2011. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ

07-03-2011

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2011. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök (Az ülést 17.00-kor megnyitják.) 1. Az ülésszak folytatása Elnök. – Az Európai Parlament 2011. február 17-én, csütörtökön elnapolt ülését ezennel újra megnyitom. 2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 3. A vízumrendszer viszonosságának visszaállításáról – szolidaritás a cseh állampolgárokkal a vízumkötelezettség Kanada általi egyoldalú bevezetése következtében kialakult egyenlőtlen helyzetük miatt (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet 4. Az elnökség nyilatkozatai Elnök. – Először is három ügyről szeretném Önöket tájékoztatni. Szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy a 89/2010. számú írásbeli nyilatkozathoz megszerezték az előírt számú aláírást. Ennek eredményeképpen szeretném bejelenteni, hogy így azt az Európai Parlament elfogadta. A nyilatkozat témája a vízumok cseh polgárok tekintetében történő, Kanada általi egyoldalú újbóli bevezetése. Az Európai Parlament elvárja a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket Kanadának a vízumok Cseh Köztársaság polgárai tekintetében történő visszavonására vonatkozó döntésével kapcsolatban. Nagyobb határozottságot is várunk a Tanácstól és a Bizottságtól fellépéseik során. Teljes szolidaritást érzünk a Cseh Köztársaság polgáraival, akiknek az Európai Unió tagjaként vízum nélkül kellene tudniuk Kanadába utazni. 2. pont: Március 11-én, vagyis négy nap múlva pénteken ünnepeljük hetedik alkalommal a terrorizmus áldozatainak európai napját. 2004-ben ezen a napon közel 200 ember halt meg Madridban bombatámadás következtében. 16 hónappal később 52-en haltak meg támadások során Londonban. A terrorizmus maga a demokrácia alapjai ellen intézett támadás. A terrorizmusra nincs mentség, és soha semmilyen támadás vagy terrorista nem lesz képes meggyengíteni az európai szolidaritás szellemét és az európai demokrácia szellemét. 3. pont: Aggodalommal tölt el bennünket, hogy hírt kaptunk arról, hogy Tajvanon pénteken öt embert kivégeztek. A halálbüntetés 2010-es újbóli bevezetése a 2006 óta érvényben lévő moratórium de facto megszüntetése. Az Európai Unió, és különösen az Európai Parlament régóta világszerte elítéli a halálbüntetés végrehajtását. Felszólítom a tajvani hatóságokat, hogy vezessenek be moratóriumot ennek az embertelen büntetésnek a végrehajtására, és a jövőben töröljék azt büntető törvénykönyvükből. 5. A 2012-ben tartandó plenáris ülések ütemterve: lásd a jegyzőkönyvet 6. A 2013-ban tartandó plenáris ülések ütemterve: lásd a jegyzőkönyvet

1

2

HU


7. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 8. A rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadott jogszabályok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet 9. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 10. A Parlament állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet 11. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 12. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet 13. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet 14. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet 15. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 16. Ügyrend: lásd a jegyzőkönyvet *** Jean-Pierre Audy (PPE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Szeretnék szót kérni az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke alapján. Ezen a héten a francia államfő, Nicolas Sarkozy kezdeményezésére, aki tanúbizonyságot tett a közösség iránti elkötelezettségéről, javaslatot tettek az Európai Tanács rendkívüli, most pénteken tartandó ülésére. A Szerződések alapján rendszerint az Általános Ügyek Tanácsa készíti elő az Európai Tanács üléseit. Az e heti napirendben azonban nem láttam, hogy szerepelne az Általános Ügyek Tanácsának ülése, amely az Európai Tanács e rendkívüli ülését készítené elő. Egy olyan időszakban, amikor jelentős demokratikus változások zajlanak, meggyőződésem, hogy államfőik mellett az európai polgárokat is be kell vonni azokba a döntésekbe, amelyeket Európa e fontos kérdésekben meghoz. Elnök. – Köszönöm a megjegyzését. Írásbeli választ fogok Önnek küldeni. 17. Innovatív finanszírozás globális és európai szinten (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Podimata asszony által a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról készített jelentés (2010/2105(INI)) (A7-0036/2011). Anni Podimata, előadó. – (EL) Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy először is köszönetet mondjak az árnyékelőadóknak, a Gazdasági és Monetáris Bizottság titkárságának és a képviselőcsoportok elnökeinek a vitákban való építő jellegű részvételükért és az e nagyon fontos jelentésre vonatkozó megállapodás elérése érdekében tett erőfeszítéseikért. Az Európai Parlament innovatív finanszírozásról szóló saját kezdeményezésű jelentése nem készülhetett volna alkalmasabb időben, mert a válság, amely – mint mindannyian

07-03-2011

07-03-2011

HU


tudjuk – mindenkit próbára tesz, jelen pillanatban különösen az euróövezetet, a tagállamok többségében az állami szektor forrásainak súlyos csökkenéséhez, széles körű megszorítási programokhoz és költségvetési konszolidációhoz vezetett. Ugyanakkor óriási nyomás alá helyezte az EU költségvetését, mint azt nemrég, az új pénzügyi keretről folytatott vita során láthattuk. E fent leírt helyzet alapján egy alapvető és általánosan elfogadott következtetés vonható le. Európa polgárai azok, akikre a válság súlya a leginkább nehezedik, a fizetések csökkentése, a munkanélküliség, a munkahelyükkel kapcsolatos bizonytalanság és szociális jogaik megnyirbálásának formájában. A második alapvető és általánosan elfogadott következtetés, amely ebből a helyzetből következik, az, hogy Európának és a tagállamoknak sürgősen új forrásokra van szükségük, amelyek segíteni fognak az európai gazdaság gyors fellendülésének és növekedésének véghezvitelében, ezúttal kiegyensúlyozott módon, korlátozva az egyenlőtlenségeket és a különbségeket. Ez az egyetlen módja az EU 2020 stratégia sikeres végrehajtásához szükséges előfeltételek megteremtésének, és az egyetlen módja annak, hogy meg tudjuk vitatni a valódi, megfelelő és erős belső piacot, amely polgárainak előnyére válik. Ezért új forrásokra van szükségünk, és egyetértünk abban, mint a jelentésben is kifejezetten szerepel, és idézem is, hogy: „a meglévő adózási eszközök kulcsainak és alkalmazási körének növelése, valamint az állami kiadások további csökkentése nem jelenthet sem elégséges, sem fenntartható megoldást az európai és globális szinten meglévő fő kihívások kezelésére”. Az innovatív finanszírozás kulcsszerepet játszhat az e kihívásokkal való megbirkózásban, mert rendkívüli mértékben hozzájárulhat a források előteremtéséhez a nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés számára. Ez azonban nem az egyetlen előnye az innovatív finanszírozásnak: az innovatív finanszírozás nem egyszerűen új források keresését jelenti; ugyanilyen fontos számunkra a jelenlegi adózási modell fokozatos átalakításához vezető út kikövezése, amelynek alapján az adózás és általánosan a gazdaság finanszírozásának fő terhét hagyományosan a munkaerő, a vállalkozások és a termelő beruházások viselik. Az innovatív finanszírozás jelentős hozzáadott értéke, mintegy kettős hozadéka, abban áll, hogy amellett, hogy bevételt termel, fontos szabályozási szerepet is betölthet: visszatarthat a káros gyakorlatoktól és magatartástól mind a pénzügyi ágazatban, mind a környezet- és természetvédelmi ágazatban. A jelentés négy alapvető fejezetből áll: ezek a pénzügyi szektor megadóztatása, az eurókötvények és európai projektkötvények, a szénadó és a fejlesztésfinanszírozás. Ami a pénzügyi szektor megadóztatását illeti, ismét egy alapvető és általánosan elfogadott premisszából indultunk ki: eszerint annak ellenére, hogy alapvetően felelős volt a válságért, annak ellenére, hogy túlzott profitot termelt, és a válság ellenére is túlzott profitot termel, a pénzügyi szektor aluladóztatott, mert csaknem minden téren mentesül a hozzáadottérték-adó alól. Egy másik általánosan elfogadott premissza, amely egyszerűen a számokon, az adatokon és azon alapul, hogy az elmúlt évtizedben hogyan futott fel a pénzügyi tranzakciók mennyisége, a pénzügyi szektor rendkívüli és állandóan fokozódó távolodása alapvető szerepétől, amely a reálgazdaság finanszírozása.

3

4

HU


Ezt a két feltevést széles körben elfogadja a Parlament, és a pénzügyi szektor megadóztatásáról szóló új közleményében az Európai Bizottság is. Így egy ordító igazságtalansággal állunk szemben, amelyet orvosolni kell, határozott üzenetet eljuttatva Európa polgáraihoz, egy üzenetet, amelyet a válságból tanultunk meg, miszerint a terhek igazságosabb elosztására törekszünk, és készek vagyunk bármilyen globális és európai szintű intézkedésre annak érdekében, hogy elérjük a pénzügyi szektor visszatérését alapvető szerepéhez, amely a reálgazdaság finanszírozása. Széles körű az egyetértés abban, hogy e célok elérésére a legalkalmasabb adóztatási mechanizmus egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó. Ez az adó a mennyiségen, a gyakoriságon és végül a minőségen alapulna, ami alatt magának a tranzakciónak a hozzáadott értékét értjük, mert mint a 13. bekezdésben valamennyien egyetértettünk, „a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése hozzájárulhat a pénzügyi piacok fokozódó és rendkívül káros kereskedelmi rendszereinek kezeléséhez, mint amilyen például a rövid távú érdekek előtérbe helyezése és az automatizált nagyfrekvenciájú kereskedelem, valamint a spekuláció visszaszorításához”. Nyilvánvalóan mindannyian azt szeretnénk leginkább, ha ezt az adót globális szinten bevezetnék. Ugyanakkor épp ilyen nyilvánvaló, hogy a kezdeti ambiciózus nyilatkozatok ellenére ahelyett, hogy nőne a globális megállapodás valószínűsége, inkább folyamatosan csökken. Ezért felmerül az a kérdés, hogy mit fogunk tenni mi Európában? Elbújunk a globális megállapodás hiánya mögé? Elég ez, és ami még fontosabb, meg fogja győzni a polgárokat, akik a válság terheit cipelik? Még ha nem lesz is könnyű azonnal előrelépni, és európai szinten bevezetni a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót, mert nehéz lesz elérni a Tanács egyhangú határozatát, az Európai Parlamentnek mint az egyetlen közvetlenül az európai polgárok által megválasztott európai intézménynek akkor is kötelessége, hogy világos, ilyen irányú politikai üzenetet küldjön. A mi kötelességünk, nem pedig az Európai Bizottság kötelessége, hogy határozott politikai üzenetet küldjünk. (Taps) Algirdas Šemeta, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak és a Fejlesztési Bizottságnak, és különösen Anni Podimatának a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló jelentéséért. Már többször alkalmam nyílt vitázni Önökkel arról, hogyan érjük el, hogy a bankok fizessék meg a válság költségeit. Mint tudják, a Bizottság egy mélyreható hatásvizsgálaton dolgozik a pénzügyi szektor megadóztatására szolgáló eszközök tekintetében, amelynek 2011 nyarára kell elkészülnie. Ez lehetővé fogja tenni a Bizottság számára, hogy a politikai intézkedésekre vonatkozó megfelelő javaslatokat tegyen. Ezen túlmenően jelenleg vizsgáljuk az új szabályozás, a banki adók és illetékek pénzügyi intézményekre gyakorolt halmozott hatását is, és az idei év későbbi szakaszában fogjuk előterjeszteni az eredményeket. Arra biztatnám Önöket, hogy várják meg a hatásvizsgálat eredményeit, mielőtt a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó uniós szintű bevezetését illetően határozott álláspontra helyezkednének. Ami a szénadót illeti, egyetértek azzal, hogy a jelenlegi adózási modell nem érvényesíti teljes mértékben a szennyező fizet elvét. Üdvözlöm az EP által a kibocsátáskereskedelmi rendszer megerősítéséhez, valamint az energia adóztatására vonatkozó irányelv átfogó

07-03-2011

07-03-2011

HU


felülvizsgálatához nyújtott támogatást, amelynek célja, hogy a CO2-kibocsátást és az energiatartalmat tegyék az energiatermékek adózásának alapvető kritériumává. Az energia adóztatására vonatkozó irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot 2011 tavaszára tervezik. Tudok a kibocsátásáthelyezés potenciális kockázatával kapcsolatos aggodalmaikról is. A Bizottság a kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztását és a nemzetközi jóváírásokhoz való hozzáférést részesíti előnyben a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó vállalatok számára. Mindazonáltal folytatjuk a kibocsátásáthelyezés jelenlegi és jövőbeni kockázatának nyomon követését. Meggyőződésem, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében megvalósuló ingyenes kiosztáshoz hasonló megoldás beépíthető az energia adóztatására vonatkozó irányelv felülvizsgálatába is. Végezetül az eurókötvényeket illetően a Bizottság felismeri, hogy pontos modalitásaiktól függően az eurókötvények közös kibocsátása javára válhatna a kötvénypiac hatékonyságának és integrációjának, és támogathatná az eurót mint nemzetközi valutát. Ez az eszköz azonban megérdemli a további technikai és politikai szintű elemzést és vitát; különösen a tagállamokat érintő, morális kockázattal kapcsolatos következmények igényelnek további vizsgálatot. Marian-Jean Marinescu, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (RO) Tisztelt elnök úr! A fenntartható fejlődésre, az energiaellátás biztonságára és az éghajlatváltozásra vonatkozó európai célkitűzések megvalósítása – különösen az innováció és a kutatás szempontjából – jelentős pénzügyi kötelezettségvállalást, valamint a meglévő finanszírozást kiegészítő új módszereket igényel. A Bizottságnak e tekintetben mérlegelnie kell a héához hasonló szénadó bevezetésének megvalósíthatóságát, amelyet a belső piacon minden termékre kivetnének. Nagyon fontos azonban kiküszöbölni annak a lehetőségét, hogy ezeket a költségeket a fogyasztókra terheljék, és elemezni az európai ágazatok egységes piaci versenyképességét fenyegető kockázatokat. Javítani kell a strukturális alapok és az Európai Beruházási Bank alapjai felhasználásának hatékonyságát, akárcsak az uniós alapok, nemzeti alapok és egyéb támogatási formák összehangolását, amelyek áttételként működve ösztönözhetik az energiahatékonyságba történő befektetést. Az energiaellátásba és az energiahatékonyságba történő megfelelő befektetések csökkentik a piac ingadozásától való függőséget, és kedvező hatással vannak az EU gazdaságára. A Bizottságnak mielőbb el kell végeznie a pénzügyi tranzakciók uniós és globális szintű megadóztatásának hatásvizsgálatát, hogy megvizsgálja a jelenleg súlyos piaci zavarokat okozó spekulatív pénzügyi tranzakciók mennyiségének visszaszorítása révén általuk előidézett hatásokat és gazdasági hasznokat. A hatásvizsgálatnak elemezni kell, hogy az uniós pénzügyi szektor megadóztatása valóban az Unió saját forrásainak forrása lehet-e, és konkrét javaslatokat kell tartalmaznia az adó bevezetésével kapcsolatos eljárásra vonatkozóan. Jean-Paul Gauzès, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék két észrevételt tenni a formával kapcsolatban: az előadó az imént mondott köszönetet azoknak, akik közreműködtek a jelentésben. Ez a munka valóban igazi csapatmunka volt, amelyben árnyékelőadóként különösen nagy szerepet játszott Hübner asszony, képviselőcsoportunk tagja. Megtudtam azonban, hogy a szocialista képviselőcsoport egy alternatív állásfoglalást nyújtott be, vagyis egy olyan dokumentumot bocsátanak először szavazásra, amelyről nem folyt konzultáció.

5

6

HU


Második politikai észrevételem az – és nem szokásom, hogy ilyen észrevételeket tegyek –, hogy mesterséges ellenzéket hozunk most létre, különösen a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóval kapcsolatban. Képviselőcsoportom álláspontja világos: támogatjuk az ilyen jellegű, globális szinten megvalósított adót; egyetértünk azzal, hogy próbáljuk ki Európában, ha globális szinten nem lehet kipróbálni. Egyszerűen úgy érezzük, hogy nem hozhatunk meg kapkodva egy ilyen döntést anélkül, hogy alapos hatásvizsgálat készülne az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy az adó nem fogja hátrányosan érinteni Európa pénzügyi központjainak versenyképességét. E tekintetben, biztos úr, szeretném világosan kijelenteni, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportnak nem az a célja, hogy az időre játsszon vagy jegelje az ügyet. Sürgősen és határozottan kérjük, hogy megfelelően és mielőbb végezzék el a hatásvizsgálatot, amelyet többször megbeszéltünk a Parlamentben, hogy segítségével tájékozott döntést hozhassunk az ügyben. Úgy gondolom, hogy az egyik oldalon a reklámfogás áll, amelyet egyes európai újságok véleményrovatai szolgálnak ki, a másik oldalon pedig a tényleges helyzet, amelyben ezt a kérdést komolyan kell kezelnünk, és az előnyök és hátrányos alapos ismeretére támaszkodva a lehető leggyorsabban politikai döntést kell hoznunk. Udo Bullmann, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Sajnálom, Šemeta úr, de amit Ön előad, nem elegendő. Hónapok teltek el azóta, hogy a Parlament megbízta Önt azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg, milyen intézkedést hozhatnánk, többek között a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót illetően; itt, e Parlamentben adtuk Önnek ezt a feladatot. Ön ezt nem végezte el. Amit álláspontjáról tudunk – amelyet a Bizottság több alkalommal írásban ismertetett –, eltér ettől. Ön azt akarja, hogy adóztassuk meg a kis pénzügyi szolgáltatókat: azokat, amelyek továbbra is fiókokat tartanak fenn, törődnek az ügyfeleikkel, törődnek a középvállalkozásokkal, amelyek biztosítják, hogy továbbra is rendelkezésre álljon vállalkozói hitel. Akiket Ön nem akar megadóztatni, azok a spekulánsok: azok, akik a nagyfrekvenciájú kereskedelem keretében milliókat és milliárdokat mozgatnak világszerte, biztosítva ezzel, hogy gazdaságunk kiszámíthatatlan legyen – kiszámíthatatlan még a jó vállalkozók és a jó befektetők számára is, akik tisztességes munkahelyeket akarnak teremteni a jövő számára. Az Ön álláspontja ezért nem kielégítő, és következésképpen ennek a Parlamentnek meg kell találnia saját hangját. Sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy Gauzès úr – akit egyébként nagyon nagyra tartok – ezúttal téved. Téved, mert a Parlament által korábban a Berès-jelentésben elfogadott álláspont felvizezésén dolgozik. Aki Gauzès úr javaslata mellett szavaz, gondoskodik arról, hogy a Bizottság megtegye, amit egyébként tenni kíván, vagyis ne javasoljon pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót. Ez lesz az eredmény, ha Gauzès urat követjük. Ezért lenne helytelen ezúttal őt követni. Mindenkinek, aki biztosítani akarja a Parlament beleszólását, aki vissza akarja nyerni a bizalmat, aki gondoskodni akar arról, hogy Európa polgárai újra reménnyel és azzal a meggyőződéssel tekintsenek intézményeinkre, hogy teszünk valamit a válság kezelése érdekében, ezúttal a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által benyújtott alternatív indítvány mellett és a 2. módosítás mellett kell szavaznia, amelyet a Parlament több mint 120, valamennyi főbb képviselőcsoportba tartozó képviselője is megerősített. Köszönöm támogatásukat. Olle Schmidt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Podimata asszonynak építő jellegű együttműködéséért. A jelentős

07-03-2011

07-03-2011

HU


véleménykülönbségek ellenére sikerült kompromisszumot elérnünk. Most annak jött el az ideje, hogy ki kell állnunk a Gazdasági és Monetáris Bizottságban elfogadott kompromisszum mellett. Észrevételeimet különösen Bullmann úrnak szeretném címezni. Az, hogy a jelentés egy tényleges, akadályok nélküli belső piac megteremtésének fontosságát hangsúlyozza, nagyon helyes. Természetesen ez adja Európa növekedésének alapját. Fontos megvitatni az infrastrukturális projektek például európai projektkötvényekkel való finanszírozásának lehetőségét, valamint az európai szénadó lehetséges megoldását, hogy Európában átállhassunk a fenntartható termelésre. Arra is fontos rámutatni, hogy a tagállamoknak – azoknak az államoknak, amelyekben Önök is élnek, hölgyeim és uraim – teljesíteniük kell a támogatási célokat annak érdekében, hogy lehetőség legyen alapvető projektek finanszírozására. Sajnos jelenleg csak Dánia, Luxemburg, Hollandia és Svédország teljesíti ezeket a célokat. Az is meggyőződésem, hogy a pénzügyi szektort is be kell vonni, és neki kell megfizetnie a válságba került bankok megmentése során az államoknál és az adófizetőknél felmerült költségeket. Nem hiszem azonban, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó lenne a megoldás. Országom az 1980-as évek során egyoldalúan bevezetett egyfajta pénzügyi tranzakciós adót, és ezzel csak azt sikerült elérni, hogy a pénzügyi szektor fontos részei átköltöztek Londonba. Tisztában vagyok azzal, hogy óvatosnak kell lennünk a Svédország és Európa közötti összehasonlítgatásokkal, de a pénzügyi piac nagyon mobilis, és ezért fontos levonni a tanulságot Svédország példájából. Ezért nagy a kockázata annak, hogy nem jön létre a pénzügyi piac stabilizálódása, amelyet a pénzügyi tranzakcióra kivetendő adó bevezetésétől remélünk, ha az EU függetlenül vezeti be ezt az adót. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport véleménye szerint ahhoz, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó pozitív hatással járhasson, globális jellegűnek kell lennie. Az ALDE képviselőcsoport elutasítja az 1. és 2. módosítást, támogatja viszont Gauzès úr 3. módosítását. Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Miért vitatjuk meg az innovatív finanszírozást? Hirtelen adómániásokká váltunk volna? Természetesen nem! Mint tudják, fenntartható alapokon újjá kell építenünk az államháztartásokat. Ez természetesen felelős költekezést, de igazságos, hatékony és fenntartható bevételteremtést is jelent, és mint tudják, az Európában jelenleg fennálló adórendszerek nem felelnek meg ezeknek az ismérveknek. Ezek a rendszerek nem garantálják a forrásokat, amelyekre a kormányoknak közszolgálati feladataik ellátásához szükségük van – az oktatás, a kutatás és a társadalmi kohézió területe jut az eszembe. Nem sikerült megfékezniük az Európa-szerte növekvő egyenlőtlenségeket, és továbbra is olyan tevékenységeket ösztönöznek, amelyek mind a környezet, mind a társadalmi kohézió szempontjából károsak. Legyen szó a pénzügyi ágazat megadóztatásáról, a nagyvállalatok igazságos hozzájárulásának eléréséről, egy éghajlati-energetikai adó bevezetéséről vagy az adókijátszás és adókikerülés hatékony kezeléséről, csak – mint tudják – egy egész Európára kiterjedő megközelítés tehet bennünket képessé hatékony megoldások megvalósítására. Elegünk van abból, hogy csak azt halljuk, hogy ez lehetetlen, és egyhangúságra van szükség. Mit várnak Önök? Ez túlságosan összetett.

7

8

HU


Ha nem lépünk fel közösen, egyetlen európai uniós tagállam sem lesz képes tíz éven belül a fenntartható államháztartást helyreállítani. Ami a gazdasági kormányzást illeti – mert erről is szó van – a jelenlegi javaslat mintha azt mondaná a tagállamoknak, hogy úgy nyirbálják meg a kiadási oldalt, hogy közben nem nyúlnak a bevételi oldalhoz. Ezt említik versenyképességi paktumként. Nagyon szeretném látni, hogyan küzdenek úgy, hogy fél kezüket levágják, a másikat pedig hátrakötik. Úgy gondolom, Podimata asszony jelentése olyan utakat nyit meg, amelyek valóban elősegítik, hogy válaszokat találjunk az adózási kérdésekre, és ezért remélem, hogy a Parlament el fogja fogadni a jelentést. Ivo Strejček, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Tisztelt elnök úr, az ülésterem táblája szerint a mai téma elnevezése innovatív finanszírozás. Úgy gondolom, helyes és helyénvaló elmondani itt, hogy valójában új európai adók bevezetéséről beszélgetünk, és már előre tudjuk, hogy azokat kinek kell majd megfizetnie. A bankok és a pénzügyi intézmények fizetik majd ezeket az új európai adókat. Szerintem nem helyes a bankokat okolni a pénzügyi válság elindításáért vagy azt mondani, hogy a gazdasági válság a bankok hibája. Végső soron már régóta tudjuk, hogy a válság fő oka az egész világra kiterjedő gazdasági egyensúlyhiány, a hosszú távon alacsony kamatlábak, a pénzügyi szektor túlzott szabályozása és sajnos a politikai beavatkozások voltak olyan területeken, amelyeken nem lenne helye a politikusok követeléseinek. A dokumentációban megadott összeg, amelyet az Európai Unió vagy az európai intézmények nyerni fognak, például a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóból, igencsak vitás. Ennek az az oka, hogy rendkívül valószínű, hogy a pénzügyi szektor minden adóra és bármilyen új adó bevezetésére reagálva javítani fogja hozamát, vagy az európai gazdaság kárára akár az Európai Unión kívülre is helyezi adóilletőségét. Ha azonban a bankok és a pénzügyi intézmények mégis itt maradnak, és továbbra is pénzügyi szolgáltatásokat kínálnak, akkor persze ezeket a költségeket nyilvánvalóan tovább fogják hárítani ügyfeleikre és a fogyasztókra. Jó látni, hogy a tagállamokban rendkívül összetett pénzügyi konszolidáció zajlik, és úgy gondolom, hogy ebben az európai intézményeknek is részt kellene venniük. Sajnos egyáltalán nincs említés arról, hogy az európai intézmények csökkentenék kiadásaikat; ehelyett új adók bevezetéséről beszélnek. Ha az európai intézmények bezárnák néhány európai ügynökségüket, amelyek gyakran szükségtelenek, túlzottak és drágák, akkor biztosan maradna valamennyi forrás több európai projekt támogatására. Szeretnék még egy észrevételt tenni az eurókötvényekkel kapcsolatban. Ha elfogadják az eurókötvényeket, akkor ebből az következik, hogy nincs szükség a takarékoskodásra, nem szükséges pénzt félretenni a jövőre, és nincs szükség reformok végrehajtására, mert mindig lesz majd valaki, aki kifizeti a számlát. Fokozott morális kockázat áll fenn e téren. Az Európai Konzervatívok e javaslat ellen fognak szavazni, mert ellenezzük az új adók bevezetését és az adók emelését. Jürgen Klute, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adók szorgalmazása egyáltalán nem új; a globalizáció ellenzői néhány éve szorgalmaznak már egy ilyen adót. Csupán öt évvel ezelőtt azonban még aligha gondolta volna bárki, hogy lehetséges lesz ezt a belátható jövőben megvalósítani. Ezen a héten mégis szerepel az Európai Parlament napirendjén, a CO2-adó és az eurókötvények mellett, és véleményem szerint nagyon helyesen.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Csak üdvözölni és támogatni tudom a Podimata asszony által a jelentésében javasolt pénzügyi eszközöket, és meggyőződésem, hogy ezeket meg fogják szavazni. Ezekre az eszközökre sürgős szükség van. A nemzeti költségvetések konszolidációja eddig csak a kiadások csökkentésére összpontosult. A közkiadások csökkentése azonban elsősorban a munkavállalókat, a nyugdíjasokat és a szegényeket érinti; vagyis azokat, akik rá vannak utalva a jóléti államra. A közfinanszírozás bevételi oldalát ez idáig teljesen figyelmen kívül hagyták. Ez a második eszköz, amelyet a nemzeti költségvetések konszolidálására felhasználhatunk. A bevételi oldal kezelésbe vétele azt is eredményezné, hogy az államadósság-válság fő okozói viselnék az államadósság megfelelő részét. Ahhoz, hogy konszolidálni tudjuk a nemzeti költségvetéseket, egészen egyszerűen elengedhetetlen, hogy növeljük az adóbevételeket. Az államadósság magas szintje valójában főként a magánadósság államosításának a következménye; vagyis annak, hogy a kormányok magukra vállalták a magánbankok adósságait és finanszírozzák a pénzügyi válság következményeit. Az államok tehát semmiképpen sem egyedül felelősek az adósságválságért. A pénzügyi szektor felkérése arra, hogy a saját zsebébe nyúljon, ezért nem egyszerűen kézenfekvő, hanem politikai kötelességünk is. A pénzügyi tranzakciókra kivetett adó végre azt jelentené, hogy az államadósság-válság egyik fő okozójaként az adósság egy részét ez az ágazat viseli. Ez a jelentés fontos politikai jelzést küldene, amennyiben a benyújtott formában elfogadják. Hasonlóképpen az eurókötvényeket is célszerű és ezért egyben szükséges eszköznek tartjuk. Többet fognak tenni az adósság csökkentése érdekében, mint az összes szankció és akármennyire is jó szándékú tanács együttvéve. Egyes többletet felmutató országoknak az a panasza, miszerint az eurókötvények növelni fogják kamatterheiket, elfogadhatatlan, mivel ezek a többletet felmutató országok egyidejűleg többet keresnek a hiányban lévő országokba irányuló kivitelükön. Egyesek ezt mint transzferuniót bírálhatják. Mindazoknak azonban, akik szociális Európát akarnak – akik azt akarják, hogy az EU a jövőben továbbra is összetartson – legalább elvben el kell fogadniuk a transzferunió elképzelését. Végül szeretném elmondani a Bizottságnak, bízom benne, hogy végre javaslatot fog előterjeszteni a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóra; már több mint egy éve kérjük ezt. Nigel Farage, az EFD képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A Tobin-adó elmélete – egy valutákra kivetett globális adó elképzelése – évek óta itt van a levegőben, de természetesen soha nem valósult meg. Itt most azt javasolják – és ennek természetesen az az oka, hogy az Európai Uniónak annyira elkeseredetten szüksége van pénzre és akkora bajban van, hogy szüksége van saját forrásaira –, hogy használjuk ki a lehetőséget a pénzügyi szektor megvesszőzésére, mert pillanatnyilag nagyon népszerűtlen, és vezessünk be egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót csak az Európai Unióban, mintha ez valahogy nagy bevételhez juttatna bennünket. Sajnálom, de globális gazdaságban élünk. Ha az adók vagy a szabályozás miatt versenyképtelenné válunk, az emberek egyszerűn elköltöznek, és ezt 24 órán belül megtehetik. Ha így tennénk, az kamikaze gazdaságpolitika lenne. A világ legnagyobb devizapiaca – a világ legnagyobb pénzügyi szektora – Londonban működik. Ha nem lenne több eszem ennél, talán azt gondolnám, összeesküvés van folyamatban, hogy leállítsák az angolszászokat, és ne folytathassák tovább tevékenységeiket.

9

10

HU


2010-ben az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelv következtében minden negyedik fedezeti alap távozott a londoni Cityből. Ha ezen az úton haladunk tovább, Nagy-Britannia el fogja veszíteni legnagyobb ágazatát. Úgy gondolom, elérkezett az az idő, amikor a londoni City és Nagy-Britannia pénzügyi piacai fel fognak lázadni az ellen, hogy tagjai legyünk ennek az Európai Uniónak. Ha holnap megszavazzuk ezt, talán olyan rossz világ következik, amely valóban a UKIP és azon nézetünk malmára hajtja a vizet, hogy nem kellene részesévé válnunk ennek a hatalmas szocialista kísérletnek. Martin Ehrenhauser (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr! Ön téved, Farage úr. Részemről világos, hogy igennel szavazok a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóra. Véleményem szerint ez egy olyan terület, amelyen az Európai Unió bizonyíthat. Igen, pontosan ilyen ügyek miatt van szükségünk az Európai Unióra. Az Európai Parlament is bizonyíthat. Ha holnap mindannyian a jelentés mellett szavazunk, ez újabb döntő lépést jelenthet a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó felé. A politika ezután megadhatja a helyes választ, amely egyszer és mindenkorra megszabadít bennünket a pénzügyi szektor szolgaságának láncaitól. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adónak azonban nemcsak arra kell ösztönöznie a pénzügyi szektort, hogy hosszú távú befektetéseket végezzen, amelyek hozzáadott értéket jelentenek a reálgazdaság számára; nem, ennek egy szociális komponenssel is rendelkeznie kell, és az adóteher munkavállalókról való egyértelmű áthelyezését is el kell érnie. Ennek meglépéséhez bátorságra lesz szükség, még e Parlamentben is, különösen az adókulcs megállapításakor. A 0,03% vagy 0,05%-os adókulcs nem elégséges. Legalább 0,5%-os célt kellene magunk elé tűzni. Nos igen, kötelezzük el magunkat világosan a pénzügyi tranzakciókra kivetendő, egész Európára kiterjedő adó mellett. Holnap természetesen a 2. módosítás mellett fogok szavazni. Markus Ferber (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez a vita tulajdonképpen az innovatív finanszírozásról szól, de arról már hallottunk ezt-azt. Az innováció nem egyszerűen új adók feltalálását vagy régóta létező dolgok, például az államadósság átcímkézését jelenti. Szeretnék röviden arra koncentrálni, hogy valójában miről is szól ez a vita. Nem az eurókötvények bevezetéséről szól – és a CDU/CSU pártok természetesen határozottan fel fognak szólalni ez ellen –, hanem inkább a pénzügyi piacok válságából eredő tanulságok levonásáról, és ez egyszerűen azt jelenti, hogy a spekulációt is meg kell adóztatni. Azt is jelenti, és ezt egyértelműen ki fogom mondani, hogy ha ez nem érhető el globális szinten a G20-ban, akkor európai uniós szinten kell véghezvinnünk. Nincs alternatíva; ezért nem egyszerűen tapsot várok most, Bullmann úr, hanem világos, határozott szavazatot holnap az Európai Parlament részéről. E téren, biztos úr, a Bizottságnak a tagállamokkal szemben szövetségesünkként kell fellépnie – különösen azon tagállam ellen, amelynek képviselőjét az imént hallottuk nagy hangerővel nyilatkozni arról, hogy mit gondol a londoni City. Egyszerűen a következőket mondom Önnek, Farage úr: vessen egy pillantást a munkanélküliségi adatokra, és vessen egy pillantást országának gazdasági hanyatlására, amely a pénzügyi piaci termékekre összpontosított. Ha Önök még mindig autót gyártanának, ahogyan mi Bajorországban és Németországban tesszük, akkor most Önöknek is jobban menne. Ezért kell szorgalmazni a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót és sürgősséggel bevezetni azt. Ez nekünk mint európaiaknak kötelességünk. Leonardo Domenici (S&D). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Podimata asszony jelentése sok fontos szempontot tartalmaz, amelyek nem korlátozódnak a pénzügyi

07-03-2011

07-03-2011

HU


tranzakciókra kivetendő adó ügyére. A jelentés bővelkedik az elemzésben és a javaslatokban, és remélem, hogy széles körű támogatottságot élvez e Parlamentben. Egy valódi új európai adópolitika alapja lehet, amelyre szükségünk van. Az adók harmonizálását illetően ez a jelentés is tartalmaz olyan javaslatokat, amelyek az adóharmonizáció irányába mutatnak, amelyek új erővel és szubjektivitással ruházzák fel Európát, jóllehet világos, hogy a vita pillanatnyilag főként a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó körül forog, amelyet első lépésben Európában alkalmaznának. Úgy gondolom, hogy elérkezett a bátor döntések ideje, amelyeket kiegyensúlyozottan kell bevezetni, mégis jelezniük kell az előre vezető utat. Meggyőződésem, hogy Európának feladata, hogy utat mutasson a világnak; meggyőződésem, hogy e Parlamentnek feladata, hogy jelzést és politikai üzenetet küldjön. Hadd mondjak egyetlen szót Schmidt úrnak, akinek intelligenciáját és éleslátását igazán tisztelem: legyen óvatos az érvekkel, amelyeket használunk, mert ha ma azt mondjuk, hogy az adóparadicsomok létezése miatt nem tudunk kivetni adót a pénzügyi tranzakciókra, akkor a fegyvertelenség érzését keltjük az európai polgárokban, éppen akkor, amikor e pénzügyi intézmények közül sok kezd újra nyereségessé válni. Nem csak a szocialisták mondják ezt. Országunkban, Olaszországban sok önálló és független csoport támogatja a javaslatot; támogatja a fejlődés és a kiegyensúlyozott növekedés előmozdításáért küzdő katolikus és demokratikus mozgalom is. Sylvie Goulard (ALDE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Szeretném kifejezni elismerésemet képviselőtársunk, Podimata asszony munkájával kapcsolatban, amely valójában több rendkívül érzékeny témát érint. Nem szólok hozzá az eurókötvényekhez, amelyekkel a gazdasági kormányzásról szóló jelentésemben magam is foglalkozom. Három kérdést szeretnék felvetni a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóval kapcsolatban. Először is, valóban szükségünk van új bevételi forrásokra, és jogunk van itt, ebben a Parlamentben ahhoz, hogy időről időre a bevételi oldalról vitázzunk? Válaszom erre: igen. Európában egyes kérdések tabunak számítanak; ugyanakkor meggyőződésem, hogy nem fogjuk tudni átfogóan megvitatni, hogyan vessünk véget a válságnak, ha nem tudjuk ezt a témát tabuk nélkül megbeszélni, ezért üdvözlöm a Šemeta biztos úr által az alternatív adóztatás témájában elvégzett munkát. Másodszor, szükségünk van a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóra? Véleményem szerint rendkívül érdekes ennek az útnak a felderítése. Utalnék például a Bizottság által a pénzügyi eszközök piacairól szóló (MiFID) irányelv témájában szervezett konzultáció keretében nemrégiben az Európai Központi Bank által elvégzett munkára, és különösen a nagyfrekvenciájú kereskedésről – vagyis a számítógépek által lebonyolított, rendkívül gyors tranzakciókról – szóló részre. Világos, hogy bekövetkezett néhány újabb és veszélyes fejlemény, és e tekintetben osztom Ferber úr véleményét, miszerint különbséget kell tennünk a likviditás megszerzését segítő piaci tevékenységek, illetve a spekulatívabb és valószínűleg káros tevékenységek között. Harmadik és egyben utolsó kérdésem így hangzik: globális vagy európai szabályokra van szükségünk? Szeretném tudni, hogy mit értünk „globális” alatt. Addig fogunk várni, amíg a világ utolsó hátralévő diktátorállama is zöld utat ad, mielőtt döntést hoznánk valamiről az Európai Unióban? Elbújunk a globalizáció mögé, hogy elkerüljük a feladatainkkal való szembenézést? Úgy gondolom, ez teljességgel ésszerűtlen lenne. Egyértelműen mérlegelnünk

11

12

HU


kell az áthelyezés kockázatát – nem vagyunk felelőtlenek –, másrészről azonban nem szabadna, hogy ez a Parlament fenyegetettségben hozza meg döntéseit. Sven Giegold (Verts/ALE). – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt én is szeretnék köszönetet mondani Podimata asszonynak. Az utóbbi hetekben nem volt könnyű feladata. Biztos vagyok abban, hogy a beérkezett e-mailekből és a – még egyes képviselőcsoportokon belül is – folyó heves vitából érzékelték, hogy olyan ügyről van szó, amelyet polgáraink közül sokan szorosan figyelemmel kísérnek, akik szeretnék látni, hogy a Parlamentben a politikusok pontosan milyen álláspontra helyezkednek ezzel az üggyel kapcsolatban. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó egy polgári kezdeményezés eredménye, amelynek alapján ez a lényegében a Tobin-adón alapuló javaslat megfogalmazódott, és ezért a Parlament ügyre vonatkozó álláspontja döntő lesz. Először is felmerül egy kulcsfontosságú kérdés: mindenképpen globális adónak kell lennie? Globális szinten szinte senki sem ellenzi ezt az adót. A következő kérdés így szól: be kellene vezetnünk az adót európai szinten is? Őszintén szólva, sajnos azt kell mondanom, hogy ellenzői közül sokan az Európával kapcsolatos érv mögé bújnak. Itt és most kategorikusan ki kell zárnunk az ilyen rejtett taktikákat, mert még nemzeti szinten is van példa sikeres tranzakciós adókra, és ezek a tranzakciós adók részpiacokon működnek. Vagyis még ha Šemeta úr jelenleg dolgozik is a hatásvizsgálaton, nincs értelme megvizsgálni, hogy a tranzakciós adó működhet-e vagy sem; csak azt kell megvizsgálnunk, hogy mely részpiacokon vezethető be nemzeti szinten, mely részpiacokon vezethető be Európa-szerte, és mely részpiacokon vezethető be csak globális szinten. Ez azt is jelenti, hogy a módosítás megfogalmazása mellett mindazoknak, akik azt állítják, hogy meg akarják adóztatni a tranzakciókat, semmi okuk sincs arra, hogy holnap a 120 képviselő által közösen javasolt megfogalmazás ellen szavazzanak. Felszólítom Önt, Šemeta úr, hogy tisztességes hatásvizsgálatot készítsen, és vegye figyelembe, mennyire aluladóztatott a pénzügyi szektor. Hölgyeim és uraim! Küldjünk holnap világos jelzést a pénzügyi tranzakciókra kivetendő európai adó mellett. Semmilyen technikai oka nincs annak, hogy ne így tegyünk. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! Régóta szükség van a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó globális szinten és így európai uniós szinten is történő megteremtésére, mint ahogyan arra is, hogy véget vessünk az adóparadicsomoknak és a spekulatív pénzügyi termékeknek. Régóta szükség van a tőkepiac ellenőrzésére és hatékony szabályozására, a termékek nagyon széles körével folytatott spekuláció megakadályozására, ideértve a nyersanyagokat, az ingatlanügyleteket, a nyugdíjakat és a biztosítást, valamint a derivatívák teljes arzenálját, köztük a magán az államadósságon alapuló származtatott termékeket. Az Európai Bizottság sajnos nem lépett előre ezekkel a javaslatokkal, de jól ismert, hogy az adókijátszás és az adócsalás a becslések szerint mintegy évi 250 milliárd euróba kerül Európában, amely elég lenne az államháztartási hiányok lefaragására, anélkül hogy adóemelésre lenne szükség. A jelenlegi előrevetítések szerint a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó még alacsony adókulcs mellett is közel 200 milliárd EUR bevételt hozna az Európai Unió szintjén, globális szinten pedig 650 milliárd dollárt. Mindezek ismeretében kérdezzük, hogyan fogadható el, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó európai uniós szinten történő létrehozására vonatkozó világos álláspontot

07-03-2011

07-03-2011

HU


egy másik tanulmány, új tanulmányok, további értékelés ürügyével el akarják halasztani? Ideje világos döntéseket hozni a tőke ellenőrzésével és megadóztatásával kapcsolatban. Ideje, hogy véget vessünk annak, hogy elsősorban a munkavállalók, a mikrovállalkozások és a kisvállalkozások fizessenek a gazdasági és szociális válságért. Marta Andreasen (EFD). – Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió már egy ideje szeretné egy európai adóval finanszírozni önmagát. Úgy tűnik, hogy egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót részesítene előnyben. A becslések szerint ez évi 200 milliárd eurót hozna be. Határozottan ellenzem az Európai Unió által kivetendő új adót, alapvetően azért, mert ez lehetővé tenné az Európai Bizottság számára, hogy a tagállamok és polgáraik részéről mindenfajta beleszólás nélkül döntsön az EU költségvetésének nagyságáról és összetételéről. Ami még rosszabb, megfosztaná a tagállamokat attól a lehetőségtől, hogy elszámoltassák az EU bürokráciáját. Ha az adót nemzeti szinten vezetik be a pénzügyi szolgáltatások ágazatában felmerülő kockázatok ellenőrzése céljából, a költségeket elkerülhetetlenül továbbhárítják az adófizetőkre. Sokaknak az az érzése ugyan, hogy a pénzügyi szolgáltatási és banki szektornak kell megfizetnie a válság számláját, mégsem szabadna becsapnunk polgárainkat azzal, hogy további adóteherrel sújtjuk őket. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr! A helyes megközelítés kétségtelenül – a reálgazdaság számára sok esetben semmilyen hasznot nem jelentő – spekuláció megadóztatása egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóval. Ezt az adót azonban nem szabad arra lehetőségként kihasználni, hogy a hátsó ajtón becsempésszünk egyfajta uniós adót, és megalapozzuk az EU adóztatási jogát. Ez a jelentés azonban pontosan ebbe az irányba tart. Véleményem szerint az EU nem egy állam – és nem is szabad azzá válnia. Az adóztatási jognak a tagállamok hatáskörében kell maradnia. Ha Brüsszel nem tudja kezelni költségvetését, akkor megszorításokra lesz szükség. Éppen elég máris az olyan hatáskör, amelyet uniós szint helyett inkább nemzeti szinten kellene szabályozni. Ráadásul a támogatások és uniós ügynökségek dzsungele rengeteg megtakarítási lehetőséget rejt. Az eurókötvények bevezetését, amelyet szintén a jelentés ajánl, véleményem szerint határozottan el kell utasítani. Ez ellentmond minden gazdasági logikának, és semmi más, mint további intézkedés, amellyel az EU-t transzferunióvá teszik. Ezt viszont elutasítom. Diogo Feio (PPE). – (PT) Tisztelt elnök úr, a globális és európai szintű innovatív finanszírozás kérdése nemcsak fontos, hanem rendkívül aktuális is. Sajnálatosnak tartom, hogy ezt egy új, pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó létére vagy nemlétére szűkítették, de ezzel együtt nem fogom elrontani a vitát. Felmerül egy sor kérdés, amelyet szeretnék itt feltenni. Először is, tud ez a Parlament olyan válságról, amelyet egy új adó léte oldott meg? Ismernek olyan tanulmányt, amely ennek az új adónak az igazgatási költségeivel foglalkozik? Ismernek olyan tanulmányt, amely meghatározza, hogy ez az új adó milyen hatással lesz a gazdaságra? Hogy teljesen őszinte legyek, én nem tudok egyről sem. Ezenkívül ismernek bármilyen olyan szabályozási formát, amelyet új adók létrehozásával valósítanak meg, vagy a szabályozást inkább a piac felügyelete és ellenőrzése révén hajtják végre? Számomra világosnak tűnik, hogy ez a helyzet.

13

14

HU


Azzal zárom szavaimat, hogy kérem, ezt a vitát és megbeszélést a megfelelő higgadtsággal folytassuk, ne pedig azoknak az ideológiáiból kiindulva, akik aligha törődnek a gazdaság és a vállalkozások növekedésével, valamint a lakosság jólétével. Enrique Guerrero Salom (S&D). – (ES) Tisztelt elnök úr! Néhány hónap múlva lesz négy éve, hogy érzékeltük ennek a pusztító gazdasági válságnak, az elmúlt háromnegyed évszázad legsúlyosabb válságának az első tüneteit, az első hatásait. A pénzügyi világ nagy nemzetközi zűrzavaraként indult; majd gazdasági válsággá vált, és átterjedt a reálgazdaságra, érintette a növekedést és a munkahelyeket, és súlyos szociális következményeket hozott magával; emellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy világszerte sok százmillió ember számára egyben humanitárius válság is. Azóta számos nemzetközi megbeszélésre került sor, kiváltképp a G20-ak részéről, az Európai Unió tagállamainak erőteljes jelenléte mellett. Ezeken az összejöveteleken sok elszánt nyilatkozatra és hivatalos vállalásra került sor a nemzetközi pénzügyi intézmények megreformálására, az adórendszerek megreformálására, a nemzetközi pénzügyi tranzakciókra kivetett illetékek bevezetésére vonatkozóan. Ezek azonban alig voltak többek formális nyilatkozatoknál. Ami azt illeti, az adóparadicsomok elleni küzdelemhez és a pénzügyi intézmények reformjához szükséges tulajdonképpeni munka még teljes egészében előttünk áll. Szeretném összefüggésbe hozni ezt a jelentést a fejlesztéspolitikák szükségleteivel. A fejlődő országokat jobban sújtják a válság hatásai, mint másokat: náluk kisebb a növekedés, kevesebb a munkahely, nagyobb nehézséget okoz a külső finanszírozás megszerzése, nagyobbak az adósságaik és kisebb a hivatalos fejlesztési támogatás. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó hatalmas új forrást biztosítana a fejlesztésfinanszírozás számára. Ezért úgy gondolom, hogy a Podimata-jelentés e szempontjai megérdemlik támogatásunkat, és e ponton szeretném felhívni a Parlamentet, hogy maradjon hű önmagához, és emlékeztetem rá, hogy ez a Parlament 2010 márciusában a válság fejlődő országokra gyakorolt hatásáról szóló jelentésében már jóváhagyta az adó bevezetését. ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS alelnök Carl Haglund (ALDE). – (SV) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, akinek sikerült olyan jelentést készítenie, amely a vitát is ösztönzi. Úgy gondolom, fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy az Európai Bizottság tulajdonképpen megígérte, hogy nyárra számos ambiciózus javaslatot terjeszt elő az általunk rendszerint „saját források” névvel illetett témakörben. Ezek a konkrét adók, amelyeket az imént vitattunk meg, bizonyosan részét képezik majd ennek. Talán ezért is gondolom azt, hogy a saját kezdeményezésű jelentések, amelyek esetében egy adott kérdéssel kapcsolatban mi magunk ragadjuk meg a kezdeményezést, kissé problémásak lehetnek, mert először rendszerint fontos előkészítő munkát kérünk, ideértve a különféle adók és egyebek hatására vonatkozó vizsgálatokat, csak azért, hogy utána itt a Parlamentben felfüggesszük ezt a fontos előkészítő munkát azzal, hogy elmondjuk, mit akarunk, tekintet nélkül a Bizottság által előkészített információkra.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Úgy gondolom, hogy Feio úr e tekintetben megragadta a lényeget, mert gyakran az a helyzet, hogy ezeket az adókat ideológiai szempontból közelítjük meg. Most például egy adónak a pénzügyi szektorra való kivetéséről beszélünk. Az egész helyzet nagyon összetett. Ritkán hallunk érveket a technikai részletekkel kapcsolatban, amelyeket ez maga után von. Ehelyett elvi kérdésről van szó: akarunk egy ilyen adót. Ezzel összefüggésben arról is beszélhetünk, hogy mennyire vagyunk innovatívak. Ideológiai okból 30 éve vagy még régebben már akartuk ezeket az adókat, ezért azok szorgalmazása nem különösebben innovatív. Mindazonáltal meg tudom érteni, hogy egyesek azt gondolják, szükség van rájuk. Jómagam személy szerint úgy vélem, fontos, hogy bevezessünk egy pénzügyi szektorra kivetett adót, és hogy ezt globális szinten tegyük. Valaki azt kérdezte itt, hogy ez mit jelentene. Nem gondolnék arra, hogy meg kell várnunk bolygónk valamely eldugott zugának utolsó diktátorát. Inkább az a kérdés, hogy a G20-ak szintjén el tudunk-e érni valamit. Természetesen erre törekszik Franciaország is, amely idén a G20-ak elnöke. Ezen a ponton mégsincs türelmünk emlékezni arra, hogy nyárra komoly javaslatokat fogunk kapni a Tanácstól. Ezért meggyőződésem, hogy anélkül fogunk előrelépést elérni, hogy megideologizálnánk ezt a kérdést, mert az egyben pragmatikus kérdés is. Arra is emlékeznünk kell, hogy ezeknek az adóknak a gyakorlatban is működniük kell. Keith Taylor (Verts/ALE). – Tisztelt elnök úr! A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó mellett emelkedek szólásra. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó alkalmat ad arra, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt és helyrehozzuk a megszorító intézkedések által okozott kárt, a hiányt és a visszafizetésére bevezetett intézkedéseket. Fontos azonban olyan adóztatást bevezetni, amely illeszkedik a jelenlegi körülményekhez, mivel az Egyesült Királyságban például a Barclays Bank 2009-ben mindössze 113 millió GBP társasági adót fizetett be, ami jóval az Egyesült Királyság 28%-os rátája alatt van, miközben a Royal Bank of Scotland ugyanabban az évben 25 milliárd eurót fordított adókijátszási programokra, és 500 millió EUR kiesett bevételként jelentkező költséget okozott az Egyesült Királyság és az USA államkincstárának. Az Egyesült Királyságban csoport alakult a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó támogatására. Az elnevezése Robin Hood adócsoport, a legendás figura után, aki a gazdagoktól rabolt és a szegényeknek adott. Támogatom kampányát, és sürgetem, hogy a Parlament is tegyen hasonlóképpen. Niki Tzavela (EFD). – Tisztelt elnök úr! Podimata asszony jelentése igen kiegyensúlyozott és rendkívül jól indokolt, és holnap mindannyiunknak üdvözölni kellene a jelentés által bevezetendő négy pénzügyi eszközt. A négy eszköz mindegyike innovatív, és azt mondhatom, nem szabadna a vitát csak a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóra korlátoznunk. Óvatosan kell kiválasztanunk, mely eszközöket hajtsuk végre; ki kell zárnunk az olyan szektorokra kivetett adót, mint például az energiaágazat, amelyek multiplikátorhatást fejtenek ki a megélhetési költségekre. Ezért az ügy utolsó szakaszában a Bizottságnak értékelést kell végeznie, és egy hatásvizsgálat keretében elemeznie kell ezen eszközök alkalmazásának hatékonyságát és lehetséges eredményeit. Gunnar Hökmark (PPE). – Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék gratulálni az előadónak, amiért e jelentésben rámutatott néhány érdekes politikai véleménykülönbségre. Hadd tisztázzak még egy kérdést, miután meghallgattam ezt a vitát, ami az, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót nem más fogja megfizetni, mint az ügyfelek. Ugyanaz a

15

16

HU


helyzet, mint az elektromos áram, az autók és más javak és szolgáltatások esetében. A rájuk kivetett adók a vásárló által fizetendő árat emelik. Semmilyen bank nem fog fizetni. A bankoknak mindenesetre emelniük kell majd saját tőkéjüket az elkövetkező évtized folyamán. Az adó tehát az ügyfeleket veszi majd célba. Ez jó is lehet, mert természetesen szükségünk van adókra. De megfelelő-e ez az adó? Mint képviselőtársam, Schmidt úr említette korábban, Svédországban kipróbáltuk, ahol „kiskutyaadónak” nevezték. Többé-kevésbé ugyanaz az adó volt, amelyről most vitázunk, és sikert hozott – a londoni City számára! Ennek az volt az oka, hogy a részvénykereskedés átköltözött Londonba, a kötvénykereskedés pedig többé-kevésbé leépült. Ezért kissé meglep, ami a vita során elhangzott. A véleménykülönbség azok között, akik szeretnék tudni, hogy mik lesznek a következmények, és azok között, akik nem akarnak tudni a következményekről – akik hatásvizsgálatot akarnak, és akik nem akarnak hatásvizsgálatot. Gondolkodjunk el azon, nem éppen most tesszük-e nagyon boldoggá Sanghaj polgármesterét. Meggyőződésem, hogy a kérdésben a PPE irányvonalát kell követnünk. Arlene McCarthy (S&D). – Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni előadónknak ezt a jelentést, és szeretnék észrevételeimben a pénzügyi szolgáltatások ágazatának igazságos megadóztatására vonatkozó lakossági igényre adott válaszra összpontosítani. Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a polgárok máris 4,5 trillió EUR adófizetői mentőövet dobtak állami támogatás formájában a bankszektornak – az EU-ban élő minden férfira, nőre és gyermekre 9500 EUR jut –, és persze a lakosság továbbra is fizet munkahelyeinek elvesztésével e rendkívüli pénzügyi válság alatt. Most, hogy ez a szektor ismét nyereségessé vált, és óriási jutalmakat fizet ki (valójában így tudják emelni a saját tőkét, Hökmark úr – nem kell aggódniuk az adók miatt; a jutalmaktól kellene megszabadulniuk), az lenne igazságos, hogy ez a szektor is, az összes többihez hasonlóan igazságos hozzájárulást fizessen. A kérdés a következő: miért kellene az EU saját forrásait, ideértve a héaelemet is, a háztartásoknak és az adófizetőknek állniuk, amikor a pénzügyi szolgáltatások ágazata nagyrészt mentesül a héa alól? Miközben Írország 85 milliárd EUR hitelt vesz fel, hogy megoldja gazdasági válságát, a bankoknak nyújtott teljes támogatását 725 milliárd euróra becslik. Polgáraink joggal gondolják, hogy ideje, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazat is igazságos hozzájárulást fizessen. Még Mervyn King, a Bank of England igazgatója is azt mondta a hétvégén, hogy ha nem reformáljuk meg gyökeresen a pénzügyi szolgáltató szektort, újabb banki válság elé nézünk. Ez a jelentés nem mondja meg, hogyan kellene bevezetnünk a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót, vagy hogy mennyi legyen az összege. Világos, hogy e területen még csak az információk vizsgálatának kezdetén járunk, és egy tanulmány azt mutatja, hogy még egy nagyon alacsony kulcsú, csak a devizakereskedelemre kivetett adó is világszerte 26 milliárd dollárt hozhat. Támogatjuk a további tanulmányokat. Természetesen Önt is támogatjuk, Šemeta úr, abban, hogy gondoskodjon arról, hogy ne a sikertelen svéd modellt kövessük, amely nem jó példa a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóra. Elmondhatom azonban Önnek, biztos úr, kissé csalódott vagyok amiatt, hogy az Ön konzultációs dokumentuma máris kizárta a pénzügyi tranzakciókra kivetendő uniós adót, még mielőtt láthattuk volna a tanulmányok

07-03-2011

07-03-2011

HU


eredményeit. Önnek igaza van, biztos úr: lássuk a bizonyítékokat, mielőtt elutasítjuk az adót. Csalódott vagyok, hogy máris meghozta ezt a döntést. A holnapi szavazat ezért – és ezzel fejezem be hozzászólásomat – e jelentés és azon elv mellett szól, hogy a pénzügyi szolgáltatásoknak most meg kell fizetniük saját részüket. Ez egy olyan szavazat, amely támogatja polgárainkat és azt a nézetet, hogy nem hagyhatjuk, hogy folyamatosan ők fizessenek a pénzügyi szolgáltató és bankszektor tévedéseiért. Satu Hassi (Verts/ALE). – (FI) Tisztelt elnök úr! Köszönöm az előadónak kiváló munkáját. Szerettem volna, ha a jelentésben nagyobb súlyt fektettek volna a nemzetközi éghajlatvédelmi intézkedések finanszírozására, noha határozottan támogatom a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót is. Ami az éghajlatvédelmi tevékenységek finanszírozását illeti, az ENSZ főtitkára által létrehozott munkacsoport tavaly egyik opcióként a nemzetközi hajózásból származó kibocsátások tekintetében kivetett szénadót javasolt. Ezt komolyan kell venni az EU-ban. A 2008-as éghajlati csomag idején úgy döntöttünk, hogy hacsak a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet nem hoz létre globális rendszert a hajózásból származó kibocsátások ellenőrzésére az idei év végéig, az EU maga lép fel, ugyanúgy, ahogyan a légi közlekedés esetében tette. Az EU-ba érkező és onnan induló hajózásra kivetett szénadó globális szinten is jelentős intézkedés lenne, mivel az összes nemzetközi hajózás harmadát érintené, és stabil készpénzforrást biztosítana a fejlődő országok számára éghajlatvédelmi intézkedéseikhez. Antonio Cancian (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy a mai téma alapvető kérdés, mert nemcsak a pénzügyi adóztatást érinti, hanem egy fontos piaci témát is. Az eurókötvények révén – különbséget kell tennünk az eurókötvények és a projektkötvények között – elérkezett az idő arra, hogy egy projektkötvénynek nevezett forráson keresztül fejlesszük és hozzuk mozgásba gazdaságunkat, különösen a közlekedési, energetikai és távközlési ágazatok transzeurópai infrastruktúráit, a kutatás és az innováció támogatásával. Élen kell járnunk ezeken a területeken: ez a mai nap alapvető témája, és így az ütemváltás. Amikor az uniós módszerről beszélünk, amely fordulatot gyakran használjuk, alkalmunk van arra, hogy ezt tartalommal töltsük meg. A jelen igazi szociális problémája a munkanélküliség; ez ma a feladatunk. Amikor adókat vetünk ki, akár az egész világban, akár csupán Európában, úgy gondolom, hogy csökkentjük vállalataink versenyképességét. Amikor az emelés mellett döntünk, amellett, hogy ez nehezen alkalmazható – mert csak azokat akarjuk sújtani, akik spekulálnak, de nem fogunk sikerrel járni –, azért sem járunk sikerrel, mert nehezen alkalmazható, és a G20 szintjén kell megvalósítanunk. Végezetül, ami a szénadót illeti, meggyőződésem, hogy az adókat nem emelni kell, hanem szabályozni. Liem Hoang Ngoc (S&D). – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Az általunk ma megvitatott jelentés valódi haladást jelent. Különösen az eurókötvényekre gondolok, amelyekre az Uniónak az Európa 2020 stratégia finanszírozásához lesz szüksége. Sajnos a Gazdasági és Monetáris Bizottságban a jobboldal elutasította a pénzügyi tranzakciókra kivetett európai szintű adó elvét, annak ellenére, hogy júniusban mellette szavazott. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő európai adó mint a globális adó előfutárának elutasítása melletti érvei megegyeznek az adóparadicsomok támogatói által felsorakoztatott érvekkel. Azt mondja nekünk, hogy a csupán európai szinten bevezetett adó katasztrofális hatással lenne pénzügyi szektorunkra. Azt is állítja, hogy elmenekülne a tőke Európából.

17

18

HU


Válaszom erre a következő: és akkor mi van? A pénzügyi tranzakciók jelenlegi volumene a reálgazdaság szükségleteihez viszonyítva túlzott. Ennek az adónak a kizárólag Európában történő bevezetése segítene a buborék leeresztésében. Továbbá, ha valamelyest csökkentenék a spekulatív tőketranzakciók, mint például a válság kiindulópontját képező származékos hitelügyeletek volumenét, az valóban segítene bankjaink mérlegének konszolidálásában. Sokkal inkább ösztönözve lennének arra, hogy a reálgazdaságot finanszírozzák. Azoknak a figyelmét, akik a hatásvizsgálat hiányával takaróznak, fel szeretném hívni arra, hogy az előtt sem készült hatásvizsgálat, hogy a származtatott termékek elszaporodása zöld lámpát kapott volna. Ideje, hölgyeim és uraim, hogy minden európai parlamenti képviselő szembenézzen felelősségeivel. Az Európai Unió nem kulloghat továbbra is az Egyesült Államok és Kína által uralt G20-ak nyomában. Élen kell járnia pénzügyi rendszerünk megreformálásában. Ezért nem támogathatok egy olyan szöveget, amely nem vesz tudomást a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóról. Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE). – (EL) Tisztelt elnök úr! Podimata asszony jelentése érdekes elképzeléseket tartalmaz – – régi és modern elképzeléseket egyaránt –, amelyek e pillanatban különösen időszerűek, tekintettel az euróövezetben és az Európai Unió egészében a stabilitást és a növekedést illetően előttünk álló kihívásokra. Az egyik különösen pozitív elképzelés az eurókötvény. Különösen a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó kérdésével kapcsolatban szerettem volna észrevételeket tenni, amelyet – az általam is megerősített módosítás szerinti formában – pozitív lépésnek tartok, még európai szinten is, a valamennyi idevágó tanulmányban kiemelt, annak beszedésével és az azzal kapcsolatos nehézség és összetett jelleg ellenére, hogy mennyire lesz hatékony, ha csak európai, nem pedig nemzetközi szinten alkalmazzák. Ezektől a technikai sajátosságoktól eltekintve azonban különösen aggályosnak tartjuk az európai gazdaság versenyképességére gyakorolt lehetséges hatását: a versenyképesség növekedésünk előfeltétele, ami abból is nyilvánvalóan kitűnik, hogy a versenyképességi paktumot kemény és kötelező feltételekkel megkísérlik alkalmazni a gazdasági kormányzás keretében. Ezért aggasztónak találjuk, milyen hatása lehet egy ilyen adónak a gyorsan mozgó pénzügyi szolgáltatások áthelyezése, a likviditás hiánya szempontjából, amelyre piacainknak jelenleg annyira égető szükségük van, és a költségek befektetőkre és adófizetőkre való továbbhárítása szempontjából. Ezek az okai annak, hogy az Európai Bizottság által ígért tanulmányt nélkülözhetetlen előfeltételnek tartjuk. Van viszont még egy kérdés, amely aggaszt bennünket: az, hogy sehol sem rögzítették, hogy ezeket a forrásokat mire fogják fordítani. Nem vagyunk az öncélú adók mellett; nincsen az adókra vonatkozó doktrínánk. Tudnunk kell, hogy mi lesz a végeredmény. Rendkívül nyitott lennék, és továbbra is érvényes lenne a tárgyalásra vonatkozó javaslatom egy olyan adó esetében, amely az EU költségvetését vagy a támogatási mechanizmust erősíti. Elisa Ferreira (S&D). – (PT) Tisztelt elnök úr! Nincs értelme megismételni, hogy a jelenlegi helyzet az euró és így Európa túlélésének legkeményebb próbája. A Podimata-jelentés megnyitja az utat a konstruktív megoldások előtt, ezért gratulálok képviselőtársunknak az általa előterjesztett elképzelésekhez.

07-03-2011

07-03-2011

HU


A helyzet komolysága nem annak az eredménye, hogy az euróövezet egésze túlzott hiánnyal vagy külső adóssággal rendelkezik, hanem inkább az euróövezetet alkotó, közös politika hatása alatt álló gazdaságok tartós és komoly eltéréséből adódik. Hiányoznak azok az eszközök, amelyek lehetővé tennék ezeknek a gazdaságoknak az egymáshoz való közeledését, amelyek lehetővé tennék Európa számára, hogy visszanyerje egyensúlyát, amelyek lehetővé tennék Európa számára a növekedést. Fogalmazzunk világosan: az integráció jelenlegi fokán, tekintettel az euróövezetet és az Európai Uniót alkotó gazdaságok sokféleségére, az euróövezet és az Európai Unió nem maradhat fenn az együttes vagyona 1%-ával egyező költségvetéssel. A gyakorlatban a válság után az egyetlen megoldás, amelyet képesek voltunk kidolgozni, a megszorítások előírása volt, és most a dolgozók és a vállalkozások fizetnek a pénzügyi szektor spekulatív válsága által teremtett hiányokért, amelynek megmentésére az Európai Unió vagyonának 26%-át fordította. Igaz, hogy a rendkívül spekulatív – magas kockázatú termékeket érintő – tranzakciókra, nagyon alacsony kulccsal, például 0,05%-on kivetett pénzügyi tranzakciós adót az ilyen termékek fogyasztói fogják megfizetni. Miért ne fizetnének azonban, amikor a közemberek is fizetnek hozzáadottérték-adót a kenyér, a tej és más alapvető termékek után. Az adóterhet újra el kell osztani, hogy kevesebb dolgozónak és vállalkozásnak ártson, és egyenlőbben osztozzanak rajta a pénzügyi és különösen a spekulatív szektorokkal. Biztos úr, nem hiszem, hogy a Bizottságnak jelenleg el kellene utasítania vagy kerülnie a világos politikai üzenetet, amelyet a Parlament küld felé. A nyilvános konzultáció nem zárhatja ki a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó elemzését: ellenkezőleg, az elemzést a legfontosabb prioritásként kell kezelni. Theodor Dumitru Stolojan (PPE). – (RO) Tisztelt elnök úr! Az Európai Unióban máris közel 10 százalékponttal nagyobb az adóteher, mint az Egyesült Államokban, Japánban és más globális gazdasági hatalmak esetében, és ez azt jelenti, hogy az európai vállalkozások versenyhátrányban vannak az amerikai és más, globálisan tevékenykedő vállalkozásokkal szemben. Persze nagy a lelkesedés a pénzügyi tranzakciókra kivetendő új adó bevezetése iránt. Mint azonban mindannyian tudjuk, a pénzügyi szektor hihetetlenül ügyesen képes továbbhárítani a költségeket a polgárokra és a vállalatokra. Ezért azt gondolom, hogy csak akkor beszélhetünk az Európai Unióban egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóról, ha ebben az ügyben globális egyetértés van. Másodszor szeretném kinyilvánítani, hogy teljes mértékben támogatom az európai infrastrukturális projektek finanszírozását célzó eurókötvények bevezetését, a forrásszerzés eszközeként, illetve a magánszférabeli források megszerzésének eszközeként. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak, Podimata asszonynak. A gazdasági és pénzügyi válság fényt derített a pénzügyi szektorban létező számos aránytalan ösztönzőre, valamint a pénzügyi rendszer szabályozási és felügyeleti keretében fennálló hiányosságokra. A pénzügyi rendszernek egyenlőbb és fenntarthatóbb módon hozzá kell járulnia a válság költségeinek viseléséhez. Gondoskodnunk kell azonban arról, hogy a hatásvizsgálat alapján bevezetett pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót végső soron ne hárítsák tovább a fogyasztókra, vagyis a polgárokra. Ezért szükségesnek tartjuk világos szabályok megállapítását e helyzet megelőzésére.

19

20

HU


A közbeszerzés az EU GDP-jének 17%-át teszi ki, és fontos piacot jelent, különösen az olyan területeken, mint az egészségügy, a közlekedés és az energia. Az elektronikus közbeszerzési rendszerek létrehozása a tagállamokban az átláthatóság növekedéséhez és jelentős megtakarításokhoz vezetett a nemzeti költségvetések számára. Felszólítom a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2015-re a közbeszerzés legalább 50%-át elektronikus közbeszerzési rendszereken keresztül bonyolítsák, tiszteletben tartva ezáltal a tagállamok által Manchesterben, 2005-ben vállalt kötelezettségeket. Arra is kérem a Bizottságot, hogy valósítsa meg az elektronikus számlázási kezdeményezést, amely fontos eszköz az adókijátszás visszaszorításában. A tagállamoknak jelentősen javítaniuk kell a kutatási és innovációs, közlekedési és energiahatékonysági projektekre szolgáló meglévő strukturális alapokat, segítve a polgároknak a szükséges készségek elsajátításában, javítva a nemzeti rendszerek teljesítményét, továbbá intelligens szakosodási stratégiákat és transznacionális projekteket megvalósítva. Ezzel összefüggésben támogatjuk a közös eurókötvények kibocsátását az infrastrukturális projektek finanszírozására. Szeretném felhívni a figyelmet az innovatív feltöltődő pénzügyi eszközök kihasználatlan lehetőségeire is, amelyek célja az épületek energiahatékonyságának növelése. A tagállamoknak ezen túlmenően kezdeményezniük kell a 2013 utáni strukturális alapok előkészítését, külön hangsúlyt fektetve az innovációra, a közlekedésre, az energiahatékonyságra és az intelligens szakosodásra. Astrid Lulling (PPE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Egy olyan időpontban, amikor még csak kezdjük megemészteni a pénzügyi válság hatásait, természetesen nem tilos olyan alapvető kérdéseket mérlegelni, mint az innovatív adóztatási mechanizmusok, és olyan új utakat javasolni, mint az eurókötvények. Ahhoz azonban, hogy ez valóban hiteles feladat legyen, a realizmus soha nem engedhet utat az idealizmusnak. Az eurókötvények a jövő eszközei lehetnek, ha az Európai Unió valódi minőségi ugrást akar elérni a gazdasági kormányzás szempontjából. Ez előfeltétel. Ne becsüljük alá az itt jelentkező problémákat. Ha Podimata asszonyt hallgatjuk, valójában egyszerűnek látszik a helyzet. Elvesszük a pénzt onnan, ahol találunk, és ennyi. Ma a bankok könnyen bűnbakká tehetők. Bűnt követtek el, és ezért fizetniük kell. Ezt mondták a franciák a németeknek a versailles-i szerződés után az 1920-as években. Egy különösen jól tájékozott megfigyelő, Trichet úr, az EKB elnöke nagyon világosan figyelmeztetett bennünket a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó egyoldalú európai bevezetésének kockázataira. Még olyat is hallottam, hogy csak az euróövezetben vezetnék be. Ingoványos talajon járunk; képviselőtársunk, Farage úr nagyon örülne! Ezért rendkívül óvatosnak kell lennünk. Ez az oka annak, hogy teljes mértékben egyetértek a képviselőcsoportom által benyújtott módosítással. Nem zárja be az ajtókat, de kéri az általunk hozható döntések következményeinek alapos elemzését. Súlyos hiba lenne ebben az időpontban ideológiákra alapozni. Ami engem illet, nem fogok egy olyan intézkedést támogatni, amelynek egyetlen következménye az lenne, hogy versenytársainkhoz képest megbüntetné az európai pénzügyi szektort. David Casa (PPE). – (MT) Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni az előadónak, hogy emlékeztet bennünket arra, hogy a belső piacnak, ahhoz hogy javulhasson, hatékonyabbá és eredményesebbé kell válnia. Ha mindennek fényében vizsgáljuk az adókérdést, és figyelembe vesszük, hogy csak most kezdtünk kilábalni a válságból, akkor úgy gondolom, hogy az adók hirtelen bevezetése nem a helyes előre vezető út. Azért mondom ezt, mert

07-03-2011

07-03-2011

HU


meggyőződésem, hogy a piac már most is elég terhet cipel – ilyenek például az új sajáttőke-követelmények és az új betétgarancia-rendszerek –, és ezek hatásai egyelőre még csak nem is érezhetők. Ezért, tekintettel arra, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy a globális adó bevezetése csaknem lehetetlen, mert nem megvalósítható Európa számára, hogy egyedüli szereplő legyen mindebben, ezért meggyőződésem, hogy mérlegelnünk kell a következményeket, amelyekkel ez az európai adó járni fog. El kell gondolkoznunk azon, hogyan fogja érinteni a munkaerőpiacot, hogyan fogunk több munkahelyet teremteni, hogy mennyire tudunk versenyképesek maradni a nemzetközi piacokkal versengő európai piacként. Pártom, amelyet itt képviselek, nem zárja be a kaput ezzel a kérdéssel kapcsolatban, még akkor sem, ha nem értünk egyet azzal, hogy az e válságból kivezető utat egy adó bevezetése jelentené. Azt mondjuk tehát, hogy értékeljük a hatást, nézzük meg a vizsgálatokat, amelyeket végeztek, gondolkozzunk el azon, hogy ez hogyan fogja érinteni az európai gazdasági szektort, és ha mindennek fényében az derül ki, hogy ez az adó végső soron előnyös, akkor igen, támogatni fogjuk a bevezetését. Jelen pillanatban azonban kitartunk abbéli meggyőződésünk mellett, hogy az új adók elfogadhatatlanok. Jean-Pierre Audy (PPE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Elsőként meg szeretném dicsérni előadónk, Podimata asszony munkáját, valamint a képviselőcsoportunk részéről Hübner asszony által végzett óriási mennyiségű munkát. Mindannyian ismerjük a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóval kapcsolatos adatokat. Az első adat szerint a tranzakciók és a spekuláció a reálgazdaság értékének 80–100-szorosát teszi ki. A második szerint millenniumi fejlesztési célok állnak előttünk – szegénység, víz, erdők, infrastruktúra, oktatás és egészség –, amelyeket még finanszírozni kell, és amelyek 2015-ig 300 milliárd dollárt igényelnek. Ezért ezen adó mellett vagyunk, de ha azt holnap szavazásra bocsátják, túlnyomó többségre van szükség. A kertelés a legveszélyesebb, amit a Parlament tehet. Elsöprő szavazatra van szükség, és az adónak közösségi adónak, nem pedig kormányközi adónak kell lennie. Az eurókötvényeket illetően három kategória van. Az első kategóriát várhatóan az államadósság finanszírozására használnák fel, ami hiba, mert soha nem fogunk politikai többséget szerezni ahhoz, hogy tagállamok államadósságát finanszírozzuk az egész Európai Unióban. A második kategória a válságkezelési mechanizmust finanszírozhatná, amely állandósult. Ehhez valóban szükségünk van eurókötvényekre. Itt felvetném ezen eurókötvények politikai, és így parlamenti ellenőrzésének kérdését. Harmadszor és végezetül, igen nagy szükségünk van ezekre az eurókötvényekre a beruházáshoz. Az a földrész, amely nem végez beruházásokat, hanyatlani fog. A kontinensek világszerte beruháznak. Ezért szükségünk van ezekre az eurókötvényekre, ezekre a projektkötvényekre. Sławomir Witold Nitras (PPE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Nem szeretném megismételni az előttem szólók, a képviselőcsoportomhoz tartozó képviselőtársaim érveit, csupán egy további észrevételt szeretnék tenni. Igaz, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó olyan adó lenne, amelyet a polgárokra vetnek ki. Igaz, hogy rendkívül felelőtlen lenne ennek az adónak a megvalósíthatósági tanulmány készítése nélküli bevezetése (és nem áll rendelkezésünkre ilyen), illetve a csak európai, nem pedig globális szintű bevezetése. Még egy észrevételt szeretnék tenni. Elfelejtettem köszönetet mondani Podimata asszonynak és Hübner asszonynak, akiknek a munkája nélkül a Bizottság jelentése lényegesen rosszabb lett volna. A jelentés tulajdonképpen egészen jól sikerült. Józan és kiegyensúlyozott,

21

22

HU


tartalmaz bizonyos megfontolást érdemlő témákat, de nincsenek benne ideológiai kirándulások és olyan elképzelések, amelyeknek semmi köze a valós élethez. Szeretnék viszont még egy észrevételt tenni a tranzakciós adóval kapcsolatban. Nemcsak globális szinten, hanem Európában is vannak olyan országok, köztük a sajátom is, amelyek bankrendszere bizonyította értékét a pénzügyi válság alatt. Mi Lengyelországban nem egészítettük ki a pénzügyi rendszert. Pénzügyi rendszerünk már pénzügyi felügyeleti hatóságunk ellenőrzése alatt állt, és olyan szabályozás volt életben, amelyet európai szinten csak most vezetnek be. Úgy tűnik, hogy ez a rendszer nem generált adósságot. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetésének elképzelése az egészséges rendszereket is terhelni fogja, amelyek nem osztoznak a vétkességben. Európai polgárként, ismerve olyan rendszereket, amelyek nem okoztak költségeket, nem érthetek egyet ezzel. Mindössze még egy észrevétel az eurókötvényekkel kapcsolatban. Ez egy jó elképzelés. Valóban finanszíroznunk kell a beruházásokat, de még most is, amikor erre az útra lépünk, felmerül egy kérdés, amelyet különösen az Európai Bizottságnak szeretnék címezni, nevezetesen a következő: hogyan biztosítjuk, hogy ez az eszköz magában foglalja mindazokat is, akik idővel az euróövezet részévé kívánnak válni, ne pedig csak annak jelenlegi tagjait? Sari Essayah (PPE). – (FI) Tisztelt elnök úr! A pénzügyi válság azt jelenti, hogy meg kell vizsgálnunk az igazságos bevételi forrásokat, hogy növekedést és virágzást érjünk el. Ez a jelentés hasznos és problémás kezdeményezéseket egyaránt tartalmaz. Ami problematikus a jelentésben, az az uniós projektkötvényekre vonatkozó javaslat, amelyet kifejezetten ellenzek. Az eurókötvények elmosnák a tagállamok saját gazdaságukért viselt felelősségét, és ezekkel a megemelt kamatfizetésekkel megterhelnék azokat a tagállamokat, amelyek sikeresen igazgatták saját ügyeiket. Morális veszélyt rejtenek magukban, mint mondják. Mindazonáltal támogatom ezt a tőzsdei adót, a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót, amelynek tekintetében mielőbb hatásvizsgálatot kell kapnunk a Bizottságtól. Akár meg is kérdezhetem a jelen lévő biztos úrtól: mikorra számíthatunk erre a hatásvizsgálatra? Kedvező az is, hogy a jelentés nagy figyelmet fordít a fejlesztési együttműködés finanszírozására, mert a pénzügyi válság legsúlyosabb következményei emberi szempontból azokat fenyegetik a leginkább, akik egészen biztosan a legkevésbé okolhatók e helyzetért, vagyis a fejlődő országokban élőket. A világ legszegényebbjeinek kell szenvedniük, mert több gazdasági recesszió által sújtott ország csökkenti fejlesztési támogatását, sőt, humanitárius gyorssegélyeit is. A jelentés igen helyesen emlékeztet bennünket nemcsak a fejlesztési együttműködés, hanem a maguk a fejlődő országok által életbe léptetett intézkedések fontosságára is. Ezeknek az országoknak fokozniuk kell saját erőfeszítéseiket az adóztatás, különösen az adóbeszedés és az adókijátszás elleni küzdelem területén. Az EU-nak eközben javítania kell a fejlesztési támogatás jelenleg szétszabdalt rendszerének összehangolását, és fokoznia kell az adóparadicsomok elleni küzdelmet. Damien Abad (PPE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Lehet ugyan, hogy kilábaltunk az 1929 óta látott legsúlyosabb pénzügyi válságból, de ez még nem jelenti azt, hogy Európa hátradőlhet és megpihenhet. Azt kell mondanom, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer szabályozása és a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó elképzelése nem baloldali témák. Ez nem csupán szocialista ügy. Ez olyan téma, amely a Parlament egészét érinti. E tekintetben azt kell mondanom,

07-03-2011

07-03-2011

HU


nagy kár, hogy a szocialista képviselőcsoport alternatív állásfoglalást nyújt be akkor, amikor összes képviselőcsoportunk össze tud ülni, és meg tud állapodni két javaslatban. Az első javaslat a pénzügyi tranzakciókra kivetendő globális adó elvének támogatása a G20-ak javaslatával és annak jelenlegi menetrendjével összhangban. A második az, hogy vizsgáljuk meg a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó EU-n belüli bevezetésének lehetőségét, miután elkészült a hatásvizsgálat. A hatásvizsgálat célja nem a késleltetés vagy az, hogy több időt hagyjon nekünk: egyszerűen azt kell biztosítania, hogy a megfelelő feltételek mellett vezessük be ezt az adót. Úgy gondolom, nagy kár, hogy a pártpolitikai és egyéni érdekek megakadályoznak bennünket abban, hogy erőteljes mozgalmat hozzunk létre az Európai Parlamenten belül. Szerintem a nemzetközi pénzügyi rendszer szabályozásának tárgya túl komoly ahhoz, hogy azt politikai üggyé tegyük, és úgy gondolom, hogy a jobboldali és a középhez tartozó pártok is megmondhatnák saját véleményüket a témáról, éppolyan könnyen, mint a baloldal: befolyásolhatnák a vitákat, merészek lehetnének, és felelősségérzetről tehetnének tanúbizonyságot azáltal, hogy pragmatikus szempontból, nem pedig ideológiai szempont alapján javasolják ennek az adónak a bevezetését. Mairead McGuinness (PPE). – Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni az előadónak ezt a jelentést. Az Európai Unió előtt álló két fő probléma a magas munkanélküliség és a súlyos adósságterhek. Tegnap Dublinban megállapodás született egy új kormány alakításáról – egy olyan kormány megalakításáról, amely elkötelezett amellett, hogy kivezeti Írországot történelmének egyik legsötétebb időszakából. Írország példátlan nemzetgazdasági vészhelyzettel néz szembe, mint azt a Parlamentben ülő képviselőtársaink mind túlságosan is jól tudják. Valóban szükségünk van képviselőtársaink megértésére és támogatására, hogy ki tudjunk lábalni a nehézségekből. A hivatalba lépő kormánynak sok kihívással kell szembenéznie, ideértve a második banki stresszteszt hónap végére esedékes eredményeinek kivárását, hogy végre megismerjük a probléma mértékét. Ezek a stressztesztek elítélő vádiratok lesznek Európa banki ágazatának nem hatékony szabályozásával szemben – és Írországéval is, de most Európát mondok, és hangsúlyozom ezt a pontot. Le kell vonni a tanulságokat. A foglalkoztatás frontján az áll majd a középpontban, hogy visszavezessük az embereket a munka világába. Nos, az e jelentésben szereplő kérdéseket illetően három adóztatási intézkedést javasolnak. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó lehetőségeket hordoz, de – és üdvözlöm a biztos úr ezzel kapcsolatos észrevételeit – tényleg szükségünk van hatásvizsgálatra, mielőtt végleges döntést hoznánk. Elmondhatom, hogy az adóztatásnak nem szabadna a szankcionálásról szólnia; ennek lényege a források igazságos és egyenlő módon történő felhalmozása. Ami az eurókötvényeket illeti, ezen a téren is lehetőségek adódik jelentős infrastrukturális projektekre. Azoknak, akik a morális veszély miatt aggódnak, azt kellene mondaniuk, hogy ha jó gazdasági kormányzással rendelkeznénk, ennek a félelemnek mérséklődnie kellene. Végül a szénadó kapcsán: vannak ezzel kapcsolatban aggályaim, de legalább megvitatjuk ezeket az igen fontos kérdéseket a Parlamentben, és holnap szavazni fogunk róluk. Jan Kozłowski (PPE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Azok az ambiciózus stratégiai célok, amelyeket az Európai Unió maga elé tűzött, jelentős beruházásokat és forrásokat követelnek meg. Másrészről viszont a gazdasági válság sok tagállamot arra késztetett, hogy megtalálja

23

24

HU


a módját a takarékoskodásnak. Nehéz ezt a két tendenciát egyeztetni, ezért fontosnak és követésre érdemesnek tartom az innovatív finanszírozásra való törekvést. Szeretném azonban felhívni a figyelmet két különösen fontos ügyre. Először is, az innovatív finanszírozást az Európai Unió költségvetését kiegészítő finanszírozásnak kell tekinteni. Az Európai Unió nagyra törő céljait segítő támogatásként kell kezelni, nem pedig a tagállami hozzájárulások csökkentésére csábító kísértésként. Másodszor, a javasolt finanszírozási módszereknek az Európa versenyképességére és a munkanélküliség mértékére gyakorolt befolyása gondos elemzést igényel. George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Tisztelt elnök úr! Az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez jelentős befektetésekre van szükség európai szinten a kutatásba, az oktatásba és az infrastruktúrába. Az európai kormányok által követett megszorító politikákra és növekvő hiányokra tekintettel azonban ezek a célkitűzések csak alternatív finanszírozási módszerekkel érhetők el. Utalok itt mind a közös kötvénykibocsátásra, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy hiányukat részben úgy fedezzék, hogy adósságuk egy részét európai adóssággá alakítják át és megkönnyítik számukra az alacsony kamatú kölcsönök megszerzését, mind pedig a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adókra. Az utóbbi minimális terhet jelentene a pénzügyi szektor számára, amelynek tevékenységei a globális GDP hozzávetőlegesen 73%-át teszik ki, és a pénzügyi spekulációtól való visszatartásra, valamint a piaci szabályozás és az európai projektekbe történő befektetés biztosítására fogják felhasználni. Szükséges, hogy az Unió határozott jelzést küldjön a pénzügyi válság megoldásának megkeresése során, elsősorban ezeknek az adóknak a bevezetésével. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Tisztelt elnök úr! A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó érintené a versenyképességet, de a megfelelő módon, globálisan alkalmazott adó segítségével a globális politikákra fordítható további forrásokhoz juthatnánk. Annak érdekében, hogy egységes álláspontja legyen, az EU-nak értékelnie kell egy ilyen adó bevezetésének hatását. A vizsgálatnak le kell fednie a külföldi befektetések kevésbé átlátható területekre való átköltöztetésének lehetséges kockázatát. Meg kell figyelni, milyen mértékben használhatók a mérlegelt opciók innovatív finanszírozási mechanizmusként. Nem szabad, hogy ez az adó negatív hatással legyen a bankrendszerre. Két nagyon fontos szempont viszont a kkv-kra és az egyéni befektetésekre gyakorolt lehetséges hatások elkerülése. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy európai szinten csak a pénzügyi tevékenységekre kivetendő adó lenne életképes. Ilyen módon csak a vállalkozásokat adóztatnánk meg, nem pedig a pénzügyi tranzakció összes résztvevőjét. Sylvana Rapti (S&D). – (EL) Tisztelt elnök úr! Nem fogok köszönetet mondani és nem fogom hálámról biztosítani Anni Podimatát. A következőt fogom mondani: szép munka volt, mert egy olyan időpontban, amikor az euró nagy bajban van, vállalta azt a terhet, hogy egy saját kezdeményezésű jelentést készített a Parlament számára, amely gyógymódot javasol. A javasolt gyógymódnak része a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó. Számos embert hallottam nemet mondani: egyesek udvariasan tették ezt, mások egyenesen kimondták. Nem hallottam viszont semmilyen alternatív javaslatot, és úgy gondolom, mindannyian meg akarjuk védeni az Európai Uniót és az eurót. Egy vizsgálatot hallottam emlegetni: amikor azonban egy vizsgálatra irányuló javaslatokról hallok, előre tudom, hogy nemleges lesz a válasz, és hogy csak időt próbálunk nyerni. Ne próbáljon időt nyerni,

07-03-2011

07-03-2011

HU


biztos úr! Tegyen valamit azonnal! A jelentkezés alapján való szólítás lezárásaképpen azt mondom Önnek: ragadja meg az adó lehetőségét! Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Képviselőcsoportom és jómagam két okból is határozottan támogatjuk a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését. Először is azért, mert szükséges és hasznos. A 0,05%-os adókulcs több mint 200 milliárd EUR összegű bevételt eredményezne. Egy olyan időszakban, amikor a varázserejűnek vélt költségmegtakarító politikák paradox módon több bevételt igényelnek, úgy gondolom, feltétlenül szükséges bevezetni az adót. Egyszerűen elengedhetetlen. Másodszor azért, mert lehetővé tennék számunkra, hogy kezeljük és korlátok közé szorítsuk a spekulatív tevékenységet, amely a jelenleg a világ – és Európa – politikája előtt álló nagy kihívást jelenti. Egy további oka is van annak, amiért támogatom ezt az adót: mert sok ezer, számtalan szervezet által képviselt polgár így akarja. Politikai képviselőként kötelességünk, hogy ne csak odafigyeljünk a polgárokra, hanem felelősen és következetesen reagáljunk is, és meggyőződésem, hogy e Parlamentnek holnap világosnak és meggyőzőnek kell lennie ezzel az üggyel kapcsolatban. Seán Kelly (PPE). – Tisztelt elnök úr! A politikusoknak kell kormányozniuk a világot, ha pedig ezt nem teszik, az űrt mások töltik ki. Részben éppen ez történt a gazdasági válsággal is, saját országomban is. Szerencsére most újra visszanyerjük a területet, amelyet elvesztettünk, és a Parlamentben erőfeszítések történnek a pénzügyi spekulánsok megállítására – azokról a gazdasági élősködőkről van szó, akik pusztulást hoztak a piacokra és az emberek életére. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó kiindulásképpen jó elképzelés, de úgy gondolom, hogy ha globális alkalmazása nélkül vezetjük be, az Nigel Farage szavaival élve kamikaze gazdaság lenne. Örömmel írtam alá a 3. módosítást, amely megvalósíthatósági tanulmányt sürget. Helyes és elővigyázatos, ha megvárjuk a megvalósíthatósági tanulmányt, hogy meggyőződjünk róla, hogy gazdaságilag célszerű-e számunkra, hogy egyoldalúan, a világ többi része nélkül továbblépjünk. Miután rendelkezésre áll ez a megvalósíthatósági tanulmány, meghozhatjuk a döntést. Wojciech Michał Olejniczak (S&D). – (PL) Tisztelt elnök úr! A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó rendkívül fontos az Európai Unió jövője szempontjából. Ez az adó hozzá fog járulni a pénzügyi szektor jobb ellenőrzéséhez. A múltban az elengedhetetlen ellenőrzések hiánya válsághoz vezetett, jelentős kárhoz, amelyet a spekuláció okozott, például a bankok részéről. Ma a válság költségeit áthárították az Európai Unió polgáraira. Lengyelországban például megemelték a héát, ami azt jelenti, hogy emelkedett a családok megélhetési költsége. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése azt fogja jelenteni, hogy fellépnek az úgynevezett adóparadicsomok tevékenységének korlátozása érdekében. Azon a funkcióján túlmenően, hogy fegyelmezi a pénzügyi szektort, jelentősek lesznek azok a pénzek is, amelyeket az Európai Unió fejlesztésre fordíthat saját forrásaiból. Ha több pénz lesz az Európai Unió költségvetésében, ez több lehetőséget jelent majd, több finanszírozást a tudomány, az oktatás, az új technológiába történő befektetés, a kohéziós politika és a közös agrárpolitika számára.

25

26

HU


Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Tisztelt elnök úr! Egyetértek az előadóval abban, hogy a pénzügyi szektorban bekövetkezett zavar nemcsak a polgárok, hanem vállalkozásaink többsége számára is súlyos problémákat okozott. Ezért valóban jogos megvitatni az európai polgárok bankokban, biztosítóknál és más pénzügyi intézményeknél tartott megtakarításainak kezelésére vonatkozó szabályok naprakésszé tételét. A vita egyik fontos következtetésének azonban annak kell lennie, hogy támogatjuk polgáraink megtakarításainak felelős és biztonságos kezelését, és megszüntetjük az összes spekulatív és kockázatos tranzakciót, amelyek keretében a kis megtakarítók megtakarításai vagy leendő nyugdíjai eltűnnek a spekulánsok zsebében. Ennek elsősorban jobb és átfogóbb szabályokat kell magában foglalnia, amelyeket globális szinten fogadnak el, és amelyek kizárják a pénzügyi szektor részéről a spekulációt és a szerencsejátékot, a megtakarítóknak vagy ügyfeleknek okozott szükségtelen kár nélkül. Nem szabadna szankciókról vagy különadókról beszélnünk mindaddig, amíg alaposan meg nem reformáljuk pénzügyi szektorunkat, amely ma sajnos nem ébreszt sok bizalmat. Angelika Werthmann (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A strukturális válság után, és semmi esetre sem képzelem, hogy ezen már túljutottunk volna, alapvető, hogy biztonságos pénzügyi környezetet biztosítsunk a spekuláció korlátozása, vagy ami még jobb, teljes betiltása érdekében. Az innovatív finanszírozási eszközök kiegészítik a jelenleg szükséges takarékossági politikát, és ezeket világszerte sürgősséggel be kellene vezetni. Ezért ha a 0,05%-os kulcsú pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó mellett szavazunk, úgy az EU-ban közel 200 milliárd EUR vagy világszerte akár 650 milliárd EUR potenciális bevétel állhatna rendelkezésünkre. Legalább ugyanilyen kedvező az a lehetőség, amelyet az adó a pénzügyi piacok szabályozása és az átláthatóság növelése szempontjából kínál. Vagyis ez egy lépés a helyes irányba. Thomas Mann (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Ha stabilizálni akarjuk a pénzügyi piacokat, akkor elkerülhetetlen a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó. Azért van szükségünk rá, hogy egyszer és mindenkorra véget vessünk a fokozottan spekulatív túlzásoknak. A pénzügyi piacok stabilitásának hiánya nagyarányú idegen tőke felhasználása melletti rövid távú befektetési stratégiákra és az árfolyamokkal folytatott szerencsejátékra vezethető vissza. Meg kell szüntetnünk ennek a fajta spekulációnak a vonzerejét, és a hosszú távú stratégiákat kell végre előtérbe állítani. Az adó fontos bevételeket eredményez majd, amelyekről a költséges uniós biztonsági hálókra tekintettel nem mondhatunk le. Ugyanakkor az adókulcsokat is intelligensen kell meghatároznunk. Az alacsonyabb kockázatú értékpapírok adókulcsának alacsonyabbnak kell lennie, mint a magasabb kockázatú értékpapírokénak. Lehetséges ugyan, hogy világszerte más és más a pénzügyi és banki rendszerek szerveződése, de szükségünk van arra, hogy ez a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó globális elfogadottságra tegyen szert. Jelentősen hozzá fog járulni a pénzügyi piacok ingadozásainak mérsékléséhez, és végre szilárdabb alapokra fogja helyezni a pénzügyi tranzakciókat. Algirdas Šemeta, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni Önöknek ezt a nagyon érdekes vitát. A vélemények megoszlanak arról a kérdésről, hogy az EU-nak tervbe kell-e vennie a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó első lépésként uniós szinten történő bevezetését. A közkézen forgó adatok vonzónak tűnhetnek. Meggyőződésem azonban, hogy először értékelnünk kell az áthelyezés kockázatát, és hogy ez az adó milyen következményekkel

07-03-2011

07-03-2011

HU


jár az európai versenyképességre nézve. Mint tudják, a pénzügyi tranzakciókat könnyűszerrel át lehet helyezni az EU-n kívülre. A korábbi példák, mint például Svédország esete, bizonyítják, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó helyi szinten történő bevezetése kárt okozhat a legitim vállalkozásoknak, és nagymértékben apaszthatja az adóalapot. Ezt Schmidt úr és Hökmark úr igen világosan szemléltette. Mint bevezető hozzászólásomban elmondtam, arra biztatnám Önöket, várják ki a hatásvizsgálat eredményeit, hogy megalapozott álláspontot alakíthassanak ki e területen. Biztosíthatom Önöket arról, hogy ez a hatásvizsgálat nagyon alapos lesz. Tudják, hogy februárban nyilvános konzultációt indítottunk e témában. Március végén kerül sor a brüsszeli adófórumra, amelyet teljes egészében a pénzügyi szektor adóztatásának szentelnek. Szoros együttműködésben dolgozunk a tudományos élettel és az IMF-fel e témában, amelyet szeretném, ha nagyon komolyan elemeznének, hogy megbízható alapokon nyugvó döntéseket hozhassunk. A szóban forgó kérdések nagyon fontosak, és sok ezek közül a mai vita során is felmerült, így például a nagyfrekvenciájú kereskedésre gyakorolt hatás. Elemeznünk kell az adóterhelést is. Önök közül néhányan feltették a kérdést, hogy ki fogja megfizetni az adót. Itt nincs nyilvánvaló válasz. Elemeznünk kell az adminisztrációs költséget is; elemeznünk kell az adóalapokat és sok más kérdést, amelyet a végleges döntés meghozatalához figyelembe kell venni. Ezért arra szeretném kérni Önöket, várjanak, amíg a Bizottság elkészítette ezt a hatásvizsgálatot. Vállaltuk, hogy ezt a nyári szünetig elvégezzük. Máskülönben üdvözlöm a jelentést, amely globálisan támogatja a Bizottság innovatív finanszírozás terén hozott intézkedéseit, különösen a szénadó, az eurókötvények és a fejlesztésfinanszírozás területén. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani Podimata asszonynak kiváló jelentéséért, és jó szavazást kívánok holnapra. Anni Podimata, előadó. – (EL) Tisztelt elnök úr! Csak néhány szót szólnék, hogy összefoglaljam a mai nagyon érdekes vitát, amelyet minden hozzászólónak köszönök. Az első kérdés: globális vagy európai adó? Úgy gondolom, hogy ez a kérdésfelvetés hibás, vagy inkább attól tartok, hogy azok teszik fel így a kérdést, akik sem európai, sem globális szinten nem akarják ezt az adót, mert mindannyian tudjuk, hogy lehetetlen globális megállapodást elérni, hacsak valaki nem teszi meg az első lépést. Annak érdekében tehát, hogy a globális megállapodásra való törekvése hiteles és hatékony legyen, a világ legnagyobb pénzügyi piacával rendelkező Uniónak kell megtennie az első lépést. Második kérdés: hatásvizsgálat. Mindannyian, akik olvasták az innovatív finanszírozásról szóló jelentést, tudják, hogy a hatásvizsgálat a jelentésben szereplő számos ponthoz kapcsolódik, és természetesen szükségünk van hatásvizsgálatra; ezt senki nem vitatja. Azzal azonban, biztos úr, nem tudok egyetérteni, hogy arra kért bennünket, sőt, még bevezető hozzászólásában is azért könyörgött nekünk, hogy ne tegyünk semmit, és ne helyezkedjünk semmilyen álláspontra az Európai Bizottság hatásvizsgálatának közzététele előtt. Az is aggaszt, hogy az Ön röviddel ezelőtti állásfoglalása alapján úgy tűnik, Ön már döntött álláspontjáról, annak ellenére, hogy még nem készült el a hatásvizsgálat, és annak ellenére, hogy nem szabadna európai szinten bevezetnünk a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót. Szükségünk van persze hatásvizsgálatra, és mindannyian tudjuk, hogy ez a szokásos lépés, amely megelőzi a jogalkotási eljárás elindulását. Ne bújjunk azonban hatásvizsgálatok mögé, és ne legyünk hűtlenek szerepünkhöz és területünkhöz, különösen

27

28

HU


ne egy olyan időszakban, amikor a közösségi módszer megóvásáért küzdünk, amely alatt az Európai Parlament döntéshozatalban játszott szerepét értem. Az arra vonatkozó politikai döntés, hogy akarunk-e vagy sem európai adót, ránk és a Tanácsra tartozik, mint a német kancellár, Angela Merkel emlékeztetett bennünket múlt héten. Ügyelnünk kell arra, hogy ne előzzenek meg bennünket az események. (Taps) Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra 2011. március 8-án, kedden délben kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Ivo Belet (PPE), írásban. – (NL) Az Európai Parlament ma határozott jelzést küld a G20-nak, de különösen az európai állam- és kormányfőknek. Mindig is a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó globális szinten történő bevezetése mellett voltunk és leszünk is, de ha ez rövid távon nem érhető el, akkor az EU-nak önállóan kell cselekednie, hogy kivegye részét a felelősségből. Feltételezzük, hogy a Bizottság hamarosan vizsgálatot, majd ezt követően konkrét jogalkotási javaslatot készít. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó a piacokon folytatott spekuláció elleni védelem és a globális közjavak finanszírozásának legjobb eszköze. Ugyanakkor hatékony eszköze lehet a proaktív gazdasági fellendülés támogatásának is Európában. Ennél a kapcsolódási pontnál arra is szeretnék rámutatni, hogy azok, akik folyton azt hajtogatják, hogy az európai integrációs projekt antiszociális projekt, talán mától kezdve kicsit visszafoghatják magukat. Mert az Oxfam szavaival élve „Az Európai Parlament ma világszintű normát állít fel, amikor az európai Robin Hood-adót sürgeti”. Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogatom ezt a jelentést, amely felszólítja az EU-t, hogy támogassa a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó globális szinten történő bevezetését, ám ennek kudarca esetén első lépésként az EU-nak kell európai szinten bevezetnie a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót. A világgazdaságban a pénzügyi tranzakciók volumenének az utóbbi évtizedben végbement látványos növekedése – ez a volumen 2007-ben a világ névleges GDP-jénél 73,5-szer magasabb szintet ért el – világosan jelzi a pénzügyi tranzakcióknak és a reálgazdaság szükségleteinek az egymástól való egyre nagyobb távolságát. A pénzügyi szektor aluladóztatott. A legtöbb pénzügyi szolgáltatásra figyelemreméltó módon nem vetnek ki héát. Intézkedéseket kell végrehajtani, hogy több bevétel folyjon be e szektorból, és elősegítse, hogy az adózás terhét levegyük a dolgozó emberekről. A válság főbb költségeit eddig az adófizetők viselték. A pénzügyi intézményeknek és érdekelt feleknek, akik éveken át élvezték a túlzott sajáttőkehozamokat és a túlzott éves jutalomkifizetéseket, igazságosan ki kell venniük a részüket e költségek kiegyenlítéséből. A becslések szerint egy alacsony kulcsú pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó uniós szinten közel évi 200 milliárd eurót, globális szinten pedig 650 milliárd dollárt hozhatna, ami jelentős hozzájárulás lenne a pénzügyi szektor részéről a válság költségeihez és az államháztartások fenntarthatóságához. Kinga Göncz (S&D), írásban. – (HU) Az általános pénzszűke idején aligha találhatnánk magától értetődőbb forrásokat a közös európai célok megvalósításához, mint a pénzügyi tranzakciókra nemzetközi vagy európai szinten kivetendő adót, az eurókötvényt, az európai projektkötvényeket és más innovatív pénzügyi eszközöket. Ha komolyan vesszük az elhatározásainkat, és a 2020-ig szóló stratégiában kitűzött célokat, akkor támogatnunk kell azokat az újfajta finanszírozási eszközöket, amelyek segítségével lehetővé válik ezek

07-03-2011

07-03-2011

HU


megvalósítása. Az energia- és közlekedési hálózatok kiépítéséhez, a klímaváltozás elleni harchoz, a társadalmi befogadást szolgáló lépések finanszírozásához friss forrásokra van szükség, mégpedig olyanokra, amelyek nem raknak további terheket a megszorító intézkedések következményeit viselő adófizetők vállára. Az EP szocialista frakciója által régóta szorgalmazott, a pénzintézetek túlzott kockázatvállalását, a pénzügyi spekulációt visszaszorító pénzügyi tranzakciós adó szakértői vélemények szerint európai szinten is bevezethető anélkül, hogy a pénzügyi szektort elűzné Európából. A 0,05 százalékos tranzakciós adó éves szinten 200 milliárd euróval gazdagítaná a kasszát. Emellett egyéb innovatív finanszírozási eszközök, például eurókötvények kibocsátása is hozzájárulhat a költségvetés bevételeinek a növeléséhez. Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – (RO) Miután megtapasztaltuk a pénzügyi válságot, amely bizonyította a pénzügyi intézmények tőkéjének volatilitását, szükségesnek tartottuk egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó európai szinten történő bevezetését – ezt a kérdést az Európai Tanács is részletesen megvitatta. A dicséret javarészt az S&D képviselőcsoportot illeti, amelyhez a kijelölt előadó is tartozik. Sikerült határozott jelzést küldenünk, különösen a legproblémásabb módosítás elfogadásával, amelynek célja az adó európai szinten, nem pedig globális szinten történő bevezetése. Ezzel tanúbizonyságot teszünk jó szándékunkról és arról a szilárd meggyőződésünkről, hogy az intézkedések nagyobb hatékonysághoz vezethetnek az EU-ban, számszerűsíthető és közvetlen hasznokkal. E tekintetben meg kell ismételnem, hogy a konzervatív kormányok által erőteljesen előmozdított megszorító politika mélységesen méltánytalan, sőt, demagóg is, különösen mivel a gazdasági válságot nem a közemberek okozták, hanem a pénzügyi intézmények és a bankok, amelyek túlzottan liberálisan értelmezték a pénzügyi rendszert. Az újjáéledést a saját tőke szempontjából kell mérlegelni, ezért ez az adó a legjobb intézkedés, amely rendelkezésünkre áll. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Ez a vita lenyűgöző etikai, politikai, sőt, még technikai szinten is. A probléma az, hogy eltérő nézetek által övezve nem vihető véghez: a megoldásban a G20-ak szintjén kell osztozni és megállapodni, mert ha azt nem hajtja végre mindenki, bumeránggá válik, amely visszaütve kikényszeríti a pénzügyi tranzakciók áthelyezését. Nem azért vagyunk itt, hogy megvédjük a spekulánsokat vagy azokat, akik úgy játszottak a pénzügyi piacokon, mintha kaszinóban lettek volna, ugyanakkor nem hozhatunk részben a demagógia által befolyásolt presztízsmentő intézkedéseket sem, amelyek azután a gyakorlatban még nagyobb kárt okoznak, mint amennyit meg kívántunk akadályozni. Ezért ne érveljünk tisztán ideológiai alapon, hanem inkább vizsgáljuk meg a tényeket. Mind egyetértünk azzal, hogy le kell állítani az öncélú pénzügyi spekulációt és érvényesíteni kell a szennyező fizet elvét, de ehhez egy megbízható adatokon, számokon és statisztikai elemzésen alapuló megközelítést kell elfogadni. Olyan megoldást kell találnunk, amely figyelembe veszi a bizonyos típusú spekuláció leállításának szükségességét, és megakadályozza, hogy az EU visszafelé pedálozzon a globális piacon, ami további problémákat teremtene egy olyan időszakban, amikor beruházásokat kell eszközölnünk és meg kell próbálnunk leküzdeni a válságot. 18. A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságról szóló megállapodás hatálya alá tartozó terület (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Crescenzio Rivellini által a Halászati Bizottság nevében készített, a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes

29

30

HU


rendelkezésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés (COM(2009)0477 - C7-0204/2009 - 2009/0129(COD)) (Α7-0023/2011). Crescenzio Rivellini, előadó. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A rendeletre irányuló javaslat célja, hogy beépítsen néhány, a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által elfogadott ajánlást, ezzel elősegítve a jogbiztonság fokozását, ugyanakkor jelentős lépést téve az egyszerűsítés felé. A GFCM által elfogadott ajánlásokat eddig ideiglenesen ültették át az uniós jogba, a halászati lehetőségekről szóló éves rendeletek révén. Az ajánlás állandó jellege azonban stabilabb jogi eszközt kíván meg ahhoz, hogy azokat átültessük a közösségi jogba. Következésképpen a kérdéses ajánlásokat egyetlen jogi aktus révén kellene átültetni, amelyet módosítás révén lehetne további ajánlásokkal kiegészíteni. Ami a GFCM által elfogadott ajánlások lényegét illeti, a rendeletre irányuló javaslat II. címe (Technikai intézkedések) különféle korlátozásokat rendel el az Oroszlán-öbölben való halászatra, a használható hálókra (5. cikk), a különleges halászati engedélyek kiadására és a természetes élőhelyek védelmére vonatkozóan. Ezenkívül a közönséges aranymakréla halászatában való részvételre jogosult hajóknak különleges halászati engedélyt kell adni, és az érintett tagállamnak fel kell tüntetnie az ilyen hajókat a Bizottság rendelkezésére bocsátott jegyzékben (13. cikk). A halászati eszközökre tekintettel a rendeletre irányuló javaslat részletesen meghatározza a Földközi-tengeren (15. cikk) és a Fekete-tengeren (16. cikk) alkalmazott legkisebb szembőséget, valamint az 1000 métert meghaladó mélységekben megtiltja a kotróhálók és a vonóhálók használatát (17. cikk). A III. cím az ellenőrző intézkedésekről szól. Ezek közé tartozik az a követelmény, miszerint minden tagállam a szokásos informatikai csatornán megküldi a Bizottságnak azoknak a 15 métert meghaladó teljes hosszú, a lobogójuk alatt közlekedő és a területükön lajstromba vett hajóknak az aktualizált jegyzékét, amelyek részére engedélyezik a halászatot a GFCM-területen (18. cikk). A 2. fejezet a kikötő szerinti illetékes állam által végrehajtott intézkedésekről szól. Ezek olyan, harmadik országbeli halászhajókra vonatkoznak, amelyeket kikötéskor és átrakodáskor ellenőrzésnek vethetnek alá (21. cikk). Ezenkívül a tagállamok harmadik országbeli hajó számára elutasíthatják kikötőik használatát, ha a hajó nem a GFCM-mel szerződött fél lobogója alatt hajózik, ha tiltott, nem szabályozott és nem jelentett (IUU) halászati tevékenységeket folytat, vagy ha nem rendelkezik érvényes halászati engedéllyel (23. cikk). A rendeletre irányuló javaslat IV. címe (Együttműködés, tájékoztatás és jelentéstétel) előírja, hogy a Bizottság és a tagállamok működjenek együtt és tájékoztassák egymást a GFCM ügyvezető titkárával (24. cikk), továbbá megköveteli a tagállamoktól, hogy a megadott határidőkre nyújtsák be a GFCM ügyvezető titkárának a statisztikai mátrixokat (többek között a hajók regisztrációs számát, kapacitását, bruttó űrtartalmát, lóerejét stb.) Az V. címben (Záró rendelkezések) a 28. cikk lehetővé teszi, hogy a Bizottság az Európai Parlament és Tanács engedélyével, külön aktusok révén módosítsa azokat a rendelkezéseket, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkével összhangban nem alkotják a jogi aktus feltétlenül szükséges elemeit.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Ezenkívül megjegyezzük, hogy a GFCM résztvevői a GFCM által megállapított időponttól kezdve kötelesek maradéktalanul végrehajtani a megállapodás szerinti intézkedéseket. Tehát azért szükséges az időben való átültetés, hogy ezeket a nemzetközi intézkedéseket uniós szinten közvetlenül lehessen alkalmazni a természetes és jogi személyekre, és erre tekintettel garantálni lehessen a jogbiztonságot. A rendes jogalkotási eljárás a hosszú időtartam miatt azonban túlzottnak tűnik a módosítások 28. cikk rendelkezéseibe való átültetéséhez kapcsolódó kérdések esetében, amelyek véleményem szerint nem alapvető fontosságúak, és amelyeket már megvitattak, és amelyekre vonatkozóan egyetértésre is jutottak mind a tagállamokkal, mind a munkacsoportban, a Tanácsban és az ülésszak során is azt megelőzően, hogy az előterjesztésre vagy elfogadásra került volna a GFCM éves ülésén. Az a tény, hogy az Európai Unió képtelen az európai jog átültetésére az előírt idő alatt, úgy tekinthető, hogy nem tesz eleget nemzetközi kötelezettségvállalásainak. Ez viszont alááshatná az Európai Unió szavahihetőségét a GFCM és más nemzetközi halászati gazdálkodási szervezetek tekintetében. Ez káros az Európai Unióra nézve, és bizonyára tovább tüzelné az Uniót ócsárlókat, akik azt gyaníthatják, hogy az Európai Unió semmiségekre vesztegeti az idejét ahelyett, hogy lényegesebb kérdésekkel foglalkozna. Végül meg kell jegyezni, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rendszerébe olyan fontos biztosítékok vannak beépítve, mint az, hogy a két társjogalkotó, a Parlament és a Tanács kifogásolhat a Bizottság által, átruházott hatáskörök révén elfogadott bizonyos aktusokat, és teljes mértékben visszavonhatja a felhatalmazást, amennyiben nem elégedett azzal, ahogyan a Bizottság hatáskörével él. Ez okból úgy vélem, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló 28. cikk megfelelő kompromisszum, amelyet a második olvasat során mindenesetre újratárgyalnak a Tanáccsal annak érdekében, hogy végső megállapodásra jussunk. Ez a szemlélet összhangban áll a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről szóló 998/2003/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló de Brún-jelentéssel, valamint a kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó fogási dokumentációs program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló Romeva-jelentéssel. Elnök. – (megemlíti, hogy Rivellini úr a felszólalási idejénél hosszabban szólhatott) Rivellini úr, feltétlenül elvárom, hogy az irodájában kiakassza nagyméretű képemet. Küldhetek egyet – és akár dedikálhatom is – köszönetképpen a ma történtekért. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Én nem akasztanám ki a képét, ezért rövidre kell fognom a mondandómat. Elsősorban köszönetet szeretnék mondani Rivellini úrnak a jelentésen végzett munkájáért. Nagyon örülök annak, hogy a Halászati Bizottság és a Parlament határozottan támogatja e fontos javaslat lényegét. Könnyen egyet tudok érteni Rivellini úr átfogó felszólalásával és azzal a ténnyel is, hogy a GFCM által meghozott intézkedések végrehajtása kulcsfontosságú a földközi-tengeri térség halászati erőforrásainak fenntartható kezelésének biztosításában.

31

32

HU


Ezt kell tennünk, mert a Földközi-tengernek valóban szüksége van erre. Meg kell tennünk, ha biztosítani akarjuk a biológiai sokféleséget a Földközi-tengerben, és biztosítani akarjuk, hogy ne váljon holt tengerré. Hadd említsek csak egyetlen intézményi kérdést, amelyről Rivellini úr is szólt. Mint tudják, a GFCM ajánlásai a GFCM által meghatározott időponttól kezdődően kötelezővé válnak az Európai Unióra, és a Szerződéssel összhangban a tagállamokra nézve is. Az időben való átültetés tehát azért szükséges, hogy ezek a nemzetközi intézkedések uniós szinten közvetlenül alkalmazhatók legyenek a természetes vagy jogi személyekre és e tekintetben garantálják a jogbiztonságot. Nem szabad, hogy a GFCM intézkedéseinek átültetése sziszifuszi munkává váljon. A GFCM által az utóbbi években elfogadott intézkedések átültetése már várja e rendelet elfogadását. A GFCM azonban nagy valószínűséggel igen hamar új módosításokat fog elfogadni, ami adott határidőn belül megköveteli az uniós jogba való eredményes átültetést. Tehát újra és újra végig fogunk menni ezen az eljáráson. Ezért gondolom úgy, hogy a Bizottságnak hatáskört kellene adni arra, hogy valamennyi jövőbeli módosítást átültessen az uniós jogba. Igen aggasztó, hogy a Bizottságra ruházott hatáskör korlátozása nyomán megnő annak kockázata, hogy az átültetés nem történik meg időben. Ez olyan dolog, amit el kell kerülnünk. Nem kerüljük ki az Európai Parlament ezekre a kérdésekre vonatkozó hatáskörét, de szükséges az időben való átültetés. Attól tartok, hogy ezzel az eljárással ez nem lesz lehetséges. Következésképpen sajnálom, hogy az intézmények nem tudnak megegyezni ebben a fontos kérdésben. Alá szeretném húzni, hogy az ilyen késedelmek veszélyeztetnék az EU azon képességét, hogy teljesítse nemzetközi kötelezettségeit, továbbá aláásná az EU szavahihetőségét nemzetközi halászati szervezeteinkben. Úgy vélem azonban, hogy gyorsan lépnünk kell e rendelet elfogadása irányában, ennélfogva üdvözlöm az Európai Parlament állásfoglalását, ami a helyes irányban tett lépést jelent. Bízom benne, hogy a továbbiakban hasonló lépések lehetővé fogják tenni, hogy tovább folytassuk a tárgyalásokat a javaslatról és jóváhagyjuk azt. Ugyanakkor továbbra is át kell gondolnunk, melyek a legeredményesebb módok, amelyekkel a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által bevezetett intézkedések átültethetők az uniós jogba. A mi részünkről továbbra is jobb megoldások után kutatunk, és felhívjuk Önöket, hogy csatlakozzanak hozzánk. Ismételten meg szeretném köszönni Rivellini úrnak a jelentést és a bizottságnak e fontos témában végzett munkáját. ELNÖKÖL: EDWARD McMILLAN-SCOTT alelnök Alain Cadec, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt el szeretném mondani, hogy jól érezzük magunkat itt, Strasbourgban. Biztos asszony, hölgyeim és uraim! Hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok Rivellini úrnak a jelentéséért és azért, hogy 2009 óta tárgyalásokat folytat a Tanáccsal és a Bizottsággal. Ez a jelentés – ami a Lisszaboni Szerződés és az intézkedések végrehajtásáról szóló új rendelet hatálybalépéséig függőben volt – most átülteti azokat az ajánlásokat, amelyeket a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) az első olvasat alkalmával elfogadott.

07-03-2011

07-03-2011

HU


A GFCM által elfogadott ajánlások bizonyos korlátozásokat rendelnek el az Oroszlán-öbölben való halászatra, az alkalmazható hálókra, a halászati tevékenység engedélyezésére és különösen a természetes élőhelyek védelmére vonatkozóan. Ez a jelentés rendkívül fontos, mivel meghatározza a Földközi-tenger tiltott halászati területeit. A halászeszközökre tekintettel a szöveg előírja a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren alkalmazandó legkisebb szembőséget, valamint az 1000 métert meghaladó mélységekben megtiltja a kotróhálók és a vonóhálók használatát. Mondanom sem kell, hogy nagyon örülök az intézkedésnek. Egyes kotróeszközök esetében a következőképpen határozzák meg a legkisebb szembőséget: vagy zsákvégnél 40 mm-es szembőségű, négyzetes szemű háló vagy a hajótulajdonos megfelelően indokolt kérésére 50 mm-es szembőségű, rombuszos szemű háló, amelynek engedélyezett méretszelektivitása megegyezik a 40 mm-es szembőségű, négyzetes szemű hálók méretszelektivitásával, vagy annál nagyobb. Az előadó az aktusok végrehajtásáról szóló hatályos rendelet igencsak szükséges felülvizsgálatát is kérte, valamint azt, hogy tisztázzák a Parlament erre vonatkozó állásfoglalását. Ez az, amiről az előbb szólt, biztos asszony. A Bizottságnak 2012. június 30-ig kell benyújtania jelentését a Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelkezés végrehajtásáról, amelyhez módosításokat kell javasolnia. Bízom benne, hogy ez a jelentés a szöveg második olvasata előtt elérhető lesz. Kriton Arsenis, az S&D képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A Földközi-tenger bolygónknak nagyon kis része, a tengerek kb. 1%-át képviseli, azonban nagyon gazdag élővilággal rendelkezik: a tengeri biológiai sokféleség 8-9%-a megtalálható itt. Az európai halászhajók fele a Földközi-tengeren található, a halászati tevékenység és munkahelyek 60%-a a Földközi-tengerhez kötődik, és a halak 54%-a sajnos túlhalászott, és a halak 32-36%-a kívül esik a biztonságos biológiai határértéken. Mi ennek az oka? Nyilvánvalóan az, hogy a közös halászati politika mindezidáig számos alkalommal nem szerzett érvényt közös határozatainknak, és mindenekfelett a tudományos adatoknak fittyet hányó döntések, olyan döntések, amelyeket megfontolatlan nemzeti érdekek alapján, szubjektív módon hoznak meg. A Bizottság 2006-ban megpróbálta orvosolni a Földközi-tenger problémáját. Megszületett a földközi-tengeri halászatról szóló rendelet, de nem csak az okoz problémákat, amit mi, az Európai Unió tagállamai teszünk. A földközi-tengeri halászat és halállomány jövője attól függ, hogy mit tesznek e közös erőforrásért a földközi-tengeri térség országai, akár az Európai Unión belül, akár azon kívül, és ha nem lépünk fel együttesen, veszélybe sodorjuk ezt az erőforrást. Most olvassuk először a jelentést, és sajnos azt kell mondanom, hogy a Tanács – amely ma nincs jelen az ülésen – furcsa módon ragaszkodott a végrehajtási intézkedések előmozdításának kérdéséhez. A Tanácsnak meg kell értenie, hogy a Lisszaboni Szerződést kell alkalmazni, és el kell, hogy fogadja, hogy a Parlamentnek jogában áll részt venni ezekben a döntésekben és felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat elfogadni. Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A közös halászati politika végrehajtásának utolsó két évtizede során megmutatkozott, hogy ha külön foglalkozunk a földközi-tengeri halászattal, a hálókra vonatkozó előírásokkal, az

33

34

HU


csak állandósítja Európában a halászati gazdálkodás kettős normáját: az atlanti-óceáni és a földközi-tengeri normát. Ez a hibás gazdálkodás krónikus megrekedtségéhez, a végrehajtás hiányához és a Földközi-tenger túlhalászásához vezetett. Csak úgy számolhatunk le valóban a múlttal, ha a földközi-tengeri térségben érdekelt feleket – a halászoktól a kormányokig – az atlanti-óceáni társaikhoz hasonlóan elszámoltathatóvá tesszük, és mindannyiukra közös normák és hivatalos eljárások vonatkoznak. Sem a földközi-tengeri ökoszisztémák és halállományok, de a halászok és a társadalom egésze sem engedheti meg magának, hogy a közös halászati politika ismét elmulassza a földközi-tengeri halászat problémájának teljes körű megoldását. A Földközi-tengeren folytatott európai halászat többé nem tekinthető független elemként, és az új közös halászati politika valamennyi aspektusának maradéktalanul és határozottan ki kell arra terjednie. Ez azt jelenti, hogy a védelmi politikának új és teljes jogkörű működési rendszert kell biztosítani a földközi-tengeri halászatra vonatkozó halászati gazdálkodás számára. Ez ugyanolyan védelmi normákban kell, hogy megtestesüljön, mint az atlanti-óceáni halászatra alkalmazott, régóta fennálló működési program. Ashley Fox, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Először is köszönetet szeretnék mondani Damanaki biztos asszonynak azon javaslatáért, miszerint véget kell vetni a kifogott halak visszadobása megdöbbentő gyakorlatának. Olyan időkben, amikor csökken a halállomány, és amikor vannak olyan emberek ezen a bolygón, akiknek nem jut elegendő étel, szégyenletes dolog, hogy kifogjuk a jó minőségű halat, megöljük, majd visszadobjuk a tengerbe, hogy a sirályokat és a rákokat etessük vele. Remélem, hogy ezt a jogszabályt haladéktalanul végrehajtják, hogy a lehető leghamarabb véget vethessünk ennek a szégyenteljes gyakorlatnak. A biztos asszony nem régi bejelentésén kívül a GFCM ajánlásait is örömmel fogadom. Különösen örülök a halászeszközökre vonatkozó ajánlásoknak, elsősorban a Földközi- és a Fekete-tengeren alkalmazandó legkisebb szembőség bevezetésének, valamint annak, hogy az ezer métert meghaladó mélységekben betiltják a kotróhálók és a vonóhálók használatát. Ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy fenntarthatóbb halászatot folytassunk. Az ECR teljes mértékben támogatja ezt a jelentést, és ismételten köszönetet mondok Damanaki biztos asszonynak azért, hogy elkötelezte magát a kifogott halak visszadobásának betiltása mellett. Jarosław Leszek Wałęsa (PPE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A mai vita során hangsúlyoznunk kell, hogy a Földközi-tenger a világon egyedülálló módon három földrész partjait mossa. Számos kultúra találkozik itt, beleértve a tagállamokat és több más országot is. Ez olyan helyzetet teremt, ahol az Európai Unió számára a fogásokra vonatkozó rendelkezések szabályozása, valamint az ezt a területet kiaknázó hajókra vonatkozó engedélyek kiadása és azok ellenőrzési módszereinek kidolgozása a halászati erőforrások kezelésének legfontosabb kérdése. Ebben a térségben, a Földközi-tenger gazdag tengeri állatvilágának köszönhetően több mint ezer éve virágzik a halászat és a hajózás. Az egyensúly fenntartása és annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a javakat igazságosan elosztva lehessen kiaknázni, támogatnunk kellene az ebben a jelentésben tárgyaltakhoz hasonló kezdeményezéseket. Köszönetet kívánok mondani Rivellini úrnak a jelentéséért, amelyben ténylegesen és pontosan meghatározta a Földközi-tenger

07-03-2011

07-03-2011

HU


erőforrás-gazdálkodásának alapelveit, és amely hozzá fog járulni az érzékeny ökoszisztéma védelméhez. Guido Milana (S&D). – (IT) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy ez az intézkedés azt jelenti, hogy a Földközi-tengerre vonatkozó kérdések az eddig végrehajtott aktusok révén elért szintnél még nagyobb kötelezettséget jelentő szakaszba lépnek. Véleményem szerint a mai napon megvitatott aktus sokkal fontosabb, mint a 2006. évi uniós rendelet hatásai. Úgy gondolom, hogy választ is ad a rendelet bizonyos korlátozásaira, amely rendelet – mivel egyoldalú – a halászati ágazat jelentős részeiben azt a benyomást kelti, hogy Európa megteszi a magáét, de a többi földközi-tengeri ország nem. Úgy vélem, stratégiai jelentőségű, hogy ebből a szemszögből és ilyen jellemzőkkel foglalkozzunk a kérdéssel. A Rivellini úr által végzett és széles körben üdvözölt munka véleményem szerint hivatalosan is köszönetet érdemel ezen az ülésen. Mindazonáltal határozottan úgy érzem, az a tény, hogy ezt a problémát nem tudjuk az első olvasat alkalmával megoldani, és második olvasatra lesz szükség – különösen e rendelet 28. cikkének értelmezésére vonatkozóan –, kérdést vet fel: a Parlament ezúttal a Bizottság oldalán áll. A Parlament lényegében azt mondja, jó dolog, hogy ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a Bizottság feladatköréhez tartoznak, a Tanács oldaláról pedig bizonyos ellenállás tapasztalható, és mellesleg jelentősége van a mai távol maradásának. Ez a jogszabály azt jelenti, hogy a Parlament meggyőződéssel állítja, hogy a biológiai sokféleség megőrzése, e fontos tenger bőséges halállományának fenntartása hozzájárul a halászok jövőjének biztosításához. Az elmondottak alapján úgy vélem, hogy a folyamat következő szakaszában újfent az együttdöntés elképzelésére kell helyeznünk a hangsúlyt. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok bizonyos okoknál fogva alapulnak felhatalmazáson, és ily módon ma a Bizottság felelősségi körébe tartoznak, a nemzetközi megállapodások azonban – amikor azokra sor kerül – egyértelműen a Parlament felelősségi körébe kell, hogy tartozzanak. Jim Higgins (PPE). – (GA) Tisztelt elnök úr! Örömmel fogadom el ezt a jelentést, és határozottan mellette fogok szavazni, amikor az a Parlament elé kerül. A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságot 1949-ben hozták létre, és az a Fekete-tengerrel is foglalkozik. – Tisztelt elnök úr! Először is teljes mértékben egyetértek az egyik korábbi felszólaló, Fox úr megjegyzéseivel, aki azt javasolta a biztos asszonynak, hogy egyszer és mindenkorra vessen véget és tiltsa be a kifogott halak visszadobásának botrányos gyakorlatát. Bravó, biztos asszony! Ésszerű intézkedés volt, és ezért rendkívül hálásak vagyunk Önnek. Másodsorban, ami a Földközi-tenger és a Fekete-tenger kérdését illeti, mindkettő a szó szoros értelmében akvakultúra és paradicsomi környezet. Azt tette – vagy inkább tettük –, hogy összehoztuk valamennyi fontos elemet. Például: védelem, gazdálkodás, hasznosítás, nyomon követés, forgalmazás és végrehajtási intézkedések, mert az akvakultúra és az akvakultúra-termékek szempontjából fontos a végrehajtás. Lényegében azt történik, hogy összefűzzük a szálakat. Mindezidáig különféle állásfoglalásaink, szabályaink és rendeleteink voltak, de most mindez egyetlen, igen ésszerű, átfogó csomag formáját öltötte.

35

36

HU


Két dolog fémjelzi a csomagot: az egyértelműség és az egyszerűsítés, hogy mindenki pontosan megértse, miről van szó. A jelentés elfogadása és hatályba léptetése révén remélhetőleg egyszerűbb, végrehajtható és hatékony keretet biztosítunk a Földközi-tengerre és a Fekete-tengerre vonatkozóan. Barbara Matera (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Egyetértek az előadóval abban, hogy olyan rendelettel kell egyszerűsíteni a halászati szabályokat, amely révén végrehajthatók a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság által elfogadott ajánlások. Egyetértek a közös halászati politika célkitűzéseivel és alapelveivel, de véleményem szerint valamennyi part menti tagállamnak garantálnia kell a társadalmi-gazdasági érték és az ökoszisztémák védelmének megfelelő egyensúlyát. Úgy vélem, hogy ennélfogva a helyi közösségek sajátos érdekeinek védelmére is fel kell hívnunk. Ez a rendelet aprólékosan meghatározza a GFCM térség vizeiben való halászat, különösen a földközi-tengeri halászat céljára engedélyezett eszközöket. Megjegyzem, hogy a természetes élőhelyeink megőrzésének célkitűzése néhány halászközösségre nézve súlyos következményekkel jár. Olaszország arra vár, hogy a Bizottság mentességet adjon két olyan halfaj halászatának tilalma alól, amely egy kiterjedt halászati ágazat fő termékét képezi. Végül fel kívánom hívni a 27 tagállam és a Bizottság valamennyi képviselőjét, hogy gondolják át ezeknek az eszközöknek a rugalmasabbá tételét, hogy megadják a helyi halászati ágazatnak a túlélés esélyét. Maria do Céu Patrão Neves (PPE). – (PT) Tisztelt elnök úr! Ez a rendeletre irányuló javaslat egyetlen dokumentumba kívánja átültetni a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által elfogadott ajánlásokat, amely dokumentum úgy próbálja elősegíteni a Földközi-tengerre vonatkozó helyes gazdálkodást, hogy részvételre és felelősségvállalásra késztet mindenkit, aki arra hatást gyakorol. Gratulálok az előadó munkájához. E fontos tengeri medence stabil ökológiai állapota a GFCM elsőrendű célja, és e tengeri medence fenntartható fejlesztése feltételezi a tengerbiológiai erőforrások megóvását és az erőforrás-gazdálkodást célzó, teljes körű intézkedéseket. A GFCM ebbe az irányba tart, és ennek kellene meghatároznia a térségben folyó halászati gyakorlatokat. A védelem stratégiája előtt álló egyik legnagyobb feladatot az illegális halászat elleni küzdelem jelenti. Az európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat többségében pozitív. Fontos továbbá felülvizsgálni valamennyi ellenőrzésre, együttműködésre, tájékoztatásra és jelentéstételre vonatkozó intézkedés alkalmazását is, nem csak az EU lobogója alatt hajózó hajókra, hanem minden olyan hajóra vonatkozóan, amelynek – mivel a GFCM-mel szerződő fél tagállamának lobogója alatt hajózik –, be kell tartania a szigorú halászati gyakorlatok alkalmazását. Az e rendeletre irányuló javaslat elfogadását követően hatályos ajánlások megfelelő alkalmazása lehetővé fogja tenni az előbb említett célok elérését, ugyanakkor egyenlő bánásmódot fog biztosítani valamennyi, a vita tárgyát képező halászatban érintett flotta számára. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! Itt szeretnénk felhívni a figyelmet a rendeletre irányuló javaslat olyan aspektusára, amelyet rendkívül fontosnak tartunk, és amelyet sajnos nem áll módunkban elfogadni. Nem kérdőjelezzük meg az élő vízi erőforrások megőrzésére vonatkozó, többoldalú együttműködés fontosságát, éppen ellenkezőleg. Ez a javaslat azonban olyan területekre

07-03-2011

07-03-2011

HU


vonatkozóan ruházza a Bizottságra jogi aktusok elfogadásának hatáskörét, amelyek a Ciprusi Köztársaság esetében egy tagállam szuverenitásával és kizárólagos gazdasági övezetével ütköznek. Ez annál is súlyosabb tény, mert mint tudjuk, e terület szuverenitását most is illegálisan veszélyezteti egy harmadik ország, amely az Unió tagjelölt országa, és ez politikai szempontból rendkívül kényessé teszi az ügyet. A dolgok jelenlegi állása szerint ez a javaslat ütközik a tagállamoknak az ENSZ tengerjogi egyezményében elismert törvényes jogával, miszerint kiaknázhatják a kizárólagos gazdasági övezetéhez tartozó tengerfenék és altalaj természeti erőforrásait. Ezért szorgalmazzuk, hogy támogassák a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatályának korlátozására vonatkozó javaslatunkat azáltal, hogy azon bekezdés ellen szavaznak, amelyre vonatkozóan külön név szerinti szavazást kértünk. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Mindenkinek megköszönöm a felszólalását, és két rövid megjegyzést szeretnék tenni. Egyetértek a tisztelt képviselőkkel, akik hangsúlyozták, hogy amire most igazán szükségünk van, az a Földközi-tengerről szóló rendelet megfelelő végrehajtása. Ez a rendelet csak nagyon rövid ideje van hatályban, és a sikerhez időt kell adnunk. Nem látom, hogyan lehetne azt most módosítani, vagy további mentességeket kérni. A rendelet nagyon rugalmas. A tagállamoknak a szabályok szerint kell eljárniuk, ha mentességet szeretnének a rendelet alól. Másodsorban, amire igazán szükségünk van – és egyetértek azokkal a képviselőkkel, akik megemlítették ezt –, az az, hogy a Földközi-tengeren a többi tengeri medencéhez hasonló helyzetet kell teremteni. Elég világos, hogy a Földközi-tenger térségében szabályozásra van szükség. A közös halászati politika keretében lépésről lépésre kell haladnunk ahhoz, hogy a Földközi-tengerre vonatkozóan ugyanolyan helyzetet teremtsünk, mint Európa más tengeri területeire vonatkozóan. Végül a Bizottság azon elképzelése, miszerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat hozna azon nemzetközi testületek döntéseinek végrehajtására, amelyeknek az EU is tagja, semmiképpen nem érinti a tagállamok szuverenitását. Éppen ellenkezőleg, mi csupán lehetőséget akarunk arra, hogy elősegítsük e döntések uniós jogba való átültetését. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap (2011. március 8-án, kedden) kerül sor. 19. Az Európai Unió és Mauritánia közötti halászati partnerségi megállapodás (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Carmen Fraga Estévez által a Halászati Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, az Európai Unió és Mauritánia közötti halászati partnerségi megállapodás megújításáról szóló, szóbeli választ igénylő kérdés (O-000038/2011 – B7-0018/2011). Carmen Fraga Estévez, szerző. – (ES) Tisztelt elnök úr! A Mauritániával kötött halászati partnerségi megállapodás jegyzőkönyve 2012. július 31-én lejár. E jegyzőkönyv fontosságára tekintettel a Bizottság már megbízást kért a Tanácstól annak újratárgyalására. Információink szerint a Tanács jelenleg tanulmányozza a megbízásról szóló javaslatot, és hamarosan döntést hoz.

37

38

HU


A Szerződés 218. cikke alapján – amely a Parlamentnek külön hatáskört ad a halászati megállapodások végső jóváhagyására – már kifejeztük abbeli szándékunkat, hogy maradéktalanul ki akarjuk használni a Szerződés és az intézményközi keretmegállapodás révén kapott lehetőségeket arra, hogy részt vegyünk a halászati megállapodások kialakításában, és hogy a Tanáccsal azonos, teljes körű tájékoztatást kapjunk. Úgy véljük, hogy attól a pillanattól kezdve részt kellene vennünk a folyamatban, amikor jóváhagyják a tárgyalási megbízást. A Halászati Bizottság tehát úgy határozott, hogy a Mauritániára vonatkozó jegyzőkönyvvel kezdődően új eljárást vezet be, amelynek keretében szóbeli választ igénylő kérdést nyújtunk be, és a folyamat elejétől kezdve tájékoztatást kapunk a jövőbeli tárgyalásokról. Az eljárás azt is lehetővé teszi, hogy állásfoglalás-tervezetet készítsünk, amelyben megfogalmazzuk a kérdéses megállapodásra – ebben az esetben Mauritániára – vonatkozó aggályainkat, és azt kérjük, hogy a tárgyaló felek tűzzék azokat napirendre, és végül foglalják bele azokat a záró jegyzőkönyvbe. A Mauritániával való megállapodás az ország és az Európai Unió számára is létfontosságú. Mauritánia számára a nemzeti költségvetés 29%-át jelenti, az Európai Unió számára a még hatályban lévő három vegyes megállapodás egyike, amely az ország vizein a halászat több különböző formáját engedélyezi, amelyek mindegyike létfontosságú az Unió halellátása szempontjából. E megállapodás jelentősége és a megszerzett tapasztalat arra sarkallt minket, hogy néhány javaslatot terjesszünk elő – ezek a képviselőcsoportok által az elkövetkezendő napokban megtárgyalandó közös állásfoglalásban jelennek majd meg –, továbbá hogy a jelenlegi jegyzőkönyv működésére vonatkozóan bizonyos aggályainknak adjunk hangot, többek között a következőknek: Elsősorban a Parlamentnek meg kell értenie azt, hogy fontos, hogy az ágazat támogassa a pénzügyi hozzájárulásokat és azok helyes felhasználását, szem előtt tartva mind az ágazat, mind a mauritániai halászati hatóságok arra vonatkozó igényét, hogy fejlett, fenntartható halászati politika irányában induljanak el. Másodsorban a közös tudományos bizottságnak kulcsszerepet kell játszania, és biztosítani kell, hogy ezt a szerepet megfelelően betöltse, mivel ez a testület felelős az erőforrások felméréséért és az állományok biológiai állapotáról, ennélfogva a mauritániai vizeken hajózó, különböző flották számára elérhető halászati lehetőségekről szóló ajánlások kiadásárért. Harmadsorban több információ szükséges a területen halászatot folytató többi, Unión kívüli ország fogásaira vonatkozóan, hogy pontosan megállapíthassuk azt a tényleges halászati felesleget, amit Mauritánia fel tud ajánlani az EU-nak, ugyanakkor biztosíthassuk, hogy a megtárgyalt halászati lehetőségek összhangban álljanak a flották tényleges igényeivel. Ily módon elkerülhető, hogy a csak papíron létező halért fizessünk. Negyedsorban, ami a halászflottát illeti, fontos azt biztosítani, hogy a különféle halászatokra vonatkozó technikai intézkedéseket a halászati lehetőségekkel párhuzamosan tárgyaljuk meg, ily módon véget vessünk annak az abszurd helyzetnek, hogy olyan erőforrásokért fizetünk, amelyeket technikailag lehetetlen kifogni. Végül sürgősen tisztázni kell, hogy Mauritánia a jegyzőkönyv ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseit a hajómegfigyelési rendszertől (VMS) eltérő módszerekre alkalmazza, valamint tisztázni kell a hajók megállítására vonatkozó, változó normáit is. Fontos, hogy

07-03-2011

07-03-2011

HU


mindkét partner betartsa az ilyen megállításokkal kapcsolatos viták megoldására szolgáló, megegyezés szerinti feltételeket, amelyeket az új jegyzőkönyvben kell lefektetni. Biztos asszony! Mindezen oknál fogva kérjük, hogy a Bizottság mint tárgyaló fél vegye figyelembe ezeket az aggályokat és másokat is, amelyek részét fogják képezni a következő plenáris ülésen elfogadandó közös állásfoglalásnak, amelyet intézményünk szoros figyelemmel fog kísérni. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Köszönetet szeretnék mondani Fraga Estévez asszonynak, a Halászati Bizottság elnökének ezért a szóbeli választ igénylő kérdésért, és el szeretném mondani, nagyon örülök annak, hogy a Parlament részt vesz ezekben az eljárásokban. Általánosságban egyetértek az aggályaival is. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb eredményre jussunk. Hadd szóljak pár szót a Mauritániában jelenleg érvényes halászati megállapodásról. A megállapodás célja, hogy biztosítsuk a halállomány megóvását és fenntartható hasznosítását. Ezenkívül meg szeretnénk előzni a tiltott halászatot és küzdeni akarunk ellene, valamint elő kívánjuk segíteni a kikötői infrastruktúra fejlesztését és a tengeri környezet védelmét. E megállapodás révén csökkentek a halászati lehetőségek, és jelentős mértékben nőttek a hajótulajdonosok által, az engedélyekért és a kifogott zsákmány után tonnánként fizetendő díjak. Továbbra is vannak nehézségek, és azt vizsgáljuk, hogyan juthatunk a lehető legjobb megoldásra. Ebben a kérdésben egyetértek Fraga asszonnyal. Pénzügyi szempontból mára a Mauritániával kötött megállapodás a legfontosabb: megállapodásaink közül ez a legjelentősebb. E fejleményre tekintettel a Bizottság fontolóra veszi, hogy az új jegyzőkönyvben bevezeti az ágazati támogatáshoz kapcsolódó feltételesség elemét. Ez többek között úgy fog történni, hogy a hozzáférési jogok kifizetését leválasztjuk az ágazati támogatási célú kifizetésről. Ezeket függetleníteni fogjuk egymástól. Ennek révén hatékonyabban fogunk tudni reagálni az ágazati támogatás végrehajtása során felmerülő problémákra, ugyanakkor biztosítani tudjuk a hozzáférési jog kifizetését és ily módon az uniós hajók halászati tevékenységeit, mert nem szeretnénk leállítani az uniós hajók halászati tevékenységeit. Ami az ágazati támogatást illeti, a végrehajtás aránya 2008-ban és 2009-ben rendkívül magas volt. 2010-ben viszont az ágazati politika által biztosított finanszírozás végrehajtási aránya Mauritániában igen alacsony, csupán 52% volt. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a mauritániai Pénzügyminisztérium a vonatkozó támogatások nagy részét visszatartotta. A Bizottság a múlt évben, a mauritániai oldallal egyetértésben úgy döntött, hogy két részletre osztja az ágazati támogatást. A Bizottság a 18 millió eurós teljes összegből 9 millió eurót – a teljes összeg felét – mindaddig visszatartott, amíg a felhasználás szintje azt el nem érte. Ezenkívül ideiglenes intézkedésként új mechanizmust, egy vagyonkezelői számlát (a CAS) vezettek be e hiányosságok kiküszöbölése érdekében. A CAS 2011 első felében kezd működni. Az új elkülönített számla létrehozása garantálni fogja, hogy a juttatott támogatásokat közvetlenül az ágazati támogatásra fordítsák. Ez az, amit akarunk. A 2012. augusztus 1-je utáni új jegyzőkönyv figyelembe fogja venni a küszöbön álló CAS reformot. Ezzel kapcsolatban a tárgyalási megbízatás most először az „emberi jogokra és demokratikus alapelvekre” vonatkozó záradékot is tartalmaz. Reméljük, hogy a Tanács a jövő héten elfogadja ezt az új megbízatást. Ami a jogellenes halászatot illeti, az új rendelet hatálybalépése óta a Bizottság szorosan együttműködik a mauritániai ellenőrző

39

40

HU


hatóságokkal. A rendelet alapján megpróbálunk megfelelő tájékoztatást biztosítani a védelemre és kezelésre vonatkozó intézkedésekről. Végül az uniós halászati ágazat beruházásai a Mauritániára vonatkozó cselekvési tervvel összhangban történnek. A terv célja, hogy elősegítse az európai magánvállalkozások és a mauritániai és európai szereplők közös vállalkozásainak létrehozását, és meghatározza a köz-magán társulások legmegfelelőbb formáit. Alain Cadec, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés 218. cikkének (10) bekezdése értelmében most jóvá kell hagynia az Európai Bizottság által megtárgyalt nemzetközi megállapodásokat. E célból fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a Parlamentet a megállapodásról folytatott tárgyalás valamennyi szakaszában tájékoztatni kell. A Mauritániával kötött halászati partnerségi megállapodás jegyzőkönyvét 2012. december 31-én kell megújítani. Az Európai Unió halászati partnerségi megállapodás keretében nyújtott pénzügyi hozzájárulása a legnagyobb hozzájárulás. A megállapodás körébe tartozó 900 000 tonnányi fogásmennyiség a legnagyobb halászati lehetőséget is jelenti. A Bissau-Guineával kötött megállapodáson kívül ez az egyetlen, amely lehetőséget biztosít a lábasfejűek és rákfélék halászatára. A megállapodás azonban még mindig több problémát vet fel. A Halászati Bizottsággal nemrég Mauritániában tett látogatás – amelyről Ön is említést tett, biztos asszony – megerősítette az ügyben alkotott véleményemet. Először is hiányzik az infrastruktúra, különösen hiányzik egy kikötő Nouakchottban, ami kihat a helyi halászat fejlődésére, és általánosabban szólva kihat az Európai Unió beruházásaira. Másodsorban egyes európai hajókat megfelelő indok nélkül megállítanak és ellenőriznek a mauritániai hatóságok. Ezenkívül a mauritániai hatóságok a megállapodásban kimondott, műholdas hajómegfigyelési (VMS) rendszertől eltérő módszereket alkalmaznak, ami megnehezíti a hajótulajdonosok munkáját. A tulajdonosok továbbá úgy vélik, hogy a számukra potenciálisan elérhető, tényleges fogáshoz képest túl magasak a magánadók. Az európai hajótulajdonosokra vonatkozó technikai intézkedéseket is tisztázni kell, mivel a többi, mauritániai vizeken halászó flottákhoz képest hátrányos megkülönböztetésben van részük. Végül nem szabad alulbecsülnünk a mauritániai halászati ágazatra gyakorolt kínai hatást, amely mauritániai lobogó alatt működő közös vállalkozások formájában nyilvánul meg, és amely mondanom sem kell, hogy hatással van az ottani halászatra, mivel arra nem vonatkozik semmilyen egészségügyi, gazdasági vagy társadalmi ellenőrzés, nem beszélve arról, hogy ez a fajta halászat kimeríti a mauritániai vizeken elérhető halászati előforrásokat. Számszerűsítenünk kell ezeket a halászati tevékenységeket, és biztosítanunk kell azok ellenőrzését, hogy hozzájáruljunk a helyi halászat fejlődéséhez és megkönnyítsük az európai hajótulajdonosok munkáját. Úgy gondolom, hogy ez alapvető fontosságú. Emlékeztetni kívánom Önöket, hogy a Halászati Bizottság tagjai a lehető legrövidebb időn belül kézhez szeretnék kapni a megállapodás utólagos értékelésének teljes szövegét, és részt kívánnak venni a közös bizottsági üléseken, hogy figyelemmel kísérhessék a megállapodás végrehajtását. Ismétlem, elnök úr! Jól érezzük magunkat itt, Strasbourgban, a tisztelt Ház otthonában. Kriton Arsenis, az S&D képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A szocialisták Mauritániáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványra vonatkozó kezdeményezése hiánypótló. A Lisszaboni Szerződést követően világos a

07-03-2011

07-03-2011

HU


Parlament szerepe, az európai ügyekben együttdöntésre jogosult: a Parlamentnek ratifikálnia kell a megállapodásokat és a nemzetközi halászati megállapodásokat. A Parlamentre ruházott szerep azonban csak akkor tölthető be, ha haladéktalan és teljes körű tájékoztatást kapunk, ha haladéktalanul és teljes körben részt vehetünk a tárgyalásokon, és ha a megállapodásokat azok érvénybelépése előtt a Parlament elé terjesztik. Sajnálatos módon és a biztos asszony erőfeszítései dacára – amely erőfeszítéseket elismerünk – óriási probléma áll fenn. A Parlamentet olyan megállapodások ratifikálására kérik fel, amelyek egy évvel ezelőtt léptek hatályba, nincsen hivatalos információnk a tárgyalások előrehaladásáról, és az utóbbi időben nehézségek merültek fel a korábbi megállapodásokról szóló hatásvizsgálathoz, helyzetjelentésekhez és végrehajtási jelentésekhez való hozzáférés terén. Alapos változtatás szükséges a halászati megállapodásainkra vonatkozóan. Ott kell halásznunk, ahol felesleg van, az elővigyázatosság alapelvét kell alkalmaznunk, gyakorlati intézkedéseket kell hoznunk, hogy megbirkózzunk a tiltott és nem szabályozott halászattal, és a megállapodásoknak elsősorban az azokat aláíró országokban kell elősegíteniük a növekedést. Mauritániában különösen nagy problémát jelent a tiltott halászat és a halászati eszközökkel való visszaélés. A Parlament szerepe és beavatkozása tulajdonképpen arra szolgál, hogy általában jobb megállapodásokat segítsen elő, amelyeket – mint Mauritánia esetében – megfelelően kell alkalmazni. Carl Haglund, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök úr! Meg szeretném köszönni a biztos asszonynak a bevezető gondolatokat. Azok között lehettem, akik a múlt év végén ellátogattak Mauritániába, hogy felmérjék, hogyan működik az érvényben lévő megállapodás. Őszintén meg kell mondanom, hogy mind a megállapodás, mind annak végrehajtása elég sok kívánnivalót hagy maga után. Különösen annak ellenőrzése során alkottunk korántsem kedvező véleményt, hogy hová kerül az adófizetők pénze. Ne felejtsük el, hogy évente körülbelül 75 millió eurót fordítottunk erre a megállapodásra, ami azt jelenti, hogy Mauritánia állami költségvetésének egynegyedét a mi közösségi halászati támogatásaink finanszírozzák. Ebben a vonatkozásban ez mind számunkra, mind a kérdéses ország számára igen jelentős megállapodás. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy 2007-ben maga az Európai Bizottság javasolta, hogy ezt a megállapodást meg kellene szüntetni, mert Európa számára nem biztosította azt az elvárt hozzáadott értéket, amely egy megállapodástól elvárható. Nyilvánvaló, hogy más szelek fújnak, és lehetséges, hogy effajta szerződésre van igény. Ebben az esetben azonban át kell gondolnunk, hogyan történik ennek a pénznek a felhasználása, és milyen hozzáadott értéket biztosít a számunkra. Emlékezzünk arra, hogy a megállapodás egy része azt is kimondja, hogy a pénzt a helyi halászat előmozdítására kell felhasználni. El kell mondanunk, hogy a látogatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a helyi halászok nem sokat láttak abból a közel 18 millió euróból, amelyet az ott felhasznált pénzünkből évente a helyi halászatba kellett volna pumpálni. A megállapodás megújítását erre vonatkozóan is körültekintően értékelni kell, és a megállapodást újra is kell fogalmazni. Végül – amint azt már említettem – mi az Európai Parlamentben felelősek vagyunk ezekért az ügyekért, mivel beleegyezésünket adtuk ezekhez a megállapodásokhoz. Ez kötelezettséget ró ránk, és döntéshozóként is meg kell ismerkednünk ezekkel az ügyekkel. A jelenleg rendelkezésünkre álló információk alapján igen nehezen formálunk kedvező véleményt

41

42

HU


egy ilyen megállapodás megújításáról. Ennélfogva ez ügyben – a jövőt szem előtt tartva – a Bizottsággal karöltve még sokat kell tennünk. Isabella Lövin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Először is nagyon örülök azoknak a szándékoknak, amelyeket a Bizottság a tárgyalási iránymutatások tervezetében juttatott kifejezésre. Az emberi jogok és a demokratikus alapelvek megsértésének következményeiről szóló záradék: ez kitűnő. Az ágazati politikáról szóló párbeszéd megerősítése a felelős halászat végrehajtásának ösztönzése érdekében: erre is kifejezetten szükség van. Az érvényben lévő megállapodásban sajnos azt látjuk, hogy ez szinte soha nem így történik. Azután itt vannak azok a pontok, amelyek az uniós hajókat biztosítják afelől, hogy csak a helyi halászok által kiaknázatlan halfelesleghez férhetnek hozzá. Erre vonatkozóan azt várom, hogy mivel közismert, hogy a lábasfejűek súlyos túlhalászásnak vannak kitéve, és hogy az uniós fenékvonóhálós hajók erős versenyben állnak a helyi fenékvonóhálós hajókkal, az elkövetkező megállapodásban csökkentik ezek halászatát. Arra vonatkozóan pedig, hogy figyelembe véve a halállományra vonatkozóan rendelkezésre álló legmérvadóbb tudományos szakvéleményeket, a FAO 2010. évi, északnyugat-afrikai kisméretű nyílt tengeri halakkal foglakozó munkacsoportja megállapította, hogy a fattyúmakréla, a spanyol makréla, az alasa, a szardínia, az ajóka és a bonga vagy teljesen lehalászott vagy túlhalászott. Ami a tengerfenéken élő halakat illeti, mauritániai kontinentális talapzaton 2007 óta 75%-kal csökkent a biomassza. Röviden szólva milyen halfelesleget vár a Bizottság Mauritániában? Végül számítok arra, hogy az EU akkor is ágazati támogatást és partnerséget kínál Mauritániának, ha a fejlesztés koherenciájának nevében csökkennek a halászati lehetőségek. Nem halászhatjuk túl ezeket a vizeket: nem tehetjük, hogy a pénzünkért cserébe besöpörjük a maradék halat, majd továbbállunk. João Ferreira, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök úr! Az Európai Uniónak több mint két évtizede léteznek halászati megállapodásai Mauritániával. Ezek a megállapodások 15 éve tartalmaznak meghatározott együttműködési célokat a mauritániai halászati ágazat fenntartható fejlesztésére vonatkozóan. Ma azt a kérdést kell feltennünk, milyen gyakorlati eredményeket hoztak ezek a megállapodások. A mauritániai halászati ágazat továbbra is igen kezdetleges szinten áll. A hagyományos kisüzemi part menti halászat és a halászathoz kapcsolódó ágazatok modernizálása és fejlesztése, a kikötői infrastruktúra fejlesztése és a fogások kirakodásának jobb feltételei, az akvakultúra-projektek fejlesztése, valamint a tengeri ellenőrzés és felügyelet javítása: mindezek olyan célkitűzések voltak, amelyek felé az elmúlt két évtized során kis előrelépés történt. Minden – vagy majdnem minden – úgy összegezhető, hogy pénzösszegeket utalunk át azért cserébe, hogy jogot kapjunk az ország erőforrásainak kiaknázására, amely ország ily módon megfosztja magát attól a hozzáadott értéktől, amelyre akkor tenne szert, ha saját maga aknázná ki ezeket az erőforrásokat, és kezdetektől fogva saját maga dolgozná fel és értékesítené a halat. Mauritánia tehát vesztes: vesztes a jólét megteremtése, a munkahelyek teremtése, az ország fejlődése, autonómiája, szuverenitása és függetlensége szempontjából.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Különösen érthetetlen, hogy nincsenek megfelelő létesítmények a fogások kirakodására az ország középső és déli régióinak több mint 600 kilométeres partvonalán: ez azt jelenti, hogy a Mauritánia part menti vizeiben kifogott hal jelentős részét más országok kikötőiben rakodják ki. El kell ismerni, hogy az Európai Unió erre vonatkozó együttműködési politikája megbukott. Ha valódi és előnyös fejlesztési együttműködést akarunk, a mélyre ható változtatások felé kell elmozdulnunk, és a megbeszélésekbe be kell vonnunk a mauritániai hatóságokat. Maria do Céu Patrão Neves (PPE). – (PT) Tisztelt elnök úr! A harmadik országokkal megkötött halászati megállapodásoknak tisztességes egyensúlyt kellene biztosítaniuk a gazdasági érdekek és a fenntartható halászat előmozdítása között. Ennek megvalósítása érdekében az Európai Uniónak azoknak a stabil halászati gyakorlatoknak kellene érvényt szereznie, amelyeket a határain túli vizeken is alkalmaz, ezzel globális szinten hozzájárulva a tengeri ökoszisztémák egyensúlyához. Ebben a kontextusban különösen fontos a Mauritániával kötött halászati megállapodás. A munkahelyteremtés, a szegénység visszaszorítása és az ágazatot támogató struktúrák fejlesztése mind megóvandó fontos célkitűzés. Mindezek közül azonban a legfontosabb az, hogy a tiltott, nem szabályozott és nem jelentett halászati tevékenység ellen küzdve előmozdítsuk a fenntartható halászatot, ily módon garantálva az uniós piac jó minőségű hallal való ellátását. Az uniós halászhajók esetében nem elég, ha elfogadják az ENSZ FAO által megállapított környezetbarát gyakorlatokat és magatartási kódexeket: létfontosságú, hogy a megállapodás hatálya alá tartozó területen együttműködő felek is ugyanerre az álláspontra helyezkedjenek. A megállapodásban érintett Mauritániának sürgősen meg kell követelnie, hogy az EU lobogója alatt hajózó hajók által betartott szabályokat azok a harmadik országok is tiszteletben tartsák, amelyekkel szintén partnerségi megállapodásokat alakít ki. Ennek hiányában hajótulajdonosaink tisztességtelen versenyhátrányba, a halászati erőforrások megóvásának és fenntartható kezelésének célkitűzései pedig súlyos veszélybe kerülnek. Guido Milana (S&D). – (IT) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, két problémával állunk szemben: az egyik a módszerre, a másik az ügy érdemi mivoltára vonatkozik. A módszerrel az a probléma, hogy fortélyhoz folyamodunk – amiért köszönet illeti Fraga asszonyt –, a szóbeli választ igénylő kérdés fortélyához, aminek révén olyan dologról beszélhetünk, ami a Lisszaboni Szerződést követően valóban a Parlament joga kellene, hogy legyen. Úgy vélem, véget kellene vetni ennek a gyakorlatnak – nem folyamodhatunk stratégiai lépéshez csak azért, hogy áttekinthessünk egy rendes jogalkotási eljárást. Akkor beszélhetünk együttdöntésről, ha a folyamatot annak bonyolítása során alakítjuk. Ma megtartjuk a vitát, annak vége lesz, a megállapodás halad, és a végén igent vagy nemet mondunk. Változtatni kell ezen a módszeren. Ami az ügy érdemi mivoltát illeti – mert a képviselőtársaim által elmondottak közül sok mindennel egyetértek – egyszerűen hangsúlyozni kívántam, hogy fontos a halászati megállapodások hatásainak mérése annak biztosítása érdekében, hogy azok ne puszta kereskedelmi megállapodások legyenek, amelyek révén kilónként 1 euróért vásárolhatunk lábasfejűeket Mauritániában. Mérni kell tudni a fenntarthatóságot, de mindenekfelett az ország gazdaságára gyakorolt hatást, értékelni kell tudni a foglalkoztatási adatok mennyiségi változását, értékelni kell

43

44

HU


tudni a kisüzemi halászati innováció mértékét, és értékelni kell tudni az erőforrások hasznosítását. Nem tisztán és egyszerűen kereskedelemről van szó, hanem halászati megállapodásról, annak minden következményével együtt. Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Tisztelt elnök úr! Egy év múlva lejár a Mauritániával kötött megállapodás, és már az új megállapodás előkészítésén dolgozunk. Úgy vélem, hogy a Mauritániával kötött megállapodás megfelelő eszköz. Az ország számára és a halászati ágazatra vonatkozó politikái számára egyaránt fejlesztési eszközül szolgál. Ne feledjük, hogy a halászat az ország bruttó nemzeti termékének (GDP) 29%-át és egyedüli fejlesztési eszközét jelenti. A megállapodás megerősíti az Európai Unió és Mauritánia közötti együttműködést, és garantálnia kell a fenntartható halászatot. Felmerül a tiltott halászat kérdése, és feltétlenül meg kell erősíteni a tudományos bizottság szerepét, hogy további módokat adjon a rendelkezésre álló halállomány meghatározására. A halászatnak mindennek ellenére fenntarthatónak kell lennie. A másik szempont a hajók biztonságának garantálása. Damanaki biztos asszony említést tett a mauritániai kormány alkalmatlanságáról is, amelynek oly módon kell fejlesztenie igazgatási struktúráját, hogy beolvaszthassa az EU által biztosított támogatásokat; ez is egyfajta hozzájárulás lesz. Nyilvánvaló, hogy ezeket a megállapodásokat arra kell felhasználni, hogy a mauritániai kormányt rávegyük az emberi jogokról szóló záradék beemelésére, és elősegítsük az ország demokratizálását. A nemzetközi halászati megállapodások szintén eszközt jelentenek: eszközül szolgálnak arra, hogy az érintett országok számára elhozzák a demokráciát és a fejlődést. Antolín Sánchez Presedo (S&D). – (ES) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Nagyon jó hír, hogy a Bizottság megbízást kért arra, hogy megkezdhesse az Európai Unió és Mauritánia közötti halászati partnerségi megállapodás jegyzőkönyvének megújításáról szóló tárgyalásokat. Az új jegyzőkönyv 2012. július 31-ével lép a hatályos jegyzőkönyv helyébe. Az Európai Parlament Lisszaboni Szerződés értelmében kapott új hatáskörét figyelembe véve a tárgyalásokat az intézmények közötti valódi együttműködés szellemében kell folytatni. Az új jegyzőkönyv – az erőforrások helyzete alapján – hosszú távú fenntarthatóságot kell, hogy biztosítson az EU mauritániai vizeken halászó flottája számára. Biztosítania kell, hogy az EU tisztességes mértékben hozzájáruljon a mauritániai halászati ágazat tartós fejlődéséhez – ami azt jelenti, hogy túl kell lépni a tisztán pénzügyi szférán –, és a nemzetközi jog hatékony érvényesítését és az emberi jogok tiszteletben tartását is szolgálnia kell. Jelenleg az EU hozzájárulásai teszik ki Mauritánia nemzeti költségvetésének egyharmadát. Ennélfogva rendkívül fontos, hogy megfelelően hajtsák végre a megállapodást, hogy az a halászattól függő lakosság javát szolgáló, felelős halászatra ösztönözzön, és hogy az a jelenleg érvényben levő ellenőrző és felügyeleti rendszerek további használata révén segítse a tiltott halászat elleni küzdelmet. Jarosław Leszek Wałęsa (PPE). – (PL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Az uniós flotta régóta jelen van Mauritánia vizein, aminek eredményeképpen az Európai Unió és Nyugat-Afrika között hosszú távú gazdasági kapcsolat alakult ki. Ez a kapcsolat többek között állandó munkahelyek fenntartását eredményezi Európában és a régióban. Az ilyen

07-03-2011

07-03-2011

HU


kapcsolatok kiépítése a tengeri erőforrások kezelésére vonatkozóan is jelentősen közelebb hozza a nyugat-afrikai régiót az uniós normákhoz. A harmadik országokkal kötött halászati megállapodások – különösen az uniós flotta nyílt tengeri részére vonatkozóan – stratégiai fontosságúak, és nem csak a flotta fenntartása szempontjából. Nyersanyagforrást jelentenek az élelmiszer-feldolgozó ipar számára, valamint élelmiszert jelentenek a fejlődő országok, különösen Nyugat-Afrika országai számára. Ezek a megállapodások kétségtelenül hasznosak mindkét fél számára, és azok fenntartása az Európai Unió érdekét kell, hogy szolgálja. Meghosszabbításuk – jóllehet a jegyzőkönyvek technikai előírásainak betartásával és az eljárások átláthatóságára tekintettel – alapvető fontosságú az Európai Unió, Mauritánia és a régió egésze számára. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr! Az egyik ok, ami miatt különösen fontos a Mauritániával megkötött halászati partnerségi megállapodás megújítása az, hogy a megállapodás hatálya egy különösen kényes térséget érint – Észak-Afrikát –, amely ismét a világpolitika érdeklődésének középpontjába került. Tudjuk, hogy a halászati megállapodások nem csak arról szólnak, hogy az érintett feleknek gazdasági hasznot hozzanak, hanem ökológiai alapelveken kell, hogy nyugodjanak. Ha a halászat a költségvetés egyharmadát képviseli – mint Mauritánia esetében –, akkor egyértelmű annak gazdasági jelentősége az ország számára. Másrészről azonban az uniós flotta is fontos eleme az európai gazdaságnak. Az ökológiai alapelvek jelentik az érem egyik oldalát, a másik oldal viszont az, hogy ezeket a megállapodásokat magától értetődően a demokratizáláshoz és az emberi jogok megszilárdításához is fel kell használni egy olyan országban, amely adott körülmények között a többi észak-afrikai országéhoz hasonló problémákkal találhatja magát szemben. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Mindenkinek meg szeretném köszönni a felszólalását. Világosan meg kívánom ismételni, hogy nagy örömömre szolgál, hogy a Parlament részt vesz az erre a megállapodásra és más megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokban. Arra is emlékeztetni kívánom Önöket, hogy a részvétel részleteiről új keretmegállapodás jött létre a Bizottság és a Parlament között. Be kell tartanunk ezt a megállapodást. A keretmegállapodás kapcsán azért vagyok itt, hogy minden lehetséges módon elősegítsem az Önök részvételét és tájékoztatását. Ha közösen eredményesebbek lehetünk, készen állok az együttműködésre. Amint már említették, ez az eljárásra és a módszerre vonatkozik. Ami a tartalmat illeti, az ország fontossága és a térségben aktuálisan megfigyelhető fejlemények miatt nagyon óvatosan és kiegyensúlyozott módon kell megközelítenünk ezt a kérdést. Egyensúlyt kell kialakítanunk az ott található feleslegek és erőforrások között, valamint ezek és a hajóink érdekei között. Azt szeretnénk, ha hajóink odamehetnének, és ha egyenlő feltételeket biztosíthatnánk számukra, mivel nem a mi hajóink az egyetlenek azokon a vizeken. Sok más ország is jelen van a régióban, és gondoskodnunk kell arról, hogy az EU hajói egyenlő feltételekkel halászhassanak. Egy másik egyensúlyt is meg kell tartanunk: igen körültekintően kell eljárnunk, amikor az adófizetőink pénzét költjük. Elismerem, hogy többet kell tennünk annak garantálása érdekében, hogy az általunk adott pénz a valódi kedvezményezettek zsebébe kerüljön. Nekik is jelentős befolyásuk van. Megérdemelnek minden olyan eljárást és fejlesztést, amire ennek az országnak szüksége van.

45

46

HU


Ez tehát e rendkívül kényes kérdéssel kapcsolatos megközelítésünk. Azzal is egyetértek, hogy tudományosabb – és konkrétabb – szakvéleményekre és konkrétabb adatokra van szükségünk ahhoz, hogy ottani helyzetünket értékelni tudjuk. A jövő héten ellátogatunk a Tanácsba, és megpróbáljuk megszerezni a tárgyalásra vonatkozó első megbízatást. Azt követően kézzelfogható módon és folyamatosan fogjuk tájékoztatni a Parlament Halászati Bizottságát a tárgyalásokról. Végül el szeretném Önöknek mondani, hogy ha szem előtt tartják, hogy ez az új jegyzőkönyv humanitárius záradékot és emberi jog záradékot is fog tartalmazni, mi is és Mauritánia is nyerni fog a megállapodás megkötésével. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a következő részülésen kerül sor. 20. Az Atlanti-óceán térségére vonatkozó uniós stratégia (vita) Elnök. – A következő napirendi pont az Alain Cadec, Luis Manuel Capoulas Santos, Seán Kelly, Eider Gardiazábal Rubial, Nuno Teixeira, Salvador Garriga Polledo, Ricardo Cortés Lastra, José Manuel Fernandes, Chris Davies, Jim Higgins, Marian Harkin, Ashley Fox, Maria do Céu Patrão Neves, Bairbre de Brún, Pat the Cope Gallagher, Robert Rochefort, José Bové, Jean-Pierre Audy, Mario Mauro, Andrey Kovatchev, Werner Langen, Markus Ferber, Milan Zver, Damien Abad, Íñigo Méndez de Vigo, Peter Jahr, Ivo Belet, Reimer Böge, Jan Březina, Jarosław Leszek Wałęsa, Dominique Riquet, Cristian Dan Preda, Tokia Saïfi, Daniel Caspary, Peter Šťastný, Catherine Soullie, Bogusław Sonik, Elisabeth Morin-Chartier, Dominique Baudis, Michèle Striffler, Lambert van Nistelrooij, Andreas Schwab, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Maria Da Graça Carvalho, Michel Dantin, Michael Gahler, Bernadette Vergnaud, Nessa Childers, Antolín Sánchez Presedo, Marie-Thérèse Sanchez-Schmid, Christine De Veyrac, Izaskun Bilbao Barandica, Estelle Grelier, Isabella Lövin, Struan Stevenson, Christophe Béchu, Josefa Andrés Barea, Marian-Jean Marinescu által a Bizottsághoz intézett, az Atlanti-óceán térségére vonatkozó uniós stratégiáról szóló, szóbeli választ igénylő kérdésről szóló vita (O-000002/2011 – B7-0016/2011). Alain Cadec, szerző. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani Damanaki asszonynak azért, hogy eljött ma este, hogy válaszoljon az Atlanti-óceán térségére vonatkozó uniós stratégiáról szóló, szóbeli választ igénylő kérdésre. A Tanács 2010 júniusában arra kérte a Bizottságot, hogy 2011. júniusig dolgozzon ki uniós stratégiát az Atlanti-óceán térségére vonatkozóan. Számos képviselőtársammal kezdeményeztem, hogy e stratégiával kapcsolatban szóbeli választ igénylő kérdést terjesszünk a Bizottság elé. Ezt a szóbeli választ igénylő kérdést az elején az összes képviselőcsoportból több mint 50 európai parlamenti képviselő írta alá, és az ő támogatásukat is szeretném megköszönni. A Regionális Fejlesztési Bizottság nevében állásfoglalási indítvány előterjesztésére is sor fog kerülni. Szeretnék köszönetet mondani a különböző képviselőcsoportok koordinátorainak az együttműködésért, amely lehetővé tette, hogy széles körű konszenzusra jussunk. Ezenkívül köszönetemet szeretném kifejezni azon képviselőknek, akik módosításokkal járultak hozzá a szöveg alakításához.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Az Atlanti-óceán térsége sajátos jellemzőkkel bír. Elsősorban természetesen egy dinamikus tengeri övezet, figyelembe véve az ottani tengeri szállítást, halászatot és tengeri energiatermelést. Ezenkívül védelemre szoruló, sérülékeny környezet – vegyük például a zöld algákkal kapcsolatos problémát –, amely ki van téve az éghajlatváltozás következményeinek. Továbbá az Európai Unió külső térsége, amely nehezen érhető el és rosszak az összeköttetései, illetve ahol csak kevés nagyobb városi övezet található. Ezek a sajátosságok országhatárokon átnyúló problémákat idéznek elő, amelyekre európai szintű politikai megoldásokat kell találni. Ezért az Európai Parlament állásfoglalása arra kéri a Bizottságot, javasolja, hogy az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia integrált stratégia formájában valósuljon meg, amely a tengeri és szárazföldi kérdésekkel egyaránt foglalkozik. A tengeri dimenzió alapvető fontosságú, mivel az atlanti-óceáni térségek közös jellemzője a tengerhez való közelség. Ennélfogva ösztönözni kell az integrált tengerpolitikával való kapcsolatokat. Ugyanilyen fontos e stratégiák szárazföldi aspektusa. Ez olyan kérdéseket érint, mint például az elérhetőség és a kommunikáció javítása, a városi és vidéki térségek fejlesztése, valamint a szárazföld és a tenger közötti összeköttetések megerősítése. Az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia beépíthető a kohéziós politika területi együttműködésre vonatkozó célkitűzésébe, és alapjául egy integrált, több témakörön átívelő, területi megközelítés szolgálhatna. A legfontosabb kérdésekre összpontosító, adott területre vonatkozó különböző kormányzati szintű politikák jobb összehangolását kell célul kitűzni. A stratégiának ki kell terjednie az Atlanti-óceán partján fekvő valamennyi uniós régióra, ideértve a szomszédos részvízgyűjtőket és Makaronézia legkülső régióit is. Az is fontos, hogy figyelembe vegyük a stratégia külső dimenzióját, különösen a tengeri biztonság és felügyelet, valamint a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok terén. Az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégiának az Európa 2020 stratégiával és a 2014 utáni uniós politikával összefüggésben elő kell segítenie a célok és források határozottabb összehangolását. Nem arról van szó, hogy többet, hanem hogy okosan költsünk meglévő politikáink atlanti-óceáni dimenziójának támogatásával. Ennek érdekében a stratégiának kapcsolódnia kell a regionális politikához és integrált tengerpolitikához. Továbbá a stratégiának törekednie kell a többi politikával, például a transzeurópai közlekedési hálózatokkal, a közös halászati politikával, a turizmussal, a környezetvédelemmel, az energiapolitikával, valamint a kutatási és fejlesztési keretprogrammal való kapcsolatok fejlesztésére. A stratégiát 2014-ben kell bevezetni és össze kell hangolni a következő többéves pénzügyi kerettel. A stratégia szárazföldi dimenziója hozzájárul majd az EU területi kohézióval kapcsolatos célkitűzéséhez, elsősorban az elérhetőség és a kommunikáció javítására irányuló intézkedések révén. E dimenzióknak természetesen kapcsolódniuk kell a tengerpolitikához a térségben a szárazföld és a tenger közötti összeköttetés fejlesztése érdekében. Alapvető fontosságú, hogy az Atlanti-óceán partja mentén megerősítsük az észak-déli összeköttetéseket, különösen az Andalúziától Skóciáig vezető tengeri gyorsforgalmi utak kiépítésével. Ugyanakkor fejleszteni kell majd a nyugat-keleti közlekedési infrastruktúrát a nagy sebességű vasútvonalmodell pályái mentén. Felhívom a Bizottságot, hogy terjesszen elő cselekvési tervet, amelyben konkrét intézkedések révén minél gyorsabban meghatározza prioritásait azzal a céllal, hogy a 2013 utáni uniós

47

48

HU


politikákkal összehangolva hajtsa végre ezen intézkedéseket. Az is rendkívül fontos lesz, hogy sok érintettet bevonjunk, főleg helyi és regionális hatóságokat, valamint civil társadalmi szervezeteket. Az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia keretén belül folytatott együttműködésnek elsősorban és leginkább az érintett felek igényein kell alapulnia. Ezért konszenzussal kell dönteni az e kereten belül megállapított politikai prioritásokról. Ebben a vonatkozásban az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) az Atlanti-óceán térségében folytatott együttműködés elősegítésének hasznos eszköze lehet. Ez összegzi a stratégiával kapcsolatos parlamenti viták kimenetelét. Nagy figyelmet fogunk szentelni a Bizottság közelgő javaslatainak, és feltétlenül konkrét hozzájárulással állunk majd elő. Biztos asszony, el tudná-e mondani nekünk, természetesen csak akkor, ha megteheti, hogy mik a Bizottság prioritásai, hogyan tervezik a stratégia bevezetését, és milyen mértékben fogják figyelembe venni a Parlament javaslatait? Elnök úr, minden bizonnyal jobb, ha az ember ismétli magát, mintha ellentétbe kerül önmagával, így megismétlem, hogy kitűnően érezzük magunkat itt Strasbourgban. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Cadec úrnak a kezdeményezéséért. Nagyon tetszenek az elképzelései. Azon európai parlamenti képviselőknek is szeretném kifejezni köszönetemet, akik aláírták ezt a szóbeli választ igénylő kérdést. Jelenleg az Atlanti-óceán térségére vonatkozó tengerstratégia előkészítésén dolgozunk. Szeretném a tisztelt Ház tudomására hozni, hogy eltökélt szándékom, hogy jól átgondolt stratégiát terjesszek elő annak érdekében, hogy a tengerügyek az e területtel kapcsolatos napirend prioritásai közé kerüljenek. Ezenkívül elismerem, hogy e terület kiemelkedő környezeti jelentőségű, komoly örökséggel rendelkezik és sok elkötelezett érdekelt fél kapcsolódik hozzá. Minden érdekelt felet, többek között az atlanti-óceáni, part menti és tengeri területeket, valamint gazdasági ágazatokat, arra ösztönöztem, hogy határozottan támogassák a stratégiát. Már az előkészítés szakaszában kitűnő támogatást nyújtottak. Továbbra is arra ösztönzöm őket, hogy teljes mértékben vegyenek részt a stratégia elfogadási eljárásában. Ez elengedhetetlen lesz a stratégia sikeréhez. A nyilvános konzultáció bebizonyította számunkra, hogy létezik atlanti-óceáni identitás. Az is bebizonyosodott, hogy az érintett felek szívesen fogadnak egy olyan megközelítést, amely figyelembe veszi földrajzi, demográfiai és gazdasági sajátosságaikat. Azon intézkedéseket is támogatják, amelyek egyesítik a part menti államokat olyan ügyekben, mint például a tengerekkel kapcsolatos ismeretek, tengerfelügyelet, területrendezés és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv. A konzultáció során hozzánk érkezett visszajelzések azt is lehetővé teszik majd, hogy a következő hónapokban meghatározzuk a regionális fejlesztés és kutatás területével kapcsolatos uniós intézkedésekre vonatkozó prioritásokat. Az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia az összes tengeri ágazat közötti kölcsönhatás biztosításával konkrét politikai célkitűzéseket fog létrehozni. Kiemelt prioritás lesz a helyszíni munkahelyteremtés. Ehhez a tagállamok, az Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciája, az atlanti-óceáni térségek és a tengeri iparágak teljes elkötelezettsége és aktív részvétele szükséges. Ennélfogva rendkívül fontos és értékes az

07-03-2011

07-03-2011

HU


európai parlamenti képviselők által az említett ügyekkel kapcsolatban a választókörzetükben nyújtott segítség. Hölgyeim és uraim, a lehető legnagyobb mértékű nyilvánosság biztosítása érdekében javaslom, hogy a stratégia elfogadását a közös halászati politika reformjáról szóló vita utánra tervezzük. Ilyen módon biztosak leszünk abban, hogy a stratégia megfelelő nyilvánosságot kap, mi pedig be tudjuk venni az új, megreformált közös halászati politika regionális dimenzióját is. A Parlament álláspontját is teljes mértékben figyelembe kell venni. Tehát úgy gondolom, hogy az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia az uniós kutatási programok és regionális fejlesztési programok révén elsősorban elő fogja segíteni a régióban a fenntartható növekedést és munkahelyteremtést, másodsorban a megreformált közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, harmadsorban pedig a környezetvédelem terén való előrehaladást, ugyanakkor azt is, hogy a tengeri gazdaság fenntartható módon fejlődjön ebben a rendkívül fontos térségben. Lambert van Nistelrooij, a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, szeretnék gratulálni Cadec úrnak a kezdeményezéséhez, mert jókor került sor rá. Biztos asszony, köszönetet mondok a tengeri stratégia kialakítására vonatkozó kezdeményezéseiért. Alaposan tanulmányozva ezt a dokumentumot, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mindenekelőtt az a feladatunk, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzunk, amelyeket együtt hatékonyabban meg tudunk oldani. Tökéletesen értem a lényeget, hogy nem új infrastruktúrák építésére törekszünk. Tulajdonképpen a part menti régióknak – és mindenkinek, aki az egyes tagállamokban ezzel a kérdéssel foglalkozik, vagy más tagállamokkal együttműködik ebben a témában – át kellene venni ezt a politikát és biztosítani, hogy az egésznek ne az legyen a vége, hogy egy új igazgatási szint jön létre valahol az Európai Bizottság, az Európai Unió és a tagállamok között. Fontos, hogy ezt előzetes megjegyzésként leszögezzük. Nézzük azonban azokat az eltérő dolgokat, amelyeket a tengerpolitika magában foglal – a közlekedésre gondolok, és minden olyan új módszerre, amely ebben a tekintetben fontos, a környezetre, a gazdaságra, sőt még a fenntartható fejlődésről is szó esett, az EU 2020 stratégiáról, az energiával kapcsolatos kihívásról és természetesen a halászattal kapcsolatos álláspontjaink felülvizsgálatáról. Mindezek együtt kiemelik, hogy támogatni kell az atlanti-óceáni partvidék lehetőségeit és potenciálját. Hadd egészítsem ki ezt még egy részlettel! A Tisztelt Házban az egyik tagállamunk, Hollandia képviseletét segítem elő. Most már foglalkoztunk a balti-tengeri térséggel, az atlanti-óceáni partvidékkel, a Dunával és a mediterrán térséggel, mi maradt hátra? Norvégia, Hollandia partvonala, Németország, Dánia egy része, röviden az Északi-tenger. Na már most a következő a kérdésem a biztos asszonyhoz: ha földrajzi szempontból akarunk foglalkozni a makrorégiókkal, a következő lépésként nem ezt kellene vállalni és feldolgozni? Végezetül egy utolsó mondatot még engedjenek meg nekem. Ezen a hétvégén ülést tart a CPMR [Az Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciája] Északi-tengerrel foglalkozó Bizottsága. Middelburgben ezt a javaslatot fogja előterjeszteni. Megtudhatnánk az ezzel kapcsolatos észrevételeit? Ricardo Cortés Lastra, az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos asszony! Az Európai Unió balti-tengeri stratégiája már más régióknak is ösztönzést adott, többek között a Duna menti területeknek. Az atlanti-óceáni partvidékhez tartozó valamennyi térség – és szeretném kiemelni szűkebb szülőföldem, a spanyolországi Cantabria tevékeny

49

50

HU


szerepét – 1989 óta szintén arra törekszik, hogy előmozdítsa a közös érdekű kérdésekben az Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciája keretében történő együttműködést. Biztos asszony, úgy gondoljuk, eljött az ideje annak, hogy minél hamarabb kidolgozzunk egy atlanti-óceáni stratégiát. Ezt az Európa 2020 stratégia részeként kell meghatározni a környezet és a biológiai sokféleség védelme, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a fenntartható város- és vidékfejlesztés, a tudásalapú gazdaság felelős növekedésének, a turizmus, a tengeri kutatás és innováció, a megújuló energiák, a tengeri szállítás és képzés, valamint annak ösztönzése céljából, hogy új tengeri útvonalak kialakítása, az infrastrukturális hálózatok, valamint az információs és kommunikációs technológiák fejlesztése révén javítsuk területeink elérhetőségét, továbbá hogy ösztönözzük az on-line munkavégzést. Amint azt az Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciája (CPRM) nagyon helyesen kimondta – és ezúttal szeretnék köszönetet mondani ennek az intézménynek a kitűnő munkájáért –, a jelenlegi gazdasági válság, azzal együtt, hogy intézkedéseket kell tennünk az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívással szemben, lehetőséget biztosít arra, hogy az Európai Unióban egy új, valóban fenntartható fejlesztési modellt alakítsunk ki. Ez a stratégia nem csupán az atlanti-óceáni partvidékhez tartozó régiók számára fontos, hanem az EU egészének. Michael Theurer, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia indította el a folyamatot, a Duna régióra vonatkozó stratégia – amelyet idén vitattunk meg a Parlamentben – a másik lépés volt, most pedig sor került az Atlanti-óceán térségére. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport támogatja ezt a makroregionális megközelítést és tevékenyen részt vett az állásfoglalás kidolgozásában. Bennünket a tengerek és a környezet védelme és természetesen a tengerrel kapcsolatos ügyek és a halászat foglalkoztatnak – de ez a kérdés túlmutat ezen, sok más területre kiterjed, különösen három pillérre. Az első a tagállamok közötti együttműködés, hogy a szinergiákat jobban ki lehessen használni. A második az, hogy az Atlanti-óceán a part menti uniós tagállamokat és régiókat transzatlanti partnerekkel köti össze, például Kanadával és az Egyesült Államokkal, valamint más szomszédos országokkal, többek között Norvégiával és Izlanddal. Harmadsorban szorosabb kapcsolatokat hoz létre a régióban az érintett felek között. Hangsúlyoznunk kell azt a szempontot, hogy ez a stratégia összeköti és hálózatba szervezi a városokat és közösségeket, régiókat, tagállamokat, és mindenekelőtt a polgárokat, a civil társadalmat és a vállalkozásokat, hogy ezek a szereplők élettel töltsék meg ezt a keretet, azaz a makroregionális stratégiát. Tulajdonképpen nem az a szándék, hogy új intézmények vagy szervek jöjjenek létre; az elképzelés az, hogy a meglévő források felhasználásával gyakoroljunk hatást. A meglévő források bizonyára tartalmaznak kihasználatlan szinergiákat és lehetőségeket, amelyek tevékenységeink alapjául szolgálhatnak. Éppen ezért az ALDE képviselőcsoport úgy gondolja, hogy sürgető szükség van erre a stratégiára, mert az kihat a nemzetközi kereskedelemre. A termékek a világ minden tájáról az Atlanti-óceánon keresztül jutnak el az Európai Unióba. Ennek a kereskedelemnek természetesen ökológiai szempontból fenntarthatónak kell lennie. Továbbá valószínűleg hatalmas nyersanyagkészletek találhatók az Atlanti-óceánban, amelyeket kihasználhatunk, feltéve, hogy biztosítjuk a környezet fenntartható védelmét. Felkérjük a Bizottságot, hogy minél hamarabb állítson össze és nyújtson be stratégiát a térségre vonatkozóan.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Isabella Lövin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, tengereinkkel túlságosan hosszú ideje nem megbízhatóan gazdálkodnak, hanem ellentétes gazdasági érdekek érvényesítésének rendelik alá azokat. Időnként a halászat, máskor a halgazdálkodás, olykor a tengeri közlekedés, energiatermelés vagy turizmus határozza meg a menetrendet. A regionális tengerstratégiáknak – például az atlanti-óceáninak és a balti-tengerinek – az összehangolásra és a kiemelt célkitűzések meghatározásának elősegítésére kell szolgálniuk. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy bizonyos politikákról – például a halászatról és a mezőgazdaságról – főleg uniós szinten határoznak, de ami a környezetvédelmi politikákat illeti, azért jórészt a tagállamok felelősek. Ezért úgy gondolom, hogy az EU integrált tengerpolitikájának fontos szerepe van. Az úgynevezett tengeri területrendezés hatékony rendszere kulcsfontosságú lesz a célkitűzések rangsorolása szempontjából, és iránymutatást nyújt a vezetők, a döntéshozók és az érdekelt felek számára. Az atlanti-óceáni térség többi államával való együttműködés elengedhetetlen; többek között a parányi műanyag hulladékok mennyiségének csökkentése, az illegális halászat elleni küzdelem, illetve annak biztosítása érdekében, hogy a halászattal és környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat hatékonyan ellenőrizzék és végrehajtsák. Mindnyájan függünk a tiszta tengerektől és a jó környezeti állapottól. Ez valamennyi ágazat – elsősorban a halászat és turizmus – érdekeit szolgálja. Ennélfogva a környezeti célkitűzések nem csupán a környezettel kapcsolatosak, hanem egy virágzó atlanti-óceáni térség létrehozásával is. Oldřich Vlasák, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, tapasztalhatjuk, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó makrostratégia ösztönzést ad más régiók számára is. A Duna régióra vonatkozó makrostratégiát követően előterjesztették az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégiát. Ebben az esetben azonban elég sajátos helyzetről van szó. Az Európai Unió egy ideje az Atlanti-óceán térségére irányította figyelmét, mégpedig a határokon átnyúló és transznacionális együttműködés fejlesztésének keretében. Az INTERREG III. B program alapján az Atlanti-óceán térsége a támogatott területek közé tartozott; ezenkívül a jelenlegi területi együttműködési program (3. célkitűzés) szerves részét képezi. E támogató programok azt a prioritást tűzték ki, hogy a regionális fejlesztési stratégiákat transznacionális szintre terjesszék ki, azután pedig támogatást nyújtsanak a közlekedési rendszerek, valamint az információs társadalomhoz való könnyebb hozzáférés, a környezetvédelem és a természeti erőforrások, valamint a gazdasági integráció számára, különösen a peremterületek vonatkozásában. Igen jó lenne, ha először a meglévő programok és azok előnyeinek értékelésére kerülne sor, és csak ezután – a megállapítások figyelembevételével – a térségre vonatkozó új stratégia létrehozására. Továbbá nem feledkezhetünk meg arról, hogy a stratégiába belefoglaljuk a transzatlanti kapcsolatokat. Akár tetszik, akár nem, az euroatlanti civilizációhoz tartozunk, és mindnyájan azonos értékeket képviselünk. Ahogy az Atlanti-óceán túloldalán lévők, mi is határok nélküli térséget szeretnénk kialakítani, ahol megvalósul az áruk, a személyek és a szolgáltatások szabad áramlása. Annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió céljai sok tekintetben kiegészítik egymást, mégis gyakran előfordul, hogy minimális a koordináció. Ezért az európai programokban és politikákban kívánatos lenne követelményeket előírni a transzatlanti együttműködésre vonatkozóan. Ebből a szempontból az Atlanti-óceán térségére vonatkozó európai stratégián belüli ambiciózusabb együttműködés és hatékonyabb koordináció megpróbálhatna egy nagyra törőbb menetrendet felölelni, mivel a közös érdekű kérdésekben való önkéntes, gyakorlati

51

52

HU


együttműködés jelentős mértékben hozzájárulhatna a transzatlanti kapcsolatok megerősítéséhez. Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Ami az Atlanti-óceán térségét illeti, különösen két fontos kérdést szeretnék kiemelni. Először is az ökológiai szempontból fenntartható halászat jelentőségét, másodsorban pedig azt a kérdést, mennyire fontos az EU számára, hogy ne hosszabbítsa meg a Marokkóval kötött halászati megállapodást, amely a nemzetközi jog értelmében illegális. Ami a halászatot illeti, jelenleg a világ tengeri halászati területeinek több mint 70%-án túlhalászás jellemző. Az EU-ban ugyanez a helyzet. Mivel azonban az EU a világ gazdag részét képviseli, az Unió összes halfogyasztásának 60%-át import fedezi. Ez egyben azt jelenti, hogy a szegényebb országokban élők nem jutnak hozzá a fehérjében és tápanyagokban gazdag élelmiszernek számító halhoz. A másik kérdés az, amit ismételten szeretnék kiemelni, hogy mennyire fontos az EU számára, hogy ne újítsa meg a Marokkóval kötött halászati megállapodást, amely ország az Atlanti-óceán nyugat-szaharai partjairól látja el hallal az EU-t. Marokkó 1975 óta tartja megszállás alatt Nyugat-Szaharát, ahol jelenleg 160 ezren élnek menekülttáborokban. A hágai Nemzetközi Bíróság szerint Nyugat-Szahara Marokkó általi megszállása minden jogalapot nélkülöz, ezért Marokkónak nincs joga Nyugat-Szahara természeti erőforrásaihoz. Ennélfogva az ökológiai szempontból fenntartható halászat kérdését az Atlanti-óceán térségére vonatkozó bizottsági stratégiában kiemelt prioritásnak kell tekinteni. Továbbá a stratégiának meg kell követelnie, hogy az EU egyszer és mindenkorra tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot, és ne hosszabbítsa meg a Marokkóval kötött halászati megállapodást. Derek Roland Clark, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ez a kérdés más politikákkal összefüggésben tesz említést a területi dimenzióról, beleértve a közös halászati politikát, amely teljes uniós katasztrófa. Az Északi-tenger, az Atlanti-óceán egy részének halállományát tönkretették a visszadobott halakkal, amit meg kell szüntetni. A visszadobás gyakorlatát még csak megfontolásra sem kellett volna méltatni. Az Egyesült Királyság halászai saját parti tengerükön körültekintően gondját viselték a halállománynak, míg mások a túlhalászással tönkretették a sajátjukat. Nem csoda, hogy más tagállamok örömmel fogadták a közös halászati politikát, amelyek halászai nem tudták kivárni, hogy kijussanak az Északi-tengerre. Van, akinél nagyobb területi kirekesztésre van szükség, nem kevesebbre. Az én régiómban – Közép-Kelet-Angliában – a bostoni halászok már több generáció óta halásznak a Wash-öbölben, gondját viselik a halállománynak és biztosítják, hogy vonóhálóikkal ne kavarják fel a tengerfenék nyugalmát, mert tudják, hogy ott fejlődik ki a kezdetleges kagyló, és ezen a helyen találhatók az élelmiszerlánc alsó részét alkotó élőlények. Ez jelenti a megélhetésüket. Most megtiltották, hogy halásszanak, mégpedig azzal az ürüggyel, hogy vonóhálóik tönkreteszik a tengerfeneket. Ugyanakkor egy holland hajónak engedélyezik, hogy egymillió tonna kavicsot termeljen ki a tengerfenékről, miközben az E.ON árkot készül ásni a nyílt tengeren, hogy vezetéket fektessen le egy felesleges tengeri szélerőműpark számára. Mennyi kárt fog mindez előidézni a tengerfenéken? Mennyi ideig fogják még ezeket a halászokat leállásra kényszeríteni, valamint arra, hogy nézzék, hogy halászterületük nullára csökken, ők maguk pedig segélyigénylőkké válnak? Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr, az Atlanti-óceán térsége rendkívül fontos Európa számára gazdasági és ökológiai szempontból egyaránt. Ami az ökológiát illeti, ismeretes,

07-03-2011

07-03-2011

HU


hogy a Golf-áramlat jelentősen befolyásolja Európa éghajlatát. Az is köztudott, hogy a szakértők megosztottak abban a kérdésben, hogy a Golf-áramlat működése milyen mértékben változott meg az elmúlt évtizedekben, és hogy ez mit jelent a jövőre nézve. Ami a gazdaságot illeti, még nem derült ki, hogy Kína és Kolumbia valóban végrehajtják-e azzal kapcsolatos terveiket, hogy vasúti összeköttetést létesítenek Latin-Amerika atlanti-óceáni és csendes-óceáni partjai között. Ha a kínai áruknak körülbelül 20%-a tengeren érkezik a Panama-csatornán keresztül, ez a projekt kétségtelenül ki fog hatni az Unió Latin-Amerikára vonatkozó stratégiájára is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az Atlanti-óceán a menekültáramlatok tekintetében is jelentős szerepet tölt be. Azóta például, hogy 2005-ben a spanyol határon kerítést emeltek, az Afrikából induló embercsempész-hálózatok az atlanti-óceáni Kanári-szigetek érintésével kikerülik ezt. Ebben a tekintetben az arab világban tapasztalható feszültségnek is meglesznek a hatásai. Az elkövetkező hónapokban az a több tízezer menekült, akik Európai partjain értek földet, elenyészően csekély számnak tűnhet ahhoz képest, ami a jövőben vár ránk. Ezért ésszerű lenne, ha az Európai Unió aktívan fellépne Afrika földközi-tengeri partvidékén, valamint az atlanti-óceán partvidéken is. Azt az elvet kellene alkalmazni, hogy a menekülteket a saját hazájukhoz minél közelebb kell elhelyezni. Francisco José Millán Mon (PPE). – (ES) Elnök úr, nagyon örülök annak, hogy a Bizottság közleményt készít az Atlanti-óceán térségére vonatkozó európai stratégiáról. E térség két jelentős, egymáshoz kapcsolódó jellemzővel rendelkezik: az óceáni-tengeri jelleggel és azzal, hogy külső tengeri régió. Négy észrevételt szeretnék tenni. Először is szeretném hangsúlyozni a tengeri dimenzió jelentőségét, ami miatt a stratégiának fontosságot kell tulajdonítania a tengeri környezet megőrzésének, a halászatnak, a környezetnek, a tengeri környezettel kapcsolatos energiaforrásoknak, valamint a turizmusnak. Másodszor, tekintettel arra, hogy a térség külső régiónak tekinthető, rendkívül fontos a közlekedés – az úgynevezett „összeköttetés” – az atlanti-óceáni térséget alkotó területek között és mindenekelőtt az Európai Unió többi részével kapcsolatban. Prioritásnak kell tekinteni a transzeurópai közlekedési hálózatokat, a tengeri gyorsforgalmi utakat és az energia-összeköttetéseket. Ami a választókerületemet, Galíciát illeti, a Portugália északi részével való nagy sebességű összeköttetésre és a Transcantábrico járatra is gondolok. Harmadszor, biztos asszony, úgy gondolom, hogy a stratégia nem helyezheti a hangsúlyt kizárólag a tengerekkel kapcsolatos kérdésekre. Ahogy Cadec úr is elmondta, jelentős szárazföldi dimenzióval kell rendelkeznie, amely magában foglalja a társadalmi, gazdasági és területi kohézió célkitűzéseit. Amint arra a holnapi szavazás tárgyát képező állásfoglalás rámutat, az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégiának szorosan kell kapcsolódnia az Európa 2020 stratégiához, valamint a regionális fejlesztési politikához és a jövőbeni gazdasági kilátásokhoz. Végezetül, az Atlanti-óceán térségében működő különböző igazgatásokat és szervezeteket figyelembe kell venni, beleértve Galícia regionális önkormányzatát, valamint az Észak-Portugália szomszédos közösségével létrehozott eurorégiót, amelyek az elsők között alakítottak ki európai területi együttműködési csoportosulást az Európai Unióban.

53

54

HU


Mindez azt jelenti, hogy a Bizottságnak állandó párbeszédet kell folytatnia e régiókkal és szervezetekkel a stratégia kidolgozása és későbbi végrehajtása során egyaránt. Estelle Grelier (S&D). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! El vagyok ragadtatva az Atlanti-óceán térségére vonatkozó integrált stratégiával kapcsolatos tervektől. Olyan közös megközelítésre van szükségünk a tengeri térségek hasznosításának vonatkozásában, amely valamennyi tengermedence sajátosságait tekintetbe veszi és közös megoldásokat kínál a meglévő problémákra. Normandia választott képviselőjeként különösen a La Manche csatorna sajátos helyzetére szeretném felhívni a figyelmüket, amelyet szintén be kell illeszteni az Atlanti-óceán térségére vonatkozó integrált stratégiába. A La Manche csatorna az Európai Unió egyik stratégiai fontosságú tengeri kapuja, valamint nélkülözhetetlen kapcsolatot biztosít az Atlanti-óceán és az Északi-tenger között. A világ hajóflottájának 20%-át magában foglalja, és naponta több mint 500, 300 tonnásnál nagyobb hajó közlekedik itt. A szállítási tevékenységen túlmenően halászatnak, szabadidős tevékenységeknek, sóderkitermelésnek és hamarosan – nagy megelégedésemre – tengeri szélerőműparkokból származó energiatermelésnek is otthont ad. Ez a tevékenységkoncentráció megköveteli, hogy komolyan vegyük a tengerbiztonság európai szintű irányításának kérdését, amelyről úgy gondolom, hogy szintén az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia részeként kell megvitatni. Amint Önök is tudják, jelenleg veszély fenyegeti a biztonság finanszírozásának kétoldalú alapjait. Biztos asszony, már figyelmeztettem Önt erre, és nagy figyelmet fogok szentelni az Ön júniusi javaslatainak. Pat the Cope Gallagher (ALDE). – (GA) Elnök úr, határozottan támogatom az arra irányuló uniós szintű intézkedéseket, hogy létrejöjjön egy kohéziós stratégia az Atlanti-óceán térségére vonatkozóan. A következő öt uniós tagállam határos az Atlanti-óceánnal: Nagy-Britannia, Írország, Franciaország, Spanyolország és Portugália. Ezen túlmenően gazdasági és környezeti szempontból alapvető fontosságú, hogy Norvégia, Izland és a Feröer-szigetek partvidékeire is kiterjedjen valamilyen stratégia. Az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégiának arra kell összpontosítania, hogy elősegítse az atlanti-óceáni szigetek és partvidékek gazdasági fejlődését. – Az Atlanti-óceán térsége a világ egyik leggazdagabb és legfejletlenebb térsége, ami a szélés hullámenergiát illeti. Becslések szerint 2050-re Európa villamosenergia-ellátásának mintegy 50%-a biztosítható az Atlanti-óceán partvidékén termelt megújuló energiából. A turizmus és a szabadidős lehetőségek szintén számottevő gazdasági előnyt jelentenek az atlanti-óceáni partvidék régiói számára. Továbbra is hatalmas növekedési lehetőség rejlik ebben a térségben, beleértve a stratégiai szempontból elhelyezett kikötőmedencék kialakítását a partvidék minden egyes országában. A tengeri szállítási és kikötői ágazatnak, valamint a tengeri élelmiszerek ágazatának, többek között az akvakultúrának is előnye származna az atlanti-óceáni partvidék tagállamai közötti szorosabb együttműködésből. Az atlanti-óceáni stratégiának természetesen összhangban kell állnia a közös halászati politikával, és az Atlanti-óceán európai partvidékén találhatók az uniós vizek legtermékenyebb halászati területei. Ezenkívül a makréla, a kék puhatőkehal, a fattyúmakréla és a szürke tőkehal fontos ívóhelyei. Az elmúlt években javult a tagállami együttműködés a tengerbiztonság, -védelem és -felügyelet vonatkozásában. Tekintettel arra, hogy az

07-03-2011

07-03-2011

HU


atlanti-óceáni partvidék nagy kiterjedésű, egy integrált stratégia megfelelőbb és hatékonyabb műveletek megszervezését teszi lehetővé a tagállamok között. Végezetül, ennek eredményeképpen hatékonyabbak lesznek a tengeren kialakuló vészhelyzetekre adott válaszlépések, beleértve a felkutatást és a mentést, amelyek nem ismernek földrajzi vagy politikai határokat, és fokozottabb tengerfelügyelet valósul meg a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem érdekében. Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr! Az Európai Parlamentnek az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégiáról szóló állásfoglalása újabb lépés, amely azt bizonyítja, hogy Európának több tüdőre van szüksége. Szó esett már közöttünk a balti-tengeri térségre és a Duna régióra vonatkozó stratégiáról, amely utóbbit egyébként a magyar elnökség jelenleg folytat és fejleszt. Most pedig eljött az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia ideje. Ez egy partikuláris stratégia, amelyek csak öt uniós tagállamot érint. Mindazonáltal nyilvánvalóan fontos dologról van szó. Nyomatékosan ki kell azonban hangsúlyozni, hogy nem szolgálhat ürügyül és eszközül az ezen országoknak járó uniós támogatás növelésére, hanem kizárólag arra, hogy az Atlanti-óceán térségének fejlesztésével kapcsolatban javítsák az ilyen támogatások felhasználását. Anna Rosbach (EFD). – (DA) Elnök úr, biztos asszony! Szeretném megkérdezni a Bizottságtól, vajon a tengeri környezet védelme képezi-e majd a stratégia alapját. Továbbá, hogy a Bizottság hangsúlyt helyez-e a tengerekbe kerülő műanyag hulladékok problémájának megelőzésére és leküzdésére? A Bizottság tavaly tartott egy munkaértekezletet ebben a témában, de vajon a stratégiába is bekerül-e a probléma? Szándékában áll-e a Bizottságnak, hogy a stratégia keretében foglalkozzon az illegális halászattal és az olaj szándékos kiürítésével? Azt is szeretném megtudni, milyen szerep jut a stratégiában – ha egyáltalán – a tengeri turizmusnak, azaz a körutazást végző hajóknak. Az állatvilág megzavarására gondolok, valamint az atlanti-óceáni térség legészakibb részének szennyezésére. Végezetül az lenne a kérdésem, hogy a Bizottságnak szándékában áll-e bevonni a stratégiába azon vízi utakat, amelyek közvetlenül vagy közvetve az Atlanti-óceán térségébe ömlenek. Véleményem szerint be kell vonnunk a stratégiába Európa jelentősebb folyóit és tavait, ha korlátozni akarjuk a tengerbe jutó hulladékok mennyiségét. Nuno Teixeira (PPE). – (PT) Elnök úr! A Lisszaboni Szerződés magában foglalja az Európai Unió területi kohézióval kapcsolatos célkitűzését. A regionális politika gazdasági és társadalmi dimenziójához hasonlóan e dimenzió hatékonysága is az európai régiókra vonatkozó, felülvizsgált stratégiák összeállításától függ. Ahhoz, hogy sikeres legyen, figyelembe kell venni a régiók valós helyzetét, sajátosságait és egyedi problémáit. Az Atlanti-óceán térsége számos alapvető fontosságú jellegzetességgel bír, ami azt jelenti, hogy ambiciózus stratégiát kell készíteni. Először is, egy távoli területről van szó, amely az elérhetőség és az összeköttetés tekintetében aggasztó problémákkal küzdő régiókat foglal magában. Sérülékeny a környezete, amelyre az éghajlatváltozás egyre inkább kihat. A hajózási tevékenység dinamikus a tengeri szállítás fontossága, valamint a halászattal és az energiatermeléssel kapcsolatos tevékenységek miatt is. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az Atlanti-óceán térségének és konkrétan az ottani legkülső régióknak köszönhető, hogy az Európai Unió rendelkezik a világ legnagyobb kizárólagos gazdasági övezetével. Támogatni kell az Atlanti-óceán térségére vonatkozó integrált stratégia létrehozását, feltéve, hogy nem csupán a jelentős tengeri dimenziót,

55

56

HU


hanem a szárazföldi dimenziót is figyelembe veszi. Fejleszteni és támogatni kell a különböző ágazati politikák közötti szinergiákat annak érdekében, hogy előnyöket próbáljunk biztosítani a térség számára. A stratégiának természetesen az atlanti-óceáni partvidék valamennyi régiójára ki kell terjednie, beleértve Makaronézia legkülső régióit, azaz Madeirát, az Azori-szigeteket és a Kanári-szigeteket. Fejleszteni kell e régiók összeköttetését, amelyeknek sajátos földrajzi és strukturális jellegzetességei szükségesség teszik az elérhetőség és a mobilitás optimális megvalósítását. Ez nem csupán ahhoz járulna hozzá, hogy e régiók dinamikusabbá váljanak és növekedést érjenek el, hanem a belső piaci célkitűzések elérését is elősegítené. Még azt is szeretném gyorsan kihangsúlyozni, hogy a stratégián belül többszintű irányításra van szükség, amellyel kapcsolatban kívánatos felhívni a regionális és helyi hatóságok bevonására, már a regionális helyzet elemzésének szakaszától egészen a konkrét intézkedések végrehajtásának szakaszáig. Riikka Manner (ALDE). – (FI) Elnök úr, biztos asszony! Először is szeretnék köszönetet mondani Cadec úrnak az Atlanti-óceán térségével kapcsolatos kitűnő kezdeményezésért. Nyilvánvaló, hogy a jövőben is szükségünk lesz az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégiára. Amint az az előző felszólalásokban is elhangzott, a stratégia egy igen fontos, körülhatárolt területet fog létrehozni az Európai Unió számára, olyat, amely magában foglalja majd a halászattal, a közlekedéssel és az energiával kapcsolatos kérdéseket. Úgy vélem, hogy a makrorégiók és a makroregionális stratégiák azt is lehetővé fogják tenni számunkra az Unióban, hogy küzdjünk ezekért az ügyekért és együttműködjünk. Az Európai Unió az 1990-es évek óta támogatja ezt a területi együttműködést egyrészt a tagállamok között, másrészt az Unióval határos harmadik országokkal, főleg az Unió kohéziós politikája és külpolitikája részeként. Természetesen ezek a makroregionális stratégiák a svéd elnökség alatt jöttek létre, és bízom benne, hogy a jövőben hozzáadott értéket is teremtenek a nemzetközi és régióközi együttműködés terén. Amint már említettem, e makroregionális stratégiák sokat nyújthatnak, különösen a szállítási, az üzleti és az energiaágazaton belül. Amint arról az állásfoglalási indítvány is említést tesz, fontos, hogy az atlanti-óceáni stratégia tekintetében továbbra is úgy haladjanak a dolgok, ahogyan korábban, azaz használjuk ki a meglévő struktúrákat és finanszírozást. Egyszerűen nincs arra szükség, hogy e makroregionális stratégia mellett további struktúrákat kezdjünk létrehozni. Ezen előkészítő munka során valamennyi régiót és szereplőt figyelembe kell vennünk, hogy valódi szinergiát alakíthassunk ki az atlanti-óceán e térségére vonatkozóan. Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr! Néhány szót szeretnék szólni ezzel a témával kapcsolatban, amely rendkívül fontos számomra, különösen azért, mert egy óceáni országból, Írországból származom. – Megismertük a Duna régióra vonatkozó stratégiát, a balti-tengeri stratégiát és a földközi-tengeri térségre vonatkozó stratégiát. Ebből a szempontból az atlanti-óceáni stratégia még a kezdeti szakaszban tart, de hatalmas lehetőség rejlik benne, amint arra a felszólalók is rámutattak, nem csupán a tengeri, hanem a területi vonatkozásait illetően is, ahogy kollégám, Millán Mon úr említette. Két részletet szeretnék kiemelni: az egyik a turizmusban rejlő potenciál, a másik pedig az energia. Az ír turizmus 7%-a tengeri vonatkozású. Célul kell kitűznünk, hogy ezt az

07-03-2011

07-03-2011

HU


atlanti-óceáni partvidék mentén, az Atlanti-óceán európai partvidékének öt országában 2020-ig megkétszerezzük. Különösen a fiatalok körében volt tapasztalható növekedés a part menti és tengeri tevékenységek, például a séta, a merülés, bálnanézés és a szörfözés tekintetében. Mindezek egységes megközelítéssel fejleszthetők, az összes terület együttműködésével, különösen a forgalmazás és az engedélyezés stb. terén, ezáltal csökkentve a bürokráciát. Ami az energiát illeti, 2050-re sokkal több megújuló energiára lesz szükségünk, mint amennyivel jelenleg rendelkezünk. Az elmúlt hetekben az olajárak ingadozását tapasztalhattuk. Ez továbbra is így lesz. Az Atlanti-óceán csodálatos potenciállal rendelkezik, ami a szél-, a hullám- és árapály-energiát illeti. Ez pillanatnyilag költséges lehet, de a technológiák fejlődésével ez változni fog. Luís Paulo Alves (S&D). – (PT) Elnök úr! Mivel globális szereplő, alapvető fontosságú, hogy az Európai Unió rendelkezzen egy olyan atlanti-óceáni stratégiával, amely lehetővé teszi számára, hogy teljes mértékben kihasználja a határvonalai által nyújtott előnyös helyzetet, amelynek köszönhetően a világ olyan fontos területeivel áll összeköttetésben, mint például Észak-Amerika, Dél-Amerika és egész Nyugat-Afrika. E stratégiai kereten belül válhatnak valóra teljes mértékben az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia létrehozásában rejlő lehetőségek, nem csupán a térség, hanem az egész Európai Unió javára. Csak egy stratégiai, a térséget középpontba helyező felfogás részeként lehetséges, hogy az Unió az atlanti-óceáni térséget ne külső régióként kezelje, hanem inkább olyan területként, amely geológiai szempontból megerősíti központi helyzetét a világon. Ezenkívül az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégiának – amelyben részt vesznek a tagállamok és azok régiói – prioritásnak kell tekintenie az új innovációs területeket a gazdaság és tudomány terén, különösen a környezettel, a megújuló és tengeri energiával, az élelmiszer-vonatkozású tengeri biotechnológiával, az egészséggel kapcsolatos új termékeket és szolgáltatásokat, valamint az intelligens technológiát igénylő termékeket és szolgáltatásokat. María Irigoyen Pérez (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos asszony! Jelentős pillanathoz érkeztünk a jövőbeni kohéziós politika létrehozása tekintetében, amely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően nem csak társadalmi és gazdasági tényezőkön alapul, hanem területi dimenzión is. A területi kohézió az egyes területek közötti harmonikus fejlődés elérésére törekszik, hogy polgáriak teljes mértékben kihasználhassák az egyedi sajátosságaik előnyeit. E célkitűzés megvalósítása érdekében azonban az Európai Unió azon régiói közötti együttműködés terén is előrehaladást kell elérni, amelyek azonos kihívásokkal és problémákkal szembesülnek. Ez az Atlanti-óceán térségére vonatkozó európai stratégia célja: a térség tagállamai közös kihívásainak megoldására vonatkozó közös perspektíva kialakítása, beleértve a tengerkutatást, a tengeri megfigyelést, valamint a környezetvédelmi és gazdasági feladatokat. Céljaink eléréséhez koncentrált és integrált stratégiát kell elfogadnunk, amely összhangban áll az Európa 2020 stratégiával, valamint az Európai Uniónak a 2013 utáni időszakra vonatkozó politikáival, és különösen regionális és tengerpolitikával. Hölgyeim és uraim, e stratégia alapjául azonban mindenekelőtt a regionális és helyi hatóságok, a tagállamok és az Európai Unió, a magánszektor és a civil társadalmi szervezetek

57

58

HU


érdekelt felei szorosabb bevonásán alapuló, megújult többszintű irányításnak kell szolgálnia, beleértve a régióközi hálózatokat és szervezeteket. Maria do Céu Patrão Neves (PPE). – (PT) Elnök úr, biztos asszony! Az Európai Unió atlanti-óceáni stratégiája egy alapvető célkitűzést valósít meg: az európai óceánok és tengerek integrált és közös megközelítését, amely azok sajátosságaihoz igazodik. Az atlanti-óceáni térség megkülönböztető jellemzői közé tartozik az interkontinentális dimenzió, a tengermedencék sokfélesége, valamint az, hogy rendkívül mély az óceán. Mindezek, valamint az Atlanti-óceán által elválasztott országok és régiók közötti kapcsolatok olyan érveknek tekinthetők, amelyek igazolják az eltérő megközelítés alkalmazását. Geostratégiai helyzete, vagyis az, hogy Európa, Afrika és az amerikai földrész közötti határon helyezkedik el, számos szinten olyan kihívásokat és lehetőségeket teremt a tengeri tevékenység vonatkozásában, mint például az ökoszisztémák védelme és megőrzése, az éghajlatváltozás tanulmányozása, az élelmiszer- és az energiaellátás biztonsága stb. Az atlanti-óceáni térség természeti, genetikai és ásványi erőforrásainak rendkívüli gazdagsága azonban mélytengeri szinten található. Ezzel összefüggésben úgy vélem, hogy technológiai kutatást, fejlődést és innovációt kell végrehajtani, ami biztosítani fogja ezen erőforrások kiaknázását és a velük való fenntartható gazdálkodást az Európai Unió atlanti-óceáni stratégiája keretében. Létre kell hoznunk egy európai mélytengeri megfigyelőközpontot az erre alkalmas helyen, például az Azori-szigeteken. Alyn Smith (Verts/ALE). – Elnök úr! Úgy gondolom, biztos asszony, hogy a Tisztelt Ház és az Ön hivatala között nagy az egyetértés a stratégia kialakítása tekintetében. Úgy vélem, abban is nagy az egyetértés, hogy együtt többet érhetünk el azáltal, hogy az atlanti-óceáni partvidék régiói, valamint államai és nemzetei közötti együttműködés ösztönzése céljára szolgáló fórumot hozunk létre, de óvatosságra intenék a prioritások túlzott mértékű alkalmazása tekintetében, amely „kórság” különösen súlyosan érint bennünket itt a Tisztelt Házban. Ha 300 millió célkitűzést próbálunk megvalósítani, előfordulhat, hogy egyik sem sikerül túl jól, így két konkrét prioritást szeretnék kiemelni, amelyekkel kapcsolatban véleményem szerint az EU valódi hozzáadott értéket biztosíthat. A 8. bekezdés a tengeri energiával kapcsolatos kölcsönös összeköttetésekre helyezi a hangsúlyt. Az Atlanti-óceán térsége hatalmas potenciális megújuló energiaforrásokkal rendelkezik. Mi Skóciában rendkívüli mértékben hozzájárulhatunk az éghajlatváltozással és regionális fejlesztéssel kapcsolatos célkitűzésekhez. Jelentős szerepet játszhatunk ebben. A 9–11. bekezdésben a tengeri közlekedés jelentősége rendkívül fontos gazdasági és környezeti eredményt hozhat. Sok dolog dicséretes, de azt szeretném remélni, hogy a Bizottság figyelme a ma este itt a Házban elhangzott sok kitűnő célkitűzésnél koncentráltabb lesz majd. Jarosław Leszek Wałęsa (PPE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony! Hátorozott támogatásomat szeretném kifejezni a tengeri területek igazgatását elősegítő expanziós politikára irányuló valamennyi fellépéssel kapcsolatban, beleértve az előterjesztett állásfoglalásban meghatározott, a jelenlegi vita tárgyát képező követeléseket. Az Atlanti-óceán – a tengeri közlekedés, halászat, ökológiai energiaforrások és tudományos kutatás dinamikus fejlesztésének területe – a hatékony gazdálkodás tekintetében hatalmas lehetőségeket biztosít. Bölcsen kell ezeket kihasználni, szem előtt tartva az Unió – mint a természeti környezet védelmezőjének – fontos szerepét, amely kétségtelenül magában

07-03-2011

07-03-2011

HU


foglalja az óceáni ökoszisztémát. Az EU erőinek az atlanti-óceáni térségbe történő irányítása gazdasági terjeszkedésünk természetes irányának tekinthető. A tengeri szállítási ágazat fejlesztése tulajdonképpen arra kényszerít bennünket, hogy optimális stratégiát dolgozzunk ki az Atlanti-óceán térségére vonatkozóan, beleértve a kikötői létesítményeket is. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek az egységes Európa kapuját alkotják. Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! 2005 óta, amikor is megvitattuk a Balti-tenger kérdését, a makroregionális stratégiák rendkívüli érdeklődést váltottak ki az Európai Parlamentben. Nagyon örülök annak, hogy kollégámnak, Alain Cadecnek köszönhetően ma az atlanti-tengeri partvidékre vonatkozó ambiciózus regionális stratégia létrehozását ösztönözhetjük. Azon sok területen kívül, amelyek koordinációt és közös munkát igényelnek, valamint egy olyan integrált megközelítés fontosságán túl, amely lehetővé teszik számunkra, hogy makroregionális szinten kezeljük a térség problémáit, különösen két részletet szeretnék kiemelni. A kohéziós politika területi együttműködéssel kapcsolatos célkitűzését, a 3. célkitűzést, és különösen annak transznacionális vonatkozásait be kell vonni az említett stratégiák támogatása érdekében, a megbeszélések, valamint a projektfejlesztés és -koordináció összehangolásával. Ösztönözni kell a tagállamokat és a régiókat, hogy operatív programjaik révén vegyenek részt közösen tervezett intézkedésekben. Sajnálatos módon határozott politikai szándék nélkül e stratégiák holtpontra fognak jutni. Jóllehet Európa nem kívánja, hogy a makrorégiók túlságosan megszaporodjanak, foglalkoznia kell a területi korlátokkal, amelyek nem tűntek el pusztán azért mert megszűntek a határok. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Nagyon érdekfeszítő vitát folytattunk, és bebizonyosodott, hogy a szóbeli választ igénylő kérdésre vonatkozó kezdeményezés valóban sikeres volt. Három dolgot szeretnék megemlíteni. Az első a tengerstratégiánkat érinti, amelybe sok ágazatot, intézkedést és perspektívát bevonhatunk. Mire fogjuk helyezni a hangsúlyt? Arra, hogy megpróbáljunk kapcsolatokat létrehozni a különböző ágazatok között. Hadd magyarázzam meg! Adott egy terület, egy tengeri térség – az Atlanti-óceán térsége, ahol halászattal foglalkozhatunk; környezetvédelemre van szükség; turizmusra van lehetőség; szállítást végezhetünk; akvakultúrával foglalkozhatunk; energiát termelhetünk; és kutatást végezhetünk. Meg kell tehát találnunk a módját, hogy kapcsolatokat teremtsünk ezen ágazatok között, és hogy ne legyenek érdekellentétek. Tehát a tengeri területrendezés rendkívül fontos eszközt biztosít számunkra, akárcsak a tengerfelügyelet és a tengeri ismeretek. Ezt a célt tűztük ki. Nem arról van szó, hogy új struktúrákat hozzunk létre – ezzel egyet tudok érteni; valóban nincs szükségünk új struktúrákra. Arra van szükség, hogy kapcsolatokat építsünk a már meglévő különböző struktúrák között. Pont erről van szó – azaz hogy a jobb eredmények elérése érdekében kapcsolatok jöjjenek létre a már meglévő struktúrák között. Ez az első észrevételem. A második a területi kohéziós politikával kapcsolatos megjegyzésekre vonatkozik. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy e makroregionális politikához javaslatra van

59

60

HU


szükségünk. A Tanácsnak javaslatot kell a Bizottság elé terjesztenie. Jelenleg egy tengeri stratégiára vonatkozó javaslat van a birtokunkban. Múlt év júniusában határozat született erről, és most már felhatalmazással rendelkezünk egy tengerstratégia előterjesztésére vonatkozóan. Ezen munkálkodunk, és reméljük, hogy ilyen módon elősegítjük egy makroregionális megközelítéssel kapcsolatos lehetőség biztosítását. Harmadik észrevételem azzal kapcsolatos, hogy nemzetközi szemléletmódra van szükségünk. Igen, egyetértek mindazzal, ami lehangzott, vagyis azzal, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján hatékony koordinációra van szükség a szomszédainkkal. Körültekintőnek kell lennünk. Megfelelő megbeszéléseket kell folytatnunk, és törekednünk kell arra, hogy mindenki számára egyenlő feltételeket teremtsünk, mert ez az egyetlen módja, hogy sikert érjünk el. Tehát még egyszer szeretnék köszönetet mondani Cadec úrnak a kezdeményezéséért, és szeretném megnyugtatni Önöket, hogy valamennyi javaslatukat figyelembe fogjuk venni. Elnök. – Egy állásfoglalási indítvány érkezett hozzám (1) , amelyet az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésével összhangban terjesztettek elő. A vitát lezárom. A szavazásra 2011. március 9-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Jim Higgins (PPE), írásban. – Nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek. Biztosítanunk kell, hogy egy világosan meghatározott stratégiával rendelkezzünk, hogy fellendülhessen ez a térség. A térség és az egyes területek megoldandó problémái közé tartoznak a környezeti veszélyek (vízszennyezés, árvizek, éghajlatváltozás), a kiaknázatlan hajózási potenciál, valamint a közúti és vasúti közlekedési összeköttetések hiánya, a nem megfelelő energia-összeköttetések, az egyenlőtlen társadalmi-gazdasági fejlődés, az összehangolást nélkülöző oktatási, kutatási és innovációs rendszerek, a biztonság és a védelem terén tapasztalható hiányosságok. 21. Egyperces felszólalások (az eljárási szabályzat 150. cikke) Elnök. – A következő napirendi pont az egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben. Maria do Céu Patrão Neves (PPE). – (PT) Elnök úr, február 17-én a Póvoa do Varzim régióban tornádó sújtott le 50 gazda üvegházaira, akik az elszenvedett kárt 1,5 millió euróra becsülik. A tornádó néhány másodperc leforgása alatt többhavi munkát és többéves beruházásokat tett tönkre. A termelőknek új növényeket kell ültetniük, és hónapokba telik majd, mire a terményeik piacra jutnak. Ezeket a mezőgazdasági termelőket 2010. február 27-én már egyszer tönkretette egy másik vihar. A károkat akkor 4 millió eurónál is többre becsülték, és a hatóságok a mai napig semmilyen módon nem reagáltak erre. A számokból az is kiderül, hogy a zöldségtermesztés milyen fontos a helyi gazdaság számára, hiszen 2000 család, összesen nagyjából 5000 ember és közvetlenül, illetve közvetve 10 000 munkahely sorsa forog kockán a régióban. Ezek a szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakrabban jelentkeznek, és veszélybe sodorják az ilyen gazdasági (1)

Lásd a jegyzőkönyvet

07-03-2011

07-03-2011

HU


tevékenységek folytatását. Ha nincs hozzá támogatás, a biztosítás annyira költséges, hogy az igénybevétele életképtelenné teszi ezt a tevékenységet. Ezzel összefüggésben úgy vélem, fontos, hogy az Európai Unió mérlegelje egy közös biztosítási minimumszint létrehozását az összes mezőgazdasági termelő számára, illetve hogy foglalkozzon a Szolidaritási Alaphoz tartozó jogosultsági küszöbökkel. Létfontosságú a regionális dimenzió figyelembevétele: ha ez elmarad, előfordulhat, hogy a súlyos csapásokat elszenvedő régiókat kizárják azért, mert a tagállam egészére nézve meghatározott küszöbértéket nem érik el. Elnök. – Patrão Neves asszony, csak annyit hadd mondjak, hogy amikor felszólal, olyan, mintha hosszabban beszélne, mint amennyi időt kapott, ráadásul nagyon gyorsan beszél, ami egy kissé megnehezíti a tolmácsok dolgát. Nem tudná esetleg tömöríteni az észrevételeit? Monika Smolková (S&D). – (SK) Elnök úr, múlt héten a szlovák miniszterelnök-helyettes és Ján Figeľ korábbi európai biztos Brüsszelben arról tárgyalt, hogy az „Információs társadalom, tudomány és kutatás” és az „Oktatás és befogadás” operatív programokból 350 millió euró összegű pénzügyi forrást csoportosítanának át a „Közlekedés” operatív programba. Az autópályák építésére valóban szükség van. Ugyanúgy azonban, ahogy az EU 2020 stratégiát is elfogadtuk, és különösen válság idején azt is be kell látnunk, hogy a foglalkoztatottság növekedésének útjában álló akadályok megszüntetése, az új szociális veszélyek kezelése és az oktatásra, a tudományra és a kutatásra helyezett hangsúly a gazdasági növekedés első előfeltétele. A források átcsoportosításához valamennyi biztos beleegyezésére szükség van. Mindazokkal a szlovák tanárokkal, tudósokkal és más szlovák polgárokkal együtt, akik nem helyeslik ezt az átcsoportosítást, szeretnék hangot adni annak a meggyőződésemnek, hogy az egyes európai biztosok meg fogják védeni a foglalkoztatást, az oktatást, a tudományt és a kutatást, aminek rendkívül sokat használna az a 350 millió euró, míg a közlekedésben ez mindössze 11 kilométernyi autópályára lenne elég, bármennyire nagy szükség is van az utóbbira. Ramon Tremosa i Balcells (ALDE). – Elnök úr, a valenciai regionális kormány a múlt hónapban megszüntette a katalán állami televíziós csatornát (TV3). Ez az intézkedés nemcsak a nyelvi sokszínűségről szóló európai irányelvekkel, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájával és a spanyol alkotmánnyal ellentétes, de a katalán televízió bezárása közvetlen támadás a közös nyelv révén a katalánokat és valenciaiakat egyesítő kulturális testvériség ellen is. A valenciai regionális kormány most tiltó szankciókat vezet be a magántulajdonban lévő Acció Cultural del País Valencià szövetség ellen, amely 20 évvel ezelőtt üzembe helyezte a televíziós ismétlő állomásokat, és ezek bezárására kényszeríti a szövetséget. Azt is szeretném bejelenteni, hogy a katalán televíziós vétel érdekében egy népi jogalkotási intézkedést terjesztettek a spanyol parlament elé, 615 000 polgár támogatásával. A spanyol szocialista kormánynak ezt számításba kellene vennie, de eddig semmi nem történt. Michail Tremopoulos (Verts/ALE). – (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Bizottság és a görögországi támogatási mechanizmus többi résztvevője a közelmúltban kormányzati kötelezettségvállalást jelentett be, miszerint az állami tulajdon eladásával 2015-ig 50 milliárd eurót teremtenek elő.

61

62

HU


Deruz bizottsági képviselő nyilatkozatot tett, amelyben azt állította, hogy a görög gazdaság számára az igazi hazárdjáték a köztulajdon általános privatizálása volt. Görögországban az állami tulajdon azonban nem mind egyforma: egy dolog a kereskedelmi tulajdon, például az olyan épületek, amelyek nem látnak el közfeladatot, és más dolog a földhasználat radikális megváltoztatása a környezet rovására, mivel ez a szabad területeket – például a régi athéni repülőteret – teszi kockára, amelyek arra szolgálnának, hogy kompenzáljanak a zöld terület hiányáért azokban a városokban, ahol az egy főre jutó zöld terület nagysága nem éri el a 3 négyzetmétert, míg az európai átlag lakosonként tíz négyzetméter zöld terület. A környezeti szempontból létfontosságú területek is veszélybe kerültek, amilyen például a Nesztosz folyó deltája, ahol máris több száz hektár alapterületű turistalétesítmények megépítését jelentették be. A használat ilyen megváltoztatása, aminek a létfontosságú környezeti funkciók áldozatul esnek, ellentétes a fenntartható fejlődés minden meghatározásával. A válság és az adósság nem szünteti meg a jövő nemzedékek létfontosságú természeti környezethez és a fenntartható városok lehetőségéhez való jogát. ELNÖKÖL: MIGUEL ANGEL MARTÍNEZ MARTÍNEZ alelnök Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Elnök úr, őszintén sajnálom, hogy már nem McMillan-Scott úr az eljárási felelős, mert lenne felé egy kérésem, ami az őt olyannyira érdeklő emberi jogokkal kapcsolatos. Mint azt mindnyájan tudják, a Belaruszban tartott december 19-i választásokat letartóztatási hullám követte. A helyzet furcsaságát csak tovább fokozza az a tény, hogy őrizetbe vették az összes olyan elnökjelöltet is, akik indultak Lukasenko úr ellen. Alesz Mihalevicset február 19-én kiengedték a börtönből; ő volt az egyik vetélytárs elnökjelölt. Megerősítette, hogy megkínozták, Önöket azonban inkább megkímélem e kínzás leírásától. Elég, ha annyit mondok, hogy nagyon súlyos volt. Ennek megfelelően, mivel a héten éppen erről a kérdésről fogunk állásfoglalást elfogadni, ezúton kérem az egész Házat, és különösen McMillan-Scott urat, aki olyannyira szívügyének tekinti az emberi jogokat, hogy a lehető leghatározottabban és legnyomatékosabban emeljen szót ebben az ügyben, és követelje, hogy vessenek véget ezeknek a szégyenteljes gyakorlatoknak. Köszönöm. Elnök. – Köszönjük, Migalski úr. McMillan-Scott úr hallotta Önt a szószékről, de mindnyájunkat nagyon komolyan érdekelnek az emberi jogok. Ön kínzásról beszélt, és biztosíthatom róla, hogy az elnöki tisztséget pillanatnyilag betöltő személy, akinek ugyancsak letépték a körmeit, szintén erősen érdeklődik az emberi jogok iránt, mivel nekünk is lehetőségünk volt átélni az ilyen helyzeteket, mint amit az imént bemutatott, és ezért hadd mondjam azt, hogy rendkívüli módon érdekel bennünket ez a téma. Miguel Portas (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, először jött egy dal, még az év elején. Ez a dal szidta azt a nevetséges világot, ahol azért kell tanulni, hogy az ember rabszolga legyen: a mi világunkat. Ebből a dalból órákon belül himnusz lett a hazámban. Aztán jött négy fiatal. A Facebookot használták arra, hogy tiltakozást szervezzenek, amelynek célja, hogy összefogja – idézem – a munkanélkülieket, […] azokat, akiket más megnevezéssel ugyan, de rabszolgának tartanak, az alvállalkozókat és a rövid távú szerződéssel dolgozókat, az illegális munkavállalókat, a gyakornokokat és a szakmai gyakorlatot végzőket: más szóval azokat a generációkat, akik hazámban eladósodnak azért, hogy tanulhassanak, akik lassan már fizetnének is, hogy dolgozhassanak, és akik havi 500 euróból próbálnak megélni.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Már több mint 40 000 ember iratkozott fel az interneten erre a demonstrációra, amelyre most szombaton fog sor kerülni. Jó lenne, ha ez az Európa – ez a felülről lefelé építkező Európa – meghallgatná azokat, akik felhagynak a félelemmel és a hallgatással, akik elfáradtak már a bizonytalanságtól, attól a bizonytalanságtól, amit mi kényszerítettünk rájuk. Ahogy a dal mondja, ez az a generáció, amely „nem tudja tovább elviselni”, és teljesen igazuk van. Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök úr, Líbia kérdéséről fogok beszélni. A Tunéziából és Egyiptomból kiinduló felkelés ebben az országban véresebbnek bizonyult, és tragikus fordulatot vett. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az alulról felfelé szerveződő megmozdulás a rendszer ellen spontán és ideológiailag nem összehangolt. Olyan rendszer ellen irányul, amely láthatólag nem képes megoldani a növekedés és az alapvető társadalmi igazságosság terén jelentkező problémákat. Európának komoly érdekeltségei vannak a térségben. Európai vállalatok tucatjai – brit, olasz, francia és görög nagyvállalatok – működnek Líbiában, a harmadik legnagyobb afrikai olajtermelő országban. Az instabilitás ijedelmet okoz a piacon, és az olajárak máris olyan magasak, hogy kiütik a plafont. Úgy gondolom, a jelen körülmények között Európának különös figyelmet kell fordítania először is a Líbiából és Észak-Afrika egészéből érkező menekültáradat növekedésére, másrészt pedig az összes európai költségvetésben történt irányváltás következményeire és a gazdasági válság rosszabbra fordulására. Emellett meg kell vizsgálni az okokat, és cselekednünk kell azt illetően, ami Európában történik; különösen a fiatalok számára kell munkát és kilátásokat biztosítanunk, mert az iszlám világ országaiban élő fiataloknak nem volt reménye, és ezért tették, amit tettek, és majd meglátjuk, itt mi történik. Corneliu Vadim Tudor (NI). – (RO) Elnök úr, az utóbbi néhány napban a romániai kormányzó párt abnormális döntést hozott: az eutanáziáról szavaztak, konkrétan a kóbor kutyák megöléséről. Kérem a kereszténydemokrata tanokon alapuló Európai Néppártot, hogy szorgalmazza, hogy a romániai Demokrata Liberális Párthoz tartozó képviselőtársaik ne szennyezzék be a kezüket az ártatlanok vérével. Jézus Krisztus szerette az állatokat: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”, mondta a Megváltó. Többi képviselőtársamhoz is ezzel fordulok: Önök közül szinte mindenkinek van otthon legalább egy kutyája, akit úgy szeret, mint egy angyalt. Románia sajnos visszafordult a középkor sötétsége, a barbárság felé. A Băsescu-rendszer ma a kutyákon gyakorolja az eutanáziát, de holnap már az embereken fogja. A kutyák megölése a maffia számára is jövedelmező üzlet. Kérem, segítsenek megakadályozni, hogy Romániából Idi Amin Ugandája váljék. Bármilyen okra hivatkoznak is, léteznek békés és civilizált megoldások, a bűn pedig a történelem során soha nem oldott meg semmit. Eleni Theocharous (PPE). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a közelmúltban minden figyelmünket az észak-afrikai népfelkelések kötötték le. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a ciprusi törökök felkelését Ciprus megszállt részén. Nagyon fontos felkelésről van szó, és azok számára, akik azt állítják, hogy nem halljuk a ciprusi törökök hangját, most az ő hangjuk is valóban hallhatóvá válik. A török ciprusi lakosok a török megszállás által rájuk mért gazdasági hátrányok ellen tiltakoznak, a gyarmatosítók jelenléte ellen, akik megváltoztatják a népesség demográfiai összetételét és az eltűnésüket okozzák, valamint az iszlám térnyerése ellen, aminek jegyében mecsetek százai épülnek, Erdoğan vallási oktatókat küld a megszállt Ciprusra, miközben ők a túlélésükért harcolnak a Ciprusi Köztársaság zászlaja alatt.

63

64

HU


A török ciprusi lakosok nemet mondtak az Annan-tervre; nem a ciprusi törökök szavaztak igennel az Annan-tervre, amely egyszer és mindenkorra kettéosztotta Ciprust. Ezért gondolom úgy, hogy ki kellene nyitni a fülünket, hogy meghalljuk honfitársaink, a török ciprusi lakosok tiltakozását. Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a földközi-tengeri országokban a kékúszójú tonhal halászatában kialakult helyzet felmérhetetlen gazdasági kárt okoz a halászközösségeknek. Az olasz kormány tartotta magát az ICCAT határozataihoz, és csak a kereskedelmi halászhajók számára csökkentette a kékúszójú tonhalra vonatkozó halászati kvótákat, ezzel de facto megnövelve a szabadidős halászatra szánt mennyiségeket. Ez az abszurd intézkedés csak a halászokat bünteti, akik már így is nagyon nehéz időket élnek. Ebben az értelemben emlékeztetném Önöket arra, milyen negatív hatást gyakorolt az ágazatra, hogy nem hozták meg a határozatot a spratt halászatára vonatkozó eltérési lehetőség megadásáról. Remélem, hogy a ma köztünk lévő Damanaki biztos asszony által felkeresni kívánt következő ülés egyik eredménye az lesz, hogy a spratt halászata 2011-ben újrakezdődhet, legalább bizonyos, például a calabriai Schiavonea és Corigliano Calabro körzetekben, fenntartva a 2012-es felülvizsgálat lehetőségét. Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, a közel-keleti események világossá tették az európai intézmények számára, hogy a továbbiakban nem hagyhatják figyelmen kívül az alapvető jogok és a nemzeti alkotmányok megsértését. Bocsássanak meg, de kénytelen vagyok ismét beszámolni az Olaszországban uralkodó többség szégyenletes tettéről, amely szeretné megmenteni Berlusconi urat a súlyos bűncselekmények – köztük például zsarolás és gyermekprostitúció kihasználása – ügyében még éppen csak megkezdődött tárgyalásoktól. Az olasz többség valójában arra szólította fel az alkotmánybíróságot, hogy döntse el, melyik bíróság tárgyalja Berlusconi úr ügyét. Az alkotmánybíróság bizonyára vissza fogja dobni egy bíró személyes alapon tett megkeresését, de a továbbiakban nem hagyhatjuk figyelmen kívül Berlusconi úr sokadik támadását az olasz demokrácia és az olasz bírói kar függetlensége ellen. Sok kollégám már petíciót írt alá, hogy ezzel olyan határozott jelet adjon, amely saját európai parlamenti képviselőjüktől fog eljutni az olasz néphez. Érdekes egybeesés, elnök úr, hogy miközben Berlusconi úr évek óta támadja a bírói kart, az igazságügyi miniszter, Alfano úr ártatlanul ellátogat Strasbourgba, hogy bemutassa az igazságszolgáltatás hatékonnyá tételére irányuló tervet, és nincs egy perce arra, hogy találkozzon az Európai Parlamenttel. Talán attól tart, hogy kellemetlen kérdéseket kapna az emberek képviselőitől az olasz igazságügyi rendszerrel és a függetlenségének lerombolására tett kísérletekkel kapcsolatban? Oldřich Vlasák (ECR). – (CS) Elnök úr, itt, az Európai Parlamentben szeretném felhívni a figyelmüket az Európai Bíróság által a C-236/09. számú ügyben a múlt héten meghozott ítéletre. Ezen ítélet értelmében a jövő év december 21-től nem lehet nemi alapon különbséget tenni a biztosítást vásárló ügyfelek között. Ebben az esetben az Európai Unió irányelve, illetve annak értelmezése nyilvánvalóan túl messzire ment; ellentétes a természet törvényeivel, és jelentős negatív hatása lesz a biztosítási ágazatra. Éppen annyira logikátlan, mint ha a nem életbiztosítási kötvények biztosítási díjainak kiszámításakor annak figyelembevételét próbálnánk megtiltani a biztosítótársaságoknak, hogy egy ház hegytetőn van-e vagy árterületen, vagy hogy egy járművezetőnek hány balesete volt. Végső soron nemcsak a népesedési szakemberek vannak tisztában azzal, hogy a fejlett társadalmakban

07-03-2011

07-03-2011

HU


a férfi népesség halandósága gyakorlatilag minden korsávban meghaladja a női népességét, mégpedig az esetek többségében jelentős mértékben. A nők emellett általában 10%-kal tovább is élnek. Csehországban a férfiak születéskor várható élettartama 73 év, a nőké 80 év. Megtagadni ezt az igazságot és egy Brüsszelből kapott irányelvet használni arra, hogy a biztosítótársaságokra olyan kötelezettséget szabjunk ki, amelynek értelmében nem tehetnek különbséget a nők és a férfiak között, ellentétes a biztosításmatematika elméletével, mi több, hátrányos megkülönböztetést jelent a biztosítást vásárló ügyfelek bizonyos csoportjaival szemben. Az eredmény az, hogy a nőknek magasabb biztosítási díjakat kell fizetniük, a férfiak pedig alacsonyabb nyugdíjat fognak kapni. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, az úgynevezett „megszorító” intézkedések alkalmazásának szociális következményei napról napra rosszabbak. A pénzügyi szektor és a nagyvállalatok továbbra is kolosszális profitra tesznek szert, és tovább folytatódik a nemzeti erőforrások fenntarthatatlan kizsarolása a Portugáliához hasonló országok államadóssága után fizetett kamatok révén. Ezzel összefüggésben fel kell tennünk egy kérdést: az Európai Unió uralkodói meddig fogják még tovább szorítani a hurkot? Most terjesztik elő az úgynevezett „versenyképességi paktumot”: újabb támadásokat a munkabérek és a szociális jogok ellen, magasabb nyugdíjkorhatárt, egyre bizonytalanabb munkahelyeket. Ráadásul ezt az egészet a gazdasági kormányzás révén akarják bevezetni, a népek akarata ellenére. A munkavállalók Európa-szerte folytatódó és fokozódó harca azonban azt mutatja, hogy ez a civilizációs visszalépés nem elkerülhetetlen, és van egy másik, lehetséges és szükséges út. Innen szeretnénk ismételten gratulálni a bátorságukhoz és elszántságukhoz. A harcok, sztrájkok, tiltakozások és demonstrációk megszámlálhatatlan sora – köztük különösen a Portugál Munkavállalók Általános Szövetségének (CGTP) március 19-i demonstrációja – okot ad arra, hogy bízzunk és reménykedjünk a jobb jövőben. Angelika Werthmann (NI). – Elnök úr, a Ciprus északi részén, a tagjelölt Törökország hadserege által megszállt részen élő ciprusi lakosok életkörülményei tűrhetetlenek. Többek között az emberi jogok folyamatos megsértéseivel nézünk szembe. Törökország folyamatosan csoportosítja át népességét Ciprus ezen részére, amivel súlyos demográfiai változást idéz elő. A török ciprusi lakosok máris kisebbségbe kerültek szülőföldjükön, és sok eredeti falunevet is megváltoztattak. Az elmúlt hetekben két nagygyűlésre került sor. A januári nagygyűlésre válaszul Törökország verbálisan megalázta a török ciprusi lakosokat, és Törökország leváltotta a Ciprus északi részére delegált nagykövetét, hogy kormányzót iktasson be. Ezért azt kérem Öntől, elnök úr, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, mielőtt még egy európai terület Törökország birtokába kerülne, és gondoskodjon róla, hogy Elcil úr, a KTOS főtitkára, biztonságban legyen szülőföldjén. Georgios Koumoutsakos (PPE). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, a Moody’s hitelminősítő intézet néhány órával ezelőtt ismét leminősítette a görög gazdaságot. Én a görögországi ellenzéki párthoz tartozom, és meg kell mondanom, hogy nagyon kritikusan látjuk a kormány gazdaságpolitikáját. A Moody’s mostani döntése azonban teljességgel indokolatlan. Mindössze egy nappal előzte meg a hat hónapos kincstárjegyek árusítását, amely Görögország számára roppant fontos, és csak néhány nappal előzte meg az Európai Tanács március 11-i és 25-i ülését, ahol komoly döntéseket fognak meghozni. Nemcsak Görögország szenved a hitelminősítő intézetek önkényes minősítéseitől. Ezeket a hitelminősítő intézeteket szabályozni kellene. Amíg még nálam van a szó, szeretnék

65

66

HU


mondani egy pár szót a Tanács márciusi üléseiről: a márciusi hónap az euróövezet és az Európai Unió egésze szempontjából döntő fontosságú. A kudarc súlyos problémát fog okozni az Uniónak. A piacok ízekre fogják szedni a kudarcot, és ezt meg kell előznünk; nincs időnk a késlekedésre. Ioan Enciu (S&D). – (RO) Elnök úr, az NGO-k koalíciója a strukturális alapokért értesítése nyomán szeretném felhívni a felelős európai intézmények figyelmét a strukturális alapok rendkívül rossz kezelésére Romániában, különösen az „emberi erőforrások” ágazati operatív program keretében. A román kormány és személyesen a miniszterelnök kötelezettséget vállalt az alapok felhasználási feltételeinek javítására. Az eredmények sajnos szinte a nullával egyenlők. A strukturális alapokért felelős román irányító hatóság nemcsak hogy nem segíti az alapok kedvezményezettjeit, de még nehézségeket is támaszt a hozzáférésben. A szabálytalanságok száma végtelen: a támogatási megállapodások tisztességtelen megváltoztatásától kezdve az indokolatlanul késedelmes kifizetésekig és az összegek átláthatatlan, politikai hovatartozáson alapuló kiosztásáig. Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, és arra kérni az Európai Bizottságot, hogy sürgősen avatkozzon közbe, és ellenőrizze az uniós alapok romániai kezeléséért felelős ügynökségek tevékenységét. Csak a külső beavatkozás vethet véget a jelenleg hatalmon lévők képviselői által minden szinten folyamatosan elkövetett visszaéléseknek, amelyekről állandóan érkeznek a hírek azoktól, akiknek ezekből az alapokból részesülniük kellene és az NGO-któl. Pat the Cope Gallagher (ALDE). – Elnök úr, az Írországért Nemzetközi Alap hazámban meghatározó szerepet játszott a béke és a megbékélés elérésében. Az Alap 1986-os létrehozása óta több mint 838 millió eurót biztosított a különféle projektekre mind Észak-Írországban, mind a határ menti megyékben. A gazdasági szempontból hátrányos helyzetű régiókban továbbra is támogatja a projekteket. A múlt héten 9,8 millió eurót különített el oktatási és közösségi kezdeményezések támogatására az észak-írországi Donegal, Monaghan és Sligo megyékben. A jövőt illetően azonban pillanatnyilag sok a bizonytalanság. Az amerikai képviselőház az Alapot is bevonta az USA tengerentúli költségvetésének átfogó csökkentésébe. Remélem, hogy a hivatalba lépő miniszterelnökünk, a mi Taoiseach-unk fel fogja vetni ezt a kérdést, amikor Washingtonban ünnepli majd Szent Patrik napját. – (GA) Az Európai Unió részéről, de az ír és a brit kormány részéről is elhangzott már, hogy támogatjuk az Alap programjának meghosszabbítását. Bár az Egyesült Államok által az Alap részére nyújtott támogatás létfontosságú, semmi nem indokolja, hogy az Európai Unió, valamint az ír és a brit kormány ne folytassa tovább a pénzügyi források korlátozott és célzott biztosítását az Alapnak. Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, múlt vasárnap Litvániában helyi választásokat tartottak. A lengyel nemzeti kisebbséget képviselő formáció átütő sikert aratott, annak ellenére, hogy a Litvániában élő lengyelek éveken át rendszeres megkülönböztetésnek voltak kitéve. Sajnos a Szovjetunió hatóságai által 50 évvel ezelőtt elvett földterületet nem kapták vissza. Az ott élő lengyelek számára hozzáférhető nemzetiségi oktatás lehetőségeit nagymértékben korlátozták. A nevüket erőszakkal elferdítették: nem engedik meg, hogy a lengyel helyesírás szerint írják le. Ráadásul – az európai normákkal és az Európa Tanács szabályaival ellentétesen – a város- és utcaneveket sem írhatják ki lengyel nyelvű táblákon. Kérem az Európai Parlamentet, hogy foglalkozzon a litvániai lengyelek ügyével, mert az

07-03-2011

07-03-2011

HU


ott élő honfitársaimat nyilvánvaló megkülönböztetés éri, ami – hangsúlyozom – ellentétes az európai normákkal. Willy Meyer (GUE/NGL). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, szeretném sürgősen jelezni, hogy képviselőcsoportom tiltakozik az ellen a döntés ellen, hogy a Tanács elfogadta a jelenlegi EU-Marokkó halászati partnerségi megállapodás újabb egy évvel való meghosszabbítását, amint azt a Bizottság javasolta. Ellenezzük ezt a döntést, mert a nyugat-szaharai nem független terület még mindig szerepel ebben a megállapodásban. Mint azt mindnyájan tudjuk, ez a terület a még dekolonizációra váró néhány afrikai terület egyike, és az Egyesült Nemzetek támogatja ezt a dekolonizációt. Ezek nem marokkói vizek. Nem tartoznak Marokkóhoz, ezért az Európai Uniónak a nyugat-szaharai vizeket nem szabadna szerepeltetnie a megállapodásban. A nemzetközi bíróságok ítéletei és mindenekelőtt a nemzetközi jog is megállapítja, hogy a szóban forgó vizek nem tartoznak Marokkóhoz. Ennek a Háznak a jogi szolgálata is jelezte a fenntartásait, mivel a korábbi halászati megállapodás előnyei nem jutottak el a szaharai néphez. Jogi szempontból tehát egyértelműen ellenezzük ezt a határozatot. Úgy vélem, hölgyeim és uraim, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, okulva a tunéziai, egyiptomi és líbiai tapasztalatokból, az Európai Uniónak pedig nagyon sokkal szigorúbbnak kellene lennie, amikor megköveteli a nemzetközi jog betartását. Nuno Teixeira (PPE). – (PT) Elnök úr, biztos asszony, az Európai Parlamentnek hamarosan döntésre kell jutnia a távoli fekvéssel és a szigetjelleggel összefüggő támogatási programok (POSEI) felülvizsgálatáról, amelyeket az Európai Unió legkülső régióinak távoliságára és szigetjellegére válaszul hoztak létre. Ez a reform egy eredmény, nemcsak annak az eredménye, hogy a programot hozzá kell igazítani a Lisszaboni Szerződés új jogi realitásához, hanem még inkább azé is, hogy az alkalmazásának szabályait rugalmasabbá kell tenni. A Lisszaboni Szerződés elismeri a legkülső régiók hátrányos helyzetét és korlátait, és pontosan ezért kell most kiigazítanunk és aktualizálnunk a jelenlegi rendszert, figyelembe véve a legkülső régiók előtt álló kihívásokat, mind a rendszer méretét, mind annak tartalmát tekintve. Madeira esetében konkrétan arról beszélek, hogy meg kell szüntetni a feldolgozott termékek kivitelének és szállításának útjában álló akadályokat, amelyek súlyosan korlátozzák az agráripari ágazat fejlődését és növekedését. Különösen a banántermesztés került veszélybe a harmadik országokkal szembeni fokozatos piaci nyitás miatt, de a borés tejtermelés nemkülönben. A területi kohézió célja az Európai Unió régióinak harmonikus fejlődése; a POSEI felülvizsgálatának szintén hozzá kell járulnia ehhez. Gerard Batten (EFD). – Elnök úr, szeretnék elmondani Önöknek mindent az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos legfrissebb fejleményről. Sokakat kiadnak úgy, hogy közben nincs valódi bizonyíték ellenük. Sőt, a bíróságoknak nincs hatáskörük mérlegelni a bizonyítékokat, és nem tudják megakadályozni az igazságtalan kiadatást. A helyzet most még tovább cizellálódik. Egyik választóm, Dr. Miguel-Ángel Meizoso arra vár, hogy kiadják Spanyolországnak, és nem azért, mert bűncselekmény elkövetésével vádolják, hanem hogy alávesse magát a nyomozásnak egy olyan bűncselekmény ügyében, amelyet állítólag a jövőben akár el is követhetne. Dr. Meizoso, aki 20 éve él Londonban, most arra számíthat, hogy az egész eddigi élete romba dől egy nyomozási bíró szeszélyéből, aki egy meg nem történt bűncselekmény ügyében nyomoz. Ha bárki kételkedne ebben, szívesen tájékoztatom az ügyről.

67

68

HU


Mikor fog ez a Parlament szembenézni az európai elfogatóparancs nevében elkövetett igazságtalanságokkal, és szót emelni ellenük? Eduard Kukan (PPE). – (SK) Elnök úr, az EU-nak minél előbb el kell fogadnia egy alapvető álláspontot Belarusszal szemben. Nem kommunikálhatunk egy olyan rezsimmel, ahol politikai foglyok vannak, és ahol a civil társadalomnak nincs véleménynyilvánítási szabadsága, de szabad média sem létezik. A választás utáni helyzet megmutatta, hogy Lukasenko úr hatalma nem korlátlan. Az EU-nak ki kellene ezt használnia, és segítenie kellene az országot, hogy lerázza ezt az önkényuralmi rendszert. Külön sajátosság itt a posztkommunista országok felelőssége, a Belaruszban fennálló rendszerhez hasonlókról szerzett tapasztalataik alapján. Az álláspontunknak ezért szilárd elveken és értékeken kell alapulnia. Az EU-nak lépéseket kell tennie azért is, hogy elszigetelje a szavazatok meghamisításáért felelős személyeket, hogy véget vessen a rendszer magas pozícióban lévő funkcionáriusaival fenntartott kapcsolatoknak, valamint befagyassza a vagyonukat. Másrészről viszont ki kell terjeszteni azt a baráti kört, akik inkább az Unióban jellemző értékeket és elveket választják. A lehető leggyorsabban alternatívát kell kínálnunk a jelenlegi fejleményekkel szemben, arra alapozva, hogy egy önkényuralmi rendszerrel rendelkező országnak nincs jövője Európában. Constance Le Grip (PPE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, ezt az egy percet a konvergencia- és versenyképességi paktum kérdésének szeretném szentelni. Tekintettel az euróövezet pár napon belül megrendezésre kerülő március 11-i csúcstalálkozójára, úgy érzem, fontos hangsúlyozni, hogy a konvergencia- és versenyképességi paktum gondolata önmagában véve jó ötlet és nagymértékben kívánatos. Tisztázzuk ezt a dolgot! Világos – számomra legalábbis –, hogy a versenyképességi paktum a jelenlegi tárgyalások, viták és megfontolás tárgyát képező változatban nem pusztán egy újabb dokumentum, és nem is lesz az, és nem csupán olyan jó szándékok felsorolása, amelyekből soha nem lesznek tettek. Ez egy ünnepélyes nyilatkozat, miszerint a monetáris uniónk gazdasági aspektusait tovább fogjuk fejleszteni. A paktum nagy előrelépést fog jelenteni az euróövezet gazdaságai közötti nagyobb mértékű konvergencia felé, illetve a nagyobb fokú politikai koordináció felé, különösen a nemzeti hatáskörbe tartozó területeken, amikor ezek alapvető tényezőt jelentenek a versenyképességünk fokozása szempontjából. Sőt, a globális gazdasági harc intenzitása azt jelenti, hogy abszolút létfontosságú, hogy növeljük régiónk versenyképességét a világban. Ebbe bele fog tartozni az államadósság elleni küzdelem erősítése, a valutánk stabilizálása és gazdasági, szociális és adórendszereink szorosabb összehangolása. A kormányközi módszert a közelmúltban sokat szidták, és gyakran szembeállították a közösségi módszerrel. Véleményem szerint ez a vita némileg meddő és értelmetlen, és bizonyosan távol esik attól, ami polgártársainkat foglalkoztatja. Van Rompuy elnökhöz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy vagy van egy európai módszerünk, vagy egyáltalán nincs módszerünk. Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök úr, valami páratlan egybeesés folytán én is pontosan ugyanerről a témáról fogok beszélni. A „versenyképességi paktum” célja, hogy a széles körű strukturális reformok révén összefogja az euróövezetbe tartozó gazdaságokat, fő célkitűzése pedig az euróövezet versenyképességének javítása és az euróövezet iránti

07-03-2011

07-03-2011

HU


nemzetközi bizalom megerősítése. Bár a paktum valóban sok hasznos célt tartalmaz – gondolok itt többek között a hiány elleni fellépésre vagy a nyugdíjrendszerek reformjára –, tisztában kell lennünk a benne rejlő kockázattal. Először is az, ahogy magát a kezdeményezést bejelentették, a többi ország kormányaival folytatott konzultáció nélkül, veszélyes precedenst teremt; valójában fenntartja a csendes francia–német tandem sztereotípiáját, amely a partnerek véleményének kikérése nélkül határoz az EU fő ügyeiről. Másodszor, a projektet sok országban úgy fogadták, hogy ez egy újabb próbálkozás a kétsebességes Európa létrehozására, amelynek magját a gazdaságilag leginkább versenyképes államok képezik. A paktum kezdeményezői kétségkívül felkérték az euróövezeten kívüli országokat is a részvételre, ahhoz sem férhet azonban kétség, hogy ez tisztán taktikai húzás volt. Figyelemmel a protekcionista érzületek felerősödésére az euróövezet sok országában, feltételezhető, hogy a paktum szigorúbb követelményeinek bevezetése oda fog vezetni, hogy az euróövezet fenyegetést vagy korlátozást jelent majd az uniós közös piac számára. Köszönöm a figyelmet. Elnök. – A napirendi pontot ezzel lezárom. 22. Általános termékbiztonsági és piacfelügyelet (rövid ismertetés) Elnök. – A következő napirendi pont a Schaldemose asszony által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatáról és a piacfelügyeletről készített jelentés (2010/2085(INI)) (A7-0033/2011). Christel Schaldemose, előadó. – (DA) Tisztelt elnök úr! Jó estét kívánok minden tisztelt képviselőtársamnak, aki még itt van az ülésteremben. Arról a jelentésről szeretnék néhány szót szólni, amelyet a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban készítettünk, és amely az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatáról és a piacfelügyeletről szóló jelentés elnevezést kapta. Azért készítettük el ezt a saját kezdeményezésű jelentést, mert a Bizottság szándékai szerint hamarosan dolgozni kezd az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatán, ami remek lehetőséget kínált számunkra a Belső Piaci Bizottságban arra, hogy bemutassuk arra vonatkozó ajánlásainkat, mi mindent kellene tartalmaznia ennek a felülvizsgálatnak. Úgy döntöttünk, hogy jelentésünket két részre osztjuk. Benyújtunk néhány arra vonatkozó ajánlást, mit kellene tenni általában véve a piacfelügyelet terén, de természetesen konkrét ajánlásokat is teszünk arra vonatkozóan, mit kellene tartalmaznia az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatának. Először is, érdemes megemlíteni, hogy amikor néhány éve elfogadtuk az általános termékbiztonságról szóló irányelvet, az mérföldkő volt az Európai Unión belüli termékbiztonság terén. Az irányelv még mindig megállja a helyét, de szükség van néhány javításra. A problémák, amelyekkel ma szembesülünk, azt jelzik, hogy piacfelügyeletünk a belső piacon forgalomban lévő termékek kielégítő biztonságosságának biztosítása szempontjából nem elég hatékony. Mi, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság ezért azt javasoljuk, hogy tegyünk külön erőfeszítéseket az Unión belüli piacfelügyelet megerősítése érdekében. Az a helyzet, hogy válság idején sajnos fennáll a veszélye, hogy a tagállamok inkább kevesebb forrást különítenek el, mint többet a piacfelügyelet megvalósulása érdekében. Ez rendkívül problematikus, és nem csak a fogyasztók számára; valójában a belső piaci szabályainkat betartó vállalkozásoknak épp olyan fontos.

69

70

HU


Ami az én hozzájárulásomat illeti e jelentés elkészítéséhez, számos, a belső piacon jelen lévő vállalkozással konzultáltam, amelyek közül sokan elmondták, sosem tudtak arról, hogy lenne bármilyen kontroll, piaci ellenőrzés vagy piacfelügyelet azon termékek tekintetében, amelyekkel ők maguk kapcsolatba kerülnek a belső piacon. Ez nyilvánvalóan problémákat vet fel, mivel a vállalkozások esetében ez azt jelenti – ha megfelelő piaci ellenőrzéseket végzünk –, hogy biztosak lehetünk abban, hogy van bizonyos ésszerű mértékű verseny – másként szólva a csalókat elkapják, a tisztességes, biztonságos termékek előállítói pedig megjelenhetnek termékeikkel a belső piacon. A piacfelügyelet ennélfogva létfontosságú – és nem csak a vállalkozások, hanem természetesen a fogyasztók szempontjából is. Az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálata kapcsán megfogalmazott konkrét javaslataink, természetesen, nagyrészt a fogyasztókat tartják szem előtt. Véleményünk szerint különösen fontos, hogy nagyobb nyomon követhetőséget valósítsunk meg a belső piacon található árucikkek kapcsán. A termékek nyomon követhetősége alapvető fontossággal bír, ha célunk, hogy gyorsabban vissza tudjunk hívni bizonyos termékeket. Úgy gondoljuk továbbá, hogy általában véve szükség van arra, hogy a tagállamok gyorsabban reagáljanak, ha veszélyes vagy problémás termékeket fedezünk fel a belső piacon. Ezenkívül véleményünk szerint különösképpen fontos a harmadik országokból, vagyis az EU-n kívüli országokból érkező termékek megvizsgálása. Egyre több termék jelenik meg a belső piacon. Biztosítanunk kell, hogy ezek valóban megfeleljenek a mi belső piaci szabályainknak. Annak érdekében, hogy biztosítani tudjuk, hogy a jövőben még célzottabb jogszabályokat alkossunk, arra is javaslatot teszünk ebben a jelentésben, hogy európai uniós szinten is vezessük be a baleseti statisztikák kötelező jellegű készítését, hogy ezáltal, a belső piacon lévő termékekkel kapcsolatban előforduló balesetek ismeretében még célzottabb módon állapíthassuk meg, hol van szükség jogi szabályozásra. Ez lehetővé teszi majd számunkra, hogy pontosabb és célzottabb jogszabályokat alkossunk azokon a területeken, ahol erre valóban szükség van, és így anélkül biztosítsuk a termékek biztonságosságát, hogy kényelmetlenséget okoznánk a tökéletesen biztonságos termékeket előállító vállalkozások számára. Úgy véljük, hogy az interneten árusított termékeket is szemügyre kell vennünk. Érzékeljük, hogy vannak gondok ezen a téren. Mindenesetre sokan panaszolják, hogy az interneten vásárolt termékek nem tesznek eleget ugyanazoknak a biztonsági előírásoknak, mint azok, amelyeket a hagyományos piacon vásárolnak. Természetesen azt gondoljuk továbbá, hogy megfelelő párbeszédet kell folytatnunk a vámhatóságokkal is, többek között annak biztosítása érdekében, hogy jobb és biztonságosabb termékek kerüljenek be a belső piacra. Végezetül szeretném elmondani, hogy természetesen abban is bíztam, hogy talán alaposabban megvizsgálhatjuk azt, hogyan védhetnénk meg gyermekeinket a belső piacon. Ez azonban nem talált támogatásra a Belső Piaci Bizottságon belül, ami azt jelenti, hogy nem áll szándékunkban külön gyermekvédelmi intézkedéseket kidolgozni; egyszerűen általában véve szeretnénk javítani a termékbiztonságot. Végezetül azt szeretném elmondani a Bizottságnak, hogy a leghatározottabban hisszük, hogy szükség van az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatára. Hisszük, hogy szükség van a piacfelügyelet megerősítésére. Hisszük, hogy szükség van a belső piac koherens piacfelügyeletére, hogy a követelmények ne különféle jogszabályokban, többfelé szétszórva jelenjenek meg. Úgy véljük, egy egységes, átfogó jogszabályra van szükség ahhoz, hogy több piacfelügyeleti intézkedés valósuljon meg. Ez egyszerűen arról szól,

07-03-2011

07-03-2011

HU


hogy a polgárok bízhatnak-e a belső piacon jelen lévő termékekben, és hogy a vállalkozások egyenlő feltételekkel vehetnek-e részt a belső piaci versenyben. Ezzel zárnám is a mondandómat, és szeretném felhívni a Bizottságot, hogy minél hamarabb vizsgálja felül az általános termékbiztonságról szóló irányelvet. Ugyanakkor a tagállamokat is szeretném felszólítani, hogy biztosítsanak elegendő forrást a megfelelő piacfelügyelet megvalósításának biztosításához. Lara Comi (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr, képviselőtársaim! Szeretném elismerésemet kifejezni Schaldemose asszonynak azért a konstruktív és gyümölcsöző együttműködésért, amelyben részünk volt. Én most azt a szempontot szeretném kiemelni, amelyet az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményében is kifejtettem, és amelyet Schaldemose asszony (akinek ismét szeretnék köszönetet mondani) támogatott, és amelyre ő maga is visszatért a jelentésben: ez pedig nem más, mint az a Bizottsághoz intézett felhívásom, hogy értékelje az új technológiáknak és anyagoknak – mint pl. a mikrocsipeknek vagy rádiófrekvenciáknak – a termékek jobb beazonosítása érdekében történő alkalmazását, költséghatékony módon teljesítve ezáltal a fogyasztói biztonság követelményeit. Ez megoldaná a teljes nyomon követhetőség kérdését, mivel lehetővé válna a fogyasztó számára, hogy tájékozódjon a termék minden jellemzőjéről, más szóval a termék gyártásának különböző fázisairól, a felhasznált anyagok forrásáról, valamint a termékért felelős személyek személyazonosságáról. Ez azt a problémát is megoldaná, hogyan döntsük el, mi legyen a származás megállapításának feltétele. Tulajdonképpen, pontosan ennek kapcsán tapasztaltunk olyat, hogy egy termék „made in France” meghatározása becsapja a fogyasztót, ha csak a legutolsó gyártási szakasz zajlott abban az országban. Ezért erőteljesen felhívom a biztos urat, hogy foglalkozzon az Európai Parlament e kérésével, amely egész biztosan az európai polgárok és fogyasztók érdekében szól. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Tisztelt elnök úr! Jómagam is gratulálok kedves képviselőtársamnak a jelentéshez. Szeretnék köszönetet mondani neki, amiért elfogadta azokat a módosításokat, amelyeket az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről javasoltunk. Szeretném megemlíteni az európai szabványok jelentőségét, amelyek leegyszerűsítik a beszerzési eljárást, legyen szó akár hagyományos, akár elektronikus módon végzett vásárlásról, és amelyek garantálják a termékbiztonsági előírásoknak való megfelelést. Felszólítjuk a Bizottságot és valamennyi érdekelt felet, hogy biztosítsák az európai szabványosítási rendszer pénzügyi fenntarthatóságát, többek között a köz- és magánszféra közötti partnerségek és a többéves pénzügyi tervezés révén, amely elengedhetetlen a rendszer hatékonyságának és eredményességének biztosításához. Ugyancsak hangsúlyoztuk, hogy az európai szabványok stabilitására és egyszerűsítésére van szükség, és hogy csökkenteni kell a szabványok kidolgozásának időbeli keretét. Felszólítottuk a nemzeti szabványügyi hatóságokat, hogy az egyéb szabványokra való hivatkozások számának csökkentésével és felhasználóbarát iránymutatások biztosításával egyszerűsítsék szabványaikat. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! Sürgető szükség van arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk a termékekre vonatkozó biztonsági szabványoknak, és nemcsak a gyártás védelme, hanem a fogyasztók védelme szempontjából is. A szabványok egyszerűsítése és az előállításukhoz szükséges idő csökkentése nem szabad, hogy veszélybe

71

72

HU


sodorja a teljes körű garanciát, amelyre a fogyasztóinknak szükségük van. Továbbá, amikor a biztonsági szabványok ezen aspektusaival foglalkozunk, azokról a termékekről sem szabad megfeledkeznünk, amelyeket importálunk: a „made in” márkajelzés védelme is fontos. Ezért reméljük, hogy a Bizottság figyelembe veszi majd e jelentés vonatkozó megállapításait csakúgy, mint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményét, amelyet az előadó egyébként elfogadott, és bízunk benne, hogy végül el tudunk majd érni némi előrehaladást a termékek, a termelők és a fogyasztók biztonságának védelme terén. Franz Obermayr (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr! A jelentés nagy előrehaladásról beszél, de aggodalomra ad okot, hogy az általános termékbiztonságról szóló irányelv dacára, a játékok biztonságáról szóló irányelv dacára, valamint a RAPEX dacára, a bejelentett termékek közel 60%-a Kínából érkezik, így a veszélyes termékek nagy része egy olyan piacról származik, amelyet az EU nem ellenőrizhet. Remélem, hogy az új RAPEX-rendszer orvosolja majd ezt a helyzetet. Az EU-nak határozott álláspontot kell képviselnie a fogyasztók és egészségük védelme érdekében. Különösen megdöbbentő, hogy a veszélyes termékek közel negyede gyermekeknek szánt termék: babák, vízi pisztolyok, gyermekevőeszköz, gyermekülés – derül ki a RAPEX múlt heti jelentéséből. Az EU túlságosan lassan reagál az efféle esetekben. A biszfenol cumisüvegekben való felhasználását még csak most tiltották be, holott káros hatásaira már a múlt évben fény derült. Ezt kérdésként fel is vetettem a Bizottságnál. Továbbá, a játékbiztonsági irányelv még mindig nem tiltotta be a rákkeltő hatású termékeket. Végezetül, a veszélyes termékek visszahívásának sokkal gyorsabban és hatékonyabban kell történnie, és egyértelműen javítani kell a termelési lánc általi nyomon követhetőséget. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Tisztelt elnök úr! Jó ideje dolgozunk már itt a Parlamentben azon, hogy hatékony módszereket találjunk arra, hogyan akadályozzuk meg az egyre nagyobb számban előforduló veszélyes termékek piacra kerülését. Egyetértek a jelentés szerzőjével, hogy a jogszabályokat felül kell vizsgálni, és hogy e felülvizsgálat eredményeképpen jobban össze kell kapcsolni minden vonatkozó intézkedést, ideértve a tagállami szinten zajló bűnvádi eljárások összehangolását is. Én is támogatom a javaslatot, hogy új termékek esetében még a piacra kerülésüket megelőzően kötelező legyen kockázatelemzést végezni és annak eredményét bejelenteni. Annak fényében, hogy a veszélyes termékek nagy része harmadik országokból érkezik, véleményem szerint alapvetően fontos, hogy ez a kötelezettség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba is bekerüljön, még az előtt, hogy azt az európai gyártók számára előírnánk. A jelentés többi javaslatát is támogatom, és szeretném elismerésemet kifejezni Schaldemose asszony jelentésének magas színvonaláért. Åsa Westlund (S&D). – (SV) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Schaldemose asszonynak ezért a kiváló jelentésért. Szeretném továbbá hangsúlyozni, hogy még több forrásra és még több véletlenszerűen végzett termékbiztonsági ellenőrzésre van szükség. Fogyasztóként egyre-másra olvasunk az újságokban és értesülünk a különböző médiumokból arról, hogy fogyasztói szervezetek vizsgálatokat végeztek, és mindig találnak is olyan termékeket, amelyek nem felelnek meg a biztonsági előírásoknak. Ez teljesen aláássa a fogyasztói bizalmat, sőt olykor életeket sodorhat veszélybe, különösen, ha gyermekekről van szó, akik esetében különösen fontos, hogy a boltokban megvásárolható termékek biztonságosan használhatóak legyenek. Ami pedig véleményem szerint talán a legfontosabb, az a kémiai biztonság hiánya. Napjainkban számtalan termék tartalmaz olyan vegyi anyagokat, amelyek használata már

07-03-2011

07-03-2011

HU


tiltott az Európai Unióban. Ez pedig olyasvalami, amit egyéni fogyasztóként rendkívül nehéz megállapítani egy-egy termékről. E tekintetben a tagállamoknak jelentős erőfeszítéseket kell tenniük és fokozottabban együtt kell működniük e termékek piacról való kivonása és annak megakadályozása érdekében, hogy a piaci résztvevők újabb, veszélyes vegyi anyagokat tartalmazó termékeket hozzanak forgalomba. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Tagállami szinten rendkívül érdekes vita folyt erről a témáról, és ki kell emelnem, hogy a tagállamok képviselőinek legtöbbje nő volt. Engedjék meg, hogy a Bizottság nevében gratuláljak a Parlamentnek az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatáról és a piacfelügyeletről szóló állásfoglalásához. A Bizottság üdvözli ezt az állásfoglalást és nagyra értékeli annak magas színvonalát. Az állásfoglalás következtetései szorosan tükrözik a Bizottság azzal kapcsolatos szándékait, miként kellene felülvizsgálni az Európai Unió általános termékbiztonsági szabályait. Egyértelmű és hatékony piacfelügyeleti keretekre van szükség. Ebben mindenkivel egyetértek. Olyan keretrendszerre van szükségünk, amely biztosítja a biztonságos termékek működő belső piacát. A Bizottság már eddig is kiterjedt tárgyalásokat folytatott az érintett résztvevők teljes körével, hogy meghatározhassa, hogyan lehetne a legeredményesebben elérni ezt a célt. Ahhoz, hogy a különböző termékkategóriákban egyaránt koherens megoldás szülessen, Tajani alelnök úr és Dalli biztos úr megállapodott abban, hogy együtt fognak működni az uniós piacfelügyeleti szabályok konszolidációja érdekében. A Bizottság feltett szándéka, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy mind a fogyasztók, mind a vállalkozások jól járnak a biztonságos termékek uniós belső piacával. Ezért tisztázni és frissíteni fogjuk a jelenlegi európai uniós termékbiztonsági szabályokat, hogy ezáltal javíthassuk a fogyasztók egészségi és biztonsági szempontú védelmét. Figyelemmel kell lennünk finanszírozási lehetőségeinkre és a mozgásterünkre, és ugyancsak tiszteletben kell tartanunk a tagállamok illetékességét, de a szabályoknak képesnek kell lenniük arra, hogy hatékonyan azonosítsák az újonnan jelentkező kockázatokat, majd megfelelően reagáljanak is azokra – és egyetértek, vannak új kockázati tényezők a globális ellátási láncban. Abban is egyetértek a Parlamenttel, hogy külön figyelmet kell szentelni a gyermekeknek szánt termékeknek. Mindemellett, a felülvizsgálat eredményeképpen kiegyensúlyozottabb mozgásteret kell teremteni az EU gazdasági szereplői számára, és csökkenteni kell a szükségtelen adminisztratív költségeket. Különösen oda kell figyelnünk az általános termékbiztonságról szóló irányelvben lefektetett általános termékbiztonsági szabályok és a 2008. évi egységes piaci csomag szabályai közötti konzisztenciára. Ezért világosabban elő kell írni a gazdasági szereplők termékbiztonsággal kapcsolatos kötelezettségeit. A tagállami piacfelügyeleti együttműködés és koordináció jelenlegi mechanizmusai szintén javításra szorulnak. Végül, szintén fokozni kell a nem élelmiszer-ipari termékek számára létrehozott Gyors Tájékoztatási Rendszer (RAPEX) működését. Ez a rendszer rendkívül fontos, és már használatban is van a Kínával és más országokkal folytatott együttműködésünk keretében, de valóban fejlesztenünk kell még annak érdekében, hogy szembe tudjunk nézni a korábbiakban említett kihívásokkal.

73

74

HU


Tajani alelnök úr és Dalli biztos úr közösen szeretnének bemutatni egy egységes és koherens európai uniós piacfelügyeleti keretrendszerre irányuló javaslatot. Én pedig szeretném még egyszer megköszönni a Parlamentnek ezt a kiváló állásfoglalást. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra március 8-án, kedden délben kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. – (HU) A fogyasztóvédelmi és termékbiztonsági szabályok érvényesítéséért felelős hatóságok közötti együttműködés kulcsfontosságú a belső piac működéséhez. A piacfelügyelet és a RAPEX sürgősségi riasztórendszer továbbra is fejlesztendő, Magyarország szakemberei kiemelt figyelmet fordítanak a veszélyes termékek forgalomból történő kiszűrésére. Meglátásom szerint a belső piac széttagoltságának csökkentéséhez is erősebb fogyasztói dimenzió szükséges, hogy ez által javuljon a kiskereskedelmi piacok működése, és hogy a fogyasztók jobb döntéseket hozhassanak. Mindez fontos szerepet játszhat a legalapvetőbb európai értékek, úgymint a tisztesség, a nyitottság, a szolidaritás és az átláthatóság garantálásában is. Úgy vélem, hogy a tagállamok közötti egyre szorosabb együttműködésnek is kiemelt jelentősége van a hatékony piacfelügyeleti rendszer működtetése szempontjából. A koherencia érdekében elengedhetetlen tehát a piacfelügyeleti hatóságok között az egységes értelmezés és fellépés. A hatóságoknak nem csak a hazai társhatóságokkal való, hanem a többi tagállammal történő magas szintű együttműködést is kiemelt céljuknak kell tekinteniük. Az elmúlt időszakban például több együttműködési megállapodás megkötésére, illetve megújítására került sor ennek jegyében hazámban is. E megállapodásokban hangsúlyosan előtérbe került a piacfelügyeleti területen való együttműködés kérdése. Összefoglalva tehát nem csupán szavakkal, de tettekkel is meg kell mutatnunk polgáraink számára az Európa által jelentett hozzáadott értéket, és azt, hogy a globalizáció korszakában az Európai Unió fontosabb, mint valaha. 23. A H1N1 influenza kezelése (rövid ismertetés) Elnök. – A következő napirendi pont a Rivasi asszony által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a H1N1 influenza 2009–2010 időszak alatti uniós kezelésének értékeléséről készített jelentés (2010/2153(INI)) (A7-0035/2011). Michèle Rivasi, előadó. – (FR) Elnök úr, mindannyian emlékszünk, milyen sokat hallottunk 2009-ben a H1N1 influenzáról. Az első eseteket csaknem két évvel ezelőtt, 2009. március 25-én jelentették, és a WHO 2009. június 11-én 6-os fokozatú riasztást rendelt el. A WHO tehát a legmagasabb fokú riasztást rendelte el, és ennek nyomán Európában számos intézkedést hoztak, köztük védőoltáskampányokat indítottak, amelyek nemcsak nagyon költségesek voltak, de nem is álltak arányban a járvány ismert súlyosságával, mivel a WHO 2009. májusi nyilatkozata szerint a járvány mérsékelt súlyosságú volt. Ami a súlyosságot illeti, 2010. április végéig ez az influenza megközelítőleg 2900 áldozatot követelt Európában, tehát az elhalálozások száma sokkal alacsonyabb volt, mint a szezonális influenza esetén, amely becslések szerint évente a szezon súlyosságától függően 40 000 – 220 000 áldozatot követel.

07-03-2011

07-03-2011

HU


A Számvevőszék legújabb jelentése szerint az Egyesült Királyságban a költségek becslések szerint közel 1,3 milliárd euróra, Franciaországban pedig több mint 700 millió euróra tehetők. A H1N1 influenza kezelésének értékelése azt mutatja, hogy az Európai Unió és tagállamai aránytalan választ adtak. Ezért én és kollégáim, akiknek köszönöm a módosításokat, megpróbáltunk egy konstruktív jelentést kidolgozni, amely az európai polgárok egészségügyi intézményekbe vetett bizalmának visszaszerzését célozza. A jelentés három fő témára épül: együttműködés, átláthatóság és függetlenség. Ami az együttműködést illeti, hangsúlyozzuk az egységesség, hatékonyság, önállóság és rugalmasság szükségességét. Például a jövőbeli influenzajárványok esetére életbe léptetett megelőzési terveket felül kell vizsgálni, hogy azok egységesebbek és hatékonyabbak legyenek, továbbá kellően önállóvá és rugalmassá váljanak ahhoz, hogy a legfrissebb elérhető adatoknak megfelelően, haladéktalanul alkalmazni lehessen őket. Ez a rugalmasság megkímélte volna az államkincstárakat a felesleges és óriási kiadásoktól. Ugyanakkor világosan meg kell határozni az egészségügyi kockázatok kezeléséért felelős kulcsszereplők szerepét és feladatát. A világjárvány meghatározását is felül kell vizsgálni: nemcsak a földrajzi elterjedést, hanem a súlyosságot is figyelembe kell venni. A WHO arról tájékoztatott bennünket, hogy e téren megteszik a megfelelő lépéseket. Az oltóanyag csoportos vásárlása is egy lehetőség, feltéve, hogy továbbra is a gyártók lesznek felelősek termékeik minőségéért, biztonságosságáért és hatékonyságáért. Semmilyen körülmények között nem lehet a kormányokat felelőssé tenni az állítólagosan biztonságos oltóanyagok mellékhatásaiért. Ami a függetlenséget illeti, a gyorsított engedélyezési eljárás rávilágított arra a problémára, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő tudományos adatok. Az oltóanyagokra és vírusellenes kezelésekre vonatkozó kutatásokat a gyógyszergyártó vállalatoktól teljesen függetlenül kell végrehajtani. Ami pedig az átláthatóságot illeti, az egészségügyi vészhelyzetekben alkalmazott gyógyszerek értékelésének teljes átláthatóság mellett kell folynia, és teljes hozzáférhetőséget kell biztosítani a rendelkezésre álló klinikai tesztekhez. Az értékelésért felelős szakértők érdekeltségről szóló nyilatkozatait nyilvánosságra kell hozni. Egy dolgot sajnálok: én jobban szerettem volna, ha a szakértők érdekeltségét a szakértőket alkalmazó ügynökségek vizsgálták volna meg, de ezt a módosítást nem fogadták el. Végül szeretném felhívni a figyelmet, hogy Finnországban és Svédországban a GSK H1N1 influenza elleni oltóanyagával beoltott gyerekeknél narkolepsziás eseteket jelentettek. Ezekre az esetekre oda kell figyelnünk. Ezek az esetek mindenekelőtt világosan mutatják, hogy még mindig vannak ismeretlen területek mind az oltóanyagok és segédanyagok valódi veszélyeivel, mind a még a gyártók számára is ismeretlen lehetséges kockázatokkal kapcsolatban. Finnországban mindaddig felfüggesztették ennek az oltóanyagnak az alkalmazását, amíg nem áll rendelkezésre több információ. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) más álláspontot képvisel: úgy döntött, hogy a gyógyszer alkalmazását addig nem korlátozzák, amíg nem áll rendelkezésre több információ. Szeretném, ha a Bizottság ugyanazt az álláspontot képviselné, mint Finnország. Ideje, hogy az elővigyázatosság elve végre egyszer a betegek érdekét szolgálja, ne pedig a vállalatokét.

75

76

HU


Anne Delvaux (PPE). – (FR) Elnök úr, fel vagyunk készülve Európában egy pandémia kezelésére? A válasz: igen, de… A 2009–2010-es H1N1 influenza idején azt tapasztaltuk, hogy a tagállamok külön-külön léptek fel, nem igazán volt egységesség vagy szolidaritás. A jelentés árnyékelőadójaként úgy gondolom, szükség volt ezekre az észrevételekre, de mindenekelőtt arra van szükség, hogy előrelépjünk, hogy konstruktívak legyünk, és gyakorlati lépéseket tegyünk polgáraink nevében, akik – ezt ki kell mondani – részben elveszítették a közegészségügyi üzenetekbe vetett bizalmukat, és ez az egyik legveszélyesebb következmény. Rivasi asszony holnap szavazásra kerülő jelentése fontolóra veszi ezeket az alapvető prioritásokat. A prioritások közé tartozik a tagállamok közötti együttműködés szisztematikus megerősítése, a hatékonyabb koordináció az európai egészségügyi intézményekkel, az európai kockázatkezelési struktúrák szerepének tisztázása, továbbá a tagállamokban alkalmazott oltási és kommunikációs stratégiák felmérése. Ezért ez egy megfelelő jelentés, amelyhez szeretnék gratulálni az előadónak. Ugyanakkor természetesen biztosítanunk kell, hogy ne találjon süket fülekre. Ez a tagállamok felelőssége, mivel ezen a területen nekik van a legnagyobb hatáskörük, ezért nagy a felelősségük a polgárokkal szemben. Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) A 2009-es influenza-világjárvány idején az Európai Unió tagállamai a legfelkészültebbek voltak. Ugyanakkor teljesen egyetértek az előttem szólóval: semmiféle egyeztetés nem volt a tagállamok között. Ezért lehetett az, hogy országomban az akkori szocialista kormány sikeresen lépett föl a járvány ellen, mégis belpolitikai vihar alakult ki, holott nincsen baloldali, vagy jobboldali H1N1-es vírus. Ez ellen közösen kell fellépni. Teljesen egyetértek a jelentéssel, hogy a tagállamoknak össze kell hangolni oltóanyagok beszerzését, információ cseréjére van szükség, nagyobb átláthatóságot kell tenni. Ki kell cserélni az adatokat, hogy a járványnak nemcsak milyen a földrajzi kiterjedése, hanem milyen a súlyossága és a mortalitása, akkor a jövőben lényegesen előbbre tudunk lépni ezen a téren az ... (Az elnök megvonja a szót a képviselőtől) Marina Yannakoudakis (ECR). – Elnök úr, több mint egy éve európai parlamenti képviselők egy csoportja – köztük az előadó és jómagam – Brüsszelben informális ülést tartott, amelynek témája a H1N1 volt. Az ülés során megállapítottam, hogy célkitűzésünk azonos, de megközelítéseink különbözőek. A saját kezdeményezésű jelentés lehetőséget teremtett a Parlamentnek, hogy pozitív lépéseket tegyen egy esetleges járványra való felkészülés terén. Attól tartok, hogy nem éltünk ezzel a lehetőséggel. A jelentés számos olyan pontot tartalmaz, amelyek értéke megkérdőjelezhető. A jelentés olyan szerepet akar adni az ECDC-nek, amely nem megvalósítható, és hamis biztonságérzethez vezet. Le kellett volna vonni a tanulságokat, és azokra kellett volna alapozni. A jelentés ehelyett részben a „megnevezni és megbélyegezni” elvet alkalmazza, és attól tartok, hogy ez sok érdekeltet el fog idegeníteni. Ez a jelentés inkább politikai, mint gyakorlati jellegű. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, a H1N1 influenza kezelésével kapcsolatos problémákból levonandó egyik tanulság az, hogy a tagállamoknak szükségük van olyan közegészségügyi rendszerekre, amelyek számos területen képesek beavatkozni, valamint

07-03-2011

07-03-2011

HU


a közegészségügyi szolgáltatások bővítésére. A közegészségügyi rendszereknek képesnek kell lenniük értékelni az egészségügyi vészhelyzetek – különösen pandémia – esetén javasolt gyógykezelésekről rendelkezésre álló információkat, valamint képesnek kell lenniük a gyógyszeripartól független tudományos vizsgálatok kivitelezésére és értékelésére az oltóanyagok és vírusellenes készítmények hatékonyságáról, biztonságosságáról, előnyeik és hátrányaik arányáról az egyes célcsoportok tekintetében. Fontos az is, hogy megerősítsük a kockázatkezelési és -előrejelzési kapacitásokat, továbbá ezen területeken és a megelőző közegészségügyi intézkedések terén a kutatási és fejlesztési kapacitásokat. Végezetül pedig fontos az is, hogy nemzetközi és regionális szinten is megerősítsük az együttműködést az egyes nemzeti szolgáltatások között, valamint az ilyen szolgáltatások és az illetékes intézmények és szervezetek között. Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, 2009 áprilisában jelentették az első sertésinfluenza-megbetegedést Mexikóban. Két hónappal később az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bejelentette, hogy influenzapandémia tört ki. Az egészségügyi hatóságok – köztük a WHO és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) – által lefestett katasztrofális eshetőségek oda vezettek, hogy az országok versengeni kezdtek egymással, ki tud minél gyorsabban minél több oltóanyagot beszerezni polgárai védelmére. A WHO és az ECDC ajánlásainak megfelelően Szlovákia is több mint 1 millió adag oltóanyagot szerzett be, amelyet 2010 elején szállítottak le. Amikor azonban a Szlovák Köztársaság tiszti főorvosa felszólította a lakosságot, hogy oltassák be magukat, senki nem hitt neki. Nem hittek sem neki, sem híres egészségügyi szervezetünknek, az ECDC-nek. Addigra ugyanis már mindenki tudta, hogy a H1N1 vírus nem jelent akkora kockázatot, mint ahogy azt eleinte gondoltuk. A WHO és az ECDC azonban makacsul hallgattak. Nem értékelték át a helyzetet, nem adtak ki újabb ajánlásokat, nem tettek semmit … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Rivasi asszonynak ezért a részletes jelentésért. Rivasi asszony európai szinten és globális szinten is felfedte az egészségügyi rendszerek gyenge pontjait. A jelentés számos intézkedést tartalmaz, amelyeket el kell fogadni a 2009–2010-es helyzet megismétlődésének elkerülésére. Botrányos, ahogyan a H1N1 influenzapandémia bejelentése történt. Az uniós tagállamok, köztük Szlovákia, több százmillió eurót vesztegettek el annak bizonyítására, hogy megóvják polgáraikat egy nemlétező fenyegetéstől. Jó lenne tudni, ki húzott hasznot ebből, nem is beszélve arról, hogy ki fogja vállalni a felelősséget a kialakult helyzetért. Számomra egyetlen dolog hiányzik a jelentésből: javaslatot kellene tenni arra, hogyan lehetne bevezetni a személyes felelősséget az egészségügyi rendszerekben. Hiszen a felelősség áthárítása nem halálos ugyan, de az influenzánál is gyorsabban terjedhet. Åsa Westlund (S&D). – (SV) Elnök úr, azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy nagyon zavaró volt, hogy a különböző tagállamokban különböző ajánlásokat adtak ki. Például a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban a kérdés megvitatására ugyanazon a napon tett látogatást a svéd miniszter – aki akkor az Európai Tanács soros elnöke volt – és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi

77

78

HU


Központ igazgatója, és ők ketten egymástól teljesen eltérő dolgokat mondtak. Az egyikük azt javasolta, hogy oltassák be a gyerekeket. A másikuk azt mondta, hogy veszélyes lenne beoltani a gyerekeket. Ez nagyon ellentmondásos volt, és összezavarta a szülőket, akik hiteles tájékoztatást szerettek volna kapni. Jelentős különbségek voltak abban is, hogy az egyes tagállamok a gyakorlatban hogyan kezelték a helyzetet. Az én hazámban nagy kereslet volt az oltóanyagra, és ez igen kaotikus helyzetekhez vezetett az orvosi rendelőkben. A nyitva tartó orvosi rendelőkben hiány volt az oltóanyagból, a zárva tartó orvosi rendelők pedig hatalmas készletekkel rendelkeztek. Közelebbről meg kell vizsgálnunk magát a végrehajtást. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr, utólag, az influenzajárvány valódi súlyosságát ismerve már nyilvánvaló, hogy a H1N1 vírus elleni küzdelemben kiadott több ezermilliárd euró túlzás volt. Orvosként különösen sokatmondónak tartom, hogy Lengyelországban, ahol a kormány nem indított országos oltási programot, a halálozási arány nem volt magasabb, mint azokban az országokban, ahol ez megtörtént. Köszönöm Rivasi asszonynak ezt a hasznos jelentést, és remélem, hogy a tagállamok és a nemzetközi szervezetek tanulni fognak belőle; különösen azt, hogy a gyógyszereket közösen kell beszerezni. És ami még ennél is fontosabb, remélem, hogy fejleszteni fogják a járványügyi statisztikák kiértékelési módjait, és vissza fogják nyerni az embereknek az Európai Unió polgárai számára tett ajánlásokba vetett bizalmát. Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök úr, már szóba kerültek a H1N1 influenza oltóanyagával kapcsolatos kétségek. Természetes, hogy a polgárok kérdéseket tesznek fel, és kissé bizalmatlanok, hiszen 2009-ben valamennyi tagállamban kommunikációs kampányokat szerveztek, és nagy összegeket fektettek be oltóanyagokba, az Egészségügyi Világszervezet pedig bejelentette, hogy pandémia tört ki – aztán a helyzet hirtelen teljesen megváltozott. 2010-ben gyakorlatilag már szóba sem került a H1N1 influenza. Ezért természetes, hogy az emberek megkérdezik, hogy akkor terjesztettünk-e rémhíreket, vagy most nem vesszük-e elég komolyan a helyzetet. A kérdés az, hogy … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, ma szerencsésnek mondhatjuk magunkat, amiért a járvány nem úgy alakult, mint ahogy gondoltuk, hiszen az számos áldozatot követelt volna. Egyetlen haláleset is éppen eléggé tragikus. Szeretnék köszönetet mondani valamennyi felszólalónak. Ez a vita világosan tükrözte az uniós helyzetet: az egyes tagállamokban nagyon különbözőek a tapasztalatok. Különbözőek az egészségügyi rendszerek. Az egészségügyi ellátás és annak szerkezete nemzeti ügy, de járvány vagy pandémia esetén európai szinten kell fellépnünk. Láthattuk, hogy még számos dolgot meg kell tanulnunk, és sok területen van mit fejleszteni. Ahogy ma már többen is említették, mindenképpen vissza kell nyerni a lakosság bizalmát. A H1N1-helyzet kezelése megmutatta, hogy vannak hiányosságok. A jövőben jobb koordinációra van szükség. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Rivasi asszonynak ezért a jelentésért, amely valóban jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy levonhassuk a szükséges tanulságokat a 2009-es pandémiából. Egyetértek Önökkel abban, hogy tanulnunk kell ebből a pandémiából, és kritikusan felül kell vizsgálnunk a reakciónkat. Az európai polgárok egészségügyi fenyegetettségekkel szembeni

07-03-2011

07-03-2011

HU


védelmének biztosítása érdekében javítanunk kell felkészültségünket a hasonló, határokon átnyúló egészségügyi fenyegetettségek kezelésére. Az EU az influenzapandémia terén már rendelkezik független kapacitással és szakértelemmel. Az Európai Bizottság 2000 óta csak az influenza kutatása terén több mint 50 projektet finanszírozott, ez 150 millió EUR beruházást jelentett. Ügynökségeink, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, ill. az Európai Gyógyszerügynökség a pandémia során tudományos tanácsadóként segítették az Uniót és tagállamait. Ezenkívül a Bizottság szolgálatai az uniós egészségvédelmi bizottságon keresztül aktívan segítették a tagállamokat a fenyegetettség kezelésében. A Parlament jelentéséhez hasonlóan azonban nekem is be kell látnom, hogy reakciónk különböző értékelései számos hiányosságot és megoldandó kihívást tártak fel. Ilyenek a pandémia elleni oltóanyagok beszerzése, az oltási stratégiák koordinációjának javítása, rugalmasabb készenléti tervek létrehozása, valamint a nyilvánossággal való kommunikáció javítása. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy a tudományos ügynökségek és a tagállamok támogatásával – mivel ez a tagállamokkal megosztott hatáskör – lépéseket tegyen ezeken a területeken. A Bizottság két kezdeményezéssel fog reagálni ezekre a kihívásokra. Elsőként, még ez év vége előtt elő fog terjeszteni egy egészségvédelmi kezdeményezést koordinációs kapacitásaink megerősítésére. Másodsorban kezdeményezni fog egy, a pandémiák elleni védőoltások és vírusellenes készítmények közös beszerzésére irányuló mechanizmust, amelyhez a tagállamok tetszés szerint csatlakozhatnak. Ez az oltóanyagokhoz való jogos hozzáférés minimális szintjének megteremtésével meg fogja erősíteni a szolidaritást az EU-n belül. Ez vásárlói pozíciónkat is meg fogja erősíteni oly módon, hogy jobb szerződéses feltételeket tudunk elérni. A Bizottság üdvözli, hogy az előadó támogatja ezeket a kezdeményezéseket. A Bizottság tervezi további, a viselkedési szempontokra és a kommunikációs stratégiákra irányuló kutatások finanszírozását is, különös tekintettel a legújabb oltóanyagokra. Ami pedig az átláthatóságot és függetlenséget illeti, ezeket természetesen mi is nagyon fontosnak tartjuk, és valóban úgy gondolom, hogy ezen a területen lépéseket kell tennünk. A Bizottság és az illetékes ügynökségek együtt fognak működni az érdekeltségről és az esetleges összeférhetetlenségről szóló nyilatkozatokkal kapcsolatos eljárások előmozdításában. Úgy gondoljuk, hogy továbbra is együtt kell működnünk azon közös célunk érdekében, hogy a jövőbeli egészségügyi fenyegetettségek esetén jobban fel legyünk készülve polgáraink védelmére. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra március 8-án, kedden, délben kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) János Áder (PPE), írásban. – (HU) Tisztelt elnök úr! A sokak által jól ismert H1N1-botrány legnagyobb tanulsága az emberek bizalmának súlyos megrendülése. Az Egészségügyi Világszervezet farkast kiáltott és hisztériakeltő előrejelzéseivel olyan lépésekre késztette a tagállamokat, amelyek nem álltak arányban a H1N1-járvány tapasztalt és ismert

79

80

HU


súlyosságával. A H1N1-influenza következtében végül lényegesen kevesebb ember betegedett meg és hunyt el világszerte, mint egy közönséges szezonális influenza esetében, mialatt az egyes országok hihetetlen mennyiségű közpénzt költöttek el az átlagosnál kétszer-háromszor is drágább oltóanyagok beszerzésére. Érdemes kiemelni itt Lengyelország esetét, ahol a kormány nem oltotta be a lakosságot az influenza elleni vakcinával, a halálozási arány ott mégsem volt magasabb, mint azokban az országokban, ahol ez megtörtént. Mindennek hátterében az állt, hogy az oltóanyagot gyártó cég pofátlan módon - zsíros extraprofitja ellenére - nem volt hajlandó felelősséget vállalni a vakcina mellékhatásaiért! Súlyosan elítélendő dolog az emberek félelmével, családtagjaik és szeretteik iránti felelősségérzetével aljas profitérdekekből visszaélni. Az, hogy mindehhez a WHO megalapozatlan pandémiás riasztásaival még asszisztált is, olyan dolog, ami ellen a leghatározottabban kell fellépnie az Uniónak. A tanulságokat le kell vonni és az EU-nak nagyobb fokú függetlenséget kell biztosítani a H1N1-hez hasonló járványgyanús helyzetek értékeléséhez. Mert a farkas egyszer valóban el is jöhet ... Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A tagállamok és az európai intézmények számos költséges intézkedést hoztak, amelyek sok esetben egyáltalán nem álltak arányban a H1N1 influenza valódi súlyosságával. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ becslései szerint Európában a H1N1 influenzának 2009-ben 2900 halálos áldozata volt; tehát lényegesen kevesebb, mint amennyi hivatalos becslések szerint a szezonális influenzának – így ez a szám a H1N1 influenza mérsékelt súlyosságát igazolja. Ezért sürgetem, hogy ennek a témának szenteljék a lehető legnagyobb figyelmet; az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vizsgálja felül és határozza meg újra a globális pandémiariasztás kritériumait, amelyeknek ezentúl nemcsak a betegség földrajzi elterjedését, hanem súlyosságát is figyelembe kell venniük. Ezenkívül a H1N1-gyel kapcsolatos uniós válságkezelés elemzése világossá teszi számomra, hogy sürgősen szükség van a tagállamok egészségügyi intézményei és az európai intézmények közötti együttműködés megerősítésére. Végezetül pedig létfontosságúnak tartom, hogy az oltóanyagokon és a vírusellenes készítményeken végzett vizsgálatok legyenek függetlenek a gyógyszergyártó vállalatoktól. Ezért teljes mértékben egyetértek az előadóval abban, hogy hozzák nyilvánosságra valamennyi szakértő nevét, akikkel az európai közegészségügyi intézmények konzultálnak. Jolanta Emilia Hibner (PPE), írásban. – (PL) Ha járványügyi kockázatok értékeléséről van szó, akkor olyan független szakértők véleményét kell kikérni, akik nem állnak kapcsolatban gyógyszergyártó vállalatokkal. Létfontosságú, hogy az AH1N1 influenza súlyossága és az abból eredő kockázatok megítélése terén az Európai Unió független legyen. Nem hagyatkozhatunk pusztán a gyógyszergyártó vállalatok által pénzelt szakértők vizsgálataira. További problematikus szempont a H1N1 elleni olyan oltóanyagok forgalomba hozatalának gyorsított eljárása, amelyeket nem teszteltek és vizsgáltak meg megfelelően. 2009-ben a gyógyszergyártó vállalatok nagyon magasnak ítélték a vírussal járó kockázatot, majd később kiderült, hogy ez a vírus kevésbé veszélyes, mint a normál influenzavírus. A WHO 2009. májusi jelentése szerint a vírus nem olyan veszélyes. Az ellentmondásos információk miatt azonban számos ország engedett a nyomásnak, és több millió adag drága oltóanyagot vásárolt, amelyet aztán nem használtak fel, és amelyek mára már használhatatlanná is váltak. Az EU intézményeinél nagyobb átláthatóságra van szükség a betegségek kezelése és a jelenlegi eljárások felülvizsgálata terén. Létfontosságú az országok közötti

07-03-2011

07-03-2011

HU


együttműködés növelése és javítása is, így erősíthetjük tárgyalási pozícióinkat az oltóanyag-vásárlás terén. Szeretném megemlíteni, hogy hazám, Lengyelország kezdettől fogva jó példát mutatott a tekintetben, hogyan ne essünk pánikba, és hogyan követeljük meg az oltóanyagok biztonságosságának szavatolását. Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) A 2009-2010-es A/H1N1 víruspandémiáról szóló jelentés kidolgozása majdnem egy évig tartott. Az Európai Parlamentben folytatott vita a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság sertésinfluenzáról szóló saját kezdeményezésű jelentéséhez vezetett, amelynek bizonyos pontjai kiemelik a betegség elleni küzdelem során történt etikai és eljárási szabálytalanságokat. Aggályosnak tartjuk azt, ahogyan a gyógyszergyártó vállalatok a sertésinfluenzával kapcsolatban a nyilvánosságot tájékoztatták, azt állítva, hogy ez a vírus nagyon veszélyes. A vírus végül kevésbé veszélyesnek bizonyult, mint a normál influenza. A sertésinfluenza csak 2900 áldozatot követelt, míg a szezonális influenzának becslések szerint évente 40 000 áldozata van. A H1N1 influenza uniós kezelésének értékeléséről szóló jelentés felszólít, hogy az EU-nak függetlennek kell lennie a fenyegetettségek súlyossága és az ezekből származó kockázatok megítélése terén, és nem szabad a gyógyszergyártó vállalatok által pénzelt szakértők eredményeire hagyatkoznia. Kritikára ad okot az is, hogy a H1N1 elleni oltóanyagokat megfelelő tesztek és vizsgálatok nélkül, gyorsított eljárás keretében hozták forgalomba. Az uniós intézményeknek a betegségek kezelésére irányuló tevékenysége terén nagyobb átláthatóságra van szükség, felül kell vizsgálni a jelenlegi eljárásokat, módosítani kell őket, hogy rugalmasabbak legyenek, továbbá meg kell szüntetni az összeférhetetlenséget a vizsgálatokat végzők és a döntéshozók körében. Véleményem szerint prioritásként kell kezelni az országok együttműködését, mivel így meg tudják erősíteni tárgyalási pozíciójukat a gyógyszervásárlás terén. Az oltóanyagok beszerzése terén azonban továbbra is fenn kell tartani az önkéntesség elvét. Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Gratulálok Rivasi asszonynak ehhez a jól kidolgozott jelentéshez. Egyetértek azzal, hogy ki kell dolgozni egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi a vírusok súlyossága és kockázata mértékének helyes meghatározását, hogy így a jövőben elkerülhetőek legyenek a fenyegetettség mértékéhez képest aránytalan kiadások. Nagyon örülök, hogy a lengyel kormány nem hagyta, hogy a tömeghisztéria vagy jobban mondva a gyógyszergyártó vállalatok hatásos lobbitevékenysége befolyásolja. Nagyon fontosnak tartom, hogy azok a szakértők és kutatók, akik szakvéleményt mondanak a gyógyszerek vagy oltóanyagok beszerzésének szükségességéről, teljes mértékben függetlenek legyenek a gyógyszergyártó vállalatoktól. Támogatom az előadónak azt a javaslatát, hogy a gyógyszeriparban dolgozó szakértőket csak konzultációra vonják be, de zárják ki a döntéshozatali folyamatból. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy bizonyos tagállamokban több tízmillió adag oltóanyagot a mai napig nem használtak fel. Ez hatalmas pénzügyi veszteséget jelent, holott az elpazarolt pénzt fel lehetett volna használni megfontoltabban és hatékonyabban is az európai polgárok egészségének védelmére.

81

82

HU


24. Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése (rövid ismertetés) Elnök. – A következő napirendi pont az Estrela asszony által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében készített jelentés, amelynek tárgya az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az EU-ban (2010/2089(INI)) (A7-0032/2011). Edite Estrela, előadó. – (PT) Elnök úr, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak együttműködésükért és a közösen elvégezett munkáért, valamint szeretnék köszönetet mondani a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, ill. a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleménye előadóinak. Valamennyiük munkája nagyon hasznos volt. Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek országról országra és régióról régióra különbözőek. Ezek az egyenlőtlenségek összefüggnek a gazdasági és társadalmi körülményekkel, és súlyosbíthatja őket a nemi vagy kulturális hovatartozás. Más szóval az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek nemcsak az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel függnek össze, hanem olyan különböző tényezőkkel is, mint pl. az életkörülmények, a lakhatás, az oktatás, a foglalkozás, a jövedelem és az életmód. Noha történt némi előrelépés, a 27 tagállam között még mindig jelentős egyenlőtlenségek állnak fenn. Az Eurostat szerint például a férfiak születéskor várható élettartama akár 14,2 évvel is eltért a tagállamok között 2007-ben, míg ugyanez az adat a nők esetében 8,3 év. Az egészség és a várható élettartam még mindig összefügg a társadalmi körülményekkel és a szegénységgel, és ha a szegénység összeadódik a sebezhetőség más formáival – mint például a gyermekkor vagy az időskor, a fogyatékosság vagy a kisebbséghez való tartozás –, az tovább növeli az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek kockázatát. Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek már gyermekkorban elkezdődhetnek, és egészen az időskorig, sőt a következő generációkban is fennállhatnak. Ezért nagyon fontos ez a téma, és ezért van szükség sürgős megoldásra. A jelenlegi világválság tovább rontja a helyzetet. A válság természetesen számos uniós tagállamban súlyos hatást gyakorol az egészségügyi ágazatra, mind az ellátási, mind a keresleti oldalon. Az ellátási oldalon a válság a közegészségügy finanszírozási szintjének csökkenéséhez, ezzel egy időben a keresleti oldalon viszont az egészségügyi szolgáltatások iránti megnövekedett kereslethez vezethet. A válság rámutatott, hogy egyesek korlátlan mértékű jövedelemmel rendelkeznek, és ez az igazságtalanság is hozzájárul a gazdag kisebbség és a szegény többség közötti szakadék növeléséhez. A válság így lehetőséget jelent arra, hogy az egyenlőséget előmozdító, határozott intézkedésekkel küzdjünk az egyenlőtlenségek ellen. Ha nem vonjuk le a tanulságokat, és ha csak kevés dolgot változtatnunk meg, vagyis tulajdonképpen mindent hagyunk a régiben, azzal csak növeljük az egyenlőtlenséget. Ahogy tapasztalhattuk, az egyenlőtlen társadalmak nem stabilak. A fellendülést elősegítő csomagjaikba számos tagállam beillesztett a gazdasági válság egészségügyi ellátási ágazatra gyakorolt hatásának az egészségügyi infrastruktúrába való befektetés, az egészségügyi ellátási ágazat finanszírozásának optimalizálása, az egészségügyi ellátás rendszerének átalakítása és átszervezése általi enyhítését célzó intézkedéseket. Létfontosságú, hogy a politikai intézkedések minden szintjén prioritásként kezeljék az egyenlőtlenségek csökkentését. Ezért üdvözlöm a Bizottság javaslatait.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Szeretném azonban felhívni a figyelmet jelentésem bizonyos javaslataira is – különösen azokra, amelyek nagyobb figyelmet követelnek a szegénységben élőknek, a hátrányos helyzetű migráns csoportoknak, ideértve az illegális bevándorlókat is, valamint az etnikai kisebbségeknek, a fogyatékkal élőknek, az idősebbeknek és a szegény gyermekeknek. Támogatom azokat az intézkedéseket, amelyek az infrastruktúrába való befektetés által a gazdasági válság egészségügyi ágazatra gyakorolt hatását kívánják enyhíteni. Létfontosságúnak tartom, hogy jó egészségügyi körülményeket teremtsünk a gyermekek és a terhes nők számára. Kívánatosnak tartom, hogy a Kohéziós Alapból és a strukturális alapokból támogassanak az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek fennállásához hozzájáruló tényezőkkel kapcsolatos projekteket. Más szóval: jobb és igazságosabb jövőt kell építenünk a következő generációknak. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr, az elmúlt évek során aktívan részt vettünk az innovatív gyógyszerek támogatásában. Ezért üdvözlöm ezt a jelentést, amely a sérülékeny csoportokra és ezen csoportoknak a kezeléshez és megelőzéshez való hozzáférésére fókuszál; ezt én is létfontosságúnak tartom. A jelentés azonban számos ponton megsérti a tagállamok szubszidiaritásának elvét. Határozottan ellenzem például a 25. pont megfogalmazását, mivel az abortuszt nem lenne szabad születésszabályozási módszerként használni. A 26., 29. és 53. pontok is vitathatóak. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a 27 tagállam között az átlagos várható élettartam terén fennálló különbségeknek nem csak az egészségügyi ellátás különböző normái és az ahhoz való különböző hozzáférés az oka. E tekintetben nagyobb jelentősége van az emberek életszínvonala és életmódja, valamint az országok fejlettségi szintje között fennálló különbségeknek. Ezeket a különbségeket ki kell igazítani az EU által finanszírozott fejlesztési programok segítségével. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök úr, a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság súlyosan érintette az egészségügyi ellátást, számos tagállam csökkentette a közegészségügyi költségvetést. Sőt, néhány tagállam kórházakat zárt be kisebb városokban, vagy csökkentette az elvégezhető sebészeti beavatkozások számát. Különösen a vidéki vagy elszigetelt területeken élő betegeknek kell több tíz kilométert utazniuk az egészségügyi szakellátásért. Tehát nemcsak az egyes tagállamok, hanem a tagállamok különböző régiói között is fennállnak az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek. A tagállamok közegészségügyi költségvetésének csökkentése miatt veszélybe kerül a legmodernebb és leghatékonyabb kezelésekhez való hozzáférés. Ezenkívül bizonyos kezelések támogatásának csökkentése miatt előfordulhat, hogy a betegek nem tudják folytatni a kezelést, mivel sokkal magasabb árat kellene fizetniük érte, és ennek következményei lehetnek az egészségükre nézve. Az európai egészségügyi ellátási rendszer terén mutatkozó egyenlőtlenségek következtében az orvosok gyakran más tagállamokba emigrálnak, hogy ott gyakorolják hivatásukat. Ezért a Bizottság … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, a jelenlegi takarékossági intézkedések társadalomellenesek. Ezek az intézkedések – és különösképp a közegészségügyi ellátás támogatásának megnyirbálása – egyértelműen fokozzák az egészség terén mutatkozó problémákat, hiszen az államháztartási hiány csökkentésére hivatkozva növelik az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés költségeit, növelik a gyógyszerárakat, a krónikus betegségek elleni gyógyszerek árát is, és megszüntetik a betegek kezelésre és konzultációra történő szállításának támogatását azokon a területeken, ahol nincs tömegközlekedés. Az Európai Unió bizonyos országaiban, így az én hazámban, Portugáliában is nőnek az

83

84

HU


egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek. A rosszabb anyagi körülmények között élők egyre nehezebben férnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz. Ezért, biztos asszony, hölgyeim és uraim, nem elég csak, beszélni, hanem… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, az egészségügyi ellátás minden tagállam számára elsődleges fontosságú ügy kell, hogy legyen, de ez a Parlament természetesen az Európai Unió egésze számára hivatott jogszabályokat alkotni. Úgy tűnik azonban, hogy a Parlament nem tud példát mutatni. Önök közül néhányan talán olvasták – sokan pedig bizonyára nem – a londoni Sunday Times tegnapi számában az európai parlamenti képviselők egészségügyi juttatásairól szóló cikket. Kollégám, Figueiredo asszony éppen most beszélt a költségvetési megszorításokról, valamint arról, hogy ezek tovább fokozzák az egészségügyi ellátás terén mutatkozó egyenlőtlenségeket. Az Európai Unió és az európai parlamenti képviselők ugyanakkor tavaly 36%-kal növelték saját egészségügyi juttatásaikat – tehát olyasmikre adnak ki pénzt, mint pl. öregedést gátló kezelések, termálfürdő stb. Ezen a héten, amikor a nőket sújtó egyenlőtlenségről beszélünk, egy statisztika mindenképpen szemet szúr. Az Egyesült Királyságban például a nőknek csak egyszer van lehetőségük mesterséges megtermékenyítésre, az európai parlamenti képviselőnőknek és rokonaiknak viszont öt alkalommal. Ha valóban egyenlőséget akarunk … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr, minden ember egyedülálló, mindenkinek megvannak a maga képességei, prioritásai és életmódja. Ez a természetes egyenlőtlenség szüli azt a motivációt, hogy jobbak akarunk lenni másoknál, és ez a motiváció a gazdaság hajtóereje. Az egészségügyi ellátás terén mutatkozó egyenlőtlenségek felszámolására tett kísérletnek azonban nem a gazdasághoz, inkább az emberségességhez van köze. Mert az emberek a betegségben és szenvedésben egyenlővé válnak. Nem szabad üzletet csinálnunk a szenvedésből. Ezért teszik le az orvosok a hippokratészi esküt, nem pedig például a vállalkozók. Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek kiigazításának koncepciója az emberi élet értékén alapul. Az abortuszhoz való feltétlen jog, amelyet ez a jelentés is véd, viszont semmibe veszi ezt az értéket. Az abortusz közpénzekből történő kötelező finanszírozása megfosztja az egészségügyi ellátást erkölcsi erejétől, és megengedhetetlen fényűzéssé aljasítja. Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unióban még ma is fennállnak egyenlőtlenségek az egészség terén a szolgáltatásokhoz és kezelésekhez való hozzáférésben. Ezért összehangolt válaszra van szükség. A különbségek okai sok esetben elkerülhetők és méltánytalanok, mivel sokszor hátrányos megkülönböztetésről van szó – ilyen pl. az alacsonyabb fizetőképesség. Hiszem, hogy Európában az egészségügyi szempontok valamennyi szakpolitikai területen történő figyelembevételére vonatkozó megközelítést alapul véve alapvető prioritássá kell válnia az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentésének, így teremtve meg a minőségi ellátást mindenki számára.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Az elkövetkező hónapokban az Európai Parlament meg fogja vitatni a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv felülvizsgálatát. Ez megfelelő alkalom lesz egy olyan jobb mechanizmus létrehozására, amely képes lesz hatékonyan és hátrányos megkülönböztetés nélkül kezelni a vészhelyzeteket. Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, számos szempontot kell figyelembe venni. Az egyik, amelyet szeretnék hangsúlyozni az, hogy az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek felszámolásának egyik legjobb módja, ha az embereket egészségesebb életmódra ösztönözzük. Örülök, hogy karácsony előtt számos kollégámmal sikerült keresztülvinni a Parlamenten egy írásbeli nyilatkozatot, amelynek célja, hogy 2020-ra az Európai Unióban 100 millió ember aktívabb életet éljen, pl. sportoljon. Várom az Európai Bizottság erre irányuló javaslatait. Másodszor örömmel mondhatom, hogy hazámban új kormány alakult (európai néppárti kormány szocialistákkal), amelynek egyik legfőbb célja az általános egészségbiztosítás. Az elképzelés az, hogy a pénzt a betegek után kell adni, a betegeknek pedig helyzetüktől, anyagi helyzetüktől és minden mástól függetlenül szükségleteiknek megfelelően hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi ellátáshoz. Hiszem, hogy ez a rendszer sikeres lesz. A holland modellen alapul, és nagyon meg vagyunk vele elégedve. Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, a mai téma az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése. Ez nagyon ambiciózus feladat. Attól tartok, hogy a jelenlegi helyzetben európai szinten mi magunk is minden területen közreműködünk ezen különbségek és egyenlőtlenségek növelésében, és így lesz ez még a következő években és évtizedekben is. Nemcsak az egészségügyi ellátás konkrét visszafejlődéséről van szó, hanem a szociális normák hanyatlásról is: az oktatáshoz való hozzáférés csökkentéséről, az oktatás helyzetének megnehezítéséről. És tudjuk, hogy az alacsonyabb iskolázottság és a nagyobb szociális nehézségek együtt járnak a nagyobb szegénységgel. Azt is tudjuk, hogy a szegénység hozzájárul a betegségek kialakulásához. Felszólítom a Bizottságot, tegye világossá, hogy az egészségbe, szociális szolgáltatásokba és oktatásba való befektetés elmulasztása a jövőben még sok kiadáshoz fog vezetni a közegészségügy terén. Ezt világosan kell látni még akkor is, ha az európai költségvetést és a nemzeti költségvetéseket is konszolidálni kell. Elena Oana Antonescu (PPE). – (RO) Elnök úr, az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek kihívást jelentenek az Európai Uniónak, amely elkötelezett a szolidaritás, a társadalmi és gazdasági kohézió, az emberi jogok és az esélyegyenlőség mellett. Ezért az egészségügyi szempontokat valamennyi uniós szakpolitikai területen figyelembe kell venni. A tagállamokat is arra kell ösztönözni, hogy valamennyi szakpolitikai területen vegyék figyelembe az egészségügyi szempontokat, és minden területen dolgozzanak ki új cselekvési terveket az egyenlőtlenségek csökkentésére és egy magas szintű egészségvédelem létrehozására. Támogatom a speciális mutatók kidolgozását az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek nyomon követésére. Támogatom az összehasonlítható mutatók kidolgozását is, amelyek lehetővé tennék a nemzeti hatóságok számára az ezen a területen elért előrelépések felmérését az egészségügyi rendszerek fejlesztése céljából. Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek megoldására tett erőfeszítések részeként fontolóra kell venni egy, a munkaerő-tervezésre irányuló stratégiai mechanizmus létrehozását is, amely biztosítaná,

85

86

HU


hogy az egészségügy megfelelő számú szakembert tudjon felvenni, és meg is tudja tartani őket. Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök úr, az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint 2020-ra a betegségek és korai halálozások 70%-ának a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód és a nem megfelelő étrend lesz az oka. Tény, hogy szisztematikus összefüggés van az egészségi állapot és a társadalmi osztályhoz való tartozás között. Ez a tény azt mutatja, hogy a különbségek az alapvető szociális szolgáltatásokhoz való nem megfelelő hozzáférésből adódnak. Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek tehát nem az egyén választásának eredményeképpen jönnek létre. Ezek az egyenlőtlenségek igazságtalanok, és elkerülhetőek lennének A 2007–2013 közötti időszakra szóló költségvetési tervezetben először javasolták az egészségügyet a Strukturális Alap tíz prioritása közé. Az Európai Bizottságnak az Európa 2020 stratégia nyomon követési eljárásai során differenciált, összehasonlítható mutatókat kell alkalmaznia, amelyek a társadalmi-gazdasági státuszon alapulnak, és figyelembe veszik az életkoron alapuló megkülönböztetést is. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a Bizottság hálás a Parlamentnek, amiért az támogatja az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek áthidalására irányuló fellépésünket. Köszönjük a Parlament ajánlásait is. Külön köszönetet szeretnék mondani elkötelezettségéért az előadónak, Estrela asszonynak. Az egészség terén az egyes országok, régiók, a szegények és gazdagok és az egyes etnikai kisebbségek között mutatkozó különbségek minden uniós tagállamot érintenek, és sok helyen egyre növekszenek. Szeretnék egyenesen beszélni erről a kérdésről. Csak most kezdjük látni a gazdasági válságnak az emberek egészségére és az egészségügyi szolgáltatásokra gyakorolt valamennyi hatását. Most kezdjük látni a munkanélküliség és a költségvetési hiányok hatásait, tehát fennáll a kockázat, hogy ezek az egyenlőtlenségek még tovább fognak nőni. Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése mind polgáraink jóléte, mind az európai gazdaság élénkítése szempontjából fontos. Az egyenlőtlenségek csökkentése olyan fontos kihívás, amely – ahogy azt a Parlament jelentése is hangsúlyozza – a szakpolitikai területeken és a kormányzás különböző szintjein átnyúló fellépést kíván. A Parlament jelentése fontos iránymutató a jövőre nézve. A jelentés hangsúlyozza az egészség javításához, a megelőzéshez és a hatékony egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés fejlesztésének szükségességét. Hangsúlyozza továbbá, hogy kiemelt figyelmet kell szentelni a sérülékeny csoportoknak és az új technológiák, például a távorvoslás alkalmazásának oly módon, hogy az csökkentse az egészségügyi ellátásban mutatkozó különbségeket. A Bizottság teljes mértékben osztja az Önök aggodalmait. A jelentés a nemek közötti egyenlőtlenséget is hangsúlyozza, amely az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek egyik fontos társadalmi oka. Én személy szerint teljesen egyetértek Önökkel ebben. A Bizottság szakpolitikai területeken átnyúló fellépéssel folytatja a „Szolidaritás az egészségügyben” című közleményében meghatározott, az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló cselekvési programját, mégpedig a tagállamokkal és az érdekeltekkel együttműködve. Ahhoz, hogy ezek a partnerségek működőképesek legyenek, a tagállamok most az uniós egészségügyi program által finanszírozott, együttes fellépésbe kezdenek az egészség terén

07-03-2011

07-03-2011

HU


mutatkozó egyenlőtlenségek területén. A fellépés keretében hatásvizsgálat készül az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségekről, regionális és tudományos hálózatokat építenek ki és foglalkoznak az érdekeltek kezdeményezéseivel. A szakpolitikákon átnyúló fellépést a közegészségügy terén kezdjük, például a dohányzásellenőrzéssel és a táplálkozással, valamint az aktív és egészséges időskor terén végzett munkával. Stratégiánk ugyanakkor olyan területekre is kiterjed, mint a foglalkoztatási és szociálpolitika, a mezőgazdaság, a kutatás és a regionális politika. Nyilvánvaló, hogy még több intézkedésre van szükség. Az is nyilvánvaló, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Évekbe fog telni, de együtt képesek leszünk – és képesnek is kell lennünk – tartós és érzékelhető változásokat elérni, és így az európaiaknak esélyük lesz arra, hogy jó egészségi állapotban élhessenek. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra március 8-án, kedden délben kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Az egészségi állapot és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló közös célkitűzések az EU prioritásai közé tartoznak. Tudjuk, hogy az egészség terén látható különbségek vannak az egyes országok, valamint a különböző iskolázottsággal, ill. jövedelemmel rendelkező vagy különböző foglalkozású emberek között. Az egyenlőtlenségek a nemmel is összefüggenek, és jellemzően már a korai években elkezdődnek, és nemcsak az időskorig állnak fenn, hanem a következő generációkban is. Szeretném hangsúlyozni, hogy Estrela asszony jelentése az egészséggel kapcsolatos kérdések számos szempontjával foglalkozik. Érdemes azonban megjegyezni, hogy jelenleg az orvosok elvándorlása is olyan problémát jelent, amely hozzájárul az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén mutatkozó egyenlőtlenségekhez. Ezért közös, átfogó uniós stratégiára van szükség, amely figyelmet szentelne a forrásgazdálkodásnak, a szakmai bejegyzésnek, az oktatásnak és képzésnek, és amely nemcsak a nemzeti, hanem a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban is hozzájárulna a minőség és biztonság növekedéséhez. Ezenkívül mindig hangsúlyozom, hogy többet kellene beszélnünk a megelőzésről, és mindenekelőtt többet kellene befektetnünk a megelőzésbe. Szükség van a diagnosztika fejlesztésére, az egészséges életmód népszerűsítésére, a hatékony információcserére, valamint a modern technológiákba történő befektetésre, mivel a megelőzés jobb, mint a gyógyítás. Tiziano Motti (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unióban valóban vannak egyenlőtlenségek az egészség terén, és ezeket meg kell szüntetni. Az egyes tagállamokon belül is vannak különbségek, amelyek az idősebbeket, a bevándorlókat, a munkanélkülieket és a szegényeket érintik. Számukra is biztosítani kell az egészséghez való jogot és a szükséges ellátáshoz való hozzáférést. A polgároknak – a modern információs és kommunikációs technológiák bevonásával – biztosítani kell az egészségre vonatkozó információkhoz való hozzáférést, valamint a felmerülő költségek visszatérítését, merta gazdasági nehézségek nem vezethetnek az ellátási lehetőségek korlátozásához. A jelentés mint mindenképpen szükséges fogamzásgátló módszerről vagy orvosi kezelésről beszél az abortuszról. Az abortusz kérdésének ezt a leegyszerűsített megközelítését aggályosnak tartom. A terhességmegszakítást választó nők gyakran egyedül vannak, és nem rendelkeznek megfelelő

87

88

HU


forrásokkal, ezért megijednek, amikor a női lét egyik alapvető kérdéséről kell dönteniük. Ezért – ahelyett, hogy az abortuszt biztos fogamzásgátló módszerré tennénk – véleményem szerint inkább megfelelő lehetőségeket kellene teremteni, olyan szociálpolitikákat és jóléti politikákat kellene bevezetni, amelyek segítenének a nőknek azon okok leküzdésében, amelyek miatt az abortusz mellett döntenének. Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – (RO) Mind az egyes tagállamokon belül, mind a tagállamok között jelentős különbségek vannak az egészségügyi rendszerek között. Szeretném hangsúlyozni, hogy gazdasági válság idején egyetlen kormánynak sem lenne szabad drasztikusan megnyirbálnia az egészségügyi költségvetést. Szeretném felhívni a figyelmüket a román egészségügy helyzetére. A jelenlegi kormány által bevezetett költségvetési megszorítások következtében a román szakorvosok jelentős része külföldre megy, a krónikus betegek nem férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerekhez, a kórházak felszerelése pedig elavult. A jobboldali kormány ezenkívül kórházak összevonását javasolja, bár bizonyos kórtermekben nincs elegendő ágy valamennyi beteg számára, és folyton pótágyakra van szükség. Ezért felszólítom az Európai Bizottságot, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket az egészségügyi szolgáltatások normáinak egységesítésére, és gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy megfelelő költségvetéssel biztosítsák polgáraiknak a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Bernadette Vergnaud (S&D), írásban. – (FR) Mint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja részéről elégedett vagyok a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által elfogadott szöveggel, amely az általunk és más bizottságok által felvetett számos javaslatot tartalmaz. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból Edite Estrela jelentése kiváló, mert hangsúlyozza az európai szociális és egészségügyi modell néhány lényeges jellemzőjét: Európában mindenki számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani a minőségi egészségügyi ellátáshoz, nagyobb figyelmet kell szentelni a reproduktív egészségnek, független farmakovigilanciai rendszerek révén nyomon kell követni a gyógyszerek hatékonyságát és minőségét, mindenekelőtt pedig a gazdasági válság idején az egészségügy magas szintű közfinanszírozására van szükség. Az egészségügy nem általános értelemben vett áru, és jóléti rendszereinknek a leghátrányosabb helyzetűek számára is biztosítaniuk kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. Ezért természetesen megdöbbentett, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és a Szabadság és Demokrácia Európája Képviselőcsoport szavazataival a fent említett pontok némelyikének törlését kérte. Ez reakciós neoliberalizmus, és remélem, hogy a végleges szavazás meg fogja őrizni a jelentés szellemiségét, és alátámasztja az Európai Parlament hitelességét. 25. Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén (rövid ismertetés) Elnök. – A következő napirendi pont az Eva Joly által a Fejlesztési Bizottság nevében készített, „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című jelentés (2010/2101(INI)) (A7-0027/2011).

07-03-2011

07-03-2011

HU


Eva Joly, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, bizonyos elégedettséggel nyújtom be ma este az adókról és fejlesztésről szóló jelentést. E jelentés egy régen megkezdett, az Európai Parlamenten belül ma is folytatott küzdelem fontos állomását jelenti. Szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak a Fejlesztési Bizottságban, akikkel a közös munka különösen gyümölcsözőnek bizonyult. Remélem, hogy a holnapi szavazás is igazolni fogja ezt. A fejlődő országokat igen súlyosan érintette a pénzügyi és gazdasági válság, valamint a mezőgazdasági termékek áremelkedése, ezért most minden korábbinál nagyobb szükségük van új alapvető finanszírozási forrásokra. A globális válság közepette a fejlesztési finanszírozás legrégibb forrásait képező adóbevételek nagy téttel bírnak és valódi kihívást jelentenek. A hatékony adórendszerek nem csupán az alapvető jelentőségű közszolgáltatások finanszírozását biztosítják. Az államháztartási bevétel átlátható és felelős felhasználásának előmozdítása révén egyúttal a felelős demokrácia egyik alappillérét jelentik. Az igazságos, progresszív és átlátható adók alkalmazásának előmozdítása semmi esetre sem vezethet a hivatalos fejlesztési támogatás eltörléséhez vagy csökkentéséhez. Ez nem képezhet újabb kifogást azon tagállamok számára, amelyek egyre inkább hajlamosak csökkenteni a hivatalos fejlesztési támogatás GDP-hez viszonyított arányát. A hivatalos fejlesztési támogatás nem tökéletes és jelentős javításra szorul, ennek ellenére továbbra is létfontosságú a gazdasági és az éghajlatváltozással kapcsolatos válság által egyaránt sújtott országok számára. Nem a támogatás helyettesítéséről van tehát szó, hanem arról, hogy azt a hatékony adórendszerek kialakításának szolgálatába állítjuk. Az adórendszerekhez a multinacionális vállalatoknak is hozzá kell járulniuk tényleges nyereségük alapján. Ily módon a szegény országok ismét képesek lesznek átvenni az irányítást saját fejlődésük felett, csökkenthetik a szegénységet és ellensúlyozhatják a piaci liberalizáció által okozott vámbevétel-kiesést, aminek köszönhetően hosszú távon külföldi támogatás nélkül is képesek lesznek egyedül gazdálkodni. A déli országok ugyanakkor nem csupán az alacsony hatékonyságú adórendszereik káros hatásait sínylik meg. Ezek az országok a Bretton Woods-i intézmények által előírt adódömping, a jogtalan tőkeáramlások elleni küzdelem költségei és az adóparadicsomok áldozatai is egyben. Minden évben hatalmas adóbevétel-veszteséget könyvelnek el, amelynek összege a gazdagabb országoktól kapott támogatás összegének tízszeresére becsülhető. A jelentés kiemeli ezt a tényt. Az OECD-iránymutatások nemhogy nem megfelelőek, egyenesen veszélyt jelentenek. Ha a nem együttműködő országok mindössze azon feltétel teljesítésével lekerülhetnek a szürke listákról, hogy együttműködési megállapodást írnak alá, amely nem teszi kötelezővé az automatikus információcserét, az azt a látszatot kelti, hogy az adóparadicsomok jogszerűek, ezenkívül megbízhatóságot kölcsönöznek egy, az észak és a dél államháztartására egyaránt káros rendszernek. Az adóparadicsomok felszámolása az említett országok fejlődése irányában tett alapvető fontosságú lépés, és az Európai Uniónak ezt egyértelmű prioritásként kell kezelnie. Az Uniónak az Egyesült Államokhoz hasonlóan felelősséget kell vállalnia, és egyértelmű, kötelező erejű, valamint valódi szankciós mechanizmussal ellátott jogszabályokat kell alkotnia annak érdekében, hogy felszámolja a szegény országok fejlődése szempontjából a tömegpusztító fegyverekhez hasonlítható adóparadicsomokat. Az Uniónak meg kell előznie a nyereség és a transzferárak – különösen európai – vállalatok általi manipulálását,

89

90

HU


amely vállalatok kihasználják a káros adórendszereket és visszaélnek azokkal. Az Uniónak ki kell állnia egy átlátható, kötelező erejű nemzetközi mechanizmus bevezetése mellett, amely azt a kötelezettséget rója valamennyi – különösen a nyersanyag-kitermelő ágazatban jelen lévő – multinacionális vállalatra, hogy a működésük szerinti valamennyi országban automatikusan jelentsék be az általuk elért nyereséget és a befizetett adót. Ez alapvető jelentőségű lépés azok megállítása érdekében, akik a déli országok nyomorúságán gazdagodnak meg. Alapvető fontosságú lépés továbbá az Európai Unió hitelességének helyreállítása felé. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr, a jelenlegi gazdasági válság közepette uniós szinten és azon túl is elő kell mozdítani a jó adóügyi kormányzást. Hangsúlyoznom kell, hogy minden állam maga dönt saját adópolitikájáról. Ezzel összefüggésben el kell kerülni további akadályok létesítését, és ösztönözni kell az országok közötti együttműködést. Az adóparadicsomok elleni küzdelem kiemelt prioritást jelent. Az adóparadicsomok a fejlődő országokban hozzájárulnak a politikai rendszer minőségének csorbításához. Fokozzák továbbá a gazdasági bűnözést azáltal, hogy azt még inkább jövedelmező tevékenységgé teszik. Ez másfelől hozzájárul az adóbevételek egyenlőtlen elosztásához. Egy másik intézkedés a tagállamok közötti információcsere fokozásában áll. Ezzel egyidejűleg nagyobb szerepet kell biztosítani a fejlődő országoknak a vonatkozó nemzetközi fórumokon. Franziska Keller (Verts/ALE). – Elnök úr, az adók és az adózás kérdése különös jelentőséggel bír a fejlesztési politikák kapcsán. A fejlesztési politika koherenciája szempontjából alapvető fontosságú e kérdés, mivel megfelelő adórendszer és az adóparadicsomokat felszámoló megfelelő politikák híján soha nem lesz egységes fejlesztési politikánk, mint ahogy most sincs. Ezért igazán üdvözlöm ezt a jelentést, és remélem, hogy Önök, parlamenti képviselők, holnap nem mondanak rá nemet. A Bizottság közleményének súlyos hiányosságai vannak, amelyeket ki kell egészítenünk: nem foglalkozik például az OECD-n belüli problémákkal és az adóbevételekkel kapcsolatos adóverseny hatásával. Ha meg akarunk felelni a Lisszaboni Szerződésnek, és egységessé kívánjuk tenni fejlesztési politikánkat, akkor most kell cselekednünk, ezért arra kérem Önöket, hogy teljes mértékben támogassák e jelentést. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, bár fontos és szükséges az adóügyi együttműködés, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az adópolitika a gazdasági és társadalompolitika alapvető eszköze, amely utóbbi politikák meghatározására befolyást gyakorolnak a nyilvánvaló politikai kritériumok és értékelések. Ezért az Európai Uniónak nem feladata az úgynevezett „jó adóügyi kormányzás” exportja, amint azt az előadó nagyon helyesen meg is jegyzi. Teljes mértékben tiszteletben kell tartani a fejlődő országok szuverenitását, választásait és lehetőségeit, miközben figyelemmel kell lennünk különleges helyzetükre és körülményeikre. Két megjegyzést szeretnék tenni két igen kényes témában. Első megjegyzésem az úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos, amelyet az ellenállásuk ellenére kényszerítettünk rá a fejlődő országokra, és amelyek más súlyos károk mellett szűk korlátok közé szorítják ezen országok adórendszereit. A második megjegyzésem az adóparadicsomokkal kapcsolatos, amelyek továbbra is léteznek, és amelyek a jelentés szerint minden évben 800 milliárd dollárnak megfelelő összegű bevételkiesést

07-03-2011

07-03-2011

HU


eredményeznek. E két példa tükrözi az Európai Unió politikáinak következetlenségét a kinyilvánított fejlesztési együttműködési célkitűzései kapcsán. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a Bizottság nevében szeretném megköszönni ezt a jelentést a Parlamentnek, és különösen a Fejlesztési Bizottságnak. Örömmel tapasztalom, hogy Eva Joly jelentése rávilágít a Bizottság adókról és fejlesztésről szóló közleményének lényegére, és megerősíti azt. A jelentés ezenkívül igen ambiciózus célokat tűz ki, és határozott iránymutatást nyújt az Európai Unió számára arra nézve, miként erősítse meg a fejlődő országokban a bevételek mozgósítását. A nemzeti bevételek mozgósítása központi eleme a fenntartható növekedésnek, a szegénység csökkentésének, a jó kormányzásnak, valamint a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez szükséges közjavak biztosításának. Javítanunk kell az adózási és fejlesztési politika közötti összhangot, és támogatnunk kell a fejlődő országokat a jobb adórendszer és közigazgatás kiépítésében. Súlyos problémával állunk szemben. Személy szerint megleptek az Önök számadatai, amelyek szerint az illegális pénzkiáramlások összege a fejlődő országoknak nyújtott támogatások összegének tízszeresét teszi ki. Ez igencsak szembeszökő. Ezért egyidejűleg két egymást kiegészítő szinten kell dolgoznunk. Először is, támogatnunk kell a hatékony nemzeti adórendszereket, másodsorban pedig átlátható, együttműködő és tisztességes nemzetközi adókörnyezet kialakításán kell dolgoznunk, ezzel támogatva a fejlődő országokat az adócsalás és a káros adóverseny elleni küzdelemben. Jelentésük először is arra szólítja fel a Bizottságot, hogy vegye fokozottan figyelembe a kereskedelem liberalizálásának hatásait, másodsorban pedig, hogy az adócsalás és a káros adóverseny elleni küzdelem ne korlátozódjon az OECD-elvek alkalmazására. Szeretnék kitérni ezekre a kihívásokra. Az első kérdés tekintetében biztosíthatom Önöket, hogy teljes mértékben elköteleztük magunkat a sikeres adóügyi átmenet támogatása mellett, amely átmenethez a kapacitásépítés fokozott támogatása, a kereslet által vezérelt regionális és nemzetközi kapacitásépítési kezdeményezések, valamint a támogatások uniós és nemzetközi szinten való jobb koordinálása révén járulunk hozzá. A második kérdés tekintetében a Bizottság véleménye szerint az adócsalás és a káros adóverseny képezi a hazai források mozgósításának legfőbb akadályát. Ezért támogatjuk a fejlődő országokat a kapacitásépítésben, hogy szembe tudjanak nézni e kihívásokkal, valamint ösztönözzük a jobb nemzetközi adóügyi együttműködést. A közlemény elfogadása óta már sok minden történt. A Parlament pénzügyi támogatásának köszönhetően konkrét fellépésre kerülhetett sor. A 2010. évi 708 000 EUR összegű költségvetési juttatásuk segítségével számos fontos tevékenységet finanszírozhattunk az adóügyi kormányzás előmozdítása érdekében. Ezek a tevékenységek a következőket foglalják magukban: az afrikai adóhatóságok fórumának szakmai szemináriumai, a nyersanyag-kitermelő ágazatok támogatása, átláthatósági kezdeményezések és az Egyesült Nemzetek nemzeti források mozgósításáról szóló kísérő rendezvényének finanszírozása. Ezenkívül szakmai támogatást nyújtunk majd az adóügyi információcsere-egyezmények végrehajtásához. A Bizottság ezenfelül közleményt készít, hogy felmérje egy országonkénti jelentéstételi kötelezettség uniós jogszabályba foglalásának megvalósíthatóságát. E fontos kérdésben

91

92

HU


január végén fejeződött be a nyilvános konzultáció, most pedig hatástanulmányt készítünk. Ez segíthet a fejlődő országoknak az adócsalás elleni hatékonyabb küzdelemben. Őszintén szeretném megköszönni a Parlamentnek az e tárgyban nyújtott támogatását és elkötelezettségét. Meggyőződésem szerint számos előrelépés érhető el az adóügyi kormányzás megerősítése terén, és örülök, hogy ezek a kérdések a G20 és a G8 napirendjén is szerepelnek. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra március 8-án, kedden délben kerül sor. 26. Mezőgazdaság és nemzetközi kereskedelem (rövid ismertetés) Elnök. – A következő napirendi pont a Papastamkos úr által a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében az EU mezőgazdaságáról és a nemzetközi kereskedelemről készített jelentés (2010/2110(INI)) (A7-0030/2011). Georgios Papastamkos, előadó. – (EL) Tisztelt elnök úr! Egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió a közös agrárpolitika jövőjéről gondolkodik, az agrárpolitika és a nemzetközi kereskedelem közötti összhang biztosításának különösen nagy jelentősége van. Az európai mezőgazdasági ágazat egyre inkább szeretne hozzájárulni a közjavak biztosításához, szigorú biztonsági és minőségi, környezetvédelmi és állatjóléti szabályozás útján. Ennélfogva logikus, hogy az importált mezőgazdasági termékekre ugyanezeknek az előírásoknak kell vonatkozniuk. A WTO-val folytatott tárgyalások során a mezőgazdaságot érintő kérdésekben az EU már hosszú ideje – és bizonyos mértékben még ma is – defenzívába szorul. El kell oszlatni bizonyos tévképzeteket, amelyek nem veszik figyelembe azt, hogy a közös agrárpolitika mily drasztikus átalakításon esett át. Kulcsfontosságú kereskedelmi partnereivel ellentétben az EU jelentős mértékben csökkentette kereskedelemtorzító támogatásait. Egyoldalúan, drasztikusan csökkentette az export-visszatérítéseket, míg egyes kereskedelmi versenytársak továbbra is tekintélyes mértékben élnek egyéb exportösztönző eszközökkel. Az EU a fejlődő országokból származó mezőgazdasági termékek legnagyobb importőre. Az EU igen nagyvonalú ajánlatot tett a mezőgazdaság vonatkozásában, ám mindezidáig a fejlődő és magasabb fejletségi szintű fejlődő országok közül ezt senki sem viszonozta ugyanilyen mértékű kötelezettségvállalással. A Bizottság ugyanakkor számos kereskedelmi partnerrel folytat kétoldalú és interregionális tárgyalásokat. A folyamatban lévő tárgyalások mellett az egyedi kedvezmények európai mezőgazdaságra gyakorolt hatásai különös aggodalomra adnak okot. Biztos asszony, felszólítjuk a Bizottságot, hogy az adott keretrendszeren belül őrizze meg az EU mezőgazdaságának multifunkcionális szerepét és védje meg az európai agrár-élelmiszeripari modellt, amely az európai gazdaság stratégiai összetevője. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaság terhére vállalt engedmények semmi szín alatt sem szolgálhatnak cserealapul iparcikkek és szolgáltatások előnyösebb piacra jutásához. Hangsúlyozzuk, hogy minden esetben hatástanulmányok készítése szükséges a tárgyalások megkezdése és az ajánlatok megtétele előtt. Felszólítjuk továbbá a Bizottságot, hogy határozottan képviselje az EU offenzív mezőgazdasági érdekeit, és érvényesítse kiváló minőségű agrár-élelmiszeripari termékeink kompetitív előnyeit, valamint – ami még fontosabb – biztosítsa partnereink körében a földrajzi árujelzők fokozottabb védelmét, mind a kétoldalú kereskedelmi megállapodások, mind a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA), mind a WTO keretein belül.

07-03-2011

07-03-2011

HU


A mezőgazdaság nem csupán gazdasági tevékenység. Olyan közjavakat állít elő az egész társadalom számára, amelyeket nem lehet a piacról biztosítani. Következésképp az elsődleges feladat a kereskedelmi és nem kereskedelmi érdekek összeegyeztetése. Ezért kiemelten szükséges a közös agrárpolitika gazdasági környezetéből eredően az EU közös agrárpolitikája és külkereskedelmi politikája közötti összhang biztosítása, vagy másként fogalmazva a külső és belső érdekek közötti egyensúly megteremtése, ami alatt az EU világkereskedelmi megjelenésének két vonatkozását, a kétoldalúságot és a többoldalúságot értem. Mairead McGuinness (PPE). – Tisztelt elnök úr! Miközben ezt az igen fontos jelentést vitatjuk meg – és ezért külön köszönet az előadónak – 30 ír gazda tart ülősztrájkot az Európai Bizottság dublini képviseletén, amelyet szándékaik szerint egész éjszaka folytatnak majd. Igen súlyos problémával állunk szemben. Ez a jelentés a Mezőgazdasági Bizottság tagjainak, gazdáinknak és fogyasztóinknak frusztrációját tükrözi az európai agrár-élelmiszeripari politika és kereskedelmi politika közötti inkoherencia miatt. Ezért fogalmaz erősen ez a jelentés. Egyesek szerint túl erősen is, ám én úgy gondolom, hogy ezt a frusztrációt jól tükrözi. Az ír marhatenyésztők szempontjából nézve Önök megtizedelik ezt az alacsony jövedelmezőségű ágazatot és szét fogják rombolni környezetünket. Szólnék továbbá pár szót arról, hogy az új szabályozás mennyire nincs összhangban a klímavédelmi szempontokkal: a brazil marhahús előállításának szénlábnyoma négyszer nagyobb, mint az ír marhahúsé, ezért kérem, olvassa el a jelentést. Az illetékeseket a jelentés mielőbbi támogatására szólítom fel. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Mario Pirillo (S&D). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Európa számára alapvető fontosságú, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen egy létfontosságú ágazatnak, azaz a tagállamok mezőgazdaságának támogatása és az európai külkereskedelmi politika erősítésének szükségessége között. A világpiac változásaira összpontosító üzleti stratégia végső soron az európai mezőgazdasági ágazat versenyképességének elvesztéséhez fog vezetni. Ez nem csak az ágazat gazdaságára nézve káros, beleértve például a súlyos foglalkoztatásügyi kihatásokat, hanem aláaknázza a vidéki területek fejlesztésének lehetőségét is. Harmadik országokkal kötendő kereskedelmi egyezményeink során védelemben kell részesíteni a minőségi mezőgazdasági termelést és egyenrangú minőségi követelményeket kell alkalmazni az élelmiszer-biztonság, az emberi és állati egészség és jólét, valamint az emberi jogok tekintetében. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! A jelentés számos példával világítja meg, milyen katasztrofális következményekkel jár a világkereskedelem liberalizációja a mezőgazdasági ágazatra. Világossá teszi, hogy a mezőgazdaságot egyéb érdekek kiszolgálása érdekében alkualapnak tekintették a WTO-val folyatatott tárgyalások során, az engedmények a nagy uniós ipari és szolgáltató csoportok érdekeit szolgálták. Az előadó azonban elmulasztja levonni a szükséges következtetéseket, többek között azt, hogy a nemzetközi kereskedelem vezérelve nem a termelő országok és a termelők közötti versengés, hanem a komplementaritás kellene, hogy legyen, valamint hogy szükség lenne egy minden tagállam élelmiszer-önellátásának és élelmiszer-biztonságának megteremtését

93

94

HU


célzó, tervezett mezőgazdaságra. A mezőgazdaság és a tervezés hivatott a termelésben uralkodó anarchikus viszonyokat ellensúlyozni egy liberalizált piacon. Erre lenne szükség, nem pedig nagyívű és következetlen állásfoglalásokra, és ez volt az, amire az előadó nem tudott vagy nem akart kitérni … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Diane Dodds (NI). – Tisztelt elnök úr! Sok kollégámhoz hasonlóan – és köszönettel tartozom az előadónak a jelentésért – a Mercosur tárgyalásokra szeretnék összpontosítani, mivel hátrányosan érinthetik Észak-Írországot, különösen pedig az állattenyésztő ágazatot. Pénteken az északír feldolgozóipar képviselőivel találkoztam. Az agrár-élelmiszerpari ágazat 16%-át teszi ki Észak-Írország GDP-jének, több tízezer munkahelyet biztosít, szilárdan állt a lábán a válság idején is, még a legnehezebb gazdasági körülmények között is növekedést produkált, a jövőben pedig egy dinamikus gazdaság és a magánszektor bővülésének alapköve lehet. Ezt sodorja veszélybe a kereskedelmi liberalizáció és különösen a Mercosur-tárgyalások, az ágazat létével együtt pedig munkahelyek tízezreit és sok választópolgárom megélhetését kockáztatja. Seán Kelly (PPE). – Tisztelt elnök úr! Ír kollégáimhoz csatlakozva mélységes aggodalmamat kell kifejeznem afelett, hogy a mezőgazdasági ágazatot feláldozzák a nagyipar oltárán. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni. Nem kétséges, hogy a Mercosur-tárgyalások javaslatai elfogadhatatlanok. Túl gyorsan, a Parlamenttel folytatott megfelelő konzultáció nélkül születtek, és megtizedelhetik az agrárágazatot. Beszélhetünk persze kompenzációról, ám semmivel sem lehet kárpótolni egy társadalmat tagjainak elvesztéséért, különösen pedig mezőgazdaságának elvesztéséért, mivel ez a társadalom minden tagját érinti, főleg a vidéki közösségekben. Ezt különösen aggodalomkeltőnek találjuk. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az egységes előírásokat, sem a külföldi vagy európai termelés témakörét, ám végül mégis oda lyukadunk ki, hogy az EU legfőbb kötelessége, hogy megvédje azt, ami az övé, azaz az európai mezőgazdaságot. Marc Tarabella (S&D). – (FR) Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék gratulálni Papastamkos úrnak a kiváló jelentésért, amelyben felhívja a figyelmet azokra az alapelvekre, amelyek mentén az EU tárgyalóinak dolgozniuk kell, s amelyben kiemeli, hogy a tárgyalások során nagyobb mozgásteret kell biztosítani a nem kereskedelmi szempontoknak. Hasonlóképp, nem engedhetjük, hogy gazdáinkat , akiket – mint azt az előbb hallottuk – igen szigorú környezetvédelmi és egészségügyi előírások kötnek különösen az üzemi higiénia, a fenntartható fejlődés és az állatjólét területén, feláldozzák a nemzetközi kereskedelem oltárán, mint a harmadik országokkal szemben folytatott tisztességtelen versengés és torzított verseny áldozatait, miközben a harmadik országok olyan termékekkel jelenhetnek meg az európai piacokon, amelyek nem mindig felelnek meg az EU belső termelési előírásainak. Felszólítom továbbá a Bizottságot és a Parlamentet, hogy tanúsítson különös éberséget, mindenekelőtt a Mercosur-megállapodások során, amelyek vitathatatlanul veszélybe sodorják az európai állattenyésztést, de valamennyi mezőgazdasági és az EU által előállított közjavak tekintetében is, amelyekért cserébe – ahogyan azt az előadó is említette – a piac természetesen semmiféle kompenzációt sem nyújt.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A globális versenykereskedelem minden résztvevő számára előnyökkel jár, ám korántsem egyenlő mértékben. A mezőgazdasági ágazat nagyon sérülékeny, mivel a termelési költségek a termelés helyétől és különösen az alkalmazott minőségi és gyártási színvonaltól függően rendkívül változók. Ebből a szempontból az EU-ban igen magasra tettük a lécet, amelynek következtében termékeink kevésbé versenyképesek. Ez tudatos választásunk volt, amelyet fogyasztónk védelmében hoztunk. Így senkit sem érhet meglepetésként, hogy a más országokból importált termékekre ugyanezeket a követelményeket akarjuk alkalmazni. Túl sok engedményt adott már az EU, különösen a mezőgazdasági cikkek piacán és a gazdák terhére, ám ez a gyakorlat nem folytatódhat tovább … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Kedves Képviselőtársaim! Van bennünk egy frusztráltság, hiszen az Európai Unió nemcsak a világ legnagyobb élelmiszer-importőre, hanem a világ legnagyobb élelmiszer-exportőre is, vagyis mi ennek a liberalizált nemzetközi kereskedelemnek, ennek a globális versenynek nagyon komoly haszonélvezői is vagyunk. Teljesen egyetértek a kollégákkal, hogy az Európai Bizottság annak idején elrontotta, amikor megfogalmazta a mandátumot. Ezt a Bizottság főigazgatója be is vallotta nekem, hogy amikor a WTO-val folytatott tárgyalásokon nem kérte számon ugyanazokat a környezetvédelmi, növény és állat-egészségügyi kritériumokat, állatjóléti követelményeket a kereskedelmi partnereinktől, vagyis rosszul fogalmazták meg a mandátumot. De hogy ha egy mellényt egyszer rosszul gombolunk, akkor újra kell gombolni. Változtatni kell ezen a mandátumon, és a jövőben ugyanazt kell a partnereinktől megkövetelni. Åsa Westlund (S&D). – (SV) Tisztelt elnök úr! A nemzetközi kereskedelem világszerte igen fontos szerepet játszik a történésekben, és óriási hatással van mezőgazdasági ágazatunkra is. Talán az egyik legfontosabb előttünk álló kérdés az, milyen irányt vesznek az egyiptomi, tunéziai és líbiai események. Az egyik legfontosabb hozzájárulás, amit ebben a tekintetben az EU megtehet, az olajpiac megnyitása lehetne annak érdekében, hogy saját országuk területén valódi jövőképhez juttassa az ott élőket. Azoknak, akik az EU-ba özönlő menekültáradattól félnek, az említett országok tekintetében olyan módosításokat kellene eszközölniük az EU kereskedelmi politikájában, amelyek valódi jövőképet vázolnak fel az érintett országok állampolgárai számára, így utóbbiaknak nem kellene kivándorolniuk. Hozzá kell még tennem, hogy olyan országból érkezvén, amelynek állatjóléti előírásai jóval szigorúbbak az EU-ban alkalmazottaknál, meglehetősen tragikomikus számomra azt hallani, hogy egyesek magas szintű állatjóléti előírásokról beszélnek. Hazámból nézve az EU állatjóléti előírásai igen alacsony színvonalúak, különösen a baromfifélék és a sertések esetében, ezért bőven van még teendő ezen a területen. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! A Bizottság üdvözli a jelentést és köszönetét fejezi ki az előadónak, Papastamkos úrnak, valamint mindkét bizottság – a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság – tagjainak a meglehetősen bonyolult téma érthető ismertetésére tett erőfeszítéseikért. A jelentés számos ajánlása összhangban van a Bizottság által is elérendőnek, követendőnek tartott politikai jövőképpel és prioritással, ahogyan azt számos korábbi közleményben részletesen ki is fejtettük.

95

96

HU


El kell ismernem, hogy a kereskedelem liberalizációja az EU mezőgazdasága és az Európai Bizottság számára egyaránt óriási kihívást jelent. Mindazonáltal, ahogyan azt a Parlament is elismerte, számos olyan nemzetközi kereskedelmi tárgyalás említhető, amelyek lehetőségeket kínálnak mezőgazdaságunk számára. Meg kell vizsgálnunk a szélesebb értelemben vett, az európai gazdaság egészét érintő hasznokat is, amelyek csak a kereskedelem megnyitásával válnak elérhetővé. Mindenekfelett fontos, hogy egységes üzenetet közvetítsünk. Ezt az üzenetet a jelenleg is folyó tárgyalásaink során képviselnünk kell mind Dohában, az ASEAN-tagállamokkal és afrikai országokkal szemben, mind a Mercosur-országokkal szemben. Ezért nem lenne helyes, ha a kereskedelmi nyitást olyan forgatókönyvként vázolnánk fel, amelyen az EU mezőgazdasága csak veszíthet. Mivel a mezőgazdaság területén jelentős offenzív érdekekkel is rendelkezünk, a kereskedelmi megállapodások új lehetőségeket nyithatnak meg a partnereink által felajánlott engedményeken keresztül. Ezt szikár tények igazolják. A 2010. évre vonatkozó előzetes statisztikai adatok szerint 90 milliárd eurót meghaladó export és több mint 6 milliárd eurós pozitív szaldó mellett az EU nettó exportőr az agrár-élelmiszeripari termékek tekintetében. Ez a trend azzal magyarázható, hogy az EU stratégiája a magas minőségű – mint az már korábban említést nyert – és magas értéket képviselő termékekre összpontosít, amelyek iránt a világpiaci kereslet nyilvánvaló növekedést mutat. Egyedülálló és sokszínű know-how-jának köszönhetően, az EU agrár-élelmiszeripari ágazata erős ütőkártyával rendelkezik a világpiacon. Egyetértek azzal, hogy érdemes ebbe fektetni, ezt a tudásbázist fejleszteni. Ebben az összefüggésben az utóbbi két évtized KAP-reformjainak következetes piaci orientációja a gazdák piaci viszonyokhoz történő alkalmazkodásának ösztönzésével sokat tett a mezőgazdasági ágazat versenyképességének növeléséért. Ugyanakkor az EU 27 tagállamának mezőgazdasági sokszínűségét teljes mértékben el kell fogadnunk. Ha az EU hosszú távon, területileg és környezetileg kiegyensúlyozott módon szeretné biztosítani mezőgazdasági területeinek jövőjét, ezt tiszteletben kell tartanunk. Meg kell értenünk azonban azt is, hogy különösen érzékeny ágazatok esetében nem várható el, hogy képesek legyenek ellenállni az átlagos belföldi árakra és termelésre további nyomást helyező, nagy mennyiségben érkező importnak. Az EU mezőgazdaságára hatással lévő többoldalú vagy kétoldalú kereskedelmi megállapodások tárgyalása során az igazi kihívást az offenzív és defenzív mezőgazdasági érdekeink, illetve a kereskedelmi tárgyalásaink mezőgazdasági és egyéb területei közötti helyes egyensúly megteremtése jelenti. A Bizottság igen tudatosan törekszik erre, és ezt a célt a Parlamenttel szorosan együttműködve igyekszik elérni a jövőben is. Ezért kérem a Parlamentet, legyen segítségünkre a helyes egyensúly megteremtésében, hogy a világ többi része felé is a helyes üzenetet közvetíthessük. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra március 8-án, kedden délben kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Tiltakozásuk kifejezéseképpen több mint 30 gazda folytat ülősztrájkot az Európai Bizottság dublini képviseletén, mivel álláspontjuk szerint az EU mezőgazdasági ágazatát feláldozzák a kereskedelem érdekében. Biztosítani

07-03-2011

07-03-2011

HU


kell, hogy a gazdák ne szenvedjenek kárt a kereskedelem ösztönzése fejében, illetve hogy a kereskedelmi tárgyalások során ne cserealapként használják fel őket. Kifejezetten üdvözlöm ezt az erőteljes hangvételű, időszerű jelentést, valamint a benne megfogalmazott kritikát, amellyel a jelentés a Bizottságot az új piacokhoz történő jobb hozzáférés érdekében a mezőgazdasági ügyekben történő visszavonulása miatt illette. Az EU mezőgazdasági ágazatának versenyképessége és fenntarthatósága érdekében alapvető fontosságú, hogy új piacokat találjunk az EU kiváló minőségű termékei számára. Ezek a megállapodások azonban az EU mezőgazdasági ágazatának hasznára és nem kárára kell, hogy köttessenek, amint az a Mercosur kereskedelmi megállapodás esetében történhet. Az ír mezőgazdasági termékek magas minőségűek, ennek következtében igen népszerűek is, ám az ír gazdák nem lesznek képesek a jelenlegi módon tovább működni, ha alacsonyabb minőségű, olcsóbb termékek forgalmazását engedélyezik az EU területén. Spyros Danellis (S&D), írásban. – (EL) A mai napon újból tanúi lehetünk egy olyan kísérletnek, amely az érzékeny, egyben nagy jelentőségű népegészségügyi témának számító dohánytermék-szabályozás arányos (kockázatbecsléssel alátámasztott) és tudományosan megalapozott megközelítésének megsértésére irányul. A brazil kormány olyan törvénytervezetet készül elfogadtatni, amely megtiltaná a különböző összetevőkből, azaz kevertdohányból készülő cigaretták gyártását és forgalmazását. Ezt a tervezetet oly módon készülnek átvinni, hogy semmiféle bizonyítékot nem mutatnak be azt illetően, hogy az ilyen típusú cigaretták sokkal vonzóbbak lennének a fiatalok számára, mint a virginiadohányból készülő cigaretták. Ezzel a lépéssel hátrányos helyzetbe hozzák az EU-ban gyártott orientális és Burley fajtákból készülő cigaretták gyártóit és exportőreit, egyidejűleg kisöpörnék a konkurenciáját a virginiadohányból készülő cigarettáknak, ill. dohánynak, amelynek világszinten Brazília a legfontosabb gyártója és exportőre. Ezért felszólítom az Európai Bizottságot, hogy a brazil szándékokkal kapcsolatosan vesse fel a témát a kereskedelem technikai akadályaival foglalkozó WTO-Bizottság következő ülésén, amelyre 2011. március 24-25-én kerül sor. Alajos Mészáros (PPE), írásban. – (HU) Az EU mezőgazdaságáról és a nemzetközi kereskedelemről. Mivel a mezőgazdaság nem csupán gazdasági tevékenység és a mezőgazdasági és élelmiszerpolitikának olyan alapvető célkitűzéseket kell szolgálnia, mint az élelmezés és élelmiszerbiztonság, a fő kihívást a kereskedelmi és nem kereskedelmi megfontolások hatékony összehangolása jelenti. Az EU a fejlődő országokból származó mezőgazdasági termékek legnagyobb importőre és többet importál, mint az USA, Japán, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland együttvéve. Ha fokozott piaci hozzáférést biztosítunk ezen országok számára, az nemcsak az európai mezőgazdasági termelőkre lehet káros hatással, hanem a leginkább rászoruló fejlődő országokra is. Éppen ezért az EU-nak a kereskedelmi tárgyalások keretében kiegyensúlyozottabb megközelítést kell alkalmaznia a különböző ágazatok között és a defenzív és offenzív mezőgazdasági érdekeit egyaránt elő kell mozdítania. Az EU mezőgazdasági ágazata kiemelkedő szerepet tölt be az Európa 2020 stratégiában a különböző társadalmi–gazdasági kihívások tekintetében. Az EU kereskedelempolitikája fontos és meghatározó szerepet tölt be abban, hogy a mezőgazdaság továbbra is pozitívan járuljon hozzá a célkitűzések megvalósításához. Egyetértek azzal, hogy a kereskedelempolitikának az uniós mezőgazdasági ágazat dinamikáját nem szabad akadályoznia, ellenkezőleg: a kereskedelempolitikának és az agrárpolitikának egymást támogatnia kell.

97

98

HU


27. Az uniós fehérjedeficit (rövid ismertetés) Elnök. – A következő napirendi pont a Martin Häusling által a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében készített jelentés az uniós fehérjedeficitről: mi a megoldás a hosszú ideje fennálló problémára? (2009/2236(INI)) (A7-0026/2011). Martin Häusling, előadó. – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném kifejezni köszönetemet az árnyékelőadóknak a jelentés összeállítása során mutatott szíves együttműködésükért. A jelentés igen ambiciózus munka lett. Most csak néhány fontosabb pontra szeretnék kitérni, ám nem fogom elkerülni az ellentmondásos nézőpontok ismertetését sem. Az Európai Unió óriási fehérjedeficittel küzd. Fehérjenövény-szükségletünk 80%-át importból fedezzük, és sajnos azt kell mondanom, hogy a behozatal növekvő tendenciát mutat. Ez azt jelenti, hogy az Unión kívüli országok termőterületéből 20 millió hektárt használunk fel, másképpen fogalmazva pedig teljes szántóterületünk 10%-ának megfelelő földterületen más országokkal termeltetünk magunknak fehérjenövényeket, mintegy kiszervezve a termelést. Ennek egyik oka az 1990-es évek elején megkötött Blair House megállapodás, amely igen kedvezőtlen hatással volt az európai fehérjenövények versenyképességére. Ez az oka annak, hogy piacunkat olcsó szója árasztotta el. Az EU-ban a fehérjenövények termesztése 30%-kal esett vissza a hüvelyesek esetében, és az európai szántóterület csupán 3%-án termesztenek fehérjenövényeket. Németországban ez az arány mindössze 1% körüli. Az európai termelés olyan kritikus pontot ért el, ami már a fehérjenövényekkel kapcsolatos kutatást és fejlesztést veszélyezteti. Politikai intézkedésekre van szükség a fehérjenövények európai termesztésének újraindításához, különben át fogjuk lépni azt a küszöböt, ahol az európai fehérjenövény-termesztés puszta léte kerül veszélybe. Ha így lesz, le kell mondanunk a fehérjenövények pozitív hatásairól, különös tekintettel a vetésforgók ésszerű kialakításában betöltött szerepükre. Az európai fehérjenövény-termesztés óriási potenciállal rendelkezik. Az egyik kijelentés, amelyet tettünk az, hogy a tisztességes versenyfeltételeket vissza kell állítani, más szóval a Blair House megállapodást meg kell kérdőjelezni, végső soron pedig érvényteleníteni kell. Úgy gondoljuk, hogy a fehérjenövény-termesztés érdekében az lenne a legelőnyösebb, ha a közös agrárpolitika reformja során a jövőben fontos, központi szerepet tulajdonítanánk az ágazatnak, mert ez számos előnnyel szolgálna a megreformált mezőgazdasági politika számára. Fontos lenne vizeink és éghajlatunk, valamint biológiai sokféleségünk védelmében is. Egyetlen példát említenék csak: a hüvelyes növények termesztése igen fontos a CO2 megkötése szempontjából. A minimális szintre csökkenthetné az importot, illetve a nitrogénműtrágya felhasználását. Ezért szeretnénk, ha a hüvelyes növények termesztése a jövőbeli vetésforgók egyik állandó eleme lenne, és ezt az első pillérben rögzítenénk. Másrészt úgy gondoljuk, hogy igen fontos lenne importfüggőségünk csökkentése, végső soron pedig annak biztosítása, hogy Európa importált termékek nélkül legyen képes húst termelni. A behozatal tekintetében a világpiacon Európa a második helyre került: Kína az első, és immár több fehérjét importál, mint az EU, így komoly versenytársunkként jelentkezett ezen a területen.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Importfüggőségünk csökkentését neveztük meg fő célkitűzésként, ám észre kell vennünk, hogy a jelentésben szereplő egyes szavazásra bocsátott kérdések erősen megkérdőjelezhetők; ilyen a szójaimport-kedvezményeknek a zéró tolerancia elv megkérdőjelezése általi létrehozása. Ennek semmi keresnivalója a jelentésben, sőt, kifejezetten az elérendő céllal ellentétes hatású belefoglalni abba. Célunk az európai fehérjenövény-termesztés ösztönzése és nem a behozatal könnyítése, ezt mindenki számára világossá kell tennünk. Ha komolyan vesszük ezt a jelentést, akkor meg kell egyeznünk abban, hogy ezeket a pontokat kivesszük, egyébként – és ezt nyíltan megmondom – nem szeretném, ha a jelentés a nevemet viselné. Mairead McGuinness (PPE). – Tisztelt elnök úr! Az előadónak szeretném üzenni, hogy ez egy igen jól elkészített, kötelezően elolvasandó jelentés, mivel rávilágít arra, hogy fehérjeszükségletünk biztosításához behozatalra szorulunk. Úgy gondolom, igen fontos volt ráirányítani a figyelmet a Kínával kapcsolatos helyzetre, mivel ezt a kérdést élelmiszer-biztonsági szempontból is meg kell vizsgálnunk. Két különösen fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. Megértem érzékenységüket, amelyet a jelentés GMO-val kapcsolatos pontja iránt tanúsítanak, ám jelenleg a piacon megjelenő, nem engedélyezett GMO-termékek komoly aggodalommal töltik el az uniós állattenyésztőket. Szükséges lenne egy megfelelő védelmet nyújtó technikai megoldás kidolgozása, és azt hiszem, az utóbbi idők fejlesztéseinek köszönhetően sikerült ebbe az irányba elindulnunk. Úgy gondolom, hogy a feldolgozott állati fehérjékről szóló 12. bekezdés is nagyon fontos, amíg ezzel összhangban alkalmazzuk az előírásokat. Ám az EU egyik fő problémája, hogy mivel bizonyos állati fehérjéket nagyon alapos humán- és állat-egészségügyi okok miatt kitiltott az élelmiszerláncból, most fehérjehiánnyal küzd. Üdvözlöm a jelentést és úgy gondolom, hogy Európa egyik legfőbb problémájára, az állattenyésztő ágazat takarmányalapanyag-szükségletének fedezésében jelentkező nehézségekre világít rá. Marc Tarabella (S&D). – (FR) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt én is köszönetet szeretnék mondani Martin Häusling úrnak a fontos jelentésért, még annak ellenére is, hogy a jelentés végső formájával elégedetlen vagyok. Azonban egyrészt ezt nem lehet az ő nyakába varrni, másrészt pontosan ez volt az, ami miatt – hozzá hasonlatosan – tartózkodtam a szakbizottsági zárószavazás során. Először is sajnálom, hogy a jelentés tartalmát eltorzította, hogy belevették a zéró tolerancia kérdését. A nem engedélyezett GMO-k importszabályainak enyhítésére történő felhívás nem oldja meg az EU fehérjedeficitjének problémáját, ezért nem itt kellett volna az ezzel a témával foglalkozni. Másodszor, létfontosságú, hogy megállítsuk az EU fehérjenövény-termesztésének jelentős mértékű visszaesését, valamint hogy mérsékeljük már most is riasztó mértékű függőségünket az importált növényi fehérjék területén. Jómagam szintén támadnám a Blair House megállapodást, amelynek piacorientált céljai hozzájárultak az árak szélsőséges változékonyságához. Továbbá az e megállapodásban foglaltak homlokegyenest ellentmondanak a Kiotói Szerződésnek és globális felmelegedéssel összefüggő célkitűzéseinek.

99

100

HU


Végül pedig, a jövőben a vetésforgóban a fehérjenövényeket előrelátó és felelős talajhasználati módszereink részeként kellene alkalmaznunk. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! Az európai növényifehérje-deficit egy újabb példa az olyan egyenlőtlenségekre, amelyeket a jelenleg érvényben lévő mezőgazdasági és kereskedelmi politikák hoztak létre. Ez a függőség közvetlen következményekkel jár az európai polgárok élelmiszer-ellátásának biztonsága és az ellátás minősége tekintetében, és egyre aggasztóbb mértékben szolgáltatja ki az állattenyésztőket a takarmányárak változékonyságának. A jelenlegi hiány leküzdése és az import fokozatos leépítése érdekében olyan intézkedéscsomagot kell elfogadnunk, amely ösztönzi a fehérjenövények termesztését, különösen a rövid ellátási láncú helyi termelésben. Ezek az intézkedések egyebek között támogatást nyújthatnak a vetésforgó rendszerek, a mezőgazdasági továbbképző szolgálatok, a kutatás és fejlesztés területén. Ez a probléma azonban nem lehet ürügy arra, hogy más, még nagyobb gondokat okozzunk. Ennélfogva ez nem igazolhatja sem az elővigyázatosság elve, sem a genetikailag módosított szervezetek megjelenésével szembeni zéró tolerancia alkalmazásának semmiféle lazítását, sem pedig … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Diane Dodds (NI). – Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak a jelentés elkészítéséért! Az emelkedő takarmányárak és a más országok által bevezetett importtilalmak rávilágítottak arra, mennyire kiszolgáltatott az EU a takarmány-alapanyagok beszerzése tekintetében. A fehérjeellátás elsősorban az állattenyésztő ágazat és annak jövedelmezősége szempontjából alapvető fontosságú. Választókörzetemben az állattartó gazdák, különösen a sertéstartók, jelenleg igen komoly nehézségekkel néznek szembe. Az előadó fenntartásai ellenére szabadjon megjegyeznem, hogy véleményem szerint Európának megoldást kellene találnia a zéró toleranciával kapcsolatosan. Múlt hónapban a választókörzetemben takarmányimportőrökkel beszélgettem. Szerintük a legutóbbi lépések pusztán politikai látszatintézkedéseknek tekinthetők, amelyek jelenleg sem és a jövőben sem jelentenek majd hosszú távú megoldást, holott a zéró tolerancia kérdésköre valódi megoldást igényel. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Michel Dantin (PPE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Árnyékelőadóként képviselőcsoportom nevében szeretném megköszönni az előadónak az általa biztosított körülményeket, amelyek között a témában együtt dolgozhattunk. Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy ez a kérdés jelenleg valóban stratégiai fontossággal bír. Hallottunk már Kínáról, de azért egy adatot említenék: 2010-ben a világpiacon rendelkezésre álló szójaliszt 49%-át a kínaiak vásárolták fel. Előrejelzések szerint 2011-ben a kínai felvásárlás el fogja érni a teljes piaci mennyiség 57%-át. Ezért középtávon célunk Európa függetlenségének megteremtése. Egy pillanatra képzeljük el, hogy néhány erősen intenzív mezőgazdasági régió egy hétig importált szója nélkül marad: mi fog történni? Sürgősen fel kell fejlesztenünk ezen növények termesztését saját régiónkban.

07-03-2011

07-03-2011

HU


Franciaország 2010-ben a „68. cikk szerinti” politikát vezetett be, és ez a politika megmutatta, hogy a termelést igenis hozzá lehet igazítani a politikákhoz. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) A szocialista frakció felelőseként és a Környezetvédelmi Bizottság véleményének megfogalmazójaként gratulálok Häusling úrnak és köszönöm a kiváló együttműködést. Jól mutat rá ez a jelentés, hogy az európai állattenyésztés jövőjét fenyegeti az a fehérjehiány, amely jelenleg tapasztalható. És nem is látunk igazán áttörési lehetőséget, hiszen sem a klimatikus viszonyaink, sem pedig a közös agrárpolitika támogatási rendszere nem ösztönzi a hüvelyeseknek a termesztését. Van egy nagyon fontos aspektus, amelyre szeretném fölhívni Damanaki biztos asszony figyelmét, hogy az Európai Bizottság azonnal oldja föl az állati fehérjéknek az alkalmazását a nem kérődző állatok, a baromfi és a sertés tekintetében. Semmi nem indokolja, hogy ez a tilalom fönnmaradjon a nem kérődző ... (Az elnök megvonja a szót a képviselőtől) Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Az EU elhibázott mezőgazdasági politikája oda vezetett, hogy a magas fehérjetartalmú növények termesztése az európai gazdálkodók számára gazdaságilag már nem életképes. A fehérjehiány rámutatott arra, hogy újra kell gondolni azt az uniós politikát, amelynek célja piacaink mezőgazdasági import előtti megnyitása volt. Jelenleg az európai piacon találunk például olyan szóját, amelyet csaknem teljes mértékben Argentínából, Brazíliából, az Egyesült Államokból, vagy ázsiai piacokról importálunk. Ez a szója genetikailag módosított, így termesztése viszonylag olcsó. Egy másik kérdéskör, hogy engedélyezzük-e a genetikailag módosított mezőgazdasági termékek előállítását az európai piacon. Meglehetősen következetlenül viselkedünk ebben a kérdésben. Egyrészről vitát folytatunk arról, hogy engedélyezzük vagy tiltsuk-e be a GMO-termékeket az EU-ban, ugyanakkor viszont átsiklunk afelett, hogy genetikailag módosított szóját importálunk, amelyet aztán közvetve mi fogyasztunk el. Åsa Westlund (S&D). – (SV) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak az igen kiváló jelentésért – amely sokkal jobb, mint amelyekről általában ebben a szakbizottságban szavazni szoktunk. Én is egyetértek azzal, hogy a GMO-kal és a zéró toleranciával kapcsolatos szöveg szerepeltetése ebben a jelentésben meglehetősen szerencsétlen. Homlokegyenest szemben áll a jelentés egészével, ám természetesen már önmagában is szerencsétlen. Szeretnék rávilágítani arra, hogy éghajlatvédelmi szempontból miért lenne hasznos, ha több fehérjenövényt termesztenénk az EU-ban. Több érv is ebbe az irányba mutat, van azonban egy igen fontos kérdés, amelyet ez a jelentés sehol sem tárgyal, nevezetesen az, hogy egyre több és több húst fogyasztunk. Minél több pénzünk van, annál több húst eszünk és annál nagyobb az éghajlatra gyakorolt hatás, valamint annál több fehérjenövényre van szükség. Mit teszünk ebben a kérdésben, amely az egész vita kulcsa? Ez a jövő kérdése mind számunkra, mind az Európai Bizottság számára. Seán Kelly (PPE). – (GA) Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék gratulálni Häusling úrnak, az előadónak, hogy elénk tárta ezt a fontos ügyet. Ez az ügy meglehetősen botrányszagú, mivel sehogy sincs az rendjén, hogy az EU-ban előállított fehérje mennyisége csökkenjen. – Engem sokként ért az a felismerés, hogy fehérjeszükségletünk biztosítása igazából a piactól függ, mivel fogyasztásunk 80%-át importáljuk. Hogyan történhet ez meg abban az EU-ban, amely oly elkötelezetten segíti a mezőgazdasági termelést, mind a

101

102

HU


növénytermesztést, mind a marha és egyéb állatok tartását? Az előadó két igen fontos dolgot állít, az egyik a vetésforgó alkalmazása. Ezt könnyebb mondani, mint megvalósítani, és bizonyára piaci beavatkozás kell ahhoz, hogy a gazdákat gyakorlatuk megváltoztatására ösztönözze. Másodsorban pedig azt is szeretném javasolni, hogy a közelgő KAP-reformban az önellátást biztosító mértékű fehérje-előállítás már célként szerepeljen. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! A megbízható és fenntartható fehérjeellátás létkérdés az EU állattenyésztési ágazata számára. Ezért köszönetet szeretnék mondani az előadónak, Häusling úrnak, és a Mezőgazdasági Bizottság tagjainak is, hogy ismét napirendre vették ezt a fontos ügyet. Az Önök által készített jelentés egy igen üdvözölt hozzájárulás lesz a 2020-as évek felé vezető közös agrárpolitika reformjának tárgyalásakor. Mint bizonyára tudják, a Bizottság ősszel áll elő saját javaslataival. Szeretnék rávilágítani arra, hogy a belföldi fehérjetermelés volumene a bioüzemanyag-előállítás melléktermékeinek növekedésével szintén emelkedésnek indult. A repcedara- és az etanol-ikertermékek termelése meredeken nőtt, ezek az öt évvel ezelőtti 12% után már 22%-át teszik ki a magas fehérjetartalmú takarmány-összetevők uniós fogyasztásának. A hüvelyeseket tartalmazó vetésforgót alkalmazó gazdák támogatása a tanulmány egyik fő indítványa. Mint bizonyára tudják, a vetésforgó az egyik olyan elem, amelyhez kapcsolódóan közvetlen kifizetések engedélyezését fontolgatjuk. Üdvözlöm, hogy támogatják a szántóföldi növények környezeti fenntarthatóságának fokozását. További lehetőségeket látok szinergiák feltárására például az integrált növényvédelem területén. Mindazonáltal semmilyen közvetlen kifizetés engedélyezése sem sodorhatja veszélybe a közvetlen támogatások szétválasztását az adott növény termesztésére irányuló igénytől. Ez az indítvány központi szerepet tölt be a piaci orientációban, amelyet az előző reformokkal sikerült elérni. Hadd emeljem ki, hogy egyes tagállamok jelenleg is kihasználják azt a lehetőséget, hogy a fehérjenövények támogatása érdekében a közvetlen támogatások egy részét a környezetvédelmi célkitűzésekhez kötik. Hadd hangsúlyozzam azt is, hogy a hüvelyesek és a szója Unión belüli termesztésének jelentős növekedése valószínűleg a gabonafélék volumenének csökkenéséhez vezet, mivel a rendelkezésre álló európai földterület véges. Végül pedig két másik olyan területet szeretnék említeni, amelyekhez az uniós politika hozzájárulhat: a kutatás és a vidékfejlesztés. Mindkét terület komoly szerepet játszhat abban, hogy különböző fehérjeforrásainkat a lehető legjobban használjuk ki. Például megfelelő képzés biztosításával segíthetnek a fehérjenövények legmegfelelőbb felhasználása, illetve az optimális takarmányozási gyakorlatok megvalósításában, és segítséget nyújthatnak új növényfajták nemesítésével is. A Bizottság a reform-előterjesztések előkészítésével összefüggésben üdvözli az Önök elképzeléseit. Ám valamit szögezzünk le egyértelműen. A kutatás vagy a vidékfejlesztési politika által biztosított vetésforgó vagy az ösztönzők segíthetnek. Természetes, hogy segíthetnek. Az EU fehérjeimport-függősége azonban továbbra is fennmarad. Elnök. – A vitát lezárom.

07-03-2011

07-03-2011

HU


A szavazásra március 8-án, kedden délben kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A magas fehérjetartalmú növények termesztésére és a takarmánygyártásra vonatkozó politikák felülvizsgálatra szorulnak. Jelen pillanatban az Egyesült Államokból érkező takarmányimportot szabályozó kereskedelempolitikai megállapodások sem elfogadhatók. A területi és a klimatikus viszonyok lehetőséget nyújtanak az EU területén termesztett magas fehérjetartalmú növények szerkezetének átalakítására, amit a biodiverzitás és a klímaváltozás elleni fellépés szempontjai még indokoltabbá tesznek. A más országokból importált takarmányt nem vetik alá olyan szigorú ellenőrzéseknek, mint az Európában gyártott takarmányokat, így azok minőségét illetően nem lehetünk 100%-ig biztosak. Azt sem tudjuk biztosan, honnan származnak azok az alapanyagok, amelyeket az importált takarmány tartalmaz. Ezért kell a helyzet megváltoztatása érdekében azonnali lépéseket tennünk, máskülönben az egészséges, biztonságos, kiemelkedő minőségű európai takarmányról szóló biztosítékaink üres frázisokká válnak csupán. Az uniós fehérjehiány kérdésének egy másik lehetséges megoldása az lehetne, ha feloldanák a hús- és csontliszt állati takarmányozási célú felhasználásának tilalmát. Baromfi és sertés esetében mindezidáig nincs bizonyíték arra, hogy az ilyen típusú takarmány alkalmazása bármilyen betegség terjedésének kockázatával járna. Ez a lehetőség csökkentené az állattartási költségeket, ami kiemelten fontos annak fényében, hogy a hústermelés jövedelmezősége erősen visszaesett. Ezzel lehetővé válna a magas fehérjetartalmú amerikai takarmányok importjának visszaszorítása is. Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az EU nincs abban a helyzetben, hogy megtermelje a saját ellátásához szükséges takarmányokat, és függővé válik, kiszolgáltatja magát harmadik országoknak. Az állati takarmányokhoz szükséges, magas fehérjetartalmú növényeknek mindössze 30%-át termelik meg az EU-ban. A függőség hatásai egyre nyilvánvalóbbak gazdálkodóink számára: elsősorban óriási árváltozékonyság, másodsorban pedig az importált termékek nyomon követhetőségének hiánya. Üdvözlöm az uniós mezőgazdaság fokozottabb fehérjenövény-termesztését ösztönző felhívást. Európának következetes, független utat kell választania az állati takarmányok biztosítása során. Mindazonáltal nagyobb őszinteséget és objektivitást szeretnék látni az állati takarmányok területén; új tudományos vizsgálatokra van szükség a genetikailag módosított szervezetekkel, valamint az állati fehérjék felhasználásával kapcsolatosan. A mezőgazdaság nem lehet a populizmus áldozata, mivel az EU élelmezésének érdekében óriási munkát végez és hatalmas felelősséget visel. Jobb keretfeltételeket kell kialakítanunk a gazdálkodók részére. A jobb nyomon követhetőség fejlettebb címkézési rendszert követel meg. Számomra világosnak tűnik, hogy minden ország saját hatáskörben dönthessen arról, szeretne-e genetikailag módosított növényeket termeszteni; az osztrák gazdák például nem szeretnének génmódosított növényeket látni a földjeiken. Hosszú távon csak akkor tudjuk korlátozni függőségünket, ha a mezőgazdasági politika az eddigieknél jobban összpontosít a fenntartható termelést folytató, rövid szállítási útvonallal rendelkező, túlnyomórészt helyi forgalmazást bonyolító regionális üzleti körökre. Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) A jelentés rávilágít, hogy az EU erősen függ a harmadik országokból származó fehérjeimporttól, továbbá arra is, hogy olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek magasabb szintű önállóságot biztosítanak ezen a területen. Az európai országok területén a genetikailag módosított szója termesztését

103

104

HU


engedélyező eljárás egyszerűbbé tétele megoldást jelenthet erre a problémára, egyben fontos bevételi forrást jelent a pénzügyi válság által keményen megtépázott európai mezőgazdaság számára. Az Európai Bizottság által előterjesztett új jogszabályi keret szerint a szubszidiaritás elvének megfelelően a tagállamok jogkörébe tartozna, hogy saját területükön betiltják-e a GMO-k termesztését, így az európai országok egyéni alapon döntenék el, hogy szeretnének-e ilyen növényeket termeszteni, vagy sem. Pavel Poc (S&D), írásban. – (CS) Mindenféle élelmiszerfüggőség igen kiszolgáltatott helyzetbe hozza az EU-t. A fehérjenövény-termesztés esetében ugyanakkor van számos gazdasági, környezeti és mezőgazdasági haszon is. A húsfogyasztás csökkenése és étrendünkben a növényi fehérjék arányának növelése pozitív hatással van mind a környezetre, mind az emberi egészségre. A fehérjenövények és származékaik túlzott importja destabilizálja az európai mezőgazdaságot, különösen a kis- és közepes méretű mezőgazdasági termelőket érinti, és hozzájárul az árak változékonyságához. A belföldi fehérjenövény-termesztés alacsony volumene korlátozza a kutatási tevékenységet, a vetőmagellátást és a fenntartható technológiák ismeretanyagát, különös tekintettel a hüvelyesek vetésforgóban történő felhasználására és a legelők megfelelő hasznosítására. Néhány kulcsfontosságú intézkedés bevezetésére van szükség. A Bizottságnak el kell készítenie egy jelentést a belföldi fehérjenövény-termesztés bővítésének lehetőségeiről, támogatnia kell a fehérjenövényekkel kapcsolatos kutatásokat, fejlesztéseket és az uniós termesztést, valamint a vidékfejlesztésben a fehérjenövények alkalmazását minőségi takarmányforrásként kell ösztönözni. Szükséges egy olyan nyomon követési mechanizmus felállítása az importált fehérjenövények eredetével kapcsolatosan, amely a termesztő országban alkalmazott mezőgazdasági gyakorlat fenntarthatóságára összpontosít. Felszólítjuk a Bizottságot, hogy vezessen be olyan ösztönzőkön alapuló intézkedéseket, amelyek elősegítik az ugaroltatott területek termelésbe vonását, ami jelentős mértékben hozzájárulhat az EU fehérjehiányának csökkentéséhez. A fehérjenövények termesztésének növelése az EU-ban az éghajlatváltozás, a talaj termékenységének megőrzése, a vizek védelme és a biológiai sokféleség szempontjából egyaránt indokolt, és célzott támogatást igényel. 28. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 29. Az ülés berekesztése Elnök. – Szeretném közölni, hogy mivel holnap Nemzetközi Nőnap lesz, kizárólag nők fognak ülni az elnöki székben. Ezért kétség sem férhet hozzá, hogy igen kellemes napunk lesz, mivel általában sokkal jobban végzik munkájukat, mint mi, férfiak. 30. Az ülésszak berekesztése Elnök. – Az Európai Parlament 2010–2011. évi ülését ezennel berekesztem. (Az ülést 23.30-kor berekesztik)

07-03-2011

2011. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ

Recommend Documents