Az Országos Rádió és Televízió Testület
1716/2009. (IX.2.) sz. Határozata Az Országos Rádió és Televízió Testület (továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112.§-ában biztosított jogkörében az MTM-SBS Televízió Zrt. (TV2, 1145 Budapest, Róna u. 174.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi határozatot:
A Testület megállapítja, hogy a Műsorszolgáltató a 2009. május 10-én sugárzott Spongya Bob, kockanadrág c. műsorszám korhatár besorolásakor megsértette az Rttv. 5/B.§ (2) bekezdésében foglalt előírást. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás Az Országos Rádió és Televízió Testület az Rttv. 41.§ (1) b) pontja alapján 2009. március 14től külső szakértőket is bevonva vizsgálja a televíziók hétvégenként délelőtt sugárzott gyermekműsorait. Ennek során A TV2 által 2009. május 10-én 8 óra 5 perces kezdettel sugárzott Spongya Bob, kockanadrág című műsorszámmal kapcsolatban a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések megsértését állapította meg. A műsorszolgáltató a programot az I. kategóriába sorolta, ily módon „korhatárra tekintet nélkül megtekinthető” minősítést kapott. A filmet a német FSK minden korosztály számára megtekinthetőnek minősítette, az Egyesült Államokban a sorozat megtekintését kifejezetten gyermekeknek javasolták. A film az alábbi tartalmak, illetve elemek miatt magasabb korhatári kategóriába sorolandó: A Testület 1494/2002. (X. 17.) számú határozatában foglaltak szerint az I. kategóriába egyrészt olyan műsorszámok besorolása ajánlott, amelyek 12 éven aluli gyermekek számára készültek, ezért számukra könnyen érthetőek, másrészt olyan műsorszámok, amelyek bár nem kifejezetten a gyermekeket célozzák meg, de nem tartalmaznak 12 éven aluliak számára
ártalmas elemeket. A műsorszám – különös tekintettel az óvodáskorú nézőkre – több aggályos elemet, motívumot is magában foglal. A Spongyabob, kockanadrág tévésorozat Csigaveszettség című epizódjának témaválasztása és feldolgozásmódja a 12 éven aluli gyermekekben félelmet kelthet, olyan tartalmi és formai elemekből épül fel, amelyek a gyermekközönség számára pszichésen megterhelőek. A műsorszám cselekményének alapkonfliktusát jelentő fertőző betegség megjelenése és elterjedése következtében kialakuló katasztrófahelyzet olyan téma, amely a kiskorú nézők számára nem érthető és fokozottan félelemkeltő. A pánikszituáció audiovizuális ábrázolása a szorongáskeltő ingerek és reakciók felnagyított, valamint részletező bemutatása révén csak tovább fokozza a tévénéző által megélt emocionális feszültséget. Az egyes makrodramaturgiai egységekben megjelenő félelemkeltő és erőszakos tartalmakon túl, korhatár-besorolás szempontjából problémás számtalan, a dramaturgiában alkalmazott tartalmi, valamint formai elem is. Az ismétlődő audiovizuális effektek közül különösen félelemkeltő Csigusz harapásának ábrázolása. Először véreressé válik a szeme, és elkezd körbe-körbe forogni, majd mérgesen vicsorog, ezután a fogsorát kimereszti és dühödt csattogtatás kíséretében harap bele az áldozatába, aki fájdalmában remeg és üvölt. A zombi lét jellemzése szintén kifejezetten szorongáskeltő. A zombivá vált lakosság előre tartott kézzel, vérben forgó szemekkel és hörögve közlekedik és keresi az újabb áldozatát, akire, amikor rátalál, hangos ordítással és mérges üvöltéssel támad rá. Spongyabob esetében még fáklyákat és vasvillákat is ragadnak, és akciójukat félelemkeltő zenei aláfestés kíséri, így a fenyegetettség érzése még inkább felerősödik. Maga a zombi szerepe, mint a kisgyermekek számára érthetetlen és feszültségindukáló, klasszikus horrorisztikus elem megjelenése, önmagában korhatár-emelő tényező. A látvány mellett a nyelvezet is problémás. Szintén jelentős korhatár-besorolási nehézséget a műsorszám által közvetített értékrend ellentmondásossága jelenti. Vonatkozik ez egyrészről az emberi élet méltóságának a megkérdőjelezésére abban a jelenetben, amikor Tunyacsáp megharapásának az egyik szemtanúja a következőképp nyilatkozik: tennünk kell valamit, mielőtt megharapna valaki mást, „akiért tényleg kár lenne”. Vagyis, Tunyacsápért nem kár, az ő élete egyáltalán nem fontos. Bár a rajzfilmszereplők nem emberek, hanem tengeri élőlények, mégis mivel emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, így főleg az óvodáskorú gyermekekben a rajzfilmfigurákról alkotott kép összemosódik az emberekkel. Valamint vonatkozik másrészről a műsorszám „kész átverő show” jellegű dramaturgiai felépítésére, amiben a nézők izgulnak Bikinifenék lakóinak jólétéért, egy hirtelen váltással kiderül, hogy csak egy félreértés áldozatai voltak, hiszen a súlyos fertőzés nem valódi betegség, hanem csak tömeghisztéria. Ez alapján a városlakók korábbi viselkedése és a nézők aggodalma egyaránt szégyenforrássá válik, hiszen bedőltek egy városi mítosznak, ostoba módon hagyták magukat megvezetni, amikor osztoztak az általános pánik hangulatban. Összességében, a félelemkeltő és erőszakos karakterek és jelenetek halmozott előfordulása, illetve az erkölcsi üzenet problematikussága miatt a sorozat vizsgált epizódjának korhatár-besorolására a II. kategória indokolt. A fenyegető alaphangulat mindvégig domináns jellege és a narratíva bonyolultsága megköveteli az erőteljes érzelmi feszültség tolerálásának képességét és az értelmi fejlődés magasabb szintjét. (A rajzfilmsorozat két epizódból állt, az elsőként sugárzott Új élet c. rész nem vetett fel problémákat a kiskorúak védelme szempontjából.)
2
A műsorszámban regisztrált aggályos jelenetek:
08:07:06-08:07:10 Csigusz a hegyes fogaival Tunyacsáp hátsójába mar.
08:07:55-08:08:37 Patrik: „ Nem jelentkeznek még rajtad a tünetek.” Tunyacsáp: „ Tünetek!?” Patrik: „ Azok. Nem érzed úgy, mintha kaparna a torkod?” Tunyacsáp: „ Most, hogy mondod, mintha valóban kaparna egy kicsit.” Patrik: „ A betegség miatt előbb-utóbb vérben fognak forogni a szemeid Tunyacsáp, és egyensúlyzavarod lesz, összecsinálod magad, csiklandós leszel, hosszú töredezett körmeid lesznek, és végül ennek a fertőzött háziállatnak a harapása átváltoztat egy zombivá.” Patrik: „ Gyorsan vidd orvoshoz a csigádat Spongyabob, mielőtt megharap valakit, akiért tényleg kár lenne!” 08:09:03-08:09:07
Csigusz egy ártatlan járókelőbe mar, aki így kiált fel: „ Zombi vagyok, megmart egy veszett
csiga, elkaptam tőle a veszettséget!”
08:11:03-08:11:07 A zombivá változott fenéklakók sarokba szorítják Spongyabobot, és az „életére törnek”. Véleményünk szerint a műsorszám több olyan félelemkeltő jelenetet tartalmazott, amelyeknek a feldolgozása és kibontása során feltárt részletek nagy valószínűséggel meghaladták az ajánlott korosztály érzelmi és értelmi képességét, és alkalmasak lehettek a kiskorú nézők nyugalmának, valamint biztonságérzetének a megzavarására. Bár maga a sorozat általában megfelel az I. kategória előfeltételeinek, a fentiekre tekintettel indokolt lett volna a sorozat vizsgált epizódját a II. korhatári kategóriába besorolni. Az Rttv. 5/B. § (2) bekezdése kimondja: „azt a műsorszámot, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg, vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott.” A fentiek alapján kijelenthető, hogy a műsorszolgáltató megsértette az Rttv. 5/B. § (2) bekezdésében foglaltakat. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a Testület 2009. július 17-én postázott levelében tájékoztatta a műsorszolgáltatót a hatósági ellenőrzés megállapításairól, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A műsorszolgáltató a felhívásnak 2009. július 28-án érkezett válaszlevelében tett eleget: Eljárási észrevételek: A TV2 szerint a részükre megküldött felhívásból nem állapítható meg egyértelműen, hogy pontosan mikor indult az eljárás és mi az ügyre vonatkozó ügyintézési határidő. Álláspontjuk szerint a Testület a hatósági eljárás megindításáról nem a Ket. 29. § (3) és (5) bekezdésének megfelelően tájékoztatta a műsorszolgáltatót. A műsorszolgáltató kifogásolta, 3
hogy nem került részükre megküldésre a hatósági eljárás valamennyi dokumentuma, így számukra nem derült ki az, hogy a hatósági ellenőrzés megállapításaira vezető eljárás során a hatóság milyen jellegű információkat szerzett be, milyen bizonyítási eszközök állnak a rendelkezésére. Továbbá azt kérte a Testülettől, hogy az küldje meg részére az eljárás során keletkezett irat egy-egy másolatát.
Érdemi észrevételek: A műsorszolgáltató véleménye szerint nem követtek el jogsértést a vizsgált műsorszám I. kategóriába való sorolásával. Különösen azért nem, mivel elmondása alapján „az I. kategóriánál nem lehet, illetve életszerűtlen abból kiindulni, hogy az adott műsorszámot mondjuk a néhány hónapos kiskorúak nem értik meg, hiszen ezen az alapon nem lehetne az I. kategóriába sorolni semmit. A tárgybélihez hasonló műsorszámot az egészen kicsik egyszerűen azért nem nézik – a szakemberek tapasztalatai szerint – mert számukra érdektelen, képtelenek a látott vizuális elemek befogadására.” Továbbá az a korosztály, akiknek az ehhez hasonló műsorszámokat szánják, már rendelkezik a különböző média befogadásával kapcsolatos olyan tapasztalatokkal, melyek probléma nélkülivé teszik a látottak befogadását és feldolgozását. Véleményük szerint az olyan konfliktushelyzetek, melyek félelemkeltőek, vagy a veszély tipikus ábrázolását tartalmazzák, nem okoznak gondot a 12 éven aluliaknak, mivel rajzfilmről van szó, amely műfaji jellege miatt is magától értetődően emeli ki a műsorszám fikciós jellegét és kiemelik a műsorszám szórakoztató jellegét. „A műsorszámban feltűnő erőszak minden esetben egy-egy komikus szituáció melléktermékeként jelenik meg, maga az „erőszak” megjelenítése pedig végig bohózatszerű kellék marad.” Valamint a Műsorszolgáltató úgy véli, „a műsorszám a félelemkeltő eszközök, jelenetek száma, hangsúlyossága tekintetében pedig jóval alatta marad a legtöbbet nézett, leggyakrabban játszott és a gyerekek körében is legnépszerűbb Walt Disney műveknek,avagy maguknak a gyermekmeséknek.” A TV2 álláspontja szerint nem egy elméleti szempontból tökéletesen nevelt, ideális kiskorú lélekrajzából kell kiindulni – hiszen ilyen nincsen – hanem abból, hogy egy átlagos médiaélményekkel rendelkező kiskorú számára vajon okozhat-e félelmet, meg nem értést, elvonatkoztatási nehézséget egy olyan rajzfilm, mely vizuális eszközeit tekintve semmiben sem különbözik a 12 éven aluliak szórakoztatására szánt, alapvetően kalandos, humoros, rajzfilmektől. A műsorszolgáltató álláspontja szerint a műsorszám idézett epizódjai a pillanatnyi szórakoztatáson túl semmilyen maradandó hatást nem váltottak ki a 12 éven aluliakban. A TV2 végezetül arra kérte a Testületet, hogy az „eljárást az Rttv. 5/B.§ (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése tekintetében szíveskedjék megszüntetni, mert a Műsorszolgáltató nem sértette meg az Rttv. 5/B.§ (2) bekezdésében foglaltakat, …tekintettel arra, hogy a Műsorszolgáltató már változtatott a tárgybeli műsorszám besorolásán.”
4
A Testület álláspontja Az eljárási kifogásokkal kapcsolatban: A közigazgatási szervek eljárására vonatkozó korábbi szabályozáshoz képest új jogintézmény a Ket.-ben az értesítési kötelezettség. Célja annak biztosítása, hogy az ügyfél valóban élhessen az őt megillető eljárási jogokkal. A Ket. 29. § (4) bekezdése taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, amikor mellőzhető az eljárás megindításáról szóló értesítés: „Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha a) az veszélyeztetné az eljárás eredményességét, b) az egyszerű megítélésű, a tényállás előzetes tisztázását nem igénylő ügyben az eljárás megindítása után azonnal sor kerül az érdemi határozat meghozatalára, c) az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát el az érintettnél ellenőrzési feladatot, d) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja.” Az ORTT a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók működését folyamatosan ellenőrző hatóság. A Testület feladatait meghatározó Rttv. 41. § (1) bekezdés b) pont értelmében „a Testület ellátja a törvényben előírt felügyeleti és ellenőrzési feladatokat”. Tekintettel arra, hogy az ellenőrzés tartalma és célja a Műsorszolgáltató által is ismert, álláspontunk szerint a Testületnek lehetősége van a fentebb idézett rendelkezés c) pontja alapján az értesítés mellőzésére. A Testület eljárása két részből áll: a Monitoring Szolgálat ellenőrző tevékenységéből, ami önmagában nem minősül közigazgatási aktusnak, és a szankció alkalmazására irányuló eljárásból, amelynek során a Testület közigazgatási szervként jár el (szankció alkalmazására csak a közigazgatási eljárási szabályok keretei között kerülhet sor). A Testület azzal tesz eleget az eljárási kötelezettségeinek, hogy a Monitoring Szolgálat által az ellenőrzés eredményéről készített vizsgálati jelentés megállapításait (a rendelkezésére álló bizonyítékokat) megküldi a Műsorszolgáltatónak, egyben felhívja, hogy 8 napon belül az ügyben nyilatkozatot tehet, ellenkező esetben a Testület a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Tekintettel arra, hogy nem minden, a vizsgálati jelentésben jelzett eset miatt kerül sor eljárás indítására, a hivatalból induló közigazgatási hatósági eljárás első eljárási cselekménye, vagyis az eljárás kezdő időpontja a nyilatkozattételre felhívó, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat ismertető dokumentum megküldésének időpontja (a nyilatkozattételre felhívó levél kelte). Mivel ezzel az irattal az ORTT minden, az ügyben addig keletkezett bizonyítékot az ügyfél rendelkezésére bocsát, egyben értesíti a nyilatkozattételi lehetőségről, maradéktalanul eleget tesz eljárási kötelezettségeinek. Az ügyintézési határidő a Ket. 33. § (5) bekezdés alapján az eljárás hivatalból történő megindításának napján kezdődik. Az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatról: A műsorszolgáltató érdemben nem nyilatkozott a hatósági vizsgálatnak és a szakértői megállapításoknak a műsorszám egyes konkrét jeleneteivel kapcsolatos megállapításairól, mindössze azt jegyezte meg, hogy vitatja ezek félelemkiváltó hatását. A Testület fenntartja azt a véleményét, miszerint a kiemelt jelenetek félelemkeltő és agresszív elemeket tartalmaztak, amelyeknek a feldolgozása és kibontása nagy valószínűséggel meghaladta az ajánlott korosztály értelmi és érzelmi képességeit és alkalmasak lehettek a kiskorú nézők nyugalmának, valamint biztonságérzetének megzavarására. A Testület a TV2 azon
5
véleményét sem tudja elfogadni, amelyben a félelemkeltő jelenetek rövidségére és humoros jellegére hivatkozik, hiszen a Médiatörvény sem tartalmaz kedvezményeket erre tekintettel. A Testület azzal sem ért egyet, hogy mivel rajzfilmről van szó, így az műfajánál fogva ártalmatlan a 12 éven aluli nézőkre, mivel fikciós jellege egyértelmű az ő számukra is. A TV2 által idézett Walt Disney művekkel szembeállíthatóak azok az ismert történelmi, tudományos témájú rajzfilmek, pl. az „Egyszer volt…” sorozatok, melyek szintén a kiskorúak számára készültek, a mondanivaló súlyának könnyebb megértése miatt animációs formában. Ezekben a rajzfilmekben nem a fikció, hanem a valóság kerül ábrázolásra olyan egyszerű képi formában, mely kisgyermekek számára is érthetővé és feldolgozhatóvá teszi a témát. Ezért álláspontunk szerint nem állja meg a helyét a TV2 azon érve, miszerint rajzfilmek megtekintésekor már a legkisebb korosztályban is a fikció ténye tudatosul. Továbbá a Testület a TV2 azon véleményét sem osztja, ami szerint „a 12 évnél fiatalabb nézők könnyen értelmezik”, valamint, hogy „a műsorszámokról nem állítható, hogy azok a tizenkét éven aluli nézők félelemérzetét váltanák ki,” illetve, hogy „a tizenkét éven aluli nézők médiatapasztalatai alapvetően megváltoztak,” valamint, hogy a gyerekek nem tökéletesen neveltek, és koránt sem ideális lélekrajzzal bírnak. A TV2 megfogalmazása szerint „a műsorszám megítélése során nem egy elméleti szempontból tökéletesen nevelt, ideális kiskorú lélekrajzából kell kiindulni.” Az ORTT, a Médiatörvény szabályainak betartását felügyelő szerv nem fogadhatja el azt az érvelést, amely azt képviseli, hogy ha amúgy is sok olyan műsorszámot látnak a 12 éven aluli gyermekek, amely bennük félelmet kelthet, illetve amelyet koruknál fogva nem érthetnek meg, vagy félreérthetnek, akkor további ilyen jellegű műsorok megtekintésével személyiségük egészséges fejlődése már nem sérül. Ez az érv oda vezethet, hogy a kiskorúak fejlődését veszélyeztető műsorok korlátlan mennyiségben, szabadon sugározhatóak lennének. Természetesen nem vitatható, hogy a kiskorúak médiaélményei azokban a háztartásokban, ahol van televízió és azokat szülői kontroll nélkül használhatják, meghaladják a koruk szerint feldolgozható mértéket, így nem beszélhetünk a kiskorúak ideáltípusairól a médiatörvény korhatár kategóriái szerint. A Testület álláspontja szerint azonban a jogalkotó azért állította a kiskorúakat védő szabályokat, mint korlátokat a műsorszolgáltatói szabadság elé, hogy az ő szellemi és erkölcsi fejlődésüket védje, a jog keretei között rendelkezésre álló alkotmányos mértékben és módon. A Testület álláspontja szerint megalapozatlan a TV2-nek az a meggyőződése, hogy óvodás korú gyermekek nem néznek meg bizonyos műsorszámokat, mivel – úgymond – érdektelen a cselekményük számukra. A felmérések és kutatások közismert tanúsága szerint a 12 éven aluliak egy jelentős része, már az óvodás kortól kezdve szerez médiaélményeket, különösen a televízió képernyőjén keresztül, egyedül, vagy hasonló korúakkal, de nagykorú felügyelete nélkül. Továbbá a Testület úgy véli, hogy a törvénysértés megállapításához nem azt kell bizonyítani, hogy a műsorszámot a kiskorúak megtekintették, és bennük félelmet keltett, hanem hogy a műsorszám alkalmas arra, hogy a 12 éven aluliakban félelmet keltsen. A Fővárosi Bíróság 24.K. 31.492/2005/5. számú ítéletében kimondta, hogy a műsorszolgáltatónak „vizsgálnia kell, hogy az általa közölni kívánt műsor kelthet-e félelmet illetőleg egyértelműsége folytán értelmezhető-e és megérthető-e a 12 éven aluliak számára…” Továbbá „hangsúlyozza a bíróság azt is… hogy a tényállások „veszélyeztető” jellegénél nem szükséges, hogy az eredmény meg is valósuljon”.
6
Az Rttv. alapján az I. és a II. kategóriába sorolt műsorszámok napközben is közzétehetők, azzal a megkülönböztetéssel, hogy a II. kategóriába tartozóak kifejezetten gyermekeknek szánt műsorszámokként nem kerülhetnek sugárzásra. A 12 éves kor alatt több szakasz követi egymást a gyermekek kognitív fejlődésében, amelyek között az információ befogadási képességeit tekintve jelentős különbségek vannak. Emiatt különösen fontos, hogy amennyiben egy alkotásban valamilyen veszélyes elem jelenik meg, akkor az eltérő fejlődési szakaszban lévők közül senkire ne gyakorolhasson káros befolyást, vagyis a látottakat még a legkisebb gyermekek is problémamentesen legyenek képesek feldolgozni. A vizsgált műsorszám esetében ez nem valósult meg. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.250/2006/6. számú ítélete a műsorszámok korhatárbesorolásával kapcsolatban az alábbiakat mondta ki: „A Fővárosi Ítélőtábla már több döntésében foglalkozott az Rttv. kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezéseinek értelmezésével és e körben az alábbiakat emelte ki. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1952. évi IV törvény 12. §-a szerint kiskorú az, aki a 18. életévét még nem töltötte be kivéve, ha házasságot kötött. Kiskorú néző tehát lehet óvodás, illetve iskolás gyerek is, ugyanaz a műsor más hatást vált ki egy 6 éves, és mást egy 12, vagy 16 éves nézőben. Ezért kiemelten fontos, a műsorszámok megfelelő minősítése, közzététele korhatár szerint.„ A Testület az 1494/2002. (X. 17.) számú határozatában az I. korhatári kategóriába sorolt műsorszámokkal kapcsolatban kimondja: „Tekintettel arra, hogy az I. kategória nem ajánlást fogalmaz meg egy bizonyos korosztály részére, hanem az ilyen módon besorolt műsorszám korhatárra való tekintet nélkül az általános nagyközönséghez szól, a műsorszolgáltatónak abból kell kiindulnia, hogy a 12 éven aluli gyermekek is a nagyközönség részét képezhetik. Ezért az 1. kategóriába olyan műsorszámok besorolása ajánlott, amelyek a 12 éven aluli gyermekek számára készültek, ezért számukra könnyen érthetőek, valamint olyan műsorszámok, amelyek bár nem kifejezetten gyermekek számára készültek, de nem tartalmaznak a tizenkét éven aluliak számára ártalmas elemeket. Az ilyen módon besorolt műsorszám, különös tekintettel az erőszak ábrázolására: • nem tartalmazhat olyan mértékben félelmet és támadó indulatot keltő jelenetet, amelyet a 12 év alatti gyermek még nem képes feldolgozni, • nem közvetíthet olyan magatartásmintákat, amelyeken keresztül az erőszak kritika nélkül jelenik meg, és amelyet a gyermek nem képes fikcióként értelmezni.” Az I. kategóriához kapcsolt szempontok értelmezésére vonatkozóan a Fővárosi Bíróság a 24.K.33839/2004/12. számú ítéletében megerősítette, hogy: „a minősítésnél a műsorszolgáltatónak mindig megszorítóan – és nem megengedően – kell eljárnia.” Az erőszak és a korhatár-besorolás kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf. 27.009/2004/7. sz. ítéletében kifejtette: „A nagykorú felügyeletére való törvényi felhívás kifejezi…, hogy eshetőlegesen félelmet keltő jelenetek is következhetnek, azonban a felnőtt jelenléte vagy magyarázata elegendő védelem, a film erőszakos jelenetei nem indokolják a 21:00 és 05:00 óra közötti vetítését.” A Testület a sorozat vizsgált epizódját magasabb korhatár kategóriába sorolandónak véli, tekintettel arra, hogy a műsorszám témaválasztása és feldolgozásmódja a 12 éven aluliak számára lelkileg megterhelő és nehezen feldolgozható.
7
Az Rttv. 5/B. § (2) bekezdése kimondja: „Azt a műsorszámot, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott”. Döntési javaslat: A Testület tehát azt az álláspontot alakította ki, hogy a Műsorszolgáltató megsértette az Rttv. 5/B.§ (2) bekezdését, mivel nem megfelelően sorolta be a 2009. május 10-én sugárzott Spongyabob, kockanadrág c. rajzfilmet. A Testület az MTM-SBS Televízió Zrt.-nél 2007-ben két alkalommal, 2008-ban egy és 2009ben három alkalommal tapasztalta az Rttv. 5/B. § (2) bekezdésének sérelmét és 343/2007. (II.14.), 354/2007. (II.14.), 25/2009. (I. 7.), 389/2009. (II.25.), 1015/2009. (V.20.) és 1111/2009. (V.28.) számú határozataiban szankcionálta a műsorszolgáltatót. A Testület 354/2007. (II.14.), 25/2009. (I. 7.), 1015/2009. (V.20.) és 1111/2009. (V.28.) határozatában felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére, a 343/2007. (II.14.) és a 389/2009. (II.25.) számú határozatában pedig érvényesítette a szerződésben kiszabott kötbért. Bár a hatósági vizsgálat megállapításai csak a sorozat vizsgált epizódjáról állapították meg, hogy az abban látottak meghaladták az I. kategóriában elfogadott mértéket, a műsorszolgáltató nyilatkozatában mégis jelezte, hogy változtat a vizsgált műsorszám korhatár-besorolásán. A Testület ellenőrizte a TV2 2009. augusztus 1-jén sugárzott gyermeksávját, azonban a TV2 nyilatkozatával ellentétes módon a műsorszám továbbra is az I. kategóriában szerepelt. Ezért a Testület az Rttv. 112.§ (1) bekezdésének a) pontja szerinti szankció kiszabásáról dönt, vagyis az felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magtartás megszüntetésére. 112. § (1) Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, (…) valamint a műsorszolgáltatási szerződésben (…) előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti (…), a Testület a) felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2009. szeptember 2. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében Dr. Majtényi László elnök
8
