2008. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK

22-05-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY Alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 10 óra 5 perckor nyitják meg.) 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. Libanon (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 4. Az élelmiszerárak emelkedése az Európai Unióban és a fejlődő országokban (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 5. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a vízummentesség ügyében folytatott tárgyalások (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 6. Az Európai Képzési Alapítvány létrehozása (átdolgozott változat) (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Lehideux úr jelentése (A6-0131/2008) a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről az Európai Képzési Alapítvány létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról ról (átdolgozott változat) (COM(2007)0443 – C6-0243/2007 – 2007/0163(COD)). Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztet elnök asszony, előadó úr, hölgyeim és uraim, üdvözölni szeretném a Parlament munkáját, amelyet az Európai Képzési Alapítvány létrehozásáról szóló rendelet átdolgozott változatára irányuló javaslat kapcsán végzett, és külön köszönöm a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint az előadó, Lehideux úr munkáját. Amint Önök is tudják, az Európai Képzési Alapítványt 1990-ben azért hozták létre, hogy elősegítse a PHARE külső támogatási program szakképzés területén történő végrehajtását. Az alapítvány területi hatálya jelenleg a korábbi TACIS-, CARDS- és MEDA-program országaira terjed ki. Az Európai Unió politikáiban az oktatás és képzés, illetve a külkapcsolatok terén változások történtek, és az alapítvány szabályozását aktualizálni kell, hogy az figyelembe vegye ezeket a változásokat. Ennek eredménye a bizottsági javaslat, amelyen Önök dolgoztak. Javaslatunk nem ír elő semmilyen új tevékenységet az alapítvány számára. Helyette arra törekszik, hogy pontosítsa az alapítvány céljait egy olyan kibővített tematikai alapon, amely magában foglalja az emberi erőforrás fejlesztését, különösen az egész életen át tartó oktatást és képzést. A javaslat az alapítvány területi hatályát is kiterjeszti az Európai Unió új külkapcsolati politikai eszközeire való tekintettel. Ebben az új összefüggésben az alapítvány feladatait ki kell igazítani, ugyanakkor az alapítványt továbbra is a világosan meghatározott prioritásoknak kell vezérelniük.

1

2

HU


Hálás vagyok az Európai Parlamentnek, hogy kedvezően fogadta a Bizottság javaslatát. A három intézmény közötti jó együttműködésnek köszönhetően sikerült olyan megoldásokat találnunk, amelyek mindháromnak megfelelnek, ideértve az olyan érzékeny kérdéseket is, mint például az igazgatótanács összetétele és az a mód, ahogyan az Európai Parlament speciális szaktudásával hozzájárulhat az alapítvány működéséhez. A Bizottság ezért késedelem nélkül elfogadja a múlt heti építő jellegű párbeszéd eredményeként megszületett, egységes szerkezetbe foglalt szöveget. Összefoglalásként: munkatársam, Jan Figel nevében kihangsúlyoznám, hogy mennyire fontos sikerre vinnünk az együttműködésünket, mivel ez teszi lehetővé az Európai Képzési Alapítványnak, hogy rövid időn belül alkalmazhassa a számára kidolgozott új jogi alapokat, és így hatékonyabb támogatást nyújthasson a kedvezményezett országoknak, ami végül is a munkánk célja volt. Bernard Lehideux, előadó . − (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, amikor Torinóban jártam, megtapasztalhattam az alapítvány által végzett kiváló munkát, amely egy fontos és nagyon hatékony eszköz arra, hogy támogassuk a szakképzési rendszerek fejlődését az EU partnerországaiban. A Bizottság javaslata aktualizálja az alapítvány céljait és irányítását annak érdekében, hogy az alapítvány tevékenységének erős jogi alapja legyen. Véleményem szerint a Tanáccsal elért kompromisszum két lényeges területen kínál előrehaladást. Először is, az új rendelet lehetővé teszi az alapítvány számára, hogy az EU valamennyi partnerországában tevékenykedjen, beleértve a szomszédságpolitika és az előcsatlakozási programok keretein kívül eső országokat. Ez egy fontos szempont. Az Unió például olyan döntéseket is hoz, amelyeknek közvetlen hatásuk van az AKCS-országok gazdaságára. Nem kell emlékeztetnem Michel biztos urat arra, hogy ilyen a közelmúltban is történt a cukorpiac közös szervezésének reformja esetében, amely arra kényszerítette ezeket az országokat, hogy radikálisan diverzifikálják az ipari tevékenységüket. Az alapítvány hasznosan járulhatott volna hozzá ehhez a változáshoz, és hasonló esetekben a jövőben is hasznos segítséget nyújthat. A kompromisszum másik előnye – amelynek én nagy jelentőséget tulajdonítok –, hogy bevonja a parlamenti képviselőket az alapítvány tevékenységének felülvizsgálatába. Ez a kérdés azonban túllép ennek az ügynökségnek a keretein. A Parlamentnek csak egyetlen – gyakran nagyon rövid – lehetősége van arra, hogy betekintést nyerjen az ügynökségek működésébe, ez pedig a költségvetésről, illetve a költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősség alóli mentesítésről történő szavazás. Véleményem szerint a továbbiakban – különösen a Lisszaboni Szerződés közelgő hatályba lépésével – nem lesz lehetséges, hogy a Parlament ne vegyen komolyabban részt azokban az ügyekben, amelyeket az ügynökségek kezelnek. Ezért ennek az alapítványnak a konkrét esetében a Parlament – bár szavazati jog nélkül, de – három képviselőt jelöl az igazgatótanácsba, feltéve, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkeznek az alapítvány tevékenységi területén. A Parlament külső személyeket vagy parlamenti képviselőket is jelölhet. A Parlamenten múlik, hogy felelős döntést hozzon az igazgatótanácsi képviselet megválasztása tekintetében. A fő szempont most az, hogy a jövőben rendelkezésre áll ez a választási lehetőség, illetve, hogy elindult a vita a Parlament részvételéről. Tekintetbe véve az ügynökségek növekvő számát, alapvető fontosságú, hogy valamennyi európai intézmény megvizsgálja az e tevékenységének ellenőrzésére szolgáló eszközöket. Ebben az összefüggésben meggyőződésem, hogy valódi kapcsolatot kell létrehoznunk a

22-05-2008

22-05-2008

HU


Parlament és az ügynökségek között. Hasonlóképpen az új rendelet célja, hogy formát adjon az alapítványi igazgató parlamenti bizottságok előtti meghallgatásainak. Az igazgató már évek óta évente egyszer jelent meg a Parlament előtt a Foglalkoztatási Bizottság meghívására, de ezt a meghívást a múltban nem tették hivatalossá. Végül, az igazgatótanács ötéves időtartamra fogja kinevezni az igazgatót a Bizottság által előterjesztett legalább három jelöltet tartalmazó lista alapján; a kinevezés előtt az igazgatótanács által kiválasztott jelöltnek nyilatkozatot kell tennie az Európai Parlament illetékes bizottságai előtt, és válaszolnia kell a bizottságok tagjai által feltett kérdésekre. Legyünk azonban őszinték. A Parlament részvételének kérdésében elért kompromisszum szerényebb, mint amit reméltem. De szembe kell néznünk a dolgokkal. A vita jelenlegi állásában senki sem kész ennél tovább eljutni. Ezért jó döntés támogatni a megtárgyalt csomagot, hogy az alapítvány a lehető leghamarabb stabil alapokon működhessen tovább. Ezért megkérem a képviselőket, hogy fogadják el a 11. számú kompromisszumos módosító indítványt, amely a Michel biztos úr által imént említett háromoldalú párbeszéd eredménye, azt teljes egészében fogadják el, és ne engedjenek a kísértésnek, hogy olyan módosító indítványt fogadjanak el, amely felborítaná az elért egyensúlyt. Köszönöm a szlovén elnökségnek és a Bizottságnak az ügyben folytatott párbeszéd minőségét, és természetesen köszönöm a társelőadóknak a támogatást. Gabriele Stauner, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, köszönetemet szeretném kifejezni a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott építő jellegű tárgyalásokért, nagy hálával tartozva természetesen előadónknak, Lehideux úrnak. A bizottságban, illetve a háromoldalú párbeszéd során kompromisszumot értünk el a torinói alapítványról, amelyet az új rendelet teljesen új alapokra fog helyezni. A fő célkitűzésünk a Torinóban székelő ügynökség prioritásainak újbóli kijelölése során az, hogy erősítsük az alapítvány és az Európai Parlament közötti kapcsolatokat, és javítsuk az alapítvány általános hatékonyságát. A Parlament nagy jelentőséget tulajdonít a szakképzés európai támogatásának, és úgy véljük, hogy a továbbiakban nem szabad valamiféle ellenőrző testületként, utólag értékelnünk az alapítvány által végzett munkát, hanem konkrét szerepet kell játszanunk az alapítványi programok tartalmának és formájának meghatározását célzó folyamatokban, és lehetőséget kell kapnunk a véleménynyilvánításra. Nagy jelentőséget tulajdonítunk ezért két dolognak. Ezek közül az első az igazgatótanács összetétele, a második pedig az alapítvány igazgatójának kinevezésére szolgáló eljárás. Az utóbbi pont tekintetében megfelelő megoldást sikerült kialakítanunk a bizottságban a PPE-DE javaslata alapján. Amint az előadó elmondta, az új rendelet 10. cikke alapján az igazgatót a Bizottság által előterjesztett, legalább három jelöltet tartalmazó listáról fogják kinevezni. A kinevezés előtt az igazgatótanács által kiválasztott jelöltnek meg kell jelennie az Európai Parlament illetékes bizottsága vagy bizottságai előtt, nyilatkozatot kell tennie, és kérdésekre kell válaszolnia. Egy bonyolultabb – és az aktuális kompromisszumban a képviselőcsoportom szempontjából nem kielégítően rendezett – ügy az igazgatótanács összetétele. A javasolt 7. cikkben meghatározott elrendezés, amelynek keretében a Parlament kijelölhet három nem szavazó képviselőt, nem megfelelő. Szeretnénk lehetőséget kapni arra, hogy az igazgatótanács döntéshozatali folyamatainak hatékony szereplői legyünk, és ne csupán szobadíszek. Ezért alapvetőnek tekintjük, hogy a Parlament három szakosodott képviselőt

3

4

HU


küldhessen az igazgatótanácsba, és mondani sem kell, hogy ugyanolyan szavazati jogokkal kell rendelkezniük, mint az igazgatótanács összes többi tagjának. Véleményünk szerint az igazgatótanács hatékony működésének biztosítása érdekében korlátozni kell a tagok számát. Nem látjuk égető szükségét annak, hogy az EU minden tagállama képviselőt küldjön. Ehelyett meg kellene elégednünk a tagállamok kétharmadából származó képviselőkkel, és alkalmaznunk kellene a Lisszaboni Szerződésben előírt rotációs szabályokat. A Bizottság, a Parlament és a Tanács három-három képviselője mellett a tagállamok még így is túlsúlyban lesznek. Végül is az igazgatótanács nem a részvényesek közgyűlése, hanem a részvényeseket képviseli a napi döntéshozatali folyamatban és gyors döntéseket hoz. Megkérem ezért a Tanácsot – amelynek a képviselője sajnos jelenleg nincs itt –, hogy gondolja át még egyszer az álláspontját. A hatékony működés érdekében arra kérem a Házat, hogy támogassa a 10. módosítást. Ole Christensen, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni az előadó, Lehideux úr együttműködését és munkáját, amelyet a torinói Európai Képzési Alapítványról szóló javaslat kapcsán végzett. A szocialista képviselőcsoport társelőadója voltam az Európai Parlamentben, és túl vagyunk néhány kemény tárgyaláson a Tanáccsal, de úgy vélem, hogy egy jó kompromisszumos javaslathoz jutottunk el. Bár az alapítvány munkája azokat az országokat célozza, amelyek nem tagjai az EU-nak és ezért nem fogadták el a lisszaboni célkitűzéseket, van értelme ebben a kontextusban is beszélni ezekről a célkitűzésekről. Végül is a lisszaboni célkitűzések a valóságban csak a fejlődés és növekedés egyik útját képviselik, és nem kell ahhoz az EU tagjának lenni, hogy valaki erre törekedjen. Az oktatás az egyik olyan tényező, amely támogatja a növekedést és a fejlődést az EU-ban. A jobb oktatásba történő beruházás biztosíthatja azt, hogy az EU-ban elérjük a lisszaboni célkitűzéseket, és együtt tegyük Európát egy jobb, élhető hellyé. A lisszaboni célkitűzések elérésének egy másik fontos eszköze a rugalmas biztonság a munkaerőpiacon, és az oktatás és a rugalmas biztonság nagyon szorosan összefügg. Az oktatás segítségével jobb és versenyképesebb munkaerőt lehet kialakítani, amely viszont lehetővé teszi az erőteljesebb növekedést. Fontos, hogy az EU jövőjét hosszútávon vizsgáljuk. Ezért az Európai Képzési Alapítvány egy nagyon fontos ügynökség. Az EU nem lehet egy zárt klub. Fontos, hogy annyira segítsünk a potenciális új tagállamoknak, amennyire csak tudunk. Meg kell természetesen követelnünk az új tagállamoktól, hogy megfeleljenek bizonyos követelményeknek és előírásoknak, de segítenünk is kell nekik ebben. Úgy vélem, hogy az új struktúra, amelyet a torinói alapítvány számára bevezettünk, egy nagy előny a jövőbeni kihívások szempontjából, és úgy vélem, hogy az alapítvány segítséget nyújthat a potenciális új tagállamoknak az EU-hoz való csatlakozásban. Nagyon örülök annak is, hogy az alapítvány új struktúrája megerősíti a kapcsolatot az Európai Parlament és az alapítvány között. Lehetőségünk lesz három szakértőt nevezni az igazgatótanácsba. Ez azt mutatja, hogy a Tanács kezdi elfogadni, hogy az Európai Parlamentnek több befolyással kell rendelkeznie ezen a területen. Renate Weber, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony, szeretném megköszönni Lehideux úrnak a jelentést. Teljes mértékben osztom az Európai Képzési Alapítvány kiterjesztett földrajzi mandátumával kapcsolatos véleményét.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Ez az ügynökség, amely az EU külpolitikájának eszközeként funkcionál, rendelkezik azzal a potenciállal, hogy teljes válaszokat adjon az olyan földrajzi területek kihívásaira, mint Afrika, a Karib-tenger és a Csendes-óceán. A gazdag tapasztalatokat, amelyeket az alapítvány az évek során szerzett, most olyan területek felé irányíthatjuk, amelyeknek rendkívül nagy szükségük van a szakképzésre a képzés és a társadalmi beilleszkedés hozzáférhetőségének javítása érdekében. Az ACSK-terület legtöbb országa jelenleg figyelemreméltó gazdasági reformokkal hajt végre, és a siker érdekében emberi erőforrásokra van szükségük. Az alapítványnak rendelkeznie kell a mandátummal és az erőforrásokkal, hogy válaszolni tudjon az ilyen igényekre. Még tovább megyek, és azt mondom, hogy amikor megnöveljük az alapítvány mandátumát, ideiglenes kapcsolattartó hivatalok létesítését is tervbe kell vennünk azokon a területeken, amelyeken az ügynökség tevékenysége koncentrálódik. Ezek a hivatalok lehetővé tennék az alapítvány számára, hogy jobban megszervezhesse a tevékenységét, és jobban láthatóvá tenné az intézkedéseit harmadik országok számára is. Teljesen egyetértek az előadó javaslatával, hogy nagyobb átláthatóságra van szükség, és osztom azt a javaslatát, hogy parlamenti képviselőkkel egészítsük ki az ügynökség igazgatótanácsát. Összefoglalva, úgy vélem, hogy az emberi erőforrások tekintetében az Európai Uniónak szélesebb megközelítést kell követnie. Fel szeretnénk állítani a „kék kártya” eljárást, amely lehetővé teszi a külföldi képzett munkavállalóknak, hogy legálisan dolgozzanak Európában, valamint hogy az EU hozzájárulhasson e képzett munkavállalók képzéséhez. Amint azonban már említettem, a képzett munkavállalókra a saját országukban is nagy szükség van, ha azt szeretnénk, hogy ezek a régiók valóban fejlődjenek. Az Európai Képzési Alapítvány szerepe ezért alapvető jelentőségű lesz. Sepp Kusstatscher, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, azzal szeretném kezdeni, hogy megdicsérem a torinói Európai Képzési Alapítványt az 1994 óta végzett értékes munkáért. Az ügynökségek és alapítványok által végzett munkát gyakran nem tekintik többnek, mint költségtényezőnek. Erős meggyőződésem, hogy a torinói alapítványunk tevékenysége nagyon hasznos szomszédsági támogatást jelent, akár a Balkánon, akár Kelet-Európában vagy Észak-Afrikában. A gyakorlati támogatást, amelyet az alapítvány a fejlődés és a magas minőségű képzési rendszerek kialakítása terén partnerországainknak nyújt, nem lehet eléggé nagyra értékelni. Szeretném kifejezni ezért a köszönetemet és nagyrabecsülésemet az alapítvány felső vezetésének. Őszinte kritikával kell azonban fordulnom a Tanácshoz, amelynek tárgyalási taktikái – miután az első körben létrejött az egyetértés – olyan húzásokat is magukban foglaltak, mint a Tanács képviseletének 27 főre történő bővítése, valamint hogy kezdetben nem akarták megérteni, miért szeretne a Parlament is képviselet kapni az igazgatótanácsban, majd pedig végül beleegyeztek ugyan a három szakértő képviselőbe, de csak szavazásra nem jogosult tagként. A Tanács hozzáállása egyszerűen érthetetlen volt. Csak megismételni tudom, hogy érthetetlen számomra a Tanács elnökségének ideges és védekező hozzáállása. Arra is bizonyíték ez, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie a tagállamaink kormányainak, amikor fel akarják mérni azt a jelentőséget, amelyet az Európai Parlamentnek – az Unió egyetlen demokratikusan választott testületének – kell tulajdonítaniuk. Köszönetem az előadónak.

5

6

HU


Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony, a Bizottság megint elébe ment a jogszabályoknak. Az EU-nak nincs illetékessége az oktatási kérdésekben, legalábbis a lisszaboni szerződés megerősítéséig, és ez az ír népszavazáson múlik. Előre borítékolható a népszavazás eredménye, vagy a „nem” szavazatot egyszerűen csak félresöprik, mint a francia és a holland népszavazás eredményét? Milyen lesz a felépítése ennek a képzési alapítványnak? Úgy látom, hogy a javaslatunk szerint a tagállamok változó hat képviselője, plusz a Bizottság hat képviselője és a Parlament csupán három képviselője, vagy esetleg a partnerországoknak a Bizottság által kinevezett plusz képviselői fogják működtetni. Az utóbbi esetben a felelősség részben olyan országok kezében lesz, amelyek nem tagállamok, és ez a nem választott Bizottságnak adja a legnagyobb beleszólást. Ez nem igazán demokratikus. A 7. módosítás azt javasolja, miszerint a Bizottság terjesztené elő a jelölteket az alapítvány igazgatói posztjára, és ez többekben aggodalmat váltott ki. Ez további javaslatokhoz vezetett az alapítvány igazgatóságának összetételét illetően, egészen addig a működésképtelen javaslatig, hogy minden tagállamnak legyen egy képviselője. Nem a legjobb kezdés, ha ennyi ellenjavaslat létezik az alapítvány igazgatóságának összetételére vonatkozóan, de ez az egész felveti azt a kérdést, hogy: miért is gondolja bárki, hogy szükségünk van egy ilyen alapítványra? Az a véleményem, hogy a képzési alapítvány nem csak hogy szükségtelen, de nem kívánatos eredményre is fog vezetni. Ha az EU helyett megvizsgálják Európa országait, a legkülönfélébb képzési rendszereket fogják találni. Különböző szabványok léteznek, de számos képességet fejlesztenek, és ezért van Európának ilyen gazdag öröksége. Az egyes országok mindig kitermelték a maguk művészeit, zeneszerzőit, íróit és így tovább. Még a kis országok is előálltak például világhírű zeneszerzőkkel. Minden egyes ország kitermeli a vezetőit és szakértőit, technikusait, bankárait, sportolóit és mindazon egyéb képességek képviselőit, amelyekre a képzés kiterjed. Tehát sokféle képesség létezik, és minden ország a maga módján járul hozzá ehhez. Ha megpróbáljuk mindezt összerakni egy Európai Képzési Alapítványban, az számos ország képzési rendszeréből kiszívja az életet. Egyetlen alapítvány nem rendelkezhet a nemzeti íz valódi minőségével. Sokszínűségre van szükségünk, nem egy harmonizált egypályás megoldásra. Röviden, egy ilyen rendszerrel többet veszítünk, mint amennyit nyerünk. Kérem, felejtsék el ezt az ügyet, és tegyék inkább lehetővé, hogy Európa országai megtehessék a hozzájárulásukat a nagy egészhez. Ez még lelkesedést is generálhatna az egész EU-projekt iránt, amely jelenleg a két alapító állam „nem” szavazata, illetve az EU-nak a lakosság felé történő eladására tett folyamatos erőfeszítés alapján ítélve sajnálatos módon hiányzik. Jan Andersson (PSE). – (SV) Köszönöm, elnök asszony. Szeretném azzal kezdeni, hogy megköszönöm Bernard Lehideux kiváló munkáját, a kiváló kapcsolatokat, amelyeket az elnökkel és a koordinátorokkal ápolt a folyamat során, és hogy lehetővé tette számunkra, hogy első olvasatra elérhessük a megegyezést. Szeretném megköszönni az Európai Képzési Alapítvány képviselőinek is az információikat, amely számos további kapcsolatot eredményező fontos hozzájárulás volt. Az oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás egyre fontosabbá válik. Fontos az EU-ban, de a partnerországokban is. Együttműködésre van szükség a Cedefop és az Európai Képzési Alapítvány között. Ez az új rendeletre vonatkozó javaslat tartalmaz néhány olyan elemet, amelyek hozzájárulnak a helyzet javulásához. Először is, a szakképzésre való kizárólagos

22-05-2008

22-05-2008

HU


összpontosítás helyett a hatáskört kibővítették az egész életen át tartó tanulással. Ez egy olyan elképzelés, amelyből egyre inkább merítünk, és amely fontos szerepet tölt be a politikánkban. Másodszor, a részt vevő országok száma növekszik, amint azt Lehideux úr is mondta. Magában foglalja a partnerországokat, de nem csupán a szomszédságpolitikai és előcsatlakozási programokba bevont országokat, hanem valamennyi partnerországot. Harmadszor, megerősítették a Parlamenthez fűződő kapcsolatokat. Eddig is jó volt az együttműködés közöttünk, amelyet most még tovább fejleszthetünk az új rendelet révén. Úgy vélem, hogy jó megegyezést értünk el, úgy az alapítvány igazgatójának kinevezését, mint azt a tényt illetően, hogy kinevezhetünk három szavazásra nem jogosult szakértőt az igazgatótanácsba. Nem értünk el mindent, amit akartunk, de ez mégis egy jó kompromisszum, amely kedvező jövőt ígér. Ez egy jó kiindulópont. Az egész életen át tartó tanulást a Parlament és az ezen az ügyön dolgozó alapítványok közötti együttműködési folyamatként fejleszthetjük. Ez fontos dolog. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani, illetve üdvözölni az itt elhangzott különféle nyilatkozatokat, amelyek mindegyike támogatja Lehideux úr jelentését. Nyilvánvalóan én is támogatom, mert úgy vélem, hogy valóban nagy lépést jelent előre. Már látom és elképzelem az új kilátásokat, amelyek – bármit is mondanak egyesek – megnyílnak itt, és ezért örülök, hogy kétségkívül széleskörű egyetértést fogunk elérni a javaslat tekintetében. Válaszolnék viszont két elhangzott ellenvetésre. Először, a 7. cikk 10. módosítása. Emlékeztetném Stauner urat, hogy fennáll az összeférhetetlenség kockázata, mert a Parlament az a hatóság, amely megadja költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősség alóli mentesítést. Jogi szempontból legalábbis egyértelműen összeférhetetlenség állna fenn. Másodszor, szerintem van értelme a két hatalmi ág szétválasztásának. Sok éven át parlamenti képviselő voltam, és soha nem tartottam igényt több felelősségre, mint amennyi egy parlamenti képviselőnek jár. Sajnos azt kell mondanom, hogy a parlamenti képviselők alapvető szerepe nem az irányítás. A parlamenti képviselők alapvető szerepe a vizsgálódás és a jogalkotás, és természetesen a kormányok és a vezetők ellenőrzése. Nem értem ezért azt a hangsúlyeltolódást, amelyet egyesek normálisnak tartanak. A magam nevében beszélek, de parlamenti vitát tartunk, és azt hiszem, hogy ha a Parlament összetéveszti az ellenőrző feladatát a szerepével össze nem egyeztethető irányító feladattal, az eltérítheti a Parlamentet az alapvető feladatától. Így lehet lerombolni egy parlamentet. Nem lenne összeegyeztethető a demokrácia magas elveivel, ha egy parlament egyfajta irányító gyűléssé akarna válni. Ezt azért mondom, mert meggyőződésem, hogy fontos szétválasztani a hatalmi ágakat. Meggyőződésem, hogy az elért kompromisszum a lehető leghatékonyabb, főleg azért, mert biztosítja a Parlament függetlenségét ellenőrző feladatainak végrehajtása során. El kell ismernem, hogy gyakran megdöbbentenek egyes előadott nézetek, de végül is ezért vagyunk itt. Azt hiszem, Clark úr volt az, aki azt mondta, hogy a Bizottság túllépte a hatáskörét, és hogy az Európai Képzési Alapítvány nem kívánatos eredményre vezethet. Ez eléggé ellentmond a valóságnak, a tapasztalatoknak, valamint az alapítvány figyelemreméltó munkájáról készült teljesen független értékeléseknek. A fejlesztésért felelős biztosként már előre látom – a fő módosításnak köszönhetően, amelyet kétségkívül el fognak fogadni – a hatékonyság lehetőségét, a kínálkozó pozitív lehetőségeket, különösen – amint azt néhány felszólaló felvetette – az én hatókörömbe eső országokban, ahol a szakképzés kulcsfontosságú tényező. Itt a migrációigazgatási és

7

8

HU


információs központra gondolok például Maliban, egy kísérleti projektre, amelyet hamarosan elindítunk. El tudom képzelni, hogy milyen hasznos szerepet tudna betölteni itt az alapítvány. Ezért csak üdvözölni tudom az alapítvány eredményeit, és teljes mértékben visszautasítom azt a kritikát, hogy nem kívánatos eredményre vezetne. Nyilvánvaló, hogy az emberek nem képesek megváltoztatni a természetüket. Akik nem szeretik Európát, túlzó kijelentéseket tesznek, és ez – a szóban forgó képviselővel szemben érzett minden tiszteletem mellett is – egy túlzás; ezért nincs is semmi értelme. Bernard Lehideux, előadó . − (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, úgy vélem, mindannyian vagy csaknem mindannyian ugyanazon az állásponton vagyunk az ügy lényegét tekintve, és megköszönöm a biztosnak, amit az alapítvány jövőbeli lehetőségeiről mondott. Egy pontot még nyilvánvalóan el kell rendezni és szeretnék egy észrevételt tenni ezzel kapcsolatban: ez az EPP 10. módosítása. Az európai intézmények közötti párbeszéd abszolút létfontosságú. Ez a párbeszéd lezajlott. Kollégám, Kusstatscher úr azt mondja, hogy a Tanács hozzáállása a párbeszéd alatt nem olyan volt, mint amilyet vártunk. Igaza van, de a végén megvolt a háromoldalú párbeszéd, számos megbeszélésre került sor, és ezeknek a megbeszéléseknek a végén jeleztük a beleegyezésünket. Szerintem nem lehetséges párbeszéd az intézményeink között, ha – miután beleegyezésünket adtuk – pár nap múlva visszavonjuk azt egy módosítás előterjesztésével. Tehát vitatkoztunk, nem értettünk mindenben teljesen egyet, mindenki tett egy lépést a normalizálás irányába, és végül elérkeztünk egy kompromisszumos szöveghez. Arra kérem a képviselőcsoportokat, minden képviselőcsoportot, hogy fogadja el azt a javaslatot, hogy mutassunk szolidaritást a döntéssel, amelyet meghoztunk, a beleegyezéssel, amelyet a háromoldalú párbeszéd végén a Tanácsnak és a Bizottságnak adtunk, és megkérem képviselőcsoportokat, hogy ez a szolidaritás tükröződjön a szavazataikban is. Ha valaki változást szeretne, annak azt is tudnia kell, meddig mehet el. Röviddel ezelőtt azt mondtam, hogy én egy kicsit tovább mentem volna, de nem hittem, hogy mindenki fel van erre készülve. A dokumentum előadójaként jó megállapodást sikerült elérnem, és a kollégáim is támogattak a munkámban, akiket megkérek, hogy továbbra is – egészen a szavazásig – mutassanak szolidaritást a kompromisszumos megállapodással kapcsolatban. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra ma déli 12 órakor kerül sor. 7. A támogatáshatékonyságról szóló, 2005. évi párizsi nyilatkozat nyomon követése (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Van Hecke úr jelentése (A6-0171/2008) Fejlesztési Bizottság részéről, a támogatáshatékonyságról szóló, 2005. évi párizsi nyilatkozat nyomon követéséről (2008/2048(INI)). Johan Van Hecke, előadó . − (NL) Három évvel ezelőtt több mint száz adományozó és partnerország kötelezettséget vállalt Párizsban, hogy hatékonyabbá teszik a fejlődő országoknak nyújtott támogatásokat, egyebek mellett nagyobb fokú harmonizációra, demokratikus ellenőrzésre, kölcsönös elszámoltathatóságra és nagyobb átláthatóságra törekedve.

22-05-2008

22-05-2008

HU


A korábbi monterrey-i nyilatkozatokkal ellentétben a párizsi nyilatkozat egyértelmű célkitűzéseket határozott meg, amelyeket tizenkét intézkedésbe és mutatóba ültettek át, és ez tulajdonképpen egy jelentős előremutató lépés volt. Idén decemberben, Accrában egy kezdeti értékelést kell készíteni arról, hogy mi valósult meg ezekből a nagy ígéretekből. El kell mondani, hogy az elmúlt években az Európai Bizottság nagy erőfeszítéseket tett a támogatásokra vonatkozó új rend végrehajtása érdekében. A Bizottság büszke lehet arra, amit a munkamegosztás, a jobb koordináció és a helyi hozzájárulás tiszteletben tartása terén elért. 2006-ban Michel biztos kezdeményezésére a Bizottság egy kicsit tovább ment a párizsi vállalásoknál, és elfogadott egy ambiciózus akciótervet, illetve a munkamegosztás és az eredményalapú irányítás koncepcióját. Van azonban még tennivaló. Számos elképzelést még át kell ültetni a gyakorlatba. Például, a támogatás nincs megfelelő módon hozzáigazítva a nemzeti rendszerekhez és túl sok eltérő fizetési rendszer kap szerepet a folyamatban. Ami a támogatások kötöttségének feloldását illeti, alig jutottunk valamire. A technikai együttműködés még mindig túlságosan az adományozókra irányul. A segélyezési atlaszt sürgősen aktualizálni kell, és ki kell terjeszteni, majd pedig a leginkább elhanyagolt országokra és ágazatokra kell összpontosítani. Emellett a munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódex jóváhagyása is gondot jelent. Először is, mert a tagállamok nem teljesítik az ígéreteiket. A tagállamok elmaradásban vannak, úgy a hatókör, mint a hatékonyság tekintetében. A hivatalos támogatásra fordított összegek aránya 2000 óta először csökkent, a 2006-os 0,41%-ról 2007-ben 0,38%-ra. Radikális változásra van szükség, ha el akarjuk érni a millenniumi célkitűzéseket. Ha a Tanács meg akarja őrizni a szavahihetőségét, sürgősen meg kell erősítenie az ígéreteit. A tagállamoknak el kell kötelezniük magukat egy időrend mellett, ami a támogatás mennyiségét és minőségét is illeti. A mennyiség és a minőség kibogozhatatlanul összekapcsolódik. A minőségi reform nagy kihívása jelenleg a saját hozzájárulások és a kölcsönös elszámoltathatóság megerősítése, és ez így marad a jövőben is. Ez azonban rendszeres párbeszédet tesz szükségessé a társadalommal, a helyi kormányzatokkal és mindenekelőtt a parlamentekkel. A nagyobb átláthatóság rendkívül fontos. A nagyobb költségvetési támogatáshoz az ígért és kifizetett összegek hatékony parlamenti kivizsgálására van szükség. Ezért a jelentés amellett érvel, hogy hozzá kellene egy tizenharmadik mutatót is adni a párizsi menetrendhez. Ha annyira fontos az európai és afrikai parlamentek nagyobb hatékonyság biztosításában betöltött szerepe, miért ne ültessük át azt egy további mutatóba? Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, az Uniónak mint a legnagyobb adományozónak fel kell vállalnia a kötelezettségeit Accrában. Legelőször is a saját háza táján kell rendet teremtenie. Csak azután veheti át hitelesen az irányítást Accrában, és terjeszthet elő egy ambiciózus tervet. Az Uniónak nem csak a szakértelem áll rendelkezésére, hanem arra is képes, hogy a leghatékonyabb donorrá váljon. Amire most szükség van, az az ígéretek konkrét lépésekké történő átalakítása. Ez ennek a jelentésnek a lényege, amelyhez bátorkodom a támogatásukat kérni. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Van Hecke úrnak, és a Fejlesztési Bizottságnak ezért a kiváló jelentésért. Annak is örülök, hogy a megközelítésünk pontosan megegyezik és ugyanazoknak az eredményeknek az eléréséért küzdünk.

9

10

HU


Úgy vélem, hogy az elkövetkező hat hónap létfontosságú lesz az Európai Unió eltökéltségének tesztelése szempontjából, hogy képes-e konkrét előrehaladást elérni a fejlesztési politika három fő pillére terén: először a millenniumi célkitűzések elérése terén; másodszor a támogatások mennyiségének növelése terén; harmadszor pedig a támogatások hatékonyságának növelése terén. A szeptemberi accrai találkozó tesztelni fogja az egész folyamat és valamennyi résztvevő fél szavahihetőségét. Vagy elindul a folyamat vagy örökre megfeneklik. A mai vita ezért nagyon fontos abból a szempontból, hogy határozott üzenetet küldhet az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának a jövő heti üléséhez. Ez a Tanács fogja megvitatni a Bizottság javaslatait, összevetve azokat a célkitűzésekkel. Remélem, hogy amikor a Tanácsra kerül a sor, olyan üzenetet fognak küldeni, amely legalább annyira ambiciózus, mint a Van Hecke úr jelentésében foglalt üzenet. Mi, európaiak, együttműködve változást tudtunk elérni 2005-ben, Párizsban. Ugyanolyan ambiciózusnak kell lennünk ma is, és gondoskodnunk kell arról, hogy Accrában valamennyi kötelezettségünk tekintetében eljussunk a szavaktól a tettekig. Túl sok helyről hallottam a tagállamainkban, hogy Accrát és ezt a vitát egy technikai vitává akarják átalakítani, amely a megvalósíthatóságról, a hatékonyságról stb. szól. Ez nem egy technikai vita. Accra nem egy technikai találkozó. Ez egy politikai találkozó, ahol meg fogjuk tudni, hogy a tagállamokban megvan-e a politikai akarat, hogy teljesítsék a kötelezettségeiket. A csatát még korántsem nyertük meg. A Bizottság nem intézkedhet egyedül. Ezért kérem meg Önöket, hogy mozgósítsák az erőforrásaikat és kapcsolataikat, illetve biztosítsák, hogy ez a csúcstalálkozó igazi siker legyen. A bizonyítási teher a tagállamoknál és az Európán kívüli támogatóknál van. A Parlament és a Bizottság közötti szövetség ezért létfontosságú. Nem ismétlem meg a jelentésben foglaltakat. Csaknem 100%-ban egyetértek vele. Konkrét előrehaladásra van szükség a fontos területeken, amelyek közül csak néhányat emelnék ki. Az első a támogatás kiszámíthatósága. Nagyon hálás vagyok, hogy a Parlament támogatja a millenniumi fejlesztési célkitűzésekkel kapcsolatos megállapodás létrehozását. Ez az egyik javaslat, amelyet elő fogok terjeszteni Accrában. A partnerországoknak természetesen részt kell venniük ebben a megállapodásban, és nyilvánvalóan fel kell állítanunk az ellenőrző mechanizmusokat is. Másodszor, a partnerországok eljárásainak jobb kihasználására vonatkozó kérdés. Ezért mondtam azt, hogy azokban az országokban, ahol az lehetséges, a költségvetési támogatásnak kell a legfőbb eszköznek lennie a támogatások megfelelő helyre történő eljuttatásában. Érdemes megjegyezni, hogy – és meggyőződésem szerint fontos, hogy Önök megjegyezzék a számadatokat, amelyeket most idézni fogok – Tanzániának eddig csaknem 2400 jelentést kellett előállítania a különböző adományozók, és – most figyeljenek – több mint 8000 ellenőrzési jelentést a multilaterális fejlesztési bankok számára. El kell ismerniük, hogy ez döbbenetes, és egyúttal valós problémát is jelent. A jelentés helyesen emeli ki, hogy nagyobb átláthatóságra és felelősségre van szükség a fejlesztési támogatások terén, bár ez a jelentések ilyen dzsungelében nyilvánvalóan lehetetlen. Ez csak akkor lesz megvalósítható, ha megerősítjük a Parlament rálátását a fejlesztési finanszírozás, valamint annak a nemzeti költségvetésbe történő integrálása tekintetében, amint azt az előadó is mondta. Ösztönöznünk kell a „demokratikus tulajdonosi szemléletet” és támogatni fogjuk a partnerországok azon erőfeszítéseit, hogy erősítsék a

22-05-2008

22-05-2008

HU


tulajdonosi szemléletet és a felügyeletet. Nyilvánvaló, hogy a parlamentek és a civil társadalom kulcsfontosságú szerepet játszanak ebben. A harmadik pontom a munkamegosztásra vonatkozik. A magatartási kódexnek meg kell valósulnia. Egy másik példa: Maliban 26 adományozó vesz részt a vidékfejlesztésben, míg Burkinában öt adományozó vesz részt az ország összes iparágának felében, és az adományozók fele az összes iparág egyharmadában koncentrálódik. Itt vannak tehát a hatékonyság javításának lehetőségei a különféle országokban, és szeretném elnyerni a Parlament támogatását, hogy meggyőzhessük a tagállamokat arról, hogy jobb munkamegosztásra van szükség. Ez hatalmas javulást eredményezne a támogatások hatékonyságában. A negyedik pontom a sebezhetőségre vonatkozik. Egy példa erre, hogy 2006-ban az Elefántcsontpartnak, Libériának és a Közép-afrikai Köztársaságnak megítélt támogatások 65%-a három bilaterális adományozótól származott. Itt is javaslatot tettünk már olyan kísérleti országokra, amelyek esetében a legtöbb tagállam vehetne részt. Ami az eljárások menetét illeti, arra kértem a Bizottságot, hogy a lehető legrugalmasabb legyen az aktuális szabályok figyelembe vétele mellett, hogy javíthassuk a reakcióképességünket. Mindezek mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a támogatások hatékonysága nem kizárólag az adományozóktól függ; épp ellenkezőleg, annak a partnerországok intézkedéseinek sarokkövét is kell képeznie, és központi helyet kell elfoglalnia a velük folytatott párbeszédünkben is. Csak a partnerországok vannak abban a helyzetben, hogy hatékonyabb támogatások nyújtására késztethetnek minket úgy, hogy aktívan meghatározzák nem csupán a fejlesztési célkitűzéseiket, de azok elérésének eszközeit is. Ez az egyetlen módja annak, hogy a párbeszédünk előrehaladhasson az egyenlő jogokon és kötelezettségeken alapuló partnerség alapján. Szeretnék még egy utolsó dolgot elmondani, mielőtt befejezném. A Parlament arra kéri a Bizottságot, hogy a küldöttségeknek biztosítson megfelelő intézkedési szabadságot. Önöknek teljesen igazuk van! A decentralizációs folyamatunk révén próbáljuk ezt elérni. Sokat kérünk a küldöttségeinktől. Amint Önök is tudják, az erőforrások korlátozottak, és a küldöttségek igénybevételének lehetősége végül is szintén a költségvetési hatóságtól függ. Ismét megkérem Önöket, hogy segítsenek meggyőzni a tagállamainkat – ezt Van Hecke úr is megemlítette –, hogy erkölcsi kötelezettségük tiszteletben tartani a kiutalásra kerülő támogatás összegek tekintetében 2005-ben vállalt kötelezettségeiket. 2007-et a lehető leggyorsabban el kell felejteni, mert egyes országok nem tartották tiszteletben a kötelezettségeiket, ami ármyékot vetett azok helyes magatartására, akik a maguk részéről megmutatták, hogy képesek ezt megtenni. Ezért azt fogjuk javasolni, hogy – először – ismételjék meg a 2005-ös kötelezettségvállalásukat, és – másodszor – terjesszenek elő egy menetrendet, egy útitervet, egy szakaszokra bontott tervet, hogy miként fogják elérni a célkitűzéseket, amelyekhez a nevüket adták. Amint azt az elején elmondtam, még nem nyertük meg a csatát, mert az információim szerint az előzetes megbeszélések azt jelzik, hogy egyes tagállamok arra is készek lennének, hogy elutasítsák a 2005-ös vállalásaik megismétlését, ami természetesen elfogadhatatlan, míg mások nyilvánvalóan nem hajlandók arra, hogy szakaszokra bontott tervet készítsenek. Szükségem van ezért az Önök erejére, meggyőződésére és – ha szabad így neveznem – a szemtelenségére, hogy mindenkit rákényszerítsünk a kötelezettségei teljesítésére.

11

12

HU


Anna Záborská, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (SK) A támogatások hatékonyságáról szóló jelentés három okból is fontos. Először, az Európai Bizottságnak azzal a felelősségével foglalkozik, hogy megfelelően kezeli-e az EU polgárainak pénzét. Másodszor, felhívja a figyelmünket arra, hogy a fejlesztési programokat jobban kell strukturálni. Végül politikai bátorságra szólít fel a költségvetés ellenőrzése és a rossz célokra történő felhasználás elleni küzdelem kapcsán. Gratulálok képviselőtársamnak, Van Hecke úrnak a jelentéshez, amely aláhúzza az Unió kettős felelősségét: úgy a külső, mint a belső felelősséget. Ha szavahihető szereplők akarunk lenni a külkapcsolatainkban, annyi pénzügyi támogatást kell adnunk a fejlődő országoknak, amennyit megígértünk, és úgy kell azt szétosztani, ahogyan megígértük. Valamennyien tudjuk, mennyire bonyolult megítélni, hogy egy pénzügyi támogatást megfelelő módon használtak-e fel. A fejlődő országok politikai és kulturális körülményei arra kényszerítik az adományozókat, hogy kreatív és rugalmas költségvetési megközelítést fogadjanak el. Ennek ellenére a kreativitás és a rugalmasság nem gátolhatja az átláthatóságot és a becsületességet. Akkor vagyunk őszinték, ha beismerjük, hogy az európai közpénzek elköltése gyakran nem hozza meg a várt eredményt, és ha gátat szabunk rossz célokra történő felhasználásuknak. Annak alátámasztására, hogy a fejlesztési támogatás hatékony volt, be kell szereznünk a kedvezményezett aláírását, amely megerősíti, hogy a projekt hosszú távon is valóban működőképes volt. Azt kell mondanom, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament legfontosabb felelőssége annak belső felelőssége, hogy őszinték legyünk az Európai polgárokkal szemben. Az Európai Unió az adóinkból finanszírozza a fejlesztési támogatást, és nagyon keveset tudunk a hatékonyságáról. Gratulálok képviselőtársamnak, Bösch úrnak, aki a közelmúltban kritizálta azt a módot, ahogyan az Európai Unió az adófizetők pénzéből lehetővé váló fejlesztési támogatásokat szétosztja. A támogatások hatékonysága nem egyszerűen csak egy szükséges költségvetési feladat; a politikai bátorság tesztje is, hogy rá tudunk-e mutatni arra, hogy az adófizetők pénzét hatékony módon kell felhasználni. Pierre Schapira, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a támogatások hatékonyságáról az elmúlt néhány hétben folytatott vitáinknak a világ élelmiszerválságáról szóló drámai hírek adtak súlyt. Ez a válság kegyetlenül emlékeztet minket arra, hogy ha nem tudjuk biztosítani a legalapvetőbb jogot, az élethez és az elegendő élelmiszerhez való jogot, a fejlesztési támogatások területén tett erőfeszítéseink hiábavalóak lesznek. Van Hecke úr – akinek munkáját üdvözlöm – a jelentésében kiemeli, hogy a hosszú távú stratégia az egyetlen mód arra, hogy valódi támogatást nyújtsunk a partnerországok fejlődéséhez. A közegészségügyhöz és az oktatáshoz hasonlóan az élelmiszer tekintetében is tartós megoldásokra van szükségünk, ha választ akarunk adni a jelenlegi válság mélyen gyökerező okaira. A PSE által előterjesztett módosítások támogatják az előadó álláspontját, és bizonyos tekintetben meg is erősítik azt. Kiemeltük, hogy a legfőbb célunknak a millenniumi célkitűzések elérésének kell lennie, amelyek közül az első a szegénység és éhezés felszámolása. Ennek – és a támogatások hatékonyabbá tételének – érdekében nagyobb befolyást kell engedni a helyi intézményeknek, a támogatásnak a lehető legnagyobb mértékben helyi szintűnek kell lennie, és a lehető leginkább meg kell felelnie a helyi lakosság igényeinek. Ezért emeltem ki, hogy nagyobb mértékű konzultációra van szükség a nemzeti

22-05-2008

22-05-2008

HU


parlamentekkel, a civil társadalommal és a helyi hatóságokkal a fejlesztési politikák kialakítása, végrehajtása és értékelése tekintetében. Hasonlóan létfontosságú, hogy hatékonyan küzdjünk a korrupció ellen és átláthatóbbá tegyük a támogatásokat. Konkréten azt kérjük a Bizottságtól, hogy készítse el a helyi önkormányzatok számára elkülönített összes pénzalap mátrixát, annak érdekében, hogy ellenőrizhessük a politikák koherenciáját és a pénzalapok megfelelő kezelését. Végül, mivel a hatékonyság javításáról szóló vitát nem lehet elválasztani a támogatás összegének kérdésétől, engedjék meg, hogy – amint azt röviddel ezelőtt mások már megtették – újra rámutassak és elítéljem a fejlesztési támogatások igazolhatatlan csökkenését 2006 és 2007 között, amikor az arányuk 0,41%-ról 0,38%-ra esett Európában. Az accrai csúcstalálkozó valóban politikai jellegű lesz, amint azt a biztos mondta. Egyedülálló lehetőséget nyújt az adományozó országoknak, hogy megismételjék a kötelezettségvállalásukat. Rajtunk múlik, hogy elmenjünk erre a találkozóra, és hogy ne okozzunk csalódást a partnereinknek. Toomas Savi, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani képviselőtársamnak, Johan Van Hecke úrnak ezért a kiváló jelentésért. Teljes mértékben támogatom a jelentés 1. bekezdését. A tagállamoknak és a Bizottságnak azonban össze kell hangolniuk, átláthatóvá, kiszámíthatóvá és hatékonnyá kell tenniük az intézkedéseiket, ha egyetlen, a fejlesztési támogatásokért felelős intézmény alá gyűjtik össze az erőforrásaikat. Ez az első megjegyzésem. A támogatások hatékonysága rajtunk múlik, mivel gyakran túl sokat költünk a fejlesztési támogatások célországokban történő felelős felhasználását biztosító adminisztrációra. Takarékoskodnunk kell például a személyzet képzésén, az adminisztráción és a kiadásokon, hogy több fejlesztési támogatás jusson el a kedvezményezettekhez. Jelenleg nincs megfelelő koordináció a tagállamok között a pénzalapok elosztása tekintetében. A szubszidiaritás elve alapján a végrehajtó hatalomnak a lehető legalacsonyabb szinten kellene lennie, kivéve, ha a hatalom magasabb szintre rendelése számottevő előnyökkel jár. Nincs egyetemes megoldás a támogatások alacsony hatékonyságának problémájára, de az egyik lépés az adminisztratív keretek nagymértékű és gyors átalakítása további centralizáció révén, mivel folyamatosan időt és emberi életeket veszítünk. Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök asszony, szeretném megköszönni Michel biztos úrnak és Van Hecke úrnak a magas színvonalú jelentést. Nagyszerű, hogy megállapodás született a tartalom tekintetében, illetve hogy az EU-támogatásokat növelik és továbbfejlesztik. A támogatásnak támogatásnak kell lennie. Nem szabad felhígítanunk és más célra használnunk, mint például a hitelek elengedésére, ahol a pénzt egyszerűen egyik jogcímről a másikra mozgatjuk a kedvezményezett országokban. Ezt a pénzt azok javára kell fordítani, akiknek szükségük van arra, és látnunk kell, hogy valóban arra a célra használják-e. Természetesen ez az egyetlen mód az európai polgárok arról való meggyőzésére, hogy növelni kell a támogatásokat, mert látniuk kell, hogy ez az egész hatékonyan működik, amint azt Jeffrey Sachs olyan egyértelműen megfogalmazta a közelmúltban. Fontos ezért, hogy az 1. módosítás elfogadásra kerüljön. A támogatásnak tovább kell növekednie 2015-ig, amint azt már számtalan alkalommal megígértük. Kicsinyes gondolkodásra utal és kínos is, hogy az EU támogatásai 2006 és

13

14

HU


2007 között lecsökkentek. Több pénz nélkül a támogatás nem lehet eléggé hatékony. Nem fogjuk elérni a célokat, ha nem tartjuk be a nagyszámú ígéretünket. Az is jó lenne, ha az Európai Parlament megérthetné az EU agrárpolitikáját. Számos elemzés készült a Világbank, az IMF, az ENSZ és mások részéről, amelyek dokumentálják azt a tényt, hogy a közös agrárpolitika aláássa a fejlődő országok növekedési lehetőségeit, és itt nem az exporttámogatásokról beszélek, amelyek meglehetősen groteszkek ugyan, de csak kismértékben járulnak hozzá ahhoz a pusztításhoz, amelyet ez a politika okoz. Ahogy a helyzet most áll, az egyik kezünkkel adunk, a másikkal pedig visszaveszünk – néha egy kicsit többet is, mint amennyit adtunk. Így várhatjuk el, hogy az Egyesült Államok visszavonja a mezőgazdasági támogatásait. Az USA agrártámogatása rosszabb, mint a miénk, és az EU-nak jó példával kell elöl járnia. Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony, először is szeretném megköszönni Van Hecke úrnak és a biztos úrnak a jelentést. A Szaharától délre fekvő afrikai országok több nemzetközi támogatást kapnak, mint a világ bármely más régiója, de a szegénység szintje mégis kitartóan magas marad. A tanulmányok azt mutatják, hogy a támogatás képes csökkenteni és sikeresen csökkenti is a szegénységet azokban az országokban, amelyek megfelelő gazdasági irányítással és kormányzati intézményekkel rendelkeznek. Ha megfelelően osztják el, a támogatás emberek millióinak segíthet kimenekülni az éhhalál szélén való tengődésből. A valóság azonban az, hogy a korrupció számos fejlődő országban létezik, és – miközben nekünk a továbbiakban is támogatnunk kell a felelősségteljes kormányzást ezekben az országokban – van egy még sürgetőbb felelősségünk, mégpedig hogy segítsünk az emberek millióinak a világon, akik éhezéstől és betegségektől halnak meg. Teljesítenünk kell a kötelezettségvállalásokat, amelyeket a millenniumi célkitűzésekkel kapcsolatban tettünk. Hogyan fordíthatunk hátat annak a hárommilliárd embernek, akik napi három dollárnak megfelelő összegből élnek, vagy az ötmillió afrikai gyermeknek, aki tavaly ötéves kora előtt halt meg? És igen, felelősséggel tartozunk az európai adófizetőknek is, és gondoskodnunk kell arról, hogy a pénzük elérje a legnagyobb szükséget szenvedőket, és hogy azt hatékonyan költsék el. Ebben a tekintetben úgy vélem, hogy Európának célzottabb programokra van szüksége, mint amilyen például a Globális Alap, amely az AIDS, a tuberculosis és a malária ellen küzd, a világ legpusztítóbb betegségei ellen, amelyek évente több mint hatmillió embert ölnek meg. A Globális Alap nagyon hatékony szervezet, minimális bürokráciával és maximális hatással. Egy innovatív megközelítést képvisel a nemzetközi egészségfinanszírozás terén. A globális szegénység túlnyomórészt vidéki probléma. A fejlődő országokban élő rendkívül szegény emberek háromnegyede vidéki területeken él. Ha át akarjuk vészelni az éghajlatváltozás és a növekvő élelmiszerárak viharát, fejlesztenünk kell a mezőgazdasági termelést a mezőgazdaságra kidolgozott programok segítségével, mivel ezeknek komoly hatása lehet a szegénység csökkentése szempontjából. Az előadás, amelyet Jeffrey Sachs professzor tartott a közelmúltban a bizottságnak, nagyszerű példa volt arra, hogy miként lehet a pénzt célra irányítani. A tavalyi Worl Development Report szerint a GDP mezőgazdaság által kiváltott növekedése négyszer hatékonyabb a szegénység csökkentése szempontjából, mint más ágazatok növekedése. Ahelyett, hogy élelmiszersegélyeket szállítunk a harmadik világ országaiba,

22-05-2008

22-05-2008

HU


Európának élen kell járnia az afrikai mezőgazdasági termelőknek történő segítségnyújtásban, megfelelő vetőmagok, műtrágyák és vízgazdálkodási technológiák biztosítása révén, hogy több élelmiszert termelhessenek. De természetesen számos más módja is van a segítségnyújtásnak, és – amint azt a biztos mondta – ezek többségének országspecifikusnak kell lennie. Az idő egyre fogy Afrikában. Tanulnunk kell a múltból, hogy a jövő generációit megmenthessük a betegségektől és az éhezéstől. Úgy vélem, hogy Accra egy politikai lehetőség és támogatom az egyéb felszólalók által ezzel kapcsolatban elmondottakat. Ez nem csak egy technikai találkozó technikai kérdések megvizsgálására, ez egy politikai lehetőség. Látnunk kell, hogy valóban neki tudunk-e vágni a szegénység leküzdésének. Sok-sok kötelezettségvállalást tettünk; ezek némelyikének nem túl közeli a megvalósulása. A millenniumi fejlesztési célkitűzések időkeretének felénél járunk, és itt az ideje, hogy keményen megpróbáljuk mindegyik célkitűzést teljesíteni. Vissza kell terelnünk a támogatásokat a megfelelő kerékvágásba. Együtt kell dolgoznunk az afrikai kormányokkal; küzdenünk kell a korrupció ellen; javítanunk kell a kormányzást, és segítenünk kell a világ szegényein. Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy még sok a teendőnk az európai fejlesztési politikák hatékonysága terén. A Van Hecke úr kiváló jelentésében – amely teljes támogatásomat élvezi – foglalt ajánlások egészen biztosan a jó irányba mutatnak. Miközben ezen a jelentésen vitázunk, a fejlesztéssel foglalkozó nem kormányzati szervezetek szövetségének, a CONCORD-nak az EU-kormányok által tett támogatási kötelezettségvállalásokról szóló új éves jelentésének bemutatása zajlik Brüsszelben. A jelentés megvizsgálta az egyes tagállamok által tett előrehaladást, és a szegénység leküzdésével és a támogatások hatékonyságának növelésével foglalkozó politikáinkról kirajzolódó kép tele van hézagokkal és ellentmondásokkal. Amint Michel biztos úr elmondta, a jelentés megjegyzi például, hogy 2007-ben a 27 tagállam által nyújtott támogatások összege nem növekedett, ahogy kellett volna, hanem éppen hogy csökkent. Ugyanekkor a jelentés azt mutatja, hogy a fejlesztési politikákkal összefüggő problémák nagy része továbbra is fennáll, mint például a kötött támogatások átláthatóságának hiánya. Tiszteletben kell tartanunk a nemzetközi szinten tett kötelezettségvállalásokat. Nem hiúsíthatjuk meg a világ déli országaiban élő emberek reményeit, sem azokét az úgynevezett északi országokban élő emberekét, akik elkötelezetten dolgoznak annak érdekében, hogy határozott módon megoldják az igazságtalanságot, a szegénységet és az élelmiszerválságot, amire Schapira úr az imént hivatkozott. Egyetértek a biztossal: abba kell hagynunk a szónokolást és a tettek mezejére kell lépnünk. Szeretném Michel úrnak is megköszönni a szenvedélyét, az elkötelezettségét és az állhatatosságát. Az accrai és a dohai két konferenciával a 2008-as év igazi fordulópont lehet és annak is kell lennie, és kiváló lehetőséget kínál az Európai Unió számára annak igazolására, hogy vállalni tudja a felelősségét, amelyet a világ vezető adományozójaként visel. Szinte feleslegesnek tűnik elmondani, hogy növelnünk kell a támogatás mennyiségét és javítanunk kell a minőségét. Ezek nem egymást kizáró elképzelések. Nem használhatjuk a támogatások hatékonyabbá tételét a mennyiség csökkentésére szolgáló ürügyként.

15

16

HU


Ugyanakkor ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a támogatások mennyiségének egyszerű növelése nem elégséges. Amint azt valamennyien elmondtuk, létfontosságú, hogy a célunk a geopolitikai és stratégiai célkitűzések helyett a szegénység elleni küzdelem legyen. Amint azt folyamatosan mondjuk, a kereskedelmi, migrációs és biztonságpolitikának összhangban kell lennie a fejlesztési célokkal. Az európai együttműködésnek nem csak a saját érdekeinken, de a déli országoknak a helyi kormányok, parlamentek és a civil társadalom által meghatározott prioritásain is kell alapulnia, és az is létfontosságú, hogy növeljük az EU segélyprogramjainak átláthatóságát és elszámoltathatóságát. Ebben az összefüggésben a Parlamentet olyan helyzetbe kell hozni, hogy valódi demokratikus ellenőrzést gyakorolhasson, és üdvözlöm a biztos felhívását, hogy keményen dolgozzunk azon, hogy az EU-országok kiálljanak a vállalt kötelezettségeik mellett. Van néhány kérdésem a pályázati felhívásokkal kapcsolatban. Azok a nem kormányzati szervezetek, amelyek rész akarnak venni a Bizottság pályázati eljárásaiban, úgy találják, hogy ezek túlságosan hosszúak és fáradságosak, ami a tevékenységüket nagyon megnehezíti, és tulajdonképpen ki is zár számos kisméretű helyi szervezetet. Miért nem kérdezzük meg akkor ezeket a szervezeteket közvetlenül, hogy miként lehetne áramvonalasítani az eljárásokat? Ezt szem előtt tartva előterjesztettem egy módosítást a mai szavazásra. Azután ott van még a támogatások feloldásának ügye, amellyel Van Hecke jelentése is foglalkozik. Előrehaladást értünk el, de teljesen fel kell oldani minden támogatást annak megakadályozása érdekében, hogy a pénz visszatérjen az adományozó országokhoz, ahelyett, hogy a szegénységet enyhítené a kedvezményezett országokban. Végül szeretnék rámutatni arra, hogy egyes államok eltúlozzák az állami fejlesztési támogatásokra vonatkozó adataikat. 2007-ben az EU-országok körülbelül 8 milliárd eurót, más szóval a teljes európai támogatás körülbelül 17%-át fontos ágazatokban, de nem a fejlesztési ágazatban költöttek el. A tartozáselengedés, a menekültekre fordított kiadások, a külföldi diákok ösztöndíjai olyan kiadások, amelyeket ki kellene venni a fejlesztési támogatásokra vonatkozó adatokból, és ezért felkérem Önöket, hogy támogassák az erre vonatkozó módosításokat. Én is nagy reményeket fűzök a 2008-as évhez és a trend megfordításával kapcsolatban tett kötelezettségvállalásokhoz; őszintén egyetértek a biztossal, amikor az adományozók és az országok közötti megosztott felelősségről beszél, ahol mindenkinek be kell töltenie a szerepét: jogok és kötelezettségek. Ez a mi erősségünk! Maria Martens (PPE-DE). – (NL) A fejlesztési pénzeket jobban is el lehet és jobban is kell elkölteni. Ez az a következtetés, tisztelt elnök asszony, amelyet levonhatunk az előadó nagyon kiegyensúlyozott jelentéséből. Gratulálok neki. A jelentés a legjobbkor érkezett. Úgy néz ki, hogy Európa kezd belefáradni a fejlesztési kiadásokba. Ez a trend nagyon aggasztó és nem szabad alábecsülnünk. Még az olyan országokban is, mint Hollandia, amely mindig is ismert volt nemzetközi szolidaritásáról, olyan hangokat lehet hallani, amelyek a fejlesztési kiadások csökkentését támogatják. Az egyetlen válasz az, hogy a munkának átláthatónak, hatékonynak és eredményalapúnak kell lennie. Az Európai Unió sokat elérhet ebben a tekintetben, különösen a három K-n keresztül: koherencia, komplementaritás és koordináció. A biztos gyakran kiemelte ezt és ennek érdekében is dolgozik. A projektek és programok burjánzása ellen is többet tehetünk. Ha

22-05-2008

22-05-2008

HU


valami nem megy jól, nem mindig egy másik program a legjobb megoldás. Jobb, ha csak egy pár dolgot csinálunk jól, mintha mindent csak félig jól csinálunk. Tisztelt elnök asszony, az Európai Unió a legnagyobb adományozó. Nagy tehát a felelősségünk is. Emellett az új Szerződéssel növekednek a nagyobb kohézióval, kiegészítő politikával és jobb koordinációval kapcsolatos lehetőségeink. A támogatásaink hatékonysága kulcsfontosságú, nem csupán a fejlődő országok jelentőségének itthoni igazolására, de mindenekelőtt azért, hogy le tudjuk küzdeni a szegénységet a fejlődő országokban. A végén az eredmény úgyis többet számít, mint a szándék. A 2009-es fejlesztési együttműködési költségvetésben javaslatokat fogok előterjeszteni, hogy az értékelés is nagyobb mértékben eredményalapú legyen. Inkább az eredményekre kell koncentrálnunk, mint homályos mutatókra. Végül szeretném a következő kérdést feltenni Michel biztos úrnak: Fischer Boel biztos azt mondta, hogy a Bizottság a 2008-as költségvetésből el nem költött pénz egy részét arra akarja használni, hogy segítsen az élelmiszerárak éles növekedése által sújtott országoknak, vagyis más szóval az élelmiszerválságra akarja fordítani. Szeretném megismerni a biztos válaszát. Meg tudja a biztos azt is mondani, hogyan fogják ezeket az extra pénzeket felhasználni? ELNÖKÖL: VIDAL QUADRAS ÚR Alelnök Alain Hutchinson (PSE) . – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, első alkalommal a történelemben, a mi történelmünkben – amint azt a biztos mondta – Európában csökkent az állami fejlesztési támogatások teljes összege. Ha így folytatjuk tovább, 2005 és 2010 között az Európai Unió milliárdokkal kevesebb támogatást fog nyújtani, mint amennyit felvállalt. Ez egy jelentős visszafelé tett lépés annak a célkitűzésnek az elérését célzó törekvésünkben, hogy 0,7%-ot a fejlesztésre fordítsunk, de – és ez nagyon fontos – a millenniumi célkitűzések megvalósítására való törekvésünkben is, valamint – általánosabban – abban a harcban, amelyet állításunk szerint a szegénység ellen akarunk vívni a világban. A fejlesztési támogatásaink hatékonyságának növelése érdekében 2006-ban elindított folyamatot, amelyet most Van Hecke úr – akinek megköszönöm a végzett munkát – jelentésével folytatunk, a tagállamok nem használhatják ürügyként arra, hogy ne tartsák be a támogatások növelésére vonatkozó kötelezettségvállalásukat. Ennek pontosan az ellenkezője az igaz, mivel mindenki egy véleményen van ma abban a tekintetben, hogy pótlólagos forrásokra van szükség a megígért összegeken felül, ha teljesíteni akarjuk azt a számos kötelezettséget, amelyet már felvállaltunk, és amelyeket a jövőben kétségkívül még vállalnunk kell. A támogatások hatékonysága azért létfontosságú, mert a hatékonyabb támogatás egyúttal több támogatást is jelent. Ezt mindenkinek fel kell ismernie. Ebben az összefüggésben szeretném kihangsúlyozni, itt az ideje, hogy nagyon konkrét előrehaladást érjünk el az innovatív pénzügyi eszközöknek a fejlesztési támogatásokra való alkalmazásában, amit a párizsi nyilatkozat kifejezetten megemlít. Azt akartuk, hogy a jelentésünk a diaszpóra fejlesztési együttműködésben betöltött szerepére is hivatkozzon. Az Európai Unió még túlságosan ideges emiatt, pedig sok hasznára válna, ha kiterjedtebb és szorosabb együttműködést folytatna az EU-ban letelepedett, a partnerországokból származó polgártársainkkal. Ez egy további eszköz lenne nagyszámú ember integrációjára a kirekesztés helyett, és egy olyan üzenet, amely közel áll a szívemhez

17

18

HU


egy olyan időszakban, amikor egyes európaiak megdöbbentő álláspontokat képviselnek és botrányos intézkedéseket fogadnak el. Végül, ki szeretném emelni, hogy a támogatás – amint azt a biztos gyakran mondta – mindaddig nem lesz igazán hatékony, amíg nincs igazi koherencia a különféle EU-politikák között, és amíg a támogatást olyan politikák irányítják, amelyeknek semmi közük a fejlesztéshez. Az aktuális események azt mutatják, hogy még nincs mindenhol meg ez a koherencia. A helyzet így fog folytatódni mindaddig, amíg az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága, amely az illetékes hatóság az ügyben, továbbra is a fejlesztési együttműködés rendkívül széles meghatározását alkalmazza. Ez a támogatásaink hatékonyságának növeléséhez szükséges további feltétel. Két évvel ezelőtt terjesztettem elő a Házban a támogatások hatékonyságáról szóló első jelentést. Hol tartunk most a végtelenül ismételgetett szavak után? Bármi történik is, a biztos számíthat a szocialistákra, hogy a világ legszegényebb embereinek érdekében továbbvisszük a támogatások hatékonyságának javítását célzó közös küzdelmünket. Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Tisztelt elnök úr, szeretném megköszönni Johan Van Heckének a magas színvonalú és fontos jelentést. Valamikor régen azért kezdtem el politizálni, hogy láthassam, amint országom, Svédország, eléri az „egyszázalékos célt”. A Svédországi Liberális Párt – az én pártom nemzeti szinten – ennek a folyamatnak egyik vezető ereje volt és ma is az, és Svédország tulajdonképpen el is éri a célt. Most így 40 év után azonban el kell ismernem, hogy sok csalódás is ért minket. A hivatali visszásságok, a korrupció és a bukott projektek sajnos mindennaposak voltak. De a fejlesztés gyakran a jó irányba haladt. Az egész világon emberek millióinak adtunk jobb életet, és számos demokráciát hoztunk létre. Van ok optimizmusra. De ha azt akarjuk, hogy az ügy legitimitása és EU lakossága körében megnyilvánuló támogatás erős maradjon, javítani kell a gyors és hatékony reagálásra való képességünket. A támogatást olyan módon kell alkalmazni, amely garantálja a minőséget és a hosszú távú előnyöket, hogy elérhessük a millenniumi célkitűzéseket. Emellett a támogatási politikát inkább alulról felfelé kell kialakítani. A támogatásban részesülő országoknak nagyobb felelősséget kell adni azzal kapcsolatban, amit a probléma megállapítására vonatkozó előjognak nevezhetünk a támogatási munka terén. A Bizottság szerint számos jel utal arra, hogy a szegény országok drágább bürokrácia létrehozására kényszerülnek, hogy lehetővé tegyék azt az adminisztrációt, amely a támogatási pénzek kifizetésének egyik feltétele. Nem ez volt a szándékunk! Az is nagyon fontos, hogy többet beszéljünk arról, miként kellene összehangolni a támogatási erőfeszítéseket. Egy további szempont, amelyet nem lehet és nem szabad elfelejteni, a nőknek a szegénység leküzdésében betöltött fontos szerepe. Ha a követelmények kialakításának módját kritizáljuk, az nem azt jelenti, hogy elleneznünk kell azt, hogy feltételeket szabnak meg a támogatásokhoz. Ha meghallgatjuk, mit mondanak a helyszínen dolgozó emberek, az azt vonja maga után, hogy meg kell fontolnunk egyes katonai hozzájárulások támogatásként történő besorolását, mivel a békefenntartó műveletek életfontosságúak lehetnek. Vegyük például a csádi helyzetet, ahol a menekülteket éppúgy meg kell védeni, mint a segélyszállítmányokat. Végül szeretnék az agrárpolitikánk érzékeny kérdésével foglalkozni, amelyet Auken asszony is említett. A jelentés sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak minden olyan intézkedést, amely hozzájárulhat a nyersanyagok árának stabilizálásához a fejlődő

22-05-2008

22-05-2008

HU


országok számára. Van egy javaslatom, összhangban azzal, amit Margrete Auken mondott: egy hatékony, de talán kissé keserű orvosság – szüntessük meg az EU agrárpolitikáját! A Bizottság már hozzákezdett ehhez, és ezt üdvözölni kell. Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE). – (ES) Tisztelt elnök úr, most, hogy felülvizsgáljuk a párizsi nyilatkozatot, láthatjuk, hogy a „szándékok” szó továbbra is az maradt, csak egy szó. Bár a Bizottság keményen dolgozik, és intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy a támogatás megérkezzen a rendeltetési helyére, nem érhetünk el előrehaladást, ha a tagállamok nem teszik meg azt a hozzájárulást, amelyet megígértek. Tudjuk, hogy az adományozók és a partnerországok egyaránt felelősek a támogatások nagyobb hatékonyságáért, de a mi legnagyobb felelősségünk annak biztosítása, hogy a támogatás valóban segítsen a fejlődő országoknak, hogy meg tudjanak felelni a legfőbb kihívásoknak, amelyekkel szembenéznek. Gondoskodnunk kell arról, hogy teljesítsük a megállapodás ránk eső részét, és hogy ne kelljen szégyenkeznünk amiatt, hogy nem azt tesszük, amit megígértünk. Ideális esetben a támogatásnak pozitív hatása van a fejlesztésre és a felelős kormányzásra, de a támogatás sok kárt is tud okozni, ha nincs megfelelően elosztva. A fejlődő országoknak ezért felelősséget kell vállalniuk a saját politikáik végrehajtásáért, és nekünk, adományozóknak, tiszteletben kell tartanunk ezt, és támogatást kell adnunk nekik és teret biztosítanunk, hogy ez megtörténhessen, ahelyett, hogy a saját prioritásainkat támogatjuk, amint azt néhány adományozó teszi. Végül, szeretném kihangsúlyozni, hogy biztosítanunk kell a saját politikáink közötti koherenciát. Minden fejlesztési erőfeszítés időpocsékolás, ha a kereskedelmi, monetáris és egyéb politikák célkitűzései aláássák, vagy ellentmondanak neki. Jelenleg bort iszunk és vizet prédikálunk. Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Szeretnék gratulálni az előadónak. A jelentés átfogó, széleskörű és mindenre kiterjedő. A jelentést olvasva be kell ismernem, hogy eddig még a legfontosabb célkitűzést is szem elől tévesztettem. Az előadó azonban a vita elején tartott előadásában világosan megfogalmazta ezt a célkitűzést, valamint a jelentés fő célját. Úgy döntöttem, hogy felszólalok, mert az elmúlt években felmerült néhány új kérdés. Az éghajlatváltozás drámai hatást gyakorolt néhány fejlődő országra. A lényeg az, hogy amikor támogatást nyújtunk, ki kell hangsúlyoznunk, hogy ezt most azért tesszük, mert az Európai Unió felismerte, hogy az éghajlatváltozás által okozott fenyegetés kihívás a civilizációnk számára, és egyben a civilizációnk felelőssége is. A globális felmelegedés kockázatára figyelemmel ezért jelentős mértékben növelnünk kell a finanszírozást, és erősítenünk kell az adományozók tevékenységét. Ez az álláspont és ezek a tevékenységek demonstrálni fogják a stratégiánk természetét az „éghajlatváltozás leküzdéséről” szóló EU-prioritás tekintetében. A támogatásunkat a fejlődő országokban lévő megújuló energiaforrásokra is összpontosítanunk kell (természetesen az éhezés leküzdése a legfontosabb, de itt további forrásokról beszélek), illetve a globális felmelegedés közvetlen hatásainak ellenőrzés alá vonására, például a part menti áradásokkal, a talajok szikesedésével, illetve az áradások és aszályok mértékével összefüggő adaptációs intézkedésekre.

19

20

HU


Emlékezzünk arra, hogy a célkitűzésünk és az Európai Unió politikai prioritása a globális felmelegedésre vonatkozó globális megállapodás létrehozása. A tárgyalások Poznanban zajlanak majd 2008-ban és Koppenhágában, 2009-ben. Ha meg akarunk győzni más országokat, akkor le kell csökkentenünk a kibocsátást az EU-ban és új technológiákat kell kifejlesztenünk, illetve különleges segítséget kell nyújtanunk a fejlődő országoknak. Josep Borrell Fontelles (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr, ha ennyit beszélünk a hatékonyságról, kétség nem férhet hozzá, hogy meggyőződésünk, miszerint komoly problémáink vannak a hatékonyság terén. A hatékonyság növelésének első feltétele az, hogy rögzített és kötelező érvényű menetrendünk legyen a támogatások áramlására. Nagyon nehéz valamit hatékonnyá tenni, ha nincs még minimális bizonyosságunk sem arról, hogy milyen források lesznek elérhetők. A minőség a mennyiségtől is függ, és – kollégáimhoz hasonlóan – én is helytelenítem az európai országok által fejlesztési támogatásra elkülönített forrásokban bekövetkezett csökkenést. Remélem, nem bánják, ha ezt mondom, de van egy figyelemreméltó kivétel, és ez az én országom, Spanyolország, amely az első helyen áll, miután 33%-kal növelte a fejlesztési támogatásokat az elmúlt évben. Biztos úr, Accrában lesz egy lehetőségünk, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a támogatás 20%-át oktatásra, egészségügyre, vízhozzáférésre és az alapvető higiénés feltételekre fordítsák. Afelől is szeretném biztosítani Önöket, hogy a Fejlesztési Bizottság támogatja az Önök erőfeszítéseit, amelyeket a különböző felek koordinálása érdekében tesznek. Kevés forrás áll rendelkezésre, és – amint azt Önök is gyakran kihangsúlyozták – ezeket számos fél között kell szétosztani, és ez a felhígulási folyamat csökkenti a hatékonyságot. A jelentéshez hasonlóan azt is szeretném kiemelni, hogy a támogatások megítélésére szolgáló eljárásokat egyszerűsíteni kell. Ugyanezzel a problémával szembesülünk, bárhová megyünk. Kétség sem fér hozzá, hogy az az idő, amely aközött telik el, amikor kijelentjük, hogy tenni fogunk valamit, illetve amikor azt ténylegesen megtesszük, aláás minden kísérletet, amely a források hatékony kezelését célozza. Renate Weber (ALDE). – Tisztelt elnök úr, először is szeretnék gratulálni és köszönetemet nyilvánítani kollégámnak, Johan Van Heckének, az elvégzett figyelemreméltó munkáért. A jelentés megjegyzi, hogy a fejlesztési támogatás témájának megközelítése reformra szorul. Ezzel csak egyet tudok érteni, és kihangsúlyozom, hogy a reformnak a fejlesztési politikai alapoktól a felépítményig történő újragondolásával kell kezdődnie. Erős meggyőződésem, hogy a támogatásokat nem lehet tovább a segítségnyújtásra korlátozni. Meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, és a fejlődő országoknak nyújtott támogatásokat a szó legtágabb értelmében vett beruházásnak kell tekintenünk. Olyan beruházásnak, amelyet hosszútávon teszünk, nem csak az érintett országok túlélésének biztosítása, hanem működő gazdaságként és demokráciaként történő igazi fejlődésük érdekében. Miközben beruházunk, foglalkoznunk kell a központi kérdésekkel is, amelyek ténylegesen megszüntethetik a szegénységet. Néhány héttel ezelőtt, miközben látogatást tett a Parlamentben, Geoffrey Sachs professzor kiemelte, hogy milyen hatása lenne – pozitív értelemben – a kihasználatlan afrikai földek művelésbe vonásának az élelmiszerárakra. Ahelyett, hogy élelmiszerszállítmányokat küldünk Afrikába, mezőgazdasági szakértelmet

22-05-2008

22-05-2008

HU


kellene átadnunk, hogy a kontinens el tudja látni élelmiszerrel a saját lakosságát, és – kedvező esetben – a világ számára is tudjon élelmiszert biztosítani. Nagyon aggódom egy másik dolog miatt, amelyet a jelentés kiemel: ez a kedvezményezett országok felé történő pénzáramlás programozása. Tapasztalatom szerint a projektek nem érhetik el a céljaikat, ha a források nem érkeznek meg időben, és ha kisebbek, mint az eredetileg tervezett összeg. Ez az a terület, ahol az Európai Unió komoly kudarcot vallhat. 2007-ben az EU-támogatások szintje csökkent. Ez számos projektre kihatással volt, a céljaikat nem tudták elérni. Végül, de nem utolsósorban, a fejlesztési tárgyú oktatást és a témával kapcsolatos lakossági tudatosság növelését prioritásnak kell tekinteni. Nekünk, a Parlament képviselőinek, kulcsszerepet kell betöltenünk ebben. Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, biztos úr, a fejlesztéssel foglalkozó szakértők, közgazdászok, politikusok és a nem kormányzati szervezetek aktivistáinak egy része hajlamosak azt mondani, hogy ahhoz, hogy a fejlesztés terén történő együttműködés elérje ambiciózus céljait, egyedül csak még több pénzre van szükség. Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Számos társadalmi és gazdasági probléma létezik, amelyet nem lehet még több pénzzel azonnal megoldani. A pénz természetesen segíti a problémamegoldási folyamatot, de a pénz nem az egyetlen feltétele a fejlesztési politika sikerének. Egy másik nagyon fontos kérdés a támogatások hatékonysága. A rosszul megszervezett segítségnyújtás függőség kialakulásához vezethet, vagy ahogyan egyesek mondják, a függőség modernizálásához. A támogatások hatékonysága legalább annyira fontos a kedvezményezettek számára, mint a támogatásokat adók számára. A támogatások kedvezményezettei számára azért, mert végül is a pénz nem önmagában való cél, hanem az a célja, hogy megváltoztassa a valóságot és előmozdítsa a millenniumi célkitűzések elérését. Pénzt költeni könnyű, a titok abban rejlik, hogyan miként lehet azt értelmesen elkölteni. Az adományozók számára a hatékonyság a fontos, mert be kell tudniuk mutatni az adófizetőknek, hogy a fejlesztési célú kiadásokat okosan költötték el. Ezért ez a két folyamat, a fejlesztési célú kiadások növelése és a kiadás minőségének javítása, nem mond ellent egymásnak, és egymással párhuzamosan is elérhető. Van Hecke úr egy kiváló jelentést készített, amelyért megérdemli a köszönetünket. Remélem, hogy – ennek a jelentésnek köszönhetően – az Európai Unió képviselői az accrai magas szintű találkozón világos és határozott álláspontot fognak képviselni. Úgy tűnik, hogy ebben a tekintetben az Európai Unió egyik különösen fontos felelősségének kell lennie, hogy folyamatosan harmonizálja a tagállamok és az EU segítségnyújtását. Ez fontos, mert ez a kérdés kizárólag rajtunk múlik. Az EU-n belüli koordináció nem függ a nemzetközi partnereinktől, sem azoktól, akiknek a támogatást nyújtjuk, de a koordinálatlan támogatás költségei nagyon magasak. Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Gratulálok Van Hecke úrnak ehhez a fontos jelentéshez. Az európai támogatások hatékonyságának növelése érdekében létfontosságú, hogy beruházzunk az emberi és pénzügyi kapacitásokba, és hogy felülkerekedjünk a politikák és az intézményi felépítés közötti ellentmondásokon. A Lisszaboni Szerződés megnyit egy lehetőséget az európai külügyi szolgálat létrehozása révén. A jövőbeni főképviselő

21

22

HU


támogatása mellett ennek a szolgálatnak képesnek kell lennie arra, hogy előrevigye az EU fejlesztési politikáját, párhuzamosan a KKBP-vel és az EBVP-vel. Nem kell újból feltalálni a kereket, hogy biztosítani lehessen a támogatások hatékonyságát. Az csak az eddig tett ígéretek teljesítésétől függ. Amint Michel biztos úr kihangsúlyozta, a tagállamoknak fel kell emelniük az állami fejlesztési támogatások mennyiségét a 2005-ben megígért szintre, anélkül, hogy az adósságok leírásával értékelnénk le az összeget, és a támogatásokat a millenniumi célkitűzések hatékony elérésének szolgálatába kell állítani, különösen egy olyan korban, amikor az emelkedő olaj- és élelmiszerárak a szegénység egész világon történő leküzdését még sürgősebb feladattá teszik. Tisztelt elnök úr, az Európai Unió globális szereplőként élvezett szavahihetősége és hatékonysága forog kockán, és nem a támogatások hatékonysága. Gay Mitchell (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony, szeretnék gratulálni Van Hecke úrnak a jelentéshez. Néhány héttel ezelőtt a Fejlesztési Bizottság nevében felkerestem az IMF-et és a Világbankot, és ezen a megbeszélésen megkérdeztem, milyen lesz a világ 2030 és 2050 között. A válasz az volt, hogy Kína lesz a világ legerősebb országa, sok fejlődő ország megváltozik akkorra, Amerika még mindig erős lesz, de nem annyira, mint most, India és Brazília pedig nagyon erős lesz. Soha még ennyire nem vágtak egybe az önző és az önzetlen érdekeink, mint amennyire most a fejlődő országok támogatásának szükségességével. Régen egyszer azt mondták nekem, hogy túl sok időt töltök egyes választópolgáraimmal, akik rossz lakáskörülmények között élnek. A válaszom az volt, hogy nem mondhatod azt valakinek, aki lángokban áll, hogy tűzoltóállomást fogunk építeni. Tervet kell készítened a tűzoltóállomásra, de ugyanekkor segítened is kell az egyes embereknek. Így kell megközelítenünk a fejlődő világot is. Ha nem ezt tesszük, Kína és mások fogják ezt megtenni. Önző és önzetlen érdekünk is, hogy ezt megtegyük. Egy olyan országból jövök, amely a közelmúltban éhezéstől szenvedett, ahol ma a lakosság számának 20 millió fölött kellene lennie. Az 19. szárad közepe óta most először haladta meg a hatmilliót. Posztkoloniális múltunk van. Ha rátekintenek Írország történelmére, hogy mit tudtunk elérni az infrastrukturális beruházások segítségével, amelyek nagyrészt az Európai Uniótól jöttek – ahol hamarosan, Istennek hála, nettó befizetők leszünk –, az azt mutatja, hogy mennyi mindent el lehet érni, ha megadjuk az embereknek azokat az eszközöket, amellyel elvégezhetik a munkát. Arra ösztönzöm a biztost, hogy amikor elmegy az accrai megbeszélésre, gondoskodjon arról, hogy az Európai Unió egységesen szólaljon meg. Lisszabon biztosítja számunkra az eszközöket, amelyekkel hatékonyabb szerepet játszhatunk a világban. Gondoskodjunk arról, hogy a fejlesztési támogatások terén is így legyen. Ez egyaránt érdekünk nekünk és a fejlődő világban élő embereknek is. (Taps) Anne Van Lancker (PSE). – (NL) Gratulálok az előadónak, Van Hecke úrnak a magas színvonalú jelentésért. A biztos úrnak is köszönöm a különösen alapos munkadokumentumot az accrai találkozóhoz. Három pontot említenék. Először, a hatékonyabb támogatáshoz valóban az kell, hogy az adományozó országok jobban koordinálják a támogatásaikat egy olyan országstratégia alapján, amelyben a déli partnerországok töltik be a vezető szerepet. Ez azonban azt jelenti,

22-05-2008

22-05-2008

HU


hogy a prioritásokat is demokratikusan kell eldönteni ezekben az országokban, azaz a nemzeti parlamentekkel és a nem kormányzati szervezetekkel együttműködve, ami jelenleg nem így történik. Számomra abszolút lényegesnek tűnik, hogy bevonjuk a nőket is a párbeszédbe. Másodszor, az adományozó országoknak fel kell hagyniuk azzal, hogy számtalan feltételt szabjanak a támogatásokhoz, és sok mindent mérhető eredményekhez kössenek. Az IMF és különösen a Világbank által megszabott gazdasági feltételeket el kell felejteni, mivel gyakran összeütközésben állnak a millenniumi célkitűzésekkel. Ezért azt mondom az előadónak, hogy a jelentés 28. bekezdését el kell hagyni. Harmadszor, a jobb támogatás nem ürügy a kevesebb támogatásra. Jelenleg nem csak hogy csökken a fejlesztési támogatás összege, de az adatokat összezavarják azok a tételek, amelyek állítólag támogatások, de nem igazán nyújtanak segítséget a partnerországoknak, mint például a diákoknak és az Európában lévő menekülteknek fizetett összegek, vagy az adósságok elengedése. Kulcsfontosságú ezért, hogy az adományozó országok betartsák a 0,7%-ra vonatkozó ígéreteiket, és konkrét menetrendeket alakítsanak ki. Remélem, biztos úr, hogy a Tanács hétfőn meghallgatja ezt az üzenetet. Gabriela Creţu (PSE). – (RO) A pokolba vezető út néha jó szándékkal van kikövezve. Egy ilyen szándék volt a fejlesztési segítségnyújtás kedvezményezett országaiban működő hatóságokkal kapcsolatos szándék, nevezetesen, hogy a döntéshozatali folyamatot közelebb vigyük hozzájuk, azzal motiválva őket, hogy ők tudják a legjobban, mik az igényeik. Önmagában ez helyes, a döntés azonban egy ördögi kört generált, amelynek negatív hatásai vannak a nőkre. Mivel alig szerepelnek a döntéshozatali dokumentumokban, a szükségleteiket jelentéktelennek minősítik, és mivel a hatalmon lévőknek a nemek közötti egyenlőség kérdése iránti érzékenysége alacsony – még a miénknél is alacsonyabb –, az ezekkel a szükségletekkel – különösen a szexuális és reproduktív jogokkal – kapcsolatban kialakított programoknak szentelt figyelem csökkent. Így egy drámai helyzetnek lehetünk most szemtanúi. Az egyetlen fejlesztési célkitűzés, amellyel kapcsolatban nem jegyeztek fel előrehaladást, az anyai halálozás, amelyet az alapvető feltételek hiánya idéz elő, például, hogy nincs lehetőség a császármetszésre, hiányoznak az alapvető antibiotikumok, a fogamzásgátló tabletták és a képzett személyzet. Néhány esetben a helyzet tovább romlott. Az anyai halálozás számos, törékeny helyzetű országban a nők halálozásának legfőbb oka. Ellenőrző mechanizmusokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az infrastrukturális beruházások magukban foglalják az egészségügyi infrastruktúrát is, illetve a hatóságok felelősségévé kell tennünk, hogy intézkedéseket tegyenek ezen a területen. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, a ma megvitatásra kerülő téma különösen fontos, mert az Európai Unió egy különleges felelősségét érinti. Itt Európában kétségünk sincs afelől, hogy kis- és középvállalkozásaink nagyon sikeres szerkezeti modellt képviselnek, és biztosítanunk kell azt, hogy a legkevésbé fejlett országokban is növekedjen az egy főre jutó GDP ennek a modellnek köszönhetően. Nagy jelentősége van ebben az összefüggésben annak a megközelítésnek, hogy segítsünk az embereknek abban, hogy segíthessenek önmagukon. Azt is látnunk kell, hogy az energiahatékonysági és élelmezésbiztonsági stratégiáink központi szerepet töltenek be ezekben az erőfeszítésekben. Ezeknek az országoknak munkavállalásból származó jövedelemre van szükségük, és a kisvállalkozások és a családi

23

24

HU


vállalkozások segíthetnek ezt biztosítani, illetve ezenkívül vásárlóerőre is szükségük van a fogyasztóik számára. Úgy vélem, hogy ezt a tyúk-tojás elvet tovább kell vinni a sikeres végkifejletig. Marianne Mikko (PSE). – (ET) Kollégák, gratulálok az előadónak ezért a kiváló munkáért. A támogatások nem kielégítő koordinációja és a programok túltengése a támogatások hatékonyságának csökkenéséhez vezetett. Ugyanekkor a támogatásokat az úgynevezett „vonzó országokra” koncentráltuk, és számos régiót ezáltal teljesen elfelejtettünk. A szétaprózódás a támogatási intézkedések megsokszorozódásához vezetett, amelyek számos esetben teljesen összeegyeztethetetlenek egymással. Nagyon fontos azonban, hogy az Európai Unió és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikái kiegészítsék és erősítsék egymást. A tagállamoknak koordinálniuk kell a tevékenységüket. Meg kell fontolni azt a tényt, hogy bár számos tagállam csak most válik adományozóvá, de még ők is tisztában vannak a támogatások hatékonyságával. Észtország például, amely még nem csatlakozott a párizsi nyilatkozathoz, kiemelkedő szereplője a háromoldalú kooperációs projekteknek. A fejlesztési támogatások szétaprózódásának és az adományozók túlzott összpontosításának megelőzése érdekében a csendestárs opciót alkalmazzuk. A világ hivatalos fejlesztési támogatásainak több mint fele az Európai Unióból származik. Fontos, hogy az Európai Unió jelen legyen a gyenge országokban és különösen az „elfelejtett” országokban. Amikor támogatást adunk, nekünk, az Európai Uniónak, nagylelkűnek kell lennünk, hogy a támogatást méltósággal tudják elfogadni. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, biztos úr, a szegények és a szükséget szenvedők megsegítése értékes cselekedetek. Az Európai Unió vezető helyet foglal el a természeti katasztrófák, mint például az aszályok, áradások, éhezés vagy az éghajlatváltozásból eredő újabb és újabb katasztrófák által sújtott országoknak történő segítségnyújtásban. Van azonban mindig egy dilemma, amikor pénzt és forrásokat küldünk a fejlődő országoknak, a szegény országoknak, hogy fejlődhessenek. Mekkora részét kell ezeknek a forrásoknak elkülöníteni a szegénység csökkentésére, és mennyi pénzt kell fejlesztési célokra, mint az oktatásra, különféle intézmények létrehozására, a jogrendszer bevezetésére vagy az infrastruktúra – például az utak vagy az internet – felépítésére fordítani, amelyek segítenék a vállalkozások fejlődését ezeken a területeken, különösen, ami a kis- és középvállalkozások kialakulását illeti, ideértve a mezőgazdasági üzemeket is? A megítélt támogatást össze kell kötni a társadalmi tudatosság, a demokratikus intézmények és az oktatási rendszerek kialakításával, hogy a helyi társadalom ellenőrzése alá vonhassa az érintett régiók és országok tartós fejlődését. Christopher Beazley (PPE-DE). – (FR) Biztos úr, az első kérdésemet Marianne Mikko már feltette: származik-e probléma a különböző nem kormányzati szervezetek közötti versengésből vagy a koordináció hiányából, és a Bizottság tesz-e lépéseket, hogy koordinálja ezeknek a szervezeteknek az egyébként kiváló munkáját? A második kérdésem: amikor iskolába jártam, létezett egy szervezet Angliában, amelyet Önkéntes Tengerentúli Szolgálatnak hívtak. Van a Bizottságnak olyan programja, amely arra ösztönzi a segíteni vágyó fiatalokat, hogy esetleg képzési munkát végezzenek, vagy akár részt is vegyenek ezekben a fejlesztési támogatási programokban? Van a biztosnak programja arra, hogy segítsen a fiataloknak, akik részt szeretnének venni ebben?

22-05-2008

22-05-2008

HU


Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr, köszönöm, hogy támogatja a politikánk megközelítési módját és fő irányát. Szeretnék visszatérni néhány pontra és röviden válaszolni. Először is, ami az élelmiszersegélyeket, és különösen a gabonafélék növekvő árát és a mezőgazdasági programok kérdését illeti, engedjék meg, hogy elmondjam, hogy éppen most állítottunk össze egy közleményt az élelmiszerválságra választ adó európai fejlesztési stratégiáról. Hamarosan tájékoztatást kapnak erről a dokumentumról. Másodszor, szeretnék kijavítani néhány elhangzott dolgot, és egyszerűen nem értem, miért követelik ezeket folyton. A közös agrárpolitika elleni, nagyon kevés igazi érven alapuló egyoldalú támadások ártanak az Európai Uniónak, hamis információkat közvetítenek, és azt az érzetet keltik a partnereinkben, hogy a közös agrárpolitika a bajaik okozója. Az én álláspontom szerint ez, megismétlem: nem igaz! 1996 óta folyamatosan bontjuk le az agrártámogatások rendszerét, és a közös agrárpolitikánk hatásait nem lehet a fejlődő országok problémáit előidéző oknak tekinteni. Kész vagyok részletesen megvitatni ezt a kérdést egy másik ülésen, mivel ez a vád újra és újra elhangzik, mint valami refrén, mintha igaz lenne. Olyan dolgok hangzanak el, amelyek nem helytállóak. Európa nagyrészt már megoldotta ezt az ügyet, bár van még néhány nyitott kérdés; elismerem, van némi kétely a fejlesztési politikáink koherenciájával kapcsolatban. Azonban ami a mezőgazdaságot illeti, ha van olyan szektor, ahol igazi előrehaladást sikerült elérnünk, akkor ez az. Nagyon igazságtalannak találom, hogy alapos indok nélkül akarják befeketíteni a nevünket. Meghallgattam azt a javaslatot, amely – azt hiszem – egy globális alapra vonatkozott. Tudom, hogy Geoffrey Sachs professzor, aki mellékesen egy igen figyelemreméltó ember, egy globális élelmiszeralapért harcol és kampányol. Ami engem illet, én ezt nem támogatom. Erős kételyeim vannak; végül is hosszú időbe tellett annak a globális alapnak is, amelyre Ryan úr hivatkozott, és amelyet ő benyomásom szerint csodaszernek tekint, hogy átláthatóan és hatékonyan működjön. Miért hozzunk létre még egy alapot, amikor rendelkezésünkre állnak olyan eszközök, mint a WFP, a FAO és mások? Új eszközöket kifejleszteni a globális politikai gyengeségek leküzdésére biztosan nem a jó válasz. Az eszközök rendelkezésre állnak. Csak megfelelően kell finanszírozni azokat. Meg kell reformálnunk a WFP-t, de hogyan? A WFP-nek előre jelezhető éves költségvetéssel kell rendelkeznie, és a pénzügyi működésének meg kell változnia. Erről már beszéltem a közelmúltban. Ez egy komoly probléma. De nem kell rossz válaszokat kitalálnunk a jó kérdésekre. Nem támogatom egy új alap létrehozását, mert csak sok bürokráciához és sok eljáráshoz vezetne. Ami az eljárásokat illeti, had mondjak pár szót. Ami a mezőgazdaságot illeti, egyszerűen csak annyit mondanék, hogy a kilencedik EFA 650 millió eurójáról a tizedik EFA 1 250 000 milliárd eurójára fogunk továbblépni. Egyetértek, hogy ez mennyiségben, százalékban nézve rengeteg, de nem igazi növekedés az EFA finanszírozásának százalékos arányát tekintve. A pozitív változás az, hogy eddig négy ország koncentrált az agrárágazatra, most pedig 24 ország, azaz az országok kb. egyharmada. Ez azt mutatja, hogy a dolgok előrehaladtak, nagyobb lett a tudatosság. Emlékeztetném azonban Önöket – mert ez fontos –, hogy a fókuszban álló ágazatok kiválasztása elviekben a tulajdonosi szemléleten alapul: a partnereink döntenek arról, hogy melyik ágazatra összpontosítsuk a finanszírozásunkat. Ezt nem szabad elfelejteni. Feltettek nekem egy érdekes kérdést: mit fogok tenni a mezőgazdaságra szánt, de fel nem használt pénzekkel? A helyzet az, hogy ennek a pénznek a nagy részét vissza fogjuk szerezni, és az emelkedő árak és az élelmiszerválság problémájának megoldására fogjuk fordítani.

25

26

HU


Inkább az élelmiszerválság megfogalmazást használnám, mint az emelkedő árakat. A Bizottság egy héttel ezelőtt tartott legutolsó ülésén azt javasoltam – és ezt a javaslatot nagyon jól fogadták -, hogy ezeket a forrásokat meg kell próbálnunk olyan módon átirányítani, hogy a szegény országok mezőgazdasági vállalkozói vetőmagokhoz és műtrágyához juthassanak, mert ma ez a legnagyobb problémájuk. Ha azt akarjuk, hogy önellátóvá váljanak, akkor nyilvánvalóan jobban hozzá kell jutniuk a vetőmagokhoz és a műtrágyákhoz, amelyek segítenének nekik fokozatosan önellátóvá válni. Nagyon támogatom, hogy a segélyek időtartamát annyira lecsökkentsük, amennyire csak lehet. Szerintem sokkal fontosabb, hogy a mezőgazdasági termelőknek termelési eszközöket adjunk. Mindannyian egyetértünk, amint a bevezetőmben mondtam, és ezt nem kell megismételnem. Accra egy politikai találkozó, és arra kérem Önöket – tudván, hogy Önök mind tudatában vannak annak, hogy ezt meg kell tennünk –, hogy mozgósítsák a tagállamokat, hogy teljesítsék a kötelezettségvállalásaikat, és tartsák tiszteletben a menetrendet, ami azt demonstrálja – ahogyan azt hiszem Borrell úr mondta – hogy megvan bennük a politikai eltökéltség, és be fogják tartani az ígéreteiket. Az emberek fáradságos eljárásokról beszélnek, és arra kérnek engem, hogy tegyük azokat áramvonalasabbakká. Be kell vallanom, hogy nekem nincs hatalmam efelett a kérdés felett. Az eljárások léteznek, és tiszteletben kell tartanom azokat; mást nem tehetek. Javasolhatok rugalmassági intézkedéseket, de Önök nagyon jól tudják, hogy évekbe telne, amíg a hatásuk megmutatkozna. Nem ismert széles körben, de a megbízatásom végén be akarom mutatni mindazt, amit az eljárások vonatkozásában megtanultam. Már hallom, amint Martens asszony azt mondja: „Nagyobb átláthatóságra van szükségünk” – és én minden átláthatóságra készen állok, amit Önök akarnak – „de nagyobb hatékonyságra is szükségünk van”. Elmondanám Önöknek, bármilyen szemtelenül és sokkolóan is hangzik, hogy ha Önök még több átláthatóságot akarnak, ami még több ellenőrzést jelent, még több auditot, még több konzultációt és így tovább, akkor kisebb lesz a hatékonyság. Ezt akartam elmondani Önöknek. Önök elutasíthatják ezt, de meggyőződésem, hogy ez a helyzet. Annyi átláthatóságot követelnek ma, hogy a Bizottság leláncolt óriássá vált, egy új Gulliverré. Én személyesen kész állok arra, hogy beszéljünk a dologról, és létezik módja annak, hogy elérjük az átláthatóság hatékony szintjét, de könyörgöm, ne beszéljenek tovább az „átláthatóságról”, az „ellenőrzésről”, arról, hogy hogyan kellene a dolgoknak lenniük … Ez mind rendben van és helyes, de Önöknek szembe kell nézniük a tényekkel … Szeretném, ha legalább esélyem lenne arra, hogy nyomon tudjam követni egyetlen dosszié útját. Ez nem vicc. Néha még én is teljesen képtelen vagyok nyomon követni az útját, és akkor nem szabad megfeledkezni a szolgálatok közötti csoportokról és a többi résztvevőről sem. Ez egy rendkívül bonyolult üzlet. Nem akarom kifigurázni, de azt kell mondanom, hogy ez egy valós probléma. Azt hiszem, Hutchinson úr beszélt a koordinációról, a koherenciáról és a komplementaritásról. Teljesen igaza volt. Úgy vélem, nagymértékben növelni tudnánk a támogatásaink hatékonyságát, ha jobb lenne a munkamegosztás, ha nagyobb lenne a koherencia, a koordináció, és ha tényleg vissza tudnánk nyesegetni a köztes – és gyakran teljesen haszontalan – ellenőrzéseket. Korábban elmondtam néhány adatot: Tanzániának 8 000 ellenőrzési jelentést kell készítenie! Nem vagyok benne biztos, hogy ez mekkora terhet jelent egy olyan országnak, mint Tanzánia, amely rendelkezik kormányzási kapacitással. Eljön az ideje, amikor a szürrealizmus elérkezik az őrültség határára. Vannak korlátok. Nincs ellenvetésem az eljárásokkal szemben, de ami sok, az sok. Nem akarok több eljárást. Hutchinson úr, ami a munkamegosztást illeti, Ön helyesen hangsúlyozta a diaszpóra jelentőségét. Próbálunk együtt dolgozni velük, de pontosan az eljárások miatt

22-05-2008

22-05-2008

HU


nem tudunk. Egy másik példa! Önök azt kérdezték, vannak-e olyan projektek, amelyek arra ösztönzik a fiatalokat, hogy a fejlődő országokban dolgozzanak. Nem uram, nem tehetek ilyet, az eljárások nem hatalmaznak fel erre. Megszabják nekem például, hogy vannak olyan nem kormányzati szervezetek, amelyekkel nem dolgozhatok. Nem dolgozhatok együtt bizonyos nem kormányzati szervezetekkel, mert az eljárások nem engedik ezt meg nekem. Az új tagállamok csalódottak lehetnek, és igazuk van, mert a legtöbb esetben a nem kormányzati szervezeteik – bár éppen olyan jók, mint a többi ilyen szervezet – nem dolgozhatnak, mivel nem felelnek meg azoknak a szabványoknak, amelyeket a Bizottság eljárásai alakítottak ki. Egyfajta értelemben ezért ezek a szervezetek ki vannak zárva az együttműködésünkből és a hozzájárulásunkból, ami nem igazságos. Dolgozunk ezen, de hosszú időbe fog telni, hogy megoldjuk ezt a problémát. Azzal is egyetértek, hogy több kell. Buzek úr az éghajlatváltozás leküzdéséről beszélt. Az egyértelmű, hogy ha a fejlesztés finanszírozását úgy módosítjuk, hogy az éghajlatváltozáson tudjunk dolgozni, akkor elzálogosítjuk mindazt, amit eddig megtettünk vagy meg szándékoztunk tenni a hagyományos fejlesztési politika terén. Ez azt jelenti, hogy új, pótlólagos forrásokra van szükség az éghajlatváltozás leküzdéséhez. Hadd hivatkozzak arra az ötletre, amelyet mi és Borrell úr terjesztettünk elő, és amely egy olyan nemzetközi hitel felállítására vonatkozott, ami a CO2-kibocsátási kvótákhoz kötődne. Ez a projekt szépen halad előre. Technikai szempontból már véglegesítésre került. A Világbankkal dolgoztunk együtt. Később vissza fogok térni erre a témára, mert részben megoldaná a finanszírozás növelésének kérdését is, ugyanis segítene a tagállamoknak, hogy olyan módon teljesítsék a célkitűzéseiket és kötelezettségvállalásaikat, amely hosszú távon kevésbé fájdalmas a költségvetésük számára. Csatlakozom Borrell úrhoz, amikor gratulálunk Spanyolországnak, mert igaz, hogy ez a helyzet bizonyos értelemben nem igazságos. Egyes országok valódi erőfeszítéseket tettek és megnövelt költségvetési forrásokat különítettek el: a GDP-hez viszonyítva Spanyolország valóban óriási erőfeszítést tett. Ugyanekkor más országok szabadesésbe mentek át, ami egyfajta értelemben beárnyékolta mások lépéseit. Azt kell mondanom, hogy ez egy fontos kérdés, amely újra és újra felmerül: 20% oktatásra, egészségügyre, vízre stb. Önök is tudják a választ. Először is, már válaszoltam rá. Még ha egyet is értek a célkitűzéssel, azt mondtam, hogy meg kell próbálni megállapítani, hová megy a költségvetésből származó – mivel a költségvetési szót használták – támogatási kiadás, mivel gyakran ezeket az ágazatokat finanszírozzák. Nagyon nehéz azonban konkrét adatokat mondani. Másodszor, a partnerországaink választják ki az ágazatot, amelyre összpontosítanak, nem mi. Ezért nem írhatom elő és mondhatom meg nekik, hogy például oktatásra kell költeniük. Javaslatot tehetek, de nem írhatom elő. Természetesen egyetértek Mitchell úrral, hogy – nyíltan megfogalmazva – önző okokból kell növelnünk a támogatásokat. Ez többé-kevésbé igaz. Ezt gyakran kiemelem a megbeszéléseken is. Azok, akik nem akarnak önzetlen okokból több támogatást adni, legalább a saját önző okaik miatt adjanak többet. Ebben az összefüggésben – és különös tekintettel Afrikára – úgy találjuk, hogy néhány feltörekvő országnak nagyon erős ott a jelenléte. Nem vitatom a jelenlétük legitimitását vagy érvényességét, egyszerűen csak azt mondom, hogy Európa érdeke lenne, hogy valamivel erősebb legyen a jelenléte egy olyan kontinensen, amely a szomszédunk, és amelynek sok értéket tud nyújtani, és közben értéket is kaphatna tőle.

27

28

HU


Azt hiszem, mindenről beszéltem. Válaszoltam a legutolsó felszólaló által feltett a két kérdésre, amelyek – ha szabad így fogalmaznom – nagyon helyénvalóak voltak. Nagyon örülök, hogy itt lehetek az Európai Parlamentben. Ez kétségkívül az a hely, ahol a legnagyobb a dinamizmus és az eltökéltség, hogy előrevigye mindazokat a politikákat, amelyekben olyan meggyőződésesen hiszünk. Johan Van Hecke, előadó . − (NL) Ez a mai magas szintű, építő jellegű vita széleskörű egyetértést tárt fel, úgy a Parlamenten belül, mint a Parlament és a Bizottság között, annak az intézkedésnek a tekintetében, amelyet a támogatásaink minőségének javítása érdekében tennünk kell. Jobban figyelembe kell venni az országok prioritásait. A támogatásnak kiszámíthatóbbnak kell lennie. A technikai segítségnyújtást tovább kell csökkenteni. Több költségvetési támogatásra van szükség, de nagyobb átláthatóságra is, illetve a parlamentek, a társadalom és a helyi hatóságok nagyobb mértékű részvételére. A magatartási kódexnek hatékonyabbnak kell lennie, a segélyezési atlaszt ki kell terjeszteni, és így tovább. Véleményem szerint azonban a legfontosabb az, hogy nekünk, a Parlamentnek és a Bizottságnak – és miért ne vonjuk be a nemzeti parlamenteket is? – nyomást kell gyakorolnunk a tagállamokra, hogy – ami a legfontosabb – betartsák az ígéreteiket, és másodszor, hogy jóváhagyjanak egy tervet, amelyben egyértelműen megfogalmazzák, hogy mit lehet és mit fognak megtenni, és milyen időtávon belül. Harmadszor, a tagállamoknak egyértelműen be kell kapcsolódniuk a Bizottság által javasolt munkamegosztásba. Úgy vélem, hölgyeim és uraim, hogy a nemzeti parlamentekben dolgozó barátainkkal és kollégáinkkal közösen, a párthatárokra való tekintet nélkül, meg kell ragadnunk a kezdeményezést, és nyomást kell gyakorolnunk a kormányokra, nem csak a közös felelősség, hanem számos tagállam egyéni felelőssége tekintetében is. Ez a jelentés konkrét ajánlások sorát tartalmazza. Őszintén remélem, hogy a Bizottság és a Tanács magával viszi ezeket Accrába. A Parlament egységes hangon beszél ma, ami nincs mindig így, és azt a vágyát fejezte ki, hogy az Európai Unió Accrában szintén egyetlen hangon beszéljen, egy világos hangon, egy erőteljes hangon, és mindenek előtt egy szavahihető hangon. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap déli 12 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozat (142. cikk) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Mivel nem lehetséges megjegyzést fűzni az összes különféle – pozitív és negatív – kérdéshez, amelyet ez a jelentés felvet, meg kell jegyezni, hogy feltárja, noha minősített formában, az EU „fejlesztési támogatásainak” negatív teljesítményét. Bár nem kritizálja, hogy milyen gyakran használják a fejlesztési támogatásokat a problémák egyszerű csillapítására, a piacok liberalizálásának (hamis) helyettesítőjeként és feltételeként, vagy a beavatkozás eszközeként – jól ismert negatív célokkal és hatásokkal, mint például az EU fejlesztésről szóló „európai konszenzusa”, az EU által előírni szándékozott gazdasági partnerségi megállapodások, vagy az élelmiszerek körüli pénzügyi spekulációk, amelyek megkérdőjelezik a fejlesztés deklarált céljait –, a jelentés nem meglepő módon kiemeli a „fejlesztési támogatások” nem megfelelő eredményeit, valamint mértékének az EU-n belüli jelentős csökkenését is: 0,38% 2007-ben, szemben a 2006-os 0,41%-kal, jóval a GDP ENSZ által jelzett 0,7%-a alatt.

22-05-2008

22-05-2008


HU

A jelentés egy figyelmeztetést is megfogalmaz a „fejlesztési támogatások” olyan célokra történő növekvő felhasználása ellen, amelyeknek semmi közük a fejlesztéshez (mint például a katonai kiadások), és az ellen a tény ellen, hogy a támogatásokat gyakran „az adományozók saját prioritásai és menetrendje szerint fizetik ki”. Tokia Saïfi (PPE-DE) , írásban . – (FR) 2005-ben a párizsi nyilatkozat különleges kötelezettségvállalásokat hozott létre a fejlesztési támogatások hatékonyságának növelése érdekében, a párbeszéd és a kölcsönös elszámoltathatóság alapján. Ez a nemzetközi keretrendszer alapvető jelentőségű az EU számára, amely a világ fejlesztési támogatásainak több mint 55%-át biztosítja. A támogatások minőségének és hatékonyságának további javítása érdekében az EP az eljárások egyszerűsítésére, korrupcióellenes intézkedések meghozatalára, és a támogatásoknak a partnerek saját prioritásai szerinti kifizetésére szólít fel. Ezek az intézkedések még szükségesebbek egy olyan időszakban, amikor a tagállamok fejlesztési támogatásai némileg csökkentek, 2006 és 2007 között az EU GNP-jének 0,41%-áról 0,38%-ára. Egy olyan időszakban, amikor élelmiszerválság sújtja a legtörékenyebb fejlődő országokat, és a vízhez és oktatáshoz való hozzájutás korlátozott marad, érthető, hogy az EU-nak meg kell dupláznia az erőfeszítéseit, hogy elérje a millenniumi fejlesztési célkitűzéseket, és 2015-re GNP-jének 0,7%-át különítse el fejlesztési támogatásokra. Hasonlóképpen, annak biztosítása érdekében, hogy a támogatások a hosszú távú és kiszámítható finanszírozás formáját öltsék, létfontosságú, hogy további forrásokat szabadítsunk fel innovatív finanszírozási mechanizmusok révén, és mobilizáljuk a szuverén (állami) vagyonalapokat a termelőberuházások céljaira. (Az ülést délelőtt 11 óra 50 perckor felfüggesztik, majd déli 12 órakor újból megnyitják) ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök 8. Az elnökség nyilatkozata Elnök. − Válaszul a Közel-keleti Munkacsoport javaslatára, az Elnökök Értekezlete megkért, hogy tegyek egy Libanonról szóló nyilatkozatot. Az Európai Parlament mélységes aggodalommal figyeli a legfrissebb politikai fejleményeket Libanonban, ahol az előrehaladás megakadni látszik, és az erőszak és a vérontás egyre inkább elterjed. Ezért nagy megkönnyebbüléssel és optimizmussal üdvözöljük az átfogó és alapvető megállapodást, amelyet a libanoni politikai vezetők kötöttek Dohában, egy olyan időpontban, amikor az Európai Parlament éppen egy állásfoglalást készül elfogadni Libanonról. Elkészült a kompromisszumos szöveg, amelyet hamarosan – Onesta úr elnöklésével – szavazásra bocsátanak. Ez a jelentős politikai áttörés, amelyet az Arab Liga – és különösen a katari kormány – ügyes és hatékony közvetítése mellett sikerült elérni, kikövezi az utat azelőtt, hogy Michel Suleiman tábornokot az elkövetkező napokban a Libanoni Köztársaság elnökévé válasszák meg, valamint hogy megalakítsák a nemzeti egységkormányt és elfogadják a továbbfejlesztett választási törvényt.

29

30

HU


A szomszédos államok és egyéb érdekelt országok kedvező reakciójára figyelemmel az Európai Parlament felhívja a feleket, hogy teljes körben hajtsák végre a megállapodást. Ismét hangsúlyozzuk, hogy lankadatlanul támogatjuk Libanon legitim, alkotmányosan létrehozott politikai intézményeit és a libanoni hadsereget, valamint Libanon stabilitásának, szuverenitásának és területi egységének biztosítására tett erőfeszítéseiket. Örömmel várjuk a parlamentek közötti rendes kapcsolatok újbóli felvételét libanoni partnereinkkel, a rendszeresen ülésező libanoni parlamenttel, amely gyakorolja demokratikus jogait és teljesíti demokratikus kötelezettségeit. (Taps) ELNÖKÖL: ONESTA ÚR Alelnök 9. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazások eredményeit és a szavazások részleteit lásd a jegyzőkönyvben) 9.1. 2/2008 sz. költségvetés-módosítási tervezet (A6-0188/2008, Kyösti Virrankoski) (szavazás) 9.2. Az iparpolitika félidős felülvizsgálata (A6-0167/2008, Romana Jordan Cizelj) (szavazás) 9.3. Az Európai Képzési Alapítvány (átdolgozott változat) (A6-0131/2008, Bernard Lehideux) (szavazás) - A Bizottság javaslatának szavazását megelőzően Bernard Lehideux, előadó . − (FR) Tisztelt Elnök úr, rengeteg megbeszélést folytattunk a Bizottsággal és a Tanáccsal abból a célból, hogy már első olvasatban megállapodást érhessünk el. Az erről a módosításról szóló szavazás megkérdőjelezi ezt a megállapodást. Kénytelenek leszünk második olvasatra bocsátani, mivel nyilvánvaló és a Tanács úgy tájékoztatott minket, hogy nem fogja elfogadni ezt az álláspontot. Sajnálom, hogy ilyen helyzet alakult ki, és a problémára figyelemmel – amelynek lényege nem az, hogy meg akarjuk tagadni az első módosítással elfogadott szöveg nagy részét, hanem hogy be akarjuk tartani a Tanácsnak tett ígéretünket – a tartózkodást javaslom. Elnök. – Figyelembe vesszük az Ön által elmondottakat, de mindenesetre a szavazással folytatjuk. 9.4. Libanon (szavazás) - A szavazás előtt Jana Hybášková (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr, nyelvi korrekciót kérek, mert az állásfoglalást francia nyelven vitattuk meg. A francia szövegben, ahol „notamment du Hezbollah” áll az 5. bekezdés első mondatában, az angol szövegben „especially

22-05-2008

22-05-2008

HU


Hizbollah”-nak, a cseh szövegben pedig „a zejména Hizballáhu”-nak kellene szerepelnie. A többi nyelvi változatért nem tudok felelősséget vállalni. - A 1. bekezdés szavazását követően: Pasqualina Napoletano, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, a módosítás az eredeti szöveg 1. bekezdése helyébe lép a következőképpen: „Üdvözli a dohai megállapodást, amelyet a felek Suleiman tábornoknak az elkövetkező napokban a köztársaság elnökévé történő megválasztása, az új nemzeti egységkormány megalakítása és a választási törvény elfogadása tekintetében értek el; felhívja a feleket, hogy teljes egészében hajtsák végre a megállapodást; kihangsúlyozza a nemzetközi közösség által adott pozitív reakció fontosságát; gratulál a libanoni pártoknak a megállapodáshoz, és Katarnak és az Arab Ligának a sikeres közvetítéshez.” (A szóbeli módosítást elfogadják) 9.5. Az élelmiszerárak emelkedése az Európai Unióban és a fejlődő országokban (szavazás) - A 6. bekezdés szavazását követően: Rosa Miguélez Ramos , a PSE képviselőcsoport nevében . – (ES) Tisztelt elnök úr, szó szerint felolvasom képviselőcsoportom, a PSE csoport által javasolt szóbeli módosítást: „Felidézi a KAP elsődleges célját, hogy biztosítsa a piac stabilitását, az ellátás biztonságát és a fogyasztók számára elfogadható árakat, illetve aláhúzza, hogy KAP-ra van szükség a 2013-at követő időszakban annak érdekében, hogy az EU-nak fenntartható élelmiszerpolitikája legyen, tiszteletben tartva a mezőgazdasági termékek fenntarthatóságát, biztonságát és minőségét; Azt szeretném mondani, hogy visszavonjuk a módosítás utolsó részét, amint azt a PPE képviselőcsoport kérte, hogy támogatni tudják a módosítást. (A szóbeli módosítást elfogadják.) – A 31. módosítás szavazását megelőzően: Mairead McGuinness, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr, szeretném törölni a „szabad és” szavakat a módosításból. A többi marad. (A szóbeli módosítást elfogadják) 9.6. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a vízummentesség ügyében folytatott tárgyalások (szavazás) - A 1. bekezdés szavazását megelőzően: Stavros Lambrinidis, a PSE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr, egy változtatást szeretnék javasolni az 1. bekezdésben, hozzá kellene adni az „ideértve” szót, hogy a szöveg a következőképpen szóljon: „Figyelembe veszi, hogy tilos az európai polgárok közötti, bármilyen közvetlen vagy közvetett formában történő megkülönböztetés, ideértve a nemzetiség alapján történő megkülönböztetést is”. – A 8. módosítás szavazását megelőzően:

31

32

HU


Urszula Gacek , a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr, a teljes szóbeli módosítás a szavazólistán található. Alapvetően egy tárgyi tévedést javít ki, amelyre a görög kollégák hívták fel a figyelmet. A vízumkérelmek elutasításának küszöbértékére vonatkozik, amely annak az alapját képezi, hogy az országokat továbbra is vízummentesség körén kívül tarthassák. Görögország esetében az elutasítási arány a valóságban csak 1%, tehát egy tárgyi tévedést javítunk ki, és szeretném a támogatásukat kérni a módosításhoz. (A szóbeli módosítást elfogadják) 9.7. Tragikus helyzet Burmában (szavazás) – A szavazás előtt: Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – Tisztelt elnök úr, nem én vagyok a felelős ezért a jelentésért, de szeretném, ha a kollégák, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, megjegyeznék, hogy ma két jelentésről szavazunk, egy Kínáról, illetve egy Burmáról készült jelentésről, amelyek egy katasztrófával és az arra adott különböző reakciókkal foglalkoznak. A Kínáról szóló jelentés azzal a mondattal kezdődik, hogy a Parlament „őszinte részvétét és szolidaritását fejezi ki Kína népének és az áldozatoknak, valamint együttérzését mindazoknak, akik szenvednek a földrengés következményei miatt”, de a Burmáról szóló jelentésben csak politikai megfontolások szerepelnek. (Az elnök megszakítja a felszólalót.) Elnök. – Guardans Cambó úr, tudja, hogy mennyire kedvelem és tisztelem Önt, de követnem kell az eljárást. Sajnálom, de nem nyithatom meg újra a vitát két állásfoglalás összehasonlító elemzéséhez. Remélem, meg fogja ezt érteni. Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – (FR) Egy szóbeli módosítást terjesztek elő, amelyet a gyűlés vagy elfogad, vagy nem, de amely ugyanazokkal a kifejezésekkel és pontosan ugyanabban a megfogalmazásban fejezi ki együttérzését az embereknek, mint Kína esetében. Ez a szóbeli módosítás lényege: együttérzés az emberekkel. (Taps) Elnök. – A következőt javaslom, mivel Ön azelőtt beszélt, hogy elérkeztünk volna a kérdéses napirendi ponthoz: ha helyesen értem Önt, be szeretné illeszteni ezt a megjegyzést a 4. bekezdés elé. Meg tudja pontosan adni, hogy melyik pont lenne ez? Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – (FR) A szóbeli módosítás az első pont lenne, és a következőképpen szólna: – „Őszinte részvétét és szolidaritását fejezi ki Burma népének és az áldozatoknak, valamint együttérzését mindazoknak, akik szenvednek a katasztrófa következményei miatt;”. (Taps) (A szóbeli módosítást elfogadják.) - A 10. bekezdés szavazását megelőzően: Hartmut Nassauer (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, a szavazási listánkon egyáltalán nem szerepelnek a Burmáról szóló állásfoglalással kapcsolatos módosítások. Az állásfoglalással kapcsolatos egyetlen szavazás az egész állásfoglalásra vonatkozik.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Elnök. – Ez nem egy módosításról szól, hanem az ALDE képviselőcsoport által kért részenkénti szavazásról. 9.8. Természeti katasztrófa Kínában (szavazás) 9.9. Az uránt tartalmazó fegyverek tilalmáról szóló világméretű egyezmény (szavazás) – A szavazás előtt: Stefano Zappalà, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, képviselőcsoportom, az Európai Néppárt nevében szeretném támogatásomat adni ahhoz az állásfoglalásra irányuló javaslathoz, amelyet a többi képviselőcsoport terjesztett elő ma, és így a PPE teljes egészében elfogadja a megfogalmazását. Elnök. – Ez jó hír. Ez azt jelenti, hogy a hat politikai csoport – ideértve a PPE-t is – által előterjesztett állásfoglalásra irányuló indítvány az ezzel a témával foglalkozó összes állásfoglalásra irányuló indítvány helyébe lép, kivéve a B6-0223/2008 indítványt. 9.10. REACH (tesztelési módszerek meghatározásáról szóló rendelettervezet) (szavazás) 9.11. Az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiája 2007-2013 (A6-0147/2008, Janusz Wojciechowski) (szavazás) – A 12. módosítás szavazását megelőzően: Lutz Goepel , a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (DE) Tisztelt elnök úr, engedje meg, hogy felolvassam a megfogalmazást: „rámutat az élőállatok nagy távolságra történő szállításával járó potenciálisan nagyobb kockázatokra, és ebben az összefüggésben azt az álláspontot foglalja el, hogy gyakoribb alapos vizsgálatokat kell végezni annak érdekében, hogy csak teljesen egészséges állatokat szállítsanak, és úgy véli, hogy meg kell fontolni a kérdést, hogy lehet-e az állatok levágás vagy hizlalás céljából történő szállítását” – és ez a különbség – „kilenc óra maximális utazási időben korlátozni”. (A szóbeli módosítást nem fogadják el) Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök úr, Ön nem foglalhat állást, nem bátoríthatja az embereket arra, hogy álljanak fel; tudják maguktól, hogy felálljanak-e vagy sem. (Taps az EPP képviselőcsoportból) Elnök. – Csak azt emeltem ki – és Ön ismeri a képviselőcsoportom álláspontját, tehát semmilyen módon nem foglaltam itt állást –, hogy a képviselőknek fel kell állniuk és állva maradniuk, mert ha csak a másodperc töredékéig maradnak állva, majd újból leülnek, akkor lehetetlen megszámolnunk őket. Tehát nem azt javasoltam, hogy álljanak fel, hanem hogy maradjanak állva, ha egyszer már felálltak. Pontosan így jártam el az imént a másik számláláskor, a képviselőház másik oldala esetében.

33

34

HU


9.12. Az Arhus Egyezmény harmadik ülésére vonatkozó EU-stratégia (szavazás) – A szavazás előtt: Elnök. – Azt hiszem Ouzký úr szeretne beszélni, mivel a tegnapi vita nagyon rövid volt. Talán elmagyarázhatná nekünk, hogy miért. Miroslav Ouzký (PPE-DE). – (CS) Csak szeretném kihasználni a lehetőséget, hogy enyém a szó, hogy kihangsúlyozzam az állásfoglalás jelentőségét. Tegnap nem volt vita arról, vagy inkább a szóbeli kérdésről. A bizottságom már megkapta a biztos válaszát, és ezért üdvözlöm a tényt, hogy ez az ügy a napirenden maradt és szavazásra kerül. Elnök. – Egyszerűen csak azt emeltem ki, hogy ez a vita a tegnapi napirenden szerepelt, de mivel senki nem akart beszélni, nem volt vita. Ezért fontos, hogy szót adjunk az érintett bizottság elnökének. Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr, azt akartam mondani, hogy igen, voltak felszólalók, és hogy jelen voltunk a plenáris ülésen. Ouzký úr volt az, aki nem volt jelen, és a Ház és az elnök úgy döntött, hogy visszavonja a napirendi pontot. A felszólalók készen álltak és a Bizottság képviselője is jelen volt. Elnök. – Teljesen igaza van, hogy ezt kiemeli. A felszólalók jelen voltak, de az érintett bizottság visszavonta ezt a napirendi pontot. 9.13. A támogatáshatékonyságról szóló, 2005. évi párizsi nyilatkozat nyomon követése (A6-0171/2008, Johan Van Hecke) (szavazás) 10. Ülésnaptár Elnök. – Mielőtt a szavazáshoz fűzött indoklásokra térnénk, hadd tájékoztassam Önöket, hogy az Elnökök Értekezlete az eljárási szabályzat 127. cikkének (3) bekezdése alapján úgy döntött, hogy módosítja az idei ülésnaptárt. Egy rendkívüli plenáris ülést hív össze 2008. június 24-én, csütörtökön, délelőtt 9 óra és 11 óra között, amelyen az Európai Tanács 2008. június 19-i és 20-i ülésének kimeneteléről és a szlovén elnökség hathónapos megbízatásáról folytatunk le közös vitát. 11. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások - Állásfoglalásra irányuló indítvány B6-0217/2008 Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, az élelmiszerek költsége növekszik, a jövőben is növekedni fog, és ezért növekvő problémák fognak jelentkezni az élelmiszerellátás terén. Több oka is van, hogy élelmiszerhiány fog fellépni, és hogy még több ember lesz, aki szűkölködni fog az élelmiszerben vagy éhezni fog. Az első ok alapvetően az, hogy fokozódik a népesség növekedése a fejlődő országokban. A második az elégtelen élelmiszertermelés és a rossz elsoztás. A harmadik az, hogy különböző érdekcsoportok manipulálják a piacot. A negyedik a közös agrárpolitika, amely az élelmiszertermelés jelentős csökkenését eredményezte az új tagállamokban. Amíg ez a politika nem változik meg, amíg fel nem szabadítjuk az élelmiszertermelést és a tartalékainkat, addig ez is hozzá fog járulni az élelmiszerhiányhoz és a magasabb árakhoz.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Az ötödik ok a különböző természeti katasztrófákkal függ össze, amelyek felett nincs ellenőrzésünk, de amelyek sajnos nagy veszteségeket és gondokat okoznak. Egy végkövetkeztetés van: az élelmiszer problémája a legfontosabb probléma, mivel végül is hatással van a biológiai túlélésre. Teljes szolidaritást igényel, nem csupán az Európai Unión belül, de az egész világon. Ezért élvezi a támogatásomat. Tunne Kelam (PPE-DE) . – Tisztelt elnök úr, támogattam, hogy egy beillesszünk új bekezdést a 12. bekezdés után, amely felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy „ismerjék el az EU harmadik országokból behozott növényi fehérjéktől való függését”, amely azzal a fontos eredménnyel jár, először, hogy létrehozzák „a GMO-küszöbértékeken alapuló működőképes behozatali szabályokat”, és másodszor, hogy lecsökkentik a „szükségtelen késedelmeket az EU GMO-jóváhagyási rendszerében”. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) A közelmúltban az élelmiszerárak aggasztó növekedésének lehettünk szemtanúi a világpiacon. Amikor az élelmiszerárak emelkednek és egyúttal az energiaárakban is jelentős növekedés áll be, az az infláció növekedéséhez vezet. A politikusok és a közgazdászok megkísérlik elemezni a helyzetet, és igyekeznek meghatározni az okokat. A következők tűnnek a fő tényezőknek: a világgazdaságban bekövetkezett változások, ideértve a magasabb energiaárakat, a lecsökkent termésátlagokat és a bioüzemanyagok előállítását. Az élelmiszer iránti megnövekedett kereslet és a gyorsan növekvő országok, mint például India vagy Kína lakosságának megnövekedett jóléte szintén hatással volt az emelkedő élelmiszerárakra. A magasabb élelmiszerárak a termelőkre és a fogyasztókra is hatással vannak. A világ élelmiszerpiacainak változásai arra kényszerítenek minket, hogy komolyan elgondolkodjunk az élelmezésbiztonsági stratégiánkon, vagy esetleg teljesen át is gondoljuk azt. Ami azonban a legfontosabb, lépéseket kell tennünk, hogy javítsuk a helyzetet az élelmiszerpiacokon, nem csak ad hoc intézkedések révén, hanem olyan intézkedésekkel, amelyek hosszú távú stabilitáshoz vezetnek. Túl kevés figyelmet szenteltek a termelési szintek stabilitásának és a megfelelő nagyságú tartalékok fenntartásának, amelyek korlátozhatnák az éghajlatváltozás és egyéb tényezők hatásait. Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, ami az élelmiszerárak Európai Unión belüli növekedéséről szóló jelentést illeti, a 21. módosítás mellett szavaztam és a 28. ellen. Sajnos, a szavazógép nem reagált ennél a pontnál. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy Európában, ahol gyermekek kezdenek éhezni, elfogadhatatlan, hogy élelmiszertermelési korlátozások és kvóták vannak, és arra kérem az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg még egyszer a kérdést. Van egy jelentés, amelyet Zimmer asszony készített az európai szegénységről, különösen a gyermekszegénységről, ideértve az európai gyermekek körében előforduló alultápláltságot is. Nem szabad engednünk, hogy ez megtörténjen. Állásfoglalásra irányuló indítvány B6-0233/2008 Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) 2001-ben a Tanács mentesítette az USA állampolgárait a vízumkötelezettség alól. Sajnos nincs hasonló mentesség érvényben valamennyi EU-polgár tekintetében. Az USA továbbra is fenntartja a vízumkötelezettséget egyes tagállamok

35

36

HU


(jelenleg Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Románia és Szlovákia) állampolgáraival szemben. A vízumkérelmek több mint 10%-át elutasítják. Az igénylők szerint a folyamat gyakran nem átlátható kritériumokon alapul. Egyrészt ott a szabály, amely szerint az amszterdami szerződés 1999-ben történt hatályba lépése óta a Tanács felelőssége, hogy kialakítsa az EU vízumpolitikájának szabályait. Másrészt ott az a szabály, hogy az USA csak kétoldalú tárgyalásokat folytat országoknak a vízummentességi programba való bevonásáról, mivel ez van összhangban a nemzeti jogszabályaival, és csak egyes országok – és nem nemzetközi közösségek – léphetnek be ebbe a programba. Üdvözlöm az Európai Parlamentnek az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti tárgyalásokról szóló állásfoglalását, amely az Európai Parlamentben lezajlott élénk viták eredménye. Bízom abban, hogy az állásfoglalás száműzi az új tagállamok azon legitim erőfeszítéseivel kapcsolatos kételyeket, hogy megszüntessék az Európai Unió régi és az új tagállamai közötti különbségeket. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, a szolidaritás, az együttműködés és a nemzetiség alapján történő megkülönböztetés tilalmának elvei alapvető jelentőségűek az Európai Unió számára. Az USA vízumpolitikája és az ahhoz csatlakozó követelmények azonban némileg megingatták ezeket az alapelveket. A tagállamokat külön tárgyalásokra kényszerítették olyan kérdések vonatkozásában, amelyek nagyrészt a Közösség hatáskörébe tartoznak. A vízumkorlátozások kérdése különösen az új tagállamokat érinti, amelyek – bár maguk nem alkalmaznak korlátozásokat vagy egyéb követelményeket az Egyesült Államokkal szemben – nem számíthatnak viszonosságra ettől az országtól. Ez nem olyan kérdés, amelyet az egyes országok a saját nevükben intézkedve, egyéni alapon tudnának megoldani. Itt minden EU-országra vonatkozó részletes szabályokra van szükség. Ki kell emelnem, hogy ha az Egyesült Államok vízumpolitikája nem változik meg, az bizonyosan kihatással lesz a transzatlanti kapcsolatokra. - Jelentés: Janusz Wojciechowski (A6-0147/2008) Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, az állatbetegségek problémája súlyosbodik és ennek számos oka van. Ezek közül az első a mezőgazdasági üzemek méretének növekedése, és az állatok ezzel együtt járó koncentrálódása. A második az állatbetegségek hatékony leküzdését célzó intézkedések hiánya. Az első problémát meg tudnánk oldani, ha jogi és adminisztratív eszközökkel korlátoznánk a tenyésztést a nagyméretű mezőgazdasági üzemekben és állatállományokban, illetve ha bevezetnénk egy támogatási rendszert a kisebb, elsősorban családi mezőgazdasági üzemek számára. A második kétségkívül attól függ, hogy az Európai Unió költségvetésében elérhetővé kell tenni az állatbetegségek leküzdéséhez szükséges forrásokat. Nyilvánvalóan vannak még egyéb fontos okok is, amelyeket nem szabad alábecsülni, például: az állatszállítások, a nem kielégítő korai figyelmeztető rendszerek, az elégtelen megelőző intézkedések, ideértve a védőoltásokat is. Wojciechowski úr jelentése szól ezekről a problémákról, és ezért támogattam.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Bogdan Golik (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr, szeretnék gratulálni Wojciechowski úrnak, úgy a jelentéséhez, mint a mai szavazás kimeneteléhez. A Bizottságnak az állategészségügy kérdésének megközelítésében és a korábbi stratégiában szükséges változásról szóló kezdeményezése világosan megmutatta, hogy létfontosságú az erre a területre vonatkozó szabályozás továbbfejlesztése, hogy javítani lehessen az egyéb politikákkal való koherenciát és növelni lehessen a jogi szabályozás hatékonyságát. A stratégiában javasolt új megközelítés lehetővé teszi, hogy csökkentsük az állatok körében a fertőző betegségek kitörésének kockázatát. Jól ismerem ezt a problémát, állatorvosként is. Ez a lépés elő fogja segíteni a gazdaság növekedését, versenyképesebbé teszi az európai mezőgazdasági termelőket és vállalkozásokat, és új hozzáférést biztosít az exportpiacokhoz. Ezen felül a megfelelő állat-egészségügyi és biztonsági előírások garantálják a Közösségen belüli megfelelő kereskedelempolitikát is. Ez a politika, amely az elmúlt években lezajlott súlyos válságok és járványok sorozatának hatására módosult, megmutatta, hogy gondosan elemezni kell az eddig megtett intézkedéseket. Úgy vélem, hogy e javaslatnak hála, az Európai Unió támogatni fogja a tudományt, az innovációt és a kutatást, hogy jobb intézkedéseket tudjon hozni a jövőben az állatbetegségek leküzdése érdekében. Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, sajnálattal jegyzem meg Wojciechowski úr jelentésével kapcsolatban, hogy az állatszállítások feltételeire vonatkozó módosítás tíz szavazat híján nem ment át. Ez az érzékenység hiányát mutatja a részünkről. Remélem, hogy a jövőben az ilyen típusú dokumentumokat ki fogják javítani. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások Jelentés: Kyösti Virrankoski (A6-0188/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az új szerkezeti programok végrehajtásának késedelme és a tagállamok által előterjesztett operatív programok ennek következtében beállott csúszása miatt az EU 2007-es költségvetéséből összesen 3 525 millió euró értékű, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra (EMVA) és az Európai Halászati Alapra (EHA) szóló előirányzatot nem használtak fel. Ennek az összegnek egy részét már átvitték a 2008-as költségvetésbe, de 2 034 millió EUR-t még fel kell használni. Ez a költségvetés-módosítási tervezet többek között azt javasolja, hogy a fel nem használt összeg egy részét vigyék át az érvényben lévő költségvetésre (772 millió EUR), a maradékot pedig a következő évekre. Az ilyen késedelmeknek súlyos következményei vannak a programok végrehajtására, és nyilvánvaló, hogy – egyebek mellett – a mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint a kisméretű és családi mezőgazdasági üzemek azok, amelyek leginkább elszenvedik a következményeket, figyelembe véve a pénzügyi, valamint szociális és gazdasági válság neoliberális politikának köszönhető súlyosbodását is. Tekintetbe véve az emelkedő élelmiszer- és üzemanyagárakat, valamint a gazdasági fejlődés lefelé történő korrekcióját a különböző EU-országokban, ezeket az összegeket arra kell használni, hogy támogassuk az állami beruházásokat a gazdaság élénkítése és a munkavállalók jövedelmének sürgős javítása érdekében.

37

38

HU


Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban . − (PL) A 2008. évi költségvetéssel kapcsolatos második módosítás szokás szerint több olyan elemet is tartalmaz, amelyek nincsenek logikai összefüggésben egymással. Ez gyakran jellemző a költségvetés-módosításokra, és megnehezíti a javaslat értékelését. Az alapvető kérdés azonban a nyújtott indokolás minősége, illetve, hogy a javaslat megfelel-e a pénzügyi szabályzat eljárásainak. Teljes mértékben megalapozott, hogy belevegyük a 2008. évi költségvetésbe a fel nem használt ERFA, EMVA és EHA szerkezeti alapokat (771,6 millió EUR), ami szavaiban és szellemében is megfelel a 2006. évi intézményközi megállapodásnak, amikor előre jeleztük, hogy késések lesznek az új pénzügyi szabályzat végrehajtásában. Amikor erről a költségvetés-módosításról szavazunk, némi elégtétellel vehetjük tudomásul, hogy a 2007-2013 közötti időszakra szóló 580 operatív programból több mint 500-at már jóváhagytak, ami azt jelenti, hogy ebben a jelenlegi hétéves időszakban már átléptünk a megvalósítás szakaszába. A Parlament előadója is egyetért két ügynökség, nevezetesen az Európai Gyógyszerügynökség és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség kerettervének módosításával, összhangban az Európai Bizottság indítványával, amely az eredeti 2/2008. számú költségvetés-módosítási javaslat kiegészítő részét képezi. Az ilyen kiegészítéseket készségesebben elfogadják, mint az EU végrehajtó és szabályozó ügynökségeinek szaporítására vonatkozó tendenciát. – Jelentés: Romana Jordan Cizelj (A6-0167/2008) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban . − (IT) Az Európa versenyképességének felélesztését célzó stratégiai kísérlet, amelyet a lisszaboni stratégia javasolt és amelyet a közelmúltban, a Versenyképességi Tanács 2007. novemberi ülésén is megismételtek, ahhoz vezetett, hogy az EU – a világ által támasztott versenyre figyelemmel – intenzívebbé tette az európai innovációs és növekedési potenciál erősítését célzó erőfeszítéseit. A kis- és középvállalkozások a kulcsai a kutatási és fejlesztési tevékenység igazi megújulásának, mert természetüknél fogva innovációra törekszenek, miközben a túlélésükért küzdenek a piacon. A K+F tevékenységekhez való hozzáférés azonban gazdasági és bürokratikus okokból néha nagyon nehéz lehet. Teljes mértékben támogatom ezt a jelentést, amely kihangsúlyozza, hogy az EU-nak az „először gondolkodj kicsiben” elvet kell alkalmaznia, és fel kell erősítenie az innovációs potenciált és az eredetiséget a kis- és középvállalkozásokban, amelyek még mindig az európai gazdaság egyik fő hajtóerejét alkotják. Úgy vélem, hogy a kisvállalkozások támogatását célzó politikának magában kell foglalnia a kutatásnak nyújtott támogatást és alapvető segítséget. Ezzel kapcsolatos példa a „Best”-program, amely lehetővé tette a legjobb gyakorlatok cseréjét a kis- és középvállalkozások, a CIP és a 7 kezdeményezés politika között. Azt is gondolom azonban, hogy el kell fogadni egy, a vállalkozások támogatását célzó intézkedéssorozatot, mint például a belső piac korlátainak csökkentését, a bürokratikus akadályok eltávolítását, valamint a kis- és középvállalkozások bankhitelekhez való hozzásegítését. Avril Doyle (PPE-DE), írásban . − Az EPP-ED Fine Gael küldöttsége üdvözli Jordan-Cizeli kisasszonynak az iparpolitika félidős felülvizsgálatáról szóló jelentését. Tekintettel a jelentés 7. bekezdésére, elismerjük azon tagállamok jogát, akik konszolidálni szeretnék a védelmi eszközök európai piacát, és javítani szeretnék az EU védelmi iparának globális versenyképességét, azzal a szigorú feltétellel, hogy Írország katonai semlegességét (amint az a Szerződésekkel kapcsolatban kiadott nyilatkozatban félreérthetetlenül megfogalmazásra került) teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Európai Parlamentnek az Európai Bizottság közleményét követő jelentése nem veszi figyelembe a meglévő iparágak jelentős társadalmi hatását, és egy olyan neoliberális megközelítést állandósít, ami magas nyereséget garantálhat ugyan a nagyvállalkozások számára, de nem biztosítja a munkavállalók jogait és az emberek életminőségének javítását. Miközben igaz, hogy az EU ipara adja a magánszektor K+F kiadásainak több mint 80%-át és innovatív termékei teszik ki az EU exportjának 73%-át, a jelentés a szolgáltatások és az ipar nyitott és versenyképes belső piacának megteremtését szorgalmazza. Ez csak a nagy gazdasági csoportok érdeke, mivel veszélybe sodorja a mikro-, valamint a kis- és középvállalkozásokat és a munkahelyek nagy százalékát. Ez kihatással lehet a munkavállalók és számos kisméretű vállalkozás tulajdonosának jövedelmére, illetve ezáltal a fogyasztói viselkedésükre is. Végül, mi az EU védelmi ágazatnának erősítésével sem értünk egyet, még ha ez hatással is lehetne a fegyveripar bővülésére. A haladásra és társadalmi fejlődésre vonatkozó javaslatunk a békével egyeztethető össze és nem a háborúval. José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) A javaslat mellett szavaztam, mert jelentőséget tulajdonít általam alapvetőnek tekintett egyes kérdéseknek, konkrétan a kisés középvállalkozások támogatásának az Európai Unióban. Mivel a kis- és középvállalkozások teszik ki az európai üzleti élet 90%-át, nem csak gazdasági szerepet töltenek be az Unióban, de társadalmi szerepet is a munkahelyekhez és a növekedéshez való jelentős hozzájárulásuk miatt. Üdvözlendők az olyan kezdeményezések, mint például az Európai Bizottság erőfeszítése, hogy 25%-kal csökkentse a felesleges bürokráciát, amellyel ezeknek a vállalkozásoknak szembe kell nézniük, illetve az emberi erőforrás fejlesztésébe és a kutatásba tett beruházások támogatása. Az EU ipari ágazatában még nagy javulási lehetőségek vannak, úgy a kutatás és az innováció üzleti lehetőségekbe történő átültetése, mint az ilyen lehetőségek előrejelzése terén, hogy lehetővé váljon a piac változásaihoz történő gyorsabb alkalmazkodás. A szabályozási keret javítása – különösen a szabadalmak tekintetében, a belső piachoz való hozzáférés elősegítése és az európai vállalkozások támogatása érdekében – kulcsfontosságú tényező az ipari versenyképesség növelése szempontjából. Ebben az összefüggésben nekem úgy tűnik, hogy a regionális klaszterek támogatása is nagyon pozitív dolog. A virágzó európai ipar egyértelműen kulcsszerepet játszik a lisszaboni célkitűzések elérésében. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Az iparpolitika komoly jelentőséggel bír a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából. Ki kell alakítania a vállalkozások növekedésének, az ipari beruházásoknak, az innovációnak és a munkahelyek teremtésének kereteit. Örülök, hogy ebben az összefüggésben különös figyelmet szenteltek a kis- és középvállalkozások igényeinek, amelyek végül is 99,8%-át teszik ki az európai vállalkozásoknak. Ezek a vállalkozások érzik a leginkább a mértéktelen bürokrácia hatásait. Egy főre számítva a kivállalkozások a nagyvállalkozásokhoz képest átlagosan tízszer magasabb költségeket kénytelenek viselni a jogszabályok által előírt kötelezettségek terén.

39

40

HU


Ezenkívül a kis- és középvállalkozások nagyobb nehézségeket tapasztalhatnak a piacokra történő belépéskor, mint a nagyvállalkozások. Ne felejtsük el, hogy a kis- és középvállalkozások azok, amelyek az innovációjuknak és rugalmasságuknak köszönhetően jelentős lökést adnak a gazdasági növekedésnek, és javítják az európai vállalkozások versenyképességét. Rendkívül fontos ezért, hogy olyan megoldásokat dolgozzunk ki, amelyek csökkentik az adminisztratív terheket, javítják a kis- és középvállalkozások hozzáférését a belső piachoz és a közbeszerzési pályázatokhoz, és segítenek választ adni az új kihívásokra. A Bizottság által bejelentett kisvállalkozói chartának magában kell foglalnia ezeket a javaslatokat. Egyetértek az előadó álláspontjával, hogy a szabályozói feltételek európai szintű javítását össze kell kapcsolni a tagállamok kötelezettségvállalásával. Anélkül nem lehet mérhető gazdasági eredményt elérni, hogy nemzeti szinten lépéseket tennének az adminisztratív terhek csökkentése érdekében. – Jelentés: Bernard Lehideux (A6-0131/2008) Sylwester Chruszcz (NI), írásban. − (PL) Úgy döntöttem, hogy az A6-131/2008 számú jelentés ellen szavazok. Ez megint egy olyan dokumentum, ami csatlakozik ahhoz a tendenciához, hogy olyan intézményeket hozzanak létre, amelyeknek semmi értelmük, és amelyek pénzt vesznek ki a Közösség költségvetéséből. Annak ellenére, hogy négy szerkezeti alap, hét koherencia alap, egy keretprogram és EU ügynökségek tucatjai léteznek, amelyek egyetlen feladata, hogy megfejjék az EU alapokat, megint itt egy másik szervezet, amely egészen biztosan pénzébe fog kerülni az európai adófizetőknek, de ami a munkanélküliség elleni valódi intézkedéseket vagy a munkaadók életének megkönnyítését illeti (vagy hogy legalább ne tegyék azt még nehezebbé), semmi ilyesmit nem említettek meg itt. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ami ma a plenáris ülésen a szavazáskor történt, az felettébb sajnálatos. A PPE-DE egy módosítást javasolt, amely megkérdőjelezte a Tanáccsal már elért megállapodás működését és az annak javítására, valamint a nemzeti és helyi munkaerőpiacokról való ismeretek gyűjtésének és elemzésének támogatására szolgáló utakat kereste. Ami a Tanács és az Európai Parlament közötti kölcsönhatást illeti, a módosítás arra törekedett, hogy a Parlamentet jobban bevonják a megállapodás működtetésébe és ellenőrzésébe. A PPE-DE javaslat jóváhagyása, noha szűk többséggel történt, aláásta az elért egyetértés egész alapját. A várakozásokkal ellentétben ezért második olvasatra lesz szükség, ami azt jelenti, hogy a jelentést újból megvitatják a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban, mivel ez egy olyan jogalkotási terület, amely az együttdöntési eljárás alá tartozik. Ezért tartózkodtunk a szavazástól. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Az Európai Képzési Alapítvány értékes szerepet játszik a harmadik országok szakképzési rendszereinek fejlődésében. Úgy vélem, hogy a Parlamentnek teljes körű szerepet kell játszania az EKA működésében, és ezért támogatni tudtam az előadó álláspontját. – Állásfoglalásra irányuló indítvány: Libanon (B6-0271/2008) Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan a jelentés több részével egyetért. Üdvözöljük a békés és demokratikus Libanon irányába történő fejlődést, és azt várjuk, hogy az EU tagállamai aktívan hozzájáruljanak a békefolyamathoz.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Úgy gondoljuk azonban, hogy ez a lépés az egyes tagállamok független külpolitikájának keretében kell megtörténjen, különösen, mivel a libanoni politikai helyzet érzékeny kérdéseket érint, amelyekben a tagállamok kormányai között nagy az egyet nem értés. Az EU-nak az ENSZ-re kell hagynia az ilyen ügyek kezelését, ahelyett, hogy versenyezni próbálna és kifejlesztené a saját külpolitikáját. Az Egyesült Nemzetek az a nemzetközi szervezet, amely a legjobban felkészült a közel-keleti konfliktus tartós megoldására és a politikai helyzet kezelésére. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A libanoni helyzet tekintetében a közelmúltban bekövetkezett fejleményeket nem lehet a közel-keleti helyzet romlásától elszigetelten elemezni, ahol fokozódik az Egyesült Államok és szövetségeseinek beavatkozása és katonai megszállása annak érdekében, hogy ellenőrzést hozzanak létre efelett a stratégiai jelentőségű régió felett. Amellett, hogy tisztára mossa a libanoni kormány szerepét a libanoni helyzet közelmúltban bekövetkezett romlásában, az állásfoglalás – amelynek eredeti javaslatát felülírták az események – tisztára mossa Izraelnek és az USA-nak az ország a belügyeibe történő beavatkozását, a blokádkísérletet és a nyomást is, amelyre példát szolgáltatnak az izraeli katonai manőverek, az USA hatodik flottájának a régióban történő állomásoztatása, valamint a damaszkuszi csúcstalálkozó tervezett bojkottja. Azt is meg kell jegyezni, hogy miközben az USA és szövetségesei régióban játszott szerepét szépítgeti, az EP-többség ismét ujjal mutogat Szíriára és Iránra. Az állásfoglalás olyan politikai álláspontokra is összpontosít, amelyek célja a Libanon belügyeibe történő beavatkozás, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a közel-keleti helyzet súlyosbodása alapvetően a palesztin, szíriai, sőt libanoni területek Izrael általi katonai megszállásának köszönhető. David Martin (PSE), írásban . − A libanoni helyzet figyelemreméltó. A kormány és az ellenzéki vezetők közötti dohai megállapodás lehetőséget biztosított az országnak, hogy a viszonylagos béke és stabilitás irányába mozduljon el. Bár még szavazni kell Michel Suleiman elnökké történő kinevezéséről, bátorító jel, hogy minden oldal kész a tárgyalásokra. Úgy vélem, az EU-nak folytatnia kell azoknak az intézkedéseknek a támogatását, amelyek biztosítják, hogy ne legyünk többé szemtanúi az erőszaknak és politikai felfordulásnak, amelyet a libanoni embereknek el kellett szenvedniük. Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. – Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az élelmiszerárak az Európai Unióban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedése (B6-0217/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és sa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy az állásfoglalás mellett szavazunk, mivel az emelkedő élelmiszerárak problémát jelentenek az élelmiszerellátásra az egész világon. Sajnáljuk azonban, hogy a Parlament nem hajlandó szembenézni a ténnyel, hogy az EU protekcionista agrárpolitikája hozzájárul ahhoz a helyzethez, amelyben a világ nagy részének nincs életképes élelmiszertermelő rendszere. Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) A világméretű élelmiszerválság (83%-os áremelkedés), amelyet jól tükröznek a fejlődő országokban jelenleg zajló éhséglázadások és a legszegényebb európai fogyasztók vásárlóerejének zuhanása véleményem szerint az alábbiakkal függ össze:

41

42

HU


- az alapvető élelmiszerek árával történő példa nélküli tőzsdei spekuláció, amely elfogadhatatlan módon használja ki a feszültségeket és a nagymértékben ingatag mezőgazdasági piacokat; - a növények energiacélokra történő termesztésének növekedése az alapvető élelmiszernövények kárára; - az európai fejlesztési politika gyengeségei; - az a tény, hogy az exportnövényeket a fejlődő országokban az élelmiszernövények és az élelmiszer-önellátás kárára támogatták; valamint - a jelenlegi világkereskedelmi szabályok, amelyek a kis és közepes méretű mezőgazdasági üzemek számára igazságtalan feltételeket eredményeznek, különösen a fejlődő országokban. Amikor a KAP állapotáról készítünk jelentést, újra kell definiálnunk, hogyan avatkozzunk be a szükséghelyzeti intézkedéseken túl és azok felett a világpiacok működésébe (infrastruktúra, intervenciós készletek, kockázatkezelés, kilátások és az árváltozások gazdasági modellezése stb.), újra meg kell fontolnunk a támogatások függetlenítését, és általánosan újra kell gondolnunk a mezőgazdasági termelési modelljeinket annak érdekében, hogy termelékenyek és hosszan tartók legyenek. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Rá kell mutatnom egy ellentmondásra az Európai Parlament jelenlegi állásfoglalása és a közös agrárpolitika javasolt felülvizsgálata között, amelyet a mezőgazdaságért felelős biztos terjesztett elő itt ezen a héten. Különösen megdöbbentő volt, hogy a biztos teljesen figyelmen kívül hagyja az elmúlt hónapokban megfigyelt társadalmi drámát és az emelkedő élelmiszerárak erős hatását – amelyet a földek elhagyása és mezőgazdasági üzemek ezreinek eltűnése is súlyosbított –, és a minimális küszöbérték felvetésén keresztül a kb. 70000 portugál kistermelő által kapott szegényes támogatás csökkentését szorgalmazza, miközben elfelejtkezik arról, hogy egy maximális értéket is javasoljon. A KAP legutóbbi reformjának negatív hatása jól ismert, különösen a támogatás termeléstől való függetlenítésének hatása. Ezért különösen súlyos dolog, hogy a fennálló körülmények között a még meglévő, termeléssel összefüggő kifizetések teljes visszavonását jelentették be (az egyetlen kivételt a tejelő tehenek, kecskék és juhok képezik). Ezeket a támogatásokat átvitték az egységes támogatási rendszerbe, miközben halad tovább a jelentős közös piaci szervezetek fokozatos leépítése, valamint a tejkvóta-rendszer leépítése, illetve az intervenció olyan területekről történő visszavonása, mint a durumbúza, a rizs és a sertéshús, tovább támogatva a földek elhagyását és a mezőgazdasági termelés beszüntetését. Neena Gill (PSE), írásban . − Az állásfoglalás mellett szavaztam, hogy támogassam különösen a 16. és a 35. bekezdést, amelyek felhívják a fejlett világot az agrártámogatások leszorítására. A francia mezőgazdasági miniszter, Michel Barnier arra vonatkozó felhívása, hogy Európa alakítson ki egy élelmezésbiztonsági tervet és álljon ellen az európai mezőgazdasági költségvetés további csökkentésének, hibás gondolat. Miután nyolc évig szolgáltam a Parlament költségvetési bizottságában, ahol alaposan kiismertem a KAP anomáliáit, úgy vélem, hogy egy ilyen lépés nem kívánatos eredményre vezetne. Növelné az élelmiszerárakat a világon a válság időszakában, és semmi haszna nem lenne az európai mezőgazdaság hosszú távú életképessége szempontjából.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Franciaország hamarosan átveszi az EU elnökségét, és az EU költségvetésének felülvizsgálata már régóta esedékes volna. Sarkozy elnöknek meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy elkezdje az agrártámogatások valódi reformját, a KAP keretein belül, és hogy lehetővé tegye, hogy az EU teljesítse a fejlődő országokkal szembeni kötelezettségeit. Az Egyesült Királyság kormányának igaza volt, amikor olyan kereskedelmi megállapodást szorgalmazott, amely nagyobb hozzáférést biztosítana a világpiacokhoz a szegényebb országok számára. Ez segíthetne a szegény országokban élő 100 millió embernek, akik egyébként még mélyebbre süllyednének a szegénységben. Még többet kell azonban tenni az EU szintjén. Vasco Graça Moura (PPE-DE), írásban. − (PT) A világ gazdasági növekedése és a bioüzemanyagokkal kapcsolatos politika paradox helyzetet teremtett. Figyelembe véve a jólét világszerte elért szintjét, különös helyzet, hogy sok család azzal küszködik, hogy elegendő ennivalója legyen. A piacot az embereknek a városokban történő példa nélküli koncentrálódása, a mezőgazdaságnak a harmadik szektorért történő elhagyása, valamint az alapvető élelmiszereknek az élelmiszerlánc más komplex elemeiben – mint például az állatállományban – történő felhasználása befolyásolja. A bioüzemanyagok egy tolvajt csempésztek be a vidéki területekre és egy váratlan vendéget ültettek az asztalhoz. Az energiaforrások és az élelmiszerforrások közötti verseny alakítja ki az áraikat. Hiánnyal, fenntarthatósággal, biztonsággal és ökológiai problémákkal kell szembenéznünk. Önellátási politikákat fogadnak el a stratégiai tartalékok eltűnése miatt, és háborúktól tartanak. Tekintetbe véve a gabonafélék kereskedelmével kapcsolatban bejelentett korlátozásokat, az idei termelés nagysága kulcsfontosságú lesz. A spekuláció olyan mértékű, hogy a jegybankok az infláció kockázatára hívják fel a figyelmet, miközben Indiában megtiltották az élelmiszerekre vonatkozó határidős szerződések kötését. Sürgősen vissza kell fordítani ezt a helyzetet a mezőgazdasági termelők javára, akik még mindig nem tudják, mit fognak aratni, különösen a legkisebbek, akik a perverz és összefüggéstelen agrárpolitikák áldozatai. A technológia és a tudomány előtt, amelyek korábban eltávolodtak egymástól, most új lehetőség nyílik, amelyből valamennyiünknek haszna származik. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A fokozódó kapitalista világválság nyomására az elfogadott állásfoglalás, fenntartásokkal bár, de elítéli az EU agrárpolitikájának következményeit, feltárva a KAP és a WTO megállapodások elfogadhatatlan célkitűzéseit. Az állásfoglalás azonban nem nevezi meg a felelősöket a rendkívül súlyos jelenlegi helyzetért, és nem vonja le a helyes következtetéseket sem a diagnózisból, mivel nem kérdőjelezi meg az alapjául szolgáló politikákat, amit a következő példák is illusztrálnak: az élelmiszerszuverenitást nem teszi az élelmiszerhez való jog biztosításának központi kérdésévé. A kisméretű és családi mezőgazdasági üzemek jövedelmének növekedését nem tekinti a mezőgazdaság, a vidéki élet és az élelmezésbiztonság megőrzéséhez szükséges előfeltételnek. Nem próbálja meg elérni azt, hogy a mezőgazdaságot kivonják a WTO-ból, valamint hogy a mezőgazdasági élelmiszertermékeket ne egyszerű tömegáruként kezeljék, illetve nem próbálja meg elérni a Blair-House megállapodás felülvizsgálatát.

43

44

HU


Nem követeli a KAP megszüntetését, a támogatások termeléstől való további függetlenítésének leállítását, valódi plafon és megkülönböztetés alkalmazását a kisméretű és családi mezőgazdasági üzemek javára, valamint az országok és termékek közötti igazságos újraelosztást, támogatva minden ország szántóföldi mezőgazdaságának és állattartásának teljes kifejlődését. James Nicholson (PPE-DE), írásban. − Egy olyan korszakba léptünk, amelyet az élelmezési bizonytalanság jellemez. Az árak drámai mértékben emelkedtek, és az élelmiszer iránti kereslet gyorsabban emelkedik, mint a termelés. Az éghajlati tényezők (mint például az elnyúló aszályok) és a gabonafélék használata a bioüzemanyagok előállításában tovább súlyosbították a helyzetet. A dolgok jelenlegi állása különösen aggasztó a fejlődő világ esetében. A szegényebb országokban, mint például Haiti, az élelmiszerhiány már lázadásokhoz és a lakosság körében nyugtalansághoz vezetett. Amint azt az állásfoglalás kihangsúlyozza, a nemzetközi közösség prioritásának az élelmiszer-autonómia és az önellátás biztosításának kell lennie a fejlődő országokban. Az emelkedő élelmiszerárak azonban nem csak a szegényebb országokat érintik. Az EU-nak lépéseket kell tennie, hogy stabilizálja ezt a helyzetet. Először és mindenekelőtt, arra kell ösztönöznünk a mezőgazdasági termelőinket, hogy többet termeljenek. Továbbá, értelmesebb egyensúlyt kell teremteni a gabonafélék élelmiszerellátásra és energiatermelésre való használata között. A KAP állapotfelmérésének áttekintése jó fórum lehetne ezeknek a kérdéseknek a megbeszélésére. Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) Az élelmiszeráraknak az Európai Unióban és a fejlődő országokban történő emelkedéséről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Ez egy olyan probléma, amely az egész világot érinti. Számos oka van ennek a helyzetnek. Ezek közé tartozik az élelmiszerek iránt megnövekedett kereslet, az emelkedő üzemanyagárak, a természeti katasztrófák (különösen az aszályok), az emberi és állati fogyasztásra szánt növények termelésére szolgáló földterület nagyságának csökkenése (ez az ára az úgynevezett energia-mezőgazdaságra kijelölt földterület nagyságában beállott növekedésnek), és így tovább. Ebből az okból én támogatnám az ENSZ-nek a bioüzemanyagokra vonatkozó moratóriumról szóló javaslatát. Amit szintén látni lehet, az az élelmiszerpiacokon zajló pénzügyi spekuláció. Egy további tényező a hibás és szükségtelen kvóták ügye, amelyek korlátozzák a mezőgazdasági termelést, például a tejkvóták, amelyek korlátokat szabnak a tej és a tejtermékek termelésének Lengyelországban. A fejlődő országokban bekövetkező tragikus következmények azt eredményezik, hogy a feleslegeinkből származó élelmiszert ingyen adjuk oda vagy jelképes áron értékesítjük. Ez a fajta segély csak katasztrófák idején hasznos. Egyébként teljesen tönkreteszi a mezőgazdasági termelőiket, mivel nem éri meg nekik, hogy növényeket termeljenek vagy állatokat tartsanak. A gyorsan emelkedő élelmiszerárak a munkanélküliséggel kombinálva társadalmi instabilitáshoz is vezethetnek ezekben az országokban. A közelmúltban hallottunk egy drámai eseményről Afganisztánban, ahol valaki eladta a lányát, hogy fenn tudja tartani a család többi részét a pénzből. Nem szabad elfelejtenünk az emelkedő élelmiszerárak inflációs hatását sem. Reméljük, hogy nem indítják el az összes ár spirális és hirtelen növekedését.

22-05-2008

22-05-2008

HU


David Martin (PSE), írásban . − Világszerte 850 millió ember éhezik minden nap. A válság gyors és hatékony intézkedést igényel az EU-tól és a tagállamaitól. Csatlakozom a felhíváshoz, hogy készüljön hatásvizsgálat a kiskereskedőknek az élelmiszerláncban betöltött szerepéről, és hogy a Bizottság és a tagállamok elemezzék a mezőgazdasági termelők által a terményeikért felszámított árak és a főbb kiskereskedők által megszabott árak közötti különbségeket. Valóban, ez a válság világméretű, és sok tennivaló van a fejlődő országokban. Ezért a fejlődő országoknak történő segítségnyújtásra kell összpontosítanunk, olyan területeken, mint a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és az agráripar. A jelentés mellett szavaztam. Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) Az élelmiszerárak rendkívül aggasztó növekedésének időszakában minden eddiginél fontosabb, hogy az Európai Parlament állásfoglalást fogadjon el. Először, a világ számos országában kialakult élelmiszerhiány egész egyszerűen elfogadhatatlan. Szükséghelyzeti intézkedéseket kell javasolnunk, hogy véget vethessünk az éhezésnek, amely ebben a pillanatban is hat a leginkább rászorulókra a fejlődő országokban. Ezeken a szükséghelyzeti intézkedéseken túlmenően – amelyek nem képesek hosszú távon megoldani a problémát – az EU-nak ki kell alakítania egy stratégiát – egyetértésben olyan nemzetközi szervezetekkel, mint a Világbank, az IMF, a FAO és a WTO. Ennek egy alapvető stratégiának kell lennie, amely megragadja a válság valamennyi okát: a változó ázsiai táplálkozási szokásokat, a bioüzemanyagok termelésének gyors növekedését stb. Másodszor, a fogyasztói kosár árának aggasztó emelkedése arra utal, hogy mélyen el kell gondolkodnunk a közös agrárpolitika reformján. Amikor felmérjük a KAP állapotát, konkrét javaslatokat kell előterjesztenünk a belső piacon is tapasztalható infláció feltartóztatására, illetve az EU élelmiszerből való önellátásának biztosítására szolgáló eszközökre. Toomas Savi (ALDE), írásban . − Amikor tavaly áprilisban, Nigériában részt vettem a választási megfigyelő csoportban, szembesültem azzal a megdöbbentő ténnyel, hogy Nigéria, amely valaha a mezőgazdasági termékek exportőre volt, élelmiszerimportőrré vált. A fejlődő országokban a demográfiai helyzet drasztikusan megnövelte az élelmiszer iránti keresletet, de a folyamatos katonai konfliktusok, a halálos betegségek – mint például a HIV/AIDS, a malária, a tuberculosis – elleni küzdelem, illetve a rossz hatékonyságú adminisztráció megakadályozta a fejlődő országok kormányait abban, hogy válaszolni tudjanak erre az igényre. Támogattam az Európai Parlamentnek az élelmiszerárak Európai Unióban és fejlődő országokban történő emelkedéséről szóló állásfoglalását, és remélem, hogy az Európai Unió a jövőben tovább javítja fejlesztési politikáit, és igazságos nemzetközi kereskedelmet folytat. Olle Schmidt (ALDE), írásban . − (SV) Az élelmiszeráraknak a világban történő emelkedéséről szóló állásfoglalás értékes hozzájárulás lehetett volna az EU agrárpolitikájáról és következményeiről jelenleg folyó vitához. De az eredmény csalódást vált ki. Az első részben megjegyzik, hogy a trend a növekvő szabályozás és az újbóli készletfelhalmozás irányába mutat – annak ellenére, hogy a magas élelmiszerárak évek óta először igazán nyereséges ágazattá tették a mezőgazdaságot.

45

46

HU


A második rész az „élelmiszerhez való jogról” szól a harmadik világban, valamint annak fontosságáról, hogy az élelmiszernek prioritást kell adni az üzemanyagtermelés felett. Ugyanekkor a szavazás végső eredménye megosztott volt minden oldalon a bioüzemanyagok előnyeinek és hátrányainak tekintetében! A politika a célkitűzések feletti konfliktusokról szól, és a politikusok fő feladata az egyensúly megteremtése, illetve a prioritási sorrend felállítása. Ez az állásfoglalás nem tudta ezt megvalósítani. Ezért tartózkodtam a szavazástól. Richard Seeber (PPE-DE), írásban . − (DE) Az élelmiszerárak emelkedését feltétlenül meg kell állítani, mert különben súlyos nehézségekkel kell szembenéznünk. Többrétegű stratégiákra van szükségünk, amelyek egyrészt felélénkítik az élelmiszertermelést olyan intézkedések révén, mint például a pihentetési támogatások ideiglenes felfüggesztése, másrészt pedig lehetővé teszik az élelmiszerkészletek jobb koordinációját és disztribúcióját. Az emelkedő áraktól legjobban sújtott szegény országoknak támogatást kell adni, hogy a lehető leggyorsabban, jól szervezett és fenntartható módon felül tudjanak kerekedni a válságon. A mezőgazdasági termékek fő exportőreinek, mint például Argentínának és az Egyesült Államoknak, globális szinten kell lépéseket tenniük ebben a tekintetben, és nem szabad csak a saját jólétükre koncentrálniuk. A bioüzemanyagokról folyó vitában nem szabad elfelejteni, hogy a termelésüknek Európában – ahol az üzemanyagok előállítását szolgáló növényeket a szántóterület két százalékán termesztik – rendkívül kis hatása van az élelmiszerárakra. A bioüzemanyagokat nem szabad az élelmiszerek kárára előállítani, és ezért fáradhatatlan erőfeszítéseket kell tennünk, hogy támogassuk a bioüzemanyagok második, biomasszán alapuló generációjának termelését, mert a biomassza tulajdonképpen egyéb célra használhatatlan szerves hulladék. – Állásfoglalásra irányuló indítvány: Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, a vízumkötelezettségek alóli mentességről (vízummentességről) folytatott tárgyalások(B6-0233/2008) Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Jogalkotási reformjának végrehajtását követően, amely megerősítette a vízummentességi program keretében alkalmazandó biztonsági követelményeket, az USA úgy döntött, hogy külön egyetértési megállapodásokat ajánl fel az egyes tagállamoknak, az oszd meg és uralkodj elv alapján. Ezek a megállapodások elfogadhatatlanok, nem csupán azért, mert nem tartják tiszteletben a Közösség illetékességét ezen a területen, de azért is, mert aláássák az igazságos verseny elvét és egyenlőtlen elbánásra adnak alkalmat a különböző tagállamok állampolgárai között, ami a vízumokat illeti. Üdvözlöm, hogy mandátumot adtunk a Bizottságnak (a Közösség hatásköre) az EU és az USA közötti megállapodás letárgyalására, amely a vízummentesség tekintetében az USA területére belépni kívánó valamennyi EU állampolgárnak biztosítaná az egységes elbánást és az azonos feltételek alkalmazását (amint azt az Unió már valamennyi USA állampolgárral szemben teszi, aki be kíván lépni az EU-ba). Ezeket a tárgyalásokat gyorsan és az európai egység szellemében kell lefolytatni, hogy 2009-ben valamennyi tagállam részese lehessen az USA megreformált vízummenteségi programjának. Úgy vélem azonban, hogy az ehhez szükséges feltételek csak akkor valósulnak meg, ha hatályon kívül helyezik a kétoldalú megállapodásokat, amelyek időközben léptek életbe.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Várom ezért az EP jogi osztályának véleményét, amely remélhetőleg megerősíti ezt az álláspontot. Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. − Az EPP-ED üdvözli „Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, a vízumkötelezettségek alóli mentességről (vízummentességről) folytatott tárgyalásokról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány” elfogadását. Ez egy fontos lépést jelez a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokhoz kapcsolódó tevékenységének koordinálása terén. Felismeri, hogy az EU-állampolgárok nagy csoportjának megkülönböztetése elfogadhatatlan, és szolidaritást mutat a programban már részt vevő tagállamok részéről azokkal a tagállamokkal, amelyeknek még kényelmetlen és néha megalázó vízumigénylési eljárásokkal kell szembenézniük. Felhívja a figyelmet a tényre, hogy a vízumkérelmek elutasításának okai nem átláthatók. Az a tény, hogy egyes országokban az elutasítások aránya gyorsan zuhant, míg másokban nem, azt a gyanút kelti, hogy a vízummentesség körén kívül eső országokat az Egyesült Államok nem azonos feltételek alapján kezeli. A vízummentességi rendszeren kívül eső Lengyelországot képviselve bízom abban, hogy az állásfoglalás egy olyan megállapodás gyors és kielégítő megkötéséhez vezet majd, amely lehetővé teszi valamennyi EU-polgárnak, hogy azonos feltételek mellett utazhasson az USA-ba. Az EU és a tagállamok összehangolt erőfeszítést tettek a probléma megoldására. Reméljük, hogy az USA nyílt és pozitív választ ad erre a kezdeményezésre. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), állásfoglalásból:

írásban. − (PT) A következőt értjük ki ebből az

hogy bár az EU kölcsönösségi megállapodásokat írt alá számos harmadik országgal, de nem az USA-val – amiből kifolyólag 2006-ban a Bizottság a vízumkötelezettség ideiglenes visszaállítását javasolta a diplomáciai útlevéllel vagy hivatali/szolgálati útlevéllel rendelkezők számára annak érdekében, hogy felgyorsítsa a kölcsönösség irányába vezető folyamatot ezzel az országgal –, a Tanács nem fogadta el a javaslatot, amit az állásfoglalás szimbolikusnak tekint. Hogy a helyzet jogilag bonyolulttá vált, amikor az USA az úgynevezett terror elleni háború alapján megreformálta a vízummentességi rendszerét, és biztonsági bővítéseket adott ahhoz hozzá (ideértve a harmadik országokból származó polgárok adataihoz és a róluk szóló információkhoz való hozzáférést), hogy megkövetelhesse a vízummentességi programba belépni szándékozó egyéb országoktól egy kétoldalú egyetértési megállapodás és kötelező érvényű végrehajtási szabályai aláírását. Valamint, hogy az USA követeléseire figyelemmel a különböző EU-tagállamok megosztottak lettek, és végül tanúbizonyságát adták a prioritásaiknak. Az állásfoglalás részben egy kárenyhítésre tett erőfeszítés, bár véleményünk szerint nem óvja meg azokat az alapelveket, amelyeket alapvetőnek tekintünk, mint például az állam szuverenitását és a polgárok jogait, szabadságait és garanciáit. Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) Támogatom az Európai Parlament állásfoglalását az USA-val folytatott vízumtárgyalások ügyében. Ezeknek a tárgyalásoknak valamennyi EU-tagállam nevében kell folynia. Az USA kormányának és azon országok kormányainak, amelyek már kétoldalú tárgyalásokba bocsátkoztak, figyelembe kell venniük az EU álláspontját és a szerződések aláírására vonatkozó illetékességét.

47

48

HU


Világos iránymutatásra van szükség az Egyesült Államokba vízum nélkül történő beutazásról szóló kétoldalú tárgyalások tekintetében, de vannak olyan kérdések, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak. Kölcsönösségre van szükség. Sajnos Lengyelország esetében, amely már 1991. április 15-én egyoldalúan megszüntette a vízumkötelezettséget az USA állampolgáraival szemben, az aszimmetria szembeszökő. Nem győz meg az érv, hogy ez a vízumkérelmek meglehetősen nagy mértékű elutasításának köszönhető. Véleményem szerint ezek az elutasítások gyakran az amerikai konzulátus hivatalnokai által hozott önkényes döntések eredményei, akik azt feltételezik – gyakran nem világos, hogy milyen alapon –, hogy a beutazó illegálisan meghosszabbítaná az USA-ban tett látogatását. Az ilyen feltételezések alig nevezhetők objektívnek, és néha egyszerűen sértők. A dollár zlotyval szembeni átváltási árfolyama sem támasztja alá az illegális munkavállalással kapcsolatos érvet. Ami ma fontos az embereknek, az a turistavízum, az üzleti utak, valamint a barátok és a család meglátogatása. Úgy vélem, hogy az Egyesült Államok is veszít ezzel a politikával, lezárja a határait a szövetségesei előtt, de beengedi a potenciális terroristákat. Hogyan lehet fejleszteni a transzatlanti együttműködést, ha nincs bizalom a szövetségesekben? Ez nem csak egy szónoki kérdés. Számos választópolgárom is feltette. Peter Skinner (PSE), írásban. (Európa polgárai azért egyesültek, hogy élvezhessék az Unió előnyeit, amely nem csak Európán belül tudja kifejezni magát, hanem Európán kívül is. Ez sehol nem olyan nyilvánvaló, mint a külföldre utazó polgáraival kapcsolatos bánásmód ügyében. Az USA már számos EU ország esetében nem kér vízumot. Miközben megértem az USA legitim jogát, hogy saját döntést hozzon az ügyben, úgy érzem, van olyan racionális érv, amely ennek a jognak valamennyi EU-polgárra való kiterjesztése mellett szól. Úgy érzem, hogy az USA-val kötendő megfelelően megtárgyalt megállapodásnak tükröznie kell a Parlament által megkövetelt megkülönböztetéstől mentes megközelítést. Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. ( (RO) Az Európai Parlamentnek az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a vízummentességi program ügyében folytatott tárgyalásokról szóló állásfoglalása mellett szavaztam. A Lambrinidis szocialista parlamenti képviselő által javasolt szóbeli módosítás mellett szavaztam, mert ő az európai polgárok közötti közvetlen és közvetett megkülönböztetés minden formájának kizárását kéri, ideértve a nemzetiség alapján történő megkülönböztetést is. Így felhívja a figyelmet a közösségi intézmények és a tagállamok közötti koordinációnak a nemzetközi tárgyalások során megnyilvánuló hiányából fakadó következményekre. A 8. módosítást is megszavaztam, amelyet szóban tett Gacek kollégánk. Az új szöveg kifejezi az Európai Parlament elégedetlenségét a jelenlegi helyzettel, amelyben csak 12 tagállam – köztük Románia – polgárai nem részesülnek vízummentességben az Amerikai Egyesült Államoktól. Az európai szocialisták képviselőcsoportja által előterjesztett 1. módosítás mellett szavaztam, amely arra kéri a Bizottságot, hogy a jóhiszemű együttműködés elve alapján garantáljon egyenlő bánásmódot valamennyi tagállam számára a vízummentesség kérdésében. Az európai szocialisták képviselőcsoportja által előterjesztett 2. módosítás mellett szavaztam, mert megállapítja, hogy az igazságügyi és belügyi miniszteri trojka 2008. március 13-i ülésén az USA elismerte a Közösség illetékességét a vízumpolitikáról szóló nemzetközi megállapodás megtárgyalására.

22-05-2008

22-05-2008

HU


– Állásfoglalásra irányuló indítvány: a tragikus burmai helyzetről (B6-0244/2008) Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A Burmáról szóló közös állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert az ebben az országban uralkodó drámai helyzet létfontosságúvá teszi, hogy minél sürgősebben helyreállítsák a demokráciát, és biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását. Sajnálom a burmai hatóságok eljárását, amelyet az országot leromboló ciklonra adott válaszként mutattak, amely ezrek halálát okozta vagy késztette őket otthonuk elhagyására, és én erősen elítélem azt a választ, amelyet a burmai rezsim adott, ami megakadályozta a humanitárius segélycsoportok bejutását és elutasította az áldozatoknak történő segítségnyújtást. Hélne Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Burmában történt humanitárius katasztrófa egy hatalmas tragédia, és a Junilistan egyetért azzal, hogy a mód, ahogyan a burmai kormány a helyzetet kezelte, minden kritikán aluli volt. A segélynek el kell jutnia a katasztrófa által sújtott százezrekhez. Ez az első számú prioritás. Ezért határozottan egyetértünk azzal, hogy az állásfoglalás kritizálja a burmai kormányt, amely a saját hatalmát fölébe helyezte az országban élő emberek túlélésének. Másrészt nem az EU feladata, hogy elítéljen vagy hogy rábeszéljen más országokat arra, hogy nyomást gyakoroljanak Burmára a határai megnyitása érdekében. Az sem az EU feladata, hogy felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróságot a burmai kormány elleni vádemelésre. A nemzetközi közösségnek kell az Egyesült Nemzetek Szövetségén keresztül a nemzetközi jognak ezekkel a kulcsfontosságú kérdéseivel foglalkoznia. Sajnos van egy olyan tendencia az EU-ban, hogy a katasztrófákat saját külpolitikai pozíciójának erősítésére használja ki. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Őszinte részvétünket fejezzük ki a május 2-án és 3-án Mianmar (Burma) egyes részein pusztító ciklon áldozatainak. Szilárd meggyőződésünk, hogy minden diplomáciai erőfeszítést meg kell tennünk – különösen az ENSZ Ügynökségeinek keretein belül – az azonnali segítségnyújtás, az áldozatok hathatós támogatása, a halálos áldozatok számának minimalizálása, az érintettek problémáinak megoldása, valamint a jelentős veszteségeket szenvedett infrastruktúra-hálózat rekonstrukciós munkálatainak mielőbbi megkezdése érdekében, együttműködve a burmai hatóságokkal, amint azt az állásfoglalás külön is hangsúlyozza. Nem értünk egyet azonban azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek az úgynevezett humanitárius intervencióra hivatkozva tartósan akadályozzák és megkérdőjelezik az ENSZ Ügynökségei, valamint az ASEAN, illetve a térség egyéb országai által tett jelenlegi erőfeszítéseket, amelyek a fennálló akadályok elhárítására, valamint az érintettek szenvedésének minimalizálására irányulnak. Ezek a kezdeményezések elfogadhatatlan módon használják ki több ezer ember drámai helyzetét, mivel a katasztrófában politikai érdekeik érvényesítésére, valamint stratégiai térnyerésre alkalmas lehetőséget látnak, és ilyen módon inkább hátráltatják az általuk is égetően fontosnak nevezett humanitárius segítségnyújtást. Röviden szólva: a jelenség azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a természeti katasztrófát a háború tragédiája fogja követni. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Maximálisan támogatom a burmai tragikus helyzettel foglalkozó állásfoglalást. A ciklon okozta természeti katasztrófa helyét átvette a burmai kormány reakciója nyomán kialakult katasztrófa. A burmai kormányt a polgárai iránti morális és jogi kötelezettségei egyaránt arra szólítják fel, hogy engedélyezze a nemzetközi humanitárius segítségnyújtást a helyzet súlyosbodásának elkerülése érdekében.

49

50

HU


David Martin (PSE), írásban . − A burmai tragikus helyzet azonnali figyelmet követel. Azzal, hogy a burmai hatalom mindezidáig visszautasította a nemzetközi segítséget, egyértelművé vált, hogy a helyzetet nem a súlyosságának megfelelően kezeli. A Nargis ciklon áldozatai számára ez nem a politikai érdekekről, hanem a túlélésről szól. Csatlakozom kollégáimhoz, akik arra szólítják fel a katonai hatalmat, hogy fogadja el a nemzetközi közösség segítségét. Való igaz, hogy ázsiai partnereinknek is segíteniük kell nyomást gyakorolni a rangooni rezsimre. Megismétlem korábbi véleményemet, miszerint jelentős nyomást lehet gyakorolni Rangoonra, ha az ASEAN tagországait arra buzdítjuk, hogy tűzzék ismét napirendre Burma tagságának ügyét. Így az ország kénytelen lenne figyelembe venni a szabadságjogokat, amelyeknek elismerését a népesség már régóta sürgeti. Csatlakozom a kollégáimhoz, akik szavazatukkal támogatják ezt az indítványt. – Állásfoglalásra irányuló indítvány: Természeti katasztrófa Kínában (B6-0242/2008) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban . − (IT) Elnök úr, méltatni szeretném a Bizottság gördülékeny válaszát a május 12-i földrengést követő szükséghelyzetre. A híradások szerint gyárak, iskolák és lakóházak dőltek össze, egyes területeken a földrengés nyomán a épületek 80 százaléka megsemmisült, egyes városokban az iskolaépületek maguk alá temették a tanulókat, továbbá sajnálatos módon vegyi üzemekből több tonna szennyező anyag került a talajba. Figyelemmel kísérjük a pusztításról szóló híreket, a maguk szörnyű valójában, a sajtó és a kínai hatóságok közlései alapján – utóbbiak ezúttal, úgy tűnik, nem tartanak vissza semmit. Említésre méltó, hogy éles ellentétben a szomszédos Burmában tomboló őrülettel, Kína ezúttal nyitottnak mutatkozik a segítség és a nemzetközi segélyek felé. Amint azt a biztos úr számos alkalommal kijelentette, Európának folytatnia kell humanitárius akcióját a katasztrófa sújtotta Szecsuán tartományban. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Segély és pénz a kínai embereknek, akiket ez a természeti katasztrófa sújtott – ez a legfontosabb a tragédia kezelésében. De a tagállamok közvetlenül is nyújthatnak ilyen segítséget az érintett régiónak. A segélynek nem muszáj az EU-n keresztül érkeznie. Más nemzetközi szervezetek alkalmasabbak a humanitárius segítségnyújtás koordinálására. Hatalmas tapasztalatával és nemzetközi jelenlétével az ENSZ jó példa ilyen szervezetekre. Véleményünk szerint ez az állásfoglalás az EU újabb kísérlete külpolitika folytatására; a természeti katasztrófát ürügyként használva egy újabb lépéssel közelebb kerül ahhoz a szövetségi államhoz, amely önálló külpolitikát folytat. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Őszinte részvétünket fejezzük ki a május 12-én Kína több tartományában és autonóm régiójában pusztító földrengés áldozatainak, továbbá együttérzésünkről biztosítjuk a kínai népet, amely hatalmas bátorságról és segítőkészségről tett tanúbizonyságot ebben a szenvedéssel teli időszakban. Amint erről már korábban szó esett, a kínai hatóságok késedelem nélkül és igen hatékonyan kezdték meg az érintettek segélyezését és támogatását, és igyekeztek mindent megtenni a halálos áldozatok számának lehető legalacsonyabbra szorításáért, az érintettek problémáinak megoldásáért és a nagy mértékben károsodott infrastruktúra helyreállításáért. Ezért szükséges, hogy a tagállamok és az EU mielőbb rendelkezésre bocsássák az erőforrásaikat és segélyeiket, ily módon is támogatva a kínai hatóságok erőfeszítéseit a földrengés áldozatainak megsegítésében.

22-05-2008

22-05-2008

HU


David Martin (PSE), írásban . − Kollégáimhoz csatlakozva én is szeretném méltatni Kína erőfeszítéseit a szecsuáni földrengés károsultjainak megsegítésében. Kína jó példával jár elől a térség többi államával szemben a természeti katasztrófák okozta pusztítás kezelésében. Egyetértek, hogy az EU-nak aktív segítséget kell nyújtania Kína részére az újjáépítéshez. Szavazatommal támogatom az állásfoglalást. Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Szavazatommal támogattam az Európai Parlament állásfoglalását a kínai természeti katasztrófa ügyében. A földrengés olyan katasztrófa, amely rengeteg emberéletet követel és óriási vagyoni károkat okoz. A 7,8-es erősségű kínai földrengés az egész világot megdöbbentette. A pusztító rengés számos áldozatot szedett, és minden érintettnek különös nehézségeket okozott, különösen Szecsuán tartományban. Szeretném kifejezni őszinte együttérzésemet a kínai nép és a tragédia áldozatai felé. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a kínai hatóságok gördülékenyen hozták meg a kármentesítési intézkedéseket. Figyelemre méltó továbbá, hogy Kína ezúttal hajlandó elfogadni a külső segítséget. Azt is nagy örömmel tapasztaljuk, hogy a kínai és a külföldi média ezúttal engedélyt kapott részletes és pontos híradások sugárzására. Becsléseim szerint az EU ezidáig több mint 10 millió euró segélyt bocsátott rendelkezésre. Kína nem nélkülözheti azonban Európa gyakorlati tapasztalatait ezen a területen, amelyek értékesebbek a pénzbeli adományoknál. Az ártalomcsökkentés megfelelő szintjének elérése érdekében a polgári lakosság részére nyújtott szükséghelyzeti segítségnyújtásban kipróbált és bevált módszereket kell alkalmazni. Fontos, hogy az EU rendelkezésre bocsássa a szeizmológiai kutatásokból származó ismereteit, hogy könnyen beazonosíthatóak legyenek az épületek strukturális gyengeségei. A földrengés által sújtott szecsuáni területeken helyszíni vizsgálatokat végezhetünk, lehetséges megoldásokat tesztelhetünk és az eredményeket az újjáépítésben hasznosíthatjuk. – Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az uránfegyverek betiltására irányuló világszintű egyezmény (B6-0219/2008) Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Az ilyen típusú fegyverek betiltása csakis világszintű lehet, amit az Egyesült Nemzeteken keresztül, a nemzetállamok kezdeményezésére kell végrehajtani, nem pedig az Európai Parlament keretein belül. Ellenzünk minden olyan, közös európai biztonságpolitikát, amely egy Európai Egyesült Államok létrejöttéhez vezet. Ezért az állásfoglalás ellen szavazunk. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A visszamenőlegesség ismeretében szavaztunk az állásfoglalás mellett, főleg a (7) és a (8) bekezdésben foglaltak miatt, amelyek így szólnak: felhívja az uniós és a NATO-tagállamokat, hogy folytassák a (szegényített) urán hagyományos lőszerekben történő használatának betiltására vonatkozó erőfeszítéseiket, és szisztematikusan számolják fel az ilyen típusú lőszerek gyártását és forgalmazását; felhívja a tagállamokat és a Tanácsot, hogy vállaljanak vezető szerepet egy olyan nemzetközi megállapodás kidolgozásában, amely betiltaná az uránt tartalmazó fegyverek fejlesztését, gyártását, felhalmozását, átadását, tesztelését és használatát, valamint előírná a meglévő készletek megsemmisítését vagy újrahasznosítását (még akkor is, ha az EP elfogadhatatlan módon feltételeket szabott ezzel a követelménnyel kapcsolatban).

51

52

HU


Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az EP-n belül a nagy többség kerüli a szegényített urán katonai célú felhasználásával kapcsolatos felelősség kérdését. Más szóval: igyekszik tisztára mosni a NATO-t, az USA-t és szövetségeseit a Koszovóban, Afganisztánban és Irakban általuk elkövetett bűnök alól (ahol a szegényített uránt tartalmazó fegyvereken kívül repeszbombát és fehér foszfor bombát is felhasználtak). Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Teljes mértékben támogatom a szegényített uránt tartalmazó fegyverek nemzetközi tilalmával kapcsolatos felhívást. Ezeknek a fegyvereknek a használata halálos betegségek kialakulását okozhatja, mind a kezelőszemélyzet, mind a polgári lakosság körében. Az EU morális kötelessége, hogy élen járjon ebben a kérdésben, és közreműködjön ezeknek a fegyvereknek a végleges beszüntetésében. David Martin (PSE), írásban . − Az EU tagállamoknak és a Tanácsnak vezető szerepet kell játszaniuk egy olyan nemzetközi egyezmény létrejöttében, amelynek célja az uránfegyverek fejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának, átruházásának, tesztelésének és felhasználásának teljes tilalma. Úgy gondolom, hogy az egyezménynek túl is kell mutatnia ezen a célkitűzésen. Az államok nem kaphatnak lehetőséget az ilyen fegyverekből felhalmozott meglévő készleteik további felhasználására, mivel ezeknek az egészségre és környezetre gyakorolt hatása nézeteim szerint tisztázatlan. A meglévő készleteket meg kell semmisíteni, illetve újra kell hasznosítani. Az állásfoglalás mellett szavaztam. - Állásfoglalásra irányuló javaslat - REACH (B6-0237/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez az állásfoglalás előremozdítja a REACH folyamatát, amelyet mindezidáig halogattunk, mert úgy éreztük, hogy nincs összhangban a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások érdekeivel, továbbá nem védi a munkavállalókat, illetve a környezetet. Úgy gondoljuk, hogy ezúttal nem sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt a munkavállalók egészségvédelme, a környezetvédelem, illetve az ipari fejlődés között, mert a fogyasztók jogainak teljes körű védelmét nem tudjuk garantálni, ha a munkavállalók tájékoztatáshoz és egészséghez való joga sérül. A mikro-, kis- és középvállalkozások szempontjai nem kapták meg a kellő figyelmet, mivel a vegyi anyagok regisztrációs díjának emelkedése elkerülhetetlenné vált, ugyanakkor nem állt rendelkezésre megfelelő támogatás erre a célra, de azoknak a nagyvállalatoknak az érdekei sem érvényesülhettek, amelyek jelezték, hogy a veszélyes vegyi anyagokat mással helyettesítenék. Az intézkedésekre való közvetlen hivatkozások segítségével lerövidülhetnek és felgyorsulhatnak a Bizottság belső eljárásai, amelyek az új, alternatív tesztelési módszerek hitelesítéséhez és szabályozói szintű elfogadásához szükségesek, és ezek során a Bizottság átláthatóbb folyamatokról fog gondoskodni, amelyeknek részét képezi az érintett felek bevonása a tesztelési módszerek műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról szóló javaslat kidolgozásába. Álláspontunkon nem változtattunk, abban a reményben, hogy ténylegesen javulni fog az átláthatóság. - Jelentés: Janusz Wojciechowski (A6-0147/2008) Bernadette Bourzai (PSE), írásban . – (FR) Támogattam az új állat-egészségügyi stratégiáról szóló Wojciechowski-jelentést. Mint a Massif Central körzet választott képviselőjét, különösen aggaszt a juhokat sújtó kéknyelv betegség közelmúltban tapasztalható járványos terjedése, mivel ennek időtartama és terjedése különösen súlyos helyzetről tanúskodik, aggasztó a betegség különböző szerotípusainak átterjedése a

22-05-2008

22-05-2008

HU


korábban mentes területekre, de az állatok mozgásának és kereskedelmének szigorításával járó társadalmi-gazdasági hatások is súlyosak. Úgy gondolom, hogy a Bizottságnak állat-egészségügyi cselekvési tervet kellene kidolgoznia annak érdekében, hogy az ilyen súlyos, állatokat sújtó járványos betegségek kitörése esetén megfelelő válaszlépéseket tudjon tenni, valamint a terv keretében kutatásokat kell finanszíroznia, kártérítést kell nyújtania, előlegfizetési lehetőséget kell biztosítania, stb. A 12. módosítás ellen szavaztam, mivel az állatok nagy távolságokra történő szállítása növeli a kockázatokat, és ezért a vágóállatokat nem szabad kilenc óránál hosszabb ideig szállítani. Ennek látszólag ellentmond, hogy a 3. módosítást viszont megszavaztam, mert állat-egészségügyi szempontból a szállítás minősége fontosabb, mint az időtartama. Létezik egy igen részletes, speciális rendelet ebben a kérdésben, amelynek végrehajtását tanácsos lenne figyelemmel kísérni. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Véleményünk szerint a jelentés számos olyan, pozitív intézkedést mutat be, amelyek jó alapot szolgáltatnak, és amelyeket a Bizottságnak tovább kell vinnie, különösen a következők: - jelentős közösségi hozzájárulást igényel a nagyobb betegségek kezelése, mert csak így biztosítható az egyenlő elbánás és az esélyegyenlőség elvének érvényesülése azokban az esetekben, amikor ez az érintett ország illetve termelő erőforrásait meghaladja; - el kell ismerni, hogy az EU termelői az érvényes, magasabb szintű EU-előírásoknak csak nagyobb költségráfordítással tudnak megfelelni, és ezért védeni kell őket az alacsonyabb minőségű, behozott állati termékekkel szemben; - a Bizottságnak segítséget kell nyújtania a termelőknek az állatok nyilvántartásba vételéhez szükséges berendezések beszerzéséhez kapcsolódó magas költségek tekintetében. Továbbra sem értünk egyet néhány dologgal, különösen az állami finanszírozás területén, ahol mindenképpen előre kell lépni annak elkerülése érdekében, hogy a betegségek felszámolásához kapcsolódó kártalanításra privát biztosítás jöjjön létre. Nem értünk egyet azzal a felvetéssel, hogy egyedül a mezőgazdasági termelők vállaljanak felelősséget a betegségek felszámolásáért és mindezt magánbiztosítások segítségével tegyék. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Támogatom az Európai Bizottság által javasolt 2007-2013-as állat-egészségügyi stratégiát, mivel véleményem szerint minél előbb meg kell kezdeni azt a vitát az európai intézmények között, amely a későbbi javaslatok kidolgozásának alapjául fog szolgálni. Az európai szintű cselekvés elsődleges. Modern állat-egészségügyi kereteket kell kialakítani, amely különös hangsúlyt fektet a megelőzésre, megfigyelésre és tudományos kutatásra. Ezért jóváhagyom a Wojciechowski-jelentést, bár hangsúlyozom, hogy az állatok szállítása tekintetében minden további szigorítást ellenzek, mivel a meglévő jogszabályok rendelkezései elegendőek az állatok szenvedésének minimalizálásához. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Ez a jelentés egy nagyon fontos kérdéssel foglalkozik. Mivel azonban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság szokás szerint különböző okokra hivatkozva a mezőgazdasági EU előirányzatok növelését javasolja, kénytelenek vagyunk a jelentés egésze ellen szavazni, annak ellenére, hogy elvben támogatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek célja az állatok egészségügyi helyzetének javítása az Unióban.

53

54

HU


Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − A Wojciechowski-jelentés 52. bekezdése ellen szavaztam, amelyben az elektronikus azonosítás támogatásáról van szó. Ezen a területen aránytalan javaslatok születtek, a Bizottságnak újra kell gondolnia a stratégiáját. A juhtenyésztés a vidéki Skócia számos területén kulcsfontosságú, az EU feladata pedig olyan lépéseket tenni, amelyekkel támogatja az ilyen vidéki gazdaságokat, nem pedig további terheket róni a juhtenyésztőkre. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Szavazatommal támogattam az EU új állat-egészségügyi stratégiájáról szóló jelentést, mert határozottan támogatom a fenntartható mezőgazdaság elvét, és ezért örömmel fogadok minden intézkedést, politikát vagy gyakorlatot, amely ezt támogatja. A tenyésztett állatok egészsége és jóléte kulcsszerepet játszik az emberi egészség biztosításában, az egészséges élelmiszer előállítása közegészségügyi kérdés. Az állatok és emberek egészsége összefügg, mivel bizonyos betegségek közvetlen vagy közvetett úton átvihetők. Az intenzív állattenyésztésre jellemző óriási elhelyezési sűrűség a betegségek terjedéséhez igen kedvező, leküzdésükhöz pedig igen kedvezőtlen feltételeket teremt. Noha egyetértek a gazdaságok biológiai biztonságával foglalkozó intézkedések előmozdításával, arra is ügyelnünk kell, hogy a fenntartható gazdálkodás ne váljon luxussá. Mindazonáltal nagyon sajnálom, hogy a Bizottság közleménye nem helyez nagyobb hangsúlyt az állat-egészségügyi szakértők munkájára, akik véleményem szerint a legmegfelelőbbek lennének egy állategészség-védelmi stratégia hatékony végrehajtására. David Martin (PSE), írásban . − Üdvözlöm Janus Wojciechowski jelentését. A jelentés olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyeknek egyaránt célja az állatok egészségének védelme, és az élelmiszerek biztonságának javítása. Szocialista és konzervatív kollégáim felszólaltak az elektronikus és a DNS-alapú genetikai azonosítás, illetve az állatok EU-szintű nyilvántartásba vételének kötelező bevezetése ellen. Napjainkban az új és régi betegségek kitörésének veszélye fokozottan fennáll, és az éghajlatváltozás miatt a várakozások szerint a helyzet tovább fog romlani, ezért indokolt egy biztonságos és nagyméretű rendszer kialakítása, amelynek segítségével az azonosított és nyilvántartott állatok mozgása nyomon követhető. Szavazatommal ezt a nézetemet kívántam alátámasztani. Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság parázs viták és számtalan módosítás után fogadta el ebben a formában a Wojciechowski-jelentést, amelynek javaslatai jelentős változásokat képviselnek a Bizottság javaslataihoz képest. Ezek a változások a jelentést igen kiegyensúlyozottá teszik, és lehetőséget kínálnak az Európai Unió állat-egészségügyi jogszabályi kereteinek hatékony, pozitív irányú módosítására. Ami az intenzív állattenyésztésre jellemző, nagy elhelyezési sűrűséget illeti, a Mezőgazdasági Bizottságban lezajlott szavazás az eredeti álláspont mérséklése irányába hatott, mivel felhívta a figyelmet, hogy az ilyen gazdaságok nem megfelelő járványügyi intézkedések mellett problémát jelenthetnek. A PPE-DE által a plenáris ülésen előadott módosítás, amely az állatok nagy távolságra történő szállításával foglalkozik, lehetővé tenné az EU számára a vágóállatok indokolatlan szenvedésének mérséklését, elsőrendű tisztasági körülmények fenntartása mellett.

22-05-2008

22-05-2008

HU


A jelentésben szereplő további intézkedések – különös tekintettel a sürgősségi vakcinázás alkalmazásának előmozdításáról, a mezőgazdasági termelők nagyobb felelősségvállalásáról, és a stratégia finanszírozóinak szerepéről szóló intézkedésekre – mind a megfelelő irányba mutatnak, és alkalmasak az EU állat-egészségügyi jogszabályainak megerősítésére. Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban . − Üdvözlöm a jelentést, amely felhívja a figyelmet az EU azon aktuális állat-egészségügyi problémáira, amelyeknek a megoldásához EU-szintű cselekvési tervet kell kidolgozni. Ami az állatok szállítását illeti, ezen a területen csak tudományos eredményekre támaszkodva szabad jogszabályt alkotni. A szállítás megfelelő időtartamának meghatározására irányuló kísérletek szűkek és koncentrálatlanok. Biztosítani kell továbbá a meglévő szállítási rendeleteknek való megfelelést is. A szállítás minősége sokkal fontosabb, mint az időtartama. Ezért örülök, hogy a jelentés nem tartalmazott konkrét javaslatot a szállítás időtartamára vonatkozóan. Végül pedig az EU-nak ragaszkodnia kell állat-egészségügyi és állatjóléti előírásainak nemzetközi elfogadásához, és aggályainak figyelembe vételéhez a Kereskedelmi Világszervezeten belül. Peter Skinner (PSE), írásban . − Sokmillió európai polgár számára létfontosságú kérdések ezek, különösen Anglia délkeleti részén. Az állatok szállításának kérdése már eddig is sok vitára adott alapot és a jelentés is foglalkozik vele. Támogatok minden ösztönzést, amely az állatok szállítás közbeni jóllétének biztosítására irányul. Ennek része természetesen, hogy az állatorvosok megfelelő erőforrásokkal rendelkezzenek az ellenőrzések elvégzéséhez, és hogy ebben a tevékenységükben számíthassanak a kiterjesztett állat-egészségügyi alap támogatására. Hasonlóképpen, biztosítani kell a hozzáférést a megfelelő biztosítási eszközökhöz azoknak a mezőgazdasági termelőknek a számára, akik az állatállomány szállításával foglalkoznak, hogy védelmet élvezhessenek a közvetett veszteségek hatása ellen. - Állásfoglalásra irányuló javaslat – A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény feleinek harmadik kongresszusára vonatkozó stratégiáról (B6-0238/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Aarhus Egyezmény végrehajtásáról annak hatálybalépése, vagyis 2001. október 30. óta folyik a vita. Mivel a 35 résztvevő fél nagy többsége az Európai Unió tagállama, különleges szerepünk van az egyezmény végrehajtásához szükséges mechanizmusok kidolgozásában. Legalább ennyire fontos garantálni azoknak a különleges rendelkezéseknek a meglétét – például az egyezményben meghatározott jogokra vonatkozókat – is, amelyek a közigazgatások regionális, illetve globális szerepvállalását erősítik más, környezetvédelemmel kapcsolatos egyezményekben. A Parlament és a Tanács azóta elfogadott három jogi aktust az Aarhus Egyezmény végrehajtásáról, de a nehézségek továbbra is fennállnak. Ezért, bár az EP állásfoglalásában vannak homályos pontok, általánosságban elmondható, hogy támogatjuk, mivel úgy gondoljuk, hogy részt kell vennünk az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés általános feltételrendszerének, illetve a környezetvédelmi kérdésekhez kapcsolódó folyamatoknak a kialakításában. Ezért reméljük, hogy a Lettországban, Rigában 2008. június 11. és 13. között megrendezésre kerülő harmadik kongresszus kedvező irányú elmozdulást hoz majd a folyamatban.

55

56

HU


Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan támogatja az Aarhus Egyezményt, de véleményünk szerint a nemzeti parlamenteknek egyénileg kell meghatározniuk és kifejteniük saját álláspontjukat a rigai kongresszuson. Azoknak a tagállamoknak, amelyek nem ratifikálták az Aarhus Egyezményt, természetesen meg kell adni a lehetőséget, hogy a ratifikálásról egyéni döntést hozzanak. Véleményünk szerint az Európai Parlamentnek nem feladata állásfoglalásokat megfogalmazni ebben a kérdésben. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban . − (FI) Az Aarhus Egyezményben 2000 óta aktív résztvevő vagyok. Akkor alkottuk meg az első pillért, vagyis a polgárok jogát a környezetvédelmi tájékoztatáshoz, majd röviddel ezután megszületett a második pillér is, amely a nyilvánosság részvételének lehetőségét adja meg a döntéshozatalban. Amikor Kazahsztánban jártam, helyi környezetvédő aktivistákkal találkoztam, és ez a találkozás rádöbbentett, hogy ami Nyugaton magától értetődő, azt most új szempontokból kell megvizsgálnom. Az Aarhus Egyezmény komoly előrelépés a nyilvánosság bevonásához és az információ hozzáférhetőségéhez való jog területén, ami minden sikeres demokrácia alkotóeleme, és ezért megértem a Parlament álláspontját, miszerint a harmadik hiányzó elemet, a nyilvánosság fellebbezési jogát is a helyére kívánja tenni. Megértem ugyanakkor a Tanács aggályait is a fellebbezési joggal való visszaélés tekintetében, mivel ezt a lehetőséget valóban fel lehet használni egy projekt megvalósulásának a lassítására, vagy esélyek kiegyenlítésére a különböző szervezetek adománygyűjtő kampányai során. A Tanácsnak igaza van, hogy a demokrácia ilyen módon történő kihasználásától tart. Fontos azonban ismét felhozni a kérdést: a világ és a társadalmunk állandó változásban van, ezért a politikai döntéseket az itt és most szempontjából kell alapos vizsgálatnak alávetni. Éppen ezért tetszik nekem a soron következő találkozó előkészületeivel foglalkozó állásfoglalás azon bekezdése, amely kimondja, hogy az Aarhus Egyezményt kívánatos lenne kiterjeszteni a fenntartható fejlődés minden alapelvére. Így, az Egyezmény nyitottságának köszönhetően, teljesülnek a fenntartható fejlődés nyitottságra, a részvételi lehetőség biztosítására és a számon kérhetőségre vonatkozó követelményei. Az Aarhus Egyezmény alapötlete valójában éppen ez: széles körű, kezdeményező gondolkodásmód kialakítása a környezetvédelemmel kapcsolatban, különösen a nyilvánosság körében, és ezzel új lehetőségek biztosítása a meglévő gyakorlatok továbbfejlesztésére. A rigai találkozó nagyszerű alkalom lesz az Egyezmény időközi értékelésére, és én biztos vagyok benne, hogy ez a megfelelő haladási irány. Cristiana Muscardini (UEN), írásban . − (IT) Elnök úr, az Aarhus Egyezmény elismeri, hogy minden embernek joga van olyan környezetben élni, amely az egészségére és jóllétére tekintve kedvező, ugyanakkor kimondja, hogy mindenki felelős a környezete védelméért. Ezen jog gyakorlása, illetve felelősség teljesítése érdekében a polgárok számára hozzáférést kell biztosítani a megfelelő tájékoztatáshoz, fel kell ajánlani a részvétel lehetőségét a döntési folyamatokban, és hozzáférést kell biztosítani az igazságszolgáltatáshoz környezetvédelmi kérdésekben. Az Egyezmény 1. cikke kimondja, hogy az aláíró felek mindegyike garantálja a nyilvánosság számára az információ hozzáférhetőségét és a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét. A polgárokat képviselő nemzeti és európai intézmények fokozott részvétele ebben a folyamatban elengedhetetlenül fontos, egyrészt a környezettel kapcsolatos információ minél teljesebb körű hozzáférhetőségének biztosítása, másrészt, és különösen, az információ

22-05-2008

22-05-2008

HU


helyességének biztosítása érdekében. Számos, egymásnak ellentmondó, több vagy kevesebb tudományos megalapozottsággal rendelkező elmélet létezik. Ezért szükség van olyan alapszabályok meghatározására, amelyek segítségével megelőzhető a rémhírek vagy eltúlzott kijelentések terjedése, és amelyek kimondják, hogy a környezet védelme mindenki közös feladata, polgároké és intézményeké egyaránt. Az UEN-csoport nevében, amely az állásfoglalás mellett fog szavazni, hangsúlyozni szeretném az Európai Uniós delegáció részvételének fontosságát az aláíró felek kongresszusán, amelyre 2008. június 11. és 13. között kerül sor, hogy ez a Parlament a lehető legszélesebb körben képviseltethesse magát. – Jelentés: Johan Van Hecke (A6-0171/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), kevésbé fontos vonatkozásai.

írásban. − (PT) Az állásfoglalásnak vannak fontos és

Bizonyos irányelvek – strukturális jelentőségüknél fogva – feltételeket állítanak a többi számára. Ezt a következő példával szeretném illusztrálni: Azzal, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokat (EPA) nem kérdőjelezi meg, hanem mindössze annyit mond, hogy a segélyeket nem csak azoknak az országoknak a számára kell elérhetővé tenni, amelyek hajlandóak a piacaik nagyobb liberalizációjára, lehetetlenné teszi, hogy a segélyből bármilyen előny származzon. Az EPA-k feltételként szabják az országok szuverenitását, egy olyan modellt vázolnak fel, amely előnyös az EU multinacionális vállalatai számára, és az országok termelése számára nem az emberek konkrét igényeit, hanem ezzel ellentétben a piaci liberalizáció fokozását állítják feltételül. Ezért aztán ha azt tekintjük pozitív változásnak, hogy a fejlesztési segélyt nem katonai célú kiadásokra fordítják, hogy a hatékony erőforrásokat az állami szolgáltatások fejlesztésére és javítására használják, vagy hogy a fejlődéssel semmilyen módon össze nem köthető tevékenységekkel felhagynak, nos, ebben az esetben csak akkor lehetnek ezek az intézkedések hatékonyak, ha egyúttal elutasítjuk a kereskedelmi liberalizációt, és ezzel együtt valamennyi elnyomó és beavatkozó rendelkezést, amelyeket az EPA-k tartalmaznak. Csak akkor tudunk a szolidaritás nevében, más országok szuverenitásának tiszteletben tartása mellett valódi segítséget nyújtani, ha ezeket az ellentmondásokat felszámoljuk. Jens Holm és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban . − Úgy gondolom, hogy bőven akad még tennivaló az EU és a tagállamok segélyezési tevékenységének hatékonyabbá tételével kapcsolatban, és ezen a területen Johan van Hecke jelentése igen fontos megállapításokat tesz. Szeretném hangsúlyozni azonban, hogy nem értek egyet az (1) bekezdés megfogalmazásával, amely kijelenti, hogy az EU-nak egységes hangon kell megszólalnia, illetve hogy további harmonizáció szükséges. Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) A hatékonysággal foglalkozó jelentés mellett szavaztam, noha nem teljes mértékben értek egyet vele. Először is azért, mert a tagállamok nem tartják be az ígéreteiket, és ebből következően az európai intézmények által vállalt feladatok értelmüket vesztik. Továbbá, a jelentés nem fejti ki egyértelműen, hogy hogyan kellene a tagállamoknak elkötelezniük magukat egy szerep mellett (partnerországok támogatója a segélyezésben), majd valójában egy másik szerepet játszani (csak azokat a kezdeményezéseket finanszírozni, amelyekhez gazdasági érdekük

57

58

HU


fűződik), miközben teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a partnerország társadalmi és gazdasági fejlődését (árvák). Másodszor, mert a projektfinanszírozással foglalkozó rész a hatékonyság és az átláthatóság fokozásáról beszél. Természetesen hatékonyságot szeretnénk. Az átláthatóság azonban megköveteli, hogy több audit, több konzultáció, nagyobb ellenőrzés legyen – röviden, időt és pénzt pazarlunk bürokráciára, ami ráadásul lassítja, nem pedig megkönnyíti SZÁMOS ember munkáját. Az átláthatóság tehát rontja a hatékonyságot. Szeretném látni, ahogy az átláthatóság a hatékonyság elérésének eszközévé válik, és ahogy az utóbbi minden körülmények között elsőbbséget élvez. David Martin (PSE), írásban . − Üdvözlöm Van Hecke úr válaszát a segélyek hatékonyságáról szóló 2005-ös párizsi nyilatkozatra. A segélyrendszerek elődleges céljának továbbra is a szegénység visszaszorításának kell lennie. És valóban, a segélyezés csak akkor hatékony, ha a helyi rendszerekre is támaszkodik, illetve a kedvezményezett teljes bevonásával történik. Támogatom a Bizottság és az EU tagállamok részvételi felhívását azokban a jelentős erőfeszítésekben, amelyek a Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések teljesítésére irányulnak, nevezetesen hogy 2015-re az európai GNP 0,7%-át fejlesztési segélyezésre fordítsuk. Véleményem szerint a jelentés ezeket az elképzeléseket tükrözi, ezért mellette szavaztam. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban . − (PL) A 2005-ös párizsi nyilatkozat nemzetközi programot hozott létre a segélyezés hatékonyságának fokozására, elsősorban a szegénység visszaszorítása érdekében. Az okmány konkrét kötelezettségvállalásokat tartalmaz a segélyezés hatékonyságának nemzetközi összefogással történő fokozására. Látszólag tehát a segély a szó valamennyi értelmében valódi segítség lesz, akiknek szükségük van rá, meg is fogják kapni, és nem kell érte fizetniük. Sajnos azonban előfordul, hogy a „segélyért” a kedvezményezettnek fizetnie kell. A segély gyakran eszközzé válik a gyenge gazdaság erős gazdaságtól, a szegény ember gazdag embertől való függésben tartására. A hatvanas évek elején egy indiai, aki látta, hogy milyen módon nyújtanak a fejlett országok „segélyt” az országának, azt mondta az Élelmezési Világtanács egyik ülésén, hogy „az Isten szerelmére kérem, ne segítsenek nekünk többet!”. Remélem, hogy ezúttal más lesz a helyzet. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – Elnök úr, szinte bármit megtennék ennek a parlamentnek a szolgálatában, de van, ami nekem is sok. Tegnap este közel kerültem a tűrőképességem határához, amikor az Aarhus Egyezménnyel kapcsolatos vitát a híres spárga-esten történő a spárgafogyasztás elé tettem. Korai távozásomat követően megtudtam, hogy a vitát levették a napirendről. Kérdezem tehát, hogy az el nem hangzott beszédeket csatolhatjuk-e az ülés jegyzőkönyvéhez, tekintve, hogy a biztos válasza már amúgy is ott van? 12. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 13.00 órakor felfüggesztik, majd 15:00 órakor újból megnyitják.) ELNÖK: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY alelnök 13. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

22-05-2008

22-05-2008

HU


14. Vita az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság sérelmére elkövetett eseményekről (vita) 14.1. Szudán és a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) (vita) Elnök. – A következő napirendi pont hat állásfoglalásra irányuló indítvány vitája Szudán és a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyében (1) . Jean Lambert, szerző . − Elnök asszony, ismét visszatérünk Szudán ügyére és arra, hogy mit kellene tenni az ottani kormányazokért a szenvedésekért történő felelősségre vonása érdekében, amit az ország lakóinak okoz, és amilyen következményekkel ez jár a szomszédos államok számára. A mai állásfoglalás elsősorban a nemzetközi Büntetőbírósággal foglalkozik, továbbá azzal a ténnyel, hogy immár több mint egy évvel ezelőtt ez a bíróság két elfogatási parancsot adott ki, Ahmad Haroun ellen, aki abban az időben a belügyminiszteri posztot töltötte be – biztos vagyok benne, hogy ez sokunkat megdöbbent –, valamint a Janjaweed milícia egyik vezetője, Ali Muhammad Ali Abd-Al-Rahman ellen. A szudáni kormány semmilyen együttműködést nem tanúsított ezeknek a személyeknek az átadásában a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, pedig a kormány tisztában van azzal, hogy az ENSZ-tagság kötelezettségeket is jelent. Úgy látjuk, hogy a jelenlegi helyzetben bárki büntetlenül elkövetheti akár a legaljasabb bűntényeket is, a felelősségre vonás legkisebb kockázata nélkül. Véleményünk szerint minden kormánynak határozottan állást kell foglalnia ebben a kérdésben. Az állásfoglalás szerint júniusban fel kell szólítanunk az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsát, hogy fogadjon el büntetőintézkedéseket szudáni tisztségviselők egy meghatározott csoportja ellen, amely az együttműködés megtagadásáért felelős, és ezzel együtt konkrét pénzügyi szankciókat is foganatosítson – úgy látszik, hogy ha az emberek segélykiáltása nem ér el hatást, talán a pénz hiánya majd fog. Az én csoportom ajánlja ezt az állásfoglalást a Háznak. Reméljük, hogy határozott lépések fognak történni, és ezeket az embereket sikerül bíróság elé állítani. Erik Meijer, szerző . − (NL) Elnök asszony, egy évvel ezelőtt sürgősségi eljárásban tárgyaltuk Szudán kérdését. Azóta a helyzet csak romlott. Az iszlám észak és a nem iszlám dél közti, hosszas belviszályt követően megkötött megállapodásra nyomás nehezedik. Az ideiglenes kormány átmeneti együttműködése, valamint a déli területek 2011-es függetlenségéről szóló népszavazás előkészítése szintén nyomás alatt áll, mivel a kérdéses területek határvonalait nem sikerült véglegesen kijelölni. Az ország olajban gazdag középső területeinek tisztázatlan fennhatósága újabb erőszakhullám kialakulását okozza. A békemegállapodás nem érvényes Dárfúr nyugati részére, mivel ott az arab nomádok és katonák a fekete lakosság nagy részét kiszorították a szomszédos Csád területére. Ez a konfliktus nem az iszlám és a kereszténység követői között, hanem a nomádok és a letelepedett földművelők között zajlik, egy természeti kincsekben szegény, terméketlen terület fennhatóságáért. Mivel a népesség nő és ezzel egy időben a területek elsivatagosodása is fokozódik, az emberek kevésbé képesek hagyományos módokon biztosítani a

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet.

59

60

HU


megélhetésüket, és ezért egymás ellen fordulnak. A kormány is felelős az eredetileg nem arab népesség elűzéséért. Jelenleg Dárfúrtól egészen a fővárosig, Kartúmig harcok folynak. Már abban az időben is, amikor a mai Szudánt még Angol-Egyiptomi Szudánnak hívták, vitatott kérdés volt, hogy egyetlen független államot alkosson-e ez az óriási terület, amelyet egymástól jelentősen eltérő népcsoportok laknak. Egy egységes állam az északi, keleti és középső területeken lakó arab népesség állama lenne. Nehezen képzelhető el, hogy ebben az államban a nyugati részt lakó fekete iszlám népesség, illetve a déli részen élő fekete keresztény és animista népesség egyenlő helyzetbe kerüljön. Abban az időben a tengerparttól távoli, fejletlen régiók kevés nemzetközi figyelmet kaptak, és így végül aztán ügyet sem vetett rájuk senki – a gyarmatosítók jellegzetes rövidlátása, aminek a valódi következményeivel csak most szembesülünk. Az állam számos bűntényért felelős, ugyanakkor jelenleg nem más, mint eszköz a háborús felek kezében. Ezért nehéz az együttműködést büntetőintézkedésekkel kikényszeríteni. Nyilvánvaló, hogy az állásfoglalás ezt a lehetőséget is nyitva akarja hagyni, de a jelenlegi helyzetben derűlátásra sajnos kevés okunk van. Filip Kaczmarek, szerző . − (PL) Megdöbbentő, hogy a szudáni kormány Haroun urat (a korábbi belügyminisztert, a 2003-2004-es dárfúri események felelősét) nevezte ki emberi jogi miniszternek. Csak rossz vicc lehet, hogy az az ember kapja meg a felelősséget Dárfúr lakosságának életéért és biztonságáért, aki korábban üldözte őket, sőt, hogy ennek az embernek a kezében legyenek az UNAMID nemzetközi békemisszió legnagyobb humanitárius programjának döntései. Ne feledjük, hogy a misszió célja megvédeni a polgári lakosságot a bűnözéstől, vagyis az olyan cselekményektől, amilyenekben Haroun úr maga is részt vett. A nemzetközi közösség, az Európai Unió, az Afrikai Unió, az ENSZ, az Arab Liga, az összes ilyen szervezet maximális nyomást kell, hogy gyakoroljon a szudáni kormányra annak érdekében, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság végre felelősségre vonhassa ezeket az embereket. Leopold Józef Rutowicz, szerző . − (PL) Elnök asszony, Szudán óriási ország, 2,5 millió négyzetkilométernyi területen fekszik, és mintegy 42 milliós népessége a közelmúltban két polgárháborút is átélt, amelyben lakosok milliók haltak meg, de még többen váltak nyomorékká, földönfutóvá vagy kerültek megalázó helyzetbe. A testvérgyilkos konfliktus egyik alapja az etnikai sokféleség – a népesség 52%-a afrikai, 39%-a arab – vagy vallási szempontból is nézve, 70%-a szunnita, 30%-a animista. Az említett háborúk során a népesség minden létező atrocitást kénytelen volt elszenvedni azoktól, akik a hatalom és a fegyverek feletti irányítást megszerezték, köztük gyilkosságot, kínzást, nemi erőszakot, fosztogatást és kilakoltatást, amely bűntények mindegyikét üldözi és bünteti a Nemzetközi Büntetőbíróság. Sajnos az NBB kezében nincs eszköz a bűnösök bíróság elé állításának végrehajtására. Az állásfoglalás kifejti Európa véleményét a jelenlegi helyzettel kapcsolatosan, amit én támogatok. Úgy gondolom azonban, hogy az adott körülmények között érdemes lenne fontolóra venni egy radikálisabb megközelítés alkalmazásának lehetőségét, például az ENSZ különleges erőinek bevetését a vádlottak bíróság elé állítására, a bűnösök életfogytig tartó bebörtönzését és deportálását, visszatérés lehetősége kizárva, egy beszédes nevű távoli szigetre, mondjuk a Gonosztevők Szigetére. Szerintem ezt kellene tenni.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Marios Matsakis, szerző . − Elnök asszony, az ENSZ becslései szerint a szudáni konfliktus eddig körülbelül 300 000 halálos áldozatot követelt, és mintegy 2,5 millió embert kényszerített menekült státuszba. A híradások hallatlanul barbár cselekményekről szólnak a régióban, és ez az állapot már néhány éve fennáll. Az ártatlan polgári lakosság szenvedése kritikus. Azoknak, akik ezeknek az emberiség elleni illetve háborús bűntetteknek állítólagos értelmi szerzői vagy elkövetői, törvény elé kell állniuk, és amennyiben bűnösnek bizonyulnak, megfelelő büntetésben kell részesülniük. Nem csak azért, mert ez így igazságos, hanem azért is, hogy megakadályozzuk őket korábbi tetteik megismétlésében, és megfelelő példát állítsunk más, potenciális elkövetők elé a hasonló bűntettek megelőzése érdekében. A Nemzetközi Büntetőbíróság azért jött létre, hogy a háborús bűnök és emberiség elleni bűntettek elkövetői ne úszhassák meg büntetés nélkül. Szudán aláírta a Nemzetközi Büntetőbíróság alapításáról szóló Római Egyezményt, de mindezidáig nem ratifikálta. Ez a tény azonban nem mentség a bírósággal az ENSZ Biztonsági Tanács 1593. határozata szerinti együttműködés megtagadására. A Nemzetközi Büntetőbíróság két elfogatási parancsot adott ki, Ahmad Haroun ellen, aki abban az időben a belügyminiszteri posztot töltötte be, valamint a milícia egyik vezetője, Ali Muhammad Ali Abd-Al-Rahman ellen. Az elfogatási parancsban 51 rendbeli háborús és emberiség elleni bűntett gyanúja szerepel. Immár több mint egy éve, a szudáni hatóságok megtagadják a nevezett személyek kiadását és ezzel akadályozzák a nemzetközi bíróság munkáját. Ez teljességgel elfogadhatatlan. Ez a magatartás a szudáni kormányt a feltételezett bűnösök tettestársává teszi. Felszólítjuk Szudánt, hogy vegye ismét fontolóra – mégpedig gyorsan – helyzete súlyosságát, mivel azért került ebbe a helyzetbe, mert feltételezett tömeggyilkosokat rejteget a nemzetközi igazságszolgáltatás elől. Reméljük, hogy hamarosan észhez térnek és haladéktalanul teljesítik a nemzetközi bíróság kérését. Tadeusz Zwiefka, a PPE-DE csoport részéről . – (PL) Botrányos, hogy az ENSZ egyik tagországa figyelmen kívül hagyja a Biztonsági Tanács hozzá intézett felkérését a Nemzetközi Büntetőbíróság munkájának segítésére. Mit tehet a nemzetközi közösség, ha Szudán külügyminisztere nem adja meg a kívánt segítséget, sőt, kijelenti, hogy a Bíróságnak nincs joga Szudán polgárai felett ítélkezni, továbbá hogy a szudáni kormány nem járul hozzá, hogy szudáni állampolgárok külföldön bíróság elé álljanak? Meglehetősen nehéz helyzetben vagyunk, mivel bizonyos mértékig Szudán nem függ sem az Európai Uunió, sem az Egyesült Államok, sem más nyugati demokráciák segítségétől, fejlesztései sokkal inkább a Kínától érkező támogatásokon alapulnak. Attól a Kínától, amely – sajnos – nem foglalkozik emberi jogi kérdésekkel még saját határain belül sem. Részünkről az egyetlen lehetséges reakció, ha megkérjük, hogy a szudáni vezetők számláit fagyasszák be. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a PSE csoport részéről . – (PL) 2003 óta a szudáni konfliktus 300 000 áldozatot követelt. Két és félmillió ember kényszerült otthona elhagyására, hogy elkerülje az erőszakot. Bár az ország egy része stabil, állandó összecsapások vannak a kormány és a lázadók között, ami megnehezíti az ENSZ békefenntartók munkáját és a humanitárius segítségnyújtást. A szudáni konfliktus megoldásában tartós eredményt csak az ENSZ szerepvállalásának és az ENSZ katonai jelenlétének növelésével lehet elérni. Az, hogy gyerekeket soroznak be a hadseregbe, illetve

61

62

HU


alkalmaznak erőszakos cselekmények elkövetésénél – különösen nők ellen –, a nemzetközi előírások és az emberi jogok egyértelmű megsértése. Különösen aggasztó, hogy a kormány nem hajlandó együttműködni a Nemzetközi Büntetőbírósággal, valamint hogy a háborús bűnösöket továbbra is hatalmi pozícióban tartja, sőt, ezek az emberek most már többek között a humanitárius segélyek szétosztásáért és a békefenntartókkal való kapcsolattartásért is felelősek, és ez sajnos nem csak egy rossz vicc, bár annak hangzik. Fel kell szólítani Szudánt, hogy haladéktalanul kezdje meg az együttműködést a Bírósággal a háborús bűntettek ügyében, mivel ez elengedhetetlen követelmény a demokrácia és a jogállamiság biztosításához vezető úton. Minden olyan kísérlet, amely a békemegállapodás megsértésére irányul, illetve minden más országoktól érkező katonai segítségnyújtás, akármelyik fél részéről történjen is, elítélendő. Ewa Tomaszewska, az UEN csoport részéről . – (PL) Elnök asszony, 2003 óta Szudán egy csatatér, a konfliktus hátterében vallási és etnikai okok állnak. A dárfúri konfliktus eredményeképpen két és félmillió ember vándorolt el. A konfliktusok polgári áldozatait meggyilkolták, összeverték vagy megerőszakolták. Nagyon sokan éheznek és még az alapvető higiéniát is nélkülözni kényszerülnek. Az elárvult, elveszett gyermekek oktatása nem biztosított, jövőjük kilátástalan. A humanitárius missziók munkáját korlátozzák. A szudáni konfliktusban gyakorlatilag megsemmisült a civilizáció Dárfúrban és Csádban. A szudáni kormány megtagadja az együttműködést a Nemzetközi Büntetőbírósággal, nevetség tárgyává teszi a bíróságot, amely elfogatási parancsot adott ki a bűnösök ellen, és nem képes – vagy csak nem hajlandó – a helyzeten változtatni. Az Omdurman-t ért támadásban május 10-én és 11-én újabb 200 ember vesztette életét. Felszólítjuk a szudáni hatóságokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg az együttműködést a Nemzetközi Büntetőbírósággal. Számítunk rá, hogy az Európai Tanács határozott lépéseket tesz annak érdekében, hogy azok, akik a dárfúri konfliktus finanszírozásában részt vettek, ne férhessenek hozzá az Európai Unió bankjainál nyilvántartott eszközeikhez. Jana Hybášková (PPE-DE). – (CS) Tagja voltam az Európai Parlament helyszíni vizsgálati missziójának Dárfúrban és Csádban 2004-ben, és felelős utazó politikus vagyok. Ott voltam, amikor egy 12 éves anya, aki nemi erőszak áldozata volt, azt felelte a kérdésre, hogy mi a gyermek neve, hogy „nem tudom, nincs neve”. Ezért felszólítjuk Szudánt, hogy ratifikálja a Római Egyezményt, az 1593. határozattal összhangban haladéktalanul kezdje meg az együttműködést, és azonnal gondoskodjon Ali Kushayb és Ahmad Harun kiadatásáról. Legelőször is azonban arra kérjük az európaiakat, hogy az Arab Államok Ligájával folytatott valamennyi tárgyalásuk során, és különösen Kínával szemben követeljék szigorú intézkedések meghozatalát Szudánnal szemben. Ők azok a partnerek, kik segíteni tudnak. Kérjük a Tanácsot és a Bizottságot, hogy értesítsen bennünket a tárgyalások előrehaladásáról. Marianne Mikko (PSE). – (ET) Kedves kollégák, Szudán az az ország, amely gyakorolja a különbözőséghez való jogát. Egy olyan ország, ahol a kegyetlenség, megfélemlítés és nemi erőszak széles körben elfogadott, mindennapos, nem büntetendő esemény. Egy olyan ország, amely nem az emberi jogok értékeire épül. A helyzet kritikus: a dárfúri konfliktus kezdete óta eltelt öt év alatt több mint 200 000 ember vesztette életét. Az emberiség elleni és háborús bűntettek elkövetői szabadok; néhányan közülük magas tisztségeket töltenek be Szudánban.

22-05-2008

22-05-2008

HU


A szudáni igazságszolgáltatás nem képes, illetve nem hajlandó a dárfúri helyzetet rendezni. Reformok kellenek; a rendszert a nemzetközileg elfogadott emberi jogi normákra kell alapozni. Véget kell vetni a büntetlen garázdálkodásnak. Égető szükség van rá, hogy a szudáni kormány együttműködjön a Nemzetközi Büntetőbírósággal. Ratifikálnia kell a Nemzetközi Büntetőbíróság felállításáról szóló Római Egyezményt, és törvény elé kell állítania a háborús bűnösöket. Nem elég, ha a helyzet most változik, most rögtön kell változnia. Marcin Libicki (UEN). – (PL) A mai napon, mint már sok más alkalommal is, amikor a világ különböző tájain elkövetett gyilkosságokról, vagy az emberi jogok megsértéséről vitatkozunk, folyton arról beszélünk, hogy ki a felelős ott, a helyszínen. Én azonban úgy gondolom, hogy a helyzet ennél mélyebbre nyúló elemzést érdemel, mivel az ilyen konfliktusok hátterében mindig érdekek állnak, például a fegyverek és az olaj kereskedelme. A fegyverek és az olaj kereskedelmét nem csak a helyi emberek, maguktól szervezik, akikre különben gyakran úgy tekintünk, mint magunknál rosszabb emberekre, hanem olyanok is részt vesznek benne, akik tagjai a fejlettebb felelősségérzettel rendelkező országok csoportjának, és ezért ennél fejlettebb felelősségérzettel kellene rendelkezniük mások iránt. Ha ezeknek a bizonyos embereknek nem állna érdekében, nem hiszem, hogy azok a bűncselekmények, amelyekről csütörtök délutánonként szoktunk beszélgetni, jelen esetben például a szudániak, egyáltalán megtörténnének. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, csütörtök délutánonként azért beszélgetünk Szudánról, mert az emberi jogok folyamatosan sérülnek: a gyilkosságok, nemi erőszak, emberrablás, gyerekrablás, fosztogatás mindennapos. A közbiztonság hiánya folyamatosan problémát jelent a szudáni férfiak, nők és gyerekek számára, de a humanitárius területen dolgozók számára is. A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságának semmibe vétele oda vezetett, hogy a bűnözők szabadon járnak-kelnek, különösen az olyan magas rangú emberek, mint a korábbi belügyminiszter vagy a Janjaweed egykori katonai vezetője. Sürgetnünk kell Szudánt, minden rendelkezésre álló eszközzel, hogy ratifikálja Római Egyezményt. Ismét felhívom az EU-t és a nemzetközi közösség többi tagját, hogy tegyen eleget morális és társadalmi kötelezettségének, mégpedig oly módon, hogy határozott lépéseket tesz – beleértve a Kínával való konfrontációt is arról, amilyen szerepet Kína játszik Szudánban, illetve a fegyverkereskedelem kérdését is, ami a helyzet fennmaradását lehetővé teszi – a szudáni nép,k illetve a szomszédos Csádban élő menekültek védelme, valamint a konfliktus felszámolása érdekében. Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, 2004-ben az Európai Unió felkérte az Egyesült Nemzeteket, hogy állítson fel vizsgálóbizottságot a dárfúri atrocitások és háborús bűntettek kivizsgálására. Ennek a bizottságnak a javaslatai alapján az Európai Unió felkérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy Dárfúr ügyét terjessze a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, amit a Tanács meg is tett, 2005-ben, az 1593. határozat elfogadásával. Az elmúlt néhány hónap során az Európai Unió több alkalommal felszólította a szudáni kormányt, hogy feltételek nélkül működjön együtt a Bírósággal. 2008. március 31-én, annak az évfordulóján, hogy a Biztonsági Tanács a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordult Dárfúr ügyében, az EU elnöksége nyilatkozatot fogadott el az Európai Unió részéről, amelyben felháborodásának ad hangot afelett, hogy a szudáni kormány megtagadja az együttműködést a Bírósággal. Az Európai Unió azt is kifejezte,

63

64

HU


hogy támogatja egy új intézkedés elfogadását a szudáni kormány és a Bíróság közötti együttműködés meghiúsulásának felelősei ellen, amennyiben a szudáni kormány továbbra sem tesz eleget az ENSZ határozatának. 2008. május 6-án részt vettem a segélyezők és a szudáni kormány – a Szudán Konzorcium – találkozóján Oslóban. A találkozó során felszólalásomban emlékeztettem a szudáni feleket, hogy a Szudánnak juttatott fejlesztési segély célja az ország demokratikus átalakulásának támogatása, az átfogó békemegállapodásnak megfelelően. Hangsúlyoztam, hogy a megállapodásban megfogalmazott alapelvek Dárfúrra is vonatkoznak, hogy a közbiztonság helyreállítása nem tűr halasztást, hogy az ENSZ misszió rendelkezésre áll, illetve hogy a humanitárius segély hozzáférhetőségét biztosítani kell. A békemegállapodás teljes körű végrehajtásának azonnal szükségességét jelzi az az újabb erőszakhullám is, amely az Abyei régióban tört ki, ahol a helyzet komplex mivolta különösen próbára teszi a szudáni átfogó békemegállapodást. A napokban adtam ki sajtóközleményt, amelyben mindkét felet felszólítom a békemegállapodás rendelkezéseinek maradéktalan betartására, beleértve az azonnal tűzszünetet, illetve a katonai erők kivonását Abyei városából. A szudáni kormány minden bizonnyal tisztában van vele, hogy a nemzetközi közösség egésze a továbbiakban is hű marad a békemegállapodásban megfogalmazott célkitűzésekhez, amelyek egy békés, stabil és demokratikus Szudán képét vetítik előre, amelyben a jogállamiság és az emberi jogok nem szenvednek csorbát. Az üzenet nem csak a szudáni kormánynak szól – érteniük kell belőle a különböző fegyveres szakadár mozgalmaknak is, amelyek politikai céljai – bármelyek legyenek is – nem indokolhatják köztörvényes bűncselekmények elkövetését. A Bíróság számos elfogatási parancsot adott ki, többek között Ali Kushayb, a Janjaweed milícia vezetője ellen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának június 5-én megrendezésre kerülő ülésére hivatalos a Nemzetközi Bíróság ügyésze, Luis Moreno-Ocampo, ezért jó alkalom kínálkozik a nemzetközi közösség számára, hogy egységfrontba tömörülve képviseljük az álláspontunkat, illetve határozottan jelezzük támogatásunkat a Bíróság felé. A Külkapcsolatok Tanácsa június végére tervezett ülésén valószínűleg szintén tárgyalni fogja a kérdést. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a vitákat követően kerül sor. Írásbeli nyilatkozat (142. cikk) Glyn Ford (PSE), írásban . – Csatlakozni szeretnék azokhoz, akik elítélik Szudánt a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés, illetve Ahmand Harun és Ali Kushayb kiadásának többszöri megtagadásáért. A szudáni konfliktus eddig 300 000 áldozattal járt és két és fél millió embert kényszerített lakóhelyének elhagyására. Ennek ellenére továbbra is segélyeket küldünk az Ahmad Harun által vezetett Humanitárius Minisztériumon keresztül. Arra kérem a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szüntessék be a segélyezést ezen a minisztériumon keresztül, továbbá gyakoroljanak nyomást a szudáni kormányra, hogy a minisztert haladéktalanul távolítsák el a beosztásából, tartóztassák le és adják át a Bíróságnak. Nem alaptalan Kínát vádolni, hogy nem reagál a dárfúri eseményekre, de ebben az esetben az EU is éppen olyan akaratgyengének mutatkozik, mint a többiek.

22-05-2008

22-05-2008

HU


14.2. Politikai ellenfelek letartóztatása Belaruszban (vita) Elnök. – A következő vita hat állásfoglalásra irányuló indítvány politikai indíttatású letartóztatások ügyében Belaruszban (2) . Marcin Libicki, szerző . − (PL) Ma ismét az alapvető emberi jogok megsértésével foglalkozunk Belaruszban. Amint az az ilyen esetekben megszokott, felhívjuk a figyelmet a diktatúra ismérveire. A diktátorok mindig ellenségüknek tekintik a vallási szervezeteket, mert gyakran ez a népesség legerősebb közös hangja. Harcolni szoktak továbbá a szakszervezetek ellen is. Belaruszban történetesen elég gyengék a szakszervezetek, ezért ebből a szempontból Lukasenko akár még pozitív színben is feltűnhetne, mivel ellenfél hiányában nem harcol a szakszervezetekkel, lévén, hogy azokat még nemigen találták fel. A fentieken kívül pedig a diktátorok még harcolni szoktak az ellenzék azon része ellen is, amelyik demokráciát akar. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tényt azonban, hogy Belarusz az Európai Unió jelentős keleti szomszédja, ezért ennek megfelelően kell kezelni. Hajlamosak vagyunk rá, hogy Oroszországot tekintsük az egyetlen keleti szomszédunknak, és elfelejtjük, hogy az Uniónak keleten partnerségre kell törekednie Belarusszal is, mivel az egy igen nagy, és emellett ígéretes ország. Věra Flasarová, szerző . − (CS) Hölgyeim és uraim, Lukasenko úr rezsimje Belaruszban megérdemli a kritikát, mert elnyomó eszközöket alkalmaz, politikai ellenfeleket tartóztat le, tekintélyelvű kormányzási módszereket alkalmaz, továbbá cenzúrázza és elszigeteli az országot. Ráadásul megtagadja az országba való belépésre jogosító vízumot az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek tagjaitól, akik azért utaznának az országba, hogy első kézből szerezzenek tapasztalatokat az ottani helyzetről. Csoportom indítványában kiemeli az elhangzottakat. Azt gondolom azonban, hogy az emberi jogok megsértését csak abszolút kritériumok szerint szabad kritikával illetnünk, nem szabad elkövetnünk a hibát, hogy abból indulunk ki, hogy jelenleg a világpolitikában mely szereplők az erősebbek. Ez nem lenne helyes. Állandóan ugyanazokat a köröket futjuk, már évszázadok óta nem sikerült előrelépnünk az objektivitás felé. Már a rómaiaknak is mindig igazuk volt, és történetíróik gonosz tettként énekelték meg, ha a birodalom ellenfelei önvédelemmel próbálkoztak. De térjünk vissza Belaruszra! A Lukasenko rezsim elsősorban kísérlet arra, hogy eltérjenek az euro-atlanti kezdeményezések általános irányától. Lukasenko úr a saját, szűk mozgásterén belül játszik, és nem veszi figyelembe, hogy a közepes méretű országok nem viselkedhetnek így, mert a nemzetek felett álló tőke ezt nem engedi meg. Aki nem engedelmeskedik, az elszigetelődik, a nemzetközi közösség pedig a helyi ellenzéket fogja támogatni. Ez így működik, jól tudjuk. Előbb vagy utóbb Lukasenko úr és csapata komoly árat fizet majd a viselkedéséért. Belarusz földrajzi elhelyezkedése miatt stratégiailag fontos az Egyesült Államok és a NATO számára. Az USA jelenlegi kormánya, néhány más ország kormányával együtt, nagyon szeretné, ha Belarusz csatlakozna a NATO-hoz, Ukrajnával és Grúziával együtt, mert ezzel Oroszország hátrányba kerülne. Nem aggódnánk annyira a belaruszi emberi jogi kérdéseken, ha valójában nem Oroszországról szólna az egész. Kérdés azonban, hogy ami Oroszország befolyását gyengíti, az közben milyen hatással van a világ egészének biztonsági helyzetére. Tartok tőle, hogy

(2)


65

66

HU


az ilyen próbálkozások nyomán olyan erők szabadulnak el, amelyek megfékezésére senki nem képes. Oroszország, ugyanakkor, már évszázadok óta ellenőrzése alatt tartja ezeket. Jacek Protasiewicz, szerző . − (PL) Elnök asszony, biztos úr, az Európai Parlament azon tagjai, akiket érdekel a belarusz helyzet, illetve akik figyelemmel kísérik a belarusz helyzetet, egymásnak ellentmondó információkkal találkoznak. Egyfelől ott van a nyilvános és hivatalos nyilatkozat, amely szerint az ország rendezni szeretné kapcsolatait az Európai Unióval. Az Európai Bizottság minszki képviseletének megnyitása ennek a törekvésnek a jelképe volt. Másfelől, a rendőrség még ugyanabban a hónapban brutálisan lerohant egy demonstráló csoportot, amely az ország függetlenségének tizenkilencedik évfordulóját akarta megünnepelni. Másnap a KGB különleges erői független újságírókat kerestek fel. Egy hónappal később aktivistákat hosszú börtönbüntetésre ítéltek, pedig ők nem is az ellenzék tagjai voltak, csak merész emberek, például Andrej Kim vagy Szergej Parsukiewicz, akik az emberi jogok, illetve a kisvállalkozások jogainak védelmére keltek. A közelmúltban arról is hallottunk beszámolót, hogy Alexander Milinkiewiczet letartóztatták és megbírságolták, mert belarusz állampolgárokkal érintkezett, és közéleti kérdésekről beszélgetett velük. Alexander Kazulin, aki a legfontosabb politikai fogvatartott, egy modern Európában még mindig börtönben van. A belarusz delegáció elnökeként azt mondom, hogy szeretném megérni azt a napot, amikor az Európai Parlament elé olyan állásfoglalást terjeszthetünk, amely elégedetten nyugtázza, hogy jelentős változások történtek Belaruszban, amelyek lehetővé teszik, hogy az ország a civilizált Európai Közösség részévé váljon. Sajnos nem ma lesz az a nap. Amíg nincs garancia a szabad és demokratikus választások megtartására, a politikai nézetek szabad kifejezésére, vagy a sajtó- és vallásszabadságra, ami mind alapvető szabadságjog, nincs rá lehetőség, hogy az Európai Unió a belarusz rezsimet együttműködő partnerének, az országot pedig a segítségére érdemesnek tekintse. Soha nem fogjuk támogatni azt a gyakorlatot, amelyet Alexander Lukasenko jelenleg követ. Támogatnunk kell azonban a független belarusz polgári csoportok, illetve egyének európai uniós kapcsolatait, abban a reményben, hogy az ország egy napon ismét normális lesz. Marios Matsakis, szerző . − Elnök asszony, Belarusz egy gyönyörű és fontos ország, jelentős fejlődési potenciállal, ami egyszer irigylésre méltó jólétet biztosíthat majd polgárainak. Sajnos jelenleg ebben az országban alapvető demokratikus normák sérülnek. Ennek oka elsősorban az, hogy hatóságok képtelenek felfogni a szólásszabadság és más demokratikus alapelvek tiszteletben tartásának jelentőségét. Pedig a tiszteletben tartásuk elengedhetetlen feltétele minden nem diktatórikus kormányzat működésének. A Belaruszból érkező jelentések a polgári közösség tagjainak és az ellenzék aktivistáinak alaptalan letartóztatásáról, a békés demonstrálók elleni aránytalan rendőri fellépésről, a független média újságíróinak elnyomásáról szólnak – vagyis olyan tevékenységekről, amelyeket haladéktalanul meg kell állítani. Felszólítjuk a belarusz kormányt, hogy térjen észhez, változtasson a stratégiáján, és az elnyomás és parancsuralom helyett kövesse a szabadság és demokrácia útját, mert ha nem ezt teszi, azzal csak elmélyíti a konfliktusát saját állampolgáraival és a nemzetközi közösséggel. Milan Horáček, szerző . − (DE) Elnök asszony, biztos úr, azzal, hogy Minszkben és más belarusz városokban március végén erővel léptek fel civil szervezetek, ellenzéki aktivisták

22-05-2008

22-05-2008

HU


és független újságírók ellen, drasztikusan romlott a helyzet abban az országban, amely már eddig is diktatórikus jeleket mutatott. Az egyetlen német politikai alapítványnak, amely korábban működési engedélyt kapott Minszkben, be kellett zárnia. Az újságok kiadóinál razziákat tartanak a sajtókritika visszaszorítása érdekében. A szabad választásokhoz és gyülekezéshez illetve szólásszabadsághoz való jog súlyosan sérül. Az ellenzéki politikusokat szervezetten üldözik, és hosszú börtönbüntetésekkel sújtják. A hatóságok visszaszorítják a polgári mozgalmakat: kétértelmű jogszabályokat hoznak a civil szervezetek működéséről, vagy jogszabályt alkotnak a szélsőségekről, vagy erőszakkal feloszlatják a békés gyülekezéseket. Nekünk is tennünk kell valamit a politikai pluralizmus kultúrájának előmozdítására Belaruszban. A demokratikus intézményrendszerekkel találkoznia kell mindenkinek, különösen a fiataloknak, mert az ország jövője nagyban függ ettől. Bölcs döntés volt ismét megnyitni a vilniusi Európai Bölcsészettudományi Egyetem kapuit, mert ez a kitaszított intézmény menedéket nyújthat a politikai üldöztetés áldozatává vált diákoknak. A következő lépésnek a vízumigénylés megkönnyítésének kell lennie, amint ez a Ház már többször felhívta rá a figyelmet. Nem helyes, hogy az EU még tovább korlátozza az emberek szabad mozgását egy 60 eurós vízumköltséggel. Belaruszban ez az összeg egy átlagos havi jövedelem egyharmada, sokak számára megfizethetetlen. Megtettük Ukrajna, Moldova és Oroszország esetében, most tegyük meg Belaruszért is. (Taps) Eija-Riitta Korhola, a PPE-DE csoport részéről . – (FI) Elnök asszony, Belarusz az egyetlen európai ország, ahol még mindig totalitárius rendszer uralkodik és még létezik a halálbüntetés. Lukasenko elnök úr továbbra is egyik szemét a polgári társadalmon tartja, és nem hajlandó engedni a szorításon az országban. Mindentől függetlenül az ország kormánya azt mondta, hogy szorosabb kapcsolatokat szeretne kiépíteni az Európai Unióval. Ismét eljött az idő, hogy egyértelműen tudassuk Belarusszal az együttműködés feltételeit. Az állásfoglalás kimondja, hogy az Európai Szomszédságpolitika alapján a szoros együttműködés alapvető feltétele a halálbüntetés eltörlése, a média szabadsága, szólási és gyülekezési szabadság, vallásszabadság, a demokratikus értékek tisztelete, valamint a politikai fogvatartottak haladéktalan szabadon bocsátása. Az állásfoglalás felszólít, hogy azonnal engedjék szabadon az ellenzék letartóztatott tagjait, és ugyanakkor támogatásról és együttérzésről biztosítja mindazokat, akik szenvednek a jelenlegi belarusz rezsim alatt. Jövő héten a belarusz ellenzék küldöttsége idejön a Parlamentbe, hogy az EU támogatását kérje egy petícióhoz egy Lukasenko által elutasított módosítás ügyében, amelyet eredetileg egy 2002-ben hatályba lépett és a vallásszabadság korlátozásáról szóló törvényhez nyújtottak be. Remélem, hogy ez az igen fontos állásfoglalás, illetve a jövő heti közös vita meg fogja győzni a belarusz kormányt, hogy mindez az ő és állampolgárai ügyében történik. Marianne Mikko, a PSE részéről . – (ET) Kedves kollégák, december 10-én, az Emberi Jogok Napján Lengyelországban megkezdte működését a Belsat, egy televíziós műsorszóró állomás, amelynek célja független tájékoztatást nyújtani a belarusz, európai és világszintű eseményekről belaruszok számára. A csatorna többnyire belorusz nyelven sugároz, és műholdon keresztül a belaruszok kb. 10%-a számára érhető el.

67

68

HU


Az adó állandó nyomásnak van kitéve működése miatt. Március végén a KGB és a belarusz rendőrség razziát tartott, hogy megfélemlítse a Belsat helyi tudósítóit. Lefoglalták a munkaeszközeiket – laptopokat, számítógépet, műsorszóró eszközöket. A független tudósítók a kihallgatástól és letartóztatástól való állandó rettegésben élnek. A helyzet Belaruszban, az Európai Unió közvetlen szomszédságában, éppolyan kritikus, mint a vasfüggöny idején volt. Mint a moldovai delegáció vezetője, és mint észt, ezennel kijelentem, hogy a korábbi Szovjetunió részét képező Belarusz állampolgárainak úgy kell most a független tájékozatás, mint egy falat kenyér. A Belsat kezdetnek elsőrangú, de a jó televízió nem olcsó dolog. A Belsat Belarus újságírói a demokráciáért harcolnak; márciusban itt voltak az Európai Parlamentben, és szükségük van a támogatásunkra. Kérem az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a Belsatot, pénzügyi és morális értelemben is. Ne feledjük, hogy a szabad sajtó a demokrácia egyik alapköve. Janusz Onyszkiewicz, az ALDE csoport részéről . – (PL) Pár hónappal ezelőtt Lukasenko úr szabadon engedett minden politikai foglyot, Kazulin úr kivételével, aki lehetőséget kapott rá, hogy elhagyja az országot. Ez az eljárás emlékeztet a kommunista hatóságok lengyel ellenzékkel szemben tanúsított viselkedésére. Úgy tűnt, hogy a helyzet ezután javulni fog, de mint azt Ilia Ehrenburg jól ismert történetének főhőse megállapítja: „Ha szabadon engednek valakit, az azt jelenti, hogy másnak kell a hely”. Ma a börtönök ismét tele vannak olyan fogvatartottakkal, akik különböző demonstrációk alkalmával képviselt politikai meggyőződésük miatt kerültek oda. Véleményem szerint csak egyféle reakció fogadható el erre: ki kell terjeszteni azoknak a személyeknek a körét, akik nem léphetnek be az Európai Unió országainak területére. Már eddig is létezett ilyen lista, de az, hogy Lukasenko úr személyesen nem léphet az Európai Unió területére, önmagában még nem elég meggyőző. Lényegesen hosszabb listát kellene írnunk. Ewa Tomaszewska, az UEN csoport részéről . – (PL) Elnök asszony, ismét Belarusz helyzetéről beszélünk. Kazulin úr, aki Lukasenko úr vetélytársa az elnöki posztért, börtönben van, pedig beteg. A demonstrálók, akiket 2008. március 25-én azért tartóztattak le, mert Belarusz rövid függetlenségének tizenkilencedik évfordulójáról akartak megemlékezni, még mindig le vannak tartóztatva. Az ellenzéket elnyomják, az újságírók tulajdonát lefoglalják, megverik és kiutasítják őket. A közelmúltban Lukasenko úr arról nyilatkozott, hogy ismét indul az elnöki posztért. Ráadásul megpróbálta megzsarolni az Európai Uniót azzal, hogy emlékeztetett, az Európai Unióba érkező olaj 50%-a, az olajipari termékek 50%-a, és a gáz 30%-a áthalad Belaruszon. Ez a kijelentés a Yamal gázvezetékre és a Barátság olajvezetékre céloz. Ennek ellenére, illetve tulajdonképpen pont emiatt, az Európai Unió nem hagyhat fel az emberi jogok védelmével. Támogatnunk kell a polgári társadalom kialakulását Belaruszban, és ennek részeként biztosítanunk kell a hozzáférést a pénzügyi támogatásokhoz és a független tájékoztatáshoz. Urszula Krupa, az IND/DEM csoport részéről . – (PL) Elnök asszony, a Szovjetunió felbomlása óta eltelt tizenhét év eseményei, a szabad és független államok elszakadására előtte álló számos példa ellenére Belarusz Közép- és Kelet-Európában egyedüli diktatúraként fennmaradt. Az országra nem jellemző az emberi jogok tiszteletben tartása. A választások eredményeit meghamisítják, a politikai ellenzéket kiiktatják, a letartóztatások, verések, a szólás- és sajtószabadság korlátozása, a gyülekezési jog korlátozása, de legfőképpen a

22-05-2008

22-05-2008

HU


lakosság tömegeinek fejlett technikai eszközökkel történő állandó megfigyelése mindennapos jelenség – ez a mai belarusz valóság. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a határok közelében élők életkörülményei rohamosan romlanak. Ezeken a területeken lengyel kisebbség is él, amelynek tagjai Lengyelország schengeni csatlakozása óta csak különös nehézségek árán tudnak kapcsolatot tartani a Lengyelországban élő családtagokkal, részben a magas vízumköltség miatt. A helyzet problémás, ezért az európai országoknak határozott lépéseket kell tenniük. Meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen módon nyújthatunk valódi segítséget azoknak, akik erre a leginkább rászorulnak. Urszula Gacek (PPE-DE). – Elnök asszony, a belarusz rezsim sorozatosan figyelmen kívül hagyja a demokrácia alapját képező intézményes garanciákat. Megnyirbálja a jogot politikai pártok alakításához és az azokhoz való csatlakozáshoz, a szólásszabadságot, az információ alternatív forrásokból való megszerzéséhez való jogot, illetve a szabad és igazságos választásokhoz való jogot. Az, hogy Belaruszban letartóztatták a politikai ellenzék tagjait, ellentétes minden említett alapvető szabadságjoggal. Ahogy azt a XIX. századi brit politikus, Benjamin Disraeli mondta: „Egyetlen kormány sem lehet meg hosszú távon kemény ellenzék nélkül”. Mivel Lukasenko megfojtja az ellenzéket, reménykedhetünk benne, hogy Disraeli szavai a belarusz rezsim végét jósolják, bízzunk benne, hogy az ellenzék elnyomásával saját elkerülhetetlen bukásukat alapozták meg. (Taps) Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, itt, az Európai Parlamentben újra és újra visszatérünk Belarusz problémájára, egy olyan országéra, amely valójában Európa kellős közepén, az Európai Unióval határosan terül el. Európai mértékkel mérve kivételes országról van szó, mivel nincs benne szabad demokrácia, sem jogállamiság, van viszont cenzúra. Ezt a vitát pedig nem máskor, mint a mai napon, az 1968-as Prágai Tavasz évfordulóján folytatjuk, emlékezzünk tehát a történelmi pillanatra, amikor Európában az emberek végre megelégelték a cenzúrát és a sajtó ellenőrzését! Mai felszólalásomat Belarusz témakörében kizárólag ennek az ügynek akartam szentelni. A közelmúltban különös kalóztámadást intéztek a független internetes média ellen: a Charter 97, a Radio Liberty és a Belarus Partisan ellen. Azért volt érdekes a támadás, mert az ellenzéki demonstráció előtti napon történt, a csernobili katasztrófa évfordulójának előestéjén. Belaruszban az internet az egyetlen valóban független médium, a média legnagyobb része a rezsim felügyelete alatt áll. A Charter 97 napi látogatottsága 9000 fő körüli, a háztartások mintegy 30%-a, 3 000 000 család rendelkezik internet-hozzáféréssel. Ez is mutatja, hogy mennyi dinamizmus és potenciál van a belarusz társadalomban. Biztos úr, az Európai Uniónak komolyan fontolóra kell vennie minden lehetőséget a belarusz emberek megsegítésére. Eugenijus Gentvilas (ALDE). – (LT) Amikor Alexander Lukasenko megérezte a nyomást Vlagyimir Putyin irányából a gázvezetékekkel kapcsolatban, hirtelen nyilatkozatot tett, hogy szorosabban együtt kíván működni az EU-val. Ma már látszik azonban, hogy ez csak üres szólam volt, amit sajnos nem követett nagyobb tiszteletadás az emberi jogoknak, a sajtószabadságnak vagy más európai értékeknek. Nem jött válasz a „Mit adhat az EU

69

70

HU


Belarusznak” című nem hivatalos dokumentumra sem. A politikai indíttatású letartóztatások és az elnyomás folytatódik. Az EU-nak haladéktalanul szakértőket kell küldenie az őszi parlamenti választások előkészületeinek megfigyelésére, hogy nyomon kövessék a választási törvények módosításait, és az ellenzék lehetőségeit a cselekvésre. De a részvételünket nem korlátozhatjuk a választások megfigyelésére. Ez súlyos hiba volna. Természetesen legelőször biztosítanunk kell a belépés lehetőségét az EU diplomaták és parlamenti képviselők számára Belaruszba. Az Európai Bizottságnak és az EU tagállamainak minden rendelkezésükre álló eszközt be kell vetniük ennek érdekében. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök asszony, Belarusz a szomszédunk, ezért közel áll hozzánk, különösen mivel jelentős lengyel kisebbségnek ad otthont. Nekünk, lengyeleknek, a többi szomszédos ország lakóihoz hasonlóan fontos, hogy a régióban stabil legyen a politikai és gazdasági helyzet, mert ez az előfeltétele az ott lakók életminősége javulásának. Emlékezzünk rá, hogy a második világháború után, Lengyelországhoz hasonlóan, Belaruszról mindenki megfeledkezett, átadva az országot a szovjet dominanciának, ráadásul minden külső segítségnyújtás lehetősége nélkül. Az ország ennek ellenére kiharcolta a függetlenségét, és mára évi 8%-os, sőt a 2003-2006-os időszakra évi 9,9%-os GDP-növekedéssel büszkélkedhet. Nem vonjuk kétségbe Lusakenko úr jogát az ország politikai fejlődési irányának megválasztására. Aggodalomra ad viszont okot a szemünkben, hogy a belarusz híradások egyre gyakrabban szólnak az emberi jogok megsértéséről, ami azt jelzi, hogy a demokrácia sérül. És ez nem csak a belarusz nemzetiségűeket sújtja, hanem mindenki mást is, például a lengyeleket. Ezért úgy gondoljuk, hogy ez az állásfoglalás helyénvaló, és megérdemli az Unió a Nemzetek Európájáért támogatását. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, mi, európaiak, a keleti határon közelebb kerültünk néhány volt szovjet államhoz. Belarusz azonban elutasít minden párbeszédre irányuló kezdeményezést. Belaruszban diktatúra van, ezért nincs hivatalos lehetőségünk meghallgatni azoknak a polgároknak a véleményét, akik a nyugat felé nyitottabb párbeszédet szeretnének folytatni. Aki a demokráciáért kiált vagy felhívja a figyelmet az uralkodó rezsim visszaéléseire, börtönben találja magát. Ezért továbbra is sürgetnünk kell a belarusz rezsimet, hogy lazítson a társadalomra nehezülő szorításon. Ennek egyik módja, hogy a közfigyelem középpontjában tartjuk a politikai, társadalmi vagy vallási okokból bebörtönzött emberek ügyét. A történelem során többször volt már rá példa, hogy ezek a bebörtönzött emberek váltak később az ország felszabadulásának hőseivé. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, ha jól emlékszem, kilencedik alkalommal foglalkozunk Belarusszal, és ennek a figyelemnek ki kell tartania mindaddig, amíg Belaruszot képviselő tagok nem ülnek itt, a strasbourgi Európai Parlamentben. Három sürgős teendőnk van. Az első sürgetni a belarusz kormányt, hogy engedje végre szabadon a politikai fogvatartottakat – nem csak azokat, akik már egy ideje fogságban vannak, hanem az újakat is, akiket a közelmúltban olyan alapvető szabadságjogok gyakorlásáért tartóztattak le, mint újságíróként a foglalkozásuk gyakorlása, a szólásszabadság, vagy a demonstráláshoz való jog.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Másodszor, fel kell szólítanunk őket, hogy módosítsák a vallásgyakorlásról szóló törvényt, és így biztosítsák a szabad vallásgyakorláshoz való jogot. Az Európai Parlament nem tűrheti, hogy Európa szívében európai keresztényeket nyomnak el. Ez ellen minden eszközzel tiltakoznunk kell. Harmadszor, sürgősen gondoskodnunk kell róla, hogy Belarusz megnyissa a határait az Európai Parlament tagjai és Európa polgárai előtt, hogy ezzel is gyengítsük azt a falat, amelyet a belarusz rezsim épített az ott lakók elszigetelésére, hogy jelen lehessünk és partnerek lehessünk bármilyen vitában, és elősegíthessük egy Belorusz Tavasz kialakulását, a Prágai Tavasz 40. évfordulóján. Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony, Lukasenko úr és a nemzetközi közösség felé közvetítenünk kell az üzenetet, hogy az Európai Parlament foglalkozik Belarusz ügyével, az utolsó diktatúráéval Európában, és a továbbiakban is foglalkozni fog. Ez a figyelem kiterjed a békés állampolgárok politikai indíttatású bebörtönzésére is. A minszki rezsim a közelmúltban jelezte, hogy szeretne javítani kapcsolatán az Európai Unióval. Minden értelmes párbeszédnek van azonban egy teljesen normális előfeltétele: a politikai fogvatartottak szabadon bocsátása, az önkényes letartóztatások megszüntetése, a szólásszabadság és a bíróságok függetlenségének biztosítása, illetve az ellenzék számára részvételi lehetőség biztosítása a politikai életben. Szeretnék csatlakozni Mikko asszonyhoz, és arra kérni az EU-t, hogy terjessze ki a politikai és főként anyagi támogatását a független Belsat televíziós csatorna felé. A belarusz helyzet megváltoztatására ez egy jó módszer lenne, jobb, mint az állásfoglalások. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Kedves kollégák, nagyon elszomorít, hogy Belaruszban nem javul a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság helyzete. Alexander Lukasenko arroganciája nem ismer határokat. A belarusz kormány nyilatkozata, amely szerint szándékukban áll javítani az Európai Unióval fennálló kapcsolatokon, gúnyt űz a demokratikus világból. Úgy vélem, hogy a 2008. március 25-i dátum, amely napon Lukasenko úr békés belarusz polgárokra küldte rá a rendőrséget, szimbolikus jelentőséggel bír, mert ez fogja jelezni a belarusz diktatúra hanyatlásának kezdetét, nagyon hasonlóan az 1988. március 25-i szlovák gyertyagyújtáshoz. Együttérzésemről szeretném biztosítani a belarusz demokratikus ellenzék egészét és minden belarusz polgárt is. Felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a schengeni vízumköltségek mérséklésének lehetőségét a belarusz állampolgárok számára. Ezzel talán meg tudjuk előzni a belarusz polgárok további elszigetelődését. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, a demokratizálódás és a gazdasági átalakulás akkor indulhat meg Belaruszban, ha az ottani hatóságok párbeszédbe bocsátkoznak minden politikai erővel, az ellenzéket is beleértve, és szabad választásokat tartanak. Erre példaként állíthatunk számos közép- és kelet-európai országot, köztük Lengyelországot is. A belarusz emberek tudatosságának felébresztése, a demokrácia és a piacgazdaság elveinek megismertetése érdekében meg kell könnyíteni és szorgalmazni kell a kapcsolatfelvételt a belarusz társadalom és az EU országai között. Ehhez az kell, hogy jelentősen leegyszerűsödjön a vízumigénylés folyamata a belaruszok számára, a vízumköltségek pedig csökkenjenek.

71

72

HU


Meg kell nyitni az Európai Unióhoz tartozó országok egyetemeit és más felsőoktatási intézményeit a belarusz diákok előtt, és segítséget kell nekik juttatni EU-s, nemzeti, helyi és magánforrásokból. Az EU-nak meg kell nyílnia Belarusz előtt, akkor is, ha a jelenlegi hatóságoknak ez nem tetszik. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, szeretnék még egy adalékkal szolgálni a politikai és társadalmi problémák felsorolásához. Michel biztos úr tisztában van az oktatás Európán belüli, és a határokon túli jelentőségével. Én jelenleg is dolgozom belarusz diákokkal, mivel sokan járnak a Lublini Katolikus Egyetemre, ezért ezzel fordulok Önhöz: biztos úr, javaslom, hogy növeljük az erre a célra rendelkezésre álló pénzügyi és egyéb segélyeket, a lehető legnagyobb mértékben, mert a belarusz diákok oktatása olyan befektetés, amely nemcsak Belarusz, de egész Európa érdekeit szolgálja. Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, a 2008. évi Belarusz folt mindannyiunk lelkiismeretén. Szégyen, hogy a 21. században létezhet diktatórikus állam Európában. Strasbourgban csütörtöki üléseinken az emberi jogok megsértésének kérdéskörével foglalkozunk az egész világban, miközben Belarusz itt van, az Európai Unió közvetlen szomszédságában. Az a benyomásom, hogy 1989 előtt a nyugati demokráciák mindent megtettek, ami módjukban állt, hogy felszabadítsák a szovjet elnyomás alatt álló országokat, de Belaruszban semmi nem változott. Úgy érzem, hogy bár most nem több országról van szó, hanem csak egyről, mégis kevesebbet teszünk. És az biztos, hogy nem eleget. Egyértelmű, hogy nincs közvetlen politikai vagy gazdasági befolyásunk arra, ami Belaruszban történik, de azért tehetünk, hogy a független tájékoztatás eljusson az ottani emberekhez, és ezáltal segítségükre legyünk a függetlenségért vívott harcban. Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, úgy látszik, a pozitív hullám, amelyet a hat politikai fogvatartott közül öt szabadon bocsátása keltett Belaruszban, mára elült. Sajnos a polgári társadalomra nehezedő nyomás fokozódása és néhány aránytalanul szigorú büntetés kiszabása elrontotta ezt a kedvező légkört. Továbbra is elítéljük a politikai indíttatású letartóztatásokat, és a polgári társadalommal illetve a független médiával szemben tanúsított bánásmódot. Ugyanakkor meg kell értetnünk Belarusszal, hogy mit jelent az, hogy a partnerségi viszony feltétele a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság területén tett előrelépés. Ilyen előrelépés csak akkor történhet, ha először Belarusz teszi meg a számunkra alapvető fontosságú első lépéseket. Ezek közé tartozik valamennyi politikai fogvatartott szabadon bocsátása, Alexander Kazuliné is. Ide tartozik továbbá a szeptemberi parlamenti választások megtartása is, mégpedig demokratikus elvek alapján. Ezzel kapcsolatban kérjük, hogy biztosítsanak hozzáférést a nemzetközi OSCE/ODIHR megfigyelői számára. A belarusz hatóságok jelezték, hogy szándékukban áll mind a rövid távú, mind a hosszú távú megfigyelők fogadása, ezért gondoskodnunk kell róla, hogy állják is a szavukat. Az Európai Parlament megfigyelőinek jelenléte természetesen további szakértelem rendelkezésre állását jelentené. Az is nagyon fontos, hogy az ellenzék igazságos feltételekkel indulhasson a választásokon, ezért a Parlament valamennyi ezzel kapcsolatos javaslatát szívesen fogadjuk. A fejlődés valódi bizonyítéka az lenne, ha az ellenzék tagjai jelen lennének itt a Parlamentben, de jelenleg nem ez a helyzet. Pedig ebben az esetben számítani lehetne az Európai Unió pozitív reakciójára, mivel éppen a múlt hónapban látott napvilágot az a

22-05-2008

22-05-2008

HU


nyilatkozat, amely a szankciókról és a szankciók feloldásának feltételéül szolgáló fejlődésről szólt. Hadd szóljak most arról a kérdésről, amely a legtöbb indulatot váltja ki részünkről: a kapcsolattartásról a belarusz néppel. Bérmennyire is sajnálatos a belarusz helyzet, a kapcsolatainkat fejlesztenünk kell. A miniszteri szintű korlátozások a belarusz hatóságokkal való kapcsolattartásban természetesen továbbra is érvényesek. Úgy vélem azonban, hogy különbséget kell tennünk a politikai és technikai kérdések között. Ennek megfelelően a Bizottság találkozókat tart a belarusz kormány szakértőinek részvételével olyan technikai kérdésekben, mint az energia, szállítmányozás vagy környezetvédelem ügye. Ez a kapcsolatfelvétel egyúttal jó alkalom arra is, hogy közvetítsük az álláspontunkat egyéb, számunkra igen fontos kérdésekkel kapcsolatban. Az egyik küldöttségünk jelenleg is Minszkben van, így szorosabb kapcsolatot tud kiépíteni a belarusz kormánnyal, a polgári társadalommal, a helyi civil szervezetekkel, a független médiával és a diákokkal, vagyis minden olyan szereplővel, akik a segítségünkre számíthatnak, amint az a jelentésben és több hozzászólásban is elhangzott. Ezen felül támogatjuk az Európai Bölcsészettudományi Egyetemet is, amely jelenleg száműzetésben működik Vilniusban, és mindaddig működni is fog, amíg vissza nem térhet Belaruszba. Végül szeretnék néhány szót szólni még egy visszatérő kérdésről, a vízumokról. Amint azt Önök és én is jól tudjuk, jelenleg nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a vízumkönnyítésről tárgyalásokat kezdeményezzünk Belarusszal – erről a Tanács határozott – ami mindazonáltal nem jelenti, hogy ne használhatnánk ki az előnyt, amelyet a tagállamok élveznek a schengeni szabályok alatti konzuli kiváltságok keretében. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a vitákat követően kerül sor. Írásbeli nyilatkozat (142. cikk) Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban . – (IT) Köszönöm, elnök asszony. Sajnos nem először hallunk olyanról, hogy az uralkodó rezsim válogatás nélkül letartóztat mindenkit, aki a rendszert ellenzi. A Parlament már eddig is túl sokat vitázott Belaruszról: sok beszéd, kevés értelmes cselekvés. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Lukasenko rezsim nyíltan ellenséges az Európai Unióval szemben, hogy az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos követeléseinket válaszra sem méltatja. Ahhoz, hogy valódi változást érjünk el, a társadalmi kapcsolatainkat kell megerősítenünk és a belső mozgalmakat támogatnunk: erre az első konkrét példa a Szaharov-díj volt. De itt nem állhatunk meg, tovább kell haladni ebbe az irányba. A közelmúltban Belaruszban jártam, és a polgári lakosság körében a változásnak kedvező, erősödő tudatosságot tapasztaltam, igényt a szabadsággal, igazságszolgáltatással, egyenlőséggel és demokráciával kapcsolatos garanciákra. Kérem a Bizottságot, hogy forduljon különös figyelemmel Belarusz felé, mert stratégiai helyzeténél fogva az ország kulcsfontosságú az egész európai kontinens békéjének és biztonságának biztosításában.

73

74

HU


14.3. Fokozódó feszültségek Burundiban (vita) Elnök. – A következő vita hat állásfoglalásra irányuló indítvány a Burundiban tapasztalható fokozódó feszültség ügyében (3) . Alain Hutchinson, szerző. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, kezdetben nem terveztük, hogy a Parlamentben most tűzzük napirendre a Burundi helyzet ügyét, mivel – mint azt Önök is tudják – a burundi hatóságok jelenleg is tárgyalásokat folytatnak az FNL, a Nemzeti Felszabadítási Erők képviselőivel. A tárgyalások végső fázisba jutottak és kedvező irányt vettek, ami reményeink szerint a Dar es Salaam-ban a harcok, erőszak és belső bizonytalanság felszámolásának céljából megkötött megállapodások végrehajtását fogja eredményezni. Mint azt tudjuk, ami Strasbourgban csak egy pillangó szárnyrezdítése, az a világ távoli tájain néha hurrikánt indíthat útjára. Másrészről azonban nem mehetünk el szó nélkül ennek az elárvult, kicsi országnak a helyzete mellett, amelyet megfosztottak minden olyan természeti erőforrásától, amely ilyen szorult helyzetben másokat adakozásra késztethetne. Ezért más politikai csoportokkal egyetértésben megfogalmaztunk egy állásfoglalást, amely pozitív cselekvésre szólít fel ennek a kis, társult országnak a megsegítésére a zavargásoktól sújtott Nagy Tavak régióban. Szeretnénk emlékeztetni az EU, de különösen a Parlament, illetve az Ön, biztos úr, részéről elhangzott elhatározására, miszerint a belső konfliktusok – ez esetben polgárháború – miatt meggyengült országok számára új, hatékonyabb fejlesztési segélyezési módszereket kell kidolgozni, mivel ilyen esetekben nem csak az egészségügy vagy oktatás, de a demokratikus újjáépítés, illetve a károsult infrastruktúra helyreállításának problémája is fennáll, és ezt minél gyorsabban és hatékonyabban kell megoldani. Szerettük volna, ha ez az állásfoglalás részét képezné annak a cselekvési tervnek, amelyet Hollandia – számunkra különösen nagy örömöt jelentő – javaslatára a kísérleti projektben részt vevő három ország egyikeként Burundi részére dolgoznak ki. Tehát kérésünk egyértelmű: legyen Burundi kísérleti ország a fejlesztésekben, és ennek érdekében bocsássunk a kis ország hatóságainak rendelkezésére megfelelő forrásokat és támogatást a társadalmi, politikai és gazdasági rekonstrukcióhoz. A Parlament gondosan figyelemmel fogja kísérni a fejlesztéseket, de egyúttal kérné Burundi képviselőit is, pártállástól függetlenül, hogy sürgősen kutassanak fel minden lehetséges eszközt az intézményrendszer működőképességének mielőbbi helyreállítására, tekintve, hogy munkájukat emiatt már hónapok óta nem tudják ellátni. Szervezzenek vitákat, tartsanak szavazásokat, illetve tegyék lehetővé burundi kormánya számára az újjáépítés részét képező projektek végrehajtását, mint amilyen például a régóta várt igazságügyi és egészségügyi reform, amely más területekkel együtt sürgős beavatkozást igényel. Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Burundi, a világ egyik legszegényebb országa kapja egy főre vetítve a legkevesebb fejlesztési támogatást. Ez így nem mehet tovább. Azt kérjük, hogy a prioritást élvező fejlesztési programok, illetve különösen a károsodott infrastruktúra helyreállítása céljára mielőbb további pénzügyi forrásokat tegyenek hozzáférhetővé. Az EU-n kívül mindössze öt európai országnak van képviselete Burundiban, pedig nagyon sok a tennivaló. Reméljük, hogy ezek az országok képesek hatékonyan összehangolni az erőfeszítéseiket, mielőtt egy európai fővárosban döntéseket hoznának, illetve hogy az irányelvek végrehajtásával megbízott, Burundiban dolgozó delegációk továbbra is együtt tudnak majd működni, az eddiginél nagyobb létszámmal. (3)


22-05-2008

22-05-2008

HU


Összegezve tehát, szeretném felhívni a figyelmet az állásfoglalás azon bekezdésére, amely az igencsak szükséges humanitárius segélyek fenntartásáról, illetve lehetséges növeléséről szól, továbbá figyelmeztetni, hogy ha ez a segély megszűnik, a megszűnésével egy időben fel kell gyorsítani a komplex fejlesztési irányelvek megvalósítását. Ehhez kapcsolódva, igyekeztünk úgy fogalmazni, hogy a burundi hatóságok által, az Európai Unió és a tagállamok támogatásával hozott intézkedések hathatóssága megfelelő figyelmet kapjon. Az FNL-hez kapcsolódó konfliktus megoldásán és a közbiztonság helyreállításán kívül a burundi embereknek arra is szükségük van, hogy a hétköznapi életüket megkönnyítő fejlesztések mihamarabb megvalósuljanak. Raül Romeva i Rueda, szerző . – (ES) Elnök asszony, az ellenségeskedés újjáéledése Burundiban visszalépést jelent az amúgy is gyenge lábakon álló folyamatban. A több tucat haláleset, illetve az ezreket érintő elvándorlás azt mutatja, hogy a béke elérésére irányuló erőfeszítések önmagukban nem elegendőek. Meg kell osztani a felelősséget a jelenlegi helyzet kialakulásáért. Sajnálatos, hogy az FNL újra fegyvert fogott, de azt is meg kell említeni, hogy a beszámolók szerint a burundi hadsereg és rendőrség is kivette a részét az emberi jogok megsértéséből. Egyértelmű, hogy a bizonytalanság Burundiban az egész régió szempontjából súlyos következményekkel járhat, különösen ami Kongói Demokratikus Köztársaságot és Ruandát illeti. Egyetértek, hogy Burundi stabilitása nagy mértékben javult azt követően, hogy új alkotmányt fogadtak el és választásokat tartottak. Annál nagyobb szükség van ugyanakkor békére és a közvetítő bizottság munkájára, a bizalom megerősítése érdekében. Az Európai Uniónak pénzügyi és logisztikai szempontból is támogatnia kell ezt a kezdeményezést. Éppen ezért gondolom, hogy ez az állásfoglalás különös figyelmet érdemel, annál is inkább, mivel, mint az imént elhangzott, az Európai Unió Burundit választotta kísérleti országnak a segítségnyújtás hatékonyságának és gyorsaságának fokozását célzó prioritásos cselekvési terv tesztelésére. Nem csak az Európai Bizottság, de az egyes tagállamok figyelmébe is ajánlom az állásfoglalást, különösen két benne szereplő javaslat miatt. Az első, hogy növeljük a Burundi számára hozzáférhető pénzügyi forrásokat az Európai Unió részéről, nevezetesen a tizedik EDF időközi felülvizsgálata alkalmával. A második, hogy a már nagyon esedékes cselekvési terv keretében azok a programok kapjanak prioritást, amelyek a kormányzás és a demokratikus államirányítás javítását segítik elő: egészségügyi politika, és ennek részeként egészségügyi központok felállítása, kórházak felújítása, a burundi kormány döntése, hogy ingyenes legyen az általános iskolai oktatás, illetve az ország infrastruktúrájának újjáépítése. Erik Meijer, szerző . − (NL) Elnök úr, Szudánhoz hasonlóan – ahogy arról az imént szó volt – Burundi is etnikailag megosztott ország, és a népesség különböző csoportjai közötti ellentétek hosszú múltra tekintenek vissza. Az ebből eredő problémákat Burundiban sokkal nehezebb megoldani, mint más afrikai országokban, mert nehéz vonalat húzni a térképen a különböző etnikai csoportok által lakott területek közé. A helyzet sokkal inkább a hagyományos indiai kasztrendszerre hasonlít. Már a német és belga gyarmatosítás előtt is a hutuk alkották a többséget Burundiban és Ruandában, a tuszik pedig kisebbségben voltak. A tuszik, akik külső

75

76

HU


megjelenésükben is eltérnek a hutuktól, alkották az uralkodó osztályt, a hutuk pedig nekik engedelmeskedtek. Az európai gyarmatosítás időszakában több kísérlet is történt ennek a helyzetnek a megváltoztatására, de egyiknek sem volt célja esélyegyenlőséget teremteni a hutuk számára. Abban az időben a stratégia célja a két etnikai csoport egymás elleni kihasználása volt, a holland vagy belga kormányzó erők megerősítése érdekében. A függetlenedés óta nem sikerült semmilyen tartós megoldást találni a régi ellentétekre. Burundiban nem került sor olyan hutu felkelésre, mint a szomszédos Ruandában, ahol ez a többségi csoport megpróbálta kiirtani a zavart keltő tuszi kisebbséget. Lehet azonban, hogy ez mindössze annak volt köszönhető, hogy a hutuk itt kevésbé voltak felvilágosultak. Amikor az állásfoglalás 14 évnyi polgárháborúról, béketárgyalásokról, az FNL ellenzéki mozgalmáról, a felkelők lefegyverezéséről, illetve a harcok április 17-i újjáéledéséről beszél, ezeket az eseményeket a háttérinformációk és a megoldásra váró problémák ismeretében kell vizsgálnunk. Az állásfoglalás elsődleges célja megállítani az erőszakot, és megállapodásra jutni. Egyetértek ezzel a törekvéssel, de nem vagyok túl bizakodó. Az állásfoglalás ezen kívül támogatást kér a demokratikus kormányzás, az oktatás és egészségügy helyreállításához. Ezek azok a területek, ahol mi is tehetünk valamit. Filip Kaczmarek, szerző . − (PL) Elnök asszony, biztos úr, nagy örömmel vettük tudomásul, hogy újra folynak az egyeztetések és béketárgyalások a Nemzeti Felszabadítási Erők és Burundi kormánya között. Nem ez az első alkalom, hogy a lázadók és a kormány egyetértésre próbál jutni egymással. Bízunk benne, hogy a megállapodás egyben ennek a véres konfliktusnak a végső lezárása is lesz. A konfliktus nem csak ártatlan emberek életét követelte, de felborította azt a kényes egyensúlyt is, amely a 2003-as békemegállapodás nyomán alakult ki, és ezzel fokozta a feszültségeket az országon belül. A sokéves konfliktus után Burundi megpróbálja újjáépíteni az országot, és visszatérni a nemzetközi közösségbe, és ebben már eddig is ért el sikereket. Paradox módon a mostani problémát Burundiban nem a hutu és tuszi törzsek közötti ellentétek okozzák, hanem az NFL extrém radikális hutu szárnya egyedül, azzal, hogy nem fogadja el a békemegállapodást, és megpróbál harcolni a koalíciós kormánnyal, amelynek amúgy a hutuk is tagjai. A nemzetközi közösségnek támogatnia kell a békemegállapodást, és véget kell vetnie a konfliktusnak. Marcin Libicki, szerző . − (PL) Megint olyan bűncselekményekről beszélünk, amelyeket a világ különböző országai követnek el, és ezeknek a vitáknak addig soha nem lesz vége, amíg nincs az Európai Uniónak közös külpolitikája. Ráadásul a közös külpolitika csak akkor lesz hatékony, ha az Európai Unió katonai erővel is rendelkezik. A Lisszaboni Egyezmény, amely egy külügyminisztérium-szerűség létrehozásáról szól, nem fogja megoldani a problémát katonai erő nélkül. Lech Kaczyński elnök úr a maga idejében mindig azt mondta, hogy az Európai Uniónak saját hadsereg kell. A közelmúltban Sarkozy elnök úr is erről beszélt. Úgy gondolom, hogy ennek a kérdésnek a nyilvános vitáját napirendre kellene tűzni az Európai Unióban. Konkrét javaslatokat kellene tenni politikai megoldásokra és a hozzájuk kapcsolódóan felmerülő jogi kérdések megoldására is. Katonai erő nélkül nem lehet külpolitikát folytatni. Ha fontos számunkra az EU integritása és ereje, akkor az Európai Uniónak saját hadsereg kell, hogy be tudjon avatkozni a Burundihoz hasonló helyzetekben.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Marios Matsakis, szerző . − Elnök asszony, Burundi már sok éve ingatag országnak számít. A barbár jelenetek, amelyek a hutuk és tuszik között a 90-es években lezajlottak, még élnek az emlékezetünkben, és súlyosan nehezednek mindannyiunk lelkiismeretére. A nemzetközi közösség és a regionális szereplők egyaránt számos kísérletet tettek, de a várva-várt tartós békét és stabilitást nem sikerült elérniük a területen, bár előrelépés kétségkívül történt. A közelmúltban a nemzeti védelmi erők és a Nemzeti Felszabadítási erők között történt katonai konfliktusok nyugtalanítóak, ráadásul ártatlan életeket is követeltek. Mindkét félnek meg kell értenie, hogy az ellentéteket tárgyalóasztal mellett, nem pedig harctéren kell megoldani. Mindkét félnek meg kell értenie, hogy az erőszak erőszakot szül. A lázadó csoportnak abba kell hagynia az erőszakot, és le kell tennie a fegyvert, de a burundi kormánynak is fel kell hagynia a gyakorlattal, hogy büntetlenséget biztosít azoknak a bűnözőknek, akik a biztonsági erők soraiban vesznek részt kínzásban és törvénytelen fogvatartásban. Bízzunk benne, hogy a józan ész végre győzedelmeskedik, és a véres burundi belviszály főszereplői képesek lesznek békésen rendezni az ellentéteket az ország közbiztonsága és az ott élő emberek jóléte érdekében. John Bowis, a PPE-DE csoport részéről . – Elnök asszony, lelki szemeim előtt egy gyönyörű ország képe lebeg. Az emberek igyekeznek úrrá lenni a polgárháború utójátéka által okozott nehézségeken. Látom az erőszak nyomait. Szegény embereket látok küzdeni az életben maradásért. Látom az éjszakára lezárt Bujumburát, valaki éppen elsiet előttem, hogy még az erőszak megfékezésére elrendelt kijárási tilalom előtt hazaérjen. Egészségügyi problémákat látok, maláriát, tüdőbajt, rossz higiéniás körülményeket. Menekülttáborokat is látok – az emberek visszatérnek, bizonytalanul keresgélik a helyet, ahol egykor a házuk állt, egyesek Tanzániából térnek vissza, mások a Kongói Kivuból. Aztán hirtelen megint erőszakot látunk: az FNL megszegte a békemegállapodást. Újra felbukkannak a kínzásról és embertelen bánásmódról szóló híradások. Burundinak szüksége van a segítségünkre. Ezen kívül még önfegyelemre is nagy szüksége van, hogy többé ne csúszhasson vissza az intolerancia és embertelenség sötétségébe. Glyn Ford, a PSE csoport részéről . – Elnök asszony, sajnálatosnak tartjuk a közelmúltban történt összecsapásokat a burundi nemzeti védelmi erők és a Nemzeti Felszabadítási Erők között. Mindkét felet felszólítjuk, hogy tartsák tiszteletben a múlt év szeptember 7-én megkötött tűzszüneti megállapodást, az NFL vezetőjét, Agathon Rwasát pedig külön is felszólítjuk, hogy vegyen részt a békefolyamatban. Megkérjük a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre forrásokat az országban az NFL-katonák társadalmi integrációjának elősegítésére, a menekültek megsegítésére, és különösen a besorozott gyerekek leszerelésére. Követelnünk kell, hogy a burundi kormány tiszteletben tartsa a jogállamiság elveit, vessen véget a büntetlenségnek, és gondoskodjon róla, hogy a bűnösök bíróság elé álljanak. Ezt várjuk a Bizottságtól és a kormánytól. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – (FI) Elnök asszony, mint az elhangzott, a 14 éve tartó burundi háború sokakat kényszerített menekült státuszba az országban, továbbá élelmiszerhiányt és erőszakhullámot is okozott, még olyanok részéről is, akiknek az lenne a feladata, hogy megvédjék az embereket. Bár a legutóbbi fegyveres összecsapások miatt a harmónia ismét veszélybe került, és felvetette a kérdést, hogy vajon megvan-e a felekben a kellő bizalom és politikai elszántság a béketárgyalásokhoz, úgy tűnik, hogy számos lépés történt a megfelelő irányba is. A

77

78

HU


számos fél részvételével folytatott, hosszú és nehéz tárgyalási folyamat eredményeképpen a lázadó katonák beleegyeztek, hogy május elejétől jelentős számú gyereket szerelnek le a hadseregből. Burundinak sürgős segítségre van szüksége az EU tagállamok részéről ebben a humanitárius katasztrófahelyzetben, amint ez az állásfoglalásban is szerepel, ezért kérek mindenkit, hogy támogassa az állásfoglalást. Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony, haladéktalanul véget kell vetni Burundiban a fokozódó feszültségnek, az etnikai csoportok közötti polgárháborúnak, és az erőszaknak. Fegyvertelen polgári lakosok százai fizettek életükkel vagy testi épségükkel a konfliktusért. A fegyverszünetet tiszteletben kell tartani, a békefenntartókat be kell vonni. Az Európai Unió pénzügyi támogatásának felhasználását gondosan figyelemmel kell kísérni, és legfőképpen humanitárius célokra kell fordítani, különösen az egészségügyre, közbiztonságra és gyermekek oktatására. Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Először is, az Európai Unió szólította fel a feleket a párbeszéd folytatására, hangsúlyozva, hogy ez a béke és kiegyezés felé vezető egyetlen út, és a burundi nép alapvető elvárása. Az Európai Bizottság ezért nagy örömmel értesült arról, hogy 2008. május 16-án a Palipehutu-FNL delegációja – vagyis a hutuk felszabadításáért küzdő párt, a Nemzeti Függetlenségi Erők – visszatért Bujumburába. Remélem, hogy a feleknek sikerülni fog ismét aktív egyeztetéseket folytatniuk. Úgy döntöttem, hogy félreteszem előre megírt válaszomat, mert végighallgattam a felszólalásokat, és kötelességemnek érzem, hogy néhány dolgot leszögezzek. Elmondanám – anélkül, hogy megismételném az előttem elhangzott nagyszerű beszédeket, ami köszönhető különösen Hutchinson úrnak, Kaczmarek úrnak és Bowis úrnak – először is, hogy a helyzetnek, amely jelenleg Burundiban fennáll, semmi köze nincsen az etnikai ellentétekhez. Aki etnikai vészhelyzetre céloz, az egy másik, különösen veszélyes nézőpontból közelíti meg a kérdést. Ezért hajlok rá, hogy Hutchinson úr véleményét osszam, bár némiképp sajnálatosnak tartom, hogy ez a vita itt és most hangzik el. Ez nem a legmegfelelőbb alkalom rá, mivel ebben a pillanatban véleményem szerint esélyt kell adnunk a politikai párbeszédnek. Etnikai okokat emlegetni, ahogy azt Ön is tette, Meijer úr, veszélyes találgatás. Másodszor, Hutchinson úr kiemelt egy fontos tényt: a nemzetközi közösség keze meg van kötve, a Világbank keze is meg van kötve – beszéltem erről Bob Zoellick-kel is –, a Bizottság keze is meg van kötve eljárásokkal, amikor arról van szó, hogy egy ország formális demokráciává alacsonyodik, mert nem tudunk elég gyorsan forrásokat biztosítani a „békeosztalék” kifizetéséhez. Ezért olyan nehéz Burundinak elmozdulnia, de ugyanez a helyzet például Libériában is vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságban, de minden „konfliktus utáni” típusú országban. Az eljárásaink megkötik a kezünket, nem vagyunk elég rugalmasak, ezért nem tudunk elég gyorsan reagálni ezeknek az országoknak az újjáépítési szükségleteire – ez tehát a valódi probléma Burundival kapcsolatban. Természetesen nem kívánok állást foglalni az európai haderők bevetését szorgalmazó beszéddel kapcsolatban – de azt sem mondom, hogy ez más téma –, mert egyértelmű, hogy ez a kérdés túlmutat ennek a vitának a keretein. Továbbra is aktívan támogatjuk Burundit, politikai és pénzügyi értelemben egyaránt, a békefolyamatban és az újjáépítésben. Szeretném kiemelni, hogy a 2008-2013-as kötelezettségvállalásunk 188 millió euró támogatásról szól, de javaslat hangzott el ennek a keretnek a további növelésére, amire az

22-05-2008

22-05-2008

HU


időközi felülvizsgálat időpontjában kerülhet sor. Ezzel kapcsolatban azt is el kell mondanom, hogy a szabályok szerint a támogatás jelenlegi szintje akkor növelhető, ha Burundi maradéktalanul igénybe vette az eredeti támogatáscsomag egészét. Ez a szabály, remélem, hogy az ország helyzete olyan lesz, hogy az időközi felülvizsgálat pozitív változást tud hozni. Az új időszakra vonatkozó stratégia részeként növelni fogjuk a költségvetési támogatást, illetve két területre fogunk különösen koncentrálni: az egyik a rehabilitáció és vidékfejlesztés, ami egyértelműen létfontosságú a népesség túlélése szempontjából, a másik az egészségügy. A társadalmi és gazdasági újjáépítéshez nyújtott segítségünk célja megmutatni a burundi embereknek, hogyan javítsanak saját helyzetükön, amihez a békeosztalék ösztönző erőt ad. Burundit kísérleti országnak választották a Tanács 2007. novemberi következtetéseinek végrehajtásához, mint az korábban már elhangzott, és nagyon örülök, hogy ez így történt. Abban is megállapodtunk az ENSZ Világélelmezési Programjával, hogy kísérleti műveletet hajtunk végre Burundiban, az oktatásügy területén, amelynek lényege az iskolai étkeztetés megvalósítása, egyértelmű ugyanis, hogy ha az iskolában a gyerekek ingyen kapnak enni, akkor járni fognak iskolába. Egy kísérleti esettanulmány helyszínéül is Burundit választottuk. Ezen felül, én magam is megyek Burundiba nemsokára, mivel a Bizottság jelentős részt vállalt a közvetítői feladatokban. Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy amikor külügyminiszter voltam, részt vettem az Arusha-tárgyalásokban Mandela elnök úrral, ezért úgy gondolom, hogy elég jól ismerem ezt a témakört, úgyhogy engedje meg, Meijer úr, hogy biztosítsam róla, a burundi alkotmány, a burundi jogrendszer és a burundi parlament – országgyűlés és szenátus – minden olyan intézményi keretet biztosít, ami az etnikai problémák szigorú ellenőrzéséhez kell. Tehát ez nem etnikai probléma, hanem egy etnikai csoporton belüli zavar, ami a másik etnikai csoportot nem érinti, továbbá egyáltalán nem az az ügy, amely az FNL-t valójában érinti. Az FNL-nek tárgyalóasztalhoz kell ülnie, politikai párttá kell alakulnia, és részt kell vennie az ország újjáépítésében. (Taps) Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a vitákat követően kerül sor. 15. A Parlament összetétele: lásd a jegyzőkönyvet. 16. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben) 16.1. Szudán és a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) (szavazás) 16.2. Politikai ellenfelek letartóztatása Belaruszban (szavazás) 16.3. Fokozódó feszültségek Burundiban (szavazás) 17. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet 18. izottságok és küldöttségek tagsága: lásd a jegyzőkönyvet

79

80

HU


19. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet 20. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (116. cikk): lásd a jegyzőkönyvet 21. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 22. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet 23. Az ülésszak megszakítása Elnök. – Az Európai Parlament mai ülését lezárom. (Az ülést 16 óra 25 perckor berekesztik.)

22-05-2008

22-05-2008

HU


MELLÉKLET (Írásbeli válaszok) A TANÁCSHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK (E válaszokért a kizárólagos felelősséget az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége viseli) 9 . kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt ( H-0285/08 ) Tárgy: Montenegrói reformok Hogyan tekint a Tanács a montenegrói reformfolyamatokra, többek között az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, az oktatási politika, a kisebbségek és – különösen – a magánoktatás tekintetében? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Az elért haladásról szóló, Bizottság által készített jelentés alapján a Tanács 2007 decemberében nyugtázta Montenegró által az elmúlt évben elért haladást, egyebek mellett azt is, hogy a függetlenség kikiáltása óta elfogadták az ország alkotmányát, valamint megteremtették a szükséges jogi keretrendszert és intézményeket. A Tanács hangsúlyozta annak szükségességét, hogy Montenegró az európai normáknak megfelelő, új alkotmányt léptessen életbe, valamint folytassa az államépítés alapvető jellemzői tekintetében a konszenzus kiszélesítésére irányuló erőfeszítéseit. Ösztönözte Montenegrót, hogy bővítse tovább közigazgatási kapacitását és törekedjen jelentős reformeredmények elérésére, különösen a jogállamiság megerősítése, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén. Érthető okokból egy újonnan alakult ország számára a közigazgatási kapacitás gyenge pontnak számít. A montenegrói hatóságok próbálják pótolni a hiányosságokat. A kormány lankadatlanul növeli a közigazgatási kapacitás növelésére, valamint a közigazgatási reform véghezvitelére irányuló erőfeszítéseit. Jóllehet a jogi keretrendszer már készen áll, még sok munka van hátra. Megfelelő pénzeszközökre lesz szükség a kormány által kitűzött célok eléréséhez. E téren általában véve lassú az előrehaladás, ennélfogva a közigazgatás még mindig gyenge és alacsony hatékonyságú. Az új alkotmány változásokat vezetett be a bírói kar tekintetében, amely így kevésbé függ a parlamenttől. Mindazonáltal, az alkotmány rendelkezéseit végre kell hajtani. És bár történt némi előrelépés, Montenegróban az igazságügyi reform tulajdonképpen csak most kezdődik. Az oktatási politika szintén lassan igazodik az európai normákhoz. Az alapfokú iskolai oktatáshoz való hozzáférés csaknem optimálisnak mondható Montenegróban. A kisebbségek védelme érdekében létrehozták a szükséges keretrendszert. A függetlenség kikiáltását követően Montenegró aláírta a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját. Az alkotmány szilárd alapot biztosít a kisebbségek védelméhez, ugyanakkor végrehajtása akadozik bizonyos területeken. A menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek helyzete – ideértve nagyszámú koszovói romát is – igen aggasztó.

81

82

HU


* * * 11 . kérdés, előterjesztette: David Martin ( H-0288/08 ) Tárgy: A kereskedelmi védelmi eszközökkel kapcsolatos konszenzus felé Az ugyanebben a témában február 6-án előterjesztett kérdésemre adott válaszában (H-0121/08 (4) ) a Tanács egy „tyúk vagy a tojás” jellegű forgatókönyvet vázol fel, azaz nem hajlandó megvitatni semmiféle lehetséges reformot hivatalos bizottsági javaslat nélkül, míg a Bizottság nem hajlandó javaslatot benyújtani „mindaddig, amíg nagyobb mértékű konszenzus nem alakul ki a tagállamok között arról, hogy milyen reformot készek támogatni”. A Tanács szerint hogyan oldható fel ez a patthelyzet? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A képviselő úr bizonyára tudja, hogy 2006 decemberében a Bizottság zöld könyvet adott ki és széles körű nyilvános vitát indított az érdekelt felek (ipar, kereskedők, fogyasztói szervezetek stb.) bevonásával a kereskedelmi védelmi eszközök működéséről. E viták egyik következtetése az, hogy kereskedelmi védelmi eszközök megfelelően működő rendszerére van sürgős szükség annak érdekében, hogy megvédjük a közösségi ipart a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól és az importtámogatásoktól, valamint biztosítsuk a tisztességes kereskedelembe vetett általános bizalmat. Ugyanakkor megállapították, hogy szükségessé válik e rendszer bizonyos elemeinek átalakítása. A Tanács előkészítő szerveinél 2007-ben lezajlott kezdeti megbeszélésekből világossá vált, hogy a zöld könyv bizonyos elemeiről – például a fokozottabb jogbiztonság, kiszámíthatóság és átláthatóság, valamint a független döntéshozatal szükségessége tekintetében – megegyezés alakulhat ki. Ugyanakkor bizonyos pontok esetében eltérő nézetek is felszínre kerültek. 2008 januárjának közepén Mandelson biztos kijelentette, hogy több időre van szükség az érdekcsoportokkal folytatott konzultációkhoz abban a témában, hogy miként lépjünk tovább a kereskedelmi védelmi eszközök felülvizsgálatának folyamatában, és arról biztosított, hogy minden javaslat tükrözni fogja valamennyi érintett fél jogos érdekeit. A Tanácshoz még nem érkezett javaslat a Bizottságtól. Az Elnökség folytatja arra irányuló nem hivatalos erőfeszítéseit, hogy a tagállamok között konszenzust teremtsen e kérdésben, és a következő soros elnökség is bizonyára folytatni fogja ezt a munkát. Támogatjuk az Európai Parlament e tekintetben tett erőfeszítéseit, és üdvözlünk a közösségi kereskedelmi védelmi eszközök megreformálására vonatkozó minden ajánlást a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről, amit a belső megbeszélésekhez való lényeges hozzájárulásként értékelünk. Meg kell jegyezni, hogy – a dohai fejlesztési menetrenddel kapcsolatban folytatott genfi világkereskedelmi tárgyalások részeként – megbeszélések folynak a dömpingellenes (4)

2008. március 12-i írásbeli válasz.

22-05-2008

22-05-2008

HU


intézkedésekről, a támogatásokról és a kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodások jelenlegi megfogalmazásának módosításáról. E megbeszélések egy ún. „szabályokat tárgyaló csoport” keretében zajlanak, és a genfi tárgyalások eredményei hatással lesznek a kereskedelmi védelmi intézkedésekről szóló alapvető európai jogszabályokra. Az EU egyik célkitűzése, hogy erősítse a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszert és biztosítsa a kereskedelmi partnerek által elfogadott valamennyi szabály következetesebb alkalmazását. * * * 12 . kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis ( H-0290/08 ) Tárgy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a PKK és Kongra-Gel tekintetében hozott határozata Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága két közelmúltbeli határozatával (T-253/04 és T-229/02) 2002-ben, illetve 2004-ben levette a kurd munkáspártot (PKK), valamint az abból alakult Kongra-Gelt-t a terroristák és terrorszervezetek listájáról. E listát a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet2 értelmében hozták létre és frissítették a Tanács határozata alapján. Tekintettel arra, hogy a PKK és a Kongra-Gel még mindig megtalálható a Tanács jelenleg érvényes listáján (2005/930/EK tanácsi határozat (5) ), és figyelembe véve ennek minden következményét magukra a szervezetekre és tagjaikra nézve, biztosítja-e a Tanács, hogy megfelelő indokok támasztják alá azt, hogy a fent említett szervezetek továbbra is szerepelnek e listán? Milyen jogokkal rendelkeznek a fenti szervezetek azon tagjai, akikkel szemben a tagállami hatóságok intézkedéseket tettek? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Az említettekkel összhangban, 2008. április 3-án az Elsőfokú Bíróság indokoltság hiánya miatt megsemmisítette a 2002. június 17-i 2002/460/EK tanácsi határozatot, amennyiben az a PKK-t illeti, és a 2004. április 2-i 2004/306/EK tanácsi határozatot, amennyiben az a KONGRA-GEL-t illeti. A Tanács által megsemmisített határozatok már nincsenek hatályban, és helyükre új határozat lépett. A jelenleg hatályos tanácsi határozatot 2007 decemberében fogadták el (2007/868/EK), és 2008. április 29-én módosították (2008/342/EK és 2008/343/EK). A PKK-t (és a KONGRA-GEL-t, amely a PKK egy másik elnevezése) megnevezték e határozat mellékletében szereplő listában. A Bíróság közelmúltbeli ítéletei nem érintik e határozat érvényességét, és meg kell jegyezni, hogy a felperesek nem szándékozták megtámadni azt ezen eljárások során, jóllehet a Bíróság erre ösztönzte őket. Ami a Tanács által a 2007/868/EK határozat elfogadásakor alkalmazott eljárást illeti, 2007 első felében a Tanács alaposan felülvizsgálta és megszilárdította a személyek, csoportok

(5)

HL L 340., 2005.12.23., 64. o.

83

84

HU


és szervezetek a 2580/2001/EK tanácsi rendelet szerinti, listára való felvételére, illetve onnan való törlésére vonatkozó eljárásait. Ma már egy világosabb és átláthatóbb eljárást alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy immáron indokolást nyújt minden olyan személy vagy szervezet tekintetében, amellyel szemben pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedést alkalmaznak. Az új eljárásokat először 2007-ben alkalmazták egy rendszeres felülvizsgálat részeként, amely 2007 júniusában ért véget egy aktualizált lista közzétételével. Az új eljárásokat szintén figyelembe vették a jelenleg is hatályos határozat elfogadásakor, és következésképpen a PKK-t/ a KONGRA-GEL-t hivatalosan tájékoztatták azokról az okokról, amelyek a fenti listára való felvételt indokolták. Ezenkívül, a Tanács nemrégiben további információkat vizsgált meg a PKK-val/ a KONGRA-GEL-lel kapcsolatban, és 2008. április 29-én ennek megfelelően módosította az indokolását, majd közölte a módosított indokolást a PKK-val/ a KONGRA-GEL-lel, és felkérte arra, hogy nyújtsa be észrevételeit. Végezetül meg kell említeni, hogy a listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek: kérhetik a Tanácstól ügyük igazoló dokumentumok alapján történő újbóli mérlegelését; megtámadhatják a nemzeti illetékes hatóság határozatát, a nemzeti eljárásokat követve; amennyiben a 2580/2001/EK tanácsi rendelet szerinti korlátozó intézkedések vonatkoznak rájuk, megtámadhatják a Tanács határozatát az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtt, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 230. cikkének (4) és (5) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban; amennyiben a 2580/2001/EK tanácsi rendelet szerinti korlátozó intézkedések vonatkoznak rájuk, humanitárius célú mentességeket kérhetnek alapvető szükségleteik fedezése érdekében. * * * 13 . kérdés, előterjesztette: Esko Seppänen ( H-0291/08 ) Tárgy: A Lisszaboni Szerződésben foglalt biztonsági garanciák Az Unió soros elnökségének tisztjét betöltő ország parlamentje ratifikálta a Lisszaboni Szerződést. Ennek megfelelően ez az ország kétségkívül teljes mértékben tisztában van a Szerződés biztonsági és védelmi politikával foglalkozó részében foglalt biztonsági garanciákkal. Ezek magukban foglalnak-e katonai segítségnyújtás biztosítására irányuló kötelezettséget, amennyiben egy tagállam fegyveres támadás áldozatává válik, vagy a katonai segítségnyújtás biztosítására irányuló kötelezettség csak a „szolidaritási záradék” (222. cikk) értelmében lép érvénybe? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A képviselő által feltett kérdés nem tartozik a Tanács hatáskörébe, mivel a Tanács nem vett részt a Lisszaboni Szerződés tervezetét kidolgozó kormányközi konferencián. Sem a Tanács, sem pedig az elnökség nem tud értelmezést nyújtani a Lisszaboni Szerződéshez, amely még nem lépett hatályba.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Következésképpen az elnökség pusztán tájékoztatja Önt, hogy a közös biztonsági és védelmi politika tekintetében az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata V. címe 2. fejezetének 2. szakasza irányadó. A tagállamok számára saját területükön bekövetkező fegyveres agresszió esetén biztosítandó segítségnyújtásra konkrétan az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata 42. cikkének (7) bekezdése vonatkozik. * * * 14 . kérdés, előterjesztette: Lambert van Nistelrooij ( H-0292/08 ) Tárgy: HÉA beszedése energiaszolgáltatással vagy -elosztással foglalkozó, különálló vállalakozásoktól A hálózatüzemeltetőknek a villamosenergia- és a földgázszolgáltatóktól való különválasztása kapcsán (2003/54/EK (6) és 2003/55/EK (7) irányelv) felvetődik az a kérdés, hogy a tagállamok miként vetik ki a hozzáadottérték-adót (HÉA) a különválasztott hálózatüzemeltetők és szolgáltatók tevékenységeire. Egyes tagállamok az „ügynök” modellt alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy a szolgáltató (az energiát szállító vállalkozás) a teljes láncból köteles beszedni a HÉA-t és továbbítani azt az adóhatóságoknak. Ahol ezt a megszokott modellt alkalmazzák, a szolgáltató és az ő „szolgáltatója” (a hálózatüzemeltető) által fizetendő HÉA egymástól függetlenül feldolgozható. Mindazonáltal, ha ennek a modellnek az alkalmazása nem (vagy már nem) megengedett, azon HÉA-összegeknek, amelyeket a szolgáltató a fogyasztókkal közöl az átviteli szolgáltatásért kiállított számlákon, pontosan egyezniük kell azokkal a HÉA-összegekkel, amelyeket az átviteli vállalkozás kiszámláz az adott fogyasztó számára. A szolgáltatónak az átvitelre vonatkozó HÉA-t félreértést kizáró módon az általa nyújtott szolgáltatások után felszámított HÉA-tól különálló tételként fel kell tüntetnie a számlán. A szolgáltató és az átviteli szolgáltató e kölcsönös függősége különösen problematikus az érintett vállalkozások számára késedelmes fizetés, a fogyasztó címének változása vagy szolgáltatóváltás esetén. Meg tudja-e erősíteni a Tanács, hogy – a hálózatüzemeltetés és az energiaszolgáltatás különválasztását követően – a fenti „ügynök” modell megengedett-e a hatályos uniós jog értelmében? Ebben az összefüggésben a Tanács előreláthatóan tervez-e módosításokat a 2007. évi „harmadik energiacsomaggal” kapcsolatos, az Európai Parlamenthez benyújtott javaslatok tekintetében? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Ami a képviselő által feltett első kérdést illeti, rá szeretnénk mutatni arra, hogy a Bizottság felelős a közösségi jog helyes alkalmazásának biztosításáért. Ami a második kérdést illeti, fel szeretnénk hívni a képviselő figyelmét arra a tényre, hogy a 2007-re szóló „harmadik energiacsomaggal” kapcsolatos bizottsági javasatok nem tartalmaznak adóra vonatkozó rendelkezéseket. (6)

HL L 176., 2003.7.15., 37. o.

(7)

HL L 176., 2003.7.15., 57. o.

85

86

HU


Nistelrooij úr bizonyára tudatában van annak, hogy a Tanács a Bizottság javaslatai alapján hoz határozatokat. Ez idáig azonban nem érkeztek javaslatok a Tanácshoz a Bizottságtól a képviselő úr által említett ügyet illetően. * * * 15 . kérdés, előterjesztette: Roberta Alma Anastase ( H-0294/08 ) Tárgy: A szorosabb regionális együttműködés kilátásai a fekete-tengeri régióban a Földközi-tengeri Unió létrehozására irányuló határozat fényében A 2008. március 13-14-i Európai Tanács arról határozott, hogy támogatja és elindítja a „Barcelonai folyamat: a Földközi-tengeri Unió” elnevezésű kezdeményezést, amelynek célja, hogy létrehozzon egy, az uniós tagállamokat és harmadik országokat tömörítő uniót annak érdekében, hogy mélyítse az Európai Uniónak a földközi-tengeri régió országaival fennálló kapcsolatait. Az EP ugyanakkor több alkalommal kifejezte azon nézetét, miszerint az EU-nak – hasonló szinten – regionális együttműködést kell kialakítania a fekete-tengeri szinergia, az euro-mediterrán partnerség és az északi dimenzió keretében. Tekintettel a Földközi-tengeri Unió létrehozására vonatkozó határozatra, valamint az EU és a fekete-tengeri régió közötti együttműködés alacsonyabb szintjére, elengedhetetlen, hogy ebben a régióban is – amely európai országokat is magában foglal – azonos mélységű együttműködést alakítsunk ki. Szándékában áll-e a Tanácsnak megvizsgálni a fennálló helyzetet, és milyen javaslatai vannak a fekete-tengeri régióban való sokkal erőteljesebb uniós szerepvállalásra vonatkozóan? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Románia és Bulgária csatlakozása óta az EU-nak két olyan tagállama van, amely közvetlenül határos a fekete-tengeri régióval. Következésképpen az EU már nem külső szereplő e régióban. Az EU-nak és a fekete-tengeri országoknak egyaránt érdeke, hogy az EU és a fekete-tengeri régió országai között szorosabb kapcsolatok alakuljanak ki. E régió – amely 190 millió főt ellátó piacként hatalmas gazdasági potenciállal rendelkezik –, egyre nagyobb stratégiai jelentőséggel bír az Európai Unió számára, és emellett fontos tranzitútvonal is. Az Európai Unió már kétoldalú kapcsolatokat létesített a fekete-tengeri régió valamennyi országával, pontosabban: – előcsatlakozási folyamat Törökországgal; – az Európai Szomszédsági Politika (öt cselekvési terv az Európai Szomszédsági Politikához kapcsolódóan: Moldova, Ukrajna, Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia); – stratégiai partnerség Oroszországgal; – két uniós különleges képviselő kinevezése a régióban, 2003-ban a Dél-Kaukázusba, és 2005-ben Moldovába; – az EU határőrizeti segítségnyújtó missziója Ukrajnában és Moldovában (EUBAM); és

22-05-2008

22-05-2008

HU


– az EUSR határrendészeti támogató csoport Grúziában. Az EU továbbra is dolgozik azon, hogy kétoldalú kapcsolatokat alakítson ki különböző országokkal. Mindazonáltal, jelenleg a különleges problémákkal küzdő országok azok, amelyek regionális szintű összehangolt cselekvést igényelnek. A Bizottság által 2007 áprilisában útnak indított „fekete-tengeri szinergia” elnevezésű kezdeményezés célja, hogy előmozdítsa az együttműködést a régióban, valamint az EU és a régió egésze között. A „fekete-tengeri szinergia” kezdeményezést az Európai Szomszédsági Politika támogatja majd, valamint a régió országai tekintetében alkalmazott egyéb uniós politikák. További figyelemreméltó pontok: Először, az európai biztonsági stratégia egyik legfontosabb stratégiai célja a stabilitás megvalósítása az európai szomszédságban. Az EU ehhez társítja a demokrácia és a jogállamiság alapjainak megteremtését, az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás és a társadalmi-gazdasági fejlődés előmozdítását, valamint a szegénység visszaszorítását, más szóval a régióban végbe menő átmenet és reformfolyamatok „európaizálódását ”. Másodszor, a sokféle energiaforrás és energiaellátási-útvonal iránti igény miatt a közelmúltban megszaporodtak azok az előnyök, amelyeket a régióban meglévő erőteljesebb jelenlét jelent az EU számára. A fekete-tengeri régió az EU energiaellátásának biztonsága tekintetében stratégiai jelentőségű termelési és tranzitrégió. Jelentős potenciállal bír az energiaellátás sokfélesége tekintetében, ezért fontos része az EU külső energiapolitikájának. A biztonságos energiaellátás sokfélesége a partnerek érdekeit szolgálja a régióban és az EU-ban egyaránt. Következésképpen, a stabilitás és a biztonság egyre fontosabb az EU számára, ezért azt szeretné látni, ha a régióban megoldódnának a vitás kérdések, amelyek talán még mindig a legnagyobb akadály jelentik a tartós béke és a fenntartható fejlődés előtt. Ezenkívül, a régió országai közötti jószomszédi kapcsolatok és szoros együttműködés továbbra is rendkívül fontos az EU számára. A régióban a kapcsolatok javulása kölcsönös bizalmat teremt és megnyitja az utat a tartós fejlődés előtt. Az EU nem javasolja új intézmények vagy igazgatási struktúrák létrehozását. A fekete-tengeri országok továbbra is az EU fő kapcsolatai maradnak mind kétoldalú szinten, mind pedig a regionális szintű megbeszéléseken. Mindazonáltal, az EU-nak természetesen szándékában áll megerősíteni kapcsolatait a regionális szervezetekkel. A „fekete-tengeri szinergia” nem korlátozódik pusztán a gazdasági együttműködésre. Az is célja, hogy olyan régiót hozzon létre, amelyet a fenntartható demokrácia, a felelősségteljes kormányzás, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása jellemez. Az EU különös erőfeszítéseket tesz annak biztosítására, hogy kihasználják a régióban fennálló viták megoldására kínálkozó lehetőségeket. Túl sok életet követelt már az ezekből az ellentétekből fakadó gyűlölet, szegénység és reménytelenség. Az Európai Unió számára elfogadhatatlan, hogy a huszonegyedik században szemet hunyjon a küszöbén zajló szenvedés felett. Az EU segíthet, és segítenie is kell abban, hogy megtalálják a kiutat ebből a reménytelenségtől.

87

88

HU


Az uniós tagállamok külügyminiszterei 2008. február 14-én Kijevben első alkalommal találkoztak a tágabb fekete-tengeri térségben tevékenykedő kollégáikkal. A találkozót közösen elnökölte Ukrajna, amely akkor a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet (BSEC) soros elnöki tisztjét töltötte be (Volodimir Ogrizko külügyminiszter) és az Európai Unió (Andrej Šter szlovén államtitkár és Benita Ferrero-Waldner a külkapcsolatokért és az Európai Szomszédsági Politikáért felelős biztos). A találkozó végén elfogadott közös nyilatkozat fontos politikai dokumentum, amely útmutatásként szolgál a jövőbeni munkához. Tekintettel arra, hogy a fekete-tengeri régió stratégiai jelentőséggel bír az EU számára, 2007 májusában a Tanács felhívta a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „fekete-tengeri szinergia” kezdeményezés alakulását, amelynek alapján a Tanács folytathatja tevékenységeinek vizsgálatát a régió egésze tekintetében. * * * 16 . kérdés, előterjesztette: Leopold Józef Rutowicz ( H-0302/08 ) Tárgy: Üvegházhatás Tervezi-e a Tanács az üvegházhatás jelenségének tanulmányozását? A szén-dioxid-kibocsátás és a globális felmelegedés súlyos veszélye, amely e kibocsátásoknak tudható be, komolyan foglalkoztatja a közvéleményt. E probléma megoldásának meglelése az Európai Unió egyik kiemelt feladata. Sajnos e téren nem végeztek megfelelő kutatásokat, ezért sok tudósnak és államnak kétségei vannak ezzel kapcsolatban. Gondolkodik-e a Tanács azon, hogy e kérdés kapcsán a jövőben pontosabb és részletesebb tudományos vizsgálatot és kutatást végezzen? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) kulcsfontosságú tudományos anyagokat dolgoz ki, amelyek döntő jelentőségűek a politikák alakításában. A munkacsoportot az ENSZ közgyűlésének határozata hozta létre 1988-ban annak érdekében, hogy tárgyilagos információforrásként szolgáljon a döntéshozók számára az éghajlatváltozással kapcsolatban. Feladata, hogy átfogó, tárgyilagos, nyitott és átlátható módon értékelje a világban közzétett legfrissebb tudományos, műszaki és társadalmi-gazdasági adatokat, ami segít megérteni az ember által okozott éghajlati változások kockázatát, e változások tényleges és lehetséges hatásait, valamint az alkalmazkodás és a hatások enyhítésének lehetőségeit. Az IPCC által 1990 óta folyamatosan közzétett értékelő jelentések haladást mutatnak az éghajlatváltozás és hatásainak tudományos megértésében. Az IPCC negyedik értékelő jelentése (AR4, 2007) az eddigi legátfogóbb és legbízhatóbb értékelését adja az éghajlatváltozásról. A jelentés szerint, „kétségtelen az éghajlati rendszer melegedése” és „igen valószínű, hogy az elmúlt 50 évben az áltagos globális felmelegedés nagy része az emberi tevékenység által okozott üvegházhatásúgáz-kibocsátások növekedésének tudható be”.

22-05-2008

22-05-2008

HU


A Tanács több ízben hivatkozott már az IPCC megállapításaira, például a 2007. október 30-i következtetéseiben (14178/07, 10. o.). * * * 17 . kérdés, előterjesztette: Brian Crowley ( H-0307/08 ) Tárgy: A kenyai politikai helyzet A Tanács tud-e átfogó nyilatkozatot tenni a jelenlegi kenyai politikai helyzetről? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Az Európai Unió üdvözölte a kenyai koalíciós kormány megalakulását. E kormány létrejötte Kenya és a nemzetközi közösség politikai szereplői által tanúsított elszántságnak köszönhető, amely személyek egyhangúan támogatták a Kofi Annan által vezetett „kiemelkedő afrikai személyiségek bizottságát”. Az EU úgy véli, hogy a koalíciós kormány lehetővé teszi a kenyai vezetők számára a nemzeti megbékélés és párbeszéd folyatatását, amelyről február 28-án született megállapodás. A kenyai nép számára – akik békére és prosperitásra vágynak – rendkívül fontos, hogy az élet visszatérjen a rendes kerékvágásba, és ugyanez mondható el a Szudántól Szomáliáig húzódó egész régióról, ideértve az afrikai nagy tavak vidékét is, amely nem tudta elkerülni a kenyai események következményeit. Az Európai Unió ismét kifejezte az iránti elkötelezettségét, hogy támogassa a valódi hatalommegosztást, valamint hogy együttműködjön az új kenyai kormánnyal annak érdekében, hogy Kenya ismét a fejlődés és a stabilitás útjára léphessen. Az EU támogatni fogja a kenyai kormányt egy összehangolt és átfogó reformterv végrehajtásában, a visszatérő konfliktus alapját képező okok megoldása, valamint egy jobb, biztonságosabb és fejlettebb Kenya megteremtéséhez való hozzájárulás érdekében. * * * 18 . kérdés, előterjesztette: Eoin Ryan ( H-0309/08 ) Tárgy: Világszerte emelkedő élelmiszerárak Tudna-e a Tanács nyilatkozatot tenni arról, hogy az EU milyen jelenleg gyakorlati lépéseket tesz a világszerte tapasztalható élelmiszerárak kordában tartása és csökkentése érdekében? Tudatában van-e a Tanács annak, hogy az elmúlt két hónapban a rizs ára eddig nem látott magasságokba szökött, azaz világszerte körülbelül 75%-kal emelkedett, valamint hogy a búza ára az elmúlt évben 120%-kal nőtt, aminek következtében a legtöbb szegény országban a kenyér ára most kétszer annyi, mint korábban volt? Tudatában van-e a Tanács annak, hogy a közelmúltban éhséglázadások törtek ki Haitin, Kamerunban, Nigerben, Burkina Fasóban, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken?

89

90

HU


Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács tudatában van az élelmiszerárak világszerte tapasztalható növekedésének, ami veszélyezteti a szegénység és az alultápláltság csökkentése terén a közelmúltban elért eredményeket és a millenniumi fejlesztési célok végrehajtását. Mindez a stabilitás hiányát is okozhatja, amit az élelmiszerárak miatt világszerte kialakult lázongások is jól mutatnak. A Tanács úgy véli, hogy lépeseket kell tenni annak érdekében, hogy rövid távú segélyeket biztosítsunk a legszegényebb országoknak és a társadalom leginkább kiszolgáltatott csoportjainak, ugyanakkor pedig középtávú intézkedések alkalmazásával, különösen a mezőgazdasági termelés növelése révén, megfékezzük az élelmiszerárakat. Az élelmiszerárak éles növekedése újabb kihívást jelent a fejlesztési politika számára. A GAERC fejlesztésről szóló májusi ülésén megvitatják majd a kérdést és állásfoglalásokat fogadnak el az élelmiszerárak emelkedésének problémáját megoldani hivatott rövid-, közép- és hosszú távú intézkedésekről. Az EU már növelte a leginkább érintett országoknak biztosított élelmiszersegélyeket és humanitárius segítségnyújtást, és további alapokat szabadított fel a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok megsegítésére. 2008-ban a Bizottság 223 millió eurót bocsátott rendelkezésre humanitárius segítségnyújtás és élelmiszersegélyek tekintetében. A már meglévő humanitárius segítségnyújtási programok költségeinek növekedése miatt, illetve az új programok finanszírozása érdekében az EU-nak növelnie kell a rendelkezésre álló alapokat. Emellett több tagállam további pénzeszközöket biztosít majd. Középtávon más fejlesztési együttműködési eszközök és egyéb megfelelő bizottsági eszközök is felhasználhatók a növekvő élelmiszerárak által okozott válság negatív hatásainak ellensúlyozása érdekében. Az EU harmadik országokkal folytatott párbeszédében megpróbálja lebeszélni az országokat arról, hogy az élelmiszerexportra tilalmat vezessenek be, és ehelyett arra ösztönöz, hogy fejlesztésbarát módon használják fel a magas élelmiszerárak okán számukra biztosított pénzeszközöket. Hosszú távon az EU megfelelő agrárpolitika végrehajtására fogja ösztönözni a fejlődő országokat, ezek közül is kiváltképp a kevésbé fejlett országokat, különösen az élelmiszerbiztonság növelése tekintetében. A Tanácsnak meggyőződése, hogy az élelmiszertermelés és a globális élelmiszerellátás növelésének kulcsa abban rejlik, ha növelik a fejlődő országoknak a saját mezőgazdaságuk fejlesztése érdekében nyújtott támogatásokat, ami pozitív hosszú távú hatásokat hozhat, mivel lehetővé teszi ezen országok számára, hogy hatékonyabban kihasználhassák a mezőgazdasági termelés tekintetében meglévő potenciáljukat. Ennek kapcsán az EU figyelembe veszi majd a FAO június elején megrendezésre kerülő magas szintű konferenciájának következtetéseit. A Mezőgazdasági és Halászati Tanács áprilisi ülésén szó esett az élelmiszerek és a mezőgazdasági termékek árának emelkedéséről, és a májusi ülésen ismét tárgyaltak e kérdésről. Az Európai Tanács júniusi ülésén értékeli a helyzetet és e tekintetben további operatív iránymutatásokat állapít meg, különösen a millenniumi fejlesztési célok szélesebb keretrendszerében. A Tanács a vonatkozó nemzetközi fórumokon is megtárgyalja a problémát partnereivel. A gyakorlatban az EU a közös agrárpolitika részeként már intézkedéseket tett a termelés növelésére és az áremelkedés féken tartására. A területpihentetési kötelezettség ideiglenes felfüggesztése lehetővé teszi az uniós gazdálkodók számára, hogy akár 10%-kal több

22-05-2008

22-05-2008

HU


termőföldet vonjanak be a termelésbe (különösen a gabonatermelésbe). A tejkvóta 2008 áprilisától érvényes 2%-os növelése révén pedig több tejet termelhetnek az uniós termelők. Ezenkívül az EU megszüntette a gabonára vonatkozó behozatali vámokat, és szándékai szerint ezt a rendelkezést a következő gazdasági évre is kiterjeszti. A KAP-reform „állapotfelmérése” már folyamatban van, és ez biztosítja majd a következő lehetőséget bizonyos rövid távú megoldások alkalmazásához, mint például a területpihentetés végleges megszüntetése, a tejkvóták további növelése, a feltételekhez kötött támogatással rendelkező egyéb ágazatokban a támogatás és a termelés további különválasztása, valamint az energianövényekre vonatkozó támogatás megszüntetése. Középtávon meg kell jegyezni, hogy az új tagállamok csatlakozása 40%-kal megnövelte az EU mezőgazdasági területeit. Az új tagállamok termelési kapacitása évről évre növekszik. Ez az ígéret, valamint az a tény, hogy a tagállamokban folyamatosan megújítják és ésszerűsítik a mezőgazdasági termelést, lehetővé teszi az EU számára, hogy még nagyobb mértékben hozzájárulhasson a világ élelmiszertermeléséhez, és ezáltal a nagyobb globális élelmiszerbiztonsághoz. Hosszú távon az EU-nak egész területén jobban kell koordinálnia a mezőgazdasági kutatási és fejlesztési projekteket, olyan új technológiák kifejlesztése érdekében, amelyek növelhetik a mezőgazdaság termelékenységét. * * * 19 . kérdés, előterjesztette: Liam Aylward ( H-0311/08 ) Tárgy: Nemzetközi szinten a figyelem felhívása a gyermekmunka problémájára Tud-e a Tanács politikai biztosítékot adni arra, hogy ebben az évben az Európai Unió minden lehetséges jelentős nemzetközi fórumon felhívja majd a figyelmet arra, hogy nemzetközi szinten sürgősen szükség van a gyermekszegénység problémájának megoldására világszerte? Egyetért-e a Tanács azzal, hogy egy jobban felépített nemzetközi kampányra van szükség, más kulcsfontosságú ENSZ-ügynökségek bevonásával annak érdekében, hogy jobban rávilágítsanak a gyermekmunka elleni világszintű fellépés szükségességére? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A gyermekek jogainak támogatása és védelme fontos szempont az EU bel- és külpolitikájában. 2007 decemberében a Tanács uniós iránymutatásokat fogadott el a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozóan, amelyben megismételte az EU az iránti feltétel nélküli elkötelezettségét, hogy előmozdítja és védi a gyermekeknek az emberi jogokkal foglalkozó, kulcsfontosságú nemzetközi és európai jogi eszközökből, normákból és előírásokból, valamint a gyermekek jogainak előmozdítása és védelme tekintetében releváns politikai kötelezettségvállalásokból adódó jogait. Az EU már hosszú évek óta erőfeszítéseket tesz, és továbbra is tenni fog annak érdekében, hogy támogassa a gyermekek többoldalú intézkedésekből eredő jogainak előmozdítását. Ezen intézkedések közül az alábbiak a legfontosabbak:

91

92

HU


a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló, 2003. évi uniós iránymutatások végrehajtása; a tudatosság növelése a harmadik országokban, különösen a politikai párbeszédben, a gyermekek jogaival kapcsolatban; projektek finanszírozása, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (EIDHR) részeként, a gyermekek jogainak előmozdítása és védelme érdekében; az emberi jogok előmozdításának felgyorsítása tekintetében elért haladás nyomon követése a bővítési folyamatban, és a gyermekvédelem reformjának támogatása a tagjelölt és a potenciálisan tagjelölt országokban; a latin-amerikai országokkal együtt a gyermekek jogairól szóló határozat éves szponzorálása az ENSZ keretein belül, és országok rendszeres sürgetése arra, hogy aláírják, ratifikálják és végrehajtsák a gyermek jogairól szóló egyezményt és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyveket; az illetékes nemzetközi és regionális szereplők által a gyermekek jogainak előmozdítása tekintetében tett erőfeszítések támogatása, különös tekintettel az alábbiak által tett erőfeszítésekre: az ENSZ főtitkára, az ENSZ Biztonsági Tanács, az ENSZ szerződések által létrehozott szervek, különösen a gyermek jogaival foglalkozó bizottság és az ENSZ különleges eljárási mechanizmusai, a megfelelő ENSZ-ügynökségek, különösen az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF), az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága (OHCHR), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az ENSZ Népesedési Alapja (UNEPA), továbbá regionális mechanizmusok, különösen az Európa Tanács, az OSCE, a gyermekjogok és a civil társadalmi szervezetek védelmével foglalkozó európai ombudsmanok európai hálózata; Az EU fejlesztési politikájának részeként az „Európai konszenzus a fejlesztésért” (a Tanács, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az Európai Unió fejlesztési politikájáról, amelyet a Tanács 2005. november 22-én fogadott el), amely magában foglalja a gyermek jogainak tiszteletben tartását a tagállamokban; a dokumentum hivatkozik a legfontosabb nemzetközi emberi jogi keretrendszerekre és a millenniumi fejlesztési célokra. * * * 20 . kérdés, előterjesztette: Seán Ó Neachtain ( H-0313/08 ) Tárgy: Koszovó Tudna-e a Tanács nyilatkozatot tenni, amelyben naprakész értékelést nyújt a koszovói politikai helyzetről? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. 2008. február 17-én a koszovói parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben kikiáltották Koszovó függetlenségét. A Tanács megismételte, hogy az Európai Unió készen áll arra, hogy vezető szerepet töltsön be a régió stabilitásának megerősítésében, és emlékeztetett

22-05-2008

22-05-2008

HU


az Európai Uniónak az Európai Tanács 2007. december 14-i következtetéseiben foglalt kötelezettségvállalásaira, valamint arra, hogy hozzájárult az EBVP keretében folytatott rendőrségi és jogállamiság-missziót létrehozó és egy koszovói különleges képviselőt kinevező együttes fellépésekhez. A Tanács február 18-i következtetéseiben megjegyezte, hogy a tagállamok döntenek – a nemzeti gyakorlattal és a nemzetközi joggal összhangban – a Koszovóval kialakítandó kapcsolataikról. A Tanács megismételte, hogy az EU kitart az ENSZ-charta és a Helsinki Záróokmány alapelvei, többek között a szuverenitás és a területi integritás elve mellett, és betartja az ENSZ Biztonsági Tanács határozatait. Hangsúlyozta meggyőződését, hogy tekintettel az 1990-es évek konfliktusaira és a 1244. számú BT-határozat szerinti nemzetközi igazgatás meghosszabbított időszakára, Koszovó egyedülálló esetnek tekinthető, amely nem kérdőjelezi meg ezeket az elveket és határozatokat. A Koszovóval szemben alkalmazott átfogó megközelítése részeként az EU úgy határozott, hogy 2008. február 16-án civil missziót indít, amelynek neve EULEX KOSOVO. A misszió célja, hogy támogatást nyújtson a koszovói hatóságoknak azáltal, hogy ellenőrzést, mentori segítséget és tanácsadást nyújt a jogállamisághoz kapcsolódó valamennyi területen, különösen a rendészeti, igazságügyi, vámügyi és büntetés-végrehajtási szolgálatok tekintetében. Ez azt jelenti, hogy a misszió segítséget nyújt az intézményeknek és az igazságügyi hatóságoknak, hogy lépéseket tegyenek az elszámoltathatóság felé, valamint hogy továbbfejlesszék és megerősítsék a független, több etnikumú igazságszolgáltatási rendszert, rendőrséget és vámügyi szolgálatot. A misszió legfontosabb feladata, hogy foglalkozzon a kisebbségi közösségekkel és a korrupcióval kapcsolatos aggályokkal, valamint küzdjön a szervezett bűnözés ellen. A függetlenség kikiáltása óta két koszovói-szerb határátkelőnél épületeket támadtak meg. Néhány helyen a koszovói rendőrség és más szervek szerb etnikumú tagjai lemondásukkal reagáltak az eseményekre. Március 14-én tiltakozók egy nagyobb csoportja a koszovói Mitrovica északi részén jogellenesen elfoglalta az Egyesült Nemzetek Koszovói Missziójának (UNMIK) bírósági épületét. Az UNMIK megpróbálta rávenni a tiltakozókat, hogy hagyják el békésen az épületet, de nem járt eredménnyel. Ezért az UNMIK felhatalmazásával március 17-én rendőri akciót indítottak a bírósági épület visszafoglalásáért. A művelet békésen zajlott, de a helyzet súlyossá vált, amikor a rendőrség megpróbálta kikérdezésre bevinni azokat a tiltakozókat, akik jogellenesen elfoglalták az épületet. Ekkor ugyanis rátámadtak az UNMIK-rendőrség és a KFOR tagjaira, többek között halálos fegyverekkel. Az UNMIK-rendőrség egy ukrán tagja ezt követően belehalt sérüléseibe, és több mint tíz rendőr és KFOR-katona megsérült. 2008. április 9-én a koszovói parlament – a függetlenségi nyilatkozattal összhangban – alkotmányt fogadott el, amelyet korábban a nemzetközi polgári képviselet hitelesített. Az alkotmányban Koszovó vállalja, hogy eleget tesz a koszovói átfogó rendezési javaslatban foglalt rendelkezéseknek, és alkalmazkodik a különleges felügyeleti szerepet betöltő EULEX misszió és a nemzetközi polgári hivatal (ICO) által vezetett nemzetközi jelenlét egyéb formáihoz. Az alkotmány 2008. június 15-én lép hatályba. Az átfogó rendezési javaslatban előírt, a kisebbségi jogok védelméről szóló jogszabály elfogadása folyamatban van. A márciusban Mitrovicában történt események kivételével Koszovóban békés a helyzet és nem történnek komoly etnikai indíttatású incidensek. Még a május 11-én Koszovóban megtartott helyi (és parlamenti) választások is, amelyeket – UNMIK figyelmeztetései ellenére – Szerbia tartott bizonyos koszovói szerb csoportokkal együttműködésben, főként békésen, komolyabb incidensek nélkül zajlottak. Az UNMIK a helyi választásokat jogellenesnek és

93

94

HU


érvénytelennek nyilvánította, mivel azok az UNMIK-nek – az 1244. sz. BT-határozat által biztosított –, a választások érvényesítésre vonatkozó kizárólagos meghatalmazásával ellentétesen zajlottak. A szerb parlamenti választásokat szintén megtartották Koszovóban. Amint azt az ENSZ főtitkára márciusi jelentésében megjegyezte, a koszovói lakosság többsége a szerb nemzetiségű lakosság egy része által kinyilvánított reakciókkal szemben mérsékelt magatartást tanúsított, és a koszovói hatóságok többször is nyugalomra, türelemre és bizalomra szólítottak fel a koszovói nemzetközi jelenlét iránt. Thaçi miniszterelnök több alkalommal is ellátogatott a koszovói szerbekhez. A Koszovói és a nemzetközi közvélemény már várja június 15-ét, amikor is hatályba lép a koszovói parlament által április 9-én elfogadott új koszovói alkotmány, valamint e ténynek a koszovói nemzetközi jelenlét átalakulására – különös tekintettel az ENSZ-missziók jövőbeni szerepére – gyakorol hatásait. Az érdekelt felek és a nemzetközi szereplők között komoly tárgyalások folynak ebben a kérdésben Koszovóban, annak érdekében, hogy egyértelmű terv álljon rendelkezésre az UNMIK és az EULEX-misszió közötti együttműködés megszervezéséhez. * * * 21 . kérdés, előterjesztette: Mikel Irujo Amezaga ( H-0321/08 ) Tárgy: A Playa de Bakio elfoglalása és a nemzetközi kalózkodás elleni intézkedések A 725/2004/EK rendelet (8) nem tesz említést a tengeri hajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló egyezményről (SUA). Ezenkívül számos jegyzőkönyv is született 2005-ben. A „SUA-szerződések” kiegészítik a hajó és kikötői berendezések biztonságáról szóló nemzetközi kódexet (ISPS) – amelynek célja, hogy gyakorlati intézkedéseket állapítson meg annak érdekében, hogy a nemzetközi tengeri közlekedés és a kikötők biztonságban legyenek a terrorcselekményektől, és amelynek alkalmazása a SOLAS-egyezmény értelmében kötelező –, és szabályozzák a jogi helyzetet, amennyiben sajnálatos módon terrorcselekmény következik be. Ezek az eszközök jelentős mértékben kibővítik a szerződések értelmében büntetendőnek minősülő bűncselekmények listáját, és új szabályokat vezetnek be a megegyezésen alapuló fedélzetre lépésre vonatkozóan, amelyek kiemelt fontosságúak, mivel ezek biztosítják az államok számára a szükséges jogi alapot a tervezett vagy már folyamatban levő tengeri terrorcselekmények elleni fellépéshez. Fontolóra vette-e a Tanács a SUA-szerződéseknek a közösségi jogba való beépítését? Véleménye szerint e szerződések bevezetése segíthetne-e az EU-nak abban, hogy hatékonyan fellépjen olyan esetekben, mint például amikor a szomáliai vizeken 26 halászt ejtettek foglyul a Playa de Bakio fedélzetén? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Ha a SUA-szerződésekben szabályozott kérdések a Közösség felelősségi körébe tartoznak, de azokra nem vonatkozik a hatályos közösségi jog, a Bizottság a hatályos közösség jog

(8)

HL L 129., 2004.4..29., 6. o.

22-05-2008

22-05-2008

HU


kiegészítése érdekében szükségszerűnek vélt javaslatokat nyújthat be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz. Mindazonáltal, amennyiben a Közösség nem felelős e kérdésekért, és tulajdonképpen ez az eset áll fenn a bűncselekmények lehetősége tekintetében, a kérdésben is megfogalmazottak szerint, az uniós fellépés lehetőségei a közös kül- és biztonságpolitika keretében rendelkezésre álló uniós eszközökre korlátozódnak. * * * 22 . kérdés, előterjesztette: Paulo Casaca ( H-0322/08 ) Tárgy: Fegyverszállítás az iráni kormány számára A nemzetközi sajtó szerint (különösen a The Guardian április 20-i számában megjelentek értelmében: http://www.guardian.co.uk/world/2008/apr/20/armstrade.iran" ), virágzik Európából a fegyverek, a rakétatechnológia és a nukleáris alkatrészek iráni kormány számára történő eladása. A brit vámnyomozók amellett, hogy több olyan tranzakciót is azonosítottak, amelyeket egyesült királyságbeli cégek bonyolítottak le, és megállapították, hogy Máltát használják az eladott fegyverek tranzitkikötőjeként, arra a következtetésre jutottak, hogy az állítólagosan érintett iráni vállalatok mögött tulajdonképpen az iráni légierő, az ország védelmi minisztériuma és az iráni Forradalmi Gárda áll. Tudomása van-e a Tanácsnak ezekről vagy más, hasonló ügyletekről, amelyek uniós tagállamok részvételével történnek? A Tanács milyen intézkedéseket szándékozik tenni válaszul arra, ami az ENSZ által Irán tekintetében alkalmazott szankciók sorozatos és nyilvánvaló megsértésének tűnik? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanácsnak tudomása van ezekről az újságcikkekről, de még nem indította el a cikkben említett vizsgálatokat. Mindazonáltal fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Guardian cikke az Iránba irányuló kivitel kapcsán az uniós ellenőrzési rendszer megsértésének kísérletével foglalkozik. Az újságcikk különösen azt írja le, ahogy egy brit exportőr sikertelenül próbálkozott az exportellenőrzés kijátszásával, amikor Máltán keresztül használt árucikkeket szándékozott Iránba szállítani (a használt áruk az Egyesült Királyságból Máltára történő kiviteléhez nem szükséges engedély, mivel ez Közösségen belüli szállításnak minősül). A máltai hatóságok – nagyon helyesen és az uniós politikával összhangban – megakadályozták, hogy az árut továbbszállítsák Iránba. Az Egyesült Királyság sikeresen pert indított az exportőr ellen, akit az exportellenőrzési rendszer megsértésének kísérlete miatt három év börtönbüntetésre ítéltek. Mindez azt példázza, hogy jóllehet az uniós tagállamok által alkalmazott exportellenőrzési rendszernek vannak hiányosságai, a rendszer erős és hatékony. A Guardian cikke egyáltalán nem arról szól, hogy sikeresen próbálkoztak az EU ellenőrzési rendszerének megsértésével.

95

96

HU


Általában véve az ENSZ-, az uniós és a nemzeti szankciók fegyverek és más, hasonló anyagok Iránba történő kivitelére vonatkoznak. Az Európai Unió fegyverkivitelről és fegyverszállításról szóló magatartási kódexének első kritériuma értelmében minden államnak tiszteletben kell tartania nemzetközi kötelezettségeit, amelyek az ENSZ-szankciókat is magukban foglalják. Az uniós tagállamok – nemzeti jogrendszerükkel összhangban – kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a szóban forgó kötelezettségeket megsértő természetes és jogi személyek megbüntetése tekintetében. * * * 23 . kérdés, előterjesztette: Armando França ( H-0324/08 ) Tárgy: A bűnözés elleni harc és az áldozatok védelme A portugál elnökség sok figyelmet fordított a bűncselekmények áldozatainak védelmét célzó intézkedésekre, különösen mivel vannak olyan új technológiák, amelyek – amint azt jól tudjuk – veszélyeztethetik a gyermekek és fiatalok biztonságát. Azt is tudjuk, hogy a globalizáció miatt fokozottabb együttműködésre van szükség a bírói kar és a rendőrség között, különösen ami a terrorizmus és a szervezett bűnözés ellen tett erőfeszítéseket illeti. Mindazonáltal az Europol és az Eurojust közreműködése (amelynek fontosságát már többször hangsúlyoztam) önmagában nem vezet nagyobb mértékű együttműködéshez. Mivel halaszthatatlan, hogy határozottabb erőfeszítéseket tegyünk a bűncselekmények elleni küzdelem, az áldozatok védelme és az alapvető jogok biztosítása érdekében, milyen új intézkedéseket és kezdeményezéseket tervez a Tanács, amelyek hatékony fellépést jelenthetnek a bűnözés új formái ellen és az áldozatok (különösen a gyermekek és fiatalok) megfelelő védelme érdekében? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács jelenleg nem dolgozik az Ön kérdésében megfogalmazott problémával kapcsolatos javaslaton, jóllehet a problémát nagyon fontosnak tartja. Mindazonáltal a Tanács szeretne rámutatni, hogy e téren számos megfelelő jogi eszközt fogadtak el. Ilyen például a Tanács 2001. március 15-i 2001/220/IB kerethatározata a büntetőeljárásban a sértettek jogállásáról, a Tanács 2004. április 29-i 2004/80/EK irányelve a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről, valamint a Tanács 2003. december 22-i 2004/68/IB kerethatározata a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről. * * * 25 . kérdés, előterjesztette: Athanasios Pafilis ( H-0328/08 ) Tárgy: Szakszervezeti képviselők brutális meggyilkolása Kolumbiában 2008 elejétől fogva Kolumbiában több tucatnyi szakszervezeti képviselőt kínoztak meg brutálisan vagy gyilkoltak meg. Ezzel tovább emelkedett a gyilkosságok már így is példátlanul magas száma: több száz, az emberi jogokat hirdető szakszervezeti képviselő és újságíró vált gyilkosság áldozatává, és szintén több százan vannak olyanok, akiknek

22-05-2008

22-05-2008

HU


kegyetlen kínzásokat kell elszenvedniük. E gyalázatos bűntettekért maga a kormány és a fegyveres erők, félkatonai csoportok, valamint a nagy fölbirtokosokhoz tartozó magán katonai szervezetek felelősek. Ez a szakszervezeti mozgalom elleni nyílt támadásnak minősül, súlyosbítva a terror légkörét, amelyben a kolumbiai emberek élnek, a többség tiltakozása ellenére, amelyet a nemrégiben lezajlott elnöki és helyi választások is igazoltak. Elítéli-e a Tanács ezeket a cselekményeket, amelyek a kolumbiai kormány hallgatólagos beleegyezésével és bűnrészességével történnek, a kolumbiai nép felháborodása ellenére? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács határozottan elítéli a szakszervezeti képviselők és az emberi jogok védelmezőinek zaklatását és az ellenük elkövetett gyilkosságokat, függetlenül e bűncselekmények helyétől, valamint azok elkövetőitől. A Tanácsnak lehetősége nyílt további források tanulmányozására, amelyeket a kolumbiai kormány adott ki a veszélyben levő emberi jogi aktivisták, tanúk, újságírók, szakszervezeti képviselők és más személyek védelme érdekében. Ennek ellenére továbbra is folytatódnak az említett személyek elleni támadások. Kolumbia esetében a Tanács már számos alkalommal felhívta a hatóságok figyelmét e problémákra, és megvitatta velük a szóban forgó kérdést. Az EU-missziók vezetői rendszeresen tárgyalnak e kérdésről. Az uniós tagállamok misszióinak vezetői Bogotában és saját fővárosaikban 2008. április 15-én egy közös politikai kezdeményezés keretében egy, a kolumbiai emberi jogi helyzettel foglalkozó átfogó dossziét adtak át a többoldalú kérdésekért felelős külügyminiszter képviselőjének. A dosszié átadását követő napon az uniós missziók vezetői Bogotában találkoztak az érintett nem kormányzati szervezetek képviselőivel annak érdekében, hogy megvitassák az aktuális emberi jogi problémákat. Az EU folytatja az emberi jogok védelmét célzó tevékenységeit. Ezenkívül, május 19-én az elnökség az EU nevében nyilatkozatot fogadott el, amelyben elítéli a társadalmi szervezetek és emberi jogi aktivisták ellen az elmúlt hetekben Kolumbiában elkövetett gyilkosságokat és az ilyen személyeknek szóló halálos fenyegetéseket. A Tanács üdvözli azt a tényt, hogy a kolumbiai kormány már több mint egy éve rendszeres párbeszédet folytat szakszervezeti képviselőkkel, és további erőforrásokat bocsátott rendelkezésre az ő védelmük, valamint az emberi jogi aktivisták, tanúk és újságírók védelme érdekében, hogy e riasztó helyzetet szabályozza. Független nyomozók és megfigyelők szerint Kolumbiában határozottan jelentős mértékben javult az általános biztonság és kifejezett csökkenés tapasztalható a bűncselekmények minden formája tekintetében. Tekintettel arra, hogy 2008-ban növekedett a fenyegetések és a bűncselekmények száma, az Európai Tanács felszólította a kolumbiai kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogi helyzet javulásáért küzdő kolumbiai személyek és szervezetek szabadon és félelem nélkül képviselhessék nézeteiket. Ezenkívül az EU felszólítja a kolumbiai kormányt annak biztosítására, hogy az erőszakos cselekmények, fenyegetések és gyilkosságok elkövetőit státuszuktól függetlenül vonják felelősségre. * * *

97

98

HU


26 . kérdés, előterjesztette: Zdzisław Zbigniew Podkański ( H-0330/08 ) Tárgy: A többnyelvűségről szóló jelentés Az egyre növekvő globalizáció – amelynek következtében a domináns országok nyelvei kiszorítják a kulturális és gazdasági szempontból gyengébb országok nyelveit – előidézte a nyelvek törvényes védelmének szükségességét. Az alapvető intézkedések végrehajtásának előfeltétele egy, a nyelvek helyzetével kapcsolatos megbízható jelentés elkészítése, amely tartalmazza az összes európai nyelv használatának tendenciáival kapcsolatos legfrissebb statisztikai adatokat. Készült-e már ilyen jelentés, és ha igen, meg lehet-e szerezni annak egy példányát? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Részletesebb információkért érdemesebb lenne az Európai Bizottsághoz fordulni. A Tanács a maga részéről szeretné felhívni a tisztelt képviselő figyelmét a Bizottság által nemrégiben közzétett számos jelentésre, tanulmányra és közleményre, amelyek statisztikai és egyéb adatokat tartalmaznak az európai nyelvek használatára és tanítására vonatkozóan. A Bizottság várhatóan 2008 őszén ad ki új közleményt a többnyelvűségről. Azt várjuk ettől a jelentéstől, hogy figyelembe veszi az Oktatási Miniszterek Tanácsa által az ez év májusi ülésén hozott határozatokat. E határozatok a többnyelvűségről szóló miniszteri konferencián „A nyelvi sokszínűség támogatása: közös kötelezettségünk” témájában kifejezett véleményeken alapulnak, amelyet a szlovén Oktatási és Sportminisztérium, valamint az Európai Bizottság szervezésében 2008. február 15-én rendeztek meg Brüsszelben. Meggyőződésünk, hogy az EU-ban a többnyelvűség csak az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelve számára – az azt beszélők számától függetlenül – biztosított kiegyensúlyozott és stabil helyzet alapján fejlődhet. Azon nyelvek, amelyeket többen beszélnek, éppen emiatt gyakran előnyt élveznek, mert a nyelvi ágazat szélesebb piacán kapnak erőteljesebb támogatást annak érdekében, hogy jobban meg tudjanak felelni a modern szaknyelv kihívásainak. Véleményünk szerint a többnyelvűségre vonatkozó uniós szintű stratégiának is foglalkoznia kell ezekkel a kérdésekkel. Meggyőződésünk, hogy a tagállamokhoz a nyelvpolitikájuk fejlesztésével kapcsolatban intézett közös ajánlások az összes anyanyelv helyzetét is javíthatják. * * * 27 . kérdés, előterjesztette: Johan Van Hecke ( H-0331/08 ) Tárgy: Tisztességes üzleti gyakorlatok Az európai vállalkozások a fejlődő országokban továbbra is illegális műveletekbe és tisztességtelen üzleti gyakorlatokba bocsátkoznak. Belgiumban a nemzeti kapcsolattartó pont számos belga vállalkozásról, többek között a Nami Gemsről és a Cogecomról tett említést, amelyek Kongóban megsértették a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokat.

22-05-2008

22-05-2008

HU


A multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatások nem kötelező erejűek, tehát a vállalkozások nem kényszeríthetők azok teljesítésére, és nem is büntethetők, amennyiben azoknak nem tesznek eleget. A fejlődő országok természeti erőforrásai illegális kiaknázásának – ami Kongóban is történik – megakadályozására irányuló erőfeszítések azonban alapvető fontosságúak és meghatározzák a fejlődő országok előtt álló lehetőségeket. Szándékában áll-e a Tanácsnak, hogy nyomást (legalább erkölcsi nyomást) gyakoroljon az európai vállalkozásokra annak érdekében, hogy tevékenységeiket összehangolják az OECD-iránymutatásokkal? Nem tudna Európa kezdeményezőbb szerepet vállalni abban, hogy nemzetközi szabályozási keret vagy magatartási kódex jöjjön létre a fejlődő országokban folytatandó üzleti tevékenységekre vonatkozóan? Szándékában áll-e a Tanácsnak, hogy rövid időn belül tárgyaljon a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi előírásainak ratifikálásáról, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vonatkozó iránymutatásairól? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács teljesen egyetért Johan Van Hecke európai parlamenti képviselő véleményével, miszerint támogatni kell a tisztességes üzleti tevékenységeket, és az EU-n belüli, valamint a partnerországokkal való kapcsolatainkban tapasztalható illegális tevékenységek leküzdésén fáradozik. Ennélfogva a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú tényező az EU fejlesztési politikájában, és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2005. december 20-án aláírt európai fejlesztési konszenzus egyértelműen kijelenti a következőket: az EU hozzájárul a globalizáció szociális dimenziójának megerősítéséhez, ily módon elősegítve a mindenki számára elérhető foglalkoztatást és tisztességes munkát; az EU vezető szerepet vállal a nem fenntartható fogyasztási és gyártási módok megfékezésében; segítséget nyújtunk a fejlődő országoknak a többoldalú környezetvédelmi megállapodások végrehajtásában, és ösztönözni fogjuk a szegények érdekeit szolgáló környezetvédelmi kezdeményezéseket; az EU teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy az összes olyan területen, amelyek kihathatnak a fejlődő országokra – többek között a kereskedelem, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, valamint a globalizáció szociális dimenziói, a foglalkoztatás és a tisztességes munka terén –, javítsa a fejlesztési célú politikák koherenciáját, valamint a fejlesztési politika célkitűzéseinek figyelembevételét. A tisztességes munkával kapcsolatban a Tanács 2006. december 1-jei, a „tisztességes munka mindenki számára” témára vonatkozó következtetései kihangsúlyozták, hogy a szociális partnereket, az üzleti világot és a civil társadalom szélesebb körét be kell vonni a tisztességes munkát támogató kezdeményezésekbe, valamint felkérték a vállalatokat és az összes érintett szereplőt, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége terén való fellépés révén, azaz a jogállamiságot és a kollektív tárgyalásokat kiegészítő intézkedésekkel, valamint a nemzetközileg elfogadott normák, különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményében foglaltak figyelembevételével mozdítsák elő a tisztességes munkát.

99

100

HU


Ezenkívül a Tanács támogatja az ILO multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó alapelvek tripartit nyilatkozatát, valamint a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatások nagyobb mértékű betartására irányuló OECD-kezdeményezéseket, továbbá a foglalkoztatásról és a szociális partnerek közötti kapcsolatokról szóló ajánlásokat. A tisztességes kormányzásra vonatkozó rendelkezések a harmadik országokkal, különösen a fejlődő országokkal kötött partnerségi megállapodásaink kulcsfontosságú alkotóelemét képezik. Az EU és az AKCS-országok közötti Cotonou-i Partnerségi Megállapodásban foglalt meghatározás szerint a felelősségteljes kormányzás az emberi, természeti, gazdasági és pénzügyi erőforrásokkal való átlátható és felelős gazdálkodást jelenti a méltányos és fenntartható fejlődés érdekében. Ezenkívül a megállapodás különös rendelkezéseket tartalmaz a vesztegetés és a korrupció súlyos eseteinek kezelésére vonatkozóan, továbbá a környezetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható használata és a velük való gazdálkodás terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseket. Az EU és Afrika közötti stratégiai partnerségnek a 2007. decemberi EU–Afrika csúcstalálkozón elfogadott céljai közé tartozik az illegális kereskedelem ellen, valamint a természeti erőforrásokkal való tisztességes és átlátható gazdálkodás előmozdítására irányuló nemzetközi kezdeményezések keretében az Afrika és az EU között folytatott együttműködés, ezáltal megerősítve a kimberley-i folyamatot; ezek magukban foglalják az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtására, az irányításra és a kereskedelemre vonatkozó engedélyezési rendszert (FLEGT) és a nyersanyagtermelő iparágak átláthatóságát célzó kezdeményezést (EITI). Ezenkívül Afrika és az EU közösen foglalkozik majd a vesztegetéssel, korrupcióval, hamisítással, pénzhamisítással és adókijátszással kapcsolatos kérdésekkel, valamint a gazdaságirányítás egyéb vonatkozásaival. Ennek keretében intézkedésre került sor az ellenőrzések, valamint az illegálisan szerzett vagyontárgyak és pénzeszközök származási országba történő visszaszolgáltatásának felgyorsítása érdekében. Az EU és Afrika közötti stratégiai partnerség már működik, bár kereteit a 2008–2010 közötti időszakra vonatkozó első cselekvési terv alakítja ki, amely nyolc kiválasztott partnerségi és prioritási intézkedést tartalmaz. A Cotonou-i Megállapodást, valamint az EU és Afrika közötti partnerséget a partnerországokkal szorosan együttműködve, valamint az önrendelkezés elvének teljes mértékű betartásával hajtják végre. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, még egy fontos tényezőt kell megemlítenünk, nevezetesen a munkaerőnek a fejlődő országokból erkölcsi alapelvek szerint történő toborzását. 2007 májusában a Tanács elfogadta a fejlődő országokban az egészségügyi dolgozók kritikus hiányának megoldására vonatkozó európai cselekvési programot (2007–2013). Ennek végrehajtása keretében a Bizottság és a tagállamok jelenleg vizsgálják annak lehetőségét, hogy bevezessék az egészségügyi dolgozók alkalmazására vonatkozó, erkölcsi alapelveken és tagállami mintamódszereken alapuló európai uniós magatartási kódexet. * * *

22-05-2008

22-05-2008

HU


28 .kérdés, előterjesztette: Diamanto Manolakou ( H-0336/08 ) Tárgy: Az egyiptomi munkástüntetések leverésére alkalmazott elfogadhatatlan intézkedések Az egyiptomi biztonsági erők elfogadhatatlan intézkedéseket alkalmaztak az Almahalla Alkobrában, Alexandriában és más városokban zajló tömegtüntetések leverésére. Többeket megöltek, több tucat résztvevő megsérült és sok munkást – kommunistákat és más haladó aktivistákat – letartóztattak. A munkások és a szegény gazdálkodók azért vonultak ki az utcákra, hogy magasabb béreket és jobb munkakörülményeket követeljenek, hogy véget vessenek a nyerészkedésnek és az alapvető árucikkek botrányos áremelkedésének. Elítéli-e a Tanács az erőszak elmérgesedését, a szakszervezeti tagok, kommunisták és más egyiptomi haladó erők provokálását és zaklatását, akik évek óta küzdenek a tilalmi rendszer, valamint a demokratikus jogok és szabadságok megsértése ellen? Szándékában áll-e a Tanácsnak, hogy felszólítson a letartóztatottak azonnali szabadlábra helyezésére és az egyiptomi munkások jogos követeléseire válaszul hozott valamennyi megtorló intézkedés megszüntetésére? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács fokozott figyelemmel követte a Mahalában és a Nílus torkolatánál található, Ön által is említett egyéb városokban tapasztalható, legutóbbi társadalmi elégedetlenségeket. Ezeket a zavargásokat mindenekelőtt az élelmiszerárakban hirtelen bekövetkezett jelentős emelkedés váltotta ki, amely összefügg a búza világpiaci árának növekedésével. Számos esetben és sajnálatos módon az emberek rendőrségi erőszak áldozatává váltak. Ezeket a kérdéseket megvitattuk az EU–Egyiptom Társulási Tanács 2008. április 28-i negyedik találkozóján, ahol az EU egyértelműen aggodalmának adott hangot és felkérte Egyiptomot, hogy ismerje el a gyülekezési szabadságot. A téma alapos megvitatása a politikai ügyek albizottságban folytatódik, amely valószínűleg június elején ül össze; a tárgyalások egy részét az emberi jogoknak szentelik majd. Az egyetemes, oszthatatlan és elidegeníthetetlen emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása az EU közös kül- és biztonságpolitikájának kulcsfontosságú célkitűzését alkotja. * * *

A BIZOTTSÁGHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK 35 . kérdés, előterjesztette: Gay Mitchell ( H-0277/08 ) Tárgy: Polgári kezdeményezés Ratifikálása esetén a Lisszaboni Szerződés bevezeti a „polgári kezdeményezés”-t, amely lehetővé teszi, hogy több tagállam egymillió polgára felkérhesse a Bizottságot új politikai javaslatok előterjesztésére. Hogyan látja a Bizottság a szóban forgó új eljárás gyakorlati működését, és hogyan készül annak alkalmazására?

101

102

HU


Válasz Ahogy arra a tisztelt képviselő rámutat, a Lisszaboni Szerződésben foglalt, a polgári kezdeményezésre vonatkozó új rendelkezés az Unió intézményi rendszerében lényeges újítást jelent. Ez lesz az első alkalom, hogy jelentős számú tagállamból egymillió polgár közvetlenül felkérheti a Bizottságot arra, hogy hatáskörén belül javaslatot terjesszen elő. Ez tulajdonképpen egy új polgári jog, amely meg fogja szilárdítani a demokráciát Európában. A polgári kezdeményezés benyújtására vonatkozó eljárási szabályokat a Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján egy rendelet révén fogja meghatározni, amint a Lisszaboni Szerződés hatályba lép. A Bizottság azt szeretné, hogy a polgári kezdeményezés az új szerződés hatálybalépését követően nagyon gyorsan alkalmazható legyen. Ezért az új szerződés hatálybalépését követően minél hamarabb egy, az új polgári kezdeményezés keretének meghatározásáról szóló rendeletre irányuló javaslatot szándékozik benyújtani. A Bizottság e tekintetben már hozzálátott bizonyos előkészületi munkákhoz, és kapcsolatban áll a Parlament Alkotmányügyi Bizottságával annak megállapítása érdekében, hogy hogyan lehet a legmegfelelőbben továbblépni. A javaslat elkészítése során a Bizottság valamennyi érdekelt fél véleményét is meghallgatja majd. * * * 36 . kérdés, előterjesztette: Marie Panayotopoulos-Cassiotou ( H-0282/08 ) Tárgy: Tájékoztató kampány az európai polgárok számára Milyen tervei vannak a Bizottságnak azzal a közeljövőben indítandó kampánnyal kapcsolatban, amely az európai polgároknak a Lisszaboni Reformszerződésről, valamint általában az EU jövőjéről való tájékoztatására irányul? Különösen az érdekelne, hogy Görögországban milyen összeget különítenek el erre a célra? Hogyan és mely szervek fogják azt felhasználni? A Bizottság nézete szerint az EU-intézmények görögországi képviseleti irodái azonos számú humán erőforrást alkalmaznak-e a görög európai parlamenti képviselők, valamint az európai uniós ügyekre szakosodott tudósok és újságírók közül? Válasz A polgárok Európa jövőjével kapcsolatos tájékoztatása általában a tagállamok és az EU-intézmények kötelessége. A Lisszaboni Szerződés ratifikálásával kapcsolatban a tagállamoké a fő felelősség, de a Bizottságnak nyilvánvalóan készen kell állnia arra, hogy tájékoztatással és magyarázattal szolgáljon az uniós polgárok számára. A Lisszaboni Szerződés, és különösen annak egy átláthatóbb döntéshozatalhoz, valamint a bel- és igazságüggyel kapcsolatos egyértelműbb szabályokhoz, továbbá a RELEX (9) területhez való hozzájárulása a Bizottság 2008-ra vonatkozó kommunikációs prioritásai közé tartozik. A Bizottság már 2007 szeptemberében hozzákezdett a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos tájékoztatási erőfeszítéseinek megtervezéséhez, és létrehozott egy projektcsapatot, amely a tájékoztatással kapcsolatos tervezésért és koordinációjáért felelős. Ezenkívül a Bizottság külön a Lisszaboni Szerződés céljából elindított egy honlapot a 23 hivatalos nyelven. A nemrégiben újraindított, „Vitassuk meg Európát!” („Debate (9)

Külkapcsolatok

22-05-2008

22-05-2008

HU


Europe”) online fórumnak (10) szintén elő kellene segítenie, hogy a polgárok megvitathassák a szerződést és az Európa jövőjével kapcsolatos egyéb témákat. A Bizottság tájékoztató tevékenységének többsége decentralizált megközelítésen alapul. A Bizottság tagállamokban található képviseletei arra törekszenek, hogy alapvető és konkrét információkat nyújtsanak a Lisszaboni Szerződésről. A képviseletek a tagállamok kormányaival és a Parlament tájékoztatási irodáival szoros együttműködésben nemzeti tájékoztatási terveket készítettek annak érdekében, hogy a polgárok igényeire szabott válaszokat adhassanak. E tevékenységek magukban foglalják az újságírók képzését, az információs hálózatokat és a véleményformálókat, brosúrák és tájékoztató anyagok kiadását, a civil társadalommal és a helyi hatóságokkal való megbeszélések megszervezését, valamint az iskolai és egyetemi tájékoztató tevékenységeket. Ami a Bizottság görögországi képviselete által szervezett tevékenységeket illeti, a képviselet lehetőség szerint minden, a témához kapcsolódó előadót meghív a kérdésben említett valamennyi csoport jelenlétének, kiválóságának és alapos tudásának egyenlő mértékű biztosítása érdekében. Ezenkívül a képviselet aktívan ösztönzi a EUROPE DIRECT információs hálózatokat, hogy lehetőség szerint a helyi rendezvényeikre hívják meg a tisztelt képviselőket is. A képviseletek számára a decentralizált tájékoztatással kapcsolatos 2008. évi kiadások fedezéséhez kiosztott 11,4 millió eurós összkereten belül a becslések szerint 2,7 millió eurót kellene fordítani azon tevékenységekre, amelyek főleg a Lisszaboni Szerződésre helyezik a hangsúlyt. Az említett, folyamatban lévő tevékenységek – többek között a görögországiak – részletes felosztása 2008 végén áll majd rendelkezésre. * * * 37 . kérdés, előterjesztette: Claude Moraes ( H-0299/08 ) Tárgy: Tájékoztatás Európáról – projektek és azok hatásai A Bizottság az Európai Unió polgáraival való kommunikációt nevezte meg az egyik kiemelt szempontnak, és az utóbbi években számos projekt végrehajtására sor került, amelyek a következő három stratégiai elven alapultak: a polgárok véleményének meghallgatása, tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy az európai politikák hogyan befolyásolják a polgárok hétköznapjait és kapcsolatteremtés a polgárokkal a helyi szint bevonásával. Tudna-e a Bizottság egy rövid áttekintést adni arra vonatkozóan, hogy milyen konkrét intézkedésre került sor az EU-val kapcsolatos kedvező hírek közlése érdekében? Megállapított-e a Bizottság valamit arra vonatkozóan, hogy a Bizottság tájékoztatáshoz való új megközelítésével tájékozottabbak lettek-e a polgárok az uniós ügyekkel kapcsolatban, és hogy ennek következtében javult-e a polgároknak az EU-hoz való hozzáállása? Az előző válaszok figyelembevételével elégedett-e a Bizottság az eddigi eredményekkel, és milyen tervei vannak stratégiája jövőbeni fejlesztésére?

(10)

http://europa.eu/debateeurope/index_en.htm

103

104

HU


Válasz A Bizottság számos kommunikációs kezdeményezést elfogadott. Ezek a kezdeményezések egy hosszú távú tervet határoztak meg az Európai Unió kommunikációjának életre keltése céljából. Ezek az eszközök arra is törekszenek, hogy elősegítsék az európai nyilvánosság megjelenését, ahol a polgárok megkapják az Európai Unió tevékenységeiben való aktív részvételhez szükséges tájékoztatást és eszközöket, és az európai projekt részesei lehetnek. Ezzel összefüggésben a Bizottság hangsúlyozza az EU-intézmények és a legfontosabb érdekelt felek, többek között a civil társadalom közötti partnerségi megközelítés jelentőségét. A 2005. évi cselekvési terv (11) az összes részlegnél alkalmazott korszerű és szakszerűbb megközelítés révén történő hatékonyabb tájékoztatást biztosítja, ideértve a humán erőforrások és a pénzügyi források, valamint a kommunikációs eszközök és szolgáltatások hatékonyabb szervezését és megfelelőbb felhasználását. A D-terv (12) szélesebb körű vitát váltott ki az EU-intézmények és a polgárok között. A nemrégiben elfogadott, „Vitassuk meg Európát!” című közlemény (13) , a D-terv tapasztalatainak továbbvitele, a következőkre helyezi a hangsúlyt: a polgárok váljanak az EU-politikák részesévé, az EU-intézmények pedig legyenek elszámoltathatóak; az Európai Unió jövőjéről széles körű és állandó vita ösztönzése az EU-intézmények és az emberek között, nemzeti és uniós szinten egyaránt; a polgárokat felhatalmazása azáltal, hogy információkhoz juttatjuk őket annak érdekében, hogy tájékozottan folytathassanak vitákat az Uniót érintő kérdésekről. A Bizottság „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” (14) című dokumentumának átfogó célja a különböző uniós intézmények és a tagállamok által végzett tevékenységek közötti egységesség és szinergia megerősítése, könnyebb hozzáférést biztosítva a polgárok számára, valamint elősegítve azt, hogy jobban megérthessék az uniós szakpolitikák európai, nemzeti és helyi szinten gyakorolt hatását. Válaszul az új technológiák iránti rendkívüli közérdeklődésre, a Bizottság elfogadta az internet-stratégiát (15) az EUROPA – a világon az egyik legnagyobb – internetes oldal alapos átalakítása, valamint annak érdekében, hogy más honlapokon érdeklődést váltson ki az európai uniós témák iránt az Európai Unióról szóló vita kiszélesítése céljából. Ezenkívül a Bizottság elfogadott egy audiovizuális stratégiát az uniós témák meglévő és új audiovizuális platformokon való nagyobb lefedettségének elősegítése érdekében; az audiovizuális médiaszakembereknek az európai audiovizuális hálózatok létrehozására és az azokban való – teljes szerkesztői függetlenség megtartása melletti – részvételre való ösztönzése érdekében; valamint az európai uniós politikák szemléltetésére és kifejtésére szolgáló videofelvételek és ismeretterjesztő filmek Bizottság általi előállításának és terjesztésének fokozása érdekében.

(11)

COM (2005) 985

(12)

COM (2005) 494

(13)

COM (2008) 158

(14)

COM (2007) 568

(15)

SEC (2007) 1742

22-05-2008

22-05-2008

HU


Jóllehet ezek a fejlemények más tényezőktől is függnek, a 2007 tavaszán és őszén elvégzett szokásos Eurobarometer-felmérések azt mutatják, hogy a polgárok körében 2006-hoz képest nőtt az EU-tagság támogatottsága és az intézményekbe vetett bizalom. A közelmúltban elfogadott kezdeményezések közül több esetében (az európai uniós rádióhálózat, az EuRaNet, Internet) az eredmények nagy része várhatóan a következő hónapokban tapasztalható majd, így a Bizottság kommunikációs stratégiája a közeljövőbeli végrehajtást helyezi középpontba. Ezenkívül a Bizottság új kezdeményezéseken is dolgozik, többek között egy TV-hálózat (2009-től kezdődő) létrehozásán, valamint a Europe Direct információs hálózatokra vonatkozó pályázati felhívások elindításán. A tagállamokkal való új irányítási partnerségek 2008-tól lépnek életbe, és a rendszer 2009-es, további bővítése érdekében már folynak a tárgyalások. A Bizottság azt is megvizsgálja majd, hogy miként lehet a legjobban hozzájárulni a 2009-es európai választások előkészületeihez. Kommunikációs politikája hatékonyságának értékelése és fejlesztése érdekében a Bizottság 2002 óta körülbelül 30 értékelő vizsgálatot végzett, amelyek számos tevékenységre kiterjedtek (weboldalak, információs és kommunikációs hálózatok, tájékoztató kampányok...). A Bizottság szokásos gyakorlatával és a cselekvési tervvel összhangban ezek az értékelési erőfeszítések a jövőben is folytatódnak és fokozódnak majd. * * * 38 . kérdés, előterjesztette: Nils Lundgren ( H-0317/08 ) Tárgy: A Bizottság magatartása a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos írországi népszavazást megelőzően Számos jel utal arra, hogy a Bizottság és a Tanács a munkája során olyan stratégiát alkalmaz, hogy elkerüljön minden olyan dolgot, amely esetleg fokozhatja az íreknek az EU-val kapcsolatos szkepticizmusát, és növelheti annak valószínűségét, hogy az ír népszavazás során a Lisszaboni Szerződés ellen szavaznak majd. Az EU hosszú távú költségvetésével kapcsolatos „általános konzultációk” végleges időpontját április 15-ről áttették június 15-re. Mi ennek az oka? Erre vajon azért került sor, mert az EU költségvetése kényes kérdés, és a mezőgazdaság kisebb mértékű finanszírozása a „nemek” számát növelheti az ír népszavazáson? Válasz Azzal a határozatával, miszerint a költségvetés felülvizsgálatával kapcsolatban széles körű konzultációt kezdeményez, a Bizottság a költségvetési reform teljesen új és innovatív megközelítését választotta. A Bizottság célja, hogy valódi, az intézményi kereteken túllépő összeurópai vitára ösztönözzön, valamint hogy új konszenzust alakítson ki az európai uniós pénzügyek jövőbeli irányával kapcsolatban. Ez az aktív részvételre irányuló felhívás továbbra is nagy érdeklődést vált ki Európa-szerte. A Bizottsághoz eddig több mint 200 válasz érkezett, és még további észrevételek érkeznek. Ezenkívül a Bizottság úgy értesült, hogy bizonyos érdekelt felek még most alakítják ki álláspontjukat. Az említettek alapján, valamint annak biztosítása érdekében, hogy mindenki számára, aki szeretne észrevételt tenni, adott legyen annak lehetősége, a Bizottság úgy határozott, hogy

105

106

HU


két hónappal meghosszabbítja a konzultáció határidejét. A határidő-hosszabbítás nem lesz hatással a költségvetés felülvizsgálatának ütemezésére. A 2007–2013-as pénzügyi keret létrehozásáról szóló intézményközi megállapodás révén a Bizottsághoz intézett felhívás úgy szólt, hogy a „2008–2009”-es időszakban kell jelentést benyújtani, és a Bizottság be fogja tartani ezt az ütemezést. Ezenkívül a Bizottság szeretné újólag megismételni, hogy a felülvizsgálathoz előzetes vélemények nélkül és azzal a tényleges szándékkal közeledik, hogy minden felmerülő kérdéssel kapcsolatban konzultációra és vitára kerüljön sor. Korai lenne a Bizottság számára, hogy állást foglaljon a felülvizsgálat tartalmával kapcsolatban, és a Bizottságnak soha nem is állt szándékában, hogy ezt 2008 első felében megtegye. * * * 39 . kérdés, előterjesztette: Hélène Goudin ( H-0319/08 ) Tárgy: Írországi népszavazás a Lisszaboni Szerződésről Írország június 12-én tartja a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos népszavazást. Igaz-e az, hogy Margot Wallström azt ígérte az ír kormánynak, hogy a Bizottság kész enyhíteni, illetve elhalasztani azon bejelentéseket, amelyek kedvezőtlenek lehetnek az ír népszavazás előtt? Válasz Az intézményi kapcsolatokért és a kommunikációért felelős alelnök nem tett ilyen, neki tulajdonított nyilatkozatot, és nyilvánosan elhatárolódott a feltételezésektől. * * * 42 . kérdés, előterjesztette: Georgios Papastamkos ( H-0280/08 ) Tárgy: Jogi védelem az európai versenyjog értelmében A Bizottság fehér könyve (COM(2008)0165) új rendszert javasol az EK-Szerződésnek a korlátozó üzleti gyakorlatokkal és a piaci erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos szabályai megsértése által érintett fogyasztók és vállalkozások kártérítésének biztosítása érdekében. Azon túlmenően, hogy másodlagos jogszabályt fogad el a kártérítési keresetek károsultak általi benyújtásáról és a kár megtérítése céljából egységes kártérítés biztosításáról, vizsgálja-e a Bizottság annak lehetőségét, hogy jogalkotási kezdeményezést tegyen a bűncselekményként való értékelés, valamint a fogyasztóknak és a kis- és középvállalkozásoknak a versenyjog megsértésével szembeni védelmével kapcsolatos mulasztások harmonizációja érdekében? A Bizottság a szabad verseny és a fogyasztók védelmét jelentős közösségi jogi eszköznek tartja-e, amely lehetővé tenné az Európai Bíróság által a C-176/03. számú ügyben (Bizottság kontra Tanács) 2005. szeptember 13-án hozott ítéletben meghatározott szabálysértések büntetésére szolgáló büntető szankciók tényleges megállapítását? Válasz A tisztelt képviselő kérdésében a Bizottság legújabb, a trösztellenes szabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvére, valamint a közösségi jog arra vonatkozó lehetőségére utal, hogy a versenyjog megsértésének károsultja számára hatékony jogorvoslatot biztosítson. A Bizottság szeretné megragadni az alkalmat ezen hatékony

22-05-2008

22-05-2008

HU


jogorvoslati mechanizmusok jelentőségének kihangsúlyozására, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a versenyjog megsértésének károsultjai teljes kártérítésben részesüljenek az általuk elszenvedett kárért. E célból a fehér könyv konkrét javaslatokat tesz a hatékony jogorvoslat útjában álló akadályok megszüntetésére. A Bizottság reméli, hogy a Parlament továbbra is támogatni fogja az európai polgárokra és vállalkozásokra vonatkozó fontos kezdeményezést. A büntető szankcióknak a versenyjogba történő bevonása tekintetében a Bizottság az 1/2003/EK rendelet 23. és 24. cikkére hívja fel a tisztelt képviselő figyelmét, amelyek értelmében a Bizottság bírságokat és kényszerítő bírságokat szabhat ki az EK versenyszabályait megsértő vállalkozásokra. Ezek a szankciók nem büntetőjogi jellegűek (lásd a rendelet 23. cikkének (5) bekezdését). Ugyanezen rendelet 5. cikkének utolsó francia bekezdése értelmében a tagállamok versenyhatóságai „pénzbírságot, kényszerítő bírságot vagy a nemzeti joguk által biztosított egyéb szankciót szabhatnak ki”. Néhány tagállam büntetőjogi szankciókat állapít meg az EK versenyjogának megsértéséért. A Bizottság – jóllehet üdvözli az ilyen típusú szankciókat, csakúgy, mint minden olyan szankciót, amely hozzájárul a versenyjog megsértésétől való elrettentéshez – jelenleg nem tervez olyan jogalkotási kezdeményezést, amely az egész Európai Unió területén büntetőjogi következményekkel sújtaná a versenyjog megsértését. * * * 43 . kérdés, előterjesztette: Mikel Irujo Amezaga ( H-0323/08 ) Tárgy: Szelektivitás és referenciakeret a versenypolitikában A Bizottság által alkalmazott gyakorlat értelmében az egyes konkrét régiókban vagy területeken alkalmazandó, a tagállamban érvényes általános rendszerhez képest kedvezőbb adórendszerek támogatásnak minősülnek, amint azt az Azori-szigetek ügyében hozott ítélethez vezető eljárásban is megállapították. Tud-e magyarázatot adni a Bizottság erre az érvelésre? Nem gondolja azt, hogy a versenyjog szempontjából nincs sok értelme annak, ha egy autonóm régiótól vagy egy olyan régiótól, mint például Skócia vagy Baszkföld, megtagadják a referenciastátuszt, míg azt például Luxemburgnak vagy Máltának megadják? Válasz A tisztelt képviselő az Azori-szigetekkel kapcsolatos ügyre hivatkozik (C-88/03). A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a Bíróság az említett ítéletével támogatta a Bizottság 2003/442/EK határozatát, amely kimondta, hogy az Azori-szigeteken letelepedett vállalkozások esetében a vállalkozásokra vonatkozó adóknak a Portugáliában alkalmazott adó mértékéhez viszonyított 30%-os csökkentése szelektív állami támogatásnak minősül. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az adócsökkentés révén bizonyos vállalkozások, amelyek Portugália egy meghatározott régiójában tevékenykednek, előnyhöz jutottak. A Bizottság szerint az adócsökkentés a portugál adórendszer értelmében nem volt indokolt, mivel az említett adócsökkentés nem vonatkozott egyéb olyan vállalkozásokra, amelyek hasonló beruházásokat eszközöltek vagy hasonló tevékenységet folytattak, mint a Portugália más területein működő kedvezményezettek. Fent említett határozatával a Bizottság azt a kérdést is mérlegelte, hogy az Azori-szigeteknek biztosított különleges adórendszer indokolhatja-e a szóban forgó adócsökkentést. A

107

108

HU


Bizottság azonban megállapította, hogy a csökkentés nem az Azori-szigetek tényleges autonóm adózási rendszerének kifejeződése volt, hanem inkább a központi portugál kormányzat által az Azori-szigeteken megvalósuló beruházások előmozdítását célzó ösztönző. Ez abból a felismerésből következik, hogy az azori-szigeteki adócsökkentés nem egy olyan rendszer keretében történt, amelyben valamennyi portugál helyi hatóság megszabhatta volna a helyi adók mértékét, hanem inkább egy eseti intézkedés volt, amelynek értelmében kizárólag az Azori-szigetek csökkenthették 30%-kal – a központi kormányzat által meghatározott mértékkel – a vállalkozások adóit, tehát az adócsökkentés tényleges mértékét nem az Azori-szigetek, hanem a központi kormányzat állapította meg. A tisztelt képviselő az iránt is érdeklődik, hogy a Bizottság miért nem ismeri el egyes tagállamok régióinak – például Skócia vagy Baszkföld – adózási autonómiáját, míg olyan tagállamokat, mint például Luxemburg vagy Málta független nemzeti területként ismer el. A Bizottság először is hangsúlyozni kívánja, hogy a tagállamok – bármennyire is kis területűek – nem téveszthetők össze a régiókkal, még ha autonóm régiókról is van szó. Amikor az állami támogatás fogalmát egy adóintézkedésre alkalmazzák, a Bizottság úgy véli, hogy a legfontosabb annak megállapítása, hogy az intézkedés kivételt jelent-e az adórendszer alkalmazásában a tagállamban letelepedett bizonyos vállalkozások javára. A közös – helyi vagy központi – referenciakeretet kell tehát először meghatározni. A helyi adóintézkedések felülvizsgálatakor ennek a Bíróság által az Azori-szigetekkel kapcsolatban hozott, említett ítéletében megállapított kritériumok figyelembevételével kell történnie. A Bizottság elsősorban azt állapítja meg, hogy az intézkedést egy, az autonóm jogköreit gyakorló szerv fogadta-e el, és hogy a szóban forgó intézkedés valóban az említett szerv hatáskörébe tartozó területen letelepedett minden vállalkozásra vagy az ezen a területen történő minden árutermelésre vonatkozik-e (az ítélet 62. pontja). Végezetül, az adóintézkedések tekintetében alkalmazott regionális szelektivitás fogalma további tisztázásra kerül a Bíróság előtt folyamatban levő ügyekben, elsősorban a Baszkfölddel (a C428/06–C-434/06. sz. ügyek) és a Gibraltárral kapcsolatos ügyben. A főtanácsnoknak a Baszkfölddel kapcsolatos ügyben megfogalmazott véleményét 2008. május 8-án tették közzé. * * * 49 . kérdés, előterjesztette: Esko Seppänen ( H-0320/08 ) Tárgy: Szervkereskedelem Koszovóban A „Koszovói Felszabadítási Hadsereg” – amely inkább terrorszervezetre emlékeztet – a Koszovó „függetlensége” mögött álló erő volt. Vezetői ma felelős tisztségeket töltenek be a régió közigazgatási szerveiben. Sajtóbeszámolók szerint a szervezet egészen az elmúlt évekig koszovói szerb elítéltekből kioperált szervek nemzetközi kereskedelméből finanszírozta tevékenységeit. Kivizsgálta-e a Bizottság ezeket az állításokat, és ha nem, miért? Amennyiben a beszámolók igazak, a Bizottság tovább szándékozik-e folytatni az együttműködést Koszovó jelenlegi vezetőivel, akik e bűntettekért felelősek?

22-05-2008

22-05-2008

HU


Válasz Az Európai Bizottság a sajtóból értesült az illegális szervkereskedelemmel kapcsolatos állítólagos bűncselekményekről, miután Carla del Ponte asszony, a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék (ICTY) volt főügyésze egy könyvet adott ki. Az ilyen súlyos vádakat nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor tényekkel kell alátámasztani azokat. Az ICTY 2004 végén minden vizsgálatát lezárta anélkül, hogy bármilyen megbízható bizonyítékot talált volna ezen állításokra. Ezért a Bizottság azt javasolja, hogy minden vonatkozó dokumentumot, ideértve azokat is, amelyek az ICTY és a szerb hatóságok tulajdonában vannak, továbbítsanak az UNMIK (16) és a koszovói igazságügyi hatóságok számára, amelyeknek – szorosan együttműködve az albán hatóságokkal – meg kell állapítaniuk, hogy van-e alapja új vizsgálatok indításának. Mivel a Bizottságnak ebben a szakaszban állításokkal, nem pedig bizonyított tényekkel van dolga, jelenleg nem fontolgatja, hogy változtatna a koszovói hatóságokkal folytatott együttműködésén. A Bizottság üdvözli, hogy a Parlament támogatja a szervkereskedelem és a szervturizmus elleni küzdelmet, amit a „Szervadományozás és szervátültetés: az Európai Unió politikai lépései” című jelentés is bizonyít, amely számos intézkedésre tesz javaslatot e problémák megoldása érdekében. Ami kifejezetten a szervkereskedelmet illeti, a Bizottság szorosan figyelemmel kísér majd az EU-ban és világszerte bekövetkező minden fejleményt, együttműködésben nemzetközi partnereinkkel, az Európa Tanáccsal és az Egészségügyi Világszervezettel. E célból hamarosan tanulmány készül, amelyben értékelik az illegális kereskedelem különböző fajtáit, többek között a szervkereskedelmet is. * * * 50 . kérdés, előterjesztette: Gisela Kallenbach ( H-0333/08 ) Tárgy: Az Eulex-misszió Koszovóban történő állomásozása 2008. január 28-án az Európai Tanács jóváhagyta az EU koszovói jogállamiság-misszióját (Eulex Koszovó). A misszió kapcsán azonban nehézségek várhatók, mivel a Koszovó északi részén élő szerb lakosság határozott ellenkezését fejezte ki az Eulex-misszióval szemben. Ezzel párhuzamosan az ENSZ békemissziója, az UNMIK, továbbra is Koszovóban fog állomásozni. A Bizottság miként szándékozik megakadályozni, hogy a párhuzamosan jelen lévő UNMIK, Eulex és szerb hatósági struktúrák erőteljesen megvessék a lábukat Koszovó északi területén? További problémát jelent az a tény, hogy jelenleg a Koszovóban szolgáló uniós személyzetnek mindössze 28%-a nő (forrás: az európai uniós tervezőcsoport – EUPT-Koszovó, 2007), jóllehet az 1325. sz. ENSZ-határozat értelmében jelentős mértékben növelni kell a volt háborús övezetekben szolgáló női alkalmazottak számát.

(16)

Az Egyesült Nemzetek Koszovói Missziója.

109

110

HU


Milyen intézkedéseket tesz a Bizottság annak érdekében, hogy a jelenleg felállítás alatt álló Eulex-misszióban növeljék a nők számát? Válasz A Bizottság egyetért azzal, hogy Koszovó északi részén a párhuzamos szerb struktúrák létrehozása kihívást jelent a nemzetközi közösség számára. Az EU tagállamai szilárdan elkötelezettek az EULEX (17) Koszovó teljes területén történő bevetése mellett. A Tanácsnak kell döntenie a pontos menetrendről és a misszió bevetésének funkcionális és földrajzi paramétereiről, figyelembe véve a Koszovóban kialakulóban levő helyzetet, és az ENSZ-szel együttműködve. Ami a Bizottságot illeti, a hatáskörünkbe tartozó eszközökkel segítünk abban, hogy jobb környezetet alakítsunk ki az EULEX teljes bevetéséhez – például a Koszovóban élő szerb közösség tagjai körében a bizalom növelését célzó segítségnyújtási programok révén. Ezek a folyamatban levő, illetve tervezett programok az alábbiakat foglalják magukban: a) infrastrukturális projekteken és technikai segítségnyújtáson keresztül nyújtott települési támogatás; b) a kulturális örökség védelme; c) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérésére és újbóli beilleszkedésére irányuló támogatás; d) a gazdasági és regionális fejlődés támogatása. A Bizottság maximális figyelmet fordít a nők és férfiak közötti egyenlőség tiszteletben tartására. A Bizottság a személyzeti felvétellel és előmenetellel kapcsolatos belső politikájában alkalmazza a nők és férfiak közötti egyenlőség elvét. Ami az EULEX-et illeti, a misszió keretében felvett szakértők többségét az uniós tagállamok kormányai jelölték ki, a nemzeti eljárásokkal és politikákkal összhangban, amelyek meghatározása nem tartozik a Bizottság hatáskörébe. * * * 51 . kérdés, előterjesztette: Vural Öger ( H-0334/08 ) Tárgy: Az EU bővítési stratégiája Rendkívül fontos, hogy az uniós polgárokkal tudassák azt a tényt, hogy az EU világos stratégiával rendelkezik a jövőbeni bővítésekkel kapcsolatban. Az Európai Parlamentben az EU bővítési stratégiájáról folyó viták nem csak a csatlakozni kívánó országok tekintetében alkalmazott stratégiákra koncentrálnak, de azon politikákra is, amelyek a csatlakozás lehetőségével nem rendelkező országokra irányulnak – ilyen például az Európai Szomszédsági Politika (ESZP). Egyesek átmeneti szakaszokat vezetnének be az ESZP és a bővítési folyamat közé, mások szorosabb együttműködést szeretnének látni a Bővítési és a Külkapcsolati Főigazgatóság között. Az a véleménye a Bizottságnak, hogy az EU bővítési stratégiáját szigorúan külön kell választani azoktól a politikáktól, amelyek összességében hatással vannak az EU külpolitikájára, mint például az ESZP vagy a „Barcelonai folyamat: a Földközi-tengeri Unió” kezdeményezés? Vagy véleménye szerint szükség van-e arra, hogy a csatlakozásra még nem kész országoknak a jövőben valamiféle köztes státuszt biztosítsanak?

(17)

Az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziója.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Úgy véli-e a Bizottság, hogy az EU-nak újra át kellene gondolnia bővítési stratégiáját? Véleménye szerint reális az EU bővítési stratégiája, amely alapvetően a teljes jogú tagságig több szakaszt is magában foglal (stabilizációs és társulási megállapodás – tagjelölt ország – csatlakozási tárgyalások – csatlakozás)? Válasz Az EU bővítési politikájában a tagság az érintett országok végső célja, ezért elkülönül az Európai Szomszédsági Politikától (ESZP) és a „Barcelonai folyamat: a Földközi-tengeri Unió” kezdeményezéstől. Mindazonáltal, egy európai országnak az Európai Szomszédsági Politikában vagy a barcelonai folyamatban való részvétele nem befolyásolja a lehetséges jövőbeni csatlakozási lehetőségeit. A bővítési folyamatnak és az ESZP-nek több jelentős közös elve van: mindkettőnek célja a jólét, a stabilitás és a felelősségteljes kormányzás javítása, valamint az uniós értékek előmozdítása az EU szomszédos országaiban. Ezért van az, hogy a bővítési biztos és szolgálatai szoros együttműködést folytatnak a külkapcsolatokért és az Európai Szomszédsági Politikáért felelős biztossal, valamint a biztos asszony szolgálataival a Külkapcsolati Főigazgatóságban (18) e politikák kidolgozásában és végrehajtásában. A lehetséges tagjelölt ország státusz és a csatlakozás közötti további átmeneti szakasz nem tűnik megfelelőnek vagy hasznosnak. Ebben az évben, amely meghatározó a Nyugat-Balkán és Törökország számára, a Bizottságnak részrehajlás nélkül kell alkalmaznia a feltételeket, ugyanakkor tartanunk kell magunkat a tagsági lehetőségekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásainkhoz, a folyamatban részt vevő valamennyi ország tekintetében. Tárgyalások folynak Horvátországgal és Törökországgal, amelyek végső célja a csatlakozás. A Bizottság 2005. évi stratégiai dokumentumában felvázolta, hogy milyen egymást követő lépéseket kell tenniük a nyugat-balkáni országoknak az uniós csatlakozás érdekében. A bővítési stratégiát rendszeres felülvizsgálatnak vetik alá, az érintett országok előtt álló kihívások hatékonyabb kezelése és a körülményekhez való alkalmazkodás érdekében. Erre elsősorban az éves bővítési stratégiai dokumentumokban kerül sor, amelyekben a Bizottság előterjeszti a politikák kiigazítására vonatkozó ajánlásait. A Bizottság úgy véli, hogy az állam- és kormányfők által 2006 decemberében elfogadott, a megújított bővítési konszenzusban megállapított alapelvek továbbra is érvényesek maradnak. * * * 52 . kérdés, előterjesztette: Colm Burke ( H-0273/08 ) Tárgy: Csád – élelmiszerosztás a Világélelmezési Program (WFP) keretében / a 2007. augusztus 13-i megállapodás / nemzeti vizsgálóbizottság Csád keleti részén a WFP jelenleg hatalmas kihívással néz szembe: hat hónapra elegendő élelmiszer-ellátmányt kell a megfelelő helyre eljuttatniuk még az esős évszak beállta előtt, több mint 500 000 menekült és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára, mert ha megkezdődnek az esőzések, lezárják az utakat. Sürgős szükség van adományokra annak biztosítása érdekében, hogy az elkövetkező hónapokban megtörténhessenek a beszerzések, és az élelmiszer-szállítmányok időben megékezzenek Csádba. Minden késedelem negatív hatást gyakorolhat oly sok ember életére, akiknek túlélése teljes mértékben a WFP által nyújtott segítségtől függ. (18)

Külkapcsolati Főigazgatóság – DG RELEX

111

112

HU


Mivel járul hozzá az Európai Bizottság e helyzet megoldásához, amikor sürgősen ellátmányokra? Milyen lépéseket tesz jelenleg a Bizottság a 2007. augusztus 13-i (letárgyalt) megállapodás elősegítése érdekében? Tekintettel arra, hogy a Bizottság csak akkor szándékozik bevonni a fegyveres politikai ellenzéket a megbékélési folyamatba, ha azok belegyeznek a tűzszünetbe, milyen intézkedéseket tesz a Bizottság annak ösztönzésére, hogy e csoportok letegyék a fegyvert? Hogyan biztosítja a Bizottság, hogy a nemzeti vizsgálóbizottság, amelyet a felkelők február elején történt támadását követően hoztak létre az események kivizsgálására, tárgyilagosan és pártatlanul folytatja munkáját? Válasz A Bizottság által a csádi menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára rendelkezésre bocsátott humanitárius segély 2008-ban eléri a 30 millió EUR összeget. A Csádra vonatkozó, 17 millió EUR értékű globális terv, valamint a 13 millió EUR értékű, élelmiszersegélyre vonatkozó határozat révén a Bizottság tevékenységeket finanszíroz az egészségügy, a vízellátás, az élelmiszersegélyek és az élelmiszerbiztonság, a védelem, ideiglenes menedék és az oktatás biztosítása terén, amely tevékenységeket ENSZ-szervezetek, a Vöröskereszt szervezetei és nemzetközi nem kormányzati szervezetek hajtják végre. Ami a Világélelmezési Program (WFP) keretében Csádban végrehajtott élelmiszersegély-műveleteket illeti, a Bizottság 2007-ben 7 millió eurót bocsátott rendelkezésre, és ezen összegnek 2008-ban 8,5 millió euróra kell emelkednie. A WFP-nek Csádban – jelenleg – nem pénzügyi problémái vannak. A WFP tájékoztatása szerint a Csád keleti részén folytatott sürgősségi művelet a szükséges pénzeszközök 75%-ával rendelkezik. A Bizottság jelezte, hogy hajlandó további 7 millió eurót biztosítani élelmiszersegély formájában. Eddig a WFP-től nem érkezett ilyen irányú felkérés. A WFP problémája inkább politikai és logisztikai jellegűnek tűnik, mivel a líbiai szállítási útvonalat (amelyen a Csádba összesen szállítandó 68 400 millió tonna élelmiszerből 37 000 millió tonnát szállítanak), a kőolajjal kapcsolatos adóviták miatt lezárták. A szállítási folyamat felgyorsítása érdekében a WFP bázist hozott létre Faya Largeau-ban, és a Bizottság jelezte abbéli szándékát, hogy 1,5 millió euróval hozzájárul e művelet költségeihez, de a WFP eddig nem folyamodott a szóban forgó támogatásért. Hangsúlyozni kell, hogy valószínűleg további szállítási problémák jelentkezhetnek a kameruni szállítási útvonalon is, ahol a közúti szállítást a WFP, az EUFOR (19) és a MINURCAT (20) közösen végzi. Mindenesetre, a WFP csádi problémái miatt nem lehet a pénzügyi korlátokat okolni, a szervezet jelenleg inkább logisztikai és szervezési nehézségekkel küzd. A Bizottság megerősíti, hogy e válság megoldását humanitárius kötelezettségének tekinti, és jelenleg mérlegeli, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre azon humanitárius szükségletek kielégítésére, amelyeket a WFP jelenleg nem tud biztosítani. A Bizottság azt is megerősíti, hogy amennyiben a WFP kéri, megpróbálja előteremteni az általa igényelt pénzeszközöket. A Bizottságnak a 2007. augusztus 13-i megállapodás megfigyelőjeként és elősegítőjeként betöltött szerepének megerősítése érdekében, programja magában foglalja, hogy – a 9.

(19)

Az Európai Unió hadereje.

(20)

Az ENSZ Missziója a Közép-afrikai Köztársaságban és Csádban.

22-05-2008

22-05-2008

HU


EDF (21) és a Stabilitási Eszköz keretében – a választási folyamathoz pénzügyi és logisztikai támogatást nyújt. E segítség célja annak biztosítása, hogy 2009 végén szabad és tisztességes parlamenti választásokra kerülhessen sor – ami a 2007. augusztus 13-i megállapodás egyik fő célkitűzése. Ami a fegyveres politikai ellenzékre vonatkozó kérdést illeti, a Bizottság ösztönzi a közelmúltban létrejött, a Szudán és Csád közötti kapcsolatokkal foglalkozó dakari megállapodás alkalmazását. E megállapodás alkalmazása segítene a tűzszünet elérésében, valamennyi felkelő erő tekintetében, ami megteremtené az átfogó párbeszéd lehetőséget Csádban a megbékélés elérésére. Franciaországhoz és a frankofón országok nemzetközi szervezetéhez hasonlóan a Bizottság megfigyelői státusszal rendelkezik a nemzeti vizsgálóbizottságban, amelyet a 2008 februárjának elején történt események, majd az azt követően eltűnt ellenzéki vezetők ügyének kivizsgálására hoztak létre. A Bizottság már jelezte, hogy a csádi hatóságok elfogadták az említett szerv tárgyilagosságával és pártatlanságával kapcsolatos kívánságait, és minden tőle telhetőt megtesz annak biztosítására, hogy ezek az értékek érvényesüljenek a nemzeti vizsgálóbizottság által alkalmazott megközelítésben és az általa tett ténymegállapításokban. 53 . kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness ( H-0275/08 ) Tárgy: A WTO-tárgyalásokkal kapcsolatos megbeszélések átláthatósága Világossá tudja-e tenni a Bizottság, hogy milyen kapcsolat van közte, a „133. cikk alapján létrehozott bizottság”, valamint az Általános Ügyek Tanácsa között? A WTO-tárgyalások előrehaladtával van némi zavar a nyilvánosság körében, ami a világkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló erőfeszítések keretében megvalósuló tárgyalási folyamat nyitottságát, illetve egyéb szempontjait illeti. Tud-e a Bizottság nyilatkozni a rendszer hatékonyságáról, tekintve, hogy a 133. cikk alapján létrehozott bizottság tanácskozásait nem hozzák nyilvánosságra, és – ennek következtében – úgy tűnik, hogy a tárgyalások a nyilvánosság kizárásával folynak? Milyen biztosítékok vannak arra, hogy az egyes tagállamok jogos aggodalmait a folyamat során figyelembe veszik? Válasz Az EK-Szerződés III. részének IX. címe (131–134. cikk) a közös kereskedelempolitikáról szól. A 133. cikk értelmében a Bizottság javaslatokat terjeszt a Tanács elé e politika végrehajtására vonatkozóan, és tárgyalásokat folytat más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel a Tanács által e feladatának támogatására kijelölt különbizottsággal konzultálva. Ez a bizottság – a „133. cikk alapján létrehozott bizottság” – tehát segíti a Bizottságot a kereskedelmi megállapodások megtárgyalásában, és tanácsot ad a Bizottságnak a közös kereskedelempolitikával kapcsolatban. Valamennyi tagállam heti szinten részt vesz e bizottság munkájában, ahol tájékoztatást kapnak a folyamatban levő kérdésekről, és lehetőségük van reagálni vagy kifejezni támogatásukat, illetve aggályaikat. A Tanács épületében ülésező bizottság elnöklését az egymást váltó elnökségek végzik. A 133. cikk alapján létrehozott bizottság fontos platformja a politikai tanácsadásnak, és lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy alaposan megismerje a tagállamok nézeteit. A bizottság nem fogad el jogilag kötelező érvényű álláspontokat a Bizottság javaslataira vonatkozóan, és nem hoz az EK-Szerződés 249. cikke szerinti hivatalos határozatokat. (21)

Európai Fejlesztési Alap.

113

114

HU


Amennyiben hivatalos jogi aktusra van szükség (például felhatalmazás a tárgyalások megkezdésére), erre a Bizottság tesz javaslatot, amelyről a Miniszterek Tanácsa határoz, rendszerint az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsában, elvben minősített többséggel. Az audiovizuális szolgáltatások, az oktatás, a közlekedés, a kultúra és az egészségügy, a szolgáltatások vagy a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásai terén egyhangúság szükséges, ha a kereskedelmi megállapodás olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek tekintetében a belső szabályok elfogadásához egyhangúság szükséges). Mindazonáltal a Bizottság mindent megtesz annak érdekében, hogy valamennyi fontos kérdésben konszenzus alakuljon ki. Erre szükség van annak biztosításához, hogy a Tanácsnál problémamentesen kezeljék a kérdéseket, valamint ahhoz, hogy következetes és teljes mértékben támogatott közösségi álláspont álljon a folyamatban levő vagy előkészítés alatt álló kereskedelmi tárgyalások mögött: a Közösség erősebb, ha egységesen lép fel. Ezért a Bizottság minden alkalommal arra törekszik, hogy valamennyi tagállam aggályait vagy érzékeny pontjait figyelembe vegye, egy elfogadható középút meglelése érdekében, amely az egyes tagállamok elkülönítése helyett inkább a közösségi érdeket tükrözi. A Parlament szerepe a jelenlegi Szerződés értelmében korlátozott. Mindazonáltal a Bizottságnál bevett gyakorlat, hogy a Parlamentet az INTA-bizottságon (22) keresztül a Tanáccsal azonos mértékben tájékoztatja. Ezenkívül, a Bizottság üdvözli azt a tényt, hogy a Lisszaboni Szerződés növeli a Parlament hatásköreit a kereskedelmi ügyekben, az együttdöntésnek a jogalkotási aktusokra történő kiterjesztésével, valamint a hozzájárulási eljárásnak a nemzetközi megállapodások tekintetében történő rendszeres alkalmazásával. A közös kereskedelempolitika lehetővé teszi az EU 27 tagállama számára, hogy a nemzetközi színtéren közös álláspontot képviseljenek. Ezáltal az Európai Unió, a világ legnagyobb kereskedelmi blokkja igen erőteljes szerepet kap a nemzetközi kereskedelemben. A nemzetközi koordinációs és határozat-hozatali mechanizmusok biztosítják a Bizottság tárgyalási pozíciója tekintetében a legitimitást és elszámoltathatóságot. * * * 54 . kérdés, előterjesztette: Jim Higgins ( H-0279/08 ) Tárgy: Verseny a szélessávú ágazatban A Bizottság aggasztónak találja-e az ír fogyasztók által a szélessávú Internet-hozzáférésért fizetett árakat, és véleménye szerint e magas árak Írországban a verseny hiányára vagy esetleg más tényezőkre vezethetők vissza? Válasz A Bizottság 2007 óta gyűjt adatokat a szélessávú Internet-hozzáférés árairól a piac alakulásának nyomon követése érdekében. Az adatokat évente kétszer gyűjtik össze, és áttekintést nyújtanak a kiskereskedelmi szélessávú Internet-szolgáltatók által felszámított árakról, az egyes nemzeti piacok mintegy 80%-át tekintve. A Bizottság legfrissebb adatai szerint Írországban a jellemző szélessávú termékek kiskereskedelmi árai – 1 és 2 Mb/s letöltési sebesség mellett – az EU-ban a legalacsonyabbak közé sorolhatók.

(22)

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Ez összhangban áll a Comreg (23) , az ír távközlési szabályozó által közzétett adatokkal. Annak ellenére, hogy az árak mérésére különböző módszereket alkalmaznak, a Comreg adatai azt is jelzik, hogy Írországban a szélessávú Internet árai egyértelműen az uniós átlag alatt vannak. A Bizottságnak ezért nincsenek aggályai az ír fogyasztók által a szélessávú Internet-hozzáférésért fizetett árak miatt. * * * 55 . kérdés, előterjesztette: Robert Evans ( H-0284/08 ) Tárgy: Állatok hurokcsapdával történő elejtése A hurokcsapdákat állatfajtákra való tekintet nélkül az állatok befogására és elejtésére használják. E csapdákat gyakran gazdálkodók vagy vadőrök helyezik ki azzal a céllal, hogy rókát fogjanak, de tudatában van-e a Bizottság annak, hogy a hurkok borzak, vidrák, házi kedvencek, veszélyeztetett állatok és más vadon élő állatok sérülését és pusztulását is okozzák? A hurokcsapdák alkalmazása ma már több uniós tagállamban is tiltott, többek között Észtországban, Dániában és Magyarországon, és számos egyéb tagállam is hasonló tilalom bevezetését tervezi. Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy a hurokcsapdák folytatódó alkalmazása kegyetlen és nem célravezető módszer? Milyen lépéseket tesz a Bizottság annak érdekében, hogy az egész Unióra kiterjedő tilalmat vezessen be a hurokcsapdák használatára? Válasz 2004 júliusában a Bizottság irányelvre irányuló javaslatot nyújtott be „bizonyos állatfajok kíméletes csapdázási szabványainak bevezetéséről” (24) , azzal a céllal, hogy végrehajtsák a kíméletes csapdázásra vonatkozó nemzetközi előírásokról szóló, az Európai Közösség, Kanada és az Orosz Föderáció között létrejött megállapodásból, valamint az Amerikai Egyesült Államokkal ugyanebben a témában kötött megállapodásból adódó kötelezettségeket és kötelezettségvállalásokat. E kötelességek és kötelezettségvállalások egyebek mellett magukban foglalják harmonizált csapdázási szabványok bevezetését, a csapdázott állatok jólétének javítása érdekében. A javaslatban ismertetett harmonizált csapdázási szabványok minden olyan csapdára, így a hurokcsapdára is kiterjednek, amelyeket a megállapodásban felsorolt 19 állatfaj befogására és elejtésére használnak. A hurokcsapdák tekintetében is alkalmazandó harmonizált szabványok bevezetése mögött az a szándék állt, hogy betiltsák a nem megfelelő és kíméletlen csapdák alkalmazását. A Bizottság irányelvre irányuló javaslatát azonban több okból is elutasította a Parlament az első olvasat során. Az okok közé tartozott, hogy a javaslat alapjául nem a legfrissebb tudományos eredmények szolgáltak, az EK hatáskörébe nem tartozik bele a vadon élő állatok jóléte, a kíméletes csapdázási szabványoknak az EU-ban történő végrehajtása tekintetében a szubszidiaritás elvének alkalmazására való felhívások, általános kritika megfogalmazása a kíméletes csapdázási szabványokról szóló megállapodással kapcsolatban, nagyobb szabadságra irányuló kérések a csapdázással kapcsolatos nemzeti és regionális

(23)

http://www.comreg.ie/_fileupload/publications/ComReg0822.pdf

(24)

COM(2004) 532 végleges

115

116

HU


aggályok kezelésére, több pozitív hatásra irányuló igény az állatok jólétével kapcsolatban és felszólítások hatásvizsgálat elvégzésére. A Parlament által problémásnak tartott kérdések – például a javasolt szabványok tudományos alapjai és a hatásvizsgálat – megoldása érdekében a Bizottság tanulmányt készített, amelyben leírják a nemzetközi kíméletes csapdázási szabványokról szóló megállapodásban említett és a Bizottság javaslatában meghatározott kíméletes csapdázási szabványokkal kapcsolatos legfrissebb kutatási és tudományos eredményeket, illetve e szabványok alkalmazását, azzal a céllal, hogy azonosítsák azokat a továbbfejlesztett csapdázási szabványokat, amelyek a technikai lehetőségek által biztosított legnagyobb mértékben csökkentik a csapdázott állatok szükségtelen fájdalmát, kínját és szenvedését. Ennek megfelelően a tanulmány egyik fontos feladata, hogy meghatározza, melyek azok a csapdák, ideértve a hurkokat is, amelyek a lehető legnagyobb mértékben csökkentik a csapdázott állatok szükségtelen fájdalmát, kínját és szenvedését, és amelyek szelektív módon működnek. A Bizottság a várhatóan 2009 első felében elkészülő tanulmány eredményeinek figyelembevételével fog határozni a lehetséges további intézkedésekről e probléma megoldása érdekében. * * * 56 . kérdés, előterjesztette: Jacky Hénin ( H-0289/08 ) Tárgy: A vállalatok társadalmi felelősségvállalásának növelése A SINTERAMA csoporthoz tartozó ipari textilvállalat, a STAF nemrégiben a következő dilemma elé állította hét alkalmazottját a franciaországi Hénin Beaumond-i gyárban: vagy beleegyeznek abba, hogy Brazíliába költöznek, ahol bérük bruttó 315 EUR lenne, vagy Törökországba költöznek 203 EUR összegű bérért, vagy egyszerűen elbocsátják őket. Meg kell jegyezni, hogy ez a vállalkozás jelentős mértékű állami támogatásban részesült. A vállalati társadalmi felelősségvállalás nevében a Bizottságnak nem kellene javaslatot tennie egy olyan irányelvre, amely lehetővé tenné az ilyen gyakorlatok betiltását vagy előírná, hogy ilyen esetekben az érintett vállalkozásnak vissza kell fizetnie az állami támogatást, amelyben részesült? Válasz A Bizottság a vállalati társadalmi felelősségvállalást úgy értelmezi, hogy annak keretében a vállalatok üzleti tevékenységük során és az érdekelt feleikkel való kapcsolataikban – önkéntes alapon – társadalmi és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vesznek. Egy vállalat akkor tanúsít társadalmilag felelős magatartást, amikor a szociális igények kielégítésében meghaladja a jogszabályban előírt minimális követelményeket és a munkamegállapodásokban meghatározott kötelezettségeket. A Bizottság politikájának tehát nem része, hogy irányelvet alkosson a vállalati társadalmi felelősségvállalás témájában. Mindazonáltal, ha egy vállalat tiszteletben tartja a társadalmi felelősségvállalás elveit, méltányosan bánik alkalmazottaival abban a helyzetben is, amikor megpróbál megbirkózni az iparágat érintő változásokkal. Ugyanez vonatkozik az állami forrásokból kapott támogatás megfelelő felhasználására is. A Bizottság elismeri, hogy a vállalati szerkezetátalakítások negatív hatással lehetnek az érintett munkavállalókra, családjaikra és a régióra, ahol e folyamat végbemegy. Ugyanakkor a Bizottságnak nem feladata, hogy ilyen esetekben véleményt alkosson vagy beavatkozzon a vállalati döntéshozatalba, kivéve ha az európai jog megsértésének esete áll fenn.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Meg kell jegyezni, hogy az európai jogban számos rendelkezés szól a munkavállalók jogainak megerősítéséről vállalati szerkezetátalakítás esetén. E tekintetben a 2002/14/EK, (25) a 94/45/EK (26) és a 98/59/EK (27) irányelv egyaránt vonatkozással bír. A Bizottság emlékeztetni kívánja a képviselőházat, hogy elsősorban a tagállamok feladata ezen irányelvek megfelelő és hatékony alkalmazása. A Bizottság több új kezdeményezésen is dolgozik, amelyek várhatóan a közeljövőben kerülnek elfogadásra, és amelyek célja a változások és a szerkezetátalakítások társadalmilag felelős módon történő megoldásának ösztönzése, az ebben a témában 2005-ben készült bizottsági közlemény (28) folytatásaként. * * * 57 . kérdés, előterjesztette: Lambert van Nistelrooij ( H-0293/08 ) Tárgy: HÉA beszedése energiaszolgáltatással vagy -elosztással foglalkozó, különálló vállalakozásoktól A hálózatüzemeltetőknek a villamosenergia- és a földgázszolgáltatóktól való különválasztása kapcsán (2003/54/EK (29) és 2003/55/EK (30) irányelv) felvetődik az a kérdés, hogy a tagállamok miként vetik ki a hozzáadottérték-adót (HÉA) a különválasztott hálózatüzemeltetők és szolgáltatók tevékenységeire. Egyes tagállamok az „ügynök” modellt alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy a szolgáltató (az energiát szállító vállalkozás) a teljes láncból köteles beszedni a HÉA-t és továbbítani azt az adóhatóságoknak. Ahol ezt a megszokott modellt alkalmazzák, a szolgáltató és az ő „szolgáltatója” (a hálózatüzemeltető) által fizetendő HÉA egymástól függetlenül feldolgozható. Mindazonáltal, ha ennek a modellnek az alkalmazása nem (vagy már nem) megengedett, azon HÉA-összegeknek, amelyeket a szolgáltató a fogyasztókkal közöl az átviteli szolgáltatásért kiállított számlákon, pontosan egyezniük kell azokkal a HÉA-összegekkel, amelyeket az átviteli vállalkozás kiszámláz az adott fogyasztó számára. A szolgáltatónak az átvitelre vonatkozó HÉA-t félreértést kizáró módon az általa nyújtott szolgáltatások után felszámított HÉA-tól különálló tételként fel kell tüntetnie a számlán. A szolgáltató és az átviteli szolgáltató e kölcsönös függősége különösen problematikus az érintett vállalkozások számára késedelmes fizetés, a fogyasztó címének változása vagy szolgáltatóváltás esetén. Meg tudja-e erősíteni a Tanács, hogy – a hálózatüzemeltetés és az energiaszolgáltatás különválasztását követően – a fenti „ügynök” modell megengedett-e a hatályos uniós jog értelmében? Ebben az összefüggésben a Tanács előreláthatóan tervez-e módosításokat a 2007. évi „harmadik energiacsomaggal” kapcsolatos, az Európai Parlamenthez benyújtott javaslatok tekintetében? (25)

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 11-i 2002/14/EK irányelve az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról, HL L 80., 2002.3.23.

(26)

A Tanács 1994. szeptember 22-i 94/45/EK irányelve az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról, HL L 254., 1994.9.30.

(27)

A Tanács 1998. július 20-i 98/59/EK irányelve a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, HL L 225., 1998.8.12.

(28)

A Bizottság közleménye: „Szerkezetátalakítások és foglalkoztatás – A szerkezetátalakítások előkészítésével és nyomon követésével a foglalkoztatás fejlesztéséért: az Európai Unió szerepe”, (COM(2005) 120 végleges, 2005.3.31.)

(29)

HL L 176., 2003.7.15., 37. o.

(30)

HL L 176., 2003.7.15., 57. o.

117

118

HU


Válasz A HÉA2 (31) 9-irányelv (2006/112/EK) 28. cikke lehetővé teszi a szolgáltatásokat nyújtó és eközben saját nevében eljáró, de harmadik személyek megbízásából cselekvő adóalany számára, hogy igénybe vegye, illetve nyújtsa ezeket a szolgáltatásokat. Ilyen esetekben a szolgáltatót úgy tekintik, mintha személyesen (vette volna igénybe vagy) nyújtotta volna a szóban forgó szolgáltatásokat. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az energiaszolgáltató a saját, illetve az energiaátvitelért felelős és a hálózatot üzemeltető vállalat nevében jár el, a fogyasztó egyetlen számlát kap, amely az energiaszolgáltató és a hálózatot üzemeltető vállalat szolgáltatási tevékenységére egyaránt vonatkozik. Sem a villamos energiáról szóló 2003/54/EK, sem pedig a földgázról szóló 2003/55/EK, jelenleg hatályos irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket vagy iránymutatásokat az adózásra vonatkozóan, mivel a kérdések nem tartoznak ezen irányelvek hatálya alá. Ugyanezek a körülmények vonatkoznak a harmadik energiacsomagra is, amelyről most folyik vita a Parlamentben: ezért a Bizottság nem tervez módosításokat az adózási kérdésekkel kapcsolatban. * * * 58 . kérdés, előterjesztette: Silvia-Adriana Ţicău ( H-0296/08 ) Tárgy: A létfontosságú kommunikációs és információs infrastruktúrák védelmét szolgáló európai program A Bizottságnak a 2008. évre szóló jogalkotási és munkaprogramjáról szóló közleményével összefüggésben számos stratégiai vagy kiemelt jelentőségű kezdeményezést fogalmaztak meg. A létfontosságú kommunikációs és információs infrastruktúrák védelméről szóló közlemény e kiemelt kezdeményezések egyike. E kezdeményezés mellett, amelynek célja, hogy – a szolgáltatás folyamatosságának garantálása érdekében – megfelelő és következetes védelmet és rugalmasságot biztosítsanak a létfontosságú információs infrastruktúrák tekintetében, tud-e a Bizottság nyilatkozni más intézkedésekről is, ideértve a jogalkotási intézkedéseket, amelyeket 2009. júniusig tervez a kommunikációs és a számítógépes rendszerek biztonságának növelése érdekében? Válasz A tisztelt képviselő által felvetett kérdés egy alapvető problémához, az információs és kommunikációs hálózatok és rendszerek biztonságának növeléséhez kapcsolódik. A Bizottság 2006-ban javaslatot tett a létfontosságú infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programra (European Programme on Critical Infrastructure Protection – EPCIP). Az átfogó megközelítést meghatározó közleményt egy, az európai létfontosságú infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről szóló irányelvre irányuló javaslat is kísérte. Az irányelvet jelenleg a Tanács vitatja meg. Az EPCIP a létfontosságú infrastruktúrák védelme tekintetében ágazat-specifikus megközelítést alkalmaz. Amit a Bizottság bejelentett a 2008. évre szóló jogalkotási és munkaprogramjában, és amit 2009-ben majd előterjeszt, az az IKT-ra vonatkozó ágazatspecifikus politika lesz, a létfontosságú kommunikációs hálózatok és információs

(31)

29 Hozzáadottérték-adó

22-05-2008

22-05-2008

HU


infrastruktúrák – mint például az Internet – magas szintű biztonságának és rugalmasságának biztosítása, valamint a szolgáltatások folyamatosságának garantálása érdekében. A kezdeményezés célja, hogy uniós szinten javítsa a felkészültséget és a reagálási kapacitást, a nemzeti és a magánszféra általi tevékenységekre építve. A cél a vonatkozó állami és magánérdekeltek bevonása lesz annak érdekében, hogy megfelelő és következetes megelőző, felderítő, vészhelyzeti és helyreállítási intézkedéseket léptethessenek életbe. E kezdeményezés több egyéb, a hálózatok biztonságához kapcsolódó fontos intézkedést követ, amelyekre a Bizottság a közelmúltban tett javaslatot. Először is, az elektronikus kommunikáció szabályozási keretének megreformálására vonatkozó jogalkotási javaslatok3 (32)

0 keretében olyan intézkedéseket javasolnak, amelyek lehetővé teszik valamennyi érdekelt fél számára – ideértve a távközlési szolgáltatókat és szabályozókat –, hogy gyorsabban és összehangoltabban reagálhassanak a biztonsági eseményekre és a hálózatot érő támadásokra. Pontosabban, a döntéshozóknak jobban informáltnak kell lenniük a hálózati biztonság tényleges szintjével kapcsolatban annak érdekében, hogy jobb politikai döntéseket hozhassanak. Világosabban meg kell határozni azokat a biztonsági intézkedéseket, amelyeket a távközlési szolgáltatók alkalmaznak annak biztosítására, hogy hálózataik és szolgáltatásaik biztonságosak és megbízhatóak legyenek, és ellenálljanak a biztonsági eseményeknek. Ezenkívül, a biztonsági eseményeket elszenvedő szolgáltatóknak közölniük kell ügyfeleikkel, ha veszélybe kerültek személyes adataik, hogy ügyfelek is meghozhassák a szükséges óvintézkedéseket. Másodsorban, a Bizottság az ENISA (33) mandátumának azonnali meghosszabbítását javasolta, ami elegendő időt szolgáltatna ahhoz, hogy alapos vitát folytassanak a közösségi szintű hálózati és információs biztonság jövőjéről, és mivel a mandátum meghosszabbítása nem lenne hatással a vita kimenetelére. Végezetül, a Bizottság épp a közelmúltban számos kutatási projektet indított a biztonságos és megbízható hálózati és szolgáltatási infrastruktúrák terén az EU 2007–2013 közötti időszakra szóló, 7. kutatási és fejlesztési keretprogramjának „Információs és Kommunikációs Technológiák” (IKT) témája keretében. * * * 59 . kérdés, előterjesztette: Zita Pleštinská ( H-0297/08 ) Tárgy: Európai szabványosítási rendszer Európának új innovatív technológiákra van szüksége az Unió gazdaságának fellendítéséhez. Ugyanakkor egy átlátható és megkülönböztetésmentes európai szabványosítási rendszer nélkül a kis- és középvállalkozások (kkv-k) nem tudnak részesülni a belső piac által nyújtott előnyökből. Egyes innovatív kkv-k komoly akadályokba ütköztek új szabványok kidolgozásakor. Nem szabad, hogy a szabványosítást a versenytársak piacra lépését akadályozó eszközként használják. Az építési termékekről szóló irányelv (89/106/EGK tanácsi irányelv (34) ) felülvizsgálatának keretében az Európai Bizottságnak szándékában áll-e megvizsgálni az innovatív termékekre vonatkozó európai szabványosítási rendszer (32)

30 http://ec.europa.eu/information_society/policy/ecomm/library/proposals/index_en.htm

(33)

Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség

(34)

HL L 40., 1989.2.11., 12. o.

119

120

HU


átláthatóságát, pártatlanságát és hatékonyságát, különösen a Műszaki Engedélyek Európai Szervezetét (EOTA) és annak nagyvállalatokkal fennálló kapcsolatait? 60 . kérdés, előterjesztette: Janelly Fourtou ( H-0304/08 ) Tárgy: Európai szabványosítási rendszer Európának innovatív technológiákra van szükség ahhoz, hogy elérje a széndioxid-kibocsátás 2020-ig történő csökkentésére vonatkozó célkitűzéseit. Ezen új technológiák tekintetében, amelyeket gyakran kkv-k fejlesztenek ki, európai szabványosítást kell végezni. Úgy tűnik, hogy néhány innovatív kkv, amelyek új energiahatékony termékeket gyártanak, az európai szabványosítási rendszer kapcsán komoly problémákba ütköztek. A rendszer ahelyett, hogy segítene új piacok kialakításában az új kihívások – mint például a globális felmelegedés – leküzdése érdekében, megakadályozza a versenytársak piacra jutását. Az 1988. december 21-i 89/106/EGK3 (35) 3 tanácsi irányelv felülvizsgálata előtt a Bizottság meg tudná-e vizsgálni az innovatív termékekre vonatkozó európai szabványosítási rendszer átláthatóságát, pártatlanságát és hatékonyságát (különös tekintettel a Műszaki Engedélyek Európai Szervezetére (EOTA) és annak nagyvállalatokkal fenntartott kapcsolataira), annak biztosítása érdekében, hogy ne torzuljon a rendszer? Közös válasz A Bizottság maximálisan egyetért a tisztelt képviselővel abban, hogy mindenképpen új innovatív technológiákra van szükség a széndioxid-kibocsátások 2020-ig történő csökkentésére vonatkozó célkitűzések elérése érdekében. Egy átlátható és megkülönböztetésmentes európai szabványosítási rendszer természetesen elengedhetetlen e célok eléréséhez, csakúgy, mint az európai kis- és középvállalkozások (kkv-k) hatalmas innovációs potenciáljának védelmét szolgáló folyamatos erőfeszítések. Alapvető fontosságú, hogy e rendszer a kkv-k tekintetében is hatékonyan működjön, amint azt a Bizottság is hangsúlyozta a szabványosításról és az innovációról szóló, a közelmúltban kiadott közleményében3 (36) 4. Ugyanakkor a Bizottság egyetért azzal, hogy a kkv-nak hangsúlyosabban kellene megjelenniük a nemzeti és az európai szabványosítási szervezetek munkájában, és már foglalkozik e kérdéssel. Egy konkrétabb kérdés kapcsán, azaz az építési termékekről szóló irányelv3 (37) 5 felülvizsgálatának összefüggésében a Bizottság nemrég rendeletre irányuló javaslatot fogadott el azzal a céllal, hogy az a szóban forgó irányelv helyébe lépjen. Ebben a javaslatban a jelenleg az EOTA3 (38) 6 által koordinált eljárásokat alaposan átalakítják annak érdekében, hogy jelentős mértékben egyszerűsítsék azokat: ezáltal átláthatóbbá válnak és lehetővé teszik a gyártók számára, hogy meghatározó szerepet töltsenek be ezekben az eljárásokban. Ezenkívül új és szigorúbb kritériumokat vezetnek be a gyakorlati munkát elvégző műszaki értékelő testületek kijelölésére vonatkozóan. A jelenlegi rendszer világosabbá tétele mellett (35)

33 HL L 40., 1989.2.11., 12. o.

(36)

34 COM(2008)133 végleges, 2008. március 11.

(37)

35 89/106/EGK irányelv.

(38)

36 Műszaki Engedélyek Európai Szervezete.

22-05-2008

22-05-2008

HU


e módosítások célja pontosan az, hogy növeljék a rendszerhez való hozzáférést – különösen a kkv-k számára –, és ennélfogva erősítsék annak általános megbízhatóságát. * * * 61 . kérdés, előterjesztette: Manolis Mavrommatis ( H-0300/08 ) Tárgy: 100 000 könyv bezúzása az UNESCO utasítására Egy a The Washington Postban megjelent újságcikk szerint egy pénzügyi ellenőrzés során kiderült, hogy az UNESCO fizetett 100 000 könyv bezúzásáért. A megsemmisített könyvek között volt például több kötet Afrika és Latin-Amerika történelméről és ókori műemlékekkel kapcsolatos kutatásokról. E könyvek 2004-ben és 2005-ben kerültek bezúzásra, amikor az UNESCO archívumát Párizsból Brüsszelbe költöztették. Tekintettel arra, hogy e könyvek megsemmisítése az Európai Unió területén történt, kifejtené a Bizottság, hogy véleménye szerint e pusztítás vajon megakadályozható lett volna? Tudta-e előre, hogy az UNESCO párizsi archívumait a helyhiány miatt Brüsszelbe költöztetik, és tudomása volt-e arról, hogy hány könyvet és milyen módon szándékoztak átszállítani? Amennyiben igen, az UNESCO mely egysége nyújtott erről tájékoztatást a Bizottság mely szolgálatának? Válasz A Bizottságnak nincsen tudomása a tisztelt képviselő által jelzett helyzetről, és felhatalmazása sincs arra, hogy válaszoljon egy nemzetközi szervezet, ez esetben az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) igazgatási tevékenységeire vonatkozó kérdéssel kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a tisztelt képviselő származási országa az UNESCO teljes jogú tagja, a Bizottság azt javasolja, hogy közvetlenül Görögország forduljon az említett szervezet titkárságához. * * * 62 . kérdés, előterjesztette: Leopold Józef Rutowicz ( H-0303/08 ) Tárgy: A verseny korlátozása a mezőgazdaságban A Bizottságnak szándékában áll-e cselekedni a mezőgazdasági ágazatot érintő versenykorlátozás kérdésében, amikor is korlátozásokat vetettek ki számos mezőgazdasági termék termelésére vonatkozóan? A bioüzemanyag-piacok megnyitása korlátlan felvevőpiacot kínál azon mezőgazdasági termékek számára, amelyek ezen iparágban felhasználhatók. Az új helyzet az élelmiszerárak növekedését okozta, és a termelésre vonatkozó korlátozások csak súlyosbítják a jelenlegi helyzetet, aminek a fogyasztók látják kárát. A piac megnyitása a verseny előtt lehetővé tenné e jelenségek megfékezését. Az Európai Unió milyen intézkedéseket szándékozik tenni e téren? Válasz 1992 óta erős nyomás tapasztalható a közös agrárpolitika (KAP) megreformálására, hogy – az ár- és termelési támogatás politikájától a követlen termelői támogatás felé történő elmozdulás révén – megerősítsék az uniós mezőgazdaság versenyképességét és növeljék a piaci orientációt.

121

122

HU


A KAP 2003. évi reformja keretében a közvetlen kifizetéseknek a termeléstől történő különválasztása várhatóan tovább erősíti majd az ágazat versenyképességét. A KAP-ban végrehajtott rövid távú politikai kiigazítások hatással voltak a mezőgazdasági termelés tekintetében megállapított korlátozásokra. A 2008/2009-es gazdasági évre a kötelező területpihentetés mértékét 0%-ra csökkentették, a tejkvótákat pedig 2%-kal növelik 2008. április 1-jétől. A 2003-as KAP-reform „állapotfelmérésére” vonatkozó, 2008. május 20-án elfogadott jogi javaslatokban különböző kiigazításokat mérlegelnek. Különösen a területpihentetés megszüntetése és a tejkvóta-rendszerek fokozatos megszüntetése még inkább megnyitja a piacot a további ellátás előtt. A Bizottság azon a véleményen van, hogy az ilyen kiigazítások további földterületeket és ellátási lehetőséget teremtenek, amelyekre szükség van a megnövekedett kereslet kielégítéséhez és amelyek segítenek mérsékelni az árak emelkedését. * * * 63 . kérdés, előterjesztette: Zdzisław Zbigniew Podkański ( H-0305/08 ) Tárgy: A regionális kulturális hagyományok védelme A regionális kulturális hagyományok, amelyek az Európai Unió legújabb tagállamainak népei számára különösen fontosak, részei Európa örökségének, és – mint olyan – gondosan dokumentálni és védeni kell őket. E hagyományok rohamos gyorsasággal tűnnek el a globális társadalmunkban bekövetkező változások – úgymint a migráció, a mezőgazdaságban történő változások, a vagyon koncentrálódása és a közösségi szellem megkopása – következtében. Kihalófélben vannak a régi szakmák, a ritka kézműves készségekkel – vagy akár értékekkel – együtt, amelyek előnyt jelentenek a vidéki turizmus tekintetében, és jelentős szerepet tölthetnek be a kevésbé fejlett területekről kialakult kép javításában. Szándékában áll-e a Bizottságnak, hogy programot hozzon létre és megfelelő finanszírozást biztosítson a regionális kulturális hagyományok dokumentálása és védelme érdekében? Válasz Az európai kulturális örökség védelme, fenntartása és fejlesztése mindannyiunk számára fontos. A Szerződés 151. cikke értelmében az e téren tett közösségi intézkedések hozzájárulnak a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. A Bizottság tájékoztatni kívánja a tisztelt képviselőt, hogy a kulturális program – évente közzétett ajánlattételi felhívások révén – együttműködési programoknak nyújt támogatást a művészetek és a kultúra minden területén. E program pénzügyi támogatást biztosíthat az örökségvédelemmel kapcsolatos projektek számára. A vidékfejlesztési politika keretében egy konkrét intézkedés irányul a vidéki területek kulturális örökségének védelmére. Az intézkedés – „a vidéki örökség megőrzése és fejlesztése” – értelmében az EMVA3 (39) 7-támogatás „a kulturális örökség – mint például

(39)

37 Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap.

22-05-2008

22-05-2008

HU


a falvak és a vidék kulturális jellemzői – fenntartásával, rekonstruálásával és fejlesztésével kapcsolatos tanulmányok és beruházások” tekintetében nyújtható. Egyéb közösségi politikák szintén foglalkoznak a kulturális örökség kérdésével. Például az Európai Regionális Fejlesztési Alap – a konvergencia célkitűzés keretében – beruházásokat irányoz elő a kultúrába, ideértve a következőket: a kulturális örökség védelme, előmozdítása és megőrzése; kulturális infrastruktúrák létrehozása a társadalmi-gazdasági fejlődés, a fenntartható turizmus és a nagyobb regionális vonzerő kialakulásának elősegítése érdekében; valamint a kulturális szolgáltatások nyújtását elősegítő támogatás, új, magasabb hozzáadott értéket képviselő szolgáltatások révén. Mindezek mellett a 7. kutatási és technológiafejlesztési keretprogramon (2007–2013) belül az „Együttműködés” programban a társadalom-gazdaságtan és humán tudományok terén folytatott kutatás magában foglalja a kulturális sokszínűséget is. Mindazonáltal a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a tagállamok feladata, hogy rendeleteket fogadjanak el a területükön fellelhető kulturális örökségek sajátos példáinak védelme érdekében. * * * 64 . kérdés, előterjesztette: Eoin Ryan ( H-0310/08 ) Tárgy: Új uniós intézkedések az EU-ba irányuló illegális kábítószer-behozatal elleni küzdelem érdekében Tud-e nyilatkozni a Bizottság azokról az új intézkedésekről, amelyeket jelenleg támogat az EU-ba irányuló illegális kábítószer-behozatal elleni küzdelem elősegítése érdekében, és az Európai Bizottság fel tudna-e vázolni olyan új kezdeményezéseket, amelyeket azért támogat, hogy segítse a bűnelkövetők vagyonának elkobzását az EU-27 területén? Válasz A 2005–2012 közötti időszakra szóló uniós kábítószer-ellenes stratégia keretében a Bizottság jelenleg egy, a 2009–2012 közötti időszakra vonatkozó, új uniós kábítószer-ellenes cselekvési tervre irányuló javaslaton dolgozik, amely az EU-ba irányuló illegális kábítószer-kereskedelem kapcsán felmerülő új kihívásokat tükröző, új politikai cselekvéseket foglal majd magában. Az EU – határain belül – számos különféle cselekvést hozott létre a szervezett bűnözéshez kapcsolódó kábítószerek elleni fellépés érdekében, egyebek mellett az alábbi szervezetek bevonásával: Europol3 (40) 8 (MUSTARD3 (41) 9, COLA4 (42) 0, SYNERGY4 (43) 1 projektek), Eurojust, az Európai Rendőrségi Vezetők Munkacsoportja (Police Chiefs Task

(40)

38 Európai Rendőrségi Hivatal

(41)

39 MUSTARD: a heroincsempészetre irányul, külön hangsúlyt helyezve a török bűnözői csoportokra és az azokhoz kapcsolódó csoportokra.

(42)

40 COLA: a kokaincsempészetre irányul, külön hangsúlyt helyezve a latin-amerikai bűnszervezetekre.

(43)

41 SYNERGY: szintetikus kábítószerek, kémiai prekurzorok előállítására és kereskedelmére, valamint az előállításukhoz szükséges eszközökre irányul, különös figyelmet fordítva hazai bűnszervezetekre.

123

124

HU


Force – PCTF) (COSPOL4 (44) 2- projektek), közös nyomozócsoportok, és az új, kábítószerekkel kapcsolatos vámegyüttműködések. A Bizottság emellett pénzügyileg támogatja a tagállamok bűnüldözési hatóságai közötti együttműködés megerősítését, ami a balkáni útvonalon keresztül történő, az Európai Unióba irányuló heroincsempészetet illeti (COSPOL-projektek, közös vámegyüttműködés és közös nyomozócsoportok). Határain kívül az EU kétoldalú és regionális együttműködést folytat harmadik országokkal a kábítószer-probléma megoldása érdekében, és nemzetközi szinten jelentős szereplőnek tekinthető. Komoly összegeket szán a kábítószer-ellátás ellenőrzésére. Ezenkívül említést kell tenni a harmadik országok számára azzal a céllal nyújtott támogatásokról, hogy megerősítsék határigazgatási és a szervezett bűnözés elleni fellépést szolgáló kapacitásukat. E keretrendszerben különös figyelemben részesülnek a legfőbb (heroin/kokain) csempészútvonalak, amelyeken keresztül a kábítószerek az EU-ba érkeznek. Az alábbi példák pontosabban szemléltetik, hogy a Bizottság jelenleg milyen típusú tevékenységeket finanszíroz a kábítószerekkel kapcsolatos bűnüldözés és az operatív információk cseréje terén. Az EU-ba Nyugat-Afrikán keresztül irányuló kokaincsempészés fokozódásának visszaszorítása érdekében a Bizottság társfinanszírozza (800 000 EUR összeggel) a Latin-Amerika és a Karib-térség, valamint Nyugat-Afrika között az operatív információk cseréjére irányuló UNDOC4 (45) 3 projektet. A projekt időtartama 3 év, Kolumbiában és Dakarban rendelkezik bázissal és többek között az uniós rendőrségi tisztviselőtől részesül segítségben. Egy másik folyamatban levő projekt (875 605 EUR) – amelynek finanszírozása a korábbi észak/dél „kábítószer” költségvetési tételből történik – az EU, illetve Latin-Amerika és a Karibi-térség (LAC) között kábítószerrel kapcsolatos operatív információk megosztásával foglalkozó munkacsoport (ISWG) – az Egyesült Királyság külügyminisztériuma (FCO)4 (46)

4 által megvalósított „EU-LAC kábítószerekkel kapcsolatos koordinációs és együttműködési mechanizmusban” részt vevő országok közötti operatívinformáció-csere mechanizmus. Ez egy rendszeres fórum, ahol az uniós és a LAC-országok bűnüldözési hatóságainak és bírói karának képviselői legjobb gyakorlatokat fogadnak el olyan operatív információk megosztásával kapcsolatban, amelyek relevánsak a LAC-régióban, illetve a LAC és az EU között történő illegális kábítószer-kereskedelem tekintetében. A Bizottság különleges jelentőséget tulajdonít a balkáni útvonalon keresztül történő kábítószer-csempészés által jelentett kihívás kezelésének, és a különböző „földrajzi” pénzügyi eszközök keretében az érintett országok kapacitásainak megerősítése érdekében különféle projekteket indítanak. Különböző kezdeményezéseket dolgoznak ki az uniós tagállamok közötti együttműködés javítására a kábítószer-ellátás csökkentése terén:

(44)

42 COSPOL: az átfogó műveleti stratégiai tervezés egy többoldalú bűnüldözési eszköz, amely a PCTF (Rendőrségi Vezetők Munkacsoportja) vezetése, támogatása és irányítása alatt áll.

(45)

43 Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala

(46)

44 Foreign and Commonwealth Office

22-05-2008

22-05-2008

HU


A bűnmegelőzésről és a bűncselekmények elleni fellépésről szóló program keretében a Bizottság 661 000 eurót biztosított a lisszaboni székhelyű, a narkotikumok tengeri elemzési és műveleti központja (MAOC-N) számára. Ez hét tagállam együttes kezdeményezése, amely a legfrissebb operatív információkat összeveti katonai és bűnüldözési adatokkal annak érdekében, hogy ezáltal gyors reagálást tegyenek lehetővé azon kábítószercsempészekkel szemben, akik az EU területére kokaint próbálnak behozni. Figyelmének középpontjában a nem kereskedelmi hajók és repülőgépek állnak, elsősorban a dél-amerikai és a nyugat-afrikai régiókból érkezők. A Bizottság 2008. január 1. óta megfigyelői státusszal rendelkezik. Más régiókban – mint például a Földközi-tenger térségében – hasonló regionális kezdeményezések vannak kialakulóban. Az Európai Bizottság 95 000 eurót biztosított egy francia kezdeményezés alapján megvalósuló, a MAOC-N-hez hasonló konferencia céljaira, amely kifejezetten a Földközi-tengeren keresztül történő csempészetre koncentrál. A Stabilitási Eszköz 2009–2011 közötti időszakra szóló programozása keretében a Bizottság különösen a kokain- és heroin-csempészutak ellen tervez fellépést. E kezdeményezések célja, hogy régiókon átnyúló és átfogó választ adjon, valamint hogy szinergiákat és megoldásokat dolgozzanak ki az EU belső és külső biztonságának megerősítése érdekében. Vagyonelkobzás A hágai program cselekvési terve értelmében a Bizottság felülvizsgálja a bűnözői vagyoni érték elkobzására vonatkozó hatályos uniós jogszabályokat, és – indokolt esetben – egy eszközre tesz javaslatot e jogszabályok megerősítése érdekében. A Bizottság 2008 őszén közlemény kiadását tervezi a bűncselekményekből származó jövedelmekről. A közlemény azt a politikai fellépést helyezi középpontba, amely megerősítheti a bűncselekményekből származó jövedelem elkobzására és behajtására irányuló jogalkotási keretet és eljárásokat az Európai Unióban. E közlemény alapjául a bűncselekményből származó jövedelem elkobzása tekintetében alkalmazott tagállami gyakorlatokat elemző tanulmány eredményei szolgálnak, amelyek azt helyezik előtérbe, ami nemzeti szinten hatékonynak bizonyult, a legjobb gyakorlatok előmozdítása és cseréje céljából. E folyamat részeként, 2007 decemberében a Bizottság végrehajtási beszámolót adott ki a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló 2005/212/IB tanácsi kerethatározatról, amely megmutatta, hogy a legtöbb tagállam csak lassan tesz intézkedéseket annak érdekében, hogy szélesebb körű elkobzás váljon lehetővé. A Bizottság emellett támogatja a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti együttműködésről szóló 2007/845/IB tanácsi határozat végrehajtását, amely lehetővé teszi a bűncselekményekből származó jövedelmek lehető leggyorsabb azonosítását és lenyomozását. 2008 márciusában például a Bizottság társfinanszírozta a vagyon-visszaszerzési hivatalok létrehozásáról szóló magas szintű konferenciát. * * *

125

126

HU


67 . kérdés, előterjesztette: Antonio López-Istúriz White ( H-0318/08 ) Tárgy: A spanyol kormánynak a Don Pedro felszínre hozására tett hiábavaló erőfeszítései, miután a hajó 2007. július 12-én Ibiza kikötőjében elsüllyedt Az Iscomar társaság tulajdonában levő Don Pedro kereskedelmi hajó 2007. július 12-én elsüllyedt Ibiza kikötőjében. A baleset súlyos károkat okozott az ökoszisztémában, mivel megrepedt a hajó üzemanyagtartálya és olaj, valamint ásványi olaj került a vízbe, majd sűrű kátrányszerű anyag szennyezte be a sziget három strandját, amelyeket ezért napokra be kellett zárni. A spanyol kormány elrendelte, hogy szüntessék meg a hajóroncson feltárt szivárgásokat, de 2007. augusztus végén ismét üzemanyag kezdett szivárogni, miután több vihar is pusztított a szigeten. Emellett a megjelenő új olajfoltok további környezeti károkat okoztak a védett nemzeti park területén. A 43 méter mélyen fekvő hajó felszínre hozatala még mindig várat magára, és a helyzet további szennyezés veszélyével fenyeget. Mi a szerepe az Európai Bizottságnak, az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek és a CleanSeaNet-nek ebben az ügyben? Kértek-e segítséget a CleanSeaNet-től, és ha igen, a CleanSeaNet milyen műszaki megoldást javasolt a spanyol államnak és a Baleár-szigetek kormányának? Van-e lehetőség arra, hogy a Bizottság vagy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség környezetvédelmi és közegészségügyi okokból előírja vagy javasolja a spanyol kormány vagy a Baleár-szigetek regionális kormánya számára a hajó felszínre hozatalát? Válasz A spanyol hatóságok nem kérték a Bizottság segítségét a Don Pedro elsüllyedésével kapcsolatban. Mindazonáltal az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség heteken át felügyelte a területet szoros együttműködésben a spanyol hatóságokkal és a CleanSeaNet szolgálat segítségével. A műholdfelvételeken nem volt látható olajszennyezés, valószínűleg azért, mert az érintett terület oly közel van a parthoz. A hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló 2005/35/EK irányelv4 (47) 5 értelmében létrehozott CleanSeaNet szolgálat feladata, hogy műholdfelvételek segítségével segítsen a lehetséges tengeri olajszennyezések felderítésében. A szolgálat azonban nem biztosít konkrét műszaki megoldásokat az ilyen szennyezések által okozott helyzetek kezelésére. A Bizottság rá szeretne mutatni arra, hogy a hajóronccsal kapcsolatos feladatok ellátása a part menti állam hatáskörébe tartozik, amelynek figyelemmel kell lennie a tengeri biztonságot és a tengeri környezetet érintő fenyegetésekre. * * *

(47)

45 Az Európai Parlament és a Tanács 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK irányelve a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről, HL L 255., 2005.9.30.

22-05-2008

22-05-2008

HU


68 . kérdés, előterjesztette: Armando França ( H-0325/08 ) Tárgy: Kolumbia Az Európai Unió fontos szerepet tölt be Kolumbiában, és különleges feladatokat vállal a kolumbiai politikai és békefolyamatban. A kolumbiai hatóságok és a kolumbiai nép elismeri az EU szerepének fontosságát, és remélik, hogy az EU továbbra is támogatja őket. Mi a jelenlegi helyzet Kolumbia uniós támogatású békekezdeményezéseivel, és tervezik-e további békekezdeményezések támogatását? Milyen további tervei vannak a Bizottságnak Kolumbia fejlődésének jövőbeni támogatásával kapcsolatban? A Bizottság pontosan milyen részt vállal jelenleg a kolumbiai békefolyamatban? Válasz A béke és a stabilitás Kolumbia fejlődésének elengedhetetlen előfeltételei. Az Európai Közösség Kolumbiával kapcsolatos múltbeli, jelenlegi és jövőbeni politikái ezért arra koncentrálnak, hogy támogatást nyújtsanak a béke szilárd és fenntartható alapjának megteremtéséhez. E célt kifejezetten elősegíti az EK Kolumbiával folytatott együttműködési programja. A 2007–2013 közötti időszakra szóló országos stratégiai dokumentum az első nemzeti indikatív program keretében meglévő összes támogatás 70%-át a béke és a stabilitás javára fordítja. A támogatás, amelyet az EK jelenleg biztosít a 3 békekezdeményezés számára – amelyeket valamennyi szereplő (a központi kormányzat, a minisztériumok és az önkormányzatok, a parlament, a civil társadalom) egyaránt nagyra értékel –, az első két kezdeményezés tekintetében 2009-ig, a harmadik kezdeményezés tekintetében pedig 2010–2011-ig folytatódik. Ezt követően egy új program veszi át a helyüket, amelyre 2008-ban vállalnak majd kötelezettséget. Ez a 28 millió EUR összegű program, amelynek címe „Regionális fejlődés a békéért és a stabilitásért”, tovább erősíti a meglévő békekezdeményezéseken keresztül már végrehajtásra kerülő folyamatokat. Ezenkívül alapot teremt az EK által támogatott, lehetséges jövőbeni cselekvéshez, illetve lehetővé teszi az átmenetet egy ilyen cselekvésbe, amely a békekezdeményezések keretében sikeresen kidolgozott megközelítéseket alkalmazza egy, ideális esetben az egész országot felölelő kiterjedtebb rendszer szintjén. * * * 69 . kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas ( H-0327/08 ) Tárgy: Migráns mezőgazdasági munkavállalók ellen elkövetett brutális támadások 2008. április 19-én eper-nagytermelők és felbérelt embereik Nea Manolada (Ilia) területén brutálisan megtámadták az éppen sztrájkoló migráns mezőgazdasági munkavállalókat, valamint a PAME (Dolgozók Harci Frontja) és a KKE (a görögországi kommunista párt) tagjait, akik támogatásukat fejezték ki a munkavállalók jogos küzdelme iránt. A rendőrség és az igazságügyi hatóságok részéről az eper-nagytermelők tekintetében megnyilvánuló elnézés és – tulajdonképpen – támogatás prokatívnak minősült. Ilyen cselekményeket

127

128

HU


ösztönöz és támogat a kormányoknak és az EU-nak – Görögországban, Olaszországban és más tagállamokban – a bevándorlók kizsákmányolására irányuló politikája. Elítéli-e a Bizottság azokat a barbár és brutális támadásokat, amelyeket a nyomorúságos körülmények között, biztosítás nélkül dolgozó migráns munkavállalók, illetve azon munkavállalók ellen követtek el, akik igyekeztek szolidaritásukat kifejezni a migráns munkavállalók iránt? Válasz A Bizottság nem foglalhat állást olyan eseményekkel kapcsolatban, amelyekről csak a sajtóból értesült. Mindazonáltal, a tisztelt képviselő által leírt konkrét eseményen túl, a Bizottság elutasítja a bevándorlókat érő minden erőszakot és kizsákmányolást, jogállásuktól függetlenül. A tagállamoknak gondoskodniuk kell az alapvető jogok megfelelő tiszteletben tartásáról, és ezáltal az emberi élet és az egyén integritásának védelméről. Az EU közös bevándorlási politikája egy átfogó megközelítés mellett kötelezte el magát, amely a bevándorlási áramlások minden szempontját figyelembe veszi. A legális bevándorlásra világos, átlátható és méltányos szabályoknak kell vonatkozniuk. Ugyanakkor erős intézkedésekre van szükség az illegális bevándorlás megakadályozása és csökkentése érdekében. Régóta alkalmazott politika, hogy egy tagállamban jogszerűen tartózkodó és munkát vállaló bevándorlóknak a tagállam saját állampolgáraival azonos társadalmi-gazdasági jogokat kell élvezniük. A hosszú idejű tartózkodásról szóló 2003. évi irányelv, valamint a tagállamokban jogszerűen tartózkodó migráns munkavállalókról szóló keretirányelvre vonatkozó közelmúltbeli javaslat jól példázza e megközelítést. Amint azt a legális bevándorlásról szóló, 2005. évi politikai tervében bejelentette, a Bizottság hamarosan irányelvre irányuló javaslatot terjeszt elő az idénymunkások belépésének és tartózkodásának feltételeiről. A javaslat egyebek mellett rendelkezéseket tartalmaz az idénymunkások bizonyos jogairól, például megkülönböztetés-mentességhez való jogról a munkakörülmények tekintetében, ideértve a bérezés szintjét mértékét is. Az EU-nak ugyanakkor erőteljesebben kell küzdenie az illegális bevándorlás és a be nem jelentett munkavállalás ellen, mivel ezek nem csak aláássák a legális migráció kezelésének lehetőségeit, de sok esetben oda vezetnek, hogy az érintett személyt kizsákmányoló munkafeltételek mellett alkalmazzák. Ez összetett jelenség, amelyet sokféle hajtóerő ösztönöz, így a válasznak is hasonlónak kell lennie. Ennek kapcsán fontos megemlíteni a Bizottságnak az Európai Unióban illegálisan tartózkodó harmadik országbeli munkavállalókat alkalmazó személyek elleni szankciókról szóló irányelvre irányuló javaslatáról. A javaslat célja, hogy hozzájáruljon az illegális bevándorlás visszaszorításához. A javaslat értelmében a tagállamok hasonló megelőző intézkedéseket és szankciókat vezetnének be a munkáltatókkal szemben, és gondoskodnának azok hatékony végrehajtásáról. A szankciók többek között lehetnek bírságok vagy más közigazgatási szankciók. Súlyos esetekben büntetőjogi következményeket kell alkalmazni – olyan esetekben, mint például amikor illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat különösen kizsákmányoló munkakörülmények között alkalmaznak. A Bizottság reméli, hogy e javaslatok – mind az illegális, mind pedig a legális migrációra vonatkozóan – hamarosan elfogadásra kerülnek, mivel az erősebb uniós jogszabályok

22-05-2008

22-05-2008

HU


segíthetnek az olyan helyzetek megelőzésében, mint amelyről a tisztelt képviselő is beszámolt. * * * 70 . kérdés, előterjesztette: Athanasios Pafilis ( H-0329/08 ) Tárgy: Állami támogatás nyújtásának elmulasztása fogyatékkal élő gyermekek számára Amennyiben az állam nem nyújt támogatást a fogyatékkal élő vagy speciális igényű gyermekeket nevelő családok számára, ezáltal tulajdonképpen teljesen magukra hagyja őket, hogy egyedül boldoguljanak a helyzettel. Ezt bírálják Görögországban a felelős szervezetek, amelyek hangsúlyozzák, hogy a speciális igényű gyermekek és családjaik számára egész életen át tartó állami segítséget és szolgáltatásokat kell biztosítani. A jelenleg folyósított minimális támogatások és ellátások a legalapvetőbb szükségleteket sem fedezik, és ezáltal teljes bizonytalanságba taszítják az érintetteket, és szándékosan lehetőségeket teremtenek azok számára, akik hasznot akarnak húzni az emberi szenvedésből. Milyen intézkedéseket tesz a Bizottság a speciális igényű gyermekek és családjaik támogatása érdekében azon törekvései keretében, hogy a jelenkor igényeit kielégítő állami infrastruktúrákat hozzanak létre, illetve szilárdítsanak meg, különösen a szellemi fogyatékossággal élő gyermekek esetében, valamint azért, hogy megakadályozza az arra irányuló próbálkozásokat, hogy mások hasznot húzzanak olyan emberek egészségügyi problémáiból és életkörülményeiből, akik ezen problémák által egész életükben érintettek lesznek? Válasz A gyermekvédelem a tagállamok feladata, ideértve a speciális igényű gyermekeknek – például az értelmi fogyatékossággal élő gyermekeknek – és családjuknak nyújtott támogatást. A Bizottság ezért nem hozhat konkrét intézkedéseket a speciális igényű gyermekek és családjuk támogatására azon törekvései keretében, hogy biztosítsa a jelenkori igényeknek megfelelő állami infrastruktúrák létrehozását és megszilárdítását. A Bizottság azonban nem közömbös, és soha nem is volt az a speciális igényű gyermekek és családjaik helyzetével kapcsolatban. E téren a Bizottság támogatja a tagállamok cselekvéseit, nagyrészt a strukturális alapok alkalmazása révén. Az Európai Szociális Alapból nyújtott pénzügyi támogatás, a minőségi segítő és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés előmozdítása, a tudatosság-növelő tevékenységek, valamint a platformok létrehozása a bevált gyakorlatok cseréjéhez – többek között ezek azok az eszközök, amelyeket az EU alkalmaz a speciális igényű gyermekek és családjaik társadalmi integrációjának elősegítése érdekében. Ezenkívül, az Európai Regionális Fejlesztési Alap – a Görögországra vonatkozó harmadik közösségi támogatási kereten (2000–2006) belül az általa társfinanszírozott operatív programokon keresztül – pénzügyi támogatást nyújtott a speciális igényű felnőttek és gyermekek támogatását célzó projektek részére. Hogy csak a leginkább figyelemre méltó példákat említsük, az „Oktatás és szakmai alapképzés 2000–2006” operatív program 5.1. intézkedése kifejezetten a speciális igényű diákokkal foglalkozó oktatási intézmények fizikai infrastruktúrájának javítását célozza, összesen 7 629 562 EUR összegű állami költségvetéssel.

129

130

HU


Hasonlóképpen az „Egészség és jólét 2000–2006” operatív program számos olyan projektet finanszíroz, amelyek speciális igényű csoportokat támogatnak, ideértve a ritka és a súlyos fogyatékosságot okozó betegségekben szenvedőket, például a rákos gyermekeket. Az egyik ilyen projekt például magában foglalja a gyermekek kezelését szolgáló sugárterápiás berendezés beszerzését, az athéni P. & A. Kyriakou gyermekkórházban történő használatra (teljes állami költségvetés: 7 millió EUR). Végezetül, Görögország tizenhárom regionális operatív programjának többsége intézkedéseket foglal magában az egészségügyi infrastruktúra javítására és a szociális segítő szolgálatok támogatására; e programok emellett a speciális igényű felnőttekre és gyermekekre irányuló cselekvéseket is finanszírozhatnak. Ezenkívül, a strukturális alapok negyedik programozási időszakának (2007–2013) keretében Görögország mind az öt regionális operatív programja prioritást képező tengelyeket foglal magában, amelyek a polgárok életminőségének javítását szolgálják, és amelyek – egyebek mellett – az egészségügyi és szociális gondozási infrastruktúrák és szolgáltatások számára nyújtanak finanszírozást, ideértve a speciális igényű személyekkel kapcsolatos, vonatkozó cselekvéseket. Tulajdonképpen a projektjavaslatok értékelésére szolgáló, a görög hatóságok által kidolgozott kritériumok, amelyek alapján a fent említett operatív programok által finanszírozott projektek kiválasztása történik, egyértelmű és jelentős hivatkozásokat tartalmaznak a fogyatékkal élők igényeire vonatkozóan. * * * 71 . kérdés, előterjesztette: Ivo Belet ( H-0335/08 ) Tárgy: Gépjárművezetés kábítószeres befolyásoltság alatt – hatékony tesztek 2003 júniusában az Európai Bizottság elindította az európai közúti biztonságról szóló cselekvési programot, azzal a céllal, hogy az Európai Unióban 2010-ig felére csökkentsék a közúti balesetek halálos áldozatainak számát. A program időközi értékelésének benyújtását követően a Parlament 2007. január 18-i állásfoglalásában (P6_TA(2007)0009) felhívta a figyelmet a kábítószeres befolyásoltság alatt történő járművezetés veszélyeire. 2006 októberében az Európai Bizottság elindította a négyéves DRUID-programot (driving under the influence of drugs, alcohol and medicines – alkoholos, kábítószeres és gyógyszeres befolyásoltság állapotában történő járművezetés) e probléma kivizsgálása érdekében. E kezdeményezések rámutatnak a kábítószeres befolyásoltság alatt történő járművezetés veszélyeire és a droghasználat csökkentését célzó intézkedések fontosságára. A DRUID-projekt keretében végzett vizsgálatoknak vannak-e (időközi) eredményei? Az EU szintjén tesznek-e gyakorlati intézkedéseket annak érdekében, hogy hatékony drogteszteket dolgozzanak ki a gépjárművezetők vizsgálatára? Válasz A DRUID kutatási projekt (alkoholos, kábítószeres és gyógyszeres befolyásoltság állapotában történő járművezetés) megközelítőleg 19 millió EUR összegű pénzügyi támogatásban részesül a Bizottságtól – ami teljes költségvetésének hozzávetőlegesen 80%-át adja. A projektet a német szövetségi közúti kutatási intézet (BASt) koordinálja, és közel 20 uniós tagállamból 37 kutatási partnerszervezet vesz részt benne. Fő célja, hogy kutatásokat folytassanak azzal kapcsolatban, hogy a kábítószerek milyen hatással vannak az idegrendszerre és az emberek járművezetési képességére, továbbá hogy

22-05-2008

22-05-2008

HU


hatékonyabb módszereket dolgozzanak ki a kábítószeres befolyásoltság közúti tesztelésére, az EU és az USA által közösen végrehajtott Rosita II projekt4 (48) 6 eredményeiből merítve. Ebben a szakaszban még korai lenne végleges javaslatokat tenni a gépjárművezetők kábítószeres befolyásoltságának tesztelésére irányuló konkrét cselekvésekre vonatkozóan, mivel a jelenleg rendelkezésre álló eszközök megbízhatósága és hatékonysága nem kielégítő. Mindazonáltal, amikor 2010 októberében megismerjük a négyéves DRUID-projekt végső következtetéseit, e kérdés tekintetében várhatósan részletes megoldásokkal rendelkezünk majd. 2010-ig – és azt hiszem ezzel választ adok a tisztelt képviselő első kérdésére – időközi eredményeket tesznek közzé a projekt weboldalán4 (49) 7. * * * 72 . kérdés, előterjesztette: Diamanto Manolakou ( H-0337/08 ) Tárgy: Védett épületek elfogadhatatlan lerombolása, hogy helyet biztosítsanak az új Akropolisz Múzeum számára A görög kormány új határozott, hogy további két neoklasszicista épületet is lebont az új Akropolisz Múzeum szomszédságában annak érdekében, hogy „teret nyisson” a múzeum számára. Az új Akropolisz Múzeumra vonatkozó első két pályázat feltételei között e két épületről is rendelkeztek – amelyek vélhetően több mint 100 évesek –, ezért úgy épült meg a múzeum, hogy nem volt szükség az épületek lebontására. Az épületeket a múzeum nevében megvásárolták és azok a görög kulturális minisztérium tulajdonába kerültek. A Bizottság szerint a kulturális és az építészeti örökséget védelemben kell-e részesíteni, és meg kell-e őrizni az építészeti történelem folytonosságát egy olyan helyen, mint amilyen az Akropolisz szomszédságában található terület, amely a város történelméhez közvetlenül kapcsolódó, világszinten jelentős történelmi műemléknek minősül? A Bizottság szerint kell-e lépéseket tenni a műemlékek üzleti haszonszerzés céljára történő felhasználásának megakadályozása érdekében, amely tevékenységek célja, hogy növeljék a földterület értékét és mértéktelenül magas árakon kínáljanak szolgáltatásokat, amelyek végső soron inkább elüldözik, mintsem odavonzzák a lakókat? Válasz A Bizottság tudomásul veszi a tisztelt képviselő által az Akropolisz Múzeum szomszédságában található neoklasszicista épületek lebontására vonatkozó határozattal kapcsolatban ismertetett véleményét. A Bizottság rámutat arra, hogy a Szerződés 151. cikke értelmében a Közösségnek az a szerepe Európa örökségének védelmében, hogy hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. Ebből következik, hogy a Bizottság a kérdésben felvetett probléma tekintetében nem rendelkezik közvetlen hatáskörrel. Ezért azt javasolja a tisztelt képviselő számára, hogy a problémával forduljon az illetékes nemzeti hatóságokhoz.

(48)

46 http://www.rosita.org.

(49)

47 http://www.druid-project.eu.

131

132

HU


* * * 73 . kérdés, előterjesztette: Florencio Luque Aguilar ( H-0339/08 ) Tárgy: Élelmiszerbiztonság Spanyolországban Azt az esetet követően, amikor Spanyolországba ásványi olajokkal szennyezett ukrán napraforgóolajat hoztak be, a Bizottság biztosítékokat nyújtott arra vonatkozóan, hogy a nemzeti hatóságok minden szükséges intézkedést megtettek. Mindazonáltal, több spanyol mezőgazdasági szervezet azzal vádolta az ország kormányát, hogy nem hajtottak végre megfelelő ellenőrzést a nem uniós országokból származó behozatalok tekintetében, ily módon veszélyeztetve az élelmiszerbiztonságot Spanyolországban. Tervezi-e a Bizottság a spanyolországi határellenőrzések vizsgálatát annak megakadályozása érdekében, hogy ismét a napraforgóolaj esetéhez hasonló esetek történjenek, amelyek veszélyeztetik az élelmiszerbiztonságot? Van-e bármilyen módja annak, hogy kártalanítsák a spanyol termelőket a szennyezett étolaj behozatala miatt elszenvedett pénzügyi veszteségeikért? Válasz Az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó sürgősségi riasztórendszer (RASFF) 2008. április 23-án értesítést kapott a francia illetékes hatóságoktól, amelyben arról tájékoztattak, hogy ásványi olaj jelenlétét fedezték fel Ukrajnából származó napraforgóolajban. A szennyezés forrásának kiderítésére irányuló vizsgálatok még nem zárultak le, de a szennyezés valószínűleg ahhoz kapcsolható, hogy tisztességtelen módon ásványi olajat adtak a napraforgóolajhoz. Tekintve, hogy az ásványi olaj jelenléte a napraforgóolajban csalárd tevékenységnek tudható be, az ilyen szennyezés nem látható előre. Ezért nagyon nehéz megakadályozni, hogy az élelmiszerláncba ilyen szennyezett olaj kerüljön, még szigorú ellenőrzési rendszer mellett is. Mindazonáltal, miután kimutatták, hogy az Ukrajnából származó napraforgóolaj ásványi olajat tartalmaz, a Bizottság felkérte az ukrán hatóságokat, hogy mintavétel és elemzés elvégzésével minden jövőbeni szállítmány tekintetében garantálják, hogy a napraforgóolaj nem tartalmaz elfogadhatatlan szintű ásványiolaj-szennyezést. A Bizottság arra kérte a tagállamok illetékes hatóságait, hogy ellenőrizzék az Ukrajnából származó napraforgóolaj-szállítmányokat az esetleges ásványiolaj-jelenlét kimutatása érdekében, mielőtt az áru szabad forgalomba kerül. A Bizottság azt is kérte, hogy az EU-ba behozott minden növényi olaj tekintetében erősítsék meg az ásványi olaj jelenlétének kimutatására szolgáló ellenőrzéseket. Ezenkívül, az EU növényiolaj-iparát képviselő FEDIOL kötelezettséget vállalt arra, hogy – a származási országtól függetlenül – minden behozott növényiolaj-szállítmányban ellenőrzi, hogy található-e benne ásványi olaj. Ezen intézkedések várhatóan minimálisra csökkentik annak a kockázatát, hogy ismét ilyen szennyezés forduljon elő.

22-05-2008

22-05-2008

HU


Arra nincs lehetőség, hogy a közösségi költségvetésből kártalanítsák a spanyol termelőket a szennyezett étolaj behozatala kapcsán esetlegesen felmerült pénzügyi veszteségeikért. * * * 74 . kérdés, előterjesztette: Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk ( H-0340/08 ) Tárgy: A német munkaerőpiac megnyitása Április végén a német média arról tudósított, hogy a jelenleg kormányzó CDU/CSU és SPD koalíciós pártok szakértői beleegyeztek abba, hogy 2011-ig meghosszabbítsák a német munkaerőpiacnak az új tagállamok állampolgárai előtt történő megnyitása tekintetében korábban meghatározott átmeneti időszakot. A határozatot Olaf Scholz, a német kormány munkaügyi minisztere megerősítette. Tehát minden jel arra mutat, hogy a határozatot a német kormány hamarosan teljes egészében jóváhagyja. Annak ténye, hogy az EU legnagyobb tagállama, Németország ilyen határozatot hoz, amikor ezzel egyidejűleg a Lisszaboni Szerződés gyors hatálybalépésére hív fel – amely közös rendelkezéseiben megállapítja, hogy az „Unió küzd a […] megkülönböztetés ellen” –, egyértelműen állampolgárság alapján történő, munkaerő-piaci megkülönböztetésnek minősül. Milyen lépéseket tesz a Bizottság a német kormánnyal szemben annak érdekében, hogy az az első lehetséges alkalommal megnyissa munkaerőpiacát az új tagállamok állampolgárai előtt? Válasz Fel szeretnénk hívni a tisztelt képviselő figyelmét arra a tényre, hogy a csatlakozási szerződések értelmében a tagállamoknak joguk van ahhoz, hogy ne biztosítsanak szabad hozzáférést munkaerőpiacaikhoz azon munkavállalók számára, akik a 2004-ben és a 2007-ben csatlakozott tagállamokból érkeznek, és ez az uniós jog értelmében nem minősül megkülönböztetésnek. A 2004-ben és a 2007-ben csatlakozott tagállamok csatlakozási szerződéseiben megállapított átmeneti szabályok lehetővé teszik a többi tagállam számára, hogy ideiglenesen korlátozzák a más uniós tagállamokba történő költözésre vonatkozó alapvető szabadságot, azáltal, hogy a nemrég csatlakozott tagállamok munkavállalói számára a munkaerőpiacra való belépést a nemzeti joguktól teszik függővé. Az a tény, hogy ezek a munkavállalók nem részesülnek más uniós munkavállalókkal azonos elbánásban, a közösségi jog értelmében nem jelent állampolgárság alapján történő megkülönböztetést: az EK-Szerződés tiltja az állampolgárság alapján történő megkülönböztetést, de a Szerződés különleges rendelkezéseinek sérelme nélkül, mint például a csatlakozási szerződésekben foglalt átmeneti szabályok. Annak a tagállamnak, amely korlátozza munkaerőpiacát, mindenesetre teljesítenie kell a csatlakozási szerződések átmeneti szabályaiban foglalt feltételeket. A teljes hétéves átmeneti időszakot három szakaszra osztották (2+3+2 év), és az egyes szakaszokra különböző feltételek vonatkoznak: az első és a második szakaszban az egyes tagállamok eldönthetik, hogy megnyitják-e munkaerőpiacukat az adott országok munkavállalói előtt. Elvben azonban e két szakasz végén, azaz öt évvel a csatlakozás után megszűnnek a munkaerőpiacra való belépésre vonatkozó korlátozások (a 2004-ben csatlakozott országok

133

134

HU


munkavállalói tekintetében 2009. április 30-án). Ezen időpontot követően csak akkor tarthatnak fenn korlátozásokat további két évig, ha a munkaerőpiacon súlyos zavar észlelhető vagy annak veszélye áll fenn; a Bizottságot erről a csatlakozást követő ötödik év vége előtt értesíteni kell. Tehát 2009. április 30-ától a tagállamok nem dönthetnek saját belátásuk szerint arról, hogy 2011-ig fenntartják a munkaerőpiacukra való belépésre vonatkozó korlátozásokat, és a Bizottság – a Szerződések őreként – biztosítja a csatlakozási szerződésekben foglalt feltételek betartását. Ezenkívül, mivel az átmeneti szabályok egy alapvető szabadságtól való eltérést testesítenek meg, és mivel az alapvető szabadságoktól való eltérés feltételeit szigorúan kell értelmezni, a Bizottság elvárja a tagállamoktól, hogy megdönthetetlen bizonyítékokkal támasszák alá a munkaerőpiacon meglévő súlyos zavart vagy annak kockázatát. * * *

22-05-2008

2008. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents