2008. február 25. Ez volt az első napunk Wiener Neustadtban. A vasutasok sztrájkoltak, ezért az iskolától kisbusszal hoztak el minket idáig. A vasútállomáson találkoztunk Viktor Selinger úrral, aki elvezetett minket a szállásig. Kulturált hely, külön szoba jutott mindannyiunknak. Ezután Mr Selinger elvitt minket a repülőtérre, ahol a Diamond Aircraft gyár is található. Itt fogunk dolgozni az elkövetkezendő három héten. A gyárban megismertük Mr Wollankét, aki segíteni fog minket a munka során. Az előbb említett urakkal remekül megértettük egymást. Mr Wollanka bevitt minket a Diamond egyik hangárába, ahol különböző gépek (de főleg Diamond típusok) szerelését vagy időszakos javításait végezték.
Ezután mindenki mehetett vissza a szállásra. A kipakolás és berendezkedés után körülnéztünk a városban, és megvásároltuk, amire szükségünk volt. Wiener Neustadt egy igazán szép hely.
2008. február 26. Ma reggel 7:30-kor találkoztunk Mr Wollankaval, aki körbevezetett minket a cég gyártósorán. Láthattuk, hogyan készül el egy repülőgép a kompozit-technikát alkalmazva. Meglehetősen érdekes. A nézelődés után beosztottak minket egy DA-42 Twin Star repülőgép 1000 órás nagyjavításához segíteni. Ez a munka még elég új nekünk, nem mindig tudtunk kifogástalanul dolgozni a kevés tapasztalat miatt. De úgy érzem, mindent megpróbáltunk. Előbb-utóbb belerázódunk a munkába. A gyár dolgozói mindannyian nagy segítségünkre voltak.
A fárasztó nap után pihenés, majd ismét ismerkedés a környékkel.
2008. február 27. Ma szintén Twin Staron dolgoztunk. A gépről már lekerültek a szárnyak. Ellenőriztük a fékrendszert, olajat cseréltünk. Ma már gyorsabban telt a nap, mint a tegnapi, mert több mindent mertek ránk bízni. Legtöbbet a féklapok tolórúdjainak ellenőrzésénél segítettünk. Kipróbáltuk a gyár mellett található éttermet, ahol elfogadható áron jól megpakolhattuk a tányérunkat. A munka elég aprólékos, ha segítségre volt szükségünk, bárkihez fordulhattunk, főleg a gyár egyik magyar dolgozójához, Szabó Ernőhöz. A munka 5:15-kor ér véget, ezután már nem sok szabadidőnk marad, de a vásárlásra azért még időt kellett fordítani. Az itteni borsos áraknak köszönhetően spórolnunk kell, de azért jól megvagyunk.
2008. február 28. Ma egy Piper Senecához osztottak segíteni, de tennivaló híján visszamentem a Twin Starhoz. Ott viszont akadt bőven. Szét kellett szedni a pilótafülke egy részét, majd ellenőrzés után újra össze kellett rakni. Nagyon élveztem, hogy egyre többmindent csinálhatok önállóan. A dolgozókkal is jól kijövünk. Egyre több magyarral találkozunk a gyáron belül, de tegnap pl. a buszsofőrünk volt magyar, ill. a szálláson is találkoztunk egy magyar hölggyel. Itt lakó magyar diákok is vannak.
Munka után megnéztük a gyár melletti repülőmúzeumot, ahol sok régi repülőgépet láttunk. A számomra legérdekesebb dolgok a vitorlázó repülőgépek voltak, mert magam is vitorlázok. De volt még valami, amit kár lett volna kihagyni. A II. világháború egyik legszebb repülőgépének egy megmaradt darabja is megtalálható a múzeumban. Ez a Messerschmitt Bf 109. Ezt a típust a leghíresebb magyar vadászpilóták is repülték. Számomra ez örök élmény marad.
2008. február 29. A mai nap folyattuk a Twin Start. Összeraktuk a tankot, visszahelyeztük a szárnyakba, de újra szét kellett szedni, mert a tank túl rövidre sikerült. Hát legalább volt mit csinálni. A második nekifutásra már minden simán ment. Ez inkább nekünk való munka volt, sok-sok csavarozással. Ezután a szárnyak visszahelyezése következett. Újra csavarozás, a kormányszervek bekötése, stb. A végén már kezdett egész repülőgép formája lenni.
A légkör kellemes, egyre jobban kijövünk a dolgozókkal. Kifejezéseket tanítunk egymásnak, magyarul és németül. Jól el lehet poénkodni egymás hülyeségein. Ezáltal gyorsabban telik a nap.
2008. március 1.
A hétvégék itt nem túl mozgalmasak. Délelőtt vihar volt, csak utána mentünk be a városba bevásárolni. Este elhívtuk az itteni magyarokat egy kis összejövetelre.
2008. március 2. Hát ma sem csináltunk sokkal többet. András anyukája meglátogatott minket, hozott egy csomó kaját, ami nagyon ránk fért. Az idő nem volt túl jó, a tegnapi vihar még éreztette a hatását. Gondoltunk rá, hogy megnézzük a másik repülőteret is, de a szél miatt inkább elhalasztottuk.
2008. március 3.
A szárnyak végre visszakerültek a Twin Starra. Apróbb simítások következtek, rendszerpróba, a fedőlemezek visszacsavarozása, valamint a pilótafülke rendberakása. Ez főként az ülések visszarakásából és a burkolólapok felhelyezéséből állt. A festők elkezdték a munka nyomát eltávolítani a gépről. A kopások és karcolások kezdenek eltünedezni.
2008. március 4. A mai napon főként a festőknek jutott munka. Mi a maradék burkolólapokat csavarozgattuk, valamint a vízszintes vezérsík wingtipjeit helyeztük föl.
2008. március 5. Ma rosszul lettem a gyárban. Elkéredzkedtem, minden problémázás nélkül elengedtek. A napot alvással töltöttem, délutánra jobban voltam. A srácok sokat segítettek.
2008. március 6. Ma már frissen ébredtem. Mondjuk majdnem egy napi alvás után ez nem csoda. A Diamondnál egy újabb Twin Starral foglalkoztunk. Egy angol gép futóműveit kellett rendbe rakni. Az angliai sós levegő nem tesz jót a fém alkatrészeknek, így, főleg az orrfutó elég rosszul nézett ki. Néhány alkatrészt ki is kellett cserélni. Később egy Katanával foglalkoztunk, melyet nemrég egy viharban felkapott a szél és kissé összetörte. Egész szépen helyrepofozták.
2008. március 7. A mai napon a dolgozóknak segítettünk amit tudtunk, közben repülős sztorikat meséltünk egymásnak. Így telt el a munkaidő. Délután tettem egy sétát a környéken, közben bevásároltam.
2008. március 8. A hétvége megkezdődött. Ez abból is látszott, hogy majdnem dél volt, amikor kikerültem az ágyból. Nem sok tennivalónk akadt mára. Megint meg akartuk nézni a másik repteret, de az idő persze már megint közbeszólt. Márk csinált kaját, szóval ma sem maradtunk éhesek.
2008. március 9. Ma végre megnéztük a másik repteret. A szél elég nagy volt, de azért megérte kimenni. A repülőüzem végére értünk oda, ezért vitorlázó gépeket már alig láttunk, ami engem a legjobban érdekelt. Láttuk viszont az egyik gépet iskolakörözni, ami korábban a Diamond Maintanance egyik hangárában állt. Mindezek előtt persze jól bekajáltunk a Katana nevű étteremben, ahol változatlanul jó ételekből válogathattunk. Ez fog talán a legjobban hiányozni.
2008. március 10. Ma egy DV-20-as Katanán kezdtünk el dolgozni Fürtös Laciékkal. A gép belsejében kell kicserélni a magassági tolórúd egyik görgőjét, valamint a vízszintes vezérsík vasalását. Ma még persze nem jutottunk a végére, de elkezdtük a kellő mértékben szétszedni a gépet.
2008. március 11. Ma már leeresztettük a benne hagyott üzemanyagot, valamint sikerült kivenni a tolórudat a helyéről, hogy hozzáférhessünk a görgőhöz. Lacival elkezdtük a vezérsík vasalásár eltávolítani, de a műgyantával ragasztott elemek valahogy nem akartak lejönni a helyükről. Nagy fejtörést okozott ennek az eltávolítása, de Laci tapasztalatának köszönhetően néhány trükköt is sikerült ellesnünk. Délután egy Cessna 182-es összerakásánál segítettünk. Nem egyszerű a nagy fém szárnyakat kb. 2 méter magasságban tartva várni, hogy bekössék a helyére. Vitorlázót rengeteget raktam már össze, de ott annyival könnyebb a helyzet, hogy a szárnyakat csak derékmagasságban kell tartani.
2008. március 12. Ma ismét a Katanával foglalkoztunk. Kicseréltük a vasalást és a régi helyére új görgő került. Laci megmutatta, hogyan kell laminálni, vagyis törött műanyag alkatrészeket javítani. Lassan lehet összerakni a gépet.
2008. március 13. A mai napon összeraktuk Katanát. A vízszintes vezérsík visszakerült a helyére, a gép kész állapotban várta a berepülést. Este az ottani kollégistákkal tartottunk egyfajta búcsúbulit. Egész jól sikerült sokan voltunk, jól éreztük magunkat. Várom, hogy otthon legyek, de nehéz elszakadni az új barátoktól, akár a kollégiumról, akár a Diamondról beszélünk.
2008. március 14. Mára már nem maradt túl sok munka. Egy új gép érkezett egy 1000 órás nagyjavításra, ennek a pakolásával telt el a fél nap. Márkkal átmentünk egy másik hangárba, ahol helikopterek is voltak. A pilótákkal jól elbeszélgettünk és be is ülhettünk néhány fotó erejéig. A végén elbúcsúztunk a diamondos dolgozóktól, ajándékként kiosztottunk pár üveg bort azok között, akiknek a legtöbbet köszönhettük. Munka után benéztünk a Pilot Shopba, ahol ajándékba kaptunk diamondos kitűzőket. A magyar dolgozók adtak néhány doldot szuvenírként, én egy törött gép légcsavarjának lefűrészelt, épségben maradt részét kaptam. Mondanom sem kell, nagyon örültem neki.
2008. március 15. Sokáig aludtunk. A még itt lévő koleszosokkal ismét összeültünk tegnap este, késő estig buliztunk. Ma már nem sok mindent kellett csinálni a pakoláson kívül. Még ebédeltünk Petivel egy utolsót a Katana nevű étteremben. Sajnos az itt dolgozó magyar lánnyal, Mónikával már nem találkoztunk, mert ma nem dolgozott. Pedig tőle is szerettünk volna elköszönni, ő is sokat segített nekünk a három hét alatt, ha kommuikációs problémáink adódtak.
2008. március 16. Reggel taxi jött értünk a kollégiumhoz, mert a buszok vasárnap nem járnak Wiener Neustadtban. A vonat 8:32-kor indult, a Keleti –pályaudvarra 11:58-kor értünk. Itt mindenki egyedül ment tovább. 13 óra körül értem haza, a család már nagyon várt.
