2008. JANUÁR 14., HÉTFŐ

14-01-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. JANUÁR 14., HÉTFŐ ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök (Az ülést 17.00-kor megnyitják.)

1. Az ülésszak folytatása Elnök. – A 2007. december 18-án, kedden elnapolt ülésszakot újból megnyitom.

2. Az elnök nyilatkozatai Elnök. – Hölgyeim és uraim! Ez az első ülésünk a 2008. újévben. Mindannyiuknak jó egészséget és boldogságot kívánok, és remélem, hogy együtt sikeresen teljesítjük a ránk bízott feladatokat, vagyis az Európai Unió szebb jövőjének megteremtését. Néhány észrevétellel kívánok élni feladatainkat illetően. Az Európai Parlament aznap tartotta utolsó ülését itt Strasbourgban, 2007. december 13-án, amikor Lisszabonban aláírták a Reformszerződést. Egy, az Európai Tanács elnöke, José Socrates és az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso jelenlétében tartott rövid beszédemben hangot adtam az Európai Parlament többsége által képviselt azon szándéknak, hogy a Reformszerződés 2009. január 1-jére jogi és ilyen módon politikai valósággá váljon. A 2008. év elsődleges prioritása is ez a célkitűzés marad. December 21-én megszüntették a határátlépési korlátozásokat az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozó kilenc ország tekintetében. Ezek valóban megindító események voltak. Több száz év telt el úgy, hogy katonák kényszerrel hatoltak át kontinensünk nemzeti határain, és másokat háborúba, nyomorúságba és szenvedésbe kényszerítettek. A nemzeteink közötti határok megszüntetése annyit tesz, hogy szomszédaink örömmel fogadnak bennünket. Mindannyian az Európai Unió egyforma polgárai vagyunk, és a 2007. március 25-i Berlini Nyilatkozat szerint „Együtt a jobbra törekszünk”. (Taps) Málta és Ciprus január 1-jén csatlakozott az Európai Monetáris Unióhoz. Közös fizetőeszközünk, az euró tehát mindkét ország hivatalos fizetőeszközévé vált. A legmelegebben üdvözöljük Máltát és Ciprust. (Taps) A kultúrák közötti párbeszéd európai évét Ljubljanában január 9-én látványos rendezvény keretében ünnepelték meg, melyen az Európai Tanács, a Bizottság és a Parlament tagjai vettek részt. A kultúrák közötti párbeszéd munkánk kulcseleme lesz jövőre, és az is marad. Mindannyiukat arra kérem, hogy legyenek jelen holnap Szíria főmuftija, Sheikh Ahmad Badr Al-Din Hassoun nyilatkozatának alkalmával. Két utolsó napirendi pontra térnék rá: jogalkotási munkánkat ebben az évben jelentős mértékben befolyásolják majd az éghajlati és környezeti kérdések. Jogalkotóként komoly felelősségünk van egyrészről az éghajlat és a környezetvédelem terén, másrészről pedig az európai versenyképesség védelme és a munkahelyek megóvása tekintetében. Együttesen kell megtalálnunk a gazdaság és az ökológia közötti kellő egyensúlyt. Az Európai Unió értékeken, jogokon és felelősségeken alapul. 2007. december 12-én az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökei itt, ebben az ülésteremben írták alá az Alapjogi Chartát. Ez komoly esemény volt az Európai Unió polgárai és az Európai Parlament számára is. Az aláírás során számos képviselő szakította félbe az eljárást hangos közbeszólásokkal, és megpróbálta megakadályozni, hogy hallják a felszólalókat. Ezt a magatartást semmi sem indokolhatja. (Taps) A szólásszabadság a demokrácia és a parlamentarizmus alapja. Az Európai Parlament minden tagja jogosult szabadon hangot adni véleményének bármelyik erre kijelölt vita során. Közös feladatunk, hogy ezt a jogot mindenkor megóvjuk. Ráadásul – ha megakadályozzuk, hogy a felszólalók az Európai Parlament előtt beszéljenek, különösen a Ház vendégeként –, az sérti a szabadsághoz, a demokráciához és a parlamentarizmushoz fűződő alapvető jogot.

1

2

HU


(Taps) Ez azt is jelenti, hogy ez ellentétes eljárási szabályzatunkkal, és ez semmilyen körülmények között sem fogadható el. Szándékomban áll tehát intézkedni az eljárási szabályzat rendelkezései szerint azon képviselők ellen, akik folytatták az eljárás megszakításának kísérletét, az elnök ennek abbahagyására vonatkozó ismételt felhívásai ellenére. (Taps) Ugyanez vonatkozik azon képviselőkre is, akik nem helyénvaló módon viselkedtek a teremőrökkel, akik kötelességeiket teljesítették. (Taps) Az új év nagy kihívásokkal állít minket szembe. Azonban meggyőződésem, hogy ezeken úrrá lehetünk, ha egymás iránt tiszteletet és megbecsülést mutatunk. Minderre komoly figyelemmel kívánom Önöknek a legjobbakat 2008-ra. (Taps)

3. A jegyzőkönyv elfogadása Elnök. – Kiosztották a 2007. december 18-i, keddi ülés jegyzőkönyvét. Van-e észrevétel? Sophia in ’t Veld (ALDE). – Elnök úr! Mielőtt a napirendre térnénk, szeretnék némi felvilágosítást kérni egy holnap reggeli napirendi pontot illetően, melyet Ön már említett: a szíriai főmufti üzenetéről. Ő az első olyan vallási vezető a sorban, aki beszél a Házban a plenáris ülés előtt, a kultúrák közötti párbeszéd európai éve keretében. Tudni szeretném, hogy az elnökök konferenciája miért értelmezi a kultúrák közötti párbeszédet kizárólag vallások közötti monológként, és hogy véleménye szerint egy ülés megfelelő fórum-e vallási üzenetekhez. (Taps) Végül tudni kívánom, hogy az elnökök konferenciája hajlandó-e átgondolni a vendégelőadók listájának bővítését, hogy az reprezentatívabbá váljon nők és nem vallási szervezetek részvételével. Az ALDE csoport javasolta, hogy hívják meg a plenáris ülésre előadóként Jahangir asszonyt, az ENSZ vallás- és hitszabadsággal foglalkozó különleges megbízottját is. Remélem, hogy tud felvilágosítással szolgálni. (Taps) Elnök. – Köszönöm, in 't Veld asszony. Ha jól emlékszem, ez valóban az elnökök konferenciáján egyhangúlag hozott határozat volt. Cohn-Bendit úrnak kételyei vannak ezt illetően, úgyhogy ezt ellenőrizzük. Mindenesetre a határozat igen nagy többséggel született, és azt is megállapították, hogy a lista ne legyen végleges, és az Európai Parlament különféle bizottságait is hívjuk fel, különösen további olyan tevékenységekkel kapcsolatos javaslatok megtételére, melyekről szavazhatunk. in 't Veld asszony, biztosíthatom Önt, hogy ez esetben a lehető legszélesebb körű vitára került sor, és nyitottak vagyunk további javaslatok előtt is, bár természetesen ezekről az elnökök konferenciájának vagy a Parlamentnek kell döntenie. Monica Frassoni (Verts/ALE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék rámutatni néhány pontra, mellyel képviselőcsoportom nem értett egyet. Elnök. – Ismét rámutatnék, hogy az Ön képviselőcsoportja nyilvánvalóan nem értett egyet. Ezt ismét ellenőrizzük a jegyzőkönyvben, nem azért, mintha kételkednénk az Ön szavaiban, hanem a jegyzőkönyv pontosságának biztosítása érdekében. Mindenesetre a döntést az elnökök konferenciája ritkán látott többséggel hozta. Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr! Szeretném kiegészíteni in ’t Veld asszony szavait. Ahogy egy Önnek címzett és más képviselőknek másolatként elküldött ma reggeli e-mailben is elmondtam, újabb sajnálatos tény, hogy a jelek szerint Ön a főmuftit az adott vallás európai képviselőjeként a pápával és az Egyesült

14-01-2008

14-01-2008

HU


Királyság főrabbijával helyezte egy szintre. Véleményem szerint ez kedvezőtlen jelzés az európai muzulmánok számára. A holnapi látogatás minden udvariasságot megkövetel, bár az ember szívesen folytatna eszmecserét az emberi jogok szíriai megsértéséről. Reményeim szerint azonban az ez évi meghívottakat tartalmazó későbbi listán biztosítják, hogy az iszlám európai képviselőjét meghívják, és az nem egy EU-n kívüli személy, amit úgy értelmezhetnek, hogy ő képviseli az európai muzulmánokat, ami nem igaz. Elnök. – Ludford asszony, minden jóakarat és egymás iránti megértés kevés ahhoz, hogy száz százalékos megállapodásra jussunk ilyen kérdésekben. Higgye el, hogy még így is nagy többséggel határoztak a képviselőcsoportok elnökei. Jóakarattal mindezt ki is egyensúlyozhatjuk a különféle bizottságok tevékenységei révén, és így mindenki az eredmények részesének érezheti magát. Most komolyan azt kérem Önöktől, hogy vendégeinket megérkezésükkor megbecsüléssel és tisztelettel fogadják. Végső soron nem megakadályozni, hanem előmozdítani kívánjuk a párbeszédet. Ezt igazából mindenkitől kérem. (A jegyzőkönyvet jóváhagyják.)

4. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 5. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 6. Együttdöntéssel elfogadott jogi aktusok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet 7. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 8. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 9. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet 10. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet 11. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi előterjesztése: lásd a jegyzőkönyvet 12. Ügyrend Elnök. – A napirendtervezetnek az elnökök konferenciája által 2008. január 10-i, csütörtöki ülésén az eljárási szabályzat 130. és 131. cikke szerint készített végleges változatát köröztettük. A következő módosításokat javasolták: Hétfő: Nincsenek módosítások. Kedd: A PPE-DE képviselőcsoport javasolta, hogy az EU külső határain a személyek ellenőrzéséről szóló két Demetriou-, illetve Cashman-jelentést halasszák egy későbbi ülésre. Panayiotis Demetriou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Ez a jelentés lényegében láthatólag a Tanács teljes körű jóváhagyását élvezi, azonban van egy eljárási kérdés, mivel a Coreper még nem ülésezett – úgy tudom, holnap vagy holnapután fog. Emellett a szlovén elnökség eljárási és hivatali okokból kérte az ülésnek a következő belgiumi plenáris ülésre való halasztását. E halasztást illetően nem érkezett kifogás. (A Parlament elfogadja az indítványt.) Szerda:

3

4

HU


Elnök. – A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport javasolta, hogy a Benazir Bhutto meggyilkolását követően kialakult pakisztáni helyzetről szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatokról szóló vitát zárják le állásfoglalásra irányuló indítvány benyújtásával. Graham Watson (ALDE). – Elnök úr! A szünet idején különféle igen aggasztó fejleményeket tapasztaltunk Pakisztánban, természetesen ideértve nem utolsósorban Benazir Bhutto meggyilkolását. Lehetőségünk van arra, hogy ezt az ügyet ezen a héten megvitassuk. Képviselőcsoportom álláspontja szerint vitánkat állásfoglalással kell zárni, különösen mivel állást kell foglalnunk a pakisztáni hatóságoknak küldendő üzenettel, a Musharaff úr által a Ház Külügyi Bizottságánál tett látogatást megelőzően. Elnök. – Hozzá kíván valaki szólni az indítvány mellett? Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Véleményem szerint valóban helytelen gyakorlat, hogy a fontos viták eredményeként nem születik állásfoglalás. Ez a Parlament egyértelmű álláspontokra kell, hogy helyezkedjen, és nem csupán képviselőcsoportok elnökeinek és más felszólalóinak a fóruma kell, hogy legyen, állásfoglalások elfogadása nélkül. Musharraf úr idejön, és tudnia kell, hogyan vélekedik a Parlament az országában kialakult helyzetről, hogy erről vele tárgyalhassunk. Véleményem szerint vennünk kell a bátorságot, hogy megszabaduljunk attól a régi szokástól, hogy halogatjuk a határozat elfogadását, a bátor fellépéstől való félelem miatt, és az állásfoglalás mellett kell szavaznunk. (A Parlament elutasítja az indítványt.) Elnök. – Tekintettel a kedd délutáni ülésen rendelkezésre álló idő rövidségére a szocialista képviselőcsoport indítványozta a viták 18.00-ig történő meghosszabbítását. A Tanács beleegyezésével a kérdések órája 19.30-ig meghosszabbítható. Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök úr! Ön mindent elmondott az indokolás tekintetében. Hasznos, hogy a Tanácshoz intézett kérdések óráját nem rövidítették meg ennek eredményeként. Csak erre a tényre kívántam az Ön figyelmét felhívni. (A Parlament elfogadja az indítványt.) (A napirendet tehát elfogadják.)

13. Egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben Elnök. – A következő napirendi tétel az egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben. Simon Busuttil (PPE-DE). – (MT) Köszönetemnek kívánok hangot adni azért, hogy jókívánságokkal élt országom, Málta felé, mely Ciprussal együtt két hete csatlakozott az euróövezethez, és ezzel 15-re emelkedett azon országok száma, ahol az euró a hivatalos fizetőeszköz. Ez azt jelenti, hogy az EU-tagállamok többsége jelenleg ugyanazt a fizetőeszközt használja. A Máltán két nappal ezelőtt tartott ünnepségek során a Tanács és a Bizottság elnöke, továbbá Mario Mauro, az Európai Parlament alelnöke egyaránt gratulált Máltának azért a gyors fejlődésért, melyet az azt követő három évben sikerült elérnie, hogy csatlakozott az Európai Unióhoz, és átállt az euróra, mindez pedig jó úton halad, problémáktól mentesen. Igazából annak ellenére, hogy e hónap végéig mindkét fizetőeszköz használható, elmondhatom, hogy már két hét után is szinte minden tranzakciót euróban bonyolítanak. Málta és Gozo lakosai büszkén fogadják az eurót, és újabb komoly lépést tettek előre az európai egyesülés folyamatában. Yannick Vaugrenard (PSE). – (FR) Elnök úr! Decemberben az Európai Bíróság meghozott egy régóta várt ítéletet, melynek igen aggasztó következményei vannak Európában a kirendelt munkavállalók védelmét illetően. Az ítélet kedvezőtlen üzenet polgáraink számára, akiket aggaszt a szociális dömping kockázata. Mit is mond a Bíróság az úgynevezett „Laval”-ítéletben? A Bíróság szerint a svéd szakszervezetek helytelenül igyekeztek egy lett vállalkozást kollektív megállapodásuk aláírására kényszeríteni, különösen a minimálbér tekintetében. Az 1996. évi irányelv értelmében azonban a kirendelt munkavállalóknak a fogadó tagállamban a minimális védelem érdekében minimális kötelező szabályoknak kell eleget tenniük.

14-01-2008

14-01-2008

HU


A Bíróság ítélete szerint a svéd kollektívalku-rendszer nem volt alkalmazható, és ilyen szabályokat csak törvény írhat elő. Az Európát érintő üzenet többé nem egyértelmű tehát: a Bizottság egyrészről a rugalmas biztonságot és a kollektív alkut hirdeti modell gyanánt; másrészről a Bíróság ezt a modellt hitelteleníti. A Parlament és a Tanács tehát egyértelművé kell, hogy tegye a kérdést. Ellenkező esetben az történik, hogy a Bolkestein-irányelvet kidobjuk az ajtón, hogy aztán visszakúszhasson az ablakon, ami teljesen elfogadhatatlan. Graham Watson (ALDE). – Elnök úr! Egy kifejezetten egy tagállamot érintő ügyben szólalok fel, azonban úgy vélem, hogy ennek szélesebb körű európai következményei is vannak. Ez az év a kultúrák közötti párbeszéd európai éve. A kultúrák közötti párbeszéd támogatásában igen komoly szerepet vállal a British Council. Ezért különösen aggasztó, hogy Oroszország be kívánja zárni a British Council szentpétervári és jekatyerinburgi irodáit. A British Council munkája Oroszországban teljesen törvényes. Egy London és Moszkva között 1994-ben kötött kulturális megállapodás szabályozza. Kérem ezért, hogy a kérdést a kollégák vessék fel Oroszország előtt a parlamentközi párbeszéd keretében, illetve hogy Ön, elnök úr, minden lehetőséget ragadjon meg, hogy kifejezze aggodalmát az orosz hatóságok felé azt illetően, hogy a két ország közötti, teljesen normális megállapodás hatálya alá tartozó kulturális kérdést az orosz hatóságok a politikai vita elfojtására tett kísérlet során el kíván tiporni. Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr! A Ház több alkalommal is megvitatta az Európát fenyegető demográfiai hanyatlással kapcsolatos problémákat, vagyis megvitattuk az ebből eredő szociális problémákat. Ugyanakkor a gyermekeknek szánt árukra kivetett HÉA az Európai Unión belül szokásos mértékű, vagyis a lehető legmagasabb. A gyermekeknek szánt árukra Lengyelország különleges alacsony adómértéket alkalmazott, mielőtt országom csatlakozott az Unióhoz. Lengyelország uniós csatlakozásának egyik jogi következménye sajnálatos módon azzal járt, hogy megnőtt a gyermekeknek szánt árukra kivetett HÉA mértéke, és ez ellentétes volt a Lengyelország által elfogadott családorientált politikával. Felhívom az Európai Bizottságot, hogy mérlegelje annak lehetőségét, hogy az Unió valamennyi tagállamának érdekében módosítsa a vonatkozó rendelkezéseket, különösen a gyermekeket nevelő legszegényebb családokra tekintettel. Ez mindannyiunk számára segítséget jelentene a Lisszaboni Stratégia végrehajtásában. Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE). – (ES) Elnök úr! A Bizottság 2008. évi munkaprogramja szerint az európai projekt alapja a polgár, és ez így is kell, hogy maradjon. E gondolat alapján úgy vélem, hogy az Európai Unió nem megfelelően közelíti meg a koszovói folyamatot. Nem vitatkozhatunk azon tovább, hogy egy adott nemzetközi helyzetben elismerhető-e Koszovó függetlensége. A minden másnál fontosabb kérdés az, hogy mit akar Koszovó népe? Ők a legfontosabbak. A konfliktusok megoldásának két kulcsa van: az emberi jogok tiszteletben tartása és annak elismerése, hogy mint nép jogosultak a jövőjüket illetően szabadon dönteni. Úgy hiszem, hogy az Európai Unió e szavakra kellene, hogy hivatkozzon a határain belül és kívül felmerülő helyzetekben. Daniel Strož (GUE/NGL). – (CS) Egy sajátos kérdésről kívánok beszélni, méghozzá a dohányzás és a dohányosok ellen az Európai Unióban folyó széleskörű kampányról, mely részben az Európai Parlament által elfogadott jogi aktusokon alapul. Kétségtelen, hogy a kampány motivációja nemes cél, a polgárok egészsége. Véleményem szerint azonban olyan kérdésekről van szó, melyek nem igazán emelkedettek, és melyek a társadalom igen nagy szegmensét diszkriminálják, gyakorlatilag kriminalizálva ezt a csoportot dohányfüggősége miatt. Nem tekinthetünk el attól sem, hogy az éttermi dohányzást betiltó országokban a kocsmaszerű létesítmények komoly pénzügyi veszteségeket szenvedtek el. Feltételezem, hogy a dohányosoknak szentelt figyelmet a dohányiparnak is megadhatnák. Nem titok, hogy a dohányt évtizedek óta olyan adalékanyagokkal egészítik ki, pl. nitrozaminnal, melyek rákos megbetegedést és a nikotin fokozott elnyelődését okozó nitrogénvegyületek. A legtöbb esetben az emberi lényt ért károsodást nem a nikotin okozza, hanem ezek a keverékek. Véleményem szerint a dohánygyártás és a dohánytermékek összetétele szintén szabályozni kellene. Jim Allister (NI). – Elnök úr! E hónapban volt három éve, hogy Robert McCartneyt brutálisan meggyilkolták az IRA tagjai Belfastban. A Házat iszony töltötte el, amikor a McCartney-lányok idejöttek és igazságszolgáltatást kértek az ügyben.

5

6

HU


Három év telt el, és az igazságszolgáltatás nem történt meg. Miért? Elsősorban azért, mert az a párt, mely a legtöbbet segíthetné – a Sinn Fein – még mindig inkább övéi védelmével törődik, semmint a gyilkosok igazságszolgáltatás elé állításával. A helyzet igazából rosszabbodott, mert a Sinn Feinre gyakorolt nyomást enyhítette, hogy bekerültek a kormányba, és ennek eredményeként a kormánypozíció megőrzése érdekében korábbi pártom, a DUP is készen áll a Sinn Feinre gyakorolt nyomás elengedésére. Tragikus, hogy a Robert McCartneynek nyújtandó igazságszolgáltatás másodlagos jelentőséggel bír amögött, hogy megőrizzék a stormonti „összekacsintós koalíciót”. Hasonlóképpen Paul Quinn nemrég történt meggyilkolásához, amit egyértelműen a Sinn Fein militáns szárnya követett el, ezt az ügyet is szégyenletes módon tisztára mossák majd, és a szőnyeg alá söprik. Ez történik akkor, amikor terrorista erőkkel van dolgunk. Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Az új év első ülésén arról a politikai válságról kívánnék szólni, mely továbbra is bemocskolja Libanont, illetve a Parlamentünk által játszható szerepről. Azzal együtt, hogy ez a baráti nemzet bonyolult gazdasági és politikai problémákkal szembesül, még mindig intézményi vákuum áll fenn, mert 2007. november 23. óta nem sikerült a parlamentnek elnököt választania; ezt a választást 12-szer halasztották el. Ilyen módon a parlament zárva marad, és nem lehet megvitatni a problémákat és a kilátásokat, és nem lehet igénybe venni a parlament alkotmányos jogköreit elnökválasztásra. Tudatában vagyok az Ön érzékenységének és azon üzeneteknek, melyeket e cél elérése érdekében küldött, elnök úr, azonban ismételten hangsúlyoznám, hogy hangot kell adnunk mély aggodalmunknak a válság Libanon szenvedő népét érintő következményeit, továbbá a régió békéjét és stabilitását illetően. Demokratikus kötelezettségeink és a partnerségen belüli kötelezettségeink miatt kell ezt megtennünk. A Libanonnal kötött társulási megállapodás az Európai Parlament és a libanoni Parlament között stabil politikai párbeszédről rendelkezik; ki kell használnunk ezt a lehetőséget, és hatékony üzenetet kell küldenünk. Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szlovénia, az egyetlen olyan ország a volt Jugoszláviából, mely csatlakozott az Európai Unióhoz, ma az Unió elnöki tisztjét tölti be. E történelmi esemény alkalmából kívánunk az elnökséget illetően Szlovénia számára sok sikert kívánni. Ennek ellenére még sohasem volt sürgetőbb a jugoszláv válság egyszer és mindenkorra történő megoldása, legyen ez a koszovói kérdés vagy a balkáni szomszédai csatlakozásának meggyorsítása. Az egykori Jugoszláviához tartozó országok számára nincs más megoldás, mint hogy gyorsan csatlakozzanak az Unióhoz, a megállapított kritériumoknak megfelelően. A békéhez nagyratörő célokat kell kitűzni, és különösen elszántnak kell lennünk azt illetően, hogy túllépjünk a Balkán történelmén, és egy európai jövő felé tekintsünk. A koszovói kérdést mostanáig nem sikerült rendezni, mivel a nemzetközi közösség képtelen megállapodásra jutni. Az Európai Unió szintén e zsákutcának, ennek a szindrómának lett az áldozata. Azon országok közül, melyek félnek a függetlenség hatásaitól, illetve amelyek csak álmodnak arról, hogy különféle diplomáciai okokból a lehető leghamarabb érvényt szerezzenek függetlenségüknek, Szlovénia elsősorban az Unió kohézióját kell, hogy biztosítsa azzal, hogy elsősorban belső kompromisszumra törekszik, annak érdekében, hogy az EU Lisszaboni Szerződés szerinti külpolitikájának jelentősége ne vesszen el vagy ne váljon nevetségessé. Tudjuk azonban, hogy Szlovéniában a Triglav hegy az elszántság és a siker szimbóluma. Reméljük tehát, hogy ez lesz 2008 szimbóluma is! Romana Jordan Cizelj (PPE-DE). – (SL) Horvátország környezetvédelmi / halászati övezetet jelentett be az Adriai-tengeren 2003 októberében. Szlovénia és Olaszország ezt kifogásolta. Ennek eredményeként egy évvel később megállapodást írtak alá Szlovénia, Olaszország, az Európai Unió és Horvátország között. Az említett megállapodás szerint az övezet nem érinti a tagállamokat. Ennek ellenére a horvát nemzetgyűlés tavaly egyoldalúan úgy határozott, hogy a környezetvédelmi / halászati övezet a tagállamokra legkésőbb ez év január 1-jétől alkalmazandó. A nemzetgyűlés ezzel megnehezíti az Adriai-tenger körül élők életét. Horvátország ezen egyoldalú határozata problémákkal szembesítette például a halászokat, mert csökkentette halászterületüket, Koper kikötője pedig elveszítette a nemzetközi vizekre való bejutás lehetőségét. A nemzetgyűlés azon határozata, hogy a környezetvédelmi / halászati övezet a tagállamokra ez év január 1-jétől alkalmazni kell, ellentétes a Horvátország által elfogadott nemzetközi kötelezettséggel, és a szavahihetőségével kapcsolatos kétkedésre ad okot. Egy ország által vállalt kötelezettségek modern, demokratikus jogállamokban nem szeghetők meg. Ez teljesen ellentétes az Európai Unió politikai kultúrájával.

14-01-2008

14-01-2008

HU


Érdekelne tehát, hogy Horvátország valóban az Európai Unió tagjává kíván-e válni. Ha igen, azonnal lépnie kell, és meg kell felelnie a környezetvédelmi / halászati övezetről szóló megállapodásnak, továbbá az eddigiekben kötött egyéb megállapodásoknak. Gyula Hegyi (PSE). – (HU) A Szigetköz a magyar Duna-szakaszon, Szlovákia és Ausztria szomszédságában Közép-Európa egyik legszebb tájegysége. Természeti értékei, a flóra és a fauna gazdagsága, a vízi élőhelyek és az itt élő emberek hagyományos életformája a biodiverzitás egyik épen maradt szigete. Sajnos a területet tápláló folyó vízhozama az elmúlt évtizedek hidrológiai beavatkozásai miatt vészesen lecsökkent. Nemcsak az érintett régió, de Magyarország és az egész Unió érdeke, hogy ne vesszen el a jövő nemzedékek számára ez az egyedülálló természeti érték. Jó jogszabályaink vannak, így például a vízkeretirányelv, amely elvben biztosítaná a terület védelmét. Ehhez azonban az kellene, hogy nemzeti és uniós szinten is tartsák be a jogszabályt. Kívánatos lenne, hogy Szlovákia a Nagy-Duna ügyétől függetlenül is működjön együtt Magyarországgal a terület vízellátásának normalizálásában. Szívesen meghívnám Önöket egy tavaszi vízi túrára e vadregényes tájra, ehhez azonban víz is kellene. Ehhez várjuk minden érintett segítségét. Thierry Cornillet (ALDE). – (FR) Elnök úr! Szeretném felhívni a Ház figyelmet két francia újságíró, Pierre Creisson és Thomas Dandois sorsára, akik jelenleg Nigerben vannak börtönben. Az állambiztonság veszélyeztetésével vádolják őket, és ez Nigerben halálbüntetéssel is járhat. Egyértelmű, hogy a két újságíró és sofőrjük, Al-Hassane megsértették a nigeri jogszabályokat, amikor tiltott területre léptek. Véleményem mégis az, hogy méltányolható újságírói okokból történt mindez, mivel a tuareg felkelésről kívántak tudósítani, emellett pedig vissza kívántak térni a fővárosba, hogy a nigeri hatóságokat is megkérdezzék annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körben tájékozódjanak. Úgy hiszem tehát, hogy létfontosságú számunkra, hogy intézkedjünk a két újságíró megsegítése érdekében, először is azért, mert halálbüntetés fenyegeti őket, ami semmiképpen sem áll arányban tetteikkel, másodszor pedig azért, mert Niger baráti ország, melynek sok segítséget nyújtunk. Nem érdemli meg azt a hírnevet, amit ezzel a hozzáállással szerezne. Úgy hiszem, elnök úr, hogy Ön és képviselőtársaim sokat segíthetnek, ha csatlakoznak ahhoz a kéréshez, hogy Tandja elnök úr mérlegelje a kegyelem lehetőségét, a két újságíró szabadon engedése érdekében. Még ha meg is sértették a nigeri törvényeket, tetteik ilyen hosszú börtönbüntetést nem igazolnak. Elnök. – Gondosan megvizsgáljuk majd a kérdést. Bogusław Rogalski (UEN). – (PL) Elnök úr! Most az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjaként és egy olyan ország állampolgáraként szólalok fel, mely sokszor kényszerült arra, hogy küzdjön függetlenségéért és szabadságáért. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Kínai Népköztársaságban nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, és megtagadják a szólásszabadságot Tibet lakosaitól. A legutóbbi példa a rezsim Tibet-politikáját illetően azon szerzetesek elnyomása volt, akik örömüknek adtak hangot azt illetően, hogy a kongresszusi aranyérmet a Dalai láma kapta. A Dalai láma emellett megkapta a Nobel-díjat is, és több évtizede küzd az emberi jogok tiszteletben tartásáért. Nem engedhetjük, hogy Tibet vagy bármely egyéb XXI. századi nemzet a diktatúra, az elnyomás vagy a politikai dominancia gyakorlására irányuló szadista vágy áldozatává váljon. A Háznak megálljt kell mondania. Megálljt kell mondania egy olyan kultúrát ért támadásokra, melyet a világ legbékésebb kultúrájának tekintenek. Az Európai Unió alapvető értékei mellett elkötelezett szabad emberekként mindent meg kell tennünk annak biztosítására, hogy Tibet népe szintén megérthesse a szabadság szó valódi jelentését. Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Komoly sokként ért bennünket, hogy az orosz kormány bezárta a British Council valamennyi regionális irodáját. E regionális irodákat az Oroszország és az Egyesült Királyság közötti viszony rosszabbodása miatt áldozták fel. Az oroszországi civil társadalom csak ilyen provokációra számíthat? Alexander Litvinyenko meggyilkolása még mindig tisztázatlan, és Oroszország nem hajlandó az ügyben együttműködni. A fő gyanúsított, Andrej Lugovoj 2007 végétől a Duma tagja. Anna Politkovszkaja halálának

7

8

HU


körülményei is tisztázatlanok még. A kritikát a titokzatosság fátylával takarják el vagy egyszerűen csak megsemmisítik? Az EU-nak fel kell hívnia Oroszországot az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartására. Példaértékű lehet, ha sajtóhivatalunkat Anna Politkovszkajáról nevezzük el. Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! A Polisario Front, a sahrawi nép egyetlen törvényes képviselője és a Marokkói Királyság között az ENSZ égisze alatt január 8–9-én folytatott tárgyalások harmadik fordulójától kezdve hangsúlyoznom kell annak aktuális szükségességét és jelentőségét, hogy teljes körű tiszteletet követeljünk a sahrawi nép önrendelkezéshez való elidegeníthetetlen jogának. Ez az egyetlen tisztességes és tartós megoldása a vitának, és ez emellett összhangban van a nemzetközi joggal és az ENSZ határozataival is. A marokkói hatóságok figyelmét fel kell hívni halogató manőverezésükre, melynek célja az, hogy késleltessék és lehetőség szerint bojkottálják az aktuális tárgyalási folyamatot. A marokkói hatóságokat fel kell hívni továbbá a Nyugat-Szahara elfoglalt területein érvényesülő elnyomás és gyarmatosítás megszüntetésére is. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr! Hu Jia urat, az AIDS-kampány résztvevőjét, az emberi jogok aktivistáját, akit ez a Parlament 2007-ben a Szaharov-díjra jelölt, Pekingben 2007. december 27-én letartóztatták a kínai hatóságok, és felforgatással vádolták. Csodálom a legutóbbi évtizedekben Kína által elért előrehaladást, azonban Hu Jia úrnak a kínaiak által történő letartóztatása teljesen rossz üzenetet közvetít, melyet nemigen értünk. A kínaiak elhanyagolják a nemzetközi közösségnek tett kötelezettségvállalásukat, melyben ígéretet tettek az emberi jogok helyzetének javítására Kínában a pekingi olimpia megrendezésének fejében? Parlamentként igen határozott választ kell adnunk e személy védelme érdekében, aki jelenleg börtönben van, valószínűleg az Európai Parlamenttel akkor folytatott együttműködése miatt, amikor az emberi jogi albizottság előtt tanúvallomást tett 2007 novemberében. Támogatnunk kell továbbá a Kínában a szabadításáért kampányoló személyeket is. Mivel a diplomáciai nyelvet a kínai kultúrában önmagában hallgatólagos beleegyezésnek tekintik, úgy hiszem, hogy határozott parlamenti állásfoglalást kell tennünk – remélhetőleg e héten – Hu Jia úr védelme érdekében. Arra sürgetem, elnök úr, hogy emeljen szót Hu Jia úr ügyében a kínai hatóságoknál: igen fontos, hogy megismerjék a Parlament nézeteit. Proinsias De Rossa (PSE). – Elnök úr! Egy láthatólag igen profán kérdéssel kívánnék foglalkozni: a 2000. évi európai vízügyi keretirányelv írországi végrehajtásával. Szomorú tény, hogy ezt az irányelvet Írországban az ír kormány úgy hajtja végre, hogy díjat ró az iskolákra a vízhasználatért. Mivel Írországban a legtöbb iskolát önkéntes alapítványok útján finanszírozzák, ez lényegében annyit jelent, hogy a szülőknek kell előteremteniük a vízdíjat. Ez már önmagában is elég kellemetlen, az ír kormány azonban Európát vádolja a döntés miatt, habár egyértelműen kizárólag az ír kormány hatásköre annak eldöntése, hogy milyen politikákat érvényesít a vízügyi irányelv végrehajtásakor. A kérdés érzékenysége azért merül fel, mert népszavazást tartunk Írországban politikai döntéshozatal érdekében, és egy olyan gyáva politikai taktikázás, hogy Európát vádolják a kormány döntései miatt, azzal a kockázattal fenyeget, hogy az írországi szülők elidegenednek Európától. Ez nézetem szerint fontos kérdés, és kérem a Parlament elnökét és a Bizottság alelnökét, aki ma körünkben van, hogy tegye egyértelművé az ír kormány számára, illetve tegyen olyan értelmű nyilatkozatot, hogy az szabadon eldöntheti, hogy díjat szab-e ki az iskolákra vagy nem a víz tekintetében, illetve hogy nem kockáztathatja Európa jövőjét gyáva politikai taktikázással. Gay Mitchell (PPE-DE). – Elnök úr! Néhány tagállamban az emberek csak úgy az utcáról besétálva kiképzést kaphatnak fegyverhasználatot, sőt, Magnum fegyverek használatát illetően, anélkül, hogy azonosítaniuk kellene magukat vagy hogy fegyverviselési engedélyük lenne. Azért vetem fel a kérdést, mert bizonyítható, hogy a szervezett bűnözés résztvevői Írországból az Európai Unió más részeire utazva kapnak ilyen kiképzést, majd Írországba hazatérve bandákba tömörülve követnek el gyilkosságokat. Sokszor az ártatlan járókelők is áldozatul esnek. Azért vetem fel a kérdést, mert a Parlament novemberben új irányelvet hagyott jóvá, mely most a Tanács előtt van. Sürgetem a Tanácsot, hogy e hónapban hagyja jóvá az irányelvet, hogy az az első olvasat szakaszába kerülhessen.

14-01-2008

14-01-2008

HU


Másodszor arra kérem a Bizottságot, hogy ne várja meg azt, amíg a 27 tagállam nemzeti jogába ezt átültetik – ez két évig is eltarthat –, hanem máris kezdje meg a rendelkezések némelyikének végrehajtását, ideértve azt, hogy a 27 tagállam alkotta kapcsolattartási csoportot hozzanak létre a Bizottságnál annak érdekében, hogy az kezdje meg a fegyverek illegális alkalmazása elleni tevékenységet. Sürgetem ennek késedelem nélküli megtételét. Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Már egy ideje figyeljük Grúziát. Vége az elnökválasztásoknak, és végre megvan az eredményt. A forradalom saját gyermekeit falja fel a mondás szerint. Saakashvili elnök talán kicsit túlzottan is aggódik emiatt. Egy országban az erőhatalom gyakorlása nem az ország hatalmának, hanem gyengeségének jele. Objektívan vizsgálva a dolgot meg kell jegyeznünk, hogy Grúzia az ottani tüntetések elnyomását követően legalább megpróbálkozott a demokratikus választásokkal. A demokrácia azonban nem egy dolog. Ez gondolkodásmód, és nem lehet egyszer csak megszüntetni, vagy egyik országból a másikba átültetni. Grúziában jelentős ellenzék alakult ki. A demokratikus fejlődés nevében segítenünk kell a kormányköröket abban, hogy megértsék a demokrácia elemi összetevőinek lényegét. Grúziának saját magában kell megtalálnia az erőt ahhoz, hogy kilábaljon a válságból. A parlamenti választások kilátásban vannak. Az országnak a folytatáshoz demokratikus reformokra van szüksége, az emberek pedig legalább ennyit elvárnak. Helytelen lépés lenne részünkről az az Európai Unióban, ha a dolgokat egyvalakire hárítanánk. Az intézményeket kell támogatnunk, szakértői támogatást kell nyújtanunk, és őszintén és nyíltan rá kell mutatnunk a demokráciával nem összeegyeztethető szempontokra. Végül szeretném elmondani, hogy ami most Grúziában történik, az valószínűleg Örményország esetét is illusztrálja. Az elnökválasztások ott is kilátásban vannak. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr! Az Európai Bizottság a 2008–2012 közötti időszakra Lengyelország számára csak 208 millió tonna szén-dioxid kibocsátásának jogát engedélyezte. Ez majdnem 30%-kal kevesebb, mint a lengyel kormány által kért mennyiség. Lengyelország fellebbezett a döntés ellen az Európai Bíróságnál, sajnos azonban nem tudjuk, hogy a jövőben a Bíróság mikor határoz az ügyben. A lengyel gazdaságnak ezért az alacsony kibocsátáshoz kell igazodnia. A cementművek, acélművek és más vállalkozások mind termelésük csökkentésére kényszerülnek. A legfontosabb az, hogy a villamos energia ára jelentősen emelkedik. A becslések szerint az árak ez évben kb. 10%-kal emelkednek, négy év alatt pedig 20%-kal, mivel a kibocsátási határértékek jelentős mértékben hatottak villamosenergia-termelő iparágunkra is. A kibocsátási határértékek ilyen módon való megállapítása és az adott teher egyenlőtlen megosztása nem csupán lelassítja Lengyelország és más új tagállamok fejlődését, hanem jelentősen kihat a polgárok megélhetési költségeire is. Komolyan tiltakozom ez ellen. Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr! Január 11-én, pénteken megtagadták tőlem a belépést a külföldiek Lille-Lesquin-i fogva tartási központjába. Látogatásom a külföldiek európai fogva tartása elleni európai cselekvési hét része volt. Elnök úr! 2003. júliusában, a Parlamentünk akkori elnöke és Onesta alelnök kérése alapján a francia hatóságokat kötelezték annak előírására, hogy a francia parlament képviselői és a szenátorok látogatásaira vonatkozó szabályokat az Európai Parlament képviselőire is alkalmazni kelljen. Arra kérném tehát, elnök úr, hogy beszéljen ismételten a francia hatóságokkal annak biztosítása érdekében, hogy a korábban tett kötelezettségvállalásokat teljes körűen tiszteletben tartsák, és különösen hogy az Európai Parlament képviselőit ugyanúgy kezeljék, mint a francia Parlament tagjait. Ez annál is fontosabb, mivel e Parlament képviselői jelenleg vizsgálnak egy, a harmadik országok állampolgárainak visszaküldéséről szóló irányelvre irányuló javaslatot, mely igen komolyan érintheti a külföldiek fogva tartását. Szeretném hozzátenni, hogy a fogva tartási központokban tett, be nem jelentett látogatások célja a rossz bánásmód megelőzése, amit Franciaországban általában nem büntetnek, ahogy ezt a kínzás megelőzésével foglalkozó bizottság is jelezte legutóbbi jelentésében. Maria Petre (PPE-DE). – (RO) Ma annak érdekében szólalok fel, hogy felhívjam az Önök figyelmét a román gazdálkodók helyzetére, egy évvel Románia csatlakozását követően.

9

10

HU


Romániában a mezőgazdaság még mindig eredménytelen vagy nem elég hatékony, mégis a lakosság legnagyobb részének megélhetését adja. A gazdálkodók a dolgozó lakosság jelentős hányadát jelentik, azonban sokan vannak az idősebb gazdálkodók is. Ezzel összefüggésben üdvözlöm a Bizottság azon határozatát, hogy nem alkalmazza e területen a védzáradékot; ez azonban nem elegendő. 2008-ban az európai kifizetések az európai átlag 25%-ának felelnek meg; Románia 9 éven belül tudja majd csak elérni ezt az átlagot. Románia az elmúlt néhány évben gyorsan átültette a minőségi, egészségügyi és növény-egészségügyi területeken született joganyagot. A kiigazítási költségek jelentős akadályt jelenthetnek a román gazdálkodók számára a közös agrárpolitika terén. Románia Lengyelország után a második legnagyobb mezőgazdasági termelő Közép-Európában, és csak az európai finanszírozás felhasználásával használhatja ki intelligens módon ezt a potenciált és veheti annak hasznát. ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR alelnök Vladimír Maňka (PSE). – (SK) Az Európai Parlament decemberi ülésszakát helytelenül tájékoztatták arról, hogy a kisebbségek számára történő rádióműsorokat Szlovákiában megszüntetik, illetve hogy a közszolgálat megszünteti Rádio Patria kisebbségi nyelvű adásait. Hölgyeim és uraim! A szlovák műsorszórási szolgálat nem készül korlátozni a Rádio Patriát. Sőt, a Rádio Patria 2007 januárjától története során első alkalommal kapott önálló frekvenciát, ami lefedi a Szlovák Köztársaság területének 100%-át. Naponta 8–10 órányi színvonalas műsort közvetít, híreket, riportokat és kulturális műsorokat. Ez minden eddiginél több. Egyetlen más európai közszolgálati adó sem kínál ehhez hasonló skálájú műsorokat nemzeti kisebbségeknek. Elnök úr, szomorú, ha az Európai Parlament egyik képviselője úgy képzeli, hogy egy demokráciában bármit mondhatunk anélkül, hogy ellenőriznénk a helytállóságát. Az ilyen támadások feszültséghez vezetnek, és ez sérti az ország jó hírnevét. Jelko Kacin (ALDE). – (SL) Szlovénia vette át az Európai Unió elnöki tisztségét, és a szlovén kormány miniszterelnöke, egyúttal az Európai Unió Tanácsának elnöke, már két alkalommal is értékelte Bosznia és Hercegovina rendkívül drámai helyzetét, mely eltért az ország helyzetének korábbi értékelésétől. Véleménye szerint a helyzet még drámaibb, mint Koszovóban. Ez igen heves reakciókat váltott ki Bosznia és Hercegovina részéről, a föderáció és a Republika Srpska intézményeiben, továbbá a lakosság egészében. Még a főképviselő, Lajčák úr maga sem értékelte eddig a helyzetet ilyen kilátástalannak. Úgy tűnik számomra tehát, hogy az értékelés nem reális, nem helytálló és nem szakszerű, és nem ad motivációt az említett ország intézményei vagy polgárai számára azt illetően, hogy közelebb kerüljenek az Európai Unióhoz. Úgy tűnik nekem, hogy jelenleg a Bosznia és Hercegovina helyzetéhez hasonló, kényes kérdéseket illetően fokozottabb harmonizáció szükséges az Európai Unió intézményei körében. Marek Aleksander Czarnecki (UEN). – (PL) Az Európai Parlament 2006 szeptemberében kérte a fókából készült termékek kereskedelmének leállítását. Rekordszámú képviselő támogatta a nyilatkozatot. Sajnos azonban az erős támogatás ellenére, illetve annak ellenére, hogy a Parlament ezt követően elfogadta az állatok védelméről és jóllétéről szóló úgynevezett cselekvési tervet, melyben felszólított a fókából készült termékek kereskedelmének teljes körű tilalmára az Európai Unió területén, nem született kedvező eredmény. A tilalom nem érvényesült, és nem járt a fókabőr Unión belüli kereskedelmének megszűnésével, és továbbra is ez a fókabőr egyik legnagyobb piaca. A tilalommal védett életkort alig pár nappal korábban betöltő fiatal fókákat máris vadászni kezdik kereskedelmi célokból, és legálisan értékesítik ezeket. A vadászati módszerek a legalapvetőbb elveknek sem felelnek meg. Az állatokat élve nyúzzák meg, testüket pedig ezután a vízbe lökik. Ez a mészárlás mindaddig folytatódni fog, míg az Európai Bizottság teljes tilalommal nem sújtja valamennyi fókából készült termék kereskedelmét.

14-01-2008

14-01-2008

HU


Jim Higgins (PPE-DE). – Elnök úr! Az Európai Unióban kétmillió drogfüggő él. Drogjárványról beszélhetünk, és ezt kezelni kell. Írországban tizenöt éve a drogfüggőség még csak Dublinra korlátozódott. Ma már minden nagy- és kisvárosban és faluban jelen van a heroin, a kannabisz, a kokain. Naponta halnak meg emberek Írországban és az EU-ban a drogfüggőség miatt. Üdvözlöm az EU jelenlegi nyolc éves drogstratégiáját. Azonban fel kell tennünk a kérdést: ez valóban működik? Minden fronton küzdenünk kell a drog problémájával. Először is az ellátást kell megszakítanunk. Másodsorban arra kell törekednünk, hogy a használók megszüntessék a droghasználatot, illetve arra, hogy mások egyáltalán ne kezdjék ezeket használni, az emberek elijesztésére irányuló komoly hirdetési kampányok útján. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban fokozottabb és színvonalasabb nemzetközi együttműködés szükséges. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) 2008 a kultúrák közötti párbeszéd európai éve. Ez mind a 27 tagállam számára lehetőséget kínál a kultúra, a történelem, a nyelv és a hagyományok ápolására. Az Unió mottója a következő: „egység a sokféleségben”, 2008 pedig valóban hozzá kell, hogy járuljon az Unión belüli kohézió megerősítéséhez, a kultúrák közötti párbeszédet alapul használva ehhez. Romániát évszázadok során különféle – bizánci, orosz, osztrák–magyar és ottomán – hatások érték. A román lakosság 86%-a keleti ortodox vallású, és Románia az egyetlen olyan újlatin nyelvű ország, ahol a keleti ortodoxia dominál. Hangsúlyozni kívánom, hogy Romániában 18 felekezetet ismernek el hivatalosan. A kultúrák közötti párbeszédbe mindenesetre a felekezetek közötti párbeszéd is bele kell, hogy tartozzon. Szeretném felhívni az Európai Parlament 34 küldöttségét, hogy fokozzák az európai értékek más kontinenseken való előmozdítását, a kultúrák közötti párbeszéd európai éve során, illetve mozdítsák elő más kultúrák és hagyományok ismeretét. Reményeim szerint 2008 mint a kultúrák közötti párbeszéd éve jelentősen hozzájárul majd a béke előmozdításához, ami az Európai Unió egyik alapvető értéke. Jorgo Chatzimarkakis (ALDE). – (DE) Elnök úr! A kérdés, melyről szólni kívánok, közvetlenül kapcsolódik a Ţicău asszony által az imént előadottakhoz: 2008 mint a kultúrák közötti párbeszéd éve. Egyetértek ezzel, és tiszteletben tartom a tényt, hogy az elnökök konferenciája bizonyos döntésekre jutott, azonban némi sajnálattal jegyzem meg, hogy az ide előadóként meghívott egyházi személyek mindegyike – a pápa kivételével – Európán kívülről érkezik. Nincs elég vallási vezetőnk Európában, akit felkérhetnénk, hogy beszéljen a Ház előtt? Úgy hiszem tehát, hogy ennek lenne értelme, és Ön is ezzel a kérdéssel foglalkozott, mivel Románia nagy ortodox ország, a Ház nemcsak a pápát és a protestáns egyházi vezetőket kérhetné fel előadónak – hiszen kultúrák közötti párbeszéd keresztények között is van –, hanem az ortodox egyház képviselőit is. Kérem tehát, hogy vegyék fontolóra Bartholomaios ökumenikus pátriárcha meghívását is a kultúrák közötti párbeszéd évének keretében. Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Elnök úr! A mostani új évben két új ország csatlakozott az eurózónához, és fogadta el az egységes fizetőeszközt. Ez ismét előtérbe helyez egy olyan igényt, melynek már meg kellett volna valósulnia egy fejlett, modern és progresszív Unióban: az új érméken a nemek egyenlőségének megvalósulását. Ez a történelem visszatérő témája: a nőket ritkán ábrázolták újonnan vert érméken. A női figurák, a női tettek és a nők által végzett munka sohasem kapott szimbolikus elismerést, és nemcsak e tekintetben. A nemek közötti egyenlőség az egyik olyan érték, melyre az Európai Uniót építjük, és ezzel összefüggésben az egyenlőség minden területet át kell, hogy hasson. Fontos, hogy felismerjük és támogassuk oly sok nő oly sok területen – tudomány, kultúra, oktatás, politika – folytatott tevékenységeit, és munkájukat, életüket és nevüket el kell ismernünk, tanulmányoznunk kell és emlékeznünk kell rájuk. Egyes országokban, például hazámban, Spanyolországban, a Parlament javaslatot hagyott jóvá ennek érdekében. Ez a Parlament és a Bizottság kezdeményező szerepet kell, hogy vállaljon, és minden tagállam számára javasolnia kell a megfelelő intézkedések megtételét annak biztosítása érdekében, hogy az euróérmék

11

12

HU


kibocsátásakor egyenlő mértékben kapjanak hangsúlyt a nőkre és a férfiakra való utalások és a nők és a férfiak ábrázolása. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr! Az egyik kollégám úgy fogalmazott, hogy egy profán téma merült fel a Házban, a vízügyi keretirányelv végrehajtása Írországban. Véleményem szerint ez a legkevésbé sem profán téma. Ha az, akkor komolyabban meg kell vitatnunk, mivel az ír kormány veszélyes területekre merészkedett, amikor Európát vádolja azért, hogy az iskolákra vízdíjat vet ki, amikor igazából arról van szó, hogy alulfinanszírozza az iskolákat, és igen rosszul kommunikálja és hajtja végre ezt a fontos jogszabályt. Igazából azt kockáztatjuk, hogy az írek megítélése romlik az Európai Uniót illetően, mivel folyton Európát okoljuk olyan döntésekért, melyek tetszenek, még akkor is, ha maga a kormány is részt vett a döntéshozatali folyamatban. Amikor a Reformszerződésről kell népszavazást tartanunk, nemcsak a szülők néznek rossz szemmel az EU-ra, és tartják problémásnak, hanem jelenleg a gazdálkodók és más lobbicsoportok sem elégedettek az Európai Unióval. Az ír kormány ezért teljes körű magyarázatot kell, hogy adjon arról, hogy hogyan hajtja végre ezt az irányelvet; megfelelően finanszíroznia kell az iskolákat, és választ kell adnia arra a kérdésre, hogy háztartási adókat vetnek-e ki az írekre és ha igen, mikor. Jelenleg erről kell megbizonyosodnunk. Elnök. − Ezzel lezárjuk a kérdést.

14. CARS 21: Versenyképes autóipari szabályozási keret (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Jorgo Chatzimarkakis jelentése (A6-0494/2007) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről a CARS 21: versenyképes autóipari szabályozási keret (2007/2120(INI)) tárgyában. Jorgo Chatzimarkakis, előadó. – (DE) Elnök úr, Verheugen biztos úr! A most tárgyalt jelentés igazából egy olyan jelentésről készült jelentés, melyet a Bizottság a jövő személygépjárműveiről készített. December 19-én azonban az Európai Bizottság javaslatot fogadott el a személygépjárművek jövőben engedélyezett CO2-kibocsátásáról. A nyilvánosság érthetően szeretné tudni, hogyan reagál az Európai Parlament erre a javaslatra, illetve hogy a Parlament határozatai mennyire állnak összhangban a nemrég elfogadottakkal. Épp most vitattuk meg Chris Davies kollégám jelentését és tartottunk róla szavazást, fontos tehát, hogy konzisztensek legyünk mi is. Szeretnék erről még később is beszélni, mivel a CARS 21 jelentés olyan kérdéseket is érint, melyek egyáltalán nem kapcsolódnak a CO2-kibocsátásokhoz. Igen fontos, hogy a Házban foglalkozzunk a gépjárművek kérdésével. Hogy miért? Mivel évekkel ezelőtt vitattuk meg a lisszaboni napirendet, és mivel ez idő alatt az európai ipar versenyképességéről is vitát folytattunk. Egy igazán versenyképes ágazattal van dolgunk. A felső kategóriában például Európa nemzetközi szinten is normaértékű. A világ felső kategóriás gépjárműveinek több mint 80%-a származik Európából. Az iparág Európa gazdaságának egyik sarokköve, emellett pedig az európai versenyképesség egyik kulcstényezője is. A CARS 21 a XXI. század versenyképes gépjárműipari szabályozási rendszerét jelenti. A Bizottság egyik közleménye hozta létre 2005-ben a CARS 21 magas szintű csoportját annak érdekében, hogy javaslatokat tegyenek az EU gépjárműiparának jövőbeli szabályozási keretére. Ennek a célja azon kiigazítások meghatározása volt, melyekre a gépjárműiparban annak érdekében van szükség, hogy ezt az ágazatot az elkövetkező években versenyképesként tartsuk meg. Ezen a ponton nem mehetünk részletekbe javaslatainkat illetően. Azonban az Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságának képviselői 89 ilyen javaslatról készítettek listát. Mindezekkel itt nem foglalkozhatom, ezek azonban például a közutak biztonságával, a környezetvédelemmel, a belső piaccal, a globális kereskedelemmel, a kutatással és az innovációval kapcsolatosak, illetve egyéb dolgokkal is. Hadd emeljek ki néhány ilyen kérdést! Meg kell valósítanunk a teljes belső piacot például a gépjárművek berendezéseit és alkatrészeit illetően is. Tisztességtelen, hogy például a német autóipari berendezéseket gyártó cégek számára nem engedik, hogy kerekeket és más termékeket árusítsanak Olaszországban, mivel az utóbbi tiltja a berendezések utólagos forgalmazását, míg az olasz gyártók ezzel szemben bármilyen országba tetszés szerint exportálhatnak, Németországba is. Európának itt valódi belső piacra van szüksége a berendezések és alkatrészek terén, emellett pedig egyenlő mértékű biztonsági normákat kell előírni a gépjármű-berendezések ágazatában. Emellett be kell vezetnünk egy uniós típus-jóváhagyási rendszert, mivel nyilvánvalóak a különbözőségek jelenleg e területen.

14-01-2008

14-01-2008

HU


Még egy dolgot kell itt megemlíteni: egyszerűsített rendszerre van szükségünk a típus-jóváhagyási eljárások szabályozásánál az EU-n belül és máshol beszerzett használt járművek esetében. Egyes nemzetállamok komoly akadályokat támasztottak, és államok jelentős bürokráciát építettek ki, mely erősen megnehezíti a használtautó-kereskedők és a magán vásárlók dolgát. Európának e területen közös szabályozási rendszerre van szüksége. Ez fontos eszköz lehet a flották megújítása tekintetében is. Számos más területen alakítunk ki éghajlatvédelmi politikát, és erre itt is szükség van, ami azt jelenti, hogy igazodnunk és alkalmazkodnunk kell. További fontos kérdés a kutatás finanszírozása. A személygépjármű-iparágnak több kutatási finanszírozásra van szüksége a tagállamok részéről. A kötelező célkitűzések egyre növekvő száma, pl. a CO2-kibocsátással kapcsolatos jogszabályok, folyamatos alkalmazkodást tesznek szükségessé az autóipar részéről. Ha Európa meg kívánja erősíteni helyzetét ezen a piacon, mind a tagállamoknak, mind az Európai Uniónak jóval többet kell befektetnie a gépjárművekkel kapcsolatos kutatás terén, és nem csak az alternatív vezetési rendszerek kialakítása terén, hanem más területeken, pl. az energiatárolás területén is. Máris öt–tíz évvel vagyunk lemaradva ázsiai versenytársaink mögött az akkumulátortechnológiával kapcsolatos kutatást illetően. És most lássuk a CO2 kérdését: Chris Daviesszel, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság előadójával egyeztetve ismét számos központi paramétert állapítottunk meg. Ezek alapja a tilalmak helyett a szankciók koncepciója, és a járművek súlya alapvető paraméter, azonban ezek esetében reálisan mérlegelik azt is, hogy mikor léphet hatályba a CO2-jogszabály. A Parlament döntése szerint a céldátum 2015. Megszavaztuk továbbá alapvető kibocsátási célkitűzés gyanánt a 125 grammot. Ha egy további észrevétellel élhetek a Bizottság felé: az Önök javaslatában szereplő szankció 15-szöröse a kéményekből való CO2-kibocsátásokra kivetett szankciónak. Ennek eredményeként a gépjárművekből származó CO2 15-ször drágább, mint a kémények kibocsátása. Ezért realista díjszabást kérünk. A jelenlegi túl ambiciózus. Köszönetemet szeretném kifejezni azoknak a kollégáknak, akik segítettek e jelentés összeállításában. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A CARS 21 jelentősége jóval túlmutat az autóiparon. Ez modell Európa jövőbeli iparpolitikája számára is. Itt első alkalommal, valamennyi érintettel szoros együttműködésben próbálunk közös megállapodásra jutni Európa egyik kulcsiparágának fejlesztését illetően egy hosszú távú, stabil keretről. Igen büszkén mondhatom, hogy sikeresek voltunk ebben. Mindez a felelősségek teljesen egyértelmű megosztására alapul. Elmondtuk az európai autógyártóknak, hogy nem várhatják el tőlünk, hogy protekcionista intézkedéseket vezessünk be azért, hogy megóvjuk őket a világ más tájairól érkező növekvő versenytől. Azt is elmondtuk nekik mindenesetre, hogy számíthatnak stabil, megbízható és előrejelezhető keretfeltételekre, és ami még fontosabb: elegendő időre – ezt említette nemrég Chatzimarkakis úr is – annak érdekében, hogy felkészüljenek a jövőbeli kötelező előírásokra. Ezen a ponton kívánok szólni az európai autóipar helyzetéről: ez azon kevés piaci szektorok egyike, melyeken belül Európa vitathatatlanul világelső marad. Európa kulcsiparágáról van szó, a technológiai fejlődés, a növekedés és végül, de nem utolsósorban a foglalkoztatás szempontjából. Határozottan tiltakozom az olyan európai nézetek ellen, melyek szerint van valami erkölcstelen, akár bűnöző jelleg az autógyártásban, -vásárlásban és -vezetésben. Az autó része az európai életformának, elérhetőnek, biztonságosnak, megbízhatónak és környezetbarátnak kell lennie. Pontosan erről szól a CARS 21. Az európai autógyártás nem ellentétes azon ambiciózus környezetvédelmi célokkal, melyeket az Európai Bizottság a javaslatában kitűzött. Ezen a ponton még valamit meg szeretnék említeni: én sem ellenzem ezeket. A személygépjárművek CO2-kibocsátása korlátozásának következő lépése – bármiféle „ha”, „és” és „de” nélkül – a kilométerenkénti 120 grammos átlagos kibocsátás kell, hogy legyen Európában. Ez nem összeférhetetlen a Chatzimarkakis úr által említett 125 grammal, mivel ebből 5 grammot a bioüzemanyagok használatával kívánunk megvalósítani. Egyértelműen vitathatatlan, hogy ez lesz a következő célkitűzésünk. Bízom abban is, hogy az európai autóipar számára előnyös lesz egy arra vonatkozó, jogalkotók motiválta ösztönzés, hogy az ágazat ne csupán a világ legbiztonságosabb és a legszínvonalasabb járműveit gyártsa, hanem a legkörnyezetbarátabbakat is. Ennek bekövetkeztét illetően a legcsekélyebb kétségem sincs. A vita során felmerült pár javaslat, melyek nekem egyáltalán nem tetszettek, vagyis – és nem kívánok túl finoman fogalmazni – az a kísérlet, hogy a nagy járművek gyártóit a kis járművek gyártóival szemben, a nagy autók vezetőit, vagyis azokat, akik megengedhetik maguknak, hogy ilyen járműveket vezessenek, és ilyenekre vágynak, pedig azokkal szemben hozzák hátrányos helyzetbe, akik csak kisebbek vezetését engedhetik meg maguknak vagy csak ilyeneket kívánnak vezetni, a következő mottóval: a nagy autó rossz, a kis autó jó.

13

14

HU


A francia elnök, Nicolas Sarkozy, figyelemre méltó érvvel élt a vita során, amikor azt írta a Bizottság elnökének, hogy az, hogy valaki többet tud költeni autóra – vagyis nagy, drága járművet vehet –, még nem jogosít fel senkit sem a nagyobb szennyezésre. Ez egyértelműen olyan érv, amin el kell gondolkodni. Nem élek Franciaországban, de tudom, hogy Franciaországban vannak, akik nagy kastélyokban élnek, és ezek fűtéséhez igen sok energia szükséges. Tudom azt is, hogy Franciaországban vannak olyanok, akik hidak alatt élnek, és akiknél egyáltalán nem merülnek fel fűtési költségek. Hol a különbség? Ha erkölcstelen nagy autót vezetni és ezzel több szennyezést okozni, mint egy kis autó vezetője, akkor erkölcstelen saját házban lakni és jóval több fűtési költséget okozni is, mint egy egyszobás lakás lakója. Pusztán arra a tényre kívánom felhívni a figyelmet, hogy bár ez az érv első ránézésre igen meggyőző, közelebbről megvizsgálva már azt jelenti, hogy a CO2-kibocsátás eredményeként, kerülő utakon, Európában az életstílust is szabályozzák majd minden tekintetben. Ezt határozottan nem akarjuk, és a Bizottság sem. Meg kívánjuk tartani az európai autóipar által gyártott modellek teljes skáláját, és nincs ok arra, hogy ez ne legyen lehetséges. Úgy hiszem, hogy a most kezdődő konzultációs folyamatban igen gondosan súlyoznunk kell, hogy pontosan mit kérhetünk és mit akarunk kérni a gyártóktól, fogyasztóktól és más közúthasználóktól. Hölgyeim és uraim, azt kell mondanom Önöknek, hogy igen sokat várunk tőlük. Minden, amiről már határoztunk a már hatályba lépett Euro 5 és Euro 6 szabványok kapcsán, jóval megdrágítja az európai személygépjárműveket. Azok a szabályok, melyeket a gyalogosok megfelelőbb védelme érdekében kívánunk bevezetni, vagyis azok az intézkedések, melyek célja olyan gépjárművek megtervezése, melyek hatékonyabban védik a gyalogosokat balesetben, szintén rengeteg pénzbe kerülnek. Az elektronikus stabilitásvezérlő rendszerek európai autókon való kötelező bevezetése szintén igen drága lesz, és mindennek a tetejében itt vannak a CO2-csökkentés költségei. Mindezt egy olyan helyzetben tesszük, amikor az európai autógyártás egyik ágazatát a nemzetközi versenytársak fenyegetik, méghozzá épp azt az ágazatot, mely eleve a legkisebb bevétellel rendelkezik, ahol csökkennek az exportlehetőségek, és ahol az import meghaladja az exportot, vagyis a kis és középkategóriás járművek piacát. Nagyon is aggaszt számos európai gyártó jövője. Teljes meggyőződésem, hogy abszolút létfontosságú minden ipari termék, vagyis a gépjárművek tekintetében is, hogy a technikailag lehetséges maximális mértékben megvalósítsuk a környezetbarát fejlesztést. Azonban nem gondolom, hogy ezt olyan módon kellene tennünk – és ez nemcsak az autókra, hanem minden ipari termékre vonatkozik –, hogy sértjük iparágaink nemzetközi versenyképességét. Egy dolgot tisztázni kell: ha az általunk követett politika – és ezt nagyon is a jövő heti vitára gondolva mondom – miatt az ipar feladja az európai létesítményeket, és a világ más részén állít fel gyártóegységeket, a környezetre gyakorolt hatás egyértelműen nem lesz kedvező, mivel ezeken a más helyeken sokkal kedvezőtlenebb környezeti feltételek mellett folytatják majd a gyártást. Ha az acélgyártók Európából Kazahsztánba kívánnak költözni, nekem elhihetik, hogy abban az országban a szabályok jóval kevésbé szigorúak, mint itt Európában. Ennek eredményeként növekedne a kibocsátás, ugyanakkor pedig több ezer vagy akár több százezer munkahelyet veszítenénk. Hálás lennék, ha ezekről a szempontokról nem feledkeznének meg a soron következő heves vita során. Egy modern európai iparpolitika és egy modern európai környezetpolitika illusztrálhatja, hogy az ökonómia és az ökológia egymásnak nem természetes ellenségei, és hogy a jövő ökológiai kihívásai megoldhatók egy korszerű technológiával kombinált racionális gazdasági megközelítés útján. Ez volt az a téma, amelyről a CARS 21 valamennyi érintettje vitát folytatott, amelyről ma itt vitatkozunk, és ez volt a végső eredmény. Úgy hiszem, hogy az eredmény általánosságban megérdemli az európai közvélemény széles körű támogatását. (Taps) Erika Mann, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, biztos úr, Chatzimarkakis úr! Az én feladatom volt a jelentés elkészítése az INTA bizottság számára. Ennek során elsősorban három alapvető szempontra összpontosítottunk. Először is felhívtuk a Bizottságot, hogy sürgősen biztosítsa, megfelelő gondosság és alaposság mellett, hogy minden ajánlást megvizsgálnak annak meghatározása érdekében, hogy ezek milyen mértékben hatnak ki a többoldalú színtérre – az úgynevezett dohai fordulóra –, továbbá a kétoldalú megállapodásokra. E kétoldalú

14-01-2008

14-01-2008

HU


megállapodások bennünket különösen érdekeltek, például Korea esetében. Más országokra is összpontosítottunk azonban, pl. Indiára és az ASEAN-államokra. Fontos biztosítani, hogy a piacra jutást csak akkor nyitják meg, ha képesek vagyunk megfelelő garanciákat biztosítani a másik oldalról. Ez különösen az úgynevezett nem tarifális kereskedelmi akadályokhoz kapcsolódik. Másodsorban szándékunkban áll a fokozottabb együttműködés megvalósítása a nemzetközi megállapodások és a nemzetközi normák megállapítása terén. Harmadszor sürgősen ajánljuk, hogy a belső verseny vizsgálata során ne veszítsük szem elől a nemzetközi versenyfeltételeket, melyek az elmúlt években jelentős mértékben változtak. Most már felismerjük, hogy számos nemzetközi versenytárssal kell számolnunk. Antolín Sánchez Presedo, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök úr! Az autóipari ágazat, mely az európai gazdaság számára számos munkahelyet biztosít, ambiciózus keretet tesz szükségessé, mely koherens és integrált intézkedésekről rendelkezik, a Lisszaboni Stratégiával összhangban, az új kihívásokkal való megbirkózás érdekében. Iparunk a világ legnagyobb autógyártója, a második legnagyobb kamiongyártó, és jelentős a pótalkatrészgyártás is. Ilyen módon meg kell, hogy erősítse pozícióját, és biztosítania kell, hogy képes megfelelni a mobilitással és a közlekedéssel kapcsolatos követelményeknek, a termelékenység növelésének, a biztonság javításának és a környezet támogatásának. Ezek eléréséhez létfontosságú a gazdasági hatékonyság. Ez teszi majd lehetővé számunkra a célkitűzések mindegyikének teljesítését, illetve megfizethető árak biztosítását a flottamegújításhoz, vagyis a járművásárláshoz, továbbá azt, hogy ezeket fenntarthassuk hasznos élettartamuk alatt. A Gazdasági és Monetáris Bizottság kiemelte ezt a szempontot, és támogatásának adott hangot a verseny fejlesztésére irányuló erőfeszítések és a szellemi tulajdonjogok védelme iránt, továbbá az ágazat adóügyi kezelésének fejlesztését illetően. E szempontokat nagymértékben a jelentés részévé tették, és ezért gratulálok az előadónak. Ona Jukneviciene, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. ? (LT) Gratulálok Jorgo Chatzimarkakisnak e jelentés elkészítéséért. Az autóipar valóban az egyik legfontosabb mind közül. Közvetlenül 2,3 millió személyt foglalkoztat, további 10–12 millió pedig a mellékágazatokban dolgozik. Ez a Közösség ipari szektorában dolgozók 7 százalékát jelenti. A Közösség tagállamainak előre gondoskodniuk kell azokról, akik elveszthetik munkájukat a strukturális változások miatt, és erre megfelelően elő kell készülniük. Jelenleg a problémákat akkor oldjuk csak meg, amikor előfordulnak. Biztosítanunk kell, hogy a szerkezetváltással érintett vállalkozásoknak nyújtott közösségi finanszírozás közvetlenül eléri a munkavállalókat. Különösen támogatni kell azokat, akik saját vállalkozásba kezdenének – itt most a globalizációs alapra gondolok. Az emberi szempont a legfontosabb fontos változások bekövetkeztekor, feladatunk pedig az, hogy gondoskodjunk a Közösség polgárairól, megvédjük őket a munkanélküliségtől, és eredményesen éljünk a szociális garanciákkal. Csak ez segíthet nekünk az emberek bizalmának a visszaszerzésében. Claude Turmes, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr! A vitát két számadattal szeretném kiegészíteni, hogy tudjuk, hogy egyáltalán miről beszélünk. 700 millió autó van a világon most, hogy az olajár 100 dollár. A múlt héten a Tata Motors olyan olcsó gépjárműt dobott piacra, mely átlagosan öt litert fogyaszt száz kilométeren, öt liter azonban még mindig sok ilyen kis autó esetén. Mindez azt bizonyítja, hogy az elkövetkező években sokmillió magántulajdonú autó jelenik majd meg a fejlődő nemzetek közútjain, Kínában, Indiában, más ázsiai országokban, Dél-Amerikában és az afrikai államokban. Egy ilyen forgatókönyv esetén egészen biztosan nem tervezhetjük azon európai gyártók megvédését, akik úgy vélik, hogy két tonnás limuzinokat kell forgalmazniuk hét, nyolc, tíz vagy akár több literes fogyasztással egyszerűen csak azért, mert úgynevezett versenyelőnyünk van e téren. A jelenlegi vita az én szememben csupán fiaskó. Ferber úr a CSU részéről nemrég azzal fenyegette a Bizottság elnökét, Barroso urat, hogy a CDU/CSU képviselőcsoport nem támogatja a második mandátumot, ha Barroso úr továbbra is támogatja Dimas urat a német autóipar ellenében.

15

16

HU


Verheugen úr, ha megbocsátja a szavaimat, Ön bizonyosan nem akar ellentmondani Sarkozy úrnak. Akkor miért teszi? Mivel ő és Prodi úr levélben kívánták biztosítani, hogy a Bizottság ne állapítson meg 80%-os növekedési görbét, ahogy azt a német autóipar kívánta, hanem jussanak kompromisszumra. Úgy gondolom, hogy az, amit Prodi és Sarkozy urak ezzel a vitával kapcsolatosan tettek, abszolút, teljesen legitim. Azon sem vagyok meglepődve, hogy itt egy FDP-s politikus ismét természetszerűen beállt a német autólobbi képviselte sorokba. Ha szabad így fogalmaznom, Chatzimarkakis úr, az Ön jelentése elmarad a Chris Daviesé mögött, mivel a lábnyom helyett Ön a jármű tömegének ad prioritást, és mivel a gépjármű-technológiára alapuló 125 gramm helyett Ön most integrált célként 125 grammra szólít fel. Ez azt jelenti, hogy a Parlament némiképpen visszalépett. Ami a határidővel kapcsolatos érvet jelenti, mit teszünk ezen a téren? Amikor 2012-re tűzzük ki az időpontot, akkor igazából csak gyorsabban kívánunk forgalmazni egy máris meglévő technológiát. A legfontosabb elem hiányzik: hol a 2020-ra vonatkozó célkitűzés? Verheugen úr, Ön határozott keretre szólít fel. Én autóipari vezetőként honnan tudhatnám, milyen irányba induljak, amikor az európai döntéshozók semmilyen referenciakeretet nem alakítanak ki arra vonatkozóan, hogy mennyire legyek energiahatékony 2020-ra. Erről sem a Bizottság javaslata, sem az Öné nem tesz említést. Ha ez a Parlament jogalkotási lépést akar tenni a jelentéssel kapcsolatosan, akkor javaslatot kell tennie a 2020-ig elérendő célokról. Ez az, amire szükségünk van: stabil, hosszú távú tervezés. Malcolm Harbour, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr! Beszédemet azzal kezdeném, hogy végre egyszer egyetértek Turmes úrral. Ez a jelentés lényegében egy létfontosságú iparágnak kíván stabil keretet adni, melyen belül az megfelelhet azon társadalmi elvárásoknak, melyeket vele szemben támasztunk – legyenek ezek a környezettel vagy a biztonsággal kapcsolatosak. Hogy Dimas úrnak ez sikerült-e, és megfelelő hatásfelmérést végzett-e a CARS 21 jelentés tartalmához képest, itt viszont eltér a véleményem. Az egyik, amit Verheugen biztos úrnak javasolnék, az az, hogy adjon át egy üzenetet Dimas úrnak, és kérje meg annak kifejtésére, hogy az általa jelenleg e rendelet fejlesztésére alkalmazott eljárás milyen módon egyeztethető össze egyáltalán a CARS 21 javaslat tartalmával. Azért érdekel a téma, mert a magas szintű csoport tagja – aktív tagja – voltam. Ez a harmadik jelentés. A magas szintű csoport jelentést tett, a Bizottság igen kedvező reakcióval élt, és elfogadta az érintettek legtöbb ajánlását, és most a Parlament, Chatzimarkakis úr jó munkájának eredményeként, szilárd támogatást nyújt e következtetéseknek. Van azonban még egy csoport, mely szembetűnően nincs jelen a vitában, méghozzá a tagállamok. A CARS 21 egyik legfontosabb ajánlása egy integrált megközelítés. A tagállamok ebben komolyan érintettek, miért nincsenek tehát itt ma este? Ők azok, akik nemzeti szabályozásuknak megfelelően viselkedve veszélyeztetik a stabil keret, a belső piac elérését, azon környezeti és biztonsági célok elérését, melyeket kitűztünk, a közúti halálesetek számának csökkentésére vonatkozó célkitűzéseket – ahol igen komoly célkitűzéseink vannak, és ahol ők jelentős beruházásokat tehetnek az infrastruktúra és a járművezető-képzés terén. Miért nincsenek itt? Egyértelmű üzenetet kell küldenünk feléjük. Egyrészt azt kell kérnünk a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságtól, hogy ez a Parlament vállaljon kezdeményező szerepet abban, hogy bevonjon nemzeti parlamenti képviselőket e Házban a CARS 21 keretéről zajló megbeszélésekbe, arról, hogy ők nemzeti és helyi politikusokként hogyan fognak hozzájárulni az olyan versenyképes autóipar megvalósítására vonatkozó átfogó célkitűzésekhez, mely a lehető legmagasabb technológia szintet képviseli, megőrzi és fejleszti a munkahelyeket és a foglalkoztatást, egyúttal pedig eléri mindazon célokat, melyeket mindannyian el akarunk, a tudomány, a biztonság és a környezeti fejlesztések terén. (Taps) Luca Romagnoli, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének előadója. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Néhány javaslattal kívántam élni a 21. századi versenyképes gépjárműipari szabályozási keretről szóló véleményről, mivel az igen komoly stratégiai értéket képvisel az Unióban a növekedés és a foglalkoztatás tekintetében, azonban a további teendők szükségességére is tekintettel, a járművek és az infrastruktúra kiigazítása, a technológiai innováció alkalmazása terén is az európai közutak biztonságosabbá tétele érdekében. Úgy hiszem, hogy mindez valóban elérhető a kibocsátások csökkentésével, azonban integrált megközelítést tesz szükségessé, amint azt a CARS 21 csoport javasolta; inkább az a benyomásom, hogy a Bizottság ezt a

14-01-2008

14-01-2008

HU


megközelítést némiképp figyelmen kívül hagyta. Különösképpen sajnálom, hogy elmulasztották az elfogadott költség/haszon elv eléréséhez szükséges politikák hangsúlyozását. Emellett megjegyzem, hogy a bioüzemanyagok használatának növelése érdekében létfontosságú a szükséges helyi alapú létesítményhálózat támogatása annak érdekében, hogy a polgárok beszerezhessék a készleteket. Másként ez a cél nem érhető el. Azzal zárom, hogy reméltem – és még mindig remélem –, hogy józan megközelítést alkalmaznak annak biztosítása érdekében, hogy a technológiai kiigazítás költsége az EU-n belül szabad versenyt és valódi versenyképességet garantáló, egyenlő feltételeket biztosító színtéren megteremthető. Tulajdonképpen a képviselőtársaim és a Bizottság figyelmét is felhívtam a karbantartás szükségességére, azonban nem sok sikerrel. Gary Titley, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr! A Jogi Bizottság támogatja a CARS 21 kezdeményezést, mely véleményünk szerint példás illusztrálása az érintettek bevonásának. Igent mondunk az integrált megközelítésre, amiről úgy hisszük, hogy alapvető e kezdeményezés sikeréhez. Azonban Harbour úrhoz hasonlóan utalnék a tagállamok kötelezettségvállalásának kérdésére, tekintettel az integrált megközelítést veszélyeztető adóügyi rendszerekkel kapcsolatos jogalkotásra vagy ezek végrehajtására vonatkozó egyoldalú óhajukra. Igent mondunk az egyszerűsítésre, és 38 irányelvet ENSZ-szabályokkal váltunk fel – amíg nem úgy tűnik, mintha lemondanánk jogalkotási jogainkról, szükség esetén –, és igent mondunk a technológiai hátterű megoldások, pl. az ECOR fejlődésére. Remélem azonban, hogy a Bizottság fokozottabban is felléphet, ahogy azt Mann asszony is javasolta, a szellemi tulajdonjogok kapcsán, különösen Kína vonatkozásában. Azt szeretnénk, hogy az EU-ban megfelelően hajtsák végre a gépjárművek forgalmazásáról szóló rendeletet, és úgy véljük, hogy alapvető a lejárt élettartamú járművekről szóló irányelv nem harmonizált végrehajtásának kezelése. Fejlesztenünk kell a járművek határon átnyúló ellenőrzését, és a más tagállambeli közlekedési szabályok határon átnyúló végrehajtását, mivel máskülönben az egész helyzet igencsak különbözővé válik. Turmes úrhoz hasonlóan azonban úgy hiszem, hogy olyan keretre kell törekednünk, mely 2020-ig és még azt követően is érvényesülhet. Nicole Fontaine, a PPE-DE képviselőcsoport részéről. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Gratulálni kívánok Verheugen biztos úrnak az európai autóipar vizsgálata céljából a CARS 21 magas szintű csoport létrehozásának kezdeményezéséért. 2003-ban több ipari miniszter, magam is, támogattuk ezt az új módszert, melynek keretében egy adott ipari szektort részletesen megvizsgálunk az azzal kapcsolatos megfelelő megoldások megtalálása érdekében. Biztosan emlékeznek arra, hogy ezt a módszert sikeresen alkalmaztuk pl. a textilágazatnál is. Lehetővé teszi számunkra, hogy bevonjuk az érdekelt feleket, és integrált megközelítést valósítsunk meg. A jövőre nézve egyetlen óhajom van csupán: az ágazaton belüli szakmák sokféleségét nagyobb mértékben figyelembe vevő képviselet, emellett pedig az Európai Parlament fokozottabb részvétele. Ennek tudatában három olyan javaslatról kívánok szólni, mely Jorgo Chatzimarkakis kiváló jelentésében szerepel. Az egyik annak jelentősége, hogy hangsúlyozni kell, hogy az autóipari ágazat munkahelyek, a versenyképesség, a növekedés és az innováció forrása, ekként pedig fokozottabb befektetést tesz szükségessé a kutatás és a fejlesztés terén, különösen a hidrogénmotorok, üzemanyagcellák vagy hibrid meghajtás terén. Az üzenet világos, és a járműtechnológiai kutatás nyilvánvalóan az Európai Innovációs és Technológiai Intézet egyik kiemelt célja lesz. Másodsorban ami az autóipar globális felmelegedés elleni küzdelemben való szerepét illeti, a CO2-kibocsátások csökkentésére irányuló célok összhangban vannak az általunk októberben elfogadott Davies-jelentéssel. Időt kell hagynunk az ipari ágazatoknak a felkészülésre. Ennek eredményeként úgy hiszem, hogy nem lenne bölcs dolog a 2015. évi határidő előrehozása. Mindenesetre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásai elleni küzdelem keretében olyan adóügyi intézkedésekre is szükséges van, melyek a flottamegújítás mellett szólnak. Végül örömömre szolgál, hogy előadónk felhív az alkatrészek és berendezések belső piacának megteremtésére, illetve nagyobb erőfeszítésekre a hamisított alkatrészek importja elleni küzdelem terén. A polgárok biztonsága és sok ezer európai KKV túlélése forog kockán.

17

18

HU


Összefoglalva, hölgyeim és uraim, szeretnék rámutatni, hogy mindenképpen figyelembe kell vennünk az európai autóiparra nehezedő nyomást és az egyre fokozódó versenyt. Szeretnék köszönetet mondani Chatzimarkakis úrnak az árnyékelőadókkal való kitűnő együttműködéséért, és gratulálni neki ezért a rendkívül dinamikus eredményért, mely hatékony szószólója gazdaságunk e fontos ágazatának. Matthias Groote, a PSE képviselőcsoport részéről. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A CARS 21 magas szintű csoport létrehozása a lehető leghelyesebb lépés volt. Az eredmények önmagukért beszélnek. A Parlament két taggal képviselteti magát ebben a csoportban – Malcolm Harbour és Garrelt Duin –, és ők igen jó munkát végeztek. E jelentés Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről megbízott árnyékelőadójaként csak a környezeti kérdésekkel kívánok foglalkozni. Azonban az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tagjaként meggyőződésem, hogy az európai autóipar versenyképességének megőrzése és fokozása szorosan kötődik ahhoz a kérdéshez, hogy mennyire lesznek környezetbarátak és környezetileg fenntarthatók a „made in Europe” címkéjű autók. Üdvözlöm tehát azt a tényt, hogy igen gyorsan végrehajtottuk a gépjárművekre vonatkozó Euro 5 és Euro 6 szabványokat, illetve hogy az áruszállító járművekre vonatkozó bizottsági javaslatot immár benyújtották. Ez a forrás alapú jogszabály segíthet minket abban, hogy segítsük Európa kis- és nagyvárosait, illetve községeit a megállapított kibocsátási célkitűzések teljesítésében, illetve hogy ilyen módon megfelelőbb levegőminőségről gondoskodjunk. Mégis rejtélyes marad a számomra az, hogy a kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatban az emberek miért próbálják mindig kitolni a CO2-jogszabály bevezetésére előírt 2012. évi határidőt 2015-ig. Ez nem helyénvaló. Ott voltunk a Bali Éghajlat-változási Konferencián, ahol Európa igen határozott állásponton volt. A tényleges jogalkotásnál azonban mindig finoman meghátrálunk. Az autógyártók már 1995 óta tudják, hogy valamit tenni kell a kutatás és fejlesztés terén környezetbarát modellek előállítása érdekében. Úgy vélem, hogy egy 12 évnyi határidő elégséges ahhoz, hogy 2012-re megvalósuljon a 120 g/km célkitűzés, és ideértendők a kiegészítő intézkedések is. Ez roppant fontos. Az éghajlatváltozás kétségkívül nem fog ránk várni, vagyis most kell lépnünk. Fontos továbbá biztosítani, hogy a CO2-kibocsátás 2015-re csúcsméreteket öltsön, vagyis akkor megkezdhetjük e kibocsátások csökkentését. Itt minden egyes iparágnak meglesz a szerepe, a járműgyártóknak is. Chris Davies, az ALDE képviselőcsoport részéről. – Elnök úr! Az autóipar kibocsátásait jóval erőteljesebben is csökkenthette volna, mint ahogy azt tette, de ott vagyunk, ahol vagyunk, és a gazdaságos váltás időbe telik, ezért üdvözlöm az előadó javaslatát, mely szerint a 125 g-os célt 2015-re tűzzük ki, azzal összhangban, amit e Parlament az elmúlt év októberében megszavazott. Ezt nagyratörőnek, de megvalósíthatónak tartom. Ráadásul ez jelentős mértékben tükrözi a Bizottság javaslatait is, mely szerint igen fokozatosan kell bevezetni a szankciókat 2012 után. Igen sajnálatosnak tartom azonban, hogy az előadó javasolta, hogy a célértékeket súlyra alapozzák, mivel ezzel megszűnik az az ösztönzés, hogy csökkentsék a gépjárművek tömegét, és ez ellentétes az októberi szavazásunk eredményével is. Kérem, legyünk tehát következetesek. A Bizottság javaslataiban felismerte, hogy a lábnyom igen fontos lehet; pusztán azt mondja, hogy nem áll rendelkezésünkre elég adat ezt illetően megbízható következtetések levonására, ezért a lehető leggyorsabban meg kell szereznünk az adatokat, és nyitva kell tartanunk a lehetőségeket. Nem kívánunk küzdeni az üzletág vezetői és a vállalkozóink ellen. Ellenkezőleg: ha küzdeni kívánunk az éghajlatváltozás ellen, és csökkenteni akarjuk azt a veszélyt, mely jelenleg a bolygó legszegényebb részein élő milliárdok túlélését fenyegeti, el kell érnünk, hogy felelősséget vállaljanak cselekedeteiket illetően. Novemberben tévedtem, amikor azt állítottam, hogy Michael O’Leary, a Ryanair vezetője azt mondta, hogy nem érdekli a környezet, amíg arannyal töltheti meg saját zsebét és a légitársaságát. Valószínűleg ezt a benyomást kelti a környezetvédők iránti megvetése, azonban bocsánatot kérek, állításomat visszavonom, és várom, hogy ajánlatát vitára bocsássuk. Azonban ha kezelni kívánjuk az éghajlatváltozás problémáját, arra van szükségünk, hogy olyan emberek, mint O’Leary úr és autóipari társai a mi oldalunkon álljanak, velünk együttműködjenek, kitolják az innováció határait, és a frontvonalból irányítsanak. Vladimír Remek, a GUE/NGL képviselőcsoport részéről. – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Meggyőződésem, hogy esetünkben az előadó hatalmas munkát végzett, és bizonyította jelentős készségét a tárgyalás és a kompromisszumteremtés terén. Ez különösen az autóipar kibocsátáscsökkentésével kapcsolatos. Realistának kell lennünk, és nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez az iparág az európai vezető iparágak egyike, egyúttal

14-01-2008

14-01-2008

HU


pedig egyik fő munkaadója. Ahogy azt korábban is említettük, ez az iparág több mint két és egynegyed millió munkahelyet biztosít, a kapcsolódó területeken pedig további milliókat. Véleményem szerint ebben az iparágban a kibocsátások csökkentése igen nehéz feladat. Nézetem szerint az itt elért eredmény egy tiszteletreméltó, realista dokumentum. Fontos továbbá, hogy támogassa azt a kezdeményezést, hogy jelentős mértékben egyszerűsödjön az autóiparral kapcsolatos jogalkotás: ma több mint 200 rendelet van hatályban. Ennek szellemében árnyékelőadóként megkíséreltem a jelentést módosításaimmal támogatni. Ezek fő célkitűzése annak megakadályozása volt, hogy az ambiciózus tervek ne fogják vissza Európában a terület fejlődését, illetve hogy képesek legyünk a világban versenyezni. Ján Hudacký (PPE-DE). – (SK) Kérem, engedjék meg nekem, hogy bevezetésképpen köszönetet mondjak az előadónak, Chatzimarkakis úrnak, kiváló jelentéséért, mely figyelembe veszi és gyakorlati szempontból kezeli a szabályozási keret valamennyi szempontját, amelyek igen fontosak az autóipar jövője tekintetében. Amikor a jelentésben az európai autóiparnak a globális fejlődés feltételei melletti versenyképességéről beszélünk, akkor figyelembe kell vennünk mindenek felett mindazon szempontokat, melyek ezt a képességet komolyan csökkenthetik. Eredetileg azt gondoltam, felesleges arra emlékeztetni az Európai Bizottságot, hogy ez az iparág milyen jelentőséggel bír az Európai Unió gazdasági és társadalmi fejlődésében, azonban mióta a Bizottság javaslatokat tett az új magántulajdonú autók kibocsátási normáit illetően, ebben már nem vagyok olyan biztos. Ha ez igaz, akkor a Bizottságnak mindenképp több figyelmet kell fordítania az Európai Parlament többségi véleményére, illetve a szakértői csoportok nézeteire, akik integráltabb megközelítésre hívnak fel. Az Európai Parlament emellett kritikusan szemléli azt a határidőt is, melyen belül az európai autóipar képes teljesíteni a technológiailag ambiciózus kibocsátási célkitűzéseket olyan módon, hogy az csak minimálisan érintse az európai ipar versenyképességét. Az Európai Parlament ennek egyértelműen hangot adott Davies úr jelentésében, és ebben a jelentésben: a bizottság többségi szavazással adott hangot azon meggyőződésének, hogy az autógyártók 2015-re képesek elérni a 125 g/km CO2-kibocsátási szintet. Ha valóban azt reméljük, hogy csökkenteni tudjuk a kibocsátásokat az autóipar egészében, akkor ezeket a kérdéseket sokkal alaposabban meg kell értenünk. A javasolt lépés egyértelműen lelassítaná a régi autók lecserélését, emellett más kedvezőtlen hatása is lenne, például az, hogy a kevésbé tehetős polgárok nem lesznek képesek új autókat venni. Ez a szempont leginkább az új tagállamokban érvényesül, ahol a régi autók újra cserélése gazdasági okokból igen lassú. Mindez nyilvánvalóan nem a CO2 csökkentéséhez járul hozzá, hanem épp ellenkezőleg. Dorette Corbey (PSE). – (NL) Elnök úr! A közlekedési kibocsátások az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának egyötödét teszik ki. Az ezer főre jutó autók száma világszerte gyorsan növekszik, tehát az autóknak mindenképpen fenntarthatóvá kell válniuk. Ez azonban olyan üzenet, mely nemigen tükröződik a Bizottság CARS 21 jelentésre adott válaszában és magában a jelentésben sem. A dokumentum az autók környezetbarátabbá tételéről és az autóipar versenyképesebbé tételéről beszél, a kettőt azonban nem köti össze, habár nyilvánvaló, hogy a jövő a fenntartható és gazdaságos autóké. Az indiai és kínai autógyártók elárasztják a világot kicsi, gazdaságos, környezetbarát és olcsó autókkal. Az európai autóipar mindeközben egy visszaható lépés ellen küzd, melynek célja annak engedélyezése, hogy még több CO2-t bocsássanak ki. Ez igen sajnálatos a környezet tekintetében, sajnálatos azonban az Európai Unión belüli foglalkoztatást illetően is. A CARS 21 magas szintű csoport egy elmulasztott lehetőség volt arra, hogy kialakítsuk a jövőképet egy fenntartható autóiparról, mely választ adna a valódi kihívásokra. A kulcsszó itt az innováció. Az Egyesült Államokban a hidrogénmeghajtás előtt simítják el az utat, a piac pedig készen áll az elektromos járművekre. Hol maradnak az európai kezdeményezések? Egyes autógyártók prototípusai már készen állnak, az utakon még sincsenek hidrogén meghajtású járművek. Ideje, hogy a kormányok és az ipar egyként működjenek együtt a gyors előrelépésért. A kutatás önmagában nem elég. A magas szintű csoportok létrehozatala elviekben kiváló ötlet, azonban sajnos a CARS 21 mögött az ipar konzervatív elemei álltak. Igen fontos, hogy a magas szintű csoportok összetétele megfeleljen az előttünk álló kihívásoknak. Sok millió új autó érkezik a piacra az elkövetkező néhány évben, és igazán sokat segítene, ha ezek környezetbarátak és gazdaságosak lennének. Holger Krahmer (ALDE). – (DE) Elnök úr! Az autógyártás Európa egyik kulcsiparága. Kb. 12 millió személyt foglalkoztat, az innováció és a növekedés letéteményese, és valami olyasmit teremt, melynek célja az egyéni mobilitás megteremtése. Célunk kell tehát hogy legyen annak biztosítása, hogy az európai autóipar megőrizze globális vezető szerepét és versenyképességét. Ugyanakkor azonban emlékeznünk kell arra, hogy korunk

19

20

HU


globális gazdaságában igen vékony a választóvonal az innovációra vonatkozó ösztönzők és a gazdasági lépések szankciói között, és hogy végül még mindig a világ legjobb termékeit exportáljuk, és nem csupán kiszervezzük gyártási létesítményeinket. Kifejezetten a CO2-kérdésre kívánok összpontosítani, mely kétségtelenül az itt tárgyalt téma egyik legfontosabb eleme. Az életforma kritikája, melyről Verheugen úr beszélt, régóta kellemetlen aspektusa az európai éghajlatvitának. Nagyon népszerű dolog az egyéni életforma kritizálása. Ezt Claude Turmes is megtette. Arról van szó, hogy ha valamennyi két tonnás limuzint kivonnánk a piacról, amit ő nagyon szívesen tenne meg, a CO2-csökkenés aligha lenne érzékelhető, a nemzeti gazdaságnak okozott kár azonban hatalmas lenne. Hadd szóljak most a jelenleg tárgyalt, javasolt CO2-rendeletről! Verheugen úr meglehetősen egyértelműen közölte e tekintetben, hogy nem kíván olyan jogszabályt bevezetni, mely egy életformát illetne kritikával. Azonban amikor megnézzük az előírt határidőktől való minimális eltérés tekintetében javasolt pénzbírságokat, hajlamos vagyok azt hinni, hogy a Bizottság mégis pontosan ezt tette. A most tárgyalt és ma elfogadandó rendelet ténylegesen ellenséges az innovációval szemben, mivel az autógyártók által kifizetendő pénz az innovációra és a kutatásra kellene. Gunnar Hökmark (PPE-DE). – Elnök úr! Korunk autója bizonyos tekintetben ugyanolyan, mint 100 éve, ugyanakkor azonban sokban különbözik a biztonságot, a hatékonyságot és a környezetre gyakorolt hatást tekintve. Ez egy dolgot mindenképpen bizonyít: a verseny ereje olyan tempóban fejleszti a technológiát, amelyet el sem tudunk képzelni. Hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy Európa versenyképes autóiparral rendelkezzen, ha hozzá kívánunk járulni a globális napirendhez és a jobb környezeti normákhoz a globális gazdaságon belül, mert ha nem így teszünk, nem leszünk képesek ennek fejlődését befolyásolni. Azok, akik az európai autóipar versenyképességét csökkentő politikára hívnak fel, nem járulnak hozzá egy jobb környezethez – ezt fontos megállapítani. Fontos azt is kimondani, hogy a 125 g célkitűzés, mely a jelentésben is szerepel, elfogadható és előre mutató lépés. Azonban nem az a fontos, hogy az egyes – nagy vagy kicsi – autók kibocsátását megvitassuk, mivel szükségünk van nagy és kicsi autókra egyaránt: ezek az Unió különféle részein, országainkban eltérő szerepet játszanak. Általános fejlődés szükséges, melynek keretében csökkennek a kibocsátások minden autóban. Ezért fontos az új autók támogatása, mivel ezek jobbak, a jobb közúti rendszerek, a jobb közlekedési rendszerek, a jobb üzemanyagok és a jobb motorok támogatása érdekében. Ezt csak egy versenyképes európai autóipar tudja megtenni, és ez csak úgy érhető el, ha megfelelő politikákat alkalmazunk a környezet és a versenyképesség kiegyensúlyozására, és ez a jelentés mindehhez megfelelő módon hozzájárul. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Először is szeretnék gratulálni az előadónak a jelentésben végzett munkájáért. Ezt rendkívül fontos vitának értékelem. Az Európai Unió a legdinamikusabb tudás alapú gazdaságot csak akkor mondhatja magáénak, ha kellőképpen beruház a kutatásba, és különösen ha az eredmények az ipari gyártásba integrálhatók. Az éghajlatváltozás az évszázad egyik fő kihívása. A főbb városi területeken a forgalom és a szennyezés az európai polgárok 66%-a számára jelent problémát, és a polgárok 70%-a számít arra, hogy az Unió aktív szerepet vállal e problémák kezelésében. Az autóiparnak képesnek kell lennie kevésbé szennyező termékek szállítására; azonban az ipar támogatást igényel kutatási tevékenységeiben, és különösen fontos, hogy bármiféle korlátozás során figyelembe vegyük az új autótípusok kialakításához szükséges időt, a koncepciótól a tervekig, a gyártásig, a tesztelésig és a forgalmazásig. Figyelembe kell továbbá vennünk a piaci keresletet és különösen a polgárok vásárlóerejét. Ezzel kapcsolatosan úgy hiszem, hogy a tagállamokat ösztönözni kell adóösztönzők kialakítására a végfelhasználók számára, hogy ez utóbbiakat környezetbarátabb autók megvásárlására buzdítsák. Ilyen rendszert Romániában már 2003-ban bevezettünk, és az eredmények igen jók. Az európai autóipar fejlesztése számos munkahely megőrzéséhez és teremtéséhez vezet. Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök úr! Köszönöm az előadónak nagyszerű munkáját ezzel a fontos és érzékeny kérdéssel kapcsolatban. Mind tudjuk, milyen fontos az autóipar az EU-ban. Autóiparunk, legalábbis

14-01-2008

14-01-2008

HU


hazámban, vezető iparág a fejlesztés, a kutatás, a teljesítmény, a környezet és a biztonság terén. Egy sikeres autóipar igen fontos az Uniónak. Munkahelyekről és növekedésről beszélünk, ugyanakkor pedig a környezet, a globális éghajlat iránti felelősségről is. A Bizottság messze mutató jogszabályt javasol, mely a motorkipufogók szén-dioxid kibocsátásának kötelező csökkentésére, jobb járműtechnológiákra és a bioüzemanyagok használatára összpontosít. Az előadónak kételyei vannak a célkitűzéseket illetően, melyeket az iparágnak meglehetősen nehéz teljesítenie, és ezek veszélyeztethetik a vállalkozások versenyképességét, ezt azonban korábban hallottuk már ebben a vitában. Hallottam ilyen érveket otthon is. Értem és osztom az aggodalmakat, azonban úgy hiszem, hogy ebben a helyzet meglehetősen szerencsétlen lépés lenne, ha a Parlament alábbadna törekvéséből. Bízom abban, hogy az EU autóipara a kutatás és fejlesztés útján meg tud birkózni a magas célkitűzésekkel. A múltban már bizonyította e képességét. Országaink lakosai nem akarnak túl sok pénzt költeni autóra, azonban tudják azt is, hogy meg kell birkóznunk az éghajlatváltozással, méghozzá gyorsan. Christian Rovsing (PPE-DE). – (DA) Elnök úr! Szeretnék csatlakozni sok képviselőtársamhoz, akik köszönetet mondtak az előadónak az itt tárgyalt kiváló jelentésért. Egyértelmű, hogy mivel igen sok autó van, növekszik a mobilitás, illetve egyre többekben merül fel az óhaj, hogy vezethessenek, a kibocsátások kérdése kulcsprobléma, mellyel foglalkoznunk kell. A szén-dioxid az emberre önmagában nem mérgező, és a légköri CO2 kismértékű növekedése valójában némiképpen meggyorsítja a növények növekedését. Az éghajlatra azonban káros, és ezért igen fontos, hogy mindent megtegyünk a CO2-kibocsátások csökkentésére. Véleményem szerint jobban kell támaszkodnunk a kutatásra, hogy olyan motorokat fejleszthessünk ki, melyek jóval nagyobb hőmérsékleten működnek, mint a mostaniak – akár kerámia vagy más anyagok használatával és különösen a vezérlő szoftverek elterjedtebb használatával. Úgy hiszem, hogy a kitűzött célokat könnyű lesz elérni. Nincs okunk azt hinni, hogy egy koncentrált, célzott erőfeszítés és lényeges mértékű kutatási erőforrások mellett Európa ne lenne képes a saját maga által kitűzött célok elérésére, és vezető iparággá válni az autóiparon belül, hiszen máris az. Joan Calabuig Rull (PSE). – (ES) Elnök úr! Gratulálnék Chatzimarkakis úrnak jelentéséért, mivel arra sürgeti a Bizottságot, hogy nagyratörő, mégis reális célokat állapítson meg. Szintén követi a CARS 21 egyes ajánlásait, például az integrált megközelítést a CO2 kibocsátásokat illetően, a megfelelő határidők biztosításának szükségességét, illetve az európai ipar belső és külső versenyképességének védelmét. Számos kérdést kívánok hangsúlyozni. Ezek közül az első az a tény, hogy a közúti biztonság célkitűzése kulcselem, és itt is integrált megközelítésre van szükségünk, mely magában foglalja a járműtechnológiai fejlesztéseket, az infrastrukturális intézkedéseket, az oktatást és a tájékoztatást. A kereskedelmet és különösen a Koreával való tárgyalásokat illetően fontos biztosítani, hogy Korea eltörölje a meglévő nem tarifális akadályokat, és ne teremtsen újakat. Lényeges továbbá a jobb szabályozásra irányuló elvek – vagyis a megfelelő hatásvizsgálatok, a költséghatékonyság elve vagy a megfelelő határidők – által az autóipar versenyképes szabályozási keretének megteremtésében játszott létfontosságú szerep hangsúlyozása. E tekintetben az ütemterv a végleges CARS 21 jelentés szerves része, és tiszteletben kell tartani. Egyértelműen vannak strukturális problémák, és természetesen olyan általános feltételeket kell teremteni, melyek révén az autóipar az EU-ban fenntarthatóvá válik. Az egyetlen lehetőség erre az, ha képessé tesszük iparunkat arra, hogy a technológiai, ökológiai és társadalmi innováció élvonalában maradjon, egy magasan képzett munkaerőre támaszkodva. Ebből következően igen fontos szempont az autóipari munkavállalók oktatásával és képzésével kapcsolatos kötelezettségvállalás. A közösségi környezetvédelmi, közúti biztonsági és energiahatékonysági jogszabályok megfelelő képzést tesznek szükségessé a munkavállalók számára, hogy könnyebben igazodhassanak az akár technikai, akár szabályozási jellegű változásokhoz, valamint hogy ugyanolyan vagy jobb munkahelyi kilátásokkal nézhessenek szembe. Emellett az európai autóipar jövőjének garantálása érdekében létfontosságú az Unióban megerősíteni a munkavállalók és szakszervezeteik tájékoztatási és konzultációs jogait. Ennek egyik jó példája a Ford és a valenciai gyár általános munkavállalói szakszervezete között nemrég kötött megállapodás, melyben új beruházásokat tesznek lehetővé a korszerűsítés és az új modellek gyártása érdekében.

21

22

HU


A részvétel erősíti az ágazatot, és olyan esetekben, amikor szükséges a szerkezetváltás, enyhítheti annak kedvezőtlen hatásait. Ennek eredményeként igen fontos, hogy hangsúlyozzuk annak szükségességét, hogy megfelelő felülvizsgálat keretében megerősítsük az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelvet. Ivo Belet (PPE-DE). – (NL) Elnök úr, Verheugen biztos úr, hölgyeim és uraim, előadó úr! Holnap nyílik Brüsszelben a 86. autókiállítás, és a központi szerepet a környezetbarát autók kapják. Világos, hogy mind az autógyártók, mind a fogyasztók végül meggyőződtek a szemléletbeli változás sürgős szükségességéről. Az is világos, hogy egy szemléletbeli változás és a mentalitás változása csak akkor lehetséges és elérhető, ha kötelező intézkedéseket vezetünk be, és ilyen intézkedésekre számos különféle területen van szükség. Véleményem szerint a még mindig védekező álláspontra helyezkedők tévednek. Számos európai és más középkategóriás autó máris teljesíti a kilométerenkénti 120 gramm CO2 kibocsátásának új követelményét. Verheugen úr, még a német autók is: az új Golf TDI 1900 máris 115 g/km-t teljesít, vagyis láthatólag a dolog Németországban is lehetséges, és véleményem szerint ezt az utat kell tovább járnunk. A környezetbarát technológia az egésznek a lényege. Ez egy olyan szektor, ahol nagy a növekedési potenciál, és amely óriási lehetőségeket kínál. Hasznos tehát, hogy a Bizottság határozottan foglalkozzon a kérdéssel. Ahogy Ön, biztos úr is elmondta, most kell beruházásokat tennünk annak érdekében, hogy e területen világelsőkké váljunk. Ellenőriztem a számadatokat: a hetedik keretprogram több mint 4 milliárd EUR kölcsönről rendelkezik a közlekedési ágazat javára. Ez igen sok pénz, azonban a Parlament nézete szerint – ez áll Chatzimarkakis úr jelentésében – kevés komoly ambícióink teljesítéséhez. Ezért kérjük több kölcsön elkülönítését az új technológiákkal kapcsolatos kutatásra a költségvetés felülvizsgálatakor. Összefoglalva, hölgyeim és uraim, ideje annak is, hogy a Tanács gyorsabban lépjen, különösen az adózás terén. Van egy javaslat a Bizottság előtt, mely a járműadót a károsanyag-kibocsátáshoz kötné. Mire várnak a nemzeti kormányok? Itt sajnos nincsenek képviseltetve, remélem azonban, hogy az üzenet eljut hozzájuk. Miért várnak a kormányok arra, hogy intézkedjenek a javaslatot illetően? Csak így lehet valóban gyorsan elfogadni a környezetbarát autókat. Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy az Európai Unió autóipara a gazdaság egyik legfontosabb ágazata, mely évente 19 millió járművet gyárt. Még fontosabb, hogy 2,3 millió munkahelyet biztosít. További 10 millió munkahely a kapcsolódó ágazatokban közvetetten függ ettől az iparágtól. Érdemes megjegyezni, hogy nem csupán a munkahelyek mennyisége, de talán a minősége az, aminek az autóipar által az Európai Unió gazdasági életében játszott kulcsszerep köszönhető. Ezt a sikert legjobban úgy illusztrálhatjuk, ha utalunk az évi 35 milliárd eurós exportkereskedelmi többletre és az innováció magas szintjére. Az európai autóipar minden optimista adat ellenére igen komoly kihívások elé néz. Teljes mértékben támogatom a CARS 21 magas szintű csoport végleges jelentését és az Európai Bizottság e témához kapcsolódó közleményét. Mégis szeretnék további intézkedéseket kérni az autók terén egy valódi egységes belső piac megteremtése érdekében. Az egyes tagállamok még mindig eltérő adórendszereket alkalmaznak az autókat illetően, akár azok megadóztatásával, akár más regisztrációs díjakkal, és ezzel fokozzák a fogyasztók közötti egyenlőtlenségeket. Üdvözöltem az Európai Parlamenten belül az úgynevezett „javítási rendelkezés”-ről elért kompromisszumot, mely mindenképpen előremutató lépés e területen a rendelkezések egységesítése, vagyis ilyen módon a jobb jogalkotás felé. Az autóiparnak meg kell szabadulnia a szükségtelen bürokratikus terhektől, különösen a máris meglévő nemzetközi rendelkezések számának növelését tekintve. A jobb jogalkotás elvei értelmében megfelelő hatásvizsgálat és a költségek és hasznok optimalizálásának elve mindig figyelembe veendő az autóipar versenyképes jogszabályi környezetének megteremtésekor. Az ágazaton belüli folyamatos technológiai fejlődésre figyelemmel támogatom a Bizottság fellépését, mellyel felülvizsgálati és revíziós mechanizmust kíván bevezetni azt biztosítandó, hogy a jogszabályi rendelkezések nem lassítják le a folyamatosan megvalósuló technikai előnyöket. Az európai autóipar a maga nemében a világon az egyik legversenyképesebb iparág. Helyzetét azonban veszélyeztetheti, ha versenytársai tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz folyamodnak, vagy elmulasztják a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartását. Szeretném felhívni a Bizottságot arra, hogy tegyen konzisztensebb és hatékonyabb intézkedéseket a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartására és ezek a világ minden táján, különösen Kínában való végrehajtására. A

14-01-2008

14-01-2008

HU


Kínával való stratégiai partnerség fontossága vitathatatlan, azonban védeni kell az európai szellemi tulajdont. Ez létfontosságú. Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL). – (NL) Elnök úr! Véleményem szerint az autóipar kétségbeesett kísérletei a vitathatatlanul elengedhetetlen környezeti intézkedések elhalasztására sikeresek voltak. A Parlament képviselői időről időre fogékonynak mutatkoznak erre a lobbira: először Davies úr, most pedig Chatzimarkakis úr. Ha 2015-ig várunk azzal, hogy lényegesen csökkentsük a járművekből származó CO2-kibocsátásokat, teljesen felelőtlenek vagyunk. Ráadásul technikailag 2012-ig is elérhető a 120 g/km, és csak az autóipar vádolható a kialakult helyzetért. Mindenesetre a kibocsátások önkéntes csökkentésére irányuló erőfeszítések súlyos vereséget szenvedtek. Az derül ki, hogy csak a kötelező előírások működhetnek. Elvárjuk, hogy Európa polgárai áldozatokat hoznak majd éghajlatunk megóvása érdekében. Miért nem kérjük ugyanezt az autóipartól is? Ilyen módon 2012-re legfeljebb 120 g/km CO2-kibocsátás kell, hogy megvalósuljon. Claude Turmes (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! További kérdéssel kívántam fordulni Verheugen úrhoz. Verheugen úr! Beszédében Ön azt mondta, hogy az autóipar számára most megállapított szabályok tulajdonképpen az európai ipar áthelyezését jelentik. Ön ismételten hivatkozott az európai autóiparra nehezedő nyomásra. Ki tudná fejteni, hogy a most bevezetendő szabályozások ugyanolyan mértékben alkalmazandók-e a világ más gyártóira is? Ez természetesen azt jelenti, hogy e szabályoknak a japán autóipar is meg kell, hogy feleljen. Emellett e tekintetben hadd éljek további észrevétellel: a múlt héten ismertette velünk a „vezető piaci kezdeményezéseket”. Ez nem azt jelenti, hogy különösen az autógyártási szektorban tekintjük Európát olyan piacnak, melynek tekintetében most a legszigorúbb jogszabályok érvényesülnek, és hogy ezért vezető piacot teremtünk a hatékony gépjárművek számára, akár környezeti problémákat és kőolaj-ellátási problémákat is kockáztatva? Günter Verheugen, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr! Szeretnék azonnal válaszolni Turmes úr kérdésére. Megjegyzésem egyáltalán nem az autóipart érintette, hanem az iparpolitika és a környezetpolitika, a gazdaság és az ökológia közötti kapcsolat elveit. Nyilvánvalóan érteni fogja, miről beszélek: mi Európában a legmagasabb normákat állapítottuk meg. Ennek ellenére értelmetlen annyira elébe menni a dolgoknak, hogy az ipar elmenjen, szennyezést exportáljunk, és ennek eredményeként importáljuk a munkanélküliséget. Ezek az észrevételek semmilyen módon nem kapcsolódnak az autóiparhoz. Ebben teljes mértékben osztom az Önök nézetét, miszerint nem csak lehetőségünk van rá, de kötelességünk is, hogy Európát tartósan a környezetbarát autók vezető piacává tegyük. Most, hogy szót kaptam, szeretnék rámutatni egyúttal valamire Corbey asszony számára is: nem helyénvaló azt állítani, hogy a kínaiak környezetbarátabb autókat gyártanak, mint az európaiak, és hogy ezek milliószámra árasztják el most az európai piacot. Az Európában jelenleg található pár száz kínai autó különösen kétes minőségű, nem az exkluzivitást, hanem a környezeti szempontot tekintve. Ugyanezt mondhatjuk el a jelenleg Indiában gyártott népautóról, a Tatáról. Ha Ön e járművek súlyát összeveti üzemanyag-fogyasztásukkal, akkor látni fogja, hogy teljesítményük jóval rosszabb, mint a jelenleg Európában készülő számos autóé. Ugyanez érvényes az USA-ra is: eléggé távol áll a valóságtól az a vád, hogy az amerikai autók környezetbarátabbak az európaiaknál. Ha ezen csak egy pillanatig elgondolkodik, gyorsan arra a következtetésre juthat, hogy ez nem lehet igaz. A korszerű technológiát illetően a világ működő hidrogénmeghajtású autóit csak Európában találjuk meg. Senki más nem költ annyit e területen kutatásra, mint mi. Szeretném egy olyan gondolattal zárni, mely talán mindannyiunk számára közös: az egész vita során nyugodt maradtam, mivel valóban úgy hiszem, hogy jó úton járunk, és tudom, hogy az európai autógyártók és még fontosabb, hogy az európai autógyártók beszállítói – mivel valójában ők az európai ipar hajtóerői – az elmúlt években egyáltalán nem aludtak, hanem egy sor olyan technológiai áttörésen dolgoztak, mely lehetővé teszi számunkra célkitűzéseink elérését. Turmes úr, Önnek teljesen igaza van és boldogan támogatnék egy ilyen javaslatot: az ipar örömmel fogadná – és én mint az iparpolitikáért felelős biztos szintén –, ha most meg tudnánk mondani, hogy mi legyen a folyamat következő lépése. Pontosan erről rendelkezünk a CARS 21-ben, vagyis egy hosszú távú, stabil és előrejelezhető szabályozási keretről. Ez a lehető legnagyratörőbb is lehet, amennyiben hosszú távú és stabil.

23

24

HU


ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR alelnök Jorgo Chatzimarkakis, előadó. – (DE) Elnök úr! Azzal kezdeném, hogy köszönetet mondok képviselőtársaimnak ezért a valóban méltányos és nyílt vitáért. Magas szinten zajlott, és kiterjedt az éghajlatvédelem, az innováció és – ahogy azt mindvégig tudtuk, különösen tekintettel a GUE/NGL csoport képviselőire – a munkahelyek biztonságának kérdésére. Ez a három terület az, ahol közös megállapodásra kell jutnunk. Köszönetet kívánok mondani továbbá Claude Turmes-nek különféle pontosításaiért és javaslataiért. Azonban szeretném egészen nyíltan közölni, hogy Liotard asszony észrevételeit nem tartom méltányosnak. Egyáltalán nem arról van szó, hogy egyik vagy másik lobbicsoport után futnék. Arról van szó, hogy kitartó küzdelmet folytatunk egy olyan politikáért, mely itt Európában egy kulcspiacot érint. Itt teljes mértékben támogatom a biztos urat, illetve Önt is, Claude. Szeretném fenntartani, hogy Ön itt nem volt méltányos, Liotard asszony. Nincs igaza, amikor lobbizmusról beszél. Itt szeretnék idézni Max Webertől, a nagy német szociológustól, aki szerint a politikusoknak szenvedélyesnek kell lenniük – és most itt ezt ki is próbálom mutatni –, ugyanakkor azonban a felelősségérzetet és az arányérzéket is meg kell tartaniuk. Az utóbbi időnként láthatólag elvész az ilyen jellegű vitákban az éghajlatváltozási hisztéria közepette. Az arányérzék fenntartása annak biztosításával egyenértékű, hogy az általunk elérni kívánt nagyratörő célkitűzések egyúttal megvalósíthatók is. Szeretnék most említést tenni kollégámról, Chris Daviesről, mivel azért büszke vagyok rá. Az ALDE képviselőcsoportban senki nem olyan környezetvédő vagy ökológiai szemléletű, mint Chris Davies. Mégis arányérzéket tanúsított jelentésében, amikor gyakorlatias korlátozásokra és határidőkre hív fel. Ez a lényege az egésznek: nem szabad felelőtlenül bánnunk Európa népével, hanem valóban elérhető dolgokra kell törekednünk. Örömmel látom, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nagy többséggel fogadta el a jelentést. Köszönetet kívánok mondani továbbá az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tagjainak azért, hogy ilyen nagy többséggel fogadták el ezt a jelentést, és remélem, hogy holnap sok képviselő megszavazza majd ezt ebben a Házban. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Péter Olajos (PPE-DE), írásban. – (HU) Mint a jelentés néppárti árnyék-jelentéstevője a Környezetvédelmi Bizottságban, szeretném hangsúlyozni, hogy a jelentés nem a 21. század autójáról szól, hanem a 21. században is versenyképes autóipar szabályozásáról. Mára a gépjármű-közlekedés a 2. legnagyobb CO2 kibocsátó szektorrá vált és az Unió teljes CO2 kibocsátásának 12%-áért felelős. A folyamat dinamikája ijesztő, hiszen 1990–2004 között 26%-kal nőtt e szektor, az Unió teljes energiafelhasználásának 26,5%-át adva. A kibocsátás csökkentését célzó, az autógyártók részéről vállalt önkéntes megállapodások nem működtek, és az uniós szabályozás is tehetetlen, hiszen a gépjárműszektort az ETS alá csak 2013 után lehet bevonni, ha egyáltalán be lehet. Az egyetlen „siker”, hogy a 2004-ben eladott autók átlagfogyasztása 12,4%-kal kisebb, mint 1995-ben, ami szinte kizárólag a technológiai újításoknak köszönhető, ugyanis az autók nagysága és ereje folyamatosan nőtt. Mind a tagállamok, mind a vásárlók részéről további erőfeszítések szükségesek. Egyrészt az adók területén segíteni az üzemanyag-hatékony és alacsony CO2 kibocsátású autók piaci betörését, támogatni a gyártókat a célirányos fejlesztésben. Másrészt javítani a vásárlók információellátottságát, modernizálni és kiterjeszteni a címkézést a könnyű tehergépjárművekre, harmonizálni az energiahatékonysági osztályokat és jelölni az éves futási költségeket. Végül pedig az ökovezetés gyakorlatának terjesztése, a képzések, figyelemfelhívó kampányok, valamint a jogosítványok megszerzésének feltételei közé történő felvétele által.

14-01-2008

14-01-2008

HU


15. Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határon átnyúló tényállások esetén (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Kauppi asszony határon átnyúló tényállások esetén a veszteségekkel kapcsolatos adóeljárásról szóló jelentése a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről [2007/2144(INI)]. Piia-Noora Kauppi, előadó. − Elnök úr! Szeretném azzal kezdeni, hogy kiemelném, miről is szól ma megvitatandó jelentésem lényegében. Bár a jelentés elvileg az adózásról szól, igazából az EU belső piacának megfelelő működése forog itt kockán. A globális gazdaság olyan módon alakul, hogy egyre nagyobb nyomás nehezedik Európára a versenyképesség fenntartásának tekintetében, mely tényt számos alkalommal hangsúlyoztak és melyről széles körű megállapodás született, különösen a Lisszaboni Stratégiában és annak felülvizsgálataiban. Proaktívan kell közelítenünk a kihíváshoz, és úgy hiszem, hogy egy teljesen működőképes egységes piac az elsődleges prioritás ennek elérésében. Az áruk, személyek és szolgáltatások szabad mozgása mellett ez lényegében azt jelenti, hogy az európai vállalkozások egyenlő játékteret kapnak ahhoz, hogy Európában bárhol letelepedjenek, úgy, mintha ez egyetlen ország lenne belföldi piaccal – valódi belföldi piaccal –, ahol a határozatok alapja a valós gazdasági előny, nem pedig a bürokrácia okozta torzított előny. E szabadság akadályai nem csupán az optimális szint alatti gazdasági döntéseket eredményeznek, hanem gátolják az európai vállalkozások terjeszkedését is. A tény, hogy egyes akadályok még mindig fennállnak, sajnálatos, mivel egy európai szintű belföldi piac mérföldkő az európai vállalkozások növekedéséhez, és előfeltétele több európai világelső cég kialakulásának. A veszteségek határon átnyúló konszolidálása – e jelentés tárgya – előremutató lépés egy ilyen működő belföldi piac felé. Jelenleg e tekintetben az egyetlen tagállamon belül működő vállalatcsoportra vonatkozó adóeljárás erőteljesen preferenciális a határon átnyúló tényállásokhoz viszonyítva. Egyetlen tagállamon belül egy vállalkozás általában leírhatja a kirendeltségei és leányvállalatai veszteségeit az anyavállalat adójából. Azonban a más tagállamokban lévő kirendeltségek és leányvállalatok esetében a nemzeti jogalkotás komoly eltéréseket mutat. A legtöbb esetben, ha lehetséges a veszteségek adózási célú konszolidálása egyazon csoporton belül, azt jelentős és változó késedelem mellett biztosítják. Ez a koordinálatlanság súlyos következményekkel jár a belső piac megfelelő működésére. Torzítja a befektetési döntéseket és akadályt jelent egyes piacokra való belépés előtt, egyúttal azonban tisztességtelen módon előnyben részesít nagy piacokat, ahol a veszteségek könnyebben felszívódnak. Különösen sérti a KKV-k növekedési kapacitását, mivel gyakorta indulási veszteségekről van szó, melyeket nem tudnak azonnal leírni – még az időtényező is igen fontos a KKV-k esetében Az eltérő tagállami jogszabályok megléte nyilvánvalóan növeli a megfelelési költségeket is, melyeknek a KKV-k nehezebben tudnak eleget tenni, és ami ösztönzi a nagyvállalatoknál az adózási machinációkat. Végül a veszteségenyhítés késedelme érthetően költséges és megterhelő valamennyi európai vállalkozás számára. Komoly költségteherről van szó olyankor, amikor a törvényesen visszaigényelhető tőkét adott esetben évekre lekötik, mivel a hatályos nemzeti veszteségenyhítési jogszabályok nem engedélyezik a késedelem nélküli konszolidációt. A jelentés minderre azáltal kínál gyógyírt, hogy támogatja azt a lehetőséget, hogy ugyanazon adóéven belül ellentételezzék a veszteséget, ami a vállalat válláról leveszi az ésszerűtlen időbeli terhet, és áthárítja azt az állami szektorra. Mindez egyenlővé tenné a versenyfeltételeket is, egyúttal pedig csökkentené a vállalkozások megfelelési költségeit. Ez azt is jelentené, hogy az adózás az a terület, ahol még mindig van tennivaló a belső piac teljes körű kihasználását illetően. Ez nem jelenti az adómértékek harmonizálását, inkább azt, hogy az adóverseny az európai gazdaság egészséges sajátossága. Azonban nincs szó az annak érdekében történő jogalkotásról, hogy megkönnyítsék a határon átnyúló vállalkozást, és olyan egyenlő versenyfeltételeket alakítsanak ki, amelyek mellett a beruházások torzítástól mentes gazdasági előnyökre alapulnak. Üdvözlöm tehát a Bizottság e területen folytatott tevékenységeit a határon átnyúló veszteségenyhítési intézkedéseket illetően. Örömmel töltene el, ha a Parlament támogatná ezt a sürgősen szükséges jogszabályt, és hálás vagyok az eljárás során kapott támogatás üzenetéért. Úgy vélem, hogy a Parlament e kérdéssel kapcsolatos véleménye szintén igen időszerű lesz, mivel az Európai Bíróság felhívott a kérdést illetően politikai iránymutatásra is.

25

26

HU


Szeretném tehát a Bizottságot tovább ösztönözni arra, hogy az egységes konszolidált társaságiadó-alapot, a CCTB-t mint hosszú távú megoldást támogassa, és remélem, hogy e Ház is támogatni fogja ezt e jelentéssel. Azonban a CCTB hosszú távú projekt, és megvalósítása a távoli jövőbe mutat. Időközben sürgős szükség van határon átnyúló jogszabályokra, illetve a veszteségek enyhítésére és konszolidálására egyes olyan komoly problémák időközi megoldása gyanánt, melyekkel a belső piac működése során találkozunk. László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr, bizonyára emlékszik rá, hogy néhány hete vitattuk meg az adózási és vámpolitikák által a növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség Lisszaboni Stratégiájának terén játszott szerepet. A veszteségek határon átnyúló enyhítése az egyik kulcseleme egy akadályoktól mentes versenyképes belső piac megteremtésének, mellyel ilyen módon hozzá lehet járulni a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. Hadd fejtsem ki a határon átnyúló veszteségenyhítés szerepét a belső piac szempontjából. Képzeljünk el egy kis- vagy középvállalkozást, mely saját belföldi piacán sikeresen működik. Amint más tagállamokra is ki kívánja terjeszteni a tevékenységeit, nem csupán további megfelelőségi költségek problémájába ütközik. Ilyen módon ez a KKV számos esetben nem lesz képes arra, hogy leírja indulási veszteségeit azon nyereséggel szemben, melyet a székhelye szerinti tagállamban továbbra is szerez. A külföldi veszteség figyelmen kívül hagyásának az eredménye a kettős adóztatás, és ez számos KKV-t visszatart attól, hogy más tagállamokban tegyen befektetéseket. A határon átnyúló veszteségenyhítéssel kapcsolatos új kezdeményezéssel a nagyvállalatok – de különösen a KKV-k is – könnyebben terjeszkedhetnek külföldre tevékenységeikkel, és a belső piac valamennyi előnyét élvezhetik. A határon átnyúló veszteségenyhítésre vonatkozó kezdeményezés célzott megoldást jelent rövid- és középtávon, és köztes lépést jelent. Azonban kérem, hogy ne feledjék, hogy ez a kezdeményezés a jövőben csak mellékes a közös konszolidált vállalati adóalap (CCTB) mellett, különösen a CCTB hatálya alá nem tartozó vállalatoknál. A határon átnyúló veszteségenyhítésre vonatkozó kezdeményezés köre korlátozottabb annál, mint az adóalap CCTB szerinti konszolidálása, mivel ez automatikus és átfogó módon ellentételezi egy vállalatcsoport valamennyi nyereségét és veszteségét. Igen nagyra értékelem a Kauppi asszony jelentésében a bizottsági kezdeményezés iránt tanúsított támogatást a határon átnyúló veszteségenyhítést, az együttműködési megközelítést és természetesen a CCTB-vel kapcsolatos munkánkat illetően. Önhöz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy folytatnunk kell erőfeszítéseinket a belső piac adózási akadályainak megszüntetése érdekében. Zsolt László Becsey, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) – Köszönöm, elnök úr! Nagy elismerésemet szeretném kifejezni a biztos úrnak és Kauppi asszonynak a jelentés elkészítéséért, mert érzékeny és ellentétes indulatokat kiváltó, fontos témához nyúltak. Két megjegyzés: egyrészt magam is fontosnak tartom, hogy a belső piac működése szempontjából ne álljon fel annak a veszélye, hogy csak azért, mert az anyavállalat és a leányvállalat két különböző tagállamban fejti ki tevékenységét, hátrányba kerüljenek a csupán egyetlen tagállamban tevékenykedőkhöz képest. Ezért magam is szorgalmazom, hogy a kettős adóztatást zárjuk ki – amit a biztos úr is mondott –, akár elektronikus együttműködési mechanizmusok révén. Az időtényező miatt bátorítsuk a gazdasági szereplők hatékony határon átnyúló tevékenységét, alkalmazzuk a jóváírás vagy a mentesítés módszerét. Ugyanakkor szerintem azzal is kell gondolatilag foglalkozni, amikor a leányvállalat nyereséges és az anyavállalat veszteséges. Piia-Noora Kauppi asszonynak: az új tagállamokban például ez egy érdekesebb helyzet a mi szempontunkból. Másik megjegyzésem a kettős adóztatás eltörlése mellett a közös konszolidált adóalapra vonatkozik. Még előtte vagyunk a vitának, de vannak fenntartásaim: nem az adószuverenitás bajnoka akarok lenni, hanem ennek a közös konszolidált alapnak a hatását nem látom még tisztán. Félő ugyanis, hogy nagy lesz a politikai nyomás arra, hogy legyen itt is minimum szint, mint az áfánál vagy a jövedéki adózásnál. Ezt mutatják a szocialista és a kommunista, tehát a baloldali képviselők javaslata is, holott a maastrichti kritériumok ennek azt hiszem, hogy gátat szabnak.

14-01-2008

14-01-2008

HU


De félelmem van ebben az ügyben azért is, mert nem tudom, milyen lesz a hatása az új, tőkeszegény keleti tagállamokra a belső piaci tőkeáramlás szempontjából. Kihez telepszik le az adminisztráció? És fenn lehet-e majd tartani a hátrányos infrastrukturális helyzet ellensúlyozására az egyedi adóalap-kedvezményeket is? Ezért fogok ezeknél a részeknél tartózkodni, de egyébként szeretnék gratulálni még egyszer a biztos úrnak és a jelentéstevőnek. Köszönöm, elnök úr. Donata Gottardi, a PSE képviselőcsoport részéről. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A holnap megszavazandó, állásfoglalásra irányuló indítvány jól jelzi, hogy uniós szintű adópolitikára van szükség. Ez nem jelenti a nemzeti adópolitikák meggyengítését vagy korlátozását; senki sem kérdőjelezi meg e területen az egyes tagállamok hatáskörét. Ez viszont azt jelenti, hogy támogatnunk és koordinálnunk kell ezeket, különösen amikor, ahogy az a határon átnyúló tényállások során a vállalati veszteségekre is igaz, az Európán belüli és kívüli áthelyezési döntések átnyúlnak a nemzeti határokon. Egyértelmű, hogy nem csupán a nemzeti szabályozások, hanem a kétoldalú megállapodások is elégtelenek, mivel a globalizált pénzügyi piacok és a globalizált termelés korában ilyen jelenség gyakorta előfordul, és túllép egyes országok határain. Az indítvány tartalma számos ponton hozott konszenzus eredménye, és hadd emlékeztessek a legfontosabbakra, szívből köszönetet mondva az előadónak folyamatos együttműködési készségéért. Huszonhét eltérő adórendszer akadályozza a belső piac gördülékeny működését, és akadályt jelent a vállalkozások – különösen a kisvállalkozások – számára, ahogyan azt Kovács biztos úr is elmondta. A szövegben tett első kijelentés egyértelmű, és kifejezi azt a komoly aggodalmat, melyet az a kedvezőtlen hatás kelt, amelyet a határon átnyúló veszteségek tagállamok által történő eltérő kezelése a belső piac működésére gyakorol. A javasolt megoldás még mindig ideiglenes és átmeneti, mivel az egyetlen tökéletes megoldás egy közös konszolidált vállalati adóalap (CCCTB). Ezért támogatjuk a Bizottság közleményét a helyzet kezelésének fontos lépéseként, egyúttal a tagállamok közötti, megfelelő együttműködésre szólítva fel az időzítés és a megoldások tekintetében: a 4. bekezdésből idézek. Fontos emlékeztetni olyan közös európai intézmények fennállására, mint amilyen az „európai részvénytársaság” és az „európai szövetkezet”, illetve a közösségi szintű vállalatcsoportokra vonatkozó uniós eljárásokra. Ezekre kell építeni, mivel ezek nem csak azt teszik lehetővé számunkra, hogy a szociális partnerek kapcsolatára és ilyen módon a foglalkoztatásra gyakorolt hatásokra hivatkozzunk, hanem hogy elismerjük a közösségi szintű, stabil vállalatcsoportok kialakulását is. Mindenesetre egy európai gyártási rendszer fejlesztését és létrehozását kívánjuk támogatni, nem pedig az egyes tagállamokét, és ez egy olyan gyártási rendszer, mely nem szirénhangok után megy és taktikus módon más országokban is letelepül az adóelőnyök, a terhek és veszteségek leírása alapján, ahogy ez éppen kényelmes. A gyártási rendszernek képesnek kell lennie az egyenlő elbánásra támaszkodni, és el kell kerülnie a megkülönböztető jellegű számvitelt annak megfelelően, hogy az ellenőrzést gyakorló vállalkozás csak egyetlen országban telepedett le vagy különböző országokban van jelen. Ez az eredmény nem érhető el megfelelő szabályok és egységes feltételek nélkül. Annak elismerése, hogy a jövedelmező adóverseny alapvetően veszélyezteti e javaslat tartalmát, nem jelenti azt, hogy ezzel szemben ideológiai zászlót lengetünk meg. Olle Schmidt, az ALDE képviselőcsoport részéről. – (SV) Köszönjük Piia-Noora Kauppi kiváló jelentését. Kiegyensúlyozott módon számol be azon problémákról és nehézségekről, melyek a belső piacon jelentkeznek, 27 eltérő adórendszer esetén. A már említett globalizáció mindenesetre tovább növelte az uniós adóügyek közös megközelítésének szükségességét, hogy a verseny akadályai elkerülhetők legyenek. Az eltérő szabályok és a bürokrácia továbbá a vállalatok számára a gazdasági erő elvesztését és munkahelyek elvesztését is jelenti az EU-ban. Egyértelműbb szabályokra van szükségünk, illetve olyan megközelítésre, mely a vállalkozásoknak kedvez, ahogy azt Kauppi asszony javasolja. Néhányan közülünk levehetnék a szemellenzőjüket. Az adózás, mint tudjuk, igen érzékeny téma. A kulcsszavak itt az adóverseny és az országok szabadsága saját adómértékeik meghatározására. A Bizottság hosszú távú célja konszolidált vállalati adóalap elérése. Mivel ez nem elérhető, célzott intézkedésekkel kell élni azon területeken, melyek növelhetik a belső piac eredményességét. A jelentés különféle cselekvési lehetőségeket tekint át, és ismerteti, hogy az egyes országok mennyire eltérő megközelítést választottak, ami jó, de nem eléggé. Elviekben szintén ésszerű, ha a vállalkozások határon

27

28

HU


átnyúló módon leírják veszteségeiket egy vállalaton belül vagy a konzorciumon belüli vállalatok között. Egy ilyen rendszer elősegítése érdekében közös megközelítésre van szükség azt illetően, hogy mit kell megadóztatni, vagyis konszolidált adóalapra van szükség. Mi az ALDE képviselőcsoporton belül ezt gondoljuk helyes iránynak. A közös CCTB bevezetése önmagában nem gátolja az adóversenyt, épp ellenkezőleg. Az adóalap közös lesz, és fokozódik az átláthatóság. Ez az új rendszer javítja majd a kis- és középvállalkozások lehetőségeit különösen veszteségeik leírására. Az aggódó pénzügyminiszterek – márpedig sokan vannak – szintén megnyugodhatnak. Az adózási hatáskör sértetlen marad. Az 1. módosítás tekintetében képviselőcsoportunk részenkénti szavazást kér, és az első részben külön kellene foglalkozni a jövedéki adókkal. Ami a többit illeti, tartózkodni kívánunk a szavazástól Donata Gottardi E. és F. preambulumbekezdésekkel kapcsolatos módosításánál, annak érdekében, hogy segítsük egy széles körű konszenzus és támogatás létrejöttét a Házon belül e kiváló jelentés tekintetében. Dariusz Maciej Grabowski, az UEN képviselőcsoport részéről. – (PL) Elnök úr! Az előadó elismerést érdemel munkájáért, ez a jelentés azonban ellentmondásos. Ellene kell szavaznunk, és meg is mondom, miért. Ez egy kísérlet az Unió adórendszereinek egységesítésére, illetve a tagállamokra adómegoldások kiszabására. Emellett ezzel a határon átnyúló vállalkozásokat részesítjük előnyben a KKV-kkal szemben, és ez számos belföldi társaságot arra kényszerít majd, hogy más országokban bármi gazdasági indok nélkül kirendeltségeket és leányvállalatokat hozzanak létre, egyszerűen csak a határon átnyúló vállalatokra alkalmazandó rendelkezések kihasználása érdekében. Szeretnék rámutatni arra, hogy a határon átnyúló vállalkozások évek óta kiaknázzák a posztkommunista országok tisztviselőinek képzetlenségét és korrupcióját, és adózási és számviteli trükköket alkalmaznak a veszteségek bevallására és az adófizetés elkerülésére. Az Unió ezt elnézte. Az új rendelkezés lehetővé tenné az ilyen magatartás folytatását és legalizálását. Különösen meglep mindez azért, mert a dolog a régi uniós országokat is kedvezőtlenül érintené, hiszen adóik csökkennének. Úgy hiszem, hogy először meg kell oldanunk az Unión belüli határon átnyúló cégek adó- és számviteli trükkjeinek problémáját, és fejlesztenünk kell az adójogszabályokat, különösen az új tagállamokban. Ez segítene az adójogszabályok megsértésének megelőzésében és feltárásában. Sahra Wagenknecht, a GUE/NGL képviselőcsoport részéről. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Bizonyos mértékig egyetérthetünk egy dologban: komoly problémákkal terhes az EU jelenlegi helyzete, ahol 27 különféle adórendszer működik egymás mellett egy integrált egységes piacon, ahol a tőke teljesen szabadon mozog. Itt ér véget valójában az egység. Az adóverseny adódömpinget jelent a gazdagok és a hatalmasok számára, és csupán nagyobb adóteher a rendes keresők és fogyasztók számára. Aligha meglepő, hogy ez a helyzet különösen kedvező az ingatlantulajdonosok és a nagyvállalatok számára. Különösen meglepő és ijesztő, hogy erről a valóságos helyzetről még mindig viták folynak itt a Házban, amely valójában az elithez tartozó keveseknél több ember érdekeit kellene, hogy képviselje. A nüansznyi részletek és a nüansznyi értékelések ellenére a Kauppi-jelentés tipikus ferdítés. Ez vonatkozik az adóverseny állítólagos kedvező hatásairól elfogadott álláspontra éppúgy, mint arra, ahogyan a tényleges tárgyával – vagyis határon átnyúló tényállások tekintetében a veszteségekkel kapcsolatos adóeljárásokkal – foglalkozik. Nyílt titok, hogy a vállalkozások rendszeresen fordulnak a határon átnyúló veszteségenyhítés eszközéhez annak érdekében, hogy adószámlájukat csökkentsék a nyereséget alacsony adókulcsú területekre és országokba áttéve. Ebben igen sikeresek, amint azt a statisztika is mutatja: egy ilyen virtuális veszteségleírás valójában azt jelenti, hogy az elmúlt 20 évben a multicégek által szerzett nyereség után fizetett adó folyamatosan csökkent. Az Európai Bíróság ítéleteinek célja pusztán ezen adórendelkezések megkönnyítése volt, és ezért ezek komolyan beavatkoztak a tagállamok adóügyi szuverenitásába. Mindez csak gyorsítja a vállalati adó dömpingjével kapcsolatos versenyt. E fejlesztés támogatói egyértelműen olyan Európát kívánnak látni, melyben a kimondatlan gazdagság a halom tetején felgyűlhet, míg ugyanakkor alul a szegénységi szint növekszik, és a korábbi középosztálynak reálértékben csökkenő jövedelemből kell megélnie. Mi másmilyen Európát akarunk, szociálisan igazságos adózási politikával. Ez az oka annak, hogy képviselőcsoportunk elveti ezt a jelentést. John Whittaker, az IND/DEM képviselőcsoport részéről. – Elnök úr! Az előadó szerint ez a kezdeményezés ösztönzi a kis- és középvállalkozásokat határon átnyúló tevékenységeik bővítésére. Nemigen kétlem, hogy ezt komolyan támogatták a nagy multinacionális cégek, hiszen ez elsősorban az ő érdekeiket szolgálja. Hazámban, Nagy-Britanniában a vállalkozások túlnyomó többsége kisvállalkozás, és ezek adják a

14-01-2008

14-01-2008

HU


foglalkoztatás kb. 70%-át. Ezeknek csak elenyésző része érdekelt a külföldi tevékenységekben. Fő kifogásom azonban az, hogy ezzel az Európai Unió erőteljesebben beavatkozik az adózási ügyekbe. Ha a hozzáadottérték-adót az EU-s mérce szerint mérjük, a jogszabályokat vég nélkül fogjuk módosítgatni. Máris nyolc HÉA-irányelvünk van, a helyzet még mindig kaotikus, és lehetőséget ad a csalásra. A vállalkozások akkor működnek a legjobban, ha a szabályok egyszerűek és jól érthetőek, ahogy azt Schmidt úr az imént mondta. Az EU egy dologhoz ért, és ezt tökéletesen csinálja. Mégpedig ahhoz, hogy hogyan bonyolítsa a dolgokat. Így hát más képviselők véleményével ellentétben sokkal jobb terv lenne az adóverseny ösztönzése. Így azok a nemzetek, ahol a legenyhébbek és a legegyszerűbbek az adók, vonzanák a legtöbb vállalkozást. Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Elnök úr! A veszteségek egyes tagállamok által történő eltérő kezelése torzítja a versenyt a belső piacon, tisztességtelen, és gyenge adózási gyakorlatokat ösztönöz. Üdvözöljük tehát a Bizottság azon kezdeményezését, hogy e szabályokat illetően minimális szintű harmonizációt javasol, és reméljük, hogy a Tanács egyetért majd a javaslattal. Ezen a területen létfontosságú a jobb szabályozás, különösen az ehhez kapcsolódó jogbizonytalanság kiküszöbölése érdekében, mely azt eredményezte, hogy több eljárás is indult az Európai Közösségek Bíróságán, és ez hozzájárult a gazdasági kapcsolatok terén a fokozott bizonytalansághoz, ilyen módon hátrányt okozva a vállalkozások és KKV-k számára. Teljesen elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a különféle adózási gyakorlatok összeegyeztethetők legyenek a belső piac eredményes működésével. Az előadó, Kauppi asszony által készített jelentés minősége jelentős konszenzust tett lehetővé a főbb képviselőcsoportok között annak alapvető elemeit illetően. Azonban a jelentés egyes nem létfontosságú szempontjai eredeti változatukban akadályozhatják ezt a megállapodást. Különösen a szocialista képviselőcsoport véleménye az, hogy ez a folyamat nem összeegyeztethető az adóversennyel kapcsolatos gyakorlatok nyílt védelmével. Ezek a gyakorlatok a vállalkozások, a tőke és a személyek mesterséges mozgását ösztönzik. Az ilyen mozgások gyakorta eredményeznek visszaesést mind szociális, mind környezeti szempontból, illetve a gyártási modellben is. Emellett egyes gazdaságokban az adóverseny komoly problémákat okoz a makrogazdasági egyensúlyban, és ez különféle következményekkel jár, különösen az ezen országok által polgáraik rendelkezésére bocsátott állami vagyon minőségében és mennyiségében. A Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja úgy vélekedik, hogy egy ilyen stratégiai fontosságú tárgyban nagy előnyt jelentene a Bizottság és a Tanács elé egy széles körben támogatott európai parlamenti álláspontot terjeszteni. E kezdeményezés terén az Európai Unió előtt még mindig hosszú út áll, különösen a gyakorta emlegetett CCCTB vagy közös konszolidált vállalati adóalap megteremtését illetően. Meg kell teremtenünk e jövőbeli munka politikai feltételeit. Az e jelentésről szóló megállapodás nem elérhetetlen. Reméljük, hogy a végleges szavazáskor a főbb képviselőcsoportok között a kompromisszum szelleme lehetővé teszi, hogy megőrizzük a főbb üzenetekkel kapcsolatosan elért konszenzust, hogy végül széles körű jóváhagyásra kerüljön sor. A bennünket politikailag nem leküzdhetetlen mértékben megosztó másodlagos kérdések nem akadályozhatják a jóváhagyást. Üdvözöljük, hogy ebben a folyamatban a PPE-DE képviselőcsoport számos tagja aktívan részt vett, különösen az előadóval együtt tanúsított kompromisszumkészségüket és nyitottságukat, mely lehetővé teszi, hogy konszenzusra jussunk e jelentés alapvető kérdéseiben. Köszönöm, elnök úr. Margarita Starkeviciute (ALDE). – (LT) Szeretném felhívni a figyelmüket valamire, amiről igen sokat beszélünk, méghozzá a belső piac különféle hiányosságaira, és hangsúlyoznám a tényt, hogy a belső piac fejlődése számos előnnyel jár számunkra. Ez a dokumentum fontos abból a szempontból, hogy előnyösen fejlesztheti az egységes piacon működő vállalkozások munkatermelékenységét. Azonban nem feledkezhetünk meg egy másik szempontról. Olyan országot képviselek, ahol a vállalkozások többsége európai multinacionális vállalat, nem pedig nemzeti. Ezért sokszor nehezen tudjuk gazdaságunkat makrogazdasági értelemben irányítani, mivel a vállalati stratégiák a nemzeti gazdaság céljait, pl. az adóügyi egyensúlyt háttérbe szorítják. Megfelelő kompromisszumra kell jutnunk a belső piac fejlődésének előnyei és a makrogazdasági stabilitás között. Szeretném felhívni a biztos úr figyelmét arra, hogy a politikai és a gazdasági kérdéseket ismét koordinálni kell Almunia úrral. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr! Most, hogy szót kaptam a határon átnyúló vitákkal kapcsolatos veszteségekre vonatkozó eljárásról szóló vitában, szeretném kiemelni az alábbi kérdéseket. Először is a közvetlen adózás, mint például a vállalati adó, nem tartozik az Európai Bizottság hatáskörébe. Ezért elviekben a Bizottság ezzel nem foglalkozhat.

29

30

HU


Másodsorban meglepve látom, hogy a jelentés olyan kijelentéseket tartalmaz, melyek helytelenítik a vállalati jövedelemadó-kulcsok egyes, főleg új tagállamok által bevezetett csökkentését. Harmadszor aggaszt, hogy a Bizottság arra szólít fel, hogy gyorsítsák fel az Európai Unióban egy konszolidált vállalati adóalap bevezetésére irányuló munkát. Egy ilyen adó jellege, mértéke és az adóalap megállapítása azon kevés eszközök egyike, melyek még mindig a tagállamok hatáskörében vannak, és a kevésbé fejlett országok gazdasági fejlődésének meggyorsítására alkalmazhatók. Negyedszer – ha megvizsgáljuk a Bizottság konszolidált vállalati adóalapra vonatkozó javaslatát –, azt látjuk, hogy a cél az, hogy valamennyi tagállam számára biztosítsák a fejlődés olyan mértékét, melynek keretében évente a GDP legfeljebb 2%-kal növekszik. Egy ilyen forgatókönyv esetén hogyan zárkózhatnak fel azon új tagállamok, melyek 20–30 évvel vannak lemaradva a fejlettebbek mögött? Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Elnök úr, biztos úr! Az adózás kérdése és a határon átnyúló vállalkozáscsoportok esetében a veszteség áthelyezésének lehetősége az Európai Unión belül nem kezelhető tisztán és egyszerűen csak a vállalkozások határon átnyúló tevékenységei előmozdításával. Ez a célkitűzés nyilván fontos a belső piac gördülékeny működéséhez, azonban a vállalkozások megadóztatásával kapcsolatosan – ahogyan azt Kauppi asszony jelentése is írja, melyet most vizsgálunk – ezt az Európai Unión belül az adózás fokozottabb harmonizációjáról szóló vita összefüggésében kell elhelyeznünk. Amennyiben nincs egyenlő feltételek szerinti adóverseny és nincs minimálisan előírt megállapodás a vállalkozások közös, egységes adóalapjáról annak érdekében, hogy egységes és átlátható szabályokat állapítsunk meg az adóalap mérésére, olyan lehetőségek nyújtása, mint amilyen a határon átnyúló jellegű veszteségek adóenyhítése, jelenleg azt teszi szükségessé, hogy óvatos megközelítést fogadjunk el. Ennek oka az, hogy ez annak komoly kockázatával jár, hogy torzul a tagállamok adózási és bevételi rendszere, illetve a belső piac működése és a vállalkozások közötti versenyt. Olle Schmidt (ALDE). – Elnök úr, ezen újfajta vita keretében kihasználhatnám ezt a pillanatot, hogy megkérdezzem a biztos urat, hogy mi a jelenlegi helyzet a CCCTB-t illetően a Tanácsban, mivel tudjuk, hogy egyes pénzügyminiszterek egyáltalán nem örülnek ennek. Biztos úr! Beszámolna nekünk arról, hogyan áll a vita a Tanácsban, és mit javasol ma a 27 tagállam? László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagy érdeklődéssel követtem a vitát, és ez megerősítette azon meggyőződésemet, hogy a határon átnyúló veszteségenyhítés bevezetése fontos lépés a belső piac elmélyítésében. Teljes mértékben osztom Kauppi asszony nézeteit azt illetően, hogy a felszínen az adózásról van szó, valójában azonban a belső piac megfelelő működéséről. Különösen hálás vagyok az Önök támogatásáért, melyet különösen a KKV-k határon átnyúló gazdasági tevékenységének nyújtanak, ami igen közel áll a szívemhez. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Kauppi asszonynak igen bátorító jelentéséért, illetve a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak és a Jogi Bizottságnak támogatásukért. A Bizottság a következtetések legtöbbjével egyetért. A Parlament támogatását üdvözöljük, mivel ez a tényező kedvezően hathat a Tanács keretében ezt követően zajló megbeszélésekre. Amint azt a jelentésben is javasoltuk, biztosíthatom Önöket, hogy folyamatos erőfeszítéseket teszünk a CCCTB és a tagállamok közvetlen adórendszerei közötti együttműködés terén. A CCCTB szintén igen közel áll a szívemhez, mivel teljesen biztos vagyok abban, hogy ez viszonylag nagyobb előnyöket jelent majd a kis- és középvállalkozásoknak, mint a nagy multinacionálisoknak. Azonban megértem az aggodalmakat, és a vita végén elhangzott kérdésre válaszolva azt mondhatom el Önöknek, hogy a Tanácsnál a kérdés napirenden van, de nem konkrét javaslat formájában. Egyelőre koncepció gyanánt kezelik, és a koncepció tekintetében a tagállamok kb. kétharmada adott hangot támogatásának, és kevesebb mint egyharmada fejezte ki kételyeit vagy ellenállását. Bármiféle megbeszélés, különösen az olyan megbeszélések, melyek hátráltatnák a határon átnyúló veszteségenyhítés kérdéséről zajló jelenlegi vitát, még korai lenne, mivel egyelőre nincs konkrét jogalkotási javaslat. A Bizottság jogalkotási munkaprogramjában azonban van egy pont, mely szerint az év második felében konkrét jogalkotási javaslatot nyújtunk be – a szükséges hatásvizsgálattal – a CCCTB-ről. Ezután megvitathatjuk, hogy relevánsak-e az aggályok vagy nem. További szempont: ha nincs egyhangú megállapodás – egyelőre márpedig úgy hiszem, hogy nem lesz egyhangú megállapodás –, megoldásként a kibővített együttműködést választhatjuk. Így egyetlen tagállam

14-01-2008

14-01-2008

HU


sem kényszerül a CCCTB elfogadására és használatára. És még a CCCTB-t választó országokban sem lesznek a vállalkozások a használatára kényszerítve, mivel nincs értelme a belső piacon nem tevékeny – ott üzleti tevékenységet nem folytató – vállalkozások esetében a közös adóalaphoz folyamodni. Ezek megmaradhatnak a korábban használt belföldi nemzeti adóalapnál. Osztom tehát azon következtetését, miszerint a belső piaci koherens fejlődésének támogatása és megfelelő működése érdekében a tagállamok eltérő vállalatiadó-rendszereinek fennállása miatti akadályokat kezelni kell, lehetőség szerint közös megközelítés és koordinált fellépés útján. Tekintettel a leírt veszteségre, az Ön jelentése számos egyedi területet emel ki, ahol további lépések szükségesek, ideértve a KKV-k sajátos szükségleteinek kezelését, a vállalatcsoportok meghatározását és az automatizált információcsere lehetőségeit. A szervezeti egységeink tanulmányozzák ezeket a javaslatokat és észrevételeket, és lehetőség szerint foglalkoznak az ügyek továbbvitelével. A KKV-k szempontja máris fontos része Günter Verheugen alelnök munkájának. Egy másik szempont, a vállalkozáscsoportok fogalmának meghatározása a CCCTB-vel kapcsolatos munka elengedhetetlen eleme. Biztosíthatom továbbá Önöket, hogy a vállalkozásokon és vállalkozáscsoportokon belül a határon átnyúló veszteségenyhítésre vonatkozó ajánlásaik a következő hónapokban folytatott munkánk számára iránymutatásként szolgálnak. Különféle utalások vannak az Ön jelentésében az adókikerülésre. Itt hadd jegyezzem meg, hogy a Bizottság múlt év decemberében közleményt fogadott el a közvetlen adózás területén a visszaélésellenes intézkedések alkalmazásáról. A Bizottság osztja az adókikerülés kapcsán az Ön jelentésében megfogalmazott aggályokat. A tagállamok meg kell, hogy tudják akadályozni adóalapjuk visszaélésszerű és agresszív adótervezés miatti erodálódását. Ugyanakkor elengedhetetlen azt biztosítani, hogy nem korlátozzák indokolatlanul a Szerződés nyújtotta szabadságokat. E legutóbbi kezdeményezés elindításával a Bizottság célja további megbeszélések elindítása a többi intézménnyel arról, hogy a nemzeti visszaélésellenes intézkedések hogyan teljesíthetik ezeket a követelményeket. Az Ön adókikerülés kockázatával kapcsolatos megfigyeléseit is figyelembe vesszük. Végül ami e jelentés javasolt módosításait illeti, a Bizottság nem támogatja a 1., 2., 3., 4., 5. és 6. módosítást, azonban támogatja a 7. és 8. módosítást, melyek összhangban vannak a közlemény szellemével. Piia-Noora Kauppi, előadó. − Elnök úr! Igen rövid leszek. Nyilván örömömre szolgál, hogy a legtöbb képviselőcsoport támogatja a jelentést holnap a szavazásnál. Saját képviselőcsoportom tartózkodást javasol a 7. és 8. módosítás tekintetében. Úgy vélem, hogy ez összhangban van a Bizottság ajánlásaival, illetve hogy talán a 7. és 8. módosítást is elfogadják, ami azt jelenti, hogy holnap a jelentés mögött komoly többség támogatása áll majd. Kicsit a múltról is szeretnék megemlékezni: milyen nehéz volt, mielőtt elfogadtuk az első társasági adózási irányelveket – az anya- és leányvállalatokról szóló irányelvet és a kamatokról és jogdíjakról szóló irányelvet az 1990-es években –, hogy ezekre a napirendi pontokra térjek ki. Most azonban a vita komolyabb, és úgy vélem továbbra is, hogy valamennyi praktikus lehetőségünk megvan – úgymint a visszaélésellenes intézkedések az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv fejlesztésére, illetve a transzferárképzési fórum munkájának fejlesztésére –, és az ilyen kezdeményezésekre igen nagy szükség van. Végül azonban átfogó megoldásra és a CCCTB-re van szükségünk. Most ez a legjobb elérhető lehetőség, és ezt komolyan kell vennünk. Remélem, hogy erre ebben az európai parlamenti időszakban kerül sor, a 2009. évi választások előtt. Valamit tenni kell a 2009. évi választások előtt, és nem tehetjük meg, hogy a tagállamokra várunk, míg elkészülnek a ratifikálással és a népszavazásokkal. Most kell lépnünk, és eljött az idő a Parlament intézkedésére. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor.

16. A fuvardíjakban és a fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetése (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Costa úr jelentése (A6-0513) a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása

31

32

HU


keretében a fuvardíjakban és a fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló 11. rendelet és az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról – Közlekedéssel kapcsolatos szempontok [COM(2007)0090 - C6-0086/2007 - 2007/0037A(COD)]. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani Costa úrnak e jelentés elkészítéséért. Az EU szabályozásából eredő igazgatási teher mérséklése az egyik legeredményesebb módja annak, amivel javíthatjuk Európa 24 millió vállalkozása esetében a szabályozási környezetet. Ez a kezdeményezés emiatt fontos hozzájárulás legnagyratörőbb célkitűzéseinkhez a „növekedési és foglalkoztatási” partnerség keretében. A Bizottság ezért üdvözli, hogy a Parlament támogatja e sürgős eljárás gyors elfogadását. Ezzel kiküszöbölhetjük az EU-n belül a nemzeti határokat átlépő áruk fuvarozásakor előírt dokumentumok szükségtelen elemeit. A kérdéses intézkedés megszünteti a mára elavulttá vált és még 1960-ból származó rendeleteket. A még hatályos rendeletek értelmében a fuvarozók számos információt kötelesek biztosítani a tarifákról, az ármegállapodásokról és a közlekedési megállapodásokról áruiknak a Közösség nemzeti határain keresztül történő fuvarozásakor. A Bizottság által javasolt egyszerűsített rendszer jelentős mértékben enyhíti kb. 300 000 európai fuvarozási vállalkozás adminisztratív terheit, és a becslések szerint e gazdasági szereplők számára összesen 160 millió EUR-t takarít meg évente: ez egyáltalán nem rossz eredmény. Ami az eljárást illeti, a Bizottság elismeri, hogy az Európai Parlament két külön részre osztotta a fuvardíjakban és a fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló 11. rendelet és az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, úgynevezett „omnibuszjavaslatot”. Szeretném leszögezni, hogy a Bizottság a jövőben az úgynevezett „omnibusz megközelítést” részesíti előnyben, vagyis azt, hogy egyetlen javaslattal számtalan olyan intézkedést felölel, melyek célja a szükségtelen igazgatási teher mérséklése. Két oka van ennek: először is egyértelmű, hogy nem a kérdéses jogalkotási szöveg lényegi megváltoztatása a cél, hanem pusztán – és itt megismétlem a szót: „pusztán” – a szükségtelen bürokratikus teher megszüntetése, másodsorban pedig egy ilyen megközelítés meggyorsítja az ilyenfajta intézkedések megvalósítási ütemét. A Bizottság ezért reméli, hogy mindkét jogalkotási szerv most már képes gyors előrehaladás megvalósítására a javaslat második részét – vagyis az élelmiszer-higiéniával foglalkozó részt – illetően. Köszönöm mindannyiuknak a figyelmet. Paolo Costa, előadó. − (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Igazából sok mindent megismételhetnék, amit Verheugen biztos úr már elmondott, azonban ezt elkerülöm. Ez egy dicséretes kezdeményezés: a kisléptékű intézkedések mögött gyakorta jelentős eredmények állnak, és ez is ilyen eset. Nyilvánvalóan olyan szabályokkal van itt dolgunk, melyeket egy másfajta Európában hoztak. Az alaprendelet 1960-ból származik, amikor országaink még különálltak, és amikor a higiénia és az élelmiszer szabályozása még elfedhette a megkülönböztetést és a verseny akadályozását. Ezért volt szükséges azt jelezni, hogy milyen úton kell továbbhaladni, és hol kell a határokat átlépni. Sok mindent kellett elmondani, és sok részletet kifejteni, azonban mivel ennek jó része immár semmiféle célt sem szolgál, jó gondolat, hogy megszabaduljunk ezektől a szabályoktól, és ezeket kiigazítsuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy az élelmiszer-higiéniai jogszabályok érzékeny területet jelentenek, és ezért igen időigényesek. Ez van e megoldás mögött is, ami véleményem szerint meglehetősen ésszerű, vagyis elkülöníti a fuvarozási szabályokat, melyeket könnyebb elfogadni és reményeim szerint végrehajtani is. A bizottság, melynek elnöke lehetek, egyhangúlag fogadta el jelentésemet. Úgy ítélem meg, hogy ez ösztönző jel arra, hogy holnap a Ház is így tesz, és lehetővé teszi, hogy az igen közeli jövőben megfelelő lépésekre kerüljön sor. Itt hathatós egyszerűsítésről van szó. Olyan egyszerűsítésről, mely az egyszerűsítéssel egyidejűleg igazodik az aktuális körülményekhez és az információátadás új lehetőségeihez, számos bürokratikus eljárást szükségtelenné tesz, és talán lehetővé teszi, hogy több figyelmet szenteljünk annak biztosítására, hogy az élelmiszert az Unió egyik részéből a másikba higiénikus körülmények között szállítsák.

14-01-2008

14-01-2008

HU


Silvia-Adriana Ţicău, a PSE részéről. – (RO) A fuvardíjakban és a fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló 11. rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat azt teszi szükségessé, hogy a Közösségen belül működő szárazföldi, vasúti vagy vízi fuvarozók információkat adjanak díjszabásukról, az alkalmazandó megállapodásokról, a fuvarozási feltételekről, továbbá átadják a szükséges dokumentumokat. Ilyen módon a gazdasági szereplők nem élhetnek megkülönböztetéssel eltérő díjszabás alkalmazásával (ugyanazon áru ugyanazon közlekedési rendszeren, ugyanolyan útvonalon való szállítása tekintetében), hanem a megkülönböztetés alapja a rendeltetési vagy a származási ország. Ez egy igen fontos rendelet, azonban mivel már 1960 óta hatályos, korszerűsíteni kellett. A módosítási javaslat egyszerűsíti a hatályos jogszabályt, és stabilabbá teszi az árufuvarozási feltételeket. A Bizottság statisztikái szerint tény – ahogy azt a biztos úr is elmondta –, hogy a rendelet kb. 300 ezer fuvarozó tevékenységére hat ki vagy érinti ezt, és ez a módosítás azt eredményezi, hogy az európai igazgatási kiadások évente kb. 160 millió EUR-ral csökkennek. Az Európai Parlament szándéka a vállalkozásokra nehezedő igazgatási teher 25%-kal való csökkentése 2012-től. A két rendelet módosítására irányuló javaslat, amint azt a Bizottság elé terjesztették, az említett célkitűzés elérése érdekében tervezett intézkedések közé tartozik. Igaz azonban, hogy a Közlekedési Bizottságot az együttdöntési eljárás keretében értesítették, ami ellentétes a Szerződés 73. cikkének (3) bekezdésével. Mindenesetre Costa úr mint előadó javaslatát egyhangúlag elfogadták. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Hanyagság lenne részemről, ha nem ismételném meg képviselőcsoportunk nevében, amit a biztos úr nyitó beszédében mondott, vagyis hogy Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságunk elnöke valóban eleget tett bizottsági elnökként fennálló feladatainak, amikor ezzel a légi közlekedési szolgáltatásokat érintő, nem túl látványos, mégis fontos szabályozási kérdéssel foglalkozott, különösen mivel a bizottságon belül egyhangú támogatást kapott. Reményeink szerint szavazatunk egyhangúsága az ő életét és munkáját is jócskán megkönnyítette, és ezt újból szerettem volna hangsúlyozni. ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR alelnök Derek Roland Clark (IND/DEM). – Elnök úr! Gratulálok a Bizottságnak – márpedig Ön ezt nem hallja túl gyakran innen, ugyebár? Ez azonban egy ritka példája egy olyan jelentésnek, mely a megfelelő irányba halad – talán Damaszkusz felé? Ragaszkodunk ahhoz, hogy megvitassuk ezt a javaslatot, mivel ennek a célja a szabályozás mérséklése. Beismeri, hogy a kisvállalkozásokat szükségtelen jogszabályok terhelik, melyek némelyike 1960-ra nyúlik vissza. Az indokolás szerint e szükségtelen igazgatási terhek akadályozzák a gazdasági tevékenységet, és kedvezőtlenül hatnak a vállalkozások versenyképességére. Csak egyetérteni tudok; miért álljunk meg itt? Miért csak 10 munkavállalónál vagy az alatt korlátozzuk a szükségtelen papírmunkát? Fogjuk az egészet, és alkalmazzuk az élelmiszeripar egészére! Gyerünk, rakjunk tüzet 100 000 jogszabályból! Közben pedig dobjuk ki a Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot! Komolyan beszélek. A szabályozási terhek mérséklésével Európa népei számára lehetővé válik azon béklyók eldobása, melyek egyébként elkerülhetetlenül a XXI. század gazdasági veszteseivé tesznek bennünket. Paolo Costa, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Annyit kívánnék szólni, hogy a szükségesnél több szót vesztegetünk a kérdésre. Nekem úgy tűnik, hogy teljesen egyetértünk: a módosítások szükségesek és jó irányba mutatnak; helyénvaló a kétféle jogszabály elkülönítése a megkülönböztető jellegű fuvarozási feltételek kiküszöbölése érdekében. Egyedül az az ajánlásom, amit holnap is megismétlek, és amit a bizottságban elmondtam ugyanezen eredmény elérésének az érdekében: egyhangú vagy majdnem egyhangú szavazás e javaslatról. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra kedden kerül sor.

33

34

HU


17. Repülőtéri díjak (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Stockmann úr jelentése (A6-0497/2007) a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről a repülőtéri díjakról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2006)0820 – C6-0056/2007 – 2007/0013(COD)). Ulrich Stockmann, előadó. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Természetesen mindig könnyebb dolgunk van, ha a biztos jelen van, mivel egyes kritikus pontoknál őt is be kívánom vonni, azonban erre csak később kerül sor. Több mint 15 éve próbálunk, vagyis próbál a Bizottság szabályozási keretet megállapítani uniós irányelv formájában a repülőtéri díjakról. Két kísérlet már elbukott, mivel érdekellentét merült fel a repülőterek és a légitársaságok, illetve egyes tagállamok között. Ez alkalommal szintén komoly konfliktus merült fel, és egyetlen olyan módosítást sem tudok felidézni a 189-ből, melyet a bizottságban minden érintett általánosan elfogadott volna. Számos légi társaság arra törekszik, hogy a lehető legnagyobb mértékben átláthatóak legyenek a költségek a másik oldal, a repülőterek és az árakat végső soron megállapító szabályozási hatóság részéről, a „single till” rendszer bevezetésével együtt. Sok repülőtér nem kíván változtatásokat a jelenlegi helyzetben. Emellett pedig a tárgyalásokat egyes tagállamok strukturális sajátosságai is gátolták. Az Egyesült Királyságban például máris szigorú szabályozási hatóság működik, a CAA, ugyanakkor pedig a repülőterek többsége deregulációt óhajt, és valóban ez az irány mutatkozik tendenciának. Svédországban, Portugáliában, Görögországban, Finnországban és Spanyolországban számos repülőtér repülőtér-hálózatok rendszerében működik, ahol szabványos repülőtéri díjakat számítanak fel, ami keresztfinanszírozást jelent, és ami gyakran kevéssé átlátható helyzetet eredményez. Spanyolországban a repülőtéri díjakat maga a Parlament állapítja meg, vagyis a képviselők döntenek az alkalmazandó díjakról. Németországban ezt a területet szövetségi szinten ellenőrzik, nem nemzeti hatóság részéről, míg az új tagállamokban a repülőtéri díjak igen fontosak a repülőtéri infrastruktúra fejlesztéséhez. Mindezen különféle érdekeket csak annak illusztrálására ismertetem, hogy mennyire bonyolultak voltak ezek a tárgyalások. Mostanáig olyan eredményeket értünk el, melyek tehát elsősorban ezen érdekkonfliktusok rendezésére irányultak, mivel a bizottságban az a véleményünk, hogy szükség van egy ilyen szabályozásra, és hogy minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy erről megállapodjunk. Mit sikerült tehát elérni mostanáig e különbségek rendezése terén? Az alkalmazási kört olyan repülőterekre korlátoztuk, ahol vagy legalább ötmillió utas utazására kerül sor évente vagy az érintett tagállam nemzeti utasforgalmának 15%-a zajlik ott, mivel az évente kevesebb mint ötmillió utast fogadó regionális repülőterek esetében kevéssé áll fenn a piaci erőfölénnyel való visszaélés vagy egyáltalán nem is létezik ez. Másodsorban előírtuk, hogy a repülőterek szabadon választhatják meg az általuk előnyben részesített üzleti modellt, harmadszor pedig a repülőtéri hálózatokat általában bevontuk az irányelv alkalmazási körébe. Negyedszer megerősítettük a szabályozó hatóságok szerepét, és lehetővé tettük számukra, hogy a rendelkezések egészét vagy egy részét regionális szabályozó szervekre ruházzák. Ötödször szigorúbb követelményeket vezettünk be a szabályozó hatóság beavatkozását illetően, hatodszor pedig ismét engedélyeztük a repülőtér-üzemeltető szervezetek számára az infrastrukturális projektek repülőtéri díjakon keresztül történő előfinanszírozását, ami korábban is lehetséges volt, bizonyos feltételek mellett. A díjakat objektív kritériumok szerint kívánjuk differenciálni, a nyújtott szolgáltatás szintjének és a környezeti teljesítménynek megfelelően, és az általános szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás meghatározására és megkötésére irányuló rendszert akarunk látni. A megtárgyalt kompromisszumokat a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság egy ellenszavazattal fogadta el. Ez valódi eredmény, a kiindulópontot figyelembe véve, és itt szeretném kifejezni köszönetemet az árnyékelőadók felé szoros és konstruktív együttműködésükért. Most pedig szabványosított elveket kell megállapítanunk az átláthatóság, a megkülönböztetés tilalma és a szabályozott konzultáció és értesítés tekintetében az európai repülőtéri díjak megállapításának vonatkozásában. Ezzel tovább csökken majd a verseny jövőbeli torzulása, és a piaci erőfölénnyel való visszaélés nehezebbé válik majd egyesek számára. Az irányelv – véleményem szerint – jelentős hozzájárulást jelent a repülőterek és a légitársaságok közötti szerves partnerség stabilizálásában, ugyanakkor pedig megerősíti Európa mint légi közlekedési csomópont

14-01-2008

14-01-2008

HU


szerepét. Felszólítom tehát a képviselőket a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság támogatására az irányelvről holnap első olvasatban tartandó szavazás során. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani Stockmann úrnak komoly erőfeszítéseiért, és röviden ismertetem a repülőtéri díjakról szóló irányelvre irányuló javaslatot. Ez az irányelvre irányuló javaslat elsősorban azon elveket kívánja átültetni a közösségi jogszabályokba, melyeket a tagállamok már elfogadtak a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet keretében: a megkülönböztetés tilalmát, az átláthatóságot, a konzultációt. Az irányelv által ilyen módon kialakított lehetővé teszi számunkra, hogy keretet biztosítsunk a fuvarozók és a repülőterek közötti párbeszéd tekintetében a díjak megállapítása és beszedése során. Az irányelv például előírja a repülőterek számára, hogy a fuvarozókkal konzultációt folytassanak a díjakra vonatkozó határozat elfogadása előtt. Ugyanilyen megközelítést alkalmaztam, és konzultáltam a légi fuvarozókkal és a repülőterekkel e javaslat elkészítése előtt, és ennek elveit mindkét fél elfogadta. Az irányelv bevezeti továbbá minden egyes tagállamban egy független szabályozó hatóság szerepét. Ez a szerv kulcsszerepet játszik majd, mivel biztosítja az általam említett alapvető elvek tiszteletben tartását. Ez a Stockmann úr mint előadó által vizsgált javaslat célkitűzéseinek rövid vázlata. Mielőtt folytatnánk a vitával, szeretnék köszönetet mondani az előadónak és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak a bizottsági javaslat támogatásáért. Elnök úr! Úgy hiszem, hogy ez a javaslat kellően kiegyensúlyozott, és ahogy azt Stockmann nemrég kiemelte, kétségkívül igen ébernek kell lennünk az irányelv végrehajtási módját illetően annak érdekében, hogy jobb együttműködést segítsünk elő a vállalkozások és a repülőterek között. Köszönöm. Most már nagy érdeklődéssel hallgatom a vitához hozzászólókat. Brian Simpson, a PSE képviselőcsoport részéről. – Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Stockmann úrnak jelentéséért és a PSE képviselőcsoport részéről tájékoztatnám a képviselőket, hogy támogatjuk a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság által elfogadott irányvonalat Előadónk kiváló munkát végzett, amikor realisztikusabb és kiegyensúlyozott álláspontot teremtett, azonban továbbra sem értem igazán, hogy ezt a javaslatot a Bizottság miért ilyen formátumban és miért most terjesztette elő. Most személyes minőségemben beszélve: számos évet töltöttem a polgári légiközlekedésben és a Bizottságnál, ahol folyamatos deregulációra voltunk szoktatva, és mégis azt mondják most nekünk a repülőtéri díjak tekintetében, hogy a válasz a szabályozás. Meg kell mondanom, hogy ezt ironikusnak találom. Mégis ebben a helyzetben vagyunk most. Teljesen támogatom a repülőtéri díjak átláthatóságának szükségességét, az érintettekkel folytatott teljes körű konzultáció mellett. Teljes körűen támogatom annak szükségességét, hogy az erőfölényben lévő repülőterek esetében biztosítani kell, hogy nem élnek vissza a helyzettel, és teljes mértékben támogatok egy nyílt és átlátható fellebbviteli eljárást, amennyiben a kötelezettségvállalás szabályait és a döntőbíró hatáskörét egyértelműen meghatározzák. Azonban igen sok kételyem van azt illetően, hogy egy EU-szerte rengeteg repülőtér szabályozására irányuló javaslat eredménye valóban az az utópisztikus elképzelés lesz-e a repülőtéri díjak terén, melyet a légi társaságok és a Bizottság kívánnak. Nyilvánvaló, hogy ha olyan jogszabály a cél, mely fel kívánja számolni a monopol jellegű gyakorlatokat, a szabályozás alapja piaci teszt kell, hogy legyen minden egyes repülőtér vonatkozásában, nem pedig egy önkényes számadat, amit minden egyértelmű indok nélkül csak úgy előhúznak. Úgy hiszem, hogy ha már egyáltalán számadatokat kell használni, akkor egy olyat kellene, ami tükrözi egy repülőtér gazdasági erőfölényét, vagyis a nemzeti forgalom százalékos arányát, és ezt az erőfölényben lévő repülőterekből kiindulva kell megadni, nem azokból, amelyek nincsenek erőfölényben. Nem vagyok a domináns piaci helyzetben lévő repülőterek szabályozása ellen, azonban véleményem szerint a repülőterek többségének abból a célból való szabályozása, hogy a nagyhalakat elkapják, egy egységes szabályozás keretében az önkényes utasszámok alapján, eleve elhibázott folyamat.

35

36

HU


Arunas Degutis, az ALDE képviselőcsoport részéről. – (LT) Gratulálni kívánok Stockmann úrnak ezért a jelentésért, melyben ismét megmutatkozik a meglehetősen ellentmondásos javaslatok kezelését illetően toleranciája és hozzáértése. Ez a jövőbeli irányelv meglehetősen egyedi területet érint, és tartalmát illetően egyáltalán nem szokványos. Mindannyian teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a repülőterek többsége természetes monopolfeltételek mellett működik, és elkerülhetetlenül érdekkonfliktusokba kerülnek, aminek a felhasználók, vagyis a légi társaságok láthatják kárát. Ezért mindannyiunk számára világos, hogy e területen fontos a szabályozás, habár annak a kockázata is fennáll, hogy a szabályozás ellenkező hatással jár – megnöveli a költségeket, és a kiadások eredményeként megnövekedhetnek a repülőtéri szolgáltatások árai, ami visszahathat a légi társaságokra. Az érdekeltekkel való legelső találkozástól fogva az a kérdés merült fel, hogy vajon minden repülőteret szabályozni kell, és ha nem, akkor melyeket és hányat kell szabályozni. A liberális képviselőcsoport tagjaként a szabályozás és a vállalkozások életébe való lehető legcsekélyebb mértékű állami beavatkozás híve vagyok, annál is inkább, mivel azt kívánom hangsúlyozni, hogy az Európai Közösségen belül kb. 25 repülőtér él vissza monopolhatalmával vagy kíván így tenni. Ezért az volt az ajánlatom, hogy a szabályozás körülbelül ennyi repülőtérre terjedjen ki. Azonban a kompromisszum eléréséhez egyetértünk a többség álláspontjával és más ajánlatokkal is, és megbeszéltük a kompromisszumokat. Zsolt László Becsey, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) – Tisztelt elnök úr, kollégák! Magam is szeretném nagy örömömet kifejezni amiatt, hogy sikerült olyan kompromisszumot elérni ebben az új, ráadásul együttes döntést kívánó dossziéban, mely a Közlekedési Bizottság szintjén élvezte a frakciók támogatását. Felmerülhet, hogy vajon egyáltalán kell-e szabályozni ezt a kérdést és mi legyen a hatály a repülő [...] a hatálya alá vont repterek [...] alsó határa. Azt hiszem, hogy jól döntöttünk, hogy csak azokkal az elvekkel foglalkoztunk, amelyek igazán szükségesek ahhoz, hogy ne legyen a tagállamok között eltérő, és ezért egymást kijátszó gyakorlat. Örülök annak is, hogy csak a valóban nagy, vagyis monopolhelyzetbe kerülhető repterek lesznek a szabályozás tárgyai. Azt is közös sikernek tartom, hogy csak meghatározott küszöb elérése esetén lehessen a panaszfolyamatot elindítani. Ennek lefolytatására is racionális határidőket szabtunk meg, elejét véve ezáltal a végeláthatatlan vitáknak. Személyesen azt is sikernek érzem, hogy belevettük a szövegbe az előfinanszírozás lehetőségét, méghozzá megakadályozva az ezzel való visszaélést is. Közös kompromisszumot alakítottunk ki az eljáró szabályzóhatóság feladatköréről, valamint tulajdonosi függetlenségéről. A legnagyobb hozadék az átláthatóság lesz, ami a repülőjegyek árának nyilvános részletezése után itt is nagyobb segítséget adhat ahhoz, hogy az uniós polgárok bizalmát erősítsük az EU iránt, ugyanakkor ne sértsük a végrehajtást illetően a szubszidiaritás elvét. Nem minden kérdést rendeztünk, vitát várok a Tanáccsal jónéhány kérdésben: a biztonsági illetékről vagy arról, hogy egy- vagy kétkasszás rendszer legyen-e. Mindenesetre most egy szerintem nagyon határozott pozíciót foglaltunk el, és remélem, hogy ez sikerre vezet bennünket a Tanáccsal való tárgyalásokon. Köszönöm szépen, elnök úr, és még egyszer elnézést a késésért. Roberts Zīle, az UEN képviselőcsoport részéről. – (LV) Köszönöm, elnök úr, biztos úr. Először is szeretnék köszönetet mondani Stockmann úrnak azért a kompromisszumért, melyet ezen a nehéz területen elért. Nézetem szerint a légi közlekedési piac az a közlekedési ágazat, melyben európai szabályozásra van szükség, mivel a tagállamok nemzeti piacai itt játsszák a legjelentősebb szerepet. Emiatt igen nehéz feladat megkülönböztetéstől mentes álláspontra helyezkedni az uniós légi közlekedési vállalkozásokat illetően, ideértve a légi közlekedési infrastruktúra fő tulajdonosait, vagyis a repülőtereket is. Örömömre szolgál, hogy a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság kompromisszumra készül, melynek eredményeként a díjak csökkentése a szolgáltatások minőségétől vagy mennyiségétől és az új útvonalaktól függetlenül alkalmazható. Emellett pedig az irányelv hatályára és jelentőségére tekintettel úgy tűnik, hogy az irányelv a légi közlekedési üzletágat egyik legérzékenyebb pontján közelíti meg. Az, hogy sokan kívánnák csökkenteni az irányelv hatálya alá tartozó repülőterek számát, ennek bizonyítéka. Köszönöm. Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport részéről. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Még egy oka volt annak, hogy miért tartott ilyen rendkívül sokáig a repülőtéri díjakról és ezek közös szabályozásáról szóló vita. További tényező volt a beavatkozások végtelen sorozata a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságon belül zajló vita során. Ez a kérdés hihetetlen lobbizást váltott ki, vagyis rengeteg pénzügyi érdek

14-01-2008

14-01-2008

HU


kötődött hozzá, és nekünk képviselőként fel kell tennünk néhány kérdést. Mi áll az egész mögött? Miért történik ez? Miért ez a kemény küzdelem, miért a durva vita? A választ a következő kérdést feltéve kapjuk meg: kinek jó az átláthatóság hiánya? A régi kérdés, miszerint kinek jó vagy latinul: cui bono, segít a válasz megtalálásában. Az átláthatóság hiánya mindig is előnyös volt a piaci fölényben lévőknek, azoknak, akik a feltételeket diktálják. Ez csak igen kevés esetben előnyös vagy akár méltányos a fogyasztó számára. Tisztességtelen versenyről van szó, ha nincs átláthatóság, ha rejtett pártfogásról vagy támogatásokról van szó. Ezért tartottam igen fontosnak, hogy közös szabályozást készítsünk. Számomra a dolog hátrányos része az, hogy nem voltunk képesek jóval több repülőteret szabályozni. Szerettem volna a kisebb létesítményeket is bevonni az irányelv hatálya alá, mivel ezek igen gyakran tisztességtelen versenyben vannak a nagyobb repülőterekkel, hiszen komoly támogatói az alacsony költségvetésű fuvarozóknak. És még egy utolsó dolog: úgy hiszem, hogy igen fontos olyan módosítást bevezetni, ami a repülőtéri díjakat a kibocsátás teljesítményhez köti. Ez lehetőség számunkra, hogy csökkentsük a légi közlekedési iparág környezeti hatását, ugyanakkor pedig csökkentsük a komolyabban érintett lakosok számára a zajterhelést. Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport részéről. – (NL) Elnök úr! A repülőterek mindig is nagyobb hatással voltak gazdaságunkra, területrendezésünkre, földi közlekedésünkre és környezetünkre, mint azt a múltban gondoltuk volna. A nemzetközi átszállócsomópontként vagy nagy agglomerációkba való belépőhelyként fontos szerepet játszó nagy repülőterek bevásárlóközpontokká irodák és forgalmazási vállalkozások üzleti telephelyévé, földi tömegközlekedési csomóponttá és a környező terület kapujává váltak. A repülőterek vagy fontos szakpolitikai eszközök a hatóságok kezében, vagy pedig ezeket olyan nemzetközi cégnek értékesítik, melynek célja pusztán a profit és a terjeszkedés. Ezek emellett a légi közlekedési ágazaton kívül is termelnek profitot, részesei a nemzetközi versenynek, és érdekkonfliktusba kerülnek a légi társaságokkal, utasokkal, más felhasználókkal és helyi lakosokkal. A repülőtereket nem feltétlenül használják megfelelően, mert minden fél, mely függ tőlük, ideértve a légi társaságot éppúgy, mint az utast, aránytalanul járul hozzá profitjához. Ezek a drága repülőterek emellett közeli, kisebb konkurens repülőterek fejlődését is előidézték, ahol kisebbek a díjak, kevesebb a létesítmény, adott esetben több helyet foglal el, és több területet érint a zajártalom. Ha az Európai Unió a repülőterek jövedelmét szabályozza, ennek nem az ilyen vállalkozások profitjának megóvása vagy a légi társaságok költségeinek korlátozása érdekében kell történnie, és nem lehet cél az sem, hogy a légi közlekedést megerősítsék azáltal, hogy az utasoknak a lehető legalacsonyabb mértékű díjakat kínálják. A cél a környezetnek a légi közlekedés nem mérséklődő bővülésétől történő lehető legteljesebb mértékű megóvása, továbbá a biztonság lehető legmegfelelőbb módon történő előmozdítása kell, hogy legyen. Emellett az átláthatóság is cél kell, hogy legyen, annak érdekében, hogy a pénz áramlását és a díjszabásbeli nem kívánatos különbözőségeket többé ne tekintsék üzleti titoknak. Jelenleg formálódó eredmény az, hogy az évente 1–5 millió utast fogadó repülőterekre e szabályok nem vonatkoznak majd. Nem lepne meg, ha ennek eredményeként több beruházás valósulna meg a sűrűn lakott térségekben lévő kisebb repülőtereken. További szempont, hogy a panasztételi eljáráshoz, a szabványok szigorúságához és a profit mértékéhez hasonlóan a szöveget az eredeti bizottsági javaslattal összevetve módosítjuk. Ezzel véleményem szerint fennmaradnak a visszaélések, és néhány éven belül megnő az igény a szigorúbb szabályokra. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport részéről. – (NL) Elnök úr, ez a jelentés, melynek tárgya annak megakadályozása, hogy a repülőterek visszaéljenek versenyhelyzetükkel, számíthat a támogatásomra. Különösen elégedett vagyok vele három szempontból. Az első az alkalmazási kör kiigazítása. Nem minden repülőtér képes visszaélni erőfölényével. A nagyobb repülőterekre való összpontosulás tehát ésszerű, és ezért nem értek egyet néhány korábbi felszólalóval. Másodsorban örülök annak a lehetőségnek, melyet ez a jelentés a díjak differenciálását illetően kínál. Tekintettel a légi közlekedés okozta és a repülőterek környékén érzékelhető káros környezeti hatásokra, a megkülönböztetés eszköze ösztönözheti a tisztább és csendesebb légi járművek használatát. Osztom továbbá azt a nézetet, hogy óvakodnunk kell attól, hogy túlzott igazgatási teher nehezedjen a repülőterekre. Az átláthatóság érdekében bizonyos információkat közzétesznek, azonban azzal, hogy oda kell figyelnünk a költségekre és a titoktartásra.

37

38

HU


Végül szeretnék szólni a 19. módosításról. Habár melegen üdvözlöm egy független szabályozó hatóság létrehozását, úgy gondolom, hogy a 19. módosítás megfogalmazása problémákat eredményezhet néhány országban, mivel az eljárások megindítását és ezek felügyeletét egyazon szervezethez kötik. Remélem, hogy a Tanáccsal folytatott megbeszélés lehetőséget kínál a kérdés kielégítő megoldására. Összefoglalva, szeretnék köszönetet mondani az előadónak munkájáért, és várom a jelentésről zajló vita folytatását. Jim Allister (NI). – Elnök úr! A Bizottság sokat beszél az ipar versenyképességének támogatásáról és a bürokrácia mérsékléséről, azonban e kérdésekben a Bizottság hatására mégis épp az ellenkező irányba indul el Európa, és ugyanez az érzésem ezzel a légi közlekedési állásponttal kapcsolatosan is. Miután a zöld adók révén fokozottabb költségekkel éltünk a légi utasok terhére, most egy olyan irányelvre irányuló javaslatunk van a repülőtéri díjakról, mely elkerülhetetlenül újabb költségekkel terheli a légi utasokat. A regionális repülőtereket tartom különösen problémásnak. Ezek a fejlődés előmozdítói voltak számos regionális gazdaságban: piacokat nyitottak; elérhetővé tették az elérhetetlent, elengedhetetlenek a gazdasági átalakulásban. Most pedig a Bizottság a papírforma szerint gyakorlatilag a bürokrácia vaskezével kíván lesújtani rájuk, az innovációt jelentéstételi követelmények hegye alá temetve, és mindezek miatt végső soron az utas fizet majd. A következő a mondanivalóm a Bizottság felé: ha ezen irányelv igazi célja a piaci erőfölénnyel való visszaélés kezelése, akkor miért foglalkozik a regionális repülőterekkel is, amikor ezek nem is problémásak? Saját, észak-írországi választókerületemnek a repülőterek a fejlődés kulcsai, és mégis megkaptuk ezt a bizottsági javaslatot múlt héten, amikor Barroso elnök jelentős támogatást ígért Észak-Írországnak – ugyanazon a napon, amikor új útvonalat nyitunk Belfast és Heathrow között –, mely javaslat megnöveli a költségeket és visszatart a bővüléstől. Ezen okokból és bocsánatkérés nélkül a javaslat ellen szavazok majd. Antonio De Blasio, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (HU) − Köszönöm szépen, elnök úr, tisztelt Parlament! Először is elnézést a késésért, és köszönöm, hogy szót kapok. A repülőtéri illetékek kérdésében kiemelkedő fontosságú egy átlátható rendszer megteremtése, hiszen jelenleg ebben a kérdésben nincs semmilyen közösségi szabályozás. A Bizottság által kidolgozott keretjogszabály meghatározza a repülőtéri díjak kivetésének módját, de elegendő mozgásteret biztosít a tagállamok részére is. A repülőterek és a légi közlekedés az Európai Unió számára rendkívül fontos, hiszen azáltal, hogy ezek összekötik a régiókat, munkahelyeket teremtenek és vonzzák a vállalkozásokat, jelentős mértékben hozzájárulnak az Európai Unió társadalmi és gazdasági kohéziójához. A privatizációval, valamint üzleti szereplők megjelenésével valamelyest felborult egy korábbi egyensúly a reptéri díjak kiszabása területén. A légitársaságok arra panaszkodnak, hogy a nagy repülőterek monopóliumként viselkednek. Ezt a problémát orvosolja az irányelvtervezet, mely a korrekt piaci versenyt szolgálja, hiszen a javaslat kimondja, hogy a díjszabási rendszerek, vagyis az azokat meghatározó repülőterek nem diszkriminálhatnak a különböző légitársaságok között. Az egyes esetekben eltérően megállapított díjak az igénybe vett szolgáltatás vagy infrastruktúra valós költségeit kell, hogy tükrözzék. A díjak differenciálásának vagy növelésének objektív és világos kritériumokon kell alapulniuk, hogy a légitársaságok és a repülőterek szolgáltatásait igénybe vevők megalapozott költségeket fizessenek ki – azonos szolgáltatásért, azonos díjat. Nagyon fontos a konzultációs mechanizmus, amit bevezetünk, hiszen független szabályozó hatósághoz fordulnak, hogyha a légitársaságok nem elégedettek azzal a díjjal, amit számukra kiszabnak. Nagyon fontosnak tartom végül leszögezni azt, hogy az Európai Unió Bizottsága az irányelv működéséről az irányelv hatálybalépésétől számított legkésőbb 4 éven belül készítsen egy jelentést az Európai Tanács és az Európai Parlament számára, mely értékeli a szabályozás célkitűzései fényében az elért eredményeket. Köszönöm szépen. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Volt néhány remek érv, legalábbis elvont és általános értelemben azt illetően, hogy inkább a deregulációt vagy a túlszabályozást válasszuk. Azonban amikor egyedi esetekről van szó, akkor mindig lehetséges, hogy e megoldások egyike bizonyul a leggyakorlatiasabbnak. A repülőtéri díjak témakörében a Bizottság – véleményem szerint – jogosan nyújtott be irányelvre irányuló javaslatot, még ha a Costa-jelentés kapcsán igazunk volt abban is, hogy az igazgatási teher csökkentésére irányuló erőfeszítéseket dicsértük.

14-01-2008

14-01-2008

HU


A repülőterek fontos gazdasági szereplők, emellett pedig az általuk betöltött alapvető gazdasági szerepnek kedvező és potenciálisan kedvezőtlen következményei egyaránt vannak. A Bizottság javaslatában érdekes koncepciót terjesztett elő, habár ezt egy kicsit talán túl finomra szőtte. Mi a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban néhány változtatással éltünk, és remélem és valóban hiszem, hogy ezek jobb célt szolgálnak. Előadónk, Stockmann úr számos hosszú megbeszélést folytatott valamennyi érdekelttel, különösen e Ház különböző képviselőcsoportjaival, mielőtt kiváló kompromisszumait elkészítette volna, melyeket legnagyobb részt támogathatunk. Három szempontra szeretnék összpontosítani. Először is biztosítani kívántuk, hogy az irányelv megakadályozza, hogy az egyes repülőterek visszaéljenek piaci erőfölényükkel. Másodsorban közösségi szintű rendelkezésekre van szükségünk e díjak kiszámításához a gördülékenyen működő, megkülönböztetéstől mentes, átlátható és átfogó eljárások érdekében. Harmadszor pedig logikus lépés egy független szabályozó hatóság létrehozása minden egyes tagállamban annak biztosítása érdekében, hogy a rendelkezéseket végrehajtják. Feltételezem, hogy holnap a plenáris ülés nagy többséggel elfogadja javaslatainkat, és szeretnék gratulálni különösen az előadónak, kiváló munkájához. Saïd El Khadraoui (PSE). – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Azzal kezdeném, hogy köszönetet mondok Stockmann úrnak kiváló jelentéséért és jó együttműködéséért. Úgy vélem, hogy amikor a jogalkotási folyamat végére érünk, újabb fontos előremutató lépést teszünk egy olyan helyzet felé, ahol a legfontosabb európai repülőterek végül ugyanolyan szabályok hatálya alá tartoznak a leszállással, felszállással, repülőtér-világítással, a légi járművek parkolásával és az utasok és a rakomány feldolgozásával kapcsolatos szolgáltatások bármiféle díjazása tekintetében. Az alkalmazási kör volt az egyik legkényesebb pont. Úgy vélem, hogy a kompromisszum kiváló: 5 millió utas, egy tagállamon belül a légi utak 15%-a. Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy kompromisszumunkban rendelkeztünk arról, hogy a tagállamok lehetőséget kapjanak, szükség esetén egy vizsgálatot követően, arra, hogy más, ugyanazon tagállamban lévő repülőterek számára szintén előírják az e szabályozásnak való megfelelést. Úgy vélem, hogy négy fontos elemről van szó. Az első az, hogy az átláthatóság állandóan megjelenő téma a jogalkotásban, és létfontosságú a megfelelő célkitűzések és átlátható kritériumok megállapítása a repülőtéri díjak mértékének meghatározásához. A második az, hogy a repülőtéri díjak mértékében eltérés továbbra is lehet, és gondolok itt például a környezeti teljesítmény, a zajártalom alapján történő megkülönböztetésre. Ez lehetővé tenne egy ösztönző politikát. A harmadik fontos elem az, hogy egyértelmű és kötelező eljárást dolgoztak ki a repülőtér irányító testülete és felhasználói közötti konzultációra, illetve hogy megfelelő panasztételi eljárást hoztak létre. Az utolsó elem pedig az, hogy egyértelmű megállapodásokat kell kötni a repülőterek jelentős beruházásainak előfinanszírozására és ezek költségvetésben való szerepeltetésére. Összefoglalásképpen úgy vélem, hogy igen jó végeredményre juthatunk, ha a Tanácsban megvan erre az akarat. Elismerem, hogy időközben lesz pár probléma. Gondolok a biztonsági intézkedések finanszírozásának jóváhagyott módosításaira is, melyek célja elsősorban az volt, hogy nyomást gyakoroljanak egy másik ügy megoldása érdekében, mint azt tudják. Időközben mindez véget ért, lezárult, és úgy hiszem, hogy a Parlament rugalmasabb lehet az eljárás további részében. Eugenijus Gentvilas (ALDE). – (LT) Az Európai Bizottság által javasolt irányelv együttműködést biztosít a repülőtereket ellenőrző intézmények és a felhasználók között, és ez nem teszi lehetővé majd, hogy a nagy repülőterek figyelmen kívül hagyják az ügyfelek érdekeit, és monopolhelyzetet foglalnak el a piacon. Ezért kívánom ezt a jelentést támogatni a Regionális Fejlesztési Bizottság tagjaként. A légi közlekedésnek teljesítenie kell a regionális közösségek gazdasági és társadalmi igényeit, és fontos annak hangsúlyozása, hogy az Európai Unió polgárainak 90%-a nem fővárosokban él. Ezért biztosítani kell a regionális repülőterek sikeres működését, mivel ezzel megnövekedhet az adott régió vonzereje. Az ismertetett dokumentum csökkenti annak kockázatát, hogy a legnagyobb repülőterek monopolhelyzetbe kerüljenek, és ezzel enyhülhetnek a nagy repülőtereket és a közeli városokat sújtó környezeti, infrastrukturális és közlekedési problémák. Ez azt jelenti, hogy ezzel gyorsabb fejlődés valósulhat meg a regionális repülőtereken, és biztosítható számos ország régióinak társadalmi és gazdasági fejlődése. A teher- és

39

40

HU


utasforgalom megoszlása igen fontos alapja az eredményes regionális fejlődésnek. Ezért ösztönzöm ismét Stockmann úr jelentésének támogatását. Adam Bielan (UEN). – (PL) Elnök úr! Az Európai Unió egyik feladata annak biztosítása, hogy a közösségi piac a tisztességes verseny elveivel összhangban fejlődik. A repülőtéri díjakról szóló irányelv célja annak megakadályozása, hogy az Unió piacán vagy egyes országokban erőfölényben lévő repülőterek ezzel visszaéljenek. A javaslat oka az volt, hogy nem minden ország alkalmaz átlátható eljárásokat a repülőtéri díjak kiszámításakor. Az új rendelkezéseket 67 nagy repülőtérre kell alkalmazni. Véleményem szerint mindvégig nem feledtük, hogy a repülőterek – különösen a kisebbek – fejlesztése, fontos szerepet játszik a regionális fejlődés előmozdításában Európában. Jelenős mértékben hozzájárul az Unió egyes régiói közötti gazdasági különbségekhez. Ez különösen igaz Közép- és Kelet-Európa országaira. Hazám, Lengyelország, a légi közlekedés egyik vezető nagyhatalma. A lengyel légi közlekedési piac az elmúlt évben 13%-kal nőtt, és a világ egyik legdinamikusabban növekvő piaca. A légi forgalom növekedése jelentős beruházásokat tesz azonban szükségessé. Ezért fontos annak lehetővé tétele, hogy a kisebb repülőterek repülőtéri díjaik között felszámítsák a hosszú távú infrastrukturális fejlesztési projektek költségét. Ez komolyan hozzájárulhatna fejlődésük finanszírozásához. Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! Ebben az egy perces hozzászólásban azon módosításokat kívánom kiemelni, melyeket annak biztosítása érdekében nyújtottunk be, hogy ez az irányelv kifejezetten figyelembe vegye azon régiók problémáit, melyek állandó földrajzi és természeti hátrányban vannak, ideértve a legkülső régiókat is, különösen az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésével összhangban. Úgy véljük, hogy az irányelvnek kifejezetten fel kell ismernie a repülőterek által e régiók szociális és gazdasági fejlődésében és a területi kohézióban játszott szerepet. Ezért az irányelvben megfelelő kivételekről kell rendelkezni, ezért javasoljuk, hogy az e régiókban található repülőterek esetében az irányelvben megállapított szabályokat ne kelljen alkalmazni, ha ezek nem garantálják az egyetemes közszolgáltatási kötelezettség teljesítését. Reméljük, hogy ez a javaslat számíthat a támogatásukra. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr! Úgy vélem, hogy időnként hasznos arra emlékeztetni a Bizottságot, hogy Írország sziget, és teljes mértékben repülőtereinktől függ, hogy Európához és a világ többi részéhez kapcsolódjunk. Számomra a legfontosabb kérdés a regionális repülőtereké, illetve az, hogy ezek teljes körű támogatást kapjanak. Sokszor hallom azt az érvet, hogy a kis repülőterek támogatásával megnő a szén-dioxid okozta lábnyom, azonban ezt nem gondolnám igaznak. Ha minden járat Dublinból indul, az azt jelenti, hogy mindenkinek, aki a corki repülőtér mellett él, mint én is, vagy a shannoni, a waterfordi vagy a kerryi repülőtérnél, Dublinba kell autóznia vagy egy másik légi járattal odarepülnie – dublini ingajárat – és így tovább. Bár ezek a légi járatok ésszerűen, a regionális repülőterek támogatásával egy regionális területről közvetlenül oda indulhatnának, ahová menni kívánunk. További problémám a fogyatékkal élő utasokkal kapcsolatos. Nemrég történt, hogy amikor nyilvánosságra hozták az írországi repülőterek díjazásának részleteit, abban kerekesszék-díj is szerepelt. Számos fogyatékkal élő személy keresett meg, és kérte ennek megszüntetését, mivel úgy érezték, hogy a többi utas úgy érzi majd, hogy többletköltséget fizetnek a kerekesszékes személyek miatt. Igen fontos, hogy felismerjük, hogy Európában minden tizedik személy fogyatékkal él, lehet, hogy akár többen is – néha ez 17% is lehet –, és hogy nem szabad emiatt különdíjakat szabni. Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Egyre több utazás történik Európában és Európába, azonban a kontinensünkön belüli és az ide történő utazás egyre drágább. E magasabb költség mögött a megnövelt olajárak, biztonsági költségek és a CO2-kibocsátás csökkentése állnak, olyan állandó tényezők, amelyek egyértelműen megmaradnak. Ezzel kapcsolatosan a célunk egy valóban versenyképes repülőtér piac ösztönzése kell, hogy legyen, ami csak akkor járható út, ha átláthatóság és kiszámíthatóság valósul meg. Úgy hiszem, hogy ezek ennek az irányelvre irányuló javaslatnak a fő erényei ennek jelenleg megvitatott formájában, melyhez Stockmann úr jelentős mértékben hozzájárult. Egyik fő erénye, hogy olyan általános szabályokat állapít meg a repülőtéri díjak meghatározására és kivetésére, melyek közös elveket határoznak meg az erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására. Mivel ezeket a szabályokat a repülőtereknek kb. 70%-ára kell alkalmazni, ezzel igen

14-01-2008

14-01-2008

HU


helyesen elkerülhető az, hogy jogszabály szabályozzon olyan kisebb vagy regionális repülőtereket, ahol ez a kockázat nem áll fenn. Emellett ami például a portugál vagy finn helyzetet illeti, ahol a légi forgalmat repülőterek szövetségei vagy hálózatai irányítják, harmonizált díjakról rendelkeztek mindezek számára, amennyiben ez összeegyeztethető a versenyszabályokkal. A következő szempontokat is ki kell emelni: a repülőtér-üzemeltetők és -felhasználók kötelezése arra, hogy megosszák egymással az információkat, az átláthatósági követelményeket, illetve a repülőtéri díjak kiszámítási módszereit. Egy olyan független nemzeti szabályozó hatóság létrehozása, amely csak komoly nézeteltérés esetén avatkozna be a repülőtéri díjakkal kapcsolatos döntéshozatalba, szintén hozzájárul majd a piac megfelelő működéséhez. Végül azzal kell zárnom szavaimat, elnök úr, hogy a díjak az új repülőtéri infrastrukturális projektek előfinanszírozására való felhasználására vonatkozó szigorú és átlátható kritériumok meghatározása egyidejűleg védi a repülőterek fejlesztésével kapcsolatos közérdeket, illetve az utasok, vagyis a fogyasztók jogait, akiknek az érdeke mindenekelőtt a figyelmünk központjában kell, hogy legyen. Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak, amiért ilyen türelmesen hallgatja és jegyzi fel a különféle igényeket, melyek az európai repülőtéri rendszerek sokféleségét tükrözik. Szeretnék továbbá gratulálni a Bizottságnak is, mivel érzékenységet tanúsít azt a tényt illetően, hogy a sokféleség mindazonáltal nem jelenthet olyan rendszereket, melyek egyáltalán nem átláthatók, melyek megkülönböztetőek lehetnek vagy a különféle érdekeltek és felhasználók számára csak korlátozott hozzáférést tesznek lehetővé. Az előadó által folytatott alapos párbeszédet és közvetítést követően úgy hiszem, hogy ez a szöveg igen hasznos eszközt kínál a számunkra annak biztosításához, hogy a három fő érintett – nemzeti hatóságok, repülőterek és légi társaságok – megoldja a különbségeket, a munkavállalók és az utasok érdekében. Ezzel lehetővé válik, hogy magas színvonalú szolgáltatást nyújtsanak, mely összhangban van az új utasok igényeivel és a hozzáférhetőséggel, nagyobb biztonsággal, kisebb környezeti hatással kapcsolatos új követelményekkel, különösen ami a zajt illeti, illetve kevesebb konfliktust és jogbizonytalanságot eredményez a jobb konzultáció révén. Talán jobb lenne az alkalmazási kritériumokat egyszerűsíteni, pusztán százalékos mértéket előírva, ami reprezentatívabb eredményt ad. Mindenesetre örömömre szolgál, hogy a szöveg elismeri a repülőtéri hálózatok működési kapacitását, ami igen hasznos rendszernek bizonyult olyan országok számára, mint a saját hazám is, ahol komoly idényjellegű problémák sújtják a légi társaságokat. Emellett szeretném kiegészíteni ezt azzal, hogy javaslom a jelenlegi mértékek biztosítására parlamenti vagy bírósági módszerek elfogadását. Samuli Pohjamo (ALDE). – (FI) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Stockmann úrnak, aki ilyen alaposan előkészítette e kérdés megvitatását. Mindenesetre valami másra kívánok most összpontosítani, méghozzá olyan valaki szemszögéből, aki ritkán lakott országban él, ahol nagy távolságok vannak a települések között. A finnországi repülőterek koherens hálózatot alkotnak, ahol elsősorban szabványos árszabás érvényesül. Ez a rendszer ésszerű működési költségeket eredményezett, még olyan távoli területeken lévő repülőtereken is, ahol kicsi a forgalom. A légi összeköttetés e területekkel elengedhetetlen. A 9. és a 16. módosítás figyelembe veszi a repülőtér-hálózatok meglétét, azonban a kis repülőterekkel nem bánnak tisztességes módon. Remélem, hogy a Parlament figyelembe veszi a tagállamokban fennálló eltérő feltételeket, és olyan módon alakítja az irányelvet, hogy az lehetővé tegye a nemzeti repülőtér-hálózat egységes alapon történő fenntartását, fejlesztését és finanszírozását. Mieczysław Edmund Janowski (UEN). – (PL) Elnök úr! Szeretném azzal kezdeni szavaimat, hogy értékelem Stockmann úr, az előadó és a Bizottság munkáját. Az európai gazdaság versenyképessége átlátható és racionális megközelítést tesz szükségessé a repülőtéri díjak terén. Az utóbbi fontos eleme a fuvarozók működési költségeinek. Ez a kérdés nem csupán a repülőtér-tulajdonosokat, hanem a légi társaságokat és ilyen módon az utasokat is érinti. A nemzeti vagy kontinentális jelentőségű repülőtereket ez ugyanúgy érinti, mint a regionális repülőtereket. Felmerül a méretbeli korlátozás kérdése. A javasolt, 5 millió utas vagy adott országban az utasforgalom 15%-a megfelelő? Ezek a rendelkezések semmilyen körülmények között sem érinthetik kedvezőtlenül az

41

42

HU


utasokat. A repülőterek szolgáltatásainak meg kell felelniük a biztonságra és az érkezések, indulások és átszállások pontosságára vonatkozó követelményeknek. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy jelenleg repülőtereink jelentős különbségeket mutatnak a pontosság kultúrájában. Néhány repülőtéren az utast kellemetlen tényezőként kezelik. Üdvözölnénk a fejlesztéseket és a jobb utaskiszolgálást. Jim Higgins (PPE-DE). – Elnök úr! Nagy örömömre szolgál a hónapok óta tartó tárgyalások eredménye, és örömmel látom, hogy a Parlament a józan észen alapuló megközelítést alkalmazott. Az eredeti európai bizottsági javaslat, mely szerint ez az irányelv valamennyi olyan repülőtérre vonatkozik, mely évente egymilliónál több utast fogad, rendkívül aggasztó volt, különösen az írek szempontjából, mivel ha ez a megközelítés elfogadást nyert volna, akkor az irányelvet Shannon és Cork repülőterére is alkalmazták volna, adott esetben pedig Írország nyugati repülőterére is, mivel ez folytatja a bővülést. Arról beszélek, hogy az évente öt millió utasnál kevesebbet fogadó repülőterek jóval erősebb piaci erőknek vannak kitéve, mint a nagyobb repülőterek, és ha ezeket is bevonjuk az irányelv alkalmazási körébe, akkor szükségtelenül fojtogatnánk a regionális repülőtereket. A Parlament által ma elfogadott álláspontra tekintettel most csak arra számíthatunk, hogy a nagyobb repülőterek átláthatóbbá válnak árképzési politikáikat és az infrastrukturális fejlődés finanszírozását tekintve. Emellett erőteljes független szabályozásra is szükség van valamennyi tagállamban annak biztosítása érdekében, hogy a repülőterek és a repülőtér-használók nem élnek vissza piaci erőfölényükkel. Különösen örülök annak, hogy míg olyan kérelmek érkeznek, hogy a repülőtér-használók nem késleltethetik a repülőtér által elfogadott terveket, jómagam úgy vélem, hogy az árváltozások hat hónappal előre történő bejelentése, bár a légi társasággal szemben elfogultságot tükröz, elegendő időt biztosít adott esetben mindkét fél számára a megállapodáshoz és a tárgyaláshoz. Az a tény, hogy a repülőtér-használók nem késleltethetik azon repülőtéri terveket, melyek révén a repülőterek késedelem nélkül infrastrukturális terveket kezdhetnek megvalósítani, pénzt takaríthat meg számukra – és végső soron a légi utasok számára –, mivel minden valószínűség szerint ez utóbbiak lesznek a további költségtervek kedvezményezettjei. Szeretnék köszönetet mondani parlamenti kollégáimnak, akik támogatták az eredeti javaslathoz fűzött módosításaimat, illetve támogatták nézeteimet a tárgyalások során, ami azt jelenti, hogy a regionális repülőterek – a kisebb repülőterek – továbbra is mentesülhetnek, legalábbis a belátható jövőn belül, a további bürokráciától és ennek költségeitől. Ismét csatlakozom mindenkihez: gratulálok Stockmann úrnak, az előadónak, kiváló munkájáért. Emanuel Jardim Fernandes (PSE). – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Köszönetet kell mondanom és gratulálnom kell Stockmann úrnak azért a nyitottságért és hozzáértésért, mellyel kompromisszumot tudott elérni e magas színvonalú jelentés elkészítésében érintett különféle érdekek között, különös tekintettel a legkülső régiókra. Támogatom a Bizottság javaslatát annak főbb vonalait illetően, és támogatom ezt a jelentést, mivel ez garantálja a megkülönböztetés tilalmát a repülőtéri díjak terén, kivéve, ha ez összeegyeztethető a Szerződéssel és ennek értelmében szükséges, különös tekintettel a legkülső régiókra vonatkozó előrejelzésekre. A repülőtér-irányító szervek és a felhasználók között kötelező konzultációs eljárásnak léteznie kell. A díjak bármiféle megkülönböztetésének átlátható és egyértelmű kritériumokra kell alapulnia, figyelembe véve a területi kohézió elvét. A javaslatunk szerint a közérdek objektív és átlátható indokaira hivatkozva a jövőbeli átmodellezés is lehetséges, különösen az egyetemes hozzáférés tekintetében. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, idézem: „hogy a repülőterek ugyanolyan díjakat vetnek ki ugyanarra a szolgáltatásra. A repülőtér-irányító szerv a repülőtér-használók számára engedményeket biztosíthat a felhasznált szolgáltatás minősége alapján, amennyiben a kérdéses engedmény valamennyi repülőtér-használó számára elérhető közzétett, átlátható és objektív feltételek mellett. Engedményt adhat a felhasználók számára, mely új utakat nyit (…) az EK versenyjogával összhangban (...) Az elnök félbeszakítja a felszólalót Alojz Peterle (PPE-DE). – (SL) Képviselőként, utasként és pilótaként örömömre szolgál, hogy az Unió ezzel az irányelvvel első alkalommal szabályozza a repülőtéri díjak területét, amit több okból is fontosnak érzek. Először is úgy vélem, hogy elengedhetetlen, hogy meghatározzunk közös elveket a repülőtéri díjak kivetésére, melynek eredményeként nagyobb egyértelműség és kevesebb megkülönböztetés valósul meg. Másodszor azt értem hangsúlyosnak, hogy párbeszéd indult a repülőtéri hatóságok és a légi társaságok között, ami azt jelentheti, hogy nagyobb figyelmet szentelnek az utasoknak, akár biztonságuk, akár a

14-01-2008

14-01-2008

HU


szolgáltatás minősége tekintetében. Fontosnak tűnik számomra, hogy ezzel az irányelvvel kedvező hozzáállást tanúsítottunk a repülőterek fejlesztési szükségletei iránt, vagyis a magasabb illetékek bevezetését tettük lehetővé azzal a feltétellel, hogy párbeszéd valósul meg a felhasználókkal, akiket egyértelműen tájékoztatnak, az illetékeket pedig kizárólag fejlesztési célokra fordítják. Végül szeretném határozottan támogatni független szabályozási testületek létrehozását abban a reményben, hogy az arányosság elvével összhangban ez nem vezet majd túlzott mértékű bürokráciához. Különösen azon tagállamokra gondolok, melyeknek egy nagy repülőterük és egy nagy állami tulajdonú nemzeti légitársaságuk van. Habár ilyen esetekben nincs szükségünk kiterjedt szabályozó szervekre, sürgősen el kell választani strukturálisan az említett funkciót a tulajdonlással vagy a felügyelettel kapcsolatos tevékenységektől. Hadd tegyek egy megjegyzést a terminológiáról is: véleményem szerint az angolban megfelelőbb lenne a „független szabályozó hatóság” kifejezés használata, mint a „független felügyeleti hatóság”, mivel az utóbbi valamiféle ellenőrző szervként is értelmezhető, ami az irányelvnek nem szándéka. A második olvasatra javaslom, hogy bizonyos feltételek mellett rendelkezzenek a kivétel vagy a kiszállás lehetőségéről a sajátos körülmények között működő repülőterek esetében. Gratulálok az előadónak és munkatársainak. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Gratulálni kívánok az előadónak, Stockmann úrnak, mivel jelentős mértékben fejleszteni tudta a Bizottság javaslatát. Valamennyi, ezen irányelv alkalmazási körébe tartozó repülőtérre ugyanolyan átláthatósági szabályok vonatkoznak majd, és ezek információval szolgálnak majd a repülőtéri díjak kiszámításáról és alkalmazásáról. Az (1) preambulumbekezdés szerint a repülőterek fő feladata a légi járművek, továbbá az utasok és a rakomány kiszolgálásának a biztosítása a leszállástól a felszállásig. Mivel egy repülőtéren igen sokféle tevékenység zajlik, egyértelműen kell meghatározni az egyes egységek feladatait, és különösen ezen tevékenységek finanszírozási módját. Különös figyelmet kell azonban szentelnünk annak a lehetőségnek, hogy ezt az irányelvet valamennyi tagállamban ténylegesen végrehajtsuk. A repülőterek és a fuvarozók közötti folyamatos párbeszéd elengedhetetlen. Egyik módosításunkban kérjük, hogy vezessenek be repülőtéri díjakat a biztonsági költségek fedezésére, melyeket kizárólag biztonság intézkedések végrehajtására fordítanának. A tagállamok a strukturális alapok révén fejleszthetnék a regionális repülőtereik infrastruktúráját. Az Eurostat adatai szerint öt új tagállamban 25%-kal nőtt az utasforgalom 2006-ban 2005-höz képest. Ugyanebben az időszakban Romániában volt a legjelentősebb a növekedés (35%). Elnök. − Stockmann úr, Önnek előadóként lehetősége van a vita végén felszólalni. Fel kíván szólalni most, vagy megvárja a vita végét? Ulrich Stockmann, előadó. – (DE) Elnök úr! Még ha a „catch the eye” eljárást nem is igazán az előadóknak szánták, szeretnék egy-két közvetlen kérdést intézni a biztos úrhoz, mivel ő nem hallhatta korábbi felszólalásomat. Rövid leszek, amikor legközelebb lehetőséget kapok. Elnök. − Rendben van, világos, de végig kell mennünk a listán. Ezért a következő felszólalóval folytatjuk, aztán pedig a „catch-the-eye”-eljárással. Timothy Kirkhope (PPE-DE). – Elnök úr! Úgy hiszem, hogy ennek a vitának a lényege a következő kérdéssel foglalható össze: hogyan mérjük a piaci erőfölényt? Ez az irányelv a Bizottság kísérlete arra, hogy számos közösségi repülőteret szabályozzon, és ezt azért is hasznosnak tartja, mert véleménye szerint egyensúlyhiány alakulhat ki a repülőterek és felhasználóik, a légi társaságok között. Egyes esetekben igazuk is van; az EU nagyobb repülőterei, mint a londoni Heathrow és a párizsi Charles de Gaulle, szabályozást igényelnek annak érdekében, hogy ne legyenek olyan helyzetben, hogy visszaélhessenek piaci erőfölényükkel. Azonban úgy hiszem, hogy az EU kisebb regionális repülőtereit csak akkor kell szabályozni, ha megállapítást nyer, hogy versenyellenes a működésük. Visszatérve tehát a kérdéshez: hogyan mérjük a piaci erőfölényt? Egy olyan rendszer, mely minden olyan közösségi repülőtérre vonatkozik, ahol évente legalább ötmillió utas fordul meg, önkényes, de még mindig

43

44

HU


jobb, mint az egymillió. És amikor a repülőtér évente a tagállam utasforgalmának több mint 15%-át fogadja, az még jobb – de továbbra is önkényes. Az Egyesült Királyságban például a newcastle-i repülőtér, ahol 5,2 millió utas fordul meg, még mindig verseng egész Észak-Anglia más repülőtereivel a vállalkozások ide vonzása érdekében. Miért alkalmazzunk megterhelő és költséges bürokráciát kisebb regionális repülőterek esetében, melyek gyakorlatilag egymás versenytársai, és növekedésre van szükségük? Ezért kívánom, hogy a nemzeti szabályozók kihagyhassák repülőtereiket e szabályozás alól. Az irányelv második célkitűzése azonban igen üdvös. A kölcsönös tájékoztatás biztosítására, az átláthatóságra és a díjak beszedésére vonatkozó közös szabályok üdvözlendők. Azonban ebben az esetben a Bizottság nem alkalmazhat ennél erősebb szabályozást, csak a szabályozás önös céljából. Ulrich Stockmann, előadó. – (DE) Elnök úr, szeretném megkérdezni a biztos urat azon pontokat illetően, melyekre vonatkozóan álláspontunk a bizottságban jelentős mértékben eltért a bizottsági javaslattól: először is az irányelv alkalmazási körének évi 5 millió utas fogadására; másodszor a repülőtéri hálózatok felvételére, ami teljesen új pont; harmadszor a szabályozó hatóságok feladatainak megerősítésére és annak lehetővé tételére, hogy ezek feladatokat ruházhassanak a regionális szervekre; negyedszer az előfinanszírozásra, mellyel a Bizottság nem foglalkozott, habár azt az ICAO lehetővé teszi. Végül még egy kérdésem van: mi az Ön álláspontja a díjak környezeti kritériumok szerint történő differenciálásáról? E kérdésekre szeretnék még válaszokat kapni. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr! Annak érdekében, hogy ne ismételjem meg a már elhangzottakat, teljes mértékben támogatom a repülőtéri díjak terén a fokozottabb átláthatóságot. Mivel a repülőtéri díjak nem részei a légi társaságok működési költségeinek, hanem a repülőterek működési, fejlesztési és karbantartási költségeinek részét képezik, szeretném tudni, hogy mi a Bizottság véleménye arról, hogy a légi társaságok számára kötelező a repülőtéri díjak refinanszírozása, ha egy utasnak törölnie kell egy utat. Legalább teljes jóváírást, ha nem is tényleges visszatérítést kell, hogy kapjanak a törölt utakkal kapcsolatos repülőtéri díjak tekintetében. Nem gondolom, hogy elfogadható a légi társaságok számára a repülőtéri díjak bezsebelése, ha az utat törölték. Néhányan ezt mégis megteszik, mások viszont visszatérítést biztosítanak, miután meglehetősen nagy adminisztrációs díjat számítanak fel, ami azt eredményezi, hogy nem érdemes a tényleges visszatérítést kérni. Ez nem egy fontos szempont, azonban az uniós utasok számára igen irritáló, és véleményem szerint most már mondhatnánk valamit, és ezt összekapcsolhatnánk az itt folyó vitával. ELNÖKÖL: LUISA MORGANTINI alelnök Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Mivel kötelességünk a felhasználók és az utasok számára az átláthatóság és a helytálló tájékoztatás, továbbá a légi közlekedési szolgáltatások minőségének biztosítása, és mivel 2006 első 11 hónapjában 211 új regionális útvonalat alakítottak ki – ezzel a légi utak száma hetente 1 800-ra nőtt – szeretném megkérdezni a Bizottságot, hogy milyen intézkedéseket tesznek az utasok repülőtéri díjakkal kapcsolatos tájékoztatására, mivel az utasok sajnos nem ismerik jogaikat járat törlése vagy késedelme esetén. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék még egyszer köszönetet mondani az Önök előadójának, Stockmann úrnak, aki folytatta párbeszédünket. Mi – és személy szerint én – párbeszédet folytattunk a repülőterekkel és a légi társaságokkal. Köszönöm, Stockmann úr, hogy mindkét oldalt meghallgatta, mert nem könnyű megállapítani bizonyos mértékben a megfelelő párbeszéd szabályait, mely kiegyensúlyozott megoldásokat tesz elérhetővé, illetve biztosítja, hogy a domináns pozícióban lévő repülőterek ne élhessenek vissza ezzel a helyzettel. Most pedig az Ön kérdéseire felelek, Stockmann úr. Ami az utasok számát illeti, véleményünk szerint az 5 millió elfogadható. Elengedhetetlen azonban, hogy számításba vegyük a hálózatokat, és ezt el is fogadom. Azonban nemigen szeretném támogatni a feladatok regionális hatóságokra ruházását. Ez veszélyes lehet, és nemigen látom a dolog előnyeit. Pártatlan hatóságra van szükségünk, mely biztosítja, hogy az érintett repülőterekre ugyanolyan feltételek vonatkoznak a párbeszéd és a díjak meghatározása tekintetében. Támogatom a díjak környezeti kritériumok szerint történő megkülönböztetését. Azonban – és erre még visszatérek – nincs okunk arra, hogy az infrastruktúrák előzetes finanszírozásáról rendelkezzünk. Amikor

14-01-2008

14-01-2008

HU


egy repülőtér sikeres működtetéséről és a beszedendő díjakról gondolkodunk, nyilvánvalóan szükséges további infrastrukturális követelményekről rendelkezni. Az előfinanszírozás szükségtelen. Az említett válaszok mellett most néhány észrevételre is válaszolnék. Először is megjegyezném Simpson úrnak, hogy az irányelv sikeresen tart távolságot a szabályozástól és a bürokráciától. Az alapvető elvek tiszteletben tartása a célunk. A tagállamok máris elfogadták ezeket az elveket a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet keretében. Nem kívánunk szabályozást bevezetni ennek a kedvéért. Őszintén úgy vélem, hogy valóban elmondhatjuk, hogy megtaláltuk a legjobb keretet a légi társaságok és a repülőterek közötti megfelelő párbeszéd biztosítására, és nézetem szerint e párbeszéd keretében valósul meg az előrehaladás az átláthatóság területén. Allister úr azt mondta, hogy az irányelv miatt a regionális repülőterek drágábbá válnak. Ennek épp az ellenkezője igaz! Ellenkezőleg, az átlátható elszámolások, a kötelező konzultáció, a fuvarozók között a megkülönböztetés tilalma révén valójában biztosítjuk, különösen egyes regionális repülőtereken, hogy teljes körű átláthatóság valósuljon meg, és hogy könnyebbé váljon a fogyasztók, az utasok számára a légi utazás, bármiféle kellemetlen meglepetés nélkül. Ahogy már elmondtam, és itt Lichtenberger asszonynak válaszolok, az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy díjakat vagy illetékeket állapítsanak meg a zajszennyezés vagy más környezeti szempontok alapján. Azonban mivel ez az irányelv megkísérel távol maradni a túlszabályozástól, nem kell minden egyes ilyen illetéket meghatároznunk. El Khadraoui úrnak válaszolva elmondhatom, hogy egyértelműen kiigazíthatók a díjak környezeti alapokon. Ezt a Tanács javasolta, és ennek támogatása szándékomban áll. Néhányan Önök közül érdeklődtek a járatok törlése okozta problémákról. Őszintén szólva a szöveg ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, így meglehetősen nehéz a válaszadás. Meglehetősen sok előrelépés történt az utasok jogait illetően, és ennek folytatódnia kell. Kérem, asszonyom, keressen meg írásban, hogy pontosabb választ adhassak kérdésére, ami, beismerem, ugyanúgy jogos, mint Ţicău asszony kérdése, aki szintén felszólalt. Elnök úr! Szeretném most röviden vázolni a Bizottság álláspontját a módosításokról. Számos, az Önök előadója által benyújtott módosítás megerősíti a Bizottság azon célkitűzését, hogy javuljon a kapcsolat a repülőterek és a légi társaságok között. Stockmann úr, a Bizottság 21 olyan módosítást tud támogatni, melyek hozzájárulnak e célkitűzéshez. Megemlíteném különösen a díj meghatározására vonatkozó módosítást, a 12. módosítást, illetve a repülőtér-hálózatokról szóló módosításokat, a 14. és 16. módosítást, némiképpen változtatva a szövegen. A Bizottság eredetileg azt javasolta, hogy az irányelvet olyan repülőterek esetében kelljen alkalmazni, melyek éves forgalma meghaladja az 1 millió utast. A Bizottság elfogadja a 7. módosítás első részében javasolt új határértéket, mivel ezt láthatólag mind a Parlament, mind a Tanács többsége támogatja. Azonban az Önök előadója által benyújtott módosítások közül 27 nem vehető át jelenlegi állapotában, és ezeket részletesebben meg kell vitatni. Idetartoznak különösen a biztonsági díjakról szóló módosítások: a 13., 21., 22., 23., 24. módosítás. Ez a kérdés hosszú, heves vitákat szült. Kompromisszumot sikerült elérni az egyeztetések során, és úgy tűnik, Stockmann úr, hogy ezek a módosítások immár nem szükségesek e szakaszban. Emellett az irányelv nem alkalmazható kizárólag a versenyjog megsértésére. A Bizottság mint olyan nem fogadhat el olyan módosításokat, melyek olyan helyzetekre vonatkoznak, ahol a repülőterek felhasználóik vonatkozásában erőfölénnyel rendelkeznek. Az irányelv alkalmazási köre ennél tágabb. Úgy érezzük tehát, hogy a 7. módosítás részben, a 16. módosítás részben, továbbá a 19. és a 20. módosítás szükségtelen. A Bizottság azon módosításokat sem fogadhatja el, melyek tárgya a repülőtéri infrastruktúrák előfinanszírozása. Az illetéknek az infrastruktúra működése előtti beszedése ellentétes az irányelv alapját képező elvekkel. Ez azonban semmit sem vesz el, elnök úr, hölgyeim és uraim, Stockmann úr kiváló munkájának értékéből, ami véleményem szerint jelentős mértékben javított ezen az irányelvtervezeten. Számos módosítást illetően tettem észrevételt, még egyszer meg kell azonban köszönnöm Stockmann úrnak és a Közlekedési Bizottságnak munkájuk minőségét, illetve azt, hogy segítettek minket abban, hogy ezzel a fontos szöveggel kapcsolatban előrelépjünk, és így strukturált párbeszéd alakulhat ki a repülőterek és a légi társaságok között. Meg kívánjuk akadályozni, hogy a felhasználók e párbeszéd hiányának áldozataivá váljanak, és meg kívánunk akadályozni egy olyan helyzetet, melyben az átláthatóság hiánya miatt számos gyakorlat végrehajtható anélkül, hogy bármi reális lehetőség lenne ezek jóváhagyására. Ezen észrevételeket kívántam megtenni. Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek, amiért kiállt a javaslat mellett. Úgy vélem, hogy ez repülőtereink és légi társaságaink számára biztosítja a lehetőséget állandó párbeszéd megteremtésére, ami valamennyi érintett javára szolgál majd. , a Bizottság alelnöke. −A Bizottság álláspontja a Parlament módosításairól Stockmann-jelentés (A6-0497/2007)

45

46

HU


Elfogadható módosítások: 8, 10, 11, 12 Elvileg elfogadható módosítások: 3, 21, 27, 29, 30, 33, 35, 40, 44, 45 Átfogalmazás esetén elfogadható módosítások: 14, 15 Részben elfogadható módosítások: 7 (1. rész), 16, 17, 18, 22, 35 (1. rész) Elutasított módosítások: 1, 2, 4, 5, 6, 9, 13, 19, 20, 23, 24, 25, 26, 28, 31, 32, 34, 36, 37, 38, 39, 41, 42, 43, 46, 47, 48 Ulrich Stockmann, előadó. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek észrevételeiért és javaslataiért. Még mindig van mit tennünk, és kemény alkudozás fog folyni, amikor a Tanács benyújtja közös álláspontját. Az elmúlt hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy a Tanács álláspontja közeledik a mienkhez több ponton is, ideértve az irányelv alkalmazási körét, a repülőtér-hálózatok tárgyát, illetve a nemzetállamok távolmaradási lehetőségét. Azonban még mindig van néhány olyan új pont, ami még nem került megvitatásra, ideértve a díjakat illetően nemzeti felső határok megállapítását. Ezért további belső viták szükségesek ez ügyben. Először is fontos a lehető legtöbb közös megállapodás elérése holnap e pontokat illetően, hogy megalapozott tárgyalási felhatalmazással rendelkezzünk, amikor benyújtják a Tanács álláspontját. Szeretnék köszönetet mondani Önnek, biztos úr, az Ön által ismertetett részletes álláspontért. Szeretném azzal zárni az elmondottakat, hogy kifejtem, miért olyan fontos a Parlament számára az infrastruktúra előfinanszírozása: egyrészt az ICAO értelmében ez lehetséges; másrészt természetesen nem óhajtjuk a díjak hirtelen eszkalálódását az új infrastruktúra piaci megjelenésekor; végül pedig komolyabb hátralékos igény van, nem csak Kelet-Európában, hanem más új tagállamokban is. Azonban tudom, hogy ez vitás kérdés, és meg kell várnunk, hogy milyen előrelépés történhet itt. Köszönöm ismét, és várom a további megbeszéléseket Önökkel és a képviselőtársaimmal. Szeretném továbbá megköszönni az árnyékelőadóknak a kiváló együttműködést. (Taps) Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. − (RO) A repülőtéri díjakkal kapcsolatos szabályozás egyértelműsítésére és e díjak kiszámítására vonatkozóan átlátható, megkülönböztetéstől mentes eljárások kialakítása és a kapcsolódó kezdeményezés üdvözölhető, mivel ez megakadályozza a piaci erőfölénnyel rendelkező repülőterek részéről a visszaélést. Az átláthatóság és a légi közlekedési szolgáltatók és ügyfelek közötti megszakítás nélküli információcsere ilyen módon biztosított mind az egyedi repülőterek, mind a repülőtér-hálózatok számára. Emellett a tagállamok alkalmazhatják ezen irányelv rendelkezéseit más, a területükön lévő repülőterekre is, ilyen módon ösztönözve a versenyt és implicit módon csökkentve a repülőtéri díjakat, a végfelhasználók érdekében. A közös normák meglétének köszönhetően az utasok ugyanolyan szolgáltatásokat kapnak ugyanolyan áron, és a költséghatékonyság lesz az egyetlen kritérium, melyet a repülőterek felhasználnak berendezéseik és szolgáltatásaik kezelése során. Ezen eljárások megfelelő végrehajtása független nemzeti szabályozó hatóság létrehozásával biztosítható minden egyes tagállamban. Szilárd meggyőződésem, hogy elsősorban az európai polgárok számára lesz előnyös ez a szabályozás. További előnyök a következők: további befektetés a légi közlekedési ágazatban, fokozottabb utasbiztonság, biztonság és bizalom, melynek eredménye végül jelentős hosszú távú hozzájárulás lesz a légi közlekedés fejlődéséhez az Európai Unióban.

18. A veszélyes vegyi anyagok kivitele és behozatala (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Johannes Blokland jelentése (A6-0406/2007) a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről a veszélyes anyagok kiviteléről és behozataláról

14-01-2008

14-01-2008

HU


szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0745 - C6-0439/2006 2006/0246(COD). Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani és gratulálni az Európai Parlamentnek és különösen az előadónak, Blokland úrnak, az árnyékelőadóknak és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak, továbbá Mann asszonynak és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak kiváló jelentéseikért és az első olvasat során közölt nézeteikért. Az elmúlt 30 évben az Európai Unió politikái és a közegészség és a környezet védelmével kapcsolatos jogszabályai jelentős előrelépést értek el a vegyi anyagok jelentette kockázatok mérséklésében, nem csupán az Európai Unióban, hanem világszerte is. Az Európai Unió folyamatosan fontos partnere volt a nemzetközi egyezményeknek, ideértve a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és peszticidek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról szóló rotterdami egyezményt is. A veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló, 304/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hajtja végre a Közösségen belül a Rotterdami Egyezményt. A rendelet számos ponton nem áll meg a Rotterdami Egyezmény rendelkezéseinél, hanem továbblép, fokozottabb védelmet kínálva a vegyi anyagokat importáló országok számára. Az Európai Közösségek Bírósága 2006. január 10-én ítéletet fogadott el, mely megsemmisítette a 304/2003/EK rendeletet arra hivatkozva, hogy annak két jogalapja kellett volna, hogy legyen, vagyis a Szerződés 133. cikke és 175. cikkének (1) bekezdése. Erre válaszul e javaslat célja új szabályozás elfogadása a fent említett kettős jogalappal. A Bizottság ugyanakkor az alkalmazandó eljárások végrehajtásában mostanáig szerzett tapasztalatokról szóló jelentés alapján bizonyos technikai módosításokat javasolt a rendelet rendelkezéseihez. Ezt a jelentést benyújtották az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a javaslattal egyidejűleg. A Bizottságnak a rendelet módosításával kapcsolatos főbb javaslatai a következők: Először is egyes kivételeket javasolnak azon központi követelményt illetően, hogy az importországokban a kivitelt megelőzően kifejezett jóváhagyásra kerüljön sor. E kivételeket csak olyan esetekben hajtják végre, amelyek a Bizottság és az exportország által kijelölt nemzeti hatóság részéről tett ésszerű erőfeszítések ellenére sem válaszolnak a kérésre, illetve amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek. E kivételek célja bizonyos mértékű rugalmasság lehetővé tétele, egyidejűleg pedig a védelem magas szintjének megőrzése – ami valóban magasabb a Rotterdami Egyezményben javasoltnál. Másodsorban kivételt javasolnak a kifejezett jóváhagyás követelménye alól olyan esetekben, amikor a vegyi anyagokat OECD-országokba exportálják, bizonyos feltételek teljesülése esetén. Harmadszor a kifejezett jóváhagyás érvényességi időszakával kapcsolatos szabályokat egyértelművé teszik. Emellett a kifejezett jóváhagyásokat rendszeres időközönként felülvizsgálják, olyan esetekben is, amikor elfogadták az alternatív bizonyítékot. Negyedszer a vámhatóságok információhoz való hozzáférés lehetővé tételére vonatkozó eljárásait és eszközeit állapítják meg, mivel a legtöbb tagállamban e hatóságok alapvető szerepet játszanak a szabályozásnak való megfelelés biztosításában, különösen az exportellenőrzés terén. Elnök asszony! Szeretnék elégedettségemnek hangot adni mindazon erőfeszítéseket illetően, melyeket annak érdekében tettünk, hogy első olvasatban megállapodásra jussunk erről a rendeletről. Az Európai Bizottság képes a módosítások kompromisszumos csomagját elfogadni a megállapodás első olvasatban történő elérése érdekében. Johannes Blokland, előadó. – (NL) Elnök asszony! A vegyi anyagok behozatalával és kivitelével foglalkozó előadóként örömömre szolgál, hogy itt arról számolhatok be, hogy már első olvasatban jó eredményre jutottunk. Ezért köszönetet kívánok mondani mindenkinek, aki ehhez hozzájárult. Különösen a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság titkárságára és az árnyékelőadókra és munkatársaikra gondolok, akik rendkívüli támogatást nyújtottak nekem. Nagyra értékeltem a Tanáccsal való jó együttműködést, ideértve különösen a portugál elnökséget és az Európai Bizottságot. Ez egy technikailag bonyolult javaslat volt, és a vita időnként meglehetősen hevessé vált azt a kérdést illetően, hogy egészen pontosan mi a legjobb a környezet számára. A legfontosabb általunk elért dolog szerintem az, hogy ezzel az új rendelettel a veszélyes vegyi anyagok kereskedelmét etikailag felelős módon kezeljük.

47

48

HU


Különösen abból az elvből kívántunk kiindulni, mely aranyszabályként ismerős lesz Önöknek: „Amit nem kívánsz magadnak, azt ne cselekedd másokkal sem”. Habár ez ősi alapelv, mely a Bibliában éppúgy megtalálható, mint más vallásokban, ez a szempont a szokásos vitákhoz vezetett. Az eredeti bizottsági javaslat valójában igen liberális rendszerről rendelkezett, mely hallgatólagosan lehetővé tette a veszélyes vegyi anyagok kivitelét. Ez volt a javaslat, habár a fejlődő országok számára különösen fontos, hogy teljes átláthatóság valósuljon meg a behozatal tárgyát illetően. Végül is olyan anyagokról beszélünk, amelyeket az Európai Unióban tiltanak vagy komolyan korlátoznak. Úgy hiszem, hogy igen jó eredményre jutottunk az elért megállapodásban. Ez azt jelenti, hogy a fejlődő országok védelmét és tudatosságnövelését garantálják a veszélyes anyagok tekintetében. Elnök asszony! Ez az új rendelet megfelelően hajtja végre a globális Rotterdami Egyezményt, melyet 1998-ban fogadtak el, azonban mely hivatalosan csak 2004-ben lépett hatályba. Ezért teljes szívemből ajánlom, hogy holnap mindenki szavazzon a Tanáccsal elért megállapodás mellett. Végül, elnök asszony, kérném a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden lehetséges erőfeszítéssel bővítsék a Rotterdami Egyezményben szereplő anyagok listáját. Az egyezmény listáján jelenleg kb. 40 anyag szerepel. 200 anyagot bizonyosan jelöltek a listával kapcsolatosan vizsgálatra és esetleges felvételre. Különösen a fejlődő országok védelme érdekében komoly munkát kell folytatnunk más anyagokkal kapcsolatosan. Erika Mann, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök asszony! Szeretném kifejezni legmelegebb köszönetemet elsősorban az előadó és a Bizottság felé, és természetesen a Tanácsnak. Kiváló jelentést nyújtottunk itt be. Mi az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban kiemelt fontosságúként kezeltünk egy olyan gyakorlati rendelet elkészítését, mellyel ésszerű és logikus módon ellenőrizhető a veszélyes vegyi anyagok nemzetközi behozatala és kivitele, és mely kellően koherens ahhoz, hogy az importáló országok megérthessék, hogy mi az Európai Unióban mit kívánunk elérni. Ez volt alapvetően a probléma, vagyis az, hogy szép dolgokról is szó volt, meg veszélyes dolgokról is, de senki sem értette, hogy miről szól ez az egész, mármint mindaz, amivel a nemzetközi listát kiegészítettük. Az előttünk lévő javaslat megfelelő szabályozás, és remélem, hogy ezt nemzetközi szinten is megértik a megfelelő alkalmazás érdekében. Ha valamit nem értünk, annak nyilván nincs sok értelme. Ez ugyanolyan veszélyes is lehet; ha valamit nem értünk, akkor az semmiképpen sem fog működni. Az Ipari Bizottság elégedett, és én különösen szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Blokland úrnak, amiért olyan kitartóan és olyan józan észt tanúsítva tárgyalt, hogy végül jó kompromisszumra jutottunk. Kérném továbbá, hogy ne próbáljuk meg azonnal kiegészíteni a listát, hanem először teszteljük, amink van, hogy aztán tényleg egy működő jogszabályt kapjunk. Frieda Brepoels, a PPE-DE képviselőcsoport részéről. – (NL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az előttünk lévő rendelet, mint tudják, erősen technikai jellegű. Ezért nem rendelkeztünk eredetileg vitáról, most azonban mégis lehetőségünk van nézeteink kifejtésére, így néhány dolgot mondanék röviden a PPE-DE képviselőcsoport részéről. Szintén nagy örömömre szolgál, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott számos informális konzultációt követően megállapodásra jutottunk első olvasatban. Ez igazából csak az előadó erőfeszítéseinek és nyitottságának volt köszönhető, aki hajlandó volt minden felet meghallgatni. Természetesen köszönettel tartozom a Bizottságnak és a Tanácsnak is, hozzájárulásukért. Most az egyes veszélyes vegyi anyagok behozataláról és kiviteléről szóló jelenlegi rendelet, a kettős jogalap – a 133. cikk és a 175. cikk (1) bekezdése – mellett és számos technikai módosítással együtt valóban – ahogy az előadó már említette – a kifejezett jóváhagyásra vonatkozó módosított eljárásra összpontosít, melyről a 13. cikk szól. Az informális megbeszélések elsősorban ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Meggyőződésem, hogy a nagyobb rugalmasság egyes esetekben megfelelő, nem csupán az európai országok exportérdekeinek védelme érdekében, hanem valamennyi érintett fél számára a környezet és a közegészség garantálása céljából is. Ilyen módon egyes veszélyes vegyi anyagok még mindig kifejezett megállapodás vagy jóváhagyás nélkül exportálhatók, azonban igen szigorú feltételek mellett. Úgy vélem, hogy a megállapodás megfogalmazása biztosítja az anyagok biztonságos kivitelének garantálását és akár megerősítését. Ez utóbbi pontot valóban a Bizottság eredeti szövegének megvágása biztosítja. A PPE-DE árnyékelőadójaként szintén bízom abban, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt megfelelő, kiegyensúlyozott és gyakorlati kompromisszumra jutunk. Remélem, hogy képviselőtársaim holnap mindent jóváhagynak.

14-01-2008

14-01-2008

HU


Gyula Hegyi, a PSE képviselőcsoport részéről. – – Elnök asszony, először is szeretném üdvözölni a jelentést, és természetesen üdvözlöm a Rotterdami Egyezmény végrehajtását, mivel ez fontos nemzetközi egyezmény egyes veszélyes vegyi anyagok tilalmáról. A téma nem ismeretlen a számomra. Árnyékelőadóként működtem közre a PSE képviselőcsoport részéről számos vegyi anyag korlátozásával kapcsolatban, ideérte a PFOS tilalmát és a higany kiviteli tilalmát is, és most én és kollégáim az ammónium-nitrát és más anyagok korlátozásával foglalkozunk. Jó az együttműködés közöttünk e kérdésekben kollégámmal, Blokland úrral. Meg kell értenünk, hogy egy európai szintű tilalom nem mindig elegendő. Például a DDT és a lindán az EU-ban évek óta be van tiltva, azonban még mindig kimutathatók polgáraink vérében. Egyes vegyi anyagok európai tilalmát követően gyakori, hogy több multinacionális vállalat azt nem uniós országokban gyártja és értékesíti, különösen a harmadik világban. Aztán a betiltott vegyi anyag könnyen visszatér importált termékek formájában, és környezeti szennyezőanyagként jelen vannak az óceánokban, tengerekben, folyókban és levegőben. A higany kiviteli tilalma, amit ez a Ház teljes mértékben támogatott, a helyes reakciót mutatta meg nekünk. Ugyanilyen eljárás szükséges más veszélyes vegyi anyagok esetében is. Hangsúlyoznám a vegyi anyagokról szóló nemzetközi egyezmények – a Rotterdami Egyezmény, a Stockholmi Egyezmény és a SAICM – fontosságát, mivel csak ezen eszközök révén kaphatunk nemzetközi megoldást a vegyi anyagok okozta problémákra. Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport részéről. – Elnök asszony! Szintén gratulálnék Blokland úrnak kiváló jelentéséért, és a csodálatra méltó ügyességért, amivel e fontos jelentéshez kötődő minden eljárási kérdéssel megbirkózott. Emellett köszönetet kívánok mondani neki a valamennyi árnyékelőadó iránt tanúsított tiszteletért és odafigyelésért. A veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat a szinte valamennyi képviselőcsoport által javasolt kompromisszumos közös módosításokkal együtt egy sor megfelelő és régóta várt szabályt állapít meg, melyek igen valószínű módon magas szinten óvják meg a közegészséget és a környezetet. A mérgező anyagok gátlástalan nemzetközi kereskedői okozta súlyos problémák jól ismertek és aggasztóak, és nagyon reméljük, hogy a Bizottság javaslatának végrehajtása hozzájárul ahhoz, hogy a fejlődő országok ellensúlyozhassák a polgáraik jóllétét és környezetünket fenyegető súlyos veszélyeket. Eltekintve ettől a jogszabálytól az is figyelmet érdemel, hogy ez bizonyos mértékben tanúsítja a Bizottság által a Tanács és az Európai Parlament ellen tett fellépésről a Bíróság által hozott határozat hasznosságát. Ugyanakkor kérdéseket vet fel azt illetően, hogy ilyen intézkedésekre először is miért került sor, illetve hogy az EU három fő intézménye miért nem tudott békésen megegyezni anélkül, hogy bírósághoz fordulna. Egy ilyen intézkedés elkerülhetetlenül késedelemmel, költségekkel járt, és jelentős mértékű, elkerülhető intézményközi ellenségeskedést eredményezett. Mindenesetre ez már megtörtént, és már a múlt – habár talán valamennyiünket arra kell, hogy vezessen, hogy a jövőben bölcsebb döntéseket hozzunk, és a lehető legteljesebb mértékben elkerüljük a bírósági fellépést. Carl Schlyter, a Verts/ALE képviselőcsoport részéről. – (SV) Elnök asszony! Hadd köszönjem meg Johannes Bloklandnak a kiváló együttműködést, amit e folyamat során mindvégig tanúsított. Már tíz év telt el a Rotterdami Egyezmény aláírása óta, és akkor azt mondták, hogy előzetes írásbeli jóváhagyás szükséges a veszélyes vegyi anyagok kiviteléhez. Végül is nem csak akármilyen vegyi anyagokkal van dolgunk; a vegyi anyagok listáján a Föld lakói által ma használt legveszélyesebb vegyi anyagok között vannak. Úgyhogy ez tíz évbe telt. Ennek egyik oka az, hogy a régi Bizottság makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ez csak kereskedelmi kérdés. Köszönetet mondok Stavros Dimasnak annak biztosításáért, hogy most megfelelő jogalappal rendelkezünk, és előrehaladhatunk a dolgokkal. Nem volt könnyű a Tanáccsal sem tárgyalni. Megdöbbentett, amikor az elnökség úgy vélte, hogy a halálos vegyi anyagok, amelyeket gyakorlatilag tiltanak az EU-ban, más országokba exportálhatók hosszú időszakon át, előzetes jóváhagyás nélkül. Ennek oka az volt, hogy a Tanács nem akarta, hogy az európai ipar versenyhátrányba kerüljön. Iparunk valódi versenyhátránya mindenesetre akkor merül fel, ha az egészség, a környezet és a nemzetközi jog veszélyeztetésére kényszerül a túlélés érdekében. Abszurd lenne azt állítani, hogy nemzetközi egyezményeket kell megsértenünk csak azért, mert mások nem felelnek meg a szabályoknak és a normáknak. Azt is mondhatnák, hogy az EU illegális drogokkal kellene, hogy kereskedjen, mivel ha nem teszi, akkor majd megteszi a maffia. Örülök, hogy végül egyetértésre jutottunk, és végül sikerült megoldanunk a jóvá nem hagyott exportok tekintetében fennálló ördögi kört. Most már vannak olyan jogszabályaink, melyek nemcsak az egyezményben említett vegyi anyagokra vonatkoznak, hanem követelményeket tartalmaznak más vegyi anyagokat illetően,

49

50

HU


melyeket szigorúan ellenőriznek az EU-ban. Ezeket a megfelelő hatóságoknak az exportot megelőzően kell értékelniük az egészségügyi és kritériumok vonatkozásában. Jó, hogy a kivételekre vonatkozó időszakot 36-ról 12 hónapra csökkentették. Szintén jó, hogy a termékekben található vegyi anyagokkal is foglalkoznak. Végre olyan jogszabályunk van, ami elfogadható, fejleszti a Bizottság javaslatát, azonban még jobb is lehetne, ha a közegészség és a környezet fontosabb szerepet kapna a vállalati érdekekkel szemben; ami végső soron az egyetlen fenntartható gazdasági modell. Hiltrud Breyer (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony! Szintén köszönetet kívánok mondani Blokland úrnak. Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament irányt váltott, és megszüntette ezt az ördögi kört. Tudjuk, hogy több mint 1,5 millió mérgezés és majdnem 30 000 haláleset történik évente a fejlődő világban. Súlyos helyzet állt volna elő, ha a Bizottság javaslata hatályba lép, mivel ez azt jelentette volna, hogy a veszélyes vegyi anyagokat az importáló ország engedélye nélkül exportálhatják, amennyiben nincs válasz 90 napon belül. Szintén igen kétes értelmezése lenne az egészségügyi és környezetvédelmi jogszabályoknak, ha folytatjuk az exportot, amikor egyrészt új biztonsági mutatót állapítunk meg a legújabb peszticidtanúsítvány révén, másrészt pedig az ellenkezőjét tesszük az exporttal. Az EU-nak nem csupán magas szintű védelmet kell biztosítania saját kapujában, hanem ugyanezt kell javasolnia a világ többi része számára is, és az exportszabályok e paradox enyhítése semmivel sem járulna hozzá az EU hitelességéhez. Ráadásul nagyobb átláthatóságra van szükségünk a vegyi anyagok és növényvédő szerek exportja terén. Megfelelőbb rendszerre van szükségünk az EU-tagállamok által exportált termékek mennyiségének nyilvánosságra hozatala terén. Végső soron olyan áruk mozgásáról van szó, melyek korlátozások és tilalmak hatálya alá tartoznak, és mi a tagállamokban maximális átláthatóságot igénylünk e területen. Ezért több információra van szükségünk az érintett mennyiségekről és arról, hogy ezek az anyagok pontosan melyik tagállamból érkeznek. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony! Mivel még új számunkra ez az eljárás – és körülnézve már mindenki más beszélt –, ez azt jelenti, hogy nekem is van öt percem? Feltételezem, hogy legalább kettő van, ennyi időt vettünk el ugyanis a „catch-the-eye” eljárásra. Ezt az ügyet tisztáznunk kell. Támogatom a kollégákat ezt a fontos szabályozást illetően, mely már másodjára kerül a bizottságok és e házak elé, köszönhetően a Bíróság 12 hónappal ezelőtt hozott ítéletének, mely szerint ennek eredetileg két jogalapja kellett volna, hogy legyen. Elsősorban arról kívánok beszélni a „catch-the-eye” eljárás keretében, hogy általában aggasztanak a jogalapok és azok a problémák, melyek itt felmerültek, nem csupán ezzel az egy jogszabállyal, hanem másokkal kapcsolatban is. Igen sok idő megy el akár bizottsági, akár plenáris szinten azzal, hogy megvitatjuk a módosításokat az egy vagy két jogalap és a különféle nézetek tekintetében. Úgy vélem, ideje, hogy ez a Parlament számba vegye pontosan a most tárgyalt eljárásokat – különböző jogalapok –, mivel gyakran javasolnak számunkra két jogalapot vagy javasolják ezeket a Tanácsnak, amikor közös álláspont elérése előtt a szöveg visszatér hozzánk – általam felületes jogalkotási okoknak hívott – indok miatt, mivel minél nagyobb az EU – 27 tagállam most, és még növekszik, aminek örülök –, annál nehezebb tiszta jogalkotást megvalósítanunk. Igazán meg kell vizsgálnunk, hogy mit teszünk ezen a téren. Így érdekes, hogy ennek az ellenkezője is igaz. A Bíróság valójában azt mondta, hogy kettős jogalapra van szükségünk ezen a területen, nem pusztán egyre, ami általában megkönnyíti az életet – ha egyetlen jogalappal van dolgunk –, mivel a kettős jogalap igen gyakran a jogászok elképzelése csak. Kíváncsi vagyok, hogy a biztos úr meg tudja-e mondani, pontosan mi volt a Bíróság problémája az egyetlen jogalappal, ki hozta a határozatot, és ha több információt tudna adni arról, hogy maga a Bíróság miért volt ennyire eltökélt, úgymond, egy kettős jogalap mellett. Időt adtak nekünk arra, hogy ismét elvégezzük az eljárást, és megtartották a rendelet hatásait annak újbóli elfogadásáig az addigiak szerint, és komolyan üdvözöm a tényt, hogy a jelek szerint első olvasatban megállapodunk, köszönhetően a teljes körű együttműködésnek. A biztos úr ezzel kapcsolatos nézeteit és a jogalap teljes történetét, mely miatt másodjára is itt vagyunk, örömmel fogadnám. Elnök. − Ön plusz időt kapott, akárcsak mások is, mivel öt perc nyilvánvalóan nem túl sok, hiszen nincs jelen sok képviselő, de csak most az egyszer. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani valamennyi felszólalónak kedvező észrevételeikért.

14-01-2008

14-01-2008

HU


Teljes mértékben elismerem és osztom a Parlament vágyát azt illetően, hogy magas szintű védelmet valósítson meg az emberi egészség és a környezet terén, különösen azon országokban, melyek nem rendelkeznek a szükséges infrastruktúrával vagy kapacitással a veszélyes vegyi anyagok megfelelő kezelésére. Teljes mértékben egyetértek továbbá azzal a nézettel, hogy az Európai Közösségnek vezető szerepet kell játszania a Közösség számára egy olyan jogi keret kialakításában, mely magas szintű védelmet biztosíthat. A rendelet számos ponton nem korlátozódik a Rotterdami Egyezmény rendelkezéseire, hanem olyan végrehajtási feltételeket állapít meg, melyek magas szintű védelmet kínálnak a világ összes országa számára, nem csupán az egyezmény részes feleinek. Meggyőződésem, hogy ez a példa más országokat is arra ösztönöz, hogy vegyenek példát és csatlakozzanak az egyezményhez. A Bizottság minden lehetséges erőfeszítést megtesz a Rotterdami Egyezmény támogatására annak érdekében, hogy lehetővé váljon e célkitűzések elérése. Az arzénnal és higannyal kapcsolatosan megfogalmazott aggályokat illetően a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a 304/2003/EK rendelet 22. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha a fémarzént betiltják vagy azt szigorúan korlátozzák a Közösségen belül, akkor a javaslatot az adott melléklet alkalmazása céljából benyújtják majd. Emellett a Bizottság hangsúlyozza, hogy folyamatban van a munka a Tanács és a Parlament keretében a higany Közösségen kívüli országokba való kivitelének tilalmáról szóló javaslatról, mely tilalom hatálya idején meghaladja a Rotterdami Egyezményben előírt jóváhagyási követelményt és az azt végrehajtó közösségi szabályozást. Ismét szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak erőfeszítéseikért és kiváló munkájukért, különösen Blokland úrnak. A Bizottság különösen elégedett a tárgyalások eredményével, és valamennyi javasolt kompromisszumos módosítást elfogadhatónak ítél. Ami a kettős jogalapot illeti, ténylegesen jóval könnyebb és egyszerűbb lenne, ha csak egyetlen jogalappal lenne dolgunk, azonban nagyon jól ismerjük az oly gyakran felmerülő problémát: itt, ha jól emlékszem, a 133. cikk és a 175. cikk együtt merül fel, míg a legtöbb egyéb esetben a 95. és a 175. cikk merül fel. Nyilvánvaló, hogy egy jogalap javasolásakor mindig Jogi Szolgálatunk véleményére támaszkodunk. Itt – ahogy már elmondtam – a kereskedelemmel és környezettel foglalkozunk, ezért döntött úgy az Európai Bíróság, hogy kettős jogalapot kér. Johannes Blokland, előadó. – (NL) Elnök asszony! Doyle asszony és Matsakis úr felvetette a jogalap problémáját, és Dimas biztos úr, akinek meleg köszönetemet tolmácsolom válaszáért, szintén foglalkozott ezzel. A probléma előadóságom idején valóban az volt, hogy a Tanács elnöke odajött hozzám, és közölte: „Mi a Tanácsban egyhangúan úgy látjuk, hogy komolyan problémás, hogy a jogalap pusztán a »kereskedelem«; tanácsot kívánunk kérni Jogi Szolgálatunktól, és a »környezetet« kívánjuk jogalappá tenni.” A Parlament konzultált saját Jogi Szolgálatával, és a mi Jogi Szolgálatunk teljesen egyértelműen közölte, hogy a jogalap nem lehet a „kereskedelem”, csak a „környezet”. Ilyen alapon jutottunk erre a következtetésre, szinte egyhangúlag, legalábbis a Tanácsban. Ténylegesen jobb lenne, ha nem vittük volna ezt a problémát a Bíróság elé, hanem tárgyalásokat kezd a biztos, a Tanács elnöke és a Parlament a probléma politikai megoldása érdekében. Mi is történt? Igen, szerencsére hatályba lépett a rendelet. Működött: a Tanács sürgősként kezelte az ügyet, a Parlament sürgősként kezelte az ügyet. Azonban sok vita zajlott, végül pedig mindenki tévedett: a Bizottság, a Tanács és a Parlament is. A Bíróság salamoni ítélettel azt mondta, hogy kettős jogalap szükséges, míg a Tanács és a Parlament azt állította, hogy ez nem lehet, ez lehetetlen. Ilyen helyzetben arra az álláspontra jut az ember, hogy mindannyian tévedtünk, ez több éves késedelmet jelentett, bár szerencsére nem a fejlődő országok kárára, és a munka mindenesetre folytatódott. Mindenesetre elég sok időt eltöltöttünk ezzel. Azt gondolom, hogy együtt kell fellépnünk annak megakadályozása érdekében, hogy ilyen problémák a jövőben is előforduljanak. Amikor Dimas biztos úr megtartotta előzetes meghallgatását a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságon belül, már felvetettük neki ezt a problémát. Három meghallgatáson vetettük fel a problémát Verheugen biztos úrnál és a Bizottság elnökénél, Barroso úrnál. Az a kedvező benyomásunk volt akkor, hogy nem annyira a Bizottság döntése volt a Bírósághoz való

51

52

HU


fordulás, inkább a Jogi Szolgálaté. Úgy gondolom, hogy mostantól a probléma megoldása nem a jogászok, hanem a politikusok feladata. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) A veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló rendeletre irányuló javaslat előrelépés a vegyi anyagok használatában, mivel a lakosság egészségét és a környezetet eredményesebben lehet megvédeni. A szabályozás célja az exportőrök és importőrök közös elszámoltathatóságának ösztönzése, illetve támogatásuk együttműködési erőfeszítéseikben a veszélyes vegyi anyagok nemzetközi forgalmának ellenőrzését biztosítandó. Az új szabályozás módosítja az exportőr meghatározását, hogy az olyan személyekre is kiterjedjen, akik ilyen veszélyes vegyi anyagokat exportálnak az EU-ból, de akik nem uniós lakosok, ilyen módon biztosítva a veszélyes vegyi anyagok forgalmának eredményes ellenőrzését és felügyeletét. Az előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezéses (PIC) eljárás, melynek révén egyes vegyi anyagok esetében kifejezett engedély szükséges az importáló országtól, szintén segíti a kereskedő országokat abban, hogy pontosabb információkhoz jussanak az importáló országokon átszállítható veszélyes vegyi anyagokról, melyeket környezeti és közegészségügyi alapon tiltanak. Azonban a PIC eljárás nem helyettesíti az eredményes és fenntartott határellenőrzéseket, és a tagállamoknak együtt kell működniük az ilyen veszélyes anyagok területükön való mozgása eredményes kezelésének biztosítása érdekében. Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) Az egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek behozatalára vonatkozó új rendelet számos érzékeny technikai módosítást tartalmaz. Korábban a nemzetközi kereskedelmet e téren mindig akadályozták az adminisztratív akadályok. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az importáló országnak „kifejezett beleegyezést” kellett adnia, mielőtt kiszállítják az árut. Kétségtelen, hogy ez a beleegyezés teljességgel elengedhetetlen, amikor potenciálisan veszélyes anyagokról van szó, és emiatt ezt a követelményt meg kell tartani. A szubszidiaritás elve végső soron az Unió egyik pillére, és fontos, hogy maguk a tagállamok is képesek legyenek a jövőben azt meghatározni, hogy mely potenciálisan veszélyes anyagok léphetik majd át határaikat. Azonban a szabad kereskedelem szempontjából bizonyos rugalmasságot kell megtartanunk e területen. Amennyiben több mozgásterünk van, azzal könnyebb megakadályozni, hogy azon országokat, melyek importfelügyeleti rendszerei még nem elég fejlettek, kihasználják azon exportőrök, akik tevékenységeit nem felügyelik eléggé. A jelenlegi kompromisszum figyelembe veszi ezeket a szempontokat, nem pusztán csak azt biztosítja, hogy a potenciálisan veszélyes vegyi anyagokkal felelős módon kereskednek, hanem mozgásteret biztosít ahhoz is, hogy az áruk nemzetközi kereskedelme gördülékenyen valósuljon meg.

19. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 20. Az ülésnap berekesztése (Az ülést 9.50-kor berekesztik)

14-01-2008

2008. JANUÁR 14., HÉTFŐ

Recommend Documents