Az Országos Rádió és Televízió Testület 1189/2007. (V. 23.) sz. Határozata Az Országos Rádió és Televízió Testület a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Rttv.) 112. §-ában biztosított jogkörében a Rádió Infórum Kft. (1133 Budapest, Váci út 78/b.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi határozatot: A Testület megállapította, hogy a műsorszolgáltató a 2004. október 12-én sugárzott Ennyi c. műsorszámban megsértette az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglaltakat. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) d) bekezdése valamint a Műsorszolgáltatási Szerződés 6.2. és 6.2.3. pontja alapján 1.982.856 Ft azaz egymillió-kilencszáznyolcvankétezer-nyolcszázötvenhat forint kötbért érvényesít a műsorszolgáltatóval szemben. A Testület megállapította, hogy a műsorszolgáltató a 2004. október 12-én sugárzott Ennyi c. műsorszámban megsértette az Rttv. 5/C. § (3) bekezdésében foglaltakat. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. A Testület megállapította, hogy a műsorszolgáltató a 2004. október 13-án sugárzott Keljfeljancsi c. műsorszámban megsértette az Rttv. 5/D. § (2), 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdésének bekezdésében foglaltakat. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) d) bekezdése valamint a Műsorszolgáltatási Szerződés 6.2. és 6.2.3. pontja alapján 1.982.856 Ft azaz egymillió-kilencszáznyolcvankétezer-nyolcszázötvenhat forint kötbért érvényesít a műsorszolgáltatóval szemben. A kiszabott kötbért az ORTT MNB 10032000-01400843-00000000 számú számlájára 8 napon belül kell megfizetni. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül a bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás
A Fővárosi Bíróság 3.K.31228/2005/15. sz. ítéletében hatályon kívül helyezte az ORTT 326/2005. (II. 17.) sz. határozatát, és új eljárás lefolytatására kötelezte a Testületet. Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy az alperesi határozat rendelkező része hiányos, lényegében csak a szankciót tartalmazza. Utal ugyan a jogsértésekre, de a jogsértések konkrét megállapításait (mikor, melyik műsor, melyik jogszabályt sértette meg?) a határozat nem tartalmazza. Nem állapítható meg egyértelműen sem a rendelkező részből, sem az indoklásból, hogy , hogy konkrétan melyik jogsértést melyik műsor alapján állapította meg a Testület, az sem állapítható meg, hogy az alperes a határozatban szereplő műsorszámukat összefüggésben és egészükben, vagy különállóan értékelte –e? A bíróság megállapítja, hogy a rendelkező részben nem elegendő csak mintegy utalni a jogkövetkezmény kiszabása körében a jogsértésre, a jogsértést kifejezetten meg kell állapítani, hiszen ez szükséges előfeltétele bármilyen jogkövetkezmény kiszabásának. Az ítélet indokolása a határozat azon hibájára is rámutat, miszerint a rendelkező rész kétszer határoz meg kötbérfizetési kötelezettséget, de nem állapítható meg, hogy a felperes által sugárzott műsorok közül melyik sértette meg az Rttv. megjelölt rendelkezéseit, és a kiszabott jogkövetkezmények hogyan kapcsolódnak a jogértésekhez, Nem derül ki a határozatból, hogy az Rttv. 3. § (3) bekezdésének alkalmazása melyik műsorra, vagy műsorokra vonatkozik, a műsorok egyenként vagy összefüggésükben sértették –e meg az Rttv. 3. § (3) bekezdését. Az ítélet szerint a határozat ugyan utal arra, hogy a vizsgált műsorszámok előzményeként szolgált az október 5-i és az október 6-i „Keljfeljancsi” c. műsor is, azonban az összefüggésükre a ténylegesen vizsgált műsorokkal a határozat nem világít rá. Nem derül ki a határozatból egyértelműen, hogy pontosan mi is (hány műsor) volt az eljárás tárgya? A határozat indokolásában a fentiek szerint keverednek a tényállási elemek, a következtetések, illetve a jogsértésekre vonatkozó megállapítások. Az indokolás kritikaként fogalmazza meg azt is, hogy a határozat indokolás része nem egy esetben a jogsértés megállapítását a jogszabály szövegével véli megindokoltnak. Ellentmondásos az ítélet szerint a határozat indokolása is, amiben már négy jogsértést állapított meg az alperes, a rendelkező rész, az indokolás tényei, megállapításai, illetve következtetései egyértelműen egymásnak nem feleltethetők meg. A bíróság szerint helyesen hivatkozott a felperes a határozat ellentmondásaira abból a szempontból is, hogy az indokolás azt tartalmazza, hogy alperes a 1511/2004. sz. ORTT határozatával a vizsgálatot az október 12-én és 13-án sugárzott „Ennyi” c. műsorok kapcsán rendelte el. Ehhez képest viszont a határozat a „Keljfeljancsi” c. műsorra vonatkozóan is kiszabott kötbért. Mindezek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperesi határozat érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan, a határozat hiányosságai az ellentmondások miatt a bírósági eljárás során nem, pótolhatóak. A bíróság a Testületnek az új eljárás lefolytatására vonatkozóan az alábbi követendő szempontokat határozta meg.
2
A megismételt eljárásban alperesnek pontosan meg kell fogalmaznia a rendelkező részt, mégpedig úgy, hogy megállapítható legyen, hogy felperes műsorszolgáltatása pontosan melyik tényállással az Rttv. melyik rendelkezését sértette meg. Alperesnek a jogsértés megállapítását követően kell külön rendelkeznie a jogkövetkezményekről. A határozat indokolásában meg kell határozni azt, hogy pontosan melyik műsor melyik része milyen jogsértést valósított meg, illetve pontosan meg kell indokolni, ha a műsorokat egészében, egymással összefüggésben értékelte az alperes, vagy milyen okból terjedt ki a vizsgálat és az értékelés olyan műsorokra is, amiket az eljárást megindító határozat, illetve az előterjesztés nem tartalmazott. A határozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a felperes által a közigazgatási eljárás során felvetett indítványokat, érveket alperes milyen okból nem fogadta el, illetve kellőképpen meg kell indokolnia a saját álláspontját, mégpedig felperes által is hozzáérhető, megismerhető hivatkozási alappal. Vizsgálnia kell alperesnek a megismételt eljárásban az Áe. 19. §-ában foglaltak érvényesülését és ennek megfelelően kell eljárnia, illetve határozatát meghoznia. A határozat indokolása során kerülni kell a fogalmak saját magukkal történő meghatározását, levezetését, így nem elegendő adott esetben annak kijelentése, hogy egy adott jelző alkalmas az emberi méltóság megsértésére, illetve valakivel szembeni gyűlölet keltésére, ezt pontosan meg kell indokolni és le kell vezetni, hogy milyen okból alkalmas az adott jogsérelem előidézésére. Az alkalmasság megállapítását is megfelelő módon alá kell támasztani. A határozat alapjául csak konkrét tények és azokból levont következtetések szolgálhatnak, így például a „jobboldal” kitétel meghatározatlansága (meghatározhatatlansága), illetve azon vélelemre hivatkozás, hogy a hallgatók nem képesek megfelelő ironikus tartalomelemző képességgel értelmezni a művet, bizonyítás hiányában, illetve tartalmi ismérvek meghatározása nélkül nem alkalmasak a jogszabálysértés megállapításának megalapozására. Alperesnek a jogkövetkezmény vonatkozásában is részletesen meg kell indokolnia a határozatot, e körben nem elegendő utalni pusztán a jogszabályhelyre, illetve a Műsorszolgáltatási szerződésre. Az indokolásnak tartalmaznia kell e körben azt is, hogy a jogsértés súlyán kívül milyen egyéb körülményeket vet figyelembe a szankció körében az alperes, miért arányos a kiszabott szankcióra megállapított jogsértéssel. A Fővárosi Ítélőtábla 4. Kf.27.369/206/7. számú ítélete az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezett részében helybenhagyta. Az Ítélőtábla ítélete szerint a média ügyek speciális jellemzői folytán az alperesi határozatok rendelkező részéből akkor állapítható meg a közigazgatási szerv döntése, azaz akkor felel meg az Áe. 43. § (1) bekezdése b) pontjának, ha kétségtelenül azonosítható módon megjelöli a kifogásolt műsorszolgáltatást , az Rttv. sérelmet szenvedett jogszabályhelyét és az alkalmazott szankciót. A 326/2005. (II. 17.) számú alperesi határozat rendelkező részéből azonban nem állapítható meg a kifogásolt műsorszolgáltatás. Az Ítélőtábla szerint nem csupán a média ügyekben, hanem minden közigazgatási ügyben lényeges eljárásjogi követelmény a közigazgatási határozat rendelkező része és indokolása közötti összhang, az Áe. 43. § (1) c) pontjának megfelelően. Az alperest terhelő ezen
3
kötelezettség már a rendelkező rész jogszabálysértő volta folytán sem teljesült. Ezt meghaladóan az alperesi határozat indokolása nem is egyértelmű, nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy mely műsorszámok sugárzását szankcionálta az alperes az Rttv. 3. § (2) bekezdésének sérelmére hivatkozással. Az Rttv. klasszifikációs szabályai tekintetében az alperesi határozat indokolása az Ennyi című műsor 2004. október 12-i műsorszámára és a Kelfeljancsi! című műsor 2004. október 13-i műsorszámára alapította tényállását. Nem állapítható meg azonban – az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott indokolása következtében -, hogy a 1511/2004. (XI.3.) számú határozat alapján a keljfeljancsi című műsor 2004. október 13-i műsorszámára kiterjedt –e az alperes hivatalbóli eljárása. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete szerint a Testületnek az új eljárás során értékelnie kell Szalai Annamária eljárási jogosultságát, pontosan meg kell határoznia a 1511/2004. (XI. 3.) ORTT határozat alapján tényállási elemmé tehető és szankcionálható műsorszámokat, majd határozatának meghozatala során az indokolással összhangban álló rendelkező részben meg kell jelölni a szankcionált műsorszámot, azt, hogy ennek folytán az Rttv. mely szakasza szenvedett sérelmet, és emiatt milyen szankció került alkalmazásra az Rttv. mely szakasza és a műsorszolgáltatási szerződés mely pontja alapján. A Fővárosi Ítélőtábla ítéletének a rendelkező részre vonatkozó megállapításait a Testület teljes mértékben elfogadja, és az új eljárásban keletkezett határozat rendelkező részét az ítéletben foglalt tartalmi követelmények betartásával fogalmazta meg. A Testület 1511/2004. (XI. 3.) sz. ORTT határozatában Szalai Annamária 2004. november 2án kelt 1676/2006. számú előterjesztésére államigazgatási eljárást rendelt el a Budapest Rádió Ennyi. c. műsora 2004. október 12-én és 13-án sugárzott adásainak, valamint az azokhoz kapcsolódó közlések vizsgálatára. A 1511/2004.(XI. 3.) sz. ORTT határozat a következőket tartalmazza: „A Testület államigazgatási eljárást rendel el a Budapest Rádió Ennyi c. műsora 2004. október 12-én és 13-án sugárzott adásainak, valamint az azokhoz kapcsolódó közlések megvizsgálására.” A Testület 2003. szeptember 4-től (tehát 2006. november 2-án) hatályos ügyrendje a következőt tartalmazza: 4/A. § (3) A testületi tag az általa elkészített előterjesztést eljuttatja a többi taghoz és az Iroda főigazgatójához. (4) A testületi tag által elkészített előterjesztés napirendre vételéről a Testület a 4. § (4) bekezdésében foglaltak szerint dönt. (azaz egyszerű szótöbbséggel) 4/B. § (1) A Testület határozatait – az Rttv. –ben és a jelen Ügyrendben foglalt kivételekkel – egyszerű szótöbbséggel hozza. Szalai Annamária előterjesztésére, és döntésben való részvételére a Testület Ügyrendjében található eljárási szabályok vonatkoznak, amely jogszabályoknak megfelelt mind az államigazgatási eljárás elrendeléséről szóló, mind az ügy érdemében keletkezett ORTT határozat. (A testületi tag nem tekinthető az Áe. szerinti ügyintézőnek, így a kizárásra vonatkozó szabályok alkalmazása nem jön szóba.)
4
A Testület 2007. február 6-án kelt levelében az új eljárásban nyilatkozattételre hívta fel a műsorszolgáltatót a Budapest Rádión 2004. október 12-13-án sugárzott Ennyi c. műsorszámával és az ahhoz kapcsolódó közléssel kapcsolatban. A felhívást a műsorszolgáltató a tértivevény szerint 2007. március 6-án kézhez kapta, azonban a hatósági ellenőrzés megállapításaira nem reagált. Dr. Harsányi Gábor 2007. április 7-én a Jogi Igazgatóság felé levélben jelezte, miszerint „véletlenül jutott tudomására”, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.369/2006/7. sz. ítéletével hatályon kívül helyezett 326/2005 (II. 17.) sz. ORTT határozat ügyében a megismételt eljárás megkezdődött. Harsányi Gábor ebben a Testület Irodáját az eléjárásban keletkezett iratok megküldésére, illetve iratbetekintés lehetővé tételére kéri. Az Iroda tájékoztatta Harsányi Gábort, hogy mivel sem ő, sem a műsorszolgáltató nem igazolta a jelen eljárásra vonatkozó érvényes képviseleti megbízását, az iratok kézbesítése a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 40. § (7) bekezdése szerint nem volt indokolt. A Ket. 51. § (1) bekezdése szerint: „Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy a 31. § (2) bekezdése alapján megszünteti az eljárást.” A fentiek alapján a Testület döntéséhez kizárólag a vizsgálati jelentésben foglaltak, valamint a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében foglaltak szolgálnak alapul. A rendelkező rész és az indokolás összhangjának megteremtése érdekében, továbbá az indokolás koherenciájának megteremtése érdekében a Testület az alábbi álláspontot alakította ki.
1. 2004. október 12-i Ennyi c. műsorszám – Sickratman-interjú Ennyi (2004. október 12. 21:00-22:00) Az október 12-én sugárzott és Fiala János által vezetett Ennyi c. műsorszám vendége Paizs Miklós (Sickratman) volt, aki zeneszerzői és szövegírói tevékenységéről beszélt. A „művész” zenei életpályájának ismertetése során (Korai Öröm, Bëlga, Sickratman) került fókuszba az a szöveg, amely elsőként egy irodalmi esten hangzott el a Trafóban (Trafó Művészetek Háza). A „vers” a szerző szerint is vállalhatatlan, csak szélesebb kontextusban értelmezhető. Paizs Miklós ismertette az dalszöveg keletkezésének történetét. Elmondása szerint az ihletet Lovas István egyik publicisztikája szolgáltatta, amelyben mélyen megsértette a rappert, a mű a cikkre írt revans. Értelmezésében Lovas István megrágalmazta, a Tilos Rádió kuratóriumának elnökeként mutatta be, és azt állította róla, hogy „imádja a véres, forró dugást”. Lovas Paizs kérésére sem helyesbített, ezért a „művész” elhatározta, hogy minden fórumon lejáratja a publicistát. A bosszú része volt, hogy Sickratman megjelenő lemezén az első számot kicserélték e szöveg megzenésített változatára, majd Paizs elküldte Lovasnak, és mellékelt egy fiktív szülői levelet, amely arról számolt be, hogy az illető saját gyerekénél 5
találta a lemezt. Sickratman elismerte, hogy a zeneszám szövegében szereplő, Lovasról szóló állítások durvák és valótlanok (a vádakhoz az évekkel korábban, az Élet és Irodalomban megjelent cikksorozat szolgáltatta az alapot), továbbá a többi szereplő „csak körítés” a bosszúhoz. A „performansz” célja, hogy bebizonyítsa, milyen hangnemben folyna a politikai diskurzus, amennyiben Lovas István stílusa általánosan elterjedtté válna. A zeneszám szövege a fenti bevezetést követően került műsorba. A kommunikátor tanulságosnak aposztrofálta a művészi próbálkozást, és a sokat hangoztatott tolerancia, nyitottság elvére hivatkozva, a publikum ítélő erejére bízta a gyilkosságokra, testi erőszakra buzdító, válogatott káromkodásokat tartalmazó dalszöveget, amit Paizs Miklós előadásában hallgathattunk meg. „Egy kérdéssel kezdem, de figyelj nagyon: Mi a szar ezen a magyar ugaron, mi a szar ezen a magyar ugaron? Hogy mindenki hülye a jobboldalon. Nos az Orbán Viktor arra a pápa, az apjának hát jár a bánya. A Pokorni Zozi meg folyton hazudik, az apja pedig közben csendben besúgik. Vagy ott van a Kövér, a rusnya, a köteles, a szocikat segítette győzelemre, röhejes. Vagy ott van a Lovas, a nemzet gyöngye, miért nincs a szívén még a sírhant göröngye? Vagy a Csurka István, a zsírsámán, a szívében miért nem pihen a jégcsákány? Vagy a Bencsik András a kommunista múltú, az ítéletem kés általi búcsú. Vagy ott van a féleszű Grespik László, zsinórt a nyakába azt lógjon a tapló. Na újra veszem, hogy kit mire ítélek, s a végrehajtásra mindenkit felkérek. Ha mentek az utcán, és jönnek a tetvek, az ítéletem rájuk ezek lesznek. Orbán Viktort élve megnyúzni, Lovas István kibelezni, kiherélni, Kövér Lászlót lámpavasra kötni, Csurka Istvánt jégcsákánnyal ütni, Bencsik Andrást késhegyre szúrni, az összes Magyar Nemzetest fejbe rúgni. Mit tettek a parasztok, hogy így beszélek? Na, találomra, gyorsan egy példát nézek. Legyen a Lovas, az a magyar parazita, ez a skizó zsidó, ez az antiszemita, aki a kutyáját, baszd meg, lányára küldte, s a kislány arcát széttépette. De előtte tiniként még nőt erőszakolt, a haverokkal, a faszával véres pinát kamatyolt. A többiek szépen mentek a dutyiba, ő meg árulás árán, szabadon a tutiba. Feleségét többször pofán verte, aztán hopp, letelepedett Izraelbe. Aztán hazajött a tahó, a szart kavarni, folyton a zsidókat zaklatni. Fajra zsidó ez a megélhetési magyar, egy zsidó zombi, aki zsidó vért akar. Hát ilyenekből áll ez a jobboldal, menjenek a picsába, de azonnal! Üssed, verjed, kúrjad, szúrjad, vágjad, akasszad! Élve ne hagyjad! Figyelj, én tőled csak egyet kérek, tisztítsd meg tőlük az emberiséget, balra át, balra át, áldja meg az Isten Horn Gyulát, balra át, áldja meg az Isten Horn Gyulát! (kb. 22:07 1 )” A mű elhangzása után a hallgatói telefonok következtek, amelyek többnyire kifogásolták a bejátszás hangvételét, de akadtak pártolói is. Az egyik telefonáló felvetette, hogy korrekt lett volna, ha a baloldalról is hasonló „mű” születik. Az ötletet az „alkotó” azzal utasította vissza, hogy a másik oldal gazdasági visszaélései nem inspirálják. Paizs szövege eklatáns példája a gyűlöletbeszédnek, de beleillik a közösség elleni izgatás kategóriájába is. A Paizs Miklóssal készített interjú nemcsak lehetőséget teremtett a „művésznek” arra, hogy trágár és agresszív alkotásait népszerűsítse, de az inkriminált műsorrészlet kifejezetten a műsorvezető kérésére hangzott el - a kommunikátor elmondta, hogy a művész biográfiájának ismertetése csupán „előjáték”. Végül, a rappernek nem állt szándékában előadnia alkotását, bár készségesen reagált a felkérésre. 3. § (2) Az Alkotmány 61.§-a értelmében: „(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”
6
Az Alkotmánybíróság a közösség elleni izgatás enyhébb alakzatának büntetőjogi szankcionálását megsemmisítő 30/1992. (V.26.) AB határozata szerint: „Az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányozásához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az alkotmányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással.” A véleménynyilvánítás szabadságának, mint alkotmányos alapjognak büntetőjogi korlátja a Btk. 269. §-a szerinti közösség elleni izgatás tényállása, amely szerint közösség elleni izgatást követ el: „ Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít (…).” Ennek megállapítása, a bíróság hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság a 18/2004.(V.25.) sz. határozatában kifejtette, hogy a gyűlöletre uszítást miként kell értelmezni: „(…) nem a véleménynyilvánítási szabadságával él, hanem gyűlöletre uszít az, aki - erőszakos cselekedetre, - ilyen magatartás vagy tevékenység kifejtésére hív fel, akkor - ha a veszély nem csupán feltételezett, hanem a veszélyeztetett jogok konkrétak, és az erőszakos cselekedet közvetlenül fenyeget.” (clear and present danger) Fontos megemlíteni, hogy a Btk 269.§-ában szankcionált magatartás („gyűlöletre uszít”) nem keverhető össze az Rttv. 3.§ (2) bekezdésében foglalt („gyűlöletkeltés”) és szankcionált magatartással. Az Rttv. 3.§-ában meghatározott alapelvek értelmében: (1) „ A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás – e törvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató – a törvény keretei között – önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik.” Az Rttv. 3.§ (2) bekezdése értelmében: „A Műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.”
7
Arra vonatkozóan, hogy az egyes társadalmi csoportok védelme kapcsán hol húzódnak meg a szabad véleménynyilvánítás határai, a magyar Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI.24.) sz. AB határozatban a következőképpen foglalt állást: „(…) nincs demokratikus társadalom pluralizmus, tolerancia, nyíltság nélkül, a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapköve, fejlődésének egyik feltétele. E szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek, vagy aggodalmat keltenek.” A Fővárosi Bíróság a 24.K.32382/2003/10. sz. ítéletében (az 1516/2003. (IX.4.) sz. ORTT határozat kapcsán) értelmezte az Rttv. 3.§ (2) bekezdésében foglaltakat - az Rttv. 3.§ (1) bekezdésében megfogalmazott szerkesztői szabadsággal, a szabad műsorszolgáltatással, tágabb értelemben, a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve az információkhoz való jutás szabadságával összefüggésben. A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy a (2) bekezdés valójában az (1) bekezdésben megfogalmazott szabad műsorszolgáltatás, szerkesztői szabadság, illetve a médiumokon keresztül gyakorolt véleménynyilvánítási szabadság korlátját jelenti. A Fővárosi Bíróság ítéletében elemezte a (2) bekezdés tartalmát: tisztáznia kellett ugyanis, hogy mely magatartás tanúsítása minősíthető(tendő) az emberi jogok megsértéseként, illetve a (2) bekezdésben megjelölt „közösségek méltóságának” megsértéseként. A bíróság ítéletében hivatkozott a „gyűlöletbeszéd” tekintetében alaphatározatnak számító 30/1993. (V.26.) AB határozatra, amellyel kapcsolatban kiemelte, hogy az AB a véleménynyilvánítás szabadságát nem tekintette ugyan korlátozhatatlan alapjognak, ugyanakkor megállapította, hogy az a demokratikus társadalom egyik biztosítéka, tehát csak igen kevés alapjoggal szemben kell meghajolnia. A véleménynyilvánítás jogát korlátozó törvényeket ezért megszorítóan kell értelmezni, a korlátozó törvény „súlyát” pedig az általa védett és érvényre juttatni kívánt másik alapjog adja meg. Ez az alapjog jelen esetben az Alkotmány 54.§ (1) bekezdésében az egyénekre szabott, de az Alkotmánybíróság által a közösségekre is kiterjesztett „közösségek méltóságának” joga. A bíróság ítéletében szükségesnek tartotta az Emberi Jogok Európai Bíróságának (Bizottságának) gyakorlatára való utalást is, amelyeket közül külön kiemelte a Jersild-ügyet, amely jelen előterjesztés tárgyával is szoros összefüggéseket mutat. (A dán bíróságok egy olyan televízióban közreadott műsorszám miatt alkalmaztak egy újságíróval szemben (büntetőjogi) szankciót, amelynek témája a dán újfasiszta szervezetek működésének, „lélektanának” bemutatása volt. Az európai Emberi Jogi Bíróság az elítélő dán határozatot az Egyezménnyel össze nem egyeztethetőnek mondta ki. A bíróság határozatában azt vizsgálta, hogy az alkalmazott – és az adott médiumra jellemző – eszközökből megállapítható volt –e a szerző „kívülállása, azaz megállapítható volt –e a szerző elhatárolódása az újfasiszta szervezet reprezentánsaitól, eszméitől, gondolkodásmódjától. A Fővárosi Bíróság 24.K.32822/2003/10. sz. ítélete indoklásának azonban a jelen előterjesztés tárgyával kapcsolatban a bíróság következő álláspontja bír kiemelkedő jelentőséggel: „A bíróságnak – az Alkotmánybíróság által kifejtettekre alapított – meggyőződése, hogy (…) a műsorrész egészével szemben követelmény, hogy az nem lehet alkalmas a gyűlöletkeltésre. Nem a közlés a szankcionálás alapja tehát a jelen esetben, hiszen a közlés lehetősége a demokratikusan működő társadalom fundamentális eleme. A műsorszolgáltatónak,
8
műsorszerkesztőnek és műsorkészítőnek egyértelművé kell tenniük azonban, hogy elhatárolják magukat a gyűlöletkeltésre alkalmas megnyilatkozásoktól, véleményektől. Ennek elmaradása valósította meg a jogsértést.” A bíróság fenti indoklásának logikáját követve tehát a gyűlöletkeltő tartalommal (is) rendelkező alkotás bemutatása önmagában nem törvénysértő, amennyiben az kontextusában, a teljes műsorszámot tekintve olyan ellensúlyozással kerül bemutatásra, amelyből a bemutatás puszta tájékoztató jellege és célja valamint a műsorszolgáltató elhatárolódása megállapítható. Azzal, hogy a műsorvezető, mint „tanulságos művészi próbálkozást”, a tolerancia és a nyitottság elvére hivatkozva, a publikum ítélő erejére bízva hívta fel Paizs Miklóst a dalszöveg előadására, a bemutatás elsődlegesen tájékoztató jellege (esetleg célja is) megállapítható volt, azonban a dalszöveg tartalmától való elhatárolódásra a műsorvezető felvezetése nem volt alkalmas. A műsorszámon belül a szöveg esetlegesen gyűlölet keltésére alkalmas jellegének bemutatása, és az abban foglaltaktól való kifejezett elhatárolódás nem valósult meg. . (A Testület által vizsgált 2004. október 13-i, Bácsfi Dianát és a hungarista mozgalmat bemutató műsorszámban mind az ellenpontozás (beszélgetés Ungvári Rudolf történésszel), mind az elhatárolódás (a műsorszolgáltató két alkalommal is megszakította a felvételt, hogy közölje a szerkesztőség elhatárolódását a gyűlésről készült felvétel tartalmától) megtalálható, éppen emiatt a Testület nem találta jogsértőnek és szankcionálandónak e másik vizsgálat alá vont műsorszámot.) Ellenpontozásként értékelhető azonban a dalszöveg szélesebb kontextusának bemutatása – a műsorvezető ezen törekvésének több alkalommal is hangot adott a műsorszámban. A műsorvezető a dal keletkezésének történetéről érdeklődött. Paizs Miklós: „Történt egy Tilos rádiós műsor kapcsán… Akkor itt mindent lehet mondani, ugye?” Fiala János: „Hát korhatáros is, meg én itt moderálni vagyok itt.” A szöveg felolvasását közvetlenül megelőzően a műsorvezető a következőket mondta be: „A vers annak érdekében hangzik el, hogy egyrészt megismerkedjünk vele, másrészt az egész mai műsor nem jöhetett volna létre… Nekem nem az a feladatom, hogy egyet értsek vele avagy sem, nekem az a feladatom, hogy itt ezt az egészet, aminek eddig a felvezetése volt, önök abban a kontextusban, azon módon, ahogy engem eddig itt hallottak, és megítélték azt, ami itt elhangzott, ugyanígy meghallgassák és megítéljék.” Paizs Miklós:”Na szóval ez egy fikciós játék végeredménye. Fiala János: „És kimarad belőle ugye a …Ez élvezhető és felfogható zenei alap nélkül is? Paizs Miklós: „Szerintem úgy is élvezhetetlen, meg így is.” A Testület álláspontja szerint a dalszöveg alábbi buzdításai közvetlenül az abban megjelölt személyek elleni erőszakos magatartás tanúsítására szólítanak fel: A Bencsik András a kommunista múltú, az ítéletem kés általi búcsú.
9
Vagy ott van a féleszű Grespik László, zsinórt a nyakába, azt lógjon a tapló. Na újra veszem, hogy kit mire ítélek, s a végrehajtásra mindenkit felkérek. Ha mentek az utcán, és jönnek a tetvek, az ítéletem rájuk ezek lesznek: Orbán Viktort élve megnyúzni, Lovas István kibelezni, kiherélni, Kövér Lászlót lámpavasra kötni, Csurka Istvánt jégcsákánnyal ütni, Bencsik Andrást késhegyre szúrni, az összes Magyar Nemzetest fejbe rúgni. Mit tettek a parasztok, hogy így beszélek? Na, találomra, gyorsan egy példát nézek. Legyen a Lovas, az a magyar parazita, ez a skizó zsidó, ez az antiszemita, aki a kutyáját, baszd meg, lányára küldte, s a kislány arcát széttépette. De előtte tiniként még nőt erőszakolt, a haverokkal, a faszával véres pinát kamatyolt. A többiek szépen mentek a dutyiba, ő meg árulás árán, szabadon a tutiba. Feleségét többször pofán verte, aztán hopp, letelepedett Izraelbe. Aztán hazajött a tahó, a szart kavarni, folyton a zsidókat zaklatni. Fajra zsidó ez a megélhetési magyar, egy zsidó zombi, aki zsidó vért akar. Hát ilyenekből áll ez a jobboldal, menjenek a picsába, de azonnal! Üssed, verjed, kúrjad, szúrjad, vágjad, akasszad! Élve ne hagyjad! Figyelj, én tőled csak egyet kérek, tisztítsd meg tőlük az emberiséget…. A vers szövegének a szerző által előadott kontextusban való értelmezése, illetve Paizs Miklós minősítése utáni értelmezése alapján a vers célja nem az abban megjelölt személyek elleni agresszív cselekedetekre való felhívás, hanem egy bizonyos politikai kommunikációs stílus erőteljes kifigurázása. A Lovas Istvánt illető jelzők alkalmasak továbbá az újságíró emberi méltóságának megsértésére is, ily módon a műsorszolgáltató fenti tevékenysége az Rttv. 3. § (2) bekezdésének emberi jogok megsértésére vonatkozó tilalmába is ütközik. A „Balra át” c. dalszöveg kapcsán több közszereplő politikus személyének megsértése is felmerül. Utalni kell a 36/1994. (VI.24.) sz. AB határozatra, amelyben a magyar Alkotmánybíróság a következőképp foglal állást: „Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy nem ellentétes az Alkotmánnyal a hatóság vagy a hivatalos személy becsületének vagy jó hírnevének büntetőjogi védelme. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett, alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás köre azonban a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más személy.” A Testület álláspontja szerint míg egyes jelzők, állítások a fenti AB határozat által megfogalmazott magasabb mércét nem érik el ( „hülye”, „hazudik”, „besúgik”, „rusnya”, „köteles”, „röhejes”, „nemzet gyöngye”, „zsírsámán”, „kommunista múltú”„féleszű”) a szöveg a zsidókra vonatkozó faji alapú negatív megállapításai, minősítései átlépik az AB határozat szerinti magasabb mércét is. A fentebb kiemelt kifejezések a Testület szerint alkalmasak a dalszövegben megjelölt személyek, valamint a zsidóság elleni ellenszenv, idegenkedés kialakítására, sőt ellenszenven alapuló konkrét agresszív cselekedetekre buzdítanak, emiatt megállapítható azok gyűlöletkeltő tartalma.
10
Jelen esetben a gyűlöletkeltés, mint tényállási elem nem a veszélyeztetés intenzitásának magas fokával („clear and present danger”) párosul, amely az AB szerint büntetőjogilag nem szankcionálható, ám más jogágakban, így a „médiajogban”igen. A Testület álláspontja szerint a fenti tényállás kirívónak és az ellenséges érzelmek felkorbácsolására alkalmasnak is tekinthető. (Noha a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.142/2005/5. sz. ítélete korábban már rámutatott, hogy „nincs jogszabályi alapja azon felperesi érvelésnek, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését „csak kirívó és ellenséges érzelmek felkorbácsolására alkalmas tényállás alapján lehetne megállapítani.”) A véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának még megszorító alkalmazása esetén is megállapítható, hogy jelen esetben a másik alkotmányos alapjog, a közösség méltóságának védelme érdekében a fenti szélsőséges, gyűlöletbeszédet megvalósító kifejezések átlépik azt a mértéket, amíg a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a műsorszolgáltató szerkesztői szabadságának védelme elsőbbséget élvez. Egyebekben a Fővárosi Ítélőtábla a 3.Kf.27.234/2006/4. sz. ítéletében elvi éllel mutatott rá, hogy „nem a véleménynyilvánítás szabadsága, hanem maga az Rttv. korlátozza a műsorszerkesztői szabadságot, amely nem parttalan, jogszerűen csak az Rttv. keretei között gyakorolható.” A műsorban felkínált kontextuális értelmezés lehetősége nem alkalmas arra, hogy a dalszövegben szó szerint elhangzott gyűlöletkeltő kifejezések jogsértő tartalmát elvegyék. Mivel a dalszöveg sorai szó szerint tartalmaznak olyan gyűlöletkeltő kijelentéseket, felszólításokat, amelyek alkalmasak lehetnek az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértésére, ezért a hallgató számára félreérthetetlenné kell tenni, hogy a szöveg szó szerinti értelmezése kerülendő, illetve a szó szerinti tartalomtól való elhatárolódást explicite ki kell nyilvánítani. Ebben a műsorvezetőnek kiemelt szerepe van. A két értelmezési lehetőségtől függetlenül a műsorban elhangzott gyűlöletkeltő szövegtől való elhatárolódás a műsorvezető kötelessége a törvénysértés elkerülése érdekében. A műsorvezető (műsorszolgáltató) ennek elmaradásával elkövetett mulasztását nem enyhíti az a körülmény, hogy a riportalany által elmondottak ( a keletkezés körülményei illetve az ironikus célzat) némiképp csökkenthetik a gyűlöletkeltő tartalom élét. A Testület álláspontja szerint a műsorvezetőnek közvetlenül a versszöveg felolvasását megelőző megnyilvánulása nem megfelelő elhatárolódás a vers tartalmától, a műsorvezető által elmondottak inkább fejezik ki a műsorvezető kívülállását, mintsem egy határozott elhatárolódást. A műsorvezető feladata (amint azt a műsorszám elején ő maga is elmondta) a moderálás, ami egy aktív fellépést követel meg a műsorszolgáltatótól az ott elhangzott törvénysértő tartalommal szemben. A legmagasabb korhatárjelzés feltüntetése nem megfelelő a műsorszámban elhangzott törvénysértő tartalom kezelésére (Balra át). 5/C. § (3) A kommunikátor a program elején felhívta a hallgatók figyelmét arra, hogy a műsorszám csak 18 éven felüliek számára ajánlott. A műsorszám korhatár-besorolása a műsorszolgáltató feladata. Mivel jelen esetben a műsorszolgáltató sugározható legmagasabb kategóriába sorolta a műsorszámot, annak besorolását nem vizsgáltuk felül. Az Rttv. alapján azonban a műsorszolgáltató köteles a kategóriájának megfelelő időpontban sugározni műsorszámot.
11
A Testület álláspontja szerint a műsorszám – különösen az abban felolvasott Balra át! c. versszöveg – meghatározó eleme volt az erőszak illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, ily módon alkalmas volt a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, tehát a műsorszám a IV. kategóriába tartozott Mivel a műsorszám valamivel 21 óra után került adásba, a műsorszolgáltató megsértette az Rttv. 5/C. § (3) bekezdését: „A IV. kategóriába sorolt műsorszám csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé, megfelelő jelzés feltüntetése mellett.” Kelj fel Jancsi! (2004. 10. 13. 06:35-09:00) Az Ennyire emlékezett másnap Fiala János, és ennek apropóján szerkesztettek műsorba Paizs Miklós lemezéről (Buzi-e vagy?) több számot (Buzi-e, Trubadúr, Evvel a dalban stb.). A 1511/2004. sz. ORTT határozat alapján a fenti műsorszámra, mint a 2004. október 12-i Ennyi c. műsorszámhoz kapcsolódó közlés vizsgálatára terjedt ki a hatósági eljárás. Az Evvel a dalban c. opus kivételével valamennyi alaphangvétele trágár volt. A legproblematikusabbnak a Buzi-e számított. A műsorban 7 óra 20 perc környékén hangzott el a felvétel, amely az alábbi szövegrészletek miatt számított rendkívül aggályosnak. „Pöttyös az inged? Buzi-e vagy? Fested a hajad? Buzi-e vagy? Piros a cipőd? Buzi-e vagy? Mit eszel mignont? Buzi-e vagy? Füvet szívsz bazeg? Buzi-e vagy? Kefíret iszol? Buzi-e vagy? .... a kutyád? Buzi-e vagy? Szemüveges vagy? Buzi-e vagy? Te nem eszel húst? Buzi-e vagy? Te hegedülsz bazeg? Buzi-e vagy? Mi a faszt csinálsz? Buzi-e vagy? Mi a faszt nézel? Buzi-e vagy?” Remix „Piros a cipőd, bazeg? Buzi-e vagy? Pöttyös az inged bazeg? Néger a kutyád? Néger az anyád? Te nem ütsz vissza? Mi a fasz? Te nem voltál katona? Mi a fasz, bazeg? Füvet szívsz bazeg? Mivel jársz? Mi a faszt csinálsz? Buzi-e vagy? Buzi-e vagy? Buzi-e vagy?
12
Mi a faszt csinálsz? Mi a faszt nézel? Mi a faszt gondolsz? Mi a faszt sértel? Mi a faszt hordasz? Mi a faszt érzel? Mi a faszt mondasz? Mi a faszt vérzel?” A műsorszámot alapvetően trágár nyelvezete, agresszivitást, rasszizmus sugalló kifejezései (Néger a kutyád? Néger az anyád?Te nem ütsz vissza? Mi a fasz?) szóhasználatában, és utalásaiban problémásak lehettek a kiskorú befogadása szempontjából. A Legfelsőbb Bíróság Kvf. III.373.507/2001/5. számú eseti döntésében megállapította, hogy a kiskorú különös védettségét az indokolja, hogy nem lehet kiindulni a befogadó reális értékítéletéből, abból, hogy a látottakat megfelelő módon, megfelelő értékrend alapján elemzi és értékeli, hiszen a kiemelt védettséget éppen az indokolja, hogy a kiskorúak a végleges értékrend kialakításának folyamatában vannak. Ez adja a személyiségük sérülékenységét, egyúttal ez indokolja fokozott védelmüket is. Nem önmagában a visszataszító jelenetek, a trágár beszéd közvetítése az, ami a kategorizálást befolyásolja, hanem az is, hogy a fenti mérlegelési szempontok tükrében a távolságtartás, a megfelelő és aggálytalan befogadás biztosan megvalósul –e a védett korcsoportba tartozó kiskorúak esetében. A műsor szerkesztője feltehetően maga is érzékelte a magasabb korhatár-besorolás szükségességét, ezért közvetlenül a dalrészlet bejátszása előtt felhívta a hallgatók figyelmét arra, hogy „távol tartandók a gyermekek a következő két és fél percben”. Az Iroda álláspontja szerint azonban a jelen felhívás nem volt alkalmas arra, hogy a fenti dalszöveg befogadásával kapcsolatos aggályokra megoldást nyújtson, a dalszöveg befogadásával kapcsolatos problémákat a trágárságon kívül a mondanivalónak a kiskorúak számára nehéz értékelhetősége is okozza. Az Rttv. egyértelműen rendelkezik arról, hogy miként kell a műsorszámokat kategóriájuknak megfelelően közzétenni, a szerkesztő figyelemfelhívása nem helyettesítette a törvényes előírásokat. A műsorszolgáltató a Buzi –e vagy c. zeneszám 7 óra 20 perces sugárzásával a fentiek alapján megsértette az Rttv. 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdését. Az Rttv. 5/B. § (3) bekezdése szerint: „Azt a műsorszámot, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, a III. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.” 5/C. § (2) A III. kategóriába sorolt műsorszám megfelelő jelzéssel ellátva 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé. Ezen kívül a műsorszolgáltató az 5/D. § (2) bekezdésében foglalt előírásnak sem tett eleget: „A műsorszám közzétételének kezdetekor közölni kell annak minősítését.” Az Rttv. 112. § (1) d) pontja szerint: (1) Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, illetve a szerzői jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben és a rádióengedélyben előírt feltételeket és
13
előírásokat nem teljesíti vagy megsérti, illetőleg ha műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban lévő személy bűnösségét a Btk. 329. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt jogerős ítélet állapította meg, a Testület d) érvényesíti a szerződésben megállapított kötbért. A Műsorszolgáltatási Szerződés 6.2. pontja alapján: „A Műsorszolgáltató kötelezettséget vállal arra, hogy ha a Szerződést olyan okból, amelyért felelős, nem teljesíti vagy nem szerződésszerűen teljesíti, a testületnek kötbért fizet. A Testület a kötbért meghaladó kárát a kötbér megfizetése esetén is érvényesítheti, illetve a Kötbér mellett a Műsorszolgáltatóval szemben a szerződés szerinti egyéb szankciókat alkalmazhatja.” A Műsorszolgáltatási Szerződés 6.2.3. pontja a következőket tartalmazza: „A Szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén fizetendő kötbér mértéke az első alkalommal nem haladhatja meg a kötbér alapjának húsz (20), a második alkalommal pedig harminc (30) százalékát.” Bár a műsorszolgáltató korábban még nem követett el hasonló jogsértéseket, tekintettel a törvénysértések súlyosságára a Testület az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértése miatt az Rttv. 112. § (1) d) bekezdése valamint a Műsorszolgáltatási Szerződés 6.2. és 6.2.3. pontja alapján a kiszabható legmagasabb mértékű, a kötbéralap (9. 914.283 Ft) 20 %-ának megfelelő összegű kötbér megfizetésére kötelezte a műsorszolgáltatót. A Testület az Rttv. 3. § (2) bekezdésének valamint az 5/C. § (3) bekezdésének megsértése miatt az első alkalommal maximálisan kiszabható mértéket, kötbéralap 20%-ának megfelelő összeget, azaz 1.982.856 Ft-ot találta a jogsértés súlyával arányban lévő szankciónak. A Testület bár a műsorszolgáltató első alkalommal sértette meg az Rtv. 3. § (2) bekezdését, azért alkalmazta a súlyosabb kötbér szankciót, és azon belül is azért határozta meg annak összegét az első alkalommal kiszabható legnagyobb mértékben, mert így kívánta kifejezésre juttatni, hogy a szankcionált műsorszámok olyan súlyos mértékű és reparálhatatlan törvénysértéseket valósítottak meg, amelytől a műsorszolgáltató(k)nak a jövőben tartózkodnia kell. A 2004. október 12-i Ennyi c. műsorszámban az Rttv. 5/C. § (3) bekezdésének megsértéséért alkalmazott 112. § (1) a) pontjában meghatározott szankció alkalmazása mellett azért döntött a Testület, mert álláspontja szerint a műsorszám súlyosan jogsértő jellegét elsősorban az Rttv. 3. § (2) bekezdésének sérelme jelenti. Az Rttv. 5/C. § (3) bekezdésének megsértéséért a Testület a jogsértő magatartás megszüntetésére történő felhívást is elegendő figyelmeztetésnek tartotta, hogy a jövőben a műsorszolgáltató nagyobb figyelmet szenteljen a klasszifikációra vonatkozó szabályok betartására. A Testület a szankcióalkalmazással kapcsolatos mérlegelése körében arra az álláspontra jutott, hogy a műsorszolgáltató a 2004. október 13-i Keljfeljancsi c. műsorszámában olyan súlyosan megsértette a Rttv. 5/D. § (2), 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdését, amely jogsértésekkel kapcsolatban a hatóság súlyosan negatív minősítésének kifejezésére, és a jogkövető magatartás előmozdítására az enyhébb súlyú szankció nem alkalmas.
14
A Testület ezért az Rttv. 5/D. § (2), 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdésének megsértése miatt szintén a kötbéralap 20%-ának megfelelő összeget, azaz 1.982.856 Ft-ot találta a jogsértés súlyával arányban lévő szankciónak. A Testület a fenti szankciókkal kívánja kifejezni, hogy hogy a jövőben a műsorszolgáltató tartózkodjon a hasonlós súlyosan jogsértő tartalom közzétételétől. Az eljárás során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló CXL. törvény 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2007. május 23. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében Kovács György s.k. elnök
15
