ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 1909/2007.(VIII.23.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ában biztosított jogkörében a Rádió Infórum Kft. (1037 Budapest, Hedvig u. 2.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi határozatot: A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató 2007. március 5-én kettő alkalommal megsértette az Rttv. 15.§ (1) bekezdésében foglaltakat. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel. Indokolás A Testület az Rttv. 41.§ (1) b) pontja alapján hatósági ellenőrzés keretében hivatalból vizsgálta a műsorszolgáltató 2007. márciusi műsorfolyamát, melynek során a következőket tapasztalta: az Rttv. 15.§ (1) bekezdésének sérelme A műsorszolgáltató Pont Rádió FM 88,1 nevű adóján 2007. március 5-én 07.40.12-kor és 21.07.43-kor egy riportot tett közzé reklámfőcímek között, az állami Autópálya-kezelő Zrt. megbízásából. A riport a biztonsági öv használatának fontosságára, valamint az autópályán lévő leállósáv biztonságos használatára hívta fel a figyelmet. „Életveszélyes a leállósáv! – adta tudtul az állami Autópálya-kezelő Zrt. Ez eddig is tudható volt, de hogy ezt most miért tették külön közzé, azzal kapcsolatban megszólal Winkler-Virág András, aki úgy tünteti fel magát, mint kommunikációs vezető. … - Azért gondoltuk, hogy ezt érdemes kiadni és érdemes talán többször is beszélni erről, úgy érezzük, hogy nagyon sokkal többet már nem lehet ilyen közlekedésbiztonsági ügyekben csinálni, mintsem hogy elmondjuk azokat az adatokat, amikből ha valaki meg akarja hallani, akkor meg tudja hallani az üzenetet. Beszéltünk már pár hete arról, hogy a halálos balesetek, a halálos kimenetelű baleseteket vizsgáltuk a saját területünkön két évre visszamenőleg, és arról is beszéltünk, hogy talán a legfontosabb megállapítása ennek a tanulmánynak az volt, hogy nagyon kevesen használják a biztonsági övet és hogy minden második halálos baleset elkerülhető lett volna.
- Azt mondja a szöveg, hogy az elemzés végeredménye újból felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek az autópályán történő megállásból, illetve a gyalogos közlekedésből erednek, a kimutatások szerint ugyanis minden ötödik halálesetet ezekre lehet visszavezetni. - Így van, tehát ez egy másik olyan csoportja a halálos baleseteknek, amely, hogy mondjam ilyen bosszantó dolog, hiszen ha valaki betartaná a KRESZ-t és a pár apró szabályra felhívná mások figyelmét és saját magának is eszébe jutna, amely arra vonatkozik, hogy lehet használni a leállósávot, akkor ezek a halálos balesetek sem történtek volna meg. - Igen, ez a szöveg azt teszi közzé, hogy miért életveszélyes a leállósáv, tisztázzuk András, hogy mire való a leállósáv. - A leállósáv alapvetően azért létesül, hogyha az autópályán valamilyen típusú, vagy baleset, vagy valami miatt torlódás alakul ki, akkor ez az az útvonal, amelyen keresztül a mentők, a tűzoltók, a rendőrség, illetve az autópálya üzemeltetője meg tudja közelíteni a gócpontot. - Milyen eset fordulhat elő olyan, amikor autós használja ezt, nem a fenti esetben? - Egyetlen egy ilyen eset van, és ez az, amikor egy autó olyan műszaki állapotba kerül, hogy azonnal megáll, tehát nem tud elmenni már a legközelebbi pihenőhelyig sem. Ilyen esetben lehet használni a leállósávot.” A továbbiakban néhány konkrét eset elemzésével tették szemléletessé a fent idézetteket. A Testület a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében biztosított ügyféli jogok gyakorlása érdekében 2007. június 25-én kelt levélben küldte meg a műsorszolgáltató részére a hatósági ellenőrzés megállapításait, melynek kapcsán a műsorszolgáltató a következőket nyilatkozta: A műsorszolgáltató és Autópálya –kezelő Zrt. között létrejött megállapodás értelmében, az Autópálya –kezelő Zrt. meghatározott időközönként reklámriport keretében teszi közzé a számára fontos, aktuális közlendőit. A riportok élő, nem előre rögzített beszélgetésekként kerülnek adásba, így a műsorszolgáltató szerint, ha akarná, sem bírálhatná felül ügyfele szándékát. A beszélgetések témája a műfaj szabályai szerint az ügyfél szándékának megfelelően alakul. Ezek között az autópálya-matricák kedvezményes áráról és akciós, vagy mobiltelefonos vásárlási kereskedelmi információk is elhangzottak több ízben, amelyek nyilvánvalóan a reklám kategóriájába esnek. Emellett a műsorszolgáltató azt is közölte, hogy bizonyos sajtótermékek, pl. a Magyar Nemzet című napilap az elmúlt esztendőben éppen azt firtatta, hogy vajon fizet-e reklámért az Autópálya- kezelő Zrt., holott épp így elhangzottak akkor is közérdekű közleményként értékelhető információk. Éppen ezért született ügyfelével az a megállapodás, hogy egységesen ebben a keretben kíván jelen lenni az adásban. Jelen esettől függetlenül a műsorszolgáltató kérte a Testület állásfoglalását abban a tekintetben, hogy műsorszolgáltatóként köteles-e megítélni, hogy hirdető partnere vajon reklámot, vagy közérdekű közleményt helyez-e el a műsorfolyamában, szemben a saját megrendelésével. Mindezt ráadásul úgy, hogy amennyiben ügyfele reklámot rendel, de a műsorszolgáltató közérdekűnek minősíti, az károsan érinti őt. Emellett, ha azt a Testület utólag mégis reklámként értékeli, akkor a műsorszolgáltató még egy hatósági eljárásnak is kiteszi magát. Feltette tehát a kérdést a műsorszolgáltató, hogy az általa vázolt helyzetben az övé-e a közzététel megítélésének a joga. Végül azt a kérdést is felvetette a műsorszolgáltató, hogy elvárható-e egy kereskedelmi műsorszolgáltatótól, hogy ügyfelétől ne fogadjon el pénzt a szolgáltatásért.
2
A Testület az alábbi álláspontot alakította ki az eset kapcsán: Az Rttv. 2.§ 41. pontja értelmében „Reklám: ellenérték vagy ellenszolgáltatás fejében közzétett műsorszám, amely megnevezett vagy ábrázolt áru (beleértve az ingatlant is), szolgáltatás, jog és kötelezettség értékesítését vagy más módon történő igénybevételét, illetve a reklámozó vállalkozás vagy a műsorszolgáltató által kívánt más hatás elérését segíti elő….” Az adott riport közlekedésbiztonsági kérdésekről szólt, és balesetmegelőzési szándékkal ismertettek benne olyan adatokat, információkat, amelyek arról tájékoztatták a hallgatókat, hogy melyek azok a tényezők, okok, amik leggyakrabban halálos kimenetelű balesetekhez vezetnek. A szóban forgó közzétételben a leálló sáv biztonságos és szabályszerű használatáról volt szó, és azt is elmondták, hogy gyakran halálos közlekedési balesetek származnak a leállósáv nem szabályszerű használatából. Ezt követően a leállósáv szabályszerű használatát különböző konkrét példák bemutatásával szemléltették. A riport tartalma alapján tehát nem állapítható meg, hogy az valamely áru, szolgáltatás, jog, kötelezettség értékesítését, népszerűsítését, vagy más módon történő igénybevételét, illetőleg a reklámozó vállalkozás vagy a műsorszolgáltató által kívánt más hatás elérését segítené elő. Ez alapján megállapítható, hogy a szóban forgó riportra tartalma alapján nem vonatkoztathatóak a reklám fogalmi kritériumai. Az Rttv. 2.§ 16. pontja szerint „Közérdekű közlemény: a) az állami vagy helyi, területi önkormányzati feladatot ellátó szervezet, illetve természetes személy kérésére és általa meghatározott tartalommal közzétett műsorszám, amely a lakosság figyelmének felkeltését szolgálja, b) nem politikai cél előmozdítására közzétett olyan műsorszám, mely közérdekű cél támogatására szólít fel, ilyen eseményt vagy célt népszerűsít, továbbá az ilyen cél megvalósulását veszélyeztető körülményre hívja fel a figyelmet”. A riportban közlekedésbiztonsági információk, tájékoztatás kerültek közzétételre baleset megelőzési, így elsősorban közérdekű céllal, tekintettel arra, hogy a balesetmentes közlekedés közös társadalmi érdek és cél, ezért azt közérdekű közleményként (társadalmi célú hirdetésként) kellett volna a műsorszolgáltatónak közzétennie. A közérdekű közlemény két, fentiekben meghatározott kategóriája közül pedig az Rttv. 2.§ 16. pontja b) alpontja szerinti közérdekű közleménynek minősül a közzététel, tekintettel arra, hogy az nem politikai cél előmozdítására irányul, hanem közérdekű cél támogatására szólít fel, illetőleg ilyen eseményt, vagy célt népszerűsít. Bár a társadalmi célú reklám fogalma nem kerül szabályozásra a médiatörvényben, ennek ellenére létezését a Testület elismerte, mivel 279/1997.(XI.25.) számú határozatában kimondta azt, hogy a „Társadalmi célú reklámra fő szabályként a közérdekű közleményre vonatkozó szakasz, a 2. § 16. pont b) alpontjának felel meg, és nem vonatkozik rá a reklámidő korlátozás, kivéve azokat az eseteket, amikor a társadalmi célú reklám kimeríti a reklám fogalmát. Ez utóbbi esetben terheli a reklámkvótát.” A műsorszolgáltató tehát nem megfelelő főcímek között tette közzé a riportot, megsértve ezzel az Rttv. 15. § (1) bekezdését, melynek értelmében „Reklámot, közérdekű közleményt, jótékonysági felhívást, politikai hirdetést a) e jellegének a közzétételt közvetlenül megelőző és azt követő megnevezéssel, továbbá
3
b) egyéb műsorszámoktól jól felismerhetően, optikai és akusztikus, rádió esetében akusztikus módon elkülönítve, alapvetően blokkokban kell közzétenni”. A fentiek mellett, a műsorszolgáltató a nyilatkozatában kérte a Testület állásfoglalását azzal kapcsolatosan, hogy a műsorszolgáltatóként köteles-e megítélni, hogy hirdető partnere vajon reklámot, vagy közérdekű közleményt helyez-e el a műsorfolyamában, szemben a saját megrendelésével. Ezzel kapcsolatosan a Testület azt az álláspontot alakította ki, hogy a műsorszolgáltatót saját magánjogi szerződéseiből keletkező kötöttségei nem mentesítik törvényi kötelezettségei teljesítése alól. Következésképpen pl. a műsorszolgáltató a szerződést csak az Rttv.-ben meghatározott kötelezettségeire tekintettel kötheti meg, és teljesítheti. Az Rttv. 3. § (1) bekezdése a műsorszolgáltató szerkesztői szabadságát fogalmazza meg, annak minden felelősségével együtt. Mindebből az következik, hogy a műsorszolgáltatónak minden körülmény figyelembe vételével eleget kell tennie törvényi kötelezettségeinek, azok be nem tartására, vagy betartása "lehetetlenségére" bizonyos nyomásgyakorlására való tekintettel nem hivatkozhat, illetve olyan szerződést nem fogadhat el, amelynek teljesítésével eleve törvényszegést valósít meg. Ezért a műsorszolgáltatónak kötelessége annak felülvizsgálata, hogy a különböző szerződő ügyfelei által műsorfolyamában elhelyezni kívánt tartalmak nem valósítanak-e meg valamilyen módon törvénysértést. Emellett a műsorszolgáltató azon aggálya is alaptalan, hogy ha adott közzétételt nem reklámként, hanem közérdekű közleményként, illetőleg társadalmi célú hirdetésként sugározza, akkor anyagilag rosszabbul jár, tekintettel arra, hogy közérdekű közlemény közzétételéért nem kérhet a közzétevőtől ellenszolgáltatást. Az Rttv. 15.§ (2) bekezdése értelmében ugyanis, „….A 2. § 16. pontjának a) alpontja szerinti közérdekű közlemény közzétételéért a műsorszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet”. Ez alapján tehát az Rttv. 2.§ 16. pontjának b) alpontja szerinti közérdekű közleményért és az ezen az alapon minősített társadalmi célú hirdetésért kérhet anyagi ellenszolgáltatást a műsorszolgáltató. A szankcionálás alapját az Rttv. 15.§ (1) bekezdésének megsértése tekintetében az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja jelenti: „112. § (1)
Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, (…) valamint a műsorszolgáltatási szerződésben (…) előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti (…), a Testület a) felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére.
A Testület 2006-ban és 2007-ben nem tapasztalta az Rttv. 15.§ (1) bekezdésének a megsértését a műsorszolgáltató részéről, ezért a Testület jelen törvénysértés kapcsán az Rttv. 112.§ (1) bekezdése a) pontja alapján felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Az eljárás során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. Törvény 153.§ (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel.
4
Az Rttv. 136.§ (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136.§ (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2007. augusztus 23.
Az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Kovács György elnök
5
