2009. előterjesztés ICCDPP IS 2011 Budapesten Borbély-Pecze Tibor Bors

21/2009. előterjesztés ICCDPP IS 2011 Budapesten Borbély-Pecze Tibor Bors Iktatószám: 26486-2/2009-4000/4510 Ügyintéző: Laczik Virág Telefonszám: 459-2081 Tárgy: Pályaorientációs világkonferencia szervezése Magyarországon a 2011-es elnökségi periódus alatt Melléklet: költségvetési terv, korábbi konferencia program (Skócia 2007)

Szociális és Munkaügyi Minisztérium Simon Gábor államtitkár Budapest Alkotmány utca 3. 1054 Tisztelt Államtitkár Úr! Az Európai Unión belül az elmúlt években felértékelődött a pályaorientáció szakmai feladata. A közösség 2004-ben az ír és 2008-ban a francia elnökség alatt két állásfoglalást is elfogadott e szakmai szolgáltatás fejlesztéséről. A humánerőforrás-fejlesztéssel foglalkozó világszervezetek (UNESCO, ILO, OECD, WB) és EU szervezetek (CEDEFOP, ETF, Dublini Alapítvány) a ’90-es évek közepétől különös figyelmet szentelnek e szakterület fejlesztésének. Az egész életen át tartó tanulás (LLL) és a rugalmas biztonság (flexicurity) koncepcióinak részeként egyaránt kiemelt szerepet kapott az egész aktív szakmai életutat megalapozó és azt végigkísérő új terület, az életpálya-tanácsadás (Lifelong Guidance). Európában 2007-től működik az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (ELGPN), míg a világszervezet (ICCDPP) 1999 óta rendez konferenciákat. A karrier tanácsadás és szakpolitika témakörében 1999-ben Kanadában rendezték az első világkonferenciát. A 2001-ben szintén Kanadában megrendezett második konferenciának már magyar résztvevői is voltak. A harmadik alkalommal Ausztrália (2006), a negyedik alkalommal pedig Skócia (2007) volt a házigazda. Az idei évben Új-Zéland a rendező. A rendezvény világtalálkozó, amelyen átlagosan 20-35 ország maximálisan három fős delegációi vesznek részt és minden esetben a karrier tanácsadás, pályaorientáció nemzeti rendszereit vetik össze egymással, leginkább a fogadó ország által meghatározott jellemzők alapján. 2011-re az ICCDPP 1 (International Centre for Career Development and Public Policy) keresi a rendezést vállaló országot. A rendezvény így elcsúsztatva a 2010-es harmadik európai 1

http://www.iccdpp.org/

szakkonferenciát követő évben, összhangban a magyar soros elnökséggel kerülhetne Budapestre. 2013-ban az USA ad helyet a konferenciának. Amennyiben a 2011-es hazai rendezvény megtartása mellett döntünk, a megfelelő források biztosítása esetén az FSZH képes és kész lebonyolítani a rendezvényt és annak szervezését, valamint bemutatni az elmúlt időszak pályaorientációs/életpálya-tanácsadási fejlesztéseit. A három napos rendezvény és tereplátogatás szervezését és finanszírozását a fogadó országnak szükséges biztosítania. A költségvetésre a mellékletben tettünk tételes javaslatot a 2007-es skót és a 2009-es új-zélandi kalkulációk alapján, melyet kiegészítettünk a skót konferencia programjával. A rendezvény sajtóvisszhanggal és a nemzetközi szakmai közvélemény komoly érdeklődésével társul, így szakdiplomáciai hatásai nem elhanyagolhatóak. Magyarország utoljára 2000-ben rendezet ilyen szintű találkozót, valamint első esetben lenne mód arra, hogy az „angolszász belügyként” kezelt életpálya-tanácsadási szakpolitikai kongresszus Magyarországon kontinentális töltetet kaphasson. Mivel a szervező ICCDPP felé 2009. november közepéig választ szükséges adnunk kérem, amennyiben kezdeményezésünkkel egyetért, a tárca nevében támogassa a konferencia felvételét a Külügyminisztérium felé a 2011-es magyar elnökségi program részeként, valamint levélben jelezzen vissza hivatalunk felé. Budapest, 2009. október „..…..” Üdvözlettel: Pirisi Károly

Iktatószám: 26486/2009-4000/4510 Ügyintéző: Laczik Virág Telefonszám: 459-2081 Tárgy: Pályaorientációs világkonferencia szervezése Magyarországon a 2011-es elnökségi periódus alatt Melléklet: költségvetési terv, korábbi konferencia program (Skócia 2007)

Oktatási és Kulturális Minisztérium Arató Gergely államtitkár Budapest Szalay u. 10-14. 1055 Tisztelt Államtitkár Úr! Az Európai Unión belül az elmúlt években felértékelődött a pályaorientáció szakmai feladata. A közösség 2004-ben az ír és 2008-ban a francia elnökség alatt két állásfoglalást is elfogadott e szakmai szolgáltatás fejlesztéséről. A humánerőforrás-fejlesztéssel foglalkozó világszervezetek (UNESCO, ILO, OECD, WB) és EU szervezetek (CEDEFOP, ETF, Dublini Alapítvány) a ’90-es évek közepétől különös figyelmet szentelnek e szakterület fejlesztésének. Az egész életen át tartó tanulás (LLL) és a rugalmas biztonság (flexicurity) koncepcióinak részeként egyaránt kiemelt szerepet kapott az egész aktív szakmai életutat megalapozó és azt végigkísérő új terület, az életpálya-tanácsadás (Lifelong Guidance). Európában 2007-től működik az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (ELGPN), míg a világszervezet (ICCDPP) 1999 óta rendez konferenciákat. A karrier tanácsadás és szakpolitika témakörében 1999-ben Kanadában rendezték az első világkonferenciát. A 2001-ben szintén Kanadában megrendezett második konferenciának már magyar résztvevői is voltak. A harmadik alkalommal Ausztrália (2006), a negyedik alkalommal pedig Skócia (2007) volt a házigazda. Az idei évben Új-Zéland a rendező. A rendezvény világtalálkozó, amelyen átlagosan 20-35 ország maximálisan három fős delegációi vesznek részt és minden esetben a karrier tanácsadás, pályaorientáció nemzeti rendszereit vetik össze egymással, leginkább a fogadó ország által meghatározott jellemzők alapján. 2011-re az ICCDPP 2 (International Centre for Career Development and Public Policy) keresi a rendezést vállaló országot. A rendezvény így elcsúsztatva a 2010-es harmadik európai szakkonferenciát követő évben, összhangban a magyar soros elnökséggel kerülhetne Budapestre. 2013-ban az USA ad helyet a konferenciának. Amennyiben a 2011-es hazai rendezvény megtartása mellett döntünk, a megfelelő források biztosítása esetén az FSZH

2

http://www.iccdpp.org/

képes és kész lebonyolítani a rendezvényt és annak szervezését, valamint bemutatni az elmúlt időszak pályaorientációs/életpálya-tanácsadási fejlesztéseit. A három napos rendezvény és tereplátogatás szervezését és finanszírozását a fogadó országnak szükséges biztosítania. A költségvetésre a mellékletben tettünk tételes javaslatot a 2007-es skót és a 2009-es új-zélandi kalkulációk alapján, melyet kiegészítettünk a skót konferencia programjával. A rendezvény sajtóvisszhanggal és a nemzetközi szakmai közvélemény komoly érdeklődésével társul, így szakdiplomáciai hatásai nem elhanyagolhatóak. Magyarország utoljára 2000-ben rendezet ilyen szintű találkozót, valamint első esetben lenne mód arra, hogy az „angolszász belügyként” kezelt életpálya-tanácsadási szakpolitikai kongresszus Magyarországon kontinentális töltetet kaphasson. Mivel a szervező ICCDPP felé 2009. november közepéig választ szükséges adnunk kérem, amennyiben kezdeményezésünkkel egyetért, a tárca nevében támogassa a konferencia felvételét a Külügyminisztérium felé a 2011-es magyar elnökségi program részeként, valamint levélben jelezzen vissza hivatalunk felé. Budapest, 2009. október „..…..” Üdvözlettel: Pirisi Károly

22/2009. előterjesztés A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése c. intézkedés (TÁMOP 2.2.2/II. – 2010. szeptember 23-2012. szeptember 24.) Szakmai tervezet Borbély-Pecze Tibor Bors Jelen dokumentum célja A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése címmel 2007-től állt tervezés és 2008 végétől megvalósítás alatt az ÚMFT TÁMOP részeként a második prioritási tengelyhez (alkalmazkodóképesség fejlesztése) kapcsolódóan a hazai pályaorientáció fejlesztése. A rendszerváltás óta eltelt közel két évtizedben első alkalommal van szó integrált, a szakma egészét átfogó és rendszerszintű fejlesztést megcélzó programról. 3 E feladathoz kötődően a TÁMOP 2.2.2./I. (2008. szeptember 21-2010. szeptember 22.) megvalósítását a munkaügyi tárca előterjesztése nyomán a Kormány a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalra telepítette. A program technikai felügyeletét a Humánerőforrás-fejlesztési Irányító Hatóság látja el az ESZA közreműködésével. A 2007-ben letervezett program hét évre szól, indítási dátumából kalkulálva, folyamatos támogatási szerződések esetében 2014. szeptember 23-án ér véget. Egy ilyen kormányzati ciklusokon átívelő fejlesztéstől már elvárható, hogy az akcióterv indoklásában megfogalmazott rendszerintegráló és fejlesztő célját elérje. A programban megkezdett munka 2009 telén a támogatási szerződésben meghatározott összes feladat vonatkozásában folyik, az egyes eredmények ennek következményeként még nem láthatóak pontosan. A gördülő tervezés jegyében, és mert Magyarország úgy döntött, hogy a rendszerfejlesztő programokat is 24 hónapos ciklusokra szerződi le, már most meg kell kezdenünk a 2010-2012 közötti időszak szakmai célrendszerének vitáját és kialakítását. Az alábbiakban áttekintjük a TÁMOP 2.2.2. első évének legfontosabb szakmai tapasztalatait, majd javaslatot teszünk a 2010-2012 közötti programidőszak szakmai tartalmára. Az NPT egyetértése esetén a TÁMOP 2.2.2. programmenedzsmentje egyeztetve az SZMM, a HEP IH és az ESZA illetékeseivel megkezdeni, és terveink szerint 2010 tavaszáig be is fejezi a második etap operatív tervezését. Az életpálya-tanácsadás (LLG-lifelong guidance) magyarországi rendszerének kialakítása A Magyar Kormány 2007-es döntése visszaigazolást kapott az Európai Unió közösségi célrendszerének további finomításával, amikor a francia elnökség alatt elfogadásra került az életpálya-tanácsadás (LLG) közösségi rendszerének kialakítása, valamint 2007-től megkezdhette munkáját az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (ELGPN). E hálózatban Magyarország nemcsak alapító tagállamként, hanem kezdeményező aktív partnerként is részt vesz 4 . A négy prioritás az alábbiakat foglalja magában 5 3

Számos eszközfejlesztő vagy szakembereket képző, ill. a regionális hálózatosodást támogató program volt, de átfogó nemzeti fejlesztés most indult először. Ennek következményeként a hangsúly a szakmára és a szakemberekre helyeződött a végfelhasználók helyett. (előzmények –a teljesség igénye nélkül- világbanki programok (FIK, munkavállalási tanácsadó képzés), világbanki szakközépiskolai program pályaorientációs modul, SZFP I G modul (NSZI), Sulinova HEFOP 311 – életpálya-építési kompetencia terület kialakítása, OMK-FH Choices 96 és 2000, PVK rendszerének kialakítása, PHARE 3 regionális pályaorientációs program, Soros és ROP 3.3. felsőoktatási karrier tanácsadó programok stb. 4 Az ELGPN 2009-2010 szerződés keretében Budapesten tartották 2009. november 3-4.-én a kooperáció és koordináció WP3 munkaülését, ahol a magyar hálózatosodási modell is bemutatásra került. 5 A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által kialakított állásfoglalás

1. PRIORITÁSI TENGELY: AZ ÉLETPÁLYAMENEDZSMENT-KÉSZSÉGEK EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ ELSAJÁTÍTÁSÁNAK ÖSZTÖNZÉSE 2. PRIORITÁSI TENGELY: A PÁLYAORIENTÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK ELÉRHETŐSÉGÉNEK MEGKÖNNYÍTÉSE VALAMENNYI POLGÁR SZÁMÁRA 3. PRIORITÁSI TENGELY: A PÁLYAORIENTÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSÁNAK MEGTEREMTÉSE 4. PRIORITÁSI TENGELY: A KÜLÖNBÖZŐ NEMZETI, REGIONÁLIS ÉS HELYI SZEREPLŐK KÖZÖTTI KOORDINÁCIÓ ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS ÖSZTÖNZÉSE E négy feladat végrehajtása komoly kihívás elé állítja az uniós tagállamokat és a társult országokat. A hazai fejlesztések – bár az állásfoglalás előtt íródtak – teljes egészében megfeleltethetők a közösségi elvárásoknak. Az összes tagállami kötelezettségünkből fakadó nemzeti stratégiánknak részét képezik. Így a pályaorientáció helyet kapott pl. az alábbi nemzeti stratégiákban (a teljesség igénye nélkül) -

Nemzeti LLL Stratégia Szakképzésfejlesztési Stratégia Nemzeti Ifjúsági Stratégia Nemzeti Reform Program a Növekedésért és a Foglalkoztatásért Az ÁFSZ középtávú stratégiája Magyar Universitas Program stb.

A magyar oktatási, humánerőforrás-fejlesztési jogszabályok ismerik a pályaorientáció / pályaválasztás / karrier tanácsadás feladatát (közoktatási, szakképzési, felsőoktatási, felnőttképzés, foglalkoztatási törvények és végrehajtási rendeletek) amely az 1991 és 2009 óta eltelt kodifikációs munka fontos eredménye, ahogyan a Nemzeti Alaptanterv rendszerváltás óta megjelent mindhárom változata is kiemelt módon közelített e szakfeladathoz. A szakma egységes szakmai protokollja, világos etikai és szakmai kompetencia szintbeli kérdéseinek megválaszolása azonban jelen fejlesztés feladata, ahogyan az egységes szabályozás kialakítására tett javaslattétel is. A TÁMOP 2.2.2 kiemelt program végrehajtása során az eddigiekben összegezhető szakmai kulcsmegállapítások az alábbiak: 1. A program kiemelten kezeli a pályaorientációval foglalkozók hálózatba szervezését. A Regionális Szakmai Hálózatszervezés (RSZH) tevékenysége 2009 júliusában indulhatott meg, és az első negyedév alatt 1132 fővel vette fel a kapcsolatot, közülük 168-an szakképzett pályatanácsadók. A nemzetközi szakértők által is mélyen elismert fejlesztési irány e tevékenység folytatása. Az RSZH eredményeként – megtámogatva a modern ITK eszközök változatos alkalmazásával – várható e program szakmai céljainak megvalósítása és fenntarthatósága is 2014 után. Az RSZH lehetőséget kínál arra, hogy az EU, OECD, UNESCO szakmai ajánlásainak megfelelően szakpolitikákon átnyúló módon szervezzük rendszerbe az állampolgárok számára szükséges pályatanácsadói kapacitást. Biztosítva ezzel az állampolgár szabad útját a rendszerek között (általános képzés-szakképzés-

(2008. november 21.) a pályaorientációnak az egész életen át tartó tanulás stratégiáiba való fokozottabb integrálásáról

munka-felnőttképzés-közművelődés-szociális ellátórendszer-munka) valamint biztosítva a költséghatékonyságot. 2. A LLG – lifelong guidance magyar elnevezésének és tartalmának kialakítása szempontjából a legjobbkor érkezett a TÁMOP 2.2.2. első megvalósítási időszaka. A 2004-es ír elnökség alatti pályaorientációs állásfoglalást 2008-ban új követte, amely eredményeként – valamint nem kevésbé az ELGPN munkája okán – a tagállamok körében általánossá vált az LLG szakmai szóhasználat. Az LLG túlmutat a korábbi pályaválasztási tanácsadás, pályaorientáció, életpálya-fejlesztési kompetencia, karrier-tanácsadás, munkaerő-piaci mentorálás szakmai részhalmazain, és olyan az egész szakmai életút – annak iskoláskorban kezdődő alapozásától a nyugdíjba menetelig – támogatását megalapozó szolgáltatási rendszer kialakítását tűzi ki céljául, amely Európa versenyképessége és a társadalmi befogadás szempontjaiból vizsgálva is előremutató. A program keretében elvégzett kvalitatív kutatás eredményeként, valamint a szakemberekkel eddig lefolytatott WS eredményeként az LLG megnevezésére megszületett az életpályatanácsadás magyar elnevezés, amely történelmi lehetőséget kínál az eddigi szakmai iskolák és az egyes életkori szakaszok mentén szerveződő támogatási modellek integrációjára. Az így elvégzett munka olyan széles szakmai konszenzuson nyugodhat, amelyre bátran lehet építkezni. E feladat részeként a program útjára indította az Életpályatanácsadás szaklapot és megkezdte az RSZH eredményeinek felhasználásával a magyarországi pályainformációs tanácsadók és pályatanácsadók virtuális közösségének felépítését (Tanácsadók Virtuális Közössége – TVK). E munka eredményeként mind a végfelhasználók, mind a pályatanácsadók, mind a szakpolitikai és politikai döntéshozók megfelelő információk birtokában tudnak majd döntést hozni. 3. A TVK lehetőséget teremt majd arra, hogy a pályaorientációs szolgáltatás mint köz- és mint magánjószág is érvényesüljön, megteremtve a szektorsemleges pályatanácsadói iparág további, és minden partner számára transzparens fejlődését. 4. A program keretében már elkészült Pályaorientációs Tanácsadók Szakmai Protokollja alkalmas arra, hogy a magyarországi pályatanácsadó szakmával a közös és minden szektorban érvényes szakmai protokoll alapját képezze. E protokoll már épít az EUOECD 2004-es közös javaslatára, amelyben az életpálya-tanácsadási munkát három illetékességi szinten (1. pályainformáció nyújtás, 2. pályatanácsadás /2a csoportos tanácsadás, 2b egyéni tanácsadás/ 3. pályatanácsadó pszichológiai tanácsadás vizsgálata). E besorolási rendszer konzekvens alkalmazása megoldást jelenthet a ma még áttekinthetetlen, és a felkészültség oldaláról is rendkívül heterogén pálya-tanácsadási szolgáltatói kör és személyzet rendszerezésére. E tekintetben előkészítve a szakma minőségbiztosítását, amelyet a közösség 2008-as állásfoglalása negyedik prioritásában kifejezetten elő is ír. 5. A TÁMOP 2.2.2./I. megkezdett eszközfejlesztések folytatása (minden életkorban használható kérdőívcsalád, az egyes életúton felmerülő döntési pontok megtámogatása stb.) lehetővé teheti, hogy az életpálya-tanácsadó szakma megfelelő felkészültséggel nézzen szembe a végfelhasználói elvárásokkal. 6. A kereslet vezérlet, az állampolgárok oldaláról jobban értett és ismert szakképzési rendszer kialakítását segíti elő a pályainformációs munka megkezdett megújítása, amely részeként a pályainformációs munka a szakképzések bemutatása helyett a

foglalkozások/munkakörök oldaláról közelíti a pályaválasztás, pályakorrekció, és a szakmai továbbképzés kérdéskörét. 7. Az egyéni életpálya-portfolió kialakítása és annak elektronikus tárolhatósága megteremti a teljes szakmai életútra történő felkészülés és a munkavállalói karrier karbantartás lehetőségét, mindebben az egyén, az állampolgár autonóm cselekvésére épülő rendszert alakít ki a tanácskérő köré. Fentiek alapján a TÁMOP 2.2.2./II. 2010-2012 keretében tervezett programelemek az alábbiak: I. ERŐTELJESEBB TÁRSDALMI KOMMUNIKÁCIÓ A program sikeres továbbfolytatása érdekében, az első etap tapasztalatait felhasználva a 2010/2012-es időszakban a program népszerűsítésére kell helyezni a hangsúlyt. Most, hogy már van kézzel fogható szakmai tartalom és szolgáltatás, szükséges annak általános megismertetése a potenciális tanácskérőkkel. Fontos, hogy a kommunikációs tervben elkülönüljön egymástól az elsődleges és a másodlagos célcsoportnak szóló marketingtevékenység. Így az elsődleges célcsoport – a pályatanácsadó és pályainformációs szakemberek, valamint a más végzettségű humán szakemberek – részére: - Életpálya-tanácsadás (LLG) szaklap folyamatos kiadása, melyre több figyelmet kell fordítani. Szükséges, hogy a szaklap szerkesztési és nyomdai munkálatai is ütemezetten történjenek. - Továbbra is szükséges helyi szintű, megyei, regionális workshopok megrendezése. A program keretén belül meg szeretnénk kezdeni a hét régió életpálya-tanácsadási stratégiájának kialakításához szükséges szakmai support összeállítását. A regionális stratégiák kialakításában a regionális szereplőknek (RFKB, RMK, OH, TISZK-ek, RKK, megyei önkormányzatok, települési önkormányzatok, kistérségi többcélú társulások, RFÜ stb.) kell felelősséget és feladatot vállalni. - El kell jutni a kistérségi életpálya-tanácsadói hálózat szereplőinek és feladatainak azonosításához, a 2008-ban életre hívott Nemzeti Pályaorientációs Tanács ajánlásának megfelelően. A másodlagos célcsoport – azaz a tanácskérők – felé irányuló kommunikáció: - TV- és rádióreklámok (kereskedelmi és közszolgálati csatornákon is megjelenve) - szereplés népszerű műsorokban (Este, Barátok közt) – egy rövid történettel bemutatni a tanácsadási tevékenységet - utcai óriásplakátok (45+ korosztályok felé) - logóval ellátott bögre, csoki, cukorka, jegyzettömb, mappa - web- és mobiltelefon alapú kommunikáció a 15-34 éves ifjúsági / fiatal felnőtt korosztályok felé II. SZAKMAI PROTOKOLL Az első etap tapasztalatai alapján szükséges a szakmai tevékenységet megalapozó protokoll módosítása: - szakértők besorolására alapot adó rendszer újragondolása tevékenységünknek megfelelően – ezek nem egymás alá-fölérendeltjei (nem szintek), hanem olyan kategóriák, amelyek lehetővé teszik az életpályatanácsadó-szakembercsoportok besorolását.

-

modern szakirodalmi, kutatási eredmények figyelembe vétele a szakmai koncepció átdolgozásakor. az első etap valamint az NPT 2009-ben megrendelt kutatási eredményeinek alapul vétele (pl. kompetenciamátrix)

Az Életpálya-tanácsadás szaklapot és a Nemzeti Pályaorientációs Portált felhasználva 2012 szeptemberére az IAVEG 1999 és 2003 között megvalósított munkájához hasonlóan egységes javaslatot kell tenni az életpálya-tanácsadó szakemberek kompetenciáinak és feladatainak országos normává szervezésére. E munkába be kívánjuk vonni a társadalmi partnereket és a gyakorló szakembereket egyaránt. III. PÁLYATANÁCSADÓK HR-TÁMOGATÁSA A PROGRAMON BELÜL - rendszeres szakmai napok szervezése strukturált tartalommal, esetmegbeszéléssel. Fontos, hogy inkább a szakmai tartalom, és ne a programmenedzselés töltse ki a szakmai napokat. - havonta szupervízió. Javasolt egy kontrolling folyamatot beépíteni a szupervízori tevékenységbe is, esetleg menedzsmenti jelenlét, vagy valamilyen egyéb feedback. - tanácsadók látogatása legalább negyedévente, ilyenkor: teljesítmény értékelése, munkatársi beszélgetés, esetmegbeszélés. Szükséges, hogy a távolság csökkenjen a tanácsadók és menedzsment között. Valamint törekedni kell az érdekeltség, a motiváció erősítésére, ezért hangsúlyos elemnek kell lennie a tanácsadók bevonására az egyes tevékenységekbe, workshopokba, stb. IV. BELSŐ KÉPZÉS- FEJLESZTÉS, CSAPATÉPÍTÉS Az első etap során elkészülő, az életpálya-tanácsadók kompetenciamátrixát meghatározó kutatás alapján szükséges a program keretein belül tevékenykedő 50 életpálya-tanácsadó szakember továbbképzése. A komptencia-mátrix alapján felállítható egy egységes követelménylista, melyre alapozva kidolgozható a szakmai továbbképzési program (félévente 2 nap – 2. etap alatt összese 4x2 nap). - Módszertani továbbképzés a 2x3 napos tréningek megtartásához a tanácsadóink számára. - Tréning a projektmenedzsment számára – 4x2 nap (projektvezetési skillek fejlesztése: kommunikáció-koordináció-kooperáció szervezőkészség, timemenedzsment, stb.) - Csapatépítés a ~60 fő részére 2010 és 2012 között 2x2 nap V. A

REGIONÁLIS SZAKMAI HÁLÓZATBA (RSZH) TÖMÖRÜLT HUMÁN SZAKEMBEREK FOLYAMATOS TOVÁBBKÉPZÉSE ÉS KÖZÖSSÉGBE SZERVEZÉSE (TVK)

Alapvetőnek tartjuk, hogy az NPT 2008 nyári szakmai állásfoglalásának figyelembevételével a RSZH-ba szervezett pályaorientációban érintett humán szakemberek a program folytatása során is kapjanak rendszeres tájékoztatást és továbbképzéseket. Ugyanakkor pl. a pedagógusok számára a pályatanácsadói végzettség megszerzése elérhetővé válik a TÁMOP 3.1.5. pályázati program keretében is, így ilyen képzések további támogatása nem lehet kizárólag a TÁMOP 2.2.2. szakmai célkitűzése. A képzési blokk folytatásában fentiek szerint három alprojektet tervezünk folytatni: a) 30 órás képzéssorozat folytatása és/vagy kettéválasztása aa) pálya-tanácsadási alapismeretek a már kidolgozott tematikák mentén (ide értve a HEFOP 3.1.1. és SZFP anyagokat is)

ab) életpálya-tanácsadási mesterkurzusok kialakítása az RSZH-ba szervezett pályatanácsadók számára negyedéves rendszerességgel, amelyet követ az Életpálya-tanácsadás szaklap is b) posztgraduális képzés folytatása a megújított Bologna rendszer keretei között (cca. 30-50 főre) c) legalább 2 év szakmai gyakorlattal és igazolt szupervízóval rendelkező szakképzett pályatanácsadók részére a minősítése eljárások előkészítése együttműködve a felhasználókkal és képzőkkel. Így a kanadai és USA gyakorlathoz hasonló a „szakma mestere” fokozat kialakítása (nem MA, hanem a szakma belső értékelése lenne). VI. ON-LINE PÁLYATANÁCSADÁSI FEJLESZTÉSEK A második 24 hónapra tervezett informatikai fejlesztések és összefüggésük a 7 éves kiemelt program célrendszerével a) Egyéni guidance portfólió A rendszerváltás óta átalakult pályafejlődési modell, a nyitott, tudásalapú társadalom és gazdaság kihívásainak megfelelve a wales-i CareerWales rendszerhez (www.careerswales.com) hasonlóan a Nemzeti Pályaorientációs Portált kibővítjük az egyén egész életútját végigkövetni képes pályatanácsadási/életpálya-építési, támogatási portfólió funkciócsoportjával. Az élethosszig tartó tanulás során folyamatosan bővülő egyéni portfólió segítségével: - bővülnek a tanácskérő életút-tervezési lehetőségei, - hatékonyan meghatározhatóak az egyén számára ajánlható foglalkozáscsoportok, képzések, képzési formák, - javul az európai integráció során az állampolgárok munkaerőpiaci érvényesülése (különös tekintettel a transzferábilis kompetenciákra), - követhetővé válik a tanácskérő élete során elvégzett életpálya-tanácsadási tevékenységek eredménye, kimenete, (gazdasági) hatása, ezáltal vizsgálhatóvá válik az életpálya tanácsadás hatékonysága, gazdasági impaktjai. b) Új típusú szakmabemutató anyagok (3D virtuális környezet) A hazai pályaorientációs fejlesztések során (így a TÁMOP 2.2.2. projekt első 24 hónapos időszakában is) hangsúlyos elemként jelenik meg a szakmabemutató mappák és filmek készítése, beépítése. A szélessávú internet-hozzáférések terjedése, valamint a tipikus felhasználói szokások változása szükségessé teszi az új – ma már a célközönség 90%-ának számára otthon vagy iskolában elérhető – technológiák párhuzamos felhasználását. A 6. európai e-Guidance konferencia (Riga – 2009. szeptember 16-18.), valamint a Nemzeti Pályaorientációs Portál fejlesztését megalapozó, a működő és a fejlesztés alatt álló rendszereket felmérő, továbblépési irányokra javaslatot tevő tanulmány közös megállapítása, hogy az új technológiák közül – LLG szempontból – a legígéretesebb a virtuális világok és közösségek létrehozását lehetővé tevő Second Life (www.secondlife.com) technológia. A 6. európai e-Guidance konferencián bemutatásra került a brit Imperial College által fejlesztett, egészségügyi szakmákat bemutató Second Life alkalmazás, amely lehetővé teszi az érintett foglalkozásokban használt alapvető protokollok megismerését/begyakorlását, 3 dimenziós környezetben jelenlevőkkel történő kommunikációt, helyzetgyakorlatok elvégzését.

Az első 24 hónapos fejlesztési időszak, valamint a konferencia ajánlásainak megfelelően a második 24 hónapos szakaszban el kívánunk készíteni 10 olyan prototípusnak tekinthető modult, amely: - Bemutatja a 10 foglalkozáscsoport (FEOR08 szerint) legjellegzetesebb közös tevékenységcsoportjait, eszközeit, munkakörnyezetét a Second Life technológia által biztosított 3 dimenziós virtuális környezetben. - Lehetővé teszi a felhasználói interakciót nélkülöző foglalkozás-bemutató mappák és filmek lehetőségeinél hatékonyabb pályainformációs tevékenység elterjesztését. - A Nemzeti Pályaorientációs Portál funkciói közé beépülve és személyes tanácsadási tevékenység során egyaránt használható. - Elősegíti az eddig elkészült szakmabemutató filmek hatékonyabb hasznosulását. - Prototípusként alapját jelentheti a FEOR08 foglalkozásaira épülő további virtuális szakmabemutató környezetek későbbi szakszerű kifejlesztésének. c) NPP funkciók továbbfejlesztése Az első szakasz tapasztalatait (elégedettségmérés, látogatottsági adatok, szakértői visszajelzések stb.) felhasználva a második kétéves szakasz során továbbfejlesztjük a Nemzeti Pályaorientációs Portál funkció- és tartalomkínálatát. Elsődleges fejlesztési irányok: - új, az életpálya-tanácsadás (LLG) folyamatát segítő felmérő eljárások kidolgozása (20 villámkérdőív + 12 mély kérdőív) - a foglalkozások és szakképesítések megismerését segítő új anyagok és tartalmak elkészítése és beépítése (az Adattérkép előkészítő tanulmány ajánlásainak megfelelően) - Tanácsadók Virtuális Közössége funkciókínálat bővítése - A portál működő funkcióinak továbbfejlesztése elsősorban a „web2” jellegű, közösségi használatot lehetővé tevő irányban - nagy látogatottságú közösségépítő oldalakra (iwiw, facebook, twitter stb.) történő beépülést lehetővé tevő mini-alkalmazások elkészítése - új, a Nemzeti Pályaorientációs Portál hasznosulását segítő együttműködések kialakítása (Virtuális Munkaerőpiac, álláskereső portálok, EURES-PLOTEUS, általános portálok stb.) - akadálymentesített verzió továbbfejlesztése d) Módszertani segédanyagok e-learning változatának elkészítése Az első szakaszban elkészült 10 módszertani segédanyag hatékony hasznosulását elősegítendő elkészítjük a képzési anyagok teljes e-learninges, távoktatásra is alkalmas verzióját. Az új feladatokat és jelentősen megnövelt interaktivitást biztosító e-learning verzió a második kétéves szakaszban képzésbe bevonandó szakemberek sikeres képzését nagymértékben elősegíti, biztosítja az átadni kívánt tudás jobb elmélyülését. Az e-learning verzió szükségességét alátámasztja a TÁMOP 2.2.2. projekt előkészítéseként végrehajtott 15/2008 NSZFT program során létrehozott minta-feladatok szakmai véleményezése. e) Nyitás a mobiltartalmak felé A második kétéves időszakban – nemzetközi példákat és tendenciákat követve – megvizsgáljuk a Nemzeti Pályaorientációs Portál tartalmainak és funkcióinak mobiltelefonra történő adaptálásának lehetőségét, különös tekintettel a felmérő eljárások mobiltelefonos környezetben történő elvégzésének lehetőségére. A lehetőségek és az igények felmérése után a második két éves szakaszban elkészítünk 3 minta-mobilalkalmazást.

VII. A PROGRAMMENEDZSMENT TECHNIKAI KIHÍVÁSAI ÉS AZOK KEZELÉSE A program struktúrában alapvető módosítás nem indokolt

Portálfejlesztés:

Képzés:

- Nemzeti Pályaorientációs Portál (NPP) továbbfejlesztése

- újabb 2 000 humán szakember részére 30 órás képzés

- Tanácsadók Virtuális

- posztgraduális

Közössége (TVK) továbbfejlesztése

képzés

- életpálya-tanácsadó szakember mesterakadémia kialakítása

Regionális Szakmai Hálózat koordinációja:

Az életpályatanácsadás (ÉT) eszközeinek, módszertanának fejlesztése

- 50 fős tanácsadói hálózat

- első etapban feltárt szakemberek (csak információáramoltatás)

szakmabemutató filmek, mappák

egységes ÉTrendszert megalapozó elemzések

kérdőívek Projektmenedzsment Marketing kommunikáció

A hat-hétéves program alapvetően vállalt feladatai meghatározzák a 2 és 3. AT időszakának fejlesztési területeit. Ezért az eredeti vállalások miatt a 4 pilléres szerkezet alapegységnek tekinthető. 1. A képzések esetében fontos meghatározni a 2000 fő képzésének jövőbeli irányait. Hiszen új 2000 fő bevonása mellett/helyett a cél lehet a már bevont 2000 fő továbbképzése, újabb ismeretekkel való ellátása is. Így szükséges lehet újabb tananyagok elkészítése, amelyeknek témáinak rögzítését, meghatározását még a 2. AT előtt el kell végezni. (Figyelembe kell venni a közbeszerzési folyamatot is.) 1.a A posztgraduális képzések esetében is érdemes értékelni a futó képzéseket, hiszen a folytatást akár ez is meghatározhatja. 2. Tanácsadói hálózat teljes újragondolása. Rendkívüli feladatot jelent a szétaprózódott hálózat működtetése, fenntartása. Amennyiben cél a külsős helyek számának megnövelése, akkor ezzel párhuzamosan átrendezhető a tanácsadók elosztása, az újrasúlyozás, irodák összevonása. Ez természetesen érdeksérelemmel, érdekek ütközésével jár – figyelembe kell venni a felvállalhatóságot is a kisebb és nagyobb irodák mellett és ellen szóló érvekkel együtt. A tanácsadói hálózat összetétele miatt újra kell gondolni a belső képzések rendjét is. Jogkörök és felelősségi szintek tisztázása, újrafogalmazása, javaslat az eredeti tervben is szereplő maximálisan 20 db több fős iroda kialakítására külső helyszíneken, a minőség és irányíthatóság biztosítására. Az 50 tanácsadó között a szakmai koordinációra képes 7-10 fő kijelölése (regionális felelős). Valamint az RSZH és az 50 tanácsadó közötti élő munkakapcsolatok kiépítése a második szakasz alatt. 3. Módszertani fejlesztések esetében vállalt feladat a teljes FIT mappa felújítás, az állomány lecserélése, így az végigkíséri a programot. A teljes tájékoztató anyag lecserélése feladat az

ISCO 08 ill. FEOR 2010 alapján. E munka középpontjában a foglalkozások és a munkaerőpiaci irányú megközelítés áll. A második etapban minden mappa, film esetében a kamarák, a munkaadók és a szakszervezetek adott ágazatban dolgozó képviselőit kívánjuk bevonni a mappa tartalmának (munkakör leírása) összeállítására és validálására. Az így kialakított szakértői körrel (300-400 fő) féléves rendszerességgel kapcsolatban kívánunk maradni, hogy a gyakorló munkahelyek oldaláról kapjuk meg az adott munkakörben, foglalkozásokban bekövetkező változásokat (pl. újabb eszközök, a munkafeltételek jelentős módosulása stb.). A gyakorlati szakemberek mellett továbbra is szükséges munkapszichológus bevonása az egységes szempontrendszerhez és a tájékoztatók egységes megjelenítéséhez. A tájékoztató munka során bevezetjük az előzetes film, banner stb. tervek felhasználói csoportok tesztelését (leköti -e őket a film stb.) VIII. KÖZBESZERZÉSEK a) VIDÉKI IRODABÉRLÉS A második etapban – az eredeti elképzeléseknek megfelelően is – minden tanácsadót „kihoznánk” külső helyszínekre a kirendeltségekről és munkaügyi központokról. A már meglévő szerződések az MNV engedélyeztetés után határozatlan időre szólnak. Ezekben az esetekben tehát nincs szükség új közbeszerzésekre, kivéve az egyedi eseteket, ha pl. a bérbeadó felmondja a bérletet, vagy a tanácsadó más okból távozni kényszerül az addigi helyéről. Az újonnan meghirdetett helyek tekintetében a mostani, őszi-téli eljáráshoz hasonlóan bonyolítjuk majd a közbeszerzést, nyílt és tárgyalásos eljárásban, figyelemmel az eddigi tapasztalatokra (internetköltség, csoportos tanácsadásra alkalmas helyiség megléte, stb.). Mivel a második etapban az új irodák közbeszerzése várhatóan 3-4 hónapot vesz majd igénybe, ezt a II. etap indulásakor, szeptemberben rögtön el kell indítani. Természetesen ebben az esetben a technikai feltételek megteremtésére is gondolni kell. Az első ütemben szerzett tapasztalatokat beépítve kell megoldani a levelezés eléréséhez szükséges tokenek beszerzését, a költözéshez bútorszállítási költséget kell beépíteni a költségvetésbe. Szintén gyakorlati jelentősége van, hogy a tanácsadó centrumok működtetéséhez zökkenőmentes rendszert alakítsunk ki a következő területeken: - irodaszerek, nyomtató papírok, tonerek, bútorok kiszállítása, - postaköltség elszámolása, - utazási költség elszámolása. b) FIT MAPPÁK, FILMEK A II. etapban célul tűzzük ki az összes korábbról meglévő FIT mappa aktualizálását, több új mappa készítését, és kiemelt hangsúlyt helyezünk további filmek készítésére, mert a visszajelzések alapján azok hasznosulnak leginkább. Az aktuális közbeszerzéshez képest (50 felújított mappa, 42 film, 100 új mappa) akár kétszeres mennyiségű mappa és film készítését is vállalhatjuk (illetve régebbi mappák esetén az összesnek az aktualizálását), tekintve, hogy a 2010. szeptember végén meginduló közbeszerzés esetén gyakorlatilag két év áll rendelkezésre az elkészítésre a mostani fél éves ütemmel ellentétben. c) KOMMUNIKÁCIÓS KÖZBESZERZÉS Az I. pontban rögzített ERŐTELJESEBB PR részeként – mindamellett, hogy a jelenlegi kommunikációs cég szerződése az I. etap végén lejár – új közbeszerzési eljárást indítunk egy másik kommunikációs céggel való szerződéskötés céljából.

Gyakorlatilag mindhárom közbeszerzési eljárás indítása szükséges a II. etap indításával egyidejűleg, 2010. szeptember végén – október elején. Így a legkésőbb december végén – január elején megkötött szerződésekkel legalább másfél év állna rendelkezésre a kommunikációs terv megvalósítására és a FIT anyagok készítésére, ill. a költözésekre is sor kerülhetne januárban. IX. AZ INTÉZKEDÉS ELSŐ PROJEKTIDŐSZAKÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSE A TELJES INTÉZKEDÉS CÉLRENDSZERÉVEL Ez a dokumentum a TÁMOP 2.2.2 kiemelt program 24 hónapos projekt kiegészítő dokumentumaként jött létre, és célja, hogy az ÚMFT teljes időszakára (2007/8-2013/15) bemutassa a TÁMOP 2.2.2 intézkedés feladat- és célrendszerét. I. HÁTTÉR az EMT alapján Az intézkedés megvalósításának motivációja, hogy jelenleg hiányosak, vagy az egyes szakpolitikai rendszerekben elszigeteltek a pályaorientációs szolgáltatások, és ez hozzájárul a nem tudatos pályaválasztáshoz, növeli a képzés során a lemorzsolódást, valamint a sikertelen pályaválasztások számát. A pályakorrekciók, főként fiatal korban végrehajtva, megterhelik az állami munkaügyi szervezet és az operatív programok költségvetéseit. Magas azoknak az aránya, akik nem abban a szakmában helyezkednek el, amelynek gyakorlására éveken keresztül készültek, emiatt a képzésbe befektetett erőforrások nem, vagy nem kielégítően hasznosulnak. A munkaerő-kereslethez igazodó munkaerő-kínálat megteremtése, az egyéni képességekhez és készségekhez igazodó tudatos pályaválasztás elengedhetetlen feltétele, hogy egy mindenki számára elérhető, naprakész információkat biztosító pályaorientációs rendszer működjön. Ugyanakkor a tudásintenzív gazdaság megköveteli, hogy a lakosság kellő flexibilitással rendelkezzen a munkaerőpiacon, vagy a munkaerő-piaci első vagy újabb (tartósan regisztrált munkanélküliek visszatérése, kismamák, foglalkozási rehabilitáció stb.) belépéseknél. Ennek érdekében – összhangban az EU elképzeléseivel –– létre kell hozni a LLL támogatására a LLC&G (Life Long Counseling & Guidance) hazai rendszerét. A rendszerfejlesztés alapvetően metodikai fejlesztéseket jelent és a meglévő intézményhálózat jobb összerendezésére, szakmapolitikák feletti koordinációjára épít. Ezért szükséges az egész aktív életpályán át ívelő tanácsadó és információnyújtó tárcaközi szakmai bizottság felállítása és működtetése is. A pályaorientáció fejlesztését első lépésben kiemelt projekt keretében indokolt megvalósítani, mert egységes módszertan kidolgozására, országosan egységes követelmények meghatározására van szükség. Egy következő lépésben támogatás nyújtható majd azoknak az oktatási intézményeknek, az ott dolgozó pedagógusoknak és a munkaügyi szervezet azon operatív személyi állományának, akik a pályaorientációs feladatok megvalósításában kiemelt feladatokat látnak el. Az oktatásról szóló négy törvény (felsőoktatás, közoktatás, szakképzés, felnőttképzés) mellett három olyan fontos kormányhatározat is született 2004-2005-ben, amelyek fontos pályaorientációs részelemek kialakítását írják le. II. KAPCSOLÓDÁSA az EU-27-ek és az országos stratégiákhoz II. a) Az EU-27-ek célrendszere és stratégiája Az Európai Unió már az 1993-as Fehér Könyvben (A növekedésről, versenyképességről, foglalkoztatásról) komoly kritikával élt önmagával szemben, amikor saját beiskolázási, képzési és elhelyezkedési adatait a triász másik két államához (az Északamerikai NAFTA és Japán) mérte. A stratégiai dokumentum gyakorlatilag leírta azokat az irányokat, fejlesztendő területeket és azok veszélyeit, amelyek később a Lisszaboni Folyamatban (2000-2010), majd annak többször újragondolt változataiban napirendre

kerültek. A kilencvenes évek elején a jelentős bővítés (big bang) előtt álló közösség stratégiai célként a gazdaság és a társadalom tudatos átformálását tűzte ki úgy, hogy az Európai Szociális Modell  habár módosítva, az öngondoskodást jobban hangsúlyozva, de  fennmaradhasson. 1998-ban a Bizottság az EuroCounciltól 6 kutatást rendelt az akkor 15 tagállamban működő karrier-, pálya- és munka-tanácsadási rendszerek állapotáról, koherenciájáról. Ezt követően  az OECD országokra koncentrálva  1999-ben és 2001-ben a Kanadai Karrier Fejlesztő Alapítvány (CCDF) 7 szervezésében két nemzetközi konferencia került megrendezésre a karrier-, pálya-, munkatanácsadás és a közpolitika újraértékelendő kapcsolatáról 8 . A résztvevők a 2001-es konferencián megállapodtak egy új nemzetközi intézmény létrehozásáról, amely a kanadai tanácsadó monitoring központ mintájára ellátja a tanácsadás és a szakpolitikák közötti információáramoltatási, koordinációs feladatokat. Az új szervezet a Karrier Fejlesztés és Közpolitikai Koordináció Nemzetközi Központja (ICCDPP) 9 elnevezést kapta. Az új szervezet anyagi támogatását részben a kanadai állam vállalta fel, majd a működéshez az új-zélandi, ausztrál kormányzat és brit egyetemek járultak hozzá. A szervezet anyagi háttere azonban a mai napig bizonytalan. Koordinátorai részt vettek az elmúlt évek szakmai rendezvényein, de a pontos szakpolitikát alakító, támogató státuszok még nem alakultak ki. Az EU 2002 decemberében 25 tagú szakértői hálózatot hozott létre a tanácsadás rendszereinek megújítására, amelyet egy virtuális, a CEDEFOP (ETV) honlapját használó, tanácsadó szakpolitikai közösséggel egészítettek ki. A 2004. május 18-i uniós szintű döntés három pillérre épült: - közös célok és irányelvek elfogadása az élethosszig tartó pálya- és karriertanácsadásra, - a szolgáltatás minőségbiztosításának kialakítása - az élethosszig tartó pálya- és karrier-tanácsadási rendszer fő ismérveinek összegyűjtése [jó gyakorlatok, EU szintű iránymutatások, a nyitott koordinációs modell (OMC) kiterjesztése a tanácsadásra is. 2006 novemberében a Jyväskyläi Egyetem Oktatáskutató Intézete a finn munkaügyi és oktatási tárca, valamint a Bizottság nevében látta vendégül az oktatási és munkaügyi szakemberekből álló delegációkat. A háromnapos konferencián körvonalazódtak a majdani fórum főbb feladatai, amelyeket az alábbi munkacsoportokban tárgyaltak meg a tagállamok delegáltjai: A LLG-hez történő hozzáférés szélesítése: - A karrier-, pálya- és munkatanácsadás szakpolitikai irányultságának átalakíthatósága - A tanácsadás minőségbiztosítása - A stratégiaalkotás kérdéseivel - Az állami munkaügyi szervezetek kiemelt szerepe

Guide to Good Practice in Labour Market Counselling European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions (Dublin Foundation, Ireland 1994) 6 Guides to Good Practice in Employment Counselling and Guidance (Dublin Foundation, Ireland 1998) 7 Canadian Career Development Foundation 8 A harmadik nemzetközi karrier tanácsadás szakpolitikai konferenciát Ausztrália rendezte meg, a negyediknek 2007 októberében Skócia ad otthont. 9 International Centre for Career Development and Public Policy (ICCDPP), http://www.iccdpp.org/ 6

A konferencia zárásaként egy ajánlás került megfogalmazásra, amely egy új, szupranacionális és szakpolitikák közötti, minden korosztályra és élethelyzetre kiterjedő koordinációs tanács felállítására és kétévenkénti tanácskozására tesz javaslatot uniós viszonylatban. 2006 őszére döntés született arról, hogy a szakértői hálózat hatékony működésének és a közös állásfoglalás érvényre juttatásának érdekében egy „EU mega-fórumot” kell létrehozni, amelynek alakuló ülése 2007 tavaszán Helsinkiben volt. II. b) Az új fórum, az ELGPN bemutatása Az European Life Long Guidance Policy Network (Európai hálózat az élethosszig tartó pályatanácsadás szakpolitikai koordinációjára) az Oktatási és Képzési, valamint a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Bizottságok közös kezdeményezése. A hálózatalapítás közvetlen előzménye az Európai Unió Tanácsa által továbbított bizottsági munkaanyag [Pályaorientáció: Kézikönyv szakmapolitikai döntéshozók részére (Brüsszel, 2005. március 1., 6872/05 EDUC37, SOC98, SEC (2005)], amely új alapokra helyezi a pályaorientációs tevékenységet és összeköti azt a Lisszaboni Stratégiával. Az EU  összhangban az OECD, UNESCO elképzeléseivel  a gazdasági fejlődés és a társadalmi befogadás fő eszközévé emeli a pályaorientációt, a karrier- és életpálya-fejlesztést. A 2007. május 7-8-ai alapító értekezleten 29 EU/EGT tagállam jelezte belépési szándékát. A hálózat első két évében a titkársági teendőket a finn Jyväskyläi Egyetem Oktatáskutató Intézete látja el, Dr. Raimo Vuorinen vezetésével. II. c) MAGYARORSZÁG A 1057/2005. (V.31.) Korm. h. A szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához számol a pályaorientáció további fejlesztésével. Az 1. b) pont a munkaerő-piaci, tegyük hozzá pályaorientációs információs rendszerek fejlesztését írja elő. A III. fejezet „Fejlettebb információs rendszert!” felszólításban fogalmazó részelemei (az e- pontok) pedig kifejezetten a pályaorientációs- pályainformációs (guidance) rendszerek jelentős fejlesztési szándékát összegzi. A 1069/2004. (VII.9.) Korm. h. a felnőttképzés fejlesztéseinek irányelveiről és cselekvési programjáról 1. pontjának harmadik bekezdésében a tudatos orientációt és a pályakövetéses vizsgálatok, munkaerő-piaci előrejelzések eredményeinek részletesebb felhasználását javasolja. A III. rész 2. pontja, amely a vállalkozói készségek és munkaerőpiaci szolgáltatások fejlesztését írja elő, szintén magában hordozza az egységes ország stratégia kialakításának csíráit. Ugyanebben a részben az 5. pontban felemlegetett SULINET (SDT) tapasztalatainak részleges felhasználásával mód nyílhatna egy „e-egységes egész életfolyamon át tartó életpálya-építési tanácsadás” (e-LLG&C) egységes koncepciójának megalapozására. A 2212/2005. (X.13.) Korm. h. az egész életen át tartó tanulás stratégiájának megvalósításához szolgáló feladatokról szintén több pontjában is érinti az LLL-vel párhuzamosan, attól el nem választhatóan, megvalósuló LLG&C fontosságát. III. A TÁMOP 2.2.2. hét éves célrendszere Az intézkedés fő célja; az ún. „guidance for all” jegyében a korábbi pályatanácsadás elit jellege helyett a széles rétegekhez, jó minőségben eljuttatható szolgáltatás-fejlesztésében érdekelt. Ennek érdekében az intézkedés 2013/15-re megteremti, összhangban a hasonló célzatú TÁMOP intézkedésekkel és esetleges nemzeti fejlesztésekkel, hogy a LLG (az élethosszig tartó pályatanácsadás) minden korosztály, minden társadalmi réteg számára az ország egészében elérhetővé váljon, valamint ezzel összhangban a magyar állampolgárokat, mint uniós állampolgárokat, becsatolja az EU-27-ek képzési- és munkaerőpiacába.

Konkrét feladatok: Az ÚMFT során a TÁMOP 2.2.2-es intézkedése mintegy 53 milliárd forint értékben érinti a képzés és a pályaorientáció intézményrendszerének fejlesztését. Az intézkedés c) része kifejezetten a pályaorientáció rendszerének fejlesztését célozza meg, a hét évre összesen 6,1 milliárd Forint felhasználásával. A c) pont felépítése három részre bomlik, azaz a TÁMOP 2.2.2. intézkedés: 1. országos szinten rendszerfejlesztés, karbantartás és módszertani fejlesztés, 2. regionális szinten információgyűjtés és, 3. lokális szinten maga a szolgáltatás-nyújtás. Az intézkedés, ill. az ezzel rokon intézkedések eredményeként az alábbi célokat kell elérni: 1. Az intézkedés első lépéseként el kell végezni a hazai pályaorientációs potenciál teljes körűségre törekvő felmérését. Ennek részeként össze kell gyűjteni: a. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szolgáltatásait, szakembergárdáját, tananyagait stb., a Világbank 1991-es projektjétől a HEFOP 1.2 intézkedés, HEFOP 3.1.1. stb. eredményei. (2006). b. Az oktatási rendszer minden részét át kell tekinteni a pályaorientációs tananyagok és szakemberek feltérképezése érdekében 1990-től a HEF OP zárásáig. i. Külön is vizsgálni kell a közoktatást (NAT, NAT 2003 pályaorientációs modul, kiemelt módon a HEFOP 3.1.1.–ban a kompetencia alapú oktatásra való felkészítést, ezen belül az életpálya-építés modulterületet), illetve az ÚMFT-ben tervezett intézkedéseket (OKM) ii. A szakképzés területén meglévő pályaorientációs elemek és szakemberek összeírását (NSZFI) iii. A felsőoktatást: Diák Karrier Irodákat, (DK) a Soros program fennmaradt eredményeit, az új Ftv. megkövetelte változtatásokat (OKM) iv. A felnőttoktatás, LLL területén meglévő pályaorientációs potenciál összesítését (SZMM) c. A közművelődés pályaorientációs potenciáljának felmérését (OKM). d. Össze kell gyűjteni a vonatkozó tankönyvek, munkafüzetek, honlapok, etananyagok listáját, a felhasználói csoportok, életkori csoportok megjelölésével. 2. A tanulmány második részében meg kell vizsgálni a nemzetközi, leginkább az OECD, EU-27 elérhető jó gyakorlatait. Mindkét munka eredményét tanulmánykötetekben és konkrét szakmai adatbázisokban (szakemberek, tankönyvek, munkafüzetek és curriculumok) kell összegyűjteni és átadni az új pályaorientációs metodikai központnak. 3. Közös tudásbank létrehozása az egyes szakpolitikák határait átlépve. A nyolcvanas években megszűnt OPTI (Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet) helyére egy kis

létszámú módszertani munkacsoport kialakítása, amelyet bármely a pályaorientációval kapcsolatos kérdés egyeztetésénél, konzultációs joggal meg kell hívni. Így kiküszöbölhetőek lennének a jószándékú, ámde párhuzamos fejlesztések. 4. Létre kell hozni egy nemzeti pályaorientációs a kormányzati szereplőket és a nem kormányzati szereplőket egyaránt felvonultató tanácsot/fórumot, amely lehetőséget teremtene a szakmai feladatok egyeztetésére, az érdekartikulációra. A fórumot egységes időközönként össze kell hívni, az EU elképzelései szerint erre uniós szinten csak kétévente kerül majd sor. Feltételezhető, hogy a folyamatos ülésezésre Magyarországon sem lesz igény, az ülések közötti szünetekben a szakmai munka folytonosságán kell, hogy legyen a hangsúly. A nemzeti pályaorientációs fórum titkársági feladatait a módszertani központ látná el. A 2212/2005. (X.13.) Korm. h. működő tárcaközi bizottság létrehozandó pályaorientációs albizottsága betölthetné ezt a feladatot, s így közvetlen kapcsolat jönne létre az LLL és az LLG-C között. 5. A közös tudásbank alapján ki lehet, és ki kell alakítani a pedagógus alapképzésben megvalósítandó pályaorientációs modulok, illetve a pályaorientációs/pályaválasztási, tanácsadó tanár képzésének megújuló curriculumait. Legalább három szinten: a. Pedagógus BA (nem pályaorientációs szakértő) b. Pedagógus MA (nem pályaorientációs szakértő) – az első két szint minden tanár számára kötelező lehetne! c. Pályaorientációs szakértő/tanár (2 éves specializáció) d. (+1 szint) szakpszichológus képzés Ennek az intézkedésnek a támogatására felhasználhatóvá kell tenni az „Új pálya” pedagógus átképzési programot. Ennek az elemnek a megvalósítását horizontális kapcsolódásként az OKM TÁMOP AT-tól lehet elvárni a felsőoktatás fejlesztését leíró intézkedések részleteként. 6. Koncepció kialakítása egy egységes, akár az e-Magyarorszag (MITS) alapjain nyugvó e-pályatanácsadási rendszer felépítésére, amelynek együtt kell járnia a hátrányos helyzetűek esélyegyenlőségét támogató off-line rendszer kialakításával, bevonva a település, adott térségi szint kulturális, közművelődési, oktatási intézményeit az ÚMFT 2007-2013 során. A TÁMOP 2.2. intézkedés 2.2.1. moduljához kapcsolódóan ki kell alakítani az LLL és LWL pályatanácsadás országos és szakpolitikai határokon átívelő hálózatát, amely áll: (A hálózatot érdemes összekötni egy nemzeti pályaorientációs kataszter/szakember regisztrációs rendszer kialakításával.) -

ÁFSZ (felnőttek számára: pályakorrekció, pályavitel megerősítés, karriertámogatás) Közoktatási rendszer (iskolák, nevelési tanácsadók, pedagógiai intézetek vagy ezek kombinációi: iskolaválasztás, pályaválasztás, tanulási tanácsadás, tehetséggondozás, stb.)

-

-

Felsőoktatás (Diáktanácsadó-hálózat: fakultációválasztás, orientáció a master és PhD szintekre, kilépés előkészítése a munkaerőpiacra, Alumni rendszerek fejlesztése) vö. TÁMOP 4.1.5. intézkedés Felnőttoktatás intézményei (akkreditált intézmények és RKK) LLL támogatás, esélyegyenlőségi tanácsadás, bekapcsolódás az oktatásba Valamint a közművelődés intézményeiből (LWL, „életszélig” tartó tanácsadás) (ld. UK „Open University for all” vö. dán népfőiskolai rendszer).

7. A teljes (LLL, LWL) életút követéséhez ki kell alakítani az egyének teljes életútját követő nemzeti regisztrációs rendszert, a tanulói azonosító alapján létrejövő portfoliót, amely kettős célt szolgál: a. az állami források védelme, b. az LL-szerű pályatanácsadás/karrier tanácsadás megvalósítása, amelyben az egyes területeken dolgozó szakemberek egymás munkájára építenek. Az első 24 hónapban a tervezett összes forrás, arányos része, azaz 1/3-a kerül felhasználásra. A hazai szabályozás szerint három AT-re felépített hét éves uniós fejlesztési ciklus eredményeként a TÁMOP 2.2.2. intézkedés teljes feladat és célrendszere az alábbi módon épül fel: 1. Az ÁFSZ részeként, vagy kiszervezéssel létrejön az LLG szolgáltató országos hálózat, amely a pályatanácsadásban érintettek számára nemre, korra, státuszra való tekintet nélkül nyújt állampolgári jogon és/vagy díj ellenében szolgáltatást. (Ennek működő modelljét nyújtja a finn ÁFSZ a finn oktatási és munkaügyi tárcák megállapodása alapján.) → Az első 24 hónapban ennek megvalósulása érdekében elindulnak az ÁFSZ regionális pályaorientációs teamek és szolgáltatásnyújtó személyzet kerül beállításra (50 fő) 2. Rendezett kapcsolatrendszer épül ki a felsőoktatási, közoktatási, közművelődési és munkaügyi szektorok pályatanácsadással foglalkozó részlegei, szakemberei között. → Az első 24 hónapban ennek megvalósulása érdekében megindul a kapcsolatépítés a szektorok között. (Fontos feltétel az oktatási – kulturális szakpolitikák ebbe az irányba történő elmozdítása!) (35 fő regionális koordinátor, ehhez kapcsolódó mobilitási költségek biztosítása) 3. A pályaorientációs szolgáltatást igényben vevők számára minden szektorban és régióban rendelkezése áll a megfelelő szolgáltatás állampolgári jogon és vagy díjazás ellenében. A hét év alatt 7000 fő pályaorientációs továbbképzése és cca. 120 fő szakirányú másoddiplomás képzése valósulhat meg. → Az első 24 hónapban ennek megvalósulása érdekében képezzük 2000 fő pályaorientációt végző szakembert, ill. szakirányú másoddiplomához juttatunk 85 főt. Valamint kialakítjuk a pályaorientációs szakemberek on-line nemzeti fórumát. 4. Áttekintjük a hazai fejlesztéseket 1991-2006 között, értékeljük ezeket, ezáltal létrehozva egy nemzeti pályaorientációs tudásbázist. Valamint tovább bővítjük a külföldi jó gyakorlatok megismerését, beemeljük Magyarországot az EU-27-ek és a Nemzetközi Tanácsadó Szövetség LL pályatanácsadási fejlesztéseibe. Az ELLPGN 2007-2013 között folyamatos nemzetközi színteret biztosít a fejlesztéseknek, tapasztalatcseréknek. → Az első 24 hónapban ennek megvalósulása érdekében összefoglaló kutatást készíttetünk az 1991 és 2006 közötti hazai fejlesztésekről és bemutatjuk két OECD ország jó gyakorlatát.

5. A pályakövetési adatok átvételével és beépítésével biztosítjuk a stabil, a munkaerőpiac keresleti és kínálati folyamatait is figyelembe vevő nemzeti pályainformációs/ pályaorientációs rendszer kialakítását. → Az első 24 hónapban ennek megvalósulása érdekében összehangoljuk a TÁMOP 2.2.1. és a TÁMOP 2.2.2. intézkedést a pályaorientációs fejlesztésekkel. A konkrét adatok átvételére azok rendelkezésre állását követően – 2010 után – lesz mód. 6. Az on-line tanácsadási rendszereink megújítása és összekapcsolása révén lehetővé tesszük a szektorok, életkori közötti átjárást hazai és EU viszonylatban (EURES, PLOTEUS, EUROGUDANCE NETWORK, AFSZ) → Az első 24 hónapban ennek megvalósulása érdekében továbbfejlesztjük és kialakítjuk a kétcsatornás nemzeti pályainformációs portált és összekötjük azokat az EU-27-ek rendszereivel. 7. A pályaorientációval foglalkozó szakemberek és szakképzés, továbbképzés érdekében egyrészt magunk is kialakítunk tananyagokat, másrészt összegyűjtjük a korábbi termékeket. A nemzetközi publikációk (pl. Career Journal UK) és nemzetközi, ill. OECD állami tanácsadó szervezetekkel kiépített kapcsolatok alapján (pl. ACA- American Counseling Association, ICCDPP- International Centre for Career Development and Public Policy, stb.) fejlesztjük a magyar pályatanácsadó szakma színvonalát. → Az első 24 hónapban ennek megvalósulása érdekében létrehozzuk a pályatanácsadással foglalkozók virtuális névjegyzékét és fórumát, továbbképzéseket szervezünk, tanagyagokat gyűjtünk össze és készítünk el. A következő két AT ideje alatt meg kell oldani a szakmai minősítés, névjegyzék, továbbképzés, szakvizsgarendszer kialakításának kérdéseit. 8. Az eszközök (filmek, mappák, kérdőívek stb.) modernizációjának folytatásával biztosítjuk a terepen dolgozó szakemberek ellátását. → Az első 24 hónapban ennek megvalósulása érdekében 42 filmek forgatunk le, 50 mappát írunk át, 100 új mappát készítünk el. 9. Az ALL és a PISA mintájára kialakítjuk az LLG mérhetőségének rendszerét összhangban az ELLGPN és az EUROSTAT törekvéseivel. → Az első 24 hónapban ennek megvalósulása érdekébe kutatási megrendelést adunk a rendszer kialakítására, a mérési módszerek feltérképezésre.

23/2009. előterjesztés A pályatanácsadás/ életpálya-fejlesztési konzultáció közgazdasági hatásai. Hárs Ágnes, Tóth Gábor A pályaorientáció mind szélesebb körben terjed, hagyománya a fejlettebb gazdaságokban hosszabb múltra tekinthet vissza, de azokban az országokban is teret nyer, ahol a gazdaság számára újszerű kérdésként fogalmazódik meg egy olyan szolgáltatás, amelynek célja, hogy segítse az egyéneket, hogy megtalálják az érdeklődésüknek, képességeiknek, hajlamaiknak megfelelő oktatási, képzési és munkalehetőségeket. Általános tapasztalat, hogy ha az egyéni célok teljesülnek, a karrier tanácsadó szolgáltatásnak szélesebb társadalmi és gazdasági értelemben is hatása lehet. Ilyen hatás lehet a közösség számára az életminőség javulása, a társadalmi kirekesztettség csökken és a lehetőségek nőnek, és általában javul a társadalmi és gazdasági jólét és rend. Kutatásunk célja a pályaorientációs szakmai szolgáltatások gazdasági hozadékának, illetve azok hiányában az elmaradt hasznoknak a vizsgálata és bemutatása, a pályaorientáció közgazdasági megközelítésű vizsgálata volt. A tanulmány olyan kérdést vizsgál, ami a pályaorientációval kapcsolatos kutatások legkritikusabb területe. Hétköznapi tapasztalataink és kutatási eredmények is megerősíthetik a pályatanácsadás, pályaorientáció hasznosságát, a tapasztalat igazolása és számszerűsítése azonban korántsem könnyű. Áttekintve a nemzetközi szakirodalom eredményeit és a pályaorientációval foglalkozó kutatásokat azt tapasztaltuk, hogy a vizsgálatok megelégszenek a hasznosság regisztrálásával és leírásával, annak gazdasági igazolására és számszerűsítésére kevés kísérlet történt. A tanulmány elő részében a nemzetközi szakirodalom tapasztalatait összegeztük, majd a hazai pályaorientációs modell kereteit, lehetőségeit és a gazdasági hatását vizsgáltuk. A pályaorientáció új jelenség, aminek a fogalmi tisztázására és munka-gazdaságtani értelmezésére tértünk ki a tárgyalás kezdetén. Elemzésünk fókuszában a pályaorientáció gazdasági hatásának a vizsgálata állt, ami szorosan kapcsolódik a mérés és a monitoringozás kérdéséhez. Megvizsgáltuk, milyen lehetséges megközelítések és mérési módszerek alkalmasak a pályaorientáció megfelelő vizsgálatához, és szembesítettük eredeti módszertani feltevéseinket a szakirodalomban talált leírásokkal. A pályaorientáció gazdasági megközelítéséhez két fontos elméleti keretet találtunk, olyan nagy hagyománnyal rendelkező kutatási terepeket, ahol a pályaorientáció gazdasági hatásait vizsgáló kérdésekhez nagyon hasonló problémákat vizsgálnak. A pályaorientációt úgy értelmezhetjük mint beruházást az emberi tőkébe, és a hatást mint az emberi tőke elmélet által leírt hozadékot. Általánosabb értelemben tehát a munkagazdaságtan eszköztárát használhatjuk a pályaorientáció gazdasági hatásainak a vizsgálatakor. A pályatanácsadás finanszírozása gyakran közpénzekből valósul meg, és a ráfordítások és a hatékonyság vizsgálatakor a közpolitikai projektek hatékonyság vizsgálatának az általánosabb kérdéseit tartjuk szem előtt. Az OECD országok gyakorlatát részletesen felmérő tanulmány fontos tanulsága volt ugyanis, hogy a tanácsadásra fordított források az országok nagy részében nem ismertek, vagy – ha vannak is – nagyon bizonytalanok az ismeretek. Így a tanácsadások gazdasági hatásának a mérése gyenge és elhanyagolt az egyéb hatásokhoz képest. Annak ellenére történik ez így, hogy a gazdasági hatások mérése fontos a közpolitika számára, a közpénzből finanszírozott programok ráfordításainak a költséghatékonysága, a ráfordítások céljainak a meghatározása számára. Ilyen adatok gyűjtése és a komplex tevékenységek mérése azonban nagy kihívás a karrier-tanácsadás többi feladataihoz képest is. A pályaorientáció hatását vizsgáló kutatásokat áttekintve minden a tanácsadásra vonatkozó megállapítás esetén fontos mérlegelni, milyen tapasztalati anyagon alapszik a vizsgálat, és az mit igazol. A források bizonyító erejének erőssége alapján öt-lépcsős skálát

alkothatunk (Hughes és Gration 2009 modellje nyomán). Az öt lépcső szem előtt tartását javasoljuk a pályaorientáció hatásainak a vizsgálatára, ahol az első szint jelenti a leggyengébb tapasztalati alapú igazolást, a vélemények és kvalitatív interjúk eszközével (elégedettség vizsgálatok), míg a legerősebb eredményeket a hatások modellszámítással és kontrollcsoporttal történő tesztelésével elvégzett, megfelelő adatbázisokra alapozott kutatások jelentik. Ilyen erős bizonyító erejű modellt a pályaorientáció gazdasági hatásainak az igazolására projektekhez kötött vagy más szelekció alapján végzett survey vizsgálat keretében és megfelelő longitudinális adatok mellett tudunk készíteni. Figyelembe véve a hatásvizsgálatok módszertani korlátait és a hatás bizonyításának a nehézségeit, gyakorlati szempontból mégis sok érv szól amellett, hogy elfogadjuk, hogy a tanácsadási tevékenység hasznos. Ebben az esetben az indikátorok és az általuk mérhető teljesítmények könnyebben, egyszerűbben és kézzelfoghatóbban elérhetőek és interpretálhatóak, s ezért nagy jelentőséget kapnak a tevékenységek értékelésekor, a tanácsadás minőségének biztosításakor. Nagyon leegyszerűsítve, ez azt jelenti, hogy bár a tényleges gazdasági hatást nem tudjuk igazolni, de az, aki tanácsadási szolgáltatások nyújtásával foglalkozik, és jól megtervezett indikátorokkal kontrollálja a tevékenységét, legalább a következőt mondhatja el magáról. „Ugyan nem biztos, hogy igazolható annak gazdasági haszna, amit teszek, illetve ha hasznos, nem teljesen világos, miben állnak ezek a hasznok; viszont pontosan tudom, mit kell tennem annak érdekében, hogy javuljon a minősége a tevékenységemnek, és okkal bízhatok benne, hogy ha jobban csinálom, a hatások is kedvezőbbek lesznek”. Az indikátorok és benchmarkok tehát a mérés egyszerűbb de nagyon lényeges eszközei, fontos gyakorlati szemléletmódot jelentenek a karrier-tanácsadási szolgáltatási tevékenység mérésében. Különösen figyelembe véve a közpénzből finanszírozott programok elszámoltatásának a szükségességét. Legegyszerűbben és legmegbízhatóbban konkrét tanácsadási szolgáltatásoknál, adott beavatkozásoknál, egy-egy szolgáltatónál alkalmazhatóak jól kialakított indikátorok. A tanulmányban megvizsgáljuk az indikátorok mérésének a lehetőségeit, és jó gyakorlatokat mutatunk be azok kialakításában és a benchmarking használatában. Végül a pályaorientáció minőségellenőrzésének a kérdését és nemzetközi tapasztalatait is áttekintjük és a magyar gyakorlat számára mérési lehetőségeket javasolunk. A tanulmány második része a magyar pályaorientációs modell kereteit tárja fel. A nemzetközi tapasztalatok alapján megvizsgáltuk, mit tudhatunk a magyarországi pályaorientáció gazdasági hatásáról. A vizsgálathoz mindenekelőtt a hazai pályaorientációt meghatározó programokat, a szolgáltatást nyújtó intézményeket és azok feladatait tekintettük át. Megvizsgáltuk a pályaorientáció potenciális célcsoportjainak az elérését és annak formáit, a szolgáltatások hasznosítását és kereteit közvetlen és közvetett módon befolyásoló tényezőket, a hazai környezet – mindenekelőtt az iskolarendszer és a munkaerőpiac – fogadókészségét és fogadóképességét. Végül kísérletet tettünk a hazai pályaorientációhoz kapcsolódó költségek becslésére és a létező minőségellenőrzés formáinak felmérésére. A pályaorientációs tevékenységek azonosítása és elkülönítése, majd az egyes tevékenységekhez tartozó költségek becslése nem egyszerű feladat. Ha sikerül is az egyes szolgáltatások (vagy azok többségének) elkülönítése, az elkülöníthető sajátosságú területek pályaorientációs tevékenységéhez tartozó költségeknek a felmérése további nehézségekbe ütközik. Kevés és bizonytalan az információ és az adat, nehéz szétszálazni olyan összesen adatokat, aminek csak egy része tartozik a vizsgált tevékenységekhez. Definíciós problémák is nehezítik az információgyűjtést, nem tudjuk, egyes nyilvántartási (elszámolási) egységek egésze, vagy csak a portfolió egy része tekinthető a pályaorientáció részének. Nem ismeretesek a költségek sem és a források és forráshelyek is sokfélék. A vizsgálat eredményeként azt tapasztaltuk, hogy a pályatanácsadás fejlődő szervezetének a tevékenységét és szolgáltatásait értékelő egységes, az egész országra

érvényes ellenőrzési (minőségbiztosítási) rendszer nincsen. A szolgáltatók maguk értékelik tevékenységüket. A pályatanácsadás tevékenysége (vagy a tevékenységhez közvetlenül köthető, ahhoz kidolgozott fejlesztések) jelentős része uniós támogatásból vagy/és költségvetésből finanszírozott projektekben valósul meg. A ráfordítások hatásának és hatékonyságának a mérése fontos és a jövőben megoldandó feladat. Áttekintve a nemzetközi tapasztalatokat azt láttuk, hogy a teljesítmények értékelésének a feladata más országokban is sokszor hiányzik, vagy nem elégséges. Az eredeti kutatási feladatunknak megfelelően áttekintettük, mi az, amit ma mérünk vagy mérni tudunk a magyar pályatanácsadás teljesítményéből és hatásából. Mindezt a nemzetközi tapasztalatokkal is összevetve azt láttuk, hogy a tényleges hatások vizsgálata és mérése, ha egyáltalán lehetséges is, más országokban sem könnyű. A karrier-tanácsadás hatása nem egyértelműen látható és mérhető, a beavatkozások és a hatások közötti kapcsolat nehezen igazolható, ami a bizonyítást, a tényeken alapuló (evidence based) vizsgálatokat különösen fontossá teszi. A tanácsadás hatékonyságának és a ráfordítások megtérülésének fontos közpolitikai jelentősége van. Mégis, a kutatások, ha vannak is, elszórtak, egyszeriek, következtetéseik bizonytalanok, kevés a visszacsatolás a megfogalmazott feladatok és a politika felé. A pályaorientáció gazdasági hatásainak magyarországi eredményeit, kutatási lehetőségeit feltáró kutatás eredményei azt igazolták, hogy a hazai feladatok nem térnek el jelentősen a nemzetközi kihívásoktól, a nálunk tapasztalt hiányosságok más országok gyakorlatára is jellemző. Láttuk, hogy sok minden elindult, a fejlemények újak, a hatások még alig láthatók, nehezen mérhetők. A pályaorientáció jelentősége mindinkább része a közéletnek. A mérés és a költséghatékonyság vizsgálatának a feltételeit is meg kell teremteni ahhoz, hogy a jövőben a programok hatékonyságát vizsgálni tudjuk. Az induló TÁMOP 2.2.2. program jó lehetőséget teremt ehhez. Az elméleti áttekintés arra is rávilágított, milyen sokféle hatás, eredmény, kimenet azonosítható, és ezek milyen mély tapasztalati bázison és mennyi eszközön keresztül megvalósuló mérése jöhet szóba. Az általános nemzetközi kitekintésben és a magyar helyzet bemutatásakor érzékeltettük azokat a nehézségeket, amelyekkel a tanácsadás hatásainak azonosításakor és mérésekor a gyakorlatban szembesülünk. Külföldi jó gyakorlatokat is felvillantottuk, milyen megoldások léteznek az eredményesség demonstrálása, illetve a szolgáltatás minőségének ellenőrzése érdekében végzett mérésre. Ezeket hasznosítva végül modellértékű javaslatot teszünk a TÁMOP 2.2.2. projekt keretében lehetséges fejlesztés gazdasági hatásának a mérésére, az ehhez szükséges adatbázis kialakítására.

24/2009. előterjesztés A pályatanácsadás/ életpálya-fejlesztési konzultáció pszichológiai hatása LLG indikátorok. Magyar és nemzetközi háttérkutatások alapján Lisznyai Sándor, Ritoók Magda és Puskás-Vajda Zsuzsa Tanulmányunk célja a tanácsadás, azon belül a pálya-tanácsadás egy dinamikus, fókuszált változatának, az LLG hatásindikátor-rendszerének a feltárása, feltérképezése. A pszichológiai hatás-indikátorok két célt szolgálnak, illetve két irányban is nélkülözhetetlen alapját képezik a további felhasználásoknak: - A bizonyíték-alapú (evidence-based) tanácsadó praxis alapját, a szakmai protokoll elengedhetetlen keretét jelenti. - Egy gazdasági indikátor-rendszer és megtérülés-számítás (SROI) alapját képzik. Olyan mérőeszközöket, operacionalizált sztenderd felhasználású kérdőíveket kerestünk, amelyek leginkább mérik, mérhetik az általunk meghatározott indikátor-dimenziók kritikus pontjait. Az indikátorok meghatározásához három forrást használtunk: A nemzetközi szakirodalom elemezése alapján. Sorra vettük az aktuális hazai és nemzetközi kutatásokat a tanácsadói gyakorlat hatékonyságának vizsgálata, a segítő kapcsolat hatékonysága, a szociális programok értékelése, a szociális programok társadalmi megtérülése területén. Fontos kitétel, hogy elsősorban a pszichológiai háttértényezőkre koncentráltunk, azaz a felhasznált kutatások olyan eredményeire összpontosítottunk, melyek a pszichés státusz, lelki egészség, munkaképesség témakörben jelezték az LLG-vel rokon tevékenységek hatékonyságát. A téma hazai longitudinális vizsgálatai alapján. Dr. Ritoók Magda negyven évet átölelő, az élethosszig tartó tanácsadás gyakorlati tapasztalataira építő kutatásának eredményeit foglaltuk össze az elemzésben. E vizsgálat eredményei összhangban vannak a nemzetközi kutatásokkal, így egyfajta konszenzust tudtunk teremteni az egyes területek között. A harmadik elem a felsőoktatásban megvalósuló karriertanácsadás follow-up elemzésein alapult. Ezek az elemzések a kliensekkel felvett interjúk alapján valós élettörténetekkel támasztják alá a fent vázolt konszenzust. Indikátorok és indikátor-dimenziók A kutatásban közös nevezőt kerestünk az egyes kutatás-elemek között, és igyekeztünk, úgy mint a jó hídépítők, hogy egy ponton találkozzanak össze a felhasznált, a tanácsadás hatékonyságát mutató elemek.. Természetesen nem várhattuk el, hogy minden egyes esetben specifikus háttérváltozókat, indikátorokat kapjunk eredményül. Olyan indikátor-dimenziókat kerestünk, amelyek összefoglalják a változók típusait, amelyeket az LLG kimenetekhez köthetünk, és amelyeket már könnyen össze lehet kapcsolni a gazdasági szemléletű megtérüléselemzésekkel. Háttérkutatásunk kvalitatív meta-analízis: meglévő kutatások, tanulmányok tartalomelemzés alapú összesítése. Egy ilyen összesítés jó alapja lehet a evidence-based, azaz bizonyíték alapú tanácsadó praxisnak. Az indikátor-dimenziók Az alábbi indikátor-dimenziókat találtuk a három forrás meta-analízise során:

Döntés és döntésképtelenség Az első indikátor-dimenzióban a döntéssel kapcsolatos tényezők szerepeltek. Általánosságban igaznak tűnt, hogy a tanácsadás, ezen belül a rövid, fokális pálya-orientációt célul tűző, élethosszig tartó tanácsadás, azaz az LLG hatással van a döntésre mint folyamatra. Természetesen itt is érvényesül a rendszerszemléletű elv, amely különösen fontos lesz a gazdasági megtérülés számításakor. Azaz a döntés legszemléletesebb, legnagyobb változásai a leginkább döntésképes célcsoport esetében változnak. A tanulmányban hozott példáink, az interjúrészletek például nagy változást mutatnak, ahogyan a tanácsadás nemzetközi irodalma is látványos változásokról számol be. Minél inkább elmozdulunk a rehabilitációs, életvezetési tanácsadást, esetleg szupportív terápiát is igénylő helyzetek felé, ez az indikátor más jelleget ölt: a halogatás prevencióját és kezelését, a döntésképtelenség fókuszát, vagy klinikai esetekben a hoarding tünetegyüttesét. Ezek a tényezők mind a tanácsadásra reagáló, hatékony és eredményes LLG folyamat eredményeképpen változó jellemzők. Megküzdés A megküzdés mind indikátordimenzió az egyik fontos háttértényező Ritoók nagy volumenű longitudinális vizsgálatában (Ritoók, 2008). Ez a dimenzió is rendszerszemléletben értelmezhető: megjelenik transzteoretikus modellünk minden szintjén, az információs tanácsadástól a krízisig [ahol a megküzdés „bevált” elemei a visszájára fordulnak (Davanloo, 2006)]. A megküzdés magában fogalja tehát a pozitív megküzdési módok elsajátítását, a negatív, önsorsrontó beállítódások feladását. Készségek és kompetenciák A készségek és kompetenciák az LLG indikátorok közül a hosszútávon beépülő indikátorok alaptípusa. Ahogyan az interjúkból látjuk - és ez tanulmányunk egyik fontos tanulsága hosszú távon a legtöbb indikátor, így a döntés és a megküzdés is mint kompetencia épül be. Önértékelés Az önértékelés a legexplicitebb módon megfogalmazott indikátor. A kliensek viszonylag ritkán utalnak direkt módon a kontrollra, szkillekre - az önértékelés mint dimenzió nyílt módon megjelenik a follow-up interjúkban. A nemzetközi szakirodalomban is a „tanácsadás hatékonysága” keresésre a leggyakoribb válasz: ezt az eredményt szinte mindegyik kutatás megtalálja. Metaanalízisünk tanulsága azonban az, hogy ennek oka részben az önértékelés erős összefüggése a többi változóval; másrészt az, hogy az önértékelés elsődlegesen a klienstanácsadó kapcsolat eredményeként változik meg. A kapcsolat az LLG elengedhetetlen része: ezért nem korlátozódik csupán információs tanácsadásra, konzultációra. A segítő kapcsolat a központi eleme ennek a rendszernek, amely önmagában elengedhetetlen része a pozitív változásnak, pszichés és gazdasági szinten egyaránt. Pályaérettség és identitás Az érettség és az identitás elsősorban pályaindikátorok az LLG szempontjából. Kutatásunk egyik fontos hozadéka volt, hogy bizonyos szempontból minden tanácsadás pályatanácsadás: ahogyan a klasszikus Erickson-féle modellben is az identitás elválaszthatatlan az életpályaválasztástól, az LLG indikátoroknak ez a csoportja, amely magába foglalja az „awareness” (Kileen, 1991), az „intentionality” (Ivey és munkatársai, 2003) jellemzőket is. Ritoók Magda longitudinális vizsgálatának adatai is azt bizonyítják, hogy a sikeres pályaválasztás és a pályafejlődés folyamatos „öngondozása” háterében a jól kidolgozott, integrált, megújítható, újraszerkeszthető pályakép áll.

Kontroll és önirányítás A saját sorsunk irányíthatóságába vetett hit megszerzése az LLG folyamat során komoly pszichológiai munka eredménye. Az esetvezetések eredményességét vizsgáló follow-up kutatások és a nemzetközi szakirodalom a legtöbb esetben kognitív terápiás keretben értelmezi ezt a dimenziót. A belső kontroll egyik alapfeltétele hogy az annak útjában álló diszfunkcionális attitűdöket (Weismann és Beck, 1979) felülírjuk. Az olyan diszfunkcionális attitűdök, mint „a pályán csak az érvényesülhet, akinek kapcsolatai vannak”, vagy „reménytelen a helyzetem, hiszen ki vagyunk szolgáltatva a munkaerőpiac szeszélyinek” makacs hiedelmek, és mivel tartalmaznak valóságelemeket, a tapasztalatok újrarendezése nélkül, azaz egyfajta kognitív terápiás befektetés nélkül ezek nem újíthatók meg kellőképpen. A pályaérettség dimenzóban például Crites (Crites, 1985) illetve Magyarországon Csirszka (Csirszka, 1967) rendszerében a pályával kapcsolatos attitűdök egy része tulajdonképpen diszfunkcionális attitűdként értelmezhető (pl. a Crites-skála 37. iteme: A foglalkozásban fontosabb, hogy az embernek kapcsolatai legyenek, mint hogy ismerje a munkáját.) Az LLG hatás-indikátorainak transzteroretikus modellje A transzteoretikus modell elnevezést Prochaska, DiClemente és Norcross terminológiájából vettük (Prochaska, 1986, Prochaska, DiClemente és Norcross, 2009), de hasonló módon épül fel például Elisabeth Kübler-Ross modellje a veszteség szakaszairól (Kübler-Ross, 1992). Ezekben a modellekbe az általánosan érvényesülőt ragadják meg az egyedi változásokkal szemben. Az egyedi változások kritikus esemény modellje jóval érdekesebb ideografikus elemeket tartalmaz, de a gazdasági elemzések alapjául szolgáló indikátor-modellben a transzteoretikus elemeket kell figyelembe vennünk. Az LLG hatás-indikátorainak transzteoretikus modellje olyan indikátor-dimenziókat ragad meg amelyek univerzálisak, és ugyanakkor függenek az alábbi tényezőktől: A tanácsadás jellege: minden olyan counselling típusú tevékenység, amely túlmutat az információnyújtáson, professzionális segítő kapcsolaton alapszik, és a segítő kommunikációval segíti elő a változást, hatást mutat ezekben a dimenziókban.  A transzteoretikus modell egyes szakaszain keresztül, minden egyes szakaszban jelen vannak ezek a dimenziók valamilyen formában. A tanácsadás megalapozását, a tanácsadás rövid-távú és hosszú távú hatásait egyaránt jellemzik ezek a változók.  A kliens-változók alapvetően meghatározzák, milyen módon jelennek meg az indikátorváltozókkal leírható változások, illetve milyen mértékben érvényesülnek.  Az egyes indikátor-dimenziók, különösen a receptív klienseknél, perspektivikus alapokon erősen összefüggnek. Egy újfajta önértékelés pozitív döntések és életkészségek kialakulásának a talaján valósul meg, a belső kontroll is az önértékelés óhatatlan pozitív változásával jár együtt. A pályaérettség döntésekben nyilvánul meg. A tanácsadás jellegétől függ az indikátorok „megnyilvánulása”: az egyszerűség kedvéért a krízis/szupportív tanácsadás dimenziókban mutatjuk be ezeket az eltéréseket: Indikátor-változók A sikeres LLG sikeres klienseknek

LLG mint rövid Krízis és klinikum dinamikus counselling

Döntés, Gyors és sikeres karrier- Halogatás-prevenció, döntésképtelenség menedzsment pályakrízisek, elakadások kezelése

Identitásdiffúziófókusz, hoardingfókusz

Megküzdés

Diszfunkcionális

Új pozitív megküzdés

Negatív minták

kialakítása, AQ

leküzdése

attitűdök és negatív alapsémák feltárása

Kontroll és az önirányítás

Önirányítás és önaktualizáció

A kontrollhely áthelyezése

helplessness, hopelessness

Önértékelés

Egy másfajta, dinamikus Az önértékelés tanulása A depresszió ellen társas önértékelés

Készségek

Sikeres Life Skill repertoár

Life Skill deficitek (Kiss, 2009)

Rehabilitáció

Pályaérettség

Az érett pályaválasztás és Career Transition

Diszfunkcionális attitűdök feltárása és kezelése

Rehabilitáció

25/2009. előterjesztés A hazai pályaorientációs szabályzók áttekintése javaslattétel egy nemzeti szintű szabályzó és finanszírozási rendszerre dr. Princzinger Péter A pályatanácsadás, pályaorientáció rendszerének kiépítése és működtetése tekintetében Magyarországot nem terheli nemzetközi jogi kötelezettség. A témában született, jogi értelemben is releváns dokumentumok elsősorban az Európai Unió részéről megtett ajánlások, állásfoglalások. Az Európai Unión belüli un. „másodlagos jog”, az európai intézmények által a szerződések rendelkezései alapján elfogadott normatív jogi aktusok összessége. A másodlagos joghoz tartoznak az Európai Közösségekről szóló szerződésben meghatározott, kötelező erejű jogi aktusok (rendeletek, irányelvek és határozatok), valamint a nem kötelező erejű jogi aktusok (állásfoglalások, vélemények). A pályaorientáció témájában nem kötelező jogi aktusokra (soft law) találunk példát, amelyek lehetővé teszik az intézmények számára, hogy kötelező erő nélkül véleményt mondjanak, azaz anélkül, hogy a címzettekre jogi kötelezettséget rónának. Céljuk, hogy ismertessék az adott EU intézmény egy adott kérdésben kialakított álláspontját. A pályaorientáció, illetve a pályatanácsadás az Alkotmányban nevesített állampolgári jogként vagy állami kötelezettségként nem jelenik meg, azonban más alkotmányos jogokból levezethető. A művelődéshez való jog, a munkához való jog és a szociális biztonsághoz való jog azok az alkotmányos jogok, melyek érvényesüléséhez a pályaorientáció, pályatanácsadás szükséges, illetve hozzájárulhat. Az államot nem terheli alkotmányos kötelezettség a pályaorientációs, pályatanácsadó szolgáltatás megszervezésére, alkotmányjogi érveléssel nem kikényszeríthető, ennek ellenére egyes törvényekben kötelező feladatként megjelenik. Elsőre talán meglepőnek tűnik, de tulajdonképpen logikus, hogy a rendszerváltozást megelőzően Magyarországon volt a pályatanácsadásnak rendszerszerű megoldása. Nevezetesen a Munkaügyi Minisztérium felügyelete alatt létrehozott Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (OPTI) és az Országos Pályaválasztási Tanács (később Bizottság) mint intézményes keretek, és ezek tevékenysége. Kétségtelen tény, hogy a tervgazdálkodás körülményei között az egyéni tanulmányi- és életpályákat (is) nagymértékben determinálták a rendszer jellegét adó kötöttségek, ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a 60-as, 70-es években kiépült intézményrendszer az akkori mérce alapján korszerű és hatékony volt. Az OPTI-t 1981-ben olvasztották be az Országos Pedagógiai Intézetbe, ezzel párhuzamosan a megyei irodákat is leépítették, illetve integrálták a megyei pedagógiai intézetekbe. Valójában ez a folyamat az önálló szakmai intézményrendszer megszűnését hozta. A megyei fenntartásba adott pedagógiai intézetekben megyénként átlagosan 1-2 fő maradt a pályaválasztási feladatok ellátására. A fővárosi pályaválasztási tanácsadó volt az egyetlen megyei tanácsadó intézmény, amely „túlélte” a rendszerváltozást. (Alapítva: 1967; átszervezve: 1988-tól; 2007-ig önálló intézmény maradt.) A rendszerváltás időszakában már nem létezett önálló, csak a pályaválasztással foglalkozó intézmény és szakemberhálózat Magyarországon. A pályaorientációra vonatkozóan nincs egységes jogi szabályozás. Nincs egységes fogalomhasználat (pályairányítás, pedagógiai tanácsadás, pályaválasztási tanácsadás, pályaorientáció, életpálya-tanácsadás, karrier-tanácsadás, munkavállalási tanácsadás). A pályaorientációt sok esetben nem mint a normális életvezetés, élettervezés velejáróját szabályozzák, hanem mint a különleges (válságos) élethelyzetbe került ember számára kényszerűen igénybe veendő segítséget. Több, különböző ágazati jogszabály említi a pályaválasztást, a pályaorientációt stb., ezek a fogalmak nem ugyanazt takarják, részben átfedőek, mindegyik ágazati jogszabály a maga funkciója szerinti tartalommal határozza meg a tevékenységet, a maga logikájában telepít valahová pályaorientációval kapcsolatos feladatot.

A feladatellátás csak a közoktatásban és a foglalkoztatás-ügyben „számonkérhető”. Az állam csak „vonakodva vállalja fel” ezt a szolgáltatást. Ennek megfelelően egységes intézményrendszer sincs (a pályaorientációban jellemzően önkormányzati intézmények: közoktatási intézmények, pedagógiai intézetek, pedagógiai szakszolgálatok, TISZK-ek intézményei, felsőoktatási intézmények, munkaügyi központok, egészségügy intézmények, valamint civil szervezetek és piaci szolgáltatók vesznek részt), de ami nagyobb hiányosság, hogy nincsenek elfogadott módszertani standardok. Az eddigiekből következően a finanszírozás sem rendszerszerű. A finanszírozást egyszerre jellemzi párhuzamosság, és hézagosság. A normatív támogatási rendszer mechanikus, fejkvóta rendszerű, nincs tekintettel ara, hogy vannak, akik egyáltalán nem igényelnek pályatanácsadást, vannak, akik egyszer keresnek fel tanácsadót, de vannak olyanok is, akik többször is felkeresnének, ha volna erre intézményes lehetőség. Van olyan támogatási forma, ami valójában nem működő konstrukcióra szól (kistérségi társulás). A finanszírozás nem ösztönzi a szereplőket arra, hogy színvonalas szolgáltatást nyújtsanak, és nincs összekötve minőségbiztosítási mechanizmusokkal. Jelen tanulmánynak arra már nem kell választ adnia, hogy mit kell létrehozni, hiszen ez a TÁMOP 2.2.2. projekt keretében meghatározásra került: „A TÁMOP 2.2.2 célja egy országosan fenntartható nemzeti pályaorientációs szolgáltató rendszer kiépítése, a jelenlegi módszertan fejlesztése, valamint egy hozzáértő személyzet kialakítása. A teljes cél- és feladatrendszert hét év alatt kell kiépíteni. Ehhez hazánkban a finn ÁFSZ (Állami Foglalkoztatási Szolgálat) működő modelljét veszik alapul. Az első évek teendői közt szerepel az egységes pályaorientációs modell kidolgozása, egy országosan elérhető, kétcsatornás (ifjúsági és felnőtt) pályaorientációs portál kiépítése, új tesztek és módszertani anyagok kifejlesztése. Megalakulnak az ÁFSZ regionális pályaorientációs teamek, és regionális tanácsadó pontokat hoznak létre az ország 7 régiójának több városában, valamint 2 budapesti felsőoktatási intézetben.” Arra lehet és kell válaszokat adni, hogy ez a hálózat hogyan, azaz: milyen jogi konstrukcióban hozható létre, illetve működtethető fenntarthatóan. Ehhez – azzal a korlátozó megjegyzéssel, hogy az analógiák sosem tökéletesek – figyelembe vehető szabályozási elemeket találhatunk más, szintén nem kötelező szolgáltatások szabályozásában, melyekről az állam gondoskodik. Az egyik ilyen a „nép ügyvédje” (ingyenes jogi segítségnyújtás), ahol az igénybe vevő jogi szolgáltatást kap, a szolgáltatást csak jogi segítők a névjegyzékében regisztrált ügyvédek, jogvédő szervezetek, tehát minimum jogi végzettséggel, vagy szakvizsgával rendelkező személyek nyújthatják. A szolgáltatás költségit az állam viseli, óradíjas alapon. A másik a www.felvi.hu –n keresztül elérhető többszintű pályaorientációs tanácsadás. Az igénybe vevő itt pszichológiai tanácsadást kap (első szinten önkiszolgáló rendszerben az Interneten, második szinten csoportfoglalkozás, harmadik szinten személyes tanácsadás keretében. A szolgáltató kiválasztása a felvi.hu szakmai felelősségi körbe tartozik. A szolgáltatás költségeit a felvi.hu viseli, szintén óradíjas alapon. A harmadik a betegjogi képviselő, akinek a szolgáltatását bármely beteg igénybe veheti, értve ez alatt az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személyt. Betegjogi képviselővé az válhat, aki a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány pályázatán eredményesen szerepel, és a Közalapítvány által szervezett tanfolyamon és vizsgán eredményesen részt vesz. A jogvédelmi tanfolyam megszervezésért a Közalapítvány felelős. A szakmai követelményeket a jogszabály rögzíti. A betegjogi képviselőket a Közalapítvány foglalkoztatja, ennek fedezetét költségvetési előirányzat biztosítja. Az elérendő cél (egységes nemzeti pályaorientációs rendszer) többféle jogi konstrukcióban is megvalósítható:

A) Az állam maga látja el a feladatot. A közfeladatok ellátásnak klasszikus módja. Jellemzője, hogy az állam az adott feladatot állami feladatként definiálja, és az adott célra a Kormány irányítása alatt álló (a kormányzati hierarchiába illeszkedő) szervet hoz létre, vagy az adott hatáskört a Kormány irányítása alatt álló (a kormányzati hierarchiába illeszkedő) szervre telepíti. Működési költségei a központi költségvetés keretében kerülnek tervezésre. B) Az állam gondoskodik a feladat ellátásáról. Ezen belül további két megoldás kínálkozik: Az egyik lehetőség, hogy az állam jogszabályi szinten felvállalja a pályaorientáció feladatát, és szintén jogszabályban meghatározza a szolgáltatás nyújtásának és igénybevételének feltételeit (hasonlóan az ingyenes jogi segítségnyújtás szabályozásához). A másik lehetőség, hogy az állam (vagy valamely szerve) egész egyszerűen megveszi a piacon a pályaorientációs szolgáltatást, és a szolgáltatás egységes nívóját polgári jogi szerződésekkel, komplex minőségbiztosítási szabályozással garantálja. B1) Jogszabályban meghatározott rendszerben közigazgatási (közszolgáltató) és/vagy nem közigazgatási szervek útján (kvázi szolgáltatásvásárlás). Ebben az esetben az állam úgy gondoskodik a feladatról, hogy jogszabályban határozza meg, kik, milyen feltételekkel vehetik igénybe, és kik, milyen feltételekkel nyújthatják a szoláltatást. A jogi szabályozás funkciója ez esetben a szolgáltatás standardjainak rögzítése, illetve a potenciális szolgáltatói kör meghatározása, és értelemszerűen a finanszírozási elvek rögzítése. Ebben a konstrukcióban is valamilyen normatív támogatási mechanizmus képzelhető el, melynek lényege, hogy az állam a központi költségvetésből ugyanolyan elvek alapján és ugyanazokkal a támogatási összegekkel járul hozzá a szolgáltatás nyújtásához, függetlenül attól, hogy a feladatot véső soron mely szervezet (adott esetben egy munkaügyi központ vagy egy magán fenntartásban álló pedagógiai szakmai szolgáltató intézmény) látja el. B2) „Közszolgálati franchise”. Az állam megteheti, hogy keres egy olyan államigazgatási / közigazgatási szervet vagy közfeladatok ellátásban közreműködő nonprofit szervezetet, amelyik számára egyszerűen egy alapítói vagy tulajdonosi döntéssel előírható a pályaorientáció országos rendszerének kialakítása és működtetése, majd ez a szervezet a szolgáltatás (a www.felvi.hu pályaorientációs szolgáltatáshoz hasonló tanácsadás) nyújtására létrehoz egy frachise-hoz hasonló szerződéses, illetve minőségbiztosítási rendszert. A rendszerhez csatlakozni kívánó szolgáltatókkal szemben szakmai, képesítési elvárások, infrastrukturális feltételek szabhatók meg, a szolgáltatás nívójáról szupervízori mechanizmusok útján ehet gondoskodni. Függetlenül attól, hogy melyik jogi konstrukció kerül kiválasztásra, a pályaorientációs tanácsadás terén az elmúlt években kezdeményezőleg fellépő és tapasztalatokat szerzett szervezetekre, intézményekre lehet és érdemes építeni, támaszkodni ezek szolgáltatóként vagy minőségbiztosítóként, szupervízorként rész vehetnek a létrejövő hálózatban Ma a különböző ágazatok finanszírozási, támogatási csatornáin keresztül milliárdos nagyságrendű az a társadalmi ráfordítás, amiből valamilyen formában, valamilyen tartalmú és minőségű pályaorientációs szolgáltatási teljesítmény létrejön. Megítélésünk szerint ennél egy nagyságrenddel kisebb összegből is más minőségű szolgáltatás lenne megszervezhető lenne. Ami a hálózat fenntarthatóságát illeti, a jogi szabályozás erre vonatkozóan nyilvánvalóan a költségvetési támogatás eszközét kínálhatja. A legegyszerűbb lenne tehát tisztán költségvetési

forrásokból finanszírozni a feladatellátást. Amennyiben ez egy intézményhálózat működési kiadásainak finanszírozását jelenti, a bürokratizálódás és a bázis alapú tervezési logika folytán ez garantáltan nem lenne költséghatékony. Ennél eggyel jobb megoldás lehet a tevékenység jellegéhez igazodó (tehát ülés, vagy óradíj alapú) normatív hozzájárulás (és elszámoltatás) rendszere. A hosszú távú fenntarthatóság (és a költségvetés kímélete) szempontjából megfontolásra érdemes egy olyan nonprofit üzleti modell, melyben rendszer létrehozásának és a fenntartásának költségei megosztásra kerül az állam, a piaci szereplők (munkaadók), a potenciális pályaorientációs szolgáltatók és az igénybevevők között, mégpedig úgy, hogy minden érintett az érdekeivel arányban álló terheket viseljen. Függetlenül attól, hogy a pályaorientációs szolgáltatás milyen jogi konstrukcióban valósul meg, a szabályozásnak (legyen annak megjelenési formája jogszabály vagy szerződés) minimálisan az alábbi elemekre kell kiterjednie: (1) fogalom-meghatározások, (2) a tevékenység tartalma, (3) igénybevétel módja, (4) a tevékenység folytatására való jogosultság feltételei, (5) a tevékenység folytatása minőségbiztosításának rendszere, (6) a finanszírozás elvei, (7) a szolgáltatás nyújtás elszámolásának rendje, (8) a tevékenység folytatása nyilvántartásának, dokumentálásának rendszere, (9) az ezekkel összefüggő adatkezelési kérdések. Ami a szabályozás módszerét illeti, lehet próbálkozni a hatályos ágazati jogszabályok deregulációjával és harmonizálásával, de egy ilyen kísérlet egyszeri sikere után is valószínűsíthető, hogy idővel megint szétesik, divergál a szabályozás. Szerencsésebbnek tűnik – kellő politikai támogatottság esetén – egy önálló törvény alkotása (esetleg kompromisszumként egy új fejezet beillesztése egy meglévő törvénybe), mely a nemzeti pályaorientációs szolgáltató rendszer alapelveit és alapintézményeit létrehozná, a részletszabályok megalkotására pedig felhatalmazást adna az illetékes minisztereknek, mégpedig együttes rendelet kiadására, mely így a kötelező egyeztetés révén garantálná a különböző ágazatokon átívelő, koncepciózus megoldást.

26/2009. előterjesztés A pályaorientációs szakemberek kompetenciamátrixának kialakítása. Kutatási beszámoló. Dr. Klein Sándor A tanácsadás egy nagyon széles ívű tevékenységkör, ebből kifolyólag sokféle jelentéssel is felruházható, különböző típusai és szintje léteznek, és természetesen számos definíciója elfogadott a szakirodalomban, ezek közül kiemelnék néhányat: A Pedagógiai Lexikon szerint egy viszonylag rövid távú, interperszonális, elméleti alapú, etikai és jogi normák által irányított szakmai tevékenység, melynek fő célja az alapvetően egészséges, személyeknek segíteni fejlődési és szituációs problémáik megoldásában, életszerepeik optimalizálásában és kibontakozásában, segítséget nyújt a döntésekben, változásokban, problémahelyzetekben, krízisekben. Az Európai Tanácsadási Társaság (European Association for Counselling) megfogalmazásában egy interaktív tanulási folyamat, amely az egymással szerződő tanácsadó(k) és kliens(ek) közt jön létre, és amely a szociális, kulturális, gazdasági és /vagy érzelmi kérdésekben holisztikus megközelítést alkalmaz. Amíg a köznyelv a tanácsadást a „tanácsot adni” kifejezéssel azonosítja, illetve mindenfajta emberek közti, segítő szándékú interakciót magába foglal, addig a szakmai felfogás szerint a konzultáció egy olyan strukturált szakmai tevékenység, amely a módszerek egy jól körülhatárolt rendszerével rendelkezik, és kifejezetten tartózkodik a direkt tanácsok adásától, ehelyett a döntési képességet fejleszti, információt ad, támaszt nyújt, lehetővé teszi, hogy mindkét fél aktívan, és egyenrangú félként vegyen részt az interakcióban. A tanácsadó szakma formáit, szintjeit és működésmódját rendszerezi Wiegersma (1976), és jelöli ki egyúttal a határait. A tanácsadás öt szintjét írja le, minden szinthez rendel egy probléma nehézségi fokot, és kijelöli a beavatkozás módját és módszerét is. Elképzelése szerint ezeket a szinteket piramisként kell elképzelni, érzékeltetve ezzel a kliensek, az igénybe vevők egyre szűkülő körét is. A széles körben alkalmazandó információszolgáltatástól, a tanácsadáson keresztül jut el a pszichoterápiáig. A tanácsadás keretein belül alakult ki a pszichológiai tanácsadás fogalma, mely kizárólag pszichológusok által végezhető tevékenység a tanácsadás különböző területein, mivel folytatása különleges felkészültséget igényel, melyet Magyarországon csakúgy, mint a világ más tájain, a pszichológusképzésen (a kétszintű képzés esetében a mesterképzésben) belül meglévő specializáció biztosítja. Ezt a különbséget, szintbeli ugrást szemlélteti az előző táblázat utolsó oszlopa: míg a tanácsadás 1. és 2. szintjén bármilyen segítő foglalkozású, tanácsadási képzésben részesült szakember tevékenykedhet, a 3. szinttől felfelé csak pszichológusok folytathatnak konzultációt, hiszen itt már olyan mérvű problémamegoldásán dolgoznak, ahol az egyszerű tájékoztatásnál többre van szükség, mivel a döntés nem egyszerű racionális mérlegelés alapján történik. Jelen témában e különbség a „pályaorientáló tanácsadás” (orientáló tanácsadó végzi) és „pályaválasztási szaktanácsadás” (tanácsadó pszichológus végzi) elkülönítésén érhető tetten. A tanácsadásra, mint foglalkozásra, avagy szakmára jellemző az alkalmazási területek nagy száma, az egész élet hosszára kiterjedő figyelem, a társadalmi, gazdasági változások okozta problémák, igényekre való gyors reakció. Fontos megjegyezni, hogy a tanácsadás

célkitűzéseinek megvalósítása különböző szakterületek szakembereinek együttműködésével lehetséges, hiszen a tanácsadás egyik fő jellegzetessége annak interdiszciplinaritása és komplexitása. Super szerint az életpálya azoknak a szerepeknek az együttese, amiket az egyén az élete folyamán betölt. Ezeket a különböző életszerepeket rendszerben mutatja be, életútszivárványban ábrázolja azokat, minden életszerephez (gyermek, szülő, tanuló, házastárs, nyugdíjas stb.) társít valamilyen jellemző feladatot (növekedés, exploráció, megállapodás, fenntartás stb.), illetve tanácsadási területet. A pszichológiai tanácsadáson belül számos speciális terület jött létre, e fő működési területek a következők:  életvezetési tanácsadás  krízis tanácsadás  párkapcsolati tanácsadás  családsegítő tanácsadás  szervezetfejlesztési és emberi erőforrás tanácsadás  rehabilitációs tanácsadás  felsőoktatási tanácsadás  munka- és pályatanácsadás Országonként más ágak bírnak nagyobb súllyal, Magyarországon (Kanadához és USA-hoz hasonlóan) a felsőoktatási tanácsadás jelentette az intézményesülésének egyik jelentős területét. Az alkalmazási területek tovább finomodtak, diverzifikálódtak, számos alrendszer és specializáció jött létre Kutatásunk célja A pályaválasztási folyamatok speciális komplexitást mutatnak mind az egyén, mind a társadalom szempontjából. A személyes életvitelben a komplexitás az interdiszciplináris ismeretek feldolgozásában jelentkezik, amelyek magukba foglalják az önismeret minőségén kívül a pályák meghatározott körének tartalmi ismeretét, valamint azokat a lehetőségeket, amelyeket a társadalom biztosítani képes. Ezek az ismeretek, információk részben kívül estek az iskola diszciplináris ismeretanyagán, ezért személyes erőfeszítéseket követelt az egyénektől ennek megszerzése. Tekintve, hogy ezek a személyes ambíciók nem jellemzik a teljes korosztályokat, így ezeknek az információknak az eljuttatásához szükség volt „tanácsadásra” vagy/és iskolai pályaválasztási döntés-előkészítő munkára. A társadalom szempontjából a komplexitás elsősorban az irányítás együttműködésére vonatkozna, amely sem a rendszerváltozás előtt sem utána, nem valósult meg. A Munkaügyi Minisztérium irányítása alá eső szakaszokban a pályaválasztási folyamatokat társadalmi méretekben a munkaerő-piaci igények befolyásolták. Az Oktatási Minisztérium által irányított periódusokban nagyobb hangsúly tevődött a diákok tanulási képességének kibontakoztatására, mint a tényleges gazdasági lehetőségek figyelembevételére. A kutatások azonban azt bizonyítják, hogy a pálya-szakmaválasztást elsősorban a családok hatása determinálja, amelyben természetesen beleértendő a szociokulturális háttér mellett a családok értékrendje is. Az önállóan irányító Munkaügyi, illetve Oktatási Minisztérium nehezen talált utat a családok információval történő ellátásához és különösen fontossá vált ez azokban a családokban, ahol a gyermekek egészségi állapota szűkítette a pályaválasztási lehetőségeket. Az elmúlt 50 évben hazánkban az irányítási periódusok váltakoztak a munkaügyi és oktatási irányítás között, a koordinálás és a komplexitás igen kis mértékben volt jelen, közben az állam magatartása érvényesült.

Új szempontként jelentkezett a rendszerváltozás után a munkanélküliség és a pályaválasztás kapcsolata. Ez átértékelte mind a szakiskolák, mind az általánosan képző iskolák pályamunkaválasztáshoz való viszonyát. Minden iskolatípusnak célkitűzései között szerepelt a prevenció kérdésköre, amelyben a munkanélküliség elkerülésére kívánták felkészíteni a fiatalokat. Az ifjúsági munkanélküliség azonban, részarányát tekintve, jelentősen nem csökkent a munkanélküliek körében, így ezt a célkitűzést is újra kell értelmezni. Érdemes néhány gondolatban megfogalmazni a pályaválasztási tanácsadás, pályaválasztási szaktanácsadás és pályaorientáció fogalomkörének tartalmát az új gazdasági és társadalmi követelmények tükrében. A pályaválasztási tanácsadás és a pályaválasztási szaktanácsadás individuális támogatást sugall. A szaktanácsadást elsősorban a pszichológiai tanácsadási munkára vonatkoztatjuk és 1995-ig ez hazánkban is így volt, hogy tanácsot csak pszichológusok adhattak. A pályaválasztási tanácsadás vagy pályaválasztási pedagógiai tanácsadás már az 1967-es kormányhatározat óta sokszínűbb tevékenységet takar (ez adja természetesen megítélésének nehézségét is). E tevékenység-sorozatba a pedagógusok beleértették a felvilágosítást, az osztályfőnöki órákat, a tanórákat, az üzemlátogatást, valamint a tanulók és szüleik számára nyújtott egyéni támogatást, konkrét tanácsadást, amely azonban többnyire iskolaválasztásra korlátozódott (vagy a felvételi lapok kitöltésében nyújtott segítséget). Az 1995-ben bevezetett NAT, mint műveltségterületet emeli be a pedagógiai közgondolkodásba a pályaorientációt. A pályaorientáció nemzetközileg elfogadott szakterminológia, amelynek magyarra fordítása sikertelennek bizonyult és így évekbe tellett míg tartalmát definiálni lehetett. Az ellentmondásos folyamat eredménye volt, hogy a szakközépiskolák az új típusú szakképzési modell kialakítása során eltávolodtak e műveltségterülettől és a 2000-es kerettantervek csak a szakiskolák számára írták elő kötelezően a pályaorientáció, mint műveltségterület oktatását (A és B kerettanterv). A rendszerváltozás óta eltelt 18 év tapasztalatait összegezve azt fogalmazhatjuk meg, hogy a hazai pedagógiai kultúrától idegen maradt a pályaorientáció, mint műveltségterület. A megváltozott iskolaszerkezet lehetővé tette az általánosan képző intézmények számára, hogy feladatuknak elsősorban az iskolaválasztás tekintsék, míg a szakképzésben oktató tanárok a szakmai információkban látták a döntés befolyásolásának lehetőségét. Az Oktatási Minisztérium 2000-ben kiadott egy kézikönyvet pedagógusoknak, mely Életpálya-építés címet viselte. Összeállították „a Karrier és Elhelyezkedési Tanácsadó Munkabizottság” tagjai, akik e könyvben mindvégig a középiskolai tanácsadásról beszélnek (Hámoriné Váczy Zsuzsa, 2000.). Az életpálya-építési kompetenciák mátrixa összegzi az önálló pályaalakításhoz szükséges képességeket, ismereteket, attitűdöket, törekvéseket, és jelöli ki egyben a fejlesztés útját. Kompetenciák összetevői

Részkompetenciák

Szükséges ismeretek

Attitűdök, motivációk, viselkedés

önmeghatározás

Önellenőrzés

standardok

Önkontroll igénye

Helyzetelemzés

helyzetelemek

A másokhoz való odafordulás igénye A helyzetértékelés igénye Az önelemzés igénye

Szerep- és Pozíció meghatározás

szerepismeret

Kooperáció

Cél- és feladatismeret

Saját teljesítménybecslése

önbemutatás

A szereppel való viszony deklarálása

Szolidaritás, segítőkészség, együttműködési készség, csoporttudat, saját szükségletek és igények kielégítésének késleltetni tudása. A követelmények eléréséhez Kudarctűrés szükséges kompetenciák, Kitartás tudások ismerete Próbálkozási hajlandóság Küzdőképesség Tolerancia

Normakövetés

normaismeret

Normatudatos magatartás: a norma- és helyzetismereten alapuló normaválasztás, a helyzetben működő normákhoz való igazodás

Alkalmazkodás

A körülményekhez és/vagy a partnerekhez való igazodás következményeinek ismerete adott helyzetben A saját és a partner érdekeinek ismerete

Szolidaritás, segítőkészség, együttműködési készség, csoporttudat, saját szükségletek és igények kielégítésének késleltetni tudása.

információkezelés

Adatgyűjtés Önállóság igénye (tapasztalatgyűjtés) Kíváncsiság Adatkezelés: adatok Okkeresés igénye rendszerezése, adatok közötti viszonyok megteremtése és/vagy elemzése Feltételek és viszonyok összefüggése Információalkotás és átadás Szöveges információ esetén: lényegkiemelés, Koherenciateremtés Az információszerzés és átadás elektronikus eszköztárának alkalmazása

Szóbeli és írásbeli szövegalkotás: közlő, elbeszélő, leíró, kapcsolatápoló szövegtípusokban

Önismeret Az elbeszélő, leíró, kapcsolatápoló szövegtípusok ismerete Adott helyzet normáinak ismerete Adott helyzetben a saját pozíció ismerete Önbemutatás céljának ismerete

Önérdek-érvényesítés Megnyilvánulási igény

Stratégia alkotás

Tervezés: célmeghatározás, útkeresés az utak közötti választás és a haladás módjának meghatározása a tevékenységek tartalmának tervezése a tevékenységek ütemezése

A tervkészítés elemei,módja Céltudatosság Pontosság Időérzék

Stratégia megvalósítás

A terveknek megfelelő haladás Szükség esetén tervmódosítás Elemzés, értékelés

A tervben szereplő célok, utak, eljárások ismerete

Céltudatosság Pontosság Időérzék Kontrolligény

Az életpálya-építés további specifikus kompetenciái Pályaorientáció

pályaismeret önismeret

Munkaerő-piaci ismeretek

álláskeresési technikák munkaerő-piaci intézményrendszer munkajog

Célunk egy olyan egy kompetenciamátrix megalkotása, amit megismerve a képzőszervezetek a megfelelő ismeretek oktatásával olyan szakembereket bocsátanak a munkaerőpiacra, akik a munkáltatók által támasztott igényeknek leginkább megfelelnek, és aminek a segítségével a munkaadók a szakterületnek megfelelő kompetenciákkal rendelkező tanácsadókat tudják alkalmazni a klienseknek legjobb minőségű kiszolgálásának érdekében. Kutatási eredmények Képzés 1990 óta a hagyományoknak megfelelően a pszichológusok folyamatosan részt vettek a pályaválasztási tanácsadás újragondolásában, ennek kapcsán az Eötvös Loránd Tudományegyetemen pálya-munkatanácsadó szakpszichológus képzés indult, majd szakirányú továbbképzés keretében felsőoktatási tanácsadó képzés is. (Jelenleg a képzések elnevezése már korszerűsödött.) 1992-ben indult meg Gödöllőn a munkavállalási tanácsadó képzés. 1999-ben megindult a pályaorientációs tanárképzés, amely pedagógus szakvizsgával kiegészített képzési forma, 60 hallgató végzett, két kurzusban, a szak iránt nem jelentős az érdeklődés. Az andragógia szakon és a különböző szakirányokban végző hallgatóknak átfogó képpel kell rendelkezniük a személyiség fejlődéséről – ehhez járulnak hozzá a pedagógia és a pszichológia különböző, a tantárgyi rendszerben megjelenő szakterületei. A felnőttkori tanulás-tanítás és az azt megalapozó támogató rendszer működésének megértését a pedagógiai modulban történő alapozás után a szakmai törzsanyagban található andragógiai és emberi erőforrás-fejlesztési modulokban, illetve a felnőttképzés intézményrendszerével és a munkaerőpiaci képzésekkel foglalkozó stúdiumokban szereplő elméleti és gyakorlati tudás elsajátítása segíti. A társadalom-ismereti modul, ezen belül a szociológiai, a közgazdaságtani, jogi ismeretek teszik alkalmassá a végzett hallgatókat a gazdasági-társadalmi folyamatok megértésére és elemzésére, a művelődéstörténet pedig a kultúra jelenségvilágát, annak fejlődését, változást segít elemezni.

Tanárképző főiskolákon szociálpedagógus-képzésben lehet tanácsadáshoz szükséges ismeretet szerezni, valamint szakirányú továbbképzések és pedagógus-továbbképzés keretében lehet pályaorientációhoz, tanulási technikákhoz stb. kapcsolódó ismeretekhez jutni. Úgy tűnik a képzési paletta szélesebb, mint a pedagógusok igénye, míg a konkrét tanácsadói megnevezést adó képzések iránt igen jelentős és állandónak tűnő érdeklődés van. A képzett szakemberek kis része dolgozik a rendszerben, akár a munkaügyi, akár az oktatási területet elemezzük, többségük szakértelmére nem tartott igényt a társadalom. A Pécsi Tudományegyetem az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel és a Szent István Egyetemmel együttműködve alakítják ki a CEDEFOP (európai egyetemeken oktatott tanácsadó szakok képzési követelményeinek vizsgálata) és a IAVEG (terepen dolgozó tanácsadó kompetenciáinak vizsgálata interjú módszerével) kompetencia jegyzékeivel összhangban a hazai pályaorientációs szakemberek kompetencia-mátrixát. Fontosnak tartottuk a munkacsoporttal, hogy nem csak az európai standardokat vegyük figyelembe, így a vizsgálat során Canadian Standards for Career Development Practitoners kompetencia jegyzékét is összehangoltuk a magyar tanácsadó képzéssel. Eredmények A kutatás során az alábbi eredményeket kaptuk: az Emberi Erőforrás Tanácsadó szakos képzés (SZIE GTK Pályatervezési és Tanárképző Intézet) kevés figyelmet szentel az IKT ismeretek elsajátítására, az irodai adminisztráció elsajátítására, ellenben mélyebb tudást nyújt a tanácsadás munkaerőpiac vonatkozásairól, több elméleti ismertet ad a pályák világáról, szakképzési és továbbképzési lehetőségekről. Az Andragógia alapszak, Munkavállalási Tanácsadó szakirányon (SZIE GTK Pályatervezési és Tanárképző Intézet) végzettek rendelkeznek munkaerőpiaci ismeretekkel, a másokhoz való alkalmazkodás és a másokkal való együttműködés képességével. Alkalmasak a tanácsadásra jelentkezők öndefiníciójának kialakításában segítséget nyújtani, a munkavállalási lehetőségekről tájékoztatni; az individuális igények támogatására, egyéni és csoportos formában történő fejlesztő tevékenységek vezetésére, komplex munkaerő-piaci programok szervezésére. Ismerik a pályaorientáció és a pályaválasztás interdiszciplináris összefüggéseit, elméleti és gyakorlati alapjait, de nem rendelkeznek elegendő a munkavállaláshoz kapcsolódó komolyabb belső konfliktusok, karrierkérdések tisztázásához szükséges ismerettel, valamint a munkájukhoz kapcsolódó irodai adminisztrációs és IKT ismerettel sem. A PTE FEEK-en kialakított taniroda az irodai adminisztráció megismerésében nagy segítség a hallgatóknak. A Pályaorientációs Tanár (SZIE GTK Pályatervezési és Tanárképző Intézet) az interdiszciplináris szemlélet birtokában, megfelelő szociális kompetenciákkal rendelkezve, az iskolaválasztás, a pályaválasztás, valamint a későbbi munkavállalás hátterében álló döntési mechanizmusok birtokában segítik a tanulókat. Rendelkeznek az oktatási rendszer, a továbbtanulási lehetőségek, a munkaerő- piac, valamint a különböző speciális igényekkel bíró célcsoportokról szóló ismeretekkel, szociális kapcsolatrendszerük működtetésére kiválóan alkalmasak, elkötelezettek a pályaorientáció, valamint az élethosszig tartó tanulás filozófiájának és módszertanának átadásában. A szociálpedagógus szak – tanácsadó szakirányon (Eszterházy Károly Főiskola) végzettek rendelkeznek a szükséges munkaerőpiaci ismeretekkel és a pályák világához kapcsolódó szakképzési és továbbképzési lehetőségekről. Elsajátították a tanácsadás, pályaválasztás, életúttervezés módszertanához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. A képzés keretein belül összefüggő tanácsadási gyakorlat és szupervízió állt a hallgató rendelkezésére. A pszichológia szakon (ELTE) végzettek, és a diáktanácsadók nem rendelkeznek pályaismerettel és a munkaerőpiachoz szükséges tudással.