2006. június
ÚJ SZÍV XI. évfolyam 2. szám 2006. június
1
A NAGYKANIZSAI JÉZUS SZÍVE PLÉBÁNIA LAPJA
PÜNKÖSDI ELMÉLKEDÉS Robert Bresson, a híres francia író és filmrendezõ filmjét még az ötvenes évek elején mutatták be Istennek szüksége van az emberekre címmel. Egy breton halászfaluról szól a történet, amelynek lakóit a püspökük kiközösítette megátalkodott, bûnözõ életmódjuk miatt. Az volt ugyanis a szokásuk, hogy éjjel máglyát raktak a tengerparton, hogy azzal csalogassák oda az irányt vesztett hajókat. Azonban a kikötõ helyett sziklazátonyok várták a hiszékeny hajósokat. A falu népe aztán a tenger lecsillapodása után a rakományt a partra „mentette”. Mi tagadás, ez a kalózkodás könnyû zsákmányt ígért. Küzdelem és kockázat sem volt, hiszen ilyenkor a hajó személyzete mind belefulladt a tengerbe. Mindezek ellenére a lelkiismeret égett a lakosok szívében. Kétségbeesett kérésükre végül a püspök feloldotta õket a kiközösítés átka alól, és küldött hozzájuk egy papot, hogy legalább életük végével kaphassanak feloldozást bûneik alól. A film utolsó jelenete az volt, hogy a falu népe több tucatnyi vitorláscsónakon egy szerencsétlen gyilkost kísért vesztõhelyérõl utolsó útjára, a tenger mélyébe. Vakító, fehér vitorlájuk emlékeztetett a mindmegannyi bûnös, de végül megtisztult emberi lélekre, amely a hánykódó hullámokon át juthat csak Isten révébe, végsõ nyugalomra. Ez a film kísértetiesen hasonlít világunkra, korunkra. Hamis emberek, hamis eszméi tûzként lobognak, nekünk csodát kínálva, és mi
olykor-olykor, vagy nagyon sokszor megközelítjük, sõt le is heveredünk eme tüzek mellett, élvezve azok hamisan áradó melegségét. Tûzként lobog elõttünk a televízió, s benne a való világ, tûzként lobog elõttünk a sajtó szennye, tûzként lobog elõttünk felebarátunk szenvedése, mások bántása, és mi ezektõl a tüzektõl várjuk a csodát, ezektõl várjuk a boldogságot és lelkünk nyugalmát. Szent Pál apostol (1 KOR 12,3 b—7.12—13) felhívja a korintusiak figyelmét, hogy „Sokfélék a csodajelek is...”. Ez való igaz, hogy sokfélék a csodajelek, csak fel kell fedeznünk, hogy melyek az igazi csodák, melyek azok a csodák, amelyek Istentõl erednek, melyet a Szentlélek pünkösdi tüze világít meg. Sajnos a XXI. századi emberek nagy része lelki sötétségben él, mely sötétségbe beengedi a bûnök hamar elalvó lángnyelveit, majd keresnek újabb bûnöket, hogy a hamar beállt sötétséget egy ideig újra megvilágítsák. Sajnos ez így megy hosszú, hosszú ideig, legrosszabb esetben a halálig. Pedig a Szentlélek sokszor figyelmeztet minket a megtérésre, csak mi nem vesszük észre, vagy ha észre vesszük, halogatjuk. Ahhoz, hogy igazi fény legyen szívünkben és a lelkünkben, ahhoz, hogy minket is a Szentlélek tüze töltsön el, hogy az világítson bennünk, hogy halmozzon el ajándékaival, gyökeres változást kell eszközölnünk életünkben. Talán épp úgy, ahogy a filmbeli halászfalu lakói tették.
Ez egy három lépcsõs út, melyet ha — nagy erõfeszítések árán is — megteszünk, bennünk is a Szentlélek tüze fog égni és elhalmoz minket ajándékaival. Mint mindig, itt is az elsõ lépés a legnehezebb, amikor rászánom magam arra, hogy gyökeresen változtatok életem, életvitelemen. Amikor elhatározom azt, hogy nemcsak a bûnök lángját, hanem azok parazsát is kiirtom a szívem és lelkem legmélyebb, és leglerejtettebb zugaiból is. Ha már túl vagyok az elsõ lépésen, akkor jöhet a második lépés, amikor meggyónom bûneimet, amikor kitisztítom lelkemet a benne égett bûnök fekete, kormos salakjától. Harmadik lépésben pedig kérnem kell az Urat, hogy adjon halló szívet a Lélek sugallataira, és kérnem kell a Szentlelket, hogy halmozzon el ajándékaival, hogy megtisztult lelkemben az õ pünkösdi tüze égjen földi életem végéig, hogy így tudjak készülni a földi, emberi élet után a boldog örök életre. Kívánom kedves Testvéreim, hogy pünkösd szép ünnepén a Szentlélek vezessen bennünket az igaz bûnbánatra, és kérjük Rónay György egy versének szép szakaszával, hogy: „Gyermek — kedvvel ámulj a fényeken. / Rózsa legyen tövisek közt életem, / Piros rózsa, virágozzék ékesen, / Rózsakertek öntözõje, légy velem!”(Himnusz a Boldogságos Szûzhöz) Bognár Tamás káplán
2
2006. június
ÚJ SZÍV
PASSIÓJÁTÉK A SZENT ISTVÁN-BAZILIKÁBAN (Ahogy arról egy „nézõ” beszámol, és ahogyan a szereplõk emlékeznek) A nagykanizsai Jézus Szíve Plébánia Magvetõ Közössége régóta, s folyamatosan hallat magáról. Elég, ha csak a gitáros-énekes szolgálatukat említem, amellyel a kölni világtalálkozó elõtalálkozóján is megajándékozták a fiatalokat,
közönség is láthatta a nagyívû produkciót, amelyrõl video- és CD-felvétel is készült. A mostani bemutatóra ugyan verejtékes próbák árán, de nagy lelkesedéssel, és saját készítésû jelmezeik felújításával készültek a nagyka-
vagy az antióchiás nagyhétvégéket, a nyári táborokat, amelyeket oly nagy gonddal készítenek elõ, s bonyolítanak le, de szólhatnék igényes CD-ikrõl is. Legutóbb azonban azt is bebizonyították: nemcsak kiváló zenészek és énekesek, hanem remek színjátszók is. Szabó Géza atya meghívására Budapesten, a Szent István-bazilikában mutatták be Passiójátékukat. Mint megtudtuk: a darabot elõször 1990-ben adta elõ a közösség Nagykanizsán, majd 2000-ben a Somló-hegyen — ahol százan öltöttek magukra korhû jelmezt —, de ekkor már Horváth Krisztián új hangszerelésében, Némethné Horváth Emília szövege és zenéje alapján. Azóta is szinte minden évben van egy-egy nagyobb felkérésük az ország valamely pontján. Így már a marcali, a homokkomáromi, a felsõrajki, a gelsekaráti és a kõszegi
nizsai Magvetõk, illetve az Antióchiás fiatalok, s a plébániához tartozó családok. A gyerekektõl az idõs emberig minden korosztály jelen volt a darabban, a szerepeknek
megfelelõen. A produkció igazi kuriózuma az volt, hogy Jézust a 33 éves kispap, Göndics János alakította. A szereplõk elmondták: elsõsorban nem mûvészi elõadásra készültek, hanem hitbõl fakadó evangelizálásra, s a próbák sora lelki felkészülés is volt egyben a húsvétra, hiszen Krisztus szenvedéstörténete elevenedett meg. Az új szereplõk e produkció révén különös kegyelmi ajándékokban részesültek: tovább mélyült a hitük és megerõsödött közösséghez való tartozásuk is. Áhítattal figyelte a passiót a bazilika fõhajóját megtöltõ közönség, akik közül többen meghatottan beszéltek a lelki élményrõl, a zene, a szöveg és a látványelemek egységérõl, a szereplõk karakteres jellemérõl és az elõadásból átsütõ hitrõl. Egy dal erejéig az elõadás végén felhangzott a húsvéti örömhír, a jézusi üzenet: „Megváltottalak! Õrömmel hirdessétek: élek! Menjetek nevemben, én megáldom küldetéstek! Békesség, az Úr vagyok!” Lõrincz Sándor
2006. június Kispapként Jézust játszani… A gondviselés kezét láttam abban, hogy olyan idõpontra kaptuk a meghívást — virágvasárnap elõestéjére —, amikor nemhogy elengedtek a szemináriumból, hanem a választások elsõ fordulója miatt egyenesen küldtek.
Elõtte egy héttel még a homokzsákokat raktuk a Duna-parton, hogy megvédjük a szemináriumot. Mire jönnöm kellett, már apadni kezdett a víz. Ilyen elõzmények után indultam Pestre. Mindig szép élmény számomra az, hogy az elõadásra felkészülésként, különösen is Jézusra kell figyelnem és újra meg újra arra kell kérnem, hogy mutassa meg nekem illetve általam, hogy milyen volt az Õ lelkülete, amit közelebb kellene vinnem a közönséghez. Úgy érzem, a visszajelzések alapján, hogy sikerült egy kicsit hozzájárulnunk ahhoz, hogy jobban ráhangolódjon mindenki a húsvétot megelõzõ nagyhétre. Úgy gondolom, most már hat évi fõszereplés után, hogy ha komolyan készülünk a Passiójátékot bemutatni, akkor igazából mi szereplõk, talán még többet profitálhatunk belõle, mint a nézõk. Nem akarok túlzásba esni, de lehet, hogy nekünk kell megköszönnünk, hogy elõadhattuk! Hiszen nekünk megadatott rá az alkalom. Göndics János
ÚJ SZÍV Elsõ passió Sokféle küldetést bíz ránk Mennyei Atyánk röpke életünk során. Egy nagyon kedves személynek idén például az volt az egyik feladata felém, hogy tudatos rámhatást gyakorolva hívjon, legyek Jeruzsálem leánya, s közösségeink színeiben tartsak én is egy nagy idõutazásra
Jézus Krisztus idejébe, földi küldetésének utolsó napjaira, s legyek annak mozgatója. Erre a nem mindennapi szerepre próbáról-próbára egyre lelkesebben készültem, s növekedett bennem a hála Isten és ember iránt,
3 akik lehetõvé tették, hogy az egy estére Jeruzsálemmé átváltozott Szent István-bazilikában úgy éljem át a passiót, ahogy eddig még soha. Egy este alatt lehettem Jézus dicsõítõje, éltetõje — pálmaággal a kezemben —, aztán rosszindulatû, elvakult, a Messiást keresztre kívánó, majd nyomorúságomra és bûneimre rádöbbenõ sirató nõ... Isten végtelen kegyelme, fia áldozata és feltámadása által pedig egy új reménnyel megáldott, megtisztult és végtelenül boldog ember, akinek maga Jézus emeli fel tekintetét és tárja ki a karját — mások felé. Sokszor feltettem már magamnak a kérdést. Ha közel kétezer éve ott lettem volna, lengetek neki pálmaágat? Vagy halált kiáltok rá? Vagy az összes szerepet megéltem volna, ahogyan a darabban is — ahogyan az életemben is teszem sokszor, amikor meg kell vallanom Õt? Nem tudom, mit lett volna, ha... De sokat tanultam. Nem volt egyszerû miklósfai lányból jeruzsálemivé válni. De jeruzsálemibõl miklósfaivá lenni már nem is akartam. Dömötörffy Dóri
KIK AZ IGAZÁN BOLDOGOK? Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz! Boldogok, akik jó indulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják õket, mert ez a szeretet ára! Boldogok, akik gondolkodnak, mielõtt cselekednének és imádkoznak, mielõtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri õket! Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják õket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebbõl meg is tudnak valósítani valamit, mert emberibb lesz életük! Gyökössy Endre
4
ÚJ SZÍV
2006. június
A HÁZAS HÉTVÉGÉS KÖZÖSSÉG SZÜLETÉSE A kanizsai Házas Hétvége Közösség elsõ hétvégéje Homokkomáromban
Az elsõ négy házaspár Nagykanizsáról 11 éve vett részt az elsõ házas hétvégén. Õket azóta évrõl évre 3-4 pár követte a hétvégén való részvétellel. Így gyarapodott a közösség a városban. Az elsõ, alapozó hétvége élménye, melyet Kõszegen és Kaposváron élhettünk meg, arra késztet bennünket, hogy megszólítsunk házaspárokat, és
hívjuk Õket közénk. A házasságunk tudatos vállalása — jóban, rosszban —, ennek kisugárzása példa lehet környezetünk számára. Nemrégiben közösségünk megkapta azt az ajándékot, hogy elsõ hétvégét szervezhetett. Az eseménynek a homokkomáromi Nyolc Boldogság Közösség adott otthont. Hálásak vagyunk, hogy befogadtak
és észrevétlen jelenlétükkel mindenben támogattak minket. 9 új pár és 1 szerzetes testvér vett részt ezen a hosszú hétvégén, január 27—28—29-én. Visszajelzéseik pozitívak, biztatóak — a lélek mûködött. A hétvégét vezetõ team házaspároknak az volt az érzése, hogy itt született meg igazán a kanizsai közösség. A háttérben tevékenykedõ párok az újak láttán ismét átélhették az õ elsõ hétvégéjük élményét. Mi, a házasságot igenlõk, a házasságot értéknek, szentnek tekintõk, a házasságot életszövetségként megélõk közössége szeretnénk lenni, az Isten kegyelme által. Köszönetet mondunk és hálát adunk Neked Urunk, hogy a párok meghallották és elfogadták hívásodat: hála Neked, hogy segítettél letenni hétköznapi gondjainkat és csak Rád figyelhettünk. Kérünk, segítsd megõrizni kincseinket, egymás iránti szeretetünket. Add, hogy „ujjongjanak és örvendezzenek benned mind, akik téged keresnek.” (69. zsoltár) A kanizsai Házas Hétvégés Közösség
EGYSÉG Szeretetben, békében, itt vagy, mosolyogsz Imádságban, kérésben, itt vagy hallgatod Engesztelõ órában, Szíved könynyebbedik Áldozat mezején, kedved bennünk telik Ha egyedül engedsz, kötelünket fonod közeledbe Szívedbe merülve, óvod lépteinket S ha egymásban örülünk, örömöd teljes Egység hozva megnyugvást átszúrt Szívednek Sidó György
2006. június
ÚJ SZÍV
5
KATOLIKUS ISKOLÁK DIÁKSPORT NAPJA Ezek a képek május 20-án, szombaton készültek Kaposváron a KIDS–en, vagyis a Katolikus Iskolák Diáksport Napján, a püspöki misén, ahol Magvetõk szolgáltak a zsúfolásig megtelet Szent Margittemplomban. (80-100 fiatal). Megható volt, hogy milyen sokan áldoztak. Püspök atyánk fergeteges beszédében a fiatalokhoz szólt fiatalos lendülettel, Személyes példákkal az életébõl, beleszõve a
sporthoz is szükséges kitartó munkát és hitet. A verseny szervezõje Gáspár András a katolikus iskola tanára volt, aki megköszönte a fiataloknak a magatartását, a tanároknak a felkészítést és nekünk a zenét. Olyan hangulat kerekedett a mise végén, hogy forrott a levegõ a tapstól, az öröménektõl és Karesz trombitájától. Nekünk is egy gyöngyszem volt ez az este a szolgálatok között!
IMATÁBORI MEGHÍVÓ IX. alkalommal kerül megrendezésre az imatábor, a nagykanizsai Jézus Szíve Plébánia szervezésében. Szeretettel hívunk minden 10 év feletti fiatalt táborunkba, amely 3 helyszínen lesz egyidõben, korcsoportok szerint: Újudvar: általános iskolák volt 3, 4, 5. osztályosai számára. Homokkomárom: általános iskolák volt 6, 7, 8. osztályosai számára. Galambok: gimnáziumok tanulói számára. Az imatáborok idõpontja: 2006. augusztus 14—19.
A tábor vezetõi: Fliszár Károly atya (Újudvar), dr. Rumszauer Miklós atya (Homokkomárom), Var-ga Péter atya (Galambok). Az Istennel való kapcsolat (imádság) megteremtésére, elmélyítésére, a különbözõ imamódok szolgálnak, amelyeket az atyák mellett az antióchiás fiata lok és a hitoktatók segítenek elsajátítani a fiataloknak. Az imádság alapja a mindennapi szentmisén elhangzó evangélium. Lesz kézmûvesség, játék, túra, tábortûz és sok-sok gitáros dal. Részletesebb tájékoztató a je-
lentkezési lapon olvasható. Jelentkezés: a Jézus Szíve Plébánián (telefon: (93) 313 301) július 10-éig. Részvételi díj: 9000 Ft/fõ, ebbõl 3000 Ft elõleget a jelentkezéskor kérünk befizetni. Testvéreknél szükség esetén engedményt adunk. Jelentkezéseket az érkezés sorrendjében fogadunk el, Újudvarra max. 40 fõt, Homokkomáromba max. 60 fõt, Galambokra max. 40 fõt. (Mohai Bori rajza)
6
2006. június
ÚJ SZÍV
XIV. ANTIÓCHIÁS NAGYHÉTVÉGE NAGYKANIZSÁN Ezúttal egy motoros úttal tettük meg a lelki és vizuálisan fizikai utat Nagykanizsa és Antióchia között. Közel 80 fiatal lelke került közelebb Istenhez ezen a hétvégén, és reméljük a lelki gyümölcsök egy életre szólnak. A nagyhétvégét Kata és Dani vezette, igazi jó túravezetõként, határozottan, szeretettel és alapos felkészüléssel. A Horváth—
napját is köszöntötték a fiatalok, no azért nem 50 feldobással! A további személyes élményekrõl valljanak a fiatalok. Némethné MEmi háttérszülõ
Makrai házaspár volt a segítségükre a felkészülésben. Ez a hétvége sok újítást, meglepetést hozott. Öröm volt Ricsi palánkás postaládáját nézni, ahogy az ajándék írásokat szortírozták bele. Meglepetés volt a Szollár házaspár gyertyatartója, ami a közösség szimbóluma kovácsolt vasból: a kõ és a rózsa. Vidám hangulatot teremtett a Tevedal, amit erre az alkalomra írtam a hét fõbûntõl való megszabadulásról. Nagy derût váltott ki Marcsi, Márti dal átírása, amit április 1. alkalmával a lányok énekeltek a fiúknak! Kedves pillanat volt, mikor a helyszínen lévõ egyik motorra felült a Graf házaspár, akik ezzel a motorral voltak valaha nászúton Görögországban. Természetesen férjemnek, Iminek az 50 születés-
võként voltam jelen, ezúttal viszont másodmagammal vezetõként kellett helytállnom. Ebben a helyzetben a közösség szolgáló szerepe rajzolódott ki elõttem minden eddiginél világosabban. Ha valaki azt kérdezte, milyen közösség ez, általában azt feleltem, fiatalok szolgálata fiataloknak. És bizony igaz, így van. A közösség tagjai élik a mindennapi életüket, és eközben mindenkit különbözõ hatások érnek, aztán mikor eljön a várva várt szombat este, találkozunk. Mindenki hozza a héten szerzett örömét, bánatát, ki-ki a saját hetének megfelelõen. A szombati estéknek számomra már eddig is volt egy olyan jelentõs szerepük, hogy Krisztus segítségével és a közösség erejével, aki a hegy csúcsán áll, az segít, és
Tizennegyedik alkalommal érkezett az Antiochia közösség nagyhétvégéjének megszervezéséhez. Az eddigi nagyhétvégéken résztve-
felhúzza azt, aki problémákkal megrakva a hullámvölgyben rekedt. Lehet szó sokféle gondról, hiszen a mi korunkban a legkülönbözõbb gondok jönnek elõ, melyeket igazán a saját korosztályunkkal tudunk megosztani. A nagyhétvége alkalmával mindezt megerõsítve érezhettem. Ketten álltunk elöl, hogy segítsünk a hétvége zökkenõmentes lebonyolításában, a közösség megismerésében. Rá kellett jönnöm, hogy ehhez egyedül mennyire kevesek vagyunk. Hiába készültünk heteken át, számtalan alkalommal találtuk szembe magunkat olyan helyzetekkel, melyeket egyedül képtelenek lettünk volna megoldani. Aztán ahogy minden csávából kimásztunk, lassan világossá vált elõttem, hogy a többiek segítõ jobbja mindig áldozatra kész volt, így ha bármikor meg is botlottunk, azonnal jött a segítség. Azt hiszem, mondhatom, hogy megerõsödtem abban a hitemben, hogy az Antiochiás fiatalokra minden körülmények között számíthatok, mert a szolgálatkészséget mindig a szemük elõtt tartják. T. Dani, Becsehely Ez a nagyhétvége egészen más volt számomra, mint az eddigiek. A hétvége egyik vezetõjeként másként láttam az eseményeket. Igaz, hogy a 3 nap alatt sok mindenre kellett figyelni, pl. az idõbeosztásra, programokra, stb., mégis jutott idõ az elmélyülésre, és Istennel való találkozásra is. Jó volt látni a vidám arcokat, a lelkes éneklést, az olykor szeretettõl könnyes szemeket. A régi és új résztvevõk egy pillanat alatt megértették egymást, és egy szívvellélekkel énekelték a dalokat! Ez a nagyhétvége azért is különleges volt, mert tele volt meglepetésekkel, új dolgokkal. Szép ajándék volt pl. a Szollár házaspártól egy „kõ és rózsa” gyertyatartó, ami
2006. június
ÚJ SZÍV
7 kem méltó feladat. De amikor megkapta az adott címet, rájöttem hogy miért én lettem a „kiválasztott”. A cím így hangzott: Isten hívása. Akkor döbbentem rá, hogy valójában engem is, Isten hívott az elsõ nagyhétvégémre is egy antiochiás leányzón keresztül. Utólag visszagondolva egyeltalán nem bánom, hogy hallgattam a hívásra. Köszönöm mindazoknak, akik bármiben is segítettek, és köszönöm a csuda jó vezetõknek, hogy újabb élményekkel lehettem gazdagabb a motoros világgal kapcsolatban, ugyanis a 14. nagyhétvége kerettörténete a motoros utazásról szólt, hogy 3 nap alatt hogyan tudunk eljutni Nagykanizsáról Antiochiába. Bizonyára ez mindenkinek sikerült, (mert nekem igen) aki részt vett a hétvégén, és remélem, hogy lelki táplálék is került abba a bizonyos batyuba, amit magunkkal vittünk az útra! G. Virág
öntött vasból készült. Magunkra tûzött fehér szalagokkal emlékeztünk II. János Pál pápa 1 éves mennyei születésnapjára. Számomra nagy élmény volt az is, hogy a szombati kiengesztelõdési esten a fiatalok egy része egy pantomimmal lepett meg minket, amely Jézus szeretetérõl szólt. Jézusról, aki új szívet adott nekünk. Igen, ezen a hétvégén új szívet kaptunk Jézustól, aki szeretni tanít minket! Nekünk csak nyitottnak kell lennünk, hogy meghalljuk hívását, és követni tudjuk õt! Én már sok nagyhétvégén vettem részt, de mindegyik más, mindegyik valamiért új volt, és sok lelki ajándékot adott nekem. Ez a mostani is a Jóisten által megáldott, kegyelmekben gazdag nagyhétvége
volt, hiszen Jézus végig ott volt velünk, és fogta a kezünket. N. Kata Számomra más volt ez a nagyhétvége, mint az õszi. Igaz ez még csak a második volt, de teljesen máshogy álltam hozzá, ahhoz hogy én nagyhétvégére megyek. Ugyanis én is tagja voltam a bevezetõsök csapatának, akik a hétvégének az alap pillérjeit alkották. Az egyik vezetõ kért meg erre az izgalmas, fontos feladatra, és én meglepõdve „igent” mondtam. Picit furcsának tartottam, hogy miért pont én rám gondoltak, mert ez még csak a második nagyhétvégém volt, meg amúgyis vannak olyan fiatalok, akiknek jobb gondolataik vannak, mint nekem! Egyszóval úgy éreztem, hogy ez nem ne-
Minden egyes nagyhétvégén az ember új lelki ajándékokkal tér haza. Én legalábbis így érzem, ez a tapasztalatom. Fiatalok szolgálata fiataloknak; mindig sokkal megkapóbb, ritkább, s épp ezért szebb! S az, hogy bizonyos témákról a velem egykorúak beszélnek, és személyes életpéldáikat mondják el. Fontosnak tartom azt is, hogy a hétvége során a kiscsoportok összehangoltan, nyíltan tudjanak beszélgetni egymás közt. Számomra ez a mostani 5. kiscsoport igazi élmény volt! Vezetõnk magabiztossága erõsen összetartotta a csapatot, és így mindenki bátran és nyíltan mert beszélni. Ezt már bátran nevezhetjük erõs köteléknek! Külön kiemelnék még egy fontos csapatot, a zenészek csapatát, akik a 3 nap során lelkesen muzsikáltak nekünk. Fontos a zene, nem is gondolnánk mennyire! Egyrészt hangulatot ad, másrészt segít a feloldódásban, ami az újoncoknál nagyon jól be is vált! Egyszóval, köszönöm mindenkinek, de legfõképpen Istennek ezt a gyönyörû nagyhétvégét! Kása Barbara
8
ÚJ SZÍV
ELKEZDTÜK
Mint a képeken látható a vakolat leverésével fellélegeztek a kórházkápolna falai. Köszönjük az eddigi adományokat és a segítséget. A továbbiakban is köszönettel várjuk és elfogadjuk.
A HÓNAP SZENTJEI Június 1.: Szent Jusztínusz vértanú emléknapja. Június 3.: Lwanga Szent Károly és társai vértanúk emléknapja. Június 13.: Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító emléknapja. Június 15.: Árpád-házi Boldog Jolán szerzetesnõ emléknapja. Június 21.: Gonzága Szent Alajos szerzetes emléknapja.
Június 23.: Jézus Szentséges Szívének ünnepe. Június 24.: Keresztelõ Szent János születésének ünnepe. Június 27.: Szent László király ünnepe. Június 28.: Szent Iréneusz püspök és vértanú emléknapja. Június 29.: Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe.
IMÁDSÁGOK Fölséges és dicsõséges Isten, ragyogd be szívem sötétséget, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt, és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a Te szent és igaz parancsodat! Ámen. (Assisi Szent Ferenc) * * * Jézusom, Te gondolkozz bennem, hogy tiszta és világos legyen minden gondolatom. Jézus, Te szólj belõlem, hogy szelíd és igaz legyen minden szavam. Jézusom, Te mû-
ködj bennem, hogy célját elérje minden tettem: szent legyen minden munkám, megszentelt a pihenésem is. Tölts el egészen magaddal: Te légy az élet bennem, hogy mindenki általam is megérezze a Te szeretetedet. Ámen. * * * Isten nem tolakodó. A benned lévõ ûrt csak úgy tölti be, ha kívánod és magadba hívod Õt. Vágyakozás nélkül nincs élõ kapcsolat. (Simon András)
2006. június
HIRDETÉS A bérmálás szentségét Balás Béla püspök atya pünkösdhétfõn délelõtt fél 11-kor és délután 3 órakor fogja kiszolgáltatni. Júniusban minden pénteken fél 6-tól Jézus Szíve-litániát tartunk. A közös imára mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Június 10-én zarándoklatot szervezünk Máriabidztricára. Az összköltség várhatóan 2000 Ft lesz. Jelentkezni 500 Ft-os elõleg befizetésével a sekrestyében és a plébánián lehet. Az egyik busz már megtelt. Kérjük, aki még szeretne eljönni az útra, legkésõbb június 4éig jelezze! Élelmet mindenki hozzon magával! Június 13-án Homokkomáromban engesztelõ nap lesz. Június 18-án Krisztus Szent Teste és Vére ünnepe, úrnapja. A délelõtt fél 11-es szentmise végén lesz az úrnapi körmenet, melyre a sátorokat a közösségek díszítik fel. Június 23-a Jézus Szentséges Szívének ünnepe, templomunk búcsúnapja. Augusztus 14—19-éig imatábor lesz Homokkomáromban, Újudvaron és Galambokon korosztályonként. Jelentkezni a plébánián lehet. Bõvebb információ a faliújságokon olvasható. Terveinkben szerepel, hogy 20 év után templomunk tornyát renováljuk. Ezen munkálatokhoz támogatást köszönettel fogadunk.
Kiadja: Jézus Szíve Plébánia, 8800 Nagykanizsa, Deák Ferenc tér 4. Felelõs kiadó: Fliszár Károly esperes Szerkesztõ: Etler Ottó Kizárólag belsõ használatra! Tipográfus: Lengyák András Nyomdai munkálatok: Kanizsai Nyomda Kft., Nagykanizsa
