradt idejük megérinteni. A táltos sörénye zászlóként lobogott, Péter pedig nem győzött kapaszkodni, ahogy mind magasabbra emelkedtek a levegőben a csillagok felé. A paripa hatalmas félkört írt le lovasával a város fölött, aki repülés közben olyan dolgokat látott, amelyeket addig sohasem tapasztalt. Az állomásról kései személyvonat robogott Pest felé, melynek utasai békés álomba merültek. Felülről hullámzó hátú, kék pikkelyes sárkánynak bizonyult, aki az álmaikból merített erőt. A pályaudvarral átellenben magasodó két hatalmas magtároló silóról kiderült, hogy igazából megkövült óriások, akik talán évszázadok óta várják, hogy valaki elvágja a tagjaikat gúzsba kötő varázsbéklyókat. A kerek piactéren a környék macskái tartottak gyűlést, miközben körülöttük lidércfények táncoltak, a futballpálya salakján aprócska manók handabandáztak. Peti kitágult szemmel nézte a sok látványosságot: a kápolna tetején csücsülő pufók angyalokat, a házak közt szaladgáló csillagfürtű tündéreket, és a seprűnyélen lovagló boszorkányt, aki megpihent az egyik kunyhó kéményén, majd hirtelen fekete kandúrrá változott. Aztán egyszer csak hazaértek, és paripája egyenesen az udvarukba röpítette. A fiú könnyedén földet ért, mire a portájukon élő kutyák üdvözlésként
novellamellékl novellamellé
felugattak. Amikor az órájára nézett, hitetlenkedve látta, hogy a szerint egyetlen perc telt el, amióta Juditéktól elindult, mintha az égi vágtázás az időt is visszaforgatta volna. Az égiháború véget ért – hiszen, ami azt illeti, még el sem kezdődött –, és a kerítésen kipillantva, mintha a temetőőrt látta volna sietve elbiciklizni a ház előtt, hogy bezárja a Vadász utca felőli kaput. Peti azon már nem is csodálkozott, hogy a ruhája is teljesen száraz volt; elvégre, hacsak nem a képzelete játszik vele, magától értetődik, hogy az ember gyermeke ilyesféle dolgokat tapasztal, amikor garabonciással találkozik. A szüleinek is elmesélte kalandját, akik megmosolyogták szavait, magukban elkönyvelve, hogy egyszer talán még sokra viszi mesemondóként, ha ilyen élénk fantáziával áldották meg az égiek. Péter megoldotta a tarisznyáját, hogy megmutatva a garabonciás ajándékát bebizonyítsa nekik az igazát. Apja és anyja tátott szájjal bámultak; a konyhaasztalon a lámpafényben három burgonya nagyságú gyémánt sziporkázott.
m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat
bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók
kulik yvette: filmtudósítás, interjúk
keglovits klára zsázsa: versek
mészáros györgy: könyv- és filmajánlók
kósa luca kornélia: tér-kép fotórovat valamint schenk iván: cikkek, háttérmunka
A Penna magazin postaládája:
[email protected]
